Japán gazdasága- tündöklés és visszaesés

Japán gazdaságának alakulása - tündöklés és hanyatlás

A globalizáció és a világkereskedelem kialakulásának folyamata után napjainkban egy

hárompólusú világgazdaságról beszélhetünk. Ez a három pólus, ahonnan a globális

kereskedelem és munkamegosztás végbe megy, kialakulásuk időrendi sorrendjének

megfelelően a nyugat-európai térség, az Amerikai Egyesült Államok, valamint a legkésőbb

kialakult, Japán. Ezt a három pólust együttesen Triádnak is nevezzük. A többi országot a

világgazdaságban betöltött szerepük szerint csoportosíthatjuk, ennek alapján beszélhetünk

centrumtérségekről, félperifériákról és perifériákról. A centrumtérséghez olyan, gazdaságilag

meglehetősen fejlett országok tartoznak, amik földrajzi és kereskedelmi/gazdasági

szempontból is szorosan kapcsolódnak valamelyik országhoz a Triád tagjai közül. A

centrumtérségeket a félperiféria övezi, ezek olyan országok, amik még szoros kapcsolatot

ápolnak az említett országokkal, például jelentős méretű felvevőpiacot jelentenek. Hazánk is

a félperiféria országai közé tartozik. A legelmaradottabb, a perifériatérséghez tartozó

országok nem csak gazdaságilag, de térben, földrajzi szempontból is jelentősen távol esnek a

fejlett országoktól, lemaradtak a gazdasági fejlődésben. Ide tartozik a fejlődő országok

jelentős része. Az országok ezen helyzetének kialakulása egy hosszú, több évszázados

folyamat részeként jött létre. Az 1880-as évek végére a gyarmatosításnak köszönhetően

Nagy-Britannia vezetésével Európa-központú világgazdaság alakult ki. A gyarmatok függő

helyzete beindította a világszintű kapcsolatok kialakulását. De nem csak a gyarmatok voltak

függő helyzetben, kölcsönös dependenciáról kell beszélnünk gyarmat és gyarmatosító

országok között, ugyanis a meghódított országok sokszor jelentős, sőt nélkülözhetetlen

nyersanyagkészlettel rendelkeztek, valamint jelentős munkaerőt és felvevőpiacot

jelentettek. Az USA szerepe a XX. század hajnalán nőtt meg ugrásszerűen, beindult a

nemzetközi tőkeáramlás, majd feltörtek néhányan az addig gyarmati sorban lévő, vagy

elmaradottabb országok közül is. Így lett a világgazdaság három pólusú Japán 1950-1990-ig

tartó gazdasági fellendülését követően, ezzel beindult a valóban globális, világméretű

tőkeáramlás. Japán fellendülését gazdasági csodának is nevezzük, azonban ezt a virágzó

szakaszt egy viszonylag hirtelen recesszió, gazdasági visszaesés követte.1

_________________________________

1 Arday István-Rózsa Endre-Ütőné Visi Judit: Földrajz II. Budapest, Műszaki Kiadó, 2009. pp.50-53.

Az országok és térségek fejlődése közül részletesebben Japán gazdasági fellendülésére

szeretnék kitérni, mert véleményem szerint érdekes, hogy a II. világháború után Japán

fejlődése miatt került bele a szótárunkba a "gazdasági csoda" kifejezés, azonban ezt

nagyjából 1990-től egy hirtelen jött, nagymértékű és elhúzódó recesszió követte/követi.

A második világháború pusztításai után, az 1950-es években Japán gazdasága főnixként éledt

újjá szinte hamvaiból, csodával határos módon és gyorsasággal ment végbe a fellendülés, itt

volt a világon a legerősebb és legdinamikusabb a fejlődés, nem hiába nevezték ezt a

korábban még nem tapasztalt folyamatot "Japán gazdasági csodának". A hangzatos kifejezés

ellenére természetesen nem beszélhetünk valójában csodáról, sokkal inkább egy összetett

folyamatról, ami az állam és az üzleti élet képviselőinek összehangolt, jól megtervezett

gazdaságpolitikáján alapult egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi viszonyok Japán

számára kedveztek. A szigetország gazdasági és kereskedelmi szerepének jelentőségét az is

mutatja, hogy az 1990-es évektől tartó recessziója fokozta a világgazdaságban lévő

feszültségeket, negatív hatással bírt a többi országra is.2

A gazdasági fejlődést már több oldalról megközelítették, többféle magyarázattal is szolgáltak

arra, hiszen egy ilyen mértékű fejlődés csak több összetett és kölcsönös, egymást

