A 104. Wifi Falut Indiában kötjük be. A hardvereket és a szerelékeket előreküldtük. Nyolc óra repülés után olyan helyekre merészkedünk, ahol a Gettó milliomost forgatták. Még nem jártam Indiában. Izgultam, csak azt tudtam, hogy nagyon várnak minket.

Vendéglátunk, Aryaketu virágkoszorúval várt. Barátunk 10 éve oktat informatikát az egyik itteni nyomornegyedben. Tavaly járt a borsodi wifi falvakban, együtt oktattuk az ő tananyagukat. Akkor hívott meg, hogy segítsünk wifit telepíteni a diákjainál.

40 fok, de a levegő száraz, nem zavar a hőség. Nagpur India földrajzi közepe, Delhitől 850 km-re délre. 2,4 millió lakóval a 13. legnagyobb indiai város. Aryaketu szerint messze van attól, hogy igazi metropolisznak lehetne nevezni, inkább gigantikus falu.

Itt lakik a középosztály, mutat köbe Aryaketu iskolájuk emeleti ablakából. Azért választotta ezt a helyet, mert közel van a buszpályaudvarhoz, a vidéki diákok könnyen meg tudják közelíteni.

A környékbeli internet-kávézóban a turbános tulaj szabadkozik, épp nincs áram. Ő adja a városban a legolcsóbban az internetet, 10 rúpia (50Ft), főleg szegény gyerkőcök járnak hozzá. 5 gépük van, 60-80 állandó kuncsaftra.

A delhi magyar nagykövet, Pálmai Géza szerint az idei választások miatt a politika ignorálja a világválságot. A sikátorokban nem látom a válságot, csak kis boltokat és nagy reményeket. India a belső fogyasztásra alapozta a növekedését, mondja Pálmai.

A Laghuwetan Colonyban fogunk telepíteni. A név jelentése: alacsony jövedelműek telepe. Vasutasok laktak itt, de a munka elfogyott, és lassan elszegényedtek az itteniek. Az indiaiak 30%-a él a nyomorküszöb alatt.

Az emberek kedvesek, szívesen fényképezkednek. Nem nagyon jön erre idegen, fehér ember talán soha nem járt ezeken a kis utcákon. Barátságosan invitálnak, néhány angol szóval próbálnak csevegni velünk.

A Világbank szerint a világ szegényeinek harmada Indiában él. Aryaketu Kínát emlegeti, ott kisebbek a társadalmi különbségek. Kína a minta? - kérdezem, de csóválja a fejét buddhista hitével összeegyeztethetetlen a kommunisták materializmusa.

Állami segítség nincs, néhány rúpiára szert kell tenni, hogy ne haljon éhen az ember. Van bűnözés, de a közbiztonság nem rossz. A második napon késő este is otthonosan mászkáltunk a kivilágítatlan sikátorokban.

Nem ez a legrosszabb telep, magyarázza Aryaketu, de ahol a legkilátásta-lanabb körülmények között élnek, napról napra, tengődve, ott egyelőre nem az informatika és a wifi segít.

A telepen a szemétszállítás nincs megoldva, minden sarkon hatalmas szemétdombok vannak, itt guberálnak a legszegényebbek, és ide járnak a szent tehenek is. Az elemi higiéniás feltételek is hiányoznak.

Még itt is vannak vagyoni különbségek, egymás mellett élnek szegények, és kevésbé szegények. A hivatalos minimálbér 8000 rúpia (38 000 Ft), de sokan csak részmunkát kapnak, a létminimum napi 20 rúpia (100 Ft).

Aryaketu a tehetősebbek tandíjából finanszírozza azoknak az oktatását, akik nem tudnának fizetni. A sikátorban bevillan, hogy több pénz van nálam, mint az itteniek több havi jövedelme. Szerencsére ezzel más nem foglalkozik.

Az itt élők dalitok, érinthetetlenek. Ők nem is a legalsó kasztban vannak, hanem a kasztrendszeren kívül. A többség megveti és kiközösíti őket. A népszerű elmélet szerint a cigányok tőlük váltak ki 5-700 éve.

