2005. december (8/4)

Szabad Gondolat

AntropozófiaFranz Jürgens: „Nem mindig jó, ha a szerzõ maga jelenik meg a színpadon…“Friedrich Schiller, az angol lõporösszeesküvés és a jezsuiták

Emil Bock: Karácsony elõtt

VilághelyzetThomas Meyer: A globális amerikai politikát „olajozó” hazugság

PedagógiaWerner Kuhfuss:A Waldorf óvoda pedagógiája

TechnikaFrancis Paul Emberson:A Strader-géprõl és a morálisjövõhöz vezetõ útról

MellékletSchiller: Demetrius

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2005. december 8/4

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: [email protected]

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAFranz Jürgens: „Nem mindig jó, ha a szerzõ maga jelenik meg a színpadon…“ 1Walter Johannes Stein: In memoriam Eugen Kolisko 4Eugen Kolisko: Amerika helye az emberiség kulturális fejlõdésében 5Alexander Caspar: Amire szükségünk van: új elméleti és egyben gyakorlati közgazdaságtan 9Irene Diet: Hol a titok nyitja? – Gondolatok az okokról, melyek egy könyvet bestsellerré tesznek 11Rudolf Steiner: Memorandum 14Rudolf Steiner: Magyarázat a memorandumhoz 19Graf Ludwig von Polzer-Hoditz: Politikai memorandum 1930 21Emil Bock: Karácsony elõtt 24

VILÁGHELYZETThomas Meyer: A globális amerikai politikát „olajozó” hazugság 28

PEDAGÓGIAWerner Kuhfuss: A Waldorf óvoda pedagógiája 33

TECHNIKAFrancis Paul Emberson: A Strader-géprõl és a morális jövõhöz vezetõ útról 37Werner Kuhfuss: A kisgyermek és az elektronikus világ 44Frisch Mihály: Hét év 46

KÖZLEMÉNYEK, HIRDETÉSEK 52

MELLÉKLETSchiller: Demetrius

2005-4_9.qxd 2005.11.27. 13:22 Page 53 (Black plate)

SzG 2005/2 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIAFranz Jürgens

„NEM MINDIG JÓ, HA A SZERZÕ MAGA JELENIK MEG A SZÍNPADON…“Friedrich Schiller, az angol lõpor-összeesküvés és a jezsuiták

(összefüggésben az 1605-ös, az 1805-ös és a 2005-ös évvel)

1805. május 9-én Friedrich Schillerrel nyelvterü-letünk egyik nagy személyisége lépett át a szellemi vi-lágba. A 200. emlékév általánosságban az ismert drá-mák elõadásával zajlott le. Mégis e megemlékezés al-kalmával e közép-európai gondolkodó-titán egy má-sik alkotói oldalára is rá kell egyszer mutatnunk: apopuláris médiákban szörnyen elhanyagolt történel-mi elemzésekre. Schiller Hórák címû folyóiratában(az Europäer egyik korai elõfutárában) az 1796-osévfolyamban az 5. rész: „A lõpor-lázadás”.

Ludwig Polzer-Hoditz e témában felhozza a kö-vetkezõket az Emlékezések Rudolf Steinerre címûmûvében (Dornach, 1985, 124. o.): „Rudolf Steinerutal I. Jakab angol király nagy személyiségére, hogyõ volt a tulajdonképpeni külsõ hordozója annak, amiévszázadokon át nyugatról kiindulva mûködött minttudatos, a történelmi hatalmakkal számoló politika.Azután még felhívta a figyelmet a lõpor-összeesküvéseseményére (1605), amely (…) valami egészen másvolt, mint ahogyan a történelemben ábrázolják(„Guy Fawkes Day”). Fontosságát tekintve ez volt akülsõ jele, a szimptómája annak, ami ekkor Angliábólkiindulva impulzusként áthaladt Európán, mint anagy, történelmi nézõpontok politikája.”

Mielõtt az 1605-ös évvel, az akkori eseménnyel és acselekvõ személyekkel foglalkoznánk, utaljunk még rö-viden az 1572-es évre, mert itt is megfontolandók a „331/3 év” impulzusai a történelem külsõ folyamatában:

Medici Katalin, aki unokahúga Giovanni di Me-dicinek (õ volt 1513-tól 1521-ig X. Leó pápa, tehátLuther idején élt) és ugyancsak rokona AlessandroOttaviani di Medicinek (1605-ben XI. Leó néven pá-pa), felesége II. Henrik francia királynak, anyja II.Ferenc királynak és IX. Károly királynak, 1572-benparancsot ad a hugenották tömeges legyilkolására.Szent Bertalan éjszakáján (avagy a „párizsi vérfürdõ-ben”) háromezer hugenottát mészárolnak le Párizs-ban, a következõ hetekben pedig Franciaország egészterületén összesen húszezret. XIII. Gergely pápa(1572–1585, aki többek között arról ismeretes, hogyuralkodása idején bevezette a jezsuiták által megalko-tott naptárreformot) a franciaországi öldöklést TeDeummal ünnepelte meg!

Skócia királyaként VI. Jakab, illetve angol ki-rályként I. Jakab (1566–1625) Stuart Mária ésHenry Stewart Lord Darnley, az asszony másodikférjének fia volt, akik mindketten katolikusok, ésVII. Henrik angol király dédunokái (mint I. Erzsé-bet is). Stuart Mária elõször a késõbbi II. Ferencfrancia királlyal, Medici Katalin egyik fiával kö-tött házasságot, a francia udvarban nevelték hat-éves korától (ld. ehhez Stefan Zweig jelentõs élet-rajzát Stuart Máriáról és környezetének destruktívalakjairól).

I. Jakabot már csecsemõkorában elhagyta StuartMária, és anyjának protestáns ellenfelei nevelték.

Schillernek a „Hórák”-ban megjelent történelmi elemzésével foglalkozik Franz Jürgens cikke a„Der Europäer”-ben. Schiller itt az ún. „lõpor-összeesküvés” hátterét elemzi, melyet RudolfSteiner fontos történelmi szimptómaként említett. Ebbõl ismét láthatjuk, hogy Schiller nemcsakjól ismerte a történelmet, hanem áttekintette a világtörténelem kulisszái mögött a történelmetmozgató hatalmakat, azt, hogy a jezsuita római egyház és az angolszász páholyok politikája ho-gyan befolyásolta évszázadokon keresztül az eseményeket.

A „Szabad Gondolat” a Schiller-évben, Friedrich Schiller halálának kétszáz éves évfordulóján Schillerneka világban ismeretlenül maradt, de jelenkorunk számára rendkívül jelentõs szerepére szeretne emlékeztetni.

Szerkesztõség


SzG 2005/32

ANTROPOZÓFIA

Stefan Zweig így jel-lemzi õt:„…kitûnõen tanul,(…) jó emlékezõké-pessége van, (…)okos és szívós, amígszemélyes elõnyeiérvényesülnek, (…)a szív mindennemeslelkûsége tel-jesen idegen ettõl azörömtelen egoistá-tól, (…) egyedül ahideg, külsõdlegesbecsvágy határozza

meg elhatározásait”. Amikor angliai I. Erzsébet úgydönt, hogy a skót királynõt kivégezteti (1587), Jakabminden törekvése arra irányul, hogy elnyerje Erzsé-bet beleegyezését a skót királyi címre (1567. júl. 24-tõl); amivel egyúttal világos lesz, hogy Jakab a gyer-mektelen Erzsébet örökébe lép majd mint király. Ittis idézzük Stefan Zweiget: „amíg az idegen (I. Erzsé-bet), az ellenség õt (Stuart Máriát) a halálba küldi, asaját fia (I. Jakab) feláldozza õt”!

Jakab házasságot kötött a protestáns dán királyiházból való Anna hercegnõvel. Elsõszülött lánya, Er-zsébet férjhez ment a kálvinista pfalzi választófejede-lemhez, V. Frigyeshez, a késõbbi „Winterkönig”-hezPrágában (1619). Lányának és vejének akkori csúfosignorálása miatt igen hosszasan panaszkodikFriedrich Schiller a harmincéves háborúról szólóTörténelmi írások-ban.

Miután 1603-ban Jakab a skót királyi koronamellett már az angolt is megszerezte, visszahívta azudvarba az I. Erzsébet által már mint tanácsadót el-bocsátott és Rudolf Steiner karma-elõadásaiból (GA235/236, 238/239: „Harun al-Rasid”) jól ismertFrancis Bacont („verulami Baco”), és megbízta azzala feladattal, hogy Anglia és Skócia két királyságánakegyesítését megszervezze.

Az 1605-ben élõ egyéb mérvadó és eddig nememlített hatalmasságok a következõk: II. (Habsburg)Rudolf császár Prágában; II. Habsburg Ferdinánd ésI. Miksa Német-Ausztriában, illetve Bajorországban(ifjúkorukban mindkettõjüket ugyanabban az idõbennevelték a jezsuiták Ingolstadtban); az egykori huge-notta („Párizs megér egy misét”) IV. Henrik Francia-országban, aki 1603-ban visszahívta a jezsuitákatFranciaországba; VII. Habsburg Albrecht fõherceg,Toledo egykori bíboros-érseke és Portugália alkirá-lya, 1598-tól a spanyol infánsnõ, Izabella férje és az-óta Spanyol-Németalföld uralkodója (Brüsszel). És:1605. április 13-án a mindig Róma-hû lengyelek ka-tonai segítségével bevonul Moszkvába az „ál-

Dimitrij”, ahol cárrá választják. Lásd ehhez FriedrichSchiller drámatöredékét, a Demetrius-t.

De térjünk vissza Schiller Hórá-ihoz: az angolparlament õszi ülésszakának megnyitása elõtt tíznappal kézhez kap egy „tekintélyes lord” egy névte-len levelet azzal a figyelmeztetéssel, hogy „a legköze-lebb esedékes parlamenti ülés elmarad”, és hogy „ha-ladéktalanul utazzon vidékre”. De ahelyett, hogy el-utazna, a lord felkeresi az illetékes államtitkárt,Salisbury grófot, aki a „titkos tanácsban” már hallott„a katolikusok egy cselszövésérõl”. A minisztereketés legvégül a királyt (I. Jakabot) tájékoztatták; utób-bi a kivizsgálást sürgette, mert igen jelentõsnek talál-ta a szóbeszédet „a láthatatlan kéz rettenetes ütésé-rõl”, és „mint villám hasított lelkébe egy lõporaknagondolata”.

Azután a parlament épülete elõtt találnak egy óri-ási fa- és szénhalmot – és egy „roppant vakmerõ te-kintetû” embert (Fawkes-t) –, mintha mindkettõ aszomszédos fõúri házhoz tartozna. Éjfél után az „aztmegelõzõ napon, amikor a parlamentnek össze kel-lett ülnie”, a házban „házkutatást” tartottak, amelyenelõször is a teljesen beöltözött és utazásra készFawkes-be ütköztek, akinek táskája kanócokkal éstûzszerszámmal volt tele. Harminchét nagy és kispuskaporos hordó volt a szén és a fa alá elrejtve;„elegendõ nemcsak a királyt és a birodalom szinteminden nagyját, a parlamenti tagok sokaságát, a hoz-zátartozóikat, röviden, több ezer embert megfojtani,szétzúzni és szétszaggatni. (…) Sok palota, aWestminsterhall rezidenciája, a tiszteletre méltótemplom, a királyi kripta és a hercegek, hõsök és böl-csek sírjai más értékes régiségekkel együtt megsem-misültek volna.” Fawkes-t kihallgatták és azután aTowerbe zárták. Három nappal késõbb bevallotta azösszeesküvés egész tervét. „Valamikor 1604. húsvétjakörül megállapodott velem Thomas Winter Hollan-diában, amely Albrecht fõherceg igazgatása alattáll…; szövetségünkben még hárman voltak: RobertCatesby, Thomas Percy és Johann Wright. … Catesbyletette a titoktartás esküjét, és õt esküre kötelezték atársai is.” Az angol felsõházat szemelték ki, mert ott„a katolikus vallást jogtalanul elnyomják”. 1604. de-cemberében egy „árkot” ástak. Nem sokkal ezután,mivel az árok egyre mélyebb és az ásás egyre nehe-zebb lett, csatlakozott hozzájuk Christoph Wright ésRobert Winter is. Mindkettõnek szintén meg kellettesküdnie a titoktartásra „… és mint mi is, esküt tet-tek a szent szakramentumra.”

Ezt követi azután a munkálatok részletes leírása.Az összeesküvõk ezen felül azt is tervbe vették, hogya merénylet napján Erzsébetet, I. Jakab legidõsebb lá-nyát Warwick grófságban foglyul ejtik, és kikiáltjákkirálynõnek. Károly trónörökös elfogását elvetették,

I. J

akab


SzG 2005/3 3

ANTROPOZÓFIA

mert õ Londonhoz túl közel tartózkodott, ahol azösszeesküvõk semmilyen segítséget nem remélhettek.Miután a fent nevezett összeesküvõket letartóztatták,foglyul ejtettek egyéb bûnrészeseket is, és kihallgat-ták õket.

Az összeesküvés tényérõl a kihallgatottak eseté-ben ugyancsak megbizonyosodtak. Idézzük megintFriedrich Schiller Hórá-it: „Anglia ezen eseményeimellett a korábbiak is a legnagyobb valószínûséggelfelkeltik gyanúnkat e fanatizmus sugalmazóiról. Kilázította többször az angol népet Isten és a rómaipüspök nevében uralkodói ellen? És vajon az össze-esküvés kitörése elõtt egy évvel nem ûzték-e el Ang-liából a jezsuitákat, azt a rendet, amely oly ritkánmulasztotta el az alkalmat a bosszúra, hanem inkábbmindig kereste azt?

A Spanyolországgal való békét is az elõzõ évben(1604) kötötték meg, amely a reménykedõk bánatá-ra nem érintette a katolikus vallást, amelynek leplealatt a rend mindig a saját ábrázatát rejtegette és a ka-tolikus vallás sikereihez a saját haszonlesését kötöttehozzá.

Hallottuk, hogy az összeesküvõk mindegyikéneka szent szakramentumra kellett esküt tennie. Mind-nek volt tehát gyóntatópapja, de kik voltak ezek? Is-meretes volt, hogy az összeesküvés kiderített vezetõ-inek némelyike különösen szoros kapcsolatban állthivatalban levõ jezsuitákkal. Röviden: a különbözõkihallgatások a legfeltûnõbb módon felkeltették agyanút e rend egyes tagjai iránt.”

1606. január 15-én kibocsátottak egy királyiproklamációt a résztvevõ jezsuiták neveivel: JohnGerrad, Henrik Garnet és Oswald Tesmond, mindkülönféle alias-névvel. A további vizsgálatok folya-mán Oldenborn és Greenwel személyében még leg-alább két további, jelentékeny összeesküvõt találtak ajezsuiták soraiból. E renddel kapcsolatban azutánmég ezt olvassuk a Hórák-ban: „Különbözõ rendtár-sak egyes írásokban állhatatosan tagadták a jezsuitákrészvételét az összeesküvésben, a kivégzetteket már-tírokként állították be, és nemcsak gyerekes csodákathoztak fel ártatlanságuk bizonyítására, hanem felfog-hatatlan vakmerõséggel az egész összeesküvést egye-nesen agyrémnek kiáltották ki. Sõt, a rend egyesszerzõinél nem ritkák az efféle feltûnõ és – merészsé-gük mértékétõl függõen – nevetséges állítások párt-juk védelmében. A rend félelmetes egyeduralmaminduntalan arra törekedett, hogy ne csak a világikoronákat, hanem a pápai tiarát is – amely aláren-deltjeinek mondták magukat és amelynek udvaron-cai voltak – a lába alá vesse. Ez az egyeduralom a ma-ga színjátékait tekintve nem látta mindig jónak, hogymaga jelenjen meg a színpadon. Csak diktálta a drá-mát, és átalakítva azt a jelen színhelye számára, alkal-

mazkodva a kor színházához, gondoskodott a sze-replõkrõl. Irányította a gépezetet, meggyújtotta a ku-lisszák mögött a több mint teátrális lángokat, és súg-ta a szöveget. Az elõadások sértõ mivoltáért a színé-szeknek kellett lakolniuk.” Schiller Hórá-i e szavak-kal végzõdnek: „Mégis vannak ilyen kicsinységek,melyek a fanatizmusnak az élõ, érzõ teremtményekmiriádjait dobják oda?”

A jezsuiták rendje, amely 1534-ben történõ meg-alapítása óta a spanyol militarista Loyola révén (arend elöljárójának titulusa még ma is: „generális”)egy áldatlan római ellenreformáció lándzsahegyevolt, a titkos összeesküvés elárulásának köszönhetõ-en elõször leplezõdött le széles körûen; a vereség tel-jes volt: VIII. Henrik protestáns anglikán egyháza amai napig az állami egyház Angliában. A római rendszámára lassanként már csak egy alárendelt szerepmaradt az angolszász titkos szövetségekkel szemben.Mindazonáltal fellépett (és fellép) gyakorta a legna-gyobb erõvel és aktivizálódik sajnos a legrosszabbformában is. Történelmi példaként említsük a har-mincéves háborút, és abban különösen az 1621. júni-us 21-én az Altstädter Ringen kitört cseh felkelés ál-lítólagos bûnöseinek feketemágiás legyilkolását, amit„prágai vérpadnak” neveztek, amire II. Ferdinándadott parancsot, M. Becanus, Ferdinánd jezsuitagyóntatópapja tanácsára, amit Prága helytartója, Ká-roly, Liechtenstein fejedelme hajtott végre.

Friedrich Schiller maradandó érdeme, hogy1805-ben bekövetkezett halála elõtt az 1605-ös lõ-por-összeesküvés részletes feldolgozását és a jezsuitákfelelõsségének leleplezését hátrahagyta a történelmikorokat túlélõ irodalmi mûveiben.

Egy hatalmas titkos szövetség gyõzött: ezt köve-tõen angolszász rendek határozták meg mindinkábba történéseket Európában.

Rudolf Steiner a „lõpor-összeesküvés” ellenére isutal kiváltképpen I. Jakabra, és ezzel elsõ ízben a„háttérben állókra” (a Hórák-ban talán csak finomancéloz ez a mondat: (I. Jakabba) „mint villám hasítottbele a gondolat egy lõporaknáról”. Az angolszászrendek késõbbi mûködését a XIX. század folyamánés a XX. század elején, akik kezdeményezésére tör-tént az I. és a II. világháború, illetve Közép-Európapolitikai térképének megrajzolása 1989-ig – mind-ezek részletezõ ábrázolását megtaláljuk Steiner márrégen elfogyott Kortörténeti vizsgálódások címû elõ-adásaiban (GA 173 és 174).

2005. a megfelelõ év lenne egy újrakiadás számára.Vajon feltámasztható az ehhez szükséges bátorság is?

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer 2005. júniusi, 9/8. száma


SzG 2005/34

ANTROPOZÓFIA

Walter Johannes Stein

IN MEMORIAM EUGEN KOLISKO

„Aligha méltathatjuk eléggé az olyan szemé-lyiségeket, mint Dr. med. Eugen Kolisko. Szemé-lye legbelsejében összenõtt azokkal a problé-mákkal, amelyek foglalkoztatták, ezért elõtte áll-va úgy érzem: tudományos téren is meggyõzõenmunkálkodó személyiséget látok. Ha beszélnihallom, akárcsak ez alkalommal, akkor az az ér-zés fog el, hogy a szíve legmélyérõl szóló igazsá-got mondja, és ez az igazság maradéktalanul ki-tölti életét.”

E szavakat Rudolf Steiner, a nagy osztrák tu-dós és filozófus írta Dr. Kolisko-ról 1922. május7-én, amikor összefoglalóban adta közre benyo-másait néhány barátjának és munkatársának tu-dományos elõadásairól.

A jelen sorok szerzõje harmincöt éven át is-merte Eugen Kolisko-t. Tanárként dolgoztunkegyütt, amikor Rudolf Steiner megalapította azeurópai kontinens egyik legnagyobb magánisko-láját, és a tudomány és neveléstan majd mindenágából tanárokat gyûjtött oda maga köré. Ké-sõbb a sorsunk együtt vezetett el bennünket errea szigetre, ahol új otthonra találtunk. Ez idõ alattDr. Kolisko változatlanul ugyanazzal a hiteleség-gel folytatta kutatásait és a szigorú igazságkere-sést.

Dr. Kolisko sokkal inkább igyekezett beleélnimagát az õt körülvevõ emberek lelkébe, mint sa-ját személyiségébe. Számomra a tökéletesen ön-feladó ember példáját kínálta. A tõle kapott elsõlevelemet – akkoriban még fiatalember volt –nem a saját nevével, Eugen-ként írta alá, hanemaz én nevemmel: Walter. Egy másik levelében eztírta: „Kérlek, jövõ augusztusig ne írj nekem,mert fel kell nõnöm ahhoz, hogy a Te vagy bár-ki más befolyásától teljesen függetlenül tudjaklétezni.”

Mindez teljesen jellemzõ volt rá. Egész életétmás emberek javának szentelte.

Az a képessége, hogy saját személyes érdekeitmás emberek vagy a tárgyilagos tudomány érde-keinek alávesse, olyan tanárrá tette õt, aki sajátkincseit a legszeretetreméltóbb módon, bõkezû-en osztotta meg másokkal. Nem egyszerûen csaktanította a tudományt, hanem mindezt a rá jel-lemzõ, sajátos módon tette.

Ennek ellenére saját személyes szempontjaisosem tolakodtak az elõtérbe. Szoros barátság-ban voltunk, mégis, mikor megházasodott, egy

szót sem szólt nekem errõl, és arról sem tett egyszóval sem említést, amikor megszületett elsõgyermeke. Amikor reggelente megérkezett az is-kolába, sokszor elfelejtett „jó reggelt” kívánni,vagy a többieket bármilyen más módon üdvözöl-ni, mert sosem volt az az érzése, hogy éppen ak-kor érkezett. Már útközben annál az embernéljártak a gondolatai, akit éppen akkor készültmeglátogatni. Amikor pedig távozott, sosemmondta, hogy „viszontlátásra”, mert sosem voltaz az érzése, hogy éppen ott fog hagyni valakit.Barátai felé egyfajta örök jelenlét érzését sugá-rozta, ami feleslegessé tette a formális köszönté-seket és búcsúzkodásokat. Voltak persze olya-nok, akik mindezt udvariatlanságnak értékelték.Iskolai éveinkbõl származó egyik barátunk egy-szer azt mondta nekem: „Kolisko elillan mint agáz – sosem lehet tudni, hová tûnt el éppen.”Nos, ez a barátunk nem értette meg Kolisko„örök jelenlétét”.

Dr. Kolisko olyan tudást és életstílust szemé-lyesített meg, amely csak itt Közép-Európábanvolt elképzelhetõ, sõt, csak abban a háború elõt-ti Bécsben, ahol született. A hozzá hasonló em-berek számára a tanulás mindig az érdeklõdésselkezdõdik; az érdeklõdés pedig tulajdonképpennem jelent mást, mint beleszeretni tanulmánya-ink tárgyába. A foglalatosságunk tárgyával kap-csolatos, ilyen teljes önfeláldozás pedig határta-lan lelkesedést szül. Ez a lelkesedés a maradékta-lan hitelességgel vegyülve képezi azt a szellemi„légkört”, amelyben Kolisko élt – azt a „lég-kört”, amelyet mindenkivel megosztott, akivelérintkezésbe került.

Talán nem is volt olyan tudományág, amelyetKolisko ne tanult volna. Ennek ellenére nemvolt dilettáns. Széleskörû nyelvismeretei voltak,jó matematikus és kitûnõ vegyész, fizikus és or-vos volt; ismerte valamennyi kor és nép törté-nelmét; volt zenei érzéke, és nagyon jól zongo-rázott. Pszichológus volt, aki egyben igen járatosvolt az irodalomban és a mûvészettörténetben.Ugyanakkor tudása e területek egyikén sem volttöredékes, hanem egyetemes és kimerítõ. Aki el-olvassa a The Present Age-ben megjelent cikkeit azoológia rendszeres tanulmányozásáról és a nö-vényekrõl, az látni fogja ezt; egyben megadatottneki az a képesség is, hogy tudását egyedülállómódon ossza meg másokkal.


SzG 2005/3 5

ANTROPOZÓFIA

Nemcsak országoknak és nemzeteknek, hanemkontinenseknek is megvan a maguk küldetése, sor-sa. E cikksorozat célja, hogy ezt Amerika esetébenmegmutassa.

Amerikát, mióta Kolumbusz „felfedezte”, „Újvi-lágnak” is nevezzük. Ez az úgynevezett felfedezésazonban, ahogy ma már tudjuk, valójában csak új-rafelfedezés volt. A normannok utazásaik során jó-val Kolumbusz elõtt eljutottak Amerikába. Grön-land és Labrador felõl behatoltak Észak-Ameriká-ba, és kereskedelmi, kulturális kapcsolatba kerültekaz indiánokkal. A Szent Patrik követõi és utódai kö-zé tartozó ír szerzetesrendek – akik páratlan gyar-matosítási erõfeszítéseik során szinte teljes Közép-és Észak-Európát áttérítették a keresztény hitremég jóval azelõtt, hogy a római egyház ezeket a te-rületeket a befolyása alá vonta volna – a missziósmunkájukat Észak-Amerika bennszülötteire is ki-terjesztették már sok évvel Kolumbusz megérkezteelõtt. Erõfeszítéseik egyik krónikája a „SzentBrendán utazásai és kalandjai” címû, középkori epi-kus költemény. Szent Brendán Szent Patrik egyikkorai tanítványa volt, akinek tetteirõl és élményei-rõl szóló legendás krónika szájról szára járt, és a kö-zépkori történetek és legendás anekdoták egyik leg-népszerûbb gyûjteményévé vált. Szent Brendán em-lékezete Írország déli részén mind a mai napig ele-ven él, és tisztelet övezi. A Dingle-félszigeten, KerryGrófság területén emelkedõ St. Brendans Mount anevével folyamatosan emlékeztet bennünket e nagy

szerzetesnek – a nyugati szigetek kutatójának és ta-nítójának – a munkájára.

Azok a legendák, amelyek Madoc Walles-i her-ceg utazásait írják le a Nyugati országok címûkönyvben, egy újabb bizonyítékát képezik az Újvi-lág e korai meghódításának, hiszen a „nyugati or-szágok” képében Amerikát kell látnunk. E legendáktermészetesen sokkal korábbi tradíciókra épülnek,amelyek tárgya az a Saturnus nevû ország, amely aszájhagyomány szerint messze nyugaton, az AtlantiÓceán nyugati partján fekszik. Erre az elfogadottgörög és római hagyományra hivatkozik Platón isaz elsüllyedt õsi kontinensrõl, Atlantiszról szóló be-számolójában. Valójában Atlantisz sosem tûnt el tel-jesen: egy része megmaradt. Amit ma Amerikánakhívunk, azt nem más, mint Atlantisz nyugati széle,míg keleti határai egészen Európáig elértek. Grön-land, Izland, Írország és az Azori-szigetek egykoronAtlantisz részei voltak. Ennek tudatában egyáltalánnem meglepõ, hogy e vidékeken mind a mai napigõrzik Atlantisz emlékét. „A Nyugat keresésének”motívuma e tájakon a középkor óta él.

Az Amerika elsõ felfedezésével kapcsolatos vi-táktól függetlenül ugyanakkor nem kétséges, hogyKolumbusz volt az, akinek a napnyugati civilizációÚjvilággal kapcsolatos elsõ ismereteit és az újkor el-jövetelét köszönhetjük. Az újkor a tudományos fel-fedezések, a haladás kora, ekkor születnek a világ-egyetemmel kapcsolatos új felfedezések és elképze-lések. Kolumbuszban, Vasco de Gama-ban és

Hitvesével, a szintén tudós Lili Kolisko-valközösen sikerült megoldást találnia néhány fon-tos orvosi és mezõgazdasági problémára. Remé-lem, hogy Lili Kolisko segítségével lehetõvé vá-lik, hogy néhány jelentõsebb felfedezését és azazok alapját képezõ anyagokat közreadjuk: pél-dául a száj- és körömfájás kezelését érintõ (a Ru-dolf Steiner által felvázolt alapelvek mentén ki-dolgozott) megoldását vagy mezõgazdasági tár-gyú és az általa kitûnõen ismert orvostudományterületén írt tanulmányait.

Eugen Kolisko édesapja a Bécsi Egyetem ana-tómiaprofesszora és orvosa, késõbb patológia-professzora volt, akinek barátai között megtalál-hatók voltak Bécs leghíresebb orvosai. Ez volt aza környezet, amelyben Kolisko felnõtt. Õ magaaz orvosi kémia professzora lett a Bécsi Egyete-

men, itt végezte doktori tanulmányait. Bécset el-hagyva Közép-Európa egyik legnagyobb magán-iskolájának iskolai orvosa lett, késõbb pedig egynémetországi klinikai intézet igazgatója. A köz-egészségügyi hatóság kimutatásai bizonyítják,hogy Kolisko iskolájában a gyermekek egészségiállapota sokkal jobb volt, mint más iskolákban,ez pedig általános elismertséget hozott Kolisko-nak.

Angliában Eugen Kolisko vezette a School ofSpiritual Science-t és a Rudolf Steiner Intitute-ot.

November 29-én szívelégtelensége váratlanulszakította el tõlünk. Életét mások szolgálatánakáldozta. Barátainak sosem kell majd nélkülözni-ük „örök jelenlétét”, az elkövetkezendõ generá-ciók számára pedig feladatot fog adni a jegyzet-füzeteiben rejlõ kincsek felfedezése.

Eugen Kolisko

AMERIKA HELYE AZ EMBERISÉG KULTURÁLIS FEJLÕDÉSÉBEN


SzG 2005/36

ANTROPOZÓFIA

Magellánban ugyanaz a szellem munkálkodott,amely Giordano Bruno, Galilei, Kopernikusz, Kep-ler és Tycho alapvetõ munkáit inspirálta. Az „Újvi-lág” az újkor számára mérhetetlen kísérleti terepetkínált. Ma pedig azt tapasztaljuk, hogy Amerikamindent felhasznál, továbbfejleszt és kibõvít, amitegykoron Európa fedezett fel.

A középkori Európa igencsak szûk korlátok kö-zött élte életét, a napkeleti kultúrákhoz pedig csakgyenge szálak fûzték. A keresztes hadjáratok ésMarco Polo egy szinte teljesen ismeretlen világbólhoztak híreket. A középkor Európája nem sokkalvolt több, mint egy vékony észak-déli folyosó, akorszak problémái pedig megfeleltek e földrajzihelyzetnek. Az északi népek déli nemzetek általivallási megtérítése, a pápa és a császár hatalma, anépnyelv küzdelme a latin és a görög kultúrával –ezek jellemezték ezt az idõszakot.

Amikor Vasco de Gama és Kolumbusz újra felfe-dezték a keleti és a nyugati Indiát (azt pedig nemvéletlen, hogy e két történés idõben egybeesett), ak-kor az események folyásának iránya teljesen meg-változott. Egyszer csak újra létezett a Napkelet és aNapnyugat, és ezek kultúrája hatást gyakorolt Eu-rópára. A világ tengelye ekkor kelet-nyugati irány-ba fordult, ellentétben a középkori tájolásával. A vi-lágtörténelemben is ez az új orientáció jelent meg.

Emerson az Erõforrásaink címû esszéjében cso-dálatos képet ad a tudomány korának Amerikájáról:

„Az ember lehetõségek összessége. Mágnesekvagyunk egy vasból készült glóbuszon. Minden ajtókulcsát a kezünkben tartjuk. Mindannyian feltalá-lók vagyunk, akik saját felfedezõútjukat róják vitor-lás hajójukkal, saját térképük által vezérelve, amely-rõl senkinek sincs másolata. A világ mindenhol aj-tókat, lehetõségeket és megfeszített húrokat tárelénk, amelyek csak arra várnak, hogy megpendít-sük õket. A Föld olyan érzékeny, akár a jód a nap-fényre – a legalakíthatóbb, legbefogadóbb matéria,amely minden érintésre reagál, és minden kísérlet-re hálás választ ad, akár Ádám ekéje, akár Cézárkardja, akár Kolumbusz csizmája, akár Galilei táv-csöve, akár a földalatti távírókészülék faggatja.”

És Emerson e képet összekapcsolja Amerika erõ-forrásainak gazdagságával:

„Itt, Amerikában megtaláljuk a termékeny föl-dek minden gazdagságát, a fát, ásványi kincseket éstengert, mindezt olyan nép gondjaira bízva, amelycsudálatos masinái által birtokában van a gõz és azelektromosság minden titkának, és amelynek értel-mét a feltalálás ereje és szokása jellemzi… Amerikaenergiájától elhalványul a politikatudomány min-den mégoly tiszteletreméltó maximája is. Amerika abõségnek az a kertje, az erõnek az a vására, amelyet

vizsgálva melléfog a politikai gazdaságtan mindenhagyományos számítása. Itt mindenki kenyérhez,gazdagsághoz, hatalomhoz és neveléshez jut, aki-nek bátorsága van ahhoz, hogy kihasználja saját le-hetõségeit.”