meghatározó folyamat eredményeként jöhet létre. Hisamichi Kano elemző három különösen

fontos magyarázatot sorakoztatott fel. Az első, hogy Japán igencsak motivált volt, hogy

utolérje az 1950-es évekre már fejlett Nyugatot, szeretett volna ő is meghatározó tagja lenni

a globalizált világnak, ez az erős motiváció pedig nagyban előre lendítette és segítette a

fejlődését. A második ok a nagyméretű fejlődésre szerinte a csoport, mint összehangolt

társadalmi szervezet volt, melyben az ötletek alulról, a hatalom pedig felülről jött és ezen

egymásba fonódó folyamatok, ötletek eredményeztek számottevő fejlődést. A harmadik

szempontként a jólszervezettséget jelölte meg. Való igaz, hogy szembetűnő, hogy milyen

tudatosan és milyen nagy precizitással szervezte meg Japán a saját fejlődését. A nemzeti

jövedelem nagy részét takarékos, korszerű ipari beruházásokra fordították. Sok időt és

energiát fordítottak az ehhez szükséges magasan képzett munkaerő oktatására, a kutatás és

fejlesztés támogatására, mely lehetővé tette a csúcstechnika mielőbbi alkalmazását a

___________________________

2 Simon György-Ifjabb Simon György: A gazdasági növekedés problémái Japánban: a „gazdasági csodától” az

elhúzódó recesszióig, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. január, pp.46-68. (Letöltve: 2014. május 6.) Elektronikus

verzió letölthető: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00122/pdf/03simon-simon.pdf

http://epa.oszk.hu/00000/00017/00122/pdf/03simon-simon.pdf

termelésben.3 A termelés megszervezését négy részre oszthatjuk: az elsőben biztosították az

energiaellátást, elsősorban a villamosenergia-ipar fejlesztésével és korszerűsítésével. A

második szakaszban az alapanyaggyártást fejlesztették (vas- és acélkohászat,

műanyaggyártás, petrolkémia). Ezután, harmadik lépésként, miután adottak voltak a

termelés feltételei, elkezdték a fogyasztási cikkek tömeges gyártását, úgy mint

híradástechnikai berendezések, irodai és háztartási gépek, gépkocsik, hajók,

számítástechnikai eszközök. A negyedik szakaszban már a szakképzések, oktatás és kutatás-

fejlesztés eredményeként a csúcstechnológia alkalmazásával gyártották ezeket a cikkeket,

így tudtak több, modernebb és jobbminőségű cikket termelni. E szakaszra jellemző még az

ipari robotok fejlesztése is.4

A fejlődést természetesen külső szemlélők is elemezték, például John D. Rockefeller, egy

befolyásos és nagy hatalommal bíró amerikai üzletember, aki a fejlődési csodának négy

alappillérét különítette el.

1. nagyon magas megtakarítási ráta, amit a fejlesztésre fordítanak

2. államilag koordinált iparpolitika

3. a japán munkás precizitása, munka iránti mély elkötelezettsége

4. nagy tömegű technikai transzfer5

Láthatjuk, hogy a két, gazdasági fejlődést elemző szakember nézetei és pontjai több helyen is

egyeznek, annak ellenére, hogy egyikük belső, míg másikuk külső szemlélődő, ezért

nevezhetjük ezeket az említett pontokat a Japán felvirágzás általános jellemzőinek. Mindkét

lista megemlítette a tipikus japán precizitást, amit az átlag emberek is gyakran emlegetnek,

mondhatni, hogy ez már egy ismert szófordulat lett. De honnan ered ez a mentalitás?

_______________________________

3 Lengyel Szilvia: Japán és Dél-Korea gazdasági fejlődése az óriásvállalatok segítségével, különös tekintettel a Sony és

Samsung cégcsoportokra, Budapest, 2005. p.5. (Letöltve: 2014. május 7.) Elektronikus verzió letölthető:

http://elib.kkf.hu/edip/D_11522.pdf



Samsung cégcsoportokra, Budapest, 2005. p.5. . (Letöltve: 2014. május 7.) Elektronikus verzió letölthető:




Valószínűleg Meiji császárságára (1867-1912.) vezethető vissza, innen erednek a modern

