2015/6

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLIII. évfolyam • 6. szám

2015. decemberKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG1088 Bp., Múzeum krt. 14–16.

Felelõs kiadó:DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

elnök

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

GÖNCZI AMBRUS HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSELMECZI KOVÁCS ATTILA

SZABÓ FERENCSZÉKELY ANDRÁS BERTALAN

ZIKA KLÁRA

E számot szerkesztette:HALÁSZ PÉTER

és SELMECZI KOVÁCS ATTILA•

Szerkesztõség:Budapest V., Magyar u. 40.

Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

honismeret25@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Nyomdai munkák:

Opticult Bt. (Kovács Gyula),mondAT Kft.

ISSN 0324-7627 (nyomtatott)ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Albert Endre tanár, PécsAntal Tamás dr. habil. egyetemi docens,

Szegedi TudományegyetemBakos István mûvelõdéskutató, Budapest

Balázs Géza dr. DSc. nyelvész, néprajzkutató,tanszékvezetõ egyetemi tanár, ELTE BTK

Mai Magyar nyelvi Tanszék, Budapest és PartiumiKeresztény Egyetem, Nagyvárad

Bardoly István könyvtáros, Forster Központ,Budapest

Bartha Julia dr. PhD. orientalista, etnográfus, KarcagBottyányi István kuratóriumi tag,

Szõdi Helytörténeti Alapítvány, SzõdBudai Ilona népdalénekes, Budapest

Debreczeni-Droppán Béla történész, levéltáros,Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Dukrét Géza tanár, NagyváradFábián Borbála dr. PhD. történész, Baja

Gaal György dr. irodalom- és mûvelõdéstörténész,a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság elnöke,

KolozsvárGaucsik István dr. PhD. történész, Hegysúr

Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, SzegedGesztesi Tamás dr. ny. osztályvezetõ fõorvos,

SzekszárdHalász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Herman Róbert dr. DSc. történész,intézetvezetõ egyetemi tanár, Károly Gáspár Egyetem

Horváth Mihály könyvtáros, helytörténeti kutató,Szeged

Miklós Péter dr. történész muzeológus,Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Mirk László középiskolai tanár, CsíkszeredaOszlánszki Tamás Tibor a VERITAS Történetkutató

Intézet kommunikációs vezetõje, BudapestIfj. Papp Sándor történész, kiállításrendezõ, Pozsony

Prohászka Péter dr. PhD. történész, régész, NyitraSutarski Konrád dr. író, az Országos Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat volt elnöke, BudapestSurányi Dezsõ dr. DSc. biológus, történeti-ökológus,

CeglédSzéchenyi István gróf (1791–1860) politikus, író,

közgazdászSzékelyné dr. Forintos Judit könyvtáros, Miskolc

Szûcs Judit dr. néprajzkutató, Csongrád

A címlapon:Rómer Flóris, nagyváradi kanonok (olajfestmény,

ismeretlen festõ, Pannonhalmi Fõapátsági Múzeum)

TARTALOM

A Honismeret Bethlen Gábor-díja

Laudatio a HONISMERET Bethlen Gábor-díjához (Bakos István) ............................................ 3

Köszönõ szavak (Halász Péter)................................................................................................... 5

ÉVFORDULÓK

Kétszáz éve született Rómer Flóris

Az „ócskász-, ódondász-, avatagár-, cserépszaglász-, harangász-, nyúzár”.Egy nagy honismertetõ – Rómer Flóris emlékezete

(Debreczeni-Droppán Béla – Prohászka Péter)................................................................... 6

Rómer Flóris és Pozsony (Gaucsik István).................................................................................. 14

Rómer Flóris a szabadságharcban – avagy az életrajzírás nehézségei (Hermann Róbert).......... 20

Rómer Flóris Bakonya – egy honismereti alapmunka születése (Prohászka Péter) ................... 28

Rómer Flóris a Magyar Nemzeti Múzeumban (Debreczeni-Droppán Béla)............................... 34

Rómer Flóris hagyatéka mint honismeretünk forrása (Bardoly István – Prohászka Péter) ........ 46

125 esztendeje született Németh Gyula nyelvész, turkológus (Bartha Julia) ..................................... 51

Százhuszonöt éve született és ötven éve hunyt el Badalik Bertalan veszprémi püspök(Miklós Péter) .............................................................................................................................. 53

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Széchenyi István: A magyar Akadémia körül (Részletek) ........................................................... 56

Az Országos Kéktúra mûvelõdési értéke (Balázs Géza) ..................................................................... 57

Hadtáposok a galíciai fronton. Helytörténeti vetélkedõ Szegeden (Gergelyné Bodó Mária) ............. 61

SORSKÉRDÉSEK

Naplórészlet az 1945. tavaszi dunántúli harcokról (Közreadja: Mirk László)..................................... 63

Lengyelek Magyarországon a XX. században (Sutarski Konrád)....................................................... 65

TERMÉS

A megújult kolozsvári Farkas utcai református templom (Gaal György) ........................................... 68

Babits Mihály Széchenyi-képe (Gesztesi Tamás) ................................................................................ 73

Száztíz éves a révi cseppkõbarlang (Dukrét Géza).............................................................................. 76

KRÓNIKA

A honismeret és a történetírás „édestestvérek” (Oszlánszki Tamás Tibor) .......................................... 79

„Pozsonyi Kifli, az ennivaló történelem!” (Ifj. Papp Sándor)............................................................. 80

Délvidéki értékeink õre. 20 éves a Bácsország Vajdasági Honismereti Szemle (Fábián Borbála) .... 81

É. Kovács László köszöntése (Székelyné Forintos Judit).................................................................... 82

In memoriam

Elhallgatott a hegedû. Albert István emlékére (Albert Endre) .................................................... 83

„….Elindultam, hosszú útra egyedül…” Kobzos Kiss Tamás emlékezete (Budai Ilona)........... 86

KÖNYVESPOLC

Valter Ilona: „Szóval, tettel” Rómer Flóris Ferenc élete és munkássága (Prohászka Péter) .............. 87

Kajszi Olga: Földeák község leírása 1940 (Horváth Mihály) ............................................................. 88

Volentics Gyula – Ján Volentiè: A szlovákság háromszáz éve és az 1946. évi lakosságcsere Szõdön(Bottyányi István) ........................................................................................................................ 88

Szeged várostörténeti atlasza (Antal Tamás)........................................................................................ 89

Õrség és Göcsej hagyományos almafajtái (Surányi Dezsõ) ................................................................ 90

Kis vajdasági mûvelõdéstörténet a XVIII–XX. században (Fábián Borbála) .................................... 91

Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon (Szûcs Judit) .............. 92

A 2015. év tartalomjegyzéke ............................................................................................................... 93

Tisztelt Szerzõink!

Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Wordformátumban szíveskedjenek megküldeni a honismeret25@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt(15-20 ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteketszintén elektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrátszintén elektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés mindenpáros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének, titulusának és címének fel-tüntetésével tudjuk fogadni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

A Honismeret Bethlen Gábor-díjaA Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma 2015. október

6-i ülésén döntött az ez évben adományozandó kitüntetések-rõl, a szerkesztõbizottságnak szóló levél szerint „a haza, aszülõföld megismeréséért, a múlt értékeinek megtartásáért,megújításáért közel fél évszázada folytatott nemzetépítõ mun-kája, kiemelkedõ magyarságszolgálata elismeréseként, Beth-len Gábor-díjat adományozott a HONISMERET c. folyóirat-nak”. Az alapító okirat értelmében „ezt a rangos díjat azonszemélyek, vagy közösségek kapják, akik életmûvükkel, áldo-zatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megõr-zése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélé-se érdekében”. A díjátadó ünnepségre 2015. november 14-énkerült sor a Pesti Vigadóban, a Magyar Mûvészeti Akadémiaszékházában. Ez alkalommal még ebben a kitüntetésben ré-szesült Böjte Csaba OFM ferences szerzetes, a Dévai SzentFerenc Alapítvány alapítója és Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány egykori magyarországiképviselõje, továbbá Márton Áron Emlékérmet kapott a csíkszentdomoksi Márton Áron Múzeum, Pet-rás Anna csángó népdalénekes és keramikus mûvész, valamint Prokopp Mária mûvészettörténész, azEötvös Loránd Tudományegyetem professzora.

A Bethlen Gábor-díjjal járó bronzérmet és díszoklevelet a Honismeret szerkesztõsége képviseleté-ben Bartha Éva, Debreczeni-Droppán Béla és Selmeczi Kovács Attila vette át Lezsák Sándor kuratóriu-mi elnöktõl és Bakos István ügyvivõ kurátortól. Az ünnepségen a szerkesztõbizottság és a HonismeretiSzövetség tagjai is szép számmal vettek részt.

Laudatio a HONISMERETBethlen Gábor-díjához*

„Ki a múltját nem becsüli, az a jövõt nem érdemli”

Indulásától ezernyi szál köt a HONISMERET folyóirathoz: szerkesztõihez, szerzõihez, s a mozga-lomhoz, amelynek szellemi forrása, éltetõje volt és maradt mindmáig. Akkor is, amikor a magyar múl-tat, annak emlékeit a nacionalizmus rémképe jegyében pusztították határon innen és túl; s ma is, amikormás hatalmak és hatások rongálják nemzeti karakterünket, feledtetnék történelmi-kulturális értékein-ket, példaképeinket.

A hatvanas évek végén, Kósa László néprajzos barátom kíséretében, diákként tett egyhónapos erdé-lyi gyûjtõutunk ébresztett rá a magyar hagyományok nemzetvédõ szerepére. Életre szóló ismerkedésvolt ez vendéglátóinkkal: Szabó Zsolttal, Szurkos Pistáékkal, Farkas Árpádékkal, Fülöp Dénesékkel,Kallós Zoltánnal, Mikó Imrével, Erdély õrállóival, tájaival, népével. Borbáth Károly, a nagyenyedi Kol-légium tudós-tanára lenyûgözõ kalauzolását azzal zárta: „Erdély nem veszett el! Miénk marad e föld,amíg jó gazdaként mûveljük, ismerjük; magyar hagyományait, a szülõföld szeretetét éltetjük, s utóda-inkra átörökítjük”.

A Hazafias Népfront keretében kibontakozó honismereti-helytörténeti mozgalmat is e gondolatokjegyében élesztették újra 1958 után, a megszállt csonka-hazában. Mûködését az „Aki nincs ellenünk, azvelünk van!” jelszóval hirdetett pártprogram; s a – demokrácia megcsúfolását, az egyjelöltes képviselõ-választást is – végrehajtó Népfront tette lehetõvé. A kádári restauráció idején az egypártrendszerû or-szágban a Hazafias Népfront volt „a szocialista nemzeti egység kifejezõje”. Az ernyõszervezet elnöke1958-tól 31 éven át Kállai Gyula, egy kiszolgált pártkatona volt, tényleges vezetõi azonban, a fõtitkárok(Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Sarlós István, Pozsgay Imre) voltak. Õk amellett, hogy közremûködtek a

3

* Rövidített változata elhangzott 2015. november 14-én, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén, aPesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán.

választási színjátékban, a Népfront égisze alatt végezhették közéleti szerepvállalásukat, hivatalukkalsegíthették pl. a hagyományõrzést, a honismeret újjászervezését is.

A mozgalom igazi gyümölcse a HONISMERET címû kéthavonta megjelenõ rangos folyóirat lett,amely 1972 februárjában Hová röpül a páva? alcímmel jelent meg. A népszerû Vass Lajos vezette Föl-szállott a páva címû TV-s népdalvetélkedõ az egész országot megmozgatta. Gombamód szaporodtak aPáva körök, a népdalkörök, az ifjú nomád nemzedék pedig fölfedezte a Táncházat. E jelenségrõl, népikultúránk értékeirõl, jövõjérõl, illetve az azt nacionalistázva leminõsítõ támadásokról szóló tanácsko-zás anyagát közölte a HONISMERET elsõ száma. A lap Morvay Péter szerkesztésében, 5000 példány-ban, a KÓTA szellemi és a Termelõszövetkezetek Országos Tanácsának anyagi támogatásával jelenhe-tett meg. Felelõs kiadója – a Hazafias Népfront Honismereti Klubjában tartott rendezvény szervezõje –,az 1968-ban alakult Honismereti Bizottság titkára: Töltési Imre volt. Fõként neki – Halász Páter szavai-val – „szellemi honvédelmünk vezérlõ kapitányának” és a Bizottság elnökének, dr. Kanyar Józsefnekköszönhetõ a honismereti-helytörténeti mozgalom kilombosodása. A parasztpárt hajdani szervezõi fá-radhatatlanul járták ismét az országot; hadra fogható szakmai-politikai fegyvertársakra leltek, biztattak,ösztönöztek. Ahogyan csak tudták – olykor partizánakciókkal is –, segítették a civil társadalom építke-zését; faluházak, falumúzeumok, krónikák, emlékjelek, pávakörök létrehozását.

Ellenszélben vitték tovább a gyarapodó mozgalom nemzeti lobogóját. Töltési Imre alapítója, a ne-héz idõkben felelõs szerkesztõje, lelke volt a Honismeret c. folyóiratnak is; a Népfront kimúlása elõtti –végsõ apanázzsal történt – megmentéséig. Abban az idõben a Honismeret folyóirat a magyar értelmiségkedvelt olvasmánya volt, amely a Népfront politikai védelme ellenére többször is szembekerült az ál-lampárti hatalommal. Így pl. 1980-ban, amikor Trianon 60-ik évfordulóján õszinte hangvételû cikketközöltek nemzeti tragédiánkról. 1985 végén is, amikor közzétették a – hatévi peremlét után hivatalosanjóváhagyott – Bethlen Gábor Alapítvány támogatását kérõ felhívásunkat. (Ezt a számunkra létfontossá-gú, rövid anyagot Márton János elnökünk és Nagy Gáspár titkárunk 26 hazai lapnak küldte el, közléséttelefonon is kérve. Ígérték közülük többen, de végül három lap – a Honismeret, az Olvasó Nép és a So-mogy – közölte ezt a kordokumentumot. Utólag is köszönet érte!)

A stafétát Töltési Imrétõl 1989-ben Bartha Éva, a laptulajdonossá vált Honismereti Szövetség titká-ra vette át a mozgalomban. Neki – vezetõ-társaival együtt –, a rendszerváltás zaklatott éveivel, a Nép-front nyújtotta anyagi és hivatali infrastruktúra hiányával, a nemlét fenyegetõ árnyékával kellett meg-birkóznia. Amíg elõdjeiknek a pártállam hatalmasaival, nekik a hitevesztett közömbösséggel kell hada-kozni. Dicséretes, hogy a Honismeretet nehézségeik ellenére töretlenül éltetik.

E mozgalom tevékenységével segítette a Bethlen Gábor Alapítvány célkitûzéseinek megvalósítását,amit a szervezet kiemelkedõ vezetõinek kitüntetésével már korábban elismertük. 1991-ben a kuratóri-um Halász Péter agrármérnök–történész–csángókutatónak, a Honismeret fõszerkesztõjének MártonÁron Emlékérmet adományozott. Dr. Kanyar József történész-levéltárost, a Honismereti Szövetségörökös tiszteletbeli elnökét 2001-ben, születésének 85. évfordulója alkalmából, áldozatos nemzetneve-lõ munkásságáért Bethlen Gábor-díjjal tüntettük ki.

A mozgalom szellemi atyja, Kanyar József: Honismeret és nemzettudat címû életrajzi vallomásábólnemzetépítõ kezdeményezései, közösségszervezõ szándékai, a romboló erõkkel szembeni spirituálisereje egyaránt kitûnik. Utószavában mégis önkritikusan állapítja meg: „annak is erõteljesebben kellettvolna hangot adnom; miképp süllyedt mélyre egy vidéki régióban az értelmiség, s vele együtt: a kultúras a nemzettudat szerepe. Az elmondottak mögött átsütött ugyan a tiltakozó lázadás hangja, ám ezek azindulatok sem voltak élesre töltve, nem mindig irányultak a sérelmek tompítására” (Püski, Bp., 2000.303.).

Halász Péter 1974-tõl vállalta a Honismeret szerkesztését: „... úgy gondoltam, hogy a honismeretbebelefér az egész, Trianon óta határokkal szétszabdalt magyarság; mert egy legyõzött ország felszabdal-ható, de a nemzet történelmét és mûvelõdését nem lehet földarabolni”. A jeles agrárkutató, autodidaktahungarológus – a mozgalomban Kanyar József méltó társa –, a Honismeret szerkesztõjeként is helytállta posztján. Számomra ma is csoda, hogy mennyi fontos írás, hézagpótló dokumentum, tájékoztatás, smi minden más férhet el egy-egy száz oldalas lapszámban. Tavaly megjelent Hol ér véget a múlt címûkönyve ragyogó összegezése a honismeret szolgálatában végzett hat évtizedes munkájának, kortörténe-ti dokumentuma a honismereti mozgalomnak és lapjának. Péter a Szerkesztõbizottság kiváló szakem-bereivel csapatmunkában, az érték–mérték–minõség–hasznosság jegyében, közel négy évtizede gon-dozza ezt a sokszínûen gazdag folyóiratot.

A fennállása óta megjelent 260 lapszám páratlan örökség hordozója; jelentõs szerepet töltött és töltbe a magyar nemzettudat formálásában, identitásunk megtartásában. Szerény támogatása és bizonyta-lan forrásai ellenére összefogja, közösséggé formálja a hagyományosan magyarságismeretnek neve-

4

zett tudományágak (történelem,földrajz, néprajz, nyelvészet,mûemlékvédelem és hasonlók)hivatásos és amatõr kutatóit,gyûjtõit, a honismereti mozga-lom apadó táborát, lelkes híve-it. Ezen túl módszertani segít-séget nyújt az immár tantervikeretek között folyó honisme-reti oktatáshoz, s amellett aszakkörök, s a téma iránt érdek-lõdõk munkájához. A Honis-meret néhány különszáma te-matikailag fontos, tartalmilagértékes kézikönyv.

Amikor Halász Péter a csán-gók iránti határtalan vonzalmá-val a Gyimesbe települt át, aszerkesztõi feladatokat 2010-tõl Selmeczi Kovács Attila nép-rajztudós vállalta a szerkesztõ-bizottságból. Munkáját közmegelégedéssel látta el mindaddig, amíg tehette. Most ismét szerkesztõvál-tás következik. Ehhez mementóként idézem a lap régi robotosát, Halász Pétert: „Rengeteget tanultam...De ennél is fontosabb az a számtalan értékes emberi kapcsolat, amelyre e sokszor talán terhes szolgálatsorán tettem szert. A szerzõkben és a szerkesztõbizottsági tagokban kitûnõ barátokra leltem, akiktõlmindenben támogatást és fegyvertársi barátságot kaptam.” Biztató szavak leendõ utódjának. Nincstöbb idõm a méltatásra, ezért engedjék meg, hogy végül a szerkesztõbizottság jelenlegi tagjait fölsorol-jam: Andrásfalvy Bertalan, Bartha Éva, Debreczeni-Droppán Béla, Fehér József, Gálné Jáger Márta,Halász Péter, Hála József, Kováts Dániel, Sebestyén Kálmán, Selmeczi Kovács Attila, Szabó Ferenc,Székely András Bertalan, Tolnai Gábor, Zika Klára.

Impozáns e névsor! Közös munkájuk gyümölcse is megérett a Bethlen Gábor-díjra, amelyet mostadunk át a HONISMERET címû folyóiratnak; szerkesztõinek, szerzõinek és tevékeny híveinek; többévtizedes, töretlen nemzetszolgálatukért.

Isten éltesse õket, lapjukkal együtt, sokáig!

Buda, 2015. november 9.

Bakos István

Köszönõ szavakTisztelt Kuratórium! Tisztelt Ünneplõ Közönség! Kedves Barátaim!

Amikor megtudtam, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány kitünteti az általam 36 évig szerkesztett Hon-ismeret folyóiratot, de én csángóföldi balesetem miatt nem vehetek részt az ünnepségen, elõször úgyéreztem, hogy ez bizony a Sors olyan igazságtalansága, amit nem érdemeltem meg. De amikor megkap-tam és elolvastam Bakos István titkár úr felemelõ laudációját, megvigasztalódtam.

Megvigasztalódtam, mert tudatosult bennem, hogy ez a szép elismerés – akárhogy is nézzük – folyó-iratunk minden eddigi szerkesztõbizottságát, szerzõjét, illusztrátorát tünteti ki. A szerkesztõ bizottsá-gok négy évtizedes munkáját, a szerzõgárda számtalan tagjának szolgáló hazaszeretetét, szülõföld irán-ti elkötelezettségét, nemzetéért való odaadását ismeri el.

Talán jobb is, hogy így, kényszerû távolétem hangsúlyozottan kiemeli közös szellemi erõfeszítésünkérdemét, szerkesztõbizottságunk teljes közösségének teljesítményét. Így számomra az a feladat maradt,hogy innen a Gyimesi hegyek közül valamennyiünk nevében megköszönjem a Bethlen Gábor Alapít-vány kuratóriumának elismerését.

Halász Péter

5

Részlet a díjátadási ünnepségbõl (Bartha Zsolt felvétele)

Kétszáz éve született Rómer Flóris

Az „ócskász-, ódondász-, avatagár-,cserépszaglász-, harangász-, nyúzár”Egy nagy honismertetõ – Rómer Flóris emlékezete

A címben felsorolt érdekes szóösszetételeket, jelzõket java-solta esetleges gúnyolóinak Rómer Flóris A Bakony, terményraj-zi és régészeti vázlat címû mûvében, melyekkel nem törõdvegyûjtötte, jegyezte fel és mutatta be a múlt és korának különféletermészeti, építészeti és régészeti emlékeit.1 A tudós szerzeteséletét végigkísérte, illetve életmûvét alapvetõen meghatározta ahon ismerete és annak bemutatása, melyben habitusának kö-szönhetõen komoly eredményeket ért el. Barátjának és paptársá-nak, Fraknói Vilmosnak sorai jól jellemzik ezirányú mûködését:„Mert az õ személyében az elvont feladatoknak élõ, zajtalanmunkásságában kielégítést találó igazi tudós frigyet kötött anépszerû agitátorral, ki mindenütt otthon érzi magát, mindenki-vel a maga nyelvén tud beszélni, és mindenkinek szinvonalára le-száll, hogy õt azután a saját magaslatára emelje föl.”2 Az út,melyet be kellett járnia a pozsonyi cipészmester bencés szerze-tessé vált fiának azonban rögös és szakadékokkal teli volt, mely-nek azonban végig vezérfonala volt a hon megismerése és meg-ismertetése.

Rómer Flóris Ferenc a többnyelvû és többkultúrájú magyarkoronázó városban, Pozsonyban született 1815. április 12-én.Édesapja a XIX. század elején Bécsbõl költözött Pozsonyba,ahol feleségül vette Vetsera Annát, majd cipészmesterként dol-gozva biztosította gyermekei tanulását.3 Szülei már korán felis-merték, hogy gyermekeik boldogulásához szükség van arra,

6

ÉVFORDULÓK

1 Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Gyõr, 1860. 106–107: „Sokszor gúnyoltak azon állí-tásomért, hogy minden kéményes házban, minden kaputos embernél mernék valami régészeti érdekességért be-kopogtatni; kinevettek, sõt sokszor maguk a birtokosok is eltagadák ebbeli kincseiket, minthogy azokról vagymegfelejtkeztek, vagy figyelemre méltónak sem tartották;… Azért barátim csúfoljatok bátran ócskász- ódon-dász- avatagár- cserépszaglász- harangász- nyúzár- vagy akármilyen gár- és gáznak, én avval mitsem törõ-döm, sõt nagyobb dicsõségnek tartom, mintha kártyás, iszákos, henye naplopó, tékozló, szélcsapó és más efféledísznevekkel tisztelnétek meg…”.

2 Fraknói Vilmos: Rómer Flóris emlékezete (1815–1889). Századok. 25. 1891. 3. füzet. 177.3 Életrajzához: Banner János: Rómer Flóris emlékezete. Régészeti Dolgozatok 1. 1958. 1-21; Bardoly István:

Rómer Flóris élete. Mûemlékvédelem. 32. 1988. 223–240; Börzsönyi Arnold: Rómer Flóris Ferenc. A GyõriSzent Benedek Rend Gimnáziumának Értesítõje 1910/1911. Gyõr, 1911.; Dukrét Géza – Maróti Éva – TóthLászló: Rómer Flóris. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Fõszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Budapest, 2002.748–752; Hampel József: Emlékbeszéd Rómer Flóris rendes tagról. Bp., 1891.; Kumlik Emil: Rómer Flórisélete és mûködése. Pozsony, 1907.; Papp Júlia: Rómer Flóris (1815–1889). Jegyzetek Rómer Flóris„Archaeologiai levelei”-hez. In: „Emberek, és nem frakkok” A magyar mûvészettörténet-írás nagy alakjai.Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István. Enigma. 13. 2006. 47. sz.. 73–90.

Rómer Flóris 1863-banBarabás Miklós litográfiáján, a képalatt jelszavával és s.k. aláírásával(Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok)

hogy a német mellett a magyar és szlovák nyelvet elsajátítsák, mely miatt Rómer elõször Trencsénbenszlovákul, majd Tatán magyarul tanult, ahová cserediákként került.4 Tanulmányait azonban Pozsony-ban, majd a bencések pannonhalmi gimnáziumában folytatta, ahol 1830-ban azon elhatározásra jutott,hogy kérje felvételét a Szent Benedek rendbe. Már gyermekkorában élénken érdekelte szülõhazája is-merete, mely a vidék bejárása mellett a régi források, adatok gyûjtésében is megnyilvánult. Rómer ki-váló rajztudásának köszönhetõen kezdetben zsánerképeket festett,5 majd késõbb tanári ténykedése alattsorra rajzolta és örökítette meg a mûemlékeket és régészeti leleteket.6 Már a rend tagjaként tanult Gyõr-ben filozófiát, Bakonybélben pedagógiát (1831–1834), Pannonhalmán teológiát (1834–1838). Tanul-mányai befejezését követõen elõbb a bencések gyõri gimnáziumának (1838-tól), majd a pozsonyi aka-démiának (1845–1848) természetrajz tanára volt. Pappá szentelése után egy évig Tihanyban bölcseletettanult, majd ezt követõen bölcsészdoktori szigorlatot tett.7

Rómer Flóris tanári pályáját tehát a gyõri bencés gimnázium alsó osztályaiban a magyar és latinnyelv oktatójaként kezdte, amely azonban nem kötötte le teljesen érdeklõdését. Szabadidejében ekkorkezdte bejárni elõször Gyõr környékét, majd a Dunántúl és a Felvidék következett, amely kirándulásoksorán – mint arra a Bakonyról írt munkájában is utal – bejárta a Magyar Királyság jelentõs részét:„Összejártam szép hazám majd minden megyéjét többnyire gyalog, sokszor lóháton, igen ritkán kényel-mes úri fogaton, bámultam két izben a mindenható szép világát a felhõkön túl emelkedõ lomnici csúcs-ról épen ugy: mint az alföld határnélküli leirhatatlan benyomásu pusztáin, melyeken majd térdig érõsárban, majd övemet haladó Tisza-kiöntvényekben gázolván, a pusztai betyár buvóhelyein nem prédát,sem vadat, hanem a szeretetre méltó tudomány kedves magzatit keresém fel.”8 Kirándulásai során felfe-dezte a természetet és annak tudományos megismerésére botanikai, meteorológiai, állattani és ásvány-tani tanulmányokat folytatott. A honismeret ezen részének továbbadására és népszerûsítésére hozta lét-re a gyõri gimnáziumban a természetrajzi gyûjteményt, alapított füvészkertet a környék flórájából.9 Ér-deklõdése, egyre megalapozottabb tudása miatt a fõapát megbízta a természetrajz tanításával. Az okta-tó-nevelõ munka mellett Rómer széles körû tudományos, publikációs tevékenységet folytatott, aminekköszönhetõen külföldi egyletek tagjává választották.10 A hírnevének köszönhetõen 1845-ben a pozso-nyi felsõ tanodában a természetrajzi tanszék professzorává nevezték ki, ahol a Gyõrben már oly jól be-vált módszereket alkalmazta. Órái stílusának és a gyakorlati képzésnek köszönhetõen igen gyorsannépszerûek lettek és más felekezetek diákjai, tanárai is látogatták õket.11 Rómer saját pénzébõl Po-zsonyban is létesített egy füvészkertet, amely gyorsan a város lakosságának kedvelt találkozó helyévévált, ahol a tudós bencés szerzetes népszerûsítette és elõadásokat tartva mutatta be a növényvilágot.12

Sikereit azonban többen gyanakodva nézték, mivel a más felekezetû diákok feltûnése óráin nem tetszetta rend vezetésének, ami miatt kénytelen volt visszatérni a diktálásokhoz, mely a hallgatóság gyorscsökkenéséhez vezetett.13 A pozsonyi polgárság mûveltebb köreinél, a város elõkelõségeinél minden-

7

4 Hampel i. m. 1907. 2 (402).5 Hampel i. m. 1907. 4 (404).6 Már fiatal korában igen nagy pontossággal másolta le az Akadémia számára a tihanyi apátság könyvtárában

õrzött XVI. századi magyar nyelvemléket (Hampel i. m. 1907. 2–3 (402–403.)). E rajztudásának egyik kiemel-kedõ emléke a Tudománytár számára készített rajza Zudar László apát XIV. századi síremlékérõl, melyhez írtismertetõje megjelent a kötetben: Rómer Flóris: Zudar László sírkõve. Tudománytár. 1841. Értekezések 9. k.63–66.

7 Hampel i. m. 1907. 3–4 (403–404.).8 Rómer i. m. 1860. 3.9 Hampel i. m. 1907. 4 (404.)

10 Hampel i. m. 1907. 4–5. (404–405.), v. ö. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Köz-pont (Budapest) Rómer hagyaték K 588/28, a levél hátoldalán található Rómer tagságainak felsorolása.

11 V._ _: Rómer Flóris. Vasárnapi Ujság. 8. 1861. 5. sz. 50.: „E tárgyban tartott elõadásai mindjárt kezdetben olylátogatottak lõnek, hogy valláskülönbség nélkül, akademikus, lyceumi s a városból oda tódult hallgatóit aligvolt a terem befogadni képes; de e nyilvános elõadásai betiltattak s csupán a vasárnapi mutatványokra kelleszorítkoznia.”

12 Hampel i. m. 1907. 5 (405.)13 Kumlik i. m. 1907. 37–41. A növénykertnél ugyancsak meg kellett tapasztalnia a rosszindulatot, amelyrõl a

Bakonyban (Rómer i. m. 1860. 76.) is megemlékezett: „Ismertem tanárt, ki egy város diszkertjében fûvészi cso-portokat ültetett, ezeket táblácskákkal kijelölvén azon örömben részesült, hogy az emberek mint a rajkörülvevék és tanulmányozák a szerény ültetvényt. A tanár magán-órákon szerzett pénzével fizeté a kertészt, éslelkes diákjai segítségével tisztogatá és munkálja vala ültetményét; s ime jön egy bölcs tanácsos és kiveti, hánymarék szénával termett volna több a tudomány kedvéért elfoglalt téren, és mennyi vagyonhiányt hoz a város-nak az egy-két ölet elfoglaló füvészkert.”

esetre Rómer továbbra is nagy tiszteletnek és kedveltségnek örvendett és számos alkalommal meghív-ták õt ún. házi elõadásokra. A széles körû népszerûsítés mellett azonban egy elõkelõ magántanítványais akadt József nádor fiának, József fõhercegnek a személyében, akivel oly sikeresen szerettette meg atermészetrajzot, hogy a fõherceg késõbb is szívesen foglalkozott botanikával és még idõs korában isszeretettel emlékezett vissza mesterére és az együtt tett kirándulásokra.14

A kétségtelenül igen kedvezõen indult egyházi és tanári pályának 1848 tavasza vetett véget. RómerFlóris tanári katedráját és rendjét elhagyva a pozsonyi kaszárnyában önkéntesnek jelentkezett, ahol ter-mészettudományi ismereteire tekintettel az utász zászlóalj közlegénye lett.15 Az év eseményei hatására1848. november 16.-án hazafias levele jelent meg a Pressburger Zeitungban, melyet a tanuló ifjúsághozintézett.16 E levélben a fiatalokat arra buzdítja, hogy lépjenek be a honvédzászlóaljakba. A szabadság-harcot végigküzdötte és a hadbírósági akták szerint tizenegy csatában vett részt, ahol utászként hidakat,sáncokat épített.17 1848 decemberében már fõhadnagy volt, majd 1849 nyarán a Ludovika katonai aka-démia tanárává nevezték ki.18

Rómert a szabadságharc leverése után elfogták és a pozsonyi haditörvényszék 8 évi „vasban letöl-tendõ” várfogságra ítélte.19 Rendjének képviselõje valótlanságokkal is megvádolta a hadbírósági tár-gyalás alatt, amely örök tüske maradt Rómerben. Olmütz és Josephstadt börtöneiben raboskodva édes-anyjával és ismerõseivel igyekezett tartani a kapcsolatot, a börtönben kitanulta a könyvkötõi mestersé-get és megtanult franciául.20 Öt év után amnesztiával szabadult, amit azonban újabb megaláztatások kö-vettek. Állást nem vállalhatott és állandó rendõri felügyelet alatt állt. Pannonhalmán, majd Bakony-bélben élt, és mint azt visszaemlékezésében említi könyvkötészetbõl tartotta fenn magát. 1855-tõlelõbb Szuborits Antal, a pozsonyi fõhercegi udvar jószágigazgatója fiának, majd a következõ évtõl grófErdõdy Károly fiainak nevelõjeként kereste kenyerét, utóbbiakat Varasd megyében fekvõ Novi marofikastélyukban oktatta. Itt ismét elkezdett foglalkozni a természettudományokkal és a honismereti kuta-tással, amelynek köszönhetõen bejárta Varasd megyét, felfedezte a radoboji paleontológiai lelõhelyet és

8

14 Hampel i. m. 1907. 5 (405.); ld. errõl részletesen: Fraknói i. m. 1891. 196–199.15 Rákóczi Katalin: Rómer Flóris hadbírósági pere. Arrabona 14. 1972. 317–325. Rendi nevét is elhagyta és ve-

zetéknevét Rómaira magyarosította.16 Közli: Kumlik i. m. 1907. 49–50.17 Rákóczi i. m. 1972. 317–320.18 Hampel i. m. 1907. 6 (406.).19 Uo.; Rákóczi i. m. 1972. 319–321.20 Hampel i. m. 1907. 7 (407.); Kõhegyi Mihály – Rákóczi Katalin: Rómer Flóris levelei édesanyjához az olmützi

kazamatákból. Arrabona. 8. (1966) 201–214.

A gyõri bencés gimnázium és rendház, 1854 (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

a remetineczi halkövületek telepét.21 Lelkész öccsének halála miatt 1857-ben visszatért a Gyõrtõl 30km-re fekvõ Magyarkimlére, ahol testvére után plébános szeretett volna lenni. Egy ideig aztán admi-nisztrátorként elláthatta a plébánosi teendõket, de kinevezését se ide, se Mosonmagyaróvárra – ahová ahívõk egy része meghívta plébánosnak – nem engedélyezte a hatóság.22 Nem sokkal késõbb rendje is-mét munkát adott neki, elõbb egy rövid idõre kõszegi, majd gyõri gimnáziumában. Ekkor újra visszata-lált régi szenvedélyéhez a gyûjtéshez, valamint a gyûjtõ utakhoz, melyek során fõ feladatának a gyõrigimnázium természetrajzi tárának fejlesztését tekintette. Ebben mások segítségére is számított, példáula Gyõri Közlönyben a gyõri és Gyõr környéki vadászokhoz, természetbarátokhoz fordult kérve segítsé-güket a tár gyarapítására.23 Munkájának eredménye egy gyorsan gyarapodó gyûjtemény lett, amely1859 elején már 2284 állatot, 1352 növényt, 1129 ásványt és 586 érmet számlált.24 Ám Rómernek ek-kor már nemcsak a természetrajzi értékekre terjedt ki figyelme, hanem a történeti és régészeti emlékekgyûjtésére is egyre nagyobb súlyt fektetett.

Az 1859. év sorsfordító volt Rómer Flóris életében és honismereti mûködésében, mivel Ipolyi Ar-nold ebben az évben történt zohori meglátogatásakor kapta az ösztönzést a nagy tudású paptól, amely-nek köszönhetõen figyelme a természetrajz mellett – majd helyette – az archeológiára irányult.25 Errõlaz Országos Régészeti és Embertani Társulat 1885. augusztus 4.-én az országos közgyûlésen elhang-zott elnöki beszédében a következõképpen emlékezett meg: „Itt tünt fel egyszerre egyik, majdnem elfe-lejtett tót nyelvü faluban Ipolyi, ki nagy olvasottságot és leggazdagabb felfogást tanusító munkájávalárva hazánkat szendergéseibõl felrázta. De mi egy ember, legyen az a világnak elsõ rangu genieje, hacsak maga müködik? Iskola kell, hirnökök kellenek, hogy akármily tanitás terjedjen, hogy üdvös tételeihazájában mindenfelé terjedjenek. Egyik fürkészeti utjában sz. László hermája volt a vizsgálódásitárgy, igy szólt hozzám a magával minket ragadó falusi lelkész: Hazánkban van elég természetbuvár, ré-gészek nagyon kevesen vagyunk; te valamikor felléptél e téren, térj át hozzánk s légy archeologussá! Énés archeológus? Én, ki a természettant tanitottam, aztán öt évig könyvkötõi munkával életemet tartot-tam fenn, én, ki az ujabb tudománytól egészen elmaradtam? De a zohori papnak lelkesítõ szavai, annak,minden ablakát elfoglaló cserépgyûjteményei, a kirándulás Szt.-Györgyre és vidékére tanulságos veze-tése alatt, és én Vale-t mondék a gyüjtésnek, elajándékoztam gazdag természeti gyüjteményeimet s let-tem régésszé.”26

Rómer ezekben az években kezdte ismét bejárni Gyõr környékét, majd útjai során Gyõr, Moson, Ko-márom és Veszprém megyék területét, amelynek eredményeként a gimnázium gyûjteménye is szépengyarapodott. Érdeklõdési köre közben egyre tágult és immár a régiségek, régi iratok, érmek és leletekegyaránt felkeltették a figyelmét.27 1859 májusában a bécsi k. k. Centralcommission a gyõri bencésgimnázium régiségtárát múzeummá nyilvánította, Rómert pedig kinevezték múzeumõrnek.28 Ezzelmegalakult az ország elsõ vidéki múzeuma, amelynek gyûjtõköre Gyõrre és környékére terjedt ki. A ré-giségtár ünnepélyes megnyitására 1860. május 29-én került sor.29

Rómer fentebb idézett sorai jól mutatják, hogy szerzõjük nem készült régésznek, hanem Ipolyi Ar-nold felkérésére közel 45 évesen kezdett el behatóbban foglalkozni a régmúlt korok emlékeivel. Ráadá-sul nem vált szemellenzõs szakbarbárrá sem, mivel érdeklõdése számos tudományterületre kiterjedt.Így például már ekkortól foglalkozott viselettörténettel, Hunyadi Mátyás világhíres Corvináival, öregharangokkal és régmúlt idõk írott forrásaival egyaránt. Rómer életmûve egy polihisztoré, hiszen a böl-cseleti tárgyak mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott, sõt éveken keresztül oktattais különféle szintû iskolákban. Ez a széleskörû érdeklõdés és alapos ismeretanyag tükrözõdik elsõ na-gyobb mûvében A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlatában, amelynek köszönhetõen országos fi-

9

21 V_ _ _ i. m. 1861; Hampel i. m. 1907. 8 (408.); Kumlik i. m. 1907. 64–67.22 Hampel i. m. 1907. 8 (408.); Kumlik i. m. 1907. 67.23 Rómer Flóris: Egy pár bizodalmas szó a gyõrvidéki vadászat kedvelõkhöz. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 38. sz.24 Rómer Flóris: A gyõri fõgymn. Múzeum 1859-dik év kezdetén. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 14–19. sz.; Uõ.: A

fõgymnasiumi múzeum. Gyõri Közlöny. 4. 1860. 25. sz.25 Rómer i. m. 1860. 22.; Hampel i. m. 1907. 9 (409.)26 Rómer Flóris: Elnöki beszéd az országos régészeti közgyûlésen. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat

Évkönyve 1879/1885. Bp., 1886. 49.27 Hampel i. m. 1907. 9–10 (409–410.)28 Ld. errõl: Uzsoki András: A gyõri és Gyõr környéki régészeti gyûjtés és kutatás története. Arrabona. 7. 1965.

5–96.29 Bardoly i. m. 1988. 230–233.

gyelmet kapott tevékenysége.30 A kötet a „Szünnapi levelek E. F. k…i lelkész barátomhoz” címmel aGyõri Közlönyben megjelent leveleibõl áll,31 amit kiegészített egy bevezetéssel. Itt ismertette a leíróstatisztika módszereivel a Bakony vidékét. Ezen a régi baráthoz Ebenhöch Ferenc koroncói plébános-hoz32 írt levelekben már megtalálhatóak a római felíratok másolatai, valamint a régészeti lelõhelyekrevaló utalások. Régészeti tevékenysége Ipolyi hatására ekkortól bontakozott ki, amely kezdetben mégelsõsorban az olvasásból és tanulásból állt, de már aktívan részt vett a régészeti leletek azonosításábanés feltárásában is.33 Ezen idõszakban elsõsorban utazásai során tett megfigyeléseit jegyzeteire alapozvaközölte.34 A Bakony elõszavában Rómer még a honismeret fontosságát hangsúlyozva fordul az olvasó-hoz: „A honismertetés ezen, eddig járatlan terén kalauz nélkül indulva, magamnak mintegy utat törve,szerzett tapasztalataimmal másokat hasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt fõcélom.”.35 Ennek ahonismeretnek azonban már részévé vált a régészet is, amirõl a nyáron kelt szõnyi útjáról tett beszámo-lója is tanúskodik.36 Ettõl kezdve kutatásainak súlypontja a régészetre tevõdött át, amit jól jeleznek aGyõri Közlönyben és a Vasárnapi Ujságban sorra megjelenõ népszerûsítõ honismereti cikkei.37 Tevé-kenységét az egyház is elismerte, mivel megbízták a keresztény archeológia oktatásával a gyõri papiszemináriumban.38 Simor János püspök maga is régiségbúvár támogatásának köszönhetõen a múze-um önálló orgánumra is szert tett a Gyõri Történelmi és Régészeti Füzetek címû kiadványsorozattal,amely jól jelzi Rómer azon felismerését, hogy minden intézménynek szükséges egy önálló periodika,amelyben a kutatásokat és az elért eredményeket bemutathatja és közreadhatja.39 E folyóiratot, amely ahazai múlt emlékeivel foglalkozó legelsõ vidéki szaklap volt Magyarországon nem csak, hogy õ szer-kesztette (Ráth Károllyal), de legnagyobbrészt maga is írta, kialakítva ugyanakkor olyan rovatokat,ahol például az olvasói levelek kerülhettek közlésre.40 Ezzel lehetõséget biztosított arra, hogy minéltöbben küldjék el megfigyeléseiket a szerkesztõségnek és azok közlésével szélesebb körben ismerttéváljanak a történeti és régészeti emlékek. Egy évtizeddel késõbb az Archaeologiai Értesítõ megindítá-sakor a már jól bevált Füzetek rovatait élesztette újra, csak ezúttal országosan.41

A Bakony meghozta Rómer számára az országos ismertséget és amellett a Magyar TudományosAkadémia elismerését, amely 1860. október 9-én levelezõ tagjává választotta.42 1861 augusztusábanbáró Eötvös József közvetíti az Akadémia megbízását a Balaton vidékének kutatására.43 Ennek nyomána Balaton vidéke mellett bejárta többek között Nógrád és Zala megyéket, amely útjain tett megfigyelé-seirõl sorra jelentek meg aztán Ipolyi Arnoldhoz intézett levelei a Vasárnapi Ujságban.44 Rómer ugyanmár gyõri tanárkodása alatt felfedezte a sajtóban kínálkozó lehetõségeket, azonban széles körben és or-szágosan csak 1862-tõl élt azokkal a felhívásokkal, melyeket az országos lapokban tett közzé. Ezek so-

10

30 Rómer i. m. (1860.)31 Rómer Flóris: Szünnapi levelek E. F. k….i lelkész barátomhoz I-XIV. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 73, 80–82.,

84–88., 92–103. számokban. A mûfajról: Marosi Ernõ: Rómer Flóris a mûvészettörténész. Mûemlékvédelem.32. 1988. 4. sz. 220.

32 Tóth László: Ebenhöch Ferenc. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 219–220.33 Rómer Flóris: A legközelebb felfedezett római sírokról. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 69. sz.34 Prohászka Péter: Rómer Flóris és Brigetio emlékeinek kutatása. Arrabona (sajtó alatt)35 Rómer i. m. 1860. I.36 Rómer Flóris: Úti jegyzetek Ó-Szõny, római régiségek. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 71. sz.37 Hampel i. m. 1907. 10 (410.); v.ö. Rómer Flóris: A szent-andrási régiség magyarázata. Vasárnapi Ujság. 7.

1860. 17. sz.; Régészeti levelek Ipolyi Arnoldhoz. Vasárnapi Ujság. 7. 1860. 35. sz.; A hédervári kápolnaGyõrben. Vasárnapi Ujság. 7. 1860. 46. sz.; Síremlékek. Emlékföliratok. Vasárnapi Ujság. 7. 1860. 52. sz.; Fe-lelet a «Közlöny»-ben hozzám intézett régészeti kérdésekre és még valami régészeti életünkbõl. Gyõri Köz-löny. 4. 1860. 6–12. számokban.

38 Hampel i. m. 1907. 12–13 (412–413.)39 Hampel i. m. 1907. 13 (413.)40 Ld. pl. Rómer Flóris: Régibb templomok ismertetése. Gyõri Történeti és Régészeti Füzetek. 1. 1861. 186.;

Tarjáni románkori kõfaragvány. Gyõri Történeti és Régészeti Füzetek 1. 1861. 189.; Egy római kõkoporsóGyõrött. Gyõri Történeti és Régészeti Füzetek 1. 1861. 284.; Ostyasütõ vas 1565-bõl. Gyõri Történeti és Régé-szeti Füzetek. 1. 1861. 382.; A bõnyi református egyház XII–XIII. századbeli pohara. Gyõri Történeti és Régé-szeti Füzetek. 1. 1861. 234.. v. ö. Kanozsay Margit: A Gyõri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1861–1865.Arrabona. 1. 1959. 38–44.

41 Fraknói i. m. 1891. 196.42 Hampel i. m. 1907. 10 (410.)43 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest). Rómer hagyaték K 588/28.44 Hampel i. m. 1907. 11. (411.) v.ö. 36. lj.

rát a harangkutatással kapcsolatos felhívásai nyitották meg,45 illetve kezdte el közzétenni a beérkezettleveleket és tájékoztatásokat a Magyar Idõkben és a Vasárnapi Ujságban.46 Rómer közismertté és köz-kedveltté az olvasott napi- és hetilapokban publikált, érdekes és jó tollal megírt cikkeivel vált.

Rómer az 1850-es évek végére Gyõrben tulajdonképpen mindent elért, amit a város adhatott neki,azonban édesanyja halálát követõen már törekedett is arra, hogy nagyobb szerepet játsszon a hazai tu-dományos életben. Ezt pedig csak a fõvárosban érhette el. 1861 õszén elnyerve az igen szerényen dotáltakadémiai kézirattárosi állást Pestre költözött és hozzálátott a kézirattár rendezéséhez.47 Akadémiaimunkáját azonban csupán rövid ideig tudta végezni, mivel rövidesen kinevezték a pesti királyi katoli-kus fõgimnázium igazgatójának.48 Az ezzel járó bürokráciát ugyan nehezen viselte,49 mégis anyagi ala-pot biztosított ahhoz, hogy az országot járva újabb és újabb vidékeket és településeket keressen fel,építsen kapcsolatokat és jegyezze fel az építészeti emlékeket, régészeti leleteket és egyéb dolgokat, me-lyekrõl noteszei tanúskodnak.50 Rómer így nem szakadt el a vidéktõl, továbbra is járta, dokumentáltaannak értékeit, ugyanakkor újabb kutatási területet fedezett fel egyrészt Buda antik romjainak és emlé-keinek kutatásában,51 másrészt Pest közép- és koraújkori múltjának feltárásában. Ez utóbbival kapcso-latos kutatási eredményeit A régi Pest címû kötetében adta közre. Helytörténeti munkája bevezetõjébenindíttatásáról a következõket írta: „Elõszeretettel foglalkozván évek óta fõvárosunk emlékeivel, köteles-ségemnek tartottam, azt, mit vizsgálódásim nemcsak történészi, hanem régészeti eredményeképen isnyertem, a nagyobb közönséggel közölni, mit annál inkább véltem tehetni, mivel régészeti szempontbóle tér még alig volt átkutatva; mivel a városok és megyék egyedirásai napirenden vannak, és a haza álta-lános történetének nélkülözhetetlen adalékai gyanánt üdvözöltetnek.” Rómer – mint írja, munkájávalmintát is akart nyújtani, hogy hogyan képzeli el õ a helytörténeti munkákat.52 De Rómer nemcsak a fõ-várossal kapcsolatosan írt honismereti összefoglaló munkát, hanem szülõvárosáról is, pontosabban aMagyar Orvosok és Természetvizsgálók XI., Pozsonyban megrendezett Vándorgyûlésére (1865) készí-tett Pozsony és környéke címû könyv Pozsony régészeti mûemlékeit bemutató 58 oldalas fejezetét írta õmeg.53 Itt jegyezzük meg, hogy Rómer a fent említett vándorgyûlés titkára, azaz egyik fõ szervezõjevolt. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyûléseinek – a XIX. század legjelentõsebb hazaitudományos konferenciasorozatának – Rómer 1847-tõl volt (szinte) állandó résztvevõje és elõadója.54

Az 1860-as években Rómer a magyar tudományos életben is egyre jelentõsebb szerephez jutott:1862-tõl a Nemzeti Múzeum reformját elõkészítõ bizottság tagja és titkára, 1863-tól pedig a MagyarTudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának elõadója.55 Ez utóbbi tisztében egész hálózatátépítette ki a régészet iránt érdeklõdõ embereknek, mentve az ország kincseit és történelmi emlékeit.56 Arégészettudomány mûvelésének elõsegítése végett 1865 karácsonyára készítette el a Mûrégészeti Kala-uzt,57 amely a szakemberek mellett a vidéki amatõrök kézikönyvévé vált.58 Ugyancsak e célból indította

11

45 Rómer Flóris: Néhány bizalmas szó a magyar harangtudomány érdekében Magyarország papjaihoz, néptaní-tóihoz és harangöntõihez. Vasárnapi Ujság 9. 1862. 46. sz.; Gyõri Közlöny. 6. 1862. 98. sz. és Protestáns Egy-házi és Iskolai Lapok 5. 1862. 50. sz., valamint: Ultimatum a honi harangisme ügyében. Vasárnapi Ujság 12.1865. 9. sz.

46 Hampel i. m. 1907. 12 (412.)47 Kõhegyi Mihály: Rómer Flóris Pestre kerülésének körülményei és indítékai. Archaeologiai Értesítõ. 118.

1991. 94–95.48 Hampel i. m. 1907. 15 (415.) Az igazgatói feladatok ellátása mellett Rómer tanított is gimnáziumában. Ekkor

lett tanítványa, késõbbi munkatársa (majd utóda) Hampel József.49 Rómer így panaszkodik errõl barátjának Fraknói Vilmosnak (Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest, Kéz-

irattár): „Ismét elõadtam Õ Ngságának, mennyire nem nekem való az a nagy Méltóság – a beiratási kellemek-kel, az inventálási aprólékosságokkal – de hijába Õ azt mondja, ennek így kell lennie!”

50 Tombor Ilona: Rómer Flóris útijegyzetei. Mûvészettörténeti Értesítõ. 3. 1954. 276–278.51 Póczy Klára: Rómer – Aquincum romjaiért. Mûemlékvédelem. 32. 1988. 209–213.52 Rómer Flóris: A régi Pest. Pest, 1873. 3., 4.53 Pozsony és környéke. Pozsony, 1865.54 Ld. ehhez: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának vándorgyûléseinek iratai (1841–1912).

Semmelweis Orvostörténeti Levéltár.55 Bardoly i. m. 1988. 235. Az Archaeológiai Bizottságnak már korábban, 1860-ban tagja lett. E testületben foly-

tatott mûködésével kapcsolatosan Hampel József a következõt jegyzi meg: „…míg õ Pesten volt nem is volt ebizottságnak nálánál tevékenyebb tagja.” Ld. Hampel i. m. 17 (417.)

56 Hampel i. m. 1907. 17 (417.)57 Rómer Flóris: Mûrégészeti Kalauz I. kötet. Pest 1866. Részletesen ld. Kanozsay Margit: 100 éves a „Mûrégé-

szeti kalauz”. Arrabona 8. 1966. 215–222.58 Hatásáról ld.: Hampel i. m. 1907. 19 (419.)

el a mai napig megjelenõ Archaeologiai Értesítõt, melynek oldalain szerkesztése alatt a vidék régészetiránt érdeklõdõ plébánosai, lelkészei és polgárai egyaránt bemutathatták gyûjteményeiket és megfigye-léseiket.59 Rómer azonban nemcsak a mûveltebb rétegeket, a városi és falusi társadalom elitjét szólítot-ta meg, hanem az egyszerûbb embereket, a földmûveseket is, akik munkájuk folyamán sokszor elõszörtalálkoztak a földbõl kiszántott régiségekkel. Az Archaeológiai Bizottság elõadója egész népét kívántatanítani és a felvilágosító munkát 1866-ban egy Magyarország Földmivelõihez! címû felhívással60

kezdte meg, amelyet aztán négyezer példányban osztottak szét vidéken. Emellett folyamatosan járva azországot mindenhol szóban is felhívta a parasztok figyelmét a földbõl elõkerülõ régészeti leletek érté-kére, jelentõségére.

Nagyon jelentõs volt Rómer életében és tudományos fejlõdése szempontjából az az országgyûlés ál-tali megbízatás, melynek köszönhetõen kiállításon mutathatta be Magyarország régészeti emlékeit az1867-es párizsi világkiállításon, majd a magyarok közül elsõként adhatott elõ a világtárlat idején meg-rendezett nemzetközi õsrégészeti és embertani kongresszuson.61

Rómer Flóris mindig nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, a képzésre és így már gimnáziumi igaz-gatósága alatt – az 1862/1863-as tanév tavaszi félévétõl – tartott elõadásokat a Pesti Egyetemen, mely-nek 1868-ban rendes professzorává nevezték ki.62 Amint Hampel József,63 Rómer tanítványa, majdmunkatársa írja: „Nem egyszer gazdag élettapasztalása készletébõl fûszerezte magyarázatait és a rajz-ban való jártassága nehezebb problémák fejtegetésénél nem csekély elõnyt nyújtott. Régi paedagogiaielvét, hogy a kirándulások fölfrissitik a fiatalság tanulási kedvét, az egyetemen is sikerrel érvényesítet-te. Mindig azok voltak legkedvesebb leczkéink, melyeket szivesen elbeszélgetõ tanárunk társaságában,az ó-budai síkságon vagy egyebütt, római vagy középkori romok közös szemlélgetésében töltöttünk.”64

Az egyetem mellett 1869-tõl a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának osztályõreként dol-gozott, mely pozíciók lehetõséget és biztos alapot biztosítottak elképzelései megvalósítására, így a mú-zeum gyûjteményének rendezésére, gyarapítására és tudományos feldolgozására a vidéki amatõrökkelvaló együttmûködésre, egyletek és múzeumok életre hívására, valamint a tudomány népszerûsítésére anapi-, hetilapokban és szakmai periodikákban.65 Rómer nevéhez fûzõdik a Nemzeti Múzeum gazdaggyûjteményeinek bemutatása az újra rendezett állandó kiállítás keretében és az ehhez készített rajzok-kal gazdagon illusztrált vezetõ magyar és német nyelven történt közreadása.66 Ugyanakkor õ kezdtemeg a néprajzi anyag összegyûjtését is, megteremtve egy új gyûjtemény alapjait.67 Ezt a megkezdettgyûjtést teljesítette ki aztán Rómer egy újabb megbízatása során, amelyet a vallás- és közoktatási mi-nisztériumtól kapott 1872-ben: Xántus Jánossal együtt a bécsi világkiállítás magyar háziipari (azaznéprajzi) osztályának megszervezése lett feladata, a bemutatandó tárgyak összegyûjtésével. A kiállításnagy sikert aratott és Rómer szakértelmének elismerését jelentette, hogy a nemzetközi zsûri a háziipariosztály bíráló bizottságába is beválasztotta. A Bécsben bemutatott néprajzi anyag szolgált aztán a ké-sõbbi Néprajzi Múzeum alapjául.68

Múzeumi évei alatt számos jelentõs mûve közül talán a legjelentõsebb önálló kötete, a tíz év kutató-munkájának gyümölcseként 1874-ben megjelent, a XIII–XV. századi magyarországi falfestményeketfeldolgozó monográfiája volt.69 Ugyanekkor tett egy nagyobb utazást Észak-Európában, melynek sorána Stockholmban megtartott õsrégészeti és embertani kongresszuson sikerült elérnie, hogy a következõt

12

59 Hampel i. m. 1907. 20–23 (420–423.)60 Rómer Flóris: Magyarország Földmivelõihez! (nyomtatvány) Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattár,

Múzeumtörténeti Gyûjtemény MT. III/42.61 Hampel i. m. 1907. 26 (426.). Ld. errõl részletesen Prohászka Péter: Rómer Flóris és a budapesti VIII. Õsrégé-

szeti és Embertani Kongresszus elõkészületei. Arrabona (sajtó alatt).62 Hampel i. m. 1907. 23–24 (423–424.). Ld. elõadásainak lajstromát: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálko-

dási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer hagyaték K 588/49.63 Hampel Józsefrõl ld. Ortvay Tivadar: Hampel József r. tag emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia el-

hunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 16. k. 7. sz. (Bp., 1913.); Kovács Tibor: Hampel József. In: Magyarmúzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 351–352.

64 Hampel i. m. 1907. 23 (423.)65 Hampel i. m. 1907. 27–29 (427–429.)66 (Rómer Flóris): Képes kalauz a m. n. múzeum régiségtárában. Pest, 1870.67 Ld. pl. Rómer Flóris: Die nationale Hausindustrie auf der Wiener Weltausstellung 1873. Bp., 1875., v. ö.

Hampel i. m. 1907. 30 (430.)68 Hampel i. m. 30–31 (430–431.); v. ö. Bardoly i. m. 1988. 237.69 Rómer Flóris: Régi falképek Magyarországon. Pest, 1874.

Budapesten rendezzék.70 A kongresszus alkalmából a Kárpát-medence régészeti emlékanyagát bemuta-tó nagyszabású kiállítást szervezett, amely cél elérése érdekében mozgósította a vidéket. A beérkezettjelentések, beszámolók, rajzok és térképek mindeddig kiaknázatlan forrásai honismeretünknek.71 Az1876. szeptember 4-én megnyílt kongresszuson Rómer büszkén jelentette ki: „elkészültünk, beváltot-tam szavamat”.72 Ekkor érte el tudományos mûködése csúcspontját, hiszen mind a hazai, mind pedig anemzetközi régészeti kutatás elismert és megbecsült személyévé vált.73

A komoly szakmai siker után nem egészen egy év múlva az 1874 óta világi pap, jánosi apát RómerFlórist nagyváradi kanonokká nevezték ki. E váradi stallumot megkapva Rómer nemcsak múzeumi ál-lásától vált meg, hanem lemondott az egyetemi katedráról is, szervezõ- és alkotóereje teljében 1877. de-cember végén elhagyta a fõvárost.74 Az egyetem és a Nemzeti Múzeum nyújtotta intézményi háttér nél-kül nehezen tudta átfogni és irányítani a vidéki archaeologiai mozgalmakat. Szerencsére Hampel Jó-zsef, aki utódja lett a múzeum Érem- és Régiségtárának élén, folytatta az általa kijelölt utat.

Rómer Flóris gyakran szerepelt a korabeli élc-lapokban, azonban barátai és hívei is kedvesked-tek karikatúrákkal, illetve vicces szövegekkel.Ezek sorába tartozik Rozvany György nagysza-lontai ügyvéd és író rajza és latin szavakba írt ma-gyar nyelvû szövege, melyet a következõ sorokkíséretében küldött el 1879. július 10-i levelébena nagyváradi kanonoknak: „Megbocsát nekem,hogy Ngod mélyen tisztelt személye nagyrabecsü-lésem tárgya lévén, ezen érzésemnek nemcsak al-kalmilag szoval, de rajzban és kifejezést adni bá-torkodom. Fogadja a mellékelt rajzot, melyet tisz-telõi a szöveggel együtt sikerültnek mondanak, olyderült kedvvel, milyennel ezt Ngod, e vidéken lakótisztelõi fogadták. Ez a rajz és szöveg nemcsakazért érdekes lehet szerintem, mert nagy gonddalösszeválogatott latin szavak adnak magyar értel-met, hanem azért is, hogy ez bizonyos »Lewitus«-féle másoló eszköznek sokszorosítása, mely is azujabb kornak találmánya.” A levél és a rajzRómer hagyatékában található,75 és szövege Ró-mer átírásában: „A vitéz kort is e tudos a jó RómerFloris bácsira ti sihederek nem okosság itt a hibáslatin tréfa picturat ranosnokok a jo Seneca hírétsem ismeritec ne vesztegessétek az idõt amiért azördög is veri fiát.”

Rómer figyelme új otthonában elsõsorban Bihar megye régészeti kutatására és bejárására irányult,illetve a Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet mûködésének biztosítása vált egyik fõ céljává.76

Ennek érdekében a már jól bevált eszköztárához nyúlt: elõadásokat tartott, kapcsolatokat épített.77

13

70 Hampel i. m. 1907. 38 (438.) Ld. errõl részletesen: Prohászka Péter: A budapesti VIII. Nemzetközi Õsrégésze-ti és Embertani Kongresszus (1876) levelezése, mint honismeretünk kiaknázatlan forrása. Honismeret. 40.2012. 4. sz. 26–30.

71 Rómer csupán válogatást nyújt a beérkezett levelezésbõl: Résultats généraux du mouvement archéologique enHongrie avant la VIIIe session du Congrés International d’Anthropologie et d’Archéologie Préhistoriques áBudapest 1876. Compte-rendu de la huitiéme session á Budapest 1876. Second volume I. partie. Bp., 1878.

72 Hampel i. m. 1907. 38 (438).73 Hampel i. m. 1907. 38 (438); Prohászka i. m. 2012. 26–27.74 Hampel i. m. 1907. 42 (442).75 Forster Gyula Örökségvédelmi Központ (Budapest) K 453/48–50.76 Ld. pl. Rómer Flóris: Sárrétre való kirándulásom. Sárrét. 6. 1880. 24. sz., v. ö. Sz. Máthé Márta: Bihar megye

régészeti és néprajzi szempontból. A Déri Múzeum Évkönyve 1974. Debrecen, 1975. 287–344.77 Hampel i. m. 1907. 42–43 (442–443.). Rómer nagyváradi éveirõl ld. Makkay János: Rómer Flóris Ferencz

nagyváradi évei (1877–1889). Archaeologiai Értesítõ 118. 1991. 100–103.; Balla Tünde – Lakatos Attila:„Biharmegye kultúrhivatását férfiasan emeljük…”. Rómer Flóris nagyváradi évei. Nagyvárad, 2015.

