View
2
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
2.2. A számítógép felépítése 1
2.2.3. A perifériák típusai és főbb jellemzőik
Periféria fogalma:
Mindazokat az egységeket, amelyeknek nem a tulajdonképpeni adatfeldolgozás a feladata, hanem
például a bevitel, a kivitel és a tárolás egységei, vagyis nem a központi egységhez tartoznak,
perifériáknak nevezzük. Ha a periféria segítségével a külvilág felől jön az adat, akkor beviteli, ha a
külvilág felé megy az adat, akkor kiviteli perifériákról, ha pedig tartós adattárolás céljából oda-
vissza történik az adatáramlás, akkor háttértárakról beszélünk.
Billentyűzet jellemzői:
Olyan beviteli periféria, ahol a billentyűk billentyűmátrixba vannak kapcsolva; egy-egy billentyű
leütése esetén annak jelzése kerül a géphez, hogy melyik sor melyik oszlopában található billentyűt
ütötték le. Az ennek megfelelő kód jut el a gépbe, amihez egy szoftver egy karaktert rendel, vagy
speciális billentyű esetén valamilyen eseményt.
Fontos jellemzője a billentyűzetnek a billentyűk száma, ill. a billentyűzet nyelvezete.
Nyomógombok csoportosítása:
A billentyűzetet 3 fő részre oszthatjuk: írógépre emlékeztető alfanumerikus billentyűzet;
számológépre emlékeztető numerikus billentyűzet; és a speciális nyomógombok a
funkcióbillentyűzet. Ezen kívül beszélhetünk még:
Kurzor mozgatására alkalmas billentyűk: nyilak, home, end, page up, page down, enter.
Törlőbillentyűk: del, backspace.
Kódmódosító billentyűk: ctrl, alt, altgr, shift.
Kapcsolóbillentyűk: caps lock, scroll lock, num lock.
2.2. A számítógép felépítése 2
A billentyűzet fontos jellemzője még a számítógéphez történő csatlakoztatási mód: PS/2-t kiszorítja
az USB csatlakozás; de újabban terjed a vezeték nélküli kapcsolódás, ami lehet rádiófrekvenciás
vagy bluetooth kapcsolat.
Egér jellemzői:
Olyan beviteli pozícionáló eszköz, mely grafikus felületű operációs rendszerek igen fontos beviteli
eszköze. Az egér régebben soros vagy PS/2-es porton keresztül csatlakozott a számítógéphez. Ma
számottevő az USB port használata, de szokás vezeték nélküli (bluetooth) kapcsolattal is csatolni.
Az egér fontos jellemzője még a nyomógombjainak száma. Régebben az egy, kettő majd
háromgombos egeret használták. A mai 3 gombos egereknél a középső billentyű helyett a görgő
beépítése a jellemző, ami a képernyős objektumok gyors görgetését teszi lehetővé.
Egerek fajtái:
1. Optomechanikai egér: Belsejükben
egy tömör gumigolyó van, mely az
asztallal érintkezve az egér
elmozdulásakor forogni kezd, és
elforgat két, egymásra merőleges (x és
y) irányba elhelyezett tengelyt, és az
azokhoz rögzített kódtárcsát. A
gumigolyót a támasztó görgő szorítja a
pozícionáló görgőkhöz. Az egér
elmozdulásakor a görgők és az azokhoz
kapcsolódó tárcsák is forognak. A
kódtárcsákon sugár irányban
egyenletesen elosztva pálcika alakú
kivágások vannak. Amikor a kivágás a
LED-ek (fénykibocsátó dióda) elé ér,
akkor ezt a fototranzisztorok érzékelik, és a keletkező impulzus a megfelelő számláló értékét
eggyel növeli vagy csökkenti. A számlálók tartalmát továbbítják a CPU felé. Így a mozgatás
irányát és sebességét is érzékelni lehet.
