1

A K¾rtAn¾yáK CsAládjA

¼r¦ ¼r¦mad Gour Govinda Swami (Brajabhandu Manik)

1929. szeptember 2-án, egy – jelenleg Orissza állam Jagatsinghpur

nevû körzetében található – Jagannathpur nevû kis faluban

született. A szülei, Pata Devi és Ishwara Manik szigorú gau¨¦ya

vai¢£avák voltak, akik soha nem ettek húst, nem éltek tiltott nemi

életet, nem játszottak szerencsejátékot és nem fogyasztottak kábító-

vagy mámorítószereket. Édesanyja a Gadeigiri nevû faluból, a Giri

családból származott. A Girik mind gau¨¦ya vai¢£avák voltak, és

arról ismerték ôket, hogy ügyes k¦rtanavezetôk, és hogy ¼r¦ ¼r¦

R§dh§ Gop§la Jiut, a családi m¡rtit több mint 350 éve imádják.1

Brajabhandu anyai nagyapját, Bauri Girit híres paramaha°sa-

vai¢£avaként ismerték a környéken, mert egész nap énekelte a

Hare K¥¢£a mah§-mantrát és imádta Gop§lát.

1. fejezet

KorAi IdôszAK (1929-1974)

32

KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd

Felül: A ház Jagann§thpurban, Orisszában, ahol Brajabandhu, Gour Govinda Swami született

Alul: A pálmalevélre írt ¼r¦mad Bh§gavatam, amit Brajabandhu gyermekkorában olvasott

Bauri Giri lánya, Pata Devi hasonlóan odaadó volt Gop§la

iránt. Kicsi gyerekkora óta minden nap elment, hogy lássa, reggelente

kisöpörte a templomát, virágfüzért készített és fôzött Gop§lának. A

Giri családhoz hasonlóan Ishwara Manik is abból élt, hogy bronzból

készült tárgyakat árusított. Ishwarának és Pata Devinek – Brajabhandu

mellett – volt még egy fia, Kripasindhu és egy lánya, Swadhuri Devi

is. Habár, miután megházasodott, Pata Devi tizennégy kilométerre

költözött a jagannathpuri Gadeigiritôl, ez nem csökkentette Gop§la

iránti odaadását. Fesztiválok idején mindig sikerült megoldania,

hogy ott lehessen és szolgálhassa szeretett Urát. Pata Devi csendes

asszony volt, aki elmélyülten szolgálta a férjét és gyerekeit, s minden

szombaton koplalt, mintegy felajánlásként a jólétükért. Minden reggel

imádta az Úr Jagann§thát, és felolvasott a Pur§£ákból és a Bhagavad-

g¦t§ból. Minden este a férjével és Brajabhanduval együtt énekelte a

Hare K¥¢£át, körbejárt egy tulas¦ növényt, aztán felolvasott a ¼r¦mad

Bh§gavatamból. Ha koldus vagy s§dhu jött a házához, sosem távozott

üres kézzel.

Amikor Brajabhandu kicsi volt, édesanyjával együtt sokszor

lakott Gadeigiriben a nagybátyja házában. Egy nap egy híres vak

asztrológus, Nityananda Khadiratna érkezett Dhenkanalból a faluba.

Pata Devi elvitte hozzá a fiát, arra vágyva, hogy megtudjon valamit

gyermeke jövôjérôl. Az asztrológus ezt mondta: „A fiú nagyon okos,

és odaadással teli. Meg fog nôsülni és állami alkalmazott lesz.

Élete delén el fogja hagyni a családos életet, és s§dhuvá válik. Nagy

tudásra tesz majd szert és fontos személlyé válik a s§dhuk között.

Templomokat fog építeni. Gop§la lakhelyét ragyogóvá teszi.” Végül

54

KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd

tartani. Rendszeresen jártak a környékre énekelni, és nemritkán a

nagyobb távolságra lévô falvakba is elmentek. Gyakran egy vagy két napon

át egyfolytában k¦rtanáztak. Nagyon szerették a K¥¢£a kedvteléseirôl szóló

tradicionális orisszai dalokat és ¼r¦la Narottama D§sa çh§kura dalait

énekelni. Bármikor volt lehetôsége, a fiatal Brajabhandu velük énekelt, és

a velük való társulás által ô is mélyen ragaszkodni kezdett a k¦rtanázáshoz.

