16. tételNevelési célok és módszerek a nevelési-oktatási intézményben.

http://edutech.elte.hu/multiped/ped_01/ped_01.pdf

Neveléselmélet könyv!!!Sorry, de ez nagyon sok…(itt az Erika jegyzetei-amit órán írt)

-fontos, hogy a célokhoz rendeljük a módszereket és ne fordítva.

A nevelés célja

Bizonytalanságok vannak ezen a területen, a pedagógus részéről is.A nevelés egy értékteremtő tevékenység.

Mi az érték? – az érték egy produktum, ami kettős funkciót tölt be:- közösségfejlesztő funkció: hozzájárul a közösség

fejlődéséhez- individuális fejlesztő funkció: az egyén fejlődéséhez

is hozzájárul

A társadalmi gyakorlatban többféle értéktermelő tevékenység is létezik. Azok a tevékenységek elsorvadnak, melyek nem hordoznak értéket (hisz nincs értelme működtetésüknek).

Példa: jogi tevékenységforma: jogi intézményrendszer, termeli a törvényeket, amik stabilizálják a társadalom életét, ill. megakadályozzák az anarchizálódást, valamint jogilag biztonságos kereteket teremtenek az egyén életviteléhez, fennmaradásához.

Egészségügyi tevékenység: létrehozza az egészségügyi intézményrendszert, a terápiás eljárásokat és a terápiás eszközrendszert is. Közösségfejlesztő, hisz a népesség fenntartásához hozzájárulnak, de emellett az egyén életesélyeit is növeli, vagyis az egyén fenntartásához is hozzájárul.

Nevelési tevékenység: az egyén konstruktív életvezetése; közösségfejlesztő és önfejlesztő jellegű is.

(Az államférfiak tevékenységei is nevelési tevékenységek.)

Az életvezetés: (2 minőséget vehet fel)

- konstruktív: kettős haszon; értéket hozunk létre; megakadályozzuk a destruktív irányba történő fordulást.

- destruktív: a társadalom felé zavart idéz elő; a saját és a közösség fejlődését is akadályozza; rongálnak, a társadalomnak nagy károkat okoznak.

Az iskola a társadalom bölcsője: amilyen az iskola, olyan lesz a társadalom jövője.

Hogyan lehet megalapozni a konstruktív életvezetést? (ez elvont fogalom, ami tárgyiasul valamiben) – konstruktív tevékenység- és magatartás repertoárban tárgyiasul, minősül. (annak minősítjük, amit tesz, alkot, elkövet)

A konstruktív életvezetést magatartás- és tevékenységformálással, valamint ezek megerősítésével lehet megalapozni.

A pedagógus megerősítő hatásokat produkál konstruktív esetben. De kritizál, büntet, helytelenít => leépítő hatásokkal reagál a destruktív megnyilatkozásokra.

A pedagógus szelektív hatásrendszert produkál, ami megerősítő és leépítő hatásokból tevődik össze, melynek eredménye hosszabb távon az lesz, hogy a gyermek konstruktív tevékenység repertoárja kiépül, s beáll a konstruktív életpályája, beáll a konstruktív irányba.

„Addig hajlítsd a fát, amíg vessző.” => 10 éves korig a leghatékonyabb.

Ha destruktív irányba fordul, annak korrekciója nehéz, s költséges, vagy nem is lehetséges. A társadalom nem engedi vissza azt a bizonyos egyént.

Szelektív hatásrendszer alkalmazható jó és kevésbé jó hatásfokkal.Jó hatásfok: pedagógiai tudatosságA tudatos alkalmazás feltétele: tudatában legyünk, hogy melyek a konstruktív magatartás- és tevékenységformák, amelyeket meg kell erősíteni (hisz ekkor célirányosan fog történni).Mindez sajnos hiányzik az iskola értékrendszeréből. Értékzavar tapasztalható, s azt kellene megszüntetni.

A konstruktív magatartásformák repertoárjának 2 rétege van:1. réteg: közösségfejlesztő, morális magatartás- és tevékenységformák – ezek nélkül

a társadalom nem tud működni.

Magatartás- és tevékenységformák:

1. munka: szellemi vagy fizikai munka megerősítése, a munka megszerettetése. Ha ezt elértük, értéket közvetítünk. A munkanélküliség ennek nem tenne jót, veszélyt jelentene erre, ezért a munkavállalót különböző kedvezményekkel ösztönzik.A kriminalitás is megugorhat a munkahiánnyal, ugyanis az ilyen egyének aktivitási igényüket destruktív módon érvényesítik (hisz nem áll rendelkezésükre konstruktív tevékenységforma – a munka). Az unalom stimulálja a destruktivitást.

Milyen módon lehet megerősíteni a munkát? Megoldás: a gyermek permanens és sokoldalú tevékenykedtetése.A gyermek életébe tevékenységi vákuumokat nem szabad beépíteni, mert azok felerősítik a destruktív magatartásformákat. Tevékenységi alternatívákkal kell kitölteni a vákuumokat, melyek feltételeit biztosítani kell, hisz más esetben előállhat a kriminalizálódás.

2. segítőkészség, karitativitás: a XX. századtól felértékelődik. Funkciója: az egyének, mint értékhordozók megmentése. (Az egyén különböző értékek hordozója, átlagos, különleges értékhordozók.)

A segítségnyújtás fontos és elengedhetetlen, hogy a társadalmat ne érje veszteség, viszont ha ez elmarad, az bűntény.

Az iskola lehetősége a megerősítéshez:kooperatív tevékenységformák (a segítő szándék fellelhető)bizonyos karitatív feladatok

Iskolán belül még működhet hivatalos pártfogói rendszer: ha új gyerek érkezik az iskolába, be kell illeszteni őt egy diák segítségével.

3. értékóvó magatartás: morális magatartás; a közösség szellemi, kulturális és természeti értékeinek védelme.

Hogyan lehet megerősíteni ezt a tevékenységet? Szelektív hatásrendszer segítségével – szankcionálás történik.Az alkotó tevékenységgel lehet megalapozni ezt a formát, s ezzel az értékrombolást megakadályozzuk. A vandalizmust még kialakulása előtt meg kell előzni.Az alternatív- és elitiskolák ennek számos formáját használják.

4. fegyelmezettség: gyakran leértékelik ezt a formát – bármilyen módon szabad viselkedni.A demokráciában bizonyos magatartásformák szabadabban alkalmazhatóak, de nem vonatkozik ez a lényeges területekre.

Közlekedési fegyelem: szigor áll fenn! Ha nem lenne, anarchiához vezetne. ld. a gyalogos átkelőhelyek előtti lassítás.

Munkafegyelem: a szankcionálása szigorúvá vált. Elveszíthetik az állásukat azok, akik nem alkalmazkodnak – egzisztenciális problémákról beszélhetünk.

Az iskola és a szülő nem mondhatja, hogy a fegyelem nem fontos – tudatosítani kell, hogy a megszegést nem követi tolerancia.

Hogyan lehet ezt a gyermekben megalapozni? A szelektív hatásrendszert erősíteni kell, illetve meg kell előzni a fegyelmi vétségeket (preventív jellegű).

Nevelésnél a deficitek nem nagyon hozhatóak helyre, hisz azok torzítják az egyént.A fegyelmezetlenséget meg lehet előzni: tevékenységgel, feladatokkal. A tétlenség stimulálja a fegyelmezetlenséget.

A szelektív hatásrendszer kiemelkedő szerepe – folyamatosan működtetni kell.A pedagógiai közömbösség az ebből fakadó legnagyobb pedagógiai hiba, hisz ekkor a pedagógus nem nevel, nem folytat értékközvetítést, és ez nem megengedhető.

Szelektív hatásrendszer használata – kondicionálás (a nevelés legegyszerűbb szintje, vagyis az ösztönös nevelés szintje)Az egyént a magatartásformák teszik közösségi lénnyé. Vajon fontos közösségi lénynek, vagyis közösségfejlesztő módon tevékenykedő egyénnek lennünk? (A kritikák azt mondják, hogy ez napjainkban nem fontos, de mi a valóság?)