Ázsia, Európa és Amerika az atlantiszi kontinenselpusztulása utáni kulturális fejlõdés három külön-bözõ szakaszát képviseli. A maják, inkák és észak-amerikai indiánok kultúrája az utolsó ivadéka an-nak az ezt megelõzõ õsi atlantiszi civilizációnak,amelynek idején a „fény még Nyugatról érkezett”.Amit ma ezekrõl a kultúrákról tudunk, az csak akezdet. Ha e civilizációk régészeti feltárása egykormajd eléri azt a fokot, ahol ma az egyiptológia tart,akkor erre bizonyítékok hézagmentes láncolata fogrendelkezésükre állni, és világosan, mindannyiunkszámára elfogadható módon szemünk elé fog tárul-ni az atlantiszi korszak és az indiánok civilizációsvívmányai közötti teljes összefüggés és eseményso-rozat.

Ázsia fénye ugyanakkor Keletrõl világított. A ke-leti kultúráknak az agg India bölcsességével kezdõ-dõ csodálatos sora mennyei fényt árasztott, amelyelterjedt, míg végül a görögöknél és rómaiaknálemberi alakot öltött, és már európaivá vált. A kö-zépkor a civilizációs fejlõdés ezt követõ, középsõszakasza. Ezután Amerika lép színre, és kezdetét ve-szi a tudomány új korszaka. E három egymástól el-váló szakasz között világos különbséget kell tenni.A földgolyónak is hármas tagolása van, három kü-lönbözõ övezetre lehet osztani: Ázsia (és Ausztrá-lia), Európa (és Afrika), valamint Észak- és Dél-Amerika – hat kontinens három csoportra osztva,köztük pedig három óceán, az Indiai, a Csendes ésaz Atlanti.

Amikor Amerikát újra felfedezték, a civilizációsfejlõdés újra elérte azt az Atlantiszt, amely egyko-ron e kultúra bölcsõje volt.

Az Ázsiától Európán át Amerikáig lendülõ ingaezzel elérte másik szélsõ helyzetét.

A tudomány felfedezései és az amerikai haladásközötti bensõséges kapcsolatot is ennek megfelelõ-en kell értelmezni. Ez akkor válik a legérthetõbbé,ha szemügyre vesszük az elektromosság és mûszakialkalmazásának történetét. Franklin és Edisonmunkássága kimagasló e téren. Edison vívmányaabban állt, hogy felfedezte az elektromos erõtérfényforrásként betöltött szerepét. Az elektromossága napfény ellentéte: földfény. Olyan földi anyagok-ból származik, amelyeket arra késztetünk, hogy ki-adják magukból a bennük rejlõ fényt.

A Föld mágneses sarka a nyugati féltekén,Észak-Amerikában található. Ez azt jelenti, hogy anyugati félteke a Föld elektromágneses féltekéje. Ez


SzG 2005/3 7

ANTROPOZÓFIA

a nyugati félteke emberének szellemét képessé tesziarra, hogy felfedezze a mágnesességnek és az elekt-romosságnak vagy a fizikai, anyagi világ bármelymás erejének a titkait. Az elektromosság az az erõ,amely az anyagból származik – az atomban a magereje sok hasonlóságot mutat a mágnesességgel,míg az elektronburok erõs elektromos töltéssel ren-delkezik. A napfény ezzel szemben a kozmoszbólható erõket testesíti meg, Ázsiára és a napkeleti em-berre van erõsebb befolyással. Európa a napkeletivilág kozmikus ereje és Amerikának a föld belsejé-bõl származó ereje közötti egyensúlyt teremti meg.

A Föld organizmusának fent vázolt strukturálispolaritása az emberiséget sem hagyja érintetlenül.Az emberi szervezetben az elektromosság azokhoza fiziológiai folyamatokhoz kapcsolódik, amelyekaz akaratlagos cselekvés alapját képezik. Izmainkegyetlen mozdulása sem lehetséges elektromosáram nélkül. Folyamatosan küzdünk, hogy ellenõr-zésünk alatt tudjuk tartani a bennünk rejlõ elektro-mos erõt, és koordinálni tudjuk mozdulatainkat. Azelektromos sokk pedig zilált mozgást vált ki ben-nünk. Ha idegesek vagyunk, akkor motorikus rend-szerünk elektromos ellátása nincs elégséges mérték-ben ellenõrzés alatt. Megfelelõ egészségi állapotbanszabályozni tudjuk a bennünk rejlõ elektromossá-got, aminek normális mozdulatok az eredményei.

Ugyanakkor úgy tûnik, hogy a mágnesességnekaz agy mûködéséhez van köze. Paul de Rochas kí-sérletei során arra a következtetésre jutott, hogymágnes segítségével az egyik ember gondolatai köz-vetíthetõk egy másik ember felé. Ebbõl is látható,hogy az elektromosság és a mágnesesség az a kéterõ, amelyet ellenõrzésünk alatt kell tartanunk ah-hoz, hogy akaratlagos cselekvést hajtsunk végre, le-gyen szó akár gondolataink mozgásáról, akár moto-rikus szervrendszerünk fizikai mozdulatairól.

Akaratunk természetesen karunknak és lábunk-nak, tehát motorikus rendszerünk eszközeinek cse-lekvésében nyilvánul meg. Mivel a nyugati féltekénaz elektromágnesesség aktivitása erõsebb, ezért azemberi szervezet ebben az övezetben erõsebben el-lenõrzése alatt tudja tartani az akaratot és a moto-

rikus szervrendszer mûködését. Ezt a jellemvonástaz amerikai népnél is megfigyelhetjük.

Az amerikaiak az akarat erejének és az energia el-lenõrzésének beavatottjai. Semmit sem tartanak lehe-tetlennek, saját szerencséjük kovácsai. Számukrasemmilyen nehézség sem leküzdhetetlen, és nincsolyan probléma, amelyet az intelligencia ne tudnamegoldani. Jelszavuk az „action”, módszerük a kísér-letezés. Munkához látnak, és nem hagyják, hogy két-ségek vagy félelmek elriasszák õket. Ez az oka annak,hogy az amerikaiak akkora érdeklõdést mutatnak azelektromossággal kapcsolatos felfedezések iránt.

Ennek ellenpólusát Ázsia és a Napkelet képezi.Itt a napfény, amely az egész természetre hatássalvan, különösen az emberi intelligenciát hozza moz-gásba. Ahogy a napfény áttör a felhõkön, úgy gyúlfényre az intuíciónk által felmutatott igazság, ésszellemünk ugyanolyan világosan képes befogadnibármely ötletet és gondolatot, mintha érzékszervlenne. India és Perzsia páratlan vallási filozófiája, aNapkelet teljes bölcsessége úgy gyújt fényt az embe-ri szellemben, ahogy a nap oszlatja szét a sötétséget.

Láthatjuk tehát, hogy a pólusok úgy fejtik ki ha-tásukat az európai jellemre, hogy abban a közéjükesõ tulajdonságok fejlõdjenek ki. Az emberi termé-szet két fele (értelem és érzelem) egyensúlyban vanegymással. Az európai nemzetek pszichikai kondíci-ói annyiban különböznek egymástól, amennyibenminden egyes fajnak megvan a maga saját, specifi-kus temperamentuma és a rá jellemzõ ideáljai. Azemberi testben pedig a közvetítõ funkciók (különö-sen a légzés és a vérkeringés) úgy kötik össze egy-mással a fejet és agyat (az intellektuális képessége-ket), valamint az emésztõ- és mozgásszerveket,ahogy Európa teremt egyensúlyt Napkelet és Nap-nyugat között. Kelet-Európa (Oroszország) és Nyu-gat-Európa (Anglia) testesíti meg Európán belül akét extrém pólust, míg a közép-európai nemzetekmegõrzik az egyensúlyt.

Vizuális szemléltetésként elképzelhetünk egyóriást, aki a Földgolyón fekszik kelet-nyugati irány-ban úgy, hogy a feje Napkeleten, a törzse Európán,a végtagjai pedig Amerikán fekszenek: így képet

NAPKELET

Erõs napfényKozmikus befolyás

IntellektusIntuitív bölcsesség

Vallási filozófiaVallás

NAPNYUGAT (AMERIKA)

Elektromágneses erõA Föld belsejének befolyása

Kifejlett akaraterõÉrzékszerveken keresztül szerzett tudás

TermészetfilozófiaTudomány

EURÓPA

Egyenletesen eloszló napfény és árnyékMérsékelt kozmikus befolyás

Kifejezésre jutó érzésekMegalapozott értékítélet

Ortodox filozófiaMûvészi tehetség


SzG 2005/38

ANTROPOZÓFIA

kaphatunk arról, milyen irányba fejlõdött az emberhármas tagolású (spirituális, intellektuális és fizikairészbõl álló) természete a Föld különbözõ népei-ben. Természetes, hogy a Föld erõi a Föld különbö-zõ régióiban eltérõen hatnak. Európában a kozmi-kus és földi erõk gyakorlatilag egyensúlyban van-nak. Ez a felismerés kell képezze a világpolitikaolyan új, hatásos rendszerének alapját, amely lehe-tõvé teszi majd számunkra, hogy Rudolf Steiner ja-vaslatának megfelelõen kezeljük a gazdaság és anemzetközi kapcsolatok kérdéseit.

Egy másik probléma, amelynek figyelmet kellszentelnünk: mért nem volt képes az indián faj megálljt parancsolni a fehér ember rohamának? Azindiánok olyan embertípust testesítenek meg,amelynél elsõsorban az emberi vázszerkezet, acsontváz fejlõdése kapott hangsúlyt. Az öregedõembert azonban a pusztulás keríti hatalmába! Az,ami a csontváz esetében szabályosnak tekinthetõ, azaz egész testre kiterjedve – ahogy öregkorban törté-nik – már abnormális jelenség, és halálhoz vezet. Azindiánoknál a pusztulás okai a faji jegyek részekéntfejlõdtek ki. A fehér fajok ugyan most lépnek azérett férfikorba, de az indiánok pszichológiai szem-pontból idõsebbek a fehér embernél. Úgy is mond-hatnánk, hogy a különbözõ emberi fajok ugyanazta teljes értékû embert jelenítik meg, de spirituálisfejlõdésének különbözõ stádiumában. A rézbõrûember „idõs” beállítottsága nagyban hozzájárult ah-hoz, hogy felülkerekedtek rajta a fehér fajok, ame-lyeknek hatalmas elõnyt biztosítottak tudományosismereteik. Van valami tragikus az indiánok sorsá-ban, ami igen világosan megfigyelhetõ a ma mégélõ indiánok tartásában.

Atlantisz népének az a része, amely nyugatravándorolt, a halál vonásait hordozta arcán. A görö-gök úgy tartották, hogy Kronosz (Saturnus) Atlan-tisz királya volt nyugaton. A holtak birodalmátmindig is nyugaton sejtették. Saturnus volt az amondabeli sziget, amelyet a felfedezõk kerestek, ésamely valójában Amerika volt. Chrónos görögülannyit tesz, mint „idõ”, az elillanó „idõ” pedig ma-gával ragadja életünket, és elhozza a halált. Az indi-ánok Saturnus, Kronosz bennszülöttei, a halál nem-zetsége. Ez az oka annak, hogy meg kellett halniuk.A fehér ember, aki kiterjesztette Nyugatra a saját ci-vilizációját, elhozta a rézbõrû emberhez a halált,akinek íja még Saturnus korának emléke.

Ha a Nyugat a halált jelenti, akkor a Kelet a szü-letést. A születés felett a Hold uralkodik, ahogy ahalál felett a Szaturnusz bolygó. A Szaturnusznak30 évre van szüksége, hogy megkerülje a Napot.Elég egyszer vagy kétszer, ritkán háromszor megke-rülnie, és kihuny egy emberi élet.

A tudomány haladása, az egyre újabb találmá-nyok és az új társadalmi rend – mindez elvonja azember figyelmét a mélyebb spirituális szükségletei-tõl, és halált hoz az ember belsõ életére. A fehér em-ber civilizációja és intellektuális fejlõdése egyben fe-nyegetést is jelent a fehér ember számára, és Ameri-ka kivette a részét abból, hogy elterjedjen a Földönez a civilizáció. Az ember gépeket talált fel, de mégnem hajtotta azokat uralma alá, ugyanígy azt semtanulta meg, hogyan ellenõrizhetné annak az elekt-romosságnak a hatalmas erejét, amelyet felfedezett.

De a halál után elérkezik a feltámadás. A felfe-dezõ szellem Amerikában, kiváltképp Észak-Ameri-kában elérte fejlõdésének csúcspontját. A tudo-mány területén azonban még számtalan felderítet-len kérdés van, hiszen az Amerika felfedezése ótaeltelt öt évszázad az újkor gyermekéveit jelenti csu-pán. A tudomány vizsgálódását pedig ki kell terjesz-teni az anyagon túl a szellem régióira is.

Az emberiség jövõjébe vetett lankadhatatlan hit-tel párosuló akaraterõ, kitartás és önnevelés az azeszköz, amely segíti az ember fejlõdését. Megmu-tattuk, hogyan befolyásolta Amerika felfedezése avilág gondolkodását, és hogyan gyorsította fel az új-kort. Az igazság azonban az, hogy a nyugati (euró-pai-amerikai) civilizációnak spirituális metamorfó-zison kell átesnie. Ebben a folyamatban szükség leszaz emberi akarat részvételére is, márpedig az ame-rikai úttörõ szellemet áthatja az akaraterõ. Szükséglenne arra, hogy kutatásaival utat törjön a spirituá-lis világ irányába, és végül törekvése arra irányul-jon, hogy megértse minden esemény kozmikusokát, és így megalkossa a világegyetem, az emberi-ség és kettõjük egymáshoz fûzõdõ kapcsolatának újkoncepcióját.

Amerika múltja a nyugat-atlantiszi kultúrávalegyütt süllyedt el. Jelene az újkori fejlõdésben van.Jövõjének ugyanakkor ismét életre kell majd kelte-nie az emberi lélekben az õsi bölcsességet, az õsikozmológiát, de olyan formában, amely össze-egyeztethetõ mai tudásunkkal. A szellem feltáma-dására és nem valamilyen halott dolog feltámasztá-sára lesz szükség. A nyugati világnak tudományosvizsgálódását ki kell terjesztenie a szellemre, hogyvégül a napkeleti szellem is felismerje, hogy Nyuga-ton mégiscsak fénylik valamilyen világosság, mégha annak a materializmus sötét felhõin kell is átha-tolnia.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Eugen Kolisko: Die Mission des englischsprachi-gen Westens [Az angol nyelvû Nyugat küldetése]. Perseus Verlag, Basel, 2002


SzG 2005/3 9

ANTROPOZÓFIA

Az említett írás a „hármas tagozódás” fogalmátsémaként próbálja ráhúzni a meglévõ társadalmirendre. Az olvasóban az a benyomás támad, hogya meglévõ intézményeket és mûködési területüketa mai formájukban és mai tartalmukkal összegez-ni lehet a három pillér egyike – a szellemi élet, ajogi élet vagy a gazdasági élet – alatt, hogy aztána jogi életbõl kiinduló törvények és szabályozások– „átfogó” – megoldást adjanak valamennyi prob-lémára. Mintha nem fulladnánk meg már ma is akülönbözõ törvények és szabályok áradatában.Ugyan lehetséges absztrakt módon és teljesen jó-hiszemûen arról beszélni, hogy „olyan rendszertteremtünk, amely az embernek megfelelõ módonönmagát szabályozza anélkül, hogy ehhez pa-rancsuralmi intézkedésekre lenne szüksége”, de azilyen rendszer is végül utasításos diktatúrához ve-zetne. Ez gyorsan megmutatkozna például márakkor is, ha elhatároznánk, hogy megvalósítjukazt, ami mai elképzeléseink szerint megfelel az„alapjövedelemnek” (egyfajta tiszta követelmény-nek, ami semmiféle belsõ összefüggést nem mutatazzal, amit a következõkben gazdasági értékte-remtésként és az abból levezethetõ társadalmikvótaként írunk le): az alapjövedelem egy abszt-rakt számítási mûvelet eredménye lenne csupán,amely meghatározásának pillanatában valahol alétminimum környékén lenne, ezt követõen pedigtörvényben lenne megállapítva és szabályozva(minimálbér – a szerk. megj.)

A hármas tagozódás gondolata ugyanakkorszükségszerû azoknak a kérdéseknek a láttán,amelyekkel a mai társadalmi élet szembesül, ésazon tartalmak miatt, amelyekkel az alapvetõ gaz-dasági fogalmakat ma újonnan fel kellene ruház-nunk. Ehhez azonban elõször is meg kellene kísé-relnünk tisztán fenomenológiai módon megfogal-mazni korunk problémáit. A természettudomány-hoz hasonlóan, amely a jelenségek törvényszerûösszefüggéseinek leírásakor ki akarja szûrni a ki-nyert felismerésbõl mindazt, ami csak a jelenségkeltette lelki élmény, nos, módszertanilag így kel-lene elérnünk, hogy gazdasági-társadalmi érték-ítéletünkbe ne építsük be elhamarkodottan azt,amire élethelyzetünkkel kapcsolatos érzelmeink

késztetnek. Mert ezek az érzelmek megakadályoz-zák azoknak a gondolati folyamatoknak az átélé-sét, amelyek fogalmainkat a szükséges új össze-függésekbe helyezik, és gyakran oda vezetnek,hogy gyakorlatias probléma-megoldási javaslato-kat a hagyományos gondolati sablonokból kiin-dulva olyan elnyûtt jelszavakkal címkézünk fel,mint kapitalizmus, kommunizmus, idealizmusvagy materializmus.

A társadalmi viszonyokkal összefüggésbenkönnyen el szoktak siklani afölött, hogy jelenlegitársadalmi intézményrendszerünket végsõ soronmaga az emberi akarat hozta létre az idõk folya-mán. Ebbe az intézményrendszerbe annyira bele-szoktunk, hogy azt gondoljuk, belõle kiindulvakell képet alkotnunk arról, amit meg kell rajtaváltoztatni. Mindeközben azonban gondolkodá-sunk nem ismeri fel, hogy már nem õ határozzameg a gazdasági adottságokat: épp ellenkezõleg,gondolataink igazodnak a kész tényekhez, ahe-lyett, hogy uralkodnának azok fölött. A tényekrõlmegfelelõ ítéletet azonban csak úgy alkothatunk,ha Rudolf Steinerhez hasonlóan visszatérünkazokhoz az alapvetõ gondolatokhoz, amelyek tár-sadalmi intézményeink alapját képezik.

Rudolf Steiner „A szellemtudomány és a szoci-ális kérdés” címû tanulmányában már 1905-benutalt rá, hogy a munkamegosztáson alapuló gaz-daságban a munkavégzésnek és a jövedelemszer-zésnek két egymástól teljesen független dolognakkellene lennie, azaz – ahogy a jelen cikk szerzõjefogalmaz írásaiban – az egyén jövedelmének nemszabad közvetlenül kapcsolódnia az egyén általvégzett munkából származó bevételhez, azaz a tel-jesítmény hozamát és a teljesítményért járó jöve-delmet külön kell kezelni.

Mirõl is van itt szó?A teljesítmény hozama – azaz a munka eredmé-

nyének piaci ára – a mai jogi és gazdasági szemlé-letünkben egy tulajdonszerû tõke. Forrását tekint-ve a mai jogrendben kétféle lehet: munkajövede-lem vagy tõkejövedelem. Egyéni teljesítményünkhozamának nagysága attól függ, hogy az érte ka-pott jövedelmet milyen mértékben lehet becserél-ni valaki más teljesítményének a hozamára,

Alexander Caspar

AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN: ÚJ ELMÉLETI ÉS EGYBEN GYAKOR-LATI KÖZGAZDASÁGTANOlvasói levél a Der Europäer áprilisi számában „A hármas tagozódás alapelvei”

címmel megjelent cikkhez


SzG 2005/310

ANTROPOZÓFIA

amibõl ennek a másik embernek származik jöve-delme. Teljesítményünk hozama és jövedelmünkma közvetlen kapcsolatban áll egymással, és függa piaci ártól, amelynek keresleti és termelési felté-telekbõl való levezetésében van valami véletlen-szerû és önkényes. Az ár, amit ma a teljesítményértékének tekintünk, azonban már önmaga is ér-tékek egymással való cseréjének, azaz az egyik tel-jesítmény másikért való elcserélésének eredmé-nye. A munkajövedelemnek a piaci ártól való füg-gése miatt a munkajövedelemnek a teljesítménytényleges értékéhez való viszonya ma bizonytalan.Különösen így van ez az immateriális javak terme-lõi – pl. a tanárok, orvosok – és a „tisztán” fo-gyasztók – pl. nyugdíjasok és gyerekek – esetében,hiszen az õ megélhetésüket éppen a munkajöve-delmekre kivetett elvonásokból (adókból, biztosí-tási járulékokból) finanszírozzák. Ezért utalt arraRudolf Steiner, hogy a jövõben máshogy kell ki-alakítani az adóztatást, mint ma.

A teljesítmény hozamának, azaz a piaci árbólszármazó bevételnek a jövedelemmel való közvet-len összekapcsolása okozza a konjunktúra problé-máját, és teszi kérdésessé a nyugdíjak és társada-lombiztosítási kiadások finanszírozását. EzenSilvio Gesell kezdeményezése, a készpénzbetétek-re kivetendõ negatív kamat sem változtatna, hi-szen ennek célja is pontosan ugyanaz: a pénzbetét„piaci árából” származó „bevétel” és a jövedelemegymáshoz kapcsolása.

A teljesítmény hozamának és a munkajövede-lemnek a tulajdonjogilag garantált összefüggéseegyben két további bosszantó következménnyel isjár manapság: egyrészt a munkajövedelem költ-ségtényezõként jelenik meg, másrészt a feleslegesmunka jövedelemszerzési lehetõséget kínál. A tõ-ke a maga szempontjából szeretné megtakarítani amunkavégzés költségét, így a munkát ott végezte-ti el, ahol az a legolcsóbb. Ugyanakkor a munkajövedelemszerzési okokból szükségtelen tevé-kenységvégzéshez is vezet. Így a munka a tõkétõlfüggõ áruként egyrészt munkanélküliséget, más-részt selejttermelést eredményez.

Amíg a szükségletek és a munkavégzés ered-ménye az önellátó gazdálkodásban még fedtékegymást, addig a munkamegosztás kialakulásávalmár nem ez a helyzet, és ezért minden munka-végzõben – aki egyben szükségletek hordozója is– felvetõdik a kérdés, hogyan lehetne összemérniegymással az elvégzett munkák eredményénekértékét, azaz mennyiben lesz képes a munkát vég-zõ egyén arra, hogy a munkavégzésének eredmé-nyéért kapott árból szükségleteinek fedezése ér-dekében hozzájusson mások munkavégzésének

eredményéhez. És ez már elvezet a teljesítménygazdasági értékének kérdéséhez és ahhoz a di-lemmához is, hogy hogyan hozzuk összhangbaegymással az adott teljesítmény szükségletek általmeghatározott értékét és a teljesítmény elõállítá-sához szükséges értéket. Hiszen a piaci ár önma-gában még nem képes eldönteni, hogy az adottterméket elõ lehet-e állítani olyan áron, hogy ér-téke összhangban legyen azoknak a más termé-keknek az értékével, amelyekre elõállítójának azelõállítás idõtartama alatt szüksége van – azaz tel-jesüljön az a követelmény, amit Rudolf Steinergazdasági õssejtnek nevez.

Itt párhuzam adódik a Szabadság filozófiájá-val: ahogy Rudolf Steiner ott a megismerés kiin-dulópontjának a gondolkodást, a gondolkodás fo-lyamatát jelöli meg, amelybõl a fogalmakat és esz-méket nyerjük, úgy a gazdaságban a munkának atermészettel és szellemmel kapcsolatos értéket te-remtõ folyamatát veszi alapul, melybõl az egyéniteljesítmények létrejönnek.

A gazdasági értelemben vett értékteremtés ki-indulópontja a munka, amely a természetre for-dítva egyrészt a természetbõl nyert értéket(Naturgewinnungswert), az intelligencia biztosí-totta szervezettsége által másrészt a szervezési ér-téket (Organisationswert) termeli meg. Az érték-teremtésnek ez a két pólusa egymással ellentétes,ugyanakkor mégis meghatározza egymást: szerve-zési érték nélkül nem lenne fejlõdés, természetbõlnyert érték (a természetre fordított munka) nélkülugyanakkor nem jöhetne létre a szervezési érték.A szervezési érték nagysága – bármekkora legyenis – a természetbõl nyert érték terén szervezésselelért megtakarítással egyenlõ, így az elvégzettmunkák értéke összességében (Wert-Total) mindigugyanannyi marad, és megegyezik az adott lélek-számú népesség által az annak létéhez szükségestermõterületen végzett „tisztán” fizikai munka ér-tékével.

Az egy fõ által elvégzett munkák fentiek sze-rinti összértékével (Wert-Total, amely egyenlõ a„tisztán” természetbõl nyert értékkel), mint „do-logi-anyagi” értékkel névértékként egy szám, atársadalmi kvóta, a „nominális” érték feleltethe-tõ meg: a pénz, az egy fõnek juttatott pénzmeny-nyiség. Ez a reálérték és nominális érték közöttipárhuzam biztosítja, hogy a pénz segítségével,amelynek összmennyisége az adott népesség lé-lekszámától függ, megõrizzük az eredeti értékte-remtéshez, mint irányadó mérõszámhoz, illetvemértékhez való kötõdést. A pénz pedig az elvég-zett munkák eredményének könyvelési eszközé-vé válik.


SzG 2005/3 11

ANTROPOZÓFIA

Ha az embereket a közvetlenül a természetrefordított munka alól a munka szervezésével mentesítjük, azaz emancipáljuk, akkor munkát ta-karítunk meg, és ezzel tõkét teremtünk. A megta-karított munka értékével (a szervezési értékkel)egyenlõ tõke képezi a természetre fordított mun-ka alól mentesített minden ember létének alapját:õ szolgál a relatív mentesítés finanszírozására (atovábbi anyagi/ipari termelés megelõlegezésére)és a teljes mentesítés finanszírozására (a szellemitevékenységet végzõk, ill. a „tisztán” fogyasztók„megajándékozására”).

A társadalmi kvótához fog az egyén jövedelmeigazodni. Így már lehetséges a jövedelem és amunka hozamának egymástól való elválasztása ésolyan berendezkedés (társulás) létrehozása, amelybiztosítja, hogy a társadalmi kvótákhoz igazodó,de mégis szabad piaci árak révén magasabb szin-ten – ismét – az egyéni szükségletek, illetve a jöve-delmek és teljesítményhozamok egységét, egybe-esését érjük el. Ennek azonban elõfeltétele, hogyaz egyén által nyújtott teljesítmény értékénekmeghatározására semmilyen más szempont ne le-gyen hatással, csakis az iránta jelentkezõ szükség-let nagysága és a társadalmi kvóta teljesítése.

A hármas tagozódás gondolata most már belsõszükségszerûségbõl adódik: a szellemi és jogi életönállósult igazgatása – alátámasztva a pénzterem-tés módjával – a gazdaság számára azzal a követ-kezménnyel fog járni, hogy a termõföld, a mester-séges termelõeszközök és a munka elveszti árujel-

legét, így megszûnik a járadékok kikényszerítésé-nek lehetõsége. Az oktatás, mint tõketermelõszektor a gazdaságba delegált képviselõi útján át-veszi a tõke kezelését, ugyanis képviselõi látják ela termelõeszközök tulajdonosainak szerepét, ésutódaikat ezen a téren adásvétel nélküli átruházásútján maguk választják ki. A jogi élet demokrati-kus egyeztetés útján szentesíti a megállapítottmunkaidõt, és az egyéni üzemek szintjén kölcsö-nös egyetértésben megállapított jövedelmeket ér-vényes megállapodásnak ismeri el. A gazdaságnakmagának az a dolga, hogy a termeléssel foglalkoz-zon, valamint a teljesítmények egymáshoz mért ér-tékének megállapításával, ami a vállalattársulásoklényegét adja. A gazdaság és a társadalom itt felvá-zolt szerkezete biztosítja, hogy elérjük a szükségle-tek és – a szükségletek kielégítésének, valamint ateljesítmény mérésének eszközéül szolgáló –jövedelmek közötti kiegyenlítõdést; egyenlõsdinem létezik.

Ahogy a gazdaságban a munka tölti be a ter-mészet és a szellem közötti közvetítõ szerepét, ésígy a munkával foglalkozó jogi élet a gazdasági ésszellemi élet között áll, úgy kellene a fiziológiábanis kezelnünk a légzõ- és keringési rendszert, mintaz érzékszervi és idegrendszer, valamint az anyag-csere-végtagrendszer közötti közvetítõt, ahelyett,hogy e három rendszert absztrakt módon egymásmellé állítanánk.


Irene Diet

HOL A TITOK NYITJA?Gondolatok az okokról, melyek egy könyvet bestsellerré tesznek

Dan Brown „Sakrileg” címû könyve (azamerikai eredeti címe: The Da Vinci Code, amagyar fordításé: Da Vinci kód) a világszerteeladott 45 millió példánnyal olyan jelenség,amelyen el kell csodálkoznunk. Talán még so-ha nem kelt el egyetlen könyv sem – kivéve ter-mészetesen a Bibliát – ekkora példányszámban.Mi az oka hát, hogy a filmek, videotechnika éscomputerjátékok korában egy papírra nyomta-tott, lapról lapra elolvasandó mû ilyen világsi-kert ért el?

Elsõ pillantásra a Da Vinci kód egy thriller,egy krimiregény, amely elejétõl a végéig meg-

õrzi az akció lélegzetelállító tempóját. Seholnem áll le, sehol nem sûrûsödik vagy laposodikel a cselekmény; az elsõ oldaltól az utolsóigpermanens „adrenalin-adagok” lövellik át megát a krimit. Ez azonban csak az elsõ pillantás.A cselekmény intenzitása és tempója még nemmagyarázza az abszolút világsiker jelenségét; eszempontból Dan Brown nem különbözik másszerzõktõl. Második pillantásra világossá válik,hogy itt nemcsak egy egyszerû thrillerrõl vanszó, hanem egy olyanról, amely azzal az igény-nyel lép fel, hogy a legrövidebb idõ alatt – jólbeágyazva a lebilincselõ cselekménybe –


SzG 2005/312

ANTROPOZÓFIA

gyorstalpaló tanfolyamot kínál történelembõl,mûvészettörténetbõl és vallástudományból.„Tudás fáradság nélkül – olvasó-alvás során el-sajátítva”, így is nevezhetnénk. És csak a har-madik pillantásra adja hírül magát a könyv si-kerének valódi jelensége: mert ez a tudás nemakármilyen tudás, hanem olyan, amely azokata rétegeket érinti, melyek számára mai korunkalig hagy teret: a hitre vonatkozó tudás ugyan-is. Ki volt Jézus Krisztus? Mi az õs-tan, a ke-reszténység alaptartalma? Milyen szerepet ját-szik az egyház? Ki is Mária Magdaléna, az is-mert vétkezõ, mit akart Leonardo da Vinci azUtolsó vacsora freskóján megmutatni és ígytovább… mindezek a kérdések és sok más,ugyanehhez a mélységhez tartozó további kér-dés lép napvilágra ebben a könyvben egy rend-kívüli feszültségekkel teli krimitörténet korbá-csolta hullámokon.

A Da Vinci kód világsikerének bizonyáraköze van a mai embernek a hitben gyökeredzõ,benne magában is létezõ magasabb iránti éhsé-géhez és szomjúságához. De hinni – miben? Ésez az a pont, ahol a Da Vinci kód szégyenkezésnélkül használja – és mindenek elõtt: per-vertálja – az emberek tudatalatt gyökerezõ vá-gyakozását.

A könyv alapkijelentése: Jézus Krisztus nemisten volt, hanem egy egyszerû férfi, és MáriaMagdaléna volt a felesége. Nem misztikus me-nyegzõn keltek egybe, hanem egy teljesen föl-din, és ez a menyegzõ volt a kiindulópontja egyúj generáció megszületésének, e kapcsolat vér-ségi leszármazottainak. Mária Magdalénaazonban fõpapnõje és pápája is volt az így ke-letkezett „igazi vallásnak”: az anyák vallásá-nak, amely ellentétben áll a katolikus egyház„férfivallásával”.

