20 14 o s z

2 1. s zám

A Szent László Kórház Gyermekhematológiai és Ossejt-transzplantációs Osztályának lapja

Ugye kíváncsiak vagytok arra, miről olvashattok a Hírvelő őszi számában?

Győri Dani a Kardiológiai Intézetet mutatja be, ahol műtötték . . . . . . . 1Kata 10. születésnapjáról Király Eszter kórházpedagógus tudósít . . . 2–3 Anna a nyári kémia tábor ürügyén támadt gondolatait osztja meg velünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4–5Az 500. transzplantáció nagyszerű ok az ünneplésre. Képes beszámolónk révén az is részese lehet, aki nem volt ott Domonyvölgyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6–9Eszter saját gyógyulásának történetét meséli el . . . . . . . . . . . . . 10–11Az ügyes kezek alkotásaiból most is kaptok ízelítőt . . . . . . . . . . . 12–13Dzsenifer egy verset írt nektek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Panna egy kedves katicával, Anna könyvajánlóval kedveskedik . . . . . 15Péter két keréken szerzett római élményeibe avat be bennünket . . . 16–17A rejtvényeket most sem kell nélkülöznötök . . . . . . . . . . . . . . . . 18–19A 7. Fenntarthatósági napról és a Kórházpedagógusok Egyesületének sikeréről is olvashattok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20A lapot Zsolti izgalmas autós kalandjának krónikájával zárjuk

Hópelyheknek még semmi nyoma, de mi már a téli számra gondolunk. Az év-szakváltásról, a télről írjatok vagy gyűjtsetek szép verseket, kedves történe-teket, küldjetek rajzokat, saját készítésű fotókat! Sok gyerek töri már most a fejét azon, hogyan kedveskedjen majd a szüleinek, a testvéreinek, a baráta-inak karácsonykor. Ha van valami jó ötletetek, hogy mit készíthetnének, ír-játok meg nekünk, és mi közreadjuk! Ha vannak szép karácsonyi emlékeitek, írjatok róluk nekünk! Ha valamelyikőtök kórházban töltötte a téli ünnepek valamelyikét, meséljen róla! Biztosan vigaszt nyújt azoknak, akik idén erre kényszerülnek. Nagyon jó lenne, ha írnátok arról, mit jelent nektek a szeretet, mit jelentett a kórházban töltött időkben, hogy tudtátok, sokan kedvelnek és hazavárnak benneteket. De persze küldhettek bármi mást is, viccet, mesét, fotót vagy festményt... Ha valami érdekes történt veletek, a híroldalunkon szí-vesen beszámolunk arról is. Tudjátok! A lapot együtt készítjük és egymásért

gazdagítjuk.

Pallag Erika, szerkesztő Orosházi Katalin, szerkesztő Rákai András, tördelőbipaerika@gmail.com oroska@gmail.com andras.rakai@gmail.com

A megjelenését a Demax Művek Kft. támogatta.

• hírvelo • 21. szám • 2014 osz •A Szent László Kórház Gyermekhematológiai és

Őssejt-transzplantációs Osztályának lapja • 2014/3 Cím: 1097 Budapest, Albert Flórián út 5–7.

Szerkesztők: Bíróné Pallag Erika (bipaerika@gmail.com) és Orosházi Katalin (oroska@gmail.com) Tördelő: Rákai András (andras.rakai@gmail.com)

• hírvelo • 21. szám • • 3 • • 2014 osz •

A mutétEgy kórházi ágyban fekszem. Hogy kerülök én kórházba?

Mindjárt elmesélem.Matematika óra után megyek az Érsebészetre egy ultrahang-

ra, aztán pedig haza. Így volt míg…Ultrahang közben az orvos azt állapítja meg, hogy a pacema-

kerem nem működik.Uzsgyi, be a kocsiba és féket nem ismerő sebességgel me-

gyünk a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe, ahova négy órakor fekszem be. Fél ötkor már a műtőben vagyok. Papa kicsit izgul. Két és fél óra múlva Papa már nagyon izgul, mikor végre kitolnak. Felébredek. A jobb kézfejemben és a bal vénámban is van egy branül. A baloldaliból egy cső jön ki, ami egy infúziós tasakból nyílik. Ami a sebeimet illeti, az egyik a

megszokott helyen (a köldököm felett) helyezkedik el, a másik új családtag a vállamban kap helyet. Új generátor és vezetékek a bőröm alatt.

Most a másodikon fekszem, de mindjárt elmon-dom a szinteket:

Sötétkék Csillag – 5. emelet – itt vannak a műtők (nem emlékszem, aludtam).

Narancssárga Nap – 4. emelet – posztoperatív in-tenzív (sajnos a szülők csak rövid időre jöhetnek be).

Citromsárga Pelikán – 3. emelet – kis intenzív (már kevésbé szigorú).

