5779. Sziván, XXII. évfolyam 3. szám, 2019. június

MÁRTÍROK EMLÉKNAPJA 2019Június 16-án, a Bernstein Béla téren Tarczy Gyula műsorközlőüdvözlő szavai nyitották meg a Nyíregyházáról és környékéről 75évvel ezelőtt elhurcolt zsidó mártírok emléknapját, melyen résztvettek a szatmárnémeti zsidó közösség tagjai is.

Rosenfeld Dániel Imre a Nyíregyházi Zsidó Hitközség kántoramagyar nyelven felolvasta, majd héberül énekelte el a 16. zsoltárt.Aműsorközlő annak a reménynek adott hangot, hogy hagyománytteremthet a közelmúltban lezajlott rendhagyó történelemóra, melysorán középiskolás diákok járták be a volt nyíregyházi gettó terü-letét. Ezt követően , Nyíregyháza Megyei Jogúdr. Kovács FerencVáros polgármesterének beszéde hangzott el. Többek közt a követ-kezőket mondta: „… egy olyan szégyenteljes és tragédiába torkollókorszakot kell felidéznünk, amely sok százezer ember életét törtederékba, keserítette meg, és vette el. Hogyan jutottunk el idáig? –tesszük fel újra és újra a maró kérdést! (...) Mert felfoghatatlan ésmegmagyarázhatatlan mindaz, ami történt, az a kegyetlenség,amellyel egy népet ki rtásra ítélt egy megbomlott, bűnös eszmeítombolása. (…) Igen, mindez itt, Nyíregyházán is megtörtént! Itt isvoltak hívei ennek a beteg eszmének és végrehajtói a bűnös pa-rancsnak. S ezt soha el nem feledhetjük. Voltak olyanok, akik csakfélrefordították a fejüket, s ezzel váltak a megszállók cinkosává, desokan voltak olyanok is, akik emberek tudtak maradni az ember-telenségben. Ezt sem feledhetjük!(...) Hajtsunk most fejet vala-mennyi áldozat emléke előtt, akik ártatlanul szenvedtek és pusz-tultak el ebben a tragikus korszakban Nyíregyházán, Magyaror-szágon és az egész világon. Tisztelegjünk azok előtt a túlélők és le-származottak előtt, akik máig magukban hordozzák a feldolgoz-hatatlan fájdalmat, akik átvészelték a megpróbáltatást.”

A megemlékezést , a MAZSIHISZ elnökénekHeisler Andrásbeszéde követte. A 75 éve történt tragikus esmények következmé-nyét így összegezte: A deportálásokkal a zsidók és nem zsidók„együttélésének egy korszaka befejeződött.” Hangsúlyozta, hogy a„ -holokausztot folyamatként és nem egyszeri eseményként kell értelmezni” – utalva az 1920-tól megjelent zsidótörvényekre és a ma-gyar hatóságok aktív közreműködésére. A jelenlegi magyar állam

és a zsidóság kapcsolatát értékelve kiemelte a kormány támoga-tását, a fizikai biztonság meglétét, de aggodalmát fejezte ki a fel-felbukkanó gyűlöletbeszéd és történelemhamisítási kísérletekmiatt, melyekben kormányközeli publicisták és történészek isszerepet játszanak. Reményének adott hangot, hogy a jelenlévők azsidó vallású magyar polgárokkal azon munkálkodnak, hogy azordas eszmék többé ne nyerhessenek tért.

Pajor Tamás gitárkísérettel előadott dalainak elhangzása után amegemlékezés a Kél mole rachamim gyászimával, a sófár felhar-sanásával, majd koszorúzással zárult.

A mártírokra való emlékezés a Kótaji úti temetőben gyászisten-tisztelettel folytatódott, ahol a résztvevőket elnökFärber Györgyköszöntötte. zsoltárénekét követőenRósenfeld Dániel dr. RónaTamás, a MAZSIHISZ Rabbitestületének elnöke tartott gyász-beszédet. Három dolog van – mondta a főrabbi –, mely az emberiakarathoz van rendelve. Az egyik a kimondott szó, mely Káin szá-jából így hangzott: őrzője vagyok-e én a testvéremnek? Igen, mind-nyájan őrzői vagyunk egymásnak, mert Ábel utolsó sóhajával nem-csak tőle, hanem meg nem született utódaitól is búcsúzunk.Amásikfontos dolog az emberi kéz alkotása, a harmadik pedig az út, mely ajövőbe vezet. Ez a hármas egység az, mely az emberiségnek és böl-csőjének, a Földnek sorsát meghatározza. A főrabbi úr gondolataitaz Ávénu sebasamájim imával zárta. Őt követte a mártírok napigyászistentiszteleteinken rendszeresen résztvevő dr. BozorádyZoltán evangélikus lelkész, ki beszédében a gyászolókkal valóegyüttérzését és a Teremtő megtartó szeretetébe vetett reményét,hitét fogalmazta meg.

A megemlékezés az emlékfal, valamint a visszaállított, kiegé-szítő táblával ellátott R.I.F.-emlékmű előtt a Káddis imával zárult,melyet követően felavattuk drága barátunk, Sárosi György sírem-lékét.Kertész Gábor

2

Egy nappal pészahot, a fizikai szabadulás lélekemelő ünnepét kö-vetően, április 28-án hitközségünk négy tagja Pénzes Sándor pol-gármester meghívására vett részt a felújított kislétai zsidó teme-tőben rendezett emléknapon. Egy pillanatra e sorok írója elbizony-talanodott: azt mégsem írhatom, hogy megnyitásán vagy átadásán.Hiszen ez a temető már csak egy mementója annak, hogy valaha ittis virágzó zsidó élet folyt. Bár a temető a település külterületén fek-szik, reméljük, hogy a mában vagy a jövőben születendő gyerme-kek elcsatangolnak erre a környékre, rácsodálkoznak, kérdeznek,és kérdéseikre igaz választ kapnak. A pár perc alatt bejárható te-metőt igen gondosan, kellő együttérzéssel újították fel. PénzesLászló helytörténész elmondása alapján megtudtuk, hogy sok rész-letkérdést kellett tisztázni: a kerítés nyomvonalát, azon itt elteme-tettek névsorát, kiknek síremlékei a hosszú hallgatás évei alattelporladtak, valamint a halálba küldött kislétai zsidók neveit. Így atemető bejárata közelében négy jelképes síremléken olvashatók ahiányt pótló nevek. Mind a kerítés, mind a megmaradt síremlékekés környezetük a gondos munkát igazolják.

A rövid, méltóságteljes megemlékezésen a felújítás eszmei irá-nyítójaként Pénzes László helytörténész, Seszták Oszkár a MegyeiKözgyűlés elnöke, Pénzes Sándor polgármester és Kertész Gábor, aNyíregyházi Zsidó Hitközség tagjának beszédét hallhatták a sza-kadó esőben is kitartó megjelentek, köztük a római katolikus plé-bános. A megemlékezést Rosenfeld Dániel kántor a Kél molé…imával és a sófár hangjaival zárta. Ezt követően a község közösségiházában átadták a település múltját, hírességeit bemutató hely-történeti állandó kiállítást, hol a zsidó temető felújításának fotókkalillusztrált lépései is megtekinthetők.

Május 28-án különleges megemlékezésre került sor zsinagó-gánkban, ugyanis rendhagyó történelemórát szervezett a Magyar-Izraeli Baráti Kör nyíregyházi középiskolások számára. Az óraanyaga nem kis feledatot rótt a két előadóra, Gulyás Csabára, aBethlen Gimnázium történészére és dr. Riczu Zoltán történészre. A

Megemlékezések megyeszertekét tanár osztott óra keretében a zsidók Magyarország területéretörténő letelepedéséről, a nyíregyházi zsidóságág több mint másfélszázadnyi történetéről, majd gettósításának történéseiről beszélt.Ezt követően Dr. Riczu Zoltán vezetésével a közel százfőnyi diáktörténelmi sétát tett a volt gettó területén.

