272

6. RÉSZ

MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG KAPCSOLATAI A HABSBURG BIRODALOMBAN (1711-1919)

17. Politikai kapcsolatok a XVIII. században

III. (Habsburg) Károly (1711-1740)

1711. április 17-én Bécsben meghal I. József. Utódja öccse, III. Károly, aki 1685. október 1-jén Bécsben született. 1712. május 22-én koronázták királlyá Pozsonyban. Felesége Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő volt. 1711-ben III. Károlyt VI. Károly néven német-római császárrá koronázzák. 1740. október 20-án Bécsben hunyt el. 1711. május 13-án az ország népéhez intézett nyílt levelében Rákóczi tiltakozik a szatmári béke ellen. Július 8-án azonban a Prut menti csatában a török sereg győzelmet arat az oroszok felett. Ezzel I. Péter Rákóczinak tett ígéretei teljesíthetetlenné válnak. 1711. augusztus 15-én Rákóczi feloszlatta a szenátust és mindenkit felmentett esküje alól. Lengyelországi környezetéből több nemes királyi amnesztiával hazatér. 1711. augusztus-szeptember között Rákóczi I. Péter orosz cárral folytat tárgyalásokat. II. Rákóczi Ferenc 1713-1714 között Franciaországban tartózkodik. Rákóczi előbb a Grosbois-i kolostorban, majd Drinápolyban, Konstantinápolyban, ill. 1720-tól 1735-ben bekövetkezett haláláig Rodostóban élt. 1712 márciusában új felkelés előkészítés vádjával Korponay Jánosné Géczy Julianna, a „lőcsei fehér asszony” följelentést tesz Pálffy János altábornagynál. 1714. szeptember 22-én halálra ítélik és 3 nap múlva Győr város főterén hűtlenség vádjával kivégezték. 1712-ben Károlyi Sándor (1669-1743) volt kuruc tábornagy grófi címet kapott. 1712. április 3-augusztus 2. között Pozsonyban ülésezik az országgyűlés (1712-1715), amely a pestisjárvány terjedése miatt eloszlik. Május 21-én a pozsonyi országgyűlésen a koronázása előtti napon III. Károly kiadja a királyi hitlevelet, amely rögzíti a kormányzás alapelveit. Május 22-én királlyá koronázzák III. Károlyt. Július végén a pozsonyi országgyűlés semmisnek nyilvánítja a kuruc országgyűlések végzéseit, Rákóczit és a szabadságharc bujdosó vezetőit pedig hazaárulónak minősíti. A pozsonyi országgyűlésen Buda, Pest, Esztergom, Székesfehérvár, Debrecen, Szeged, Szatmárnémeti szabad királyi városok. Az országgyűlési követek napidíját a nemesség fizeti. Az országgyűlés Savoyai Jenőt, Heister Szigbertet és számos más külföldi egyént honfiúsít. 1713. február 8-án Bécsben meghal II. Apafi Mihály választott erdélyi fejedelem. 1713. február 13-án a Versailles-ba érkező II. Rákóczi Ferencet fogadja XIV. Lajos francia király. 1713. április 11-én XIV. Lajos, valamint a Habsburgok volt szövetségesei megkötik az utrechti békét, amely megtiltja Franciaország és Spanyolország perszonálunióját. III. Károlyé lett Milánó, a Nápolyi Királyság és Szardínia. 1713. április 19-én VI. Károly császár kihirdeti a Habsburg-család házi-örvényét (osztrák Pragmatica Sanctio), amely I. Lipót 1703. december 2-i családi törvénye szellemében szabályozza a trónöröklés rendjét. 1713-ban III. Károly Kornis Zsigmond grófot Erdély gubernátorává nevezi ki. 1713-ban VI. (III.) Károly német-római szent birodalmi hercegi címet adományoz a mindenkori esztergomi érseknek („hercegprímás”). 1714. március 6-án VI. (III.) Károly császár-király, XIV. Lajos francia és V. Fülöp spanyol király Rastattban békét köt, amely lezárja az 1701 óta tartó spanyol örökösödési háborút. A császár elismeri a Bourbon-családból származó V. Fülöp királyságát; ennek fejében jelentős területi nyereséghez jut. 1714. április 28-án III. Károly rendeletben érvényteleníti a protestáns vallásgyakorlatban II. Rákóczi Ferenc idején hozott határozatokat. Június 20-án a jezsuiták el akarják foglalni a sárospataki református kollégiumot, amit a diákok és a városiak megakadályoznak.

273

1715. február 16-án VI. (III.) Károly rendelete értelmében a Habsburg-birodalom kamarai jövedelmeit és hadiadóját a bécsi Universalbancalität (állami bank) alapjához utalja. 1714. október 14-én az ismét összeült országgyűlés Pálffy Miklós országbírót nádorrá választja, aki 1734. március 20-ig tölti be hivatalát. 1715. június 15-én III. Károly szentesíti az 1708. illetve 1712 óta megszakításokkal ülésező pozsonyi országgyűlés törvényeit:

a felségsértési ügyek eljárásjoga, Rákóczi és Bercsényi száműzése, vagyonelkobzása, Magyar Kancellária központi udvari hivataloktól való függetlensége, stb.

1715. október 13-án III. Károly az erdélyi miniszteri konferencia javaslatát elfogadva kinevezi az erdélyi főkormányszék (Gubernium) új tanácsosait. Ezzel lezárul a Gubernium 1713-ban megindult újjászervezése. 1744-től Erdély örökös fejedelmei a Habsburg-uralkodók lesznek. 1715-ben Kecskeméten rendházat alapít a piarista tanítórend. Az 1642-től Magyarországon is tevékenykedő előbb lengyel, majd német rendtartományhoz tartozó piaristákat az 1715. évi CII. tc. honosította. 1721-ben alakult meg az önálló magyar rendi tartomány. 1715-ben megkezdődik a budai vár bontása és a királyi palota barokk stílusú újjáépítése. Az építést Hölbling János budai építőmester irányította. Az építkezés 1730-ban megakadt, majd Mária Terézia 1749-től újraindította a vármegyék adományából. Építői között szerepelt Jean-Nicolas Jadot francia származású császári főépítész, Nicolas Pacassi császári főépítész, Oraschek Ignác budai építőmester és Franz Anton Hillebrandt is. Előbb a nagyszombati egyetem, majd 1784-ben a Helytartótanács költözött bele. 1716. augusztus 5-én Péterváradnál a Savoyai Jenő tábornagy vezette császári had megveri Ali nagyvezér 60000 fős seregét. Október 16-án Musztafa pasa szabad elvonulás fejében feladja Temesvár várát a császáriaknak. Ezzel a Bánságban is véget ér a török megszállás. 1717. március 24-én III. Ahmed török szultán támogatásáról biztosítja Rákóczit, ha Törökországba költözik és bekapcsolódik az Ausztria elleni háborúba. Rákóczi október 10-én Grosbois-ból a törökországi Gallipoliba érkezik. Rákóczi Ferenc 1717. október 10-én Törökországba érkezik. 1717-ben Mikes Kelemen (+1761) megkezdi a levélformában írt naplóföljegyzéseit (1717-1758). 1718. január 4-én Rákóczi Drinápolyban tárgyal III. Ahmed szultánnal, aki azonban nem hajlandó keresztény alattvalóiból sereget bocsátani Rákóczi rendelkezésére. Július 21-én Pozsevácon III. Károly és III. Ahmed megbízottai békét kötnek. Októberben a bécsi udvar kívánságára II. Ágost lengyel király kiutasítja Lengyelországból II. Rákóczi Ferenc feleségét, Sarolta Amáliát. A szultán 1719. július 16-án Drinápolyból a kis-ázsiai Jeniköjbe telepíti II. Rákóczi Ferencet és bujdosó társait. 1720. április 16-án II. Rákóczi Ferenc és a kuruc emigráció Törökországban élő tagjai a Porta utasítására a márvány-tenger melletti Tekirdağba (Rodostó) költöznek. 1717. június 18-án a császári sereg Belgrádot kezdi ostromolni. Belgrád előtt Savoyai Jenő augusztus 16-án megveri Hadzsi Halil pasa nagyvezér seregét. Augusztus 17-én Musztafa pasa szabad elvonulás fejében feladja Belgrád (Nándorfehérvár) várát a császáriaknak, tényleges átadására augusztus 22-én került sor. 1717. augusztus 22-szeptember 4. között tatár csapatok törnek be a Szamos közbe. 1719-1749 között Bél Mátyás újjászervezi a pozsonyi evangélikus iskolát. 1721-ben Bél Mátyás lelkész történet- és földrajztudós megindítja Nova Posoniensia (Pozsonyi Hírek) c. latin nyelvű újságját. 1723-ban jelenik meg Bél Mátyás „Notitia Hungariae” (Magyarország Leírása) c. földrajz- történelem-jogi műve. 1719-ben Lengyelországba 668000 liter hegyaljai bort szállítanak. 1720-ban az ország lakossága mintegy 3,5 millió fő (magyar összesen 1,16 millió). 1720-ban Harruckern János György Békéscsabára felvidéki szlovákokat telepít. – 1715-ben Békéscsabán 22 magyar lakos élt. - 1720-as években felgyorsulnak a (főleg német) telepítések: Károlyiak, Estrehházyak, Zichyek, Bajzáthok, Rostyak, Rádayak, a Magyar Királyi Kamara, a Haditanács, a jezsuita és pálos szerzetesrend telepítenek németeket magyar falvakba. 1720-1722 között a német-cseh tartományok elfogadják a Pragmatica Sanctiot.

