ALAKTAN

1.A morfémaszint; a morfológia helye és jellemzői

A morfológia a nyelvtudománynak az az ága, amely a szó szerkezeti felépítésével foglalkozik. Magában foglalja a szóelemek (morfémák) általános kérdéseit, a szóelemek kapcsolódását, kombinációit; a jelezési, ragozási rendszereket (paradigmasorokat); a szóalkotási módokat.

A morfológia egyik sajátos ága a morfofonológia – a morfológia és a fonológia határtudománya. A szóelemek változatainak, a tőváltozatoknak, kötőhangzó-előhangzó problémának a vizsgálatával foglalkozik.

Az alaktan szoros kapcsolatban van a hangtannal. A hangtan segédtudománya az alaktannak (pl. rövid-hosszú magánhangzó-párok realizálódása a tőbelsei időtartamot váltakoztató töveknél).

Kapcsolatban áll még az alaktan a jelentéstannal is (a szó jelentés-struktúrája pl. megváltoztathatja a toldalékolhatóságot is. pl.: Hevesen lakom. – Hevesben lakom., Erdőn dolgozik. – Erdőben dolgozik).

A mondattan is segédtudománya az alaktannak. Ez a legszorosabb, majdnem elválaszthatatlan tudományközi kapcsolata. Maga a morfémaszerkezet mutatja, kijelöli a mondatbeli szerepet (pl.: könyvet – tárgy). Az ún. grammatikai homonímák a mondatban válnak egyértelművé (pl.: Katinak a sapkája. /birtokos jelző, lativusi használat/; Katinak adom. /részes határozó, genitivusi használat/).

Az alaktani kutatások az óind, görög népeknél kezdődtek, de a 19. században lendültek fel igazán:

- Bopp- Humboldt- Schlegel- Saussure- Bloomfield Kötött és szabad morfémák.

A morfémaszint a fonémaszint és a lexémaszint között elhelyezkedő szint. Központi eleme a morféma (szóelem). A morfémaszint fonémaszinttől való különbsége az, hogy a morfémák már önálló jelentéssel bíró nyelvi elemek, szemben a morfémákkal, amelyeknek csak jelentés megkülönböztető szerepe van.

A fonéma- és morfémaszint közti átmenetet biztosítják az ún. kötőhangzók és azok a fonémák, amelyek morfémaként is funkcionálhatnak (pl. ha a k a többes szám jele, az ó a folyamatos melléknévi igenév képzője, stb).

2.A morféma fogalma, csoportosítása

~ 1 ~

A nyelvek alaktani szempontú csoportosítása.

ALAKTAN

Definíciók

A morféma további, jelentéssel bíró egységekre már nem bontható. A legkisebb, jelentéssel bíró nyelvi egység; a legkisebb nyelvi jel (minimális egység). A morfémák valamely szóalaktól elvonatkoztatva, önállóan is élnek a nyelvben, és más morfémákkal is kapcsolatba léphetnek.

A morféma konvencionális hangalak és konvencionális jelentés konvencionális együttese ( nem minden hangsorból lesz valamely nyelvben morféma, csak azokból a hangkapcsolatokból, amelyeket a nyelvet beszélő közösség elfogad annak).

Deme László: A morféma nyelvi jel, az a minimális nyelvi egység, amelyben a társadalmilag kötött hangalak és társadalmilag kialakított jelentés úgy társul, hogy bármelyikük képes felidézni a másikat és ezen keresztül utalni a valóságnak arra az elemére, amelyre a morféma (mint nyelvi jel) vonatkozik.

Morfémák osztályozása

1.) Funkció szerint - Tőmorfémák (fő szóelemek)

Önálló fogalmi jelentésűek, valamely szóalak jelentésének magvát hordozzák. Ritkábban lehetnek modális/pragmatikai jelentésűek (pl.: indulatszavak).

- Toldalékmorfémák (mellék szóelemek, formánsok v. affixumok)Általában viszonyító jelentésük van (nagyon ritkán lexikai jelentésük is lehet /pl.: mint/). Csoportosításuk aszerint történik, hogy hogyan/hol helyezkednek el a tőmorfémákhoz képest:· Prefixum: A tőmorféma előtt álló toldalékmorféma. Ez az oroszban pl. nagyon

jellemző. A magyarban prefixumszerű az igekötő ha az ige előtt áll; és a leg a felsőfoknál, ha a bb-t elhagyjuk.

· Szuffixum: A tőmorféma után álló toldalékmorféma. A magyarra ez a legjellemzőbb. A képzők, jelek, ragok általában szuffixumok.

· Confixum: Körülöleli a toldalékmorféma a tőmorfémát. Jellemző a németre és a malájra. A magyarban a szabályos felsőfok viselkedik így.

· Infixum: A tőmorfémába ékelődő toldalékmorféma. Az arab nyelvekre jellemző. A magyarban egyes vélemények szerint az –i birtoktöbbesítő jel viselkedik bizonyos esetekben infixumként. De ez a felfogás nem vihető végig a birtokos személyragozási rendszeren.

[Affixumszerű eljárás a reduplikáció. /pl.: iro iroiro (japán, többes szám); tafuta tafutatafuta (maláj, fokozás); meg-megáll/]

2.) A paradigmarendszerben elfoglalt hely szerint - Elsődleges morfémák (materiális v. testes morfémák)- Másodlagos morfémák (nem materiális v. testetlen morfémák)

~ 2 ~

ALAKTAN

Zérómorfémák„Ez az, ami van, de nincs.” /P. Lakatos Ilona / Olyan morféma, melynek nincs hangalakja/hangteste, de van funkciója/jelentése. Kikövetkeztetett érték.[Pl.: Ő olvas + + + ]

Abszolút zérómorfémák igealakokon:- jelen idő jele- kijelentő mód jele- E/3 sz. alanyi ragozású igei személyrag- E/2 sz. tárgyas ragozású, felszólító módú igealakon a felszólító mód jele

[Pl.: ír|d, vár|d a d igei személyrag. NEM felszólító mód jele - az itt morféma.ír|j|ad, vár|j|ad itt nincs zéró fokon egyik sem.A csupán v-s és az sz-es v-s töveknél kettőződik és hosszú az igei személyrag:sző|dd a dd igei személyrag].

- E/2 sz. alanyi ragozású, felszólító módú, rövidebb igealakon az igei személyrag[Pl.: ír|j, vár|j a j a felszólító mód jele. NEM igei személyrag – az itt morféma.

ír|j|ál, vár|j|ál itt nincs zéró fokon egyik sem].

Abszolút zérómorfémák névszóalakokon:- egyes szám- alanyeset- alapfok (mellékneveknél)A névszóknál relatív zérómorfémák is előfordulnak, ami azt jelenti, hogy elsődleges, illetve másodlagos morfémával is kifejezhetünk bizonyos dolgokat.Relatív zérómorfémák: A tárgy ragja:- 1. és 2. személynek megfelelő személyes névmás tárgyesetében (pl.: engem – engemet)- 1. és 2. személyű visszaható névmás tárgyesetében (pl.: magam, magamat)- 1. és 2. személyű birtokos személyragos/jeles alakoknál tárgyesetben (pl.: kalapom, kalapomat) A birtokos jelző ragja (pl.: Pista könyve. – Pistának a könyve).

3.) Alak és jelentés szerinti csoportosítás

Deme László felosztása:

~ 3 ~

jelen idő jele (mert nem múlt, és nem

kijelentő mód jele (mert nem felszólító)

E/3 sz., alanyi ragozású igei személyrag (mert ő

ALAKTAN

- Szabad morfémák: Önálló alak, önálló jelentés. Önmagában is előfordulhat a beszédben. Szótári alakok.

- Félszabad morfémák: Önálló alak, járulékos jelentés. Viszonyszók, igekötők, névutók, segédigenevek.

- Kötött morfémák: Mindig csak egy másik morfémával fordulhatnak elő.· Járulékos alak, járulékos jelentés. Toldalékmorfémák.· Önállótlan alak, önálló jelentés. Többalakú tövek kötött változatai.· Passzív v. fiktív tövek: Nyelvtörténeti kategória (pl.: Csilla, csillog, csillám - *csil-)

A felosztás problémája, hogy nem számol a zérómorfémával. A szabad morféma a flektáló nyelvekre jellemző. A magyarban, mint agglutináló nyelvben ahhoz, hogy valamely morféma mondatba kerüljön, fel kell vennie valamilyen toldalékot, ha máshogy nem, zéró fokon. A szabad morféma kérdését ezért a MGr. árnyaltabban tárgyalja, mint Deme. Beszél olyanról, hogy:- Szükségszerűen szabad morfémák: Olyan lexémák, amelyek egyáltalán nem

toldalékolhatók, nem is vesznek részt a szóképzésben (pl.: viszonyszók, partikulák).- Potenciálisan szabad morfémák: Általában nem kell, hogy felvegyenek ahhoz, hogy

mondatba kerüljenek, de bizonyos esetekben toldalékolhatók (pl.: határozószók).- Relatíve szabad morfémák: Ahhoz, hogy mondatba kerüljenek, betölthessenek mondatrész

szerepet, valamilyen toldalékmorfémát kell felvenniük (elsődleges v. zéró fokon). A igék és névszók tartoznak ide.

3.A morfémák alaki kérdései; a morfémaalternáció

A morfémaalternáció a morféma alakváltozataival (alternáns, allomorf, morf) foglalkozik. A magyar nyelvben a morfémák változatokban élnek. Az alternáció alapfeltétele az alapvető alaki hasonlóság és részleges alaki különbség. Az alternáció tagjait az köti egymáshoz, hogy az egymással váltakozó formáknak alapvetően azonos a jelentésük és a funkciójuk.

