Biegelbauer PálAz egészség szívében

A csend

Az egészség a csend szívében van.Az egészség szíve a csend.

A csend határtalan.A csendben nincs én és nincs te,

A csendben egyek vagyunk.

A csendben válunk átjárhatóvá.A szívek kapui

csak a csendben nyílnak meg.

A csend teljessége a szóban érint meg.

A szó a csend kiáltása.

A szavakban a csend beszél.

A csend szó nélkül üres,a szó csend nélkül színes buborék.

A szó csendélet.

A szavak a csend vágyát növelik,bennük a csend hiánya fájóvá válik.

A szavak által mélyül a csend.

♣

A szó eszmélet,a csend eszméletlen.

A szó kétséges,A csend egységes.

1

A hozzánk szóló szavakgyermeklelkünk játékai.

Míg játszunk, csendben vagyunk.

A szív üzenete nem a dobbanás,hanem a dobbanások közti

időtlen csend.

Reményem, hogy e könyvgyermeklelked

csendszülő játéka lesz.

Szavai - szívem dobbanásai,üzenete - a szavak közti csend.

I. rész

AZ EGÉSZSÉG

Az egészség - EGÉSZség.

II. rész

A BETEGSÉG

A betegség az EGÉSZ-ség HIÁNYa.

1. A hiány

A betegség megállni kényszerít.Töprengésre késztet

A sötétben tapogatózva, tétován keresőkezünk a létezés titkának dobogó szívére

tapint. A szenvedés titkára.

2

A teljesség hiányának titkára.De a boldogság és a teljesség titkára is.

♣

Mindannyiunk életében elérkezika magányosság felismerésének pillanata.

Amikor szenvedünk.Legyen bár csendesen sajgó vagy élesenordító fájdalom a testünkben, vagy akár

gondzakatoló kilátástalan jajkiáltása lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel

egyedül vagyunk.Aki szenved - magányos.

És aki magányos - szenved.

♣

Szenvedéseink okát, okozóját nevezzükrossznak. Rossz az, aki vagy ami

szenvedést okoz.Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni

és nem elégszünk meg a külvilágra,a másokra hárítás - megoldást soha nem

hozó - felszínes válasz-kísérleteivel,a valóság érinti meg a szívünket.

Szenvedéseink tárgya: a HIÁNYvalakinek vagy valaminek a hiánya.

Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs- akár elvesztettük, akár elvették -

vagy úgy, hogy másoknak van,de nekem nincs.

Minden szenvedésünk mögött a hiány,a nincs, a nemlét áll.

Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani

3

nem lehet. Mert a hiányt,a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,

vagy átvenni. Mert nincs.

Ezért van az, hogy a szenvedésben mindigegyedül vagyunk.

Saját szenvedésünk magánybazártságánaktragikumát még mélyebben éljük meg,

amikor mi toporgunka másik szenvedésének partján.

Segítenénk, de nem lehet.Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk:a hiányt, a nincset nem vehetjük át.

Megoszthatatlan.Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.

A rossz titka az, hogy nincs.Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagyvalami nincs, aki vagy ami - szerintünk -

kéne, hogy legyen.

♣

2. A félelem

A félelem mélyén a semmi lappang.Nemcsak azért, mert a félelmem tárgyavalamely, a jövőben bekövetkez(het)ő

veszteség, azaz valaki vagy valamihiányozni fog, hanem azért is, mert

a félelem maga is a semmi kettőzése.Hogy ezt teljes mélységében megértsük,

gondoljunk bármire, amitől félünk...Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.

4

Életünk időbe ágyazott.Az idő pedig mint a jelenpillanatok

egymásutánja jelenik meg számunkra.Ebből következik, hogy múltam már nincs

- amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté,s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté.

A jövőm? Csak a reményeimben él.Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akárcsak a következő létpillanatot is megérjem.

Önmagától értetődő, mégis megrendítőa tény: csak a jelen pillanat az, ami VAN.

Níncs több. A múlt már nincs,a jövő még nincs (és talán nem is lesz).

Csak a jelen adott a számomratenni vagy nem tenni.

A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány,a semmi, hanem a létezési "tere"a jövő is a semmi mezeje. Nincs.

És mégis kínoz.Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t,

azzal, ami NINCS.Döbbenetes, de lételméletileg belátható

tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink,félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk

farkasszemet.A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme

(a sötétség is hiány - a fény hiánya)a semmi ura - nincs.

Ám hiába az elméleti belátás.A "semmi ágán ülő szívünk" "hangtalan

vacog" (József Attila).

5

♣

A betegség HIÁNYállapot.Az EGÉSZség hiánya.

A félelem gerjesztette hiány.Álvalósága a valóságos jelen megélését

teszi lehetetlenné.A félelem hiányt szül. A félelem betegít.

A félelem betegség.A betegség - félelem.

♣

A félelem lételméleti diagnózisa nem segít.Hiába tudom, hogy nincs valós tárgya,

mégis kínoz, mégis betegít.A tudás önmagában nem gyógyító erő.

Félelmeinket nem az értelem szülte,látszólagos racionalitásuk a semmi áttetsző

álruhája. A kilábolás sem az értelmifelismerés, belátás.

A félelem által EGÉSZségem károsodott,kilábolni az EGÉSZ ember ügye.

♣

Kora gyermekkorunk keserves felismerése,hogy szívünk nyitottságával visszaél

környezetünk.Rádöbbenünk, hogy törékeny mécs őrzi

szívünk szeretetlángját.

Minden érzelmi zsarolás, legyen tetteseakár a szülő vagy bárki, akitől függünk,

minden "haragszom rád" sebet ejt rajtunk,

6

összetör.Válaszul bekeményítünk. azaz kiépítjük avédelem erős falát. A félelem, hogy ismétösszetöri szívünket a minket fondorlatoserőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani

kívánó szándék, távolságtartásra,az "én házam, az én váram"megteremtésére ösztönöz.

A nem kis erőfeszítést kívánó törekvéseredménnyel jár. Védetté, erőssé válunk...

és iszonyatosan magányossá.A kifosztástól való félelem arra késztet,

hogy feltételrendszert dolgozzak ki:Kik és milyenek legyenek azok, akikethajlandó vagyok beengedni immáron

erősen védett, jól zárt belső világomba."Igényes vagyok", mondjuk, és nem

vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmizsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másika mi helyesnek vélt szándékunk szerint

cselekedjék, hisz mi is így teszünk.Védelmi vonalunk, várunk erős fala

a mások elvárásainak való megfelelés ésa saját elvárásainknak való megfeleltetés

építőköveiből épült.Belső világunk érintetlen maradt.

Az elvárások szerepjátékokrakényszerítenek minket, hisz semmire sem

vágyunk annyira, mint arra, hogymegosszuk szívünket a másikkal.

Minden, a másiknak-megfelelés-szerepnem más, mint a befogadásért,az elfogadásért való könyörgés.

Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk,miközben sóvárgó szemmel lesünk

a másikra védelmi falunk.magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.

7

Tudjuk, érezzük - akár megfogalmazva,akár megfogalmazatlanul -,

létezésünk ajándék. Abszolút ingyenes.És kiteljesedésünk ennek az ajándékmivoltnak a maradéktalan megélése,

azaz ha én is ajándékká válok.Mindannyian arra vágyunk,

hogy egy lángolásban odaadjuk magunkat,hogy kimondhassuk:

én te vagyok, a tied vagyok,te vagy a mindenem,

te vagy a boldogságom.

♣

Szabadságunkból ered, hogy ez csakönkéntes lehet. Szabadságunkból ered,hogy ezt a lépést csak én tehetem meg

a másik felé, és viszont: nem tőlem függ,hogy a másik ingyenes ajándékként

teszem felégetve védelmi erődjét odaadja-e magát

Szabadságunk az, aminek fényében kitűnikminden elvárásunk léthazugság

Elemi önátadásvágyunk önnön félelmünkemelte falainkba ütközik. Félünk,

hogy "méltatlanra pazaroljuk" ajándékönmagunkat, félünk,

hogy ,méltatlan" a hozzánk betérni vágyó.Mert bár nem hisszük, nem merjük hinni,mégis létezésünk legmélyebb zónájában

tudjuk, hogy a falakon belül őrzött valódiönmagunk minden mértéket meghaladó

csoda, mindent felülmúló érték.Amíg úgy vélem, hogy ez a csoda nem

lehet akárkié, arról a tényről feledkezem el,hogy a másik is, akárcsak én - csoda,

8

még akkor is, ha épp az ellenkezője látszik.

Ha megkérdőjelezem bárki "méltóságát"arra, hogy adjam magam,

a magam méltóságát tagadom azönátadásra, a teljes életre.

Nemcsak a mások csodamivoltát teszemkérdésessé, hanem a saját létezésemminden értéket felülmúló csodáját is.

♣

A félelem az, ami védekezésre késztet,a félelem az, ami "igényessé" tesz,

a félelem az, ami lefokozza a csodát,a félelem az, ami megakadályoz,

hogy elfogadjam a másikat,a félelem az. ami nem engedi,

hogy vállalni merjem létem értelmének,ajándék mivoltomnak megélését,

azt, hogy felszámolva a magányossá tévővédelem erődjét, immár védtelenül,

de akadálytalanul adjam magam,teljes, egész életet élve.

♣

Az EGÉSZ-ség nem más, mint a másikvédelmi falak nélküli határtalan elfogadása

és a magam határtalan odaadása,a teljes élet, egyszóval: a szeretet.

♣

A félelem a szeretet ellentéte.A félelem az egészség ellentéte.

A félelem szeretetlenné, beteggé tesz,

9

mert korlátoz, határol, bezár.

♣

Kiút a félelemből egyedül a kiszolgáltatottság,a gyengeség ellen emelt védőfalaklerombolásával lehetséges. Amit

képtelenek voltunk gyermekként vállalni,a kiszolgáltatottságot,

és váltunk erős magányossá,azt most, felismerve a zárkózott magány

tarthatatlanságát, vállalnunk kell.Az erő nem vezetett sehová.

Létünk titkára döbbenünk rá, amikorfelismerjük, hogy nem az erő tesz védetté,

hanem az erőtlenség,a kiszolgáltatott gyengeség, amely

nem emel gátat, hanem engedi áradniönmagamat.

3. A döntés

Létezésünk szakadatlan döntéssorozat.A döntés a létezés egyetlen valóság-

pillanatában: most és az egyetlen valósághelyén:itt, azaz az "itt és most"

jelenvalóságában történik. A döntéstaz egyetlen döntésjogosult, az én hozza:az én szempontjából az adott pillanatbanrendelkezésre álló információk alapján

a legjobbat.Ez nem önzést jelent, hisz másokért

önmagunkról lemondó döntést is gyakran

10

hozunk, hanem csupán azt a tényt jelenti,hogy mindig én döntök és helyettem senki

sem dönthet.Döntésünk jó mivoltán semmi sem változtat.

Sem az, ha később mi magunk rossznakminősítjük egykori döntésünket (ez akkorvolt jó; most tudva azt, amit akkor nemtudtunk, másképp döntenénk, most mást

látok jónak, mint akkor),sem az, ha mások minősítik rossznak

(ők másképp látják).Azért döntök úgy, ahogy döntök,

mert itt és most ezt tekintem jónak.

Ha valaki nem úgy dönt, ahogy én,az rosszul dönt.