274

1721. március 30-án III. Károly a Magyarországon nyomtatott és az országba behozott könyvek cenzúráját rendeletben szabályozza. 1721. szeptember 10-én a nystadi békével lezárul a Svédország, Oroszország, Lengyelország és Dánia közt 1700-ban indult északi háború. 1722. február 19-én a nagyszebeni erdélyi országgyűlés elfogadja a Habsburg-ház trónöröklési rendjéről szóló 1713. évi házi törvényt (Pragmatica Sanctio). Március 30-án az erdélyi országgyűlés elfogadja a nőági örökösödést. 1722. június 20-ra, Pozsonyba országgyűlést hív össze III. Károly. Az országgyűlésen intézkedés születik a helytartótanács felállítására, amely 1848-ig működött. 1723. június 19-én III. Károly szentesíti az 1722. évi országgyűlésen elfogadott törvényeket:

I. tc.: a Pragmatica Sanctio rögzíti a Habsburg-ház nőági örökösödését, II. tc.: kimondja, hogy az I. Lipóttól származó nőág kihalásával a szabad királyválasztás

visszaszáll a magyar nemzetre. A törvény kimondta, hogy a korona országai elválaszthatatlanul és oszthatatlanul részei a Birodalomnak. 1724. január 20-án III. Károly rendeletben szabályozza a Pozsonyban felállításra kerülő Magyar Királyi Helytartótanács jogkörét. (Március 21-én Pozsonyban a tisztviselőket beiktatja hivatalukba az osztrák főkancellár.) 1724-ben Budán megalapítja nyomdáját Landerer János Sebestyén. 1725. április 30-án Bécsben VI. Károly és V. Fülöp spanyol király megbízottai szerződést kötnek: Fülöp király elismeri a Pragmatica Sanctiot és az 1722-ben létesített ostendei Osztrák Kelet-Indiai Társaságot (1731-ig működött). 1725. november 19-én III. Károly szabadkikötővé nyilvánítja Fiumét. 1725-ben a Magyar Királyi Helytartótanács rendelete szerint külföldi egyetemeken tanulni akaró protestáns diákok csak külön útlevéllel hagyhatják el az országot. 1726-ban a Helytartótanács hatáskörébe tartozik a cenzúra ügyek intézése. Elrendeli, hogy utólagos cenzúrázásra a jövőben a nyomdák minden általuk kiadott mű 3 példányát küldjék be. 1725. november 6-án Rodostóban meghalt Bercsényi Miklós kuruc generális. 1725-1745. december 6. között Estreházy Imre lesz a prímás. 1726. október 12-én Poroszország a wüsterhauseni szerződésben elismeri az osztrák Pragmatica Sanctiot, a Habsburg-ház örökösödési rendjét. Poroszország 1728. december 23-án, Nagy-Britannia és Hollandia 1731. március 16-án ismeri el a Pragmatica Sanctiot. Az 1729. évi országgyűlés XXV. tc.-e kimondta, hogy ettől kezdve a vármegyei bírák és tisztségviselők valamennyi törvénykezési iratot minden év végén a vármegyei levéltárban kötelesek elhelyezni. 1731. március 21-én III. Károly rendeletben (Carolina Resolutio) szabályozza a protestáns vallásügyet, egészen 1781-ig érvényben maradt. Szabályozta a vegyes házasságokat és a polgári hivatalviselés szabályait is (ellenreformáció). 1734. október 20-án jelenik meg a „második” Carolina resolutio. 1732. december 31-én III. Károly rendelete a Részek (Partium) közjogi helyzetének rendezéséről (a rendeletet az 1739. februári nagyszebeni erdélyi országgyűlés iktatja be). Arad és Máramaros megyék Magyarországhoz kerülnek. 1732-ben meghal Pálffy Miklós nádor, utóda Lotharingiai Ferenc (1732-1741) lesz. 1733. október 16-án III. Károly elrendeli a Harmincadigazgatóság felállítását, amely 1734. január 1-jén kezdte meg működését. 1734-1755 között Haller János gróf lesz Erdély gubernátora. 1734. október 20-án királyi rendelet szabályozza a protestáns (református és evangélikus) egyház magyarországi működését. Mindkét egyház 4 szuperintendenst (püspököt) választott. Egyházkerületi beosztásuk a következő, evangélikus kerületek: dunáninneni, dunántúli, tiszai (Szepes, Sáros, Gömör területtel), bányai kerület, református kerületek: dunántúli, dunáninneni, tiszántúli, tiszáninneni.

275

1736. február 12-én Mária Terézia főhercegnő Bécsben házasságot köt Lotharingiai Ferenc István herceggel, a toszkánai nagyhercegség várományosával, aki 1732-1741 között Magyarország királyi helytartója. 1735. április 8-án a törökországi Rodostóban meghal II. Rákóczi Ferenc. 1736. december 5-én Rákóczi József (1700-1738) – II. Rákóczi Ferenc fejedelem fia – Rodostóba érkezik és átveszi a kuruc emigráció vezetését. 1737 szeptemberében Rákóczi József fölajánlja a magyar emigráció segítségét a Portának. 1738. január 23-án Isztambulban Rákóczi József, az erdélyi fejedelemségről szóló athnamét vesz át Mehmed nagyvezértől. 1738. november 9-én elhunyt Rákóczi József, II. Rákóczi Ferenc fia, a törökországi magyar emigráció vezetője. 1737. július 11-én VI. Károly hadserege Anna orosz cárnő szövetségében törökellenes hadjáratra indul. A császáriak elfoglalják Ništ. 1738-ban Franciaország elismeri a Pragmatica Sanctiot. 1736. április 20-án elhunyt Savoyai Jenő herceg. 1736-1739 között török háború zajlik. 1739. szeptember 1-jén megkötik a nándorfehérvári békét, Nándorfehérvár (Belgrád) a törökhöz kerül. 1740. október 20-án meghal III. Károly, a Habsburg-ház utolsó férfi leszármazottja. Utóda leánya, Mária Terézia lett.

Pest-Buda 1711-1740 között

A pesti Váci utca 43. sz. épületben szállt meg 1714-ben, a Törökországból hazájába visszatérő XII. Károly svéd király. A XVIII. századi barokk világi építészet emléke a III. Károly (1711-1740) idején épült pesti Károly-kaszárnya, vagy invalidus kórház (katonai kórház), a mai Fővárosi Polgármesteri Hivatal épülete. Megépült az Újépület (Neugebäude) is, építkezések folytak a budai várban is. A budai középkori vár kiégett romjait 1715-ben bontották el, hogy az újkori palota jelenleg is álló déli szárnyát (Budapesti Történeti Múzeum) felépítsék. A nagy szabású budavári palotát Mária Terézia korában alakították ki. Az építkezéseket J. Nadot, Pacassi, Oracsek Ignác és F. A. Hillebrandt irányították 1749-1770 között. A barokk palota jelenlegi épülettömb Dunára néző déli szárnyának déli kétharmadát töltötte be. A budavári palota a későbbiekben, 1762-ben az Angolkisasszonyok nevelőintézetének adott otthont. 1777-ben - a később Pestre költözött - egyetem foglalta el a budai palotát. 1795 után pedig József nádor székhelye lett. Az egykori Hittudományi Akadémia, a Központi Papnevelő Intézet (V., Papnövelde u. 7.) háromemeletes, barokk, pálos kolostornak épült épületét 1715-1722 között kezdte építeni Drenker Mátyás pálos kolostornak, északi szárnyát Mayerhoffer András tervei szerint emelték, 1744-ben készült el. 1880-1883-ban átépítették. 1775-ből való barokk könyvtárterme, mely nagyrészt Rotschmann Antal pálos szerzetes munkája. Könyvtártermének mennyezetén Pietro Rivetti freskója 1803-ban készült. Refektóriuma barokk berendezésű. Az épületben nyert elhelyezést egykor a Nagyszombatról Budára, majd Pestre költözött egyetem. 1805-től az egyetem teológiai fakultásának székhelye. 1870-1873 között az épületre harmadik emeletet építettek, az egész homlokzatot az eddig kiemelkedő középrizalit magasságára emelve. Kápolnája Lipperet József műve 1880-83-ból, Lotz Károly freskóival. Neoreneszánsz homlokzatú. Bessenyei György itt alapította meg Ányos Pállal, Verseghy Ferenccel és Virág Benedekkel a „Hazafiúi Magyar Társaságot”. A török időben Nógrád vármegyei Füleken tartotta Pest-Solt-Kiskun vármegye megyegyűléseit. 1682. június 5-e után Losoncon s Gácson, majd rövid időre 1684. szeptember 4-én Pest városában gyűltek össze a megye képviselői. Ezt követően újból Losonc, illetve Gács adott otthont a megyegyűlésnek. A török alóli felszabadulás után 1699. május 18-án a budai várba tért vissza a megyegyűlés. 1699. május 18-án Esterházy Pál királyi helytartó indítványára határozták el, hogy Pesten házat vásároljanak megyeház céljaira. Ezután a gyűléseket Budán, Kecskeméten, Nagykörösön illetve Pesten tartották. 1696. december 1-jén Pachner hadbiztos házának megvásárlása után, I. Lipót 1697. február 10-én ezt az épületet a németektől a vármegye kezelésébe adta. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a vármegye ismét Cegléden, Kókán, Aszódon stb. ülésezett. 1716. október 8-án a vármegye pesti házát újból elfoglalta, de 1723-ban ez is tűz martaléka lett. 1806-ban a megye budai házát eladták, s a pesti ház 1811-ben középrészén felépült.