A nemzetközi nyelvtudományban megkülönböztetnek funkciós és funkciótlan alternációt. A funkciós alternáció inkább a flektáló nyelvekre jellemző. Ez azt jelenti, hogy az alakváltozatoknak lehet jelentésbeli és funkcióbeli különbsége is. Esetleg a feltételes mód jele lehet ilyen a magyarban (alanyi ragozás: -na/-ne, tárgyas ragozás: -ná/-né).

A magyarra a funkciótlan alternáció jellemző. Az alakváltozatokhoz nem társul jelentésbeli vagy grammatikai különbség (esetleg stilisztikai v. nyelvrétegbeli). A funkciótlan alternációnak két típusa van:- Szabad alternáció: Az alakváltozatok bármilyen helyzetben felcserélhetők egymással (pl.:

zsemle – zsömle, -zik - -dzik képzők).- Kötött alternáció: A magyarra ez a jellemző. Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetben

csak az egyik, bizonyos helyzetben csak a másik változatot használhatjuk.

~ 4 ~

ALAKTAN

A MGr. beszél még morfofonológiai meghatározottságú alternációról, melynek az az értelme, hogy az alakváltozatok egymásból levezethetők, látható bennük a részleges alaki különbség (pl.: -ban/-ben, -ság/-ség).A MGr. megkülönböztet még morfológiai meghatározottságú alternációt is. Itt az alakváltozatok kevésbé vezethetők le egymásból. Pl.:- Többalakú igetövek: van van-, vagy-, val-, vol-; megy megy-, men-, me-, mé-.- A felszólító mód jele: [J]

Ennek az invariáns j-nek konkrét alternánsai vannak:· -j (pl.: vár|j, ad|j, él|j; -s, -sz, -z, -dz végű igéknél is: mos|s, főz|z|él; csupán v-s

igetöveknél: nő|j, lő|j|él)· -jj (csak a jön igénél: jö|jj, jö|jj|él)· -gy (csak az sz-es v-s igetöveknél: te|gy|él)· -ggy (csak a hisz igénél: hi|ggy, hi|ggy|ed)· -s (csak a t végű igéknél: bánt|s)· (pl.: vár|d + )

4.Az affixumok fajtái és kapcsolódási rendje; a morfémaszerkezetek

A toldalékmorfémáknak (mellék szóelemek, formánsok v. affixumok) általában viszonyító jelentésük van (nagyon ritkán lexikai jelentésük is lehet /pl.: mint/). Csoportosításuk a tőmorfémához viszonyított helyzet alapján: Prefixum: A tőmorféma előtt álló toldalékmorféma. Ez az oroszban pl. nagyon jellemző.

A magyarban prefixumszerű az igekötő ha az ige előtt áll; és a leg a felsőfoknál, ha a bb-t elhagyjuk.

Szuffixum: A tőmorféma után álló toldalékmorféma. A magyarra ez a legjellemzőbb. A képzők, jelek, ragok általában szuffixumok.

Confixum/circumfixum: Körülöleli a toldalékmorféma a tőmorfémát. Jellemző a németre és a malájra. A magyarban a szabályos felsőfok viselkedik így.

Infixum: A tőmorfémába ékelődő toldalékmorféma. Az arab nyelvekre jellemző. A magyarban egyes vélemények szerint az –i birtoktöbbesítő jel viselkedik bizonyos esetekben infixumként. De ez a felfogás nem vihető végig a birtokos személyragozási rendszeren.

[Affixumszerű eljárás a reduplikáció. /pl.: iro iroiro (japán, többes szám); tafuta tafutatafuta (maláj, fokozás); meg-megáll/]

A grammatikai viszonysíkok kialakításának a magyarban alapvetően kétféle megoldása van:- Analitikus (körülíró, szételemző) szerkesztésmód: Ha a viszonyítás eszköze egy lexéma. A

lexémák morféma funkciójú viszonyszók, melyek egy fogalomszóval alkotnak ún. morfológiai típusú szerkezetet. Tipikusan ilyen pl. a névutós szerkezet (pl.: asztal alatt), mely funkcionálisan egy szóalaknak felel meg.

~ 5 ~

ALAKTAN

- Szintetikus (összerakó, sűrítő) szerkesztésmód: A viszonyítást affixumokkal fejezzük ki. A viszonyítás legjellegzetesebb eszközei az affixumok, és nem a lexémák a nyelvek nagy részében.A szintetikus morfémaszerkezetnek a tő a magva. Az abszolút tő morfológiailag tagolhatatlan, tehát a szóalaknak az az eleme, amelyet már minden toldaléktól megfosztottunk. A relatív tő az a tő, amely még tagolható, amelyről még leválasztható toldalék.

A morfémaszerkezetekben (a szintetikus, azaz szóalakon belül megvalósuló szerkezetekben) a morfémák kapcsolódási sorrendje szorosan kötött. Az általános szabály a magyarban: (prefixum) + tő + szuffixum(ok). Ha több szuffixum fordul elő egy szóalakban, akkor a sorrend a következő: képző + jel + rag.Két vagy több tő előfordulhat egy morfémaszerkezetben – ezek az összetett szavak. Két vagy több képző is megjelenhet ugyanabban a morfémaszerkezetben. A jeleknél és ragoknál a zéró morfémára nem vagyunk tekintettel, és így két vagy több jel megjelenhet egy névszói morfémaszerkezetben, az ige esetében azonban csak egyetlen jel lehet testes, a ragmorfémák pedig nyilvánvalóan soha nem társulhatnak egymással.

5.A képzők, jelek és a ragok általános jellemzői

A magyar grammatikák már régóta hagyományosan háromféle toldalékmorfémát különböztetnek meg: képzőt, jelet és ragot. A toldalékmorféma-típusok elkülönítése azonban nem könnyű. A toldalékmorfémák merev elhatárolása lehetetlen. Vannak kétarcú toldalékmorfémáink is, ezért a legésszerűbb többféle kritériummal jellemezni a toldalékmorfémákat, amelyekből a legtisztább esetekre mindegyik igaz, a határesetekre pedig csak néhány. Eszerint:

1.) Képzők (derivációs morfémák) - Új szót hoz létre.- Nem kötelező elem, hiánya miatt nem veszünk fel morfémát.- Legbelsőbb helyzetű (a tő után következik).- Más kötött morféma állhat utána.- Általában megtűr maga mellett más képzőt is.- Jellemzően állhat utána jel és rag.- Megváltoztatja a szintaktikai környezetet, azaz a szó bővítési lehetőségeit.- Több szóosztály töveihez is járulhatnak.

2.) Jelek, ragok (inflexiós morfémák) - Grammatikai jelentést hordoznak.- A szófajkategória minden eleméhez hozzátehetők.- Nem változtatják meg a szó szófaját.- Nem változtatják meg a szó grammatikai környezetét, azaz a bővítési lehetőségeit.

~ 6 ~

ALAKTAN

- Egy szóosztály töveire korlátozódik a megjelenésük, tehát vagy csak igéhez, vagy csak névszóhoz járulhatnak.

A jel- Belső helyet foglal el (tő vagy képző után következik).- Megtűr maga mellett más jeleket (de szófajonként meghatározott módon).- Lehet kötelező, de tetszőleges elem is.

A rag- Szóalakzáró elem. Más toldalék nem követheti.- Csak egy lehet belőle.- Kötelező elem az igénél és a főnévnél is. Hiánya esetén morfémát veszünk fel.- Egyrészt morfológiailag jelölnek szintaktikai viszonyokat, másrészt az egyeztetésben van

szerepük.

6.Az ún. „kötőhangzó”-probléma

A szóelemek egymáshoz kapcsolódásánál a magyarban megjelenhetnek bizonyos magánhangzók. Ezek a kérdéses magánhangzók nem lehetnek felső nyelvállásúak és hosszúak. Hovatartozásukról háromféle felfogás alakult ki:

- Tővéghangzós felfogásDiakrón szemléletet tükröz, ezért leíró szempontból nem is használható, ellentmond a nyelvérzékünknek. Alapja, hogy a magyar szavak a 12. század végéig magánhangzóra végződtek. Ezeket nevezték tővéghangzóknak, melyek lekoptak, vagy egyéb módosuláson mentek át.Az alapszókincsbe tartozó szavainknál ezek a kérdéses magánhangzók valóban az eredeti tővéghangzók nyomait őrizhetik. Idegen eredetű, illetve később keletkezett szavainkban azonban nem tételezzük fel a tővéghangzót, és a kérdéses magánhangzó ezeknél is megjelenik. Ennek az elméletnek itt az ellentmondása.

- Kötőhangzós felfogásÁltalános iskolában ezt alkalmazzák. Ez a felfogás a kérdéses magánhangzót úgy kezeli, mintha önálló elem (morféma) lenne. De a morfémának önálló jelentése vagy funkciója van, ami erre a magánhangzóra nem igaz. Ejtéskönnyítő szerepe van, jól formálttá teszi a szóalakot, nem mindig szükségszerű ugyanakkor a jelenléte. Önállótlanságát mutatja, hogy hangszíne általában a szóalak függvénye (illeszkedési törvény).Bizonyos esetekben azonban mégis funkciót kaphat. Alkalmas lehet szófajmegkülönböztetésre (pl.: havasok – fn., havasak – mn.; vörösek – fn., vörösök – mn.). Szolgálhatja a főnév bizonyos alcsoportjainak megkülönböztetését (pl.: Fakanált – tulajdonnév, fakanalat – köznév).

~ 7 ~

ALAKTAN

Grammatikai funkciója, hogy E/2 személy tárgyas ragozásban a mód megkülönböztetését szolgálja. Időnként tehát funkcióval jelentkezik, ezért van, aki álmorfémának tekinti.