A dalitoknál ritka, hogy 2-3 gyereknél több lenne a családban, ez inkább a muszlimokra igaz, mondja Aryaketu. Indiában 170 millió dalit él. Külsőre ő sem tudja megkülönböztetni a dalitokat a többiektől.

A dalitoknak adott hitet és reményt Dr. Ambedkar. Ő szövegezte meg a kasztrendszert felszámoló indiai alkotmányt. 1956-ban a kasztokat megalapozó hinduizmus helyett térített az emberi egyenlőséget hirdető buddhizmusra.

Aryaketu ambedkari forradalomról beszél. Úgy látja, hogy azóta folyamatosan javul a dalitok helyzete, tanulnak, vállalkoznak. A házak homlokzatáról, kerítésekről Dr. Ambedkar portréjának szigorú tekintetete kíséri utunkat.

A gyerekeknek a négy elemi kötelező, de egyre többen tanulnak tovább. Aryaketu iskolája is fontos lehetőség a nagyobbaknak. Ambedkar legnagyobb érdeme, hogy a tanulást itt valóban értéknek, a tudást kincsnek tartják.

Ebben a környezetben működik 10 éve Aryaketu oktatási intézménye, az Aryaloka Computer Education Center. Arya nemes, loka népet, ketu üstököst jelent. Fontos elvük, hogy nem keverik bele az oktatásba a buddhizmust.

Az iskola előtt krétával rajzolt minta köszönti a látogatókat. Aryaketu azt mondja, hogy a tiszteletünkre kifestettek és kicserélték a függönyöket, de a szeme huncut. Cserébe gyorsan biztosítom, hogy kizárólag az ő kedvéért növesztettem szakállat.

Sikeresek, terjeszkednek, ez már a második épületük. A bérleti díj 8 ezer rúpia (40 000 Ft), de 50 ezer rúpiát (240 000 Ft) kellett letétbe tenniük. Pentium 4-es gépeik vannak, és broadband-nek magasztalt 128k-s internet kapcsolatuk.

Ebben az épületben főleg animációt tanítanak, a fáziskokat kézzel rajzolják meg, és utána digitalizálják, animálják. Aryaketu hosszú távú célja, hogy munkához juttassa a tanítványait, de azt ő is tudja, hogy szakmailag még gyengék.

Az állami infomatikai szakvizsgára, az MSCIT-re készítenek fel. A 3 hónapos tanfolyam és a vizsga díja 2300 rúpia. A tematika: információs techonológia, internet, helyi hálózatok, hardver, Windows, Excel, Word, Powerpoint, Access, Outlook.

Nagy a verseny, csak Nagpurban 110 cég és alapítvány foglalkozik a vizsgára való felkészítéssel. Az állam a képzés feltételeit is meghatározza. A termekben kötelező pl. a szünetmentes áramforrás, és ivóvizet is kell biztosítani a diákoknak.

Aryaketu kérdezi, hogy szerintem közülük melyik fiatal szegény, és melyik a gazdag. Nem tudom a választ, ő mutatja, a napszemüveges gazdag, a lány szegény. Talán erre lehet a legbüszkébb, lerombolta a szociális szegregáció berlini falát.

Aryaketu 36 éves, úgy tartja, hogy a legjobb tanárai a tévedései voltak. Az első évben tönkrement az iskolája, mert kizárólag segélyekre alapozott. Ma a brit Koruna alap támogatása csak az egyik bevételi forrás a diákok által fizetett óradíj mellett.

Aryaketu jobb keze az öccse, Darshan (jobbra), 27 éves, pszichológus. Balra Nandu, kereskedelmi szakvizsgája van. Az Aryalokában tanítanak, 6000 rúpia a fix fizetésük, az órák után megkapják a bevétel 50%-át, így 10 ezer körül keresnek.

Az iskola rendszergazdája lesz felelős a wifiért. Elsőre megijedtem, nem értettük egymást, bár mindketten abban a hitben voltunk, hogy angolul beszélünk. Csak pillogott a Winboxra, de aztán rákapcsolt. Jó kezekben lesz az itteni első központunk.

