kiderült, miért volt alkalmat-lan a hangos filmszerepre.

Lenyûgözõ férfi és nõi –Berenice Bejo, a remek tán-cos Peppy Miller – szerep-ben, kettõjük táncjeleneteFred Astaire és GingerRogers tip-tap, sztepptáncraépült filmjeire emlékeztetett,azután rajtuk kívül GeneKelly, Debbie Reynolds ésDonald O'Connor az emlé-kezetes Singing int he Rain(1952) címû filmben szinténfantasztikus tapdance-otprodukáltak.

Dujardin és Bejo a tip-taptáncon kívül is kitûnõ színé-szi játékot tártak elénk. AGeorge Valentin szerepbennyújtott alakításáért Dujar-din megérdemelten vitte aférfiak között az idei Oscar-díjat, amint The Artist nyer-te a legjobb film díját is. A fil-met feltétlenül megnézemmég egyszer, bár a táncjele-netek a You Tube-on is meg-találhatók.

A napokban jött az ér-tesítés a Chicago FolksOperetta társulattól,amelyben közlik, hogy jú-nius 8-a és július 2-a kö-zött 11 alkalommal mutat-

ják be Kálmán Imre Cir-kuszhercegnõ címû ope-rettjét.

A Csárdáskirálynõ és aMarica grófnõ mellett leg-többször játszott Kálmán-operett kétségtelenül a Cir-kuszhercegnõ, amelyet az1926-os bécsi premier utánvégre Chicagóban is bemu-tatnak.

Szerencsésnek mondha-tom magam, mint az operettszerelmese, az utóbbi évek-ben több olyan darabot lát-hattam, amelyet sem Buda-pesten, sem Bécsben nemmutattak be évtizedek óta.Gondolok itt a Kálmán-ope-rettek közül az Arizona La-dy, A chicagói hercegnõ ésLehár Ferenc Cloclo címûmûveire, most kíváncsianvárom a kora nyári Cirkusz-hercegnõt.

A darab The ChopinTheatre-ban lesz látható, a színház címe 1543 W.Diversey Street, Chicago. To-vábbi információt az érdeklõ-dõk a Chicago Folks Operettirodájától 708 -383-2742 kap-hatnak, vagy keressék fel awww.chicagofolksoperetta.com weboldalt.

A Magyarságlegutóbbi számá-ban Las Vegas-i él-ményeim részletesleírására készül-tem, ami azértnem sikerült telje-sen, mert szoká-somhoz híven, régiemlékeket kever-tem bele az új, frisstapasztalatokba.Idõs újságírók szo-kása ez, jómagamsem vagyok kivé-tel, nehezen tu-dom levetkezni ezta hagyományt.

Ide még a„rossz” szót akar-tam betenni jelzõ-ként, pedig az igaz-ság, hogy az olva-sóink is nagyrésztkoros emberek,akiknek jólesikvisszaemlékezni arégi szép idõkre,fõképpen a fiatalságukra, va-lamint a közös emlékeinkre.

A Las Vegasban töltötttöbb mint két hét alatt a VivaELVIS elõadáson kívül mégkét show-mûsort láttam. Azegyik a Westin Casuarinakaszinóban mûködõ intimszínházteremben a Barbraand Frank címen futóBarbra Streisand- és FrankSinatra-imitátorok produk-ciója, amelyre egyik ismerõ-sünk invitált, aki belépõketszerzett az elõadásra.

Õszintén, az imitátormû-sorokat nem kedvelem, mi-után, ha az eredeti mûvésztnem láthatom, az utánzóknem érdekelnek igazán. Aviszonylag kisméretû, meg-hitt nézõtéren, kényelmesfotelokban ült cca. 100 em-ber, a színpadon a két éne-kesen kívül egy zongora és azongorista tartózkodott, azutóbbi énekelt, és humoros-nak képzelt szöveggel untat-ta az ennél jobb szórakozta-táshoz szokott kritikust.