A perverzió azonban, melyet Dan Brown el-követ, itt még nem fejezõdik be. Teremtményé-nek egészségtelensége és aggasztó mivolta ab-ban az állításban rejlik, hogy az intézményesí-tett egyház célja az lenne, hogy mindezeknekaz összefüggéseknek a tudását elnyomja. Azegyház minden hatalmát arra használta, hogyJézus Krisztus vérségi leszármazottait (aMeroving-ház királyi nemzetségét) az ismeret-lenségbe, süllyesztõbe kényszerítse. Valami ha-sonló valóban meg is történt: mindenesetrenem ezzel a kiagyalt, Jézus Krisztus és MáriaMagdalána közötti abszurd kapcsolattal, ha-nem sokkal inkább a valódi, ezoterikus keresz-ténységgel szemben. Dan Brown azonban amaga konstrukciójával „helyettesíti” ezt a ke-

reszténységet, és ezáltal e konstrukciónak vala-mi magasabb, valóban rejtélyes vonást kölcsö-nöz.

De még ez sem elég: ez az állítólagos „ma-gasabb” és „rejtélyes” Dan Brown-nál egyolyan formában jelenik meg, amely annak asíknak felel meg, melyen Jézus Krisztusnak ésMária Magdalénának találkozniuk kellett vol-na. A könyv középpontjában nevezetesenolyan „titkok”, „rejtélyek” állnak, melyeketmeg kell oldani. És valóban: a rejtély nemegyéb, mint egy számjáték, egy anagramma,egy kód, amit egy kiokoskodott kombinációvalfel lehet törni. Az emberiség legnagyobb rejté-lyei így computerjátékká degradálva jelennekmeg; a rejtély éppoly gyorsan jelenik meg,mint amilyen prompt és abszolút a megoldása.Semmi nem marad rejtve, minden megvilágo-sodik és magyarázatot nyer, és minden olyanlehetõség, hogy legalábbis érzületben oda föl-emelkedjen az ember, ahol ez a világ végzõdikés egy másik kezdõdik – ez a lehetõség csírájá-ban el van fojtva. És bizonyára ebben rejlik aDa Vinci kód könyvsikerének lényege: éppúgy,ahogy az emberek legmélyebb vágyaihoz kap-csolódik, el is veszi ezeknek a vágyaknak min-den mélységét és valódi komolyságát. Mint-hogy azonban az igazán rejtélyeshez vezetõ útnem-sejtettel és bizonytalansággal van kikövez-ve, így amit itt át kell élni, az minden más, csaknem kényelmes; ezért a rejtélyhez vezetõ, DanBrown kínálta út igencsak vonzó lehet. Ez avonzás azonban nem lehet hosszabb életû,mint a tiszavirág; néhány évtized múltán márcsak az irodalmi ritkaságok közé fog számítani.

Fordította: Kádas Ágnes


SzG 2005/3 13

ANTROPOZÓFIA

Az elõadás nyomán bepillantást szerez-hettünk Polzer-Hoditz életútján keresztül atörténelmi megismerés folyamatába, miköz-ben a világ, és benne Közép-Európa történe-tére láthattunk rá, s egyben saját életünk tör-ténetével szembesülhettünk.

1869-ben, amikor a pápai csalhatatlan-ság dogmájáról döntöttek, született Prágá-ban gróf Ludwig Polzer-Hoditz. A város ne-ve küszöböt jelent….öböl, amelyen keresz-tül a szláv elem bejön Európába. Itt születetta „legnyugatibb szláv városban”, és 1945-ben, a II. világháború végén a „legkeletibbgermán városban”, Bécsben halt meg.

Polzer 1908-ban apja révén jutott elSteiner elõadására, ahol az “Út az önis-merethez” címmel hallott elõadás hatásáraélete egyik fordulópontjához jutott.

Ebben az elõadásában Steiner elmondta,hogyan juthat az ember az önismereten ke-resztül világismerethez, és a kifelé, a világ fe-lé való kitekintés hogy vezetheti el az ön-megismeréshez, a karma felismeréséhez.

1917-ben Steiner Polzert Berlinbe hívta,ahol a Dreigliederunggal és a Memorandumgondolatával foglalkoztak.

1928-ban két jelentõs mû jelent megszinte egyidõben: Arthur Polzer-Hoditz IV.Károly császárról írt könyve (melyben elsõ-ként jelent meg Steiner Memoranduma,amit az angol fordításokból ki is hagytak), ésLudwig megjelentette „Az európai középmisztériuma” címû könyvét, melyet azon-ban rövidesen Marie Steiner hatására vissza-vont.

Talán ennek is köszönhetõ, hogy 1935-ben felszólalhatott az Antropozófiai Társa-ság ülésén, ahol egy órás beszédében egy újperspektívából tekintett rá az ott lezajló ese-ményekre.

Megfigyelte és jelezte, hogyan áramlik be

a katolicizmus impulzusa a Társaság soraiba.Thomas Meyer rámutatott arra a tendenciá-ra is, hogyha az antropozófusok gyengékSteiner impulzusát befogadni, annak követ-kezményeként más impulzusok – sokszor el-lenerõk – beáramlásának adnak teret.

Polzer az említett könyvében arról be-szél, hogy a kultúrkorszakok geográfiai ván-dorlást mutatnak, keletrõl jönnek. A hato-dik kultúrkorszak elõkészítéséhez az 5.kultúr-korszaknak egy metamorfózison kellkeresztülmennie, mégpedig az európai közé-pen. Ha ez az átalakulás nem történik meg,ha átalakulás nélkül halad keresztül ezen aközépen, pusztítóvá válik. Ez a mottója akönyvnek. Ez az 5. korszakban lejátszódómetamorfózis az, amelyben Közép-Európá-nak központi szerepe van. Mindenki, akinem rendelkezik ezzel a képpel, az az ellen-képen dolgozik.

Mert létezik „ellenprogram” is. Ez aprogramja a FM és SJ társaságoknak. A XIX.században már készültek erre stratégiák.

Az antropozófia az ember tudati lelkénekkifejlesztésére, a gondolkodás önállóságáraépít. Az ellenerõk, akik ismerik a fejlõdést,az európai közép helyett a nyugat vezetõszerepére építenek. A SJ, amelyik elismeri azemberi gondolkodást, de azt befolyása alákívánja venni, inkább a múlt erõire, az em-ber kedélylelkére, az érzésére épít, aszuggeszciót alkalmazza, míg a FM a gon-dolkodás megszüntetésére törekszik.

A kérdések és válaszok közt szóba kerülta magyarság szerepe az európai közép fel-adatának megvalósításában, az ÁltalánosAntropozófiai Társaság újabbkori történeteSchmidt-Brabant elnök életének és mûködé-sének kapcsán, valamint Habsburg OttónakSteiner Memorandumával és az antropozó-fiával való kapcsolata.

Rövid emlékeztetõ Thomas Meyer 2005. szeptember 30-október 1-én tartott elõadásáról, melynek címe:

Graf Ludwig Polzer-Hoditz és Közép-EurópaLudwig Polzer-Hoditz és Európa feladata Róma (SJ=Societas Jesu) és az anglo-amerikai

körök (FM=szabadkõmûvesség) szellemi és gazdasági törekvései közepette


SzG 2005/314

ANTROPOZÓFIA

Rudolf Steiner

MEMORANDUM

„Egyetlen népet sem szabad arra kényszeríte-ni, hogy olyan uralom alatt éljen, amelytõl ide-genkedik. Birtokváltozás, és korábban érvényesfennhatósági viszonyok közé való visszatérés csakazon országokban engedhetõ meg, ahol szabadsá-ga, megelégedése és jövõbeni boldogulása érdeké-ben maga a nép követeli ezt a változást és vissza-térést. Az egész világ felszabadított népeinekõszinte közösségi érzéstõl áthatva kell létrehozni-uk egy olyan szilárd szövetséget, amely az összesrésztvevõ egyesített erejével képes megoltalmaznia békét és az igazságot a népek közötti kapcsola-tokban. A testvériség nem maradhat tovább pusz-ta szó; általánosan elismert fogalommá kell vál-nia, amely a valóság sziklaszilárd talaján nyug-szik.”

Így írja körül Woodrow Wilson úr azt, ami-nek Amerika e háborúban való részvétele általmeg kell valósulnia. Megnyerõ szavak ezek; aztmondhatjuk róluk, hogy minden értelmes em-bernek hitet kell tennie mellettük. Ha egy íroga-tó emberbarát írná ezt olvasótábora kiépítése ér-dekében, meg is állhatnánk annak elismerésénél,hogy a szavak maguktól értetõdõek. Egy mora-lista gesztusával még arról is biztosíthatnánkmindenkit, hogy nem lehet a haladás és a sza-badság barátja, aki e szavak ellen kifogást emel.Ma már olyan nézetekkel is lehet találkozni,amelyek azt hangsúlyozzák, hogy ez a háborúolyan tanulságokkal szolgált, hogy csak az foly-tathat manapság magasabb, korszerû politikát,aki ilyen, vagy hasonló eszmét vall, és ennekmegfelelõen cselekszik.

Ha nézetekrõl beszélünk, és arról, hogy eztvagy azt a nézetet kell képviselni, mert hiszünkbenne, az sosem vezet a gyakorlati cselekvésmegalapozásához. Erre egyedül az alkalmas, ha avalóságot vesszük szigorúan szemügyre. A kö-zép-európai államok polgára számára nem lehetjelentõsége egy, az antant céljainak általános em-beri jogosultságáról, mintegy szépségérõl folyta-tott vitának, hanem egyedül csak a népek életé-ben meglévõ valódi erõviszonyok felismerésé-nek. Ezért a következõkben az antant céljainakEurópa számára valóságos megjelenését vesszükszemügyre, tekintet nélkül arra, hogy amit itt ki-mondunk, az esetleg nem cseng kellemesen az

antant vezetõinek fülében. Csak ilyen irányúgondolkodás révén juthatunk gyakorlati impul-zusokhoz. A dolgokat élesen fogalmazzuk, mertaz ismertetett okok erre kényszerítenek. Nyoma-tékosan felhívjuk rá a figyelmet, hogy e megfo-galmazásokban nem különbözõ hangulatok, ha-nem kizárólag az utóbbi évtizedek tényeinek jó-zan megfigyelése játszhat szerepet. A Közép-Eu-rópában megtalálandó irányvonalak alapuljanakannak belátásán, hogy mit akar az antant, mert alegszörnyûbb tévutakra vezet, ha hagyjuk elkáp-ráztatni magunkat attól, amit mond.

Mindenesetre hálátlan feladat kényszerûenszembefordulni olyan elképzelésekkel, amelyek– úgy tûnik – nagy mértékben megnyerték azemberek értelmét és szívét, és amelyek ráadásulúgy tûnnek, mint az emberiségnek a legnemesebbdemokráciához vezetõ igaz történelmi fejlõdésé-nek eredményei. És mégis: a következõket arrakell alapozni, hogy a wilsoni akarat elismerésenemcsak a közép- és kelet-európai államok pol-gárainak jelentenek logikai tehertételt, hanemhogy ebben a háborúban és utána minden egyescselekvésnek és intézkedésnek úgy kell megtör-ténnie, hogy ez a wilsoni és antant-akarat szük-ségszerûen törjön meg ezen egészséges és gyü-mölcsözõ intézkedéseken és cselekedeteken.

Abban a kifejezésmódban, amelyet Wilson úrakarata közléséhez választott, kérdéses módonbenne rejlenek az antant valódi mivoltuk elködö-sítésére törekvõ háborús céljai. Ugyanakkor azutóbbiakkal van dolgunk, ha az elõbbiekkel fog-lalkozunk. Most mégsem kerülhet sor a wilsoniprogram mégoly szellemes fogalmi cáfolatára. Je-lenleg nem olyan vitákkal kell foglalkoznunk,amelyek eldöntik, hogy kinek van és kinek nincsigaza. Azon a területen, amelyrõl itt szó van, csakannak van értéke, ami magában hordozza a tör-ténés csíráját, és azoknak a gondolatoknak, ame-lyeket Közép-Európában, mint a ma és a holnapcselekvéseinek csíráit, kigondolunk, csakis akkorvan értékük, ha ebben az értelemben õrizzükmeg õket.

Wilson szavait nem egy írogató emberbarátmondta.1 Ezek a szavak olyan tettek zászlaját jelen-tik, amelyekhez az amerikaiak fegyverkeznek, ésamelyeket az antant három éve visz véghez Közép-Európa ellen. A valóságban Közép-Európának


SzG 2005/3 15

ANTROPOZÓFIA

azért kell harcolnia, ami e zászló alatt állítja,hogy az emberiség javára, a népek felszabadítá-sára vonul hadba. Az antant és Wilson azt mond-ják, amiért állítólag harcolnak. Szavaiknak von-zerejük van. Ez a vonzerõ egyre aggasztóbbá vá-lik. Sokan vannak Közép-Európában, akik bizo-nyára nem akarják beismerni, hogy Wilsont szaj-kózzák, ám gondolataik Wilson szavaihoz na-gyon hasonlóan hangzanak.

Aki ennek a háborúnak az eredetét mélyebbértelemben ismeri, annak hangsúlyoznia kell an-nak szükségességét, hogy Közép-Európa a leg-élesebben utasítsa vissza az antant-Wilson-pro-gramot. Hiszen e programot – amellett, hogymorális álcázás – valójában az a remény élteti,hogy a közép és kelet-európai népek ösztöneitkihasználva õket egy morális-politikai lerohanásrévén az anglo-amerikanizmustól való gazdaságifüggõségbe taszítsa. A szellemi függõség akkoraztán már csak szükségszerû, természetes követ-kezmény lenne. Aki tudja, hogy beavatott angolkörökben a múlt század óta úgy beszéltek a kö-zelgõ világháborúról, mint aminek meg kell hoz-nia az angolszász faj világuralmát, az nem érté-kelheti túl sokra az antant vezetõinek kijelenté-seit, hogy meglepte õket ez a háború, vagy megakarták akadályozni, még ha ennek bizonygatá-sa azoknál, akik ezt e pillanatban hangoztatják,szubjektív igazság lenne is. Mert azok, akik a kö-zelgõ világháborúról, mint elkerülhetetlen ese-ményrõl beszéltek, számoltak Európa valós, tör-ténelmi-népi erõivel, és az európai, jelesül pediga szláv népek ösztöneivel. És úgy akarták irányí-tani és kihasználni a szláv népek eszményeit,hogy azok az angolszász népek egoizmusát szol-gálják.2 Számoltak továbbá a romanizmus ha-nyatlásával, és a romokon õk maguk akartak ter-jeszkedni. Nagyszabású, történelmi szempontok-kal számolnak tehát, amelyeket saját céljaik szol-gálatába akarnak állítani. És e célok – bármilyenélesen is tagadják ezt az antant oldaláról – a kö-zép-európai államformáció szétmorzsolódásá-hoz vezetnek.

Az a helyes, ha teljesen higgadtan hangsúlyoz-zuk, hogy az antant vezetõinek célja Közép-Eu-rópa szétmorzsolása, mert csak az lehet válasz azantant oly hatékony kijelentéseire; ám egy olyanválasznak, amely bizonyos tekintetben negatív,mert azt akarja megcáfolni, amit az antant mond,nincs értéke. Ezért kell az alábbi válasznak pozi-tívnak lennie, azaz azon tényekre utalnia, ame-lyek Közép-Európából kiindulva az antanttalszemben állnak.

Csak ennek a ténynek a felismerése hozhatja

meg Közép-Európának az impulzusokat, ame-lyek a jelen káoszából kivezetnek. A közép-euró-pai államformációk csak arra az álláspontra he-lyezkedhetnek, hogy saját cselekedeteikkel ha-tástalanítják az antant-programot. Ez az antant-program – többé-kevésbé kimondva vagy ki-mondatlanul – három elõfeltételen nyugszik:

1. Az antant álláspontja szerint a történelmilegkialakult közép-európai államalakulatokatnem szabad olyan formációkként elismerni,mint amelyekre az európai népek problémái-nak megoldása tartozik.

2. Ezeknek a közép-európai államoknak azanglo-amerikanizmussal gazdaságilag nemkonkurencia-, hanem függõségi viszonybankell állniuk.

3. Közép- és Kelet-Európa kulturális (szellemi)viszonyait az anglo-amerikanizmus nép-ego-izmusának szellemében kell rendezni.

Ami Wilsonnak az oroszokhoz intézett írásá-ban található, nem más, mint e három pontWilson-antant-nyelvre való lefordítása.

Az is megtörténhet, hogy a tények kényszerí-tõ helyzete rövid idõn belül békét teremt; talán,ha Anglia látja, hogy pillanatnyilag nem tarthatótovább, hogy ne adja beleegyezését a háború be-fejezéséhez. Mindez azonban az anglo-amerikanizmus oldalán semmit sem változtat alényegen. Ha az anglo-amerikanizmus lehetsé-gesnek tartja a háború folytatását, akkor a há-rom fenti pontot továbbra is a wilsoni formulá-ba fogja öltöztetni: Mindig erre a célra töreked-tünk, és hogyha most fukarkodunk a vérünkkel ésa pénzünkkel, talán soha nem jutunk el ahhoz azegységhez és erõhöz, amit az emberiség felszaba-dításának nagy ügyéért vívott harc megkövetel.Amennyiben Anglia vezetõi rákényszerülnek,hogy a közeljövõben hozzájáruljanak a háborúbefejezéséhez, akkor a jövõbeni politikát, amely-nek irányát továbbra is a fenti három pont szab-ná meg, ebbe a szóvirágba fogják öltöztetni. Azemberiség felszabadítására pénzünket és vérünketakartuk áldozni, és ezt nagy mértékben meg istettük, míg a közép-európai hatalmak csak ennekellenkezõjére gondoltak. Az erõszak ellen egyelõ-re csak részleges sikert tudtunk elérni. Célunkatcsorbítatlanul szem elõtt tartjuk, mivel ez magá-nak az emberiségnek célja.

Azzal szemben, ami ténylegesen e szándékokmögött rejtõzik, csak akkor tudjuk megállni ahelyünket, ha Közép-Európában a következõfelismerés válik cselekedeteink alapjává:


SzG 2005/316

ANTROPOZÓFIA

Nyugaton az anglo-amerikanizmus uralmát azemberiség felszabadításának és demokráciánaknevezik. És mivel ezt teszik, azt a látszatot keltik,mintha valóban az emberek felszabadítói akar-nának lenni.

Ennek a felháborító képzeletszüleménynek,ennek a képtelen morális köntösbe bújtatott, magától értetõdõ faji egoizmusnak a következ-ményeivel szemben csak Közép-Európa saját, atények teljes igazságára irányuló beállítottságalehet hatékony. És ez az igazság a következõ:

1. Az antantnak a közép-európai államalakula-tokra vonatkozó céljai elérésével a valódi eu-rópai szabadság elvész. Mivel azt éppen ezekaz államalakulatok tudják megvalósítani,mert ez a szabadság ezen államalakulatok sa-ját érdeke, és államok nem cselekedhetnekmásként, mint érdekeik szem elõtt tartásával.Az anglo-amerikanizmus nem valósíthatjameg a népeknek ezt a szabadságát, mert ez aszabadság, mihelyt már létezik, az anglo-amerikai államalakulatok érdeke ellen van,míg ez az érdek olyan, amilyen most, és aho-gyan valódi szükségszerûséggel megadta en-nek a háborúnak a jellegét. Az anglo-amerikaiállamoknak be kell látniuk, hogy tiszteletbenkell tartaniuk a közép-európai államok érde-keit, és hogy a közép-európai népek szabad-ságának rendezését át kell adniuk a közép-eu-rópai államoknak, mivel egyedül õk azok,akik e szabadság elõmozdításában láthatjákvalós államérdekeiket.

2. Közép-európai nézõpontból ez a háború Ke-let felé a népek háborúja,3 Nyugat – Anglia –Amerika – felé gazdasági háború. A Francia-ország elleni revans-háború csak a revans-gondolatnak az angol-amerikai gazdasági ér-dekekkel és az orosz-szláv népek ideáljaivaltörtént öszszekeverése révén vált lehetõvé.4

3. A népek felszabadítása lehetséges. Ez azonbancsak eredménye, és nem alapja lehet az embe-rek felszabadításának. Ha az emberek szaba-dok, a népek is azzá lesznek.

Közép-Európa e három alapigazság értelmé-ben cselekedhet, ha akar. Cselekvése e tényekprogramja lesz; így fog cselekedni, ha az embe-rek felszabadításának tárgyszerû programját ál-lítja szembe az antant-Wilson-programmal,amely – anélkül, hogy bármit is tudna a közép-európai népek erõirõl – valami olyanról beszél,ami a tények világában nem, csak az anglo-amerikai faji egoizmus törekvéseiben létezik. Az

itt Közép-Európa számára helyesnek tartottprogram nem radikális abban az értelemben,ahogyan a radikalizmustól számos körben vissza-riadnak. Sokkal inkább csak azon tények kifeje-zése, amelyek saját erejük révén Közép-Európá-ban meg akarnak valósulni. Ezeket teljes tuda-tossággal kellene megvalósítani, és nem szabad-na rejtve maradniuk, hogy ne az antant-wilsonicélok ködében törekedjenek saját természetükáltali megvalósulásukra, és ezáltal korrumpálód-va háborús bonyodalmak kiváltóivá és ürügyeivéváljanak.

Az igazi megvalósulás soha nem fog megtör-ténni, ha az, amit Közép-Európának akarniakell, a politikai, gazdasági és általános emberi ér-dekek természetellenes keveredése által elfedvemarad.

A politikai viszonyok, ha fejlõdni akarnak,megkövetelik az egészséges konzervativizmust atörténelmi államformációk megtartása és kiépí-tése érdekében. Ezen konzervativizmussal,amely Közép-Európa számára életfeltétel, csakaddig szegülnek szembe a gazdasági és általános-emberi érdekek, míg a vele való összekeveredés-tõl szenvedniük kell. És a politikai konzervati-vizmusnak, ha tudatában van valódi érdekének,a legcsekélyebb indítéka sincs arra, hogy gazda-sági és általános-emberi érdekek összekeverésé-vel hagyja folyamatosan zavarni saját jogos köre-it. Ha abbamarad ez az összekeveredés, akkor agazdasági és az általános-emberi viszonyok kibé-külnek a politikai konzervativizmussal, amelysaját lényegének megfelelõen, nyugodtan fejlõd-het.

A gazdasági viszonyok saját fejlõdésükhözmegkövetelik azt az opportunizmust, amely e vi-szonyok rendjét saját lényegük szerint teremtimeg. Konfliktusokhoz kell, hogy vezessen, ha agazdasági intézkedések politikai és általános-em-beri követelményekkel nem kizárólag olyan ösz-szefüggésben állnak, ami az õket megilletõ sajáttörvénykezésnél és közigazgatásnál a magától ér-tetõdõ életösszefüggés révén adódik. Itt nempusztán államon belüli konfliktusokra gondo-lunk, hanem elsõsorban olyanokra, melyek kife-lé politikai nehézségekben és háborús robbaná-sokban törnek ki.

Az általános-emberi viszonyok5 és a népekszabadságának ezekkel összefüggõ kérdései – ajelen és a múlt vonatkozásában – csak az emberindividuális szabadságára alapozhatók. Neki semkezdhetünk a tárgyhoz illõ szemlélet kialakításá-hoz, míg azt hisszük, hogy a népek felszabadítá-sáról beszélni lehet anélkül, hogy ezeket az


SzG 2005/3 17

ANTROPOZÓFIA

ember individuális szabadságára építenénk, ésamíg nem látjuk be, hogy a valódi individuálisszabadsággal szükségszerûen adott a népek sza-baddá válása is, mert az ez elõbbivel természetesösszefüggésben, annak következményeként kell,hogy megjelenjen.

Az embernek hitet kell tudnia tenni egy nép,egy vallási közösség, s az õ általános-emberi tö-rekvéseibõl adódó összefüggések mellett anél-kül, hogy e hitvallásban akadályoznák õt politi-kai vagy gazdasági körülményei.

Arról van szó, hogy belássuk, hogy az állam-struktúra összes formája, mint történelmi formaalkalmas rá, hogy az embereket szabaddá tegye,ha saját érdekei erre ösztönzik, ami a legkivá-lóbb értelemben éppen a közép-európai államokesetében van így. Ezen államok parlamentáris át-alakítása az idõk fejlõdésének és a népek érzüle-tének okán manapság szükségesnek tekinthetõ;azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a háborúszûrzavar láttán a világ nyilvánossága elé kell tár-ni, csak az államstruktúra fent jellemzett hármastagolódásának van köze. A parlamentarizmuspuszta felvetése semmit sem változtat azokon aviszonyokon, amelyek a jelenlegi káoszhoz ve-zettek. Errõl a nyugati népek azért beszélnekolyan sokat, mert semmit sem értenek a közép-európai viszonyokból, és abban a hitben ringat-ják magukat, hogy amit saját érdekükben helyes-nek tartanak, az az egész világ számára sablon-ként kell, hogy szolgáljon. Közép-Európára, mégha parlamentarizmusnak kell is uralkodnia, egyolyan rend vonatkozik, amelyben a politikai,gazdasági és általános-emberi viszonyok a tör-vénykezésben és a közigazgatásban egymástólfüggetlenül bontakoznak ki, és így kölcsönösentámogatják egymást ahelyett, hogy kifelé gyako-rolt hatásaikba belebonyolódnának, és konflik-tusokra okot adó problémákhoz vezetnének.Közép-Európa akkor szabadítja meg magát és avilágot az ilyen konfliktusokra okot adó problé-máktól, ha államstruktúrájából kizárja a háromemberi életforma említett kölcsönös zavarait. Azantant és Wilson semmilyen célja sem mutathat-ja fel azt az erõt, amelyet Közép-Európa fog fel-mutatni akkor, amikor megmutatja a világnak,amire egyedül csak õ képes, és amit senki másnem valósíthat meg. Az ember – és ezzel a népek– felszabadítása úgy jelenik majd meg a világelõtt, mint a közép-európai államok és népekösztöneinek szükséges része, ha – ahogy itt utal-tunk rá – a tényeket hitelesítõ impulzusként ke-rül bele a jelen történéseibe.

Amit itt kifejtettünk, nem jelenthet utópiszti-

kus programot, és nem teremthet a világból tör-ténelmi jogokat és jogi szövevényeket. Annak,aki szemléli, valami olyasmit jelenít meg, ami azösszes történelmi jogosultság teljes tiszteletbentartásával, a tényleges viszonyok elismerése mel-lett a jelenlegi államstruktúrákból bármi kételynélkül kifejlõdhet. Ezért magától értetõdõen tar-tózkodnunk kell attól, hogy bármiféle részletek-be bocsátkozzunk. Az ilyen részletek a valóbangyakorlatinak gondolt impulzusok esetén csak amegvalósítás során jönnek elõ. Csak az utópistagondolkodik részletekben, s ezért nem is valósít-hatók meg az absztrakt gondolkodásból eredõelképzelései. Amit itt mondunk, az csak általá-nos irányvonalakban léphet fel. Ezek az irányvo-nalak viszont éppen hogy nem kigondoltak, ha-nem a közép-európai életviszonyok megfigyelé-sébõl erednek. Ez szavatolja, hogy pontosan ak-kor igazolódnak be, amikor a gyakorlat valóbanirányvonalként hasznosítja õket. Amirõl itt be-szélünk, az létszükségletként bizonyos mérték-ben már jelen van. Csak arról van szó, hogy ezta létszükségletet szolgáljuk. És azért sem szüksé-ges most a részletekrõl beszélni, mert az a közép-európai államok belsõ ügye. E pillanatban csakarra van szükség, hogy a dologból a külvilág szá-mára anynyit érvényesítsünk, amennyi kifelészóló jelentése van. Arról van szó, hogy magábóla közép-európai életbõl megmutassuk azokat azimpulzusokat, amelyeket az élet valóban tartal-maz, és ezeket úgy mutassuk meg, hogy a nyuga-ti ellenfelek lássák, hogy a háború folytatása so-rán ezekkel az elpusztíthatatlan impulzusokkalfogják szembetalálni magukat. Ezáltal az antantvezetõit valami olyasmivel szembesítjük, amiveleddig még nem kerültek szembe, és amit semmi-lyen háborús programmal sem gyõzhetnek le.Ilyen, a nyilvánosság elõtt elhangzott beszédnek,amely a tények csíráját magában hordozza, kö-vetkezményei kell, hogy legyenek. Szükségtelene pillanatban az Oroszországgal történõ kiegye-zés mikéntjét az itt elmondottakhoz hozzáfûzni,mert ez a kiegyezés a dolog folyamatában magá-tól kell, hogy adódjék. És a belátás, hogy ennekaz eredménynek be kell következnie, az oroszvezetõknél olyan impulzusokat fog életre hívni,amelyeknek csak kedvezõ eredményei lehetnek.Minden esetben figyelembe kell venni, hogy miaz, ami az elmondottakból nem az állam belsõügyét jelenti, hanem mit jelent, mint kifelé irá-nyuló manifesztáció a jelenlegi világkonfliktusonbelül, ennek befejezése szempontjából, azazWilson és az antant vezetõk manifesztációivalszemben folytatott politikai harcban. A belsõt


SzG 2005/318

ANTROPOZÓFIA

ebben az esetben hasonló értelemben szemléljük,mint ahogy egy ember gondolkodásának a csele-kedetben megnyilvánuló következményei a töb-bi ember számára realitást jelentenek, ennek el-lenére a mód, ahogy gondolkodik, csak szerve-zetének belsõ ügye. De csak arra van szüksége,hogy másokkal gondolkodásának hatásáról vi-tázzon, és nem bensõjének állapotáról.

A közép-európai törekvés céljaiként elismerniés elfogadni a politikának, gazdaságnak és az ál-talános-emberinek törvényhozásra, közigazga-tásra és szociális struktúrára történõ szétválasz-tását: ez megbénítja a nyugati hatalmak erõit. Ezarra kényszeríti õket, hogy az európai középha-talmakkal és a velük ilyen feltételek mellettegyüttmûködõ keleti hatalmakkal való viszo-nyukban a maguk államalakulataként a saját né-peik ösztöneinek megfelelõ struktúrát alakítsákki, és a közép- és kelet-európai népeket hagyják,hogy közösségüket az emberek valódi felszaba-dításának érdekében az õket természetszerûlegmegilletõ térségben megélhessék anélkül, hogyezt megzavarnák, ami a mostani háború okavolt, míg jelenleg a nyugati hatalmak azt hiszik,hogy saját akaratukat tekinthetik az egyedülmérvadónak a világkonfliktusban.

Minden azon múlik, hogy belássuk, mennyi-re másképp alakulnak a kapcsolatok államok,népek és egyes emberek között, ha ezek az élethárom tényezõjének szétválasztásából fakadó,kifelé irányuló hatáson alapulnak, mint ha a té-nyezõk öszszekeverésébõl következõ konfliktu-sok szövik át õket.

A jövõben ugyanis ennek a háborúnak az elõ-történetét úgy fogják megírni, hogy okként rá-mutatnak a népek egymás közötti kapcsolatai-ban e három tényezõ szerencsétlen, egymást köl-csönösen zavaró mivoltára.

Szétválasztásuknál az egyik tényezõ ereje ki-felé, harmonizálóan hat a többire; különösen agazdasági érdekekbõl fakadó erõk egyenlítenekki politikai talajon keletkezõ konfliktusokat6, ésaz általános-emberi érdekek tudják majd kibon-takoztatni népeket összekötõ erejüket, mialattéppen ezt az erõt hatástalanítja teljesen, ha poli-tikai és gazdasági konfliktusokkal megterheltenkell kifelé fellépnie. A legutóbbi idõben a legna-gyobb csalódást ezzel az utolsó ponttal kapcso-latban élte át az ember. Nem látták, hogy az ál-talános-emberi viszonyok valódi erejüket csakakkor képesek kifelé kibontakoztatni, ha belsõfelépítésük alapja a szabad korporáció. Akkor agazdasági érdekekkel összefüggésben úgy hat-nak, hogy e hatások folytán természetszerûleg,

elevenen megszületik az, aminek jövendõ lététkétségessé akarják tenni utópisztikus, államokfölötti szervezetek létrehozásával: utópisztikusdöntõbíróságokkal, egy wilsoni Népszövetséggel,stb., amelyek semmi másra nem vezethetnek,mint Közép-Európának a többi állam általi fo-lyamatos leszavazására. Az ilyen dolgoknak az ahibájuk, mint mindennek, amit óhajok absztrak-cióiból kényszerítenek a tényekre, míg az itt el-mondottakkal egy olyan fejlõdésnek nyitunkszabad utat, ami a tényekbõl eredõen maga ismegvalósulásra törekszik, és ezért meg is való-sulhat.

Kiegészítõ jegyzetek Rudolf Steiner Memo-randumához:

1. A 14 pontot eredetileg egy George Creel nevû reklám-szakember fogalmazta.Lásd: G. Bateson elõadása, „Two Worlds Symposium”State College, Sacramento, 1966.