2.2. A számítógép felépítése 3
2. Optikai egér: Egy fényforrás segítségével és egy szenzor közreműködésével folyamatosan kép
készül az egér alatti területről, ennek megváltozásával képezi le az eszköz az egér fizikai
elmozdulását. A mai optikai egerek szinte bármilyen sima, homogén felületen képesek
működni.
3. Hanyattegér: Az egér fejjel lefelé áll, a kezelő nem az egér házát, hanem közvetlenül a golyót
mozgatja. A laptopok tartalmaztak régebben ilyet.
Egérműveletek:
Mutatás
Kattintás (click)- kijelölés
Dupla kattintás (double click) megnyitás vagy futtatható program elindítása.
Húzás (drag and drop) másolás (jobb gombbal helyi menüből választhatjuk a másolást
vagy áthelyezést) vagy áthelyezés (bal gombbal).
Lapolvasó jellemzői:
A képdigitalizáló (lapolvasó) egy olyan beviteli
eszköz, amely segítségével egy kép a számítógép
számára feldolgozható formában (digitalizálva)
vihető be a számítógépbe, és feldolgozás után
megjeleníthető vagy tárolható. Általában
párhuzamosan vagy USB porton keresztül
csatlakoztathatók a számítógéphez. Jellemzésére a
digitalizált kép minőségét meghatározó felbontást
és színmélységet használjuk.
Felbontás: A lapolvasók a letapogatáshoz egy
képpontrácsot (raszterhálót) használnak, melyet
dpi-ben adnak meg. DPI: (dot per inch)
megmutatja, hogy egy inch (2,54 cm) hosszú és
egy képpont szélességű vonal hány pontból áll.
Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb lesz a
kép felbontása, részletesebb lesz.
Színmélység: egy digitális képpontot (pixelt) a
pont színének és árnyalatának megfelelően egy bináris számmal jellemezhetjük. A bináris szám
hossza adja a színmélységet. Ha a színmélység 8 bit, akkor egy képpont 28=256-féle színű lehet.
Síkágyas lapolvasó:
A képet vagy dokumentumot egy üveglapra helyezzük, majd a mozgó kocsi a képet fénnyel
megvilágítva végigpásztázza azt. A visszaverődő fénysugarak elektromosan feltöltenek egy
fényérzékelő felületet. Az elektromos töltésekből egy átalakító egység bináris számokat állít elő a
raszterhálónak megfelelő felbontásban. Az így keletkező számokat továbbítja a számítógép
illesztőegységéhez.
2.2. A számítógép felépítése 4
Vonalkód-leolvasó jellemzői:
Áruk, termékek raktározása, szállítása során gyakori igény,
hogy egy-egy termékről bizonyos alapadatokat gyorsan
lehessen leolvasni. Erre való a vékony és vastag vonalakból
álló, jól leolvasható grafikus bélyeg, a vonalkód, ami
nagyon elterjedt, viszonylag olcsó és mára nemzetközileg is
szabványosított mód. A vonalkód-leolvasó egy speciális
szkenner, mely egy lézersugárral megvilágítva a
vonalkódot, a visszavert fényt érzékeli, és egy elektronika
kiértékeli.
Digitális fényképezőgép jellemzői:
A gépekben alumínium- vagy magnéziumötvözet alkotja a vázat, fontos a kis súly és a nagy
merevség. A fém váz hátránya, hogy fokozottan reagál a környezeti hőmérsékletre.
A képérzékelő CCD1. A gépek egyik fontos jellemzője a képalkotásban ténylegesen résztvevő
érzékelő elemek száma.
A nagyobb megapixelszám2 nagyobb képet jelent, ezen keresztül jelenthet jobb képminőséget is.
A gépek rendelkeznek zoomolási lehetőséggel. A digitális zoom megegyezik azzal, mintha a
képszerkesztőben nagyítanánk a képet; az optikai zoom a lencséken keresztüli közelítést (nagyítást)
jelent.
