2015/3

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLIII. évfolyam • 3. szám

2015. júniusKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Ács Rezsõ Szekszárd Megyei Jogú Várospolgármestere

Balázs Kovács Sándor dr. néprajzos fõmuzeológus,Wosinsky Mór Megyei Múzeum

Baráthi Ottó dr. közgazdász, szakíró, SalgótarjánBeregnyei Miklós üzemtörténész,Atomenergetikai Múzeum, Paks

B. Szõts Zoltán dr. PhD. történész, BonyhádCserna Anna fõlevéltáros, igazgatóhelyettes,

SzekszárdDobos Gyula dr. történész, ny. levéltárigazgató,

c. fõiskolai docens, SzekszárdFancsali János zongoramûvész, zenetörténész,

az erdélyi örménység kutatója, BudaörsGere László dr. régész-mûemlékes kutató, Szekszárd

Gesztesi Enikõ dr. PhD. középiskolai tanár,a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület

elnöke, SzekszárdGesztesi Tamás dr. ny. osztályvezetõ fõorvos,

SzekszárdKaczián János levéltári fõtanácsos, Szekszárd

Kiszler Gyuláné Farkas Éva tanár, KölesdKováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, Budapest

Kölcsey Ferenc (1790–1838) költõ, politikus,nyelvújító, az MTA rendes tagja

László Péter dr. ny. tanár, BonyhádMerényi-Metzger Gábor dr. PhD. történész,

BudapestNagy Janka Teodóra dr. PhD. fõiskolai tanár

PTE Illyés Gyula Kar, SzekszárdNémeth Ferenc dr. doc. mûvelõdéstörténész,

a szabadkai Magyar Tannyelvû Tanítóképzõ Karprodékánja, a Bácsország fõszerkesztõje

Nyári Gábor történész, PhD-hallgató, VároslõdPál Lászlóné Szabó Zsuzsanna ny. gimnáziumi tanár,

MakóStefán György közalkalmazott,Polgármesteri Hivatal, Hõgyész

Szabadi Mihály helytörténész, SióagárdSzabó Géza dr. PhD. régész muzeológus,

Babits Mihály Emlékház, SzekszárdUdvarhelyi Nándor geológus, MiskolcValentyik Ferenc helytörténész, Dabas

Varga Lujza történész, múzeumandragógusMagyar Nemzeti Múzeum

Várnai Judit Szilvia dr. nyelvész, BudapestVizi Márta dr. PhD. régész fõmuzeológus,

Wosinsky Mór Megyei Múzeum

A címlapon:Harminc évig (1738–1768) készült a grábóci szerb ortodoxtemplom gyönyörû ikonosztáza (Kaczián Tibor felvétele)

TARTALOM

Köszöntjük a XLIII. Országos Honismereti AkadémiátSzekszárd, 2015. július 5 –10.

Polgármesteri köszöntõ (Ács Rezsõ) ............................................................................................ 3

ÉVFORDULÓK

Egy feledésbe merült törökverõ emlékezete.540 esztendeje született Beriszló Péter (Udvarhelyi Nándor) ..................................................... 4

Kétszázötven éve született Kossuth László (Valentyik Ferenc)........................................................... 6

Száz éve született Eppel János teveli helytörténész (László Péter)..................................................... 9

Hetven éve kezdõdött… A völgységi népességcsere (B. Szõts Zoltán)............................................... 12

ISKOLA ÉS HONISMERET

TanítómestereinkKölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok (részlet) ....................................................................... 16

A honismeret tanításának iskolai lehetõségei a kerettanterv alapján (Gesztesi Enikõ) ....................... 18

Honismerõk látogatása a nagyváradi Ady Endre Líceumban (Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna)......... 21

FÓRUM

Határokon átnyúló kézfogás. Anyanyelv, hagyomány, identitás – régiós konferencia Szegeden(Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna) ................................................................................................. 23

Honismeret és anyanyelv (Kováts Dániel) .......................................................................................... 25

HAGYOMÁNY

Nemzetiségek, népcsoportok, néphagyományok Tolna megyében (Nagy Janka Teodóra) ................ 29

A csicsói búcsújáróhely (Stefán György)............................................................................................. 34

A sióagárdi lányok hajviselete (Szabadi Mihály) ................................................................................ 38

A nõk szerepe a sárközi nagycsaládban (Balázs Kovács Sándor) ....................................................... 40

TERMÉS

Gróf Széchényi Sándor közéleti szereplése (Gesztesi Tamás)............................................................. 44

Régésztábor a regölyi pannon királyi központ feltárására (Szabó Géza) ............................................ 46

A szekszárdi Vármegyeháza régészeti-mûemléki kutatása (Vizi Márta)............................................. 50

Az alsónánai szerb templom (Gere László) ......................................................................................... 55

1848/49 emléke Kölesden (Kiszler Gyuláné Farkas Éva) .................................................................. 60

„Itt egy világnyelv kap színpadot”.Magyarországi Német Színház – Deutsche Bühne Ungarn Szekszárdon (Kaczián János) ........ 62

Párhuzamos kapcsolások. Paks, az Atomváros (Beregnyei Miklós).................................................... 65

„A század egyik legmûveltebb magyar újságírója”.Lorsy Ernõ emlékezete (Merényi-Metzger Gábor) ..................................................................... 68

A magyarországi örmények (Fancsali János) ..................................................................................... 70

Örményország – a Kaukázus gyöngyszeme (Varga Lujza) ................................................................. 72

KRÓNIKA

A honismereti mozgalom szerepe és a honismereti egyesület tevékenységeaz elmúlt évtizedben Tolna megyében (2006–2015) (Gesztesi Enikõ)........................................ 76

Gondolatok dr. Vadas Ferenc tudományos, helytörténeti munkásságáról (Dobos Gyula) .................. 79

Lutra a pisztrángosban. Fekete István és Lillafüred (Várnai Judit Szilvia)......................................... 84

Harmincéves a Nagy Iván Honismereti Pályázat (Baráthi Ottó) ........................................................ 87

Értékõrzés, értékmentés és hagyománytisztelet.Sorok a húszéves Bácsországról (Németh Ferenc)...................................................................... 90

Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató kitüntetése ........................................................................... 91

KÖNYVESPOLC

Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon (Gesztesi Enikõ) .................................................................... 92

Dobos Gyula: Tengõd évszázadai (Cserna Anna) ............................................................................... 92

Tolna megyei levéltári füzetek 14. Tanulmányok. (Kaczián János) ................................................... 93

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA. Válogatás Tolna megye honismereti irodalmából (2010–2015)(Összeállította: Kaczián János) ................................................................................................... 94

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Köszöntjük a XLIII. Honismereti AkadémiátSzekszárd, 2015. július 5 – július 10.

Polgármesteri köszöntõKedves Olvasó!

„Múlt nélkül nincs jövõ, s mennél gazdagabb a múltad,annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövõbe.”

(Babits Mihály)

Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel és szeretettel köszön-töm a Honismereti Szövetség folyóiratának valamennyi érdeklõdõ, kedves olvasóját.

Teszem ezt abból az alkalomból, hogy az Országos Honismereti Akadémia 1973-ban kez-dõdõ történetében Szekszárd harmadik alkalommal szolgál otthonul. 1989 és 2006 után ezévben újra itt köszönthetjük az ötnapos akadémia résztvevõit.

A honismeret a legfontosabb és legkiválóbb eszköze a hazaszeretetre (honszeretetre) ne-velésnek. Gyermekeink akkor fognak igazán kötõdni a helyhez, ahol születtek és felnevel-kedtek, ha ismerik annak múltját, hagyományait, értékeit. Ha ismerik az itt élt és élõ emberekszokásait, s életük minden területét átszövõ kultúráját. Ha tudják, hogy kikrõl és mirõl mesél-nek az utcák, az épületek, a temetõk. Ha tudják, kikre kell büszkének lenniük, kik indultak in-nen, s vitték magukkal „szõlõváros” szeretetét. A hely, a hon értékeit megismerve várhatnakazok hiteles õrzõivé.

Tolna megye és Szekszárd városa nagyon sokat köszönhet a Tolna Megyei Egyed AntalHonismereti Egyesületnek. Az 1992-ben alakult egyesületnek nagy szerepe van lakóhelyünkmúltjának kutatásában a honról szeretett ismereteink gazdagításában. Mindig számíthatunkfigyelemfelkeltõ észrevételeikre.

Itt mondok külön köszönetet – a most már nyugdíjas – Kaczián János fõlevéltárosnak, aki20 évig volt az egyesület elnöke, irányította, összefogta tevékenységüket, úgy hogy méltóaklehessenek névadójukhoz, a felvilágosult tudós paphoz, Egyed Antalhoz. Tõle dr. GesztesiEnikõ gimnáziumi tanár vette át a stafétát, akinek kimagasló pedagógusi tevékenysége ga-rancia a színvonalas folytatásra. Hiszem, hogy munkájukkal tovább nõ a fonalak száma,hogy minél biztosabb és erõsebb legyen a jövõbe való kapaszkodó. Végül köszöntöm azAkadémiára érkezõ valamennyi kedves vendéget. Mindent megteszünk azért, hogy erre a né-hány napra Szekszárdot igazi otthonuknak érezhessék.

Tartalmas, gyümölcsözõ tanácskozást kívánok, melytõl valamennyien – kik e hazábanélünk – gazdagabbak leszünk.

Ismerjék meg városunk értékeit, és élvezzék a szekszárdiak vendégszeretetét!

Köszönöm, hogy minket választottak, visszavárjuk Önöket!

Ács RezsõSzekszárd Megyei Jogú Város polgármestere

3

Egy feledésbe merült törökverõ emlékezete540 esztendeje született Beriszló Péter

A török elõrenyomulása és rendszeres pusztító portyázásai már jóval a mohácsi vész elõtt, de külö-nösen a XV. század derekától állandó fenyegetettséget jelentett a déli végeken. Miközben a magyar ne-messég nagy része nem vette komolyan a közelgõ veszedelmet, a horvát-dalmát területeken sok vérhullott a keresztény nyugat védelmében. X. Leó pápa 1519-ben a kereszténység védõpajzsának nevezteHorvátországot, utalva arra, hogy mekkora veszély fenyegeti Európát. E küzdelmek egyik kiemelkedõhõse volt Beriszló Péter veszprémi püspök, akit a király 1513-ban nevezett ki horvát-szlavón-dalmátbánná. A déli országrész ura ezt követõen kíméletlen honvédõ harcot folytatott a törökökkel, ellentáma-dást is tervezett, de ebben hõsies halála megakadályozta. Érdemes felidézni e vitéz hadvezér – aki egyszemélyben politikus, fõpap és diplomata is volt – életmûvét.

A Beriszló család származására, nemzedékrendjére vonatkozó adatok nem teljesen megbízhatóak,ezen a néven több család is élt Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában és Boszniában. A családvalószínûleg Borics boszniai bántól származott, s a török elõrenyomulás elõl húzódtak fel Szlavóniába,ahol a Pozsega megyei Grabarjéban, valamint Valkó, Verõce és Szerém megyékben is kiterjedt birtoko-kat szereztek. A család legjelentõsebb ága innen vette elõnevét. Feltételezések szerint egy másik ág Má-tyás király korában Klissza várába, illetve a közeli Trau városába menekült. 1475-ben itt születettBeriszló Péter, akit horvátul Petar Berislaviæ vagy Tomislav néven ismernek. A dalmáciai város akkormár Velencéhez tartozott, magyar fennhatósága a század elején szûnt meg. Szülei, Beriszló János ésStatileo Magdolna kiterjedt rokoni kapcsolatban álltak a boszniai és horvátországi patrícius nemesség-gel.

Péter a grabarjei Beriszlók, elsõsorban Bertalan, a Szent János lovagrend nagyhatalmú auránai(vránai) perjelje révén már fiatal korában Magyarországra indult, és támogatásukkal a humanistaVáradi Péter kalocsai érsek udvarába került. Pályája egyházi vonalon indult el. 1501-ben kalocsai kano-nok, 1502-ben a hájszentlõrinci társaskáptalan prépostja lett. Ugyanebben az évben II. Ulászló udvará-ba, a királyi kancelláriába került, királyi titkárrá nevezték ki. Tagja volt a királyi tanácsnak, részt vett akirályi kancellária munkájában, s neve gyakran megjelenik az oklevelek relációs jegyzetében. (Az okle-veleken, a szöveg alatt feltüntették, hogy ki közvetítette az uralkodói parancsot és ki készítette azt.)

Beosztása révén egyre nõtt befolyása, tekintélye, 1507-ben kinevezték székesfehérvári prépostnak.Hivatala Budához kötötte, így a királyi tisztviselõk példáját követve saját házat vett a fõvárosban. A ki-rályi titkárt ebben az idõben több diplomáciai feladattal, követi küldetéssel is megbízták. 1502-ben azuralkodó Rómába küldte, hogy a törökkel kötött békéhez megnyerje VI. Sándor pápát. Kétszer járt kö-vetként Velencében (1504, 1508) és egyszer Franciaországban. 1508-ban újra Rómában volt, II. Gyulapápával tárgyalt. 1510-ben Bécsben I. Miksa császárnál járt követségben, akitõl jelentõs segítséget vártaz oszmán veszedelem feltartóztatásában. Ugyanabban az évben Thurzó Jánossal utazott Lengyelor-szágba, I. Öreg Zsigmond lengyel királyhoz. 1511-ben és 1512-ben ismét a Szentszéknél és Miksa csá-szárnál találjuk. A Bakócz Tamás javaslatára kibékülõ II. Gyula pápa és Miksa császár között õ közvetí-tett, így tevékenyen részt vett a szövetség létrejöttében. X. Leó pápával is tárgyalt, közvetlenül vagy bi-zalmasa Niger Tamás (Tommaso de Nigris) spalatói kanonok útján. Diplomáciai útjai során BeriszlóPéter mindig hangsúlyozta a török elleni harc fontosságát, ahhoz próbált támogatást szerezni.

Kezdetben Bakócz Tamás esztergomi érsek híve és bizalmasa volt. Bakócz a Velencével való kap-csolatok minél szorosabbra fûzését szorgalmazta, a török elleni közös fellépés érdekében. Beriszlóazonban – személyes tapasztalatai alapján is – úgy látta, Velence ki akarja terjeszteni uralmát Dalmáci-án kívül és is, ezért nem pártolta túlzottan a velencei szövetséget. Az Árpádok és Anjouk korában Ma-gyarország nem avatkozott a dalmát városállamok belsõ életébe, azok szabadon kereskedhettek, s soktekintetben függetlenséget élveztek. A velencei hódítás után azonban az adriai kereskedelem nagy ré-

4

ÉVFORDULÓK

szét elvesztették, s Bosznia eleste után a szárazföldi kereskedelmük is megszûnt. Beriszló az udvarbanamellett érvelt, hogy II. Ulászló csatlakozzon a Velence-elleni cambrai-i ligához. A Velence-ellenespárt egyik vezéreként úgy tûnik, a török elleni fellépést össze akarta kötni a velencei kézen lévõ Dalmá-cia visszaszerzésével. Beriszló és Bakócz emiatt fokozatosan szembekerültek egymással.

1511-ben tovább emelkedett az egyházi ranglétrán, a veszprémi egyházmegye püspökévé neveztékki. A következõ évi római látogatása során elnyerte a pápai megerõsítést is. Diplomáciai jártassága, akirályi tanácsban betöltött pozíciója és délvidéki származása egyaránt közrejátszhatott abban, hogy1513-ban több új méltóságot nyert el. A Délvidék védelmének eredményesebb megszervezése érdeké-ben kinevezték Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjává. Ezzel egyidejûleg a király kincstartónakis kinevezte, amivel az ország zászlósurai közé emelkedett. Rábízták a zenggi várkapitányi, a dubicaifõispáni, Beriszló Bertalan halála után az auránai perjeli, végül a jajcai báni címet is. Mátyás király ótaegy kézben egyesítik ezeket a hivatalokat, a déli végek védelmének hatékonyabb politikai, katonai ésgazdasági mûködtetése érdekében.

Kincstartóként próbálta helyreállítani az ország gazdasági helyzetét, de ebben nem sok eredménytért el. Mivel báni hivatala gyakran szólította a déli országrészbe, a kincstartói ügyeket sokszor bízta he-lyettesére, Várday Pálra. Ezáltal viszont befolyása is csökkent a királyi tanácsban, nem tudta megfele-lõen képviselni érdekeit a tanácsban ülõ bárókkal szemben. Sajnos nem tudott elegendõ pénzt szereznia törökellenes harcokra, a végvárak fenntartására sem, bánsága idején saját vagyonát áldozta a rábízotttartományok védelmére.

Veszprémi püspöki teendõire is kevés ideje maradt, ezért azt általános helynökére, Statileo Jánosfelsõörsi prépostra hagyta. Statileo János Beriszló közeli rokonságához tartozott (valószínûleg unoka-testvére volt), szintén Trauban született, és az õ hívására került Magyarországra. Mint veszprémi püs-pök, kanonoki stallumot biztosított neki. A kiváló képességû pap és diplomata késõbb a budai prépost-ságot és a királyi titkári állást is elnyerte, majd 1536-ban erdélyi püspök lett. 1515-ben Beriszló megbí-zásából õ vezette a veszprémi egyházmegyei zsinatot, ahol elõször rendelték el Magyarországon a mo-dern értelemben vett egyházi anyakönyv vezetését.

Beriszló Péter legnagyobb hírnevét hadvezéri tetteivel, vitézségével, török-elleni sikeres harcaivalszerezte. Báni kinevezése után minden erejét a déli országrészek védelmére összpontosította. Legtöbb-ször Horvátországban, a török határ közelében lévõ Bihács várában tartózkodott. Seregét zsoldosok ésfamiliárisai alkották. Hamarosan fegyverrel is bizonyította képességeit. 1513 augusztusában ZrínyiMiklóssal, Szluini Mihállyal és Beriszló Ferenccel horvát, bosnyák, szerb és magyar katonák élénDubicánál hatalmas gyõzelmet aratott a törökök felett. A feljegyzések szerint több mint háromezermuszlim halott maradt a csatatéren. Többször be is tört oszmán fennhatóság alatt lévõ területekre.1517-ben Zrínyi Miklóssal felmentette a török ostromzár alól Jajca várát. Jajcát többször is meg kellettvédeni a támadó törökökkel szemben. Haláláig folyamatosan végvári harcokban teltek évei. Eredmé-nyeinek elismeréseként X. Leó pápa szentelt kardot adományozott neki, valamint pénzzel, fegyverrel ésgabonával is támogatta.

Beriszló Péter seregében sok magyar katona szolgált. Harcait és vitézségét egyik familiárisa, azénekmondó Szabatkay Mihály 1515-ben egy latin címû, de magyar nyelvû vitézi énekben verselte meg(Cantio Petri Berizlo), mely nemzeti irodalmunk egyik elsõ igazi végvári éneke.

„Im látjátok ellenségit sok helen meggyûzteTerekeknek sokaságát rólatok elízte...

Ahol vínak û huszári, ott vígan osztoznakû szolgái az morháért csak meg sem bántatnakgyakor helen vígan laknak, mind magyarol szólnak.”

II. Ulászló 1516. évi halála után Beriszló helyzete romlott, ellentétbe került Perényi nádorral, ellen-felei, irigyei leváltották a kincstartósági tisztségérõl, majd a jajcai bánságot is elvették tõle. EzutánBeriszló a Szapolyai-párthoz csatlakozott. Világosan látta, hogy az ország vesztébe rohan. Megértésre,támogatásra azonban sem a szlavóniai, sem a magyarországi urak közt nem talált. Hiába próbált aHabsburg udvarban vagy a Szentszéknél segítséget kérni a törökellenes harcokhoz, szép szavakon kívülmást nem kapott. Bakócz Tamással is összetûzésbe keveredett a zágrábi püspöki cím betöltése miatt. Abán pályázott erre a gazdag javadalomra, melynek birtoklása megszilárdította volna helyzetét. Az érsekazonban ezt megakadályozta, s helyette Erdõdy Simont nevezte ki. Beriszló és Bakócz ellentéte az1518-as tavaszi országgyûlésen már-már nyílt háborúskodáshoz vezetett, felmerült annak lehetõsége is,hogy leváltják tisztségébõl. Miután errõl értesítette õt Szapolyai, visszatért a Bánságába, ahol harcrakészülõdött.

5

Beriszló Péter azon kevesek közé tartozott, aki felismerte éskomolyan vette a török birodalom terjeszkedését, és tett is azoszmán elõrenyomulás megállítására. A belviszályokon, pártos-kodásokon felülemelkedve, hazája védelmét helyezte mindenekelé. Az ország katasztrofális anyagi, katonai és politikai helyze-tében is minden erejével a fenyegetõ külsõ veszély megállításánfáradozott. Életét sem sajnálta kockára tenni ennek érdekében.1520. május 20-án Bihács közelében, a csaknem háromszorostúlerõ ellen gyõzedelmesen megvívott korenicai csatában, a tö-rök lovasok üldözése közben halt hõsi halált.

Holttestét Bihács várába vitték. Tetemét rokona, Statileo Já-nos hozatta Bihácsból Veszprémbe és a székesegyház altemplo-mában temettette el. Címeres sírkövének latin nyelvû felirata:„PETRO BERISLO AERARY REGY PRAEFECTO DAL-MATIAE CROATIAE ET BOZNAE BANO OPTIMOPRAESULI AC OPTIMO IMPERÁTORI AMOR SUB-DITORUM STATUIT SINODO ANNI MDXXV.” (Beriszló Pé-ter királyi kincstartónak, Dalmácia, Horvátország és Boszniabánjának, a kiváló püspöknek és kitûnõ hadvezérnek állította azalattvalók szeretete a káptalan által, az Úr 1525. évében.)

Egy másik rokona, a dalmáciai születésû Verancsics Antalméltán jegyezte meg, ha életben marad, õ lett volna az egyetlenaz országban, aki megakadályozhatta volna 1521-ben Nándorfe-hérvár elestét. Amikor 1552-ben a törökök elfoglalták Veszpré-met, a székesegyházat is feldúlták, kifosztották. A sírokat is fel-törték, a maradványokat szétszórták. 1972-ben került elõ töredé-kes faragott címeres sírköve, amit azóta szépen restauráltak éshelyreállítottak.

Beriszló Péter a XV. század végének, a XVI. század elejénekegyik legkiemelkedõbb, tipikusan reneszánsz alakja volt. Hu-manista mûveltségét levelezése is bizonyítja. Ebben a szellem-ben nevelte unokaöccseit, a Verancsics fivéreket, akiknek jelen-tõsége a magyar irodalom következõ korszakában lesz igen fon-tos. Egyéniségében szétválaszthatatlanul ötvözõdött a világi és

egyházi életpálya, egyszerre volt fõpap, diplomata, országos méltóság, államférfi és törökverõ hadve-zér.

Emlékét kegyelettel õrzi szülõvárosa, a mai Trogir, ahol a fõtéri loggiás csarnokot Ivan Mestroviæmûvészi reliefje díszíti, szülõházát pedig emléktábla jelöli. Kõbevésett címere a városháza udvaránakfalán látható. Helyreállított sírköve Veszprémben hasonló tiszteletnek örvend.

Udvarhelyi Nándor

Kétszázötven éve született Kossuth László2015 júniusában lesz 250 éve, hogy Kossuth László megyei lajstromozó, majd uradalmi ügyész,

Kossuth Lajos édesapja meglátta a napvilágot. Születésének ideje a legutóbbi idõkig ismeretlen volt, az1762 és 1776 közötti évek szórásával, azaz jelentõs eltéréssel közöltek és közölnek jelenleg is adatokata különbözõ források. A pontos születési adatok hiánya és a rézcsatos Biblia elvesztésének ténye isme-rõs gondja a famíliának, hiszen azzal turini számûzetésében maga Kossuth Lajos is szembesült, aho-gyan azt Hajász Pálnak, Tállya evangélikus lelkészének 1874. május 4-én írott válaszlevelének részletetanúsítja: „Szüleim helyesen vannak a velem közlött keresztelési bevallásban megnevezve. Atyám Kos-suthi s Udvardi Kossuth László volt; s mert a László nevet ugyanazon egy idõben többen is viselték(László volt a s.-a.-újhelyi járás fõszolgabírája, ki Magyar-Jesztrében, szintúgy László volt, ki Szalókonlakott, mindkettõ Zemplénmegyében; családom ezen ága római katholikus volt; a mi águnk evangeli-kus), megjegyzem, hogy atyám családunk õsrégi fészkében Kossuthon, Turóczmegyében született, fiavolt Kossuth Pálnak és Benyiczky Zsuzsannának. Anyám volt Weber Sarolta, Tyrlingi Weber Andrásnak

6

Beriszló Péter sírköve a veszprémiSzent Mihály Székesegyházban(Veszprémi Boldog GizellaFõegyházmegyei Gyûjtemény)

(a XVII. századbeli vallási üldöztetések egyik vértanuja utódjának) és Hidegkövy Erzsébetnek leánya,ki Zemplénmegyében Liszkán született, hol atyja a Mária Terézia idejébeni háborúk alatt szerzett kato-nai érdemei jutalmául kapott postaállomást bírta. Én magam e szülõktõl 1802-ben születtemZemplénmegyében, Monokon, hol atyám ifju korában a gróf Andrássy-család uradalmi ügyvéde volt.Ennyi az, a mit egész bizonyossággal mondhatok. Többet nem.

Emlékszem az aranyozott rézcsattos nagy családi bibliára, melybõl szokás volt atyám házánál va-sárnaponként néhány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én s nõvéreim szüle-tésnapjai a keresztelés adataival, õsi szokás szerint, be voltak jegyezve. A szüleim emléke iránti kegye-letnél fogva, ereklyéül becsülném e rézcsattos bibliát, ha megvolna. De nincs.”1

Kossuth László születési adatainak eltérése miatt vállalkozott a közelmúltban az eredeti keresztelésianyakönyvi bejegyzés felkutatására dr. Merényi-Metzger Gábor történész, és annak eredményét aDabasi Újságban adta közre.2 Vállalása sikeresnek bizonyult: a szlovákiai Biccsei Állami Levéltárban anecpáli evangélikus egyházközség matrikuláiban, az 1689 és 1813 közötti évek vegyes anyakönyvei-nek 81. oldalán talált rá a keresett bejegyzésre. A dokumentum szerint Kossuth Pál és Beniczky Zsu-zsanna fia, László 1765. június 23-án nyerte el a keresztség szentségét a Turóc vármegyei Necpálon.Keresztszülei nagyjeszeni Jeszenszky Pál, Sándor László és Raksányi Zsigmond lánya, Raksányi Jo-hanna voltak. Elmaradt azonban a születés helyének feljegyzése, de ez – a turini levéllel egyezõen – tör-ténhetett Kossuthfalván is, mert a helységben nem volt evangélikus egyházközség, és így az ottani új-szülötteket is a közeli Necpálon3 keresztelték meg. A kor keresztelési szokásai alapján – a magas cse-csemõhalandóság miatt – a születés akár a keresztelés napjával is egybeeshetett, de a legnagyobb való-színûséggel egy-két nappal korábban történt.4 Kossuthfalva (Košúty) ma a járási székhelyTurócszentmárton (Martin) egyik városrésze, birtokosa, a Kossuth család nevét a XV. század végén vet-te fel, elõtte Udvardnak hívták.5

A sikeres kutatás motivációja és ténye jól bizonyítja, hogy a magyarság emlékezetében a Kossuthcsalád a XXI. században is õrzi kivételes helyét: a Kossuth név a magyar nép dicsõ, emelkedõ korsza-kának szimbólumává vált. A família történetét sokan és sokféleképpen megörökítették. A nagy érdeklõ-dés természetesen a nemzet és a család büszkeségének, a „rendkívüli idõk rendkívüli személyiségé-nek”,6 a Magyarok Mózesének köszönhetõ. A kötelezõ alapadatokon, életpálya állomásokon túl a kró-nikások figyelmébõl kifejezetten kevés jutott Kossuth László jellemábrázolására. Ezért különösen érté-kes Kossuth Lajos 1844 júliusában tinnyei magányában megfogalmazott önéletrajz töredéke, melybenédesapjára így emlékezik: „Atyám heves, indulatos kedélyû, de törhetetlen becsületességû ember vala.Keblében a honpolgári függetlenség meleg érzete, mely csak Isten elõtt hajol meg, ember elõtt porbanem borul soha; törni kész, de hajolni nem. Ilyen volt végnapjaiban is, midõn engem, öregsége egyedülitámaszát, az akkoriban reakczionális féltékenységnek magát eszközül átadott gyáva kormány önkényes-kedése fogságra vetett. Atyám e lelkületével nem fért össze ama ügyészi lélek, mely a gazdagodás mes-terségét véli hivatásának. Atyám a jog védelmét érezte, annak s elnyomott jogvédelmeért jutalmat vennisértette önérzetét. Tõle tanultam a megvesztegethetetlenséget, mely adományt még baráttól sem veszenel. Ily lelkülettel atyámnak szegénységgel kellett küzdenie egész életén át; s ez volt egyik oka, hogy mi-dõn nevelésem ideje elkövetkezett, Sátoralja-Ujhelybe vonult, hol iskoláztatásomat költségtelenül véltemegkezdhetni, a mellett, hogy megyei székváros lévén, ügyvédi pályára is tért vélt nyerhetni; s mert ren-des ügyészi alkalmazásai gróf Töröknél Kázmérban, b. Vécseynél Szerdahelyen stb. ide közelebb esett.Atyám vallásos ember volt, de nem vakbuzgó, sem türelmetlen, tehát teljességgel nem akadt fel azon,hogyha Ujhelyben akar iskoláztatni, a piaristákhoz kell járatnia. Ezt tevé, mert a szomszéd Pataktól be-tyáros durva társasági szelleme miatt irtózott. […] Sohasem vettem magam s nem vették szülõim észre,hogy vallás tekintetében irántam vagy türelmetlenek, vagy térítgetõk voltak volna; s én szülõim, kiváltigen vallásos anyám vezérlete alatt protestáns szellemirányu gyermek valék, bár oktatóim római szerze-tesek.”7

7

1 Kossuth Lajos a saját születése napjáról. Vasárnapi Ujság 1882. szeptember 24. 621–622.2 Dr. Merényi-Metzger Gábor: Kossuth László születési adatai. Dabasi Újság 2013. január. 18.3 Említést érdemel, hogy Necpál jegyzett helyneve a magyar irodalomnak, ugyanis itt született 1791. augusztus

26-án Hrúz Mária, Petõfi Sándor édesanyja. Lásd Jakus Lajos: Apai-anyai õsök és leszármazók Petõfi család-jában. Irodalomtörténeti közlemények 1971/5. 609.

4 Dömötör Tekla (fõszerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. Folklór 3. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. 27.5 A 2011. évi adatok szerint 57.428 lakosú Turócszentmártonnak mindössze 117 fõs magyar lakossága van (for-

rás: Wikipédia), honlapján a Kossuth családdal kapcsolatos történelmi háttérrõl nincs érdemi információ.6 Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Kossuth Múzeum, Cegléd, 2002. 5.7 Gracza György: Kossuth Lajos élete és mûködése. Bp., 1893. 6–7.

Kossuth László birtoknélküli kisnemesként iskolai ta-nulmányai után Zemplén megyei rokonaihoz költözött éspártfogásukkal lett megyei lajstromozó, majd ügyvédipályára lépett. Pesti jogi tanulmányai végeztével 1793.december 31-én kapott ügyvédi oklevelet, melyet 1794.február 26-án hirdettek ki Zemplén vármegyében.8

1796-ban az olaszliszkai Weber Saroltát nõül véve csalá-dot alapított. Közös életüket Monokon kezdték, aholKossuth László az Andrássy grófok szolgálatába állt ura-dalmi ügyészként. Összesen nyolc gyermekük született,de csak öten érték meg a felnõtt kort.9 Az elsõ, egy kis-lány, mindössze pár napot élt, majd õt követte 1802-benLajos, az egyedüli felnõtté érõ fiú. Születése után egy év-vel Kossuth László ügyvédi irodát nyitott Sátoraljaújhe-lyen, míg felesége szüleinél, Olaszliszkán húzódott meg.Ebben az átmeneti helyzetben újabb fiúgyermekük szüle-tett, de egyéves korában, 1805-ben meghalt. A család vé-gül 1808-ban követte az apát Sátoraljaújhelyre, s ott tel-jesedett ki – csupa kiházasításra váró leánygyermekekkel

– a népes család. Megélhetésükre súlyos csapást jelentett az 1811-ben uralkodói pátenssel elrendeltegyötödös devalváció, mely a megtakarításukat kezelõ sárospataki hadseregszállítót csõdbe vitte. Acsalád reménysége, Lajos 1823. szeptember 26-án szerezte meg ügyvédi diplomáját, melyet 1824. ok-tóber 9-én hirdettek ki Sátoraljaújhelyen, a megyei közgyûlésben. Ügyvédi tevékenységét apjávalegyütt dolgozva kezdte, 1825-tõl azonban már az õ aláírása szerepelt az ügyiratokon.10

Kossuth Lajos életpályája 1832-tõl fokozatosan távolodott Zemplén megyétõl, családja 1836 szep-temberében követte õt Pestre, a Fürdõ utcai „Kávéforrás” nevû kávézó második emeletén bérelt lakás-ba. Itt legfiatalabb húga, Zsuzsanna segítette a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, akinek ajogi felkészültséggel bíró édesapja tanította meg a közreadásra szánt anyagokból a lényeg kiemelését.11

A belpolitikai helyzet élezõdése 1837 májusában vezetett a cenzúra pajzsán rést ütõ Kossuth Lajos be-börtönzéséhez. A 72 éves Kossuth László 1837. május 6-án történelmi súlyú nyilvános szereplésre vál-lalkozott, amikor elfogott fia érdekében híressé vált körlevelét kiadta. A megyei törvényhatóságoknakmegküldött egységes kül- és beltartalmú levele különösen Pest vármegyében váltott ki nagy felháboro-dást: „Számos Ns Megyék kegyeskedtek a nemzeti lelket s alkotványos életet fejtõ, az értelem haladását,s egyesültét eszközlõ Törvényhatósági tudósításokat nemcsak pártolásukra méltatni, hanem szer-keztõjöket Kossuth Lajost megbízott levelezõjüknek nyilatkoztatni, – és így õ nem mint magános polgár,hanem mint azon Ns Megyék levelezõjök, nemzeti parancs következésében állván e pályán, hatalom-karrali leléptetésére annál kevésbé számolhatott, mentül tisztább lélekkel s szentebb czéllal tölté be pol-gári kötelességét, mentül melegebb kebellel buzgott a Haza s Fejedelem közös, elválhatatlan érdekének,az értelmességnek kifejlõdéseért; nem is ok nélkül remélheté, hogy a nemzeti nyilvánosság jogának pár-tolói, azon számos lelkes megyék, mellyek e jogot tulajdonuknak vallák, nehéz pályáján fel fogják tarta-ni s hinnie kellett, hogy a Nemzet igazságos és alkotványos felszóllamlása legfelsõbb helyen isviszhangra s méltánylásra fog találni, annyival is inkább reméllé pedig ezt, mentõl inkább tudta , misze-rint a nemzeti nyilvánosság jussa egyes polgárral el nem eshet, annak állásától fel nem függesztethetik,és igy kormány is õt csak mint egyes eszközlõt fogja tekinteni; – azonban f. h. 4-rõl, 5.dikére éjjeli egyóra tájban Eötvös József kir. Fiscalis egy kapitány, egy strázsa mester és számos katonaság társaságá-ban, az Zug-ligetben, hol két hét óta orvosi javaslat következésében kinn lakott, elfogattatván, Budára avárban lévõ katonai laktanyába vitetett, s reggeli 4 óra tájban ugyan azok által Pesti szállásán, iromá-nyai s levelei is elfoglaltattak; – mit tisztelt levelezõinek, különösen pedig az õt megbízó Ns Megyéknekalázatosan tudtokra adni kötelességének ismeri az Atya. – Pest, Május 6-án 1837. Kossuth László.”12

8

Udvardi Kossuth László portréja(Gracza György 1893. 4. nyomán)

8 Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány. Miskolc, 2002. 12.9 Lajos (1802–1894); Karolina (1810–1848); Emília (1812–1860); Lujza (1815–1902); Zsuzsanna (1817–

1854).10 Reznák i. m. 7.11 Czagányi László: A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai. Mátyus Bt., Dabas, 2009. 17.12 Dr. Dézsi Lajos: Kossuth László tudósítása fiának, Kossuth Lajosnak elfogatásáról 1837. máj. 6. Irodalomtör-

téneti Közlemények 1895/3. 365–366.

Az eltartó nélkül maradt családot báró Wesselényi Miklós – arisztokrata barátainak körében szerve-zett – pénzgyûjtési akciója mentette meg a nyomortól. Az 1838. márciusi pesti jeges árvíz után elõbbMaglódra, majd Alsódabasra költöztek Bényei fiskális házába. Itt értesültek arról, hogy 1839. március2-án a Hétszemélyes Tábla a már letöltött huszonkét hónapon felül még további négy év fogságra emel-te a Kossuth Lajosra rótt büntetést. A lesújtó hír sebét Kossuth László már nem volt képes elviselni. Bõhárom hónappal késõbb, 1839. június 13-án zárta le örökre szemét.

Születésének és halálának kontrasztját az teszi teljessé, hogy életének utolsó idõszaka, elhunyta éstemetése, utóélete, különösen negyven évvel késõbb országos nyilvánosságot kapott síremlék-állítása,majd hamvainak a dabasi köztemetõbe történt 1969. évi áthelyezése egyaránt jól dokumentált.13 Mégarcképe vonatkozásában is helytálló e megállapítás: a Vasárnapi Újság közlésével szemben14 a dabasikiadványokban két ismeretlen XIX. századi alkotó portréja is feltûnik. Az 1969-es minden szempont-ból kifogásolható, diktatórikus eljárás korrigálásaként hamvai – 45 év kitérõ után, halálának 175. évfor-dulója alkalmából – 2014. október 10-étõl újból a Halász-család uralta történelmi miliõben, jó ízlésselparkosított környezetben, Dabas központjának református öregtemetõjében nyugszanak. A gyermekei-re vagyon helyett tudást, igényességet, magatartás- és jellemmintát örökül hagyó Kossuth László jól ér-zékelhetõen ma is példakép Dabason, dacára annak, hogy nagyhírû sarjával történõ minden összevetés-bõl vesztesen kerül ki.15 Nevét – egyedüli példaként az országban – évtizedek óta közterület õrzi, em-léktáblás egykori lakóházában színvonalas kiállításoknak otthont adó, térségi sugárzású galéria mûkö-dik. Kossuth Lajos 1880-ban küldött porcelán-koszorúját ereklyeként õrzik a reformátusok templomá-ban, síremlékét emelkedett hangulatú mûsorok keretében koszorúzzák és a város honlapján is részletestájékoztatást kapunk életútjáról.16 A tiszteletadás a Magvetõnek szól, aki a magyar történelem legna-gyobb hatású alakjainak egyikét adta a Hazának, ahogyan azt a költõ már 1880-ban megörökítette:

„Jertek áldozatra, honfiak, a sírhoz,Melyben örök álmot Kossuth atyja lelt.Fáklyát éjjelére örök lángú hír hozz,S gyújts honszerelemre minden hû kebelt!És hazánk, anyánk te, hozd el czipruságad,Úgy is oly soká volt sírja elhagyott,Pedig drágább kincset néked nem adának,Oh haza! – Õ adta dicsõ Kossuthot!”17

Valentyik Ferenc

Száz éve született Eppel János tevelihelytörténész

Eppel János agrármérnök születésének századik évfordulóján, szülõházának bejáratánál emléktábláthelyeztünk el. Az emléktábla felirata nem a neves agrárszakemberrõl, hanem a helytörténész kutatórólszól. Az õ esetében a két tevékenységet nehéz szétválasztani. Szakemberként is, helytörténészként isannak az emberi közösségnek a sorsa, életkörülményei foglalkoztatták, amelynek cselekvõ részese volt.Õseit Dõry László telepítette Tevelre az 1700-as évek elején. A császári udvarban hivatalnokoskodóDõry a török kiûzése után jelentõs birtokot szerzett. A gyéren lakott területre Németországban toboroz-ta a családokat, akik Ulm városában ültek a Dunán tutajra, azon érkeztek Tolna megyébe.1

9

13 Czagányi László: Kossuth László. Honismeret 1996/6. 84–90.14 „Kossuth családtagjai közül atyjáról, Kossuth Lászlóról, ki 1839-ben halt meg a pestmegyei Dabason, nem

maradt fenn arczkép.” Vasárnapi Ujság 1902. szeptember 14. 599.15 Valentyik Ferenc: Kossuth László emlékezete. Dabasi Újság 2009. június 18.16 A dabasi Kossuth-kultusz a család más tagjaihoz is kötõdik, melynek ismertetése meghaladja jelen írás kerete-

it.17 Bartók Lajos: Kossuth atyja. Kossuth László síremlékének leleplezési ünnepélye. Bp., 1880. 23–25.

1 Ulrich Attila – Pozsonyi József: A jóbaházi Dõry család története. Debrecen, 2009.

Eppel János kutatásának színtere a Dõry család 30 ezer holdnyi birtoka, amely a Völgység pataktól aKapos folyóig terjedt. Idõtere kétszáz ötven esztendõ, a betelepítéstõl a huszadik század közepéig tar-tott. Témája, a német népcsoport életmódjának, identitásának a kutatása. Agrárszakemberként elõször aföldbõl élõ emberek életmódját kutatta. Az elvadult bozótos táj termõvé tétele után a termelési módokváltozásait megélõ családok alkalmazkodási képessége érdekelte. A gazdálkodási eszközök változása, alakóhely igazodása a tevékenységi formák változásához, a családszerkezet, az együttélési formák, va-gyis a gyakorlat által alakított paraszti világ.2 A területen több település jött létre, de a gazdálkodásrendje megegyezett. A települések egymáshoz és a Dõry családokhoz fûzõdõ viszonyát, küzdelmeit atermészet erõivel, a népcsoport emlékezete õrizte és adta tovább.

Eppel János beleszületett a ha-gyományok világába, de nem elége-dett meg ennyivel, bizonyosságotakart. A Tolna megyébe telepítésükóta eltelt esztendõk emlékezetbenmegõrzött, legendákká nemesedetttörténeteinek nézett utána. Az emlé-kezet õrizte például, hogy a teveliközségi bírót és néhány társát a me-gyei pandúrok csúnyán megverték éscsaládostul kiûzték Tevel községbõl,pedig a császár is az õ pártjukon állt.Eppel Jánosnak nem jelentett nehéz-séget Bécsbe utaznia, mert mérnökitanulmányait Bécsben végezte. Azottani levéltárban nézett utána a tör-ténetnek. Kiderült, hogy a teveli bíróvalóban III. Károly császárhoz for-

dult panaszával. Nehezményezte, hogy azt a szerzõdést, amelyben Dõry László számos kedvezménytadott a letelepített családoknak, az utódok felrúgták. A kancellária utasította a megyei hivatalt, hogy te-gyen igazságot. A megyébõl a kancelláriához az a válasz érkezett, hogy a teveli bíró hazudott. A törté-net további részét, a megye eljárását a falu emlékezete õrizte meg. Utánanézett annak is, hogy a Dõryekmiért üldözték el Zombáról az ott lakó magyar evangélikus családokat, akik az Alföldre menekülve,egy birkalegelõn telepedtek le. Ezt a települést ma Orosházának hívják.3 Kutatta azt is, hogy DõryLászló milyen eszközökkel szerezte meg a jelentõs birtokot.

Ezek az elsõ kutatások azért fontosak, mert kulcsot jelentenek Eppel János kutatási módszerénekmegértéséhez. Módszere egyéni, senkihez nem hasonlítható. Az emlékezetben is õrzött eseményekneka levéltárakban nézett utána. Ez valószínûleg fordítva is igaz. A természet közelében élõ ember a társa-dalomban zajló eseményeket is tárgyiasult formájukban ragadta meg. A 250 esztendõ egymásra rakódóhordalékát úgy bontotta ki, ahogyan a fák évgyûrûit figyeli a hozzáértõ ember. A feltárt valóság nyilvá-nosságra hozása – elmondása szerint – azért fontos, mert a népcsoport úgy õrzi magában a kialakítottidentitását, életmódját, mint a gyümölcsöt termõ fa õrzi fagyos teleken is a rá jellemzõ gyümölcsök ízét.Mégis, csak a fáról leszakított, megtermett gyümölcs színe, íze, zamata adja tudtunkra a fa értékeit.

Eppel János minden leírt sora értékeket õriz. A rendelkezésünkre álló keret kevés a végtelenül csen-des, szorgalmas, fáradhatatlan kutató tapasztalatainak még a felsorolására is. A gazdag életmû legfonto-sabb gondolatai azonban megragadhatók. Ilyen makacs gondolat a túlélésért folyó küzdelem. Írásainaka varázsát az adja, hogy nem kívülrõl nézi a történéseket, hanem érezteti, hogy õsein keresztül megélteazokat. Tíz emberöltönyi idõ, tíz nemzedék egymásra rakódó tapasztalatát vigyázta, õrizte az itt élõ né-pesség. Háborúkat, járványokat, dögvészeket és más természeti csapásokat, nehéz esztendõket, éhezé-seket hordoztak zsigereikben, így tanulták meg a túlélést. Közben születtek dalok, táncok, gyermekek,kivirultak a szõlõhegyek, gyümölcsöskertek. Eppel János történetei ettõl frissek, életszerûek és szomor-kásak. Átsüt rajtuk az egykor elvadult tájat termõvé varázsoló emberek kemény elszántsága, az önellá-tásra berendezkedõ családok túlélési gyakorlata, a közösségbe kapaszkodás semmivel sem pótolhatószokásai, az az identitás, amely az adott körülményekhez igazodva segített át a válságos idõkön. Az élnitudásnak az a sallangmentes módozata tárul elénk, amely a létfenntartáshoz szükséges volt. Mondani-

10

2 Eppel János: Tevel község története a XVIII. század elsõ két évtizedében. Kézirat. TMÖL.3 Orosháza története. Munkaközösség, 1965.

Eppel János íróasztalánál

valóját úgy hozta közel az olvasóhoz, hogy nem csak a népcsoport egészét érintõ általános kérdésekkelfoglalkozott. Rálátása volt a családszintû életvitelekre is.4

Kutatásaiban a birtokos Dõry család megkerülhetetlen volt, történetei innét indulnak, és ide térnekvissza. Tisztelettel beszél a templomépítõ Dõryekrõl, megemlékezik a fõispáni, alispáni, és a járások-ban fõszolgabírói tisztséget vállaló leszármazottakról. Eppel János nem igazságot osztott. Csak aligészrevehetõ iróniával tette oda a Dõry családok életmódja és gondolatvilága mellé a birtokot mûvelõemberek szorgos kezét, nehéz sorsát. A hétköznapi életet vállukon cipelõ emberekre figyelt, akik na-ponta feldolgozva oda vitték a népes Dõry családok konyhájára a pulykát, a tyúkot, és más élelmiszert.Távozáskor mégis zokszó nélkül vették tudomásul, hogy a cselédtörvények lehetõséget biztosítanak amotozásukra.

Kutatta a népcsoport alkotó erejét, tehetségét. Erre jellemzõ példa, hogy amikor a filoxéra kipusztí-totta a szõlõket, a magyar kormány hajót küldött Amerikába, hogy a direkt termõ szõlõfajták vesszõjétbehozassák. Ebbõl a permetezést nem igénylõ, lavruska ízû bort adó szõlõültetvénybõl Tolna megyébenmég számos helyen most is található. Elsõként Tevel ügyes kezû parasztemberei kezdtek hozzá a vadalanyba oltott nemes szõlõk elõállításához. Hasonlóképpen jártak el a jobbágyfelszabadítás után, ami-kor a nagyszarvú szürke marhák, amelyek tejet nem adtak, kint maradtak a Dõryek legelõin. Kitenyész-tették a bonyhádi vöröstarka néven ismertté vált istállózható, bõséges tejet adó tehénfajtát.5 Az eddigfogatolásra használt muraközi lóállomány helyett tenyésztették ki a könnyebb testû, fogatolásra, nyeregalá és versenyzésre is alkalmas, a paraszti gazdaságokban megfelelõ sodrott lóállományt.

Nem kerülte el a figyelmét az a tapinthatóvá vált feszültség sem, amely a Völgységben élõ sváb-né-met népcsoport és a harmincas évek elejétõl felerõsödõ hivatalos magyar politika között feszült. Tapint-ható jelei a Bauernbund néven ismertté vált havi folyóirat körül jelentkeztek.6 Ezen a néven a németeklakta településeken gazdaszervezetek is létrejöttek. Vitaesteket tartottak az újságban közölt új gazdál-kodási módszerekrõl, megjelent gazdasági eszközökrõl. Az újságnak idõnként kulturális melléklete isvolt. A folyóirat népszerûségét növelte, hogy az elsõ számait Tolna megyében, Bonyhádon adták ki. Amagyarosító politikát folytató kormányzat, és a szintén Bonyhádon zászlót bontó „Hûséggel a HazáhozMozgalom” vezetõi felléptek a német identitás megõrzését erõsítõ német parasztszövetség ellen. Az el-lentéteknek gazdasági oldala is volt, mert a német gazdák a megtakarított pénzüket szívesebben helyez-ték el az általuk alapított pénzintézetekben. Eppel János nem írta le, de a szóbeli kiegészítésében utaltarra, hogy a magukat politikailag semlegesnek tartó parasztszövetség tagjait megfélemlítette a tevé-kenységüket akadályozó fellépés. A meg nem értés hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Tolna megyében élõnémetség soraiban is visszhangra talált a fasiszta eszméket hirdetõ Volksbund hívó szava.7

Eppel János azokat az élethelyzeteket gyûjtötte össze, amelyek segítették a családokat abban, hogy aváltozó körülményekhez igazítsák az életüket: az öröklési rendet, a születésszabályozást, a gyermekekszakmaválasztását, a házasságkötéseket. A világot látott, szükségbõl kivándorolt embereket, mestersé-get tanult leszármazottakat ez a közösség várta vissza. Mert a kohézió erejét az összetartozás érzése ad-ta, amelyet sehol másutt a világban nem érezhettek. A közösség nevelte ki tanítóit, papjait, mesterembe-reit, s ez az összetartás késztette Eppel Jánost is arra, hogy a romokon lépkedve, a visszafordíthatatlantmegörökítse.

A Magyarországot hazájának választó német népcsoport 250 évig meg tudta õrizni nyelvét, kultúrá-ját, túlélt minden háborút és természeti csapást. Az a túlélési képesség, amelyet felhalmozott, kevésnekbizonyult a második világháború és az azt követõ évek túlélésére. Arra az embertelen eljárásra,amellyel a magát kormánybiztosnak kinevezõ Bodor György fellépett ellenük, Eppel János nem találtszavakat.8 Tudta, hogy követtek el bûnöket a fasiszta eszméknek behódolt emberek. Õk zömében elme-nekültek, vagy a népbíróság ítélte el õket. Hogyan, és miért moshatták õket össze a légynek sem ártó,békés sváb németséggel? A kollektív bûn hangoztatása az egész népcsoportot tette otthontalanná.Összedöntötték azt a tûzhelyet, amelyhez eddig, minden vihar után, oda lehetett menni, megmelegedni.

11

4 Eppel János: Egy német család története a letelepedéstõl a kitelepülésig 1750–1948. III. Völgységi Konferen-cia elõadása. Bonyhád, 2001.

5 Eppel János: A bonyhádi tájfajta magyar tarka marha kitenyésztésének kérdése. II. Völgységi Konferenciaelõadásai. Bonyhád, 1996.

6 A folyóirat teljes neve: Deutsch-ungarischer Landes Bauernbund.7 Eppel János: Adalékok a „Bauernbund” történetéhez. A Völgység két évszázada. Történészkonferencia

Bonyhádon, 1990.8 Kápolnás Mária: Ahogy a kormánybiztos látta… Bodor György visszaemlékezése a székelyek letelepítésére.

A Völgység két évszázada. Bonyhád, 1991.

A fasiszta ideológia világromboló következményeiért a birodalmi németséget nem lehetett kollektívanmegbüntetni, de a szórványban élõ németséget igen. Õket vitték málenkíj robotra, az õ vagyonkájukatvették el, õket kergették el otthonaikból. Olyan jéghegyet toltak be az emberek közé, amelyet a kutatóEppel János kerülgetett, ezáltal egyre többet látott belõle, egyre hidegebbnek érzett. Esélye sem volt ar-ra, hogy felmelegedjen. 1945–1948 között Tevel községbõl 208 személyt hurcoltak el málenkíj robotra,223 családot, 972 családtagot telepítettek ki Németországba. A kitelepítésre nem kerülõ további 443családot otthonából kitették, vagyonát elkobozták, vagy vagyonkorlátozás alá kerültek.9

A fáradhatatlan szorgalommal összerakott életmû idehaza alig talált visszhangra. A pályázatokonnyertes tanulmányai helyi, megyei kiadványokban jelentek meg, vagy kéziratokban vártak a sorsukra.Írásainak összeválogatott kiadását is õ készítette elõ és írta meg újra német nyelven. A kötetet Glatz Fe-renc, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke lektorálta és juttatta el 1999-ben a Frankfurtikönyvvásárra, ahol kimagasló elismerésben és díjazásban részesült.10

László Péter

Hetven éve kezdõdött…A Völgységi népességcsere*

A XX. század közepének kényszervándorlásai Európa népességének nagymértékû átrendezõdéséveljártak.1 Gondoljunk itt a szudétanémetek kitelepítésére, vagy Lengyelország határainak nyugatra tolá-sára, ahol többmilliós népesség hagyta el kényszerûségbõl otthonát. A Magyarországot érintõ népes-ségmozgás egy nagyságrenddel kisebb, a második világháborút követõen csaknem 300 ezer magyar ér-kezett a trianoni ország területére, és csaknem ugyanannyi, mintegy 200 ezer német és 100 ezer szlovákhagyta el azt.2

A völgységi járás népességcsökkenése már a háborús veszteségekkel megkezdõdött, a doni kataszt-rófával, és 1944 nyarán a zsidóság gettóba tömörítésével és deportálásával folytatódott. Az 1941-esadat szerint a tájegység legnagyobb izraelita közössége a bonyhádi, 1159 fõ, a falvakkal együtt mintegy1500 fõ. 1945-ben már csak a bonyhádi 200 fõs közösség létezett.3 1941-ben Tolna megye lakóinak26,7%-a német, a Völgységben a legmagasabb járási arányú az országban (74,3%), a 39 037 fõbõl29 027. Az 1945-ös gyorsfelmérés szerint a megyei arány 24,8 %-ra esett vissza. A német csapatokkalönként ment el 3762 fõ, erõszakkal vittek el 462 fõt, az eltávozottak száma összesen 4224 fõ, az 1941.évi népesség 1,6%-a. A járásban 6373 fõvel csökkent létszámuk, ebben összegzõdnek a Németországbamenekültek, a háborús veszteségek és az a csaknem 2000 fõ, akit az év januárjában az oroszok„malenkij robot”-ra hurcoltak el. Az év végétõl 1949-ig terjedõen a kényszermunkából körülbelül csaka kétharmaduk tért vissza.4

A völgységi németség tragikus szétszóratása az 1944 õszi meneküléssel, a januári málenkij robottalkezdõdött, a földreformmal járó telepítéssel folytatódott.5 A lengyeli Apponyi kastélyban, mint interná-

12

9 László Péter: Otthontalan évek. Szekszárd, 2006.10 Eppel János: Tewel Zweieinhalb Jarhunderte Swäbische Ortgeschichte. Bp., 1998.

* Az összefoglalás Szõts Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháború-tól napjainkig. Bonyhád-Szekszárd, 2007. mûvébõl készült.

1 Bekéné Zamárdi I.: A belsõ vándorlások alakulása Magyarországon. In: Füleky Gy.(szerk.): A táj változásai aHonfoglalás óta a Kárpát-medencében. Gödöllõ, 1997. 315–324.

2 Dövényi, Z.: Zeitliche und räumliche Aspekte der Migrationswellen in Ungarn 1918–1945. Sonderdruck ausMigrationen und ihre Auswirkungen Das Beispiel Ungarn 1918–1945. In: G. Seewann (Hrsg.) München,1997. 33.

3 Szilágyi M. – Schwitzer J.: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól 1944-ig. In: Dobos Gy. (szerk.): Tanulmá-nyok 2. Szekszárd, 1991. 51–95.

4 Durgonicsné Molnár E.: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború követ-keztében. In: Dobos Gy.(szerk.): Tanulmányok 3. Szekszárd, 1992. 83–107.

5 Füzes M.: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezõk a Délkelet-Dunántúlon 1941 és1949 között. In: Szita L.(szerk.): Baranyai helytörténetírás 1985–1986. Pécs, 1986. 715–772.

lótáborban koncentrálták 1945. április közepétõl az éppen telepítendõ falu német lakóit. Az öregek, be-tegek, fiatal anyák, könnyû betegek az észak-tolnai német falvakba kerültek (Györköny, Bikács,Németkér, Dunakömlõd), ahol német családoknál húzódtak meg. A munkaképtelen betegeket a szek-szárdi kórházba szállították. A munkaképesek munkaszolgálatot teljesítettek Szekszárdon, Tolnán ésBogyiszlón. Nem tudták õrizni õket, sokan hazaszöktek, gyakran követelték, ritkábban kérték a telepe-seket, hogy házaikban adjanak szállást.6 A lengyeli táborból néhány hét után szélnek eresztették õket, alelkükre kötve, hogy mindenhova mehetnek, csak haza nem. Mégis sokan hazamentek.

A németség mozgását sok esetben tõlük független belsõ és külsõ erõk szabták meg. A hármas bizott-ságok 1945 nyarától megkezdték az egyénenkénti igazolások lefolytatását, ezzel párhuzamosan továbbfolytak az elkobzások idején is a mentesítési eljárások. A földjüktõl, eszközeiktõl és házaiktól megfosz-tott németek egy része a Keleti-Mecsek bányáiban helyezkedett el a mentesítés érdekében is. A nyár vé-gétõl a potsdami határozat szellemében megkezdõdött a kitelepítés elõkészítése. Összeírólistára kerültvalamennyi német anyanyelvû, kivételt képeztek a magukat magyar nemzetiségûnek vallók. Az 1945.december 29-én kihirdetett 12330/1945 M. E. számú, a magyarországi német lakosságnak Németor-szágba való áttelepítésérõl szóló rendelet értelmében kitelepítendõk az 1941-es népszámlálás idejénmagukat németajkúnak és német nemzetiséginek vallók, a Volksbund-tagok, a Wehrmacht és SS szol-gálatot teljesítõk, akik a nevüket visszanémetesítették. Kivételt az antifasiszta tevékenységüket igazolnitudók képezhetnek. 1946 februárjától megkezdõdtek a kitelepítések.7

A német lakosság csoportosan hagyta el községeit és más magyarlakta falvakban, elsõsorban tanyá-kon húzódtak meg, hogy elkerüljék a kitelepítést. Tolna megyében 1946 májusában indult el és június-ban elakadt a kitelepítés. 24 község 15 992 lakosának átköltöztetésére került sor az amerikai zónába, atelepülések közül csak egyedül Bonyhádon fejezõdött be, minden listára kerülõt – 2271 lakost – elszál-lítottak. Összességében a kitelepítés a Völgység délkeleti részén volt a legjelentõsebb, a Bony-hád–Zomba vonaltól nyugatra az agrárfalvakban 30–50%, a bányászfalvakban ennél kisebb. A kitelepí-tés 1946 novemberében újra indult, és az év végéig a járásból 7769 fõt érintett. Novemberben elrendel-ték a németek összeköltöztetését, ezzel szûnt meg a telepesekkel való együttlakás.

* * *

Ellenkezõ irányú folyamat, a népesség átmeneti egyharmadával való bõvülésével járt, a földreformkeretében lejátszódódó telepítés 1945 tavaszán. A 600/l945. M. E. III. 18. /III. 15/ rendelet negyedik pa-ragrafusa kimondta: „Teljes egészében és a nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a nyilas nem-zetiszocialista és egyéb fasiszta vezetõk, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bûnösökbirtokait.”8 Április elejére a járásban lévõ kevés nagybirtok felosztásra került, a rendelet értelmében el-kobzandó volksbundos birtokok igénybevétele jelentette a nehézséget.9 A földéhség kielégítése márcsak a lakosság valamelyik rétegének rovására volt megvalósítható.10 A német falvakban a földigénylõbizottságok is természetesen németekbõl álltak, s a bizottságok csak formálisan alakultak meg, összeté-telükbõl fakadóan nem mûködtek. A Volksbund viszont éppen a legszegényebb rétegeket érintette, õklettek volna a földhözjuttatottak.