2. A pánszláv gondolat – mely Nagy Péter orosz cár megha-misított végrendeletében bukkant föl elõször – szolgált aközép-európai formáció szétrobbantásának eszközeként.Lásd: Harry Breslau: Das Testament Peters des Grossen,Historische Zeitschrift, München, 1879.

3. „Népek háborúja”: Kelet-Európában a nép és a nemzetfogalma elkülönül, míg nyugaton egységet képez. Kele-ten a népek felszabadítása a tét, ez azonban nem jár szük-ségszerûen együtt õrálló nemzetállamok létrejöttével. Apánszláv eszme szembefordította a szlávokat és a néme-teket.„Gazdasági Háború”: Németország XIX. századi óriásigazdasági fejõdése nyomán az angolszász világ konkuren-sévé vált.

4. „Revans-háború”: Elzász-Lotharingia a VI. sz.-tól Euró-pa kultúrforrása volt. Birtoklásában gazdasági vagy poli-tikai érdekek nem játszottak szerepet. Kulturális jelentõ-ségét azonban ki lehetett használni bizonyos politikai cé-lok érdekében.

5. Más szavakkal: a szellemi élet6. Aktuális példával élve: a magyar-román illetve a magyar-

szlovák viszony súlyos feszültségekkel terhes; a helyzetpolitikai rendezése a sorozatos kudarcok nyomán re-ménytelennek látszik. A gazdasági területen, kereskede-lemben, vállalkozásokban létrejövõ konkrét, tárgyilagoskapcsolatok egészséges együttmûködést tesznek lehetõ-vé, ami gyógyítóan hat vissza a politikai területre is.

Fordította: Kádas Katalin

Forrás: Országépítõ 1996/2


SzG 2005/3 19

ANTROPOZÓFIA

Rudolf Steiner

MAGYARÁZAT A MEMORANDUMHOZ

A Memorandumban ábrázoltak megvalósítható-ságában senki nem fog kételkedni, aki gondolataibanKözép-Európa valóságos viszonyaiból indul ki. (Aszerzõ Közép-Európán az akkori Németországot ésaz Osztrák-Magyar Monarchiát érti – a ford.) Mertegyáltalán semmi olyat nem szorgalmaztam, amit ke-resztül kellene vinni, hanem csupán rámutattam ar-ra, ami végbe akar menni, és ami abban a pillanatbansikerül, amint szabad utat engedünk neki.

Ha ezt felismerjük, akkor mindenekelõtt az válikvilágossá, hogy miért is zajlik ez a háború, és hogyanirányul – a népek felszabadításának hamis zászlajaalatt – a német nép, s tágabb értelemben minden kö-zép-európai népélet felszámolására. Ha leleplezzük awilsoni programot, ami az Antant programjának kö-pönyege alól legújabban délibábként tûnt elõ, akkorrájövünk, hogy megvalósítása semmi mást nem je-lentene, mint a közép-európai szabadság elvesztését.Ezen semmit nem változtat az, hogy Wilson a népekszabadságáról beszél. Mert a világ nem a szavakhozigazodik, hanem azon tényekhez, amelyek a szavakmegvalósításából következnek. Közép-Európánakvalóságos szabadságra van szüksége, Wilson azonbanegyáltalán nem valóságos szabadságról beszél. Errõla Közép-Európa számára szükséges szabadságról azegész nyugati világnak egyáltalán semmiféle fogalmanincs. A népek szabadságáról beszélnek, és eközbennem az emberek valóságos szabadságára gondolnak,hanem egy agyrémre: az emberi összefüggések kol-lektív szabadságára, ahogyan ez a nyugati államok-ban kialakult. Közép-Európa sajátos viszonyai sze-rint azonban ez a kollektív szabadság nem adódhat anemzetközi viszonyokból, vagyis sohasem lenne sza-bad nemzetközi szerzõdések tárgyát képeznie, amiazután békekötések alapjául szolgálhat. Közép-Euró-pában a népek kollektív szabadságának az általánosemberi szabadságból kell következnie, és fog is kö-vetkezni, ha minden, a politikai, katonai és gazdasá-gi élethez tartozó életkör szétválasztásával ennekszabad utat teremtünk. Teljesen magától értetõdõ,hogy egy ilyen megoldás ellen kifogásokat emelnek,ahogy egy éppen most megjelent könyvben, neveze-tesen Krieck Die deutsche Staatsidee (A német állam-eszme) címû könyvében találjuk:

Alkalmanként korábban, többek között már E.von Hartmann-nál megjelent a népképviselet mellett,azzal párhuzamosan mûködõ gazdasági parlamentkövetelése. A gondolat teljesen a gazdasági és társadal-mi fejlõdés irányába esik. Eltekintve azonban attól,

hogy egy új, nagy kerék a gépezet amúgy is jelentõs te-hetetlenségét és súrlódását csak fokozná, lehetetlenvolna a két parlament kompetenciáit szétválasztani.

Ennél a gondolatnál mégiscsak el kellene ismerni,hogy a fejlõdés valóságos viszonyaiból adódik, s ezértkeresztül kell vinni, nem pedig a fejlõdés ellenébenelutasítani, mivel nehéznek találjuk a megvalósítást.Ha ugyanis a valóságban megállunk az ilyen nehézsé-gek elõtt, akkor olyan bonyodalmakat teremtünk,amelyek késõbb erõszakosan vezetnek el a robbanás-hoz. És végül is ez a háború abban a sajátos formá-ban, amelyben kiéli magát, azoknak a nehézségekneka kisülése, amelyeket elmulasztottak a helyes, másikúton felszámolni, amikor itt lett volna az ideje.

A wilsoni program abból indul ki, hogy szétzúz-za a közép-európai államok életfeltételeit, és ezzellehetetlenné teszi jogosult feladataik megvalósításáta világban. Ezzel szembe kell állítani azt, ami Kö-zép-Európában meg fog történni, ha ezt a történésta közép-európai élet erõszakos szétzúzása nem za-varja meg. Föl kell mutatni azt, amit a történelmi-leg itt létrejöttek alapján csak Közép-Európa tudmegtenni, ha nem csatlakozik az antanthoz, amely-nek semmiféle érdeke nem fûzõdik ahhoz, hogyKözép-Európát a maga természetes fejlõdésénekirányába vezesse.

A dolgok mai állása szerint Németország ésAusztria csak a következõ három lehetõség közül vá-laszthat:

1. Minden körülmények között fegyvereinekgyõzelmére vár, és tõlük reméli azt a lehetõ-séget, hogy közép-európai feladatát véghezvi-hesse;

2. Az antanttal annak mostani programja alap-ján békét köt, és ezzel a maga biztos pusztu-lása felé halad;

3. Kimondja, hogy a valóságos viszonyok közöttmit tekintene egy békekötés eredményének, sezzel megadja a világnak azt a lehetõséget, hogya Közép-Európa valóságos viszonyaiba való be-tekintés alapján a népekre bízzák a választást;egy olyan tényprogramot választanak-e, amelyaz európai embereknek a valóságos szabadsá-got, és ezzel együtt a népek szabadságát hozza– vagy a Nyugat és Amerika látszatprogramjátválasztják-e, amely ugyan szabadságról beszél,valójában azonban egész Európa számára azélet lehetetlenségét hozza.


SzG 2005/320

ANTROPOZÓFIA

Mi itt, Közép-Európában átmenetileg azt a be-nyomást keltjük, mintha félnénk a Nyugattól, hogykimondjuk azt, amit akarnunk kell, míg ez a Nyugatcsak úgy árasztja ránk akarata híradásait. Ezáltal ez aNyugat azt a benyomást kelti, mintha csak õ akarnatenni valamit az emberiség Üdvéért, és mi csak arratörekednénk, hogy eme dicséretes igyekezetet min-denfélével, például militarizmussal zavarjuk, miköz-ben a valóságban ezt a militarizmust a Nyugat terem-tette meg azzal, hogy már régóta arra rendezkedettbe, és a továbbiakban még inkább arra akar beren-dezkedni, hogy minket árnyék-emberekké tegyen.Ilyen és hasonló dolgokat bizonyára sokan elmond-tak már. Mégis: nem az a fontos, hogy ezt valaki el-mondja, hanem az, hogy mindez valóságosan a kö-zép-európai cselekvés vezérmotívumává váljon, és avilág felismerje: Közép-Európa nem tehet mást, minthogy kardot ragad, ha mások ezt a kardot a kezébekényszerítik. Amit a nyugati népek most német mili-tarizmusnak neveznek, azt évszázados fejlõdés soránõk kovácsolták, és csakis rajtuk, nem pedig Német-országon múlik, hogy Közép-Európa számára ez azértelmét veszítse. Az azonban Közép-Európán mú-lik, hogy a szabadság iránti akaratát világosan kinyil-vánítsa; egy olyan akaratot, amely nem építhetõwilsoni módon programokra, hanem csakis az em-beri lét valóságára.

Ezért Közép-Európa számára egyetlen békeprog-ram létezik, mégpedig ez: tudatni a világgal, hogy abéke abban a pillanatban lehetséges, amint az antanta mostani hazug békeprogramja helyébe egy olyathelyez, amelyik igaz, mert megvalósítása nem Kö-zép-Európa pusztulását, hanem életlehetõségét biz-tosítja. Minden más kérdés, ami még a békekötésektárgyát képezhetné, megoldódik, ha ezen feltételekalapjára helyezik õket.

Azokon az alapokon, amelyeket most kínál szá-munkra az antant, és amelyeket Wilson elfogadott, le-hetetlen a béke. Ha nem lép más a helyébe, a németnépet csak erõszakkal lehet ennek a programnak azelfogadására kényszeríteni, és az európai történelemtovábbi menete bizonyítani fogja az itt elmondottakhelyességét, mert a wilsoni program megvalósításaesetén az európai népek elpusztulnak. Éppen Közép-Európában kell illúziók nélkül szembenézni azzal,amit ama személyek évek óta hisznek, és amely hiteta maguk nézõpontjából a világfejlõdés törvényénektekintenek, azaz hogy a világfejlõdés jövõje az anglo-amerikai fajhoz tartozik, és hogy õk vették át a latin-román faj örökségét és az oroszság nevelését. Amikoregy magát beavatottnak gondoló amerikai vagy angolfejtegeti ezt a világpolitikai formulát, állandóan fel-hívja a figyelmet arra, hogy a világ rendezésébe a né-met elem – világpolitikai dolgokban való jelentékte-

lensége folytán – nem szólhat bele; hogy a román ele-met nem kell figyelembe venni, mert amúgy is kiha-lófélben van, továbbá, hogy az orosz elem ahhoz tar-tozik, aki világtörténelmi nevelõjévé válik.

Nem kellene sokat foglalkoznunk az ilyen hitval-lással, ha csak néhány, politikai fantáziálásra és utó-piára fogékony ember fejében élne, csakhogy az an-gol politika számtalan csatornát felhasznál, hogy ezta programot a gyakorlatban valóságos politikájánaktartalmává tegye. Anglia szempontjából az a koalí-ció, amelyhez jelenleg tartozik, nem is lehetne ked-vezõbb ennek a programnak a megvalósításához.Közép-Európa ezzel semmi mást nem helyezhetszembe, mint egy valóban ember-felszabadító prog-ramot, amely minden pillanatban tetté válhat, haemberi akarat meg akarja valósítani. Talán azt is gon-dolhatná valaki, hogy a béke akkor is sokáig fog vá-ratni magára, ha a Memorandumban ábrázolt prog-ramot az európai népek elé állítják, hiszen a háborúalatt nem lehet azt megvalósítani, és az antant-népekamúgy is csak olyan színben tüntetnék föl, minthaKözép-Európa vezetõi az egészet csak a népek meg-tévesztésére állították volna föl, és a háború után is-mét bekövetkezne az, amit az antant vezetõi olyanszörnyûségként ábrázoltak (ti. a német militarizmus– a ford.), amit morális okokból „a népek jogaiért ésszabadságáért folytatott harcban a világból ki kell ir-tanunk.” De aki a világot helyesen, a tények és nema saját kedvenc véleménye alapján ítéli meg, az tud-hatja, hogy mindannak, ami megfelel a valóságnak,más meggyõzõ értéke van, mint annak, ami pusztaönkénybõl származik. A tények igazolni fogják azo-kat, akik belátják, hogy Közép-Európa programjávalaz antant népei csupán azt a lehetõséget veszítik el,hogy Közép-Európát szétrombolják, de semmi semkövetkezik belõle, ami az antant-népek valóságoséletimpulzusával összeegyeztethetetlen volna.

Amíg a maszkírozott törekvések területén mara-dunk, a megértés lehetetlen. Amint azonban a masz-kok mögötti valóságot nemcsak katonailag, hanempolitikailag is felmutatjuk, a jelenlegi eseményekegészen más alakot öltenek. Közép-Európa fegyvere-it a világ úgy ismerte meg, mint amelyek Közép-Eu-rópa üdvét szolgálják, a politikai akarat, ami Közép-Európát illeti, hétpecsétes titok a világ számára. Ez-zel szemben minden nap a világ elé állítanak egy fan-tomképet, a félelmetes, elpusztítandó Közép-Euró-páról. És a látszat, hogy Közép-Európa csak hallgat-ni tud, a világ számára természetesen azt jelenti,hogy igent mondunk minderre.




SzG 2005/3 21

ANTROPOZÓFIA

I. Tanácstalanság Európában és használ-hatatlan megmentési kísérletek

Európában sokat beszélnek a nyugati kultú-ra hanyatlásáról. Az élet nehézségei – elsõsor-ban Közép-Európában – mérhetetlenné foko-zódnak. A könnyítésük érdekében alkalmazotteszközök csak még tovább növelik õket. A köl-csönök fölvételével (Young-terv) keresett kiúthalált hozó kábítószerként hat a szociális orga-nizmusban. Az életproblémákat pusztán gazda-sági és jogi problémáknak tekintik. Semmitnem változtak az uralkodó gondolkodási szo-kások, melyek a népek kárára, és csak némelysematikus állammechanizmus hasznára kirob-bantották a világháborút. Az emberek semmitnem tanultak.

Ugyanaz a gondolkodás, mely korábban ál-lamokkal operált, ma kontinensekkel tesziugyanezt. Ezért sürgetik mindenütt egy álla-mok fölötti mechanizmus létrehozását, amelyazonban az államerõket csak még pusztítóbbátenné.

Európa ma úgy áll Amerika és Ázsia között,ahogy 1914 elõtt Közép-Európa állt a nyugatiállamok és Oroszország között. Anglia ingado-zik Amerika és Európa között, nem dönt, pozí-ciója egészen bizonytalanná vált.

Páneurópa, ahogy koncipiálják, a legjobbesetben is csak egy államok fölötti képzõdmény,egy szervezett háborús színtér lehet az Amerikaés Ázsia közötti erõszakos hatalmi küzdelemben,amely Amerika adósa marad, és ezáltal az ameri-kai akarati irány szervévé válik. A hivatalt nemviselõ közép-európai népesség életlehetõségeiezáltal kényszerûen tovább csökkennek, az euró-pai népeket eladják és föláldozzák.

Az európai népek Amerikához fûzött remé-nyei éppolyan illúziók, mint azok, melyeket avilágháború alatt Közép-Európában hallhat-tunk. Amerika kegyeinek hajhászása teljesség-gel haszontalan, ha nem akarunk rabszolgasze-repet vállalni.

A többségekkel szemben a kisebbségek kül-sõséges, mechanikus, pusztán kvantitatív gon-dolkodással nem kerülhetnek a felszínre. A ma-inál erõteljesebb, másfajta gondolkodásból kell

erõt meríte-nünk, s ez am á s f a j t agondo lko -dás nemcsakö n m a g u kmegtartásá-hoz szüksé-ges, hanemaz egész em-beriség gyó-gyításához és felemeléséhez is.

Szellemi tanácstalanságból mindenütt diktá-tor után kiáltanak. Gyógyulást kizárólag hata-lomtól és külsõ rendtõl várnak. De a rendezõhatalom önmagában soha nem produktív. Ígyúj, hatalmas katasztrófák készülnek elõ. Ritka,hogy szellemileg hatékony eszmék után kiálta-nának. Az emberek olyan mélyen süllyedtek amaterializmusba, hogy eszmeszerûen csak kül-sõ, kvantitatív sikerekbõl tudnak kiindulni és asikertelenségbõl nem hajlandók tanulni.

És mégis, az európai kultúra, és ezzel egyál-talán a kultúra megmentésének útját 1917-benmár megmutatták, a megmentõ szó már el-hangzott. Csak az emberek nem akarták meg-hallani. Közép-Európa szellemileg is kapitulált.

Ezzel a memorandummal azt a szándékotkövetem, hogy Európa szükséghelyzetében mégegyszer emlékeztessek erre a szóra.

Dr. Rudolf Steiner, aki 1925. márc. 30-án aBasel melletti Dornachban, a Goetheanumbanhalt meg, a szociális organizmus hármas tago-zódásához egy olyan korban adott impulzust,amikor még sokkal több lett volna menthetõ,mint ami ma még menthetõ.

Mégis, soha sincs túl késõ, hogy ezeket agondolatokat tettekre váltsuk. Minden elmu-lasztott nap növeli azt a katasztrófát, mely azemberiség felé közelít. Ha a vezetõ embereknem lépnek ki régi gondolkodási szokásaikból,újból és újból pusztító hatalmak eszközeivé fog-nak válni. Oroszországban, ahol nem féltekezeknek a régi gondolkodási szokásoknak leg-végsõ konzekvenciáitól, ott pusztító hatalmukelég világosan megmutatkozik; errõl az oldalá-ról azonban nyugaton nem akarják szemügyrevenni a bolsevizmust.

Graf Ludwig von Polzer-Hoditz

POLITIKAI MEMORANDUM 1930

Polz

er-H

odit

z


SzG 2005/322

ANTROPOZÓFIA

II. Az emberiség fejlõdése által megköveteltszükséges jövõbeli újjáalakítás

Az európai kultúra és ezzel az emberiség leg-fontosabb részének megmentése lehetetlen, haegyrészt a szabad, államilag nem privilegizáltszellemi élet, másrészt a politikai-állami élettõlfüggetlen gazdaság akarása nem válik tetté.

Az ehhez való átmenet iniciatívájának Euró-pa legfenyegetettebb részébõl, vagyis Közép-Európából kell kiindulnia. Egy ilyen iniciatívamegragadásával Közép-Európa reálisabb szol-gálatot tehetne Európa többi részének, mint aYoung-terv megvalósításával, és az európai né-pek elvesztett szimpátiáját is visszahódíthatná.

a. Szellemi élet

A mûveltség és jólét virágzását biztosító em-beri kultúra kiindulópontja mindig a szellemiéletben rejlik. A szellemi élet megköveteli a sza-badságot, aminek feltétel nélküliségét az embe-rek kényelmességbõl és félelembõl még kevésséértik meg. A szellemi életben szükség van kon-kurenciára, minden demokrácia pusztító.

A szellemi élet hierarchikus tagozódása, haszabadság uralkodik benne, kényszer nélkül fogmegvalósulni.

Egy nép nemzeti képességei és elõnyei a szel-lemi életben mutatkoznak meg. Egy nép indivi-duális teremtõ erejének egyre inkább el kellvesznie, ha valóságos szabadság helyett csak po-litikai csoportok kollektív szabadsága áll fönn.A szellemi életben az állami privilegizálás az em-beriség minden szükséges fejlõdését akadályoz-za. Állami privilegizálás mellett csak torz szelle-mi élet fejlõdhet, melyet az önzés és politikaicsoportellentétek szolgálatába lehet állítani. Ígyazonban a szellemi élet visszamarad, és a lelkikultúra nem tud lépést tartani a technikai hala-dással. Az emberek mechanikus erõk szolgáivásüllyednek, brutalitásuk fokozódik, míg lelkierõik gyengülnek. Mindez olyan betegségeketidéz elõ, melyek fokozódó, ma még nagyon rej-tett tébolyultságban mutatkoznak meg. A gazda-sági életben mindenütt megnyilvánuló rablógaz-dálkodás az emberek öröklött és megszerzettszellemi képességeire és derekasságára is kiter-jed. A gyermekek nevelése, a betegek gyógyítá-sa, a joggyakorlat a szellemi erõk és állami hata-lom összefonódása következtében ijesztõ mély-pontra süllyed. Az ifjúság elementáris erõvelkezd rákérdezni az élet értelmére és a vezetõ

körök nem tudnak kielégítõ választ adni. A ta-nácstalanság egyetlen, még nyitott menekülésilehetõsége az agnoszticizmus.

b. Gazdasági élet

Európa gazdasága soha nem lesz képes újrafölemelkedni, ha Közép-Európa egyes államaigazdaságilag is a politikai határok szerint ren-dezkednek be. Minél inkább ezt teszik, annálreménytelenebbé kell válnia a gazdasági hely-zetnek. A gazdaságot ki kell vonni az egyes po-litikai államok szuverenitásából – az államoktekintélyének (hitelességének) érdekében is –,és egy olyan gazdasági tanács kezébe adni,melyben gazdasági tapasztalatokkal rendelkezõembereknek asszociatív tanácsadással, szabadelhatározással kell megállapodásra jutniuk.

Aki ma figyelmesen szemléli a gazdaságot,az föl fogja ismerni, hogyan próbálja a gazdaság– saját szükségszerûségeit követve – állandóanleküzdeni azokat az akadályokat, melyeket azállamok – csupán presztízskérdésbõl – útjábaállítanak. Emberi kötelesség fölébreszteni azt atudatot, hogy az értelmet követve ne akadá-lyozzuk, hanem a hatalom leépítésével támo-gassuk ezt a folyamatot.

A gazdasági tanács elsõ alapelve az kell le-gyen, hogy a gazdasági szükségszerûségeketsemmilyen politikai gondolatnak nem szabadmegzavarnia. A meghozott gazdasági döntése-ket semmilyen politikai testületnek nem kell jó-váhagynia; de nem is szabad azokat törvény-ként, vagyis hatalommal végrehajthatónak el-gondolni.

Így bebizonyosodna, hogy a gazdasági élet amaga három tényezõjével – termelés, kereske-delem, fogyasztás – csakis akkor virágozhat aközösség javára, ha tisztán gazdaságilag alkal-mazkodó, politikától mentes vezetés alatt áll.

A gazdasági életet sohasem szabad hierarchi-kusan tagolni.

A különbözõ gazdasági ágak szabad meg-egyezésén és egyetértésén alapuló asszociatívszervezõdések a finanszírozást nem arany-ala-pon, hanem az elidegeníthetetlen, de nem álla-mi tulajdonú termelõeszközök alapján, sajáthatáskörükben fogják megoldani. A fizetési esz-közöknek a különbözõ asszociatív csoportokonbelül kell áramolniuk.

A politikai-állami és a gazdasági erõk legha-talmasabb összefonódását jelenleg a gazdaságikamararendszer jelenti. Ugyanez érvényes a szel-lemi életben is, pl. az orvosi kamara esetében.


SzG 2005/3 23

ANTROPOZÓFIA

Lehetetlen elérni a politikától mentes, virág-zó gazdaságot, ha a politikai határok itt is érvé-nyesek.

Az idegen uralom alatt álló gazdasághoz va-ló kötöttsége következtében Közép-Európagyenge politikai ereje saját népességének kor-bácsává fog válni. A Közép-Európában uralko-dó ilyen viszonyok révén a politikai-államiszervek, s szükségszerûen az idegen politikaiuralom puszta végrehajtó szerveivé válnak.

c. Állami biztonsági szolgálat

A politikai-állami kötelezettségek közül maegyedül a rendõri és katonai kötelezettségek jo-gosultak. A közép-európai államok szuverenitá-sának csupán ezekre kellene korlátozódnia, ak-kor az állami élet természetszerûen konzervatí-van alakulna. Az elmúlt évek ezt bizonyították.Ezen az állami területen jogosult a demokrácia.

III. A megvalósítás lehetõségei

Mindenekelõtt arra van szükség, hogy Kö-zép-Európa – melynek az a feladata, hogy anemzeti vonásokat közösen, kölcsönös kiegé-szítésben ápolja – ösztönzést adjon új, prakti-kus és szellemi eszmék megvalósításához. Azemberek az egész Földön – anélkül, hogy ezttudatosították volna – ténylegesen erre vártak.Azonban Közép-Európa is csak hatalmi és bir-toklási igényeit hangoztatta. Kisebbségbõlakarták külsõdlegesen, kvantitatíve a többségetkényszeríteni. Ez volt a gyûlölet valódi oka.

A kommunizmus, a legszellemtelenebb ál-lamfelfogás – és nem is új, hanem a legrégibb –sohasem hozhat az emberiség számára mást,mint pusztulást.

A mai viszonyok mellett nem lehet elvárni,hogy a szellemi és gazdasági területen fönnállóállami jogkörök likvidálásának szükséges im-pulzusát maga az állam ragadja meg. Ezért aNépszövetség, ami a valóságban államszövet-ség, semmit nem érhet el.

Az új eszmék megvalósításának elõkészülete-it azonban soha nem lenne szabad azonnal nyil-vános vitára bocsátani.

A viszonyok újrarendezésének kezdete, va-gyis az utolsó lehetõség, hogy Európa – és ezzelaz emberiség – kultúráját a legszörnyûbb ka-tasztrófák nélkül meg lehessen menteni, csakúgy történhetne meg, hogy az összes közép-eu-rópai állam néhány vezetõ személyisége nemhi-

vatalosan, a kényszerítõ szükségszerûségek ma-gasabb áttekintésétõl vezetve összejönne, ésminden állami, diplomáciai és bürokratikusformalitás mellõzésével szabadon, egy közösakarati impulzusban összekapcsolódva megbe-széléseket folytatna, és azután a saját államánbelül ezen céloknak megfelelõen mûködne.

Ha ilyen államférfiak nem találhatók, akkoraz ebben a memorandumban lefektetett gondo-latok csak egy késõbbi korban, az európai né-pesség nagy részét áldozatul követelõ legfélel-metesebb katasztrófák után valósulhatnak meg.

Hogy ezen a valóban új szociális rendhez ve-zetõ úton hogyan kell járni, azt minden közép-európai állam maga, szabadon határozhatjameg. A különbözõ közép-európai lehetõségekés képességek közötti differenciálódás éppenezáltal juthat érvényre.

Ezt az átmenetet értelemszerûen minden ál-lam a maga népességének sajátos adottságaiszerint különbözõképpen vinné véghez, és ezzelmégis az egészet szolgálhatná, ha a megadottátfogó nézõpontok szerinti irányhoz hû marad-na.

Nincs kártékonyabb téveszme, mint az,amely az egész, rendkívül differenciált emberi-ségre egyetlen szociális sablont akar intellektu-álisan és csupán külsõdlegesen, szervezetilegrákényszeríteni.

Ha azonban morális és praktikus eszmék áll-nának adott esetben az értük vívott fegyveresharc mögött, akkor ez a harc ezáltal szellemi,emberhez méltó hátteret kapna, ami az egészemberiség érdekében reálisan segítené a gyõzel-mes kimenetelt.




SzG 2005/324

ANTROPOZÓFIA

Emil Bock

KARÁCSONY ELÕTT

„Béke a földön” – már nem válik valóra a kará-csonyi köszöntés csupán azzal, ha beszüntetjük a há-borús cselekményeket. Feltételekhez kapcsolódik.Nemcsak az alábbi sorokat foglalja magába: „embe-rek, akik jóakaratúak”. Mindenekelõtt feltételezi abékét, amelyrõl az angyal beszélt a pásztoroknak az-elõtt, hogy az isteni a magasban megnyilatkozott:„Gloria in Excelsis”. Igazi béke csak úgy jelenhetmeg, hogy az emberlénybe aláereszkedik valami,ami a világ magasságaiból származik. A béke a lélekállapota, amely befogadta magába a megnyilatkozóistenit. Gondoljunk azokra a képekre, amelyekgyermekkorunk karácsonyakor eltöltötte lelkünket:a gyermek Betlehem jászolában. Varázslatos fényáradt ebbõl a gyermekbõl, mintha egy Nap ragyog-na benne. A világ nem veszi észre, hogy ennek agyönyörû, titokkal teli fényforrásnak a hatására egycsodálatosan elrendezett alakzat jön létre. Az embe-riség csoportosul a jászol körül. Ott vannak a kirá-lyok, de ott vannak a pásztorok is. Ott van József ésMária. És felbukkannak a környezetben mások is,ahogyan a karácsonyi játékban láthatjuk: a kemény-szívû fogadósok, akik nem akarnak szállást adni agyermeknek, a jó fogadós, aki lámpásával az istálló-ba kíséri Máriát és Józsefet. De nem hiányzik a fényárnyéka sem: a kísértetiesen sötét alak, Heródes, akimegrendezi a gyermekhalált. A fény körül a jászol-ban egy-egy alak jelenik meg a gazdagból és sze-génybõl, férfiból és nõbõl; öreg és fiatal, rossz és jó.Hasonló szabály nyilvánul meg késõbb is, amikor afelnõtt Jézus köré gyûlik a 12 apostol, és egy olyanalakzatot képeznek, amely megmutatja, hogy itt át-fogóan az egész emberiséget képviselik, az egész vi-lágra kiterjedõ teljességben. Hogyan magyarázhatóaz elrendelt erõ, amely a betlehemi istálló fényforrá-sából indul ki? A földi-emberi események fölöttmegtörténik, ami itt minden jelentéktelen dologban

végbemegy, és a világ magasabb szintjein még vala-mi más is. A távoli országokban a királyok feltekin-tettek a csillagokra, és felfigyeltek arra, hogy be fogkövetkezni valami. És a pásztorokat felhatalmazták,hogy a sötét éjszakában álommal átölelt lélekkel be-tekintsenek a földfölötti területen lejátszódó ese-ménybe. Látják a Glóriát, a felkelõ Szellem-Nap vi-lágosság megnyilvánulását fejük fölött. Kialakul afény körül minden égi seregek köre. Harmonikusrendjük és alakzatuk beletükrözõdik lent a Földönaz egyszerû emberi csoportosulásba. Az égi rend be-lesugároz az emberi létbe, amikor a Krisztuslény, aszellemi Nap megnyilvánulóan közeledik, hogy be-költözzön a földi világba. Ezért lakozik béke az em-berek között, akik jóakaratúak: mert a kinyilatkoz-tatás elrendelt napja felragyog felette.

–Hol van napjainkban a jászol csöndje, a kará-

csony fényessége, amely feltárta a lelkeket régebbena szent éjszaka varázsának? Régen is úgy volt, hogya karácsony elõtti idõszakban az embereket nyugta-lanság fogta el, és csak nehezen érvényesült az ad-venti nyugalom, amely fogékonnyá teszi a lelkekmélyét a magasból jövõ fény számára. – Ez volt azadventi türelmetlenség, amely arra késztette az em-bereket, hogy tevékenyen karácsonyi elõkészülete-ket tegyenek. Ezt még mindig áthatotta egy szentnyugtalanság, a gyermeki remény varázslatra váróelõzetes öröme, a boldog karácsonyi ünnep öröme.Létezik szent nyugtalanság: a várakozás nyugtalan-sága. Hiszen az emberi tevékenység profán nyugta-lanságában benne volt, még átszûrõdött valami azadventi-karácsonyi idõszak békét teremtõ fényébõl.A várakozás nyugtalanságát áthatotta, átlelkesítettea beteljesülés nyugalma. És nemcsak a gyerekek él-tek ebben, hanem a felnõttek is.

Mára csak a profán nyugtalanság maradt.