Ez a következtetés a mi létstratégiánk.Ugyanis a minősítéskor csak a sajátszempontjainkat vehetjük és vesszük

figyelembe. Nem tudhatjuk, miért dönt úgya másik, ahogy dönt. Efogadhatatlannak

tűnik az, hogy a másik is jól dönt.Pedig így van.

♣

Minden elmarasztaló ítélet, vonatkozzékmásra vagy önmagunkra: létvakságból

eredő léthazugság.

Az elmarasztaló ítéletek alapjául szolgáló(erkölcsi) mércerendszer közösségi eredetű.A közösség érdekszempontjából minősítősít.

Itt helyénvaló és nélkülözhetetlen:ezáltal szabja meg az egyén helyét

és szerepét a közösségben.

11

Ha a közösségi (erkölcsi) mérce-rendszert az "én" személyes viszony-

rendszerében alkalmazzuk akkor a teljeszavarodottság állapotába kerülünk.

Ami a közösségnek jó, az lehet nekemrossz és viszont... Ezáltal válik lehetségesséaz, hogy magunkat és másokat hitványnaktartunk, döntéseinket, döntéseiket rossznak

tekintjük vagy ellenkezőleg: gaztettekszentté nemesülnek.

A mértéket a hiány szüli.a mércék a semmiből a hiányok létrafokain

vezetnek a mindenségbe.

A nincs, a hiánya megismerésnek szükséges mankó

a teljesség felé vezető úton.Minden mérce hazugság, mert nincs semmi

és nincs hiány, csak a van van,a teljesség.

Személyes viszonyrendszerünkben,az Én -Te kapcsolatban

értelmét veszti minden mérték.Az "Én Te vagyok" mértékea mértéktelenség, a teljesség,

az egészség.Az "Én Te vagyok" egysége

a közösségben jelenvaló elkülönültségneka személyes kapcsolat általi felszámolása.

A megvilágosodás: látni a másikdöntésének, a másik cselekvésének,

a másik személyiségének a szentségét.

12

A valóság nem ismer döntést.A valóságban nincs jó és nincs rossz

A valóság van.A valóság csendes.

A természet a számunkra érzékszervilegmegragadható, megismerhető

valóságszelet. Tanít.

A törvények szerint létező természet életekmillióit pusztító földrengései, a szökőárak,a hegyomlások nem rosszak. hisz a törvény

szerinti mozgások. A természet nemakadályozza az eret metsző gyilkos fogakat,a zsigereket tépd ragadozó csőröket és nem

tompítja a húsba mélyedő karmokat.Szenvtelen a ragadozta áldozatának

végvonaglására és nem rezdül a legelészőállat fogai közt őrlődő növény néma

halálsikolyára.Nem, mert ez a rend.

A természet nem ismer jót és nem ismer rosszat.A természet nem ismer és ezáltal nem minősít.

A természet van.

Csak az minősít , aki ismer. Aki evetta "jó és rossz tudásának a fájáról".

Ismeri annyi, mint különbséget tenni.Ismerni annyi, mint elválasztani.

A "rossz" titka az, hogy nincs.A rossz léthiány.

A természet nem ismer hiányt, nem ismeria nincset, mert a nincs - nincs.

Az ember törvénye - akár a természeté:

13

az odaadottság.Az emberi döntés

akkor "rossz", ha hiányzik belőle az emberodaadottsága,

akkor "rossz'', ha a valóságot - bármilyenmegfontolásból - nem fogadja el a maga

teljességében, csak részben, csak hiányosan.

A másik rossz döntései és a döntéseibőlfakadó cselekedetei zavarnak bennünket,

mert nem illeszkednek a mi "jó"világunkba.

A mi "jó világunk" a Valóság teljességéhemérve hiányos, mert a "rossz" kirekesztetté

el nem fogadottá vált.

A Teljesség el nem fogadott része, a miteljességhiányunk jelenik meg betegség

formájában.

A betegség a teljesség, az egész-séghiánya.

♣

Az elutasított, a hiány eleinte gyengédkopogtatással jelzi létét: "Itt vagyok.

Fogadj el, hogy teljes lehessél!"E gyengéd jelzések létezésünk zavarótényezői. Minket csak az általunk nemelfogadott, nem helyesnek, nem jónak

tartott tények zavarnak.

Minden zavaró tény kegyelmi kapu, amelya teljességre, az egész-ségre nyílik.

Ha elfogadom a létét.Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az engem

14

zavaró döntés ugyanúgy jó, mint az éndöntésem.

Ekkor létvakságom káprázatfala,amely elválasztott engem a másiktól,

szertefoszlik.Látni fogok.

Nem az elítélés csonkalátásával, hanem aValóságnak a Mindent szívére ölelő

szeretetével.Látni fogom a hiánytól sebzett szíveket, és

Azt, hogy e sebeka Teljesség befogadására nyitott kapuk.

Látni fogom, hogy elutasításaim sebeztekés általuk én is sebződtem.

Hogy a sebeink egyek.

♣

Gyönyörű szabadságunkban dönthetünkúgy is, hogy a zavaró tényezőket továbbra

is kirekesztjük, elutasítjuk,nem fogadjuk el létvalóságukat,

létjogosultságukat.

A Valóság, a Teljesség nem tágít.Újra és újra jelzi létét.

Hisz a Teljességre, a boldogságra vagyunkteremtve.

A Teljesség újra jelzései az egyre erősödőzavaró tényezők,

végül: a betegségeink.

♣

Minden betegségünkben az általunk el nem

15

fogadott és ezáltal hiányzó jelenik meg aTeljesség kegyelmi ajándékaként.Minden betegben láthatóvá válik,

ott ragyog a Teljesség:elesettségében, gyengeségében,

kiszolgáltatottságában, védtelenségében,rászorultságában.

III. rész

A GYÓGYULÁS

Gyógyítás nincs, csak gyógyulás van.

Amit gyógyító tevékenységnek nevezünk,legyen bár tudományosan megalapozottorvosi, avagy évszázados tapasztalatokra

építő természet- és népi gyógyászat,nem más, mint segítségnyújtás a betegnek,

hogy visszanyerje elvesztett belső egyensúlyát.

A csak a tünetek felszámolását célzógyógyító tevékenység eredménytelen.

A gyógyulás látszatát kelti,felszíní tapasz csupán.

A belső egyensúlyvesztés, új megjelenésiformát találva, ismét a felszínre tör,

új tüneteket hozva létre.

A betegség csak jelzés, külső megnyilvánulásaannak, hogy létezésvakságunkból

eredően az egészből csak részeket vagyunkhajlandók elfogadni. Betegségeink tükröttartanak elénk, jelezve: mit utasítunk el az

egészből, mit nem fogadunk el.

Akadályoznak, lehetetlenné teszik

16

elképzeléseink megvalósítását, mutatva,hogy nem az a mi utunk,

egyben megállásra és egy másik útrakényszerítenek.

Arra az útra, mely a hiányból az egész-ségre vezet, a teljesség elfogadásának

útjára, a mi valódi utunkra.

Betegségeink gyengévé, elesetté tesznek.Megnyitják szemünket, megértők leszünkaz addig elítélt - többnyire a másokban,

kevésbé a magunkban meglátott -gyengeségek iránt. Így visszanyerjük az

elvesztett egyensúlyt, elfogadóvá válunk,egésszé, egészségessé.

A gyógyulás - életreform.

Reformálni, latin eredetű szó, annyit jelent,mint újra formát adni valaminek ami

elromlott. Ám e szó jelentéstartalma sokkaltöbb. Nemcsak a formáról, a külső alakrólvan szó. Az új, a születólben lévő, a csődöt

mondott múlt romjain, a csömörrel telijelen igényelte igazabb tartalom az, amireformért kiált. Lett légyen egy emberi

közösség (csoport, réteg, nép, nemzet) vagyaz egyén, ha reformtörekvése csak a

részekre vonatkozik, az igényelt új rendhelyett csak zavart, káoszt kap cserébe.

A reform mindig az egész ügye.

A reform - folyamat.Mint minden nagy és lényegi dolog az

életünkben, észrevétlenül kezdődik.Az elégedetlenségből fakadó változtatás-

igény mint búvópatak a mélyben, csendben,

17

a víz sziklát emésztő erejével működikbennünk, míg egyszercsak egy megrendítő

létpillanatban forrásként a felszínre tör.A felismerés pillanata ez.

♣

Keresni kezdjük az eszközöket reformunkmegvalósítására. Az eszköztár oly gazdag,

mint maga az emberi élet.Bárhol elkezdhetjük.

Leginkább az addigi hibás életmód az, amikezdeti változtatásaink tárgya. Életünk külsőleg

megragadható szférájában a testiegészségre ártalmas szokások: egészségtelen

táplálkozás, mozgásszegénység,éjszakázás stb. elhagyása, az új ételek,

a sportosabb élet, a feszültségcsökkentőtechnikák alkalmazása révén valóban jobb

közérzetre lehelünk szert.Rgyidejűleg szellemi egészségünkkel istörődni kezdünk. Felhagyunk a figyelem

elterelő, kábulatba zsongító szellemiszemét fogyasztásával, az értékes felé

fordulunk. Életmódmegújító technikákatsajátítunk el különböző tréningeken.

A testkontrollt követi az agykontroll,meditálni kezdünk, olykor"transzcendentálisan" is.

Módivá, divattá vált hál' Istennek a reform-életmód. Reform életmódi-butikok tucatjai

kínálják az egészséges és sikeres életrevezető irodalmat, étkeket, gyógyeszközöket,

az eddig elérhetetlen, kellemes

18

borzongást keltő okkult és titokzatos, mágikuserejű tárgyakat, könyveket olvasgatunk,megtesszük lehetőségeink szerint, amimegtehető. Jobban érezzük magunkat,sikeresebbek leszünk a munkahelyen,

a közéletben, a társaságban. Minden jólmegy, és mégsem vagyunk elégedettek.Valami, valami hiányzik. Újabb reform-módszerekkel kísérletezünk... és a hiány

megmarad.A reformot elindító elégtelenségérzet csak

részben kapott kielégítést. Már mindenforma megújítva, úgy tűnik, a tartalom is,

és mégse.A reform, amely testi, szellemi mivoltunkat

hatotta át, elégtelen lenne?Igen. Mert mindannyian tudjuk: lehetünkmakkegészségesek, szellemi táplálékunk

az emberiség kultúrkincséneklegnemesebbike, ezek mind-mind nagyon

fontos dolgok, de nem biztosítják azt,ami felé reformált és nem reformált életünk

során törekszünk, a boldogságot.

♣

A reform vagy belső - vagy semmilyen.

♣

Korrumpálódott emberlétünk vaksága,hogy problémáink, nehézségeink okáta minket körülvevő világban látjuk,

önmagunkon kívül: a körülmények azok,amelyek boldogtalanságunk forrásai.Úgy

tűnik, hogy testi és szellemi adottságaink ésaz adott körülmények eleve megszabják:

19

boldog leszek-e vagy boldogtalan.

Bár tudjuk, sőt nap mint nap tapasztaljuk,hogy számtalan jó képességű, egészséges,

jó körülmények közt élő ember boldogtalanvagy boldog,

és sokan betegségtől gyötörten, szerényképességekkel, rossz körülmények közt

élve boldogok vagy boldogtalanok, mégis -fittyet hányva a ténynek, hogy a boldogság

független a testi, szellemi jóléttől és akörülményektől - boldogságunk útját a

testi, szellemi kondíciók és a körülményekjavításában látjuk, keressük, és értetlenül

állunk boldogságdélibábunk romjain.

