j í í . # t 4 S « l ö l i á l y Fa r ó n e d * » i u r

1942. március 1. I. (XIV.) évfolyam 4. szám.

GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE

A M A G Y A R G Ö R Ö G - K A T O L I K U S O K O R S Z Á G O S S Z Ö V E T S É G É N E K H I V A T A L O S L A P J A

T Á R S A D A L M I É S H I T B Ü Z G A L M I H E T I L A P

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

N y í r e g y h á z a , 50. sz. postafiók.

FŐSZERKESZTŐ:

dávidházi MEDVIGY ISTVÁN

Á magyarság keleti védőbástyája

Sokat és sokféleképen írtak e

kérdésről az utóbbi időben s az

írások mindegyike azt igyekezett

bebizonyítani hogy a magyar gör.

•ka!, társadalom fontos szerepei

töltött be a nemzet életében.

Ez írások mégsem találtak elég

meghallgatásra, megértésre és mél-

tányolásra. Aminek valószínű oka

az, hogy a problémát nem tudták

elég közel hozni az illetékesek

lelkéhez, s inkább csak vallási

szempontból vizsgálták a kérdést.

Mindnyájan nagyon jól tudjuk,

hogy a magyar görögkatolikusság

ügye a nemzet sorsával áll vagy

bukik. Viszont a magyar népnek

elsőrangú érdeke, hogy a gör. kat.

magyarság megerősödjék. Ez el-

sődleges érdeke a magyar kato-

likus egyháznak, de érdeke az

összmagyarságnak is.

Mindnyájan érezzük, hogy az

ország keleti felében, különösen

pedig Erdélyben mily élet-halál

harcot kell harcolnia a magyar-

ságnak a beszivárgott és elterebé-

lyesedett nemzetiségekbe való be-

olvadással szemben. E harcban a

nemzetiségek nagyon gyakran az

egyházi zászlókat állítják az első

vonalba. A román közfelfogás el-

sősorban a görögkeleti orthodox

egyházat, másodsorban és bizo-

nyos korlátozásokkal a görögka-

iolikusságot is az elrománosítás

szolgálatába állította, kimondva,

hogy aki görögkeleti, vagy görög-

katolikus, az már hozzátartozik a

román népközösséghez. Ennek kö-

vetkeztében ott magyar ember gö-

rögkatolikus vagy nem lehet, vagy

pedig el kell szenvednie, hogy ál-

landóan a román népből valónak

FELELŐS SZERKESZTŐ: Előfizetési díj 1 évre: 5 pengő.

dr. GRÓH ISTVÁN Egyes szóm ára 10 fillér. dr. GRÓH ISTVÁN Postatakarékpénztári csekkszám: 44.981.

tartsák. Emiatt pedig rengeteg lel-

ket vészit a magyarság, mert bár

vannak elég sokan, akik inkább

megtagadják hitüket és protestán-

bok lesznek, vagy legalább szer-

tartást változtatnak, hogy magya-

rok maradhassanak, de sokan

vannak, akik a vallás és szertar-

tás révén hozzásimulnak a román-

sághoz és a magyar népközösség

számára elvesznek.

így azután nem csak a gör. kat.

egyház veszti el nyájának egy ré-

szét, hanem másik oldalról a ma-

gyarság is erősen gyöngül, elveszt-

vén azokat, akik hitükhöz, szer-

tartásaikhoz hűek maradnak és

így eleinte csak a közvélemény

szemében, később pedig — külö-

nösen az utódokban — lelkileg is

románokká válnak.

E bajnak ellensúlyozására és

megelőzésére kell a magyar gö-

rögkatolikusságot erősíteni. Erősí-

teni kell, hogy tudatossá tehesse

a széles néprétegekben, hogy le-

het valaki afelől még Erdélyben

is jó magyar, hogy görögkatolikus,

sőt nagyobb szolgálatot tesz nem-

zetének, ha megtartja jó magyar-

ságát s görögkatolikus hitét. Hogy

nem igaz az a fölfogás, hogy ha

valaki görögkatolikus, az már föl-

tétlenül román, vagy ruthén. Hogy

a gör. kat. magyarok ezer éve itt

élnek a Tisza völgyében, és ott

élnek a Székelyföld bércei között.

Tehát ne hagyja ott senki ősei

szent hitét és szertartásait, mert

hiszen úgy is lehet magyar, ha

gör. kat. marad.

E gondolatok népszerűsítése

lenne tehát elsőrendű feladatunk.

És még egy : A magyar görögka-

folicizmus hathatós támogatása, erő-

sítése. Teret kell engedni, ahol kifejt-

heti vonzóerejét és visszatarthatja

a tömegeket az elrománosodástól,

negmentheti őket még most, utolsó

pillanatban a magyarság számára.

Ezt a teret pedig biztosítani kell

ágy társadalmilag, mint egyházi-

ag, mint pedig politikailag

^ Első és legfontosabb lépés e té-

ren kultúrális intézmények fölállí-

tása, egy kultúrközpont kialakí-

tása, mely magához köti a szivek

érzésvilágát, mely intelligenciát ne-

vel és életeket állít a nagy cél

szolgálatába. Középiskolák, tanító-

képző, és saját papnevelő-intézet

létesítése, ahol a szívekbe csepeg-

tetik a katolikumhoz való ragasz-

kodás mellett a saját szertartá-

sunk ismeretét és szeretetét.

Ennek következményeképpen

kell, hogy a magyar liturgia teljes

pompájában ragyogjon föl, szertar-

tásai teljesek és tökéletesek legye-

nek, teljességben ne maradjanak

sem a román, sem a szláv

mögött.

A harmadik és legnehezebb do-

log a külső előítéletek legyőzése.

Megértetni a másvallású magyar

testvérekkel, hogy itt él közöttük

egy tömeg, amely eredetében, ér-

zésében és szellemében magyar.

Itt él ez a nép, melyet nem el-

nyomni, nem lenézni, hanem tá-

mogatni, erősíteni kell, mert aki

igazán szereti hazáját, az belátja,

hogy ez a magyar nép érdeke.

