5778. elul, XXI. évfolyam 4. szám, 2018. augusztus

Ros Hasana 5779Tisztelt Olvasók, Kedves Barátaim!

מֹלכױות –זכרונות Malchujot, a királyságok,– zichronot – az emlékezetek, és ושופרות–

sofárot, a sófár hangjai. E triátus mérföld-kövei és iránymutatói az Új Év napjainak.Részei az ünnepi főimádságnak.

A zsinagógai év fordulópontjához érkez-tünk. Véget ért egy esztendő, lezáródik egyperiódus. Évezredes hagyományunk tanítá-sa szerint az ember megőrzéséért, a lélekvigasztalására és a Szellem megerősítéséértszámot vetünk. Gyertyák fénye lobban felegy csöndes, hívogató, nyugalmas szobá-ban. Lágy, ősi dallamok töltik meg a fala-kat, belépvén ide, a fal túlsó végén egy tük-röt találunk. A figyelmünket, mintha mág-nesként vonzaná magához e különös felü-let, amely a gyertyák fényénél fodrozódnilátszana. Nekünk pedig nincsen más fel-adatunk, minthogy alaposan megnézzük,figyelmesen szemléljük a tükörben látotthasonmásunkat. S ha véletlenül nem tet-szene, amit a tükörben látunk, hát ne a tük-röt hibáztassuk.

Az első fogalom, amit a köszöntőmben azünnepi imakönyvünkből idézek, a mál-chujot. A talmudikus irodalom Jomá Trak-tátusának 34/b, és 35/a verzójában találjuk, aJeruzsálemi Szentély termeinek elnevezé-seit, és a hozzájuk tartozó tartalmat, felada-tot, amelyet elláttak. Az egyik ilyen helyi-ség elnevezése kapcsolódik az imádság fo-galmához. Mire van szükségünk, hogy a Vi-lág Alkotójának királysága felé meg tudjuknyitni lelkeink kapuit? A Szentély egyik ter-mének elnevezésének definíciójára, értel-mezésére. A terem azt a nevet viselte, hogypárve, mert a főpap az ünnepi időszak soránitt öltözött át. A papi lenruháját az ünnepékességét hordozó öltözékre cserélte.

A későbbi rabbinikus irodalom a kóser-ság különválasztásának a fogalmi rendsze-rében innen emeli át e kifejezést, hogy pár-ve, amely jelöli mindazokat az étkezésialapanyagokat, amelyek nem húsosak ésnem tejesek, ergo egy külön térben elvá-lasztva minden mástól, létezők. Ilyen az évfeje, Ros Hasana.

A második fogalom a zichronot. Olvas-suk a Beresit Rábá 21. oldalán, hogy az elsőember, Ádám teremtését követően 36 óránkeresztül gyönyörködik a teremtett fénycsodájában. Ez a 36-os szám és a fény to-vábbi összefüggéseket is hordoz majd a ké-sőbbi korok rabbinikus értelmezése által.Egész pontosan a hanuka gyertyák számá-nak összegét, mely a zsidó számmisztiká-ban mindig a reménységnek volt hordozója.

Ádámot, amikor a 36. órához közeledett,az Ö.való kiragadja az idő és a tér fogsá-gából, és az egyik legcsodálatosabb áldástés átkot nyújtja át az első embernek. Az időkezdetétől az idő végéig megmutat nekimindent, ami Ádám gyermekeivel történnifog. Egy óriási könyv nyílik meg, s a bennelévő betűk megelevenednek. Történetekké,képekké állnak össze Ádám szemei előtt.Egyik oldalt követi a másik. Hirtelen egycsodálatos pici gyermek arcát mutatják aképek, s Ádámot lenyűgözi a gyermeksze-mekben megcsillanó lehetőségek végtelenszáma. S valami csodálatos, s egyszerrekétségbeejtő érzés fogja el az első embert.Ki lehet ez a gyermek? Miért nem látja őtfelnőttként? Milyen tettek fűződnek a ne-véhez? Biztosan bölcs lesz majd, és úr va-lahol egy messzi országban. Természete-sen ezekkel a gondolataival fordul a VilágAlkotója felé. Az Ö.való nyugalmas, deegyben csendes, méltóságteljes némaság-gal válaszol. Ádám nem érti, hogy miért

nem kap választ. Egyre hangosabban, egy-re indulatosabban kéri, óhajtja Teremtő-jének szavát.

'Nem nő fel. Nem éri meg a felnőttkort.Még gyermekként magam mellé szólítom.'És Ádám ekkor nevéhez méltó tettet cse-lekszik. Bár ő lett volna a leghosszabb életűember – 1000 évet kapott a Mindenség Urá-tól, mégis akkor és ott 70 évet ajánl fel ön-nön éveiből, csak azért, hogy e gyermek vé-gigjárhassa a saját útját.Az Ö.való elfogad-ja Ádám kérését, s a gyermek majd csakidős korában költözik át az eljövendő vi-lágba. Ez a gyermek nem lesz más, mintDávid király – így tanítja a Beresit Rábátörténete. Ez a közösségünk és a személyekemlékezete.

A harmadik, egyben utolsó gondolat, so-fárot – sófárok hangjai. Olvassuk a MisnaRos Hasana traktátusának 7. fejezetéheztartozó toszeftából: Rabbi Meir felesége,Bria tanította:Agonoszság tűnjön el, mint afüst, mert a vétkek vesznek el, nem a vét-kesek.

Azsidó vallásetika egészen sajátos és kü-lönleges perspektívát nyújt a hívő emberszámára.A bűn és a vétek elkövetője sosemtaszíttatik el véglegesen az Ö.valótól, ha-nem az örök szövetség egy olyan perspektí-vát nyit, amit úgy nevezhetünk, hogy fel-tétel nélkül visszafogadja a Mindenség Uraa megtért embert.

A Sófár hangjai fújják el ebben az évbenis a vétkeinket, e fragmentált, töredezettszférában, ahol mindig emlékeztessük ma-gunkat, hogy hidak akkor épülnek, ott épül-nek, ahol cselekvő, alkotó emberek fordul-nak egymás felé, tisztelve, megbecsülve amásik életét, hitét.

„Karod Erős – szíved emelkedett:Végtelen a tér, mely munkára hív,S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng felédSzüntelenül, mely visszaint s emel,Csak azt kövesd.”(Madách Imre: Az ember tragédiája, 15.szín)

Róna Tamás főrabbi

Fotó: Tóth-Ábri Péter

2

...Várj madár, várj, Te csak mindig várj

...! szól a chászidisztikus ének, és benne–a jövőbe, a holnapba vetett hit, annak bi-zodalma, hogy nemcsak jelenünk, ha-nem vallásunk és meggyőződésünk sze-rint holnapunk is van, van jövőnk.

Kol Nidré óráján szerte a világon, min-den földrészen összegyűlnek a valláshozkötődő hittestvérek, és közösen, együttesenfohászkodunk az Egek Urához, hogy bo-csássa meg az ellene és embertársaink ellenelkövetett bűneinket, és hisszük és remél-jük, hogy megszólal a magasságokból aMindenható szava ,száláchti kidvárecháazaz megbocsátok néktek, ahogy ígértem.

Színes mozaikkal átitatott történelmünk-ből három Kol Nidréről szólok írásomban,megtisztelve ezzel szeretett szülővárosom,Nyíregyháza zsidó testvéreit.

Az első ünnep 1944, a második világhá-ború talán legszörnyűbb esztendeje. Távola hontól, munkaszolgálatban, Ausch-witzban a krematóriumok felé haladnak avagonok. Egy viszonylag fiatalokból állószázad eljut egészen a Don partjáig, és ott amintegy kétszáz ember a csillagos ég felénéz és imádkozik. Van közöttük egy, akigyönyörűen tudja a Kol Nidrét. Nem más ő,mint az érsekújvári főkántor fia. Miközbencsapattársai a mélyben ássák a gödröt, akántor a magasságok felé énekel: Kol Nidréveeszoré, Mindenható Istenünk nézz lereánk!

Mindenki meghalt, aki akkor ott volt aDon kanyarban ezen a Kol Nidrén, egyetlenember maradt csak meg, a hírmondó, akiszinte néhány héttel ezelőtt 100. éves szü-letésnapja előtt adta vissza lelkét Teremtő-jének.

Ő hallotta, ahogy mondották azon a he-lyen akkor. Hitte, hogy lesz holnap, holnap-után, s talán felmerült valahol legbelül,hogy évtizedek múlva is lesz, aki emléke-zik azokra, akik ottmaradtak, akik csend-ben hallgatták az érsekújvári kántor fiánakimáját a puskaporos levegőben. Akkor mégnem tudta sem ő, sem a többiek, hogy hatmillióan nem jönnek vissza, hatszáz ezermagyarországi zsidó nem tér vissza. Akkormég talán nem volt nyilas hatalomátvétel,akkor még talán nem voltak árpád sávoszászlók, amelyek még ma is ijesztenek,igyekeznek megfélemlíteni, de mi hetvenév távlatából már nem félünk. A magassá-gok felé, Isten felé nézünk, és azt mondjukKol Nidré veeszoré azoknak az emlékére,akik nem jöttek vissza a Don folyótól. Az őemlékükre is összejövünk minden eszten-dőben, és e csendes fohásszal érettük isimádkozunk.