Döbbenetes, hogy annyi kudarc után, mégmindig kint keressük azt, amit csak belül

találhatunk meg.Azt hisszük, hogy nem találtuk meg mégazt az utat, amelyik a mienk, és keresünk

tovább - kívül.

Az Út bennünk van.Testi, szellemi adottságaink csupán a

készlet, amivel az adott körülmények köztgazdálkodhatunk. Ezek vannak.

Megváltoztathatóságuk csak csekélymértékben lehetséges és a lényegen semmitsem változtat. Amíg korlátként éljük meg

őket (mert kívülről valóban korlátnaktűnnek), addig

a "mi lenne ha..." semmi mezején tengetjüklátszatlétünket.

A "kancsalul festett egekbe néző"ábrándozás - tudjuk - "az élet megrontója"

(Vörösmarty), nem old meg semmit.A valóságra ébredés, csak még mélyebbre

20

taszít a nyomorúságba.

♣

Elfogadni azt, ami van, amimegváltoztathatatlan, annyi, mint

felismerni, hogy amit eddig korlátoknaktekintettem, nem azok, hanem ellenkezőleg

szabadságom megélésének egyedüli eszközei.

Mert a szabadságom a legmélyebbenrejtezik, semmi és senki el nem veheti

tőlem.Ami csak az enyém.

Csak nekünk, embereknek adatott meg aszabad döntés a létezés értelmének, azönárasztásnak megvalósítására vagy

megtagadására. Míg rajtunk kívül mindenlétező válogatás nélkül, ingyen árasztjamagát, mert van, addig mi, emberek ezt

csak a szabad döntésünk révénvalósíthatjuk meg.

A természetes életmód nemcsaka természet kínálta eszközök

felhasználásában rejlik.A belső út perspektívájából nézve ennél

sokkal több: valódi reformot kínál.A természet - valóság.

Egyszerűen - van.Árad. Tanít.

Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép.Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen,

ajándékként adni.

Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente,

21

a Hold, a szellő mindennek és mindenkinekválogatás nélkül van, árasztja önmagát.Nem tud nem lenni, nem tudja nem adnimagát, nem tud nem áradni. Mutatja az

utat, a létezés egyetlen útját.Hogy én is csak akkor kezdek "vanni",létezni, ha adom magamat mint a kő,

a virág, a fa, a naplemente, a Hold vagya szellő.

♣

Csak mi, szabadsággal áldott emberektudunk úgy lenni, hogy nem vagyunk.

Mi tudjuk nem adni magunkat.Ezért a mi önárasztásunk a

Mindenséget megrendítő gyönyörű tett,teremtés.

A létezés lehetőségét valósággá tesszük.

♣

Az életreform:megtalálni magunkban azt a csodát,

amelyet mindannyiana szívünkben hordunk.

Ez belülről hatja át lényünket,és ragyogásával betölt minket

és a Mindenséget.

IV. rész

A GYÓGYÍTÁS

Jelen korunkban kimondatlanul bár, delényegét tekintve csaknem valamennyi

22

gyógyító eljárás és módszer mechanikusanszemléli az ember életműködését. Ha

olajozottan működik a "gépezet",egészséges, ha akadozik, beteg. Ez utóbbiesetben meg kell "javítani", vagy ki kell

cserélni a hibás alkatrészeket(gyógyszerelés, műtét), ha pedig az

alkatrészek ugyan jók, de lerakódásokakadályozzák a teljes hatásfokú működést,

meg kell tisztítani az oda nem valófelesleges anyagoktól, ki kell "pucolni" a

dugulófélben lévő járatokat.Ez a szemléletmód rendkívül fontosnak

tekinti a "gépezet" energiaellátását bíztosítóanyagok milyenségét, az állandó karbantartást.

Tiszteletre méltó erőfeszítéseket teszaz optimális működés biztosítására,bámulatra méltó technikákat fejlesztki a működészavarok felderítésére(diagnózis), káprázatos arzenálját

teremti meg a hibaelhárítás,-kiküszöbölés módozatainak (terápiák).

Az erőfeszítések azonbankorántsem arányosak az elért eredménnyel

hatásfokuk elkeserítően alacsony.Hajszálpontos diagnózis, briliánstechnikával végrehajtott műtét:

az operáció sikerült, a beteg meghalt.Érthetetlen. Ugyanúgy, akár a legkíválóbbgyógyszerekkel kezelt betegek kórságánakmakacs maradandósága.Hibás lenne ez a

szemléletmód? Korántsem. Hisz testiműködésünk valóban "gépies", érvényesek

rá a biológiai mechanizmus törvényei.Miért, hogy mégsem érvényesül

maradéktalanul az imént vázolt mechanikusszemléletmőd`? Nem hibás, igaz.

Csakhogy részben igaz. Féligazság.

23

Hiányos. Nem az ember egészét veszifigyelembe, hanem csak rész-összetevőjét.Csak az ember testi mivoltát tekinti, annak

működéstörvényei határozzák megcselekvésirányultságát. Ne higgyük, hogy

ez a szemléletmód csak az orvostudományrajellemző. Nem mentes tőle sem

a népi-, sem a természetgyógyászat. Csak amódszereik térnek el egymástól. Ez

utóbbiak mind diagnosztikájukat, mindterápiájukat tekintve kímélőbb, inkább

testbarát eljárások.Kétségkívüli, hogy a csak mechanikus

szemlélet sohasem volt jellemző a népi- éstermészetgyógyászatra, sőt az

orvostudomány története során ísfel-felbukkant, és az utóbbi évtizedekbenegyre inkább előtérbe került a teljesebb

emberszemléletre való törekvés.

l.fejezet

A SZELLEMI GYÓGYÍTÁS

Számos orvostudományi és természet-gyógyászati diagnosztikai és terápiásmódszer alkalmazza a szellemi létsík

törvényeit.Ilyen például a pszichoterápia,

a hipnoterápia, az agykontroll, a TM,a dienetika, a mahikari, a reiki... stb.

A szellemi létsík erejével működik aképzelet, a tudatalatti "csodálatos'' hatalma,hatnak a pozitív gondolatok, a hatóanyag

nélküli, úgynevezett placébó gyógyszerek.A keleti és távol-keleti gyógymódok nagyrésze e létsík törvényeit számunkra idegen,

24

nehezen értelmezhető megfogalmazásbanalkalmazzák, bőséges teret engedve

a félreértéseknek, félremagyarázásnak,a keleti szakkifejezések nyakló nélküli,

csak a homályt növelőgyakori használatának.

Szükséges, hogy végiggondoljuk a szellemilétsík valóságát, természetét, alapvető

törvényeit és e törvények alkalmazási lehetőségeit.

Szükséges, hogy oszoljék az e témát övező"titokzatos" homály és köd, ami mögött a

hozzá nem értés, a bizonytalanság,egyszóval, a semmi ásít.

♣

A szellemi létsík mibenléte

A közvetlen megismerés érzékszerveinkáltal válik lehetővé. Az érzékszervimeismerés eredménye a tapasztalatibizonyosság. A technika fejlődésévellehetőve vált, hogy műszereink révénaz érzékszervi korlátainkon túllépveregisztráljuk a szemmel nem látható

fénytartományt, a fülünkkel nem hallhatóhangok világát, a bőrünkkel nem

érzékelhető hőmérsékletkülönbségeket,tovább tágítva a tapasztalati bizonyossághatárait. E megismerő tevékenységünk

során felfedezett valóságszelet az anyagivilág, az anyagi létsík.

♣

Az anyagi világ megismerésén fáradozva

25

az embernek rá kellett döbbennie, hogy azáltala megtapasztalt anyag működéséttörvények szabályozzák. (A természet-tudományok célja éppen ez: az anyag

működését szabályozó törvények felismerése,egyértelmű megfogalmazása, míg

az alkalmazott tudományok feladata:a felismert törvények gyakorlati

alkalmazásának módszeres kidolgozása.)A törvények viszont nem anyagi termé-

szetűek. A törvényt nem tapasztalom megközvetlenül, nem látom, nem hallom, nem

tapinthatom, sem szaga, sem íze nincs.Csak az anyagi világban megnyilvánuló

hatása az, amit megtapasztalok. Egytörvényt kőbe véshetek, agyagtáblára,

papiruszra, állatbőrre, fakéregre, selyemre,papírra írhatom, rögzíthetem mágneses

adathordozón, mindegy. Az anyagihordozója közömbös (pl. a súlyuk a

tonnától a grammig terjedhet), a lényeg az,amit ezek az egymástól jelentősen

különböző anyagi valóságok jelsorozatformájában magukon hordanak; a törvényt,

a nmgfogalmazott gondolatot. Ugyanaza szöveg, csak a hordozója más. Olvasáskor

nem a törvényt látom, hanem az anyagihordozóját: vésetet, festéket, tintát stb.

A törvény mibenléte tehát gyökeresen más,mint az anyagi világé. Nem önmagát, csak

a hatását tapasztalom.Nem érzékelem, mégis van.

♣

Azt a valóságszeletet, amely nema közvetlen megismerés tárgya, hanem csak

26

közvetetten, hatásaiban ismerhető fel, és ahatások elemzése révén vizsgálható a

milyensége, nevezzük szellemi létsíknak.

A szellemi létsík létezői

A szellemi létsík létezési módjaa megfogalmazott gondolatiság.

Minden megfogalmazott gondolategy-egy szellemi létező.

A megfogalmazottság nemcsak fogalmiszinten lehetséges, sőt számtalan szellemi

létezőt lehetetlen a fogalmak szűkketrecébe zárni.

(Például a művészeti alkotások: egyfestmény, egy zenemű, a tánc; sőt azt is jól

tudjuk, hogy az irodalmi alkotás messzetúlmutat az eszközéül felhasznált jeleken,

fogalmakon. szavakon.)

A megfogalmazottság a szellemi létezésnekaz általunk megragadható módja.

Ezért akarjuk megfogalmaznia megfogalmazhatatlant (lásd: művészi

kritikák, műelemzések).A természeti törvények nem általunk

megfogalmazottak, mi csak felismerjükazokat. Akkor is működtek, mielőtt

felfedezték és megfogalmazták volna őket atudósok.

Hogy egy megfogalmazott gondolatnakmilyen hatása van, a hétköznapok világából

is jól tudjuk. Például: az életveszélyrefigyelmeztető feliratok utasításait senki sem

hagyja figyelmen kívül.

27

♣

A jó és rossz szellemek, az angyalok és azördögök is megfogalmazottságuk révén

léteznek számunkra.Mihály arkangyal a héber mitológia szerint

az ősszülőket űzte ki a paradicsomból.Nevének jelentése:

"Ki olyan. mint az Isten?"Ez a kérdőmondat késztette távozásra azelső emberpárt, akik a tudás fájáról éppen

azért ettek. hogy "olyanok legyenek,mint az Isten", és kénytelenek voltak

szembesülni azzal, hogy nem olyanok.A "tudás", a megismerés révén

azt a tudást vesztették el, amit a héberhagyomány Istene teremtésükkor mondott:

"Alkossunk embert a mi képünkre éshasonlatosságunkra", azaz már nem tudták

azt, hogy olyanok, mint az Isten.

A megszemélyesített gonosz latin neve Lucifer.Jelentése: fényhordozó.

A fény léte csak a hiánya - a sötét révénválik felismerhetővé.

