D U M ASVÁJCI MAGYAR TUDÓSITÓ-UNGARISCHER ANZEIGER

5615 Fahrwangen 1991. szeptember/október XXXII. évfolyam 8. szám 32. Jhrg. Nr. 8

Ragasztója lettem m inden széthullónak: am ennyi ereje van az igric szónak, am ennyit k im enthet egy kis életcsónak, ha világraszóló árv izek bom olnak.A csíki virágok méze édességes. Bakonyi, sárosi v irág méze édes: legyen m inden lélek m agyar m ézre éhes, m agyarok, épüljön az új m agyar Méhes!

Mécs László

Erscheint jährlich achtmal — Redaktion und Verlag: DUNA Ungarischer Anzeiger — CH 5615 Fahrwangen Postfach 10 (Schweiz)—Verleger und verantwortlicher Redaktor: Barnabas GILDE—Telefon (057) 27 17 00 Postcheck: Zürich 80-56049-9 — Előfizetési díj évi 20.— sFr., külföldre 25.— sFr. Légiposta külön tarifával

Alapító kiadó és felelős szerkesztő: GILDE BarnaNem minden cikk egyezik a szerkesztőség álláspontjával — Sajtójogilag a cikkekért a szerzők felelősek

Gróf Széchenyi István1791. szep tem b er 21 — 1860. á p r ilis 8

„Es ég az oltár. lm körébe gyűltünk, Szétszórt bolyongók a vész idején.Már is tüzénél szent lángra hevültünk, Fénye világol sorsunk ösvényén.

Oh, rakjuk e tüzet, hogy estve nála Enyhét találjon áldó magzatunk! Ez lesz a méltó, a valódi hála,Mit a nagy Jóit evőnek adhatunk.”

(Arany János: Széchenyi emlékezete)

AZ

B5615 FA

HR

WA

NG

EN

2. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

A PAPA LÁTOGATASA MAGYARORSZÁGON

Bár Olvasóink a világjáró Pápa hazai történelmi jelentőségű látogatását az osztrák TV adásain követhették, — újságunk dokumentációs jellegénél fogva rövid beszámolót adunk:Augusztus 16-án, pénteken érkezett a Ferihegyi repülőtérre.

A Szentatya megcsókolja a magyar földet

Az ünnepélyes fogadtatás után beszédét magyar mondatokkal kezdte, majd angolul fo lytatta:— Szerető köszöntéssel ölelem át a magyar nemzet minden fiát és leányát, azokat, akik it t élnek és azokat, akik külföldről jö ttek el, különösképpen pedig azokat, akik a szomszédos államokban élnek.— Am ikor néhány perccel ezelőtt megcsókoltam hazátok földjét, azt akartam kifejezni, ami most e ltö lti szívemet: a nagyrabecsülést országotok iránt a bensőséges örömöt, hogy it t lehetek köztetek és azt az őszinte vágyat, hogy veletek járhassam azt az utat, amely Magyarországot a jobb jövő felé viszi.— Ismerem ezt a földet, e bátor nép nagylelkűségét és azt a kultúrális és művészi örökséget, amely történelmeteket olyan gazdaggá teszi. .— Emlékszem, amikor 1988 augusztusában meghívtak, hogy látogassam meg hazátokat, ezt a meghívást a közelső szabadság korszakának első jeleként fogadtátok. Három esztendő múlt el és most örülök, hogy it t lehetek és megoszthatom veletek a kivívott szabadság örömét.— Mennyi fájdalom nyomta rá bélyegét hazátokra! Hány hadsereg sorakozott fel ezen a síkságon Buda várával szemben! Mennyi vér és könny öntözte ezeket a földeket! .... Elődeitek gyakran ismételték a hagyományossá vált mondást: „É l a magyar, áll Buda még!” Ezt a derűs biztonságot első szent királyotok hite oltotta belétek, aki egy fájdalmas pillanatban így kiálto tt fel: „Ha Isten velem, ki ellenem". Törhetetlen népetek ezért tudta min

den nagy nemzeti csapás után újra kezdeni az ország felépítését.— ... A lengyel nép fia vagyok, népem történetének sok közös vonása van a magyar történelemmel. Európának abból a részéből származom én is, amely szintén egy új korszak küszöbén áll ...— A rettenetes háború és a rákövetkező évtizedek szörnyű pusztítást okoztak országotokban, de most lehetővé vált, hogy a múlt romjain új világot építsetek, követve elődeitek példáját, akik sohasem engedték kialudni a reménység lángját.—Magyarország fiai és leányai! Aki most hozzátok szól, honfitársatoknak érzi magát, mert neki is ugyanez a sors ju to tt osztályrészül. A pápa megosztja veletek örömeiteket és szenvedéseiteket, terveiteket és erőfeszítéseiteket egy szebb jövő érdekében ...Az idők folyamán gyakran kellett megküzdenetek külső ellenséggel, hogy megvéd^étek a nemzeti függetlenségeteket. A magyar történelem jó l ismeri az idegen megszállások keservét, de bátor szabadságharcokat is, még ha azok tragikusan értek is véget. Hazátok most teljes függetlenséget vívott ki és szabadon építhetitek a nemzet életét...

Beszédét magyarul fejezte be:„Istenáldd mega magyart!" kiáltva.

Virágcsokorral köszöntötték a Pápát.

Az ünnepélyes fogadtatás után honvédségi helikopterrel Esztergomba repült, az államalapító Szent István születési helyére és a magyar római katolikus egyház „fővárosába".A Szentatyát hívők ezrei várták és a Bazilika előtt mondott szentmisén találkozott először híveivel.

Este már újból Budapesten látjuk: a Parlamentben találkozik Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Antall József kormányfővel és családjukkal, valamint a kormány számos képviselőjével.

Szentmise Esztergomban

Augusztus 17-én, szombaton délelőtt a Szentatya Pécs-Pogány repülőterén koncelebrált szentmisét, amelyen nem csak magyar, német és horvát hazai zarándokot vettek részt, hanem sok viszontagság, határzár, várakozás után Jugoszláviából és Romániából is érkeztek számosán a hívők.A Pápa kijelentette, hogy támogatja a horvát nép jogos kívánságait és — „Remélem, hogy egy nem távoli napon elfogok hozzátok menni." —A székesegyház megtekintése után visszatért Budapestre, ahol a Várban a magyar tudomány és művészet képviselőivel találkozott.Augusztus 18-án, vasárnap Máriapócs zarándokhelyén csaknem negyedmillió ember előtt bizánci liturgia szerint tarto tt szentmisét.Debrecenben, „a kálvinista Rómában" a testvéregyházak képviselőivel ökumenikus istentiszteleten vett részt. Megkoszorúzta a hitükért gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek emlékoszlopát.

Augusztus 19-én, hétfőn a szombat- helyi repülőtéren ta rto tt szentmisét a Pápa. Beszédében a sorssujtottakhoz szólt. Este a budapesti Népstadionban volt a pápalátogatás legnagyobb eseménye, a fiatalokkal való találkozás.

Augusztus 20-án, kedden a Bazilikában a betegekért imádkozott. Ezernél több beteg és idős személy várta.A szentmise után a Hősök terére vitte a pápamobil. A Szépművészeti Múzeum előtt fe lá llíto tt hatalmas trónon foglalt helyet és fogadta Páskai László esztergomi érsek üdvözlését.

A Szentatya méltatta államalapító első királyunk, Szent István érdemeit és kitért a Szovjetunióban történtekre.

*

I t t köszönjük meg Hanyecz Károly St.Gallen-i előfizetőnk szíves közreműködését és a beküldött fo tó it.

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept.|okt. D U N A TUDÓSÍTÓ 3. oldal

gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulójagr. Széchenyi István ősei az okmányok szerint a

XVI. század végén jelennek meg Gyöngyösön. Ezek Szabó Márton és neje Bán Sára jobbágyok voltak. Ez az okirat eltöröl minden égignyuló származási ködképet... Az ő házasságukból származik Széchenyi György Magyarország prímása, akit érdemeire való tekintettel II. Ferdinánd 1629-ben a jobbágyságból kiemel szüleivel együtt és nemesi oklevelet adományoz

György már 33 éves, mikor feltűnik Pázmány Péternek. Felkarolja. Elvégezteti vele a szükséges tanulmányokat és 39 éves korában már be is iktatja plébánosnak. 93 éves, mikor esztergomi érsek és Magyarország prímása lesz. 103 éves korában hal meg.

A bőkezűség és adakozás csodájának nevezték. 0 építteti saját költségén a ma is meglévő budapesti városházát, 18 kollégiumot, kolostorokat, papneveldéket, iskolákat, újjáépíti a nagyszombati templomot, a török háborúban megsebesült katonák javára 337 ezer forintot bocsájt a király rendelkezésére, 180 ezer forintot hagy a budai és esztergomi vár megerősítésére stb. Népes családját is felkarolja

A család gyorsan szaporodik, gazdagodik. 65 év múlva már grófi rangot nyernek. Innen származik Széchenyi Ferenc, aki Fertő széplakon születik 1754- ben, s aki Festetich Julianna grófnőt, a 23 éves korában elhunyt bátyjának özvegyét veszi feleségül pápai engedéllyel. Ezek Széchenyi István szülei.

gr. Széchenyi István Bécsben 1791. szeptember 21-én születik a hatodik, legkisebb gyermeknek, mert egy közülük meghalt.

Már édesapja is a nemzet hallhatatlanjai közé emelkedik, amikor 25 ezer kötet nyomtatványából, 2 ezer kötet kéziratából, térképgyűjteményéből, 9200 kötet könyvéből és 6 ezer rézmetszetéből álló nagycenki könyvtárát nemzetének hagyományozza.

így emelkedik az idő múlásával a Széchenyi család fokról-fokra, az idők folyamán megtelik a legrégebbi főnemesi családok vérével. Terveit, gondolatait és ezek megvalósulásán át önmagát valósággal belevési a haza földjébe. 42 kötetes napló marad utánna, de nincs az a lenyűgöző útleírás, a világ egész irodalmában, mint Széchenyi István utazása saját lelkének mélységeiben.

Széchenyit gyenge testalkata miatt csak 9 éves korában fogják rendszeres tanulmányokra. Addig édesanyja neveli. „Te oktattál, tanácsoltál, te plántáltad szívembe a jót, amelyben vagyok, s leszek, s ami csekélyt Istenért, uramért és hazámért utóbb teszek, a Te munkád” — írja édesanyja emlékalbumába. Családi életükben a magyar nyelv az uralkodó, s mind az öt testvére neveltetése magyar nyelven folyik. István nagyon nehezen tanul. 17 éves korában már katona lesz, s mint katona meglepő bátorságról, szolgálati készségről testi teljesítőképességről tesz tanúságot kezdettől fogva. 1813-ban a Lipcse melletti csatában, amely eldönti Európa sorsát, a 22 éves Széchenyi István élete többszöri kockáztatásával és a svéd trónörököst is meghökkentő erkölcsi bátorságával biztosítja a szövetségesek másnapi együttes támadását, ami végzetesnek bizonyul Napóleonra nézve.

A háború sok szenvedéssel járó harcai után Párizsba ment.

1814-ben kelt levelében íija: „Életem a hazáé és az igazságos ügyé, melynek azt szentelem...” 23 éves volt akkor.

Ettől az időtől kezdve bontakozik ki benne a nemzetiség őserői, az alvó ország feltámasztásának gondolata, naggyá tétele. 1815-ben Angliában tanulmányozza az alkotmányos életet, lótenyésztést, gépipart. 1818-ban megrendezi az első lóversenyt. Beutazza Olasz, Görög és Törökországot, majd Kis- Ázsiát.