- Előhangzós felfogásA MGr. egyértelműen ezt használja. A kérdéses magánhangzót a toldalékokhoz kapcsolja. Ez a felfogás leíró szempontból is alkalmazható, ugyanakkor megfelel a nyelvtörténeti folyamatoknak is. Több esetben ez a kérdéses magánhangzó már a toldalék szerves részévé vált (pl.: -on/-en/-ön). A helyesírás is ezt támasztja alá (pl.: MÁV-ot). Az előhangzós koncepció esetében megnő a toldalékmorfémák alakváltozatainak (alternánsainak) száma.

7.Az igetövek típusai I.

(Egyalakú és hangzóhiányos igetövek)

Az igetövek lehetnek egyalakúak és többalakúak. A magyar igetöveknek kb. 85%-a egyalakú, egyváltozatú, és csak 15%-a tartozik valamilyen többalakú, többváltozatú tőtípusba.

Egyalakú igetövek

Az egyalakú igetövek sajátossága, hogy bármilyen hozzájuk kapcsolódó toldalék előtt változatlanok. Mind mássalhangzóra végződnek.[pl.: ír, mond, bánt, stb.]

Hangzóhiányos igetövek

Szótári tövük utolsó szótagbeli magánhangzója rövidebb tőalakjukból hiányzik, ezért alakváltozatuk mássalhangzó-torlódásra végződik. Kb. 300 ige tartozik ide, közöttük sok a képzett szó. Az ikes igéknél gyakori a hangzóhiányos (torlódásos) tőváltozat. Ez van –ik ragos szótári alakjukban is. Az iktelen igék alakváltozatai és származékai gyakrabban alakulnak ki a szótári tőből. [pl.: zörög, zörg-; ugrik, ugor-]

8.Az igetövek típusai II.

(A v-s; sz-d-s, és n-es igetövek)

V-s igetövek

~ 8 ~

ALAKTAN

- Csupán v-s tövek6 igénk tartozik ide: sző, nő, fő, lő, ró, rí igék tartoznak ide. Csak ezek az igéink végződnek magánhangzóra. Az idetartozó igéinknek két tőváltozata van. A szótári tő egytagú, hosszú magánhangzós végű (sző), a melléktő rövid magánhangzójú és v-re végződik (szöv-). Ezekben a tövekben a v hiátustöltő eredetű. Régen több ige tartozott ide: szí(v), hí(v), ví(v), fú(j), bú(j). De itt a hiátustöltő a szótő részévé lett, a szavak egyalakúvá váltak.Ezeknek az igéknek egy j-vel írjuk a felszólító módját (lőjed, nőjed, szőjed). E/2 személy, felszólító mód, tárgyas ragozásban a felszólító mód jele zéró fokon van, és a szó végén lévő –dd az igei személyrag (lődd, nődd, sződd).

- Sz-es v-s tövek7 igénk tartozik ide: lesz, tesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik. Ezeknek az igéknek négy tőváltozatuk van. A szótári alak, illetve az ikeseknél a szótári tő sz-re végződik, ezenkívül van v-s változatuk, és legtöbbjüknek még két, magánhangzóra végződő, mindkét említett mássalhangzót nélkülöző melléktövük. (vesz vesz-, vev-, ve-, vé-).Ezeknél az igéknél a felszólító mód jele a gy, a hisz-nél pedig a ggy (egyél, higgy). A főnévi igenév képzőjében és a feltételes mód jelében pedig duplán van jelen, tehát itt –nni az főnévi igenév képzője és –nna/–nne, -nná/-nné a feltételes mód jele (enni; enne, enné).

- Sz-es, d-s és v-s tövek13 ikes ige tartozik ide. Két csoportra szokták osztani:· Alszik-típus: Ezeknek négy tövük van; egy-egy sz-es, d-s, v-s és mássalhangzós végű

(fekszik feksz[ik]-, feküd-, fekv-, fek-). Ide tartoznak az alszik, fekszik, nyugszik, esküszik igék.

· Dicsekszik-típus: Ebben az alcsoportban az igéknek d-s vagy –kodik/-kedik képzős változata a d-t már a szótári alakban is tartalmazza, tehát ezeknek az igéknek tulajdonképpen két szótári alakjuk van (dicsekszik, dicsekedik). Ide tartoznak az alkuszik, cselekszik, esküszik, dicsekszik, gyanakszik, törekszik igék.

Sz-et d-vel váltakoztató tövekIde mai adataink alapján 20 ige tartozik (pl. öregszik, gazdagszik, betegszik). Ezeknek a töveknek 2 alakjuk van és csak abban különböznek az sz-es, d-s és v-s dicsekszik-típustól, hogy nincs v-s változatuk. A két változat közül tehát az egyik sz-re, a másik d-re végződik (öregszik, öregedik).

N-es tövekHárom ige tartozik ide: jön, megy, van. Egyetlen közös sajátságuk, hogy van n-es tőváltozatuk is, ezenkívül azonban még mindegyiknek vannak más jellegű tövei is. A van tőalakjai a van-, vagy-, vol-, val-. A megy tőalakjai a megy-, men-, me-, mé-. A jön tőalakjai a jön-, jöv-, jö-. A jön ige érdekessége, hogy csak ennél az igénél -jj a felszólító mód jele.

~ 9 ~

ALAKTAN

9.A névszótövek típusai I.

(Egyalakú és magánhangzóra végződő tövek)

Egyalakú névszótövekAz egyalakú névszótövek jellemző sajátossága, hogy minden toldalék előtt változatlan az alakjuk. A névszók 70%-a ebbe a csoportba tartozik. Vannak köztük mássalhangzós és magánhangzós végűek. A mássalhangzós végűek egy sajátságos alcsoportját alkotják a h-ra végződő tövek. Ezek csak írásmódjukat tekintve változatlan tövűek, mert hagyományos kiejtés szerint a szó végén nem ejtjük a h-t.

Magánhangzóra végződő névszótövek

· Tővégi időtartamot váltakoztató névszótövekIde tartozik minden –a és –e végű névszótő (a névszótövek kb. 25%-a). Ezeknek két tőváltozatuk van, a szótári tő utolsó magánhangzója helyén a melléktőben a megfelelő hosszú magánhangzó mutatkozik (pl.: fa fa-, fá-; barna barna-, barná-).

· Véghangzóhiányos tövekCsak néhány –ú, -ű végű főnév és melléknév tartozik ide (borjú, fiú, gyapjú, varjú, ifjú, hosszú, könnyű, lassú, szörnyű). Jellemző sajátságuk, hogy a szótári alak végső magánhangzója bizonyos toldalékok előtt hiányzik. Így két tőváltozatuk él (borjú borjú-, borj-).

· Ó-t a-val, ő-t e-vel váltakoztató tövek (v. hangszínt és időtartamot váltakoztató tövek)A szótári alak végső hangja ó vagy ő és ez a melléktőben a vagy e hanggal váltakozik. Így itt is két tőváltozat van (ajtó ajtó-, ajta-; mező mező-, meze-).

· V-s változatú tövek- Változatlan tőhangzós tövek

Csak a mű és a bő szavak tartoznak ide. Jellemzőjük, hogy hosszú magánhangzós szótári alakjukkal egy, ugyancsak ezt a hosszú magánhangzót is mutató, de még egy v hanggal bővült melléktő áll szemben. Két tőváltozat alakult ki (mű mű-, műv-).

- Időtartam-váltakoztató tövek Ide csak néhány főnév sorolható (ló, kő, tő, cső, szú, fű, nyű, lé). Jellemző tulajdonságuk, hogy a főtő végső magánhangzója helyén a v-s melléktőben a megfelelő rövid magánhangzó szerepel. Így itt is két tőváltozat van (ló ló-, lov-).

- Hangszint és időtartamot váltakoztató tövek A hó, tó és a szó névszók tartoznak ide. Jellemzőjük, hogy az előző csoporttól eltérően a melléktő hangzója a főtőéhez viszonyítva nem csak időtartamában, hanem hangszínében is különbözik. Az ó a-val váltakozik. Így itt is két tőváltozat alakult ki (hó hó-, hav-).

- Véghangzóhiányos tövek

~ 10 ~

ALAKTAN

A daru, falu, odú és a tetű főnevek tartoznak ide. Szótári alakjuk végső magánhangzója a v-s melléktőből hiányzik. Itt is két tőváltozat van (falu falu-, falv-).

· Keverék, illetve egyedi típusú tövekPl.: anya, apa, fekete, barna, lélek, három, jó, még, szép, bíró.

10.A névszótövek típusai II.

(Mássalhangzóra végződő tövek)

Mássalhangzóra végződő névszótövek

· Hangzóhiányos változatú tövekKb. 210 tő tartozik ide [pl.: bokor, köröm, szerelem]. Két tőváltozatuk van. Szótári tövük utolsó szótagbeli magánhangzója a melléktőből hiányzik, tehát az utóbbi mássalhangzó-torlódásra végződik (bokor bokor-, bokr-).Három olyan főnév is tartozik ide, amelynek torlódásos töve a szótári alakhoz viszonyítva már a tárgyalt különbségen kívül hangátvetést is mutat. Ezek a kehely, pehely és teher szavak (kehely kehely-, kelyh-).

· Tőbelseji időtartamot váltakoztató tövekIde több mint 70 szó tartozik [pl.: kéz, híd, kút, tűz, madár]. Ezeknek is két tőváltozatuk van. A két tőváltozat közül a szótári alak hosszú magánhangzós, a melléktőben rövid a magánhangzó (kéz kéz-, kez-)

11.Az igemódok

A mód az igén morfológiailag jelölt kategória, melynek funkciója az egész mondat tartalmával kapcsolatban van, s alapvető szerepet tölt be a nyelv modális rendszerében, a modalitás kifejezésében. A mód nem univerzális kategória, a modalitás viszont igen. A magyarban három igemódot különböztetünk meg: kijelentő, feltételes és felszólító módot.