Hiszen vegyük csak azt, hogy

Erdélyben rengeteg magyar nevű

és származású ember él, akik ép-

pen azért románosodtak el, mert

vallásuk miatt mindenhol mint ro-

mánok szerepeltek és a magyar-

ság mintegy kitaszította őket sorai

közül, románoknak bélyegezve

őket, és így testvértelenül elve-

gyültek a romén népközössérjben,

sorsközösséget vállalván velük.

Ugyanez lehet sorsa székely test-

véreinknek, ha nem érkezik ide-

jében segítség számukra. Mert

még azt csak eltűrték, ha román

részről sérelem érte őket azért,

mert görögkatolikusok és nem ro-

mánok, de azt nem bírnák már

ki, hogy a magyarság kitaszítsa

őket vallásuk miatt soraiból és

viszont ne legyen senki, aki ősi

szent hitüket és magyarságukat

összeegyeztetve megvédje őket.

Mert ez a legelső feladat nemzeti

és vallási szempontból egyaránt.

Ha ez megtörténik, akkor meg-

fordul a helyzet. Akkor a román

propaganda elveszti a leghatható-

sabb eszközét, mellyel az egy-

szerű tömegekre a legnagyobb ha-

tást tudja gyakorolni : a vallást,

mint a románosítás eszközét.

Ez azonban csak úgy történhe-

tik meg, ha a magyar görögkato-

licizmus megkapja méltó helyét a

magyar nap alatt, hogy az legyen,

aminek az Úristen rendelte: a ma-

gyarság keleti védőbástyája.

# Dr. Gyulai János.

SZÉCHENYI ISTVÁN írja a „Hitel"-ben:

„Boldogak, kiket nem nyavala, testi gyengeség vagy haláltúli rettegés kínszerít végre térden csúszni a kereszthez, hanem kik már éltek legszebb éveiben, midőn fiatalság, egésség s jólét érzése szinte halhatatlanság előörömeivel tölti be őket, ha már akkor, mondom, ön-kényt szeretetbül a'legfőbb Jóhoz emelték fel lelkeket a'Legtökéletesb-hez 's ha nem csak szóval, hanem tetteik által is gyakorlák Vallások igazi értelmét s nem csak a' közel veszély inditá őket Istenimádásra, hanem minden nemesb és szebb gerjedelem s azon ki nem magya-rázható belső aggódás, mellyet minden tiszta szivü ember érez magá-ban, 'halhatatlan részinek minden alacsony 's ocsmány índulatoktul megszabadítása végett."

2 GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE 1942. március 1.

A két szín alatti áldozás írta: Kovordányi László

A dogmatikus szempontok tisz-tázása után lássuk, hogy a litur-gia-történet mit mond.

Kétségtelen és minden vitán fe-lül álló tény, hogy nemcsak az apostolok az Utolsó Vacsorán, ha-nem az őskeresztény egyházban papok és hívek egyformán két szín alatt áldoztak, mégpedig Ke-leten és Nyugaton egyaránt.

A Szentírás után a legrégibb keresztény irodalmi termék, az 1873-ban felfedezett, „Didaché" né-ven ismeretes mű (teljes címe : a tizenkét apostol tanítása ; keletke-zési ideje: az első évszázad utol-só tizede) már egy figyelmeztetést tartalmaz, hogy aki még nem vet-te fel a keresztség szentségét, az ne egye és ne igya az Eucharisz-tiát, majd pedig előírja a hálaimát a lelki eledelért és italért. (9.5; 10.3)*

Érdekes adalékot szolgáltat még Szent Aberkiosnak, a phrigiai Hie-ropolis püspökének 1882-ben meg-talált görög nyelvű hexameteres sírfelirata (kb. 180-ból Kr. u.), mely beszél „a tiszta szűz által szült s eledelül nyújtott ichtys-ről" (=hal ; a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Meg-váltó" szavak görög formájának kezdőbetűiből összetett akrosty-chon), „a legjobb borról" és „kenyér-ről." (Szent Aberkios Szíriában szü-letett — sírfelirata említi Nisibist és az Euphratest — de Rómában is sokáig tartózkodott.)

Jeruzsálemi Szent Cyrill a 348-ban megírt katechéziseinek egyiké-ben ihletett szavakkal szól a szent-áldozásról : „A kenyér szine alatt adatik neked a test, a bor színe alatt adatik neked a vér, hogy amikor magadhoz veszed Krisz-tus testét és vérét, az Ő testvéré-vé válj. . ." (22. 3, 6 ; hasonlókép-pen : 23. 22)

Nagy Szent Bazil egyik levelé-ben ugyancsak a két szín alatt való áldozást említi (ep. 63.); Ha-sonlóképpen Nysszai Szent Gergely (or. cat. 37.), Aranyszájú Szent Já-nos (hom. 27. I. Cor. 5.) és a 629-ben tartott trullai zsinat 101-ik ká-nonja.

Az örményeknél szintén a két szín alatt való áldozás volt általá-nos, miként a duinói zsinat 7-8. kánonjából kitűnik, melyek tiltják az áldoztatókehely használatának az egyházak szegénysége címén való korlátozását, valamint a hívők áldoztatása céljából az új bor fel használását.

De nemcsak Keleten, hanem Nyugaton is általános szokás volt a két szín alatt való áldoztatás.