Habár Brajabhandu gyakran tartott nagybátyjaival k¦rtanázni,

a tanulmányait sem hanyagolta el. Napközben tanult, este csatlakozott

a k¦rtanához, majd kora reggel visszament Gop§la templomához, hogy

szolgálatot végezzen. Az ifjú Brajabhandu csendes, komoly gyermek volt. Nem

játszott a többi gyerekkel, nem érdekelte a mozi vagy más hasonló szórakozás

sem. Bármikor, ha volt szabadideje a tanulás után, azt két nagybátyjával töltötte

k¦rtanázással vagy különféle szolgálatot végzett Gop§lának. Kitakarította a

templomot, virágot szedett az imádathoz, virágfüzért készített, verseket olvasott

fel és énekelt Gop§la örömére. Soha nem evett olyan ételt, amit nem ajánlottak

fel Gop§lának. Nem érdekelte az alvás, éjszaka csak három vagy négy órát

pihent, és ezt a szokását egész életében megtartotta.

Egy éves korától unokanôvére, Dhobani Devi is vigyázott rá,

aki késôbb úgy emlékezett, hogy Brajabhandu mindig nagyon komoly

és ártatlan gyermek volt, aki soha nem beszélt senkivel és nagyon

ragaszkodott Gop§la Jiuhoz.

felAjánlás GopÝlánAK

Dhobani Devi elmondott egy történetet, ami Brajabhanduval

esett meg úgy négy vagy öt éves korában: Gyerekkorától kezdve

Brajabhandu mélyen elmerült a Gop§la-tudatban. Délutánonként

az asztrológus hozzátette, hogy Isten maga küldte a fiút lakhelyérôl

az anyagi világba, hogy prédikálja az üzenetét és felszabadítsa a

feltételekhez kötött lelkeket.

rAGAszKodás A BhÝGAvAtAmhoz

Pata Devi erôsen vágyott arra, hogy az ô Brajabhandujából

a ¼r¦mad Bh§gavatam odaadó híve legyen, és nagyon boldog lett,

amikor látta, hogy a fiú milyen odaadást fejlesztett ki. Nyolc éves

korára Brajabhandu elolvasta a teljes Bhagavad-g¦t§t, a ¼r¦mad

Bh§gavatamot és a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tát és képes volt

elmagyarázni a jelentésüket. Esténként sok falusi jött hallgatni az

orisszai Bh§gavatamból, a R§m§ya£ából és a Mah§bh§ratából

tartott felolvasásait. Azonban az ifjú Brajabhandu különösen

ragaszkodott a ¼r¦mad Bh§gavatamhoz.

Öreg barátja, Fakir Charan Das így emlékszik vissza: ¼r¦la

Gurudeva egyszer elmondta, hogy ha gyerekkorában rosszalkodott,

és nem akarta abbahagyni a sírást, az anyja a kezébe adta a

¼r¦mad Bh§gavatamot, amire elcsendesedett. Annyira vonzódott a

¼r¦mad Bh§gavatam olvasásához, hogy ha egyszer elkezdte, akkor

még enni is elfelejtett. A család annyira szegény volt, hogy nem

jutott gyertya vagy külön lámpa az olvasáshoz, ezért esténként közel

ült az anyja tûzhelyéhez, és annak fényénél olvasott. Lefekvéskor

pedig a Bh§gavatamot mellére szorítva aludt el.

1942 és 1945 között Brajabhandu Gadeigiriben lakott két anyai

nagybátyjánál, Gopinathnál és Jagannath Girinél, és a közeli Balikudai

középiskolába járt. Gopinath és Jagannath Giri is nagyon szeretett k¦rtanát

76

KorAi idõszAKAmiKor A jószerenCse felvirrAd

körül kiabálva, amire Brajabhandu azt felelte, hogy Gop§la ellopta

chuiñt. Gopinath Giri mondta, hogy már késôre jár, ideje lenne

hazamenni, ám ekkor hirtelen meglátta egy fiú árnyékát, amint

az keresztülfutott a templom kapualjában. Gopinath Giri teljesen

meghökkent, majd eksztázisba esett. A haja égnek állt és könnybe

lábadt a szeme. Remegô testtel ölelte át a fiatal Brajabhandut,

megértve, hogy Gop§la volt az, aki az unokaöccsével játszott!2

Gyerekkorában, amikor Brajabhandu az általános iskola

felsô tagozatába járt, Gadeigiriben lakott, a nagybátyjánál Ghanashyam

Girinél, aki Gop§la imádatáért volt felelôs. Brajabhandu elment hozzá

és együtt énekeltek és szolgálták Gop§lát. Damodar Giri jó énekes

volt és kiválóan értett a k¦rtanához. Ôk hárman – Ghanashyam Giri,

Damodar Giri és Brajabhandu – gyakran ültek le közösen k¦rtanázni.