Japán gyökerei. Ebben a korban, a Meiji-restauráció során olyan gyorsan történt az átmenet

feudalizmusból kapitalizmusba, hogy a japánok kénytelenek voltak az egyébként is precíz

viselkedési értékeiket átvinni az új rendszerbe. Meiji nevéhez fűződik a modern közigazgatási

rendszer, valamint a kötelező oktatási rendszer kiépítése. Innen ered tehát a jelentős, sok

mindent átfogó, jellemző japán oktatás és szakképesítés. De a későbbiekben is szükség volt a

gyors ujjászervezésre, restaurációra és az alkalmazkodás gyors képességére, hiszen 1945-

ben, a második világháború után is szükség volt a gyors talpraállásra. Japán szétküldte

tudósait a világba, hogy ellessék, továbbfejlesszék a külföldi tudást, amit majd visszatérve az

országukba még korszerűbben tudnak alkalmazni.6

Japán gazdaságának alakulását, bele értve a visszaesést is, három szakaszra oszthatjuk.

Az első szakasz 1950-1973-ig, az első olajárrobbanásig tartott. Ezt nevezzük a japán

gazdasági csoda tipikus időszakának, itt volt lenyűgözően és példátlan módon gyors a

fellendülés. Ebben a periódusban a szigetország a korábban (a világháború során) kiépített

hadiiparát, világszerte felvevőpiacot találva, export ággá konvergálta. Japán a világ

legnagyobb acél-, hajó-, és nyersanyagexportőrjévé vált. Megkezdődött ekkor a kormány

részéről az akkor még viszonylag kevésbé fejlett és jelentős iparágak támogatása is, úgy mint

a gépkocsigyártás és elektronika, ami később nagymértékben hozzájárult az ország világpiaci

jelentőségéhez. A gazdaságirányításban a pénzügyminisztérium mellett a legnagyobb

szerepe a az ipari minisztériumnak (MITI) volt, amely jelentősen hozzájárult az ország

legjelentősebb cégeinek anyagi támogatásához, az innovatív beruházások finanszírozásához.

Ez a tervszerű iparfejlesztés hívta életre az 1960-as évek végén az úgynevezett technopolisz

programot. A technopoliszok a legmodernebb infrastruktúrával és magas szintű tudományos

háttérrel rendelkező kutatási-fejlesztési központok. Tevékenységük fő területei a

robottechnika, űrtechnika és biotechnológia. Ezen térségek kialakításában fontos szerepe

volt az előtte fennálló túlzott gazdasági koncentráció kompenzálásának is, korábban ugyanis

a gazdasági tömörülések főleg a Tokió-Kawasaki-Yokohama és az Oszaka-Kobe-Kiotó

tengelyek mentén jöttek létre. A japán gazdaság számottevő részét meghatározó

______________________________

6 japanfelderito.hu, Külpolitika I. – Japán a Meiji-restauráció alatt, 2013. (Letöltve: 2014. május 7.) Elektronikus verzió

letölthető: http://japanfelderito.hu/tag/meiji-csaszar/

http://japanfelderito.hu/tag/meiji-csaszar/

nagyvállalatok is ezen tengelyek mentén jöttek létre, ide települt be a külföldi tőke. Ha

pontos megfogalmazást szeretnénk adni, akkor Japánban nagyvállaltnak az 1000 millió jen

feletti tőkével rendelkező, átlagosan 2297 főt foglalkoztató vállalatokat tekintjük.

Kialakulásuk 1881-ben kezdődött, amikor a kormány az újonnan kiépített vállalatokat gazdag

családoknak adta el. Még a II. világháború előtt is csupán néhány óriásvállalat tartotta

irányítása alatt a japán gazdaságot, például a Mitsubitsi, a Sumimoto és a Mitsui. Hatalmas

befolyásukat mutatja, hogy egyenként nagyjából 300 kisebb vállalat állt az irányításuk alatt,

és a politikai életet is ők irányították. Hatalmuk a II. világháború után rendült meg, amikor a

megszállók kijelentették, hogy ilyen módon a demokratizálás lehetetlen, úgyhogy a

legnagyobb vállalatokat feldarabolták és a részvényeket másra ruházták át. A korábban a

vállalatokat kézben tartó családok és földbirtokosok csak igen szerény kártérítést kaptak. A

vállalatok további irányításához és fenntartásához tőke kellett, aminek nagyrésze külföldről

érkezett. Így vált meghatározóvá Japán gazdasági fejlődésében az idegen tőke. Ezek az

óriásvállalatok határozzák meg a mai napig az egész ország gazdasági szerkezetét, ezeknek

köszönhető a fejlődés. Nagy szerepüket mutatja az emberek mindennapi életében játszott

hatalmas szerepe is. Egy átlagos gondolkodású japán munkás életében a gyár és a

munkatársai jelentik a családot, megelőzve a tényleges rokonságot. A vállalathoz belépő