Kol Nidré 2018/5779Az első Kol Nidré apáink története, a má-

sodik Jom Kipur már a saját generációmé.Az időpont 1973. Gyönyörű évnek tűnt.Álomszép volt az ősz, tele fénnyel, napsu-gárral, és akkor ott a Tisza partján a fiatalszegedi rabbi imádkozott istenhez és el-mondta a Kol Nidré imát azzal, hogy talánJom Kipurkor meghallgattatik az imádságés békénk lesz nekünk is, és a világ mindenegyes zsidójának. A világon mindenüttnyugalomért, csendért, békéért fohászkod-tunk, azokért a fogalmakért, melyek szá-munkra a legdrágábbak. S nem kellett hoz-zá tizenkét óra, hogy a Löw által megálmo-dott és a Baumhorn Lipót által megépítettgyönyörű szegedi zsinagóga tele legyenzsivajjal. Zsongott a templom.Arabbi a Lö-wök szószékén állt és nem értett semmit.Nem tudta mi ez a zaj Jom Kipurkor, ami-kor áhítattal, csendben imádkozunk. Majd

a sámesz bácsi halkan a fülembe súgott egymondatot, hiszen én voltam akkor az a–fiatal szegedi rabbi amit nem akartam el– -hinni: Egyiptom megtámadta Izraelt. El-foglalták a Bár Lév vonalat, s úgy néz ki,hogy Izrael elpusztult. Így gondolta a sa-mesz bácsi. Joga volt ezt hinni, ő ugyanismegjárta Auschwitzot, majd az 50-es évek-ben ki is telepítették. Szinte felfogni nemlehetett. Kitört a háború. Gyengülő, dadogószavakkal mondtam az imádságot:

Ávinu Málkénu Cur, Mennyei AtyánkJiszráél vegoálo, Izrael Szirtje és Meg-váltója Báréch et Medinát Jiszráél résitszmichát geuláténu, Uram, mentsd meg ami népünket, mentsd meg Izraelt!

S imádkoztunk valamennyien a Biblianyelvén, héberül, nem mindig értve a betűk

üzenetét, de átérezve annak lényegét. Majdeste, az ünnep kimenetele után kinyitva arádiót hallottuk, hogy Izrael szerte Jom Ki-purkor megfújták a sófárt. Pedig JomKipurkor nem szoktak sófárt fújni. Vallá-sosok és vallástalanok kijöttek a temp-lomokból, és mentek, hogy védjék az or-szágot. Több mint háromezer zsidó fiatal-ember esett el. Az utólagos statisztikákbólmegtudtuk, nyolcvan százalékuk soátúlélők gyermeke. Több mint háromezerember, több mint háromezer lélek, többmint háromezer álom, háromezer család, ésvajon hány meg nem született gyermek? DeIzraelt nem lehetett elpusztítani. Izrael él,vagy ahogy eleink mondották, ám Jiszráélcháj, Izrael népe él, és bármennyire isokoltak mindig mindenért bennünket,mindezek ellenére tudjuk és mondjuk: ámJiszráél cháj.

A harmadik Jom Kipur, a harmadik tör-ténetem tulajdonképpen családi. Megkér-dezhetném mindannyiatokat, mit jelentnektek a Kol Nidré? Emlékeztek otthon,családi körben, amikor még mindenkiegyütt volt, még érintetlen volt a család,nem szólt bele történelem, nem szólt belepolitika, alig fértünk el az asztalnál. Mond-játok, most hányan ültök a böjt előtt az asz-talnál? Családjaink szerte a világban, és há-la Istennek családjaink itt. És a távolságilyenkor mégis fájdalmas, még ha lélekben,érzelmeinkben együtt is vagyunk. Fogjukegymás kezét a szó szimbolikus értelmé-ben.Azokét, akik velünk lehetnének és azo-két is, akiket már elszólított az isteni akarat.Ilyenkor, Kol Nidré estéjén mindannyianegyütt vagyunk.

Egy kép rajzolódik ki előttem. Egyfestmény. A XIX. század utolsó harma-dában, Lengyelországban élt egy nagyontehetséges festő. Nem nagyon ismerik,bár a modernkori művészet egyik kie-melkedő alkotója.

A Tel Aviv-i múzeumba lépve, az aulátólnem messze látható az ő monumentális 4x2méteres Jom Kipur című olajfestménye. Afestmény alkotója . NemMaurice Gottliebvolt harminc éves, mikor meghalt. Lefes-tette azt a kis lengyel falucskát, s benne azta , azaz imaszobát, ahonnan szárstibelet -mazott. Nők és férfiak, barázdált arcú öre-gek, csintalan kisgyermekek. Lent férfiakés fent nők. Mindenütt áhítat, s az arcokonmegrendültség. Középen magas korú,nagyszakállú aggastyán, a rabbi, ahogyGottlieb ábrázolja, aki a kezével, szinte sza-vakkal nem érzékeltethető öleléssel, szorít-ja magához a Tórát, a mi legszentebbkönyvünket, amely a zsidóság legszentebbirata, amelyben hitünk, Istenbe vetett alá-

Maurice Gottlieb: Jom Kipur

3

zatunk, szeretetünk foglaltatik. Valamint aza szerénység, az a jóság, amellyel mindenzsidó és nem zsidó embernek rendelkezniekellene, az empátia, a megértés képessége,a kimondott szó felelőssége. Mert a szóéletet adhat, erőt adhat, de a szó gyűlöletetis kelthet, sz dhat, lázíthat, pánikot kelthet,ífélelmet okozhat, ölhet.

Mi, zsidó emberek, rabbik és civilek, ko-haniták, leviták és izraeliták évezredek ótaszorosan fogjuk a Tórát, hitünk forrását aszó átvitt értelmében, bizonyítva önma-gunknak és a külvilágnak, hogy a Tóra ésIzrael elválaszthatatlan. A hit és a zsidóságösszeforrt, egységet alkot, egyik a másik-nak a feltétele.Ahit a mi jövőnk. Őseink hi-te a jövő reménysége. Erre neveljük gyer-

mekeinket, unokáinkat, a gondjainkra bí-zottakat, így formáljuk embertársainkat.Hogy legyen bennük felelősség, s ne legyenfélelem az emberi lelkekben, hogy szeretet,nyugalom, megbékélés, alázat, egy szóvalhit legyen a sokat szenvedett ember osz-tályrésze. Jom Kipurkor és az év összestöbbi napján.

Kevákorát roe edro máávir cono táchátsifto.

Mint a pásztor, aki legelteti nyáját, úgyvezeti az Örökkévaló az ő közösségét.

Számon tartja gyermekeinek sorsát, samikor felcsendül a magyarországi zsidófolklór gyönyörű, különleges mélységgelhozzánk szóló éneke , aka -Szól a kakas már

kor tudjuk, hogy a szó kevés, marad az imaés a zene, hiszen majd megvirrad már, leszholnap is.

A Sófár olvasóinak teljes hittel üzenem,ezen a helyen is lesznek hívek, akik ugyan-azzal a dallammal, ugyanazzal az áhítattalmondják az ősi igéket: .Kol Nidré veeszoré

Sáná tová tikatévu vetéhátému!Békés, boldog, egészségben eltöltendő

új zsinagógai esztendőt kívánok!

Rabbi prof. Schőner Alfrédrector emeritus

Jom Kippur 5779Csupán tizenhárom éve vagyok rabbi, aminem sok idő, viszont bizonyos tapasztala-tok megszerzéséhez elegendő. Azt példáulbiztosan látom, hogy Jom Kippurt a ma-gyarországi zsidók közül aránylag sokantartják meg, viszont lényegesen keveseb-ben vannak, akik örömmel készülnek rá.Minek kellene, lehetne örülni egy olyannapnak, amikor huszonöt órán át nemeszünk és iszunk, és a fenséges böjtnap más– – -önsanyargatást célzó előírását is magunkra vesszük? Tegyünk egy rövid kité-rőt a rabbinikus irodalomnak az ünneppelfoglalkozó szemelvényeiben, talán a végé-re választ kapunk kérdésünkre.

1. Miért viselünk fehér ruhát?A nős férfiak kitliben és fehér kipában, a

nők közül sokan fehér ruhában szoktakimádkozni Jom Kippur napján. A férfiakfehér ruhájának tórai forrása is van, hiszenezt olvassuk a főpap ünnepi viseletéről:„Szent lenköntöst öltsön fel, lennadrág le-gyen testén, lenövvel övezze fel magát éslensüveget tegyen fel, szent ruhák azok…”(3Mózes 16:4).Afőpap jom kippuri öltözé-kének négy darabját említi a szöveg. Többmagyarázattal is szolgálnak bölcseink arranézve, hogy miért kellett egyrészt lenbőlkészülnie, másrészt fehérnek lenni az ünne-pi viseletnek. Az egyik szerint a szolgálat-tevő angyalokhoz válik hasonlatossá a vi-selője, mert írva van az egyik emberalak-ban megjelenő angyalról: „…egy férfiközöttük lenbe volt öltözve…” (Jehezkél9:2). A Rabbi Jehosua nevében szóló RabbiSzimon szerint azon van a hangsúly, hogy afőpap csak ezen a napon viselt fehér ruhát,míg az év többi napján aranyszínű volt azöltözéke. Ezen a napon azonban helytelenlett volna aranyba öltöznie, mert éppen azaranyborjú vétke miatt kellett engesztelést

kérnie Istentől, és miként a Talmud (RosHásáná 26a) fogalmaz: „éjn kátégor náászeszánégor”, vagyis (néhány speciális esetetleszámítva) az ember vádlója (mármint azarany ebben az esetben) nem lesz a védőjeaz Örökkévaló ítéletének meghozatalakor.A nők fehér viseletéhez érdekes kiegészí-tést kínál a Talmud (Táánit 30b), mert el-meséli, hogy Jom Kippur örömnap volt,amikor a hajadon lányok (kölcsönkért) fe-hér ruhába öltözve körtáncokat jártak a Je-ruzsálem körüli hegyekben. Az utóbbi ha-gyomány régen eltűnt, viszont az nem vál-tozott, hogy e napunk elsődlegesen az örö-mé, hiszen Isten előtt engesztelést szerzünkvétkeinkre.

