Vígh MiklósMolnár László

Szabó KláraTakács Borbála

Faragó DénesHergovits DávidTakács Rudolf

Ébert DávidMucska BrigittaPoller GyöngyvérSándor Krisztián

Berki LillaFülöp EdinaHangyás István AtanázHadzsi ÁkosHliva ViktorKáldi TamásNagy Dávid MárkPeidl TamásPoller GyöngyvérSándor KrisztiánSzabó KláraSzabados TamásBaki Mihály

Benyovszky Zsuzsanna

Földesi BernátPodolyák Éva

Felelős kiadó:Felelős szerkesztő:

Főszerkesztő:Főszerkesztő-helyettes:

Tördelők:

Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Vendég cikkírók:Interjú fotók:

Címlap:

Layout:

Kedves Olvasó!Elkezdődött egy újabb év, félév, így mi is újabb számmal jelentkezünk.Mostani számunkban nagyobb hangot fektettünk az aktuális felsőoktatási kérdésekre, így ha van rá időd mindeképp olvasd el az erről szóló írásainkat, mivel ha közvetlenül rád nem is, de közeli ismrősödre vonat-kozhatnak az új szabályok. Tudj legalább véleményt alkotni a kérdésről, illetve információkat átadni.A komolyabb témák mellett ugyanúgy íródtak érdekfeszítő cikkek is, ismeretterjesztők, élménybeszámolók, inter-júk. Ezeken felül találhatsz újra sudokut az újságban, ez főleg azoknak jó, akik hátulról szeretik kezdeni az újság olvasását. Kívánok kellemes időtöltést a KáTé mostani számához. Valamint ha ven egy kis interneten tölthető időd, látogass el blogunkra is, a www.kate.hu-ra!

Szabó Klára KáTé Főszerkesztő

A hirdetések tartalmáért és minőségéért felelőssé-get nem vállalalunk.

TartalomGHK Hírek ........................................................4Interjú Vígh Miklóssal .......................................7Mi történik a felsőoktatással? ............................9Hogyan…? ....................................................11Kincskeresők ..................................................12Dakar 2013 ....................................................14Landerer és Heckenast nyomdája .......................15Rosszabbul állunk, mint 30 éve? .......................16Modern ninjutsu a MAFC-ban ............................17Zabagép – Black Cab Burger .............................18Internetes közösségek I. ...................................19Mozigépész – Tarantino elszabadul ...................21Fáziskésés – zenekar születőben .......................22A BKV alkalmazottainak alkotásai- ...................24Sudoku ..........................................................25R-hely ............................................................26

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemGépészmérnöki Kar

Hallgatói Képviseletének Lapjahttp://www.kate.hu

Megjelenik 1000 példánybanaz Egyetemi Hallgatói Képviselet

támogatásával.

KÁTÉ-szerkesztőség1111 Budapest, Irinyi J. u. 1-17. HÖK-tömb A33

E-mail: katepress@gmail.comHonlap: www.kate.hu

Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt.

4

2011/4 szeptember2013/1 március

GHK Hírek

Kollégiumi bekerülésA felvételhez minimum 2,34-es KKI

(terméktervező, mechatronika és ener-getika BSc esetén a kollégiumi kiírás-ban szereplő KKI * max(min(0,9+0,1(KKI-3,1);1);0,9) képlet alapján át kell számolni a saját KKI-t) vagy minimum 40 közösségi pont kellett. Szociális ala-pon való bekerüléshez pedig kollégiu-mi jelentkezéshez is érvényes szociális pályázat, legalább 44 szociális pont, illetve minimum 1,41-es KKI (termék-tervező, mechatronika és energetika BSc esetén a kollégiumi kiírásban sze-replő képlet alapján át kell számolni a saját KKI-t) kell. Az MSc-s gólyák 80 felvételi ponttól kerültek felvételre.

Kármán Kollégiumért Alapítvány

Sokaknak az alapítvány neve még a mai napig ismeretlenül cseng, pedig a kuratórium és annak elnöke, Dr. Hor-váth Béla rengeteg energiát áldoz arra, hogy a Kármán Tódor Kollégium lakóit támogassa. Az alapítvány célja a BME hallgatóinak, de elsősorban a Kármán Kollégium hallgatóinak szakmai, kultu-rális és sportmunkájának támogatása, vagyis a közösségi tevékenység segíté-se. Az elmúlt években rendszeres támo-

gatója volt az ala-pítvány a kulturális hét, a Kármán Nap-nak, valamint kü-lönböző öntevékeny körök és szakosztá-lyok programjainak. Az Alapítvány az anyagi támogatá-sokat pályázatok alapján ítéli meg. Az ügyekben éven-

te 3-4 alkalommal a kuratórium dönt, meghatározva a támogatás mértékét. Az 1991-ben alakult alapítvány kura-tóriumában többek között feladatokat vállal Szabó Gábor, egykori kollégium igazgató, Kutrovácz Lajos, a Gyártás-tudomány és -technológia Tanszék ok-tatója, valamint a már fent említett Dr. Horváth Béla, a Differenciálegyenle-tek Tanszék oktatója, akinek levelét az alábbiakban közöljük:

Kedves Olvasó!

Ismét elérkezett az idő, mikor is a jövedelemadó bevallás mellett az adó egy százalékáról is rendelkezni lehet.

(Az 1996. évi CXXVI. törvény és az azt mó-dosító 1997. évi CXXIX. törvény jogot ad a ma-gánszemélyeknek arra, hogy befizetett adója egy-egy százalékáról az adóévet követő év-ben, jogszabályokban megjelölt kedvezmé-nyezett javára rendel-kezzen.)

A Kármán Tódor Kollégium Kármán Kol-légiumért Alapítványa

megfelel mindazon feltételeknek, hogy a jövedelemadó egy százalé-kokat fogadni tudja, és az alapítvány a beérkező támogatásokat az Alap-szabályában foglaltak szerint a kol-légiumi diákokra, diákéletre kívánja fordítani.

Amennyiben még nem rendelkez-tél, vagy szüleid nem rendelkeztek az adó egy százalékáról, az alapítvány szívesen fogad minden felajánlást. A névvel, lakcímmel és személyi szám-

mal ellátott postai szabványméretű lezárt borítékban elhelyezett rendel-kező nyilatkozatra a

Puskázás, plágium, egyéb csalások

A közelmúltban sajnos több eset-ben is fegyelmi tárgyalásra került sor plágium miatt. Szerencsére ezek szá-ma nem számottevő, azonban szeret-nénk, ha még ennyi ilyen esettel sem kellene foglalkozni. Egy ilyen fegyel-mi tárgyalás mindenki számára kelle-metlen; a tárgyalásra érkező hallgató nincs könnyű helyzetben a bizottság előtt, amikor felelnie kell a tetteiért, továbbá egy ilyen tárgyalás szankció-ja kényszerű passzív félév, vagy akár egyetemi tanulmányoktól való eltiltás is lehet a súlyosságától függően.

Éppen ezért a kar dékáni vezeté-se a Hallgatói Képviselettel egyetér-tésben egy új szabályozást vezet be, amely már a jelen félévtől hatályba is lép, s minden, a karon oktatott tárgy követelményébe is bekerül. Ez az alábbiakat tartalmazza.

Puskázás bármelyik számonkéré-sen – így zárthelyin vagy vizsgán is

– automatikusan a tárgy nem teljesíté-séhez vezet. Házi feladatoknál, egyéb beadandóknál plágium esetén ugyan-ez érvényes. Ezekről az esetekről a Dékáni Hivatalban feljegyzést készíte-nek. Amennyiben újra előfordul hason-ló eset, úgy a hallgató ellen fegyelmi eljárás indul, ahol már súlyosabb bün-tetés kerül kiszabásra, akár az előbb említett kizárás is szóba jöhet.

Az előbb felsoroltakról részletesen a 2013/1-es Dékáni Utasításban ol-vashatsz, amit az alábbi linken lehet megtekinteni:http://gpk.bme.hu/images/gepeszkar/doku/Szabalyzatok/Dekani_utasitas_%281-2013%29_a_tanulmanyi_kovetelmenyek_teljesitesehez_kapcsolodo_szabalytanalsagok_egyseges_kezeleserol.pdf

Ezekre tekintettel készüljetek a zárt-helyikre, vizsgákra, hogy ne fordulhas-son elő ilyen kellemetlen helyzet!

Kármán Kollégiumért Alapítványelnevezésen kívül az 19657507-1-43 adószámot kell feltüntetni. Se-

gítségeteket előre is köszönjük.

5

2013/1 március

Felsőoktatási reform?A kormány 2012. december 5-én kiszivárgott, a felsőoktatási keretszámokat meghatározó előterjesztése szerint a kétéves felsőoktatási szakképzésben, illetve az alap- és osztatlan képzésben 46 330 diák tanulmá-nyait 50%-ban támogatja, és csak 10 500 hallgató képzését finanszírozza teljes egészében a jövő tanévtől. Illetve finanszírozta volna.

A tervezett keretszámok kiszivárgá-sát követően a média rengeteget

foglalkozott a témával, köszönhető ez annak is, hogy spontán diákmegmoz-dulásokból, fórumokból és tüntetések-ből álló aktivitássorozat vette kezde-tét országszerte. A Hallgatói Önkor-mányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) állt a megmozdulások élére, a Hallgatói Hálózat (HaHa) csak csat-lakozott hozzájuk, maguk sem teljes konszenzusban a tervezet módosításá-val kapcsolatos elképzeléseket illetően. A kialakult helyzetben a keretszámo-kon túlmenően más kérdések is felve-tődtek a magyar felsőoktatás helyze-tével kapcsolatban.

A BME EHK is állást foglalt. Nyílt levélben fogalmazta meg kéréseit a kormányfő felé, melyben a kormány és az egyetemek közötti nyílt párbe-szédre szólít fel, a téma fontosságá-hoz méltó szakmai alaposságot és jó-zanságot kér és az oktatásszervezés nem gazdasági, hanem minőségi, a nemzet sorsát alapjaiban meghatáro-zó kérdésként kezelését várja (a levél megtalálható az EHK honlapján).

A HÖOK és a Haha 6 pontba szedte követeléseit, melyekre minden-képpen megoldást vár a kormánytól. Ezzel kapcsolatban kérdeztünk meg Benneteket egy felsőoktatási kérdőív formájában – ezúton is köszönjük a ki-töltőknek az aktivitást! Alább az ösz-

szefoglaló diagramok találhatók, és a véleményekből is szemezgettünk, töre-kedve arra, hogy lefedjük a jellemző válaszokat (a kérdőív teljes eredmé-nyét megtaláljátok a honlapunkon).

Összesen 329 kitöltő álláspontját tükrözik a diagramok, ezen kívül ren-geteg szöveges hozzászólás érkezett, melyeket egytől egyig feldolgoz-tunk. Ezek alapján fontos leszögezni néhány dolgot: a 6 pontos követelést nem a GHK alkotta meg, maga a 6 pont pedig csak összefoglalás, a valódi javaslatok ennél nyilván árnyaltabbak.

„Szükség van vala-milyen változtatásra, méghozzá minél ha-marabb, de nem lehet a felvételi jelentkezés lezárása előtt 3 hó-nappal szórakozni a keretszámokkal; szerin-tem ez óriási kiszúrás azokkal, akik most felvételiznek. Azt gondolom, hogy a felvételi rendszer megváltoztatása és a keretszámok ésszerű, mértékletes csökkentése szük-séges, de csak felmenő rendszerben lenne korrekt elkezdeni, mondjuk 2 év múlva. Ettől függetlenül a minősé-gi gátat már idén be lehetne vezetni; azt hiszem, ez ellen senkinek nem le-

het kifogása, 300 pont alatt ne akarjon senki ingyen egyetemre jár-ni – még ez is egy vi-szonylag alacsony gát véleményem szerint.”

„Igen, támogatom, amennyiben az valós szakmai konzultáción alapulna, mind a kor-mány, mind a hallgatói és oktatói szervezetek (illetve fórumok részt-vevői) részéről, illetve bevonásával. A reform

legyen reform, és valami olyan kime-netelű, ami a felsőoktatás színvonalát emeli, és hosszútávú állandóságot biz-tosít a továbbtanulóknak. Mert az kri-minális, ami „mostanság” megy, hogy minden évben – de legalább minden választási ciklust követően – „megrefor-málják a felsőoktatást”. Nevetséges.”

„Jobb lenne, ha az egyetemeknek saját felvételi rendszere lenne.”

„Jogász és közgazdász képzések vi-szont ha csak minimális számban, de in-duljanak a legrangosabb egyetemeken. A legjobb tanulóknak meg kell hagyni az esélyt arra, hogy ezeket a fontos szakmákat ingyen tanulhassák, pl. aki örök életében jogásznak készült, és va-lóban rátermett, tanuljon ingyen. […] Ne csak a felvételi pontszám számítson; aki ingyen bekerül, és nem teljesít, kerüljön át költségesre, és fordítva, a jelenleginél drasztikusabban. Az állam igenis mond-hassa meg, hogy milyen képzéseket sze-retne támogatni, de a változtatásokat minimum 2 évvel korábban jelentse be, a kiszámíthatóság érdekében.”

„Szerintem nem volt annyira bor-zasztó ötlet a keretszámok csökkenté-se, csak ezt megint 4-5 év alatt kellett volna fokozatosan bevezetni, és köz-ben alternatívákat kínálni a diákok-nak (szakközépiskolák színvonalának jelentős növelése, értelmes és használ-ható OKJ-s tanfolyamok stb.)”

6

2011/4 szeptember2013/1 március

„Véleményem szerint az oktatásba való befektetés hosszútávon a legjobb befektetés, persze csak akkor, ha a kita-nított emberek a tudásukat itthon is ka-matoztatják, és ezzel az ország hírnevét és gazdaságát erősítik. Akkor jogos a forráskivonás megszüntetésének követe-lése, ha mi is vállaljuk, hogy a ránk fordí-tott pénzért az állam valamit visszakap.”

„A minőségi oktatást elvárják tő-lünk, de az ehhez tartozó forrásokat nem biztosítják számunkra. Ez az álla-pot szintén tarthatatlan. Az egyetem eszközei elévülnek, új berendezésekre lenne szükség, de nincs forrás a meg-vételükre. Ez előbb-utóbb a működési határokat fogja súrolni.”

„A hallgatói szerződés céljai helye-sek, a módszerei viszont nem. Nem til-tani és büntetni kell a külföldi munkát, hanem ösztönözni kell a diákokat a maradásra. Ebben teljesen egyetértek a HÖOK álláspontjával.”