A képstabilizátor valamelyest kompenzálja a gépet tartó kéz remegését.
Az automata fókusz a képmező egy részének, gyakorta a középső területnek a kontrasztját érzékeli.
A digitális gépek a memóriájuk helyett memóriakártyán rögzítik a képet. A gép memóriája olyan
kicsi, hogy semmilyen gyakorlati célra nem alkalmas. Sokféle memóriakártya kapható (flash
memória): régebbiek a CompactFlash és a MicroDrive kártyák; elterjedt a Secure Digital és a
MultiMedia Card.
1 A CCD (Charge-coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) a fényt digitális képpé alakító elektronikus eszköz, mely
egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor
képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép. A CCD-ket a digitális fényképezés és a csillagászat
területén alkalmazzák, valamint videokamerákban és (optikai) szkennerekben. 2 Megapixel – Körülbelül 1 millió képpont. A digitális fényképezőgépek CCD érzékelőinek minősítésére használt
mérőszám. Az 1 Megapixeles kép mérete hozzávetőleg 1280x960 pixel, ami fotónyomtatón kinyomtatva 10×15-ös
képnek felel meg. Így a megapixelszám nemcsak a digitális fényképet alkotó képpontok darabszámát, de a kép fizikai
méretét is meghatározza.
2.2. A számítógép felépítése 5
A gépek fontos jellemzője a számítógéphez való kapcsolódás módja: régebben soros, ma már USB
port az elterjedt.
2.2. A számítógép felépítése 6
Videokártya jellemzői:
A számítógép és a monitor a videokártya közvetítésével tart kapcsolatot. A monitor megjelenítő
képességeinek kihasználásához a videokártyák grafikus processzort és memóriát tartalmaznak. A
ma használatos, ill. továbbfejlesztett kártyatípus az SVGA (Super Video Graphics Array). A
videokártyát jellemezhetjük a felbontással, megjeleníthető színek számával, az alaplapon való
elhelyezkedéssel.
Felbontás: A monitoron megjelenő kép képpontokból (pixelek) áll, melyek szabályosan sorokban és
oszlopokban rendezetten helyezkednek el. A videokártya által megvalósított felbontás azt adja meg,
hogy a képernyőn mennyi képpont-oszlop és képpont-sor helyezkedik el. Egy kártya többféle
felbontást is meg tud valósítani, de leginkább az általa megvalósítható legnagyobb felbontás
jellemzi. (Full HD 1920x1080) A mai modern monitorok, tucatnyi felbontás szerint képesek
üzemelni a monitorok képarányától függően.
Színmélység: A videokártyát a megjeleníthető színek száma is jellemzi, azaz a színmélység. A
színmélység azt mutatja meg, hogy egy pixel színét ahány biten tárolják, annyi lesz a megjeleníthető
színek száma. Tehát ha a színmélység 8 bites, azaz a pixel színét (mint tulajdonságot) 8 biten
ábrázolják, akkor a megjeleníthető színek száma 28=256 db szín.
Elhelyezkedés: A videokártya kialakítása kétféle lehet. Vagy az alaplapra integrálják, és ekkor a
főtárból (operatív tár) vesz el memóriát, vagy külön fizikai egység, és ekkor az alaplap egy
kártyabővítő aljzatába illeszkedik.
AGP: A videokártya felé nagyon sok adat áramlik egyszerre, ennek megvalósítása speciális műszaki
megoldásokat igényel. A monitorok csatlakoztatására az AGP (Accelerated Graphics Port- gyorsított
grafikus kapu) használják, melyek különösen játékprogramok futtatásához szükségesek. Az AGP
lehetőséget biztosít arra, hogy az operatív tárat is igénybe vegye a program a képek tárolására. A cél
az volt, hogy minél életszerűbb képeket minél gyorsabban lehessen létrehozni úgy, hogy közben a
CPU-t csak akkor terheljék, amikor tényleg szükség van rá. A korábbi rendszerekben a memóriához
és a memóriától jövő adatok mindig a processzor segítségével jutottak a megfelelő helyre. Ez a
hatalmas számítási és memóriaigényeket követelő grafikai feladatoknál a processzor túlterhelését
eredményezte. Ennek kiküszöbölésére a garfikai kártyák saját grafikai processzort kaptak, valamint
az AGP segítségével közvetlenül (a CPU kihagyásával) férhetnek az operatív tár (RAM) egyes
területein tárolt adatokhoz.