Az 1825-ben megtartott országgyűlésen felhívja a rendeket az alapítandó Akadémia anyagi támogatására, elsőnek ő ajánlotta fel egy évi jövedelmét. Megalapítja a Nemzeti Kaszinót, társadalmi életformát alakít a nemzet felemelkedésére. 1828-ban fiumei útjának hatása alatt írja meg nagy közgadasági művét „Hitel” címen, mert az ország hátramaradásának okát a hitel hiányában látja. Ezt követték a „Világ” és a „Stádium” címú művei, melyekben már rendszerbe foglalva, világos u tat mutat a gazdasági és politikai előrehaladásnak 1830-ban a gőzhajózás és a Duna- szabályozás ügyét indítja el. Vásárhelyi mérnökkel sok külpolitikai akadály leküzdése után megnyitja a gőzhajózás számára a Vaskaput, s így a Dunát torkolatáig hajózhatóvá teszi. 1836-ban a Clark- testvérekkel hozzáfog a Lánchíd építkezéséhez. A hídvám behozatalával eltörli a nemesség adófizetési mentességét. Játékkaszinót, gőzmalom, selyemhernyótenyésztés, Óbudai hajógyár, pesti kikötő

Az országgyűlésen sikerül elérnie, hogy a korábban elítélt politikai foglyokat szabadon engedjék. A börtönből szabadult Kossuth Lajos a „legnagyobb m agyarénak nevezi Széchenyit. Azonban az 1841-ben meginduló Pesti Hírlap Kossuth Lajos szerkesztésében bírálja a belső viszonyokat, ami komoly összeütközést okoz Széchenyivel. A Kelet Népe című könyvében Széchenyi Kossuth iránya ellen foglal állást, mert fél a társadalmi felborulástól.

Közlekedési Bizottság elnökeként megkezdi a Tisza szabályozását, egy évvel később az Alagút létesítését és a Balatoni gőzhajózást kezdeményezi. 1848-ban Batthyány kormányban közlekedési tárcát vállal.

Az egyre zavarosabbá váló politikai viszonyok, a nemzetiségek felkelése, az udvar ellenséges állás- foglalása láttára erőt vett rajta a kétségbeesés, rémlátások fogták el és elvesztette lelki egyensúlyát 1849-ben bezárul mögötte a döblingi elmegyógyintézet kapuja. Senkit nem enged be magához.

200 évvel születése után ma, akik otthon élnek, megszívlelik-e Széchenyi könyvének, a „Stádium” jeligéjénék szavait: „Az ember csak annyit ér, amennyit használ.”

Tisztelettel emlékezünk a „legnagyobb magyar” születésének kétszázadik évordulóján.Forrás: néhai Duska Lászlóné Borbás KárolyP esti Hírlap. (Hadak Utján, Torontó - részlet)

4. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

Stirling György:A MAGYAR TÁRSADALOM TAGOZÓDÁSA

A 40 ÉVES SZOVJET MEGSZÁLLÁS ALATT„Je vécus” — hangzott Siéyes abbé immár szállóigévé vált válasza, amikor azt kérdezte tőle a forradalom alatti magatartását vizsgáló bizottság elnöke, hogy mit csinált a direktórium uralma idején, mialatt a terror tombolt Franciaország fölött. „Éltem” — szólt a la- kónikus válasz és ennél tömörebben valóban nem lehetett volna fogalmazni, hogyan vészelhette át egy átlagpolgár a kritikus időket úgy, hogy életét ne kockáztassa, de ne is kompromittálja magát. Vannak történelmi korszakok, amikor önmagában már ez is nagy teljesítmény és indokolatlan lenne többet kívánni attól, aki nem született hősnek (de jellemtelen opportunistának se, hogy odaadja lelkét az ördögnek.)(Az első próbatétel a 2. világháború)Néhány ilyen korszak kijutott kis hazánknak ebben az évszázadban és némelyik olyan próbatétel elé állította az embereket, hogy azokban az időkben a puszta létezés is elismerésre méltó eredménynek számított. Ha az első világháborús kommünt és az azt követő megtorlást nem számítom, nemzedékünknek a második világháború alatt és az annak utolsó felvonásakor ránk

szakadt meghasonlás hónapjaiban kellett vizsgáznia először az emberségből és a magyarságból, de az igazi próbatétel csak ezután következett. Mert Magyarország hadbalépésétől a szovjet megszállásig négy év sem telt el, amit átélni — még a háborús állapottal járó veszélyek ellenére is — viszonylag könnyű volt (legalább is erkölcsi értelemben) , annál is inkább, mert mindenki látta végét és tudta, hogy nem tarthat sokáig.(Igazi próbatétel a szovjet megszállás)Az igazi próbatételt az azt követő évek tartogatták. Egyrészt azért, mert ideológiailag élesebben támasztottak igényt a színvallásra, másrészt, mert kezdetkor senki sem tudta, meddig tarthatnak. És pár év próbálkozásai után —, amelyek magyar hazafiak tízezreit ju ttatták börtönbe, akasztó fára vagy az emigrációba — a magyar társadalomnak be kellett látnia, hogy Moszkvával szemben tehetetlen és sem saját erejében, sem Nyugat segítségében nem bízhat: nincs más hátra, mint fel kell készülni egy hosszú elnyomásra és valószínűleg kommunista uralom alatt kell leélnie egész életét. Ezek voltak azok az idők, amikor — az 1956-os forradalom fellángolását nem számítva — az emberek már kezdték megérteni, hogy Nyugat jóvoltából szovjet érdekövezetbe kerültünk és belenyugodtak abba, hogy az oroszok se lesznek rövi-

debb ideig Magyarországon, mint voltak a törökök párszáz évvel előbb. És mindenkién csak egy élete van ...(Dönteni kellett a jövőt illetően)Ez a felismerés mindenkit számvetésre késztetett: számvetésre önmagával, a lelkiismeretével és lehetőségeivel. Bele tud-e illeszkedni az új rendszerbe, képes lesz-e megalkudni a körülményekkel és ha igen, meddig mehet el az alkalmazkodásban anélkül, hogy önbecsülésén csorba ne essék. Ezek voltak azok az évek — 1947/48-ban, majd 1956/57-ben — amikor azok, akik azt gondolták, képtelenek egy levegőt színi a kommunistákkal, disszidáltak. Ök — noha semmivel sem szerették kevésbé hazájukat, mint azok, akik maradtak — úgy érezték: többet tudnak használni népüknek, ha elmennek, mint ha otthon a börtönlakók számát gyarapítanák, vagy megpróbálnák — Siéyes abbé módjára — fal mellett, afféle belső emigrációban, fél-illegitás- ban átvészelni a kommunizmust. Ami azonban egy páréves háborús kavarodásban aránylag egyszerűen megoldható, már elképzelhetetlen egy békeidőben megállapodott diktatúrában, ami láthatóan hosszú távra rendezkedett be. Mindenkinek el kellett hát döntenie, beáll-e a sorba, vagy vállalja a nehézségeket és a maga útját járja.(ö t részre oszlott a nemzet)Ezek voltak azok az idők — 1948/49- ben és 1956 után —, amikor a magyar társadalom lényegében öt részre oszlott: az elsőbe tartoztak a párt élgárdája és mindazok, akik ezekhez csapódva életre-halálra elkötelezték magukat a piros könyvnek. Ehhez a nem túl széles réteghez csatlakoztak a segédcsapatok, a rendszert feltétel nélkül hűségesen kiszolgálók (nem is okvetlenül párttag) hadai, akik a biztos állásért, a nagyobb darab kenyérért és az azzal járó előnyökért eladták meggyőződésüket. Ezek nagyon sokan voltak. A következő csoportot a közömbösök alkották, akik húzták az igát, végezték dolgukat, de már nem teljesítették túl a normát, mint az előbbiek: nem érdekelte őket a párt, a politika, ha ki kellett vonulni, kivonultak, annyi békekölcsönt jegyeztek, amennyit előírtak számukra, de azontúl semmi. Ez is népes csoport volt, de ennél lényegesen kevesebben tartoztak azok közé, akik mindvégig negatív magatartást tanúsítottak a rendszerrel szemben és afféle szellemi emigrációban tengették életüket, mert más számukra nem ju thatott. Végül ötödiknek hadd említsem meg azokat, akik nemcsak passzí

van viselkedtek, hanem kifejezetten tettek is valamit a diktatúra ellen és ezzel hozzájárultak felbomlásához. Ám ezek száma a többiekhez viszonyítva elenyésző volt.(Sok vezető kommunista megmaradt)Aki otthon élt, vagy legalábbis töltött pár évet a kommunizmusban (e sorok írója több mint 20 évet otthon élt, tehát vannak tapasztalatai), az minden csoportból találkozhatott jellegzetes típusokkal. Számomra a legellenszenvesebbek voltak a második csoportba tartozók, akik meggyőződés nélkül, csakis érdekből szegődtek a párt szekértolói közé és ezzel — a tényleges vezetők után — nekik kell viselni a legnagyobb felelősséget az elmúlt 40 év bűneiért. A mindig szélbeálló opportunistákkal nem lehet országot építeni, mert azok csak a saját érdekeiket nézik, de a már új demokratikus rendszer kénytelen őket használni (azzal a jelszóval, hogy kevesen vagyunk és ők ismerik a szakmát), ám éppúgy kell használja a közömböseket is, ami még elfogadható. De hogy a hajdani vezető kommunisták közül is még sokan helyükön vannak, az már érthetetlen és felháborító.

(Belső emigráció? = elkoptatott lemez)Dehát egyáltalán kik tartoznak ide? Kik tartoznak az első és a második csoportba, amikor ma még senki nem akadt a Duna—Tisza közén, aki felállt volna: igen, én bedőltem a pártnak, azt hittem, hogy örökké tart a kommunizmus és elvégre élni kell és úgye a család, meg a gyerekek — és az első vonalban építettem a szocializmust. Eddig még ilyenről nem hallottam, de annál többet olyanokról, akik „belső emigrációban” szenvedték végig a kommunizmus éveit. Természetesen mindvégig szembenállva a párttal. A mai vezetők és hangadók egytől-egyik arról nyilatkoznak országnak-világnak, hogy ők soha nem támogatták a pártot és únos-úntig ismétlik a belső emigráció elkoptatott lemezét. Úgyhogy most már kezd unalmas lenni.

Mert az ördögbe is: ha mindenki belső emigrációban kínlódta át a kommunizmus évtizedeit, akkor kik igazgatták a vállalatokat, kik ültek a gyárak igazgatói székeiben, kik oktattak (marxizmust) az egyetemeken, kik szerkesztettek és írtak újságokat, kiknek építettek kacsalábon forgó villákat a Rózsadombon meg a Pasaréten, kiknek telt kocsira, külföldi nyaralásokra? Azoknak biztosan nem, akik közömbösen és a puszta megélhetésért robo- ^

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept/okt. D U N A TUDÓSÍTÓ 5. oldal

toltak a gyárakban, építkezéseknél, álltak a pult mögött vagy körmöltek tisztviselői íróasztalok mögött. Nem szerettem, amikor a külügyminiszter többes szám első személyben mondja az újságíróknak, hogy ,,mi otthon szenvedtünk”, amikor mindenki tudja róla, hogy a Marx Károly Közgazdasági Egyetem tanszékvezető professzora volt (egyideig — úgy emlékszem — rektora is) és a rendszer annyira megbízhatónak tartotta, hogy több évre kiengedte vendégprofesszornak Amerikába.

