1

Hipnózis mint sajátosan megváltozott tudati állapot

Dr. Daubner Béla

A hipnózis, hipnoterápia rövid története:

Az alváshoz hasonló állapotokban (kiváltott módosult tudatállapotok)

alkalmazott szuggesztiók gyógyításra való felhasználását az emberiség már több

mint 4000 éve alkalmazza.

Az ókor szuggesztióval gyógyító orvos papjaitól a középkor természetvarázsló

orvosain, majd Gassner ördögűző szertartásain át közvetlen út vezet F.A.

Mesmer „animális magnetizmus” -áig, majd Puységur márki mesterséges

szomnambulizmusán és Braid immár „hipnózis”-nak nevezett gyakorlatán át a

hipnózis első fénykoráig a XIX. Század végén, amelyet a Salpetriere-i és

Nancy-i iskola - Charcot és Bernheim - tudományos vitája mellett olyan

hipnózissal foglalkozó gyógyítók fémjeleztek, mint Sigmund Freud és Pierre

Janet.

A XX. Század elején a hipnózis méltatlanul háttérbe szorult a pszichoterápiában

Freud negatív hatására. A hipnózist ugyanis ebben az időben alvásszerű

állapotnak tartották, amelyben autoriter módon alkalmazott direkt

szuggesztiókkal a tünetek megszüntetésére koncentráltak csupán. A

fedőterápiaként alkalmazott hipnózis hatása még jól reagáló páciens esetében is

csak rövid ideig tartott, és gyakran következett be tünetváltás.

2

A gyorsabb, hatékonyabb kezelési formák iránt a klinikumban egyre erősödő

igény talaján az 1960-as évekre teremtődtek meg a szemléletváltás előfeltételei,

s e váltás a hipnózis terápiás felhasználásának mai reneszánszához vezetett. A

szemléletváltás a hipnóziskutatásból táplálkozott elsősorban amely elvezetett a

hipnózis jelenségeinek megbízható leírásához, az elvárások, attitűdök,

kontextuális hatások jelentőségének tisztázásához, a lényeges jelenségek és

műtermékek elkülönítéséhez, az alvásszerűség mitoszának lehántásához stb.

Közben a direkt autoritter hipnózis stílus átalakult, megjelentek a megengedő és

indirekt hipnózis technikák, kidolgozták az autó hipnózis különböző formáit és

jelenleg a modern, jól képzett hipnotizőrök hipnóterápiás gyógyító munkájában

nem a terápeuta „mágikus erejére” hanem a beteg élményeire és eddig

kihasználatlan adaptív lehetőségeire épít.

A következő igen fontos lépés az interakciós (egymásra hatásos) folyamat

komplex elemzése

volt amely alaposan a vizsgálta, hogy hogyan hat egymásra a páciens szubjektív

élménye, magatartása, a benne végbemenő élettani változások és a hipnoterápia

személyközi klímája. A hipnózis jól kombinálható a magatartásterápiákkal, a

dinamikusan orientált és pszichoanalitikus terápiákkal stb. a lgtöbb hipnózist

alkalmazó pszichoterápeuta ma eklektikus szemléletü „integratív hipnoterápiát”

alkalmaz, amelynél a hipnózist a beteg igényeinek és személyiségének, valamint

a terápeuta képzettségének megfelelően a legkülönbözőbb más pszichoterápiás

módszerekkel kombinálva, egyénileg és csoportban lehet használni, felnőtteknél

és gyerekeknél egyaránt.

3

A hipnózis mint sajátosan módosult tudati állapot jellegzetességei:

A hipnózis nem alvásszerű állapot, hiszen prof. Dr. Bányai Éva által kidolgozott

és világszerte elterjedt aktív-éber hipnózisban erős motoros aktivitás

(ergométeres bicikli hajtása) közben alkalmazott megfelelő szuggesztiók

hatására is létrejön a tudatállapot módosulás és az összes relaxációs hipnózisban

megfigyelt hipnotikus jelenség.