A fény hordozója a sötétség.Lucifer a sötét, a hiány,

az ásító semmi ura.

Szellemi létező:

Valamennyi, az anyagi Univerzumotműködtető, azaz létét és milyenségét

meghatározó törvény függetlenül attól,hogy a természettudomány felismerte és

28

megfogalmazta-e őket, vagy sem. Ebből aszempontból az anyagi világ nem más, minta szellemi létsík megtapasztalható mivolta.

Valamennyi megfogalmazott gondolat,bárki is fogalmazta meg, bármilyen módon,

bármilyen jelrendszerben (fogalom, kép,hang, gesztus stb.).

Valamennyi megfogalmazó. Ők a szellemilétsík alkotói, a szellemi létezők teremtői.

Az ember teremtett szellemi teremtő.Maga is szellemi létező.

Maga is megfogalmazott gondolat.

Az ember

Az ember osztatlan egy - EGÉSZ.Nincs külön teste, nincs külön szellemiműködése, nincs külön lényegi Énje.

Individuum, azaz osztatlanul egy.Ha az osztatlan osztottá válik,

megszűnik oly módon embernek lenni,ahogyan mi az embert ismerjük.

Az osztottá válás a halál.A halál után számunkra érzékelhetően csak

a bomlásnak induló test és az életbenvégzett szellemi működés nyomai(= az emberi művek) maradnak.

Az emberi individuum megértéséhez mégisszükséges különbséget tenni anyagi és

szellemi összetevő között.Az ember közvetlenül, érzékszervileg

megragadható anyagi összetevője a teste.

29

Az emberi test

Az emberi test a reá vonatkozó törvények,azaz megfogalmazott gondolatok szerint

létezik és működik. A test tehát a szellemilétsík által meghatározott.

Már ~LZ emberi test is alapvetően szellemi:létezését és működését meghatározzák

- az élettelen anyagra és- az élő szervezetre vonatkozó természeti

törvények.(Ugyanúgy összezúzódik egy lezuhanószikla alatt, mint egy kavics, gyümölcs

vagy rágcsáló, ugyanügy elpusztul táplálékhíján, mint egy növény vagy állat.) Azemberi test a fogamzáskor egy, az élő

anyagra vonatkozó vegyi, azaz biokémiaiprogram szerint kezdi építeni önmagát

a környezetéből felvert, majd átalakítottanyagból.

Így lesz a fogamzáskor egysejtű lénybőlkilenc csodálatos hónap múlva hatbillió

sejtet meghaladó emberpalánta.

A test kibontakozását és működtetését,azaz állandó egyensúlyban tartását, majd

leépülését irányító programtisztán szellemi természetű. Ugyanúgy,

mint a minden élőlény életét meghatározóprogram.

Összefoglalva:Emberi testünk révén rokonai vagyunk

minden élettelen és élő anyagi létezőnek,hisz létünket azonos szellemi létezők, azaztörvények irányítják. Így válik érthetővé az

a nyugati gondolkodás számára furcsakeleti szemlélet, amely azt mondja: azonos

30

vagyok az út porával, a csillagokkal, a Napfényével, a kis virággal. Ezért nevezi

a görög filozófia az embert "mikrokozmosznak",azaz kis világegyetemnek.

Megrendítő az emberi test méltósága.

Az emberi szellemAnyagi, testi mivoltunk révén is szellemi

létezők vagyunk, mint minden anyagi létező. De emberi mivoltunk testi

összetevője csak passzívan szellemi, hisz "elszenvedi" a szellemi irányítottságot.

Az anyag - így testünk - működését meghatározó gondolatokat (törvényeket) nem mi fogalmaztuk meg. Mi, emberek

abban különbözünk más - általunk ismert-anyagi létezőtől, hogy nemcsak passzívan,

hanem aktívan, azaz cselekvő módon ís szellemi létezők vagyunk. Nemcsak

megfogalmazott gondolatként, hanem megfogalmazóként is létezünk, azaz aktív szellemi létezőként új szellemi létezőket vagyunk képesek létrehozni. Nemcsak alkotottak, hanem alkotók is vagyunk.

Ebben a tényben rejlik oly sok örömünk és ebből fakad minden nyomorúságunk. Testünk alkotott, szellemünk alkotó.

Ezt az aktív, alkotó szellemi összetevőnket nevezzük pszichének.

♣

A szellemi gyógyítást az teszi lehetővé, hogy mind az emberi psziché,

mind az anyagi létsíkot meghatározó

31

és működtető törvények mibenlétüket tekintve azonosak, azaz szellemi létezők.

♣

Az emberiség ősi törekvése az, hogya szellemi létsík törvényeinek ismeretében, azok felhasználásával módosítsa az anyagi

létsík számára kedvezetlen, már bekövetkezett vagy várható történéseit.

Az élő emberi testet a szellemgyógyászat szempontjából egy szellemi természetű

törvényhalmaz, önszabályzó programcsomag működteti, amelynek

rendellenességeit, a betegségeketa gyógyító:

vagy a rajta kívül álló szellemekkel, azaz ásványi, növényi vagy állati hatóanyagok

(működést segítő vagy gátló programcsomagok) segítségével,

vagy az általa kreált szellemek, azaz megfogalmazott gondolatok: közlések,

szuggesszió, ráolvasás segítségével módosítja, gyógyítja.

Ez minden gyógyító tevékenység alapja az ősidőktől napjainkig.

♣

A szellemgyógyászat irodalma

a "kiválasztottak" erkölcsi pátosszal nyakon öntött kinyilatkoztatásaitól terhes.A közlések forrásai titokzatosak,

igazolhatatlanok:

32

vagy egyes szellemek médiumok általi megnyilatkozásai,

vagy a történelem előtti idők ismeretlen homályába veszők (Atlantisz),

vagy a valláspótlékként szereplő földön-kívüliekbe vetett remény abszurditásai.

Az okkult ködburok és a pátosz leplea butaság vonzó-borzongató álruhájának

alapanyaga.

Ahhoz, hogy a minden ember számára adott lehetőséggel élhessünk -

gyógyítani a szellemi létsík erejével, szembe kell néznünk azokkal a jól hangzó,

"emelkedett" és "felsőbbrendű" léthazugságokkal, amelyektől hemzsega "szellemtudományokkal" foglalkozó

"szakirodalom".

1. A mester

A mester csak a lényegtelenben(a tudásában) több a tanítványainál. Nem felsőbbrendű, nem emelkedett,

nem titokzatos, nem látványos, a legkevésbé sem nagyszerű,

inkább egyszerű.Hibával teli, küszködő, kereső ember

a fölény legkisebb jele nélkül. Tanítványait nem magához köti,

hanem magukhoz segíti.Tudja, hogy a megvilágosodás nem

különbbé tesz, hanem a másik csodájának végtelen tisztelőjévé és szolgálójává.

A mester arról ismerszik meg, hogy jobban tiszteli a tanítványait, mint azok őt.

33

2. A szintek

Nincs felsőbbrendű, és nincs alacsonyabbrendű. "Amint fent úgy lent" -

írja Hermész Triszmegisztosza Tabula Smaragdinában. Minden szent.

Szent az anyag, szent a szellem.Szent a parány, szent az óriás. És százszor,

ezerszer, végtelenül szent az ember. Minden ember.

Aki az érzékek rabságában sínylődő, téveszmés, tompult, az anyagi lét

kábulatában vergődő, céltalan, az ego önös vágyait hajszoló, vegetatív szinten élő,

felsőbbrendű tevékenység híján lévőnek tekinti a többi embert, (mindig a másikat),

annak fogalma sincs az ember valódi méltóságáról.

Ugyanúgy a felszín káprázatában él, mint az általa ostorozottak.

Önmagát sem ismeri."Felsőbbrendűsége" diadalzenéje

elnyomja a szívének csak acsendben észlelhető halk dobbanásait. Csak vergődő és szeretni vágyó szívek

vannak.A fölény elesettségünk kétségbeesett

látszatmaszkja.A magunk és mások teljességének

felismerés-hiánya.

A különböző tudatszintek - vannak.A lényeg felismerésének tényleg vannak fokozatai. Ám ezeken a fokozatokon való

előbbre jutásnem a titokzatosság ködébe burkolódzott

eefántcsont-toronyba juttat, ahonnan

34

fájdalmas szánakozással tekintünk leaz éretlen, vak, alacsonyabbrendű emberekre,

hanem megtört szívünk csendes mélységébe jutunk, ahol nem az elítélés,

hanem a megértés és a másik lét-teljességének csodálata és tisztelete

az alapállás.

3. A titok

Titokra csak a hiány tart igényt.Amit a titok leple takar, az lehet fontos, érdekes, de egy biztos, hogy lényegtelen.

A létezés lényege, a teljesség leplezetlenül tárja fel magát.

Ott van minden parányban a porban,a bimbózó rügyben, a nap ragyogásában,

a borongó felhőben,ránk köszönt a mosolyban,

a szem pillantásában.Vele egyesülünk minden falatban,

kortyban, lélegzetben.

A legnagyobb titok az, hogy nincs titok

Féltett titkaink -bármi is legyen az -teljességvállalásunk hiányának szomorú

sötétsége.

A titoklepel sebtakaró.

♣

A szcllemgyógyászat feléhol a kíváncsiság hajt, hol a hatalomvágy.

35

A kíváncsiság: megismerni a titokzatoserőket,

a hatalomvágy: élni ezekkel az erőkkel.A szellemi létsík hatalmas erőlehetőségei-nek megismerése végső soron ugyanoda

vezet, mint az anyagban feszülő óríásí erők ismerete: lényegileg sehová.

Csak a tudás növekszik, csak az ismereteink halmaza nő.

Csak a felszínen leszünk többek, lényegileg nem. Ha a tudás a lényeghez segítene

közelebb, a nagy tudású emberek lennének a legboldogabbak.

De tudjuk, nem így van. Tudásunk gyarapodásával csak eszköztárunk

gyarapodik, cselekvési lehetőségeink tágulnak. Léthazugságba süllyedünk,

ha többnek érezzük magunkata nagyobb tudás révén.

Nem a javak - legyenek akár anyagiak vagy szellemiek - halmazának nagysága

révén vagyunk gazdagok vagy szegények, hanem azáltal, hogy létünk legbensőbb

zónájában rejlő Önmagunkat adjuk-e vagy sem.

Testi, szellemi képességeink és minden anyagi és szellemi tulajdonunk csak eszköz

Önmagunk árasztásához.

A legszerényebb adottságú, a legszegé-nyebb ember is mindent ad, ha Önmagát adja és ugyanúgy, a legzseniálisabb, vagy

az anyagi és szellemi javakban bővelkedő - csak a megjelenési forma más.

Ha Én nem vagyok maradéktalanul abban,

36

amit nyújtok a másiknak, semmit sem adtam.

"Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, ... ha szeretet nincs bennem,

mit sem érek." - írja Szent Pál.

Az adás törvényei:

1. Csak szabad létező adhat.

2. Minden adás - ajándék.Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő.

A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja.

3. Minden adásban önmagamat adom.Ha nem "én" vagyok a tárgy,

ha nem "én" vagyok a cselekvés,üres díszdobozt adtam. Cselekvésem a lét

malomköveinek üresjárata.

4. Minden adásban létem teljesedik ki. Minden adás révén szegényebbé válok,

ám a szeretetben gazdagodom.