(Kik vitték előre az ország ügyét?)Ennyi „bqlső emigráns” láttán felmerül a kérdés: ha ilyen sok belső emigránsból állt a magyar társadalom, akkor tulajdonképpen kik tartották életben a kommunizmust, kik vitték előre az ország, s pártállam ügyét, kiknek munkája mozgatta az egész mechanizmust?Maguktól mentek a dolgok, senki nem tett semmit, csak mímelte a munkát, a részvételt a közösségi életben? Ki hiszi ezt el? Minden évben kitüntetések — Kossuth-díjak, Állami díjak, Munka Érdemrendek és egyéb ordók — ezreit osztogatta a rendszer az arra érdemeseknek és vajon ők most azt akarják elhitetni velünk, hogy azokat véletlenül kapták, vagy csak azért, hogy elkötelezettekké vagy kompro- mittáltakká tegyék őket? Mesebeszéd! Tévedés ne essék: ha egy kárpitos, egy szobafestő, egy villamosvezető, egy gyári munkás vagy egy fröccsöntő kisiparos szorgalmasan dolgozott, azzal még nem a kommunizmust támogatta, de ugyanezt már nem lehet elmondani egy bizonyos kategórián felüli értelmiségiekről, bizonyos foglalkozások űzőiről. Például újságírókról, akik akkor az intézményesített népbutítás eszközei voltak, mert ha ezt a hivatást választották, mások nem lehettek. (Ezért csodálkozom, ha ezek közt akad, aki 30—35 éves szakmai gyakorlatára hivatkozva kíván szerephez jutni a demokráciában: a kommunizmusban szerzett „gyakorlattal” én nem büszkélkednék, hanem szégyenkeznék miatta ...)Ha annyian éltek volna belső emigrációban az elmúlt 40 év alatt, ahányan ma azt állítják magukról, a kommunizmus már évtizedekkel előbb összeomlott volna. (Ez emlékeztet engem a 45- ös időkre, amikor mindenki az ellenállási érdemeivel dicsekedett: ha tizedannyi ellenálló lett volna 1944-ben Magyarországon, mint ahány a háború után annak mondta magát, a németek sohasem tudtak volna megszállni bennünket, se március 19-én, se október 15-én ...) Az igazság az, hogy a magyar értelmiség zöme megalkudott és vállalta az együttműködést az állandósultnak vélt pártállammal, mert aki maradt, annak sokáig nem volt más

választása. Ez az értelmiség valami furcsa tudathasadásos állapotban végezte a dolgát, amely lelkiállapot jellemzésére hadd idézzek pár sort Ruffy Péternek legutóbbi önvallomásából, amelyben egy olyan országról — a hazájáról — ír, „ahol alig lehetett tudni, hogy munkámmal azt a közösséget támogatom, amelyhez tartozom, vagy azt a rendszert, amely egy idegen hatalom fiókintézete volt” .Igen, kétszáz évvel ezelőtt, a francia forradalom idején Siéyes abbé még megtehette, hogy csak „élt” , hogy teljes passzivitásban élte át a válságos hónapokat. Dehát akkor könnyű volt a túlélés: a francia forradalom nem tartott négy évtizedig és akkor még nem létezett ÁVÓ, KGB, hogy számítógépes módszerrel tartson számon mindenkit, figyelje, hogy ki mit csinál, mit mond vagy nem mond. Mert a kommunizmusban a hallgatás is gyanút keltett. (Márai Sándor írta, hogy ő nem akart olyan rendszerben élni, ahol az írónak még hallgatnia sem szabad ...) Ne áltassuk magunkat: akik a rendszerváltás után kerültek az élre, azoknak is meg kellett akkor szólalni. Különben nem lehettek volna egyetemi tanárok és nem tölthettek volna be más vezető állást sem. Mert tudtommal egyik sem segédmunkásként, vagy kocsikísérőként kereste volna a kenyerét: ezek az állások a másodrendű állampolgár rossz kádereknek voltak fönntartva. (Én is, 11 évi szovjet rabság után hazatérve, ludovikás baj társammal, báró Dőry huszárhadnaggyal zsákhordói „állásban” építhettem a szocializmust 1956-ban — Duna szerk.) Ezek a rossz káderek a Kádár-korszak legutolsó éveiig valóban belső emigrációban vegetáltak a magyar társadalom perifériáin. De vezető értelmiségi munkakörökben belső emigrációról beszélni nevetségesen hangzik.

(Mindenki köntörfalaz)Nem kell tehát csodákat gyanítanunk, amikor a címben feltett kérdésre keressük a választ: a kommunizmust a fentebb említett öt csoportra tagozódott magyar társadalom első három csoportja üzemeltette és biztosította fennmaradását évtizedeken át. Ami végeredményben nem szégyen, hisz idegen megszállás volt, diktatúra volt és élni muszáj. Be kellett rendezkedni egy második török hódoltságra, aminek senki se látta a végét. És mégsem mehetett el mindenki éjjeli őrnek ... Csak az zavaró, hogy ma nem akad egyetlen ember sem az országban, aki vállalná a múltját, hogy igenis, ő kiszolgálta a kommunistákat, mert nem akart nyomorogni. Mindenki köntörfalaz, mellébeszél, szépíti a múltat. Pedig kár tagadniok, hisz az idő őket igazolta, akik rögtön szélirányba helyezkedtek és együttműködtek a kommunistákkal.

Ök választottak helyesen, mert 40 éven át jól ment nekik és most is a napos oldalon látjuk őket. Aki pedig nem alkudott meg, annak akkor is rossz volt és ma sem jobb ...(A láthatatlan fal)Az elmondottakhoz szükségesnek tartom még azt is hozzáfűzni, hogy amikor a magyar társadalom múltbéli ötös tagozódására utaltam volt, nem tértem ki külön azokra, akik rossz káderanyaguk vagy politikai büntetett előéletük miatt örökké a homlokukon viselték a jelet és habár az utóbbi években javult a helyzetük és élni hagyták őket, mindig egy láthatatlan falba ütköztek és bizonyos szinten túl nem emelkedhettek a társadalmi ranglétrán. Ezek a megbélyegzettek mindvégig a társadalom legszélén éltek és ha netán részesültek is a pertörlés vagy a rehabilitáció kegyében (hacsak nem voltak párttagok) másokkal egyenlő esélyekkel soha nem rendelkezhettek. így életen át viselniük kellett „ifjúkori botlásuk” politikai következményeit és másodrendű állampolgárként kellett bűnhődniök azért, hogy valaha egyszer is szembeszálltak a kommunistákkal. Mert a párt nem felejtett és sohasem bocsájtott meg.Ezek a számkivetettek a kommunista elit és annak segédcsapatait magában foglaló első két csoporton kívül a magyar társadalom minden rétegében fellelhetők voltak. Sorsuk nem volt irigylésre méltó (legtöbbjüknek nem maradt más választása, mint az emigrálás) és most sem az. Különös módon a demokratikus Magyarországon is mellőzés ju t osztályrészükül és az új elit alig-alig fogadja be őket, kárpótlásukért pedig egyáltalán nem töri magát. Ez az idegenkedés nyílván ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, ami miatt 1945 után az akkori új rezsim hidegre tette a németellenes polgári (nemzeti) ellenállás résztvevőit: egy totális rendszer nem tud bízni azokban, akik az előző diktatúrával szembementek, mert feltételezhető, hogy az újabb elnyomás ellen is lázadni fognak. Az ellenszegülő elemek kényelmetlenek azok számára, akik nem igaz úton járnak és nem tiszta szándékok vezetik tetteiket.Vajon ezek-e a lélektani okai annak, hogy a mai új vezetés urai most any- nyira idegenkednek a hajdani meg- bélyegezettektől (és a politikai emigrációtól) is? •

N É M E T Ü L :Galgóczi Erzsébet:

2 ? -c

DIE FALLE u444 o., vköt. (Kiél) JKÍO g lA több kiadást megért Vidravas c.regény német fordítása. a oa

6. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

Padányi Viktor a magyar emigráció egyik legjelentősebb történésze volt. Maradandó műveit rövid 12 év alatt (1951 — 1963) kenyérkereső munkája mellett írta a távoli Ausztráliában, ahol alkotó ereje teljében, már 58 éves korában elhunyt. Következetesen, éles logikával és tudósi felkészültséggel, európai szemmel vizsgálta a történelmi folyamatok összefüggéseit, különösen kiemelve a TÉR fogalmát, az események legfontosabb tényezőit. Korszakalkotó és izgalmas a „Dentumagyaria” c. alapvető műve, amelyben szakít a hivatalos tanokkal és merőben új látásmódban tárgyalja és veszi revízió alá a magyar őstörténelmet.A kétkötetes „Nagy tragédia” és az „Egyetlen menekvés” c. könyvében tárgyilagos és átfogó nagy történelmi összefoglalást ad Európa elmúlt évtizedeiről, kiemelve a Kárpáti térség geopolitikai jelentőségét.A Jugoszláv műállam szétesési folyamatának jelenlegi drámai fázisa az évtizedekig eltussolt megdöbbentő történelmi tényeket most mind napvilágra hozza. Az áthidalhatatlan nemzetiségi ellentétek mélyen gyökerező okaira is rátereli a nemzetközi figyelmet. Sajnos, eredénytelenül.Az egész helyzet jobb megértéséhez az alant közölt fejezetet ragadtuk ki az „Egyetlen menekvés” c. könyvéből — mert bár három évtizeddel ezelőtt íródott — áttekintő képet ad a Balkánról és megállapításai még nagy részben ma is időszerűek. (A szövegrészek közötti alcímek a Duna-szerk.-től)

A B A L K Á NHa a Keleti Arcvonal északi szakaszán Csehszlovákia, Len

gyelország és az Északkeleti Kárpátokat átlépett orosz birodalom jelenti Európa sebezhetővé meztelenített hátát, akkor ezt a sebezhető európai hátat a Balkán irányából az az állapot jelenti, amit a nemszláv etnikumú, politikailag pedig antiszláv karakterű és hivatású Kárpátmedence feldarabolásával Versailles létrehozott akkor, amikor a medencét politikailag öt darabba törte és annak hatvanhét százalékát jugoszláv, román és cseh kézre adta mintegy tízmillió lakosával együtt, amely tízmillióból mindössze három és félmillió volt szláv(4.9), a maradékot pedig, az akkoriban mintegy nyolcmillió lakosságú Csonka-Magyarországot politikai, gazdasági és katonai értelemben egyaránt a szláv vezetés alatt álló Kisantant kényének-kedvének szolgáltatta ki a szintén nyolcmilliós lakosságú, szintén nemszláv osztrák államroncs- csal együtt.

ROMÁNIAA Kárpátmedencére vonatkozó és kontinentális szempont

ból végzetesnek bizonyult versaillesi intézkedések szláv karakterén semmit sem enyhít az a körülmény, hogy a szétdarabolt Kárpáttér egyharmadát zsákmányul kapott román nép nyelvileg nem szláv. A kontinens biztonsága szempontjából Románia a keleti fenyegetésnek éppolyan veszélyele- me, mint a szlávok.

Nem azért, mintha a román nép részese volna az európa- ellenes nagyszláv tendenciáknak, mert a versaillesi zsákmány mindenáron való megtartására irányuló és ezért a szláv imperializmussal kooperáló, válság idején minden szövetségesét eláruló(50), politikailag becstelen és megbízhatatlan magatartásán felül, nem az. Sőt, annak ellenére, hogy tömegeinek kultúrális és érzelmi alapvonása orthodox-pra- voszláv és Keletet idézi, nincs a bizánci kultúrkörnek még egy olyan népe, amelynek középosztálya oiyan szenvedélyes ambícióval szeretne a nyugati kultúrkörhöz tartozni, vagy legalábbis tartozónak látszani, mint a román.

Az, ami a románságot az európai biztonság veszélyelemévé teszi, egy a priori és a román szándékokon kívül fekvő körülmény.

A délkeleti Kárpát-karély és a Fekete-tenger—Dunavonal közötti keskeny, L-alakú folyosószerű sáv — azonkívül, hogy nem centruma, mert jellegénél és fekvésénél fogva nem lehet centruma semminek, ami rajta kívül fekszik — északról éppúgy, mint a tenger felől védhetetlenül a délorosz térnek van kiszolgáltatva, mert földrajzilag és geopolitikailag egyszerűen ahhoz tartozik.