Rózsaszín Nyúl – 2. emelet – kórtermek (itt vagyok most)

Zöld Csiga – 1. emelet – vizsgálók.Kék Hal – földszint – vizsgálók (ide jövök majd el-

lenőrzésre).A harmadikon két napot töltöttem, a műtét után

itt ébredtem. A másodikon hét napot voltam, ahol minden nap reggeli, me-leg ebéd, va-csora várt. Itt sokkal jobb lenni, mert a pelikánon nem (tudtam) kelhettem fel. Minden nap sétálunk 5–10 percet, s a hatodik napon már az udvarra is kimehettem. Van min-den nap tanulás, néha jönnek a bohócdoktorok, és behoztak egy XBOX-ot is. Két kontroller van, így ketten tudunk játszani. Örü-lök, hogy gyorsan telik az idő, várom már, hogy hazamehessek horgászni és íjászkodni. Ez csak akkor lehetséges, ha megtörtént a varratszedés, amitől egy kicsit félek.

Engem Dr. Bodor Gábor műtött. Bízom benne, hogy ügyesen és fájdalommentesen szedi ki a varratot. Aztán megyek haza!!!

UI: Legyetek ti is bátrak, és gyógyuljatok meg!!!!

Győri Dániel 4/b. osztály

• hírvelő • 21. szám • • 1 • • 2014 nyara •

• hírvelo • 21. szám • • 4 • • 2014 osz •

SZÜLETÉSNAPHa az embert születésnapi buliba hívják, olykor

szabódik egy kicsit – főleg, ha ismeretlen emberek közé készül –, majd tétovázik: mit vegyen fel, mi-lyen ajándékot vigyen magával? mikor illik megér-kezni, vajon kik lesznek ott, fog-e feszengeni, lábat-lankodni, üdítőt kiönteni, tortamaszatot hagyni a szája szélén…?

Azonban ha az ember lányát Frőhlich Kata tízedik születésnapjának megünneplésére invitálják, nem pazarolja az időt a fölösleges aggodalmaskodásra. Egyetlen gondolata támad: a meghívás érkezésekor a fülig szaladó, onnan kukucskáló mosolyt azon-nal át szeretné passzolni az ünnepeltnek. minél na-gyobb dózisban továbbítani az örömöt, a jó kedvet, a „szép napom van!” boldogsá-gát a kedvenc dalaink hallatán és a számunkra fontos emberek láttán

megszülető derűt – rögtön, késlekedés nélkül megosztani az ingyen rendelkezésre álló, szuper hatékony orvosságot. A csattanó a tör-ténetben, és a hab a (születésnapi) tortán az, hogy mindezt Kata adta nekünk. Nem fordítva.

Kata tízesztendős lett, emellett pedig nem lehet szó nélkül el-menni! A szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplan-tációs Osztályának csapata – orvosok, nővérek, kórházpedagógusok,

pszichológus – és a leányzó szülei igazi meglepetés bulit szer-veztek a jeles nap alkalmából. Katán rendkívül csinos ünnepi öltözet, hamisítatlan jókedv, csintalan humor, lelkesedés, igazi szülinapi hangulat. Nem hibádzott semmi: voltak lufik, gyertyák, kreatív és szívből jövő ajándékok, egy felfújható mikrofon lufi és közös éneklés, igazi kívánságműsor! „Ez a nap más, mint a többi…” – Halász Judit rongyosra énekelt örök

• hírvelo • 21. szám • • 2 • • 2014 ősz •

• hírvelo • 21. szám • • 5 • • 2014 osz •

klasszikusa, a Neoton Família Holnap hajnalig című száma, az ABBA mamma mia-ja és Katy Perry Roar-ja is elhangzott (a kórház dolgozói kitettek ma-

gukért ), méghozzá gitárkísérettel, így Kata egy kis ízelítőt kapha-tott abból is, hogy az ajándék-ba kapott akusztikus gitárját

nagyjából hogyan is kell használni. A kötelező trip-la ’K’ (köszöntés, koccintás, képkészítés) után Kata kí-nálta igazi tortával a felnőt-

teket: „De aztán egy morzsa se maradjon!” Örültünk, hogy

Kata örül, összekacsintottunk, mert jól sikerült a meglepetés, mert ünnep volt az

ünnep, és egyáltalán, mert együtt voltunk.

„ Boldogságod fénye legyen szép szivárvány, Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván, Ne bántson a métely, sem másféle járvány, Hanem oly erős légy, valamint a márvány.”

(Arany János)

Én külön örültem annak, hogy megismerhettem Katát és mindenki mást is az osztá-lyon. De ácsi! most akkor kinek is volt születésnapja? Az enyém tavasszal van – nem va-gyok hozzászokva ahhoz, hogy már októberben ennyi szépet és jót kapjak! Köszönöm!

Isten éltessen, Nagylány! Király Eszterkórházpedagógus

• hírvelo • 21. szám • • 3 • • 2014 ősz •

Dmitrij Mengyelejev pazar leltárt készített arról, amit mi lábbal tapo-sunk itt a Földön. Egy táblázatot hozott létre. Megfigyelte az elemek tulajdonságait, a jellegzetességeiket, az ismétlődéseket, azaz a perió-dusokat. Üres mezőket is hagyott. Gyanította, lehet ott valami, amit még nem ismer. Közel hatvan elemet ismert már, de többet is megsej-tett. Most 1-től 118 vagy 120-ig rendszerezve vannak. Találunk-e még ismeretlent?