Egy karikatúra Rómer Flóris hagyatékából

Ugyanakkor visszatért régi honismereti kutatásaihoz, amikor megbízást kapott Zala megye monográfi-ája elsõ kötetének megírására.78 Számos közleményben számolt be utazásainak és kutatásainak eredmé-nyeirõl, megfigyeléseirõl a helyi lapokban.79

Nagyváradi évei ugyan nyugalmasabbak voltak, mint a pestiek, de eseménytelennek nem voltakmondhatók, hiszen életének utolsó évtizedében is számos utazást tett és ásatást végzett, így például1880-ban részt vett a lisszaboni nemzetközi õsrégészeti és embertani kongresszuson, 1882 és 1883 kö-zött a nagyváradi várban irányította az ásatásokat, rendszeresen felkereste régi tanítványát, József fõ-herceget Alcsúton, valamint elnöke volt az 1885. évi országos régészeti közgyûlésnek, 1888-ban pediga természettudósok tátrafüredi nagygyûlésén vett részt, és ekkor végezte utolsó régészeti ásatását amahalfalvai hradiszkó õstelepén.80 1888. augusztus 15-én még megünnepelte áldozópapságának ötve-nedik évfordulóját, de egészsége ekkor már romlásnak indult, és néhány hónappal késõbb, 1889. márci-us 18.-án örökre lehunyta szemét „a magyar régészet atyja” és a honismeret egyik legnagyobb XIX.századi mestere.81

Debreczeni-Droppán Béla – Prohászka Péter

Rómer Flóris és PozsonyRómer Flóris fordulatos, az emberi tartásról, eltökéltségrõl tanúskodó életpályája, személyiségének

mélyrétegei és tudományos teljesítménye még sokáig a magyar, de szoros pozsonyi és felsõ-magyaror-szági kötõdései miatt a szlovák és szlovákiai magyar historiográfiai, mûvelõdés- és mûvészettörténeti,valamint muzeológiai kutatások homlokterében maradnak. Nem utolsó sorban polihisztori teljesítmé-nye vonzza a kutatókat. A jelenlegi, szûken szakosodott akadémiai diszciplínák bõséges spektrumábanazonban a teljes életmûnek csupán kisebb-nagyobb részletei fejthetõk meg, illetve élesebben láthatókontúrjai festhetõk meg, legtöbbször évfordulós rendezvények keretén belül. Valójában tudományos éstudományszervezõ életmûvének korszerû feldolgozására még várnunk kell.1

Rómer életrajzának rekonstrukciója – ebben az írásban pozsonyi évei, a tudományosság szolgálatá-ban kifejtett tevékenysége és az egykori koronázó városhoz való viszonyulása –, éppen a fentiek értel-mében, izgalmas témaválasztásnak ígérkezik. Ez az írás Rómer Flóris „elfelejtett”, máig nem, illetvekisebb hányadában Kumlik Emil (1868–1944) által hasznosított pozsonyi Rómer-hagyatékra és azújabb várostörténeti kutatások eredményeire támaszkodva próbálja meg élesebbé tenni Rómer egy-egypozsonyi korszakát.2 A tanulmány célját nem az újraértelmezés, hanem az ismeretközlés és az életút, il-letve a tudományos tevékenység talán kevésbé ismert pozsonyi fejezeteinek – nem a teljességre törekvõ– bemutatása képezi.

Adalékok a családi gyökerekhez és rokoni szálakhozRómer Flóris 1815. április 12-én született pozsonyi német családban. A szentmártoni plébánia pap-

ja, Hegyi János 1815. április 18-án keresztelte meg. Kereszteléskor a Franciscus Seraphicus nevet kap-

14

78 Hampel i. m. 1907. 43 (443.); Makkay i. m. 1991. 101.79 Makkay i. m. 1991. 103–104.80 Hampel i. m. 1907. 43–44 (443–444.)81 Itt szeretnénk Bardoly István (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Buda-

pest)) támogatását és segítségét megköszönni, amely nélkül e tanulmány nem készülhetett volna el.

1 Bardoly István: Rómer Flóris élete. Mûemlékvédelem 32. 1988. 223–244; Papp Júlia: Rómer Flóris(1815–1889). Jegyzetek Rómer Flóris „Archaeologiai levelei”-hez. In: „Emberek, és nem frakkok” A magyarmûvészettörténet-írás nagy alakjai. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István. Enigma 13. 2006. 47. szám.73–90.

2 Az egykor a régi városházán, a Pozsonyi Városi Múzeumban elhelyezett, Rómer Flóris által adományozott, il-letve Könyöki József fia, Alajos segítségével eljuttatott Rómer-hagyaték egyes iratai a Pozsonyi Fõvárosi Le-véltárban (Archív hlavného mesta Slovenskej republiky Bratislavy, továbbiakban AHM SR BA) találhatók. Alevéltár 2015 novemberében tagolódott be a Pozsonyi Állami Levéltárba (Štátny archív v Bratislave). A ha-gyaték ezidáig nem képezte tudományos kutatás tágyát. Elõször Kumlik Emil kutatta, majd 1957-ben Sas An-dor volt az utolsó, aki új adatokat aknázott ki a dokumentumokból. A szlovák kutatások teljes mértékben elha-nyagolták ezt a fontos hagyatékot.

ta. Flóris és testvérei keresztszülei a cipész Josephus Schiller és felesége Julianna Frambach voltak.3

Apja, Franz (Franciscus) Romer (? – 1847. december 10.) bécsi származású cipészmester volt, aki1807-ben telepedett le Pozsonyban. Cipészüzletét a Nyerges utcában nyitotta meg Zum schöner Wienernév alatt.4 Három év múlva nõsült, 1810 végén feleségül vette Vetsera Annát és pozsonyi polgárjogot isnyert.5 Az egykori Lakatos utca 10 szám alatt Franz Rómer és felesége három fiúgyermeket nevelt fel.6

Kumlik Emil szerint Flóris világrajötte után a család a Kalapos utcába, a 20. század elején már nem lé-tezõ – az Orsolya-rend iskolájával szemben elhelyezkedõ – házba költözött át.7

A Rómer család második gyermeke, a festõi tehetséggel megáldott József (Josephus Alojsius) (1817.június 1.–1857. augusztus 10.)8 pap lett és a gyõri szemináriumban 1833-tól tanult, majd 1840-benszentelték a gyõri egyházmegye papjává. Neve szerepel 1847-ben a nezsideri káplánok névsorában.9

Rómer József 1851-ben került Magyarkimlére adminisztrátori minõségben és egy év múlva plébánoslett. Egy ideig nála a plébánián lakott özvegy édesanyja. József hosszú betegség után 1857-ben hunyt elés Magyarkimlén a temetõi kápolna mellett helyezték örök nyugalomra. Flóris testvére halálát követõ-en 1857. augusztus 12-tõl 1857. szeptember közepéig látta el a plébánosi teendõket. Elöljárója, RimelyMihály (1793–1865) pannonhalmi fõapát utasítása szerint „szünnapokon“ tartózkodhatott Magyar-kimlén.10

A harmadik, legfiatalabb Rómer testvér Károly (Carolus) (1820. január 19.–1848 vagy 1849)11

aranymûvességet tanult. A forradalmi seregbe önkéntesként jelentkezett és a harcokban elesett.

15

3 „Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910,” database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-22657-4219-81?cc=1554443 : accessed 10 October 2015), RomanCatholic (Rímsko-katolícká cirkev) > Bratislava > Sv. Martina (Part II) > Baptisms (Krsty) 1810-1816 (Inv. è.27) > image 283 of 391; state regional archives, Slovakia. Kumlik Emil. Rómer Ferenc Flóris élete és mûködé-se. Angermayer Károly, Pozsony, 1907. 7.

4 AHM SR BA, Pozostalos� Františka Floriána Rómera [Rómer Flóris Ferenc hagyatéka, továbbiakban PFFR],škatu¾a [doboz, továbbiakban šk.] 1, fascikel [csomó, továbbiakban fasc.] IV, Rõzne [Különféle iratok],Korešpondencia 1843–1879 [Levelezés 1843–1879], Batka János jegyzetei; Kumlik i. m. 1907. 6, 46–47.

5 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne, Korešpondencia 1843–1879, Batka János feljegyzései a 2984-esszámú protokollumból; Fuhst, Herbert: Mary Vetsera im Lichte ihrer Abstammung und Verwandtschaft.Selbstverlag von Herbert Fuhst, Wien–Berlin, 1931. 16. Rómer édesanyja talán azonos Vecsera Annával, aki1791. május 28-án született Pozsonyban. Apja neve Joannes Vecsera, anyja neve Anna volt. „Slovakia, Churchand Synagogue Books, 1592-1910,” database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-22656-38613-48?cc=1554443 : accessed 10 October 2015), Roman Catholic(Rímsko-katolícká cirkev) > Bratislava > Sv. Martina (Part II) > Baptisms (Krsty) 1789-1792 (Inv. è. 22) >image 269 of 464; state regional archives, Slovakia.

6 Könyöki József 1895-ben foglalkozott a szülõházzal és a vele kapcsolatos vitákkal. Egyesek ugyanis a 10-esszám alatti házzal szemben található egykori Tellár-féle házat jelölték meg Rómer Flóris szülõházaként. Bör-zsönyi Arnold is így vélekedett. Nyugatmagyarországi Hiradó 8. évf. 1895. febr. 10. 34. sz. 2.; Kumlik i. m.1907. 8–16.; Börzsönyi Arnold: Rómer Flóris Ferencz. Gyõregyházm. Ny., Gyõr, 1911. 3.; Benyovszky, Karl:Bratislava–Pressburg in Wort und Bild. Ein Führer durch die Hapustadt der Slowakei. Sigmund SteinerVerlagsbuchhandlung, Bratislava–Pressburg, 1931. 105.

7 Kumlik i. m. 1907. 15–16. Sas Andor, Rómer önéletírására hivatkozva a Kalapos utcai „szegletházat“ jelölimeg szülõházként. Archív Slovenského národného múzea [Szlovák Nemzeti Múzeum Levéltára, továbbiak-ban ASNM], Osobný fond Andora Sasa [Sas Andor személyi hagyatéka, továbbiakban OFAS], šk. 3, RómerFlóris elindul a tudós és a szabadságharcos útjára a márciuselõtti Pozsonyból, 2–3. (Kézirat).8 „Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592–1910,” database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-22657-3354-81?cc=1554443 : accessed 10 October 2015), RomanCatholic (Rímsko-katolícká cirkev) > Bratislava > Sv. Martina (Part II) > Baptisms (Krsty) 1817-1822 (Inv. è.28) > image 34 of 370; state regional archives, Slovakia.

9 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne, Korešpondencia 1843–1895, Bazilits Viktor nezsideri segédlel-kész levele Kumlik Emilnek (1907. május 13.)

10 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne, korešpondencia 1843–1895, 1857. szeptember 5. datálású levél;Gladich E. levele Kumlik Emilnek (1907. május 16.); Horváth, József. Fejezetek Kimle múltjából. Tanulmá-nyok és kisebb dolgozatok a falu történetébõl és néprajzából. Kimle Község Önkormányzata, Kimle, 1999.http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kimle/fejeze-tek_kimle_multjabol/pages/008_Romer_Floris.htm (Utolsó letöltés: 2015. október 13.).

11 „Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592–1910,” database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-22657-2373-80?cc=1554443 : accessed 10 October 2015), RomanCatholic (Rímsko-katolícká cirkev) > Bratislava > Sv. Martina (Part II) > Baptisms (Krsty) 1817–1822 (Inv. è.28) > image 190 of 370; state regional archives, Slovakia.

Rómer Flóris 1820 és 1830 között né-met anyanyelvû fiatal gyermekként aszentmártoni katolikus elemi iskolábansajátította el az olvasás és betûvetés, de alatin nyelv és költészet alapjait is,12

ugyanakkor haláláig szoros kapcsolatbanállt a pozsonyi rokonaival, ismerõseivelés kollégáival. A szûkebb körbe tartozottpéldául Joseph Gratzl városi tanácsos,akivel levelezett olmützi és jozefstadtifogságából, és aki a Pozsonyi Orvos ésTermészettudományi Egyesület tevékenytagja volt.13 Kapcsolatban állt VutkovichSándorral (1845–1905), közismert peda-gógussal, szerkesztõvel és újságíróval. ARómer-rokonságba tartoztak a Mergl,Bau, Flock, Haybl, Libisch-Weinstabl,Strantzl-Mauther és Ellenbogen családokképviselõi.14 Ugyanakkor Könyöki Jó-zsef (1829–1900) még ha burkoltan, de

jelezte, hogy õ is Rómer-rokon.15 Meg kell még említeni Rómer Magdalénát is, aki a történelem nemeshomályába burkolózva bukkan fel a Pozsonyi Városi Múzeum nyilvántartási könyveiben adományozószemélyként (Rómer Flórisnak az aradi honvédemlékmû felállítására kiadott emlékérmét és pecsétle-nyomóját ajándékozta a múzeumnak16). Sógornõként jelzik, tehát Rómer Flóris legfiatalabb testvér-ének, Károlynak a feleségérõl van szó.

A rokoni és baráti szálak, kötõdések alapos felkutatása, egyáltalán a Rómer család genealógiájának afelállítása új kutatói kihívásnak tekinthetõ.

A pedagógusi pálya (rövid) pozsonyi szakaszaRómer Flóris a pannonhalmi tanulmányok és szerzetesi felszentelését követõen (1830–1838), im-

már képzett és gyakorlott kutatóként, szakmai kapcsolatait tudatosan építve, doktori munkáját befejez-ve lépett a pedagógusi pályára. A gyõri bencés gimnázium latin, fizika, majd természetrajz tanárakénthelyezkedett el.17 Szülõvárosába azzal a reménnyel tért vissza 1845-ben, hogy a Pozsonyi Királyi Jog-akadémia (K. k. Rechtsakademie in Pressburg) szélesebb teret nyit számára és újító szemléletû módsze-reit megvalósíthatja. A „természettan, természetrajz és mezõgazdaság“ nyilvános rendes tanára lett.18

Elõadásai, melyekhez gyakorlati képzések és dévényi természetbejárások társultak, gyorsan népszerû-ek lettek nemcsak a diákok, de a polgárság és az arisztokrácia körében is. Tanítványai között számosarisztokrata család gyermekeit találhatjuk, így báró Mednyánszky Dénest, a Pozsonyhoz szorosan kötõ-dõ Walterskirchen Roderiket és Ottót, a Szapáryakat vagy éppen az Ürményieket. A megyebeli nemesicsaládok és a pozsonyi polgárcsaládok gyermekeit is tanította (Szüllõ Géza, Scharizer Géza, Motko

16

12 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. V, Koncepty, Úradné prepisy 4–49, Exercitia poëtica per Franciscum RomerII. Flumanit. Alumn. Posonii proptio Marte elaborata, 1830; Rómer Floris Catalogus az 1846/47 tanévbõl;ASNM, OFAS, šk. 3, Rómer Flóris elindul a tudós és a szabadságharcos útjára a március elõtti Pozsonyból, 4.(Kézirat).

13 Fischer Jakab. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület története 1856–1906. In: 1856–1906. Em-lékmû : Kiadja a Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennálásának ötvenedik évfordulója alkal-mából. Szerk.: Fischer Jakab–Ortvay Tivadar–Polikeit Károly, Az egyesület kiadása, Pozsony, 1907. 3, 4.;Kõhegyi, Mihály–Rákóczi, Katalin: Rómer Flóris levelei Gratzl Józsefhez az olmützi és josefstadti kazamaták-ból (I. rész). Arrabona 10. 1968. 141–162.; Kõhegyi Mihály–Rákóczi Katalin: Rómer Flóris levelei Gratzl Jó-zsefhez az olmützi és josefstadti kazamatákból (II. rész). Arrabona 11. 1969. 143–161.

14 Kumlik i. m. 1907. 5, 98.15 Nyugatmagyarországi Hiradó. 8. évf. 1895. febr. 10. 34. sz. 2.16 Archív Múzea mesta Bratislavy [Pozsonyi Városi Múzeum Levéltára, továbbiakban AMMB], Inventárna

kniha Rakúsko-Uhorsko [Osztrák-magyar nyilvántartási könyv], inv. è. 1–2928, inv. è. 2848 (Honvéd-versammlung in Arad), inv. è. 2849 (Stampilie).

17 Nyugatmagyarországi Híradó. 20. évf. 1907. máj. 12. 95. sz. 3.18 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. II, Osobné doklady, Potvrdenia 1840–1879, Dussil Illés királyi akadémiai

aligazgató útlevele Rómer Flóris részére (1846. július 31.).

Rómer Flóris szülõháza(Szlovák Köztársaság Mûemlékvédelmi HivatalánakLevéltára, Negatívumok gyûjteménye Archív,-Pamiatkového úradu SR, zbierka negatívov, neg. 22.244)

Ede). Elõadásait az evangélikus líceum diákjai szintén látogatták. Füvészkertet létesített, az iskolai ter-mészetrajzi gyûjteményt rendezte.19

Ez a szokatlan, nyitott pedagógusi magatartás kiváltotta a tanári kar konzervatív beállítottságú taná-rainak a kritikáját, rosszallását. Feljelentették az elöljárójánál, a fõapátnál és nyilvános megrovásbanrészesült. A szigorú és a társadalom igényeire nem reflektáló szerzetesi-egyházi közeggel szembeni tá-volságtartása innen datálható.20

Pozsonyi tanári mûködésének volt még egy fontos állomása. Megbízást kapott 1847-ben József ná-dor fiának, az akkor 14 éves József Károly Lajos fõhercegnek (Josef Karl Ludwig von Österreich,1833–1905) az oktatására. A két férfi, mester és tanítványa egy életre szóló barátsága ekkor születettmeg.21

Szabadságharc, fogság, újrakezdés

A német-magyar vegyes identitású Rómer Flóris csatlakozása 1848 õszén a magyar honvédséghezegy hosszabb mentális-kulturális magyarosodási folyamat „csúcspontja” volt.22 Ekkor már a németgyökerekkel rendelkezõ, hungarus tudatát elhagyó Rómer õszintén hitt a modern magyar politikai nem-zetben. A Rómer-irodalomban életének ez a meghatározó korszaka (1848–1854), pozsonyi felhívása,melyben tanítványait a forradalmi seregbe való belépésre biztatja, patrióta magatartása, részvétele a ha-dieseményekben és a pozsonyi katonai törvényszék általi elítéltetése (egyben közeli rokonának BernardVetsera [1796–1870], pozsonyi csendõrkapitánynak negatív szerepe23), súlyos várfogsága és szabadu-lása a legjobban tárgyalt fejezetek közé tartoznak, így ezek ismertetésétõl itt eltekintünk.24

Figyelmünket inkább az újrakezdés körülményeire irányítjuk. Az 1854-es amnesztiarendelet hatály-ba lépését25 követõen szabaduló Rómer Flórisnak az életét és szakmai pályáját szinte az alapoktól kel-lett újjáépítenie. Rómer datálhatóan már 1854 júniusától Pozsonyban tartózkodott, de „internírozva”volt.26 Rendõri felügyelet alatt tartották 1856 nyaráig, ugyanakkor magán viselte a „rebellis” és a rend-del szembeni „megátalkodott” bélyegét.27 Egzisztenciális és lelki válsága idején – az egyházi büntetést,vezeklést elkerülendõ – nem véletlenül gondolt emigrációra, melyet egyik bensõséges levelében Józseffõhercegnek is megemlített: „A lélekben és becsületességben volt és vagyok a ki voltam, és az maradok,élek vagy halok. (…) Segéljen Fenséged valamely módon a birodalom határain túl, hol engem az egy-házi fegyelem többé el nem érhet. (…) Istennek, Hazámnak szívesen lennék mártyrja, de az Egyház szol-gáinak nem.”28 József fõherceg 1854. május 13-án kelt válaszában segítségérõl biztosította Rómert:„Mint látom a’ dolog igen sürgetõ, azért történt midõn vettem levelét ma reggel 11 órakor, tettem a’szükséges lépéseket Budán folyamodni, azon szabadságért mely külföldre kísérheti veszély nélkül ke-gyelmedet!”29 Nagy valószínûséggel a közbenjárás eredménytelen maradt, mivel Rómer Flóris nemhagyta el az országot.

17

19 Kumlik i. m. 1907. 34.20 Nyugatmagyarországi Híradó. 20. évf. 1907. máj. 16. 99. sz. 2.; Kumlik i. m. 1907. 24–43.21 Ld. például AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne, Korešpondencia 1843–1895, József fõherceg levelei

Rómer Flórisnak (1886. október 8., 1887. március 23., 1887. december 25., 1888. március 21.); ThewrewkIstván: József fõherczeg. Grill Károly kir. udv. könyvkereskedése, Bp. 1893. 96.

22 Ld. Demmel József úttörõ jelentõségû tanulmányát. Demmel József: Syn prešporského nemeckého meš�ana”alebo „typický maïarský vlastenecký kòaz”? Problematika viacnásobnej identity v historiografii o FlórisoviRómerovi. Bratislava. Zborník Múzea mesta Bratislavy, 27. évf. 2015. (megjelenés alatt)

23 Fuhst i. m. 1931. 17–18.24 Kumlik Emil: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Stampfel Károly bizományában, Pozsony–Budapest, 1905.

118–125.; Kumlik i. m. 1907. 132–139.; Rákóczi Katalin: Rómer Flóris hadbírósági pere. Arrabona 14. 1972.317–325.

25 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. II, Osobné doklady, potvrdenia 1840–1879, A kerületi katonai hadbiztosságelbocsátó levelének másolata (1853. november 1.), Certifikat (1854. április 24.). Rómer József kérvényétbátyja szabadon bocsátása érdekében 1852-ben elutasították. AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne,Korešpondencia 1843–1895, A gyõri bíróság levele (1852. szeptember 22.).

26 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. V, Koncepty, Úradné prepisy 4–49, Rómer Flóris levele Rimely Mihálynak(1854. június 19.).

27 Rákóczi i. m. 1972. 325. 40. jegyzet.28 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. V, Koncepty, Úradné prepisy 4–49, Datálatlan fogalmazvány Rómer Flóristól

József fõhercegnek. A levél a fõherceg válasza alapján 1854. május 13-a elõtt íródott.29 Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Levelestár, József fhg. Rómer Flórisnak.

Hûséges tanítványának sikeres közbenjárása más körökben is bizonyítható. József fõherceg, befo-lyását mozgósítva Scitovszky János hercegprímást és Rimely Mihály fõapátot meggyõzte, hogy RómerPozsonyban, mint a fõherceg „titoknoka és meghatalmazottja” Szuborits Antal fia mellé kerüljön neve-lõnek.30

A tudományszervezés jegyébenA soproni, kõszegi és a Varazsd megyei tanári-nevelõi állások után került a gyõri bencés gimnázi-

umba, ahol teljes erõvel vett részt a múzeumszervezési munkákban.31 Rómer pozsonyi kapcsolataiazonban nem szakadtak meg, sõt tudományos tevékenységét a helyi értelmiségi elit mindig figyelem-mel kísérte. A Pozsonyi Orvos és Természettudományi Egyesület felkérte két elõadás megtartására1859-ben. Az egyikben a Bakony természetrajzi és földrajzi érdekességeivel foglalkozott, a másikban amagyar mezõgazdaság modernizációjában tevékeny szerepet játszó Horky Mihály (1780–1856) nö-vénygyûjteményének szentelt figyelmet.32 Az egyesület múzeumának értékes paleontológiai leleteketadományozott (egyébként ez az elsõ bizonyítható Rómer-adomány a pozsonyi intézményeknek).

Rómer Flóris és KankaKároly (1817–1910) volt a lel-ke a Magyar Orvosok és Ter-mészetvizsgálók Egyesületé-nek pozsonyi szakmai találko-zójának 1865-ben. A közremû-ködésüknek köszönhetõen je-lent meg a máig fontos forrás-munkának számító szakmaibeszámoló a nagygyûlésrõl.33

A szlovák muzeológiai iro-dalomban mélyebb kutatásoknélkül régóta toposszá váltRómer Flóris személye, mint aPozsonyi Városi Múzeum(Städtische Museum in Press-burg) (egyik) „alapító atyjáé”.

Rómer 1861-tõl a magyar tudományosság központjának számító Pest-Budán élt. Ténylegesen nem vettrészt a múzeumalapításban, melyet a város által kinevezett elõkészítõ bizottság és a Pozsonyi Városszé-pítõ Egylet (Stadtverschönerungsverein in Pressburg) közösen bonyolított le.34 Mindig érdeklõdött amúzeum sorsa iránt, figyelemmel kísérte az alapítás folyamatát. Eszmei hatása tehát tetten érhetõ. Azalapítás körül elévülhetetlen érdemeket szerzõ Könyöki (Ellenbogen) Józsefnek, egykori tanítványá-nak, akinek régészeti munkásságát sokrétûen támogatta, publikációs teret nyújtott az Archaeológiai Ér-tesítõ hasábjain, nem utolsó sorban a pozsonyi múzeum eszméjének a népszerûsítése céljából.35

18

30 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. V, Koncepty, Úradné prepisy 4–49, József fõherceg levele Scitovszky János-nak (1854. május 17.), Rimely Mihálynak (1854. május 5. és 17.).

31 Bõvebben Uzsoki András: A gyõri múzeum rövid története 1859–1959. Arrabona 1. 1959. 27–31.32 Rómer Flóris: Horky’s centuria florae Bakonyensis. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde in Pressburg,

1859. 4. szám. 84–87.; Fischer i. m. 1907. 25.33 Kanka Károly–Rómer Flóris: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1865. augusztus 28-tól szeptember

2-ig Pozsonyban tartott XI. nagygyûlésének történeti vázlata és munkálatai. Nyomatott Wigand Károly Fri-gyesnél, Pozsony, 1866. A kötet szerkesztési kérdéseirõl folytatott levelezésre lásd AHM SR BA, PFFR, šk. 1,fasc. IV., Rõzne 1843–1895, Kanka Károly levelei Rómer Flórisnak (1865. július 1. és július 26.).

34 Archaeologiai és rokon egyletek (A pozsonyvárosi muzeum alapításával megbizott választmány). Archaeoló-giai Értesítõ, 1. 1868–1869. 162–164; Gyõrik, Martin: Die Fünfzigjährige Geschichte des PressburgerKunstvereines 1868–1918. Buchdruckerei Carl Angermayer, Pozsony, 1918.

35 Vö. Kivonat a m. tudom. Akademia archaeologiai bizottmányának 1868-iki dec. 1-jén a n. muzeumban tartottX-dik ülésének jegyzõkönyvébõl. Archaeológiai Értesítõ, 1. 1868–1869. 45–46, 47, 63–64.; Mozgalom a régé-szet terén (A pozsonyi városi múzeumnak). Archaeológiai Értesítõ 1. 1868–1869. 142, 147; Ellenbogen Józsefpozsonyi reáltanodai tanár Rómer Flórisnak. Archaeológiai Értesítõ, 1. 1868–1869. 209–210.; Könyöki József:A pozsonyvárosi régiségtár rövid ismertetése. Különlenyomat a „Pozsonyvidéki Lapok“-ból. NyomatottNirschy Ferenc könyvnyomdájában (elõbb Sieber örökösei), Pozsony, 1877. 5.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XI. vándorgyûlésealkalmából kiadott emlékérem 1865-bõl (Pozsonyi VárosiMúzeum – Múzeum mesta Bratislavy, N-15136, Fotó: ¼. Mišurová)

Rómer Flóris elõször 1877. március 30-án járt a múzeumban és megtekintette a kiállítást.36 Utoljára,már betegen, 1888. június 22–24-én tartózkodott Pozsonyban. Batka János (1845–1917) kíséretében lá-togatta meg a múzeumot és szülõházát.37

Rómer Flóris pozsonyi emlékezeteA helyi Rómer-kultusz kezdeményezõjének Dankó József (1829–1895) pozsonyi prépost, mecénás

tekinthetõ. A városi tanácsnak 1891-ben emléktábla elhelyezését javasolta a múzeum falán és a Lakatosutcának Rómer Flóris utcára való átnevezése mellett szállt síkra.38 A Rómer-szobor felállításának gon-dolatát 1895. május 10-én az Országos Régészeti és Embertani Társulat vetette fel.39 A városi képvise-lõtestület 2000 koronát szavazott meg a szoboralap javára.40 A szobor helyét az egykori középkori kúthelyén jelölték ki. Stróbl Alajos (1856–1926) készítette el a szobor makettjét, mely az akkori polgár-mester, Brolly Tivadar dolgozószobáját díszítette. A Rómer-emlék megvalósulása azonban vontatottanhaladt, „tizenegy évi huza-vona” kísérte.41

A megvalósítást 1907-ben két jelentõs eseménymozdította elõ. A Pozsonyi Orvos és Természettudo-mányi Egyesület alapításának 50. évfordulója és aMagyar Orvosok és Természetvizsgálók 34. vándor-gyûlése Pozsonyban (ez indította Kumlik Emilt aRómer-életrajz megírására, melynek hírlapi elõzmé-nyét alkotta a Nyugatmagyarországi Hiradó hasábja-in megjelent „tárczacikksorozata”).

Báró Forster Gyula (1846–1932) a MûemlékekOrszágos Bizottságának elnöke 1907. augusztus14-én adta át a szobrot a városnak.42 A vándorgyûlésprogramján belül 1907. augusztus 25-én ünnepélyeskeretek között avatták fel Rómer Flóris szobrát.43 Aszobrot a talapzattal együtt a középkori kút restaurá-lását követõen távolították el eredeti helyérõl, vala-mikor az 1990-es évek elsõ felében. A városi múze-um udvarára 1995 körül kerülhetett, ahol napjaink-ban is található.

Zárszó gyanánt

Pozsony XIX. századi történelmét a XX. századkataklizmaszerû állam- és hatalomváltásai által ki-váltott mélyreható politikai, társadalmi és szociálisfolyamatok, és általában az erõszakos szlovák etno-politikai gyakorlat elhomályosította vagy legalábbisháttérbe szorította. E század kulturális hozadékát éslegjelentõsebb személyiségeinek munkásságát vagyetnicizálták, kisajátították, vagy a prímér források fi-gyelmen kívül hagyásával egyoldalúan átértelmez-

19

36 AMMB, Fremdenbuch, 5.37 Kumlik i. m. 1907. 100.38 Rómer emlékezete. Archaelogiai Értesítõ 11. 1891. 381–382; Nyugatmagyarországi Hiradó. 8. évf. 1895. febr.

10. 34. sz. 2. A márványból készült emléktábla sorsáról ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre. Nem ta-lálható sem a múzeumban, sem a gyûjteményeiben.

39 AHM SR BA, PFFR, šk. 1, fasc. IV, Rõzne, Korešpondencia 1843–1895; Kumlik i. m. 1907. 2.40 Nyugatmagyarországi Híradó. 15. évf. 1902. ápr. 5. 58. sz. 2.41 Kumlik i. m. 1907. 2. A modellt a Pozsonyi Városi Galéria (Galéria mesta Bratislavy) õrzi.42 Nyugatmagyarországi Híradó. 20. évf. 1907. aug. 14. 181. sz. 5.43 Nyugatmagyarországi Híradó. 20. évf. 1907. aug. 27. 194. sz. 3. A szobor talapzatánál babérkoszorúkra erõsí-

tett két szalagot helyeztek el a Pozsonyi Orvos és Természettudományi Egyesület és a Magyar Nemzeti Múze-um képviselõi. Csupán az egyesület szalagja maradt fenn. A Pozsonyi Városi Múzeum gyûjteményében nemrégen sikerült azonosítani.

Rómer Flóris szobra az eredeti helyena XX. század elején (Pozsonyi Városi Múzeum– Múzeum mesta Bratislavy, Fo-187)

ték. Az emlékezetpolitika is a hatalom szolgálatában állt, mely rányomta bélyegét Rómer Flóris szlová-kiai recepciójára.

A Pozsonyi Városi Múzeum (Múzeum mesta Bratislavy) 2015. április 22-én rendezett szlovák-ma-gyar konferenciát Rómer Flóris születésének 200. évfordulója alkalmából.44 Ez a rendezvény, méltánállíthatjuk, adósságtörlesztés és mérföldkõ volt, hiszen ezután már nem lehet Szlovákiában úgy írniRómerrõl, mint elõtte. A konferenciaanyag ugyanis 2016 elején szlovákul megjelenik a múzeumi év-könyvben. Minden lehetõség adott, hogy immár szlovák kulturális-nyelvi kontextusban kanonizálódjonegy árnyaltabb, többszempontú Rómer-kép.

Gaucsík István

Rómer Flóris a szabadságharcban –avagy az életrajzírás nehézségei1

Rómer Flóris (1848–1849-ben Római Ferenc) szabadságharcos pályafutásának megírása egyáltalánnem könnyû feladat. Töredékes önéletrajza azzal végzõdik, hogy 1848 októberében „elõbb önkény-tesnek, majd rendes utásznak” csapott fel, elhagyta a kolostort és a fényes udvari szolgálatot, „hogy apozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé, közlegényképpen beálljak…”.2 Az olmützi vár-fogságban Berzsenyi Lénárd honvéd ezredes által festett portréján jóval bõvebben ismerteti pályafutá-sát, de a részletekre ebben sem tér ki.3 Miután korábbi életrajzírói, így Hampel József, Fraknói Vilmos

és Kumlik Emil nem juthattak hozzá az elsõdleges források-hoz, jobbára korabeli legendák, családi hagyományok alapjándolgozták fel Rómer pályafutásának ezt, a tudományos élet-mûve szempontjából kétségkívül csekély jelentõségû, de azéletút alakulása és a személyiség érése szempontjából mégis-csak meghatározó szakaszát. A késõbbi szerzõk is fõleg az õadataikat használták, vándoroltatva a tévedéseiket – idõnkénttovább bonyolítva a bennük foglaltakat.4

A további probléma az, hogy errõl a szûk egy évrõl nem-csak magától Rómertól, de más forrásból sem igen rendelke-zünk pontosabb, közvetlenül Rómer tevékenységére vonatko-zó adatokkal. Katonai pályafutásának elejérõl egy 1848. októ-ber 1-jei levelét, illetve a november 13-án a honvéd utászkar-ba történõ beállásra felszólító kiáltványát ismerjük; katonaipályafutása végérõl pedig a pozsonyi cs. kir. haditörvényszék1849. november 24-i ítélete tanúskodik. Haditörvényszéki el-járásának anyaga nagyobbrészt eltûnt, csak az iratjegyzék, atárgyalásvezetõi elõterjesztés és az ítélet maradt fenn, s ezeképpen az 1848. október elejétõl 1849. augusztus közepéig ter-jedõ idõszakról nem adnak érdemi tájékoztatást.

Rómer 1848-ban, az elõzõ évben elhunyt József nádor azo-nos nevû fiának, az 1833-ban született József királyi herceg-nek tartott természettani elõadásokat. Közéleti érdeklõdésérõlés értékválasztásáról tanúskodik az a tény, hogy tagja volt az1848. szeptember közepén alakult pozsonyi Hazafiúi Egylet-

20

44 A Rómer-szobor – hosszú évtizedek névtelensége után – szlovák, magyar, német és angol nyelvû tájékoztatótáblát is kapott.

1 Ezúton köszönöm a tanulmány elkészítésében nyújtott segítségét Kemény Krisztián fõlevéltárosnak ésProhászka Péter régésznek.

2 Kumlik Emil: Rómer Ferenc Flóris élete és mûködése. Pozsony, 1907. 45.3 Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé 1849-1856 és Berzsenyi Lénárd rajzai. Az olmützi foglyok arc-

képsorozata. Sajtó alá rendezte: Simon V. Péter. Bp., 1988. 373.4 Ld. pl. Simon V. Péter összefoglalóját. Barsi – Simon V. i. m. 1988. 374–375.

Berzsenyi Lénárd honvéd ezredesáltal festett portré Rómer Flórisról(Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok)

nek (más néven Demokratikus Egyletnek), amelynek egyik vezéralakja a késõbb mártírhalált haltRázga Pál evangélikus lelkész volt. Itteni mûködésének részletei nem ismertek, magáról a tagságtényérõl is csak a hadbírósági irataiból tudunk.5

Rómer szeptemberben Budapestre utazott; levele szerint akkor hagyta el Pozsonyt, amikor a hivata-los Közlönyben megjelent a kormányzat rendelete arról, hogy a tanári pályázatok elbírálását októbervégéig felfüggesztik. Miután ez a rendelet a lap szeptember 23-i számában jelent meg, Rómer pedigminden jel szerint 25-én vagy 26-án hagyta el Pozsonyt, valószínûsíthetõ, hogy a levél utalása nem amegjelenés napjára vonatkozik, hanem arra a napra, amikor a lap Rómer kezébe került.6

Rómer Budapestig a szeptember 25-én Pozsonyba érkezett bécsi Akadémiai Légió 160–200 önkén-tesével utazott gõzhajón, s 26-án velük együtt szállt partra a magyar fõvárosban. Útközben jól összeba-rátkozott a halálfejes jelvényû kalpagot viselõ legionistákkal, akik egész úton szónokoltak és daloltak, srá akarták venni Rómert, hogy tábori lelkészként menjen velük a táborba.7 Rómer azonban elhárította ahívást.

Szeptember 28-án délután tanúja volt Lamberg meggyilkolásának. „Így ítél a nép” – fejezte be a be-számolót, amit egyik barátjának írt.

Szeptember 30-án végre kiderült, hogy a magyar hadsereg az elõzõ napon, szeptember 29-énPákozd és Sukoró között megállította Jellaèiæ támadó hadseregét. Ezen a napon, tehát szeptember 30-ándélelõtt 10 órakor a képviselõház ülésén ifj. Pázmándy Dénes elnök hangsúlyozta, hogy immáron nemannyira több katonára, mint inkább arra van szükség, hogy a nép felkeljen. Ennek szükségességét ígyindokolta: „A mi derék seregünk, minden tisztek számítása szerint, vitézül fogja visszaverni mindenkor amegtámadást, de tömegek azért szükségesek, hogy ha Jellaèiæ szétterítené embereit, seregünk ne legyenkénytelen csupán védelmi állásban maradni. A bizottmány véleménye tehát az, hogy Pesten tartasséknépgyûlés, s minthogy itt sok ember van, ki mivel mehet, menjen.” A javaslatból határozat lett, s délutánkettõkor került sor a Nemzeti Múzeumnál arra a népgyûlésre, ahol nagyszámú önkéntes jelentkezett.Õk részben még aznap, részben pedig másnap, vagyis október 1-jén indultak – azonban nem az ellenségelé, hanem a fõváros védelmére – Budaörsig. Ott hozták létre ugyanis azt az önkéntesekbõl álló tábort,melynek várható létszámát Pázmándy szeptember 30-án este Csány Lászlóhoz, a dunántúli tábor kor-mánybiztosához írott levelében 3–4000 fõre becsülte. A sereg élére Piller János õrnagyot (volt cs. kir.sorezredi századost), a budai nemzetõrség egyik zászlóaljparancsnokát állították.8

Rómer október 1-jén írt újabb levelet Gratzl Józsefnek: „Nem bírok ellenállni a vágynak, hogy a tá-borba vonuljak. Örökké a gyávaság vádját emelném magam ellen, ha elmulasztanám az alkalmat,amely most nyílik, hogy erõs karomat a hazának felajánljam; noha lelkesedés, kitartás által még többetremélek tenni. Örömmel megyek a harcba, és remélem, sértetlenül érek vissza. Ha látnád a lelkesedést,örömkönnyeket sírnál; és ezen, a haza tûzhelyéhez való szeretetben fekszik szabadságunk és biztos gyõ-zelmünk alapja. Egyedül anyám iránti szeretetem, ami mindenek felett áll, tarthatna vissza. Azonban tu-dom, hiányomat kétszeresen pótolod. És ha visszatérek, kétszeres szeretettel fog átölelni engem; mivel aszent, legigazabb ügy méltó harcosa leszek. Szívesen követném legforróbb ösztönömet Pozsonyba,azonban a tõletek való búcsú elgyengítene, s hamis ítéleteknek szolgáltatna ki.”.9 E levélbõl tudjuk,hogy õ maga is az október 1-jén útnak indulók csoportjához csatlakozott. A Piller vezette csoport útvo-naláról az elkövetkezõ napokból viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk. Ugyanakkor hangsúlyoz-

21

5 Az Egyletre ld. Zakar Péter: A pozsonyi Hazafiúi Egylet. In: A nemzetiségi kérdés Kossuth és kortársai sze-mében. Szerk. Kiss Gábor Ferenc és Zakar Péter. Belvedere Kiskönyvtár 15. Szeged, 2003. 115–132.

6 Közlöny, 1848. szept. 23. 106. sz. 541. A rendelet kibocsátásának oka Jellaèiæ betörése és a kétséges katonai éspolitikai helyzet volt.

7 Bõhm Jakab: A német légió szervezése és tevékenysége az 1848-1849. évi magyar szabadságharcban, Hadtör-ténelmi Közlemények, 1970/2. 195

8 A Pázmándy idézet: Pesti Hirlap. 1848. okt. 1. 175. sz. 923. A népgyûlésrõl: Marczius Tizeötödike. 1848.szept. 30. 171. sz. 685.; Kossuth Hirlapja. 1848. okt. 1. 80. sz. 363. A budaörsi táborra Pázmándy levelét: Kos-suth Lajos összes munkái. XIII. kötet, Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. Sajtó alárendezte: Barta István. Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai. Bp., 1952. 58.

9 Rómer – Graetz, Pest, 184. okt. 1. Közli V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. II.kötet. Bp. 1952. II. 150–151. és Kõhegyi Mihály – Rákóczi Katalin: Rómer Flóris levelei Gratzl Józsefhez azolmützi és josefstadti kazamatákból. Arrabona 10. 1968. 144. A levelet – némileg szabad fordításban – idéziFraknói Vilmos: Rómer Flóris emlékezete (1815–1889). Századok 25. 1891. 177–199. és Kumlik i. m. 1907.46.

nunk kell, hogy ez Rómer valószínûsíthetõ útvonala – azaz nem tudjuk bizonyítani, hogy Rómer mind-végig ott volt-e e csoportosításban.10

A csapat Bián át Bicskére vonult, ahol csatlakozott Ivánka Imre õrnagy 6. hadoszlopához. Innen Né-metegyházán át Tatára, majd Szõnyre vonult, ahonnan Gönyûn át Gyõrre, majd Abdán át Horvát-kimléig nyomult elõre.11 Október 8-án Ivánka csapata már Magyaróváron volt, október 9-én pedig elér-te Parndorfot.12 A zászlóalj ezután a Görgei Artúr ezredes vezette elõvédhez került. Október 15-énMóga János fõvezér azt jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy a Piller vezénylete alatti pesti felkelõzászlóalj, „amely csupán rövid idõre hitte elhagyni otthonát”, valószínûleg rövidesen hazatér. Ezértegyelõre ezt a zászlóaljat az osztrák határ másnapi átlépése alkalmával fõtartalékként hagyja hátra.13 Ezvalóban így is történt, a másnapi támadás alkalmával Piller zászlóalja hátramaradt Parndorfon, a vissza-vonulás után pedig kivonták az arcvonalból.14 Ezt követõen nagy valószínûséggel hazaindult, mert a to-vábbiakban az alakulatnak a forrásokban nincs nyoma.

Összefoglalva, Rómer elsõ katonai szolgálata nagyjából október 1-16. között követhetõ – feltéve, hamindvégig a Piller-féle oszlopnál volt. Mindenesetre, ha Hampel Józsefnek hinni lehet, Rómer ezutánvisszatért a fõvárosba.15 Elképzelhetõ, hogy így történt (ezt már önmagában az is magyarázta volna,hogy holmijai nagy részét az elinduláskor a fõvárosban hátrahagyta), majd ezt követõen tért vissza Po-zsonyba.

Pulszky Ferenc emlékirata szerint õ maga október végén Pozsonyban találkozott Rómerrel, amikoraz az ottani erõdítési munkálatokban vett részt.16 (Ezekre azért volt szükség, mert Morvaországból idõ-közben Balthasar Simunich altábornagy vezetésével egy cs. kir. dandár tört be a Felvidékre, s észak fe-lõl fenyegette Pozsonyt.) Pulszky persze nem feltétlenül megbízható tanú, amit az is mutat, hogy szinteRómer már ekkor utásztiszti egyenruhát viselt (holott tiszt csak december 1-jén lett); de a lényegre akárpontosan is emlékezhet. Október 21-én ugyanis éppen õ jelentette az OHB-nak, hogy „az erõsítési mun-kák itt már megkezdettek”; a Kossuthhoz intézett október 22-i jelentésébõl pedig az is kiderül, hogy21-én „reggel 30 ember volt ott, délután egy pár száz.”.17 Rómer tehát – ha Pulszky ekkor, s nem no-vemberben látta õt – legalábbis alapszinten megszerezhette azt a tudást, amelyre katonai pályafutásá-nak következõ szakaszában, utászkatonaként, majd –tisztként szüksége volt. Pulszky tanúbizonyságátegyébként megerõsíti Heiller Károlynak, Rómer pap-kollégájának – Kumlik Emil által lejegyzett –visszaemlékezése is, amely szerint a hetekig folyó sáncolási munkálatok során Rómer „nemcsak mér-nöki, de önkéntes napszámosi munkákat is végzett.”.18

Rómer 1848–1849-es katonai pályafutásának utolsó, tõle származó dokumentuma az az 1848. no-vember 13-án Pozsonyban kibocsátott, a Pressburger Zeitung november 16-i számában megjelent felhí-vása, amelyben egykori tanítványait a honvéd utászkarba való jelentkezésre szólítja fel.

Rómer ezekben a napokban, egészen pontosan november 9-én jelentkezett az utászkarba, s novem-ber 13-án fogalmazta meg azt a felhívást, amely aztán a Pressburger Zeitung november 16-i számábanlátott napvilágot. Ebben volt diákjait arra szólította fel, hogy kövessék az õ példáját, s jelentkezzenek azalakuló utászkarba. Hivatkozott arra, hogy a máris komoly elismerést aratott magyar honvédtüzérség is„eddigelé legnagyobbrészt fiatal diákokból állott”. Ha a kollégiumok megvolnának, nem lenne szükségfelszólításra, hiszen a diákok bizonyára seregesen követnék. „Most azonban a szabadság bajnokai szá-mára állnak készen a tantermek, akadémiánk kaszárnyává alakult át, és Isten tudja, mikor kezdõdnekmegint az elõadások.” Majd egy praktikus érvet fogalmazott meg: „Hogyha azonban lekötelezetésünk

22

10 Pázmándy – Csány, Pest, 1848. okt. 6. Közli Kossuth i. m. 1952. 99–100. és Görgey István: 1848 júniusától no-vemberéig. – Okmánytár. Sajtó alá rendezte: Katona Tamás. Bibliotheca Historica. Bp., 1980. 312–314.

11 Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) 1848–49. 2/235.12 Ivánka – Móga, Magyaróvár, 1848 okt. 8. este 8 óra. Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) 1848–49. 2/251a.;

Kandó Kálmán – Belügyminisztérium, Miklósfalva, 1848. okt. 9. este 7 óra. Magyar Nemzeti Levéltár, Orszá-gos Levéltár (Budapest), Belügyminisztérium Közös ir. 12. doboz. Vegyes iratok, 1848.

13 Móga – Hadügyminisztérium, Parndorf, 1848. ok. 15. Közli Kossuth i. m. 1952. XIII.14 Ld. Cserzõ Bence cikkét, Bruck, 1848. okt. 20. Marczius Tizenötödike, 1848. okt. 26. 192. sz. 772.15 Hampel József: Emlékbeszéd Rómer F. Flóris rendes tagról. In: Emlékbeszédek a M. T. Akadémia elhunyt tag-

jai fölött. VI. 3. Bp., 1891. 5.16 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus. Magyar Századok. Bp., 1958. I. kötet

441.17 Mindkét jelentést közli Kossuth i. m. 1952. XIII.18 Kumlik i. m. 1907. 51–52.

három esztendeje alatt mégis hasznosat tanulni, magatokat a matematikai és gépészeti tudományokbankiképezni akarjátok, kövessétek az én példámat!” Azaz, Rómer azzal évelt, hogy az utászkari szolgálataz általa oktatott tudományok gyakorlati megtanulását teszi lehetõvé. Ha õ egy altiszti állás kedvéért„otthagyta a biztos tanszéket, hogy teljesen a haza szolgálatának szentelje magát, miért nem ragadná-tok meg ti, határozott életpálya nélküli ifjak a legszebb alkalmat arra, hogy jobbat tegyetek, mint nyo-morult filiszterek módjára az unalomtól és tétlenségtõl megpenészesedjetek.” Rómer tehát egyszerre ér-vel azzal, hogy az utászkari szolgálat hazafiúi kötelesség, mint azzal, hogy ez egyben a diákok számáraaz idõ hasznos eltöltését is jelenti. Tanulságos az aláírás: „Dr. Római, azelõtt a természettan tanára, õr-mester a 2. században”.19

Kumlik Emil Rómerrõl szóló életrajzában több szemtanúi beszámolót is idéz Rómer jelentkezésérõl.Flock Gyula szerint Rómer a Klarissza utca szabó-tanya kocsmájában az akadémia és a gimnázium ta-nulói között toborzott az utászzászlóalj részére. Ziehrer Géza szerint – aki együtt szolgált Rómerrel azutászoknál – ekkortájt kezdett szakállt és bajuszt növeszteni. Ziehrer szerint miután Rómer „már a fegy-verfogásban és az altiszti szolgálat körül némi gyakorlatot sajátított el”, õrmesteri kinevezést kapott.Miután a belépés és a felhívás kiadása között négy nap telt el, ez kissé gyors karriernek látszik, de való-színûbb, hogy Rómer már a belépéskor õrmester lett – ti. ez is altiszti rendfokozat.20 Rómer egy1860-ban Reményi Edének, az akkor már európai hírû hegedûmûvésznek írott levelébõl úgy tûnik,hogy egy ideig maga Reményi is ennél az alakulatnál, Rómerel együtt szolgált, sõt, Rómer Miskolconáthaladva magánkörökben megjósolta, hogy Reményibõl híres mûvész lesz.21

November 18-án az utászkar létszáma 650 fõ volt. Görgei a sáncolások befejezésére Gyõrbe akartaküldeni a zászlóaljat, s aznap elrendelte, hogy legyen menetkészültségben.22 November 19-én Görgeiintézkedett, hogy az immáron 794 fõbõl álló zászlóalj november 20-án gõzhajón Gyõrbe induljon.23

Ziehrer Géza emlékezése szerint az alakulat Gönyûig ment hajóval, majd onnan gyalog vonultak beGyõrbe.24 November 21-én Kazinczy Lajos százados, az 1. utászzászlóalj parancsnoka már Gyõrbenadta ki újabb felhívását, amelyben minden hozzáértõt, különösen a mesterembereket felszólított azutász-, hidász- árkász és aknászkarba történõ jelentkezésre.25

Ziehrer Géza szerint Rómer a gyõri sáncmunkák körül kifejtett tevékenységéért kapta meg az alhad-nagyi elõléptetést, s kismegyeri, püspökerdei és szabadhegyi sáncolásokban vett részt.26 Ez akár igaz islehet; Rómer ugyanis december 1-jétõl számítandó ranggal kapta meg hadnagyi kinevezését.27

Hampel, s az õ nyomán Kumlik Rómer-életrajza szerint, amikor a feldunai hadsereg december26-27-én kiürítette Gyõrt, a parancsok (azaz Görgei) ottfelejtette a két utászzászlóaljat, s noha a cs. kir.hadsereg már nagyon közel volt, Rómer „lélekjelenlétének és helyismeretének sikerült a két zászlóaljata veszedelembõl kimenteni.”28

Mindez azonban alighanem Rómerhez kapcsolódó negyvennyolcas mitológia része, bár némi való-ságmagja mégis lehet. Az alakulatban szolgáló Matolai Etele emlékezései szerint egy napon éppenvisszatértek a sáncolási munkálatokból a laktanyába, amikor éjjel felverték õket, s gyertyavilágnál so-

23

19 Német eredetien közli Emil Kumlik: Pozsonyi und der Freiheitskampf 1848/49. Die dreizehn PressburgerMärtyrer. Aulich – Batthyány – Jeszenák – Andere Pressburger Urteile. Pozsony – Bp., 1905. 133–135. (A ma-gyar kiadás nem közli.) Nem egészen pontos magyar fordításban közli Kumlik i. m. 1907. 49-50., s az õ nyo-mán Banner János: Rómer Ferenc Flóris. Arrabona 1. 1959. 9-10. Egyébként eszerint a Pressburger Zeitungnovember 31-i (!) száma közölte volna a felhívást. Ez a tévedés aztán folyamatosan vándorolt Rómer különbö-zõ életrajzaiban.

20 Kumlik i. m. 1907. 51.21 Rómer – Reményi, Gyõr, 1860. márc. 3. Közli Uzsoki András: Arany János, Rómer Flóris és Xántus János le-

velek a Gyõri Múzeumban. Arrabona 2. 1960. 189–190.22 Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (Budapest) Görgey-lt. Elnöki lev. No. 50. (kihúzva, helyette má-

sik átirat ment el). Hadparancs jkv. No. 117.23 Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (Budapest), Csány-ir. IBA No. 743.24 Kumlik i. m. 1907. 51.25 Kazinczy felhívását ld. Rózsa György – Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp., 1973. 241. és

Pásztor Emil: A tizenötödik aradi vértanú. Bp., 1979. 69.26 Kumlik i. m. 1907. 53.27 Ezzel a ranggal szerepel a 2. utászzászlóalj 1849. februári rangjegyzékében. Hadtörténelmi Levéltár (Buda-

pest) 1848–49. 14/137.28 Hampel i. m. 1891. 6.; Kumlik i. m. 1907. 53.

rakozva, indultak el a városból, amelynek határát szürkületkor érték el.29 Annyi igazság lehet talán adologban, hogy miután Gyõrben az alakulat még nem volt beosztva egyik dandárhoz sem, valóban azutolsó pillanatban kaphatták meg az elvonulási parancsot. Ezt erõsíti meg Kazinczy Lajos egy 1849.március 7-i jelentése, mely szerint „Gyõrbõl történt sebes kivonulásunkkor az iroda mindenestõl elve-szett, két nagy ládával együtt elveszett…”.30

Matolai szerint az egész zászlóalj egy tömegben vonult vissza a Bábolna – Nagyigmánd – Felsõgalla– Németegyháza – Budaörs útvonalon Budára, ahol az alakulatot felfegyverezték. December 31-énKossuth Kazinczyt bízta meg, hogy utászaival a Duna jegén négy átjárót csináljon a sereg részére.

Matolai Etele emlékiratából tudjuk, hogy itt osztották ketté a zászlóaljat, amelybõl ezentúl az I. hon-véd utászezred 2. és 3. utászzászlóalja alakult. A hadrendek alapján úgy tûnik, hogy a két alakulat to-vábbi feltöltést is kaphatott, talán a fõvárosban található utász-legénységbõl. A két zászlóalj létszáma800, illetve 730 fõ volt, a 2. zászlóalj parancsnoka Alfons Calzada, a 3. zászlóaljé Kiss Ferenc századoslett. A Magyar Király fogadó elõtt felállított két zászlóalj számára a fõvárosban osztották ki a szuronyosfegyvereket is. Répásy Kazinczyt a fõváros január eleji kiürítése után a tartalék hadtest egyik dandárjá-nak parancsnokává nevezte ki, s a két zászlóaljat az õ dandárjába osztotta be.31 A két zászlóalj a 3400fõnyi tartalék hadtest (ezzel a létszámmal inkább hadosztály) soraiban vonult vissza a Tiszántúlra, aholjanuár 22-én részt vett a szolnoki, majd február 14-én a tornaljai ütközetben.32

A hadosztály február 26-27-én harcolt a kápolnai csatában. A 2. utászzászlóalj szereplésérõl azon-ban nincsenek pontos adataink. Miután az utászokat általában nem harcoló alakulatként vetették be (bárszuronyos lõfegyvereik erre is alkalmassá tették õket), eléggé bizonytalan, hogy Rómer alakulatánakjutott-e közvetlen szerep a csatában.

Ugyanakkor Thaly Kálmán feljegyzett egy anekdotát, mely szerint Rómer a csatában „két rendkívülhosszú”, tûzokádó kígyókra emlékeztetõ ágyúval volt kénytelen mûködni, amelynek „csövei oly szû-kek voltak, hogy kaliberükbe egy használatban levõ golyó sem fért be.” Rómer erre „gyorsan behatóntanulmányozni kezdte a tudja isten hány százados ágyukat”, s elhatározta, hogy hatfontos golyókkal fogszerencsét próbálni. Ám a golyók túl kicsik voltak, mire Rómer rongyokba, pokrócdarabokba s kendõk-be göngyölte, s így lõtte ki õket. „A hatás, a mily rémületes, oly gyilkoló volt. – Az ellenség rettentõn féltcsigaszerû ivekben s az égõ rongyokkal együtt röpülõ lövegektõl [lövedékektõl], melyek ijesztõ külse-jükkel valóban inkább félelmet, mint kárt okoztak.”33

A történet már önmagában két önellentmondással bír. 1. Ha az ágyúcsövek túl szûkek voltak, hogy-hogy a honvédségnél az alaptípust jelentõ hatfontos lövedékek még lötyögtek is bennük? 2. Hogyan le-hetett a hatás „amily rémületes, oly gyilkoló”, ha a lövedékek „ijesztõ külsejükkel valóban inkább félel-met, mint kárt okoztak”? Ugyanakkor valami valóságeleme mégis lehet a történetnek, hiszen magaMáriássy János is említi emlékiratában a hadosztályánál lévõ két „ódon ágyút”; igaz, a csatában történtalkalmazásukról késõbb nem szól.34

Márciusban az alakulat nem került tûzbe, viszont március 30-án Rómert fõhadnaggyá léptették elõ.Kinevezését a hivatalos Közlöny április 1-jén közölte.

Április elején megkezdõdött a fõsereg ellentámadása, a dicsõséges tavaszi hadjárat. Úgy tûnik, hogyRómer ekkor már alakulata két vagy négy századával együtt Damjanich János tábornok III. hadtestébenszolgált.

24

29 Matolai Etele: Visszaemlékezéseim honvéd életemre. Függelékül Lázár Vilmos aradi várfogságában írt em-lékirata. Sátoraljaújhely, 1883. 42.

30 Kazinczy – OHB, Tiszafüred, 1849. márc. 7. Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (Budapest), HMÁlt. 1849: 6049.

31 Matolai i. m. 1883. 47. A létszámra ld. a feldunai hadtest dec. 29-i és a tartalék hadtest jan. 13-i hadrendjét.Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (Budapest), KPA 536. (dec. 29.); uo. OHB 1849: 379. (jan. 13.)Utóbbit közli Hermann Róbert: A honvesztéstõl a honmentésig. Perczel Mór téli hadjárata, 1848. december14. – 1849. január 27. 48-as Könyvtár. Bp., 2015.

32 A hadjáratra ld. Hermann i. m. 2015.33 Rómer Flóris mint – tüzér. Bihar. 17. évf. 1881. 251. sz. 3. (Prohászka Péter szíves közlése).34 Máriássy János: Visszaemlékezések az 1848–49. évi szabadságharc alatt végzett szolgálataimra. Sajtó alá ren-

dezte: Sugár István. – Máriássy János olmützi visszaemlékezései az 1849 nyári harcokra. Sajtó alá rendezte:Hermann Róbert. Bp., 1999. 94. ill. 95, azon belül a 141–142. szerzõi jegyzet. Az ódon ágyúk valószínûlegazok a lovas lövegek („lovag ágyúk”) lehettek, amelyek a dandár 1849. február 10-i harcrendjében szerepel-nek. Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (Budapest), Dembiñski-ir. 3. kötet. No 8/c. Ordre deBataille der ungarischen Theissarmee das heisst an der oberen und mitten Theiss. Az említett harcrendben aGyika- (késõbb Driquet-) dandár állományában szerepel a 16. gyalogezred nyolc százada, valamint a 2. utász-zászlóalj, és egy század vadász/lövész (Schützen) is.

Rómer életrajzírói közül egy említi, hogy részt vett volna az isaszegi csatában, ahol is „visszaverteaz osztrákok hátba támadását”.35 Nos, a magyar I. hadtest vonalán ilyen hadmozdulatra nem került sor,a III. hadtestet viszont elõnyomulás közben valóban oldalba kapta a cs. kir. III. hadtest egyik hadosztá-lya. Az más kérdés, hogy sem egy, sem három utászszázad nem lett volna elegendõ egy ilyen mozdulatelhárítására.

Hampel József Rómer-életrajza szerint Rómer részt vett az április 10-i váci ütközetben, illetveóbarsi hídverési munkálatokban. Emellett valószínûsíthetjük, hogy rész vett az április 26-i komáromicsatában is.36

A tavaszi hadjáratot követõen a fõsereg I. és III. hadteste Buda alá vonult, s május 4-21. között a II.hadtettel és a VII. hadtest Kmety-hadosztályával körbezárta, megostromolta és elfoglalta a budai várat.Rómer életrajzírói (Hampel és Kumlik) szerint õ maga is részt vett május 21-én a Bécsi-kapunál a gyõz-tes rohamban, s létrán vezette fel katonái a várfalakra.37 A gyõztes rohamról szóló egyik jelentés is em-líti a hadtest utászait, s más forrás is megerõsíti azt, hogy a várba való behatolást követõen az utászoknekiláttak a belülrõl eltorlaszolt Bécsi-kapu „kibontásának.”.38

Életrajzírói szerint érdemeiért kapitányi, azaz századosi ranggal a Ludovika Katona Akadémiához(Magyar Hadi Fõtanoda) nevezték ki tanárnak, azonban tanári székét nem foglalhatta el. (Hampel sze-rint egyenesen Buda visszavételekor a Fehérvári-kapunál kapta a kinevezést.).39 Börtönben írott rövidönéletrajzában a századosi kinevezést nem említi, ugyanakkor szól arról, hogy „a természeti tudomá-

nyokból a magyar Ludo-viceumhoz r[endes] ta-nárnak a hadügyminisz-térium által” kinevezte-tett.40 Mindez elképzel-hetõ, annál is inkább,mert Mészáros Lázár al-tábornagy, a volt had-ügyminiszter 1849. má-jus–júniusában megkísé-relte újjászervezni és új-raindítani a Magyar HadiFõtanoda 1849 januárjá-ban rövid idõre megin-dult, de a cs. kir hatósá-gok által megszakítottmûködését.41 Az 1868-ban készült igazoló irat-ban azonban Rómer leg-magasabb rangjaként fõ-hadnagy szerepel.

Május végén Rómerszázadát Nagysándor Jó-zsef vezérõrnagy vezette

25

35 Szende László: 200 éve született Rómer Flóris. Egy hajdanvolt polihisztor. Rubicon. 26. 2015. 4. sz. 76.36 Hampel i. m. 1891. 6; Kumlik i. m. 1907. 54.37 Ezt helyesen állapította meg Rákóczi Katalin: Rómer Flóris hadbírósági pere. Arrabona 14. 1972. 322. 24.

jegyzet.38 Szabó József – Görgei Artúr, Buda, 1849. máj. 23. Közli Katona Tamás szerk.: Budavár bevételének emléke-

zete 1849. S. a. r. Hermann Róbert, Pelyach István és Tirts Tamás. Ford. Kurucz György és Pingiczer Klára.Pro Memoria. Bp., 1989. 532-534. V. ö. Aggházy Kamill: Budavár bevétele 1849-ben. Budapest Fõváros Le-véltára. Budapest Történetének Forrásai. Sajtó alá rendezte, az elõszót és a jegyzeteket írta Hermann Róbert,Czaga Viktória, Kreutzer Andrea, Szoleczky Emese, Tóth Orsolya. Bp., 2001. I. kötet. 336–337.

39 Hampel i. m. 1891. 6; Kumlik i. m. 1907. 54.40 Barsi – Simon V. i. m. 1988. 373.41 Ács Tibor: A Magyar Hadi Fõtanoda, 1848–1849. Hadtörténelmi Közlemények 1999/2. 303–349; Ács Tibor: A

Magyar Hadi Fõtanoda 1848–1849. évi története. Fejezetek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem történe-tébõl. I. Bp., 2000.