DMA: A videokártya és a memória közötti adatátvitel rendkívül gyors, amit a DMA (Direct
Memory Access- Közvetlen memória elérés) biztosít. A DMA-vezérlő a memória közvetlen
elérését biztosítja. Ennek előnye, hogy a memória és a perifériák közötti adatforgalom alól
2.2. A számítógép felépítése 7
mentesíti a processzort, mert a CPU-nál gyorsabban tud a memóriából adatokat kiolvasni és a
perifériáknak kiküldeni, ill. adatokat behozni a perifériáról és azokat beírni a memóriába.
Monitorok jellemzői:
A monitorok az információk képi megjelenítésére szolgáló output perifériák. A monitorok a
videokártyán lévő csatlakozó segítségével csatlakoztathatók a számítógéphez.
Technikai jellemzői:
A képátló mérete: 17”-24” (1”=1 inch 2,54 cm).
Képfrissítés frekvenciája: A képernyő tartalmát meghatározott időnként (másodpercenként) frissíteni
kell, mert változik (mozog a kép). A gyártók a másodpercenkénti képfrissítés számát adják meg.
Minél nagyobb a frissítési frekvencia, azaz minél többször rajzolja újra a teljes képernyőképet a
monitor, annál kevésbé érzékeljük a képernyő vibrálását. (75 Hz feletti frekvencia már egészségügyi
szempontból is megfelelő.)
Monitorok csoportosítása működési elv szerint:
Katódsugárcsöves (Cathode Ray Tube-CRT):
működési elve a televíziók működési elvéhez
hasonló. A képcső nagy méretű és nagy
fogyasztású, de jó minőségű képet szolgáltat.
Működése: A képet egy gyorsan mozgó
elektronsugár rajzolja ki, melyet az
elektronágyú bocsát ki. Színes monitorokba 3
ilyen ágyú van az alapszínek számának
megfelelően (vörös, zöld, kék; RGB). Az
elektronsugár felvillantja a katódsugárcső
foszforréteggel bevont belső felületének egy
pontját. Minden képernyőponthoz tartozik egy
vörös, zöld, kék, foszforpont. A 3 különböző
színű pont különböző árnyalataiból áll össze a
színes képpont. Ahhoz, hogy ne villogó képet
lássunk, legalább 60 teljes képnek kell
kirajzolódnia másodpercenként, azaz az elektronsugaraknak ilyen gyorsan kell
végigpásztázniuk a képernyő felületének minden egyes pixelét.
Folyadékkristályos (Liquid Cristal Display-
LCD): A képpontokat a folyadékkristályok
alkotják. Kis helyigényű, kis fogyasztású, ezért
leginkább hordozható számítógépeknél
alkalmazzák, de asztali számítógépek
monitoraként is találkozhatunk vele.
Működése A folyadékkristály 2 átlátszó
üveglap között helyezkedik el, melyeken
elektródák vannak, mely egy vékony, átlátszó
fémréteg. A kristályok térbeli elrendeződése
elektromos mező hatására megváltozik, azaz a kristályok elfordulnak, helyzetüket
változtatják. A fény a monitorban egy fényszűrőn halad át, ami piros, zöld és kék színekből
áll. Így különböző szűrők alkalmazásával állítják elő a megfelelő színeket. A képernyőt alkotó
kristályok elektromos vezérlésével érik el azt, hogy ezek fényáteresztő, ill. fényvisszaverő
képességeiket megváltoztatják.