SzG 2005/3 25

ANTROPOZÓFIA

Az adventi várakozás, az eljövendõ elõzetes öröme– mindezek szent nyugtalansága, ebbõl szinte mársemmi sem létezik. Az embereknek már nincsenekreményeik. És amit reménynek tartanak, azok csakillúziók. A számíthatóságba kapaszkodnak, aholminden hamisnak bizonyul. És így belekeverediknapjaink nyugtalanságába valami a profán nyuga-lomból, addig, amíg az emberek már nem esnek két-ségbe. Ezt a nyugalmat érezték az emberek a máso-dik világháború után a városok romjai fölött járva.Ez nemcsak a temetõ csendje volt, hanem a döbbe-neté, amelyet a haláldémonok hoztak a Földre. Ho-gyan jutunk el ismét a szent nyugtalansághoz és aszent nyugalomhoz, amely a béke titkának elõfelté-tele? Az adventi hetekben az oltár elõtt gyakorolhat-juk ezt a hangulatot, amely felnyitja lelkünket a bé-kének. „A világ nyugalma körülöttünk” életünk ele-mévé válik, amelybõl hallhatóvá lesz a harmóniát ésrendet adományozó isteni beszéd. De az adventi he-tek alatt, amelyben a világnyugalom varázsa léleg-zik, a szent cselekedetek nem adnak-e fel egyúttalegy rejtvényt is? Nincs feltûnõ ellentmondás a betel-jesült csend hangulatával szemben, amikor éppenebben az idõben csendülnek fel Lukács evangéliu-mának kemény mondatai a 21. fejezetbõl, amely ar-ról szól, hogy hatalmas szélvésznek és rengésnekkell a világon áthaladnia, az ég erõi szétzilálódnak,a háború és a háborús moraj átzúg a világmindensé-gen. Az adventi oltár kékjébe – amelyben láthatóformában jelenik meg a „világnyugalom körülöt-tünk” titka –, a világégés vöröse keveredik az apo-kaliptikus pusztítással, amelyrõl az evangélium be-szél, és amelyet napjainkban valóságosan is meg-élünk. A függöny felhasad, megmutatkozik, hogyvalami meg akar nyilvánulni, hogy az ég felhõibõl, alét rejtett rétegeiben közeledik valaki, akinek máso-dik eljövetele egy új tartalmat, új jelentést fog adni akarácsonyi ünnepnek. Ki kell sajátítanunk korunk-ban az elpusztulónak az érzékelését, hogy felismer-jük, és az eljövõ érzékelését, hogy gondozzuk. A vi-lág külsõ viszonyai pusztulóban. A múlandó, az evi-lági gyorsan elenyészik. De korunkban hozzákeve-redik a felnövekvõ is. És az örökkévalóság halványfénysugara átcsillanóan láthatóvá válik a szétfoszlóérzéki világ hasadékain és repedésein, ez ad erõt,hogy a pusztulót nyugodtan engedjük a szakadékbahullani, és azzal foglalkozzunk, ami keletkezik, amialakulóban van. Novembert még a pusztulás nyug-talansága hatja át. A novemberi viharok feloldják arégi dolgokat. A sárguló lombban az év utolsó tarta-lékát forgatja a földön a didergést hozó szél futózá-pora. Amikor aztán elkezdõdik az adventi idõszak,azok, akik mélyebben tekintenek be a természetbe,már érzékelik a Feljövõ csendesen vibráló nyugta-

lanságát. Benne mozgolódik, ami a következõ év-körben az összes élet mozdulatlan gyökere és csírá-ja lesz. Idõnként egy napsugár hatol át a ködön, ésolyan illatot varázsol elénk, mintha a világon túliszférák egyikébõl áramlana felénk. Megsejtünk va-lamit abból, amelynek érzékelésére egyre nyilvánva-lóbban szerveik keletkeznek az embereknek a kö-vetkezõ évtizedekben: az éterikus világ, amely az ér-zéki világ függönye mögött rejtõzik. Áthatol, átszi-várog. Egyébként miért ásná föl az ember a kertet,szántaná fel a szántót, mielõtt megjön a tél? Termé-szetesen azért is, hogy késõbb a földön növekvõ jóltudjon lentrõl fölfelé nõni. De az ember ezt elsõsor-ban azért teszi, hogy a magasból jövõ mélyen beha-tolhasson a földbe: a Föld életét termékennyé tegye.Az emberek kimennek a szántóra és elvetik a mag-vakat. Láthatatlanul együtt vet velük az ég. Ez kez-dõdik el az adventi idõszakban. Az ég vet akkor is,amikor havat szállingóztat, és hideget küld. A föld-mûves tudja, hogy a talaj a következõ évben annáltermékenyebb lesz, minél jobban átfagyott.

Ennél a pontnál az ember azt az átfordulást sze-retné végrehajtani, amely megtörténik a régi kará-csonyi játékokban, amikor a Csillagénekes aztmondja:„Kedves dalosok, most másként hangozzék dalunk,Mert köszönteni õt, a csillag felé fordulunk.”

Az adventi idõszakban meg kell tanulnia az em-bernek a csillagok köszöntését. Amikor eltûnik azÓév utolsó párafoszlánya is, a tér szabaddá válik, alégkör kitisztul, elkezdenek beáramolni földi jele-nünkbe a csillagok. Az ég csillagerõkkel ültet új éle-tet a Föld méhébe. Nem csillag formájúak a hópely-hek is? Az adventi hetek az anyaföld megterméke-nyülési ideje. A Föld karácsonykor Máriává és meg-született gyermekévé válik. Mélyen a Föld belsejé-ben a csillagok egy fénycsírát teremtettek. A Földlegmélye jászollá vált, amelyben felragyogott egykisded. Felemelkedik, hogy fel tudjon szállni. AFöld méhében is a jászolt rend és egy alakzat veszikörül, mint ahogy rámutattunk egyszerûen a


SzG 2005/326

ANTROPOZÓFIA

pásztorokban, a királyokban, Máriában és József-ben, és végül a barmokban és a szamárban is, akikott álltak, hogy befogadjanak valamit az új fénybõl.Körben a felszálló bolygópályákon laknak, miként a12 házban a csillagok, amelyek az év ezen idõszaká-ban látogatóba érkeznek a Földre. Ezért szól úgy amonda, hogy a Föld méhében karácsony éjszakáinminden virág, amely tavasszal kihajt, már megmoz-dítja fejét, és csengettyûivel csilingel. Miért vanolyan sok virágnak csillagformája? Mert a csillagoka téli éjszakákon hatással vannak a földre. Ott lentérzékfelettien már ott vannak a növény- és viráglé-nyek formái. Érzékszerveink számára is észlelhetõklesznek tavasszal. Fontos az a pillanat, amikor ottlent megszületik egy új élet gyermeke. Ez egy olyan-fajta igazság, mint a 12 éjszaka, amelyet a szent éjjelkövet, és egy titkot rejt magában. Úgy tûnik, mint-ha a gyermek kiemelkedne a jászolból, és mintha el-kezdene felszállni, úgy megy körbe felfelé, mint egycsigalépcsõn egy toronyban, és elhalad közben a 12ház mellett, ahol a csillagok erõi laknak. Így készülelõ a szent éjszakákon a karácsony és a három kirá-lyok napja között, ami az új év 12 hónapjában fogkibontakozni. A csillagok megnyilvánulnak a ma-gasból, és a Föld mélyében egy szent rend jön létre.A növényvilág paradicsomi csillogásából áramlik fe-lénk a béke, amelyet megteremtenek, amely újra ésújra felfrissít minket.

Mit kell ebbõl megtanulnunk? Amikor egy belsõutat akarunk járni, egészen mélyen lent kell kezde-ni, miként a Földben is mélyen kezdõdik egy új életmegteremtése. Ha nem a mélyben kezdjük, egészéletünkben a levegõben fogunk lógni. Ehhez a leg-mélyebb szellemi koncentrálás, nyugalom és áhítatszükséges. Csak a legmélyebb belsõ jászolában képesaz ember Máriává válni, és a valódi karácsonyi aján-dékot befogadni. Az emberek szokásos karácsonyiajándékai nagyon könnyen eltérítheti a figyelmet atényleges karácsonyéji ajándékról, amely a csillagokbõségszarujából és az éterikus világból áramlik fe-lénk a téli természet különlegességén keresztül.

Minden éjjel kinyilatkoztatás tölti be a levegõt, ami-kor a csillagok világosan csillognak, de akkor is, hafelhõk takarják. Az éjszakák éjszakáján tudjuk lel-künket megnyitni számára, mint máskor sohasem.Ekkor költözik belénk a béke, amelyet a karácsonyiSpruch ígér.

–Krisztus 2000 éve a legszorosabban összekapcso-

lódott a Föld légzésével, amely a téli napfordulókorcsodálatosan éli át az újrakezdést. A fénycsírával,amely ott a Föld mélyén született meg, õ maga szállfel a karácsonyi idõszak 12 éjszakájába. Ez régóta fe-ledésbe merült. De ma a kereszténység ismét észlel-hetõ kozmikus értelemben. Tudhatjuk: fõleg ott,ahol a lét õsforrása mélyébõl újonnan megszületikaz évkör, az évkezdés helyes megítélésével a jelenlé-võ Krisztus szférájához közeledünk, mivel Õ azéterikus világban lakik, amely megmutatkozik érzé-keinknek az adventi idõszakban. Hogy a szobánk-ban karácsonyfát állítunk és fényeket gyújtunk rajta,minden ilyen jelentéssel teli szokás az északi nép-áramlatok pogány-kozmikus fogalmaiból szárma-zik, amely észlelni és kísérni tudta a szellemet a ter-mészetben. Ott anélkül, hogy az ember bevallottavolna, máris házasságot kötött a kereszténység és apogányság. Az egyház nem állíthatott akadályokat akarácsonyi ünnep kozmikus erejével szemben, ame-lyet a pogánysággal szemben viszont megtett. Ha el-felejtettük is a karácsony varázslatos hangulatát, he-lyes, ha olyan tudattal haladunk végig az adventi- éskarácsonyi idõszakon, hogy ott az év folyamán va-lami különleges megy végbe. Életünk által megújultkultusszal ismét érezni kezdjük, mi a szentség. Mitjelent, ha az emberek vagy a dolgok megszentelõd-nek? Azt jelenti, hogy szellemi eredetéhez, õsképiállapotához emelkedik fel, amelyben akkor volt, mi-elõtt a szellemibõl az anyagiba sûrûsödött be. Min-den lét szellemi õsállapota, a forrásszerû, az üdeség,az egészen fiatal, a karácsonyi gyermek jellegû min-denben, ezek kerülnek felszínre az ünnepkor és afelszenteléskor. Az a mondat, hogy az ember eztvagy azt „ismét rendbe hozza”, azt feltételezi, hogyminden lény eredetileg egy rendet hordozott magá-ban. Ez még a csillagokból származik. A Földre ér-kezve elvész a csillagok rendje. Maga alá temetivagy megsemmisül, hacsak nem megy át káoszba.Ez a tulajdonképpeni értelme a szenteléssel valófoglalatosságnak: úgy hozzuk rendbe a dolgokat,hogy feltárjuk benne az õsképet, az embert, mikéntazt az Isten elgondolta. A magasabb, az ember szel-lemibõl származó lénye aláereszkedik lelkünkbe.Végeredményben ez a béke, amely akkor keletkezik,amikor áhítatosan egybegyûlünk az oltár elõtt, éserre a békére gondolunk, amikor az áldozáson


SzG 2005/3 27

ANTROPOZÓFIA

résztvevõk befogadják a békeüdvözlést. És ahogyanaz ember a szentségekkel átéli az ünnepet, a szente-lést, ugyanúgy fogadja be az egész év, az egész Földa szent éjszakán a megszentelést, az ünnepet, melyeta mindig érvényben lévõ, el nem múló természetpapsága celebrál. Ismét élõvé válik a rend a Földméhében, amelyet a csillagok hordoznak maguk-ban, és amely elveszett a földi létben. Bárcsak megtudná ragadni az ember a szent éjszakán felragyo-gott rendet, majd beépítené kultúrájába a képtelen-ségig vitt puszta célszerûség helyett. Karácsonykorjelen kellene lennie legalább a vágynak, hogy meg-teremtsük a csillagrend földi leképezését, hogyhagyjuk beleragyogni a kozmikust a földibe. A kará-csony-ünnep három eseménye egy õsünnep. A föld-szentelés megteremti az emberszentelést. Éjfélkor acsillagmagasságokból újra feltöltõdnek a szent edé-nyek. Minden baj és pusztulás ellenére idõvel ismétfeléled valami abból, ami az embert korábban össze-kötötte december 24-vel, amelyet Ádám és Éva nap-jának neveztünk: ismét ott van a Paradicsom. Ottragadható meg földi létünk szellemi eredete, õsálla-pota, és mint szent forrásból merítünk belõle.

–Ezen az úton ismét megérthetjük az új karácso-

nyi tartalmat. Már nemcsak abból tudunk meríteni,hogy csupán visszatekintünk a 2000 évvel ezelõttikarácsonyi eseményekre. Akkor Krisztus emberiformában jelent meg. Krisztus születése fizikailagmeghatározott volt. Csak ott, ahol a názáreti Jézusjárkált, ott lehetett az ember-Krisztust közvetlenülészlelni. Az ellenhatalmak is fizikailag lokalizáltakvoltak: Tiberius cezaromániájában Caprin vált a dé-moni hatalmak eszközévé. Ma Krisztus újra eljön aFöldre, de nem úgy, hogy azt lehetne mondani: ittvagy ott van. Az Antikrisztusról, antikeresztény-ségrõl sem lehet azt mondani, hogy õ az vagy a má-sik az, hogy õ volt az vagy másik volt az. Ma a fénymindig jelen van, miként az árnyék is, mivel azegészbe beleáramlik egy érzékfeletti világ új hatása.Meg kell találnunk a szellemi világ érzéki világunk-kal legközelebb határos szféráját, az éteri erõk vilá-gát. Mert azután itt történik meg egy új karácsonyiesemény. Ott már jelen van Krisztus. Csak az embermég nem látja, mert szemei még nem nyíltak megerre a látásra.

Krisztus szavakban beszél újbóli eljövetelérõl, ésarra utal, hogy második eljövetelénél is jelen van éshat az égi hatalmak rendje. „Amikor az Ember Fiaeljön az ég felhõibõl, Glóriájában és vele az összesszent angyal, akkor a földi népek világa gyülekezikkörülötte.” Ez az, ami alapjában véve megtörtént azérzéki világ függönye mögött. A kapuink elõtt vanaz egész érzékfölötti világ. A központi fény, benne

Krisztuslény. És körben körülötte a vezetõ szellemihatalmak csillagai. És amikor a lét ezen lénysíkja be-letükrözõdik földi életünkbe, élõvé válik a rend és abéke az emberek között. Nem kell azonosnak lenniea külsõ politikai renddel és külsõ békével. A jövõ bé-kéjét önmagában kell megtalálni még a háborús za-jok közepette is.

A Földön káosz uralkodik, nem rend. Miért? Avilág külsõ vonatkozásban elsietett tempóban fejlõ-dött, elsõsorban a technikát illetõen, és az emberbelsõleg nem tartott lépést vele. Következménykéntminden összeomlik. A káosz annak a következmé-nye, hogy külsõleg ugyan tevékenyek voltunk, denem birtokoltuk a belsõ fedezetet. Csak akkor ra-gyog fel az új rend és alakzat, amikor napjainkban afelhõlét függönye mögött a Krisztus-szférában meg-történnek az események, és beletükrözõdnek embe-ri életünkbe. Valóra válik a számtitok, amelyre Jánosjelenésében utalt, ahol a 144 000-rõl beszélt. Ami-kor az emberek a tátongó szakadékok fölött megér-nek arra, hogy a csillaglét és a hierarchikus Krisztus-kör rendjét beengedjék, akkor a népek egy közössé-get fognak alkotni, amely nem a vérbõl származik.Az egyes népek fölött áll a rendet hordozó õskép-ben a közösség számára kitágított 12-es szám:12000. A népek az õskép szférájában is egy 12-eskörhöz rendezõdnek, amely az egész emberiségetreprezentálja, miként a 12 apostol. Így keletkezikszellemileg egy szám: 12 x 12 000=144 000. De eza szám még sokáig az emberiség titkaként szunnyad.Ez a béke, az ellentétek közötti harmónia száma.Számszerûségét tekintve talán egészen kis köröklesznek csupán, amelyekben valóra válik valami eb-bõl az õsképbõl és ígéretbõl. De így kezd el csíráznia „Béke a Földön” mint annak a tükrözõdése, amelya magasban megnyilvánul.

Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela

A fordítás alapja: Emil Bock: Der Kreis der Jahresfeste, 1999.Urachhaus GmbH, Stuttgart


SzG 2005/228

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZETThomas Meyer

A GLOBÁLIS AMERIKAI POLITIKÁT „OLAJOZÓ” HAZUGSÁGThomas Meyer 2005. június 3-án Bécsben tartott elõadása

Tisztelt hallgatóság!

Miért fontos – számunkra, európaiak számá-ra is – olyan nagyon, hogy tisztán lássuk a 2001.szeptember 11-i rémtettek valódi természetét?Gondoljunk csak az EU-ra: az Unió ügyét nem-csak tisztán európai érdekek határozzák meg –az EU olyan intézmény, amely mögött masszívamerikai érdekek húzódnak meg (élénk taps).Ez már csak abban is megmutatkozik, hogy azEU – Franciaországban egyébként a közelmúlt-ban elutasított – alkotmányos szerzõdése értel-mében a közös biztonságpolitikát úgy kell kiala-kítani, hogy az mindig kompatibilis legyen aNATO-val és annak célkitûzéseivel. Ez gyakor-latilag azt jelenti, hogy Európa az EU ilyen irá-nyú kialakításával éppen azon van, hogy Ameri-ka geopolitikai és más érdekeit kiszolgáló, ha-talmas hûbérúrrá váljon. Ezért úgy gondolom,hogy nagy szerencse, hogy erre a rendezvényreéppen olyan pillanatban kerül sor, amikor Eu-rópa néhány lakója – elõbb a franciák, az elkö-vetkezendõ napokban pedig a hollandok, majda svájciak is – olyan pontra érkeztek, amikorszámot vetnek saját helyzetükkel.

Az amerikai érdekek EU-n belüli erõs jelen-léte miatt tartom fontosnak, hogy illúziók nél-kül tényleg világos képet alkossunk az USA po-litikájának valós természetérõl – ahogy az 2001.szeptember tizenegyedikén elérte negatív csúcs-pontját.

Szeptember tizenegyedikének megvan a ma-ga elõtörténete. Ami ezt az elõtörténetet illeti,szeretném megmutatni Önöknek szeptember11. hazugságainak úgymond vezérfonalát, még-hozzá egy rövid visszapillantás segítségével aszeptember 11. elõzményét képezõ, precedensjellegû történelmi eseményre, a pearl harborikatasztrófára.

A pearl harbori tragédia mintegy 2800 ame-

rikai polgár életétkövetelte. Kimmeladmirális, a Ha-waii-on állomáso-zó hadiflotta fõpa-rancsnoka elõlWashington min-den olyan infor-mációt eltitkolt,amely a japánokközelgõ támadásá-ra vonatkozott.Roosevelt elnök-nek sziklaszilárdürügyre volt szük-sége ahhoz, hogy a háború elõl húzódozó lakos-ságot és a kongresszust meggyõzze: az USA-nakrészt kell vennie a II. világháborúban. Roose-veltnek éppen ez volt a gondja.

Ezért hadügyminiszterének, Stimsonnak aztaz utasítást adta, hogy „ki kell provokálnunk,hogy a japánok lõjenek elõször”. Nos, ezt – pél-dául a támadást megelõzõ embargóval – végülsikerült is elérni. Ez a Pearl Harbort ért „várat-lan támadás” mögött rejlõ igazság. Ezt ugyan-úgy eltitkolták az amerikai nép elõl, mint Ken-nedy elnök meggyilkolásának hátterét, és min-denekelõtt szeptember 11. rémtetteinek okait.

Pearl Harbor után nem sokkal ugyanakkorkitûnõ amerikai munkák jelentek meg az ese-mények hátterérõl, csak hogy egy példát említ-sek: George Morgenstern 1947-ben megjelentmûve. Aztán ott voltak Charles Tansill, HarryElmer Barnes és mások kiváló elemzései. Emunkákat azonban a sajtó fõ áramlata és a hiva-talos történelemírás ignorálta, ahogy azt a szep-tember 11-ével összefüggõ, jelenleg folyó, ha-sonló kutatások esetében is megkísérlik.

Van egy Pearl Harborról szóló könyv, ame-lyet különösen szeretnék a figyelmükbe ajánla-ni, mert megállapításaival még az akkori hivata-

Az

elõa

dó


SzG 2005/3 29

VILÁGHELYZEZT

los vizsgálóbizottság munkájában is fontos sze-repet játszott: Roberta Wohlstetter PearlHarbor, Warning and Decision címû munkájárólvan szó. Roberta Wohlstetter Albert Wohlstettermatematikusnak, az amerikai csillagháborúsprogram értelmi szerzõjének a hitvese volt. Al-bert Wohlstetter pedig annak a Richard Perle-nek és Paul Wolfowitz-nak volt a nevelõapja,akik meghatározó szerepet játszanak a „Projektegy Új Amerikai Évszázadért” (Project for aNew American Century, PNAC) elnevezésûmozgalomban. Roberta Wohlstetter hatvanasévekben megjelenõ könyvével – az 1941-esRoberts-bizottság kutyakomédiába torkollóvizsgálatának folytatásaként – Pearl Harbor tör-ténetének valótlan verziója lát napvilágot,amelynek fõ tézise, hogy Amerikát a titkosszol-gálatok páratlan erõfeszítései ellenére váratla-nul érte a japán támadás. A Pearl Harborralkapcsolatos utolsó – a szeptember 11-i terrortá-madás elõtt viszonylag rövid idõvel, 2000-benmegjelent – mû Robert P. Stinnet könyve, amelya következõ árulkodó alcímet viseli: „Így pro-vokálta ki az amerikai kormány a támadást ésáldozta fel 2476 polgárának életét”.

Pearl Harbor történetének hamis változatátéveken át használták hangulatkeltésre. Csakhogy néhány példát említsek:

Zbigniew Brzezinski az 1997-ben megjelent,Az egyetlen világhatalom címû könyvében kije-lentette, hogy a Pearl Harbort ért „váratlan tá-madás” után Roosevelt által megfogalmazottcélkitûzésekkel ellentétben a jelenlegi amerikaipolitika globális célkitûzéseit illetõen nem leszegyszerû konszenzust teremteni, „hacsak nemmasszív és közvetlen külsõ fenyegetéssel talál-juk szemben magunkat”.

2000. szeptemberében az elitista PNAC-cso-port (és benne olyan emberek, mint Perle ésWolfowitz) egy Pearl Harbor-típusú új, katalizá-ló hatású esemény bekövetkeztét épphogy elen-gedhetetlennek tartották ahhoz, hogy Amerikastratégiai és geopolitikai célkitûzéseit a XXI.században meg lehessen valósítani. Ezek az em-berek tudták, hogyan „mûködött” a PearlHarborral kapcsolatos hivatalos verzió, amitnagyrészt sikerült lenyomni a polgárok és akongresszus torkán és a világ közvéleményénektorkán is. Most pedig e kör az akkori hatásmegismétlõdésére spekulált.

2001. júniusában a mozik mûsorra tûzték aHollywoodból származó Pearl Harbor-filmet,amelynek az volt a feladata, hogy hozzászoktas-sa az amerikai tömegeket és a világ közvéle-

ményét Pearl Harbor mítoszához, és ezzel elõ-készítse a megfelelõ közhangulatot egy „új PearlHarborhoz”…

Végül egy utolsó példa: Bob Woodward, aWatergate-botrány kirobbantója szerint nemmás, mint Donald Rumsfeld volt az, aki nemsokkal védelmi miniszterré való kinevezéseután, már 2001. január-februárjában elkezdtemindenkinek, aki az útjába került, a kezébenyomni pont Roberta Wohlstetter elõbb emlí-tett könyvét.

Ha mindez nem egy kiügyeskedett külsõ há-borút megelõzõ pszichológiai hadviselés a sajátpolgárokkal és a föld lakosságával szemben, ak-kor szívesen várom ötleteiket, hogy Önök sze-rint mi más értelme lehet a hamis Pearl Harbor-kártya folyamatos kijátszásának.

Mindez tehát szeptember 11. elõzménye.Ezt követõen pedig tényleg bekövetkezik a

2001. szeptember tizenegyedikei katasztrófa.És mit jegyez fel George Bush ezen az estén – is-mét Bob Woodward szerint – a naplójába? Eztjegyzi fel: „Ma bekövetkezett a XXI. századPearl Harborja”.

Ha a XX. század Pearl Harborjának követ-kezménye az USA világhatalommá válása volt,akkor „a XXI. század Pearl Harborjának” az aszerepe, hogy e világuralmat végérvényesen be-betonozza.

Kérem, hogy Bush hasonlatát ebben a di-menzióban próbálják meg értelmezni, mert eb-ben a hasonlatban egyszersmind kifejezésre jut aszeptember 11-i események hazug ábrázolásá-nak gyökere: az USA világhatalmi törekvése. Eza hasonlat a szülõanyja a szeptember tizenegye-dikével kapcsolatos minden további hazugság-nak, amelyekbõl ma este már kaptunk némi íze-lítõt.

Közvetlenül2001. szeptem-ber 11. után si-került a hazugPearl Harbor-mítoszt hihetet-len mértékbenújjáéleszteni at ö m e g e k b e n ,ami nem csoda,ha a hazugsággalk apc so l a t b anéveken keresz-tül, a legkülön-bözõbb szinte- R

oose

velt


SzG 2005/330

VILÁGHELYZEZT

ken folytatott propagandamunkára gondolunk.A TIME magazin a szeptember 11-érõl szóló

elsõ különkiadásának utolsó elõtti oldalán vas-tagon szedve valóságos uszítást tesz közzé:„Amire most szükségünk van, az nem más, mintaz egységes, mindenkit egyesítõ, PearlHarborhoz hasonló izzó amerikai düh.” MintÖnök is láthatják, az újság biztosan számol az-zal, hogy a Pearl Harborral kapcsolatos hazug-ság mindörökre bevéste magát az emberek fejé-be és szívébe. És valóban: a Pearl Harborralkapcsolatos hamis emlékek a szeptember 11-iesemények felett érzett gyászt és kétségbeeséstugyanolyan hamis – mert illúziókon alapuló –felháborodássá változtatták át.

A hamis gondolatmenetet pedig helytelen ér-zelmek követik, és az amerikai kormánnyal vál-lalt szolidaritás megannyi ostoba megnyilvánu-lásához vezetnek, még mielõtt bármi is tisztázó-dott volna. A szolidaritás különbözõ megnyilvá-nulásai – Németországból még a „korlátlan szo-lidaritás” ígérete is elhangzik – az amerikai ad-minisztrációnak megadják a már régóta fiókbanõrizgetett iraki és afganisztáni tervek megvaló-sításához szükséges, várva várt zöld utat. A ha-mis gondolatmenetet és érzelmeket pedig aka-dálytalanul és a világ közvéleménye által szente-sítve követhetik a hamis tettek.

Valószínûleg nem fognak meglepõdni azonsem, hogy a szeptember 11 után felállított úgy-nevezett vizsgálóbizottság teljes munkája is ter-mészetesen a Pearl Harbor-mesén alapult. A bi-zottság egyik tagja, Roemer kifejezetten kieme-li Roberta Wohlstetter könyvét, mint a bizottságmunkája számára irányadó könyvet, és az abban

megfogalmazott, váratlan támadásról szóló el-méletet egyszerûen ráhúzza az al-Kaidára is.Más szóval: e vizsgálóbizottság feladata ugyan-az volt, mint az 1941-es Roberts-bizottság fel-adata: meggyõzni a világot a japánok, ill. az al-Kaida által intézett támadások váratlan jellegé-rõl.

Most már láthatjuk, hogyan köti tényleg ösz-sze a Pearl Harbor-hazugság vezérfonala az1941-es tragédiát a 2001-es és az azt követõeseményekkel. Aki átlátja, mekkora hazugság-ból fonták ezt a vezérfonalat, azt nem fogjákösszezavarni a hivatalos szónoklatok és részha-zugságok.

Karikaturisták néha jobban meg tudják köze-líteni az igazságot, mint az egyszerû halandók.Itt látható egy Pearl Harborral kapcsolatos kari-katúra a 40-es évekbõl és egy másik karikatúraa Der Europäerbõl [lásd a rajzot a 32. oldalon];utóbbit már 2001. novemberében leközöltük,amikor számtalan hivatalos nyilatkozat hazugmivoltáról csak sejtésünk volt, de kézzel fogha-tó bizonyítékunk még nem. Az elsõ karikatúránegy japánt látunk, aki a Capitolium lépcsõi elõtthaladva szó szerint beharangozza: „Decemberelején meg fogjuk támadni Pearl Harbort. Kér-jük, ne szóljanak Shortnak és Kimmelnek [a Ha-waii-on állomásozó amerikai erõk parancsnoka-inak].” A karikatúra aláírása pedig: „Nem szól-tak.” És valóban: Short és Kimmel semmirõlsem értesült, ezért õket – Roosevelttel és klikk-jével ellentétben – tényleg meglepetésként értea támadás. A hivatalos amerikai propaganda ál-tal Pearl Harbor és Szeptember 11. között hú-zott, hihetetlenül hazug – vagy ha úgy tetszik: a


SzG 2005/3 31

VILÁGHELYZEZT

legcinikusabb módon igaz – hasonlat késztetettminket arra, hogy a Der Europäerben hasonlórajznak adjunk helyt. Karikaturistánk abból in-dult ki, hogy Bush nem feltétlen tudott részlete-ket a küszöbön álló eseményekrõl, de minden-képpen az eszébe kellett, hogy véssék, hogy va-lami fontos dolog fog történni, és a meglepettetkell tettetnie, ha kabinetfõnöke, Andrew Cardaz errõl szóló információt suttogja a fülébe.[Ford. megj.: a karikatúra szövege: AndrewCard: „Elnök úr, épp az imént történt meg AZESEMÉNY. Most a meglepõdöttet játssza! Soksikert!” George Bush: „Jaj, mit is kötöttek a lel-kemre a tanácsadók AZ ESEMÉNNYEL kapcso-latban? Bámulj szótlanul magad elé, ahogyszoktad, meglátod, csodás eredménye lesz! A lé-nyeg: kerüld az árulkodó vigyorgást. Ha az elsõpillanat jól sül el, a többi már magától jön.”]Akkoriban még nem tudtuk, hogy ezzel egy idõ-ben Ari Fleischer, az elnök szóvivõje a teremhátsó végében egy magasba tartott táblával adtameg a szükséges kezdeti iránymutatást az elnök-nek. A táblán ez állt: „Egyelõre még ne szóljonsemmit!” Az elnök akkor épp egy iskolásokbólvagy mûkedvelõ színjátszókból álló társulatpróbáján vett részt. De amit a felvételeken lát-hattunk, az egy gyalázatos színjáték egyik je-lenete volt, egy olyan véres és galád színjátéké,amelynek elszenvedõje az egész emberiség.

Zárásképpen engedjék meg, hogy felvázoljakmég néhány alapvetõ szempontot:

Az angol-amerikai politika hosszú távra ter-vez. Ezt az európaiaknak már rég észbe kellettvolna vésniük. Hogy egy példát említsek: az I.világháború elõttkiadtak Angliá-ban egy humorostérképet [lásd ké-pet jobbra],amely ugyanak-kor meglepõenpontosan megjó-solja Európa XX.századi képét: arégi monarchiákhelyett minden-hol köztársaságo-kat találunk, Né-metország helyénráadásul egynéltöbbet – tehát egyfelosztott Német-országot.

Oroszország fölött érdekes feliratot talá-lunk: „orosz sivatag”. A térkép nem valamiféleoroszországi aszályra utal, a „sivatag” szó sok-kal inkább azt hivatott sugallni, hogy Európávalellentétben itt nem egy már ismert államformafogja felváltani az eddigit (azaz a köztársaság amonarchiát), hanem itt a társadalmi együttélés-nek egy teljesen új formáját fogják kifejleszteni.Ezt takarja a „szocialista kísérlet” kifejezés, amitOroszországgal kapcsolatban a XIX. század 90-es éveiben bizonyíthatóan használtak bizonyosangol körök. Ugyanezek a körök beszéltek an-nak a következõ nagy európai háborúnak aszükségességérõl, amely szerintük az Európábanés Oroszországban megvalósítani kívánt átala-kulás elõfeltétele lenne.

Száz évvel késõbb – egy évvel azután, hogy aRóma és Washington által létrehozott, egyfajta„vegyes vállalat” Brzezinski és a pápa döntõszerepvállalásával végett vetett a Szocialista Kísérletnek – ismét megjelenik egy érdekes tér-kép [lásd az ábrát a 30. oldalon], méghozzá egykomoly folyóirat, a The Economist egyik cikké-be ágyazva. A térkép egy apró megjegyzésselvan ellátva, jóllehet latinul, így nem mindenkiérti meg azonnal: Haec tabula mundi vix seriaest. Magyarán: „Ezt a világtérképet aligha lehetkomolyan venni”. E megjegyzés okán talán ér-demes a térképet közelebbrõl is tanulmányozni.A térkép ugyanis felfed bizonyos terveket, ame-lyek a XXI. század alakítására vonatkoznak, ésamelyek idõközben részben meg is valósultakmár – nem utolsósorban a szeptember 11. ese-mények jóvoltából. Mit is látunk a térképen?Európa már nem létezik. A régi Európa egyes


SzG 2005/332

VILÁGHELYZEZT

részei vagyE u r o -Am e r i k áhozvagy Euro-Ázsiához tar-toznak. A tér-kép szerintmostani kon-f e r e n c i á n kszínhelye, Bécstehát Euro-Am e r i k áhoztartozik. Aztánitt vanIszlamisztán.Milyen érde-kes kifejezés!Három évvel

azelõtt, hogy Huntington megjelenteti a TheClash of Civilisations [A civilizációk összecsa-pása] címû propagandaírását, ezen a térképenegy „Iszlamisztán” névre keresztelt fantázia-földrészt látunk. A mindenféle komolyabb ma-gyarázat nélkül az iszlám-fundamentalista al-Kaida nyakába varrt szeptember 11-i esemé-nyek jóvoltából „Iszlamisztán” gyakorlatilaglétre is jött: a világ meg van gyõzõdve a világotfenyegetõ iszlám-fundamentalista hatalmi tömblétezésérõl.

