View
21
Download
8
Category
Preview:
Citation preview
1
A K¾rtAn¾yáK CsAládjA
¼r¦ ¼r¦mad Gour Govinda Swami (Brajabhandu Manik)
1929. szeptember 2-án, egy – jelenleg Orissza állam Jagatsinghpur
nevû körzetében található – Jagannathpur nevû kis faluban
született. A szülei, Pata Devi és Ishwara Manik szigorú gau¨¦ya
vai¢£avák voltak, akik soha nem ettek húst, nem éltek tiltott nemi
életet, nem játszottak szerencsejátékot és nem fogyasztottak kábító-
vagy mámorítószereket. Édesanyja a Gadeigiri nevû faluból, a Giri
családból származott. A Girik mind gau¨¦ya vai¢£avák voltak, és
arról ismerték ôket, hogy ügyes k¦rtanavezetôk, és hogy ¼r¦ ¼r¦
R§dh§ Gop§la Jiut, a családi m¡rtit több mint 350 éve imádják.1
Brajabhandu anyai nagyapját, Bauri Girit híres paramaha°sa-
vai¢£avaként ismerték a környéken, mert egész nap énekelte a
Hare K¥¢£a mah§-mantrát és imádta Gop§lát.
1. fejezet
KorAi IdôszAK (1929-1974)
32
KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd
Felül: A ház Jagann§thpurban, Orisszában, ahol Brajabandhu, Gour Govinda Swami született
Alul: A pálmalevélre írt ¼r¦mad Bh§gavatam, amit Brajabandhu gyermekkorában olvasott
Bauri Giri lánya, Pata Devi hasonlóan odaadó volt Gop§la
iránt. Kicsi gyerekkora óta minden nap elment, hogy lássa, reggelente
kisöpörte a templomát, virágfüzért készített és fôzött Gop§lának. A
Giri családhoz hasonlóan Ishwara Manik is abból élt, hogy bronzból
készült tárgyakat árusított. Ishwarának és Pata Devinek – Brajabhandu
mellett – volt még egy fia, Kripasindhu és egy lánya, Swadhuri Devi
is. Habár, miután megházasodott, Pata Devi tizennégy kilométerre
költözött a jagannathpuri Gadeigiritôl, ez nem csökkentette Gop§la
iránti odaadását. Fesztiválok idején mindig sikerült megoldania,
hogy ott lehessen és szolgálhassa szeretett Urát. Pata Devi csendes
asszony volt, aki elmélyülten szolgálta a férjét és gyerekeit, s minden
szombaton koplalt, mintegy felajánlásként a jólétükért. Minden reggel
imádta az Úr Jagann§thát, és felolvasott a Pur§£ákból és a Bhagavad-
g¦t§ból. Minden este a férjével és Brajabhanduval együtt énekelte a
Hare K¥¢£át, körbejárt egy tulas¦ növényt, aztán felolvasott a ¼r¦mad
Bh§gavatamból. Ha koldus vagy s§dhu jött a házához, sosem távozott
üres kézzel.
Amikor Brajabhandu kicsi volt, édesanyjával együtt sokszor
lakott Gadeigiriben a nagybátyja házában. Egy nap egy híres vak
asztrológus, Nityananda Khadiratna érkezett Dhenkanalból a faluba.
Pata Devi elvitte hozzá a fiát, arra vágyva, hogy megtudjon valamit
gyermeke jövôjérôl. Az asztrológus ezt mondta: „A fiú nagyon okos,
és odaadással teli. Meg fog nôsülni és állami alkalmazott lesz.
Élete delén el fogja hagyni a családos életet, és s§dhuvá válik. Nagy
tudásra tesz majd szert és fontos személlyé válik a s§dhuk között.
Templomokat fog építeni. Gop§la lakhelyét ragyogóvá teszi.” Végül
54
KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd
tartani. Rendszeresen jártak a környékre énekelni, és nemritkán a
nagyobb távolságra lévô falvakba is elmentek. Gyakran egy vagy két napon
át egyfolytában k¦rtanáztak. Nagyon szerették a K¥¢£a kedvteléseirôl szóló
tradicionális orisszai dalokat és ¼r¦la Narottama D§sa çh§kura dalait
énekelni. Bármikor volt lehetôsége, a fiatal Brajabhandu velük énekelt, és
a velük való társulás által ô is mélyen ragaszkodni kezdett a k¦rtanázáshoz.
