2012 október Éjféli Kiáltás

Éjféli KiáltásÉjféli KiáltásNemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

A próféta súlyos üzenete

Een vraag over de eindtijd ■ Het Maya jaar ■ Spreken de Evangeliën elkaar bij de rede op de Olijfberg tegen?Háború a háború körül ■ A rakétától a szájsebészetigIZRAELBÕLIZRAELBÕLHÍREK HÍREK

2012. október – 10. szám

www.ejfelikialtas.hu

Helyszín: Bp. XIII. ker. Palóc u. 2.

Megközelíthetõ:

E-mail: [email protected]

Keresztény hit és lelki egészség

Író-olvasó találkozó

Dr. Pálhegyi Ferenc

Időpont: 2012, november 24. (szombat) 16 00 óra

kiadásában megjelent kiadványok a helyszínen megvásárolhatók!

Az Éjféli Kiáltás Misszió és a KIA

Megrendelhetõ: Éjféli Kiáltás Misszió; 1135 Bp. Palóc u. 2. ,Telefonon (061) 3500-343; [email protected] www.ejfelikialtas.hu

Õszi könyvvásár!Csendes csodák - Versek a hitrõlÁr: 3 200 Ft.

Zimányi József

Az örök halál négy kamrája

Ár: 750 Ft.

Smith J. Oswald

A LEGCSODÁLATO-SABB TÖRTÉNET

Ár: 1 450 Ft.

Rainer Wagner

Kézikönyv Isten üdvtervérõl és a hit alapjairólÁr: 1 450 Ft.

3

Éjféli Kiáltás 2012 október

ÜDVÖZLET

Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13, 9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség.

Bibliai üzenet

5 A próféta súlyos üzenete

Nézõpontban

10 Az «isteni részecske» 11 A Coca-Cola szorgalmasabb, mint a

keresztyének? 12 «Fiaim?!» 14 «A közeli visszajövetel várása»

fogalmának keletkezése 15 A tanítványok,

a vihar és Izrael 16 Három bezárt

éjféli ajtó 18 Aki a teljes üdvtörténet kimenetelét

a kezében tartja 20 Miért kárhoztatja az Éjféli Kiáltás a

légzésgyakorlatokat?

Kérdések – Válaszok

22 A beteljesedett próféciák mutatják meg, hogy vissza kell térnünk Istenhez

3 Üdvözlet

12 Házunk tája

19 Fénysugarak

22 Rajtad csak Jézus segíthet

Hírek Izraelbõl

23 Rövid jelentések 24 Szolidaritás Isten népével 26 Az imádság hatásos demencia ellen 27 Felfegyverzett milícia politikai

pártként? 28 Új valóság a terroristák számára is 29 Felelevenített történelmi

kapcsolatok? 29 Háború a háború körül

Kedves Barátaim!

Épületeinkben nemrég szanálták az évekkel ezelõtt üzembe helyezett tûzjelzõ beren-dezést. És a Maranatha-házba, ahol eddig még nem volt, egy új készüléket szereltek be. Ez egy meglehetõsen költséges történet. Egy ilyen berendezés mindenesetre nagyon hasznos lehet. 2010 karácsonyán riasztott bennünket ez a tûzjelzõ, így azonnal a hely-színre rohantunk. Egy ottfelejtett karácsonyi csokor lobbant lángra. Hála a riasztásnak, a tüzet eloltottuk, még mielõtt komoly károk keletkezhettek volna.

Milyen jó, hogy ez ilyen jól végzõdött! Könnyen másként is történhetett volna. Jól emlékszünk még például az Izraelben pusztító tûzvészre is, amelyben több mint 40 em-ber vesztette életét. A legtöbb esetben az emberi gondatlanság és helytelen hozzáállás vezet az ilyen tüzekhez. Egy égõ gyertya, egy eldobott cigarettacsikk vagy félig eloltott grillezõ helyek, mind, mind súlyos tragédiák okozói lehetnek. Vagy amikor tiltott, helyte-len módon fúrnak olajkutat, hogy könnyen hozzájussanak a folyékony aranyhoz, és hirte-len az egész környék lángba borul. Apró okok, végzetes következményekkel – az emberek hibás hozzáállása miatt. És nem ritkák még a gyújtogatások sem.

Miközben elképzelni sem tudjuk, hogy mi magunk valódi tüzet akarnánk elõidézni, a Biblia megmutatja, hogy nagyon is gyújtogatókká válhatunk magunk is. Mindeneset-re nem egy látható tûzrõl, vagy izzó zsarátnokról van itt szó. Nem is az ember által érzékelhetõ forróságról. Nem olyan lángokról, amelyek megperzselik a ruhát. De nem ám, arról beszél, hogy a meggondolatlan beszédek nyomán tûz keletkezhet (Jak 3,5-tõl). Az ilyen megnyilvánulások megállíthatatlan futótüzeket indíthatnak el, amelyek egy ember lelkében mélyreható károkat okozhatnak. Az ilyen tüzek tönkretehetnek kapcso-latokat, válásokat, szakításokat idézhetnek elõ. Olyan tûz az ilyen, mely nem enged teret többé a szeretetnek – tûz, amely meggondolatlan vagy gonosz szavak nyomán gyulladt. «Mert sokat vétkezünk mindnyájan… a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgok-

kal kérkedik. Íme, egy parányi tûz milyen nagy erdõt felgyújthat: a nyelv is tûz, a gonosz-

ság egész világa…. egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, mi-

közben maga is lángba borul a gyehenna tüzétõl» (Jak 3,2.5-6). Egy meggondolatlan, sértõ vagy igaztalan szót, mely elhagyja a szánkat, nem tudunk többé visszaszívni. Hi-szen a negatív érzés bevésõdik felebarátunk gondolataiba valóban elképesztõ, némely embertársunk milyen emlékezõtehetséggel rendelkezik. Szavaink mindig szívünk tükör-képei is. Ezt fejezi ki az Úr Jézus is a Mt 12,34-ben: «mert amivel csordultig van a szív,

azt szólja a száj.» Majd a 36. versben így folytatja: «De mondom nektek, hogy minden

haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet nap-

ján.» Talán egyesek közöttünk úgy vélik, hogy soha nem mondtak valamit meggondolat-lanul. Vannak ilyen maguknak való «csendes emberek». Õk azok, akik aztán hosszú e-maileket küldözgetnek, és nem kimondottan szép leveleket írogatnak. Tegyük a szívünk-re a kezünket: Nem írtunk vagy mondtunk még soha olyat, amit késõbb aztán keserûen megbántunk? Isten mindnyájunknak adott egy érzékelõt, amely idõben «tûzriadót» fúj-hat: a lelkiismeretünket. Ha hallgatunk lelkiismeretünk gyengéd hangjára, és egyben Is-ten igéje által érzékennyé válunk, megóvjuk magunkat a gyújtogatástól: «Vigyázz, hogy

nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!» (Zsolt 34,14). Jakab is ad egy fi gyelmeztetést: «Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét,

hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló» (Jak 1,26). Az 1. Tim 4,2-ben még azt is olvassuk, hogy lelkiismeretünk az ilyen módon keletkezett tûzben szintén kárt szenvedhet: «… meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben.» Adjon Is-ten nekünk kegyelmet, hogy a lelkiismeretünk idõben tûzriadót válthasson ki, hogy így nehogy mi legyünk a gyújtogatók!

Testvéri üdvözlettel

4 BIBLIAI ÜZENET


5


A próféta súlyos üzenete

MARCEL MALGO

Lelkipásztor és az Éjféli Kiáltás gyülekezetének vezetõségi tagja Bernben

A próféták üzenetét nem mindig könnyû olvasni. Már nem egy bibliaolvasó feltette a kérdést,

mit kellene kezdenie az olykor na-gyon is «nehezen megemészthetõ lel-ki táplálékkal». Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy minden bibliai prófécia üzenete mindig azoknak az embereknek belsõ lelkiállapotát tükrözte, akikhez szólniuk kellett. Ezért kezdettõl fogva kétféle üzenet létezett, kétféle címzettnek szánva. A címzettek vagy Isten népének voltak tagjai, vagy a nemzeteké, azaz pogá-nyok. A próféták kegyelmet hirdettek az istenfélõknek, vagy ítéletet az istenteleneknek.

Különben jól érzékelhetõ kü-lönbség létezett aközött, hogy Isten népének kellett-e ítéletet elszenved-nie, mert vétkezett, vagy ugyanez az ítélet a nemzeteket sújtotta-e, mivel megvetették Istent. Ez nem azt je-

lenti, hogy Isten részrehajló. Nem, már az Ószövetségben kijelentette: «Hiszen nem kívánom én a bûnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen?» (Ez 18,23; vö. 1.Tim 2,4). De amíg egy ítéletrõl szóló üzenet azokhoz az emberekhez, akik nem Isten népéhez tartoztak, mond-hatni természetes, sõt elkerülhetetlen volt, addig az Isten népe elleni ítélet üzenete, nemcsak hogy szomorú, de rendkívül szokatlan is volt.

Isten számára nagyon szomorú sa-ját népének gyermekeit megfenyíteni és fegyelmezni (vö. Ézs 1,3-6). Ezért olvashatjuk a Jeremiás siralmai 3,33-ban ezeket a szavakat: «Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fi át.» Néha az Úrnak gyermekeivel olyan úton kell mennie, amelyet Õ is – és természetesen gyer-mekei is – szívesen elkerültek volna. Azonban minden fenyítés mellett, szüntelenül elõtört szeretetének fény-sugara. Õ szeretetbõl fenyíti népét (Jel 3,19), amint az a Zsid 12,6-ban is meg van írva: «Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz min-denkit, akit fi ává fogad.» Ennek oka: «Isten szeretet» (1.Jn 4,8). Nagyon fontos, hogy ezt a központi igazságot mélyen a szívünkbe zárjuk, hogy ez-által az Úr minden fenyítését helyes megvilágításban lássuk, és a Bibli-ának olyan könyvét, mint amilyen a Mikeás próféta könyve, helyesen értelmezhessük.

Ki volt Mikeás? A próféta More-setben (Mik 1,1), egy kis földmûvelõ városkában született Hebron és Gáza között Júdea déli részén. Valószínûleg ott dolgozott Mikeás földmûvelõként éppúgy, mint Ámós. Kortársa volt Ézsaiás, Hóseás és Ámós prófétáknak.

Különösen Ézsaiásnak volt a Mike-áséhoz nagyon hasonló üzenete (vö. Mik 4,1-5 az Ézs 2,2-5-el). Különben késõbb Jeremiás idézte Mikeást: «Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek URa: A Siont fölszánt-ják, mint a mezõt, Jeruzsálem rom-halmaz lesz, a templomhegy pedig erdõs magaslat» (Jer 26,18). Az Úr Jézus is idézte Mikeást, amikor saját Magáról beszélve azokat a szavakat mondta ki, amelyek Mikeás próféta profetikus kijelentéséhez tartoznak: «Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az ember-nek ellensége lesz a háza népe» (Mt 10,35-36). Ez a kijelentés szinte szó szerint megegyezik a Mik 7,6-tal.

Mikeás nevének jelentése: «Ki olyan, mint Isten?» Ezáltal üzenete szinte már a nevébe foglaltatott, fõképpen igehirdetéseiben mindig visszatért ez a felszólítás: «Vissza Istenhez!». Ez a «vissza» tükrözi a Mik 5,2-4-ben olvasható messiási igeverset, ahol arról van szó, hogy visszatérni Betlehemhez: vissza Dá-vidhoz, Dávid Fiához, a Messiáshoz, Aki Maga lesz a béke (vö. 4. verset az Ef 2,14-gyel). Ez a «vissza» meg-található a Mik 6,8-ban is, amely a könyv kulcsverse: «Ember, megmond-ta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tõled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.»

Mikeás könyvében található né-hány prófécia, amelyek már betelje-sedtek:

– Samária hanyatlása és bukása (Mik 1,6).

– Jeruzsálem lerombolása (Mik 3,12).

6 BIBLIAI ÜZENET


- A babilóniai fogság (Mik 4,10).- Jézus születése Betlehemben

(Mi 5,1). Mikeás próféta különleges sajá-

tossága, hogy az õ könyve az egyik legtöbbet idézett ószövetségi könyv az Újszövetségben.

Mikeás könyvének 1. fejezete:

Amikor Isten népe vétkezik. Az elsõ fejezet kiváltképpen az északi és a déli ország két fõvárosát nevezi meg: Samáriát, a tíz törzsbõl álló Iz-ráel fõvárosát, és Jeruzsálemet, a két törzsbõl álló Júda fõvárosát. Ezek az akkori bûnös élet fellegvárai voltak (Mik 1,2-5). Ennek mélyen tragikus jelentése van! Vajon nem éppen Iz-ráel fõvárosainak kellett volna azt a lehetõséget nyújtaniuk, hogy Izráel Istenét megismerjék? Hiszen minden bizonnyal a környezõ népek e két város felé fordították fi gyelmüket; mondhatni, e két város volt a két királyság névjegykártyája. De éppen bennük volt a bûn központja. Ugyan-akkor Isten azért hívta el az izráeli-tákat, mint saját népét, hogy pozitív és áldott életvitelrõl tegyenek tanú-bizonyságot a környezõ népek elõtt: «Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és dönté-sekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelke-zéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!» (5.Móz 4,5-6).

Az izráeliták azonban kudar-cot vallottak ebben a csodálatos elhívásban, és nem váltak Isten tanúivá, amint az Ézs 43,10 szerint azzá kellett volna válniuk. Ezért találjuk például az Ézs 63,10-ben ezeket a megrázó kijelentéseket: «Õk azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük.» Isten Maga harcolt Izráel ellen; és éppen ezt a kijelentést ta-

láljuk a Mik 1-ben: «Halljátok meg mind, ti népek, fi gyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az õ szent templomából» (Mik 1,2). Isten felemelte kezét népe el-len, miközben megszólított minden népet. Mert Izráel minden nép elõtt vétkezett azáltal, hogy fõvárosait, amelyek Izráel Istenének tanúbizony-ságai kellett volna legyenek,a gonosz központjaivá tette. Ezért lépett fel Isten nyilvánosan e városok ellen!

A Mikeás 1,13 elmondja, hol vette a bûn kezdetét: «Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt kezdõdött el a vétke Sion leányá-nak, bizony benned találhatók Izráel bûnei!» Lákis az ország dél-nyugati részének legtávolabbi határvárosa volt, közvetlenül a fi liszteusok or-szághatáránál. A pogány népek bûnei minden akadály nélkül Lákison ke-resztül behatolhattak az egész Izráel területére. Noha Lákis csupán egy kis helység volt, «a bûn kovásza» azonban mégis megfertõzte általa az egész Izráelt. Isten Gyülekezete szá-mára itt egy nagyon komoly és mély igazság rejlik. Számunkra ez az eset világos fi gyelmeztetés, ne keressük könnyelmûen az ellenség határvidé-keit, ne játszunk a tûzzel, mert «egy kevés kovász is» megposhasztja «az egész tésztát» (1.Kor 5,6). Jakab írja: «Parázna férfi ak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való ba-rátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek» (Jak 4,4).

Így hirdette ki Mikeás próféta a bûnök miatt bekövetkezõ ítéletet az elsõ fejezetben: «Az ÚR eljön szent helyérõl, leszáll, és a föld magaslatain lépked. Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meg-hasadoznak, mint a viasz a tûztõl,

vagy mint a lejtõ a lezúduló víztõl. Jákób bûne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bûne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálembõl?» (Mik 1,3-5).


Isten, Aki büntet? A 2. fejezetben ugyanazt az üzenetet találjuk, mint az elsõben. Már az elsõ versek-ben félreérthetetlenül értésünkre adja, hogy a bûnnek mindig van következménye: «Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvõhelyükön, és kora reggel vég-rehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezõket, és elrabol-ják, a házakat is elveszik, kihasz-nálják az embert és házát, õt magát és birtokát» (Mik 2,1-2). Olyannak írja le a bûnt, amilyen valójában: Végtelenül gonosz és alapjaiban romlott. És így hangzik Isten üzenete hûtlen népéhez: «Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belõle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idõ lesz az!Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tõlünk, és bi-torlók közt osztják szét mezeinket! Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az ÚR gyüleke-zetében!» (Mik 2,3-5).

Teljesen ny i lvánva ló: A bûnt büntetés követi, mert a törvény meg-szegését jóvá kell tenni (vö. 2.Móz 21,24). Noha az Ószövetség is bizo-nyítja, hogy a mi Urunk a mennyben «irgalmas és kegyelmes Isten», Aki «hosszútûrõ és gazdag kegyelemben és hûségben» (2.Móz 34,6; vö. Zsolt 86,15; 103,8). Hogyan lehet össze-egyeztetni a kegyelem, hosszútûrés

7


és irgalom szavakat Mikeás kemény szavaival? Isten nem érzett szánal-mat, amikor Izráelnek kihirdette a büntetést? De, hiszen Õ a szeretet Istene volt, az most is, és az is marad! Mindazt, amit Mikeásnak ki kellett hirdetnie, az izráeliták saját maguk okozták. Természetesen Isten keze volt az, amely ellenük felemeltetett, de az ok a nép bûne és törvénysze-gése volt. Az Ézs 59,2-ben ez áll tisztán és érthetõen: «A ti bûneitek választottak el titeket Istenetektõl, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját elõletek, és nem hallgatott meg.»

A Mik 2,6-ban olvashatjuk a nép reakcióját erre az üzenetre: «Ne prédikáljatok - prédikálják õk -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen!» Izráel elvetette Mikeás kompromisszum nélküli üzenetét. A nép nem hitte, hogy mindaz, amit Mikeás meghir-detetett, igaz lehet: «Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfo-gyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk?» (7. v). Ha Mikeás felülete-sen prédikált, vagy ostoba dolgokat hirdetett volna, talán szívesebben elfogadták volna az Úr prófétájaként, mint ahogy azt maga a próféta megál-lapította: «Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!» (11. v).

