A kémiai tulajdonságok, az elektronegativitás és a főbb kötéstípusok

A kémiai tulajdonságok, az elektronegativitás és a főbb kötéstípusok

Cél: kevés egyszerű elv alapján megértsük a- periodusos rendszerben megnyilvánuló tendenciákat,- a kémiai kötéstípusok eredetét,- az anyagi tulajdoságokat.

ELEKTRONEGATIVITÁS (X): a fogalmat a külső, vegyértékelektronokra gyakorolt vonzóképesség jellemzésére vezették be.

Pauling empírikus formulája a termokémiai úton mérhető disszociációs energiák (D) meghatározásán alapul:

Ennek alapján, ha az elemek közötti kötéseket jellemezni akarjuk, figyelembe kell vegyük az „elemekhez rendelhető számokat”.

,ΔkXX BA .DDDΔ BBAABA

Ezek alapján tehát minden elemhez egy szám rendelhető, amelyet elektronegativitásnak nevezünk. Ez a szám jellemzi az adott elem „elektron vonzó képességét”.

Ha két különböző elem között kapcsolat létesül (kémiai kötés), akkor ezt a tulajdonságot

használhatjuk a kémiai kötés jellemzésére

ha XA ≈ XB, és XA, XB > XH, kovalens kötés(pl. szerves vegyületek, gyémánt, grafit),

ha XA>>XB ionos kötés(pl. NaCl, KCl),

ha XA, XB kicsi, XA≈ XB< 1,8–2 fémes kötés.

- elektrosztatikus jelleg,- lokalizált e- -ok,- nem irányított.

Kovalens kötés

- elektronpárok létesítik a kötést (XA, XB ~ ≥ 2,1),

- kohéziós energia nagy (pl.: C, Si, Ge),

- irányított jelleg (pl. C-H4).

Atomok

A kötések nem tisztán ionos, kovalens vagy fémes, hanem kevert jellegűek is lehetnek:

A fémes kötés jellege

- atomtörzsek + delokalizált e- -ok,- nem irányított.