Kijelentő mód (indicativus)Használata a felszólító és az óhajtó mondat kivételével minden mondatfajtában lehetséges. Elsődlegesen a kijelentő mondatra jellemző, ahol csak kijelentő és feltételes módú igealak szerepelhet. A kijelentő mód mellékmondatbeli előfordulását semmilyen szintaktikai kategória nem korlátozza. A kijelentő mód jele morféma.

~ 11 ~

ALAKTAN

Feltételes mód (conditionalis)Használata mindig modális jellegű, mivel a feltételes mód jelét tartalmazó ige nem tényt közöl, csak lehetséges cselekvésre/állapotra/történésre vonatkozik. Jellemzően óhajtó mondatban fordul elő, ennek kötelező eleme, de más mondatfajtákban is szerepelhet. A mellékmondatbeli feltételes mód nem túl gyakori a nyelvhasználatban, de mintha kötőszó után kötelező; azonban az esetek jelentős részében kijelentő móddal szabadon váltakozhat.Jele a –na/-ne/-ná/-né. Múlt időben a feltételes mód jelölése már csak analitikusan valósulhat meg, ahol a mód jelét a vol- igetőhöz csatoljuk, melynek egyetlen szerepe, hogy feltételes mód szerepét felvegye. Múlt időben tehát a volna igei segédszó jelöli a feltételes módot.

Felszólító mód (imperativus)Használata kötelező a felszólító mondatokban, melyek a világ egy lehetséges állapotának létrehozására irányulnak. Más mondatfajtákban is előfordul, azonban ott már csak kiegészítő értékként képviselve ugyanezt a jelentést.Jele a –j. Ez az invariáns elem azonban alternációkban él:· -j (pl.: vár|j, ad|j, él|j; -s, -sz, -z, -dz végű igéknél is: mos|s, főz|z|él; csupán v-s

igetöveknél: nő|j, lő|j|él)· -jj (csak a jön igénél: jö|jj, jö|jj|él)· -gy (csak az sz-es v-s igetöveknél: te|gy|él)· -ggy (csak a hisz igénél: hi|ggy, hi|ggy|ed)· -s (csak a t végű igéknél: bánt|s)· (pl.: vár|d + )

12.Az igeidők

Az igeidő az idő fogalmával összefüggő grammatikai kategória. Igeragozásunkban a jelen, a múlt és a jövő idő kategóriáját tudjuk megkülönböztetni. A múlt idejű esemény megelőzi, a jövő idejű követi a beszédidőt, a jelen pedig egybeesik vele, vagy tartalmazza azt.

Múlt időMa már nem beszélhetünk a múlt idők rendszeréről, mivel csupán a teljes múlt időt használjuk, amit az –t/-tt jel jelöl.

Jelen időA magyarban egyetlen jelen időt tartunk számon, amely tehát egybeesik a mindenkori beszédidővel, vagy tartalmazza azt. Jelen időt használunk általános érvényűnek tartott kijelentésekben vagy gyakran ismétlődő események jelölésére.Jelöletlen, azaz morfémával jelölt idő, így ellentétben áll a t-vel jelölt múlt idővel. Ezt kiemelve a jelen és múlt időt tekinthetjük csak grammatikai kategóriáknak.

Jövő idő

~ 12 ~

ALAKTAN

A jövő, mint időviszony kifejezése ti. csak körülíró, de még morfológiai természetű szerkezettel (pl.: el fogok menni), szintagmával (pl.: holnap megyek), illetve a jelen idejű alakkal (pl.: Megyek, iszom egy kis vizet.) történik. Bár a körülírásos igealakokhoz több szempontból hasonlít, mégis alapvetően eltér a határozói igenévi alak + van szerkezetrendszer (pl.: meg van írva).A jövő időnek szoros értelemben vett önálló morfológiai jelölője nincs. A fog + -ni morfológiai természetű, körülíró szerkezetet tekinthetjük egyedül a jövő idejű paradigma részének.

13.Az igeragozás

A magyarban két teljes igeragozási sor van. A személyragok különbsége alaki és funkcionális különbség, mert az alanyi ragozás személyragjai kétfunkciósak (az alany számára és személyére utalnak), a tárgyas ragozás személyragjai háromfunkciósak (az alany számán és személyén kívül a harmadik személyű határozott tárgyra is utalnak).

Az elnevezés kérdése: A MGr. az alanyi ragozást általános ragozásnak, a tárgyas ragozást határozott ragozásnak (később határozott tárgyas ragozásnak) nevezi.

A korábbi alanyi ragozás elnevezés azt sugallja, mintha az ebben a ragozásban álló igealak után semmilyen tárgy nem állhatna. Ez nem igaz, mert az általános ragozásban álló igealak után is állhat tárgy, de csak határozatlan.

A tárgyas ragozás elnevezés pedig azt sugallta, mintha az ilyen ragozásban álló igealak után bármilyen tárgy állhatna, pedig csak határozott tárgy állhat.

Általános ragozása minden igének lehet. Határozott viszont csak a tranzitív (tárgyas) igéknek lehet).

Általános ragozás , kijelentő mód, jelen idő (alapragozás ) [vár, kér, olvas]

E/1 –k (várok, kérek, olvasok)E/2 –sz/(-l) [ -s, -sz, -z végű igéknél] (vársz, kérsz, olvasol)E/3 (vár, kér, olvas)

T/1 –unk/-ünk (várunk, kérünk, olvasunk)T/2 –tok/-tek/-tök (vártok, kértek, olvastok)T/3 –nak/-nek (várnak, kérnek, olvasnak)

Eltérések ettől az alapragozástól

E/1, múlt idő: -m (vártam, kértem, olvastam)E/2, múlt idő/felszólító mód: -ál/-él (vártál, kértél, olvastál; várjál, kérjél, olvassál)E/3, felszólító mód: -on/-en/-ön (várjon, kérjen, olvasson)

~ 13 ~

ALAKTAN

T/1, feltételes mód: -nk (várnánk, kérnénk, olvasnánk)T/2, múlt idő/felszólító mód: -atok/-etek (vártatok, kértetek, olvastatok; várjatok, kérjetek, olvassatok)T/3, múlt idő: -ak/-ek (vártak, kértek, olvastak)

Tárgyas ragozás , kijelentő mód, jelen idő (alapragozás) [vár, kér olvas]

E/1 -m (várom, kérem, olvasom)E/2 -d (várod, kéred, olvasod)E/3 –ja/-i (várja, kéri, olvassa)

T/1 –juk/-jük (várjuk, kérjük, olvassuk)T/2 –játok/-itek (várjátok, kéritek, olvassátok)T/3 –ják/-ik (várják, kérik, olvassák)

Eltérések ettől az alapragozástól

E/3, múlt idő/felszólító mód: -a/-e (várta, kérte, olvasta; várja, kérje, olvassa); feltételes mód: -ná/-né (várná, kérné, olvasná)T/1, múlt idő/felszólító mód: -uk/-ük (vártuk, kértük, olvastuk; várjuk, kérjük, olvassuk)T/2, múlt idő/felszólító mód: -átok/-étek (vártátok, kértétek, olvastátok; várjátok, kérjétek, olvassátok)T/3, múlt idő/felszólító mód: -ák/-ék (várták, kérték, olvasták; várják, kérjék, olvassák)

[E/3, T/1, T/2, T/3 személyben csak az alapragozásban van j a személyragokban.]

14.A névszók jelei

A többes szám jeleiÁltalános jele a –k, valamint az –i (-ai/-ei, -jai/-jei), de ez utóbbi speciális, mivel csak

birtokviszonyban, birtokjeles vagy birtokos személyjeles főnéven fordulhat elő. A birtoktöbbesítő jel a birtokjel után, illetve a birtokos személyjel előtt áll.

Az általános –k többesjel is elsősorban főnéven jelenik meg, hiánya esetén zéró morfémát veszünk fel, vagyis az egyes szám jelével áll szemben (ember – emberek). Melléknéven is előfordulhat állítmányi helyzetben, vagy értelmezői helyzetben (pl.: az emberek feledékenyek; a gombok, a szépek).

~ 14 ~

ALAKTAN

A főnevek többes száma az egyes számú alakkal szemben a megnevezett dolog többségére utal, ez a többség azonban nincs számszerűen meghatározva. A többesjel általában minden főnévhez járulhat, de vannak olyan főneveink is, amelyeknek nincs többes számú alakjuk (pl.: gondolkodás, jóság, világ, földkerekség + tulajdonnevek).

A szakirodalomban a fenti két, általánosan névszói többesjelként számon tartott morféma mellett felmerül egy harmadik, ún. heterogén többséget kifejező többesjel is, mégpedig az –ék toldalék (pl.: Pistáék). Ez a személyt jelentő főnevekhez járuló szóelem a korábbi nyelvtanokban képzőnek minősül, mert a jelekénél nagyobb jelentésmódosító szerepe van.

Birtokjel-é. Birtokviszonyra utaló, főnévhez járuló jel, a birtokjeles szóalak jelentése egy birtokos szerkezet (szintagma) jelentésével egyenértékű, a birtokos jelzős szerkezet reduplikációjaként jön létre. A birtokjeles főnév utal a birtokosra és a birtokra is, de természetesen csak egy jeltárgya van (a diák könyve – a diáké). Többes számban az –i birtoktöbbesítő jel jelöli rajta a birtok többségét (a könyvek a gyerekekéi).

