Embed Size (px)
Citation preview
“Gondoljuk realistán a békére!”Osztrák békegondolkodók és békeaktivisták a második világháborútól napjainkig
Virginia Woolf angol írónő éppen a második világháború legsötétebb időszakában, egy London ellen intézett német légitámadás során - miközben egy óvóhelyre menekült - fogalmazta meg gondolatait a béke lehetőségéről. A Gondolatok a békéről légitámadás közben (Thoughts on Peace in an Air Raid) című, 1940-ben megjelent könyvében figyelemre méltó módon így fogalmazott: „gondolj rá erősen, és a béke valósággá válik”. Tudta, hogy a békét először a lelkünkben kell megalapozni, hogy az több legyen „negatív békénél“, ami csupán háborúmentes időszakot jelöl.Ausztria olyan jelentős személyiségek hosszú sorával büszkélkedhet, akik béke iránti – a Virginia Woolf-i értelemben vett - elkötelezettsége példamutató. Gondoljunk csak Bertha von Suttnerre, az Osztrák Békeegyesület (Österreichischen Friedensgesellschaft) alapítójára és az első női Nobel-békedíjasra, Alfred Hermann Friedre, Suttner munkatársára és a Békére Várva (Friedenswarte) kiadójára, vagy a szocialista, feminista békeaktivistára, Rosa Mayrederre.
A „Soha többé háborút!“ -tól…
E korai pacifistákhoz hasonlóan az itt bemutatott személyiségek is – a második világháború során és azt követően - különböző elképzeléseket és stratégiákat dolgoztak ki a tartós béke megvalósításának lehetőségeiről. Közülük sokaknak el kellett menekülnie a náci rezsim üldözése elől, és az emigráció keserű sorsát kellett vállalniuk. E gondolkodók különböző társadalmi rétegekből származnak, eltérő világfelfogást képviselnek, különböző generációkhoz tartoznak és tevékenységi területük is eltér egymástól, ám valamennyiük célja közös: a háború és az erőszak rendszerének és kultúrájának radikális megváltoztatása. Tanultak a második világháború pusztításából és a holokauszt embertelenségéből, és életük hátralévő részében elkötelezték magukat a „Soha többé rasszizmust és háborút!“ eszméje mellett. Kozmopolita beállítottságuk révén azonban nem elégedtek meg azzal, hogy csak gondolkodjanak a békéről. Helyette – a maguk egyéni módján – a gyakorlat felé fordultak, hogy ezzel leküzdjék az ellenállást, és leszereljék az ellenségeskedést. Ezáltal váltak ők nemzetközileg ismertté és többségük a béke nemzetközileg is aktív úttörőjévé.
… a béke felépítéséig
A maguk közvetett vagy kimondottan közvetlen módján, e személyiségek mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy Ausztriában békemozgalom, békére való nevelés és békekutatás induljon el. Ezért ők valamennyien – és nem csak az alapító, Gerald Mader – a szalónaki Békeközpont („Békevár“) „szülőinek” tekinthetők. Optimizmusuk, tenniakarásuk, a nehézségekkel való dacolásuk és békeszeretetük máig is példaképül szolgál számunkra.Az itt bemutatott hölgy és urak mindössze szűk válogatás azok közül, akik szintén joggal szerepelhetnének e tablókon. A jelen kiállítás csak kezdet. Fokozatosan bővíteni kell, hogy a béke úttörőinek teljes köre ismertté váljon a látogatók számára.Ezen első kiállításon Hermann Broch (1886-1951), Hans Thirring (1888-1976), Robert Jungk (1913-1994), Friedrich Heer (1916-1983), Gerald Mader (*1926), Herbert C. Kelman (*1927) és Hildegard Goss-Mayr (*1930) tevékenysége kerül bemutatásra.