Ilyen és hasonló rendhagyó tanítási módszerek hatásosságát ne-héz mérni, de az tény, hogy a nem hagyományos órakeret és hely-szín a tények megismerésén túl érzelmileg is erősebben érinthetimeg a fogékony lelkű fiatalokat, ha az előadók hitelesen szólnakhozzájuk.

Május 4-én Szekeres József Nyírtelek polgármestere meghí-vására részt vettünk a nyírtelek-varjúlaposi internáló tábor helyénfelállított emlékműnél rendezett megemlékezésen. Jelen volt Ma-gyar László volt polgármester, az emlékmű felállításának egykorikezdeményezője, dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő és dr.Bartovics Norbert jegyző.

Maga a tábor hosszú életű volt. Már a harmincas évek végénéltek itt erdélyi, majd lengyel menekültek, később ide internálták azukrán SZICS-gárda tagjait is. 1944-ben töltötte be utolsó feladatát:egyike volt a legkegyetlenebb gyűjtőhelyeknek, ahová zsidókatszállítottak.

A megemlékezésen egy szavalat elhangzása után a levezetőhölgy Kertész Gábort, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség tagját szó-lította a megemlékező beszéd megtartására. Ezt követően Ro-senfeld Dánielt kérték mikrofonhoz, aki a gyászimát a tőle meg-szokott színvonalon recitálta, majd a sófár hangja zárta a meg-emlékezést.

A díszőrség mellett két korabeli huszáregyenruhás felvezetőveltörtént meg a koszorúzás. A huszáregyenruha ellen semmi kifo-gásunk, hiszen mi is hagyománytisztelők vagyunk. Sőt, ha arragondolunk, hogy Hoffman Adolf honvéd hadnagy és jó tizezernyihitsorsosa hasonló egyenruhát hordott az 1848-49-es szabad-ságharc alatt, még köszönettel is tartozunk a rendezők figyelmes-ségéért.

Kisvárdán két megemlékezésre kaptunk meghívást. Május 28-án a Magyar Evangéliumi Testvérközösség kisvárdai gyülekezetiházában Iklódy László köszöntötte a nyíregyházi, tokaji és miskolcizsidó közösség képviselőit, dr. Iványi Gábor vezető lelkészt és atöbbi jelenlévőt. Majd felhangzott a megható Yiddishe mame dal-lama trombitán. Kertész Gábor Spiró György Elsötétítés c. drá-májából olvasott egy részletet, utalva az 1940-es évek társadalmi„elsötétedésére”, a faji törvények embertelenségére. Glück Gáborkeserédes történetben mesélte el, hogyan próbálta megmenteni – azorosz front közeledtével – egy munkaszolgálatos század megma-radt csapata a velük emberségesen bánt katonatisztet. Dr IványiGábor emlékező beszédéből most sem hiányzott a felelősség, a bo-csánatkérés és az együttérzés gondolatkörének hármas egysége.

3

Iklódy László megemlékezett az egyre fogyatkozó kisvárdai túlé-lőkről, és az utolsóról, Molnár Laci bácsiról. A megemlékezést kö-vetően koszorút helyeztünk el a közösségi ház udvarán lévő és a va-sútállomáson elhelyezett emléktáblákon, majd Szlukovinyi Péter, amiskolci közösség elnöke recitálta a Kél molé rachamim gyász-imát.

Május 30-án Kisvárda Önkormányzata és a Rétközi Múzeumáltal szervezett megemlékezésen Vofkori Mária igazgatónő első-ként Janics Attila fotóművész Az emlékezés kövei című kiállítá-sának megnyitására kérte föl magát a művészt és Somos Péter új-ságírót. A kiállítás a magyar zsidóság nagy temetője, az auschwitziláger fotóit tartalmazza a fényképek és a kísérő szövegek harmo-nikus egységével, sztereotípiáktól mentesen, gondolatébresztően.Leleszi László polgármester beszéde szintén a felelősség vállalá-sának gondolata köré épült.

A megemlékezés záró programjaként Nógrádi Gergely főkántorTeszter Nelli zongoraművésszel közel kétórás koncertet adott –igen nagy sikerrel. Ezt követően a miskolci és nyíregyházi kö-zösség tagjai eleget tettek Czomba Magdolna tanárnő meghívá-sának. Korábban a Sófárban megjelent egy hír arról, hogy a tanárnőa vele együttműködő diákokkal felkutatta a deportált tanulók név-sorát. A Bessenyei Gimnázium aulájának falán 2018-ban el-helyezett „Üres padok” emlékmű előtt elhangzott a főkántor úrgyászimája.

Egyedülálló kiállítási anyag a Soáróla Zrínyi Ilona Gimnáziumban

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a Jad Va-sem Intézet (angol írásmód szerint Yad Vashem) jóvoltából egyegyedülálló kiállítást tekinthettek meg a gimnázium tanulói és dol-gozói. A tárlat anyaga a miértekre keresi a választ, és a túlélők ké-sőbbi sorsára is rávilágít, folyamatában bemutatva az érintettekszenvedéstörténetét.

A nyíregyházi zsidóság részéről Kertész Gábor mondott meg-nyitóbeszédet, Huszárné Kádár Ibolya igazgatónő és Szűcs Róberttörténelem szakos tanár pedig a kiállítás anyagának pedagógiai éskulturális vonzatáról, jelentőségéről emlékezett meg. A rövid fel-szólalások között Katona Fanni szavalatát hallgathattuk meg.

A kiállítás anyagát Szűcs Róbert hozta el a Yad Vashemből 2018novemberében egy pedagógusoknak szóló tanulmányút keretében.A kiállítás azért egyedi, mert az intézet berkeiben ez az első ma-gyarul elkészített anyag, amelyet a jeruzsálemi szakemberek állí-tottak össze, és tudomásunk szerint még nem állították ki így egy-ben Magyarországon sehol.

A kiállítás több nagy felbontású tablót tartalmaz, szám szerint19-et, amely végigveszi a kirekesztéstől a holokauszton át a túlélőktovábblépési lehetőségeit is.A tablók felépítése egységes: egy nagyméretű korabeli kép látható a középpontjában rövid leírással éskronológiával, majd a tabló alsó részén rövid, a témához illeszkedőegyéb információk olvashatók. A tablók egységes felirata: „Emberezt hogy tehette?”

A kiállítási anyag a gimnázium tulajdonában marad, és későbbmás intézményben és helyen is lehetőség lesz kiállítani, hogy minéltöbben láthassák, az ember mire képes….Szűcs Róbertintézményegységvezető-helyettesNyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és KollégiumA fotókat a szerző készítette.

A nap végeztével az igen szépen felújított kisvárdai zsinagógaemlékfalánál hangzott el ismét a gyászima.Kertész Gábor

4

Édesanyám, Demeter Istvánné, születettBenedek Katalin 1931-ben látta meg anapvilágot Debrecenben. CsaládjávalSzakolyban élt, de a gondtalan gyerekkora1944-ben véget ért, amikor szüleivel ésnagymamájával együtt bevagonírozták azAuschwitzba induló első vagonok egyiké-be. 1945 novemberében egyedül tért visszaMagyarországra, és soha nem beszélt ar-ról, hogy mi történt vele.

Lányom, Köbli Kata 1981-ben születettBudapesten. Hétéves koráig majd min-dennap találkozott nagymamájával. 1988-ban Amerikába költöztünk, és sajnos a ta-lálkozások megritkultak. Amikor 18 éve-sen jelentkezett az egyetemre, a felvételikérelme mellé egy esszét csatolt, ebben írtale, mit is jelent neki a nagymamája, az énédesanyám. Ezen írás rövidített változatátosztjuk meg a Sófár olvasóival.

A foglyok többsége alvajáróként von-szolta magát. Ez a félig-meddig bódult ál-lapot segített megvédeni őket attól, hogybármit is lássanak vagy érezzenek. De vol-tak olyanok is, akik nem tudták elfordítani atekintetüket. Egy túlelő így emlékezett atársára: „még most is látom, amint ott áll abarakk ajtajában, és nézi ahogy egy csapatmeztelen cigánylányt vezetnek a krema-tórium felé. És ő nézi őket és sír. És akkor issír, amikor mi haladunk el egy csoport ma-gyar gyerek mellett, akik már több mint félnapja várakoznak az esőben a gázkamrákelőtt, hogy sor kerüljön rájuk. Meghúzza akabátom ujját és azt mondja, nézd, nézd aszemüket.”