Ez a kijelentés ma különösen ak-tuális. Már Pál apostol is megjöven-dölte, hogy ezek az erkölcstelenségek Jézus Gyülekezetén belül is tért hó-dítanak. Miután lelki fi át, Timóteust fi gyelmeztette: «hirdesd az igét, állj elõ vele, akár alkalmas, akár alkal-matlan az idõ, feddj, ints, biztass tel-jes türelemmel és tanítással» (2.Tim 4,2) , továbbá kijelenti: «Mert lesz idõ, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kíván-ságaik szerint gyûjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.»

Ez az áldatlan fejlemény a keresz-tyén táborokon belül is úgy kering, mint valami járvány. Gyakran ássák alá a Szentírás tanításainak hitelessé-gét. Támadják Isten Szavát ahelyett,

hogy elfogadnák a benne lévõ fenyí-tést. Mikeásnak, annak idején meg akarták tiltani, hogy az Úr Szavát úgy hirdesse, amint azt Isten rábízta. Ezt mondták neki: «ne prédikáljatok ilye-neket! … (prédikáljatok inkább) …borról és italról …» (Mik 2,6.11). Napjainkban a nehezebb igehelyeket addig csûrik-csavarják, míg minden sarok és él eltûnik. De Isten Szavának gyakran vannak sarkai és élei; és bol-dog az, aki idõrõl idõre beleütközik ezekbe! Olykor fájnia kell, ha Isten Szavát olvassuk. Isten jelentette ki egykor Jeremiás próféta által: «Nem olyan-e az én igém, mint a tûz - így szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?» (Jer 23,29).

Az Úr Szava olyan, mint a tûz, mi-vel bennünket szüntelenül tisztítani kell a salaktól, hogy méltó edényekké válhassunk az Õ tiszteletére: «Távo-lítsd el az ezüstbõl a salakot: az ötvös edényt készít belõle» (Péld 25,4). Sza-va olyan, mint a pöröly, amely szik-lákat zúz, mert néha a szívünk olyan kemény, mint a gránit. A Zsid 3,7-8 fi gyelmeztetéssel fordul az Újszövet-ség gyermekeihez: «Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az õ sza-vát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában!» A mi szívünknek is szüksége van idõrõl idõre az Ige kalapácsára: «Mert Isten igéje élõ és ható, élesebb minden kétélû kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velõk szétvá-lásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait» (Zsid 4,12).

Õrizkedjünk attól, hogy ugyanabba a bûnbe essünk, mint az izráeliták Mikeás próféta idején, elvetve egy bibliai üzenetet, mert az nekünk nem tetszik! Ez a népnek végül nagy károkat okozott.


Isten, Aki szeret! Az ítélettel való fenyegetés ellenére, Mikeás könyvé-nek 2. fejezetében egy fénypont is feltûnik, mégpedig az utolsó két vers-ben. Ezek ugyanis csodálatos módon szabadulásról beszélnek: «Összesze-dem az egész Jákóbot, összegyûjtöm Izráel maradékát. Összeterelem

Néha az Úrnak gyermekeivel olyan úton kell mennie, amelyet Õ is – és természetesen gyermekei is – szívesen elkerültek volna.

õket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. Elõttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Elõttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR» (Mik 2,12-13).

Ez Izráel maradékának tett ígé-ret, azoknak, «akik megmaradnak Izráelbõl». Annak ellenére, hogy a Mik 1. és 2. fejezete ijesztõ mó-don mutat rá a bûn jóvátételének szükségszerûségére, nem veti el azt a tényt, hogy mindig lesz egy maradék. Ezek azok az emberek, akik minden körülmény között hûségesek marad-nak Istenükhöz. Malakiás könyve ezeket az embereket «istenfélõknek» nevezi: «Amikor errõl beszélgettek egymás között azok, akik félik az URat, az ÚR fi gyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az ÚR elõtt emlékezetül azokat, akik õt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdo-nommá lesznek - mondja a Seregek URa - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, ami-lyen könyörületes az ember a fi ához, aki tiszteli õt» (Mal 3,16-17). Ugyan-ezeket jelentik ki a Mik 2, 12-13: Egy napon Isten megkönyörül népének, Izráelnek maradékán, elõttük vonul és megmenti õket.

Hatalmas bizonyítéka ez Isten sze-retetének, hiszen éppen ebben a feje-zetben, ahol bûnökrõl, vétkekrõl és büntetésrõl van szó, a megmentésrõl is beszél. Ez kell téged is bátorítson, aki az új szövetséghez tartozol, és Uradhoz hûséges akarsz maradni. E bûnös világ szövevénye, a bûnök, az igazságtalanság, úgy tûnik, bennün-ket, Isten gyermekeit is szinte meg-bénítanak; elcsüggeszt bennünket, ha mindez a negatív dolog tudatosul bennünk. De nem ez a vég! Nem, éppen akkor, amikor a világ jelenlegi helyzete szinte agyonnyom, kellene tekintetünket például a Lk 21,28-ra irányítanunk, ahol a mi Urunk Maga mondja: «Amikor pedig ezek elkezdõdnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert köze-ledik a megváltásotok.»

Igen, a mi Megmentõnk, az Úr Jézus Krisztus visszajön, és elõttünk fog vonulni. Gyõzni fogunk, bevo-

8 BIBLIAI ÜZENET


nulunk a kapun, és a mi Urunk fog elõttünk járni. Pál apostol így írja le ezt a csodálatos, elõttünk álló eseményt: «Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragad-tatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk» (1.Thessz 4,16-17). Aztán lelki gondozásképpen még hozzáfûzi: «Vigasztaljátok tehát egymást ezek-kel az igékkel!» (18. v).

A világ gonoszságban leledzik, a bántalmak egyre erõsödnek, elhatal-masodik a gonosz, Isten gyermekei mégis tudják: A Szabadító itt van, és Vele megyünk egy csodálatos jövõ felé!


Akinek sokat adtak, attól sokat

kívánnak. Mikeás könyvének har-madik fejezete éppen olyan komoly, mint az elõzõ kettõ. Az ítélet kihirde-tése után Isten a különbözõ népcso-portok elõtt tett panaszt. Izráel urai oly mértékben elnyomták népüket, hogy Mikeás a vadállatokhoz hason-lítja õket, amelyek áldozatukat vad haraggal marcangolják szét (Mik 3,1-3). Isten megtorlása különösen fájdal-mas lesz számukra: «Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de õ nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját elõlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el» (Mik 3,4). Urunk elõtt súlyos vé-tek az, ha a gyengébb embertársunk ellen vétkezünk (vö. Mt 18,6). Isten mindig különösen gondoskodott a gyengékrõl: «Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok õket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meg-hallgatom kiáltásukat és fölgerjed haragom» (2.Móz 22,21-23).

Ezekben az igeversekben szá-munkra is rejlik üzenet. Alapjában véve úgy van, hogy minden, ami az izráelitákkal történik «figyelmez-tetésül íratott meg nekünk, akik

az utolsó idõkben élünk» (1.Kor 10,11). Mi is rátámadunk egymásra néha, mint a vadállatok, amint Pál megfogalmazza: «Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!» (Gal 5,15). Pál akkor írta ezt a fi gyelmeztetést, amikor arról beszélt, hogy szeretetben kell egymásnak szolgálni, és hogy a teljes törvény egy mondatban össze-foglalható: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!» (Gal 5,13-14).

Hogyan lehet odáig jutni, hogy egy-mást marjuk és faljuk ahelyett, hogy a felebaráti szeretet gyakorolnánk? Azt feltételezhetjük, hogy a vezetõk Mikeás idejében önhittségükben felsõbbrendûnek érezték magukat az egyszerûbb embereknél. Úgy vélték, hogy õk jobbak. Ez a gõgös magatartás egy gyülekezeten belül, amelyben szeretetnek kellene uralkodnia, igen romboló hatású. Ha mélyen a szívben keletkezik az az érzés, hogy jobbak, kegyesebbek, esetleg szentebbek va-gyunk felebarátainknál, akkor ott a szeretet kialszik. Azonban gondoljunk csak arra, hogy az Úr éppen azokat az embereket, akiket mi megvetõen ke-zelünk, vette körül gondoskodásával, és az elnyomót különös módon elítélte (Mi 3,4).

Mikeás megfeddte Izráel szellemi vezetõit is: azokat a prófétákat, akik csak akkor jövendöltek jót, ha ajándé-kokat kaptak, és rosszat jósoltak, ha nem kaptak semmit: «Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz láto-más, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rá-juk» (Mik 3,6). A csaló látóknak és jövendõmondóknak ezt mondta az Úr: «Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják ar-cukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentõl» (7. v). Azok a papok is, akik szolgálatukat nem hivatásból végezték, hanem foglalkozásként, azaz pénzért, éppen úgy Isten ítélete alá estek, mint a többiek: «… Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófé-tái pénzért jósolnak, és még az ÚRra

hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezõt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdõs magaslat!» (Mik 3,11-12).

Valójában a vezetõk, a papok és a próféták voltak a fõbûnösök abban, hogy Jeruzsálemet feldúlták. Ter-mészetesen a nép is bûnrészes volt, azonban mivel a vezetõk elhagyták Isten útjait, a hanyatlás úgymond borítékolható volt. Hogy ez a helyzet mennyire megszomorította az Urat, a 3. fejezet elsõ két versébõl is láthatjuk: «Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetõi! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? Ti gyûlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! …»

Az a nagy felelõsség, amely akkor a nép vezetõinek vállait nyomta, ránk, az Újszövetség hívõire is nehezedik. Mert te és én, mi mindnyájan vezetõk és papok vagyunk! A Jel 1,6 kijelenti, hogy Jézus Krisztus bennünket kirá-lyokká tett Isten, az Atya elõtt. Péter bennünket «választott nemzetség, királyi papság» elnevezéssel illet (1.Pt 2,9). Az örökkévalóságban királyok-ként fogunk uralkodni, (Jel 22,5), és ezt a magas elhivatottságot már most magunkban hordjuk. Hívõkként Jézus Krisztusban papokká lettünk. A mi újszövetségi papi szolgálatunk abból áll, hogy teljesen kiszolgáltatjuk ma-gunkat az Úrnak, önmagunkat hozzuk áldozatul Istennek (1.Pt 2,5.9). És gyülekezetként az a papi feladatunk, hogy az elveszett világnak Isten Bá-rányát hirdessük. Pál írja: «…hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evan-géliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen» (Róm 15,16).

Tudatában vagy-e királyi papsá-godnak? Felelõsséged semmivel sem csekélyebb, mint a Mikeás korabeli vezetõk és papok felelõssége. Jézus Krisztus ezt így fejezi ki: «Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet

«Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon»

9


kérnek számon» (Lk 12,48). Ezért óvakodnunk kell attól, hogy olyan bûnöket kövessünk el, mint a Mikeás korabeli vezetõség. Sokkal inkább azt kell szívünkbe zárnunk, amit Pál mond: «Ha valaki az Isten templo-mát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok» (1.Kor 3,17). Ez az egyetlen igevers magába fog-lalja teljes felelõsségünket, amely az Újszövetség szolgálattevõiként ránk nehezedik.

Mikeás szíve. Ellentétben a nép vezetõivel, Mikeás komolyan vette felelõsségét. A Mik 3,8-ban maga jelenti ki saját magáról: «Engem azonban betölt az ÚR lelke erõvel, igazsággal és hatalommal, hogy meg-mondjam Jákóbnak a bûnét, Izráelnek a vétkét.» Nem volt-e Mikeásnak ez a kijelentése egy kissé felfuvalko-dott? Semmiképpen sem! Ez az Úr felmagasztalása és dicsõítése volt a Jer 9,22-23 értelmében. Õ azt akarta felmutatni, hogy egy erõs Isten áll mellette, Aki neki erõt, bátorságot és hatalmat ad.

A 7. versben Mikeásnak arról kellett beszélnie, hogy az istentelen látnokok bûnei miatt nem hallható többé Isten Szava. A 9. versben Jákób házának vezetõit kellett súlyosan megrónia, mert a joggyakorlatot meg-változtatták. És e kettõ között találjuk gyõzelmi kiáltását. E viszontagságok ellenére Mikeás világgá kiáltja, hogy õ egy nagy Istent ismer. Éppen így nekünk sem kell a farkasokkal együtt üvölteni, és a föld állapotát látva sirató énekre rázendíteni, hanem sokkal inkább nagy Istenünk erejének és fenségének dicséretét zengenünk.

Mindazonáltal az a súlyos ítélet, amelyet Mikeás kihirdetett, õt magát személyesen is érinti. Hiszen oly mértékben megrázta, hogy fájdalmas panaszban tört ki. Így beszél errõl az elsõ fejezetben: «Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok» (8. v).

Ez a magatartás, a szomorúság-nak ily módon való kifejezése nem volt eltúlozva. Mikeásnak valóban

iszonyú és szörnyû dolgokat kellett kihirdetnie. Így például Samáriának, a virágzó városnak puszta kõrakássá kellett válnia (Mi 1,6). Ez a prófécia szó szerint beteljesedett Kr. e. 722-ben. Mikeás pontosan tudta, mi fog történni. Nem csoda hát, hogy sírt, és kereste a szavakat, hogy ennek az eljövendõ ellenséges inváziónak a szörnyûségét leírja.

A Mik 1,10-15-ben a próféta különbözõ szófordulatokat használt, hogy a bekövetkezõ invázió teljes nyomorúságát bemutassa. Hermann Menge minden helységnévnek, ame-lyeket Mikeás leírt, megadta a szó szerinti német fordítását. Így válik világossá, hogy Mikeás szófordula-taival mit akart kifejezni: Azt, hogy mennyire megszomorította a szívét és milyen mélyen érintette népének nyo-morúságos helyzete: «Ne mondjátok el Gátban, (ismert város) ne is sírja-tok! A Bét-Afrában (porfészek) lakók porban fetrengjenek! Vonulj el, Sáfír (ékszerek városa) lakossága, szégyen-kezve, meztelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, (kivonulás) Bét-Écel (pihenés városa) gyásza miatt nem lehet ott megmaradni.Mennyire várja a jó hírt Márót (keserûségek) lakossága! Milyen ve-szedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis (rohanás városa) lakos-sága! Itt kezdõdött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bûnei! Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak (menyasszonyváros Gátnál)! Akzíb (ámítás otthona) házai megcsalják Izráel királyait. Elhozom, aki meghódít téged, Marésa (örökség) lakossága!» (Mik 1,10-15).

Mikeás teljesen le volt sújtva e ha-talmas büntetõ vész hevétõl. Valóság-gal kereste a szavakat, kifejezéseket és képeket, hogy a közeledõ ítéletet leírja. Ezzel a lelki beállítottsággal Mi-keás Izráel legnagyobb prófétájának, Jézus Krisztusnak elõképe lett. Kb. 800 évvel Mikeás után az Úr Jézus is kimondta az ítéletnek e szavait; mégpedig saját városára, Jeruzsálem-re, mert az elvetette Õt. Õ is szavak után kutatott, mint Mikeás, amikor mély fájdalmát akarta kifejezni: «„Je-

ruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyûjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok» (Lk 13,34-35). Késõbb, amikor a Megváltó ismét városa, Jeruzsálem felé közeledett, sírt is miatta: «Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezetõ utat! De most már el van rejtve a szemeid elõl. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak kö-rülötted, körülzárnak, és mindenfelõl szorongatnak; földre tipornak téged és fi aidat, akik benned laknak, és nem hagynak belõled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét» (Lk 19,41-44).

És mi a helyzet a mi esetünkben? Hiszen ismerünk olyan félreérthetet-len fenyegetõ ítéleteket, amelyeket Isten jelentett ki, és a mi világunkra is érvényesek. Hogyan viszonyulunk az Úrnak ezekhez a súlyos követ-kezményekkel járó kijelentéseihez? Lelkünk legmélyére hatolnak-e, felráznak-e, imádságra késztetnek-e bennünket?

Olyan szívre van szükségünk, mint amilyen Mikeásnak volt, akinek noha a szeretõ Isten ítéletét kellett kihirdetnie, mégis lelkileg mélyen érintve érezte magát. Példaként áll elõttünk a mi Urunk, Jézus, Aki sírt Jeruzsálem felett, és Akirõl ezt ol-vashatjuk: «Amikor Jézus… meglátta a nagy sokaságot, megszánta õket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok» (Mk 6,34).

Isten ma is az ilyen síró szíveket keresi, amelyek telve vannak könyörü-lettel. Már az Ószövetségben kijelenti Isten – és itt is egy ítéletrõl van szó: «Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el» (Ez 22,30).

Kész vagy-e ezt a szolgálatot vál-lalni, és égõ szívvel az elveszettek ügyéért kiállni? Mikeásnak ilyen szíve volt, és ez különös módon ki-tüntette ezt a férfit. ■

10


NÉZÕPONTBAN

JÖRGEN BAUER az FCDI-tõl

Nemrég egy «örömhír» járta körbe a világot: Az Európai Magkutató Központ, a CERN (Genf) tudósa-

inak évtizedes keresés után sikerült az utolsó, hiányzó részecskét megtalálni, amelyik a kozmosz elméleti standard-modelljéhez még hiányzott. Különben a laikus ezzel nem sokat tud kezdeni. A fi zika az anyag alkotó részeit egyre kisebb és kisebb részekre bontotta le, ahol az anyag minden tulajdonságának egy bizonyos részecske rendelhetõ alá. A mindennapi felhasználó számára ez teljesen áttekinthetetlen, sõt még a fi zikus sem tudja, hogyan is képzelje el ezt az annyira absztrakt részecskét, amelyik csak hatásaiban ismerhetõ fel. A laikusok számára mindenesetre érdekes lehet a méretek összehason-lítása:

Ha egy atom olyan nagy volna, mint egy alma, akkor egy alma hozzá képest olyan nagy lenne, mint a földgolyó. És ha az atom olyan nagy lenne, mint a földgolyó, akkor egy quark1 hozzá képest olyan nagy lenne, mint egy

fa. Érdekes módon, a látszólag olyan szilárd anyag 99,9 %-ban üres térbõl áll, mert a részecskék olyan elképzel-hetetlenül kicsik, és annyira fi noman osztódnak szét, hogy ezáltal az elemi részecskék közötti távolságok nagyon nagyok lesznek.