Rómer Flóris igazoló bizonyítványa(Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár)

I. hadtesthez osztották be. Az I. hadtest június elején a Vág vonalán, Sempte környékén foglalt állást. Ahadtest június 9. és június 21. között több kisebb ütközetet vívott Patánál, Sopornyánál és Sempténél, desem a semptei osztrák sáncok bevételét, sem a Vágon történõ átkelést nem sikerült kierõszakolnia. Ahadtest június végén Komjátiba, majd onnan Hullra vonult, s csak július 3-án rendelték a fõsereg komá-romi táborába.42

Rómer életrajzírói Buda visszavételét követõen még három összecsapást említenek, amelyekbenrészt vett: a július 11-i komáromi és a július 15-17-i váci csatát, valamint az augusztus 2-i debreceni üt-közetet. Az elsõ kettõben játszott szerepérõl nem tudunk konkrétumot mondani.

Augusztus 2-án a Debrecenben és környékén állomásozó I. hadtest a hozzá csatlakozott, KorponayJános vezette, önkéntesekbõl és gerillákból álló, rosszul felfegyverzett hadosztályával együtt meggon-dolatlanul bonyolódott harcba a Paszkevics vezette orosz fõerõkkel, s a mintegy négyszeres túlerõtõl(15 000 magyar és 62 000 orosz) súlyos vereséget szenvedett.43

Az ütközetben Rómer alakulatát is súlyos veszteségek érték: a július 27-i 214 fõbõl augusztus 8-ánmár csak 114-en voltak a hadtest állományában. Nagysándor augusztus 6-i hadijelentése az eltûntek kö-zött sorolja fel Boeckh fõhadnaggyal együtt.44 Sajnos, ezúttal sem tudjuk megállapítani, hogy az utá-szok pontosan hol foglaltak állást a csatarendben. Tekintettel azonban arra, hogy a Máriássy János ezre-des vezette balszárny aránylag csekély veszteségeket szenvedett, valószínûsíthetjük, hogy az utászok aBobich János vezette jobbszárnyon (vagy centrumban, mert a szélsõ jobbszárnyat Korponay csapataialkották) álltak. Arányait tekintve, a hadtest eredeti alakulatai közül az utászoké volt a második legje-lentõsebb veszteség: a honti gerillák eredeti létszámuk több mint háromnegyedét veszítették el, az 518fõbõl csak 120 fõ maradt.45 Rómer egy év múlva, 1850. augusztus 2-án is megemlékezett „a szerencsét-len debreceni csata” napjáról, amely az „elmondhatatlan szenvedések és nélkülözések” kezdete voltszámára.46

Rómer azonban nem került fogságba. Hadbírósági vádirata szerint csak akkor hagyta el a forradalmihadsereget, amikor értesült Görgei fegyverletételérõl, amibõl azonban az következik, hogy nem kerültvissza alakulatához.47 Miután Debrecen környékén nemigen csatlakozhatott más magyar haderõhöz,alighanem egy ideig rejtõzködhetett, arra várva, hogy hátha mégis sikerül visszajutnia alakulatához, scsak a fegyverletétel hírét véve indult haza, pontosabban Árva megyébe, ahol rokonai és ismerõsei él-tek.48 Ez valamikor augusztus 14-15. után lehetett. Útközben, a nagyszalatnai postamester árulása foly-tán Zólyomban augusztus 27-én fogságba esett, és Selmecbányáról az ottani állomásbiztos – miután ki-hallgatta – Pozsonyba, szülõvárosába szállíttatta.49

Pozsonyban már 1848 decembere óta mûködött egy cs. kir. Katonai Vizsgáló és Rögtönítélõ Bizott-mány, majd július 12-étõl egy cs. kir. hadbíróság, amely ekkorra már több végrehajtott halálos ítéletet ishozott.50

Rómer pere szeptember 4-én kezdõdött meg, s elõször szeptember 11-én hallgatták ki a hadbíróságelõtt, majd a tanúvallomások beszerzése után, november 22-én rákérdeztek vallomása egyes részleteire.Vallomását sajnos a periratok nagy részével együtt kiselejtezték, de a hadbíró-hadügyész vádirata alap-ján egyes elemei rekonstruálhatók. Eszerint bevallotta, hogy utásztisztként szolgált, s azt állította, hogy

26

42 Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) 1848–49. 35/419.43 Görgey Artúr: Életem és mûködésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Görgey István fordítását átdol-

gozta, sajtó alá rendezte, az elõszót és a jegyzeteket írta. Katona Tamás. Bp., 1988. II. kötet. 327–341;Máriássy i. m. 1999. 181–195. és 233–237; Gyalókay Jenõ: A debreceni ütközetrõl (1849. augusztus 2.) Had-történelmi Közlemények. 1927. 48–82.

44 Von der Revolution zur Reaktion. Quellen zur Militärgeschichte der ungarischen Revolution 1848-49.Bearbeitet von Róbert Hermann, Thomas Kleteèka, Elisabeth Gmoser und Ferenc Lenkefi. Herausgegebenvon Christoph Tepperberg und Jolán Szijj. Wien – Bp., 2005. 653.

45 Ld. erre a hadtest augusztus 8-i létszámkimutatását: Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) 1848-49. 42/204.46 Rómer – Gratzl József, Olmütz, 1850. augusztus 2. Közli Kõhegyi Mihály – Rákóczi Katalin i. m. 150–152.47 Rákóczi i. m. 1972. 321.48 Fraknói 1891. 185.49 Ld. erre a peranyagot és Rómer olmützi önéletrajzát. Az utóbbit közli Barsi – Simon V. i. m. 1998. 373. Ez

egyébként megcáfolja azt a töb életrajzi munkában található állítást, hogy Rómert Pozsonyban fogták volna el,Vetsera városkapitány árulása vagy közremûködése folytán.

50 A pozsonyi hadbíróság mûködésére ld. Kumlik Emil: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Szerkesztette, a füg-gelék anyagát gyûjtötte, a névmutatót és az utószót írta Koncsol László. Pozsony 1998. és Vértanúk könyve. Amagyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848–1854. Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2007. passim.

11 csatában, valamint Buda visszavételében vett részt. Védekezésként azt mondta, hogy azért hagyta ela rendet, mert vonzódott a világi élethez, meghasonlott kollégáival és elöljáróival, meggyûlölte a ren-det, s egy civil tanári állás elnyerésében reménykedett. Azt állította, hogy 1849 márciusában kérte elbo-csátását a hadseregbõl, azonban ezt bizonyítani nem tudta. Jó érzelmeit még azzal bizonyította, hogytagja volt ugyan a pozsonyi Hazafiúi, majd Demokratikus Egyletnek, de 1848 októbere után nem vettrészt az üléseken.

Freyberger hadbíró-hadügyész százados november 23-án készült el a vádirattal, amelyet november24-én terjesztett a hadbíróság elé. A hadbíró igyekezett alapos munkát végezni. Rómer ellen háromvádpontot fogalmazott meg: 1. belépését az utászkarba; 2. az 1848. november 13-i felhívását volt tanít-ványaihoz; 3. folyamatos szolgálatát a honvédseregben. A rend elhagyását és az utászkarba történt belé-pését azért tartotta súlyosnak, mert Rómer lépésének „végtelen morális hatása volt, mivel viselkedésé-vel szabadabb gondolkodásmódnak nyitott teret, és híre az egész ifjúság körében rendkívül kedvelttétette. Nyilvánvaló is, milyen vonzerõt fejtett ki a meggondolatlan és késõbb felizgatott ifjúság körébenaz a tény, hogy professzoruk a szerzetes-tanár kényelmes sorsát felcserélte a közkatona veszélyekkel ésfáradságokkal teli életére.” Az említett felhívással Rómer „még fokozta a fent vázolt veszélyes példát.”A hadbírói elõterjesztésben (Votum informativum) a vádakat azzal támasztotta alá, hogy azok részintköztudomásúak, részint a corpus delictiként bemutatott újsággal bebizonyíttattak, részint a vádlott ma-ga is elismerte õket. Enyhítõ és súlyosbító körülményt nem talált, s mindezek alapján javasolta, hogyRómert fegyveres zendülésben való részvétel miatt ítéljék nyolc év, vasban (azaz bilincsben) töltendõvárfogságra. (Az eredeti fogalmazványban, illetve az ítéletben a nyilvános tanítástól való eltiltás is sze-repelt, de ez a végsõ szövegbe már nem került bele.)

November 24-én Rómert ismét a Karl Kaempf alezredes vezette hadbíróság elé idézték, ahol meg-kérdezték tõle, hogy emlékezik-e vallomására. Rómer válaszában megerõsítette vallomását, s még hoz-zátette, hogy a hadseregbe belépésekor törvényes úton lenni hitte magát, mivel letették az esküt V. Fer-dinánd királyra. Emellett megjegyezte, hogy atyja (ti. az apát) más ügyekkel (azaz) tantárgyakkal ismeg akarta õt bízni, amit õ maga is kért a prelátustól, de az azt válaszolta, hogy azok a rendre szálltak, smajd azt adja belõlük neki, ami tetszik.51

Ezután Rómert elvezették, a hadbíróság tagjainak felolvasták a nyomozati iratokat és a hadbírói elõ-terjesztést, majd a hadbíró-hadügyész és az elnök kivételével a tagok rendfokozatonként szavaztak. Azõrmesterek kivételével mindannyian a hadbírói elõterjesztésben foglalt büntetésre szavaztak. Az õr-mesterek viszont a vád fenntartása mellett csupán öt évet javasoltak, mondván, hogy a magyar hadügy-minisztérium mindenkit felszólított, hogy ha nem akarja elveszítni állását, teljes engedelmességet tanú-sítson; s mivel Rómer mindenáron el akarta hagyni a rendet. Végül a hadbíróság elnöke, Kaempf alez-redes is a nyolcéves büntetésre szavazott, s a hadbíró-hadügyész ennek alapján még aznap megfogal-mazta az ítéletet. Ezt Wilhelm Andreas Alemann báró, cs. kir. vezérõrnagy, a pozsonyi katonai kerületparancsnoka még aznap megerõsítette, s elrendelte az ítélet kihirdetését, ami még aznap meg is tör-tént.52 Érdekes, hogy az ítéletrõl szóló hírlapi közleményben Rómer ítélete együtt szerepelt egy StarkIstván nevû magyarkimlei parasztéval, akit fegyverrejtegetés miatt négyheti fogságra ítéltek.53

Ezt követõen a hadbíróság felírt Bécsbe a Legfelsõbb Katonai Törvényszékhez, kérve, hogy jelöljékki a büntetés letöltésének helyét. A Törvényszék december 10-i válaszában közölte, hogy Rómert amorvaországi Olmützbe kell szállítani. Ez viszonylag hamar meg is történt, mert Rómer december18-án már Olmützben volt.54

Rómer egyébként annak ellenére, hogy részletesen soha nem írta meg 1848–1849. évi emlékeit, ké-sõbb is büszke volt honvédi szolgálatára. Amikor 1860. március 3-án levelet írt Reményi Ede hegedû-mûvésznek, a „Dr. Rómer Floris, tanár” aláírás alá zárójelben odabiggyesztette: „Római Ferenc utász-kari fõhadnagy”.

Hermann Róbert

27

51 Ennek a pontnak a fordítása Rákóczi Katalinnál téves. Rákóczi i. m. 1972. 322–323.52 Rákóczi i. m. 1972. 321–323.53 Közli. Kumlik i. m. 1998. 148.54 A periratokat ld. Hadtörténelmi Levéltár (Budapest) Abszolutizmuskori iratok. Pozsonyi cs. kir. haditörvény-

szék. 1849-2/292. Megérkezésére ld. anyjához írott 1849. december 22-i levelét, közli Kõhegyi Mihály – Rá-kóczi Katalin: Rómer Flóris levelei édesanyjához az olmützi kazamatákból. Arrabona 8. 1966. 203–204.

Rómer Flóris Bakonya –egy honismereti alapmunka születése1

1860 õszén jelent meg Rómer Flóris elsõ könyve, A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat címen,2

mellyel egy csapásra országosan ismertté vált szerzõje. A könyv elhozta számára a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõ tagságát, valamint a belépõt jelentette az országos tudományos körökbe. Azekkor már 45 éves Rómer tudományos karrierjében a forradalomban és szabadságharcban való részvét-eléért kiszabott nyolc év börtön komoly tõrést jelentett, melybõl végül öt évet volt kénytelenOlmützben és Josefstadtban letölteni. A szabadulását követõen helyének keresése a megváltozott világ-ban, megfigyelése a hatóságok által, valamint a bûnbánat, amit a bencés rend szabott ki rá az engedet-lensége miatt, újabb éveket vett el a tudományos mûködésébõl.3 A gyõri rendházba csak 1857-ben tértvissza, majd elõször a kõszegi, aztán 1858-tól a gyõri gimnázium természetrajzi tanára lett. A tanításmellett elkezdte bejárni a vidéket, amely kirándulásokat már fiatal korában is oly szeretettel tett. Elsõd-leges célja azonban a gimnáziumi „terménytár” – a természettudományi szertár – bõvítése volt a kör-nyék növény- és állatvilágának példányaival, ásványtani leletekkel.4 Ekkor találkozik azonban a tudószohori plébános Ipolyi Arnold nevével,5 aki csallóközi utazásairól és megfigyeléséirõl folyamatosan tá-jékoztatta az ország közvéleményét a Vasárnapi Ujság hasábjain.6 Ezen „Csallóközi utiképek” valójá-ban Ipolyi Csallóköz mûemlékeirõl írt nagy tanulmányának elõfutárai voltak.7 Rómer e cikksorozatnakköszönhetõen határozta el, hogy a példát követve megírja „útileveleit” a Bakonyról, illetve felveszi akapcsolatot Ipolyival tanácsait és támogatását kérve. A Bakony születése jól nyomon követhetõ IpolyiArnold Rómer Flórissal, valamint Ráth Károllyal (1829–1868),8 a kiváló gyõri történésszel folytatottlevélváltásaiból, melyek betekintést kínálnak Rómer munkamódszereibe és azon folyamatba, amely el-hozta számára az országos elismerést. Utazásai során Rómer figyelme kiterjedt a földtanra, a növény-és állatvilágra, a lakosság életmódjára és szokásaira egyaránt. A mû a gyakorlott természettudós és alelkes régiségbúvár közös terméke.

Rómer Flóris a bakonyi utazásával kapcsolatban vállalt célját a következõképpen foglalta összekönyvének elõszavában: „Midõn a mult évi szünnapok alatt tett utazásom tanulmányai eredményénekközzétételére magamat elhatároztam, sem alaposságot fitogtató szõrszálhasogatókra, sem elkényezte-tett – egyedül regényekben gyönyörködõ – közönségre nem számítottam. A honismertetés ezen, eddig já-ratlan, terén kalauz nélkül indulva, magamnak mintegy utat törve, szerzett tapasztalataimmal másokathasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt fõcélom. … Kísérletem rugója nem dicsvágy volt, hanem in-kább azon ohajtás, hogy buzgó közremûködésemmel is segítsem fenntartani a Bakonyban elszórt becses

28

1 A tanulmány elkészítését a SASPRO 0104/01/03 program tette lehetõvé. Itt szeretném megköszönni BardolyIstván támogatását (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ), amely nélkülezen tanulmány nem készülhetett volna el.

2 Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Gyõr, 1860.3 Életrajzához Banner János: Rómer Flóris emlékezete. Régészeti Dolgozatok 1. 1958. 1–21.; Bardoly István:

Rómer Flóris élete. Mûemlékvédelem 32. 1988. 223–240.; Börzsönyi Arnold: Rómer Flóris Ferenc. A GyõriSzent Benedek Rend Gimnáziumának Értesítõje 1910/1911. Gyõr, 1911.; Dukrét Géza – Maróti Éva – TóthLászló: Rómer Flóris. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Fõszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp., 2002.748–752.; Hampel József: Emlékbeszéd Rómer Flóris rendes tagról. Bp., 1891.; Kumlik Emil: Rómer Flórisélete és mûködése. Pozsony, 1907.

4 Hampel i. m. 1891. 9. (409).5 Életrajzához Dukrét Géza – Verõ Mária: Ipolyi Arnold. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Fõszerk.: Bodó Sán-

dor – Viga Gyula. Bp., 2002. 409–410.; Sinkó Katalin: Ipolyi Arnold. In: „Emberek, és nem frakkok” A ma-gyar mûvészettörténet-írás nagy alakjai. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István. Enigma 13. 2006. 47. sz.51–72. Ipolyi (ered: Stummer) tudós pap (1823–1886) ekkor Zohoron (1850–1860), majd 1860 és 1863 közöttTörökszentmiklóson plébános, 1863-tól egri kanonok. A bécsi mûemléki bizottság konzervátora (k. k.Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale), mûemléki kutatóútjának elsõ eredmé-nye a Csallóköz mûemlékeinek topografikus feldolgozása, amely 1859-ben az Archaeologiai Közleményekbenjelent meg.

6 Ipolyi Arnold: Csallóközi utiképek. Vasárnapi Ujság. 5. 1858. 1–5, 7–10. számokban.7 Ipolyi-Stummer Arnold: Beschreibung der Baudenkmale der Insel Schütt (Csallóköz) in Ungarn. Mitteilungen

der k. k. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 3. 1858. 101–105., 130–133.,159–161., 180–183., 239–246., 268–272.; Ipolyi Arnold: Magyar mûemlékek I. Csallóköz mûemlékei.Archaeologiai Közlemények. 1. 1859. 3–173.

8 Ráth életrajzához ld.: Jenei Ferenc: Ráth Károly levelei Ipolyi Arnoldhoz. Arrabona. 8. 1966. 185–190.

régiségeknek emlékét; ezenkivül hogy e táj terményeinek bõvebb vizsgálatára serkentsem azok barátait.Igyekezetemet jóakaróim helyeslék; remélem, hogy a magyar olvasó közönség tetszésével istalálkozandik.”.9 Elsõdleges céljaként a honismertetést jelölte meg, amelynek a Gyõri Közlönyben elõ-ször megjelent,10 majd pedig a kötetbe rendezett és kiegészített levelei kiválóan meg is feleltek. Rómerugyanis nem a XIX. század elsõ felére jellemzõ statisztikai adatokkal tûzdelt leíró statisztikát alkalmaz-ta,11 hanem az útilevél, útikönyv irodalom nyújtotta lehetõségeket használta, amely szintén a reformkormeghatározó mûfaja volt, és még a XIX. század második felének tudományos irodalmában is uralkodótudott maradni.12

Rómer Flóris 1859. nyári szünetében hatvan nap alatt a 40 négyszögmérföldnyi Bakony legnagyobbrészét bejárta és élményeit, megfigyeléseit a Gyõri Közlöny címû lapban jelentette meg „Szünnapi leve-lek E. F. koroncói lelkész barátomhoz” címen.13 Az E. F. monogram valójában Rómer régi barátját éspaptársát, Ebenhöch Ferenc koroncói plébánost (1821–1889) takarja, akivel még az 1840-es években

29

9 Rómer i. m. 1860. I.10 Rómer Flóris: Szünnapi levelek E. F. k….i lelkész barátomhoz I–XIV. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 73., 80–82.,

84–88., 92–103. számokban.11 A leíró statisztikai munkákról és a mûfajról részletesen: Prohászka Péter: Fényes Elek és Komárom vármegye

régiségei. Limes. 2003. 4. sz. 54–72. Rómer a következõk miatt vetette el egy ilyen jellegû munka elkészítését:„Azonban akármily kevés bájjal tündöklik az általam rajzolt kép, reám nézve és tán egész hazánkra nézve érde-kesebbé válandott volna ezen kalandozás, ha járás-kelésemet holmi tájékozásokkal, magasságmérésekkel, arétegek irányai- és esései-észleléseivel köthetem össze. De nem marad választásom: vagy az elég drága eszkö-zöket kellett volna saját erszényembõl vennem, és õket nézegetvén szépen otthon maradnom; vagy, minthogysemmi intézettõl sem kaphattam kölcsön a szükséges készletet, csak amugy mûkedvelõképen utaznom és mindazon érdekes észleletekrõl, melyek egy cseppel sem kerültek volna nagyobb fáradságomba, lemondanom.”.(Rómer i. m. 1860. 72–73.)

12 Marosi Ernõ: Rómer Flóris mûvészettörténete. Mûemlékvédelem. 32. 1988. 4. sz. 220–221.13 Hampel i. m. 1891. 11. (411.); Rómer i. m. 1860. 3–4: „…ha a tavali május végén a Bakonyban töltvén néhány

kellemes napot, felébredt bennem azon vágy, ennek többi ismeretlen részeit is tanulmányozni, átkutatni és idõ-vel – hozzájárulván az ide vonatkozó kutfõk szorgalmas átforgatása –észleletim és fáradalmim eredményét anagy közönséggel is közölni. Ezen terjedelmesb munkának mintegy elõfutójául irám szünnapi leveleimet, me-lyek által két havi müködésemrõl akartam barátimnak mintegy számot adni, és a magyar érdekelt olvasó kö-zönséget – némileg elõizletûl– tanulságos és buzditó könnyû olvasmánynyal meglepni. Nálam a tett az eszmé-tõl csak kis lépésnyire fekszik; megvallom kissé szorongatott kebellel ugyan, de a nemes olvasó kegyeselnézésében bizván, felbátorodva fogtam Bakonyt tárgyaló leveleim közzétételéhez.”

Rómer Flóris rajza után készült metszet Bakonybélrõl, 1838 (Pannonhalmi Fõapátsági Múzeum)

ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot.14 Ebenhöch az õ ösztönzésére kezdett el foglalkozni arégészettel és hozta létre jelentõs gyûjteményét, illetve tájékoztatta Rómert és az Archaeologiai Bizott-ságot a Koroncón és vidékén elõkerült leletekrõl. E levelek egy része az Archaeologiai Értesítõben és aKözleményekben publikálásra került.15 Ebenhöch maga is Rómer tanítványnak tartotta magát, mint arraegy 1882. október elsején kelt levelében utalt: „Hampel Jósi kedvelt iskolatársam /:?:/ már miért nem?Hisz velem együtt Te iskoládban tanult!”16 Ugyanakkor Rómer következõképpen jellemzi õt Ipolyinakegy 1874. május 19-én kelt levelében: „Ebenhöch kanonok Nálam van és tanulmányozza muzeumunkat,avval csúfol, hogy én tettem az archaeologiával, melyet a gyõri semináriumban tanít, kanonokká!!Ugy-é, De engem ki tett arheologgá! Így tehát Ebenhöch már unokád!”17 Hogy az Ipolyi által használtútilevelek helyett miért a szünnapi címet adta, azt a Bakonyban megjelent sorai mutatják meg.18 Mintmár arra korábban utaltunk, a példát Ipolyi Arnold csallóközi utazásairól megjelent beszámolói kínál-ták.19

30

14 Tóth László: Ebenhöch Ferenc. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Fõszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp.,2002. 219–220.

15 Ld. felsorolásukat uo. 220.16 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer hagyaték K 236/36.17 Esztergomi Fõegyházmegyei Levéltár (Esztergom) Ipolyi hagyaték R/279.18 Rómer i. m. 1860. 21–22.: „Remélem, hogy e cimen „szünnapi” nem fogsz megütközni; mert nincsen szándé-

kom mintegy „dolce far niente”-ben mintegy unalomból pár sorocskát kedves magányod felé röpíteni; sõt in-kább arról akarlak tudósítani: merre jártam, mit láttam, mit fedeztem fel újat, akár az utolérhetetlen szép ter-mészetet, akár az emberek remek mûveit tekintve, s végre mit voltam képes – talán tulságig is ápolt teremtmé-nyem – a gyõri fõgymnasiumi muzeum számára megnyerni azon napok alatt, melyek reám nézve csak annyibólszünnapok, mert az iskolai port megszüntem nyelni, de valóban a nehezebb munka napjai; mivel félre téve a ké-nyelem minden élveit, a forró nap, az alkalmatlan szél és az egészséget fenyegetõ esõ dacára bebarangolomhegy- völgyeinket, pusztáinkat, szikláinkat; felmászom elhagyatott váraink ormaira, felkeresem életveszede-lemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékbe és odvas barlangokba, és pedig sokszor egy párkõdarab vagy elhányt cserépért, igen sokszor pedig azért, hogy meggyõzõdvén arról, miszerént az ajánlott he-lyen semmi sincs, többé oda ne fáradjak.”

19 Fraknói Vilmos: Rómer Flóris emlékezete (1815–1889). Századok. 1891. 3. sz. 187.: „Rómert arra késztették,hogy a példát kövesse, és az országnak egy másik, szintén egész ismeretlen vidékét, helységrõl helységre bejár-va, megismertesse”.

Ipolyi Arnold portréja (Magyar NemzetiMúzeum, Történeti Fényképtár)

Ráth Károly portréja(Vasárnapi Ujság)

Rómer kapcsolatfelvételét a tudós zohori plébánossal 1859 nyarára tették életrajzírói, amely találko-zás befolyásolta és megváltoztatta a sorsát.20 Nagy valószínûséggel Ráth Károly ismertette össze a kéttudós papot, akivel Ipolyi már 1857 óta levelezésben állt.21 Rómer valamikor 1859 márciusában küld-hette elsõ levelét Zohorra, amelyre Ipolyi március 26-i levelével válaszolt: „Nekem kedves ha kend csakegy kis napot is szentel közös tanulmányaink érdekében. A kívánt intentióval szolgálhatok nyomtatvá-nyokban hasonlón mint élõszóval a mennyire telik. Bár lehetne csallóközi leírásomnak is mint mintapéldánynyal szolgálni, de a mi kezemnél van a német kivonat ez plane nagyon is elégtelen, kimeritõbbvolna már a magyar de melyet a nálunk Akademiában is kivüle uralkodó roppant indulentiánál fogvamáig sem kaphattam meg, ámbár esztendeje hogy nyomtatják, de sõt más vagy három hónapja hogy le-nyomata is elkészült, minddig azonban kéréseim s igeretök daczára csupa confarus lomhaságok végettnem kaphattam meg. Csupán ez az oka hogy eddig meg nem küldhettem a mint igértem s e nélkül a töb-bit sem t. i. a német kivonatot, a correspondenzi és conservatori instruktiókat, számítván egyszersmindszíves látogatására, mely alkalommal az utóbbiakkal, szóval, de más bõvebb nyomatolt külinstruktiókelõmutatván és közlésével is jobban szolgálhatok.”22

A válaszlevél alapján Rómer Ipolyitól a Csallóköz mûemlékeirõl írt tanulmányának különlenyomatátkérte mintául,23 amellyel ekkor még nem tudott szolgálni. Adatokra azonban már felhívta figyelmét,mint a július eleji levelében, amit Rómer megköszönt, kitérve a tervezett útra is: „Csesznek illetõ érde-kes adatát szívesen köszönöm, reménylem hogy a Szünnapok alatt, mert ezeket egészen a Bakonynakszántam még többre fogok akadni.”24 Pár héttel késõbbi levelében (1859. július 23.) Rómer már azanyaggyûjtés kiterjesztését és a szükséges idõt említi: „… ha most a Bakonyt egész kiterjedésében ve-szem, melyet nem csak természettudományilag, de és inkább a régiségek tekintetében akarnám átvizs-gálni, legfelebb 5 hét maradna e nagy vállalatra mintegy elõvigyázatosságnak…”25 Ehhez ismét kériIpolyi munkáját és iránymutatást: „Szeretném ha Kegyed Csallóközre vonatkozó munkáját mintáulnyerhetném, és oly szíves lenne, nekem minden esetre egy rövid instruktiót küldeni, mert Moortól, Palo-tánál, Veszprémnek egészen Keszthelyig megyek, nehogy valami érdekes figyelmemet elkerülje.”26 Azutazás elõtt Rómer még két elõadást tartott A Pozsonyi Orvos és Természettudományi Egyesület 1859.július 31-i gyûlésén. Az egyikben a Bakony természetrajzi és földrajzi érdekességeivel foglalkozott,amit fél évvel késõbb magyarul a Gyõri Közlönyben jelentetett meg.27 A Bakony bejárását augusztus-ban és szeptemberben végezte, amelyrõl az elsõ beszámoló még „Úti jegyzetek” címen jelent meg aGyõri Közlöny tárcájában szeptember 4-én,28 amit a szeptember 11-i számban már a „Szünnapi levelek”címen folytatott.29 A levelek pedig sorra jelentek meg a Közlöny számaiban, amely Ráth Károly segítsé-gével csak lassan jutott el Ipolyihoz, aki november 1-i levelében tért ki rá: „Bizony majd hogy meghara-gudtam, mire Károly barátunktól a Gyõri Közlöny illetõ számát veszem, látván hogy a zohori tréfábólcsakugyan való lett. … Késõ mondom, mert biz én vártam hogy hallok majd valamit szép bakonyi utjá-ról!? Hiszem is hogy meg nem vonja ugy-e tõlem.”30 Ráadásul végre lehetõsége volt az oly régóta vártkülönlenyomatot is mellékelni leveléhez:„Itt küldöm végre utólagosan Csallóközt … Addig is talán egykis mintaul szolgálhat minden más fogyatkozásai mellett.”. Rómer válasza nem várat magára, a novem-ber 14-i levelében bakonyi kutatásaira büszkén tért kit: „Barátom, ha nekem valaha szeretett hazánk va-

31

20 Hampel i. m. 1891. 9–10. (409–410.); Fraknói i. m. 1891. 187.; Kumlik i. m. 1907. 68.; Rómer i. m. 1860. 22.:„Azt már hallottad, hogy Ipolyi barátunk óvást tett bakonyi kirándulásom ellen, minekelõtte õt Zohoron – melycsak általa kapott hírnévre – meglátogattam volna; mivelhogy õ neki elébb kötöttem le szavamat, melytõlsemmikép sem akara felmenteni. Meg is változtattam szivesen tervemet, minthogy a jeles férfitól egy-két napalatt többet tanulhattam régészeti törekvéseimre nézve, mintha napokon át lapozgattam volna a legbecsesbkönyvtár kincseit. Ipolyi maga egy eleven könyvtár – és terjedelmes tudománya mellett elõadása oly világos,okai oly meggyõzõk, itészete annyira átható, miszerént mindenki lelki élvezettel hallgathatja honi, fõkép egy-házi régészetünk, ha tán nem egyedüli, bizonyosan legbuzgóbb, legtanultabb mesterét, apostolát.”.

21 Kõhegyi Mihály: Rómer Flóris levelei Ipolyi Arnoldhoz. Arrabona. 9. 1967. 196.22 Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára (Budapest), Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak. Rómer le-

vele Ipolyi Arnoldhoz nagy valószínûséggel valamelyik gyûjteményben lappang.23 Ld. 7. lábjegyzet.24 Kõhegyi i. m. 1967. 202.25 Kõhegyi i. m. 1967. 206.26 Uo.27 Rómer Flóris: A Bakony földtani tekintetbõl IV. Gyõri Közlöny. 4. 1860. 4. sz.28 Rómer Flóris: Úti jegyzetek. Gyõri Közlöny. 3. 1859. 71. sz.29 Rómer Flóris: Szünnapi levelek E. F. k….i lelkész barátomhoz I 3. 1859. 73. sz.30 OSZKK Levelestár Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak.

lamit köszönhetend – ’ s bár s mondhatom büszkén, bár kérkedés nélkül, én sem ettem hijában Bakony-ban kenyeremet. Egyedül egy vágyam van, Kegyed fényképéhez egy gyenge árnyéklatot rajzolhatni, bártudnám oly érdekessé tenni Bakonyt, mint Kegyed Csallóközt és a Fejérhegyeket. Azt kérdezi tõlem ta-láltam-e én is valamit, mondom találtam biz én is, bár kevés egészet. A fõ-fõ mesterek megették már elõ-lünk a’ Pfaffenschnitzliket, de azért maradt még a’ csontokon is elég rágni való. Ott a’ vértesi Apátsággyönyörû román-maradványi melyek egyes részeit láttam a csákvári kertben, ezekkel minthogy nem Ba-kony, az idén nem foglalatoskodtam; ott az egyszerûségében szép csatkai templom, a Sz.-Lászlóiból 3darab kõ, mely román eredetét árulja – ott a Rátóti román-kálvinista templom, a gyönyörû Gót pré-postság egyes ablakai, folyosója és temploma egy része, és oszlopai – az alsóörsi – úgy nevezett római,– késõ-gót – lakház, a dörgicsei román templom romjai – a Vásonyi gót templom – és a vár és paulinusegyház maradványi! A dörgicsei és pécsölyi mint a nép hiszi Görög – mindenesetre különös építményû– templomocskák – az ösküi mecset – beffroibol a berhidai különös tetejû, – késõ Gót de egészen jólconservált – Magyar Ország és Kun László czimerét mint zárkövet mutató – egyház; nem említvén a sokrómai temetõt – barbar? Necropolist – kunhalmokat és kelt maradványok lelhelyeit! Bár mutathatnámszerény tárczámat, egy pár sikerült rajzával. … Minden adatot Bakonyi várakhoz, helyekhez, templo-mokhoz köszönettel vennék vagy az utasítást hol gyûjthetnék legtöbbet – mert addig nem kapok másba,még ezt becsülettel fel nem dolgozom…”31 A Csallóköz kétségtelenül inspiráló lehetett Rómer számára,azonban szembesülnie kellett egy jelentõs nehézséggel, mire Ráth Károly világít rá 1859. november19-én kelt Ipolyihoz intézett levelében: „Köszönöm a küldött munkákat, Rómer már vagy 10szer is elol-vasta mert a Bakony területét ily alakban kivánná megirni, de nem talál itt anynyi érdekeset, mert Törökpusztította táj ez a mi Dunántulunk nagyrésze.”32

A „Szünnapi levelek” komoly sikert aratott a Gyõri Közlöny olvasói körében. Sõt, mint arra Rómer1860 január 11-i levelében utal, javasolták azok együttes kiadását egy önálló kötetben, melyhez azon-ban az elõfizetõk gyûjtése elengedhetetlen feltétel volt: „Barátim és jóakaróim közt, pedig épenértelmesbjeik biztatnak adjam ki e leveleket egy külön füzetben, hogy így a’nagyobb község elébe is jöj-jenek, és a Közlönyben el ne vesszenek. Én Kegyed tanácsa nélkül nem akarok ezen tárgyban egy tappotis mozdulni, s azért kérem válaszoljon mi-elébb, hogy mit tegyek. Tervem ez lenne: kiadnám „Bakony”czím alatt utazásomat levelekben, de írnék egy általános áttekinteteket foglaló bevezetést, mely rövidenBakonyt természettudományi, mûvészeti és emberismereti szempontból vázolná, átdolgoznám mind aleveleket, és kiegészíteném körülbelül 28–30 ig, természetesen minden rövid foglalatját elébe tûzvénsat. sat. .. Kérem tehát mégegyszer õszinte ítéletét, mint az oly jó barátomtól igényelhetem és várhatom.– Reménylem sok ismerõsim fognának elég aláírót szerezni s így némileg pótolhatnék zacskóm apadásais – sõt ha látnám hogy a munka sikerûlt tán le is fordítanám németre, mert e táj bizonyosan találna anémetek közt is olvasókra.”33 Ugyan a német nyelvû kiadásból a késõbbiekben nem lett semmi, azon-ban Rómer Flóris téli és tavaszi napjai a kötet összeállításával teltek: „Én egészen Bakonyomba merül-tem – nem tudom, mikor indíthatom. – XXXII levél, a bevezetéssel kész, de annyira trémázok – hogynapról napra fogy a kedvem e merényhez.”34 A kézirat végül elkészült és így az elõfizetõk toborzásárais sor kerülhetett, amely egy felhívással és a hozzá tartozó elõfizetõi ívvel történt. Az íven az elõfizetõneve, a vásárlandó kötet darabszáma és összege került felvételre.35

Elõfizetési felhívásA BakonyTermészetrajzi és régészeti vázlatczímû egykötetû munkámra

A Bakonyról írt leveleimet, melyeket a gyõri közlönyben „Szünnapi levelek” czime alatt közzé tet-tem, általános bevezetéssel ellátva, átdolgozva és bõvítve barátaim és jó akaróim biztatására a nagymagyarhaza elé bátorkodom terjeszteni. Nem lehet szándékom e vázlat; mint a Bakonyról megjelenõ el-sõ bõvebb ismertetést, feldicsérni; ki valamit mulatva tanulni, és hazánk ezen érdekes részével köze-lebbrõl megismerkedni akar, az reménylem annak elolvasása után kielégítendve teendi le ezen szerénykisérletet.

A munka elõfizetési ára 1 fr. o. é. A bolti ára lesz 1 fr 25 kr. o. é.

32

31 Kõhegyi i. m. 1967. 202.32 Jenei Ferenc: Ráth Károly levelei Ipolyi Arnoldhoz. Arrabona. 8. 1966. 190–191.33 Kõhegyi i. m. 1967. 208.34 Kõhegyi i. m. 1967. 209–210. A leveleket elsõsorban irodalmi adatokkal, középkori és újkori forrásokkal egé-

szítette ki. Ld. Rómer jegyzeteit: OSZKK OctHung 501/7, 1–148.35 OSZKK OctHung 501/7, 170.

A munka junius végéig fog megjelenni, és hogy mind a t. elõfizetõk neveit hiány nélkül közölhes-sem, mind pedig annak idejében a kívánt példányokkal biztosan szolgálhassak, az elõfizetési íveketvagy hozzám Gyõrbe, vagy a Tanodai lapok t. szerkesztõségéhez Pesten kérem Junius 1-ig beküldeni.

Gyõr, 1860. April 30-ánDr. Rómer Flóris

fõgymnsiumi tanár és muzeumõr

Az elõfizetõk elsõsorban a szûkebb pátriárkából – Gyõr, Veszprém és Pozsony megyék lakosságából– kerültek ki.36 Maga a szerzõ azonban, mint Ráth Károly Ipolyit tájékoztató 1860. május 19-i levelébõlértesülünk, az izgalmakat eközben alig bírta: „Rómer a Bakony miatt egészen oda van, beszélni sem le-hetett vele.”37

A kötet végre megjelent és szépen fogyott, azonban nem mindenhol, amit Rómernek az idõközbenTörökszentmiklósra plébánosnak kinevezett Ipolyihoz október 6-án írt levele világít meg: „Hát megyé-tekben nincsen egy magyar ember is ki annyira dicsért!!! Bakonyomért 1 forintot adhatna. Egri megyé-ben 1 elõfizetõm, egy vevõm sincsen! – Ha kell néhány példány, írd meg, kinevezlek bizottmányomosnak– és úgy hiszem egy Nagyságos könyvspediteurtõl csak elõbb vesznek pár példányt mint tõlem!”38 Ipolyiválaszában keserûen jegyezte meg: „Hogy Bakonyra mindeddig elõfizetõt nem kaptunk kapitányommalegyütt – habe nos excusatus. Nem hiszed el mily pusztaság uralkodik szellemileg is ezeken a magyarpusztákon. Csak az üres hordó kong itt.”39

A kötetet az országos kulturális és tudományos körökben jól fogadták,40 amely Ipolyi hathatós köz-benjárásával az akadémiai levelezõ tagságot is meghozta Rómer számára.41 Mint arról mentóra beszá-molt, a Magyar Tudományos Akadémia 1860. októberi nagygyûlésén a következõ szavazati aránnyalválasztották meg: „Te ugyan szerencsésen megválasztattál Akad. level tagnak, ha jól említem 17 szóval14 ellenében…”42 Október 23-i levelében azonban már arról is megemlékezik, hogy kritikus hangok iselhangzottak a jelölés során: „Választásodat illetõleg a siker leginkább Kubinyi Ágostonnak köszönhe-tõ… ki erõsen proponált, Csengery ellenben jóformán ellenzé, azt állítva, hogy Bakonyi utazásod telvevan azzal hol ettél s hogy fogadtak vendégül s. a. t. Ily subsumtiok természetesen soha sem maradhat-nak el, s így történt hogy 17 szóval 15 ellenében lehetett csak átvinni.”43 Az akadémiai tagság azonbanmást is hozott Rómer számára, méghozzá megbízatást a kutatásokra, méghozzá az ahhoz szükségesanyagi támogatással. Így már 1861 májusában megbízatást kapott az Archaeologiai Bizottságtól azószõnyi/brigetioi emlékek vizsgálatára.44 A nyáron pedig felkérték a bakonyi kutatóút folytatására aBalaton vidékén, amelyhez a következõ ajánlást kapta Eötvös Józseftõl:

„Magyar Akademia!

A Magyar Tudom. Akademia az ezt olvasónak üdvöt.

Dr. Rómer Flóris Úr SzBene rendi Áldor a M Tud. Akademia Tagja és Kézirat s Éremtári Õre, azAkademia megbizásából a Balaton vidékét azon czélból utazza be, hogy ott archäologiai és diplomati-kai kutatásokat tegyen s ehezképest mind a régi mûmaradványokat felvegye s rólok adatokat gyûjtsön,mind a köz és magán levéltárak nevezetességeit összegezze s azok másoltatása iránt az illetõk engedé-lyét elõleg kinyerje.

Hogy pedig a nevezett Akademiai Tag ezen a hazai tudomány elõmozdítására és diszére czélzómegbizatásában sikeresen eljárhasson: azon vidékek nagy tekintetû hatóságai, a levétárak és egyházakelõljárói valamint minden magán hazafiak, de különösen a nemes családok tisztelettel és hazafiúi bizo-dalommal kéretnek eszerint küldöttünket Dr Rómer Flóris Úrat teljes bizodalommal fogadni, s tudomá-

33

36 OSZKK Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak. Ld. az elõfizetõi lajstromokat: OSZKK OctHung 501/7,149-160.

37 Jenei i. m. 1966. 193.38 Kõhegyi i. m. 1967. 211–212.39 OSZKK Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak.40 G – y: Bakony. Magyar Sajtó. 7. 1861. 201. sz. 827.41 Fraknói i. m. 1891. 188. A székfoglalóját 1861. június 17-én tartotta „Magyarország földirati és terményi álla-

potáról a középkorban” címû értekezésével.42 OSZKK Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak.43 OSZKK Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak.44 Prohászka Péter: Rómer Flóris és Brigetio emlékeinek kutatása. Arrabona (sajtó alatt).

nyos czéljai elérésében tanácscsal, tekintélyökkel, közremunkálással, s a szükségesek tartaléktalan köz-lésével támogatni méltoztatnának: mind ennek a haza disze, s így közös ügyünk vég czélja.

Költ Pest August 1. 1861.

B. Eötvös JózsefA m. t. Akad. m. elnöke

Jegyzés.

Magyar tud. Akadem lev tagjának választatott. Azonkivül r. tagja a magy. kir. természettudományi ésföldtani társulatoknak, tagja a magy tud akademiánál fönállo archäologiai bizottmánynak; rendes tag-ja a bécsi cs. zoologico-botanikai geologiai és régészeti társulatoknak. A régi mûemlékekre ügyelõ bi-zottság lev. tagja, a pozsonyi, nagyszenbeni és görlitzi és szászaltenburgi természetvizsgáló társulatok-nak rendes tagja.”45

A kutatóútra Ipolyi 100 forint támogatást eszközölt ki az Archaeologiai Bizottmánytól,46 amelyre –mint arról Ráth Károly 1861. augusztus 9-i levelében Ipolyit tájékoztatta: „Rómer barátunk a Balatonvidékét fogja beutazni mely utjára tegnapelött indult el.”47 Rómer a kutatómunkát elvégezte, amirõlegyik jegyzõkönyve tanúskodik,48 azonban a honismereti kutatásainak újabb kötetét Pestre kerülése ésegyéb elfoglaltságai miatt már nem írhatta meg.

Prohászka Péter

Rómer Flórisa Magyar Nemzeti Múzeumban

A 200 éve született Rómer Flórisra emlékezve, gazdag munkásságát bemutatva és értékelve nemmehetünk el pályájának legtevékenyebb korszaka mellett, azon évek mellett, amelyek során a legna-gyobb hatást tudta gyakorolni Magyarországon a kultúra fennmaradt, de sokszor veszni látszó ingó ésingatlan értékeinek megmentésére és megõrzésére. 1861-ben Pestre érkezése nyitotta meg azt a korsza-kot, amelyet történetíró barátja, Fraknói Vilmos Rómer élete fénykorának nevezett.1 A gyõri bencés ta-nár és múzeumõr a magyar történelem egyik nagyon izgalmas évében került fel a fõvárosba, egyenesena Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának õri állásába, néhány hónappal azután, hogy a tudóstársaság felvette tagjai sorába. Ekkor már tagja volt az Akadémia Archaeológiai Bizottságának is,amelynek mentora, Ipolyi Arnold távozása után elõadója (azaz ügyvezetõje) lett. Ebben a minõségébenelvégzett munkájával – a már említett Ipolyival és Henszlmann Imrével – a magyar mûemlékvédelemegyik megalapítójává vált. A vérbeli tanár Pesten is katedrára talált, elõbb a pesti kir. katolikus fõgim-náziumban, ahol igazgatóként is helyt kellett állnia, majd a pesti tudományegyetemen, ahol utódokatnevelt a magyar archeológia mûvelésére, tanítványokat, akik majd folytatni tudják azt a munkát, amit õelkezdett. E munka eminens részét Rómer 1869-tõl a Magyar Nemzeti Múzeumban végezte el, abbanaz intézményben, amely ekkor még szinte egyedüli gyûjtõ- és bemutatóhelye volt Magyarország régi-ségeinek. Nem csoda hát, hogy szeretett volna ide bekerülni. Egyik utolsó nagy tudományos szereplé-sén, az 1885. évi országos régészeti közgyûlésen elnöki beszédében meg is vallotta a jelenlévõknek,hogy élete legfõbb vágya volt a nemzeti múzeumi õrség.2 Ez a vágya végül is 54 éves korában teljesült,amikor már a nemzeti intézmény egyik vezetõ tisztviselõjeként, osztályõreként léphetett be a múzeumkapuján.

34

45 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer hagyaték K 588/28.46 OSZKK Levelestár. Ipolyi Arnold Rómer Flórisnak.47 Jenei i. m. 1966. 196.48 Rómer Flóris jegyzõkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861). Bp., 1999. A Bakony ismertetésében

említésre kerül az esetleges következõ kötet: G – y i. m. 1861. 827.

1 Fraknói Vilmos: Rómer Flóris emlékezete (1815-1889.). Századok. 25. 1891. 6. füz. 190.2 Rómer Flóris: Elnöki beszéd az országos régészeti közgyûlésen. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat

Évkönyve 1879/1885. Budapest, 1886. 50. „Követte ezt, mint életem legfõbb vágya, a m. nemzeti muzeumiõrség és a m. kir. egyetemi rendes tanszék!”

Addig azonban, amíg Rómer Flóris múzeumõrként beléphetett a nemzet múzeumának épületébe,hosszú volt az út, – mindenesetre e sokszor göröngyössé vált úton többször is találkozott késõbbi mun-kahelyével. Az elsõ találkozást talán az a kapcsolatfelvétele jelentette, amely még 1837-re tehetõ, ami-kor levelet írt a múzeum nagy tekintélyû történészének, Horvát István könyvtárõrnek felajánlva szolgá-latait, egyben elküldve neki Zudar László pannonhalmi apát 14. századi sírkövének saját kezû rajzát ésleírását.3 Horvát válaszlevelét nem ismerjük, de valószínûsíthetõ, hogy a felajánlást megköszönte és éltis vele, amint arra Rómer (töredékes) önéletrajzának következõ részletébõl kitûnik: „A theológiát Szt.Mártonban [Pannonhalmán] hallgattam négy évig; ezen idõ alatt sokat foglalkoztam a könyvtárincunabulumjaival[õsnyomtatványaival], kézirataival és a rendezésben is nagy részt vettem. Ekkor má-soltam Szt.-István okmányát Horváth István számára, – majd hozzátette – kezdtem cikkezni a bécsiFeierstunden- és Sonntagsblätter-ekben, valamint a M. N. Muzeumban.”4 Ez utóbbi említésekor nemtudjuk Rómer mire gondolhatott, mert ilyen vagy hasonló címû folyóirat, szaklap vagy évkönyv ekkornem létezett.Viszont az jól megállapítható e forrásból, hogy ekkor még minden az irányba mutatott,hogy Rómer a humán tudományokkal fog elkövetkezendõ éveiben foglalkozni. Végül ez mégsem ígylett, mert az említettek ellenére a természettudományok mûvelése felé fordult, amelyben minden bi-zonnyal meglévõ érdeklõdése mellett döntõ szerepe volt annak, hogy rendje a gyõri gimnáziumában atermészetrajz tanításával bízta meg. Tanítványa és a múzeumban majdan utóda, Hampel József azt írja,hogy Rómer Gyõrben a latin és a magyar nyelv tanításával kezdte meg tanári pályáját és csak késõbblett a természettudományok oktatója,Fraknói szerint azonban Gyõrbe érkezése után rögtön az lett.5 Egybiztos, hogy a rendszeres gyûjtõmunkát ekkor, az 1840-es évek elsõ felében kezdte, amikor iskolájaszámára egy teljes gyûjteményt állított össze a megye flórájából. 1845 õszén a 30 éves Rómer visszake-rült szülõvárosába, Pozsonyba, ahol a pozsonyi királyi felsõtanoda természettan, természetrajz és mezeigazdászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ebben az idõben került baráti kapcsolatba Petényi Sa-lamonnal, a magyar madártan és õslénytan megalapítójával, a Nemzeti Múzeum természettári segéd-õrével, akitõl megtanulta az állatok kitömésének mesterségét.6 A pozsonyi nyugodt éveknek azonbanhamar véget vetett a szabadságharc, amelyben Rómer is részt vett.

Rómer Flóris 1848-ban két ízben is biztosan járt Pesten: elõször májusban, amikor (többek közt) va-lamikor 13-a és 15-e között meglátogatta a Magyar Nemzeti Múzeumot, mint arról az Érem- és Régi-ségtár fennmaradt vendégkönyvében található bejegyzése tanúskodik.7 Lehetséges, hogy már ekkor isrészt vett olyan népgyûlésen, amelyet a múzeum új klasszicista palotája elõtt tartottak. Éppen az emlí-tett látogatása elõtt nem sokkal, május 12-én volt például egy nevezetes tüntetés a múzeumnál, amelyenelhangzott Petõfi híres, kormányt bíráló mondata: „Kutyámat sem bíznám ily ministeriumra!”8 Másod-szor aztán szeptember végén utazott a fõvárosba Rómer. 29-én már biztosan ott volt, hiszen apró részle-tességgel számolt be Gratzl József barátjának Lamberg gróf felkoncolásáról. A következõ levelében ok-tóber elsején Rómer már arról írt barátjának, hogy belép a honvédségbe.9 Erre az elhatározásra valószí-nûleg az elõzõ nap, éppen egy a Nemzeti Múzeum elõtt megtartott nagy népgyûlésen jutott, amelyetJellaèiæ támadása miatt hívtak össze. A lelkesítõ szónoklatok után az önkéntes felkelõ sereg alakításárólszóló határozatot a jelenlévõk megéljenezték, azaz közfelkiáltással elfogadták és elkezdõdött a jelent-kezés, amint arról Kossuth Hirlapja tudósított:„a tömeg még a muzeum elõtt tolakodott a beirásra felál-lított asztalokhoz”.10 Talán Rómer is sorban állt és feljegyezte nevét az önkéntesek listájára, az viszontbiztosnak látszik (hiszen õ írja aznap barátjának), hogy a következõ napon elindult Pestrõl a felkelõkegy csoportjával.

35

3 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. (OSZKK) Levelestár. Rómer Flóris Horvát Istvánhoz, 1837. febru-ár. 19. Négy évvel késõbb publikálta is rajzát a sírkõrõl írt tanulmányában, ld. Rómer Flóris: Zudar László’ sír-köve. Tudománytár. 9. köt 1841. 1. füz. 63-66.

4 Kumlik Emil: Rómer Ferenc Flóris élete és mûködése. Pozsony, 1907. 26.5 Hampel József: Emlékbeszéd Rómer F. Flóris rendes tagról. (A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai

fölött tartott emlékbeszédek. 6. köt. 13. sz.) Budapest, 1891. 3.; Fraknói i. m. 1891. 184.6 Hampel i. m. 1891. 5.7 Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Adattára. Múzeumtörténeti Gyûjtemény. MT. 3482. Vendég-ne-

vek lajstroma a’ Nemzeti Muzeum Régi Pénzek Drágaságok Ritkaságok és Régiségek Tárának. 400. Rómer s.k. bejegyzése: „Rómer Florian Ferencz posonyi k. akademiai tanár.”

8 Debreczeni-Droppán Béla: Múzeumtér 1848-1849. http://ujkor.hu/content/muzeumter-1848–18499 Kõhegyi Mihály – Rákóczi Katalin: Rómer Flóris levelei Gratzl Józsefhez az olmützi és josefstadti kazamaták-

ból. Arrabona. 10. 1968. 142-144.; az október elsején írt levél egy részletét (Fraknói után) magyarul közli:Kumliki. m. 1907. 46.

10 Kossuth Hirlapja. 1848. okt. 1. 80. sz. 363.

A szabadságharc leverése után a börtön, majd a szilencium idõszaka következett Rómer számára.1858-ban, Gyõrben nyílt meg igazán újra a tér mûködése elõtt, amikor ismét katedrához jutott a bencésgimnáziumban. Közel egy évtizedig nem vehetett részt a magyarországi tudományos közéletben, hogyaztán 43 éves korában új lendülettel térjen vissza, olyan munkabírással és eltökéltséggel, amelyet keve-sek mondhattak magukénak. Az egyik a kevesek közül, Ipolyi Arnold zohori plébános volt, akivel1859-ben ismerkedett meg és kötött egy életre szóló barátságot. Ipolyinak köszönhette, hogy a történe-lem, illetve a régészet felé fordult a figyelme,11 hogy élete további részét már egyre inkább csak az ar-cheológiának szentelte. Tanulmányunk kereteit szétfeszítené, ha részletekbe menõen taglalnánk máso-dik (rövidebb) gyõri korszakának munkásságát. Csupán egy dolgot emelnénk itt ki, amely fontos vá-lasztott és ismertetett témánk szempontjából: Rómer Gyõrben lett elõször múzeumõr. 1860-ra ugyanisannyira felfejlesztette a gyõri bencés gimnázium természettudományi szertárát („terménytárát”), hogya közvetlen megelõzõ években gyûjtött környékbeli régiségekkel létrehozhatta Magyarország elsõ vi-déki múzeumát, amelyet hivatalosan 1860. május 30-án nyitottak meg a nagyközönség elõtt.12

Nem sokkal az akadémiai tagság elnyerése után, 1861 júliusában az Akadémia könyvtárában kapottállást, a Kézirattár õre lett. Toldy Ferenc akadémiai titkárnak ekkor a következõket írta: „…mintegyujjászületettnek érzem magamat, mert most egyedül kedvencz tanulmányaimnak élhetek.”13 Rómer per-sze vérbeli tanárként állása mellett, munkaidején túl egy kis paleográfiai iskolát is szervezett, ahol tanít-ványait, köztük a késõbbi barátot és jeles történetírót, Fraknói Vilmost is bevezette a régi okmányok ol-vasásának gyakorlatába.14 Rómer tehát közgyûjteményi állásba került az Akadémián, de idejének nagyrészét nem az itteni kézirattárosi munka vette el, hanem az Archeológiai Bizottságban vállalt tevékeny,

36

11 Ld. ehhez jelen számunkban: Prohászka Péter: Rómer Flóris Bakonya – egy honismereti alapmunka születése.12 T. Szõnyi Eszter: Rómer múzeuma és a régészeti gyûjtemény. Arrabona. 26-30. 203.13 MTAKK M. Irod. levelezés 4-r. 89. sz. /15414 Fraknói i. m. 1891. 189.

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete (grafika Theodor Gettinger Pest-Budáról szóló könyvébõl, 1866)

majd 1863-ban, Ipolyi távozásával vezetõ szerep, illetve 1862-tõl a pesti királyi katolikus fõgimnáziumigazgatói és tanári feladat, mitöbb 1863-tól a pesti egyetemen való oktatás. Ezek bemutatására mostnem vállalkozhatunk, a továbbiakban csak két olyan megbízásáról szólnánk, amely szoros kapcsolatbahozta õt a Nemzeti Múzeummal.

Elsõ olyan megbízatását, amely ténylegesen közel hozta Rómert a nemzet múzeumához 1862 no-vemberében kapta, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum ügyeinek rendezésére kiküldött országos bizott-ság tagja lett. A gróf Andrássy György által vezetett bizottságban olyan nagyszerû férfiúkkal dolgozha-tott együtt, mint például báró Eötvös József, Kubinyi Ágoston, Kubinyi Ferenc, Somssich Pál és SzalayLászló.15 Pontosan nem tudjuk, hogy az egyébként késõbb tényleges eredményeket is hozó bizottságimunkában Rómer mekkora szerepet játszott, mert a bizottsági iratoknak mára csak egy, a Helytartóta-nácshoz beadott része maradt fenn.16 Mindenesetre e fennmaradt forrásokból is kitûnik, hogy Rómer abizottság egyik legaktívabb tagja volt, úgy is, mint a bizottság jegyzõje. Egy dolog azonban egészenbiztosan megállapítható: Rómer Flóris ekkor ismerte meg behatóbban a Nemzeti Múzeum mûködésétés orvosolandó bajait. Az országos bizottság mûködése folyamán Rómer folyamatos kapcsolatban állt amúzeummal, illetve annak tudós tisztviselõivel.

Késõbb, már 1865-ben, amikor a lapok egyre gyakrabban írtak Kubinyi Ágoston múzeumigazgatómenesztésérõl, illetve nyugdíjaztatásáról, Xantus János neve mellett a legtöbbször Rómer neve merültfel lehetséges utódként.17 Õ ekkor, 1865 márciusában saját esélyeit az igazgatói tisztségre nem tartottatúl jónak, mint Fraknói Vilmosnak írta: „Ha a fõvárosi lapok tesznek muzeumi igazgatót, Xantus lesz az– ha a magas állásu férfiak, kiknek van beleszóllásuk, akkor Ürményi [József] lesz a representáló igaz-gató, kirõl az Országnak kötelessége, hogy gondoskodjék, mivel mint hallom, nincs mibõl élnie, és mi-vel volt milliomost nem lehet hagyni, hogy éhen haljon - legjobb õt Kubinyi helyére alkalmazni – emel-lé, mint szakigazgatót engem akartak tenni, a régészeti custodiatussal.”18 Õ mindenesetre Xántus mel-lett vagy inkább helyett Ipolyi Arnoldot vagy Henszlmann Imrét tudta volna elképzelni igazgatónak, ésmeg is jegyezte, hogy hármójuk közül akárki vezetése alatt el tudná képzelni, hogy Érdy János helyérelépjen a múzeumi régiségtár élén.19 Éppen ennek fényében nagyon érdekes az a Nemzeti Múzeum igaz-gatósági irattárának iktatókönyvébõl származó adat, miszerint Rómer 1865. szeptember 13-án a múze-um igazgatói állásáért folyamodott, egyébként egy jó hónappal azután, hogy Henszlmann Imre is bead-ta jelentkezését a posztra.20 Sajnos ezek a folyamodványok az igazgatósági irattár 1945-ben történtmegsemmisülése miatt ma már nem megismerhetõek. Ugyanakkor további kutatásokat kíván az, hogykiderítsük, hogy konkrétan miért is adták be jelentkezésüket, ha – megjegyzem jelen tudásunk szerintnem hirdették meg az állást, mondjuk úgy, mint korábban, 1841-ben.

Rómernek tehát egyelõre még várnia kellett arra, hogy a Nemzeti Múzeumban szerephez, illetve ál-láshoz jusson, de ha ahhoz nem is, végül feladathoz jutott, mégpedig egy olyan megbízással, amely tu-dományos pályája szempontjából nagyon jelentõssé vált: 1867-ben a párizsi világkiállításon bemutatottmagyar régiség-kiálltás biztosa és õre lett. Az említett év február 18-án kelt országgyûlési bizottsági je-lentés szerint a világkiállításra menõ mûtárgyakat – végül 180 darabot – Henszlmann Imre és DobóczkyIgnác országgyûlési képviselõ mellett Rómer Flóris válogatta ki a Nemzeti Múzeum régiségtári gyûjte-ményeibõl. A bizottság a képviselõháznak azt javasolta, hogy a „muzeumi ritkaságokkal kiküldendõ or-

37

15 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL). M. Kir. Helytartótanács iratai. D224 XII. kútfõ 92.csomó. 502b. fol. A bizottság 1863. január 15-én tartotta elsõ ülését, ahol annak elnöke, gróf Andrássy GyörgyRómer Flórist kérte fel „a jegyzõi teendõk átvételére”. A múzeum ügyeit vizsgáló országos bizottmány ezutánnagyon sûrûn (naponta vagy kétnaponta) ülésezett, amint ez a fennmaradt jegyzõkönyvekbõl jól látható. AVasárnapi Ujság a következõképpen számolt be az ülésekrõl: „A nemzeti muzeum érdekében alakult országosbizottmány müködését jan. 15-ikén kezdte meg, s jan. 24-ikén be is fejezte. Az ülések sokszor egész késõ éjigtartottak.” Vasárnapi Ujság. 10. évf. 1863. febr. 1. 5. sz. 43. A bizottsági munkának azonban még ebben afázisában sem volt teljesen vége, hiszen össze kellett állítani az összefoglaló jelentést (illetve javaslatokat),amely március 23-án készült el, majd került felterjesztésre (MNL OL D224. XII. kútfõ 92. cs. 29020/1863.).

16 Ugyanakkor a Helytartótanács vonatkozó, 1862-1867 évkörû iratanyagában (MNL OL D224 XII. kútfõ 92-96.cs.) is jól látható, hogy ez a forrásegyüttes sem teljes, hiszen számos múzeumi ügyiratot áttettek a Vallás- ésKözoktatásügyi Minisztérium irattárába, amelynek túlnyomó része aztán megsemmisült az Országos Levéltár-ban, így azok ma már nem kutathatóak.

17 Ld. pl. Bécsi Hiradó. 1. évf. 1865. márc. 9. 56. sz. (3. p.); Családi Kör. 1865. I. 11. sz. 259.18 OSZKK Levelestár. Rómer Flóris Fraknói Vilmoshoz (6. sz.) 1865. március 12.19 Uo.20 Kapossy János hagyatékából II. Közzéteszi: Zádor Anna. Mûvészettörténeti Értesítõ. 40. 1991. 1-2. sz. 97.

szággyûlési biztosul Rómer Flórián akademiai tagot és a régiségtan kitünõ mivelõjét” bízza meg.21 Azországgyûlés ezt a javaslatot jóvá is hagyta és Rómer végre – elõször életében – világot láthatott.Az1867. évi párizsi világkiállítás több szempontból is fontossá vált: Magyarország tulajdonképpen ekkorvehetett elõször részt – egy államszövetség részeként – világkiállításon, és bár teljesen önállóan eztnem tehette, több kiállítási termet csak magyar anyaggal rendeztek be, a bejárat fölé pedig a magyar cí-mer és a Magyarország felirat került.22 A Rómer rendezte régiség-kiállítás is csak magyar anyagot mu-tatott be, mely esetében azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ez volt az elsõ olyan külföldi tárlat, amelyen aMagyar Nemzeti Múzeum (illetve egyáltalán magyar múzeum) bemutatkozhatott. Rómer a kiállítás le-bontásáig Párizsban maradt, és ezalatt – kihasználva az idõt és a lehetõséget – megnézett és végtanul-mányozott minden múzeumot, elsõsorban persze a Louvre gyûjteményeit.Természetesen a kiállításnyitvatartása alatt személyesen rendelkezésére állt az oda látogatóknak, például Bismarcknak, Kossuth-nak vagy az uralkodónak, Ferenc Józsefnek.23 Párizsi tartózkodása azért vált számára különösen jelen-tõssé, mert részt vehetett, sõt a magyar tudósok közül elsõként elõadást is tarthatott a francia fõvárosbanrendezett nemzetközi õsrégészeti kongresszuson, melynek során megalapozta azokat a külföldi szak-mai kapcsolatait, amelyeket aztán késõbb elmélyítve a Nemzeti Múzeum érdekében is kamatoztatni tu-dott. Munkájáért a párizsi világkiállítás nagy ezüstéremmel jutalmazta, csakúgy, mint a Magyar Nem-zeti Múzeumot.24 Rómer feladatának teljes mértékben eleget tett, sõt a várakozásokat túl is szárnyalta,amikor elkészítette a magyar régiségtárlat francia nyelvû katalógusát,25 ezzel még maradandóbbá, em-lékezetesebbé téve országa (és a maga) világkiállítási részvételét.