A görög nyelven író, de Keletről Rómába szakadt Szent Jusztin hitvalló a II. század közepén (150-155. között) megírt Apológiájában részletesen leírja az áldoztatást s elmondja, hogy a diákonusok a konszekrált kenyeret és bort min-den jelenlévőhöz és a távollévőkhöz is elviszik. (I. 65.) Hasonlóképpen ír Tertullian (resurr. 8 ; ux. 2. 5.): Szent Cyprián (lapsi 26; ep. 63.8) tömören mondja: Az Úr kelyhét

*Az idézetek összegyűjtésében és álta-lában az idevonatkozó forrásművek ösz-szeállitásában dr. Papp György püspöki titkár úr volt segítségemre, amit ezúton köszönök meg. A felhozott idézetek külön-ben nemcsak a két szín alatti áldozás gyakorlatát bizonyítják, hanem ugyanakkor az őskeresztények nagy Eucharisztia-kultu-szát is tükrözik.

az egyházban mindig szomjúhoz-zuk és mindig isszuk (calix Dni in ecclesia semper et sititur et bibi-tur); Szent Ambrus a keresztény és zsidó ember között lendületes antithezist állít fel: Nekik a szik-lából folyt a víz, neked Krisztus sebeiből folyik a vér; őket egy órára elégítette ki a viz, téged örök-re megtisztított a vér ; a zsidó iszik és szomjúhozik, te ha iszol, meg nem szomjúhozhatsz (myst 8.48 ; exc. fratr I. 43.); Szent Ágoston az íté-letnek alávetettekről szól, akár ették Krisztus testét, akár nem — akár itták az ő vérét akár nem, (ep. 217. 5. 16.); Szent Fulgentius a kenyér és kehely közösségéről be-szél (ep. 12. 11. 26.); Nagy Szent Gergely pápa szerint az Oltáriszent-ség által éhségünk és szomjúsá-gunk kielégül, megtisztíttatik és megszenteltetik az ember (pastictur et potatur, abluitur et sanctificatur psalm. poen. 6.11.); Szent Beda Venerabilis szerint Krisztus teste és vére vételének módjában nincs különbség Itália, Gallia, Afrika, Görögország és Kelet között (ep. 2. ad Egb.). Aquinóni Szent Tamás Summa Theologica-jában igen ér-dekesen fejti ki véleményét: Hivat-kozik Gelasius pápának rendeleté-re (mely különben Gratian decretu-mába s így a latin egyház által 1918-ig használt Corpus Juris Ca-noniciba is bekerült) — amely éle-sen megrója azokat, akik a „szent vér kelyhétől tartózkodnak" (a cali-ce sacrati cruoris abstinent), s en-nek a mysteriumnak megosztásé*i sacrilegiumnak nevezi. Majd idézi' azoknak a véleményét, akik sze-rint a Test evése és a Vér ivása (manducatio corporis et potati sanguinis) ennek a szentségnek teljességéhez tartozik, s végezetül hivatkozik azokra, akik a bor szi-ne alatt való áldozást a kenyér szine alatt való áldozásnál is fon-tosabbnak tartják, mivel ez a szent-

ség Krisztus megváltói szenvedé-sének emlékezetére s a lélek üd-vösségére van rendelve. Krisztus szenvedését azonban inkább em-lékezetünkbe hozza a vér, mely a lélek üdvösségéért ontatott. A há-rom vélemény ismertetése után a conclusióban a XII. toledói zsinat 5-ik kánonjára való hivatkozással kifejti, hogy Gelasius pápa rendel-kezése csak a miséző papokra vonatkozik, akik természetesen csakis két szín alatt áldozhatnak ; s hogy ennek a szentségnek teljes-sége nem a hivők áldozásában, hanem a két szín konszekrálásá-ban van s Krisztus szenvedésé-nek emléke is megfelelő kifejezést nyer a pap áldozásában, mivel ő

mindnyájunk képviseletében (in persona omnium) veszi magához a szent vért. Egyes egyházak — folytatja Aquinói Szent Tamás — a tiszteletlenség veszélye miatt ve-zették be azt a szokást, hogy csak a kenyér színe alatt áldoz-nak, — az áldozók részéről u. i. a legnagyobb tisztelet és gondos-ság szükséges, márpedig a szent vér vételénél történhetik leginkább valami tiszteletlenség, mivel az öregek, ifjak és gyerekek (parvuli) esetleg nem tudják alkalmazni a szükséges óvatosságot. (Ezeket az okokat különben a Catechismus Romanus sorolja fel részletesen: II. euch. 70.)

(Folytatjuk.)

Isten-gyermekség

Elmélkedem : végtelenről,

Elmúlásról s a kezdetről,

Amikor az Isten csókja

Kiszakított csoda-módra

Az ős-lehetőségből.

A gyarló én s Isten-Fenség,

A kis porszem s a Mindenség,

Égi arány, agyat-maró,

De józanít a nyers való

S fölcsendül a harcdalom:

Nagy Világegyetem,

Birokra jer velem!

Bár arcod ékes,

De léted véges!

Győz a lélek,

S ha már élek,

Úgy végtelen vagyok.

H. F.

Nazianzi Szent Gergely a keresztény műveltségről

Azt hiszem, minden józan ítéletű ember megegyezik abban, hogy az összes javaink közt a műveltséget illeti meg az elsőség. És itt nemcsak a mi nemesebb műveltségünkről szólok, mely a sza-vak minden pompáját és csillogását megveti s kizárólag az örök üdvösséget és a gondolati tartalom szépségét tekinti, hanem az egy-házon kívül álló ama műveltségről is, melyet mint tőrbeejtő, vesze-delmes és Istentől messze eltávolító műveltséget sok keresztény em-ber elítél, — bizonyára helytelenül. Mert valamint az eget, a földet, a levegőt és minden hozzátartozó dolgot éppen nem kell megvet-nünk azért, mert némelyek félremagyarázzák őket és Isten helyett Isten teremtményeit imádják, hanem élvezhetjük belőlük mindazt, ami életünkben hasznos és viszont kerülhetjük mindazt, ami vesze-delmet hoz.... valamint továbbá tudjuk, hogy a tűzben, az élelem-ben, a vasban és más effélékben nincsen semmi, ami magában véve üdvös vagy káros, hanem ilyenné csak a felhasználás célzata által válik (hiszen még csuszó-mászó állatok is vannak, melyeket gyógyító szerekbe keverünk); épp úgy a pogány írókból is kiszed-jük azt, ami tanulásra és elmélyedésre késztet s viszont kirekesz-tünk mindent, ami a gonosz szellemekhez, a tévedéshez és a kár-hozat örvényéhez vezet, ha ugyan még ezeket is fel nem használ-hatjuk a jámborság céljaira, a rosszat is jóra fordítva és az ő gyen-geségükből merítve a mi tanításunk erejét.