Az «isteni részecske» kifejezés természetesen nagyon erõltetett, és mindenesetre annyi köze van Isten-hez, hogy általa ismét világossá válik, mennyire titokzatosak és kikutat-hatatlanok a dolgok. A Jer 31,37 az «isteni részecskével» összefüggésben a következõ okból érdekes: Isten örök hûséget ígért Izrael népének. Az Õ megváltozhatatlan hûségét a kozmosz és a föld kikutathatóságával hasonlítja össze. Isten kijelenti: Éppen úgy, amint lehetetlen, hogy az ember a kozmikus tér mélységeit megmérje, és a föld alap-jait kikutassa, éppannyira lehetetlen az is, hogy Isten elvesse az Õ népét, Izráelt. Ez egy lenyûgözõ hasonlat, amely az egész kozmoszt szólítja ta-núbizonyságul. Isten következésképp ezzel azt mondja, hogy léteznek dolgok, amelyeknek mi soha nem fogunk a

mélyükre hatolni. És a gyakorlat azt mutatja, hogy ez így van.

Amint lehetetlen számunkra, hogy a föld középpontjáig alagutat fúrjunk, éppúgy lehetetlen az is, hogy a koz-mosz értelmét és a mögötte álló elvet megértsük. Itt olyan dolgok és hatások mûködnek, amelyek számunkra irraci-onálisak, mert ezek a mi értelmünket és felfogó képességünket messze meg-haladják.

Egyetlen világmodell sem lesz képes soha, melyeket az emberek az idõk során kifejlesztenek, mint ahogy eddig sem voltak, a kozmoszról helyes és találó képet alkotni, aztán ezek elõbb vagy utóbb idejétmúlttá is válnak, hogy egy új világképnek adják át a helyet. Annak ellenére, hogy szüntelenül felfedeznek valami újat – számunkra lehetetlen a dolgokat egy végérvényes, határozott és ellentmondásmentes világképbe rendezni, mert a mi felfogó-képességünk a kozmosz megértéséhez nem elég. Inkább ennek ellenkezõje történik: Minél több adatot találnak és gyûjtenek, annál ellentmondásosabb és így kikutathatatlanabb lesz az egész. Itt

Az «isteni részecske»«Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mind-azért, amit elkövetett - így szól az ÚR» (Jer 31,37).

11


INFOBOX

Nem isteni részecske

Az úgynevezett «isteni részecskét» a tudományban Higgs-Boson-nak hív-ják. Ez egy olyan elemi részecske, amelyet a tudósok egyáltalán nem neveznek «isteni részecskének». Szerintük a részecskefi zikának nincs semmilyen kapcsolata Istennel. A média kapta fel az «isteni részecs-ke» fogalmat egy könyvcím alapján, mivel ez látványosabb és az embe-reket kíváncsivá teszi. Minden könyv (a részecskefi zikáról és a Higgs-Bosonról) címét a kiadó határozza meg. A szerzõ, egy Nobel-díjas író, jobb szerette volna, ha a címben Is-ten neve egy szitkozódással kapcso-latban szerepelt volna! A szitokszót kihúzták, így megmaradt «Isten» és a «részecske», amint arról Florian Freistetter tudós a scienceblogs.de honlapon beszámolt.1 R.M. ■

1 http://www.scienceblogs.de/astrodicti-

cum-simplex/2012/07/liebe-medien-das-

higgs-boson-ist-kein-gottesteilchen.php

A Coca-Cola szorgalmasabb, mint a keresztyének?

NORBERT LIETH

Igehirdetõ, Biblia-oktató és az Éjféli Kiáltás Misszió vezetõségi tagja

A kárhová utazunk, mindenütt felfedezhetjük a Coca Cola pi-ros-fehér szimbólumát. Szinte

minden utcasarki kis üzletben lát-hatóak a fl akonok és dobozok; ezek világítanak a hatalmas falreklámokról és reklámoszlopokról, mindenütt kaphatóak pólók, sapkák és hasonló reklámhordozók a Coca-Cola felirattal. De a Coca-Cola elõfordul a sportban és a legelõkelõbb éttermekben is. Olyan országban is, ahol nem higiénikus vizet vagy gyümölcslevet fogyasztani, bátran rendelhetünk Colát.

Ez az ital a Nyugat szabadságát szimbolizálja, és lassan az egész világot meghódítja. Azok az erõdök, amelyek a Nyugat ellenfeleinek kiál-tották ki magukat, és ebbõl az okból a Coca-Cola ellen is küzdöttek, egymás után elesnek. Megállíthatatlanul hatol be minden régióba ez az ital. Ez a híres üdítõital most még az eddig elzárt Bur-mát is meghódította. Most már csak két olyan ország maradt, amelyekben hiába keresnénk Coca-Colát: Észak-Korea és Kuba.

Gondoljunk bele, ezt az üdítõt csak a 19. században fedezték fel, ha ezt fi gyelembe vesszük, hódító hadjárata rendkívül fi gyelemreméltó. Keresz-tyénekként van mit tanulnunk ebbõl: «Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!» (Mk 16,15). ■

olyan dimenziókról van szó, amelyek a mi korlátolt értelmünket meghaladják. Ezt kellene szem elõtt tartanunk, ami-kor nagyhangú beszámolók jelennek meg olyan kutatási eredményekrõl, amelyekkel azt a benyomást lehet kelteni, hogy az emberiség a teremtés titkához egy lépéssel közelebb jutott, és Isten ezáltal ismét egy kicsit «fölös-legesebbé» vált.

Néha hallani lehet ezt a kijelentést: «Ezt még nem tudjuk», amely utal arra, hogy csupán idõ kérdése, és mindent tudni fogunk. Az a hit azonban, hogy csupán idõ kérdése, és mindent tudni fogunk, tévhit. A kozmosz és a terem-tés, amelynek mi is részei vagyunk, alapjaiban kikutathatatlan, és az is marad, ami azonban a kutatást nem teszi feleslegessé. Mivel így ismerjük fel, milyen nagy Isten, és mi magunk milyen kicsik vagyunk. ■

1 A quarkok a fi zikában a legkisebb alapvetõ

építõkövekhez (elemi részecskékhez) tartoznak,

minden anyag ezekbõl épül fel (A szerk. megj.).

12


NÉZÕPONTBAN

HÁZUNK TÁJAIM BLICKFELD

Tények és saláták Izraelbõl

Szeptember 28-án rendkívül jól sike-rült rendezvény zajlott az Éjféli Kiáltás Misszió székházában Tények és salá-ták Izraelbõl címmel. A sok érdeklõdõt vonzó eseményen dr. Mészáros Kál-mán és Dienes József tartottak elõadást Izrael jelenlegi helyzetérõl. Olyan kérdések vetõdtek fel, mint Iz-rael létjogosultsága, és az országot fenyegetõ veszélyek. Különleges színt kölcsönzött az összejövetelnek, hogy

Asher Sharon újságíró, chefblogger, Iz-rael gasztronómiai különlegességeibõl tartott bemutatót, ahol a vendégek megkóstolhatták a suksukát ás a hu-muszt. Asher Sharon válaszolt az Izra-elbe készülõ utasok kérdéseire vázol-va az izraeli mindennapok eseményeit. A következõ rendezvény október 26-án lesz 17 órakor. A helyszín ugyanaz, mindenkit szeretettel várunk.

NORBERT LIETH

N émetország Statisztikai Hivatala szerint 1999-ben még 770.744 gyerek született, 2010-ben el-

lenben már csak 677.947. 2010-ben az anyák átlagosan elsõ gyerekük születésekor már 30,2 évesek voltak. Általános irányzattá vált, hogy az em-berek késõbb alapítanak családot, és még néhány évet várnak az utódokkal.

A gyerekeket azonban nem terhes kötelességként kellene tekinteni, ha-nem nyereségként. A Biblia szerint a gyermek Isten ajándéka és áldás. (Zolt 127,3). Isten akarata, hogy a házas-ságban lehetõleg gyorsan szülessenek gyerekek (1.Móz 1,28). Az Úr igen

nagyra becsüli a gyerekeket (Mk 10,13-16). A gyerekek boldoggá tesznek, gazdagítják a családot és a társadalmat, örömteli légkört teremtenek, és gyak-ran jelentenek vigasztalást; õk jelentik a jövõt, és õk a reménység hordozói.

A fi atal házaspárokat a Teremtõ arra vértezte fel, hogy jobban tudjanak a gyerekekkel bánni, a gyerekápoláshoz kötõdõ feladatokat jobban el tudják látni, mint az idõsebb házaspárok. Egy házasságban nem létezik pótlék és al-ternatíva a gyerek helyett; A gyerekek jobban gazdagítanak egy házasságot, mint a pénz vagy a szórakozás. Nincs olyan földi boldogság, ami felérne a gyerekek által nyújtott boldogsággal, és nincs jobb idõráfordítás, mint a

«Fiaim?!»A fi atal házaspároknak lehetõleg minél hama-rabb gyereket kell vállalniuk, vagy elõbb inkább élvezzék az életet?

Egy új házasság legszebb és legbeteljesítõbb tényezõje a gyermek

13


gyerekekre fordított idõ. Aki elõször világkörüli útra akar indulni, vagy tanulmányait akarja befejezni, esetleg egy házat akar felépíteni, az a házasság tulajdonképpeni értelme és célja mel-lett megy el, és végül valami nagyon jelentõset mulaszt el. Egy fi atal házas-ság számára a legszebbet a gyerekek jelentik, semmi nem tölthet ki jobban egy házasságot. Rendszerint a fi atal szülõk, fi atal nagyszülõkké válnak. Így élvezhetik az unokák szeretetét, hozzájárulhatnak nevelésükhöz, és az unokáknak is részük lehet a nagyi és a nagyapa nyújtotta áldásban.

Magától értetõdõen vannak kivéte-lek, de mint köztudott, ezek erõsítik a szabályt. Ilyen kivétel lehet például az az eset, amikor egy házaspár csak késõn, már elõrehaladott korban ke-rül össze, mivel hamarabb nem volt rá lehetõségük, és viszonylag késõn ismerték meg egymást. Más eset az, ha a házaspároknak valamilyen okból nem lehet gyerekük; ilyenkor Isten akarata másként nyilvánul meg. Ezek

INFOBOX

Pótmamák

Nemrég a következõkrõl számolt be a Spiegel Online: «A szükséglet rohamo-san növekszik: Egy újabb tanulmány szerint egyre több kisgyereket bíznak pótmamákra. A szövetségi kormány számára 2013-tól nagyobb nehézsége-ket jelent majd a három év alatti gyerekek gondozására benyújtott jogszerû igény teljesítése.»1

Egy általunk is ismert, Jézusban hívõ pótmama a következõket írta ezzel kapcsolatban: «Már szin-te sátáni ez a helyzet; rengeteg pénzt kiadnak azért, hogy pótmamá-kat, mint én is, a leg-szükségesebb dolgokra kiképezzék azért, hogy a gyerek számára legfon-tosabb személy dolgozni mehessen. Persze, megértem az okokat, amelyeket a modern társadalom idézett elõ, és én csak profi tálok az egészbõl. De ezzel együtt tudom, hogy a gyermeki gyökértelenné válás késõbb, majd a kamasz-korban visszaüt. ‹Ugyanis lesznek majd emberek, akik sokat tartanak maguk-ról, kapzsik, dicsekvõk, kérkedõk, rágalmazók, a szülõk iránt engedetlenek, hálátlanok, lelketlenek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, erkölcstelenek, vadak, romlottak.› Ez a vers már ezerszeresen beteljesedett, de jaj annak, aki a végérvényes beteljesedést megéli.» N.L. ■

1 Spiegel Online, 2010. június 28.

v alatti gyerekek gondozására benyújtott jogszerû

olyan magas rangú neveléskutató sem, aki kiállítaná azoknak az anyáknak a feddhetetlenségi bizonyítványt, akik gyereküket az elsõ három évükben a kezükbõl kiadják. Van azonban sok olyan tudós a neveléskutatás (és újólag az agykutatás) területérõl, akik kimu-tatták, milyen károsodást szenvednek vagy szenvedhetnek azok a gyerekek, akiket túl korán szakítanak el any-juktól. Az anyáknak csak azt tudom tanácsolni: Maradjatok az elsõ három évben gyerekeitek mellett! Az anyai gondoskodás ebben az idõszakban a legfontosabb egy ember életében. Az élet nem ad az érzelmi, társadalmi visszaélés áldozatainak egy második esélyt. És ha a pénz hiányzik (mint a dolgozó anyák 80 %-ánál): Kedves nagyszülõk, segítsetek! Legfeljebb kevesebbet fognak örökölni. De az unokák lelkileg és szellemileg egész-ségesebbek lesznek!»1 ■

1 ideaSpektrum 50.2011, 42. old.

az emberek így jobban tudják idejü-ket, erejüket, pénzüket Isten országa érdekében felhasználni.

Ami a gyerekek számát illeti, az is változik házaspároktól függõen. Tekin-tettel kellene arra lenni, ha egy asz-szony pszichikai vagy fi zikai okokból kevesebb gyereket szeretne, mint vala-ki, aki több gyerekkel is könnyen bol-dogul. Ne cselekedjünk felelõtlenül

vagy túl naivan. Minden házaspár saját maga döntheti el, mi a jó

neki. Sem a kívülállóknak, sem a gyülekezetvezetõknek nincs joguk, hogy az intim családi viszonyokba beavatkozza-nak, és abba beleszóljanak.

Dr. Sieg fr ied Bäuerle, pszichológus, hasonló gon-dolatokat fogalmazott meg ideaSpektrum lapjain, ezért

érdemes itt megemlíteni:«Körülbelül 80 év óta van-

nak egyértelmû kutatási adatok az anyjuktól megfosztott kisgye-

rekek drámájáról. Nincs egyetlen

14


NÉZÕPONTBAN

GERALD B. STANTON (1918-2010)

Á ltalánosan elfogadott az a nézet, hogy az egyház az elsõ három évszázadban a mil lennium

elõtti visszatérés tanát hirdette. Az erre alkalmazott kifejezés a «Chilias-mus» volt, amely a görög chilas szóból származik, és ezret jelent. Azonban nem lehet pontosan meghatározni, hogy a Krisztus közeli visszatérésérõl alkotott elképzelést mikor nevezték el a közeli visszajövetel várásának, mivel itt egy teológiai és nem bibliai fogalomról van szó. Richard Reiter a fogalmat visszakövette az 1878-as Niagarában tartott Bibliakonferen-ciáig, valamint az ugyanabban az évben New Yorkban a Bibliáról és a próféciákról rendezett általános amerikai konferenciáig, és különösen az ott megfogalmazott öt határozatig. A harmadik fejezetben ez áll: «Az Úr visszatérését a Biblia mindenütt úgy említi, mint közvetlenül a küszö-bön álló eseményt, amely bármely pillanatban bekövetkezhet.»1 A nia-garai konferencia delegációja három különbözõ meghatározást talált a «közeli visszajövetel várása» fogalmá-

ra : 1) Krisztus bármely pillanatban megjelenhet, de azt csak Jézus Gyü-lekezetének utolsó generációja fogja megérteni (A.J. Gordon). 2) Krisztus a hívõ emberek bármely generációja idejében visszatérhet (Samuel H. Kellog). 3) «A közeli visszajövetel várása» jelenti «Krisztus eljövetelét az Õ szentjeihez, mégpedig bármely órában» (Arthur T. Pierson).

Amíg ez a harmadik nézõpont («bármely pillanatban») nyilvánvalóan uralkodó jelleget öltött a niagarai kon-ferencián, a késõbbiek során azonban heves összetûzésekre került sor, ame-lyeket fõleg Robert Cameron kanadai lelkész és Nathaniel West presbiteriá-nus teológus idézett elõ. Mindketten a nagy nyomorúság utáni elragadtatás elvét hirdették. Az õ álláspontjukkal szálltak szembe Georg N. H. Peters lutheránus lelkész, C.I. Scofi eld kong-regacionalista lelkész, Arthur T. Pier-son, a presbiteriánus misszió szóvivõje és Arno C. Gaebelein, az Our Hope (A mi reményünk) újság kiadója. Õk mindannyian elkötelezett hívei voltak a nagy nyomorúság elõtti elragadtatás elvének. Végül a nagy nyomorúság utáni elragadtatás legtöbb képviselõje

feladta a közeli eljövetel várását, és «a nagy nyomorúság elõtti elragadtatás tana uralkodó látásmóddá vált az elragadtatásról az Amerikában kép-viselt millennium elõtti visszajövetel tanában».2

Noha a nagy nyomorúság utáni elragadtatás legtöbb képviselõje vehe-mensen elveti a közeli visszajövetel vá-rását, mégis nagy jelentõségû, hogy J. Barton Payne, egyik képviselõjük, szi-lárdan állítja, hogy itt az õsgyülekezet egyik fontos hitelvérõl van szó. Errõl a témáról írt könyve ezt a sokatmondó címet viseli: The Imminent Appearing of Christ (Krisztusnak közvetlenül a küszöbönálló megjelenése).3

Ha az elragadtatásról szóló újszövet-ségi igeverseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó lelkesedésre, vigyázásra és Krisztus várására való felszólításokat tanulmányozzuk, érthetõvé válik, hogy sok hívõ miért hisz az Úr közeli visszajövetelében, és miért hirdeti ezt. Ez a tan sok evangéliumi gyülekezet és misszió hitelveibe beépült, és a világ számos kiemelkedõ keresztyén képzési központjának és teológiai szemináriu-mának vált alapvetõ tanává. A Gyüle-kezet leghõbb vágya, hogy Krisztust lássa és nem az Antikrisztust!

