1. Tengerparti táj a Karkar vulkánszigettel

Pápua Új-Guinea a Csendes-óceán délnyugati részén található, sokszínű és szépséges ország, emellett természeti erőforrásokban is gazdag. Egész évben nedves, trópusi éghajlat uralkodik itt. Tektonikusan aktív területen fekszik, az országot emellett gyakori természeti katasztrófák is sújtják, mint például tengeri rengések és földrengések.

2. Pápua Új-Guinea térképe

Pápua Új-Guinea Ausztrália után a legnagyobb ország a Csendes-óceán déli részén. Az állam területén több mint 6 millió ember él, melynek több mint fele 18 év alatti. A változatos és emlékezetes kolónia-lét után Pápua és Új-Guinea területek 1975-ben független államként egyesültek.

3. A parlament épülete

Pápua Új-Guinea parlamentáris demokrácia és a Commonwealth része. Az alkotmány hivatkozik a kulturális hagyományokra és a keresztény alapokra. Ma az összekötő nyelv egész Pápua Új-Guineában a „tok pisin”, és – az angol és egy helyi nyelv mellett – a parlamentben is ezt beszélik. A 109 parlamenti képviselő között jelenleg csak egy nő van.

4. Falu a felföldön

A felföldön évezredek óta önellátó gazdálkodás működik. Az asszonyok a kertjeikben az alapvető élelmiszereket termesztik családjaik számára. Emellett kis tételben a piac számára készítenek mezőgazdasági termékeket. A föld 97 %-a a népesség kezében van és mint közösségi tulajdon eladhatatlan.

5. Egy felföldi ház belső tere

A nagycsalád valamint az idősek tisztelete fontos szerepet tölt be a pápua új-guineaiak életében. A felföldön nem ritka, hogy több generáció él egy fedél alatt. A kompakt házakat a nyitott tűzhely köré építik. Nemcsak a táplálkozás, hanem a család faluban élvezett tekintélye szempontjából is nagy jelentősége van a disznóknak.

6. Nő hagyományos ünnepi viseletben

A régi hagyományok az állami függetlenséggel újra életre keltek. Így pl. az ünnepi viselet felöltése a „Singsing“ (hagyományos táncok és énekek ünnepe) alkalmából. Ugyanakkor némely szokások és szertartások eredeti jelentőségét ma már nem mindig értelmezik megfelelően, ilyen például a „Menyasszony ára“, amely a család eladósodásához vezethet, amennyiben túl nagy követelésekkel kell szembenézniük.

7. Nők bilummal a piacon

Bilumban – saját készítésű háló-táskában – szállítják az árut a piacra. A piacon általános élelmiszereket, textíliákat és használati tárgyakat kínálnak. A kókusz- és bételdiót, amelyek csak a parton teremnek, a felföldre szállítják és ott értékesítik. Főleg a bételdió vált fontos kereskedelmi faktorrá.

8. Testvérek

A bilumnak Pápua Új-Guineában óriási gyakorlati és szimbolikus jelentősége van. Nemcsak bevásárlótáska, hanem csecsemők függőágya is egyben. A lányokat igen korán arra nevelik, hogy édesanyjuk segítségére legyenek a házi- és a kertimunkában. Gyakori, hogy nem járnak iskolába. Vidéken a nők mintegy hatvan százaléka analfabéta.

9. Mumu – földből készített kemencében szenesített ünnepi étel

Családi ünnepeken, s mindenek előtt az engesztelési ünnepen, az ún. mumu-val, egy különleges étkezéssel ünnepelnek, melyen a falu valamennyi lakója részt vesz. Pápua Új-Guineában a közösségnek fontos szerepe van. Ez fejeződik ki az ún. „Wantok”-rendszerben: a nagycsalád egy nagy szociális hálót képez, a családi közösséghez való tartozás kötelezettségekkel jár, melyek teherré válhatnak, és nepotizmusba, korrupcióba torkolhatnak.

10. Engesztelési körmenet

A misszió első évtizedeiben az evangélium inkulturációjának gondolata teljesen ismeretlen volt. A misszionáriusok a nyugati kultúrájukat és életmódjukat vitték magukkal Pápua Új-Guineába. Az ottani lakosok saját kulturális tradícióit háttérbe szorították. Ma azonban a hagyományos rituálék és szimbólumok is helyet kapnak a keresztyén liturgiában.

11. A simbangi Emlékezés-temploma

Simbangban és más helyeken is megpróbálják az őshonos kultúra elemeit bevonni a templomok építészetébe. A Simbangban található Emlékezés-templomának művészi kidolgozása a keresztyén misszió történetét dokumentálja.

12. A Világimanap Bizottsága

A bizottságot a hét egyház női képviselői alkotják, akik a Pápua Új-Guineai Egyházak Zsinatán együtt dolgoznak. A Világimanapon más keresztyén közösségek is részt vesznek. Az 1990-es népszámlálás alkalmával a lakosság több mint 90%-a keresztyén egyházhoz tartozónak vallotta magát.

13. Lorraine nővér

Lorraine Garasu katolikus szerzetesnővér jelentős közvetítő szerepet játszott a Bougainville konfliktus rendezésében, ami 1988-1998 között mintegy 20 000 ember életét követelte. A konfliktus kirobbantója az a bányászati program volt, ami azzal fenyegetett, hogy következtében súlyos ökológiai egyensúlyzavar lép fel, és a környék lakosságának hagyományos életformáját is alapvetően meg fogja változtatni. 1998-ban ideiglenes békekötésre került sor. 2001-ben Bougainville a pápua új-guineai szigetvilágon belül autonóm területi státuszt kapott.