A múlt és jövő közöttA holokauszt nemzedékeken átívelő hatása

Az értelmező szótár szerint, a holoka-uszt a nácik által a második világháborúalatt végrehajtott népirtás, amelynek hat-millió európai zsidó esett áldozatul.Anácikszámára a holokauszt volt a végső megol-dás a zsidóproblémára és a tiszta német fel-sőbbrendű faj megteremtésére. A zsidók je-lentős részét Auschwitzban pusztították el.Számomra a holokauszt nem volt más, mintegy fejezet a történelemkönyvben. A holo-kausztot illusztráló képeken levő névtelenemberek sokasága sem jelentett sokat, míg-nem az egyik arcban felismertem a nagy-mamám arcát…

Édesanyámtól tudom, mi történt a csa-ládunkkal a háború alatt. Ezt szeretném el-mondani. Azt, hogy mit élt át a nagyma-mám, és hogy ez hogyan hatott rám.

A nagymamám még csak nyolcéves voltamikor a második világháború kitört. Nemsokkal később Magyarországot is elérték arémisztő hírek, hogy mi történik a zsidók-kal. Sokan nem akarták elhinni, úgy gon-dolták, ember emberrel nem tehet megilyen szörnyűségeket. De tévedtek.

Nagyanyám családja jómódú földbir-tokos család volt, és talán elmenekülhettekvolna, mint néhányan tették, akik hasonlófeltételek között éltek. De nagyanyáméknem hagyták el az országot, mert dédapámnem hitte el, hogy Magyarországon a zsi-dókat bántalmazni fogják. Mire elhitte atörténeteket, túl késő volt. A németek meg-szállták Magyarországot, és megkezdődött

a magyar zsidóság kiirtása.A nagymamám,dédszüleim és üknagymamám a nyíregy-házi gettóba, majd onnan Auschwitzbakerültek.

Dédapámat Auschwitzból Melkbe vit-ték, ahol hamarosan meghalt. Egy fogoly-társa mesélte, hogy nem evett, minden en-nivalóját elcserélte cigarettára. Azt hitte, afelesége és lánya halottak, és már nincs mi-ért élnie. Nem tudott arról, ami megment-hette volna, hogy kislánya, a nagymamámtúléli a szörnyűségeket.

Nagymamám és dédnagymamám élet-ben voltak, amikor a felszabadító hadseregmegközelítette a táborukat. A németek mégegy utolsó kísérletet tettek céljuk megvaló-sítására, és mivel golyójuk már nem volt, azéletben maradt foglyokat elkezdték puska-tussal verni. Az első ütés után a nagyma-mám a földre esett, és halottnak tettette ma-gát. De a dédnagymamám nem volt ilyenszerencsés. Amikor tarkón ütötték, felsi-koltott.Az őrök halálra verték.

Nagymamám még csak 13 éves volt,amikor árván maradt. Hónapokat töltött ka-tonai kórházakban, mire útra kelhetett Ma-gyarország felé. Egy távoli nagynéni ésnagybácsi fogadták be, és náluk lakott,amíg ki nem telepítették őket. A nagyma-mám, bár kitűnőre érettségizett, nem ta-nulhatott tovább, az egyetemre nem vettékfel, mert a szülei földbirtokosok voltak. Ké-sőbb a halálos rákbetegséggel kellett meg-küzdenie. Azt is túlelte. A mai napig nemismerek a nagymamámnál erősebb akaratúembert.

A világról alkotott képem megváltozottazóta, hogy ismerem a családunk törté-netét. Ha belegondolok, mennyit szenve-dett a nagymamám az élete során, csak re-mélni tudom, hogy soha nem kell meg-élnem a töredékét sem annak a fájdalom-nak, amin keresztülment. A nagymamámtörténete rákényszerített arra is, hogyátgondoljam a világról alkotott nézeteimet,azt, hogy mit értékelek és mit nem, hiszenmindent elveszíthetek a másodperc töre-déke alatt.

A múltat meg kell ismernünk, hisz sokattudunk meg önmagunkról és a társadal-munkról. Nyitott szemmel kell járnunk,hogy tudjuk, mi történik körülöttünk. Anagymamám története az életben maradástörténete, ami segített abban, hogy megis-merjem önmagamat. Megtanított arra,hogy értékeljem a jelent és a jövőnek éljek.

Köbli Kata angol nyelvű írását fordítottaédesanyja, Demeter Katalin.

Köbli Kata, az unoka

Benedek Katalin, aki 13 évesenélte túl Auschwitzot

5

Az igazolás szövege magyarul: [a születési év és hely téves]1945. IX. 28. Benedek Kati, születési év: 1932. Nyíregyháza szülötteNémet fogságból a Vörös Hadsereg egységei által 1945 januárjában kiszabadítva és egészségügyi vonattal az 5894 számúkórházba (Tambov) szállítva. Innen 1945. IV. 19-én áthelyezve a sebészeti osztályra 1945. IX. 28-ig az alábbi betegségből valógyógyításra: jobb láb III. fokú fagyás miatti végtagcsonkolása. (Fordította: Urbán József)

A hazatérés dokumentumai

A tambovi kórházban kiadott igazolás

Az igazolvány, melyet a máramarosszigeti Demokrata Zsidó Népközösség állított kia túlélők hazautazásának segítése érdekében

6

Ez év április 9-én Amerikában élő kedvesbarátnőmmel, Demeter Katalinnal a szlo-vákiai Dunaszerdahelyre látogattunk. Kata-lin egy köztiszteletnek örvendő szabolcsiföldbirtokos család, a Bleuerek leszárma-zottja. A szomorú történet, mely erre az uta-zásra késztetett bennünket, 1944-re nyúlikvissza. Barátnőm dédnagymamája, özvegyBleuer Bertalanné Weisz Boriska azokban asötét és zavaros időkben fiánál és annak csa-ládjánál a Dunaszerdahelytől nem egészen10 km-re fekvő kis faluban, Lúcson tartóz-kodott. Ott érték el őt azok az események,melyeknek következményeként emberekszázezrei tűntek el erről a földről nyomta-lanul és jeltelenül, ahogyan barátnőm nagy-szülei és egyik dédnagymamája is. Boriskavolt az egyetlen a családból, akinek földimaradványait még itthon helyezték nyuga-lomra, s reménykedtünk benne, hogy leg-alább az ő sírját megtaláljuk.

A 18 éves, gyönyörű Weisz Boriska aSzabolcs megyei Szakolyból került az ib-rányi Bleuer családba Bertalan felesége-ként. Boldog házassága azonban mindösz-sze öt esztendeig tartott. 1899-ben háromkicsi gyermekkel özvegyen maradt, és sohatöbbé nem ment máshoz férjhez. A Bleuercsalád szerető támogatásával a háttérben,egyedül nevelte föl három fiát, és egyedülirányította az ibrányi családi birtokot. Egyideig ebben a faluban lakott, majd beköltö-zött Nyíregyházára a Báthori utca 7. számú,ma is meglévő szép házba.

1944-ben legidősebb fia már rég nem élt.Fiatalon halt meg 1928-ban az első világ-háborúban szerzett sérülésének következ-tében.Aközépső fiú – barátnőm nagyapja –a Szabolcs megyei Szakolyban lakott, ahol– míg a zsidótörvények engedték – sikeresföldbirtokosként gazdálkodott. Innen hur-colták el április közepén feleségével, kislá-nyával és anyósával együtt a nyíregyházigettóba, majd deportálták őket. A haláltá-borból csak barátnőm édesanyja, az akkormég gyermek Katalin tért vissza. A legfia-talabb fiú, Miklós, aki az akkor épp Ma-gyarországhoz tartozó Lúcson élt család-jával, súlyos beteg volt, ezért Boriska –pontosan nem tudni, mikor – odautazott,hogy az ápolásban segítsen a menyének.