újoncot ceremóniával ünneplik, és a vezetők innentől kezdve arra törekednek, hogy a

dolgozó minél több időt töltsön a munkahelyén. Arról, hogy a vállalati életet milyen

komolyan veszik, sokat elárul, hogy azon belül külön rangokra osztják a dolgozókat: a

szempai a régebb óta a vállalatnál dolgozó, akinek feladata a kohai, vagyis az újonc segítése,

tanítása és támogatása. Érdekes, hogy természetesnek veszik a tökéletességre való

törekvést, nincs jutalékos rendszer: a túlórázás, tökéletes munkavégzés vagy a kiszabott

feladatok túlteljesítése nem jelent plusz pénzt, a dolgozó ez esetben nem kap jutalékot, mert

ezeket a dolgokat egy átlagos japán vállalatnál magától értetődőnek veszik. Az előmenetelt

és a fizetés növelését egyedül a cégnél eltöltött idő határozza meg. A vállalat egy nagy

család, ahol mindenki kölcsönösen tiszteli egymást, vezető és beosztott egyaránt. Egy vezető

sikeressége attól függ, hogy milyen jól tudja elfogadtatni magát a beosztottjaival. A

legfontosabb erény a hűség: az elbocsájtás nagyon ritka, hatalmas hibát kell véteni ahhoz,

hogy valakit kirúgjanak. Még ennél is ritkább a munkahelyváltás, a kilépés. Aki felmondott

valahol, azt a következő cégnél nem nézik jó szemmel, nem fogadják szeretettel. Mindent a

hűség határoz meg: a munkáltató hűséges a munkavállaló felé, nem bocsájtja el, de a

dolgozó sem lép ki, nem hagyja ott a "családot".7 8 9

A második fejlődési szakasz az első olajválságtól, 1973-tól 1990-ig tartott. Ebben az

időszakban a fejlődés ugyan lelassult, de még mindig relatívan gyors maradt a többi

országhoz képest. Az olajárrobbanás napra pontosan 1973. október 17-én kezdődött a

Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete (OPEC) bejelentése után, miszerint

csökkentik az olajkitermelést és jelentősen növelik a kitermelt kőolaj árát. Döntésüket a jóm

kippuri háborúban küzdő arab államok melletti szolidaritásként hozták meg, embargót

hirdettek az Izraelt támogató országok ellen. Ez volt az első eset, hogy a kőolajkitermelést az

OPEC politikai céljai elérése használta fel, a kőolaj hordónkénti árának négyszeresére

emelésével. A politikai oldal mellett az árnövelést mással is indokolták. „Persze, hogy

emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugati államok] felemelték a búza árát,

amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is […] A

tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk […]

Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a

tízszeresére.” (Reza Pehlavi iráni sah). 10 Nem túlzás azt állítani, hogy ez bejelentés az akkora

már globalizálódott egész világot megrázta a kölcsönös dependencia miatt, és több

szektorban is éreztette hatását. Nagyban megrázta a nyersanyag tekintetében importra

szoruló országokat és nagyhatalmakat, növelve a kiadásokat és csökkentve a keresletet.

Japán gazdasági fejlődését is visszavetette valamennyire, azonban az ország gyors

alkalmazkodóképessége miatt nem tudta megállítani azt. A szigetországban szerkezetváltás

következett be. A magas nyersanyagárak megkövetelték a kutatásigényes, úgynevezett

tudásintenzív ágazatok fokozott fejlesztését. Az ország belefogott a nehéz- és vegyiparának

fejlesztésébe. Ezt a hatalmas nyersanyagfüggés kívánta meg. A gyors szerkezetváltásnak

köszönhetően a válság után Japán hamarosan jó minőségű, versenyképes árukat tudott

__________________________________



Samsung cégcsoportokra, Budapest, 2005. pp.30-36. (Letöltve: 2014. május 7.) Elektronikus verzió letölthető:





10 Rubiconline – Tarján M. Tamás: 1973. október 17. kirobban az első olajválság (Letöltve: 2014. május 8.) Elekronikus

verzió letölthető: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1973_oktober_17_kirobban_az_elso_olajvalsag/



http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1973_oktober_17_kirobban_az_elso_olajvalsag/

szállítani a világpiacra, ezzel jelentős profitot termelve. Azonban a fejlődés lelassulása több

szempontból is megmutatkozott. Az ipari foglalkoztatottak száma 1973-ig folyamatosan nőtt,

majd azt követően tendenciálisan csökkenni kezdett, 2003-ban alig haladta meg az 1950-es

szintet. E szerkezetváltás folyamán kezdett meghatározóvá válni a csúcstechnológiás gépipar