A nevelés közösségre orientált tevékenység. Ez volt, és ez is marad.

Folyamat: biológiai lény => a nevelés által szociális lény lesz.Szociális/közösségi lény: aki törekszik és képes a közösség elvárásaihoz, követelményeihez, törvényeihez igazodni, alkalmazkodni.

Az ellenérv azt mondja, hogy közösségi lény helyett sikeres vállalkozókra lenne szükség. Ez persze nem igaz. A vállalkozó is lehet konstruktív és destruktív. Ez utóbbit a társadalom üldözné és szankcionálná, hisz nemzeti érdekeket sértene.

A kérdést történeti szempontból vizsgálva: egy nemzet emlékezete kiket őriz meg? Azokat, akik a közösségért is tettek valamit. (pl. bankjegyeken szereplő személyek)

Egy újabb kritika: ma már nem elég csak etikus, altruisztikus (közösségi) egyént formálni a nevelés keretein belül, mert szociálisan életképtelen, öngondoskodásra nem képes. A modern társadalomnak így nem felel meg; az egyént a sikeres életvezetésre fel kell készíteni.

A szociális életképességet meg kell alapozni (2. sikertényezők):

1. anyagi tényező: ha valakinek jó anyagi háttere van, az sikeres. (pl. Svédország ezt biztosítani akarja: friss házasoknak állami hozományt utal ki)Van egy hibája: könnyen elveszíthető.

2. pedagógiai sikertényezők: a nevelés során kialakíthatóak, s maradandóak. Ezek az önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák.

Ide tartozik:Ismeretszerző tevékenység: tanulmányi tevékenység, aminek megerősítése a tanulás megszerettetését jelenti (ez napjainkban felértékelődött). Azt mondják napjainkban, az iskola elsődleges funkciója nem az ismeretközvetítés, hisz az ismeretek múlékonyak, de a tanulás megszerettetése nem. => ez a motivációs bázisa a life long learning-nek – korszerűsítés, sikeres megoldások az élet dolgaiban.Ezt a funkciót az iskola nem jól teljesíti, hisz az ismeretközvetítést tartja elsődlegesnek. Ennek következményei is vannak: a család bármennyire végez jó „munkát”, az iskola elronthatja – még tanulási sokk is kialakulhat. Ez nehezen gyógyítható, valamint nagy időveszteséget jelent.

Két megyében végeztek vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy mik azok, amiket a gyermekek nem szeretnek: ez az iskola és a tanulás => vagyis nem sikerült a nevelést megalapozni.

Hogyan lehet megszerettetni a tanulást?Válasz: motivációval (a LLL-et is ez alapozza meg).

Motiváció: a gyermek már meglévő szükségleteinek bekapcsolása a tevékenységi folyamatába, vagyis a szükségleteket engedni kell érvényesülni => ekkor a gyermek kellemesnek érzi, mert pozitív érzelmi közérzetet él át.A gyermek már meglévő szükségletei:

1. játékszükséglet: a tanulásban játékos módszerek alkalmazása.2. mozgásszükséglet: régen nem mozoghattak a gyermekek – gyermekhalandóság; a

dramatizálás megoldást jelenthet

A szükséglet nem érvényesülése frusztrációhoz, negatív érzelmi állapothoz, stressz állapothoz vezet, vagyis megbetegedéshez, hisz pszichésen a személyiséget megterheli, blokkolja az immunrendszer működését.

3. változatosság iránti szükséglet: vagyis a monotónia kerülésének szükséglete – a tanulási folyamatból ki kell kapcsolni a monotóniát => variáljuk az oktatási módszereket ill. az oktatásszervezési modelleket, pl. a frontális modell helyett csoportmunka.

Lengyel vizsgálat: a gyerekek milyen módszereket kedvelnek leginkább? Első helyre a szemléltetést helyezték, hisz az változatosságot visz az életükbe.

4. szellemi aktivitási szükséglet: korán jelentkezik a gyermeknél (az első „miért”-nél, kb. 3 éves korban) – ekkor folyamatosan kérdez a gyerek, a szülő ezt gyakran szankcionálja, nemhogy stimulálná.

Olyan munkaformákat kell alkalmazni, ahol érvényesítheti a szükségletet – pl. csoportmunkában.

5. új információk iránti szükséglet: (kíváncsiság, érdeklődés) – világossá kell tenni először, hogy bizonyos információkkal nem rendelkezikMegoldás: probléma centrikus oktatás.

6. eredményesség iránti szükséglet: ez a legfontosabb – a szociális életképesség megőrzésére, kialakulására szükséges. Ez már a törzsfejlődés korábbi szakaszaiban kialakult. (az állatoknál is megfigyelhető, hogy egyikük eredményesebb akar lenni). Kisgyermeknél megfigyelhető: pl. társasjátéknál, ha nem hagyjuk a gyereket nyerni, egy idő után abbahagyja, s nem fogja szeretni.

Nagyon rossz reakció a kudarcvisszajelzés. Ezeket az iskola ontja, s nagy frusztrációt okoz. Tilos a nyilvános megszégyenítés. Sikervisszajelzésekkel lehetne motivációra bírni, ami az SNI-s gyermekeknél különösen fontos, mert az boldogságállapotot idéz elő az életükben.

A nevelési folyamatban tehát elengedhetetlen elem a motiváció. A motiváció az iskolát örömforrássá teheti, ellenben a felszínre léphet a fekete pedagógia => az egyén egész életében negatív élményeket őriz.

Jellemformálás és jellemfejlődés (2.)

A jellem főbb jellegzetességei:

Nem biogén képződmény, azaz nem velünk született. Ösztönző, motiváló funkciót lát el a személyiségstruktúrán belül, tehát az ösztönző,

reguláló sajátosságcsoportban helyezkedik el. Nem minden magatartás- és tevékenységformát determinál/ösztönöz, hanem csak a

szociomorális magatartás- és tevékenységformákat. A jellemet a morális szükségletek alkotják; szociogén képződmény.

A jellem fejlődési folyamatának két fő fázisa van:

(1) Jellem kialakulása előtti fázis: a személyiség szükségletei rendezetlenek és diffúz állapotban vannak; funkcionális rendezetlenségről beszélünk, hisz minden szükséglet

azonosan funkcióképes, csak nem hierarchizáltak, nincs közöttük alá- vagy fölérendeltségi viszony; bármely szükséglet elindíthatja a neki megfelelő cselekvést.

A szituációtól függ, hogy melyik szükséglet lép működésbe. Vagyis az egyén magatartása ezen a fejlettségi szinten szituációfüggő, azaz szituatív jellegű.Mivel a szituációk változnak, az egyén magatartása is változik, kiszámíthatatlan lesz, a viselkedése pedig ellentmondásos.

A magyar népesség 50%-a ezen a fejlettségi szinten áll, nincs kifejlett jellem és belső magatartás kontroll, a szituáció kényszeríti ki az egyén cselekvéseit, a viselkedés ingatag.

A diagnosztizáláshoz szükséges szintómák (döntészavar tünetei) ismertetése:

Az egyén rövid időn belül gyakran váltogatja a választható tevékenységi alternatívákat – ez a szociomorális éretlenség legjobb mutatója.

Már óvodás korban is megjelenik: gyakran váltogatja a játékait; iskoláskorban: az otthoni tanulás max. 15 percig tart, utána mást csinál; felnőttkor: gyakori munkahelyváltás.

Nem tud választani a cselekvési alternatívák között, így az alternatívák közé eső pótcselekvést hajtja végre. Megnövekedett pótcselekvési hajlam.

Pótcselekvés: fedőcselekvés, vagyis a felelősség alól mentesíti az egyént.Pl. tetoválás, mint pótcselekvés; a bűnözés késztetése, egyben nem merése, s a tetoválás jellege utal a bűncselekmény típusára.

Döntésképtelenség: nem tudja választani egyik alternatívát sem, s helyette passzivitásba menekül; az ilyen egyén számára frusztrálóak a döntési kényszerek. Ha az ilyen ember vezetői státuszba kerülne, hibát hibára halmozna, sikertelen lenne, s pszichésen bele is rokkanhat.