Zarándokút DunaszerdahelyreÖzvegy Bleuer Bertalanné Weisz Boriska emlékére

A történet további szálai kuszák. Bo-riska Lúcsról származó unokájának, Verá-nak az elbeszéléséből, illetve a történetiforrásokból ismert tények alapján a követ-1

kező eseménysor rakható össze: A Duna-szerdahelyen és környékén élő zsidók get-tósításáról 1944. május 10-én jelent meg arendelet. A gettót Dunaszerdahelyen hoz-ták létre, ahová a helyieken kívül a járás kö-zel 40 településének zsidó lakosait gyűj-tötték össze. A férfiakat 48 éves korig márkorábban elvitték munkaszolgálatra, ké-sőbb pedig a 18-19 éves fiúkat is. A gettó-ban jórészt nők, gyerekek és öregek marad-tak, akiket június 8-án a zsinagógában zsú-foltak össze, majd június 15-én mindenkitAuschwitzba deportáltak. Vera elbeszélé-séből tudjuk, hogy őket Boriskával együttszintén a dunaszerdahelyi gettóba vitték.Bartol Iván, a család barátja magas rangúösszeköttetései révén Verát és szüleit ki-menekítette a gettóból, de sajnos Boriskátnem sikerült magukkal vinni. Ott maradtegyedül egy ismeretlen városban, ismeret-len emberek között, a gettóba zárva. Nemtudhatjuk, csak sejthetjük, mit élhetett át.Nem akarta, hogy családja aggódjon mi-atta, és magukkal hordják annak terhét,hogy őt otthagyták egyedül a pokol torká-ban. Úgy döntött, elébe megy sorsának, éssaját kezűleg vet véget életének. Erős asz-szonyként hordozta évtizedeken át a meg-próbáltatásokat, s most, abban a kétség-beejtő helyzetben is volt ereje dönteni,hogy úgy hal meg, ahogy élt: büszkén,emelt fővel, a saját akaratából. Fia és csa-ládja – még mielőtt svájci menlevéllel Pan-nonhalmára menekültek volna – már csak ahalott Boriskáért tudtak visszamenni agettóba...

Ebbe a szálba kapaszkodva határoztukel, hogy megpróbáljuk megkeresni Boriskasírhelyét, de abban sem voltunk biztosak,hogy ha volt is, megvan-e még vagy márfelszámolták. Ezért előzőleg tájékozódnipróbáltunk. A barátnőm Amerikából, énNyíregyházáról. Egy közösségi oldalon ta-láltam meg a lúcsi Önkétes Tűzoltó Tes-tületet, akik rendkívül készségesen próbál-tak segíteni, de sajnos, semmilyen nyomotnem találtak. Szinte ezzel egy időben írt ba-rátnőm a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitköz-ségnek, hogy esetleg rajta van-e a dédnagy-mamája neve az ottani zsidó temetőben állóemlékfalon, mely Dunaszerdahely és a kör-nyező falvak holokausztáldozatainak nevéttartalmazza. Írt a lúcsi önkormányzatnak isarról érdeklődve, nincs-e esetleg a temető-ben a dédnagymamája sírja. Tőlük sajnosnem érkezett válasz.Adunaszerdahelyi hit-község két vezetője, Kornfeld Tibor ésStern György viszont azonnal válaszolt, ésmegható segítőkészségről és együttérzésrőltettek tanúbizonyságot. Sokkal többet se-gítettek, mint amit remélhettünk. A temetőiemlékfal nevein kívül átnézték a helyi zsidótemető adatbázisát, a számításba jöhetőösszes halotti anyakönyvet, sőt, SternGyörgy úr felhívta Izraelben élő idősnagynénjét is, aki annak idején szintén adunaszerdahelyi gettóban volt, hogy tud-evalamit Boriska haláláról. Sajnos, mindenkeresési próbálkozás eredménytelen ma-radt. Azt, hogy Bleuer Bertalanné WeiszBoriska ott fejezte be földi életét, semmisem jelezte. De csak mostanáig. A kétkedves dunaszerdahelyi ismerősünk azon-nal intézkedett, hogy az ő neve is fölkerül-jön a temetői emlékfalra, melyen eredetileg2735 áldozat neve szerepelt. Az utóbbi idő-

A holokauszt áldozatainak emlékfala a temetőben

http://archives.milev.hu/index.php/dunaszerdahelyi-anyakonyvek;isad Hozzáférés: 2019. április 15.1

7

ben előkerült neveket a holokauszt 75. év-fordulója alkalmából idén júniusban helye-zik föl – most már Bleuer Boriska nevévelegyütt.

Így hát az eredetileg Lúcsra tervezettutunk Dunaszerdahelyre vezetett, hogymeglátogassuk azt a helyet, ahol barátnőmdédnagymamája utolsó napjait élte.

Kornfeld Tibor és Stern György már avasútállomáson vártak minket, és a város-ban eltöltött mintegy 5 órányi idő alatt meg-ismerhettük a dunaszerdahelyi zsidó életmúltjának és jelenének legfontosabb moz-zanatait, szellemi és tárgyi emlékeit. Elő-ször a zsidó temetőbe vittek el minket, aholrészletes ismertetést hallhattunk a szépengondozott temetőről, melyben több mint2500 sírkő áll. Temetői sétánk alatt megáll-tunk többek közt a híres dunaszerdahelyirabbik síremlékei előtt, miközben Tibor,akinek az egykor „Kis Jeruzsálem”-ként isemlegetett város zsidóságának történetérőlszóló könyve ebben az évben a második2

kiadását érte meg, beszélt nekünk az ottnyugvó rabbik tevékenységéről, személyi-ségéről.

A temetőnek egy addig üres tisztásánemelték 2014-ben, a holokauszt 70. évfor-dulójára azt az emlékfalat, melynél kicsithosszabban elidőztünk barátnőmmel.Ehhez az emlékműhöz most már személyeskötődésünk van, hiszen a dunaszerdahelyiés környéki zsidó áldozatok neve közöttezentúl ott szerepel Bleuer Boriska neve is,aki szülőföldjétől és szeretteitől távol, azokközött az emberek között fejezte be életét,akiknek a nevei most e falat borítják. Azemlékmű Kutak Adrienn, az Ipolyságbanélő keramikus, iparművész, szobrász alko-tása. Az alapfalat a temető régi kerítésénektégláiból építették, erre helyezték el az ál-dozatok kerámiatáblákra írt nevét. A kö-zépső falrészen egy négynyelvű felirat ésgrafikai szimbólumok szólnak az utókor-hoz…

A temetőből a hitközség jelenlegi ima-házához látogattunk el, ami az egykori tal-mud-tóra iskola (jesiva) épületében kapotthelyet. Gyönyörűen parkosított udvaránnemcsak az élénkzöld füvet és a park kö-zepén elhelyezett, Dávid-csillagot formázókis szigetet csodáltuk meg, hanem egyrusztikus főzőhelyet is, mely sejteti, hogyélénk közösségi élet zajlik a hitközségben.Az egykori monumentális nagytemplomépületéből, melyet 1945-ben bombatalálatért, s 1951-ben lebontottak, két emléket isőriznek itt: az udvaron egy falra elhelyezvea kettős kőtáblát, benn pedig az egyetlenmegmaradt tartóoszlopot.