A térkép arról is felvilágosítást ad, ami ezutánfog következni: a konfliktus Kínával(„Konfuciánia”). Az amerikai politikának mindigarra van szüksége, hogy ellentétek legyenek a vi-lágban. Az Oroszországgal szembeni ellentét1989-ben a süllyesztõbe került. A jelent azIszlamisztánnal szembeni ellentét uralja. A Kíná-val kialakuló konfliktus pedig mind a kettõt felfogja váltani. Ma pontosan errefelé tart a világ.

Az angol-amerikai politika ezeknek az ellen-téteknek a szításával saját geopolitikai és gazda-sági-háborús céljait követi. Ahogy a gazdaság-nak olajra van szüksége, úgy van szüksége en-nek a politikának a hazugságra. A hazugság tu-lajdonképpen lételeme, mint az a Pearl Harbor-hazugság és annak szeptember 11. elõtt, alatt ésután betöltött szerepe kapcsán kiváltképp vilá-gossá vált.

Elõadásomat egy olyan személyiség szavaivalszeretném zárni, aki mindezeket a történéseketnagy vonalakban már majd száz évvel ezelõttmegjósolta, és aki életének meghatározó egyete-mista éveit éppen ebben a városban töltötte. Ar-ról a férfirõl van szó, akinek munkássága ké-sõbb a kutatás és az élet számos területére ter-

mékeny ha-tással volt, ésaki mindigarra töreke-dett, hogy azembereket avilág törté-néseivel kap-csolatban vi-lágos ésönálló ítélet-a l k o t á s r aösztönözze.Már 1916.áprilisában, aXX. századelsõ háború-jának kellõsközepén így fogalmaz egyik berlini elõadásá-ban: „Már nem kell sok idõnek eltelnie addig –talán a 2000. évet fogjuk akkor írni –, hogyAmerikából indulva elterjedjen egyfajta – hanem is közvetlen – tiltás minden gondolat ellen;egy olyan törvény, amelynek célja minden egyé-ni gondolat elnyomása.”

És valóban: minden, amit ezen a konferenci-án hallottunk, mutatja, milyen vehemenciávalpróbálják – többek közt a hivatalos média csa-tornáin át – elnyomni a XXI. század elsõ hábo-rújának kitörésével kapcsolatos önálló gondol-kodás és vizsgálódás minden formáját (mertnem kétséges, hogy 2001. szeptember 11-én eháború kitört).

A profetikus mondat, amit az imént felolvas-tam Önöknek, egy osztrák filozófus-természet-tudóstól, a korszerû szellemtudomány atyjától,Rudolf Steinertõl származik. Helyénvalónaktartottam, hogy pont itt Bécsben felhívjam a fi-gyelmet Steiner jóslatára, amely jelenleg sajnosbeteljesülni látszik. Annál is fontosabb, hogyegy ilyen konferenciára, mint a mai, sor kerül-hetett itt. Remélem, hogy ilyen rendezvényekremég gyakran sor fog kerülni, nem utolsó sorbanitt Európában is annak érdekében, hogy az eu-rópaiak ne ringassák magukat illúziókba az At-lanti óceán túloldalán élõ „barátaikhoz” fûzõdõszövetséget illetõen, és kialakuljon bennük a vi-lágos öntudat kialakítására vonatkozó akarat.

Köszönöm a figyelmüket.


Forrás: Der Europäer, 9. évf. 11. sz., 6-9. o.


SzG 2005/2 33

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIA

Elõzetes megjegyzés

E gondolatok szerzõje az 50-es évek eleje ótafoglalkozik antropozófiával. Rövid ideigWaldorf-tanár volt, majd hosszú éveken keresz-tül gyógypedagógus. Különösen az autista gye-rekekkel való munka során ébredt rá az egészsé-ges és szabad játék jelentõségére, e gyerekekugyanis mintegy az egészséges, a játékban önma-gukat fejlesztõ gyerekek negatív megjelenései. AWaldorf-óvodapedagógia, amellyel saját gyer-mekei révén természetesen korán találkozott,kezdettõl fogva esztétikailag-formálisan megme-revedettnek és nem-individuálisnak tûnt számá-ra. Meggondolás nélkül elfogadta, mint a leg-többen, hogy Rudolf Steiner ezt így adta meg.Csak amikor a 80-as évek elején felkérték arra,

hogy egy nem a Waldorf-pedagógiához kötõdõóvoda kiépítésében közremûködjön, merült felbenne az, hogy Rudolf Steiner ösztönzéseibõl fa-kadóan egészen másféle – magukat egyre inkábbmegnyitó – utak nemcsak lehetségesek, hanemszükségesek is. A több mint húsz év alatt, gyak-ran napi munkában az egészséges gyermekekkel,a szellemtudományból adódó alapvonalak – egyegyre tágabbra nyíló szög alakjában – világossáváltak számára. A gyermekekkel végzett és aszellemtudomány által állandóan igazolt munkaalapján különösnek látszik a végérvényességre ésváltoztathatatlanságra igényt tartó Waldorf-óvo-dapedagógia. Az etikai individualizmusnak meg-felelõen érthetõ gondolatokban és szavakbankell kifejeznünk magunkat. Talán bekövetkezikmajd egy nyugodt vizsgálódás, amire az itt kö-vetkezõ gondolatok és a velük összetartozó

Werner Kuhfuss

A WALDORF ÓVODA PEDAGÓGIÁJAÖsztönzés arra, hogy azt egyszer a szellemtudomány alapján vizsgáljuk meg

Werner Kuhfuss fenti címen megjelent könyvébõl az elõzetes megjegyzést adjuk közre és ajánljuk min-den óvoda- és iskolapedagógus figyelmébe. A bevezetõt (Elõzetes megjegyzés..) megelõzi a könyvben azalábbi három kijelentés is, melyek a kisgyermek nevelésének egészen új dimenzióit jelenítik meg.

“Késõbb egyszer majd rejtélynek fogják tekinteni, hogy mindenki szeme láttára évtizedeken keresz-tül gyermekek ezrein a szellemtudomány nevében egy olyan nevelést vittek végbe, amelyet sohasemvetettek alá szellemtudományos megismerési vizsgálatnak.

*

Semmi nincs az antropozófián belül, aminek ne lenne valamilyen köze a gyermek elsõ hét évéhez- és ezzel a gyermek játékához. Így megvizsgálandó az egész antropozófia a szellemtudományos óvo-dai neveléshez való viszonyában.

*

A játékban, amilyen ez a játék lenni akar, a szabad ember, és ezzel csírájában az egész antropozó-fia nyilatkozik meg. A gyermek játéka a Szabadság filozófiájának „természetadta“ alakja, és mindenigazi kisgyermek-nevelésnek alapfeladata, hogy ennek útjából elhárítsa az akadályokat.”


SzG 2005/334

PEDAGÓGIA

egyéb írások akarnak ösztönözni. A szerzõkönyve, „Grundzüge eines kulturschaffendenKindergartens” [Egy kultúrateremtõ óvodaalapvonásai] (Verlag Die Kooperative, Dürnau,2004) az érdeklõdõk számára azután áttekintéstadna azokról a nézõpontokról, melyekre a szer-zõ az óvodáskori nevelést illetõen rátalált.

Helmut von Kügelgen szerepét, akit a szerzõmég mint szeminarista az 50-es évek elején astuttgarti Uhlandshöhén ismert meg, személyisé-gének és egyéb pedagógiai munkásságának min-den megbecsülése és tisztelete mellett, fenntartásnélkül kellene megvizsgálnunk.

A szerzõnek úgy tûnik, hogy annak a felelõs-ségnek a súlya és terhe, hogy a szellemtudományszámára egy tartós és az idõket túlélõ óvodape-dagógiát kell teremteni, egy lelki mechanizmusthozott mozgásba, amelybõl Kügelgen nem voltképes kiszabadulni, és ennek következménye-ként élete vége felé, mint mondják, boldogtalan-ná vált (Uwe Lichtenknecker: „In MemoriamHelmut von Kügelgen”). A „jezsuitizmus” kife-jezésével nem Kügelgen személyérõl van szó, ha-nem inkább egy felelõsség-mechanizmus karak-terérõl, amely azután – nemcsak nála – belopóz-hatott és belopózik, ha az ember az „igazat, a jótés a szépet” mint módszert és tervet az individu-ális fejlõdés rovására akarja használhatóvá, biz-tossá, rendíthetetlenné és maradandóvá tenni.

A modern szellemtudomány megkülönböztetkét magatartást az emberi akarattal szemben: aszabadot és a nem szabadot. A szabad magatar-tást „rózsakeresztességnek” nevezi, a nem szaba-dot „jezsuitizmusnak” (Rudolf Steiner: „JézustólKrisztushoz”, GA 131). A szabadság már a leg-korábbi gyerekkorban érvényesül, sõt különösenekkor. „Ha ilyen elõfeltevésekbõl indulunk ki,éppen az fogja a tekintetünket igazán arra irá-nyítani, hogy az ember az egészen kis gyermek-kel tulajdonképpen úgy áll szemben, hogy a sza-badság kérdését már fel kell vetnie, másik oldal-ról pedig a sors kérdését… Hogyan kell visel-kednie az embernek, hogy az egészen kis gyer-mek késõbb egyszer szabadságtudatának teljesbirtokára szert tehessen?” (Rudolf Steiner, GA303, 1921. 12. 29.). Ha egy kiformált nevelésirendszer a nevelõk és a gyerekek szabad indivi-duális fejlõdéserejének megkerülésével minde-nekelõtt az étertest szokásainak alakítására irá-nyul, akkor meg kell engednünk, hogy azt a ne-velést a fenti értelemben „jezsuitának” nevez-zük.

Ez megkötött, behatárolt gondolkodássé-mákkal dolgozik. Ezáltal mit sem sejtõ munka-

társai számára gyakorlatilag egy gondolkodásitilalmat tartalmaz. Így az elõírt gondolkodás szi-lárd és szûk keretképzeteken belül zajlik. Követ-kezésképpen az óvónõk nem együttgondolko-dók és továbbgondolók, sõt kutatók, hanem õka központilag elõre-elgondoltat hajtják végre. Agondolkodássémában a látszólag kedves, ártal-matlan és „gyermekbarát” vonás elleplezi a kér-lelhetetlen hatásmechanizmust:

a) A szabályozott idõbeosztás által, ami az egészvilágon a „ritmus” és a „rituálé” jegyében azállítólagos szükségszerûségeket célozza meg akisgyermek életében, a szokástesteketsztereotipikusan és nem individuálisan alakít-ják, teljesen a jezsuitáknak tulajdonított mon-dat értelmében: „Befolyásolj egy gyereket he-tedik életévéig, és uralod az embert egész éle-tén át.”

b) Ezáltal minden születéselõtti individuáliselem, és ami az új éterképességek értelmébena gyermekekben elõkészült, az ki van iktatva.

c) Így hiányzik a tulajdonképpeni spirituális ne-velési cél, amely Rudolf Steiner szerint az életközepén a saját életimpulzusra vonatkozódöntésképességet érinti, az óvodapedagógiafeltalálójának képzetvilágához történõ szûkreszabott morális alkalmazkodás javára.

d) Hiányzik egy szellemtudományos idõfoga-lom, amely az idõt mint kettõs, sõt hármastagolásút fogja fel, és ezzel minden tervnekellentmond.

Már

ton

Luca

Ann

a: A

z ok

os n

yúl


SzG 2005/3 35

PEDAGÓGIA

e) Hiányzik a születéselõtti misztériumtanításbevonása, amelyrõl Rudolf Steiner beszél. Aszületéselõtti misztériumnevelés felvétele-folytatása egyebek között a matematika, ageometria, a természettudományok csírasze-rû készségét jelentené a játékból fakadóan.Ehelyett a gyermek egy infantilizáló babács-ka-, törpécske- és fátylacskavilágban él, ami-ben egy múltbeli polgári kultúra szentimentá-lis maradványát kell látnunk.

f) Az euritmiát nem a gyereknek a játék egy ma-gával hozott, éterikus képességére hangoltkozmikus õstulajdonságának tekintik, amelya gyerek minden mozgásában megfigyelhetõ,és amely – egészen az agy strukturálódásáig –a motorikus mozgásfejlõdést okozza. Hanemazt szándékoltan-tervszerûen és szakszerûen,órarend szerint kívülrõl közelítik a gyerek-hez, mert „jó az a gyereknek”. Az élet- és já-tékfolyamot, amely ma általában elég nehe-zen jön áramlásba, egy gyakran kifinomultkényszerrel keresztülvitt szándék javára meg-szakítják.

g) Az alapvetõ és döntõ 1915. február 2-án tar-tott elõadást (GA 161) a maga egészébennem vették figyelembe. Ellenkezõleg: a léte-zõ Waldorf-óvodapedagógia minden részleté-ben ellentmond ennek az alapvetõ elõadás-nak.

Azaz:

1. Nincsenek az elõ-koncepcionális bolygóvo-nulási fázisoknak megfelelõ tükrözõdések,azaz igazolások – ahogyan mindig is egyilyennek történnie kellene.

2. A gyermeket nem engedik szabadon a steineriértelemben, nem távolítják el számára az aka-

dályokat az útból, hogy ezzel a születéselõttiakadálytalanul az életbe juthasson – ahogyanennek mindig is történnie kellene.

3. Hanem az elõírt Waldorf-óvodapedagógiá-nak tartalma éppen az, aminek RudolfSteiner szerint nem lenne szabad lennie: pe-dagógiai szándékokkal és jóakaratú elõre el-gondoltakkal a gyermeket a maga akaratábanbefolyásolni. A gyermekkel való foglalkozásmás módja az úgynevezett klasszikus nevelésképviselõje számára elgondolhatatlan, ami abensõvé tett gondolkodástilalmat bizonyítja.

Elismerem, hogy azokra a teljesen más pers-pektívákra, amelyeket e gondolatok szerzõje az„Egy kultúrateremtõ óvoda alapvonásai” címûkönyvében leír, ebben a formában és korábbantalán aligha lehetett volna rátalálni. Erre azon-ban Rudolf Steiner akkori szavai is utalnak egyóvoda megalapozására vonatkozóan: „Még nemjutottunk olyan messzire.” Olyan messzire csakaz új évezred kezdete körül juthatunk az új lelki-és étererõk bevonásával. Ezért a szerzõ az általaleírt perspektívákat nem a saját felfedezéseikénttárgyalja, hanem mint az individuális gyerme-kekrõl leolvasott tényeket, amelyeket RudolfSteiner utalásai részletekig menõen igazolnak.

Egy fontos megszorítást kell tennünk: Itt egysematizáló pedagógia meglévõ árnyoldalai fogal-mazódnak meg, amelybe senki nem avatkozikbele, amikor azt pontosan olyan módon viszi ke-resztül, ahogyan „azt tanulta az ember”, éppenellenkezõleg: a jelenségképnek az egész világrakiterjedõ egyformaságát minõségi jegynek tekin-tik. Ilyenkor félreismerik azt, hogy a szabványo-sítás elõnyös az ipari termékek esetében, a szelle-mieknél azonban pusztító, mert kizárja az indivi-duális oldalt. De újból és újból vannak olyanóvónõk, akik ezt a tervet áttörik. Irmgard Kutschés Brigitte Walden négy, az évszakokról szólókönyvét az új idõfelfogásból származó példáknaktekintem. Õk a rejtetten dolgozó azon néhányóvónõ közé tartoznak, akik individuális érzéseik-bõl fakadóan más utat járnak. Ami mégis mind-eddig hiányzik, az egy szellemtudományosanmegalapozott kritika és vita, amely nem ismer ta-bukat, és az egész antropozófiából valóban felku-tatja Rudolf Steiner kijelentéseit és vonatkozásbahozza azokat a kisgyermek nevelésével.

2004. Mihály-nap

Fordította: Szabó Attila

Már

ton

Luca

Ann

a


SzG 2005/336

Ami voltam,már nincs,elveszett.

Ami leszek,még nincscsak lehet.

35 éves lettem,s az életem

megváltozott.A titkos erõ,

mi eddig ûzött,sodort,

most elhagyott.Nekem kell

vinnem továbbmi voltam,

leszek,s vagyok.

Angyalok kara, ki tenyerénhordozott,

mostkitárt karokkal

várjamit én adhatok.

Az õrzõAngyalom,ki a földreelkísért,még õ is

eltávolodott.Tõlem várja

az égimagzatot,kit vajúdva

kihordhatok.

Sötét, sûrû erdõmi körül vesz,Világ-rengeteg.Sötét-néma-vak,

de az istenekmár értem isremegnek.

Nem szólnakhozzámõk sem,

de aggódvanézik

minden léptemet:megtalálom-e

utam,mi hozzájuk

vezet.

Ha az útcsak földi,göröngyösés nehéz.

Se itt maradni,se elmenninem tud,

ki csak errenéz.

De az útégi is,

hisz elbukikmind

a dicsõ sereg,a szellemek

hada,ha én,

mint emberelveszek.

2005.02.16.Séva

Mottó: „Az emberélet útjának felén egy nagy sötét erdõbe jutottam,mivel az igaz utat nem lelém.”

Voltam? Leszek? Vagyok?


SzG 2005/2 37

TECHNIKATECHNIKAFrancis Paul Emberson

A STRADER-GÉPRÕL ÉS A MORÁLIS JÖVÕHÖZ VEZETÕ ÚTRÓL

Volt idõ, amikor emberek felvillanyozódtak atechnológia diadalától és felfedezéseitõl. Az em-beriség növekvõ hatalma a külsõ természet ásvá-nyi világa felett látszólag gyönyörû dolgokat ígért.Néhányuk egy gyönyörû világot képzelt, melybõlaz éhínséget, a betegséget és a viszályt örökreszámûzték. Egy világról álmodtak, melyet egy iga-zabb, nemesebb emberiség népesít be. A XX. szá-zadban ezek a látomások elhomályosultak és el-haltak. Sok esetben ezek az álmok rémálommáváltak. Növekvõ hatalmunk az élettelen termé-szet energiái és anyagai fölött egyre inkább széle-sítette a szakadékot a gazdagok és szegények kö-zött. Ez rettenetes tömegpusztító fegyverek létre-hozásához vezetett egy olyan világban, amely so-ha nem mentes a háborútól. A túl gyors iparoso-dás jóvátehetetlenül tönkretette a természetet, ésegy olyan moralitás nélküli szörnyû kort hozott,amelyben a kettõs mérce a jellemzõ, amelyben ahazugság, a bûnözés, a gonoszság egy ezidáig is-meretlen mértéket ért el. Vajon a morális hanyat-lás és a környezeti összeomlás kezdettõl fogva el-kerülhetetlen volt? Vajon az ipar és a technológiatermészetétõl fogva összeegyeztethetetlen az igaz-sággal, a szépséggel és a jósággal?

No nem! Nem ez a helyzet. Volt, és van is egyjobb út, amelyen járhatunk. Nem kellett volna ki-fosztanunk a bolygónk készleteit azzal, hogy ki-termeljük fosszilis energiaforrásainkat a gépekhajtására, mert ezzel nagy pusztítást végeztünk aFöld ökoszisztémájában. Nem volt szükség arra,hogy ily nagymértékben az elektromosságra épít-sünk – származzon az nukleáris reakcióból, olaj-üzemû hõerõmûbõl, szélturbinából, vagy nap-elembõl – mert mint kiderült, mindent egybevet-ve ez az ismert szennyezések legártalmasabb for-mája. A XIX. század végétõl kezdve a szellemtu-domány rámutatott egy másfajta, természeténélfogva morális energiára, amely anélkül szolgálhat-ja szükségleteinket, hogy ártana világunknak.

Ebben a cikkben megkísérelem bemutatni azt

az utat, amelyet a szellemtudomány kínál szá-munkra, egy utat az energiához, mely morális.Különösen fontosnak tartom megmutatni, hogy atitokzatos „Strader gép” – összefüggésben RudolfSteinerrel – egy fontos lépést képviselt ebbe azirányba. Írásom ennél fogva ismeretlen mûszakiterülettel foglalkozik, és érinti a létezés mély szel-lemi aspektusait is. Egy ilyen széles olvasóközön-ségnek írott egyetlen cikkben nem tehetek mást,mint vázolom a körvonalakat, és eltekintek atechnikai részletektõl, amelyek nagyon összetet-tek mind technikai, mind szellemi területen.1 Haaz olvasók közül bárki néhány szakaszt nehéznektalál, kérem, hogy nézze el nekem.

Induljunk ki néhány alapvetõ ténybõl. A„Strader gép” kifejezés néhány színpadi kellékrevonatkozik, melyeket Dr. Oskar Schmiedel vázla-tai alapján készítettek 1912-ben, aki ezeket a Ru-dolf Steinerrel való beszélgetések alatt rajzolta. Amodellek a Küszöb õre címû Steiner dráma IV. fel-vonásában jelentek meg. Ez a dráma a misztéri-umjátékok befejezetlen sorában a harmadik. Amodellek olyan készülékek prototípusait ábrázol-ják, amelyeket az egyik fõszereplõ, a gépészmér-nök dr. Strader által felfedezett újfajta erõ mû-ködtet.

A kérdéses felvonásban a hallgatóság egy ró-zsaszínûre festett dolgozószobát lát, melyenStrader és felesége Theodora osztoznak, s ez azotthonukban található. A szoba berendezése ésképe rávilágít a munka természetére, amelynek õkaz életüket szentelik.

A nézõtérrõl nézve a színpad baloldalán egyasztalon a miszticizmussal kapcsolatos tárgyakvannak – Theodora egy látó, igazi tisztánlátássalmegáldva. Jobb oldalon két asztal van, amelyeketa férje használ. Az egyiken áll a fõ készülék, ame-lyet általában Strader gépnek neveznek. A másikasztalon a szerkezetnek három kisebb darabja áll,mintegy reprezentálva az új erõ gyakorlati alkal-mazásának területét. Magasan a falra rögzítve egy


SzG 2005/338

TECHNIKA

félgömb alakú réz tál található a fõ készülék feléirányítva, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy ez is akészülék része. A dekoráció minden kis részleté-nek mély jelentése van, mint ahogy annak a kö-rülménynek is, hogy a jelenet Theodora ésStrader hetedik házassági évfordulójának napjánjátszódik.

Strader találmányáról már a harmadik színnyitó felvonásában is említés történik, melybenMaria Treufels, hivatkozva a modellekre, amelye-ket a dolgozószobában már látott mûködés köz-ben, csodálatát fejezi ki Stradernek, illetve azeredményeinek. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogyStrader találmánya – bármilyen probléma is lehetezzel kapcsolatban – mûködik. Ez megfelel a va-lóságnak; a Strader gép a darabban egy valódi gé-pet vesz alapul, amelyet néhány évtizeddel azelõttPhiladelphiában egy amerikai feltaláló, JohnWorrel Keely épített meg. Strader személye – aho-gyan a harmadik drámától kezdve megjelenik –valóban hordoz valamit magában Keelybõl.

Rudolf Steinernek a színpadi modell konstruk-ciójára vonatkozó részletezését Dr. Schmiedeljegyzetelte le, és azután érthetõen letisztázta ajegyzetfüzetébe. (75 évvel késõbb, amikor azAntro-Tech Kutató Intézet Svájcban elvégezte azelsõ teljes körû vizsgálatot a Strader gépen, Dr. Schmiedel lánya rendelkezésemre bocsátottaezt a jegyzetfüzetet). A modelleket 1912. telénegy gépészeti mûhelyben építették meg Stuttgart-ban. Sajnos az a fémhuzal, amelyet a fõ készülék-nél használtak, nem volt elég erõs ahhoz, hogy el-bírja a súlyt, amelyre azt tervezték, és a modellnem sokkal a befejezés után összeomlott. Ez ko-moly csapás volt, mivel nem maradt elég idõ újra-építeni a darab elõadása elõtt. Rudolf Steiner ja-vaslatára egy tartó-szerkezetet helyeztek bele, ide-iglenes jelleggel. Ezt soha nem távolították el. Akésõbbi években ez a támasztó szerkezet okozotta készülék valódi konstrukcióját illetõen nagy-nagy zûrzavart. Az eredeti konstrukció az ezerki-lencszáz-húszas évek elején elveszett, valószínûlegtévedésbõl kidobták. Ez nem egy igazán tragikusveszteség, mert a modell nem felelt meg Steinerleírásának, és nem arra a célra készült, hogy mû-ködjön.

Hogyan tervezték, hogy néztek ki a modellek?A legelsõ modell – az ún. Strader gép – négy kü-lönálló részbõl állt. A középsõ elem egy gyönyörûcsillag alakzatú fémhuzalból álló szerkezet volt aháromdimenziós asztroid geometriai alakjában(ld. 1. ábra) 2.

Az asztroid egy fa alapon állt, s a tetejére egyantimonból készült kicsi, lefelé nyitott félgömböt

erõsítettek, és ennek a tetején szintén antimonbólegy felfelé mutató lapos háromszögletû nyílhegyállt. A asztroid négy horizontális pontja a követ-kezõ: az egyik pontban szintén egy antimonbólkészült félgömb helyezkedett el, melynek nyílásaaz asztroid tengelye mentén a szembelévõ hori-zontális pont felé nézett. Az utóbbihoz hozzá lettillesztve egy felfelé irányuló „szarv” vagy „ka-rom”, mely radioaktív urániumból, vagy olyanfémbõl készült, amely rádiumot tartalmazott. Az1912-ben épített színpadi modellnek a „szarva”uránszurokércbõl készült és radioaktív volt. Amásik két horizontális pontot az asztroidon belülegy kvarcüvegbõl készült spirális vákuumcsõ kö-tötte össze. A spirálcsõ 28 fordulatú volt, jelezveaz éteri erõkkel való kapcsolatát.

Még két különálló részt találhattunk a spirál-csõ két végénél, az asztroidhoz közel elhelyezve.Az elsõ egy nagyobb félgömb tiszta nikkelbõl,mely egy fém és fa állványon állt, s nyitott részé-vel a spirálcsõ mentén a másik szabadon álló részfelé nézett. A másik a nikkel félgömbhöz hasonlóméretû volt, csak lefelé nyitott, és ez is állványonállt. Ez a félgömb összetettebb volt. Az egyik felerézbõl , a másik pedig, ahogy akkor RudolfSteiner utalt rá, „egy még ismeretlen fémbõl” állt.(1991-ben, az Antro-Tech intézetben azonosítot-tuk, ez egy félfém, kristályos szilícium.3) A fél-gömb peremérõl négy rendkívül vékony, finomarany fólia-csík lógott le. Végül a negyedik külön-álló rész egy nagy félgömb alakú réztál, melyet afalra függesztettek, és az asztroid felé irányították.

Hogyan tervezték ennek az érdekes készülék-nek a mûködését? Azt az elvet testesíti meg,amelyre 1918-ban Rudolf Steiner úgy hivatko-zott, mint csengõ, egymásba hangzó „rezgések“.Ahogy egymásba hangzanak, mindegyik erõsíti amásik rezgésének az amplitudóját. Dióhéjban el-mondva a készülék úgy mûködik, hogy egy kont-rollált, kölcsönösen gerjesztett rezgés erõsítésétaddig a szintig fokozzák fel, hogy elõáll a radioak-

1. á

bra


SzG 2005/3 39

TECHNIKA

tív anyag extrém kis mennyiségének dezintegráci-ója (szétesése), és ezáltal nagyon összesûrített éte-ri erõk szabadulnak fel.4 Ennek a célnak az eléré-séhez kezdetben a földi és éteri áramlatoknak re-zonancia közeli állapotba kell kerülniük a vá-kuumcsõben. Ez a rezonancia-egyensúly azutánaz emberi mûködtetõ – aki a rendszer hajtóereje –egy különleges impulzusára ez egyfajta morális lé-lekimpulzus destabilizálódik. Ha ezt a folyamat-ban helyesen hajtják végre, akkor beindul a máremlített kölcsönös erõsítés, és az antimon és rádi-um között feszülõ ellenállás egészen addig a pon-tig fokozódik, amíg a „szarv”-ból fel nem szaba-dul az éteri erõ, miközben egy korona-kisülés, egyelektromos „láng” megjelenik az antimon nyíl-hegy csúcsán. (Kétségtelen, hogy a morális impul-zusokra válaszoló gép ideája idegenül, sõt fantasz-tikusan hangzik egy hagyományosan képzett mér-nök számára, de hát a mai gépi intelligencia isugyanilyen fantasztikusnak tûnhetett volna két-száz évvel ezelõtt.)

A fenti leírás a fõ modell felépítésének és mû-ködésének a sûrített, miniatûr vázlata. Az elgon-dolás és a szokatlan, de igen fontos anyagok kivá-lasztása is azt mutatja, hogy ez több mint egy szín-padi kellék. Ha összehasonlítjuk John WorrelKeely találmányával, akkor azt mondhatjuk, hogyez elvében és nem végrehajtásában durván megfe-lel egy olyan készüléknek, amit Keely „liberator-nak” (felszabadító) nevezett. A Strader modell vi-szont prototípusa egy, a Keely gépnél sokkal fej-lettebb konstrukciónak.

A másik színpadi asztalon három kisebb készü-

lék állt (2. ábra), melyek különféle anyagokból,fából, üvegbõl, platinából, rézbõl, urániumból ésszénbõl készültek. Az ábra egy motort, egy lámpátés egy fûtõelemet mutat, melyeket a fõ készülék-hez hangoltak, és így a liberátorban felszabadítottéteri erõ hajtotta ezeket az eszközöket.

A színpadi modellt tekintve természetesennem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezekStrader találmányát szándékozták ábrázolni, nempedig Rudolf Steinerét. Bár Steiner volt az, aki

mint a darab írója és mint színpadi rendezõ rész-letezte, hogy hogyan kell kinéznie a modellnek, ésmiként építsék meg, mégis hiba volna feltételezni,hogy a misztériumdrámát arra használta volna fel,hogy az új technológia fejlesztésérõl a saját ideájátbemutassa. Ügyelt arra, hogy a színpadra Stradermérnök munkája kerüljön, aki ebben az értelem-ben kapcsolódik Keelyhez. Következésképpennem tekinthetjük a modellt valami olyannak, amitRudolf Steiner – ha megtehetné – hasznosítana azúj természeti erõk technológiájában, hanem csakStrader találmányaként értékelhetjük.

Annak ellenére, hogy a misztériumdrámábanStrader találmánya mûködik, nem képes arra a lé-pésre, hogy a kicsi mûködõ prototípustól tovább-lépjen a normál méretû géphez. Ráadásul a negye-dik drámában Benedictus, aki annak a csoportnaka szellemi vezetõje, ahová Strader is tartozik, aztmondja neki, hogy az idõ még nem érett meg ar-ra a technológiára, amit használ. Ahriman (a Go-nosz egyik hatalma) nagyon szeretné megrendíte-ni Strader saját magába vetett hitét, s erre egy na-gyon okos embert használ fel, FerdinandReinecket, aki meggyõzi Stradert arról, hogy egysúlyos hiányosság van a rendszerében, amely mi-att nem lehet majd eladni. Strader, meggyõzõdvearról, hogy tévedett, meghal. Ezért úgy tûnik,hogy az új erõ, amelyet Strader felfedezett, nemalkalmazható helyesen annak a technológiának asegítségével, amelyet a színpadi modell mutat be.

Ha néhány évtizeddel visszamegyünk JohnWorrel Keely munkájához, hasonló helyzettel ta-lálkozunk. Több gyönyörû gépet épített, amelyetúj természeti erõ hajt, de nem jutott el a prototí-pustól az ipari méretû rendszerekig. HelenaPetrovna Blavatsky, a Teozófiai Társaság megala-pítója azt állította, hogy Keely, munkásságánakkésõbbi fázisában olyan technológia felé haladt,amely túl korai lett volna, és a Szellemi Hatalmakígy visszatartották õt. Továbbá volt valami, amiúgy tûnt, hogy súlyos hiányosság minden rendsze-rében: Keelyn kívül senki más nem tudta mûköd-tetni a gépeit, és ez így nem volt eladható. VégülKeely – a történelem talán legnagyobb feltalálója –keserû, csalódott emberként halt meg.

Következtethetünk-e arra, hogy Rudolf Steinera harmadik és negyedik misztérium-drámájábanszándékosan formázott Strader életében bizonyoseseményeket, hogy tükrözzék John Worrel Keelysorsát: a kezdeti sikerét és a végsõ kudarcot?Hogyha ez a helyzet – ami természetesnek látszik,hogy így lehetett – akkor ez mit jelent?