Nem kell tehát megvetni a műveltséget, mert némelyek ekként gondolkodnak. Inkább tudatlanoknak és műveletleneknek kell tekin-teni azokat, kik ily módon viselkednek és azt akarnák, hogy az egész világ olyan legyen, mint ők, mert csak így rejtőzhetnek el a tömegben és csak így kerülhetik ki a műveletlenségük ellen irányuló gáncsolást.

(In Basilium, cap. II.)

ISTEN FELÉ száll most minden érzésünk, min-den gondolatunk. . . Hiszen az Istené az életünk ; úgy kell tehát takarékoskodnunk vele, hogy az Is-tennek tetsző legyen az. Az istente-lenség pokoli káoszában Istenhez hívó időszakban élünk. . . A böjt megkezdődött; s ezen át megkez-dődött lelkiismeretünk vizsgálatá-nak ideje is. . . Mi a világ tulaj-donképen ? Mulandó tünemény, mely fölött csak egy az örök : az Isten, aki felé fordul most általa alkotott és örökértéküvé tett em-beri lelkünk.

A lélek tisztulásra vágyik, mert érzi azt, hogy a földi élet nem örök, — van valami más, amiért érdemes a súlyos parancsok sze-rint élni. Az irgalmas Isten, aki rpinden gondolatunkat tudja, segítő-nek odaállítja mellénk „a Boldog-ságos Szűz Máriát: Ő képviseli előttünk a Mennyei Atya kegyes-ségét, jóságát, megbocsátását.

Az első bűn elkövetésekor már Máriára esett tekintete; bátorítá-sul őt adta a bűnös emberiség menedékének. Ott állt a Szüzanya a kereszt mellett is, s azóta min-denütt ott van, ahol segítségre van szükség.

A jelen szomorúságában orgiákat ül a bűn, de az ember lelkében hordja az eljövendő boldogság igéretét: a hitet, a megtérést, s az Isten félelmét. Szórd meg feje-det hamuval ember, s lelkedet für-desd meg Isten áldó szeretetében, mert mementója lett minden életnek a halál.

Az emberi test porból lett és porrá válik, — vagyis, visszatér oda, ahonnan vétetett. Teljen meg szívünk alázattal és hálával Az iránt, aki lelkűnkről gondoskodott. „Viselkedjünk tehát mindenben Isten szolgáiként sok tűrésben és bőjtölésben. . ." — ahogy ezt a nagy apostol, Szent Pál mondja, mert az önmegtagadás által a szen-vedélyek megfékeztetnek s lelkünk megtisztul a salaktól.

Radványi Sándor.

Kedves Olvasóinkat

arra kérjük, hogy méltóztassanak

velünk közölni azoknak a magyar

görögkatolikus hittestvéreknek cí-

mét, akik Erdélyben, Kárpátalján,

s a szórványokban laknak, hogy

részükre mutatvány-számokat küld-

hessünk.

1942. március 1. GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE 3

L I T U R G I K U S ÉLET

rr Kezeid művei az egek."

Hallom az apostoli szakaszból Szent Pál apostol szavát: „Kez-detben te, Uram, megalapítottad a földet és kezednek művei az egek. Ezek elmúlnak, te pedig megma-radsz és mind, miként a ruha, el-avulnak, és miként az öltözetet, változtatod azokat, te pedig ugyan-az vagy és éveid nem fogynak el." (Zsd. 1, 10-11.) — Szavai zsoltárt idéznek (101, 26-28.), elméje azon jár, hogy Krisztus Istenségét igazol-ja ezzel is, hiszen ez a teremtő, örök Isten vallotta őt fiának, — lelke azonban ennek a nagy Isten-nek szemléletében merül el.

Feltekintek én is Istenre. Sze-mem a láthatatlant nem látja, de fülembe cseng a Zsoltáros szava : „Kezdetben, te, Uram, megalapí-tottad a földet s kezeid művei az egek" s ez gondolkodásra késztét.

Hóköntösbe öltöztetve pihen a ¿batár s takaró alatt szunnyad a jövendő kenyér, — most még zsenge búzaszál. De nem akárhol, csak szántott földbe vetett, tavalyi kalászról szedett mag nyomán.

Nem csodálatos? Minden esz-tendő termésének egy része újra földbe kerül, hogy biztosítsa a jö-vő kenyerét, s mikor aratunk, a múlt vetését gyüjtjük be. A jelen-ben a jövendőt szolgáljuk, de a múltból élünk !

Várom a tavaszt, az élet ébredé-sét s visszagondolok a vetésre. Tudom ki volt a tavalyi magvető, azt is, ki az előző évi. Talán em-lékezetem sok esztendő magveté-sét őrzi. Végig szaladok mindegyi-ken a legrégibb emlékig. Azután a képzelet szárnyára kapok s keresem, ki lehetett a legelső? Ki volt az, aki az első búzaszemet alkotta, aki beléje életcsirát helye-zett, aki a földbe vetette s a ve-tések, aratások, új vetések sorát elkezdte, az esztendőről esztendő-re megujuló, szaporodó élet folya-mát elindította?

Talán a föld? Nem lehet ! Az csak dajkája, de nem anyja. Ölébe fogadja, melengeti, táplálja, itatja, ringatja, neveli. De élettelen s élet-telenből élet nem fakadhat. Sőt, ha sovány, műveletlen, szikes a föld, koporsója a magnak.

Talán az állatvilág? Az sem. Hiszen legelő, növényvilág nélkül nem is élhetett a földön. A nö-vény megelőzte az állatot. De az állatvilág inkább ellensége, mint barátja a növénynek. A szegény búzamagot a hörcsök megrágja, gyenge szikjét madár kitépi, szárát jószág lelegeli, eltapossa. Nem le-hetett hát a mag forrása.

Talán a világ koronája, az em-ber ?