Korán szembekerült a magyar közigazgatás a menekültproblémával. A Dunántúlon szétszóródvavészelték át a háborút a Bácskából menekült magyarok, köztük a menekültek többségét alkotó bukovi-nai székelyek. A székelység a keleti határok védelmére telepített szabadalmas jogállású sajátos szerve-zetben és önkormányzatban élõ, különleges történelmi tudattal rendelkezõ, sajátos néprajzi és nyelvjá-rási sajátosságokkal rendelkezõ magyar népcsoport. Belõlük szakadt ki egy kis néptöredék, amely az1764-es Madéfalvi veszedelem után Bukovinában, csaknem két évszázadig õrizve székely mivoltát,önálló etnikai egységgé kovácsolódott. A magyar néprajztudomány a bukovinai magyarokat etni-kai-néprajzi csoportnak tekinti.11

* * *

13

6 Füzes i. m.7 Kaczián J.: Bátaszék története 1944–1962. Bátaszék, 1992. 207.; Fehér I.: A magyarországi németek kitelepíté-

se 1945–1950. Bp., 1988. 231.8 Fehér i. m. 191.9 Kõhegyi M. – Tóth Á.: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekrõl (1945). In: Do-

bos Gy. (szerk.): Tanulmányok 5. Szekszárd, 1994. 173–195.10 Füzes i. m.11 Kósa L. – Filep A.: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp., 1975. 74–75, 230.

A két nagy probléma, a földkérdés és a menekültkérdés országos szinten jelentkezett, meggyõzve er-rõl bennünket a monografikus igényû, levéltári, elsõsorban BM iratokra támaszkodó történészi mun-ka.12 Összekapcsolásuk elõször Dél-Magyarországon történt. Fontos tisztázandó kérdés az is, hogy kikés mikor kezdték el a telepítést. A Bácskában rekedt 382 bukovinai székely családot Bács-Bodrog cson-ka vármegye alispánja már 1945 februárjában letelepítette Gara, Vaskút és Csátalja községekben.13 Tol-na vármegye fõispánja már március 31-én felvetette a megye 13 településén tartózkodó bukovinai ma-gyarok ügyét a Földbirtokrendezõ Tanácsnak küldött átiratában, helyzetüket a földreform-rendelet nyo-mán csoportos telepítéssel vélte rendezni.14

Baranya, Somogy és Tolna vármegye alispánjai a hónap közepén kapták meg Erdei Ferenc belügy-miniszternek a délvidéki magyarok elhelyezésére vonatkozó körrendeletét (110.136/l945./IV./ sz. BMleirat). A közigazgatás három hetet kapott arra, hogy a 70 %-ban németajkú községekben – Tolnában ez28 falu, ebbõl 24 a Völgységi járásban – a falvak lakosságának egyharmadát, vagyis a németek csak-nem felét összeköltöztessék.15 A lakosság hivatalosan errõl április 17-én szerzett tudomást, akkor do-boltatták ki Kardos László kormánybiztos és Cser Sándor fõispán rendeletét a vagyonelkobzásról.16

Valójában már április elején Tolna megyében volt a földreform ellenõrzésére kiküldött miniszteribiztos, dr. Kardos László és az MKP részérõl Árvai Nagy Sándor. A kommunista párt földosztó különít-ménye április 10-én a református magyar és lutheránus német faluba, Váraljára szállt ki elõször, és ittmintegy kísérleti terepen megkezdte a földosztást. Összegyûjtötték a falu sváb lakosságát, felolvastákelõttük a Pécsrõl kapott hiányos, úgynevezett „Volksbundos listák” alapján, kik azok, akiknek vagyonáta rendelet alapján elkobozzák. Bemondás alapján a listákat kiegészítették.

A hézagos levéltári forrásokra, a községi iratokra és az adatközlõk emlékezetére támaszkodva re-konstruáltam a vagyonelkobzás és a telepítés folyamatát. Egy lényeges momentum a lengyeli internáló-tábor megnyitásának idõpontja. Április 13-án az izményi németek már a lengyeli internálótáborban vol-tak, az aparhantiak pedig 14-én.17 Az Aparhantra kerülõ andrásfalvi székelyek szerint betelepítésük áp-rilis 16-án kezdõdött. Cikón április 13-án még a községi bíró elnöklete alatt öttagú földigénylõ bizottsá-got választottak a helyi földigénylõ törpebirtokosok. A Cikóra került hadikfalviak szerint 19-énIzményben már andrásfalviakkal találkoztak, másnap továbbmenve Cikón a házak üresek voltak, merta németek már az internálótáborban voltak.18

A váraljai akció tehát a németajkú Aparhanttal, Cikóval, Izménnyel, Kakasddal, Mõcsénnyel,Majossal folytatódott. A telepítési akció kiszélesedett, amikor az Országos Földhivatal Bodor Györgyötbízta meg a telepítés segítésével, aki április 25-én Bonyhádra érkezett és létrehozta „Telepítési hivata-lát”, a „recept” alapján április 28-tól folytatta a telepítést. A Dunántúlról népvándorlásszerûen érkezõbukovinai székelyeket a kiürített falvak házaiba helyezték, belõlük alakultak meg a községi földigénylõbizottságok. A jogalap nélküli internálás óriási vihart kavart az érintettek és a helyi közigazgatás ellen-állását kiváltva.

Bodor visszaemlékezései szerint arra törekedtek, hogy a legnagyobb és legszebb házakat a sokgyer-mekes családok kapják meg. Az „egy faluból származókat egy helyre” gyakorlati megvalósítása a hat-hetes rohammunkában csorbát szenvedett, az öt falu lakóit szétszórták. Jellemzõ, hogy az állítólagos„Volksbundos listák” szerinti létszámok és az érkezõ csoportok létszámának egyezése alapján jelöltékki a telephelyeket.19 Vallási szempontokat sem vettek figyelembe, így fordult elõ, hogy az evangélikusnémet falvakban a katolikusoknak nem lett temploma Mucsfán, Majoson. Egyedül a baranyai Hidasra

14

12 A. Gergely A.: Kisebbség, etnikum, regionalizmus. Bp., 1997. 175.; Tóth Á.: Telepítések Magyarországon1945–1948 között. Kecskemét, 1993. 219.

13 Tóth Á.: A Bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között. In: Varga L.Á. (szerk.): Rendi társadalom – polgári társadalom. Salgótarján, 1991. 355–381.

14 Kõhegyi – Tóth i. m.15 Kõhegyi – Tóth i. m.16 Kaczián i. m.17 Solymár I.: „Hidas akkor szimbólummá vált”. Egy politikai jelkép magyarok és svábok együttélésében a buko-

vinai székelyek betelepítésében. In: Szita L. – Szõts Z. (szerk.): A Völgység két évszázada. Bonyhád, 1991.85.; Wirth J.: Internierungslager in Lendl/Lengyel – A lengyeli internáló tábor. In: Hambuch V. (szerk.): 300Jahre Zusammensleben – Aus der Geschichte der Ungarndeutschen II. 300 éves együttélés – a magyarországinémetek történetébõl II. Bp., 1988. 222–234.; Földi I.: Madéfalvától a Dunántúlig. Szekszárd, 1987. 247.

18 Földi i. m.19 Bodor Gy.: Székely honfoglalás 1945-ben I_II. Forrás, 1975/3. 70–83, 1975/4. 59–68.

kerültek andrásfalvi reformátusok, jelképes volt ez a 30-as években elnéptelenedõ magyar reformátustemplom újranyitásával.20

A telepítés ütemére jellemzõ, hogy május 2-án a járás 11 községében és Hidason 1.702 bukovinaicsaládot helyeztek el kb. 7500 fõvel, ugyanennyi kimozdított német helyére, május 9-én 20 faluban1841 család 8961 személy, május 18-ig a Simontornyai járás 3 községébe és Bátaszékre további 400család került.21

Bodor Györgyöt Erdei Ferenc belügyminiszter május végén táviratilag a telepítés felfüggesztéséreutasította. Amikor május 27-én Budapestre utazott, elérte, hogy a már betelepített 25 községben a Nép-gondozó Hivatal hatáskörébe utalt birtokpolitikai teendõket még a Telepítési Hivatal végezhesse. Gyor-san utólag elfogadtatta a kobzási határozatokat a megyei Földbirtokrendezõ Tanáccsal.22 1945. júniusl6-ig, javaikba 2446 családot helyeztek a völgységi járás 22 községébe, a központi járás 5 községébe ésBátaszékre. A lélekszám közel azonos, 12–12.000 fõ volt.23 A németeknek családonként 1–2 gyereke, aszékelyeknek 5–6 gyereke volt. A betelepítettek 90–95%-a bukovinai származású, többiek horvátorszá-gi és bácskai menekültek, moldvai csángók.24 További 2–300 család várt letelepítésre ideiglenesen el-helyezve Tolnában Felsõnánán, Kistormáson, Varsádon, Szakadáton és Diósberényben, BaranyábanVéménden és Palotabozsokon. A székelység mozgása nem szûnt meg Bodor telepítésének leállításával.A községi földigénylõ bizottságok és a Népgondozó Hivatal folytatta a munkát.

* * *Ha a tolnai-baranyai és bácskai adatokat is értékeljük, megállapítható, hogy a bukovinai székelyek

telepítési törzsterülete kétségtelenül a Völgységi járás lett. A második világháború utolsó szakaszábankezdõdõ, és 1948-ban nyugvópontra jutó kényszermigráció során a Délkelet-Dunántúl német nemzeti-ségi magterülete egy döntõen magyarlakta és szórt német nemzetiséggel bíró tájjá alakult.

A telepítést Bodor is úgy értékelte, hogy lebonyolítása nem volt elég körültekintõ, drasztikus és sokesetben igazságtalan volt, egyet viszont elért, a német tömböt megbontotta.25 A magyar nacionalizmusazonban súlyos árat fizetett ezért a „gyõzelemért”, gondoljunk itt a humanitárius deficit mellett a gazda-sági veszteségekre, a lakosságcsere-egyezményre, vagy a határon kívül rekedt magyar kisebbségekvesszõfutására, a szomszéd népek nacionalizmusának áldozataira.

B. Szõts Zoltán

15

20 Solymár i. m.21 Talpassy T.: A föld gazdát cserél. Bp., 1945. 179.; Bodor i. m.22 Kõhegyi-Tóth i. m.23 Õsy-Oberding J.: A bukovinai székelyek betelepítése a Dunántúlra. Agrártörténeti Szemle 1967/1–2.

183–194.; Talpassy i. m.24 Bodor i. m.; Földi i. m.25 Bodor i. m.

Tanítómestereink

Kölcsey Ferenc:

Nemzeti hagyományok(Részlet)1

[...] Nemzetek, valamint egyes emberek, vannak másoknál lelkesebbek, s mennél lelkesebb vala-mely nemzet, annál több, annál merészebb próbákban fejti ki erejének érzelmét. Az ily nemzet a magakörének keskenységét megszélesíti, idegen népekre befolyást szerez magának tettek által, hatalmasösszeérésekbe jön, hadat visz és fogad, s most nyomva majd nyomatva, most támadási majd oltalmiküzdésben, veszély és dicsõség, pusztítás és önáldozat viszontagságai közt tünteti fel magának a hõsikort.

Amely nemzet a hatalom és mûveltség magas pontjain áll, nagy dolgokat vihet ugyan véghez, deezen nagy dolgok a história teljes fényében láttatván, természeteseknek lenni megismertetnek, s a mara-dékra a való piperétlen színében szállanak keresztül. A széles kiterjedésû mûveltség koraiban az indivi-duális nagyság tüneményei ritkábbak s kevésbé ragyogók; a mesterség, fortély és tudomány közönsé-gessé váltában a magányos erõk nagyrészt alsóbb rendet foglalnak el; s a már régebben feltûnt találmá-nyok hosszú sora s a geniális lélek ezerféle jelenségei után, az eredetiség színét megnyerni felette ne-héz, s a genienek bélyegvonásai ritkábban ismertetnek ki.

Másképpen van a dolog a fejleni csak most kezdõ népeknél. Itt lelki és testi erõk messzire kitündök-lõ fénnyel ragyognak. Itt minden jeles, a vitézség tetteiben s a genienek mûveiben és találmányaiban,egyes pontokban mutatkozik. Itt minden, amit a gondolkozó ész s a találó elme elõhoz, az eredetiségvonásaival jelen meg. Az, ki a vadon talált magot legelébb a földbe vetette; ki a kézmûvességnek leg-szükségesebbjeit legelõször ismeretbe hozta; ki fegyvert adott a vitéznek, s a legelsõ hadirendet kiszab-ta; ki a házasság oly egyszerû törvényét javallatba tette stb.: kétségkívül szokatlan fényben jelent meg, sszokatlan behatással munkált egykorúi közt. S ki nem tudja, hogy éppen a behatás mennyisége teszi anagy embernek és nagy tettnek külsõ mértékét? S a behatásnak mennyisége hol lehet nagyobb, holszembetûnõbb, mint félvad nemzetnél?

Mikor tehát valamely nemzet a maga félvad állapotjában, messze a puhálkodás veszedelmeitõl, shódításban támadólag vagy szabadságért védelmezõleg küzdve él és forr; mikor benne a genienek éserõnek jelenségei sûrûn, de egyes alakokban feltûnnek; mikor ezen tünemények lelkesedéssel fogadtat-nak, s az, ami bennük új és hasznos, és szép és nagy, a költõi érzelemhez hasonlóval éreztetnek, követ-kezõleg szív és képzelet segedelme által megdicsõíttetnek: ekkor szokott a hõskor feltetszeni. S mivelfeltetszik bizonyos sötéttisztában, mivel tüneményi a jelenkorban elragadtatással fogadtatnak, s így ajövõnek a hagyomány glóriájában adatnak által; mivel a históriai vizsgálat késõn fellobbanó fáklyájaezen sötéttisztán és glórián a közvéleményben többé erõt nem vehet: természetes, ha a hõsi kor a magaregényes alakját századról századra nemcsak megtartja, de öregbíti, s a nemzeti lelkesedésnek és poé-zisnek sokáig tartó táplálatot nyújt.

16

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 225 éve született nemzeti imádságunk költõje, Kölcsey Ferenc (Szõdemeter, 1790. aug. 18. – Cseke, 1838.aug. 24.). Itt most az évforduló alkalmából egyik híres, 1826-ban keletkezett tanulmányának részletét közöl-jük. Kölcsey a hagyomány szón kulturális, mûvészeti (elsõsorban irodalmi és történeti) emléket ért, tehát min-den olyan örökséget (történés, mitológia, vallás, személy stb.), mely egy-egy nép emlékezetében megõrzõdött.A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk, a kihagyásokat három pont [...] jelzi (Kováts Dánie rovatszerkesz-tõ).

Különbség van a közt, ha a hõsi korra nyíló nemzet a mûveltség magosb pontjain álló népek közelé-ben lakik-e, vagy magához hasonlóktól vétetik körül? Midõn a durva embercsoport mûvelt lelkû nagynéppel jön összeérésbe és küzdésbe vagy hatalommal, vagy világossággal fog elboríttatni. A szép virág-zatú hõskor a nagyra menendõ nemzet pontonként terjedésének s fejlõdésének lépcsõi közé tartozik; scsak lassanként kell a teljes mûveltség korába általolvadnia, hogy a maga poétai varázsalakjátmaradandólag megtarthassa.

Az ifjú lélek forró ereje s küzdõ érzelmei vagy az emberbõl ki, vagy belõl, az emberben munkálnak.Kifelé munkáltokban tettek által hõsségre törekednek, bennmunkáltok alatt gondolati derengés és sejdí-tési borongás közt szövik a poézisnek fátyolát. A munkálatnak mindegyik módja a fantázia befolyásá-val történik; s így a hõsségre kitörekedõ és a poézis fátyola alatt bennküzdõ fiatal lelkek rokonok egy-mással. Egyforma tünemények közt, egyforma helyzetben tûnnek fel, s egyformán meg nem vesztege-tett friss forrásokból buzognak ki. A költõi szellem a maga eredetében éppen oly erõs, mint a hõsi, puhaellágyulás és ellágyító érzékenység nélkül; mindegyik a nemzet individuális karaktere és helyzete sze-rint egyképpen vígabb vagy búsabb, vadabb vagy szelídebb... [...]

Mikor a kifejlés útján elõre haladó nemzet közeledik azon ponthoz, hol a tettek nagysága az ismere-tek nagyságával párosul, hol az ész világa a képzelet csillogásának ellenében feltámad, s a históriánakpályája megnyílik: akkor az érzések közönségesen zajlott csapongása szûnni kezd, a tisztán természetiállapot mesterségesebbre megy által, s már maga az a komolyabb, hidegebb tekintet, mellyel az érettész a körülvevõ dolgokat tekinti, nem egyéb, mint ezen mesterségesebb állapotnak következése. Men-nél inkább elhidegszik a jelenlét, annál hátrább vonulnak a régibb kor tündérképei, s a poézis, mely aforróbb élettel együtt ébredett és járt, lassanként elvonja magát az életkörtõl. S íme, itt van a pont, hol ahõskor határai észrevétlenül eltûnnek; a poézis pedig a maga legtündöklõbb sugáraiban ragyoghat. Azilyenkor született költõ, szintúgy lángkebellel, mint az elõbbi kor gyermeke, de kitisztultabb fejjel sgazdagabb ismeretekkel, midõn az õt körülvevõ élettõl elvonul, természetesen egy jobbat, szebbet, bel-sõjével rokonabbat keresni kényszeríttetik. Boldog õ, ha ezen jobbat, szebbet s rokonabbat saját hazájá-nak régiségeiben felleli! A költõ, ki nem lél magának a régiségben kielégítõ világot, nyugtalanul csa-pong cél és határ nélkül magából kifelé; s vagy eltompulás a végtelenségben, vagy megromlott képzelõ-dés a formátlanságban, vagy vészes érzékenység az epedés által lészen csapongásának következése;midõn a hõskor maradéka bátran veti a múltra tekintetét, annak képeit a távolság miatt megszelídültfényben láthatja, képzelete a bizonyos célra repületben erõt és formát nyer, s ugyanez által érzelmei ki-tisztulnak és nyugalommal szállonganak, nyugalommal, mely a nemzeti karakterszínhez képest vagyderültebb vagy borultabb, de mindég felemeli a lelket, s mûvészi virágzatban tenyész.

A poézisnek legkedvezõbb pillanatok tehát akkor nyílnak, midõn a nemzet a zajló ifjúság korából atisztább és józanabb mûveltség csendesebb világába lépni kezd. A nyelv ilyenkor kap hajlékonyságot, sa poétának kivánságai s szükségei szerént ezerféle alakra változhat el; az érzés ilyenkor nyer fellengést,mivel a jelenkoron vagy felül vagy túl emelvén magát, más ragyogóbb tartományba siet vissza; a kép-zelet ilyenkor talál szabad lebegést, mivel a körülfogó valóság által meg nem szoríttatván, az elõtte fel-nyitott messze tartományt sajátjának tekinti, s annak képeit ön kéje szerint öntheti el varázssugáraival: sígy nyelv, érzés és képzelet a magok kedvezõbb pontját elérvén, mi kell egyéb, hogy a költõ a legtün-döklõbb alakban tûnjön fel?

A nemzeti hõskor hagyja maga után a nemzeti hagyományt; s nemzeti hagyomány s nemzeti poézisszoros függésben állanak egymással. Ahol õsi hagyomány vagy éppen nincsen, vagy igen keskeny ha-tárokban áll, ott nemzeti poézis sem származhatik; az ott születendõ énekes vagy saját (tisztulást és fo-lyamot nem található) lángjában süllyed el, vagy külföldi poézis világánál fog fáklyát gyújtani; s hang-jai örökre idegenek lesznek hazájában. Mert a nemzeti poézis a nemzeti történet körében kezdi pályáját,s a lírának késõbb feltámadó s individuális érzelmeket tárgyazó zengése is csak ott lehet hazaivá, hol aza nemzeti történet régibb múzsájától kölcsönöz sajátságot, s személyes érzeményeit a nemzeti hagyo-mány és nemzeti megnemesített életkör nimbuszán keresztül sugároztatja. [...]

17

A honismeret tanításának iskolai lehetõségeia kerettanterv alapján

Az alap- és középfokú intézményekre a mai világban számos feladat hárul: a honismeret, helytörté-net három idõviszonyban értelmezhetõ, nevezetesen a múltról beszél, a jelenhez szól, és elõkészíti a jö-võt. A diákok számára a múlt megismerése fogódzót jelent a jövõjük tekintetében, s ugyanakkor a hon-ismeret olyan értékeket közvetít számukra, amelyekkel késõbb élni fognak, s amelyekre egész életük-ben szükségük lesz. A tanterveket elkészítõ, a tantárgyak arányait meghatározó szakemberekre mindignehéz feladat hárul az egyes tantárgyak óraszámainak meghatározásakor. Õk döntik el, hogy mekkoraszerepet szánnak a mindennapokban az egyes tárgyaknak, melyek lesznek közülük a kötelezõek, me-lyeket választhatják az iskolák. További kérdések merülhetnek fel az összeállítók fejében: melyek afontosabb tantárgyak, melyek a népszerûbbek, melyekkel tudnak a diákok továbbtanulni, s melyekazok, amik a személyiségfejlesztés szempontjából nagyon fontosak, s hosszútávon segítik a tanulókatabban, hogy hasznos honpolgárokká váljanak. Nos, ezen utóbbi tárgyak közé tartozik a hon- és népis-meret, amely sokoldalú feladatot old meg: áthatja, összefoglalja és megalapozza a többi mûveltségi te-rületet. Több mûveltségterülethez, tantárgyhoz kapcsolható még a honismeret tanítása – úgymint a tör-ténelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, magyar nyelv és irodalom, technika, életvitel és gyakor-lat, vagy pl. a vizuális kultúra, ének-zene.

2012-ben nagy kíváncsisággal vártuk a legújabb kerettanterv kiadását.1 A kerettanterv a tantárgyraés évfolyamokra vonatkozó részletes követelményeket határozta meg, a tartalmi követelményeket meg-határozó központi alaptanterv, a NAT2 alapján készült. A kerettanterv alapján készítették el az iskolák ahelyi tantervüket 2013 tavaszán, amelyben már ki tudták fejezni a helyi sajátosságokat és az intézmé-nyük arculatát. A kerettantervek alapvetõen meghatározzák az egyes tantárgyak követelményeit, s ren-delkeznek a felhasználható idõkeretrõl is: „A kerettantervek által elõírt tartalmak a tantárgyak számárarendelkezésre álló idõkeret kilencven százalékát fedik le. Egy heti öt (évi 180) órás idõkerettel rendelke-zõ tantárgy kerettanterve tehát heti fél (évi 18) óra szabad idõkeretet biztosít a tantárgy óraszámán be-lül a pedagógusnak, melyet a helyi igényeknek megfelelõen a kerettanterven kívüli tantárgyi tartalom-mal tölthet meg.”3

Az idézetbõl világossá válik, hogy 10% órakeretet biztosít egy-egy tantárgyon belül a kerettantervarra, hogy az iskola helyi tantervében a helyi céljaikat, hagyományaikat, igényeiket kifejezzék. Enge-délyez a kerettanterv a szabadon választható tantárgyakra bizonyos óraszámot, azt a keretet kell elosz-tani a tantárgyak kiegészítésére, bizonyos osztályspecifikumok alapján az osztály jellegének megfelelõ-en tananyag elsajátítására: ez az ún. szabad órakeret.4

A következõkben arra a kérdésre szeretnék választ adni, hogy milyen szerepet kap a legújabb keret-tantervben a honismeret tanítása. A hon- és népismeret tantárgy szerepel a tantárgyak között. A korábbikerettantervben5 5-6. évfolyamon önálló tantárgyként jelenik meg, 0,5-0,5 órában kellett tanítani,6

ugyanakkor kötelezõ tantárgy volt. A 2012-es tanterv azonban csak 5. évfolyamon kötelezi a diákokatkét tantárgy közül az egyik tanulására, mégpedig heti 1 órában: a Dráma és tánc valamint a Hon- ésnépismeret tantárgyak közül csak az egyiket kötelesek tanítani az iskolában, a két tárgy ún. kötelezõenválasztható tantárgy.7 Tehát elõfordulhat, hogy egyáltalán nem találkozik a tanuló e tantárggyal az 5-8.

18

1 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet – a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjérõl; kiegé-szítések és korrekciók: 23/2013. (III. 29.) számú EMMI rendelet – a kerettantervek kiadásának és jóváhagyá-sának rendjérõl szóló 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet módosításáról; 6/2014. (I. 29.) számú EMMI rendelet- az egyes köznevelési tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról; 34/2014. (IV. 29.) EMMI rendelet – a köz-nevelés szabályozására vonatkozó egyes miniszteri rendeletek módosításáról; 4/2013. (I. 11.) számú EMMIrendelet – a két tanítási nyelvû iskolai oktatás irányelvének kiadásáról.

2 2011 évi CXC. TV nemzeti köznevelésrõl; 110/2012. (6.4.) Korm. rendelet - a Nemzeti alaptanterv kiadásáról,módosította a 73/2013. (III. 28.) Korm. rendeletet.

3 Mindegyik kerettantervben megtalálható az idézet.4 A szabad órakeret pl. az 5–8. évfolyamon 2, 3, 3, 3 óra.5 Az oktatási miniszter 10/2003. (IV.28.) OM rendelete a kerettantervek kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazá-

sáról szóló 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet módosításáról; 202/2007. (VII. 31.) rendelete a Nemzeti alaptan-terv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról.

6 A Dráma és tárgy tantárgyat is kötelezõ volt választani, tisztán 0,5 óra állt rendelkezésre egy évben.7 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet 2. melléklete.

évfolyamos korában. Ugyanakkor egy 2013-as EMMI rendelet8 lehetõséget ad különbözõ pedagógiaiszakaszokban az iskolák számára, hogy szabadon választható tárgyként, szabadon tanulják a diákok ahon-és népismeretet (1-4., 3-4., 5-8., 7-8.), heti 1 órában. Átnézve a kerettanterveket9 tehát megállapít-hatjuk, hogy 12 évfolyam során csak az 5. évfolyamon találkozhatunk jelentõsebb helytörténet, honis-meret tanítással, különálló óra keretében, a többi évfolyamon több tantárgynál elszórva találhatunkhelytörténeti követelményeket. A középiskolai négy évfolyamos tanterveknél szintén csak idõnkéntbukkanunk helytörténeti ismertekre, így az általam alaposan áttekintett – s a következõkben elemzett –történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek tantárgy is csak elszórva tartalmaz honismereti köve-telményeket.

A történelem tantárgy kerettantervi követelményei nagyon nagy haladási tempót igényelnek: 5-8.évfolyamig az õskortól a XIX. század második feléig (német egység) terjedõ idõszakot kell elemeznie aszaktanárnak. Így gyakorlatilag egy lehetõsége marad a kollégáknak: a 10%-os tantárgyi keretet hasz-nálhatják ki az iskolák a honismeret oktatására. Egyetlen témakör átnézésére van lehetõség órakeret-ben, ez a Társadalmi szabályok: Szokás, hagyomány, illem, erkölcs: magyar népszokások tematikaiegység. Az 1-4. évfolyamos tantervben a Technika, életvitel és gyakorlat tantárgy keretében, a 3-4. év-folyamon, a Közösségi munka, közösségi szerepek tematikai egység esetében adódik lehetõség a honis-mereti témák áttekintésére.10 A legrosszabb a helyzet a 9-12. évfolyamon, ahol egyetlen tematikai egy-ség ad órakeretet honismeret tanítására, mégpedig a 11-12. évfolyamon a társadalmi ismeretek temati-kai egység esetében, melyre összesen 4 óra jut, mégpedig vagy a 11. vagy a 12. évfolyamon.11 Ebben akerettantervben megfogalmazódik fejlesztési-nevelési célként, hogy tanítani kell a kisközösségek sze-repének fontosságát a helyi, lokális és országos ügyek alakításában. A történelem tantárgy kerettanterv-ét átnézve a legtöbb lehetõséget a honismeret tanítására a hatosztályos kerettantervben találhatjukmeg.12 A 7-12. évfolyamon A magyar õstörténet és az Árpádok kora tematikai egységben,13 A Magyar-ország története a vegyesházi királyok korában,14 a Polgárosodás kora15 és a Magyarország a két világ-háború között16 címû egységben említi a kerettanterv a hon-és népismeretet, de csak mint kapcsolódásipontot, a helytörténet kapcsán új ismeretek tanítását és tanulását ezek a fejezetek sem várnak el, sem ta-nártól, sem diáktól. Pedig itt hat év állna rendelkezésre a helyi kultúra, a lokális, valamint a megyei tör-ténelem és kulturális értékek elsajátításához. Ezek után nagy érdeklõdéssel kezdtem bele a Hon- és nép-ismeret tantárgy 5. évfolyamon történõ tanítását lehetõvé tevõ, bár azt kötelezõ tárgyként elõ nem írókerettantervének tanulmányozásába. A kerettanterv bevezetõ gondolatai megfogalmazzák a tantárgycélját: „A hon- és népismeret tartalmazza népünk kulturális örökségére leginkább jellemzõ sajátosságo-kat, nemzeti kultúránk nagy múltú elemeit, a magyar néphagyományt. Teret biztosít azoknak az élmény-szerû egyéni és közösségi tevékenységeknek, amelyek a család, az otthon, a lakóhely, a szülõföld, a hazaés népei megbecsüléséhez, velük való azonosuláshoz vezetnek. Segíti az egyéni, családi, közösségi,nemzeti azonosságtudat kialakítását. Megalapozza és áthatja a különbözõ mûveltségi területeket. Rend-szerezett ismeretanyagként pedig lehetõséget teremt a magyar népi kultúra értékein keresztül a saját ésa különbözõ kultúrák, a környezet értékeit megbecsülõ és védõ magatartás, illetve a szociális érzékeny-ség kialakítására.”

A tantárgy kerettantervét áttekintve megállapítható, hogy egy jól szerkesztett munkát tart kezében azember. A témák tartalmazzák a bevezetõben megfogalmazott elvnek megfelelõ, azt feldolgozó témákat:paraszti életmód, népi mesterségek, hétköznapok rendje, ünnepek, közösségi munkák, nemzetiségek,

19

8 23/2013. (III. 29.) EMMI rendelet 6. melléklete/7.11.9 http://kerettanterv.ofi.hu

10 Kultúrált ünneplés; Közös értékek, szokások, hagyományok õrzése; A szabadidõ hasznos eltöltésének tudatosí-tása; Az ünnepre való felkészülés, ünneplés, ünneplés utáni teendõk végzésének természetes és megõrzendõszokásként való kezelése.

11 Az elsajátítandó ismeretek: A helyi társadalom, a civil társadalom és az önkéntesség; Nemzet és nemzetiség;Kulturális és etnikai kisebbségek, nemzetiségek Magyarországon; Esélyegyenlõtlenség és hátrányos társadal-mi helyzet; Társadalmi felelõsségvállalás és szolidaritás.

12 A nyolcosztályos tanterv a 2+6 évfolyamosnak felel meg, így hon- és népismeretet tanít, továbbá a hat évfolya-mos iskolai modell tanítási szisztémáját alkalmazza.

13 Kapcsolódási pontok: Az õsi magyar kultúra hagyatéka, néprajzi tájak, hagyományos magyar történelmi spor-tok, népi mesterségek.

14 Kapcsolódási pontok: Épített örökségünk, szellemi kulturális örökség.15 Kapcsolódási pont: Épített örökségünk.16 Kapcsolódási pont: A magyar tudomány és kultúra eredményei a világban.

tájegységek a Kárpát-medencében. Az anyag nagyon átgondolt, illeszkedik a tanulók korához, s a diá-kokat anyaggyûjtésre, gondolkodásra készteti.

A kerettantervek áttekintése, s ezek közül is a honismeret szempontjából legfontosabbak, a történe-lem tantervek áttanulmányozása nyomán is felmerültek azonban bennem kérdések: mi lesz azokkal atanulókkal, akiknek iskolája az 5. évfolyamon a Tánc és dráma tantárgyat választotta. Õk hogyan és mi-kor fogják e témákat elsajátítani? A további 7 évfolyamon (felsõ tagozat, középiskola) is elvétve, el-szórva találhatunk honismereti tartalmakat. Mikor fogják a korábban megtanultakat ismételni, bõvíte-ni? Véleményem szerint két lehetõsége maradt az iskoláknak: az ún. szabad órakeret terhére illeszthetõbe több honismereti tartalom a helyi tantervükbe, ez évfolyamonként 2-3 óra elosztására ad lehetõséget.Nagy azonban a valószínûsége annak, hogy ezt nyelvtanulásra, osztályspecifikumú tantárgyakra fogjákfordítani az intézmények. A másik megoldás pedig annak az 1-1 tantárgyból az iskoláknak biztosított10%-os idõkeretnek honismereti célokra fordítása, amely a fent említett idõkeret kötelezõen maghatá-rozott 90%-a felett áll az iskolák rendelkezésére.17 A kerettanterv arra épít, hogy a tantárgyaknál szét-szórva, de megtalálhatóak a honismereti tartalmak, ismeretek – pl. ének-zene: szokásdalok, technika:kézmûves tevékenységek, testnevelés: mozgásos játékok, magyar irodalom: népköltészet, földrajz: tájijellemzõk, történelem: helytörténeti ismeretek. Nagyon fontos azonban, hogy legyen egy tárgy, ami eze-ket az ismereteket összefogja, ez vagy a hon- és népismeret tárgy lehet, vagy a történelemnek kell ezt afeladatot átvállalnia, aminek a tanítása azonban nagyon feszes haladást igényel, pl. a 9-12. évfolyamosgimnáziumi tantervben a 9. évfolyamon heti 2 órában 1492-ig meg kell ismerni a diákoknak a történel-met, ezért nem biztos, hogy ott marad idõ a folyamatos helytörténeti ismeretbõvítésre.

* * *Nagyon fontos volt az elmúlt években és lesz a jövõben is honismereti tanárok képzése, illetve át-

képzése. A hon- és népismeret tanárképzés nagy elõrelépést mutat: egyre több egyetemen folyik ilyenirányú szakképzés, illetve egyéb felkészítés.18 Törvény írja ugyanis elõ, hogy 5-6. évfolyamon tanármunkakörben taníthat a tantárgynak megfelelõ szakos tanár, a tantárgynak megfelelõ mûveltségi terüle-tet végzett tanító.19 Kizárólag második vagy újabb tanári szakképzettségként választható tanári szak-képzettség a hon- és népismeret, s a szakképzettség bemeneti feltétele a magyar, történelem, néprajz,kulturális antropológia alapszakos végzettség, vagy ezen szakokból 50 kredites értékû szakterületi is-meret igazolása. Elég tanár is áll rendelkezésre, 2013-ban 2123 hon- és népismeret tanár volt az ország-ban.20

Az elmúlt hónapokban több nagyon pozitív kezdeményezés történt, amik véleményem szerint elõrefogják mozdítani a Hon- és népismeret tanításának ügyét. 2014. április 1-én az Országos HonismeretiSzövetség elnöksége megalakította a pedagógiai munkabizottságát. Ennek az 5 fõs csoportnak a felada-ta, hogy segítse azt a célt megvalósítani, hogy a tanárképzésben nagyobb szerepet kapjon a honismeretoktatása, továbbá hogy továbbképzések, elõadások szervezésével a tanárjelöltek ilyen irányú felkészí-tését elõmozdítsa. A munkabizottság – melynek magam is tagja vagyok – elsõ fontos országos rendez-vényét tartotta egyetemisták és fõiskolások számára Veszprémben 2014. november 14–16-án, ez volt azún. I. Hon- és Népismeret Konferencia,21 ahol kb. 25 fõiskolás és egyetemista kapott rálátást arra, hogymilyen lehetõségek vannak a honismeret tanítására az oktatási rendszerünkben, illetve segítséget akar-tunk nekik nyújtani a honismereti oktatásra való felkészülésben is.

A másik örömteli esemény a 2015. február 27-én Budapesten az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézetáltal tartott Hon- és népismeret szakmai mûhely volt, amelynek nyitó elõadásában dr. Baksa Brigitta, ahon- és népismeret vezetõ szaktanácsadója három célt fogalmazott meg a tanácskozás számára. Egy-részt tájékozódni szerettek volna a szakemberek a hon- és népismeretet tanító pedagógusok szakmai tá-mogatás iránti igényeirõl, másrészt konkrét szakmai segítséget kívántak és kívánnak nyújtani az elõ-adások, a bemutatásra került jó gyakorlatok útján, s nem utolsósorban egy támogató hálózat létrehozásamellett foglaltak állást, s kezdeményezték további szakmai mûhelyek kialakítását is. Az elõadó bemu-tatta a hon- és népismeret tantárgy szerepét a nevelési-oktatási folyamatban, a tantárgyra vonatkozó tör-vényi keretfeltételeket, s hangsúlyozta, hogy ezeken az órákon a módszertani lehetõségek tárháza áll a

20

17 A baj csak az, hogy az iskolák örülnek, ha az órák 90%-át megtartják a kollégák, s ha nincs meg ez a százalék,akkor a kiállítás látogatás stb. marad el a tervezett tartalmak közül.

18 Most folyik például Szegeden egy szakképzés akkreditációja, ott 2016-ban indulna be a képzés.19 2011. évi CXC. Köznevelési törvény 3. sz. melléklete.20 OFI adatbázis – 2013-ban 1599 a Dráma és tánc tanárok száma. Az adatokat dr. Baksa Brigitta (OFI) szolgál-

tatta.21 A konferencia címe a következõ volt: Hon- és népismeret, hagyományátadás óvodától az egyetemig.

kollégák rendelkezésére. A fõ elõadás kiegészítéseként hallhattunk beszámolókat jó gyakorlatokról, amost oly fontossá váló múzeumpedagógiai lehetõségekrõl, országos levelezõs honismereti versenyek-rõl (Forgószél, Garabonciás), a hon- és népismeret tanárok egyetemi képzésének lehetõségeirõl, a szel-lemi, kulturális örökség védelmérõl, a szaktanácsadók szerepérõl.22 Az elõadások délután mûhelymun-kával folytatódtak, ahol a kollégák bemutatták jó gyakorlataikat, megfogalmazták a tantárgy tanításá-nak problémáit, a további együttmunkálkodás lehetõségeit. A konferencia zárásaként megfogalmazó-dott, hogy a szakmai együttmûködés szélesítésére van szükség, például a megyei honismereti egyesüle-tekkel, az Országos Honismereti Szövetséggel, egyetemekkel, pedagógiai intézetekkel kell szorosabbrafogni a kapcsolatokat. Baksa Brigitta ígéretet tett arra is, hogy a kollégákat egy e-mail rendszer létreho-zásával segítik, majd egy közös honlap megteremtésével javulni fognak a kollégák közötti együttmûkö-dési lehetõségek.

Összefoglalóan megállapítható, hogy több évig tartó felkészülés eredményeként mostanra mindenáltalános iskolában kialakították a hon- és népismeret oktatásához szükséges feltételeket. A kerettantervnyújtotta lehetõségek nem bõvültek az elmúlt években, de az ilyen irányú igények elõtérbe helyezésé-vel, a lassan gazdagodó lehetõségek jobb kiaknázásával minden iskolatípusban fejleszthetjük a diákokhonismereti és helytörténeti tudását. Mint eddig mindig, most is sok múlik az iskolákon, az iskolai ve-zetésen, a szaktanárok elhivatottságán. Úgy tûnik, hogy a pár hónapja megfogalmazott célok és a kez-deményezések segíthetik a tanárok és az iskolák munkáját, hogy a diákok továbbvihessék a már álta-lunk, a hazájuk iránt elhivatott pedagógusok kezdeményezéseit, mert mint Cassiodorus figyelmeztetett:„… nem szép dolog az, ha saját hazádban, mint idegen jársz.”23

Gesztesi Enikõ

Honismerõk látogatása a nagyváradiAdy Endre Líceumban

Nagyvárad a szellemi élet, a kultúra központja Biharban; a Holnaposok, Ady Endre, Babits Mihály,Dutka Ákos, Juhász Gyula városa. Ez a nagyszerû város befogadta a magyar kultúra és tudomány nagy-jait. A történelem nagy viharai közepette is megmaradt, ma is él és virágzik. Az egykori Orsolya zárdá-ban kialakított Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad híres magyar nyelvû iskolája elõtt, a téren lát-ható a Holnaposok ülõ bronz szoborkompozíciója. A líceum meglátogatásakor, Ciubotariu Éva aligaz-gató asszony és Fazakas Gábor történelemtanár szíves szavakkal üdvözölték a Csongrád Megyei Hon-ismereti Egyesület, a Makói Honismereti Kör és a Pitvarosi Honismereti Baráti Kör tagjait az iskola tá-gas dísztermében. Bemutatták nagy múltú iskolájukat.

Az Ady Endre Elméleti Líceum mai szellemisége 242 évvel korábban, az Orsolya-rendi kassai nõ-vérek Nagyváradra érkezésével alapozódott meg. A XV–XVI. században élt Merici Szent Angéla nõne-velési példája nyomán jött létre a nagyváradi líceum elõdje, amelynek felfogása, világképe, pedagógiá-ja, a szeretetrõl, a szabadságról és a békérõl vallott nézete ma is pedagógiai útmutatást ad. Nevelésialapelvük: „Mindig, minden körülmény ellenére úgy oktatni, úgy nevelni, hogy diákjainkból teljes érté-kû, minden élethelyzetben dönteni tudó, önmagukért és másokért felelõsséget vállaló, minden újra, vál-tozásra nyitott, szabad akaratukat érvényesíteni tudó, másokra odafigyelõ embereket neveljünk.”1

Aligazgató asszony röviden bemutatta iskolájukat, szólt az osztályokról, a beiskolázásról, a kated-rákról (tagozatoknak felelhetnek meg), a tehetséggondozásról, a jelentõs tanulmányi, sport és kulturálissikerekrõl, amiknek véget nem érõ sorát lehetetlen lett volna részletezni. A magyar és az idegen nyel-vek, a történelem, a biológia, a matematika, az informatika, a fizika, a kémia és a sport egyaránt fontosterületei a képzésüknek, elvárás a magas szintû teljesítmény a tanárok és a diákok részérõl egyaránt.Vannak jól mûködõ iskolakapcsolataik magyarországi iskolákkal, pl. több éve a budakeszi Nagy Sán-dor József Gimnáziummal és a debreceni Tóth Árpád Gimnáziummal, de nyitottak további új kapcsola-tok létesítésére is; folyamatban van a Makói József Attila Gimnáziummal az együttmûködés kiépítése.

21

22 Nincs külön hon- és népismeret szaktanácsadó, tantárgygondozó.23 Cassiodorus (Kr. u. 468–562) ókori római államférfi, író.

1 Tóth Márta igazgató ajánlása. Krónika. 235 éves az iskolánk 1772–2007. Prológ Kiadó, Nagyvárad, 2007. 5.

Fazakas Gábor elmondta, hogy közösségi életük rendkívül gazdag: vitakörüket a vitakuckóban tart-ják, diákszínjátszóik az Epepe, majd a Létra nevet vették fel, országos díjat nyertek, tánccsoportjuk pa-lotást, bécsi keringõt, polkát tanult be, egyre több felkérést kapnak rendezvényeken bemutatkozásra. Is-kolanapokat tartanak, tudományos diákkörük három mûhelyében (természettudományi, humán és ma-tematika-informatika) készülnek a Kutató Diákok Országos Mozgalmának keretében szervezõdõ diák-konferenciákra. A Magyar Tudomány Napja alkalmából tudományos szimpóziumot is szerveztek máraz iskolában.

Jeles magyar tudósokat, mûvészeket, közéleti személyiségeket látnak vendégül rendezvényeiken.Rendszeresen részt vesznek a magyarországi történelem versenyeken, hogy a magyarság történeténekmind jobb megismerésével alakítsák és fejlesszék nemzeti önazonosság tudatukat. A kiemelkedõ ered-ményeket elért tanulókat elismerés övezi az iskolában és iskolán kívül is. 1990 óta mûködik a diákta-nács, amelynek legfõbb célja és tevékenysége a diákélet szervezése a líceumon belül és a kapcsolatokbõvítése határon belül és kívül rendkívül változatos formákban.

Alma Mater Alapítványuk segítségével hozták létre korszerû számítógépes szaktantermeiket, ame-lyeket a csoport tagjainak is megmutattak az iskolaépület megtekintése során. Az alapítvány a tantárgyiversenyeken részt vevõ diákok utaztatását biztosítja és a díjazásukhoz is hozzájárul. Volt tanítványok,kollégák, a diákok szülei, vállalkozók, üzletemberek támogatásából rászoruló, jól tanuló gimnazistákösztöndíjat is kaphatnak.

Az Aranyosláposon létrehozott Ifjúsági Centrum megépítéséhez pályázati forrásokat, jótékonyságirendezvények bevételeit, volt diákok és a jelenlegiek szüleinek adományait, az Öregdiák Világtalálko-zó teljes jövedelmét felhasználták. Évente több száz gyerek és kísérõik látogatják meg, legyen a cél asport, tanulmányi tábor, kirándulás vagy csak a pihenés, az együttlét. Másoknak is rendelkezésére bo-csátják, amennyiben nem ütközik saját iskolájuk csoportjainak programjával, ebben az Adysoknak vanelõnyük.2 Minden támogatást felhasználnak intézményük fejlesztése és diákjaik lehetõségeinek biztosí-tása érdekében.

Magyarságuk megõrzésében Szilágyi Domokos gondolatai adják a vezérfonalat: „Õriznünk, ápol-nunk és gyarapítanunk kell hagyományainkat, mert az bizonyítja, hogy voltunk, vagyunk és leszünk,mert megtartóra van szükségünk jobban, mint bármikor.”3

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna

22

2 Fazakas Gábor tanár közlése. Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad.3 Pap László: A mi iskolánk. Életképek. Emlékkönyv az Ady Endre Líceum fennállásának 230. évfordulója al-

kalmából. Nagyvárad, 2002. 17.

A Holnaposok szoborcsoportja (Lengyel István felvétele)

Határokon átnyúló kézfogásAnyanyelv, hagyomány, identitás – régiós konferencia Szegeden

A III. Országos határ menti és határokon átívelõ Anyanyelv és Hagyomány címû konferenciát aHonismereti Szövetség és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület szervezte meg Szegeden, 2015.március 27–29-én. A gazdag program több helyszínen folyt: péntek délután a „Vasút a gyermekekért”Alapítvány Középiskolai Kollégiumának kultúrtermében, szombaton egész nap Temesváron, vasárnapa Szegedi Városháza Dísztermében.

A konferencia ünnepélyes megnyitása a rendezvény fõvédnökének, Dr. Grezsa István, nemzetpoliti-kai miniszteri biztosnak köszöntõ szavaival kezdõdött, majd Prof. Dr. Blazovich László, a CsongrádMegyei Honismereti Egyesület elnöke fejezte ki örömét, hogy mintegy száz résztvevõ tisztelte meg je-lenlétével a konferenciát, ezt követõen Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke emelteki beszédében az anyanyelv tisztaságának és a hagyományok õrzésének jelentõségét a nemzeti össze-tartozásban, utána pedig Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke hangsúlyozta arendezvény jelentõségét a Honismeret Napja méltó megünneplésében.

Az elõadások sorát dr. Bogoly József Ágoston szegedi irodalomtörténész Nyelvében él a nemzet cí-mû elõadása nyitotta meg, amelyben mûvelõdésünk megújulásáról és a nyelvújítás tudománytörténetipéldáiról szólt. Dr. Kováts Dániel, a Kazinczy Ferenc Társaság kiadványainak szerkesztõje, Kazinczy--díjas ny. fõiskolai tanár a honismeret és anyanyelv témakörében tartott elõadásának vezérgondolata,hogy az anyanyelvvel való foglalkozás nélkül a honismereti tevékenység elképzelhetetlen. Dr. BodóBarna, a temesvári Kisebbségi Szórványkutató Központ tudományos vezetõje, a nemzetközi kapcsola-tok tanszékének docense a szórvány honismereti stratégiáját elemezve kiemelte, hogy a szórványbanélõ magyarság megmaradását pozitív önértékelés, vonzó kulturális, oktatási tevékenység és egységesérdekérvényesítõ fellépés segíti elõ.

Fábiánné dr. Szenczi Ibolya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke azt fejtette ki elõadásá-ban, hogy a nyelvi megközelítés az irodalmi mûvek elemzésében arra szolgál, hogy az irodalmi mû ér-tékeire és anyanyelvünk gazdagságára hívja fel a figyelmet. A magyar irodalomból vett példáival aztigazolta, hogy tulajdonképpen minden nyelvi eszköz lehet mûvészi kifejezõeszköz. Némethné dr. Ba-lázs Katalin szegedi tanárnõ az általános- és középiskolai anyanyelvápoló körökben végzett színes te-vékenység érdekes és hasznos oldalait mutatta be. Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna tanárnõ, a CsongrádMegyei Honismereti Egyesület titkára elõadásában az anyaországi és szórvány-iskolák együttmûködésilehetõségeit, az iskolakapcsolatok motivációit, tartalmi sokszínûségét és személyiségformáló jelentõsé-gét fejtette ki konkrét projektek alapján. Fleisz Judit, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum ny.igazgató-tanára az intézményükben folyó anyanyelv és helytörténet tanítás megtartásáért folyó kitartótörekvéseikrõl és eredményeirõl szólt.

Az elõadások szünetében és utána a vendégek az anyanyelv, a hagyományok õrzését szolgáló kiad-ványok kiállítását tekinthették meg. Vacsora után a Mentés Másként Trió és a Népzenei Kamaramûhelyautentikus népzenére épülõ zenés irodalmi mûsorral szerzett kivételes élményt a konferencia résztvevõ-inek.

Szombaton két autóbusszal utaztak a vendégek Temesvárra, ahol a magyar iskolaközpontban a te-mesvári magyar közösség összetartását és a beiskolázást elõsegítõ magyar nyelvû játszó- és alkotóházfoglalkozásainak megtekintése után nagy érdeklõdéssel hallgatták meg dr. Erdei Ildikó igazgatóasszony Magyar sziget a Bánságban – a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum a magyar nyelv meg-tartásáért címû elõadását. Az iskola nevelõtestületének a szórvány-helyzetet rendkívül pozitívan felfo-gó szemlélete, valamint rengeteg munkája élteti és teszi vonzó kulturális központtá az intézményt,amely a helyi magyarságtól, a civil szervezetektõl, a magyar államtól és alapítványoktól pályázatok út-ján kapott támogatásokból fejlõdik korszerû, magas oktatási színvonalú, az óvodától a fõiskoláig ma-gyar nyelven oktató tanulási és mûvelõdési iskolacentrummá. Az érdeklõdõ kérdések megválaszolásátkövetõen a Bartók Béla emlékét õrzõ dombormû megkoszorúzásakor a konferencia négy országból ér-

23

FÓRUM

kezett magyar résztvevõi együtt énekelték el a Himnuszt és a zeneóriás egyik szép dalát. Ismerkedve aszép temesvári történelmi, építészeti és kulturális emlékekkel, magyar emlékek nyomában jártak, aKlapka György szülõházát jelölõ emléktábla megkoszorúzása után pedig a „Fel, fel, vitézek a csatá-ra…” kezdetû dal közös eléneklésével tisztelegtek a magyar szabadságharc egyik hõsének emléke elõtt.Szegedre visszatérve még esti baráti beszélgetéssel, tapasztalatcserével mélyítették el a honismerõk ba-rátságát.

A konferencia vasárnap délelõtt a Szegedi Városháza Dísztermében folytatódott Babits Mihály Mintforró csontok a máglyán címû versének meghallgatásával. Dr. Marjanucz László, történész, a CsongrádMegyei Honismereti Egyesület alelnöke köszöntötte a résztvevõket és jelezte, hogy ezen a napon fõ-ként határainkon túli, délvidéki magyar elõadók szólnak a magyar identitás megõrzésérõl, az anya-nyelv, a hagyományok megtartásáról, a helytörténeti kutatások eredményeinek publikálásáról. Majdaradi és dunántúli honismerõk hozzászólásai hangzanak el a honismereti tevékenység szerepérõl az ér-tékek átadásában és a kapcsolatok ápolásában, különös tekintettel az ifjú generáció identitástudatának,magyar gyökereinek és kapcsolatainak erõsítésére.

Dulka Andor, ürményházi tanár az anyanyelv és a hagyomány kapcsán a szórványban fontos köve-telménynek tartja, hogy az iskola ne csak nyelvében, hanem szellemében is magyar legyen. Ilyen mó-don a valódi érték több, míg a fogyasztói társadalom, a globalizációs pénzközpontú idegen értéke ki-sebb teret kapjon. A hagyományok megismerésével a saját kultúrájuk megismerése felé induljanak el.Dr. Hódi Éva, az adai Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Társaság vezetõje az adai Szarvas Gábor Nyelvmû-velõ Napok hagyományát és jelentõségét fejtette ki az anyanyelv megõrzésében. 45 éve kezdõdött, snapjainkra határon innen és túl a nyelvvédelem terén meghatározó szerepet tölt be e szinte intézménnyévált nagyrendezvény. A szellem szabadsága nélkül nem lehet a kitûzött célokért eredményesen küzdeni,és arra kell törekedni, hogy a nagy eszméket – népet, nemzetet, hazát, kultúrát, anyanyelvet szolgáljuk.

Fábián Borbála, a szabadkai Bácsország szerkesztõségének képviseletében a Vajdasági Honismere-ti Szemle, mint helytörténeti mûhely szerepérõl szólt: hiszen azoknak a vajdasági, anyaországi, Kár-pát-medencei szakembereknek és amatõr kutatóknak ad publikálási lehetõséget, akik ennek a régiónaka történelmét, mûvészetét, társadalom- és természetrajzát kutatják. A Szemle a helytörténeti kutatásokösztönzõje, kiadványok megjelentetõje, kulturális missziót lát el, a délvidéki magyarság körében érték-õrzést, értékmentést hajt végre és hagyománytiszteletre is ösztönöz.

A szabadkai Szabó Lajos, a Vajdasági Honismereti Társaság elnöke vázolta a civil szervezet és aBácsország szoros együttmûködését a Délvidéken a magyar identitás és hagyományok megõrzése érde-kében. Kiemelt jelentõséggel bír e tekintetben az iskolások körében tapasztalható élénk érdeklõdés aTársaság által évente más-más témában szervezett történelem versenyek, táborok iránt. Olasz Angélaaradi tanárnõ a magyarországi honismereti táborokban és az ifjúsági akadémiákon való részvétel leg-fontosabb céljainak nemzetünk szellemi kincseinek feltárását és a felnövekvõ generációk számára tör-ténõ átörökítését, a nemzeti azonosságtudat megõrzését a jelenlegi lakhelyen, a szülõföldhöz való kötõ-dést és az egységes magyar nemzethez való tartozás erõsítését jelölte meg. Kövesdiné Panyi Antónia is-mertette a Kárpát-medencei fiatalok mesztegnyõi honismereti táborainak történetét. A 29. éve megszer-vezett táborokban a Kárpát-medence magyarságának múltjáról, közös gyökereinkrõl, történelmi, iro-dalmi évfordulóinkról, nagyjainkról, nemzeti sorskérdéseinkrõl szerveznek elõadásokat, beszélgetése-ket, fórumokat, amelyek életre szóló élményekkel kötik a fiatalokat a Kárpát-medencéhez, magyarsá-guk megélésének színteréhez.

Dr. Zsoldos Ferenc, zentai tanár, a Magyar Nemzeti Tanács tagja a magyar identitás õrzésének ne-hézségeit, a magyar népesség számának csökkenését, a Nyugat felé irányuló migráció következményeitis érzékeltette, ugyanakkor a megmaradás fontos tényezõjeként a kultúrát, az anyanyelvet emelte ki.Hangsúlyozta, hogy csak pozitív hozzáállással, jó érzéssel lehet a jövõt építeni, kesergéssel, búsongás-sal nem. Meg kell találni az utat a fiatalokhoz, hogy maradásra bírja õket a közösség, a társadalom. Azúj társadalmi folyamatok közepette elsõdleges az identitás felvállalása.

Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke zárszavában leszögezte, hogy a szór-ványban élõ magyarság erõsítésérõl nem szabad lemondani, hiszen nemcsak a múltban, a jelenben, ha-nem a jövõben is nemzetünk részét képezi. Végezetül dr. Kozma József, Szeged Megyei Jogú VárosÖnkormányzata Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottságának elnöke üdvözölte a kon-ferencia résztvevõit Szegednek, mint olyan városnak a nevében, amely a jelenét és különösen a jövõjéta tudás fejlesztése által képzeli el. „A hon ismerete olyan átfogó tudást jelent, amelyet gyarapítani, mé-lyíteni, szélesíteni kell, és semmiképpen nem engedni, hogy elvesszen a bennünk értékekké átformáló-dott tudás és ismeret! A mi felelõsségünk, hogy hogyan ápoljuk, gondozzuk nemzetünk fáját, amely kö-zös múltunkban gyökerezik, rajtunk múlik, milyenné növekszik. Semmit nem szabad elmulasztanunk,amit megtehetünk, hiszen a mai elszánt tetteink határozzák meg közös jövõnket.”

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna

24

Honismeret és anyanyelvA hazai honismereti mozgalom kezdettõl úgy tekintett anyanyelvünkre, mint amely szerves ága a

táj- és népismeretnek, ezért talán nem is egészen odaillõ az és kötõszó elõadásom címében.1 Semmi-képp nem sugalmazhatja azt, hogy két egymástól elkülönült fogalomról van szó. Épp ellenkezõleg:mondandómnak az a célja, hogy megerõsítsen mindenkit az egység tudatában, hiszen az anyanyelvvelvaló foglalkozás nélkül a honismereti tevékenység – számomra legalábbis – elképzelhetetlen.

A következõkben – a megszabott idõkeret korlátai között – témám kapcsán szólni kívánok (1) a hon-ismeret fogalmának összetevõirõl, (2) a nyelvi „leletmentés” néhány eredményérõl, (3) az „édes anya-nyelv” fogalmáról, valamint (4) nyelvi örökségünk hasznosításának, ápolásának lehetséges irányairól.

1. Amikor a 2002-ben megjelent Felnõttoktatási és -képzési lexikon számára a honismerettel kap-csolatos szócikkek megírására kértek föl, többek között ezt írtam: „A honismereti mozgalomnak az ön-ismeretre, a haza népének és tájainak szeretetére, a múlt és jelen értékeinek megbecsülésére nevelõ sze-mélyiségformáló célzata, továbbá a közösségi hagyományok ébrentartását szolgáló, illetve a tudománytsegítõ kutató-gyûjtõ törekvése van.” A mozgalmat szervezõ Honismereti Szövetség kapcsán pedig ki-emeltem: „A Szövetség a honismereti mozgalom résztvevõinek összefogásával vállalja a nemzeti tudatébrentartását, a hagyománykincs ápolását; segíti az értékmentõ kezdeményezéseket; támogatja az etni-kai csoportok és nemzeti kisebbségek identitását õrzõ sajátságok fenntartását; elõsegíti a határon túlimagyarság történeti, néprajzi, mûvelõdéstörténeti értékeinek felmutatását; vizsgálja a szomszéd népek-kel való együttélés tapasztalatait, a kulturális kölcsönhatás eredményeit.”

Mindezt, persze, másként is meg lehet fogalmazni, kétségtelen azonban, hogy a fogalom tartalmá-ban az anyanyelvnek több vonatkozásban szerves helye van. Hiszen – az iménti meghatározás fõ ele-meire utalva – kihagyhatatlan a nyelv a nemzeti tudatból, szerves része a nemzeti hagyománynak ésmeghatározó jelentõsége van magyarságunk megõrzésében. Hogy ezt elõdeink is így gondolták, elégtalán három, Kazinczy Ferenctõl vett idézettel bizonyítani. Az elsõt 1808-ban barátjának, Kis Jánosnakírta, s így hangzik: „bennünk hazaszeretet lobog, melynek egy része a nyelv szeretete”. Tudjuk, hogytöbb mint 200 éve meghonosodott közgondolkodásunkban a nemzet és a nyelv szétválaszthatatlanságá-nak tétele; ezzel a kérdéskörrel ezen a konferencián külön elõadás foglalkozik. A másik megállapítást anyelvújítási harc során, tíz évvel késõbb vetette papírra Kazinczy: „A nyelv egyik leféltõbb kincse, egyiklegfõbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztõje.”Lehet-e ennél ékesebben szólni arról, hogy anyanyelvünk miért része a közös hagyománykincsnek? Ésezt egészíti ki, erõsíti meg a harmadik tételmondat, amelyet a magyar nyelv értékeirõl, „polgári nyelvvéemelése felõl” 1808-ban írt úgynevezett tübingai pályamûvében olvashatunk: „A hazai nyelv a nemzetiszeretetnek legszorosb kapcsa még azoknál is, kiknek nemzetek különbözõ részekre szaggattatott, s egytestet többé nem tészen.”