2. Ha örömnap, miért böjtölünk?Mert írva van: „A hetedik hónapban, a

hónap tizedikén, sanyargassátok lelkete-ket” (16:29).ATalmud (Joma 74b) pedig azáltalunk is ismert tilalmakat határozta mega lélek sanyargatásának eszközéül. Önma-gában a böjtölés semmiképpen sem öröm-teli, ezért érdemesebb közösségben tölteni.A Tóra felteszi a kérdést: Miként üldözhet„egy ezret, és ketten hogy futamíthatnakmeg tízezret”? (5Mózes 32:30) –Aránypár-ként problémás a tórai vers. Rási hasonlóhelyzetben úgy érvelt, hogy nem ugyanaz„ha kevesen teljesítik a micvákat, mint hanagyobb számban”, mert minél többenfoglalkoznak a Tórával és annak előírásai-val, annál sikeresebbek lehetnek. RabbiÁvráhám Smuel Benjámin Szofer szerintsem stimmelt a matek, és ő is fontos tanításeszközeként értékelte ezt. Szerinte min„ -den háború kezdete (is) rendkívül nehéz, aküzdő felek tele vannak kétségekkel, vajonsikeresek lesznek-e. Ahogy haladnak előre,úgy erősödnek meg lélekben, és ezáltal vá-lik lehetővé, hogy sokszorosára növeked-

jen a hatékonyságuk”. A mesterek bölcses-sége az este kezdődő Jom Kippurra is vo-natkozhat, hiszen közösségben sokkalkönnyebb megtartani az ünnepi előíráso-kat, illetve a minden értelemben megtartottJom Kippur erőt adhat az év további nap-jaira.

3. Örüljünk, hogy csak egynapos aböjt? Nem, inkább együnk egy jót előtte!

„Bizony, a hetedik hónap tizedikén en-gesztelés napja van”. (23:27) A Kli Jákár(Rabbi Slomo Efráim) megjegyzést tett a„bizony” ( ) kifejezés kapcsán. „Jomáh-אךKippur legfontosabb előírását: „sanyargas-sátok magatokat; a hónap kilencedikén es-te” a Talmud (Joma 81b) az alábbiakkalkommentálja: „Kilencedikén böjtölünk?Nemde tizedikén böjtölünk? Inkább azttanuljuk: mindenki, aki bőségesen eszik ésiszik kilencedikén, a Kol Nidrét megelőzőnapon, annak úgy számít, mintha két napig(9-10-én) böjtölt volna”. Mivel az étkezésolyannak számít kilencedikén napközben,mint a böjt, azt gondolhatnák néhányan,hogy e nap is engesztelést hoz a bűnökre, azáh szó ezt a félreértést akarja eloszlatni.

4. Engesztelés és megtisztulás„ -Mert e napon szerez engesztelést ér

tetek…megtisztultok az Örökkévaló színeelőtt minden vétketektől” (3Mózes 16:30).Ráv Gedáljá Schorr szerint e vers arra utal,hogy a bűnök eltávolításának két aspektusavan: az engesztelés és a megtisztulás. Azisteni akarat ellen cselekvő emberrel kétdolog történik: vétkessé válik Isten előtt,valamint a további helytelen tettek elköve-tésével szembeni ellenállása gyengül. Azengesztelés által a büntetés felelőssége le-kerül róla, de mivel az ellenálló képességekorábban gyengült, ezért az általa elköve-

4

2017. december 08.Ahelyi lap pénteki szá-mában vastagon szedett betűvel jelent mega „Mi lesz majd vajon akkor, ha meghal azutolsó Holokauszt túlélő is a Földön?”című cikk. Önkéntelenül kiszökött a könnya szememből, amikor 2018. július 24-én,kedd délelőtt 11:30-kor Klein Miklós

hittestvérünk, holo-kauszt túlélő, Margó gondozója és az énjelenlétemben csendesen elhunyt.

Átfutott az agyamon, hogy a heti imádsá-gon már csak ketten vagyunk Nyíregyhá-zán holokauszt túlélő férfiak. Az élet kö-nyörtelen rendje szerint közeledünk a való-sághoz. Most, hogy Klein Miklós sorstár-sunkról, az auschwitzi halálgyár túlélőjérőlírok megemlékezést, azzal kezdem, hogy1927. október 06.-án született Ramocsahá-zán. Az általános iskola kiváló tanulójavolt, de az akkori törvények nem a tudást,hanem a vallást nézték, a fajelmélet nemengedte továbbtanulását.

A szülői házban három fiú és három lánytestvér élt. A tragédia az 1944-es deportá-lással kezdődött. Édesanyja és három húgaAuschwitz-Birkenau-ban pusztult el, mertminden kiskorú gyermeket az anyjukkalküldtek a krematóriumba. Az apát és a fiú-kat munkára alkalmasnak találták. A nehézfizikai munka egészségüket kikezdte, apja ésSanyi testvére hazatértük után viszonylagkorán elhunytak. Miklós a lágerből hozottbetegségét türelemmel viselte. Lehetőségevolt a háború előtt hőn vágyott tanulmányát

elkezdeni, leérettségizett, majd egy szövet-kezetben főosztályvezetői beosztást kapott.Összeköltöztek 1925-ben született Zolibátyjával, mindketten megtalálták a szá-mukra kedvező munkát. A lágerben töltöttidejükről csak szűk hit- és lágertársi, barátikörben beszéltek. A fényképen látható Zolitestvére 5 évvel ezelőtti halálát nem tudtafeldolgozni, bánatát csak közeli barátjával,sorstársával osztotta meg, mások nem vettékészre, hogy mi nyomja lelkét.

Gyerekkora nem volt, mint e korszakbanvallásunkat gyakorló, megélő sokunknak.Az akkori törvények kizárták, hogy élvez-hessük a gyerekkori szórakozást, tanulást.Visszatérő témája volt a Nyíregyházi Hit-község hitéletének jelene, jövője. A héber e-lemi iskolában, a chederben tanult vallási is-mereteit élete végéig gyakorolta, élete utolsónapjaiban is szinte imakönyv nélkül, kívülrőlmondta a szombati és ünnepi imák jelentősrészét.

Olyan hittestvérünket veszítettük el, aki nembántott senkit, aki mindenkit tisztelt, és aztviszonozták. Távozásába nem nyugodhatunkbele, már csak azért sem, hogy ő nyugodjonbékében. Emlékét örökké megőrizzük.Markovics Gyula, Holokauszt túlélő

tett bűnök következményei vele maradnak,egészen addig amíg meg nem tisztul ezek-től. Bölcseink arra is figyelmeztetnek, hogyJom Kippurkor csak az Örökkévaló előtttisztulunk meg, de az embertársainkon ej-tett sérelmek rendezésének feladatát – azengesztelés feltételeként Isten meghagyja–nekünk.

5. Jom Kippur napján nincs bűneIzrael gyermekeinek

„Vessen Áron a két bakra sorsot, egyiksors(kő) legyen az Örökkévalóé, a másikAzázelé”. A jom kippuri szolgálat alkalmá-val találkozunk az igen rejtélyes Azázel ne-vével. A midrást (Pirké D”Rabbi Eliezer46.) idéző Hizkuni szerint ez Szamael (Sá-tán) alternatív elnevezése. A midrás szerintSzamael így szólt Istenhez: minden népkapcsán lehetőséget adtál, hogy vádatemeljek ellenük, de Izrael kapcsán nem ad-tál. Isten így válaszolt: íme, van lehetősé-ged Jom Kippurkor, ha van bennünk bűn…” Éppen ezért – mondja a midrásra építőHizkuni – a Szamael (Azázel) számára a-dott áldozat a Sátán megvesztegetése volt,„ezáltal tudták Izrael fiai áldozataik között

bemutatni a Vádló csendjét” is. Mert mi-után Számáel látta, hogy Jom Kippur nap„ -ján nincs bűne Izrael fiainak, így szólt:Világ Ura! Van egy néped a világban, amelyolyan, mint az égi szolgálattevő angyalok”.

A bakot el kellett a pusztába kísérni, aTalmud ennek kapcsán is fontosat, örökér-vényűt tanít: És vigye a bak magán min„ -den bűnüket sivár földre, így küldje el a ba-kot a pusztába” (16:22). A Talmud (Joma66a) tanítása szerint a bakot a pusztába el-kísérő ember számára bár Jom Kippur, te– -hát böjtnap volt – rendelkezésére álltakolyan állomások, ahol ételt és italt vehetettmagához. Azonban a talmudi szöveg foly-tatásából kiderül: ezzel a lehetőséggel sohanem éltek a kísérők. Mestereink így össze-geznek: nem ugyanaz, ha valakinek a ko„ -sarában van kenyér, mint amikor nincs”,vagyis akinek módja van, hogy vágyát tel-jesítse, azt kevésbé keríti hatalmába a vá-gyakozás, mint akinek nincs rá módja.Több szabadság, több lehetőség, kevesebbvétek, ennyire egyszerű?

6.Aböjt nem tiltó parancs?!A Rámbám szerint a böjtölés valójában

nem tiltó parancsolat, hanem tevőleges, az-az nem az evés-ivás megvonásáról van szó,hanem az attól való megpihenéstől. Ezáltala böjtölő ember angyalhoz válik hasonla-tossá, aki az istenszolgálatot az említettszükségletek nélkül végzi, és így a böjt vég-ső célja nem a test sanyargatása, hanem aböjtölő ember magasabb spirituális szintreemelése.

Összegezve: van egy csodálatos napunk,amit közösségben, bűnök nélkül, angyalokmódjára tölthetünk el, annak jogos remé-nyében, hogy az Örökkévaló előtt engesz-telést szerzünk bűneinkre, ráadásul ember-társainkkal is rendezhetjük konfliktusain-kat.Aböjt – megfelelő olvasatban – csak tá-mogat bennünket, hogy egy ilyen emelke-dett napon ne kelljen testi vágyainkkal fog-lalkoznunk, hanem teljes egészében a spiri-tualitásnak szentelhessük magunkat.

Ezek figyelembe vételével kívánok anyíregyházi közösség minden tagjának jóbepecsételést, és könnyű, vagy az eddigiek-nél legalább könnyebb böjtöt!