Aki wifi hálózatot épít, az magasra tör. Nekem is az volt az első kérdésem, hogy hogyan juthatok fel a tetőre, antennát, dobozokat rögzíteni. A körülmények ideálisak, rozoga cseréptető helyett terasz és lépcső vár.

Az Aryaloka tetejéről messzire ellátni, ideális pont az antennáknak. Az egyik router kártyánk elpusztult, egyelőre csak egy irányban, 120 fokban sugárzunk. Aryaketu sorba mutatja, hol laknak a tanítványai, hol lesznek az első felhasználóink.

Az igazi kihívást az internet szolgáltatás jelentette. A BSNL állami szolgáltatónak 200 000 ügyfele van a 2,5 milliós városban. Nem véletlenül. Egy hétre igérték az üzleti csomag telepítését. Így hát felvonultunk csapatostul noszogatni a szolgáltatót.

A kafkai irodában hivatkoztunk, gyerekekre, fejlődésre, telkós múltra, fárasztó utazásra, befolyásos barátokra. Az emberünk kegyesen sorra felhívta a nálánál is nagyobb isteneket, és megigérte, hogy másnap telepítenek.

Másnap négyen jöttek internetet telepíteni. De ez is kevés. A statikus IP-címet 850 km-re Bangalore-ban adják. A négy szakember összedugta a fejét, megpróbálták kitalálni, hogy mit is kérnek Bangalore-tól, hogy néz ki egy IP cím.

Aryaketu tőlünk kérdezi, hogy hogy néz ki, mondunk példát, leírja az újság szélére, és megmutatja a négy közül a legrátermettebbnek. A négyes a legnagyobb nyugalommal szöszmötöl, telefonozgat, és többször megigérik, hogy fél óra mulva működni fog a rendszer.

Végül egy óvatlan pillanatban búcsú nélkül meglép a kommandó. Ádáz telefonálás kezdődik, de egyelőre be kell érnünk az üzleti helyett a már meglévő otthoni csomaggal. A jövő hétre nyilván megálmodják azt az IP címet Bangalore-ban.

A budapesti indiai nagykövet, Ranjit Rae azzal a tanáccsal látott el, hogy ha üzlethez segít az internet, szívesebben jelentkeznek a programba. Nagy levegőt veszek, és az első viskónál azt ajánlom, nyissanak internet kávézót.

Ragendra Dongre az Aryalokában tanult. Grafikusként szórólapokat, névjegykártyákat tervez. Ezer névjegyért 500 rúpiát kap, havi 6 000 rúpiából tengődik feleségével, gyerekével és édesanyjával. Tetszik neki az internetkávézó öltete, jól jönne még bevétel.

A viskó előterében ülünk le, itt van a munkahelye, együtt számolgatunk. Ha 10 rúpiát kér el egy óra internetezésért, és van három gépe, akkor eltartja magát a szolgáltatás. Ízlelgeti, de nem tetszik neki, hogy a gyerekek játszanának a gépeken.

Közben a sötét hátsó szobából előkerül a felesége, és teával kínál minket. Elutasítanám, de Aryaketu int, fogadjam el nyugodtan a teát. Kis pohárkában édes erős teát hozott az asszony, természetesen semmi bajom nem lett tőle.

Ha már így összebarátkoztunk, megkértem, hogy hadd fényképezzem le a belső szobát. Teljesen sötét volt, a kedvemért sem kapcsolták fel az egyetlen energiatakarékos izzót, csak a hangulat kedvéért tettem ide ezt a képet.

Ragendra azon gondolkozik, hogy édesanyját valahová hátra költöztetné, és ebben az utcára nyíló kis szobácskában rendezné be a gépeket. A mama nem érti a tervet, kikászálódik az ágyából, hunyorogva köszön nekünk.

Ez Ragendra mamájának szobája, épp csak egy ágy fér bele, ennyi egy élet munkájának gyümölcse. Azzal az érzéssel távozunk, hogy Ragendra magának venne internetet a munkájához, de erre üzletet nem fog építeni.