Birtokos személyjelE/1 –m (házam, kertem, padom, álmom, vödröm)E/2 –d (házad, kerted, padod, álmod, vödröd)E/3 –a/-e, -ja/-je (háza, kertje, padja, álma, vödre)T/1 –unk/-ünk (házunk, kertünk, padunk, álmunk, vödrünk)T/2 –tok/-tek/-tök (házatok, kertetek, padotok, álmotok, vödrötök)T/3 –uk/ük, -juk/-jük (házuk, kertjük, padjuk, álmuk, vödrük)A birtokos személyjel/rag is főnévhez járuló toldalék. Leginkább birtokos szerkezetben, a birtokszói tagon fordul elő, két főnév egyszerű birtokviszonyára utal. Legfontosabb nyelvtani szerepe, hogy a birtokot kifejező szón utal a birtokos számára és személyére.

Kiemelő jel-ik. Tipikusan melléknévre jellemző toldalék, közép- és felsőfokú melléknevekhez járul (pl.: szebbik, legszebbik). Az a funkciója, hogy a megnevezett tulajdonsággal rendelkező dolgok közül egyet kiemel, megkülönböztet, határozottá tesz.

Fokjel-bb; leg- + -bb; legesleg- + -bb. A fokjel elsősorban minősítő melléknévhez járuló morféma. A fokjel megjelenése a melléknév jelentését a tulajdonság mértékének tekintetében módosítja. Míg az alapfokú melléknév a tőmorféma jelentését viszonyítás nélkül nevezi meg, addig a fokozott melléknév ugyanezt viszonyított formában teszi.

15.A névszói személyragozás I. – A birtokos személyragozás/jelezés

~ 15 ~

ALAKTAN

A birtokos személyrag/jel funkciója, hogy a birtokot kifejező szón utal a birtokos számára és személyére. Két birtokos ragozási paradigmánk van:

- egy birtokra utaló- több birtokra utaló.

Egy birtokra utaló birtokos személyragozás/jelezés (ház, kert, pad, álom vödör)E/1 –m (házam, kertem, padom, álmom, vödröm)E/2 –d (házad, kerted, padod, álmod, vödröd)E/3 –a/-e, -ja/-je (háza, kertje, padja, álma, vödre)T/1 –unk/-ünk (házunk, kertünk, padunk, álmunk, vödrünk)T/2 –tok/-tek/-tök (házatok, kertetek, padotok, álmotok, vödrötök)T/3 –uk/ük, -juk/-jük (házuk, kertjük, padjuk, álmuk, vödrük)

Több birtokra utaló birtokos személyragozás/jelezésEzzel kapcsolatban 5 koncepció van, amiből 3-at elvethetünk, mert nem vezethetők végig a ragozási rendszeren. A két maradék koncepció:

Toldaléktömbös koncepció (ház, kert, pad, álom vödör):E/1 –aim/-eim, -jaim/-jeim (házaim, kertjeim, padjaim, álmaim, vödreim)E/2 –aid/-eid, -jaid/-jeid, -id (házaid, kertjeid, padjaid, álmaid, vödreid)E/3 –ai/-ei, -jai/-jei, -i (házai, kertjei, padjai, álmai, vödrei)T/1 –aink/-eink, -jaink/-jeink (házaink, kertjeink, padjaink, álmaink, vödreink)T/2 –aitok/-eitek, -jaitok/-jeitek (házaitok, kertjeitek, padjaitok, álmaitok, vödreitek)T/3 –aik/-eik, -jaik/-jeik (házaik, kertjeik, padjaik, álmaik, vödreik)

Mindegyik több birtokra utaló birtokos személyragban/jelben van egy –a/-e, -ja/-je elem. Ez nem egyenlő az E/3 sz. birtokos személyraggal/jellel [egy szóalakon 2 különböző birtokszámra utaló rag/jel nem lehet!]A toldaléktömbös koncepció az egész toldaléktömböt egyetlen, többfunkciós toldalékként kezeli, és több birtokra utaló birtokos személyragnak nevezi.

A birtoktöbbesítő jel alternánsával számoló felfogás (ház, kert, pad, álom vödör):Itt megkülönböztetünk egy birtoktöbbesítő jelet és birtokos személyragot/jelet.Az [i] invariáns birtoktöbbesítő jel variánsai: -i, -ai/-ei, -jai/-jei.Ezt követi a birtokos személyrag/jel:E/1 –mE/2 –dE/3 T/1 –nkT/2 –tok/-tekT/3 -k

~ 16 ~

ALAKTAN

16.A névszói személyragozás II. – A főnévi igenév személyragozása; Az igei-igenévi ragozás. A

határozószók személyragozása. A névmások és számnevek személyragozása.

Az eredetük szerint birtokos személyragok/jelek a nyelvtörténet során több szófajhoz is kapcsolódhattak (főnévi igenév, befejezett melléknévi igenév, határozószók, számnevek, névmások).

A főnévi igenév személyragozásaA főnévi igenév elvontan, személyhez nem kötötten fejez ki cselekvést. Ha a főnévi igenévben elvontan kifejezett cselekvést/történést/létezést személyhez akarjuk kötni, vagyis utalni akarunk a cselekvéshordozóra, akkor a főnévi igenevet el kell látnunk eredete szerint birtokos személyraggal.

(olvasni, kérni)E/1 –m (olvasnom, kérnem)E/2 –d (olvasnod, kérned)E/3 –a/-e (olvasnia, kérnie)T/1 –unk/-ünk (olvasnunk, kérnünk)T/2 –tok/-tek/-tök (olvasnotok, kérnetek)T/3 –uk/-ük (olvasniuk, kérniük)

Ebből is látható, hogy az eredetük szerint birtokos személyragok/jelek már funkciójukat és alakjukat is megváltoztatták a főnévi igenevekhez járulva. Funkciójukban már nem birtoklást fejeznek ki. Alakjukban E/3 és T/3 személyben nincs j-s változat. Ezért a főnévi igenév személyragjának is nevezhetjük őket.

Nem tekinthetjük viszont igei személyragnak, mert az igei személyrag közvetlenül utal a cselekvőre, ez viszont nem utal közvetlenül a cselekvéshordozóra, aminek az a következménye, hogy a főnévi igenév személyragozott alakja mellé nem tehetünk ki alanyesetben álló cselekvéshordozót.

Miért nehéz, és hogyan lehet felismerni a főnévi igenév személyragozott alakját? – A főnévi igenév személyragozott alakjában a –ni képző a ragozási sorból csak a 3. személyekben van teljes alakban jelen. A többi számban és személyben csak alternánsaiban.Két felismerési próba:1. Nem tehető ki alany esetű cselekvéshordozó a főnévi igenév személyragozott alakja elé

(pl.: én olvasnom).2. A főnévi igenév személyragozott alakja a mondatban csak bizonyos állítmányok mellett

jelenhet meg (kell, lehet, szabad, illik, tetszik). Pl.:(én) szed|n|em (kell) [fni. igenév] (én) szed|né|m (kell) [ ige]szed- abszolút, lexikai, relatíve szabad igető szed- abszolút, lexikai, relatíve szabad igető-n- a fni. igenév képzője -né- feltételes mód jeleszedn- relatív, lexikai tő szedné- relatív, szintaktikai tő-em a fni. igenév személyragja, E/1 sz. -m igei személyrag, E/1 sz., tárgyas ragozásszednem zárt szóalak szedném zárt szóalak

A melléknévi igenév befejezett alakjának személyragozása (igei-igenévi ragozás)

~ 17 ~

ALAKTAN

Ez a ragozás finnugor örökség. A magyar nyelvből a 17. századtól kezdve kiszorult. Két helyen őrződött meg:

- Alanyos szószerkezetek (pl.: Ady írta vers).- Alanyos összetett szavak (pl.: madárlátta kenyér).

(elolvasott)E/1 –m, (Az én elolvastam könyv). [el|olvas|t|am t – bef. mni. igenév képzője, am – bef. mni. igenév személyragja]E/2 –d, (A te elolvastad könyv).E/3 –a/-e, (Az ő elolvasta könyv).T/1 –uk/-ük, (A mi elolvastuk könyv).T/2 –átok/-étek, (A ti elolvastátok könyv).T/3 –ák/-ék, (Az ők elolvasták könyv).

Határozószók személyragozása (a személyes névmás kiegészült alakjainak létrejötte)

- Alany esetnek megfelelő névmások: én, te, ő, mi, ti, ők.- Tárgyas esetnek megfelelő névmások: engem, téged, őt, minket, titeket, őket.- Birtokos esetnek megfelelő névmások: enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék.

· Több birtokra utaló: enyéim, tieid, övéi, mieink, tieitek, övéik.

A határozós esetnek megfelelő névmások nem alakultak ki. Ezért ezek a névmások kiegészüléssel jöttek létre a magyarban. Ezeknek is teljes ragozási soruk alakult ki.

- Határozós esetek:a) határozórag (tőként viselkedve) + birtokos személyragok/jelek

pl.: vel + (e)m = velem

b) névutó + birtokos személyrag/jelpl.: alatt + (a)m = alattam, után + (a)m = utánam

Számnevek és névmások személyragozásaAz eredetük szerint birtokos személyragok/jelek a személy kategóriájával bővítik az adott szófaj jelentéskörét. Problémás a szófaji hovatartozás (pl.: hármukat).Névmásokhoz elsősorban az –ik végűekhez járulhatnak (pl.: valamelyikünknek).

17.A névszói viszonyragozás

A névszók ragjai:- Az alany ragja: . Az alany kifejezésére szolgál (pl.: ház-, gyerek-).