A kiállítás ezen részét összeállította és a szövegeket írta: Werner WintersteinerDesign: Andreas LehnerRajzok: Behnaz Aparviz
1
Hermann Broch Költő, filozófus, a modernkori békekutatás előfutára
(1886-1951)
»Láthattuk, hogy a háború nem más, mint egymással szembenálló értékrendek értelmetlen és véres összecsapása, amelyben minden résztvevő fél az teljes elidegenedésre törekedett. Ám az értékek ezen széttöredezésének, szétszakadásának és megsemmisítésének folyamatát Közép-Európában a béke semmiképpen nem enyhítette, sőt, inkább erősítette.«
(Munkaprogramnak szánt önéletrajz) (Autobiographie als Arbeitsprogramm)
2
ÉLETE:
A bécsi zsidó iparos családból származó Hermann Broch, 41 éves koráig apja vállalatát vezette igazgatóként. Mellette íróként is tevékenykedett. A cég eladását követően teljes mértékben tudományos és írói munkásságának szentelte életét. Matematikát, filozófiát és pszichológiát tanult. 1938-ban, Ausztria német megszállását követően a Gestapo letartóztatta.James Joyce közbenjárásának köszönhetően az Egyesült Államokba sikerült emigrálnia, ahol haláláig New Havenben a Yale Egyetem vendégelőadójaként tanított. Költészetében és politológiai munkássága során a demokrácia, az emberi jogok és a béke kérdéseivel foglalkozik.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Broch egész életének meghatározó eleme egy új erkölcs keresése. Művészi és tudományos munkásságának középpontjában is az “értékvesztés” áll. Értékpusztulás (Zerfall der Werte) címen írt esszéje regénytrilógiája - Az alvajáró (Die Schlafwandler) – harmadik kötetébe is beépül.
• Broch elmélete, amelyben a demokráciát értékrendszernek tekinti, valamint a tömegek befolyásolhatóságáról folytatott pszichológiai tanulmányai mind az európai nemzetiszocializmus és fasizmus megerősödésére adott reakcióiként tekinthetők. Minél egyértelműbben láthatóvá válik a nemzetiszocialista és fasiszta diktatúrák, valamint a közelgő világháború tragédiája, annál intenzívebben váltja fel Broch irodalmi tevékenységét a publisztikai és politikai elkötelezettség: 1937-ben papírra veti Népszövetségi határozat (Völkerbund-Resolution) című írását, amelyben a nemzetközi szervezet olyan átalakítására tesz javaslatokat, amely révén az még jobban a béke és az előrenyomuló fasizmus elleni harc eszközévé válhat. 1938-1939-ben megjelenteti A demokrácia elmélete (Theorie der Demokratie) című művét. 1940-ben a Kiáltvány a világ-demokráciáról (Mani- fest über Welt-Demokratie) című írásán dolgozik Az ember városa (The City of Man) című munkájával párhuzamosan. A Megjegyzések egy „Nemzetközi Jog- és Kötelezettségi Nyilatkozat“ utópiájához (Bemerkungen zur Utopie einer »International Bill of Rights and Responsibilities«) című, 1946-ban napvilágot látott írásában összefoglalja a már jóval a háború előtt körvonalazott emberi jogi programját. 1939-ben és 1941-ben megjelenteti Tömeghisztériaelmélet-ét (Massenwahntheorie), amelyet életműve újabb alapköveként tarthatjuk számon.
• A háború végén Broch reformjavaslatokat fogalmazott meg az egyetemi képzésre vonatkozóan is: Megjegyzések egy „Nemzetközi Egyetem“ gondolatához, azon szükségességére és megvalósítására vonatkozóan (1944) (Bemerkungen zum Projekt einer ‚International University’, ihrer Notwendigkeit und ihren Möglichkeiten) és Egy Nemzetközi Akadémia filizófiai feladatai (1946) (Philosophische Aufgaben einer Internationalen Akademie). Broch Kernben sürgeti egy „nemzetközi egyetem“ létrehozását, amely három intézmény – egy kutatóintézet, vagyis a Nemzetközi Akadémia, egy nemzetközi oktatási intézmény, valamint egy intézet, amely feladata az eredmények széleskörű ismertetése lenne - szoros együttműködése révén valósulna meg. Történelmileg egyedülálló, hogy Broch ezen komplex egyetem feladatául teljes egészében a béke ügyének szolgálatát jelölte meg, egy olyan intézetet létrehozva, „amely kutatóintézetként a béke fegyvereinek arzenáljaként működik, oktatási intézményként pedig gyakorlást biztosít azok használatára“. Javaslatai a mai napig érvényes feladatokat fogalmaznak meg a békekutatás még meg nem valósított programja számára.