„Szerintem a képzés idejének kétsze-resét Magyarországon ledolgozni 20 év alatt nem nagy elvárás. Aki erre nem képes, az vagy olyan diplomát szerzett, ami értéktelen, vagy külföldön úgyis ke-

res annyival többet, hogy a magyar és a külföldi bér különbözetének a feléből is simán ki tudja fizetni az oktatását. Én bevezetném a szakmunkásképzésben is; nem tudom tényekkel alátámasztani, de hallo-másból jó hegesztő szak-embert nem nagyon talál-ni, mert mindenki kimegy külföldre – szerintem erre sincs szükség.”

„Ez a pont mindkét fél részéről érthető. Egyet-

értek az állammal, amikor azt mondja, hogy nem akar más nemzeteknek értel-miségieket nevelni, ugyanakkor a fiatal diplomásokat is megértem, akik azt mondják, hogy oda-kinn többszörösét ke-resik mindannak, amit itthon, és nem azért tanultak éveken át ke-ményen, hogy éppen csak egy kicsivel keres-senek jobban, mint egy bolti eladó. Mindezek ellenére mégis az a véleményem, hogy itt-hon kell maradni mind-azoknak, akik csak a leghalványabb esélyét is látják annak, hogy túl tudnak élni.”

„Autonómiáról majd akkor beszél-jünk, ha mi tartjuk fent az egyetemet. (Az egyetem NEM a miénk.)”

„Ez egyértelmű: azt, hogy egy egye-temnek mire van szüksége, kizárólag az egyetem dolgozói tudhatják, akik a mindennapjaikat töltik az intézmény-

ben. […]”„Az egyetemi autonó-

mia kérdése mindig furcsa volt számomra. Az egye-temek fenntartója részben az állam, így valamilyen szinten jogosan szól bele, hogy mire költik a pén-zét. A szakmai kérdések-be persze ne szóljon bele az állam, mert nem biztos, hogy kívülről kellőképpen átlátja a helyzetet.”

„Ez támogatandó, például olyan módon,

hogy az első év mindenkinek ingyenes, majd a teljesítménynek megfelelően, bizonyos átlag alatt átsorolják költ-ségtérítésesre. Így mindenkinek meg-lenne a lehetősége, ha tud, élhet vele.”

„[…] Eddig is be lehetett jutni, én magam is hasonló helyzetből kerültem be. De igen, mindenképp biztosítani kell, hogy az oktatás ne anyagi hely-zet alapján történjen.”

„Ez fontos, de csak abban az eset-ben, ha a diák megfelelő képességek-kel rendelkezik.”

Egyéb vélemények a témával kapcsolatban:

„Bár a kormány látszólag meg-próbálja kielégíteni a követelése-

ket, amelyeket az ügyet támogatók megfogalmaztak, nem biztosítanak tényleges megoldást a problémára, pusztán elodázzák az egészet. Amíg nem hajlandóak érdemben egyez-kedni, átgondolt tervvel előrukkolni az oktatás (nem csupán a felsőokta-tás) tekintetében, nem hiszem, hogy abba kéne hagyni a tiltakozásokat. Ezek mellett fontosnak tartom, hogy minden lehetséges úton megpróbáljuk ezeket a követeléseket „véghezvinni” és nem megadni magunkat. Azokat is meg kell tudni továbbá győzni, akik nem hisznek abban, hogy egy ilyen megmozdulással célt érhetünk. A bé-kés média használatával talán célt le-hetne érni náluk, és nem árt folyama-tosan tájékoztatni őket a történésekről, nem abban a cenzúrázott formában, ahogy az emberek elé tálalják.”

„Véleményem szerint ez a 6 pont

7

2013/1 március

megosztja a hallgatókat. Abban so-kan egyetértenek, hogy a kormány által képviselt jelenlegi irány nem jó, de ezt a 6 pontot elvakultnak találom így együtt. Nem tudok teljes mellszé-lességgel kiállni mögöttük.”

„Nagyon szívesen írnék, de egy ilyen kérdőív esetén felmerül, hogy el-olvassa-e valaki egyáltalán. […]”

„[…] A hallgatói demonstrációkkal egyetértek, de mégis úgy látom, hogy egyesek ezt is egy partinak használ-ják, nem megfelelően viselkednek. Ki-abálnak a villamoson, összegraffitizik az aluljárót. Ez nem egyetemistához méltó viselkedés, és a társadalom

többsége számára sem támogatandó.”

„Valamiért van egy olyan érzésem, hogy senkit nem érdekel, hogy mi lesz ennek a kérdőív-nek az eredménye, mint ahogy az sem, hogy ki mivel érvelt. […]”

„Sorry srácok, de amúgy BME-sként nekünk van a legkevesebb félnivalónk.”

GHK

Interjú Vígh Miklóssala Gépészkari Hallgatói Képviselet elnökével

Vígh Miklóssal, aki ősz óta a GHK elnöke, nemrég beszélgettünk a megválasztását és a közelmúlt esemé-nyeit érintő témákról. Sok területet érintettünk az interjú során, és ezáltal igyekszünk minél teljesebb összképet adni az új elnök látásmódjáról.

KÁTÉ - Hogyan kerültél kapcsolatba a HK-val?

Vígh Miklós-A nyílt HK ülés során, lassan két éve ismertem meg a képvi-seletet. Ide még úgy mentem le, hogy meghallgatom, amit mondanak, de nem volt különösebb célom a HK-val. Utána felvettek egy listára, és minél többet tudtam róla, annál jobban ér-dekelt. „Kis HK-sként” kezdtem tevé-kenykedni, igyekeztem beletanulni a dolgokba. Az előző tanévben indul-tam el a választásokon, és a bekerü-lésem óta aktívan végzek feladatokat.

KÁTÉ - Milyen ügyekkel foglalkoztál, mielőtt elnök lettél a HK-ban?

Vígh Miklós - A kezdetek kezdetén, kis HK-sként még nem volt konkrét el-képzelésem, hogy mit szeretnék csinálni. Úgy igazából minden érdekelt. Ősszel kapcsolatba kerültem a Szociális Bizott-sággal a pályázatok bírálása kapcsán, és az Ösztöndíj Bizottsággal is. Az ösz-töndíjosztásnak gyorsan meg kellett tanulnom minden csínját-bínját. (Ugye ez még a választások előtt lezajlik, ősszel.) Az októberben újjáalakult HK-ban pedig már én vettem át az Ösztön-díj Bizottság vezetőjének posztját.

Fontosnak tartottam, hogy ne csak egy dologban vegyek részt, hanem mi-

nél több területen kivegyem a ré-szem a képviselet munkájából.

Amiben még aktív szere-pet vállaltam, az a Tanulmányi és Oktatási Bizottság, és ezzel kapcsolatosan a Kari Tanulmá-nyi Bizottság, illetve segítettem kollégiumi ügyekben, szociális pályázatok bírálásában is.

Valamilyen szinten minden bizottság munkájában igyekez-tem részt venni.

KT - Mi motivált arra, hogy elnöknek jelöltesd magad?

VM - Nyilván az az elhatá-rozás, hogy elindulok az elnöki posztért, nem egy héttel a vá-lasztások előtt született meg, hanem jóval hamarabb. Ezt a többiek felé is jeleztem, és so-kat beszélgettünk erről. Úgy vettem észre, hogy az előző csapat – nyilván akkor még nem az újjáalakult HK-ról volt szó – támogat ebben és tudnánk jól együtt dolgozni. Ez egyébként nagy motiváló erő volt.

KT - Mivel jár ez a pozíció?VM - Úgy gondolom, hogy egyéb-

ként is fontos az, hogy ha elnöki po-zíciót vállalok, akkor minden területre rálássak. Az előző egy évben volt sze-

rencsém aktív munkát végezni a kü-lönböző bizottságok munkájában. Így lehet igazán látni, hogy ott milyen fel-adatok vannak és milyen nehézségek adódhatnak, amiket meg kell oldani. Számítanunk kell arra is, hogy egyes időszakokban nagyobb terhelése van a HK-nak, és ekkor tudni kell szétosz-tani a dolgokat, hogy azok időben el legyenek végezve.

8

2011/4 szeptember2013/1 március

KT - Kellett valamilyen képzésen részt venned, ami a HK-hoz kapcsolódik?

VM - A szociális pályázatok elbí-rálásához kellett egy vizsgát teljesí-tenünk. (Ezt még kis HK-s koromban letettem.) Egyébként mindenki önszán-tából tanul bele a dolgokba, a többiek segítségével, de fontos a saját elhatá-rozás. Az egyetemi szabályzatokkal tisztában kell lenni, ez alapvető elvárás, mert ezek alapján műkö-dik tulajdonképpen az egész egyetem.

Ezen kívül vannak EHK-s továbbképzé-sek, amik a konfliktus-kezelésben nyújthat-nak segítséget, vagy a csapatmunkát, a HK tevékenységeinek kife-lé való kommunikálását segítik.

Ezeken, illetve a képviseleti teendők so-rán meg lehet és muszáj is megtanulni csapatban dolgozni.

KT - Gyakran kerülsz megoldandó konfliktushelyzetbe az elnöki feladatok kapcsán?

VM - Vannak nehéz esetek, amire az ember azt mondja, hogy „de jó lenne, ha nem lenne”. A feladatkörnek nyilván nem ezek a legkellemesebb részei, de szerintem mindent meg le-het oldani. Azzal a hozzáállással kell nekiindulni, hogy „Igen, erre szeretnék egy megoldást találni”. Azokkal, aki-ket ilyen jellegű ügyek érintettek, igye-keztünk előrejutni, de nyilván olyan határok között, hogy az alapvető elő-írásokat nekünk is be kell tartanunk, amiből mi sem tudunk engedni. Úgy érzem, hogy azért helyére kerülnek az ilyen dolgok, HK-n belül és kívül is. Nekünk több forrásból is származ-hat konfliktusunk, vagy problémásabb esetünk, amit meg kell oldani.

Példaként tudnám említeni, hogy-ha valaki lekésett egy határidőt, vagy nem úgy adta be a pályázatot, ahogy a kiírásban benne van. Nyilván mond-hatnánk azt, hogy „ejnye-bejnye”, csak utána ha valaki egy héttel, vagy egy hónappal kési le a határidőt, nem tu-dunk különbséget tenni. Nincsen meg az, hogy hol a határ, és a többiekkel

szemben sem lenne korrekt. Ezért pró-bálunk mindenkit tájékoztatni, hogy az ilyen problémás eseteket elkerül-jük. Ha a szabályok mindenkire egy-formán vonatkoznak, és nincs kivétel például határidő lekésése esetén, azt könnyebben el tudja fogadni minden-ki, illetve hosszú távon is következetes maradhat a döntés.

KT - A közelmúlt változásai a fel-sőoktatási törvénnyel kapcsolatosan decemberben igencsak felkavarták a közhangulatot. Van-e elvárás egy kari HK elnöktől ilyen helyzetekben, hogy hogyan kell fellépnie nyilvánosság előtt?

VM - Konkrét elvárás, hogy kifelé hogyan kell megnyilvánulni, részem-ről annyira nincsen, mivel az egyete-met az EHK képviseli. Nyilván belső egyeztetések folyamatosan vannak róla, hogy hogyan lépjünk fel, kari szinten hogyan kommunikáljuk a dol-gokat. Nem véletlenül a weboldalun-kon és a Facebook oldalunkon folya-matos volt a tájékoztatás, illetve a hír-levelekben is továbbítottuk ezeket az információkat. A GHK is adott ki egy nyilatkozatot, mivel mi is az EHK és a HÖOK álláspontját képviseljük ebben a témában. Ezzel egyetértve szeret-nénk, hogy tényleg egy valós megol-dás szülessen az ügyben.

Illetve a Ti véleményetekre is kí-váncsiak voltunk, a közvélemény-kuta-tás eredménye nagyon tanulságos, a weboldalunkon el is érhető.

KT - Kifejtenéd ezt kicsit bővebben?VM - Ugye itt nem csak egy prob-

lémáról van szó. Hosszútávú megol-dásnak kell születnie, ami az egyetem-

nek, a hallgatóknak, felsőoktatásnak és így az országnak jó. Nem lehet az egészet egy tandíj témára kihegyezni. Nyilván most a tandíj az, ami minden-kinek megüti a fülét, és arról hallunk a legtöbbet, de itt komoly finanszírozási kérdésekről is szó van.

Sokan mondják azt, hogy ez már csak a középiskolásokat érinti. Ez két dolog

miatt sem igaz: a BSc-sek nagy része tovább sze-retne menni MSc-re, és a keretszámcsökkentés őket is érinti; a forráskivonás és létszámcsökkentés mi-att pedig kevesebb lehet az oktató, ami miatt nem tudnak úgy órákat tartani, ahogyan eddig, és ez az itt tanuló hallgatóknak is rossz.

Mindenkinek meg kellene értenie azt, hogy a felsőoktatásban és ál-talában az oktatásban változtatásokra lenne

szükség, ehhez viszont egyeztetések kellenének az érintett felek bevonásá-val. Úgy látom, erre most reális esély van.

Manapság az emberekben nagyon benne van az, hogy ahhoz, hogy va-laki legyél, szerezned kell egy diplo-mát. Mindegy, hogy milyet, de legyen. Ez a felfogás szerintem azért nem célravezető, mert így a szakképzés háttérbe szorul. Ezt a felfogást viszont nem lehet megváltoztatni egyik nap-ról a másikra, mert aki gimnáziumban tanul, egy érettségivel nem fog tud-ni sok mindent csinálni. Ha ő tovább akar tanulni, és szembesül azzal, hogy nem fogják felvenni államilag támo-gatott helyre, akkor ellehetetlenül a helyzete. Ezt átfogóan kell kezelni a közoktatástól a felsőoktatásig, amit pedig nem lehet egyik napról a má-sikra megoldani.

KT - A komolyabb témák után né-hány személyesebb témáról szeretnélek kérdezni, például, hogy mennyire lehet összeegyeztetni a tanulással a HK-s tevé-kenységet és egyéb közösségi körökben való részvételt?

VM - Én a Számtech Szakosztály-ban már nem igazán végzek aktív te-vékenységet, mert az nem férne bele.