Gour Govinda Mah§r§ja késôbb így beszélt errôl az

idôszakról: Az elsô, amire a gyerekkoromból emlékszem, ahogy

a nagybátyáim Gadeigiribôl énekelik Narottama D§sa çhakura

dalait. Ôk igazán tudtak k¦rtanázni, rendkívüli k¦rtan¦y§k voltak...

A szüleimtôl rendszeresen hallgattam k¥¢£a-kath§t. Különbözô

Pur§£ákat és más védikus írásokat olvastak fel nekem, például a

¼r¦mad Bh§gavatamot és a Mah§bh§ratát. Fiatal korom óta énekelek,

táncolok, k¦rtanázok és hallgatom a ¼r¦mad Bh§gavatamot.3

legtöbbször Gop§la templomához közel játszott. A kis szalmatetejû

templom mellett vízzel elárasztott termôföldek voltak, ahol

mungbabot termesztettek. A falusi gyerekek szerették leszedni és

megenni a nyers mungbabot, amit Orisszában muga chuiñnak

hívtak. Egyszer késô délután Brajabhandu is elment mungbabot

gyûjteni. Annyit szedett, amennyit a parányi markába tudott

tartani, ezt Gop§la tornácára tette, majd visszament, hogy

gyûjtsön még. Egyszer, amikor visszaért a földrôl, észrevette, hogy

a chuiñ-halom eltûnt. Csodálkozva nézett körül, hogy ki vette el,

de nem látott senkit, így letette azt a maréknyit, ami nála volt, és

visszament, hogy szedjen még.

Amennyit csak el tudott vinni a kis kezével, Brajabhandu

ismét vitte Gop§la verandájához, ahol azt látta, hogy a halom zöld

dal megint eltûnt. Ekkor elhatározta, hogy megfigyeli, ki vette el.

A földekre visszafelé menet gondosan figyelt mindenfelé, és idôrôl

idôre ellenôrizte a Gop§la templomának tornácán összegyûjtött

muga chuiñ halmot.

Brajabhandu hirtelen meglátott egy sötétszínû kisfiút,

ahogy épp felmarkolja az összes mungbabot. Futni kezdett felé, és

így kiáltott: „Gop§la elveszi a chuiñomat!” Gop§la menekült, futott

körbe a templom körül, szorosan a nyomában Brajabhanduval.

Ekkorra már besötétedett, és Gopinath Giri, Brajabhandu anyai

nagybátyja ment Gop§la templomába, hogy elmondja az esti

imákat. Rendkívül meglepôdött, amikor látta, hogy Brajabhandu

körbe-körbe, kiabálva szaladgált a templom körül. A nagybácsi

megkérdezte, hogy miért futkos egyedül a sötétben a templom

8

AmiKor A jószerenCse felvirrAd

Végjegyzet

1 Gop§l Jiu, ¼r¦la Gour Govinda Swami szeretett m¡rtija címû kiad-ványában a Gopal Jiu Kiadó leírja e m¡rtik eseménydús történetét.2 Bhakta Pradosh: Interjú. In: Ananda Sambada, 28. szám 38-39. oldal3 Interjú Gour Govinda Swamival. K¥¢£a lingita-vigraha, 25. oldal4 Beszélgetés, 1991. márius 17.5 Gurudeva Siksamrta, 3-4. szám, 29-30. oldal6 Ez és a következô naplórészletek Gour Govinda Swami naplójából, orija nyelvrõl lettek fordítva.7 Darªana, 1989. április, Bhubaneswar. In: My Revered Spiritual Master, 49. oldal8 Manabodha: utasítások az elmének. Cautiªa: egy sajátos hangtani szabályokkal rendelkezô versformára utal. Vegyük észre a mû elsô részében, hogy minden sor kezdô szótagja ka, kha, ga vagy gha, melyek együtt az orijai ábécé összes mássalhangzója.