276

Belváros legnagyobb barokk kori középülete. A rokkantotthonok (invalidusházak) létesítésére a háborúban megrokkant katonák ellátását szolgálta. Magyarországon Széchényi György érsek alapítványából, Forunato de Prati és Hölbling János helykijelölése és tervei alapján 100 x 100 öles (189 x 189 m) nagy négyzeten került sor az alapkőletételre, 1716-ban. A lassan haladó építkezésen Savoyai Jenő lendített 1724-1747 (1727-35) között. Anton Erhard Martinelli bécsi építész tervei szerint kezdték építeni, s csak a Városház utcai szárny készült el az eredeti tervek alapján. A tervezett négyzetes, négyudvaros épülettömbnek, amely a pesti városfalat áttörte volna csak a fele valósult meg. Középütt, a tetőgerincen ülő falpilléres Óratorony alatti Atlaszfigurás kőkapu, az egykori Kápolnába vezetett. Az épület két oldalán egy-egy háromhajós, kocsiáthajtós, szoborfülkékkel díszített kapubejárat van, melyeket Martinelli a római diadalívekhez hasonló, Bernini által épített római Palazzo Montecitorio kapubejáratáról mintázott. A keleti szárnya a második világháború alatt kiégett. Városház utcai főhomlokzatának szobrait és domborműveit Mader és Thennyi bécsi szobrászok készítették. A mintegy kétezer rokkantat és családjukat az irgalmasrendiek ápolták. Az épület később, 1784-től a gránátosok III. Habsburg Károlyról elnevezett kaszárnyája lett. A Főváros központi hivatalai részére 1894-ben szerezte meg az épületet. Hegedűs Ármin tette hivatali célokra alkalmassá. 1899-től Központi Városháza. A második világháború után, 1949-ben Gerő László építész állította helyre és korszerűsítette az épületet. A volt kápolnát pedig Rados Jenő díszteremmé alakította át.

A pesti ún. Szervita-templomot (az OMFB székháza közelében) és a hozzá csatlakozó szervita rendházat 1725-1732 között barokk stílusban Hölbing János és Paur György János építette. A templom eklektikus vonásokat mutató főhomlokzatát 1873-ban Diescher József készítette. Tornya 1871-ben épült. A templom előtt álló Mária-szobrot az 1729-ben emelt, azóta elpusztult régi barokk szobor alapján, 1942-ben Erdey Dezső készítette.

A régi tabáni Szt. Katalin-plébániatemplomot 1728-1736 között Obergruber Keresztély karinthiai építőmester építette a középkori alapokra épített Musztafa pasa dzsámija helyén. Tornyát és főhomlokzatát 1750-1753 között Nepauer Máté tervei szerint építették. A kőfaragó munkákat Kugler János, a szobrászati faragásokat Eberhardt Antal készítette. Az 1810-as tűzvész után Damkó József, majd Kimnach Lajos restaurálta az épületet. Az oromfal közepén Szt. Katalin, Szt. Gellért és borromei Szt. Károly szobrai láthatók. A szentély fölötti boltozat freskóját Nagy László festette 1890-ben, a szentély kupolafreskója Kimnach László munkája 1890-ből. A főoltár Damkó József műve 1812-ből, a rajta álló Szt. Péter- és Szt. Pál-szobor Kurzweil János munkája 1812-ből, az oltárképet 1850-ben Marastoni Jakab festette, a szószék Tolánszky János és Held Frigyes kézműve 1822-ből. A mellékoltárokat Schöfft József 1816-ban, Schauer 1872-ben festette. Az orgonát Focht Károly készítette 1834-1835-ben.

Az I., Fő utca 41-43. sz. alatt álló barokk kori Szt. Erzsébet-templom 1703-1732 között Maktul Musztafa pasa minárés dzsámija és mecsete helyén épült. Eredetileg az egykori ferences templomot Hans Jakab építőmester tervei szerint 1731-1732 között emelték, Assisi Szt. Ferenc tiszteletére. Pár évvel később épült rá a torony, lapos gúlafedéssel. A ferences kolostor tömbje a főhomlokzattól jobbra, a Batthyány térig terjed. II. József a ferenceseket innen áttelepítette, s a Szt. Erzsébet szerzetbeli apácáknak adta az épületet. Berendezési tárgyai 1777-ből származnak. A templomhoz csatlakozó egykori rendház, később kórház 1781-ben épült. 1805-ben északról még egy szárny épült a templom mellé.

Lengyel trónharcok 1733. február 1-jén II. (Erős) Ágost lengyel király halála kiváltja az 1735-ig elhúzódó lengyel örökösödési háborút, amely 1733-1738 között zajlott. Lengyelországban II. Erős Ágost halála után a lengyel nemesség ismét Staniszław Leszczyńskit választja meg királlyá (1733-1736), őt Franciaország, Spanyolország és Szardínia is támogatta, de az orosz és a szász beavatkozás következtében hamarosan újra elveszti a trónt. Oroszország és a Habsburg monarchia Leszczyński ellenében viszont Erős Ágost fiát, III. Ágostot ültette a lengyel trónra. III. Ágost meg is tudta tartani azt. Leszczyński Szaniszló lemondása után Franciaországban élt. Az 1738. évi bécsi békében Leszczyński Szaniszló megkapta Lotharingiát, melynek hercege, a későbbi I. Ferenc német-római császár, cserébe kapta Toscanát. Leszczyński Szaniszló 1766-ban bekövetkezett halála után egész Lotharingia Franciaországhoz került. Lotharingia 1871-1918 között Németországhoz tartozott. Az ország helyzete III. Ágost (1734-1763) alatt sem javult. Megbénult a közigazgatás. A köznemesség a mágnások zsoldjába süllyedt.

A krakkói háromhajós Szent János utcában (ulica Św. Jana) álló barokk piarista templomot 1714-1760 között Kaspar Bażanka lengyel, és Francesco Placidi olasz építész emelte. A barokk időkben építették át az utcában lévő, XII. századi Szt. János-templomot (Kościół Św. Jana), melynek főoltárán lévő Szűz Mária képet egy Radziwiłł herceg hozta 1677-ben Spanyolországból. Az oltár mellett lógó bilincs egy tatár rabságból szabadult krakkói polgár fogadalmi ajándéka a XVI. századból.