9

2013/1 március

A HK-s tevékenységek sok időt elvesz-nek, ami átlagban is napi több órát jelent. Igazából nem érzem úgy, hogy ez elvesz valamitől időt, mert szere-tem csinálni. Akár a hobbim is lehet-ne. Nyilván van olyan időszak, amikor ez plusz áldozatokkal jár, főleg zh-s időszakban, de van, amikor ezt kell előtérbe helyezni. Amikor elkezdtem, tisztában voltam azzal, hogy ezzel jár a dolog.

KT - Volt-e va-lamilyen érdekes, frappáns tárgyalási szituációban részed (akár hallgatóval, akár tanárral kap-csolatosan), amiből sokat tanultál, vagy valamiért emléke-zetesnek találod?

VM - Szerintem nagyon sokszor találkozunk olyan szituációval, amiről éppen akkor nem érezzük, de sokat

lehet belőle tanulni. Csak szimplán amikor valakivel együtt tudunk dol-gozni, az is lehet ilyen. Amit én kife-jezetten szeretek, azok a KTB ülések. Ott oktatókkal együtt kell megvitatni különböző kérvényeket, felsorakoz-tatni mellette érveket, ellenérveket, és úgy kihozni a lehető legjobb döntést, hogy az igazságos legyen és a sza-bályzatnak is megfeleljen. Ez egy ki-

fejezetten érdekes szituáció. De ilyen a Dékáni Tanács is, ahol a kar vezeté-sével tanácskozunk minden héten.

KT - Van példaképed, vagy olyan személy számodra, aki inspirál?

VM - Olyan személy nincs, akit egyértelműen követni tudnék. Ez lehet, hogy abból fakad, hogy én azt val-lom, hogy mindenki szeressen inkább saját maga lenni, és az alapján jus-son el valahova. Nyilván vannak olyan emberek, akiknek a tevékenysége példaértékű. Van az egyetemen is jó pár oktatónk, aki szerintem példaér-tékű tevékenységet végez, oktatási, kutatási és emberi területen is, de nem szeretnék senkit sem kiemelni. Nagyon jó, hogy emellett hétköznapi emberek tudtak maradni, és úgymond ennek a részesei lehetünk.

Köszönjük szépen a válaszokat! A teljes interjút a kate.hu honlapon olvashatjátok el!

Gyömbér

Mi történik a felsőoktatással?Minden évben változik a felvételi, de talán most vannak a legnehezebb helyzetben az érettségizők. Fogal-muk sincs, mire számítsanak, minden héten új hír lát napvilágot, nem csoda, hogy mindenki bizonytalan. Jelen állás szerint mégis mi a helyzet? A legnagyobb visszhangot kiváltó intézkedések kapcsán kerestük a válaszokat.

Végül lesz változás a keretszá-mokban?

A korábbi kijelentések ellenére – a diáktüntetések után – a kormány leg-utóbbi ígérete szerint nem, tehát pon-tosan annyi lesz, mint 2012-ben (55 ezer hallgató). Az elmúlt évek legnép-szerűbb szakjaira csak igen magas ponthatárral lehet majd bekerülni az államilag finanszírozott helyekre. Ide tartoznak a gazdasági és jogi képzé-sek, a kommunikáció, az andragógia és a nemzetközi tanulmányok. A ta-valyi felvételizők negyede szeretett volna közgazdász lenni, egy tizedük pedig jogász; idén sem lesz könnyű dolguk. A legmagasabb ponthatárt a kommunikáció és médiatudomány szakon húzták, 470 pont, tehát szinte maximális annak, aki ingyen akar ta-nulni. A ponthatárok meghatározása

2013-ban még ugyanúgy zajlik, mint az elmúlt években, de ezután már a minisztérium fogja meghatározni a pontokat. Karácsony előtt felvetődött, hogy kihirdetik az állami képzések ponthatárait még decemberben, de ez a merész újítás nem történt meg, vi-szont azt ígérték, jövőre már így fog működni a rendszer. Tény, hogy az idei évtől már 240 pont alatt nem le-het bekerülni alap és osztatlan képzé-sekre, még költségtérítéses formában sem. Felsőoktatási szakképzésekre 200 lesz ez a minimum ponthatár.

Miben tér el az új Diákhitel a már megszokottól?

A korábbi Diákhitel is megmarad, minden hallgató igényelheti, függet-lenül a képzése finanszírozási formá-jától. A Diákhitel 2-t minden (részben)

önköltséges képzésre felvett tanuló kérheti. Összege pontosan az egy fél-évi tandíj, amely csak arra költhető el (közvetlenül utalják az intézménynek), míg a korábbinál az összeg szabad felhasználású. A két Diákhitelt egy-szerre is fel lehet venni, kedvező ka-matokkal: az újnál ez mindössze 2%, a régebbinél viszont 8%. Nem térnek el egymástól a törlesztésben: mindket-tőt a hallgatói jogviszony megszűné-se után legkésőbb 35 éves korig kell elkezdeni, de bármikor, bármekkora összegben előtörleszteni is lehet. Az első évben a törlesztőrészlet a mini-málbér legalább 4%-a, a harmadik évtől a 2 évvel azelőtti bruttó jöve-delem minimum 4%-a. Legfeljebb 10 félévre vehetőek fel, kivéve az ennél hosszabb osztatlan szakokon. Most ősszel 4950 hallgatónak folyósítják a

10

2011/4 szeptember2013/1 március

Diákhitel 2-t (7100-nek a másikat), ez jóval kevesebb, mint az önköltséges tanulók harminc százaléka, amelyre a kormány számított. Felmérések szerint egy visszafogottan élő kollégista ha-vonta 45 ezer forintból él, albérletben lakóknak ez az összeg körülbelül 60 ezer. Mindenki láthatja, hogy ez az összeg az élethez éppen elég, de ha-vonta egy mozi már nehezen fér bele.

Milyen kötelezettségekkel jár a hallgatói szerződés?

A 2012-ben felvételizők már jól ismerhetik, de a fiatalabbak is hama-rosan meg fogják, ugyanis a kormány nem törölné el új rendeletét. Az alá-íróknak, ha ingyen szeretnének ta-nulni, vállalniuk kell, hogy a diploma megszerzése után a képzési idejük legalább kétszeresét magyarországi munkaadónál töltik. Mit is jelent ez? 7 félév után 7 évet kell itthon dolgozni a diploma utáni 20 éven belül. Fon-tos, hogy a 7 év nem egyhuzamban számít, több részletben is teljesülhet. Ha mégis külföldre pályázna valaki, tanulmányai teljes költségét vissza kell fizetnie az államnak. Továbbá idő-ben kell diplomát szerezni, a képzési idő másfélszeresén belül, különben a képzés tandíjának felét ki kell fizetni. Ez egy gépész esetében 150 ezer Ft/félév. Két BSc diploma megszerzése esetében mind a két szak beleszámít, tehát nem 7, hanem 14 évig kell itt-hon dolgozni. Legrosszabbul a rész-ösztöndíjasok járnak, nekik ugyanis a

képzési idejük felét önmaguknak kell fedezniük, mégis kötelesek ők is aláír-ni a hallgatói szerződést. Nem véletle-nül jelentkeztek ilyen képzési formára annyira kevesen. A legjobban teljesítő önköltséges szakokra jelentkezőknek ajánlotta fel a kormány bizonyos sza-kokon, de a hallgatók száma bőven az elvárt alá került, így ez a finanszíro-zási forma meg is szűnt.

Nekünk, műegyetemistáknak ag-gódnunk kellene?

Minden bizonnyal egy váratlan keretszámcsökkentés arányosan csök-kentené a BME-re felvett hallgatók számát. Gazdasági karunkon már idén is komoly változásokat hozott az állami ösztöndíjas tanulók számának drasztikus csökkentése. A kormány azonban továbbra is támogatja a ter-mészettudományi, orvosi, műszaki, in-formatikus és pedagógus képzéseket.

Mennyivel kapnak kevesebb pénzt az egyetemek?

27 intézménytől összesen 84 milli-árd forintot vonnának el. Konkrétan a BME támogatottsága 5,2 milliárd forint-tal lesz kevesebb idén, mint 2008-ban volt. Az állami pénz csak az intézmé-nyek egyik forrása, ezen felül a saját bevételükkel is gazdálkodniuk kell. Be-vételt képez pl. a hallgatók befizetése, befektetési tevékenységek, ingatlanér-tékesítések stb. Érdekesség: a Gépész-mérnöki Karon 347,047 M Ft folyt be a hallgatók általi pótdíjakból 2011-ben.

További változások:

Nyelvvizsga-amnesztia: 2013 és 2016 között nyelvvizsga nélkül is elérhető a diploma, ha az adott egyetem rábólint. Ez azokra vonat-kozik, akik 2013 előtt vagy 2013-ban diplomáztak, és 3 évig nem sikerült a nyelvvizsgát letenni. Az intézmény számukra egy külön nyel-vi vizsgát szervez; ha ez sikerül, át-vehetik oklevelüket. Kevés egyetem fogadta el, ilyen például a gödöllői Szent István Egyetem, a Győri Egye-tem és a Nyíregyházi Főiskola.

Több szakhoz szükséges lett az emelt szintű érettségi. Bölcsész kép-zésre sem lehet már bekerülni emelt szintű érettségi nélkül, ugyanez a helyzet a társadalomtudományi sza-

kokkal, a mérnöki, orvosi, jogász és a gazdasági képzésekkel. Az érte járó 50 többletpont megszerzésén is szigorí-tottak: az eddigi 30% helyett 45%-os minimumpontot kell elérni.

Megszűnik a felsőfokú szakképzés: ehelyett felsőoktatási szakképzésre lehet jelentkezni. Egyetemek és főis-kolák indítják el, s diploma továbbra sem jár értük. Továbbá a kétéves kép-zések kikerülnek az Országos Képzési Jegyzékből (OKJ).

A felvételizők legfeljebb 5 szakra jelentkezhetnek mostantól. A helyzetet megkönnyíti, hogy ugyanazon szak ál-lami és költségtérítéses formája egy-nek számít. Az eljárás díja változatlan maradt: 9000 Ft az alap 3 szakért, utána további 2000-ért lehet megje-lölni más szakokat.

Idén március 1-ig lehet jelentkezni. Korábban minden alkalommal febru-ár 15-e körül mozgott a határidő, de 2013-ban ez is megváltozott.

Van értelme tüntetni?

Blogunkról idézve a Műegyetem aulájából induló tüntetésről: „Szerin-tem ez így volt tökéletes. Nagyon fenye-gető volt már a kinézete és a jelenléte is a tömegnek, nem kellett tettlegessé-gig fajulnia a dolgoknak. Megmutattuk, hogy vagyunk, hogy mit gondolunk, és hogy betelt a pohár.” (Káldi Tamás)

Lilla

11

2013/1 március

Hogyan…?A töréstesztbábuk

Napjaink közlekedésében – az emelkedő üzemanyagáraknak

köszönhetően – egyre kisebb, de még mindig jelentős szerep jut a személy-gépjárműveknek. A XX. század eleje óta az autógyártás nagyon nagy vál-tozáson ment keresztül, és az utakon közlekedő gépjárművek sebességé-nek és számának növekedésével az utasbiztonság is egyre fontosabbá vált. A gépjárművek – legyen az kicsi vagy nagy – tervezésének utolsó fázisában a prototípusokat különböző töréstesz-teknek vetik alá. Ezek cél-ja a vezető és az utasok túlélési esélyeinek vizsgá-lata egy esetlegesen be-következő baleset során. A töréstesztek legfontosabb kellékei a töréstesztbábuk, azon érzelmek nélküli, el-szánt kaszkadőrök, akik nap mint nap meghalnak azért, hogy mi nyugodtan ülhessünk az autónkba.

Az utasbiztonság fej-lesztésének ötlete erede-tileg 1939-ben a detroit-i egyetemen fogalmazódott meg, ahol – törésteszt-bábuk hiányá-ban – emberi hullák szolgáltak vizs-gálati eszközként. Ennek a módszer-nek – etikai és kegyeleti problémáin kívül – több hibája is volt: például a viszonylag kicsi hatékonysága, mert míg a csonttöréseket és hámsérüléseket tudták szimulálni vele, addig a belső sérülések (belső vérzés, szervek sérülé-sei, stb.) nem voltak jól megfigyelhetők a testek állapota miatt, illetve a testek beszerzésének körülményessége.

Az utasbiztonsági fejlesztések kö-vetkező lépcsőjét a töréstesztbábuk feltalálása jelentette. Az első ilyen bá-bunak az 1949-ben kifejlesztett Sierra Sam tekinthető, ami egy kezdetleges, az emberi test tömegét, méretét és ízületszerkezetét szimuláló baba volt, amit repülőgépek katapultüléseinek tesztelésére készítettek. Később egy másik bábu, Sierra Stan kifejlesztését és tesztelését követően megalkották az első modern töréstesztbábut: a

Hybrid I-est. A fejlesztések során ez-után következett a Hybrid I női válto-zata, majd a Hybrid II, amelynek való-sághű vállai, gerince és térde volt.

A nagy áttörést 1976-ban a – még napjainkban is használt – Hybrid III valósághű nyakízületével jelentette. Ez a töréstesztbábú már nem egye-dülálló, vagyis családos ember lett. A családfő, egy átlagos férfi, 175 cm magas és 77 kg tömegű, a nagyobb testvére 188 cm magas és 100 kg, az anyuka 175 cm és 50 kg a gyerekek

pedig 10, 6 és 3 évesnek megfelelő magasságúak és súlyúak.

A Hybrid III másik nagy előnye elődeihez képest a műszerezettsége. A Hybrid III feje alumíniumból készül és három, a megfelelő szögekben el-helyezett gyorsulásmérőt tartalmaz, ezzel információt adva az agyat érő erőkről egy esetleges ütközés során. A nyakában egy érzékelő van, ami méri a nyíró- és hajlítóerőket a becsapó-dás pillanatában. A karban nincsenek érzékelők, de a valósághű ízületeknek köszönhetően ezek mozgása (és eset-leges fejhez vagy más testrészhez csa-pódása) is reális. A mellkasban lévő acél bordák elhajlását külön műszer-rel mérik, ezzel meghatározva, hogy a felnőtt férfi esetében 7 centiméteres maximális benyomódásnál nincs-e na-gyobb trauma. A lábakban szintén el-hajlást, valamint a síp- és singcsont vi-selkedését vizsgáló érzékelők vannak. Még a lábfejben is vannak érzékelők,

amely a lábtér deformációjának ve-szélyességéről adnak hírt.