A két énekes, SharonOwens és SebastianAnzaldo sem volt sokkaljobb, fõleg az elején, amikormég nagyon akarták utá-nozni a két szupersztárt. Ké-sõbb, amikor hozzászok-tam a saját hangjukhoz, egé-szen élvezhetõvé vált a mû-soruk. No persze, hihetetle-nül messze álltak Sinatrátólés Streisandtól, de elfogad-ható, sõt szórakoztató volt aprodukció.

Sokkal jobb volt a másikshow, amelyet a Planet Hollywood Resort and Casi-nó-ban láttunk, s ez a Peep-show címet viselte. A sokat-mondó cím meztelen höl-gyeket rejtett, persze nemkell rosszra gondolni, csak amelltartók jöttek-mentek leés föl, a szexi kis nadrágocs-kák rajta maradtak a csinos,fiatal táncos görlökön.

A Peepshow fõszerepé-ben Holly Madisont hirdet-ték, aki régebben HughHefner „lányai” közé tarto-zott, egy ideig együtt laktak

másik két lánnyal a Playboypalotában. Holly nemrég ott-hagyta a nyolcadik ikszentúl lévõ egykori Playboymagazin-publishert, aki

nyilvánosan elfogadhatóvátette a meztelen nõi teste-ket ábrázoló, mûvészi ki-dolgozású fotókat.

Az effajta meztelen tán-cos show-ban fellépõ fiatal,csinos és fõként pucér lá-nyok látványa az '50-esévekben, amikor még Ma-gyarországon éltünk, el-képzelhetetlen volt szá-momra. Barátaimmal, ahaverokkal, a srácokkalcsak álmodoztunk ilyesmi-rõl, de a szocializmusban,amelyben éltünk, ez ki voltzárva az életünkbõl.

Elõször 1957 tavaszán,Párizsban láttam egy felejt-hetetlen meztelen revüt, ahírneves Folies Bergéreszínházában, a PárizsiHungária focistáival. A fi-úk közül valaki már ismer-hette a színház mûvészetiigazgatóját, MichelGyarmathyt, aki arról volthíres a magyarok között,

hogy honfitársait, a forrada-lom menekültjeit ingyen en-gedte be a nézõtérre.

Amikor a pénztárnál aMonsieur Directeur után ér-deklõdtünk, az akcentu-sunkról rögtön tudták, hogyismét potyalesõ magyarokjöttek az elõadásra.Gyarmathy úr csak annyitkérdezett: hányan vagytok,srácok? Ezután kísérõt adottmellénk, és rövid figyelmez-tetést, vigyázzatok magatok-ra, mert ilyen mûsort azéletben nem láttatok, ésnem is fogtok sehol máshol,csak itt, Párizsban.

2001 tavaszán, amikorharminc év után újfent LasVegasban jártam, ezúttal fe-leségemmel, két táncos re-vüt is láttunk, az egyik aJubilee volt a Bally'sban, ezmég manapság is megy, a

másik pedig Folies Bergére aTropicana kaszinóban. Ezta produkciót Gyarmathy ál-lította színpadra még a '60-as években, azonban né-hány évvel ezelõtt a látvá-nyos, méregdrága show-t le-vették a mûsorról.

A Párizsban látott, eredetiGyarmathy-rendezés elsõ-sorban magyaros díszletei ésjelmezei miatt maradt megaz emlékeimben. A kis szí-nes falusi házak, zsalugáte-res ablakok, a párkányonmuskátli virágzott, óhatatla-nul honvágyat ébresztett akis magyar csapat lelkében.

A kísérõzene is tele voltmagyaros motívumokkal,de a legemlékezetesebbekmégis a színpompás ruhábaöltözött falusi lányok voltak,akikrõl csak a blúzocskák ésmelltartó hiányzott. Ezazonban egyáltalán nem za-varta a huszonéves magyarfocistákat, akik tátott szájjalbámulták a szépséges szín-padképet.

Michel Gyarmathy, ere-deti nevén Ehrenfeld Mik-lós Balassagyarmaton szüle-tett 1908-ban, és a budapestiIparmûvészeti Fõiskola el-végzése után szcenográ-fusként került elõbb a KirálySzínházhoz, majd késõbb aFõvárosi Operettszínházhoz.Ekkor javasolta neki a korprimadonnája Honthy Han-na, hogy változtasson nevet,mert „ezzel a névvel nem

fogsz tudni érvényesülni.”Ezért a szülõvárosa után aGyarmathy nevet vette. Atöbbi már színház- és revü-történelem.