Hermann Broch Költő, filozófus, a modernkori békekutatás előfutára
3
Hans Thirring Fizikus, feltaláló, békeaktivista
1888 – 1976)
»Világméretű tragédia, hogy napjainkban, amikor a világtörténelem legfontosabb cselekedete küszöbén állunk, azaz a háború barbár zűrzavarának végleges eltörlésénél, a nagyhatalmak egyike sem elég bátor ahhoz, hogy egy átmeneti, rövid távú veszélyhelyzetet felvállaljanak, amely eredményeként azonban végre a ragadozóállati státuszból kinőtt emberi fajhoz méltó helyzet jöhetne létre.«
(Tudományos munkásságából)
4
ÉLETE:
Hans Thirring a Bécsi Egyetem Elméleti Fizika Intézetének volt professzora és az Intézeti Tanács tagja. Legjelentősebb tudományos teljesítményét - az általános relativitáselmélet kiegészítéseként - 1918-ban publikálta. E Lense-Thirring-hatás 2004-ben tapasztalati úton bizonyítást is nyert. Ezen kívül feltalálóként is tevékenykedett. Az 1920-as években eljárást fejlesztett ki a hangosfilm gyártásához a Thirringi szeléncellák felhasználásával, amelyek a mai fotoelektromos érzékelők, riasztórendszerek és érzékelők alapját is képezik. Különösen érdekes találmánya volt az ún. Thirring-kabát, egy olyan köpeny, amely lehetővé teszi a síelők számára, hogy siklás közben szinte lebegjenek. Antifasiszta kiállása és a „zsidó” relativitáselmélettel kapcsolatos kutatásai miatt az „Anschluss”-t követően, 1938-ban, a nácik kényszernyugdíjazták. Ebben az időben írta kétkötetes filozófiai főművét Homo Sapiens címmel, amelyben felvázolta a „nacionalizmustól a világpolgárságig” vezető utat. A Bécsi Egyetemen csak 1946-ban folytathatta tevékenységét. Első tudósként a világon, 1946-ban megjelentette az alapműnek számító Az atombomba története (Die Geschichte der Atombombe) című munkáját, amelyben már megjósolta a hidrogénbomba gyártását. Ezt követően teljes erővel harcolt a leszerelésért és a békéért.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• A militarizmust és a háborút Thirring már ifjú kora óta a “civilizáció szégyenfoltjának” tartotta. Felszámolására – fizikus létére - tanulmányozni kezdi a pszichológiát és a politikát.• Atomháború és világpolitika (Atomkrieg und Weltpolitik) (1948) című könyvével Thirring nyíltan felvállalja békeaktivista szerepét. E minőségében a bombát nem csak műszaki, hanem politikai értelemben is vizsgálja.• Rövid időre a Világbéke Tanács tagja volt, ám Dél-Korea megszállását követően lemondott, hogy ne kelljen egyoldalúan részt vennie a kelet-nyugati konfliktusban.• Mint egyetlen német nyelvterületről származó tudós, akit a Kanadában 1957-ben megrendezett első Pugwash Konferenciára meghívtak, társalapítója lett az azonos nevű, olyan természettudósokból álló összefogásnak, akik a nukleáris fegyverkezés veszélyeire figyelmeztetnek. Kétszer Ausztriába is elhozza a Pugwash Konferenciát, ezzel sokat tesz a béke gondolatának elteljesztéséért a hidegháború mindkét ideológiai oldalát átfogva.• Az Osztrák Szocáldemokrata Párt (SPÖ) színeiben aktív parlamenti képviselőként (pártonkívüliként) 1963-ban Hans Thirring Nagyobb biztonság fegyverek nélkül (Mehr Sicherheit ohne Waffen) címmel nyilatkozatot fogalmazott meg. Ez az ún. Thirring-terv Ausztria egyoldalú leszerelésére szólít fel. Eszerint a nemzeti hadsereget fel kell oszlatni, az ország határőrizetét pedig ENSZ-katonák látják majd el. A semleges Ausztria ezzel lendületet adna a globális lefegyverzéshez és a háborúk megszüntetéséhez. E rendkívül ellentmondásos terv éles reakciókat váltott ki az osztrák parlamentben, ám kidolgozóját kétszer is Nobel-békedíjra jelölték érte.