Úgy érzem, ezeknek a mondatoknak elfogadása esetén nincs szükség hosszas elméleti magyarázatraarról, miért része az anyanyelv a hon vizsgálatának, a nemzetismeretnek. Nincs szükség további érve-lésre azért sem, mert hiszen a honismereti tevékenységben a kezdetektõl egybefonódott a történeti, anéprajzi-népmûvészeti és a népnyelvi búvárlat, s most nekem csak a folytatásra való ösztönzés céljábólkell errõl szólnom. Amikor 1846-ban Erdélyi János kiadta „Népdalok és mondák” címû gyûjteményét,elõszavában leszögezte: „bennök országos és nemzeti kincs van elrejtve”, hiszen népünk kifejezéskész-lete õrzõdik meg a szövegekben. Csaknem száz évvel késõbb (1939-ben) a kiváló etnográfus, GyörffyIstván is azt vallotta: „Legõsibb és legnemzetibb hagyományunk a magyar nyelv...”, „a magyar nyelvpedig a hagyományõrzõ réteg, a nép körében maradt meg.” S azt ajánlotta: „A tanítókat, tanárokat, lel-készeket pedig a népnyelv helyes értékelésére kellene nevelnünk.” A Györffy által kezdeményezett ésTeleki Pál által támogatott, szervezetten indított táj- és népkutatás kezdettõl kiterjedt a népnyelvi gyûj-tésre. Kiváló példa erre Végh Józsefnek 1942-ben kiadott, tanítványai munkájából összeállított könyve(Táj- és népkutatás a középiskolában), amelyben néprajzi dolgozatok mellett a nyelvjárást tükrözõ nép-meséket, találós kérdéseket, gyermekmondókákat is közzétett.

Amikor 1960 táján újból megindult a szervezett hagyományápolás, és a Hazafias Népfront védõ-szárnya alatt bontakozni kezdett a honismereti mozgalom, nem volt kétséges, hogy a néprajzi és nyelv-járási gyûjtésnek együtt kell folynia, s a mozgalom két szakmai irányítója, az etnográfus Morvay Péterés a dialektológus Végh József erre következetesen törekedett. A Népfronton belül, az „Olvasó népért”mozgalom keretei közt szervezõdött beszéd- és magatartáskultúra munkacsoport is hamar testvérkezetnyújtott a honismeret munkásainak. A rendszerváltozáskor e kezdeményezésekbõl alakult meg egyfelõl

25

1 Elõadásként elhangzott Szegeden a III. országos határ-menti és határokon átívelõ konferencián 2015. március27-én.

a Honismereti Szövetség, másfelõl az Anyanyelvápolók Szövetsége kölcsönösen elismerve a szorosegyüttmûködés szükségességét. Közös a fõcél: a nemzeti, népi kultúra ápolása. Hiszen Kodály Zoltánmár 1938-ban egy rádiós elõadásában figyelmeztetett felelõsségére minden magyart: „Minden kimon-dott szóban a nemzetért való testi kiállást is kell éreznie. Odáig kell jutnia, hogy nyelvtani hibát, ide-genszerûséget, minden rosszul kiejtett szót árulásnak érezzen. Mintha rést ütne vele a magyar gyepûn.Új magyar felelõsségérzet kell ehhez, a nemzeti öntudatnak eddig szokatlan felfokozása. Nem zász-lós-frázisos hazafiság, hanem az ezernyi kötelesség megdöbbentõ meglátása és szótlan vállalása. Kül-földön újabban sokat emlegetik a szellemi honvédelmet. Vajon nem kell-e nekünk is a magyar szellemi-ség védelmére gondolnunk, mikor annyi erõs idegen befolyás fenyegeti elsöpréssel?”

Fogadjuk el azt a következtetést, hogy a honismeret fogalmában a nemzeti történelemnek, a hazaföldjének, természeti és épített értékeinek, népe kultúrájának, valamint nyelvének ismerete szerves egy-séget alkot. Aki pedig a honismeretnek bármelyik elemével foglalkozik, felelõsséget kell éreznie, köte-lezettséget kell vállalnia örökségünk õrzésében, gyarapításában. És mivel ez a felelõsség közös, azörökségvédelem közösségi munkálkodássá mélyülhet.

2. Látjuk tehát, hogy a honismeret fogalmába az anyanyelvvel való foglalkozás is beleértendõ. Azértemlegetjük a kettõt gyakran mégis külön, mert a hazai gyakorlatban önálló civil szervezõdései alakul-tak a helytörténeti, a néprajzi, az irodalmi, az anyanyelvi hagyományápolásnak, a természetvédelem-nek. Egy érdekes ellentmondásra figyelhetünk föl ezen a ponton. Miközben országos szinten tisztes,egymástól azonban többnyire elkülönülõ munkát végeznek a szakmai szervezetek, a helyi szinten, akisközösségi honismereti tevékenységben mindezek a munkaterületek egybefonódnak. Így jönnek létreazok az eredmények, amelyeket a helyismerethez nem egy-egy tudományszak felõl közelítve érnek el,hanem egy adott hely (település, régió) vagy népcsoport jellemzõit feltárva interdiszciplináris szemlé-lettel, több tudományágra kiterjedõen, több szakterület módszereit és fogalmait használva mutatják beazt.

A honismeret munkásai közül szép számmal akadtak vállalkozók nyelvjárási gyûjtésre, s ilyen fel-adatvállalásukban sem feledkeztek meg a komplexitásról. Az egyik legszebb példát adták erre, amikorszakemberek által összeállított útmutatók kérdéssorát követve az ország sok-sok pontján összegyûjtöt-ték a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagát és szókincsét a vetéstõl az aratáson át a beta-karításig. Ezekben a leírásokban több diszciplína szempontja érvényesült: az etnográfiáé (például amunkaeszközök, munkamûveletek, a munkaszervezet rögzítése által), a folklóré (például az aratódalok,a termeléshez kapcsolódó hiedelmek számbavételével) és a dialektológiáé (például amikor a helyinyelvjárásnak a szántóföldi gazdálkodást illetõ szókincsét összegyûjtötték).

De hogy egy másik példát is mondjak: nagyon szép tudományközi kezdeményezés bontakozott or-szágos, sõt a határokon átterjedõ mozgalommá a helynevek széleskörû gyûjtésével, közzétételével. Azúgynevezett földrajzi nevekben a táj története, népének gondolkodásmódja nagyon érdekesen, tanulsá-gosan tükrözõdik, s tanulmányozásuk mind a település múltjára, mind a nyelvhasználatra vonatkozóantartalmaz fontos információkat. Hogy helyi, szegedi példát említsek: a Mars tér elnevezése utal arra,hogy ott a közeli laktanya katonái gyakorlatoztak valamikor, de arra is, hogy vezényleti nyelvük a né-met volt, hiszen a Marsch ’menetelés’-t jelent. Természetesen sokkal õsibb elemeket is találunk. A Ma-kó környéki Landor nevünk – mint Inczefi Géza kimutatta – annak emlékét õrzi, hogy a XI. századbana Dél-Alföldre telepített magyar törzsek részeivel más népelemek – dunai bolgárok – is letelepültek. Amagyar törzsekre emlékeztet a hódmezõvásárhelyi és szegedi Tarján elnevezés. A XVIII. század köze-pén Felsõ-Magyarországból e tájra telepített rutének jelenlétét bizonyítja Makó környékén az Oroszte-metõ vagy a Kisorosz utca név. A természetbe való beavatkozás, a vízszabályozás következtében ala-kult a Holtmaros vagy a Kereszttöltés típusú nevek sora.

A történeti és a ma is élõ helynevek és a hozzájuk fûzõdõ népi magyarázatok összegyûjtése, rendsze-rezése igen tanulságos. A kiváló kolozsvári nyelvész, Szabó T. Attila professzor véleményét ajánlomszíves figyelmükbe: „Személyes tapasztalaton alapuló meggyõzõdésem, hogy az ilyen helynévgyûjtõmunka nagyon sok fáradsággal és törõdéssel jár ugyan, de ugyanakkor végeredményben nemcsak a tu-dományra, hanem magára a gyûjtõre nézve is fölötte sok megbecsülhetetlen tanulsággal is. Mikor fi-gyelõ, érdeklõdõ, kíváncsi szemmel nézünk körül községünk vagy városunk határán, egyben belétekin-tünk múltjába, történeti viszontagságaiba, meglátjuk lassú vagy gyors fejlõdése okait, sõt megsejthetjükjövõbeli fejlõdése irányait is. Általános tapasztalat, hogy a faluját, szülõ- vagy neveltetési helyét köz-vetlenebbül ismerõ ember jobban szereti azt a földet, amelyen dolgoztak õsei és dolgoznak – remélhe-tõleg – majd utódai is.” A helynevekkel való foglalkozás az egyik legszemléletesebb példája a honis-meret komplex jellegének, a helyismeret és a helyi nyelvváltozat, beszédmód összefonódásának.

Nyelvünk táji tagozódása ugyancsak szolgáltat témát a honismereti kutatónak. A modern kor, a tö-megmédia az egységesülés irányában hat, ezért is érdemes rögzíteni a nyelvjárási jelenségeket, hiszenazok egy része minden bizonnyal – bármennyire sajnálatos is – elõbb-utóbb eltûnik, vagy igen szûk kö-

26

rû használatba szorul vissza. Nemcsak a szókincs, hanem a hangállomány (a kiejtés), valamint a szólá-sok számbavétele jelent egyre sürgetõbb feladatot. Egyes tárgyaknak a használatból való kikopása, régiszokásoknak az eltûnése, a társas munkák és a szórakozási alkalmak változása, a családon belüli nem-zedékek viszonyában bekövetkezõ torzulás oda vezet, hogy teljesen elcsökevényesedik a hagyomány-átadás egykori természetes rendje, s ez kihat a kapcsolatok illemtanára, nyelvi formáira is.

Az évtizedek óta meghirdetett helyi és országos néprajzi és nyelvjárási gyûjtõpályázatok hatalmasanyaga, valamint a helynévtárak, regionális nyelvatlaszok, tájszótárak sora igazolja, hogy a honismeretimozgalom anyanyelvi örökségünk számbavételében is ért el szép eredményeket, de a feladat nagyságatovábbra is fenntartja a folytatás követelményét.

3. Azzal kell folytatnom, hogy nemcsak a népnyelv, az anyanyelvi örökség, hanem a mai közbeszédszintje, problematikája is igényli a honismereti mozgalom figyelmét. Tudjuk, vita folyik arról, lehet-e,érdemes-e a nyelv alakulásába beavatkozni, van-e értelme a nyelvvédõ tevékenységnek. Hiszen mond-hatjuk azt, hogy a nyelv kiforrja magát, kiveti azokat a kiejtésbeli variánsokat, szókincsbeli elemeket,nyelvtani formákat, amelyeket a nyelvhasználók közössége nem szentesít. Így történt ez a 19. század el-sõ felében, amikor a neológia hívei tömegesen igyekeztek új szavakat alkotni és bevezetni. S bizonyosmértékig így van ez ma is például az idegen szavak befogadásával, illetve elutasításával.

Az egyéni jogokra koncentráló liberális gondolkodású nyelvészek azonban egyenesen kétségbevonják a nyelvmûvelés létjogosultságát, s a személyiséget korlátozó, illetéktelen beavatkozásnak tart-ják a nyelvi hibák szóvá tételét, kritikáját. A 18. században Adam Smith a közgazdaságtanban megal-kotta a „láthatatlan kéz” elvét, amely szerinte szabályozza a piacot, s a kereslet-kínálat meg a versenyrévén alakítja mind a természetes árat, mind a minõséget. Vannak, akik ezt adaptálják a nyelvhasználat-ra is, gondolván, hogy egy „láthatatlan kéz” ezt is szabályozza, hiszen minden nyelvi forma elfogadha-tó, amely betölti kommunikációs célját. Az egyén jogosítványát egyesek annyira támogatják, hogy ta-gadják az „édes anyanyelv” – tehát egy normák által szabályozott közös nemzeti nyelvváltozat – létezé-sét, s az „édesanya-nyelv”-et – tehát a legszûkebb környezetünkbõl magunkkal hozott nyelvváltozatot –fogadják el csupán hitelesnek.

Azért szólok errõl, mert ezzel a szemléleti problémával a honismereti tevékenység során is találkoz-hatunk. Magam is viszonylag sûrûn kapok kérdéseket egy-egy nyelvi forma helyességérõl, s olykor fel-szólításokat is, hogy csatlakozzam valamilyen kifejezés, megnevezés elleni tiltakozáshoz. Nincs semfelhatalmazásom, sem kellõ felkészültségem, hogy nyelvelméleti kérdésekben a bíró szerepében lépjekfel. Némi ajánlást azonban hadd kínáljak a honismeret és az anyanyelvápolás munkásainak.

Legfõbb ajánlásom azzal kapcsolatos, hogy amint a gazdasági életben a piacot sem hagyják felügye-let nélkül, mert a modern társadalom szervezése sokkal bonyolultabb annál, hogysem a „láthatatlankéz”-re lehetne bízni az egyensúly kialakulását, úgy a nyelvhasználat sem lehet pusztán magánügy.Egyrészt a nyelvi törvényszerûségek érvényesülésének kell utat engednünk, másrészt a társadalmiegyüttélés normáihoz célszerû igazítani a nyelvi magatartást, a beszédkultúrát. Az elõbbit az indokolja,hogy kötelességünk megõrizni a magyar nyelv sajátos karakterét, amely hangállományában, szó- ésszóláskincsében, nyelvtani rendszerében testesül meg; az utóbbi pedig az emberek közötti kommuniká-ciós kapcsolat humanizálását, harmóniáját biztosítja. A civilizált társadalmakban történelmileg kiala-kult (s persze történelmileg változó) erkölcsi elvek, illemszabályok, törvényben rögzített elõírások ésbelátáson alapuló normák szabják meg a viselkedést, ezek természetszerûleg kiterjednek a nyelvhasz-nálat etikájára is. Tolerálnunk kell, többnyire tisztelnünk is illik a személyiség autonómiáján belül a be-szédmódot, s nem bélyegezhetünk meg valakit, mert a szûkebb közösségében megismert fordulatokkal,kevéssé kifinomult módon, korlátozott szókészlettel fejezi ki magát. Ugyanakkor törekednünk kell arramind a saját esetünkben, mind azok körében, akikre valamilyen módon hatással vagyunk, hogy legyenfolyamatos az igény a nyelvi kifejezésmód gazdagítására, árnyalására. Ez az egyénnek is érdeke, hiszena nyelvi teljesítmény is befolyásolja a munkamegosztásban elfoglalható helyet.

Korábban Györffy Istvánt idéztem arról, hogy a parasztság mint hagyományõrzõ társadalmi rétegkörében maradt meg a magyar nyelv. Érdemes ezen elgondolkozni a népélettel és az anyanyelvvel fog-lalkozóknak egyaránt. Bizonyos, hogy a népnyelvnél választékosabb nyelvi rétegek is vannak, hogy aköltõk szinte hihetetlen kreativitásról tesznek bizonyságot a szóalkotásban, hogy a tudósok a magukszakterületén bámulatos precizitással képesek meghatározni az általuk leírt fogalmakat, jelenségeket, sbár velük ebben a parasztember nem versenyezhet, mégis be kell látnunk Györffy igazát. Mi a magyará-zata ennek? Az, hogy a népnyelv teljes egészében megfelelt mindazoknak a funkcióknak, amelyekrehasználóinak a hétköznapjaikban és az ünnepeiken szükségük volt. Megvolt a megnevezése a parasztiélet minden tárgyának és cselekvésének, s ez mennyiségileg sem kevés. Amikor a magyar nyelv szép-halmi múzeumának elsõ állandó kiállítására betoltak egy bodrogközi parasztszekeret, több mint száz al-katrészének nevét gyûjtöttük össze. Ezek – akárcsak a többi munkaeszköznek, az építményeknek, a nö-vényeknek, az állatoknak, a tájnak részletekbe menõ elnevezései – részét képezték gazdája szókincs-

27

ének. Emellett ki tudta fejezni haragját (olykor a káromkodás sokféle változatában), örömét és bánatát(dalaiban), erkölcsi ítéleteit (közmondások, szólások formájában) és hitét (imáiban és hiedelmeiben).

Most azonban nem a népnyelv gazdagságát szeretném szemléltetni, hanem tanulságát mai nyelv-használatunkra vonatkoztatni. Ez pedig abban foglalható össze, hogy akkor tekinthetjük kielégítõnek azegyén nyelvkészletét és nyelvi magatartását, ha annak alkalmazásával meg tud felelni minden igény-nek, amelyet vele szemben környezete támaszt, s minden követelménynek, amit önmagától elvár.

4. Mondandóm lezárásához közeledve szólnom kell még – mint ígértem – nyelvi örökségünk hasz-nosításának, ápolásának lehetséges irányairól. Abból indulhatunk ki, hogy honismereti tevékenységünksorán értékmentést végzünk, hogy aztán a feltárt kincset embervoltunk és magyarvoltunk gazdagításárahasználjuk föl. Van tehát egy kutató-gyûjtõ eleme és egy személyiségformáló célzata ennek a munká-nak, mindkettõt érdemes kihasználni.

Felnõttek és a fiatalok között is akadnak szép számmal olyanok, akik szívesen vállalkoznak a magukszûkebb közegében a gyûjtõmunkára. Nekik azt ajánlom, hogy – ha lehet – szakemberek által készítettkérdõív, útmutató alapján végezzék ezt. A Néprajzi Múzeum, illetve a Honismereti Szövetség segítenitud ilyenek biztosításában. Ezáltal válik rendszeressé és a tudomány számára is hasznosíthatóvá a fel-tárt hagyományos ismeret. Akár a paraszti élet szokásaira, akár a helynévállományra, akár – például – ahelyi munkáskolóniák életére vagyunk kíváncsiak, minden fontos részletre érdemes kitérni. A néprajziszempontok mellett a nyelvjárási, nyelvhasználati sajátosságokat is párhuzamosan kell feljegyezni.Évente vannak pályázatok, amelyeken efféle munkákkal indulni lehet. Hadd említsem az Anyanyelv-ápolók Szövetsége pályázatsorozatát, amelynek anyagából kiadványok is megjelentek, s amelyek témáia legtöbb esetben honismereti jellegûek, például: „Élõ tájnyelvek, a magyar nyelv táji gazdagsága”. Apályázat célja: a magyar nyelv értékeinek föltárása, megóvása, nyelvi örökségünk megõrzése és életrekeltése, valamint gyarapítása, s az újabb nemzedékkel való megismertetése. De a megyei múzeumok,valamint a Néprajzi Múzeum által meghirdetett pályázatokra is érdemes figyelni; a hozzájuk befutó pá-lyamûvek eredményeit a tudomány hasznosítja.

Emellett azonban a néprajzi-nyelvjárási gyûjtések a mindennapokban, helyi szinten is hasznosítha-tók, részesei lehetnek a közmûveltség gazdagításának. A gyökereket, a helyi tudatot erõsíti, ha megis-mertetjük az ifjúsággal az egykori népélet jellemzõ vonásait, ha a hagyományos kultúra elemeit – anépdalokat, táncokat, gyermekjátékokat, a díszítõmûvészet elemeit – élõvé tudjuk tenni egy adott lakó-közösségben, ha a tájnyelv egyes szemléletes fordulatait – szólásokat, közmondásokat, mondókákat,kiszámolókat – továbbra is használjuk. Nagyon tisztelem azokat a szegedi, makói, vásárhelyi ismerõse-imet, barátaimat, akik hétköznapi nyelvhasználatukban továbbra is alkalmazzák az ö-zõ nyelvjárás ott-hon elsajátított ízeit.

A legtöbb településen létrehoztak helyismereti gyûjteményeket – magánszemélyek, iskolák, mûve-lõdési intézmények, egyházak –, ezeknek anyagát egyrészt õrizni, másrészt hasznosítani kívánatos,hogy a tárgyakban megtestesülõ múltnak legyen mondanivalója a jelen számára. Csongrád megyébenigen gazdag a kínálat ebben a tekintetben. Hosszan lehetne sorolni õket az algyõi tájháztól a parasztieszközök vásárhelyi pincemúzeumán és a mindszenti helytörténeti gyûjteményen át az újszentivániszerb néprajzi gyûjteményig; legalább 30 ilyen kiállítóhely mûködik nem is beszélve a nagy hagyomá-nyú városi múzeumokról. Az anyanyelv szempontjából az a hasznos, ha nemcsak a tárgyat mutatják be,hanem annak megnevezését és mire valóságát is, így a tárgyak és használatuk nyelvi anyaga is megörö-kítõdik az utókor számára.

Annak rögzítésével szeretném azonban zárni gondolataimat, hogy legjobb szándékai szerint mind ahonismereti, mind az anyanyelvi mozgalom – noha a múlt örökségét gondozza – a jelennek és a jövõnekdolgozik. Ezért van mondanivalónk a jelenkor viszonyairól, a hagyományápolás és örökségvédelemidõszerû kérdéseirõl, a nyelvhasználat jó példáiról és torzulásairól. A jövõt pedig azzal szolgáljuk, haátadjuk az ifjabb nemzedéknek az elõdeinktõl ránk maradt, általunk számba vett és megbecsült szelle-mi, tárgyi és természeti értékeket. Egészséges nemzetrõl csak akkor beszélhetünk, ha ez a nemzedékekközötti staféta zavartalanul mûködik.

Az anyanyelv: maga a nép, írta Illyés Gyula. S azt tehetjük hozzá, hogy bár a nép nyelve a különbö-zõ tájakon eltér egymástól, továbbá sajátos úton fejlõdhet a kisebbségi magyarok nyelvhasználata,mégis van egy közös édes anyanyelvünk, amelyen Balassi, Berzsenyi, Petõfi, Arany is szólt, s amely-ben hihetetlen erejû nemzetmegtartó erõ lakozik. Kazinczy Ferenc írta a nyelvújítási harc vitáit lezárnióhajtván széphalmi otthonában, 1819 augusztusában: „mi ezt a nyelvet szeretni tartoznánk, ha ily szépés a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mienk.” Használjuk, szeressük, ápoljuk, gyarapítsuktehát hagyománykincsünknek ezt a „legféltõbb” értékét, mert ez fûz össze õseinkkel, ez kapcsol egybenemzettársainkkal!

Kováts Dániel

28

Nemzetiségek, népcsoportok,néphagyományok Tolna megyében

A néprajzi hagyományok szempontjából Tolna megye Magyarország egyik leggazdagabb tája. Terü-letén az elmúlt háromszáz esztendõben hét nemzetiség és népcsoport (magyarok, németek, szerbek,szlovákok, zsidók, cigányok, továbbá bukovinai székelyek, jászok) és öt vallás (katolikus, református,evangélikus, görögkeleti, izraelita) képviselõi éltek és élnek együtt.

Egyik legismertebb, legszínesebb néprajzi táj a Sárköz, melyhez a református magyarok laktaÕcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, valamint Báta tartozott, amelyet katolikus lakossága ellenére a széle-sebb Sárközhöz tartozónak tekintettek.

A Duna mente települései közül már a XVI. századtól a terület fontos református eklézsiáiként emlí-tették Tolnát, Bölcskét, Madocsát és Földvárt. Tolna és Földvár református magyar lakossága a XVIII.században töredékére apadt, az új birtokosok a katolikus, elsõsorban dél-német területekrõl érkezõ tele-peseknek kedveztek, de evangélikus szlovákok is feltûntek az egyes falvak anyakönyveiben (pl. Mözs,Bölcske). A protestáns hitükhöz ragaszkodók a közeli településekre (a Sárközben Decsre, Õcsénybe, aDuna mentén Bogyiszlóra, Bölcskére, Madocsára, Gerjenbe) menekültek. A XVIII. század második fe-létõl Paks kereskedelmében is mind nagyobb szerepet játszott a gyorsan gyarapodó zsidó közösség.

A felszabadító háborúk után Tolna megyeXV. századi 540 falujából és 21 mezõvárosá-ból 1715-re mindössze 45-öt tartottak nyil-ván lakott helyként, és ezek közel fele is csak1690 után települt újra. A XVII. század vé-gén a megye egészéhez hasonlóan a Völgy-ség lakosságának nagyobb részét is a szerbek(rácok) tették ki, akik részben maguk is a tö-rök elõl menekültek, részben nyomukban jár-tak. Fõleg állattenyésztéssel foglalkoztak,földbe vájt kunyhókban laktak, majd a XVI-II. századtól a terület német telepesekkel valóbenépesülésével párhuzamosan délre húzód-tak. A múlt század utolsó harmadában aVölgységben már csak Grábócon, Alsónánánés Szálkán, ma csupán Medinán élnek szer-bek. A döntõ mértékben németek laktaVölgységben – amelyet a német telepítéstör-ténet az ún. „Schwäbische Türkei” részénektekintett – a fõként Mercy gróf nevéhez köthetõ telepítések jelentõs része az 1700–1740 közötti idõ-szakra esett. A völgységi német telepes falvak többsége katolikus volt, csupán Bátaapáti, Izmény,Majos, Kismányok és Mucsfa lakossága evangélikus, a terület legdélibb pontján fekvõ Mórágy pedigreformátus. Váralja magyarsága – Bonyhád elsõ magyar telepeseihez hasonlóan – református volt, a né-met falvak közé beékelõdött völgységi magyar települések lakói pedig katolikusok.

A zsidók a Völgység több falujában jelen voltak egy-két családdal, de nagyobb létszámban inkábbBonyhádon éltek, amelyet stratégiai hídfõállásnak is tekintettek Baranya felé. A bonyhádi zsidóság –amely hosszú ideig a budai és a pozsonyi után harmadik legjelentõsebbként számon tartott hitközségvolt – történetére, a zsidók bonyhádi jelenlétére elõször 1741-bõl vannak adatok, amelyek a másodikvilágháborúig folyamatosan fejlõdõ, számában, gazdasági erejében gyarapodó, hagyományait szigorú-an õrzõ közösséget tükröznek. A holocaust után Bonyhád zsidó lakosságának csak töredéke tért haza,

29

HAGYOMÁNY

Bölcskei köznép Tolnában (Regélõ, 1838)

de õk is csak rövid ideig maradtak: 1949-tõl egymás után hagyták el szülõhelyüket, Budapestre vagy Iz-raelbe költöztek.

A Völgység német falvai viszonylagos jólétének idõszaka is csak átmenetinek bizonyult. A másodikvilágháború után a potsdami egyezmény értelmében megkezdõdött a német anyanyelvû és nemzetiségûlakosság kitelepítése. Ugyanekkor találtak a Völgységben új, immár végleges otthonra a Bácskából me-nekülõ bukovinai székely telepesek az 1764-es madéfalvi veszedelemmel kezdõdõ hányatott történel-mük zárófejezeteként (többek között Bonyhádon, Cikón, Majoson, Aparhanton, Kismányokon,Izményben, Mucsfán, Bonyhádvarasdon és Kakasdon). Közösségeik hagyományaikat, szokásaikat,gazdag népi kultúrájukat ma is szívósan õrzik. A Benes-dekrétumok szlovák-magyar lakosságcserérõlszóló rendelkezéseinek következményeként kellett hazát, otthont találnia és újrakezdenie az életét aVölgység lankás dombjai között az ideérkezõ felvidéki magyaroknak.

A Sió-Sárvíz völgye, a Dél-Mezõföld és a Tolnai-Hegyhát Tolna megye egyik legnagyobb, legössze-tettebb tájegysége. A Sió-Sárvíz völgye és a Dél-Mezõföld hosszú ideig döntõen nagybirtok volt. La-kosságának zöme uradalmi cseléd, a puszták népe. Sajátos kultúrájú zsellérfalvak (pl. Szedres, Tenge-lic) és önálló arculatú parasztfalvak egyaránt megtalálhatók voltak ezen a területen (pl. Medina, Harc,Sióagárd). A tájegység mezõváros jellegû központja a történelmi hangulatú település, Simontornyavolt.

A Tolnai-Hegyhát településtörténete számos rokon vonást mutat a szomszédos Völgységével. A te-rület benépesítése is – amelynek legnagyobb települése Hõgyész, Gyönk és Kölesd – a bánáti telepítésibiztos, Claude Florimond de Mercy gróf nevéhez fûzõdik. Kölesden, Medinán, Miszlán, Gyönkön ésPálfán református, Sárszentlõrincen evangélikus, Kisszékelyen, Udvariban, Miszlán, Diósberénybenvalamint Harcon katolikus magyarok laktak. Csibrák és Diósberény eredetileg magyar többsége a XIX.század közepére már töredékére olvadt. A hegyháti falvak közül Sárszentlõrincen 1715-ben, a többi te-lepülésen (Diósberény, Hõgyész, Csibrák, Gyönk, Felsõnána, Kistormás, Kalaznó, Varsád, Szakadát,Keszõhidegkút, Nagyszékely) a húszas években találkozunk az elsõ német telepesekkel. A Hegyhát né-met falvainak többsége evangélikus volt (Keszõhidegkút, Varsád, Kalaznó, Kistormás, Felsõnána, delaktak evangélikusok Gyönkön és Szárazdon is), kivéve Nagyszékelyt, amelynek lakói református né-metek voltak. Bikács mellett Györkönybe érkeztek 1736-ban a nyugat-magyarországi Moson megyé-bõl evangélikus heidebauerek, akik a vallás közössége ellenére nyelvjárásukban és szokásaikban a leg-utóbbi idõkig elkülönültek a késõbb odatelepülõ hesseni evangélikusoktól. A XIX. században a hegy-háti Gyönkön és Hõgyészen éltek nagyobb számban zsidók, a XX. században pedig néhány községbebukovinai székelyek (pl. Kalaznó, Kéty, Zomba) és felvidéki telepesek (pl. Zomba) kerültek.

A Kapos mente legjelentõsebb települése Dombóvár, a XVIII. századtól Esterházy-uradalmi, mavasúti központ. A török idõkben elpusztult terület újranépesítése az 1700-as években somogyi ésészak-magyarországi részekrõl érkezõ, elsõsorban katolikus magyarok révén történt. Parasztközössé-geinek kultúrája számos közös vonást mutat a somogyi pógárok anyagi és szellemi mûveltségével (vi-selet, táncok, hiedelemanyag). Figyelemre méltóak e terület gazdag céhes hagyományai. A nagy köz-pontok: Ozora, Tamási, Szakcs mellett több kisebb mezõvárosban és községben is mûködtek iparosszervezetek (Regöly, Sárszentlõrinc). A Kapos mente lakosságának jelentõs része uradalmi cseléd volt,miként az Újiregre Árokszállásról érkezõ jász családok, akik ma is õrzik a néprajzi csoporthoz tartozástudatát. A cigányság kisebb-nagyobb csoportokban (romungro, oláh, beás, szinti) az egész megyébenmegtalálható.

A Tolna megyei nemzetiségek és népcsoportok anyagi és szellemi kultúrája

A változatos természetföldrajzi és társadalmi-gazdasági körülmények között az egyes tájegységeketeltérõ gazdálkodás- és településszerkezet jellemezte. A Sárköz és a Duna mente természetföldrajziadottságai igen kedvezõek voltak. A török idõkben elpusztult szomszédos falvak lakóit is magába ol-vasztó Duna-menti települések a kiterjedt faluhatár jó minõségû földjeit szántották, a lankás dombolda-lakon szõlõt mûveltek és jól hasznosították a Duna közelsége kínálta lehetõségeket. Az ártéri területe-ken állatokat legeltettek, gyümölcsöseik, gazdag halászó helyeik voltak. Évszázadokon át élvezhették afalu kedvezõ fekvésébõl adódó kereskedelmi elõnyöket, a gabonakonjunktúra virágkorában a gazdákközül többen gyarapították vagyonukat hajóvontatásból is. A XVII. század végén, a felszabadító hadjá-rat után elvadult sárközi táj lakosságának nagy része továbbra is elsõsorban halász-pákász volt, a gaz-dálkodásban a szõlõmûvelés mellett az állattartásnak volt meghatározó szerepe. Ebben változás csak alecsapolások után következett be, amikor a jobbágyfelszabadítást követõen igen tekintélyes, jó minõsé-gû szántóterület került a sárközi falvak birtokos gazdáinak kezébe, és a birtoktestet az országos átlagotjóval meghaladó legelõterületek, szõlõk és rétek egészítették ki. A gazdálkodásban robbanásszerûen

30

bekövetkezett változásokat csak lassan követte a településszerkezet hármas megosztottsága (falu, szõ-lõhegy, szállás), majd a családszervezet átalakulása.

A XIX. század elején a gazdálkodás az úrbéri telken – elsõsorban a feudális tulajdonjogi kötöttsé-geknek megfelelõen – nagycsaládi szervezetben történt. Ennek keretében nemek szerint, a nemek kö-zött pedig szokásjogi alapon osztották meg a munkát. Amint a nagycsalád fennálltának jogi indoka, azúrbéri birtok tulajdonjogi kötöttsége 1848-at követõen megszûnt, a Duna mente községeiben is meg-kezdõdött a funkcióját vesztett, hagyományos értelemben vett nagycsalád felbomlása. Sajátos változataa Sárközben továbbra is fennmaradt és ebben a nõ irányító szerepe vált meghatározóvá. A XIX. századmásodik felétõl a meggazdagodott sárközi gazdák felhagytak a régi építkezési móddal. A sövényfoná-sos, paticsfalú, az árvizek miatt sokszor gerendákra épített szegényes házak helyett bátaszéki, tolnai,dunakömlõdi kõmûvesekkel négy-ötszobás, utcafrontos téglaházakat emeltettek. Elõször faragott, fes-tett bútorokkal, majd polgári ízlésû tárgyakkal töltötték meg az alig használt szobákat. A tulipános lá-dák Komáromban készültek, a tornyos nyoszolyák Hartán, a tálasok és padok Baján. De Faddról ésVáraljáról is kerültek bútorok házaikba. A kecses üvegkancsókat, poharakat felvidéki vándorárusokhozták, a díszes kerámiák Mórágyon, Szekszárdon és Baján készültek. Az asszonyok, akik olyan káprá-zatos ruhákban pompáztak, ahogyan Garay János írta, hogy „csak lehunyt szemmel lehetett rájuk néz-ni”, Lyonból, Bécsbõl, Pestrõl hozattak színes selyembrokát anyagokat, cifra szalagokat, gyöngyöketés flittereket. Kovách Aladár precíz leírásaiból tudjuk, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben a lányokhárom ágba font hajukat tülökpártával takarták, késõbb háromrészes bársonnyal. Az asszonyok régeb-ben téglalap alakú szabott fõkötõt, késõbb fehér fonállal gazdagon hímzett fekete parittyafõkötõt visel-tek, amelyet a menyecskék az elsõ gyermek születéséig bíborral is befedtek és díszes tûvel tûztek meg.A régi, bõ ujjú bíborümögre pruszlik, késõbb vállkendõ került, újabb változatára röpikét húztak. Aszoknya, a keskeny kötény és a jellegzetes sárközi vállkendõ a legdrágább anyagokból készült.

A Sárközben külön stílusa volt az ing, a fõkötõ, a bíborvég, a jegykendõ és a halottaspárna hímzésé-nek. Az elhunyt feje alá tett szõrfonállal hímzett párnavégek gránátalmái, tulipánjai a gyász pompájátemelték. A virágmotívumokat hamis laposöltésekkel töltötték ki, és láncöltésekkel keretezték. A na-gyobb, zárt motívumok közötti teret kacskaringókkal töltötték ki. A múlt század nyolcvanas éveinekvégéig a kézfogón, elkendõzésen a menyasszony maga szõtte és hímezte jegykendõvel ajándékoztameg a võlegényt. Ezek egyszínû, kontúrozott motívumai a bíborvégek díszítéseit idézik. A viseletnélemlített bíbort, azaz fátylat a lakodalmat követõ reggel tekerték fel az új asszony fejére, és egészen elsõgyermeke megszületéséig hordhatta azt. A színes selyemmel vagy szõrpamuttal, esetleg arany- ésezüstszállal ékesen hímzett vászondarabot a bíbor egyik végére varrták, s a mellen tûzték meg. A mérta-ni motívumokkal kialakított mintájú, nehéz, tömött, kék, vörös és zöld pamuttal, arany-, ezüstszállal ké-szült, feketével körvonalazott hímzéseket ma ismét felelevenítik. A minden sárközi asszony által szõttvagy egy-egy különösen ügyes kezû asszony készítette díszes párnahéjak és abroszok mintáit is sokáigújra szõtték a decsi háziipari szövetkezet asszonyai. Atájegység népi kultúrájának legszebb tárgyi emlékeit amegyeszékhely múzeuma mellett a sárközi falvak tájhá-zai, helytörténeti gyûjteményei õrzik. Az egyes motívu-mok szövõ- és hímzõasszonyok kezén kelnek életre. Aterület népdalait és táncait továbbadó, hagyományõrzõcsoportok bemutatóin a sárközi viselet teljes pompájábanmegcsodálható. A háromévente megrendezett DunaMenti Folklórfesztivál legszínesebb programjainak ahelyszínei is a Tolnai Sárköz települései.

A Sió–Sárvíz völgyében található Sióagárd õslakossá-gát a magyarok mellett szerbek, szlovákok és németekalkották, de már a XIX. század közepén katolikus ma-gyar közösségként tartották számon magukat. A településazon kevés Tolna megyei falvak egyike, amelynek népvi-selete, díszítõmûvészete – elsõsorban kertkultúrájának,szûkebben nézve a paprikatermelésnek és kereskedésnekköszönhetõen – mindmáig élõnek mondható. A község-ben található tájház és Vargáné Kovács Veronika magán-gyûjteményének viseletanyaga e gazdag tárgyi kultúrá-ból nyújt ízelítõt.

31

Babával játszó sárközi kislány(Pesti Napló Ajándékalbum, 1850–1930)

A Kapos–Koppány völgyében fekvõ települések(Koppányszántó, Regöly) sajátos viselete a környék-beli somogyi falvakéval rokon. E századelõn kitelje-sedõ viselet jellemzõ darabja volt a pillefõkötõ,amelynek ünneplõ példányait üveggyöngyökkel dí-szítették, a mintás anyagból varrt bluzjok, mely aszoknyákhoz hasonlóan selyembõl, atlaszból vagybársonyból készült. A szoknya elé kötényt kötöttek, alábra félmagas sarkú fekete vagy sötétkék cipõ ke-rült. A helyi szépségideál szerint a szoknyának elöllaposan, hátul kereken kellett állnia, ezért pufándiit,azaz farpárnát használtak.

A Völgységnek a török uralom alóli történõ fel-szabadítását követõen az elnéptelenedett területekreérkezõ, zömében a XVIII. század elsõ felében betele-pített németek (vagy ahogyan nevezték õket, svábok)számára bizonyos könnyebbséget jelentett, hogy azegyes telepes falvakkal a földesurak szerzõdésben ál-lapodtak meg a kötelezõ szolgáltatások mértékérõl,kizárólag a sovány földek megmûvelésébõl nem le-hetett megélni. Ezért a német falvak esetében külö-nösen nagy szerepe volt az elsõsorban õsztõl tavaszigfolytatott háziipari tevékenységnek, továbbá az áru-termelésnek, majd az állattenyésztésnek. A német te-lepesek a táji munkamegosztásba hazai elõképeikalapján igyekeztek bekapcsolódni. Ahogyan példáulHessenben, Württembergben vagy Pfalzban elkülö-

nültek az üvegfúvással, asztalossággal, fazekassággal foglalkozó falvak, így alakult ez a Völgységbenis. A mezei munka mellett a férfiak Bátaapátin klumpát, szalmaszéket, rokkát készítettek. A már aXVII. század végén fejlett manufaktúrákkal és paraszti fazekassággal rendelkezõ Hessenbõl, valamintPfalzból érkezõ mórágyi telepesek szülõföldjük hagyományait folytatva kiegészítõ tevékenységként aházak mögötti löszfalba vájt hosszú kemencékben edényeket égettek a környékbeli agyagból.Mucsiban télen az asszonyok fontak, a férfiak szõttek. A dohány, a repcébõl ütött olaj, a mák a kedvezõadottságú területeken megtermelt borral történõ kereskedés biztos bevételt jelentett. A filoxéra után akeresett bonyhádi tájfajta szarvasmarha tartása és tenyésztése nyújtott megélhetést. A magyar falvaknagycsalád-szervezetétõl eltérõen e településeken a lakodalom után a fiatalok csak addig maradtak a fiúszüleinél, amíg sikerült elegendõ pénzt összegyûjteni az önálló élethez. A telken az istállók mögött volta kert, a hóstel. A két szobából és konyhából álló, a XIX. század elején még többnyire fából, késõbb,ahol lehetett, kõbõl és vályogból épült, szalmával vagy náddal, utóbb cseréppel fedett házakban a búto-rok igen egyszerûek voltak. Bátaapátiban például az utcára nyíló szobában egy vagy két pad, diófa asz-tal, ágy, festett, ruháknak való láda, egy szekrény, két szék és egy kályha állt, a hátsó szoba berendezésepedig még egyszerûbb volt.

Hétköznap a nõk kékfestõszoknyát, kötényt, fehér, nyakban záródó blúzt hordtak, amire pruszlikothúztak, ünnepnap posztómentét és gyöngyöt viseltek. A nõi viselet jellegzetes darabja volt a fõkötõ. Amucsfai férfiak a XIX. század közepén a világoskék posztómentéhez vasárnap csizmát és magyar nad-rágot viseltek, hétköznap még bugyogóban jártak harisnyával. A Tolna megyei németek viseletének sa-játos darabjai (többek között a patschker, kötött anyagból készített, falvanként eltérõ mintázatú lábbeliés a klumpa) a györkönyi falumúzeumban is megtekinthetõk. A törzsöröklési rendszerbõl adódóan álta-lában egy kedvezményezett, gyakran a legfiatalabb fiú örökölte a földet, a többi pedig „ipart tanult”,majd ha összegyûlt egy kis pénze, földet vett. Ez a tényezõ is közrejátszott abban, hogy a XIX. századközepére ugrásszerûen megnõtt az egyes német falvakban az iparosok – takácsok, asztalosok, klumpa-készítõk, kékfestõk, kõmûvesek, ácsok, fazekasok – száma. Az általuk készített bútorokkal, fazekas-árukkal, szõtt lepedõkkel egyrészt a német falvakban, másrészt a református magyarság településein ta-láltak piacot.

A bukovinai székelyek anyagi mûveltségét kevés néprajzi tárgy õrzi. Bukovinából, majd Bácskábóllegfeljebb azt tudták továbbmenteni, ami rajtuk volt, vagy a hazaji ládában elfért. A nõk még a negyve-nes évek elején is fehér vászoninget (szedett inget), vászonpendelyt (szûk alsószoknyát), alsó és felsõ

32

Döbröközi pillés menyecske és párja (1943)

rokolyát és karincát (kötényt) hordtak, ünnepnapokon nyáron az ingre lájbit (mellényt) vagyderekbundát (hímzett rövid bõrmellényt) vettek. Télen az ing felett krecsánt (gyári anyagból varrt, elölgombos nõi blúzt), bekecset (bõrmellényt) vagy bundát húztak. A lábbeli télen csizma, nyáron hosszúszárú cipõ volt, hétköznap mezítláb jártak. Az asszonyok télen, nyáron ruvát (fejkendõt) kötöttek a fe-jükre. A bukovinai férfiak hagyományos viselete a vászonból készült gagya és az ing volt. Ezt egészí-tette ki télen a posztóból készült harisnya (szûk nadrág), a szokmány (enyhén karcsúsított, lábszár köze-péig érõ kabát), a mentává (hosszú, egyenes szabású kabát), a posztókrecsán (bõrrel szegett, csípõig érõkabát) és a különféle bunda. Bõrrel díszített roggyant szárú csizmát hordtak. A hazaji ládát a falubeliasztalos készítette a menyasszony számára. Aki csak tehette, féltve õrizte, miképp a vetett ágy díszét, afestékest is. A festett gyapjúfonálból szõtt szõnyeg a lányok hozománya, a család vagyontárgya volt.Mintája szerint a kicsivirágos volt a leggyakoribb, a nagyvirágos és a kígyós jóval ritkább. A festékesszõttes elkészítéséhez igen komoly gyakorlatra volt szükség, az egyszerûbb szõtteseket viszont a leg-több bukovinai székely asszony maga szõtte. Ez a tudás még ma is tovább él néhány szövõasszony ke-zén.

Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások számontartása és szervezése a Sárközben elsõsorbanaz asszonyok feladata volt. A gyermekágyat fekvõ nõnek a komaasszonyok paszitot hordtak. Acsöröglõ (keresztelõ) megszervezése, lebonyolítása is nõi feladat volt. Az anya már a kislány megszüle-tésekor elkezdte összekészíteni a hozományt. A lakodalom elõkészületei, szertartása során szintén fon-tos szerepet játszottak az asszonyok: a menyasszony nyoszolyóasszonyai, a keresztanya, az anya, azanyós, a szakácsnõk. A virrasztókban a nõi hozzátartozók rögtönzött szövegû énekekkel siratták el ha-lottaikat. A sváboknál egyszerûbbek voltak a születéshez, házassághoz és temetéshez kapcsolódó szo-kások, s az ünnepek alkalmával fogyasztott ételek kevésbé voltak presztízsjellegûek. A bukovinai szé-kelyeknél a keresztszülõ kolozsnát vittek a keresztelõre, amely gyolcsból és egy szál gyertyából állott.A gyermekágyas asszonynak rongyos levest hordtak leginkább, s ha kiavatódott, Andrásfalván a koma-asszony bõséges étellel és itallal lepte meg az egész családot. A házassághoz kapcsolódó gazdag szo-kásanyagból a leánylopásra, a hazaji, a menyasszony gúnyájának a legényes házhoz vitelének szertar-tására, a lakodalomhoz kapcsolódó alakoskodásokra utalhatunk. A halott siratása, a virrasztás, a halot-tól búcsúzás szigorú rendjéhez tartozott, hogy a behantolás befejezése után a gyászoló család tagjai há-romszor körülkerülték a sírhalmot, hogy könnyebben tudják felejteni a sírba távozót.

A közös munkák során a paraszti életben a munka és szórakozás mindig összefonódott. A Sárközbena babkopasztás, tollfosztás, szotyolaverés, sulyomfõzés a nagylányok kalákája volt, miképp a szõlõ-pásztorkodás is. Az idõsebb nõrokonokra a készülõdés és a fiatalok felügyelete hárult.

A kalendáris szokások változatos rendjébõl kiemelhetõ, hogy az új esztendõt köszöntõket a mórágyireformátus németek savanyú levessel és benne fõtt hurkával kínálták. Kakasdon a bukovinai székelyekházszentelés alkalmával még ma is felrajzolják az ajtófélfára krétával Gáspár, Menyhért, Boldizsár ne-vének kezdõbetûit és az évszámot. Azt tartották, hogy e felirat megvédi a házat a villámcsapás és a bo-szorkányok rontása ellen. Ugyancsak a bukovinai székelyeknél volt szokás a húshagyati tánc. Farsangvasárnapján és hétfõjén a legények, kedden pedig az emberek, a házasok tartottak bált. A húshagyatitáncot kedden éjfélig ropták. Ekkor megszólalt a harang, az elöljáró pedig megverte a mestergerendát,és hazaküldte a mulatozókat. A hosszú böjtöt követõen a feltámadás után, este már jó zsíros, húsos ga-luskát (töltött káposztát) vacsoráztak, s a megszentelt ételeket: tojást, sonkát, kolbászt, fonott kalácsotés tormát. Húsvétvasárnap a fiatalok a házuk elõtt felállított cserkabáián (mérleghintán) és a lápintán(hintán) játszottak. A németek körében húsvét hétfõjén az Emaus-járás volt szokásban. Tolnában a bu-kovinai székelyek kivételével általános szokás volt a locsolkodás. A Sárközben a legények bandástuljárták a lányos házakat és minden nagylányt meglocsoltak vízzel. Bölcskén a legény egyedül ment lo-csolni ahhoz a lányhoz, akinek komolyabban udvarolt. A lány a legszebb virággal és piros tojással vi-szonozta a locsolást. A Sárközben elterjedt szokás volt húsvétkor a mátkálás, vagyis a mátkatál küldése,amelynek régi formája – a tojásfestéshez hasonlóan – a katolikus Bátán maradt fenn legtovább. A pün-kösd különösen fontos ünnep volt a német lakosság körében. Kakasdon például a fiatalok koszorút ké-szítettek és pünkösdvasárnap azzal jártak házról házra. Akit ágyban találtak, az lett a pünkösdi lusta.Udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások is kapcsolódtak a pünkösdhöz. A Sárköz egyes fal-vaiban például ilyenkor volt a pünkösdiladikázás. A szürethez kötõdõ, bár még a szõlõ érésének idejéretehetõ szokás volt a Sárközben a szõlõõrzés. Emlékét ma néptánc koreográfia õrzi. Ez a hat hétig tartósegítõ munka a társas szórakozásra is alkalmat teremtett, és sokféle szokáselem rakódott rá: udvarlás,ismerkedés, a szerelmespárok kiéneklése, összepárosítása különféle társasjátékok, dalok és táncok kí-séretében. A disznóölések november 30-án, András-napon kezdõdtek. A gyerekek ilyenkor már pirka-datkor talpon voltak, ott sürögtek a felnõttek körül. Fogták a malac farkát és fülét, körmeit lehúzták és

33

bedobták az ólba, hogy jövõre is legyen disznó a háznál. Kölesden a fiatalok tréfás levél kíséretébennyársat tûztek a disznótoros házhoz, kóstolóra várva. A német községek legnagyobb ünnepe a búcsúvolt. Bátaapátiban például a XIX. század elején az advent elõtti búcsú alkalmával három napon át a leá-nyok szülei gondoskodtak a legények és a zenészek ennivalójáról: az egyik házban reggelit és vacsorát,a másikban ebédet kaptak. A Luca-napi hiedelmek, szokások gazdag változataival találkozhatunk a me-gye különbözõ részein (pl. lucakelendárium, lucabúza, lucaszék, lucázás). A Sárközben a karácsonyikántálás, Pakson a karácsony elõtti háromkirályjárás volt szokásban. Ez utóbbi alkalmával négy fehérruhába öltözött iskolás gyermek járta körbe az ismerõsöket, és míg három fiú a szobában vallásos éne-ket énekelt a háziaknak, a negyedik a konyhában (jutalom gyanánt) a nyitott kéménybõl leakasztott párszál kolbászt. A betlehemezés a katolikus lakosság körében etnikumra való tekintet nélkül megyeszerteismert volt.

A megye híres búcsújáró helye ma is Szekszárd és Csicsó (Hõgyész-Csicsópuszta), míg Cikó évszá-zadokon keresztül a völgységi németek kedvelt búcsújáró helye volt. Tolna különbözõ tájairól a búcsú-járók a megyéhez közeli kegyhelyeket is felkeresték (Csatka, Andocs, Máriagyûd, Vodica).

A megyében az egyes közösségek népi kultúrájának változásáról Szekszárdon a Wosinsky Mór Me-gyei Múzeum kiállítása ad képet. A térség népcsoportjainak sokszínûségét reprezentálja a bonyhádiVölgységi Múzeum, a paksi Városi Múzeum anyaga, a tájházak (Szakály, Sióagárd, Gyönk, Györköny)és az egyre szaporodó helytörténeti és magángyûjtemények. A hagyományõrzõ egyesületek, mûvészeticsoportok az értékes népzenei, népköltészeti és néptánc anyagból merítve õrzik s örökítik tovább a gaz-dag folklóranyagot.

Nagy Janka Teodóra

Felhasznált irodalom: Cserna Anna – Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyérõl.Tolna Megyei Levéltár, Szekszárd, 1986.; Fritz Johann: Kakasd. Lagenau, 1979.; Katona Imre: Sárköz. Bp., 1962.;Nagy Janka Teodóra: Történeti-néprajzi adatok a bukovinai székelyek történetéhez a bonyhádi Székely Múzeumgyûjteményei alapján. In: Európából Európába. Néprajzi Látóhatár 1997. 640–645.; Nagy Janka Teodóra: Néprajzihagyományok Tolna megyében. In: Tolna megye kézikönyve. Magyarország megyei kézikönyvei 16. Szerk.Kaczián János. CEBA Bp., 1977. 46–50.; Nagy Janka Teodóra: Interetnikus kapcsolatok a Völgységben. In: AVölgység ezeregyszáz éve a kultúra és az életmód változásainak tükrében. Szerk. Szita László – Szõts Zoltán. Bony-hád, 1996. 217–226.; Nagy Janka Teodóra: A mórágyi kerámia és a korai néprajzi kerámia történeti kérdései.Ethnographia 1995. 106:2. 481–519.; Nagy Janka Teodóra: Bölcskei „csipötkék”: Adalékok egy község néprajzivizsgálatához. In: Bölcskei tanulmányok 1. Múlt és jelen Bölcskén. Szerk. Szabó Géza. Bölcske, 1994. 431–448.;Nagy Janka Teodóra – Szabó Géza – Solymár Imre – Szõts Zoltán –Töttös Gábor – Ékes László – Takács Zsuzsa –Ékes Izabella –Tóth István Zsolt – Ékesné Császár Judit: Vendégváró. Látnivalók Tolna megyében. Szerk. TakácsZsuzsa. Well-Press, Debrecen, 1996.; Schweitzer József – Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története. MIÖK,Bp., 1982.; Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma. Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1989.; SzenyériZoltán: A Tolna megyei németek sorsa a betelepítéstõl napjainkig. In: Földrajzi Értesítõ 1982. 47/2. 261–277.; Ta-nulmányok Tolna megye történetébõl. Tolna Megyei Levéltár I–XI. kötet. Szekszárd,1968–1987.; Tolna Megyei Le-véltári Füzetek. Szerk. Dobos Gyula. Tolna Megyei Levéltár, Szekszárd, 1–5. kötet. Szekszárd, 1990–1996.;Wosinsky Mór (Béri Balogh Ádám) Múzeum Évkönyve I–XXVIII. kötet. Szekszárd, 1970–2007.

A csicsói búcsújáróhelyCsicsó a Kapos folyó völgyében, Hõgyész és Szakály közötti szõlõhegy oldalában található Tolna

megyei puszta. A Szekszárd-siófoki 65-ös számú fõút, Hõgyész utáni kettõs útkanyarulatától DNy-ra, afolyóvölgy és a dombvidék találkozásánál egy – a Kapos felé meredeken lejtõ – kis dombon áll a Szent-háromság és a Segítõ Szûz Mária tiszteletére épült kegytemploma. A pécsi egyházmegyéhez tartozótemplom az 1700-as évek végétõl a közeli Hõgyész fíliája. A fali oltárkép, mely a Szentháromságot áb-rázolja, búcsúja tavasszal a Szentháromság vasárnapján, azaz pünkösd utáni vasárnap van, így nem köt-hetõ pontos naptári idõponthoz. A másik oltárkép – a Segítõ Szûz Mária képe – ünnepe Mária neve nap-ján, szeptember 12-én van. Ma ezt szeptember 12-t követõ vasárnap tartják.

Csicsó, mint templomos hely, 1334-ben egy pápai tizedjegyzékben szerepel elõször. A mai templomépületén azonban semmi sem utal Árpád-kori elõzményekre és a közelében sem ismertek középkori te-lepülésre utaló terepjelenségek. Ezzel szemben a templomdomb és a szomszédsága szórványleletei in-kább õskori, illetve ókori elõtörténetet jeleznek. A templom alatt húzódó õskori sánc átvágásánál a télifagy vagy esetenként egy-egy nagyobb nyári zápor után leomló partfalból ma is elõjönnek bronzkori

34

cseréptöredékek, kovakõpengék, apró kõszilánkok. Az utóbbi években egy teljesen ép bronzkoriagyagkancsó, bronzkori karperec, bronzfibula (vagy másként tûs ruhakapocs) mellett, néhány II–III.századi rossz állapotú római bronzpénz is elõkerült a Szentkút közelében. Hasonlókat a közelmúltigmarékszám lehetett találni azon a Kapos túloldalán elterülõ szántón, mely jól látható a templom bejára-tától.1 Dúzs felé, a DNy-i irányba folytatódó partoldalban a markológép ismeretlen korban készült sütõ-kemencét bolygatott meg. A leletmentést végzõ szekszárdi régész szerint a kemence alját Árpád-koriedénycserepek töltötték ki.2 A dúzsi határig folytatódó dombvonulat nyugatra nyíló szurdokaiban mint-egy nyolc forrás vize tör fel. Az utolsó kettõ fölé magasodó szántóföld közepén, a Hõgyész - Dombóvárközötti közút, Dúzs elõtti derékszögû kanyarjától mintegy 250 méterre, egy körülbelül 30 x 30 méteresterületen, tégla- és kõtörmelék között közepes sûrûségben találhatók embercsontok. Ezek alapján K.Németh András régész 2008-ban itt azonosította a középkori Csicsót és templomát.3 Feltételezhetõ,hogy ide kapcsolódik az andocsi eredetmonda, miszerint az andocsi templom szentélyét, a gótikus ká-polnát a kegyszoborral együtt angyalok hozták el vasrudakon Kalocsáról, mert ott a török katonák éj-szakára bekötötték a lovaikat a kápolnába. A kápolnát szállító angyalok útközben több helyen, ígyCsicsónál is megálltak, ahol templom épült azon a helyen. Barna Gábor szerint ez a legenda a Kalocsá-ról Andocsra vezetõ törökkori zarándokutat idézi.4

Hõgyész török utáni földesuraiA török alóli felszabadító harcok során elpusztultak és elnéptelenedtek a környék középkori telepü-

lései. Amikor néhány évtized múlva, a lotaringiai származású gróf, Claudius-Florimond de Mercy(1666–1734) császári tábornagy 1722-ben megvette a Tolna megyei „Apari”-nak nevezett birtokot, ak-kor a harminc-egynéhány helység többsége lakatlan puszta volt. Mercy 1716-tól 1734-ig a temesi bán-ság legfõbb katonai parancsnoka és polgári kormányzója. A délvidékre irányuló állami telepítések fõintézõjeként a saját birtokait is német telepesekkel telepítette be. Birtokai központjává Hõgyészt tettemeg, így õ az újkori Hõgyész és Csicsó alapítója. Gyermeke nem lévén örökbe fogadta egy távoli roko-na fiát, aki az örökbefogadás után Mercy-Argenteau kettõs nevet kapta. A II. Mercy tábornagy,1753–1756 között Szlavónia és a Szerémség parancsnoka és kormányzója volt. Elõdjével ellentétben õmár ténylegesen Hõgyészen lakott, és az általa építtetett csicsói templom kriptájában temették el1767-ben.5

A Mercy-ek csak harmadannyi ideig – fél évszázadig – voltak Hõgyész földesurai, mint az õket kö-vetõ Apponyiak, mégis még az 1970-es években is hét legendát ismertek róluk Hõgyészen és a környe-zõ falvakban. Ebben szerepet játszhat az, hogy néhányat a búcsúk alkalmával nagyobb tömeg elõtt is el-meséltek, másokat pedig az írott sajtóban is terjesztettek.6 A nép emlékezetében csak a Mercy név élt(Merschi kiejtéssel), mint egyetlen személy. Ezért nem lehet kibogozni a legendákból, hogy az adotttörténetet melyikükre vonatkoztatták. Mivel II. Mercy élt legtovább Hõgyészen, továbbá néhány ese-mény írásos emléke is tanúsítja keménységét, makacsságát, feltételezhetõ, hogy a történetek róla szól-nak. A II. József féle katonai felmérés jelzi, de még további térképeken is szerepel az a „Galgen”(Akasztófa), mely a Hõgyész–Csernyéd–Szakály hármas határpontjánál állt. Annak a jele volt, hogybirtokán a földesúrnak pallosjoga van, vagyis „élet és halál ura”. Azonban nincs tudomásunk arról,hogy ez a jelkép egyben kivégzés helye is lett volna. Mindenesetre minden ismert legendában a gróf ke-gyetlensége kapott központi szerepet. Ezekben országosan ismert vándorlegendákat kötöttek személyé-hez, illetve német földrõl, az óhazából hozott hagyományok éltek tovább e tájon. A csicsói templom

35

1 Gabler Dénes – Horváth Friderika: A szakályi terra sigillaták és helyük a bennszülött telep kerámiaspektrumá-ban. In: Gaál Attila (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XIX. Szekszárd, 1996. 115–190.; StefánGyörgy: Adatok a csicsói templom történetéhez. Csicsó, Hõgyész, 2013. 3–6.

2 Várnagy Antal: Hõgyész. Községtörténeti monográfia I. rész. Hõgyész, 1990. 82–83.3 K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai. Pécs, 2011. 79.4 Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. Panoráma, Bp., 1990. 28., 49–50.5 Stefán György: A Mercy-család emlékezete Hõgyészen és a környezõ falvakban. In: Szita László – Szõts Zol-

tán (szerk.): A Völgység ezeregyszáz éve, a kultúra és az életmód változásainak tükrében. Bonyhád, 1996. 79.– A család harmadik tagja Fl. M.d’ Argenteau (1727–1794) a II. Mercy fia. A királyné párizsi nagykövetekéntnem sokat törõdött a hõgyészi uradalommal. A rá szállott birtokait 1773-ban eladta Apponyi György grófnak.1962-ben a Hõgyészi kastélykert Vénusz templomából kialakított mauzóleumból az akkori kanonok, dr. GálosLászló Csicsóba, a Mercy-kriptába vitette gr. Apponyi Géza és a felesége gr. Széchenyi Paula koporsóját.Ahogy a templomban akkor elhelyezett márványtáblán áll: most hárman nyugszanak ott! Vitéz Attila, V. Kápol-nás Mária, Erky-Nagy Tibor: Üdvözlet Tolna vármegyébõl I. rész. Szekszárd, 2007. 124. oldalra tévedésbõlkerült, hogy oda temették Apponyi Antalt, Apponyi Albertet és a feleségét.