5. A folyamatos adás - áradás.Minden egyes adás a teljesség fényének

villanása,az áradás - a folyamatos ragyogás.

6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség.

Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés. És ami hiány, ami nincs, az nem adható.

A rossz - adáshiány. A rossz - áradáshiány.

A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.

37

7. Akkor vagyok, amikor áradok. Az adás aktusai valóságom apró

megnyilvánulásai. Az adások közti szünetek megvalósulásom

ígéretei,fényre váró sötétség, áradáscsend.

A szellemi létsík két hatástörvénye:

1. Az alkalmazott technikák egyetlen emberre hatnak biztosan: az alkalmazóra, mégpedig az általa szándékolt irányban:

jó szándékú alkalmazás révén gazda-gabbá válik az alkalmazó, míg a rossz szándékú szellemi manipuláció egy

embernek biztosan árt, az alkalmazójának. A másiknak szánt csapás őt éri utol.

Pl.: az átok biztos szenvedő alanya mindig az átkozó, őrajta fogan meg az átok.

2. Az alkalmazott technika csak akkor hat, ha az. aki felé irányul, "beengedi" magába

a "gyógyító" által megfogalmazott szándékot, azaz, ha beleegyezik. Mindannyian abszolút védettek vagyunk a másik

szellemi hatásaival szemben, legyenek azok jók, vagy rosszak. Semmi nem

történík bennünk a saját beleegyezésünk nélkül. Úgyanis a megfogalmazott gondolat (ezt "gyárt" a gyógyító) bennünk csak a mitevőleges közreműködésünk révén válik valósággá. Addig nincs valós léte, addig

csak lehetőség.

Az áldás és az átok csak akkor hat rám, ha én megvalósítom.

38

♣

Sokszor mások rossz szándékát tekintjük betegségeink kiváltó okának.

A felénk áradó gyűlölet, a ránk zúduló átkok, a szándékos károkozás

megbetegítenek.

Hogyan hat ránk? Hogyan védekezzünk?

A gonosz szándékoknak a félelmeink nyitnak kaput.

Félelem az, ami védekezésre, harcra késztet A rossz ellen. Ezáltal kerülök

a létezés legkilátástalanabb csapdájába: harcolok a rossz ellen. Célom, hogy

felszámoljam, megsemmisítsem, kiiktassam az életemből, és mit teszek:

a létezés legintenzívebb cselekvés-sorával, a harccal fordulok felé.

A harcnál lekötöttebb létállapot nincs. Lankadatlan erőfeszítéssel foglalkozom

azzal, amit meg szeretnék szüntetni,fel szeretnék számolni.

A harc révén én valósítom meg a hatást, teszem magam vesztessé.

A harcban nincs győztes, csak vesztes van.

A rossz titka az, hogy nincs.A rossz elleni küzdelmemben a saját félelmem szülte semmivel harcolok. A gonosz kívánság minden esetben fenyegetés: egy kilátásba helyezett

veszteség, egy leendő hiány

39

bekövetkeztének sugallata.

Ha harcolok ellene - megvalósítom.

"... ne szálljatok szembe a gonosszal ..." mondta Jézus. (Mt 5,39).

♣

A gonoszság elleni hatékony védekezés: nem védekezni, hanem:

- tudni, hogy minden ellenünk irányuló rossz szándék forrása a másik "semmi ágán

hangtalan vacogó" sebzett szívének torz jajkiáltása;

- tudni, hogy minden veszteség csak látszólagos, mert a valóság síkján semmim,

senkim nincs,

hogy éppen ezért vagyok szabad, mert nincs veszítenivalóm,

hogy ami valójában az enyém - a létteljessége elvehetetlen, elveszíthetetlen,

hogy a valóságban végtelenül,és kifoszthatatlanul gazdag vagyok,

hogy ez a gazdagság csak adható, de el nem vehető.

Hogy minden fenyegetés csak hazugság, hogy ami elveszíthető, ami elvehető,

annak elveszítése és elvétele révénnemhogy szegényednék,

hanem valós gazdagságom felismeréséhez jutok közelebb;

- tudni, hogy minden "ellenpraktikával" csak a fenyegető hiányt növelem, nem

40

megoldom a bajt, hanem gyarapítom - mert a harccal megvalósítom;

- tudni, hogy a hiányt csak a "vannal" tölthetem be, hogy a rossz szándék mélyén alig hallható könyörgést: ,,szeress engem" csak a másik felé fordulásom teljesítheti, hiányát a létem, önmagam őfelé árasztása

töltheti be.

♣

A szellemgyógyászokról

Ha a be nem avatott hétköznapi ember szemével nézünk körül egyes gyógyítók

háza táján, és ártatlanul szemügyre vesszük őket "működés" közben:

- azt, aki nem mer kezet fogni, mert ráragadnak a negatívok;

- azt, aki söprögeti a semmit a páciens körül, és- azt aki a lesöpört semmi elől elugrik;

- azt, aki felhívja betege figyelmét, hogy térdig gázol a negatív erőkben;

- azt, aki nem mer leülni, mielőtt ingájával, vagy vesszejével be nem méri a szék erőterét;- azt, aki bizalmasan elárulja, hogy ő Szent

János apostol reinkarnációja, és minden szava szent kinyilatkoztatás;

- azt, aki a Szíriuszról jött gyógyítani;- azt, aki ufókkal hál, és a kezén lévő apró anyajegyek nem mások, mint ufóstársainak

csillagtérképe;- azt, aki az étel fölött körkörös

mozdulatokat téve állapítja meg, hogy az ennivaló "biopozitív";

- azokat, akiknek szájából csak úgy

41

röpködnek a szanszkrit, japán, görög, latin, ó- és középkori mágikus, alkimista

szakkifejezések (hibás kiejtéssel, anélkül, hogy az értelmükkel tisztában lennének);

- azokat a látókat, akik dugóhúzó-spirálban látják távozni vagy érkezni a jó vagy rossz,

szárnyas vagy szárnyatlan szellemeket,a betegségek okozóit... és felsorolni is lehetetlen, milyen csodákat láthatunk.

Bizony a gyanútlan szemlélőnek egytől egyig hibbantnak látszanak.

♣

Néhány tájékozódási pont:

Azokról és azoknak, akik tiszta szívvel ésjó akarattal igyekeznek segíteni

a szenvedőkön, de semmi "különleges" nincs bennük, ezért vagy szégyellik

magukat, vagy el akarják sajátítani az elsajátíthatatlant, vagy tettetik a csodát.

Azoknak, akik tétován állnak a számtalan extraszenz, látó, szellemgyógyász,

különleges energiájú gyógyító híre hallatán, és nem tudják, kihez forduljanak.

Azoknak, akik különös dolgokat tapasztalnak, és megijednek önmaguktól,

hátha megőrültek.

Nem mindenki hibbant, aki annak látszik.

Mert valóban vannak átlagot meghaladó érzékenységű emberek. Megérzik

a számunkra érzékelhetetlenül finom erőtérváltozásokat és érzik azt is, hogy ezek

42

jó vagy rossz hatással vannak az emberi szervezetre. Vannak valóban látók, akiknek látási élmény formájában jelenik meg egy-

egy szervi elváltozás, működési rendellenesség. Rendhagyó érzékelésük nem nagyobbá, többé, értékesebbé teszik őket, hanem csupán mássá. Önmagukban

közömbös adottságok ezek, amelyek egyaránt használhatók jóra, rosszra.

Azért akadnak hibbantak is.

Ha valaki azzal áll elő, hogy ő Napóleon, tudjuk, kivel van dolgunk. Manapság

Napóleonnak lenni nem sikk. Van helyette a Szíriuszról érkezett égi küldött, vagy

újjáéledt evangélista, egyiptomi főpap vagy főpapnő, atlantiszi uralkodó ...

és sorolhatnánk.

ők azok, akik valódi nagyságukat fel nem ismerve, vélt jelentéktelenségükre a

gyógyírt ezen hagymázas elképzelésekben vélik megtalálni.

Öleljük őket a szívünkre, hogy szeretetünk melegében rádöbbenjenek arra, hogy igazi

nagyságuk nem a képzelt különlegességükben, hanem a szívűkben

hordott teljességben van.

Akin látszik, hogy különleges az nem az.

Vagy igazi hibbant, vagy a szürkeségből így akar kitörni.

Kifelé mindig azt hangsúlyozzuk, amiben belülről hiányt szenvedünk.

A gyenge az erejét fitogtatja, a buta

43

okoskodik, a bunkó udvariaskodik,a szürke csillogni akar. A látványos, szinte vásári bio-, kozmo-, univerzális, sőt isteni

energiák fitogtatása,a boldog-boldogtalant diagnosztizálás,

a másikat tolakodóan gyógyítani akarás, az örökösen aurát méricskélő inga- és

vesszőlengetés mögött szánalmas kisebbrendűség-érzés húzódik meg.

Minél nagyobb a hókuszpókusz, minél több az okkult homály, annál mélyebb

a kétségbeesett üresség.

Ha felismerjük, ne leplezzük le!

Ezzel még mélyebbre taszítanánk vissza abba a gödörbe, ahonnan éppen ilyen

eszközzel akar kijönni. Szeretetünk csendje benne is csendet szül. Feleslegessé válik a

harsányság. És megérkezik önmagához.

A valódi csodához.

Aki valóban különös képességek birtokosa, az sohasem törekszik arra,

hogy mások csodálják. Mert tudja, hogy adottságai nem a másik elismerésének

függvényei, hanem egyszerűen vannak. Nem dicsőség, hanem felelősség. Nemcsak áldás, hanem teher is.

Ingyenes ajándék a gondviseléstől, hogy gondot viselhessen ingyenes ajándékul.

Ha lát, nem beszél róla, hanem tesza másikért. Nem ijesztget, hanem biztat.

A különlegesség nem a viselkedésében van,

44

hanem benne. Egyszerű. Csendes.Ha esetleg csodálják, azt is elviseli.

Aki nem rendelkezik különleges képességekkel, az ne törekedjék rá,

úgysem sikerül. Az extraképességek vagy velünk születnek, vagy sem.

Ha nem gyermekkorunkban válik nyilvánvalóvá, hanem később, akkor

"időzített bombaként" bennünk,ketyegett".

Képességeink ajándékok.Útjelzők - mutatják a mi egyedi és

megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit.

Tenni csak azzal tudunk, amink van.Hiányzó képesség nincs. Mindannyian

mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.

Az extraképességek nem "magasabbrendűvé" (ilyen nincs is) teszik birtokosukat, hanem mássá.

És minden ember más.Más csoda.

♣

Az agyunk elképesztő mennyiségű in-formációt dolgoz fel, és ebből elenyészően

csekély rész tudatosul. Nem mindent látunk, amit nézünk, és nem minden hangot hallunk, amely megrezdíti dobhártyánkat.

A természet egy nagyon körültekintő szűrőmechanizmussal gondoskodik arról, hogy csak a legszükségesebb információk

45

jussanak el a tudatosság szintjére.Ami nem jut el a tudatunkig, arra semmi

szükségünk sincs.Az úgynevezett tudattágító technikák éppen ezt a védő-szűrő mechanizmust rombolják

le és tesznek minket védtelenné a számunkra illetéktelen információkkal

szemben.A tudat képtelen feldolgozni, értelmezni

a rázúduló információtömeget,ezért megzavarodik.

Mindannyian annyit látunk, hallunk, érzékelünk, amennyire nekünk

és általunk a Világnak a Teljesség útján kell.