A Hybrid III család összes tagjá-nak kalibráción kell átesnie a törés-teszt előtt. A fejet leszerelik és 40 cm magasról leejtik, hogy kalibrálják a gyorsulásmérőket, ezután visszaszerelik a nyakra, amint rángatva ellenőrzik a nyakízület működését. Ezután a bőr el-lenőrzése történik, amit a térdeknél át-szúrva tesztelnek. Végül a már említett 7 centiméteres benyomódást tesztelik a mellkason.

A kalibrált bábut bete-szik egy távirányított gép-járműbe, amivel 64km/h sebességgel belehajta-nak egy 1000 mm széles és 540 mm vastag beton-torlaszba. Az átlagosan 100-150 milliszekundumos ütközésről 58 csatornán keresztül érkezik informá-ció az adatgyűjtő egy-ségbe, amely a kocsi hát-só részében helyezkedik el. A tesztet követően az adatgyűjtő egysége(ke)t számítógéphez kapcsolják,

és a nagysebességű kamerák felvéte-leivel egybevetve kielemzik.

A Hybrid III tesztbábu Achillesz-sar-ka abban rejlik, hogy frontális ütközé-sek tesztelésére tervezték, következés-képp oldalirányú ütközések és gázolá-sok modellezésére nem alkalmas, erre különböző újabb generációs bábuk állnak rendelkezésre. A SID sorozat az oldalirányú ütközések vizsgálatának jellemző alanya, a BioRID pedig a rá-futásos balesetek szimulációjánál kap főszerepet.

A fejlődő technikának köszönhetően azonban a Hybrid III is előbb-utóbb kor-szerűtlenné fog válni, és helyet – való-színűleg – a THOR nevű töréstesztbábú veszi majd át, amely kompaktabb, ér-zékenyebb szenzorai és fejlettebb test-szerkezete miatt még több ember biz-tonságát szavatolhatja a jövőben.

A.z.

12

2013/1 március

KincskeresőkKiskoromban rettenthetetlen kincsvadász voltam. Bár a gyűjteményem kimerült érdekes kavicsokban, ki-sebb kristályokban, én mindig arról álmodtam, hogy találok valamit, ami más számára is értékes lesz. Telt-múlt az idő és mindig más-más tárgyak gyűjtése vált divattá, végül teljesen felhagytam a hobbimmal. De mi van, ha valaki nem tudja és nem is akarja elfelejteni azt a jóleső érzést, hogy talál valamit, hogy bővül a lerakat? Mit gyűjtenek a „nagy gyerekek”? Hogyan kezdhetnénk újra hódolni a szenvedélyünknek?

Jól tudjuk, hogy a Kárpát-medencét már nagyon régóta különböző né-

pek lakják, és rengeteg csatát vívtak a területért vagy a szabadságukért. Eközben nyomot hagytak az utókor-nak. Hihetetlen, de az emlékek egy része a lábunk előtt hever, illetve a talpunk alatt pár centiméterre.

Egy nagyszerű eszköz, a fémde-tektor segítségével meg is találhatjuk őket. Mi is a detektor? A kézi változat felépítésének elemei: keresőfej, szár, vezérlőegység, markolat és kartámasz.

„Az egyszerűbb készülékek fő al-katrésze egy váltóáram-generátor oszcillátor, amelyből a gerjesztett áram egy tekercsen halad át, és az abban gerjesztett váltóáram környe-zetében váltakozó mágneses teret hoz létre. Bármely a tekercs közelébe ke-rülő fémen örvényáram keletkezik, ami önálló mágneses teret eredményez. Egy a fém közelébe hozott, magne-tométerként szolgáló másodlagos te-kercs a fém által gerjesztett mágneses teret egy akusztikus vagy optikai jel-zőműszer segítségével kimutatja és a fém jelenlétét jelzi”- informál minket a wikipédia a működési elvéről.

A detektorok sokfélesége lehe-tővé teszi a széles-körű felhasználást. A II. világhábo-rúban aknakere-sésre használták, ma már az ipar is alkalmazza. Az élelmiszeriparban futószalagon szál-lított termékek kerülnek a detek-tor alá, nehogy kopásból szár-mazó fémszilánk kerüljön a tányé-runkra. A faipari keresők a fűrész-gépek és láncok élettartamát, az ott dolgozók biztonságát garantálják. Használhatjuk még falba épített vagy földalatti vezetékek, kábelek, csövek lokalizálásához. A biztonságtechniká-ban például detektorkapukat alkal-maznak személyek, csomagok átvizs-gálására. Helyszínelői talajszkenner és levélbomba-detektor is létezik.

Lakossági felhasználása elsősor-ban a kincskeresés. A középkategó-riás detektoroknak maximum 30-40 centiméter mély a hatótávolságuk, de ez függ a tárgy méretétől és a talaj típusától is. Vannak mélységi és vízál-ló készülékek is. Határt csak a pénz-tárcánk szab: a fanatikusok könnyen

eljuthatnak az ötvenezres géptől a 2,5 milliósig is.

Magyarországon a fémdetek-torosok megítélése nem túl jó. A ré-gészek nem örülnek neki, hogy az amatőrök régészeti rétegeket túrnak szét és csak a céltárgy érdekli őket; a környezet, a múlt nem. Ellenben sok együttműködés is született már. Amióta fémdetektorosok segítségét kérik, egy Árpád-kori településen annyi szórványleletet találnak, mint azelőtt 10-12 településen összesen. Számos esetben talált már új ré-gészeti lelőhelyet fémkeresős vagy adta múzeumnak az értékeit. Ha nem lennének ezek az emberek, a kincsek a föld mélyén pusztulnának el, ugyanis a régészeknek nagyon alacsony a kapacitása.

13

2013/1 március

Magyarországon zavarosak és na-gyon előnytelenek a vonatkozó jog-szabályok. A régészeti korhatár 1711, így az azelőtti tárgyakat tilos kiásni, gyűjteni és azzal kereskedni. Ez az ál-lam tulajdona, felfedezésük bejelen-tés-köteles. Viszont a fémkeresőnek csak kiásás után van esélye eldönteni, hogy milyen idős a céltárgy.

Néhányan strandokon vagy feszti-válok helyszínén is gyűjtik az elveszített ékszereket, ami sok embernek szemet szúr. Akad közöttük olyan, aki megél ebből. Vannak a hadszíntérkutatók, akik csaták és lövészárkok helyét, fel-szerelését kutatják. Rohamsisak, szu-rony, fegyver alkatrész, töltényhüvely kerül a zsákjukba. Ez teljesen legális, talált tárgynak számít. Viszont nem rit-ka, hogy tüzérségi löveget, éles aknát, szárnyas bombát csipognak ki a mű-szerek. Ilyenkor nagyon óvatosan kell eljárni, mert egy felelőtlen szúrás az ásóval könnyen végzetes lehet. Ezek hatástalanítása kizárólag a tűzszeré-szek feladata.

A média általában a rossz hírü-ket kelti a fémkeresőknek, miszerint robbanószereket halmoznak fel és házilag próbálják hatástalanítani őket. Ez szigorúan törvényellenes. A jó példák közé tartozik, hogy a móri gyilkosság fegyvereit egy amatőr

„hadis” találta meg. Remélem hazánkban is egyszer

ugyanolyan elfogadott tevékenység lesz a kincsvadászat, mint külföldön, és a felfedezésekért járó jutalom vagy elismerés elég lesz ahhoz, hogy ne a feketepiacot táplálja. Bízom benne, hogy a legtöbb fémkereső becsületes ember, aki csak a saját történelme egy kis darabját próbálja megmenteni az idő vasfogától. Azt az izgalmat keresi, amit volt szerencsém átélni. Egy kere-sős ismerősöm avatott be a fortélyok-ba. Maga a gép könnyű, kényelmes fogású. A keresőgombok kézre esnek, az LCD kijelző mindent mutat, amire szükség van. Pár perc alatt megérthe-tő, mi mit jelent. Nyomtam egy ON-t és elkezdtem pásztázni zéró diszkrimi-

nációval a terepet. Folyamatos sípolás törte meg a

csendet. Ez a mód minden fémsze-metet kimutatott. Ezután átadtam a szakavatott kéznek, aki átváltott érme üzemmódba és két lépés után 5 centi-méter mélyen lévő céltárgy jelent meg a kijelzőn. Egy kis földmunka után egy 1861-es 1 krajcáros érme bukkant elő. Nem hittem a szememnek!

Ezen felbuzdulva átvettem a gépet és rámozdultam mindenféle hangra. Sajnos hiába túrtam fel a kertet, ás-tam 20 centiméter mély gödröket a gyepen, nekem nem volt ekkora sze-rencsém. De nem adom fel és minden-kit csak bátorítani tudok. Kincskeresés-re fel!

Forrás: www.wikipedia.hu

A KÖRET kör megkezdi a munkáját és minden héten szerdán vagy csütörtökön újabb vacsorával várja az érdeklődőket. Jegyet a rendezvényekre elővételben lehet vásásrolni. Érdeklődni: koret@gmail.com

Viktor

14

2013/1 március

Dakar 2013Idén a Dakar Rally mezőnye ismét Dél-Amerikába látogatott. Ez lesz a negyedik itt megrendezett verseny, idén új útvonallal és egy új országgal bővült a repertoár. Kisebb népünnepély alakult ki Peruban: nem csak hogy új a helyszín, de már eleve a megnyitót is ide szervezték. Több millió ember őrjöngött, tapsolt, táncolt, szurkolt a részvevőknek, ahogy az a dél-amerikaikhoz illik.

Gyakorlatilag legjobban a Riói karneválhoz tudnám hasonlítani

az eseményt. A gépátvételt követően egy kis „ugratóra” hasonlító tribünön mutatkoztak be a versenyzők. Az emelvényt azért is nevezem az első ugratónak, mert a magyar Opel Da-kar Team, azaz a Szalay-Bunkóczi pá-ros fedélzeti kamerájának felvételei alapján a navigátor csak ennyit mon-dott: „Jobb kettő, padlógáz! Toljad neki! Lássuk, mit bír az új vas. Vigyázz, belül szar, kicsit dob!” Ez nyilván vicc és csak az én eszmefutattásom szüle-ménye. Viszont valami hasonlóra gon-dolhattak a pilóták amikor a tribünön átgurultak. Némelyikőjük egy kövér gázfröccsel üdvözölte az őrjöngő tö-meget és gyakorlatilag egy nagy ugratással vetették bele magukat az idei őrült versenybe. Igen látványos, amikor a vadiúj autójukkal elemelked-nek a földtől és mint egy vaddisznó, röfögve, fújtatva fúrták a kocsi orrát a földbe – nyilván a rugózás ezekre bő-ven fel van készítve. Nem is a közepé-be vágnék, mert nincs olyan sok hely itt, szóval in medias res helyett nézzük egyből az eredményeket. Ha végigte-kintünk az idei verseny napjain, bát-ran és elfogultság nélkül ki lehet je-lenteni, hogy abszolút megérdemelten nyert a Peterhansel-féle páros a Mini fedélzetén. Minden évben más gyártó viszi a prímet: előző években a VW Touregeké volt a főszerep. Most pe-dig három Mini van az első négyben, nyilván nem véletlenül. Motoroknál

sincs ez másképp, mondjuk itt nem is nagyon szokott tarka lenni a me-zőny, az első hat KTM és a nyertes pedig Cyril Despres személyesen. Quad kategóriában Mar-cos Patronelli vitte haza a serleget. Kamion kategóriá-ban a jó öreg Ka-mazé volt a fősze-rep. Itt a Nikolev, Sabostin és Rybakov csapat lett az első. Na de hagyjuk is a nyers felsorolást! Érdemes megemlíte-ni, hogy amióta összeültek Szalayék, minden alkalommal célba értek. Nem volt ez másképp most sem. Sajnos nem jött össze a vágyálmuk, hogy az első 10-be kerüljenek, de szerintem egy ilyen kemény versenyen a 24. hely is szép teljesítmény. Ezúton is gratu-lálunk, és a következő számunkban szívesen meginterjúvoljuk őket Nektek, ha már kicsit lement a nagy hajtás és tudtak picit pihenni a srácok.

Teljesen új autót kellett építeni a szabály vál-tozások miatt. Az Opel Mokkából kihoztak min-dent, amit csak lehetett: 800 lóerős lenne a motor, de a szűkítés miatt csak 350-et tud teljesíteni. Új

alkatrészekben és ötletekben sem volt hiány. Különleges körülményekre vol-tak kénytelenek felkészülni. Például a motor hűtését úgy oldották meg, hogy egy nagy átmérőjű csövet vezettek végig az utastéren, így gyakorlati-lag a kocsi a seggén veszi a levegőt. Nagyon jó megoldás, nem folyik be rajta a víz se, a sivatagban pedig a különleges szűrők segítségével oldot-ták meg, hogy sem a motor, sem pedig az utasok „ne nyeljék a port”. Jó kis összeszokott csapat az övék, immár 1996-óta rendszeres részvevői a Da-

karnak. Embert próbáló kö-rülmények között küzdenek a megfelelő beállításokért vagy a plusz kilométerekért. Itt ismét kiemelném, hogy a tereprally bizony csa-patsport. „Azért vannak a szerelők, hogy éjjel össze-rakják úgy a kocsit, hogy reggel tolhassam neki. Mert tolni akarjuk, nem vesszük vissza a gázt!” – mondja Szalay.

Szumma szummarum: is-mét egy izgalmas versenyen vagyunk túl. Örömmel várjuk a következőt, ahol ismét szurkolhatunk majd a magyar dakaros fiúknak.

khraal

15

2013/1 március

Landerer és Heckenast nyomdájaHess András nyomdájának 1473-ben történt rejtélyes „eltűnése” után 251 évig nem történt könyvnyom-tatás Magyarországon. Ezt a negyed évezredes szünetet Landerer János Sebestyén szakította meg, amikor 1724-ben Bécsből Pestre jött és nyomdát alapított. A Landerer család tehát régi nyomdász hagyományokkal rendelkezett már 1848 előtt is.

Landerer János Mihály 1750-ben Pozsonyban megvásárolta a rokon

Royer család nyomdáját, majd 1774-ben Kassán nyitott egyet. 1784-ben Pesten ismét egy volt Royer tulajdonú sajtóházat vásárolt meg és nyitott újra saját név alatt.

Nagy jelentőségű, hogy Pozsony-ban az ő kezük közül került kiadásra az első magyar napilap, a Pressburger Zeitung. Ugyan nem élt meg sok évet a lap, de mégis megmutatta, hogy a magyar sajtónak van jövője, így töb-ben is követték a példáját, ezzel el-kezdett elterjedni a magyar sajtó.