Kétségtelen, hogy sok mindent rtud vele cselekedni. Az esztendő alkonyán megveti puha ágyát por-hanyitott föld ölén, be is takargat-ja sima porszemmel, de — azután? Remegve vár, míg tél zordsága, tavasz lehelete és nyár tüze altat-ják, ébresztik, serkentik, termé-kenyítik, sokasítják s érlelik az új életet. — Akkor belebocsátja a kaszát, learatja, az életet kibontja ¡köntöséből, egy kis részét földbe weti jövendő életforrásnak, a többit

meg halálra ítéli, porrá zúzza, ko-vásszal erjeszti, tűzzel sütteti s életének táplálására fordítja, mint mindennapi kenyeret. A halálos Ítéletet ki tudja mondani reá, de a mag élete emberi kézből nem fa-kadhatott.

Akkor talán a nagy természet : föld pora, ember munkája, nap sugara, víz harmata, állat munka-ereje mind-mind együtt ?

Ez sem 1 Mert együtt sokmin-dent tehetnek, életet fenntartanak, nevelnek, sokasítanak, de munká-juk minden gyümölcse magán vi-seli a hanyatlás, elmúlás bélyegét. Minden a bevégzést szolgálja s nem a kezdetet, az életforrást. Minden az ősz felé halad s a ta-vasz is az előző őszben gyöke-redzik.

Az első életkezdet, az első búza-szem, az első magvetés nem az ősz pusztulásából származhatott, hanem egyedül ott kezdődhetett, ahová a Zsoltáros szava mutat: „Kezdetben te, Uram, megalapí-tottad a földet s kezeid művei az egek."

Az a kéz, mely megalapította a földet s formálta az eget, az te-remtette, plántálta s indította el az életet. Annak keze, ki maga a leg-teljesebb élet, az örökké élő Örök-kévaló.

Hallgatom az evangéliumi cso-dát. Isten Fia inaszakadtat gyógyít. Csodálom az embereket, hogy előbb hitetlenkednek, de meg-nyugszom, mikor odajutunk, hogy „mindnyájan csodálkozának és dicsőitek Istent, mondván: Ilyet még nem láttunk soha!" (Mk. 2. 12.) — Egy megingott, elernyedt ember életerejének visszatérése, milyen hitet tud gerjeszteni!

Nézem az élet nagy csodasoro-zatát, az Isten kezéből kikerült búzaszem élethuliámát, őszi veté-sek s nyári aratások sorozatát. A természet erői, tél hidege, vizek sokasága, nap tüze, férgek pusztí-

Örökmécs. „Ki a törvényszegés vadonjában eltévedtem, keress

föl engem, ó isteni Ige és hívj magadhoz. . ."

(Sztihira nagyböjt 2 . vasárnapján délután.)

A lelki élet feladata az ősszü-lők által elvesztett istenképiséget visszaszerezni, sőt — ami árinál sokkal több — azokat az isteni vonásokat vésni lelkünkbe, me-lyekre Krisztus tanított bennünket, aki mint Fiúisten öröktől fogva látta az Atyát: Krisztus-hasonló-ságunkban fogadott fiákká válni s ilyenekként élni a jóságos Atyá-nak házában.

De akárhányszor hol jár az ember az atyai háztól ? A Para-dicsomból való kiűzetés után Ádám nekivágott ennek a világ-nak. Tüskét és bogáncsot termett a föld és az emberi nem eltévedt ennek a világnak vadonjában. S mi, akik a keresztségben már Krisztusba öltözködtünk, de sú-lyos bűneinkkel ismét és ismét ki-zártuk magunkat a kegyelmi élet paradicsomából, nem eszméltünk-e még rá, hogy a bűn elkövetése után, hogy felveri a gaz a lel-künk házatáját; egyik bűn a má-sik bűnt, egyik hiba a másik hi-bát termi; a szakadék szakadé-kot vonz; az akaratnak egyszeri gyengesége lassanként elsorvasztja az egész akaróerőt. A belénkoj-tott istenképiség elhomályosít ásá-nak következménye, hogy a bű-nös szeme vakká válik Isten ke-zenyomának a világban való fel-ismerése iránt. A világ égő csip-kebokra mögül nem hallja ki a

tása, molnár hengere . . mind el-lene dolgozik s mégis újra, meg újra él, sokasodik. Táplálja az embert s ring a búzamező is, mert végtelen Elet, az Örökkévaló te-nyerén született s annak teremtő erejét hordja magában.

Csodálom s dicsőítem az élet kimeríthetetlen forrását, az Istent.

szót: „Én vagyok, Aki vagyok" (Kimenet, 3, 14.). A teremtett szépségek erdeje ring körülötte s meg nem érti suttogását Istenről, hanem bűneinek bozótjával és fo-lyondárjaival beláthatatlan dzsun-gellé sötétiti. De a lelke mélyén felsir a honvágy a német dal szavaival:

„Csak ismernélek, vissza-út, szép Gyermekországkedvesútja!..."

És akkor felhangzik balzsamo-san az ige: „Én vagyok az Üt... (Ján. 14, 6.), a te kiutad a tévelygés-ből. Senki sem jöhet énhozzám hacsak az Atya nem vonzza őt (Ján. 6, 44). De én az Atyának vonzását hozva úttá alázkodtam lábad elé. Kelj fel és járj!"

Visszatérni tehát az atyai ház-hoz. De ez egyértelmű azzal, hogy teljes szívünkből, teljes el-ménkből hátat fordítsunk bűneink vadonának; megsiratása annak, hogy mi tékozoltuk el örökségün-ket. Ennyi, amit mi tehetetünk a hazatérésben, mert a többit már a mi Urunk cselekszi: „Hamar hozzátok elő a legjobb ruhát és öltöztessétek fel őt, adjatok gyű-rűt kezeire és sarut lábaira; mert ez a fiam meghalt vala és föl-éledt; elveszeit vala és megtalál-tatott" (Luk. 15, 22. és 24.)

THEODOULOS.

Megértem a csodalátó emberek hitét, megértem Szent Pál Istenre nézését, megértem a Zsoltárosnak Isten erejét magasztaló szavát s harsogva kiáltom bele a világba a Zsoltáros egy másik gondolatát, amivel az 52. zsoltárt kezdi : Az esztelen mondja szivében: „Nincs Isten !" —y—c.