RELATIVmerünk gondolni rá, hogy körülöttünk a világon minden, ami kézzelfogható kémiai

elemekből áll össze? Aki evilági, az a szénalapú életet képviseli. A szén az élet alapja, az oxigén pedig üzemelteti az életet. mellékesen írom, az autót és az űrhajót is. Az oxigén-nel egyesül az üzemanyag. Egy autónak könnyebb a dolga, mint az űrjárgánynak, ami légüres térben halad: cipelheti az üzemanyag égéséhez szükséges oxigént is. Földünk leggyakoribb eleme, ha a vegyületekben való előfordulását is tekintjük. Az óceánok 86 százalékát teszi ki az oxigén. Tudjuk róla, hogy színtelen, átlátszó gáz, mégis a tes-tünk háromötöd részét alkotja. Hogy milyen anyagot hoz létre, attól függ, hogy mihez kapcsolódik. Viszonylagos. mennyi lehetőség, hány forma, arc! A lényeg a találkozás, a mivel. Ettől függ a mivé. Ha szilíciummal, akkor kemény ásvánnyá, de lehet a szilárd cukor alkotórésze is, annak ellenére, hogy tudod, vegytisztán gáznemű!

Úgy gondolom, mi emberek is hasonlóképpen vagyunk részesei a változásoknak. Éle-tünk végére megszülető lényünket születésünktől alakítja a sorsunk, a találkozások, a kapcsolódások. Teremtve vagyunk (vegytisztán), azután jön az élet. Ki mivé válik? megtaláljuk önmagunkat? Ismerjük helyünket a sorban és oszlopban? mi döntünk vagy csak hagyjuk tétlenül, tehetetlenül, hogy az élet sodorjon erre-arra. szerepeket veszünk fel, eljátszva amit tőlünk várnak, vagy tesszük, amit magunktól elvárunk: fel-ragyogunk? megmutatjuk, van értelme az életünknek. Van? Relatív.

Ha mutatok valamit a világnak, ilyen vagyok, mesélek néhány dolgot arról, amit okos előadóktól hallottam, vagy a tankönyveimből olvastam, lehet, hogy tetszik. Ha azon-ban nem maradok önmagam, vagy meg sem találom ki vagyok, ugyan mit ér? A legje-lentéktelenebbnek tűnő ember is lehet tökéletes, ha lénye igaz, tiszta.

A periódusos rendszer a barátnőim szerint egy unalmas táblázat, a legértelmetle-nebb dolog a világon. Pedig a kvantummechanika törvényei diktálnak, így csodás világ tárul elénk. Törlődik a gondolat, talán véletlen maga a létezés is. A világunk értelmes és érdekes. Kit ne érdekelne miért is ragyog a sok csillag az égen? Hihetetlen mennyi-ségben fogyasztják a hidrogént, lesz belőle hélium. A Nap is hidrogén zabáló. sok mil-

lió tonna fogy másodpercenként! Nem gondolhatjuk, hogy a Földön nincs rá szükség. Ő az elemek királya. A hidrogén barátkozik az oxigénnel és már csodálhatjuk is a bárány-felhőket az égen. Ha kötődik a szénhez, oxigénhez, nitro-génhez, hoppá! Azok már mi is vagyunk, hiszen bennünk áramlik a vér!

– Jó hogy jöttél! szia! mondj egy számot 1-től 120-ig!– 29.

• hírvelo • 21. szám • • 4 • • 2014 ősz •

– Jó választás! Cu. A réz. Remek anyag. Nem hibádzik semmi. Nem mérgező, nem robban fel a kezünkben, ha kevéske nedves-ség éri. Fertőtlenítő hatású. (Rézkilincsek a régi kórházak ajtaján, ahol a kórokozók kézről kézre járnak.) Jó alapanyag a tár-gyak készítéséhez. A történelemből is tud-juk, régen is fontos anyag volt. Bronzkor, talán még mindig tart, a mai napig is sokat használunk belőle. Jó áramvezető, értékes, lopják is a  rezet. Tulajdonságai szerint vi-tathatatlanul eminens az elemek között.

– még egy számot?– 99.– Ó, einsteinium. Relatív atomtömege

252. Kérdéses a sűrűsége és az atomrács-szerkezete.

Visszatérek a kezdetekhez, amiről gon-dolkodtam. E=mc2 Hová tűnik az a né-hány millió hidrogén percenként, amit a Nap fal föl? Energiává változik, magyaráz-za Einstein. A hidrogén energiává alakul, láthatjuk is. Hajnalban pírként, nappal simogató napfényként, este lementeként. Einsteinium. Elemet nem gyakran nevez-nek el emberről.

maghasadás, atombomba. mit is ta-láltunk fel? A hasadó atom két neutront bocsát ki, a két neutron eltalál két másik atommagot, majd négyet, így tovább és to-vább, láncreakció indul. Ha ezt beépítjük, beindítjuk, eljutunk... Hova is? Ugye nem a  pokolba? mit is kezdhet az ember egy soha nem tapasztalt, iszonyatos mértékű energia mennyiséggel?