Darvas István főrabbi

Szomorú valóság

5

A Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács(ICCJ) 2018. évi budapesti világkonferen-ciájának megnyitóján Heisler András, aMAZSIHISZ elnöke ezekkel a szavakkalkezdte beszédét: „Ne gondoljátok, hogyjöttem a törvénynek vagy a prófétáknakeltörlésére! Nem jöttem, hogy eltöröljem,hanem inkább, hogy betöltsem!” Egy bet-lehemi születésű zsidó tanító szavai ezek –talán hallottak már róla – az első századból.A Jesuá nevű férfi azt hirdette, hogy nemakarja érvényteleníteni a zsidó vallás törvé-nyeit, hogy aki egyetlen betűt is leveszezekből, az a legkisebb lesz a MennyeknekOrszágában. Ő, a hegyről nézve, nem biz-tos, hogy értené, miért ülünk mi itt két cso-portban, zsidók és keresztények. Nem érte-né, valójában miről beszélgetünk, önnönmagunkkal. Mert bizony nincs a világ tör-ténetében még két vallás, amelyik ennyireközel maradt volna egymáshoz, amelyekgyökerei ilyen eltéphetetlenül fonódtakvolna össze, bármennyire szomorú a ke-reszténység és a zsidóság közös vallástör-ténetének első 2000 éve…. A Mindenhatóáltal ránk bízott feladat a világ megjavítá-sa… S ha már javítani szeretnénk, lássunkhozzá. Vajon helyes-e a közbeszédben hall-ható, az új Alaptörvényben is elhelyezetthivatkozás: „Magyarország önazonosságá-nak és keresztény kultúrájának védelme azállam minden szervének kötelessége.”Mert mi, akik itt vagyunk, zsidók és keresz-tények, pontosan tudjuk, Európában zsidó-keresztény kultúráról kell beszélnünk, deazt is tudjuk – ha máshonnan nem, a NostraAetaté-ból – hogy „… a többi vallások isszerte a világon, különféle módokon pró-bálnak megoldást adni az emberi szív nyug-talanságára, hogy utakat, tanításokat, pa-rancsolatokat, továbbá szent szertartásokatajánlanak.” Franz Rosenzweig, a nagy zsi-dó vallásfilozófus úgy gondolta, az igazságnem a zsidóság, de nem is a kereszténységlényegében, hanem kettejük párbeszédé-ben rejlik.”

A vallásközi párbeszéd nem volt részeismert történelmünknek több évezreden át,tehát egy új jelenség, mégis elmondható,hogy talán több eredményt könyvelhet elmagának kifejezetten a keresztény-zsidópárbeszéd, mint sok más új mozgalom. AHolokauszt után néhány évre már megszü-letett az ún. Seelisbergi Tíz Pont, 1965-benmegjelent a II. Vatikáni Zsinat „Nostraaetate” kezdetű dokumentuma és rá 50 évrea Szentszék egy új iratban adott irány-

mutatást. Ebben az új dokumentumban ki-mondta, hogy a zsidók akkor is üdvözül-hetnek, ha nem hisznek Jézusban, mintMessiásban. Kimondta, hogy a katolikusegyház a továbbiakban nem folytat misszi-ót a zsidóság felé, a hívek azonban termé-szetes módon közvetítik meggyőződésüketa zsidóság felé. Tehát intézményesen nem,egyénileg viszont igen. Az egyik alapprob-léma, hogy könyv-vallás vagyunk, és min-dig szent iratainknak a fényében is kell ér-telmezni álláspontunkat, nemcsak a ratio, ajózan ész fényénél, amely egykor megal-kotta a zsidóság és a kereszténység szentiratait is.

Vermes Gézának, a neves Qumrán-ku-tatónak 1973-ban Londonban kiadott„Jesus the Jew” c. könyve, és azt követő írá-sai a kérdéskör alapiratai lettek, melyekkésőbb magyarul is megjelentek. VermesGéza előadott hazánkban, így Szegeden is aSzegedi Nemzetközi Biblikus Konferenci-án.1

A kereszténység zsidó gyökereivel,azoknak tudatosításával, az alapvető kérdé-sek felszínre hozatalával a vészkorszakotkövetően kiemeljük a legfontosabb doku-mentumokat, melyek ezt rögzíteni akarják.

A seelisbergi 10 pont (1947)

A II. világháború pokla, a vészkorszakután született egy irat, az ún. „seelisbergi 10pont”. A svájci Seelisbergben, 1947. júli-usában tartott ún. II. Nemzetközi Keresz-tény-Zsidó Konferencia (InternationalConference of Christians and Jews) részt-vevői egy nyilatkozatot adtak ki. 67 zsidóés keresztény gyűlt össze a világ 19 orszá-gából. Azért jöttek össze, hogy kifejezzék aholokauszt miatt érzett gyászukat, elköte-lezettségüket az antiszemitizmus leküzdé-sében és abbeli kívánalmukat, hogy zsidókés keresztény között szorosabb és jobbkapcsolat jöjjön létre.

„A seelisbergi 1947. júliusi 10 pont”2

1. Emlékezz arra, hogy az Egy Isten be-szél mindnyájunkhoz mind az Ó-, mind pe-dig az Újszövetségben.

2. Emlékezz arra, hogy Jézus Dávid

nemzetségéből és Izrael népéből származózsidó anyától született, és hogy az Ő örökszeretete és megbocsátása magához ölelisaját népét csakúgy, mint az egész világot.

3. Emlékezz arra, hogy az első ta-nítványok, az apostolok és az első mártírokmind zsidók voltak.

4. Emlékezz arra, hogy a kereszténységfőparancsa: Isten és az embertársak sze-retete – amelyet már az Ószövetség is hir-detett, és amelyet Jézus megerősített – egy-formán kötelezi a keresztényeket és a zsi-dókat az emberi együttélés minden vonat-kozásában, kivétel nélkül.

5. Tartózkodj attól, hogy eltorzítsd vagyfélremagyarázd a bibliai, vagy a Biblia utá-ni judaizmust azért, hogy így a keresztény-séget dicsérhesd.

6. Tartózkodj attól, hogy a „zsidó” szótkizárólag „Jézus ellenségei” értelembenhasználd, vagy, hogy a „Jézus ellenségei”szavakat a zsidó nép egészére vonatkoz-tasd.

7. Tartózkodj Jézus szenvedéstörténe-tének olyan előadásától, amely szerintJézus megölésének ódiumát a zsidóságegésze, vagy csakis a zsidóság viselné. Ajeruzsálemi zsidóságnak csak egy részevolt, akik Jézus halálát követelték, a keresz-tény tanítás pedig mindig is az volt, hogyazok a zsidók az egész emberiség bűneitpéldázták, és hogy a bűnök, amelyekbenminden ember osztozik, juttatták Krisztusta keresztre.

8. Tartózkodj attól, hogy anélkül idéznéda szentírási átkot, vagyis egy dühöngő tö-meg kiáltozását: „Az ő vére mirajtunk és ami fiainkon!” , hogy ne emlékeztetnél a mi3

Urunknak ennél a kiáltásnál sokkalta sú-lyosabb szavaira: „Atyám, bocsásd megnékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”4

9. Tartózkodj annak a babonás téveszmé-nek terjesztésétől, amely szerint a zsidóságkitaszított, elátkozott és szenvedésre ítéltnép volna.

10. Tartózkodj attól, hogy úgy beszélj azsidókról, mintha az Egyház első tagjainem zsidók lettek volna.

A kereszténység zsidó gyökerei a vallásközipárbeszéd dokumentumainak fényében

Szécsi József vallásfilozófus

1Aqumráni tekercsek és az Újszövetség eszkatológikus világnézete (1999)2 A Párbeszéd Munkacsoport fordítása (2005. jan. 21.), amely a dokumentumnak az International Council of Christians and Jewshonlapján (www.iccj.org) közzétett angol szövegén alapszik. - Párbeszéd Munkacsoport, 2005. jan. 21. http://www.dialogue.hu3 Máté 27,25 (Károli Gáspár fordítása, 1875. évi kiadás)4 Lukács 23,34

A szerző A Keresztény - Zsidó Társaság elnöke.

Folytatása következik.

6

Arányos válaszcsapásGörögországban dühöng a tűzvész. Egésztelepülések, erdők, mezőgazdasági ültet-vények hatalmas területei válnak a lángokmartalékává. Nők, férfiak, öregek, gyerme-kek halnak szörnyű halált, egész családokégtek benn az autóikban, sokan a tengerbevesztek, mert az oda menekültek közül töb-beket elsodortak az áramlások. A hatósá-gok szerint gyújtogatások történtek, mertsok helyen egy időben lobbant fel a tűz.

Vajon mit érdemelnek a gyújtogatók? Milehet az a büntetés, ami arányban áll a tet-tükkel?

A gázai-izraeli határon több hónapja dü-höng a terror. A Hamasz által hiszterizáltarabok tömegei naponta rohamozzák meg ahatárkerítést, be akarván törni Izraelbe, zsi-dókat gyilkolni. Különböző eszközökkel,léggömbökkel, sárkányokkal égő fáklyá-kat, robbanó gránátokat indítanak a szelekszárnyán Izrael felé, hogy ott tüzeket okoz-zanak. Hatalmas területek égtek már le, éscsak a tűzoltók, meg a lakosság elszánt erő-feszítései akadályozzák meg a sokkal na-gyobb katasztrófát. Félelmetes még bele-gondolni is, mi lenne, ha a természeti vi-szonyok, erős szél, nagy szárazság, hőségsegítené a tüzek terjedését. Olykor rá is lő-nek az izraeli határőrökre. Friss hír, hogy

egy arab mesterlövész agyonlőtt egy kato-nát, aki hiába viselt golyóálló mellényt,mert az arab páncéltörő fegyverrel lőtt rá.

Ismét felteszem a kérdést: mit érdemel-nek a gyújtogatók a tetteikért? Mi az az„ álasz ” -arányos v csapás , amivel Izrael viszonozhatja a Hamasz cselekedeteit? Mertha netalán a katonák éles lőszert alkalmaz-nak, és megsérül, esetleg meghal valamelygyújtogató, a világ tisztelet a kivételek„ ” – -nek, és itt kell megjegyeznünk, hogy ha-zánk, Magyarország is az üdítő kivételekközé tartozik azonnal elítéli Izraelt a túl– -zott erő alkalmazása miatt. Jönnek a jog-védők, összeül a Biztonsági Tanács, és csakaz amerikai vétó akadályozza meg az Iz-raelt elítélő határozat meghozatalát. AzUNESCO nemrégiben arra a következte-tésre jutott, hogy a zsidóknak a Sirató fal-hoz sincs közük, és ezt a határozatot Svéd-ország is megszavazta!