B E T Ü R O s T A Szatmári

ISTEN VÉSŐJE ALATT párbeszéd A kőszegi Szent Imre Misz-

sziós Szeminárium kiadása. — 400 oldal; ára 4'80 P; kötve 6'80P.

Janssen Arnold a német kultúr-harc idején míssziósház alapításá-nak gondolatával foglalkozik. Még illetékes körök is kilátástalannak tartják vállalkozását, főleg mikor őt magát is alkalmatlannak vélik ilyen műre. Pénz, befolyás, tekin-tély nélkül indul el az egyszerű paptanár biztos állását otthagyva, a bizonytalanságba, a szegénység-be. Vállalkozása sikerrel jár. Évről-évre nő alapítása. A külső ered-mények mögött azonban kialakul Isten vésője alatt az alapító lelke is, úgyhogy az Egyház is készül kimondani ítéletét: szent volt.

Az élvezetesen megírt könyv tartalmát szemlélteti ez alábbi részlet:

1875. december 6-án, alig egy negyedévvel a missziósház meg-alapítása után, elhatározták a „Szent Mihály főangyalról nevezett steyli missziósnyomda" fölállítását. Dr. von Essennek nincs kifogása elle-ne. És Szent Miklós gondoskodik majd jótevőkről is ; mert Arnoldus úrnak pénze nincsen.

És csakugyan, nemsokára ott áll már egy kis kézisajtó az épü-let egyik szegényes helyiségében. Aranyszájú Szent János egyházta-nító ünnepén, 1876. január 27-én pedig már a nyomda felszentelé-sére gyűlnek össze a ház lakói. . . Janssen Rektor megmagyarázta nekik : „Az isteni mester az élő-szót jelölte meg a világ megtéríté-sének eszközéül: Hirdessétek az Evangéliumot minden teremtmény-nek ! Az Ö idejében a nyomtatott szót még nem ismerték. Ma azon-ban már ismerjük. Az ördög arra használja fel, hogy általa rosszat tegyen. 'Isten szolgájának tehát arra kell felhasználnia, hogy jót tegyen vele.Mert ilyen nagy a ha-talma, ami a sajtó útján ezersze-resére sokszorozódik egy óra atatt! Adja Isten, hogy ez a ma megnyi-tott missziósnyomda jó iratotok út-ján olyan „aranyszáj" legyen, mint amilyen Aranyszájú Szent János egyháztanító, a mai nap szentje volt. A belőle kikerülő iratok taní-tásai aranymagvak legyenek az emberek örök élete számára. És végezzenek mindazok, akik majd itt dolgoznak, aranymunkát az ég számára.

Budaváry László a Szatmár-

megyei Batiz-községben ország-

zászló-avatáson mondott ünnepi

beszédet. A „Nemzeti Élet" hasáb-

jain számol be ezzel kapcsolatban

szerzett tapasztalatairól.

A következőkben azzal a batizi

gazdával folytatott párbeszédének

egyik részletét közöljük, aki a szat-

márnémeti állomásról Batizba vitte

kocsiján. A község lakosainak

nemzetiségi megoszlásáról érdek-

lődött Budaváry László s a batizi

gazda imígy felelt:

— Magyarok vagyunk mi, ké-rem. Igaz, hogy a görögkatoli-kusokkal el akarják hitetni, hogy ők oláhok, de nem igen van sikere a szónak, mert nem beszél itt oláhul senki.

— Talán elmagyarosodtak? — Nem magyarosodtak biz'

azok, a nagyapjuk is magyar volt. A megszállás alatt inkább az oláhok akarták őket elromá-nosítani, de kevés eredménnyel. Most meg titkos agitátorok buj-togatják őket, hogy kérjenek oláh iskolát. Mekkora szégyen volna ez reánk!

4 GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE 1942. március 1.

AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG •••1 Sbbl BBBBBBBB BISEBBBBB BBBBBBBB HBBI»WMtt!H

BBBBBBBB

címére érkezett csatlakozó nyilatko-zatok közlését az alábbiakban foly-tatjuk :

A miskolci egyházközség képvi-selőtestülete, valamint a hitbuzgalmi egyesületek valamennyi tagja (szám-szerint 476-an aláírásukkal ellátott kérvényben alázattal kérik az Apos-toli Szentszéket, hogy az erdélyi magyar gör. kát. egyházközségeknek, a hajdúdorogi egyházmegyéhez való visszacsatolásával mentse meg hit-testvéreinket a biztos végpusztulás-tól.

Az álmosdi egyházközség kép-viselőtestülete az egyházközség va-lamennyi tagja nevében kéri, hogy a román uralom alól felszabadult ma-gyar gör. kat. testvéreket, akik a megszállás előtt a magyar gör, kat. egyházmegyéhez tartoztak, tekintet-tel a fontos közérdekre, csatolják vissza a hajdudorogi egyházmegyé-hez. A kérelmet a képviselőtestület valamennyi tagja aláírta.

A' kisléiai egyházközség szent lel-kesedéssel csatlakozik az erdélyi gör. kat. magyarság megmentéséért, ősi hitéért és magyarságáért indított mozgalomhoz, s egységesen támo-gatja az Erdélyi Bizottság nemes célkitűzéseit.

Az ifjú mándoki gör. kat. anya-egyház nemcsak a maga, hanem tíz leányegyháza nevében is, a követ-kező nyilatkozatot küldte be: „Az egyetemes egyház érdekében köve-teljük vissza egyházmegyénkbe azo-kat, akik szívük minden dobbanásá-val visszavágynak: a gör. kat. ma-gyarokat." A nyilatkozatot az újon-nan szervezett egyházközségnek majdnem minden tagja aláírta.