és a vegyipar, ezek váltak a japán ipar dinamikus ágaivá, így tudta megőrizni ezek

exportálásával a világszínvonalú gazdasági szerepét. Azonban a kiviteli cikkekre igényt tartó

felvevőpiac megléte nem egyenes út a sikerhez és a fejlődéshez, az exportot egyéb tényezők

is meghatározzák. Minden ország esetében elmondhatjuk, hogy a gazdasági növekedésnek

két tényezője van: keresleti és kínálati tényezők, amik nem különülnek el egymástól,

kölcsönösen határozzák meg egy ország gazdaságát. Japán esetében a keresleti tényezőket

érdemes megvizsgálni, ugyanis ide tartoznak a beruházások, az export és a fogyasztás. Az

ország gazdasági növekedésében mindig meghatározó volt a kivitel, az export, amit két dolog

határoz meg: a külkereskedelmi cserearányok és a valutaárfolyam. A japán gazdasági csoda

tipikus időszakában, 1950-1973-ig a az árfolyam- és cserearányok pozitívan alakultak. Az

olajválság után a cserearány negatív irányba tolódott el, de az árfolyam alakulása továbbra is

pozitív volt, sőt jelentősen növekedett, úgynevezett árfolyamsokk következett be. Ennek

okozója az 1985-ös Plaza egyezmény volt, ami megszüntette a kötött jen-dollár árfolyamot.

Pár éven belül ez okozta a problémát, ugyanis a jen valutaárfolyama 40%-kal a vásárlóerő

érték fölé emelkedett, 1990-re pedig ez az érték elérte a 60%-ot is, ami viszont már a

cserearányokra és az exportra is negatívan hatott. A valutát ismét vásárlóerő-paritásos

szintre kellett mérsékelni, megállítva ezzel a negatív irányba tartó folyamatokat. Nagyon

egyszerűen megfogalmazva a valutafelértékelődés után azért csökkent a kereslet, mert a

kínált termékek nagyon megdrágultak a külföldi vevők számára. Ebből a hátrányos helyzetből

kilábalni nem egyszerű. Az adott ország dönthet úgy, hogy nem csökkenti a valutájának az

értékét, ezáltal az alacsony kereslet stagnál vagy még inkább visszaesik, hiszen a termék

továbbra is túl drága marad a külföldi piacok vásárlóinak. Azonban ha csökkentik a kiviteli

árat az sem jelent önmagában megoldást, hiszen ezáltal veszteségesebbé válik a termelés,

csökken a profit, tehát csökken a gazdasági fejlődés is. Japánban tehát az árfolyamsokk óta

arra törekednek, hogy a valutaárfolyamot vásárlóerő paritásos szintre hozzák úgy, hogy ezzel

minél kevesebb veszteséget okozzanak a saját országuknak. Ez azonban nehéz feladat, az

országnak mai napig nem sikerült kilábalnia ebből a problémából. Kijelenthetjük, hogy több

tényező mellett ez az árfolyamsokk vezetett a legnagyobb mértékben a japán gazdaság

hanyatlásához.

A szigetország gazdasági alakulásának harmadik szakasza a nagyjából 1990-1992-től tartó

visszaesés, a recesszió. Képletesen értve Japán nem tud a középmezőnyhöz tartozni, az

egykori "fejlődési bajnok" a 90-es évek elejétől visszacsúszott a sor végére és azóta sem tud

kilábalni a gazdasági problémáiból. Az elsődleges probléma a Plaza egyezmény óta gyűrűző

külkereskedelmi probléma. A GDP és az export növekedése megállt, csökkentek a bevételek.

Megdrágult a termelés, a világpiaci kereslet visszaesett. Olyan egyszerű indokokat is

találhatunk a recesszióra, mint az ellentmondás a rendkívül termelékeny japán piac és a kis

hazai fogyasztás között.11 A japán emberekről elmondható, hogy rendkívül takarékosak,

vásárlási szokásaik és életszínvonalbeli igényeik eltérnek más, hasonló fejlettségű ország

lakosaitól.

1997-ben válság következett be a pénzügyi szektorban, ami addig stabilnak volt mondható.