Visszatérve a Las Vegas-iPepshow mûsorához,amelyrõl nyugodtan el-mondható, hogy kellemesestét és szórakozást nyújtotta közönségnek, fõképpen amagát fiatalosnak érzõ ésképzelõ öregúrnak, mintamilyen magam vagyok.

A csinos fiatal lányok, avidáman ugráló hegyes éspucér cicik látványa, nembeszélve a szempezsdítõenpici cuccokba, piciny nadrá-gocskába bújtatott formáspopsikról, combokról, évek-kel fiatalítják meg az em-bert. Nyilván MonsieurGyarmathy tudta, hogy mi-tõl döglik a légy. Aki kilógotta sorból, az a fõszereplõHolly Madison volt, a szili-konnal „A” méretrõl „D”-refelpumpált keblekkel. Hollyvolt a legkevésbé kívánatosgörl a show-ban, bár kétség-telenül formás lába és fene-ke van. Hangja nincs, tán-colni sem tud nagyon, ép-pen csak riszálja popsiját,ami szerintem kevés, de úgylátszik, az átlagnézõnek tet-szik a produkció.

A következõ napokbankét filmet is láttunk, mind-kettõrõl olvastam RogerEbert kritikáját, aki az egyikmozit négy csillaggal, a lehe-tõ legjobbra jutalmazta. Amásik szerinte közepesre si-keredet, ezért csak két csil-lag lett az értéke, ez volt aThe Iron Lady, amelyben akitûnõ, Oscar-díjas MerylStreep, amerikai színésznõjátszotta az egykori angolminiszterelnök MargaretThatcher szerepét.

A film szerintem lassanindult, és általában langyos-ra sikerült, talán azért, merta rendezõ Phyllida Lloyd azidõs Thatcher zavarosanösszetákolt visszaemlékezé-seire alapította a mozi törté-netét. Meryl Streep alakításamegragadott, amelyért azu-tán újabb Oscar-díjat kapott,tényleg kiváló színészi játék,korunk egyik legjobb szí-nésznõjétõl.

A másik, The Artist címûfrancia némafilmre vegyesérzésekkel mentem, fekete-fehér a színes verzió helyett,nem sok jóval biztatott.Nem tudtam elképzelni ma-gamról, hogy több mint egyórát ülve nyugodtan végig-nézzek egy némafilmet, hi-szen ilyesmit keveset láttamaz életemben.

Kivétel volt néhányCharlie Chaplin-mozi, azu-tán egy-két rövid BusterKeaton-film, esetleg Stan ésPan, ahogy mi ismertük, hi-vatalosan Laurel andHardy, mindmegannyi fe-lejthetetlen emlék, de teljesnémafilmet sosem láttam,csak most, 2012-ben, elõ-ször.

Írom, hogy a The Artistteljesen némafilm, pedignem volt az, hiszen zene kí-sérte elejétõl végig, sõt anagyszerû francia fõszerep-lõ, Jean Dujardin a film vé-gén szólt egy szót, s az erõsfrancia akcentusából rögtön

K Ö Z É L E T – 9. oldal2012. március 10. – 11. szám –

CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓMárcius 4 és 29 között három új magyar film bemutatója a

Gene Siskel Filmcenter-ben. Üvegtigris 3, A halálba táncolt le-ány, és a Retrace. A filmcenter 164 N. State St. Chicago. Jegyekés mûsorprogram a www.siskelfilmcenter.org website-on. Amûsor hirdetését a 9. oldalunkon találhatják az érdeklõdõk.

Március 18, de. 11 órakor, disz szentmise és ünnepi, már-cius 15-i mûsor

CHICAGÓI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

„Pipi” show-ban ifjodik az öreg harcos

A Barbra és Frank show plakátja

Holly Madison

Meryl Streep, ezúttal Margaret Thatcher szerepében

Jean Dujardin és Berenice Bajo az Oscar-dijas The Artist c. filmbõl