277

Mária Terézia (1740-1780)

Mária Terézia – VI. (III.) Károly és Erzsébet Krisztina leányaként – 1717. május 3-án született Bécsben. 1740. október 22-én lépett trónra, 1741. június 25-én Pozsonyban koronázták meg. 1736-ban feleségül ment Lotharingiai Ferenc Istvánhoz, aki 1745-től német-római császári címet viselt. 1780. november 24-én hunyt el Bécsben. 1740. december 16-án II. Frigyes porosz király Mária Terézia elleni támadásával megkezdődik az ún. osztrák örökösödési háború. 1741. február 20-án a nagyszebeni országgyűlés 258000 forint hadiköltséget szavaz meg Mária Teréziának. 1740. május 14-október 29. között ülésező pozsonyi országgyűlés azon kívánságnak ad hangot, hogy a királynő Magyarországon lakjék, a magyar ügyeket magyarokkal intéztesse, Erdély a magyar korona fennhatósága alá tartozzék, a határőrvidékek a megfelelő vármegyék joghatósága alá kerüljenek. 1741. január 26-án Pálffy János fegyverbe hívja a magyarokat. Június 22-től 1751. március 24-ig ő tölti be a nádori címet. 1741. június 25-én megkoronázzák Mária Teréziát. Szeptember 11-én a rendek „életüket és vérüket” (vitam et sanguinem) ajánlják a királynő trónjának védelmére. Az országgyűlés 60000 főnyi magyarországi haderő kiállítását ajánlja fel. 1741. évi országgyűlés határozatot hoz a magyar nemesi testőrség felállítására. 1740. december 29-én a cseh rendek Prágában Károly Albert bajor választófejedelmet Csehország királyává koronázzák. 1742. január 24-én Károly Albert bajor választófejedelmet (+1735. január 20.) választja császárrá a német birodalmi gyűlés. 1742. június 11-én Mária Terézia a boroszlói szerződésben lemond Szilézia nagy részéről II. Frigyes porosz király (1740-1786) javára. 1742. július 20-án Mária Terézia Erdély szabadságjogait megerősítve, a kiváltságos rendek közé sorolja a görög katolikus (unitus) vallásúakat is. 1742. december 24-én rendelet jelenik meg a Carolina resolutio végrehajtására. 1743. augusztus 21-1744 január 23. között ülésező nagyszebeni országgyűlés eltörli a fejedelemválasztás szabadságát, s törvénybe iktatja a Pragmatica Sanctiot. 1743. október 16-án a megszállt Bajorország kormányzójává Batthyány Károly tábornagyot, horvát bánt nevezi ki a királynő. 1743-ban Prágában Mária Teréziát Csehország királyává koronázzák. 1744-ben Frigyes elfoglalja Prágát, de kiszorítják Csehországból. 1744. augusztus 18-án Batthyány Károly önálló seregvezetést kap. 1745. április 22-én Miksa József bajor választófejedelem – Károly Albert fia – Füssenben békét köt Mária Teréziával. 1745. június 4-én Hohenfriedberg-nél a Lotharingiai Károly vezette osztrák-magyar és szász sereg vereséget szenved II. Frigyes porosz királytól. 1745. szeptember 13-án Mária Terézia királynő férjét, Lotharingiai Ferenc toszkániai herceget német-római császárrá választják. 1745. december 25-én Drezdában aláírják a Mária Terézia és II. Frigyes közötti békét, Sziléziáért cserébe elismeri Lotharingiai Ferenc császárságát (1748. október 23. Aecheni béke). 1745. november 15-től 1757. május 31-ig Csáky Miklós az esztergomi prímás. 1749. május 13-án az alapkő letételével ismét megindul a budai királyi palota építése. 1749. december 30-án 10 magyar nemesi növendék ingyen taníttatására Mária Terézia alapítványt létesít a bécsi akadémián (Collegium Theresianum). Előbb a jezsuiták, majd 1776-tól a piarista rend vezette az iskolát. (Itt végzett többek között Balassa Ferenc, Bánffy György, Zichy Károly és Széchényi Ferenc is.) 1750-től felépül a Grasslkovich-kastély. 1751. augusztus 4-én Mária Terézia és férje, I. Ferenc császár Budára és Pestre látogatnak, majd augusztus 10-12-én Grassalkovich Antalt keresik fel Gödöllőn. 1753-54 között a Grasslkovich-birtokon Gödöllő telepítése. 1751. május 11-től 1765. október 20-ig Battyhyány Lajos tölti be a nádori címet. 1751. szeptember 13-tól az erdélyi ügyek legfelsőbb irányítását a Hofdeputatiotól (udvari bizottság) az újonnan felállított Erdélyi Udvari Kancellária veszi át.

278

1754. február 16-án Mária Terézia vámszabályzata kettős vámfalat épít ki: egy külsőt a Habsburg Birodalom körül, és egy belsőt a Lajtától nyugatra fekvő tartományok és Magyarország, illetve Erdély köré.

1754. augusztus 16-án Mária Terézia szabályozza a Magyar Királyi Helytartótanács szervezetét és ügyrendjét: hetente rendszeresen ülésező 10 állandó bizottságot állít fel. 1756. május 1-jén Versailles-ban poroszellenes szövetséget írnak alá Mária Terézia és XV. Lajos francia király megbízottai. 1756. augusztus 29-én II. Frigyes porosz király csapatai benyomulnak Szászországba és megszállják Drezdát. (Ezzel kezdetét veszi az 1756-1763 közötti ún. hétéves háború.) 1757. június 18-án a Prága melletti Kolinnál Mária Terézia serege legyőzi II. Frigyes porosz király hadait. A győzelem alkalmával a királynő megalapítja a Mária Terézia-rendet. Október 16-án a Hadik András altábornagy vezette osztrák sereg elfoglalja és megsarcolja Berlint, majd hamarosan visszavonul. 1757. november 5-én II. Frigyes Rossbachnál legyőzi a franciákat, majd 1757. december 5-én Leuthennál az osztrákokat is. II. Frigyes azonban Kelet-Poroszország elvesztése után 1759. augusztus 12-én Kunersdorfnál vereséget szenvedett az oroszoktól. 1758. június 3-án Mária Terézia először használja a „Magyarország apostoli királya” címet. Augusztus 19-én XIII. Kelemen elismeri a magyar királyi apostoli címét. 1759. augusztus 12-én II. Frigyes vereséget szenved az Odera menti Frankfurt alatt, a pilnitzi ütközetben az osztrák hadseregtől. 1760. szeptember 11-én Mária Terézia Bécsben felállítja a magyar nemesi testőrséget. A magyar nemesi testőrség 1760. szeptember 28-án tette le az esküt Pozsonyban és október 6-án teljesített először szolgálatot. 1760. december 10-én Mária Terézia megalakítja a legfelső tanácsadó szervezetét, az Államtanácsot (Staatsrat). 1760-1777 között felépül a váci székesegyház Franz Anton Pilgram és Isidore Canevale tervei szerint. 1763-tól építkezéseket folytat Migazzi püspök Vácott. 1764. március-augusztus között Migazzi Kristóf váci püspök megbízásából Diadalív épül Vácott Mária Terézia augusztusi látogatására (a terveket Isidore Canavale bécsi építész készítette). 1761-1765 között Franz Anton Hillebrandt tervei szerint barokk stílusban átépítik a pozsonyi királyi várat. 1761. július 13-1765. június 18. között Barkóczy Ferenc az esztergomi prímás. 1762-ben meghalt Erzsébet orosz hercegnő. Utóda, III. Péter leállíttatta a porosz háborút. Őt felesége, Nagy Katalin megfojtatta. 1763. február 15-én Hubertusburgban békét kötnek Mária Terézia királynő és II. Frigyes porosz király megbízottai (ezzel véget ér a hétéves háború). Szilézia porosz tartomány maradt. 1764. május 5-én kiváló polgári és egyházi érdemek jutalmazására Mária Terézia megalapítja a Szent István rendet. A rend nagymestere 1765-től József főherceg (a későbbi II. József), kancellárja a magyar udvari kancellár, a rend prelátusa pedig az esztergomi érsek volt. (Fokozata: nagykereszt, középkereszt, kiskereszt.) Nagykeresztet elsőként: II. József, Barkóczy Ferenc esztergomi érsek, gr. Batthyány Lajos nádor és gr. Esterházy Ferenc kancellár kaptak. (Nagykeresztet kapott többek között: István nádor, 1847; Haynau, 1850; gr. Andrássy Gyula, Abdul Medzsid török szultán, 1856; Mucuhito japán császár, 1881; stb. Horthy Miklós 1938-ban megújította, amely 1945-ben szűnt meg.) 1765. március 19-én – az 1764-ben kezdődött – pozsonyi országgyűlés kimondja, hogy:

a diétákat időnként Budán tartsák, a királynő hozzájárul, hogy a magyar katonaság ruházatát az országban készítsék, a magyar nemesi testőrség kapitányait a zászlósurak közé emelik.

(Zászlósurak: nádor, országbíró, horvát-szlavón-dalmát bán, tárnokmester, főudvarmester, főkancellár, főajtónálló, főpohárnok, főlovászmester.)

1765. augusztus 18-án Innsbruck-ban meghal Mária Terézia férje, I. Ferenc császár. Német-római császárként utóda fia, II. József. 1765. november 2-án Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemség rangjára emeli.