Ezen a ponton azonban nagy vé-leménykülönbségek vannak azok kö-zött, akik a bibliai próféciákat magya-rázzák. A Krisztus millennium elõtti visszajövetelét hirdetõk között öt különbözõ szemlélet van, amelyeket a nagy nyomorúság elõtti, közbeni vagy utáni elragadtatás tanának, aztán rész-leges elragadtatásnak, és a harag elõtti elragadtatásnak neveznek. Noha eze-ket a szemléleteket sok evangéliumi keresztyén, sõt még teológus is oszt-ja, ezek kölcsönösen kizárják egymást, és egytõl egyig tévednek. A részleges elragadtatás egyes képviselõinek kivé-telével, a nagy nyomorúság elõtti elra-gadtatás tanának szószólói csak Krisz-tusnak közvetlen a küszöbönálló visz-szajövetelében hisznek. ■

1 Idézet Richard R. Reitertõl, «A History of the

Development of the Rapture Positions», in The

Rapture: Pre-, Mid- or Post-Tribulational? Archer,

Feinberg, Moo és Reiter (Grand Rapids: Zonder-

van Publishing House, 1984), 12. old.2 Ua., S. 22.3 J. Barton Payne, The Imminent Appearing of

Christ (Grand Rapids: Wm.B.Eerdmans Publishing

Co, 1962).

«A közeli visszajövetel várása» fogalmának keletkezése

15


1

NORBERT LIETH

A Márk 6,45-51-ben a következõket olvashatjuk az Úrról, miután meg-vendégelte az ötezer embert: «Ek-

kor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át elõre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg õ elbocsátja a so-kaságot. De miután elbúcsúzott tõlük, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, õ pedig a parton egyedül. Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai õrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. Amikor meglátták õt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.

Mindnyájan látták ugyanis, és meg-

rettentek. Õ azonban azonnal megszó-lította õket, és ezt mondta nekik: „Bíz-zatok, én vagyok, ne féljetek!” Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, õk pedig szerfölött csodálkoztak magukban.»

Ebben az eseményben Izrael törté-nelmére vonatkozó profetikus példá-zatot láthatunk. A János evangéliuma arról számol be, hogy az Úr Jézust, mi-után megvendégelte az ötezer embert, királlyá akarták választani (Jn 6,14-15). Ez egy szép utalás a messiási uralom-

ra. De mielõtt ez az uralom valósággá válna, Izraelnek meg kell élnie azokat az eseményeket, amelyek itt az igében tükrözõdnek.

Ez alkalommal Jézus egyedül küldte el tanítványait a tengerre (a Mk 4,35-41-ben leírt vihar idején Jézus velük volt a hajóban; l. Éjféli Kiáltás 12/9, 18. o). Most viszont nem volt közvetlenül velük, hanem felment egyedül egy hegyre imádkozni.

Ez a mozzanat Izráel korai történel-mére utal: Izrael az Úr nélkül van, az Úr Isten hegyén (a mennyben) tartóz-kodik, hogy mint fõpap imádkozzék. Az alkonyati óra homálya gyülekezik Izrael fölött, amikor a nemzetek tengere még egyszer borzasztó megrázkódtatásnak lesz kitéve. A zsidók nagy nyomorúság-ba kerülnek, és a szél ellenük fordul, amint azt már napjainkban is észre-vehetjük. A tengerbõl feljövõ fenevad meg akarja majd semmisíteni (Jel 13).

Az Úr azonban, noha testileg nem is volt velük, Lelke és mindenütt jelen-való isteni hatalma által mégis mindig jelen van: «meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel,…» Azt hisz-szük, hogy a Mindenhatónak bármi is elkerülheti a fi gyelmét?

A negyedik éjszakai õrváltáskor, tehát az éjszaka végén, Jézus Krisztus testben is megjelent, és találkozott a tanítványokkal a tenger közepén. Meg-látták Õt és megijedtek, mert azt hitték,

hogy egy kísértet. És miért hitték ezt? «… Nem okultak … mert a szívük még kemény volt» (Mk 6,52).

Ugyanakkor, amikor az Úr beszállt hozzájuk a hajóba, elült a szél. János hozzáfûzi: «És a hajó egyszeriben oda-ért a partra, ahová tartottak» (Joh 6,21). Ezután Márknál ezt olvashatjuk: «Ami-kor kiszálltak a hajóból, azonnal felis-merték õt, és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a be-tegeket, és kérték õt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak» (Mk 6,54-56).

Ez a jövõre vonatkozó csodálatos kép:

– Jézus Krisztus békét fog hozni Izraelnek: «Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!»

– Akkor majd Izrael hirtelen és váratlanul eléri a partot, az a szilárd talaj lesz lábai alatt, ami után már oly régóta vágyakozott, és amiért oly régóta egyedül és hiába fáradozott, mégpedig a messiási birodalom áhított kikötõje után (Zsolt 107,30).

–Aztán az Úr áldása kiárad a nemze-tek tömegeire. Mindenki felismeri Õt, a nemzetek Õáltala gyógyulnak meg, és összesereglenek az Úr körül. ■

VIHAROS IDÕK

A tanítványok, A tanítványok, a vihar és Izrael a vihar és Izrael

16


NÉZÕPONTBAN

Három bezárt éjféli ajtó

GUSZTÁV FODOR

Lelkipásztor és gyülekezetvezetõ Magyarországon

A z Éjféli Kiáltás Misszió nevé-ben járva-kelve az országban, gyakran megkérdezik, mit

jelent a szervezetünk neve. Ez kész-tetett arra, hogy az «Éjféli Kiáltás» kifejezés után kutassak a Bibliában. Meglepett, hogy Isten tévedhe-tetlen igéjében milyen gyakran találkozunk olyan történetekkel, amelyek éjfélkor játszódnak. Az még meglepõbb, hogy ezek között a történések között profetikus ha-sonlóságok is vannak.

Véres ajtó félfák éjfélkor. A

legjelentõsebb «éjféli» esemény az Ószövetségben az elsõ Páska («keresztülmenni», «elmellõzni», «érintetlenül hagyni»), félelmetes és ítéletes éjszakájához kapcsoló-

dik, amikor Isten erõs kézzel meg-szabadította az Õ választott népét az egyiptomi szolgaságból. Mózes tizedszer is megállt a fáraó elõtt, és kérte népe elbocsátását. De kérése ismét süket fülekre talált. Bár a fáraó kapott lehetõséget az utolsó csapás elõtt, hogy megelõzze az ítéletet, és elengedje Izráel népét, de keményszívûsége miatt nem élt ezzel a lehetõséggel. Éjfélkor el indult Isten ítélete, átvonult Egyiptomon. Az egyiptomi csalá-dokban, a fáraóétól a szolgálóig meghaltak az elsõszülöttek az ál-latok elsõszülöttjeivel együtt, «és nagy jajveszékelés támadt Egyip-tomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott» (2.Móz 12,30).Az Ószövetségben az elsõszülöttek gyakran képviselték az egész csalá-dot vagy a népet.

Ennek az ítéletnek Izráel is ki volt téve, de ahol a hozzátartozók engedelmeskedtek és hallgattak a kegyelmes Isten figyelmeztetõ szavára, ott megmenekültek. Isten,

mint igaz Bíró, elégtételt kapott, amikor éjfélkor meglátta az ajtófél-fákon a kiontott vért, amely mint a megváltás engesztelõ vére, elzárta az utat ítélete elõtt. A bárány vére tökéletes biztonságot, békességet és szabadulást szerzett a népnek. Az ajtófélfákon lévõ vér jel volt Isten számára. Nem a népnek kel-lett a vért látnia, hanem az Úrnak. Igazságunknak és békességünknek ezen a hitbeli tényen kell nyugod-nia.

A hibátlan páskabárány az Úr Jé-zus drága, tisztán ragyogó elõképe (1.Kor 5,7). Jézus az utolsó vacsorán beszélt arról, hogy mennyire fontos Benne maradni, ahogyan az elsõ Páska alatt is a zsidóknak a házban kellett maradniuk a vér oltalma alatt. Isten adja, hogy a szívünk ajtaján is ott legyen Jézus vére, hogy Jézusban maradhassunk, minden-kor az Õ vérének védelme alatt. A vér védelme alatt, bent a házban, Õ Maga biztosítja mindazt, amire szükségünk van: a békességes éle-

17


tet, ami a bûntõl és a Sátántól való szabadulás gyümölcse.

Sámson és az éjfélkor kiszakí-

tott gázai városkapu. Sámson, aki 20 évig volt Izráel bírája, az ország egy ik legsötétebb idõszakában született és nõtt fel, amikor a filisz-teusok uralkodtak az ország felett. Nagyfokú közömbösség és szellemi sötétség jellemezte azt a korszakot és a népet, ami miatt nem is kiál-tottak az Úrhoz. Ám éppen ebben a sötét korszakban hozta hírül az angyal Sámson születését istenfélõ szüleinek, és azt ígérte, hogy a gyermek a filiszteusoktól való meg-szabadulás eszköze lesz. Sámsonban egy fékezhetetlen erejû magányos hõst ismertek meg. A Zsidókhoz írott levél a hit hõsei közé sorolja. (Zsid 11,32).

Egyik alkalommal Sámson Gá-zában, a filiszteusok fõvárosában tartózkodott. A város vezetõsége hamar értesült errõl, a gázai férfi-ak egész éjjel virrasztottak a város kapujában, hogy reggel meggyil-kolhassák. Sámson éjfélig ébren maradt, ekkor felkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két kapufélfával együtt, és zárastul kiszakította. Vál-laira vette, és felvitte a hegytetõre, Hebronnal szemben (Bírák 16,1-3).

Sámson azt a karizmatikus sza-badítót testesítette meg, akit Maga az Úr küldött népének, hogy a Lélek erejével Izráel szabadítását elkezd-je: «Õ kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából» (Bír 13,5). Sámson vesztét az okoz-ta, hogy beleszeretett egy filiszteus nõbe, akinek karjai között erõtlen bábbá vált. Vesztének oka az volt, hogy pogányokra bízta életének szent titkát. Ezzel bemocskolta azt a bizalmi viszonyt amit kizárólag Istennel tarthatott fenn, Aki õt elhívta. Sámsonnak Istennel szem-beni elkötelezettségébõl és odaszá-násából erõ fakadt, kaméleonszerû beolvadásából pedig szégyenletes csõd származott.

Sámson élete és szolgálata képies módon vetített elõre a mi Urunkra: Születését angyal jelentette, mun-kájában a Lélek irányította. Az, akit szeretett, ezüstért árulta el. És végül a gázai városkapu ajtószár-nyait a hátán cipeli fel a Hebronnal

szembeni csúcsra (a szövetségkötés helye). Jézus sejlik fel elõttünk, ahogyan viszi keresztjét a Golgota hegyére, szemben Jeruzsálemmel. Sámson alázatával, bûnbánatával és önfeláldozó halálával Izrael hõsei közé került, hiszen fogolyként elve-szett abban az ítéletben, amelyet õ zúdított népe ellenségeire.

Esküvõi vendégek, akik elõtt

bezárult az ajtó. A legjelentõsebb «éjféli» esemény az Újszövetségben a tíz szûz példázatához kapcsolódik: «Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a võlegény! Jöjjetek a fogadá-sára!» (Mt 25,6). A szüzek között csak öt volt, akik felkészülten és bölcsen várták a Võlegényt, õk a lámpásuk mellett külön olajat is vittek magukkal. A szüzek a meny-asszonyt képviselték. A feladatuk az volt, hogy az éjszaka sötét óráiban megérkezése pillanatáig éberen várják a Võlegényt, és lámpásaikkal a házhoz vezessék.

A Võlegény szokatlan módon ké-sett, s eközben mind a tízen elalud-tak. Szomorú valóság, hogy korunk hitvalló gyülekezetei meggyengül-tek és elálmosodtak a visszatérõ Võlegény várásában. Az egyház Võlegénye érkezésének nagy napját elkötelezetten, virrasztva és felké-szülten kellene várnunk. Nem sza-bad megengednünk, hogy a hosszú várakozásban erõt vegyen rajtunk az álmosság, vagy belevesszünk jelentéktelen világi célok megvalósí-tásába. A Võlegény visszavárásánál nem lehet fontosabb célunk, külön-ben elveszünk a célt tévesztettek és a hûtlenek sötét éjszakájában.

Azok, akik ugyan felébredtek, de az olaj beszerzése miatt mégis el-szalasztották a Võlegény fogadását, felettük is elhangzott a Võlegény igazságos bírói ítélete: «Nem is-merlek titeket.» A menyegzõ ajtaját éppúgy bezárta az Úr, mint Nóé bárkáját. A balga szüzek megszé-gyenülve, csalódottan és megkese-redve mentek el. Méltatlanná váltak a Võlegénnyel való ünneplésre, mivel nem álltak készen a vállalt feladatra. Korábban is megtehették volna, hogy a kialudt lámpásaikkal törõdnek. De hanyagságból ez csak akkor vált számukra fontos-sá, amikor már késõ volt. – Ezt a

megszégyenülést, csalódást és meg-keseredést mindenki át fogja élni, aki nem veszi komolyan a Võlegény visszajövetelét.

A Võlegény váratlanul és szokat-lan idõben érkezett. Egyik követé-nek éjféli kiáltása jelezte elõre jöve-telét. Ez az éjféli kiáltás a Võlegény kegyelmét jelentette, hiszen ez ébresztette fel az alvó szüzeket. Ez a kiáltás idõt adott nekik, hogy magukat, lámpásaikat felkészítsék a feladatra, és elfoglalják helyüket. A kiáltásra mind a tízen felébred-tek, de csak öt szûz kísérhette be a Võlegényt a menyegzõre, akik égõ lámpással tudtak kimenni elé. Ta-lálkozásuk a Võlegénnyel örömteli volt, hiszen alaposan felkészültek rá.

A várni tudás annak a jele, hogy az ember figyelmet, megbecsülést és szeretetet tanúsít a várt személy iránt. Az álomba merülés pedig a fe-ledés és a nemtörõdömség mutatója.

A hálaadás nyitott kapui éj-félkor. Mindhárom történetben csodálatosképpen mutatkozik meg az Isten történelmen végigvonuló végtelen kegyelme, amely megsza-badítja és átvezeti az életen az Õ né-pét, hogy örökkévaló szeretetében magához ölelje azt. Azonban az igaz Bíró ítéletét is láthatjuk mindazok felett, akik nem hajolnak meg az Úr elõtt, és nem veszik komolyan Jézus visszavárását. Azt is megláthatjuk, hogy erõ és öröm fakad abból, ha szívünket odaadjuk az Úrnak, és iránta való szeretetbõl engedelmes-kedünk Neki.

Ha virrasztva várjuk az Urat, példa lehet számunkra a zsoltáríró, aki éjfélkor is felkelt, hogy hálát adjon az Úrnak, igazságos döntése-iért (Zsolt 119,62). Erõt adhat Pál és Szilász példája is, akik a börtönben éjfélkor is imádkoztak, és énekszó-val magasztalták az Istent (ApCsel 16,25).

A z É j fél i K iá lt á s M issz ió a Võlegény érkezése elõtti felrázó, felkészítõ «kiáltás» szeretne lenni a népek és nemzetek sötét éjszaká-jában. Igaz szolgákként szeretnénk hirdetni: «Jöjjetek a menyegzõre!» (Mt 22,4). ■

18


NÉZÕPONTBAN

1. TIMÓTEUS 6,15-16

Aki a teljes üdvtörténet kimenetelét a kezében tartja

A Timóteushoz írott elsõ levélben Pál apostol rámutat arra, «hogyan kell Isten házában vi-selkedni, amely az élõ Isten gyülekezete, az igazság tartóoszlopa és alapja». Olvasd el a 24. részt.

NORBERT LIETH

P ál kijelenti, hogy Timóteusnak «a parancsolatot szeplõtelenül, feddhetetlenül» meg kell tar-

tania «a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyet-len Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a hal-hatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is lát-hat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen» (1.Tim 6,14-16).

Ezekkel a kifejezésekkel írja le az apostol azt, Aki a teljes üdv- és vi-lágtörténelem kimenetelét a kezében tarja és véghezviszi. Ez a legfõbb cél,

ill. a beteljesedés, ami felé törek-szünk, amelynek magatartásunkat, egész életünket és szolgálatunkat alá kell vetnünk. A végcélt mindig szem elõtt kell tartanunk. Ezért nem véletlen, hogy ezek a kijelentések megegyeznek a Jelenések könyvében találtakkal.

«Az az idõ …», az Úr Jézus visz-szajövetelének idejére utal, melyet csak Isten ismer, és amelyrõl az Úr ezt mondja: «Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idõ!» (Mk 13,33). «Nem a ti dolgotok, hogy olyan idõkrõl és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett» (ApCsel 1,7). Ez az az idõ is, amelyrõl a Jelenések kezdõ soraiban olvasha-tunk: «Ez Jézus Krisztus kinyilat-

koztatása, amelyet Isten adott Neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történ-nie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. Õ pedig bizonyságot tett Isten igéjérõl és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl; mindenrõl, amit látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgat-ják ezeket a prófétai igéket, és meg-tartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idõ közel van» (Jel 1,1-3). «És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idõ közel van!» (Jel 22,10).