2.2. A számítógép felépítése 8
A nyomtatók technikai jellemzői:
Az információk számítógéptől független eszközön (pl.
papírlapon, fólián) történő megjelenítésének kiviteli
eszköze.
A nyomtatók csoportosítása:
A festékanyag papírra vitele szerint:
Érintéses (hozzáér a papírhoz)
Érintés nélküli (nem ér hozzá a papírhoz)
Az egyszerre nyomtatott mennyiség szerint:
Karakternyomtató
Sornyomtató
Lapnyomtató
A karakterek kialakítása szerint: Folytonos (a karakter képe folytonos)
Pontmátrix (a karakter képe pontokból áll)
A nyomtatók fő műszaki adatai:
A nyomtatási sebesség:
A karakternyomtatók esetén: karakter/másodperc
Sornyomtatók esetén: sor/perc
Lapnyomtatók esetén: lap/perc
A nyomtatás minősége: A nyomtatott pontok sűrűségével jellemezhetjük szám szerint megadva,
hogy egy inchen (2,54 cm) belül hány pont kerülhet nyomtatásra. Mértékegysége a DPI (dot per
inch). Minél nagyobb ez a szám, annál jobb a nyomtatás minősége.
Mátrixnyomtatók: érintéses nyomtató, mert a
nyomtatófej és a papírlap között elmozduló
festékszalagra üt a nyomtató mechanika. Az ütő elemek több
oszlopban és sorban (mátrixszerűen) elhelyezett tűk,
melyek pontokból állítják elő a kívánt karaktert. A
nyomtatás minőségét befolyásolja, hogy a nyomtatófej
mennyi tűt tartalmaz. Általában 9, 18, 24, 48 tűs
kialakítások terjedtek el. Működésük jellegéből adódóan
zajosak, viszonylag lassúak. Grafikus ábrák és
többpéldányos számlák nyomtatására is alkalmasak. Felbontóképessége: 144-360 DPI.
Tintasugaras nyomtatók: érintés nélküli
nyomtató, mivel a karaktert előállító egység nem
kerül közvetlen kapcsolatba a papírral. A
működésekor egy tartályból fúvókán keresztül
tintacseppeket lő a papírra. A cseppek mozgási
energiáját egy, a cső végén levő piezzokristály
(feszültségváltozásra méretét megváltoztatja, és ez
nyomásnövekedést okoz) biztosítja. A
mátrixnyomtatónál jobb minőségű nyomtatást
képesek végezni. Megbízhatók, csendesek, de
papírminőségre érzékeny, lassú nyomtatók. Felbontóképessége: 9600 x 2400 dpi. Üzemeltetési
költségük magas (a tintapatronok magas ára miatt).
2.2. A számítógép felépítése 9
Lézernyomtatók: érintéses lapnyomtatók.
Működési elvük:
A fotóhenger felületén elektromos töltést
hoznak létre a töltőkorona segítségével.
A hengert végigpásztázzák a lézer változó
intenzitású fényével. Az intenzitás változása a
kinyomtatandó oldal tartalmától függ.
A lézer által ért pontokban a töltés semleges
lesz. Ahol nem érte lézerfény a fotóhengert,
megmarad a negatív töltés. A hengeren a
negatív töltéssel rendelkező részek a szöveg
képével azonosak.
A fotóhengert bevonása műanyag alapú festékporral, ami csak ott tapad a hengerre, ahol
töltés van.
A pozitív töltésű por az ellentétes, negatív töltésű papírra kerül, majd a fűtőhengerpár a port
a papírra olvasztja.
A lézernyomtatók drága, gyors nyomtatók. A tintasugaras nyomtatóknál jobb nyomtatási minőséget
biztosítanak. Felbontóképessége 4800x600, vagy 1200x1200 DPI, nyomtatási sebessége is kiváló.