(2) Kialakult jellemzők szintje: a szükségletrendszer hierarchizálódik funkcionális értelemben, vagyis a szükségletrendszerben lesz domináns és alárendelt szükséglet is.A domináns szükséglet erőteljesen készteti az egyént olyan cselekvések végrehajtására, melyek megfelelnek ennek a domináns szükségletnek.Az ösztönző hatás akkor is megjelenik, ha a szituáció megváltozik, vagyis a magatartás szituatív jellege megszűnik. A tevékenység autonóm (belső vezérlésű) tevékenységgé alakul át.Ha a szituáció nem kedvez a cselekvés végrehajtásának, az egyén átalakítja a szituációt. Ez a homogén cselekvéssor úgy jelenik meg a külső személynek, mint a személyre jellemző cselekvési tendencia – ebből lehet következtetni a cselekvés domináns szükségletére.Ez a magatartási tendencia szilárd, ellenáll az eltérítő hatásoknak. Külső hatásokkal való eltérítésnél frusztrált állapotot okoz, hisz a domináns szükséglet érvényesülését nem engedik.

Az egyén reakciói ilyenkor:

Enyhe: megkerülő technikákat alkalmaz – az eltérítő hatások elől akar kikerülni.Erősebb: dühreakcióval próbálja hárítani az eltérítő hatásokat – nem engedi magát befolyásolni, „van tartása”.Az ilyen emberekkel tudni kell bánni, különben az interperszonális kapcsolatok romolhatnak.

Ezen a szinten a döntési zavarok megszűnnek, az egyén gyors és egyértelmű döntéseket hoz, ami a domináns szükségletnek megfelel. Az alárendelt szükségletek átalakulnak a domináns szükséglet működését támogató faktorokká. Nem zavarják működését, sőt felerősítik.

Jellemvonás: egy szociomorálisan értékes domináns szükséglet a hozzá tartozó magatartási tendenciával együtt. Jellemvonás = erkölcsi tulajdonság.

Jellemformálás: = erkölcsi nevelés; a személyiségbeli képződmények (szociomorálisan értékes szokások, magatartási minták elfogadtatása, életcélok kialakítása, szociomorálisan értékes meggyőződések kifejlesztése) megerősítése.

Jellem: szociomorálisan értékes domináns szükségletek rendszere a hozzájuk tartozó magatartási tendenciákkal együtt.

A jellem kialakításának jelentősége: szociomorális értelemben stabilizálják az életvezetést ezek a tendenciák, vagyis nem engedik eltéríteni negatív irányba.Minél több jellemvonást kialakítunk, annál stabilabb lesz az életvezetés.

Kriminális személyiség esete:

A domináns szükségletek destruktívak, negatív minőségűek, vagyis a szilárd magatartási tendenciák is antiszociálisak. Az eltérítő hatásokat kivédik, tehát a javítónevelés nem egyszerű folyamat.

Javítónevelések:Börtönbüntetés: munkáltatás, rendgyakorlatok rákényszerítése történik, s nem engedik érvényesülni a destruktív szükségleteket, plusz elindulnak olyan gondolkodási folyamatok, amelyek leépítik a destruktív, domináns szükségleteket – orientálódik egy pozitív életvezetési modellhez, illetve a meggyőződésrendszer is átalakul. A megvalósulásnak kicsi az esélye.

Tárgyi irányultságú személyiség: A szükségletrendszerben valamilyen érdeklődési kör, tevékenységforma válik domináns szükségletté, s magatartását az határozza meg. Ide tartoznak: szenvedélyes gyűjtők, egy szakma megszállottja; az elvárásokat, a személyes szükségleteit az egyén a háta mögött hagyhatja.

A személyiség érzelmi és akarati sajátosságainak fejlesztése

Érzelmi sajátosságok köre: az érzelem nem személyiség komponens.Régebbi tantervben nevelési cél volt az érzelmek formálása, fejlesztése; ez megzavarta a pedagógiai gyakorlatot, hisz nem adtak konkrét instrukciókat a feladat megoldására. Az érzelmeket direkt módon alakítani nem lehet, hisz élményi jelenségek.

Érzelmi élmény: a köznyelv érzelemnek hívja; a szükségletrendszer működésének kísérő jelenségei, a szükségletrendszer a környezeti hatásokat tükrözi, így lehet:

- Szükségleti adekvát hatás: ez kielégíti a szükségletet.- Frusztráló hatás: ez negatív érzelmi élményt vált ki.

Lelkiismeret: érzelmi természetű jelenség, a lelkiismereti élmény is polarizált, vagyis lehet: tiszta/nyugodt lelkiismeret és lehet lelkiismeret-furdalás.

A szükségletrendszer nemcsak a környezeti hatásokat tükrözi, hanem az egyén cselekvését is.A cselekvés lehet: olyan, ami megfelel az egyén szükségletrendszerének, s az + érzelmi állapotot vált kiAz egyén szükségletrendszerével ellentétes cselekvés, s – érzelmi állapotot vált ki.

Az érzelemgazdag személyiség: ez azonos a boldog ember kategóriával: olyan egyén, aki képes stabilizálni a pozitív érzelmi állapotát és megelőzni, ellensúlyozni a frusztrációkat, a kudarcélményeket. Az ilyen egyén a megtett életútra, mint pozitív élmények együttesére gondol vissza. Mivel a frusztrációk nem mélyülnek el, egészségi állapota stabil, nem lesz öngyilkos, az élettartama hosszú lesz.

Az érzelemgazdagság alapjai: a sokelemű szükségletrendszer; a sok külső hatás kelt pozitív és negatív élményt is, széles az érzelmi ingerzóna, s keskeny a közömbös ingersáv. Kevés olyan hatás van, amely nem kelt az ilyen egyéneknél érzelmet. Ha valamelyik szükségletet frusztráció éri, akkor képes arra, hogy egy másik szükségletét érvényesítse, működésbe hozza, s így konvertálja az érzelmet negatívból pozitívba. Az ilyen egyéneknél ez a konvertáló folyamat automatikusan történik.A kompenzálás tekintetében a két nem között nagy különbség van: a női nem esetében ez fejlettebb, biológiai eredetű.Az ilyen egyének döntés előtt tartaléktervet készítenek, előrelátóak.

Az érzelemgazdag személyiség kifejlesztése: sokrétű szükséglet kifejlesztése, vagyis széles tevékenységkínálat – az iskolának sok oldalon kell tevékenykedtetnie a diákot.

Az érzelemszegény személyiség: (a többség)A magyar iskolamodell nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyek kellenének az érzelemgazdag személyiség kialakulásához.Boldogtalan embernek is hívják az ilyen egyént, a frusztráció elmélyül, s a megtett életútra, mint kudarcokkal, feszültségekkel terhelt útra gondolnak vissza. Ők nem tudják kompenzálni, megelőzni a negatív érzéseket. Jellemzői: rövid élettartam, gyakori megbetegedés, öngyilkosság.A beszűkült szükségletrendszer idézi elő, 1 domináns szükségletre szűkül a rendszer.Keskeny az érzelmi ingersáv, széles a közömbös ingerzóna, sok hatás náluk nem kelt érzelmet.Ha az egyetlen szükségletét frusztráló hatás éri, nincs másik szükséglete, amit életbe léptethetne, s pozitív érzelmet kelthetne, nincs kompenzálás, tehát a negatív érzelmi állapot elmélyül és tartóssá válik. Az ilyen egyén stresszes állapotban él.

A szükségletrendszer beszűkülésének típusai:

alkoholra történő beszűkülés: ha ez a szükséglet frusztrálódik, dühreakciók keletkeznek, vagy rövidzárlati cselekvések (nem racionális, nem értelmes cselekvés). Az egyén feszültség alatt áll, s ez életet veszélyeztet.

drogra történő beszűkülés: gyakori okozója a munkanélküliség, vagy a munkahelyi feszültség. Ez a szükséglet determinálja a további életvezetést.

szerelemre történő beszűkülés: ha csalódás éri az illetőt (frusztráció keletkezik), gyakori az öngyilkosság főleg a serdülőknél és az ifjúkornál.

szakmára, hivatásra történő beszűkülés: az egyén mindent a szakmai sikerekhez kapcsol, folyamatos stresszállapotban él, kialakulhatnak rövidzárlati cselekvések, akár az öngyilkosság is.

vezetésre történő beszűkülés: gyakori jelenség, ha egy vezetői posztot nem sikerül betölteni – súlyos következménnyel járhat.