Mikor Rómer 1867 õszén hazatért Párizsból és visszahozta a világkiállításon bemutatott tárgyakat aMagyar Nemzeti Múzeumba, már szinte az intézmény tiszteletbeli munkatársának számított.Ezt a cí-met, ha lett volna ilyen, azonban nem annyira a múzeumhoz kapcsolódó fent említett két megbízatásá-nak köszönhette volna, hanem elsõsorban annak a felvilágosító te-vékenységnek, amely felhívta a honpolgárok figyelmét arra,hogy az értékes régiségek a nemzet múzeumába valók, odakell beküldeni azokat. A Magyarország Földmivelõi-hez!címmel írt, majd az országban több ezer példánybankiosztott (és számos lapban megjelentetett) felhívásá-ban is nem egyszer nevesítette a Nemzeti Múzeumot,például amikor a következõképpen fogalmazott: „Ol-vassák a faluk vénjei és ifjai, és adják át utódjaiknakis; olvassák és fontolják meg jól, mennyi régiségettörtek el, és hánytak eddig szét minden haszon nélkül;mennyit lehetett volna nagy áldozat nélkül, egy kistürelememel és figyelemmel a m.nemzetimuzeum…számára megmenteni!”26 De Rómer jelszavához hí-ven nemcsak szóval küzdött céljaiért, hanem tettel is: avidéket járva sorra vette rá a földbirtokosokat, tiszttartókat,papokat, háztulajdonos polgárokat vagy egyszerûbb parasztembereket, hogy pénzért eladva vagy ajándékként küldjékel a Nemzeti Múzeumba a birtokukban lévõ értékeket. AMagyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei címûRómer-Desjardins munkában például számos helyen ol-

38

21 A Képviselõház 1867. február hó 19-én tartott XCIII. ülése jegyzõkönyvének kivonata. Fõrendiházi iromá-nyok. I. köt. 36. sz. 113-114.; a felterjesztõ bizottság február 10-i ülésérõl tájékoztatott a sajtó is, ld. VasárnapiUjság. 14. évf. 1867. febr. 17. 7. sz. 80.

22 Gál Vilmos: Világkiállító magyarok 1851–2010. Budapest, 2010. 39. A kiállítás Magyarország régi dicsõ múlt-ját volt hivatva hangsúlyozni, múltbeli értékeinek felmutatása jelenbeli függetlenségére utalt (ld. Farkas Zsu-zsa: A kultúra tövébe fészkelt ország. A világkiállításokon bemutatott magyar mûvek kortárs értékelése,1851–1878. Aetas. 27. 2012. 1. sz. 136-158. 147.).

23 Rómer Flóris 1867-es párizsi világkiállítási naplója. (A kéziratos napló borítóján: „MEMENTO 1867”)OSZKK FolHung. 1358.

24 Az érmeket ma is õrzi a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára: lt. sz.: 78.890, 79.868.25 Rómer Flóris: Catalogue spécial du Royaume de Hongrie à l’Exposition universelle de 1867. Paris, 1867.26 Rómer Flóris: Magyarország Földmivelõihez! (nyomtatvány) Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattár,

Múzeumtörténeti Gyûjtemény MT. III/42.

Rómer Flórist kitüntetõ nagy ezüstéremaz 1867. évi párizsi világkiállításról

(Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár)

vasható, hogy kitõl és miképpen szerezte az adott római emléket. Egy Kr. u. 223-ban készült fogadalmikövet az Óbudai temetõbõl szerzett meg úgy, hogy megvette azt az egyik sírásótól, egy másik rómaiemléket (katonalajstromot) az óbudai plébánia konyhakertjében talált meg, majd rábeszélte Brunner Já-nos esperest, hogy ajándékozza a Nemzeti Múzeumnak.27 A legtöbb kõemléket a múzeumba lépéseelõtti egy-másfél évben gyûjtötte az intézménynek, elsõsorban Óbudáról, azaz Aquincumból.28 A mú-zeum leltárkönyvei az 1860-as években már tele vannak olyan bejegyzésekkel, amelyek Rómer e tevé-kenységét bizonyítják. Számos alkalommal olvasható ugyanis az a két kitétel a beleltározott tárgyak(vagy tárgyegyüttesek, leletek) mellett: „Szerezte: Dr. Rómer Flóris/ Dr. Rómer Flóris által beküld-ve”.29 Valószínû azonban, hogy még ennél is több régiség kerülhetett neki köszönhetõen a nemzetigyûjteménybe. Egy nevezetes példánk van is erre, tudniillik, hogy bár nem Rómer neve szerepel erede-tileg a tárgy megszerzõjeként a leltárkönyvben, mégis kiderül, hogy õ a bekerüléséért a fõ „felelõs”.1862 decemberében vált mûtárggyá az az 1605-ben öntött mátraverebélyi harang, amely a NemzetiMúzeum haranggyûjteményének elsõ darabja lett. A két és fél évszázados harangot Rómer 1862. szep-tember 2-án látta meg a Mátra és a Cserhát ölelésében fekvõ faluban járva. Itt felismerte benne a legko-rábbi magyar feliratú harangot, melyrõl megtudta, hogy koronájának hibás volta miatt Losoncon újraakarják önteni. Ekkor levelet írt Lonkay Antalnak, az Idõk Tanuja tulajdonos szerkesztõjének, hogyszólítsa fel lapjában a róm. kat. papságot, hogy vegyék meg a harangot a Nemzeti Múzeum részére. Aszerkesztõ aztán úgy tett e kérésnek eleget, hogy leközölte Rómer levelét, amelyben õ 2 forintot ajánlotta célra.30 A közadakozás aztán lassan haladt, úgyhogy Rómer akcióba lépett. Errõl õ maga is forrástszolgáltatott azzal, hogy a múzeumi leltárkönyv 1862. december 30-i leltári bejegyzéséhez, mely atárgy megszerzését Lonkay Antal szerkesztõ felhívására összegyûlt összeghez kötötte, a következõketírta: „Ezen adat hibás, mert a felhívás tõlem eredt és a pénznek legnagyobb részét Schwendtner Mihályvárosi plébánós neve napján vendégeitõl szereztem meg. Rómer”.31 Késõbb a haranggyûjtemény to-vább gyarapodott, pl. a bulcsi 1468-ban öntött haranggal 1873-ban,32 amikor már õ vezette azt a tárat,ahová az bekerült.

Rómer már egy ideje dédelgetett álma 1869-ben aztán végre valóra válhatott: a Magyar NemzetiMúzeum tisztviselõje, egyik vezetõje lett. A Hon címû lap ugyan 1869. március 4-én reggeli számábanarról írt, hogy Rómer lehet Kubinyi Ágoston utóda az igazgatói székben és megjegyezte, hogy „örö-münket fejezzük ki, ha csakugyan meglesz”.33 Ugyanezen a napon azonban ez a hír tévhírré vált, mertéppen ezen a napon kapta meg az igazgatói posztot Pulszky Ferenc,34 aki ezután negyed századon át álltaz intézmény élén. Végül tehát az az eshetõség vált valóra, amit Rómer a már idézett Fraknóihoz szólólevelében írt: õ lett Érdy János (1796-1871) utóda az Érem- és Régiségtár élén. Kinevezését a vallás- ésközoktatásügyi miniszter 1869. június 21-én írta alá, majd a tiszti eskü letétele után július elsejévelkezdte meg mûködését35 – azt a nem hét, hanem nyolc bõ esztendõt, amely valóban sok eredménnyeljárt a Nemzeti Múzeumra nézve.

Az elsõ hivatali napok után azonban szembesülnie kellett a szomorú állapotokkal, a feladat valódinagyságával. Még nem telt el három hét belépésétõl, amikor régész kollégájának és barátjának, Torma

39

27 Ernest Desjardins -– Rómer Flóris: A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei. Budapest, 1873.84-85., 94-95.

28 Desjardins-Rómer i. m. 1873. 3., 5., 17., 19., 20., 50., 86-87., 97., 121., 124-125., 127.29 Pl. A Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyve 1866-1870. 24., 100., 105., 109., 111.30 Felszólítás egy magyar régiség megmentésére. Idõk Tanuja. 3. évf. 1862. szept. 4. 203-802. sz. 809.31 A magyar Nemzeti Muzeum Régiség és Kincstárába ajándék és szerzemény utján begyûlt tárgyak jegyzõköny-

ve 1861-tõl 1865-ig. 61.; Rómer ezen „kalapozásáról” az Idõk Tanuja is beszámolt: 3. évf. 1862. okt. 3.227-826. sz. 895. A szükséges összeg (52 ft.) összegyûjtéséhez azonban így is kellett még néhány nap és ado-mány (Idõk Tanuja. 3. évf. 1862. okt. 4. 228-827. sz. 899., okt. 6. 229-828. sz. 903.). Ld. még ehhez: PatayPál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyûjteménye I. Folia Historica. 5. 1977. 64. A harang a II. világhábo-rú alatt a lapidáriumi tûzben pusztult el. Ma már csak archív fényképen látható ld. MNM Adattár.Fotónegatívtár K 4029-4033.

32 Patay i. m. 1977. 45-46.; Archaeologiai Értesítõ. 8. 1874. 1. sz. 15. Jelenleg a múzeum földszintjén van kiállít-va ez a harang.

33 A Hon. 1869. márc. 4. reggeli kiadás 51. sz. (3. p.)34 OSZKK Fond VIII/2022.35 Magyar Nemzeti Múzeum Irattára (MNMI), Érem- és Régiségtár (ÉRT). 4/1870. Õ maga jelzi ebben a kérvé-

nyében kinevezésének és mûködése megkezdésének idõpontját. Az eredeti kinevezõ okmányt nem ismerjük.A kinevezés hírét a legkorábban hozta: Pesti Napló. 20. évf. 1869. jún. 22. Esti kiadás. 139. sz. (3. p.)

Károlynak gratuláló levelére válaszként a következõket írta: „Köszönöm õszinte részvétedet, de a mibenTe a legnagyobb elõnyt látod, ott rejlék reám nézve a legnagyobb baj. Hidd el, ha a dolgot úgy ismer-tem volna, mint most látom, soha a Muzeumba lábamat nem tettem volna; mert attól tartok, hogy épenazért, mivel az igazgató Nagyhírû archaeologus, azért fog vele bajom gyûlni. - Amit írok, az köztünkmarad, de hogy legyen ember, ki elõtt magamat igazolhassam, jöjj és halgass meg. – Elõször azon ke-vés s római szobor és mellkép ki lesz dobva, mivel remekjeink nincsenek, és a szobrászati terem és a fo-lyosók 8000 fnyi értékû gypszmintákkal díszesíttetnek. (…) Összve van a Nemzeti Muzeum a Mûiparimuzeummal és a rajzteremmel zavarva! Egy nemzeti muzeumot sem ismerek, melyben a gypszek úgyképviselvék. 2szor. Minjárt kineveztetése után az igazgató a régiségeket mind összevissza hányta, ’s ígymár most az inventarium melletti átvevés lehetetlen, mert sok, igen sok tárgynak száma sincsen. Õ mostBécsben van, ’s így a több helyen a hamarkodás miatt összehányt tárgyakat nem is bánthatom. - A régi-ségeknek nincs lajstromuk… (…) Már két hét óta igazkodunk ezen zavaron át gázolni, és csak 3 termetvégeztünk imígy-amúgy, mert biztosság sehol nincsen, megvannak-e a tárgyak összehányattatásuk mi-att! A hivataloskodásban semmi rend. A szolga az úr. Õ egész nap vezet egy-két embert, míg a többi ter-mekben mindenki sétálgat és tehet, mit akar!! Mennyi bajom lesz itt is, míg rendet csinálok vas akarat-tal!”36 Az elkeseredés mellett egyértelmûen kiérzõdik e sorokból az elszántság és nyilvánvalóan kiol-vasható az is, hogy ez az ember tudta, hogy mit akar, hogy mit kell csinálnia. És ezt a véleményét, szak-mai hitvallását nemcsak egy magánlevélben vállalta, hanem – és ehhez alighanem akkor is bátorságkellett – a közvélemény elõtt is. Még 1869-ben több lapban megjelentette A magy. nemzeti muzeum ren-deltetése címmel alapkoncepcióját, ars poeticáját – röviden, de velõsen leírva mit is tart a legfontosabb-nak a nemzet múzeumával kapcsolatosan. Ebben határozottan kiállt a Széchényi Ferenc alapítói kon-cepciója, azaz a hungarica-gyûjtés mellett, kijelentve, hogy sohasem lesz annyi pénzünk, hogy Angliá-val, Franciaországgal vagy a Németalfölddel versenyezzünk egy egyetemes gyûjtõkörû múzeum létre-hozásával.Kimondatlanul is a Pulszky-féle múzeumkoncepcióval szemben jegyezte meg a következõ-ket: „Tudjuk, hogy mig a boldogult József nádor élt, a muzeum szorosan ragaszkodott rendeltetéséhez;átlátta õ is, hogy valódi quodblibetté válik az oly helyesen tervezett intézet, ha mindent felvesz tárlatá-ba! és hogy mennyire kár volt tudatosan, sõt rendszeresen oda müködni, hogy az egyetemesség árnyé-kába lépjünk, már is érzik mindazok, a kik a sok külhoni holmira pazarolt költséget látják, midõn más-részt azon gyüjtemények és becses tárgyak tõlünk külföldre vándorlanak, melyeknek valódi értékét csakmi vagyunk képesek felfogni – de mivel azt mondjuk, hogy nincsen pénz: a sibyllai könyvek módjára azutókor lesz kénytelen busás százalékon visszavásárolni.”37 Ennek ellenére a források alapján kijelent-hetjük, hogy felettesével emiatt nyílt konfliktusba sohasem került, Rómer tulajdonképpen mindenbenélvezte igazgatója támogatását, miközben a múzeum elsõ embere is elérte, ami neki fontos volt: a görögés római antik gipszmásolatok gyûjteményének önálló kiállítását.38 Rómer sem az antik másolatgyûjte-mény ellen volt magában, hanem a hangsúlyt a magyar érdekû tárgyak gyûjtésére helyezte.39

Rómer múzeumi kinevezése a Magyar Nemzeti Múzeum Érem-és Régiségtárának mûködésébenegy új korszakot jelentett, amelyet Rómer azzal is jelezni kívánt, hogy 1869-ben (az év közepén) új ik-tatást kezdett. Osztályõri mûködésének egyik eredményeként tarthatjuk számon, hogy a régiségtári le-velezés iktatása mindvégig rendszeresen és szakszerûen folyt.40 Az ügyvitelnek is kialakított a rendje,ami azt jelentette, hogy mindenkinek megvolt az osztályon a konkrét feladata, például a korabeli iktató-könyvnek számító ún. Levelezési Naplót a régiségtári segéd vezette és õ volt általában az is, aki a kime-nõ leveleket letisztázta. A levelek túlnyomó részét viszont Rómer írta, fogalmazta, a legtöbbet abból acélból, hogy megszerezzen egy-egy értékes és a gyûjteményekbõl hiányzó mûtárgyat a múzeumnak. Azadományozóknak aztán mindig levélben köszönte meg a beadott értékeket.

40

36 MTA Kézirattár. Ms 4295/249. Rómer Flóris Torma Károlynak37 Rómer Flóris: A magy. nemzetimuzeum rendeltetése. A Hon. 7. évf. 1869. dec. 14. 286-287. sz. Esti kiadás. 3.;

Uõ.: A m. nemzetimuzeum rendeltetése. Archaeologiai Értesítõ. 2. 1869. 10. sz. 188-189.38 Ezzel részletesen foglalkozik: Szentesi Edit: Szobrászattörténeti másolatgyûjtemények a Magyar Nemzeti

Múzeumban a 19. század utolsó harmadában. Mûvészettörténeti Értesítõ. 55. 2006/1. 1-94.39 Pl. a gipsz- és galvanoplasztikai másolatokat ajánlott õ is 1869-ben a rajziskolák részére, illetve az ízlés fej-

lesztése céljából. Rómer Flóris: Mûiparunk és rajztanodáink érdekében. Archaeologiai Értesítõ. 1. 1869. 12.sz. 248-249.

40 Ld. Rómer Flóris régiségtári õrré való kinevezése után (újra) induló iktatásban az elsõ 11 irat jegyzéke (MNMIrattár. Érem- és Régiségtár. 1869. Ikt. sz. n.). A következõ évben is csak egy iratjegyzék keletkezett (uo. 1870.ikt. sz. n.), majd 1872 januárjától már rendes iktatókönyvben tartották nyilván az osztály levelezését (MNMIrattár. A magyar nemzeti muzeum érem- és régiségosztályának Naplója 1872. jan. 13-1873. sept. 6.). Korábbilevelezési naplókat, illetve iktatókönyveket nem ismerünk, így kérdés az, hogy Érdy János vezetése alatt volt-erendszeres irattározás?

Pulszky Ferenc, a múzeum igazgatója írta 1875-ben: a Magyar Nemzeti Múzeum „1870-ig kizáró-lag az anyaggyüjtés stadiumában állt.”41 Valóban Rómer régiségtári munkásságának megkezdéséig amúzeum állandó kiállításai inkább csak egy mai értelemben vett látványtár színvonalát érték el vagy aztsem, hiszen a tárgyakat korábban nem egy esetben hibásan határozták meg és helyezték el. Rómer, mintemlítettük 1869-ben rögtön elkezdte osztálya gyûjteményeinek tudományos igényû rendezését, lajstro-mozását. Elsõként az õskori tárgyaknál „az okadatolt lajstrom” összeírásának állt neki. Mûködése elsõfélévében felmérte osztálya és az alá tartozó gyûjtemények állapotát.42 Rómer hamar felismerte, hogy agyûjtemények tudományos feldolgozása és rendezése sokáig elhúzódik majd, és úgy döntött, hogy nemvárja meg a szükséges munkálatok befejezését, hanem nekifog egy nagy hiányosság megszüntetéséhez:megírja és kiadja a Nemzeti Múzeum elsõ régiségtári kiállítási vezetõjét.43 Ez már régi óhaja volt a kö-zönségnek, 1862-ben például a következõk miatt indítványozta annak megjelentetését egy múzeumlá-togató: „Az ember elmegy a Muzeumba, lát történet, arcz- és tájképeket, de kit, és mit ábrázolnak ezek?Azt nem mindenikünk tudhatja; igy vagyunk a régiségtárral is; látjuk a nemzeti ereklyéket, szépek ésmagasztosak ezek, de ki birta, melyik századból kerültek ki? azt leginkább csak akkor tudhatjuk meg, haaz õrnek elég ideje van, felvilágositással szolgálni e tárgyban és azért nem egyszer történik, hogy aMuzeumot látogató közönség csak félig elégitheti ki nemes tudvágyát.”44 A kalauz 1870-ben jelent meg184 képpel (fametszettel), 3000 példányban. A mindössze 40 krajcárba kerülõ régiségtári vezetõt, ame-lyet német nyelven is kiadott a múzeum, két év alatt elfogyott, úgyhogy 1873-ban Rómer megjelentettea kalauz „uj rendezés nyomán egészen átdolgozott és tetemesen bõvített” második kiadását.45 Ezt márnemcsak két nyelven jelentette meg, hanem két formában is: illusztrálva 200 fametszettel, és képek nél-kül, egy olcsóbb változatban is. Rómer a kalauz elsõ kiadásának elõszavában „felajánlotta” a lehetõsé-get, hogy akik a kiállított tárgyakról többet szeretnének megtudni annál, ami a vezetõben található, azokforduljanak hozzá vagy helyetteséhez (az „õr-személyzet”-hez). Alighanem az érdeklõdõbb látogatóksok esetben így is tettek és ez Rómernek bizonyos elfoglaltságot mindig jelentett. A kiállítást egyébkénta látogatók a teremõrséget ellátó hadastyánok (invalidus honvédek) és általában az osztályszolgák fel-ügyelete alatt tekinthették meg. A múzeumõrök a gyakorlat szerint csak jelesebb hazai és külföldi láto-gatóknak mutatták be a múzeumot, illetve az állandó kiállítás termeit. A Rómer vezette tár nyitvatartásamár néhány nappal osztályõri mûködése megkezdése után megváltozott, mert mint 1869. július 5-én azigazgatóhoz írt kérvényében fogalmazott: „a régiségtár annyira sürgetett lajstromozása csak folytonosés háboritlan munkálkodás közt végezhetõ”. Pulszky Rómer kérését jóváhagyva elrendelte, hogy a tárettõl fogva minden hétfõn 9-13, és minden harmadik vasárnap 10-13 óráig legyen nyitva, ezen kívül pe-dig minden hétköznap (csökkentett idõben) 11 és 12 óra között fogadja az érdeklõdõket.46 Ez nemsoká-ra módosult 12-13-ig terjedõ idõre, mert az 1870-ben kiadott kalauz címlapján már ez olvasható. A régi-ségtár látogatottsága azonban így is elég jelentõs volt, általában 4-6 ezer fõt jelentett havonta.47 Nemtudjuk, hogy Rómer ezzel a nagyságrenddel elégedett volt –e, de azt igen, hogy egy dolog nagyon bán-totta és elkeserítette: a múzeum tárainak téli fûtetlensége, ami miatt az állandó kiállítás több hónapigzárva tartott. Ezzel kapcsolatosan 1870 februárjában a következõket írta: „Adja a jó ég, hogy a fûtés hi-ánya miatt a télen át ne kellessék a nemzetnek ezen müvelõdési intézetét egészen nélkülöznie; sokancsak télen lakják a fõvárost, sokan csak a téli szak alatt szentelhetik idejüket a tudománynak! – pedignekünk minden perczre van szükségünk, ha az elmulasztottakat pótolni, a haladó mûvelt Európával lé-pést akarunk tartani.”48 Múzeuma látogatottsági adatait Rómer az Archaeologiai Értesítõben49 adta

41

41 Pulszky Ferenc: A muzeumokról. Budapesti Szemle. 8. k. 1875. 16. sz. 241-257. 255.; v. ö.:Uõ.: Amuzeumokról. (utolsó közlemény) Vasárnapi Ujság. 22. évf. 1875. aug. 1. 31. sz. 486.

42 MNMI ÉRT Ikt. sz. n. Rómer felterjesztése az igazgatóhoz az éremtári anyag rendezéséhez szükséges díjno-kok alkalmazása ügyében. Pest, 1869. dec. 16.

43 (Rómer Flóris): Képes kalauz a Magyar Nemzeti Muzeum Érem- és Régiségtárában. Pest, 1870.44 Családi Kör. 3. évf. 1862. jún. 15. 24. sz. 379.45 (Rómer Flóris): Képes kalauz a Magyar Nemzeti Muzeum Érem- és Régiségtárában. 2. kiad. Budapest, 1873.;

Vasárnapi Ujság. 20. évf. 1873. jún. 29. 26. sz. 313.46 MNMI ÉRT 1/1873. Pulszky 1869. július 6-án engedélyezte az Érem- és Régiségtár új nyitvatartási rendjét.47 Archaeologiai Értesítõ. 2. 1869. 2. sz. 36.48 MNMI ÉRT Ikt. sz. n. 1870. február 12.: Jelentés a m. n. muzeumnak 1869-dik év utolsó negyedében történt

szaporodásáról, tárgyainak használatáról és mozgalmáról. Az Archaeologiai Értesítõben (3. 1870. 1. sz. 30.)pedig így fogalmazott: „Muzeumunk télen át zárva van, míg a bécsi muzeumok látogatása télen is egyaránt le-hetséges, mert azok termei fûthetõk. Magában a mûipari muzeumban volt 1869. deczember havában 7300 lá-togató, míg nálunk alig tudunk egy tuczatot felmutatni.” V. ö. Archaeologiai Értesítõ. 3. 1870. 54-55. A fûtéstvégül 1875-ben vezették be a múzeumba (MNMI ÉRT 159/1876. Az Érem- és Régiségosztály évi jelentse az1875ik évrõl).

49 Ld. ehhez: Banner János: Rómer Flóris emlékezete. Régészeti Dolgozatok. 1. 1-21. 12.

rendszeresen közre. Ebben az általa alapított (1868) és szerkesztett szakmai folyóiratban Rómer már akezdetektõl – azaz még bõven a múzeumba kerülése elõtt – viszonylag gyakran írt a Nemzeti Múzeum-ról, az elsõ évfolyamban elsõsorban a gyûjtemények gyarapodásáról, egyes új szerzeményekrõl. 1869júliusától azonban az Értesítõ, melynek túlnyomó részét maga is írta, bár továbbra is az ArchaeologiaiBizottság lapja volt, egyre többet foglalkozott Magyarország elsõ múzeumával. Itt számolt be elõszörásatásairól, a jelentõsebb régészeti leletekrõl, ismertetett múzeumba bekerült tárgyakat. Tulajdonkép-pen a régiségtár múzeumõre a rendszeresen megjelenõ folyóiratot intézménye szolgálatába állította, an-nak állandó orgánumává tette, ezért ma is fontos forrása nemcsak a hazai régészet múltjának, hanem aNemzeti Múzeum történetének is. Rómer végül hat évfolyamot, illetve kötetet szerkesztett azArchaeologiai Értesítõbõl (1868 novemberétõl 1872 júliusáig), majd átadta a szerkesztõi tisztetHenszlmann Imrének. „Tulságos elfoglaltságom és folytonosan izgatott voltan (sic!) miatt le kellettezen szeretett állásomról köszönnöm. Az Értesítõ bucsusztatóját könnyek közt írtam, de mit csináljakannyi teher mellett.” – írta nem sokkal késõbb.50

Nyilván a múzeumi gyûjtemények rendezési munkálatai, a napi ügyvitel és a tudományos feldolgo-zó munka egyre több elfoglaltságot jelentett és a sok idõt kívánó szerkesztõi munkát már nem lehetetttovább lelkiismeretesen ellátni. Rómer Flóris persze tudta, hogy a vezetése alatt lévõ tárban az elõttetornyosuló feladatokat sem tudja egyedül megoldani. Ezért múzeumi kinevezésétõl kezdve azon volt,hogy a régiségtári munkatársak létszáma növekedjen. Belépése napján osztályán mindössze egy beosz-tott várta az 1860-tól az õrsegédi státuszban dolgozó Pósfay Bertalan személyében.51 Miután mûködéseelsõ félévében Rómer alaposan felmérte gyûjteményei állapotát és megtervezte a szükséges munkákat,1869. december 16-án kérvénnyel fordult igazgatójához, hogy a legsürgõsebb és legnagyobb feladat-nak látszó éremtári rendezéshez három (esetleg plusz egy) díjnokot alkalmazhasson a következõ év ele-jétõl. Pulszky a kérést felterjesztette báró Eötvös József miniszternek, aki annak ellenére, hogy az 1870.évi költségvetési elõirányzatban nem szerepelt ez a tétel, a költségvetés rendkívüli tartalékából engedé-lyezte három díjnok napi négy órában való alkalmazását. A kultuszminiszter az errõl szóló rendelet szö-vegét a következõ elismerõ szavakkal kezdte: „A régiségosztály õrének az éremgyûjtemény rendezésérevonatkozó elõterjesztése minden tekintetben figyelemre méltónak találtatott, miután tanúbizonyságottesz azon örvendetes élénkségrõl, mely a m. n. muzeum némely osztályában eddig uralgott tespedés he-lyére az utóbbi idõben lépett.”52 A három díjnok, akik Rómer egyetemi tanítványai voltak, 1870. január20-án kezdték meg munkájukat.53 Köztük volt az a Hampel József, aki már a pesti katolikusfõigimnáziumban tanárának mondhatta késõbbi fõnökét, és akit hamarosan, 1870 áprilisában régiségtá-ri segéddé neveztek ki.54 Ez egy új tiszti, azaz tudományos státusz volt a múzeumban, ami jelentõs elõ-relépést jelentett. Késõbb, amikor Pósfay segédõr 1873-ban nyugdíjba vonult, Hampelt került a helyé-re55 és a megüresedett segédi állást Ortvay Tivadar nyerte el,56 akirõl szintén elmondható, hogyRómer-tanítvány volt. Aztán néhány hónappal azután, hogy õ 1875 szeptemberében Pozsonyba távo-zott, Czobor Bélát nevezték ki a segédi státuszba.57 E régiségtári tiszti gárda erõsségét jelzi, hogy nemis olyan sokára mind a három Rómer által kiválasztott személy akadémikus lett. Az osztály munkatársaiközött volt még egy altiszt, azaz egy ún. múzeumi szolga is, aki viszont 1869-ben hunyt el. Utódját,Molnár Viktort a múzeum könyvtárából helyezték át 1870 márciusában.58 Bõ két évvel ezután pedig a„teendõk gyarapodása” miatt egy második szolgát is kineveztek Crisan Sándor személyében.59

Rómernek sikerült tehát elérnie, hogy osztályának személyzete mennyiségileg és minõségileg is jelen-

42

50 MTAKK M. Irod. levelezés 4-r. 112. sz. /91. Keltezés nélküli levelét, önéletrajzát minden bizonnyal SzinnyeiJózsefnek (1830-1913) írta, annak kérésére.

51 Hampel József: Az érem- és régiségtár története. A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Budapest,1902. 77-96. 89. Hampel a Régiségosztály életében a legfontosabb intézkedésnek a tisztviselõi létszám emelé-sét tartotta (uo.).

52 MNMI ÉRT. 1869. Ikt. sz. n. (77. sz. ig. átirat)53 MNMI ÉRT 3/1870.54 OSZKK Fol. Hung. 1703. Hampel kinevezése 1870. április 27-én kelt, valami miatt azt Rómer néhány nappal

késõbbre, május 2-ra teszi (Kalauz 1870. 10.).55 Uo.56 MNMI ÉRT 146/1875. Mûködési bizonyítvány Ortvay Tivadar részére; Hampel i. m. 1902. 89.57 MNMI ÉRT 139/1877. Jelentés a magy. nemz. muzeum érem és régiségosztályáról az 1876-ik évben. Czobor

1876. január 15-tõl látta el feladatkörét; v. ö. Hampel i. m. 1902. 89.58 Kalauz 1870. 10.59 Kalauz 1873. 14.

tõsen gyarapodjon. Ez méginkább szembetûnõ, ha a stá-tuszban lévõ munkatársakhoz számítjuk azokat az ideig-lenesen alkalmazott díjnokokat, akik 1870 januárjátólvettek részt a tár munkájában, és akikrõl majdnem kivé-tel nélkül elmondható, hogy Rómer egyetemi tanítványaivoltak. 1872-re a koncepciózus múzeumõrnek sikerültazt is elérnie, hogy az addigi három helyett hat díjnokdolgozhasson az éremtári rendezésen.60

A megnövelt személyzettel Rómer Flóris szisztemati-kusan haladt kitûzött céljai felé, amely mûködése folya-mán számos jelentõs eredményt hozott. Osztálya rende-zési munkái és a tudományos feldolgozó tevékenységemellett továbbra is a múzeum alapfeladatának tekintetteaz anyaggyûjtést, az állománygyarapítást. Arra töreke-dett, hogy az ország gazdag múltját, kultúráját minél tel-jesebb módon mutathassa be. Fáradhatatlan munkásságá-nak ezen a téren is meg lett az eredménye: a korábbiaknálsokkal több tárggyal gazdagodott az Érem- és Régiségtár,– mint Hampel írja: „mûködése idején az osztály többszerzeménnyel gyarapodott, mint azelõtt évtizedek tarta-ma alatt”.61 Elsõsorban a római feliratos emlékek számá-nak növekedése volt szembetûnõ. Jelentõs eredménynekszámított, hogy az addig a múzeumpalota különbözõ zu-gaiban, udvaraiban és kertjében itt-ott lerakott – zömé-ben római kori – kõemlékek elhelyezését is megoldotta, afõlépcsõ alatt kialakított lapidáriumban bemutathatóvátette.62 A múzeumi anyag gyarapodásában vezetése alattvált meghatározóvá a régészeti ásatásokon elõkerült lele-tek anyaga. Õ volt az elsõ olyan régésze a Nemzeti Mú-zeumnak, aki rendszeresen végzett és irányított ásatáso-kat a fõvárosban (elsõsorban Óbuda különbözõ területe-in) és vidéken, azaz kimozdult a múzeum falai mögül (ezelõdje, Érdy János idején inkább csak esetileg történtmeg). Rómer volt az is, aki az Érem- és Régiségtáron be-lül elkezdte gyûjteni a hazai házipari (néprajzi) tárgya-kat. Ezt a gyûjtést 1872-ben már nagyobb arányban folytathatta, amikor a vallás- és közoktatásügyi mi-niszter Xantus Jánossal együtt megbízta az 1873. évi bécsi világkiállítás magyar népipari osztályánakmegszervezésével.63 A Xantusszal együtt gyûjtött óriási anyag hívta életre nem sokkal késõbb a Nem-zeti Múzeum Néprajzi Osztályát, amelybõl utóbb kinõtt a Néprajzi Múzeum. Rómerben emellett azIparmûvészeti Múzeum és a Keresztény Múzeum létrehozásának is egyik elsõ kezdeményezõjét tisztel-hetjük.64 Figyelme azonban nemcsak az országos múzeumok fejlesztésére és újak életre hívására korlá-tozódott, hanem vidéki régészeti társulatok, múzeumegyletek és múzeumok alapítása is szívügye volt.Ezzel kapcsolatos meggyõzõdését a következõképpen fogalmazta meg: „A mint a test nemcsak szívbõl

43

Rómer Flóris, a Magyar Nemzeti MúzeumÉrem- és Régiségtárának õre, 1871(Rómer Flóris Mûvészeti és TörténetiMúzeum, Gyõr)

60 MNMI ÉRT 29/1872.; 1872. évi államköltségvetés. A vallás- és közoktatásügyi m.k. ministernek elõterjeszté-se az 1872. évi költségvetés tárgyában. 33., 34.

61 Hampel i. m. 1902. 82.62 Rómer ezzel kapcsolatos elõterjesztését valamikor 1870 elején tehette meg (MNMI ÉRT 1870. Ikt. sz. n. és dá-

tum nélkül). A lapidárium valamikor 1871 nyarán nyithatott meg, mert Rómer Torma Károly barátjának 1871.június 17-én a következõt írta: „Soha nem vártalak annyira mint most, mert a Museum lapidariumot ki akaromnyitni.” MTAKK Ms 4295/255.

63 MNMI ÉRT. 68/1872. (Baranya megye alispánjához való kérelem a népismei tárgyak gyûjtése ügyében. – Eztaztán a levelezési napló tanúsága szerint 1872 júliusában elküldte Somogy, Zala és Vas vármegyének is.); ld.még: Hampel i. m. 1891. 30-31. (430-431.).

64 Hampel i. m. 1891. 31. (431.); Rómer Flóris: Felterjesztés a pesti központi papnöveldében felállítandókeresztény-muzeum ügyében. Archaeologiai Értesítõ. 1. 1869. 9. sz. 188-1903. Késõbb az is felmerült Rómer-ben, hogy a keresztény múzeumot a Nemzeti Múzeumon belül hozza létre: 1876-ban jegyzi le az éves jelentés-ben, hogy a régiségtári (állandó) kiállítás egyik terme „keresztény muzeummá volna átalakítandó” (MNMIÉRT 159/1876.,itt ld. az 1875. évi jelentés Hiányok és szükségletek címû alfejezetében.).

áll, melybe a vér összetódúl, de annak onnét ismét minden egyes tagba vissza kell áramlania, így legyenez a tudományos mozzanatokkal is, – e tekintetben pártolom a decentralisatiót, hogy a vidéki tudo-mánykedvelõ saját tûzhelye közelében is szemlélhesse területe ritkaságait, azokat tanulmányozhassa ésmegóvhassa.”65

Rómer korszerûbbé, az európai tudományosság elõtt is elismertté osztálya gyûjteményeinek, állan-dó kiállításának rendezésével, tudományos feldolgozásával tette intézményét. Erre mind hivatali fõnö-kétõl, Pulszky Ferenc igazgatótól, mind Eötvös József, majd Trefort Ágoston kultuszminiszterektõlmegkapta a megfelelõ támogatást. Az eredmény pedig Rómer irányítása alatt aztán nem is maradt el.1870 elejétõl átgondolt terv szerint – mint már említettük díjnokok alkalmazásával – rendeztette éslajstromoztatta az éremtári gyûjteményeket,66 folyamatosan betagozva oda az idõközben érkezett gaz-dag éremleleteket. Ez természetesen azt is magával hozta, hogy a nyolctermes régiségtári állandó kiállí-tás elsõ termében bemutatott éremtári anyagot is új rendezésben tekinthették meg a látogatók. 1873 má-jusára elkészült a kõ- és bronzkori rész átrendezése és új szekrényekben való felállítása.67 De átrende-zésre került a régiségtári kiállítás minden részlege, a népvándorlás kora (II. terem) és a római kor (III.terem) csakúgy, mint a fegyverterem (IV.). Utóbbiról Rómer a Kalauz 1873-as kiadásában a következõ-ket írta: „…díszes bútorokkal felszereltetvén, most tárlatunk egyik fénypontját képezi.”68 Érdekes ésfontos momentuma volt a fegyvergyûjtemény 1872-ben történt átrendezésének, hogy annak során ki-kérte, majd fel is használta a kor legkiválóbb szaktekintélyének, a bécsi Fegyvertár (az Arsenal) igazga-tójának, Quirin Leitnernek a tanácsait.69 A kiállítás második fele (V-VIII. terem) is komoly rendezésenment át, amelybõl azonban csak egy jelentõs változást említünk meg, mégpedig az ún. Vegyes terem(VII.) esetében, ahonnan véglegesen kikerültek a japán és kínai mûtárgyak, mert átadták az ekkor létre-jövõ Néprajzi (Ethnographiai) Osztálynak.70 Ez bizonyos állománycsökkenést is jelentett a már említettjelentõs gyarapodás mellett és nem ez volt az egyetlen ilyen eset Rómer vezetése alatt, hiszen ekkor ad-ták át az addig a régiségtárban összegyûjtött magyar néprajzi anyagot is, illetve tárgyátadásra került sora Pulszky Károly vezetésével megalakult iparmûvészeti múzeumba 1874-ben.71 Állománytisztítás gya-nánt pedig még 1870 augusztusában – házon belül, a múzeumi képtárnak adta át Rómer osztálya sze-rény szoborgyûjteményét (9 szobrot, 13 mellszobrot, 10 dombormûvet, valamint 4 kis méretû szob-rot).72 Rómer Flóris vezetése alatt állították fel a Nemzeti Múzeumban az antik szobrok gipszgyûjtemé-nyét, amely – mint már említettük – Pulszky igazgató elképzelése alapján jött létre (VIII. teremben éslépcsõházi folyosókon). Rómer bár követte fõnöke koncepcióját, azzal nem értett egyet, hiszen egyrésztpénzkidobásnak tartotta, másrészt a régiségtár egyre szûkösebbnek bizonyuló területét inkább hazaiemlékek másolataival töltötte volna meg. Rómernek ugyanis – mint már szintén jeleztük – nem a máso-latokkal volt gondja, sõt inkább arra törekedett, hogy minél több magyarországi emlék legyen láthatóilyen formában a múzeumban. Végül a régiségtár elsõ szolgáját, Molnár Viktort 1873-ban Bécsben ki-taníttatta gipszmintázásra73 és elkezdõdött az alkotó és a gyûjtõ munka, melynek köszönhetõen a múze-umpalota elõcsarnokában sikerült egy fõként középkori hazai emlékeket bemutató kiállítást létrehozni.(Ezek az alkotások, az antik gipszmásolatokkal együtt késõbb a Szépmûvészeti Múzeumba kerültek.) Agyûjtemények rendezése mellett a Rómer-korszakban megtörtént a régiségtári dolgozószoba át- és újbútorokkal való berendezése is (1874). A dolgozó teremben kialakított kettõs galérián helyezték el azt arégészeti szakkönyvtárat, amelynek létrehozása tulajdonképpen szintén Rómer tárvezetésének eredmé-nyei közé sorolható.74

44

65 Hampel i. m. 1891. 29. (429.)66 Az éremtári anyag lajstromozásáról ld. részletesen: MNMI ÉRT 395/1873. Az Érem- és Régiségosztály jelen-

tése az elmult 1873-ik évfolyamról.67 Uo.Az állandó kiállítás ezen részét 1875-ben ismét átrendezték (MNMI ÉRT 159/1876. Az Érem- és Régiség-

osztály évi jelentése az 1875ik évrõl).68 Kalauz 1873. 4.69 MNMI ÉRT 35/1872.; Hampel i. m. 1902. 83.70 Ld. a 66. jegyzetet.71 MNMI ÉRT 1874 Ikt. sz. n. Az átadott tárgyak listája.72 MNMI ÉRT 1870. Ikt. sz. n. Jegyzéke azon szobroknak, mellszobroknak és dombormûveknek, melyek 1870.

évi augusztus 6-ig a m. nemz. muzeum régiségtárából a képtárba átszállíttattak.73 MNMI ÉRT 1/1877.74 MNMI ÉRT 97/1874.; 1874. Ikt. sz. n. Évi jelentés a m. n. muzeum érem- és régiségosztálya 1874-ik évi gya-

rapodásáról és rendezésérõl.

Rómer Flóris az anyaggyûjtés és a rendezés feladatain túl a múzeumi munka harmadik területén, atudományos feldolgozó tevékenységében is maradandót alkotott. Már maga az említett két múzeumivezetõje (Kalauz 1870., 1873.) komoly tudományos publikációnak számított. A gyûjteményi anyagszakmai feldolgozását szolgálták tanulmányai, ismeretterjesztõ cikkei is. Legfontosabb múzeumi mun-kája az Ernest Desjardins-nel együtt kiadott, a Nemzeti Múzeum római feliratos emlékeit közlõ kötetvolt. Ennek terve Rómerben már az 1860-as években megszületett, sõt el is kezdett dolgozni rajta, devégül az 1869-ben történt múzeumõri kinevezése nemhogy közelebb hozta tervének megvalósításához,de sokirányú múzeumi munkája meggátolta õt ebben. Aztán késõbb, 1871-ben a francia ErnestDesjardins megjelenésével újra felmerült a régi terv, de most már úgy, hogy a párizsi tanár is bekapcso-lódik a munkába, mégpedig úgy, hogy a múzeum római kõemlékeit lerajzolja és francia tudományosszöveggel látja el.75 Rómernek egy Torma Károlyhoz, 1871. június 17-én írt levele is arról tanúskodik,hogy kezdetben nem arról volt szó, hogy a francia neve alatt jelenik majd meg a múzeumi római felira-tos emlékeket ismertetõ nagy munka: „Desjardins megörült Muzeumunknak, és jelenleg foglalkozásnélkül levén segíteni akar a leírás – és kiadásban.”76 A munka elvégzésérõl való megállapodás után vé-gül 1873-ban Desjardins neve alatt jelent meg a francia nyelvû,77 majd néhány hónappal késõbb a ma-gyar kiadás is, amelynek címlapján Rómer neve is szerepelt, mint aki a kötetet „magyarította, bõvítetteés külön pótlékkal kiegészítette”. Az elõzmények ismeretében, valamint a monográfia elõszavát és akötet szövegét végigolvasva nem lehet kétséges, hogy ennek a máig alapmûnek számító könyvnek a je-lentõs részét a Nemzeti Múzeum õre írta. A késõbbi szakirodalom is általában Rómer és Desjardins kö-zös munkájaként tekint az 1873-ban megjelent vaskos kötetre, amelyet a Nemzeti Múzeum RégészetiTárában a mai napig a római gyûjtemény egyik leltárkönyveként használnak.78 E fontos munkáján túlRómer múzeumi évei alatt több jelentõs önálló kötetet is publikált, melyek közül csak a két legfonto-sabbat említjük: az 1873-ban megjelent Pestrõl szóló kismonográfiáját és a magyarországi templomokközépkori falkép-festészetérõl írt nagy, összefoglaló kötetét.79

Rómer Nemzeti múzeumi mûködésének, egyben tudományos pályájának csúcspontjára a VIII.Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus budapesti sikeres megrendezésével ért. Abban,hogy Magyarország rendezhette meg a nemzetközi konferenciát, neki döntõ szerepe volt, hiszen ekkormár külföldi szaktársai elõtt is nagy tiszteletben állt. A kongresszust 1876. szeptember 4-én nyitottákmeg a múzeum dísztermében (melynek alkalmából a jeles múzeumõr egy nagy õstörténeti kiállítást isrendezett).80 Rómer a nemzetközi rendezõbizottság fõtitkára lett és másfél éves elõkészítõ munkájameg is hozta a gyümölcsét: a budapesti kongresszus nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Ez az elis-merés természetesen a Magyar Nemzeti Múzeumnak, mint intézménynek is szólt. Rómer a következõévben, 1877 novemberében, nagyváradi kanonokká való kinevezése után hagyta el fénykorának szín-helyét, amelynek távozásáig nemcsak tisztviselõje, hanem lakója is volt. Utóda a múzeumban HampelJózsef lett,81 aki a tanára és mentora által megkezdett úton vezette tovább az Érem- és Régiségtárat.

AMagyar Nemzeti Múzeum történetének az egyik, ha nem a legnagyobb fejlõdést hozó évtizedébenRómer Flóris vezetõ és meghatározó tudósa volt az intézménynek. Az, hogy a Nemzeti Múzeum az1870-es években elfoglalhatta méltó helyét Európa hasonló intézményei között, nem kis részben nekivolt köszönhetõ.

Debreczeni-Droppán Béla

45

75 MNMI ÉRT 1872. Ikt. sz. n. Rómer Flóris a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, 1872. július 19.;Desjardins – Rómer i. m. 1873. (elõszó) VI.

76 MTAKK M 4295/255.77 Monuments épigraphiques du musée national hongrois, dessinés et expliqués, par Ernest Desjardins, Budapest

1873, impr. de l’Université royale hongroise par les soins de Dom Flóris Rómer.78 Mráv Zsolt és Szabó Ádám (MNM Régészeti Tár) szíves közlése.79 Rómer Flóris: A régi Pest. Budapest, 1873.; Uõ.: Régi falképek Magyarországon. Budapest, 1874.80 h(ampel). j(ózsef).: Arczképek az õsrégészeti kongresszusból. Vasárnapi Ujság. 23. évf. 1876. okt. 8. 41. sz.

641-644.; ld. errõl részletesen: Prohászka Péter: A budapesti VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és EmbertaniKongresszus (1876) levelezése, mint honismeretünk kiaknázatlan forrása. Honismeret. 40. 2012. 4. sz. 26–30.

81 OSZKK Fol. Hung. 1703. Trefort Ágoston kultuszminiszter 1877. november 27-én nevezte ki Hampelt azÉrem- és Régiségtár élére.

Rómer Flóris hagyatékamint honismeretünk forrása

A régészeti, mûvészettörténeti és történeti kutatás számára Rómer Flóris hagyatéka szinte kimeríthe-tetlen forrásbázis, amit azonban mindeddig nem aknáztak ki megfelelõen.1 A magyar régészet- és törté-nettudomány számos nagy kutatójának hagyatéka semmisült meg, kallódott el és szóródott szét a tudo-mánytörténet és a honismereti kutatás nagy kárára az elmúlt évszázadokban. Szerencsére Rómer Flórishagyatéka nem tartozik ezek közé, ugyanakkor ez sem maradt egyben, hanem több intézmény bírja Ma-gyarországon és külföldön egyes részeit.

Rómer Flóris hagyatékának sorsaRómer Flóris 1889. március 18-án bekövetkezett halála után hagyatéka nem kallódott el, mivel

Zajnay János – a kanonok végrendeletének végrehajtója – értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot és aMûemlékek Országos Bizottságát (MOB), hogy az intézmények számára szükséges könyveket és irato-kat megválthassák.2 Így a 195 könyv mellett 45 útijegyzõkönyve már 1889-ben megérkezett Budapest-re, majd a következõ évben a Czobor Béla által kiválasztott rajzok, jegyzetek és fényképek kerültek aMOB-hoz (ma Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ).3 Ennek köszön-hetõen jutott ide Rómer hagyatékának legnagyobb része. A Nagyváradon maradt hagyatékot a rokonaikapták, akik ennek egy részét a Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Múzeumának adományoz-ták, illetve ebbõl válogatta ki Könyöki Alajos a személyes jellegû és a pozsonyi vonatkozású iratokat,majd vitte Pozsonyba, melyek a Pozsonyi Városi Múzeum Gyûjteményébe kerültek.4 A Nagyváradonmaradt hagyatékot a II. világháború után a Román Állami Levéltár Bihar Megyei Fiókjába szállították,ahol ma is õrzik.5 Ugyancsak Rómer hagya-tékához köthetõ azon iratanyag, amely aMagyar Nemzeti Múzeum Adattárában, va-lamint az Országos Széchenyi Könyvtárbantalálható.6 Ezek nagy valószínûséggel olyaniratok és levelek, melyeket Rómer nem vittmagával Nagyváradra és így az Érem- ésRégiségtár irattárában maradtak, majd in-nen tették át õket az Országos SzéchenyiKönyvtárba. Rómer mûködésével kapcsola-tos további iratok és levelek találhatóak töb-bek között a Magyar Tudományos Akadé-mia Kézirattárában, a Gyõri Múzeumban,Pannonhalmán illetve a Zala Megyei Levél-tárban, bár nyugodtan állíthatjuk, hogynincs olyan kárpát-medencei régi múzeumigyûjtemény, adattár, ahol ne lenne legalábbegy Rómer levél. A kutatás és feldolgozásszempontjából a nagyváradi hagyatékrész

46

1 A hagyaték egy részének ismertetését ld. Kerny Terézia: Rómer Flóris hagyatéka az Országos Mûemléki Fel-ügyelõség gyûjteményeiben. Archaeologiai Értesítõ. 117. 1990. 105–107. A budapesti anyag jegyzékét adta:Gerecze Péter: A mûemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Magyarország Mûemlékei II. Szerk.: ForsterGyula. Bp., 1906. 58–63. A tanulmány elkészítését a SASPRO 0104/01/03 program tette lehetõvé.

2 Mûemlékek Országos Bizottsága 1889/39. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Köz-pont, Budapest.

3 Mûemlékek Országos Bizottsága 1889/141, 1890/23 és 159. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási ésSzolgáltatási Központ, Budapest. Rómer hagyatékának ezen részéért 800 forintot fizetet ki a MûemlékekOrszágos Bizottsága.

4 Balla Tünde – Lakatos Attila: „Biharmegye kultúrhivatását férfiasan emeljük…”. Rómer Flóris nagyváradiévei. Nagyvárad, 2015. 77–78. Ezek az iratok ma a Pozsonyi Városi levéltárban találhatóak: ld. Gaucsik Istvántanulmányát e számban.

5 Uo. 78.6 Kerny i. m. 1990. 105–106.; Bardoly István: Rómer Flóris élete. Mûemlékvédelem 32. 1988. 239.

Henszlmann Imre rajza Rómer Flórisról, 1860-as évek(Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási ésSzolgáltatási Központ, Budapest, Rómer hagyaték)

teljesen ismeretlen. Sajnos a Rómer életmû egyik legfontosabb részének – az Archeologiai Bizottmány-ban kifejtett tevékenységének – emlékei a Régészeti Bizottság iratanyagával elpusztultak a II. világhá-borúban.7

Rómer és a honismereti kutatásRómer Flóris tudományos tevékenységét tanári, szerzetesi mûködésének kezdeteitõl meghatározta a

honismeret. Már a fiatal Rómer élénken érdeklõdött az egyházi topográfia iránt, amely miatt 1835-bensaját kezûleg vitte térképre szerzetesrendek kolostorait,8 vagy másolt oklevelet, gyûjtött adatokat és raj-zolt illetve írt le középkori sírkövet.9 Amikor érdeklõdését a természettudományok keltették fel, bejártaGyõr és Pozsony környékét, gyûjtött növényeket és állatokat, ásványokat, melyekkel az iskolai ter-ménytárakat gyarapította. Ugyanakkor törekedett ezek minél szélesebb körû bemutatására is.10 1859-tõlIpolyi Arnold hatására a régészet válik szenvedélyévé, amely-hez az elmúlt korok építészeti, ötvösmûvészeti, könyvészeti ésegyéb emlékeinek kutatása társul.11 Ráadásul az 1870-es évekelejétõl a néprajzi emlékanyag összegyûjtésére és bemutatásárais gondolt.12 Rómer azonban nem csupán gyûjtötte az adatokat,hanem törekedett azok minél szélesebb körû bemutatására ésközreadására.13 Az adatgyûjtéseket ugyanakkor többfélekép-pen végezte. Egyrészt utazásai és kirándulásai során, így sze-mélyesen, másrészt levelezés útján jutott adatokhoz, rajzokhozaz ország legkülönbözõbb vidékeirõl és településeirõl. Márigen korán levelezésbe bocsátkozott azon személyekkel, akikrégiségeket gyûjtöttek vagy mûködésüknél fogva észlelhettékazok elõkerülését. Ezen levelek egy részét elõször a Gyõri Tör-téneti és Régészeti Füzetekben,14 majd a különbözõ országoslapokban kivonatolva meg is jelentette,15 illetve ez szolgáltmintául az 1868-ban megalapított Archaeologiai Értesítõ„Archaeologiai Levelek” tárcáihoz. E levelezés egy „szociálisháló” kiépítése volt, amelyhez igyekezett megnyerni azon sze-mélyeket, akik a régészet vagy a múlt emlékei iránt érdeklõd-tek. E cél elérésében eszközei voltak az egyes témákban kibo-csátott kiáltványok, felszólítások, valamint az ügyekben folyta-tott széleskörû levelezések.16 Így például a harangok gyûjtéseügyében tett felszólítására igen nagy számban érkeztek leveleka harangok leírásaival, olykor rajzaival.

47

7 Bardoly i. m. 1988. 239.8 Rómer Flóris: Árpási szt. Jakabhoz czímzett prépostság. Gyõri Történeti és Régészeti Füzetek 2. 1863. 227.9 Rómer Flóris: Zudar László sírkõve. Tudománytár 1841. Értekezések 9. k. 63–66.

10 V._ _ _: Rómer Flóris. Vasárnapi Ujság. 8. 1861. 5. sz. 50.; Hampel József: Emlékbeszéd Rómer Flóris rendestagról. Bp., 1891. 5. (405.); Kumlik Emil: Rómer Flóris élete és mûködése. Pozsony, 1907. 37–41.

11 Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Gyõr, 1860. 22.; Hampel i. m. 1907. 9. (409.)12 Ld. pl. Rómer Flóris: Die nationale Hausindustrie auf der Wiener Weltausstellung 1873. Bp., 1875. v.ö.

Hampel i. m. 1907. 30. (430.).13 Publikációinak legrészletesebb jegyzékét Hampel József közli, azonban e felsorolás se teljes: Hampel i. m.

1891. 48–63. (448–463). A napi, heti és havilapokban megjelent ismertetéseinek, cikkeinek összegyûjtésemindeddig nem történt meg: Kumlik i. m. 1907. 105–107.

14 Kanozsay Margit: A Gyõri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1861–1865. Arrabona 1. 1959. 38–44.15 A harangokkal kapcsolatban kapott levelekrõl megjelent közleményeinek listáját ld.: Hampel i. m. 1891.

50–56. (450–456).16 Ld. pl. a harangok összegyûjtésénél és kutatásánál: Rómer Flóris: Néhány bizalmas szó a magyar harangtudo-

mány érdekében Magyarország papjaihoz, néptanítóihoz és harangöntõihez. Vasárnapi Ujság 9. 1862. 47. sz.561; Gyõri Közlöny. 6. 1862. 98. sz. 389–390. és Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok. 5. 1862. 50. sz.,valamint: Ultimatum a honi harangisme ügyében. Vasárnapi Ujság 12. 1865. 9. sz. 103. A régészeti leletek éslelõhelyek feltérképezésénél a VIII. Õsrégészeti és Embertani Kongresszus alkalmából: Magyar TudományosAkadémia Könyvtára, Budapest, Kézirattár Ms 5085/7., illetve Rómer Flóris: Hazai és külföldi hírek.Archaeologiai Értesítõ. 9. 1875. 125–126. Errõl részletesen: Prohászka Péter: A budapesti VIII. NemzetköziÕsrégészeti és Embertani Kongresszus (1876) levelezése, mint honismeretünk kiaknázatlan forrása. Honisme-ret 40. 2012/4. sz. 26–30.

A magyarszéki (Baranya m.) harangrajza egy Rómernek küldött levélbõl(Forster Gyula Nemzeti Örökséggaz-dálkodási és Szolgáltatási Központ,Budapest, Rómer hagyaték)

A levelezés, mint kapcsolattartási eszköz Rómernél már az 1840-es években megfigyelhetõ, amitekkor még a korszak természettudósaival folytatott.17 Maga Rómer, hasonlóan mentorához, Ipolyihoz,megrögzött levélíró volt, így elõfordul sokszor az is, hogy egy nap akár több levelet intézett ugyanazonszemélyhez. 1872. március 8-án kelt levelében viszont már arról panaszkodott barátjának – Ortvay Ti-vadarnak –, hogy a levelek írása mennyi idõt vesz el egyéb elfoglaltságaitól: „A mindennapi levelezésannyira kivesz a sódronyból, hogy évek óta heverõ munkáimhoz nem férhetek. Naponkint más és másbizotmányok és kérdések merülnek fel. Irataimat át kellene forgatni, hogy az adatokat találjam – pedigerre physikai idõm nincsen, – nem is tudom, mikor fog Aradra és a Csanádra kerülni a sor – talán soha!Azért le fogok köszönni mindenrõl; mert csak két út áll elõttem: nyomorult test – és nyomorult lélek –vagy nyugalom. Sokan, tulságosan sokat raknak vállaimra, de azt meg nem gondolják, hogy az én na-pom is csak 24 órából áll.”18 Rómer ennek ellenére nem pihent, s így egyre–másra érkeztek a különfélebeszámolók és tudósítások hozzá, melyek száma elérhette a több ezret. E levelek egy része ugyan meg-jelent a napi és hetilapokban, majd az Archaeologiai Értesítõben, mégis jelentõs részük mindmáig kö-zöletlen.19 Utazásai során, majd az Archaeológiai Bizottság tagjaként a Pesti Egyetem professzorakéntés különösen a Nemzeti Múzeum Régiségtárának õreként egyre szélesebb körû levelezést folytatottmind Magyarországon, mind pedig külföldön. Az elõkerült leletekrõl és megfigyelt jelenségekrõl tettbeszámolók mellett igen sok esetben rajzokat is mellékeltek beszámolóikhoz a szerzõk. Sõt, az 1860-asévektõl igyekeztek elérni, hogy a tudós szerzetes, a kiváló férfiú meglátogassa a vaspályán õket, s így alevelek gyakran meghívással is végzõdtek. Ezekbõl a látogatásokból születtek meg részben a vidékiegyletek, társulatok, illetve toborozta az 1868-ban életre hívott Archaeológiai Értesítõ szerzõgárdáját.20

Beszámolóik, jelentéseik és a múzeumnak megküldött leleteik voltak alapjai Rómer számos tudósításá-nak és tanulmányának. Ezek a tudósítások olykor a korszak különféle országos és helyi napi és hetilap-jaiban is megjelentek, amelyeket Rómer szintén gyûjtötte és hagyatékának egy részét teszik ki.

Külön részt alkotnak a levelezésen belül a VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus-sal kapcsolatban álló levelek, melyekhez igen gyakran régészeti beszámoló, ásatási jelentés vagy fel-mérési rajz tartozott.21 Így például Tariczky Endre Tiszafüred és környékének régészeti bemutatásátküldte,22 vagy a Tiszazugból érkeztek jelentések az ott folyó ásatásokról,23 amelyek többnyire ismeret-lenek voltak a kutatás számára.24 A levelek feldolgozásánál azonban komoly problémát jelent, hogytöbb intézményben találhatóak többnyire rendezetlenül, így elõfordult az is, hogy míg a levél a NemzetiMúzeum Adattárában van, addig a hozzá tartozó rajzot az Országos Széchenyi Könyvtár õrzi. Rómerhagyatékában azonban találhatóak olyan levelek és jelentések is, melyek nem közvetlenül hozzá, ha-nem a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vagy az Archaeologiai Bizottságnak küldettek.25

Ezeket Rómer vélhetõen a téma érdekessége, vagy egyszerûen a feledékenysége miatt tarthatta meg.

Rómer Flóris honismereti mûködésének másik igen fontos forrásbázisát jegyzõkönyvei jelentik.26

Ezek a kisméretû noteszek tele vannak feljegyzéseivel és rajzaival, amelyeket hol ceruzával, hol pedig

48

17 Ld. pl. Zipser András Keresztély besztercebányai professzorral, az ásványtan kutatójával folytatott levélváltá-sát: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, Budapest, Rómer hagyaték K453/1-4.

18 OSZKK Levelestár. Rómer Flóris Ortvay Tivadarnak.19 Néhányat megjelentettek ld. pl.: Kõhegyi Mihály: Rómer Flóris levelei Ipolyi Arnoldhoz. Arrabona 9. 1967.

195–217; Uõ.: Rómer Flóris levelei az Országos Széchenyi Könyvtárban I. Arrabona 12. 1970. 245–271 ésUõ.: Rómer Flóris levelei az Országos Széchenyi Könyvtárban 2. Arrabona 13. 1971. 275–293.

20 Prohászka Péter: Egy maroknyi amatõr Tiszazug régiségei nyomában. Honismeret 43. 2015/4. sz. 30–35.21 Prohászka i. m. 2012. 28–30.22 Prohászka Péter: Tariczky Endre és a VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus (1876) – Leve-

lek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez. Tisicum 21. 2012. 11–28.23 Prohászka Péter: X–XI. századi sírok és leletek Szelevény-Menyasszonypartról. Adatok a Tiszazugi Régésze-

ti Magántársaság mûködésének kezdeteihez. Tisicum 22. 2013. 215–234.24 Rómer a levelek egy részébõl merített a kongresszus eredményeinek összefoglalójában: Résultats généraux du

mouvement archéologique en Hongrie avant la VIIIe session du Congrés International d’Anthropologie etd’Archéologie Préhistoriques á Budapest 1876. Compte-rendu de la huitiéme session á Budapest 1876. Secondvolume I. partie. Bp., 1878.

25 Ld. pl. Könyöki József jelentéseit a magyarádi ásatásról és a szentgyörgyi templomról, melyeket az Archeolo-giai Bizottsághoz intézett: Prohászka Péter: Könyöki (Ellenbogen) József ásatása a magyarádi õskori lelõhe-lyen. Gömörország 13. 2012/3. sz. 67–71. és A szentgyörgyi (Sväty Jur, Szlovákia) katolikus templom Könyö-ki József leírása és rajzai tükrében. Mûemlékvédelem 56. 2012/6. sz. 338–344.