Hans Thirring Fizikus, feltaláló, békeaktivista
5
Robert Jungk Jövőkutató, publicista, békeaktivista, reménykedő
(1913 – 1994)
»Ha mindent egybe vetve és a világ helyzetének komolysága ellenére lehetségesnek tartom, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, akkor ezt a reményt elsősorban az emberi változások olyan folyamataira alapo-zom, amelyek egyre inkább felrázzák a sokkoltakat, és a csalódottakat gondolkodásra, tervezésre késztetik.«
(Emberrengés - Menschenbeben)
6
ÉLETE:
Robert Jungk (eredetileg Robert Baum) publicista, újságíró, politikai aktivista volt. Őt tekintjük az egyik első jövőkutatónak. Életművéért Jungk 1986-ban megkapta az alternatív Nobel-díjnak is nevezett Helyes életmód díjat (Right Livelihood Award).Jungk zsidó antifasisztaként 1933-ban Párizsba emigrált, majd később Svájcba költözött. A világháború alatt - különböző írói álneveket használva - svájci újságoknak dolgozott és megdöbbenve tapasztalta, hogy egyik újság sem akarta megjelentetni azon figyelemfelhívó cikkeit, amelyek a náci Németországban élő zsidók tömeges meggyilkolásának veszélyére figyelmeztettek. 1945 után Párizsban és az Egyesült Államokban élt. 1957-ben feleségével, Ruth-tal, Ausztriába költöztek és végül Salzburgban telepedtek le. Már nagyon korán figyelmeztetett a nukleáris fegyverkezés veszélyeire. 1952-ben megjelent első könyvében (A jövő már megkezdődött - Die Zukunft hat schon begonnen), amely egycsapásra híressé tette, beszámolt az amerikai fegyverzetfejlesztési laboratóriumokról, a titkos nukleáris létesítményekről és az atombomba-tesztekről. Második könyve, az Ezer napnál is fényesebb (Heller als tausend Sonnen [1956]) megírásához interjút készített az atombomba feltalálóival, a Sugárzó hamu (Strahlen aus der Asche [1958]) címet viselő harmadik kötetben pedig – elsőként a nyugati újságírók közül – Hiroshimában sugárfertőzést szenvedett embereket szólatatott meg.Jungk ugyanakkor élesen bírálta azt a folyamatot is, amely során egész természeti világunkat alárendelik a profit logikájának. Különösen az 1977-ben megjelentetett Atomállam (Der Atomstaat) című könyvében figyelmeztetett az atomenergia „békés felhasználásának“ politikai veszélyeire, egyúttal létrehozva ezen - időközben elterjedt - kifejezést is.Jungk - munkássága révén – tulajdonképpen „feltalálta“ a tudós újságíró szakmáját, aki általáno-san érthető módon elmagyarázza kutatása eredményeit, és taglalja azok politikai következményeit. Ezáltal a nemzetközi környezetvédelmi és békemozgalom egyik legjelentősebb úttörője lett. 1985-ben Salzburgban megalapította a Robert Jungk Jövőkutatási Könyvtárt. 1992-ben a Zöldek jelöltjeként indult az Ausztriában megtartott köztársasági elnökválasztáson.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Robert Jungk olyan nemzetközileg is elismert személyiség volt, aki a nukleáris veszélyre figyelmeztetett, megfogalmazta fenntartásait a technológia megbízhatóságára és megvalósítás realitására vonatkozóan. Publicisztikai munkáiban leírt véleményéért személyesen is kiállt. Az 1960- as években így vált a kelet-nyugati atomfegyverkezés elleni Húsvéti Menet mozgalom egyik alapítójává Ausztriában (Günther Anders és Friedrich Heer mellett).• „Az apokalipszist szem előtt tartva, Robert Jungk merész optimista maradt“ (Karl-Markus Gauss). A jövőt nyitott, alakítható térnek tekintette, ezért beszélt többes számban a „jövők“-ről. Munkássága lendületet adott a kritikus jövőkutatásnak.• Mottója a „Vonjuk be az érintetteket!“ volt. Mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy részt vehessen a jövővel kapcsolatos döntésekben. Ennek megvalósításához kezdeményezte a Jövőformáló Műhelyek (Zukunftswerkstätten) megszervezését, egy olyan tevékenységi formáét, amely lehetővé tenné a lehető legtöbb ember részvételét a politikában. Hogy e törekvés mennyire fontos volt számára, jól mutatja néhány kiadványa már a címében is: Emberrengés (Menschenbeben), Lázadás az elviselhetetlen ellen (Der Aufstand gegen das Unerträgliche), És a víz szétzúzza a követ (Und Wasser bricht den Stein) vagy A remény katalógusa (Katalog der Hoffnung).