Landerer Lajos 1810-ben örökölte meg a nyomdát (10 éves korában), mi-kor apja meghalt. A tényleges veze-tését csak 1824-ben vette át, miután Bécsben kitanulta a könyvnyomtatás szakmáját. A későbbi években a Mo-narchia sokkal szigorúbban vette a kiadásokkal járó megkötéseket, vala-mint a cenzori hivatal is megerősödött, amely miatt szinte lehetetlen volt jó bécsi udvari kapcsolat nélkül az üte-mezett kiadás. Landerer Lajos ekkor már mint a bécsi titkosrendőrség tag-ja működött Magyarországon, így jó kapcsolatban állt az udvarral.

1833-ban elsőként készí-tett Magyarországon színes nyomatot, ami akkoriban na-gyon új dolognak számított. Az 1838-as pesti árvíz idején sok embert megmentett, tettéért díszpolgárrá avatták.

1840-ben bevette társának Heckenast Gusztávot, így vál-lalkozásuk neve Landerer és Heckenast lett. 1841-ben in-dították el a Pesti Hírlap című újságot, aminek szerkesztésére Kossuth Lajost kérte fel Lan-derer. Ennek oka az volt, hogy Kossuth akkor szabadult a bör-tönből, így anyagilag is rászo-rult valami keresetre, valamint ezzel együtt a cenzúra erejénél fogva azt remélték, vissza lehet fogni ellenzéki írásait. A terv nem jött be, így végül 1844-ben lemondásra kényszerítették.

Érdekes kérdés, hogy 1848. már-cius 15-én a forradalmi tömeg miért pont ezt a nyomdát választotta. Va-lószínűleg a Pilvaxhoz való közelsé-ge döntötte el a sorsát, de ez a terv korántsem volt olyan hirtelen. Hec-kenast Gusztáv előző nap már tudo-

mást szerzett a Petőfiék áltak tervezett nyom-dafogla lás ró l , így aznap nem ment be dolgoz-ni. Ha pedig job-ban megfigyel-jük a korabeli beszámo lókat , akkor kivehető belőle, hogy a

„lefoglalás” nem éppen olyan ha-tározottan tör-tént. Landerer hajlandó volt a sajtót átadni, de ezt önként nem tehette meg, így

végül „elvették” tőle, bár a nyomdai munkákban segédkezett ekkor is. A forradalom és szabadságharc alatt a nyomda az úgynevezett Kossuth bankókat nyomta Landerer vezeté-sével, amik átvették az országban a fizetőeszköz szerepét. A kormány ván-dorlásával a nyomda is követte azt, legutoljára Aradon működött a pénz-nyomás. A világosi fegyverletétel után bujkálásra kényszerült Landerer, majd utána büntetésként nem térhetett visz-sza hőn szeretett nyomdájához, azt Heckenast vezette tovább. 1854-ben bekövetkezett halálával utód nélkül maradt a Landerer család, a cég tel-jes része Heckenast kezébe került. Ne-vét a nyomda még ezután nyolc évig viselte, majd nevében is Heckenastra váltott. 1873-ban Heckenast Gusztáv eladta a nyomdát a Franklin társulat-nak. Helyét ma emléktábla őrzi, mely a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkánál található.

Források: wikipedia

Hadzsi ÁkosHage

16

2013/1 március

„Mindig csak 30 év múlva…” – szól a mondás a fúziós energiatermelés megvalósítása kapcsán. De még mielőtt hirtelen felindulástól vezérelve az első utcán szembejövő atomfizikust a sufni mélyére száműzött szívlapátunkkal kergetnénk vissza dolgozni, járjuk körbe a szólás hátterében húzódó okokat!

Olcsó energia és korlátlan erő-forrás. Ezekkel a jelszavak-

kal kecsegtetnek minket, ha a fúziós energiáról esik szó. Nem kell ahhoz energetikai mérnöknek lenni, hogy belássuk, ha a hozzá fűzött reménye-ket beváltja, fenekestül felforgatja világunkat: az emelkedő rezsikölt-ségekre panaszkodó kisnyugdíjastól a környezetszennyezésért aggódó Greenpeace-aktivistán át a természe-ti erőforrásokban szegény országok lakóival bezárólag mindenki gondját megoldaná. Vagy mégsem? Az elvá-rások magasak, de a közvélemény szkeptikus. Nem csoda, hiszen egymásnak ellentmondó hírek keringtek a fúzióról évtizede-ken át a kutatók felelőtlen ígé-reteinek és az alultájékozott médiának köszönhetően. Így alakult ki az a cinikus mondás, hogy a fúziós energiatermelés mindig csak 30 év múlva válik valósággá.

Ma már ismert, milyen ko-moly technikai követelménye-ket igényel a fúzió, de nem volt ez mindig így. Mivel a II. világháború alatt az atom-bomba kifejlesztésére irányuló kísérletek során felhalmozott tudást pár éven belül a civil életben tudták hasznosítani, illetve nemrég ünnepelhettük az első fissziós atomreaktorok üzembe helyezésének 70. év-fordulóját, joggal volt várható, hogy az azzal párhuzamosan folyó fúziós kutatások is hamar békés célokat szolgálhatnak. Mint tudjuk, ez nem így történt: habár sok tekintetben egyszerűbb folyamat a fúzió, mint a maghasadás (fisszió), a gyakorlatban rengeteg akadályba ütközött szabá-lyozott körülmények között véghezvin-ni: a kellemesnek mondható 150 millió fokon forrongó plazmát a földi mág-neses mező erejének ötvenezerszere-sével kell összetartani!

A tudósok eleinte reménykedtek a gyors eredményekben, de nem volt fogalmuk arról, milyen nehézségekbe fognak ütközni. Ez a túlzott optimiz-mus néha elhamarkodott jóslatokhoz és alaptalan nyilatkozatokhoz veze-tett, melyeket a média azonnal felka-pott. Az atomenergia hőskorában, az ’50-es években két ilyen emlékeze-tes esemény is történt a kutatók és a média koprodukciójában: az angliai Harwell városában működő kísérle-ti reaktorban neutronokat észleltek a plazmában, melyet a végbement fú-ziós reakció nyomának tulajdonítottak.

Mielőtt alaposan megvizsgálták volna a következtetés helyességét, euforikus hangulatukban sajtótájékoztatót hívtak össze, ahol bejelentették a kétes ered-ményeket. John Cockroft, a kutatás vezetője egy újságíró kérdésére vála-szolva jelentette ki, hogy szinte biztos benne, hogy termonukleáris fúzió ment végbe és az produkálta a neutronokat. Ezt a nyilatkozatot a sajtó azonnal fel-kapta és kicsit kiszínezve világgá kür-

tölte, hogy 20 éven belül már fúziós erőművek fogják termelni nekünk az áramot. Később beigazolódott, hogy a neutronok más forrásból származtak, valószínűleg gyorsított deutériumokból. A korrekció késve érkezett, a közvéle-ményben már elterjedtté vált az álhír és ez a negatív információ már nem érte el a sajtó ingerküszöbét. A másik hasonló eset az 1958-as, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által rende-zett genfi Atoms for Peace konferenci-án történt, ahol kutatók a világ minden tájáról nyilvánosságra hozták eredmé-nyeiket. A sűrűsödő nehézségektől füg-

getlenül a gyűlés emelkedett hangulatban telt és elhangzott az a kijelentés is, hogy 30 évre van szükség a szabályozott energiatermelő fúzió megvaló-sításához. A média ismét csak a pozitív szenzációt tartotta fon-tosnak, nem figyelt a kritikus hangokra, köztük Teller Edére, akik a technikai problémákra hivatkozva nem tartották való-színűnek, hogy még a XX. szá-zadban működőképes fúziós erőmű épülhessen.

A közvélemény felfokozott várakozása később is meg-maradt a fúziós energiával szemben, így laikusként olyan érzése támadt az embereknek, mintha csak egy helyben to-porognánk. Viszont a kutatá-sokat jobban ismerő szakértők szerint a könnyelmű ígéretek okozta csalódások ellenére

lassú, de folyamatos az előrehaladás a cél felé és a hatalmas erőfeszítése-ket végül siker fogja koronázni. A sors fintora, hogy manapság is 30 évre te-szik az első hálózatra termelő fúziós reaktor üzembe állítását, de ma már komoly tudományos háttérrel és tech-nológiai tapasztalattal a hátunk mö-gött jelenthetjük ezt ki.

Rosszabbul állunk, mint 30 éve?A fúzió hányattatásai

Sándor Krisztián

17

2013/1 március

Modern ninjutsu a MAFC-banA ninják a középkori Japán legendás harcosai voltak. A hagyomány szerint minden fegyverrel mesterien bántak, könnyűszerrel átugrottak egy kétméteres palánkon és bármikor nyomtalanul eltűntek egy füstfel-hőben. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kell modernizálni a ninjutsut. Ha több száz éven át kitűnően működtek a ninja technikák, most mitől ne működnének?

A válasz összetett. Először is meg kell érteni, hogy semmi sem avul el

olyan gyorsan, mint az edzésmódszer és a technika. A mai kor embere nem-igen fog naginatával rohamozó nehéz-lovasokkal szembetalálkozni és valószí-nűleg teljesen fölösleges elmerülnie a páncélos birkózás vagy a láncos sarló forgatásának rejtelmeiben. Zárójelben jegyzem meg: aki egy ha-gyományos ninjutsu edzésen a ninjafilmek akciójelenetei-re számít, csalódni fog.

Természetesen igaz, hogy például az ízületi fe-szítések logikája és anató-miája nem változik, de az a mód, ahogyan az ember eljut odáig, hogy végrehajt-hassa a technikát, mindig az adott korszak küzdőstí-lusának függvénye: ma a késtámadás biztosan más lesz, mint a középkori csa-tamezők páncéltörő tőrrel végrehajtott technikái. Vi-szont napjainkban egyre több helyen oktatnak fülöp-szigeteki késharcot vagy a katonai közelharc késtech-nikáit. Tehát ha egy utcai helyzetben előkerül a pen-ge, akkor nagy valószínű-séggel az ilyen jellegű soro-zattámadások várhatók.

A másik ok, amiért mo-dernizálni kellett a ninjutsut, az a harcművészetek XX. századi sajátos fejlődé-se. A hagyományos harcművészetek megalkotói arra törekedtek, hogy az iskolai oktatásba tökéletesen illő tan-tárgyat formáljanak az ősi közelharc rendszerekből. A judo és a karate anyaga és módszertana teljes össz-hangban volt a XIX. századi japán is-kolarendszer oktatási, nevelési céljai-val és módszertanával. Az azóta eltelt közel 120 évben a harcművészetek elképesztő karriert futottak be a küz-

dősporttá válástól az MLM-rendszerű üzleti modelleken át az ezoterikus rendszerekig – viszont senki se vette a fáradságot, hogy a jelenlegi nyugati oktatási rendszerrel szinkronba hozza a harcművészetek anyagát.

Amikor elkezdtem a BME-n, majd a MAFC-ban tanítani, végiggondol-tam, hogy mi a diáksport célja. Ekkor

kezdtem el a mai EU-s iskolarendszer oktatási, nevelési céljainak, módszere-inek összehangolását a ninjutsuval. A modern ninjutsu anyaga úgy épül fel, hogy segítsen kifejleszteni és elmélyí-teni azokat a tulajdonságokat, ame-lyekre egy mérnöknek a munkájában szüksége lehet: a pontosságot, ala-posságot, aprólékos helyzetelemzést, kreativitást, koncentrációs készséget, nyitottságot és kitartást.

A harcművészet alapja a rea-litás. Ezért az edzéseinken sokat kesztyűzünk és kiemelt figyelmet fordítunk az állóképességre és az erőnléti tréningre, hiszen kellő fizi-kum nélkül nincs hatékony önvéde-lem. Fontosnak tartom az ütés-rú-gás kombinációk begyakorlását, a könyéktechnikákat, az ízületi feszí-

tések pontos elsajátítását, a kyusho-jutsut - azaz az akupunktúrás pontok tá-madását - és a hétköznapi tárgyak fegyverként való használatát. A modern ninjutsu edzéseken min-denki megtapasztalhatja a saját korlátait és azt, hogy egy éles helyzetben mi az, amit biztonsággal meg tud csinálni.

A harcművészet szá-munkra nem csupán a tech-nikák elsajátítását és gya-korlását jelenti. Az egyes technikákat a különféle élethelyzetek modelljének tekintjük. A modern ninjutsu – önmagunk megismerésén és elfogadásán túl – hely-zetelemzésre, konfliktuske-zelésre, problémamegol-dásra, életstratégiára tanít.

A MAFC Ninjutsu szak-osztályának tanfolyamait heti 2x 1,5 órában, 6000 Ft/szemeszer/fő díj ellenében látogathatják a hallgatók.

Az edzéseket szerdán 14:30-tól 16:00-ig a XI. kerületben, a Hídvég utca 4-ben, pénteken 18:30-tól 20:00-ig, a Bercsényi Kollégium-ban, XI. kerület, Bercsényi utca 28-30-ban tartjuk.

A modern ninjutsuról itt olvashatsz bővebben: www.shibumi.hu

MAFC Ninjutsu szakosztályának vezetőjeSzabados Tamás

18

2013/1 március

Zabagép – Black Cab BurgerA Hooters és az édesszájú karácsonyi kitérő után visszatértem a klasszikus, önkiszolgáló büfék világába, és ezúttal egy kocsmában hallott helyre látogattam el, a Black Cab Burger-be. Ahhoz képest, hogy egy teljesen ismeretlen arc ajánlotta, és hogy mennyire mélyen van Ferencváros bugyrában, nagyon kellemes meglepetés ért.

Hogy specifikusabb legyek, a Mes-ter utca és a Viola utca sarkán

található ez a kis vendéglátó, tehát egy kis sétára számítani kell. A környék mostanra nagyrészt kitisztult, de a pár évvel ezelőtti városképből még ma-radt ott néhány kétes alak, úgyhogy az okostelefon inkább maradjon a zseb-ben. De a lényegre törve: egy világító tábla jelzi, hogy megérkeztél, úgyhogy a megtalálással nem lesz gond – be-térve viszont csak négy asztal és egy étkezőpult van, tehát ebédidőben ne csodálkozz, ha nem lesz hely.