Ami ennél több - az kevesebb.

2. fejezetAZ ESZKÖZTELEN GYÓGYÍTÁS

Kiszolgáltatottságunk reménytelenségében úgy tűnik, csak a küzdelem hoz megoldást. Erősnek kell lennünk, sőt erősebbnek, hogy

felülkerekedjünk boldogságkereső utunk akadályain. Sebződünk és sebeket osztunk.

Győzünk és alulmaradunk. Mint az élővilág, amely - úgy tanultuk - a létért

való küzdelem során alakul és fejlődik. Ám amíg az élővilágban a győzelemmel

megoldódik a feszültséget kiváltó helyzet, helyreáll a rend, addig emberlétünk küzdelmei győzelmeink esetén sem

ajándékoznak meg a létegyensúly boldog megélésével. Nem érezzük magunkat

biztonságban. Ismert vagy ismeretlen erők fenyegetettségében félve és féltve őrizzük

46

keserves győzelmeink során szerzett anyagi, szellemi, erkölcsi javainkat.

Bármikor földönfutóvá válhatunk egy rajtunk kívül eső gazdasági fordulat

nyomán, az öregedés vagy egy betegséga felejtéssel megfoszt ismereteinktől

és elég egy rosszindulatú rágalom, hogy a becsületünk is odavesszen.

Az értelmünkkel felismert egyetlen megoldási képlet:

felülkerekedni, győzni a harcban.

"Ember küzdj és bízva bízzál!"

Az Ember tragédiájában ez a tragédiát biztosító "jó tanács".

A küzdelem a tragédia forrása. Nem is old meg semmit

Mert a megszerzendő jóért való küzdelem gyötrelemmel teli:

a győzelemmel megszerzett jó birtoklását megkeseríti az elvesztésétől való örökös

félelemés a birtokolt jó elvesztése maga

a fájdalom, hisz mindent elvesztünk, ha előbb nem, a halálunkkor biztosan.

A keserves szerzés, a félelemteli birtoklás és a fájdalmas vesztés küzdelem-

hármassága maga a létreménytelenség.

A harc éppen attól távolít, amit elérni remélünk általa:

nyugalom helyett feszültség, biztonság helyett bizonytalanság,

önmagam élete helyettállandó igazodás.

47

Nem kiút, hanem kiúttalanság.

A létzaklatottságban sebzett, veszteségeinkben csupaszodó szívünkben

lassan érik a felismerés:a harc végzetes létvakságunk tragikus

következménye.Nem látjuk, hogy mindenünk megvan,

hogy a létezés ingyenes, gyönyörű ajándék, hisz minden, amivel valaha is találkozunk,

odaadja magát nekünk, a találkozás jelenében maradéktalanul a miénk.

Ez az egyetlen valóságos birtoklás, hisz az "itt és most" egyetlen létvalóságában

van nekem.És ezért egy lépést sem kell tennem. Nem kell érte harcolnom, hisz van.

A harc, amely mindig a nem-jelen-valóért, a nincsért folyik, azt akadályozza meg, hogy felismerjem a jelen csodáját, hogy igazán "vanjak", arra kényszerít, hogy a

ninccsel foglalkozva elszalasszam azt, ami van.

A harc által csak a birtoklás illúzióját tehetjük magunkévá, és veszíteni is

csak a birtoklás illúzióját veszíthetjük.

A valóságban nincs veszteség, mert ami"itt és most" van, az van, és ami nincs, az pedig el nem veszthető, mert nincs.

Létezésünk teljességében soha semmi sem hiányzik, mert a jelenben mindig minden

megvan a boldogságunkhoz.

Ezt csak a vállalt gyengeség, azaz a harcról

48

való lemondás teszi felismerhetővé.Akkor válunk erőssé, ha lemondunk az

erőről. Mert a ,.mindig mindenem megvan" felismerésében megvilágosodott szív

a létezés legszilárdabb pontjában,a lét teljességében dobog.

Megingathatatlan, mert a van édességét nem adja oda a nincs keserűségéért.

♣

Amíg a gyógyításra törekvő iskolák legtöbbjének figyelme a betegségekre (azok megelőzésére, gyógyítására) irányul, addig

az eszköztelen gyógyítás figyelmének fókuszában a szenvedő EMBER áll. Nem tagadja, ellenkezőleg: fontosnak tartja a

betegségek felismerésére és kiküszöbölésére irányuló technikákat, azok megismerését és alkalmazását. Lényegének mondana ellent, ha nem venne tudomást a valóságról, arról, hogy az anyagi létsíkba

ágyazottságunkból eredően annak törvényei maradéktalanul vonatkoznak testünkre,és e törvények ismerői és alkalmazói,

az orvosok, a népi- és természetgyógyászok tevékenysége az egészség helyreállításában

fontos szerepet játszik. Minden gyógyító tevékenység, még ha látszólag csak a

tünetre irányul is, az egészet célozza.

♣

Az eszköztelen gyógyítás szemszögéből a betegség nem csupán testi működészavar,

49

hanem az egész embert,sőt a létezés egészét érintő ügy.

Kiváltó okát elsősorban nem egy élettanilag kedvezőtlen környezet ártalmas hatásában vagy egy szerv meghibásodásában látja, hanem az ember létlényegi egyensúly-vesztésében, amely nemcsak valamely

hibás döntése következményeként jöhet létre, hanem a kollektív teherviselés

megkerülhetetlen tényének következménye is lehet.

E nézőpontból a betegség okozat, tünet, a léthazugságok tömegétől egyensúlyát

vesztett univerzum embertestben felhangzó jajkiáltása.

A beteg ember mindannyiunk terhét hordozza.

♣

Az az emberiség egész történeténvégigvonuló és törvényszerűen kudarcot

szenvedő, meddő törekvés, hogy megváltoztassuk a (hibás álláspontú, rossz úton járó, "gonosz" stb.) másikat, teljesen

hiányzik az eszköztelenül gyógyító irányultságából.

Nem a másik ember, hanem önmaga megváltoztatására, elfogadóvá tételére

törekszik, hisz betegségeink mélygyökere el nem fogadottságunk, változtatásprésbe

nyomorítottságunk, eredendő szabadságunk "jó szándékú" semmibevételébe ágyazott.

Az eszköztelen gyógyítás számáraa betegség - tünet. Tünete a másik

50

és önmagunk elfogadáshiányának. Mindannyian szenvedünk tőle.

Az eszköztelen gyógyító elsősorban nem a betegség, hanem a kiváltó ok felé fordul.

Nem meg- és legyőzni akar, hanem elfogadásra törekszik.

A szocializációnk során belénk súlykolt "erő"-szemlélet a másik legyőzésére

irányul, és ez az erő(szak)a létproblémák megoldásához elégtelen, sőt

új problémák megteremtője.

Ennél sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség: önmaga elfogadóvá tételére.

Mert ehhez nem mást, hanem a másiktólberzenkedő önmagát kell legyőznie. Ennek

a személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélküli, a másikat teljesen elfogadó alapállásnak ad a másik számára

érzékelhető formát.Ha lemondtunk minden erőről és merjük

vállalni a védtelenség és kiszolgáltatottság kockázatát - akkor válunk eszköztelenné,

hisz immár semmink sincs. És ekkor ragyog fcl bennünk a Fény, a Teljesség áradása.

Az eszköztelen gyógyítás ember-mivoltunk leglényegibb összetevőjének, a megismerhető létsíkokon (anyagi és szellemi) túli, végtelenbe ágyazottsága

révén válik lehetővé. Ugyanis nemcsak testiés szellemi valóságunk van. Mindkettő

állandó változás állapotában létezik.Mi sohasem vagyunk ugyanolyanok, mint

előző létpillanatainkban, ám mi mindig

51

ugyanazok vagyunk. És ez az "ugyanazság", ez a bennünk lévő állandó, amely révén vagyunk azok, akik vagyunk,

túl van a megismerhetőség határán.

Ez a lényegi énünk, amely szervesen kapcsolódik a megismerhető létsíkokon túli

Abszolútumhoz,a Mindenség Szívéhez.

Ez a mi lényegi összetevőnk:a Mindenség Szívének élete bennünk.

A Mindenségnek dobogó szíve van és ez a szív bennünk dobog.

Az eszköztelen gyógyítása Mindenség Szíve életének árasztása

a másik ember felé.Az eszköztelenül gyógyító túllép

megismerhető önmagán, túllép az anyagi és szellemi "erőkön", túllép a megkülön-böztetésen, túllép az igazságon alapuló viszonzásváráson, túllép a részen, hogy legbelső önmagában az egészre találva:

mindenféle válogatás nélkül, feltételszabásnélkül,

abszolút viszonzásvárás nélkül, egyedüli valós mérrtékegységével,

a teljességgel forduljon a másik feléelfogadva őt olyannk aki, olyannak, amilyen.

Nem önmagából ad, hanem önmagát. Ehhez nem kell kiválasztottnak lenni.

Nem kell az átlagost meghaladó bioenergia szinttel rendelkezni. Ehhez nem kell

semmilyen mester beavatása.Erre minden ember képes.

Mert mindannyian a végtelenbe ágyazottan a Mindenség Szívének életét hordozzuk.

52

Minden ember szeméből a mindenség néz rám.

Ez az adás nem erőhatás. Ellenkezőleg a mindent és mindenkit elfogadás,

a megkülönböztetés és ítélet teljes hiánya, a teljes nyitottság, éppen ezért védtelenség

és kiszolgáltatottság.Egyirányú áradás, amely semmi viszonzást

nem vár. Csak van.És védtelensége, kiszolgáltatottsága,

gyengesége a legigazibb, leghatékonyabb erő.

♣

Az eszköztelen gyógyítás során megéljük a találkozás csodáját. Minden találkozás

ugyanúgy, mint minden ember,a világmindenség történetének

megismételhetetlen, soha nem volt, soha nem lesz csodája.

Minden találkozás lehetőség arra, hogy létem és életem csodájának üzenetét

közvetítsem a másiknak, és az ő élete és léte csodájának ajándékával gazdagodjam. Lehetőség arra, hogy a mindegyikünk lelke

mélyén ordító, Ady Endre által oly leple-zetlen őszinteséggel megfogalmazott vágy: "Szeretném ha szeretnének" kielégítésének valós lehetőségét is felismerjem: ne várjam,

hogy engem szeressen a másik, hanem én szeressem a másikat

Csodamivoltunk lényege a szabadságunk: én is, a másik is szabadon dönt.

53

Én csak a magam döntését irányíthatom. Ez a valóság.Magányom puszta ürességét

valósan csak az én, a másik felé tett lépésem oldhatja fel. És ezzel a lépéssel lerombolom a magam köré védekezésül

emelt falat, amely a magányba zárt. Nyitottá, ám védtelenné váltam.

A másik általi el nem fogadottság lehetőségének kiszolgáltatottjává.

Aki igazán szeret, az kiszolgáltatott, akipedig nem, az, önmaga sivár életű foglya.

Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond

"visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatának fel nem

vállalása zártságában, biztonságábana másik szeretetére várvan nem ismeri fel,hogy a másik szeretetének befogadásához

is elengedhetetlenül szükségesa védtelenséget vállaló nyitás.

♣

Az eszköztelen gyógyítás valós és teljes találkozás a másik emberrel:

SZEMÉLYVÁLOGATÁS NÉLKÜL Nem szab(hat)om meg ki az, akivel találkozom, hisz minden kizárással, korlátozással én leszek szegényebb,

megfosztva magama másik csodájában való részesedéstől.