~ 18 ~

ALAKTAN

- A tárgy ragja: -t. A vele toldalékolt szót a mondat tárgyává teszi (pl.: házat, gyereket).- A birtokos jelző ragja: -nak/-nek. A vele toldalékolt szóalak szerepe a mondatban

birtokos jelzői (pl.: háznak /a …/, gyereknek /a …/).- A határozóragok: pl. –ban/-ben, -kor, -n, -an/-en, -nál/-nél, stb. A velük lezárt szóalakok

a mondat különféle határozói (pl.: házból, gyerekkel).

A főnév ragjai:A főnévhez mind a négy fajta névszórag járulhat. Azok a ragok az esetragok, amelyek a főnév egyes és többes számához egyaránt kapcsolódhatnak. Számuk nehezen állapítható meg pontosan. A magyar főneveknek tehát van esetragozása. A magyarban legalább 17-18 eset van. Viszont az esetragozás nem olyan lezárt rendszer, mint például az igeragozásé, mert bizonytalan egyes toldalékok rag voltának megítélése, és a ragozás határait a névutózás is elmossa. A főbb esetragok a következők:

1. Alanyeset (nominativus) -2. Tárgyeset (accusativus) -t3. Birtokos eset (genitivus) -nak/-nek4. Részes eset (dativus) -nak/-nek5. Bentlevés eset (inessivus) -ban/-ben6. Behelyezés eset (illativus) -ba/-be7. Kihelyezés eset (elativus) -ból/-ből8. Rajtalevés eset (superessivus) -n, -on/-en/-ön9. Ráhelyezés eset (sublativus) -ra/-re10. Lehelyezés eset (delativus) -ról/-ről11. Ottlevés eset (adessivus) -nál/-nél12. Közelítés eset (allativus) -hoz/-hez/-höz13. Távolítás eset (ablativus) -tól/-től14. Határeset (terminativus) -ig15. Mód- és állapoteset (essivus-formalis) -ként16. Eredményeset (translativus-factivus) -vá/-vé17. Eszköz- és társeset (instrumentalis-comitativus) -val/-vel18 Ok- és céleset (causalis-finalis) -ért19. Osztóeset (distributivus) -nként20. Együtteset (sociativus) -stul/-stül21. Állapoteset (essivus-modalis) -ul/-ül22. Módeset (formalis) -képp, -képpen23. Időeset (temporalis) -kor24. Ismétlődő időeset (distributiv-temporalis) -nta/-nte

A melléknév és a számnév ragjai:A magyarban van néhány tipikus mellék és számnévi rag. Ezek viszonyragok, nem igazán esetragok. A névmásoknak lényegében nincsenek saját ragjai. A ragozás szempontjából a névmások többnyire úgy viselkednek, mint a helyettesített szófajok.

~ 19 ~

ALAKTAN

1. Mód- vagy állapothatározói viszonyrag (modalis essivus)

Hogyan? Hányan? -n, -an/-en/-on/-ön

2. Mód- vagy állapothatározói viszonyrag (modalis-essivus)

Hogyan? Miként? -lag/-leg

3. Számhatározói viszonyrag (multiplicativus)

Hányszor? -szor/-szer/-ször

18.A deverbális verbumképzők

Gyakorító képzők:-gat/-get szólítgat, cserélget A cselekvés tartóssága,

huzamossága, folyamatossága.

-g csattog-ong/-eng/-öng hajlong, terjeng, dülöng-ász(ik)/-ész(ik) kotorász(ik), legelész(ik)-dogál/-degél/-dögél fújdogál, mendegél, üldögél-kol/-köl horkol, prüszköl-ikél eszikél-dokol/-dekel/-dököl fuldokol, nyeldekel, tündököl-l kuruttyol-oz(ik)/-ez(ik)/-öz(ik) kiáltoz(ik), éledez(ik),

öntöz(ik)A cselekvés többszörisége, ismétlődése, elaprózottsága.

-ál dobál-kod/-ked/-köd kapkod, lépked, röpköd-gál/-gél húzgál, nevetgél-dal/-del vagdal, tördel-dos/-des/-dös rugdos, nyeldes, röpdös-doz(ik)/-dez(ik)/-döz(ik) ámuldozik, töredezik, lődözMozzanatos képzők:-an/-en csattan, szökken Pillanatnyi cselekvés

kifejezése.-int köhint-ant/-ent dobbant, tüsszent-ít csavarít-amlik/-emlik csuszamlik, gyülemlik-ll lövell-d lázad Kezdő értelem kifejezése.-od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik) kucorodik, heveredik,

göngyölödik-dul/-dül kondul, rezdül-dít mozdítMűveltető képzők:-at/-et írat, festet A cselekvés tétetése,

~ 20 ~

ALAKTAN

eszközlése.-tat/-tetEgyéb jelentésű, műveltető alakú képzők:-at/-et foszlat, feslet A cselekvés okozása (hogy

egy másik tényezővel történjék valami).

-tat/-tet altat, gyönyörködtet-aszt/-eszt forraszt, éleszt-t serkent-lal/-lel hizlal, érlel-ít szakít Cselekvő tartalom.-al/-el forral, növel-ajt/-ejt szakajt, veszejtSzenvedő igék képzői:-atik/-etik bízatik, nézetik A cselekvés elszenvedése.-tatik/-tetik kívánatik, megengedtetikVisszaható igék képzői:-ódik/-ődik húzódik, ütődik A cselekvés visszahat.-kodik/-kedik/-ködik ruházkodik, ereszkedik,

fésülködik-kódik/-kődik rázkódik, veszkődik-kozik/-kezik/-közik szárítkozik, ígérkezik,

törülközik-ózik/-őzik bezárkózik, vetkőzik-ódzik/-ődzik takaródzik, kérődzik-ozik/-ezik/-özik lemaradozik, ébredezik,

öltözikEgyéb jelentésű, visszaható alakú kézők:-ódik/-ődik csúfolódik, tegeződik Kölcsönös cselekvés.-kodik/-kedik/-ködik dulakodik, verekedik,

gyűlölködik,-kozik/-kezik/-közik vitatkozik, ölelkezik, ütközik-kózik/-kőzik birkózik, mérkőzik-ó(d)zik/-ő(d)zik csókoló(d)zik, kergető(d)zik-ódik/-ődik vágyódik, készülődik Belső történés, ezzel

egyszerre gyakorító, tartós vagy elaprózott tartalom.

-kodik/-kedik/-ködik gondolkodik, epekedik, küszködik

-kozik/-kezik/-közik csatlakozik, gyülekezik, megütközik

-ó(d)zik/-ő(d)zik akaró(d)zik, kérő(d)zik-ul/ül borul, feszül Kezdő vagy tartós árnyalatú

visszaható tartalom.Ható ige képzője:-hat/-het írhat / megszerezhet /

kifakadhat / húzhatja (az igát) / láthatnám

Képes a cselekvésre. / Módjában áll, lehetősége van rá. / A cselekvés esetleges, valószínű megtörténése. / A

~ 21 ~

ALAKTAN

cselekvés biztos bekövetkezése. / Szerény,

udvarias kérés.

19.A deverbális nomenképzők

Főnevek képzői-ás/-és futás, éneklés Elvont cselekvés, történés.-t lét, tét-aj/-ej zsivaj, zörej-alom/-elem lakodalom, késedelem-ság/-ség tanultság, sietség-at/-et fordulat, kímélet-hatnék/-hetnék játszhatnék, mehetnék-at/-et mondat, ítélet Cselekvés, történés

eredménye, tárgya.-ás/-és újítás, vetés -dalom/-delem birodalom, jövedelem-ság/-ség válság, nyereség-mány/-mény gyártmány, festmény-vány/-vény ásvány, szökevény-ék teríték-dék, -adék szándék, váladék-lék/-alék/-elék moslék, adalék, töltelék-ték nyomaték-omás látomás-tyú/-tyű dugattyú, billentyű Cselekvés eszköze-óka/-őke szívóka, nézőke-ány/-ény nyitány-al/-el lepel-ál/-él kötél-asz/-esz támasz, eresz-ó/-ő ásó, véső-ó/-ő igazgató, szerző Cselekvő vagy a cselekvés

helye.-da/-de járda, kötöde-ár/-ér hordár, tündérMelléknevek képzői:-ós/-ős rágós, csípős A cselekvés jellegzetes,

állandó tulajdonsága.-ákony/-ékony hajlékony, érzékeny-atag/-eteg hervatag, csüggeteg

~ 22 ~

ALAKTAN

-i játszi, zsugori-ánk/-énk falánk, félénk-ag/-eg hallgatag, reszketeg-a/-e pisla, lengeTagadó, vagy fosztóképzők:-tlan/-tlen ártatlan, tehetetlen Cselekvést nem végző.-atlan/-etlen váratlan, véletlen-talan/-telen nyugtalan, védtelen-hatatlan/-hetetlen használhatatlan, érthetetlen-ható/-hető fogható, nézhető A cselekvés rajta

végrehajtható, illetőleg elszenvedi azt.

20.A denominális nomenképzők

Főnévképzők:-cska/-cske lábacska, kezecske Kicsinyítés, becézés.-ka/-ke Ilonka, nénike-i, is csoki, Ildi, Maris-csi Jancsi-ca/-ce Teca-u, -us, -uka apu, Ilus, Iluka-csa/-cse tócsa, szemcse, Marcsa-ika/-ike ládika, Ferike-ikó Anikó, házikó-kó Ferkó-ók/-ők Erzsók-a Ila-dad/-ded tojásdad, kerekded-s hajós, akácos

hármas, literesFoglalkozásnév, valamivel

beültetett terület, számjegy és mértékegység.

-ság/-ség jóság, szépségegészség

Elvont tulajdonság,állapot.