279

Esterházy Pál Antal (1711-1762) Joseph Haydnt 1761. május 1-jén udvari zenészének szerződtette. 1764-1766 között felépül az eszterházi (Fertőd) rokokó kastély. 1766-ban Haydn átvette az Esterházy-zenekar irányítását. Esterházy Miklós herceg (1714-1790) Eszterházán (Fertőd) felépíti a francia Versailles-t utánzó pompás kastélyát. 1768-ban megépül az eszterházai Esterházy-kastély színháza. 1766 folyamán a lakatlan vagy gyér népességű területek szervezett betelepítésének elősegítésére Mária Terézia telepítő bizottságot állít fel. 1763-1773 között évi 200000 forint állami költségen 50000 német családot telepítenek be. 1767. január 23-án Mária Terézia úrbéri pátensével szabályozza az országban a földesúri szolgáltatásokat. 1768. november 21-én a Helytartótanács megújítja az 1752-ben kiadott főispáni utasítását: évenként készítsenek kimutatást a megye népességéről. 1768. április 17.-június 11. között II. József császár magyarországi és bánáti utazása. II. József még 1770-ben, illetve 1776-ban tesz látogatást az országban. 1769. január 18-án Mária Terézia ismét szabályozza a Helytartótanács belső ügyintézését. 1769. február 20-án a Helytartótanács felszólítja a római katolikus püspököket, hogy készítsenek kimutatást egyházmegyéjük katolikus lakosságáról.

Lengyelország Lengyelország utolsó királya Staniszław August Poniatowski (1764-1795) – II. Katalin cárnő kegyence - volt. A legbefolyásosabb lengyel nemesi család, a Czartoryskiak választatták meg. Staniszław August Poniatowski király és néhány mágnás művészettámogatása kedvező hatással volt az irodalom és a művészetek fejlődésére. 1765-ben alakult meg a lengyel Nemzeti Színház. Bár Oroszországgal fenntartja az egyenlőtlen szövetséget, a gazdasági és kulturális fejlődést elősegítő reformokkal igyekszik megjavítani az ország belső helyzetét. Ez kiváltja a nemesség ellenállását, amit külföldről is szítanak. A politikai harc a szejm ülésezése idején éri el tetőpontját, fegyveres felkelés robban ki a király és Oroszország ellen (bari konföderáció, 1768-1772), ami végül is orosz beavatkozáshoz vezet. 1769 áprilisában a Habsburg-csapatok, kihasználva a belső zavarokat, megszállják a Lengyelországnak 1412-ben elzálogosított 13 szepesi várost. Ausztria már 1770-ben megszállta az elzálogosított 13 szepesi várost. III. Szász Ágost koronázási kardja, illetve Poniatowski Szaniszló 1764. évi koronázásakor használt koronázási palástja és kardja fennmaradt. Poniatowski Szaniszló 1765-ben alapította meg a Szt. Szaniszló krakkói püspökről elnevezett rendet. A krakkói Posztócsarnokban fényes fogadást rendeztek 1787-ben az utolsó lengyel király, Poniatowski Szaniszló tiszteletére. Unokaöccse, a Napóleon mellett harcoló lengyel sereg vezére, Józef Piniatowski herceg tiszteletére 1809-ben rendeztek fényes ünnepséget. A posztócsarnokban 1810-ben Napóleon születésnapja tiszteletére bált rendeztek.

1769-ben Buda és Pest között állandó hajóhíd épül a Dunán. 1769. november 7-én Mária Terézia elrendeli, hogy a nagyszombati egyetem három karát egészítsék ki orvostudományi karral. 1770. április 3-án Akadémiai rangot kap a selmecbányai bányatisztképző iskola. 1770-ben Sajnovics János Bécsben megjelent „Demonstratio” c. munkájában a lapp és a magyar nyelv összehasonlításával kimutatja a magyar nyelv finnugor kapcsolatait. 1770. október 4-én a Helytartótanács általános egészségügyi szabályzatot ad ki (Regulamentum Sanitatis). 1770. november 1-jén a Helytartótanács kiadja új egyetemi szabályzatát (Norma studiorum). 1771. június 21-én Szent István – Mária Terézia által Raguzától kiváltott – jobbkéz-ereklyéjét ünnepélyesen átadják Budán az angolkisasszonyok szerzetének megőrzésre. A királynő elrendeli Szent István napjának (augusztus 20.) kötelező megünneplését. 1771 szeptemberében Újmassán Fassola (Fazola) Henrik nagyolvasztót létesít. Magyarországon és Erdélyben 21, nagyrészt új nagyolvasztó működött. 1772-ben Bécsben megjelenik Bessenyei György „Ágis tragédiája” című színműve.

280

Lengyelország felosztása 1772-ben került sor Lengyelország első felosztására II. Frigyes, Mária Terézia és II. Katalin között. Ennek során a poroszok megkapták Nyugat-Poroszországot, Pomerániát Gdańsk nélkül, valamint a Chełmno és Elblag környéki területeket. Az osztrákok megkapták Galíciát, a Krakkói hercegség déli részét, Sandomirt és Ladomériát Lemberggel együtt. Oroszország megkapta a Nyugati-Dvinától és a Dnyepertől keletre eső lengyel területeket. Lengyelország első felosztása (1772) után, - amikor a lengyel területeken Poroszország, Oroszország és Ausztria osztozott -, a hazafias tábor az ország függetlenségének védelmében egy sor reformot vezetett be. A szejm (1788-92) által 1791. május 3-án jóváhagyott alkotmány törölte az állami élet elavult formáit, megszüntette a Liberium vetot, jogokat biztosított a polgárságnak és egyidejűleg „oltalmat” nyújtott a parasztoknak. 1773-ban kezdte meg működését a lengyel Közművelődési Bizottság, azaz Európa első művelődésügyi minisztériuma. Az építészetben 1770 után a klasszicista irányzat hódít teret Lengyelországban, mely Staniszław August uralkodása alatt indult virágzásnak (varsói királyi palota belsőépítészete, Łazienski-palota). A királyi udvarban működik Marcello Bacciarelli és Bernardo Bellotto (Canaletto) olasz festő. 1772. augusztus 5-én Pétervárott a Habsburg, az orosz és a porosz uralkodó megbízottai aláírják a Lengyelország első felosztásáról szóló megegyezést. November 5-én a Lengyelországnak 1412-ben elzálogosított 13 szepesi várost a királynő visszacsatolja Magyarországhoz. November 5-én a 13 szepesi város leteszi hűségesküjét. 1772-től Galícia helytartója Hadik András (1710-1790) lesz.

1773. február 12-én Mária Terézia elrendeli a cigányügy rendezését. Április 1-jén a csavargók és munkakerülők foglalkoztatására Szencen (Pozsony m.) kincstári dologház létesül. 1773-ban báró Bruckenthal Erdély kormányzója lesz. Augusztus 21-én Mária Terézia kimondja Galícia birtokbavételét. 1773. május 26-szeptember 10. között II. József Magyarországon, Erdélyben és Galíciában tesz körutat. 1773. szeptember 21-én Mária Terézia kihirdeti a jezsuita rend feloszlatását elrendelő július 21-i pápai bullát. A jezsuita rend vagyonának lefoglalása során 41 gimnázium, 7 konviktus, 3 akadémia és 2 egyetem kerül más tulajdonba. 1774. augusztus 19-én Mária Terézia a nagyszombati egyetemnek adományozza a helyi jezsuita rendház birtokait és jövedelmeit. 1773-ban a Helytartótanács kimutatást készít a magyarországi településekről, a népesség felekezeti hovatartozásáról. 1774. július 22-én Hadik András tábornagyot nevezi ki Mária Terézia az Udvari Haditanács elnökévé. Bukovina megszállására kerül sor. 1775. július 15-én Mária Terézia Galícia, Tirol és a tengerpart kivételével egységes vámterületté nyilvánítja az osztrák tartományokat. Magyarország vámkülföldnek minősül. 1776. január 15-én Mária Terézia felállítja a besztercebányai, szepesi és rozsnyói római katolikus püspökségeket. 1776. május 20-tól 1799. október 23-ig Batthyány József esztergomi prímás lesz. 1777. február 17-én a győri, illetve a veszprémi egyházmegye területéből kihasítva a királynő elrendeli a szombathelyi és a székesfehérvári katolikus püspökség felállítását. 1776. augusztus 9-én Mária Terézia Fiume szabadkikötőt, a hozzá tartozó Tengermellékkel együtt a magyar korona tartozékává nyilvánítja, és Horvátországhoz csatolja. 1776-ban Mária Terézia rendeletben megtiltja a kínvallatást. Az 1774-ben osztrák tartományokban végrehajtott tanügyi reform (Allgemeine Schulordnung) alapján 1777. augusztus 22-én Mária Terézia a magyar oktatásügy átfogó szabályozására kiadja az Ürményi József által kidolgozott Ratio Educationis-t (Az oktatás rendszer). Eszerint az oktatás anyanyelven és németül folyik, osztrák tankönyvek alapján. 1777. április 13-án II. Frigyes porosz király és II. Katalin orosz cárnő Mária Terézia-ellenes szövetséget köt.