Egy bank és az egyik legnagyobb értékpapír-kereskedő cég csődbe jutott, ezzel majdnem az

egész pénzügyi szektor összeomlását okozva. A válság hatására a lakosság kivonta pénzét a

bankokból, megtakarításait inkább készpénzben tartotta. A föld-és részvényárak is zuhanni

kezdtek, ami még tovább csökkentette a bankok tőkéjét. A kis- és középvállalatok is sorra

mentek csődbe. A helyzetet ugyan sikerült stabilizálni, de ez igen nagymértékű

veszteségeket okozott a japán kormánynak, korábban nem látott eszközökhöz volt kényszerű

folyamodni. A számok jól mutatják, hogy milyen, állami szinten is hatalmas összegekről volt

szó: 1998-ban 17 ezer milliárd jent költöttek a betétbiztosítási alap feltöltésére és 13 ezer

milliárd jennel növelték a bankok tőkéjét. Hogy visszanyerjék a banki ügyfelek bizalmát, a

kormány, összegtől függetlenül, 2001-ig garanciát vállalt minden bankbetétre, később pedig

meghosszabbította ezt a határidőt. Korábban nem volt példa az egymással konkurens

bankok fúziójára, azonban 1998-tól erre is sok példát találhatunk, melyhez kénytelenek

voltak a bankintézmények folyamodni a válságból való kilábalás érdekében. A pénzügyi

szektor helyreállítása mellett a másik jelentős kiadást egy 40 ezer milliárd jenes

gazdaságösztönző csomag jelentette. Ez az összeg az éves GDP nagyjából 10%-át tette ki. Bár

ez hatalmas kiadást jelentett, több elemző is egyet értett abban, hogy enélkül az intézkedés

nélkül a gazdaság nem maradt volna stagnáló, hanem tovább romlott volna. Tovább rontotta

_____________________________





a helyzetet az államadósság folyamatos növekedése, ami 2003-ra a GDP 150%-át tette ki. 12

Ezek a problémák nem egyediek, szinte az összes országot súlytották már, azonban arra még

nem volt példa, hogy ilyen hirtelen és egyszerre üssenek be egy éppen példátlan fejlődést

mutató országba. Fontos megemlítenünk az ország földrajzi helyzetéből adódó károkat is,

amelyek hatással voltak a gazdaság hanyatlására. Ide tartozik a 2011. márciusában

Fukushimában bekövetkezett atomerőmű-baleset, az ekkoriban az országot sújtó

földrengések és szökőárak, amik -szemben a kezdeti jövendölésekkel és számításokkal- csak

további hanyatlásba taszították az országot. Nyugati elemzők kezdetben azt jósolták, hogy az

újjáépítések, bár hatalmas költségekkel járnak ugyan, de fellendíthetik a gazdaságot.

Azonban nem így lett, a hatalmas kiadások mellett egyéb sebeket is ejtettek az országon: a

víz- és áramellátás kimaradásai, az alapanyaghiány és a kikötők lezárása visszavetették a

gyártást, az exportot jelentő ágazatokban sorra állították le a gyártók a termelést, a

multinacionális cégek egy része pedig az atomerőmű katasztrófája után egy lehetséges

sugármérgezéstől félve elkezdte hazaszállítani a nem japán munkásokat.13

Érdemes megvizsgálni Japán gazdaságát más országokkal összevetve is. Az Amerikai Egyesült

Államok és Kína után Japán a világ harmadik legnagyobb gazdasága. Azonban mégis van,

amiben megelőzi az USA-t: a szigetországban gyorsabban nő az egy főre jutó jövedelem,

pedig az államokban a nemzeti jövedelem nagyjából 33%-kal növekszik gyorsabban. Ennek

egy meglehetősen egyszerű, mégis meghökkentő magyarázata van: japán esetében

elöregedő társadalomról beszélünk, míg Amerikában évről évre nő a lakosság. Japán

népessége 2010-es adatok alapján 126,6 millió fő volt. Habár a földön itt az egyik

legmagasabb a várható élettartam (nőknél 85,62 év, férfiaknál 78,8 év), az elmúlt években a

fiatalok száma csökkenőben van, az évenkénti születések száma nem éri el a halálozások

számát, tehát elöregedő társadalomról beszélünk. A népességcsökkenésből adódóan

Japánban a nemzeti jövedelmet kevesebb ember között kell szétosztani, ami nagyjából 2%-

os előnyt jelent. Hiába nagyobb az USA bevétele, akkora előnye nem származik ebből, hogy

_______________________________

12 Ozsvald Éva-Pete Péter: A japán gazdasági válság – likviditási csapda az új évezredben? Közgazdasági Szemle, L.

évf., 2003. július–augusztus, pp.571-589. (Letöltve: 2014. május 9.) Elektronikus verzió letölthető:

http://epa.oszk.hu/00000/00017/00095/pdf/01OP.pdf

13 index: Derékba törhet a japán gazdaság, 2011. (Letöltve: 2014. május 8.) Elektronikus verzió letölthető:

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/03/18/jap_gazd/


pozitívan kerüljön ki az összehasonlításból egy csökkenő népességű országgal szemben.