Az arányos v csapás fogalmát a„ álasz ”„ ”világ kifejezetten Izrael kedvéért alkottameg. Ez azt jelenti, hogyha Izraelt akárolyan halálos ellensége támadja meg, mint aHamasz, melynek bevallott célja Izraelelpusztítása, akkor sem jogos a megsem-misítő ellenlépés. Képzeljük el, hogy,mondjuk, a II. világháború alatt is létezett

volna a fogalom, és a szövetségesekneknem lett volna szabad a Wehrmachtot megaz SS-t megsemmisíteni. Csak arányosan„ ”lett volna szabad visszacsapni. A szövetsé-gesek Németország területére már nem lép-hettek volna, hisz ha a németeket már ki-verték az általuk megszállt területekről, a to-vábbi csapások már aránytalanok. És a szö-vetségesek feladata lett volna a német lakos-ság áram, víz és élelmiszer ellátása, és Né-metország üzemanyag ellátása is a háborúalatt. Ugye, milyen abszurd a gondolat?

Pedig a világ Izraeltől pont ezt várja el.„ ”Gázát, amely 2005 óta nem áll izraeli meg-szállás alatt, Izraelből látják el mindennel,ami az élethez nélkülözhetetlen. Víz, gáz,üzemanyag, építőanyag, cement, élelmi-szer, mind Izraelen át érkezik. A Gázát ura-ló Hamasz ettől függetlenül Izrael létéretör, adott esetben százával lövi a rakétákatválogatás nélkül izraeli polgári célpontok-ra. Csak az izraeli technológián múlik,hogy a sikereik mérsékeltek. A világ Iz„ ” -raelt azzal vádolja, hogy blokád alatt tartjaGázát. Arról nem beszél a világ , hogy„ ”Egyiptom is blokád latt tartja, mert a Haa -masz terrortól ők is tartanak. Arról sem-szól a világ , hogy a blokád csak a katonai„ ”célra használható szállítmányokat érinti, azegyéb javak bejutnak Gázába.

Ajelenlegi terrorhullámnak még nem lát-szik a vége. Csak remélni lehet, hogy egy-szer mégis béke lesz az olajfák alatt.Glück Gábor

A kiállítás apropójánA Sófár előző számában olvashattuk, hogy Dr. Riczu Zoltán felújította a 2000-es évekelején létrejött holokauszt állandó kiállítást.Akiállítást 2018. 06. 03-án Dr. Haraszti György professzor (OR-ZSE) nyitotta meg.Ez alkalom szülte azt a lehetőséget, hogy beszélgessünk a kiállítás egy személyű alko-tójával szakmai múltjáról, terveiről, közösségünkhöz kötődő kapcsolatának évtizedeiről.

Sófár: Téged úgy ismer közösségünk,mint Riczu Zolit, aki könyvet írt a nyír-egyházi zsidóságról, holokauszt kutatót,aki nem mellesleg otthon érzed magadközösségünkben.

Hogyan indult szakmai karriered?Kutatási tevékenységed mily módon ve-zetett el közösségünkhöz?

Riczu Zoltán: Kutatói pályám kezdeténmég nem volt olyan célkitűzésem, hogy aholokauszt eseményeit kutassam.

1985-ben a Jósa András Múzeum törté-nész muzeológusa lettem. Feladatom a tör-téneti dokumentumok gyűjtése, kezelésevolt. Ezzel párhuzamosan választanom kel-lett egy kutatási témát, ez a történeti föld-rajz lett. Ebben az motivált, hogy egyetemidiplomát történelem-földrajz szakon sze-reztem, ezért igyekeztem mindkét területtelfoglalkozni. 1986-ban igen sikeres előadást

tartottam ebben a témában egy múzeumiszakmai rendezvényen.

1986-ban Dr. Németh Pétert, a múzeumigazgatóját felhívta Wirth Péter műemlék-védelmi szakmérnök, aki a Soros Alapít-vány támogatásával a hazai imaházak észsinagógák építészet-történetét kutatta, akutatásokat koordinálta. Munkatársat ke-resett a megyei kutatások elvégzéséhez. Azigazgató Úr engem javasolt erre a munkáraés így kaptam megbízást a téma kutatására.Kutatásaim során megtaláltam a ma is mű-ködő zsinagóga és a Bujtos utcában valahalétezett haszid imaház tervrajzait. Abban alevéltári dobozban sok más számomra ér-dekes épület dokumentumait is felleltem,így a mikve, a pászka sütöde, a kóser hús-csarnok, a Talmud-Tóra iskola, a Szarvasutcai iskola, a vágodák tervrajzait, illetvebizonyos iratokat a Kótaji úti temetőre vo-natkozóan.

Az eddig elmondottak alapján jól ér-zem, hogy ez vezetett el a zsidóság kuta-tásához?

Igen, ez a „véletlen” motivált a nyíregy-házi zsidóság történetének kutatásához,mivel ez érdekelt és szükségét éreztem an-nak, hogy megismerjem az épületek mű-ködésének rituális hátterét.

7

A jó szerencsém által így kerültem kap-csolatba néhai Dr. Schweitzer József főrab-bival, aki akkor az Országos RabbiképzőIntézet igazgatója volt.

Kérésemre a főrabbi úr szóban lektoráltaaz addigi kutatásaimból készült dolgoza-tomat, tanácsokat és útmutatást adott ésegyúttal felajánlotta, hogy évente 1-1hónapot töltsek el a Rabbiképzőben, mertúgy látta, hogy komoly az az elhatározá-som, miszerint a szabolcsi és a nyíregyházizsidóság történetével akarok foglalkozni,–ehhez pedig elengedhetetlen a rituális – ésvallási előírások, szokások alaposabb is-merete. Éveken át éltem ezzel a lehetőség-gel! Délelőtt könyvtári munkát végeztem,délután szinte minden nap konzultáltam aképzőben oktató rabbikkal. Mindez negymegtiszteltetés volt számomra. Ezek a kon-zultációk nagy szellemi – és tudományos él-ményt jelentettek,– mintha elvégeztem vol-na még egy egyetemet.

Schweitzer professzor úr ajánlása révénkerültem kapcsolatba Dr. Vörös Károlyprofesszorral, aki az MTA Történelemtu-dományi Intézet kutatója volt.

Ezzel a támogató háttérrel jutottam eloda, hogy a zsidósághoz kötődő épületek-hez „megkerestem” a zsidó közösséget,annak történetét is. Ennek eredményekéntjelent meg 1992-ben a „Zsidó épületek ésemlékek Nyíregyházán” című könyvem1200 példányban. A könyv számtalanhelyre eljutott a világban, igen pozitívvisszajelzéseket kaptam. Könyvem sikerétabban látom, hogy alapvető, addig nempublikált levéltári forrásokra épült, – igazezek feltárásához hat év levéltári munkakellett!

Szerénytelenül mondhatom, hogy akönyv megjelenésével ismert lettem a zsi-dóság történetét kutatók körében és a to-vábbi munka kikerülhetetlenül elvezetett aholokauszt kutatásához.

Innen úgy tűnik simán folytatódottszakmai karriered.

A kutatásban közel sem így volt, nem ha-ladtam, megakadtam. Ma már tudom, hogyaz iratanyag mennyisége volt kevés és igen

szerteágazó, egyegységes kép kia-lakításához. Nehe-zítette munkámat amunkahely váltás,mely során a ZrínyiIlona Gimnáziumtanára lettem. Sze-rettem ott dolgozni,de emiatt viszony-lag kevés időm ma-r a d t k u t a t á s r a .Ugyanakkor beirat-koztam PhD képzés-re, letettem az angolnyelvvizsgát. 2002-ben a Nyíregyházi

Egyetem (akkor Nyíregyházi Főiskola), ki-nevezett oktatója lettem. 2004-ben pedigmegvédtem doktori disszertációmat.

Ezidőtájt határoztam el, hogy feltárom amegyei holokausztra vonatkozó összeslevéltárban található dokumentumot. Eztegy nagyon intenzív kutatómunka követte,melynek döntő részét, 2017-2018-ra elvé-geztem. (Természetesen mindig előkerülneka legváratlanabb helyekről erre vonatkozóiratok.) A dokumentumok száma több e-zernyi. Ennek alapján tervezem a megyeiholokauszt történetének részletes, ese-ményszerű feldolgozását.

Nos, még mindig nem derült ki hogyankerültél kapcsolatba a nyíregyházi kö-zösséggel?

Már az alapkutatások során felvettem akapcsolatot a hitközséggel. Arra számítot-tam, hogy találok korabeli iratokat, de sem-mit nem találtam. Sőt, esetenként én segí-tettem a közösséget dokumentumok felkuta-tásában.

Bár a közösség eleinte „furcsa szerzet-nek” tartott, nem értették miért „zavarko-dok” rendszeresen, de idővel megéreztékcéljaimat, mondhatnám befogadtak. Érde-kes epizód volt a zsinagóga belső felújítása,melyben aktívan közre működtem. MiutánWirth Péter fotókat is kért tőlem a templom-belső teréről, a felújítás alkalmával a hit-község kérésére én „felügyeltem” azt, hogya falfestmények javítása során az eredeti,színhű állapot jelenjen meg, mivel én is-mertem,– dokumentáltam az eredeti álla-potot, így az eredeti színeket is.

Kérlek, fejtsd ki, hogy mi a szakmaikülönbség a két kiállítás között? Miindokolta az újra gondolást?

Az első kiállítás a holokauszt megyei tör-ténetének alappontjait mutatta be. Közbenvilágossá vált számomra, hogy a holoka-uszt eseményeinek azon részére, melyet azemberek általában ismernek – sárga csillagviselése, gettósítás, kegyetlenkedés, depor-tálás és pusztulás –, az általam megtaláltdokumentumoknak töredke vonatkozik. Ezszámomra azt jelenti, hogy az akkori ha-

talom szinte részletkérdésnek tekintetteszázezrek elpusztítását.

Kevésbé ismert, de az általam feltárt do-kumentumok döntő többsége azt bizonyítja,hogy a fő kérdés az volt, hogy a zsidók hát-rahagyott vagyonát milyen módon és kikszerzik meg. (Hogyan, milyen elv alapjánosztják szét és kik, milyen arányban ré-szesednek abból.) Így a második kiállításanyagában ezek a hangsúly áttolódások je-lennek meg a legapróbb részletekig.