2.2. A számítógép felépítése 10
Az adataink, programjaink hosszabb idejű tárolására háttértárakat használunk. A háttértárak a
számítógép kikapcsolása után is megtartják a rajtuk rögzített adatokat. A háttértárak működési
elve lehet mágneses, optikai és elektronikus (flash).
Mágneses adattárolás elve:
Alapvetően két fő összetevőre bonthatók: az adathordozóra és az író-olvasó egységre. Gyártáskor a
lemez felületére króm-dioxid alapú, vékony mágnesezhető réteget visznek fel.
Adatfelírásakor az egység író-olvasó fejébe –ami tulajdonképpen egy elektromágnes –elektromos
impulzusokat vezetnek. Ezek a jelek a bináris működésnek megfelelően az áram irányától függően
kétfélék lehetnek. Az elektromos áram hatására a tekercs körül elektromágneses tér keletkezik. Az
előtte elhaladó adathordozó egyes pontjai a mágneses tér aktuális irányának megfelelő mágneses
tulajdonságot kapnak. A bináris információ tehát mágneses jelek formájában tárolódik.
Az adatok olvasását ugyanaz a fej végzi. Ekkor a fej – mint vasmagos tekercs – előtt elhaladó
felmágnesezett adathordozó hatására a tekercsben elektromos áram indukálódik. Tehát az adatfelírás
során, az adathordozó egyes pontjaiban rögzített változó irányú mágneses jelek olvasáskor változó
irányú elektromos impulzusokat indukálnak, így azok a számítógép megfelelő részegységéhez
elvezethetők.
Mágneses elvű háttértárolók: A hajlékonylemez és a merevlemezek mindkét oldalán a mágnesezhető felületen az adatokat
koncentrikus körök mentén helyezhetjük el. Ezek a sávok. Minden sáv azonos számú további
részekre (szektor) osztható. Egy-egy így kialakított szektor tárolókapacitása 512 byte. A
2.2. A számítógép felépítése 11
lemezeken mágnesesen tárolt adatok olvasását, illetve az információk lemezre írását, az adatokat
tároló oldalak felett (illetve alatt) sugár irányban mozgó író/olvasó fejek biztosítják. A fej sugár
irányú mozgása közben a lemezek állandó fordulatszámmal forognak.
Merevlemez
A lemez alumínium ötvözet hordozóra felvitt
mágnesezhető réteget tartalmaz. A meghajtóból nem
vehető ki, fixen rögzített. A légmentesen zárt házban
általában több, de legalább kettő, egy tengelyre
elhelyezett lemez található. A lemezek szerkezete a
hajlékonylemezhez hasonlóan sávokból és
szektorokból épül fel. A különböző lemezoldalakon
egymás felett levő, azonos sorszámú pályák egy
képzeletbeli hengert alkotnak, amit cilindernek
nevezünk.
A lemezek mindkét oldalát használják
adatrögzítésre, így a meghajtóban annyi
író/olvasó fej lehet, ahány lemezoldal. A
légmentes zárás a szennyeződések bejutását
akadályozza meg. Az író/olvasó feje a
lemezek gyors forgásából eredő légpárnán
lebegnek (5400 ill. 7200 percenkénti
fordulat).
A lemezek kapacitását a cilinderek száma,
az író/olvasó fejek száma, az egy pályán
levő szektorok száma és a szektor mérete
határozza meg. A merevlemezeket
logikailag több, összefüggő részre
oszthatjuk. Ezeket az összefüggő, önálló névvel azonosítható és önállóan kezelhető területeket
partícióknak (más néven logikai meghajtóknak) nevezzük. (Egy merevlemez különböző partícióin
egymástól különböző operációs rendszerek installálhatók fel.)
A merevlemez kapcsolódási felülete az alaplaphoz az IDE, SATA vagy a SCSI csatlakozó.
Külső HDD USB porton csatlakoztatható hordozható adattároló, ami a belső HDD-ktől lassabbak.