Eg y ide jû leg Pá l aposto l ut a -lása (1.Tim 6,15) megmagyaráz-za Jézus visszajövetelének isteni idõmeghatározását, hiszen a világ-eseményeket nem a véletlen irányítja, nincsenek magukra hagyatva, hanem minden á l landóan a Mindenható ellenõrzése alatt áll: «Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kivá-lasztott, akirõl bizonyságot adott mindenki elõtt azáltal, hogy feltá-masztotta a halálból» (ApCsel 17,31).

Mit jelent a «boldog» (1.Tim 6,15) kifejezés? Isten Önmagában tökélete-sen boldog. Semmire és senkire nincs szüksége, Önmagában hordozza a mindenséget. A boldog szó jelentése: «a tökéletes elégedettség birtokában lenni», «teljes függetlenség». Isten-nek tehát egyáltalán nincs szüksége ránk. Mégis szeret bennünket, és az evangélium által meg akar nyerni Önmagának. Isten nem lesz velünk boldogabb, de mi bekerülhetünk az Õ boldogságába! Mindenkinek, aki Õbenne hisz, része lesz az is-teni békességben és boldogságban. Ebben az összefüggésben érdekes elgondolkodni Wolfgang Schuler következõ megállapításán: «A Jeshua név pontos jelentése a héberben hét-karú gyertyatartó. A Je- és a –shua összetevõkbõl áll. A Je- a JHWH szó helyett áll, vagyis a Jahwe helyett, Isten legszentebb neve helyett, amely Mózesnek az égõ csipkebokorból jelentetett ki (vö. 2.Móz 3,14-15). A -shua szótag jelentése ‹segít, gyógyít, megment, megvált, megszabadít, bol-doggá tesz (azaz örökké boldoggá)›. Jézus nevének szó szerinti jelentése tehát: ‹JHWH (Isten) segít, gyógyít, megment, megvált, megszabadít,

19


FÉNYSUGARAK

adnunk egészségünkért, és kérhetjük is azt. De az egészség sohasem tehet bennünket közönyössé vagy felfuval-kodottá, amikor majd kicsattanunk az egészségtõl és azt képzeljük, hogy mi ezt megérdemeljük; mivel mi jól táp-lálkozunk és sportolunk. Ezek kétség-telenül jók, de nem jelentenek garan-ciát az egészségre. Az egészség ve-zessen minket hálaadásra, ugyanis ez nem magától értetõdõ érték. Így érvé-nyes az élet minden területére függet-lenül attól, hogy beteg vagy egészsé-ges, gazdag vagy szegény, munkanél-küli vagy dolgozó ember valaki, hogy az Urat dicsõítse minden képességé-vel, minden helyzetben. Martin Lu-ther King mondta egyszer: «Nem arról van szó, hogy a szenvedés alól kibúj-junk, hanem hogy a szenvedést értel-mesen viseljük el.» Pál hasonlóan ír a Filippibeli gyülekezetnek: «… Krisztust

egészen nyíltan fogják magasztalni

énértem, akár életben maradok, akár

meghalok» (Fil 1,20). Ennek az érzü-letnek kell hajtania bennünket is. És ez akkor is megtörténhet, ha te ma-gad is a betegágyhoz vagy kötve. Az imádságaid, az adományaid, a bizony-ságtételed, a hálaadásod és a meg-elégedettséged által kifejezheted, hogy nem kételkedsz az Úrban, ha-nem szenvedéseden keresztül szer-zel dicsõséget az Úrnak. Nehogy azt hidd, hogy egy misszionárius szolgála-ta, aki több ezer kilométert tesz meg, itt prédikál, ott lelki gondozást végez, értékesebb volna, mint a te imádsá-god és adományod, ami által a misz-szionárius egyáltalán teljesítheti fel-adatát. Ki tudja, hogy a te imádságod, kedvességed, mosolyod és bizony-ságod nem mozgat-e meg többeket, mint akár traktátusok milliói? Az Úr is-meri a szívedet, ismeri õszinteséged és hûséged! De ismeri a te szenve-désedet is, tud betegségeidrõl és szükséghelyzetedrõl. Õ tud segíte-ni, és fog is segíteni. De lehet, hogy nem oly módon, ahogyan mi azt sze-retnénk, és amikor mi azt akarnánk. Itt ez van érvényben: «Boldog az, aki nem kételkedik az Úrban» és alárendeli ma-gát hitben és bizalommal az Õ akara-tának. T.L. ■

Ismered a mondást: «Fõ, hogy egészséges!» vagy «Fõ az egészség!»? Ha az ember megkérdezi valakitõl, hogy van, és akad néhány problémá-ja, azt feleli: «Fõ az egészség.» Ha a jó-kívánságokról van szó, a végén ez áll: «Mindenekelõtt jó egészséget kívánok neked!» De valóban ez a legfontosabb az ember életében? Vegyük szemügyre a béna meggyógyításáról szóló bibli-ai beszámolót (Mt 9,1-8), akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a bûnök bocsánata fontosabb az egészségnél. Ez áll a 2. versben: «És íme, vittek hoz-

zá egy bénát … Amikor Jézus látta a

hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fi -

am, megbocsáttattak a te bûneid.» A lélek gyógyulása nyilvánvalóan fon-tosabb a test gyógyulásánál. A Bibli-ában e szakasz fölött ez áll: «A béna gyógyulása.» Ez nem helytelen; de mi is áll ennek az elõterében, és mi tör-ténik a gyógyulás elõtt? «Bízzál, fi am,

megbocsáttattak a te bûneid.» A bé-na a bûneinek bocsánatával a legna-gyobb kegyelmi ajándékban részesült. Fõ az egészség? Nem. Fõ a megváltás! A bûnbocsánathoz kapcsolódik az Is-ten jelenlétében való örökös lét. Ezért mondhatta neki az Úr ezt: «Bízzál …», habár még mindig béna volt. Egy em-ber életében semmi sem lehet fon-tosabb, minthogy Isten igaz gyerme-kének nyilvánítottan bemehessen az örök dicsõségbe. Ez Isten eredeti aka-ratának helyreállítása, Aki az embert örök életre teremtette. Ezt akarja Pál is megértetni a római gyülekezettel, ezekkel a szavakkal: «… a jelen szen-

vedései nem hasonlíthatók ahhoz a

dicsõséghez, amely láthatóvá lesz raj-

tunk. …» (Róm 8,18). A továbbiakban nyilvánvalóvá lesz, hogy a mi testünk megváltása nem itt és most fog bekö-vetkezni, az ígéret szerint, hanem az Úrral való találkozáskor a dicsõségben (Róm 8,19-23). Ez azt jelenti, mindad-dig, amíg a Gyülekezet a földön van, soraiban mindig lesznek betegségek, szükségek és halál.

Természetesen az egészség nagyon értékes. Ki ne akarna egészséges len-ni, egészséges maradni? Arra is fel-szólítást kaptunk, hogy imádságban álljunk ki a betegeinkért. Hálát is kell

Fõ az egészség boldoggá tesz, örökké boldoggá.› Ez a hét feladat (a hét a szent tökéletesség száma) egyetlen névben foglaltatik össze, és ez Jézusnak, Isten Fiának neve.»1

Isten, «a boldog» és Õ az «egyetlen Hatalmasság» is (1.Tim 6,15). Õ ül az uralkodói székben, minden földi hatalmasság és világbirodalom a lábai alá vettetett. Minden, ami történik, az Õ akaratáva l és engedélyével történik. Ezért mindennek Jézus visz-szajövetelét és minden dolgok helyre-állítását kell szolgálnia: «Õt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Errõl az Isten öröktõl fogva szólt szent prófétái szája által» (Ap-Csel 3,21).

Ezt mély benyomást keltõ meg-fogalmazás követi: Õ a «királyok Királya és uraknak Ura» (1.Tim 6,15). Ennek jelentése, hogy Isten minden uralkodó Királya, Ura azoknak, akik uralkodnak. Ez csodálatos és tökéle-tes biztonságot és nyugalmat ad. Az «örök hatalom» Istené, és ezért egye-dül övé minden tisztelet és hódolat.

Ez az isteni titulus Jézust is meg-illeti: «… és Jézus Krisztustól, a hû tanútól, aki elsõszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedel-me; aki szeret minket, és vére által megszabadított bûneinktõl» (Jel 1,5). «Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyõzi õket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívot-tak, a választottak és hûségesek» (Jel 17,14). «Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura» (Jel 19,16).

Ezek az egybeesések jelentõs bizo-nyítékai Jézus Krisztus istenségének. Ezt bizonyítják Pál apostol szavai is az 1. Tim 6,16-ban: «Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthe-tetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.»

Ugyanaz az isteni tisztelet illeti meg az Atyát és a Fiút, ill. a Bárányt. Hiszen az Atya és a Fiú egy és ugyan-az (Jn 1,18; 17,11.21.22).

«És így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erõ és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisz-tesség, a dicsõség és az áldás!” És

20


NÉZÕPONTBAN KÉRDÉSEK – VÁLASZOK

Miért kárhoztatja az Éjféli Kiáltás a lég-zésgyakorlatokat?

Arra, hogy az Éjféli Kiáltás kárhoztatja a légzésgyakorlatokat, diplomás fiziotera-peutaként reagálnom kell. A cikk egy, a testet és az értelmet tagadó és átkozó teológia öröksége. Elõttem az ezotéria veszélyei meglehetõsen ismertek, és saj-nos a fizioterápia területeire is beszivár-gott. De itt tényleg a gyermeket öntötték ki a fürdõvízzel. (…) Mindazonáltal nagy a különbség aközött, hogy mantrázás közben imádkozom a hindu istenekhez (ott a szavak az istenségek nevei), vagy hogy imádságban Jézushoz szólok, és az imát így ismétlem meg. (…) Hiszen a Sátán az utánzó, a majmoló, és így fel-használja azokat a dolgokat, amelyeket Isten teremtett az õ negatív céljaira. Isten úgy alkotott bennünket, hogy Õt testtel, lélekkel és szellemmel imádni tudjuk, és testi szinten ehhez a légzést használni tudjuk. Képszerû felfogóképességgel is ellátott bennünket, amivel az állatok nem rendelkeznek. Ezért képesek vagyunk a vizualizálásra. A Sátán természetesen ezt is felhasználhatja saját céljaira, de ezt szellemi téren is alkalmazhatjuk! Ezért nem jelenthetjük ki, hogy ez rossz, és ezoterikus módszer! (…)

Ha valaki belsõ szükségében és szorongattatásában Megmentõjét

hívja, számíthat Isten beavatkozásá-ra, Aki tudvalevõleg a szíveket vizs-gálja. Egy ilyen «szívbéli imádságtól» egyáltalán nem akar a cikkem óvni, sõt ellenkezõleg. De ha valaki úgy gondolja, hogy Istenhez bizonyos technikával, ill. módszerrel lehet közel kerülni, akkor mindenesetre óvatosságot ajánlok. Egy szakrális cselekvés lényegét az a meggyõzõdés képezi, hogy meghatározott feltételek között elvégzett cselekvéssor követ-keztében, vagy lefolyása során, szel-lemi hatás lép fel. Így hiszik, például egyes karizmatikus körökben, hogy zászlók mozgatása által a láthatatlan világból jelet váltanak ki. Ezek azon-ban mágikus elképzelések.

Isten valóságos személy, személyes beszédpartner, és a Szentlélek arra késztet bennünket, hogy õszintén és személyesen forduljunk Hozzá, mint ahogy két személynek kell egymással

kommunikálnia. De ha úgy gondol-juk, hogy Istent légzõgyakorlatokkal lehet megközelíteni, akkor elhagyjuk a személyes vonást, és a személybõl egyfajta kozmikus energiát csiná-lunk, amelyet, mint a hinduizmus-ban vagy a jógában vélik, be lehet lélegezni.

Mit szólnánk ahhoz, ha eg y férj a feleségével való személyes kommunikációban, és végsõ soron az imádságban is errõl van szó, légzõgyakorlatokkal próbálna meg közel kerülni hozzá? Ez végül is nem a másik félre való koncentrá-lást, odafigyelést jelenti, hanem az önmagunkra való odafigyelést. Isten elõtt elcsendesedni, azt jelenti, hogy az Õ Szavára koncentrálunk, és más gondolatokat, amelyek egyeseket olyan hamar eltérítenek, kizárunk, és akarattal tudomásul vesszük azt az igét, amely elõttünk van, arról gondolkodunk, azt hisszük; esetleg kívülrõl is megtanuljuk.

Semmi el lenvetésem sincs a légzõgyakorlatok ellen, amelyek a testre és a testi dimenziókra vo-natkoznak, ill. korlátozódnak. De ezekkel egy szellemi területet elérni, inkább emlékeztet a New Age-re, mint az Írás tanításaira.

Problematikus számomra ez a ki-jelentés is, «hogy õt testtel, lélekkel és szellemmel imádni tudjuk». A test tudvalevõleg nincs megváltva. Noha teljesen elbuktunk és romlottak vagyunk, mégsem vagyunk teljesen megváltva. Ismeretes, hogy a test

hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülõé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké!» (Jel 5,12-13).

Egyedül Isten halhatatlan. Minden más «istennek» meg kell halnia. Isten az élet forrása, soha el nem apad, és Õ adhat halhatatlanságot annak, aki Õbenne hisz. Ezért csak Õbenne lehet beteljesedés és tökéletes élet. Isten megközelíthetetlen fényben la-kik. Mégis azok, akik Jézus Krisztus által megváltatnak, megláthatják Õt, részük lesz az Õ világosságában, és Vele közösségben fognak élni. Mivel az Õ fénye által (Aki Jézus) meglát-hatjuk a világosságot (Zsolt 36,10). «És látni fogják az õ arcát, és az õ neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké» (Jel 22,4-5).

Gondoljunk arra a fényre, amely Pált elvakította megtérésekor (ApCsel 9), a fényre, ami Jézust körülvette a Megdicsõülés hegyén (Mt 17) vagy az olyan igehelyekre, mint a Jn 1,4.9 és 1. Jn 1,5. Isten tulajdonképpen meg-közelíthetetlen. Õ «hozzáférhetetlen világosságban …», lakik, Õ az, «akit egyetlen ember sem látott». Ezek az igehelyek mutatják, milyen átható, mindent felölelõ Jézus megváltása, amit önfeláldozásával vásárolt meg számunkra.

«Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánva-ló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hason-lóvá leszünk hozzá, és olyannak fog-juk õt látni, amilyen valójában» (1.Jn 3,2). «Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „kö-zel” kerültetek a Krisztus vére által» (Ef 2,13).

Mivel Õ az Eljövendõ, Õ az egyedül Hatalmas, Õ Király minden király fe-lett, Õ az Úr az urak felett, Õ az egye-dül Halhatatlan, mivel Õ birtokolja az örökös hatalmat, érdemes Benne hinni, Vele járni, az Õ parancsolatait betartani és hitvallásunkhoz bátran ragaszkodni. ■

1 Wolfgang Schuler, factum 2010/2, 46-47. old.

21


megváltására várunk (Róm 8,23). A test halott a bûn miatt (Róm 8,10). Aki itt nem tesz különbséget a test és a lélek között, az könnyen tévútra juthat.

Az Úr Jézus világosan azt is kije-lentette, és ez által az imádás, ill. az imádkozás területén is változást hozott az Újszövetségben, hogy «az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát» (Jn 4,23-24).

Ugyanakkor a test az az eszköz, amely az imát közvetíti testtartás-sal, a száj mozgásával, stb. Azonban a belsõ hozzáállás a döntõ. Ezért hangoztatja szüntelenül a Biblia, hogy bûnbánatot kell tartani, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, vagyis a szívünket kell megváltoztatnunk. Aki azt hiszi, hogy külsõleges testtartás-sal közelebb lehet Istenhez kerülni, hasonlatos a zarándokhoz, aki azt hiszi, hogy ha például Jeruzsálemben imádkozik Istenhez, akkor közelebb kerül Hozzá. Éppen ezt cáfolja meg az Úr a Jn 4-ben. Aki ezekben hisz, szintén közelebb áll a mágikus világ-képhez, mint a biblikushoz.

Nem a testtartás, vagy a külsõ cselekvés a döntõ, hanem a szív belsõ gondolata. Talán legkifejezõbb példa erre az, amikor Jézus az utolsó vacsorán Júdásnak nyújtja a kenyeret. A katolicizmus szerint döntõ fontos-ságú – de nem csak ott –, hogy a pap az eucharisztia keretében végrehajtja a cselekvést, különben az úrvacsora elveszti érvényességét. Ha az ostyát egy kardinális osztja ki, akkor az

sokkal jobban meg van szentelve, az érzelmek csúcspontja pedig az len-ne, ha egyenesen a pápától kapnák. Amikor azonban Jézus Júdásnak a falatot nyújtotta, nem arról volt szó, hogy megigazult, hanem az ördög belement (Jn 13,27). Helyes szívbéli tartás nélkül nem segítenek a külsõ cselekvések, ceremóniák, testgya-korlatok, ha szabad azt mondanom, egyáltalán semmit.

