1

Varga Csaba

Kiss Endre: Magyarország és a globalizáció

Kiss Endre filozófus azon kevesek közé tartozik, aki a jelenelmélettel foglalkozik, s szinte az egyetlen, aki

Magyarországon érvényes globalizációelméletet művel. Ezért vállalta most, hogy a jelen

Magyarországát elhelyezze az új globális világhelyzetben.

Először felépíti azt a teoretikus keretet, amelyben az alapfolyamatok és így az alapfogalmak

értelmezhetők. Magam ugyan nem tartozom azok közé, akik a globalizációt politika-központúsággal

elemzik, s ezért a globalizáció új fejleményeit én sem kötöm a szeptember 11-i események szimbolikus

kifejeződéseihez, ám járható és hasznos értelmezési útnak tartom Kiss Endre politika-központú, főként

funkcionális megközelítését. Igen, a politika mint mindig most is történelemmé lett, ám a politikai

alakzatok-alakok mögött mélyebb gazdasági és kulturális változások mennek végbe.

Kiss Endre munkájának hallatlan előnye, hogy a globalizációt az új világhelyzet egészének strukturális

és funkcionális összefüggéseiben vizsgálja. Akár azt is mondhatjuk, hogy Kiss Endre a funkcionális

globalizáció teoretikusa és természetesen maga is tudja, hogy a globalizáció – a funkcionalizmusa

mellett – szubsztanciális (szűkebben ontológiai) folyamat is. A funkcionális globalizáció tétje valóban

ez: a kijutás a globalitás óceánjára és az ott való eredményes tevékenység lehetőségének megteremtése.

Nem véletlenül tér ki ugyanakkor arra is, hogy a globális és hazai társadalomlélektani-tudásszociológiai

traumák megoldatlansága nem tekinthető mellékesnek.

A “mit látunk a jövőből?” perspektívájából nézve Kiss Endre szerint a funkcionális globalizáció öt

legfontosabb témaköre a következő: a pólusok kérdése, a globalizáció politikai realizációi, az állam

(nem kihegyezve a nemzetállamra), a társadalom (az egyenlőség-egyenlőtlenség probléma tengelyén)

valamint a kultúra (a legszélesebb és a legkomplexebb értelemben).

Ezért könyvének legizgalmasabb és legjelentősebb részének az ötödik fejezet tartom, amelyben a

globalizáció pillanatnyi állapotát és ebben Magyarország lehetőségeit tárgyalja. Kiss Endre három

funkcionális kérdésfelvetésre koncentrál: (1) a globalizáció önálló elemzése, (2) a globalizáció

társadalom- és történelem-strukturáló téridő-szerkezetei, (3) a globalizáció aktorainak elvi és gyakorlati

elemzése, a globalizáció és az új nemzetközi világrend kialakításának nehézségei. Mindegyik kérdésről

eredeti koncepciót ígér és teljesít, noha az alapos kifejtés a következő művekben várható. Az egyik

legizgalmasabb teoretikus meglátása: a jelen szerinte a (globális) struktúrák téridő-viszonyainak az

aktorok téridő-viszonyaival való elegye, azaz két téridő-viszonylat egymásban.

Az általa felvázolt jövőt kutató közel húsz trend közül valószínűleg a negyedik érdemel leginkább –

egyébként egyetértő - reflexiót. Ebben az a kérdés vetődik fel, hogy ugyan globalizáció nem hozhat létre

közvetlenül emancipativ tartalmakat, de ez egyáltalán nem jelentheti azt, hogy ugyanennek a

globalizációnak az emancipativ tartalmak ellenkezőjét kellene létrehoznia, azaz a globalizációnak anti-

emancipációs kihatásai kellene, hogy legyenek. Szerintem ez korunk fő kérdése. Ennek a

megválaszolása azonban már a globalizációelméleten is túlra vezet.

Kiss Endre könyve jelentős és új teoretikus eredményeket hoz és ezért messze menően fontos volt, hogy

megjelenjen.