15szempontkrónika 2008. JÚLIUS 18–20., PÉNTEK–VASÁRNAP

T unéziát szívesen keresik fel a tu-risták, különösen az 1600 kilomé-ter hosszú tengerpartja népszerű.

Időjárása is kedvező, mindig van egyszélfuvallat, amely felfrissíti a lanka-dót, és a kontinensre egyébként nemjellemző bő csapadékmennyiség dúsvegetációt eredményez. Ideális adott-ságai miatt a terület már az ókorban issűrűn lakott volt. Kereskedelmi szem-pontból is hamar felfedezték értékét,mert a Földközi-tenger medencéjénekközepén ideális kikötési lehetőségetbiztosított a Gibraltár felé terjeszkedőföníciaiaknak.

A Kr. e. 9. századi Karthágó már vi-rágzó város volt, a pun kultúra köz-pontja. Az „afrikai éden” birtoklásáérthamar megindultak a harcok, Rómahárom véres háborúban kényszerítettetérdre Karthágót. Portius Cato dörge-delmes szavai a szenátusban: „Karthá-gónak vesznie kell”– nyitott fülekre ta-láltak, s Scipio hadai véres harcok áránfoglalták el a várost.

Hannibál örökségeA pun kor iránt érdeklődő turista alegszebb emlékeket a Tunisztól nemmessze fekvő romkertben találja meg.A kövek között sétálva emlékezhet Di-dóra, aki zsarnok bátyja elől menekülte földre, s kinek Karthágó alapításáttulajdonítják. Vergilius némi fantáziá-val Aeneasszal, a trójai hőssel egészí-tette ki az amúgy is bonyolult históri-át. Purcell híres operájában dolgoztafel a történetet, amelynek legismer-tebb jelenete: Didó búcsúja az Itáliábakészülő kedvesétől. A 19. század köze-pén megindult ásatások a neves fran-cia író, Gustave Flaubert fantáziáját ismegmozgatták, ekkor írta realista tör-ténelmi regényét, a Szalambót. Az íráscímszereplője a hadvezér Hamilcar lá-nya, Hannibál testvérhúga. A tragikustörténetet Muszorgszkij dolgozta felkevésbé ismert operájában, s a matu-zsálemi kort megélő, egykori Sztálin-talpnyaló Igor Mojszejev, 1930-banMoszkvában állította színpadra ba-lettváltozatát.

Más emlékek is őrzik a pun civilizá-ció nyomait, mint például a Tophet ál-dozati hely, ahol sztélék elhunyt gyer-mekek emlékét őrzik. A kutatók véle-ménye megoszlik a hely múltjáról:egyesek római forrásokra hivatkozva

emberáldozati helynek tartják, másoka halottaknak emelt emlékről beszél-nek. Az utóbbiak az emberáldozati le-gendát a punokat legyőző rómaiakpropagandájának tartják, amivel a le-győzött ellenség erkölcsiségét ásták alá.

A nyomasztó pun szentélytől nemmessze lényegesen kellemesebb a sétaaz egykori hadikikötőben. A nézelődőelmereng a méreteken, az egykor félel-metes, az akkori világot rettegésbentartó hadiflotta egy fél Gyilkos-tónagyságú öbölben is elfért. Az arzenálközepén, egy kis szigeten javították ahajókat, a rámpák közül néhány meg-maradt, szemléltetve az akkori hadiha-jók – mai szemmel nézve – szerényméreteit.

Karthágó eleste nem járt a pun kul-túra teljes megsemmisülésével, anyelv, a vallás, a közigazgatás elemeibeleolvadtak a római élet mindennap-jaiba. A rómaiak Octavianus Augus-

tus alatt Karthágót Africa provinciafővárosává tették, így a birodalomrészfejlődése új lendületet vett. Egymásután épültek a nagy kiterjedésű váro-sok, igen sok közülük viszonylag épenvészelte át a történelem viharait, s mi-vel nem épült rájuk újabb település,egyedülálló módon mutatják be azegykori római kultúrát.

A római világ emlékeiTunézia leglátogatottabb romterületeDougga. Az ország egyik legjobbanmegmaradt és megóvott római romvá-rosa méltán érdemelte ki, hogy azUNESCO a világörökség részekénttartsa számon. Fekvése ideális, a kör-nyező dombok természetes védelmetnyújtottak lakóinak. Virágkorát Kr. u.a 3. században élte. Gazdagságát azegész tartományhoz hasonlóan mező-gazdaságának köszönhette. A 25 hek-táron elterülő tehetős település a rómaitartományi városok minden intézmé-nyével rendelkezett: színházát 3500 fő-re tervezték, fóruma, capitoliumitemploma, fürdője még romjaiban isimpozáns. Meteorológiatörténeti kü-lönlegesség az a nyolc méter átmérőjűkör, amelyet egy tágas tér kőburkolatá-ba véstek, s kerületén bejelölték a vidékuralkodó szélirányait. Számos emlékárulkodik a település mindennapjairól,a Küklopsz fürdő illemhelyén 12 már-ványlapból kialakított árnyékszék ma-radt épen. Dougga egykori életéről afeltárások során talált több mint 2000felirat is tanúskodik, legnagyobb ré-szüket édesvízi mészkőbe, kisebb há-nyadukat márványba vésték.