281

1777. szeptember 26-án Mária Terézia a nagyszombati tudományegyetemet Budára, a királyi várba telepíti (1784-ben pedig Pestre költözik). Idekerül az Egyetemi Könyvtár alapját képező volt jezsuita könyvtár is. Novemberben viszont jogi és teológiai karral királyi akadémia nyílik Nagyszombatban. 1777. december 11-én a Helytartótanács rendeletet ad ki a lótenyésztés és a lónemesítés fellendítése érdekében. 1777-ben Bécsben megjelenik Bessenyei György „A filozófus” című vígjátéka. 1778. március 13-án a Habsburg Birodalom és Poroszország között kitör a bajor örökösödési háború (1778-1779), amely az 1779. május 13-i teschen-i békével ér véget. 1778. június 6-án Mária Terézia visszacsatolja Magyarországhoz a Temesvári bánságot (Torontál, Temes és Krassó vármegyék). 1779. április 23-án Mária Terézia Fiumét kerületével együtt, külön testként, Magyarországhoz csatolja. 1779. augusztus 14-én a királynő eltörli az 1767-ben felállított Horvát Kormányzói Tanácsot. Horvátország ismét a Magyar Királyi Helytartótanács alá kerül. 1779. július 12-én a Hazafias Magyar Társaság első ülését tartja. 1779-ben Tessedik Sámuel a Szarvason kapott 45 holdnyi területen mintagazdaságot létesít. 1780. január 1-jén megindul az 1788-ig hetente kétszer megjelenő, Rát Mátyás szerkesztette pozsonyi Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű hetilap. 1780. március 25-én a királynő Budán megalapítja a Nemesi Akadémiát, a Theresianumot. 1780. november 29-én Bécsben elhunyt Mária Terézia királynő, trónra lép fia, II. József király.

Magyar művelődés

Ráday Gedeon (1713-1791), író, irodalomszervező. Birtokai jövedelmét a magyar kultúra támogatására fordította. Kiterjedt levelezést folytatott kora magyar íróival. Tovább fejlesztette az apja, Ráday Pál gyűjtötte könyvtárat, a Ráday könyvtár alapját. A korszak két nagy utazója közül Jelky András magyar utazó (1730-1783), kalandos utazásai során a holland gyarmati hadsereg tisztje lett. A holland kormány és a Kelet-Indiai Kereskedelmi Társaság megbízottjaként tárgyalásokat folytatott Japánban, majd Jáva szigetén élt. 1778-ban tért vissza Magyarországra. Benyovszky Móric gróf (1746-1786), magyar katonatiszt, 1768-69-ben a lengyelek oldalán részt vett az orosz-lengyel háborúban, és orosz fogságba esett. Kamcsatkába száműzték, ahonnan 1771-ben megszökött, Madagaszkárra jutott, ahol a bennszülöttek 1776-ban királyukká választották. 1777-ben a franciákkal támadt ellentétei miatt elhagyta a szigetet. Rövid ideig tartó magyarországi tartózkodása után Amerikába ment, ahol expedíciót toborzott. Innen 1785-ben visszatért Madagaszkárra, ahol 1786-ban a franciák ellen vívott ütközetben elesett. Bessenyei György (1747-1811), magyar író, a felvilágosodás vezéralakja. 1765-1773 között Bécsben volt testőr. Társaival együtt a császárvárosban ismerkedett meg az angol és a francia felvilágosodás eszméivel. „Ágis tragédiája” c. drámája a magyar irodalom megújulásának kezdetét jelenti. „A filozófus” c. vígjátékában kora magyarországi műveltségi állapotát bírálta. 1782-től haláláig „bihari remeteként” visszavonultan élt. Az 1804-ben írott „Tariménes utazása” c. szatirikus államregénye csak 1930-ban jelent meg. Révai Miklós (1750-1807), nyelvész, költő, piarista szerzetes, az első magyar stilisztika szerzője. A magyar helyesírás korszerűsítője. Bessenyei Györggyel tervet dolgozott ki egy magyar tudományos akadémia felállítására. A nyelvtudományban a történeti módszer első alkalmazója volt. Az első magyar nyelvű újság szerkesztője lett. Az első magyar regényt 1788-ban Dugonics András (1740-1818) író, piarista tanár írta, melynek főszereplője Etelka volt. Dugonics összeállította a Magyar példabeszédek és jeles mondások c. gyűjteményét.

282

Magyarország népessége a XVIII. században

A XVIII. század a nyugalom százada lett. Az 1716-18. évi, a Temesközt felszabadító török-osztrák háborút kivéve a Kárpát-medence földjét háború nem érintette. A Mária Terézia trónja körül kirobbant ún. örökösödési háború is elkerülte az országot. Néhány belső lázadás (Péro, Horia-Closca, Vas és Zala megyei jobbágyzendülés) kisebb régiókra terjedt ki. Az 1723. évi Pragmatica Sanctio egyik rendelkezése szerint a magyar királyság elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul (inseparabiliter et indivisibiliter) a Habsburg Monarchia tagországa lett, de a magyar királyság területének politikai egységét nem teremtette meg. A Monarchia 1715-ben állította fel állandó hadseregét. Az 1711. évi szatmári béke után nem sokkal, egymást követően két alkalommal, 1715, 1720 (és részint 1728-ban) ún. országos összeírást (regnicolaris consciptio) eszközölt az illetékes állami adminisztráció. Ezek az összeírások az adók kivetéséhez szükséges előzetes helyzetfelmérést szolgálták. Az összeírásnak ki kellett terjednie valamennyi nem-nemes és adóképes családfőre (városlakó polgárok, telkes jobbágyok, adózóképes vagyonnal rendelkező zsellérek és az ún. libertinus parasztokra). A végrehajtás a helybéli viszonyokat jól ismerő és helyben lakó szolgabírák feladata lett. Az összeírásokat az 1710-1720-as évektől kezdődően 1848-ig többször megismételték. 1772-ig a felméréseket a megyék által összeállított rovatok szerint készítették. 1772-től országosan egységesített és előnyomtatott ívekre kerültek fel az adatok. Ezzel egyidőben a XVIII. század közepétől több alkalommal ún. nemesi összeírásokat is készítettek a nemesi felkelés (insurrectio) ügyében. Az egyházi adminisztráció a XVI. század közepétől az egyházi főségek látogatásával kapcsolatban (canonica visitacio-k) az egyházközösségek a püspök részére jelentést készítettek. Ezek a jelentések a XVIII. században általánossá váltak, de csak alkalomszerűen készültek. A telepítéseknek időben három nagyobb korszakra volt: □ Kezdeti korszaka az 1711 előtti időszakra esik. Ekkor dolgozta ki Kollonich Lipót híres-hírhedt

berendezkedési tervezetét. A belső küzdelmek – Rákóczi-féle szabadságharc – alatt éppen hogy csak elkezdődhetett az ország benépesítése.

□ A második korszak III. Károly uralkodásának idejére esik, és az 1711-1740 között lezajló telepítéseket a földesurak kezdeményezték (Esterházyak, Zichiek, Károlyiak, Grassalkovich, Harrucken család). A kedvezményeket az 1723. évi CIII. tc. szabályozta.

□ A harmadik és egyben utolsó korszaka Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) uralkodásának idejére tehető. A korszak legfőbb telepítője maga az állam volt.