FELTÉTELSZABÁS NÉLKÜLNem szab(hat)om meg milyen legyen,

54

akivel találkozom. Elfogad-e, vagy sem, rokonszenves-e, vagy ellenszenves.

Illetéktelen vagyok a másik milyenségének megítélésében, hisz amit tudok róla,

elenyésző, és ha mindent, ami megismerhető benne is ismerném, a soha fel nem lebbenthető titokfátyol mögött rejtező lényegi énjét, lénye legmélyebb

zónáját soha.A szívek titka mindig titok marad.

A másik ember iránti tisztelet az, amely kizár minden feltételszabást.

ABSZOLÚT VISZONZÁSVÁRÁS NÉLKÜLMagánvalóvaló mivoltom, azaz az a tény,

hogy én én vagyok, meghatározza azt, hogy minden tettem egyirányú: belőlem,

tőlem indul ki, és a másik felé irányul.Szabadon teszem azt, amit teszek,És szabadon cselekszik a másik is. Minden tettem önkéntes ajándék

a másiknak, és a másiké is az.A viszonzásvárás létlényegi

egyirányúságunkat figyelmen kívül hagyva léthazugságba süllyeszt.

Az odaadás kétirányúvá csaka másik szabad döntése révén válhat.

A viszonzásvárás a másik szabadságának semmibevétele.

Az elvárásból fakadó viszonzás kényszer-szülte tett, kicsikart eredménye nem

gazdagít, hanem kifoszt.Az önmagam lényegivé válását, valós

gazdagodását - amely az önkéntességen alapuló emberi kapcsolatok révén

lehetséges - teszem lehetetlenné, kölcsönös

55

veszteséggel záruló kettős könyveléssésilányítva azt,

amiért egyedül érdemes élni:a szeretetben való kiteljesedést.

Az ember viszonzásvárás-nélkülisége ellenében a legtöbbet kapja, amit létező

kaphat: a teljességet.

TELJES ODAFORDULÁS A MÁSIK FELÉA "teljes'' egyetlen valós mérték-

egységünket jelenti. Hisz alapvető irányultságunk is a teljesség felé mutat.

Semmivel, nem elégszünk meg, ami rész. Nekünk minden, a teljesség kell. Tudjuk, önmagunkat csapjuk be, ha azt mondjuk: "Ha ezt meg ezt elértem, már nem fogok másra vágyni." Mert ha elértük a kívánt

célt, az öröm lecsengése után újmegszerzése felé tartunk. Nyilvánvaló,

hogy mindaz, ami bennünk mérhető: testi adottságaink, szellemi képességeink,

teljesítményeink, egyben valamilyen skálán is elhelyezhetők.

Testi, szellemi adottságainknál fogva sok szempontból többek, más szempontok szerint kevesebbek vagyunk a másik

embernél. Birtokaink: "nekem van testem, szellemi működésem", embermivoltunk

fontos, ám felszíni összetevői. Kamatoztatandó ajándékként kaptukaz élettől, nem érdemünk, hogy van.

A megismerhetőség határán túli lényegi énem, létem legbelső zónája mérhetetlen, a végtelenbe ágyazott. Itt nincs értelme

semmiféle mértéknek.Én, az ember a mindenséggel mérhetem

56

csak magam. Ez az én egyedüli mérték-egységem. Lényegi "mértéktelenségünkben"

mindnyájan egyformák vagyunk, mindannyian azonos, végtelen értékű

csodák. Éppen ezért a másik felé fordulásunk csak teljes mértékű lehet. Hanem az, a lényegtelen felszín-zónájában

siklunk el egymás mellett, ahelyett, hogy találkoznánk.

ELFOGADJUK ŐT ANNAK, AKIAz elfogadás hiányában, az elfogadásra

való képtelenségben megbetegedett ember számára ez az egyetlen segítség. Ez az eszköztelen gyógyítás summája, ebben

rejlik "gyógyító mechanizmusa".

♣

Ha végiggondoljuk az alapállásban megfogalmazottakat, esendőségünk

tapasztalata azt sugallja. hogy megvalósíthatatlan.

Felmerül bennünk, hogy csak akkorgyógyíthatok eszköztelenül, ha elértem

ezt a tökéletességi szintet.Ez az álláspont, bár rendkívül tiszteletre-

méltónak tűnik, éppen ezért a legveszélye-sebb csapda. Éppen attól tart vissza,

amire törekszünk. Azon a téveszmén alapszik, hogy a megismerés határán túl, végtelenbe

ágyazott lényegi énünkre is vonatkozika testi, szellemi mivoltunkra jellemző

fokozatosságelv.Mert lehetek erősebb, okosabb. De lényegi

énem alapirányultságát tekintve,

57

a teljes elfogadást illetően nincs fokozat. Itt vagy elfogadtam a másikat, vagy nem.

Itt már a Mindenség Szívének mértéke,a teljesség mértéktelensége a mérték.

A tökéletesség birtoklása számunkra csak a felé való törekvésben lehetséges. De ez azt

is jelenti, hogy ha törekszem felé, már birtoklom is.

A tökéletesség felé vezető út nem hosszú, nem fokozatos. Egylépésű.

Ha léptem, már ott is vagyok. Túlléptem a tér és idő határát.

Ezt mutatja, sőt erre kényszerít minket az idő is. Hisz az idő életünkben úgy jelenik meg, mint a jelenpontok egymásutánja,

de számomra valósan.a cselekvés lehetőségét kínálóan csak egy,

a jelen pillanat adott.Én nem voltam, én nem leszek, én vagyok. A múlt jelenpillanatai már nincsenek: amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté,

amit pedig nem tettem meg, nem tehetem megtetté. Elmúlt.

A bármely pillanatban bekövetkezhető egyetlen(!) bizonyosságom, a halál pedig

a jövő létpillanatait csak a remény szintjén teszi tervezhetővé. Tehát az egyetlen igazi

cselekvési lehetőségem valós keretéttérben az ITT

időben a MOST adja.

Nem várhatok, mert a jövő bizonytalan. Nekem mindig most, a jelen pillanatban

kell lépnem. Lépni, túllépni önmagamon, hogy személyválogatás, feltételszabás, és viszonzásvárás nélkül teljesen a másik felé

fordulva elfogadjam őt annak, aki, olyannak, amilyen.

58

Mindegy, hogy ki fordul hozzánk. Agresszív, gyanakvó, ápolatlan, riasztó, ostoba, elutasító, vagy kedves, elfogadó.

Az EMBER fordul hozzánk.Esetleges riasztó külseje, támadó

agresszivitása csak torz segélykiáltás. Ezt nem meghallani csak nyitottsághiányunk

végzetes süketsége képes.Az eszköztelen gyógyítás nyitottságra

"kényszerít". Kinyitja szemünket a látszat mögötti Valóság megpillantására, megnyitja

fülünket a hamis hangok mögötti halk, kétségbeesett gyötődő, szelíd kérésre:

szeress, hogy szerethessek.

♣

Az eszköztelen gyógyítás természetéből, lényegéből eredően nélkülöz minden

technikai elemet.Nem más, mint a cselekvő szeretet.A szeretetből fakadó cselekvés nem

szorítható semmiféle megszabott sorrendiség Prokrusztész-ágyába.

A szeretet szabad.Egyetlen technikai utasításként Aurelius Augustinus gondolatát

idézhetjük:

"Szeress, és tégy amit akarsz!"

Maga a gyógyítás nem más,mint teljes elfogadásunk alapállásának

kifejezésre juttatása. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen csodák lévén,

mindannyian más és más módon, személyiségjegyeinknek megfelelően,

a másikra teljesen odafigyelve, a számára

59

az adott pillanatban legmegfelelőbb gesztussal fordulunk a másik felé.

Ezért van úgy, hogy minden eszköztelen gyógyítónak más és más a "módszere".

Aki gyógyít, legyen bár orvos, természet-vagy népi gyógyász, legyen

szellemgyógyász, sámán, mágus, bárki, tegyen meg mindent, amit csak tud.

Ha már mindent megtettünk, akkor ... akkor marad a létünk titka iránti alázat.

Az alázat, ami nem bárgyú önkisebbítés, hanem a valóság elfogadása.

Ha mindent megtettünk, akkor jutottunk el a titok kapujáig, amely mögött a gyógyulás és a halál csodájának lehetősége rejtezik. Hogy melyik lép ki rajta? Azt nem a mi

bányabéka-perspektívájú vágyunkés nézőpontunk szabja meg. Titok.

A Mindenség Szívének titka.Uzenet, amely akár a gyógyulás öröme, akár a veszteség fájdalma, mindenképp

lehetőséget ad arra, hogyelfogadásával gazdagabbá váljunk.

V. rész

JÉZUS ÉS AZ EGÉSZSÉG

A történelmi ember

Jézus a mindenkori társadalom értékrend-jének mérlegére téve nemhogy "nagy" nem volt, hanem ellenkezőleg: egy sikertelen, kudarcos életű hajléktalan, aki a biztos

megélhetést jelentő ácsmesterséget feladva vándortanítóskodásra adta tejét, akinek

60

szavaiból alig értettek valamit - azt is félre, akit a hatalom egy koncepciós pert

követően gyalázatos módon kínhalállalkivégeztetett.

E kudarcos élet krónikásai, akiknek Jézus-életrajzait döbbenetes módon örömhírnek (= evangélium) nevezték az utódok, olyan eseményckről is beszámolnak, amelyek a tűrsadalmi értékítélet szerint is "nagynak"

minősülnek.Ezek a csodák: a háborgó tó vizének

lecsendesítése, a több ezer ember jóllakatása öt árpakenyérrel és két hallal,

a számtalan gyógyítás, a halottak feltámasztása stb.

Ami érthetetlen:miért nem alkalmazta ezt a kétségkívül meglévő hatalmas erőt (amely a csodák során egyértelműen megnyilvánult) az

önmaga és társai, az általa képviselt ügy megvédésének szolgálatára,

miért hagyta magát megfeszíteni?

Ez a végső csőd megmagyarázhatatlan. Ez beárnyékolja a korábbi nagyságot.

Hiteltelenné teszi mindazok vélekedését, akik "nagy" embernek tekintik, hiszen ez

a "nagyság" csak rész az egész történetből, a végnél tehetetlennek és gyöngének bizonyult.

A kérdés a társadalmi értékrend mérlegére téve meg nem válaszolható.

Ott, ahol végső soron az egyetlen érték az erő, ahol - úgy véljük - csak akkor

történik valami, ha erőt alkalmazva hatunk a világra, emberi és tárgyi környezetünkre,

ahol csak a nagyság, a siker,

61

a felülkerekedés számít, és ahol szégyena gyengeség,

a szegénység, a sikertelenség, a felülkerekedni nem tudás,

ott Jézus érthetetlen.

A mindannyiunkba súlykolt erő- és nagyságtisztelet kényelmetlenül érzi magát

a leplezhetetlen sikertelenség láttán, csináltunk hát belőle "nagyot": távolra

helyezettet, magasra emeltet, dicsőségesen uralkodó királyt, aranyba, bíborba

keretezzük, és ahogy illik, félünk is tőle, az ítélőtől, hisz a nagyok számon kérnek

- és mi bűnösök vagyunk.