14. A ramui nikkelprojekt

A bányászat és a nyersanyagexport segítette Pápua Új-Guineát a pozitív kereskedelmi mérleg kialakításához. Ám a föld kincseinek kiaknázása szociális és ökológiai problémákat is hozott magával – így a madangi Ramu nikkelprojekt esetében is. Itt 3 000 kínai dolgozót foglalkoztatnak, miközben sok-sok ember nem talál magának munkát Pápua Új-Guineában.

15. Az esőerdők irtása

A pápua új-guineai esőerdők veszélyben vannak, mivel külföldi vállalkozók hatalmas területeket irtanak ki. A kitermelt fát aztán külföldön hasznosítják, részben rétegelt falemezt, olcsó bútort és papírt állítanak elő belőle. A nagymértékű erdőirtás talajpusztulást és klímaváltozást idéz elő.

16. Kávékóstoló

Évtizedes bizonytalanság után Pápua Új-Guineában újra megszilárdult a gazdaság. A természeti kincsekben való bővölködés segített az ország pozitív kereskedelmi mérlegének kialakulásában. A munkaképes korosztályok 80%-a a mezőgazdasági, és kertgazdálkodási szektorban dolgozik. Kávét manapság a kisebb kertekben termelnek, s az országon belül dolgozzák fel. A városokban viszont igen magas a munkanélküliség. Az infrastruktúra nagyfokú hiánya jelentősen akadályozza az ország fejlődését.

17. Szegénység a városokban

Sokan, főleg fiatalok, városokba költöznek, de csak egy tizedüknek sikerül munkát találni. Egyesek közülük csoportokba szerveződnek és rablásokból élnek. Egyre gyakoribb az alkohollal és drogokkal való visszaélés. Egyre nagyobb a különbség a városi kis elit közösség valamint a falun vagy peremvárosban élő nagytöbbség között.

18. Felnőttoktatás

Az oktatási reform előírja, hogy manapság minden gyereknek biztosítani kell az írás-olvasás elsajátításának lehetőségét. Mégis nagyon egyenlőtlen ennek a lehetősége férfiak és nők , városon és falun élők közt. Mivel a családok nem tudják kifizetni az iskoláztatás költségeit, a gyerekek 30%-a nem jár iskolába, a fiatalok egyharmada idő előtt feladja képzését.

19. Gyerekek

Pápua Új-Guinea lakosságának fele fiatalabb 18 évnél. A saját vagy örökbefogadott gyerek a szülök nyugdíjbiztosítása. A nagycsaládok szociális hálót alkotnak. A mi ismereteink szerinti állami biztosítás nem létezik Pápua Új-Guineában.

20. Orvosnő a kórházban

A városokban biztosított az egészségügyi ellátás, vidéken azonban gyakran napokat kell utazniuk az embereknek, hogy orvosi segítséget kaphassanak. Ezért fontos, hogy külső egészségügyi rendelőket hozzanak létre, és személyzetet képezzenek ki, mindenekelőtt a magas anya-, és gyermekhalandóság csökkentésére, valamint az olyan gyakori betegséget, mint a malária, AIDS és tüdőgyulladás gyógyítására, kezelésére.

21. Erőszak a családban Nők és férfiak együtt keresik a megoldást

Vannak olyan problémák Pápua Új-Guineában amelyek tabu témának számítanak. Ilyenek a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, valamint az AIDS-kérdése. A melanéziai kultúrában szinte megengedhetetlen, hogy szó essék szexualitásról, és ezért például az AIDS megelőzésének felvetése is majdhogynem tilos. Az egyházak igyekeznek támogatni az asszonyokat és férfiakat abban, hogy közösen találjanak kiutat az erőszak csapdájából. Megalakult egy felekezeteket átfogó szövetség amelyik harcol a HIV fertőzés és az AIDS fenyegetése, valamint a betegek diszkriminációja ellen.

22. A Wantok című hetilap irodájában

A politikában tevékenykedő asszonyok száma csekély, alulreprezentált. Pedig az üzleti életben – a nem kormányzati szervezetekben –, és az egyházak életében is felelősségteljes vezető szerepet betöltő asszonyokat találunk. Ilyen például Elisabeth Konga, aki egy kiadó vállalatot menedzsel. Ez a kiadó jelenteti meg a Wantok című hetilapot. A nyomtatott médián kívül fontos szerephez jut a rádió (különösen vidéken) az információk közvetítésében és a kommunikációban.

23. Színpadi műhelymunka

A színpadi megjelenítés, a tánc és a hagyományos hangszereken előadott muzsika hozzátartoznak Pápua Új-Guinea kultúrájához. Ennek ad helyet a „RaunRaun” színház Gorokában. De az új, kísérleti művészeteknek is otthona ez a ház. A modern és a hagyományos irányzat szembesítéséből egy új, egyedülálló kultúra keletkezik.

24. Kép-meditáció

Az elmélkedést inspiráló kép Pápua Új-Guineából a Világimanap mottóját – „Sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek” – fordítja le sajátos művészi nyelvre: az ismerős keresztyén jelképet, a kereszt szimbólumát kapcsolja össze az új-guineai kultúra gazdag képi elemeivel.