Habár Brajabhandu gyakran tartott nagybátyjaival k¦rtanázni,
a tanulmányait sem hanyagolta el. Napközben tanult, este csatlakozott
a k¦rtanához, majd kora reggel visszament Gop§la templomához, hogy
szolgálatot végezzen. Az ifjú Brajabhandu csendes, komoly gyermek volt. Nem
játszott a többi gyerekkel, nem érdekelte a mozi vagy más hasonló szórakozás
sem. Bármikor, ha volt szabadideje a tanulás után, azt két nagybátyjával töltötte
k¦rtanázással vagy különféle szolgálatot végzett Gop§lának. Kitakarította a
templomot, virágot szedett az imádathoz, virágfüzért készített, verseket olvasott
fel és énekelt Gop§la örömére. Soha nem evett olyan ételt, amit nem ajánlottak
fel Gop§lának. Nem érdekelte az alvás, éjszaka csak három vagy négy órát
pihent, és ezt a szokását egész életében megtartotta.
Egy éves korától unokanôvére, Dhobani Devi is vigyázott rá,
aki késôbb úgy emlékezett, hogy Brajabhandu mindig nagyon komoly
és ártatlan gyermek volt, aki soha nem beszélt senkivel és nagyon
ragaszkodott Gop§la Jiuhoz.
felAjánlás GopÝlánAK
Dhobani Devi elmondott egy történetet, ami Brajabhanduval
esett meg úgy négy vagy öt éves korában: Gyerekkorától kezdve
Brajabhandu mélyen elmerült a Gop§la-tudatban. Délutánonként
az asztrológus hozzátette, hogy Isten maga küldte a fiút lakhelyérôl
az anyagi világba, hogy prédikálja az üzenetét és felszabadítsa a
feltételekhez kötött lelkeket.
rAGAszKodás A BhÝGAvAtAmhoz
Pata Devi erôsen vágyott arra, hogy az ô Brajabhandujából
a ¼r¦mad Bh§gavatam odaadó híve legyen, és nagyon boldog lett,
amikor látta, hogy a fiú milyen odaadást fejlesztett ki. Nyolc éves
korára Brajabhandu elolvasta a teljes Bhagavad-g¦t§t, a ¼r¦mad
Bh§gavatamot és a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tát és képes volt
elmagyarázni a jelentésüket. Esténként sok falusi jött hallgatni az
orisszai Bh§gavatamból, a R§m§ya£ából és a Mah§bh§ratából
tartott felolvasásait. Azonban az ifjú Brajabhandu különösen
ragaszkodott a ¼r¦mad Bh§gavatamhoz.
Öreg barátja, Fakir Charan Das így emlékszik vissza: ¼r¦la
Gurudeva egyszer elmondta, hogy ha gyerekkorában rosszalkodott,
és nem akarta abbahagyni a sírást, az anyja a kezébe adta a
¼r¦mad Bh§gavatamot, amire elcsendesedett. Annyira vonzódott a
¼r¦mad Bh§gavatam olvasásához, hogy ha egyszer elkezdte, akkor
még enni is elfelejtett. A család annyira szegény volt, hogy nem
jutott gyertya vagy külön lámpa az olvasáshoz, ezért esténként közel
ült az anyja tûzhelyéhez, és annak fényénél olvasott. Lefekvéskor
pedig a Bh§gavatamot mellére szorítva aludt el.
1942 és 1945 között Brajabhandu Gadeigiriben lakott két anyai
nagybátyjánál, Gopinathnál és Jagannath Girinél, és a közeli Balikudai
középiskolába járt. Gopinath és Jagannath Giri is nagyon szeretett k¦rtanát
76
KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd
körül kiabálva, amire Brajabhandu azt felelte, hogy Gop§la ellopta
chuiñt. Gopinath Giri mondta, hogy már késôre jár, ideje lenne
hazamenni, ám ekkor hirtelen meglátta egy fiú árnyékát, amint
az keresztülfutott a templom kapualjában. Gopinath Giri teljesen
meghökkent, majd eksztázisba esett. A haja égnek állt és könnybe
lábadt a szeme. Remegô testtel ölelte át a fiatal Brajabhandut,
megértve, hogy Gop§la volt az, aki az unokaöccsével játszott!2
Gyerekkorában, amikor Brajabhandu az általános iskola
felsô tagozatába járt, Gadeigiriben lakott, a nagybátyjánál Ghanashyam
Girinél, aki Gop§la imádatáért volt felelôs. Brajabhandu elment hozzá
és együtt énekeltek és szolgálták Gop§lát. Damodar Giri jó énekes
volt és kiválóan értett a k¦rtanához. Ôk hárman – Ghanashyam Giri,
Damodar Giri és Brajabhandu – gyakran ültek le közösen k¦rtanázni.