A belsőt illetően hamar feltűnik, hogy Londont idézi a büfé: a képeken és feliratokon túl a kialakítás, az egész környezet a nyugati nagyváros gyors-kiszolgáló éttermeire hajaz („black cab” kifejezés is a jellegzetes londoni taxikra vonatkozik). De az igazi külön-legesség az, hogy az angol főváros-ban kapható jellegzetes italok közül válogathatunk: angol sörök, ciderek és üdítők közül válogathatunk a szokásos Coca-Cola termékek mellett, hogy a

rendelésre várakozva legyen mit szür-csölni.

Ha már a rendelésnél tartunk, ak-kor az első dolog, ami az étlapon feltűnik, az a roppant keskeny szend-vicsválaszték. Van három különböző házi specialitás (Cabbie Burger, ami a rendes hamburger megfelelője; egy hot-dog és valami giga-nagy adag burger azoknak, akik Marika nénihez szoktak), plusz egy csirkés hamburger. Ezeket méretben lehet ugyan variálni, de ez sem jelent sok opciót. A trükk az, hogy – a pizzériákhoz hasonlóan – itt magadnak is összeállíthatsz ham-burgert/hot-dogot a saját szájízed szerint: a hús méretétől (a pizzás ana-lógiát erősíti, hogy a húst átmérőben adják meg) kezdve a feltéteket és a szószokat is kiválaszthatod. Ötletes módja ez az étlap rövidre zárásá-nak, kérdés, hogy ki az, aki él is ezzel, ugyanis a saját hamburger összeállí-tása elsőre kicsit szokatlannak tűnik; inkább azt tudja egy átlagos ember megmondani, hogy mit nem kér bele.

Én első alkalmasként mindenesetre örültem, hogy nem kell sokat agyalni a választáson: giga adagot már az ára miatt sem kértem, hot-dog és csir-ke kizárva, úgyhogy marhahúsos, nor-málméretű burgerre vadászva egyha-mar lecsökkent a lehetőségek száma egyre. Egyébként ebben a Cabbie-ben gyakorlatilag minden benne van a feltétválasztékból, leszámítva a csemegeuborkát és a lilahagymát, tehát végtére is pontosan úgy műkö-dik minden, ahogy megszoktuk: kérsz egy Cabbie-t, és utána azt módosí-tod. Meg persze kérni kell mellé sült krumplit, mert az nincs benne alapból.

A várakozási időhöz (és a kajához) egy Olde English cidert választottam, mert olyat is rég ittam már. Kicsit el is szoktam ettől az almás-kesernyés íztől, ugyanis az itthon leginkább elterjedt Strongbow rendesen meg van cukroz-va cider létére. De legalább az Olde English nem itatja magát annyira, és marad belőle az evés mellé.

Hamarosan tájékoztattak, hogy kész a rendelés: papírba tekert ham-burger és a gyorséttermekben meg-szokott kartonos krumpli. Ami elsőre feltűnik, az az, hogy a krumplit elég-gé sötét színűre sütötték, és ahogy néztem, mindenki ilyet kapott, tehát ez valami helyi különlegesség lehet. Az ízén ez nem mutatkozik annyira drasz-tikusan, mint a külsején, de azért én szívem szerint pár perccel korábban kivettem volna a fritőzből.

A hamburger? Normál méretűt kértem, ez a 10 cm-es átmérőt jelenti, és összehasonlításképpen kb. akko-ra, mint a Burger Kingben a kisebb burgerek. Kinézetre fantasztikus volt: szezámmagos, pirított zsemle, benne egy szaftos húspogácsa, rajta élénk színű, olvadt sajt, bacon, és kiku-kucskál belőle egy paradicsomszelet meg néhány kósza hagymaszál. Tö-kéletesnek tűnt, és beleharapva sem csorbult az élmény: gyakorlatilag fél perc alatt végeztem az egésszel. A

19

2013/1 március

csemegeuborkát ugyan kár volt kihagynom belő-le, de így is megérte az árát. Ami amúgy nem volt olcsó: ezer forint pusztán a szendvics, és ha ehhez kérsz egy normál méretű burgonyát és egy 0,5-ös üdítőt, akkor 1700-nál jársz. Ami, jobban be-legondolva, nem nagy ugrás a hagyományos gyorséttermekhez képest, az ízét tekintve meg plá-ne. Egyébként a honlapju-kon egyszerűen és gyor-san minden árat megta-lálsz, ez külön plusz pont.

Összefoglalva min-denkinek ajánlani tudom a helyet, aki keresi a How I Met Your Mother-ből ismert fanatikus hambur-ger-élményt, és aki nem riad vissza egy kis sétá-tól a Mester utca mentén. De hát egy kis ebéd utáni mozgás még nem ölt meg senkit.

Honlap: www.blackcabburger.hu

Sztadi

Internetes közösségek I.A téma senkinek sem idegen. Az internet mindennapjaink velejárója, sokan ezzel kelnek és fekszenek. Jelen cikkben nem az egyénre, hanem a közösségekre gyakorolt hatásait szeretném számba venni. Kiemelve ezzel azt is, hogy milyen hasznos dolgokra lehetne még használni ezeket az oldalakat, a megszokott önreklámo-zások helyett/mellett.

A közösségi oldalaknak sokféle fel-használási módja van. Lehet jó és

ugyanakkor rossz felhasználási módja is. Láttunk már példákat a médiában, tapasztaltuk magunk is. De sok eset-ben egyik közösségi oldal sem külön-bözik a másiktól: az emberek teszik olyanná, amilyen. Ha nekünk nem tetszik, ami egy ilyen oldalon folyik, érdemes elgondolkozni azon, mi ma-gunk mit teszünk hozzá mindehhez.

Facebook:A közösségi oldal nem igényel be-

mutatást. Tekintve az olvasói tábort, közel mindenki gyakorlott látogatója az oldalnak. A rengeteg felhasználó végett sok embert lehet összefogni csoportokba. Ebben is emelkedik ki leginkább a Facebook: hatalmas tö-meget ölel fel. De pont emiatt veszé-lyes is, mivel „nagy az Isten állatkertje”.

Jó dolog, hogy mindenki megtalál-

hatja a maga érdeklődési területének megfelelő csoportját, rajongói olda-lát, eseményét, melyen megvitathatják fórum mintájára a dolgokat. Legtöbb esetben pozitív célra jönnek létre ezek a csoportok, hogy tippeket, segítséget adjanak egymásnak a felhasználók, vagy csak kedvenc elfoglaltságukról beszéljenek. Hasznos olyan tekintet-ben, hogy egy eseményhez gyorsan össze lehet gyűjteni a potenciális ér-deklődőket, résztvevőket, valamint közérdekű infók, segítségkérés esetén is hamar megtalálja a célközönségét egy-egy felhívás. Hasznos ismereteket és gondolatokat lehet nagy közönség-nek megosztani, amikről helyben lehet véleményeket alkotni, vagy további idetartozó dolgokat megosztani.

Viszont sokszor komolyabb átgon-dolást, személyes jelenlétet igénylő témák is felkerülnek „Like” gombnyo-

mogatásra, sze-mélytelenné teszi fontosabb kérdé-sek eldöntését, ez-által hiteltelenné is. Gyorsan terjednek a hamis hírek, os-tobaságok, és nem

kicsi a visszaélések száma sem.Hátrány, hogy vannak bizonyos té-

mák, melyeket a közösségek itt vitatnak meg, amelyek esetében a jelen idejű viták és megbeszélések hasznosabbak lennének – például egy-egy probléma megtárgyalását sokkal hatékonyabb személyesen, valós időben elintézni, mert az érzelmeket/valódi érzéseket nem lehet átvinni megfelelő módon az ilyen oldalakon, így a félreértések száma is nagyobb lehet. Ezen felül sok, főleg a fiatalabb korosztályt magába foglaló, csapat ott folytatja egy-egy kiszemelt társuk elleni bántó hadjáratu-kat, amit iskola idő végén félbehagytak.

Elérhetőség: www.facebook.com

20

2013/1 március

Twitter:Avagy oszd meg gondolatod leg-

feljebb 140 karakterben. Az oldal a 10 leglátogatottabb oldal közé tar-tozik a világon. Inkább az egyének kiteljesedése az, ami szembetűnő itt, ki mennyire frappáns, rövid hírben ad információt magáról. Olyan, mintha SMS-eket küldözgetnél bele a nagy-világba, remélve, hogy más is elolvas-sa majd.

Közösségekre nézve a gyors, rövid hírek terjesztésére, figyelemfelhívásra kiváló. Nagyobb hangvételű gondo-latokat a korlátozott karakterszám miatt nem lehet megvitatni (miértek, hogyanok kifejtése karakterigényes, ugyebár), viszont ami érdekesség, hogy egy-egy személy mennyi kér-dést tud kapni foglalkozási körével kapcsolatban, ami szintén összetartó dolog lehet, ha olyan kérdések kerül-nek terítékre, melyek sokakat érinte-nek. Hátránya pedig pont ugyanazon dolog miatt van, mint a Facebooknak, könnyen válhat valaki kéretlen és bán-tó üzenetek áldozatává.

A hamis/téves hírek is terjednek, mint a villám. Sok helyen emiatt egy feltekert hangerejű pletykaközpont-nak minősítik a Twittert. Sok megala-pozatlan hírszösszenetet tényként ter-jesztenek a felhasználók, mielőtt bár-milyen hivatalos forrás megerősítené ezeket. Előnye viszont pont ugyanezen dologból is származhat, hogy renge-teg információt lehet megtudni rövid és valós időn belül. Nehézség, hogy ezt tudni kell szűrni.

Elérhetőség: www.twitter.com

Google+:A Google+ a Facebook és Twitter

mellett a másik ismertebb közösségi oldal. Felhasználói bázisa jóval ki-sebb, de funkcióit tekintve érdemes megnézni miben segítheti elő egy-egy közösség életét. Kezdőpontnak írhatnám az úgynevezett Körök funk-cióját, mely segítségével csoportokba tudjuk bontani ismerőseinket. Ez egy közösség részére előnyt jelent, mivel már az ismeretség felvételekor kate-góriába lehet „dobni” ismerősünket, mellyel a későbbiekben célzottan az adott csoportnak szóló üzeneteket, megosztásokat könnyedén csak velük is megoszthatjuk, illetve követhetjük is csak a Körbe tartozó véleménycseré-ket. Ezeket a beosztásokat másoknak is megmutathatjuk, tehát ha egy új felhasználó elkezdi használni az ol-

dalt, rögtön egy egész csoportot meg-mutathatunk neki, ami esetleg őt is ér-dekelheti. Gyorsabban bevonható így bárki például egy projektbe. Persze mi magunk nem tudjuk követni, hogy ki milyen csoportba oszt be minket, ezt nem is kell visszajelölni, minden fel-használónak az egyéni szájíze szerint történik a besorolás.

Elérhető rajta csoportos csevegés, illetve videokonferencia (Hangout), ami szintén a csoportos munka előse-gítését teszi lehetővé. Nem beszélve a sok Google funkcióról, amit a Gmail-

es fiók használatá-val megszokhattunk.

Ami kiemelt előny, hogy az adatvéde-lem magas szinten jól működik; nem tö-kéletes, de minden-

képp biztonságosabb az oldal hasz-nálata, adataink nagyobb biztonság-ban vannak. Például jóval nehezebb kamu profillal beregisztrálni.

Az oldal mindenképp felzárkózó-ban van fejlesztéseit tekintve. Kiné-zetében is áttekinthetően kezelhető, rengeteg újdonságot vezettek be az utóbbi időben (Események, Közössé-gek), a közösségépítést számos for-mában képesek segíteni.

Negatívumként talán az hozható fel, hogy most még kevesebben van-nak rajta, így aki elkezdi használni, az elején nagy pangásra számíthat isme-rősei tekintetében. Átcsábítani nehéz az ismerősöket egy új oldalra, ha már megszoktak egy másikat.

Ezen felül az értesítések sincsenek még finomra hangolva a rendszerben. Nincsenek kategóriákra különvéve,

hogy mi az, amiről feltétlen szeret-nénk időben értesülni, és mi az, amiről nem. A magyar fordításban sok a szo-katlanul értelmezhető dolog. Valamint ha sok embert követünk, velük kapcso-latban ömlenek az infók, nincs semmi-lyen szűrés, ami alapján a rendszer válogatna, hogy akkor csak a fonto-sabb híreket közli, vagy amit többen is megtekintettek, +1-eztek. Ez hátrál-tathatja a közösségen (adott Körön) belüli fontosabb információáramlást.

Elérhetőség: plus.google.com

A következő részben a LinkedIn, a Tumblr valamint a DeviantArt kerül-nek majd terítékre.

Bogár

21

2013/1 március

Mozigépész – Tarantino elszabadulQuentin Tarantino filmjeit mindig úgy várják, mint a gyerekek a karácsonyt, mint a nyugdíjas a nyugdíjat, mint az egyetemista a vizsgaidőszak végét. Az ő keze munkája valami olyasmi, ami az amúgy több százmil-lió dollárral, hiper-szuper CGI-vel, nagy mellekkel és még nagyobb robbanásokkal arcunkba tolt hollywoodi kínálatot mindig messze túlszárnyalja a közönség várakozásában, és amikor végre láthatjuk, akkor még a kezdő filmrajongó is megmondja: „igen, ez tipikus Tarantino.”

Hát így voltunk ezzel most is. 2012-ben végig csöpögtek az informá-

ciók; miközben folyt a gyártás, foko-zatosan derült ki, hogy miről fog ez a film szólni, ki fog benne szerepelni, és ki nem (például Kurt Russel, Kevin Costner és Sacha Baron Cohen is a szereplőlistán volt). Annyi végig biz-tos volt, hogy western, és a Becstelen Brigantyk mintájára készül, vagyis egy elnyomóréteggel (a rabszolga-tartókkal) való kolosszális leszámolás lesz horribilis indokolatlan mennyiségű vérrel és erőszakkal, emellett pedig markáns történelmi-kulturális elemeket is fog tartalmazni. A párhuzamot erő-síti, hogy az eredeti cím ugyanúgy egy korábbi filmet idéz (Inglorius Basterds – The Ingloriuos Bastards, 1978; Django Unchained – Django, 1966).

Minden filmes erre törekszik, ami Tarantino-nak most igazán sikerült: a premierig nem is derült ki, hogy mit ta-lált ki már megint a rendező, de azért mindig elhintett annyit, hogy fenntart-sa az érdeklődést, és hetente érkez-zenek a morzsák az „új Tarantino-filmről”. Így amikor moziba ültem (nem sokkal a premier után), igazából csak annyit tudtam, amennyit fönt leírtam, és hogy DiCaprio gyaníthatóan éle-te alakítását hozza majd a főgonosz szerepében. Ja, és lesz benne valami fejvadászat meg feleségkeresés, de hogy hogyan áll ez össze, arról elkép-

zelésem sem volt. Igazából ennyit elég is volt tudni, úgyhogy a történet le-írását nem is viszem túlzásba, legyen meg mindenkinek a felfedezés öröme.