A sivatag felett fénytenger borítja a júliusi eget. Íme az első nukleáris bomba: Trinity. Megszületett. Valami véget ért.

Az elemek csodálatos és borzalmas dolgokra is képesek. Ve-lük tisztelettel és felelősséggel kell bánnunk. Hisszük, hogy irányítunk, de ismerünk-e minden láncreakciót?

mondj egy számot!

Gödöllő, 2014. július 10. Szeretettel: Anna

szent István Egyetem „C” Kollégium Kémia Tábor

• hírvelo • 21. szám • • 5 • • 2014 ősz •

• hírvelo • 21. szám • • 8 • • 2014 osz •

A and

Hogy is jut eszébe az olna.

• hírvelo • 21. SZáM • • 6 • • 2014 ősz •

Az 500. őssejt-transzplantációt

október 19-én, a gyerekek és családtagjaik körében

ünnepelhettük a Lázár Lovasparkban. Ragyogó napsütésben,

• hírvelo • 21. szám • • 9 • • 2014 osz •• hírvelo • 21. SZáM • • 7 • • 2014 ősz •

reggeltől délutánig tartó programok szórakoztatták a családokat. Lovasbemutató, lovas kocsikázás, különböző játéklehetőségek, s sztár- vendégek koncertje tette emlékezetessé ezt a napot.

• hírvelo • 21. szám • • 8 • • 2014 osz •

• hírvelo • 21. szám • • 9 • • 2014 ősz •

Eszter„Tizenkét éves voltam, mikor kiderült, hogy

leukémiám van. Erről a betegségről semmit sem tudtam. A  televízióban láttam már haj nélküli gyerekeket, akiken maszkok voltak, de az átlag-ember, aki mit sem tud az ilyen dolgokról, azt hiszi, hogy azért van rajtuk a maszk, mert ők fer-tőznek. Pedig mekkora tévedés! Egyszerűen csak védeni kell a legyengült immunrendszerüket.

már az első éjszakán, amit a kórház falai közt töltöttem, láttam egy kopasz kisfiút. Rájöttem, hogy nekem is ki fog hullani a hajam. Anyukám szép lassan mondta el, hogy sok időt leszünk itt. A kórházba kerülésem után rengeteg segítő kéz bátorított és terelte el figyelmemet a betegséget kísérő kellemetlen tünetekről. Például: rögtön az első napokban felkeresett egy tanár néni, aki az-

óta is a barátom, és megtanított egy különleges technikájú fonást, amivel aztán szívesen töltöttem a szabadidőmet. Ablakfestékekkel készítettem mindenféle figurát, amik által színesebbé tettem a kórházi szobám ablakait. A nővérek is próbálták vidámabbá tenni az egyhangú napokat. Beszélgettek velem, minden gyereknek rajzoltak a ragtapaszára, amit én füzetekben összegyűjtöttem. szerdánként bohócok járták a kórházat, egyes délutánonként kézműveskedéssel foglaltak le. Azóta is kedvenc időtöltésem a kézműveskedés. Örültem neki, hogy nem unatkozom annyira a kezelések alatt. Két tanárnő járt be hétköznaponként hozzám és próbáltak tanulásra ösztönözni. Néha nagyon nehéz volt koncentrálni a tanulásra, az állandó fáradtság és a gyengeség miatt, de akkor is hagytam, hogy tanuljunk, mert így legalább elvontam a figyelmemet az állandó rosszullétektől. Ezt a technikát azóta is használni szoktam, hogyha lebetegszem.

A kemoterápia mellékhatásaként volt, hogy laktózérzékeny lettem, de szerencsére pár hónap alatt el-múlt. Volt, hogy elkaptam vírust, és miatta még több gyógyszert szedtem. Lassan hullani kezdett a hajam. Kedvenc nővéreimmel megbeszéltük hogy megszabadulok a derékig érő hajamtól és nullás géppel levágat-tam velük. Anyum jól meglepődött, mikor először meglátott! Közben erős migrénes fájdalmaim miatt mR, CT, EEG vizsgálatokra jártam. Egy kis tumort találtak a kisagyamban, amivel úgymond nincs teendő. El-gyengültek az izmaim, mivel hetekig csak a szobámban voltam, és nem járkálhattam még a folyosókon sem, nehogy elkapjak valamit. Akkor gyógytornász is kezelésbe vett, szép lassan kezdtem megerősödni.

Jöttek a szteroidos kezelések, csont sovány voltam, s kezelőorvosom mégsem engedte, hogy kedvemre dézsmáljak. Nem értettem miért. Ebben a szakaszban minden gyerek rengeteget evett, én azonban nem kívántam az ételt. Kialakult egy bárányhimlő vírusfertőzés, majd ennek szövődményeként agyvelő- és agyhártya-gyulladásom lett. Az orvosok azt mondták, deréktól lefelé lebénulok, agytevékenységem nem lesz, ám az akaratom mégis meggyógyított. sajnos a hallásomat elvesztettem ekkor, a beszédértő köz-pontom sérült.