Gour Govinda Mah§r§ja késôbb így beszélt errôl az
idôszakról: Az elsô, amire a gyerekkoromból emlékszem, ahogy
a nagybátyáim Gadeigiribôl énekelik Narottama D§sa çhakura
dalait. Ôk igazán tudtak k¦rtanázni, rendkívüli k¦rtan¦y§k voltak...
A szüleimtôl rendszeresen hallgattam k¥¢£a-kath§t. Különbözô
Pur§£ákat és más védikus írásokat olvastak fel nekem, például a
¼r¦mad Bh§gavatamot és a Mah§bh§ratát. Fiatal korom óta énekelek,
táncolok, k¦rtanázok és hallgatom a ¼r¦mad Bh§gavatamot.3
legtöbbször Gop§la templomához közel játszott. A kis szalmatetejû
templom mellett vízzel elárasztott termôföldek voltak, ahol
mungbabot termesztettek. A falusi gyerekek szerették leszedni és
megenni a nyers mungbabot, amit Orisszában muga chuiñnak
hívtak. Egyszer késô délután Brajabhandu is elment mungbabot
gyûjteni. Annyit szedett, amennyit a parányi markába tudott
tartani, ezt Gop§la tornácára tette, majd visszament, hogy
gyûjtsön még. Egyszer, amikor visszaért a földrôl, észrevette, hogy
a chuiñ-halom eltûnt. Csodálkozva nézett körül, hogy ki vette el,
de nem látott senkit, így letette azt a maréknyit, ami nála volt, és
visszament, hogy szedjen még.
Amennyit csak el tudott vinni a kis kezével, Brajabhandu
ismét vitte Gop§la verandájához, ahol azt látta, hogy a halom zöld
dal megint eltûnt. Ekkor elhatározta, hogy megfigyeli, ki vette el.
A földekre visszafelé menet gondosan figyelt mindenfelé, és idôrôl
idôre ellenôrizte a Gop§la templomának tornácán összegyûjtött
muga chuiñ halmot.
Brajabhandu hirtelen meglátott egy sötétszínû kisfiút,
ahogy épp felmarkolja az összes mungbabot. Futni kezdett felé, és
így kiáltott: „Gop§la elveszi a chuiñomat!” Gop§la menekült, futott
körbe a templom körül, szorosan a nyomában Brajabhanduval.
Ekkorra már besötétedett, és Gopinath Giri, Brajabhandu anyai
nagybátyja ment Gop§la templomába, hogy elmondja az esti
imákat. Rendkívül meglepôdött, amikor látta, hogy Brajabhandu
körbe-körbe, kiabálva szaladgált a templom körül. A nagybácsi
megkérdezte, hogy miért futkos egyedül a sötétben a templom
8
AmiKor A jószerenCse felvirrAd
Végjegyzet
1 Gop§l Jiu, ¼r¦la Gour Govinda Swami szeretett m¡rtija címû kiad-ványában a Gopal Jiu Kiadó leírja e m¡rtik eseménydús történetét.2 Bhakta Pradosh: Interjú. In: Ananda Sambada, 28. szám 38-39. oldal3 Interjú Gour Govinda Swamival. K¥¢£a lingita-vigraha, 25. oldal4 Beszélgetés, 1991. márius 17.5 Gurudeva Siksamrta, 3-4. szám, 29-30. oldal6 Ez és a következô naplórészletek Gour Govinda Swami naplójából, orija nyelvrõl lettek fordítva.7 Darªana, 1989. április, Bhubaneswar. In: My Revered Spiritual Master, 49. oldal8 Manabodha: utasítások az elmének. Cautiªa: egy sajátos hangtani szabályokkal rendelkezô versformára utal. Vegyük észre a mû elsô részében, hogy minden sor kezdô szótagja ka, kha, ga vagy gha, melyek együtt az orijai ábécé összes mássalhangzója.
Recommended