Szintén problematikus ez a ki-jelentés is «ezért képesek leszünk vizualizálni», azaz képekben elkép-zelni, látni az olvasottakat. Ha én gyerekek számára írnék egy cikket vagy egy elbeszélést, egész idõ alatt vizualizálnék, tehát tudatosan belsõ képeket alkotnék arról, hogyan fog hatni a gyerekekre az, amit leírok. Mindenki, aki egy könyvet vagy egy élménybeszámolót olvas, szabadjára engedi fantáziáját, ill. képzeletét. Aki azonban úgy véli, hogy ilyen technikák által lelki segítséget kap-hat, ill. ezek által közelebb kerülhet Istenhez, elhagyja a hit alapját, amely tudvalevõleg a látás ellentéte. A hit egyetlen meghatározását a Zsid 11,1-ben találjuk, ott nyomatékosan ez áll: A hit arról való meggyõzõdés, ami nem látható. Pál nem a hit és a gondolkodás fogalmait állítja szembe, hanem a hitet és a látást (2.Kor 5,7).

A hit Istentõl függõ adomány. Azt, aki úgy gondolja, hogy gondolatbeli képzelõerõvel, tehát például vizua-lizálással a szellemi világot befolyá-solni tudja, az a veszély fenyegeti – amint Dave Hunt is megfogalmazta -, hogy a mágia világába téved. Vagyis nem Isten határozza meg egyedül a valóságot, hanem az ember is képes képzelõerejével az Istenhez közeled-ni. Éppen ettõl a látható vagy akár szellemi képvilágtól akart a reformá-ció megõrizni bennünket.

Egy indiai pásztor leírta, hogyan gyakorolta Ignatius Loyola lelki gya-korlatait, és általuk milyen óriási szellemi mélységet tapasztalt meg. Ezek a gyakorlatok abból á lltak, hogy a bibliai szövegeket képekké alakította át, minden érzékszervét aktivizálta, és aztán Jézussal meg Máriával beszélgetetett. Ez a pap leírta, hogy képszerûen egy kü-

lönleges teret a lkotott magának, és aztán Jézussal szemtõl szemben találkozott. Az evangéliumi misszió egykori misszionáriusnõje elmondta, hogyan találkozott Jézussal, amikor a Jel 3,20-at teljesen képszerûen el-képzelte. A vizualizálás által teljesen elmerült a történésbe, és akkor Jézus valóságosan bement a szobájába, leült vele szembe egy székre, és örömmel elfogadta azt a dinnyeszeletet, ame-lyet az Õ számára tett félre. Ez a Jé-zus már nem a fantázia szüleménye, hanem önállóan kezd cselekedni és beszélni. De ez – sajnos – egy másik Jézus (2.Kor 11,4).

A figyelmeztetéseket szokás sze-rint nem szívesen fogadjuk, megza-varják lelki békénket. Egy gyakori szemrehányás, hogy az ember ne-gatív. Amikor Dave Hunt klasszikus mûvét, A keresztyénség félreveze-tése címmel 1985-ben az USA-ban megjelentette, amelyben többek között éppen ettõl a vizualizálástól óvott, bombaként robbant az érin-tettek körében. Heves ellenreakciók jelentek meg, a fõ ellenvetés az volt, hogy Dave negatív beállítottságú. Ez tipikus argumentum ad hominem, amely során nem tényeket sorolnak fel, hanem inkább állításokat, ame-lyek ellenfelüket hiteltelenítik.

Különben a döntõ kérdés nem az, hogy valami pozitív-e vagy negatív, mivel ez csupán a megítélés kerete, amely a humanista pszichológiának felel meg, hanem az, hogy ez az igazság-e vagy sem. A valóban döntõ nem ez az értékskála, hanem az, hogy helyes-e vagy nem. A Bibliában nem fordulnak elõ a «pozitív» vagy «nega-tív» szavak. A Jelenések könyve sok szörnyû dologról számol be, aki eze-ket a humanista skála szerint sorolja be, a negatív oldalra kell tennie. Az Úr Jézusnak visszajövetelérõl tartott beszédei is meglehetõsen negatívak, a soha nem tapasztalt nagy nyomo-rúságról szóló kijelentése is több mint ijesztõ. Emiatt figyelmen kívül kellene hagynunk ezeket?

Kedvelt az az ellenvetés is, hogy a fürdõvízzel kiöntik a gyereket is. Ez azonban nem bibliai érv. A Biblia azt tanítja, hogy egy kis kovász az egész tésztát megposhasztja. A.S. ■

«Semmi ellenvetésem sincs a légzõgyakorlatok ellen, amelyek a testre és a testi dimenziókra vonatkoznak, ill. korlátozódnak.»

22


ELÕZETES

IMPRESSZUM

RAJTAD CSAK JÉZUS SEGÍTHET

Éjféli Kiáltás Misszió1135 Budapest, Palóc u. 2

Tel.: (00-36-1) 236-08-96

Fax: 786-2641 E-mail: [email protected]

http://www.ejfelikialtas.hu

In memoriam: Wim Malgo, alapítóMegjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.Szövegszerkesztõ: Conno MalgoFordította: Dálnoki László, Miklós MargitTördelés: ÉKMKépszerkesztõ: Elishevah MalgoKiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, BudapestAz újság ára: 350,-Ft Éves elõfi zetés díja: 4200,-Ft A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 37 EUR Tengerentúli országokba 40 EURForint számlaszám: 10918001-00000040-71680019UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.EURO számlaszám: 10918001-00000040-71680002UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.Kiadásért felel: a Misszió elnökeLelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk re.Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2Tel.: (00-36-1) 35-00-343 E-Mail: [email protected]

HÍREK IZRAELBÕL

1135 Budapest, Palóc u. 2

Tel.: +361 236 08 96 Fax: +361 786 26 41

E-mail: [email protected], www.hirekizraelbol.hu

In memoriam Wim Malgo

Kiadja Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. Kiadásért felel: a Misszió elnökeFordította Dálnoki László, Miklós MargitKép és szövegszerkesztés: Dálnoki László, Bakai Attila, Kis RolandKérjük kedves Olvasónkat, amennyiben támogatni szeretné a Hírek Izraelbõl munkáját, vagy egyéb Izraelben végzett más szolgálatot, adományát a következõ számlaszámra küldje el (adja meg nevét, címét és hogy mi célból):MKB 10300002-20510628-00003285UniCredit Bank 10918001-00000040-71680019A Hírek Izraelbõl folyóirat teljes terjedelmében megtekinthetõ az interneten: www.hirekizraelbol.hu

Nyomda: Éjféli Kiáltás Európa-Nyomda,1135 Budapest, Palóc u. 2ISSN: 0866-0425

Minden vasárnap 17.00 órakor missziós istentiszteletet és minden kedden

17.30 órakor bibliaórát tartunkSzeretettel várunk mindenkit.

1135 Budapest, Palóc u. 2.; Tel.: (1) 2360896

Figyelem!Missziónk minden nap 9.30-tól 17 óráig fogad telefonhívásokat.

A beteljesedett próféciák mutatják meg, hogy vissza kell térnünk Istenhez

igazolják,- hogy 1. létezik egy örökkévaló Is-

ten,- és 2. hogy ez az Isten a Biblián

keresztül szól hozzánk.Amint látja az ember, hogy a Bib-

lia Isten igéje, úgy felismeri azt is, hogy az egész világtörténelem az Õ kezében van. Õ ismeri a jövõt, és ha-tározatai által képes azt kormányoz-ni (Ézs 46,8-13). De ez azt jelenti, hogy Õ nemcsak a világtörténelmet tartja a kezében, hanem az én sze-mélyes életemet is. Isten oly hatal-mas, hogy mi nem vagyunk túl kicsik az Õ számára!

A Bibliában Istennek hozzánk szóló, személyes beszédét találjuk. A Biblia olyan, mint egy levél az emberiséghez, de az egyes személyhez is. Érdemes tehát a Bibliát rendszeresen olvasni, hogy részesülhessünk Istennek egé-szen személyre szabott üzenetében. Aki ennek olvasása elõtt imádságban kéri Istent az Õ Szava megértéséhez, az csodálatos dolgokat élhet meg.

A Biblia által tapasztalhatjuk meg azt is, hogy vissza kell fordulnunk Is-tenhez. Meg kell békélnünk Õvele. Ab-szolút módon szükségszerû, hogy fel-ismerjük, Jézus Krisztus személyesen halt meg érettünk a kereszten! Az Igaz eljött e világra, hogy közbenjáró mó-don vegye Magára azt a büntetést, amit Isten iránti engedetlenségünkért mi érdemeltünk volna (1.Pt 3,18). Ha mi Isten elõtt imádságban komolyan és teljes meggyõzõdéssel bûneinket felfedjük, és tételesen beismerve el-mondjuk, valamint megbánjuk és tel-jes bizodalmunkat Jézus Krisztusba, Istennek Fiába, a mi Közbenjárónk-ba helyezzük, Õ teljes megbocsátást ajándékoz nekünk, és ezzel az örök életet is (Jn 3,16): «Mert úgy szeret-

te Isten a világot, hogy egyszülött Fi-

át adta, hogy aki hisz õbenne, el ne

vesszen, hanem örök élete legyen!» Az 1. Jn 1,9 így tesz bizonyságot: «Ha

megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ:

megbocsátja bûneinket, és megtisztít

minket minden gonoszságtól.» R.L. ■

Részlet a Valóban a végidõkben élünk? c. könyvbõl, Roger Liebi, 397-407. old.

Kész vagy arra, hogy találkozz a Bí-ráddal?

Békességed van Istennel? Rettene-tes dolog volna találkozni a világ Bírá-jával anélkül, hogy békességed lenne Istennel!

Az egyész Biblia Mózes elsõ köny-vének 1. fejezetétõl a Jelenések köny-vének 22. fejezetéig tele van betelje-sedett próféciákkal, amelyek nemcsak a mi korunkat érintik, hanem teljesen más idõszakokat is.

Egyedül Dániel könyvében több mint 200 profetikus kijelentést találsz a világtörténelemrõl (Babilon, Méd-Perzsia, Görögország, Róma, Izráel, Szíria és Egyiptom), amelyek teljesen bizonyosak, és történelmi forrásokból igazolhatóan megtörténtek a világtör-ténelemben. Évekkel ezelõtt Dániel könyvében szisztematikusan utána-számoltam.

Jézus Krisztusnak 2000 évvel ezelõtti eljövetelével több mint 300 messiási prófécia teljesedett be.

A Biblia az egyetlen könyv a vilá-gon, amely abszolút megbízható és részletezett kijelentéseket tehet a jövõrõl!

Miként ismerhetõ fel, hogy a Biblia lejegyzõi mögött inspiráló szerzõként valóban az örökkévaló Is-ten állt? Ennek igazolását a betelje-sedett próféciák nyújtják. Azt teszik egyértelmûvé, hogy a Biblia informá-ciói olyan valakitõl származnak, Aki nincs alávetve idõnek és térnek. Így a próféciák által igazolható, hogy a Bibliát az örökkévaló Isten ihlette. A beteljesedett próféciákon keresztül ismerhetõ fel Isten.

A beteljesedett próféciák ez-zel nemcsak az e világ vallásai-val összefüggõ kérdések igazsága-it tisztázzák, hanem az ateizmussal összefüggõ kérdéseket is. A Biblia beteljesedett próféciái nevezetesen a végsõ halálos döfést is jelentik az ateizmus számára. Az ateizmus szerint részletes és igazolható, valódi prófé-ciák egyáltalán nem is létezhetnek. A tények azonban ellentmondanak en-nek az ideológiának. Mindenesetre a bibliának ez a jelensége bizonyítható tény, mint ahogyan azt láttuk is. Ezek

A következõ szám 2012. 10. 10. után jelenikmeg többek között e témával*:

«Az utólsó napok gúnyolódói»

*A változtatás joga fenntartva!

23 BETH-SHALOMHÍREK IZRAELBŐL

Kedves Izrael-barátok! A Biblia egyik legnehezebb próféciája minden

bizonnyal a Dán 11,36-tól található meg, ahol mindenekelõtt egy szemtelen királyról van szó, és késõbb az északi, majd a déli királyról. Kik ezek a királyok? Már elõbb, ugyanebben a fejezetben említésre kerültek az északi és déli királyok, akiken keresztül a Szelendina dinasztia Szíriában és a Ptolemaiuszok Egyiptomban értendõk. A 36. verstõl mindenesetre egy, a végidõkben játszódó eseményrõl van szó, amit világosan felismerhetünk a Dán 12,1-bõl.

Sok végidõkre vonatkozó próféciánál van az úgy, hogy jelentését akkor tudjuk elõször világosan felismerni, ha beteljesedésének utánajártunk. Így a jelenlegi szíriai eseményeken keresztül az északi király azonosságának kérdése a lehetõ legaktuálisabb.

Roger Liebi éppen most megjelent a Valóban a végidõkben élünk? címû könyvében több mint 175 bibliai próféciát sorol fel, amelyek a mi korunkban szó szerint teljesedtek be, a végén pedig áttekintést nyújt a Jézus visszajö-vetelével összefüggõ próféciákról, amelyek még nem teljesedtek be. A 375. oldalon említi aztán az északi királyt, és arra a következtetésre jut, hogy az északi király területei földrajzilag körülbelül ugyanarra a területre terjednek ki, mint az ókorban. Ez Libanontól Törökországon és Tadzsikisztánon át Pakisz-tánig terjed. Ezzel, véli Liebi, világossá válik, hogy az iszlám még egy halálos csapásra készül Izrael ellen.

De kit is értsünk a déli király alatt? A logikát követve arra kell következ-tetnünk, hogy itt Egyiptomról lehet szó. Ezenfelül mindenesetre hozzátartozna még Szíria és már országok is. Amióta Egyiptomban a Muszlim Testvériség került hatalomra, megfi gyelhetjük, amint a muszlim testvérek körül egy hatalmi tömb formálódik. Ezzel kapcsolatban az egyik izraeli napilapban cikk jelent meg ezzel a címmel: «Amiért a szunnita iszlám jelenti a legnagyobb fenyegetést a világ számára».

A Muszlim Testvériséget 84 évvel ezelõtt alapították meg a szunniták Egyiptomban, és ott majd 60 éven át tiltották mûködésüket. Ez alatt az idõ alatt a Testvériség – az újságcikk szerint – megtanulta, hogy mérsékelten és visszafogottan kell megnyilvánulnia, hogy megkaphassa a Nyugat támogatását. Céljai azonban mit sem változtak. Ahogyan eddig is, továbbra is le akarják törölni Izraelt a térképrõl, az USA-t elûzni a Közel-Keletrõl, a keresztyéneket pedig alsóbbrendû helyzetbe kényszeríteni vagy elüldözni. A nyugati riporterek elõtt angolul azt mondják, amit azok hallani szeretnének, azután meg arabul gyilkossággal fenyegetõznek… Ezek azok az emberek, akik most hatalomra kerültek.

Ha az ember ilyeneket olvas, félelem és rettegés foghatja el. Istennek legyen hála, hogy a muszlimok (de a szunniták sem) messze nem olyan egységesek, mint ahogyan az kívülrõl látszik. Õk sok egymással rivalizáló csoportra tagolód-nak. Így áll ez az Ez 38,21-ben is, hogy Izrael támadói egymást fogják megölni.

Azzal egységben, Aki Izraelért harcba fog szállni, üdvözöl benneteket szívélyes Shalommal

Fredi Winkler

Rövid jelentések • Mursi egyiptomi elnök elkötelezte

magát a békeszerzõdés betartása mellett. Az izraeli újságírókat fel-bosszantotta az, hogy Mursi egyetlen egyszer sem használta az Izrael szót, hanem csupán a «másik oldalt» vagy az «ott» szót. Izrael külügyminisztere meghívta õt, hogy tegyen látogatást Perez elnöknél, ehelyett Mursi Tehe-ránba utazott. Ez az elsõ egyiptomi állami vizit Iránban az 1979-es isz-lám forradalom óta.

• Simon Perez 5 éve államelnök. Az-óta hivatali székhelyén 662 rendez-vényre került sor 163.000 vendég részvételével. 1.205 állami vendéget fogadott, több mint 800 külföldi új-ságíróval beszélgetett, Izraelben 157 közösséget keresett fel, valamint az öt kontinensen 50 hivatalos állami látogatást tett. Ezenkívül több mint 100.000 Izraelbõl és külföldrõl érke-zett megkeresésre válaszolt.

• Izrael Állam nagykövetséget nyitott az albán fõvárosban, Tiranában. Ez Iz-rael 101. diplomáciai külképviselete.

• A Knesszet úgy döntött, hogy a mo-zilátogatók pattogatott kukoricát és üdítõitalokat otthonról is magukkal hozhatnak. A nemzetközileg is példa-mutatónak mondott törvény hivatott le-törni a mozik büféinek túl magas árait.

• Izrael Állam egyik képviselõje láto-gatta meg annak a buszvezetõnek a családját, akit Burgaszban, az izraeli turisták ellen elkövetett merénylet-ben öltek meg. Kyosov, aki bulgár területen az elsõ terroráldozat, fe-leségét és két, 8 éves és 4 hónapos kislányát hagyta árván.

• Nyáron rendezték meg elsõ alka-lommal Izraelben a nemzetközi 3D-s utcai festészeti fesztivált. Az érdeklõdõk nemcsak a végeredmé-nyeket tekinthették meg, hanem a mûvészeket is alkotás közben.

• Izrael és Görögország intenzíveb-bé teszi katonai együttmûködését, amint az ismertté vált a görög hadi-tengerészet fõparancsnokának izra-eli látogatásán. Tekintettel a Török-országgal fennálló feszültségre, ezzel a földközi-tengeri országgal egyre nagyobb jelentõséget nyer a koope-ráció. ■

24 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕLHÍREK IZRAELBÕL • 2012/09

IZRAEL-KONFERENCIA 2012

Szolidaritás Isten népével 2012. szeptember 1-2-án ötödik alkalommal került megrendezésre a Missionswerk Mitternachtsruf területén az Izrael-konferencia. Visszapillantás.