7 Robert Jungk Jövőkutató, publicista, békeaktivista, reménykedő
Friedrich Heer Katolikus, világpolgár, jövőkutató
(1916 – 1983)
» Minden emberi ellenségeskedés szorosabb értelemben véve családi veszekedés, testvérháború és polgárháború. Éppen ezért jelennek meg bennük oly gyakran gyilkos, fanatikus, neurotikus és hisztérikus elemek.«
Találkozás az ellenséggel (Begegnung mit dem Feinde)
8
ÉLETE:
Minthogy már diákként határozottan állást foglalt a nemzetiszocializmus ellen, Friedrich Heert 1938-ban, Hitler ausztriai bevonulását követően azonnal letartóztatták. Szabadulása után egy kis katolikus ellenállási csoportot alapított, amellyel a hadseregbe történt besorozását követően is kapcsolatot tartott. A háború után, 1961-ig, A barázda (Die Furche) című hetilap szerkesztője volt, majd a bécsi Burgtheater fődramaturgjaként dolgozott. 1963-ban - Günther Anders-szel és Robert Jungk-kal együtt – megalapította az osztrák Húsvéti Menet mozgalmat az atomfegyverkezés ellen. Történész-ként, szerzőként és íróként teljes tudományos és publicisztikai munkásságát az antiszemitizmus elleni harcnak, egy keresztény-humanista Ausztriáért és Európáért, valamint a békéért folytatott küzdelemnek szentelte. Nemzetközileg is rendkívül elismert értelmiségi és a jövőben gondolkodó személyiség volt, és szoros kapcsolatban állt kora vezető gondolkodóival. Mély keresztény meggyőződéséből fakadó, a katolikus egyházzal és a társadalomban megjelenő reakciós tendenciákkal szemben megfogalmazott kemény kritikájával nem csak elismerést vívott ki magának, hanem egyes körök ellenséges reakcióját is. Egy osztrák egyetemi tanszék elnyerése egész életében csak álom maradt.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Friedrich Heer nem csak békeaktivistaként, hanem elsősorban békegondolkodóként vált elismertté. E minőségében talán nem annyira a keresztény Európa humanitárius szellemben elképzelt újjáépítésének víziója a legjelentősebb teljesítménye, hanem inkább azon kemény kritikája amellyel a manicheizmus minden formáját illeti, amit ő az európai kereszténység „árnyékának“ nevez. Az európai vallásháborúkról készített elemzése – különösen a napjainkban az iszlámról folyó viták tükrében – rendkívül aktuális: Heer bemutatja, hogy minden, amit ma az iszlamizmus ellen hoznak fel kritikaként, történelmileg a kereszténységet is jellemezte. Igazi világpolgárként állást foglal az Iszlámmal való párbeszéd fontossága mellett.
• Heer számára a béke olyan életet jelent, amelyben a konfliktusnak is helye van. Ellenzi az olyan tekintélyelvű és végletekig erőszakos, zárt béke modelleket, mint a Pax Romana, a római egyház békéje, a Pax Americana vagy a Pax Sowjetica. Helyettük a nyitott béke elvét képviseli, amely elfogadja az olyan konfliktusokat, »amelyekkel egy összetett múlt-jelen-jövő rendszerben szembesülünk. Nincs olyan konfliktus az egyén, a nemzet, vagy civilizációnk szintjén, amelyeket ne erősítenének meg bizonyos elemek, vagy atom-robbanószerkezetek a múltunkból.« Naplemente és pirkadat. Kritikus gondolatok (Abendrot und Morgenröte. Zeitkritische Betrachtungen).
• Talán a békéért végzett legnagyobb szolgálata az »ellenségek beszélgetése« módszer iránti elkötelezettsége, ami az ő értelmezése szerint mindekinél belül kezdődik, a saját ego elszakadt és elnyomott elemeivel, majd folytatódik egészen a szenvedélyes, ám erőszakmentes párbeszéd kialakulásáig a politikai ellenfelekkel és az ellenségként kikiáltottakkal.