Az érzelemgazdag személy ezeket a helyzeteket át tudja hidalni, sőt fejlettebbé válik tőlük, pl. Kossuth Lajos.

Az életkor előrehaladtával egy természetes beszűkülési folyamat alakul ki az egyéneknél; ha a kezdetben nem volt sokelemű a szükségletrendszer, akkor biztos, hogy 1-re fog leszűkülni, vagy akár 0-ra. Az ilyen embereknek nincs semmi örömforrásuk.Ilyen a magány, az inaktivitás, mint beszűkítési tényező – nem tudja folytatni a számára fontos tevékenységformákat.

Az aktivitás pedig növelni tudja az életkedvet, az életerőt, és ha ez nem termelődik, akár öngyilkossághoz is vezethet.

Mindezek ellen neveléssel lehet tenni:

A szükségletrendszert sokrétűvé, széles körűvé kell tenni, hogy idősebb korban a beszűkülési folyamat után is többelemű maradjon. Pl. sok programot kell szervezni az idősek körében, vagy jó megoldás a kisállattartás.

A kudarcmegelőző képesség nem létezik az érzelemszegény személynél, hisz nincs szükséglete, amire a tartalékterveket ráépítheti.

Az érzelemszegény személy a szűk tevékenységrepertoár keretében alakul ki.

A személyiség akarati sajátosságainak fejlesztése

Nem jelölhető ki a helye a személyiségstruktúrában, hisz nem személyiségkomponens, hanem élményi kísérőjelenség, vagyis a szükségletrendszer működésének kísérő jelensége.

Közvetlenül nem formálhatóak az akarati jelenségek, csak a szükségletrendszer formálásán keresztül befolyásolhatóak. A szükségletrendszer intenzitásbeli, funkcionális, minőségi sajátosságai automatikusan meghatározzák az akarati jelenségeket.A probléma az volt, hogy az akaratot közvetlenül fejleszthetőnek tartották, s nevelési feladatként határozták meg ezt a fejlesztést. Viszont instrukciókat nem tudtak adni, így ez a gyakorlatot megzavarta, s amatőr próbálkozások történtek, pl. a sport erősíti az akaratot (ez nem igaz).A környezet (család, iskola) sokszor szankcionálja az erős akarat jelenségét, pedig nem kellene:Első dackorszak (3 éves kor): a gyerek akaratos, a szülő pedig nem örül neki.Második dackorszak (serdülőkor): általában a pedagógussal kerül konfliktusba, nem alkalmazkodik a gyerek.

Egyik korszakra sincs szakszerű kezelés.

Az akarati jelenségkör elemei:

akarati élményjelenség: az akarás élménye; keletkezése: ha valamely szükségletnek akadályoztatva van az érvényesítése, rájövünk, hogy akarjuk.

erős akarat jelensége/akaraterő jelensége: a szükséglet áttörő erejét jelenti, az akadályokat át tudja törni. Ezt a jelenséget egy funkcióképes szükséglet tudja előidézni.

akarati irány: a szükséglet érvényesítésére irányuló törekvés vagy cselekvéssor; pozitív akarati irány pl. a diploma megszerzése.

A szükségletek szociomorális minősége határozza meg az akarati irányt, tehát konstruktív minőségű szükségleteket kell megerősítenünk, hisz így kialakul a pozitív akarati irány.

Kapcsolatépítés az iskolában és az iskolán kívül

Interperszonális kapcsolatok: ezek törvényszerűségei általánosak

A kapcsolatépítés fontossága iskolán belül (főként gyerek-pedagógus kapcsolat):

A pozitív kapcsolat egy híd, amelyen keresztül a nevelő hatások közvetítődnek a gyerek irányába; ha nincs ez a kapcsolat, akkor ez a folyamat deficites lesz, a gyerek ellenáll a hatásoknak – vagyis előáll a nehezen nevelhetőség jelensége.A család is a gyereken keresztül nyerhető meg és tehető partnerré a nevelőmunka számára, vagyis ha pozitív nyilatkozás van a gyerek részéről, akkor a család is pozitívan nyilatkozik.

Az interperszonális kapcsolatok érzelmeken alapulnak. Az egyén egy másik emberhez sohasem objektíven viszonyul, hanem mindig szubjektíven, vagyis úgy, mint egy élményforráshoz. A pozitív élményforrást jelentő egyénhez, vagyis ahhoz, aki szükségletkielégítő hatásokat indít felénk, pozitívan viszonyulunk. A negatív élményforrást jelentő egyénnel szembenállóan viselkedünk.

Pedagógus magatartás típusok:

autokrata: gyakran indukál negatív érzelmi élményt a gyermeknél, ezért nem kedvelik a gyermekek, a korlátozó, frusztráló jelleg érvényesül.

demokratikus: pozitív érzelmi élményt kelt a gyermekekben, ezért kedvelik, hisz nem frusztrál és nem korlátoz feleslegesen, valamint sikervisszajelzéseket is ad.

laissez-faire: egyáltalán nem korlátoz, s bár ez a típus a legnépszerűbb, nem orientálja a gyermekek magatartását, vagyis nem nevel, s lerombolja a pedagógus közösség eredményeit.

A vendéglátás is szolgálja a kapcsolatépítést, hisz általában azért hívunk vendéget, hogy megszeressen minket, vagy még jobban szeressen bennünket. A vendéglátás lehetőséget ad arra, hogy a vendéglátó szükségletkielégítő hatásokat nyújtson a vendégnek, vagyis pozitív viszonyulás alakuljon ki.Az udvarlásnál és az üzleti világban is ez a rendszer működik.

A kapcsolatépítés kulcsa az empatikus bánásmód (beleélő képesség). A szükségletrendszer helyes diagnózisán alapul a kapcsolatépítés, hisz ekkor lehet tudatosan szervezni szükséglet adekvát hatásokat, valamint elkerülhetjük a frusztrációkeltő hatásokat.

Kapcsolatépítési hibák következnek be, ha a diagnózis helytelen. Ilyen hibák:

téves ajándékozás: valakinek formailag ajándékot adunk, de nem felel meg az illető szükségleteinek; bumeráng-effektus indul el, aminek kapcsolatrontó hatása lehet.

téves jutalmazás: a jutalom nem szükséglet adekvát, rontja a kapcsolatokat. téves büntetés: frusztráló hatást alkalmazunk magatartásjavítás céljából, de nem éri el

a célját, mert nem frusztrál.

Hogyan lehet felállítani a diagnózist? Két csatornán keresztül tudunk információt szerezni:

1. kommunikáció:

verbális: az egyén sok infót adhat ki magáról; mindenkiben működik egy erős önleleplező tendencia, vagyis magunkról beszélünk a legszívesebben (a nőknél ez erősebb).

A pedagógusoknak mindezt fel kell használniuk – plenáris kommunikációt kell folytatniuk, vagyis a kommunikációs folyamatból senkit sem szabad kizárni, hisz a kirekesztetteket frusztrálhatja az.A pedagógus téves döntéseket is hozhat, ha a kedvezményezettek téves információkat adnak neki, ezért a helyzet értékelése is téves lesz. A téves infó alapján egy hibás énkép is kialakulhat a pedagógusban, ami hibás döntéshez vezet.

Vagyis a gyermekeket ösztönözni kell arra, hogy nyilatkozzanak magukról.

metakommunikáció: testbeszéd; ezen jelzések megbízhatósága jobb, mint a verbálisé. Ha ellentmondás van a kétféle jelzés között, akkor a metakommunikációt kell figyelembe venni. De az emberek ösztönösen is ezt teszik.