Természetesen a népességcsökkenésnek több a negatív oldala, olyan általános problémákat

okoz, mint bárhol máshol: a népesség öregedésével csökken az aktív munkaerő száma és

több szociális probléma nehezedik a fiatalokra (nyugdíj, stb.) 14

Minden ország gazdaságát meghatározzák egyéb országok is, főleg a hasonló iparra és

termelésre specializálódottak. Ezért fontos vizsgálni az elmúlt évtizedekben hatalmas

fellendülést mutató kínai gazdaság hatását Japánra, hiszen Kína gazdaságát is a hatalmas

mértékű export határozza meg. A fejlődése a nyitás évét követően indult meg 1978-ban,

ekkor kezdett el bekapcsolódni a világkereskedelembe. Ekkor már Japán a gazdasági

fejlődésének a második, mérsékeltebb szakaszában járt, hiszen ekkora már megtörtént az

olajárrobbanás. Kínában 1980-ban a tengerpartok mentén megszülettek a különleges

gazdasági övezetek ahova szabadon érkezhetett a külföldi tőke és vele együtt a

legmodernebb, korszerű technológia. Ez rengeteg tudóst és céget Kínába vonzott, ahol

szintén elkezdtek egyre több pénzt invesztálni a kutatás-fejlesztésbe és a csúcstechnológiás

gyártásba, csak úgy mint Japánban, a gazdasági visszaesést követő szerkezetváltás során. Ez

természetesen egy egyre növekvő vetélytársat jelentett Japán számára. De konkurenciát

jelentett még a földrajzilag még közelebb lévő országok iparosodása is, akik fejlődésüket

pont a japán példának köszönhetik, az innen átvett gazdasági, technológiai és termelési

mintáknak. Az első hullámban, 1970-ben megindult fejlődésű országokat nevezzük

kistigriseknek, ide tartozik Szingapúr, Hongkong, Tajvan és a Koreai Köztársaság. Japánhoz

hasonlóan erősen exportorientált gazdaságpolitikát folytattak, sőt a fellendülés első

szakaszában a szükséges tőke jelentős része Japánból érkezett, de később megjelentek

amerikai és európai befektetők is. Ezen országok gazdasági fellendülése során is időben más-

más iparágazat volt a meghatározó. Először megindult a textilipar, a fém- és műanyagáruk

tömeges termelése, majd a korszerűbb tudást és csúcstechnológiát igénylő autógyártás és

elektronika. A kistigris országai is nagy jelentőséget tulajdonítottak az oktatás fejlesztésére, a

precíz munkaerő képzésére és a jól működő termeléshez szükséges korszerű infrastruktúra

kiépítésére. A kistigrisekhez képest 10-15 évvel később indult meg az úgynevezett

______________________________

14 www.kopatsysandorgondolatai.hu: Miért előzi meg Japán fejlődése az Egyesült Államokat, 2010. (Letölve: 2014.

május 9.) Elektronikus verzió letölthető:

http://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/2010/12/29/miert_elozi_meg_japan_fejlodese_az_egyesult_allamokat

http://www.kopatsysandorgondolatai.hu/


nagytigrisek, más néven a második hullámban iparosodott országok fejlődése. Ide soroljuk

Thaiföldet, Indonéziát, Vietnamot, Malajziát és a Fülöp-szigeteket. Ezek az országok a

kistigriseknél kevésbé fejlettek, fő bevételeik ma még főleg a külföldi tőkéből megteremtett

feldolgozóiparból származnak, azonban relatívan gyorsan fejlődnek, és az olcsó munkaerő

konkurenciát jelent Japánnak. 15

A hosszú stagnálás ellenére Japán gazdasága helyreállni látszik, de napjainkban

semmiképpen sincs veszélyeztetett helyzetben. Növekedési üteme ma eléri, sőt előfordul,

hogy meghaladja az Európai Uniós átlagot. Az EU is aktívan törekszik Japán és a Távol-Kelet

országaival való kapcsolattartásra, hiszen ebből mindkét fél profitál. 1996-tól kétévente

Ázsia-Európa találkozókat szerveznek ASEM néven.

