Meddig tart a színház? Posztdráma és...

1 1 . V A J D A S Á G I M A G Y A R T U D O M Á N Y O S D I Á K K Ö R I K O N F E R E N C I A

358

Meddig tart a színház? Posztdráma és posztmodern

Szerző: OLÁH Tamás, iV. évfolyamTémavezető: Dr. CsÁnyi Erzsébet egyetemi tanár

Intézmény: Újvidéki egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar nyelv és irodalom tanszék, Újvidék

„A színház nem más, mint egy darabka élet-idő, amelyet a színészek és a nézők közösen töltenek el és közösen használnak el, mégpedig annak a térnek a közösen belélegzett levegőjében, melyben a színházi játék és nézés végbe-megy” – írja hans-thies Lehmann.

A XX. század hetvenes éveitől kezdve a világ egyes posztmodern színpadairól eltűnik a narráció, elenyésznek a figurák, az előadás egyszeri, megismételhetetlen eseménnyé válik, melyet teljességében egyetlen repríz alkalmával sem lehet újból létrehozni. Aztán lassan eltűnik a színpad is, és feloldódik a határ játszó és néző között. Szeánsszerű, rituális „előadások” születnek, ahol minden jelenlévő a „szertartás” részesévé válik. Aztán a szó ereje, érvényessége is megkérdőjeleződik...

A dolgozat e máig tartó folyamat hozadékait vizsgálja, különös tekintettel a vajdasági színházi törekvésekre, posztdramatikus előadásokra.

Kulcsszavak: (vajdasági) posztdramatikus színház, performance, rituális színház, posztmodern

M Ű V É S Z E T E K