2. rekvizitumok: ezek az egyén kelléktárát jelentik.

személyi rekvizitumok: az egyén személyi kapcsolatrendszere, vagyis kikkel van együtt szívesen

tárgyi rekvizitumok: milyen az egyén „szerelése”; ide tartozik az egyén ruházata, a ruházat (főleg a cipő) gondozottsága, az egyén táskája, valamint az eszközei: milyen könyveket olvas, az újságolvasást elölről vagy hátulról kezdi-e, stb.

A két csatorna által egy információhalmaz jut el hozzánk, de ezt a halmazt rendezni kell megadott szempontrendszerek mentén.

Ilyen szempontrendszerek:

Szokásrendszer diagnosztizálása: az egyén a legközvetlenebbül és legmarkánsabban a szokásaira hagyatkozik. Erre direkt módon is rá lehet kérdezni. A szokásrendszer frusztrációjától távol kell tartania magát a társnak, különben menekülési tendencia lép fel, s minél távolabb akar kerülni a frusztráló személytől. A szokás rövid időtartamon belül, ultimátumszerűen való megváltoztatása tilos, különben konfliktus lép elő.Hogyan lehet megváltoztatni a szokást kapcsolatrombolás nélkül: hosszabb távon, kompromisszumos úton, vagyis ellenszolgáltatás felkínálásával.

Életvezetési modellek, életcélok diagnosztizálása: közvetlenül rákérdezni nem ajánlott, mert elzárkózás, eltávolodás lehet a következménye. Ezek a modellek mindig olyan tevékenységformákban tárgyiasulnak, melyek az egyénnek szükségessé váltak. A szükségletté vált tevékenységformák akadályoztatása komoly kapcsolatrontó tényező.Azokkal az egyénekkel kell leginkább vigyázni, akiknek sok domináns szükségletté vált tevékenységformájuk van. (pl. horgászok, vadászok, kertészek, galambászok). A mentőövek itt is a kompromisszumok.

Meggyőződésrendszer diagnosztizálása: a meggyőződéseknek erős az önvédelmi rendszerük; minden egyén védi a saját meggyőződésrendszerét. Az egyén nem engedi a meggyőződés leépítését. A meggyőződésrendszer egy komplikált képződmény, amelynek különböző alcsoportjai vannak:

eszmei, ideológiai meggyőződések: ezeket az iskolának nem szabad frusztrálnia, nem szabad beleavatkoznia.

az egyén önmagára vonatkozó meggyőződései, vagyis az énkép:

Az egészséges énképpel rendelkező egyénnél az énkép mérlege mindig pozitív, vagyis tudatában van, hogy vannak előnytelen tulajdonságai, de van egy pozitív tulajdonságlistája is, ami nagyobb.Az énkép totális frusztrációja, leértékelése tilos, különben teljes szembefordulás következik be.Minél idősebb az ember, annál szilárdabb, de sérülékenyebb is az énképe, s annál inkább tart az egyén az énkép frusztrációjától.

Az énképen belül két csoport van:

α (alfa): az egyén önmaga külsejére vonatkozó meggyőződései tartoznak ide – ez a külső meggyőződés. Az egészséges egyénnél ennek a csoportnak a mérlege is pozitív.

Szummálódási törvény: az apró frusztráló hatások, ha sorozatban érik az egyént, összegződnek, s egy nagy frusztrációvá állnak össze.

β (béta): az egyén önmaga teljesítményeire vonatkozó meggyőződéseit foglalja magában. Óvatos bánásmódot igényel. Az egyén a saját frissen létrehozott produkcióit mindig túlértékeli, sok idő kell az objektív önértékeléshez.

Az értékeléshez indoklás is szükséges, hogy ne legyen kapcsolatromlás.

Hogyan lehet objektíven értékelni a tanulót, hogy közben ne történjen kapcsolatromlás? komplex értékelés: olyan eljárás, amely pozitív és negatív értékelő-elemeket együtt

tartalmaz, de a negatív elemeket nem értékelésként, hanem instrukcióként fogalmazza meg.

Ezt minden helyzetben lehet alkalmazni, a gyakorlatban mégsem találkozunk vele.

A legrosszabb értékelési mód az indulati alapon történő, tisztán negatív értékelés; mi zajlik le ennek alapján a gyerekben?

A gyerekben a reménytelenség érzését kelti – leáll a részéről az adott tevékenység – nem fejlődik a tevékenység – a gyerek lemorzsolódik – szembefordul a tanárral és a tantárggyal.A komplex értékelés esetében a pedagógus azt mondja, hogy majdnem jó, valamint instrukciókat ad, hogy hogyan lehetne jobb.

Ebben az esetben a folyamat így néz ki:Nincs reménytelenség érzés – nem állítja le a tevékenységet – irányítja a tevékenységet – van fejlődés, és nincs lemorzsolódás – a pedagógust segítő szerepben tüntetik fel az adott instrukciók, vagyis a gyerek-tanár kapcsolat javul.

Iskolamodellek: (Comenius-Herbart-i; Reformpedagógiai modell)

Herbart-i modell: egy tevékenységformát – tanulmányi tevékenységformát – működtet, s erre alapozva kívánja a személyiségfejlesztést kivitelezni (tanulóiskola)

Reformped-i modell: felismerték, hogy a személyiségfejlesztés tevékenység nélkül nem lehetséges, vagyis ezt a modellt bő tevékenységrepertoár jellemzi (gazdag programkínálat)

Fontos, hogy a tevékenységkínálatot nem elég csak biztosítani, a gyerekeket megfelelő tevékenységszervezési modellek segítségével kapcsolatba kell hozni a feladatokkal.

Tevékenységszervezési modellek:

Herbart-i: frontális osztálymunka3 tanulói réteg: jó, közepes, gyenge teljesítményűek.Az alsó réteg nem vesz részt a munkában, s nem kerül kapcsolatba a feladatokkal (a gyerekek 60%-a ide tartozik). Ez a réteg nem fejlődik, vagyis kirekesztődik a személyiségfejlesztői folyamatokból, s előáll egy iskolai ártalom, a spontán kirekesztődés.A kirekesztett rétegek tanulói a szakképzésbe kerülnek (egyébként emiatt működésképtelen a szakképzés). Aki 4 évig a kirekesztett rétegben van, nem fog tudni felzárkózni egész életpályája alatt, és nem lesz szociálisan életképes.Hazánkban ez a modell folyamatosan áthagyományozódik.

Reformped-i modell: olyan módszereket alkalmaz, melyek a tanulókat kapcsolatba hozták a feladatokkal:

egyéni munkaforma: a gyerek felelős a vállalt feladatért; ha a feladat differenciált, akkor biztosítja a folyamatos tevékenységet és a fejlesztő hatásokat.

csoportmunka: minden egyes csoporttag egy-egy részfeladatot lát el, vagyis mindenki kap tevékenységi lehetőséget, de interakciók is kibontakoznak, amely kooperációt eredményez, valamint kölcsönhatásokat indukál.

Ebben az esetben formáló, fejlesztő interakciókról van szó. A csoporttagok a munkafolyamatból való kilépést nem engedik meg, hisz akkor a munka sikere fenyegetetté válna, s a sikertelenség leépítené a csoport egészét, valamint a kilépő diák feladatait a többi csoporttagnak kellene átvállalnia. Ezért visszakényszerítik a munka folyamatába és fegyelmezett munkavégzésre kényszerítik.

páros munka: két gyerek osztozik a feladaton, s köztük is van interakció; a csoportmunkával azonos hatásmechanizmusa van.

projectmunka (lehet egyéni és csoportos): a feladat megválasztására a gyerek lehetőséget kap, s a fakultativitás miatt a tevékenység kényszerjellege csökken, sőt motiváló hatással bír; a feladat általában praktikus, életszerű, ami szintén motivál. Hazánkban ez a munkaforma a háttérben áll.

A motivációról:

Herbarti modell: vagy nem ismeri ezt a fogalmat, vagy nem ismeri el a fontosságát. Szerintük „díszlet” szerepet tölt be, vagyis nem történik semmi jelenlétével.

A reformped. felismerte, hogy a motivációs elemek elengedhetetlenek. A csoportmunkában is vannak motivációs elemek: pl. együttes tevékenység iránti szükséglet, csoportos kommunikáció = társalgás iránti szükséglet.