6 Stefán György: Adatok Csicsó történetéhez. Csicsó, Hõgyész, 2013. 18. és 31. jegyzet.

építésérõl nem maradtak fenn dokumentumok, így különbözõ szerzõk több építési dátumot is ismertet-nek. Mivel Csicsó 1745-ben került a Mercy-ek tulajdonába (addig csak bérelték), legvalószínûbb az1745-ös építési évszám. A Csicsóban remetéskedõ Ágoston rendi szerzetes, Felicián Sporer 1767-benII. Mercy halála utáni hónapokban azt írta a pécsi püspöknek, hogy a templom jámbor szándékból épülta Szentháromság és a Segítõ Szûz Mária tiszteletére 1745-ben.7

A kegyhely kialakulása

A mintegy másfél évszázados török uralom után, a megváltozott társadalmi és politikai helyzet mi-att, szükséges volt az egyház mihamarabbi ujjászervezése. Az egyház ugyanis fõ társadalmi funkcióját,a társadalmi rétegek mentalitásának befolyásolását, e szervezetén át gyakorolta. A katolikus egyház uj-jászervezése hazánkban a barokk vallásosság jegyében történt. Nálunk akkor kezdõdött, amikor azNyugat-Európában már elvirágzóban volt. Magyarországon azonban csak a török uralom alól való fel-szabadulás teremtette meg kibontakozásának feltételeit. A török kiûzésével jött létre a földrajzi tér, azújjáépítésbõl adódó feladatok nagysága pedig azt a pszichológiai alapot teremtette meg, amely a barokkvallásosságban talált megfelelõ kifejezési formát. Országszerte ebben az idõszakban indultak meg anagyszabású építkezések. A Mercy uradalom központjában Hõgyészen a XVIII. század közepén épültfel a kastély, elkészültek a nagyszabású gazdasági, uradalmi épületek és a csicsói kápolna is. Az egyhá-zi szervezet kiépítésével megindult a vallásos élet belsõ kiépítése, melynek elvét a jezsuiták fogalmaz-ták meg a Regnum Marianum eszméjében. Ennek alapgondolata, vallási tartalma az, hogy Magyaror-szág atyja az Isten, mennyei anyja Szûz Mária. Szent István Szûz Máriának, mint Magyarország Nagy-asszonyának ajánlotta fel az országot, s így népünknek a Patróna Hungariae különös pártfogását szerez-te meg. A Regnum Marianum eszméjével függ össze a középkori Mária-kegyhelyek újbóli felvirágzá-sa, új zarándokhelyek kialakulása. Ilyenek például Máriavölgy, Máriapócs, Máriabesnyõ, Andocs,Máriagyûd és ebbe a sorba tartozik Csicsó is.8 Az õsi magyar Mária tisztelet hagyományához ekkormég egy újabb keletû Mária kultusz járult, a segítõ Szûz Máriáé. Bécs felszabadításakor az egyesült ke-resztény seregek Szûz Mária segítségét kérve, „Mária hilf!”, azaz Mária segíts! jelszóval indultak aharcba. Zászlóikra pedig a Segítõ Szûz Mária képét varrták, melynek az eredetijét id. Lucas Granachfestette 1514-ben. Nemcsak, hogy fényes gyõzelmet arattak a törökön 1683. szeptember 12-én, de ak-kor kezdõdött meg a török kiûzése Európából, így hazánkból is. Hálából a passaui Mária-hilfi kegyképmásolatait helyezték el a templomokban. Passautól Belgrádig, amerre a törököt ûzték, e kép megtalál-ható. A XVIII. században a hazánkba települõ németek szívesen választották új templomok, kápolnáktitulusául. A csicsói templom oltárképe is egy ilyen kép, melyet valószínûleg a betelepülõk hoztak ma-gukkal, és a feltételezések szerint német népi munka.

A templom legendája

Nyolcvannyolc éves korában így mesélte el a templom építésének legendáját az 1894-es születésûszakályi Ékes János. „A templomot Mersényi gróf építtette, aki a hõgyészi kastélyt is, ott, ahol Mátyáskirály fája is áll. Alatta reggelizett egyszer, mikor erre járt. Mersényi grófnak Mária Terézia adta a bir-tokot. Pallosjoga is volt. A kanásza, az kinn tartotta a ’fókát’ Csicsóban. Akkor ott erdõrengeteg volt,makkfa. A szerencsétlen kanász ott makkoltatott. Mikor este hazafelé ment egy disznó elmaradt a mala-caival. Mikor hazaért, akkor vette észre, hogy hiányzik egy disznó a kondából. Jelentette a grófnak,hogy mi történt. Az nagyon megharagudott, megmondta, hogy felakasztatja, ha nem rendeli elõ a disz-nót. A szerencsétlen kanász ment, mendegélt s harmadnapra rátalált. A kútnál találta meg a malacaivalegyütt. Egy Mária szobrot túrt ki, annak a helyén fakadt a forrás. Mersényi ennek az emlékére építette atemplomot. Ott is van eltemetve, a templom a Mersényiek temetkezési helye lett. A történetet „öreg-anyám mesélte nekem, Varga Ferencné, Lezsák Anna. Tíz éves voltam, amikor Csicsóban búcsú alkal-mával, egy ládára állva, közönség elõtt elmondtam Csicsó történetét. Húsz fillért kaptam érte.”9

Az egyik Hõgyészen megmaradt változat lényegében ugyanez, de ott a szobor helyett kép szerepel.A koca a malacaival együtt a Szentkút helyén túrta a földet. Amikor a kanász odasietett az állathoz, a tú-rásban észrevett valami csillogó aranyfélét. Ásott és egy aranyozott keretbe foglalt szentképet talált,melynek a helyén forrás tört fel. A gróf értesülve az eseményekrõl, megbánta addigi kegyetlenkedéseit.

36

7 Várnagy Antal: Hõgyész. Községtörténeti monográfia II. rész. Hõgyész, 1998. 286.8 Mezey Mihály: A csicsói templom története és hagyományai. Szakdolgozat, Bajai Tanítóképzõ Fõiskola. Baja,

1982. 29–32.9 Mezey Mihállyal közös gyûjtés, Szakály, 1982.

Hamarosan kiépítette a forrást. Az lett a maiSzentkút, a fölötte levõ dombon épített temp-lom oltárképe pedig a talált kép.

Hõgyésszel egy idõben, 1722-ben Csicsó-ban is németség telepedett le, de telepesei rövi-desen elhagyták. Ismét lakottá csak a XVIII.század második felében vált, amikor az urada-lom az alkalmazottai részére néhány házból ál-ló kis települést hozott létre. Az idõk során la-kóinak létszáma 20 és 70 fõ között ingadozott,holott a búcsújárás fénykorában még kocsma isvárta a vendégeket. Kérdõívére 1864-ben PestyFrigyes a következõ választ kapta Csicsóról:„A Csicsó pusztának csak egy neve vagyon,mellyen ismertetik. Hajdan is csak Csicsó volt,de a Francóniából jött németek Bründlnek isnevezték, és a németek mai napig is úgy neve-zik, többnyire egy Kutacska után, mellyhez em-ber emlékezetett haladó idõk elõtt, mintSzt-Kúthoz búcsú járatokat tartottak.” Aláírás:„Eibach Mihály h. jegyzõ.”10 Csicsó a vidék je-lentõs zarándokhelyévé vált. Eibach Mihály8–10 ezer fõre becsülte a megjelent búcsúso-kat, akik még a távoli Bácskából is jöttek.Andoccsal a Mária tisztelet okán alakult ki szo-ros kapcsolat. A Mária kép vagy szobor csodás

37

10 Gaál Attila – Kõhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában II. In: G. Vámos Mária – SzilágyiMiklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. Szekszárd, 1973–1974. 314.

A felújított templom a 2014. évi õszi búcsú idején

Búcsúsok a Szentkútnál az 1980-as években(Stefán György felvételei)

megtalálásának legendája az alapja az andocsiak csicsói fogadalmi búcsújárásának. Ennek százados ün-nepére 1936-ban magukkal hozták és a kápolna falára függesztették az andocsi Szûz Mária amatõr festõáltal festett képét, melynek hátulján ma is olvasható az akkori 163 zarándok neve.11

Az 1950-es években újra felvirágzott a csicsói búcsújárás, 30–32 községbõl érkeztek zarándokok. Aszomszédos szakályiak egy-egy körmenetén 300 ember is részt vett. Diósberénybõl néha külön jöttek anémetek és külön a magyarok. Ez az idõszakos megélénkülés feltehetõleg a személyi kultusz idejénuralkodó bizonytalan gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokra vezethetõ vissza. A ’70-es évekreelhalt, majd a ’80-as évek elején újjáéledt az a szokás, hogy a búcsú napját megelõzõ szombat esti mi-sén gyertyás körmenet ment fel a templomtól keletre található Kálváriahegyre. A pap ott tartotta a mi-sét. Napjainkban a hõgyészi esperes úr vezetésével a 65-ös út szélén álló Csicsói csárda parkolójábólgyertyás körmenettel vonulnak a templomba az esti misék résztvevõi. Az egyénileg vagy kisebb cso-portokban érkezõ hívek általában megtöltik a templomot. A 2014-i õszi, szabadtéren megtartott búcsúnnagyjából kétszázan vettek részt. Legtöbben hõgyésziek voltak, de jöttek zarándokok Andocsról, Buda-pestrõl, Diósberénybõl, Dúzsról, Szakályból, Pellérdrõl, Pécsrõl, Hosszúheténybõl, Tolnáról és egy kü-lön kis busszal a Fejér megyei Vajtáról is.

A leromlott állagú templomot 2014-ben mintegy tizenegy millió forintból újítatta fel a Hõgyészi Ér-tékõrzõ Egyesület. A szükséges pénz önerõbõl, MVH-s pályázatból, a pécsi egyházmegye és a helyi ön-kormányzat támogatásából jött össze.

Stefán György

A sióagárdi lányok hajviseleteSióagárd a Mezõföld legdélibb csücskén fekszik, a Sió és a Nádor-csatorna találkozásánál, a két víz

között. Zsáktelepülés, innen már sehová sem vezet az út. A feudalizmus idején a szekszárdi apátság bir-toka volt, a török idõk után elnéptelenedett. A harcok elmúltával több hullámban is rác telepesek népe-sítették be, de ezek nem tudtak itt gyökeret ereszteni. Az 1700-as évek második évtizedében népesült bea falu. A kutatások eredménye szerint az új telepesek nagy része a felvidékrõl jött, de más irányból, többhullámban is érkeztek új lakók. A falu határában elterülõ szántóföldek, a vizes területek kaszálórétjei jómegélhetést kínáltak a földmûvelõ embereknek. Gabonát termeltek, állatot neveltek. A gencsi dombol-dalon és a leányvárnak nevezett hegy oldalában folytatták a korábbi lakók által megalapozott szõlõmû-velést. A XIX század végére jó megélhetést biztosító parasztgazdaságok alakultak ki.

Évtizedek múlhattak el, amíg a korábban eltérõ szokásrendben élõ, más-más tájszólással beszélõemberek megtalálták a közös hangot. És mivel a megmaradás kényszere összekötötte õket, formálódotta közösség. Kialakult a szokásrend, a munka és magatartáskultúra, amely íratlan, de törvényerejû sza-bályok szerint mûködött. Az egymás mellett élõ emberek összehangolódtak, és a mindennapi együtt-dolgozás során létrejött a faluközösség.

Talán a földrajzi körülmények hatására, a vizek szorításában, távol a nagyobb településektõl az agár-di emberek sajátosan zárt közösséget alkottak. Egészen a XX. század közepéig ritka kivétel volt a másfalubelivel kötött házasság. Olyan kultúrát teremtettek, amely nem tartott kapcsolatot egyetlen kör-nyékbeli településsel sem. Az itt élõ emberek egyedi etnikai sajátosságokat alakítottak ki. Ide nem ju-tott el a reformáció, minden ember katolikus vallású. Nyelvjárásuk ízõ (szíp, kík), következetes a zárt„e” hang használata. A leglátványosabb a népviseletben megmutatkozó eltérés. A XIX század közepé-tõl kibontakozó paraszti gazdálkodás lehetõvé tette, hogy az agárdi családok gazdagon öltöztessék lá-nyaikat, asszonyaikat. Az egész Kárpát-medencében egyedülálló pompás népviselethez egyedi hajvise-letet alakítottak ki.

Gyerekkoromban fiú létemre is volt alkalmam részletesen megismerni a sióagárdi lányok hajviselet-ének elkészítését, annak minden csínját-bínját, ugyanis édesanyám fésülõ asszony volt. Ezt a frizurátnem tudta mindenki felépíteni. Mint ahogyan voltak asszonyok, akik a szoknya ráncolásához, a me-nyecskék fejének bekötéséhez, vagy a hímzésminták kiírásához értettek, olyanok is akadtak, akik fésül-

38

11 Bálint Sándor – Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. SzentIstván Társulat, Bp., 1994. 178: „A búcsújárást 1836-ban, feltehetõleg egy állatvész, sertésvész után fogadtákmeg.”

ni tudtak. A fésülésért nem járt fizetség, ezolyan szolgáltatás, ami természetes velejáró-ja volt a közösséghez tartozásnak.

Minden vasárnap, vagy más egyházi ün-nepeken, amikor misére mentek a lányok,már kora reggel ott sorakoztak az ajtónkelõtt. Az iskolába járók érkeztek elõször,mert azok a kismisére mentek, õket követtéka nagylányok. Télen, nyáron frissen mosotthajjal, azon vizesen érkeztek, mert a szárazhajat nem lehetett formázni. Érkezési sor-rendbe ültek le a konyha közepén, és anyámmunkához látott.

Az elsõ mûvelet a szappanos csipke elké-szítése volt. Ez úgy kezdõdött, hogy a simárafésült hajat a homlok fölött négy-öt centivelleszorították. Az elõre elkészített szappanosvízzel átitatták a homlok fölötti hajat. A fésü-lõ asszony az ujjával formázta ki a homlokratapadó csipkéket. A nedves hajat könnyen le-hetett formázni, és a benne lévõ szappan pe-dig megszáradva rögzítette a formát. Ha akelleténél több volt a vízben a szappan, azmegszáradva kifehéredett, de a fehérség nemvolt zavaró, gyorsan lekopott. A szorító kö-tést a leány két kezével az álla alatt fogta, éstartotta egészen addig, amíg a fésülés be nemfejezõdött.

A szappanos csipke kiformázása után kö-vetkezett a fonatok elkészítése. Ez volt a leg-hosszadalmasabb munka. Attól függõen,hogy mennyire volt dús a leány haja, 30–35ceruzavékonyságú fonatot készítettek. Elõ-fordult, hogy egy-egy ügyesebb kezû nagy-lány besegített a fonásba, de ez viszonylagritka volt, mert a fonatoknak egyforma vas-tagnak, pontosabban egyformán vékonynakkellett lennie, és ez úgy volt elérhetõ, haugyanaz a kéz készített el minden fonatot. Afonás közben természetesen folyt a beszélge-tés, téma akadt bõven, annak ellenére, hogy afalusi lányok élete nem volt túlságosan válto-zatos. Az elkészült fonatokból a fésü-lõ-asszony kontyot épített a leány fejére. Afiúk meg a legények csak darázsfészekneknevezték ezt a csonka kúphoz hasonlíthatóépítményt. A fésülõ-asszony apró hajtûkkelerõsítette egymáshoz a fonatokat, folyamato-san felfelé szûkítve a kontyot.

A lányok ezzel a frizurával mentek atemplomba, a bálba, és a bandába is. Sõt a vasárnapot követõ hétköznapokon keddig, szerdáig is ezzelmentek az iskolába, vagy végezték a dolgukat. Jól emlékszem arra, hogy gyerekkoromban (1948–51)Király Irén tanító néni maga bontotta le a kontyát annak a leánynak, aki még csütörtökön is abban jöttaz iskolába. A fonatok kifésülése után általában két copfba fonva viselték a lányok a hajukat. Hidegebbidõben kendõben jártak, „ásósan” kötötték be a fejüket. A kendõ sarka háromszög alakban lógott hátul akötés mögött. A sióagárdi lányok ünnepi hajviselete általánosan kötelezõ volt egészen az 1950-es évekelejéig, amikor a lányok is elkezdtek középiskolába járni. A viselet is kezdett kikopni a mindennapos

39

A szappanos csipke, 1930-as évek(Wosinszky Mór Megyei Múzeum archívuma)

A „darázsfészek”, konty 2015-ben

gyakorlatból, a hajdani mindennapos frizurából alkalmi hajviselet lett. Az 1970-es években a néprajzigyûjtések alkalmával még minden lány – akinek még hosszú haja volt – hagyományosan fésülködött.

A házasságkötés után különleges kötésmóddal elkészített csákószerû ünnepi fejviselete volt azasszonyoknak. Az idõ múlását csak a kendõk színének sötétedése jelezte. Mára a hajdani ruházkodáskikopott a mindennapok öltözködési szokásaiból. A szekrények mélyén még ott vannak a pompás vise-let darabjai. Egyházi ünnepeken vagy szervezett rendezvényeken sokan újra felöltöznek, és még az iselõfordul, hogy a hosszú hajú lányok fejére elkészítik a „darázsfészket”.

Szabadi Mihály

A nõk szerepe a sárközi nagycsaládbanA család azoknak az embereknek társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszo-

nya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik. Kisebb egysége a rokonságnak, amely több családotfoglal magában. Általában családon két generáció, szülõk és nem házas gyermekek együtt élõ csoport-ját értjük, a szakirodalomban ezt kiscsaládként jelölik. A paraszti szóhasználatban a családtagok, illetveaz együtt élõ generáció száma nem meghatározója a család fogalmának, családnak mondják a 28–30 ta-got számláló, négy generációt is magában foglaló, együtt élõ ún. nagycsaládot, csakúgy, mint az egy-gyerekes házaspárokat.

A Sárközben a család fogalma alatt elsõsorban a gyermeket értették. A fogalom egy ház népe, általá-ban a következõ tagokat foglalta magába: a ház tulajdonosa, az 50-60 év körüli gazda a feleségével.Egyik vagy egyetlen gyermekük az élete párjával s azoknak gyermeke vagy gyermekei s nem ritkán adédszülõk, de inkább a dédanya. Egy fedél alatt négy generáció élt. Ez a szûkebb család. Tágabb érte-lemben ide tartoztak a rokonok: a gazdának vagy feleségének a testvére, azoknak gyermekei, vagy ma-gának a gazdának a másik gyermeke. Ezek nagyon összetartottak, sûrûn látogatták egymást, még hamás faluba kerültek is. A nagycsaláddal nemcsak az egy fedél alatt való élés járt együtt, hanem a közös

40

Hagyományos hajviselet az 1970-es években (Wosinszky Mór Megyei Múzeum archívuma)

gazdálkodás is. A nagycsalád gazdasági egység, egy férfi – általában a legidõsebb – vezetése alatt, akinemcsak irányítója volt a család belsõ életének és gazdálkodásának, de lényegében, jogilag egyedüli tu-lajdonosa is a gazdaságnak, a család vagyonának.

A családi birtok (az egykori jobbágytelek, a rajta lévõ házzal és jószágállománnyal) nagyságát az úr-béri elkülönözés jelentõsen befolyásolhatta. Az egyes családok lehetõségein is múlott, hogy ez a va-gyon idõvel növekedett, vagy esetleg rohamosan zsugorodott. Sajátos körülmény volt a Sárközben azármentesítés. Az ennek során felszabadult árterületbõl, szabad foglalással, számottevõen meg lehetettnövelni az eredeti családi birtokot.

A családi vagyon nagyobb része a családfõ tulajdonát képezte. Ezt egészítette ki a võ vagy a menykisebb-nagyobb hozománya. A családi vagyon két részbõl állt: az ún. õsi birtokból és a szörzeménybõl.Ez a két rész természetesen közös gazdaságot alkotott és csak a családtagok tudatában vált el egymás-tól. A családtagok (férfiak, nõk, gyerekek) munkaerejével a családfõ rendelkezett, az, aki a gazdaságotirányította. Legtöbb helyen az õ nevén volt a birtok is. Mindig megjelölte a soron következõ munkafo-lyamatot, aminek az elvégzése a gazdaság szempontjából a legfontosabb volt, és azt is pontosan meg-mondta, hogy ezt kik végezzék el. Ezt a tevékenységet, amelynek lényege a munkaerõ ésszerû elosztásaa családban, megkönnyítette a hosszú évszázadok gyakorlatában kialakult családi munkamegosztás.Ennek alapvetõ szempontja a nemek szerinti differenciáltság volt. Megkülönböztettek embörmunkát ésasszonymunkát.

Kizárólagos érvénnyel a nõk számára fenntartott munka, amelyhez a férfiak elvbõl nem nyúltak, aházkörüli teendõk elvégzése és a háztartás vezetése volt. Ezenkívül minden egyéb, amit a gazdaságbanel kellett végezni, változatlanul felosztódott a nõk és férfiak között. Általában jellemzõ volt az asszonyimunkára a férfiak kiszolgálása. A családi munkamegosztás másik lényeges szempontja volt a korokszerinti elkülönülés. Érdekes a megöregedett férfiak helye a család munkarendjében. Feladatuk az álla-tok õrzése és gondozása volt. Gyerekfejjel pásztorként kezdték és ugyanilyen szabadon, de már meg-öregedve, pásztorként fejezték be életüket. Amikor pedig a lecsapolásokat követõ gazdasági fellendülésidõszakában a jószágra már bevándorolt „szállási” ügyelt, õk kiköltöztek a hegyre, ahol ettõl kezdve el-látták a szõlõ egész évi munkáját.

Az õ gyakorlatukban már nem vált szét az asszonymunka és embörmunka. Napközben dolgoztak,esténként pedig vacsora után, összegyûltek a komák és jó szomszédok egy-egy tanyában vagy az elõttelévõ póragon (parlagon), és pipázva ütötték agyon az idõt. Borozgatva elevenítették fel fiatalságukat,munkában és békességben eltelt életük javarészét. Kiköltözésükkel (elöregedésükkel) pedig a nemekszerint funkcionáló családi munkamegosztás aránytalansága kiegyenlítõdött azáltal, hogy a család ve-zetésében az asszonyok (különösen a gazdasszony) befolyása megnövekedett. Az özvegyen maradtasszonyok nehéz terheket viseltek. Saját nõi tevékenységük mellett férjük halála után az õ feladatait isnekik kellett ellátniuk. Az özvegy, különösen a klimax után „tiszteletbeli férfi” lett, és sokszor legalábbátmenetileg családfõi jogokkal rendelkezett.

A XIX. század derekán bomlásnak indult, s a Duna menti református magyarságra is jellemzõ mo-dell sajátos, szélsõséges változatát jelentette a Sárközben továbbélõ munkamegosztási mód. Bár sem atermészetföldrajzi körülmények, sem a tulajdonviszonyok nem indokolták, megõrzõdött a nagycsaládszervezet. A XIX. század második felének sárközi nagycsaládja azonban szervezetében, funkciójábanmár nem volt azonos a XIX. század eleji klasszikus modellel. Igaz, hogy továbbra is több generáció éltegyütt, de létszámuk töredéke volt a régi nagycsaládokénak. Aint arra Andrásfalvy Bertalan is rámuta-tott, ez már egy lazább alakulat: a házassági kötelékek nem túl szorosak, gyakoribbak a válások, kevés agyermek. A személyek oldaláról a legszembetûnõbb különbség, hogy a leszármazó, a gyermek, az örö-kös vált a meghatározóvá.

Igaz, hogy névleg továbbra is a legidõsebb férfi, a gazda volt a család feje, a vagyon birtokosa, agazdaság vezetõje, de a gazdálkodás súlypontjának megváltozása miatt ténylegesen már nem tudta irá-nyítani a családot. Teljesen kivonult a család életébõl – élettere a falun kívül esõ szállás, majd ahögybeli tanya: a faluba csupán „tisztát váltani”, s a hétvégi istentiszteletre megy be. A család belsõügyeinek irányítása mindinkább a falubeli házban lakó asszonyok kezébe kerül, akiknek ténylegesmunkája – a vagyonosodással párhuzamosan – egyre kevesebb. A ház körül az állatokat a fiatal férj (avõ vagy fiú) látja el; õ jár velük dolgozni is, vagy bérest fogadnak. A nõk – egy Katona Imre által közölt1866-os híradás szerint – mezei munkára már nem jártak, legfeljebb a disznók és az aprójószágok ellá-tása maradt rájuk. A gyümölcsösben és a szõlõben akadt ugyan tennivaló, de az inkább a kinn lakó öre-gek végezték, vagy napszámost hívtak. A takarítás, a meszelés, a kender feldolgozása, a fonás, a szövés,a varrás és a hímzés, valamint a mosás, a mángorlás tette ki az asszonyi munkák nagy részét.

41

Ezek mellett az asszonyok minden figyelmüket, erejüket a házbelsõ csinosítására, az öltözködésre, acsalád irányítására fordították. A gyermekágyat fekvõnek a komaasszonyok hordták az ételt, a paszitot.A csöröglõ (keresztelõ) megszervezése, lebonyolítása is nõi feladat volt. Az anya már a kislány meg-születésekor elkezdte összekészíteni a srafírungot, mely gyakran három generáció munkáját dicséri. Alakodalom elõkészületei, szertartása során szintén fontos szerepet játszottak az asszonyok (a meny-asszony nyoszolyóasszonyai, a keresztanya, az anya, az anyós és a szakácsnõk). A virrasztókban a nõihozzátartozók rögtönzött szövegû siratóénekekkel siratták el halottaikat.

A közös munkák során összefonódott munka és szórakozás: a babkopasztás, tollfosztás, sulyomfõ-zés a nagylányok kalákája volt, mint a szõlõpásztorkodás is. Az idõsebb nõrokonokra a készülõdés, va-lamint a fiatalok felügyelete hárult. A szüret és a disznótor, a névnapozások, a karácsony elõkészületeisorán a sütés, a fõzés, a vendégek szíves kínálása is az õ feladatuk volt. A nõk tartották számon a koma-sággal járó kötelezettségeket is.

Vagyoni kérdésekben szintén egyre nagyobb szerep jutott az asszonyoknak. A férj, még ha vagyonosfalubeli volt is, ha megházasodott, a szállásról került be a faluba, míg az asszony ott nõtt fel, s jobbankiismerte magát. Ha pedig a legény szegény volt vagy más faluból jött võnek, szava sem lehetett a ház-ban. Az asszonyok döntöttek a ház berendezésérõl. A XIX. század második felétõl tolnai, faddi, hartaiasztalosok készítette drága festett bútorokat vettek: tornyos nyoszolyákat, tulipános ládát. A falon szí-nes mórágyi, bajai, szekszárdi kerámiák pompáztak és felvidéki vándor árusok hozta kecses üvegkan-csók, poharak. A XX. század fordulóján már ragyogó, sima jávorfa bútorok, s porcelán tányérok díszí-tették a tisztaszobát. A ruhákra is vagyonokat költöttek. A selymet, a kasmírt a szekszárdi, a bajai keres-kedõk Bécsbõl, sõt a franciaországi Lyonból hozatták, a gyöngyöt, a ragyogó flittert Csehországból.Móricz Zsigmond idegenkedéssel figyelte, hogy a sárközi asszonyok egymást túlszárnyalva igyekez-nek minden kényelmi berendezést beszerezni. A gazdaság helyett mulandó presztízs javakba: márvá-nyos, csempés mosdókba, maratott üvegû ajtókba, fehér muszlinfüggönyökbe, süppedõ szõnyegekbefektették a pénzt.

A Sárközben a XX. század közepére a korábbi szinte kizárólag érdekbõl – még pedig vagyoni érdek-bõl kötött házasság helyett, megengedhették maguknak azt a luxust, hogy szerelmi házasságot kösse-nek, így gyakran került alacsonyabb társadalmi és vagyoni állású võ a családba, aki ott többnyire a csa-ládtag számba menõ szolga szerepét töltötte be. Dolgozni dolgozott, talán õ a legtöbbet, de szava nemvolt. Az asszony határozta meg, hogy mikor és hány gyermek születhessen, a férfiak gyakran akartakvolna többet, de akaratukat nem tudták keresztülvinni. Született tehát megint egy, legjobb esetben kétgyermek, akiket úgy is, mint a család egyetlen folytatóját, valóságos majomszeretettel neveltek, kímél-tek. Még szinte jobban is szerették, ha leány született, mert õt jobban lehetett öltöztetni a sárközi vise-letbe, be lehetett rajta mutatni a család vagyoni állapotát.

A sárközi módos és középparasztság pazarló életet élt. Hivatásos mesterekkel átépíttette falubeli há-zait, majd a szántóföldi szállások és a szõlõbeli tanyák jelentõs részét is. Szobáikat modern polgári bú-tordarabokkal zsúfolták tele. A hagyományos faragott, festett bútorok és színes cserépedények divatjaelmúlt. A férfiak polgári módon öltözködtek, a nõk azonban tovább fejlesztették hagyományos visele-tüket: a gyári készáruk hozzáadásával kialakult a legdrágább anyagokból készült, legszebb és legszíne-sebb népviselet. A XX. század fordulója óta azonban sokat veszített harmonikus szépségébõl és mindnagyobb szerepet kaptak a polgári ruhadarabok.

Ez a parasztpolgári életforma sok ellentmondást, visszásságot rejtett magában. A gazdag- és közép-parasztok lakásaikat pl. polgári kényelemmel rendezték be, de legtöbbször nem használták. Gyönyörûviseleti darabjaik ládákban hevertek, a két világháború között már a díszítésük is bizonyos mértékig ön-célú lett, majd kezdték áruba bocsátani. A sárköziek szellemi igényeit a komoly olvasmányok (Petõfi,Arany, Madách stb.) mellett hovatovább a nagyvárosi ponyva, selejtes folyóiratok kezdték kielégíteni.Sokat költöttek szórakozásaikra, szenvedélyeikre: a férfiaknak vadászbérletük volt, a nõk üdülni jártak.A környékbeli és fõvárosi mozikat, színházakat, szórakozóhelyeket gyakran látogatták. Evésre-ivásraés a különféle élvezeti cikkekre általában sokat költöttek.

Az egyke eltorzította a családi élet egészséges fejlõdését és sajátos „nõuralom” alakult ki. Viszony-lag jobban örültek a leánygyermekeknek, mert azt jobban lehetett öltöztetni a híres sárközi viseletbe, õkvoltak a családi vagyon cégérei. A vagyonos „egyes lányhoz” beházasodott szegényebb võt kiküldték aszállásra dolgozni, a feleség kényelmesen élt, az idõsebb nõrokonok irányításával cselédek végezték aházimunkát. A családi vagyon a faluban élõ nõi családtagok kezében volt. A nõk felszabadultságára jel-lemzõ, hogy – a korábbi gyakorlattól eltérõen – a házasságkötés után is megtartották leánykori nevüket.Mindkét részrõl nagy volt az erkölcsi szabadosság, s a terméketlen, érdekbõl kötött házasságokban na-pirenden voltak a válások.

42

A sárközi viselet a kalotaszegi mellett a Kárpát-medence legdíszesebb, leggazdagabb, legdrágábbviselete. Elõállítása hasonlóan nagy erõfeszítést kívánt a szülõktõl, melyet levéltári forrásaink is meg-erõsítenek. Tóth Mihály alsónyéki lakos levele szerint „oka annak, hogy én édes szüléimmel kellemet-lenségben jöttem, nem más mint az mikép egy leány testvérem van, ki nem véve figyelemben szegénysorsunkat – a legelsõ gazdák leányaival kíván ruházatban versenyezni, ennél fogva azon napszámokat,mellyeket keres az általam eszközölt háztartási kölcségekkel közzé nem teszi, hanem magának külön el-rakván, egy részt ez által nehezíti a ház fentartás költségét, más részt ezen keresménye elég nem lévénruházatára, azt kívánna mikép én azon öszvegen túl, mit kézi munkáim keresményébõl ruházatára adok– még minden szerzett marháim eladását eszközölném s abból õt kívánata szerént úri módon ruháznám.– Ezt azonban én kinek édes szüleimet, leány testvéremet, magam három tagú családját élelemmel,füttõvel, ruházattal ellátni, ezen kívül egyházi, községi és császári királyi adózásaimat tellyesíteni kellés csupán magam keresményébõl nem tehetvén, kívántam, hogy a közös kenyéren élõ ház nép szükségei-re fordíttassék, – azt pedig, hogy czifra ruháért a járó jószág végkép elpusztuljon, elleneztem, mire le-ány testvérem és édesanyám – ki most már örömest inkább lányát házasítaná fiúl a házhoz, engem pedigki eddig a család fenntartója vóltam, szélnek botsátani kívánna – fel haragudván, a külömben is termé-szeti nyomorult édes atyámat ellenem felharagították.”

A Sárközben bent a házban kizárólag az asszony kezében volt a kormányrúd. Az õ akarata elõtt min-denkinek meg kell hajolnia. De csak egy bizonyos koron túl nyert az asszony ekkora hatalmat, vagyisha õ volt a legidõsebb nõ a családban. Néha elõfordult, hogy anya és lánya, vagy anyós és meny össze-öregedtek és fiatalasszony is volt a háznál, ilyenkor a két öreg együtt dirigált. Az érdekellentétek elke-rülése végett azonban az öregebbik asszony rendszerint kikerült a szállásra vagy a hegyre, a tanyába ésott fejtette ki teljhatalmát. Számottevõ munkát csak az idõsebb asszonyok és a cselédek végeztek, a fia-talját megkímélték. A lánynak megkülönböztetett helyzete volt a családban. A nagyleány a család cégé-re. Öltözete, viselkedése, munkaköre pontosan tükrözte családja gazdasági és társadalmi helyzetét. Anagylány az, aki elvégezte az iskolát. Ezután bekerült a templomban a lányok padjába, baloldalt elölrõla harmadik padba (Sárpilisen). Eggyel elõbb ültek a 13–15 évesek, a legelsõben a legöregebbek, a16–20 évesek. Az ülés bevallottan a kort, valójában a társadalmi helyzetet jelentette, az elsõ padbanugyanis a jöttek lányai ültek, már t. i. az a kevés, aki közülük református. Maga a leánykodás két, legfel-jebb három évig tartott, azután férjhez mentek. A család központja a nagyleány volt, körülötte forgottminden. Kettõ véletlenül sem volt egy háznál, mert arra gondosan ügyeltek, hogy négy vagy öt év vá-lassza el a két gyermeket egymástól, ennyi ideig pedig a sárközi nagylány nem lánykodik. A legszoro-sabb volt a viszony az anya és leánya között. A kis korkülönbség és az, hogy mindketten függtek valaki-tõl, a nagyanyától, valósággal baráti viszonyt teremtett közöttük. Az anyának kötelessége volt törõdni aleány ruháival, külsõ megjelenésével, a falu kis társadalmában elfoglalt helyével.

A leányt voltaképpen nagyanyja nevelte. Õ tanította meg a ház körül elvégzendõ munkákra, annyira,amennyire szükségesnek látta, a szerint, hogy egyedül való volt, tehát võ került a házhoz s akkor rendrebeletanult, vagy másodmagával volt s akkor nagyobb valószínûség elkerült a háztól. Nagyanyja vezettebe a falu szokásaiba, írta elõ számára a kötelezõ magatartást, készítette számára a kelengyét, beleszóltés õ határozta meg elsõ sorban azt, hogy ki legyen a szeretõje. A nagyleányok nem végeztek megerõlte-tõ fizikai munkát. Késõbb keltek, mint a többi családtag, segítettek az ebéd elkészítésénél és általában afõzés körül. Télen fontak, vagy még inkább varrtak, de azt is inkább a társaság kedvéért. Nyáron õk le-geltették a libát, gyomláltak a kertben, kapáltak, ha kedvük tartotta. Ha elment a háztól többféle munká-ra fogták, nehogy szégyent hozzon a szüleire. Szõni mindenki megtanult, általában maguk készítettékel kelengyéjüket. Az otthoni munkák közül a kenyérdagasztást és sütést tartották a legfontosabbnak, demegtanították fõzni is.

Balázs Kovács Sándor

Felhasznált irodalom: Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya me-gyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetébõl. VII. Szerk.: K. Balog János. Szek-szárd, 1975.; Balázs Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben. Wosinsky Mór Múzeum Év-könyve XXI. Szerk.: Gaál Attila. Szekszárd, 1999. 365–412.; Balázs Kovács Sándor: Az idõsek helyzete a sárközinagycsaládban a 19–20. században. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXVI. Szerk.: Gaál Atilla. Szekszárd, 2004.297–324.; Cseh István: A nagycsaládrendszer emlékei és maradványai a Sárközben és Pécsvárad környékén(1870–1910). Néprajz és Nyelvtudomány, XV–XVI. Szeged, 1972. 179–185.; Flórián Mária: A sárközi szõttes tör-ténete. Ethnographia 1990 (101.) 2. 194–256.; Katona Imre: Sárköz. Bp., 1962.; Kovács Ágnes: A sárpilisi „nagy-lány”. Tanulmányok egy sárközi falu történetébõl. Szerk.: Mády Zoltán. Bp., 1942. 21–38.

43

Gróf Széchényi Sándor közéleti szerepléseA Széchényi név említésekor mindenkinek Széchenyi István neve merül fel elõször. A „legnagyobb

magyar” aktív közéleti szereplése mindenki elõtt közismert. Az már kevésbé, hogy a következõ generá-ciók két tagja szintén közéleti szereplõként szolgálta hazáját. Munkásságuk értéke és híre nem emelke-dett oly magaslatokba, mint híres nagybátyjuké. E két Széchényi leszármazott Széchényi Sándor grófés Széchényi Ödön gróf. Utóbbi a korszerû tûzoltóság pesti és isztambuli megszervezésével szerzetthírnevet magának, népének és családjának. Széchényi Sándor a magyar közigazgatás és közélet többposztján szerzett hírnevet és hagyott maradandó nyomot az utána jövõ nemzedékekben. Pályafutásaigen kacskaringós volt, számos sikertelen epizód megélése után talált rá tevékenységének igazi harcme-zejére. Több mint 21 évig volt Tolna vármegye fõispánja. Egyaránt óriási népszerûségnek örvendett asaját és az ellenzék pártjai körében. Mindig és kérlelhetetlenül a nép egészének érdekeit és az igazságotképviselte. Halála elõtt nyolc évvel kényszerült lemondani (éppen 110 évvel ezelõtt!), köszönhetõen aSzabadelvû Párt összeomlásának, melynek mindvégig tagja volt. Ezen nyolc év alatt is fontos tisztségettöltött be a Monarchiában. Részletes életrajzával itt nem kívánunk foglalkozni, utalunk Gaál Zsuzsannakiváló monográfiájára.1

A közéleti szereplésre két irányból tekintettünk rá. Széchényi Sándor 1905-ben vált meg fõispániszékétõl és 1911-ben – lánya, Alice kérésére – egy füzetre ráírta, hogy „Napló”, és megírta visszaemlé-kezéseit. Ez a 100 füzetoldal, melynek elolvasásához is Gaál Zsuzsanna segítségét kellett igénybe ven-nem, értékes betekintést adott a gróf lelkivilágába.2 Másrészt áttekintettem a korabeli sajtó azon közlé-seit, melyek a fõispán tevékenységét értékelték. A kor hivatalos hetilapja, a Tolnamegyei Közlöny volt,melyet ellenzéki vezetés jellemzett, tehát az elvtelen túldicsérés szóba sem jöhetett.

A kor, melyben a címben feltett idõszakot el kell helyeznünk, nem volt könnyû idõszak, sem társa-dalmi, sem gazdaságpolitikai szempontból. A kiegyezés utáni idõszak több szakaszra osztható.3

1875-ig megindultak a társadalmi-politikai reformok. 1875–1890-ig tartott a Tisza Kálmán-korszak,melyet a mozdulatlanság és megtorpanás jellemezett! 1878-ra kialakult a hegemón többpártrendszer,melyben több párt van, de csak egy párt kormányoz. Ez magában hordozza az illetõ párt „elkényelme-sedését”. Ez történt a kormányzó Szabadelvû Párttal, melynek tagja volt gróf Széchényi Sándor is. Ahatalom minden eszközzel centralizált (fõispánok hatalombõvülése, közigazgatási bizottságok térnye-rése, a fõrendiházba való bekerülés uralkodói kijelöléssel, csendõrség megalakítása, stb.). A társadalompolgári átalakulása tört elõre; az arisztokrácia és a nagypolgárság harca a hatalom megragadásáért fo-lyamatos volt. Ugyanakkor az egyéb osztályok, rétegek is igyekeztek a pártrendszerbe bejelentkezni(birtokos parasztság, szegényparasztság, rétegzõdõ munkásosztály, stb.). Ebben a társadalmi párt- éspozícióharcban a király a fõispánok útján igyekezett „uralni” a magyar társadalmat. Ez a törekvés jut-tatta a fõispáni székbe Tolna megyében gróf Széchényi Sándort. Ez az út azonban igen kacskaringósvolt. A nagydorogi (korabeli írásmód szerint Dorogh!) birtok Festetics Júlia útján került a Széchényicsaládhoz. Ferenc elsõ fia, Lajos 67 ezer hold föld felett rendelkezett, majd ezt még 32 ezer kat. holddalnövelte. Ebben benne foglaltatott a doroghi uradalom 8820 kat. holdja is. Ezt késõbb – a bonyolultöröklési rendnek megfelelõen – unokájuk, Sándor kapta használatra. De addig még sok idõ telt el. Sán-dor gróf 1857-ben letette az érettségi vizsgát, és elõtte állt a pályaválasztás nehéz feladata. Jogot szere-tett volna hallgatni Pozsonyban, vagy Pesten. Azt kérte apjától, hogy készülhessen a külügyi hivatalba.Két akadály volt; a kellõ nyelvtudás hiánya és a magas költségek. Nem engedélyezte apja, pedig: „Elõt-

44

TERMÉS

1 Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke. A Wosinsky MórMúzeum évkönyve XX. Szekszárd, 1998. 291–306.

2 Gróf Széchenyi Sándor naplója, 1911. Tolna Megyei Levéltár. A Széchenyi család iratai 26 pall. 1837–1913.3 Romsics Ignác: A 20. század rövid története. Rubicon-Ház Bt. Bp., 2007. 61–91.; Magyar Kódex V.: Az Oszt-

rák-Magyar Monarchia. Szabó Dániel: I. fejezet. Történelem. Kossuth Kiadó, Bp., 2001. 7–78.

tem állt két fivérem rettenetes és üres exisztenciája”. Apjával hajóra szállnak és Pesten (bemutatják De-ák Ferencnek és Eötvös Józsefnek!), majd Pakson keresztül eljutnak Alsópélig (Zichy birtok). Itt kellettvolna gazdálkodást tanulnia. 1859 nyarán id. Zichy László csõdbe jutott, így a gazdasági kiképzés el-maradt. A család úgy döntött, hogy Sándor lépjen közéleti pályára. Újra lemegy Tolnába, megismerke-dik a megye vezérkarával. „A tisztikar végén egy sor tiszteletbeli aljegyzõ - köztük én is!” – írja Napló-jában. Ez volt az elsõ lépés a közpályán. Néhány hónap multán a dunaföldvári járás tiszteletbeli szolga-bírójává választották. Két esküdtet adtak mellé, és megkezdték a munkát. Megszervezték teendõiket,közhírré tették: rendkívüli idõkben rendkívüli intézkedések szükségesek. De közbejött egy kormány-váltás; csendbiztosi minõségben bírói funkció nélkül várták az új kormányt! Nem volt segítség, pénz ésinformáció! Magánhitelbõl fizette beosztottjait; négy hétig vegetáltak, majd felváltották õket! Széché-nyi Sándor Sopronba távozott, ott töltötte 1862 telét. A tél elmúltával a család úgy dönt, hogy térjenvissza Doroghra, ott folytasson gazdasági praxist. Persze sok tanulnivaló nem volt, de Sándort ez a ke-vés sem érdekelte. „A vadászat, a korhelykedés, a hangos élet sokkal érdekesebb volt”. Dõry Lajosdalmandi vadásztanyáján sok idõt tölt. Itt találkozik elõször késõbbi feleségével, Dõry Natáliával.1864-ben helyreállt az alkotmányos kormányforma. Vizsolyi Gusztáv, Tolna megyei földbirtokos lettaz alispán, aki egyben a Szabadelvû Párt országos társelnöke tisztét is betöltötte. Ekkor még SzéchényiSándornak semmi kedve nem volt tisztviselõnek állni. Egyre szerelmesebb lett Dõry Natáliába, de szü-lei „fényesebb” házasságot képzeltek neki (atyja gondterhelt volt választottjának anyagi helyzete miattis!), de látva elszántságát, megadták az engedélyüket a házassághoz. Az esküvõt 1866. január 22-én tar-tották meg. 1866 októberében megszületik elsõ gyermeke, Bertalan. Simontornyán fõszolgabíróvá vá-lasztják, ami az elsõ lépés az önálló élet- és családvezetés megoldása felé. 1868-ban megszületik Lajosfia. Simontornyán öt évig dolgozott – közmegelégedésre. Gyönkön laknak, amikor megszületik Domo-kos fia. Idõközben közigazgatási reformot hajtanak végre az országban. Ehhez nem érzi elég erõsnekmagát, lemond állásáról és Sopronba költözteti a családját. 1872-ben édesapja végleg átadja neki adoroghi házat, így ideköltözhet. A családi vagyon jó része az akkor megalakult tõzsdén elveszett.1874-ben apja gyermekeinek átadja a megmaradt vagyont, majd nem sokkal ezután meghal. Sándorgróf megkezdi a doroghi kastély bõvítését és átalakítását. „A doroghi uradalom átvétele gazda pályáralökött, de nem értek hozzá, elõkészültségem nincs hozzá” – írja késõbb Naplójába. Két év után rájön,hogy nem boldogul a gazdaság megújításával. Simontornyáról hoz egy gazdasági tanácsost, de õ semlátja meg a kivezetõ utat. „Beismerem gyarlóságomat. A gazdaság vitele sötét pont az életemben” –vallja be Sándor gróf. Ugyanakkor, mint megyei virilista, befolyásos tagja lett a megyei közgyûlésnek.Járja a megyét, jóakaróinak száma megnõ. Perczel István fõispánsága közben egyre tarthatatlanabb,ezért Vizsolyi Gusztáv váltást sürget. 1884-ben ez be is következik. Vizsolyi felkéri Széchényi Sándort,hogy vállalja el a fõispánságot, 1884. október 14-én ki is nevezik, majd december 10-én be is iktatják.Ezt követõen majdnem 22 évig tölti be a fõispáni tisztséget, nagy többségi támogatással.

A fõispáni mûködésrõl kevés adat maradt fenn. Ebben a vonatkozásban a Napló is szûkszavú. A saj-tó, így elsõsorban a Tolnamegyei Közlöny (szerkesztõsége ellenzéki!), a fõispán protokolláris megnyil-vánulásairól részletesen beszámol. A fõispán beszédeit igen alaposan méltatja és közli. Példaként hozzafel azt az ünnepséget és méltatást, mely Ferenc József 60. születésnapját övezte.4 Elismeri, hogy „nagyhatást elõidézett felköszöntõje”. Bevezetõjében felteszi a kérdést: milyen volt az utolsó 60 év? „A sza-badság fényes eszméje, az alkotmányosság halad a maga útján, mint a Nap.” Kiemeli Ferenc Józsefbenhatalmas munkabírását. Így folytatja: „Felséges urunk olyan korban született, melyben az abszolutiz-mus… ólomsúllyal nehezedett az emberek szellemére, melyben a szabadság eszméjének ápolása magais állam elleni merényletnek tekintetett.” Végül: „Uralkodónk legalkotmányosabb királya, nagy alakjaelõtt rajongó hódolattal hajlunk meg.” Beszédei irodalmi remekek, nagy tetszést aratnak. A protokollmellett nagy gondot fordít a Megyei Közgyûlések lebonyolítására, tartalommal való megtöltésére. Aközgyûlésnek beszámol arról, hogy példás rend uralkodik a megyei hivatalokban; ezeket személyesenvégigjárta, ellenõrzés céljából.5 A protokollnál meg kell említeni, hogy 1893. augusztus 20-án meleghangú táviratban köszönti Kossuth Lajost, névnapja alkalmából.6 Részt vesz egy 48-as honvéd temeté-sén, és megkoszorúz egy aradi vértanú emlékmûvet. 1894-ben gyönyörû beszédet mond Kossuth halálaalkalmából, melyet a közgyûlés állva hallgatott végig.7 Szemmel láthatólag is igyekszik sikeresen tarta-ni a kényes egyensúlyi helyzetet ellenzék és kormányoldal között. Ezt állapítja meg a Tolnamegyei

45

4 Tolnamegyei Közlöny, szerkesztõségi közlemény. 18. évfolyam, 34. szám. 1890. augusztus 24.5 Tolnamegyei Közlöny 21. évfolyam, 10. szám. 1893. március 5.6 Tolnamegyei Közlöny 21. évfolyam, 34. szám. 1893. augusztus 20.7 Tolnamegyei Közlöny 22. évfolyam, 14. szám. 1894. március 29.

Közlöny is, ünnepi számában az ellenzék, vezetõ újságírója.8 „A szekszárdiak szíve közösen, összhang-ban dobog. – Megszûnnek a különválasztó hatások.” A 78 tagú rendezõbizottság eredményesen hívtameg a dunántúli megyéket. Beszédében a fõispán a következõket mondta: „...a szabadelvûség szellemé-ben... a megye békéjét megõrizve – a megyei politikai pártélet veszélyes hullámverését ismét kizárniigyekeztem”. 1895. március 31-én a királytól titkos tanácsosi kinevezést kap.9 1905. november 1-jén aFõrendiház alelnökévé nevezik ki.10 1905. december 14-én ismételt saját kérésére11 Széchényi Sándortfelmentették fõispáni tisztébõl. Hosszú szolgálata elismerésképpen a Ferenc József rend nagykeresztjétkapja meg. Könnyes szemmel írta meg lemondását. Okként a szabadelvû párt katasztrofális összeomlá-sát jelöli meg. Nem kívánta szolgálni a Fejérváry kormányt. A Fõrendiházban még hat évig volt alel-nök. 1911-ben lánya unszolására papírra veti visszaemlékezéseit. „Jól esett visszatekintenem” – zárjasorait.

1913. február elején Bécsbe utazik. Rosszul lesz, majd átmeneti javulás után február 17-én meghal.Február 20-án Nagycenken eltemetik. Szekszárdon a Tolnavármegye és a Közérdek címû lap, szerkesz-tõségi közleményben búcsúztatta.12 „Igazi liberálisként tudott számolni a körülményekkel, a nemzeterejével, képességeivel. Ismerte fajának gyengeségeit, józan mérséklet, szilárd meggyõzõdés, tántorít-hatatlanság jellemezték. Nagy volt, magyar volt, szóval Széchenyi volt” – fejezi be a szerzõ.

Gesztesi Tamás

Régésztábor a regölyi pannon királyiközpont feltárására

Regölyben már a múlt évezred végén is számos honismereti tábort szerveztünk. Ezek egy részénekNagy Janka Teodóra vezetésével a helytörténeti, néprajzi értékek feltárása, összegyûjtése volt a célja. Afõ tevékenységet jelentõ régészeti táborok kisebb feltárásai mellett pedig elsõsorban az õskori eszköz-használathoz, a kohászati eljárásokhoz kapcsolódó kísérleteket végeztünk.1 Szerettük volna feltárni afaluban lévõ, erõsen bolygatott halomsírt is. Erre azonban pontosan negyed századot kellett várnunk.Az új tulajdonosváltás után a Strupka-Magyar házaspár már megengedte, hogy az udvarukon álló, a ko-rábbi állapothoz képest is jelentõsen lepusztult kurgánt feltárjuk és a kutatást anyagilag is támogatták. AFekete Máriával közösen vezetett ásatást teljes egészében önkéntesek bevonásával, régésztábor kereté-ben végeztük 2011–2012. nyarán. Általános iskolásoktól nyugdíjasokig több mint kétszázan segítettéka kutatást. Volt, aki mind a hat kéthetes turnust végigdolgozta, mások pedig csak munka után vagy hét-végén kapcsolódtak be a munkába. Feladat volt bõven, minden szorgos kézre nagy szükség volt. Holrekkenõ hõség, hol felhõszakadás nehezítette az amúgy is feszített tempót. Legtöbben életükben elõ-ször itt tapasztalták meg, hogy mit jelent hajnali négykor kelni és munkába állni, látni a nyári napfelkel-tét, a Kapos felett felszálló párát. Késõ este pedig még mindig a szelvénybõl figyelni a lebukó napot, alassan feltûnõ csillagokat, majd mint egy krumpliszsák, eldõlni a varroda padlóján sorakozó matracokegyikén. Megtapasztalták a munkának azt a természet körforgásához szervesen kapcsolódó ritmusát,amirõl legfeljebb csak nagyszüleik, dédszüleik elbeszéléseibõl halhattak.

A halom feltárását hosszas elõkészítõ munka elõzte meg. Elsõ terepszemlénken a mintegy háromne-gyedéig elhordott, a belevágott ólakkal, pincével majdnem teljesen elpusztított egykori földpiramis om-ladékán mindenfelé kora vaskori, különlegesen díszített edények töredékei, festett, faragott csontleme-zek, olvadt bronzdarabok hevertek. A veszélyeztetett leletek gyors összeszedésének esélye sem volt,mindent, a leomlott földet, az ólak piszkát, a pincében lévõ sittet át kellett szitálni ahhoz, hogy legalább

46

8 Tolnamegyei Közlöny 22. évfolyam, 45. szám. 1894. november 11.9 Tolnamegyei Közlöny 23. évfolyam, 14. szám. 1895. március 31.

10 Tolnamegyei Közlöny 23. évfolyam, 44. szám. 1895. november 1.11 Tolnamegyei Közlöny 33. évfolyam, 50. szám. 1905. december 14.12 Tolnavármegye és a Közérdek 9. évfolyam, 15. szám. 1913. február 20.

1 Kísérleti régészeti tábor Regölyben. Honismeret 1995/3. 72–74.; Régészeti kísérletek Regölyben. Dunatáj1993/1. 70–75.; Az urnamezõs kultúra fémmûvessége a régészeti kísérletek tükrében. Pápai Múzeumi Értesítõ1996/6. 265–276.

a már bolygatott részeken lévõ leletek ne kallódjanak tovább. Hónapokon keresztül, amikor csak tehet-tük, az omladéktól és a szeméttõl tisztítottuk a halom maradványait, rostáltuk a földet és dokumentáltuka megmaradt rétegeket. Közben a tulajdonos Strupka-Magyar házaspár kedvességének köszönhetõenelbontottuk a halomból épített, s részben annak szélét is elfedõ öreg házat, melynek vertfala szintén televolt régészeti leletekkel. A faluban lakó Cziráki Viktor pedig a múzeumnak ajándékozta azokat a tár-gyakat, amelyeket a halom oldalából kipergõ földbõl gyûjtött össze, az elmúlt több mint két évtizedalatt. Ezek a leletek az újabb kerámiatöredékekkel, csontfaragványokkal együtt egyértelmûen arra mu-tattak, hogy a regölyi halmot a Kr. e. VII. század második felében emelték az akkori három világ hatá-rán – az európai õslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli, etruszk kultúrkörök találkozásánál. Ahalomcsonk megtisztítása, a felületek megnyesése után pedig láthatóvá váltak a még érintetlen, égett,köves rétegek is. Ezek dokumentálása mellett az omladék folyamatos átszitálásából pedig sorra kerül-tek elõ a további geometrikus díszû csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek,pikkelypáncélhoz tartozó lemezek. Ezen tárgyak párhuzamai az Kr. e. VII. századi belsõ-ázsiai szkítajellegû leletek között, fõként a mai Kazahsztán területén találhatók meg. Például a kereszt alakú szíjel-osztóval még aszimmetriájában és méretében is azonos tárgy került elõ az ujgaraki 83. kurgánból. Aszarvasagancsból készített votív csizmafaragványok töredékein jól megfigyelhetõ az egykori viselet:két esetben is olyan ballábas faragvány került elõ, amelyen puha bõrbõl varrt, felkunkorodó orrú csizmalátható. Ezek ábrázolása jól ismert az észak-pontuszi térség szkíta kori ezüstedényeirõl, de Kis-Ázsiadombormûveirõl is. A kerámialeletek egy része pedig a Kelet-alpi Hallstatt kultúra népe által használtedényformák és díszítések felé mutatott. Azonban jelentõs volt a rendkívül magas technológiai ismere-tekrõl tanúskodó, hihetetlenül vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett, bucchero jellegû edénytöredé-kek aránya is. Az etruszk fazekasság kiemelkedõen magas színvonalú, vékonyfalú kerámiája kedveltkereskedelmi áruként a Mediterráneumban széles körben elterjedt, így elõször mi is ilyen irányú kap-csolatokra gondoltunk. Csak a kutatás során derült ki, hogy a regölyi bucchero jellegû kerámiák erede-tét valójában egészen más irányban, a kis-ázsiai területek felé kell keresni.

A régészeti rétegek és objektumok 2011 nyarán a táborlakók segítségével megkezdett tényleges fel-tárása során továbbra is igyekeztünk minden vödör földet átszitálni – csak az elsõ évben több mint 300m3-t! Erre több okból is szükség volt. A meglepõen nagyszámú tárgy zöme szokatlanul apró, törmelé-kes, erõsen égett volt. A bronztárgyak jelentõs része sörétszerû cseppekké olvadt. A leletek a rétegek-

47

Minden szorgos kézre szükség volt, a kutatás során több száz köbméter földet kellett átszitálni,hogy az apróra tört leleteket is össze lehessen gyûjteni

ben nem a megszokott módon helyezkedtek el, ahogy mondjuk egy szétlapult edény töredékei a padlónnagyjából egy kupacban hevernek, hanem a rétegekbe keverve teljesen szétszórtan, így a több ezer töre-dék között alig találunk összeillõ darabokat. Ez a jelenség nem csak a hazai feltárási gyakorlatban szo-katlan. A kurgán szerkezete is eddig területünkön teljesen ismeretlen volt. A halom még érintetlen réte-geiben jól elkülönült a külsõ, 5–10 cm-es rétegekben felhordott és erõsen ledöngölt, ma is betonke-ménységû leletmentes külsõ köpenyrész és a tulajdonképpeni halom közepén megmaradt, rengeteg le-letanyagot tartalmazó égett rétegsor. A feltárt cölöplyukak, gerendanyomok alapján jól követhetõ volt,hogy a legalább 13x13 m nagyságú központi tér közepén eredetileg egy nagyméretû, négyzetesre fara-gott gerendákból épített, boronafalú, deszkapadlójú, síkfödémû épület volt. A jellegzetes telepanyag hi-ánya miatt feltételezhetõ, hogy ezt az épületet temetkezési helyként és szentélyként, mintegy mestersé-ges barlangot használták. Azonban a nedvesség hatására a döngölt agyag megcsúszott és összeroppan-totta az építményt, amit ezért rituálisan felégettek. Az iszapolódási csíkok alapján az is jól látszott, hogyaz így kialakult katlant még hosszabb ideig nyitva hagyták, s a továbbiakban ide hordták be az újabb ésújabb rétegekben a szertartások erõsen megégett, régészeti leletekben hihetetlenül gazdag maradványa-it. Ilyen szerkezetû kurgánra eddig az európai területrõl nem ismertünk példát, döngölt agyagrétegeirepedig Kis-Ázsiában az egykori fríg fõváros, Gordion híres MM halma a legjobb párhuzam. A halombelsejében feltárt épület síkfödémét tartó, 6 sorban elhelyezett 9-9 oszlop ugyancsak olyan oszlopcsar-nokos szerkezetre utal, amelyet szintén Kis-Ázsiában, például Altin-tepe, Perszepolisz területén hasz-náltak elõszeretettel. A leletek egy része szintén ebbe az irányba mutat kapcsolatokat. Rögtön az elsõásatási napon elõkerült az egyik legfontosabb, az egyetemes kultúrtörténet szempontjából is jelentõs le-letünk. A két emberi fejet ábrázoló csontfaragvány megfogalmazása megegyezik a római kultúrkörbenJanus isten ismert ábrázolásaival. A nagyon aprólékos, gondos munkával készített miniatûr egy ke-resztbefutó párhuzamos vonalkötegekkel és pontkörökkel díszített elvékonyodó szár végén két, ellenté-tes irányba nézõ szakállas fejet ábrázol. A halom belsejében, a késõbbi bolygatásoktól mentes hamusrétegbõl elõkerült, megégett tárgynak sajnos a csak mindössze 2,65 cm hosszú díszített vége maradtmeg. Janus tisztelete az etruszkok elõretörésével háttérbe szorult. A görög Zeusz római tükörképét, Ju-pitert ültették az égi trónra. Janus pedig a régi római pénzeken látható portréja és a mellette lévõ hajóorralapján a kereskedõk és a hajósok védõje lett. Azonban van olyan vélemény is, hogy a hajó és Janusegyüttes ábrázolása arra a mitológiai hagyományra utal, amely szerint az elsõ király, Janus befogadta ahazájából elûzött Saturnus királyát, aki hajóval érkezett új hazájába. Janus alakjának elõzményei azon-ban Mezopotámiában már mintegy kétezer évvel korábban megjelentek, és a rómaiakhoz valójában akeleti kapcsolatok egyik hullámával juthattak el. Így Janus tiszteletének eredetét – és így a mi kis szob-runk párhuzamait is – mindenképpen a latin és etruszk törzseken kívüli területeken és az i.e. VIII–VII.századot megelõzõ idõkben, de az említett törzsekkel kapcsolatban álló, vagy azokra erõs hatást gya-korló kultúrákban kell keresnünk. Regölyi felbukkanása ismereteink szerint a legkorábbi eddig elõke-rült ábrázolása, így megtalálása az egyetemes kultúrtörténet szempontjából is jelentõs.