Az iratokból szinte sugárzik a tülekedés azsidó vagyon megszerzésére. Idővel ezt azakkori hatalom is megelégelte, igyekezett afolyamatot a kaotikus állapotból „törvé-nyes mederbe” terelni. Ezt érzékeltetik avitrinekben elhelyezett „Nyírvidék” címűnapilap cikkei. Ezt kívánom több részletbenaz alapkutatásokkal együtt publikálni.

Másrészt muzeológusként gondolkodvais indokolt a kiállítás felújítása, hoszen azállandó kiállítások a múzeumokban is 5-8évig állnak, ezt az időtartamot az eredetikiállítás már régen meghaladta.

Az első rész megjelenését a 2019. éviMártírok Emléknapjára tervezem.

Adhatnál abban segítséget, hogyanmutassuk be a kiállítást a látogatás so-rán?

A kiállító terem mérete azt sugalja, hogylátszólag rövid idő alatt áttekinthetők a do-kumentumok. A kiállítás tartalmának meg-ismerése viszont időt igényel. Ennek alap-feltétele, hogy a kiállítást bemutató személyszakszerű útmutatást adjon és rendelke-zésre álljon a „kiállítás vezető”-kiadvány(füzet), ahogy ez a múzeumokban szokásos.Ez a közeli jövőben elkészül.

A kiállítás célja a dokumentálás mel-lett a tanítás. Ebben mit tanácsolsz?

A kiállítás meglétéről a közvéleményt tá-jékoztatni kell. Ennek talán legfontosabbmódja, hogy a megye és a város középfokú,de akár a felsőoktatási intézményeinek di-ákjai megismerjék azt. Nagyon fontos, hogya jövő nemzedéke megértse mi történt a 20.század legsötétebb korszakában és el-gondolkodjon rajta.

A cél az lenne, hogy a kiállítás megtekin-tése ne csak kampányszerűen, a HolokausztEmléknaphoz kapcsolódjon, hanem részelegyen az oktatásnak.

Ebben az is segítséget jelenthet, hogy a„kiállítás vezetőt”(a füzetet), előzetesen el-juttatjuk ezekhez az intézményekhez. Al-kalmanként, amennyiben a látogatókigénylik helyszíni vezetést is szívesen vál-lalok.

Köszönjük, további sikeres kutató-munkát kívánunk.

Lejegyezte: Kertész Gábor

8

Szunyogh Szabolcs a Köznevelés című or-szágos oktatási hetilap főszerkesztője volthuszonkét éven át. Több, mint negyvenötéve dolgozik oktatási újságíróként. Írókéntis ismert. Számos, a zsidósággal kapcsola-tos ismeretterjesztő könyv szerzője. Mun-kái rangos kiadóknál jelentek meg (MóraKönyvkiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó Vál-lalat, Noran Libro Kiadó), és mind a szak-mai kritika, mind a nagyközönség kedvező-en fogadta azokat.

2016-ben jelent meg a Jákób csillaga –zsidóság: vallás, hagyomány, kultúra címűösszefoglaló könyve, amelyben a judaiz-mussal kapcsolatos legfontosabb ismere-tekről, a vallási alapelvekről, az ünnepek-ről, a liturgiáról, a kóserságról, a Tóráról,Taanachról és Talmudról, a Sulchán Áruch-ról, a kabbaláról és a különböző zsidó val-lási irányzatokról talál ismeretterjesztő fe-jezeteket az olvasó. Emellett a zsidóság tör-ténelméről, külön a magyarországi törté-nelméről, a fontosabb zsidó történelmi sze-mélyiségekről, a zsidó vallásjog demokra-tikus szerkezetéről, a nők szerepéről, a leg-ismertebb antiszemita sztereotípiákról ésazok cáfolatáról, valamint Izrael államról,

mint a Közel-Kelet egyetlen igazán demok-ratikus országáról – és a zsidó humorról is.Ez az olvasmányosan megírt könyv, a Já-kób csillaga segít a magyarországi közön-ség körében ismertebbé tenni a zsidóságotés hozzájárul a tisztelet megerősítéséhez is.

2018-ban jelent meg a Magyar menóra –magyarországi zsidó emlékhelyek címűkönyve.

Kiknek szól a Magyar menóra?Például azoknak a tanároknak, akik is-

kolai kirándulásokat szerveznek; azoknak aszülőknek, akik elviszik a gyerekeiket vá-rosnéző kirándulásra; illetve minden érdek-lődőnek, aki a közismert idegenforgalmilátnivalókon kívül a zsidó kulturális örök-ség kincsestárával is meg szeretne ismer-kedni. A könyv terjedelmi okokból nem tö-rekszik teljességre, hiszen egyetlen kötetbelehetetlen lett volna mindent bezsúfolni, ha-nem csak azokról a főbb településekről ír,amelyeket a turisták általában felkeresnek.Külön fejezet mutatja be Budapest, Pécs,Balatonfüred, Keszthely, Pápa, Kőszeg,Szombathely, Sopron, Balf, Abda, Győr,Vác, Kecskemét, Gyöngyös, Szeged, Ma-kó, Debrecen, Nyíregyháza, Nagykálló, Sá-toraljaújhely és Mád zsidó közösségének asorsát és emlékhelyeit. Nemcsak zsinagó-gákról és temetőkről tájékoztat a könyv, ha-nem mindarról a még létező és már nem lé-tező épületről, szoborról, emléktábláról is,amelyik bizonyítja a magyar zsidóság telje-sítményét. Legyen szó akár rabbikról, köl-tőkről, vállalkozókról, tudósokról, képző-művészekről vagy sportolóktól. Részlete-sen ír a Magyar menóra című könyv a holo-kauszt történetéről, a gettókról, a téglagyá-rakról, a deportálási útvonalakról és a teme-tőkről, valamint szól az embermentőkről is.

A Magyar menóra című könyv a közvet-len a turisztikai jelentőségén túl azért fon-tos számunkra, mert tényekkel bizonyítja amagyar zsidóság hozzájárulását a modernMagyarország felépítéséhez – és ezzelmegerősíti a magyar zsidóság öntudatát is.

Hitközségünk irodájának „könyvtári”polcain hamarosan megtalálható lesz aMagyar menóra, melyet olvasásra feltétlenajánlunk.Kertész Gábor

Ida és a sakkMint azt korábban hírül adtuk, hitközsé-günk adott helyet június 10-én a Dávid SCSakkszakosztálya által kiírt harmadik SófárRapid sakkversenynek, melynek egyikszponzora hitközségünk aktív tagja, Dr.SzepesiAndrásné, Ida volt.

Riportra készültünk ugyan, de aztán„csak” beszélgettünk. Így derült ki, hogyankerült kapcsolatba Ida a sakkal. Az enyhénszólva meglepett, hogy beszélgető partne-remnek korábban egyáltalán nem volt kö-tődése ehhez a játékhoz. 2015-ben korked-vezményes nyugdíjazásakor megérezte,hogy a „rászakadt” sok szabadidőt ki kellvalamivel töltenie. „Tudod mi a férjemmelmunkamániások voltunk, és ezt a lányaim-nál is tapasztalom”. Egy nyugdíjas óvónőtanácsára döntötte el, hogy óvodáskorúgyerekeket próbál meg sakkra oktatni. Be-iratkozott a Budapesten működő ÁdámOlga sakkiskolába, ahol elsőként fejlesz-tették ki Magyarországon a gyerekek sakkoktatásának játékos módszertanát. Azaz anyugdíjas óvodapedagógus újra didaktikáttanult. Az iskola elméleti és gyakorlati kép-zést egyeránt adott, így végül Ida okleveletkapott sakktáblás játékok módszertanánakismeretéből. Nem sokat habozott, béreltegy klubbot, elsősorban nyírbogdányi ésnyíregyházi iskolákból, óvodákból tobor-zott tanítványokat ötéves kortól kisiskoláskorig. Elmondása szerint igen sok jó ké-pességű gyereket fedezett fel, egyik tanít-ványa az idén korosztályának megyei baj-noka lett, így bekerült a sakkolimpiára. ADávid SC Sakkszakosztályt a HIT Gyüle-kezete működteti. Ida javaslatára 2016-banegy akkor még rendszeres hitközségi klub-napra meghívták a szakosztály minden kor-osztályát egy barátságos sakkjátékra.Az el-ső találkozást a szakosztály vezetője Mor-vai Pál is sikerként könyvelte el. 2017-ben,a második Sófár Rapid versenyre már meg-hívásos alapon jóval többen, több más vá-rosból is jelentkeztek, sőt a versenyre, mintvendég eljött Varga Péter FIDE bíró is. (AFIDE a Nemzetközi Sakkszövetség franciarövidítése) Ez a verseny számítógépes pá-rosítással, a FIDE hivatalos rapid verseny

Magyar menórakönyvajánló

Szunyogh Szabolcs

9

Az elmúlt egy évben nagy örömmel fi-gyeltem az 1945 című film hatalmas nem-zetközi és hazai sikerét, és örömöm jelentősrészben nem csak a remek filmnek, a nagy-szerű rendezésnek és a kiváló színészi já-téknak szólt, hanem magának a forgató-könyv-írónak: Szántó T. Gábornak. Az őnovellájából készült ugyanis a film, amely-nek révén az író a megérdemelt sikert el-könyvelhette magának. Az Élet és Iroda-lomban is méltattam már az 1945 című el-beszélést, hadd idézzek ebből egy részletet:„A legjobbnak az 1945 (Hazatérés) címűszöveget tartom, amelyben szikár, feszes,nyers, vasreszelék pattogású, erős monda-tok sorjáznak a szó szerint síri csöndbenmegélt drámai végkifejletig. A szüzséjeennyi: visszatér a halálból két zsidó, hogy ameggyilkoltak emlékére jelet hagyjon a te-metőben, azaz: az élők lelkében. Szerin-tem egy irodalmi szöveg megalkotásánakegyik legnehezebb feladata, hogy az író mi-képpen képes ábrázolni, érzékeltetni acsöndet. Ehhez nem elég a szóköz, nemelég a bekezdés-váltás, és főleg nem elég apuszta hallgatás, hanem a szituációs szer-kezetet kell úgy megformálni, amitől az ol-vasó lélegzete elakad. Itt ez történik. Sem-mi díszítmény, semmi ornamentika, semmielbeszélői színezék, csak az elbeszélés lo-gikájából következő, mély, katartikuscsönd a végén”. (Élet és Irodalom, Ex lib-ris, 2017. augusztus 25.)