26 Tombor Ilona: Rómer Flóris útijegyzetei. Mûvészettörténeti Értesítõ 3. 1954. 276–278. A jegyzõkönyvek aForster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Adattárában találhatóak.

tollal írt, készített.27 E noteszek néhány kivételével a kutatás rendelkezésére állnak és jól mutatják beazt a szakmai, módszertani fejlõdést, amelynek eredményeként Rómer a honi régészet atyjává vált.28

Segítségükkel ugyanakkor jól kirajzolódik azon itinerárium is, melyet szerzõjük megtett mind magyar-országi, mind pedig külföldi útjai során. Nem véletlenül jegyezte meg 1867. december 22-én kelt leve-lében Fraknói Vilmosnak, hogy „… egy pozsonyi gránitducz alatt fogok nyugodni; és hallani mintmondják: Itt nyugszik az a Rómer Flóris. Ki soha nem nyugodott.”29 A gyûjtõútjait ugyan már az1840-es évek elejétõl, mint gyõri tanár megkezdte bejárva a környéket, ahol természetrajzi gyûjtéseketvégzett a gimnázium ásvány- és növénytára számára, azonban az adatgyûjtés kibontakozása régésszéválásával kezdõdött. A bakonyi útja elõkészületeinél kellett rádöbbennie,30 hogy szükséges az adatokfelvétele a késõbbi feldolgozáshoz, amelynek hordozójává a kisméretû és jól használható noteszek vál-tak. Ezek jelentõségét jól mutatja a XX. notesz elõzéklapján olvasható bejegyzése: „E jegyzõkönyvemetelvesztettem Aug. 27én az apatini erdõben, és pénzen kellett visszavásárolnom.”.31 Rómer bennük je-gyezte fel ráadásul még az ásatási megfigyeléseit az elõkerült leletek és múzeumi tárgyak mellett. Szá-mos alkalommal emlékezik meg olyan eseményekrõl, melyek õt érték utazásai során, azaz milyen ki-adásai voltak, kikkel találkozott és voltak a segítségére. Név szerint szerepelnek a kötetekben továbbá avidéki gyûjtõk és a gyûjteményeikben található õt érdeklõ leletek, tárgyak. Noteszei így váltak valósá-gos kincsbányájává a régészeti, mûvészettörténeti, epigráfiai és mûvelõdéstörténeti kutatásnak.32 A fel-

jegyzései sokszor az alapot jelen-tették késõbbi publikációi szá-mára, mely esetekben a feldolgo-zásra került részeket egyszerûenáthúzta.

A negyvenhat darab kézírásosnoteszbõl/jegyzõkönyvbõl saj-nos négy – XXV., XXVIII., XLI.és XLIII. kötet – hiányzik.33 Anoteszek 1856 és 1888 közöttiidõszakra kínálnak betekintéstRómer utazásaiba és tudomá-nyos, egyetemi mûködésébe,azonban mindeddig csupán az el-sõ notesz jelent meg nyomtata-tásban, jegyzetekkel ellátva,34 il-letve a bihari útinaplója az 1878-ban bihari utazása során tett meg-figyeléseirõl.35 Habár a note-szekrõl készült helyneves muta-tó, azonban ez csupán kéziratformájában állt a kutatók rendel-kezésére.36 E tekintetben érde-

49

27 Kerny i. m. 1990. 106.28 Ld. Entz Géza: Rómer Flóris emlékezete (1815–1889). Mûemlékvédelem 32. 1988. 205–208; Marosi Ernõ:

Rómer Flóris mûvészettörténete. Mûemlékvédelem 32. 1988. 4. sz. 220–221.29 OSZKK Levelestár. Rómer Flóris Fraknói Vilmosnak.30 Ennek eredménye: Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Gyõr, 1860.31 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, Budapest, Rómer hagyaték.32 Ld. pl. Semsey Arnold: Rómer Flórissal a Balaton környék pusztuló mûemlékei nyomában. Mûemlékvédelem.

3. 1959. 3. sz. 129–134; Matuz Edit: Rómer Flóris kéziratos hagyatékának Csongrád megyére vonatkozóadatai. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1986/1. 31–48; Uõ.: Rómer Flóris kéziratos hagyatékának Hevesmegyére vonatkozó adatai. Agria 24. 1990. 89–105; Uõ.: Adatok Rómer Flóris kéziratos hagyatékábólPest-Buda középkori történetéhez. Budapest Régiségei 29. 1992. 11–32.

33 Rómer Flóris jegyzõkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861). Bp., 1999. 10.34 Ld. fenn.35 Sz. Máthé Márta: Bihar megye régészeti és néprajzi szempontból. A Déri Múzeum Évkönyve 1974. Debrecen,

1975. 287–344.36 Bolla Veronika: Rómer Flóris útikönyvjegyzõkönyvei (regiszter). Kézirat. Bp., 1980.

A kékkúti római sírkövek rajza Rómer III. jegyzõkönyvébõl(Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási ésSzolgáltatási Központ. Budapest, Rómer hagyaték)

mes röviden vázolni, hogy melyik jegyzõkönyvet mikor és mely területek, megyék bejárásánálhasználta:

I. (1861. augusztus 9. – szeptember 27.) – Veszprém, Zala, Somogy.II. (1861. február 24. – 1861. május 18./1864. április 24. –1864. május 17.)

– Gyõr, Nógrád.III. (1861. július 13. – 1861. október 13.) – Komárom, Veszprém, Zala.IV. (1860. február 2. – 1860. június.) – Veszprém, KomáromV. (1862. szeptember 2. – 1862. szeptember 23.) – Nógrád, Zala

VI. (1860 körül) – Veszprém, Gyõr (Bakony)VII. (1860 körül) – Gyõr, Fejér.

VIII. (1860. augusztus 5. – 1860. augusztus 28.) – Gyõr, Komárom, Esztergom.IX. (1862. július 18. – 1862. augusztus 30.) – Hont, Nógrád, VeszprémX. (1856, 1858, 1859, 1863) – Komárom, Veszprém, Vas, Pest.

XI. (1862. szeptember 20. – 1863. április 5.) – Pest, ZalaXII. (1863. augusztus 11. – 1863. szeptember 17.) – Zala, Pest

XIII. (1863. november 6. – 1864. július 5.) – Zala, Fejér, Tolna, PestXIV. (1864. július 12. – 1864. szeptember 6.) – Szolnok, Heves, ErdélyXV. (1864. szeptember 5. – 1864. szeptember 20.) – Erdély, Kárpátalja

XVI. (1864. szeptember 22. – 1865. április 14.) – Kárpátalja, Kelet-MagyarországXVII. (1864. december 28. – 1865. szeptember 18.) – Ausztria, Németország

XVIII. (1865. május 24.;1865. szeptember 20. – 1865. november 2.)– Németország, Csehország

XIX. (1865. november 23. – 1866. május 23.) – Tolna, Dunakanyar.XX. (1866. június 21. – 1866. augusztus 26.; 1869. február 28. – 1869. július 6.)

– Dunántúl keleti része, Tolna, Nyugat-MagyarországXXI. (1866. augusztus 27. – 1866. szeptember 13.)

– Délmagyarország (Szerém, Krassó)XXII. (1866. szeptember 13. – 1867. november 16.)

– Délmagyarország, Franciaország.XXIII. (1867. április 3. – 1867. május 12.) – PárizsXXIV. (1867. május 22. – 1868. augusztus 3.)

– Párizs, Pozsony, Nógrád.XXV. hiányzik.

XXVI. (1868. szeptember 14. – 1869. február 22.) – Erdély.XXVII. (1869. május 1. – 1869. szeptember 10.)

– Bajorország, Abaúj-Torna, HorvátországXXVIII. hiányzik.

XXIX. (1869. szeptember 30. – 1870. április 24.) – Olaszország, BerlinXXX. (1870. április 24. – 1870. szeptember 24.) – Németország, Dunántúl

XXXI. (1870. szeptember 24. – 1871. május 16.) – Moson, Komárom, Felvidék, VasXXXII. (1871. május 16. és 1871. augusztus 1.) – Felvidék, Németország

XXXIII. (1870. augusztus 1. – 1870. szeptember 9.)– Németország, Csehország, Felvidék.

XXXIV. (1871. szeptember 10. – 1871. október 31.) – Felvidék.XXXV. (1871. október 31. – 1873. június 13. és 1874. június 20. – 1871. június 21.)

– Somogy, BaranyaXXXVI. (1873. október 15. – 1874. augusztus) – Ausztria, Dunántúl, Skandinávia.

XXXVII. (1874. augusztus 24. – 1874. szeptember 17.) – Oroszország, PoroszországXXXVIII. (1874. szeptember 18. – 1875. szeptember 11.) – Poroszország, a VIII.

Õsrégészeti és Embertani Kongresszussal kapcsolatos utazásai az országban

50

XXXIX. (1875. szeptember 13. – 1877. május 30.) A VIII. Õsrégészetiés Embertani Kongresszussal kapcsolatos utazásai az országban

XL. (1877. augusztus 8. – 1878. október 8.) – Nagyvárad, Erdély, Bihar.XLI. hiányzik.

XLII. (1879. október 3. – 1880. október 29.) – Zala, Bihar, Portugál út.XLIII. hiányzik.

XLIV. (1881. október 2. – 1886. október) – Veszprém, Fiume, vegyes.XLV. Rómernek az egyetem tartott órái és az arra járó hallgatok névsora.

XLVI. A jegyzõkönyvek mutatója.

EpilógusRómer tanulmányai elkészítése során igen gyakran használta fel a levelezésekben és noteszeiben ta-

lálható adatokat. A könnyebb használhatóság végett ezek alapján cédulakatalógusokat, regisztereket éskatasztereket (pl. római téglabélyegek, középkori templomok, épületek stb.) állított össze, melyek se-gítségére voltak munkáinak megírásánál. Ezekre épült a Mûrégészeti kalauzának lelõhelyregisztere is,amely megyénként mutatta be a lelõhelyeket.37 Rómer azonban nem tudott minden begyûjtött adatot,rajzot és leírást feldolgozni és kiértékelni, mivel erre még Nagyváradra történt visszavonulását követõ-en se volt ideje, így hagyatéka a számos tudományág mellett a honismeretnek is fontos forrása, amely-nek kutatása és közzététele elképzeléseinek és módszereinek követõire vár.

Bardoly István – Prohászka Péter

125 esztendeje születetettNémeth Gyula nyelvész, turkológus

A kunok iránti tudományos érdeklõdés a XIX. század végén kezdõdött. Gyárfás István hatalmas mû-vének, A jász-kunok történetének megjelenésekor a hazai tudományos közvélekedés az volt, hogy a ku-nok magyarul beszéltek. Ennek ellentételezéseként valóságos orientalisztikai mûhely jött létre a Kis-kunságon, Halason, ahol Szilády Áron lelkész és a kiváló nyelvész, Thúry József élt, s bár nem „odava-lósi” volt, gyakran megjelent Kiskunhalason Vámbéry Ármin is. A kiskunsági orinetalisták munkájánakfolytatója és XX. századi meghatározója, immár a Nagykunságon a következõ nemzedék a karcagi Né-meth Gyula turkológus, Gaál László iranista és Györffy István etnográfus.

Németh Gyula Karcagon született 1890. november 2-án. Szülõvárosából 1907-ben indult elsõ török-országi útjára, Isztambulba, majd a következõ évben Szmirnába (ma Izmir) és Aydinba. Ekkor már tu-dott törökül, útjainak valódi célja a nyelvgyakorlás és a török mûvelõdés megismerése volt. Tanulmá-nyait 1909-tõl az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti Tudományegyetemen folytatta Gombocz Zol-tán, Munkácsi Bernát, Goldzicher Ignác és Vámbéri Ármin tanítványaként. 1911-1914 között többszörjárt tanulmányúton Lipcsében, Kielben és Berlinben. 1915-ben habilitált a budapesti egyetemen, majd1916-ban az egyetem turkológiai tanszékén óraadó, 1918-tól rendes tanár lett. Publikációi, melyek a tu-dománytörténetben mérföldkõnek számítanak, ekkortól jelentek meg. Az elsõk között a török leírónyelvtan (1916–17), amelyben az arab betûs török írás latin betûs átírását mutatta be, amikor a törökökírásreformjához ez szolgált alapul. Máig ez a legjobb kézikönyv az arab betûs oszmán-török nyelv elsa-játításához.

1921-ben publikálta elsõ tanulmányát, a magyar nyelv török jövevényszavairól és a magyar õstörté-net kérdéseirõl. A legnagyobb hatású munkája 1930-ban jelent meg A honfoglaló magyarság kialakulá-sa címmel. A könyvben a török törzsnévadást, a török törzsrendszert és a nomád török államok kialaku-lási formáit vizsgálta és bemutatta a csatlakozott török törzsek szerepét a magyar nép kialakulásában.Tudományos munkásságának másik fontos területe a nagyszentmiklósi kincs feliratainak vizsgálata.Azt bizonyította, hogy a feliratokat kipcsak-török nyelven, a besenyõk nyelvén írták.

51

37 Rómer Flóris: Mûrégészeti Kalauz különös tekintettel Magyarországra I. Õskori mûrégészet. Pest, 1866.118–129. A kalauzról részletesen: Kanozsay Margit: 100 éves a „Mûrégészeti kalauz”. Arrabona 8. 1966.215–222.

52

Németh Gyula tanítványai és munkatársai körében a Török Tanszéken, 1970.

Németh Gyula karcagi szobránál Özkul Cobanoglu, az ankarai Hacettepe Egyetem professzoraés munkatársa, valamint a szerzõ

Az 1930-as évektõl az oszmán-török nyelv állt érdeklõdése középpontjában. Behatóan foglalkozotta dobrudzsai török nyelvjárásokkal. Nyelvjárási szövegeket gyûjtött és tisztázta a nyelvi dialektikusokfelosztásának elvi problémáit. Több tanulmányt szentelt annak a kérdésnek tisztázására, hogy hol van atörökség õshazája, mikor kezdõdött a török népek vándorlása. A nyelvészet kutatásmódszerével kerestea választ. Foglalkozott a hunok problémájával, azzal, hogy Attia hunjaihoz mi közük volt a magyarok-nak, milyen nyelven beszélhettek a hunok és mennyire lehet hitelt adni a krónikák állításainak. A kér-déskör négy kiváló szakértõjével, Fettich Nándorral, Ligeti Lajossal, Váczy Péterrel és Eckhard Sán-dorral együtt, Attila és hunjai címmel 1940-ben kötetet jelentetett meg, melyben összefoglalta a tudo-mány akkori álláspontját. Az 1957-ben az Országos Levéltárban talált, 1422-bõl való oklevél hátuljárajegyzett szójegyzéket megfejtve, felfedezte a magyarországi jászok egyetlen nyelvemlékét.

Németh Gyula tudományos munkásságát talán az koronázta meg, hogy 1930-ban létrehozta Buda-pesten, a Bölcsész Karon a Török Filológiai és Magyar Õstörténeti Intézetet. 1932-ben és 1935-ben akar dékánja volt, 1947–1949-ig az egyetem rektori tisztét töltötte be. A Magyar Tudományos Akadémi-ának 1922-tõl volt levelezõ, majd 1932-tõl rendes tagja. 1939-tõl tíz éven át titkára, majd 1949-tõl1954-ig elnöke a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának. 1950-tõl 1965-ig a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt.

Nevéhez fûzõdik a Kõrösi Csoma Társaság megalakítása (1920), a Kõrösi Csoma-Archivum szer-kesztése, a Bibliotheca Orientalis Hungarica c. monográfia sorozat megindítása (1928), és az ActaLinguistica Hungarica szerkesztése. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1970-ben díszdoktoráváavatta.

Németh Gyula a XX. századi magyar turkológia egyik legjelentõsebb alakja volt. 1976. december14-én hunyt el. Szülõvárosában, Karcagon nyugszik. Városa, és szeretett tudományának mûvelõi ke-gyelettel emlékeznek rá. Sírját, mint egy zarándokhelyet, gyakran felkeresik a külföldrõl Karcagra láto-gató turkológusok.

Bartha Julia

Német Gyula fõbb mûvei: Hunok, bolgárok és magyarok. Budapesti Szemle, h. n., 1924.; A honfoglaló ma-gyarság kialakulása (Bp., 1930, 1991; Nyelvtudományunk és a történetírás. In: A magyar történetírás új útjai. Bp.,1931.; A magyar rovásírás. Bp., 1934.; A székelyek eredetének kérdése. Századok, h. n. 1935.; A hunok nyelve. Hu-nok és magyarok. In: Attila és hunjai. Bp., 1940, Istambul, 1962.; Turkish Grammar. The Hague, 1962.; Törökök ésmagyarok. Bp., 1990.

Százhuszonöt éve született és ötven évehunyt el Badalik Bertalan veszprémi püspök

Kettõs jubileumát ünnepli ebben az esztendõben a magyar katolicizmus Badalik Bertalan püspök-nek, hiszen idén van születésének 125. és halálának 50. évfordulója. Badalik domonkos szerzetes,veszprémi püspök, nagyszerû hitszónok, szociálisan érzékeny és a szegényeket támogató egyházi veze-tõ, valamint kiváló teológus volt.

Badalik Sándor 1890. december 10-én született Hódmezõvásárhelyen Badalik Lajos bognármesterés Farkas Julianna hetedik gyermekeként. Már gyermekkorában kapcsolatba került a domonkos rend-del, rendszeres látogatója volt a domonkos nõvérek helyi zárdájának, amelynek kápolnájában gyakranministrált. Elemi iskolai tanulmányait szülõvárosában végezte, majd a szombathelyi premontrei gimná-ziumban érettségizett. 1908. augusztus 22-én jelentkezett a domonkos rendbe, ahol a Bertalan rendi ne-vet kapta. Szerzetesi fogadalmát 1909 augusztusában tette le, majd az ausztriai Grazban, a domonkosfõiskolán tanult teológiát és filozófiát. 1914. június 19-én szentelték pappá, elsõ szentmiséjét egy héttelkésõbb a hódmezõvásárhelyi Szentháromság-templomban mutatta be. A Thököly úti budapesti domon-kos rendház melletti Rózsafüzér Királynéja-templom elsõ plébánosa volt 1919-tõl, ahol nem pusztán akörnyék lelkipásztori ellátását intézte, de szerepet vállalt a szegénygondozásban is, hiszen az általaszervezett plébániai közösség naponta mintegy száz szociálisan rászoruló embernek adott meleg ételt.

Badalik Bertalan domonkos szerzetes kiváló egyházi szónok volt. Elsõ jelentõs nyilvános szereplé-sére 1916. december 30-án került sor, amikor is az utolsó magyar uralkodó, IV. (Boldog) Károly koro-názásán mondott szentbeszédet. Késõbb pedig õ prédikált Csernoch János bíboros, esztergomi érsek – a

53

történelmi Magyarország utolsó hercegprímása – aranymiséjén, illetve temetési szertartásán is. Hu-szonnégy éven keresztül a pesti Szent István-bazilika nagyböjti szónoka volt, s számos helyen tartottlelkigyakorlatot és hitbuzgalmi elõadássorozatot az országban, sõt azon kívül is. Az Egyesült Államok-ban élõ magyar katolikusok közösségeiben kétszer is (1927–1928-ban és 1932–1933-ban) volt lelki-pásztori úton rendtársával, Bõle Kornéllal. Aktív médiatevékenységével kora modern papjai közé tarto-zott: rendszeresen tartott rádióelõadásokat és szerkesztette a Rózsafüzér Királynõje címû lapot.

A szombathelyi Szent Márton-templom plébánosaként szolgált 1929 és 1934 között: ebben az idõ-szakban bõvítette a templomot, kultúrházat építtetett, valamint megalapította a városban a domonkosrendházat, amelynek elsõ perjeleként mûködött. A domonkos rendért való fáradozását közössége is el-ismerte, s 1934 és 1936 között az akkor még közös osztrák–magyar rendtartomány provinciálisa volt,majd 1938 és 1946 között az általa szervezett önálló magyar domonkos rendtartomány elöljárójakénttevékenykedett, késõbb 1946-tól 1949-ig a budapesti domonkos rendház fõnöke volt. Ezüstmiséjét1939. július 22-én az ausztriai Mária-kegyhelyen, Mariazellben mutatta be.

XII. Pius pápa 1949 júliusában veszprémi püspökké nevezte ki. Köztudott volt róla, hogy 1945 utánközéleti kérdésekben az egyházi konzervativizmust képviselte és Mindszenty József hercegprímásegyik legodaadóbb híve volt a középpapság rétegében. Grõsz József kalocsai érsek 1949. augusztus24-én a budapesti domonkos templomban szentelte püspökké Badalik Bertalant, aki hat nappal késõbbfoglalta el veszprémi fõpásztori székét. Püspöki jelmondata: „Az igazság az én erõsségem”.

Az Államvédelmi Hatóság egyik tisztje a veszprémi fõpap pályáját összefoglalva a következõket ál-lapította meg. „Mindszenty politikájának legteljesebb híveként szerepel. Mint a Credo [katolikus férfia-kat tömörítõ hitbuzgalmi szervezet – M. P.] egyik vezetõje javaslatot tett a prímásnak katolikus férfi de-monstrációk szervezésére a munkásmegmozdulások ellensúlyozására. 1945-ben a Szent István-napikörmeneten nyíltan a Szovjetunió ellen uszított és dicsérte az amerikaiakat. Beszédeiben nyíltan támad-ta a mai rendszert. A háborút elkerülhetetlennek nyilvánítja, és ebben látja »felszabadulásunk« egyet-len lehetõségét. Szerinte az egyház számára a legfájdalmasabb a »világot fenyegetõ szovjet rendszer,amely elnyomja az egyéni és a lelkiismereti szabadságot«. […] Badalik a legveszélyesebb fõpap, aki alegagresszívebb magatartást követeli a püspöki konferenciákon a kormánnyal szemben.”

Badalik Bertalan veszprémi püspökként szorgalmasan végiglátogatta egyházmegyéje plébániáit éstemplomait. Az 1950-es évek elején föllépett a kommunista állam által létrehozott és azzal való katoli-kus együttmûködést szorgalmazó békepapi mozgalom ellen. A Grõsz József kalocsai érsek elleni peridején, 1951 nyarán rövid ideig házi õrizetbe került. Mint Szent Domonkos rendjébe tartozó szerzetes,fölemelte szavát a szerzetesrendek 1950. évi föloszlatása ellen. Az 1956-os forradalom és szabadság-

54

Badalik Bertalan (a felsõ sorban középen jobbra) a budapesti domonkos rendház szerzeteseivel, 1926.

harc napjaiban egyházmegyéjében elmozdította a kommu-nista hatalom által támogatott tisztségviselõket, valamintegy jelentésben tájékoztatta az Apostoli Szentszéket azeseményekrõl.

A Kádár János vezette kormány 1957. augusztus 15-énelrendelte Badalik házi õrizetét, s kényszerlakhelyül a Bor-sod megyei Hejce szociális otthonát – az egykori kassaipüspöki nyaralót – jelölte ki számára. A püspök azt aKlempa Sándort volt kénytelen kinevezni egyházmegyéjeélére helynökként, aki – mint azt Soós Viktor Attila tanul-mányaiban közölte – „László” fedõnéven számos jelentéstírt róla.

Hejcén több internált fõpap – Pétery József veszprémipüspök és Hász Brokárd karmelita tartományfõnök – élt. Ahelyiek körében népszerûek voltak az odainternált magasrangú egyházi személyek, akik eleinte szabadon mozog-hattak a faluban, késõbb azonban – túl aktív társadalmikapcsolataik miatt – a kastélyra s annak parkjára korlátoz-ták mozgásterüket. Az idõs hejceiek emlékeznek rá – mintHornyák Máté János kutatásaiból tudjuk –, hogy BadalikBertalan a gyümölcsösben szeretett dolgozni, s kivette a ré-szét a fák tavaszi metszésébõl. Emlékezetes még, hogy azállambiztonsági szervek lehallgató berendezéseket szerel-tek be az internált veszprémi püspök szobájába, ám – mivelvalamelyik vezetéket rosszul kötötték be – mind Hejcén,mind a szomszédos Göncön valamennyi telefonkészülékben a Badalik szobájában történtek voltak hall-hatóak.

A hejcei években a kiváló teológus Badalik Bertalan tudományos munkát végzett, s a katolikus dog-matikának a Szûz Máriára vonatkozó ágával foglalkozott, és ezekben az esztendõkben írta meg azótaalapvetõnek számító mariológiai mûvét, amely azonban csak jóval halála után jelenhetett meg Istennekszent anyja címmel (1991). A püspöki szolgálattól az állam által eltiltott fõpap a hejcei otthon kápolná-jában mutatta be aranymiséjét 1964 júliusában. Ugyan neve akkor a veszprémi egyházmegyei évkönyv-ben nem szerepelhetett (még az aranymisés papok között sem), a katolikus egyház feje megemlékezettróla. A pápa a következõ szavakkal köszöntötte. „Midõn annak a napnak ötvenedik évfordulóját ünnep-led, amelyen a fölséges Isten papjává szenteltettél, mintha valahogyan az égiek módján jelen lennénk éslátnók életedben a jámborságnak és apostolkodásnak rendkívüli megnyilatkozását. Szívbõl köszönjükezt Neked. S míg a kegyelemmel az égiek segítségével az elmúlt éveket az érdemek koronájával ékesítet-ted, addig a további égi kegyelmek záloga legyen irántad való páratlan szeretetünk ténye. Apostoli ál-dásunkat nagy szeretettel küldjük: VI. Pál pápa.”

Az idõs püspöknek 1964 õszén egészségi állapotára tekintettel engedélyezték a Budapestre költö-zést, ahol az egyház a Kékgolyó utcában vásárolt számára lakást. A fõvárosban hunyt el 1965. október10-én. Öt nappal késõbb Hódmezõvásárhelyen, az általa építtetett családi sírboltban temették el, mivela pártállam nem járult hozzá földi maradványainak a veszprémi székesegyház kriptájában való elhelye-zésére. Badalik Bertalannak, a veszprémi egyházmegye kilencvenötödik püspökének az egyházmegyeszékhelyén történt újratemetésére csak a kommunista diktatúra bukása után 1991. október 10-én kerül-hetett sor.

Miklós Péter

Felhasznált irodalom: Badalik Jácinta: Badalik Bertalan OP veszprémi püspök életútja. 1890–1965. Hódmezõ-vásárhely, 1999.; Hornyák Máté János: Egyházi fogolylét a politikai diktatúra idõszakában. Hejcei miliõ 1952–1963között a történeti források alapján. In: Tudományra nevelve. Szerk. Györgyiné Koncz Judit és Kozma Gábor. Sze-ged, 2011. 197–112.; Soós Viktor Attila: Badalik Bertalan OP veszprémi püspök internálása. In: A Domonkos RendMagyarországon. Szerk. Illés Pál Attila és Zágorhidi Czigány Balázs. Piliscsaba –Budapest – Vasvár, 2007.192–215.; Soós Viktor Attila: Hódmezõvásárhelytõl Hódmezõvásárhelyig. Badalik Bertalan veszprémi püspök há-nyatott sorsa. Emlékeztetõ 2012. 1. sz. 43–55.; Soós Viktor Attila: A püspök és a besúgó – Badalik Bertalan ésKlempa Sándor kapcsolata az államvédelmi és állambiztonsági iratok tükrében. Miles Christi Évkönyv, 2012.127–177.; Miklós Péter: „Az igazság az én erõsségem”. Konferencia Badalik Bertalan veszprémi püspökrõl. Új Em-ber, 2015. november 1. 14.

55

Badalik Bertalan veszprémi püspökhivatalos portréja, 1949.(A képek a Domonkos RendtörténetiGyûjtemény, Vasvár tulajdonában)

Tanítómestereink

Széchenyi István:

A magyar Akadémia körül(Részletek)1

A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti színét veszté. Sok azt hitte, nem eszmélmár fel többé, s el van olvasztva. De a magyar felébredt; mily halovány színben, mily torzalakban, ki-kielõtt ismeretes. Alig van nemzetek közt ily iszonyatos példa. Sok ezt azonban fel sem vette, sõt álfényé-ben, mint Armida kertjében2, még tetszett is magának. Többnek azonban tûrhetlen volt az önmegisme-rés e keserû képe, ámde erõ nem szilárdítá keblét; kétségbeesett, s magára hagyta a hont. Voltak végreolyasok, kik dagály s szélvész dacára nem gyengültek el, s férfiak maradtak a veszély óráiban. – S ismétélet felé kezdett fordulni a haza. Oly hervadólag tengett azonban szerencsétlen vérünk, hogy lehetetlenvala, miképp mi újabbak folyvást pirulván fejletlen, aljas létünkön, az elõttünk oly ragyogó példák út-mutatása szerint ne ébredeztünk volna azon szent kötelesség érzetére, hasonlólag járulni hû kebellelközanyánk ápolásához. És e nemes érzet nõttön nõtt, s hála a nagy istennek, már oly szép gyökereketvert, miképp a legszebb virágzásnak bizton elibe tekinthetni, hahogy a visszahatás felhõszakadása nemsodorja azokat ismét tõstül ki. Ámde itt a baj, és e veszély mutatkozik aggasztólag.

[...]S tisztelt gyülekezet, ha igaz, hogy egyedül az önmegismerés keserû gyümölcse által nyerheti el tel-

jes egészségét az emberi lélek; s ha igaz, hogy egyedül ennek egészséges léte emelhet valamint embert,úgy nemzetet is valódi hivatásának fényfokára: akkor ürítsük a megismerésnek keserû serlegét fenékigki, s valljuk meg, hogy tán nincs ország e földön, hol annyira össze volna zavarva a hazafiságnak ma-gasztos eszméje a hazai nyelvvel, mihez képest nem egy gyalázattal megrakott, erkölcsi fekélytülémelygésig rossz szagú vérrokonunk tartatik mentségre s kíméletre méltónak, sõt nem ritkán még a leg-jobb hazafiság hitelében is áll, s pedig egyedül: mert magyarul jól pereg nyelve, nagy szónok s ügyesentudja viselni a magyar szerepét; mintha a hazafiság e küljelei már elégségesek volnának a hazafiságlegveszélyesb mirigyeit eltakargatni. Mi nem egyebet jelent, mint velõ elibe tenni külsõt, lényeg elibeszínt, élet elibe halált; minthogy nincs elidegenítõbb, nincs semmi visszataszítóbb, méltó antipátiát ger-jesztõbb, mint az üres, nyavalyás, bûnös kebelre rámázolt hazafiság.

A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafi-ság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán, ki,mert éppen nincs más tulajdona, és a vak hév által mégis felhõkbe emeltetik, azok hazafiságát is gya-nússá teszi, homályba állítja, sõt ellenük antipátiát és gyûlöletet gerjeszt, kik szeplõtlen kebellel, min-den efféle undok salaktul menten, a honszeretet legtisztább szellemében kapcsolvák vérükhöz. – S ímez fõ oka, miért áll a magyar hazafiság sokkal kisebb becsben, sõt, nem legtisztább fényben a világ nagyszínpadán, s miért nem képes civilizációi szimpátiát s hódító közvéleményt gerjeszteni a legmagasztosbmagyar polgári erény is odakünn. Ám mert annyi bitor fényû álhazafiságtul van környezve és elrútítva,mely tapsot arat s bálványul emeltetik idebenn.

[...]Bízzunk magunkban, bízzunk erõnkben, készületlen azonban soha ne lépjünk síkra, s erõnkkel job-

ban gazdálkodjunk, mint eddigelé; mert hiába, nemzetnek regenerációi mûködésében, hol minden, s ki-

56

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 Idén december 9-én van 150 esztendeje, hogy fölavatták a Széchenyi István által megálmodott Akadémia Du-na-parti székházát. Ez alkalomból idézzük Széchenyi gondolatait. Forrásunk: Gróf Széchenyi István: A’ Ma-gyar Academia körül. Pest, 1842. (Kováts Dániel rovatszerkesztõ)

2 Tasso: A megszabadított Jeruzsálem c. eposzának egyik epizódjában Armida Rinaldót varázskertjébe csalta, sott merítette kéjelgésbe és tétlenségbe.

vált az idõ oly drága, és minden léptek annyira gátolvák, vajmi többet mozdít a szerény méh, a munkáshangya, mint a sok szópompa, meg a sok lelkesedési zaj. – S legyünk meggyõzõdve, minél közelebbemelkedhetünk minél többen azon népideálhoz, melyet felhozék, annál biztosabban s szaporábban ériel vérünk földi üdvét; midõn viszont annál bizonyosabban és hamarébb dûl sírgödrébe, mennyivel in-kább s többen távozunk attul; miszerint, tisztelt gyülekezet, féltékenyen óvakodva, hogy ne ártson, störhetlen állhatatossággal mûködve, miképp használjon, köztünk többé-kevesebbé mindegyik, sõt ha-zánk minden fia: vérünk mentõje, népcsaládunk jótevõje, nemzetünk feldicsõítõje lehet. – Örömteljesöntudat; s azért töltse be helyét minden magyar, hû sáfárilag. S ha nem használ, de buknunk kell, s em-berek elõtt ki is leszen törölve emlékünk, legalább azon láthatatlan tanúk végett, kik elõtt tán nem egé-szen megy veszendõbe mindaz, mi az emberi nemet felmagasztalja, mutassuk meg, hogy volt fajtánkközt nem egy, ki nemzeti fennállásért, nemzeti felnemesítésért utolsó leheletig lankadatlan küzdve,szebb sorsra lett vala méltó.

[...]Legyünk mi, a magyar tudós társaság tagjai, s egyáltaljában társaságunk is mint testület, ily falanx-

nak kiegészítõ része; s ha igaz, hogy nemzetiség és alkotmányos haladás azon egyedüli két faktor, me-lyen emelkedhetik vérünk, dolgozzunk rendíthetlen állhatatossággal, de itt is óvakodva, nehogy a régielõítéletek s szokások rabjait kétségbeesési ellentállásra felbõszítsük, nyelvünk lehetõ legmélyebb slegtágabb kifejtésén; mert habár nem is szüli a szó a gondolatot, hanem a mély gondolatbul fejlik az al-kalmas szó: mégis kimondhatlan varázzsal jár a rövid, szabatos, gazdag nyelv, s ha mint nyelv közvet-len nem is bír nagy terjesztési hatással, mégis kimondhatlanul drága kincs, mert magában rejti a nemze-ti fennmaradásnak zálogát.

Õrizzük tehát e kincset, tisztelt tudós társaság, s ápoljuk soha nem lankadó hûséggel; mert hiszen amost felhozott túlkalandozási vétekbe, melybe még az érintett nagy fejedelem is esett, éppen úgy bele-vergõdhetnék nemzetalakulási küzdelminkben legjobb akaratja ellen is nem egy honi vezér, s akkor,hahogy aggódásim mégsem volnának túlgondnak, túlféltésnek szülöttjei, de szerencsétlenül én látnéktovább, akkor egy jobb, egy szerencsésb kornak, mely a kiábrándulás sanyar iskolájában a vesztett bol-dog napok kínteli visszaemlékezete közt, tán egészen megsemmisítve még nem lesz, tán jól fog esni, hajóllehet csak már négy falak közé szorítva is, még tökéletes némaságba nem dûlt légyen a honi nyelv.

S ím e szomorú kép, mely koránt sincs a lehetõségek körén künn, lebegett lelkem elõtt, mikor többévvel ennekelõtte, noha teli a legszebb reményekkel, mégsem tudtam magamat vérünk felette kétes ál-lása körül soha is elámítni, és akkor gondolám: tiszta lélek, tiszta szándék és siker; vagy legalább: hûsé-gi becsület.

S mélyebb értelemben, anélkül hogy társaságunknak legtávolabbrul is valami politikai színt tulajdo-nítni óhajtanék, felfogásom szerint, e nemesb célt hittem, hû sáfárkodásunk határin nemcsak túl nemfekünni, hanem hogy társaságunk csak úgy jár el valódi szerepében, s hivatásának csak úgy felel megmagasb szellemileg, ha a magyarnak nyelvkincse körül annál anyaibb gonddal virraszt, és annak be-csét, méltóságát emelni annál inkább buzog, minél kétesb jövendõ borul nemzeti önállásunkra, s minélnagyobb s nagyobb süllyedési veszélyekbe bonyolódik a hon.

Az Országos Kéktúra mûvelõdési értékeAz „országos kék” fogalom, ezért hétköznapi beszélgetésben nem is kell semmit hozzátenni. Hiva-

talosan persze Országos Kéktúra, írható nagy kezdõbetûkkel, mert már-már intézmény. 2015-tõl egy új(eddig még szótározatlan) fogalom is megjelent mellette: kékkör. Egybeírandó, mert nem kék színû körtjelent, hanem a kéktúra kiegészülését, „körbeérését”, vagyis az országot körben bemutató, azt körbenbejárható kék jelzést. Tehát mostantól: kéktúra és kékkör…

Az országos kék, vagy kéktúra a Kõszegi-hegységben lévõ Írott-kõtõl az ország északi tájain, fõkéntközéphegységein végigvonuló és a Zempléni-hegységi Hollóházáig, illetve Nagy-Milic hegyig tartó fo-lyamatos, kék színnel jelzett turistautat jelöli. Hosszúsága jelenleg 1118 km, ám nem állandó, mert min-dig vannak útvonalmódosítások. A két világháború között megtervezett kéktúrát késõbb, a szocializ-mus idõszakában további két hosszútávú túraútvonal követte: a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktú-ra és az Alföldi Kéktúra. Késõbb ezeket összekapcsolták, s a három túraútvonal teljes neve: OrszágosKékkör. Az országos kék „enyhített” változata a Gyermek Kéktúra. A túraútvonalhoz saját beosztás sze-rinti, sem idõtartamhoz, sem bejárási útvonalhoz nem kötõdõ jelvényszerzõ mozgalom kapcsolódik,amelyet a Magyar Természetbarát Szövetség mûködtet.

57

Jelen sorok írója az 1970-es években teljesítette a Dél-Dunántúli Kéktúrát, és majdnem teljesítetteaz országos kéktúrát. Gyermekként, kamaszként a Buped SK (Budai Pedagógus Sportkör) tagjaként, dr.Szabó Károlyné (Vali néni) vezetésével számos szakaszt végigjárt és lelkesen gyûjtötte a pecséteket.Sõt, élményeirõl beszámolt az akkori Turista Magazinban is. Ám 1990-ben úgy döntött, hogy nemgyûjti tovább a pecséteket, mert nem a jelvény a fontos, hanem inkább az, hogy kötetlenül és szabadon(olykor jelzések és túraajánlások nélkül) járja tovább az országot, késõbb a világot. De a gyermekkori„kéktúrás” élmények egész életére hatással vannak. Ezekbõl az élményekbõl táplálkoznak a hagyomá-nyos gyalogos turizmussal, a kéktúrázás sokrétû, egészségi, mûvelõdési, természetvédelmi, honismere-ti, gondolkodásbeli hatásával foglalkozó, most bemutatandó meglátásai.

A hagyományos, természetközeli, valóban természetbarát, természetvédõ turistáskodást az egyiklegfontosabb komplex magatartásformának, közösségi-nemzeti összetartó erõnek gondolom. Termé-szetesen a hagyományos bakancsos turistaság mellett ugyanilyen hasznosnak vélem a csónaktúrákat(magam a 15. Tisza-túrán vagyok túl), és részben a tájékozódási futást is (14-15 évesen sok érmet gyûj-töttem ebbõl is). Talán még a visszafogott vízitúrázás, kerékpározás, a nem hõsieskedõ barlangtúrázásés hegymászás szintén ebbe a körbe tartozik, ám a puszta „adrenalinnövelésért”, teljesítményhajhászá-sért folyó „természetlegyõzést”, vagy éppen az autós-motoros turizmust (elfogadva ezeknek is a létét)nem sorolom a hagyományos turistáskodás körébe. A hagyományos turistáskodás, amelyre az országoskék is szervezõdött, talán ilyen fogalmakkal írható le: bakancs, hátizsák, térkép, térképolvasás, iránytû,étkezés tarisznyából vagy helyi ételek, szállás magánházakban, menedékházakban, kulcsosházban…Nem véletlenül a hagyományos turistáskodáshoz számos további tevékenység kapcsolódik: ilyen pél-dául a TESZ (Turista Erdei Szolgálat), a menedékház-építés (megható turistaadoma szerint egykori me-nedékházainkat a turisták maguk építették fel, hátizsákjukban hordva fel a téglákat a hegyekre), külön-féle tájismertetõ mozgalmak: pl. a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület dr. Pápa Miklósszerkesztette évkönyveiben (kisvasutak, turista emlékhelyek stb. túramozgalmak, óriási feltáratlan mû-velõdéstörténeti hagyomány!). (Pl. Pápa Miklós dr. szerk., A KPVDSZ Vörös Meteor TermészetbarátEgyesület Évkönyve, 1975.).

Az országos kék története, emlékhelyeiCholnoky Jenõ, a Magyar Turista Egyesület elnöke kezdeményezésére 1938-ban Szent István király

halálának 900. évfordulójára készült el az akkor 910 km-es út. A kék jelzést Sümegtõl a Nagy-Milicig1928 és 1938 között festették fel a Kinizsi Encián szakosztály turistái. A nyitótúrát „Szent István turis-tavándorlásnak” nevezték el. 1952-ben újraélesztették a mozgalmat. A Budapesti Lokomotív SportkörTermészetjáró Szakosztálya hirdette meg tagjai számára a Tapolcától Tolvajhegyig terjedõ, összesen 25szakaszra osztott, 852 km-es útvonalat. 1953-ban jelent meg az elsõ (akkori helyesírással) Kék-túra fü-zet, a Lokomotív Sportkör 12 oldalas kis kiadványa. Ugyanebben az évben adták át a teljesítésért járóelsõ jelvényt. 1961-ben megalakult a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) Kék-túra Bizottsága.1964-ben, Thuróczy Lajos szerkesztésében, színes térképvázlattal látott napvilágot a Sümegtõl aNagy-Milicig terjedõ útvonal minden korábbinál részletesebb leírását magába foglaló kis kézikönyv.Az Országos Kék-túra útvonala mentén címû zsebkönyv további szerzõi: Csiki László (Bakony, Bala-ton-felvidék), Kispál László (Vértes, Zempléni-hegység), Holényi László (Gerecse), dr. Pápa Miklós(Pilis, Budai-hegyek), Sütõ Nagy Attila (Börzsöny, Cserhát, Mátra), dr. Lénárt János (Bükk), dr. DénesGyörgy (Aggtelek), Bózsik Béla (Cserehát). Ezután hozzáláttak az országos kék bõvítéséhez. A Sü-meg—Nagy-Milic alapszakaszt 1977-ben meghosszabbították a Kõszegi-hegységben lévõ Velem fö-lötti Szent Vid kápolnáig. A vasfüggöny lebontása után 1989-tõl már az Írott-kõ a nyugati végpontja azországos kéknek.

Az országos kék népszerûsítéséért Rockenbauer Pál tette a legtöbbet, aki 1979-ben a Magyar Tele-vízió forgatócsoportjával elkészítette a Másfélmillió lépés Magyarországon címû filmsorozatot. Ké-sõbb ugyanõk a maguk választotta úton végigjárták Nyugat-Magyarországot, majd pedig a már meglé-võ Dél-Dunántúli Kék-túrát (Még egymillió lépés). Késõbb ez utóbbi útvonalat Rockenbauer PálDél-Dunántúli Kéktúrának nevezték el. A Rockenbauer Pál emlékére készült Kerekek és lépések címûfilm kapcsán folytatódott a kör. 1992-ben felfestették Szekszárdtól Öttömösig a Bács-Kiskun megyeikék jelzést, az Alföldi Kéktúra elsõ szakaszát. A millecentenáriumra, 1996-ra elkészült összeért a kék útészaki-déli szakasza, létrejött a teljes kör: az országos kékkör, amely jelenleg Magyarország 125 kistá-ját érinti 2549 km hosszúságban.

A kéktúra helyesírása korábban alkalmi jelzõs szerkezet volt (kék túra vagy kék-túra), késõbb javas-latomra, szakvéleményemre jelentéssûrítõ jellege miatt az egybeírását javasoltuk. 2001-ben már Az Or-szágos Kéktúra Budapest-Hûvösvölgytõl Hollóházáig helyesírással és címmel jelent meg az akkori If-júsági és Sportminisztérium támogatásával a Cartographia kiadásában a kéktúra turistaatlasza és úti-könyve.

58

A 2000-es években folytatódott az országos kék modernizációja.A Híradó.hu Gyõri Tamásnak, a Magyar Természetbarát Szövetsé-ge igazgatójának információi alapján (közli: Magyar Idõk, 2015.szept. 8.) számolt be a fejlesztésekrõl. A nyomvonal felújítása digi-tális felméréssel kezdõdött, ezután létrehoztak egy térinformatikaiadatbázist, amely nemcsak a túraútvonalakat érinti, de tartalmazzamajd az összes magyarországi gyalogos-, kerékpáros- és vízitú-ra-útvonalat is. A jelzéseket egységes sablonrendszerrel újítottákmeg, körülbelül tízezer táblát helyeztek, illetve helyeznek ki, új pe-cséteket is terveztek, felújítottak tíz turistaházat, amelynek legje-lentõsebb eleme a Galyatetõn található turistacentrum, a kilátó pe-dig nemcsak modernebb formát kapott, hanem meg is magasították,így jó idõben egészen a Tátráig el lehet látni róla. Megújultak a for-rásmedrek, valamint 10 híd, 8 kilátó, 169 pihenõhely és esõbeálló isteljes pompájában várja a túrázókat. A térinformatikai rendszer se-gítségével a túrázók azt tervezhetik majd meg, hogy hova szeretné-nek eljutni, és ott mikor, milyen programok várják õket. Ebbõlmobilapplikáció is készült, így akár kirándulás közben, okostelefonalkalmazásával is tervezhetõvé válik az útvonal.

Megszülettek a kéktúra elsõ emlékhelyei is. A túra alapításának 50. évfordulóján emléktáblát he-lyeztek el a gyermekvasút (egykori úttörõvasút) hûvösvölgyi végállomásán. Kevesen tudják, hogy aCserhátban, a Naszály keleti lejtõjén Szendehely mellett állítottak (tragikus halála kapcsán) kopjafátRockenbauer Pálnak. – Tudni kell és büszkélkedhetünk vele, hogy a magyarországi kéktúra az elsõilyen jellegû hosszú túraútvonal egész Európában. Azóta több is létrejött, s ezeket össze is kapcsolták ami kéktúránkkal. Ám ötletben és az elsõ megvalósításban: a valódi „természetbarát”, egészséges, olcsó,környezetbarát természetjárásban megelõztük a többi európai országot.

Olcsó és demokratikus sport: egészség és kultúra

Az embernek élettani szüksége van a mozgásra. A XIX. századtól kezdõdõ nagyfokú, a háztartások-ba is eljutó gépesítés, valamint a motorizáció miatt az emberek jóval kevesebbet mozognak. A mozgás-hiányból fakadó betegségek száma ugrásszerûen megnõtt. A mozgásigény pótlására terjedt el a tömeg-sport. A természetjárás valójában a legegyszerûbb, legolcsóbb és éppen ezért mindenki számára elérhe-tõ, tehát demokratikus, a szó szoros értelmében: tömegsport. Tréfásan azt szokták mondani: „a láb min-dig kéznél van”, kocogni, futni, gyalogolni bármikor és bárhol lehet. Persze szép tájakon, erdõkben, vi-zek mellett sokkal jobb, mert a természetben való mozgás további esztétikai élvezetet is jelent, s eznyújt valójában összetett élményt, kikapcsolódást, felüdülést. A természetjárásban rejlõ komplexitástmár a XIX. század végén fölfedezték. Létrejöttek az elsõ turistaegyesületek. Szorgalmazóik és vezetõikközött rendre ott voltak a kor legjelesebb tudósai, mûvészei. A két világháború között már élénk turista-élet folyt Magyarországon. Ennek sajátságos hangulatát idézi fel Dömötör Tekla folklorista életrajzimunkájában (Táltosok Pest-Budán és környékén, Szépirodalmi, Budapest, 1987), Kerényi Károly bará-ti körére emlékezve: „…nem véletlen, hogy a kirándulásokra jobban emlékszem, mint az ülésekre. (…)Télen leginkább a zsíroshegyi menedékházba jártunk, nyáron a Pilis hegységet látogattuk, bár elmen-tünk a Vértesbe is, meg a Börzsönybe, mindenhová, amit egy nap alatt meg lehetett járni. (…) Gondo-lom inkább komikusnak találták a sovány Kerényit, aki kezében nyitott könyvvel hegynek felfelé mászvalatinul meg görögül olvas hangosan, és deklamál. (…) A zsíroshegyi menedékházat akkor egy házaspárvezette, akiket Kerényi régen ismert. Itt tehát mindig számíthattunk valami jó ebédre, megfizethetõáron. (…) Nyáron leginkább a Pilisbe mentünk… (…) Akkoriban még a Pilis hegységben valódi erdõkés rétek voltak, nem autóutak, luxushotelek és egyéni tulajdonban levõ nyaralók. Sokféle utat ismertKerényi. (…) Alküóni táj – mondta egyszer, letekintve az egyik domboldalról a Duna-kanyarra – bárnem tudom egészen, mi köze volt a Duna-kanyarnak a jégmadárhoz, vagy akár Aeolus isten madárráváltozott lányához –, de mivel õ mondta, számomra a Duna-kanyar elõtti hegység egyik lejtõje a mainapig is ’alküoni’ táj maradt. Minden völgynek és hegycsúcsnak volt saját ideje, évszaka, amikor egybizonyos virág nyílt arra, vagy egyfajta különös világítási hatást lehetett szemlélni. Károly valóbangonddal válogatta a tájakat, ahogy Proust, betegágyában körmölve évekig, felidézte saját múltjánakapró részleteit, hangulatait, lelkének rezdüléseit, finom árnyalatokat érzékeltetve.” (Dömötör Tekla, i.m. 67—70.)

Aki mélyen átérzi a természetjárás értelmét, pontosan érti ezeket a szavakat. Aki nem, annak vanmég lehetõsége rá. Korunk információáradatát agyunk felfogni nem képes, bár szeretnénk nem lema-radni, minél többet tudni, mégis elveszünk az egymásnak ellentmondó részletekben. Csak akkor tudunk

59

Túraútvonalak találkozásaaz országos kékkel Mátraházán(Balázs Géza felvétele)

valamelyest kritikus-gondolkodólények maradni, ha biztos alapok-ra támaszkodunk, „lassú” ütembengyûjtjük be az alapismereteket, tu-datosan szûrjük az információkat,és gondolkodásunkat idõrõl idõrelelassítjuk. Nos, erre legalkalma-sabb: a hagyományos túrázás.

Természetjárásés honismeret

Olvassuk el újra Dömötör Tek-la egyik mondatát: „nem véletlen,hogy a kirándulásokra jobban em-lékszem, mint az ülésekre”. A ki-rándulás, a túra összetett ismeret-szerzés. A fizikai erõfeszítés ked-vez a lelassuló, ám elmélyülõ gon-

dolkodásnak. A felgyorsult életben félig se megemésztett információk végiggondolásának. De ez csakegyfajta tudományos magyarázat. Ennél egyszerûbb, kézzelfoghatóbb a természetjárás komplexitása.

A természetjárás a túraútvonal kiválasztásával, megtervezésével kezdõdik. Szükség van hozzá gon-dos tervezésre: utazás, gyaloglás, nehéz szakaszok, az útitársak teljesítõképességének, igényeinek fel-mérése. Nem jó ugyanis lekésni az utolsó vonatot és az erdõben aludni. A másik tervezés: a táj. Szép tá-jakat akarunk látni, élményeket akarunk szerezni. A szép tájba beletartozik a természeti és az épített táj.Örömmel látom, hogy a világhálón megjelennek olyan összeállítások, hogy: Magyarország 10 legszebbés legkevésbé ismert tája. Én például így szereztem tudomást a Sátoraljaújhely és Sárospatak közöttikárolyfalvai tengerszemrõl (kis kitérõ az országos kékrõl), mint valóságos csodáról. Persze megvannaka magam, magunk kis titkai is, olyan gyakori túrák, célpontok, amelyeket sajátunknak érzünk. A túráksorán mindig fölkeressük a természeti szépségeket, tanulmányozzuk a fákat, virágokat, állatokat. Olyan„életreszóló” emlékekkel gazdagodunk, mint „elkeverés” (súlyosabb esetben: eltévedés), találkozásõzekkel, szarvasokkal, uram bocsá’ vaddisznócsordával (egy egész csapat futott át elõttünk a minap aGödöllõi-dombvidéken). És a térképet tanulmányozva számos kalandba is bocsátkozunk: hogyan lehetrövidíteni, jelzés nélküli tájakon barangolni („átvágni”: nyilván nem mindig biztonságos, de hát, ahogymostanában mondják „emberbõl vagyunk”, él bennünk az úttalan utak iránti kalandvágy). Mindig meg-nézzük a templomokat, várakat, falusi házakat, múzeumokat. Mindig köszönünk a szembejövõknek, afalubelieknek, érdeklõdünk, beszélgetünk; életsorsok tárulnak fel. Megismerjük a helyi szokásokat,nyelvjárásokat.

Kiskamasz koromban a kéktúra teljesítése közben egy upponyi házban aludtunk (ahol háziasszo-nyunk annyira megszeretett, hogy megkérdezte nagynénémet: nem lehetne-e szó arról, hogy örökbe fo-gadjon). Vali néni túráin lettem értõje a barokk templomfestészetnek, a várépítészetnek. És mindmáigkeresem a Csörsz-árok nyomát Dunakeszin és a Gödöllõi-dombvidéken, még nem találtam meg, denem is adom fel…

Tapasztalatból tudom, hogy amit az ember gyalog jár be, azt sokkal jobban ismeri. Már a kerékpárostúra is gyorsít, a részletek nem rögzülnek alaposan. Az autós-motoros túra pedig csak rohanás, villaná-sok, apró benyomások, már szinte semmi nem marad a természet, a táj szépségének a megélésébõl.Megtapasztalt, óriási igazsága van Radnótinak: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja,hol lakott itt Vörösmarty Mihály; / annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, / de nékem szöcskét,ökröt, tornyot, szelíd tanyát; / az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket, / míg én a dolgozót is, ki dolgá-ért remeg, / erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat, / a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, / s miföntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, / az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen, / piros zászló kezé-ben, / s a gyárak udvarában komondor hempereg…”

Ezt az érzést, érzelmet pontosabban leírni nem tudom… Az összegzés egyébként a verskezdet:„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország,messzeringó gyerekkorom világa. / Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága / s remélem, testem ismajd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. (…)”

Kötõdés. Hazaszeretet. Olyan fogalmak, amelyekrõl ma nehéz beszélni. Prédikálni meg – azt hi-szem – nem szerencsés. Megélni, átélni kell. Hiszem, hogy a kötõdés és a hazaszeretet tájhoz való szo-ros, átélt kapcsolatból táplálkozik. Ehhez pedig a természetjárás hiteles, „természetes” alapot szolgál-

60

Az országos kéktúra útvonala

tat. Természetjárás és honismeret tehát szorosan összekapcsolódik, és felfogásom szerint az informáci-ós társadalom emberének és a környezettudatos embernek egyik legfontosabb életprogramja lehet a ha-gyományos, stabilizáló kötõdések kialakítása, a lassítás, gondolataink rendszerezése, felüdülés. Erremás tudományok is ráéreztek: az úgynevezett mûvelõdés-gazdaságtan egyik üzenete – értelmezésem-ben – az, hogy az önmagának hasznos, munkálkodó (mûvelõdési) életprogramot alkotó ember lehet amegoldás a Föld elõtt álló (tragikusan közeli) globális problémák megoldására.

Lassítsunk, túrázzunk, fedezzük föl Magyarország apró és persze kimagasló értékeit, tegyük próbáraerõnket, gondolkodásunkat, mélyüljünk el az egy-egy, tájhoz kötõdõ ismeretanyagban – s erre kiválóalkalom a túrázás, a kéktúrázás.

Balázs Géza

Hadtáposok a galíciai frontonHelytörténeti vetélkedõ Szegeden

2014 tavaszán álmodta meg a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, hogy egy elsõ világháború-val kapcsolatos versenyt hirdet meg a centenárium alkalmából. Az elsõ forduló helytörténeti vonatko-zású volt. Egy PPT-t kellett készíteni saját településünk helytörténeti vonatkozásairól, egy helyi emlék-rõl fényképet készíteni, s egy településünkkel, környezetünkkel kapcsolatos forrást kellett elemezni. Amásodik forduló egy feladatlap kitöltése volt. Csapatom, a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképzõ és Ál-talános Iskola diákjai bejutottak a döntõbe, amelyre 2015. február 28-án került sor Szegeden. Nem csu-pán az elméleti tudást kellett mélyíteni, hanem egy jelenettel is készülnie kellett mind a 16 döntõbe ju-tott erdélyi, délvidéki, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei csapatnak. A jelenetek a Nagy Háborútörténetét és a hátország életét mutatták be idõrendben. Az én csapatom a fenti címet kapta. Jelenetünkidõpontja azért 1915. február 28., mert így a verseny napján történeti pontossággal a 100 évvel ezelõttieseményeket tudtuk feleleveníteni. A szereplõk is valós figurák voltak. A helyettes parancsnok, PintérAndrás is, aki a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület egyik tagjának, Pintér Istvánnak a nagyapjavolt, Molnár Kálmánról pedig a Honismeret 2015/1. számában olvashattunk. Színdarabunkat szívesenajánljuk az olvasók figyelmébe.

Szereplõk: Fogarassy Tamásy Árpád altábornagy, Przemyœl helyettes parancsnoka, a védelem irá-nyítója, az erõd fõtartalékának parancsnoka, a szegedi 23. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka. Fe-kete zakó, felhajtott galléros, rajta 7 kitüntetés. Pintér András hadtápos. Katonaruhában, rajta egy ki-tüntetés. Molnár Kálmán távírdász, írnok, a Tábori Újság szerkesztõje.

Kellékeink: Az asztalon szikratávíró és papír, ceruza, kalamáris, Tábori Újság példányai. Hurkatöl-tõk, egy nyereg, paprikás doboz, óntányér, ágyúhüvely, lapos üvegek, korsó/k, térkép stb.

Tamásy Árpád: Azért gyûltünk most össze, 1915. február 28-án, hogy Kusmanek Hermann tábornokúrnak, Przemyœl várparancsnokának hadtápjelentést írjunk, azaz összefoglaljuk, hogy a várostrom kez-dete óta hogyan alakult a vár tartaléka.

Pintér András: Tamásy helyettes parancsnok úr! Kezdjük azzal, hogy a nagy háborúban a galíciaiPrzemyœl erõd elsõ ostroma 1914. szeptember 17-én kezdõdött.

Tamásy Árpád: Talán kezdjük ott, kérem, írja, Molnár Kálmán írnok úr, hogy szeptember elejére el-veszett Galícia nagy része. Csak Przemyœl erõdje állt ellen az oroszoknak, amelyet azok szeptember15-én körülzártak. Przemyœl erõdítményvárosnak a San folyó mentén, amelyet 48 km hosszúságban 42erõd vesz körül, az a feladata, hogy feltartsa az orosz erõket, és biztosítsa az osztrák-magyar csapatokbiztonságos visszavonulását. Erõs és modern erõdítményváros ez. A Monarchia 1873-ban fejlesztetteilyen biztonságossá. Kusmanek körülbelül 120 ezer emberrel rendelkezett az ostrom elején, beleértve aváros lakóit és az ide menekülteket is. Az erõd védereje 65 zászlóaljból, továbbá néhány lovasszázad-ból és egy lövész századból állt. 100 lövegbõl álló tüzérségének nagy része régi típusú, kis lõtávolságúágyú. Mindössze 4 darab a korszerû, ezek 30,5 cm-es mozsár és néhány kisebb tábori ágyús üteg. A lõ-szerkészlet szûkös volt már az ostrom elején is, a vár élelmiszerkészlete 3 hónapra volt elegendõ. PintérAndrás hadtápos! Mit szeretne mondani?

Pintér András: Kusmanek nem fogadta el a megadást jelentõ kapitulációs okmányt, így az oroszokmegkezdték 1914. szeptember 17-én az erõd ostromát.

Molnár Kálmán: Nagy Jani, a 23. zászlóaljból úgy hallotta, hogy amikor az orosz katonák nem akar-tak rohamra menni, hátulról géppuskákkal lövettek beléjük.

Pintér András: Az elsõ ostrom idején 18 kitörést kíséreltünk meg, miközben a felmentõ seregre vár-tunk. Október 10-én a hadserege felmentette az ostromlott Przemyœlt.

61

Tamásy Árpád: Erre igyunk! Az elsõ ostrom alatt a vár védõi közül 1883 fõ halt meg. Nyugodjanakbékében!

Pintér András: Az egyhavi harci szünet kevés volt, hogy az elsõ ostrom által okozott károkat felszá-moljuk. A védõõrség élelmiszerkészlete ekkor már csak 40 napra volt elegendõ, ezt a védõõrségen kí-vül az oroszok elõl ide menekült lakosság is fogyasztotta. Sajnos a második ostrom elõtt, azaz a tél be-állta elõtt nem kaptunk elegendõ élelmiszert és hadianyagot az erõdbe. Kaptunk valamennyit, de sajnosnagyon hosszú és hideg telünk van. Talán akkor hibázott Kusmanek Hermann tábornok úr, amikor a vá-rosból nem költöztette ki a polgári lakosságot. De hova mentek volna? Az osztrák-magyar haderõ fõpa-rancsnokság nem adott utasítást arra, hogy a birodalom biztonságosabb részébe kellene menniük. De alakosok sem akartak menni, féltették a vagyonukat. És 1914. november elejétõl megkezdõdött az erõdmásodik ostroma. A zord idõjárás miatt felmentõ sereg nem tudott az erõdbe behatolni hozzánk. Míg azelsõ várostromkor több rohammal próbálták az oroszok bevenni a várat, addig most tudják, hogy az idõnekik kedvez. Szorosan körbevették az erõdöt, erejüket rohamokra nem pazarolják. Hiába próbáltunkmeg többször kitörni.

Tamásy Árpád: A várvédõk fizikai ereje lassan hanyatlik. A kolera szedi az áldozatokat. Kevés a ló-takarmány is, így a lovak egy részét elpusztulásuk elõtt a parancsnok december 7-tõl levágatta. Ekkor-tól szerepel a lóhús a napi ellátásunkban. Begyûjtettem a hurkatöltõket. Paprikánk már csak annyi van,amennyit ez a doboz rejt.

Molnár Kálmán: De jó, hogy karácsonykor hallgatólagos fegyvernyugvás volt.Tamásy Árpád: 1915 januárjában és februárjában a város kereskedései lassan kiürültek. Most febru-

árban már az egész városban éhínség dúl. Az embereknek a kenyér hiánya, a megmaradt állatoknak atakarmány hiánya elviselhetetlen. A katonák helyzetét a téli felszerelés hiánya nehezíti. És az sem vi-gasztal bennünket, hogy az oroszoknál is hasonló lehet a helyzet.

Pintér András: 1915. január 23-tól a Monarchia hadserege a kíméletlen idõjárás ellenére megpróbál-ta Przemyœlt felmenteni, de hatalmas veszteségeket szenvedett. Igaz, az oroszok is hatalmas vesztesé-geket szenvedtek, de nem hátráltak meg, így az erõdrendszer felmentése nem sikerült.

Molnár Kálmán: A honvédek hangulatának javításáért a Tábori Újság tesz a legtöbbet. Hadijelenté-sek, novellák, versek vannak benne. Gyóni Géza: Csak egy éjszakára címû költeményét többen szaval-ják a városban.

Tamásy Árpád: Most abban reménykedünk, hogy a Tersztyánszky tábornok parancsnoksága alatt lé-võ osztrák-magyar erõk tegnap, február 27-én indított újabb támadása felszabadítja az erõdöt. Most si-kerülni fog! Erre igyunk!

Pintér András: Most sikerülnie kell, jön a tavasz, melegszik az idõ!Tamásy Árpád: Mindent leírt, Molnár írnok úr?Molnár Kálmán: Igen. Kérem, írják alá a jelentést. Kusmanek várparancsnok úr segélykérését az

osztrák-magyar haderõ-fõparancsnokságnak szikratávírón fogjuk elküldeni. Azt javasolom, hogy aszöveg ez legyen: A készletek kifogytak, az élelem március 24-éig tart ki. Nagyon várjuk a felmentõ se-reget.

* * *A szereplõk megmerevednek, projektoron a következõ szöveg látható: „Az 1915. február 27-én in-

dult felmentõ sereg nem tudta felmenteni az erõdöt. Frigyes fõherceg gyalogsági tábornok közölteKusmanek tábornokkal, hogy az erõd nem számíthat felmentésre, és parancsot adott a kitörésre. 1915.március 19-ére virradó éjszaka megkísérelték a kitörést, de az utolsó erõtartalékaikat elhasználó kato-nák nem tudták áttörni az orosz állásokat. Az egész ostrom legsúlyosabb veszteségét szenvedték el.Tamássy altábornagy 23. honvéd hadosztálya 8500 katonájából csak 32% (2660 fõ) tudott visszavonul-ni, a többiek harcban estek el, vagy megadták magukat. A haderõ-fõparancsnokság most már hozzájá-rult az erõd feladásához. 1915. március 22-ére virradó éjjel a védõk egyszerre kilõtték a vár összeságyúit, majd a kiéheztetett védõsereg minden erõdítést, hidat, harceszközt felrobbantott, minden lõszert,katonai felszerelést megsemmisített, majd az erõd megadta magát. Március 22-én reggel az oroszok be-vonultak Przemyœlbe. Az 1915. május 2-i gorlicei áttörés után május végén, június elején került sor a 3.przemyœli csatára. A várat, illetve ami megmaradt belõle, az osztrák-magyar és német csapatok június3-án visszafoglalták.”