Ain Tounga. El DjemA turistabuszok általában elsuhannakaz Ain Tounga nevű kis mezőgazdasá-gi település mellett, így az utasok leg-feljebb az ablakból vetnek egy pillan-tást az egykori Thignica romjaira.Tény, hogy a romterület kevésbé látvá-nyos, mint nagy testvére, a tőle negy-ven kilométerre fekvő Dougga, dekönnyen bejárható, és területén kivá-lóan tanulmányozható a római váro-sok szerkezete. Thignica egy gazdag

mezőgazdasági terület közepén he-lyezkedett el, s az ide települők számá-ra különös vonzerőt jelentett a máig isbő vizet adó két forrás. Az elődök taka-rékosan bántak az életet adó vízzel, aváros alatt méretes, a házak alatt ki-sebb ciszternákat építettek tárolására.A szennyvíz elvezetését külön csator-narendszer biztosította. A gabona árá-nak folyamatos emelkedésével itt is ki-alakult egy tehetős mezőgazdasági tu-lajdonosi réteg, amely szívesen áldo-zott a város felvirágoztatására. A szín-ház túlélte az évezredek megpróbálta-tásait, de a második világháborúban,az afrikai hadszíntéren folyó csatákbanjelentősen megsérült.

El Djem, a tízezer lakosú kisvárosamfiteátrumáról híres. Az ország legis-mertebb római kori látványossága arómai és a veronai után az antik világharmadik legnagyobb arénája volt. Azegykori Thydrus, a délre vezető keres-kedelmi út egyik legnagyobb és leggaz-dagabb települése volt, jólétét aNumidiából és a proconsuli Afrikábólérkező olajnak köszönhette, a 3. szá-zadban lakosainak száma elérte anegyvenezret.

A gazdagság okozta a város romlását.238-ban fellázadt Maximianus császárnövekvő adóterhei ellen, s a város pol-gárai, a környező települések gazdáivalközösen, az amfiteátrumban össze-gyűlve új uralkodót választottak a 80éves karthágói prokonzul, Gordiánusszemélyében. A válasz nem sokáig ké-sett, néhány hét múlva Maximianus le-győzte a választott császárt, s miutánGordiánus saját fiát is elvesztette aküzdelemben, öngyilkos lett. Az amfi-teátrum méretei lenyűgözőek, a 148méter hosszú, 124 méter széles és 36méter magas épület három oszlopso-ros emeletén 30 ezer néző fért el. A 65méter hosszú arénában kocsihajtó ésatlétikai versenyeket rendeztek, a IV.századi keresztényüldözések idejénvértanúk vére ömlött ki a porondon.

Oszlop Ceasar emlékéreJulius Caesar életét Kr. e. 44-ben, már-cius idusán oltották ki a pártütők, s a

krónika szerint hamvasztásának he-lyén numidiai márványból állítottakoszlopot „a nemzet atyjának” felirattal.A nevezett oszlop anyaga az egykoriSimitthus, a mai Chemtou márvány-bányáiból került az antik világ főváro-sába. Az aranyszínű kő Róma virágko-rában a hatalmas építkezések idejénjött divatba, a porfír után a kereskedőka legtöbbre tartották. Marcus ValeriusMartialis, a költő, akit Janus Pannoni-us is mesterének tartott, Látványokkönyve című művében jegyzi meg,hogy a cirkuszi oroszlánok sörényeleginkább a numidiai márvány színéreemlékezteti. A köveket rabszolgák ésrabok termelték ki mostoha körülmé-nyek között, a kor kezdetleges kővágóés emelőtechnikájával. A márványtbárkákra emelve a Bagradas folyón atengeri kikötőkbe szállították, ame-lyekből teherhajókon jutott rendelteté-si helyére, a Földközi- és Fekete-tengermetropolisaiba.

Kőből kirakott világHa egy művészetkedvelőknek csupánegy értékes dolgot lehetne megjelölniTunézia római hagyatékából, akkorminden bizonnyal a mozaikokra esnelegtöbbjük választása. Az egykori mér-tani formákból álló pun mozaikművé-szetet, a pavimenta punicát a 2. század-ban Afrikában letelepedett görög ésegyiptomi mesterek fejlesztették tö-kélyre. A legszebb alkotásokat a tunisziBardo Múzeumban, Sousse-ban vagy akarthágói múzeumban csodálhatjukmeg. „A mezőgazdaságból meggazda-godott római polgárok szívesen áldoz-tak a művészetekre – avat be a becsesdarabok keletkezésébe BannourNoomane történész. – Ami figyelemreméltó és egyben különleges e mozai-kokban, hogy a mitológiai alakok mel-lett a mindennapi élet: aratás, vadászat,tengeri és szárazföldi állatok is megje-lennek a témaválasztásban.”

A termekben sétáló idegen visszafor-gatva az idő kerekét elmerenghet,amennyiben tényleg ilyen volt egykora mindennapi élet, akkor érdemes voltélni az „afrikai édenben.”

CSERMÁK ZOLTÁN

Múlt, jelen az „afrikai édenben”

Egy letűnt város romjai. Thignica gazdag mezőgazdasági terület közepén helyezkedett el, a város alatt jókora ciszternákat építettek a víz tárolására

Pun mozaikművészet. A legszebb alkotások a Bardo múzeumban láthatóak