Az amerikai pol-gárháborút megelő-ző években, valahol a rabszolgatartó Délen, King Schultz doktor (Christoph Waltz) felszabadít-ja Django-t (Jamie Foxx), és kitanítja a fejvadászat mester-ségére, majd segít neki megkeresni a rabszolga feleségét (Kerry Washington) és őt is felszabadíta-ni. Csak hogy az asz-szonyt történetesen az egyik leghírhed-tebb és leggazdagabb rabszolgatartó, Calvin Candie (Leonardo DiCaprio) vá-sárolta meg, akit nehéz lesz meggyőz-ni a felszabadítás részéről a dolognak.

Igazából ez az egyetlen Tarantino-film a Jackie Brown mellett, aminek ér-telmes története és mondanivalója van, és nem egy brutális mészárlásokkal tar-kított bosszúhadjárat áll a középpont-ban. Természetesen ennek most sem le-szünk híján, de nem ez a film célja, ha-nem egy klasszikus hercegnő-megmen-tés (a Siegfried-legendával való párhu-

zamot ki is emelik közben). Nagyon örvendetes, hogy a Becstelen Brigantyk kis-sé aljas nemzet-sztereo-tipizálása után végre az amerikai-európai (német) ellentétből egyértelműen az európai (német) kerül ki morális győzelemmel – sőt, az amerikaiakat ennyi-re állatiasnak egy másik nemzethez képest nagyon kevés filmben ábrázolják.

A német oldalt természetesen Christoph Waltz testesíti meg, aki dörzsölt náci-ból dörzsölt rabszolga-felszabadítóvá válik, ezzel is törlesztve az előző film-

ben való szerepéért. Hogy negatívu-

mot is mondjak, mu-száj megemlíteni, hogy a rendező a saját stílusát illető-en néhol már szoká-sosnál is nagyobb túlzásokba esett. A csuklyákon tíz percig marakodó KKK-előd tagok és a gengsz-ter-rap már kizökken-tettek a sztoriból, és ez semmiképpen sem jó, akár vicces, akár nem. Ehhez hozzájön még, hogy bár a ka-

rakterek jól kigondoltak, sajnos most a hangsúly a mennyiségre, és nem a mi-nőségre esett. Tulajdonképpen figurák terén semmilyen meglepetés nem ér minket, még egy óvodás is megmondja első látásra, hogy ki mit akar ebben a filmben (kivétel a Samuel L. Jackson által alakított Steven, aki Calvin vén, agyafúrt tanácsadója). Ami persze nem feltétlenül rossz, hiszen így telje-sen átadhatjuk magunkat a történet-nek. A semleges karakterek háttérbe szorulása viszont már jobban fáj; alig találkozunk olyannal, aki nem ellensé-ges vagy áldozat (kivétel a rendező maga, aki végre ismét megjelenik saját filmjében), de végül is ezt is be lehet tudni a korszellemnek. Ezt leszámítva azonban az alkotás hozza a megszo-kott zseniális színvonalat: a több mint két és fél óra fordulatokkal, vérrel ola-jozva repül tova, és már csak a zsibba-dás az alsó fertályon emlékeztet arra, hogy bizony jó régóta ülök a moziban.

Hogy egy kicsit rákanyarodjak az unalomig csépelt „tipikus Tarantino”

22

2013/1 március

méltatására: a csavaros történetveze-tés, a kimért jelenetek, a figurák egyen-letes felvezetése, a részletek kiemelése, az érdekes hangvágás és zeneválasz-tás (a rap-et leszámítva…), valamint a korhű viselkedés és nyelvezet teszik vé-gül olyanná ezt a filmet is a Brigantyk mellett, hogy századszorra nézve is szórakoztató. A nyelvezet kapcsán pe-dig kiemelném, hogy a magyar fordí-tók óriási bravúrt vittek véghez; ennyire jó szinkront az Erőszakik óta nem hal-lottam, tehát magyarul megnézni leg-alább akkora élmény, mint angolul.

A rendező másik különlegessége, hogy a jól bevált színészgárdája mellé minden filmhez szerez egy-két világ-sztárt, akikből a végére aztán sikerül kétszer akkora sztárt csinálni. Az előb-

bihez tartozik Samuel L. Jackson, Mic-hael Parks és újonnan Christoph Waltz

– aki Hans Landa megtestesítése után az egyik kedvenc színészemmé avan-zsált –, míg az utóbbihoz John Travolta, Bruce Willis, David Carradine, Kurt Russel és Brad Pitt, most pedig csatla-kozott hozzájuk Jamie Foxx és Leonar-do DiCaprio, akikből ugyanúgy ki lett hozva a maximum, mint ez elődeikből. Elképesztő, ahogy Tarantino képes az utolsó mellékszereplőig mindenkit úgy megszólaltatni, mintha erre a szerepre született volna. DiCaprio-val kapcso-latban: miután őt ennyire beharangoz-ták, nem sikerült felülmúlni a várakozá-saimat, így elmaradt a katarzis.

Ezer szónak is egy a vége: nyomás mindenkinek megnézni, mert jó volt. És

jó lesz másodszorra, harmadszorra, negyedszerre és századszorra is, ami-kor évek múlva egy unalmas estén meg akarok nézni valamit vacsora mellé. Igaz, az egy jó hosszú vacsora lesz.

Sztadi

Fáziskésés – zenekar születőbenFelfelé ívelő karrier, fiatal korukhoz képest nagy profizmus, egyedi stílus, tehetség. Talán ezekkel a szavak-kal jellemezhető leginkább a debreceni fiatalokból álló együttes, a Fáziskésés. A tavaly decemberben egy éves banda 2012 őszén a PURE Music zenei tehetségkutatón döntős volt, október 30-án pedig a fővárosi Akváriumban lépett fel a Budapesti Egyetemi Napok keretében – többek között a 30Y-nal. Az együttes szó-lógitárosával, Bálint Kötönnyel beszélgettem, aki nem mellesleg egyetemünk gépészkari hallgatója.

KáTé - Mesélj a kezdetekről. Hogyan alakult a zenekar?

Bálint Kötöny - 2011 szeptemberé-ben mentem hazafele busszal, és talál-koztam a jelenlegi énekesünkkel, Ben-cével, aki régi ismerős volt. Tudtam róla, hogy énekel és gitározik, így hát meg-kérdeztem, nincs-e kedve zenekart ala-pítani. Ő belement, és körülbelül öt meg-álló alatt megbeszéltük az alapötletet. A basszusgitáros alapból adott volt, hogy Miki, az öcsém legyen. Aztán nagyon sokáig kerestünk egy dobost, végül egy ismerősünk ajánlotta a mostani dobosun-kat, Johnny-t, akinek abban az időben volt már zenekara, de azt mondta, hogy amíg nem találunk mást, addig besegít. Aztán egy hónap után egy próbán el-kezdett vigyorogni, és kijelentette, hogy:

„srácok, ti vagytok mostantól az első szá-mú zenekarom.” Majd még ugyanebben az évben kaptunk december 23-ára egy koncertlehetőséget egy debreceni kocs-mában, az együttes alapítását is ettől a naptól számítjuk. Azóta még egy billen-tyűssel, Hogya Viktorral bővült a zene-karunk, aki tavaly novemberben átvette az énekesi szerepkört Bencétől.

KáTé - A folytatás is mesébe illő.B.K. - Igen, innentől jöttek a kon-

certfelkérések, rádió- és tévészerep-lés, és mára már odáig jutottunk, hogy tavaly október 30-án már az Akvári-umban, a Budapesti Egyetemi Napo-kon zenélhettünk.

KáTé - Ezen a rendezvényen többek között a 30Y is fellépett. Milyen érzés volt egy ilyen nagynevű zenekarral egy fellépő listán szerepelni?

B.K. - Leírhatatlan érzés volt. Az a koncert egy teljesen új helyzetbe, egy vérbeli klubkoncert világába vezetett be bennünket. Úgy mentünk fel a színpad-ra, hogy srácok, bármi lesz: toljuk; hogy feljöttünk zenélni a fővárosba, és attól kezdve semmi nem szegheti kedvünket. Ezen felül hatalmas pluszt jelentett, hogy megjelent 100-150 ember, akiket soha nem láttunk. Baromi jó érzés volt látni rajtuk, hogy tetszik nekik, amit csinálunk: mozognak, táncolnak a zenénkre.

KáTé - Mi jellemzi a zenéteket?B.K. - Nagyon egyszerű frázisokat

játszunk, amiket az emberek köny-nyen be tudnak fogadni. A mi ötünk

természetéből fakad, hogy meg akar-juk magunkat mutatni az embereknek. Azért is játszunk ilyen zenét, mert ez jön belőlünk, ez áll legközelebb a szívünkhöz. Van bennünk könnyedség, ami tartalmaz mondanivalót mind-emellett.

KáTé - Hogyan viszonyultok egymás-hoz, bandatagok?

B.K. - Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, nagyon empatikus emberek alkotják az együttest. Talán pont azért működünk ilyen jól, mert meg tudjuk egymást érteni, olyan emberekből áll a banda, akik elfogadják egymás véleményét. Fontos, hogy annyira át tudd élni egy másik ember gondolata-it, érzéseit, hogy ebből zene szülessen, ugyanis a zeneszerzés csapatmunka. Meg kell érteni, hogy egymásért va-gyunk, mert csak így tudunk előre jutni. Egységesen kell gondolkodnunk.

KáTé - Csak ezért, a közös cél érde-kében vagytok egységesek?

B.K. - Nem, mi nagyon jó barátok is vagyunk egyben. Nagyon jó a kapcso-latunk, gyakran járunk el együtt bulizni

RövidenEredeti cím: Django UnchainedKategória: westernJátékidő: 165 percRendező: Quentin TarantinoFőszereplők: Jamie Foxx, Christoph Waltz, Leonrado DiCaprio, Samuel L. Jackson IMDb szerint: 8,6/10Szerintem: 9/10

23

2013/1 március

is. Minden tekintetben együtt vagyunk. Természetesen emellett közös cél, hogy jó zenéket szeretnénk írni. Mindemel-lett nagyon sokszor érzem azt, mintha tovább tudnák fejleszteni a már jól is-mert zenei frázisokat, témákat.

KáTé - Ez már első jele annak, hogy saját stílusotok van.

B.K. - Igyekszünk is, hogy tényleg így legyen. Nagyon szeretem a szá-mainkat, mert ez a mi barátságunknak, közös munkánknak jelképe. Annak, hogy mi tényleg közösen csináljuk ezt az egészet.

KáTé - Mint kezdőzenekar, próbáljá-tok eladni magatokat?

B.K. - Lényegében igen. Mint kez-dőzenekar, nem lehet más a célunk, minthogy minél többen megismerje-nek, és be tudják fogadni a zenénket.

KáTé - Hogy írtok zenét? Hogyan születik egy dal?

B.K. - Öcsém rengeteg zenét ír. Otthon ül, pengeti a gitárt, zongorá-zik, és ötleteket gyárt állandóan. Ő azt mondja, hogy egyszer csak jön egy villanás. Egyik pillanatban még nincs semmi a fejében, a másikban meg már tele van ötletekkel. Bárhol szoktak jönni neki ötletek, ilyenkor ke-zébe veszi a basszusgitárját, zenélget rajta, majd azonnal lekottázza. Azt valljuk, hogy nagyon sok zenét kell írni, és a sok zene között lesz sok jó.Viszont nincs ilyen megkötöttség, hogy például csak Miki írhat zenét, a zene-szerzésben a többiek is részt vesznek.

KáTé - Volt már olyan, hogy hasonlí-tott öcséd leírt zenéje valamilyen szám-ra, például amit az előző napokban hallgatott?

B.K. - Ez mindösszesen egyszer fordult elő. Egyszer például lekot-tázott egy Green Day számot, csak egy kvarttal feljebb. De csupán ez az egy alkalom volt. Igyekszünk elkerülni azt, hogy a zenéink akárcsak hason-lítsanak más zenékre, ha ez előfordul, azokat azonnal kidobjuk a francba.

KáTé - Mi az, ami először megszüle-tik egy dalban?

B.K. - Leginkább a zene keletke-zik először, aztán jön a szöveg és a dallam. Van olyan is, hogy valamelyik tagtól komplett dalt kapunk, és akkor

erre születik a többi dolog. Megpró-báljuk a többiekkel megosztani, hogy mi inspirált akkor, mikor ezt a zenét megírtuk, így ha nem is tudunk hozzá szöveget írni, akkor is bele tudják élni magukat a többiek a zene hangulatvi-lágába, és segítenek megírni.

KáTé - A dalszövegeitek tele van-nak mondanivalóval, például a Hetedik című számotokra a közönségben az ösz-szes pár összemelegedett. Milyen hatás-ra születnek a szövegek?

B.K. - A szövegeink, zenéink leg-többször bulizások után születnek. Például volt olyan, hogy Debrecenben egy buli után született egy szöveg-részlet a fejemben, mikor sok negatív gondolat felszabadult azzal kapcso-latban, amit ott láttam.

KáTé - A tizenéves lányokra gondolsz?B.K. - Például. Arra, hogy el tudják

dobni az erkölcsüket az alkohol ha-tására. Aznap sok gondolat született bennem, és erre jött a fejemben egy dallam. Ezt megmutattam a többiek-nek, amire azt mondták, hogy iszo-nyatosan jó, de a szöveg, amit írtam, nem. Hát írtunk rá egy másikat.

KáTé - És az új szöveg arról szól, ami-ről az eredeti?

B.K. - Nem. Egyáltalán nem. Han-gulatában egyfajta társadalmi de-pressziót fejez ki az eredeti szöveg, az új pedig személyes depressziót. De elemeiben mégsem hasonlít a két dal-szöveg egymásra.

KáTé - Ki az, aki a dalszöveg szerzé-sében jeleskedik?

B.K. - Igazából nincs egy embernek kiadva, hogy akkor most te fogod írni a dalszöveget, mindig változó, hogy ki csinálja éppen. Én személy szerint szoktam szövegeket írni, de ezek ál-talában szabad versek. Bencének van ilyen különleges képessége, hogy rí-meket tud faragni.