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Przemy%C5%9Bl_ostromai) (Pál Lászlóné – Pintér István: Galíciaitanulmányutunk In.: Honismeret Csongrád megyében. Szeged, 2011. 331–339.)

Gergelyné Bodó Máriafelkészítõ tanár

62

Naplórészlet az 1945. tavaszi dunántúliharcokról

Hetven évvel ezelõtt írt háborús frontnapló Dunántúlra vonatkozó személyes indíttatású feljegyzé-seit tárjuk az olvasó elé. Szerzõje a Pilisvörösváron 1915. január 22-én született Mirk János, édesapám,aki 1937-ben a komáromi 11. számú Hangya üzletben elsõ segédként dolgozott. Katonai behívóját azév október elsején kézbesítették, 5-én bevonult a 2/1. Határbiztosító Osztályra. A hadsereg állományá-ban maradt 1945 szeptemberéig, és mint írnok teljesített szolgálatot a hadosztály parancsnokságokon.1940 szeptemberében vezényelték Marosvásárhelyre, ahol három év múlva családot alapított, én,egyetlen gyermekük 1944. szeptember 23-án születtem. Õ akkor már a fronton volt, ahová a Marosvá-sárhelyen állomásozó 27. székely könnyû hadosztályt az év áprilisában vezényelték. Az idõ tájt ZákóAndrás vezérkari ezredes, hadosztályparancsnok írnoka volt, és ebben a minõségében teljesített szolgá-latot a háború egész ideje alatt. A ma is családi ereklyeként õrzött naplójában az elsõ bejegyzés 1944.április 11-én datálódott, az utolsó pedig 1945. szeptember 13-án.

Az alábbi naplóbejegyzések az 1945 tavaszán dúló dunántúli harcokról adnak hiteles tájékoztatást.

„Március 6.

Újabban a magyar városokat is bombázzák az angol–amerikai terror bombázók. III. hó 4-én Soprontés Szombathelyt érte igen erõs légitámadás. Szombathelyen igen sok a halott – állítólag ezernél is több– és sebesült. Éppen Szombathelyen volt rengeteg marosvásárhelyi menekült.

Március 15.

Szabadság ünnepe. E napot mi is megünnepeltük. A magyar csapatok Dunántúlon, a Balaton és aDráva között elõnyomultak. Szépen haladunk elõre. Szeretném, ha már északon is, Budapest és Eszter-gom között lenne mozgás, hogy szülõfalumba, Pilisvörösvárra hazamehessek. Olyan hírek vannak el-terjedve, hogy Budapesten kolera járvány van. Ha ez igaz volna, úgy a még megmaradt lakosság nagyszázaléka ebbe pusztul el. Szörnyû istencsapás volna ez a háború okozta veszteségek mellett.

Kaposvár visszatért. Rövidesen megindul a nagy tavaszi csata itt Hazánkban. Igen kellemes tavaszinapsütéses idõjárás van.

Március 19.

A németek magyarországi megszállásának 1 éves évfordulója. Éjjel páncél híradó volt, mivel az oro-szok Vértes hegység vonalát áttörték, Kisbért elérték, Komárom és Gyõr felé páncélos élekkel törtekelõre.

Székesfehérvár ismét elesett. Esztergomot ürítik. Véleményem szerint rövidesen innen is el kellmennünk. Már csak Németországba mehetünk. Az oroszok a Dunántúlon 100 km-es szélességben meg-indították nagy tavaszi támadásukat, rohamosan nyomulnak elõre.

Március 22.

A mozgósítás évfordulója. December óta idült gyomorbélhurutom van. Igen lefogytam és legyen-gültem. Elhatároztam, hogy orvossal megvizsgáltatom magam, amíg nem késõ.

Esztergom ismét elesett. Az oroszok Komáromot 3 km-re megközelítették. Szõny elesett. Gyõrtõl 8km-re van az orosz.

63

SORSKÉRDÉSEK

Március 23.

Lacika kisfiam e napon 6 hónapos. Igen sokat foglalkozom velük, nagyon aggódom miattuk. Szegé-nyek otthon, [ti. Marosvásárhelyen] 2 megszállást éltek át: a szovjet és a román megszállást. Egy bizo-nyos, nehéz a helyzetük.

De kezdek belenyugodni Isten akaratába, hogy csak nem jöttek el otthonról, mert nap-nap után lá-tom az õsz óta menekülõ családokat, mi mindenen estek át, mennyit nélkülöztek és nélkülöznek ma is,és végül mégis orosz megszállás alá kerülnek.

Március 25.

Virágvasárnapja. A ho. bevetési parancsa megjött. Igen nehéz helyzetben vagyunk, mert teljesenfegyvertelenül állunk itt. Súlyos és elkeseredett harcok folynak úgy a német, mint a magyar fronton.Dél-Komárom és Pápa elesett. Itt páncélriadó volt. 16-tól 40 évesig férfinak, nõnek egyaránt páncélárokásáshoz kellett kimenni. A munka éjjel-nappal folyik.

Március 27.

Ma 6 hónapja, hogy beteg feleségemet és 4 hónapos kisfiamat otthon [ti. Marosvásárhelyen] hagyva,magyar honvédhez illõen a haza védelmére szabadságomról bevonultam. Mily másképp látom az akko-ri hadi helyzetet, azt hittük, hogy csak a Tiszáig kell visszavonulni, ott tartjuk a frontot, és majd ta-vasszal kiverjük innen az oroszt. De a tengernyi sok oroszt a Tiszánál sem tudtuk megállítani. Majdmegállítjuk a Dunánál, mondtuk annak idején, mert a Dunántúlon új hadosztályokat szerveznek, ésazok a németekkel együtt megállítják az oroszt. Sem a Tiszánál, sem pedig a Dunánál nem tudtuk meg-állítani az ellenséget, sõt a Vértes hegységet áttörve, Szombathely irányába törtek elõre Dél-Komáromés Ács elesése után Gyõr körül van kerítve, egyedül Medve felõl lehet megközelíteni. Gyõrben azösszes gyárakat, hidakat és vasutat felrobbantották. Celldömölk elesett.

Egész télen készültünk a tavaszi nagy támadásunkra, a leszámolásra, kiverjük az oroszt, és megtisz-títjuk Hazánkat minden ellenségtõl. Ez sajnos csak elméletben történt meg. Gyakorlati megoldása kor-szerû fegyverzet, élelem és anyag hiánya miatt nem volt lehetséges. Míg az oroszok harckocsikkal, azangol-amerikaiak csatarepülõkkel éjjel-nappal támadnak, addig a magyar honvédelem Mannlicherrelharcol, de sajnos Mannlicher nincs mindenkinél, mivel kb. 2 héttel ezelõtt leadták.

Igen sötétnek látom a jövõnket. Az oroszok Garam-szakaszon kiszélesítették hídfõjüket, ott is nyo-mulnak elõre. Nézetem szerint 2-3 héten belül Magyarország teljesen megszállás alá kerül. Bennünketvagy kiszorítanak országunkból, vagy teljesen bekerítenek. A bekerítési veszély már fenyeget. A németgyõzelemben, és az oly régen hangoztatott megtorló fegyverek bevetésében már senki sem hisz, talánannak létezésérõl maguk a németek se.

Március 28.

Gyõr gyárvárosban utcai harcok vannak. Sárvár elesett.

Gyõrt állítólag este 10 órakor átadták. Úgy a Dunántúlon, mint a Csallóközben az ellenség rohamo-san nyomul elõre.

Március 29.

Délelõtt 10 óra indulással Bõsrõl Egyházgellérre (ma Kostolná Galla) mentünk. Üzemanyag hiányamiatt a gépkocsikat 4-4 ló, vagy ökör vontatta. E visszavonulásunk temetési menet látszatát keltette. Éngyalogmenetben tettem meg az utat, és a csizmám fel is törte a lábamat. Délután 4 órakor érkeztünkoda.

Kõszeg és Csepreg elesett. Szombathely és Sopron környékén nagy harcok dúlnak. Elesésük rövide-sen várható.

Március 30.

Nagypéntek. Szombathely elesett. Ezzel az oroszok elérték az osztrák, illetve a német határt, és mé-lyen benyomultak Bécsújhely felé.

Galánta és Dunaszerdahely is elesett.”Közli:

Mirk László

64

Lengyelek Magyarországona XX. században

Történetileg három fordulópontról lehet beszélni a XX. században, amelyek döntõ módon befolyá-solták a nemzeti kisebbségek – többek között a lengyel kisebbség – életét Magyarországon.

Az elsõ 1920-as trianoni békediktátum, aminek következtében magyar állam területeinek többségemás országok fennhatósága alá került, és ezzel összefüggésben a nemzetiségek – köztük polónia1 –nagymértékben gyökeresen lecsökkent a megkisebbített országon belül. Például a Kárpátok északi vo-nala mentén, a hajdani Trencsén, Árva és Szepes vármegyék területén a lengyelajkú népesség létszámahozzávetõleg 140 ezer fõ volt, akik 1920-ban a csehszlovák állam fennhatósága alatt találták magukat.

A másodikat a II. világháború befejezését követõ években a kommunista hatalomátvétel jelentette.Fölszámolták az addig mûködõ nemzetiségi szervezeteket és államosították a vagyonukat. A lengyelnemzetiségi szervezeteket rákényszerítették a feloszlásra, vagy némelyek a háború befejezését követõ-en nem is újították fel a mûködésüket; a budapesti Lengyel Templom mellett mûködõ „Lengyel Mene-dék”-házat – ami kulturális központként és szociális gondozóhelyként mûködött – államosították, és afõváros kezelésébe adták át.

A következõ fordulópontnak 1990-ben a magyar államnak a kommunista Szovjetunió érdekövezeté-bõl történõ kiszabadulása nevezhetõ, továbbá 3 évvel késõbb, a Magyar Országgyûlés által a „nemzetiés etnikai kisebbségek jogairól” alkotott LXXVII. törvény hatályba lépése jelentette. Ennek köszönhe-tõen és az állam további hathatós segítségnyújtása következtében létrejöhetett a nemzetiségi önkor-mányzatiság intézményrendszere, amely révén a nemzetiségek – az eddigi civil szervezetek mellé – újszervezeti szárnyat alkottak felemelkedésükhöz, ami összességében igen pezsgõvé varázsolta belsõ éle-tüket.

A lengyel nemzetiség magyar földön való jelenlétének egyedülállóan jellemzõ sajátossága – a más-hol ismeretlen – különleges történelmi kötelék tudata: a Kárpátok két oldalán ezer év során fennállószomszédság lehetõvé tette nemzeteink – a lengyel és a magyar nép – között egyre erõsödõ baráti vi-szony kialakítását, ami a jelen idõkig ható erkölcsi tartást sugároz. A magyarországi lengyel társada-lomnak ez erõteljes lelki támogatást ad, egyúttal azonban nagy felelõsséget is ruház rá, mintegy ösztö-nözve, hogy munkásságával ne csak a polónia, hanem mindkét nemzet javát szolgálja.

* * *

Korábban (1993-ig egyedüliként) az 1958-ban alapított Bem József Lengyel Kulturális Egyesület –tehát civil szervezet – képviselte a lengyel nemzetiséget, hiszen a kommunista korszakban, a kádáriz-mus idején csak ilyen jellegû nemzetiségi szervezetek éledhettek újjá és tevékenykedhettek. A nemzeti-ségi léttel kapcsolatos jogi keretek szerkezeti átalakítását – tehát az önkormányzatiság létrehozását –követõen a magyarországi politika közegében olyan irányzat is kapott erõre, amely el akart sorvasztanimindenféle, az önkormányzatiságon kívül esõ nemzetiségi (civil, egyesületi) tevékenységet; szerencsé-re végül más értelmû meggyõzõdés kerekedett felül, amely szerint a legjobb eredmények a civil társa-dalmi szervezetek és az önkormányzatok együttmûködésétõl várhatók

Természetesen a polónia életében – csakúgy, mint a többi nemzetiség esetében – az önkormányzati-ság révén az önrendelkezés biztosítása bizonyult a legfontosabb fejleménynek: a magyar állam részérõlez a jogi és anyagi síkon megnyilvánult gesztus döntõen hozzájárult a nemzetiségi élet felpezsdítésé-hez, ezen belül is új minõségek teremtéséhez. Mindezt már pusztán e szervezetek létszámbeli növeke-dése is jól mutatja. Míg az elsõ választási ciklusban – 1994/95 és 1998 között – csupán 6 lengyel helyi(vagyis területi) önkormányzat kezdte meg a mûködését, a második ciklusban már 32, a harmadik cik-lusban – 2002 és 2006 között – pedig 50. E félszáz körüli nagyságrend apróbb létszámbeli kilengések-kel napjainkig tartósan megmaradt. Középszinten, elejétõl fogva, egy megyei – fõvárosi – lengyel ön-kormányzat mûködik, azonban 2007 és 2014 között (tehát két választási cikluson át) Borsod-Aba-új-Zemplén megyében is mûködött ilyen, ahol – a fõvároson túlmenõen – a legnagyobb számú helyi ön-kormányzattal rendelkezik a lengyelség. E mennyiségi növekedés fényében a civil szervezetek létszám-beli növekedése kisebb az önkormányzatokhoz képest. A már említett Bem József Lengyel KulturálisEgyesületen kívül országos szervezetként mûködik – a budapesti Lengyel Perszonális Plébánia mellett– 1993-ban létrejött Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, továbbá 1999 óta a gyõri székhe-

65

1 A lengyelek határon túli nemzetrészeit nevezik így.

lyû Lengyel-Magyar Pi³sudski Történelmi Társaság, valamint 2007 óta Budapesten a Polonia NovaEgyesület is. Helyi, regionális jellegû lengyel társadalmi szervezetek létesültek Békés megyében ésBorsod-Abaúj-Zemplén megyében. A lengyel civil szervezetek száma – a más településeken találhatótagszervezeteikkel együtt – összességében nem éri el a húszat. Végeredményben azonban a lengyel ön-kormányzati és civil szervezetek együttes létszáma hetvenhez közelít. Ez jelentõs számnak tûnik ahhoz,hogy a legutolsó (2011-es) népszámlálás alkalmával 7500 fõ jelölte meg magát (legalább részlegesen)lengyel nemzetiségûként, mialatt a magyarországi polónia 10-12 ezer fõre becsüli saját létszámát.

A lengyel nemzetiség fejlõdésének eddigi legfontosabb eredménye a kulturális autonómiájának lét-rehozása. Megteremtése annak köszönhetõ, hogy az Országos Önkormányzat égisze alatt három intéz-mény létesült, amelyek kultúrahordozó oszlopokként jelentek meg a polónia életében. Ezek a követke-zõk: elõször az 1998-ban alapított Magyarországi Lengyelség Múzeuma, és Levéltára, illetve veleegyütt (két derenki részlege, filiáléja) jött létre. (Ezt az intézményt 2006-ban az „1000 éves lengyel-ma-gyar kapcsolatok” múzeumává alakítottuk át); másodszor a Lengyel Ház, amit 2003-ban intézményirangra emeltünk, s amely jelenleg (további két tagintézménnyel együtt) Lengyel Kulturális Központ-ként mûködik; végül pedig a Magyarországi Lengyel Nyelvoktató Iskola, amely 2004 óta mûködik tu-catot meghaladó vidéki tagozattal.

A lengyel kulturális autonómia fennállásának, megteremtésének további fontos eszközei a média-megjelenés lengyel csatornái: folyóiratok, mint az OLKÖ mellett 1995-ben alapított „PoloniaWêgierska” havilap; ennek háromhavonkénti melléklete a már az 1980-as évektõl megjelenõ „G³osPolonii” magazin; a harmadik kiadványt „Quo Vadis” néven 2003 óta jelenteti meg havi rendszeresség-gel a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete a Lengyel Perszonális Plébániá-val közösen. Más jellegû polóniai médiatermék az 1994 óta havonta jelentkezõ „Rondo” televíziós mû-sor, illetve az 1998 óta heti rendszerességgel hallgatható lengyel nyelvû rádiómûsor. Ezeken túlmenõena lengyel nemzetiség „polonia.hu” saját közösségi internetes oldallal is rendelkezik.

A polónia számára rendkívül fontos a már nem létezõ Derenk falu jelképes emlékhely, amelyet a ké-tezres években újítottunk föl, és amely a magyarországi lengyel népi hagyományok õrzõjeként mûkö-dik. Ehhez hasonlóan másik polóniai (egyúttal pedig magyar-lengyel) központnak tekinthetõ – ponto-sabban azzá fejleszthetõ – a budai vár, mint a királyság és a királyi udvari hagyományok emlékezetétõrzõ székhely, különös tekintettel a történelem folyamán a magyar és lengyel uralkodóházak közöttfennállt szoros rokoni kapcsolatokra, számos magyar királyra, akiknek lengyel vér is csörgedezett azereikben, illetve a többször is megvalósult lengyel-magyar perszonálunióra.

A korántsem teljes körben felsorolt értékeket, mint a lengyel nemzetiségi autonómia alapjait, ugyan2006-ra leraktuk, de ezeket a következõ években – majdhogynem évtizedben – még biztosabb alapokrahelyeztük és tovább gazdagítottuk. Ez jellemzi a jelenlegi állapotokat. Az eredmények számos lengyelönkormányzati illetve társadalmi szervezet együttes munkájának eredményeként álltak, állnak össze.

A magyarországi lengyelség jelenlegi helyzetérõl meg lehet állapítani, hogy a létezése során – azutóbbi húsz esztendõhöz viszonyítva – még soha nem rendelkezett a jelenlegihez mérhetõen jó körül-ményekkel. Ez a megállapítás egyébként nemcsak a lengyel nemzetiségre érvényes.

* * *

A nemzetiségek létkörülményei további javításának lehetõségein töprengve két lényegi kérdés fölöttszeretnék röviden elidõzni: a rájuk eddig adott válaszok ugyan befolyásolják az életüket, csakhogy nemmegfelelõ irányba terelik azt.

Az elsõ kérdés azzal kapcsolatos, hogy vajon a mûködõ önkormányzatok száma közelít-e a kívána-tos szinthez. Lévén a kezdetektõl fogva aktívan részt vettem az önkormányzati tevékenységben, húszév távlatából megítélve úgy látom, hogy nem. Véleményem szerint túl sok a nemzetiségi önkormány-zat. Ott is létesülnek, ahol az adott nemzetiség csak nyomokban fordul elõ. E jelenség annak tudható,hogy a választási küszöböt a Magyar Országgyûlés túl alacsonyra helyezte, és ezt nemcsak az önkor-mányzati rendszer létrehozásakor tette így, amikor még nem állt a rendelkezésére elegendõ tapasztalat.A jóval késõbbi, 2011-rõl származó, nemzetiségek jogairól szóló CLXXIX törvény 56. paragrafusa ér-telmében az adott településen vagy budapesti kerületben a népszámlálás során csupán 30 fõ összeírásaelegendõ (akik valamely helybéli etnikai csoport tagjának vallják magukat), hogy kötelezõ jelleggel lekelljen folytatni a nemzetiségi választásokat, amennyiben a választáson való részvételi szándékot a szó-ban forgó kisebbség részérõl bárki is jelzi. A választások elõkészületi idõszakában is hasonló a helyzet.Ugyanilyen kis létszámú jelentkezõ esetén lebonyolítják a választásokat. Egy nagyjából 1000 fõs tele-pülésre vetítve mindez a lakosság 3 %-át jelenti, ellenben egy 100 000 körüli lakost számláló városbancsak 0,03 (nulla egész három század) százalék. Ennek okán a helyi nemzetiségi önkormányzatok száma

66

– 2002-tõl kezdõdõen – minden választási ciklusban meghaladja a 2000-et, még a kisebb létszámú len-gyel nemzetiség is minden alkalommal 40-50-et alakít. Mindez a nemzetiségi tevékenységek, rendez-vények, más események, illetve pénzügyi kiadások elaprózódottságához, szétszórtságához vezetett, an-nál is inkább, mert minden településen akár 13 nemzetiségi önkormányzat is létesülhet, lévén ennyi azállamilag elismert nemzetiségek száma. Mind szakmailag, mind a finanszírozás tekintetében jobb lenneaz erõforrások nagyobb fokú összpontosítása (csökkentésük nélkül). Ennek nélkülözhetetlen elõfelté-telét a választási küszöbhatár megemelése képezi.

A másik kérdés a jelenlegi választási ciklusban vetõdött fel elõször: ki az adott nemzetiség elsõ szá-mú vezetõje? Vajon az Országos Önkormányzat elnöke (amint az a korábbiakban így volt), vagy inkábba Parlament által (a 2012. évi XXXVI. törvény elõírása értelmében) a 2012-ben létrehozott új tisztségetbetöltõ országgyûlési szószóló? Utóbbit az adott nemzetiséghez tartozó szavazók választják meg az or-szágos önkormányzat által összeállított listáról. A választók nem szavazhatnak név szerint a listán sze-replõkre, hanem csupán a lista elfogadására – tehát a lista elsõ helyén szereplõ személyre, akkor is, hanem õt szeretnék támogatni. Ugyanakkor – habár az országos önkormányzat javasolta õt a tisztségre – aszószóló nem lehet e testületnek sem a tagja, sem a vezetõje, mert mindezt tiltja az említett törvény 29.paragrafusának 2. pontja. Amennyiben a megválasztott szószóló ilyen személy lenne, a tagságról le kellmondania, mert a 29. paragrafus 1. pontja alapján „tevékenységét a köz és az adott nemzetiség érdeké-ben végzi, e tekintetben nem utasítható”. Ennek következtében kettõsség állt elõ az adott nemzetiségvezetésében. Az Országgyûlésben a szószóló lép fel a nemzetiség képviseletében, a Parlamenten kívülviszont továbbra is az országos önkormányzat, illetve annak elnöke marad vezetõ szerepben. Nem szü-letett olyan értelmû törvényi rendelkezés, amely feloldaná ezt az ellentmondást. Ennek okán – a súrló-dások elkerülése végett (amelyek egyes nemzetiségek esetében már bekövetkeztek), feltétlenül szüksé-ges a törvény megváltoztatása. A szabályozásnak hasonlítania kellene arra, ami az országgyûlési pártokesetében nagyon gyakran tapasztalható: a párt elnöke általában a párt parlamenti frakciójának a vezetõitisztét is betölti, vagyis annak szószólója a Parlamentben. Ugyanezen az alapon a nemzetiségi szószólószemélyének és az országos önkormányzat elnökének a személye egybe kellene esnie.

* * *

Végezetül még egyszer szeretném hangsúlyozni: mi, Magyarországon élõ lengyelek és a leszárma-zottai, más nemzetiségekhez képest különleges, kivételezett helyzetet élvezhetünk. A nemzeteink kö-zött ezer éve kialakult és azóta egyre mélyített barátság, az örökös belsõ késztetés egymás megsegítésé-re komoly lelki erõforrást jelent, amely mind a lengyelekben, mind a magyarokban nemzedékrõl nem-zedékre öröklõdik. Szükséges, hogy ezt az erõforrást ne vesztegessük el, hanem éppen ellenkezõleg, mimagunk is gazdagítsuk: ez az egyik legfontosabb feladatunk, mind személyesen, mind intézményesen.Éppen a közelmúltban – június 20-án – lezajlott a Magyar Tudományos Akadémián a magyar nemzetszámára komoly erkölcsi értékkel bíró Magyar Örökség díjak átadása. A bíráló kollégium ítélete szerint„A lengyel és magyar nép évszázadok óta tartó történelmi barátsága” is méltónak bizonyult e díj elnye-résére.

Sutarski Konrád

67

A megújult kolozsvári Farkas utcaireformátus templom

Kolozsvár belvárosának dísze két eredeti formájában megmaradt gótikus templom. Az egyik, a fõté-ri Szent Mihály védelme alatt álló egyház minden városba látogató elõtt ismert. A hagyomány szerintKolozsvár 1316-os városi rangra emelésének emlékére kezdték el az építését, ami több mint száz évenát tartott. Ma látható 80 méteres neogótikus tornya viszont a XIX. század közepére készült el. E templo-mot az 1902-ben déli oldala elé emelt Mátyás király szoborral a város szimbólumának szokták tekinte-ni, albumok és képeslapok százai örökítik meg.

A másik gótikus egyház, a Farkas utcai, talán kevésbé ismert, fekvése miatt nincs olyan jó rálátás,mintha egy téren állna. Csak nyugati puritán homlokzata érzékelteti a Farkas utcán feléje közelítõvel,hogy a középkori építészet egy másik kincse húzódik meg az egykor körülkerített város délkeleti szög-letében. Maga a Farkas utca is mûemlékszámba megy, az erdélyi mûvelõdéstörténet számos szentélyeszegélyezi: iskolák, fõúri paloták, egyetem, színház, könyvtár, vármegyeháza, néhány szobor, köztük aSzent Györgyöt ábrázoló, végét pedig a magas kõfal zárja le.

A Farkas utcai templom ma az erdélyi reformátusok fõtemploma, egyik lelkésze rendszerint maga apüspök. Zsinatok, püspökbeiktatások és -temetések, koncertek, országos események színhelye. Az épü-let beosztása azonban sejteti, hogy eredetileg római katolikus templomnak épült, s számos megpróbál-tatáson, változáson esett át, amíg mai rendeltetését, mostani külalakját és berendezését megkapta.

Építését még Mátyás király rendelte el1486-ban, helyét ugyanabban az évben a vá-rosi tanács jelölte ki. Az obszerváns (minori-ta) ferencesek részére felhúzandó templom ésrendház építési munkálatai vezetésére a király1490-ben János testvért küldi Kolozsvárra.Egyesek benne a templom tervezõjét vélikfelfedezni, de valószínûbb, hogy csak az épít-kezési munkálatokat hangolta össze. Ugyan-akkor a király megparancsolta erdélyi sóka-marai ispánjának, hogy a só-jövedelembõlbiztosítsa az építési költségeket. A templomegy része – talán a szentély – már 1503-bankészen lehetett, mert ottani misemondásróltörténik említés. Az egész építkezés befejezé-sét általában 1516-ra teszik. Így is aránylaghamar, negyed század alatt épülhetett fel atemplom.

Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gó-tikus temploma: 22,5 m hosszú és 10 m szélesszentéllyel, 30,75 m hosszú és 15,6 m széleshajóval. A templomhoz dél felé tágas, keren-gõfolyosós rendház csatlakozott, melybenharmincnál több személy lakhatott. A temp-lom és a rendház kialakítása a ferences hagyo-mányoknak megfelelõ, sõt a templom építé-szeti megoldásai némi újítást is hoztak.

68

TERMÉS

A Farkas utcai templom

A reformáció kibontakozásakor 1545-ben majd 1556-ban a barátpapokat kiûzték a városból, a gaz-dátlan templomot és rendházat 1581-ben Báthory István fejedelem a két évvel korábban Kolozs-monostorra telepített jezsuitáknak juttatta. Azok itt felsõbb fokú tanintézetet létesítettek, kétemeleteskollégiumot építettek. 1583-ban pápai jóváhagyással rendi szemináriumot állítottak fel. A túlnyomóanprotestáns városból elõször 1589-ben utasították ki õket. 1595 tavaszán azonban az országgyûlés enge-délyezi a jezsuiták visszatérését Kolozsvárra, Kolozsmonostorra és Gyulafehérvárra, úgyhogy õsszelújra megindult a tanítás. 1603 júniusában hatnapi ostrom után Kolozsvár beengedi a városba SzékelyMózes újonnan választott fejdelem csapatait, s megszabadul a német császári helyõrségtõl. A feltüzeltpolgárság Toroczkai Máté unitárius püspök vezetésével nem csak kiûzi a jezsuitákat, de épületeiket islakhatatlanná teszi, összetöri a templom szobrait, képeit, sõt hajójának boltozatát is bedöntik, tizennégyszemély leli alatta halálát. Ezután a templom és a rendház romjai évtizedekig gazdátlanul állnak, a pol-gárok köveit építõanyagként hordják szét.

A puszta épületeket Bethlen Gábor javaslatára az országgyûlés 1622-ben a reformátusoknak adomá-nyozza, azzal a kéréssel, hogy a fejdelem létesítsen ott akadémiát. Bethlen az akadémiát végül székhe-lyén, Gyulafehérváron állítja fel, s az itteni renoválás egyre késik. Csak az 1638-as tavaszi országgyûléskéri fel Rákóczi György fejedelmet, hogy Kolozsvárt újíttassa fel a romos templomot, építsen a telkeniskolát és a papoknak szállást. A helyreállítást 1638 táján kezdik, s a legnagyobb gondot a gótikus bol-tozat rekonstruálása okozza. A fejdelem ragaszkodik az eredeti stílus megtartásához, márpedig a helyimesterek nem tudnak megbirkózni a hatalmas fesztávolság átívelésével. Ezért a fejdelem külön követetküld a lengyelországi kurlandi hercegségbe, hogy onnan hozzáértõ kõmûvesmestereket hívjon a mun-kálatok elvégzésére. Három – valószínûleg német eredetû – mester 1642 tavaszán érkezik Kolozsvárra,s vezetésükkel a következõ év végére elkészül a nagy munka.

A templom déli oldala melletti 10×10 méteres alapterületû régi tornyot is felmagasítják, gombbalzáruló sisakkal látják el, s ide helyezik a harangokat. Csakhogy a Mátyás-korabeli alap nem bírja a nagymegterhelést, úgyhogy végigreped, s 1646 nyarán a templomtetõ ereszéig vissza kell bontani. A temp-lom északi oldalára hatalmas fa haranglábat emelnek, s abban függesztik fel a harangokat. A belsõ be-rendezés teljes mértékben tükrözi I. Rákóczi György korának reneszánsz ízlését. Az enyészettõl meg-mentett és illõen berendezett templomot a fejedelem jelenlétében az 1647. július 1-jén kezdõdött zsinatalkalmával szentelték fel Geleji Katona István református püspök vezetésével.

Az épület azóta a reformátusok gondozásában van. Többször is javításra szorult, fõleg tûzvészeketkövetõen. Már 1655 áprilisában a város házainak háromnegyede tûzben pusztult el. A templom elég jólátvészelte a lángokat, de a mellette már majdnem befejezett református iskola alaposan megégett. En-nek az iskolaépületnek a földszinti fala és reneszánsz kapuja máig fennmaradt a templom nyugati hom-lokzatától jobbra, ma a romkertet övezi. Ebben a sebtében helyreállított épületben mondta el 1656. no-vember 20-án Apáczai Csere János székfoglaló beszédét „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról”.1697 májusában újabb tûzvész tette próbára az épületeket. 1765-ben a templom orgonával gazdagodott.Az 1798. augusztus 31-i nagy tûzvész a városnak fõleg ebben a felében tett kárt: leégett a harangláb, s aharangok megolvadtak, a templom fedele is a tûz martalékává vált. Úgyhogy csak ötévi renoválás utánlehetett itt istentiszteletet tartani. Az iskolaépület annyira megromlott, hogy teljesen új – ma is álló –kétemeletes kollégiumépület felhúzását kellett elkezdeni.

Állami támogatással 1910–1913 között Lux Kálmán irányításával folyt a templomban régészeti fel-tárást követõ teljes helyreállítás. Ekkor készült el a nyugati bejárat fölötti stílszerû orgonakarzat, lebon-tották a fõkapu elõtti kis elõcsarnokot. 1958–1963 között a román állami támogatással, Bágyuj Lajosvezérlete alatt került sor a legutóbbi restaurálásra. Õk szabadították meg a templom szentélyét a nekitá-maszkodó épületektõl, a falakról eltávolították az állandóan feltáskásodó vakolatot, kiszabadították anéhol befalazott ablakokat és újra üvegezték õket, a déli fal melletti kerengõt és a csonkatornyot levél-tár, kõtár céljaira hasznossá tették, ugyancsak ekkor ásták ki az egykori kolostor alapjait, romkertethozva létre.

A templom külsejét a dísztelenség, a monumentális arányok összjátéka jellemzi, s ez váltja ki a tö-meghatást. Hatalmas timpanonjának nyílásai mintha az emberi arc szemének, orrának, szájának megfe-lelõen volnának elrendezve. Nyugati fõkapujának mára csak a gazdag hornyolású kerete látható, kétfelsõ sarkában egy-egy tárcsapajzsban térdre ereszkedett angyalkák oldják a komorságot, de õk is – ala-posabban megfigyelve – Krisztus kínzóeszközeit (szivacsos lándzsa, oszlopra tekeredõ ostor) tartjákkezükben. A kapu fölötti timpanonnak legfeljebb a helye következtethetõ ki, feltételezések szerint eb-ben Krisztus kereszthalálát ábrázoló dombormû lehetett. Az oldalhomlokzatokat a ritmusosan elhelyez-kedõ ötosztatú támpillérek határozzák meg. A sarkokon a pillérek ferdén állnak, a déli oldalon a pillérekárkádossá válnak helyet nyújtva a kerengõnek. Különösen nagy ívet ír le a délnyugati támpillér, alatta

69

nyílik a kerengõ ajtaja. A szentély és a hajó találkozásához illesztették délre a torony négyzetes építmé-nyét, földszintje bizonyára sekrestyeként is szolgált, emeleti helyiségében sokáig a kollégiumi könyvtármûködött. Északon viszont egy alul négyzetes, felül hengeres csigalépcsõ található. A mellette lévõészakkeleti támpillér aránylag gazdagabb díszítésû: hármasosztású vakárkádok tagolják, s az egyik cse-pegõ szélén két torz állatszobor töredékei figyelhetõk meg.

A belsõ tér különleges hatását a hajó rendkívüli szélessége és az e fölött 19 m magasságba ívelõ góti-kus hálómennyezet nyújtja. A hajó belsejét a beugró négy támpillér öt szakaszra osztja, föléje ennyiszakaszból álló félköríves egyszerû hálóboltozatot alakítottak ki. A szentélyt falpillérek szakaszolják,föléje négyszakaszos csillagboltozat emelkedik. A hosszú szentélyt finoman faragott csúcsos diadalívkapcsolja a hajóhoz. Az óriási falsíkokat nagyméretû csúcsíves ablakok törik át a hajó második, harma-dik és negyedik boltszakaszában. Az északiak hosszabbak és hármas osztatúak, a déliek – a kerengõ mi-att – rövidebbek és négyes osztódásúak. A nyugati homlokzatot is három ablak töri át. A nyolcszög há-rom oldalával záródó szentélyt nyolc sudár ablak világítja meg, a kilencedik a külsõ toronyépület miatthiányzik. Az ablakok mérmûvei halhólyagos, karéjos mintázatúak, kombinációjuk ablakról ablakra kü-lönbözik. A templom a Ferenc-rend számára készült, s ezzel magyarázható hosszú szentélye: itt foglal-tak helyet egykor a szerzetesek. Az ablakok alatt bizonyára oltárok sorakoztak, az egyik éppen SzûzMáriának (Nagyboldogasszonynak) ajánlott, hiszen õ volt az egyház védõszentje. A falak jó részét fest-mények boríthatták.

A templom mai berendezésének nagy része a Rákóczi György idejében végzett újjáépítés nyománszületett. Ekkor készült el egész Erdély legszebb reneszánsz emléke, a szószék. Megtervezése a kor ve-zetõ erdélyi szobrászmûvészének, a nagyszebeni Elias Nicolainak tulajdonítható, s talán a kehelyszerûalsó rész párkányokkal tagolt, növénymintás terméskõ vázát is õ faragta ki. Esetleg Kõfaragó Benedeksegített neki. E vázba illeszkedik bele a hét alabástromtábla, amelyek Régeni Asztalos János kolozsváricéhmester munkái. A homlokoldal kettõs táblájára a héber betûs tízparancsolat került, a többiekben vi-rág- és gyümölcsmotívumok, keleties vázák váltakoznak. A hatlapú, cédrusfából kifaragott szószékko-rona – újabb kutatások szerint – a fejedelem sárospataki lengyel asztalosának, Stanislawskinak a re-mekmûve. Levél- és indadíszítés hálózza be, tetejét pedig a református egyház jelképe, a fiait véréveltápláló pelikán zárja le. A különbözõ anyagokat a méltóságteljes barnás-zöldes színezés olvasztja egy-ségbe. A 2004-es szakszerû restaurálás óta a felfrissített színezés még jobban érvényesül.

A fejedelem nem csak prédikáló székrõl, hanem a hívek számára díszes padokról is gondoskodott.Az õ rendelésére készült 16 hátas és 15 egy-szerû pad szintén mûvészi kivitelû. Segesvár-ról és Besztercérõl iderendelt asztalosmesterekegy évig dolgoztak rajtuk a legjobb anyagokathasználva. A legszebbek a szószékkel szembe-ni sarokban található hátaspadok. Áttört rácso-zataikkal alkalmazkodnak az épület gótikusjellegéhez. A részdíszítés azonban a szószékreneszánsz elemeit visszhangozza. A kivitele-zõk már nem is asztalosok, inkább faszobrász-ok voltak.

A templom belsõ berendezése az utóbbiszázadok során tovább gazdagodott. Egyik lel-kész ajándéka az 1827-bõl való intarziás úr-asztala, melynek lapjába az Utolsó vacsora Le-onardo da Vinci-féle megörökítését dolgoztákbele.

A templomba és környékére már a felépí-téstõl kezdve temetkeztek, néhány családikriptát is kialakítottak. A templom sírleletei-nek és sírköveinek egy része az 1910–1913-asásatási és restaurálási munkálatok után múze-umba került. Szokás volt, hogy a nemesi, fõne-mesi családok elhunyt tagjainak a címerét ismegfestessék, s azt a gyászmenetben vigyék, aravatalra helyezzék. Tudós embereknek halottikártát írtak: rövid életrajzot s búcsúverseket

70

A restaurált szószék

helyeztek az egyleveles nyomtatványra. Ezekbõl a címerekbõl és kártákból szép gyûjtemény halmozó-dott fel a templomban, s a restaurálást követõen, 1913 táján az akkori lelkész, Herepei Gergely döntöttezek kifüggesztésérõl. A kárták a papi stallumok hátánál láthatók, köztük a legjelesebb erdélyi nyomdá-szé, a Misztótfalusi Kis Miklósé. A halotti címerek most Erdély legnagyobb heraldikai gyûjteményévelteszik ékesebbé a templombelsõt. A padok hátán, a falakon több mint száz címer látható, szinte vala-mennyi erdélyi református fõúri család neve elõfordul rajtuk. A régebbiek ezüstbõl készült ötvösmun-kák, késõbb selyemre festették õket, utóbb papírra. Három falba illesztett epitáfium is található a temp-lomban: a déli oldalkapu melletti falpilléren aranyozott feliratú fekete márványtáblán bethleni grófBethlen Ádám (1719–1772) császári és királyi kamarás, vezérõrnagy címeres, díszjelvényes felirata ol-vasható; vele szemben, az északi oldalon a borbereki báró Alvinczi Gáboré (1734–1788), aki a hadse-regben ugyan csak a századosságig vitte, utána guberniumi tanácsos és a nagyenyedi kollégium fõ-gondnoka volt; a szentély kezdeténél, a diadalívbe illesztett címeres fehér márvány táblán czegei grófWass Albertnek (1882–1902), a mindössze húszévesen, a dél-afrikai búrok támogatása közben elesettifjúnak az emlékét örökítették meg. A szentély végében egy újabb keletû, nagyméretû terméskõ emlék-tábla az utolsó erdélyi fejedelmek hamvait jelzi. Külön története van annak, hogy haláluk idején I. és II.Apafi Mihályt miért nem temethették kívánságuk szerint ide, hanem a családi birtok, Almakerék temp-lomkriptájában kellett nyugovóra térniük. 1909-ben bukkantak hamvaikra, s aztán a koporsókat e temp-lom csonkatornyában õrizték egy darabig, majd a renoválás miatt átszállították õket a kétágú reformá-tus templomba, hogy végül 1942. november 23-án fejedelmi pompával az itt kialakított kriptába he-lyezzék õket végleges nyughelyre. Címeres, szõlõmotívumos díszítésû sírtáblájukat Kós Károly tervez-te.

A templomhajó nyugati végében 1912-ben kialakított orgonakarzatra építette fel a pécsi Angster céghangversenyorgonáját. Annak tetejére helyezték az elsõ, 1766-ban Johannes Hahn mûhelyében készültitteni orgona rokokó-barokk szekrényét. A kitûnõ akusztikájú templomban az 1960-as évek végétõlrendszeresen tartanak orgonahangversenyeket.

Fél évszázaddal a legutóbbi nagy renoválás után egyre több jel figyelmeztetett, hogy általános felújí-tásra szorul a templom. Falai kívül és belül is elszürkültek, a fedélrõl hullottak a cserepek, a boltozatonrepedések jelentkeztek, sõt már párkánykövek is a mélybe zuhantak. 2005-tõl kezdõdtek a renoválástmegelõzõ építészeti és mûvészettörténeti felmérések, falkutatások, sor került az elõzetes tervek kidol-gozására. 2008-ban nyújtotta be az egyházke-rület és a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társa-ság a támogatási kérelmet az Európai Unió ille-tékes hivatalához. 2012-ben ugyan megítéltéka támogatást, de csak 2014 februárjában sike-rült a munkálatok kivitelezési szerzõdéseitmegkötni. A renoválás március 1-jén kezdõ-dött, s 2015. augusztus közepéig tartott. Gya-korlatilag a templom minden részére kiterjedõmunkálatokat 17 hónap alatt sikerült elvégezni,ami – a templom méreteihez viszonyítva –rendkívüli teljesítmény. Ez alatt a BelvárosiReformátus Egyházközség a szomszédos Re-formátus Kollégium dísztermében tartotta azistentiszteleteket.

A templombelsõ kiürítésével kezdõdtek amunkálatok. A címereket, padokat, orgonátmegfelelõ javítómûhelyekbe vitték szakszerûfelújításra. A kerengõbõl és a csonkatoronybólelköltöztették a Gyûjtõlevéltárat. Megjavítot-ták a fedélszerkezetet és kicserélték a héjaza-tot. A legnagyobb gondot a hatalmas timpanonokozta, amelynek felállványozásakor kiderült,hogy köveit az idõjárás nagyon megrongálta,ráadásul elõre dõlt. Külön szerkezettel tudtákhelyzetét stabilizálni, s szükségessé vált leva-kolása is. Így ez most elüt a templom külsõ fa-lainak fúgázott állapotától. De ezzel a fúgázás-

71

A megújított kerengõ részlete(Gaal György felvételei)

sal is gond adódott: az 1950-es évek végén cementes keverékkel töltötték ki a kövek közti réseket, úgy-hogy ezt ki kellett kaparni, s helyére megfelelõ habarcsot juttatni. A boltozati – sokszor ijesztõ méretû –repedéseket is szakszerûen kitöltötték. A villanyhálózatot teljesen kicserélték, s a régiek mellett mo-dern (rejtett) világítótesteket helyeztek el. Az eddigi gázégõs fûtésrendszer helyére a padok alá beépí-tett központi padlófûtést létesítettek. A legnagyobb átalakításra a kerengõ és a torony restaurálásakorkerült sor. Itt megpróbálták az elõzõ javítások hibáit kiküszöbölni. Például a betonlépcsõk és fémlétrákhelyére elegáns, könnyû anyagból készült lépcsõk kerültek. Az íves ablakokat egyetlen diszkrét keretesüveglappal zárták le, úgyhogy a nyitott tér benyomását keltik a bent sétálóban.

Az egész restaurálás során nagy figyelemmel követték az olyan felbukkanó elemeket, amelyek épí-tészettörténeti-mûvészettörténeti információkat rejthetnek. Ezek néhol kiegészítették eddigi ismerete-inket. Így a szentélyben három töredékes, a hajóban egy teljes felszentelési kereszt-festményt találtak avakolatrétegek között. Ezek feltételezhetõen egyidõsek a templommal. A szentély déli falában a toronyemeletével egy szintben kis erkélyajtó bukkant fel, melynek a torony felõl is megmaradt a kerete. Talánorgonakarzat lehetett itt. A szentély keleti ablakainak belsõ peremén eltömött lyukak arra engednek kö-vetkeztetni, hogy valamikor ide rögzítették a templom hatalmas szárnyasoltárát. A boltozat zárókövei-nek megtisztításakor azok színezése is elõbukkant, s a rózsa- és csillagdíszítés. Külön érdekesség a há-rom kõfelületre karcolt fedélszerkezet-terv. Lehet, hogy ezek az eredeti megoldásokat rögzítik, ma máregyik sem lelhetõ fel a templomban. Az 1640-es években rekonstruált templomhajó belsõ tám-pilléreinél sikerült a régi boltozat néhány bordacsomópontját megtalálni. A kerengõ padlásterében elõ-került egy, a nyugati templomtérbe átvezetõ ajtó, melynek a templom felöl is nyoma van. Ez arra utal,hogy eredetileg is itt, a nyugati végen lehetett egy karzat, amit a Rákóczi-féle renováláskor nem állítot-tak helyre. A boltozat egyik bordáján rátaláltak egy bekarcolt névjegyre és az 1643-as évszámra. Amimegerõsíti az újraboltozás eddig ismert dátumát. A kõelemeken a mesterjegyek számtalan variánsa fe-dezhetõ fel.

A legérdekesebb falfestmény-töredék a csonkatorony XVIII. században kialakított dongaboltozatosemeleti helyiségében bukkant elõ: a lándzsás Pallasz Athéné tûnik fel a bagollyal és a kakassal, s egykiolvashatatlan felirattal, valamint könyvekkel. Ez egyértelmûen utal arra, amit az iskolatörténetbõl istudtunk: itt volt a kollégium könyvtára a XIX. század elejéig. A kerengõ és csonkatorony most új ren-deltetést kapott, valószínûleg kiállítási térként fognak szolgálni.

Az egész templom letakarított köveivel – különösen napsütés idején – fehérben pompázik. Belsõjé-ben a korábban szinte fekete bútordarabok is most világosabb árnyalatot kaptak, s a helyreállított abla-kokon diszkrét színes fény árad a templomba. A letisztított, szakszerûen kezelt címerek színei is meg-élénkültek. A félezer éves templom megifjodva köszönti a jövõre 700. születésnapját ünneplõ várost.

A templomrestaurálást követõ felavatására és megáldására a Kolozsvári Magyar Napok nyitóünnep-sége keretében 2015. augusztus 16-án került sor méltó szertartással. Az elõfohászt Bibza Gábor esperesmondta, majd Kató Béla püspök, a templom lelkésze hirdette az igét a 150. zsoltár alapján. „Ez a napnem csak az erdélyi magyar reformátusok, hanem a Kárpát-medencei magyarság ünnepe is” – szögeztele. A továbbiakban szót kapott Fazekas Zsolt parókus lelkész, Nagy Péter fõgondnok, Emil Boc polgár-mester és Horváth Anna alpolgármester, Balogh Zoltán, az Emberi Erõforrások Minisztériumának ve-zetõje. Az utóbbi a kolozsvári magyarság eddigi szerepét méltatta és jövõjét fürkészte. Maksay Ádám,az egyházkerület építészeti elõadója, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság alelnöke, a munkálatokösszefogója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a restaurálásban részt vettek és segítségére voltak.Az ünnepség folyamán a mûvészi mûsorban a Református Kollégium kórusa énekelt, orgona- furulya-és hegedûszámok szólaltak meg.

Minden résztvevõ kézhez kapta a restaurálás mûvészettörténész szakértõjétõl, Weisz Attilától össze-állított A templom címû 28 lapos, számos fényképpel illusztrált emlékfüzetet, mely nemcsak leírja atemplomot, hanem a restaurálás menetét és a mûtörténeti felfedezéseket is bemutatja.

Gaal György

Irodalom: Esterházy János: A kolozsvári Boldog-Asszonyról czímzett minorita, jelenleg evang. reform. egyháztörténeti és építészeti leírása. Archaeologiai Közlemények IV. köt. 1864. 3–8.; Gaal György: Kolozsvár. Történelmivároskalauz. Barót, 2011.; Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai református templom és kollégium történetébõl.Kolozsvár, 2004.; Kelemen Lajos: A Farkas utcai református templom. In: uõ.: Mûvészettörténeti tanulmányok. Bu-karest, 1982. 45–53.; A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Entz Géza és Kovács András tanulmányaival.Bp.–Kolozsvár, 1995.; Papp Szilárd: A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480–1515. Bp. 2005.; Weisz Atti-la: A templom. Kolozsvár, 2015.

72

Babits Mihály Széchenyi-képeBabits és Széchenyi kapcsolatáról, lelki rokonságáról írni és vélekedni nehéz dolog. Két nagy lélek,

két zseni, két nagy gondolkozó szellemi kapcsolata ugyanakkor hálás téma is lehet. Fõleg azért, mertBabits nagyon értékes esszében fejti ki Széchenyirõl vallott gondolatait. Mindkettõjük erkölcsi alapel-veit foglalja össze az õket rokonító nézetrendszerben: „ A magyarság régi, nemes és keresztény szelle-me, mely már Szent István korában hátat fordított a barbárságnak, szakított a pogány törzsélettel sasszimilálni kezdte az idegent. Ez a szellem adta meg az európai Magyarország erkölcsi erejét, s életle-hetõségét a mûvelt népek között. Keleti jellemünk s nyugati kultúránk találkozott ebben a szellemben,becsületes lovagiasság és belátó okosság. A szabadság pogány szeretete egyesült a béke és igazságkrisztusi hitével. Hogy megszüljék többek közt a magyar jogérzetet, mely nemzetünk egyik büszkesége.”1

A két nagy gondolkozó magyarságtudata tehát számos azonosságot mutat. Ebbõl eredeztethetõ Babitsvégtelen tisztelete és szimpátiája. Ezek az érzések végül is keretet kapnak, amikor Babits így folytatja:„Ennek a szellemnek kivirágzása volt a XIX. század magyar liberalizmusa. A legtisztább keresztényi ér-zés sugallta: az emberszeretet és az emberi lélek szabadságának a tisztelete”.

Az idézetek megmagyarázzák Babits Széchenyi iránti rajongását. De miért önti esszé formájába ér-zelmeit? A költõ kedveli ezt a közlési formát, a neki legkedvesebb elõdökrõl szóló írásait esszé formá-ban közli (Széchenyi, Kölcsey, Vörösmarty). Poszler György szerint ennek fõ oka, hogy az esszé költõ-ien személyes mûfaj, másrészt ezek a mûvek Babitsnál egyenrangúvá válnak a hagyományos irodalmimûfajokkal, a költészettel és az epikai mûvekkel. Poszler szerint Babits : „ szépirodalommá, költõi mû-fajjá teszi az esszét”.2

Korábban Babits mûveiben nem sokat foglalkozott Széchenyivel, mûveivel. Egy korai idõszakábanSzéchenyi címmel írt ugyan egy verset, ami az Összegyûjtött versek címû kötetben jelent meg. Itt mellé-keljük a vers kiragadott utolsó hat sorát. A részlet mutatja a két ember rokonítható nézetrendszerét.3

Hogy ne legyen posvány Magyarország földje,munkával vidúljon mezeinek zöldje,boldog legyen népe, áldott hegye-völgye.

Nem lenne-e jobb még a Pruth és Szeret közt,mint sárban evezni tél és kikelet közt,tehetetlen korcs nép Nyugat és Kelet közt?

A Nyugat korai számaiban a költõ többször jelzi, hogy foglalkoztatja Széchenyi életmûve, gondola-tisága. Az 1910-es évfolyam harmadik számában dolgozatot írt Stilisztika és retorika a gimnáziumbancímmel.4 Ebben megjegyzi: „A mûvelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal csatázik. A leghatalma-sabb fegyver a gondolat és a szó. A szabadságharc elõtt Széchenyi gondolatai harcoltak s Kossuth sza-vai gyõztek.” Néhány számmal odébb Ignotus egyik könyvének recenzióját közli, s megjegyzi: „de ezaz az Ignotus, aki hajdan mindenkinél keserûbben átérezte a Széchenyi kétségeit, Arany mélabúját”.5

Babits és Széchenyi lelki rokonsága leginkább hazafiságukban, magyar voltukhoz való viszonyuk-ban csúcsosodott ki. Egyetértettek abban, hogy a magyar nép „ostorozásra” szorul. A mûvelt és dolgosnyugathoz való csatlakozás egyik legfontosabb akadálya: a magyar jellem hajlama a „lusta mélabúra”.Petõfi szerint a fajban van a hiba. Vörösmarty és Széchenyi véleménye is hasonló. Berzsenyi szerintnem vagyunk cselekvõ nemzet, inkább a szkeptikus, kételkedõ népek közé tartozunk. De a költõ szerintez a józanságra vezethetõ vissza. A megoldást Babits és Széchenyi bizonyos mértékben azonosan látja.Szegedy-Maszák Mihály szerint „Kölcsey, Széchenyi, Ady, Babits és Kosztolányi azért ostorozta a ma-gyarságot, mert fel akarták rázni a magyarokat. A XX. század alkalmával a reformáció, a romantika ésa XX. század eleji modernség idején az írástudók fogalmazták meg a nemzeti hagyományok mibenlét-ét”. Az irodalomtörténész késõbb megjegyzi: „A nemzeti hagyományokhoz, mint történeti tudatunk

73

1 Babits Mihály: A tömeg és a nemzet. Keresztül-kasul az életemen. Pesti Szalon Könyvkiadó. Bp., 1993.51–62.

2 Poszler György: Baloldal és Nyugatosság. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1978. 75–82.3 Babits Mihály: Összegyûjtött versek. Osiris - Századvég Kiadó. Bp., 1995. 529.4 Babits Mihály: Nyugat. 1910. 3. sz. 177–188.5 Babits Mihály: Nyugat. 1910. 6. sz. 405–406.

alapját képezõ folytonossághoz csakis úgy lehet hitelesen kapcsolódni, ha bírálat tárgyává tesszükõket.”6

Más megközelítésben, de hasonló eredményre jut Németh G. Béla is.7 Szerinte az, hogy Babits leg-inkább Széchenyiben kereste az elõdöt, nem véletlen. Érdekes, hogy Babits az akkori hazai valóságot isjól tükrözõ módon írta meg nagy esszéit az 1930-as évek második felében. Németh G. Béla kiemeli Ba-bits ekkori világlátásának jellemzésére a következõket: „a nacionalizmus válságát éljük. Rettenetes ésvészekkel teli válság, amilyet még nem ismer a világtörténet... Egész létünk, minden értékünk kockánvan… a sors kényszerít kezdetlegesen és elölrõl kínlódni újra végig a problémákat, ahogyan azok Szé-chenyi elõtt felvetõdtek”. (Félelmetes a hasonlóság Széchenyi forradalom elõtt papírra vetett balsejtel-meivel.) „Vörösmartyról írt esszéjében még inkább az I. világháború következményeinek visszhangjaiuralkodtak, 1936-os Széchenyi-dolgozatában azonban már egyértelmûen a közelgõ veszély dominál. Aza századfordulói mûveltség, az a századelõi világkép, amelynek kialakításáról oly plasztikusan tanúsko-dik Babits levelezése Kosztolányival és Juhász Gyulával, eligazító erejét, erkölcsi energiáját tekintvemost már kevésnek bizonyult. Babits szilárdabb, történetibb, fõleg pedig hazaibb érvényû alapokat ke-resett, s a reformkor és az 1850-es évek, a század-közép nagy nemzedékéhez fordult vissza” – zárta leNémeth G. Béla a kérdéskört.

Ezek voltak azok a vezetõ történelmi-politikai körülmények, melyek között a három fõ esszé szüle-tett. Persze ezek a körülmények nem írhatók le egyszerû megközelítéssel hiszen „... Babits maga írta lemegrendítõen, mint hullámzott maga és rétege a harmincas évek végén bekövetkezett határváltozásokkövetkeztében, végletes remények és nyomasztó balsejtelmek között”. Majd késõbb azt írja Németh G.Béla: „Babits jelképi alakja annak a nem ellenzéki, de magát a rendszertõl mindig elhatároló értelmi-ségnek, amely rossz közérzettel, szorongó életérzéssel, belsõ lázadozással ugyan, de beilleszkedett abirtokosság vezette rendbe”.

A Széchenyi-esszé 1936-ban a Szép Szó címû folyóirat különszámában jelent meg elõször. E kötetbevezetõ mûve József Attila A Dunánál címû verse. Ez jelzi, hogy Babits ekkor azonosult leginkább aliberális-radikális baloldallal. Késõbb ettõl eltávolodik, és újra az egyetemes konzervatív liberalizmusszemszögébõl szemléli a dolgokat és eseményeket.8 1939-ben a költõ összegyûjti „apró írásait”, ahogyõ nevezi õket. Nem zárható ki, hogy az 1939-es megjelenés elõtti idõben Babits már látja betegsége sú-lyát és a várható súlyos kimenetelt. Lehet, hogy ez már a végsõ összegzés része volt. A cím (Keresz-tül-kasul az életemen) Babits ötlete volt, de hogy az elõszót Török Sophie írja, azt a kiadó, Gellért Osz-kár javasolta. A kötetet olyan kritikusok méltatták igen elismerõen, mint Benedek Marcell, Kárpáti Au-rél, Hunyadi Sándor, Cs. Szabó László. Jellemzõ korunkra, hogy e kis és jelentõs kötet következõ ki-adására 1993-ig kellett várni.9

Nyilvánvaló, hogy Babits és Széchenyi legjelentõsebb „találkozása” a Legnagyobb magyar címûesszé, mely az esszégyûjtemény legsikerültebb darabja volt. A személyes kapcsolat taglalása mellett fi-lozófiai fejtegetései is kiemelik a többi közül. Pedig itt olyanok vannak, például A tömeg és a nemzet,melyekben a költõ összegzi a magyarságról, a nemzetrõl, a magyar jellemrõl, a nemzetiségekrõl alko-tott nézetrendszerét. Ezek elolvasása is segít megérteni a Széchenyivel való nézetazonosságot.

A Széchenyi esszét Babits személyes érzéseinek leírásával vezeti be. Az általam – kissé önkényesen– négy fõrészre osztott tanulmánynak az elsõ részét ez teszi ki. „Széchenyi ma is a legnagyobb ma-gyar”; „Széchenyi él, beszél, újat mond, vitázik velünk elevenekkel, korhol bennünket, felel és kérdez,kiszámíthatatlan”; „Milyen minõségben bitorolja halott létére az életnek ezt a jogát? Nem mint politi-kus, a politikus nem élheti túl korát”; „Nem mint író, hisz nem is volt író”; „Az a Széchenyi, akitõl masem tudok megszabadulni, nem államférfi vagy irodalmár voltában izgat, hanem emberi és magyar vol-tában”, írja Babits.

A következõ, számomra legfontosabb fejezet: Széchenyi magyarsága, a magyarsághoz való viszo-nya. Ez a viszony igen sajátos volt: „számára a magyarság valóságos végzet és átok”. Fiatal mágnás,aki Bécsben él, magyarul nem tud, rengeteget utazik Európában. A továbbiak megítélésében Babitsnális érzõdik egy kis bizonytalanság. „Ráveti magát a hazafiság sportjára”, „hogy elfásult idegeit feliz-gassa”. Ha nem Széchenyirõl lenne szó, még meg is elégednénk ezzel a magyarázattal. Az 1825-ös ren-

74

6 Szegedy-Maszák Mihály: A Nemzeti hagyományok idõszerûsége. Újraértelmezések: Esszék – irodalomról.Bp., 2001. 31–47.

7 Németh G. Béla: Vita a Nyugatról. Bp., 1973. 170–176.8 Margittai Gábor: Babits az agitátor. Nyugtalan klasszikusok. Attraktor Kiadó. Gödöllõ, 2005. 257–267.9 Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen. Pesti Szalon Kiadó, Bp., 1993.

di országgyûlés kezdete és a Napló írásának megkezdése között 11 év telt el! A cenki kastély könyvtá-rába vásárolt könyvek nem egy neurotikus mágnás fiatalember unalomûzõ szórakozását tanúsítják.

Babits másik érve: „hogy a Szépasszonynak imponáljon”. Széchenyi Crescencet 1824 augusztusá-ban ismeri meg, amikor magyarságtudata már majdnem teljes szellemi fegyverzetben áll elõttünk.„Megadatott neki, mint talán senki másnak, hogy a magyarságát kívülrõl és belülrõl is átélje. Az õ szá-mára magyar volta különös élmény és dráma lett”. Egyik látószög sem vetített eléje derûs és bíztató ké-peket a magyarság európai esélyeirõl. Érdekes Babitsnak az a mondata, mely szerint e sorok papírra ve-tésekor is hasonló kínok és veszélyek fenyegetik a magyarságot. „Egész létünk és minden értékünk koc-kán van. Éppen úgy, mint Széchenyi idején”, írja. „Legéletbevágóbb problémáink azok, amik neki egé-szen egyéni és személyes problémái voltak”. Széchenyi és Babits egyaránt a magyarságért súlyos fele-lõsséget érzõ szellemi mágnás, tehát nem véletlenül éreznek rokonságot azon kérdés megválaszolásá-ban: milyen a magyarság és az emberség viszonya. Kell-e egyáltalán nemzeteknek lenniük? Üdvös-e anemzetekre szakadás az emberiség szempontjából? „Ilyesmiket kérdezett magától az ifjú Széchenyi, mi-kor elõször döbbent rá hogy õ is egy nemzethez tartozik.” Majd Babits így folytatja: „Egy szegény kicsiárva és elsüllyedt nemzethez, melynek még nyelvét sem ismeri”. A költõ nem fél nevén nevezni a dolgot,ezek a kérdések a nacionalizmus alapvetései. Ez a nacionalizmus azonban nem az, ahogy ma szokás ér-telmezni. A legfontosabb különbség a költõ szerint, hogy a mostani (1936!) nacionalizmus ellentétbeállítja a nemzeteket, „egyik oldalon az emberiséggel, másfelõl az egyénnel. Széchenyi viszont az embe-riséget gazdagítani akarja. A gróf az egyén és a nemzet érdekközösségére akar építeni”.

A Széchenyi-esszé harmadik részében Babits bemutatja az államférfit, hús-vér valóságában, emberimivoltában. Már huszárkapitány korában különbözni akart társaitól, kereste a feltûnést, a veszélyes fel-adatokat. „Rangot tartani mindenütt”. Gõgös volt és leereszkedõ. Rangban alacsonyabbakkal nem fo-gott kezet! Elvárta szereplésénél a tapsot, a tósztot, az ünneplõ fáklyás zenét. Babits ezt három tényezõ-vel igyekszik magyarázni: emberi gyarlóság, a magyar fõnemesek örökölt reflexe és a byroni zsenipóz.A költõ mentegeti Széchenyit. Viselkedése kisebbségi, fogyatékossági érzéseinek ellensúlyozásáraszolgál. Felhívja figyelmünket arra, hogy a XIX. század az individualizmus kora, Széchenyi pedig a korgyermeke. De az individualizmus mást jelentett a XIX. században, mint ma, amikor sokan azonosítják afelelõtlenség fogalmával. „A XIX. század romantikus individualistája gyûlölt mindent, ami zsarnok.”Összefoglalva: Babits szerint a gróf individualista reálpolitikus volt (a fogalom XIX. századi értelme-zése szerint). Ezt Babits azzal a klasszikus Kossuthtal való összevetésbõl vonja le, mely szerint a nem-zetet elõször gazdaggá kell tenni és utána szabaddá. (Kossuth ezt fordítva képzelte el!).