Amikor kezdtem magamhoz térni az intenzíves kezelés után, már gyakoroltam újra az írást, olva-sást, járást, beszédet. szinte újra átmentem azokon a dolgokon, amin egy mindezt tanuló kisgyermek.

• hírvelo • 21. szám • • 10 • • 2014 osz •

A kemoterápia közben véget ért, tünetmentes lettem. Újra mehettem társaságba, visszajöttem a régi iskolámba. Nem éreztem jól magam siketként, majd egy incidens miatt (figyelmetlenségből ellöktek az iskola aulájában, zúzódásom lett) átiratkoztam Budapestre a Nagyothallók iskolájába. Nehézséget jelen-tett a sok utazás, fájtak a lábaim, mert a térdemmel is voltak gondok. Nem ismertem azt a jelbeszédet, ahogy egymással beszélgettek a gyerekek az iskolában, ezért itt sem éreztem jól magam. Végül vissza-jöttem a régi sulimba, ahol már minden jó volt. Háromszor volt idegrendszeri görcsöm az elmúlt évek-ben, valószínű, hogy epilepsziám van, már csak erre szedek rendszeresen gyógyszert. másfél évig éltem teljesen süketen, csak írásban tudtak velem kommunikálni. Beszédem kezdett elkenődni, nehezen ért-hetővé válni. 2009-ben kaptam egy cochleáris implantátumot, amivel szépen megtanultam újra hallani az egyik fülemre. Idén az írásbeli és a szóbeli érettségim közt volt a második CI hallásjavító műtétem. maradtak még kisebb betegségeim, de azokkal már megtanultam együttélni.

A középiskolában én voltam az osz-tályban a legjobb tanuló még annak ellenére is, hogy sokat hiányoztam. Folyamatosan jártam kontrollokra, kis epilepszia jellegű rosszulléteim voltak, amik mára ritkultak. A hallásvesztésem miatt zárkózottabb lettem, de az alapít-ványok által szervezett táborokkal és kirándulásokkal sikerült nyitottabbá válnom. Jövőre már kísérőként megyek táborba. sok emberrel ismerkedtem meg, és lettünk barátok. A táborokban találkoztam olyan fiatalokkal is, akik-nek évet kellett ismételniük azért, mert betegek voltak és a kórházban nem volt oktatás. Nekem szerencsére ezzel nem volt gondom, mert a kórházban magán-tanulóként sikerült lezárni és elvégez-ni az évet. Az idegen nyelv tanulásával vannak gondjaim, mert abból fel vol-tam mentve középiskolában a hallásom miatt, de nem mondtam le a nyelvtanu-lásról sem, és a nemzetközi jelnyelvet is meg szeretném tanulni. Ez akár a dip-lomaszerzésre is hasznomra válhatna.

sikeresen felvettek az egyetemre és remélem, hogy a sok bíztatás, külső se-gítség meghozza gyümölcsét. A betegség leküzdésével igazán kitartóvá váltam, számomra mindig fontos marad a pozitív gondolkodás, a reménykedés. Engem ez tartott életben a nehéz helyzetekben, években, és bízom benne, hogy az akaraterőmmel sikerül a következő célom is: sikerrel végezzem el a tanulmá-

nyaimat.” Somogyi Eszter

• hírvelo • 21. szám • • 11 • • 2014 ősz •

• hírvelo • 21. szám • • 12 • • 2014 osz •

ALKOTA,SOK LIZA, az alig 5 éves kislány nagyon precíz rajzait küldi nektek. DÁVID a Fővá-

rosi iskolaszanatórium Általános Iskola által meghirdetett pályázatra készítette ezeket a hulladékcsodá- kat. A 6 éves Reni is segített neki. EMESE gumigyűrűből készített figurákkal lepett meg minket. LIZA RAJZAI

� � hírvelohírvelo � � 21. SZÁM21. SZÁM � � � � 1313 � � � � 2014 osz2014 osz � �

DZSENI

Suha Dzsenifernek hívnak, és 14 éves vagyok. A Mezoszemerei Általános Iskolába járok, nyolcadik osztályba. 2007 óta vagyok beteg, vesére várok. Van két testvérem és egy kutyám. Nagyon szeretek a kutyámmal játszani. Jelenleg egy vesepótló kezelésen veszek részt minden másnap. Ezt úgy hívják, hogy dialízis. A közbülso napokon járok csak iskolába. A dialízis közben tanulni szoktam, tévét vagy filmet nézni.

Mindenkinek gyógyulást kívánok!

SzeptemberSuha Dzsenifer, 8. osztályos tanuló verse

Vége van a nyárnak, hűvös szelek várnak, a gyerekek ismét iskolába járnak. A szünetben vígan dalolnak, kacagnak, ámde az órákon mind csendben maradnak.

Elő a tollakat, füzetet és könyvet, órán csak tanulni és figyelni lehet. Szünetekben jöhet játék, viccelődés, nem árt, ha tanárnak türelme van elég.

Jó újra tanulni, új könyvet forgatni, ám azért nem kell a nyarat elfeledni. Strandoltam, játszottam én bizony eleget, ám most már jöhet a tanulás, gyerekek.