* * *

A számos különleges regölyi kerámialelet között sajátos szerepet töltenek be a belsõ fedõperemesedények (amelyeknél belül egy perem van a fedõ jobb záródásához). Ezek az európai anyagban eddigismeretlenek voltak. Éppen ezért meglepõ, hogy Regölyben számos ilyen töredék került elõ, s nem csakfinom, vékonyfalú, hanem durva, vastagfalú változatban is. Ez arra mutat, hogy itt ez az edénytípus va-lami egészen új szokás megjelenését is jelzi. A gyakori elõfordulás egyben a szokás általánosságát jelzi.Hasonló edények Kis-Ázsiából ismertek. Teljesen véletlenül, egy perzsa vendéglõben egy csésze rózsatea kortyolgatásakor jöttünk rá, hogy ez az edénytípus egy valóban új szokás, a teázás Európában valóelsõ megjelenését jelzi. A fedõvel letakart edényekben õrizték meg a forrázott növény finom illatát, ízét– akárcsak a mai kancsókban. Sõt, mint azt az átlyukasztott fülek és peremek is mutatják, a mai gyakor-latnak megfelelõen gyakran odakötözték az edényekhez a fedõt is. A Kr. e. VII. század utolsó harmadá-ra datálható regölyi fedõperemes edények tehát nem csak egy új edénytípus, de új szokású, új kulturálisháttérrel érkezõ népességre is utalnak. Mint azt a pikkelypáncélok, a Janus- szobor töredéke, a belsõoszlopos, apadana szerû épület alaprajza mutatja, ennek a népességnek erõs kapcsolatai voltak Kis-Ázsiával. Elsõsorban a Kaukázus és a Zagrosz-hegység közötti területekkel, a mai Nyugat-Irán, az egy-kori Média felé. Ugyanakkor a keleti harcmodorhoz és felszereléshez tartozó vasfokos, pikkelypáncél,háromtollú nyílhegy, lószerszám egyértelmûen egy harcos, lovas, keleti eredetû, számos szempontból aszkítákkal rokon rétegre utal. Azonban a szkítákra jellemzõ állatstílus helyett a geometrikus és orienta-lisztikus elemek a meghatározók mind a kerámiaedényeken, mind a szakmûhelyekben sorozatban gyár-tott csontfaragványok esetében. A Kis-Ázsia, azon belül is a késõ hettita-frígiai területek felé mutató,fõleg a kerámiatöredékek között egyre szaporodó párhuzamok, továbbá a szkíta díszítõmûvészet hatá-

48

sának hiánya arra mutat, hogy ez a népesség útja során a Fekete-tengert délrõl kerülte meg. A regölyileletek „ex oriente lux” új kapcsolatrendszere egyben arra is rávilágít, hogy teljesen tarthatatlan az a ko-rábbi megközelítés, amely a Dunántúlt a Hallstatt kultúra keleti perifériájának tekinti. Az itt kialakulthatalmi központok egyenrangúak a hasonló kis királyságokkal, a hasonló tárgyak és kulturális jelensé-gek hátterében nem a Hallstatt kultúra terjeszkedése áll. Az, hogy a római hódítás elõtti Pannoniábanmegjelent a „kezdet és a vég” kétfejû istene, Janus, ez a tény mindenképpen a kis-ázsiai szálak szinteegész Európát érintõ hatását jelzi. De melyik lehetett az a keleti népesség, amely ilyen nagy hatássalvolt kontinensünk etnikai és kulturális képének alakulására a korai vaskor végén?

Jelenlegi ismereteink szerint csak egyetlen olyan keleti lovasnomád néprõl szólnak az írott és tárgyiforrások, amelynek mozgását Közép-Ázsiától Kis-Ázsián át Európáig követni lehet, a kimmerekrõl. Aregölyi leletek keleti párhuzamai szinte kirajzolják ennek a szkíták elõl folyamatosan menekülni kény-szerülõ népcsoportnak az útvonalát. Elsõ, a Fekete-tengert északról megkerülõ hullámuk még jóval aszkíták elõtt elérte a Kárpát-medencét, jellegzetes fegyvereiket, lószerszámaikat jól ismeri az európaikutatás. Azonban eddig kevésbé figyeltünk a Kr. e. VIII. század végétõl a Kaukázuson át Kis-Ázsiábabetörõ és végül Médiában letelepedõ, majd onnan ismeretlen helyre távozó csoportjaikra. Pedig már agörög történetíró, Hérodotosz is említ egy Perzsiából érkezõ népet, akik az Isztroszon (Duna) túl laknakés méd viseletben járnak: „…az Isztroszon túl egyetlen nép lakik, a méd viseletben járó szigünnák. Bo-zontos lovaiknak, amelyeket állítólag öthüvelyknyi szõr borít, termete kicsi, orra tömpe, s egy embertugyan nem bírnak el, de kocsiba fogva páratlanul gyorsak, s ezért az ott lakók mind kocsin járnak. Aztmondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint amédektõl vándoroltak ki...” (Hérodotosz V.9).

A kutatás Hérodotosz egyéb megjegyzései alapján (IV.48; 104.) úgy értelmezte, hogy a Kárpát-me-dence keleti felében a Tisza és a Maros torkolatánál a szigünnák éltek. Az õ nevük feltételezések sze-rint az óiráni sikvan = ,erõs’ szóból ered. Az iráni eredetûnek tartott folyónevek alapján feltételezték,hogy a Maros-Tisza menti nép iráni nyelvû komponense a sztyeppei kimmer törzsszövetségbõl húzód-hatott nyugatra. Ennek idejét akkora teszik, amikor a szkíták elûzték a pontusi pusztákról a kimmereket.

Érdemes azonban megvizsgálni a Duna által két részre osztott Kárpát-medence nyugati felét is. Ha atérképen a Dunától az adriai venétekig terjedõ, Hérodotosz által említett területet nézzük, akkor azt lát-juk, hogy ott a Kr. e. VII–VI. század fordulóján valóban egymással rokonkultúrájú csoportok éltek.Ezek hagyatéka számos ponton rokon a szkíta leletekkel is, de azoktól mégis egyértelmûen elkülöníthe-

49

A halom belsõ részének feltárása és dokumentálása 2012 nyarán (Szabó Géza felvételei)

tõk. A Regöly-csoport leleteinek legközelebbi párhuzamait is ezek között az önálló kis csoportok kö-zött, fõként a Kaptol-csoporthoz tartozó jal�abeti kurgán leletei között találjuk meg. Mind a két terüle-ten például a sztyeppei szkíta leletekhez képest szokatlanul gyakori és korai a pikkelypáncélok megje-lenése. A legkorábbi pikkelypáncélok közé tartozik az urartui Teisebaini erõdjénél talált Kr. e. VII. szá-zadi lelet. A Kaukázus északi elõterébõl, Krasnodar, Adyge és Kabardino körzetébõl ugyancsak ismer-tek korai szkíta páncélok. Azonban az ukrajnai és orosz sztyeppén és erdõs sztyeppén a szkítáknál csaka Kr. e. VI. században vált általánossá. Ez világosan jelzi, hogy a szkíták a kisázsiai hadjárataik soránismerték meg ezt a védõfegyvert, s csak a Médiából való Kr. e. 625 körüli kiköltözésük után terjedt elnáluk az egész Pontusz-vidéken. Mindezek arra mutatnak, hogy a Kr. e. VII. század végére keltezhetõregölyi és a hozzá hasonló jal�abeti pikkelypáncélok nem a szkíták közvetítésével és nem is a Pontuszvidéken át kerültek a Dunántúlra. Eredetük technológiai szempontból közvetlen kisázsiai kapcsolatokrautal.

Regölyben a Strupka-Magyar birtokon feltárt régészeti anyag egésze és a történeti források alapjánez a népesség a szkíták elõl többször menekülni kényszerülõ kimmerek mozgásához köthetõ. A Bel-sõ-Ázsiából kiinduló, Médiát, Frígiát is érintõ kimmer vándorlás során alakult ki az a több szálból fonó-dó anyagi kultúra, amelynek végsõ állomásáról Hérodotosz is szól, amikor az Istroson túl lakó, amédektõl elvándorolt szigünnákról ír. Hérodotosz megjegyzése összhangban van azzal a régészeti meg-figyeléssel, hogy a mai Magyarország délnyugati felén, Horvátországban, Szlovéniában, a Dunától azAdriáig terjedõ területen a Kr. e. VII. század végétõl keleti eredetû, rokon anyagi kultúrájú régészeticsoportok éltek (Regöly, Kaptol, Martijanec). Így véleményünk szerint Hérodotosz megjegyzése alap-ján ezek a méd eredetû szigünnák különbözõ törzseivel, a késõbbi forrásokban az illíreknek, pannonok-nak nevezett népekkel azonosíthatók. A regölyi halom a Dunántúl ókori nevét adó pannonok szent he-lyét, vezetõik temetkezési helyét rejtette több mint két és félezer évig.

A nemzetközi szinten is jelentõs feltárás önzetlen segítõinek, a Regölyi Régésztábornak a FalvakKultúrájáért Alapítvány 2011. évben a 17. sorszámú Örökség serleget adományozta.

Szabó Géza

A szekszárdi Vármegyeházarégészeti-mûemléki kutatása

Szekszárd történeti belvárosának meghatározó épülete a Vármegyeháza. Az épület a korábbi régé-szeti-mûemléki kutatások alapján védett mûemlék.

Béla király 1061-ben alapított Szekszárdon bencés apátságot. Az apátsági templom centrális elren-dezésû. Négy középpillérrel kilenc részre osztott tér, egy középsõ, kereszt alakú alaprajzra épül. A ke-reszt szárai egyenesen záródnak. A kereszt szárai közti területek két-két félköríves szentéllyel záródtak.A nyolckaréjos templom fõbejárata a déli oldalon volt. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításántalálható román vállkövek azonban minden bizonnyal a kolostorhoz tartoztak.

Az apátság jogállása a pécsváradi és a pannonhalmi apátságokéval megegyezik. Az apátság tevé-kenységérõl az elsõ évszázadaiból nagyon kevés ismeretünk van. A tatárjáráskor minden bizonnyal ál-dozatul esett a dél felé vonuló seregnek. IV. Béla sürgetésére hamarosan újjáépül. 1267-ben az apátságeladta Peterd nevû baranyai birtokát 60 márkáért. A templom bejáratát a helyreállítás során helyezhet-ték át nyugatra. A XIV–XV. században a káptalan hiteleshelyi tevékenysége állt az apátság tevékenysé-gének középpontjában. A templom következõ átépítése a XV. század közepén, Zsigmond apát idejébentörténhetett. Ekkor épülhetett a torony a nyugati bejárat elé.

Az apátságot Almási Csire Zsigmond erõdíthette 1457-ben. Pontosan nem tudjuk, mit jelent ez, min-den valószínûség szerint fallal és árokkal vette körül az apátsági épületeket és a templomot.1470–1472-ben Vitéz János erõsíttette meg a várat.1 János apát Szekszárdon fogadta II. Lajos királyt ésseregét, majd augusztus 16-án száz lovasból álló bandériumával követte a mohácsi csatatérre. A Budafelé vonuló török sereg 1526. szeptember 5-én elfoglalta és felégette Szekszárdot. A török azonban csak1541 után szállta meg a várat.

50

1 Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története. In. Tanulmányok Tolna megye történetébõl VI.Szerk.: K. Balogh János. Szekszárd, 1975. 351.

A hódoltságkorban a törökök berendezkedtek a várban. Evlia Cselebi (1660–1664) leírás szerint avár négyszögletes kõépület volt, nyolc toronnyal. Kerülete 600 lépés, alacsony árok vette körül. Kapujaa déli oldalon nyílt.2 Ottendorf Henrik (1663) leírása megegyezik Cselebiével, de a várat sokkal silá-nyabbnak és gyengébbnek ítélte meg.3 A török minden bizonnyal a lakott részt, a várost vette körül pa-lánkkal.

A hódoltság utána a szerzetesek nem költöztek vissza a városba. A templom helyreállítása MéreyMihály és Trautsohn János József nevéhez köthetõ.4 A templom az 1790-es évek végére ismét rossz ál-lapotba került. Szluha György plébános vizsgáltatta meg az uradalommal, mint a templom kegyurávalaz épületet. Feltehetõleg ekkor készült a templom alaprajza és metszete is.5 A felújításra nem került sor.A templom a várossal együtt 1794. augusztus 7-én leégett.

A vár a vármegye tulajdonába került 1780. szeptember 4-én. Egyúttal a közgyûlés döntött arról,hogy költségvetést kell készíteni, hogyan lehetne a vármegyei funkciónak megfelelõen átépíteni a vá-rat. Az ebbõl az idõszakból fennmaradt felmérési rajzok alapján nyomon lehet követni az épület átalakí-tását.

A vármegyeháza mai formája a XIX. század elsõ harmadában alakult ki. Hosszas tervezés, különbö-zõ tervek keletkezése után Csapó Dániel tevékenységének köszönhetõen 1826. szeptember 26-án tartottközgyûlés hozott fordulatot az új megyeháza ügyében. A tervezésre Pollack Mihályt kérték fel. Az épít-kezést 1828 tavaszán kezdhették el, Stamm Jakab helybéli építõmester vezette a munkálatokat. A készépületet a közgyûlés már 1833-ban megtekinthette. Az alapkõ letételére 1836. augusztus 8-án került sorEsterházy Károly jelenlétében. A megyeháza mai állapotában minimális átalakításokat leszámítva azo-nos a Pollack Mihály által tervezett épülettel.6

51

2 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Bp., 1904. 204.; GereLászló: A szekszárdi vár az írott források és az eddigi ásatások alapján. In. Castrum 8. Szekszárd, 2008. 67–68.

3 Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Tolna vármegye múltjából. Szekszárd, 1943.;Gere i. m. 67–68.

4 Kozák i. m. 343–358.5 Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára.6 A XVIII–XIX. századra vonatkozó részt Gere László: A bencés apátságtól a megyeházáig (Kézirat). Szek-

szárd, 2008. alapján készítettem.

A vármegyeháza, elõtte a nyugati várfal rekonstrukciója

Tolna Megye Önkormányzata a Vármegyeház épületének belsõ átalakításához, külsõ-belsõ felújítá-sához, valamint az ehhez szükséges bontási munkákhoz elõzetesen tanulmányokat készíttetett, vala-mint szondázó kutatásokra is sor került. 2008-ban Gere László készített mûemléki hatástanulmányt,majd Bartos György falkutatást végzett az épületen. A kutatás során középkori falmaradványok kerül-tek elõ, többek között a kápolna északkeleti támpillére. A hatástanulmány és a falkutatás nyomán kerültsor 2009–2010-ben szondázó ásatásra az épület északi része alatt.

Az apátsági templomhoz északról kapcsolódó, korábban Kozák Károly által Árpád-korinak vélt ká-polna feltárását a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat végezte Petkes Zsolt és Kiss Attila vezeté-sével.7 Az ásatás tisztázta az épület alatt lévõ kápolna falainak helyzetét, és a munkák során számos sírttártak fel. A vármegyeháza északi szárnya alatt feltárt kápolnát romkert formájában kívánták bemutat-ni. Az ehhez szükséges további feltáró munkát, valamint az épület felújításakor szükségessé váló továb-bi kutatásokat a szerzõ végezte el 2011 folyamán, a kivitelezéssel párhuzamosan. A romkert kialakítása,valamint az említett, a kivitelezés közbeni földmunkák miatt szükségessé váló feltárások, megfigyelé-sek számos új ismerettel gazdagítottak bennünket.

Új eredmények a kutatások soránA gótikus kápolna körzetében, a mai épület északi traktusa alatt a rom bemutatásához szükséges te-

rület feltárása volt a feladat, így a megépítendõ támfalig terjedõ rész feltárását kellett elvégezni. A mun-ka során a korábban már megtalált Árpád-kori temetõ további sírjait tártuk fel. A kápolna teljes bemuta-tásához sikerült pontosítani a kápolna északi falánál az alapozás külsõ és belsõ falsíkját egyaránt. A ká-polna északi fala lényegében párhuzamos a mai épület falával, de úgy is mondhatom, hogy párhuzamosaz apátsági templom északi falával. A kivitelezõk elbontották a kápolna bemutatását akadályozó közfa-lakat, így teljességgel kibonthatóvá váltak a középkori falak. (Egy egységes, falakkal nem szabdalt térjött létre. A közfalak bontáskor több másodlagosan beépített gótikus követ találtunk.)

A bemutatáshoz szükséges volt a kápolnát körülvevõ külsõ járószint meghatározása is. Egyértelmû-en meghatározható volt a Ny-ról K-i felé lejtõ középkori járószint; ez megfelel a támpillérek alapozásipadka magasságának.

A két támpillér között a terep lejtése Ny-ról K-iirányba 62 cm. Mindez azt jelenti, hogy a kápolnanyugati végénél a középkori terepszint igen magasvolt. A kápolna nyugati oldalán ajtó megléte nembizonyítható, küszöbkõre, vagy szárkövekre utalófészkeket nem találtunk. Ez alapján mondhatjuk,hogy a kápolnát a templomtérbõl lehetett megkö-zelíteni.

Lehetõségem volt a kápolna szentélyének délifelét, annak az apátsági templomhoz való kapcso-latát megvizsgálni. A templom és a kápolna szen-télyének kapcsolatát az elõzõ kutatások nem tud-ták egyértelmûen meghatározni, mert azt a XVIII.századi építkezések már erõsen roncsolták. A vár-megyeház falában megõrzõdött falmaradványokalapján egyértelmûvé vált, hogy a kápolna a nyolc-szög három oldalával záródott.

A vármegyeháza déli elõcsarnokban a közmû-vezetékek árkaihoz kapcsolódóan végeztem kuta-tást. Az elõcsarnok déli fala mentén végzett szint-süllyesztés során megtaláltuk a XVIII. századi víz-elvezetõ rendszer hosszabb szakaszát. Ennek észa-ki falát a késõbbi építkezések kapcsán az alsó né-hány téglasor kivételével elbontották. A csatornadéli falára ráépült a késõbbi épület. A déli fal alsó,mai járószint alatti szakaszán, a középtengelytõlkeletre több nyílást tártunk fel. Ezen a szakaszon a

52

7 A dokumentáció ltsz.: Wosinsky Mór Megyei Múzeum Rég. Ad. 1334-2011.

A 48. számú sír (Vizi Márta felvételei)

nyílások és a falszakasz maga is igen erõsenátégett. Ez minden bizonnyal a forrásokbanemlített, 1794. évi tûzvésszel hozható össze-függésbe.

A déli fal nyugati felén lévõ falelválások-hoz kapcsolódóan egy négyszög alakú épít-ményt találtunk. Ez az építmény valószínû-leg a XVIII. század végén készült WC és lép-csõház maradványa lehetett. Az emeletre ve-zetõ közmûvek miatt áttörték a födémet. En-nek során megfigyelhetõvé vált a korai ba-rokk osztópárkány is. Ez a mai díszteremelõtti részen, illetve attól nyugat felé is meg-figyelhetõ volt az egykor északi homlokzatnyugati szakaszán.

Az épület keleti tömbjében négy helyenvolt szükség a kijelölt helyiségeken keresztülárkok ásására a szennyvízvezetékek elkészí-téséhez. A mintegy 2 m mélységben kiásottárkokból fõként késõ középkori, kora újkorileletanyag került elõ. Az épület járószintjét afeltöltések tanúsága szerint megemelték. A folyosón nyitott árokban is ugyanezt figyeltük meg. A fo-lyosó, udvar felé esõ alapozási részét áttörve több, másodlagos helyzetben lévõ gótikus bordát emel-tünk ki a falból. Az udvar déli részén ásott közmûárkokban több helyütt elértük a téglából készült ba-rokk vízelvezetõ csatorna tetejét. Számottevõ újabb, a XVIII. századot megelõzõ idõszakokra vonatko-zó régészeti megfigyelést nem sikerült tenni.

Az épületen kívül, a keleti oldal mentén húzódó, észak-déli irányú szennyvíz fõvezeték alapján azépület körüli rétegviszonyokról tudtam tájékozódni (7. árok). Északi szakaszán jelentõs mennyiségûtéglatörmelék feltöltésben haladtak az árok mélyítésekor. Ezen a szakaszon, úgy tûnik, az épületet ahelyszínrajzokon ábrázolt domb szélére építették. Megfigyeléseim igazolták az 1794-ben készített met-szetrajzon ábrázolt terepviszonyokat.8 Véleményem szerint a keleti oldalon megfigyelt törmelék nagy-részt a Pollack-féle épület építkezéseihez kapcsolható. Az óvóhelytõl északra téglaburkolatos teraszmaradványait (XIX. század), valamint egy jégverem boltozatát tártam fel (XIX. század vége, XX. szá-zad eleje). A Várközben a támfalban megfigyelhetõ a jégverem befalazott bejárata.

Az udvar északi részén az apátsági templom burkolatának cseréjéhez szükséges munkák során istöbb megfigyelést tehettem. A felsõ, a korábbi burkolatot képezõ kõtörmelék alatt kevert feltöltésûszintet értünk el. Ezen a részen a XVIII. századra keltezhetõ jelenségek voltak megfigyelhetõek, ame-lyek az apátsági templom korábbi periódusait roncsolták. A szentélyrekesztõhöz tervezett új oszlopokalapozása miatt nyitott árokban tett megfigyeléseim szerint egy észak-déli irányú törtkõ falazat látható(szentélyrekesztõ).

Az udvar közepén a bejárattól a leendõ kávézóig vezetõ kelet-nyugati árkot, valamint közvetlenül akapun belül egy észak-déli árkot ásott a kivitelezés. Az észak-déli árokban átlagosan 40 cm mélységbenkét kelet-nyugati falcsonk jelentkezett. A kelet-nyugati árokban majdnem az udvar egész szélességébenegy átlagosan 80 cm vastagságú téglafal húzódott. Ezek a falak feltehetõleg a XVIII. századi építkezé-sek maradványai.

A megyeháza bejárata mellett az északi oldalon, a megyeháza falszögletében az észak-déli és a ke-let-nyugati falhoz igazodva egy derékszöget alkotó falrészlet került elõ. A falazat élénkvörös téglábólkészült, a jelenlegi betonjárda szintjétõl mintegy 33 cm mélységben került elõ. Egy korábbi épület ma-radványa lehetett.

A sarokhoz közel az árokban egy megközelítõen É-D-i falazat darabját találtuk. A fõként kõbõl ké-szült falazat jellegzetes fehér habarccsal készült, ami a középkori eredetet mutatja. A fal vastagsága 105cm. Ez a nyugati várfal É-D-i szakaszának egy része. Az épület elõtti úttest keresztben átvágó árkokbantöbb beásást találtunk, amelyek minden valószínûség szerint kiszedett falak helyeként határozhatókmeg.

53

8 Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása I. In. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I.Szekszárd, 1970. 157., 3. kép.

A kápolna alaprajza (Gere László felmérése)

A Béla téren elvégzett munkák legfõbb tanulsága volt, hogy a régészeti jelenségek közvetlenül aburkolatok alatt kezdõdnek. Az árokmetszetek alapján egykor szintsüllyesztés történt a térnek ezen arészén. Minden valószínûség szerint a XIX. század elsõ harmadában, a Pollack Mihály tervezte megye-háza kivitelezése kapcsán rendezték a terepet.

* * *A vármegyeház elõtti részen (nyugati oldal) a nagyfeszültségû villamosvezeték cseréjéhez ásott

árokban is igen fontos jelenségek kerültek elõ. Az észak-déli irányban húzódott a mintegy 90 cm szélesárokban a megyeháza falára merõlegesen egy 105 cm vastag falat találtunk, amely középkori jellegetmutatott. A jelenlegi betonjárda szintjétõl 45 cm mélységben került elõ a falkorona. Ez a fal egy újabbrészlete a nyugati várfal észak-déli irányú szakaszának. A falhoz annak keleti oldalán téglaépítménycsatlakozott, amely feltehetõen a XVIII. századi újjáépítéskor készülhetett.

A Béla tér rekonstrukciójához kapcsolódóan lehetõség volt a vármegyeháza elõtti részen az említettfalszakasz feltárására. Így megfigyeltük a korai vár északnyugati sarkát. Ettõl északra két sáncárok do-kumentálását végeztük. A kettõs sáncárok bizonyítéka a vár XV. század végi bõvítésének. A belsõ sáncaz 1783. évi alaprajzon ábrázolt (XV. századi vár) északi sáncárka. Az elsõtõl északra elõkerült máso-dik sáncárok az Ottendorf Henrik által ábrázolt vár északi árkával azonosítható.9 A vár bõvítésekor ké-szült külsõ várfal szakaszait a tér már említett rekonstrukciós munkái során tártuk fel. A korai vár falátrekonstrukcióban mutatják be a megyeháza északi homlokzata elõtt.

Árpád-kori temetõA fentiekben említett északnyugati pillér készítésekor egy, a várfalnál korábbi sír alsó felét is ron-

csolták. Az árokban a megyeháza alatti feltárásokon már megfigyelt Árpád-kori temetõ további sírjaittaláltuk meg. A temetõ területén egy minden bizonnyal a XIX. század elsõ felébõl származó (meszes)

gödör szakította meg a sírok sorát. A pillér mellett éstõle északra is folytatódtak a sírok.

A 2011-ben megnyitott árokban összesen 11 sírkerült feltárásra. Egy sírt leletei (S végû hajkarikák,fonott gyûrû) alapján a XI. századra keltezhetünk. AzÁrpád-kori temetõ további, mintegy 80 sírját találtukmeg az épület elõtti téren folytatott, a közmûcserék-hez kapcsolódó munkák során. A temetõ teljes feltá-rására nem került sor.

A munkánk során sokféle tárgyi leletanyag is elõ-került, mint például kõ (gótikus bordák, bordacsomó-pont, féloszlopok, könyöklõk), kerámia (középkoriés hódoltságkori töredékek különbözõ feltárási sza-kaszokból).

ÖsszefoglalásA vármegyeháza rekonstrukciója során jelentõs új

ismereteket szereztünk Szekszárd legrégebbi épüle-tének különbözõ idõszakaiból. Az I. Béla által alapí-tott apátság épülete átépítésének különbözõ idõsza-kaiból, a gótikus periódusból, majd a szekszárdi váridõszakából új, az érdeklõdõ nagyközönség számárais bemutatható maradványokat találtunk. A Várme-gyeháza Romkertjében, a gótikus kápolna maradvá-nyai mellett az egyéb kutatási eredményeket bemuta-tó kiállítást is megtekinthet az érdeklõdõ.

Vizi Márta

54

9 A szekszárdi várról legutóbb Miklós Zsuzsa (Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologica XXII.Bp., 2007. 371–374.) és Gere László (Gere i. m. 67–70.) készített levéltári és régészeti források elemzéséveltanulmányt.

A gótikus kápolna északi fala a romkertben(Vizi Márta felvétele)

Az alsónánai szerb templomAz alsónánai szerbekrõl már a XVIII. század eleje óta vannak adatok, a hitéletükrõl, illetve a temp-

lomról csak a XVIII. század utolsó harmadából találunk emlékeket. Alsónána 1777-tõl önálló anya-könyvi kerület. Elsõ ismert papjuk Šumiæ Anbrosius (1814–1862) grábóci igumen (apát) volt. A kolos-tor szellemi vezetése feltehetõen folyamatos lehetett, hiszen 1926-tól Babiæ Aleksej, az utolsó grábóciigumen volt a papjuk.1 A mai templomban álló szenteltvíztartón szintén 1777-es évszámot találunk. Akét adat bár teljesen egybevág, mégsem állíthatjuk, hogy azok a templom építési idejét is meghatároz-nák. Vasvári Szvetozárnak, a grábóci kolostor gondnokának a környékbeli ortodox templomokra vonat-kozó anyaggyûjtésében a Szûz Máriának (Usp. Presvete Bogorodice) szentelt alsónánai templom építé-si idejeként az 1804. évet találjuk.

Az alsónánai szerbeknek valószínûleg már a mai elõtt is volt valamilyen temploma a XVIII. század-ban. A feltételezett korábbi templom készülhetett fából is. A mai szentendrei templomoknak is volt fá-ból készült elõzménye, például a Szt. Miklósnak szentelt templom elõdje is gerendából és deszkábólkészült.2 A környék természetföldrajzi adottságai azonban lehetõvé tették a patics vagy döngölt falútemplom építését is. A kõrösszegapáti (Hajdú-Bihar megye) ortodox templom helyén is egykor vertfalútemplom állt.3

A régi templom a mai közelében állhatott, de valószínûbb, hogy a mai templomot a régi köré építet-ték, és a régit csak az új elkészülte után bontották le. Így épült a grábóci ortodox kolostor temploma, ésa szentendrei székesegyház is.4 Az új templomot megszentelt földre építették, s a megtartott alapok vol-tak a szentség hordozói. Alsónána esetében mindezt azonban csak régészeti ásatással lehetne igazolni.

55

1 Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története. Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Szekszárd,1999. 27., 32.

2 Davidov, Dinko: A szentendrei szerb ortodox templomok (Szerk. Vukovits K.). Szentendre, 2005. 86.3 Beke G. László – Gáspárdy András (szerk.): Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázok. Bp., é. n. 110.,

124.4 Davidov i. m. 31.

Az alsónánai templom délrõl

A templomot a II. világháború után lebontásra el akarták adni. A Római Katolikus egyház azonbanmegvásárolta az 1946-ban a faluba telepített katolikus hívõk számára. Az átalakítási munkák után csak1950-ben, Erzsébet napján szentelték fel.

A templom alaprajza és belsõ kialakításaK-Ny-i tájolású egyhajós, támpillérek nélküli templom. Nyugati oldalon négyzet alaprajzú középto-

ronnyal, keleti végén belül ívesen, kívülrõl a szabályos, tizenkét oldalú sokszög hét oldalával zárulószentéllyel. A templom esetében szentélyként értelmezem az egész íves kialakítású belsõ teret. Kívülrõlnézve a templomot, a szentély meghatározásának egy másik értelmezése is lehetséges, ugyanis a tizen-két, egyenlõ oldalú sokszögének a déli és északi oldala a hajó északi és déli falával egyvonalban van,tehát azt akár a hajóhoz tartozónak is lehet értelmezni. Az ortodox templomnál azonban a szentélyt egy-értelmûen meghatározza az ikonosztáz. Ebben az esetben az ikonosztáz helyét kijelöli a szentélylépcsõ,az ikonosztázt tartó két falpillér, és az azok felett lévõ fa kötõgerenda; és ennek megfelelõen szentély-nek tekintendõ az egész félköríves rész.

A szentély után a hajón egy-egy keskeny, fülkeszerû, kereszthajóra emlékeztetõ térbõvület található.A nyugati homlokzata elõtt négyzet alaprajzú torony áll. Legközelebbi analógiáját a grábóci templom-ban találjuk meg. Alsónánán Grábóccal ellentétben a „kereszthajó” felett nincs kupola, már hiányzik aszentély klasszikus hármas tagolása is. A középen lévõ oltárrész vagy fõapszis bal oldaláról hiányzik aprothesis (itt a liturgia rituális elõkészületei történtek) jobbról pedig a diakonikon (Itt a szent edényekettartották).5 A székesfehérvári görögkeleti templomnál is ugyanezt látjuk.6 A magyarországi ortodoxtemplomoknál a prothesis szerepét a szentély északi részén kialakított vakablakok (fülkék) vették át.Alsónánán is megtaláljuk ezt a fülkét. A szentély déli részén két fülkét találunk, a kisebben a kegytár-gyakat tarthatták, míg a nagyobb – padlóig érõben – a miseruhákat.

Szokatlan a szentély építészeti kialakítása, a belülrõl szabályos félköríves szentély kívülrõl poli-gonális. Ez a szentélyforma azonban igen gyakori volt a középkori szerb állam területén épült templo-moknál. Ilyen szentélye van az 1394-ben épült Ljubostinja-i templomnak és az 1341-ben épültVracevšnica-i templomnak is. A két templom sok mindenben különbözik is az alsónánaitól, de a szen-tély kialakítása arra utal, hogy építtetõi olyan vidékrõl származnak, ahol láthattak hasonló templomot.7

A hajó szentély utáni térbõvülete szintén az ortodox templomok jellegzetes építészeti eleme, amely-nek rituális szerepe van. Itt helyezkedett el az énekes szék, amely a diakónusok helye volt. Ezeknek afülkéknek a padlószintje egy lépcsõfokkal lejjebb van a szentély padlójától.8 Az énekes terek fülkesze-rû kiszélesítése megtalálható több magyarországi ortodox templomnál. A mohácsi és a majsi templomszentélye kívülrõl és belülrõl egyaránt félköríves. A magyarbólyi és a lippói templomok énekes tere isugyanilyen, mint az alsónánai, de ezek szentélye kívülrõl és belülrõl egyaránt sokszögletû.9

A templom Ny-i fele alaprajzi tekintetben egy barokk csarnoktemplomra hasonlít. A nyugati hom-lokzat elõtti torony mai formájában valóban egy szokványos barokk templomtorony. A kutatás soránazonban kiderült, hogy a torony nyugati oldalán lévõ nyílás eredetileg teljesen nyitott volt. A nyílásbacsak késõbb került ajtó. A torony alatti nyitott csarnok az ortodox templomok jellegzetessége. Akésõbizánci építészetben is meglévõ, nyitott, torony alatti rész az exonarthex. A nartexben imádkoztaka szülés utáni nõkért, de itt fogyasztották el szentelt ételeket és italokat is. Az exonarthex megtalálható agrábóci, a szentendrei Csiprovácska templomnál és a székesegyháznál is.

56

5 L. Szabó Tünde: Grábóc. Görögkeleti szerb templom. Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára (Szerk. Der-csényi B.) 323. szám. Bp., 1988.; Somogyi Árpád: Késõbizánci hagyományok a magyarországi pravoszlávoktemplomépítészetében. Építés és Közlekedéstudományi Közlemények (Szerk. Major M.) IV (1960). 62.

6 Somogyi i. m. 88.7 Pupin, Michael J.: South Slaw monuments I. Serbian ortodox church. London, 1918. 57., 60.8 Somogyi i. m. 75.9 A baranyai ortodox templomokat Vukoszavlyev Zorán tipológiai alapon négy csoportra osztja; késõbizánci ko-

lostortípus: Grábóc Dunaszekcsõ I. periódus: Illocska, Villány II. periódus: Mohács, Majs III. periódus:Magyarbóly, Lippó A szerzõ úgy véli, hogy a Magyarországon élõ szerbek átvették a kamarai típusterveket,majd azokat liturgiájuk szükségleteinek megfelelõen átalakították. Ez a megállapítás fõ vonalaiban helytálló,azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ennek az alaprajzi kialakításnak is megvannak már a középkorielõzményei a szerbeknél, mint ahogy azt a Ljubostinja-i és a Vracevšnica-i templomok is bizonyítják. A döntõkülönbség azonban, hogy a középkori szerb templomoknál a hajón a középsõ része felett mindig megtalálhatóa kupola, míg a XVIII–XIX. században Magyarországon épült ortodox templomoknál a kupola – Grábóc kivé-telével – már nincs meg. Vukoszavlyev Zorán: Új építéstörténeti adatok Baranya megye szerb ortodox templo-mainak periodizációjához. http: arch/eptort.bme.hu/10zoran.html

Az alsónánai templomban is megtalálható a férfi és a nõi rész elkülönítése. A férfiak helye a diakó-nusok után következett, és attól egy lépcsõfokkal lejjebb volt. A görögkeleti templomnak ezt a részétnevezik naosnak, vagyis fõhajónak. A hajó nyugati részén van a nõk helye, a pronaos. Az alsónánaitemplomban – hasonlóan a többi magyarországi ortodox templomhoz – a pronaos egy lépcsõfokkal ma-gasabban van a naos padlójától. A két félt elválasztó falat itt már nem építettek, ilyen falra utaló jel a ku-tatás során nem került elõ. A férfi és a nõi rész különválasztását szolgálhatta még a férfiak támlás fapad-ja is, ennek meglétét a pronaos lépcsõjének kialakítása egyértelmûen bizonyítja. Az alapvetõen háromrészre tagolt templomban a nõk helye a szenvedõ, a középsõ férfi rész a harcos, és végül a szentély a di-adalmas egyház szimbóluma.

Grábócon a nõi részben találjuk a keresztelõmedencét. Alsónánán a keresztelõmedence ma a déli aj-tó mellett áll, azonban eredeti helye itt is a pronaos délnyugati részének a középsõ részén volt, a padlónegyértelmûen felismerhetõ a keresztelõmedence talapzatának lenyomata.

A templom homlokzatai és nyílásrendszereA templom hajója és szentélye, valamint a torony alsó része is törtkõbõl és téglából készült. A köze-

pes méretû köveket nagyon szépen hasították, közel szabályos négyzetes, vagy téglalap formájuk van.Az egyes kövek azonban nem egyforma méretûek, ezért a sorok kiegyenlítéséhez téglát használtak. Azajtó és ablaknyílások káváit és boltíveit téglából készítették, de ezek kötésben vannak a kõ-tégla fallal.

A templom és a torony oldalfalainál a sarkokon elhelyezett lizénák vannak. (1. kép) A két kántorfül-ke esetében azonban nincsenek lizénák, ezekre csak a hajó lábazata fordul rá. A kántorfülkéknek fala-zott fõpárkánya nincsen, csak a falsík hajlik ki ívesen az eresz alá. A toronynál ugyanezt a sarok-lizénákkal, osztópárkányokkal kialakított tükrös homlokzatokat találjuk. A hajó többlépcsõs, jellegze-tes barokk fõpárkánya átfordul a nyugati oromfalra, és onnét átvezetõdik a toronyra is. A torony máso-dik és harmadik szintjénél egy osztópárkány fut körbe. A torony nyugati ajtójáról az alaprajzi kialakításkapcsán már esett szó. Az ajtó felett az elsõ emeletet egy körablak világítja meg, ennek feltehetõen simaszalagkeretelése lehetett, abból azonban mára semmi sem maradt fenn. A legfelsõ szinten a toronynakmind a négy oldalán félköríves lezárású, nagyméretû ablakokat találunk. Az északi és a keleti oldalonlévõ ablakoknak megmaradt egyszerû, vakolatból húzott szalagkerete. Az ablakok felett vakolatból hú-zott órakeret van.

A templom külsõ építészeti megoldásai közül kiemelkedõen szép az alsó részén domború, felsõ ré-szén homorú lezárású oromfal. Hasonló oromfala csak az 1804-ben épített gyulai ortodox templomnakvan, bár itt a fal ívelése fordítottja az alsónánainak.10

57

Az alsónánai templom alaprajza (Lajtai Zoltán felmérése)

10 Beke – Gáspárdy i. m. 94.

A templomhajónak két ablaka van a déli, és kettõ az északi oldalon, valamint egy a szentély közép-tengelyében. A hajó ablakait a kántorfülkéknél és a déli ajtó felett, illetve azzal átellenben az északi fa-lon találjuk. Vagyis az ablakok a szentélyt és a naost világították meg. Az ablakoknak kívülrõl feltehe-tõen ugyanolyan habarcsból húzott szalagkeretelése volt, mint a torony ablakainak. Az ablaknyílások-ban ma fém keretek vannak. A grábóci templom ablakszárnyain egy-egy vízszintes osztás van, valószí-nûleg az itteniek is ilyenek voltak.11

A hajóba a déli és a nyugati oldal, középsõ részén lévõ széles, de alacsony ajtókon át lehetett bejutni.A déli ajtó a naosba, a nyugati pedig pronaosba nyílik. A déli ajtótokot cserélték. A csere a XIX. századvégén a XX. század elsõ évtizedeiben történhetett. A kétszárnyas ajtónak vasalásai, zárszerkezet, ésegyéb formai kialakítása is ezen korszak polgári házainak ajtóira jellemzõ. A hajó nyugati falán lévõ aj-tó a templom építésekor került a helyére. Az ajtótokról indul a nyílás boltívének külsõ téglasora. A bolt-ív tégláin sérülésnek nincs nyoma. A halszálkadíszes ajtószárnyak és a rajtuk lévõ vasalások a XVIII.század végére XIX. század elejére jellemzõek.

A templom tetõszerkezeteA templomhajónak kontyolt, feszítõmûves tetõszerkezete van. A tetõszerkezetnek csak két kötõge-

rendája van. Az egyik kötõgerendához kapcsolták az ikonosztázt. A másik kötõgerendát a nyugati falmellett találjuk. A donga felületû fafödémet két-három szál deszkából készült mintaívek tartják. Azívek a falkorona belsõ oldalán kialakított „padkára” támaszkodnak. A tetõszerkezet a fafödémmel egyidõben készült.

A gúla alakú sisakkal fedettortodox templomtornyok közöttvan cseréppel vagy fémmel fe-dett egyaránt. A cseréppel fedett,gúla alakú toronysisakforma kis-sé archaikusabb, a díszesebb,fémbõl készült toronysisakok ál-talában a XIX. század közepénlezajlott födémcsere eredményei.Az alsónánai torony sisakja való-színûleg nem eredeti. Elképzel-hetõ, hogy az eredeti sisakotszélvihar rongálta meg – s csakezután készült a mostani – mintahogy a grábóci templom torony-sisakját is 1885-ban szélvihar so-dorta el. A gyulai templom1943-ban leégett, impozánslanternás toronysisakja helyettott is az alsónánaitól alig szebb,

ahhoz hasonló formájú sisak készült. A templom leégését megörökítõ fotón jól látszik, hogy csak a to-rony égett le, a hajó nem.

A templom díszítõfestése

A külsõ homlokzat déli felén, a fõpárkányon találtam eredeti festésrétegeket, ezek mindegyikefehér-törtfehér színû. Díszítõfestést csak a torony külsõ ajtajánál találtam. A feltárt felület nagysága mi-att ennek rendszere nem állapítható meg. A templombelsõ most sárga színû, ez alatt egy világosvörösfestés található. A vörös festés a templom utolsó ortodox kifestése.

A templom mára fennmaradt egyetlen díszítõfestése a deszkaboltozaton látható. Ez azonban inkábbtekinthetõ ikonnak, mint díszítõfestésnek. A boltozat a falat koronázó tagolt párkány felett emelkedik.A naos feletti részen a boltozat közepén a feltámadó Jézus ábrázolása látható. A boltozat alsó részén anégy evangélistát ábrázolták. A négy evangélista egy közel négyszögletes mezõ sarkain helyezkedik el,amelynek középsõ részén ábrázolták Jézus feltámadását. A feltámadás jelenete nemcsak középen van,de legmagasabban is. Az ikonokat leszámítva az egész boltozatot kobaltkékre festették, amit sárga(arany) színû – festett – bordákkal tagoltak.

58

A hajó boltozata a karzattal

11 L. Szabó i. m.

A karzat és a templomberendezési tárgyai

A templomhajó nyugati vé-gében egy széles fa karzat áll. Akarzatra vezetõ lépcsõben és akarzat padlódeszkái között isszép számmal találunk kékfesté-sû deszkákat, ezek feltehetõenaz elbontott ikonosztáz marad-ványai. Az ortodox, bizánci li-turgiában tilos a hangszeres ze-nei kíséret, ezért nagy jelentõsé-ge van az éneknek. A cselek-ményt folyamatosan kísérõ, apappal sokszor válaszoló ének-mód megkívánja a közvetlenkapcsolatot az oltártérrel. Mivelaz énekkar világi személyekbõláll, ezért az énekesi padokat asolea északi és déli részén he-lyezik el a kántorfülkében. Ezeka nagyobb bútordarabok álló-székbõl és olvasóállványból áll-nak. Mindez azt is jelenti, hogyaz ortodox templomokban nincsszükség karzatra, amennyibenmégis van karzat, akkor annak amás a funkciója. Az egri SzentMiklós templomnak épített kar-zatáról azonban tudjuk azt, hogy ott egy kívülrõl megközelíthetõ lépcsõsoron jutott fel a férfikórus.

Az alsónánai ikonosztáz fõbb részei a szentendrei Szerb Egyházi Múzeumba kerültek, egyes részeiazonban máig a templomban maradtak. A mai oltár deszka hátfala eredetileg talán az ikonosztáz felsõrésze lehetett. Hasonló, egyszerûbb kivitelû ikonosztázt ismerünk Méhkerékrõl. Az alsónánai ikonosz-táz felsõ része azonban magasabb lehetett, mint a méhkeréki, és közvetlenül kapcsolódott a kötõgeren-dához. A kötõgerendán megmaradt az ikonosztáz szív alakú záradéka, ami felett ékkövekkel díszített-ben kereszt (crux gemmata) fejezõdött be. (Az ókeresztény majd bizánci mozaikokon a drágakövekkelékesített keresztek Krisztust jelképezik mennyei dicsõségében).

Az eredeti helyén – a fülkékben – maradtak meg az énekesi padjai. Az énekesi pad két részbõl tevõ-dött össze: elöl az olvasóállvány, mögötte egy háromrészes állópad állt. A karzaton is fennmaradt egy3,2 méter hosszú állópad, amely csak a naos északi fala mellett állhatott. Az ortodox templomokbancsak a falak mentén vannak úgynevezett állópadok, ezek inkább támaszkodásra szolgáltak, leülni a le-hajtható ülõkére csak az idõseknek illett. A háttámlás ülõpadok ezért feltehetõen a nõi részben(pronaosban) állhattak a falak mellett. A naost és a pronaost elválasztó padok közül nem maradt fennegyik sem.

A templom római katolikus berendezési tárgyaiból egy nagyméretõ ovális olajfestmény érdemel fi-gyelmet. A Nepomuki Szt. Jánost ábrázoló kép fekete keretének tetejét két puttófej díszíti.

A templomon nincs jelentõsebb átalakításnak nyoma, eredeti nyílásaiból egyet sem falaztak el, ésújakat sem alakítottak ki.

Gere László

59

A négy evangélista egyike, Máté (Gere László felvételei)

1848/49 emléke KölesdenAz 1848/49 forradalom emléke mélyen belevésõdött a kölesdi emberek tudatába és a mai napig ele-

venen él. Kutatómunka eredményeként 1998-tól a szabadságharc minden kölesdi honvédjére emlékez-nek a temetõben megmaradt 1848/49-es honvédsírok koszorúzásával. A hagyomány különösen ápoljaKölesden „Kossuth Apánk” emlékét.

A Tolnamegyei Közlöny 1897. november14-i számának vezércikke lelkesen tudósított Kölesdrõl,ahol Tolna megye elsõ Kossuth-szobrát avatták fel ezen a napon. A szobor adományozója a kölesdi vá-lasztókerület képviselõje, Pichler Gyõzõ jogász, újságíró volt. Õt 1896-ban és 1901-ben is a kölesdiszavazók juttatták a Függetlenségi Párt országgyûlési mandátumához. Korábban évekig volt a Magyar-országra hazatelepült Kossuth Ferenc személyi titkára, a Függetlenségi Párt elnökének állandó kísérõje.

A képviselõtestület ülésén határoztak még 1897. októberben a szobor helyérõl, feliratáról. A képvi-selõtestület döntése szerint: „a nagy hazafi emlékét,- minden gondolható párt és személyek, tehát azokfelett állónak óhajtván – annak talapzata Kossuth Lajos nevén kívül semmi más névvel, vagy felirattaljelölve ne legyen”. A választókerület székhelyén felavatott mellszobor, a világ elsõ Kossuth-szobránakmásolata, amelyet Siómaroson állított fel a helyi presbitérium 1894-ben. Az idõs Kossuth Lajos ritkaábrázolását láthatjuk Kölesden. Tolna megyében négy kültéri Kossuth-szobor van: Kölesden 1897,Iregszemcsén 1948, Bonyhádon 1948, Dombóváron 1973-ban helyezték el a budapesti szoborcsopor-tot.

Kölesd lakossága és a hajdani piactéren össze-gyûlt 4 ezer fõnyi tömeg 1897. november14-én, aszoboravató ünnepségen láthatta Kossuth Ferencmeghatódottságát, és hallhatta a kormányzó fiát. Avármegye nevében sokan méltatták a nap jelentõsé-gét. A választókerület helyi szónokai: Baranyai Jó-zsef kölesdi polgár, Thury Lajos, a helyi szoborbi-zottság elnöke fogadták az érkezõket. Valamint a ke-rület szónokai voltak: Tantó János kajdacsi reformá-tus lelkész és a szobrot adományozó Pichler Gyõzõországgyûlési képviselõ. (A hatóságok ekkor már el-tûrték a Függetlenségi Párt szoborállító mozgalmát,különösen Kossuth Lajos kormányzó halála után.)De a szobor felállítása elõtt Kölesd lakossága lélek-ben már régen piedesztálra emelte a jobbágy-felsza-badítót, a rajongásig szeretett „Kossuth Apánkat”.

1979-ben a Felnõtt Honismereti Szakkör tagjai ésadatközlõi, akik még elõdeik családi hagyományaités szokásait ismerték, megemlékeztek a Kossuth-szobor tiszteletérõl: „Csúfnevünk vót a Kosutbálint!Mert több Bálint család is vót. Nálunk a férfiakpolitizátak, a követek is gyõztek a választáson. A miapájink megsüvegõték a szobrot.” „Kossuth Apánk!Mindég így tisztölte a szülénk is. Elmozdíttatott ahelyébül, azt ugye tuggya?” (A szobor felavatásakoraz Apponyi, késõbb községi pince fölött állt.) „A há-

ború elõtt mindenki megtette, hogy a kalaptyáért nyút, sõt az öreggyeink hajótak is. Ez szokás vót.” „Areformátus iskolába is csak úgy hallottuk: Kossuth Apánk. Még késõbb is sokan mondták, ha Róla be-széltek. Díszítettük a kis kertet, vagy virágot vittek az ünnepre, akkor Kossuth Apánknak vitték.”

Tantó János, református lelkész, ünnepi beszédében a jelenlevõ honvédeket is megszólította: „Tite-ket hívlak tanúbizonyságul, azon idõknek itt fogyó számban megjelent õsz bajnokai, kik a magyar hon-véd nevet, megifjító büszkeséggel viselitek most is, kik túláradott szívvel sorakoztatok »Kossuth Apánk«hívó szavára a honvéd zászló alá.” Közülük kilencen lehettek jelen a fellelt iratok szerint, Kossuth La-jos szobrának 1897-es avatásán.

A Rákóczi- szabadságharc után újratelepült mezõvárosnak már 1848. október végéig – 1524 fõs la-kossága alapján – 81 nemzetõrt kellett bevonultatnia a déli határ védelmére. Tudjuk, hogy Tolna Me-gyei Honvédegylet Törzskönyvének 1867–97 közötti nyilvántartásában nyolc kölesdit tartottak szá-

60

Kossuth Lajos bronz mellszobra Kölesden

mon. Majd a honvédek nyugdíjjogosultsága miatt 1901-ben, két tanúval igazolva 1848-as honvéd vol-tát, a kilencedik kölesdi honvéd nevét is bejegyezték. (Ekkor már minden 65. évét betöltött volt honvédnyugdíjjogosultságot élvezett a nemzettõl.) A szabadságharc 148 kölesdi katonájából 41 személy neveismert. Rangfokozatuk: 1 fõhadnagy, 1 õrmester, 2 fõ tizedesi rangban harcolt. A meghaltak, eltûntekneveit, számát nem ismerjük. Nem is jegyezték fel a kortársak, hiszen el kellett viselni a megaláztatást,megtorlást, az osztrák hadseregbe, majd a csendõrségbe való kényszersorozást. Családon belül is rejte-gettek Kölesden emléktárgyakat. Feledésbe merültek a sírok a temetõben. Nem volt az emlékezetnekszerves folytatása. 1850-ben a császári seregbe büntetésül besorozott honvédek között 20 kölesdirõltörténik említés.

131 évvel ezelõtt, 1884. március 15-én ünnepelte elõször a mezõváros lakossága a szabadságharcemlékét és a forradalomban született változásokat. A nap fõszereplõi a reformárus és evangélikus lelké-szek lettek: Kálmán Dezsõ (ref. lelkész) és Lágler Sándor. Mindketten apáikat követték a papi pályáján,és 11 éve szolgálták már gyülekezeteiket. Látván: „… a fej nélkül való lelkesedés veszélyes voltát…” –írta a ref. lelkész, behívták a zászlókkal vonuló lakosságot Kölesd akkor egyetlen templomába, mely1788-ban épült. Itt imádkoztak az elhunyt honvédekért, rokonaikért, hálát adtak a Gondviselésnek atörvényekért, mely földhöz juttatta õket. Méltatták a hõsöket, Kossuth Lajost, énekeltek, szavaltak,imádkoztak. Ezzel a két lelkész tizenhárom éven át tartó hagyományt teremtett, mert egészen a Kos-suth- szobor felavatásáig, 1897. november 14-ig a templom volt a március 15-i ünnepélyek helyszíne.

A világháborúk közötti idõben nem volt még hagyomány március 15-én a borjádi Petõfi-méhes em-lékhelyként való meglátogatása. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum létesítette az irodalmi em-lékhelyet. Alapító okiratában az 1965. év szerepel. (Helyileg a méheshez épült kicsi szobát jelenti. Ek-kor jelölték meg emléktáblával Petõfi kedvelt tartózkodási helyét.) Köztudott volt PetõfiSárszentlõrincen járt algimnáziumba és padtársa meghívására 1845. szeptember 26-tól október 7-igBorjádon, Sass István barátja családjánál vendégeskedett. Ekkor már a „János vitéz” megjelenését kö-vetõ idõk ellenséges, éles vitákat kiváltó, de általánosan ismert költõjeként. Petõfi Sándor Borjádonírott versei: S. Zs. Kisasszony emlékkönyvébe, S. K. emlékkönyvébe, Gyermekkori Barátnémhoz, Szere-lem átka, Hegyen ülök, A költõ és a szõlõvesszõ, valamint az alapfokú oktatásban is helyet kapott Anégyökrös szekér, A magyar nemes c. itt írt költeménye. Szeretettel vette körül a vendéglátó család, akörnyéken élõ ismerõseikhez is sorban elvitték a költõt. Õ pedig naponta hosszú órákat sétált – a hely-beliek régen lejegyzett emlékezete szerint – a Sió folyását követõ szõlõhegyeken.

Dr. Sass István tiszti fõorvos és utódai Petõfi halála után is gondozták a méhes épületet. ASass-család közel kétszáz éves, nádtetõs kúriáját, ami öt szobából, két konyhából, kamrákból állt és a

61

Az 1890-es években március 15-én zászlóval vonuló, ünneplõ kölesdiek.(A kép Scherer Sándor és családja ajándéka)

Sióig lehúzódó mûhelyekbõl, fészerekbõl, 1977-ben bontották le. (Borjád község kettõszázötven fõnyilakossága 1941. januárig Uzd-Borjád néven régóta Uzdhoz tartozott. Utolsó postafiók volt Nagy-dorogon. Ezt követõen került Kölesd közigazgatási területéhez, hiszen mindössze 4 km a köztük levõtávolság.)

Kölesd község három felekezeti iskolájának tanulói a két háború között, és azt követõ idõkben is aKossuth-szobornál ünnepeltek március 15-én. A község tanulóifjúságának életében új hagyomány szü-letett az 1970-es évek közepétõl. Gyalog és kerékpárral vonultak tanári felügyelettel Borjádra március14-én, a megemlékezés helyszínére. Az ún. „Forradalmi Ifjúsági Napok” keretében pedig a megye is-koláinak diákjai közösen emlékeztek 1848/49 jelentõségére és Petõfi Sándor életére. 1985-tõl Kölesdenújból a Kossuth-szobornál tartották felnõttek és diákok a közös, mûsoros megemlékezést, koszorúzást.

A szabadságharc 150. évfordulójára ismerté vált a helyi temetõben nyugvó 1848–49-es kölesdi hon-védek életútja. Buzás István õrmester-rektortanító Nagy Sándor József (Aradon kivégzett tábornok) ka-tonája volt. Dr. Györki Lajos fõhadnagy kölesdi orvos, Klapka György tábornoktól kapta komáromimenlevelét és rangját. 1998-tól az õ sírjaiknál, a borjádi Petõfi-méhes megkoszorúzása után, megemlé-keznek a kölesdi temetõben is a község állami és civil szervezetei, valamint a szomszédos Medina köz-ség Radar Kiképzõ Század katonái. A temetõbe ellátogató lakosság közül sokan keresik a honvédek ké-sei leszármazottait, régi ismerõseiket. Március 15-e egész délelõttjét kitöltõ megemlékezés az 1897-benfelavatott Kossuth-szobornál zárul ünnepi mûsorral, koszorúzással. Vörösmarty Mihály gondolata min-dig fontos üzenetünk marad: „Emlékek nélkül nemzetnek híre, csak árnyék”.

Kiszler Gyuláné Farkas Éva

Irodalom: Kálmán Dezsõ: A kölesdi református egyház története 1816–1889 (ref. egyh. irattár); Dr. KiszlerGyuláné: 1848–49 Kölesden. Kölesdi füzetek II. Helytörténeti olvasókönyv. Kölesd, 1999.; Dr. Ádámfy József: A vi-lág Kossuth szobrai. Népmûvelési Propaganda Iroda, Bp., é. n.

„Itt egy világnyelv kap színpadot”Magyarországi Német Színház –Deutsche Bühne Ungarn Szekszárdon

A színház létének történelmi gyökereiA török után elnéptelenedõ országrészben, benne a Dél-Dunántúlon, sivár kép fogadta az utazókat.

Mûveletlen földek, lakatlan falvak, farkasüvöltés és nélkülözés várt a visszaszivárgó õslakosokra.Szekszárdot 1690 táján 12 adófizetõ család lakta. A jussukra igényt tartó nemesi családok, az új szerze-mények kiváltságosai és a nagy egyházi apátságok abban voltak érdekeltek, hogy minél gyorsabbanföldmûvesekkel, adófizetõkkel telepítsék be a vidéket. Szekszárd földesura, a Benedek rendi apátság isadókedvezménnyel csábította vissza jobbágyait. Kevésnek bizonyult a magyar és a szlovák telepesekszáma. A török nyomában visszahúzódó délszlávok helyett is új munkaerõre volt szükség. KollonichLipót bíboros, esztergomi érsek már 1689-ben betelepítésre buzdító pátenst bocsátott ki, a jövevények-kel kívánta erõsíteni a katolikus egyházat, a felszabadított területen elterjedt protestantizmussal szem-ben. A megnõtt népességnek adható földterület hiánya és a hatalmaskodások miatt ínségben szenvedõnémet tartományok emberfeleslege kínált megoldást. A betelepítõk igyekezetét lassította ugyan Rákó-czi nyolc éves szabadságharca, de a szatmári béke után már biztonságosabban lehetett munkaerõt tobo-rozni.1

Több hullámban, majdnem az 1700-as évek végéig tartott az adómentes földbirtokok reményébenérkezõ németek megtelepedése. III. (VI.) Károly az ország külhonból történõ benépesítésére az1722/23. évi országgyûlésen hagyta jóvá a 103. törvénycikket, amely a közterhek alóli hatévi mentes-séggel kínált betelepülési lehetõséget Német-honból.

Tolna vármegye történetében a XVIII. század az új honfoglalás kora. 1698-ban a császári utánpótláselhelyezésekor csupán hatvan helységet találtak a hajdan 500 falucskát számláló térségben. A földmû-ves kéz pótlására indult betelepítéskor elsõként (1712) Tevelre, Dõry László birtokára érkeztek telepe-

62

1 Szilágyi Mihály: Az újratelepülõ Tolna megye. Tanulmányok Tolna megye történetébõl. Szerk. K. Balog Já-nos. Szekszárd, 1983. 44.

sek. 1785-ig 59 községbe jöttek németek, és már 1720 táján megduplázódott a vármegye lélekszáma,ami 13 500 körül lehetett. A gyökeret eresztõ sváb lakossággal megerõsített népesség szorgalma, a né-met ajkú mesteremberek ügyessége és az adómentesség együtt hoztak eredményt, de ehhez még két-há-rom nemzedéknyi idõre volt szükség.