Az esszéje utolsó, negyedik részében Babits megpróbálja Széchenyi István lelkiéletét elemezni,méltatni. Idézi a gróf naplóbeli feljegyzését 1848. szeptember 4-i dátummal. „Senki sem hozott többzûrzavart a világba, mint én.” Babits szerint ez a lelkiismeretes „agitátor problémája”. „Széchenyi egyegész nemzet öngyilkosságát hányja magának a szemére”. „Én vagyok az Antikrisztus, az Apokalipszisbestiája” – írja a Naplóban. Babits ebbõl zseniális következtetést von le, mely döntõnek tekinthetõ a vi-ta eldöntésében: „õrült volt-e Széchenyi?” „Õrülete logikus volt s igazában nem is õrület”, írja. Meg-próbálja a kérdés oki elemzését is elvégezni. Négy fõ okot elemez. Széchenyi szerinte nagyfokú lelkiérzékenységet mutatott, ez már a Napló fiatalkori feljegyzéseibõl kiderül. Másodikként egy vallásosterheltség fennállását véli; ezt apai vonalról való örökségnek gondolja. Kétségtelen, hogy apja, Széché-nyi Ferenc vallásos rögeszmés volta közismert volt. A harmadik tényezõ lehetett a tudat (vallás) és azéletmód (nagyvilági) összecsapása: „hasadás tudat és élet között.”. Végül – és ez tûnik a legsúlyosabb-nak – a gróf olyan politikus volt, aki „mélyen és lelkileg átéli saját tetteinek következményeit”. Másutt:„hogyan bírja egy ember egy nemzet megteremtésének felelõsségét?” Olyan helyzet, mikor „cselekedetés tétlenség egyforma veszély lehet”. Kétségtelen, hogy ebben a helyzetben és idõben úgy merült fel akérdés, hogy szabad-e rombolni a bizonytalan építésért? Vagy: szabad-e építeni rozoga alapra? Van-eolyan helyzet, hogy választani kell cselekvés és tétlenség között? Lehet-e célszerû az utóbbi? Ezekolyan kérdések, melyek egy fokozott felelõsségtudatú politikus lelkét, cselekvõképességét megbénít-ják. E kérdések megválaszolhatatlansága már Széchenyi Istvánnál erõsebb és egészségesebb lelkületûember lelkivilágát is megterheli, megroppantja. Széchenyi, ki nem volt elmebeteg, de bipoláris pszi-chopátiája idõnként megroppant és pszichotikus tünetekkel reagált átmenetileg a nehezen feldolgozha-tó kérdésekre és helyzetekre.

E mûvével Babits irodalmi magasságokba emelte az esszé mûfaját. De ugyanakkor segítséget kér,ezt Széchenyitõl várja. Mind Széchenyi, mind Babits olyan korban élt, amikor a nemzet szellemi fejlõ-dése rossz irányt vett. Mindkettõjük életcélja a magyar polgárság szellemiségi szintjének felemelése ésa mûvelt Nyugathoz való közelítése volt. Ez az esszé ennek teljes mértékben megfelelt.

Gesztesi Tamás

75

Száztíz éves a révi cseppkõbarlangFöldrajzi szempontból a Sebes-Körös szorosán a Sebesvár (Bologa) és Rév közötti kb. 48 km hosszú

szûk völgyet értjük, amely átvágja a Nyugati Szigethegység északi részét, s egyben határt képez észa-kon a Meszes- és Réz-hegység, délen a Vlegyásza és a Királyerdõ hegységek között. Sonkolyos és Révközött fekszik az az 5 km-es szurdokvölgy, amely szépségénél és turisztikai jelentõségénél fogva úgyment be a köztudatba, mintha ez lenne a Sebes-Körös szorosa. Ez a Révi-szoros. A folyó itt átvág egymészkõ antiklinálist. A környéken megtaláljuk a karszt minden formáját: számtalan barlangot, a felszí-nen dolinákat vagy töbröket. Egy-egy eldugult dolinát víz tölti ki, pl. az Öreg-tó, melynek vizét már be-borította a sás és a káka. Zsombolyok, ördögszántás (karrmezõ), biogén karsztformák mellett visz el akirándulók útja.

Az elsõ, aki a Révi-szoros szépségeiben gyönyörködött, az õsember volt. Eszközeit, temetkezései-nek maradványait a bal parti Két püspök sziklagerincében egymás felett következõ Pince-, Kecske- ésDevence barlangokban, valamint a szoros jobb oldalán lévõ Kétszemû-szikla alján, a Tündérvár bar-langjában végzett ásatások hozták felszínre. Az ember számára járhatatlan volt ez a völgy, ezért alakultki a Királyhágón át vezetõ út, amely már a rómaiak idejében összekötötte Aquincumot (Budát)Napocaval (Kolozsvárral). A középkorban a Sebes-Körösön tutajok szállították a sót és a fát ErdélybõlVárad, majd Buda felé. Ennek ellenõrzésére épült még a XIII. században a sóvám, egy õrtorony, az un.Tündérvár. Ez egy sziklafalba épült erõs torony, melyhez a sziklába vájt lépcsõkön lehet feljutni. Abla-kaiból jól látható a szoros. A vámként elszedett árut a mellette levõ barlang száraz, széles szájánál tárol-ták. A XIX. században fõleg a kalotaszegiek szállítottak tutajon nagymennyiségû deszkát és zsindelyt,Váradra.

Az 1800-as évektõl kezdve a völgy szépségeinek megtekintésére tutajos kirándulásokat szerveztek.Ezt igazolja Bonyhai József Tájleirat utazási naplómból címû írása, amely 1856-ban jelent meg a Va-sárnapi Újságban. Hat tutajon, férfiak és nõk, a csarnóházi völgybõl indultak. Leírja a Révi-szorost aTündérvárral, a vízesésrõl pedig így ír: „kiálló, kopasz, barna szirtek, gyors zuhatagok által szeldelvekeresztül”. Hunfalvy János Magyarország természeti viszonyainak leírása címû munkája II. kötetében,1864-ben így ír a Zichy-barlang vízesésérõl: „Rév fölött a Körösnél nagyszerû mésztuff telepet találunk.Ott t.i. az üreges, völgyeléses mészkõtömeg fokozataiból erõs vízforrások fakadnak, melyek szép zuha-tagokban a Körös felé rohannak. Az említett mésztuff azon vízesésekbõl csapódik le.” Ez lehetett a bar-langi patak elsõ tudományos színvonalú leírása. Vagyis abban az idõben még a barlangból kifolyó vízszétterült azon a 12 m vastag mésztufa teraszon, amely a barlang elõterében rakódott le. Késõbb egymederbe terelték õket, s ezen a teraszon épült a menedékház.

A Révi-szoros szépségeit a Nagyvárad–Kolozsvár között 1870. szeptember 7-én megnyílt vasútvo-nal tárta fel a közönség elõtt. A vonat ablakából több mint 30 éven át gyönyörködtek a táj szépségében,a Körösbe alázuhanó vízesésben, anélkül, hogy valakinek is eszébe jusson közelebbrõl is megnézni. Az1900-as évek elején az osztrák származású Handl Károly (Karl Handl) pályafelvigyázó és Veress Istvánrévi lelkipásztor bejárták és felkutatták a Révi-szorost. 1903-ban írtak az Erdélyi Kárpát Egyesület/EKE/ fõtitkárának, Radnóti Dezsõnek, hogy az egyesület terjessze ki mûködését Révre. Ennek ered-ményeként Czárán Gyula elkészítette a Körös bal partján, Rév és Sonkolyos között azt a turistautat, me-lyet róla neveztek el. A turistaút felavatására 1903. május 1-jén került sor.

Handl Károly és Veress István többször meglátogatták a vízesést. Egyik alkalommal Handl elmond-ta, hogy megfigyelte, ott ahol a bõvizû patak elõtör a hegybõl, szárazság alkalmával, amikor lesüllyed avíz szintje, felette kis nyílás keletkezik, melyen keresztül denevérek repkednek ki és be. Azt is megfi-gyelte, hogy a Tízfalusi-barlang patakjába hullott szalmatörmelék egyszer a révi vízesésnél jött ki. Egynap vadászpuskával belõtt a nyíláson, s hatalmas dörgõ visszhang keletkezett, melybõl barlang létezé-sére következtetett. Értesítették errõl Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én robbantásokkal feltártaaz új barlangot. Egy sziklafal leomlásával „...elõtûnt a nagyszabású barlang, amelynek üregébe megha-tott léptekkel léptünk be, abban a tudatban, hogy itt még emberi lény nem járt sohasem” – írta emléke-zéseiben Veress István. Megindult a barlang feltárása: 1905-ig eljutnak a Pokolig. Az Erdély címû fo-lyóirat 1905. évfolyamának 1–2. számában írta le elõször a barlangot részletesen, kalauz-szerûen,Czárán Gyula. Ebbõl különlenyomat is készült A révi Zichy-barlang címen.

Az 1905. év nagyjelentõségû a barlang és a Révi-szoros történetében. Március 5-én megalakult azEKE Révi Osztálya, elnöknek ifj. gróf Zichy Ödönt, ügyvezetõ elnöknek dr. Veress István lelkipásztort,barlang-gondnoknak Handl Károlyt választották meg. Gr. Zichy Ödön, az EKE kérésére, a barlang nyí-lása mellé egy menedékházat, majd egy emeletes szállót építtetett az egyesületnek. Ez a barlang látoga-

76

tottságát nagyon növelte. Az EKE, nagy pártfogoltja tiszteletére a barlangot Zichy-barlangnak nevezteel. A Zichy-barlang ünnepélyes felavatása az 1905. évi közgyûlésen volt, augusztus 27-én. Az avató be-szédet dr. Veress István tartotta. Az EKE még ebben az évben megépíttette a hidat a barlang mellett aSebes-Körösön. A következõ évben a Zichy-barlang vasúti megállót kapott, mely mellé egy 200 sze-mélyt befogadó várócsarnok épült. 1906. január 5-én Czárán Gyula, a Révi-szoros, a Bihari havasoknagy feltárója, elköltözött az élõk sorából. Január végén elhelyezték Révrõl Veress Istvánt. Így HandlKároly egyedül dolgozott tovább a barlang feltárásán. 1907-ben újabb 600 méterrel nõtt a barlang be-járható része. A közönség számára járható Barlangrészlet térképét Monoky Gyula MÁV-mérnök készí-tette el, amely megjelent az Erdély 1907. évi 3–4. számában.

Az EKE révi osztálya 1907. július 2-án tartotta évi közgyûlését. Ennek beszámolóját az Erdély1907. évi 7–8-as száma ismertette. Ebbõl idéznék egy részletet: „Azt akartuk ugyanis, hogy Bihar-vár-megye pazar szépségekkel megáldott vidékét turista központtá avassuk. Azt akartuk, hogy az itt találha-tó természeti ritkaságok legbecsesebbikét, a »Zichy-cseppkõbarlang«-ot feltárjuk és minden tekintetbenhozzá férhetõvé tegyük a természet-kedvelõ közönség számára.

Az E. K. E. révi osztálya a turistaság terén íme, már három évi mûködés után is nagyszerû eredmé-nyekkel dicsekedhetik. Ezek közül elsõsorban kell említenem a taglétszám örvendetes emelkedését. Kez-detben volt az osztálynak 33 tagja; egy évvel ezelõtt 91; jelenleg van 142. Az eddig említett szép remé-nyekre jogosító siker nagyságát még inkább fokozza az a lankadatlan munkásság, a melyet egyesüle-tünknek egyik legfáradhatatlanabb és legbuzgóbb kutató turistája, Handl Károly pályafelvigyázó úr a»Zichy-cseppkõbarlang« újabb részleteinek feltárásával kifejtett. Ez a gondozásunk alatt álló barlangegy évvel ezelõtt tudvalevõleg még csak 650 méter hosszúságban volt feltárva. Azóta azonban ez a terü-let éppen megkétszerezõdött, úgy, hogy ma már a felkutatott barlangrész hosszúsága körülbelül1300–1400 méterre tehetõ. Köszönet és hála illesse tehát ezért Handl Károly barlang gondnok urat, akiezt eredményes munkásságával mindnyájunk részérõl kiérdemelte.

Azt is örömmel jelentem, hogy az eddig feltárt részleteknek minden várakozást felül múló pazarszépsége elõre láthatólag méginkább fokozni fogja az érdeklõdést s az idegen forgalom növekedését. Azidegen forgalom növekedése különben már az elmúlt év folyamán is tapasztalható volt. Egyesületek,társulatok, iskolák, valamint a turistaságot kedvelõ közönség részérõl is oly nagy volt az érdeklõdés,hogy a múlt évi szezon tartalma alatt az itt megfordult idegenek száma jóval felülhaladja a 4000-et. Ezaz élénk és általános érdeklõdés mindnyájunkban azt a benyomást kelti, hogy a révi »Zichy-cseppkõ-

77

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) révi szállodája

barlang« ha egyszer teljesen feltáratott, világhíre méltó hatalmas természeti kincsévé válik hazánk-nak.”

1911-ben az EKE képeslapokat hoz forgalomba. 1912-ben javításokat végeztek a barlang berende-zésében, s megnyitottak egy újabb 200 méteres barlangszakaszt. 4 km új turista utat építettek a környé-ken, új kilátópontokkal. Az elsõ világháború nagy visszaesést jelentett, majd 1918-ban felelõtlen ele-mek romboltak a barlangban, a menedékházban és szállóépületben. Az EKÉ-t kiszorították e munkate-rületérõl, a barlang, a menedékház és a szálló magántulajdonba került.

1940. november 24-én újra alakult az EKE Révi Osztálya, melynek elnöke Kulcsár Andor reformá-tus lelkész lett. 1941. április 27-én az EKE ünnepélyes keretek között átveszi a régi munkaterületét, aZichy-barlangot, a menedékházat és szállót. Újjáépítik a régi hidakat, lépcsõket a barlangban, rendbehozzák a szobákat, berendezik a közös hálót, elkészítik az útjelzéseket. Mivel 1941 szeptemberében aKörös áradása elviszi a hidat, 1942-ben új hidat építenek, melynek felavatása augusztus 16-án volt.1942 szeptemberében dr. Kessler Hubert, az aggteleki cseppkõbarlang igazgatója, túljutott a szifonon,feltárva újabb szakaszt. 1943. október 16–17-én rendezett Mátyás-túra alkalmával emléktáblát helyez-tek el a barlang feltárásának 40-ik évfordulóján.

A második világháború utáni években a barlang többet volt gazdátlan, az egyik épület beázott, tönk-rement, lebontották, s helyébe a környezetébe nem illõ épületet emeltek. 1965-ben a régi fahidak, lép-csõk helyébe vasbeton hidakat, lépcsõket építettek. Ugyanakkor megépítették a Körösön is a vasbetonhidat, amely jól illeszkedik a környezetbe. 1969. május 1-re a barlangot villamosították. De egy pár évmúlva a nedvesség hatására a vezetékek tönkrementek, s a késõbbiek folyamán már senki nem törõdöttvele. Késõbb teljesen szétromboltak benne mindent, még a külsõ ajtót is leszakították.

1993. július 31-én újraalakult az EKE révi csoportja. Elnöke Juhász Viktor ny. tanár, alelnöke BorosJózsef Attila református lelkész, titkár Mérai László alpolgármester lett. Egy hét múlva, augusztus5–8-a között Réven tartotta az EKE II. Országos Vándortáborát, amely alkalommal rendbetettük ésmegkoszorúztuk Handl Károly sírját, s új emléktáblát avattunk a barlang bejáratánál Handl Károly.Czárán Gyula, Veress István emlékére, a barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmával.

1998. október 25-én, több mint 100 résztvevõvel, megünnepeltük a barlang felfedezésének 95. év-fordulóját: Váradról 65-en, Kolozsvárról 20-an, Budapestrõl 16-an és sokan Révrõl. Juhász Viktor el-nök-tanár ismertette román és magyar nyelven a Zichy barlang felfedezésének és feltárásának történe-tét, majd Dukrét Géza beszámolt arról, hogy 1998-ban az EKE hivatalosan visszakapta munkaterületéta Bihar Megyei Tanács mellett mûködõ bizottságtól, s arról, hogy az évforduló tiszteletére sikerült kita-karítani és újrafesteni a jelzéseket 80 km turistaösvényen. Dorel Cosma, Rév polgármestere szeretettelüdvözölte a megjelenteket, megköszönte az elvégzett munkát és biztosított arról, hogy a továbbiakbanminden támogatást megad, többek között táblákat a jelzésekhez és a nagy magyarázó térképhez, a me-nedékház mellé. Kérte, hogy közösen szerezzenek anyagi alapokat, hogy tegyék rendbe a barlangot is,amelynek szerinte nincs gazdája. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a menedékháznak sincs gazdája. Foko-zatosan megy tönkre.

2003-ban, a barlang feltárásának századik évfordulója alkalmával, emléktáblát avattunk Handl Kár-oly tiszteletére, lakóházának falán. 2004 tavaszán elhunyt Rév nagy szülötte, Juhász Viktor ny. tanár,helytörténész, a vidék legnagyobb környezetvédõje. Ekkor a révi EKE vezetését Hasas János alpolgár-mester vette át. 2005-ben a barlang hivatalos megnyitásának 100. évfordulóját ünnepeltük, amikorörömmel tapasztaltuk, hogy a Körösvidéki Múzeum újra villamosította a barlangot, s megkezdték a pal-lók és lépcsõk felújítását. De a menedékház továbbra is pusztul. A révi önkormányzat hosszú évekigharcolt, hogy megszerezze, hogy a község nevére írják vagy, hogy megvásárolják. Sajnos nem sikerült.Pedig visszaállt volna a régi turista központ. Valamikor 2010 körül a Bihar Megyei Tanács megvásárol-ta, de azóta sem csináltak semmit. A menedékház tovább pusztul. Nemsokára romhalmaz lesz.

Most, a barlang hivatalos megnyitásának 110. évfordulója alkalmából elmondhatjuk, hogy aZichy-barlang nem vesztett szépségébõl. Ma is ide illik az EKE révi osztályának 1907. július 2-án tar-totta évi közgyûlése beszámolóján elhangzott részlet: „Ez az élénk és általános érdeklõdés mindnyá-junkban azt a benyomást kelti, hogy a révi »Zichy-cseppkõbarlang« ha egyszer teljesen feltáratott, vi-lághíre méltó hatalmas természeti kincsévé válik hazánknak”. És ez így igaz. Ma is nagy látogatottság-nak örvendhet, turistaforgalma nem lankadt. A táj, a Révi-szoros, a barlang szépsége ma is megragadjaa természetet szeretõk fantáziáját. Csak azt mondhatom, hogy csodálatos. És reménykedjünk abban,hogy hamarosan lesz gazdája a menedékháznak, és visszaáll a régi turistaparadicsom.

Dukrét Géza

78

A honismeret és a történetírás„édestestvérek”

„Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és az vesztesége az egészemberiségnek.” A magyar mitológiát (is) megmentõ Ipolyi Arnold ezen igazságát kiegészíthetjük Né-meth László megállapításával, miszerint a hagyomány „egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzetigazi személyisége, mellyel az idõben önmagához és feladataihoz hû maradhat”. Mindez és a tényszerû-ségen alapuló nemzeti önismeret szolgálata, a honismeret tudományossága s a történetírás ismeretter-jesztõ volta révén érték- és célrokonság mutatható ki a történelem, a történetírás és a honismeret között.

A tudományos mûhelyként ténykedõ VERITAS Történetkutató Intézet kül- és belhoni értékeinket,hagyományainkat menti, önazonosságunkat építi. Az intézet vezérlõ gondolata: harmonikus társadalomés kiegyensúlyozott személyiség csak az átvett hagyomány, tudás birtokában létezhet, erõsödhet; eznyújt biztos szellemi-lelki fogódzót, kelt érdeklõdést, mozgósít kutatásra, adhat tudományos hozadé-kot, kovácsolhat közösséget.

A szavaknak tettekre való váltásához vessünk egy pillantást a VERITAS Intézet elsõ évének szám-adására. Az elsõ esztendõt az érdemi munka alapján tekintjük át 2014 tavaszától 2015 nyaráig. AVERITAS Intézet tudományos tevékenységének (is) az alapító oklevélben megfogalmazott gondolatokaz irányadói: „A nemzeti összetartozás erõsítése érdekében, a magyar közjogi hagyományok méltó mó-don történõ bemutatása, valamint az elmúlt másfél évszázad sorsfordító politikai és társadalmi esemé-nyeinek hiteles, torzításmentes, a mai kor elvárásainak megfelelõ, multidiszciplináris szemléletû, kuta-tó, elemzõ, ismeretterjesztõ igényû” feldolgozása. Minderre összpontosítva megkezdõdött a SzakálySándor történész professzor, fõigazgató által vezetett történészi kutatómunka s ahhoz tartozó publiká-lás.

A VERITAS Intézet a magyar történelem 1867–1994 közötti idõszaka eddig nem vagy kevéssé is-mert tényeinek és összefüggéseinek feltárását, tudományos és ismeretterjesztõ közzétételét tûzte ki fõcéljául. Ezt a munkát a fõigazgató tudományos helyettese, Marinovich Endre professzor irányítja. A du-alizmus korszakát kutató csoport Gergely András történész professzor, egyetemi tanár vezetésével mû-ködik, különös tekintettel a kor közjogi, politikai szervezeteinek bemutatására. A két világháború kö-zötti idõszak kutatását Ujváry Gábor történész, levéltáros irányításával végzi, amelyben a korabeli po-litikatörténet eddig nem ismert tényeit, és összefüggéseit tárják fel. Az 1945 utáni korszakot pedigZinner Tibor jogtörténésszel, kutatócsoport-vezetõvel az élen vette górcsõ alá, hogy ismeretlen tényekfeltárása, feldolgozása nyomán teljesebb, árnyaltabb képet kapjunk az 1945–1994 közötti esztendõkpolitikai, társadalmi életérõl.

Az intézet közfigyelmet keltõ lépései között említhetjük – többek között – az Ellenzéki Kerekasztalmegalakulásának 25. évfordulóján, 2014. május 7-én megrendezett megemlékezést és emléktábla-ava-tást. Két jelentõs tudományos tanácskozást is szervezett 2014-ben a VERITAS Intézet. A parlament fel-sõházi termében szeptember 29-én megrendezett Megszállástól megszállásig elnevezésû konferenciána történész szakma színe-java tartott elõadást. Osztatlan sikert aratott a másik, szintúgy részben feltárat-lan, kibeszéletlen témát napirendre tûzõ Egy korszak és névadója, Horthy Miklós és Magyarország a kétvilágháború között címû eszmecsere, amelynek 2014. december elején a Hadtörténeti Intézet és Múze-um adott otthont. 2015 eddigi konferenciái közül kiemelkedik az 1990-ben szabadon választott ország-gyûlésrõl rendezett május 6-i emlékkonferencia a parlamentben, továbbá a magyar közigazgatás és aholokauszt összefüggéseinek elemzõ eszmecseréje Budapest Fõváros Levéltárában.

A tavaly novemberben indult VERITAS-esteken eddig – többek között – a magyarországi németségkét világháború közötti helyzete, az 1945 utáni internálások, illetve népbíráskodás, valamint a régi Ma-gyarország 1918-as összeomlása került terítékre. Eredményesen szolgálta a VERITAS Intézet határain-kon túli tevékenységének nemzetpolitikai és történeti céljait a VERITAS kolozsvári bemutatkozó estje,

79

KRÓNIKA

valamint Szakály Sándor – fõként Trianonnal, a világháborúkkal, a magyar hõsökkel kapcsolatos – elõ-adásai a Vajdaságtól Torontón át Buenos Airesig, valamint a kutatócsoportok fiatal történészeinek né-metországi és ausztriai szereplései. Magyarországnak a Horthy-korszakban betöltött helyzetéhez, sze-repéhez fûzõdött egy székelyföldi elõadássorozat; a délvidéki Temerinben tartott tanácskozás kül- ésbelhoni résztvevõi pedig az 1944–1945-ös magyarellenes atrocitások tárgyszerû ismeretét, tárgyilagosmegítélését s az igazságtétel végre (nem) hajtását járták körül. Mi több, a VERITAS Intézet eljutott Ka-iróig, ahol az Egyiptomi Magyar Kulturális Intézetben hangzott el elõadás az 1990–1993 közötti közép-és kelet-európai változásokról, illetve Magyarország ebbéli szerepérõl.

A legutóbbi kiemelkedõ események közül meg kell említenünk az intézet elsõ három saját kötetét,amelyek számos új tényt, összefüggést mutatnak be a rendszerváltoztatásról, illetve az Antall-kormánymûködésérõl. Errõl kerekasztal-beszélgetést is folytatott az Antall József Tudásközpont és az intézet2015 májusában a Magyar Tudományos Akadémián, ahol Boross Péter volt miniszterelnök, aVERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke elemezte az Antall-kormány intézkedéseit 25 év táv-latából. A VERITAS Intézet ez évben részt vesz a 70 éve szovjet lágerekbe hurcoltak emlékére szerve-zett, ún. GULÁG Emlékbizottság szerteágazó munkájában is.

Elsõ termés a VERITAS Füzetek elnevezésû sorozat elsõ két kötete is, amelyek 2015 nyarának elejénjelentek meg. A folyamatos napi munkát tükrözi, a VERITAS Intézet publikációs tevékenységét látvá-nyosan kiegészíti a VERITAS kutatói munkáinak rendszeres megjelenése hetilapokban, valamint az in-tézet saját honlapjának (www.veritasintezet.hu), illetve hírlevelének beindítása (hírlevélre való felirat-kozás az intézet honlapján).

Oszlánszki Tamás Tibor

„Pozsonyi Kifli, az ennivaló történelem!”A Pozsonyi Kifli Polgári Társulást 2010 de-

cemberében alapította néhány Pozsonyban élõmagyar nemzetiségû értelmiségi. A civil kez-deményezés a századforduló többnemzetiségûPozsonyának egyik szimbólumáról, koránakméltán világhírû édességérõl Pozsonyi Kiflineknevezte el magát, és a többnemzetiségû Pozsonytörténelmi és kulturális értékeinek ápolását ésnépszerûsítését tûzte ki céljául. A szervezet fel-adatai közt szerepel: a Pozsonyban élõ nemzeti-ségek kulturális tevékenységének támogatása ésbemutatása, Pozsony kortárs mûvészeti és kul-turális életének támogatása, a pozsonyi lokálpat-riotizmus erõsítése és a város hírnevének nép-szerûsítése belföldön és külföldön egyaránt. Az

egyesület rendszeresen részt vesz Pozsony kultúráját és történelmét népszerûsítõ belföldi és nemzetkö-zi projektek, rendezvények, kiadványok, adatbázisok, dokumentumfilmek, kiállítások, workshopokszervezésében és lebonyolításában.

Történeti portál PozsonybanA polgári társulás népszerû háromnyelvû www.pozsonyikifli.sk, (www.bratislavskerozky.sk,

www.pressburgerkipfelr.sk) kulturális és ismeretterjesztõ jellegû internetes portál üzemeltetõje és tulaj-donosa, amely kategóriájában az egyik leglátogatottabb honlap Pozsonyban. A weboldal a város kultu-rális életével és történelmével foglalkozó állandó rovatok mellett a Pozsonyi Kifli Polgári Társulásörökségvédelmi tevékenységét (digitalizáció, adatbázis, virtuális kiállítás, interaktív térkép stb.) is tar-talmazza. Az oldalon hozzáférhetõ a régi pozsonyi képeslapok legnagyobb adatbázisa. Az egyesülettagjai által kifejtett kutatómunkának és gyûjtõtevékenységének köszönhetõen a Pozsony történelmévelkapcsolatos, a weboldalon megtalálható digitális tartalmak egyedülállónak számítanak a világhálón. Aweboldal szerzõi és szerkesztõi Pozsonyban tevékenykedõ magyar nemzetiségû történészek, muzeoló-gusok, mûvészettörténészek, újságírók, irodalmárok, akik a kulturális és tudományos élet ismert sze-replõinek számítanak a városban.

80

Ortvay-adatbázis (www.ortvay.eu)Ortvay Tivadar 1905-ben megjelent Pozsony város utcái és terei címû munkája a mai napig a város

kulturális fejlõdésének, történelmének egyik legpontosabb leírása. A régi Pozsony utcáinak és tereinekmagyar és német eredeti nevét már csak a történészek ismerik. A Pozsonyi Kifli a mai modern kor esz-közeinek segítségével népszerûsíti Ortvay Tivadar egyedülálló helytörténeti munkáját. Ortvay munká-jának interaktív és szoftverszerû feldolgozása egy egyszerûbb értelmezési módot és egy újfajta megje-lenési formát kínál Pozsony múltjáról a világháló felhasználói számára. Az Ortvay-adatbázisban meg-található interaktív térkép segítségével pillanatok alatt megtalálhatjuk Pozsony jelenlegi és egykori ut-cáinak és tereinek, rangosabb épületeinek magyar és német nyelvû megnevezéseit. Az egyesület terveiközött szerepel az adatbázis okostelefonos applikációjának elindítása.

Pozsonyi mesék könyvsorozatA Pozsonyi mesék sorozat kiadványai Pozsonyhoz valamilyen módon kapcsolódó híres személyisé-

gek életét, ill. kötõdését mutatja be az olvasóknak. Kempelen Farkas feltaláló, Bartók Béla zeneszerzõután betekinthetünk a híres építész, Lechner Ödön életébe is. A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás a mesemûfajában feldolgozott élettörténetekkel próbálja megismertetni mind a fiatal, mint az idõsebb olva-sókkal Pozsony történelmét. Sorozatot a jövõben további olyan személyiségek élettörténeteivel szeret-nék bõvíteni, akik valamilyen módon hozzájárultak Pozsony kulturális, tudományos és társadalmi éle-tének fejlõdéséhez.

Pozsonyi tematikus városnézõ sétákA Pozsonyi Kifli helyi idegenvezetõk és helytörténészek kíséretében rendszeresen magyar és szlo-

vák nyelvû tematikus városnézõ sétákat szervez az érdeklõdök számára. A tematikus városnézõ sétákonátlagban 70-100 résztvevõ van jelen. A séták áprilistól késõ novemberig valósulnak meg, amelyekrõl azegyesület fotósai képes beszámolókat is készítenek a www.pozsonyikifli.sk számára.

Halló, Pozsony! Pozsony története magyar szemmelA Pozsonyi Kifli Polgári Társulás multimediális kiállítási projektje. Kétnyelvû kiállítás, amely egy-

ben a Pozsonyi Magyar Intézet könyvtári terének egyfajta újraértelmezése. A tárlat hat rövid animációskisfilm és egyéb vizuális eszközök segítségével próbálja szemléltetni a város történelmét és a pozsonyimagyar jelenlétet. A külön LCD-monitorokon megjelenített, megrendezett kisfilmek olyan lokális tör-téneteket idéznek meg, melyek mûfajilag a mondákkal, anekdotákkal, városi legendákkal rokoníthatók,és melyeknek van több-kevesebb képi ábrázolása, tárgyi lenyomata, történeti vagy kortárs emlékezeteis. A történeteket retró jellegû telefonkagylókból hallgathatjuk meg két nyelven: magyarul és szlovákul.

Alternatív múzeumi mûhelyA szlovákiai magyar fiatal muzeológusok által öt éve alapított Pozsonyi Kifli Polgári Társulás egyre

nagyobb hírnévnek örvend a laikusok és a szakma körében is. A kor trendjeivel tisztában lévõ múzeumiszakembereket is egyre többen keresik meg. A laikusok érdeklõdése, a velük való kapcsolattartás, a mo-dern kiállítások, a hatalmas adatbázisok, többtízezer dokumentummal, régi képeslappal, fotóval, nép-szerûsítõ és szakmai írások százai, kutatások is azt mutatják, hogy egy korszerû, alternatív pozsonyimagyar múzeumi mûhelyként is tudnak mûködni a jövõben.

Ifj. Papp Sándor

Délvidéki értékeink õre20 éves a Bácsország Vajdasági Honismereti Szemle

Bácsország Vajdasági Honismereti Szemle 2015. szeptember 18-án Palicson a Kongresszusi terem-ben tartott díszülésén ünnepelte megjelenésének 20. évfordulóját. Elsõként a fõszerkesztõ, Németh Fe-renc a Bácsország múltját és jelenét mutatta be. Õt idézve a Bácsország: „Gazdag történelmi és mûvelõ-déstörténeti múltunk, kincseink õrzõje és népszerûsítõje. Olyan helyismereti közlöny, amely fontos tudo-mányos forrásmunka is egyben. Szellemi és tárgyi hagyományunk dokumentálója. Helytörténészeink,történészeink, néprajzmutatóink legnépszerûbb folyóirata. Identitástudatunk erõsítõje. Híd a környezõnépek történelme és kultúrája felé. A vajdasági magyarság történetének elkötelezett népszerûsítõje,amely mindig nyitott volt az érzékeny történelmi témák irányában. A pozitív értelmében vett lokálpatri-

81

otizmus legfontosabb vajdasági sajtószerve. Helytörténeti mûhely, amely tudományos igényességgelmutatja be a Délvidék múltját, néprajzát, mûvészettörténeti emlékeit, valamint a természeti környezetetis.”

A szecessziós teremben nemcsak a folyóirat névadójára, az 1904–1905 között Csillag Károly szer-kesztésében megjelent Bácsországra emlékeztünk, hanem az elsõ szerkesztõség még ma is élõ tagja,Ricz Péter a kilencvenes évek közepét idézte fel. Ekkor még a Szabad Hét Nap mellékleteként jelentmeg a Bácsország, és nemcsak pénzügyi nehézségekkel kellett szembenézni, amikor az elsõ fõszer-kesztõ, Szekeres László 1997-ben éppen a Bácsország Könyvek egyik kötetének bemutatóján rosszullett, és meghalt. Egy éven belül pedig Magyar László követte õt. Megemlékeztünk a szerkesztõség tag-jairól és azokról a szerzõinkrõl, akik már nem ünnepelhettek velünk. Id. Virág Gábor éppen tíz évvelezelõtt lett a Bácsország fõszerkesztõje, a lap szerkesztésének nehéz pillanatait idézte fel, valamint azt,hogy milyen nehéz új munkatársakat találni.

2004 óta a lap kiadója a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Az ünnepség egyik szervezõ-je, a társaság elnöke Szabó Lajos volt. Sajnos több magyarországi meghívott a határhelyzet miatt nemjött el. A szerkesztõség köszöni, hogy a magyarországi Honismereti Szövetség „A honismereti mozga-lomban végzett kiemelkedõ munkájáért a 20 éves Bácsországnak 2015” feliratú emlékérem adományo-zásával ismerte el a munkát, amelyet Szerbia egyetlen magyar nyelvû honismereti szemléje végez.

Fábián Borbála

É. Kovács László köszöntéseMagyar Örökség díjat vehetett át 2015. szeptember

19-én É. Kovács László gömörszõlõsi helytörténész,néprajzkutató, festõmûvész, a Borsod-Abaúj-ZemplénMegyei Honismereti Egyesület Bél Mátyás Emlék-éremmel kitüntetett tagja. A Magyar Örökség Díj a ma-gyarság kiválóságainak és értékeinek megismertetésecéljából 1995 õszén alapított elismerés. Olyan magyarszemélyeknek, intézményeknek és csoportoknak adha-tó, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar tár-sadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. A díjra min-den magyar állampolgár tehet javaslatot az általa érde-mesnek tartott személyre, együttesre, intézményre. ABírálóbizottság a beérkezett javaslatokból választja kia díjazásra alkalmasnak ítélteket. Évente négy alka-lommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki.

É. Kovács László életpályájára a Sárospataki Nép-fõiskolán eltöltött évek döntõ hatással voltak. Életútjá-nak szinte minden jelentõs állomása szülõhelyéhez kö-tõdik. Soha nem akarta elhagyni azt a vidéket, Kele-mért és Gömörszõlõst, ezért ifjúkorától napjainkig hihetetlen tenni akarással éli ott mindennapjait. Aszülõföld iránti szeretet, a ragaszkodás az õsi gyökerekhez meghatározta egész életét. Itt vált belõle szé-les látókörû értelmiségi, múltját keresõ falukutató, érzékeny mûvész. Fõ kutatási területe is szûkebbpátriája, Dél-Gömör népélete, népi gazdálkodása, az erdõgazdálkodás. Festményein és grafikáin is azitt élõ embereket, a gömöri tájat jeleníti meg. Meghatározó szerepe volt a Tompa Mihály Emlékmúze-um létrehozásában és a papköltõ munkásságának kutatásában, a putnoki Gömöri Múzeum elõkészítésé-ben. Sokrétû honismereti, néprajzi, irodalomtörténeti munkásságáról a nevével jelzett kötetek tanús-kodnak.

„Példás ember É. Kovács László. Talán nem távoli, s nem erõltetett a párhuzam a kalotaszegi,sztánai Varjúvár és a gömöri, gömörszõlõsi Kakasvár, illetve gazdáik, Kós Károly és É. Kovács Lászlóközött. Az elkötelezett, sokoldalú szolgálat, a vállalás indokolja ennek a felvetését”1 – mutatott rá

82

É. Kovács László(Kerékgyártó Mihály felvétele)

1 URL: http://mno.hu/grund/magyar-orokseg-dijat-kap-a-magyar-autobuszgyartas-1304855 [elektronikus do-kumentum] [2015. október 29.]

laudációjában a rimaszombati B. Kovács István történész, muzeológus. A tiszteletre méltó 92 éves ki-tüntetett az elismerések egész sorával rendelkezik, amelyet hosszú évtizedes, rendkívül tevékeny, fá-radhatatlan élete során kapott. A következõ felsorolás csak töredéke annak, amit magáénak mondhat:Pro Gömörért-díj, Magyar Kultúra lovagja cím, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Alko-tói díja, Istvánffy-díj, Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem, Magyar Köztársasági Érdemrendtisztikeresztje, Gömörszõlõs díszpolgára cím. 2009-ben Helyi Építészeti Örökség nívódíjban részesültcsaládjával együtt az 1880-as években épült gömörszõlõsi népi lakóház helyreállításáért, megmenté-sért, és sorolhatnánk még az elismeréseket. A tõle származó sorok hûen tükrözik hitvallását: „Témám afalu, a határ, az erdõ, a mezõ, a népélet. A késõ õsz és a tél lágy színeit szeretem. Gömör tájait, lankákövezte apró falucskámat ilyen hangulatban, de a hagyománytiszteletet követelte hitelességgel kívánomláttatni.”2

Kívánunk még örömteli alkotó napokat, lelket gazdagító tartalmas idõket és hozzá jó egészséget csa-ládja körében!

Székelyné Forintos Judit

Felhasznált irodalom: Kövesdi Károly: Gömörszõlõs két polgára. In: Gömörország 13. évf. 4. sz. (2012. tél)58–62.; Viga Gyula: É. Kovács László 85 éves. In: Miscellanea museologica II. Szerk. Viga Gyula. Borsod-Aba-új-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 2008. 199–202.

In memoriam

Elhallgatott a hegedûAlbert István emlékére

Örökre letette a hegedût édesapám Albert István, nyug-díjas ének-zene tanár, a magyar kultúra lovagja. 1976-tólhaláláig, 39 éven át volt az Egyházaskozári CsángómagyarHagyományõrzõ Együttes mûvészeti vezetõje, valamintmegalakulásától, 1993-tól 2015-ig, több mint 20 éven át aDomokos Pál Péter Közmûvelõdési Egyesület elnöke. AFalvak Kultúrájáért Alapítvány 2002-ben a „Magyar kul-túra lovagjává” választotta és 2011-ben a „Csángó kultúrá-ért” kormánykitüntetést kapta meg. Három gyermeke kö-zül kettõ, húgom (Viola), és én (a kisebbik fiú-Endre) szin-tén a csángó együttes tagjai lettünk, és igyekeztünk segíte-ni édesapánk munkáját.

Hozzáértõ szakmai vezetésével az EgyházaskozáriCsángómagyar Hagyományõrzõ Együttes színvonalas, ne-ves és sikeres csoport lett. Részben ez a folyamatos, ha-gyományõrzõ munka is hozzájárult ahhoz, hogy a csángókultúra, a népdalok és népballadák, a csángó népzene nemtûnt el a feledés homályában, hanem országosan ismert és

népszerû lett. Édesapám után hátra maradt egy kiadatlan, töredékes, befejezetlen írása: 40 évcsángómagyarok között címmel, melyben pályájának kezdeteit vázolta. Ezt az írását így kezdte: „Sokanés sokszor feltették a kérdést, hogy mi fûz engem a csángómagyarokhoz? Akik nem ismernek közelebb-rõl, azt hiszik, és természetesnek tartják, hogy magam is csángómagyar vagyok, hiszen több mint 4o éveélek közöttük, s az 1948-ban alakult csángó hagyományõrzõ együttesnek évtizedek óta vagyok a vezetõ-je. Mikor is találkoztam elõször a csángó névvel? Pécsi zeneiskolás koromban Kerényi János szolfézs-tanárom hívta fel a figyelmünket arra, egy Egyházaskozáron gyûjtött népdal kapcsán, hogy él egy kismagyar népcsoport a Kárpátokon túl, akik még a régies archaikus magyar nyelvet beszélik, s máig semtisztázott, hogy hogyan is kerültek oda, de népzenei kincsük különleges érték.”

83

2 Vitéz Ferenc: É. Kovács László kiállítása Gyomaendrõdön. In: Tájházi hírlevél 2006/ 2. füzet 21–25.

Apám leírja ebben a munkájában, hogy az õ apja (nagyapám) segítségével, kisgyerekkorában tulaj-donképpen hamarabb tanult meg hangszeren játszani (elõbb furulyán, majd klarinéton) mint írni, olvas-ni. A kedvenc hangszere a hegedû lett. A hatéves zeneiskolát középiskolás korában, hegedû és szolfézsszakon két és fél év alatt végezte el. A kaposvári tanítóképzõben diplomamunkáját a hangjegy utáni dal-tanításból írta. Egyik tanára, a Kodály és Bartók tanítvány Kerényi György biztatta õt a zenetanításra ésnagy jövõt jósolt neki.

Szüleim házasságkötésük után falura költöztek, pályakezdõ pedagógusként elõbb Szárászra, majdEgyházaskozárra. Édesapám ezekben a községekben helytörténeti kutatásokkal is foglalkozott. Külö-nösen Egyházaskozár történetét tanulmányozta. A fellelhetõ dokumentumok alapján összeállított falu-történet egy részét tanította is, mivel fontosnak tartotta, hogy a helyi iskolások ismerkedjenek meg köz-ségük múltjával. Orfûn a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, több alkalommal, édesanyámmal közö-sen „népmûvészeti és honismereti” tábort szerveztek iskolás gyerekeknek. Édesapám Egyházaskozáronaz iskolai énekkart is vezette. Tanítványai számos alkalommal szerepeltek sikeresen megyei népdal-éneklési versenyeken. Az iskolai ének-zene oktatást a furulya oktatásán keresztül fejlesztette. Az általakészített Helyi ének-zene tanterv Egyházaskozáron címû tanulmány megjelent az Új Pedagógiai Szemle1997. szeptemberi számában, és a mai napig olvasható az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet web-oldalán.

Apám, mint a magyar népdalok és népzene iránt elkötelezett, hozzáértõ ének-zene tanár fiatalon akozári csángó hagyományõrzõ csoport vezetõje lett. Lelkesen tanulta és tanította a magyar népdalokat.Fontosnak tartotta, hogy a hagyományõrzõ csoport ne csak emlékezzen és gyakoroljon, de folyamato-san tanuljon is, és bõvítse a repertoárját. A csángó együttes tagjai így nemcsak a Moldvából hozott dalo-kat ismerték, de baranyai dalcsokrot is énekeltek (lévén Egyházaskozár baranyai település). Mindig ta-nultak újabb népdalokat is, attól függõen, hogy hova készültek fellépésre. Felvidéki szereplésükkor pél-dául komáromi dalokat is énekeltek. Jellemzõ volt apámra, hogy több száz népdalt tudott fejbõl, bármi-kor le is tudta kottázni ezeket (minden túlzás nélkül állítható róla ez), úgy, hogy közben megmondta aztis, hogy ki gyûjtötte az adott dalt és hol. A mûsortervek összeállításánál törekedett a változatosságra.Vidám és szomorú hangulatú dalcsokrok követték egymást, megszakítva zenei betétekkel, prózamon-dással és népi hagyományok (pl. az „urálás”– újévi népszokás) bemutatásával. A mûsorokat többnyiretánc zárta le, melyben az együttes tagjai közül majdnem mindenki részt vett.

A csángó folklór különleges értéknek számított és számit ma is, egyszerûsége, archaikussága vala-mint szépsége révén. Egyes kutatók pl. Domokos Pál Péter már korábban, a két világháború között isfoglalkoztak a moldvai magyar népdalokkal és népzenével, de az 1950-es évektõl kezdve egyre gyako-ribbá vált, hogy kutatták, leírták és különbözõ szempontból feldolgozták a moldvai kulturális öröksé-get. Ekkor még sokáig (egészen kb. 1990-ig) Moldvába kijutni és ott néprajzi kutatásokat folytatni ko-moly nehézségekbe ütközött. Így adódott, hogy a baranyai Egyházaskozár, az itt letelepedett moldvaicsángó családok miatt, szinte zarándokhelyévé vált a néprajzzal, népzenével, antropológiával foglalko-zó szakemberek számára. Kutatók, gyûjtõk, zenészek, énekesek rendszeresen eljöttek Egyházas-kozárra, ismerkedni ezzel az „anyaggal”. Sok esetben apámnál kezdtek el érdeklõdni, a segítségét kér-ték vagy nála kaptak szállást.

Apám így jó kapcsolatokat alakított ki és ápolt több, a magyar népi kultúra értékei iránt elkötelezettneves személlyel, például dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval, Halász Péter néprajzkutatóval, dr.Várnai Ferenc népzenekutatóval, de lakott nálunk pár napig japán egyetemi hallgató is, aki a csángókultúrát tanulmányozta. Megismerkedtünk Kóka Rozália mesemondóval, és még sok más érdeklõdõ-vel. Dr. Ceizel Endre is folytatott vizsgálatokat a községben A magyarság genetikája címû könyve meg-írásakor. Apám könyvgyûjteményében az elkészült mûbõl van egy dedikált tiszteletpéldány, melybe dr.Ceizel Endre beleírt néhány dicsérõ sort apámról.

A határon túli magyarsággal való kapcsolattartás terén, apám számára a moldvai magyarokkal valókapcsolaton kívül fontos volt a felvidéki és a vajdasági magyarokkal való együttmûködés is. Lelkesenszervezte az Egyházaskozári Domokos Pál Péter Közmûvelõdési Egyesület és az újvidéki Petõfi Sán-dor Kulturális Egyesület közös programjait. Az Egyházaskozári Csángómagyar HagyományõrzõEgyüttes fontos kapcsolatai közé tartozik a Lakatos Demeter Egyesülettel és a Budapesten tanuló csán-gó diákokkal való együttmûködés is.

Népzenei munkássága mellett édesapám 8 évig polgármester is volt Szárászon, itt szervezte meg2000-ben a Csángómagyarok Milleneumi Találkozóját, a Milleneumi Kormánybiztosi Hivatal támoga-tásával. Segítõként bekapcsolódott az Egyházaskozári katolikus templom építésének szervezésébe(1996). Ezzel kapcsolatban is fennmaradt iratai között egy aktányi anyag, támogatást kérõ levelek, terv-rajzok stb. A templom felépülése fontos fordulópont volt az itt élõ csángó családok számára, mivel õk

84

katolikus vallásúak, de a községben elõtte csak evangélikus templom volt (meg egy baptista kápolna ésegy katolikus imaház).

Az Egyházaskozári Csángómagyar Hagyományõrzõ Együttes történetét 2001-ben apám megírta, el-olvasható a weboldalán. Itt részletesen szerepel, hányan kapták meg az együttes tagjai közül a népmû-vészet mestere címet, és hogy pontosan kikbõl állt a tagság, kik voltak édesapám elõtt a vezetõk. Itt csu-pán vázlatosan említem a csángó együttes apámmal közös életének néhány pontját.

Az együttes az elmúlt évtizedekben több száz hazai népzenei rendezvényen lépett fel és több mint 20alkalommal szerepelt külföldön is. Országos minõsítõ versenyeken l bronz, 3 ezüst, 7 arany és 2„Arany-páva” díjat nyertek. 2010-ben a Baranya Megyei Közgyûlés nívó-díját kapták meg.

Néhány kiemelkedõ esemény az együttes életébõl:

– Az 1978-as „Röpülj Páva” televíziós vetélkedõn a döntõbe jutottak el (amelyen gyerekként én isrészt vettem). A mûsorvezetõ Antal Imre volt.

– „Felejthetetlen élményben volt része mindazoknak, akik jelen voltak 1987-ben a népligeti JurtaSzínházban rendezett programon, ahol a rendezvény fõszereplõje az aggastyáni mivoltában isszellemi-lelki erõtõl sugárzó 86 esztendõs Domokos Pál Péter népzenekutató-néprajztudós volt,akit Szabó T. Attila a csángók vándor-apostolának nevezett..” (idézet: Albert István: 40 csángó-magyarok között – kézirat). Ezen a programon az érdi Bukovinai Székely Kör mellett azEgyházaskozári Csángómagyar Hagyományõrzõ Együttes is sikeres mûsort adott. Az est házigaz-dája Halász Péter volt.

– Jelentõsnek tartom azt a jótékony célú rendezvényt, 1991-ben Budapesten a Margit-szigeten, me-lyet az MDF Lakitelek Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezett. Itt, az IfjúságiStadionban a moldvai Lészped és Egyházaskozár labdarúgócsapatai mérkõztek meg egymással,valamint fellépett a lészpedi és az egyházaskozári hagyományõrzõ csoport, és verset mondottSinkovics Imre is. A rendezvény moldvai árvízkárosultak javára gyûjtött adományokat.

– 2011-ben az egyházaskozáriak szerepeltek Moldvában Magyarfaluban, a „Magyarfalusi Napok”rendezvénysorozatán. Itt pénzbeli adományt is átadtak a helybeli Magyarház építéséhez. Az ado-mány egy része Ládás József magánadománya, egy része az Egyházaskozári Csángó Bál bevétele,egy része pedig Egyházaskozár Önkormányzatának támogatása volt.

– Az együttes 2013-ban ünnepelte fennállásának 65 éves évfordulóját Egyházaskozáron, egy többnapos rendezvénysorozat keretében, melyre Moldvából, Magyarfaluból is érkeztek vendégeink. Aprogramot jó hangulatú csángó bál zárta.

Sokáig lehetne még sorolni a kozári csángó együttes sikeres fellépéseit pl. Olaszországban, Szlová-kiában és a romániai Moldvában, valamint Budapesten, vagy a Jászberényi Csángó Fesztiválon és aPécsváradi leányvásárokon (több mint 20 alkalommal léptünk fel itt) de a részletes felsorolás nélkül iskitûnik, hogy az együttes évtizedeken át folyamatosan a hagyományõrzés magas szintû példáját mutattafel, úgy, hogy ez színpadi produkciókban is megmutatkozott, és a kívülállók számára is érdekes, élvez-hetõ volt. Változatos mûsoraikkal mindig lekötötték a közönség figyelmét. Mindehhez pedig rendsze-res gyakorlás, a komolyan vett, de jó hangulatú próbák sokasága volt szükséges, melyhez a szakmaihátteret, mint zenész, énekes, pedagógus és rendezvényszervezõ édesapám, Albert István biztosítottafolyamatosan, töretlenül. Halála elõtt két nappal még népdalköri próbát tartott. Az azt megelõzõ naponpedig a helyi ifjúsági szállóban nyaraló gyerekeknek tartott elõadást a Baranya megyében letelepedettcsángók kultúrájáról. Hiánya fájó, személye pótolhatatlan, hiszen ma már szinte lehetetlen olyan lelke-sen és kitartóan dolgozó, hozzáértõ szakembert találni, aki majdnem minden szabadidejét arra áldozza,hogy (munkadíj nélkül) kulturális-közmûvelõdési terén dolgozzon. Az élet persze megy tovább, ésEgyházaskozáron is folytatódik a hagyományõrzés.

A Domokos Pál Péter Közmûvelõdési Egyesület a halála után tartott rendkívüli Közgyûlésén úgyhatározott, hogy lehetõségeihez mérten folytatni kívánja kulturális tevékenységét, és az egyesület új el-nökének lányát, testvéremet, Hild Péternét (született: Albert Viola) választották meg, az Egyházas-kozári Csángómagyar Hagyományõrzõ Együttes pedig a faluban augusztus végén, egy helyi rendezvé-nyen újra fel tudott lépni.

Albert Endre

85

„….Elindultam, hosszú útra egyedül…”Kobzos Kiss Tamás emlékezete

Ismét nagyszerû muzsikussal gyarapodott az Úr égi ze-nekara. Kobzos Kiss Tamással csaknem harminc éve is-mertük meg egymást. 1986 nyarának végén együtt men-tünk be az Óbudai Zeneiskolába, hogy a népzenei tagozat-ra történõ kinevezésünket átvegyük. Tamást koboz, engemnépi ének tanárnak alkalmaztak. Amikor eljöttünk a Mó-kus utcai iskolából, a buszmegállóig aranyos székely vic-cekkel szórakoztatott. Ettõl az õsztõl lettünk kollégák, egynagyszerû csapatban. Eleinte tagozatként, majd 1991-tõlönálló iskolaként, mint Óbudai Népzenei Iskola mûkö-dünk.

Kobzos Kiss Tamás Debrecenben született 1950. május 30-án. Egyetemi tanulmányai (debreceniKossuth Lajos Tudomány Egyetem, kutatóvegyész szak) mellett a Délibáb népzenei együttes tagja lett,és az éneken kívül több hangszeren (citera, koboz, brácsa, tekerõ, reneszánsz lant, török saz) megtanultjátszani. 1974-tõl a budapesti Néprajzi Múzeum restaurátora és a Kaláka együttes tagja, majd 1976 és1986 között L. Kecskés András együttesében zenélt. Gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon és Isten-tiszteleteken. 1976 és 1979 között vegyész restaurátorként dolgozott a Múzeumi Restaurátor és Mód-szertani Központban, rövid ideig pedig a debreceni Déri Múzeumban.

1981 januárjától a bécsi Clemencit Consort tagja, akikkel több száz alkalommal lépett fel Bécsbenés Európa számos országában. Néhány évig a Thomas Wimmer által vezetett Accentus Austria régizeneegyüttes szólistája. A Jánosi-együttessel, valamint Ferencz Évával több CD felvételen is szerepelt.1992-tõl lépett fel közös koncerteken Erdal Salikoglu isztambuli énekessel, szólistaként több száz kon-certet adott Magyarországon, a környezõ országok magyarlakta településein, és Európa majdnem min-den országában, továbbá Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1993 óta gyakran zenélt fel aMusica Historica együttessel. 1986 óta tanít az Óbudai Népzenei iskolában, melynek 1991-tõl igazga-tója.

Tamás mûvészi, énekesi kvalitásáról, magyar és török népzenei elhívatottságáról sokan fognak be-szélni. Tiszteletreméltó volt néprajzi tájékozottsága, irodalmi és zenei mûveltsége. De hogy milyen kol-légánk s késõbb igazgatónk volt, arról szerintem kevesebb szó esik majd. Az iskoláért, a kollégáiért tûz-be ment volna, ha úgy hozza a helyzet. Minden emberi megaláztatást szó nélkül eltûrt, ami a személyérevonatkozott. Ilyen pedig bõven akadt az eltelt évek alatt. Mint igazgatónak a legnagyobb érdeme azvolt, hogy ebbõl a bohém, mûvész-tanár testületbõl igazi közösséget kovácsolt. Egymásra figyelõ, egy-más munkáját segítõ csapat lettünk. Mindig ügyelt ránk, ahol tudott segített. Hagyott bennünket dol-gozni, nem szólt bele a munkánkba, módszereinkbe, de megkövetelte a feladatok maximális teljesíté-sét. Mindig csak kért, soha nem utasított, tette ezt csendesen, halkan, kedves mosollyal a bajusza alatt.Olyan volt Kobzos Kiss Tamás lénye az iskolánk életében, mint az oxigén. Nélküle, tanácsai, segítségenélkül nehezen lélegeztünk volna.

2007 óta a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzeneta-nítás témakörében, elõadásokat tartott, konferenciákat szervezett. 2007-ben a Magyar Mûvészeti Aka-démia tiszteleti tagja, 2012-ben levelezõ, 2013-ban rendes tagja lett.

Nagy álma vált valóra három éve, amikor sok-sok szervezés, kilincselés után méltó helyre költöz-hettünk. Milyen a sors? A Mókus utca 20-ba, annak az általános iskolának szomszédságába, ahol har-minc éve megkezdtük pedagógiai munkánkat. Nagyon készült iskolánk önállóságának 25. éves jubileu-mi koncertjére. A betegágyából is sok tanáccsal, ötlettel gazdagította szervezõ munkánkat. A jövõ évihangversenyünket már az égi hazából figyelheti, tudom, hogy figyelni fogja. S örül majd, amikor rázen-dítünk egyik kedves moldvai népdalára:

„Elindultam, hosszú útra egyedül,Minden felõl borul az ég nem derül.Én felültem a világ vad lovára,De zabolát nem tettem a szájába.”

Tamás kedves! Szólj majd az érdekünkbe az Úrnak, és legyen fölötted könnyû a föld.Budai Ilona

86

87

VALTER ILONA:„Szóval, tettel”. Rómer Flóris Ferenc életeés munkássága (1815–1889)

A magyar régészet „atyjának” – Rómer Flóris Fe-rencnek – életét feldolgozó, forrásokra épülõ, alapos ésrészletes életrajz mindeddig nem született, és sajnos abemutatásra kerülõ kötet sem pótolja e hiányt. Szerzõjeugyan elévülhetetlen érdemeket szerzett Rómer jegyzõ-könyveinek sajtó alá rendezésével, valamint számos ta-nulmányban foglalkozott Rómer korának régészeti moz-galmaival,1 mégis könyve számos hibás adatot, illetveelírást tartalmaz. Egy része ezeknek bizonyosan a ren-delkezésre álló igen szûkre szabott idõvel magyarázható,ugyanis a magyar tudomány meglehetõsen késõn ébredtrá egyik legnagyobb polihisztor tudósa születésénekbicentenáriumára. Valter Ilona könyve leginkább Ham-pel József nyomtatásban megjelent emlékbeszédéreépül,2 ugyanakkor a jegyzetanyag hiánya az idézett szö-vegeknél különösen fájó, pedig a kötet végén szerepel afelhasznált irodalom jegyzéke is.

A bécsi származású Rómer Ferenc cipészmester ésVetsera Anna pozsonyi polgárlány három gyermeke kö-zül Ferenc 1815. április 12-én született Pozsonyban. Ahárom fiúból kettõ, Ferenc és József papok lettek, mígKároly aranyozó volt és honvédként esett el a szabadság-harcban. A család, mint arról Rómer egyik Fraknói Vil-moshoz intézett levelébõl értesülünk, rokonságban állt atragikus sorsú Vetsera Máriával.3 A szerzõ Hampel ésKumlik munkái alapján mutatja be Rómer gyermekkorátés fiatal éveit,4 a bencés szerzetesrendbe való felvételét,tanulmányait és iskoláit, valamint azon készség és ké-pességek elsajátítását, a rajzolást, a festést vagy a latinnyelv ismeretét, melynek Rómer régészeti kutatásai so-rán oly nagy hasznát vette. Kérdéses azonban, hogy Ipo-lyi Arnold Bakonybélben tanulótársa lett volna Rómer-nek, sokkal valószínûbb, hogy Pozsonyban ismerkedtekmeg az 1840-es években. A kezdeti bölcseleti oktatói te-vékenység után a természettudományra vált a tudós ben-cés szerzetes a gyõri gimnáziumban, majd utána pozso-nyi királyi feltanodán. Talán többet lett volna érdemes ír-ni Rómer ekkori kutatásairól és tudományos tevékenysé-gérõl, hiszen a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók1847. évi soproni gyûlésén elõ is adott a légnyomásról.5

A forradalom hatására Rómer beállt honvédnek és amásodik utász zászlóalj õrmestere, végül fõhadnagyalett. Az itt idézett levelet nem Groetzel (11. o.), hanemGratzl Józsefnek írta. Kapitányi kinevezést sem hadbíró-sági peranyaga, sem pedig a honvédség igazolólevelenem támasztják alá. Ez akárcsak az isaszegi csatabelimanõvere, valamint a kápolnai tüzéri tevékenysége bizo-

nyosan a legendárium részei.6 A debreceni csata utánmenekülés közben elfogták, majd Pozsonyban elsõsor-ban a Pressburger Zeitungban a tanítványaihoz intézettfelhívása miatt nyolc év börtönre ítélték, melybõl ötötOlmützben és Josephstadban le is töltött. Szabadulásaután nehéz évek következnek, míg végre visszatérverendjébe ismét Gyõrben lett tanára a természetrajznak,illetve kezdi el gyarapítani útjai során a terménytárat.1859-ben veszi fel ismét a kapcsolatot Ipolyi Arnolddal,aki régésznek csábítja, és nem 1857-ben, mint a kötetbenszerepel (25. o.), ráadásul az itt (17. o.) szereplõ idézetnem a levelezésükbõl, hanem Rómer elnöki beszédébõl,7a másik pedig a Bakonyból származik.8 Megkezdi a Ba-kony bejárását, sorra jelennek meg a Szünnapi Levelek,majd ezekbõl megszületik A Bakony, terményrajzi és ré-gészeti vázlat címû könyve, amely meghozza az akadé-miai tagságot. Pestre költözik és életének új korszakakezdõdött, melyben a fõ vezérfonal az ország régészetiemlékeinek kutatása volt.

Valter Ilona szemléletesen mutatja be az intézményiháttér kialakulását, amely lehetõséget teremtett Rómerkutatásainak finanszírozására és az eredmények közre-adására az Archaeologiai Közleményekben, majd az1868-ban, nem pedig 1869-ben, általa alapítottArchaeologiai Értesítõben. Elsõként fordul felhívásában1866-ban az ország földmûveseihez a régészeti lelet-anyag megóvása érdekében,9 amit Valter Ilona egy idé-zetben a nagyváradi évekre tett (33. o.). Ekkor jelenikmeg Mûrégészeti Kalauza, a következõ évben a párizsivilágkiállításon mutatta be Magyarország régészeti lele-teit, adott ki hozzá francia nyelvû vezetõt, és vett részt azõsrégészeti kongresszuson. 1869-tõl a Nemzeti Múzeumrégiségtárának igazgató õre, valamint a Pesti egyetemprofesszora, ugyanakkor rendjét elhagyva világi papkéntjánosi címzetes apátja rangot kapta. 1874-ben – és nem1875, mint a kötetben szerepel – a stockholmi õsrégésze-ti kongresszuson eléri, hogy a következõ 1876. szeptem-ber 4-én Budapesten nyíljon. Ekkor ér el tudományoskarrierje csúcsára, majd a következõ évben nagyváradikanonokká kinevetetve elhagyta szeretett múzeumát.Rómer nagyváradi éveinek bemutatásánál a szerzõMakkay János tanulmányából merít,10 melynek végénújabb sajtóhiba van, ugyanis Rómer 1889. március 18-ánés nem pedig 28-án hunyt el.

A kötet utolsó fejezetében Valter Ilona Rómer poli-hisztori munkásságának fontosságát mutatja be, számospéldával illusztrálva azt a széles körû tevékenységet,amit folytatott. A szerkesztõket dicséri, hogy a kötetben

KÖNYVESPOLC

1 Rómer Flóris jegyzõkönyvei Somogy, Veszprém és Zalamegye (1861). Bp., 1999.

2 Hampel József: Emlékbeszéd Rómer Flóris rendes tagról.Bp., 1891.

3 OSZKK Levelestár Rómer Flóris Fraknói Vilmosnak.4 Kumlik Emil: Rómer Flóris élete és mûködése. Pozsony,

1907.5 A magyar orvosok és természetvizsgálók 1847 aug. 11-17

Sopronban tartott VIII. nagygyûlésének vázlata és munkálatai.Szerk.: Halász Gejza. Pest, 1863.