9 Friedrich Heer Katolikus, világpolgár, jövőkutató
Herbert C. Kelman A modernkori békekutatás alapítóatyja, stratégiai optimista
(* 18. 3. 1927)
»A holokauszt egyik legfőbb tanulsága - amit magam számára levontam - az, hogy rendkívül fontos, hogy odafigyeljünk minden olyan bánásmódra, amely a másikat elsősorban a számára kijelölt kategóriába történt besorolás alapján leminősíti és kizárja a saját erkölcsi közösségéből.«
(Emberi méltóság és megalázás: A holokauszt hatása munkásságom központi témáira) (Dignity and Dehumanization: The Impact of the Holocaust on Central Themes of My Work)
10
ÉLETE:
Herbert C. Kelman Bécsben született. Családjával együtt, a náci zsidóüldözés elől már kisgyermekként az Egyesült Államokba kellett menekülnie. Ott - a Harward Egyetemen - a szociálpszichológia és etika egyik legelismertebb professzorává vált (a “Richard Clarke Cabot Professor of Social Ethics” titulust is elnyerve). Már korán aktív szerepet vállalt az amerikai háború ellenes és polgárjogi mozgalomban. 1946-ban, egy, a Bikini-szigeteken folyó amerikai atomfegyver kísérletek ellen szervezett tiltakozó akcióban - amely az Egyesült Államok egyik legkorábbi atomfegyver-ellenes mozgalma volt – letartóztatták. A konfliktusmegoldással kapcsolatos első tapasztalatait Baltimore-ban, a faji megkülönbözetetés ellen harcban szerezte. A Faji Egyenlőség Kongesszusa (Congress of Racial Equity - CORE) elnevezésű csoport tagjaként bekapcsolódott a Gandhi nevéhez kötődő erőszakmentes ellenállási mozgalomba. A koreai háború idején megtagadta a katonai szolgálatot és csak hosszas huzavona után ismerték el hivatalosan a lelkiismereti okra való hivatkozását. Herbert Kelman érdeklődését politikai elkötelezettsége fordította a békekutatás felé. Szociálpszichológiai tunulmányokat folytatott annak érdekében, hogy szakmailag felkészültebb legyen a béke és igazságosság érdekében folytatott munkája során.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Kelman ma a modernkori békekutatás úttörőjének és egyik alapítójának számít. 1952-ben – fiatal tudósként – létrehozta A háború megerőzéséről szóló kutatási eredmények megosztása (Research Exchange on the Prevention of War) című kiadványt. Ebből nőtt ki később a világszerte az egyik első békekutatási fórumként számon tartott Konfliktusmegoldás című folyóirat (Journal of Conflict Resolution).
• Első fő kutatási témái a konformizmus és az alázatosság, ezekkel foglalkozik Az engedelmesség bűne (Crimes of Obedience) című, Lee Hamiltonnal közösen írt könyvében. A műben a vietnami háború során, My Lai faluban történt mészárlás elkövetőinek elítélésével kapcsolatban az Egyesült Államok közvéleményében tapasztalt felzúdulás hátterét vizsgálja.
• Kelman önmagát soha nem távolságtartó tudósnak, sokkal inkább a folyamatokban aktívan résztvevő, tudományos előképzettséggel rendelkező konfliktuskezelőnek és békeközvetítőnek, egyfajta gyakorlati tudósnak (scholar practitioner) tartotta.
• Különleges alkotása a nem hivatalos diplomácia egy olyan formájának feltalálása és kifejlesztése, amit ő szaknyelven interaktív problémamegoldásnak (interactive problem solving) nevezett. Ennek részeként, az informális „előzetes tárgyalások“ (2-es szintű, „track 2“ tárgyalások) során megoldási lehetőségeket dolgoznak ki olyan másodvonalbeli kulcsszereplők bevonásával, akik többé-kevésbé közvetlen kapcsolatban állnak a döntéshozókkal.
• Az 1970-es évek óta Kelman érdeklődését elsősorban - bár nem kizárólag – a közel-keleti konfliktus köti le. Fontos szerepet játszott és játszik ma is az izraeli és arab / palesztin felek közötti közvetítésben. 1989-ben közreműködött abban, hogy nem hivatalos kapcsolat létesüljön a PFSZ előkészítve ezzel az oszlói megállapodást. Napjainkban nem hivatalos diplomataként és közvetítőként még mindig aktív.