Muszáj felkészülnöm utolsó évemre, nyolcadik év végén más lép a helyembe. Új suliba megyek, kereskedelmibe, sok-sok jó barátot ott sem elfeledve.

2014. szeptember

• hírvelo • 21. szám • • 14 • • 2014 osz •

• hírvelo • 21. szám • • 15 • • 2014 osz •

Szervusztok!

Horváth Panna vagyok, tizenkét éves.

Budapesten

élek anyukámmal és testvéremmel.

6 éves korom óta járok a kardiológiára, és

minden beteg gyereknek azt üzenem, hogy

ne féljen és gyógyuljon meg!

• hírvelo • 21. szám • • 18 • • 2014 osz •

Az idei 12./A-sok rendhagyó módját válasz-tották az osztálykirándulásnak. A hagyomá-nyos prágai vagy horvátországi úti cél helyett egy régi álmukat valósították meg: két keréken az Örök Városba.

Augusztus 15-én, pénteken egy szentmise és az Apát Úr áldása után indultunk. Az első na-pon az első nevezetes látványosságba már bele is „botlottunk”: a Zalaszántói Sztúpába. A terv szerint a második napon kellett átlépnünk a  magyar-horvát határt Letenyénél. Egyetlen horvátországi szállásunk Orehovicában volt, ahol a helyi „mennyei megyei csapat” öltöző-jében, meglepő kényelmi körülmények között szálltunk meg (wifi, zuhanyzó). A negyedik na-pon jött el az első igazi erőpróba: az arra a nap-ra kiírt táv 150 km volt. Ezt mi persze megfe-jeltük egy húszassal, hulla fáradtan érkeztünk

meg a gyönyörű szlovén Alpok között megbúvó Nazarjébe. Másnap megtekintettük Szlo-vénia fővárosát, Ljubljanát, majd a hatodik napon végre átértünk Olaszországba. Az osz-tályban négyen voltunk, akik még nem látták előtte a tengert. Képzelhető tehát az amúgy sem túl komoly fiúk gyermeki lelkesedése. Úgy érezhettük, miénk a világ… kb. két órán át. Triesztből, a tengerpartról ugyanis még el kellett jutnunk a szállásunkra: a S. Michele hegyre, a hajdani első világháborús lövészárkokhoz. A töri tanár prefektusunk ugyanis rögeszmésen ragaszkodott ahhoz, hogy a háború 100 éves évfordulójának emlékére mi is ott aludjunk. Ezzel önmagában még nem lenne baj, de az égieknek ez nem tetszhetett, mert a tenger megmutatta kevésbé kedves arcát is két komolyabb vihar formájában. Így hiába bújtunk be egy múzeum teraszába, a szél oda is befújta az esőt. Ez volt talán a legkiélezet-tebb pillanat, amikor már majdnem föllázadtak a diákok. De ahogy a nap kisütött, min-denkinek visszaállt a lelki békéje és folytathattuk utunkat. A kö-vetkező négy napot a tengerpar-ton tekertük végig. Ezek a napok voltak a legnyugodtabbak. Csak egy defektroham zavarta meg a békét: egy délután alatt 14 defek-tet sikerült begyűjtenünk. Csak viszonyításképpen: az előző hat napban mindössze 6-ot kaptunk. De ezekben a napokban olyan gyönyörű városokat láthattunk, mint Trieszt, Velence, Rimini, sőt, a bevállalósabbak még San Marino-ba is föltekerhettek. A tí-zedik, utolsó tengerparti napon

• hírvelo • 21. szám • • 16 • • 2014 osz •

• hírvelo • 21. szám • • 19 • • 2014 osz •

még azért történt egy kis érdekesség: Csajkó Károly a szállástól mindössze 3 km-re sikere-sen diszkvalifikálta magát egy sportsérüléssel. Nekiszaladt ugyanis egy betonpadkának, és miközben átszaltózott a biciklijén, letörte a fékkarját, és a fékkar-csonk kiszakított egy darabot a vádlijából. Ő aznap este megcsodálhatta a fanoi kórházat is. Másnap aztán meg-kezdődött a kihívás: átkelni az Appennineken. Az első állomás Gubbio. Nem is érdemel-ne a hely túl sok szót, azonban másnap reggel a gubbioi hegyről leszáguldva elszenvedtük utolsó, de egyben legnagyobb veszteségünket: Marxer Cseke a szerpentin egyik kanyar-jánál elbambult és megnézte mennyire strapabíróak az olasz szalagkorlátok. Mivel nem csekély sebességgel jöttünk le, így a balesetet nagyon komolyan kellett vennünk. Cseke, bár épnek tűnt, és a híres humora sem hagyta el, komoly sérüléseket szenvedett. Heteket kel-lett kórházban töltenie. A cikk megírásának pillanatában még otthon lábadozott. Terv sze-rint szeptember végén tért vissza Pannonhalmára. Az utolsó két napban Assisiben, majd Terniben szálltunk meg. A 14. napon pedig végre befutottunk Rómába. Itt találkoztunk az osztály másik részével, akik busszal jöttek, valamint az osztályfőnökünkkel és Imre atyával, aki éveket töltött Rómában, ezért egyfajta idegenvezető, osztály bencés és kísérő szerepet töltött be. A szállásunk a bencéseknél volt, elég érdekes körülmények között: volt wifi, medence, gyönyörű kert, focipálya, de ágy nem…