A terület szemmelláthatóan három nagy és saját súlypontú tér egység, a délorosz-tér, a Kárpátmedence és a Balkán összeszögellése és egyetlen négyzetkilométernyi olyan terület körülötte nincs, amely természetesen és magátólértető-

dően ne más centrumhoz tartoznék. Ennek a területnek, amelyet az európai nagyhatalmak részben az akkoriban még török Balkánból, részben az orosz Keleteurópából csíptek el a két marakodó hatalom közé ütköző térnek s amit a nemzetközi diplomácia mintegy száz évvel ezelőtt „románnak” nevezett el(5i), mint tipikusan kongresszus-eredménynek és papír-alkotásnak, semmi természetes, politikai vonzása nincs. Ellenkezőleg. A román folyosóra gyakorol természetes vonzást mind a három nagy és saját vonzású téregység, elsősorban délorosz tér, amelynek egyébként is integráns geopolitikai tartozéka.

Ez a körülmény, amely ezt a földdarabot keletkezése óta és változatlanul jellemzi, már előre meghatározza, hogy ez a zöld asztal mellett és nem belső tendenciájánál fogva, hanem mások által összerótt képlet, amelynek saját kohéziója soha nem volt és soha nem lesz, imperialista politika központjául és alapjául nem alkalmas, sőt meghatározza azt is, hogy ez a széteső földdarab természetes és logikus tárgya a körülötte elhelyezkedő és saját geopolitikai súllyal rendelkező téregységek imperializmusainak, elsősorban a délorosz tér vonzásának.

A Kárpátok és a Fekete-tenger közti folyosó tipikusan negatív tér, bármilyen nép lakja is, s mivel negatív jellegű tér, pozitív jellegű terekre nem hathat, ellenben a pozitív jellegű terek természetszerűen hatnak rá. A „nagyromán” vágyak és álmok ezzel természetesen nem számolnak és ezt nem hiszik el. A román történelem majd meg fogja őket erre tanítani, Európa azonban addig nem várhat.

A román folyosóra a legerősebb természetes vonzása a délorosz térnek van. Ez a geopolitikai sajátosság a történelem folyamán a természeti törvény határozottságával és ál-

U9 A megszállások következtében az 1920-as népszámlálás elmaradt, így csak az 1910. évi népszámlálás adatain alapuló és csak hozzávetőleges mennyiségekre vagyunk utalva. Magyarország lakosainak száma Horvát-Szlavónia nélkül 18 millió volt s ez a mennyiség a félmilliós hadiveszteséget leszámítva, körülbelül 18 és félmillió lehetett 1920-ban. Ez a becslés óvatos, mert a háború nélkül a tér lakossága megközelítette volna a húszmilliót. A magyar lakosság száma 1920-ban feltétlenül felül volt a 12 millión.

50 Románia, amely létét az Osztrák-Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak köszönhette (Berlini Kongresszus, 1878) s a Monarchia szövetségesei közé tartozott, az első világháború kellős közepén váratlanul átállt az ellenfelek táborába s rajtaütésszerűen megtámadta Magyarországot. Huszonkét évvel később elárulta a Kisántántot és átállt a németekhez, majd mikor már látszott, hogy a németek el fogják veszteni a háborút, átpártolt az oroszokhoz.

51 A moldovánokból, oláhokból, ukránokból, bulgárokból, cigányokból összetevődő bessenyő, kun, magyar török, görög, tatár maradványokkal kevert nép „román” gyűjtőnevének nemzetközi polgárjogot id. gr. Andrássy Gyula akkori osztrák-magyar külügyminiszter adott a berlini kongresszuson.

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept.|okt. D U N A TUDÓSÍTÓ 7. oldal

landóságával mutatkozott meg abban, hogy a délorosz térrel ellenséges önálló politikai képződmény soha még történelmileg mérhető ideig itt fenn nem maradhatott. Ennek a térnek politikai exisztenciája az orosz tér magatartásától függött minden időben. Azokban a kivételes időkben is, amikor nem ehhez a térhez tartozott.

Az „európai” történet kezdeteit jelentő u. n. Középkor elindulását megelőző időkben, a mediterrán-korban, ez a terület éppúgy a „szkitha” gyűjtőnévvel jelölt különböző délkeleteurópai népeké volt, mint amilyen automatikusan került a kor utolsó századaiban (Kr. u. 376-491) a délorosz teret akkoriban birtokbavevő hunok tulajdonába.

Európa megszületésének idején, Kr. u. az 5. szd.-ban, ez a terület a délorosz teret a hunoktól átvevő onogur-szabir- bolgár-magyar népeké lett a 9. szd. végéig, amikor a délorosz teret elözönlő káspi-népek (bessenyők, uzok, majd kunok) birtokába kerül a középázsiai tatárok 13. szd.-i megérkezéséig.

A Don-Dnyeper vidékéről 888-ban ideérkező magyarok, mivel nem akartak a délorosz teret akkoriban elözönlő uz- bessenyő törzsszövetség vazallusaivá válni, éppúgy kénytelenek voltak ezt a teret néhány évvel később elhagyni, mint ahogy a magyarokat ide követő bessenyők országalapítását a délorosz tér új gazdái, a kunok semmisítik meg négy-öt emberöltővel később, hogy aztán a kunok alig másfél évszázados állama ezen a területen a délorosz teret megszálló tatároknak essék áldozatul a 13. szd. első felében.

A tatár hanyatlás idején széttördelt délorosz tér vonzása fokozatosan annyira lecsökken másfél évszázadra, hogy a román téren a Nagy Lajostól Mátyásig tartó magyar nagyhatalmi erőt reprezentáló Kárpátmedence vonzása kezd hatni és a terület másfél évszázadon át kisebb megszakításokkal magyar vazallus-tartomány lesz a 15. szd. végéig.

A következő két évszázad alatt, a 16. és 17. szd.-ok folyamán, a román korridort bezáró három téregység közül a török nagyhatalom integráns részét képező Balkán a legerősebb, következésképp erre a térre ebben a korban a Balkán vonzása érvényesül. Mikor azonban a délorosz töredezettségből a Nagy Péter és Nagy Katalin közti évszázad konszolidálja Oroszországot, a délorosz tér imminens ereje azonnal hatni kezd a román korridorra. A térért folyó hosz- szú orosz-török marakodást egy nemzetközi rendezés zárja le 1854-ben, amely ezt a területet „Egyesült Hercegségek” (Moldva és Havasalföld) név alatt, mint puffer-képletet nemzetközi protektorátusként önállósítja és ezzel mesterségesen kivonja a délorosz tér vonzása alól.

A nemzetközi garancia három emberöltőn át biztosítja ennek a folyosónak „önállóságát” a délorosz tér természetes, de lefojtott vonzásával szemben, mikor azonban a nyugati erő 92 évvel később Jaltában elernyed, a téren azonnal és automatikusan érvényesül a délorosz tér vonzása megint.

A dióhéjba szorított történeti áttekintés beszédesen mutatja ki a tér negatív jellegét, de kimutatja azt is, hogy amikor ehhez a negatív térhez pozitív tér egy darabját kapcsolták hozzá, az a történelmi erőkön elkövetett erőszaktétel volt.

A versaillesi intézkedések európaellenességének egyik eleme, hogy ehhez az orosz tértől függő és minden mesterséges, papirosrendezés ellenére is az orosz térhez tartozó, csupán csak természetellenesen önállósított, sőt éppen az orosz imperializmus e l l e n önállósított képlethez hozzácsatolták Belső-Európa egy részét azok az unokák, akik már elfelejtették, — vagy meg sem értették — hogy mit miért csináltak a nagyszüleik. Ezek az unokák akkor, amikor a Kárpátok Belső-Európa határát kijelölő hegyláncától nyugatra eső területeket kapcsoltak ehhez a képlethez, valójában az orosz imperializmus számára biztosítottak hídfőt Belső-Európá- ban. Más szavakkal a versaillesi formában az orosz félláb

bal akkor is bent áll Belső-Európában, ha csapatait Magyar- országról egyszer kivonná és Lengyelország, Csehszlovákia és a Kárpátalja, mint orosz hídfők valamiképpen megszűnnének.

Európa hátának lemeztelenítését a lengyel-csehszlovák északi szakasztól délre, a nyugati irányba előnyomult Románia jelenti és egy negyedszázadnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy ez, előbb az Antonescuval kacérkodó Hitler németjei számára, majd szinte rögtön utána az egész meghökkent Nyugateurópa számára bebizonyosodjék. Ha Versailles- Eománia létezik, a Kárpátmedence az orosszal szemben tarthatatlan. Egy erős Kárpátmedencére támaszkodó román folyosó viszont nincs úgy kiszolgáltatva az orosz térnek, mint a szláv harapófogóban a szlávokra szoruló hátát féltő Nagy- románia.

JUGOSZLÁVIAHa Versailles-Románia negatív értelemben jelent veszélyt

az európai Európa biztonságát meghatározó alapkövetelmények tekintetében, az a veszély, amit Versailles másik kreatúrája, Jugoszlávia képvisel, ugyancsak pozitív.

Az az extrém nacionalista diktatúra, amit 35 százaléknyi szerb 65 százaléknyi nem-szerb felett monarchikus, majd kommunista formában egyaránt, immár közel egy fél évszázada oly erőszakosan gyakorol, ugyanolyan elkerülhetetlen disszoluciónak néz egy győzelmes oroszellenes háború esetén elébe, mint a csehek nemzetiségi állama. Sőt azt a halálos ítéletet, amelyet a kontinentális biztonság maximái a versaillesi Európa-műre jelentenek s amelyekben Jugoszlávia éppúgy érdekelve van, mint a többi versaillesi államképződmények, a szerbek esetében még két különleges körülmény is súlyosbítja.

A két körülmény egyike az, hogy az a szerbség, amely orosz kultúranyagával, orthodoxiájával és cyrill betűivel még kultúrálisan sem tartozik ahhoz az európai Európához, amelytől félezer éven át el volt zárva, nemcsak versailles- exisztenciájában van az orosz világhoz kötve, hanem érzelmeinél, ösztöneinél és immár több, mint százéves politikai tradíciójánál fogva is és még annál fogva is, hogy politikailag értelme csak az orosz birodalom számára van s léte csak az orosz imperializmus számára fontos. A Szuezi-csa- torna és különösen Algier elvesztése óta a mediterrán tengeri hatalmat reprezentáló Jugoszlávia léte a nemszláv Európára még a kontinentális biztonság általános követelményein túlmenően is veszélyes.

Jugoszlávia a szintén orthodox-szláv Bulgáriával a Balkán félszigetet tengertől-tengerig elzárja a nemszláv Európától és a félsziget déli részében élő 13 milliónyi nemszláv bármikor teljes kontinentális szláv blokád alá vonható. Már pedig a Balkán félsziget déli csücske a rajta élő 13 milliónyi nemszlávval a nemszláv Európa keletföldközi érdekeinek rövidesen egyetlen lehetséges biztosítéka lesz, A „népek önrendelkezési joga” elvével Versailles a Földközi-tengeren kiépített európai védőállások rendszerét is annyira aláaknázta, hogy teljes összeomlásuk már csak idő kérdése. Hogy ez a szituáció Szuez, Algier, Cyprus és Marokkó után mit jelent a nemszláv Európára, azt pontosan, tömören és ridegen úgy lehet összefoglalni, ha az amerikai nagyvezérkar által az 1943 augusztusában tartott québeci nagyvezérkar által benyújtott rideg és katonás emlékirat tényállást ösz- szefoglaló záró részére húsz esztendő után rámutatunk:

„Oroszország helyzete a háború után uralkodó lesz Európában. Németország összeomlása után nem lesz többé hatalom Európában, amely az ő hatalmas katonai erejével szembe állhatna. Nagybritannia ki fogja építeni a maga állásait a Földközi-tengeren, hogy az erők hasznos kiegyenlítődését Európában elérje, azonban egy harmadik hatalom segítsége nélkül még itt sem lesz abban a helyzetben, hogy ellenállhasson.”

8. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szeptfokt.

A rideg és Európára szívszorító tényállás, amit a roosevelti politika a következmény pontos ismeretében idézett elő, katasztrófává súlyosbodott azon a ponton is, hogy Nagy- britannia nemcsak, hogy nem építette ki a maga állásait a Földközi-tengeren, hanem régi állásait is egymás után veszti el. Jugoszlávia, mint mediterrán tengeri hatalom tökéletesen elegendő Cyprus és Málta közömbösítésére és a Dardanelláknak nyitvatartására

A másik különleges jugoszláv körülmény az, hogy Jugoszlávia minden külső nyomás nélkül, önállóan vált kommunista állammá a saját egyéni fogalmazása szerint, viszont a kétszerkettőnél is világosabb, hogy az orosz bolsevista hatalom esetleges megsemmisítése után a szerbek kommunista államát sem tűrné egy percig sem tovább a győztes anti- bolsevista világ. Ez annyira nyilvánvaló, hogy ezzel Tito és rezsimje tökéletesen tisztában kell hogy legyen. Nyugat oldalára állva a Tito-emberek nemcsak Jugoszlávia jelenlegi hatalmi állása ellen harcolnának, hanem a saját börtöneikért, akasztófáikért, földönfutásukért is. Mindennek kristálynál tisztább logikáját csak a Titot tetemes összegekkel támogató amerikai politika nem látja, mert Washingtonban úgy látszik elhiszik Titonak, hogy csak félkommunista s orosz- ellenes. A világ azonban nemrégiben láthatta, hogy két rokoni látogatással az egész amerikai pénzen kitűnően felszedett jugoszláv haderőt Moszkva támogatására lehet fordítani.

Ha már most az eddig kifejtettekhez hozzárakjuk a két világháború és háborúvég szerb attitűdjeit németekkel, magyarokkal, osztrákokkal, olaszokkal, sőt horvátokkal szemben is, amelyeknek hosszú és megrázó listáján nem-szerbek nyilvános karóbahúzásáig a bestialitás minden elképzelhető formája megtalálható, meglehetősen tiszta képet nyerhetünk a szerb esélyeket illetően a németek kontinentális státusában beállt történelmi fordulat síkján is.

HORVÁTORSZÁGKözépeurópa és a Balkán békéjére és nyugalmára egy

másután kétszer is súlyos csapást mérő szerbek kérdésében az európai Európa biztonsága szempontjából csak egyetlen megoldási lehetőség kínálkozik. Ez a Balkán nyugati részén lakó, tizenegy évszázad óta a nyugati-keresztény kultúrkörben élő s a nyelv kivételével a szerbektől mindenben különböző, antibolsevista s nem oroszbarát horvát nép.

A horvátok az egyetlen szláv nép, akiket sem Versailles, sem Jalta nem láncol Oroszországhoz s akiknek a németekkel szemben nincs rendezetlen számlájuk, sőt egy esetleges területrendezés esetén a velük szemben fennálló magyar igény is oly szerény mennyiség és az ezzel szemben nyerhető magyar támogatás politikai, gazdasági és katonai értéke oly jelentős, hogy egy megegyezés az új Európa-mű kontúrjain belül egyszerű. A horvát választás az európai Európa s a szláv Európa között szabad.

A szerbekkel való vadházasság keserves tapasztalatai után(53) a horvátok maguk is a versaillesi megoldás revízióját akarják, sőt Versailles reviziója horvát aspektusban az európai Európa egy részének visszahódítását jelentené a szláv kelettől, hiszen a horvát vágyak csak a nemszláv Európa támogatásával valósíthatók meg s egy önálló horvát állam is csak a nemszláv államok támogatásával tartható fenn az állandó szláv fenyegetéssel szemben. Éppen ennek a fel nem ismerése volt az 1919-ben, ami a horvát tragédiát később előidézte. Európai aspektusban egy Magyarországra, Olaszországra és bizonyos mértékig Németországra támaszkodó erős adriai állam volna az egyetlen lehetőség a Földközi-tengerre ható és Európa „lágy alsótestét” fenyegető szerb-moszkovitizmus sakkbantartására és a horvát vágyak és az európai érdek ezen a ponton találkoznak, sőt ezen a ponton kerülnek szembe Versaillessel.

A „tengeri hatalmat” reprezentáló Jugoszlávia egyébként is a horvát tengerpart és a dalmátok által, nem pedig a Balkán hegyeinek belsejébe szorult szerbek által „tengeri”.

Egy oroszellenes balkáni tengeri képződmény szüksége és egy ilyennek európai jelentősége egyébként is egyenes arányban nő az angol tengeri hatalom gyorsütemű összezsugorodásával, amely különösen a Földközi-tengeren szemmel- látható, sőt amelyet a Szuezi-csatorna elvesztése és a délázsiai olaj gócok előbb-utóbb bekövetkező leszakadása után megtartani az angoloknak a Földközi-tengeren nem lesz sok értelme. Anglia egyébként sem földközi-tengeri hatalom s Amerika mégkevésbé az. A Földközi-tenger ellenőrzését a medence nyugati felében a latin államoknak, keleten meg egy „európai” fogalmazású Balkán-félszigetnek kell átvennie s ezzel a természetes történelmi állapotot helyre kell állítani.

A horvátság történelmi feladata az volna, hogy a pánszláv kalandot egy véres emberöltő tapasztalatai után kellően kiértékelve, az albánokkal és a görögökkel együtt biztosítsa d Balkánon és a balkán által az európai Európa Földközi- tengeri védelmét azzal, hogy „európai” kezekbe veszik át azt, ami most az orosz Kelet expozituráját jelentő szerbek kezében van és Európát fenyegeti.

Nem vitás, hogy egy „nemszláv” európai egység és program kiépítése és az egykor nemszláv európai védelmi sáv helyreállítása éppolyan keserű következményekkel járó és fenyegető tény volna a szlávság számára, mint a Versailles- ben felépített szláv védelmi sáv volt és a mögötte kibontakozó orosz fenyegetés lett a nemszláv Európa számára, hiszen a szláv fenyegetés által kialakult szorongatott helyzet a kontinens nemszláv maradékát a szó szoros értelmében Amerika kényének-kedvének szolgáltatta ki. Sztálin és Roosevelt valóban e g y m á s k ö z ö t t o s z t o t t á k s z é t Európát, De az sem lehet vitás, hogy a kontinens 390millió nemszlávjának joga van a kontinens nemszláv szuve- rénitását visszaszerezni, akár tetszik ez a szlávoknak, akár nem és ezt a szuverénitást biztosítani kell, akármibe kerül is ez. ■

Az sem vitás, hogy az erre irányuló erőfeszítés azonnali és heves szláv fegyveres ellenállásba fog ütközni, amelynek a legyűréséhez adekvát erőre van szükség, amely csak a Kontinens nyugati felének politikai és gazdasági koncentrációjaj útján állhat elő, márpedig a nemszláv erő, a nemszláv vagyon, a nemszláv birtokállomány és a nemszláv esélyek meggondolatlan és rövidlátó elfecsérelése után ennek megteremtése és ütőképes állapotba hozása még akkor is nehéz, lassú és bonyolult feladat volna, ha azt az utolsó ötven év kettős katasztrófájának rajtakapott okozói nem késleltetnék.

Aki még ma is, tizennyolc év jelenségeinek megfigyelése után is Amerikától várja az Európára nehezedő fenyegetés likvidálását és a természetes biztonság állapotának helyre- állítását, végzetes tévedésben van.

Európának Wilson és Roosevelt által megsemmisített biztonságát az Egyesült Államok soha nem fogja helyreállítani. Európa mások által elpusztított biztonságát Európának magának kell helyreállítania, Amerika nélkül. Sőt, amint a jelek oly elkedvetlenítően mutatják, Amerika akarata ellenére. Ez a mondat annyit jelent, hogy egy önálló és szuverén kontinentális, nemszláv erőkompozíció létrehozását, amennyiben az nem angolszász akarat és vezetés alatt áll, az Egyesült Államok és annak európai csatlósa, Anglia, minden lehető eszközzel késleltetni fogja, mint ahogy eddig is késleltette. •

53 Ezek a „tapasztalatok” sokkal többet jelentenek, mint a hírhedt 1928. jún. 20-i belgrádi parlamenti mészárlás, amelynek horvát részfői két halottja és három sebesültje volt, de többet jelentenek annál is, hogy az egyenlő rang ígéretével becsalogatott horvát nép szerb uralom és szerb terror alá került.

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt. DUNA TUDÓSÍTÓ 9. oldal

AKIKÉRT NEM SZÓLT A HARANGILLÉS SÁNDOR megjelenés előtt álló új könyvének néhány részletét közöljük. A 47 év előtti vajdasági tömegmészárlást — magyar részről is — mindenkor agyonhallgatták , még a Titó- láncos kutya időszakban is!

*„Kegyetlenebb és igazságtalanabb leszámolást aligha ismer újkori történelmünk, m intáz 1944 októberében a magyarok ellen végrehajtott tömegmészárlás a Vajdaságban.1944 októberének utolsó hetében kezdődött a véres leszámolás. A rémület napjai voltak ezek. Kímélet nélkül elhurcolták a férfilakosság javát. Nincs ma olyan magyar település a Vajdaságban, ahol ne árulkodna legalább egy- egy nagyobb tömegsír a szörnyű mészárlásról. Negyvenezer magyar alusz- sza örök álmát e jeltelen sírok alatt, ahová még elzarándokolni sem engedték a hozzátartozókat, s csak titokban lehetett virágot vinni nyughelyükre.

Az ítélet nélküli kivégzések, az elkövetett igazságtalanságok tisztázására kérte fel a közelmúltban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szerb Tudományos Akadémiát, mert úgy látja, hogy a nemzetközi mércék alapján is genocídium, azaz népirtás történt, amelynek elkövetőit mindmáig nem vonták felelősségre......áradni kezdtek hozzám a szemtanúk visszaemlékezései, hogy mi történt Te- merinben, Bezdánban, Óbecsén, Zen- tán, Topolyán, Adán, Moholon és szerte a Bácskában ......A riadt nyájként terelt temeriniek sárban csúszkálva érték el a temető kapuját. A kápolna előtt megállították őket. Sztoján szétnézett, aztán kijelölte a tömegsír helyét.— Itt ássatok!Immel-ámmal láttak munkához. Jó órába telt, míg a fegyveresek elég mélynek ítélték a gödröt. Mélyebb volt egy méternél. Az egyik partizán összeszedte tőlük a szerszámokat, mire Sztojan, az őrmester, kiadta a parancsot:— Vetkőzni! Mindent levetni, ruhát, cipőt, inget, gatyát. Ahová mentek, ott nem lesz szükség ruhára — nevetett rútul, mire a többi partizán is bátorságot kapott és elröhögte magát. Egyikük odaszaladt a halálra váró emberekhez, és vad dühvei rugdosni kezdte őket.— Kisfiam, drága gyermekem! — kiáltotta valaki sírva. — Szűzanya! Segíts!— sikoltott egy másik. Volt, aki azédesanyját hívta, de mindezt elnyomta a fegyverropogás.