Megyénk különösen jeleskedett a német ajkúak betelepítésében. Errõl idõtálló adatgyûjtést végzettEgyed Antal helytörténetíró, r. k. plébános 1829-ben. A minden település számára kötelezõen megvála-szolandó 22 kérdése így kezdõdik: „1. A lakosok mikor szállták meg ezt a Helységet? 2. Milyen nemzetlakja? Kevert-e? S mellyik van nagyobb számmal, mellyik nevelkedik és mellyik fogy? 3. Ha Németek,mellyik részebõl jöttek Németh Országnak vagy talán Hazánk más részeirül szálinkoztak, s honnan,millyen a viseletyök, millyen termetûek – színük? értik-e nagyobb részre a Hazai magyar nyelvet?” Aválaszokból fennmaradt 62 levéltári dokumentum színes képet mutat, különösen a Bonyhád központúVölgység német ajkú falvairól. Minden második faluba jöttek telepesek. Apar községet „Az 1724ik esz-tendõben kezdették … megszállani. Lakosai németek. Németországnak külömbféle részeibõl eredettnemzetiségek … Kevert termetû ‘s színûek, igen kevesen értik a magyar hazai nyelvet.” A bonyhádijegyzõ az öregektõl tudta, hogy „Múlt századnak közepe táján több nemzetségek Svábországbul, és azakkori Vürtenbergi Hercegségbül Magyarországba költözködvén, sokan közülük Bonyhádon telepedtekmeg. …késõbb néhány bajorok is ide vándorolván Bonyhádot maguknak lakásul választottak.”(Keszõ)hidegkút válasza: „Németországnak Hessen, Frankónia, Virtenberg, Göthen, Würtzburg ésÖttingen Tartományaiból költöztek Hidegkútra... A honnyi nyelvet nagyobb része érti... Gyermekeik ta-nulnak magyarul.”2

Létszámában megerõsödött és összetételében megváltozott a megye lakossága. A kétharmad-résztmagyar lakosság mellett legnagyobb arányt a nyelvét, szokásait is megõrzõ németség alkotta. A betele-pítések nyomán felvirágzott a földmûvelés és állattartás. Mesteremberek is érkeztek nagy számban. Anémet telepesek szorgalma és hozzáértése új munkakultúrát teremtett, lélekszámuk gyorsan emelke-dett. Beilleszkedésüket segítette, hogy gyermekeiket magyar szóra küldték szomszédos falvakba. AVölgység históriáját kutató Szõts Zoltántól tudjuk, hogy összetartó erõnek bizonyult a zárt tömbökbenélõ német kisebbség ragaszkodása a hozott kultúrához. Közösségeik híven õrizték hagyományaikat, öl-tözködési és ünnepi szokásaikat, dalaikat, táncaikat. Egyesületeket, népmûvelõ és jótékonykodó egyle-teket, olvasóköröket alkottak, ily módon is védekezve az anyanyelvük használatát korlátozó, XIX. szá-zad végi magyarosító törekvések ellen. Otthonra, új hazára leltek, ahol kivívták környezetük tiszteletétés megbecsülését. Beilleszkedésüket gyökerestül tették próbára a háborús évek, amikor 1945 után tár-sadalmi és családi tragédiákat okozó igazságkeresõ szándékok keveredtek a kollektív bûnösség bélye-gével.

A színház hivatása és hitvallása a tanító játék

Ma is kitapintható a németek származási helye szerinti nyelvjárási különbség. Hangtani sajátossá-gok mutatják, hogy rajnai frank leszármazottak élnek a Tolna megyei Györe, Izmény, Kismányok ésVáralja falvakban. A protestánsok õsei Hessenbe vezetnek, a mórágyiak és bonyhádvarasdiak nyelvePfalzból való származásra utal. De találni fuldai és keverék nyelvjárási átmeneteket is. A faluközössé-gek a templomban anyanyelvükön hirdetett igén kívül vándor társulatok színi elõadásain hallhattáknyelvük szépségeit. A megyei levéltárban található egyik hirdetmény szerint 1850. május 13-án színtár-sulat szerepelt Szekszárdon, magyar és német nyelvû elõadással. A Büszkeség az õsökre és a Szerelmiboldogság címû vígjátékok pár órányi örömet loptak a szabadságharc leverése utáni gyászos hangulat-ba. Az elõadásnak akkor a késõbbi Szegzárd Szálló helyén álló uradalmi nagyvendéglõ adott otthont.

A millenniumhoz közelítõ években sorra alakuló egyesületek között 1885-ben ott találjuk a szek-szárdi színpártolókat is, akik közmûvelõdési szempontból tartották kívánatosnak a nagyvendéglõ meg-vételét, mert annak „dísztermén kívül nincs olyan helyiség, hol színi elõadások tarthatók volnának”. Párévvel késõbb (1891) már a nevében is Színpártoló Egyesület alakult, a nagyvendéglõ helyén szálloda,kávéház és színházterem épült. A város fõterén épült szállodát és 400 férõhelyes színházát LechnerÖdön tervezte, 1893-as avatásakor Jászai Marit és Herczeg Ferencet köszönthették a szekszárdiak. Vil-lanyvilágításra még várni kellett egy évtizedet, fáklya- és gyertyafény ragyogta be a város címerénekpiros és kék színével ünnepi díszbe öltöztetett szállodát. Az évek során városrészenként alakult olvasó-és társaskörök is otthonai lettek a lakosok kedvteléssel mûvelt színjátszásának. Köztük Újvárosban,ahol Szekszárd német anyanyelvû családjai magyar népszínmûvekkel – Bokros uram, Falu rossza, Pi-

63

2 Cserna Anna – Kaczián János. Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyérõl 1829. Szekszárd, 1986.28., 43., 57., 105.

ros bugyelláris, Sári bíró, stb. – múlatták a téli estéket. A nagy háború és a világválság csendet paran-csoló évei után ismét népszerûvé váló helyi színjátszást már hivatásos vándor társulat – a pesti VárosiSzínház, az Országos Kamara Színház, a Magyar Komédia Színház – igyekezett színesíteni, gyakraneredmény nélkül. Bár megyeszékhely, de hivatalnok kisváros Szekszárd polgárai drága szórakozásnakvélték a színházat, a moziban kerestek új és olcsóbb kikapcsolódást. Pedig jeles színészek léptek fel aszínpadon, köztük Rózsahegyi Kálmán, Vaszary Piroska, Jávor Pál, Beregi Oszkár és a Tolna megyeiKétyen született Hegedûs Gyula.3

A szekszárdi színjátszó hagyományoknak egy nagy korszaka ért véget a második világháború után.Bezárultak az egyesületi otthonok kapui, csak néhány helyi elõadás színesíthette az országjáró DérynéSzínház kínálatát. Fordulatot az 1970-ben megnyílt Babits Mihály Mûvelõdési Központ jelentett, a kör-nyezõ városok színházainak tájoló elõadásaival. Ezen a kínálaton nevelkedett Szekszárd új színházra-jongó közönsége, immár olyan lehetõséggel gazdagodva, melyet a Német Bemutatószínpad néven in-duló, német nyelvû színjátszás jelentett, és jelent ma is.

Utazó nemzetiségi kamaraszínházról szóló gondolat volt az elsõ lépés. Tervét dr. Földessy Dénes új-ságíró, dramaturg és színházelméleti szakember tette az asztalra. Szekszárdnak szóló javaslatában gyer-mekeknek szánt, iskolai nyelvápoló színházat képzelt el, melyet hangmemória színháznak nevezett el.Lényege, hogy a színházi élmény párosuljon a nyelv gyakorlásának lehetõségével. Kis létszámú sze-replõgárdával utazó színháza lelkes pártfogást igen, de csak pár százezer forintos támogatást kapott.Logikusnak tûnt, hogy az országosan 1,6%-hoz viszonyítva 7% német nemzetiségû Tolnában kapjonotthont a kezdeményezés. Támaszkodni lehetett több hagyományõrzõ együttesre – pl. Bátaszéken,Mórágyon, Nagymányokon – és a Deutsche Kalender, a Neue Zeitung olvasótáborára. Ahogy országo-san és minden nemzetiség esetében, az asszimiláció Tolnában is látványosan csökkentette a kitelepíté-sek után maradt németség arányát. Ugyanakkor a német nyelv tanulása iránti igény a tagozatos óvoda,általános iskola és gimnázium mellett a felnõttkori és nyelvvizsgával járó tanfolyami formáknak is ked-vezett. Mindezekre számítva Tolna megye, a kísérletet befogadó mûvelõdési központ, a kulturális tárcaés a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége közösen támogatták az Alkotmányban dekla-rált nemzetiségi „anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megõrzését ésápolását”.4

Országos hírverést kapott az 1982. november 11-re tervezett esemény. Johann Wolfgang Goethe ha-lálának 150. évfordulója alkalmából, Iglódi István német nyelvû elõadást rendezett Szekszárdon, me-lyet egy év múlva magyarul és németül megszólaló Heine és Petõfi címû irodalmi összeállítás követett.Az elsõ valóban színházi elõadás Arthur Schnitzler Anatol címû színmûvének bemutatása volt (1984),szintén Iglódi rendezésében. A Német Bemutató Színpad 1989-tõl Deutsche Bühne, Német Színház né-ven folytatta munkáját. A kezdeti évek után a német színjátszás új korszaka akkor kezdõdött, amikor(1994) az egy-egy elõadásra szerzõdött kis társulat saját épületbe költözhetett. A Magyarországi NémetSzínházat, a Deutsche Bühne Ungarn-t (továbbiakban DBU) „Itt egy világnyelv kap színpadot” szavak-kal köszöntötte ekkor Szekszárdon Cristian O. Steger, a színjátszás európai szervezetének képviselõje.A szecessziós stílusban épült otthon – egész kis tündérvár, lelkesedtek a lapok – eredetileg filmszínház-nak épült (1913) és Világ Mozgó néven kínált szórakozási lehetõséget nyolc évtizedig. Valódi németszínház született ott, ahol addig „új színek és alakok lovagolnak a fénylegyezõn / olcsó s remek élvezetösszecsodálni e gyors jelenéseket itt...”5

A Tolna Megyei Önkormányzat Babits-díjával kitüntetett színház (2009) évente másfél száz elõadá-sával immár visszavonhatatlanul örököse a XIX. században meghonosodott német nyelvû színjátszás-nak. Ugyanakkor a maga mûvészi eszközeivel felelõs folytatója is a német nyelvi kultúra megõrzésé-nek. Sokat tanult a hasonló utat járóktól, a bautzeni Német-Szorb Népszínháztól és a Temesvári CsikiGergely Színháztól. A német nyelvvel ismerkedõk számára teljesebb színházi élményt nyújt a szövegkivetítése és a szinkrontolmácsolás. A magyarországi németség szórványos elhelyezkedése csak arrakínál lehetõséget a színháznak, hogy óvodásoknak és iskoláskorúaknak is készült elõadásaival a na-gyobb településeket – elsõsorban Baja, Budapest, Mór, Pécs, Sopron, Veszprém városokat – keresse fel.

Külhoni fellépéshez jelentõs az Ausztriához, Németországhoz és Romániához fûzõdõ színházi kap-csolat. Mûfaji sokszínûséget mutat a mûsoron állandóan megtalálható színmû, mesejáték, dráma, zenésdarab és kabaréjelenet egyaránt. A szerzõk között ott vannak a színjátszás klasszikusai és a kevésbé is-mertek is, köztük W. Shakespeare, J. W. Goerthe, C. Goldini, F. Schiller, W. A. Mozart, H. Sachs, a

64

3 Die 25 Jahre der Deutsche Bühne Ungarn – A Magyarországi Német Színház 25 éve. Szekszárd, 2009. 8.4 A Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Bp., 1972. 61.§.(3.)5 Babits Mihály: Mozgófénykép. Részlet. Babits Mihály összegyûjtött versei. Bp., 1977. 44.

Grimm testvérek, H. Hoffmann, B. Brecht, G. E. Lessing, F. Dürrenmatt, E. Kästner, S. Mro�ek, E.Ionesco, Saint-Exupéry. Hazai szerzõk között természetesen Arany János és Petõfi Sándor, Molnár Fe-renc, Örkény István és Kálmán Imre, de játssza a színház Görgey Gábor, Hubay Miklós, Göncz Árpád,Csukás István mûveit is. A vendégrendezõk mintegy fele német, román, francia, izraeli. A másfél százszínész egyharmada nem magyar anyanyelvû. Hazai színjátszásunk több jeles mûvésze mutatkozott bea DBU színpadán német nyelven, köztük pl. Ábrahám Edit, Csernus Mariann, Dobák Lajos, Gera Zol-tán, Mécs Károly, Hadzsikosztova Gabriel, Schubert Éva, Tordai Teri, Újlaky Dénes, Viczián Ottó. Aszínházat ma igazgató Frank Ildikó színészként és már szekszárdiként is összenõtt a közel harminc fõstársulattal.

Színházi világunk kisebb csodája van Szekszárdon. Fenntartója ma egyedül a Magyarországi Néme-tek Országos Önkormányzata. Az anyanyelvük révén német ajkúak táplálják a DBU tüzét. A németnyelvû színjátszáson túl tanító intézmény is lett ez a 80 nézõt befogadó színház – egy világnyelv, egykultúra hirdetõje és terjesztõje.

Kaczián János

Párhuzamos kapcsolásokPaks, az Atomváros

Paks nevét hallva, elõször bizonyosan a halászlé és az atomerõmû jut az emberek eszébe. A halászléjóval korábbi márkajel, hiszen 1955-tõl a Margit körút 14. alatt mûködött a Paksi Halászati Szövetkezethíres csárdája, a Paksi Halászcsárda. Ide tért be egy jó halászlére 1969. január elején Endrõdi Lászlógrafikus, és „atommagot talált” a tányérjában, majd rajzban is megörökítette az élményét, amelyet el-küldött az Esti Hírlapnak, ahol a címlapon jelent meg a humoros rajz. Ez az elsõ képzõmûvészeti alko-tás, amely hírül adja: atomerõmû épül Pakson.

Paks, a befogadó település, 1969 tavaszán – az építkezés megkezdésekor – városi rangjától meg-fosztott (1872) járási székhely volt, 11 ezer fõ lakossal, egy modernizált, termékeirõl szintén híres kon-zervgyárral, amely mára lassan még a paksiak emlékeibõl is kikopott. Az építkezés megkezdése pezs-dülést hozott a település közéletében, hiszen az építõket szállással és élelemmel kellett ellátni. Nem lé-

65

Székely Csaba: Bányavirág címû darabban Andrei Hansel és Kilian Klapper

vén szálloda, családi házak fogadták be az építõket, majd a disznóvágásokkal kibõvítették az amúgyszûkös élelmiszer-ellátási lehetõségeket. Ám a sokat ígérõ indulás még abban az évben, 1969 végére le-állt, az építkezést felfüggesztették.

Az újraindulás éve 1973, ettõl kezdve megállás nélkül folyt a XX. század legnagyobb hazai beruhá-zása, a teljes megvalósulásáig. Egy ilyen hatalmas ipari üzem létesítése átrendezte a település társadal-mi és épített környezetét. Paks lakóinak száma évrõl évre emelkedett, az idetelepültek („jöttmentek”)zöme az ország más városaiból és ipari üzemeibõl érkezett, ezzel megváltoztatva a település társadalmirétegzõdését, és az inkább mezõgazdasági-kereskedelmi jellegbõl fokozatosan az ipari jelleg lett ahangsúlyosabb. A nagyléptékû változást jól tükrözi, hogy a tíz éve megkezdett építkezés eredménye-ként 1979-tõl Paks újra városi rangot kapott, lakosainak száma már akkor meghaladta a 20 ezer fõt,majd az 1980-as évek második felére megközelítette a 25 ezres létszámot. A település lakóinak meg-duplázódása a város épített környezetében is hatalmas változást eredményezett. A Kishegyen egy új,modern városrész épült fel, jól elkülönülve az óvárostól.

Ez az elkülönítés tudatos tervezõi elképzelés volt, nem akarták az óváros megszokott ritmusát meg-bolygatni azzal, hogy több ezer embert telepítenek az óváros üres telkeire vagy lebontásra ítélt házai he-lyére. A tervezõk nem barakkokban kívánták elhelyezni az építõket, mint az elõzõ nagy országos épít-kezéseken, hanem véglegesnek szánt panellakásokban, amelyeket az építõk levonulása után felújíta-nak, és átadják az atomerõmûvet üzemeltetõknek és családjaiknak. Ennek az elképzelésnek a megvaló-sulásával a város kettészakadt óvárosra és az új lakótelepre, ahol közel tízezer ember él. Az új város-központot – intézményeivel együtt – délebbre helyezték át a két városrész közé, ezzel valamelyest kö-zelítve egymáshoz a két városrészt.

Az új lakótelep építése egy új szimbólummal gyarapította a várost, az úgynevezett „tulipános” há-zakkal, amelyek kapcsán – 1975-ben – országos építészeti vita robbant ki Csete György építész és csa-pata által tervezett panelreform kapcsán. Mindeközben a várostól délre, a Dunától 1500 méterre, mezõ-gazdasági mûvelésre alkalmatlan, birkalegelõnek használt területen folyt az atomerõmû építése. Azépítkezést azok a nagy építõipari vállalatok végezték, amelyek elõzõleg már felépítették az ország na-gyobb hõerõmûveit. Az építõknek volt tapasztalatuk, ám ennek ellenére itt új helyzettel álltak szemben:

66

Az új lakótelep a „tulipános” házakkal a Kishegyen

a minõségi és mennyiségi követelmények másságával és a munkaszervezés különlegességével. Példáula vállalatok hegesztõi nem hegeszthettek, minõsített hegesztõket kellett Lengyelországból a helyszínrevezényelni, majd beindítani a minõsített hegesztõi oktatást. Az elvégzendõ munkák volumene jóvalmeghaladta az addig végzett munkák mennyiségét, mindezt tetézve azzal, hogy egy szûk munkaterüle-ten több szakmának kellett együtt dolgoznia. Ez új munkaszervezési feladatot jelentett, ezért többek kö-zött bevezették a 10+4-es mûszakot. Tíz nap folyamatos munka, majd utazás haza, négy nap „pihenõ”az elmaradt otthoni munkák dzsungelében. Az építési munkákat úgy szervezték, hogy az építendõ négyblokkon folyamatos munkavégzés legyen lehetséges, és az átadás elõtt álló blokkról a „felesleges”munkaerõt a következõ blokkra irányították.

Aztán elérkezett a várva várt nap: 1984. december 28-a, az elsõ reaktorblokk párhuzamos kapcsolá-sa az országos villamos hálózatra. A következõ párhuzamos kapcsolások 1984-ben, 1986-ban és1987-ben történtek. Az erõmû életében fontos dátumok az országos hálózatra történõ párhuzamos kap-csolások. A város történetében is voltak hasonlóan fontos események, mint például a Városi Múzeum1994-es megnyitása, az európai hírû kortárs gyûjteménnyel büszkélkedõ Paksi Képtár új épületének át-adása 2010-ben vagy a római kor emlékeit õrzõ Lussonium szellemi és tárgyi újraélesztése. Példaértékûa Paksi Digitális Archívum létrehozása, amely hatalmas adatbázissal rendelkezik a város rég- és közel-múltjára vonatkozóan.

Szólnunk kell a bõvítési tervekrõl, amelyek szinte folyamatosan napirenden voltak. Elõször 1986-ban született szerzõdés két új 1000 MW-os blokk építésérõl, amely terv nagy hatással lett volna a város-ra. Ekkor lett Makovecz Imre Paks fõépítésze, és olyan tervet dolgoztak ki, amely enyhítette volna a vá-ros nagy szerkezeti elkülönülését. Ezek a tervek és elképzelések aztán 1989-ben meghiúsultak, mert akormány leállította a bõvítést. Aztán 1990/91-ben ismét napirenden volt a téma, ám szintén csak tervmaradt. Napjainkban ismét napirenden van a bõvítés, az amortizálódó hazai villamos erõmûvek terme-lésbõl történõ tervezett kiesései miatt a programot kapacitásbõvítési programnak nevezik. A terv szerint2 db 1200 MW-os blokk épül majd, és 2025-ben, valamint 2030-ban újra lehet párhuzamos kapcsolás,vagyis az 5. és 6. blokkok ekkor lépnek üzembe. Ez a terv szintén hatással lesz Paks társadalmi és épí-tett környezetére egyaránt.

Beregnyei Miklós

67

A Paksi Atomerõmû madártávlatból

„A század egyik legmûveltebbmagyar újságírója”Lorsy Ernõ emlékezete

Az alábbi publikációban a XX. század egyik legtehetségesebb, de kevéssé ismert magyar polihiszto-ra (újságíró, mûfordító, filozófus és történész), dr. Lorsy Ernõ életútját szeretném röviden ismertetni. Arégebbi és a legújabb életrajzi lexikonok közlése szerint nevezett férfiú New Yorkban, 1961. július17-én hunyt el. A valóság azonban más. Lorsy Ernõ ugyanis egy évvel korábban, 1960. augusztus13-án, azaz éppen 55 esztendõvel ezelõtt távozott az élõk sorából.

Lorsy Móric Ernõ, dr. Lorsy Izidor községi orvos és képviselõ, valamint Ernst Hermina egyetlen fia-ként két lánytestvére között látta meg a napvilágot a Veszprém vármegyei Szilasbalháson (ma a Fejérmegyei Mezõszilas), 1889. november 28-án. Elemi iskoláit szülõfalujában végezte, majd a szekszárdiállami fõgimnáziumban és a budapesti Barcsay utcai állami fõgimnáziumban tanult tovább. Egyetemitanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen, ahol nyelvészetet, történelmet, filozó-fiát és természettudományt hallgatott, valamint a berlini és párizsi univerzitásokon végezte. 1911-ben„sub auspiciis regis”, azaz a király védnöksége alatt, ami azt jelentette, hogy minden középiskolai ésegyetemi vizsgáját kitûnõ eredménnyel tette le, filozófiai doktorátust szerzett a budapesti tudomány-egyetemen.

Lorsy Ernõ a következõ évben, 1912-ben a Pester Lloyd belsõ munkatársa lett. Itt kezdetben színi-kritikusként, majd külpolitikai szerkesztõként tevékenykedett, de éveken keresztül õ írta a lap számosvezércikkét is. Még egyetemi tanulmányai alatt tagja lett a híres Galilei Körnek, mely társaságtól csak1918 elején vált meg. Akkor is csupán azért, mivel a rendõrség a baloldali eszméket terjesztõ értelmisé-gi csoport mûködését felfüggesztette. Ez után néhány barátjával megalakította a Károlyi Mihály nevétviselõ kört, melynek célkitûzése és eszmeisége megegyezett a galileistákéval.

Az 1918 októberében, az ún. õszirózsás forradalom kitörése után az új miniszterelnök, gróf KárolyiMihály nyilván a nevét viselõ kör szervezésében való részvétele miatt és nem utolsó sorban publikációstevékenységének köszönhetõen Lorsy Ernõt miniszteri tanácsossá nevezte ki és megbízta a külügymi-nisztérium sajtóosztályának vezetésével.

A tanácsköztársaság megdöntése után magas állami beosztása és baloldali meggyõzõdése miattkénytelen volt Bécsbe emigrálni. Itt kezdetben a Bécsi Magyar Újság szerkesztõje és vezércikkírójavolt, majd 1923-tól a Die Stunde napilap, valamint a Die Bühne, a Die Börse és a Der Warenmarkt heti-lapoknál dolgozott, mint újságíró. Bécsi évei alatt az a megtiszteltetés érte, hogy Károlyi Mihály, a voltmagyar köztársasági elnök õt kérte fel titkárának és megbízta azzal, hogy rendezze sajtó alá az emlék-iratait. (A mû Egy egész világ ellen címmel elõször 1923-ban jelent meg Münchenben.)

1924 után az osztrák fõvárosból Berlinbe települt át, ahol a United Press hírügynökség munkatársalett, de e mellett különbözõ német lapoknak is írt cikkeket. Erre az idõre esik svájci tartózkodása is,amikor a Die Möwe címû lapnak volt rövid ideig a szerkesztõje. A berlini évek egészen 1933-ig tartot-tak, amikor is nem sokkal Hitler hatalomra jutása elõtt hazatért Magyarországra. Egyes források szerintBerlinbõl nem Budapest, hanem Párizs felé vette az útját. A harmincas évek közepén azonban már bizo-nyosan a magyar fõvárosban kellett élnie, mivel neve szerepel az 1935-ös budapesti telefonkönyvben.Budapest mellett szól még az a tény is, hogy két fia, Péter meghalt kéthetes korában és Péter 1933-ban,illetve 1935-ben itt született. Budapesten egyébként fõleg fordításokból tartotta fenn magát. Ezek közülmegemlítendõ Hans Habe: Hárman a határon át, vagy Erich Maria Remarque: Három bajtárs címû re-génye.

1938-ban, a magyarországi jobboldal elõretörése miatt Lorsy kénytelen volt ismét és most már vég-érvényesen emigrációba vonulni. Útja most Párizsba vezetett, majd 1940 nyarán, Franciaország németmegszállása után nem sokkal innen is menekülni volt kénytelen. Ekkor hagyta el az európai kontinenstés hajózott át a marokkói Casablancába. Itt egy ideig mint házitanító dolgozott egy jómódú magyar csa-ládnál, majd egy feljelentés alapján mivel De Gaulle rádióját, a Brazzaville-t hallgatta a francia fasisz-ták a misszúri koncentrációs táborba zárták. Innen csak amerikai segítséggel tudott kiszabadulni és1941 nyarán, a Navemare nevû rozoga spanyol teherhajóval elhagyta Észak-Afrikát.

„Az ígéret földjére” hathetes kimerítõ út után, 1941. szeptember 12-én érkezett meg. Az EgyesültÁllamokban elõször a clevelandi Szabadság címû politikai hírlapnak lett a fõmunkatársa, majd Ohio ál-

68

lam kormányzója Cleveland város könyv-tárosává nevezte ki. Az ohioi tartózkodás1949-ig tartott, amikor is Lorsy NewYorkba költözött át. Itt fõleg mûfordítás-okból élt, de e mellett állást vállalt azInternational Motion Picture Division ofDepartment of State-nél. Ebben az idõben,pontosabban 1950-ben a hírhedt amerikaiF. B. I. kommunista gyanús személyként ismegfigyeltette. A róla készült akta másola-tából kiderül, hogy „Morris Ernest Lorsy”„bûnösségére” nem találtak kellõ bizonyí-tékot.

Az 1950-es évek végétõl ismét egyAmerikában megjelenõ magyar nyelvû új-ság, a jobboldali szociáldemokrata szelle-miségû Az Ember címû politikai hetilap-nak lett a munkatársa. Ez a folyóirat voltegyébként Lorsy újságírói pályafutásánakutolsó állomása.

Dr. Lorsy Ernõ élete 71. évében, 1960.augusztus 13-án, délelõtt 11 órakor mégálmában hunyt el a New Yorki Riversidedrivei lakásán. Földi maradványait vég-akaratának megfelelõen lánya, Lorsy Aliceillegálisan hazahozta Magyarországra és aszilasbalhási családi sírboltba helyezteörök nyugalomra.

Talán nem túlzás azt állítanunk, hogyLorsy Ernõ századunk irodalmi és mûvelõ-déstörténeti arculatának egyik legmeghatározóbb egyéniségévé vált volna, ha tehetsége mellett a szor-galom, vagy az ambíció is jellemezte volna. Õ azonban egy vidám, bohém természetû ember volt, akitnem izgattak a publikálás, a közszereplés terén elérhetõ sikerek. Érdeklõdésének középpontjában a„nagybetûs élet”, a jó ételek, italok és nem utolsó sorban az asszonyok álltak. Legtöbb energiáját is ezenszenvedélyeinek szentelte.

E rövid visszaemlékezés végén álljon most itt egy részlet a jó barátnak, Faludy Györgynek a londoniIrodalmi Újságban róla írt nekrológjából: „Lorsy Ernõ a század egyik legmûveltebb magyar újságírója,polihisztora és esszéistája volt. Tudása kiterjedt az irodalom, a mûvészet és a szellemtudományok min-den ágára; ógörögül, latinul, angolul, franciául és németül tökéletesen olvasott, irt, beszélt, avagy szó-nokolt. Memóriája sértetlenül konzerválta mindazt, amit 20, avagy 50 esztendõvel azelõtt olvasott, hal-lott, avagy látott. A magyar irodalom számos büszkeségéhez, úgy mint Ady Endréhez, Krúdy Gyulához,Kosztolányi Dezsõhöz, Karinthy Frigyeshez és másokhoz bizalmas baráti kapcsolatok fûzték; baráti su-galmazása, kritikája és tanácsai nyomát titkon s névtelenül immár számos magyar vers, novella és re-gényfordulat õrzi.”

Merényi-Metzger Gábor

Felhasznált irodalom: A Magyar Emigráns Irodalmi Lexikon. II. kötet. Bp., 1992. 211.; A Vasárnapi Kör. Bp.,1980. 398–399.; Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., 1992. 225.; Faludy György:Lorsy Ernõ. In: Irodalmi Újság, 1960. 17. sz.; Faludy György: Jegyzetek a kor margójára. In: Magyar Hírlap, 1993.július 31. sz. II.; Gulyás Pál – Viczián János: Magyar írók élete és munkái. XVII. köt. Bp., 1995. 1149–1150.; Kár-olyi Mihály levelezése II. köt. Bp., 1990.; „Tetteikben élnek.” A forradalmi munkásmozgalom Fejér megyei harco-sainak életrajzgyûjteménye. Székesfehérvár, 1984. 365–366.; Új Magyar Életrajzi Lexikon IV. köt. Bp., 2002. 286.;Új Magyar Irodalmi Lexikon II. köt. Bp., 1994. 1234.; Varga István: Mezõszilas története. Sárbogárd, 1998. 44–45.;valamint Sabrina Birner Lorsy Ernõ Párizsban élõ unokájának írásbeli közlése.

69

Lorsy Ernõ Casablancában (1940)

A magyarországi örményekA magyarországi örménység az egyik legrégibb, ma is élõ diaszpóra Európában. Ani pusztulása

(1239) után õseink Európa felé menekültek, ahova több állomás után érkeztek. Fõ útvonaluk a Krím,hol nagyszámban telepedtek le Kaffa városában, onnan a tatárdúlás miatt a tovább Moldva vagy Len-gyelország volt. A kezdeti migrációs hullámok még a XIII. században számottevõ örmény közössége-ket hoztak létre a magyar királyság legkülönbözõbb városaiban. Így például Esztergomban, az erdélyiTalmácson, ahol örmény püspökség volt, vagy például Brassóban. Ez az elsõ réteg bizonyos idõ múltá-val teljesen beolvadt a magyarságba.

A második migrációs hullám Moldovából indult el és Erdélybe hozott több száz családot az 1650–70-es években. Belõlük származtatja magát a mai magyar örménység. Õket I. Apafi Mihály erdélyi fe-jedelem 1672-ben befogadta és több helységben letelepítette. Így jöttek létre az gyergyószentmiklósi,ebesfalvi, csíkszépvízi, kézdivásárhelyi-kantai örmény közösségek, melyek közül az elsõ ma a legerõ-sebb kolóniánk.

Miként a többi örmények bárhol szerte a világban, a befogadás tényébõl okulva, õseink törekedtekalkalmazkodni az új közösséghez. Így rövidesen – 1700-ban az erdélyi örmények uniátusok lettek, fel-véve az örmény katolikus vallást. Ekkortól, az immár egyházilag anyakönyvezett közösség élete követ-hetõvé vált, és a mai kutató számára is elérhetõ kincstár.

Õseink további jogaikat adminisztratív úton igyekeztek megszerezni, például városaiknak a szabadkirályi városi rangot elnyerni, majd adományaik és birtokvásárlásaik elismeréseként, vagyonosabb pol-gáraik számára az osztrák nemesség adományát is. Az örmények örök áron vásárolták meg az akkormár osztrák császársághoz tartozó Erdélyben azt a földterületet, amelyre építették elõbb Erzsébetvárost(1696), majd Szamosújvárt (1700). Utóbbiban tisztelhetjük az egyetlen terv alapján felépült európai ba-rokk város ritka példáját. Majd ennek a városnak polgárai alapították meg 1905-ben az örmény diaszpó-ra elsõ múzeumát a világon.

Az örmények fõ foglalkozása a kereskedelem, ami megkönnyítette kapcsolataikat egymás között, ezpedig érdekes módon elõsegítette egy újabb migrációs hullám létrejöttét az 1700-as évek második felé-ben. A lengyelországi örmények több száz éves ottlétük után, egyre kevésbé tûrték a lengyel katolikusegyház bekebelezõ törekvéseit, és Észak-Erdélybe menekültek, ahol, viszont rövid idõn belül katolizál-tak. Egyetlen magyarázatként erre a gyors szemléletváltásra az erdélyi toleráns légkört tudjuk felhozni,amely még migrációjuk elõtt is ismert volt számukra.

A római katolikus hitre térve, az osztrák állam hivatalos vallását vették fel, és ezáltal egyértelmû je-lét adták európai hovatartozásuknak. Hogy kezdettõl mennyire egyház-centrikus volt a közösség, ésmennyire komolyan vette az új valláshoz való tartozását, bizonyítják a korabeli feljegyzések: „Idegenörmények az õ bírájuk és eskütt emberek hírek nélkül oda ne telepedhessenek…” (Apaffi Mihály azebesfalvi örmények részére adott szabadságlevele, 1696). „Másodszor. Azért könyörög a nemzet hogymindkét helyre (Szamosújváron másrészt Görgény-Szent-Imrén) a neki engedett területen csakis az azörmény nemzek lakhassék, mely római katolikus, kizárva a saját nemzetbeli bármi más hiten lévõt, akárszakadárt, akár eretneket” (Verzár püspök kérelmezõ emlékirata 1711). Kérésük meghallgatásra talált,VI. Károly osztrák császár 1733-ban az erdélyi örményeknek kibocsátott kiváltságlevelében így rendel-kezik: „…ugyanazon püspök gondot fordítson arra, hogy kevésbé nyilvános, magán istentisztelet a nemkath. örményeknek Erdély fejedelemségében valami módon meg ne engedtessék, vagy fennevezetttévelyek követõi be ne bocsátassanak és itt meg ne tûressenek; kivételt azon egyesek képeznek, kik csakegyedül kereskedés végett mennek át a tartományon és azért rövid ideig itt kell idõzniük…”

Az egyháznak komoly szerepe volt a nyelv megõrzésében is. Az Erdélyben beszélt örmény dialektusegy kipcsák nyelvkeverék volt, melyben a migráció alatt ráragadt legkülönbözõbb nyelvek nyomaitmegtalálhatjuk. Egyházi anyakönyveink tanúskodnak arról, miként adtak õseink egyre inkább specifi-kusan magyar keresztneveket gyermekeiknek, és miként váltott idõvel az anyakönyvezés nyelve ör-ményrõl latinra, magyarra. Papjainknak a kettõs nyelv megõrzõ szerepe egyfelõl a tanulmányaik alattelsajátított nyugati örmény nyelvben végzett templomi, egyházi feladataik teljesítésében, másfelõl amindenkor elfogadott második tisztségükben, a helyi örmény katolikus oktatási intézmény vezetésébenvalósult meg. Utóbbi azt is jelentette, hogy az örmény katolikus papok voltak legtöbbször az örménynyelv tantárgy tanárai is az illetõ iskolában. Ez a folyamat megszakadt a XIX. század végén, amikorlegnagyobb magyar-örmény közösségeink, az erzsébetvárosi és a szamosújvári már nem tudták fenn-

70

tartani iskoláikat, és kénytelenek voltak felkérni a magyar államot ezek átvételére. Ugyanis addig a pil-lanatig ezen iskolák elismert rangja arra késztette a környezõ, bármilyen nemzetiségû polgárokat, hogyezekbe az iskolákba írassák be gyermekeiket. A sokgyermekes örmény család egy idõn túl már csak le-genda volt, és náluk is megindult az egykézés, melybõl kifolyólag az örmény katolikus iskolákban im-már több volt a román tanuló, mint az örmény. Ezt az állapotot az államosítás olyformán változtattameg, hogy az örmény nyelv fakultatív tantárgy lett és felméréseink szerint választották ezt nemcsak ro-mán, hanem német ajkú tanulók is. A mindennapi használatban a szülõk még egymás között beszéltékaz említett dialektust, de ez is megváltozott, amikor egyre inkább elterjedt a második diaszpóra. Ez pe-dig egyfelõl az Erdélyben honos birtokszerzési tilalomnak, másfelõl a hivatali pályák felé igyekvõ fia-talok lehetõségeinek köszönhetõ. Leggazdagabb magyar-örmény családjaink így a Bánátba költöztek,amikor a Monarchia lehetõséget nyújtott a birtokszerzésre, melyet a nemességgel együtt tudtak meg-szerezni.

A jogi vagy orvosi-gyógyszerészi pályák egyre inkább vonzók lettek, ami ugyanakkor legtöbbször amegélhetést a négy eredetileg erdélyi örmény településtõl távol biztosította. Elég hosszú ideig ezt azasszimilációs folyamatot a belterjes házasságkötéssel ellensúlyozni tudta a közösség. Majd a vegyesházasságokon keresztül a nyelvvesztés lassan beteljesedett. Ezért ma a magyar-örmények elveszítettékaz elõbb említett, általuk beszélt örmény dialektust, egyedül a négy erdélyi településen mûködõ ör-mény-katolikus templomok papjai terjesztették az igét a nyugati örmény nyelven, végül ott is, épp anyelvvesztés miatt, áttértek a magyar nyelvre. Egy 800 éve az anyaországtól elszakadt diaszpóra eseténez természetes folyamatnak számít, különösen, ha a holland vagy az olasz környezetbeli örmény közös-ségekkel hasonlítjuk össze. Ott, ahol sokkal rövidebb idõn belül a diaszpóra teljesen felszívódott.

Az örmények szerepe a hazai társadalomban növekedõ pályán valósult meg, és 1900 körül csúcsoso-dott. Ebben az idõszakban adtak miniszterelnököt, pénzügyminisztert, nemzetközi kiállításra kormány-biztost, számtalan országgyûlési képviselõt. Felesleges itt neveket felsorolni, legegyszerûbb az lenne,ha azon társadalmi területeket neveznénk meg, ahol a magyar-örmények nem voltak jelen, nem nyújtot-tak kiemelkedõ teljesítményt. Kultúra iránti fogékonyságuk nemcsak a családon, vagy saját közösségü-kön belül mutatkozott meg. Hollósy Kornélia – Erkel Ferenc kedvenc énekese, gr. Karátsonyi Guidó – amagyar kultúra elkötelezett mecénása, a másik Hollósy, Simon – a nagybányai festõiskola alapítójamellett a bihari turisztika megalapítója – Czárán Gyula ezt képviselték. Hitelességüket bizonyítja, hogyaz erdélyi legkülönbözõbb egyesületek pénztárosait majdnem kivétel nélkül a helyi örmények közülválasztották a közösség polgárai. Az örmény hanyatlás jeleit, okait kiválóan tárta fel dr. Molnár Antalországgyûlési képviselõ: „A forgalmi, pénz- és hitelviszonyokban az üzleti élet e nagy mozgató tényezõ-iben beállott forradalomszerû átalakulás készületlenül találta az erdélyi örménységet s ennek folytánbénítólag hatott ipari és kereskedelmi tevékenységére. S máig nem élte magát egészen bele a megválto-zott közgazdasági viszonyokba, csakúgy mint a hazarész…” (Arménia, 1887. 6. sz. 177.).

Az I. világháború után, a törökök által végzett örmény népirtás elõl menekülve, leginkább Budapes-ten megtelepedett közel 70 keleti örmény személy zöme iparos vagy kereskedõ volt. Õk hamar beillesz-kedtek a Trianon után kibõvült magyar-örmény közösségbe, de rövidre rá, a II. világháború nyomán,kevés kivétellel, végleg elhagyták Magyarországot. Számukra hazánk nem jelentett valódi menekülést,de ideiglenesen megoldotta túlélésüket. Ma ezen keleti, ortodox örmény réteg tovább bõvült, elsõsor-ban vegyes házasságok révén, de gazdasági okokból is.

Napjaink kiemelkedõ magyar-örményei a fogathajtó Lázár-család, az irodalmár Lászlóffyak, ahol azifjabb zeneszerzõk sorát Zsolt gyarapítja, a képzõmûvészek közül a Dobribánok, a Gajzágók, Gross Ar-nold Kossuth-díjas nemrég elhunyt grafikus, az ugyancsak irodalmár Dávidok, Kabdebók, a muzsikusKirkósák, a legkülönbözõbb területen mûködõ Issekutz mellett a Gorove, a Jakabffy család és aCzáránok, a Gámentzyak. Még sokan mások, és a felsorolhatatlanul sok honfitársunk, aki nem apai, ha-nem anyai ágon származik az erdélyi gyökerû örmény közösségbõl.

A jövõt illetõen a legfontosabb kérdés a fiatalok identitástudatában pozitív helyet biztosítani a maiörmény családokon belül az elõdök példái, teljesítményei számára. Ebbõl a szempontból létfontosságúa genealógiai kutatás, amely minden személy számára megadja a múltból eredõ és a jövõ irányába mu-tató távlatot. Ugyanakkor tudatosítja, hogy minden magyar-örmény rokon minden más magyar-ör-ménnyel, ez pedig a valamikori közösség szellem fennmaradásának egyedüli záloga.

Fancsali János

71

Örményország – a Kaukázus gyöngyszeme1

Az Európa dél-keleti határát képzõ, 400 000 km2-en elterülõ Kaukázusba látogatókat óriási hegyekés völgyek, félelmetes szakadékok és sebes folyású patakok, a keleti és a nyugati világ találkozása, amodernitás és a hegyi utakon szabadon vonuló állatcsordák, a több ezer éves romok és mûemlékek, va-lamint a posztszovjet épületek különös ambivalenciája fogadja. A hat ország területére elnyúló Kauká-zus déli részén, a Kis-Kaukázus és az Örmény-felföld alkotta Transzkaukázusi-fennsíkon, mindössze30 000 km2-en fekszik a festõi Örményország, örmény nevén Hayastan.

Az országot – amelynek átlag tengerszint feletti magassága 1800 méter, legmagasabb pontja pedig4090 méter – északról Grúzia, keletrõl Azerbajdzsán, délrõl Irán, nyugatról pedig Törökország határol-ja. Örményország, Törökország és Irán között fekszik a valaha örmények által lakott Nahicseván terüle-te (neve örményül annyit jelent: „az alászállás helye”, a hagyomány szerint ugyanis itt szállt le az Ara-rát hegyen kikötött bárkából Noé), amely ma Azerbajdzsán exklávéja. Örményország, Azerbajdzsán ésIrán között fekszik Hegyi-Karabakh (vagy Nagorno-Karabakh) örmények lakta de facto köztársasága,amelynek létét csupán három állam ismeri el, így a terület hivatalosan Azerbajdzsán részének számít.Hegyi-Karabakh (amelynek jelentése törökül és perzsául „fekete kert”) hovatartozása máig éles, újabbháborúval is fenyegetõ ellentétet jelent Örményország és Azerbajdzsán között – a kérdés békés rende-zése ezért ma is fontos feladatot jelent.

Örményország területe a Kr. e. VIII. évezredtõl kezdve lakott vidék, itt feküdt az ókori Közel-Keletegyik leghatalmasabb állama, Urartu, és amely a világon elsõként, Kr. u. 301-ben vette fel a keresztény-séget, mint államvallást – mindez máig meghatározza az örmény kultúrát, öntudatot és hétköznapokat.

A kaukázusi ország hegyes-völgyes területén és óriási fennsíkjain lépten-nyomon találkozhatunktöbb ezer éves romokkal és ezerévesnél is régebbi templomokkal, amelyek akár hegytetõn, akár völgy-ben, akár sziklába vájva helyezkednek el, hordoznak magukban valami õsi és misztikus légkört. Az or-szág szimbóluma a Bibliából jól ismert festõi Ararát, amely szinte félelmetesen emelkedik ki a melletteelterülõ fennsík végtelennek tûnõ, vad pusztájában. Az egész országot belengõ légkör, az érintetlen ter-mészet, az örmény kultúra és az ország lakóinak kedvessége azonnal rabul ejti a Hayastanba látogatóutazókat.

Az egyik legrégebbi örmény város, Gyumri, az ország észak-nyugati részén fekszik, nem messze atörök határtól – a városról az elsõ említést a Kr. e. VIII. századi urartui források teszik. A gyönyörû vá-rosban 1988-ban nagy erejû földrengés volt, melynek hatása még ma is érzékelhetõ – az épületek jó-részének rekonstrukciója azóta is várat magára.

Gyumritól dél-keletre, az ország szívében, az örmény fennsíkon fekszik a fõváros, Jereván. Az Ara-rát a városból is jól látszik, amely úgy tetszik, mintha csak közvetlenül a hegység lábánál feküdne. Acsaknem 3000 éves Jerevánt Erebuni néven, Kr. e. 782-ben alapította I. Argishti, Urartu királya. Az az-óta is lakott várost, ahol ma nagyjából egymillió ember él, a Hrazdan folyó választja ketté. Jereván ké-péhez éppúgy hozzátartoznak az utcáin állva kártyázó férfiak és a külvárosban egymás után következõviskók, mint a belváros gyönyörû épületei. Igazi színes forgatag, amely egyszerre viseli magán a XXI.századi európai nagyvárosok jegyeit és bizonyos posztszovjet és közel-keleti elemeket. A nyugaton isjól ismert márkák üzletei éppúgy elérhetõek, mint a hagyományos bolhapiacok, ahol a régi fényképezõ-gépektõl kezdve a festett selyemsálakon és kendõkön át, az Örményországról készült emléktárgyakigmindent megtalálhatunk, így igazi kincsesbányát jelentenek az erre fogékonyak számára. A fõváros ut-cáin egyaránt találkozhatunk a jellegzetes, cikornyás örmény betûkkel (az örmény abc-t a Kr. u. V. szá-zadban alkották meg), és különbözõ latin betûs, vagy orosz feliratokkal is – ez utóbbi nyelvet ugyanisminden örmény beszéli.

A város utcáiról nem hiányozhatnak az örmény piacok sem, ahol a zöldségek, a friss és aszalt gyü-mölcsök, valamint a különbözõ gyümölcsökbõl készült édességek igazi színkavalkádot alkotnak. Azegyik legérdekesebb és legfinomabb gyümölcsbõl készült örmény édesség a sunjuk, amely küllemreleginkább egy szál kolbászhoz hasonlít, ám valójában gyümölcsökbõl készült zselészerû anyagba vontdióról, mogyoróról, vagy valamilyen más magról van szó.

Az évezredek alatt formálódott örmény konyha ízein egyaránt érezhetõ asszír, perzsa és görög hatás.Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget használnak, fûszerként pedig nagyon kedvelik a sáfrányt, valamint atárkonyt, melyet üdítõ formában is fogyasztanak. Az eleinte szokatlan, mélyzöld színû tárkonylé ízre

72

1 A szerzõ 2013 õszén, egy krízisekkel foglalkozó egyetemi kutatócsoport tagjaként vett részt Örményországotés Grúziát érintõ tanulmányúton.

éppolyan finom és édes, mint az ország egyik szimbólumának számító gránátalmából készült italok.Egy igazi örmény lakoma több fogásból áll – az elõételek között mindenféle sós sajtot, szárított marha-húst (baszturmát), illetve az õsi örmény kenyeret, a lavast találjuk; ezután érkeznek a sült húsok és kö-retek. Kedvelt étel a khorovats is, amely a saslikhoz hasonlóan elkészített grillezett húsokat és zöldsé-geket jelent. Italok terén a leghíresebb, világszerte jól ismert örmény párlat, az Ararát konyak – hivata-los megnevezésén brandy –, amelynek gyára és bemutatóterme Jerevánban, a Hrazdan folyó partján ta-lálható és látogatható.

A piacokon gyakran hallhatunk örmény zenét is, amely könnyen felismerhetõ jellegzetes dallamai-ról és hangszereirõl – a dudák és dobok mellett egyik legfontosabb hangszerük a fafúvós duduk, amely-nek hangját a Gladiátor c. filmbõl is jól ismerhetjük. Az örmény népzene éppúgy visszaköszön az ör-mény popslágerekben, mint a komolyzenében – utóbbi megismerésére a legjobb hely az 1933-ban meg-nyílt, gyönyörû Jereváni Operaház, ahol nemcsak Aram Hacsaturján darabajait láthatjuk, de olyan máshíres örmény mûveket is, mint Armen Tigranjan Anush címû operáját. Az opera, amelynek halljábangyönyörû kosztümök vannak kiállítva, a zene mellett az örmény táncba és a népviseletbe is bevezeti anézõt – az élénkpiros, a narancs, a citrom, valamint az élénk kék és zöld színû ruhák szemet gyönyör-ködtetõ látványt nyújtanak.

Ugyanezek a színek köszönnek vissza azokban a régi, örmény nyelvû kódexekben, amelyeket a jere-váni levéltárban, az egyfajta nemzeti múzeum jelleget is betöltõ Matenadaranban lehet megtekinteni.Habár a Matenadaran mai épülete 1957-re készült csak el, az Etchmiadzin székesegyház részeként máraz V. században is tettek róla említést. Az itt található egyik legfontosabb kéziratos könyv a 95 imábólálló Gyötrelmek Könyve, amely 1002-ben készült el, és amelyet az örmény nép legszentebb könyvénektart. Egy másik kiemelt mû a Mush Homíliák, amely 1200 és 1202 között íródott. A könyvet az örménynépirtás idején két örmény nõ kettévágva próbálta átmenteni Etchmiadzinba. Egyikük végül Grúziábavitte a darabot, miközben a másik asszony nem élte túl az utat – halála elõtt elásta a könyv nála lévõ da-rabját, amelyet 30 évvel késõbb egy szovjet katona talált meg, aki azt Bakuba vitte. A két rész ezutánkerült vissza Örményországba, ahol ismét egyesítették õket – a Mush Homíliák ezért nem csupán korá-

73

Piaci édességárus

nak, méreteinek és szépségének köszönheti kiemelt fontosságát az örmény nemzet szemében, de XX.századi történetének is. Ennek az idén száz éve történt szörnyû tragédiának, az örmény népirtásnak –amelynek nagyjából egymillió ötszázezer örmény esett áldozatául – állít emléket a Matenadarantól nemmessze található Örmény Népirtás Múzeuma, amely egyben kutatóközpontként is mûködik. Az elsõ vi-lágháború alatt az örmények ellen elkövetett bûntettek népirtásként való elismertetéséért máig is sok ör-mény küzd – fõleg mivel Szíria területérõl az utóbbi években is sok örménynek kellett elmenekülnie.

Jereván közvetlen közelében található a világ legrégebbi katedrálisa, az örmény apostoli egyházközpontja, Etchmiadzin. Etchmiadzin neve annyit jelent, hogy „a hely ahol az egyetlen teremtõ le-szállt”, ugyanis a legenda szerint Jézus mennybemenetele után leszállt Örményországban, hogy megté-rítse azt. A katedrális helyén álló templom 301-ben, a kereszténység államegyházzá tételének évébenkezdett el épülni és két év múlva el is készült. 387-tõl kezdve Örményország kettészakadt – nyugati ré-sze a Római Birodalom, keleti része pedig vazallusállamként a Szászánida Birodalom alá került.450-ben II. Jazdagird szászánida uralkodó, aki a zoroasztrizmust Örményországban is széles körben elakarta terjeszteni, egy tûztemplomot építtetett a templom közepében – ez a rész máig megtalálható azoltár alatt. Etchmiadzin építészetileg az örmény templomépítészetnek megfelelõen készült el – a kupo-lás, centrikus szerkezetû, belül gazdagon díszített örmény templomok semmi mással nem téveszthetõekössze. Az Etchmiadzinban õrzött számos kincs közül a leghíresebb és legféltettebb a Végzet Lándzsája– az a lándzsa, amelyrõl úgy tartják, hogy azzal döfték át a keresztre feszített Jézus oldalát.

A Világörökség részének számító Etchmiadzin ma is az örmény egyház fejének, a katholikosznakszékhelye. A templomba – mint általában az örmény és grúz templomokba – a nõk nagy része csak ken-dõvel a fején lép be, míg a templomból mindenki csak hátrálva lép ki a szabadba. Az örmény miséken,amelyek általában három órásak, a hívõket is beleértve mindenki végig áll, és a mise során körmenetenis részt vesz. A szisztrumokkal (csengõk) kísért szertartás alatt minden énekelve hangzik el, amelyet ál-talában kórus is kísér – mindez a vardapetek (tudományokkal foglalkozó, nõtlenséget fogadott papok)megjelenésével kiegészülve különös, átszellemült légkört teremt. Etchmiadzin parkos kertjében sorraállnak a khachkarok. Ezek az emberméretû, téglalap alakú kövekre faragott keresztek Örményor-szág-szerte megtalálhatóak – számukat nagyjából 50 ezerre becsülik, ám úgy tartják, hogy nincs kétugyanolyan darab köztük.

Jerevántól kb. 30 km-re dél-keletre található a Világörökség részének nyilvánított Garni városa.Garni, amely fénykorában az örmény uralkodók nyári palotájának adott helyett, ma elsõsorban arról azión stílusú Mithrász-templomról ismert, amelyet I. Tiridátész király építtetett a Kr. u. I. században. Atemplomtól párszáz méterre egy ékírásos táblát is találunk, amely Örményországban nem számít egyedijelenségnek. Közvetlenül Garni mellett, az út mentén fekszik Geghard sziklába vájt kolostora, amelyeta Kr. u. IV. században alapított Világosító Szent Gergely. A kolostor, amelynek fõkápolnáját 1215-benépítették, eredeti neve Ayrivank volt, amelynek jelentése: a barlang kolostora – Geghard egyik oldalátugyanis maga a szikla adja. Ayrivankot azonban Geghardként említik, amely annyit tesz: „a lándzsa ko-lostora” – sokáig itt õrizték ugyanis a Végzet Lándzsáját, amelyet ma Etchmiadzinban láthatunk.

Örményország középsõ-déli részén, a Sevan tótól délre, a kocsiút mentén található a Selim karaván-szeráj, amely sokáig a selyemút egyik fontos állomása volt. A bazaltból emelt karavánszerájon örményés perzsa felirat is található – az örmény 1332-re, a perzsa 1326-ra datálja az építését.

Jerevántól délre, az Ararát lábánál, közvetlenül a török határ mellett található Artasath városa és amellette fekvõ Khor Virap vára. A vár (amelynek neve „mély börtönt” jelent) hírnevét annak köszönhe-ti, hogy III. Tiridátész király ennek egy földalatti, szûk börtönében tartotta rabként 14 éven keresztül azÖrményországot késõbb megtérítõ Világosító Szent Gergelyt. 14 év eltelte után a betegeskedõ uralkodólánya álmot látott, amelynek következtében Tiridátész szabadon engedte Gergelyt, aki ezután meggyó-gyította a királyt. A gyógyulás után, 301-ben, Tiridátész államvallássá tette a kereszténységet, Világosí-tó Szent Gergely pedig az elsõ katholikosz lett. Khor Virapban még Tiridátész uralkodása alatt kápolnátemeltek, ám a ma is látható templom csupán a XVII. században épült.

Khor Viraptól délkeletre, Hegyi-Karabakh közelében, egy dombokkal tarkított fennsíkon, 1.700 mé-ter felett fekszik Karahunj, amely ismertségét annak köszönheti, hogy itt található a zoroasztrizmusegyik õsi, szent helye. A síkságon 223, ember nagyságú, lyukakkal átfúrt kõ van elhelyezve – a vona-lakban elhelyezett kövek egy kör alakú, szintén kövekbõl álló részt fognak közre. A kövek elhelyezke-dése és a rájuk fúrt lyukak a feltételezések szerint a napfelkelte, a naplemente és a hold mozgásánakvizsgálatát tették lehetõvé.

Karahunjtól délre található a Kr. u. IX. század óta létezõ kolostor, a világörökség részének nyilvání-tott Tatev. A középkor folyamán Tatev volt Örményország leggazdagabb kolostorkomplexuma, amelysokáig egyetemnek is helyt adott, és az ország egyik gazdasági, politikai, spirituális és kulturális centru-

74

maként mûködött. A sziklára épült monostor három oldalán mély szakadék húzódik, így Tatev gyakor-latilag bevehetetlen erõdként magasodik a kanyon fölé, amellyel titkon számos rejtett út köti össze. Ha-bár a magas hegyekkel és mély szakadékokkal szabdalt Örményországban az utak általában szerpenti-neken vezetik az utazókat, Tatev könnyebb megközelítését mégis kiemelten fontosnak találták, ezértsvájci kivitelezõk 2010-ben elkészítették itt Tatev Szárnyait, azaz a világ leghosszabb drótkötélpályá-ját. A Tatev Szárnyainak kabinjaival utazók a drótkötélpálya legmagasabb pontján 320 m magasság-ban, összesen 5750 méter hosszan utazhatnak.

Tatevhez hasonló komplexumokkal máshol is találkozhatunk az országban – ilyen az Örményországészak-keleti részén található Sanahin hegyi monostora is. Sanahin neve annyit tesz, hogy „ez öregebb,mint a másik” – ezzel utalva a nem messze található Haghpat monostorra. Sanahin monostora, amelyeta legenda szerint a Kr. u. IV. században alapítottak, egy több templomból, kápolnából és síremlékbõl ál-ló komplexum. A ma is látható monostor épületeit a Kr. u. 930-as években emelték. A monostor, oktatá-si központként is mûködött, itt tanítottak ugyanis a különbözõ humán tudományok, a zene és az orvos-lás mesterei, valamint a deákok és miniatûrfestõk is itt sajátíthatták el tudásukat. A monostor padlójáratekintve az idetérõk azt tapasztalhatják, hogy nem egyszerû köveken, hanem sírköveken járnak – sokanugyanis ide temetkeztek.

Sanahintól nem messze láthatjuk Haghpat Debed folyóra nézõ hegyi monostor-komplexumát. A ha-gyomány szerint Haghpatot 976-ban alapította Khosrovanuysh királyné. Haghpat monostora, amelybenSanahinhoz hasonlóan több templom és kápolna kapott helyet, Tatevvel ellentétben nem hegytetõreépült, hanem a hegy oldalában – így viszonylagosan rejtve maradhatott az esetleges betolakodók elõl,annak ellenére, hogy Haghpat a körülötte levõ kis falvaknak köszönhetõen nem teljes elzártságban mû-ködött.

Az örmény nép az évszázadok alatt a világon szinte mindenhol hozott létre diaszpórákat – hosszúévszázadok óta Magyarországon is élnek. Aki szeretné jobban megérteni ezt a népet, ismerje meg kul-túrájukat és hazájukat. Ez a gyönyörû vidék, amely mindig örömmel látja az utazókat, rengeteg továbbititkot rejt magában – a vállalkozó szellemûek nem fognak csalódni.

Varga Lujza

75

Khor Virap vára (Varga Lujza felvételei)

A honismereti mozgalom szerepeés a honismereti egyesület tevékenységeaz elmúlt évtizedben Tolna megyében(2006–2015)

„Amint te magad egy közösségi rendszer kiegészítõ része vagy, úgy minden tet-ted is járuljon hozzá a közösségi élet teljességéhez. Amelyik tetted tehát semközvetlenül, sem közvetve nem segíti a közös célt, az szétaprózza életedet, meg-bontja annak egységét.” (Marcus Aurelius)

A Tolna megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület az 1986-ban alapított megyei Honismereti Cso-port tagjainak segítsége és közös munkája nyomán jött létre 1992-ben, Szilágyi Mihály elnökletével és17 taggal. Az elnökséget 1993-ban átvevõ, majd 2013-ig betöltõ Kaczián János és a titkári teendõket2009-ig ellátó Nagy Janka Teodóra nagyon sokat tett azért, hogy a honismereti mozgalom erõre kapjona megyében, s a ma 23 éve mûködõ egyesületünk tíz éven belül immár másodszor rendezhet felnõttakadémiát. Az elnökséget 2013. június 8-án Gesztesi Enikõ, az addigi titkár vette át, aki számára nagykihívást jeneltett, hogy a ma 88 taggal, s 25 pártoló taggal mûködõ egyesületünk vezetését méltó módonláthassa el. Ezért ért minket megtiszteltetésként, hogy 2006 után 2015 nyarán ismét Tolna megye szer-vezheti meg az Országos Honismereti Akadémiát. Most, az akadémia elõtti percekben, órákban arrólszeretnék számadást és összefoglalást készíteni, hogy az elõzõ országos akadémia óta milyen munkátvégzett az egyesületünk, milyen célokat fogalmaztunk meg, s mik lehetnek a továbblépés útjai.