♣

Jézus a kereszténység hite szerint nemcsak ember, hanem Isten is:

az egy isteni lényeget bíró három isteni személy

(Atya, Fiú, Szentlélek) közülő, a Fiúisten, a második isteni személy

emberré lett.Isten egy mivoltának lényege az egység. Az egy Isten belső élete az odaadottság,

azaz szeretetközösség: az önmagát maradéktalanul odaadó Atya áradása létesül a Fiúban, aki a viszont-odaadottsága révén

személyesül.A kölcsönös odaadottság, a kettő csókja

személyesül meg a harmadikban,a Szeretet lelke, a Szentlélek.

A második isteni személy tehát nem más, mint a megszemélyesült odaadottság:

62

az Atya odaadottsága,az önmaga Atya iránti odaadottsága.

Az odaadottság által van.

Létezni ("vanni") annyi, mint odaadottnak lenni.

♣

A teremtés Isten odaadottsága. Ezért minden teremtett "olyan, mint az Isten":

Isten odaadottsága révén létesülés önmaga odaadottsága révén van (nézzünk körül: minden adja magát nekünk; a napfény, a szél, a virág, a

vízesés, minden ingyenes ajándékként árad).Jézus - az Isten megtestesült odaadottsága.

A láthatatlan láthatóvá,a megtapasztalhatatlan megtapasztalhatóvá,

a megfoghatatlan megfoghatóvá vált. Általa megnyilvánult a Teljesség,

kinyilatkoztatta önmagát.

"Krisztus születése Isten kiáltása a Világ csendjébe" (Alexandriai Szt. Kelemen).

A kisded

A betlehemi istálló éjszakai csendjében szólt először az Isten.

Isten első hallható szava a sírás volt. Egy végtelenül kiszolgáltatott, védtelen,

csupasz kis csecsemő jajkiáltása.Az első üzenet: itt vagyok.

Azóta tudhatjuk, hogy minden kiszolgáltatott, védtelen ember sírása Isten

személyesen hozzánk szóló üzenete:

63

itt vagyok.A könnyek és a jajkiáltás nem ismer sem nyelvi, sem kulturális határokat,

mindenki számára érthető.A védtelen, a kiszolgáltatott, a gyenge

ember - az odaadott ember. Mindenkinek. Akivel találkozik. Odaadja magát.

Mert nem tud, mert képtelen mást tenni. Csak az tud szeretni, csak az tudja magát

odaadni, akinek már semmi ereje, semmi védelme, semmi lényegtelenje nincs, csak

önmaga.A gyengeség, a védtelenség,

a másokra való rászorultság nem más, mint a Teljesség láthatóvá válása.

A sírás az odaadottság nemzetközi igéje.

Bennünk ragyog a szabadság. Visszautasíthatjuk

a nekünk kiszolgáltatottat, és a szívünkre is ölelhetjük.

Mint ott, Betlehemben. A sírást az anyai odaadottságban a mellet kereső ajkak mohó

cuppanásai, a szuszogó nyelés, az elégedett büfizés váltotta fel.

Az odaadás halk suttogásai. Isten gyengéd mosolya.

Majd a beteljesedés csendje, az áradás alélt ájultsága.

Isten ajkán egy csepp tej.

A fájdalmak férfia

A jászolban az eredendő kiszolgáltatottság,

64

a kereszten - a vállalt.A legnagyobb erő - nem élni az erővel.

Nem védekezni.

Még védekezni sem.

A csodák?Csak létvakságunk káprázatai.

Mögötte az Isten lehetetlenséget nem ismerő szeretetének végtelenje rejtezik.

Jézus nem a csodatetteikor volt erős. Akkor gyengéd volt.

A gyengédség az erő szelíd mosolya.

Jézus a kereszten volt a legerősebb. Ott fent jutott el az emberlét

legmélyebb sötétjébe:a mindentől és mindenkitől való

elhagyatottság létürességébe.

Mint mi, mindannyian, amikor mindent elvesztünk,

még az Istenbe-kapaszkodás utolsó szalmaszálát is.

Nem lett volna valóságos ember, ha nem járja meg az emberlét nullpontját.

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!"Nincs nagyobb árvaság a haldokló árvaságánál..

Nincs reménytelenebb az Istentől is "elhagyott" ember reménytelenségénél. Ez az árvaság, ez a reménytelenség az a szűk kapu,amely a teljességre nyílik.

Ez a fájdalmas kiáltás Isten utolsó előtti hallható üzenete.

Az utolsó szó: "Beteljesedett."

65

És az utolsó üzenet: az utolsó sóhaj.

Minden üzenet.Az odaadottság, a szeretet üzenete.

VI. rész

A PÁRKAPCSOLAT ÉS AZ EGÉSZSÉG

Az anyaszív alatt egysejtűből válunk többbilliós sejtű kis csodalénnyé - teljes egységben a mindenséggel. Születéskor

parányi embertestünkkel kilépünk a világba, kiszakadunk az anyaölből, ki a testi egység-ből, "csupasz majomként"

öntudatlan, "én"-tudatlan.

Még mindig egységben a mindenséggel. Paradicsomi állapot.

Első megkülönböztetésünk, első meg- és felismerésünk, első és legvégzetesebb

emberi tettünk az "én vagyok" felvillanása. Én én vagyok, édesanyám más, nem én.

Az első harapás a tudás fájának gyümölcséből.Az "én" különváltságában, az egységből az "én és a világ" kettészakadtságában,

megrendült kétségbeesettségében kegyelmi ajándékul hordozza a testét.A testet, az univerzum legnagyobb

csodáját, amely egyszerre mohó száj és étel, egyszerre tikkadt torok és ital.

Az első pillanatban születő rokon- vagy ellenszenv testi mivoltunk csodálatos

válogató mechanizmusának eredménye: megmutatja, jelzi az emberi kapcsolat

megélésének útját.

66

A vonzás-taszítás törvényének alávetett élő a számára vonzót magáévá akarja tenni, lett légyen az hely, táplálék, másnemű fajtárs. Ha akadályba ütközik, lét- és fajfentartási ösztönétől vezérelve harcol is érte. Csak

akkor "mond le" vonzalmának tárgyáról, ha vesztesévé válik a küzdelemnek.

Mi, emberek, testünk révén ugyanennek a törvénynek vagyunk alávetve.

Testi késztetéseink mozgatórugóiaz élet négymilliárd éves történetének homályába vesznek. Sokszor értetlenül állunk önmagunk lelket kavaró, heves

indulatai előtt. Erezzük ellenállhatatlan, sodró erejüket, és azt is érezzük, hogy ezeknek maradéktalanul eleget téve

embermivoltunk lényege szenvedne csorbát.Ami a növény és állatvilágban maga a rend érvényesülése, bennünk emberekben maga

a rendetlenség. Miért? Mert szemben valamennyi élővel, mi szabadok vagyunk.

A vonzót magunkévá tétel törvényea másik ember szabadságánál véget ér.

Szabadságunkban dönthetünk úgy, hogy magunkévá teszünk minden vonzót -

ha futja az erőnkből - akár a másik testét is, de egyet soha: a másik embert.

Szabadságunkra roppant érzékeny embermivoltunk a legkisebb magáévá tevő,

azaz kisajátítási kísérletre mindennél hevesebben reagál.

"Elvehetsz" mindent tőlem, engem soha nem kaphatsz meg!

Önmagamat csak én adhatom, senki más. Ami emberi, az csak önkéntes, szabad és

kényszer nélküli lehet.

67

Szabadságunk előtt tehetetlenül áll a Világmindenség.

A birtoklás lehetősége az ember szabadságánál véget ér.

Minden erőkifejtés, minden, a másikon való felülkerekedési szándék, minden

erőszak eleve kudarcra van ítélve,ha a másik ember megszerzésére irányul.

Sőt, eredménye a vártnak ellenkezője:a birtoklás közelsége helyett

- az elérhetetlen távolság.A szabad létezők viszonyrendszerében

lehetetlenség a kisajátító birtoklás.Itt csak egy birtokviszony létesítése

lehetséges: "Én a Tied vagyok."Az, hogy "Te az enyém" - kimondhatatlan.

A másik "én a Tied"-jeszülheti csak a párkapcsolatot,

feleletül önmagam odaadottságára.A párkapcsolat két ember maradéktalanul

szabad, önkéntes és kölcsönös,teljes odaadottsága.

Ám abból eredően, hogy ezért én csaka magam odaajándékozásával járulhatok hozzá, és a másik viszontodaadottságáért semmit sem tehetek, tesz minket minden

párkapcsolat a másik szabadságának ajtaja előtt várakozó szeretetkoldussá.

Párkapcsolat rokonszenv híján nincs. Szeretet van: odaadottságunk nem rokon-vagy ellenszenv kérdése, hanem szabad

döntésünk következménye.A szeretet nem érzelemfüggő cselekvés,

hanem szabad tett.

A párkapcsolat szeretet híján csak

68

testápoló, éhség- és szomjoltó, teljesedés helyett hiányszülő.

A párkapcsolat az odaadás teljes emberi mivoltomat átfogó örömteli megélése.

Az egyetlen út, amelyben hézagtalanul azegész ember vesz részt.

Nemcsak a létezésem legmélyén a teljességcsendben ragyogó

lényegi énemnek az odaadottsága,hanem a mélység ragyogásától izzó testem

és szellemi mivoltom csoda ajándéka is.A szeretet, az odaadottság izzása felemészti

teljes önmagunkat,hogy a másikkal a kölcsönös,

szent megsemmisülésben a létezés új minőségét teremtsük.

Az "én"-nek a mindenségből kiszakadt kétségbeesettsége szűnik meg az

egységben,a létezés valóságában.

Ilyenkor éljük meg a valóságos létezés minden képzeletet meghaladó örömét.

Ha sem előtte, sem utána, de akkor igazán vagyunk.

EGÉSZségesek.

Időbe ágyazott emberlétünk tragédiája,hogy a párkapcsolat egységszentségéből

visszazuhanunk a kétségbeesettséghiányállapotába.

A válás és eggyéválás,a megváltáselőttiség és a megváltás

polaritása életünk.

VII. rész

69

AZ ÚT

Mérhetetlenül sok út vezet az EGÉSZséghez.

Minden út a hiánytól sebzett szív útja a Teljességhez.

Ezért minden út szent.

A Mindenségnek dobogó szíve van. Ott vagyunk a Mindenség Szívében,

és ez a Szív bennünk dobog.

Az út bennünk van.

Az út úttalan.Minden megvilágosodás mélyén annak

a titoknak felismerése lappang,

hogy nem kell nekem sehová sem menni, mert én ott vagyok mindig,

ahová. igyekszem

- hogy akkor érkezem meg, ha abbahagyom az utazást,

- hogy az "út", amelyen járok, csak távolít attól, ahová igyekszem,

mert nem élem meg a jelen lévő teljességet, hanem elérendő célként tartok felé.

Az út úttalan.

Az út rádöbbenés, az út ébredés, az út a görcsös erőlködéssel felhagyó

elengedettség

70

Rádöbbenés arra, hogy minden elesettségünk, gyengeségünk, betegségünk

az erőnkbe vetett hit tarthatatlanságára hívja fel fájdalmas kiáltással figyelmünket:

engedd el magad!

Ébredés az "út" álmából a megérkezésre.

Az út a szeretet esztelensége: felszámolni minden görcsös igyekezetet, erőfeszítést, és merni gyengének lenni,

elengedettnek, semminek lenni, mert akkor vagyunk minden.

71