-asság/-esség vigasság, bölcsességsíkság, hegység

pékség

Gyűjtőnév,térszíni forma,

vállalat, helyiség.-ék Tóthék, anyuék Összefoglaló név.-né Kissné, tanítóné Asszonynév.-ász/-ész távirdász, sebész Foglalkozásnév.-zat/-zet izomzat, kőzet Gyűjtőnév.

~ 23 ~

ALAKTAN

-sdi katonásdi Utánzó játékok olykor gúnyos neve.

-onc/-enc/-önc újonc, kedvenc, különc Állapot, szerep.-nemű fehérnemű Gyűjtőnév.-ista egyetemista Foglalkozásnév.-izmus marxizmus Irányzat.-lat/-let távlat, készlet, bizonylat,

körletKülönféle, csoportba nem

foglalható jelentések.Melléknévképzők:-s (-os/-es/-ös) fás, zsíros, kékes, lányos,

mackósValamivel ellátott; kisebb

mértékűség; valakihez, valamihez hasonló.

-ú/-ű, -jú/-jű orrú, szemű, szájú, elméjű Valamivel bíró.-i, -si városi, tanyasi, baráti Valakihez, valamihez tartozó.-beli házbeli, szóbeli-tlan/-tlen szótlan, szakszerűtlen Fosztó vagy tagadó.-talan/-telen bizonytalan, lélektelen-atlan/-etlen lovagiatlan, lelketlen-nyi ujjnyi, tenyérnyi, utcányi Körülbelüli mennyiség,

mérték.-ságos/-séges jóságos, szépséges A tulajdonság nagyobb

mértéke.-só/-ső hátsó, középső Valahova tartozó, valahol

lévő.-atos/-etes szorgalmatos, szerelmetes Fokozó, esetleg tréfás

hangulat.-szori/-szeri/-szöri hatszori, egyszeri, ötszöri Valahányszor történő.-szoros/-szeres/-szörös sokszoros, négyszeres,

ötszörösValahányszor ismétlődő,

előforduló.Utótag jellegű képzők:-féle Dózsa-féle, hegyféle Attól származó, olyanszerű.-szerű makettszerű, üvegszerű Valaminek megfelelő,

valamihez hasonlító.-fajta apjafajta, papírfajta Ahhoz hasonló, olyan fajtájú.-rét, -rétű hétrét, többrétű Számszerűség.Számnévképzők:-d (-ad/-ed/-od/-öd) század, tized, hatod, ötöd Törtszámnév.-dik (-adik/-edik/-odik/-ödik) századik, tizedik, hatodik,

ötödikSorszámnév.

~ 24 ~

ALAKTAN

21.A denominális verbumképzők

Cselekvő igék képzői:-z (-az/-oz/-ez/-öz) Vajaz, cukroz, címez Valamivel ellát, fölszerel,

illet.-l (-al/-el/-ol/-öl) Talpal, abrakol-z (-az/-ez/-oz/-öz)[+ik] Zongorázik, agyagoz Valamivel működik,

dolgozik.-l(ik) Kapál-al/-el Vasal, pecsétel-z (-az/-ez/-oz/-öz)[+ik] Lármáz(ik), térképez Valamit létrehoz, valamivé

tesz.-l (-al/-el/-ol/-öl) Darál, tüzel, darabol-l (-al/-el/-ol/-öl) Csodál, okol Valamilyennek tart, minősít.-ll (-all/-ell) [+ik] Sárgáll(ik), kevesell-z Néniz, magáz Valaminek nevez, szólít.-z(ik) Hámoz, hernyóz Megfoszt, megtisztít valamit.-l (-ol/-öl) Dajkál, szónokol, elnököl Valamilyen minőség szerint

működik.-izál Kritizál Valamit tesz, csinál.-íroz Karikíroz-fikál Sétafikál-z(ik) Fagylaltoz(ik), boroz(ik) Fogyaszt valamit.-ász(ik)/-ész(ik) Madarászik, egerészik Valaminek a fogásával,

szedésével foglalatoskodik.Tökéletlen műveltető képzők:-ít, -sít Fehérít, karcsúsít, erdősít Valamilyenné tesz, valamivé

tesz, valamivel ellát.Álvisszaható igékhez hasonló igék képzői:-kodik/-kedik/-ködik Ügyészkedik, erősködik Valamiként, valamilyenként

működik, cselekszik, viselkedik.

-skodik/-skedik/-sködik Atyáskodik, remetéskedik, mérnökösködik

-od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik) Okosodik, sötétedik, hűvösödik

Valamilyenné válik.

-ul/-ül Sárgul, szépül

22.A szóösszetétel. Az alárendelő összetett szavak. A szintaktikailag pontosan nem elemezhető

szavak.

A szóösszetétel (compositio) az egyik leggyakoribb szóalkotásmódunk. Szóösszetétel során két vagy több szóalak összekapcsolásával hozunk létre új lexémát, melyet alaki felépítése alapján összetett szónak (compositum), nevezünk. Az összetett szavak többsége zárt

~ 25 ~

ALAKTAN

szerkezetű. Ezek közvetlen alkotóelemeit sorrendiségük alapján előtagnak és utótagnak hívjuk.

A MGr. az összetett szavakat aszerint is megkülönbözteti, hogy az alkotóelemei közötti kapcsolat szoros vagy laza-e. Ez a különbségtevés megkönnyíti a helyesírást: az elő- és utótag közötti szoros kapcsolatot igazolja, hogy a toldalék csak az utótagon jelenik meg. A szoros kapcsolatot a helyesírásban egybeírással jelezzük. Szoros összetételek az alárendelő összetételek, a morfológiai típusú összetételek, a szervetlen összetételek. A mellérendelő összetett szavakon belül a valódi mellérendelések lehetnek szorosak (pl.: árvíz, búbánat), és lazák (jön-megy, többé-kevésbé). A laza összetételek jellemzője, hogy a toldalék az elő- és utótagon is megjelenik. Ezt a lazább viszonyt a helyesírásban kötőjellel érzékeltetjük. Az összetett szavak grammatikai csoportosítása: Szerves összetételek

Az elő- és utótag viszonya alapján az összetett szavakat két nagy csoportra lehet bontani, aszerint, hogy van-e grammatikai kapcsolat a szóalakok között, vagy nincs. A grammatikai szabályok által összekapcsolódó szóalakok hozzák létre a szerves szóösszetételeket. Morfológiai típusú összetételek

Szószerkezetekké bonthatók, azaz egy alapszófajba tartozó fogalomszó és egy toldalékmorféma-értékű viszonyszó kapcsolatából állnak (pl.: mindazonáltal, életellenes).

Szintaktikai típusú összetételekSzószerkezet-kapcsolatokká bonthatók, azaz két vagy több alapszófajú fogalomszóból keletkeznek.· Alárendelők

- Alanyosak (pl.: anyaszülte)- Tárgyasak (pl.: dolgavégező)- Határozósak (pl.: munkaképes)- Jelzősek (pl.: hétfejű)- Jelentéssűrítők: Ide azok az összetett szavak tartoznak, melyek alárendelő

jellegűek, de az elő és utótag közötti viszony minőségét pontosan nem tudjuk meghatározni, mert nem szintagmára, hanem szintagmakapcsolatra vezethetők vissza (pl.: aranytartalék ’a tartalék, ami aranyat érhet’).

· Mellérendelők Szervetlen összetételek

Az összetételt alkotó szóalakok közt nincs grammatikai viszony (pl.: akárhány, máris, mindenki).

Alárendelő összetett szavakAz alárendelő típusú összetett szavak alárendelő szószerkezetekké alakíthatók át. Az összetételek utótagja rendszerint az alaptagot képviseli, az előtag pedig a bővítmény szerepében áll.

- Alanyos alárendelésekAz alany az igék, az igei igenevek és a határozói igenevek tipikus szófaji bővítménye, ebből következőleg az igei és igei igenévi utótagú összetételektől várnánk el elsősorban,

~ 26 ~

ALAKTAN

hogy alanyi alárendelésűek legyenek. Az igék azonban nem válnak alanyi bővítményükkel együtt összetett szóvá. Az alanyi alárendelések között leggyakoribbak az igei igenévi utótagúak (pl.: ebadta, emberlakta), ritkábbak a határozói igenévi utótagúak (pl.: szívrepesve, lélekszakadva). A személyragozás nélküli melléknévi igenevek nem vonzanak alanyt, de összetételként az alanyos típusba soroljuk őket, mert alanyos igei szerkezetté alakíthatók, ill. igenévi állítmány és alany kapcsolatává (pl.: divatjamúlt = a divatja (el)múlt).

- Tárgyas alárendelésekA tárgy igei és igenévi bővítmény, ezért a tárgyi alárendelésű összetett szavak igei, igenévi, esetleg igéből képzett más szófajú utótaggal rendelkeznek (pl.: jótáll, nagyothall, zenekedvelő, egérfogó).

- Határozós alárendelésekA határozós alárendelő összetételek szófajiság szempontjából változatosak, mert határozói bővítmény minden alapszófajú szóhoz kapcsolódhat, ennek ellenére határozói szintagmára közvetlenül visszavezethető összetett szavunk aránylag kevés van (pl.: napbarnított, rosszullét, mondvacsinált, búvalbélelt, partraszállás, ékesszólás).A határozófajták nem mindegyike jelenik meg összetett szó előtagjaként. Gyakorisági sorrendjük: helyhatározói, állapothatározói, módhatározói, eszközhatározói. A többi határozófajta ritkán fordul elő.

- Jelzős alárendelésekA jelzős összetételek főnévi vagy főnévből képzett melléknévi utótagúak lehetnek. A főnévi utótagú minőség-, mennyiség- és birtokos jelzős összetételek a leggyakoribbak a szintagmatikus összetételfajták között (pl.: könnyűzene, ezüstlakodalom, harmincezer, képeskönyv, szabadszájú, háromszög).