Elsőnek az őrzők tüzeltek a hozzájuk legközelebb állókra, aztán megszólaltak a géppisztolyok is a lányok kezében. Hangos viháncolással tüzeltek, látszott, hogy örömük telik a gyilkolásban. Vérszag teijengett és lőporfüst. Horváth István beleájult a gödörbe, amely ragacsos volt már a vértől. Talán a félelem taszította bele, mert találat nem érte. Rázuhant egy hulla, kimászott alóla, felkapaszkodott a gödör peremére, majd egy hatalmas ugrással kint termett.Az egyik őr, aki legközelebb állt hozzá, hátrahőkölt a láttára. Iszonyatos látvány lehetett az alkonyaiban: egy véres ember ugrik ki torz arccal a halottak közül, üvöltve csapkod, s utat törve magának a sírkeresztek között cikázva elfut. Amikor felocsúdott, utána lőtt. De már akkor a lányok géppisztolya is kelepeit, csak úgy pattogtak a gellert kapott lövedékek a kőkeresztekről.A meztelenül menekülő kisbíró elképesztő gyorsasággal szaladt, olykor felbukott, de ismét talpra állt és futott tovább ühegve, kifulladva, ereje végső megfeszítésével. A félelem adott neki erőt. Szisszentek körülötte a golyók, egyik-másik sorozat a lába előtt vagy mögötte paskolta a földet, de mellé szegődött a szerencse. Talán azért, hogy maradjon egy tanú hírmondónak a szörnyűséges és gyalázatos tömeggyilkosságról.Hosszú éveknek tűnt számára a percnél se több ideig tartó eszeveszett menekülés a temetőben. Nem futottak utána, nem üldözték. Figyelmük inkább a még életben maradottak felé irányult, igyekeztek minél előbb belelőni őket a tömegsírba. Még vagy tízen térdeltek sírva a gödör szélén, amely közben megtelt vonagló, véres haldoklókkal. Amint valamennyiüket lekaszálták, nyomban felnyerített a harmonikán a kóló.A temető közelében lakó K. Ferenc akkor 14 éves volt. Betegen feküdt otthon. Elmondta nekem: figyelte az óráját. Húsz percig szóltak a géppisztolyok a temetőben.... A falura félelem szitált, a kapuk zárva maradtak, a nagykocsma előtt kóló szólt szakadatlanul, a kocsmában kuijongtak, és részeg partizánok sorozatokat lőttek a templomtoronyra.Fekete gyásznapként virradt meg a másnap. . A sportpályán gyülekezők közül a munkabírókat kiválogatták és elindították riadt, tétova csapatukat Isterbác felé. Lehettek vagy százötvenen. Az ismerősök egymást hívták társat keresve ...

Isterbác az öreg Dunától, Istertől kapta a nevét. Valaha népes település volt, de mostanra csak néhány tucatnyi lakója maradt, kiöregedett cselédek, pásztorok laktak itt. A községi istállók és szérűk is Isterbácon voltak, ezt a helyet tartották legalkalmasabbnak a bezdáni magyarok likvidálására.Az embereket riadt nyájként terelték be a karámba. Milenkó, a parancsnok, kihozatott egy asztalt az állatgondozó konyhájáról, Dusán, a káplár talált egy gramofont is, ráhelyezte és felhúzta, majd felrakott a korongjára egy lemezt. Csárdás volt. Dühösen levette és a térdén széttörte. A másik lemez is magyarul muzsikált. Azt is eldobta. Végül a Rákóczi-indulónál megbékélt.— Ez jó — mondta, s intett, hogy kezdhetik. Jöhet az első csoport.— Nem kellene előbb megásatni a sírjukat? — kérdezte Milenkó révetegen, mert már sokat ivott.— A fenét! Kitereljük őket az állatgondozó háza mögé. Van ott hely!— Akkor hozzátok őket!Két fegyveres egyszerre lökte be térdével a karám ajtaját. Egy pillanatig farkasszemet néztek a megrőmült magyarokkal.— öten ide! — rikkantotta el magát a szakállas partizán, aki olyan volt, mint a szerb komitácsik. Három kézigránát lógott az övében.Senki nem mozdult, mire munkálkodni kezdtek a puskatusok,, és egy kis dulakodás után már indult is kifelé az öt ember. Villanydróttal kötözték őket egymáshoz, csuklójuknál fogva. Mio- vácz Mihály viaskodott, szerette volna letépni kezéről a zsinórt, de a partizán gyomron vágta. Vér szivárgott az ajka szögletében és fehér lett, mint a fal. Az öreg Kálózinak nedves volt a nadrágja, félelmében bevizelt.— Megver benneteket az Isten, átkozottak! — kiáltozta a partizánok felé, de azok rá se hederítettek. A fal mellé lökdösték őket, aztán eldördültek a lövések. Nem egyszerre lőttek, parancsszóra, hanem összevissza, mint vadászok a bekerített nyulakra.A lövéseket nagy csend követte. Olyan nagy és nyomasztó volt, hogy az ég is lehajolt. Aztán újra felreccsent a gramofon hangja. Az akolban összezsúfolt magyarok ordítani kezdtek. Kétségbeesetten rázták a lelakatolt ajtót, beverték az ablaküveget. Az őrök puskatussal csaptak le az ablakon kinyúló kezekre, ujjpercek reccsentek, minden összegabalyodott. Aztán újra nyílt az ajtó, bejött a szakállas a villany drótot lóbálva. Valaki a törvényt emlegette, rekedten ordítva, de süket füleknek

10. oldal D U N A TUDÖSlTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

beszélt. A partizánok úgy fogták le az embereket, mint az állatokat szokás— elgáncsolták őket, s vitték az újabb áldozatokat a kivégzőhelyre.Recsegett a gramofon, lövések dördültek, folyt a pálinka, és sírva fakadt az Úristen is, esni kezdett az eső. És ekkor hirtelen nagy csend támadt, valaki a gramofont is leállította. Egy ember érkezett rozoga kerékpáron. Bosnyák János, a királyi jugoszláv hadsereg al- hadnagyi egyenruhájában.— Ki vagy te, szellemalak? — reccsent rá röhögve Milenkó, a parancsnok. Bosnyák János nem ijedt meg, tisztelgett és megkérdezte, mi folyik itt? Kifejtette, hogy bírósági ítélet nélkül nem lehet embereket kivégezni. Ha nem hagyják abba, jelentést ír a felettes hatóságoknak. Hivatkozott a katonai törvényekre is.— Te valamiről elfeledkezel, barátom!— állt elébe Milenkó hetykén. Arról, hogy háború van, meg arról, hogy ez már nem királyság, a kommunisták győztek. És arról, hogy ti, magyarok, valamennyien fasiszták vagytok. Ne szólj bele a mi dolgunkba! Hol volt akkor az egyenruhád, amikor negyvenegyben meg kellett volna védened az országot? Akkor ugye elrejtetted? Akkor magyar voltál, mi? Miért nem álltái a magyar tisztek elé, hogy ne végezzék ki a szerbeket Újvidéken? Most kuss! Vagy azt hiszed, hogy a király jö tt vissza?— Bírósági ítéletet követelek ezek ártatlan magyarok.— De magyarok! Ez nem elég? Tudod mit? Menj velük te is. Vigyétek, végezzetek ezzel a piszokkal! — intett indulatosan Milenkó.Bosnyákot megragadták, az akkor épp kiterelt újabb öt áldozat mellé lökték, s hiába tiltakozott, a ház mögé vonszolták és agyonlőtték.A bosszúállás ezzel sem ért véget. Sötét tüze végigperzselte a Bácskát. Hasonló kivégzések voltak végig a Tisza mentén Becsén, Moholon, Adán, Péterrévén, Zentán, Horgoson, Szabadkán, Topolyán, Feketehegyen, mindenütt, ahol magyarok éltek.Ami akkor, 1944 október végén történt, még ma is fekete gyászfátyolként lebeg Bácska fölött. Az elűnt negyvenezer magyar életét számon kéri tőlünk az utókor, a közös történelem.Én értük kiáltok most a harangszó helyett! •

Yves de Daruvar:LE DESTIN DRAMATIOUE

DE LA HONGRIE

253 o., pköt. (Duna Svájc) 20 .-

PISZKOS ÉS TISZTA ZÁSZLÓKHajdú János, a hazai TV Acél György- korabeli főszerkesztője, a későbbi (leváltott) berni magyar nagykövet a szovjet puccs utáni napokban a német svájci TV-ben szerepelt.E gyászos, sértő szereplése után nem mehetünk el megjegyzés nélkül a nem mindennapi fellépésről.Hajdú TV-nyilatkozatait a hazai Fórum lap — Papp Áron Gábor zürichi tudósítója által — közölte, amelyből részleteket vettünk át.— Aki a balti államok két világháború közötti történelmét pontosan vizsgálja, nehezen ismer fel benne jó vagy progresszív elemeket. Emberek tízezreit ebből a térségből nem Szibériába, hanem Auschwitzba deportálták— de hagyjuk a történelmet, még akkor is, ha a baltiak ebben buzgón segítettek —, de ez csupán mellékes.(A kis balti államokból nem tízezreket— százezreket! — deportáltak Szibéria GULAG-jaiba, ahol elmondták, hogy ürítették ki falvaikat az NKVD emberei — Duna szerk. fogoly társ)— Nem lelkesedtem, amikor Jelcin a hajdani orosz nemzeti színeket lobogtatta. Arra kellett többek között gondolnom, hogy a balti államok, úgy m int Lengyelország és Finnország a Szovjetuniótól nyerte el függetlenségét— anélkül, hogy hogy most szépíteni szeretném Sztálin későbbi hibáit.— Léteznek különféle tartalmú nemzeti zászlók. Nincs minden nemzeti zászló olyan tiszta, m int például a holland, és amennyiben m int Kelet- Európa polgára a nemzetieskedéseket bírálom, akkor nem elsősorban a szláv vagy román nacionalistákat kritizálom hanem elsősorban a magyarokat. Ezek ugyanis felfogásom szerint ugyanolyan kibírhatatlanul intoleránsok és arrogánsok minden más néppel vagy nemzetiséggel szemben, a zsidókról nem is beszélve. Tehát jogom van arra, hogy it t önkritikusan fellépjek.(Álljon itt Prof. Dr. N. Verbovszky leveléből egy részlet:„...sehol a háború alatt annyit nem segítettek az üldözött zsidóságnak, mint Magyarországon”,A professzor maga is zsidó és az International Rehabilitation Implant Center munkatársa — Duna szerk.)— Tisztelt nézőink figyelmébe ajánlom a következő elgondolást: Az egész 1917 óta végbement próbálkozás először Oroszországban, majd az egész Szovjetunióban és még később Kelet- Közép-Európában — és ezt a történészek a szükséges távolság után meg is fogják állapítani — nem más, m int egy

néha realista, néha elkeseredett kísérlet, hogy minél gyorsabban kikerüljünk a félperiferiális európai helyzetünkből és csatlakozhassunk Európához. Ez félresikerült, d e a probléma maga megoldatlanul maradt. Most kell, hogy eldőljön, hogy a Keletnek lehet-e egyáltalán segíteni. Amennyiben ez nem sikerül, itt a katasztrófa. Én ezt a helyzetfelmérést mély gyászban vég-

A Fórum 1991. szept. 19-i számában megjelent sorok élénk reakciót váltottak ki és a nagy port felvert zürichi TV-nyilatkozatról az olvasók kérésére további részleteket közöltek a következő, szept. 26-i számban Hajdú János, volt berni magyar nagykövetnek közmegbotránkozást keltő aug. 23-i TV-szerepléséről.Az alábbiakban kivonatosan adjuk: Augusztus 23-án a svájci T V —1 (DRS) esti vitaműsorában a következő személyek szerepeltek: Hans Stercken, a Bundestag Külügyi Bizottságának elnöke, Nico Wekter (Hollandia) az EK-Bizottság sajtószóvivője, Klaus Jacobi, svájci külügyi államtitkár, Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung magyar származású külpolitikai szerkesztője és Hajdú János. Vitapartnerei sorra visszautasították Hajdú János állításait.Szemére vetették a Népszabadságban a puccsal kapcsolatban megjelent cikkét. Am ikor Hajdú János „önkritiku san” a magyar nacionalizmus rémképét ecsetelte, Andreas Oplatka közölte vele, hogy a műsor témája nem Magyarország, hanem a Szovjetunió.Jelcin zászlóbontogatása ügyében is kioktatták Hajdú Jánost. A holland Nico Wekter mérhetetlen szemtelenségnek nevezte azt, hogy Hajdú János az orosz népet saját zászlaja lobogtatá- sa miatt kritizálja.Hans Strecken kifejtette: ő is tisztában van azzal, hogy a demokrácia útja az érdekek egyeztetése m iatt néha rögös, de ezért még nem sírja vissza a centralista kézivezérlést, m int Hajdú.A Népszabadságban közzétett cikkét Hajdú azzal magyarázta, hogy ő csak azt írta meg: a magyarság a mai kor történelmi kihívására jobban reagáljon m int 1944-ben és 1956-ban. A k r it ikát így utasította vissza: „ Nem tu dom, ki fordította le Önöknek ezt a cikket. "A TV-adás befejezése után a stúdióban Hajdú János minősíthetetlen hangnemben rátámadt Andreas Oplatkára, és a magyarországi nacionalisták szócsövének nevezte. •

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept/okt. D U N A TUDÓSÍTÓ 11. oldal

L A JT A B A N SÁ G 1921ország diplomatási összeültek és megegyeztek — a népszavazásban!