Az Örök Városban természetesen mindent megnéztünk, amit egy hét alatt meg lehet nézni: Colosseum, Forum Romanum, Vatikán, Lateráni bazilika, megannyi más templom, emlékhely, diadalív, szobor és nevezetesség. Felsorolni is hosszú lenne, a méltatásukra pe-dig rövid lenne az egész újság. Oda el kell menni, hisz hiába írnám le milyen, a hangulatot nem tudom visszaadni.

Aki képeket akar látni annak ajánlani tudom a blogunkat: http://kettucat.blogspot.hu/

Balázs Péter, transzplantált gimnazista

• hírvelo • 21. szám • • 17 • • 2014 osz •

• hírvelo • 21. szám • • 18 • • 2014 osz •

Rejtvények

VÍZSZINTES2. A legnagyobb baglyunk 4. Nálunk a balkáni telel 5. Erős, kúpos csőrű madár 7. Szürke, fekete, nagy

méretű madarunk, „kár”

FÜGGŐLEGES1. Kicsi madarunk:

„nyitnikék” 3. A fák doktora 6. Szürke kis

„városlakó” 8. Gyászruhás

madár

JAVÍTSD A KÖVETKEZŐ SZÓLÁSOKAT!

Megette a tésztája javát. Száz mondatnak is egy a vége. Nem fűlik hozzá a szeme. Két darálóban őrölnek. Régóta a gyomrában van.

Fejtsd meg a következő feladványokat! Oda-vissza értelmes szavakat kapj.

Pl.: Ha a levest megfordítom, bevetetlen földdarab lesz. RAGU – UGAR Ha a közterületet megfordítom, mezővé válik. – Ha a végtag megfordul, táncmulatság lesz belőle. – Ha a védelmi építmény megfordul, oktondi lesz. – Ha a fémet megfordítom, maró anyaggá válik. – Ha a kártyalapot megfordítom, több időegység lesz. – Találd ki a meghatározások alapján a fogalmakat! A kezdőbetűt megadjuk.Négybetűs szó, ebben sül a mesebeli pogácsa: H Hétbetűs főnév, a tejből ezzel az eljárással készítik a vajat: K Hatbetűs szó, a szárításhoz hasonló tartósító eljárás: A

Alakítsd át a felsorolt állatokat növényekké egy-egy hozzájuk kapcsolt szóval!

szarka kakukk oroszlán gólya

Melyik sportág elnevezésének a betűit kevertük össze? • Pl.: Téli atka = atlétika

Zabtipró = Város tágul = Étkezés = Szétvető léc = Társvivő =

• hírvelo • 21. szám • • 19 • • 2014 osz •

Rejtvény madárnevekkel Húzd ki a felsorolt madarak nevét, majd a megmaradt betuket sorban írd a vonalakra!

A Kis Herceg egyik jó tanácsát olvashatod!

• BAGOLY • BARÁTKA • CINEGE • FEKETERIGÓ • GERLE • HARKÁLY • • MEGGYVÁGÓ • VARJÚ • VERÉB • VÖRÖSBEGY • ZÖLDIKE •

J Ó L Y Y C s A K F V A s z Í V É V G E L L L E á E B T A z E m B E E R á K A m R A I I G A z á B N L E K É N É R Y E G E s A s z T A s R z B á E m N E K L Ö E á T H A A T T A T L A N A R H z Y m C B H K m K s W U I Ö L L Ö I B W X A C P W D G U V O Ú N L G E R L E m O Ó K N G J E B Y D G B F J O N B N A R G E V X R I Y A F K A D B A E D I K s C E K R T U E Y V m E G G Y V á G Ó E I B P G A O P Y G H H N B m z Q A T A K L m G W V K K R P Q I I z

• hírvelo • 20. szám • • 20 • • 2014 ősz •

7. FENNTARTHATÓSÁGI NAP

A Kórházpedagógusok Egyesülete negyedik alkalommal vett részt a Telekom által rendezett Fenntarthatósági Napon. Idén is megpályáztuk az ingyenes kiállítás lehető-ségét. Örömünkre beválasztottak bennünket a lehetséges résztvevők közé, de ahhoz már a Facebook közössé-gének a segítsége kellett, hogy elég szavazatot kap-junk a kiállítás lehetőségé-nek elnyeréséhez.

Elvittük a sátrunkba a 10 plakátból álló vándor-kiállításunkat. Két be-szélgetést szerveztünk a látogatóknak egy könyv-bemutatóhoz kapcsolód-va, melynek során Balogh Anna „280” című könyvé-ből Majnik Zsolt olvasott fel részleteket, és a jelenlé-vő volt és most is gyógyuló

fiatalok – Eszter, Adrienn, Zsolt – kiegészí-tették azokat saját élményeikkel, gondo-lataikkal. A látogatók nagy érdeklődéssel maguk is részt vettek a beszélgetésekben. Izgalmas pontja volt a délutánnak, ami-kor a madách Gimnázium tanára és tanu-lói arról beszéltek, hogyan segítik a kór-házban gyógyuló gyerekek tanulását saját készítésű mobil applikációkkal. A lapto-pon belenézhettek az érdeklődők Lukács Gergő jótékonysági hangversenyének DVD-jébe is.