Ezután a nagytemplom helyén elterülőparkba vezetett utunk, mely Jehuda Aszadrabbi nevét viseli. A térnek az egykori zsi-nagógával szemközti oldalán 1990-benépült az a ház, melynek homlokzatát az el-pusztult zsinagóga homlokzatának hason-másaként alkották meg. Az épületet a Ma-

kovecz Imre által vezetett Makona építé-szeti iroda tervezte. A nagytemplom helyénáll 1991 októbere óta Szlovákia első holo-kauszt-emlékműve, a Memento. AlkotójaSzilágyi Tibor érsekújvári szobrász.Az em-lékmű a tízparancsolatot tartalmazó kő-tábla torzóját ábrázolja, mely finom szim-bolikával utal a XX. század borzalmára:középső része összetört, és lángnyelvekfonják körbe, ahogy az ősi törvény passzu-sai is semmibe foszlottak. Előtte a talap-zaton – az áldozatok végzetes útját jelké-pezve – a pusztulás irányába vezető lábnyo-mokat láthatjuk, melyek közül mindösszeegynek az iránya mutat visszafelé is… Bo-3

riska nyomát kutató utunk itt véget ért.Ahogyan a temetői emlékfalnál, a Memen-tónál is mécsest gyújtottunk emlékére.

Írásom címében a zarándokút kifejezésthasználtam, bár utunk nem a hagyományosértelemben vett zarándoklás volt. Attól voltez zarándokút, ami a lélekben zajlott előtte,alatta és utána. Hosszú ideje kerestük egysoha nem látott asszonynak a nyomait, aki-hez a barátnőmet szoros rokoni szálak

fűzik. Összegyűjtöttünk róla minden apróemléket, forrást, dokumentumot. Sokat be-szélgettünk róla, megpróbáltuk elképzelniŐt fiatal lányként, boldog feleségként,anyaként, egy nagy gazdaságot irányító,erős asszonyként, de a legtöbbet mégisazokra a napokra, órákra, percekre gon-doltunk, melyeket a megalázottságban, aszámkivetettségben, az elhagyatottságbanélt át... Hogy dacolva az azóta lepergett év-tizedekkel, átívelve téren és időn, legalábblélekben együtt lehessünk vele. És amikormegálltunk a dunaszerdahelyi emlékfalelőtt, amikor a zsinagóga helyén nőtt füvönlépkedtünk, és amikor összeszorult szívvelnéztük a kőbe zárt lábnyomokat a Mementotalapzatán, úgy éreztük, hogy Vele va-gyunk, és Ő velünk van… Ezt a belső békétélhetik át a zarándokok, amikor megérkez-nek úticéljukhoz…

EpilógusHárom hónappal a kutatásunk kezdete,

két hónappal dunaszerdahelyi látogatásunkután s pár nappal lapzárta előtt váratlan for-dulatot vett a történet. Barátnőm levelet ka-pott a lúcsi községháza egyik alkalmazott-jától: „Tisztelt Demeter Katalin. Elnézéstkérek, hogy csak most válaszolok. Igen,megtaláltam Bleuer Bertalanné sírhelyét anagylúcsi temetőben.”

Miklós a rendkívül veszélyes és fenye-gető körülmények ellenére hazaszállítottaédesanyja holttestét családja lakhelyére, saz önfeláldozó asszony immár 75 éve pihena szlovákiai falucska temetőjében

Nyugodj békében, Boriska!

Urbán Terézia(A fotókat a szerző készítette.)

Az emlékfal középső része

A Memento az egykori zsinagóga helyén

2 Kornfeld Tibor: Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely. Dunaszerdahely, 2019Kubicska Kucsera Klára: A dunaszerdahelyi Holokauszt-emlékfal és Kutak Adrienn3

https://felvidek.ma/2014/07/a-dunaszerdahelyi-holokaust-emlekfal-es-kutak-adrienn/

8

Közös gyökereinkés a megváltás fénye

A két közösség – a Nyíregyháza-Sóstói Re-formátus Gyülekezet és a Nyíregyházi Zsi-dó Hitközség – 2019. május 12-i, közel há-romórás találkozásának leírása közbentöbb kérdés merült fel bennem. Mi a céljama a vallásközi párbeszédnek, miközben avallást gyakorlók száma a 19. század óta ér-zékelhetően csökken? A hit szerepét át-vették az egymással harcoló, kérészéletűideológiák, olykor tragikus következmé-nyeket generálva. Mindhárom monoteistavallásban megtörtént a szakadás, mely azegyes irányzatok között ellentéteket szült.A vallásközi párbeszéd – reményeink sze-rint – pozitív hozadékai hogyan jutnak el atársadalom szekuláris tömegéhez? Bízha-tunk-e benne, hogy az eredményes párbe-széd növeli egyházaink hitelét és a hívőktáborát?

Lapunk előző számaiban Dr. Szécsi Jó-zsef írásain keresztül bemutattuk a keresz-tény-zsidó párbeszéd egyes állomásait,ezek legfontosabb dokumentumait 1942-től napjainkig. A továbblépést – egyetértvea fentről jövő párbeszéd céljaival – az alul-ról jövő akarat kell, hogy kövesse.

Arendezvény – több hónapos szervezéstkövetően – a Nyíregyháza-Nyírszőlősi Re-formátus Egyházközség gyülekezeti épüle-tében mintegy száz főnyi résztvevő jelen-létében református lelkészKósa Lászlóköszöntőjével vette kezdetét. A lelkész úrutalt arra, hogy a vészkorszak utáni párbe-

széd intézményi szinten a protestáns egy-házak kezdeményezésére indult el – tisz-tázandó a két vallás helyes kapcsolatát. Apárbeszéd alapfeltételének a saját indenti-tás megtartása mellett a másik meggyőző-désének tiszteletét tekinti függetlenül attól,hogy „…a zsidóság önértelmezésében nemszorul a kereszténységre, míg a keresztény-ség eredete maga a zsidóság.” Köszöntő-jének záró gondolataként utalt a párbeszéd19. századi előfutáraira, Papp Gábor refor-

mátus püspök és Schnitzer Ármin főrabbilegendás baráti kapcsolatára.

Ezt követően Nyír-Jászai Menyhértegyháza Megyei Jogú Város alpolgármes-tere megnyitotta a rendezvényt, majd amegjelent prominens egyházi és önkor-mányzati vezetők mondtak köszöntőt. Sor-rendben: , a MAZSI-dr. Feldmájer PéterHISZ Közép-magyarországi Területi Cso-portjának elnöke, , a Me-Seszták Oszkárgyei Közgyűlés elnöke, aFärber György,Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke, Osz-lánszki László, a Nyíregyháza–Sóstói Re-formátus Egyházközség gondnoka.

Megható mozzanatként előbb magyarnyelven, majd kántor ve-Rosenfeld Dánielzetése mellett héberül hangzott el arendezvény szellemiségét híven kifejező133. zsoltár 1. verse.

Dr. Gaál Sándor református esperes-lelkész és főrabbi dialó-Dr. Róna Tamásgusa percek alatt eljutott az önértelmezésközös pontjához, a peszah és a húsvét ün-nepének s ehhez kapcsolódóan a Tízparan-csolat első igéjének értelmezésével. Mind-két ünnep a Tízparancsolat által deklaráltana fizikai, illetve szellemi szabadulás le-hetőségének ünnepe, hiszen az Örökkévalókinyilvánította létezését, kijelölte a köve-tendő irányt a zsidóság és annak monoteistatestvéregyházai – a kereszténység – számá-ra. Értenünk kell, hogy az Isten az emberrelkapcsolatos relációban jelenti ki, hogy „Én

Zsidó-keresztyén párbeszédNyíregyházán

9

Egy méretes fekete lyuk tátongott a képzeletbeli udvaron, széles peremén pál-cika méretű ördögök táncoltak. Egyik kezében hegedű, másiknak citera, harma-diknak klarinét. A többire már nem emlékszem. Éktelen zajt rendeztek, és rö-högtek szemérmetlenül. A lyukban, mint a láva, fortyogott a bűzös, zöldes-fe-kete kulimáz. Ez voltam én, aki harcolt az életéért, a megszerzett javakért, a hőnszeretett családjáért és persze a maga vélt vagy valós érdemeiért. A pálcikatestűördögök élvezték a felfordulást, a zajt, és készültek a halotti torra. Pechükre.