A tananyag tartalmát, jellegét tekintve:

A herbart-i modell: elvont tananyaggal dolgozik, vagyis kevésbé gyakorlatias.A reformped-i modell: a gyakorlatias ismereteket preferálja; s a komplexeket alkalmazza.Komplex: sajátos tananyag szervezési megoldás, életszerű tananyagegyüttest jelent, amely magában foglalja az egymáshoz szorosan kapcsolódó elméleti-gyakorlati elemeket.

A pedagógus szerepe is különbözik a két modell kapcsán:

Herbarti: a pedagógus szerep értékelő jellegű, értékeléscentrikus, ami csökkenti a kapacitást. A szeparatív jelleg érvényesül: a gyerekekkel szemben távolságtartás, nincs közvetlenség, nincs kommunikáció, a meggyőző hatás nem elég intenzív, a kapcsolatépítés elmarad, ami nehezíti a nevelőhatások közvetítését. A kapcsolatépítési deficitekre visszavezethető az iskolai agresszió is.

A nyilvános megrovás alkalmazásának tilosnak kellene lennie. A tettet meg lehet róni, de a személyt nem, hisz így nem éri szégyen a gyereket.

Reformped-i modell: az együttműködő-segítő jelleg jellemző rá, vagyis tanácsot ad, bíztat, segít, instruál. Optimális hatásfokkal bír, vagyis átveszik a pedagógus magatartás- és viselkedésmintáit. A segítő akciók a legjobb kapcsolatépítő hatások.

Herbart-i: uniformizált személyiségértelmezés: a gyerek személyiségét úgy szemlélik, mintha annak adottságszerkezete mindenkinél ugyanolyan lenne. A teljesítmény képesség tekintetében minden gyerek egyforma, ezért a követelményrendszerben és értékelésben sem differenciál. Nem teszi lehetővé a fakultációt, mindenki ugyanazt a tevékenységformát műveli = kényszerjellegű tevékenység – nincs motiváció.

Reformiskola: differenciált személyiségértelmezés; az eltérő adottságszerkezetet figyelembe veszi, sok fakultációs lehetőség van, s egyéni programok összeállítását is vállalják.

Herbarti: normatív szemléletmód érvényes; van egy kidolgozott fejlődési célrendszere, meghatározott normarendszer szerint működik, vagyis működése tervszerű, célirányos. Az iskola nincs tudatában feladataival, vezetők sincsenek, nem készít fel az életre.

A reformiskolára az értékrelativitás jellemző: tilos mindenfajta értékorientáció, a fejlődés irányait a gyerekre bízza, nem lesz célirányos.

Neil-féle iskola: szélsőségesen értékrelativista iskola; ha valamivel nem akar foglalkozni a gyerek, akkor nem kell neki.

Egyik modell sem hatékony. A herbarti sok tekintetben elavult, a reformiskola pedig egyoldalú, egy teóriát abszolutizál, csak a saját koncepciójának megfelelő elveket követi.A leghatékonyabb tehát a szintetikus modell, ami az összes modellt felhasználja, s átveszi a sajátosságokat.

A környezeti ártalmak hatása a magatartás- és teljesítőképességre

Az ártóhatásokat ismerni kell, hogy a negatív következményeket meg lehessen előzni.

Az ártalmak csoportjai:

Csecsemőkori ártalmak: az anya-gyermek kapcsolat zavarait jelenti. Ezek megjelenhetnek a szeretethiányban, pl. egy nem várt terhesség érzelmi elhanyagoltsághoz vezet, vagyis az anya nem figyel a gyerek szükségleteire, frusztrálja a szükségleteket, vagyis a gyerekben negatív érzelmeket indukál. Az anya elutasító viszonyulását a gyerek is átveszi, s érzelemszegény gyerekkort élhet át így a gyerek.A gyenge teljesítményképességű tanulók 1/3-a esett át ilyen ártalmakon.

Az ártalmak a magatartásra is kihatással vannak:

fokozott megbetegedési és halálozási arány a szellemi fejlődés lelassul az átlaghoz képest apátia = az érzelmi élet beszűkül, az egyén boldogtalan lesz a mozgáskészség elcsökevényesedik – ez a hospitalizáltság tünete, vagyis a járása

sokáig bizonytalan infantilitás: pszichomotoros nyugtalanságot idéz elő, koncentráltsági képtelenséggel

jár együtt érzelmi kapcsolatfelvételi képesség zavara: nehezen nevelhetőséget idéz elő, hisz

kapcsolat nélkül nem veszi át a nevelőhatásokat, vagyis leáll a nevelődés folyamata

A családi légkör típusos ártalmai: az alacsony teljesítőképességű tanulók 75%-ánál található meg ez az ártóhatás:

1. árvaság

az özvegy szülő kevesebb törődést tud nyújtani a gyerek felé – anya-gyerek kapcsolat zavara áll elő

a szülő túl sok érzelemmel ragaszkodik a gyerekhez – elnyomja a kortársaitól, valamint saját gondjaival is megterheli.

Ennek az elnyomásnak a következménye lehet: figyelemzavar: a gyerek belső problémákra figyel, s mivel ez nem szándékos, büntetéssel nem javítható. További következmény: homoszexualitás kialakulása (nincs férfimodell, nincsenek kortársak)

2. új házasság:

A gyerek számára csalódást okoz, úgy érzi, nem elég a szülőnek; konfliktusok alakulhatnak ki, sértődött, dacos állapot alakulhat ki, valamint szorongásos állapot is felléphet. Ezekből kialakulhat az infantilis bosszú: a szülőt szándékosan sérti meg, ahhoz folyamodik, amivel büntetheti a szülőt, valamint aggodalmat kelt benne.Kialakulhat a generalizált gyűlölet: általánossá válik; ekkor a gyerek kriminalizálódik, s antiszociális viselkedéshez vezethet.A folyamat úgy állítható meg, ha folyamatosan gondoskodnak a gyerekről.

3. házasságon kívüli születés:

nem kívánt terhesség: negatív érzelmekkel fogadja a gyereket, kapcsolatzavar áll elő. az anya új házasságot köt: itt az új házasságra vonatkozó ártóhatások jelennek meg. új gyerek születik: az idősebb gyerek mellőzöttnek érzi magát, következménye a

csalódás, depresszió, az engedetlenség, a tanulási folyamat leáll, a büntetésekre dacos, engedetlen magatartást produkál, a gyerek kriminalizálódik.

Tantalusz szituáció: többlethez juttatjuk az egyik felet, a mellőzött egyén sértettséget érez, hisz jogosnak érezné, hogy ő is megkapja mindezt.

A házasságon kívüli születés kategóriájába tartozó gyermeken a gyermekotthoni elhelyezés segít.A gyengén teljesítő gyerekek 10%-a kerül ki ebből a kategóriából, s 2/3-nál megugrik a teljesítőképesség, ha gyermekotthonban helyezik el őket.

4. A rossz házasságban élő család gyerekeinek tanulmányi átlaga 2,00. Az ilyen gyerekek 18%-a kudarcot vall az iskolában, vagyis megbukik.

A személyiség fejlődésében döntő, hogy a gyerek pozitív érzelmi viszonyban álljon mindkét szülővel, hisz így pozitív közérzetű, érzelmileg stabil közérzetű lesz a gyerek, vagyis nem érzi magát frusztrálva.A rossz házasság ezt a pozitív viszonyt lerombolja. A szeretetet, megbecsülést rombolja le, hisz a rossz házasságban folyamatos konfliktusok állnak fent.

A konfliktusok keretében a két szülő egymással szemben leértékelő ítéleteket fogalmaz meg, illetve különböző vádakkal illeti a másik felet. Ez a gyerekben lerombolja a bizalmat, illetve a pozitív viszonyulást a szülő iránt. Megrendül a bizalom, elveszti a biztonságérzetét, szorongásos támaszvesztett állapot áll elő.