A rendezvény során szinte szünet nél-kül körülvették a látogatók azt az asztalt, amely mellett a „gyógyító képeslapok” készültek. Egy-egy képeslapért cserébe a kórházban gyógyuló gyerekek által készí-tett hűtő mágnest vihettek haza az alko-tók. minden látogató felfűzött egy gyön-gyöt a „Gondoltam rád” láncra.

Nagy örömünkre sokak tetszését el-nyerte, amit nálunk láthatott, így rengeteg matricát ragasztottak a sátrunkra. Ennek eredményeként este, a díjkiosztón, a Kór-házpedagógusok Egyesülete is átvehette a „LEGJOBB KIáLLÍTÓ” oklevelet. Büsz-kék voltunk rá, hiszen az egyesület nem először ért el ilyen sikert a Fenntartható-sági Nap programon.

O.K.

• hírvelo • 20. szám • 2014 ősz •

• hírvelo • 21. szám • • 24 • • 2014 osz •• hírvelo • 21. szám • 2014 osz •

Nagy gép, nagy kalandNem most volt, még januárban. Egészen pontosan ja-

nuár 16-án történt életem egyik legnagyobb élménye. De ne szaladjunk ennyire előre!

Január első felében, úgy értve hogy nagyjából elseje és ötödike között kaptam egy telefont, miszerint van egy műsor, beteg gyerekeket keresgélnek rá, és van egy kis meglepetésük. mindez hétköznap, tehát kapok igazo-lást, suliba sem kell menni. Egyszóval kaptam egy visz-szautasíthatatlan ajánlatot. A válasz szinte rutinból jött, igent mondtam, hisz mi bajom lehet, csak nyerek vele. (Hát... utólag tudom, hogy lehetett volna bajom.) Otthon összepakoltam egy kistáskába kaját, innivalót, majd fel-szálltam a vonatra, és irány surány, vagyis inkább Buda-

pest, azon belül is a „Keleti”. Első célpont pipa, a találkozó le volt szervezve, de hogy konkrétan kit kell keresni, azt nem tudtam. Aztán megtaláltuk egymást Gabival, és megkezdtük utunkat egy vagány járgányban egy vagány helyre, konkrétan a ringre. Tudod, a Hungaroringre. Életem-ben először voltam kocsival ott, ahol addig csak gyalog járhattam, bár azt is nehézkesen, mert tömeg volt. Na, mindegy. Odaértünk a vezetéstechnikai centrumhoz – eddig azt sem tudtam hogy itt ilyen is van –, majd bementünk az épületbe, megkajáltunk és vártunk. Vártunk. És vártunk. majd jött a telefon, hogy most vagy soha, és evvel elindultunk. Az off-road pálya volt a célállomás, ahol Tordai István és Rajkovics László fogadott, egy tv stábbal együtt.

Először Takács Ritával ültem be egy „szelíd” járgányba. mentünk egy kicsit, kanyargott, megfordult, elindult és megállt. Aztán jött egy durva belépő, Laciék megjöttek.

Egy régi G-merci teljesen átalakított ször-nyével érkeztek. Tényleg egy szörny. Elindul-tunk az off-road pályán, de előtte kaptam egy sisakot és egy pelenkát, ezek után már csak a hányózacskót hiányoltam, hátha szükséges. Na, jó, tudjátok hogy nem. De egy kicsit tényleg paráztam, mert nem láttam a lyuk alját ahova készültünk lemenni. Indulás. mentünk fel, le, fel, le. Nem ez az érdekes, hanem a „hogyan?” szócskára válaszoló... hát... nem is tudom, mi lenne a megfelelő szó. Talán... ja, igen. Felmen-tünk 45, 55, 75, 85 fokba. meg le. A csörlőt megúsztuk, de a borulást nem. Az adrenalin mérhe-tetlenül magas volt, a red bull elbújhat mellette. A kaland 10/15 volt, a jókedv meg mérhetetlen. Laci próbálta rám hozni a szívbajt, de nem jött össze, én nagyon élveztem. mindezek után, elin-dultam hazafelé. A vonaton mindenki nézett, hogy mi az a két szatyor a kézben, táska a háton és bukósisak a fejen. Hazaértem, és élménybeszámolót tartottam. Kipakoltam, majd kerestem egy megfelelő helyet a hatalmas naptár és a sisak számára.

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki lehetővé tette annak a napnak a létrejöttét. Kirá-lyok vagytok! :)

Majnik Zsoltui.: Akit érdekel, itt a szörny, Laci, Pisti, Anikó, Rita meg a Hajdúsági Békamber, no és én. http://www.youtube.com/watch?v=opvzZCkK0rw