Alig valamivel több, mint öt év telt el Keelyhalála óta, mikor Steiner elkezdte a teozófusoknak

2. á

bra


SzG 2005/340

TECHNIKA

szóló elõadásait. Még megvolt az eleven érdeklõdés a feltaláló csodás gépei iránt – Blavatsky nagyon nagyra tartotta a tevékenysé-gét – és heves viták folytak a szélhámosságról szó-ló állításokról. A felfedezések és találmányok vi-rágkorában vagyunk; amikor még nem volt az azáltalános kiábrándultság, amely a Nagy Háborúután kezdõdött el, és amely annyira általános ma-napság. Rudolf Steinertõl, akit nemcsak vezetõokkultistának tekintettek, hanem mint a tudo-mány és a technológia terén elismert tekintélytõl,természetesen tanácsot kértek, és bevonták a vi-tákba. Ezért aligha meglepõ, hogy olyan gyakranés mélyrehatóan beszélt a technológiáról ezekbena korai években.

Rudolf Steinerrõl majdnem elképzelhetetlenaz, hogy egy modern misztériumdrámát írjonanélkül, hogy a középpontjába ne azt a kérdésthelyezné, amelyet õ a nyugati emberiség számáraa legfontosabbnak tartott, nevezetesen, hogy aFöldfejlõdés hátralevõ részében az ember és a gépmegfelelõ módon kapcsolódjon össze. Ez a súlyoskérdés nemcsak a külsõ életet érinti hanem ez azokkultizmus kulcskérdése is, és ez lesz évezrede-kig. Ahogy Rudolf Steiner hangsúlyozta, a világsorsa attól függ, hogy nyugaton az emberiség ho-gyan foglalkozik majd a mechanikai okkultizmus-nak nevezett új emberi képességgel, amely kezde-ti formában mára már sok emberben felébredt.Ezzel a képességgel az emberi étertest finom rez-gései egy megfelelõen tervezett érzékeny szerke-zetbe vihetõk, oly módon, hogy bizonyos földi éskozmikus áramlatok rezonanciája történhessenmeg a gépezetben. Stradernek a misztériumdrá-mában megvolt ez a képessége, a gépei a mecha-nikai okkultizmus felhasználásával mûködtek.5

A halálerõk csak halálhoz vezethetnek. Az élet-telen ásványi világ energiái, amelyet az ezen ala-puló technológiákkal szétszórunk a világban, nem

tehetnek mást, mint megsemmisítik bolygónkonaz életet. Radioaktív hasítás, szélfarmok, fáradtgõz felhasználása, napelemek, mikrohullámok, azInternet átviteli rendszere, ebbõl a szempontbólezek mind egyformák, mindegyik halált hoz aFöld számára. Több, mint fél évszázaddal azelõtt,hogy Rachel Carson profetikus könyve, a Csen-des tavasz ráébresztette az emberiséget a környe-zeti szennyezés és a természet károsításának tuda-tára, Rudolf Steiner leírta a küszöbönálló fenye-getõ veszélyt:

Engedjék meg, hogy azokat az észrevételeimet,amelyeket az elmúlt év folyamán javasoltam, egyhivatkozással fejezzem be, amelyet egyszer koráb-ban tettem. Súlyos pusztítás folyik mindenütt kö-rülöttünk, amelybõl minden intelligens ember lát-hatja, még szellemi látás nélkül is, hogy a külsõanyagi világban egy olyan általános pusztítás in-dult meg – és ez száz év múltán felgyorsul – mely-nek során bizonyos ponton túl az anyagi fejlõdésnem folytatható tovább.6

A külsõ anyagi világnak valóban el kell egyszerpusztulnia, amikor erre megérett az idõ. De azemberiség ezt most sokkal hamarabb pusztítja el,és vele együtt maga is elvész, hacsak magunkhoznem térünk, és mielõtt még nem késõ, az életadó,harmonikus erõk használata felé fordulunk. Énhiszem, hogy képesek vagyunk rá, bár fel kellhagynunk azzal a leegyszerûsített állásfoglalással,amely ma a legtöbb tudományban uralkodó, mi-szerint szellemi erõk nem hoznak létre fizikai ha-tást.

Igen, mi emberi lények uralkodunk az élette-len ásványi világ felett, és céljaink szerint alakítjukazt. Bár a XX. század nem hozott alapvetõ felfe-dezéseket ahhoz képest, amit a XIX. századbantettek (elektromágnesesség, radioaktivitás, rönt-gen-sugárzás), viszont magas szintre fejlesztetteknéhány olyan elgondolást, amelyek a XIX. szá-zadban kezdetleges formában voltak meg, így atelekommunikáció, információs technológia, ra-kétatechnika (ûrkutatás, ballisztikus rakéták),nukleáris energia, stb. Ez a fejlõdés rövidesen elfogja érni azt a fokot, amelyre Rudolf Steiner Ber-linben 1906. januárjában ezt mondta:

„Engedtessék meg, hogy kapcsolódjak ahhoz amegjegyzéshez, mellyel az utolsó találkozásukatzártam, nevezetesen, hogy az élettelen természetma tapasztalható hallatlan mértékû dicsõítése ho-vá vezet. Különös fantázia nélkül is hozható errepélda: a drótnélküli távíró egy küldõ és egy


SzG 2005/3 41

TECHNIKA

fogadó állomás között mûködik. Ha úgy akarjuk,a szerkezetet mûködésbe hozhatjuk nagy távolsá-gokat áthidalva, és ezáltal megértethetjük magun-kat. A jövõben egy – a drótnélküli távíróban mû-ködõhöz hasonló – erõ fog az emberiség rendelke-zésére állni, és lehetõvé válik, hogy az ember óriá-si távolságokban hatalmas pusztítást végezhessenanélkül, hogy a pusztítás kiindulópontját bárki isfelfedezhetné. Amikor azután ennek a fejlõdésneka csúcspontjára ér az emberiség, akkor elbukik.”7

Kíváncsi vagyok, hogy Steiner hallgatóságatudta-e, mi az a drótnélküli távírás? Néhány tech-nikai érdeklõdésû hallgató talán olvasta az újsá-gokban, hogy Marconi nyomdokain járva a berli-ni Kereskedelmi Akadémiáról Adolf Slaby sikere-sen küldött Morse-jeleket az atmoszférán keresz-tül Schönebergbõl a tõle 13 mérföldre lévõRangsdorfba. De Marconi csodálatos találmányátEurópában még nem lehetett felhasználni, mintbelföldi szolgáltatást. 1906-ban Berlinben nemvolt olyan távíróhivatal, amelynek lett volnaolyan készüléke, amelyrõl Rudolf Steiner beszélt.Azok a hétköznapi dolgok, amelyeket ma elfoga-dunk, mint a hordozható telefon, televízió, hitel-kártya, légi utazás és antibiotikum, Steiner hallga-tósága számára science fictionként hangzottakvolna. Ugyanígy a holdraszállás, ûrállomás, na-notechnológia, szívátültetés, klónozás, virtuálisvalóság, e-mail: az akkori idõkben még egy jólképzett ember is valószínûleg elutasította volnaezeket az elnevezéseket, mint a vad fantázia szüle-ményét. Rudolf Steiner képes volt beletekinteni ajövõ akkor még elképzelhetetlen világába. Ez azelképzelhetetlen világ, amirõl beszélt, ez a mi maivilágunk.

Annak a technológiának, amit Rudolf Steinerleírt – melynek segítségével valaki hatalmas pusz-títást okozhat nagy távolságokra hatva, mindenapparátus nélkül is – ma minden eleme létezik.Szerencsére (a kegyelemnek köszönhetõen) azokaz elemek – a mentális technikák, az elektronikusember-gép rendszerek –, amelyek képessé teszikaz emberi lényt, hogy kifejlessze és végrehajtsa ezta pusztító technológiát, csak szétszórva találhatókaz ipar és a kutatás különbözõ területein. Minthabölcs óvatosságként fátyol lenne terítve arra, hogyhogyan kombináljuk össze ezt az ideát, noha azerõforrások nyilvánvalóan elegendõek. Reméljük,hogy a fátyol még csak sokára emelkedik fel.

Egy még távolabbi jövõben ennek a technoló-giának egy morális formája fog megjelenni, mivelaz emberek több csoportja legyõzi az egoizmustés az önzést, és magukat teljesen morálissá teszik.

Strader találmánya ennek az elõfutára, de még túlkorai. Maga Strader a darabban úgy jelenik meg,mint egy olyan ember, akinek a morális tisztessé-ge, finomsága, és nagylelkûsége inspiráló példa-ként szolgál. Steiner egyszer a „szeretet géniuszá-nak” nevezte. Strader saját kezében találmányanem volt veszélyes, de a világ általánosságbanmég nem kész ennek a befogadására mintaddig,míg az emberek meg nem változtatják jelenlegitörekvéseit. Akkor és csak akkor fogják megkap-ni Strader találmányát, mint jogos tulajdonukat.De mi van azokkal az emberekkel, akiknek még-is szükségük van a helyes technológiára?

A Strader-gépben ábrázoltakhoz képest vanegy alternatíva, egy másfajta éteri technológia,amit mi „morális technikának” nevezünk. A fentidézett elõadásban Rudolf Steiner ezt erõsenszembeállítja a rádiótávírás-szerû erõk használatá-val, amelyet az élettelen természet feletti uralom-mal szerzünk meg. A morális technika valamilyenvonatkozásban ennek épp az ellentettje. A morá-lis technika az élõ világ fennhatósága felé tett elsõlépés. Ez szintén az együttrezgés univerzális elvénalapul, de egy másfajta éteri erõt foglal magában,amely a molekuláris disszociáció (bomlás) soránszabadul fel, nem pedig az atombomlás során. En-nek a mûködési módját megérteni viszont nemolyan könnyû az intellektuális gondolkozás szá-mára, mint a Strader találmány esetében. RudolfSteiner erre úgy hivatkozott, mint a „Grál” tech-nológiára. Kísérletet tennék, hogy legalább futóképet adjak arról, amit ez magában foglal. Ebbõla célból olyan dolgot kell érintenem, amely álta-lában nem a mûszaki technikával kapcsolatos.

Van az életben egy dolog, amely ismerõs azok-nak, akik szerencsés módon egy olyan csoporthoztartoznak, melynek tagjai önzetlen munkábankapcsolódnak össze egy közös ideál érdekében.Õk tapasztalták, hogy amikor mindenki félretesziszemélyes érdekeit, akkor a munkában az erõkmennyire harmonikusan kapcsolódnak össze, s acsoport hirtelen sokkal több kezd lenni, mintpusztán a tagok összessége. Egy ilyen összekap-csolódás lehetõvé teszi, hogy valami magasabbdolog kifejezõdhessen a csoporton keresztül, aminagyobb, mint az egyének egyesített képessége. Acsoport tagjai által egy új, magasabb entitás él,még akkor is, ha csak ketten, vagy hárman van-nak. „Ahol ketten vagy hárman egybegyûlnek azén nevemben, ott vagyok közöttük.”8 Ami ebbõl amagasabb valóságból, mint szellemi erõ szárma-zik, azt a legalaposabban akkor lehet megtapasz-talni, amikor emberek testvéri szeretetben egye-sülve élnek és dolgoznak együtt a közösségben.


SzG 2005/342

TECHNIKA

Õk képesek arra, hogy megindítsanak egy morális erõt, mely sokkal nagyobb, mint a saját moralitásuk, és hogy ez a világban „mágikusan”mûködjön. 9

Azok, akik együtt dolgoznak egy testvéri közös-ségben, azok varázslók, mert a magasabb lényeketbevonják a körükbe. Ha valaki egy közösségben,testvéri szeretetben dolgozik együtt másokkal, ak-kor nem szükséges már spiritiszta mahinációkhozfordulni. A magasabb lények megjelennek abban atevékenységben. Ha feladjuk magunkat ebben atestvéri közösségben, akkor ez a feladás a közösségegészében megacélozza, megerõsíti az egész orga-nizációnkat.

Ha egy ilyen közösség tagjaként cselekedünk,vagy beszélünk, akkor nem az egyes lelkek cseleke-dete, vagy mondatai, hanem az egész közösségszelleme jelenik meg. A közösségbõl hatni, ez a jö-võ emberiség elõrehaladásának a titka.10

Senki ne képzelje, hogy amit itt leírunk, az aztjelenti, hogy valaki saját identitását adja fel, vagyez az emberi „Én” szuverén mûködésének bármi-lyen megsértését jelentené. Ellenkezõleg, az „Én”számára lehetõvé teszi, hogy az egoizmus szûk ke-retein túl is kiterjessze a lényét. Ezt a saját szabadválasztására teszi – a testvéri szeretetben nincskényszer, vagy korlátozás. Az emberi lény nincsmegrövidítve, hanem mérhetetlenül mélyebb ésgazdagabb lesz, amikor az „Én” széttöri a bilincse-it, és egy ilyen közösség lényének ereje által mû-ködik. Ez a morális erõ igazi elve. (A szellemi test-vériség nem az érzések területéhez tartozik, ha-nem az akarat szférájához). Az ilyen közösségeka szükséges csírái a jövendõ korok – az Atlantiszutáni hatodik korszak – alapját képezõ Krisztus-közösségeknek.

Amit leírtam, az természetesen még egy ideál,amely felé baráti közösségek törekedhetnek, ezt aharmóniát néha rövid idõre megvalósítva, néhapedig majdnem elérve azt, de úgy – és legtöbbszörez így történik –, hogy rövidesen visszaesnek azönzõ kicsinyességbe. Ez az ideál a Grál elve, és aGrál technológia alapja is. Ez az, amire RudolfSteiner gondolt, amikor az új természeti erõ általhajtott gépekrõl beszélt (amely a Golgota Miszté-riuma óta létezik), s amelyet csak az önzetlen sze-retet ereje által tudunk elindítani.11

A misztériumdrámákban Strader a nagy felfe-dezését akkor teszi, amikor szeretetben egyesülTheodorával. Az inspiráció számára akkor jelentmeg, amikor nem az egymás iránti szeretetben,hanem Krisztus nevében dolgoztak együtt az em-

beriségért. (Ez a drámában tisztán megmutatko-zik, ahol a férj és a feleség egymás iránti személyesvonzalma és szerelmi érzései egy másik tarto-mányhoz tartoznak.) Bár Theodora halála után akettejük emberiség iránti szeretete erõs marad,Strader a fizikai síkon mégis egyedül találja ma-gát. Barátainak, Benedictus által vezetett csoport-ja nem kapcsolódott össze. Strader így csak önma-gából tevékenykedhetett, gépei csak neki mûköd-tek. Ezért nem tudja megtenni a lépést a Gráltechnológia felé.

Mi már hozzászoktunk az elektromotorokhoz,a belsõégésû motorokhoz és hasonlókhoz. Ezekaz ásványvilág romboló, élettelen erõinek segítsé-gével mûködnek. Ezért a legnemesebb és a leggo-noszabb emberek is ugyanúgy, tetszés szerint hasz-nálhatják. Ezek a gépek egyaránt felhasználhatókaz emberiség jólétére és bántalmazásra, öldöklés-re is, a gép számára ez édes mindegy. Nem így azéteri erõkkel hajtott gépeknél. Ezeknek a mûkö-dési módja egészen más. Rudolf Steiner errõl ígyír:

Manapság a legkülönbözõbb gépezetekkel egy-re lejjebb szállunk a fizikai síkra. Hacsak a morá-lis kultúra felül nem emelkedik ezen a fizikai síkonlévõ kultúrán, akkor ezek a fizikai teljesítményekrombolóan fognak hatni. A moralitást kifejlesztveaz emberi lény képes lesz olyan erõket elõállítani,amelyek teljesen különböznek attól, amelyek a fi-zikai síkon léteznek. Keely a motorját a saját szer-vezetébõl elõhívott rezgések segítségével indítottabe. Az ilyen fajta rezgések az ember morális termé-szetétõl függenek. Ez az elsõ híradása volt annak,ami a jövõ technológiáját adja. Az eljövendõ idõk-ben lesznek gépeink, amelyek úgy mûködnek,hogy csak az olyan emberi lénybõl jövõ erõkre vá-laszolnak, aki morális. Moralitás nélküli személynem lesz képes mûködtetni a gépeket. A tisztánmechanikai szerkezeteket át kell változtatni morá-lis szerkezetekké. 12

A mûszaki terület számára ez egy új, ismeret-len gondolkodási mód. Itt ugyanis a legfontosabbkérdés nem az, hogy: „hogyan mûködik a gép?”,inkább azt kell kérdeznünk: „az emberi impulzus-nak mi az a morális minõsége, amely rezonanciá-ba hozza ezeket az erõket?” Az impulzus morálisminõsége meghatározza, hogy milyen erõk lép-nek mûködésbe, és hogyan fognak mûködni. Ter-mészetesen szükséges egy megfelelõ szerkezet,amely válaszolni tud az emberi impulzus lélek-mi-nõségére. Ki lehet-e fejleszteni egy ilyen érzékenyszerkezetet? Természetesen, lehet. Egy kitûnõ he-


SzG 2005/3 43

TECHNIKA

gedû különösen érzékeny rezonáló szerkezet,amely bensõségesen visszahat arra a hegedûsre,aki általában ezen a hangszeren játszik. A hangszí-ne és a fizikai jellemzõi finoman megváltoznak,formálódva mesterük személyes technikájához ésérzelmi kifejezéseihez. Ez oly mértékig megy,hogy az illetõ meg tudja mondani, a hangszert„érezve”, hogyha távollétében valaki más játszottrajta.

A Morális Technológia gépeinek – bár energi-át termelnek, nem hangot – szintén kell, hogy ér-zékenyek legyenek „zeneileg” arra az emberi lé-lek-impulzusra, amely a gépeket beindítja. JohnWorrel Keely zenei húrokat használt azoknak azimpulzusoknak a továbbítására, amelyek a gépeitbeindították. A Strader gépben a rezonancia rend-szer fémei egy „zenei húr”-t formáznak.

Ha az emberi impulzust olyasvalaki adja, akiközösségben dolgozik, melynek tagjai testvéri sze-retetben kapcsolódnak össze – és ha az impulzusnem személyes érdekbõl származik, hanem enneka közösségnek a magasabb lényébõl – akkor a gé-pekben a Grál erõk mûködésbe lépnek. Ilyen gé-pek akkor fognak megjelenni, ha az emberek tö-rõdnek annyira a jövõvel, hogy megtanulják ezeképítését. Ezek a gépek formájukban és mozgásuk-ban is ki fogják fejezni az önzetlen szeretet erejét.Ez valójában az energia-probléma megoldása, me-lyet csakis a szellemtudomány tesz majd lehetõvé.Világunk kiált ezért a technológiáért.

Jegyzetek:

1. A teljes leírást a készülõ könyvemben találhatják majd,mely régóta esedékes, de remélhetõleg ebben az évbenmeg tudjuk jelentetni. A könyv címe: Machines and theHuman Spirit (Gépek és az emberi szellem.) Egy ilyen té-májú könyv alapos, gondos kutatást kíván. Ehhez nem-csak dokumentáció és elméleti munka tartozik, hanemmindenekfelett gyakorlati kísérletek is.

2. Elõször Johann Bernoulli írta le 1691 körül azasztroidot, amely egy négy csúcsú hipociklois. Ilyen gör-bét ír le egy kör kerületén lévõ pont, ahol ennek a kör-nek a sugara negyede, vagy háromnegyede egy nagyobbkör sugarának, ha a kisebb kör belülrõl érintve azt, végig-gördül a nagyobb kör kerülete mentén.

3. Az Antro-Tech Alapítvány egy svájci non-profit cég, me-lyet az 1980-as évek végén hoztak létre a Morális Tech-nológia kifejlesztésére, egy hosszú távú, nagy kutatásimunka megvalósítására. Az adományok olyan egyének ésszervezetek nagylelkûségének köszönhetõk, akik felis-merték ennek a kutatásnak a szükségességét. Ezzel lehe-

tõvé vált az Intézet számára, hogy felépítsük az e célratervezett laboratóriumokat és mûhelyeket, és felszereljükõket szerszámokkal és gépekkel a nagypontosságú mû-szaki feladatok elvégzéséhez. Ezek a helyiségek 1989/90-ben épültek, a La Paternelle at Les Scierne-d’Albeuveantropozófiai gyógyotthon területén, amely a svájci Elõ-Alpokban, 1000 m magaságban fekvõ hegyi falucskábantalálható. A kutatások legfõbb célja, hogy kifejlesszük amûszaki technológiát és kidolgozzuk a megfelelõ elméle-ti útmutatókat, támpontokat az éteri erõk által mûködte-tett gépek konstrukciójára. A munka Rudolf Steiner szel-lemtudományán alapul. A néhai Lawrence Edwards-szal, egy vezetõ és nagy-rabecsült antropozófus tudóssal való beszélgetés után azAlapítvány 1995-ben kiterjesztette a kutatási tevékenysé-gét a Skócia nyugati partjainál levõ szigetre, Isle of Mull-ra. Lawrence, aki Strontian-ban élt – légvonalban egé-szen közel Mull-hoz – Nagybritánniában az elsõ tagja lettaz Antro-Tech-nek. 2001/2002-ben az Alapítvány Mullszigetén egy leányvállalatot alapított.

4. Ez egy atomi, de nem nukleáris reakció, így nem magha-sadás, nem magfúzió, egy pericentrikus reakció, melyet adomináns erõre való közvetlen hatás idéz elõ, egyensúlyttartva az atom magja és perifériája között.

5. Rudolf Steiner: The Challange of the Times. (Az idõk ki-hívása.) III. elõadás. The Anthroposophical Press, NewYork, 1941.

6. Rudolf Steiner: Publikálatlan elõadás. 1905. december 28.7. Rudolf Steiner: The Temple Legend. Freemasonry and

related Occult Movements (A templomlegenda. Szabad-kõmûvesség aés sz ezzel kapcsolatos okkult mozgalmak).20. elõadás. Rudolf Steiner Press, London, 1985.

8. Újtestamentum. Máté Evangéliuma (18:20)9. A szellemtudomány egy megismerési út. A Spirituális

technológia (Grál technológia ) egy fehér mágia. Krisztusnemcsak tanításokat, hanem új életerõket is hozott a hal-dokló földi létbe. Ha egy emberi lény mágikusan szeret-ne dolgozni ezzel az erõvel, akkor a munkapadjának ol-tárrá kell válnia.

10. Rudolf Steiner: Die Welträtsel und die Anthroposophie.8. elõadás. Rudolf Steiner Verlag, Dornach. 1983. GA54.

11. ld.7.12. Rudolf Steiner: Das Christliche Mysterium. Rudolf

Steiner Verlag, Dornach. 1988. GA 97.

Az eredeti cikk, amelyet a szerzõ a Szabad Gondolat részé-re átadott, a „New View” 2005. nyári számában is megje-lent.

Fordította: Varga Márta


SzG 2005/344

TECHNIKA

Werner Kuhfuss

A KISGYERMEK ÉS AZ ELEKTRONIKUS VILÁGRészlet a szerzõ „Die Waldorfkindergartenpädagogik”

(A Waldorf óvoda pedagógiája) címû könyvébõl

A Waldorf óvoda pedagógiája egyszerûen bá-nik a mechanika, az elektromosság, az elektroni-ka világával: egyszerûen kikapcsolja azt. A peda-gógiában semmiféle nyomot nem hagyott a tech-nikának az a hallatlan fejlõdése, amely az óvodaialapelvek kialakítása óta végbement. Valahogyúgy hitték, ha a kisgyermektõl távol tartják ezennegatív jelenségeket, ha egy védett környezetetalakítanak ki számára, akkor a szükségest meg-tették. Mit is tett ezzel a Waldorf pedagógia?Minden gondolat és a legcsekélyebb szellemi be-látás nélkül cselekedett. Mi is mutatkozik ittmeg? Ezen gyermekek mindegyike rendelkezikegy magával hozott, a testiségén és a tudatán túlterjedõ szellemi látás képességével. Ezzel a szel-lemi látással tekintik át az élethelyzeteket ésvonják le következtetéseket. Átélik, hogy a vilá-got lerohanták az Azurák és az ahrimáni lényekerõi, hogy ezen erõk mindent áthatnak. Azt,hogy a felnõttek ajánlják a gyermekeknek, hogyvédjék meg magukat ezen erõkkel szemben, deazt, hogy mire lenne szükségük, azt nem ismerikfel, és azt sem tudják, hogy mi a teendõ. A fel-nõttek csupán jó szándékokkal rendelkeznek,amelyek azonban nélkülözik a realitást. Így máreleve rezignált a kisgyermek, és egy lényrészevisszahúzódik, elrejtõzik. A gyermek külsõ meg-jelenési képe olyan lesz, amelyben ez a lényrésznem mutatkozik meg. Ha ekkor az individuali-tást nem tekintõ, sztereotip pedagógia foglalko-zik vele – akár kedvesen és jól – oly módon rögzíti enneka visszahúzódott lényrésznek a hiányát, hogyezen lényrész csak távolról, absztrakt módon, ésvágy formájában lép fel a gyermek életének kö-zépsõ szakaszában, ha egyáltalában fellép. Mertmit is él át a gyermek? Azt éli át, hogy mi felnõt-tek teljesen ennek az ahrimáni világnak a hatá-sai alatt állunk, és magától értetõdõen, gondol-kodás nélkül szolgáljuk ezt a világot. Ennek felelmeg az elektromos világítás indokolatlan bekap-csolása olyankor is, amikor kint süt a Nap , ésfénye a szobát elengedõ mértékben tudná meg-világítani. Ezer és ezer látszólag jelentéktelendolog, amely a szellemi látó kisgyermek számárabizonyítja, hogy mi, felnõttek függõ viszonyban,sõt alávetettségben élünk az elektromos világgal.

Nem az elektromosság ahrimáni világa, amely agyermekeket rezignálttá teszi, hanem az a hazug-ság, ahogy ebben a világban benne állunk.

Nem az a megoldás, ha kijelentjük, hogy tart-suk magunkat távol minden elektronikus eszköz-tõl, mindentõl, ami ahrimáni jellegû. Ezzel csakmegalkotnánk egy semmitmondó, papírízû gon-dolati képzõdményt, amely a szellemileg helyesválasz helyett elfedné az igazságot. De mi lennea helyes válasz? Világunkban nem létezik semmi,ami végsõ soron nem a misztériumokból eredne.Ez mondható el példaképpen az elektromosság,az elektronika lényegérõl is. Vissza kell men-nünk azokhoz a gyökerekhez, ahonnan a gyer-mek születése elõtt jött, akkor szellemileg reáli-san tudunk bánni azokkal az erõkkel, amelyeketaz esztétizáló, morális takarásban csak visszaszo-rítunk, de nem kapcsoljuk ki õket.

Amilyen ma a világ, ez egy szükségszerûség. Agyermek, ez az individualitás, születése elõtt iga-zodik ehhez a szükségszerûséghez, felkészül erre.Ahhoz, hogy húsz év múlva ebben a gyermekbenegyféle „életmeghatározás” képessége kifejlõdjön,ahhoz a kisgyermek képzésében ennek a születéseelõtti felkészüléshez hasonló munkára lenne szük-ség. Ebben a vonatkozásban a jelenlegi óvodai pe-dagógia gyenge lábakon áll. Hogyan lehetne eztmegerõsíteni, hogyan áramolhatna be azonnal eza „szellemi elõkészület” a pedagógiába?

A jelenlegi rendszer eleinte, részben megtart-ható lenne, de például az úgynevezett szabad já-ték idejét bõvíteni lehetne. Ezt a bõvítést kellenefelhasználni egyféle valódi – nem a munkavégzéshétköznapi szándékából kiinduló – felnõtt mun-kavégzés gyakorlására. Ennek a játéknak a sza-badsága, a sokszínûsége annál jobban átélhetõ,minél inkább valódi anyagokkal, valódi termé-kekkel, a munka valódi ritmusában dolgozunk.Kezdetben egy kis idõt fordítva erre a gyakorlás-ra, egészen odáig merészkedhetünk, hogy a tan-tervet elhagyva, alkalmanként egész délelõttöt,majd akár az egész hetet ennek a munkánakszenteljük, az egyedi helyzet szüneteit és idõbe-osztását követve. A továbbiakban viszont maradmég elegendõ idõ olyan jellegû foglalkozásokrais, amely mind a gyerek, mind a felnõtt számárabiztonságot közvetítenek. De szükséges lenne


SzG 2005/3 45

TECHNIKA

a bátorság és a bizalom gyakorlására, hogy léte-zik a gyerek számára az adott pedagógia istálló-ján kívül is egy fejlõdõ, termékeny, szabad élet.

Itt van ez a gyermeki világ, amelyet minde-nekelõtt az elektronika fenyeget, ahogy a számí-tógépeivel, a videojátékokkal, mindenféle elekt-ronikus zenei kütyükkel ebbe a világba, az óvo-dákba behatol. Micsoda misztérium ez – az óvo-dával való összefüggésének kutatását legalább elkellene kezdeni – amelyekbõl kiindulva az ellen-kultúra látszólag legyõzhetetlennek tûnõ kény-szere most a világot akarja uralni? Ehhez a 666-os év Gondhishapurból kiinduló, a világ meg-semmisülésének veszélyét hordozó impulzusátkellene tanulmányozni, ahogy erre RudolfSteiner rámutatott. Meg kellene találni, hogyancélozza meg most a gyermek lelkét, az étertestétaz egykori elsõ ütközetét vívó erõ. Mi a lényege– a Gondhishapuri impulzus értelmében – azelektronikus világ hatásának? A tökéletes átte-kinthetetlensége.

Teljesen valótlan lenne azt állítani, hogy bár-ki is valóban megértené a chip, a számítógép, avideojáték, a mobiltelefon vagy az internet mû-ködését. Aki ezt hiszi, az nem érti, hogy amitmagyarázatnak tart, az csak egy teória, egyabsztrakt gondolkodási mechanizmus. Megértéscsak ott születik, ahol az egyes jelenségek hatása-inak lejátszódását úgy figyeljük meg, hogy amegfigyelés az észleléstõl egészen a fogalomkép-zésig megy el. Valami más lép fel azonban, és er-re elsõ gyakorlati példa 1945-ben az elsõ atom-bomba felhasználása, amikor egy teóriát – amelynek a fizikai világban nincs megfelelõje –mûködtetni kezdenek. Ez azt jelenti, hogy ebbenaz esetben nem volt Goethe illetve Steiner értel-mében olyan észlelés, amely egy fogalomhoz ve-zethetett volna. Itt a teória vált valósággá – még-pedig pusztító értelemben –, és hátrahagy vala-mit, ami megfigyelhetõ.

A technikai, természettudományos gondolko-dás behatolása a gyakorlatba, így az elektroniká-ba is, valamit létrehozott, ami többé már nem fi-zikai, hanem tisztán szellemi, kétséget kizáróanérzékalatti természetû.

Amit itt megkíséreltünk ábrázolni, ahogy ezaz érzékalatti természetû dolog hat a kisgyer-mekre. A kisgyermek lényszerûségében éli át azérzékek alatti világot, átéli ezeket a hatalmas lé-nyeket. És átéli a felnõttek, a mi gyanútlanságun-kat, aléltságunkat.

Mit is kezdjünk ezzel? A gondolkodásunkkalkell elõször valamit kezdeni. Elõször is fel kelladnunk azt az illúziót, hogy az elektronika pél-

dául technikai-természettudományos módon el-magyarázható, megérthetõ. Olyan berendezé-sekkel dolgozunk a világunkban, amelyek csaklátszólag fizikaiak, fõ részük és fõ hatásuk szel-lemi, szellem alatti jellegû. Így szükségünk vanezen lényszerûségre vonatkozó szellemi észlelés-re – imagináció, inspiráció, intuíció –, amelynélaz észlelet éppen nem a fizikai érzékelésbõl, ha-nem közvetlenül az étertestbõl származik. Min-den elektronikus készülékben egy „démon” az-az egy vagy több elemi lény rejtõzik, akiket egy„hasznos szolgálatra” kényszerítettek. A gyer-mek észleli az ilyen lényeket, és átéli, hogy minem észleljük azokat.

Hogyan óvjuk meg magunkat és a gyermeke-ket az érzékalatti világ belénk hatoló erõitõl,amelyek az áttekinthetetlenségbõl és a meg-nemértésbõl származnak? Gondhishapur impul-zusa a különbözõ fajtájú misztériumtartalmakegyféle összegzése, sûrítménye volt. Jellemzõjeennek az emberi intellektus és akarat olyanfélefelgyorsítása, amely nélkülözi a lélek és az érésidõelemét. Vegyük komolyan, amit RudolfSteiner a misztériumok mai gyerekek részéretörténõ oktatásáról mondott, miszerint: ahogya régi misztériumokat tanulmányozzuk (például1924. október 22-én a húsvéti elõadásában azephesosi misztériumról beszél), akkor


SzG 2005/346

TECHNIKA

utalásokat kaphatunk arról, mi az, amit tudtakabban a korban a misztérium iskolák résztvevõi,és amit a mai gyerekek születésük elõtt tudnak.Itt a jó és a haladást segítõ misztériumokról be-szélünk. Meg kell hogy értsük, hogy mindazt,amibe egykor néhány kiválasztottat titokban be-avattak, az ma a gyermekek játékában akar meg-nyilvánulni. Irányítsuk figyelmünket erre a já-tékra, hogy felismerhessük ismét azokat a misz-tériumtartalmakat, amelyekrõl egykor a beava-tott beszélt. Az egykori titok ma játékképesség-ként, és mint „keresõ” játék jelentkezik. Ez csakakkor tud megnyilvánulni, ha a ritmikus – mu-zikális munkánkba valami olyat tudunk belevin-ni, ami ennek a játékképességnek, „keresõ já-ték”-nak megfelel.