Bél Mátyás (1684-1749), evangélikus lelkész, tanár megjelentette „Notia Hungariae novae historico-geographica” (Kilenc vármegye részletes történeti, néprajzi, földrajzi leírás”-át). 1729-ben adta ki „Der ungarische Sprachmeister” c. művét. Állami ösztönzésre készült népesedési célzatú egyházi följegyzések az 1731. évi Carolina Resolutio rendelete alapján készültek. A püspökségek egyházmegyei népesedési adatai között a lélekszám, a születés és halálozás szerepelt. Az egyházi anyakönyvek általános és rendszeres fölfektetésére ugyancsak a XVIII. század derekától datálható. A magyarországi egyházak a század második felétől szinte mindenütt megnyitották és megszakítás nélkül vezették az anyakönyveket, pontosan jelölve bennük a megszületett, meghalt és a házasságot kötött nevét, életkorát, időpontját. A járványok közül kivételesnek tekinthető az 1738-1741 között hatalmas károkat okozó pestisjárvány, amely 3 év alatt mintegy 300 ezer körüli áldozatot követelt. Szilézia 1763. évi elvesztésével már csak a lengyel piac maradt meg, ahonnan a magyar országgyűlés 1715-ben újra megengedte Árva, Túróc és Liptó vármegyéknek a lengyel só behozatalát, s ez az egyetlen árucikk, melynek fuvarozása és eladása a tót és felvidéki magyar lakosság kezében volt. A borkereskedelmet, főleg a tokaji bor exportját már egészen a lengyel zsidóság bonyolította le. A hétéves háború (1756-1763) következtében bevezetett osztrák védővám-rendszer miatt a lengyel kereskedelem gondot okozott. Lengyelországból vásznat hoztak be Magyarországra és borokat vittek

283

ki, azonban Galíciának elfoglalása óta Magyarországnak és Lengyelországnak nem volt többé közös határa. Az ausztriai vámrendszer felfogása ebben a viszonylatban is alkalmazhatókká váltak, a Lengyelországba kivitt magyar áru, vagy a behozott lengyel áru galíciai területen tranzit-vám alá esett. Ezenkívül a galíciai lengyelség (vagy magyar) határon kiviteli vám alá, amely ellen a magyar országgyűlés rendszeresen tiltakozott. Lengyelország 1772. évi felosztása után megkezdődött a galíciai gettókból az ún. keleti vagy lengyel zsidók lassú bevándorlása elsősorban az északkeleti országrészekbe. 1772-1918 között az osztrák Galícia székhelye Lviv (lengyelül Łwów, ném. Lemberg) ukrán város lett. Lemberget 1256-ban alapították, és a XIV. századtól tartozott Lengyelországhoz. (A két világháború között (1919-1939) Lengyelország része lett, de 1941-1944 között német megszállás alá került.) Mária Terézia 1777-ben kötelezővé tette a magyar királyságban is, hogy az ún. „népességi könyvek”-et évről-évre vezetni kell. Az első hivatalos népszámlálás megejtésére végül 1784-1787 között került sor. Magyarország népessége – Horvát-Szlavónország nélkül – a XVIII. század elején, a becslések szerint mintegy 4 millió fő volt. 1787-ben, az első hivatalos népszámlálás idején pedig 8,5 millió volt az ország népessége. Horvát-Szlavónországgal együtt 9,2 millió fő. Ez a gyarapodás a természetes népszaporulat mellett állandóan meglévő bevándorlással magyarázható. A József-kori 1787-es népszámlálás idején a magyarok és nem-magyarok aránya 40 % - 60 % körül alakult. Amíg a népszaporulatból a magyarok lélekszáma 2 millióról a század vége táján 3,4-3,6 millióra nőtt, addig a bevándorlást is figyelembe véve a nem-magyaroké ugyancsak 2 millióról 5,1-5,5 millióra szökött fel. A zsidóság létszáma 1787-ben már 82875 fő volt Magyarországon. A zsidóság bevándorlási többlete 50 ezer fölött mozoghatott. Bevándorlásuk fő iránya továbbra is Cseh- és Morvaországból, illetve Ausztriából érkezett (70-80 %).

Németország és Poroszország, a felvilágosult abszolutizmus

Frigyes Vilmos nagyválasztófejedelem 1640-től igyekezett az uralma alatt lévő, politikailag csaknem önálló porosz területrészeket egységes álammá szervezni. (1656-1660-ban elérte Poroszország feletti lengyel fennhatóság megszűnését.) III. Frigyes választófejedelem 1701-ben I. Frigyes néven Poroszország királyává koronáztatta magát, ezzel létrejött a Porosz Királyság. I. Hohenzollern Frigyes (1657-1713), Poroszország királya, Frigyes Vilmos fia, 1688-tól mint III. Frigyes Brandenburg választófejedelme volt. A spanyol örökösödési háborúban a Habsburgokat támogatta, akik ennek fejében „Poroszország királyá”-nak ismerték el. I. Frigyes Vilmos király (1713-1740) teremtette meg a porosz bürokratikus katonai állam alapjait. Fia, II. Frigyes a felvilágosodás híve lett. II. (Nagy) Frigyes (Hohenzollern) (1712-1786) porosz király (1740-1786), I. Frigyes Vilmos porosz király fia, a felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője volt. Poroszországot európai nagyhatalommá tette. 1730-ban apja szigorú nevelése elől megpróbált külföldre szökni. Régi örökségi jog alapján, Szászországgal és Franciaországgal szövetségben betört Sziléziába és 1740-1748 között elfoglalta azt. A hétéves háborúban sikerült Sziléziáét megtartania, sőt megszerezte Nyugat-Poroszországot (Danzig és Thorn nélkül), 1772-ben Lengyelország egy részét és meghiúsította az osztrák terjeszkedési terveket (1778-79. évi bajor örökösödési háború, 1785. német fejedelmek szövetsége). Az 1745-1806 között a német uralkodókat adó Habsburg-Lotharingiai-házat I. Ferenc István Lipót (1708-1765), 1729-től Lotharingia hercege, 1732-36-ban Magyarország királyi helytartója, 1737-től Toscana nagyhercege, 1745-től német-római császár Mária Teréziával (1717-1780) 1736-ban kötött házassága alapozta meg. Hadik András gróf (1710-1790), magyar hadvezér, harcolt az 1740-48-as osztrák örökösödési háborúban, és az 1756-63 közötti hétéves háborúban is. 1764-1768 között Erdély katonai kormányzója lett, a csángók letelepítője volt. 1774-től az udvari haditanács elnöke lett. Wenzel Anton Kaunitz herceg (1711-1794), osztrák politikus, 1753-tól 1792-ig, mint államkancellár a Habsburg-birodalom külügyeinek irányítója volt. Fontos szerepet játszott a hétéves háború előkészítésében, Lengyelország 1772. évi első felosztásában. Befolyása II. József alatt jelentősen csökkent. A francia forradalom ellen a korábbi ellenféllel, Poroszországgal szövetkezett. Mária Terézia (1717-1780) Ratio Educationis rendeletét 1777-ben bocsátotta ki, mint tanügyi szabályzatot, melyet Ürményi József, Kollár Ádám és Tersztyánszky Dániel dolgozott ki.

284

Bevezette az állam által irányított oktatásügyi igazgatást (tankerületek), egységes iskolarendszert létesített. A felekezeti iskolákat állami felügyelet alá helyezte. Új egységes tantervet léptetett életbe. (1806-ban új Ratio Educationis váltotta fel.) Mária Terézia megreformálta a közegészségügyet. Gerard van Swieten (1700-1772), holland származású osztrák orvos, Mária Terézia királyi orvosa kezdeményezésére 1770-ben megalapították a nagyszombati egyetem orvosi karát. Mária Terézia idején Christoph Migazzi gróf (1714-1803), osztrák római katolikus főpap, 1756-tól váci püspök, egyben 1761-től bécsi hercegérsek és bíboros nagyszabású építkezéseket folytatott. Ő építtette a váci püspöki székesegyházat és papnevelő intézetet. II. József (1741-1790), 1765-1790 között német-római császár, 1780-1790 között Magyarország és Csehország királya. Mária Terézia fia. A felvilágosult abszolutizmus szellemében mélyreható reformokkal, politikailag, etnikailag egységes, erős birodalmat igyekezett létrehozni. Mellőzte a magyar rendi alkotmányt. Türelmi rendeletét (Edictum Tolerantiae) 1781. október 25-én adta ki, amelyben a Habsburg-birodalomban a protestánsok és görögkeleti vallások szabad vallásgyakorlatát és hivatalviselési jogát biztosította. A hadsereg lovasságának ellátása érdekében többek között a Békés megyei (a román határ közelében fekvő) Mezőhegyesen 1785-ben ménes telepet alapított. II. Lipót (1747-1792), 1790-1792 között német-római császár és magyar király (Mária Terézia fia). A magyar rendek ellenállását a rendi alkotmány helyreállításával szerelte le. 1791-ben befejezte a török háborút és szembefordult a francia forradalommal. II. Ferenc József Károly (1768-1835), 1792-től I. Ferenc néven magyar király. 1792-től 1806-ig ő volt az utolsó német-római császár. 1804-től Ausztria császára címet vette fel. I. Napóleon császárrá koronázása után az osztrák örökös tartományokat császárság rangjára emelte, ennek fejében lemondott a német-római császári koronáról. 1815-ben a Szent Szövetség egyik megalapítója lett.