Szántó T. Gábor számomra különlegesalkotó a kortárs magyar irodalomban, hi-szen többek között az ő személyéhez köt-hető a karakteres magyar zsidó irodalomszólamának megjelenése az ezredfordulóprózájában. Magyar zsidó irodalom alattnem azt értem, hogy a szerző magyar zsidó,hanem azt, hogy a főbb témáit a magyarzsidóságon belül találja meg. Szántó T. Gá-bor ilyen magyar zsidó író. Ráadásul ő sze-rencsére nem a magyar zsidóság mai „kró-nikása”, azaz nem az érdekli, hogy idilli-kusan elemelt történeteket meséljen a maimagyar diaszpóra életéből. Nem foglalkoz-tatja a közhely-gyártás sem: nem érdeklik a„zsidós” toposzok, mert számára a zsidóság(mint irodalmi téma) nem érdekesség és

nem egzotikum. Ebbe a csapdába sokan(nem csak írók és nem csak zsidók) bele-esnek, mert engednek a többségi kívánalomkönnyű csábításának, és úgy próbálnakmesélni a zsidókról, hogy történetük feltét-lenül érdekes és egzotikus legyen. Ettőllesznek közhelyesek. Szántó T. Gáborazonban messze elkerüli az efféle rejtettaknákat, hiszen őt a konfliktus, a dráma, avégsőkig kiélezett szituáció érdekli. Vagyisaz, hogy éles helyzetben miképpen visel-kedik a morális és az immorális ember. Azfoglalkoztatja, hogy milyen harcok dúlnaka lélek mélyén, és ezek a belső ütközetekvajon milyen nyomot hagynak a lélek kül-világgal érintkező felületén. Az 1990-esévekből sok olvasó számára emlékezeteslehet a Mószer című kisregénye (Magvető,1997) két szempontból is: egyrészt ez volt arendszerváltás utáni irodalom első „spicli-könyve”, másrészt arról tanúskodott, hogyaz irodalomban elkezdett dolgozni egymagyar zsidó író, aki az erkölcsi szembe-nézés harcosa, és ebben a tekintetben kér-

Szántó T. Gábor(1966- )

IRODALMI ARCKÉPCSARNOK 2.lelhetetlen, akár zsidókról van szó, akárnem. Márpedig a Mószerben bizony zsi-dókról van szó: a történet szerint a zsidó hit-község egy, az író által kitalált főrabbijárólkiderül, hogy a kommunista rezsim besú-gója volt, és szennyes múltjáról cikket ké-szül megjelentetni a Szombat című lap.(Amelynek amúgy, mint tudjuk, Szántó T.Gábor a főszerkesztője.) A írás kerüli a bul-város kliséket, és az író nem lenget erkölcsikorbácsot sem főhőse fölött. Egy szenvedőemberi lélek vergődését ábrázolja magávala korszakkal együtt. Nem fölmenteni akar,és nem is ítéletet hozni, hanem arra törek-szik, hogy megmutassa egy ember életútjáta választásaival, hibáival, gyöngeségeivelés kiszolgáltatottságával.

Szeretném fölhívni a figyelmet Szántó T.Gábor pályájának egy másik, ugyancsakfontos művére, az Édeshármasra (L'Har-mattan Kiadó, 2012), amelynek főhősét,Reb Slojmét Vári György „az utóbbi évekmagyar irodalmának egyik legsikerültebbregényalakjának” nevezte a Magyar Na-rancsban (Önálló életre kel, 2013/6). MintVári írja, „Szántó T. Gábor Édeshármas cí-mű könyve képes arra, ami minden egyéb-től függetlenül is képes igazolni egy re-gényt: emlékezetes figurát teremt. RebSlojme akadékoskodó, szorongó, türelmet-len és mégis bölcs öregember. Bölcs ésnyugtalan, mert hiába nagy tudású és el-kötelezett ismerője a zsidó vallási hagyo-mánynak, mégsem képes huzamosabb ide-ig jámborságra. Nagy kérdéseire – a holo-kauszttól a testi szerelemig – nem érkezhetadekvát válasz hagyományán belülről, ne-veltetése nem hozható kapcsolatba az éle-tével. Többszörösen világát vesztett tanító,akinek gyermekkora feltámaszthatatlanulfüstté lett '44-ben, otthon tanult életformájapedig azért is folytathatatlanná vált, mertmesterségesen beszűkítette volna elevenérdeklődését. Nem ebben a világban él, hi-ába látott épp elég sokat belőle”. Ami vi-szont Szántó T. Gábort illeti: ő nagyon isebben a világban él, és szerencsére már sokmindent megírt belőle. Várjuk a folytatást.

Kácsor Zsolt

szabályai szerint zajlott, a dobogós helye-zettek díjazásával. Az idei versenyre közelhetvenen jelentkeztek!

Ida ésa Morvai Pál vezette sakkszakosz-tály közötti szakmai, baráti kapcsolat ígyalakult ki, töretlenül fennáll, ez Idának éstanítványinak – elmondása szerint – külö-nösen a két legtehetségesebb gyerekneknagy segítséget jelent.

Alegenda szerint a sakk, mint játék indiaieredetű, felfedezője egy udvari bölcs ezzel

a játékkal gyógyította ki uralkodóját az el-hatalmasodó unalmi állapotából, melyetma divatos szóval depressziónak neve-zünk.

Wilhelm Steinitz, az első hivatalos világ-bajnok, LilienthalAndor, Bobby Fischer – akia lubavicsi rebbével is kapcsolatban állt –, aPolgár lányok, csak töredéke a világbajnok,vagy nemzetközi rangú sakkozók névsorá-nak.Anévsor csak a „véletlen” műve.Kertész Gábor

Lapzárta után jelent meg a hír a világ-hálón: Liel Levitan 7 éves izraeli kislánykorcsoportos Európa-bajnok lett Krakkó-ban, így jogosult lenne a világbajnokságonindulni. A rendező ország Tunézia, ahováizraeli állampolgár nem léphet be. A FIDEállítólag hallgat. („….mert vétkesek köztcinkos, aki néma” Babits Mihály: Jónáskönyve)

10

Nagyon kevesen tudták, hogy a Jamal nővéreket eredetileg Heleneés Bertha Fishelnek hívták.

Egyiptom egykoron pezsgő, nyitott társadalmi berendezkedésselbüszkélkedhetett, ahol békében élt egymás mellett muszlim, nyu-gati és görög-keleti, valamint Kopt keresztény, illetve zsidó.Mindennek ellenére nem volt közismert, hogy a Fárúk király által iscsodált Jamal nővérek Fishel és Jini Alpert zsidó zenészek gyer-mekeiként látták meg a napvilágot.

Fishel az ukrajnai Chernowitzból (ma Chernivtsi) érkezettEgyiptomba az 1920-as években, majd egy zenekarban kezdett ze-nélni, Jini pedig operaénekes volt.

Lányaikat zene- és tánctanárokhoz járatták nagyon fiatal koruktólkezdve. A keleti táncokhoz való tehetségük már a legelején meg-mutatkozott. Hamarosan fel is kérték őket, hogy tudásukat élőben ismegmutassák, színpadon kamatoztassák. Édesanyjuk, Jini, úgydöntött, hogy elkíséri lányait a fellépéseikre. Ezen szokásáról akkorsem volt hajlandó lemondani, amikor a gyerekek fiatal felnőttekkéváltak.

A lányok felvették a Lelia és Lamia nevet az eredeti Lys és Lynhelyett, és folytatták a második világháború utáni időszakban meg-lehetősen merésznek számító fellépéseiket. Mozisztárrá váltak,azonban a nasszeri katonai puccsot követően Indiába, majdSzingapurba költöztek, ám hírnevük ott is utolérte őket.

Az Egyesült Államoktól vízumot kaptak azt követően, hogy aKongresszus képviselőinek egy csoportja Bombayban megtekin-tette egy fellépésüket.

Miután megérkeztek Amerikába, összeálltak a szír-amerikaiEddie „A sejk” Kochak-kal és az iráni hegedűművésszel, HakkiObadia-val. Együtt megalkották az úgynevezett Amerabát, ami azamerikai és arab zene ötvözete.

Röviddel az Újvilágba való megérkezésüket követően a lányokférjhez mentek, majd az éjszakai klubokban történő fellépésekhelyett elkezdtek hastáncot tanítani.

Lyn 1992-ban hunyt el, Lyz 2016-ban. Özvegye, David Marksúgy döntött, hogy megosztja megboldogult felesége és nővéretörténetét a világgal. Az archív felvételeket az Izraeli NemzetiKönyvtárnak adományozta. Marks reméli, hogy tette inspirálóanfog hatni más táncosokra, valamint az arab kultúrát és az arab-zsi-dó művészetet kedvelőkre is.

Hagay Hacohen 2018. július 11-én a jpost.com oldalon megjelent írásaalapján.

Érdekességek a közelmúlt kevésbé ismert történeteiből…

„Izrael intellektuális értelemben véve életben van, és érdekesország is, de lehetőségei szűkösek” – írta az elméleti fizikus egy1954-es levelében barátjának, a zsidó-amerikai David JosephBohmnak, aki akkortájt épp Izraelbe való költözésén gondolkodott.Einstein próbálta őt lebeszélni az „alijázásról”.

„Azzal a szándékkal odamenni, hogy az első alkalommal visszais fordul, sajnálatos lenne” – figyelmeztetettAlbert Einstein.