A kállósemjéni gör. kat. hitköz-ség képviselőtestülete, egyháztanácsa, Oltáregylete, „Kalot"-ja, „Kalászba és Rózsafűzértársulata mély meg-döbbenéssel értesült erdélyi hittestvé-reinknek szomorú helyzetéről, akik, „hogy magyaroknak maradhassanak" elhagyták hitüket. Kérik ezért er-délyi hittestvéreink számára annak biztosítását, hogy görögkatolikusok és magyarok maradhassanak. A nyi-latkozatot a képviselőtestület és az egyesületek minden tagja, mintegy háromszázan írták alá.

1200 mátészalkai magyar görög-katolikus térdethajtva kéri az Istent erdélyi magyar hittestvéreink meg-tartásáért s tiltakozik, hogy ezeketa görögkatolikusokat valaki másnak ne-vezze, mint magyaroknak.

Borsi község maga is átélte és tudja, mit jelent a magyar nemzet tes-téből való elszakítottság. Az egyház-község lelkes igazgató-tanítója, Bu-zsiczky István, aki a csatlakozó nyi-latkozatokat beküldte, többek között a következőket írja: „Mi, akik a kisebbségi sors húsz esztendejét át-éltük, mi tudjuk és érezzük legjob-ban magyar hittestvéreink szomorú helyzetét. Hihetetlenül hangzik az, hogy édes magyar hazánkban van-nak helyek, ahol a felszabadulás boldog öröme után sem szabad hit-testvéreinknek szívük szerint dicsér-ni az Istent. Majd, így folytatja : a jó Isten állította a Nagyságos Ász-szonyt a mozgalom élére, hogy mun-kájával megmentse hittestvéreinket hitünknek és a magyarságnak. Ne-mes küzdelmét és fáradságát a jó Isten jutalmazza meg, munkáját mi-előbb siker koronázza." A Rózsa-fűzértársulat 115 tagja aláírásával csatlakozott az E. B. akciójához, „hogy erdélyi hittestvéreink hitüket

és magyarságukat megtarthassák," s a könnyező Szűz Anya támogatását kérik. A kis leányegyház 112 tagja által aláírt csatlakozó nyilatkozat hangoztatja : Nem nézhetjük tétlenül hittestvéreink küzdelmét. Ami nekik fáj, az nekünk is fáj. Véget kell vet-ni a szenvedésüknek. Imádkozni fo-gunk az E. B. munkájának mielőbbi teljes sikeréért.

A tokaji egyházközség csatlako-zásával kapcsolatban pótlólag kö-zöljük, hogy 1826 hittestvérünk írta alá a nyilatkozatot, s nem 1226, miként tévedésből közöltük.

Az Erdélyi Bizottsággá! dr. Magyarsóky Ferencné úrnő (Mis-kolc, Apponyi-u. 51.) címén leve-lezhetünk.

a z ü . c . F i u i m i i f f É j a

„A boldogság komédiája." A természetes élet boldogságát áb-rándképekben hajszoló és meg-találó embereknek nemes szán-dékú paródiája.

„A keleti csata." A bolseviz-mus elleni gigantikus küzdelem áttekintése és propagálása.

Á Keleti Egyház legújabb száma a napokban jelent meg. Kiváló tudományos folyó-iratunk, mely eddig havonként je-lent meg, mostantól negyedéven-ként, összevont hármas számok-ban fog megjelenni. Szükségessé tette ezt a változást az a körül-mény, hogy a lapterjedelem korlá-tozása következtében hosszabb értekezéseket vagy egyáltalán nem lehetett közölni, vagy több folyta-tásban kellett azokat leadni, ami nem volt ideális megoldás.

A vaskos negyedéves számban Kozma János szerkesztő írt cikket apápaságról „CathedraPetri" címen, Szántay-Szémán István prelátus, a szerkesztőbizottság elnöke, az esz-tergomi nyári egyetemen elhang-zott előadásainak további részletét közölte „Uniós kísérletek" címen ; a nagyvonalú cikk bemulatja a Kerularios schismája után majd-nem közvetlenül megkezdődött uniós kísérletek sorozatát a legújabb időkigjDr. Gyulai János miskolci hitoktató a bizánci theológia egy igen érdekes problémáját fejtegeti: a szentmise áldozati jellegét mu-tatja be ; egyformán elismerést ér-demel az értekezés gazdag forrás-tanulmányai és értékes, önálló szempontjai alapján. Vladimír Ede a görögkeletiekhez való viszo-nyunkat tárgyalja a szentségek és szentelmények kiszolgáltatásával kapcsolatban, dogmatikus, erkölcs-tani és egyházjogi szempontból, bőven felhasználva a különböző kongregációk vonatkozó döntvé-nyeit is. Lengyel Zoltán, a hazai örmény szertartású katolikusok egyházi feje az örmények böjti fegyelmét mutatja be élvezetesen megírt cikk keretében. A „Figyelő" rovatban olvashatjuk dr. Danilovich Pál rk. követ és méghatalmazott miniszternek „Trianon és a ma-gyar görögkatolikusság" címen el-hangzott nagyon értékes előadását. Értékes hírek és könyvismertetések egészítik ki az immár IX. évfolya-mába lépő lapot. (Py)

BBBBBBtiia K R Ó N I K A •BBBSEBEB RbbbhIísb BtaaBBMaia BBCUBBRRH BttBtiHMBSI HHMSiBIHBB UBBMBBHB BBBBBBB l

— Halálozás. B i c s á n s z k y György takcsányi főjegyző Nyír-gyulajban, súlyos szenvedés után, a szentségekkel megerősítve, el-húnyt. Halálát nagy rokonsága s barátainak és tisztelőinek serege gyászolja,

— Mikulich Károly ny. gimná-ziumi igazgatót, a Görögkatolikus Szemle 12 éven át volt főszerkesz-tőjét a Kormányzó úr a forradalom és az ellenforradalom alatt teljesí-tett bátor és hazafias magatartá-sáért a Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki.

— Tanítói kinevezések.* Sza-bados Sándor baktalórántházai ta-nítóvá, Molnár József petneházai kántortanítóvá, Szűr Mária kisdob-rai i. h. tanítónővé, Pataki László bodrogolaszi, r. kántortanítóvá, Péterváry Margit álmosdi r. taní-tónővé, Zentay László makói kán-tortanítóvá neveztetett ki.