Következmények:

depressziós, lehangolt állapot a gyerek sodródóvá válik, mivel nincs támasza, támaszt és kapcsolatot keres –

destruktív egyénekhez sodródhat, legtöbbször kortársi csoporthoz kerül: bandákhoz, gangekhez kapcsolódik; általában informális, nem iskolai csoportokhoz csapódik, a magatartását ezek követelményeihez igazítja. Mivel ezek a csoportok sokszor destruktív tevékenységet folytatnak, előáll a kriminalitás.

szülőkkel szembeni megbecsülés leépülése, amelynek magatartási következménye a tiszteletlenség, a hanyagság, az ambíció nélküli munka, elhagyja magát az egyén, leállnak a pozitív törekvések = mindezeket együtt reaktív depressziónak nevezzük.

A helyzetből kiút: válás, amely hatására a tanulmányi átlag 2,4-re javul – ez 20%-os javulás.

Válás, mint ártalom:

Változatok:

titkon (melynek oka az, hogy nem akarja megbántani a vele együtt élő szülőt) sóvárgás az elment szülő irányába; számára ez egy pszichés, állandó, megterhelő problémát jelent => lelki megterhelődés

Következmény: figyelemzavar, illetve képmutató magatartás (őszintétlenség, hazudozás)

gyűlöletébresztés a szülő által a másik szülővel szembenKövetkezmény: ha a gyűlölet sikeres => tényleges elfordulás;De ha a bizalom mindkét szülőben megrendül, támaszvesztettség és sodródás áll elő.

a két szülő verseng a gyerek szeretetéértKövetkezmény: elkényeztetés, mint magatartási deformáció – a gyerek egyik fél követeléseit sem teljesíti, vagyis nem lesz nevelhető egyik fél által sem, sőt a gyerek fenyegetőzik s zsarolja a szülőt.

a gyereket mindkét szülő elhagyja => generalizált gyűlölet alakul ki a gyerekben, vagyis mindenkit utálni fog; az önkárpótlási tendencia felerősödik – antiszociális magatartás alakul ki.

Az iskolai kudarcot valló gyerekek ¼-e kerül ki ebből a rétegből.

a házastárs iránti gyűlölet átvitele a gyerekre („olyan vagy, mint apád”) – a gyerek a szeretet csökkenését érzékeli

Következmény: infantilis bosszú

Az iskolai kudarcok 27%-t idézi elő a válás. A különböző válási változatok másképp hatnak a tanulmányi eredményekre.

Kedvező változatok:

ha a gyerek az anyával marad, jól hat a tanulmányi teljesítményére a válásnak van időbeli távolsága (7 év) – a válást követően 7 év után a tanulmányi

átlag 3,00-ra emelkedik.

Kedvezőtlen változatok: az anya hiánya, főleg ha a gyerek rokonoknál, illetve idegeneknél nevelődik, vagy ha

az anyával érzelmileg szembefordítják. Ez rontja a leglátványosabban a teljesítőképességet.

ha az anya a válás utáni 4 éven belül új házasságot köt – ez érzelmi szembefordulást vált ki a gyerek részéről.

örökbefogadás: csak akkor vált ki ártóhatást, ha a gyerek elől eltitkolják, s később kiderül. Ez a gyerek számára nagy érzelmi megrázkódtatást, súlyos érzelmi traumát jelent, megrendül a bizalma a nevelőszülőkben, s előáll a támaszvesztettségi állapot. A pszichés állapot szökésben, vagy kóborlásban jelenik meg, a büntetésekre dacos magatartással reagál, nem fogadja el a következményeket, kriminalizálódni kezd.

Ezért inkább csecsemőkorú gyerekeket fogadnak örökbe, akivel elköltöznek, hogy egy ilyen helyzet ne álljon elő. Ez nagyon veszélyes.Az örökbefogadás másik ártóhatása, ha az örökbe fogadó szülő azért fogad örökbe, mert ragaszkodást, szeretetet igényel, s türelmetlenül erőlteti is, még mielőtt kialakulna. Így a gyereket képmutatásra kényszerítik, előáll a hazudozás.

Lumpen rétegek nevelő hatása (züllött, antiszociális, alkoholista, prostituált szülők):

Ilyenek, mint példaképek, deformálnak, deformált magatartási mintákat közvetítenek, s így a gyerek életterve is destruktívvá válik.

1. alkoholista szülők ártó hatásai:

gyakran folytatnak brutális, kritikátlan magatartást nincsenek tekintettel a gyerekre, gyakori pánikállapotot idéznek elő a gyerekben

A pánikállapot következményei: neurózis hajlam felerősödése, szorongásos neurózis előidézése => figyelemzavar, éjszakai ágybavizelés

2. ideg- és lelkibeteg szülők ártó hatása:

indukált neurózist alakít ki a gyerekben az ilyen szülő; a szülőt szakrendelésre célszerű irányítani, a gyerekre pedig empatikus iskolai foglalkozást kell érvényesíteni, a pedagógusnak a gyereknél eufórikus állapotot kell előidézni, amit sok sikervisszajelzéssel lehet előidézni.

Helytelen nevelésből keletkező ártalmak

0-3 éves kor: szorongásos időszak – az anya sírással mutatja ki a gyerekre => az anya elvesztésétől való félelem; a gondozó, nevelő személyének cseréje is megrázkódtatást idéz elő. (bölcsődébe szoktatás, bölcsőde-csere)

A nevelés alapvető útja a gyerek ragaszkodó érzelmeinek ébrentartása és felhasználása a nevelési célok érdekében. A gyerek iránti szeretet kimutatása.

3-6 éves kor: ismerkedés a külvilággal, fokozott aktivitás, mozgás, a tárgyi környezetre veszélyes lesz. A felnőtt akadályozni próbál, a gyerek nehezen tűr. A túlzott korlátozás ártó tényező lehet – dac, ideges-neurotikus állapot, hipermotilitás.

A felnőttek erőteljes utánzása – az utánzott magatartás büntetése károkat okozhat – zavart, gátló, belső bizonytalanság érzés; a gyerek nem tudja, milyen magatartásformát kövessen, leáll a magatartásformálás.

6-10 éves kor: iskolába kerülés időszaka – a kortársakkal és a pedagógusokkal kapcsolatot kell kialakítania a gyereknek. Az otthoni kontaktuszavar (ha van) az iskolában is megjelenik – félénkséget vagy agresszivitást jelent. A kényeztetés is kontaktuszavar, a gyerek otthon nincs korlátozva, az iskolától is ezt várja.

11-13 éves kor – prepubertás időszaka – éles változások, megjelenik a nehezen kezelhető jelleg.

Nappali álmodozások, olvasásba menekülés, amelyek a sikertelenség, kudarcok, bántások előli menekülés útja, akár a kriminalizálódáshoz is elvezethet.Megoldások: sikerélményekhez való juttatás, konstruktív irodalom felé való irányítás.Ebben az időszakban megkezdődik a szülőről való leválás folyamata is.Csoportképzési szükséglet megerősödése – gangek kialakulása, s mivel ezek aszociális csoportok, megindulhat a kriminalizálódás.Megoldás: változatos programot nyújtó kortársi közösségek szervezése.

13-16 éves kor: leválás időszaka, ekkor szakad el a gyerekkortól az egyén. A szülői gyengédségre és irányításra durva visszautasítással reagál a gyerek.

Megoldás: kortársi közösség felé orientálás, hisz ekkor van megfelelő támasz és a magatartás-fejlődés is biztosított.Az egy gyermekes család esetében a leválás kínos és hosszadalmas, vagy nem is megy teljesen végbe – ez a gyerek egész életére hatni fog.Sokgyermekes családoknál a gyermek magára hagyott, támaszvesztett állapot állhat elő, a gyerek sodródik.

Helytelen nevelési módszerekből származó ártalmak:

Dresszúra – megfélemlítéssel, brutalitással, megszégyenítéssel, erőszak alkalmazásával akar célt érni;Következmény:

- szorongás, félelem, dac, agresszivitás – a gyerek azonosul a vele szemben elkövetett módszerekkel.

- a gyerek-szülő kapcsolat elhidegül – ez infantilis bosszút, rossz tanulást, kóborlást, látszatalkalmazkodást vált ki.

A tanulónál a tanulási ambíciót csökkenti elsősorban a pedagógusi dresszúra.