Megoldásokat javasolni természetesen lehetetlen, hiszen szakemberek évtizedes munkájával

sem sikerült teljesen talpra állítani a gazdaságot, azonban néhány általános következtetést

levonhatunk, és a japán minta példaként szolgálhat más országok számára is. A japán

gazdaság akkor fejlődött, mikor a nemzetközi viszonyok az ország számára kedvezőek voltak,

és akkor indult hanyatlásnak, amikor azok hátrányossá váltak. Két meghatározó esetről

beszélhetünk, az olajárrobbanásról és az árfolyamsokkról. Elmondható, hogy a legnagyobb

érvágást a japán jen felértékelődése okozta, hiszen ez okozott óriási visszaesést az

exportban, ami Japán gazdaságában a legmeghatározóbb volt. A szakembereknek és

elemzőknek évek alatt sem sikerült megfelelő valutapolitikát kidolgozniuk. Ehhez hozzá járult

még a termelékeny ipar és a meglepően kis fogyasztású hazai felvevőpiac kettőssége. Egy

olyan országban, ahol a kivitel ennyire meghatározó, mindenképpen törekedni kell a

megfelelő külpolitikára, a külföldi felvevőpiacok megszerzésére, megtartására és bővítésére,

a létfontosságú diplomáciai kapcsolatok kiépítésére. Napjaink globalizált világában ez

elengedhetetlen, ahol az egész Földet meghatározza a kölcsönös dependencia, az

egymásrautaltság, ami nem csak az azonos fejlettségű országok között létezik, de függnek

egymástól a fejlett és fejletlen országok is. Ebből adódik, hogy akár egy befolyásosabb ország

gazdaságának megrendülése is kihathat az egész világra, ahogyan ez történt a japán

gazdasági visszaesés esetében is. Természetesen a kölcsönös függés előnye, hogy az

országok segíthetik egymást, a megfelelő gazdaságpolitikával többnyire fenntarthatóak a

meglévő állapotok, sőt tovább javítható és törekedhetünk a bolygón lévő egyensúly elérése,

amitől jelenleg még nagyon távol állunk.

__________________________________

15 Arday István-Rózsa Endre-Ütőné Visi Judit: Földrajz II. Budapest, Műszaki Kiadó, 2009. pp.112-114., pp. 122-123.

Bibliográfia

1. Arday István-Rózsa Endre- Ütőné Visi Judit: Földrajz II. Budapest, Műszaki Kiadó, 2009. pp.

110-114. pp. 122-123.

2. index: Derékba törhet a japán gazdaság, 2011. (Letöltve: 2014. május 8.) Elektronikus verzió

letölthető: http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/03/18/jap_gazd/

3. japanfelderito.hu, Külpolitika I. – Japán a Meiji-restauráció alatt, 2013. (Letöltve: 2014. május

7.) Elektronikus verzió letölthető: http://japanfelderito.hu/tag/meiji-csaszar/

4. Lengyel Szilvia: Japán és Dél-Korea gazdasági fejlődése az óriásvállalatok segítségével,

különös tekintettel a Sony és Samsung cégcsoportokra, Budapest, 2005. p.5. pp.30-36.

(Letöltve: 2014. május 7.) Elektronikus verzió letölthető: http://elib.kkf.hu/edip/D_11522.pdf

5. Ozsvald Éva-Pete Péter: A japán gazdasági válság – likviditási csapda az új évezredben?

Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003. július–augusztus, pp.571-589. (Letöltve: 2014. május 9.)

Elektronikus verzió letölthető: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00095/pdf/01OP.pdf

6. Rubiconline – Tarján M. Tamás: 1973. október 17. kirobban az első olajválság (Letöltve: 2014.

május 8.) Elekronikus verzió letölthető:


7. 11 Simon György-Ifjabb Simon György: A gazdasági növekedés problémái Japánban: a

„gazdasági csodától” az elhúzódó recesszióig, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. január,

pp.46-68. (Letöltve: 2014. május 6.) Elektronikus verzió letölthető:


8. www.kopatsysandorgondolatai.hu: Miért előzi meg Japán fejlődése az Egyesült Államokat,

2010. (Letölve: 2014. május 9.) Elektronikus verzió letölthető:

http://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/2010/12/29/miert_elozi_meg_japan_fejlodese_az_

egyesult_allamokat

B. Fruzsina

2014. május


http://japanfelderito.hu/tag/meiji-csaszar/




http://www.kopatsysandorgondolatai.hu/



Presentations & Public Speaking

Japán gazdasága- tündöklés és visszaesés