Fizikai méretük alapján megkülönböztetjük a 3,5, a 2,5 és az 1,8 colos merevlemezetek. A 3,5 colos
HDD a legnagyobb kapacitású, viszont működéséhez tápegységre van szüksége.
2.2. A számítógép felépítése 12
Optikai elvű háttértárak:
CD
A CD-k mindegyike 120 mm átmérőjű, 1,2 mm vastag, műanyag alapú átlátszó tárcsa, melyen
speciális adathordozó, fényvisszaverő réteget alakítanak ki. Az adatokat spirális pálya mentén
helyezik el. A lemez fordulatszáma folyamatosan változik, itt a lemez író/olvasó fej alatti részének
sebessége állandó! (ellentétben a floppy-és merevlemezzel) A fordulatszám attól függ, hogy a lemez
belső vagy külső részét olvassa a fej.
A CD olvasása azon az elven alapszik, hogy a lézerfény egy azonos állapotú (homogén) felületről
másként verődik vissza, mint egy ettől eltérő felületről. Az elegendő erősségű visszavert fény
jelenti az 1-es bit értéket, a gyengén visszaverődő fény a 0 értéket. A lemezek olvasásához
használt lézerfény teljesítménye kisebb, mint a lemezek írásához, illetve törléséhez használt lézer
teljesítménye.
A CD/DVD felületén az egyes bitek a spirális vonalban elhelyezkedő mikrométernél kisebb
kiemelkedések, pitek és a köztük lévő sík közök, a landok átmenetei jelentik. A lemezt letapogató, a
felületről visszaverődő lézersugár intenzitása a pit/land átmeneteknek megfelelően változik, ezt
elektromos jelekké alakítva olvashatjuk az adatokat
Hosszabb élettartamúak, nagyobb tárolókapacitásúak és kevésbé érzékenyek a szennyeződésre, mint
a floppy lemezek. A CD-k tároló kapacitása általában 650, 700 illetve 800 Mbájt.
CD-ROM
Az adatok kódolását mélyedések létrehozásával oldják meg. A lemezek nagy sorozatgyártásban,
préseléssel készítik. A préselés után rendszerint alumínium tükröző réteggel vonják be, majd erre
védőlakk réteget helyeznek az oxidáció megakadályozása érdekében. Csak olvasható.
CD-R
Egyszer írható CD. A lemezeket speciális, tisztán optikai elven működő meghajtóval a felhasználó
egyszer írhatja.
CD-RW
Újraírható CD. Az adathordozó réteg néhány μm vastagságban olyan speciális fémötvözeteket
tartalmaz, amelyek kristályszerkezet hő hatására ideiglenesen megváltozik (írás), majd újabb hő
hatására visszaalakul (törlés). Az íráshoz és törléshez azonos lézerfényt használunk, csak az adott
hely megvilágítási idejében van eltérés. A CD-olvasók és CD-írók jellemzésére leggyakrabban az
olvasási, illetve az írási és újraírási sebességet használjuk. (Szabvány szerint az egyszeres (1x)
sebesség 150 Kbájt/másodperc.)
2.2. A számítógép felépítése 13
DVD
A DVD („Digital Versatile Disc”) nagy kapacitású, univerzális optikai tároló, mert az információ
különböző fajtáit (számítógépes adatok, kép, hang, mozgókép) egységes formában tárolja.
Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű és 1,2 mm vastagságú
műanyag alapú korong.
Mindkét oldalán alakítható ki adathordozó felület, mégpedig oldalanként akár kettő is. Mivel a
DVD-n a pitek és landok váltakozása és mérete sűrűbb és kisebb, ezért jóval több információ
eltárolására alkalmas, mint a CD.