Izrael mindig is fõ téma volt, és az is marad. Minél inkább múlik az idõ, annál aktuálisabbá válik. Isten szuverén terve készen áll, és úgy tûnik, hogy mi most éppen ennek a tervnek beteljesedése felé haladunk. – Többek között ezekkel a so-rokkal hirdettük meg az idei Izrael-konfe-renciánkat.

Hogy milyen csodálatos Istenünk szu-verén terve, megtudhattuk Norbert Lieth-nek, az Éjféli Kiáltás vezetõségi tagjának és Jurek Schulznak elõadásából, aki a Messiási Bizonyság Munkaközössége Iz-rael ért teológiai referense. Jurek Schulz messiáshívõ zsidó, tehát zsidó ember, aki Izrael egyedüli és igaz Messiásában hisz: Jézus Krisztusban. Õ a konferencián többek között Istennek Izráellel kötött szövetségeirõl beszélt. Szisztematikusan mutatta be, miért feloldhatatlan Isten egyoldalú szövetsége Ábrahámmal, és hogy az Izráel országára tett ígéret még mindig Izrael népének szól. Az új szö-vetség is, amelynek mi, keresztyének is részesi lehetünk, Izráel népének ígér-tetett meg (Jer 31), és Izraelre vár még

Messiásának örök uralkodása is – amint azt Isten a Dáviddal kötött szövetségében megígérte.

Norbert Lieth arról beszélt, «amit Is-ten nekünk a pogányok apostola által a zsidóságról mondani akart». «Éppen Pál, a pogányok apostola (Gal 2,7-8), aki a ‹nemzetek tanítójának› is nevezi magát (1.Tim 2,7; 2.Tim 1,11) mutatja be a Római levélben Izrael alapvetõ helyze-tét Isten üdvtervében.» A Római levél

Norbert Lieth egy 150.000 frankról és egy 100.000 euróról szóló csekket adott át Mordechai Waronnak, az Assaf Harofeh kór-ház részére.

egyötödében (9-11. fejezetek) azt bizo-nyítja a nemzetek apostola, hogy Izrael mindvégig kiválasztott maradt. – Ezt ma-gyarázta Norbert Lieth vasárnap reggeli üzenetében: «Pál egyetlen helyen sem fel-tételezte, hogy az Ószövetség Izráelnek szóló ígéretei átruházódtak volna a Gyü-lekezetre. Szégyenkeznünk kell, hogy az évszázadok során Pál tanítását Izraelrõl szem elõl tévesztettük.»

Egyvalami félreérthetetlenül világos-sá vált az idei konferencián: «Az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatla-nok» (Róm 11,29). Izrael még mindig Is-ten kiválasztott szövetséges népe. Ezért szeretjük mi a zsidók népét, amint azt gyülekezetünk egyik elõljárója, Fredy Peter mondta, aki bevezetésként feltette a kérdést: «Hogy nevezhetjük mi Jézust ‹Urunknak›, ha népét, a zsidókat nem szeretjük?»1

Meghívottként jelen volt Dr. Morde-chai Waron is, az Assaf-Harofeh-Kórház korábbi fõorvos-igazgatója Tel Avivban. Szívélyes üdvözletét hozta Izraelbõl. Örö-münkre szolgált, hogy átadhattunk neki

25

két adománycsekket - 150.000 CHF és 100.000 EUR értékben a kórház számára. Dr. Waron hang-súlyozta mennyire hálás Izrael azokért a baráto-kért, akik még kiállnak mellette, és mennyire fon-tos a támogatásuk a jelenlegi helyzetben.

Amint már arról a Hírek Izraelbõl ha-sábjain beszámoltunk, Izrael kifejlesztett egy rakétavédelmi rendszert «Vaskupola» néven. Dr. Waron elmondta, «hogy a Vas-kupola eddig rakéták százait, amelyeket az izraeli lakosságra lõttek ki, semmi-sítette meg már a levegõben». Igaz, ez nagyon hatásos, mondta Dr. Waron, de sajnos óriási anyagi megterhelést jelent. Így minden egyes rakétalövedék körülbe-lül 200.000 dollárba kerül. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek kész kell lennie komoly rakétatámadás esetén «dollármilliók szá-zait rakétavédelemre kiadni».

A negyedik szónok Fredi Winkler volt, a Beth-Shalom hotel vezetõje Ha-ifán. Õ nyitotta meg a konferenciát egy felvilágosító elõadással a Muszlim Test-vériség szerepérõl és az északi és déli ki-rály identitásáról a Dán 11,36-tól, amint

arról bõvebben olvashattatok ebben a számunkban. Különösen megható volt, amikor befejezésül Izrael vigasztalására hívta fel a fi gyelmet, és az Izraelnek adott bibliai ígéretek alapján a jövõ bíztató kilá-tásaira emlékeztetett.

Összefoglalva, az elõadások világos-sá tették, hogy noha jelenleg Izraelben nem rózsás a helyzet, az ország és a nép mégis egy csodálatos jövõ elé nézhet. Az Iránból, a Hamasz és a Heszbollah részérõl érkezõ fenyegetések ellenére, a nyugtalanító egyiptomi fejlemények és a pattanásig feszült szíriai helyzet ellenére Isten, a szuverén Úr, üdvtervét Izraellel jó véghez fogja vinni. Fredi Winkler rá-mutatott arra, hogy a bibliai próféciák szerint elõször nehezebb idõk jönnek, de tudjuk, amint azt Norbert Lieth is hang-súlyozta elõadásában, «hogy Isten Izrael minden kudarcát úgy alakítja, hogy végül

Mintegy 800 izrael-barát látogatta az összejöveteleket.

Az esemény csúcspontjának számított a Sion énekeseinek fellépése, akik – 1978 óta tevékenykednek – ezen a konferencián jelentették be az együttes megszûnését, és utoljára elõadták legkedvesebb énekeiket.

Jurek Schulz

Norbert Lieth

Mordechai Waron

Fredi Winkler

csak az áldás marad – és mindez Jézus Krisztus által».

A konferencia az Izrael iránti barátság jegyében zajlott – az Izrael Messiása irán-ti szeretetre alapozva. Az esemény csúcs-pontjának számított a Sion énekeseinek fellépése, akik – 1978 óta tevékenyked-nek – ezen a konferencián jelentették be az együttes megszûnését, és utoljára elõadták legkedvesebb énekeiket. En-nek egyik különlegessége az volt, hogy egykori énekesek is közremûködtek. Így foglaltatott méltó keretbe az Izrael-konfe-renciák ezen áldásokban gazdag fejezete. RM ■

1 Ld. ideaSpektrum 36.2012


ALZHEIMER

Az imádság hatásos demencia ellen Az Alzheimer kór a demencia

(öregkori elbutulás) egyik formája. Ebben a betegségben világszerte em-berek milliói szenvednek. Egyedül Izraelben számuk 100.000-re tehetõ. Ide sorolható még az a számtalan pá-ciens, akik a demencia más formáiban szenvednek. Mivel az idõsek ma-napság egyre magasabb életkort érnek el, az ilyen páciensek száma néhány év óta nagyon megnövekedett.

Egy tanulmány, amelyet az ameri-kai egészségügyi hatóság fi nanszíro-zott, és izraeli valamint amerikai tu-dósok készítettek, igazolta a korábbi tanulmányok eredményeit, amelyeket szintén e témában végeztek: Annál, aki rendszeresen imádkozik, csök-ken az Alzheimer kór kialakulásának kockázata. A tudósok ezzel kapcsolat-ban úgy vélik, még az is kijelenthetõ, hogy az imádság az ilyen betegségek kockázatát akár 50 százalékkal is csökkentheti. Dr. Yair Kaufman, aki

a Jeruzsálemben lévõ pszichiátriai Herzog Klinika neuro-pszichiátriai osztályát vezeti, ezzel kapcsolatban elmondta: «Naponta megfi gyeljük, hogy azoknál az Alzheimer kórban szenvedõknél, akik nagymértékû szel-lemi kiegyensúlyozottsággal rendel-keznek, a betegség sokkal lassabban fejlõdik ki.»

Az Alzheimer kór nemcsak azt jelenti, hogy a beteg nem találja meg a hazavezetõ utat, vagy nem ismeri fel egyik rokonát. Õk azt is elfelejtik, ho-gyan kell késsel, villával enni, és ho-gyan kell a toalettre menni; azaz: min-den kognitív funkció leépül. Ezzel egy idõben felerõsödhetnek az érzelmi funkciók, mutatott rá Leah Abramo-witz. Õ a «Melabev» izraeli szervezet megbízásából kutat, amely országszer-te tíz napközi otthont tart fenn több száz Alzheimer kórban szenvedõ be-teg számára. «Ezt a következõképpen lehet elképzelni: Egy személynek, aki

vak, sokkal jobb lesz a hallása. Megál-lapítottuk, hogy az Alzheimer kórban szenvedõk, noha kognitívan beszûkül-nek, érzelmileg sokkal fogékonyabbá válnak. Ezért kínáljuk fel minden központunkban az együtt imádkozás lehetõségét. Sok embernek ad ez re-ményt és perspektívát. És ez egyút-tal azt is jelenti, hogy megõrzik saját méltóságukat.» Továbbá megjegyezte, hogy ezek a hatások sokkal erõseb-bek akkor, ha a beteg egész életén át rendszeresen imádkozott. Ugyancsak fontos szerepe van annak, ha az imád-ságot közösségben együtt mondják, így erõsíti a közösségi összetartozást.

Az izraeli és amerikai kutatók által elvégzett tanulmány megerõsíti a fenti benyomásokat. Eredményeik nemcsak azt bizonyítják, hogy az imádság az Alzheimer kór lefolyását lelassítja, hanem azt is, hogy a beteg-ség kockázatát is csökkenteni lehet az imádsággal. ■

27

KÉRDÉSES MÉRCÉK

Felfegyverzett milícia politikai pártként?Az egykori külügyminiszternõ, Tzipi Livneh, egyre gyakrabban foglal állást korunk égetõ kérdéseivel kapcsolatban. Nemrég a következõ cikket írta.

A közelmúltban az Európai Unió ismét visszautasította Izraelnek azt a kérését, hogy a Heszbollahot vegye fel a terrorszervezetek listájára. Izrael beadványát azután nyújtotta be, hogy a bulgáriai Burgasban, egy öngyilkos merénylet során 5 izraelit megöltek, 30-at pedig súlyosan megsebesítettek. Ezenkívül növelte az aggodalmat an-nak lehetõsége, hogy ennek a libano-ni-síita szervezetnek szíriai eredetû kémiai fegyverek juthatnak birtokába. Az EU nem sorolta be a Hezbollahot a terrorszervezetek közé, és ez azt tá-masztja alá, hogy ez egy politikai párt is.

A Hezbollah, melyet az USA ter-rorszervezetnek tart, egyszerre két fronton harcol: Olyan terrorszervezet, amelyet Iránból irányítanak, és ter-rorcselekményeket hajt végre. Ugyan-akkor azonban politikai párt is Liba-nonban. Az európai álláspont, hogy a politikai tevékenységek megóvják a szervezeteket attól, hogy terrorcso-portoknak tekintsék õket, és hogy politikusokként nem lehetnek terro-risták, téves, törvényesíti a terrort, és a mérsékelt erõknek megadhatja a kegyelemdöfést. A demokratikus Eu-rópának (...) nemcsak azt kellene fél-

reérthetetlenül világossá tennie, hogy egy szervezetnek nem lehet egyszerre terrorcselekményeket végrehajtani, és törvényes politikai pártként is szere-pelni, hanem azt is hangsúlyoznia kel-lene, hogy a demokratikus választáso-kon való részvételnek és a törvényes-ség elérésének kizárólagos feltétele a terrortól esküvel való elhatárolódás.

Az 1930-as években Európának (és különösen az európai zsidóknak) fájdalmasan fel kellett ismernie, hogy a választásokon való részvé-telért feltételeket és korlátozáso-kat kell szabni, és olyan erõknek, amelyek az erõszakot támogatják, nem szabad megengedni, hogy a rendszerrel visszaélve saját céljai-kat mozdítsák elõre. A demokrácia egyik alapelve a szuverenitás és a kormány fegyvermonopóliuma. A Heszbollah azonban egy független milícia, amelyet Iránból és Szíriából látnak el fegyverrel.

Egyetlen demokratikus ország sem engedne soha egy felfegyverzett milíciát politikai pártként szerepel-ni. Spanyolország és Észak-Írország szolgáltat példát a pártokból való kizá-rásra az erõszakra hajlamos szerveze-tekhez való közeledés miatt. Izrael is

kizárt már a Knesszet-választásokból egy rasszista pártot. Ami Európa szá-mára helyes, annak érvényesnek kell lennie abban az erõszakkal terhelt régióban is, amelyben élünk. Ha nem így lesz, az erõszak kiterjed az egész földgolyóra.

A szélsõséges szervezeteknek politikai befolyásra való törekvése lehetõséget nyújt, az EU nézete szerint, õket arra kényszeríteni, hogy mérsé-keltebbek legyenek, és a terrornak há-tat fordítsanak. Ezek a csoportok csak akkor lennének mérsékeltebbek, ha a nemzetközi közösség arra kényszeríte-né õket, hogy válasszanak az erõszak és a politikai hatalom között.

Ez a téma nem csupán elméleti természetû. Abban az idõben, ami-kor külügyminiszter és miniszter-elnök helyettes voltam, megpróbál-tam a nemzetközi közösséget arról meggyõzni, hogy a terrorszerveze-teket állítsa a politika és a terror közti választás elé – mielõtt bejut-hatnának a politikai életbe. A felelet, amit erre kaptam, a következõ volt: «Tekintsen a Heszbollahra. Azonnal mérsékeltebb lett, miután politikai tevékenységbe fogott.» Néhány hét-tel késõbb aztán kiderült ennek az elméletnek téves volta, amikor a Heszbollah behatolt az izraeli terü-letekre, egy katonát megölt, és töb-bet elrabolt. (...) Egy terrorszervezet törvényesítése, csupán azért, mert politikai folyamatokban is részt vesz, nem fogja azt mérsékeltebbé tenni. Épp ellenkezõleg, az erõszakot arra fogja felhasználni, hogy a törvényes pártokra rákényszerítse szélsõséges nézeteit. Ki mer ellentmondani egy olyan koalíciós partnernek, amely saját hadsereggel rendelkezik?

A mérsékeltek csak akkor fognak gyõzni, ha világosan különbséget teszünk a legitim pártok és a terror-csoportok, a pragmatikusok és az erõszakra hajlamos szélsõségesek között. A törvényességhez csak a ter-ror megtagadásán át vezet az út. ■

Forrás: Ynet/Feldolgozta AN

A Hezbollah egy terrorszervezet, amelyet Iránból irányítanak és terrorcselekményeket hajt végre.Fotó: Hassan Nazrallah sejk, a Hezbollah fõnöke


A HAMASZ NEHÉZSÉGEKKEL KÜZD

Új valóság a terroristák számára is A Közel-kelet politikai átalakulásai új hatalmi konstellációkat hoznak magukkal, amelyek a régióban tevékenykedõ terrorszervezetekre is hatással vannak. Ezzel a témával foglalkozott Guy Bechor izraeli újságíró több kommentár keretében is.

Guy Bechor megvizsgálta, milyen hatást gyakorolt az arab tavasz a Ha-masz terrorszervezetre, és többek között megállapította: «Semmi nem akadályozta meg Ismail Haniyeh-t, aki a Hamasz elnöke a Gázai-öve-zetben, hogy Ahmadinedzsad-féle kijelentéseket hangoztasson, és azt deklarálja, hogy Izrael napjai meg vannak számlálva, és összefogást hirdessen ‹Palesztina felszabadítá-sáért, valamint egy arab dschihád-hadsereg létrehozásáért›. Azonban e grandiózus kijelentések mögött olyan valóság rejlik, amelyet a Ha-masz keserûnek talál», és ez Bechor szerint egyre nyilvánvalóbbá válik.

«A Hamasz szövetsége Iránnal felbomlás elõtt áll. Ez a paktum már a kezdetektõl valahogy természetel-lenes volt, ha arra gondolunk, hogy egy szunnita szervezet egy nem arab, hanem síita államban szövetségest lát. Amikor a Hamasz nemrég vona-kodott hivatalosan a szír diktátor, Bashar el Asszad mellé állni, Tehe-rán visszakozott.» Gyakorlatilag ez a Hamasz számára, Bechor állítása

szerint, egy akadozó, sõt a jövõben esetleg megszakadó pénzforrást je-lent. Ez azonban még nem minden, mert a Hamasznak fel kellett ad-nia a Damaszkuszban fenntartott fõhadiszállását is. A Hamasz-vezetés most fi gyelmét Jordánia felé irányítja. Jordánia az utóbbi idõben számûzte a Hamaszt, azonban az új politikai vi-szonyok reményt jelentettek számá-ra. Ám a jordán miniszterelnök né-hány szava gyorsan megsemmisítet-te ezt a reményt: Az ország minden bizonnyal beenged vezetõ Hamasz tagokat és azok családjait, mint ma-gánszemélyeket, akiknek azonban nem engedélyezik a politikai aktivi-tást. Ezután a Hamasz az egyiptomi opcióban reménykedett. Már a súlyos csapás elõtt, amelyet az Egyiptom – Gázai-övezet – Izrael – határövezeti háromszögre mértek, Bechor meg-állapította: «Az egyiptomi Muszlim Testvériség azzal törõdik, hogy hatal-mát megalapozza, és pragmatikusan megy elõre. Egy terrorszervezetnek megengedni, hogy fõhadiszállását Kairóba áthelyezze, nemzetközi

vonatkozásban visszatetszést kel-tene. Így a Muszlim Testvériség vezetõsége inkább hallgatott, amikor Haniyeh egyik egyiptomi látogatása során különbözõ magyarázatokkal a ‹nagy testvérnél» megjelent.»