Egyesületünk 23 településen mûködik, taglétszámában folyamatosan bõvül. Mielõtt a számadásbabelefognék, kiemelhetném a legjelesebb kutatókat, akik az elmúlt évtizedben kutatásaik révén talán alegtöbbet tették Tolna megyéért a honismereti mozgalomban, értéket képviseltek, olyan értéket, melyekkövetendõk lehetnek, s akik mögött további lelkes kutatók, segítõk, pedagógusok, közmûvelõdési szak-emberek, helyi vezetõk álltak és állnak, lehetõvé téve, hogy e munka mindenkihez eljusson. De oly so-kan vannak õk, s félelemmel töltene el az a tudat, hogy valakit kifelejtettem, hogy inkább az elvégzettmunkára szeretnék az elkövetkezõkben koncentrálni. Egy csoportot azonban mindenképpen szeretnékkiemelni, akik az egyesületünk irányításában aktívan részt vesznek. Kaczián János tiszteletbeli örököselnökként nap mint nap részt vállal a munkánkban, jó tanácsaival segít bennünket, bármilyen problémá-val fordulhatunk hozzá. A jelenlegi elnökséget, amelyet Horváth Endréné titkárral együtt vezetünk, samelynek tagjai Dobos Gyula, Elekes Eduárdné, Gere Lászlóné Vizi Márta, Kriston Vizi József, SzõtsZoltán, a jó barátság, az együttgondolkodás öröme, s a honismereti kutatásban való együttmunkálkodásvezérli.

Kaczián János, a XXXIV. Országos Honismereti Akadémia elõtt már készített egy számadást, mely-ben összefoglalta az akkor majdnem 15 éves egyesület munkáját. Ahogyan õ fogalmazott, szubjektívsorokat fogalmazott meg magáról a honismeretrõl, a honismeret helyzetérõl Tolna megyében. Az általaképviselt gondolatokat folytatom jelen írásomban, hiszen 2006 és 2013 között még õ töltötte be az elnö-ki tisztet. Úgy gondolom, hogy hozzá hasonlóan nem szívesen hallgatnám el az azóta is érzett, vagy azazóta felmerült gondokat. Bevezetõként örömmel mondhatom el, hogy vállalt feladatainkat mindig el-láttuk, aktív tagja vagyunk a Honismereti Szövetségnek és a civil szervezetek Tolna megyei és szek-szárdi közösségének. Egy olyan közösséget alkotunk, amelynek tagjai fõként a lakó- és munkahely-ükön vállalnak és tesznek sokat a helytörténeti ismeretek gyarapítása és megõrzése érdekében.

Mindig is követtük az egyesület alapszabályában (a megújított alapszabályban 2014-ben is) kifejtettcélokat, így a legfontosabb célunk, hogy egyénileg vagy csoportosan szolgáljuk a lakóhely és a munka-

76

KRÓNIKA

hely, a szülõföld történelmének, kultúrájának megismerését és tiszteletét. Az egyesület vállalja a nem-zeti tudat és a hagyományok ápolását, a kulturális, természeti és települési értékek megõrzését és gaz-dagítását, ezen belül az etnikai csoportok és nemzeti kisebbségek sajátos értékeinek fennmaradását.Közös munkánk elismeréseként kétszer részesült egyesületünk kitüntetésben az elmúlt évtizedben:2007-ben a megye civil szervezeteinek Szomjú György-díját ítélték az egyesületnek, 2012-ben a TolnaMegyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke Az év Tolna megyei civil szervezete pályázat különdíjátadományozta nekünk. 2006-tól Bél Mátyás-díjat ketten kaptak egyesületünkbõl, Honismereti MunkáértEmlékérmet öten érdemelték ki. Honismereti Munkáért Emléklapot kaptak 66-an. A 2004-ben alapítottEgyed Antal-díjat közösségünk nem egyesületi tagoknak adományozza, hanem olyanoknak – éventeegy személynek és egy közösségnek -, akik eredményes honismereti és helytörténeti munkát végeznekTolna megyében. Elnökségünk minden évben nagy nehézségekkel néz szembe, amikor el kell dönteni,hogy a sok jelölt közül kik kapják meg e díjat.

Tagjaink között tisztelünk helytörténészeket, muzeológusokat, pedagógusokat, könyvtárosokat, ré-gészeket, akik munkájuk révén is kapcsolódnak a tradicionális értékek megõrzéséhez, s mindemellettszívvel-lélekkel támogatnak minden új kezdeményezést. Kiemelt feladatként kezeli közösségünk, hogyerõsítsük kapcsolatunkat más egyesületekkel, önkormányzatokkal, részt veszünk értékmegõrzõ kezde-ményezéseikben, így kaptunk szerepet 2013-ban a Tolna Megyei Értéktár Bizottság munkájában is.Egyesületünk szívesen vállal részvételt kutatómunkákban, tanulmánykötetek, monográfiák, egyéb ki-adványok készítésében, ilyen szép összefogás eredménye egy 2015 húsvétján megjelent könyv – Ke-resztek és kiskápolnák Szekszárdon –, mely egyesületünk hat tagjának tollából, egyesületi tagok szer-kesztésében jelenhetett meg, de hasonló szép kezdeményezés volt 2013-ban az Ember – Táj – Termé-szet – Alkotás, Dél-Dunántúli Dolgozatok, Tanulmányok Dr. Szõke Sándor emlékére c. kötet, amelynekszerzõi között hét egyesületi taggal büszkélkedhetünk.

Nagyon fontosnak tartjuk, tartottuk, hogy egyesületünk munkáját könnyebben tudjuk irányítani,ezért kistérségeket hoztunk létre. 2011-ben megyénket öt térségre osztottuk – Bonyhád és környéke,Dombóvár és környéke, Tamási és környéke, Paks, Dunaföldvár és környéke, Szekszárd, Tolna és kör-nyéke –, s ezek élére helyeztünk egy-egy, az adott térségért sokat dolgozó, aktív egyesületi tagot, akikösszefogják az ottani munkát, tudósítanak a helyben történt eredményekrõl. Nos, elmondható, hogy eza munka eredményes volt, azonban 1-2 térségben még igyekeznünk kell eredményesebbé tenni a kap-csolatokat.

Az évek során szívesen vállaltunk részvételt, illetve szerveztünk konferenciákat. Legfontosabb ha-gyományosnak nevezhetõ konferenciánk az õsz folyamán tartott Megyei Honismereti Találkozó, melyeta megye valamelyik településén tartunk, s egy érdekes helytörténeti téma köré szervezünk, mint példáulaz épített örökségünk, kulturális turizmus és honismeret, együttélés Tolna megyében az elmúlt évszá-zadokban, megyei helytörténeti irodalom, néprajzi és más gyûjtemények helyzete, a kegyeletgyakorlásszokásai, honismeret az iskolában, városiasodás és hagyomány. A téma országos kitekintése mellett ahelyi szakemberek elõadásait, kutatási eredményeit is meghallgatjuk, ugyanezen a napon megismerke-dünk a település nevezetességeivel is. Ekkor adjuk át az Egyed Antal-díjakat és a Honismereti Szövet-ség Emléklapjait.

Minden év márciusában, a Honismeret Napján, Bél Mátyás születésnapján, ebben az évben immá-ron hetedik alkalommal, megemlékezést tartunk megyénk egyik neves iskolájában (Szekszárd, Bony-hád, Gyönk, Bátaszék stb.) Itt elõadást hallhatunk egyik legkiválóbb szellemi elõdünk, Bél Mátyás me-gyei kutatóitól vizsgálódásuk és a szakirodalom legújabb eredményeirõl. Ezt követõen az adott telepü-lés egyik honismereti szakemberét hallgatjuk meg, majd bemutatkoznak az adott iskola tanulói, kutatómunkát végzõ diákjai. A két rendezvény segített és segít abban, hogy a vidéki tagokkal és az önkor-mányzatokkal sokat javult az együttmûködés az elmúlt évtized alatt.

2005 és 2009 között Szekszárdon rendezték meg a Vásárok Világa konferenciát, amelynek elõadóiközött egyesületi tagokat is köszönthettünk. Minden évben, május végén megrendezésre kerül Lengyel-ben a nyugdíjas óvónõk megyei találkozója, ez az esemény már hagyományosnak tartható a megyében.

Minden évben képviseltetjük magunkat az Országos Honismereti Akadémián (5-13 fõ), több évbenis részt vettünk a Honismereti Kiadványszervezõk Országos Konferenciáján (pl. Esztergom, Velem).

Az elmúlt két évben nagy sikerrel zajlott két elõadássorozatunk, melyeket Kedvenc témám, illetveKedvenc témám – Honismeret a múzeumban címmel szerveztünk, mégpedig a megyei kutatók helytör-téneti munkáinak megismerése és megismertetése céljából. Többször tartottak elõadásokat, szerveztekprogramokat a Kutatók Éjszakája programjain a tagjaink és tagintézményeink. A Bonyhádi Honismere-ti Kör havonta két alkalommal szervez elõadásokat, illetve szervez kirándulást, a Völgységi MúzeumiTanösvény Német Utat.

77

Kaczián János a 2006/3. számban az egyesületünk eredményeinek egyik problémájaként említette,hogy „Kevés eredményt értünk el a közoktatásban.” Noha ezzel a mondattal nem értek teljesen egyet,hiszen az egyesület addig is sokat tett a diákmozgalomért, tanárként a diákokkal való együttmunkálko-dást tekintettem titkárságom egyik fejlesztendõ területének, majd elnöki bemutatkozásomban is a kö-vetkezõ célt fogalmaztam meg: elõbbre kell jutnunk a diákok megszólításában, több intézményben kel-lene mûködni honismereti körnek, jobban be kell vonni õket magunk mellé, a felnõtt honismereti tevé-kenységbe. E munkában kiváló partner volt Horváth Endréné, aki szintén pedagógus. Ennek nyománerõsebben vállalunk részt az Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiákon, minden évben részt vesznekaz akadémiákon a diákjaink, sõt minden tanuló elõadást is tart, illetve készít. Kiemelendõnek tartom,hogy 2013-ban és 2014-ben két cikk is megjelent a Honismeret címû lapban, összesen négy diák publi-kálta a két cikket, mindannyian a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanítványai.

2011-ben egyesületünk vállalta, hogy Szekszárdon meg is szervez egy akadémiát. A témakör – Kas-télyok, kúriák régen és ma – sok érdeklõdõt vonzott Szekszárdra, a konferenciának 76 közép- és felsõ-fokú tanulmányokat folytató diák résztvevõje volt, több tagtársunk elnökölt a prezentációkat bemutatódiákelõadásokon.

Néhány intézményben mûködik Honismereti Kör, illetve több intézményben végeznek a diákokhelytörténeti kutatásokat (pl. Dombóvári Illyés Gyula Gimnázium, Szekszárdi Garay János Gimnázi-um, Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bátaszéki II. Géza Gimnázium), de sok telepü-lésen vesznek részt a hagyományõrzõ munkában tanulók is (sírok ápolása, megemlékezéseken részvé-tel/. A diákjaink munkái megjelentek 2015-ben a TUDOK XV. Országos Konferenciáján (Kárpát-me-dencei verseny), ahol három diák – két tanuló a Szekszárdi Garay János Gimnáziumból, s egy a Bony-hádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnáziumból – vett részt. Mindhárman helytörténeti, hadtörténeti ku-tatásokat végeztek a megyében. Két tanuló egyedülálló sikert aratott, az egyikük nagydíjas (elsõ helye-zés), a másik diák pedig különdíjas lett (harmadik helyezés). Egyesületünk kétszer is alkalmat teremtettszámukra, hogy bemutathassák munkájukat a felnõtt tagok elõtt.

A diákok munkájának segítésére két országos szervezet is létrejött: 2014. február 15-én megkezdtetevékenységét a Honismereti Szövetség Ifjúsági Bizottsága, egy Tolna megyei diákképviselõvel. A bi-zottság feladata, hogy az országban létezõ diákcsoportokat összefogja, közös programokat szervezzennekik. 2014. április 1-én pedig a Honismereti Szövetség Elnöksége megalakította a Pedagógiai Munka-bizottságát, amelynek tagja lettem. Ennek a kis csoportnak a feladata, hogy a tanárképzésben nagyobbszerepet kapjon a honismeret oktatása. Továbbképzések, elõadások szervezésével a tanárjelöltek ilyenirányú felkészítését szeretné a bizottság segíteni.

Fontosnak tarjuk a honismereti mozgalom terjesztése szempontjából a vetélkedõkön való részvételtés ilyen vetélkedõk szervezését, itt szeretném megemlíteni a Szent László TISZK Egészségügyi Tagin-tézményét, akik évek óta vetélkedõt és honismereti kirándulást szerveznek a megyei TISZK iskolái,csapatai számára. Egyesületünk diákcsoportja két éve a Kutatók Éjszakája szekszárdi programjaként já-tékos helytörténeti vetélkedõt szervez a város általános iskolái számára. Zsûrizést vállalunk versenye-ken, pl. az évenként megrendezésre kerülõ Baka István Versmondó Versenyen. Gond azonban, hogy azországos kiírású versenyek hiányoznak, talán majd a fenti kezdeményezések segítik ezt a munkát. Sze-rencsére a megyében több kolléga – köztük sokan egyesületi tagok is – erején felül segíti a honismeretfejlesztését.

Tagjaink részvételével, illetve vezetésével számos helyen kiváló honismereti körök, honismereti kö-zösségek, szakkörök mûködnek (pl. Bonyhádon, Kölesden, Závodon, Szekszárdon, Simontornyán,Dombóváron, Bogyiszlón). A térségekben tagjaink megemlékeznek a település jeles szülöttérõl, táblá-kat, szobrokat avatnak, ünnepi megemlékezéseket, elõadásokat tartanak, koszorúzásokat szerveznek,síremlékeket tisztítanak vagy hoznak helyre, jubileumi rendezvényeket szerveznek, könyvbemutatókattartanak. Mindemellett megünneplik az állami ünnepeket, ezzel a helyi patriotizmust, a lokális identi-tástudatot, a helyi történeti emlékezetet igyekeznek ébren tartani. Ezekben a munkálatokban igyek-szünk õket támogatni, segíteni. Tagságunknak a lakóhelyükön végzett munkáját több évre elõre jelzettesemény- és évfordulónaptárral segítjük. A megye több településén tartanak kollégáink népfõiskolaielõadásokat is. Egyesületünk nagyon sok tagja publikál folyamatosan, ezt jól mutatja a 2005–2010 kö-zött megjelent kiadványok, könyvek száma (lsd. Tolna megye Bibliográfiája – 90 publikáció), folyama-tosan megjelenünk a Honismeret folyóiratban, a helyi sajtó mindig segít a programjaink ismertetésével,ugyanakkor egyre kevesebb lehetõségünk van helytörténeti témájú cikkek, tartalmasabb anyagok írásá-ra a helyi sajtóban.

Megalakulásunk óta részt veszünk a megyei helytörténet pályázat kiírásában és az elkészített pálya-mûvek elbírálásában. Segítséget nyújtunk (forrásajánlás, lektorálás, mentori szerep, stb.) szakdolgozat-

78

ok készítéséhez és a pártolótag középiskolák pályázatainak elkészítéséhez és kivitelezéséhez. Jelesmegemlékezések zajlottak pl. Babits Mihály és Garay János költõk, Liszt Ferenc zeneszerzõ, HollósLászló természettudós, Escher Károly fotómûvész születésének, vagy Széchenyi István halálának év-fordulója alkalmából.

A határon túli kisebbségek megsegítésére alakult meg 2003-ban a Szekszárd - Lugos és Facsád Ba-ráti Társaság, amelynek munkáját elõadások tartásával és meghallgatásával, könyvadományokkal,pénzgyûjtésekkel, emléktábla állításával, a helység históriájának feldolgozásával, a szavalóversenyek-re Tolna megyei tanulók utaztatásával segítettünk. Ezt a kapcsolatot még mélyebb tartalommal kellenemegtöltenünk a következõ években.

Egyesületünk 2005 óta közhasznú civil szervezetként mûködik, az egyre szûkülõ pályázati lehetõsé-gek kiaknázásával próbáljuk könnyebbé tenni mûködésünket. Részt veszünk a Civil Kerekasztal ülésin,minden évben megjelenik egyesületünk az Állampolgári Részvétel Hetén. Több tagtársunk szerepetvállal a megye több területén a Mûemléki Világnapon, a Kulturális Örökség Napján. Néhány éven belülkiépítettük egyesületünk e-mail levelezõ rendszerét, honlapot mûködtetünk, júniusban és decemberbenaz egyesület tagságának tájékoztatása Hírlevél útján történik.

Összefoglalóan elmondható, hogy egyesületünk az elmúlt 9-10 évben folytatta a korábban már elfo-gadott tevékenységeket, ugyanakkor mindig próbált az új kihívásoknak megfelelni: elhagyni progra-mokat, újakat megvalósítani. Éppen a nyári akadémia szervezése kapcsán, az elmúlt hónapokban érez-tük folyamatosan a szûkebb és tágabb környezetünk tiszteletét és szeretetét, érezzük, hogy a sok-sokmunka értéket teremt, az egyesület által kijelölt utak és irányok remélhetõen helyesek. Ezúton mondokköszönetet annak a csodás közösségnek, mely e munkában elõttem és mellettem áll, tiszteletet ad azidõsek számára, ugyanakkor példát mutat a fiataloknak, s mely kör a mindennapokban, közösségi mun-kavégzése során elfogadja és gyakorolja Marcus Aurelius elveit: „Tiszteld az isteneket, segítsd ember-társaidat. Rövid az élet. A földi lét egyetlen gyümölcse a tiszta érzésvilág és a közérdekû tevékenység.”

Gesztesi Enikõ

Gondolatok dr. Vadas Ferenctudományos, helytörténeti munkásságáról

85 éves lenne

Somogy megyében, 1930. február 13-án a mindössze ezer lelkes Rinyaszentkirályon született. Azelemit szülõfalujában, a polgárit Nagyatádon végezte, majd Kaposváron a Közgazdasági Gimnázium-ban folytatta tanulmányait. Az 1950-es kitûnõ érettségit követõen a pécsi fõiskolán szerzett magyar-tör-ténelem szakos tanári oklevelet. A tanulás szinte egész életét végigkísérte. Faddon tanított, miközben azELTE-n tanult tovább, majd magyar nyelvbõl doktorált. Értekezésének alapját a faddi dohány tárgykörképezte.

Faddi tanítói mûködése elismerését jelentette, hogy szakfelügyelõi feladatra kapott megbízást.Szakmai elhivatottságát bizonyította, hogy alapnormát dolgozott ki a tanulók helyesírási készségénekfejlesztésére. Ezt bár nem tették kötelezõvé Tolna megyében, de az iskolák széles körében többnyire si-kerrel alkalmazták. A rendszer lényegének megértését szolgáló mûve, amelyben az addigi tapasztalato-kat is összegezte, Normával vagy norma nélkül? címmel a Mûvelõdés 1968. áprilisi számában jelentmeg.1 Alapmondandóját az jelentette, hogy legyenek követelmények, ennek szükségességére számospéldát hozott az általános iskolák felsõ tagozatán és a gimnáziumokban tapasztaltakból. E követelmé-nyeket a tanulók életkorához, mindennapi életéhez és helyesírási ismereteihez kell közelebb hozni. Vé-leménye szerint az olyan helyesírási felmérõ tollbamondás, amelynek szövegét a nyelvi kivételekbõl, ahelyesírási normáktól eltérõ, régi családnevekbõl kreálták, sohasem mutatja a valóságot. A gyakorlatotalkalmazó iskolák kontrollfelmérései azt mutatták, hogy számottevõ elõrelépés elsõsorban a leggyen-gébb helyesíróknál következett be, egy fokkal jobbat produkáltak.

79

1 A kiadvány 1968–1976 között a Tolna Megyei Tanács gondozásában jelent meg. Vadas Ferenc a folyóirat ala-pítója, három évig szerkesztette a kiadványt.

1970–1976 áprilisa között a BMMMK igazgatója. Meghatározó szerepet játszott abban, hogy kiválószakembergárda összegyûjtésével, a színházi élet kiterjesztésével, a felnõttoktatás fejlesztésével, a„BABITS” az ország kiemelkedõ kulturális intézményei közé emelkedhetett. Az intézmény irányításamellett a Pécsi Akadémiai Bizottság kezdeményezésére és felkérésére 1973-ban vezetésével megkez-dõdött Tolna megye földrajzi neveinek gyûjtése. A pedagógusok, népmûvelõk és számos önkéntes se-gítségével a megye 108 településén folyt az aprólékos munka. A gyûjtés elsõ fázisának lezárulásárólmár 1974-ben a Pécsi Tanárképzõ Fõiskola tudományos közleményeiben (Seria 3.) olvashatunk értéke-lõ összesítést Vadas Ferenc tollából. A szakmai fogadtatást, a megelõlegezett elismerést jelzi, hogy1974-ben a Pécsi Akadémiai Bizottság Irodalom-, Nyelvészet- és Történelemtudományi Szakbizottsá-gának a tagjává választották, a tagságot 5 évenként ezt követõen megújították.

A Tolna megye földrajzi nevei végül az Akadémiai Kiadónál 1981-ben jelent meg. A vaskos, 842 ol-dal terjedelmû kötet értékét növeli, hogy tartalmazza a megye valamennyi településének bel- és külte-rületi helyneveit, mind az élõ szóbeli neveket, mind pedig a múlt század közepétõl kezdõdõen a külön-féle térképek és a Pesty Frigyes-féle gyûjtés anyagát.2

Tolna megye sajátos történeti viszonyaiból következik, hogy egy-egy település nevei nemcsak a ma-gyar névadási szokásokról adnak képet, hanem a különbözõ területekrõl ide telepített más népcsoportokgyakorlatáról is. Így az adatok alapján a párhuzamos névadás és a névkölcsönzés kérdése is vizsgálha-tó. A kötet értékes adataival nemcsak a nyelvtudományt gyarapítja, hanem hasznos tájékoztatást nyújt arégészet és a néprajztudomány mûvelõinek egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy dr. Vadas Ferencet a kö-tet megjelenésének évében, tehát 1981-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csûry Bálint emlék-éremmel tüntette ki.3

1976. április elején kinevezték a Tolna MegyeiTanács Mûvelõdési Osztálya élére. Igazgatási felada-tok mellett az MTA elnökének megbízásából nyel-vi-kommunikációs vizsgálatokat végezett a cigánytanulók körében. A kutatás eredményeit A cigány-gyerekek nevelése és oktatása címû kötetében1981-ben adta közre.

Vadas Ferenc Csányi Lászlóval (fõszerkesztõ) ésSzilágyi Miklóssal 1978-tól alapítója és szerkesztõjea Dunatáj címû folyóiratnak. A Dunatáj 1978. éviszámai mûvészeti antológiaként jelentek meg, majd akövetkezõ évtõl negyedévente megjelenõ folyóiratlett.4 Az elsõ szám a megye nagyjai elõtti tisztelgés.Illyés Gyula Babits visszhangjaként címmel írott 4verse után a fiatal házas Babits feleségéhez írott leve-lei következnek. Ezt követõen a fõszerkesztõ CsányiLászló Illyés Gyula prózájáról ír. Vadas Ferenc az is-kolai témáknál maradt. Az elsõ számban a bolgár is-kolákról szerzett tapasztalatait adta közre.

A Dunatáj következõ számában Mobilitás és isko-la címmel jelent meg cikke. A részletes történeti éskorelemzésbõl vonja le a következtetést, hogy „nap-jainkra az iskola a társadalmi mobilitás legmagasabbcsatornájává vált”. A folyóiratban gyakran olvashat-juk Vadas Ferenc egy-egy mûhelymunkáját, amelykidolgozva késõbb önálló kötetként is napvilágot lá-tott. Csak az 1994-es számokban lapozgatva olvasha-

80

2 Pesty Frigyes (1823–1889) 1877. május 24-én lett az MTA rendes tagja, székfoglaló beszédét helynevek a tör-ténettudományban felhasználásáról tartotta A helynevek és a történelem címmel. Nyomtatásban 1888-ban je-lent meg a Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben címû kötet.

3 A díjat nyelvjáráskutatás, a földrajzi név- és személynévgyûjtés, illetõleg az önkéntes nyelvjárásgyûjtés terüle-tén végzett számottevõ eredmények elismerésére alapították. Elõször 1972-ben ítélték oda a Csûry-emlék-érmet. Díj 1992 óta társul hozzá. A magyar Nyelvtudományi Társaság honlapján Vadas Ferenc neve helytele-nül Istvánként szerepel.

4 Korábban 1956 körül volt egy kérészéletû hasonló folyóirata Sárköz címmel Tolna megyének.

Vadas Ferenc portréja

tunk tollából: A költõ és a hatalom címmel írt Illyés Gyula és Gömbös Gyula kapcsolatáról, a népi írók-ról, Csányi Lászlóról, a rendszerváltás utáni utcanévváltozásokról Tolna megyében. Ebben az évben je-lent meg Tolna vármegye százéves múzeuma címmel készülõ könyvének egy fejezete, amelyben a kö-zépkori és hódoltsági várakat: Simontornyát, Ozorát, Dunaföldvárt és Újpalánkot (Jeni-Palánk)5 mutat-ta be.

Az 1995 után Új Dunatáj néven megjelenõ folyóiratban is rendszeresen publikált. 1981-tõl a TolnaMegyei Múzeumok Igazgatóságának vezetõje lett. Igazgatósága elsõ évtizede alatt Bonyhádon két ran-gos kiállítóhely, hat községben tájház, Decsen és Dombóváron természettudományi bemutatóterem,Szakadáton tanmúzeum, Szekszárdon pincemúzeum létesült, XVI–XIX. századi képtárral, Liszt Ferencés Mattioni Eszter kiállítással gyarapodott a hálózat. 1983-ra a teljes Babits-ház Múzeummá vált.

Közben tudományos tevékenységét a nyelvtudomány, névtan, a mûvelõdés- és irodalomtörténet,helytörténet területén egyaránt folytatta. Még 1973-ban napvilágot látott a Szekszárd és a környezõ te-lepülések középkori névanyagának nyelvi és régészeti források alapján történt feldolgozása. Az ezred-fordulón, pontosabban 1999-ben kibõvített formában, Szekszárd megyei jogú város támogatásával je-lent meg Szekszárd ezeréves névvilága címmel. Mottóként a tanulmányt egy Wosinsky idézettel nyitot-ta: „Múlt legyen a jövendõé, ismereti forrása pedig hasznos akarat”.

A szerzõben a névanyag feldolgozása során tudatosult, hogy a Sárközben és Szekszárdon milyen soka víz, vízre utaló és köznévi eredetre visszavezethetõ helynév, köztük szép számmal helységnevek isvannak. „A sárközi nevek tájba simuló arculata késztetett késõbb Szekszárd névmagyarázatának felül-vizsgálatára, s juttatott arra a következtetésre, – írja – hogy a köznévi elõzmények nem személyre (kirá-lyi fõre) utalnak, ahogy ezt Kézai Simontól6 kezdve évszázadokon át többen gondolták, hanem a tájra, arégiesen szár (sár, sárgás jelentéssel) színû folyóra, a Sár-ra, amelyet napjainkban Sárvíznek neveznek.A folyó szëg-ébe, a lösztõl szár színû táj kiszögellésébe épült a város.”Vadas Ferenc maga is megjegyzi,hogy ezt a magyarázatot szabad vitatni. „Magunk sem tartjuk a kérdést lezártnak, de azt nem lehet két-ségbe vonni, hogy Szekszárd nevének természeti származtatása jól beleillik a sárközi nevek világába.”

Szekszárd történeti monográfiájának elsõ kötetében Vass Elõd7 azt írja, hogy „a város nevének ere-detét az 1061-es Béla király által alapított apátság létrejötte elõtt kell keresni, hiszen a település Bélakorában már rég létezett és folyamatosan lakott volt. Tehát a Béla király nevébõl kiinduló városnév ma-gyarázatok hamis útra tévedtek. Vadas Ferenc legújabb névmagyarázata, természetföldrajzi kiindulásalátszik pillanatnyilag a legcélravezetõbbnek.”

Láthatjuk a kötetben felsorolt, a város határában fekvõ, elnémult középkori települések többségénélis a környezet a névadás indítéka. Mocsár, mocsaras hely: Bat, Ebes Nyámád; folyóvíz, holt vízárok, ki-száradt vízmeder, öntés: Icse, Fehérvíz, Ózsák, Szekszárd; tó: Malomta. A helységnevek rendszere azember és a táj közötti kapcsolatot jelzi, s Szekszárd természetföldrajzi származását erõsíti – vonja le avégsõ konklúziót. Vadas Ferenc nyelvészeti munkáinak sorát gyarapította a szekszárdi utcanévválto-zások, majd a Szekszárdi Vasárnapban 2001 októberében olvashattuk, hogy Kétnyelvû utcanevek Tolnamegyében c. posztumusz kötetét is bemutatták.

Irodalomtörténeti kutatásainak, azok megjelenésének kiemelkedõ területét jelenti Illyés Gyula8

munkásságának górcsõ alá vétele. Fõ szempontot az elbocsátó-megtartó tájék, a szülõföld szerepénekvizsgálata jelentette nála. „Illyés Gyula költészetének világát a szülõföld tartóoszlopaira boltozta. Elõt-te senki nem ásott olyan mélyre a puszták világában, mint õ. Vallomásos mûveibõl életének képe rajzo-lódik ki. Szinte egyetlen témát variál, a gyermekkor nagy élményét, de abban, ami vele történt, vagytörténhetett volna, közösségi sors szólal meg, a nemzet egy mélyebb televényében tengõdõ, jobb sorsraérdemes népcsoport élni akarása.” Vadas Ferencet mindezekbõl azt a következtetést vonta le, hogy akiaz illyési életmû titkát kutatja, annak a mélyrétegekig kell lenyúlnia. Ezt a munkát a Múzeumi füzeteksorozatban Puszták–nevek–emberek címmel 1982-ben Szekszárdon megjelent könyvecskéjével kezd-te. Az idézetek kivétel nélkül Illyés Gyula puszták népe kötetébõl valók. Rá egy évvel késõbb márújabb kötettel jelentkezett, amely Illyés és a puszták népe címmel látott napvilágot.

1985-ben In memoriam Illyés Gyula címmel emlékezett az 1983. április idusán elhunyt géniuszra.Alig három évvel a költõ halála után, 1986-ban jelent meg a Múzeumi füzetek sorozatban az Ozorai fü-

81

5 Dunatáj. 1995. ápr. 1. szám. 35–43.6 1282. körül IV. Kun László krónikása, mûve a Gesta Hungarorum, hun eredetmonda. Késõbb számosan átve-

szik mûve lényegét: pl. Turóczy krónika, Zsámboky kódex stb.7 Magyar Országos Levéltár fõlevéltárosa.8 Illyés Gyula: *Sárszentlõrinc, 1902. november 2. †Budapest, 1983. április 15.

zet, amely Illyés Gyula versfüzére szövegváltozatainak összehasonlító elemzését tartalmazta. A címalatti két évszám Illyés és Ozora közvetlen találkozásának dátumai. Illyés diákkorától kezdõdõen bol-dog napokat és hónapokat töltött az „álmai városának” nevezett faluban, Ozorán. Még azt is megfogal-mazta, hogy lelki szemeinek a párizsi Notre-Dame is az ozorai Szentháromság teret idézi. 1935 júliusá-ban naponta tette meg a rokon kántortanító, Hadfy Béla lakása és a présház-pincéje között az utat aTükörcsös Pannon ege alatt. E pince hûvösében születtek az ozorai versek, a Puszták népe egyes fejeze-tei és Illyés Petõfije utószavának is Gyánt, Ozora 1936 a datálása. Ozorán bujkált „rangrejtve”1944-ben és 1945-ös földosztáskor is itt tájékozódott arról, hogy a pusztai cselédek, az új honfoglalókhogyan tervezik a jövõt. És utoljára 1981-ben járt a településen, amikor is jó érzéssel nyugtázta fejlõdé-sét, amelyet „szélárnyékban” ért el a vidék és az ország. E kötetben jelent meg Aczél GyörgynekOzorán az iskola névadó ünnepségén elhangzott beszéde is. Az ozorai Általános Iskola volt az elsõ,amely a költõ nevét felvette.9

Az 1987-ben megjelent Illyés Gyula elsõ iskolája c. kötet a rácegresi tanítói állomás története. Ez amunka egészen „a forrásokig vezet, a 110 éves iskola történetébe ágyazva rajzolódik ki a költõ gyer-mekkora, az a maga nemében egyedülálló és megismételhetetlen világ, amelyet az anyatejjel szívottmagába.” A szerzõ elõtt két feladat állt: egyrészt fel kellett dolgoznia az iskoláról fellelhetõ adatokat,másrészt vizsgálnia kellett, hogy az iskola, annak tanítói hogyan hatottak a gyermek Illyésre. A tanul-mányban Vadas Ferenc saját levéltári kutatásai adataira támaszkodva mutatja be az iskola évszázadosmúltját, jelentõségét, szerepét a puszta életében, egykori tanítóit, s közben figyelme még arra is kiter-jed, hogy érzékletes képet rajzoljon a hajdani pálfai plébánosról, aki többször megfordult Illyésék ott-honában. A mû értékét növeli, hogy néhány hatásos adattal a háború utáni inflációs idõket is bemutatja,új színnel gazdagítva az Ebéd a kastélyban hõseinek életét. Miközben tanulmányában bõségesen merítIllyés mûveibõl, azokat kutatási adataival kiegészítve, olyan tényeket tud felsorakoztatni, amelyek ko-rábban ismeretlenek voltak.

Vadas Ferenc érzékelteti az olvasóval, hogy bár a gyökerek, a rácegresi évek a költõvé válás alapo-zásában, folyamatában fontos helynek tekinthetõk, mindez csak a kezdet. Az Illyési életmû további ku-

tatását mutatta az 1990 decemberében Két háborús év abonyhádi gimnazista ég alatt címmel megjelent tanulmá-nya a Dunatájban.10 Két évvel késõbb, 1992-ben IllyésGyula születésének 90. évfordulójára a Wosinsky MórMúzeum Vadas Ferenc Rácegrestõl Párizsig címû (IllyésGyula a pannon ég alatt 1902–1928 alcímû) kötetének be-mutatásával emlékezett. Ez a kötet egy szintézise az eddi-gi Illyéssel foglalkozó Vadas munkáknak. A fejezetcímek:Rácegres, Simontornya, Dombóvár, Bonyhád, Párizs elõttés után, amelyben az 1920-ban írt Cecei füzet, azavantgard sodrásában és a magyar valósággal szembesülésegyaránt helyet kap, Illyés Gyula gazdag életútjának elsõszakaszát foglalja össze. A költõvé érés körülményeinekbemutatása azon évtizedekkel, amelynek eredményekép-pen a szülõhely szülõfölddé, a szülõföld szûkebb hazává,a szûkebb és tágabb haza európaisággá terebélyesedik,mindez átszövi a barátság, a szerelem és a tapasztalás.

A kötetrõl méltató cikk jelent meg Hazafi József tollá-ból a Népszabadságban,11 Szeri Árpádtól a TN12 és névnélkül az UDN-ben.13 A könyvet a Völgységi Múzeumbanis bemutatták és méltatást közölt az Élet és Irodalom.14

Dr. Vadas Ferenc kutatásait tovább folytatta, de márnem érte meg az újabb Illyésrõl szóló kötetének köz-

82

9 Aczél György az MSZMP Politikai Bizottságának volt a tagja. A névadó ünnepségre 1985. október 31-én ke-rült sor.

10 Dunatáj 1990. dec. 4. sz. 3–12.11 1992. nov. 5. 261. sz. 11.12 1992. október 29. 2.13 Új Dunántúli Napló 1992. okt. 18. 4.14 Élet és Irodalom 1992. nov. 13. 46. sz.11.

Vadas Ferenc egyik munkájának címlapja

kinccsé válását. 2002. május 13-án a megyei könyvtárban mutatták be Illyés Gyula diákkori rajzai ésversei c. könyvét. Az Illyés témához kapcsolható, hogy Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra halála-kor a Szekszárdi Vasárnapban A túlélés parancsa címmel õ írta a nekrológot.15

Az irodalomtörténeti munkáiból nem maradt ki Szekszárd két kiemelkedõ személyével, Babits Mi-hállyal és Mészöly Dezsõvel való foglalkozás sem. Babits Mihály születésének centenáriumára,1983-ban jelent meg az In memoriam Babits Mihály címû kötete. Szekszárd nagy fia halálának 50 év-fordulója alkalmából 1991-ben ismét publikált e témában: Dallá ringott bennem kétség és láz címmel,ebben Babits Mihály16 (és Török Sophie) szekszárdi leveleit közölte. A bevezetõ tanulmányt A szülõ-ház és a város képe a levelek és a vallomások tükrében címmel írta. „Volt és valószínûleg máig van ismit törlesztenie a szülõvárosnak, a hazának, mert nem sok olyan magyar költõ van, akit annyi félreértéskísért életében, halálában és holta után, mint Babits Mihályt” – írta bevezetõ tanulmányában a szerzõ.„Szerencsére Szekszárd a hivatalos irodalmat megelõzve kezdett az adósságtörlesztésbe: utcát neveztekel a költõrõl, szülõháza falára márványtábla került, majd 1967-tõl a szülõház emlékmúzeum lett, és aHalálfiai c. regénye alapján kerültek vissza eredeti helyükre a családi bútorok, könyvek. 1958-tól Ba-bits nevét általános iskola viseli és 1970-tõl a megye legnagyobb kulturális intézménye. Babits elsõköztéri szobrát Kiss Kovács Gyula készítette, a beteg, csonttá-bõrré soványodott író költõfejedelmetmintázta meg, amilyennek Németh László láthatta utoljára. A halál torkából visszanézõ embert nem atörékeny test, hanem a gazdag szellem emeli magasba” – írta Vadas Ferenc.

A szülõház kertjében látható szoborral a gondolataiba merülõ Babitsot formálta meg kiváló szobrá-ban Farkas Pál városunk elismert szobrászmûvésze. Vadas Ferenc így fogalmaz: „Jó a szobor! A rideganyagok (kõ és bronz) ellenére érzõdik a melegsége. A bravúros kompozíció és hibátlan arányok az al-kotó tehetségét dicsérik. Farkas Pál ismeri a mesterség minden csínját-bínját. De a tenyérbe hajló fejmegformálása a mesterfogásoknál messzebbre mutat: a boltozatos magas koponya, az erõs kemény áll,az arcon tükrözõdõ magas lelkiség a legjobbakra emlékeztet, arra a hatalmas erejû sejtelmes arcképre,amelyet Rippl-Rónai József festett Babitsról, vagy amilyennek a költõt Bernáth Aurél látta.”

A tanulmány mottójául természetesen egy babitsi idézet szolgált. „Lelkem madár, tág terek lakója,noha mindig visszajár fészkébe.”17A bevezetõ tanulmány közelebb vezetett bennünket a költõfejedelemBabits megértéséhez, nagyságának megismeréséhez.

Babits mellett a város másik nagy szülöttével, Mészöly (Molnár) Miklós,18 a Kossuth-díjas íróval istöbb dolgozatában foglalkozott. Mészöly születésének 75. évfordulójára nem készült el a tervezett kö-tet, de 1996 januárjában a Szekszárdi Vasárnap a 75 éves Mészöly Miklós címmel már közölt részletetVadas Ferenc Mészöly Miklós és szülõvárosa címmel készülõ könyvébõl.19 Ugyanezen év áprilisábanPorkoláb-völgyi regények címmel írt Mészöly Miklósról az Új Dunatájban.20 A tervezett jubileumi kö-tet májusban hagyta el a nyomdát.21 A 75 éves Mészöly Miklós köszöntésére és a kötet bemutatására aMûvészetek Házában került sor. Szeri Árpád tudósítása az eseményrõl a Mészöly Miklós szájából el-hangzott mondattal: „Kitüntetés számomra ez a könyv” címmel jelent meg.

Hosszú évek munkakapcsolata kötötte össze Csányi László író, irodalomtörténész, újságíró lapszer-kesztõvel.22 Amikor 1987-ben megjelent Csányi László: Égtájak utassal címû kötete, a bevezetõ tanul-mányt Csányi Lászlóról, az íróról, irodalomtörténészrõl, az emberrõl címmel Vadas Ferenc írta. Öt év-vel késõbb, 1992-ben jelentette meg Kortárs írók és mûvészek levelei Csányi Lászlóhoz címû kötete. Aközel félszáz oldalas bevezetõjében méltatta, és elemezte a Szekszárdhoz, a babitsi életmûhöz ezerszállal kapcsolódó, a Kortársban, a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban, a Vigíliában, az Új Írásban ésszámos antológiában megjelenõ Csányi László életét, elkötelezettségét, a magyar irodalmi élet kiváló-ságaival számos aktuális témában folyatott levelezését.

Helytörténeti kutatásait bizonyítják a már említett Faddi dohány (1984), Ozorai Pipó emlékezete c.kötet, amelynek elõszavát 1987-ben írta. Számos alkalommal vett részt vagy éppen szervezett konfe-

83

15 Kozmutza Flóra: Budapest, 1905. nov. 21. – 1995. máj. 14. Nekrológ: SzV. 1995. máj. 21. 20. sz. 4.16 Babits Mihály: Szekszard, 1883. november 26.- Budapest, 1941. augusztus 4.17 Az idézet hibás. Helyesen lásd Babits Mihály Hazám c. versében. „Lelkem madár, tág egek lakója, noha min-

dig visszajár fészkébe.”18 Mészöly Miklós Kossuth-díjas *Szekszárd, 1921. január 19. –†Budapest 2001. július 22.19 Szekszárdi Vasárnap 1996. január 14. 1. sz. 6–7.20 Új Dunatáj 1996. április 1. sz. 15–18.21 TN. 1996. május 25-26. 122. sz. 3.22 *Csányi László: Tapolca, 1922. jún. 9.-†Szekszárd, 1994. ápr. 15.) költõ, irodalomtörténész.

renciát.23 Gyakran tartott elõadásokat kutatásairól.24 1995.-ben a Babits MMMK 25. évfordulós ünnep-ségének õ volt visszaemlékezõ szónoka.25

A szintén szekszárdi születésû, 1995-ben eltávozott Baka Istvánnal keveset foglalkozott, de tény,hogy 1997-ben õ nyitotta meg a Baka Istvánról készült emlékkiállítást a Babits házban.26 1997-ben õemlékezett a múzeum névadójára, Wosinsky Mórra halálának 90. évfordulóján.27 2000. február 10-énSzeri Árpád Birtokba vette az egész megyét címmel tudósított a BMMMK-ban tartott könyvbemutató-ról. A Vadas Ferenc 70. születésnapját ünneplõk kezükbe vehették Vadas Ferenc negyvenedik mûvét,Könyveim címmel.28

A kötetek sorában elõkelõ helyet foglal el az 1990-ben az Alkotások és pályakép-vázlatok címmelközkinccsé vált lexikon, ahol Marton Zsuzsa társszerzõjeként szerepel. Egy késõbb elkészítendõ Tolnamegyei tudományos és mûvészeti lexikon elõmunkálatainak szánt kötet egyértelmûen sikert aratott. Atársadalomtudományok, mûszaki és természettudományok, mûvészetek számos kiválóságának, össze-sen 266 fõnek a pályaképét bemutató mû úttörõ jellegét, alaposságát emelte ki Fehér István Dunatájbanmegjelent recenziójában.29

Vadas Ferenc fontos tudományszervezõi és szerkesztõi tevékenységet töltött be megyénkben. Igaz-gatósága idején szerkesztõje volt a Béri Balog Ádám, majd a Wosinsky Mór Múzeum Évkönyveinek. AMúzeum ügyének közkinccsé tételét szolgálta az 1985-ben Tolna megye múzeumai (1981–1985) cím-mel megjelent kötet, amelynek nem titkolt célja az ismeretterjesztés, a múzeumi propaganda volt.

Számos elismerésben részesült: 1996-ben Wosinsky Emlékplakettet,30 1998-ban Tolna Megye Ön-kormányzatától Babits Mihály díjat,31 2000. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján a civilek elismeré-sét, TM Mûvészetéért plakettet vehette át.

A 2001. június 22-én Szekszárdon váratlanul elhunyt dr. Vadas Ferenc több évtizedes tudományos,helytörténeti munkássága, megjelent negyven kötete kiemelkedõen jelentõs értéke Tolna megyének.32

Dobos Gyula

Lutra a pisztrángosbanFekete István és Lillafüred

„Lutra már jól elhagyta barlangját is, és egyre lejjebb került a patak kiszélesedõ völgyébe, amikormegállította egy gát, a zsilip és az ember nyomainak régi, de jól érezhetõ gyanús szimatja. Felmászott agátra, és azonnal lelapult, mert itt a patak kettévált. Egy része a jobb oldali mederben rohant tovább, amásik része balra kanyarodva meglassúdott, és kockákra osztott tavak között tûnt el. És túl a tavakon, apartoldalban ott állt egy ház.

Szép hegyi házacska volt, emelettel, kiugró tornáccal, de Lutrát ez nem érdekelte. Ház volt, és ezembert, az ember pedig mindig bizonytalan veszedelmet jelentett. A ház mellett még kisebb épületek isvoltak, de most, a fogyó éjszakában hóval takarva aludtak. Lutrát valami a kis tavak felé húzta. Nehe-zen kígyózott a nagy hóban, de amikor az elsõ tavacska mellé ért, és szimatolva lecsúszott a vízhez, úgyérezte magát, mint a gyermek, aki olyan éléskamrába pottyant, amelynek egyik falán cukrászsütemé-nyek, másik falán hentesáruk, hátul hideg sültek, elöl pedig gyümölcshalmok vannak. […] A kis tó televolt pisztránggal.”1

84

23 A II. Völgységi Konferencia. Szerk: Szita László, Szõts Zoltán. Bonyhád, 1996. 320 p. Vadas tanulmánya:227-231. p.

24 TN. 2000. nov. 8. 261. sz. 3.25 SzV. 1995. ápr. 23. 16. sz. 9.26 Új Dunatáj 1997. május 2. sz. 20–22.27 TN 1997. február 17. 40. sz. 1.28 TN 2000. február 12. 36. sz. 3. és február 10. 34. sz. 1.29 Dunatáj 1990. december 4. sz. 13.30 Tolnai Krónika 1996. május 24. 21. sz. 4.31 TN. 1998. aug. 18. 193. sz. 1–3.32 Elhangzott a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban dr. Vadas Ferenc születésének 85. évfordulója alkalmából

tartott emlékülésen.

1 Fekete István: Lutra. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1982. 288.

A fenti részletek Fekete István Lutra címû, jól ismert regényébõl származnak. Hatvan évvel ezelõtt,1955-ben jelent meg elsõ alkalommal a regény, és idén van Fekete István születésének száztizenötödik,halálának pedig negyvenötödik évfordulója is. Nem feltétlenül közismert, hogy a regénybeli pisztráng-telep mintája a Lillafüred melletti garadnai pisztrángkeltetõ volt, és hogy tulajdonképpen a vidraregényötlete is itt született.

Az író 1952 novemberétõl 1954-ig a kunszentmártoni mezõgazdasági szakiskola oktatója volt ahalászmesterképzõ tanfolyamon.2 Ekkor írta meg 1955-ben megjelent Halászat címû tankönyvét, ésmivel – több év mellõzés után – az ifjúságnak szánt állatregényt is vártak tõle, belefogott a Lutra meg-írásába.3 Valószínû, hogy a vidra regénybeli élõhelye melletti települést Kunszentmárton, a folyót pediga Körös ihlette.4

A regényben Lutra, a hatalmas vidrahím elvándorol szokásos élõhelyérõl, útja elõször felfelé vezet afolyón, majd az északi irányból érkezõ vizet elhagyva északkelet felé tart, egyre magasodó, elõbb ko-pár, majd bokrosabb, végül erdõs dombhátakon át. Aztán sziklás hegyek felé halad, ahol egyre kietle-nebb a táj, és a hegyekben egy barlangban alszik. A regény szerint ekkor húsz kilométerre van eredetiélõhelyétõl. Továbbindul az erdõben, tiszta vizû, gyors sodrású, kanyargó hegyi patakhoz ér, és e patakmentén találja majd meg a fent idézett pisztrángost. A hely nincs megnevezve, de amikor a szomszédoshegyi faluba postára indul az egyik szereplõ, az a regény szerint másfél óra gyalog, viszont a telephezennél közelebb van egy Farkasháza nevû település is. Fekete István regényeiben általában nincseneknevesítve a települések; a helyszínek, a tájak akkor is fiktívek, ha mintájuk felismerhetõ. Kunszent-márton és a Garadna-völgy természetesen jóval messzebb van egymástól, mint az a harminc-negyvenkilométer, amit a regény sugall, de Lillafüred (ahol tényleg volt postahivatal) éppenséggel kb. másfélóra gyalog a pisztrángteleptõl, Farkasháza pedig ugyan nem létezik, de a pisztrángtelephez képest a má-sik irányban valóban kicsit közelebb (ráadásul a Farkas-nyaki-völgy alatt) van Ómassa település. Ettõleltekintve természetesen nem pontos a környék leírása, nyilván nem is ez volt a cél, sõt a regény inkábbmagashegységi környezetet sugall, mint a Bükköt; talán az író erdélyi élményei is hatottak az itt játszó-dó részekre.

Fekete István önéletrajzi regényének tanúsága szerint édesapja, a göllei tanító levelezett a Lillafüre-den élõ Herman Ottóval.5 Õ maga legalább két alkalommal járhatott Lillafüreden. Az életrajzkutatóSánta Gábor szerint 1947 augusztusában a görömböly-tapolcai Anna szállóban foglalt szobát,6 és ké-peslapot küldött Lillafüredrõl, amelyben arra utal, hogy filmet forgat itt, valószínûleg a pisztrángos-ban.7 Fekete István ugyanis, aki már 1945 elõtt is a Földmívelésügyi Minisztérium oktató- és propagan-dafilmes osztályán dolgozott, 1945 áprilisától 1948 áprilisáig a minisztérium vadászati osztályának volta munkatársa, és mezõgazdasági oktatófilmeket készített.8

Egy másik forrás szerint azonban kunszentmártoni éveiben, tehát az 1950-es évek elején is járt itt. Apisztrángtelep vezetõje, Vásárhelyi István, a híres autodidakta természettudós meghívására érkezett,hogy a halászati oktatáshoz, esetleg a tankönyv megírásához is tapasztalatokat gyûjtsön, tanulmányoz-za a pisztrángszaporítást és a pisztrángok életmódját. Vásárhelyi beszélt neki a nagy vidráról, amely va-lószínûleg a miskolci pályaudvarhoz közeli Martintelep melletti nádasból jött fel, és rabolja a pisztrán-gokat. Jávori János erdésszel a vidranyomokat is megnézték.9

A regényben nemcsak a pisztrángtelep, hanem Vásárhelyi és beszélõ hollója is megjelenik. Vásárhe-lyi a regényben Uzsárdi Péterként szerepel, a valóságban azonban a hollót hívták Péternek (a regénybenMiska a neve), szabadon élt a lakásban. Uzsárdi Péter alakját a regényben olyan, Vásárhelyire jellemzõközismert adalékok is árnyalják, mint csigagyûjteményének, illetve annak említése, hogy mennyirenem szeretett adminisztrálni.10

85

2 Sánta Gábor: Fekete István nyomában. Rendhagyó életrajz. Móra Könyvkiadó, Bp., 2014. 161–173.3 Sánta Gábor: Egy vidra regénye? Lutra. In: Fekete István. Tanulmányok 2. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány,

Pécs, 2005. 148–150.4 Sánta i. m. (2005) 156.5 Fekete István: Ballagó idõ. Móra Könyvkiadó, Bp., 2010. 294.6 Sánta i. m. (2014) 181.7 Sánta Gábor: Fekete István oktatófilmjei. In: Fekete István. Tanulmányok 1. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány,

Pécs, 2003. 115.8 Sánta i. m. (2014) 134–135.9 Csorba Piroska Fedor Vilmos: Miskolci legendák. Kossuth Kiadó, Bp., 2009. 177–185.

10 Palojtay Béla: Gondolatok a könyvtáron kívül. Filács, Bp., 1999. 149–150.

Több évszázaddal ezelõtti források már beszámoltak arról, hogy pisztrángok élnek a Szinva patak-ban. A Bükkben a (pettyes) sebes pisztráng és a ritka Unger-pisztráng volt õshonos, a szivárványospisztrángot külföldrõl telepítették be a XX. században.11 Vásárhelyi István azt írta, hogy a közeli szent-léleki kolostorrom mellett egykori kicsi, völgyzárógátas, raktározó tó maradványát fedezték fel.12 (Aszentléleki kolostort kb. a XVI. század közepén hagyták el végleg a pálos szerzetesek.) Egy 1563-as ok-levél Diósgyõrben két földesúri halastavat említ, az egyik pisztrángos.13 XVIII. századi diósgyõriösszeírások szerint a Szinvában többek között pisztrángok is vannak, a halászat tilalmas, földesúrijog.14 Miután a hámori vasolvasztók mûködtetéséhez az 1830-as évek elején felduzzasztották aGaradna-patakot a mai Lillafürednél, és így létrejött a Hámori-tó, abban is pisztrángokról számoltak beaz 1840-es években: „Van egy gyönyörû tava, melly az Ómassa felé, a sziklahegyek ölében, fél órai tá-volban terjed, szélessége lehet 50 ölnyi; ezen tó szélén, a helység háta mögött, nyulik ég felé a Sz. Istvánhegye, mintha az ég gygas-oszlop volna, melly csak azért emeltetett, hogy az mély tó fenekére, holizletes pisztrángok lakoznak, le ne huljon...”15 Pesty Frigyes viszont húsz év múlva már múlt idõbenemlíti a pisztrángbõséget: „Szinva patak, sebes folyó viz, régebben pisztrang hallal bõvölködött...”16

Diósgyõrrel kapcsolatos korábbi kutatásaim során egyetlenegy környékbeli népdal szövegét sikerültfellelnem (Hámorban jegyezték fel), és ezt is a pisztrángos patak ihlette:

Vásárhelyi István szerint a Hámori-tó, amely a felduzzasztás után 17 katasztrális hold területû lett,egykor Közép-Európa leggazdagabb pisztrángos vize volt. Korábban 5-14 kg-os sebes pisztrángokat isfogtak itt. A XX. század elején a lakosság a büntetések ellenére szigonnyal, éjjel, mécses fényénél fogtaa halakat, illetve amikor a tó vizét leengedték, kézzel szedték össze õket, hiszen jó pénzt kaphattak ér-tük a vendéglõsöktõl. Herman Ottó 1906-ban javasolta pisztrángtelep létrehozását a település déli ré-szén, de ez akkor nem valósult meg. A mai Palotaszálló helyén viszont tufába vájt pincében költõhelyi-séget alakíttatott ki, és itt a Felvidékrõl betelepített szivárványos pisztrángot tenyésztették, majd a pa-takba telepítették. A pisztrángokat õrizték is, 1922 után azonban bezárták a pincéket, és az állományszinte kipusztult egyrészt az orvhalászatnak, másrészt annak köszönhetõen, hogy az 1927 és 1930 kö-zött felépült Palotaszállóval kapcsolatos tereprendezés során a Szinvát elterelték, és a pisztrángok nemtudtak felúszni az ívóhelyre, 1932-ben pedig betegség pusztította el jó részüket.18

Egy korabeli szakcikk szerint miután Trianont követõen a hegyvidéki vizek jó része a határon kívül-re került, az 1930-as évekre természetes vízfolyásban nem maradtak pisztrángok Magyarországon. AHerman Ottó által javasolt pisztrángtelep megépítése a fenti okok mellett ezért is aktuálissá vált. Koráb-ban tervezett helyén, a Szinva-források közelében nem valósulhatott meg, mert a területen erdészeti ra-kodó és villák épültek, így került a Garadna-patak völgyébe, a Margit-forráshoz. A pisztrángtelep tavaittápláló forrás bõ vízhozamú, egyenletes hõmérsékletû, nagy oxigéntartalmú vizet biztosít, ezért esetterre a választás.19 A Garadna-patak jobb partján, a kisvasút mentén megépített telep 1933. március1-jén nyílt meg, Ausztriából és a Felvidékrõl érkeztek az elsõ sebes-, illetve szivárványospisztráng-ik-rák.20

86

11 Hevesi Attila: Bükk útikalauz. Sport, Bp., 1977. 114.12 Vásárhelyi István: A Lillafüred és környékén levõ vizek halászata és horgászata a múltban és jelenleg. In: Bor-

sodi Szemle 1962/5. 23.13 Regestum super proventibus consuetis de pertinentiis castri Diosgyewr… 1563. május 19. A Magyar Nemzeti

Levéltár Országos Levéltára, UC 5:1.14 Pl. Conscriptio 1722. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, UC 108:73.15 Medve Imre: Diósgyõri vashámorok. In: Magyarföld és népei eredeti képekben. Szerk. Vahot Imre. Pest, 1846.

13.16 Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 1988.

390.17 Közli: Barcza Imre: Keresztül-kasul a Bükkön. In: Turisták Lapja, 34. évf. (1922). 78.18 Vásárhelyi i. m. (1962) 22–27. és Hoitsy György: Hatvan éves a lillafüredi pisztrángtelep. Halászat 87. évf.

(1994) 2. sz. 70–71.19 Vilics Ferenc: A lillafüredi pisztrángos tógazdaság. Erdészeti Lapok 73. évf. (1934), 2. sz. 140.20 Hoitsy i. m. 70.

A pisztrangos Szinyva-partjánlakik egy szép szõke kis lyánypisztrangot mind oda adnám,hogyha õt elhalászhatnám.

De kisiklik, tovalebbenpisztrangnál is sebesebben,pettyes pisztrang, pettyes kendõcsak szomorít mindakettõ.17

A telep sorsa évtizedekre összekapcsolódott Vásárhelyi István személyével. A jászberényi szárma-zású, híres zoológus nem sokáig tanulhatott iskolai keretek között, inkább autodidakta módon szereztetudását. Tizenhét évesen ismerkedett meg Herman Ottóval, ez egész további életét, a természet irántikutató érdeklõdését is meghatározta.21 Az 1910-es években egy erdélyi uradalomban dolgozott, aholpisztrángos patakok is voltak, itt kezdett például csontokat, tojásokat is gyûjteni (a gyûjtést élete végéigfolytatta, bár gyûjteményei idõnként megsemmisültek). 1929-tõl gyakorlatilag végig Lillafüreden élt, amiskolci erdõgazdaság erdõõrként alkalmazta.22 A pisztrángtelep megnyitásakor az erdészetnél nemvolt hozzáértõ szakember, ezért is került õ a megnyíló pisztrángtelepre, saját szavaival „napszámos-ként”. Munkáját számtalan tényezõ nehezítette.23 Napi feladatai mellett rengeteg szakcikket is publi-kált, de egy idõre eltiltották a publikálástól elfajuló szakmai vitái miatt (ekkoriban álnéven írt). A hábo-rú után a teljesen elpusztult halállományt maga telepítette újra, a környezõ vizekbõl gyûjtötttenyészhalakkal.24 1945-ben halászati felügyelõnek nevezték ki, és 1959-es nyugdíjazásáig a pisztráng-telepen dolgozott, majd szaktanácsadóként ezután is.25 1948 és 1956 között sem írt, viszont ez idõ tájtsokan keresték fel segítségért.26 Fekete István is ekkoriban járt nála.

A Lillafüred melletti pisztrángtelep ma is mûködik, nemcsak mint keltetõhely, hanem népszerû hal-sütödét is mûködtetnek itt. Természetes körülmények között ma már csak itt él az országban sebespisztráng.27 A természet elhivatott kutatója és a nagy írója nem sokkal egymás után halt meg: Vásárhe-lyi István 1968. március 17-én, hetvenkilenc évesen, Fekete István 1970. június 23-án, hetven éves ko-rában. Az Aquila folyóirat ugyanazon számában jelent meg róluk nekrológ.28 Vásárhelyi István a há-mori temetõben nyugszik, Herman Ottó sírja mellett. Fekete Istvánra és regényére a pisztrángtelepenegy 2011-ben felállított, fából faragott vidraszobor emlékeztet.29

Várnai Judit Szilvia

Harmincéves a Nagy Iván HonismeretiPályázat

A Nógrád megyében mintegy félévszázada gyökeret eresztett, fontos – értékfeltáró, értékmentõ ésértékõrzõ – funkcióit a mai napig is eredményesen betöltõ honismereti mozgalomnak csaknem a kezde-tektõl szerves részévé vált a helyi kötõdés és identitás erõsítését célul kitûzõ – a megyei múzeumi szer-vezet és tagmúzeumai, jogutódjai és partnerszervezetei által évente rendszeresen kiírt és gondozott –helyismereti, helytörténeti és honismereti pályázati rendszer. E kezdetektõl szisztematikus tevékeny-ségnek, és a nyomában kibontakozó, a hely szelleme iránt elkötelezett lokálpatrióták – tehát nem hiva-tásos szakemberek – által végzett helytörténetírói folyamnak az elmúlt években – az e tárgyban és/vagykapcsolódó témában – végzett kutatásaim alapján két nagyobb, jól elhatárolható korszakát tartom fon-tosnak megkülönböztetni.1

87

21 Czajlik Péter: Vásárhelyi István (1889–1968). Szolnok Megyei Múzeumok kiállításvezetõi. Jászberény, 1989.22 H. Szabó Béla: Vásárhelyi István (1889. május 29–1968. március 17). Borsodi Szemle 12. évf. (1968), 2. sz.