- Jelentéssűrítő összetételekA jelentéssűrítő összetett szavak mondatrészletekre vezethetők vissza, különböző morfológiai átalakításokkal és szerves mondatrészek hozzáadásával. Elliptikus szerkesztésűek és jelentésűek. Vannak olyan fajtáik, amelyekben csak egyszeres ellipszis található, tehát egyetlen szó hozzáadásával mondatrészletté alakíthatók (pl.: szélmalom ’széllel működő malom’, csatakiáltás ’csatára buzdító kiáltás’). A fentieknél bonyolultabb összetételek csak több szó vagy szintagma hozzáadásával alakíthatók mondatrészletté (pl.: szülőfájás ’a szülés megindulása idején érzett fájás’, lépcsőház ’a háznak az a része, ahol a lépcső található’). A jelentéssűrítő összetételek szófajilag leggyakrabban főnevek vagy melléknevek.

Jelöltség – jelöletlenségAz alárendelő összetett szavak közül az alanyos, minőség- és mennyiségjelzős összetétel

mindig, szükségszerűen jelöletlen (mert ezeknek mint mondatrészeknek sincs külön alaki kitevőjük).

A többi (tárgyas, határozós, birtokos jelzős) lehet jelölt vagy jelöletlen. A jelölés a tárgyas és a határozós esetében az előtagon van, a birtokos jelzősnél az utótagon.

~ 27 ~

ALAKTAN

23.A mellérendelő összetett szavak. A ritkább szóalkotási módok.

A mellérendelő összetételek csoportját nem tudjuk olyan egymást kizáró alkategóriákba rendezni, mint a mellérendelő szószerkezeteket. A mellérendelésre jellemző jelentéskategóriák (kapcsolatos, ellentétes, választó, stb. jelentések) a lexikológiai szóalkotásmód során általában egybemosódnak vagy elhomályosulnak. A mellérendelő összetételeket ezért forma szerint leghelyesebb osztályozni: Ismétléses mellérendelések

Az őket alkotó szóelemek részben vagy egészben azonosak, tulajdonképpen egymás ismétlései. Szóismétlés

Csak formai szinten tartozik a mellérendelések közé, hiszen a szóismétlés is halmozás, de hiányzik belőle az a logikai jelentéstartalom, mely a mellérendelésekre jellemző. A megismételt szavak között semmiféle logikai kapcsolat nincs (pl.: alig-alig, már-már, csupa-csupa, nagyon-nagyon; csupa-csupa-csupa, nagyon-nagyon-nagyon).

Tőismétlés (figura etymologica)Kevés ilyen szavunk van, és ezek sem alkotnak egységes csoportot. Vannak olyanok, melyek inkább alárendelő szintagmákra emlékeztetnek, és olyanok is, melyek mellérendelések. Jelentéstöbbletük általában a nyomatékosítás, a fokozás (pl.: nőttön-nő, körös-körül, hetedhét, halálnak-halálával).

Valódi mellérendelésekKét különböző szóalak egymáshoz kapcsolásával jönnek létre. A szóalakok jelentése lehet szinonim (pl.: búja-baja, lépten-nyomon, ideig-óráig, sír-rí). Ezek hasonlítanak az ismétléses formákhoz, mert végül is itt is ismétlésről van szó, csak nem formairól, hanem jelentésbeliről. Ennek köszönhetően itt is a nyomatékosítás, a fokozás a jelentéstöbblet. A mellérendelő összetételeket alkotó szóalakok lehetnek ellentétes jelentésűek is (pl.: fel-alá, jobbra-balra, ki-be, idestova). Az összetételek jelentése itt jellegzetesen más, mint a kiinduló tagoké külön-külön. Néhány mellérendelés elő- és utótagja között választó viszonyjelentés is kimutatható, ezek általában bizonytalan, meghatározatlan mennyiségre utalnak (pl.: felébe-harmadába, negyven-ötven, előbb-utóbb). A mellérendelések többségét olyan összetételek alkotják, melyeknek tagjai valódi, általában kapcsolatos mellérendelő szószerkezetté alakíthatók (pl.: piros-zöld, szoba-konyhás, sakk-matt).

A valódi mellérendelések és az ismétléses összetételek határán álló, átmeneti összetételcsoport az, melyet nyelvtanaink álikerszóknak neveznek. Ezeknél az összetételeknél két önálló szóalakot kapcsolunk egymáshoz, mint minden mellérendelésben, de közben egyfajta játékos alakismétlésre is törekszünk, mint az ikerítésben (pl.: ken-fen, ront-bont, dúl-fúl, kurtán-furcsán, ázik-fázik).

Ritkább szóalkotási módok Ikerítés: Olyan szóalkotási mód, ahol egy szót a saját változatával kapcsolunk össze új

szóvá. A létrejött új szó részleges szóismétlés hatását kelti. Az ikerszók morfológiai tulajdonságaikat tekintve is hasonlítanak az összetett szavakhoz. Lehetnek laza és szoros szerkezetűek.

~ 28 ~

ALAKTAN

Indukciós ikerítés: Ikerszó létrejöhet úgy, hogy egy adott, a nyelvben már meglévő szóalak mintájára egy hozzá hasonló hangsort hozunk létre. Ennek a hangsornak nincs önálló jelentése, mégis önálló szóalakként használjuk. Az önálló alakkal és jelentéssel rendelkező szót indukáló tagnak nevezzük, az ikerszó másik tagját pedig ikerítménynek. Az ikerítés folyamatát az indukáló tag indítja el (pl.: kipeg-kopog, birdes-bodros, mendemonda, cicamica, gizgaz, limlom).

Párhuzamos ikerítés: Olyan két tagból álló szó jön létre, amelyben egyik tagnak sincs önálló hangalakja és jelentése, hanem csak együtt, a létrejött lexémában fordulhatnak elő. Itt egyszerre jönnek létre a tagok, egyik tag sem nevezhető indukáló szerepűnek. Az összetétel tagjainak nincs önálló fogalmi jelentésük. Nagy számban mondatszók, hangutánzó, hangulatfestő szavak tartoznak ide (pl.: kutykurutty, tik-tak, bim-bam, irgum-burgum, tutyi-mutyi, ripsz-ropsz, sertepertél, uk-mukk-fukk).

Szórövidülés: A gyakran használt szavakat tudatosan, vagy tudattalanul is sokszor megrövidítjük, az egyszerűségre, rövidségre való törekvés jegyében. A rövidült szóalak szerepelhet tőszóként (pl.: tán < talán, labor < laboratórium, fotó < fotográfia), de kicsinyítő képzős használata sokkal elterjedtebb. Leggyakrabban az –i és –csi képzőket veszik fel (pl.: fagyi, cigi, cuki, uncsi, telcsi, pulcsi). A legtöbb ilyen szó az irodalmi nyelvi szint alatti, vulgáris, főleg ifjúsági beszédben él. Rövidült szóalakok összetett szavakban is szerepelhetnek (pl.: levlap, tesióra, szocreál, külker).

Elvonás: Elvonásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy egyszerű szóról leválasztunk egy meglévő vagy vélt morfémát (általában képzőt), a maradék morfémát vagy morfémacsoportot pedig teljes szóként kezdjük használni (pl.: kapa < kapál, autó < automobil, busz < autóbusz).

Mozaikszók: Több szó elemeiből, mozaikjaiból épülnek fel. 3 nagy csoportjuk van: Betűszók: Valamilyen többszavas kapcsolat elemeinek kezdőbetűiből alakulnak (pl.:

OSZK – Országos Széchényi Könyvtár, ENSZ – Egyesült Nemzetek Szövetsége, USA – United States of America). Ejtésük többféle lehet. A betűző ejtésben minden egyes betűt benűnévvel ejtünk (pl.: FTC – eftécé). Az egybeejtett ejtésben a betűk egymásutánját, mint összefüggő hangsort ejtjük (pl.: MÁV – máv). Vegyes ejtésű pl. a GySEV – gyesev.

Szóösszevonás: Annyiban térnek el a betűszóktól, hogy az alapul szolgáló többszavas kapcsolatból nagyobb egységeket őriznek meg (pl.: Orex – Óra-Ékszer Kereskedőház Rt., kozért – Községi Élelmiszer Részvénytársaság, maszek – magánszektor, számtech – számítástechnika, Fidesz – Fiatal Demokraták Szövetsége).

Egyéb mozaikszók: Olyan intézménynevek alkotják ezt a csoportot, melyek a teljes névből egész, tájékoztató szerepű, többnyire termék- vagy tevékenységjelölő, illetve a telephelyet megnevező szavakat őriztek meg (pl.: Hajdútej, Albavolán, Budataxi).

Szóhasadás: Az a folyamat, melynek eredményeként egy szó akár alap-, akár toldalékos formájában két, esetleg több alakváltozatára bomlik, s az alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentéselkülönülés áll be (pl.: család – cseléd, daruk – darvak, fia – fiúja, nője – neje).

Népetimológia (szóértelmesítés) és szándékos szóferdítés: Az a jelenség, amikor a beszélők a számukra idegen, kikövetkeztethetetlen elemekből álló szavakat a maguk számára értelmesítik, érthetővé teszik oly módon, hogy már meglévő elemekhez

~ 29 ~

ALAKTAN

hasonlítják őket (pl.: kárókatona < qara qatna, számszeríj < szamosztrel, tuberose < tubarózsa).Gyakoribb viszont a szándékos szóferdítés: majomész < majonéz, nyögdíjas < nyugdíjas, emil < e-mail.

~ 30 ~