Egy új mûvészet születhetik, melynek elõszöraz alapjait kell megtanulnunk. Nevezetesen agyermek számára az érzékileg tapasztalható ele-meket egyféle keresõ, teremtõ módon közvetít-jük, és ezáltal a gyermek képes azokat ismét fel-ismerni, és ezt „leolvashatjuk” róla. Ha az elõ-zõekben említett elõadást olvassuk, amelybenSteiner a barlangélmény megtapasztalásáról be-szél, akkor például különbözõ jellegû barlango-kat építhetünk a gyerekeknek. Mindenki, aki ját-szott gyerekekkel, és tudja, hogyan játszanak õk,az tudja azt is, hogyan teszik ezt a barlanggal.Ha a barlang elemeit különbözõ anyagokból,különbözõ építésmóddal és különbözõ méretbenépítjük meg, akkor ez a felnõttek számára egymunkaeszköz a gyermekek környezetében. Ezugyanakkor játék, ahogy ezt a gyerekek próbál-

ják, és ez a játék – és ekkor már a misztérium kö-zepében vagyunk – számunkra és a gyermekekszámára tanító módon megnyilvánul. Ha ezt azemlített Steiner elõadást elmélyítjük a lelkünk-ben, akkor tudni fogjuk, hogy milyen végtelenülfontos lenne, hogy a barlangélményen keresztülsegítsük a gyermekeket helyesen beleállni testiinkarnációjukba.

Ezzel egyidõben – az Arisztotelészi tíz kategó-ria tanulmányozásával, melyet Steiner mind-ezekkel összefüggõnek nevezett meg – felismer-jük és megérezzük, hogy ilyen és ehhez hasonlóelemek érzékelési és erkölcsi értelemben a ta-pasztalatok, az élmények, a megfigyelések és akézzel fogható fogalmak – használatával, beépí-tésével a játékon keresztül a gyermek egy iskolá-zást végez. Ez az iskolázás az egészen naiv for-mától kezdve egészen a legmagasabb tudomá-nyos fokig terjed.

Mindaz, amit Gondhishapur az áttekinthetet-lenségbe, az érzékalattiságba varázsolt – hogy azember szabadsága ellen hasson – azt a gyermekegy igazi játék tapasztalatában, példamutató mó-don áttekinthetõvé teszi. Aki gyermekként eze-ket a tapasztalatokat szabadon, a felnõttek tevé-kenységével kísért játékban megszerzi, az késõbbaz elektronikát megfelelõ fenntartásokkal fogjabefogadni, anélkül hogy annak bûvöletébe esne.Így ugyanis az igazságkategóriák – melyeket már„otthonról” ismert – étertestében, lelkében és énlényében megerõsítést nyertek.

Fordította: Frisch Mihály

Frisch Mihály

HÉT ÉVGondolatok hétévi konferencia munkáról a Paul Emberson vezette Antro-Tech Intézetben

Ahogy az ilyen történetek kezdõdni szoktak,sok-sok látszólagos véletlen esemény után 1999.telén meghívót kaptam Paul Embersontól, azAntro-Tech Intézetbõl, hogy vegyek részt egy há-rom részbõl álló elõadássorozatán. Ettõl kezdveminden évben ott voltam, és amikor utoljára,2005. augusztusában befejeztük a konferenciát,felvillant bennem, hogy vissza kell tekintenemerre a hét évre.

Az 1999-es év, úgy gondolom – akkor ezt ter-mészetesen még nem tudhattam – nemcsak szá-momra volt valaminek a kezdete, hanem az Inté-

zetnek is. Az Intézet munkájában, így a konfe-renciákon is megjelent egy új elem, amelyet úgyfejezhetnénk ki, hogy harc az ellen, amit az1998-as év egyféle sûrített módon megjelenített.

Mi is ez az 1998-as év? Most Paul Embersonegyik elõadását idézem. Ebben az elõadásban – ahogy az összes többiben is – a technika fejlõ-désének irányával, lehetõségeivel foglalkozott.Hozzá kell ehhez tennem, hogy elõadásaibanszámomra ritkán látható hûséggel és hitelesség-gel támaszkodik Rudolf Steinerre. Ezért amikora következõkben az Emberson által elmondotta-


SzG 2005/3 47

TECHNIKA

kat idézem, ez mindig azt jelenti, hogy az elõ-adásban Steiner munkájára hivatkozva, azt egy-értelmûen idézve mondotta el saját gondolatait.

Ebben az elõadásában említi Steiner alapján aFöld kilenc szellemi rétegét, és beszél Krisztusútjáról, amely a Föld összes rétegén keresztül ve-zet. Ez megjelenik õsképileg Krisztus sírbatételeután, amikor nagy földrengések közepette meg-nyílt a Föld, és Krisztus leszállt a Föld mélyére,és onnan vezetett az útja egészen a föltámadásig.Az ezt követõ évszázadok során is megtörténikez a leszállás, amely korunkig tart. Krisztus aFöld mélyére hatolva kiûzi a gonoszt, aki – mint-egy polaritását képezve ennek az útnak, egyrefeljebb hatol a Föld felszíne felé. AhogyEmberson leírja, a Gonosz, Sorat felfelé haladá-sa három fázisban történt.

666-ban Gondhishapurban kezdõdik a folya-mat, legalábbis az érzékelhetõ része, mert a rej-tett folyamat már 333-ban elkezdõdött. EkkorSorat, a Napdémon nem a Napból, hanem az el-len Napból, a Föld alatti Napból jelenik meg.Kísérletet tesz – részben sikerrel –, hogy elrabol-ja az ember gondolati tevékenységét.

666 évvel késõbb 1332-ben, illetve kissékorábban jelenik meg újra Sorat, útjának má-sodik lépcsõjeként. Ekkor Szép Fülöpön ke-resztül hatva kiirtja a templomos lovagokat,megrabolja az ember érzelmi életét. A harma-dik fázis 1998 környékére tehetõ, amikorSorat célja az ember akarati tevékenységénekmegrablása. A Krisztus leszállásának tükör-képét megvalósító Sorat útja során a XX. szá-zad végére egészen a Föld felszínéig ért, mi-közben Krisztus eléri a Föld képpontját és át-itatja lényével a Föld szerveit. Így a Föld agya,a Föld szíve és szívverése átitatódik Krisztuslényével. De a Föld felszínén a Napdémon, azAntikrisztus hat. Mindaz, ami a Föld mélyé-nek nyolcadik rétegében volt megtalálható, te-hát azok az erõk, amelyek a természeti formá-kat végtelen számú tükörképben, másolatbanjelenítették meg, ahonnan a világ és az embe-rek kettõssége, megosztottsága származik, azkiárad a Föld felszínére.

Így a nyolcadik réteg közvetlen hatásaként je-lenik meg világunkban a fotó, a film, a könyvek,újságok, a végtelen számú másolatok.

Ez a nyolcadik réteg fokozatosan áramlik ki,és eközben a legújabb korban Sorat útjának ha-tásaként már érezhetõvé válik a kilencedik réteghatása is. Ez volt korábban a Föld leggonoszabbrétege, és ez a hatás érzõdik egyfajta kulmináci-ós ponttal 1998 körül a Föld felszínén, de a go-

nosz hatása túlmegy a felszínen, és szatellitekformájában az égi szféra felé halad.

Hát ezt az 1998-as évet követõen kezdõdöttszámomra és mások számára ez a hétéves mun-ka.

Az elsõ kérdés, amely bennem akkor – degondolom most az olvasóban is – felmerült,hogy mi is ez az intézet, kik dolgoznak benne. Aválaszt a sokszori találkozások, beszélgetések el-lenére sem könnyû megadni.

Az Antro-Tech Intézet – amelyet alapítványimûködési formában az 1980-as évek végén hoz-tak létre – megfogalmazása szerint fõ feladatá-nak a morális technológia kifejlesztését tekinti,két székhellyel rendelkezik. Az egyik a svájci LesSciernes-d’ Albeuve, amely Montreux felett egykis hegyi falucskában található. A másik a skótTobermory, amely a külsõ Hebridák egy kis szi-getén fekszik, nem messze Ionától. PaulEmberson egy cikkében utal a helykiválasztásra,és Steiner nyomán mondja, hogy nem az a fon-tos, hogy valaki a születésnél kitõl származik,hanem hogy hol születik, tehát az étergeográfra.Az étergeográfia tudásának az élet minden terü-letén helyt kell kapnia. Ebben az esetben is ahelykiválasztásnak ez volt a fõ szempontja, azazolyan helyet kellett keresni, amely kedvez atechnikai fejlesztéseknek. Mint írja, Skócia, ésezen belül ez a szigetcsoport mindig is kedvezetta technika fejlõdésének. Innen származnak olyantalálmányok, mint a Watt-féle elsõ motor,Murdock elsõ gépkocsija, a Stirling motor, agõzhajó, Mc Adam aszfaltterítéses útjai, Dunloplevegõs gépkocsi abroncsai, Bell telefonja,Murdock gázvilágítása avagy Baird TV-je. Azok-ra az erõkre van szükség és ez itt megtalálható –,amely segítségével a jövõ, az emberiséget szolgá-ló technológia megvalósulhat. Mint írjaEmberson, ezekre az új erõkre van szükség, ezértnem lehetett az intézetet a közelben lévõ, keltamisztérium-központba, Ionába telepíteni, mertitt a régmúlt erõi még nagyon erõsek. Ugyanak-kor szükség volt egy olyan helyre is, amely az el-mélyült szellemi munkának kedvez, így válasz-tották ki a svájci Elõ-Alpok kis falucskáját. A kéthelyrõl összehasonlításul Paul Emberson aztmondotta, hogy a 900 m-en, egy gránit platóraépült faluban, Les Sciernes d’ Albeuve-ben agondolkodás egyféle módja jelenik meg, míg aMull-sziget éteraurájában egy másik, amelyetmély intuitív, akarati jelleghez hasonlónak ne-vezhetnék. Úgy vélem, írja Emberson, hogy a he-gyi gondolat egy hûvös, inkább kristályos jellegûzenei karakterrel rendelkezik, szemben az óceán


SzG 2005/348

TECHNIKA

mennydörgõ, bugyborékoló hangjával. A két helyen folyó munka alapvetõen eltér egymástól.Mivel csak a svájci részt ismerem, ezt próbálommeg jellemezni.

Térbelileg a munka az öregek otthonában, azotthon alagsorában lévõ mûhelyben, és egy párlépéssel az otthon mellett megépített kutató la-boratóriumban folyik. A három hely különbözõjellegû munkatereket képez. Az öregek otthona,amely egyféle szociális elem, teljes mértékben,minden korlátozás nélkül nyitott. Itt fogadjákazokat az idõsebb embereket, akikrõl valamelyoknál fogva a családjuk nem tud gondoskodni. Akutató laboratórium, illetve a hozzákapcsolódóelõadóterem a konferenciákon kívüli idõben akülvilágtól teljesen elzárt. A mûhely pedig amelyfõleg a gépi megmunkálás eszközeinek ad helyet,teljesen zárt világ.

Ha az intézetben folyó munkát akarom leírni,akkor inkább csak utalásokat tudok tenni ezenmunka jellegére, egy-egy megnyilvánulására,mert egyrészt errõl közvetlenül nem beszéltEmberson úr, másrészt láthatólag egy kialakulásfázisában lévõ közösség végzi a mindig változó,alakuló munkát.

A kutatómunka egésze az éteri erõk megisme-résére, felhasználására vonatkozik. Ezen munkafelosztható – csak az áttekintés kedvéért – egygyakorlati, és egy szellemi megismerési munká-ra. A gyakorlati munka sok eleme laboratóriumimunkával kötõdik össze, és részben a mûhelybentörténik.

A mûhelymunkáról lehet a legkevesebbettudni. Az ott lévõ gépek még a számítógép vezé-relte finommegmunkáló esztergapadok elõttiutolsó szériák, amelyek nagy precizitással, azemberi kéz irányításával dolgoznak. Csak né-hány utalásból tudható, hogy itt folyik egy olyanmunka, amely talán úgy fogalmazhatnám, hogya jövõ ezoterikus munkáját készíti elõ. AhogyEmberson úr egyik elõadásában említette, a jö-võben, ahol a morális erõkkel dolgoznak, amunkavégzésnek új jelleget kell felvennie. Olyanmunkahelyek lesznek, ahol megfelelõ módonbeöltözött emberek egyféle rítus szerint végzik amunkájukat.

A szellemi megismerési munka kifejezés egynagyon sokoldalú tevékenységet takar. Az inté-zet munkatársainak részvételével folyik egy bel-sõ szellemi munka, amelynek középpontjában aSzabadság filozófiája áll, amelyet három nyelvfelhasználásával, a nyelv szellemiségének tanul-mányozásával végeznek. Folyik egy – a szokásosszavainkkal mûvészeti munkának nevezhetõ –

folyamat, amely azonban egészen más. Ennek amunkának a belsõ része a munkatársak rendsze-res együttzenélése. Ebben a folyamatban a zenemint az éteri erõ közvetítõje játszik egészen kü-lönleges szerepet.

Külsõ és belsõ munkaként jelenik meg a szín-padi munka. Amit most külsõnek nevezek, az akonferenciák színpadi munkája, melynek során arésztvevõk és az intézeti munkatársak nem nézõ-közönségnek, csak felolvasással eljátszanak egydarabot. A belsõ színpadi munka során – amely-ben csak az intézet munkatársai vesznek részt –egy darabot sok-sok együttjátszással megtanul-nak, majd – és itt már bizonyos értelemben végetér a belsõ munka – egy vagy maximum két elõ-adásban bemutatják a darabot, a faluból min-denkit meghívva. A külsõ és belsõ színpadi mun-ka misztériumdrámáinak a szövege és a zenéjePaul Emberson mûve, a ruhákat, a díszleteketpedig együtt készítik. A színpadi munkátEmberson úr úgy jellemezte, hogy lehetõséget adtalálkozásra az elementáris világgal, a szellemivilág lényeivel, és mindezen lényeknek olyan ké-peket lehet ajándékozni, amelyen keresztül meg-ismerhetik világunkat, a számukra áttekinthetet-len démoni világot.

Látszólag elkülönül, de szellemileg az eddigemlített munkákhoz szorosan kapcsolódik azöregek otthonában folyó tevékenység, amelybenminden munkatárs részt vesz. Ez egyrészrõl egyszokásos betegápolási munka, amely az ételké-szítéstõl, a gyógyszerek, injekciók beadásán átminden elképzelhetõ mozzanatig tart, másrész-rõl egy olyan szellemi munka, amely úgy jelle-mezhetõ, hogy a halálhoz közeli emberek felké-szítése, és egészen a halálig való elkísérésük, tá-mogatásuk.

Az itt felsoroltak egyféle rétegét képezik azintézetben folyó munkának, de beszélni kell egymélyebb rétegrõl, mégpedig a közösségépítõmunkáról. Kik is ennek a munkaközösségnek atagjai? Paul Emberson a 2004. évi Antor-Techújságban errõl így ír: „A morális technikáhozszerény és önzetlen emberekre van szükség, akiknem akarnak karriert építeni, nem akarnak földiértelemben valamit »elérni«“. Az intézetbennincs fizetés, így aki hozzánk jön, idealista. Demásrészrõl ezek az ember ügyesek, és ezt nem aszokásos értelemben mondom, mert itt más ké-pességekre van szükség, mint a mindennapitechnikában. Olyan emberekre van szükségünk,akik teljes szívükkel az antropozófiának élnek.Hûségesek Rudolf Steinerhez, akire nem mint-egy 100 évvel ezelõtt élt és mûködött történelmi


SzG 2005/3 49

TECHNIKA

személyre tekintenek. Ezek az emberek vágyód-nak az igazi értelemben vett ezotéria iránt. Készek arra, hogy sok mindenrõl lemondjanak,amit az iskolában vagy a szakképzésben tanultak,mert naiv elképzelés lenne azt hinni, hogy egygépészmérnök, aki az antropozófiát jól ismeri,az alkalmas a morális technika kifejlesztésébenrésztvenni. Ha ez ilyen egyszerû lenne, már régmûködne ez a technológia. Saját tapasztalatomtámasztja alá, amit Rudolf Steiner egyszer az újtechnika kifejlesztésérõl mondott:

„Ehhez a jelenlegi szakismeretek akadályt ké-peznek. A szakember tudja, hogy mi lehetséges ésmi nem. Az álmodozó idealista ezt nem tudja.Tudatlanul igyekszik elérni a lehetetlent, ...és elis éri“

Ilyen bátor emberekre van szükség az Antro-Tech Intézetnek, akik feltétel nélkül jönnek hoz-zánk, és készek egy új gépépítési mûvészetet azalapoktól elsajátítani.

Úgy tûnik, hogy jöttek ilyen emberek. Évrõlévre több munkatársa van a svájci intézetnek. Acsoport munkájában kívülrõl is látható módonEmbersonnal együtt öten vesznek részt, ezenkí-vül kevésbé látható módon még 2-3 ember. Aközösség megalkotása ugyanolyan fontosnak tû-nik, mint a morális technológia kifejlesztése, il-letve a kettõ csak összefüggésében szemlélhetõ.Emberson úr több elõadásában jellemezte a mostmég legfeljebb csíraállapotban található jövõbeliközösségeket. Egy ilyen jellemzés szerint:

„...ez egy olyan közösség lesz, amelyben sza-badon mûködik az önzetlen szeretet. És ha ez ígylesz, akkor – ez a fehér mágia – meg fog jelenniegy magasabb lény, aki egy újfajta csoportlelketfog megtestesíteni”.

Más megfogalmazásban: „ha egy olyan cso-port alakul ki, akik teljes mértékben Én emberek,akkor a csoport egyféle világ Én-t fog átélni”.

Más alkalommal arról beszélt, hogy krisztusiközösségeket kell létrehozni, ahol Mihály igazszolgálóiként kell hogy legyen bátorságunk ésnem utolsósorban képességünk ahhoz, hogy is-mereteket adjunk át a szellemi világ részére a dé-monok világáról. Ezek az ismeretek pedig hozzá-segíthetik a szellemi világot, hogy a démonoktitkait az ember számára megfejtsék.

Megint más alkalommal azt mondotta: „igaziGrál-lovagokra van szükség”.

Az itt dolgozó emberekrõl annyit lehet tudni,hogy minden magánéleti, így a családi kapcsola-tokat is lényegében megszakították, és teljes éle-tüket az Antro-Tech Intézet munkájának szente-lik. Ez azt jelenti, hogy szabad választásuk alap-

ján a közösségen kívüli életük nincs, nem men-nek például szabadságra, és egy szigorú napimunkarend szerint élnek.

Az, hogy a kutató-fejlesztõ munka hol tart,nem tudni biztosan, de az hogy a hét év alatt amunkaközösség egy még kívülrõl is érzékelhetõmódon változott, nem túl jó kifejezéssel fejlõ-dött, az biztosan állítható.

Mi volt a hét év konferenciamunkája? Ezt isnagyon nehéz röviden jellemezni. Címszavak-ban, jelzésként álljon itt a „program“:

I. sorozat (3 rész)

1999. április 23-25. Az új szellemi látás megmentése (elõadások és együttes éneklés)

1999. július 9-11.Szabad együttes munka a halottakkal (elõadások és együttes éneklés)

1999. október 22-24.Az emberi szellem gyõzelme a számítógép fölött(elõadások, elektromos kísérletek és együtteséneklés)

II. sorozat (4 rész)

2000. június 23-25.Az elementáris erõ használata és visszaélés ezenerõkkel (elõadás, színpadi munka)

2000. szeptember 29-október 1.A varázsmûvészet és a mágikus technika (elõadás, színpadi munka)

2000. december 15-17.A kultusz és a mantra hatása (elõadás, színpadi munka)

2001. március 23-25.Az ember feltámadása (elõadás, színpadi munka)

III. sorozat (4 rész)

2002. március 14-17.Elemi lények I. (Klónozásról)(elõadások, színpadi munka)


SzG 2005/350

TECHNIKA

2002. június 20-23.Elemi lények II. (A halál misztériuma) (elõadások, színpadi munka)

2002. november 7-10.Elemi lények III. (Elemi lények a jelen világban)(elõadások, színpadi munka)

2003. március 13-16.Elemi lények IV. (Elemi lények múltja, jelene, jövõje) (elõadások, színpadi munka)

IV. sorozat (2 rész)

2004. június 24-26.Strader I. (elõadások, színpadi munka)

2004. szeptember 24-26.Strader II. (elõadások, színpadi munka)

V. sorozat

2005. augusztus 27. – szeptember 2.Internet I. (elõadások, elektromos kísérletek, színpadimunka)

Ha a tartalomra vonatkozó összefoglalást kel-lene tennem, azt mondhatnám, hogy számomraa hét év alatt elhangzottak egy egységes épít-ményt adnak. Egy ház, amely azért épült, hogylegyen egy fizikai és szellemi tér a periférián,ahol Mihály követõi, feltétlen hívei harcot tud-nak vívni az ellen a lény ellen, amely látható mó-don az embernél lévõ kozmikus intelligenciátakarja elrabolni egy, a világot behálózó, a Koz-moszig elérõ pókszerû lény formájában. És ez aház kisugárzásánál fogva másokat is odavonzhat,akik külsõ munkatársként segíthetik ezt a mun-kát. A szellemi ház „építõkockáiból” most csaknéhány jellemzõt említenék.

Az elõadások mindig visszatérõ gondolatavolt az éteri látás képessége.

Steiner sok elõadásában beszél errõl a XX. sz.közepétõl megjelenõ, és a közeljövõben egyretöbb embert érintõ eseményrõl, amikor megjele-nik egyféle természetes, tehát nem iskolázássalelért szellemi látóképesség.

Ezzel összefüggésben beszél Steiner a Keletenmegjelenõ eugnetizmusról, a Nyugaton megjele-nõ okkult mechanizmusról és a Közép-Európá-ban megjelenõ higiéniai okkultizmusról. Erre ahárom irányra rátekintve beszél Steiner – és en-nek alapján sok elõadásában Emberson – arról,ahogy Nyugaton az erõnek, Keleten a bölcses-ségnek, középen pedig a szépségnek, a „Schein”-nek, a mozgékony áttûnésnek kell megjelennie.Beszél arról, ahogy ennek a három természetesképességnek, illetve ennek a három erõnekegyütt kell mûködnie, ahogy egyenletes fejlõdés-ben elõször meg kell jelennie a K-Ny polaritásá-nak, amelyet azután a középnek, Közép-Európá-nak nem kioltani, hanem kiegyenlítenie kell.

Az elõadásokban megismertük ezzel kapcso-latban Merlin, Jézus mester, St.Geman illetveArtus és a Grál lovagok feladatait. Közülük is ta-lán Merlin személyével foglalkozott Emberson alegtöbbet. Álljon itt egy elõadás-idézet ennek il-lusztrálására.

„Mi Merlin mára is kiható feladata? A Koz-mosz rezgéseit akarja kifejezni, megjeleníteni.Tudja, hogy az egész emberiség fejlõdésének egyikkulcskérdése, hogy a technika zenévé vagy éppenaz ellenkezõjére fog megváltozni. Ez a merlinigondolat jelenik meg egyrészrõl ahogy a tudo-mány beszél a világról, miszerint ’az egész anya-gi világ rezgés’, másrészrõl ahogy Steiner megfo-galmazta: ’a legnagyobb zenévé válhat világunka jövõben’. És Steiner nem csak mondja ezt, ha-nem tettként is megjeleníti, mint az elsõGoetheanum tervezõje.”

Az elõadások – talán mondhatom úgy –,egyik alappillérét képezte a számítógép. Sajátkutató munkáján keresztül mutatta be, hogy ho-gyan kell foglalkozni ezzel a lénnyel. Amellett,hogy hihetetlen mélységben feltárta ennek a je-lenségnek a szellemi hátterét, nagyon fontosnaktartotta a jelenség természettudományi megkö-zelítését. De ezt nem a ma szokásos, úgymondtudományos módon tette, hanem úgy, hogy aztminden egészséges gondolkozással bíró embermegérthesse. Az alapjelenségek kísérleti bemuta-tásán túl, visszatért a legfontosabb fizikai jelen-ségek, mint például az elektromosság, mágneses-ség már évszázadokkal elõbb tapasztalt, de rész-ben elfelejtett alapjelenségeihez.

A számítógép lényének megismerését segítet-te az a történelmi-szimptológiai rátekintés,ahogy kutatómunkája révén feltárta a számító-gép keletkezésének, kifejlõdésének, a normál


SzG 2005/3 51

TECHNIKA

technikatörténetben nem, vagy alig ismert igaztörténetét. Külön meg kell említenem, hogyszinte minden elõadásban megjelent egy rendkí-vüli alapossággal kikutatott történet, életrajz,amely az étergeográfia, vagy éppen a fekete má-gia mûködésére mutatott rá.

A hét évre eddig a múlt, a megtörtént esemé-nyek aspektusából tekintettem rá, de megkerül-hetetlen, hogy erre a történetre a jövõ aspektu-sából is ránézzek! Mi dolga van az embernek ez-zel az intézettel, az ott folyó munkával, ezzel aharccal?

Az intézetet megismerve, sok-sok személyesbeszélgetésen keresztül egyvalami világossá váltszámomra, hogy mit nem lehet csinálni. Nem le-het például Magyarországon egy fiók kutató in-tézetet létrehozni, nem lehet a kutatásokbanilyen módon résztvenni.

De adódik egy feladat, amely ennek a nagyfeladatnak csak egy részét képzi, de hallatlanulfontos. Nevezetesen minél több embert el kelljuttatni annak felismeréséhez, hogy mi ez a harc,miért folyik a háború. De hogyan lehetséges ez,hiszen ehhez az antropozófiára, a szellemtudo-mányra van szükség, és nem is csak annak elis-merésére, hanem egy intenzíven végzett munká-ra. Ha az antropozófia, és az ezzel összefüggõközösségek jelenlegi helyzetét tekintem, szintereménytelennek tûnik, hogy legyenek itt Ma-gyarországon emberek, akik célul tûzik ki, hogyaz antropozófia forrásából kiindulva megkísérel-jék ennek az új világnak, a gép-ember világának,ezen belül például a számítógép valódi lényénekaz áttekintését. Másrészrõl viszont azt mondom,hogy ha a most felnövõ generációban nem lesz-nek olyanok, akik felismerik ezt a lényt, és bát-ran szembeszállnak vele, akkor valóban elvesz-het az emberiség. Ha ezt végiggondolom, akkorazt fogalmazhatom meg, hogy kezdetben arravolna szükség, hogy legyen néhány Waldorf-pe-dagógus az óvodákból, az iskolákból, akik felvál-lalják, hogy hosszú munka során felkészülnek ar-ra, hogy képesek legyenek egy olyan nevelõ-munkára, amely erõben megfelel ennek a kihí-vásnak. Olyan pedagógusokra lenne szükség,akik bizonyos szellemi összefüggések átlátásávaltudnák vezetni a gyermekeket a közeljövõ em-ber-gép korszakában, ahol sokszor már nemcsakaz óvodás gyermek fog rendelkezni egyféle szel-lemi látóképességgel, hanem – és ez egy új jelen-ség – egyre több tizenéves is.

De ahhoz, hogy ez a nem iskolázással szerzettszellemi látóképesség ne egyféle vizionálássá vál-jon, sokféle betegség formában jelentkezve – be-

illeszkedési zavarok, autisztikus jellegû viselke-dés, szorongások stb. –, arra van szükség, hogy apedagógus képes legyen felismerni a gyermekezen képességét és hozzásegíteni a tisztánlátás-hoz. Természetesen ez a pedagógus részérõl nemegyféle ismeret közvetítését jelenti, hanem egyolyan képesség kifejlesztését, amely alkalmassáteszi õt, hogy a belsõ kisugárzásból adódóan, azélet, a gépek, a gépkorszak egyre nagyobb kihí-vásai közepette képes legyen vezetni a gyerme-ket. Ha maguk a pedagógusok nem veszik észre,hogy a legtágabb értelemben véve egy új korszakjött el, új képességekkel, akkor a gyermek eztegyedül nem lesz képes helyes módon felvenni,feldolgozni, ez pedig megbetegíti, a világ elõre-haladásához oly szükséges erõit gyengíti, kioltja.Nem tudom, hogy van-e a Waldorf pedagógus-képzésben olyan bátor kezdeményezõ, aki felis-meri, hogy nemcsak ezt a „témát” kellene bevin-ni a képzésbe, hanem alapvetõen át kellene gon-dolni a képzést, a képzés és az antropozófia kap-csolatát. De ha mindez nem történik meg, akkoris lehetséges, hogy néhány bátor Waldorf-peda-gógus elhatározza: „én a munkámat ennek szol-gálatába állítom”.

Magam és a Szabad Gondolat Házának hár-mas intézményrendszere nevében mondom,hogy minden ilyen kezdeményezésnek segítségetadunk.

Nagyon fontos elsõ lépésnek szánjuk, hogy2006. tavaszán megjelentetjük Paul Emberson:Gondhishapurtól a Szilícium-völgyig címû mû-vét, amely hihetetlen világossággal beszél errõlaz új gép-ember korszakról. Lapunk is egyretöbb ezzel foglalkozó írást szándékozik a jövõ-ben megjelentetni. De minden további kezdemé-nyezésnek a pedagógusoktól, a képzések vezetõ-itõl kell kiindulnia.

Múlt és a jövõ, a rátekintés két aspektusa, va-jon létrejön-e találkozásuk a jelenben?


SzG 2005/352

Az immáron nyolcadik éve mûködõ debreceni KIKELET WALDORF ÓVODAgyakorlattal rendelkezõ, elhivatott Waldorf óvónõt keres.A fényképes önéletrajzokat is tartalmazó jelentkezéseket

a fenntartó EGY-MÁSÉRT Waldorf Pedagógiai Alapítvány címére várjuk:4001 Debrecen, Pf. 507.

Érdeklõdni a 70/3600 025 és a 30/2466 821-es telefonszámokon lehet.

A pesthidegkúti Waldorf Iskola angol tanárt keres.Az önéletrajzzal ellátott jelentkezéseket a Belsõ konferenciának címezve az iskolába várjuk.

Címünk: 1028 Budapest Kossuth L. u. 17. tel/fax: 27 57 935

KÖZLEMÉNYEK, HIRDETÉSEK KÖZLEMÉNYEK, HIRDETÉSEK

Sok szeretettel és tisztelettel köszöntjük

Kampis Miklóst

és

Makovecz Imrét

70. születésnapjuk alkalmából!


WWaallaaVViittaa

A WALA Gyógyszergyártó cég új készítménycsaládja

AA WWaallaaVViittaa ffooggkkrréémmeekk::

- hozzáadott fluoridok és tenzidek nélkül készülnek- nem tartalmaznak kémiai-szintetikus színezõ, illat- és konzerváló adalékokat- fogorvosilag tesztelt készítmények- megfelelnek a BDIH (ellenõrzött természetes kozmetika) minõsítésnek, viselhetik az emblémát

CCiittrriissooll- homeopátiás gyógyszerek szedése esetén is alkalmazható- sós-citromos íz 100%-ban természetes sóvízzel és ökológiai minõsítésû tengeri sóval- borsmenta és mentol nélkül- mechanikai tisztító részecskékkel, a nyálképzés ösztönzése természetes sóvízzel- csak szóbeli közlés: érzékeny fogakhoz is alkalmas

MMeelliiaammiinntt- friss-mentolos íz- mechanikai tisztítótestek

Kaphatóak a Dr. Hauschka készítményeket forgalmazó üzletekben


A folyóirat ára: 500 Ft

Elgémberedett ujjakkal, jéghideg lábakkal, átfagyva-átázva végre hazaértem. Most egy jó meleg fürdõ… méghozzá fenyõfürdõ, és megváltozik az egész világ!

A Dr.Hauschka fenyõadalékkal készített fürdõ jótékony hatással van egész légzésünkre, mélyebbé, kiegyensúlyozottab-bá teszi azt, ezzel megkönnyíti este az elalvást, és segítségünkre van a megfázásos betegségek megelõzésében is. A fürdõ után, vizes bõrre alkalmazott testápoló olajok hatására a fürdõ okozta átmelegítõ hatás még intenzívebb lesz éssokáig megmarad.

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk

Documents

2005. december (8/4)