A trianoni börtönfalat elsőnek a magyar törte át70 évvel ezelőtt

Emlékeznünk kell immár a hétévtizedes évfordulón, hogy világszerte köztudott volt a tény: Európában elsőnek a Csonkaország határán magyar törte át a szögesdrótot!Ennek — tekintsünk vissza! — most hetven éve zajlott a kezdet-kezdete: A nyugatmagyarországi felkelés! Első volt akkor sorrendben a magyar a tria- noni-versailles-i béke parancsolta fal áttörésében, „félvilággal szembe-szem- be szállva” ... mint a katonanóta szólt.Vissza kell ehhez lapoznunk a történelmet egész az 1918-as győztesek Párizs környéki békediktátumaihoz.Bár annak programjaiban ugyan ez a nyugat-magyar határkérdés nem volt benne, csupán a magyarfaló kisantant ötlött valamilyen „korridort” az északi és a déli szlávság közé, hogy a töviskoszorú teljes legyen! így 1919 májusában cseh—osztrák „súgásra” maga Wilson dobta be — kéretlenül! — a magyar-osztrák határrendezést. Vitáztak róla — : előttünk a derék Hunter-Miller gyorsírása e tárgyban. Budapest tömeggyűléseken védte az ezeréves határt és bár a proletárdiktatúra gyötötte a Hazát, még a soproni munkásgyűlés is odapörkölt Párizsnak: Fegyverrel védjük Nyugat-Magyarországot! ... Gyürkőztek a nyugat-magyar legények mit sem törődve a Sopronban telepedett Commission Generale tábornoki tanácsával, annak rendelkezéseivel ... Csak hát kevesen voltak a „helyszíni” legények — szemben még alig leszerel- ten állt a milliós antant hadsereg. Es előbb át kellett volna adni a békeokmány papírjai szerint a nyugati végeket Austriának, a félig vörös, kapkodó kis köztársaságnak, ahol megbújtak a hazában levitézlett kommunisták ... A magyar legények, immáron felkelők csupán puskatűzzel fogadták az előlopakodó és berendezkedésre készülő osztrák fináncokat és csendőröket, akik ott már túszokat is szedtek és hajtottak Bécsújhelynek!Ám ekkor, 1921 nyarán, megdobbant a nemzet szíve: özönlött a segítség a nyugati végekre, — hívatlanul, sőt a lojális budapesti Bethlen-kormányzattól visszatartottan! Mégis egyre jöttek, olvashattuk a korabeli sajtóban, földmíves legények Kecskemétről, főiskolás, sőt középiskolás diákság, még Erdélyből is egy szakaszravaló „góbé” — neveket majd sorolunk! ...

Maga az 1921-es őszi felkelés ma már történelem, de dokumentuma alig! ... valamilyen, sohanemvolt hatóságra hi

vatkozva megsemmisítették a hadműveleti iratanyagot!

Legfőbb irányítója a „Feltámadás”- vállakozásnak néhai Gömbös Gyula volt, vezérkari főnöke a későbbi Orsz. Légvédelmi Parancsnok: Ruszkay Jenő a Fővezér Prónay Pál, a rövidéletű Laj- tabánság államfeje. Áz osztrák csendőrt és Volkswehrt mindenhol visszavonulásra kényszerítették, bár papíron átadták a Sopronból rendelkező tábornoki tanácsnak az átcsatolásra „kész” területet, de az a valóságban „senki földje” — a felkelők védte országrész lett!Válságos idő járta akkor a nyugati végeket, 1921 szeptember-októberében! Hetven éve! Nyugat felől sorakozott az osztrák sógor, zenekarral és géppuskákkal, Keletről meg özönlött, titkon az előbb említett testvéri segítség! Egyre-másra beosztást kaptak a „sar- zsik” — később ismert, sőt világhíres nevek: Endresz György (a Justice fór Hungary Óceánt átrepülő gép pilótája) Kaszala Károly pilóta (Trianon tiltja a repülést!), Friedrich István, nemrég még miniszterelnök, gróf Erdődy Tamás, Endre László és Egán Imre alispánok, Halmay Zoltán olimpikon, Héjjas Iván, Bónis Arkangyal, ferences páter és egy török bányamérnök-hallgató, Hilmi Husszein is!Világlapok írtak a felkelésről, szaknyelven „kisháborúról” — kiemelve —, hogy lényegében a még alig leszerelt milliós ántánt haderő trianoni diktátumával húzott ujjat most alig mérhető felkelő sereg! Áz ántánt tábornokok ugyan megértőek, inkább, mint a politikusok. A világsajtó hangja sem ellenséges, lapozzuk az újságtengert! Mindjárt a TIMES-t, amit a történetírás megbízható kútforrásnak ismert el: Elfogulatlan hasábjairól idézzük gróf Sigray Antal kormánybiztossal való tárgyalását, aki hangsúlyozta, hogy a kormányzat időben teljesen kiürítette a szomszédnak ítélt területeket és a felkelőkért nem felelős! A felkelőknek, bár kevesen voltak, engedtek az osztrák erők, így — mint Sigray példázta — Pinkafőnél 22 felkelő 200 fő osztrákot szorított vissza, Ágfalvánál pláne félezemyi behatolt Volkswehrt! A népfölkelés a függetlenségét—szabadságát védi és az egyetlen megoldás — Sigray szavaival —, hogy a népnek lehetőséget adjanak, határozzon sorsa felett, önként, önmaga! Az ősi magyar furfanggal folyt felkelésnek végül is az osztrák — lényegében az ántánt — engedett: Velencében a két szomszéd-

A sokszor emlegetett magyar Igazság, — persze kuruc felkelő-segítséggel, — győzött a népszavazásban is: Sopronban egész 72 %-os többséggel, (amit a marxista áltörténelem elhallgat). így a csalhatatlannak és változtathatatlan- nak emlegetett kényszer-béke-rend most elsőízben szorult revízióra és adott reménységet, biztatást politikusnak!Hogy most végül a nyugati végek felkelőharcának a mérlegét is megvonjuk: Bizonyos, az osztrák politikusok szerint is —, hogy magyar vér hullása nélkül nem maradt volna meg Sopron városa és tucatnyi magyar falu a nemzetnek. És a felkelősereg „véres vesztesége,, még győzelmükhöz viszonyítva is a legkevesebb volt! Hála a nyugati szakirodalomban ma is kiemelt, akkor új „magyaros” harcmodornak. A felkelők ugyanis, mihelyt csetepatéra került a sor, parancsot kaptak, hogy „Feküdj! ” (így számukat nem lehetett megállapítani). Egyéb felkelő furfang- ról is sokat meséltek a felkelő-veteránok, akik ma harmincegynéhány hősi halottjukat gyászolják. Csaknem kétszerese az osztrákok veszteségének, — ami 16 fő volt! ...

A felkelők november elején leszereltek és a december 12.-i népszavazás ántánt és fegyveres ellenőrzés mellett történt. Magát a háborúskodást jellemzi a régi fénykép egy felkelőtemetésről: Egymás mellett a magyar kadét: Pehm Ferenc és az elesett osztrák csendőr koporsója a ravatalon, két főiskolás koporsója mellett, a gyászközönségben Pehm kadét nagybátyja, az eger- szegi plébános: Mindszenty-Pehm József, a későbbi hercegprímás.A nyugat-magyar kisháborús győzelem emlékeit most, a hétévtizedes forduló alkalmából keresve, bizony a bécsi Arsenáltömb Hadimúzeumába kell zarándokolni a kegyeletnek! Falat kapott ott az ő nyelvükön a „Burgenlander Banditenkampf!” ... A hazai pamflet- hadtörténetírás fitymálta a trianoni börtönfalat sorban elsőnek áttört felkelőhősök emlékét! A felkelősírokat és szombathelyi emlékszobrukat azonban ma is mindig virág borítja!És a késői tollforgató, aki akkor, mint gimnazista szorongott nemzetével a felkelők győzelméért, e sorokkal helyez szál virágot síijaikra. Mert mégis csak a vérük hullása vívta ki azt, hogy Sopron és tucatnyi magyar község magyar maradt. És azért is le kellett ülnia az írógéphez, hogy ha csak a száműzetésből bár, — de mégis maradjon betűvisszhangja a minap az osztrák parlamentben ünnepelt hetvenéves Burgen- land-országgyarapodásnak!

(Nagyrévi György)

12. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

A MAGYAR SZENT KORONA

ZOMÁNCKÉPEINYÁRY ÉVA festőművész az évszázadokon át hányatott Magyar Szent Korona 8 zománcképét félméteres nagyításban festette meg és a Budapesti Történeti Múzeum kiállításon mutatta be alkotásait. A korona, m int méltóságjelvény az ókorban ismert volt. Zárt formája Bizáncban alakult ki és Szent Koronánk ehhez a típushoz tartozik. A festménysorozatból portrészerűen hiteles az adományozó

Dukász Mihály és Konstantin bizánci császár, valamint a megajándékozott I. Géza királyunk mellképe. A vallásos ábrázolások a bizánci kereszténység ikonográfiái programját mutatják.

A Törökországban élt, Szíriában tanult Nyáry Éva több önálló és csoportos kiállításon szerepelt. Magyarországon Debrecenben, Szolnokon, Gyulán — de Budapesten is értékes kiállításokkal m űködött közre „Szíria magyar szemmel" és „Csontváry nyomában" című reflexiós sorozatával. A Szent László segélyszervezet megalakítása is az ő nevéhez fűződik, amelynek lovagja és magyarországi vezetője. A külföldön élő magyarságnak is bemutatja a Szent Koronáról festett sorozatát.

(A Somogyi Hírlap 1991. augusztus 28.-i számában megjelent Brestyánszky Ilona cikkének kivonata.) Muzsnay Jenő

Figyelmükbe janijukMIRTSE ÁGNES

új verseskötetét 20.— sFr. MADÁRLÁNY címen

és németnyelvű prózakötetét FLUCHTVERSUCH 24 .-sF r.Megrendelhető a szerző címén:

Ginsterstr. 54, 8047 Zürich

Mirtse Ágnes.