KáTé - Igyekeztek elkerülni, hogy rímhajhászok legyetek, mint sok magyar zenekar?

B.K. - Mi soha nem azért rakunk be egy szót a sor végére, hogy csak ott le-gyen, és rímeljen. Ha már ott van, akkor annak részének kell lennie a szövegnek.

KáTé - Nálatok hogy megy egy pró-ba? Milyen a hangulata?

B.K. - Keményen dolgozunk, emel-lett dumálunk csajokról, zenéről, hogy kivel mi van. Nem feltétlenül zenei, vagy filozófiai témákról szoktunk be-szélgetni, ezeknek nem a megihletés a célja. Egyszerűen csak érdekel minket, hogy van a másik.

KáTé - Miért zenéltek ti?B.K. - Azért, mert jó zenélni. Mert

öröm, mert élvezzük.

KáTé - Mit akartok adni a közön-ségnek?

B.K. - Meg akarjuk mutatni, hogy mi-lyenek vagyunk mi, mint emberek. Rá-jöttem, hogy nincs értelme megmondani a közönség tagjainak, hogyan gondol-kozzanak. Mi főleg saját élményeket éneklünk meg. Nem akarunk nagy dolgokat mondani az életről, csak el-mesélünk bizonyos dolgokat. A legtöbb dalszövegünk is saját, megélt élményen alapul, a dalainkban pedig azt próbál-juk átadni, hogy hogyan dolgozzuk fel ezeket a megélt helyzeteket.

KáTé - Ha mondani kellene egy he-lyet, ahol legszívesebben koncertezné-tek, mi lenne az?

B.K. - Egy hatalmas sportcsarnok, amit a rajongóink töltenek meg.

KáTé - Nagy elismerésként tavaly a PURE Music debreceni zenei tehetség-kutatón döntősök voltatok. Milyen lehe-tőséget hozott ez számotokra?

B.K. - Ez a tehetségkutató vissza-jelzést adott arról, hogy jó úton hala-dunk. A kritikák, amiket kaptunk, mind pozitívak voltak, igaz, hogy végül nem nyertük meg, de a legambiciózusabb, legtöbb lehetőséget hordozó bandá-nak mondtak minket. Ezt persze csak abban az esetben érhetjük el, hogyha ugyanilyen keményen csináljuk tovább.

KáTé - Hogyan tekintetek a jövőre?B.K. - Szeretnék mosópor reklám-

arc lenni (nevet). De a viccet félretéve, ugyanúgy szeretnénk folytatni, ahogy eddig tettük, nem ragaszkodunk gör-csösen ahhoz, hogy befutott rock ze-nészek legyünk. Ahhoz, hogy ez be-következzen, nagy adag szerencse is kell. Na meg persze rengeteg munka.

Dávid

24

2013/1 március

A BKV alkalmazottainak alkotásai-a Földalatti Vasúti Múzeumban

Többen színvonalas művészeti tevékenységet folytatnak a BKV dolgozói közül, miután levezették a napi ada-got, vagy befejezték az adminisztráció gyönyörteli foglalatosságát. Ennek darabjait egy illusztris kiállítás mu-tatja be a Földalatti Vasúti Múzeumban. A BKV Deák téri múzeumának aktuális tárlata február 28-ig látható.

Részemről mindig értékeltem azt, ha egy BKV-s alkalmazott tevékeny-

ségében vagy általában a BKV-ban felvillant valami humoros vagy kreatív. Lehetett ez Bajusz úr, akit rengetegen sirattunk, egy tényleg szívmelengető ünnepien feldíszített villamosjárat a Duna-parton, vagy csak egy közvet-len járművezető, aki az éjszakában a majdnem üres járaton a mikrofonba szólva segített: „Virágom, ez garázs-menet, hol szeretne leszállni?”.

Életünk egy jelentős részét tö-megközlekedési eszközökön töltjük, és bár jómagam is rendszerint elmé-lázom az ott utazó embereken, az alkalmazottakon kevésbé. Ez érthető, hiszen az utazóközönség olyan szé-les tárházát adja a legkülönfélébb szociológiai tanulmányok egyedei-nek, hogy önmagában ezen elemek megfigyelése kitölti időnket. Ezzel a kiállítással azonban új dimenziói nyílnak meg a napi álmodozásnak, képzelődésnek. Felhívja figyelmünket arra, hogy ezek az emberek is ren-delkeznek szenvedélyekkel, hobbik-kal és komplex személyiséggel.

Anélkül, hogy giccsesen heroizálnám és ezáltal akaratom ellenére nevetsé-gessé tenném ezeket a lelkes és dolgos embereket, szeretném egy pillanatra közelebbről megvizsgálni mindennapi életünk ezen szereplőit. Bár sokfélék lehetnek, a BKV-nál végezhető mun-káknak egy közös jellemzője biztosan

van, ez pedig nem más, mint a mono-tonitás. Minden nap ugyanazon az útvo-nalon haladni, vagy ugyanazokat a pa-pírokat intézni nem túl ingergazdag munka lehet. Mindez a „Hivatali patká-nyok” című ’90-es évekbeli vígjátékot idézheti fel bennünk, különös tekintet-tel arra a jelenetre, amikor a már magyar vonatkozásokat is megpendítő „Ne sípoljál, printelj!”-típusú szituáció végtelen megélése so-rán felgyülemlett düh arra ragadtatja a főszereplőt, hogy részben baseball ütővel verjen szét egy nyomtatót bará-taival körbevéve, mintegy rítusszerűen.

Azonban van egy nagy különb-ség az említett film fásult figurái és a kiállító amatőr művészek között. Az előbbieknek a történetben nem volt kedvtelésük, utóbbiak pedig mintha a mindennapi egyféleség mellett mégis megtalálták volna azt a szegletet a világban, amiben kiélhetik magukat és fantáziájukat működtethetik. Bizonyos értelemben ez sokkal közelebb áll az igazi művészeti tevékenységhez, mint amit mondjuk egy kortárs galériában elhelyezkedett jól menő képzőművész csinál sorozatban gyártott képeivel.

„Jó, jó, lehet szép és ügyesen kivi-telezett a naiv művészet, na de mitől lenne ez jobb, mint amit a profik csi-nálnak?”– fogalmazódhat meg ben-nünk a kérdés. Tegyünk egy kanyart ennek megértése érdekében a csim-pánz felé, aki világhírűvé vált fes-tészete révén. Kongó egy olyan em-berszabású majom volt, aki társaihoz mérten különös érdeklődést mutatott az alkotótevékenység felé. Több száz, művészettörténeti szempontból legin-kább az absztrakt expresszionizmus irányzatához rokonítható műalkotást készített döntően az ’50-es években, anélkül, hogy bárki megmutatta vol-na neki, hogyan kell festeni. A kuta-tók csupán az eszközöket biztosították számára. Számos esetben Kongó lát-hatóan befejezettnek nyilvánított egy-egy képet, és új lapot vett elő. Tehát

„A munkájukkal nap, mint nap találkozhatnak utasaink: sze-relők, járművezetők, adminisztratív dolgozók végzik feladatukat azért, hogy mozgásba hozzák a várost. Most második alkalommal mutatjuk meg, mivel foglalkoznak munkatársaink szabadidejükben.

Ha kíváncsi arra, milyen festményt fest az a buszvezető, aki munkába viszi minden reggel, vagy éppen hogyan hímez az a kollegina, aki munkaidőben a metró forgalmát irányítja, esetleg milyen ékszereket készít az, aki megválaszolja az utaspanaszokat, vagy milyen gobelineket alkot a villamosvezető, aki hímzéssel töltődik fel szabadidejében, milyen téma ihleti meg a műkedvelő fotóst, jöjjön el és nézze meg a BKV amatőr alkotóinak műveit.” (A BKV üdvözlő szövege a kiállításról)

25

2013/1 március

nem megunta a tevékenységet, hanem az adott kép megítélése szerint nem kívánt további munkát.

Kongó ezt puszta szeretetből csinálta. Nem volt sem-milyen, a túlélést megcélzó motivációja ezzel kapcsolat-ban. Ezt önjutalmazó tevékenységnek hívják a pszicholó-giában. Azonban ha egy hasonló szituációban az állatot lekenyerezik banánnal, hogy ezzel a képzavarral éljek, akkor egyre kevésbé lesz fontos számára az addig na-gyon is izgalmas festés. Végül megtanulja, hogy húz egy vonalat és már várja is a következő banánt.Forrás: http://bkv.hu/hu/kozlemenyek/februar_6_tol_bkv_s_amator_muveszek_es_alkotok_a_bkv_muzeumaban http://www.bkv.hu/hu/galeria/BAM2 http://www.bkv.hu/hu/muzeumok/foldalatti_vasuti_muzeum_budapest http://en.wikipedia.org/wiki/Congo_%28chimpanzee%29

Ilyen szempontból tehát van valami mélyen becsü-lendő abban, ha valaki non-profit működése során ko-moly energiákat feccol az alkotásba, amibe így valóban szívét-lelkét beleteszi legyen az egy gondosan faragott citera, egy szép gobelin vagy egy igényes fotó. Az em-bernek lehetnek negatív prekoncepciói a naiv és amatőr szavak hallatán, de mindenkinek azt javaslom, hogy egy kicsit nyitottabban szemlélje ezt a kérdést, nézze meg a kiállítást, és azután döntse el, hogy vagány vagy gagyi tárlatról van-e szó.

A múzeum címe: Budapest, Deák tér, aluljáróNyitva tartás: hétfő kivételével 10 és 17 óra között2013-től érvényes jegyárak: diák és nyugdíjas 280 Ft, fotó- és videójegy 500 Ft

Fülöp

Sudokuközepes - nehéz - nagyon nehéz

26

2013/1 március

R-hely- Miért terjedt el a póker Magyaror-szágon? - ???- Mert nem tudták Kordában tartani...

Egy férfi rámordul a kisasszonyra a bankban:- Nyitni akarok egy kib*szott számlát!- Elnézést, uram, nem értettem, mit mondott - rebegi a hölgy.- Süket, vagy mi a baja? Azt mond-tam, hogy nyitni akarok egy kib*szott számlát! - Sajnálom, uram, de az ilyen beszé-det nem tűrjük a bankban - vörösödik el a kisasszony, majd odamegy a fő-nökéhez és a fülébe súg. A főnök bó-lint, odamegy a férfihoz es megkérdi:- Segíthetek valamiben?- Hát nem ártana. Most nyertem a lot-tón 10 millió dollárt, és nyitni akarok egy kib*szott számlát.- Vagy úgy - mondja a főnök. - A bü-dös k*rva meg okoskodik, mi?

Nézzük, mik voltak az elmúlt év legjobb párbeszédei a hazai Mekdónácokban eladó és vevő közt:-Csá, egy megdonálc menü lesz....-Szia, elhatároztam, hogy ma azt fo-gom enni, ami a kedvenced. Szia „se-gíthetek Viki”, mi a TE kedvenced?-Hát a vörösboros szarvaspörkölt fok-hagymás burgonyalángossal az elég-gé be tud indítani...-És az van menüben?...-Szia, van még ez a kettőt fizetsz egyet kapsz akció?...-Vécé merre van?-Ott jobb oldalon hátul, könnyen meg fogja találni.-És ingyenes?-Igen.-Na akkor mindjárt jövök, csak hozom a családot is!...-A Mekfarm szendvicsben milyen hús van?-Sertés.-Na akkor jó, már azt hittem, hogy disznó, mert olyat nem eszem....-A mentes víz az mitől mentes?

-Egy kokakóla menüt kérek, elviszem....-Fagyi milyen van?-Csoki, eper és karamell.-Citromos van?...-Hány deci a fél literes üdítő?...-A sajtburgerben mi van?-Kecsap, mustár, hagyma, uborka, sajt, marhahús.-Egy kis szalonnát meg paprikát vágsz nekem bele, ha adok a zacsiból?...-Csá, van nálam 300 forint, pult alól adsz egy bigmek menüt?...-Szia, forró csoki van?-Igen van.-És forró?...-Szia, a jég mennyibe kerül?-A jég ingyen van.-Józsi, gyere, hozzad má ide az üres diszperzites vödröt, adnak jeget, hív-jad a Ferit, hogy visszük!...-Mennyibe kerül a szalvéta?-Nem kerül semmibe.-Jaj aranyos az Isten áldja meg, hol-nap jönne ide a sógornőm, a Marika, adna majd neki egy olyan 5-600 da-rabot? Tudja kapott most egy ilyen ta-karítási munkát......-Melyik az olcsóbb, ha itt eszem meg, vagy ha elviszem?-Teljesen mindegy, ugyanannyiba kerül.-Akkor miért kérdezik ezt meg állan-dóan????...-Salit kérek és ásványvizet.-Sali milyen lehet?-Hát valami lájtos....-Ha adok egy százast, akkor a bigmekbe beleteszel stikába még egy szelet rántott csirkét?...-Az almás pite az házi?...-A nagy menüben a bigmek az akkor 6 emeletes?...-Nincs szmárt kártyám, de a teszkós

pontgyűjtő füzetembe te azért még tudsz pecsételni nem?...-Meddig vagytok nyitva?-Éjfélig.-És utána?...-Külföldieknek ugyanannyi a menü, mint a magyaroknak?-Igen.-Na, ezért tart itt ez az ország! Semmi üzleti érzéke nincs senkinek......-Rizzsel lehet kérni a nagy menüt?...-A lájt kólában van cukor?-Nincs.-Miért?...-Palacsinta van?-Sajnos nincs.-Miért nincs? Ha be tudjátok paníroz-ni a húst, akkor gyakorlatilag minden alapanyag megvan hozzá!...-A hosztessz mennyit kap óránként?-Fogalmam sincs, gondolom 350-400 forintot.-Gumival vagy gumi nélkül?...-Szotyi van?...-Ez egy bankrablás, ne mozdulj!!!...-A happy meal menü az nyugdíjasok-nak is ugyanannyiba kerül?...-Egy bigmeket kérek de nem szeretem rajta a szezámmagot, leszedegetnéd?...-Szeretnék kérni egy kis kovászos ubor-kát a Royal menümhöz, nagyon zsíros....-Ha elvitelre kérem a menüt, akkor a cég fizeti az utazási költségeimet?...(kisgyerek): - A kóla az kólafán terem és a kólamacik eszik őket?...-A gyereknek szeretnék egy happy meal-t, de csak 11 hónapos, összeturmixolná?...És végül az örök klasszikus:-Házhoz szállítás van???