A szubjektív élmény, a valóság percepció és kognitív folyamatok változásaira

mind hagyományos relaxációs, mind aktív-éber hipnózisban az jellemző, hogy:

a) csökken a valóságvizsgálat, így a hipnózisban lévő személy hajlamos a

torzult realitás elfogadására (gyakran jelennek meg pozitív és negatív

hallucinációk).

b) a képzeleti tevékenység fokozódik

c) a testi-érzékszervi élmények könnyen hozzáférhetők

d) az érzelmek könnyebben mobilizálhatók

e) az élmények gyakran verbálisan nem vagy nehezen fejezhetők ki

f) az én-tudat torzulhat, testsémazavar, a testhatárok eltűnése, néha a

hipnotizőrrel való egybeolvadás léphet fel

g) az elsődlegesfolyamat-gondolkodás válik uralkodóvá

h) gyakori az amnézia (emlékezet kiesés)

i) gyakori a tér és időérzék torzulás

j) a disszociatív képességek fokozódnak

k) az akaratlagosan irányított aktusoknál a tervező funkció csökken, illetve

néha teljesen megszűnik, ezért iniciatíva- hiány lép fel, ami teret enged a

külső szuggesztiók teljesítésének

l) mind relaxációs mind aktív-éber hipnózisban viszonylagos jobb féltekei

működésű túlsúly alakul ki, ami kedvez a regresszív folyamatoknak.

4

m) a figyelem módosulása hipnózisban központi jelentőségű

n) mivel a hipnotizált a világnak a hipnotizőr által kiemelt vonásaira irányítja a

figyelmét, megváltozik számára az a strukturált vonatkozási rendszer, amely

az élményt hordozza, elemzi és jelentését szolgáltatja, s így jön létre a tudati

állapot gyökeres módosulása hipnózisban.

o) gyakran jelenik meg önkéntelen együttmozgás, tükörtartás, együtt légzés stb.

-interakciós szinkronitás, s ezután általában a hipnotizált egyre mélyebb

hipnózisba kerül.

p) a hipnotizált és hipnotizőr egymásrahangolódik ami egyre fokozódik a jól

vezetett hipnózisban aminek következtében időlegesen erős emocionális

kötődés, un. „archaikus bevonódás” alakul ki a hipnotizőr és hipnotizált

között, amely leginkább a szülő gyerek érzelmi kapcsolathoz hasonló.

Dr. Bányai Éva által a hipnózis szociál-pszicho-biológiai modellje szerint a

hipnózis terápiás hatásának hátterében főként az áll, hogy azzal, hogy egy

sajátos szociális kontextusban „hipnózis”-nak cimkézünk egy helyzetet,

lehetővé tesszük, hogy két személy egy meghatározott - rövid - ideig, védett

helyzetben, különösebb rizikó nélkül olyan intenzív kapcsolatba kerüljön

egymással, amelybe egyébként csak szoros , intim személyközi kapcsolataiban

(pl. szülő-gyerek kapcsolatban) kerül. Hipnózis során tehát új élmény- és

magatartásmódok jelenhetnek meg , valósággal új horizontok tárulhatnak fel a

folyamat mindkét résztvevőjénél, s ez lehetővé teszi, hogy a terápia során a

folyamatot kontroláló, egységes, jól adaptált személy - a hipnoterápeuta -

segítsen a páciens társas és biológiai adaptációjának hatékonyabbá válásában.

Irodalom

• Bányai, É.1993 Hipnoterápia Psychiatria Hungarica VIII. évf. 3 sz. 169-179

5

• Mészáros, I. (1984): Hipnózis. 2., átdolgozott, bővített kiadás. Budapest.

Medicina

• Vas, J. (1990) Hipnoterápia borderline személyiségekkel: a hipnózis mint

szabályozott regresszió eszköze a terápiás kapcsolatban. Psychiatr. Hung. 5.

445-451.