SORSKÖZÖSSÉG

honban hontalanok hontalan otthon-honosok egy cipőben járják viselik új népvándorlások keresztútjait

a kibütykösödött szívek dudoraiban betokosodik a dal elnémul a dúdolás együttes halk moraja

ebben a tenger-posványban elmosódott el-mosott partok lidérces öncsalásaiban nem búg kagyló üzenete

fe l sem merül az elmerült nem ocsúdik a kérdés jelek és jellemek elfellegtelenednek

az én spirál-piramisaiban hogyan válhat költő a nemzet lelkiismeretévé kiáll-e kisnép a másik mellé

lehetünk-e sorsközösség sziszyphoszi hordozójává míg barmok közt alszunk és kígyókkal ébredünk

Részlet MIRTSE ÁGNES MADÁRLÁNY című új verseskötetéből

\FOGÁSZATI RENDELŐ

DÜBENDORF-banMOLNÁR KÁLMÁN

Dipl. fogász

Teljes fogsorok készítése, Átalakítás, Javítás

Rotbuchstr. 5 B Tel. 01/820 08 82

GALÉRIAés

ANTIOUITÂSHerendi és egyéb porcelánok, szépművészeti és iparművészeti kerámiák,régi és újkeletű képek, régiségek, hímzett térítők, szőttesek, szőnyegekADÁS - VÉTELE

ésBIZOMÁNYOS ELADÁSA

Rendkívüli ajánlatunk: KARÁCSONYI AJÁNDÉK KIÁRUSÍTÁSnovember 1-től december 1-igMinden kedves érdeklődőt szeretettel várunk

Tel. 01 -242 66 57 242 66 58

W le g í? ív ó

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk a

8004 ZÜRICH, Zweierstr. 56. sz. alatti

SZŐRMEDIVAT ÁRUHÁZUNKBAN

ahol

1991 - 1992 Dior és Santagostino

modelleket mutatunk be minden csütörtökön

este 9 óráig------------ i

Október 22-től december 2-ig

KARÁCSONYISZÖRMEVÁSÁR

30 — 40 % árendedménnyel a legdivatosabb klasszikus

és TOP modellekből

PELZE«

Tel. 01 -242 66 57 242 66 58

XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt. D U N A TUDÓSÍTÓ 13. oldal

LOPOTT LÓRÓL MÉG A TENGER KÖZEPÉN ISl e s z á l l ít a n a k

SVÁJCI - MAGYARKERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK

Október 11-én befejeződtek a svájcimagyar gazdasági tárgyalások Budapesten. A magasrangú svájci kü ldöttséget Delamuraz gazdasági miniszter vezette, a mintegy 20 főnyi kü ldöttségben helyet kapott a kereskedelmi és ipari szövetség is. Delamuraz minisztert fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. A magyar bizottságot Kádár Béla magyar külgazdasági miniszter vezette. A tárgysorozat legfontosabb témája Magyarországnak a Szabadkereskedelmi társuláshoz való csatlakozása volt. Az EFTA-nak nevezett európai szervezettel Magyarország még ez évben megkötheti a szerződést. A te ljes jogú felvételre még néhány évet várni kell, — ugyanúgy a cseheknek és a lengyeleknek is. Az ajánlat nem tekinthető önzetlen jótékonysági megnyilatkozásnak. Svájcnak és a többi EFTA tagnak az Európai Gazdasági Közösséghez való viszonya még nem tisztázott s a mai helyzet szerint a svájci csatlakozás még sokáig várat magára. Az EFTA-t viszont erősíteni kell s a keleti piac Svájc számára egyre nagyobb jelentőséget nyer.

A magyarok a Szovjet piac felé magas fokú hely- és nyelvismeret birtokában Svájcnak és egyáltalán a nyugati országoknak megkönnyíthetik a szovjet piachoz való hozzáférés feltételeit.A most megcélzott új kereskedelmi szerződések, sajnos, csak ipari termékeket foglalnak magukban. A mező- gazdaság részesedését a Svájc felé irányuló export terjedelmében a jelenlegi 48,8 % -ról nem sikerült felemelni, erre pedig a magyar fél nagyon is számított. Az élelmiszer túltermelés nek csak viszonylagos formájáról szabad beszélni, a Comecon (KGST) rendszerben a Szovjetunió mindent átvett, az átállás a jelenlegi helyzetben a mezőgazdaságban lassú folyamat lesz.Örvendetes viszont a svájci kereskedelemnek élénk érdeklődése a magyar fémipari termékek iránt. Vélhető, a fémmegmunkáló kis- és középüzemek emelkedő mennyiségű és értékű megrendelést kapnak, különösen a kis sorozatokban is gyártható termékekre.A két ország kereskedelmi mérlege ez év első felében magyar hiányt, elmaradást mutat. Míg a svájciak 255 miiló értékű árút exportáltak Magyarországra, a magyar ellentétel összege csak 99 m illió Sfr-ot tesz ki. A mezőgazdaság számára ígéretes lenne az ipari növények termelésének fokozása, ezekre nincsen Svájcban importkorlátozás, ellentétben az élelmiszerekkel. Svájc és minden nyugati ország a saját termelőinek az érdekeit védi. A lehetőségeket a magyarok nem mindig tudják

Kedves látogatóm érkezett Magyar- országról. Vidám fickó. Minden oka megvan a vidámságra, hisz fiatal, alig 28 éves, egészséges, havi keresete több mint 25 ezer forint.Elbeszélgettünk.Szemei ragyogtak, miközben közölte velem, hogy most egy milliomossal állok szemben. Én is igazán megörültem, végre nekem is lett egy gazdag barátom, aki talán lottón nyert vagy hasonló szerencse érte.Pár perces beszélgetés után megértettem, hogy Magyarországon most olyan ragyogó lehetőség kínálkozik, amely valószínű a nagyvilágban is példátlan. A korábbi kommunista rendszerben államosított, helyesebben elkobzott bérházakat és lakásokat most potom áron, pár havi kereset összegéért kiárusítják a bent lakóknak. Barátom is így ju to tt egy 10 m illió fo rin to t érő lakás birtokába, — ilyen fiatalon. Bizony, ez nagy öröm.Ez az öröm a lakás eredeti birtokosának, persze üröm. Reménye a pad alá került.Az igazságos vagyonrendezés helyett az állam most kufárkodik az elkobzott értékekkel. Rossz emlékeink vannak a kommunista világból. A mestert művéről lehet megismerni, így régi bűnösöket sejtünk a mostani törvényhozók között.Ahhoz nem fér kétség, hogy a kommunista rendszer hatalomra jutása idején a csőcselék szabadrablása és kisebbségi érzéséből eredő bosszúja volt. Bebizonyosodott az is, hogy ez a réteg egy ország vezetésére alkalmatlan és csak rossz példával já rt elől.Sajnos, Magyarországon még mindig az elmúlt évtizedek megmérgezett szellemében hozzák a törvényeket és rendeleteket, a magántulajdon sérthetetlenségét semmibe véve.Azon fondorlatoskodnak, hogyan ta rthassák meg továbbra is helyzetüket, a nyugati hitelezők felé becsületes arcot mutatva. A vállaltoknak nincs már párttitkára, de a volt pártvezetőket gazdasági vezetőkké minősítették át, akik ugyanúgy élvezik a hatalmat, m int azelőtt.Bizonyos téren persze engedményeket tesznek, miközben görcsösen ragasz

kihasználni, 1990-ben a magyar pa- rasztszövetséc) több száz vagon zöldség és bogyós gyümölcs exportját mulasztotta el.A budapesti Svájci követség nagyszabású fogadáson adott alkalmat a két ország szakembereinek egymást köze-

kodnak illetéktelenül szerzett javaikhoz és nem akarják tudomásul venni, hogy lopott lóról még a tenger közepén is leszállítanak.A vagyonok visszaadása helyett nevetséges kárpótlási törvényt hoztak, melynek kiinduló pontja az, hogy az ország szegény és nem tud elegendő kárpótlást fizetni a megkárosított tulajdonosoknak.A tulajdonviszonyok rendezéséről hozott törvény 3. számú mellékletében azt olvashatjuk, hogy egy fővárosi lakás négyzetméteréért maximus 2000 fo rin to t fizetnek. Ennek a valós értéke jelenleg loo ezer forin t, így a tényleges érték 2 százalékát adnák meg. Ezt az összeget sem készpénzben, hanem kárpótlási jegyben fizetnék ki, amely „ka matozik, a törvény kihirdetésétől szám ított 3 éves keresztül."Önkéntelenül is az a tolvaj ju t eszembe, aki 100 aranyat lopott és orcátla- nul 2 arannyal akarja a megkárosított hallgatását és a visszakövetelhetőség jogát megvásárolni.Az államkassza valóban üres, amelyből nem lehet kárpótlást fizetni a tulajdonosoknak. Ezt megértjük.Csak az a tény, hogy a tulajdonosok nem kárpótlást kérnek, hanem az elkobzott vagyonok visszaadását.A klasszikus joggyakorlat is a megká- rosodás esetében az eredeti állapot visszaállítására törekszik. A kártérítésnek elsősorban természetben kell tö rténnie. Amennyiben ez egyáltal vagy részben lehetetlen, a megkárosított pénzben kártalanítandó. Az ingatlanok még mindig o tt állnak saját helyükön, egy-két lebontott épületet kivéve, — így visszaszolgáltathatok. Azok az elvett vagyonok is visszaadhatok, amelyeket az állam már közben másoknak kiárusított.Ez eserben az állam azoknak fizessen kártérítést, akikkel orgazdálkodott.A kárpótlásról szóló jogszabályoknak talán az a célja, hogy a korábbi lopásokat törvényesítse?Pedig aki a tolvajt védi, maga nagyobb tolvaj!Vagy talán az ingatlanok további k iárusításával jóbarátomat is maguk mellé akarják állítani?

Meszlényi Róbert Imre (Basel)

lebbről megismerni. A kötetlen beszélgetések termékenyen tudták kiegészíteni a hivatalos tárgyalások anyagát. I t t is megmutatkozott annak a szükségessége, hogy a német nyelvtudásnak egyre fokozódó jelentősége van.

Erkel Lajos, Zürich

14. oldal D U N A TUDÓSÍTÓ XXXII. évf. 8. szám 1991. szept./okt.

MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZET

Nemzetközileg ismert művészek festményei és tűzzománc képei(Szabó J., Fajka J. stb.)

KIÁLLÍTÁSOK:- 1991. nov. 15 — dec. 15.

Schinznach Bad — Kurhotel Megnyitó:1991. november 15, 19 — 20 h Nyitvatartási naponta

8,00 - 19,00 h- 1991. dec. 9 - 1992. jan. 17

BRUGG Schweizer Mobiliar Aarauerstr. 69 (szürke-bordó ép.) Nyitvatartási hétfőtől—péntekig

8,00-11,30 és 13,30-17,00 h- 1991. dec. 17 - 1992. jan. 11

AARAUGalerie Bianchi & Haberstich Kronengasse 2Nyitvatartásikedd, szerda, péntek

14,00 - 18,30 h csütörtök 14,00 — 20,00 hszombat 10,00 — 16,00 hRendező:VISUALART 056 94.90.51

BUDÁN KIADÓ LAKÁSEGY SZOBA

ÖSSZKOMFORTOSTERASZOS

parkolási lehetőség az udvarbanNAPONTA 2 SZEMÉLYRE

4 0 . - FRANKLaki József 1118 Budapest Somlói u. 46 / AT. 0036-1 -1 -663 919

36 éves (172/55) csinos reprezentatív megjelenésű független

M A G Y A R G Y Ó G Y S Z E R É S Z N Ővagyok.

Keresem korban és nívóban hozzám illő, igényes, becsületes

F É R F I I S M E R E T S É G É Tházasság céljából.Válaszokat Harmónia jeligére a Kiadóba kérek.

KIVEHETŐ FOGSOROK teljes előállítása

MÁR MEGLÉVŐK átalakítása és javítása

Megbízható, pontos munkát GARANTÁLUNK!

PÓ R L Á S Z L Ó okleveles protétikus

Grüngasse 3 (a Stauffacher-nél) 8004 Zürich

Tel.: 01 /241 34 60

Az első tanácsadás ingyenes!

M A G Y A R O SKISVENDÉGLŐ

RestaurantHIRSCHEN

Hazai étel- és italkülönlegességek kiváló magyar borok

Mindenkit szeretettel vár: VIGH JÓSKA és MÓNIKA

Brauerstr. 80 8004 Zürich Telefon: 01 / 241 43 71