Herbert C. KelmanA modernkori békekutatás alapítóatyja, stratégiai optimista
11
Hildegard Goss-Mayr Egy élet az erőszakmentesség jegyében
(* 22.01.1930)
»Nem szabad alábecsülnünk az erőszakmentesség felforgató, forradalmi, ugyanakkor felszabadító és gyógyító erejét. Nem bizonyosodott már be, hogy az igazság a szegények hatalma? Nem az a helyzet, hogy intenzíven keressük a békés megoldásokat, miközben éppen ott kellene keresnünk őket, ahol a halálos erőszak fokozódik?«
(Ahogy az ellenségek barátokká válnak) (Wie Feinde Freunde werden)
12
ÉLETE:
A Nemzetközi Megbékélési Szövetség osztrák szervezetének egyik alapítója, Kaspar Mayr lányaként már nagyon korán élete részévé vált az erőszakmentesség képviselete. E mozgalomban ismerkedett meg későbbi férjével, a francia békeaktivista Jean Goss-szal. A házaspár együtt számos olyan, rendkívül fontos tevékenységet folytatott, amely ott és akkor valóban »megváltoztatta a világot«.Az 1950-es években, a hidegháború során, Hildegard Goss-Mayr egy kelet-nyugati párbeszéd kialakításán munkálkodott. A Második Vatikáni Zsinat idején férjével azon dolgoztak, hogy a világbéke felkerüljön a zsinat napirendjére, és bekerüljön Gaudium et spes kezdetű pápai enciklikába. A 60-as évek elejétől a házaspár Latin-Amerika különböző országaiban kapcsolatba került a felszabadítási teológiával és olyan személyiségekkel, mint Camillo Torres, Hélder Câmara, Paulo Evaristo Arns, António B. Fragoso vagy Oscar Romero. A szegénység, elnyomás és a diktatórikus rezsimek elleni erőszakmentes mozgalmak kiépítése bátor és veszélyes vállalkozás volt. Hildegard Goss-Mayr és férje a Béke és Igazságszolgáltatás (Servicio Paz y Justicia - SERPAJ) társalapítói közé tartoztak, amely egy több nemzetet átfogó emberi jogi mozgalomként jött létre. Első koordinátora a későbbi Nobel-békedíjas Adolfo Pérez Esquivel volt.A többszörösen kitüntetett Hildegard Goss-Mayr munkássága különösen nagy hatással volt a Fülöp- szigeteki Emberek-Hatalom-Forradalom (People-Power-Revolution) erőszakmentes mozgalomra, amely 1986-ban megdöntötte Marcos elnök diktatúráját. A madagaszkári erőszakmentes ökumenikus mozga-lom is - amely 1991-ben Ratsiraka diktátor leváltásához vezetett - az osztrák békeaktivista elméleti és gyakorlati munkásságából merített inspirációt.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Hildegard Goss-Mayr egész életét mindenkinél jobban a béke, az igazságosság és a megbékélés szolgálatának szentelte. Fiatal korától kezdve részt vesz a gyakorlati békemunkában, amelyben figyelemre méltó eredményeket ért el. Tapasztalatait azonnal rögzíti és publikálja is. E tevékenysége teszi őt az aktív erőszakmentesség nemzetközileg is egyik legjelentősebb szereplőjévé. Martin Arnold teológus Goss-Mayr munkásságát a jótéti tevékenység (Gütekraft) kiváló példájának jellemezte és írta le. • Hildegard Goss-Mayr számtalan szemináriumot és tanfolyamot vezetett, különösen az aktív erőszakmentességgel kapcsolatos oktatási programokban és képzésekben közvetlenül az érintettek számára, elsősorban a politikai értelemben vett délen. • Béke iránti elkötelezettsége leginkább az alábbi három módon jellemezhető: - a keresztény hithez való erős lelki kötődés békefelfogása és a békéért folytatott tevékenysége során, amelyből erőt és inspirációt nyer; - éles, elemző és tényekre alapozott kritikája a politikai erőszak rendszere és egy igazságtalan világgazdasági rend ellen, amely ugyanakkor magában foglalja az egyén részvételének és az egyházi hiararchia kritikáját is minden olyan esetben, ahol ezek az igazságtalanság oldalára állnak; - és végül az erőszakmentesség, mint alapvető megközelítés, valamint a társadalmi változások megvalósulása során is alkalmazandó gyakorlati módszer.