Ez egyfajta elszigetelõdés, ami a Hamasz berkeiben nemcsak azért kelthet aggodalmat, amint Bechor írja, hogy a jövõben nemigen tud a pénzbõl kijönni. Azon sem lehet cso-dálkozni, hogy a belsõ feszültségek egyre jelentõsebbekké válnak. «A Gázai-övezet regionális Hamasz-ve-zetése saját hatalmának kiépítésé-ben érdekelt, és megpróbálja ezt a nemzetközi Hamasz-vezetés rovásá-ra elérni. Korábban Khaled Mashaal volt az, aki a nemzetközi színtéren a Hamasz-vezetés arcaként lépett fel, most azonban Haniyeh próbálkozik ezzel a szereppel.»

A régió politikai megfi gyelõi kö-zül nem Bechor az egyetlen, aki azt a nézetet képviseli, hogy szakadásokra kerülhet sor. Már régóta nyilvánvaló, hogy a különbözõ vezérek rendre más politikai napirendet képviselnek.

Bechor mindenesetre nem jut arra a következtetésre, hogy a Hamasz meggyengült. Mindenekelõtt azt le-hetne megállapítani, hogy a Hamasz idõközben sokféle új problémával is áll szemben több fronton. Azon-ban hogy melyik utat fogja végül ez a terrorszervezet választani, most még nem rajzolódik ki. Az új helyzet mindazonáltal még kiszámíthatatla-nabbá válhat. ■

Forrás: Ynet/Feldolgozta AN

Hanijeh és Mursi

29

SZÍRIA – IZRAEL – KURDISZTÁN

Felelevenített történelmi kapcsolatok?A Közel-Kelet mozgásban van. És ez részben olyan irányba halad, amelyrõl a világ közvéleményének fogalma sincs.

Asszad széke inog. Legalábbis ez volt a helyzet lapzártáig. Abból lehet ki-indulni, hogy õt végül mindenképp meg-buktatják, de mikor, és hogyan, és addig mi minden történik még, azt nehéz meg-mondani. Az viszont biztos, hogy Szíriá-ban Asszad bukása után sem lesz nyuga-lom. Az egykori hat mandátum-államból mesterségesen létrehozott állam sok-fajta népbõl álló ország lett, különbözõ etnikai és vallási csoportokkal. Ilyen többek között a kurdok csoportja, amely Szíria 21 millió fõs lakosságából két mil-liót tesz ki.

Ez a kisebbség soha nem tudott Asszaddal és uralmával megbékélni. Ellenkezõleg: Az alavita uralkodó-család tagjaként Asszad – úgy Hafi z, az apa, mint Bashar, a fi a – az ország kurd lakosságának mindig is szálka volt a szemében. Így tulajdonképpen feltételezhetõ, hogy a kurdok az elsõk közé tartoztak, akik a lázadók soraihoz csatlakoztak. Azonban tétováztak. Ez arra a támogatásra vezethetõ vissza, amelyet Törökország nyújtott a szír lá-zadóknak. A kurd lakosság szétszórtan él. Törökországban kereken 15 millió kurd él, akik már rég küzdenek az auto-nómiáért. A PKK (Kurdisztán Munkás-pártja) a török hatalmasságok elleni vé-res harcáról ismert. Törökország a maga részérõl igyekszik a kurdokat elnyomni.

A Szíriában élõ kurdok is független-ségre törekednek; fõleg a Törökország-ban, Irakban és Iránban élõ testvéreik-

kel együtt. Összlétszámuk már eléri a 30 millió fõt is. Ennek az államokat átfogó, autonóm Kurdisztánnak a víziója Szíriá-ban is rányomja bélyegét a kurdok ma-gatartására a jelenleg zajló események tekintetében. Szíria Törökország és Irán felé kibõvített határterületén úgy tûnik, hogy a kurdok már négy várost tartanak uralmuk alatt, és hogy a határokat is részben õk ellenõrzik– õk is harcolnak Asszad ellen, de inkább elkülönülve, és nem feltétlenül «Szíria szabad hadsere-gének» soraiban. Ezen a ponton jut sze-rephez Izrael. Hogyan? - kérdezheted. A válaszért vissza kell pillantanunk a ko-rai történelmi idõkbe.

A múltban Izrael szoros kapcsolato-kat ápolt azokkal a kurdokkal, akik nem-zeti autonómiára törekedtek, különösen az Irakban élõ kurdokkal. Mindenekelõtt emlékezzünk a következõkre: Irak az 1970-es évek végén került Szaddam Husszein uralma alá, és akkoriban Iz-rael egyik legveszélyesebb ellenségei közé tartozott – többek között nukleáris törekvései miatt. Másfelõl az is ismert, milyen eszközökkel léptek fel Irakban a kurd kisebbség ellen. Az 1970-es évek-ben úgy a Moszad – vagyis az izraeli külhoni titkosszolgálat – , mint az izra-eli hadsereg tisztjei kapcsolatban álltak az iraki kurd vezetõkkel, többek között az 1979-ben elhunyt Mustafa Barzani mullahhal. Izraeli tisztek még az iraki kurdok bizonyos harci akcióiban is részt vettek.

Idõ múltával Izrael eltávolodott ettõl a hallgatólagos szövetségtõl. Barza-ni akkor Izraelt árulással vádolta. Fia, Masud Barzani jelenleg Kurdisztán Au-tonóm Régiójának elnöke Irakban. Õt is, mint az apját, felbosszantotta Izrael akkori visszalépése, idõközben azonban megváltoztatta véleményét. Ezzel a hát-térben jelentette néhány hete Seymour Hersh újságíró a The New Republic ameri-kai napilaptól, hogy izraeliek százai tar-tózkodnak Irak északi részén, egyesek vélhetõen a Moszad tagjai. Más újság-írók a Kurd Autonóm kormánynak az El AL-lal kötött szerzõdésérõl számoltak be, amely szerint izraeli repülõgépek le-szállhatnak az Arbil repülõtéren. Ez azt jelenti, hogy izraeli termékeket szállít-hatnak oda, azonban már rég azt is fel-tételezik, hogy Izrael ily módon esetleg segíti a szíriai kurd harcosokat. Ezenfe-lül egyes dokumentumokból, amelyeket a Wikileaks hozott nyilvánosságra, kide-rül, hogy az Iránban élõ kurdok ugyan-csak jó kapcsolatokat ápolnak Izraellel, és segítenek az iráni atomkutató prog-ram megtorpedózásában.

Izraelben természetesen nem jelent meg hivatalos állásfoglalás ezzel kap-csolatban. Néhány ezekbõl az állítá-sokból valószínûleg légbõl kapott, míg másokban lehet valami igazság. Egy biztos: A Közel-Kelet változik, mégpedig erõteljesen és a kulisszák mögött sokkal átfogóbban, mint ahogy arról a nyilvá-nosság jelenleg tudomást szerez. ZL ■

SOKAT VITATOTT

Háború a háború körül Soha nem beszéltek még ennyit egy olyan háborúról, amely még ki sem tört.

A vita egyáltalán nemcsak akö-rül a kérdés körül forog, hogy be-következhet-e egy Irán elleni kato-nai csapás. Azt is vitatják, kinek és hogyan kellene a csapást mérnie, mik a kívánt célok, vagy milyenek lesznek a következmények. Vég-telenül sok a kérdõjel, véget nem

érõ spekulációk – tulajdonképpen háború a háború körül.

Ez a háború a háború körül egy komplex ütközet, amelyet mosta-nában három szinten vívnak: a.) Obama kormánya és Izrael Állam kormánya között, b.) Obama és a republikánus elnökjelöltek között

és c.) Izrael Állam politikai vezeté-se és az ország legfelsõbb katonai vezetése között.

Az Izrael és az USA közötti nézeteltérés elsõsorban a körül a kérdés körül bonyolódik, hogy egyáltalán szükséges-e egy kato-nai csapás, és ha igen, milyen cél-


pont ellen. Az amerikai kormány a következõ álláspontot képviseli: Az irániak még nem jutottak el arra a pontra, amikor már nem lehet õket megállítani. Más szavakkal: Van még idõ a szankciókat életbe lép-tetni. Az izraeli oldalon Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter azok, akik a katonai megoldást sürgetik, nem a távoli jövõben, hanem a közeleb-bi jelenben. Szerintük már lezárult az az idõ, amikor még Iránt meg lehetett állítani. Netanjahu nem-rég világosan kijelentette: «Izrael-nek joga van önmagát megvédeni mindenféle ellenséggel szemben, és most van itt az idõ, hogy saját jövõnkrõl döntéseket hozzunk.»

Mindkét érdekelt fél arra szó-lítja fel a médiát, hogy befolyást gyakoroljon a közvéleményre. Az amerikaiak nemrég azt feltételez-ték, hogy Izrael egyedül nem képes olyan csapást mérni, amely megál-líthatja az iráni atomkutató prog-ramot. Ha Izrael egyedül indítana támadást, hangoztatja az ameri-kai média, legjobb esetben is csak késleltetné Irán atomkutató prog-ramját, többre nem jutna. Ugyan-akkor csodálatos módon amerikai háborús forgatókönyvek szivá-rognak ki, amelyekrõl egyébként csak Netanjahunak kellene tudni. Nemrég Izrael ellenvetését fejezte ki, mivel új információk kerültek nyilvánosságra az irániak óriási elõrelépésérõl. A médiában itt-ott feltûntek Izrael íróasztalfi ókban õrzött terveinek részletei.

A hivatalban lévõ elnök, Barack Obama és a republikánus ellenje-lölt, Mitt Romney közti nézetelté-résben ez a vita egyértelmûen fon-tos témája a választási harcnak. A pozíciók világosak: Obama tovább-ra is kitart a szankciók mellett, és megállapítja, hogy nem kellene megengedni, hogy Irán nukleáris ütõképességre tegyen szert. Rom-ney választási ellenfelének azt veti a szemére, hogy semmilyen vilá-gos döntést nem hozott, és nem biztosított abszolút prioritást az ügynek. Ezzel az Amerikában élõ zsidó választók kegyére számít, anélkül azonban, hogy világosan elmondaná,õ konkrétan mit tenne például néhány hét alatt elnök-ként, abban az esetben, ha …

Izraelben úgyszintén huzavona zajlik a politikusok, katonák és biztonsági szakértõk körében. Tu-lajdonképpen egy politikai viharról van szó, amely messzemenõen a kulisszák mögött dúl. Csak kevés jut el néha-néha a nyilvánosság elé, és sejteti, milyen heves viták folynak a kérdés körül. Izraelben is felhasználják a médiát arra, hogy pozíciókat jelöljenek ki, és reakciókat mérjenek fel. A törté-nelemre visszatekintve összeha-sonlításokat tehetünk, így például láthatjuk milyen engedményeket tett Chamberlain Hitlernek. Érzel-meket bolygatunk meg, ha a zsidó nép egy újabb Holokausztját rebes-getjük. Külpolitikai tekintetben értékelik, mit jelenthetne Izrael számára, ha egyedül indítana tá-madást. Ugyanakkor a költségeket is összeszámolják, amelyek Izrael-re hárulnának. Felvetik az Izrael nemzeti gazdaságára vonatkozó következmények kérdését is, és azt is fontolgatják, milyen követ-kezményei lennének a drasztiku-san emelkedõ kõolajáraknak a vi-lággazdaságban. Gyakran hangzik el ez az összefoglalás: Izrael vég-érvényesen bûnbakká válna a világ szemében.

Ezzel egy idõben természetesen megvitatják – a legapróbb részlete-

kig – a katonai-stratégiai kérdése-ket is: Hogyan valósítják meg a tá-madást Izraelbõl? Milyen eszközök állnak rendelkezésre? Milyenek lennének a katonai konstellációk, ha az USA Izraellel együtt támad-na? Hol áll akkor a NATO? Komoly viták folynak mindenekelõtt a ci-vilek védelmérõl, mert alapvetõen abból indulnak ki, hogy Izraelnek nem csupán egyetlen iráni ellencsa-pással kellene számolnia, hanem Libanonból és a Gázai-övezetbõl is záporoznának a rakéták. Ezenkí-vül: Helyes-e a csapás az amerikai választások elõtt, vagy sem? Me-lyik amerikai választási eredmény, milyen következményeket tartogat Izrael számára a szabad politikai és katonai cselekvés terén?

Végtelenül sok kérdés és for-gatókönyv. Itt csupán a jéghegy csúcsát ismertettük. Vélhetõen a döntéshozók sem tudják pontosan, mit kellene tenniük. Mindazonál-tal lehetséges, hogy a helyzet egé-szen másként fog kinézni, amikor ez a számunk a nyomdába kerül … Vitathatatlan tény az is, hogy va-lami kiélezõdött, úgy Netanjahu és Barak lapzártakor nem mondhat magáénak politikai - katonai több-séget; hiszen kitudja, milyen poli-tikai sakkhúzások kerülnek még meglépésre… ZL ■

Ha Izrael egyedül indítana támadást, hangoztatja az amerikai média, legjobb esetben is csak késleltetné Irán atomkutató programját, többre nem jutna.

„Segítsünk együtt a fáji gyerekeknek!”

További pénzadományokat várnak ide:Éjféli Kiáltás MisszióMKB 10300002-20510628-00003285

megjegyzésbe: "fáji iskola"Az éhezõ fáji iskolások megsegítésére már egy Facebook-csoport is létrejött.„Segítsünk együtt a fáji gyerekeknek!”

https://www.facebook.com/groups/415173808546742/

y

foto: VIS

Fáj, aprócska település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Encstõl északra.Gyönyörû hegyes-dombos vidék, ahol a munkanélküliség 90% fölötti, és a lehetõségeket mintha a hegyek is körbezárták volna. Közel 400-an laknak itt, a lakosok több mint fele gyerek.A Szeretet-Közösség tagjai nyár elején olvastak elõször a fáji helyzetrõl egy újságcikkben. Az iskolásokról, akik napi egy szelet kenyérért járnak iskolába, és akiket úgy tûnik, hogy leginkább az éhség vonz be az intézménybe.A közösséghez tartozó nyíltszívû, tenni akaró emberek úgy dön-töttek, hogy nem legyintenek lemondóan a problémára, hanem megpróbálnak mindent megtenni a helyzet megváltoztatásáért.Augusztus végére az Éjféli Kiáltás Misszió és több más támogató segítségével megszerveztek egy jótékonysági koncertet Budapes-ten, a Golgota Közösségi Házban, neves elõadómûvészek részvé-telével, akik elsõsorban a blues, jazz, rock mûfajban képviseltetik magukat. Fellépett a Blue sPot zenekar, Drucker Zsuzsa, Folk Iván Band, Gerendás Péter, Birta Miklós, Gyárfás István és barátai.A jó hangulatú koncert fi náléjában, a fellépõk együtt énekelték a nagy klasszikust, a Happy Day-t, abban a reményben, hogy a fáji gyerekeknek is boldogabb napokat sikerül szerezniük. A minimális reklámlehetõség ellenére, szép számmal jöttek nézõk az eseményre, bár a jótékonysági koncerteknek nincs nagy hagyo-mánya még hazánkban. A bevétel meghaladta a félmillió forintot, amely az Éjféli Kiáltás Misszió számláján várakozik arra, hogy a fáji gyerekek élelmezését biztosítsa.Két furgont telepakolva adományokkal, szeptember 13-án indul-tak Fájra. Az iskolában Dávid József polgármester, és Lukácsné Czimbalmos Krisztina iskolavezetõ fogadták õket. Velük együtt pakolták ki a közel 200 ezer forint értékû segélyszállítmányt (ruha, játék, tartós élelmiszer, biciklik) , amely néhány napon belül kerül átadásra, az iskolás gyerekek családjainak.A misszió, az iskola és az Abaúj Coop Zrt. szerzõdést kötött, amely biztosítja, hogy szeptember közepétõl , minden tanítási napon tízórait kapjon az iskolába járó 36 gyerek. A tanév elsõ felére elegendõ lesz az összegyûlt pénz, és célul tûzték ki, hogy további gyûjtéssel, az egész tanévre biztosítani fogják a gyerekek délelõtti élelmezését, valamint a további tervek között szerepel az is, hogy egy karácsonyi ünnepséget szerveznek a gyerekeknek a fáji mûemlék kastélyban, sok zenével, cipõsdoboz-ajándék akcióval.

Folk Zsuzsa

Ára: 350,-Ft

A vásárban nemcsak vásárolhatsz, hanem adhatsz is. Minden megvásárolt áru értékével támogatod a Misszió mûködését!

A Morzsa-vásárban kaphatók könyvek, ruhák, cipõk, kabátok, táskák, tányérok, poharak, játékok és sok minden más hihetetlen áron!De Te is hozzájárulhatsz és segítheted a munkánkat: ha van a háztartásodban jó állapotú vagy új tárgyad, ruhád, könyved stb, add be ajándékba nekünk, hogy annak ellenértékével segíts te is a rászorultakon.

Szeretettel várunk: Éjféli Kiáltas Misszió csapata és önkéntesei

morzsavásár

2012 októberében és novemberében minden pénteken 1000 és 1600 óra, valamint a hónap utólsó szombatján 1000 és 1600 óra között!

berében 0 óra, valamint 000 és 1600 óra

Minden pénteken és a hónap utolsó szombatján szeretettel várunk a

MORZSA VÁSÁRON

www.ejfelikialtas.hue-mail: [email protected].: (061) 3500-343

Megérkezett az õsz-téli kollekció

Documents

2012 október Éjféli Kiáltás