87–89.23 Vásárhelyi István: 25 éves a Lillafüredi Pisztrángos Tógazdaság. Halászat 5. évf. (1958), 3. sz. 55.24 Vásárhelyi i. m. (1958) 55.25 H. Szabó i. m. 88. és Hoitsy i. m. 71.26 Czajlik i. m. 12.27 Hoitsy i. m. 71.28 Aquila LXXVI–LXXVII. évf. (1969–1970). 199. (Vásárhelyi István) és 202. (Fekete István)29 A Lillafüredi Pisztrángtelep honlapja. www.pisztrangtelep.hu

1 Baráthi Ottó: Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban. Tanulmány. Nógrád Megyei Történeti Múze-um – Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2009.; Baráthi Ottó: Adalékok egy polihisztor pályaképé-hez. Az 50 éves salgótarjáni múzeum elsõ igazgatója, dr. Gajzágó Aladár. Nógrád Megyei Történeti Múzeum –Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2009.; Baráthi Ottó: Adalékok a honismereti tevékenység törté-netéhez, figyelemmel a pályázatok struktúrájának és az utóbbi 10 év pályamûveinek elemzésére és értékelésé-re. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2014. Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2014.

Az elsõ korszakot az 1968–1983 közötti másfél évtizedre teszem. Ebben az idõszakban a megyeipályázatok az országos pályázatokhoz kapcsolódnak, azoknak mintegy „megyei alrendszerét” képezik.A kiíró szervezetek a pályázatokat a nevükben is illeszteni igyekeznek az országos pályázatokhoz,ennek megfelelõen változik a nógrádi pályázatok elnevezése és tartalma. A pályázati rendszer sajátja akiíró szerveztek váltózó száma, évrõl-évre differenciált összetétele. A megyei múzeumi intézményekfõbb partnerei ez idõben – jobbára „korhû ideológiai” módon – a Szakszervezetek Nógrád MegyeiTanácsa, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága, a KISZ Nógrád Megyei Bizottsága, a MagyarTörténelmi Társulat Nógrád Megyei Szervezete és a Magyar Irodalmi Társaság Nógrád MegyeiCsoportja.

E másfél évtized pályázatainak többsége település-, gyár- és üzemtörténeti tárgyú, illetve néprajzitémájú, a dolgozatok minõsége és értéke a kor színvonalával egészében adekvát, ám évrõl évre is diffe-renciált. Két kiemelt korabeli dokumentumból vett idézettel felvillantható egy-egy év „pályamû-termé-se”. 1975-ben a bíráló bizottság mindössze 6 (3 felnõtt, 3 ifjúsági) pályázó (3 néprajzi, 3 helytörténetitárgyú) munkáját ismerte el. A szakemberek szerint a „pályázatok színvonala nem érte el a kívánt szin-tet”, ezért javaslatokat fogalmaztak meg a pályázati tevékenység eredményesebbé tétele érdekében.2

Nem is hiába, hiszen 1978-ra jelentõs javulás következett be: a 17 pályázat megyei díjazottainak pálya-munkái az országos megmérettetésen is jól szerepeltek. A felnõtt tagozatban Vongrey Béla (Salgótar-ján) Tar földrajzi nevei címû dolgozata második, az ifjúsági kategóriában Banos Julianna (Ecseg) mun-kája pedig harmadik díjat kapott.3

Az 1980-as évek elején a megyei szakemberek úgy gondolták, érdemes lenne „leválni” az országosrendszerrõl, és végleges nevet adni a Nógrád megyei pályázatoknak. Egy, a megyére jellemzõ, a törté-nelmi Nógrádot is reprezentáló név választásához az õ javaslatuk volt az alap, amely lehetõvé tette a„felügyeleti jóváhagyással” megszületett döntést, miszerint a pályázati kiírást Nagy Ivánról, a jeles tör-ténészrõl, az elsõ nógrádi múzeum megalapítójáról nevezzék el. Két fõszereplõ szakembert kell ittmegemlítenem. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész ez idõben kutatta intenzíven Nagy Iván életét ésmunkásságát,4 fõ támogatója a megyei múzeumi szervezet akkori igazgatója, dr. Praznovszky Mihálymaga is irodalomtörténész, muzeológus volt. Leginkább az õ érdemük, hogy 1984-ben a pályázati fel-hívás elsõ ízben jelent meg Nagy Iván Honismereti Pályázat (a továbbiakban: NIHP) néven, mottókénta névadó történész üzenetével: „A múltakból tanulj, a jelenben pedig a jövõnek élj”.

A NIHP 1984 óta évente megszakítás nélkül – általában az év elsõ negyedében – került meghirdetés-re, felnõtt és ifjúsági kategóriában, rendre 6-8 (a legtöbbször történeti, néprajzi, természettudományi,irodalomtörténeti, mûvészettörténeti, mûvelõdéstörténeti, társadalom- és gazdaságtörténeti) témakör-ben, jobbára standard követelményrendszerrel. A pályázat két állandó felelõs meghirdetõje a NógrádMegyei Múzeumi Szervezet és a Nógrád Megyei Levéltár volt, számos közremûködõ és a díjazás finan-szírozását is támogató – évenként is változó – intézményfenntartó és más partnerszervezettel egyetem-ben. A pályázati munkák elbírálása, az eredmények kihirdetése októbertõl december közepéig történtmeg; az I–III. helyezést elért pályázatok kategóriánként és témakörönként kerültek (viszonylag szerényösszegû) pénzdíjazásra, könyv- és egyéb jutalmazásra.

Ezt a vázolt, három évtizedes pályázatfolyamot számítom – hivatásos helytörténészek hallgatólagosegyetértését is bírva – az intézményes nógrádi helyismereti, helytörténeti és honismereti pályázati rend-szer második nagyobb korszakának, amit – mint fentebb utaltam rá – behatóbban is vizsgálat tárgyávátettem.5 Kutató- és elemzõ munkám módszertani részleteit itt nem ismertethetem, azt azonban jelzem,hogy vizsgálódásaim során a szociológia egyik alapvetõ módszerét, a strukturális analízist alkalmaz-tam. A tendenciák megragadása és érzékeltethetõsége érdekében a 30 éves korszakon belül három –egy-egy évtizednyi – etapot is képeztem, azokat külön-külön is elemeztem. Örömömre szolgál, hogy aNIHP fõbb strukturális jellemezõit, tematikus tendenciáit, elemzésem-értékelésem egy kis részét vanszerencsém megosztani a HONISMERET szaklap olvasóival is.

88

2 Az 1975. évi pályázatról c. gépírással készült beszámoló anyag a Dornyay Béla Múzeum (egykori elõdjének)adattárából. Aláírás, pecsét, dátum, adattári jelzés, irattári/iktatószám nélkül.

3 Pályázatok. Múzeumi Mozaik. A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának Tájékoztatója. Salgótarján,1979/1. 18.

4 Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék mûveltségének tüköré. Nógrád megyei MúzeumokÉvkönyve 1980. Salgótarján, 1980. 119–134.; Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy mûvelõdési esz-mény bizonyítéka. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1982. Salgótarján, 1982. 209–242.

5 Baráthi i. m. (2014).

A NIHP teljes 30 éves idõszakában összesen 638 (éves átlagban 21) pályamunka érkezett be. Ennek37,5%- az elsõ, 33,5%-a a második, 29,0%-a a harmadik tízéves idõszakra esik. Azaz a pályázatok szá-ma és aránya is csökkenõ, tendenciája mérséklõdõ, trendje lineárisan süllyedõ. A tematikus (témakö-rönkénti) megoszlást figyelve megállapítható, hogy az összes pályamû 60,8%-a történeti/helytörténeti,8,0%-a néprajzi, vagyis a két témakör népszerûsége végig vonult az idõszakon, és az utóbbi részarányá-nak csökkenése mellett is domináns maradt. Kirívó – ám nem meglepõ – a társadalom és gazdaságfej-lesztés témakör elenyészõen csekély „súlya”, amely csak az utóbbi években szerepelt a kiírásban, a Bu-dapesti Gazdasági Fõiskola PSZK Salgótarjáni Intézete támogatói körbe való belépésének köszönhetõ-en.

A pályázatok ifjúsági és felnõtt kategóriánkénti megoszlása azt mutatja, hogy az összes pályamûegynegyedét küldték be a fiatalok és háromnegyedét a felnõttek. Jómagam ezt a három évtized alatt ki-alakult aránypárt nem tartom megfelelõnek, szóvá teszem a fiatalok szerény részvételét, hiányolom na-gyobb aktivitását.

Amíg objektív módon állapíthattam meg a NIHP legaktívabb szerzõit, nehezebb meghatározni a leg-sikeresebb pályázatírókat, de nem is lehetetlen. Ugyanis igen szoros pozitív korreláció mutatkozik alegaktívabb (a legtöbb pályamunkát benyújtó) és a legeredményesebb (legtöbb díjat elnyert) szerzõkközött. Konkrét adatok alapján a NIHP legsikeresebb pályázatírója a tudományos módszerekkel és igé-nyességgel dolgozó Prakfalvi Péter salgótarjáni geológus, mintegy húsz (I–II.) helyezésre értékelt ésdíjazott pályamunkájával. A további sorrend – élmezõny, TOP-lista – megállapításában az említettfüggvénykapcsolat segít, de a nevektõl itt eltekintek. Fontosabb azt leszögeznem, hogy a díjazott pálya-mûvek között igen sok megfelel a tudományosság kritériumainak, és az adott szakterületen – a hivatás-szerûen foglakozó szakemberek hasonló munkái között – is megállja a helyét.

Ennek ellenére a díjazott pályamunkák közül viszonylag kevés került „magasabb szintre”, jelentmeg nyomtatásban. Ám e tekintetben is vannak pozitív példák. Ekként említhetõ a NIHP résztvevõi kö-zül szakmai publikációkkal (könyvvel, kiadvánnyal is) rendelkezõ dr. Bozó Gyula, dr. Csongrády Béla,dr. Engelberth István, dr. Fancsik János, Galcsik Zsolt, dr. Gréczi-Zsoldos Enikõ, Handó Péter, dr. KútiIstván, Prakfalvi Péter, Póczos Sándor, Puntigán József, dr. Szirácsik Éva, Szenográdi Ferenc, néhaiSzokács László, néhai Vertich József és e sorok írója is. Érdekesség, hogy az egykori sikeres pályamun-kát írók közül Galcsik Zsolt, G. dr. Toronyi Judit és dr. Szirácsik Éva ma már ismert levéltári, illetvetörténész-muzeológus szakember, míg dr. Engelberth István fõiskolai docens.

A NIHP 30 évét összegezve állítom, a honismereti tevékenység Nógrád megyében – az elért eredmé-nyekre alapozva – megérdemli, hogy az eddiginél lényegesen többet és behatóbban foglalkozzunk vele.Különösen elvárható ez a közgyûjtemények szakembereitõl, a civil szervezetekben tevékenykedõ, ön-kéntes kutatómunkát végzõ lokálpatriótáktól. Nagy érdeme a mindenkori megyei múzeumi szerve-zet/igazgatóság – 2014-ben már a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum – vezetõinek és szakembereinek,hogy – miközben a honismereti tevékenység szervezését 1990-tõl jobbára civil szerveztek vállalták fel– a NIHP kontinuitását biztosították. (Számos megyében már nem mûködik ez fajta honismereti pályá-zati rendszer.) Nekik is köszönhetõ, hogy a NIHP megfelelt deklarált hivatásának. A legjobb pályamun-kákkal hozzájárult az értékfeltáró, gyûjtõ és megõrzõ, hagyományápoló és bemutató szakmai munká-hoz. A pályázati munkák struktúrájában, változó tematikai összetételében – miként az egyes pályamun-kákban is – kifejezésre jutott a korlenyomat jelleg, feltûnt a tájhaza képe, arculata, megmutatkozott azitt élõ emberek élete, sorsa, érzésvilága is.

Beigazolódott, hogy a nem hívatásként helyismerettel és helytörténettel foglalkozók számára kiírtpályázatokon, jelesül a NIHP-on történõ részvétel a tudományos mûhelymunkához vezetõ út egyik lép-csõfoka, a kutatómunka elõszobája. A NIHP olyan szellemi közösségi tér, ahonnan a belépés a tudo-mány világába mindenki számara megadatik, aki kellõ felkészültséggel, a szükséges szorgalommal éskitartással rendelkezik.

A NIHP Nógrád megye olyan szellemi intézménye, amelynek fenntartása és mûködtetése a jövõbenis csak széleskörû, szervezett összefogással valósítható meg, szerintem a megyei hatáskörrel felruhá-zott Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásában mûködõ Dornyay Béla Múze-um szakmai irányításával és koordinálásával. Mélyen egyetértek Shah Gabriellának, a múzeum igazga-tójának a nyilvánosság számára megfogalmazott elképzeléseivel, különösen az alábbiakkal: „ADornyay Béla Múzeum megfelelõ irányú változtatások mellett az egyik leghatékonyabban mûködõ kul-turális és tudományos központ szerepét töltheti be. Azt szeretném, ha az intézmény a színvonalas kiállí-tások, a kutató és a feldolgozó munka révén a „valóság és az elmélet” találkozásának sajátos színterelenne.[…] A múzeum nem tekinthetõ hagyományos értelemben mûvelõdési háznak. Ugyanakkor nemcsupán tudományos intézmény, hanem kultúrateremtõ, kultúraközvetítõ, kultúraegységesítõ központ,

89

amelynek léte Salgótarján városában és térségében a regionális kulturális fejlesztés szempontjából iselengedhetetlenül szükséges.”6

Az idézett koncepció kiteljesedéséhez vezetõ úton a megyei közgyûjteményi intézmények eddigieredményes együttmûködését kívánatos lenne megújítani, kiterjeszteni, és magasabb szintre emelni – aNIHP gyümölcsözõ továbbfejlesztése érdekében is. Különösen a megyei könyvtár, mint a helyismeretdeklarált gazdája hatékony közremûködése, intenzív szerepvállalása lenne fontos a pályázatok támoga-tásában, kiváltképp a községi iskolákkal való kapcsolatában, szakmai segítésében. Ugyanakkor a me-gyei közgyûjteményi intézmények kölcsönös szakmai érdekeken alapuló koordinációja és kooperációjaa komplex helyismereti és helytörténeti tevékenység egyben Nógrád megye és székhelyvárosa Salgó-tarján eminens érdeke is lenne!

Baráthi Ottó

Értékõrzés, értékmentésés hagyománytiszteletSorok a húszéves Bácsországról

A címben jelölt három jellemzõ foglalja össze talán a legpontosabban mindazt a tevékenységet,amelyet vajdasági honismereti szemleként, a Bácsország az utóbbi két évtizedben kifejtett számoshelytörténész, mûvelõdéstörténész, levéltáros, néprajzkutató stb. szorgalmas és kitartó közremûködésé-vel. A folyóirat idei jubileuma mindenképpen jó alkalom az értékelésre, a megtett út felmérésére, a ta-nulságok levonására. A felmutatott eredmények pedig azt sugallják, hogy gazdag, értékes munka állmögöttünk. Olyan munka, amelyet az elkövetkezõ években is folytatnunk kell, legalább olyan megszál-lottsággal és eltökéltséggel, mint az elmúlt idõszakban.

A lapmellékletként induló, s mára már tekintélyes folyóirattá izmosodó Bácsország sikeres, felfeléívelõ pályát futott be az elmúlt húsz évben, miközben fejlõdése során nehéz idõszakai is voltak, demindmáig sikeresen vette az akadályokat. A XIX. századi elõzményeket leszámítva, az elsõ folyóiratvolt a Vajdaságban, amely szervezetten serkentette a helytörténészek munkáját, publikálási lehetõségetbiztosítva nekik, s teszi azt mai is, határon innen és túl népszerûsítve a mûvelõdéstörténeti, helytörténetiértékeinket. Mindazt, amire büszkék lehetünk, ami kultúránk, örökségünk, identitásunk része, s amitmindenképpen õriznünk, ápolnunk kell. Némi túlzással úgy is minõsíthetném a Bácsországot, – amely-nek kezdettõl fogva munkatársa, majd szerkesztõbizottsági tagja is voltam –, hogy immár szellemi éstárgyi örökségünk gazdag és megbízható tárháza lett.

Ennél nagyobb dicséretet talán nem is mondhatnék.

A vajdasági magyar közösségnek, olvasóinknak nyújtotta mindazt, amit eddig nyújtott, s nélkülebízvást szegényebb volna értékeink tárháza. Azt az immár hagyományosnak tekinthetõ értékõrzõ/érték-mentõ tevékenységet, amelyet a XX. század végén indított be, most, a XXI. század elején is folytatja azúj nemzedékek, új olvasók legnagyobb örömére.

Indulásától kezdve mozgósította, és további kutatómunkára ösztönözte helytörténészeinket, kutató-inkat, akiknek addig nemigen volt intézményes hátterük, s jórészt magukra voltak hagyatva. Az õ fiók-jaikból kerültek elõ azután azok a lappangó, becses adatokat rejtõ helytörténeti írások, cikkek, bemuta-tásra érdemes tárgyak, amelyek a Bácsország révén váltak közkinccsé. Rácsodálkozást kiváltó kultúr-történeti írások kerültek felszínre, amelyekbõl, a húsz év során, folyóiratunkban több kötetnyi kerültközlésre. Ne feledjük azt sem, hogy egyik másik írás, tanulmány több éves, fáradságos gyûjtõmunkaeredménye volt. A folyóirat pedig, mondjuk el azt is, olyan emberek munkáját gyûjti csokorba mindenegyes számában, akiknek a helyismereti kutatások nem pusztán szakmai érdeklõdést, vagy hivatali el-kötelezettséget jelentenek, hanem egy életre szóló megszállottságot, hobbit, életmódot. Éppen ez a„többlet” tudta az eddigiekben is biztosítani a folytonosságot, s a jövõben is ez lesz a fennmaradás zálo-ga.

90

6 Gréczi-Zsoldos Enikõ: Nyitott múzeum. Beszélgetés Shah Gabriellával. Palócföld 2014/1. 78–79.

Az évek során nagy családdá terebélyesedett a Bácsország munkatársi gárdája, amely, idõközbentöbb értékes tagját elveszítette ugyan, de amely rendszeresen új tagokkal is gyarapodott, biztosítva a fo-lyóirat megjelenésének folyamatosságát és a vállalkozás fenntarthatóságát.

Ha a helyismeret fogalma alatt valamely hely, terület vagy település részletes ismeretét értjük, a tár-sadalmi viszonyokkal egyetemben, (tehát tágabban értelmezzük a helytörténetnél, amely valamely vá-ros vagy helység múltjának ismertetését és tudományos feldolgozását jelöli), akkor örvendetes ténykéntkönyvelhetjük el, hogy a helyismereti kutatások (beleértve a publikálást is) Vajdaságban az utóbbi más-fél-két évtizedben jelentõsen gyarapodtak. Nemcsak mennyiségben, hanem minõségben is, miközben afolyóiratokban, lapokban vagy önálló kötetekben publikált munkák zöme csak egyik szegmentumára, ahelytörténetre összpontosult. Ennek áttekintését és kimerítõ elemzését 2004-ben Kalapis Zoltán végez-te el egyik tanulmányában (Kalapis Zoltán: Jelenkori összegezés, némi visszapillantással. A vajdaságimagyar helytörténeti irodalom a XXI. század legelején. In: Létünk, 2004/2., 104–127.), aki több mintszáz helytörténeti munkát vett számba az 1992 és 2004 közötti idõszakban. Természetesen ez csak egyrésze a vajdasági helyismereti szakirodalomnak. Hiszen éppen a Bácsország a példája és bizonyítékaannak (sok száz írásával meg a Bácsország-könyvek sorozatával), hogy az elmúlt idõszakban sem lan-kadt a kutatási kedv és a feltáró munka. Számos nevet és témát említhetnék ennek igazolására, de azértnem teszem, mert minden felsorolás azt a veszélyt rejtegeti magában, hogy valaki véletlenül, méltatla-nul kimarad.

Ugyancsak folyóiratuk mutatott példát arra is, hogyan kell kellõ tisztelettel viszonyulni szellemi éstárgyi értékeinkhez, s hogyan illik megemlékezni szûkebb tájegységünk, de egyetemes magyarságunkjubileumairól is. Az egymást követõ fõszerkesztõk – már egyéni affinitásuk, képességük és kialakítottmunkatársi körük révén – ennek a munkának adtak hol kisebb, hol nagyobb lendületet.

Az idei kerek évforduló egy régi ötlet megvalósítását is aktualizálja: a Bácsország cikkbibliográfiá-jának elkészítését és megjelentetését, amely immár nélkülözhetetlen az olvasók és kutatók eligazodásá-ban. E munka, amely reményeim szerint az év végéig napvilágot lát, szolgáltat majd pontos adatokat ar-ról, hogy az elmúlt két évtizedben kik, és milyen tartalommal gazdagították a folyóiratot. Fontos rálá-tást nyújt majd a folyóirat eddigi munkájára és egyben, alkalomszerûen jelölni is fogja aBácsország-évfordulót.

A Bácsország, a jubileumi évben is, de a továbbiakban is, értelemszerûen azon fáradozik majd, ki-adójával, új fõszerkesztõjével és munkatársi gárdájával egyetemben, hogy az értékõrzés, értékmentésés hagyománytisztelet legyen munkájában a három fõ szempont. Miközben új kutatók bevonásával, újrovatok indításával, azaz megújult tartalommal továbbra is, kitartóan a honismeret szolgálatában áll.Értékeink õreként.

Reményeim szerint még sokáig.

Német Ferenc

Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgatókitüntetése

2015. április 3-án Jászberényben, a Város Napja ünnepsége alkalmával Szabó Tamás polgármesterés Jászberény Város Önkormányzatának Képviselõtestülete a város érdekében végzett tevékenységéért,magas szinten megvalósított múzeumigazgatói munkájáért a nagyrabecsülés legméltóbb kifejezésekéntJÁSZBERÉNY VÁROS DÍSZPOLGÁRA címet adományozott Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató-nak, a Jász Múzeum igazgatójának.

Ezúton is gratulálunk a régóta megérdemelt kitüntetéshez, kívánva jó egészséget és még további sokerõt a honismeret számára is áldásos munkásságához.

91

92

Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon

„JÖJJETEK HOZZÁM MINDNYÁJANKIK FÁRADOZTOK ÉS TERHELVE VAGYTOK

ÉS ÉN MEGNYUGTATLAK TITEKETMÁTÉ 11 R. 28V.

1886”Máté evangéliumának fenti sorait egy nagyon szép

kiállítású könyvben olvashatjuk. A kis könyvecske 2015.Húsvétján jelent meg Tolna megye székhelyén, Szek-szárdon. A kötet kiadása és elkészítése a Tolna MegyeiEgyed Antal Honismereti Egyesület összefogását dicsé-ri. Egyesületünk irodájában 2014 októberében alakultegy kis munkabizottság a tagtársaink közül, akik felvál-lalták, hogy összegyûjtik a városban megtalálható ke-resztek és kiskápolnák állításának történetét, felidézik amegmentésükre fordított munkálatokat, támpontokat ad-nak arra, hogy mit lehet tenni azokért a továbbiakban. Azigyekezet nagy volt, konstruktív együttgondolkodás jel-lemezte csapatunkat, s a nemes cél és összefogás ered-ményeként ma egy 101 oldalas kötetet tarthatnak az ol-vasók a kezükben.

E könyv elkészítésének ötlete két tagtársunk, Balta-váriné Joó Mária és férje, Baltavári István fejében fo-gant, akik már jártukban-keltükben évek óta gyûjtötték afellelhetõ anyagokat, fényképeket. A hat alkotótárs, szer-zõ (Baltaváriné Joó Mária, Gesztesi Enikõ, HorváthEndréné, Elekes Eduárdné, Eszteri Zoltán Endre és Ara-di Gergely), egyesületünk tagjai egy emberként lelkesenálltak az ötletgazdák mellé. Célunk a Szekszárd városközigazgatási területén fellelhetõ keresztek, kiskápol-nák, haranglábak egy csokorba szedése, s hogy városunklakóival, az idelátogató vendégekkel megismertessük ecsodákat. Egyedülálló alkotás ez a könyv, hiszen – nohamár több tudományos munka, több kutató is foglalkozotta szekszárdi szakrális emlékek egy csoportjával – ilyenösszeállítás eddig még nem látott napvilágot.

Nagyon örvendetes, hogy sokan megérezték e könyvmegjelenésének szükségességét. A produktum nagyonszép, színes, gondosan elkészített fotók – melyeketElblinger Ferenc és Baltavári István késztett – díszítik akönyv minden lapjának egyik oldalát, jobb oldalon pedigmegtalálhatók a keresztek és kápolnák adatai (helyszín,GPS koordináták, az alkotás anyaga, felújításának éve,majd következik a történet, az adatközlõ és a kutatástvégzõ neve, esetlegesen a felirat szövege). A kutatóknakigen sokszor okozott nehézséget a könyvben megjelent43 szakrális építmény történetének kikutatása. A fellel-hetõ írásos emlékek mennyisége általában igen kevésvolt, de igyekeztünk a hiányzó történeti adatokat pótolnia még élõ idõs leszármazottak, szomszédok visszaemlé-kezései segítségével. Így a kötetben találhatók olyan al-kotások, amelyekrõl minden igyekezetünk ellenére is ke-vés információt jegyezhettünk fel, kevés pontos adattalrendelkezünk. A 80-150 éves szakrális emlékek kutatásasorán hatalmas összefogás valósult meg a városban, se-gítségünkre voltak könyvtárosok, levéltárosok, Szek-szárd város neves honismereti kutatói, szobrászok, építé-szek, egyházi tisztségviselõk.

A kötethez társul egy fogalomtár, amely segíti az ol-vasót eligazodni olyan szakszavak között, mint a kereszt,a kiskápolna, az úti kápolna, a harangláb, a Szenthárom-ságszobrok, a mûemlék, vagy a helyi védelem. Az em-

lékhelyek, kultúrtörténeti remekmûvek megóvása egyrenagyobb szerepet kap, s ehhez nagy szükség lesz az ön-kormányzati, egyházi segítségre. Az egyház képviseleté-ben Bíró László püspök úr ajánló soraiban felhívja a fi-gyelmet, hogy ezeket az emlékeket meg kell õrizzük,mert valamiféle értéket veszítünk az életünkbõl a pusztu-lásuk nyomán. S a kötet zárszavaként Szekszárd Városfõépítésze, Herr Teréz összefoglalja az Önkormányzatfeladatait az objektumok megóvása kapcsán, s örömétfejezi ki, hogy a helyi hatóságok munkáját egyre több ci-vil szervezet, magánszemély segíti, s mindig számítha-tott a város jó érzésû, segítõkész embereinek összefogá-sára. Az alapos tervezõ munkálatot és gyönyörû kivitele-zést Schubert Péter grafikusnak köszönhetjük, aki egysaját készítésû, a szakrális építmények helyét megmutatótérképet is csatolt a könyvhöz.

Ezek a vallási emlékek ékszerek a városban, a jövõ-nek meg kell õrizni õket, reményeink szerint ezt a fel-adatot kiadványunk is elõsegíti. A kiadvány elkészítésé-ért a segítõkön és a készítõkön kívül mindenekelõttBaltaváriné Marikát illeti köszönet, aki – férjével együtt– mindig bíztatott bennünket, amikor a kutatásunkbanelakadtunk, hónapok alatt minden szabadidejét és ener-giáját arra fordította, hogy e kis kötet megjelenhessen.

Véleményem szerint a kiadvány olvasása tartalmasidõtöltést jelent az érdeklõdõknek, az alkotók reménye,hogy a munka nem fejezõdik be, a kezdeményezés másrégiókra is kiterjed, s nem csak Tolna megye települései,hanem az ország számos területe folytatja a kezdemé-nyezésünket. A nem fotóalbumnak, de nem is monográ-fiának szánt könyv bevezetõjében megfogalmazott latinközmondás, „Habent omnia tempora sua” (Mindennekmegvan a maga ideje), valósággá vált egy kis hon-ismeretis csapat közös munkája nyomán. Úgy éreztük,hogy itt a van az idõ a szekszárdi keresztek és egyéb ki-sebb szakrális emlékek megõrzésére, s hogy utolsó perc-ben vagyunk…

Örülünk, hogy ismét gazdagodott Szekszárd kulturá-lis palettája, s a jó szekszárdi borok kóstolása mellé azide látogatók és a szekszárdiak kezükbe ragadhatnak egytartalmas és dekoratív alkotást.

(Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület,Páskum Kiadó, Szekszárd, 2015.)

Gesztesi Enikõ

DOBOS GYULA:Tengõd évszázadai

A községi monográfia irodalmat gazdagítja a2012-ben megjelent, alapos levéltári kutatásokra épülõ,tudományos igényû kiadvány. Tengõd évszázadai cím-mel a Tengõdért Alapítvány gondozásában a Mezõgaz-dasági és Vidékfejlesztési Hivatal támogatásával szüle-tett kötet szerzõje dr. Dobos Gyula. A több éves kutató-munka után elkészült monográfia az egykor Tolnáhoztartozó, dombok és völgyek szabdalta táj ölelésében fek-võ község több évszázados történetét fogja át az elsõ is-mert említésétõl, 1138-tól egészen 1950-ig. Ez a végdá-tum Tengõd Somogy megyéhez történõ átcsatolásánakidõpontja. A község múltjával foglalkozó I–III. fejezetesetében ez a tény szabta meg a feldolgozás idõbeliségét.

KÖNYVESPOLC

93

Tolna megye történetébe beágyazottan jelennek mega tengõdi történések a szerzõ által nevezett köztörténetielsõ részben, amely több alfejezetre tagolódik. Dombokölelésében cím alatt a török-besenyõ nyelven gazdagsá-got jelentõ Tinguld és a mai névforma közti névváltoza-tokról olvashatunk. A település az államalapítás idõsza-kában valószínûsíthetõen a királyné birtoka, 1138-ban aregölyi fõesperesség része, a XII. század végén Mojsz(Majsa) tárnokmester, a XIV. század elején Kányai Fü-löp, majd Ozorai Sándor, késõbb Ozorai Pipo, Zsigmondkirály kegyence birtokolta, 1437-tõl Héderváry Lõrincnádor volt a földesúr. A török félhold árnyékában címûfejezetben a Mohács utáni idõket tárgyaljta a szerzõ a tö-rök kiûzéséig. Tengõd a török adóösszeírások szerintmindvégig lakott volt, ám a zavaros birtokviszonyok mi-att kettõs adóztatás terhe sújtotta a lakosságot. Ekkortájta forrásokban a Bornemisza család szerepel birtokos-ként. A félhold alkonya találó cím mögött Buda visszavé-telétõl (1686) a felszabadító háború nehézségei, Tolnavármegye újjászervezésének, a közigazgatás, az élet nor-malizálódásának a bemutatása következik.

Tengõd közigazgatási beosztása többször változott afeudális és a polgári történeti korszakban. A XVIII. szá-zad utolsó harmadáig a simontornyai járáshoz tartozott.(Megjegyzendõ, hogy 1775-tõl a tamási székhelyû dom-bóvári, majd 1895 után az immár Tamási székhelyû ta-mási járásba kapott besorolást.) A Rákóczi-szabadság-harc végén részben a pestisjárvány, részben az elvándor-lás miatt néhány évre elnéptelenedett a település. Az új-ratelepítés 1714-ben kezdõdött, ennek dokumentálása azEsterházy uraság és a telepesek közötti szerzõdés. A ko-rabeli lakosságról, életviszonyaikról sokat megtudha-tunk a felhasznált különféle célból összeállított összeírá-sokból. Többek között a XVIII. századi adóösszeírásoknév szerint örökítették meg a telepeseket. A jobbágyokneveit, a birtokaik és a szolgáltatásaik nagyságát tartal-mazó 1767-es úrbéri tabella, mint a feudális kor egyikleginformatívabb forrása is megtalálható a tanulmány-ban. Érdekesség, hogy az úrbéri szerzõdésben az elsõ„szállólevélre”, telepítési okiratra hivatkozva a szolgál-tatások tekintetében a helybéliek számos kedvezménytélveztek. A század közepéig meggyökeresedõ lakosságlétszáma már meghaladja a 400 fõt, majd a II. József félenépszámláláskor, 1784-ben már 1.172 fõ lakóhelye Ten-gõd. Ezen fejezet a település XIX. századi életének rész-leteivel, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharceseményeivel záródik.

Tengõd a polgári korban 1849–1950 között szinténelég nagy idõszakot átölelõ fejezetben a falu polgároso-dásáról olvashatunk. Az 1853-as úrbéri pátens végrehaj-tása nyomán polgári alapokra helyezõdött a földtulajdon,vagyis a volt jobbágyok birtokossá váltak. A fejlõdéstmutató változások izgalmasak a falu életében, és errõlkitûnõ leírást, elemzést ad a szerzõ. Váltakozva jó ésgondokkal teli idõszakok következtek a falu mindennap-jaiban. Megépült a községháza, a jegyzõlak, a távbeszélõhálózattal kitágult a világ. Az építkezés folytatódott anyári menedékházzal, a kenderáztatóval, a villamosítás-sal, a törvényhatósági út és a járdák megépítésével. Ün-nepeltek az ezredéves évfordulón, küszködtek a gazda-sági válsággal, a kivándorlás problémájával a világhábo-rúk idején. Megélték a Nagyatádi Szabó István-féle,majd az 1945-ös földreformot. A záró részben megkap-juk a válasz, miért csatolták át a települést 1950. február7-ével Somogyhoz.

A monográfiák szokásos struktúráját követve a szer-zõ foglalkozik egy-egy fejezetben a település éghajlati éstermészeti viszonyaival, népességének alakulásával. Az

ipar, a mezõgazdaság és a kereskedelem önálló egysé-gekben a korszak gazdasági helyzetének elemzése törté-nik. A továbbiakban következik a mûvelõdés és oktatástéma 1950 utáni kitekintéssel, a kultúra, szabadidõ, azegészségügy, szociális helyzet, a vallási élet, egyházak, atelepülési önkormányzat, valamint a választások téma-körök leírásai. Bornemisza János, Zsebeházy István48-as honvéd százados, Kammerer Ernõ történész stb.,azaz a neves személyek biográfiái is egy fejezetet alkot-nak. Mellékletek cím alatt forrásközlések, különféle név-jegyzékek fedezhetõk fel. A 624 oldalas vaskos kötetetsok-sok kép, fénykép, ábra, grafikon színesíti. Vegyükkézbe, lapozgassuk és olvassuk a tartalmas, szép történe-ti monográfiát!

Cserna Anna

Tolna megyei levéltári füzetek 14.Tanulmányok

Száz esztendõt átfogó három forrás, a XVIII. századelsõ harmadától a XIX. század 1828. évével bezárólag.Mindhárom forrás – fõbírói számadás, birtokszerzõ em-lékirat, egyházlátogatási jegyzõkönyv – Tolna megyérõlszóló történeti ismereteket gazdagító ritkaság, a forrás-közlés kiadásban nem bõvelkedõ helytörténetírás széppéldája. Példa, mert mindegyiket az eredeti dokumentu-mok közlését ismertetõ és magyarázó tanulmány vezetibe, ettõl válik teljessé az olvasó számára. A megye- és te-lepüléstörténeti jelentõségüket meghaladó tanulmányok,az országos érdeklõdésen túl, bizonyára jó hatással lesz-nek a hasonló témák iránti kutatásra is. A kötet háromnemzedéket képviselõ szerzõk találkozása egy közösmûfajban. Legidõsebb az idén 85. évébe forduló törté-netíró, Szilágyi Mihály mögött számos jeles tanulmányáll. A közép- és az eggyel fiatalabb generációt képviselõmásik két szerzõ – Cserna Anna és Link Dóra fõlevél-tárosok – tanulmányainak sorrendjét nem életkoruk, ha-nem forrásaik idõrendisége diktálta. Az elõzmények és amûfaji sajátosságok elmélyült bevezetése alapozza mega hivataltörténettõl az õsi jusshoz való ragaszkodáson átaz egy település élettörténetének lényegébe való bepil-lantás lehetõségét.

Elsõ fejezetként Szilágyi Mihály helytörténész (Ara-di Gábor levéltáros közremûködésével) Takács Ádámszekszárdi fõbíró 1725/26. évi számadása olvasható. Atanulmány számos részlettel gazdagítja Szekszárd min-dennapjairól szóló ismereteinket, mindenekelõtt a bíróitisztségen keresztül. A bírói számadást a tisztséget ka-pott, és így mások fölé emelt, de azokat szolgáló tisztvi-selõi tisztesség teszi kötelezõvé. Igaza van a szerzõnek,megérdemelt jutalom, ha a történetkutatóhoz szegõdik aszerencse, ahogy jelen esetben is. Így bukkant rá a színesszó- és számáradatban gazdag számadásra, amely közelháromszáz évig rejtõzött a nyilvánosság elõl. Mérey Mi-hály apát alapozta meg a török kiûzése utáni jövõt Szek-szárd számára. 1686. szeptember 22. a felszabadítás nap-ja. Mérey betelepítõ programba kezdett, munkásságátutóda, Trautsohn János Lipót herceg fia folytatta ered-ményesen. Bíróuraméiknak adómentesség járt már az1351.: 4. tc. óta, amit gyakorta hálátlan munkával kellettmegszolgálniuk. Néha fordult a fizetség és pénzbírság,nem egyszer eltángálás lett a bíró bére. Számadásukmegválasztásuk rendjéhez igazodott; Szentgyörgy nap-jától, késõbb Mindenszentektõl indult a megbízatás,amely idõtõl beszámolni tartoztak a Böcsületes Város fe-lé. A bírói pálca, pecsét, kulcsok és a tanács iratait õrzõládák voltak a rang hivatalos kellékei. Az elsõ bíró – fõ-

94

bíró vagy öregbíró – munkáját másod-, harmad bírók éskisbíró segítette a törvénykezésben és a vagyon kezelé-sében. Több mesterember lakhatta a várost, mint ahánykézmûves foglalkozásúról a neve alapján gondoljuk. Ezmagyarázat arra, hogy bár csak a csizmadiák, szabók, ta-kácsok szervezõdtek céhbe, és a tulajdonnevek – Bog-nár, Kovács, Takács, stb. – nem utalnak pl. asztalosra, tí-márra, bizonyára ilyen mesterséget ûzõk is lakták Szek-szárdot. Költséges feladatnak bizonyult a katonatartás;napi egy font hús (56 dkg) és két font kenyér, lóval mégnapi hat font zab, nyolc font széna és szalma illette meg akatonát. A kiadások pontos felszámítása sem volt bizto-síték arra, hogy a város megkapja a költséges katonatar-tásért neki visszajárót. Fõbíró uramék idõnként kisebblakomával vigasztalták magukat: Csirke,- és malacpör-költ, galambhúsleves, sült pulyka, rizskása és hasonló ét-kek kerültek az asztalra, közben jó szekszárdi vörösbor-ral öblögetve. Szilágyi Mihály olvasmányos tanulmá-nyában a Takács Ádám által be adatott számadás gazdagtárháza az 1720-as évekbeli szolgálatoknak, a felhasz-nált dolgoknak és a velük járó költségeknek.

Cserna Anna fõlevéltáros „Pro memoria” – IdõsBartal György jegyzetei az õsi juss vissza-szerzésérõl c.tanulmánya és forrásközlése az 1800-as évekbe fordulóidõbe vezet vissza. Bartal György esetében az õsi juss-hoz való ragaszkodás, a meggyõzõdés, hogy kötelességemegtartani, akár sok évtizedes pereskedés árán is, devisszaszerezni azt, ami az eleitõl örökölt vagyonkéntutódait illeti. Az õ korában nem egyedi eset a jogszolgál-tatás útvesztõiben évtizedekig keresni a gyakran re-ménytelennek tûnõ igazságot. Birtoklás- és gazdaságtör-ténet elevenedik meg Bartal naplójában. Szerzõjét jog-történeti tudása is segítette abban, hogy szívós követke-zetességgel, apró darabonként vegye vissza a gyakrantöbb évtizedre zálogba adott családi birtokot. Cserna An-na meggyõzõen bizonyítja, hogy Bartal egyfajta XIX.század eleji nemesi felfogást képvisel, amikor azt vallja:„Az Õsök emléke iránt való tisztelet méltán egyik fõbbrészét teszik a nemzeti érzésnek.” Mire alkalmas egy

ilyen dokumentum, tehetjük fel a kérdést, ahogy a naplóírója is. A tanulmány szerzõje megadja a választ: arra,hogy bemutassa egy kornak, a nemesi létnek általánosít-ható jegyeit.

Link Dóra fõlevéltáros Kánoni látogatás Szekszár-don 1828-ban. Egyházlátogatások Szekszárdon (1776–1828) címmel közöl kellõ magyarázattal kiegészített for-rást. Mi emel izgalmas honismereti dokumentummá egyegyházlátogatási jegyzõkönyvet? Az otthon ismeret va-rázsa. Legközelebbrõl a lakóhely múltjából vett eseményérinti meg az olvasót. Szinte személyes érdekké válik adolgok minél részletesebb megismerése, mert az ilyentudás erõsít gyökereket, ragaszkodást szülõhelyhez. Sokintelmet, tanulságra figyelmeztetõ bölcsességet örököl-tünk eleinktõl a múlt ismeretének fontos voltáról, ésmost itt van; tanulni lehet belõle, személyes és továbbadható tudássá válhat. Az 1300-as évek végétõl gyakor-lattá vált vizitációk Tolnában fennmaradt elsõ példája1729-bõl való. 1761-ig újabb három vizitációról tudunk.A szerzõ mégis, és érthetõ okból, az 1828-as egyházláto-gatási leíráshoz nyúlt vissza, mert annak tartalma – indo-kolja Link Dóra – sokkal árnyaltabb képet ad a korabeliállapotokról. Felsorolja a katolikusok egyházi épületeit,számot ad iskolákról, a szertartásokhoz használatos tár-gyakról, a hívek számáról, plébánosok javadalmairól, aliturgikus szokásokról, köztéri keresztekrõl, szobrokról.Megrajzolja Szekszárd XIX. század eleji képét, és mind-ezt meggyõzõ pontossággal.

Tudom tisztelt olvasó, hogy egy rövidke könyvis-mertetõben túlzás a bevallottan elfogult jelzõk sokasága,de mit tehet az, aki otthonának érzi a megszólított, bemu-tatott tájat, eseményt, kort, szereplõket és szerzõket?Vállalja!

Az elmélyedni kívánkozók számára segítség a bibli-ográfia, a szómagyarázat és a gazdag képanyag. A köte-tet szerkesztette Várady Zoltán. Kiadta a MNL TolnaMegyei Levéltára 2014-ben, 308 oldal terjedelemben.Forgalmazza a megyei levéltár.

Kaczián János

Honismereti BibliográfiaVálogatás Tolna megye honismereti irodalmából 2010–2015

A császárláb nyomában. The emperor’s legacy. Vá-rosi Múzeum, Paks, 2011. 93 old.

A Dombóvári Fekete István Kulturális EgyesületEmlékkönyve(i) Szerk.: F. Bodó Imre. Kaposvár, 2010.281 old., 2011. 263 old., 2012. 217 old., 213. 304 old.,2014. 228 old.

A Remete-csurgó egykor és ma. Szerk. Töttõs Gá-bor. CivilSegéd Közhasznú Alapítvány Szekszárd, 2014.44 old.

A sárszentlõrinci evangélikus templom. Szerk.:Bakay Péter – Karl Jánosné Csepregi Erzsébet. Sár-szentlõrinc, 2010. 120 old.

A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XXXII.Szerk.: Gaál Attila. Szekszárd, 2010. 598 old.

A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XXXIII.Szerk. Gaál Attila. Szekszárd, 2011. 450 old.

A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XXXIV.Szerk. Gaál Zsuzsanna – Ódor János Gábor. Szekszárd,2012. 488 old. A tartalomból: Füzesi András: Egy kö-zépsõ neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-

puszta lelõhelyrõl; Pap Csilla: Avar temetõ SzekszárdPalánki-dûlõn; K. Németh András – Rácz Miklós: Bátaközépkori plébániatemploma; Szabó Géza – Csányi Vik-tor: Werbõczy dombóvári és döbröközi várainak újabbrégészeti leletei; Vizi Márta: Szemeskályha leletegyüttesDecs-Etén; Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-pa-lánki török palánkvár (Jeni Palánka) területérõl és feltá-rásából III.; Balázs Kovács Sándor: A sárközi falvak ön-kormányzata a feudalizmus hajnalán; Balogh Imréné:Számadás; Csekõ Ernõ: Befogadás és kitagadás. Adalé-kok a német-magyar asszimilációhoz: Tormay Cecile ésDienes Valéria családi hátterérõl; Buda Attila: Újonnanelõkerült fotók Babits Mihályról és családjáról.

Balázs Kovács Sándor: Újévtõl szilveszterig. A je-les napokhoz fûzõdõ népszokások és hiedelmek a Kaposmentén. Tamási, 2011. 180 old.

Balázs Kovács Sándor: A bátai reformátusok. Báta,2013. 40 old.

Balázs Kovács Sándor – Gutai István: Bánátbólbánatba. A Sárköz és a temesközi Végvár rokoni kapcso-latai. Szekszárd, 2014. 96 old.

95

Beregnyei Miklós: Építettük és védtük. Az MN2986 alakulat története. Paks, 2011. 156 old.

Beregnyei Miklós: Újvárosi anziksz. Paks építettkörnyezete 1945–1990. Paks, 2014. 133 old.

Borsi Ferenc: Tamási citerák. Tamási, 2014. 42 old.Csepregi Béla: A kegyelem forrásánál. Szemelvé-

nyek Csepregi Béla munkásságából. Szerk.: CsepregiMárta. Sárszentlõrinc, 2014. 312 old.

Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk – emlék-kötet. Pécs, 2011. 100 old.

Csöglei István: Tolna tüzek és tûzoltók 1886–2011.Szekszárd, 2011. 152 old.

Dobos Gyula: Tengõd évszázadai a kezdetektõl1950-ig. Szekszárd, 2012. 624 old.

Ember, táj, természet, alkotás. Dél-dunántúli dol-gozatok dr. Szõke Sándor emlékére. Szerk.: Kriston VíziJózsef. Dombóvár, 2013. 284. old. A tartalomból: SzabóGéza: Maszkos arcábrázolás a Dombóvári HelytörténetiMúzeum középsõ bronzkori mészbetétes edényén;Boruzs Katalin: Harcos vagy vadász? Római kori fegy-veres sír a Konda-patak partján; K. Németh András: Holfeküdt a középkori Nyerges falu? Széljegyzetek egy el-pusztult középkori falu helyének meghatározásához;Máté Gábor: Sajtos Márton kora. Egy XVIII. század ele-ji Dombóvár vidéki paraszt portréja és az újranépesedõtáj rajza; Bodó Imre: Az építõ Fekete-család Dombóvá-ron; Majdán János: A dombóvári vasútállomás vonzásaés forgalma 1895-ben; Kaczián János: Dombóvári egye-sülés történetek 1950-ig; Békés Sándor: Egy „ellenforra-dalmár” diák visszaemlékezései; Andrásfalvy Bertalan:„Köröshegyen jártam, ökröket õriztem...” – egy szakcsinépballada bemutatása; Nagy Janka Teodóra: „Határtcsinálunk belõletek!” Takács Lajos tanulmányainak jogitájrajzi szemlélete; Frankovics György: Az ég és amennyország, az ég és a föld összeérésének képzetei aszláv néphagyományban; A kukorékoló sült kakast Jézuskémkedni küldte; Kriston Vízi József: A dombóvári hely-történetírás tényei – az oktatás nyereségei?; Kaposi Zol-tán: Kísérletek a dél-dunántúli gazdaság fejlesztésére a19. század elsõ felében; Balázs Kovács Sándor: A tolnainemesség fürdõélete a reformkorban; Gesztesi Enikõ –Gesztesi Tamás: Falusi kisegítõ magán-kórházak az elsõvilágháború alatt (Kölesd); Nagy Sándor: Követhetõ pél-dától – a természet-tudományos gyûjteményig; SzõtsZoltán: Egy táj szintû kulturális tanösvény; FenyvesiKristóf – Szabó Ildikó: Az interdiszciplinaritás esztétiká-ja és oktatása az ÉlményMûhely Mozgalom kreatív isko-lanapjain.

Endreffyné Takács Mária: Szülõfalunk Ozora. Em-lékezések 1925–2012. Szekszárd, 2013. 344 old.

Fábián Andrásné – Jelenszkyné Fábián Ildikó:Kápolnák és keresztek a harmadik évezredben Lengye-len és környékén. Lengyel, 2010. 24 old.

Farkas Dénes: A tengelici vadásztársaság története.Tengelic, 2012. 216. old.

F. Bodó Imre – Barkóczi Ernõ: Attala község kró-nikája. Kaposvár, 2010. 180 old.

Földvári Helikon. Dunaföldvár az irodalom tükré-ben. Válogatás és szerk.: Lukácsi Pál. Dunaföldvár,2010. 156 old.

Földvári tabló II. kötet. Életrajzok és arcképekDunaföldvár múltjából és jelenébõl. Szerk.: RaffainéKókány Judit. Dunaföldvár, 2011. 244 old.

Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro – Azok a ’60-as,’70-es évek. Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2013.40 old.

Gelencsér Gyula: A Dombóvári Ipartestület történe-te 1890–2010. Dombóvár, 2010. 610 old.

Gelencsér Gyula – Szili Márta: Döbröközi nemzet-õrök, honvédek 1848–1948. Dombóvár, 2010. 330 old.

Glósz József: Gabonakereskedelem Magyarorszá-gon a 19. század elsõ felében. Budapest, 2014. 336 old.

Glósz József: Rendiség alkonya. Szekszárd, 2014.190 old.

Gutai István: Földönfutók, hontalanok. MenekülésBácskából 1944/45. Bp., 2013. 223 old.

Haugh Béla: Vitéz Háry János hõstettei. Budapest,1914. Hasonmás kiadás. PTE Illyés Gyula Kar és TolnaMegyei Tudományos Ismeretterjesztõ Egyesület. Szek-szárd, 2012. 132 old. A tartalomból: Nagy Janka Teodó-ra: Vitéz Háry János – egy Garay-hõs ismét életre kel;Szabó Géza: Haugh Béla – Háry János vitéz hõstetteinekgyarapítója, újraálmodója.

Hegedûs János: Fejezetek Dunakömlõd történeté-bõl. Paks, 2014. 172 old.

Herner László: Mõcsény története. 2011. 104 old.Hofmeister Lajos – Szõts Zoltán: Üdvözlet Bony-

hádról. Bonyhád, 2010. 164 old.Illés László: Föld adta sors. Nak község története.

2010. 284 old.Iskolabarát Völgység Múzeum. Szerk.: Szõts Zol-

tán. Bonyhád, 2011. 42 old.Ismerõs mûvek elfeledett alkotója. Horvay János

(Pécs, 1874 – Budapest, 1944). Szerk.: Kriston Vízi Jó-zsef – Millisits Máté. Dombóvár, 2011. 222 old.

Kaczián János: Liszt Ferenc és Augusz Antal barát-sága. Szekszárd, 2011. 160 old.

Kaczián János: Garay emlékkönyv. Szekszárd,2012. 196 old.

Kernné Magda Irén – Bencze Barnabás – KöviGergõ: Képeskönyv. A régi Paks. Paks, 2013. 149 old.

Kernné Magda Irén: Híres paksi elõdeink. Életrajzigyûjtemény. Második bõvített kiadás. Paks, 2014. 184old.

Kiss Margit – Tóthné Unghy Ilona: Volt egyszeregy bõrgyár. Simontornya, 2013. 410 old.

K. Németh András: A középkori Tolna megyetemplomai. Pécs, 2011. 289 old.

K. Németh András: Haza a múltban. Tamási, 2012.124 old.

Konrád László: Medinai beszélgetõkönyv. Medina,2010. 166 old.

Kriston Vízi József: Kõ, papír, olló. Játék-írások a21. század elejérõl. Bp., 2014. 104 old.

Kródi József: Volt egyszer egy konzervgyár. Paks,2011. 96 old.

Kultúrák találkozása a Völgységben. Szerk.: SzõtsZoltán. Bonyhád, 2011. 206 old. A tartalomból: András-falvy Bertalan: A völgységi magyar és német paraszti ér-tékrend összehasonlítása; Dobossyné Antal Anna: Fach-werk-házak, a völgységi német telepes-falvak 18–19.századi épületei; Klein Rudolf: A bonyhádi zsinagógaépítéstörténeti jelentõsége; Zentai Tünde: Hidas eltûnthímes temploma; Jelenszkyné Fábián Ildikó: Kápolnákés keresztek Lengyel környékén; Farkas Noémi: Festé-szeti adalékok a bonyhádi r. k. templom történetéhez;Stefán György: Zsidó emlékek Hõgyészen; Szász Gábor:Závod község mûemlékvédelme; V. Kápolnás Mária:Faluképek, múlt és jelen, a Völgységi járás képeslapjai-nak forrásértéke; Csibi Krisztina: A faragott emlékek,mint a bukovinai székelyek etnikai identitásának térbeli

kifejezõdései; Elizabeth Lomng – Rudolf László: A bu-kovinai székely anyakönyvek adatbázisának hazai ésnemzetközi tudományos jelentõsége; Kontár Veronika –Lõrincz Etel: Bukovinai székely vászon textíliák minta-kincsérõl; Balázs Kovács Sándor: Váraljai hagyomány-õrzés – a Gyöngyösbokréta mozgalom történetébõl;Kreiner József: Jánosi György szerepe a népi hagyo-mány megõrzésében; Rónai Józsefné: A cikói katolikusnémetek énekei, éneklési szokásai; Hadikfalvi Istvánné:Az élet sorsfordulói a nagymányoki németeknél; IllésÉva: Zsidó élet Bonyhádon az 1930-as években, Izrael-ben élõ bonyhádiak szájhagyománya alapján; Bai József:Vizsgálat Lengyel és Tézsla határairól 1722-ben; SzõtsZoltán: A helyi gazdasági elit egy nagyközségben – abonyhádi virilisek; Aradi Gábor: Szerb iskolák aVölgység-ben 1876–1927; Steib György: A bonyhádimozi hõskora a kezdetektõl a hangosfilmig.

Kurdi Tibor: Présház és pince a Várhegyen. A szõ-lõhegy, az építészet és a gazdálkodás egy várhegyi prés-házpincénél. Tamási, 2010. 60 old.

Kurdi Tibor: Tamási szõlõhegyi pillanatok – Tamá-si szõlõhegyek, építmények, életképek régi és mai fotó-kon. Tamási, 2014. 300 old.

László Péter: Udvari község monográfiája. Szek-szárd, 2010. 128 old.

László Péter: Zomba község monográfiája. Szek-szárd. 2012. 248 old.

Laszlovszky Imre: Kitelepítés Mözsrõl 1946–1948.Szekszárd, 2010. 109 old.

Levelek Lázár Ervinhez. Szerk.: Tell Edit – BakayPéter. 2010. 64 old.

Marosi Tibor József: Ellenforradalom Pakson ésTolnán 1919-ben. Paks, 2011. 72 old.

Mészárosné Fodor Klára: Újdombóvár temetõje.Dombóvár, 2012. 64 old.

Miklós Zsuzsa – Vízi Márta: Ete. Egy elpusztultközépkori mezõváros Tolna megyében. Szekszárd, 2013.18 old.

Nagy István élete és munkássága 1728–1812.Szerk.: Bakay Péter – Karl Jánosné Csepregi Erzsébet.Sárszentlõrinc, 2012. 94 old.

Nagy Janka Teodóra: Bali Mihály (1856–1926).Bali Mihály állami ítélet-végrehajtó, avagy a „faddi hó-hér” kettõs életének jogi, kultúrtörténeti, jogi néprajzi ta-nulságai. Szekszárd, 2013. 44 old.

Nagy Janka Teodóra: Gazdasági és életmódvál-tás-modell a német nemzetiség körében: mórágyi faze-kasokból „sárközi gazdák.” In: Bús Imre, Klein Ágnes,Tancz Tünde szerk. Értékõrzés és -átadás: nevelés- ésmûvelõdéstörténeti tanulmányok. Szekszárd, 2012. 151old.

Ótós Miklós: A katolikus egyház története Szekszár-don. Szekszárd, 2013. 300 old.

Örményi János: Egy fürdõváros a gyulaji erdõ öle-lésében. Szekszárd, 2012. 85 old.

Örményi János: Mozaikok a tamási külterületi isko-lák történetébõl. Tamási, 2013. 82 old.

Örményi János: Epizódok a tamási színjátszás törté-netébõl. Tamási, 2014. 32 old.

Örményi János: Mozaikok a tamási polgári iskolatörténetébõl 1925–1948. Tamási, 2014. 90 old.

Paks köztéri szobrai és emlékei. Szerk.: BeregnyeiMiklós. Paks, 2010. 74 old.

Polgármustra. 150 szekszárdi arcképvázlat. Szerk.:Szepesi László – Wessely Gábor. Szekszárd, 2012. 96old.

Rudolf László: Bátaszék sportja. Száz év krónikájaI. (1912–1950). Bátaszék, 2012. 400 old.

Serdült Benke Éva: Elindultam szép hazámból.Paks város ismertetése gyerekeknek. Paks, 2011. 134old.

Stefán György: Csicsó. Adatok a csicsói templomtörténetéhez. Hõgyész, 2013. 28 old.

Szabadi Mihály: Öregember az ablakban. Sióagárd,2012. 148 old.

Szászvári Józsefné: Beszédes József ésDunaföldvár. Dunaföldvár, 2012. 100 old.

Szent János és Pál Kápolna. Szerk.: Ékes László.Szekszárd, 2010. 46 old.

Szõke Sándorné: Hátrahagyott jelek... Dr. SzõkeSándor dombóvári gimnáziumi tanár életútja dokumen-tumok tükrében (1932–2005). Dombóvár, 2010. 208 old.

Szõke Sándorné: A fõszolgabírói laktól a múzeumépületéig (1895–2011). Dombóvár, 2011. 112 old.

Szõts Zoltán: László Mihály életútja 1849–1932.Bonyhád, 2015. 356 old.

Sztellik Endre – V. Kápolnás Mária: Báta termé-szeti értékei – A Fekete Gólya Ház. Báta, 2013. 40 old.

Takács Istvánné – Müller Ádám: Fürdõélet Dom-bóváron 1899–2011. Dombóvár, 2011. 128 old.

Takács Istvánné: Felsõleperd – Az Esterházy-ura-dalom egyik pusztája. Dombóvár, 2013. 384 old.

Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesü-let: Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon. Szerzõk:Aradi Gergely, Baltaváriné Joó Mária, ElekesEduárdné, Eszteri Zoltán Endre, Gesztesi Enikõ, Hor-váth Endréné. Szerk.: Baltavári István. Szekszárd, 2015.102. old.

Tolna megyei levéltári füzetek 13. Szerk. DobosGyula. Szekszárd, 2013. 624 old. A tartalomból: AradiGábor: Fejezetek Tolna megye két világháború közöttiidegenforgalmáról; Balogh Attila: Béri Balogh Ádámélete és dunántúli harcai; Brunn János: FejezetekGyörköny történetébõl (1945–1985); Dobos Gyula: Ten-gõd évszázadai; Hegedûs Gyula: A pincehelyi kórháztörténete; Keresztes Hajnalka: Bepillantás a gyönki né-met reformátusság hitéletébe.

Tolna megyei levéltári füzetek 14. Szerk.: VáradyZoltán. Szekszárd, 2014. A tartalomból: Szilágyi Mihály:Takács Ádám szekszárdi fõbíró; Cserna Anna: „Promemoria”. Idõs Bartal György jegyzetei az õsi jussvisszaszerzésérõl; Link Dóra: Kánoni látogatás Szek-szárdon 1828-ban. Egyházlátogatások Szekszárdon(1776–1828).

Tóthné Unghy Ilona: Simontornyai tanítók – taná-rok emlékkönyve. Simontornya, 2013. 394 old.

Tóthné Unghy Ilona: Tablók könyve 1. A simon-tornyai általános iskola végzõs tanulói 1953–2013 kö-zött. Simontornya, 2013. 153 old.

Töttõs Gábor: A medinai kis kastély históriája. Me-dina, 2011. 32 old.

Visy Zsolt: Lussonium római erõdje. Pécs, 2010. 32old.

Vitéz Attila – V. Kápolnás Mária – Erky-Nagy Ti-bor: Üdvözlet Tolna vármegyébõl. 2. rész. Szekszárd,2010. 192 old.

100 éves a dombóvári gimnázium. Szerk. SzerényiZoltán. Dombóvár, 2013. 304 old.

1848 emlékei Kölesden. Kölesd, 2012. 24 old. A tar-talomból: Kiszler Gyuláné: 1848–49 emlékei Kölesdenés Borjádon; Varga Sándorné: Irodalmi emlékhelyünk:Borjád.

Összeállította: Kaczián János

Zsidó temetõ Bátaszéken (Kaczián Tibor felvételei)

Tanteremrészlet a német ajkú Mórágy helytörténeti gyûjteményében

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Bátaszék 82 méter magas r. k. temploma. Tervezte Hofhauser Antal,épült neogót stílusban 1899–1902 között (Kaczián Tibor felvétele)