Jöttek a fáradt, kizsigerelt gyógyítók, akik megoldásra váró feladatnak kap-ták a sorstól a velem való megküzdést. Értem, az életemért. A gyógyítók beve-tették a tudásukat, a becsületüket, a hatalmas elszántságukat értem, az életemért,a jövőmért. Szerencsémre nem emlékszem a megvívott harcokra, a pislákolóreményre, a család riadt tekintetére, a feleségem emberfeletti küzdelmére. Sze-rencsére. A fekete lyuk egyre jobban zsugorodott, a fortyogó láva kihűlni kez-dett, a pálcikatestű ördögök egyre jobban fáradtak. Muzsikájuk fájdalmassá éselhalkulóvá vált. Éltem.

Fiam hazarepültAmerikából, lányomék rohantak az unokákkal a fővárosból.Éjjel-nappal szorította a kezem, istápolt a feleségem. Megmaradtam.

Nem tudom, hogyan köszönjem nekik az életemet. Hogyan köszönjem a ki-váló orvosoknak, az ápolóknak a szaktudást, a türelmet, az emberséget.

Itt vagyok, kicsit kopottan, kicsit fényesen.Köszönöm nektek.

Dr. Dolinay Tamás

Fekete lyuk

vagyok…”, mivel tervei vannak az ember-rel.

A dialógus során sokfajta érdekes gon-dolatot hallottunk. Így például a frigyládatetején lévő kerubok fejének mozgását leíróhagyomány szerint a párbeszédet folytatókközött mindig jelen van a Mindenható. Apeszah az első univerzális szabadságtör-ténet, jelentette ki a főrabbi úr, mellyel part-nere egyetértett. Hangsúlyozva, hogy a pe-szahi történet racionális, könnyen tanítha-tó, nagy jelentőségű eseményként tartjaszámon a keresztény hitvallás mint elsőlépést a Messiás megérkezéséhez.Apeszahünnepét, a széderestét megelőző tíznaposfelkészülésnek a Szentírásban olvashatóértelmezése kapcsán – reagálva a főrabbiszavaira – az esperes úr saját vallásgya-korlásuk kritikáját fogalmazta meg: „a 40napos böjt hajója sok léket kapott”, így„szent irigységgel” tekint a zsidóság felé.(Lehetünk mi is hasonlóan önkritikusak.) Afőrabbi elmondta, hogy a zsidó házak vé-delmére szolgáló mezüze többek között tar-talmaz egy hárombetűs rövidítést: IzraelKapuinak Védelme, mely fohász reményeiszerint átjárja a református és zsidó testvé-reink lelkét egyaránt. Az esperes reagálásaezt megerősítette: a szabadulás után hosz-szú, gyötrelmes utat kell az embernek be-járni ahhoz, hogy eljusson az igazi szabad-sághoz azzal, hogy elfogadja Isten akara-tának védelmét, mivel tévúton jár az, ki aszabadságot hit nélküli függetlenségkéntértelmezi.

Szóba került a peszahi asztalon lévősmíre macesz is. A főrabbi beszélt a szé-dertál egyes kellékeiről és azok szim-bolikájáról, a Hágádá egyes részleteiről,

utalva arra, hogy a peszah a máról is szól, ama emberét sújtó béklyóktól való szaba-dulásról. Az esperes úr higgadt szavakkal,határozottan fogalmazta meg, hogy a hívőkegy része menekül a húsvét kötelmeitől,követendőnek tartaná a katolikus és a zsidóhitéletben meglévő szabályozottságot. Akét lelkész megtalálta a közös pontokat azúrvacsora és a szédereste eltérő liturgiája ésteológiai elvei ellenére abban, hogy mind-kettő a múltban gyökerezik, a jelennekszól, de a jövőbe mutat.

A párbeszéd záró perceiben a főrabbi amessiásra várakozást kedves szépirodalmitörténettel, míg az esperes a messiás vissza-várását a szülői háznál gyermekként eltöl-tött vasárnapok meleg hangulatával írta le.

A tartalmas, mindenkit elgondolkodás-ra, önvizsgálatra késztető beszélgetés utánRosenfeld Dávid kántor egy imát énekeltel, majd megszólaltatta a sófárt. Végül a 90.zsoltár közösen énekelt dallamai csendül-tek fel, majd a résztvevők átvonultak a kö-zösségi ház másik termébe a zsidó ételek-kel megterített asztalokhoz.

A rendezvény szervezői megállapodtaka két közösség következő találkozásánakidőpontjában és tartalmában. 2019. június23-án 15.00 órától a zsinagóga lesz a pár-beszéd színtere, mely során a nyíregyházizsidóság történetéről és a zsidó vallásiszokásokról fogunk beszélgetni.

Kertész Gábor

10

Még nem ismertem személyesen, s jólmegbámultam, amikor a körúton sietősenelmenni láttam, vagy megpillantottamegy-egy pesti irodalmi rendezvényen: tud-tam, hogy ő BIG, s azt hittem, ezzel min-dent tudok róla. Végtére is, gondoltam, asajtóban és az irodalmi világban mindenkiismeri évtizedek óta. S hogy miért bámul-tam meg? Mert Benedek István Gábor író,Aranytoll-díjas újságíró igazi jelenség: habelép valahová, arcán azzal az udvarias,társalgásra mindig kész, polgári mosolyá-val, lehetetlen nem rá figyelni. Hát persze,hiszen eléggé jó családból jön: rokona Bró-dy Sándor írónak és CzukorAdolf amerikaifilmkirálynak, a Paramount filmstúdiómegalapítójának.

Szerencsésnek tarthatom magamat,hogy nem csak távolról ismerhetem, hanemvolt alkalmam beszélgetni vele, méghozzáéppen abban a közegben, amely szellemi-leg a leginkább megfelel neki: a kávéház-ban. Pontosabban a törzshelyén, az újli-póciai Dunapart kávéházban, ahol olyanotthonosan ül, beszél, figyel, kérdez és ma-gyaráz, mintha ott született volna. Amibenvan is valami, hiszen máig emlékszik arra apillanatra, amikor gyerekkorában az édes-apja, Benedek Hugó (az orosházi Pipis-ma-lom főkönyvelője, később a Bábolnai Ál-lami Gazdaság gazdasági igazgatója) elő-ször vitte kávéházba. S még csak nem isPesten, hanem a szlovák-magyar Tótkom-losón, ebben a kicsi, vidéki városban,amelyet a második világháborút megelőzőévtizedekben a középosztálybeli zsidók ur-banizáltak, s amely az idevalósi zsidóságdeportálása és elpusztítása után elvesztettekorábbi jellegét.

Benedek István Gábort is deportálták: azakkor hétéves kisfiú Bergen-Belsenbe ke-rült, majd a csehországi Theresienstadtbanszabadult fel. Habár hetvenöt év eltelt az-

BIG, BIG, BIG!

Fotó: Kácsor Zsolt

óta, ha a felszabadulás pillanata szóba ke-rül, BIG-nek ma is könnybe lábad a szeme.Lehetetlen elfelejteni, hogy a náci pokolbóla Vörös Hadsereg mentette meg hitsorso-sainkat.

Hosszú pályafutása során volt rabbinö-vendék Scheiber Sándor alatt, dolgozott aMagyar Hírlapnál, az Ország-Világnál, aNépszabadságnál, a Magyarországnál, aTőzsde Kurírnál, a Bank és Tőzsdénél (ekét utóbbi lapnál főszerkesztőként), és1997-ben ment nyugdíjba. Azóta alapítófőszerkesztője a Remény című, a magyarzsidó társadalmi, szellemi életet fókuszbaállító folyóiratnak. Újságíróként a színvo-nalas magyar zsurnalisztika minden mű-fajában otthon volt: írt publicisztikát, ri-portot, tárcát, vezércikket. A Magyar Új-ságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ)Rózsa Ferenc-díjjal és Aranytollal tüntetteki, s ami emellett igazán fontos: a kollégáiszavazatai alapján is többször kapott nívó-díjat.

Azok közé a szerkesztők közé tartozott,aki mindig odafigyelt a kezdőkre, a fiata-lokra – így ő volt az, aki fölfedezte és a Ma-

„A Jóisten megpróbált dr. med. univ. Gáti Dezsőre vigyázni. Azok azangyalok ugyanis, akiket mellé rendelt, olyképpen intézték a dolgokat,hogy amikor az úri és a nagyon is finom Keszthelyen kitelt az ideje,vagyis nem hosszabbították meg a szerződését, az én poros falumbavezérelték.