6 Ld. Hermann Róbert tanulmányát e számban. A kápolnaicsatáról szóló Thaly anekdota valójában a Bihar 1884. november4.-i számában jelent meg és nem aznap hangzott el: Rómer Flórismint – tüzér. Bihar 17. 1881. 251. sz. 3.

7 Rómer Flóris: Elnöki beszéd az országos régészeti közgyû-lésen. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve1879/1885. Bp., 1886. 49.

8 Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat.Gyõr, 1860. 22.

9 Rómer Flóris: Magyarország Földmivelõihez! (nyomtat-vány) Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattár, Múzeumtör-téneti Gyûjtemény MT. III/42.

10 Makkay János: Rómer Flóris Ferencz nagyváradi évei(1877–1889). Archaeologiai Értesítõ. 118. 1991. 100–103.

88

Rómer jegyzetfüzeteibõl számos rajzot és leírást színes-ben hoztak. Ráadásul a rajzok mellett a mai állapotot isbemutatják. E jegyzetfüzeteket Rómer utazásai során ve-zette lerajzolva és leírva az általa bejárt vidékek, gyûjte-mények régészeti és egyéb emlékeit. Valter Ilona ezekközül rendezte sajtó alá a zalai, veszprémi és somogyiúton készültet, így kötetének ez a fejezete személyes ta-pasztalataira és kutatásaira épül.

A könyv végén Rómer Flóris igen széles körû irodal-mi mûködésének válogatott jegyzéke szerepel, amelynéla pontos irodalmi adatok (évfolyam, oldalszám stb.) hiá-nya nehezíti a késõbbi kutatók, érdeklõdök munkáját.Sajnos itt is jelentkeznek a már többször jelzett tévesadatok, így pl. a régészeti krónika, archeologiai mozgal-mak és az ószõnyi régiségekrõl írt tanulmányok nem azAradi Közlönyben, hanem az Archaeologiai Közlemé-nyekben jelentek meg (50. o.).

Valter Ilona kötete újabb összefoglalása RómerFlóris életrajzának, amely a hibák ellenére hasznos ol-vasmány lehet azok számára, akik a tudós bencés szerze-tes életét és tevékenységét szeretnék megismerni.Ugyanakkor rámutat arra is, hogy mennyire szükség len-ne a Rómer hagyaték és életmû feldolgozása alapján egyúj életrajz elkészítésére.

(A kiadó megnevezése nélkül. Bp., 2015. 58 oldal.)Prohászka Péter

KAJSZI OLGA:Földeák község leírása 1940

Napjainkra a legtöbb magyarországi település ren-delkezik a múltját bemutató tanulmánnyal vagy monog-ráfiával. A helytörténeti kutatók a levéltárakat és könyv-tárakat szorgalmasan látogatva idõt és fáradságot nemkímélve böngészik a régi köteteket, újságokat, dokumen-tumokat. A lassan felgyülemlõ adatok összekapcsolód-nak, utat mutatnak a kutatás további irányának, hogy vé-gül újabb mozaikokkal gazdagítsák a település múltjáravonatkozó ismereteket. Ám arra, hogy egy kerek egészetalkotó helytörténeti munka elõkerüljön a múlt homályá-ból, nagyon kicsi az esély. A kis Csongrád (hajdanánCsanád) megyei község esetében ez most mégis bekö-vetkezett: 2014-ben, több mint hetven év lappangás utánbukkant fel Kajszi Olga Földeák község leírása címûgépirata.

Földeák Hódmezõvásárhely és Makó között helyez-kedik el a Szárazér mentén, Szegedtõl északkeleti irány-ban. Története az 1300-as évekre nyúlik vissza.

A község, illetve a környék históriáját kevésbé isme-rõk tájékoztatására tisztázandó a „Földeák” elnevezéshasználata. Az egykori (ma Óföldeák néven ismeretes)Földeák lakosai a folyamatos árvízveszély miatt az1840-es évek végén magasabban fekvõ részekre költöz-tek, és megalapították a jelenlegi Földeákot.

A szöveg keletkezésének ideje rávilágít a gépirat hi-ánypótló jellegére. A Csanád vármegyét általában bemu-tató korabeli kiadványokban olvashatunk Földeák törté-netérõl, életérõl, ám ilyen tartalmú önálló köteteket csakaz 1980-as évektõl vehetünk kézbe.

Hogy az 1940-ben csupán 18 éves, a faluhoz rokoniszálakkal kötõdõ Kajszi Olga mi célból foglalkozottilyen mélyrehatóan a település történetével, máig rejtély.Az akkoriban tanítóképzõbe járó lány valószínûleg isko-lai feladatként látott neki a nagy feladatnak. Létezhet egymásik, nem elhanyagolható indíttatás is. Magyarorszá-

gon a falukutatás a harmincas években élte virágkorát.Érdekessé vált a falvak élete. A kis települések kultúrájá-nak megismerésére társadalmi mozgalom indult, amelyaz egyéni kezdeményezésektõl a tudományos kutatócso-portokig a legkülönbözõbb változatokban mûködött.

Kajszi Olga ismerhette a kortárs szociográfiai tanul-mányokat és a népi írók munkáit. Errõl tanúskodik a tá-jékozottsága, a szemléletmódja, olvasmányos stílusa, sõta számszerû adatok alkalmazása is. A szerzõ a saját ta-pasztalatait, élményeit is papírra vetve, néhol már-márszépirodalmi, néhol kissé ironikus stílusban ábrázolja afalut és lakóit. Hangulatfestõ tájleírás, filmszerû piacbe-számoló, színes fürdõleírás, bolti párbeszéd-idézés egy-aránt fellelhetõ a bekötött oldalakon. Sok mindent meg-tudhatunk a község történetérõl, fekvésérõl, határairól,vizeirõl, éghajlatáról, állat- és növényvilágáról, lakosai-ról. Áttekintést kapunk a háziiparról, a mezõgazdaság-ról, kereskedelemrõl, a közoktatásról, a népszokásokról,a falu vallási és egyesületi életérõl, de még a korabeli di-vatról is.

Az egyetlen ismert szerzõi példány páratlan oldalaintaláljuk a szöveget, a páros oldalakon beragasztott fotók,táblázatok és rajzok láthatók. A gépiratot két kihajthatótérképmelléklet teszi teljesebbé.

A szegedi Somogyi-könyvtár kiadásában megjelent,átszerkesztett, elõszóval bõvített és lábjegyzetekkel ellá-tott falutörténet túlmutat Földeák község bemutatásán: aharmincas évek alföldi falujáról kapunk tényszerû, még-is hangulatfestõ tudósítást.

(Somogyi-könyvtár, Szeged, 2014. 87 oldal.)Horváth Mihály

VOLENTICS GYULA – JÁN VOLENTIÈA szlovákság háromszáz éveés az 1946. évi lakosságcsere Szõdön

A Szõdi Helytörténeti Alapítvány gondozásában je-lent meg a 280 oldalas, a település szlovákságának múlt-ját feltáró jelentõs mû, mely a Pest megyei község nem-zetiségének elmúlt három évszázadáról, valamint a 69évvel ezelõtt megkötött csehszlovák-magyar „lakosság-csere-egyezmény” helyi vonatkozásairól is szól.

A szerzõpáros egyik tagja szõdi helytörténeti kutató,a magyar kultúra lovagja, Volentics Gyula, míg a társzer-zõje az egyezmény során gyermekként Pozsonypüspö-kire települt Ján Volentiè, aki nyugdíjazását követõen azeddig ismert adatokat, névsorokat jobbára visszaemléke-zése, valamint a két pozsonypüspöki (Pozsonypüspöki,Komárov), valamint a féli (Tomášov) temetõ sírfelirataialapján és szlovákiai interjúkon szerzett adatokkal egé-szítette ki. Ez a helytörténeti kutatás szempontjából azértis jelentõs, mert a szõdiek túlnyomó része az 1972-benPozsonyhoz csatolt Podunajské Biskupicén (Pozsony-püspökin) telepedett le.

A kötet elsõ fejezete bemutatja a XVII. század végé-tõl napjainkig a lakosság eredetét és összetételét. A tö-rök-kor utáni betelepülés, betelepítés 1687–1800 közöttihárom szakaszának tanulmányozása a korábbi színma-gyar település fokozódó szlovákosodásának fázisaibaenged betekintést. Fontosnak tartották a szerzõk Szõd la-kosságának anyakönyvekbõl kigyûjtött XVI–XVIII. szá-zadi vezetékneveinek a közreadását is.

A második fejezetben az elmúlt évszázadok nemzeti-ségi nyelvhasználata került górcsõ alá. Itt – magyar fel-oldásukkal – megtalálhatók a helység tót határnevei, a

89

helyi kisebbségi nyelvhasználat, dialektus és írásbeliségváltozása is. Szõdön az elmúlt századokban a tót kultúrazárt, falusi helyzete folytán a szlovák paraszti mûveltségviszonylag õsi rétegét õrizték meg és hagyományoztáktovább több mint kétszáz évig apáról fiúra az itt élõk. Aszõdiek tót anyanyelvüket és kultúrájukat részben a föld-rajzi adottságok (a fõváros közelsége) miatt, részben, pe-dig a XVIII. századtól a XX. század végéig folyamato-san tartó és jogszabályokkal is támogatott asszimilációsnyomás, és a XIX. század végétõl a magyar nyelvet elõ-térbe helyezõ helyi papok és tanítók hatására fokozato-san elveszítették. De nem csak ezek voltak az asszimilá-ció okai. A falu kicsiny mérete (bel- és külsõség, határ),lakóinak viszonylag alacsony száma, értelmiségének hi-ánya, a városi magyar nyelvû munkahelyekre történõ in-gázás, valamint a szõdiek, fõleg a XX. század közepén amagyar eszmékkel történõ azonosulása is gyorsította azasszimilációs folyamatot.

Ján Volentiè kitartó, állhatatos munkája eredménye-ként az újonnan közzétett és 23 oldal terjedelemben be-mutatott 494 volt szõdi személy adatai (név, születési éshalálozási év, szõdi lakcím, szlovákiai letelepedési hely,mely szlovák temetõben nyugszik, szõdi ragadványnév)alapján még pontosabb képet kapunk az áttelepülõk ma-gas számáról, az egyes családok létszámáról. Az áttele-pítési kormánybiztosság adatai és az újonnan feltárt ada-tok között jelentõs a különbség. Az áttelepültek száma atelepülés II. világháború utáni lélekszámához viszonyít-va jelentõs arányt (18%) képviselt, ezért megállapítható,hogy Szõd legújabb kori történetének egy fontos esemé-nyét sikerült megnyugtató módon, még az utolsó pilla-natban feltárni. A szerzõk a közzétett névsorral a félezer;szülõfaluját, rokonait, iskoláját, templomát elhagyó voltszõdi lakosnak is emléket kívántak állítani.

A záró fejezetben a lakosságcsere utáni évtizedekrõl,a helyi szlovákság mai helyzetérõl olvashatunk. Itt már afelgyorsult asszimiláció okainak taglalása, a névmagya-rosítások, a tót gyökerû ragadványnevek bemutatásamellett a szlovák nyelvû hagyományõrzés, a még élõ tótversek, népdalok, kifejezések, valamint három tucat ma-gyar és szlovák nyelven is közreadott és lekottázott nép-dal is szerepel.

A könyv elolvasása után nyilvánvalóvá válik: a szlo-vákok és magyarok, történelmi léptékkel mérve, a nép-élet minden terén ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz.Ez a kötelék sokkal erõsebb szlovák részrõl, mint ami –kulturális értelemben és közös XX. századi államukra te-kintettel – a csehekkel fûzi õket össze. Magyar részrõlpedig ugyanez igaz az osztrákokkal való viszonyra, fi-gyelembe véve az egykori Habsburg-államközösséget.

A csehszlovák-magyar lakosságcsere idõszaka egyi-ke a szlovák–magyar kapcsolat legfájóbb és legérzéke-nyebb pontjainak. A csehszlovák nemzetállam kialakítá-sát szolgáló 1946. évi lakosságcsere-egyezmény mind aszlovákok, mind pedig a magyarok számára súlyos szen-vedést hozott. A lakosságcsere téves politikai döntésvolt, és így több mint hat évtizeddel késõbb megállapít-hatjuk: nem érte el a célját. Szétszakította a rokoni szála-kat, szétrombolta a történelmileg kialakult hagyományosnépi, falusi közösséget, a visszamaradt szórványszlová-kok körében pedig meggyorsította a beolvadást.

Ezt az idõszakot a kisebb közösségek és az egyéneksorsán keresztül bemutatva lehet igazán az érdeklõdõ kö-zönséghez közel hozni, ráadásul a szõdi lakosságcseretörténetét bemutató társszerzõk egyike éppen e történel-mi idõszakban települt a községbõl a mai Szlovákia terü-

letére. A szerzõk még arra is vállalkoztak, hogy nem csu-pán a lakosságcsere közvetlen elõzményeit tárták fel szé-leskörûen, hanem a szlovák-magyar történelmi együtt-élés fõbb sarokpontjait is számba vették.

Az alapvetõ helytörténeti jelentõségén túlmutató,elemzõ tanulmány született, amely mind a helybeli,mind pedig a téma iránt általában érdeklõdõ közönség-nek hasznára lehet.

(Szõdi Helytörténeti Alapítvány. Szõd, 2015. 280 ol-dal.)

Bottyányi István

Szeged várostörténeti atlasza*

A modern számítógépes topográfia és a történettudo-mány sajátos találkozását jelenti a várostörténeti atla-szok készítése, amely tevékenység a Nemzetközi Város-történeti Bizottság (Commission Internationale pourl’Historie des Villes) által szabályozott Európai VárosokTörténeti Atlasza kutatási program keretében valósulmeg. A várostörténet-írás e módszere és formája 1968-ban indult útjára, amely egységesített elvek szerinti,összehangolt tevékenységet jelent az elmélyült és össze-hasonlításra alkalmas kutatások elvégzése céljából. Ma-gyarország csupán késõn, 2010-ben kapcsolódott a nem-zetközi áramlatba, amikor is megjelent Sopron atlasza,amit 2011-ben Sátoraljaújhelyé követett.

E sorozat harmadik hazai köteteként 2014-ben ké-szült el többéves munka után Szeged bilingvis (magyarés angol) várostörténeti atlasza, amelynek összeállítóiBlazovich László,1 Balia-Nagy Judit, Horváth Ferenc,Kelemen Gábor, Kratochwill Mátyás, Máté Zsolt, Sze-merey Anna, Szerdahelyi Péterné és Takács Máté voltak,az adatok feltárásában pedig számos további szegedihelytörténész: Apró Ferenc, Berta Tibor, Farkas Csaba,Kormányos András, Petrovics István és T. Knotik Mártavett részt. A kötet nem csupán speciális térképeket ötvöz,hanem terjedelmes, jegyzetelt tanulmányokkal, adattár-ral és gazdag irodalomjegyzékkel teszi e páratlan vizuá-lis világot a felhasználó számára még érthetõbbé egy tör-ténelmi utazásra kalauzolva õt, amely a historikus kez-detektõl napjainkig tart.

A térképtáblák koncepcionális rendszert alkotnak.Az A1 és az A2 jelû sorozat a kiindulópontnak tekintettalaptérképeket tartalmazza a városról s annak környeze-térõl. A topográfiai fejlõdési folyamatot a további táblák(A3 fázistérképek) ezekre vetítve ábrázolják. A generálistérképeket a jelenlegi állapotot tükrözõ hatályos topográ-fiai térkép (A4) és a városközpont látványos légi felvéte-le (A5) zárja. A B sorozatban tíz tematikus tábla találhatóSzeged földrajzi területe s telekhálózata, benne a végbe-ment építkezések strukturális változásairól a szocio-topográfiai és városmorfológiai viszonyok közé nyújtvaszemléltetõ betekintést 1522-tõl kezdõdõen 2010-ig. A Csorozat hadmérnöki felméréseket és térképeket (C1),19–20. századi térkép-reprodukciókat (C2), némely tör-

* Szeged. Magyar várostörténeti atlasz 3. / Hungarian Atlasof Historic Towns No. 3. Csongrád Megyei Honismereti Egyesü-let. Szeged, 2014.

1 Blazovich László fõszerkesztõ munkásságában az atlaszszervesen kapcsolódik az alföldi város történetének szenteltkorábbi kutatásaihoz, melyekbõl e helyt csupán kettõt emelünkki: Szeged rövid története. Dél-alföldi évszázadok 21. Szeged2005.; Demográfia, jog és történelem. Dél-alföldi évszázadok31. Szeged, 2013.

90

ténelmi állapotok rekonstrukcióit (C3), valamint korabe-li valós vagy idealizált városi látképeket, életképeket(C4) foglal magába.

Az összesen ötvenegy önálló térkép és fotográfia kö-zül néhányat érdemes külön kiemelni. A színes térképeksorát a Szegeddel összefüggésben legismertebbek repro-dukciói nyitják: a Giba Antal-féle kataszteri felmérés(alaptérkép), amely a város és környéke 1841 és 1844közötti ingatlanszerkezetét rögzítette, valamint két hadicélú felmérés eredményeként készült térképrészlet1783-ból és 1861-bõl. Az utóbbiak jól érzékeltetik a Ti-sza parti város környezetének geográfiai sajátosságait,melynek origójában és a település magjában a vár állott.

Az urbanizációs fejlõdést bemutató fázistérképek ve-zetnek végig a történelmen. Elsõként rekonstruálhatjuk,honnan indult el a folyamat, amelynek köszönhetõen azegymással határos falvak (Alszeged, Felszeged, Közép-város) és a castrum a 14. század végére várossá egyesül-tek. Mindez nem egyedi jelenség, miáltal a szóban lévõtérkép modellként szolgálhat más középkori alföldi vá-rosok születéséhez is. Az 1522. évi tizedjegyzék alapjánkészített helyzetrajz e több évszázados folyamatnak avégeredményét tárja elénk, amely hatékonyan párosulSzeged 16. századi szociális topográfiájával. A térszer-kezet alakulása tekintetében érdemben innentõl hasonlít-hatók össze egymással a középkori, majd barokk, késõbbklasszicista és szecessziós, végül a részeiben „szocreál”város különbözõ korszakairól készült rajzolatok.

Az elsõ jelentõsebb várostérképet De la Croix Paitisalkotta Szegedrõl 1713-ban. Az ennek alapján szerkesz-tett helyzetrajz jól vethetõ össze a 18–19. századfordulósmás hasonló mûvekkel: Vedres István és Buday Mihály1816. évi, valamint Balla Antal 1777. évi térképeivel.Ezeket egészítik ki a Szeged tágabb környezetét bemuta-tó 1834. és 1836. évi fázistérképek; az utóbbi HalácsyMiklós Új-Szegedet ismertetõ alkotása nyomán készült.A középkori eredetû organikus városszerkezet idõbeli ki-teljesedését, vagyis a 19. század közepi állapotát az em-lített Giba-féle térkép digitálisan újraszerkesztett válto-zatán, valamint Josef Bainville 1850-bõl való mûvénszemlélhetjük meg. Szintén érdekesek az egykor voltszegedi várral összefüggõ vázlatok és ábrázolások(1698, 1716, 1751, 1775), amelyek az archeológiai ása-tások miatt napjainkban újra aktuálisak a ma már csakképekrõl ismert erõsség történeti elképzelhetõsége érde-kében.

Mint ismeretes, a modern Szeged létrejöttének köz-vetlen elõzménye az 1879 márciusában bekövetkezett ti-szai gátszakadás és a várost romba döntõ nagy áradásvolt. A Tisza Lajos kormánybiztossága alatt és után vég-hezvitt rekonstrukció az archaikus arculatú szabad kirá-lyi városból egy európai léptékû nagyvárost hozott létre.Maga az országgyûlés is foglalkozott a történtekkel többjogszabályt fogadva el a szokatlan volumenû beruházá-sok mielõbbi elkezdése végett. Emiatt Szeged településistruktúrája teljesen megváltozott: új szerkezeti és rende-zési tervek alapján elnyerte a ma is létezõ körutas és su-gárutas jellegét – nem titkoltan Párizs mintája nyomán.Az e témával kapcsolatos átnézeti térképek drámaian il-lusztrálják a város halálát és feltámadását, a korábbi ésaz újonnan létrejött utcahálózat, illetve városkép viszo-nyát, benne a közterületek szintje feltöltésének gigászimunkáját.

Az említett eredeti és újratervezett térképeket a vá-rosról a 18. s a 19. században készített karcolatok, fest-mények, illetve fotográfiák teszik még teljesebbé; példá-

ul a híres mariazelli kegykép vedutája, Pauli Hugó szépakvarelljei, valamint az ármentést megörökítõ egykorúfényképek.

Összességében Szeged urbanizációja legújabb koritörténetének két nagy csomópontja volt: az 1879 utánipolgári újjátervezés és városépítés, valamint a tanács-rendszer második felében végbement, egész városrésze-ket létrehozó nagyberuházások idõszaka. A kettõ ugyaneltérõ történelmi környezetben ment végbe, de a párhu-zamot ma sem lehet említés nélkül hagyni. Az atlaszminderre a vizualitás eszközeivel igen érzékletesen hívjafel a figyelmünket.

A tablókat impozáns terjedelmû, jegyzetelt tanulmá-nyok kísérik, melyek szövegesen taglalják és értelmezika térképeken látottakat: a középkort nézve összefoglaló-an, majd a 16. századtól évszázadonként haladva jelen-korunk felé. A történeti topográfiai adattár pedig párat-lan enciklopédia a város múltjáról: tételesen megismer-hetõk belõle többek között Szeged közigazgatásán, bir-tokviszonyain és jogállásán túl a historikus demográfiaijellemzõk, az utcajegyzékek, a közélet számára jelentõ-sebb ingatlanok, egyházi létesítmények, valamint a ke-reskedelem, a kézmûvesség, az egészségügy, az oktatás,a szórakozás, a közlekedés, a közmûvek, a mezõgazda-ság, a bányászat, a geodézia, a halastavak és az ipari léte-sítmények tematikus, évszázadokon átívelõ adatai. Akorszerû számítógépes technológia azt is lehetõvé tette,hogy az alkotók mindezt a térképekre vetíthessék és pon-tosan lokalizálhassák. Túlzás nélkül állítható, hogy a2010-ben befejezett Szeged története ötkötetes nagymo-nográfiát ez az átfogó, tematizált adattár mintegy hatkö-tetesre egészíti ki!

Ezen s még számos erénye alapján jó szívvel ajánljuka Csongrád Megyei Honismereti Egyesület kiadásábanés több szponzor önzetlen támogatásával megjelent kü-lönleges mûvet minden, a magyar várostörténet és Sze-ged múltja iránt érdeklõdõ olvasó szíves figyelmébe.

Antal Tamás

Õrség és Göcsej hagyományos almafajtáiIndokolt törekvése az Õrségi Nemzeti Parknak, hogy

a területén a természeti értékek sorából nem zárja ki akultúrtáj értékeit. Ami nem is lenne túlzottan bölcs tö-rekvés, mert az évszázadok során az itt lakók létfeltétele-iket alakítva jelentõs területeket hasítottak ki kultúrnövé-nyek és tenyésztett állatfajok számára. Nyilvánvaló,hogy az erdõirtás vagy a legelõk feltörése nem olyan fo-lyamat, amelyben a rehabilitáció gyorsan és teljesenmegoldható lenne, ugyanis közben szinte minden válto-zott, úgymint a nagytáj településszerkezete, a nem cse-kély infrastrukturális átalakulás sem maradt nyomtalan.Mindeközben – tréfásan szólva – a kultúrflóra és -faunasem hagyta magát.

Lehet, hogy általában nem is gondolja végig az ittenilakos, vagy turista, a meghonosodott fajok nemhogymegmaradnak, hanem elvadulva is – új alakokat hoznaklétre, sõt mutánsok jelentkezhetnek és maradhatnak meg.Akkor helyes a tájökológus és kultúrbiológus nézõpont-ja, az Õrséget és Göcsejt is a természetes és a kultúrtájbonyolult, mégis modellezhetõ és multifaktoriális rend-szerének tekinti. Lényegében kimondatlanul is, ez te-remti meg olyan összefoglaló munkák témáját, mint aztmost éppen a kezébe vehet az Olvasó.

A kötet annak ellenére értékes génanyagot tárt elénk,hogy a Göcsej, Hetés, a Vendvidék és Õrség területén a

91

népi gyümölcstermesztés számtalan értéke és dokumen-tuma veszendõbe ment, amit persze nemcsak a politika,hanem a demográfiai hatások is elõsegítettek. De sosemtudom elégszer leszögezni, a nagyüzemek privatizációjais nem felejthetõen sikerült, nagy klónfajta kincs, amelya kutatók megfigyelése alatt várta a felszaporítást, el-vesztek a kapzsi fejszecsapásoktól. Ennél nagyobb kárt ahazai gyümölcs génvagyon csak 1959–1961 között éltmeg. Kovács Gyula az elõszóban – okkal – idézte Gön-czi Ferencet: „Göcsejnek gyümölcse jó is, sok is – régenmég több is volt…” De akkor mit mondana most, a tago-sítás és a privatizáció után?

Nagyon ízléses kivitelben jelent meg a könyv, Ko-vács Gyula elõszavával. Ambrus Lajos Történeti almás-kertek – Göcsej és Õrség almái címû fejezetben literátusimivoltában, szépírói módon írt az itteni almafákról, faj-tákról és tulajdonképpen emberekrõl, akik mûvelték ésfáradtak a termésükért. Hetés és Vendvidék sem maradtle belõle, mert tudom, arrafelé is hasonlóféle almák, kör-ték, szilvák, cseresznyék, barackok stb. élnek. Nagyajándéka volt sorsomnak, hogy annak idején egy kis ál-landó munkacsapatban, dr. Danis György szervezésébenbejártuk az ország zegét-zugát, amely ugyanolyan sze-rencse volt, mint amikor dr. Víg Péter rám bízta az egyikgénbankfelelõsi feladatot.

Nekem így csak örömömre szolgál, hogy mindig arealitás mezsgyéjén járva a fehérfoltok területeit is bejár-hattam, így amikor Csödén is voltunk elõadást tartani,vagy néhai dr. Für Lajossal Egyházashetyén. Ott éppen aszilváról kellett beszélnem, most azonban a kiváló szer-zõk az almáról adták át az olvasóknak az ismereteiket. –Darázs Zsolt: Közelmúlt és jelen fejezet üzenet, a veszé-lyeztetettség mértékérõl adott érdekes véleményt.Szakné Bor Tímea vagy Halász Elemér személyes élmé-nyei, tapasztalatai hol a gyümölcsös hétköznapokról, holaz alma szaporításáról, már olyan ismereteket idézett fel,amit a ma öregjei alig, vagy fiatal, ún. ökomenekültjeimég nem ismerhetnek.

Dóka László az alma sokféle hasznáról, felhasználá-sáról írt. Megismerheti az Olvasó a tájbeli recepteket, pl.az almás gombócot, amiben az alma nem töltelék, hanema gombóc eleme. Az alma tényleg nemcsak táplálék, ha-nem gyógyszer is. De még milyen, miközben a szere-lemben is jeles helyet tölt be. A rómaiak még azt is hang-súlyozták, hogy ezzel kell a borivást elõkészíteni: „Postfructum vinum…” vagy elõbb alma, utána jöhet a bor.

A gyümölcsös tündérkertek látogathatósága szinte alegfontosabb része a kiadványnak. Szép, szép egy jólmegírt szöveg olvasása, de hogy az érdeklõdõ ember fel-kerekedve azt élõ virtuális élménnyé teheti, igazi „cse-mege”. Ahol biztosan nemcsak idézõjel közé téve lehet-séges az olvasottakban gyönyörködni, hanem organo-leptikus tapasztalatok is érhetnek bennünket. Érdekes le-het egy Bõralma, vagy Véralma, de ha íze is van, háthogyne lenne, akkor a munka valóban célt ér.

43 nyári és 60 õszi-téli almafajta rövid leírása olyan,mint egy kis pomológiai határozó, ami azért nem merülel a részletekben, hogy szakmunka benyomását keltse. Alegfontosabb jellemzõk olvashatók, egy-egy kép a gyü-mölcsökrõl, vagy éppen a fákról. A pomológus olykortörheti a fejét, hogy a név egy népies névforma-e, vagymár éppen a régi történelmi fajtának elvadult alakja, ne-tán mutánsa. Amennyiben pedig egy fát netán magrólnevelték fel, szinte bármi lehet, igaz apasági vizsgálatotránézésre nem tudunk lefolytatni. A régebbi idõkben azúj fajták így, spontán módon jöttek létre.

Most már jó sáfár módjára, a terület igazgatója – azÖNP – is viseli annak a terhét, hogy ebbõl a génvagyon-ból mi marad majd a jövõ generációknak, mennyire ma-rad a természeti- és kultúr-környezet kompatibilis egy-máshoz. Az ökológiai szemlélet, a biológiai sokféleségés a fokozatos változások a fajtacseréknél alapozzákmeg a biztos gyümölcstermesztést és élõ természetvédel-met, mert mindkettõ biológiai alapon áll.

Kardos László 1943-ban Az Õrség népi táplálkozásá-ról készült kiváló monográfiája mellé ez a kötet méltánfog kerülni. Várjuk a körték, a szilvák és minden másfélegyümölcsöt is bemutató újabb munkáikat.

(Göcsej Tájvédelmi Alapítvány. Õrségi NemzetiPark, Õriszentpéter, 2015. 255 p.)

Surányi Dezsõ

Kis vajdasági mûvelõdéstörténeta XVIII–XX. században

Németh Ferenc olvasókönyve folytatja a Bori Imreáltal kezdett sorozatot, hogy a „Vajdaság” területénekmúltját olvasókönyvben dolgozza fel. Az Ember, táj, tör-ténelem és az Ezredéve itt címû kötetekhez képest ezcsak egy korszakról, a XVIII. századtól az elsõ világhá-borúig mutatja be a terület mûvelõdéstörténetét. Másikkülönbség, hogy nem több szerzõtõl válogatva, korabeliszövegekkel színesítve teszi. Az Elfelejtett arcok, törté-netek, események címû kötet válogatás Németh Ferencmûvelõdéstörténeti tanulmányaiból. Elsõsorban a XIX.századdal foglalkozik, de Németh Ferenc fõ kutatási te-rülete a Bánát, Bánság mellett a korabeli Bácska is meg-jelenik.

A könyv folytatja a szerzõ 2003-ban megjelent Úrivilág Torontálban címû kötetét. Ugyanakkor a hat feje-zetre tagolt könyv széles skálán mutatja be Németh Fe-renc szerteágazó kutatásait is. Sajnáljuk, hogy a tanul-mányok végén csak az eredeti szöveg megírásának/meg-jelenésének dátuma szerepel és az nem, hogy korábbanhol láttak napvilágot az írások. A tanulmányok többségeaz elmúlt három évbõl származik. A legkorábbi 2000-bõla Vörösmarty Mihály centenáriumának (1900) vajdaságikultuszretorikájából. A helyismereti kutatások jelene,problémaköre és távlatai a Vajdaságban címû tanulmánya Honismereti Szövetség honlapján a határon túli kap-csolat menüpontban olvasható.1 Néhány tanulmány fo-lyóiratokban, például Bácsország, Létünk vagy konfe-renciakötetekben jelent meg.

A kötet alaphangját az elsõ tanulmány adja meg, hi-szen ezzel a céllal jött létre ez a válogatás is, hogy erõsít-se és elõsegítse a kultúrtörténeti kutatások összegzését aXXI. század elején, ahogy a bevezetõben írja „a XXI.század egyik kihívása, amellyel valamilyen formábanmindenképpen szembesülnünk kell, kultúrtörténeti érté-keink számbavételére, átfogó áttekintésére, kultúrtörté-neti kutatásaink eddigi eredményeinek összegzésére vo-natkozik”.

A második fejezet a polgári szokáskultúra és érték-rend a mindennapok világába vezet el, hogyan éltek apolgárok a Bánságban, valamint az iskolai elvárt maga-tartásokat, viselkedésformát elemzi. A kötet központi fe-jezete a harmadik, melyben a multikulturalizmust mutat-ja be a Bánátban. A tanulmány a migráció, a kommuni-kációs kényszer és interkulturalizmus, valamint a polgá-

1 http://honismeret.hu/?modul=oldal&tartalom=1216717,2015. 08. 13.

92

rosodás és asszimiláció három fejezete három nézõpont-ból vizsgálja a multikulturalizmus jelenségét. A nagy-becskereki zsidóság mellett az örmények közéletben ját-szott szerepét is megismerhetjük. A boszniai okkupáció-ról szóló tanulmány pedig azt mutatja be, hogy a sokfélekultúrából érkezõ bánáti katonák hogyan fogadták be,értelmezték a tõlük eltérõ muzulmán világot Bosznia-Hercegovinában, valamint hogyan viselkedtek a boszni-ai okkupáció idején.

A centenáriumi megemlékezések keretében a kötet-ben az elsõ világháború mûvelõdéstörténetének háromkultúrtörténeti aspektusát: a katonanótákat, az esemé-nyek megörökítését (fotók, festmények) és egy „hábo-rús” szakácskönyv tanulságait mutatja be.

Az elfelejtett arcok a címmel ellentétben a kötet utol-só fejezetébe kerültek, ahol az „életpályák, életmûvek”közül Szép Ferenc mellett megismerhetjük a vajdaságihelytörténetírás úttörõjét, Dudás Ödönt, valamint az el-feledett zentai írót Scossa Dezsõt és Streitman Antalrajzmódszertani újításait.

A könyv abba a sorozatba illeszkedik bele, melynekkeretében tavaly megjelent Németh Ferenc doktori érte-kezésének fõ része az Arany, Jókai és Petõfi kultusza aVajdaságban címmel. Doktori értekezésének expozéját(bevezetését) már korábban közölte az Újvidéki Egye-tem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Iroda-lom Tanszékének Tanulmányok címû folyóirat, még2012-ben. A téma az Elfelejtett arcok 4. fejezetében isfelbukkan, például a „Petõfi-ünnepélyek Bácskában aköltõ eltûnésének fél évszázados jubileumán (1899)”.Ugyanakkor folytatja a Németh Ferenc által szerkesztett,és szintén tavaly Újvidéki Egyetem Magyar TannyelvûTanítóképzõ Kar kiadásában megjelent Régió és kultúracímû kötet, melyben a Vajdaság, mint régió kultúráját ésinterkulturális kapcsolatait vizsgálták a tanítóképzõ ok-tatói.

A könyv elsõsorban az Újvidéki Egyetem MagyarTannyelvû Tanítóképzõ Kar szabadkai diákjai számárakészült, akik Németh Ferenc tanítványai a karon. Egyetérhetünk a kötet egyik recenzensének, dr. IspánovicsCsapó Juliannának a könyv hátsó borítóján megjelente-tett véleményével: „Németh Ferenc mûvelõdéstörténetiolvasókönyve újszerû nézõpontjával, sokszínû ismert-anyagával korszerû oktatási segédeszköz”. Ugyanakkora kötet célja az is, hogy további kutatásokra ösztönözze,illetve kutatásaikban segítse az olvasókat. Ahogy Né-meth Ferenc az említett Régió és kultúra bevezetõjébenírja: „a témák gazdagsága elõrevetíti, hogy ezeket a kuta-tásokat mindenképpen folytatni kellene”.

(Németh Ferenc: Elfelejtett arcok, történetek, esemé-nyek. Vajdasági mûvelõdéstörténeti olvasókönyv. Újvi-déki Egyetem Magyar Tannyelvû Tanítóképzõ Kar. Sza-badka, 2015.)

Fábián Borbála

BEREZNAI ZSUZSANNA:A népi táplálkozás hagyományaiSzékelyszentkirályon

A szerzõ tollából Ozsdola (publikálva 2013-ban)után újabb erdélyi, az ígért-várt Szentkirály táplálkozásakötet jelent meg. Ez a kiadvány is a néprajzkutató nagymunkabírással, szakmai igényessége mellett a téma és azadatközlõk iránti szeretettel, alázattal végzett gyûjtés ésfeldolgozás eredményeként készült el. A vizsgált falu

Székelyudvarhelytõl öt kilométerre, Farkaslaka közelé-ben fekvõ település. Talán egyetlen hiányossága a kötet-nek, hogy a település mezõgazdasági és népesség-sta-tisztikai adatainak közlése elmaradt. (Azonos témában,sorozatban, szerzõvel és szerkesztõvel megjelentOzsdola kötet szerkesztõi elõszavában szerepeltek ezekaz alapadatok.) A faluról készült Web-lapon olvashatónépesség-adatok szerint a XX. században 1000–1100 fõ,2002-ben 1096 lakosból 1078 magyar, 5 román, 13 ci-gány lakja. Tehát a magyarok a település meghatározónépességét jelentik. A határában a táplálkozás leírásalapján erdõbirtokuk, kaszálójuk volt, szántóföldet mû-veltek, a zöldséget külsõ kertekben és a háznál kialakí-tott konyhakertben termelték meg, így az évszázadokalatt kialakult módon, önellátókként gazdálkodtak a XX.század közepéig. Majd a kollektív gazdálkodás idején ti-zenöt ár, azaz ezerötszáz négyzetméter földet birtokolha-tott és mûvelhetett egy-egy család. Ezért is fontosak aszóbeli gyûjtés alapján a nyersanyagok, ételek, készítésitechnikák változásaira megadott idõhatárok, idõpontok,így a XX. század közepe, az 1950–1960-as évek, illetveaz 1930-as évektõl az évtizedenkénti határok jelzése ésvégül utolsó idõpontként XXI. század eleje.

Bereznai Zsuzsanna ebben a munkájában szabadab-ban bánik a terjedelemmel és több adatközlõvel dolgo-zik. Ozsdoláról körülbelül 2500 magyar lakos mellett 21adatközlõvel, 135 oldalas, Székelyszentkirályról 1000–1100 magyar lakos mellett 27 adatközlõvel, 200 oldalaskiadvány készült. Tehát nem a népességszám indokolja anagyobb terjedelmet. Ebbe a kötetbe egy-egy, a tájra jel-lemzõ ételrõl, például a kásákról, kenyérrõl, a kaszálón,a lakodalomban étkezésrõl több adatközlõ szövegévelrészletesebb leírás készült. Az utóbbi dolgozatban új fe-jezetet olvashatunk a Bevezetés: népi táplálkozás és falu-csúfoló tréfálkozás a Székelyföldön címmel, mely kétszerzõ (B. Zs. és Duka János) korábbi munkáiból készültösszegzés, folklór formában gazdagítva e táj települései-re jellemzõ ételeit, termékeit. (Például pityókás Szentki-rály, cseresnyés Ozsdola, hagymás Mádéfalva és az ap-rópityókás Gyergyószentmiklós.) A mûvelõdéstörténeti,történeti néprajzi összefoglalást jelentõ záró tanulmány amásodik kötetben új, fontos részletekkel, például szak-irodalmi és szépirodalmi kiegészítésekkel bõvül. A na-gyobb terjedelem tehát igényesebb kidolgozást jelent. Arészletesebb, jobban tagolt tartalomjegyzék a gyors átte-kintést, tallózó olvasást teszi lehetõvé.

Az olvasó a két bevezetõ (elsõ történeti: közigazga-tás- és családtörténeti vázlat, második az említett falu-csúfoló) után a falu táplálkozása részletes leírását kapja atáplálkozásmonográfiák kialakult tagolásában az alap-anyag megtermelésétõl, beszerzésétõl az étkezési rendenés az egyes ételek készítésén át az élelmiszerek tárolásá-ig. A leírásban a falu kevés módosabb és több szegé-nyebb család étkezése különbségeirõl is folyamatosanolvashatunk.

A gyûjtõ-szerzõ még talált adatokat a tájra jellemzõ,de kiveszõ ételekre, készítésmódokra és étrendre. Példá-ul sikerült az árpa- és törökbúza puliszka (kása) XX. szá-zad közepéig egymás mellett fogyasztását leírni (43.o.),a zabkenyér sütésére emlékezõt találni (47. o.), azesztenán a pásztorok hústartósítási módjaként a juh- ésbárányhús vastagon sózva tárolását lejegyezni (31. o.), alótej és bivalytej hasznosításának nyomait gyûjteni(58-59. o.), a törökbúzakásás, árpakásás hurka helyen-ként napjainkig készítését (46., 65. o.), az egy- és kétfo-gásos ebéd feltételeit, alkalmait (29., 31. és 34. o.), a ko-rábbi lében fõtt húsétel jelentésû lé, káposztalé nevét a

93

falu idõs generációja szóhasználatában (90. o.) megtalál-ni. A helyi hagyományos leves jellemzõit, a savanyú le-veseket, a forró vízben fõzést, a sûrítés módjaként azereszték, vagyis a habarás módját, változatait minden ne-vezett étel készítésénél, egyedi változataiban mutatja be.

Bereznai Zsuzsanna nem törekszik mindenáron álta-lánosításra. Székelyszentkirály táplálkozása a kötetbenhárom változatban jelenik meg. Elõször a már említettmonografikus (27-115. o.), másodszor A sokszínû erdélyiés a székelyszentkirályi konyha címû záró tanulmány ne-gyedik fejezeteként, A székelyszentkirályi népi konyhasajátosságai – kulináris ízlésvilág (Összegzés) (147-152. o.), harmadszor Közkedvelt régi és új keletû székely-szentkirályi receptek (152-178. o.) címen. A háromfélefeldolgozás – az ebbõl a szempontból azonos felépítésûOzsdola kötettel együtt – egyszerre szolgál néprajzi ésgasztronómiai adatforrásként. Ugyanakkor a nagyolt fo-netikus átírású szövegek nyelvészeti (szótani és mondat-tani) vizsgálat alapjai lehetnek.

A két erdélyi falu, Ozsdola (Délkelet Erdély, Moldvakapuja) és Székelyszentkirály (Udvarhelyszék, Székely-föld egyik õsi települése) kötetek értékét növeli, hogy

ugyanazon szerzõ, azonos szempontok alapján, egy idõ-ben (2008-ban, 2009-ben) végzett gyûjtése és feldolgo-zása eredményeként, röviddel egymás után megjelenveáll a további kutatás számára készen. (Kérdés, hogy ha-sonló kiadványok erdélyi kistelepülésekrõl készültek-e?)

A szentkirályi kötet végén Képek Székelyszent-királyról címen Szalai Sándor, kecskeméti képzõmûvészhét grafikáján láthatjuk a falu templomát, négy házát,egy faragott kaput, egy kemencét, ezzel képileg is meg-jelenítve a települést. Az aprólékos kidolgozású grafi-káknak az interneten elérhetõ képek mellett is jelenté-sük, üzenetük van.

A fentiek alapján Bereznai Zsuzsanna legújabb mun-káját jó szívvel ajánlom szakkutatóknak és más, Erdélykultúrája iránt érdeklõdõ olvasók számára érdekes éshasznos olvasmányként.

(Megjelent a Libelli Transsilvanici sorozat 11. köte-teként 2015-ben, szerkesztõk Bárth János és Bárth Dáni-el. A megjelenést támogatta a Nemzeti Kulturális Alapés a kiadóként is közremûködõ Kecskeméti Katona Jó-zsef Múzeum. A könyvet Bárth János kutatásszervezõ-ként, szaklektorként és sorozatszerkesztõként is jegyzi.)

Szûcs Judit

A 2015. év tartalomjegyzékeKÖSZÖNTÉS

Köszöntjük a XLIII. Országos Honismereti AkadémiátSzekszárd, 2015. július 5 –10. 3/3

Ács Rezsõ: Polgármesteri köszöntõ 3/3A Honismeret Bethlen Gábor-díja

Laudáció a HONISMERET Bethlen Gábor-díjához(Bakos István) 6/3

Köszönõ szavak (Halász Péter) 6/5

ÉVFORDULÓK

Balahó Zoltán: Feszty Árpád emlékezete 2/8Baráthi Ottó: Ötvenéves a nógrádi honismereti mozga-

lom 1/7Bardoly István – Prohászka Péter: Rómer Flóris hagya-

téka, mint honismeretünk forrása 6/46Bartha Julia: 125 esztendeje született Németh Gyula

nyelvész, turkológus 6/51Danis Tamás: A háború és az üldöztetés áldozatai egy

kishonti családban 4/17Debreczeni-Droppán Béla: Rómer Flóris a Magyar

Nemzeti Múzeumban 6/34Debreczeni-Droppán Béla – Prohászka Péter: Az „ócs-

kász-, ódondász-, avatagár-, cserépszaglász-, harang-ász-, nyúzár”. Egy nagy honismertetõ – Rómer Flórisemlékezete 6/6

Erdélyi István: Anyám, Petrik Ilona elso világháborúskitüntetése 5/7

Farkas Kristóf Vince: Hogyan ünnepelték 170 éve a já-szok és a kunok a Redemptiot? 4/6

Gaucsik István: Rómer Flóris és Pozsony 6/14Halász Péter: A huszonöt éves Lakatos Demeter Csán-

gómagyar Kulturális Egyesület tudományos jelentõ-sége 5/7

Hála József: „Nagy lélek szállott el közülünk”. HermanOttó halála és halálának 100. évfordulója 1/3

Hermann Róbert: Rómer Flóris a szabadságharcban –avagy az életrajzírás nehézségei 6/20

Kisfalusi Gábor: 110 éve nyitotta meg kapuit a MagyarOptikai Mûvek a Csörsz utcában 2/11

László Péter: Száz éve született Eppel János teveli hely-történész 3/9

Miklós Péter: Százhuszonöt éve született és ötven évehunyt el Badalik Bertalan veszprémi püspök 6/53

Németh Tibor: Jókai Mór Hathalompusztán 2/5

Örsi Julianna: Méltó fejhajtás a nagy tudós elõtt.Györffy István emlékezete 1/5

P. Márk József: Ötszáz esztendõs a csíksomlyói SegítõSzûz Mária kegyszobor 4/3

Prohászka Péter: Rómer Flóris Bakonya – egy honisme-reti alapmunka születése 6/28

Radics Éva: Kétszáz éve született Mosonyi Mihályzeneszerzõ 5/5

Siket István László: A makói fõgimnázium a Nagy Hábo-rú éveiben 4/15

Szõts Zoltán: Hetven éve kezdõdött… A völgységi né-pességcsere 3/12

Törõ Balázs: A sebesült hõs katona mítosza 4/12

Udvarhelyi Nándor: Egy feledésbe merült törökverõ em-lékezete. 540 esztendeje született Beriszló Péter

V. Kápolnás Mária: Az ezeréves Báta 5/3

Valentyik Ferenc: Kétszázötven éve született KossuthLászló 3/6

Várhelyi Gyula: Emlékezés Németi Ferenc tokaji várka-pitányra 2/3

94

Zóka Péter: Igmándy-Hegyessy Géza a „nagy háború-ban”, 1914–1915 4/7

Zika Klára: A borzalmak között is embernek maradni4/19

ISKOLA ÉS HONISMERET

TanítómestereinkBallagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (Elõszó,

részlet) 1/10Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik

(Részlet) 5/11Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok (Részletek)

3/16Németh László: Nagyváradi beszéd (Részlet) 4/23Széchenyi István: A magyar Akadémia körül (Részle-

tek) 6/56Balázs Géza: Az Országos Kéktúra mûvelõdési értéke

6/57Barteczka Mária: Egymástól tanulva, egymást segítve.

Lovas Henrik nyugalmazott „tanító bácsi”-val be-szélget 4/25

Bartha Éva: Gondolatok az I. Országos Hon- és Népis-meret Konferenciáról. Veszprém, 2014. november14–16. 2/13

Dömötör Józsefné: Nemzeti hagyományaink megisme-rése tanórákon kívül 1/16

Gergelyné Bodó Mária: Honismeret és anyanyelvápolásegy szegedi iskolában 5/22

Gergelyné Bodó Mária: Hadtáposok a galíciai fronton.Helytörténeti vetélkedõ Szegeden 6/61

Gesztesi Enikõ: A honismeret tanításának iskolai lehetõ-ségei a kerettanterv alapján 3/18

Kovács Anett: Wenckheim Krisztina tevékenysége agyermekvédelem területén 1/11

Kovács Lajos: A helytörténeti kutatás perspektívái 2/17Pál László György: Honlap az eltûnt tanyai iskolákról

2/21Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Honismerõk látogatása a

nagyváradi Ady Endre Líceumban 3/21Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Anyaországi és határon

túli magyar iskolák együttmûködése a dél-alföldi ré-gióban 4/27

Sebestyén Kálmán: Erdély római katolikus népoktatása(1840–1848) 5/13

Titkos Sándorné: Miskolci iskolák a Herman Ottó Em-lékévben 1/15

Tóth Erika: Mindannyiunk „Tulipán királyfija” 2/19Trencsényi László: Honismereti staféta 2/15

SORSKÉRDÉSEK

Csiha Kálmán: A történelem sodrában Erdélyrõl, ma-gyarságról (Lejegyezte Vasi Ferenc Zoltán) 1/27

Mirk László: Naplórészlet az 1945. tavaszi dunántúliharcokról (közreadja) 6/63

Sutarski Konrád: Lengyelek Magyarországon a XX. szá-zadban 6/65

FÓRUM

Kováts Dániel: Honismeret és anyanyelv 3/25Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Határokon átnyúló kéz-

fogás. Anyanyelv, hagyomány, identitás – régióskonferencia Szegeden 3/23

HAGYOMÁNY

Balázs Kovács Sándor: A nõk szerepe a sárközi nagycsa-ládban 3/40

Brassai Erika – Nagy Katalin: „Sok kéz hamar kész”.Kaláka, avagy önkéntesség, összefogás 1/17

Fülöpszállási Székely Gábor: Fülöpszállás városalapítóoklevele 5/25

Lukács László: A Csákváron talált fazekas égetõkemen-cérõl 5/27

Manherz Károly: A magyarországi német nemzetiségrõl4/35

Mándics Mihály: Bunyevácok és a tambura 1/20Miklós Péter: A tiszaszigeti (ószentiváni) katolikus plé-

bánia két világháború közötti történetérõl 5/33Nagy Janka Teodóra: Nemzetiségek, népcsoportok, nép-

hagyományok Tolna megyében 3/29Prohászka Péter: Egy maroknyi amatõr Tiszazug régisé-

gei nyomában 4/30Stefán György: A csicsói búcsújáró hely 3/34Szabadi Mihály: A sióagárdi lányok hajviselete 3/38Valentyik Ferenc: Dabasi Farkas Pali, az elfeledett ci-

gányprímás 5/36Veress-Bágyi Ibolya: A Bolyai János-kéziratok sorsa

5/29

EMLÉKHELYEK

Bodó Imre: Egy múzeum születése 5/43Merényi-Metzger Gábor: Ifjabb báró Eötvös Ignác ve-

lencei síremléke 5/42Udvarhelyi Nándor: IV. Béla nyomában Dalmáciában

1/22Udvarhelyi Nándor: Anjou királyaink emlékei Dalmáci-

ában 2/23Udvarhelyi Nándor: A Zrínyi-család muraközi emlékhe-

lyei 5/38

TERMÉS

A XLIII. Honismereti Akadémia elõadásai Szekszárd,2015. július 6–10.Andó György: A szlovákok Magyarországon 5/53Elblinger Ferenc: A Schwäbische Türkei mûvészete

5/55Fehér Zoltán: A bátyai katolikus rácok letelepedésé-

nek körülményei 5/62Gesztesi Tamás – Gesztesi Enikõ: Dr. Györki Lajos

körorvosi életpályája 5/67Halász Péter: A kisebbségek helyzete a Kárpát-me-

dencében 5/46Mukicsné Kozár Mória: Szlovének Magyarországon

5/59Szõts Zoltán: Tolna megye nemzetiségi képe a XVIII.

századi újratelepítéstõl a XX. század közepénekkényszermigrációjáig 5/51

Bagyinszky Marianna: Gútai magyarok Medgyes-egyházán. Egy emlékmûavatás gondolatai 1/58

Baráthi Ottó: Dr. Horváth István (1939–2005) emlékére5/71

Beregnyei Miklós: Párhuzamos kapcsolások. Paks, azAtomváros 3/65

Dukrét Géza: Száztíz éves a révi cseppkõbarlang 6/76

Erdõs Zoltán: A Szársomlyó középkori vára és birtoko-sai 1/29

Fancsali János: A magyarországi örmények 3/70Fehér Zoltán: „Szabadka, Zombor, Újvidék, Honvéd se-

reg virágra lép”. Jászfi János tartalékos hadnagy nap-lója 1941-bõl 1/53

Fülöp László: Zrínyi Miklós házassága a cseh Eva Ro-senberggel 1/33

Gaal György: A megújult kolozsvári Farkas utcai refor-mátus templom 6/68

Gere László: Az alsónánai szerb templom 3/55Gesztesi Tamás: Gróf Széchényi Sándor közéleti szerep-

lése 3/44Gesztesi Tamás: Babits Mihály Széchenyi képe 6/73Jancsó Árpád: A temesvári csillagvár magyar nyelvû tér-

képe 1/40Kaczián János: „Itt egy világnyelv kap színpadot”. Ma-

gyarországi Német Színház – Deutsche BühneUngarn Szekszárdon 3/62

Kisbán Eszter: Reggeli ebéd, délebéd: az étkezési szoká-sok átalakulása a kora újkorban 1/36

Kiszler Gyuláné: 1848/49 emléke Kölesden 3/60Kúti István: A salgótarjáni acélgyár 1944-ben 1/55Merényi-Metzger Gábor: Rákóczi Julianna halála és te-

metése 2/31Merényi-Metzger Gábor: „A század egyik legmûveltebb

magyar újságírója”. Lorsy Ernõ emlékezete 3/68Merényi-Metzger Gábor: A Stauffenbeg-féle összeeskü-

vés „magyar” résztvevõje 4/42Miklós Péter: Csanád vármegyei adatok a szovjet meg-

szállásról 4/40Nyári Gábor: Egy elfeledett országgyûlés 4/43Pénovátz Antal: Díjlevelek a pacséri református egyház

jegyzõkönyveiben 2/34Réthy Károly: A Nagybánya vidéki bányászok és kohá-

szok részvétele az 1848–49-es szabadságharcban2/36

Sávoly Tamás: Kisfaludi-Stróbl Zsigmond „eltemetett”Kozma Miklós szobrának emlékezete 2/40

Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg Nagyasszonyának szobraKolozsváron 2/39

Siket László Ferenc: A harangok a háború mártírjai 1/52Surányi Dezsõ: Gyümölcstörténelem: a Pándy meggy

titka 2/28Szabó Géza: Régésztábor a regölyi pannon királyi köz-

pont feltárására 3/46Szecskó Károly: Még egyszer a Csak egy éjszakára címû

Gyóni-költemény születésének történetérõl 1/48Tóth-Fekete Nóra – Vincze János Farkas: A jászladányi

orgona története és az orgonaház falán lévõ feliratok4/47

Urbán Viola: A múlt jelene: a szabadkai Szent Rókus-ká-polna története 1/42

Varga Gábor: A Nagy Háború katonanótái 1/51Varga Lujza: Örményország – a Kaukázus gyöngyszeme

3/72Vizi Márta: A szekszárdi Vármegyeháza régészeti-mû-

emléki kutatása 3/50Voigt Vilmos: To My Dear Mother – From Your Loving

Son (France 1914–1918). Selyemhímzéses katona-levelezõlapok 1/45

ZSENGE TERMÉS

Gergely Mariann – Fekete Csilla Antónia: A szegediszínjátszás története és kiemelkedõ Csongrád megyeiegyéniségei 2/44

Nagy András: A szegedi Móravárosi-iskola színjátszói2/53

Tóth Emerencia – Oláh Márta: A Nagyvárad-velenceikatolikus kultúrház múltja és jelene 2/46

Tóthpál Béla: Diákszínjátszás az aradi Csiky GergelyFõgimnáziumban 2/50

Varga Anikó: Menni vagy maradni? 2/54

KRÓNIKA

A XLIII. Országos Honismereti Akadémia. Szekszárd,2015. július 6–10.Debreczeni-Droppán Béla: Együtt ezer éve. A XLIII.

Honismereti Akadémia ünnepi megnyitója 4/50A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/53Humné Szentesi Katalin, Szabadi Mihály, Halász Pé-

ter: A szekcióülések beszámolói 4/61Baráthi Ottó: Harmincéves a Nagy Iván Honismereti Pá-

lyázat 3/87Bartha Dénes: Az év fája: a kocsányos tölgy 2/56Bodó Imre: Emlékezés Fekete Istvánra. 115 éve született

a nagy magyar író 1/64Budai Györgyné: Dr. Vargha Károly emlékmû Szent-

lászlón 1/63Dobos Gyula: Gondolatok dr. Vadas Ferenc tudományos,

helytörténeti munkásságáról 3/79Dukrét Géza: A XXI. Partiumi Honismereti konferencia

5/75 Ferencz Gyõzõ: A városmúlt értékeinek maimegmenõti 5/74

Fábián Borbála: Délvidéki értékeink õre. 20 éves aBácsország Vajdasági Honismereti Szemle 6/81

Ferencz Gyõzõ: A városmúlt értékeinek mai megmentõi5/74

Gesztesi Enikõ: A honismereti mozgalom szerepe és ahonismereti egyesület tevékenysége az elmúlt évti-zedben Tolna megyében (2006–2015) 3/76

Ifj. Papp Sándor: „Pozsonyi Kifli, az ennivaló történe-lem!” 6/80

Merkl Ottó: A 2015-ös év rovara: a nagy szentjánosbo-gár (Lampyris noctiluca) 2/63

Németh Ferenc: Értékõrzés, értékmentés és hagyomány-tisztelet. Sorok a húszéves Bácsországról 3/90

Nyeste Krisztián – Harka Ákos: Az Év hala 2015-ben: akecsege 2/61

Oszlánszki Tamás Tibor: A honismeret és a történetírás„édestestvérek” 6/79

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Dél-alföldi honismeretivetélkedõ az I. világháború emlékezetére 4/65

Selmeczi Kovács Ádám: Az év madara a búbosbanka2/60

Sonnevend Imre: Emlékezés egy fiatalon elhunyt termé-szetvédõre. Palkó Sándor (1959–2002) 1/65

Székelyné Forintos Judit: É. Kovács László köszöntése6/82

Várnai Judit Szilvia: Lutra a pisztrángosban. Fekete Ist-ván és Lillafüred 3/84

95

96

In memoriamAlbert Endre: Elhallgatott a hegedû. Albert István

emlékére 6/83Budai Ilona: „….Elindultam, hosszú útra egyedül…”

Kobzos Kiss Tamás emlékezete 6/86Gábriel Tibor: Dr. Bogyirka Emil (1940–2015) 2/70Harangozó Imre: „Az jutott osztályrészül, hogy ima-

asszony legyek…” Búcsú Erdélyi Zsuzsannától2/65

Kolics Pál: Ács Attila (1948–2014) 1/68Lackovits Emõke: „Az erõs erdõt szánt, a gyenge

ugart sem” Ertl Pálné Kuti Mária (1936–2014)táncpedagógus emlékezete 2/67

Nemes Lajos: Csiffáry Gergely (1948. június 17 –2014. december 17) 1/67

Petercsák Tivadar: Búcsú dr. Janó Ákostól (1927–2015) 5/77

Ruszoly Barnabás: Búcsú Taar Ferenctõl 2/69

KÖNYVESPOLCBereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai

Székelyszentkirályon (Szûcs Judit) 6/92Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udva-

romat megépítettem…” (Stockné Horváth Mária)4/69

Csiffáry Gergely: Ruszkai Dobó István életrajza (Peter-csák Tivadar 5/80

Dobos Gyula: Tengõd évszázadai (Cserna Anna) 3/92Fehér Zoltán: Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokos-

ság a XVIII–XX. században (Deme Ágnes) 2/78Halász Péter: A hagyományos szántóföldi növényter-

mesztés a moldvai csángó magyaroknál (Gazda Klá-ra) 4/77

Hála József: Tudósok, kutatók, gyûjtõk. Néhány fejezeta magyar néprajztudomány és muzeológia történeté-bõl (Halász Péter) 1/71

Harangozó Imre: Elmulasztott utak, megtalált ösvények(Magyar Zoltán) 4/76

Horváth József: Katonaévek 1950–1956 (FerenczGyõzõ) 5/84

Kajszi Olga: Földeák község leírása 1940 (Horváth Mi-hály) 6/88

Kovács Andrea – Medgyesy S. Norbert: Énekek SzentLászló király tiszteletére (Lanczendorfer Zsuzsanna)4/68

Kovács Sándor: Érdi honismereti kaleidoszkóp (GulyásSándor) 5/83

Kováts Dániel: Sárospatak ege alatt. Esszék, tanulmá-nyok (Fehér József) 2/71

Makó Imre – Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. Aholokauszt hódmezõvásárhelyi áldozatai (Miklós Pé-ter) 4/76

Petercsák Tivadar: Az egri fertálymesterségrõl. Egy ha-gyományõrzõ tisztség Egerben (Löfler Erzsébet)2/75

Róbert Péter: Egyenlõ jog a hõsi halálra – Magyar zsidókaz I. világháborúban (Karacs Zsigmond) 4/75

Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti jelképek a magyarnépmûvészetben (Halász Péter) 4/72

Sz. Tóth Teréz: Édesapám, egy bakonyi pásztor élete ésmûvészete (Lanczendorfer Zsuzsanna) 1/74

Tölgyesi József: Veszprém megyei helytörténeti lexikonI. kötet (Sebõ József) 5/79

Valter Ilona: „Szóval, tettel” Rómer Flóris Ferenc életeés munkássága (Prohászka Péter) 6/87

Vígh László: Kistérségi ízutazás (Ferencz Gyõzõ) 4/79Volentics Gyula – Ján Volentiè: A szõdi szlovákság há-

romszáz éves múltja és az 1946. évi lakosságcsere(Bottyányi István) 6/88

* * *Antal Tamás: Szeged várostörténeti atlasza 6/89Balahó Zoltán: Kassa régió 4/73Balogh Mihály: Gerõ Gyula könyvtártörténeti kronoló-

giája 1/72Bodnár Krisztián: Testvérmúzsák Kazinczy korában.

Elõadások, tanulmányok, beszélgetések 2/72Dukrét Géza: A Partiumi füzetek száz kötete 5/81Fábián Borbála: Szabadkai séta Kosztolányival 2/79Fábián Borbála: Kis vajdasági mûvelõdéstörténet a

XVIII–XX. században 6/91Gesztesi Enikõ: Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon

3/52Harangozó Imre (szerk.): Újkígyós – 200 éve Békés me-

gye szívében 1814–2014 (Miklós Péter) 4/74Hála József: Tanulmánykötet a magyarországi nemzeti-

ségi közösségekrõl 5/79Kaczián János: Tolna megyei levéltári füzetek 14. Ta-

nulmányok 3/93Kellei György: Füredi évszázadok 70 kötetben 1/77Kováts Dániel: Kulturális örökségünk sáfára. Gondola-

tok Halász Péter Hol ér véget a múlt? címû könyvé-rõl 2/74

Mihalovicsné Lengyel Alojzia: Bakonyszentlászló hely-történeti olvasókönyve 4/67

Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg tudós krónikása 1/76Sonnevend Imre: Egy bakonyi erdõmérnök gazdag szak-

mai hagyatéka. Emlékkönyv Dobó Jenõrõl 1/73Surányi Dezsõ: Népi gyümölcstermesztés Palócföldön.

Szani Zsolt könyve 2/77Surányi Dezsõ: Õrség és Göcsej hagyományos almafaj-

tái 6/90Surján László: Morajos? Halk?? Halotti??? Gondolatok

Székely András Bertalan Dunának, Oltnak…Dunãrea, Oltul... címû könyvének olvasásakor 1/70

HÍREK

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 1/78

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 2/80

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA. Válogatás Tolnamegye honismereti irodalmából (2010–2015)(Összeállította: Kaczián János) 3/94

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 4/80

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 5/87

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvé-nyei 2015. I. félévében 1/80

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE)rendezvényei 2015. II. félévében 5/73

Magyar Kultúra Napja 2016 – XX. pályázat (Palóc Tár-saság) 5/Borító3

A 2015. év tartalomjegyzéke 6/93

Az orgonakarzat

A kolozsvári Farkas utcai templom

Stallum címerekkel (Gaal György felvételei)

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