Van egyoldalú, egyrétegű DVD lemez, melynek kapacitása 4,7 Gbájt. De a DVD lemez lehet két
összeragasztott lemez is, mely mindegyike egy vagy két rétegben tartalmazhat adatokat. Így egy
kétoldalas DVD lemez közel 17 Gbájt tárolására alkalmas. A kétrétegű DVD adathordozóin lévő
adatokat különböző hullámhosszúságú lézerfény segítségével olvashatjuk.
A DVD-k különböző fajtái a következők:
DVD–Video (mozgóképek tárolására)
DVD–Audio (hang tárolására)
DVD–ROM (adat, préselt)
DVD–RAM (adat, közvetlen(direkt) elérésű)
DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])
DVD+R és DVD+3RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)
3 A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele
arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó
támogatta mindkét típust.
2.2. A számítógép felépítése 14
Blue Ray Disc (kék lézersugárral olvasott lemez)
A nagy képméretű LCD televíziók akkor adnak megfelelő képet, ha a felbontásuk is kellően magas.
A nagy felbontású televíziók lehetőségeinek kihasználásához azonban a megjelenítendő
jelfolyamnak is több képpont-információt kell hordoznia. A digitálisan átvitt TV-adás magas (akár
920x1080) felbontású mozgóképet közvetít. Egy ilyen film optikai lemezre rögzítése körülbelül 5-
ször több helyet igényel annál, mint amit a hagyományos DVD-lemez kínál, így ehhez BD lemezt
kell használnunk.
Az egy rétegű blueray lemez kapacitása 25 GB, a kétrétegű lemezé ennek kétszerese. Minél több
adatot tárolunk a lemezen, annál kisebbek és annál közelebb helyezkednek el egymáshoz a bináris
információt hordozó gödröcskék. Minél kisebb a gödröcske, annál pontosabbnak kell lennie a
lézerolvasónak. A kék lézerfény hullámhossza kisebb, mint a vörösé, emiatt kisebb felületre
koncentrálható.
Elektronikus elvű háttértárak:
Ezek a tárolók flash-memóriából épülnek fel, melynek jellemzői:
- az adatok megőrzése áramellátást nem igényel;
- az adatok felírása, törlése, módosítása, leolvasása áramellátást igényel;
- kapacitásuk 1 – 256 GB terjed;
- az írási/olvasási ciklusok száma korlátozott (kb. 1 millió);
- előállításuk viszonylag olcsó.
Többféle szerepkörre készülnek:
Pendrive:
Önálló adathordozó, amely USB csatlakozóval rendelkezik. Ezen keresztül csatlakoztatható egy
„intelligens” eszközhöz, amely leggyakrabban személyi számítógép, de lehet pl. SMART-TV,
médialejátszó, stb.
2.2. A számítógép felépítése 15
Az USB-porton keresztül kapja az íráshoz szükséges 5 V feszültséget, illetve ezen keresztül
történik az adatok átvitele.
Memóriakártya:
Elsősorban más eszközbe – telefon, digitális fényképezőgép, digitális videokamera, médialejátszó –
építve használatos.
Az adatok számítógépre való fel- és letöltése történhet a gazdaeszköz USB-portjára csatlakoztatott
kábelen keresztül, vagy az eszközből kiemelve az erre a célra rendszeresített kártyaolvasó
egységben.
SSD (Solid State Disk = szilárd-test meghajtó)
A hagyományos merevlemezek alternatívájaként forgalomba került elektronikus tároló. A
merevlemezhez hasonlóan általában a számítógép házba építik, és csatlakoztatása az alaplaphoz
ugyancsak a merevlemezeknél megszokott SATA felületen történik. Előnye, hogy nem tartalmaz
mozgó alkatrészt, ezért:
- gyorsabb az adatok felírása és leolvasása, mint a hagyományos winchesternél;
- kevésbé érzékeny a működés közbeni mozgatásra, ütésre;
- kisebb a meghibásodás valószínűsége;
- alacsony az energiafelhasználása (akkumulátorról működő laptop esetén fokozottan lényeges
szempont);
- zaj nélkül működik.
Recommended