Ilyenkor a hivatalos ügyintézés nagyon fontos, de nem minden. Aház, ahol a főjegyző jóvoltából a rendelőt is kialakították, az éppenakkor nyugdíjba vonuló és a tanyájára kiköltöző csendőrtizedesé volt.Közel a főtérhez, szemben a verekedéseiről hírhedt Mikó kocsmával,ahonnan később – nyilván ugyanazoknak az angyaloknak a közre-működésével – át-átvarázsoltak dr. med. univ. Gáti Dezső kezei alá egy-egy gyors segélyre, kötözésre váró komát. A sikeres kezelések igen ha-mar megnövelték az orvos tekintélyét, amitől csak egy lépés az az osz-tatlan szeretet, amely később körülvette. Tevékenysége azért mégiscsaka tüdőgondozásban volt jelentős, erre az idő múlásával is illik em-lékezni.

Régebben, vagyis Gátiék beköltözése előtt, ha új zsidó család ér-kezett a községbe, kialakult rituálé volt a körvizitálás. A frissen kom-lósivá lett hitsorsos nejével, gyermekeivel minden bálbószhoz beko-pogtatott. A férfiak ilyenkor pertut ittak, az asszonyok a ladoviék, akvaszienkák, a habos krémesek mellett elmondták a szükséges élet-történeteket, mindenkor fontos hangsúlyt adva a jíhesznek, a zsidó ér-telemben, s a zsidó szokásoknak megfelelő előkelő származásnak. Mertpéldául Leib Ignác a hét gyermekével igen nyomorúságosán élt, de ko-hanita volt, következésképp a szombati és az ünnepi szertartásoknálfontos hely illette meg, s nagy tisztelet övezte. Ha Makóról átlátogatottDélkelet-Magyarország legtekintélyesebb ortodox rabbija, első útjaLeib Náci szabóműhelyébe vezetett.

Med. univ. – mert hogy később csak így hívták Gáti doktort, persze aháta mögött – egyszerűen kettétépte a hagyomány lapját. Szakított a tra-dícióval. Nem ő ment el a zsidókhoz, azokat hívta meg magához.”Benedek István Gábor: A zongora (részlet)

IRODALMI ARCKÉPCSARNOK 6.

gyarországhoz vitte Bächer Ivánt, akinekcsupán egy cikkét olvasta, de meglátta ben-ne a rendkívüli tehetséget.

Újságírói, lapszerkesztői munkája mel-lett írói tevékenysége is jelentős: riport-könyvek, tárcakötetet, novellagyűjtemé-nyek, hangjátékok, forgatókönyvek, re-gények szerzője. Első novellája – amelyetBródy Sándorról írt – 1986-ban jelent megaz Új Tükörben, nagy feltűnést keltve, deírói pályáját az 1994-ben megjelent Akomlósi Tóra című novelláskötete indítottael: a mű négy magyar kiadást ért meg, kiad-ták szlovákul, számos darabját pedig Né-metországban, Izraelben, az Egyesült Álla-mokban, Kanadában is publikálták. Cím-adó novellájának megfilmesítését nem máskötötte le, mint Jancsó Miklós. Az 1996-ban megjelent Brooklyn című novellás-kötetének egyik darabja (A zongora) 1997-ben elnyerte „az év legjobb novellája” cí-met. Több kiadást és utánnyomást megértaz Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk vesztecímű könyve, amely Újszászy István tá-bornok, Horthy kémfőnöke és Karády Ka-talin szerelmi történetét dolgozza fel re-gényes formában – s hadd tegyük hozzá,hogy életmentő tevékenységéért KarádyKatalin éppen Benedek István Gábor aján-lására kapta meg a posztumusz Yad Vasem-kitüntetést Izrael államtól.

Habár a nagy BIG már élete 82. évébenjár, ma is aktív alkotó: éppen a közelmúlt-ban jelent meg az Európa Keringő címűregénye, amely Kálmán Imre zeneszerző ésfelesége történetét dolgozza fel. Minden-kinek szeretettel ajánlom ezt a kedves em-bert és remek műveit. Hiszen írói stílusamagával ragadó, olvasmányos, gördülé-keny – azt is mondhatnám, hogy éppenolyan elegáns, mint ő maga. Isten éltesse120 évig!Kácsor Zsolt

11

Habsburg György NyíregyházánMár a pódiumbeszélgetés elején kiderült,hogy György családneve valójában Habs-burg-Lothringen.Az utolsó Habsburg-trón-örökös s házassága révén az első Habsburg-Lotharingiai-uralkodó Mária Terézia volt.Gyermekei, utódai már az említett család-nevet kapták. Így II. József, Ferenc Józsefés így tovább IV. Károlyig, György nagy-apjáig, aki az utolsó magyar király volt. Aneveknél maradva megemlítette, hogy azuralkodóházakban tradicionálisan sokkeresztnevet kaptak az utódok, így apjánakHabsburg Ottónak annyi keresztneve volt,hogy felsorolni sem tudná. Ezt a hagyo-mányt a család már kevésbé ápolja, a főher-cegi és egyéb titulusok használatát szinteegyáltalán nem.

A közel 500 főnyi Habsburg-leszárma-zott szétszóródott a világban. Ez nem vé-letlen – mint megtudtuk –, hiszen az 1918-ban kikiáltott Osztrák Köztársaság alkot-mánya többek között azt is megtiltotta,hogy a Habsburg-uralkodóház tagjai oszt-rák földre lépjenek, vagy ott temetkezze-nek. Így IV. Károlyt Madeira szigetén te-mették el. (A Habsburg-család hagyomá-nyos temetkezési helye 1632 óta a kapuci-nusok bécsi temploma.) Később boldoggáavatták, ezért Madeira püspöke hallani semakar az Ausztriában való újratemetésről,mivel a boldoggá avatott személy az egy-ház oltalma alatt áll.

A Habsburgok, így maga György is ren-delkezett világútlevéllel, mely a világ ösz-szes országába érvényes volt – kivéveAusztriát. Néhány évtizede az osztrák al-kotmányból törölték a beutazási és temet-kezési tilalmat. Így Zita királynő – IV. Ká-roly felesége – osztrák földben nyugszik.Ide temették 2011-ben Habsburg Ottót, akiMagyarországot hazájaként tisztelte, na-gyon sokat tett azért, hogy az ország csatla-kozhasson Európa demokratikus közössé-géhez. Köztiszteletnek örvendett, elismert-ségét 80 településtől kapott díszpolgári cí-me is hűen tükrözi.

AHabsburg – ház hatalmas vagyona ter-mészetesen az osztrák állam tulajdonábakerült IV. Károly trónfosztását követően.György elmondása szerint soha nem nyúj-tottak be keresetet vagyonuk visszaszerzé-sére. Az osztrák állammal kapcsolatbanmegjegyezte, hogy a Monarchia – a K. undK. – demokratikusabb intézmény volt – ki-mondatlanul utalva Ausztria fasizálódásá-ra, a hitleri Németországgal kötött pakt-umra.Abeszélgetés során György igen nyi-tott volt olyan kérdésekben is, melyeket ál-talában nem szokás plénum előtt megosz-tani. Léte fontos elemének tartja a vallást,de római katolikusként lutheránus hölgyetválasztott élete párjául, szakítva ezzel is adinasztikus hagyományokkal.

György – hasonlóan apjához, HabsburgOttóhoz – igazi européer. Több európaiegyetemen tanult, történelmet, politológiát,egy spanyol egyetemen pedig az iszlámvolt tanulmánya tárgya. Magyarnyelv-tu-dása kiváló, közel apja tökéletes magyar-ságával beszél. Habsburg György két cik-lusban volt a Magyar Vöröskereszt elnöke,mely családja hagyományaira épült. 1996óta hazánk utazó nagykövete.Ahallgatóságkörében derültséget keltett azzal a meg-jegyzésével, miszerint ő az egyetlen a Mi-niszterelnöki Hivatalban, akit soha nemváltottak le, pedig a „tisztogatás” a takarítószemélyzetig elment a politikai változásoksorán. Igaz, hogy kinevezése – saját ké-résére – a parlamenti pártok teljes konszen-zusával történt, másrészt nem kér fizetést,csak költségtérítést. (A család megélhetésiforrására nem tért ki, szerencsére ilyen ér-telmű kérdést sem kapott.)