Prakash 34 éves, nyugodt, kedves ember, szintén az Aryalokában tanult. Most középiskolában szociológiát, történelmet tanít, nagyon jól keres, 18-20 ezer rúpia a havi jövedelme. A ház tiszta,a fal egy része vakolatlan, a tetőn látszik a pala.

Prakash 3 éve vett gépet, internete nincs, szeretne. 150-et fizetne érte. Mondtam, hogy 200 rúpia, alig van hely, örüljön, ha még belefér a keretbe. Beadta a derekát, sőt annyira fellelkesült, hogy felajánlotta a segítségét a toborzáshoz.

Shimpi ötven körüli, morcos, vett gépet, de a gyerekek nem rendesen használják, hogy fognak internetezni? A mama megértőbb. A gyerekek a mamát győzik meg, aztán ő meggyőzi a papát, mert azt ő tudja, magyarázza Aryaketu.

Darshan azt javasolja, hogy először egy közeli házban telepítsünk, itt biztos nem lesz gond a rálátással. Ez a ház az Aryalokától egy sarokra van. Jó ötlet, megnézzük a tetőt, kezdhetjük az első indiai végpontunk telepítését.

Jashwini Raout lesz az első felhasználónk, 18 éves, az Aryalokában tanul. Nem is nagyon érti, hogy miért mászkálunk annyit a házukban, a feje felett zajlanak az események. Szegények, de rendezett körülmények között élnek.

A ház tetején chilit szárítanak, ettől olyan bűn csípősek az ételeik. Mellette még egy kis földimogyoró is szárad. Aryaketu belemarkol, megkóstolja, mérlegelem az élvezeti érték és a veszély hányadosát, és úgy döntök, hogy kihagyom.

Megkezdjük a telepítést. Épp azt mutatom Aryaketunak, hogy ha nagyobb területet akarunk lefedni, akkor a közeli 30 méteres tornyon kell helyet bérelnünk az antennáinknak. Igény lesz, gyűlnek az érdeklődők, ahogy szerelünk.

Nandu és Darshan segítség nélkül telepítették már az első antennát is. Aryaketu közben azon töprengett, hogy hol tudja itt helyben beszerezni a többi kliens antenna tartozákait. 3 antennát hoztunk, a többi már az ő dolguk lesz.

A szerelés épp olyan fapados, mint a borsodi falvakban. Műanyag szalaggal deszkákra rögzítjük az antennákat. A kábelek a levegőben lógnak, keresztbe-kasul, de ez senkit nem zavar. Ashwin a szobába húzza be az antennakábelt.

A kislánynak van számítógépe, a monitor gondosan lefóliázva, hogy a telepen szállongó portól védje. Angol XP-je van. Kíváncsi lennék, honnan lehet ilyen háttérképeket letölteni, de végül elfelejtettem megkérdezni.

A klienst könnyen installáljuk, 96%-os a jelerősség. Az egyetlen gond, hogy az USB egység nagyon kilóg a gépből, háromszor elmondom a kislánynak, hogy nagyon vigyázzon, mert ha véletlenül szétcsúszik, nem lesz internete.

A szomszéd kislány is itt kiváncsiskodik. Aryaketunak megjegyzem, nem azzal lesz a gond, hogy kevés lesz az igény, hanem azzal, hogy sorban fognak állni nála interetért. Látom rajta, hogy most kezd igazán hinni abban, hogy ez itt is működni fog.

Jashwini 14 éves öccse, Piyush gyorsan átveszi az irányítást, már a Yahoo messengernél jár, 50 ismerőse van. Indiában egyelőre csak 30 millióan interneteznek, de ez a szám évi 30%-kal nő. A felhasználók fele internetkávézókban jut a webhez.

Ashwinnal, Darshannal és Nanduval iszunk egy erős teát az első telepítés örömére. Aryaketu az épület előtt telefonál, egyeztet, hová telepítsük a következő végpontot.

A nap végén kislányok csatlakoznak a sikátorban. Hirtelen lehajolnak, megérintik a cipőmet, rám néznek, mosolyognak. Aryaketu magyarázza, hogy áldást vesznek le rólam. Zavartan simogatom a szurtos buksijukat.