13 Hildegard Goss-Mayr Egy élet az erőszakmentesség jegyében
Gerald Mader Az ember, aki megvalósítja az utópiákat
(* 01.04.1926)
»A béke nem csak cél, hanem maga az út és a folyamat; nem végállomás, nem határ, hanem végtelen, nyitott út. A folyamat jellegéből adódik, hogy az mindig csak a béke közelében haladhat, mivel az emberi társadalomban soha sem valósítható meg az abszolút béke. Minden közbeeső állomás új kiindulási helyzetet teremt.«
(Utópiától a megvalósításig. Béketevékenység Városszalónakon. Visszatekintés és emlékezés.) (Von der Utopie zur Wirklichkeit. Friedensarbeit in Stadtschlaining. Rückschau und Reflexion)
14
ÉLETE:
Gerald Mader jogászi munkáját először a Burgenlandi Munkavállalói Kamaránál kezdte jogtanácsosként, majd ügyvédként tevékenykedett. 1971 és 1984 között az ÖSzP színeiben a Burgenlandi Tartományi Kormány kulturális és szociális területért felelős minisztere volt. Munkája során burgenlandi kulturális központokat hozott létre és aktív szerepet vállalt az Osztrák Emberi Jogi Ligában.1982-ben megvalósította „utópikus elképzelését“ és a Tudományos Minisztérium akkori vezetőjével, Hertha Firnberg miniszter asszonnyal együtt megalapította az Osztrák Békekutatási Intézet (Österreichisches Institut für Friedensforschung - ÖIF) elnevezésű egyesületet. 1984-ben - a Theodor Kery tartományfőnökkel kialakult nézeteltérése következményeként – lemondott politikai tisztségeiről, és attól kezdve - „élete harmadik szakaszában“ - energiáját kizárólag a békéért folytatott tevékenységnek szentelte. 1985-től 2011-ig az ÖIF ügyvezető elnökeként dolgozott. Az intézmény 1992-ben az Osztrák Béke és Konfliktustanulmányi Központ (Österreichisches Studienzentrum für Frieden und Konfliktlösung – ASPR) nevet vette fel. Egy maroknyi munkatárssal és szűkös anyagi eszközök birtokában, ám hatalmas lelkesedéssel és tervekkel, valamint kiváló kapcsolatokkal sikerült neki itt, a kis burgenlandi településen, Városszalónakon (Stadtschlaining), egy nemzetközileg elismert találkozó-, képző- és kutatóközpontot felépítenie a békekutatás jegyében. Legelőször azonban a félig romos vár felújítására és a hozzá tartozó infrastruktúra kiépítésére volt szükség, alkalmassá téve a helyszínt arra, hogy nemzetközi konferenciaközpontként működhessen. 1988-ban – mintegy 40 civilszervezet összefogásával – megalapította az Európai Béketanulmányi Egyetemi Központot (European University Center for Pea-ce Studies - EPU), amely nemsokára angol nyelvű kurzusokat indított. Az EPU 2010 és 2014 között magánegyetemként működött. Az ASPR és az EPU tevékenységéért 1995-ben megkapta az UNESCO „Békére nevelésért“ díját.Mindezek révén Gerald Mader nem csak a békéért folytatott erőfeszítésekhez járult hozzá kiváló szolgálatával, hanem Burgenland tartomány regionális fejlesztését is felbecsülhetetlen módon elősegítette.
A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT TEVÉKENYSÉGE:
• Gerald Mader nem pusztán egy békekutató intézetet alapított, ő hozta létre „az“ osztrák békekutató intézetet. Sokak számára először tette ezáltal világossá, mennyire szükséges a békéért folytatott tudományos, tanulmányokat megjelentető és pedagógiai tevékenység. Saját példáján keresztül megmutatta, hogy mindezek megvalósítása lehetséges is.
• Az ASPR egyike azon kevés osztrák intézménynek, amely példát mutat arra, milyen lehet, illetve milyen lehetne az aktív semlegességi politika. Ezáltal Gerald Mader munkássága alapvető hozzájárulásnak tekinthető egy aktív, békeszempontú külpolitika kialakításához.
• Az Európai Békeegyetem (European Peace University) megalapítása révén, még akkor is, ha működése nem bizonyult tartósnak, Gerald Mader felrázta az osztrák felsőoktatás köreit és inspirálóan, bátorítóan hatott minden olyan törekvésre, amely a békekutatást az egyetemek programjának részévé kívánta tenni.
• A szalónaki Békeközpont („Békevár“) létrejötte kiemelkedő jelentőségű Európában, de világviszonylatban is. Német és angol nyelvű programjaival a békéért folytatott nemzetközi tevékenység egyik központjává vált, szereplési lehetőséget nyújt békekutatók és civil békeaktivisták számára, találkozóhelyként és vonatkoztatási pontként szolgál.
15 Gerald Mader Az ember, aki megvalósítja az utópiákat