A pódiumbeszélgetés moderátora, Dr.Barabás László, a Rotary Club Nyíregyhá-za jelenlegi alelnöke, tiszteletbeli osztrákkonzul, a beszélgetés elején arra kérte a

hallgatóságot, hogy kérdéseik lehetőlegmellőzzék a politikát. Ezt HabsburgGyörgy azzal egészítette ki, hogy politi-káról szívesen beszél, de pártpolitikárólnem. Véleményt formált a közelgő EU-sválasztásokról, mely szerinte belpolitikaicsatározásnak tűnik egész Európában. Eh-hez kapcsolódott az EU-s képviselőkről

megfogalmazott kritikája, miszerint a kép-viselők elszakadtak a választóiktól, aválasztók információ hiányában nem isme-rik az EU működési mechanizmusát, rövidés hosszú távú céljait. Természetesen – egykérdés kapcsán – felszínre került az EUbevándorláspolitikája is. A válaszadás so-rán Habsburg György Európával kapcsolat-ban két – általa súlyosnak vélt – gondotfogalmazott meg: az európai népesség-fogyást, mely hosszú távon komoly munka-erőhiányt okoz, másrészt a vallás, a hit vál-ságát. Nyomatékosan, többször is kijelen-tette, hogy „nem az iszlám” a probléma. Anépességfogyást észszerű betelepítésselkell ellensúlyozni, a menekülteket hatásosmódszerekkel kell integrálni. Németor-szág, illetve Angela Merkel bevándorlás-politikáját elhibázottnak tartja. (Saját el-képzeléseit – feltehetőleg időhiány miatt –nem fejtette ki.)

A közönség vastapssal fejezte ki szim-pátiáját. Habsburg György elegáns türe-lemmel állta a szelfizők rohamát, mely köz-ben e sorok írója utat tört a kisebb tömegen,

és boldog húsvéti ünnepet kívánt a zsidóközösség nevében. Mekkora a hitközség? –kérdezte nyomban, majd szomorkás vála-szomat hallva ennyit mondott: Őrizzékmeg közösségüket!

Habsburg György saját autójával, termé-szetesen sofőr nélkül, elindult hazafelé.Kertész Gábor

Habsburg György és Dr. Barabás László Fotó: Barabásné dr. Deme Zsuzsanna

12

A vasárnapi és pénteki nyitvatartás év-szaktól függetlenül 9.00–12.00-ig.Hétfőtől csütörtökig április 01. ésoktóber 14. között 9.00–16.00-ig,október 15. és március 31. között 9.00–12.00-ig látogatható. Zsidó és államiünnepeken zárva van, az állami ün-nepeken vagy a hivatalos nyitvatar-tási időtől eltérő időpontokban atemető gondnokával történő meg-állapodás alapján látogatható.Csalószki István temetőgondnokelérhetősége: 0620 497 7532.

Temetői nyitvatartásA Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirata

Postacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6.E-mail: sofarujsag@gmail.com

Tel./fax: (36)-42-417-939 • Web: www.sofar-ujsag.huSzámlaszám: OTP 11744003-20331427

Lapalapító és fotók: Tóth-Ábri PéterSzerkeszti a szerkesztőbizottság

Felelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó HitközségTördelés, nyomtatás:

Gprint Iroda (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)A folyóirat ingyenes!

SÓFÁR

A lap MAZSÖK támogatásbólvalósult meg.

IBAN: HU56 1174 4003 2033 1427SWIFT CODE: OTPVHUHB

Hírek, eseményekBár, mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér, azesőszünet május 26-án kedvezett a sakk-versenyhez elengedhetetlen nyugodt körül-mények biztosításának. A sikeres versenyszervezőit dicséri, hogy mindkét kultúrter-mi helyiség megtelt sakkasztalokkal. A 60főnyi induló mellett megjelent nagy számúkísérő az udvaron és a zsinagógában töl-tötte a verseny alatt az idejét.

A IV. Sófár Sakkversenyre a Nyír-egyházi Zsidó Hitközség és a Dávid SCszervezésében került sor a FIDE rapidsakkverseny szabályai szerint, számítógé-pes sorsolással. A verseny főszponzora dr.Szepesi Andrásné, a bírók Morvai Pál ésBarnóth László voltak.

Aversenyt Färber György elnök nyitottameg, a küzdelem Rosenfeld Dánielnek kö-szönhetően autentikusan, a sófár hangjai-nak felcsendülése után vette kezdetét. Akántor úr lelkesedése kitartott a verseny vé-géig, ekkor elénekelte és elénekeltette aShalom haverim és a Hevenu shalom kez-detű dalokat az aktív „közönség” nem cse-kély lelkesedése mellett.

A verseny közben a kísérőket kötetlenbeszélgetésre hívtam, mely során szó esetta nyíregyházi zsidóság történetéről, vallásiszokásainkról, felekezetünk és a keresz-tény felekezetek kapcsolatáról és természe-tesen templomunk jellegzetességeiről. Azigen aktív érdeklődés miatt közel másfélórát töltöttünk el a zsinagógában. Bár a ne-vezési díjban csak a versenyzők ebédje fog-laltatott benne, előrelátóan a kísérők ven-déglátásáról is gondoskodtunk.

Minden verseny csúcspontja az ered-ményhirdetés. A hat korcsoport győztesei-nek és felkészítőiknek ezúton is gratu-lálunk!

A verseny jól szolgálta céljait: a sakknépszerűsítését, a versenyzők megmérette-tését, a baráti és sportkapcsolatok létrejöttéts nem utolsósorban közösségünk hírnevét is.

Május 18-án szombaton vendégünk voltizraeli testvérvárosunk, Kiryat Motzkin öt-fős delegációja, melyet az Önkormányzathívott meg a városalapítók emléknapjára.Adelegáció bő egy órát, amolyan „sűrítettshabbatot” töltött el hitközségünkben. Re-méljük, hogy a két város kapcsolatánakeseményeiről a jövőben rendszeresebbentudunk beszámolni.

Május 19-én hitközségünk négy tagjavett részt Szolnokon a zsinagóga 120. évesfennállása alkalmából szervezett egészna-pos ünnepeségen, melyen a helyi és aMAZSIHISZ részéről delegált prominensszemélyek is megjelentek.

Május 23-án Őexellenciája Yossi Am-rani nagykövetet fogadta hitközségünk. Arendezvényen részt vettek miskolci hittest-véreink is, kikkel együtt ünnepeltük LagBaomert. A nagykövet – aki meg nem erő-sített források szerint búcsúlátogatások so-rozatán van túl – mintegy másfél órában lel-kesen, diplomatikusan válaszolt a résztve-vők kérdéseire.

A Nyíregyháza-Sóstói Református Gyü-lekezettel elkezdett párbeszéd június 23-án,vasárnap 15.00-kor folytatódik a zsina-gógánkban. Vendégeiket tájékoztatni fog-junk a nyíregyházi zsidóság múltjáról, je-lenéről, a zsidó vallási szokásokról, a zsi-nagóga történetéről, jellegzetességeiről.Várjuk hitközségünk tagjait is.

Augusztus 26-án, hétfőn, 18.00 órától aVIDOR Fesztivál keretében kántorkon-certre hívjuk közösségünk tagjait. Fellép-nek Nógrádi Gergely főkántor és művész-barátai, Teszter Nelli zongoraművész, Fel-legi Balázs énekművész, Zucker Immánuelés Rosenfeld Dániel kántorok.

A már lezajlott események fotói webol-dalunkon megtalálhatók.

Kertész Gábor