— Az erdőhorváti leányegyház hívei egyhangú lelkesedéssel hatá-rozták el, hogy templomot építe-nek. A tervrajzot és költségvetést jóváhagyás céljából előterjesztet-ték.

— A hajdúdorogi egyházköz-ség a tanulók számának szaporo-dására való tekintettel megszervez-te a XVI. számú tanítói állást.

— A kótaji elemi iskola részé-re 30.000 P. építési államsegélyt utalt ki a kultuszminisztérium.

— A nagykállói gör. kat. egy-ház kebelében működő KALÁSZ leányegyesület, melynek agilis ve-zetője Turáni Józsefné tanítónő, febr. 8-án műsoros estet rendezett. Hudáky Gyula esperes-parochus megnyitó szavai után Holló Fe-renc s. lelkész tartott dalszámok-kal kísért előadást: „a két világhá-ború története dalainkban" címmel. A műsoros est további részét a KALÁSZ tagjainak szavalatai, énekszámai s végül „Az Őrzőan-gyal" című egyfelvonásos színjáték tették kellemessé és tanulságossá a nagyszámú közönség számára.

— A Magosz céljaira a követ-kező adományok folytak be : Zé-kány Zoltán Szeged, 1941. XI. 5-én 3 - P, 1942. I. 25-én 3 - P és 1942. II. 6-án ismét 3'— P, Lauri-sin Miklós 2'20 P, Görög Sándor Máramarossziget —'10 P, és id. Petrásovszky Leó Sátoraljaújhely —'20 P. Az adományokat hálás köszönettel nyugtázzuk.

— Nyugtázás. Dr. Jeles Béla rendőrkapitány, Cegléd, a Magosz csekkszámláján 2'20 P-t küldött az Agapé javára. Az összeget re n-deltetési helyére juttattuk és e he-lyen is hálás köszönettel nyugtáz-zuk.

— A hajdúböszörményi gör. kat. iskolaszék a lemondással megüresedett hajdúböszörmény— dedőháti tanyai tanítói állásra a hirdetménynek a Néptanítók Lap-jában való megjelenésétől számí-tott tizenötödik napra pályázatot hirdet. Nők is pályázhatnak. Pá-lyázatok okmányokkal „Gör. kat. lelkészi hivatal, Hajdúböszörmény" küldendők.

— A Vasvári Pál Kör Régi Gár-dája minden hó első csütörtökjén este 8 órakor tartja összejövetelét a Bíró-étteremben, Budapest, VIII., Rákóczi-út 29. Vendégeket szíve-sen látnak.

— A Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetsége ünnepnap kivételével minden csütörtök este fél 7-től fél 8 óráig tart hivatalos-órákat Budapest, VII., Hernád-u. 3:. I. 20. sz. alatti hivatalos helyisé-gében.

— A Szent Miklós Társaság: Budapest, minden hó első szom-batján tartja havi összejövetelét este 8 órakor az Alagút-utca és. Pauler-utca sarkán levő Krisztina-étteremben. Ezenkívül minden szombaton este 6-tól 8-ig is tart heti összejövetelt ugyanott. Villa-mos- és autóbuszmegálló a Krisz-tina-téren. Összes hittestvéreinket és vendégeiket szívesen látják.

— A Magosz kéri a ftd. lelké-szi hivatalokat, hogy az eladott Máriapócsi naptárakkal és azok árával március 10-ig szíveskedje-nek elszámolni és az összegeket a Magyar Görögkatolikusok Orszá-gos Szövetségének, Budapest», 44.980. sz. csekkszámlájára befi-zetni.

— A Magosz kéri igen tisztelt Tagjait, hogy a f. évi, valamint a hátralékos tagsági díjakat, továb-bá a Görögkatolikus Szemle 1940. december 31. előtti előfizetési díj hátralékait a Szövetség 44"980. sz. csekkszámlájára kegyeskedjenek mielőbb beküldeni. Befizetési lapot kívánatra szívesen küldünk/ 194h január 1-től az előfizetési díjak a Görögkatolikus Szemle 44.981. sz. csekkszámlájára fizetendők.

— Szerkesztői üzenetek. Ko-hut István esperes úrnak : Szíves-kedjék közölni, hogy az 1941. nov. 21-én beküldött 20'90 P-t milyen címen számoljuk el, mert a befi-zetési lapon az összeg rendelteté-se nincs feltüntetve. — Kardos István lelkész úrnak: A sikeres toborzást hálásan köszönjük. A korábban beküldött 16 P. termé-szetesen levonásba hozandó. — Véghseő Dániel kanonok úrnak : hirdetési díjszabásunk nincs; vi-szonzásképen a régi lelkes támo-gatás további fenntartását kérjük s örülünk, hogy rendelkezésére áll-hattunk. — Szmandray János es-peres úrnak : A tanácsokért hálás köszönet; reméljük, hogy a meg-valósításban is számíthatunk érté-kes munkájára. A lapfej megvál-toztatását, illetve szűkebbre szabá-sát sokan kérték. A tradicióra való-tekintettel mégis vonakodunk tőle.

A lelki embernek meg kell talál-nia mindazt az alkalmat, melyek-ben az a nagy bankó, a felebaráti szeretet apró pénzre váltva forga-lomba jöhet. Á felebaráti szeretet nagy bankójának filléreit és hato-sait gyöngédségnek meg tapintat-nak hívjuk, és nekünk a nagy bankót ilyen krajcárokra meg húszfilléresekre kell felváltanunk, és úgy kell forgalombahoznunk,, hogy mindenki gazdag legyen kö-rülöttünk abból az aprópénzből, melyet mi szórunk széjjel moso-lyunkkal és szeretetgyakorlataink-kal. Nagy J. Győződ

A kiadásért felelős:

dr. Gróh István.

Nyomatott:

VENKOVIíS K. LAJOS könyvnyomdájában, Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-ulca 9. szám,.

Telefon : 9-56.