Kényeztetés: ilyen esetben nincs követelménytámasztás; a gyerek kitöréseitől függ a szülő, a szerepek megfordulnak.Következmények: toporzékolással, dühkitöréssel reagál a gyerek, nem alkalmazkodik az elvárásokhoz, a szülőt kényszeríti alkalmazkodásra, önállótlanság lép fel, a csalódások pedig depresszióra hajlamos személyiséggé teszik. A döntéseket is a szülőre bízza.

Helyes nevelői eljárások:

nem erőszakol a gyerekre természetellenes magatartást, a passzivitást nem erőlteti, az aktivitásra törekszik

nem megengedhető magatartás esetén barátságos és határozott fegyelmezést alkalmaz jó megoldás a figyelemelterelés is hasznos tevékenységgel lekötjük a gyereket

Iskolai ártalmak:Források:

rossz/hibás oktatási rendszer: nem megfelelő beiskolázási kor; oktatás formája és tartalma rossz; túlterhelés

helyi körülmények hiányosságai: rosszul képzett pedagógusok, zsúfolt tantermek, túlzott házi feladat adás; a hétvégi pihenőidő korlátozása

a pedagógusok nem megfelelő módszerei és képzettsége: testi fenyítés, mint módszer; nyilvános megszégyenítés alkalmazása (a személy helyett a tettet szégyenítsük)

az osztálytársak nem megfelelő viselkedése: verekedés, durvaság, csúfolódás – védelmet kell nyújtani a gyermek részére

a tanulmányi teljesítményekkel szembeni nem megfelelő szülői magatartás: túlzott követelmények, a gyerek teljesítőképességét nem veszi figyelembe, túlterhelés, szórakozástól való eltiltás; sok különóra; túl szigorú büntetések

iskola változtatása: fluktuáció jelensége – ez támaszvesztettségi állapottal jár együtt; spontán kirekesztődés – a gyereket a tevékenységi folyamatból kirekesztik.

A kialakult deficitek nem hozhatók helyre (felhalmozódnak).

Ártóhatások csoportosítása súlyosságuk szerint:

1. tévesen rosszaságnak minősített tünetek: ezeket helytelenül kezelik, általában büntetik, a tünet pedig erősödik.

hipermotilitás: sok nyugtalan és céltalan mozgás, ezt a mozgást a gyerek sem élvezi, arckifejezése gondterhelt és fáradt.

Okai: - infantilitás: a gyerek személyisége éretlen- túlzott mozgáskorlátozás a 3-6 éves periódusban

A nehezen nevelhető gyerekek 10%-a tartozik ide.

a figyelemzavar is egy belső problémára alakulhat ki (ilyen problémák: rossz házasság, válás, új testvér születése, iskolai kudarcok, társak csúfolódása) akkor, ha a gyerek egyedül marad a problémák feldolgozásában.

nappali álmodozás: képzelődik, mereng a gyerek – az öngyógyítás eszköze; a megterhelő élményektől akar szabadulni (érettségi bukások 5%-t ez idézheti elő).

A tanulási teljesítőképesség nagyon visszaesik, hisz az ilyen gyerek csak egy intellektuális funkcióját (a képzeletet) működteti, s így a gondolkodás, emlékezet fejlődése lelassul. A gyerek erről nem tehet, ezért ez a tünet nem büntethető. Ehhez a tünethez általában társul az iskolakerülés, az elmagányosodás, a bandaképzés.Megoldás: sikervisszajelzések, meleg törődés, ne faggassuk.

fantasztikus hazugságok: prepubertás időszakában; a gyerek vágyait tükrözi; a büntetés zárkózottá teszi a gyereket, a nevelő eljárások nem közvetítődnek, vagyis a nevelési folyamat leáll.

Megoldás: tapintatos valóság felé terelés.

2. súlyosabb, neurotikus tünetek: gátolt agresszivitás: agresszióra irányuló belső késztetettség, a gyerek készenlétben áll,

s várja a megfelelő alkalmat.Kiváltó okok: brutális nevelő hatások akár a családból, vagy az iskolából – felhalmozódott sértettség alakul ki; vagy kevés játék lehetősége – kevés játékszer, vagy kevés alkalom a játékra.

értelmi gátoltság:Kiváltó ok: súlyos brutalitásA tanulmányi teljesítőképesség látványosan zuhan; az egész személyiség sérül ekkor, s a kognitív szféra is lebomlik.Megoldás: az érzelmi feszültségeket oldani kell.

éjszakai ágybavizelés: vagyis indulat kifejezés neurotikus alaponKiváltó okok: megrázkódtatások, családban előidézett pánikállapotok, új testvér születése, illetve ha a 0-3 éves korszakban szokásrendszerét erőszakosan alakították.Megoldás: fokozott szeretet, törődés, a terhelő élmények kikapcsolása.

éjszakai felriadás: fogcsikorgatás, heves hánykolódás, alvajárás is kiegészíthetiKiváltó okok: traumatizáló élmények, félelmek.

dadogás: Okok: 6. életév körüli gondolattorlódás – a kognitív funkciók felgyorsulnak, s nem tudja követni ezeket (1-1,5 éven belül elmúlhat); vagy agresszív módszerek alkalmazása a gyerekre.Megoldás: türelem, feltétel nélküli viszonyulás, bábozás

tikkelés: különböző mimikai izmok gyors és akaratlan összehúzódása (grimaszolás)Okok: túl erőszakos, vagy túl pedáns szülő, hisz ők állandó feszültségben tartják a gyereket.Veszélye a félreérthetőség, a pedagógus szemében gúnyolódásként is megjelenhet.A feszültséget csökkenteni kell, nem szabad türelmetlenül viszonyulni.

tárgyi fixáció: erőteljesen büntetett téves tárgyi megoldás ismétlése; az egyén feszültség hatására hibázik.

nyílt és rejtett dac: infantilis bosszúban (rossz tanulás, csínyek) nyilvánulhat megKiváltó okok: erőszakos nevelői követelés, szakadatlan büntetések, túlzott szülői igényesség, gyakori örömmegvonások, rideg és igazságtalan tanári magatartás.

3. diszociális és antiszociális megnyilatkozások

Diszociális: enyhébb, nincs szó törvénysértésről, de a szociális elvárásoknak nem felel meg a magatartás

szökés, csavargás: átmenet a neurotikus és a diszociális állapot közöttOkok: a következetlen (elkényeztető, máskor brutális) szülői magatartás; a játék túlzott korlátozása; a brutális verés vagy az attól való félelem; testvérféltékenység; örökbefogadás lelepleződéseOrganikus oka: az epilepszia (2 roham között kóborlási kényszer áll fent)

Antiszociális magatartás: törvénysértő; a bűnözés kifelé fordított gyűlölet és a bosszú érzésén alapszik – ezt az érzést a szükségletek tartós frusztrációja váltja ki.

Sérült gyermekekkel való bánásmód:

Alapelv: feloldani a gyerek bizalmatlanságát, gyűlöletét; pozitív érzelmi kapcsolat létesítése szükséges a gyerekkel a nevelő részéről, valamint a problémák megbeszélése a gyermekkel.Ezen kívül:

a környezet esztétikája és otthonossága, hisz a rideg, lepusztult környezet menekülésre készteti a gyereket

a gyerek kezdeti provokációinak finom leszerelése humánus, törődő nevelői magatartás élményszerű együttlétek jutalom kilátásba helyezése négyszemközti beszélgetések a nevelővel lehetőségteremtés az érdeklődésen alapuló foglalatosságra közösségbe való bevonás, s rájuk bízni saját ügyeik intézését

Módszertani ajánlások pedagógusoknak:

az ok keresése a tünet mögött! (a családi háttér megismerése) ne verjünk és ne veressünk! (ellenőrzőbe való beírás csökkentése) ne hárítsuk a tanítást és a nevelést a szülőre! (ez az iskola kompetenciája) ne csináljunk az otthonból iskolát, inkább az iskolából otthont! ne bojkottáltassuk a tünetet! ne infók útján kérjünk a szülőktől segítséget, inkább hangoljuk őket a segítségre!