Ezen levél megírása előtt két évvel utasította vissza Izrael elsőminiszterelnökének, David Ben-Gurionnak azon javaslatát, mi-szerint legyen ő, azaz Einstein a második. Indoklásában akkor azállt, hogy teljes egészében a tudománynak kívánja szentelni életét.

Bohm, aki fizikusként maga is részt vett az első atombombakifejlesztésére hivatott Manhattan terv munkájában, végül is 1955-ben Erecbe költözött, Einstein figyelmeztetéseinek ellenére. A hai-fai Technion Egyetemen tanított két évig, és Izraelben ismerte megkésőbbi feleségét is.

1957-ben Nagy-Britanniába érkezett, hogy kutatását folytassa,majd felfedezte az Aharonov-Bohm effektust. (amely megmutatja,hogyan befolyásolhatja a mágneses mező a tér egy részét, ahol a térárnyékolva van, miközben vektor potenciálja nem tűnik el. Ezmutatta ki először, hogy a mágneses vektor potenciál – ezidáig egymatematikai fogalom – valóságos fizikai (kvantum) hatással bír. –wikipedia – a szerk.).

Később épp Bohm volt az, aki a brit titkosszolgálat (MI5) fel-kérésére megvizsgálta Uri Geller képességeit. Az illuzionista általépíttetett múzeumban állítják ki a teljes levelet, melyet Bohm adottát Gellernek Einstein egy pipájának kíséretében.

Ofer Petersburg 2018. március 10-én a ynetnews oldalon megjelentírása alapján.

Az oldalt Sugár Károly szerkesztette.

A hastáncos zsidó ikrek, akik meghódították Kairótés az egész világot

Einstein nem ismerte felIzrael tudományos potenciálját

A Jamal lányok

David Bohm 1917-1992

11

HITKÖZSÉGI HÍREK, TÁJÉKOZTATÓK

Augusztus 29-én 18.00-tól Nógrádi Gergely főkántor ésművészbarátai koncertjén „zsidó örökzöld dallamok” csen-dülnek fel. A koncert helye – a VIDOR fesztivál keretében – azsinagóga. Szeretettel várjuk hitközségünk tagjait.

Hitközségünk vezetése nyertes pályázat alapján 1 napos vasár-napi, budapesti kirándulást szervez. A tervezett program: aZsidó Múzeum, a várnegyed megtekintése és egy színházi prog-ram. A kirándulást október második felében tervezzük, a szín-házi lehetőségektől függően. Kérjük, hogy jelentkezési szán-dékát legkésőbb szeptember 15-ig, a hitközség irodájábanadja le. Várunk esetleg más program javaslatokat.

2018. július 10-én a kisvárdai zsidó temetőben vettünk végsőbúcsút Molnár (Moskovics) Lászlótól, ki életének 87. évébenadta át lelkét teremtőjének.Családja, nagyszámú tisztelője, így a nyíregyházi, tokaji és fé-nyeslitkei zsidóság jelenlétében az elhunytat Petrovits Péterrabbi búcsúztatta.Búcsúbeszédet mondott még Dr. Iványi Gábor elnök lelkész ésIklódi László lelkész. Laci bácsi emlékét szívünkben örökkémegőrizzük.

Dr. SzepesiAndrásné, Ida kérésére, Moskovits László temetésétkövetően emlékeztünk meg Ida apósa, Szepesi Sándor, anyósaSzepesi Andrásné, Grünvald Jolán és férje Dr. Szepesi Andrásjorcájtjáról.

Hitközségünk a hagyományos, családonként 2-2 db kalácsot ezévben is biztosítja. Az ezen felüli igényeket mindkét ünnepreszeptember 5-ig szíveskedjenek leadni. A kalácsok Ros hasanaünnepére szeptember 9-én, vasárnap 9.00 – 14.00 között, Jomkipur ünnepére szeptember 18-án, kedden 8.00 – 14.00 közöttvehetők át.

A temető ez év június 1-től – annak gondnokával történt megál-lapodás alapján, –évszaktól függetlenül minden pénteki napon9.00 – 12.00 között látogatható. Atemető a zsidó és állami ünne-peken zárva van, de az állami ünnepeken, vagy a hivatalos nyit-vatartási időtől eltérő időpontokban a temető gondnokávaltörténő előzetes megállapodás alapján látogatható.A vasárnapi nyitva tartás évszaktól függetlenül 9.00 – 12.00-ig.Atemető hétfőtől csütörtökig 04.01. – 10.14. között 9.00 – 16.00 -ig, 10.15. – 03.31. között 9.00 – 12.00-ig látogatható.Atemető gondnok, Csalószki István.Elérhetősége: 0620/497-7532.

A Sófár rövidesen betölti 21. életévét. Külső formája és belsőtartalma alapján – köszönhetően az eddigi szerkesztőknek és acikkek szerzőinek – rangot szerzett a zsidó közéleti lapok pa-lettáján.Ez év júliusától az újság kiadásáról három fős „csapat” gon-doskodik. A szerkesztők ezúton fejezik ki köszönetüket azokfelé, akik korábban már „megjelentek” a lapban, és felaján-lották további együttműködési szándékukat. Emellet sikerült újszerzőkkel is kapcsolatot építenünk. Így indult el az előzőszámban az irodalmi arcképcsarnok, most először, majd többalkalommal jelentetünk meg a „zsidó–keresztény együttélés”problémakörét tárgyaló cikket.Kérjük olvasóinkat, látogassák a hitközség új facebook- ésweboldalát, melyek működtetéséért köszönetünket fejezzük kiFärber Fruzsina és György András egyetemi hallgatók felé.Övék a jövő! Külön öröm mindnyájunk számára, hogy Tóth-Ábri Péter igényes fotókat készít az ujság, a facebook oldal és aweboldal részére.Várjuk a lappal kapcsolatos észrevételeiket asofarnyzsh@gmail.com email címen.Szívélyes üdvözletünket küldjük lapunk minden olvasójának.Dr. Dolinay Tamás Kertész Gábor Sugár Károly

Végleges temetői nyitvatartás

Bárhesz rendelés

A Szepesi család jorcájtjaiElment az utolsó kisvárdai túlélő

A szatmári rebbe látogatásaJúlius 11-én nagyszámú híve kíséretében vendégünk volt Rav Zalman Teitelbaum, a williamsburgi szatmári rebbe. Első útja a temetőnkbe vezetett, ahol meglátogatta nagyanyja sírját. Ezt követően hitköségünk épületében szűk körben tárgyalt el-nökünkkel hitközségünk támogatásának lehetőségeiről. Vendé-geink a mááriv ima elmondása után köszöntek el. A rebbe a nagyhírű Moshe Teitelbaum fia, a besztercei rebbe veje, a köz-ponti szatmári zsinagóga főrabbija. Követői publikálnak a jiddis nyelvű, nagy példányszámú Der Yid újságban. Az USA-ban nagy befolyással bíró rabbi felügyelete alatt számos ala-pítvány és szervezet működik.

KEDVES OLVASÓINK!

EMLÉKEZTETŐ

2018. augusztus 2-án, életének 95. évében elhunyt.Családtagjai, rokonai, ismerősei, hitközségünk tagjai,augusztus 8-án kísérték el utolsó útjára a nyírbátori temetőben.A szertartást Markovits Zsolt főrabbi végezte. Emlékét örökremegőrízzük.

Búcsúzunk Erzsike Nénitőlאברהם בת ,Brenner Béláné, Róth Erzsébetגוֹלִדה

12

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirataPostacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6. • E-mail: sofarujsag@gmail.com

Tel./fax: (36)-42-417-939 • Web: www.sofar-ujsag.huSzámlaszám: OTP 11744003-20331427

• Lapalapító és fotók: Tóth-Ábri Péter • Szerkeszti a szerkesztőbizottságFelelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó Hitközség

Tördelés, nyomtatás: Gprint Iroda (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)A folyóirat ingyenes!

SÓFÁR

A lap MAZSÖK támogatásból valósult meg.

Erev Ros hásáná

Ros hásáná I.

Ros hásáná II.

Sábát suvá

Erev Jom kipur

Jom kipur, Mázkir

Erev Szukkot

Szukkot I.

Szukkot II.

Hosáná rábá

Erev Smini áceret

Smini áceret, Mázkir

Erev szimhát torá

Szimhát torá

szeptember 09.

szeptember 10.

szeptember 11.

szeptember 15.

szeptember 18.

szeptember 19.

szeptember 23.

szeptember 24.

szeptember 25.

szeptember 30.

szeptember 30.

október 01.

október 01.

október 02.

Vasárnap 18.30.

Reggel 9.00, este 18.30.

Reggel 9.00, este 18.30.

Reggel 9.00.

Kedd, Kol nidré 18.30.

Böjt kezdete:18.15.

Reggel 9.00,

ünnep kimenete: 19.25.

Vasárnap 18.30.

reggel 9.00, este 18.30.

reggel 9.00. este 18.30.

reggel 9.00.

este 18.00.

Hétfő reggel 9.00.

este 18.00.

reggel 9.00.

Ünnepi Imarend

Szukoti ima Paula Gans 1920

Ros hásánától kezdődően a délelőtti ima kezdete 9.00!Mázkír időpontja kb.10.30.

Hitközségünk vezetősége békés, boldog ünnepeket kívánhitközségünk tagjainak!Sháná Tová U'metuká!

SALOM

Peckesen ül a szőke lányA büszke fiú nyakábanKezével szívet formál

Hisz egy boldogabb hazábanSalom.

Csoszog az elfagyott lábú öregCsak mosolyog magábanSodorja a mámoros tömeg

Higgyen egy eltékozlott hazában?Salom.

Táncos lábú fiúk, lányokSzórnak konfettit a rendőrök nyakába

Fonják karjaikat egy karjábaSzabad levegőt, hazát kiáltva

Salom.

Én hagyjak itt testvért, anyát?Elfáradt szeretőt

Mint becsapott, félretolt barát?Értetlen, hitehagyott hazát

Salom.

Nem hihettem, sohasem hittem,Hogy látja, szereti ezt az Isten

A tavaszi napsugár gyenge fényeValami bíztatót rajzol az égre

Legyen vége, végreSalom.

2017.04.17. Dr. Dolinay Tamás