A barokk kori építészet

A barokk stílus a török kiűzése és a II. Rákóczi Ferenc által vezetett nagy nemzeti szabadságharc leverése után, a XVIII. században vált általánosan elterjedtté. A Habsburg-ellenreformációs törekvések a barokk uralkodóvá válását eredményezték. A XVIII. század nagy egyházi építkezései, különösen a püspöki városokban, Vác, Szombathely, Veszprém, Kalocsa, stb. barokk térkompozíciókat teremtettek. Kalocsán, Szombathelyen a Székesegyházhoz kapcsolódó barokk püspöki paloták épültek. Sokasodtak a szerzetesrendek építkezései is. A premontreiek, minoriták, karmeliták, bencések, jezsuiták nagyszabású építkezéseket folytattak országszerte. A városi és a falusi plébániatemplomok százai egységes barokk építészetet tükröz. A barokk építészet néhány példája közül Franz Anton Maulbertsch sümegi falfestészete kiemelkedő jelentőségű. Egyházi és világi építészetben egyaránt monumentális freskódíszítés uralkodik. A köztereken Szentháromság-oszlopokat állítottak fel. Többnyire olasz mesterek készítették a barokk ízlésvilágot tükröző stukkókat. A barokk egyházművészet sajátos színfoltját jelentik a betelepült szerbek részére a XVIII. század második felében épült görög keleti szerb templom, például a Duna mentén Szentendrén és Miskolcon. A világi kastélyépítészet kiemelkedő barokk példái közé tartozik Savoyai Eugén herceg Johann Lucas Hildebrandttal 1702-ben építtetett ráckevei kastélya, illetve Esterházy herceg Hefele Menyhérttel építtetett fertődi kastélya. A hazai cour d’honneur-ös és kupolás kastélyok közé tartozik a gödöllői Grassalkovich-kastély, amely több más kastély mintája lett (Nagycenk, Hatvan, stb.). A városi (Buda, Vác, Eger, Sopron, Győr, Székesfehérvár, stb.) barokk építészet közé tartozó polgárházak osztrák-cseh hatást mutatnak. A barokk városi- és megyeházak jellegzetes barokk épülettömbjei közé tartozik az egri megyeháza, Buda, Esztergom, Székesfehérvár, stb. városháza. A lengyelországi barokk építészet jellegzetes alkotásai a kolostor-együttesek, templomok és kolostorok. A barokk kor jellegzetes alkotásai közé tartozik a częstochowai pálos kolostoregyüttes, a wrocławi és a poznańi jezsuita rendház, a sziléziai Stęszew, Wambierzyce, Herynków, Trzenica kolostora. A barokk kor világi alkotásai közé tartozik többek között a Wasa-korban épült varsói királyi palota, a lańcuti Potocki-kastély, a Poznań melletti Rogalin, Varsó mágnáspalotái, stb. A XVII. században fejlődik ki Krakkó ellenében az új főváros, Varsó is.

285

Pest-Buda 1740-1780 között

Buda 1686. évi felszabadulása után az itt letelepülő jezsuiták főnökét a király 1700-ban kinevezte a város örökös egyetemes plébánosává. A Batthyány téri barokk kori Szt. Anna-templomot az 1724-ben épített kápolna helyén, 1740-1762 között építették. A templom főhomlokzata 21 m széles, 55 m magas, oldalhomlokzata 43 m hosszú. A templom építkezését olasz tervek alapján, 1740-től Hamon Kristóf, később Napeuer Máté és Hamon Mihály (1748-tól) vezette. A téglalap alaprajzú területen ovális kupolás belső hajóhoz kupolával fedett tér és egyenes záródású szentély csatlakozik. A főhomlokzat középső részét Szt. Anna és Mária kőszobra, az oromívben Buda város címer, az orompárkányon pedig szimbolikus angyalszobor-csoport (Eberhardt Antal munkái) díszítik. A kapun a hit-remény-szeretet szoborcsoport szobrait Weber Lénárdt készítette. Az oszlopos főoltár szoborcsoportját (Szt. Anna bemutatja leányát, a gyermek Szűz Máriát) 1771-1173 között, valószínűleg Bebo Károly készítette. Az ő munkái a szószék 1774-ből származó rokokó domborművei is. A Xavéri Szt. Ferenc és a Szt. Kereszt oltárok szoboralakjait Eberhardt Antal mintázta. A főoltár képét Vogl Gergely, a falakon függő képeket Franz Wagenschön bécsi festő festette. A templomhajó kupoláját 1909-ben Reisszmann Károly díszítette festményekkel. A falakat 1938-ban műmárvány burkolattal látták el, abból az időből valók a Szt. Anna életéből vett jeleneteket ábrázoló festmények is, Molnár C. Pál és Kontuly Béla munkái. 1945-ben a főhomlokzat megsérült, kapuzata elpusztult, 1958-ban helyreállították.

A pesti Károlyi Mihály utca 2. sz. sarkán álló ferences templom 1727-1743 között, barokk stílusban épült. 1741-ben szentelték fel. Már a középkorban is, a XIII. század (1260 k.) óta templom állt itt, amelyet később a török uralom alatt mecsetnek használtak (1541 után Szinán bég dzsámija). A ferencesek 1690-ben kapták vissza birtokukat. Ekkor a ma is fennálló templomot építették ide. 1727-1743 között torony nélkül, egyszerű pillérekkel tagolt homlokzattal, ívesen áttört vonalú, hajlított oromzattal alakították ki. A kapuzat feletti párkányon földgömbön áll Szűz Mária, az oldalsó falfülkében Szt. Ferenc és Szt. Antal szobra látható. Fent, az oromzat közepén levő fülkében Alcantari Szt. Péter szobra áll. A szentély fölött magasodó torony 1758-ban készült el, romantikus kősisakos, felső részét 1858-1863 között Wieser Ferenc tervei szerint építették. A templom északi falán az 1838. évi nagy pesti árvíz hőse, Wesselényi Miklós emlékére elhelyezett domborművet 1906-ban Holló Barnabás készítette. A templom falfestményeit Lotz Károly és Tardos Krenner Viktor készítette. - Előtte helyezték el 1976 végén, a metró építésével kapcsolatos rendezés során az 1835 körül Uhrl Ferenc által faragott, eredetileg is ott állt, Najádok (Néreidák) díszkútját, amely Pest városának első ilyen köztéri dísze volt. Talapzatát Fesl József készítette. A második világháború alatt súlyosan megrongálódott régi díszkút helyett, a megmaradt adatok felhasználásával Győri Dezső tervezte és faragta újra.

Nagyrészt a török megszállás alatt alakult ki a budai és pesti Rácváros. A pesti oldalon a mai belváros déli részén, a szerb templom körül. Az V., Szerb u. alatti kertes udvarban áll egy 1688-ban barokk stílusban emelt, majd 1733-ban Mayerhoffer András tervei szerint kibővített barokk stílusú, nagy toronytömbös görögkeleti szerb templom (1730-1750) képfallal és berendezéssel. Berendezését és ikonosztázionját Mihailo Janić aradi fafaragó mester és Sterio Károly festő készítette 1857-ben. Az udvar körítőfalában szép régi sírkövek láthatók. A pesti Rákóczi úton álló Szt. Rókus és Szt. Rozália-kápolna egy 1710-ben épült kápolna helyén, 1740-ben, barokk stílusban épült. Altemplomában a háromhajós kápolna középkori eredetű, Matloni Eszter hímeskő munkája díszíti.

A pesti telküket a pálos szerzetesek 1688-ban I. Lipóttól kapták. A középkori Pest e részén feltehetően a domonkosok Szt. Antal-kolostora állt, amelyet a törökök dzsámivá alakítottak át. A pálos rendház építése 1715-ben befejeződött. Az új templom alapkövét 1725-ben helyezték. A pesti Egyetem jobb oldalán, vele összeépülve áll a Mayerhoffer András tervei szerint épült Kisboldogasszony- (Egyetemi) templom (V., Egyetem tér 1-3.). A kolostortemplomnak építését egy török dzsámi elbontása után kezdték meg. Az építkezést kezdetben Drenker Mátyás, majd 1735-től Siegl Márton vezette. 1742 őszén Patachich Gábor kalocsai érsek szentelte fel. Tornyai közül a keleti torony 1768-ból, a nyugati csak 1771-ből való.

Érett barokk vonásokat mutató kéttornyos templom egyhajós, oldalkápolnákkal szegélyezett. Főhomlokzatán, a középrész háromszögű oromfalának lezárását Szt. Pál és Szt. Antal remeték, valamint a Szeplőtlen fogantatás szobra díszíti. A hármas tagolású, osztott homlokzatú templom bejárati előcsarnokkal rendelkezik. A homlokzat emeletén jón pilaszterek között kőkeretes ablakok nyílnak, felettük főpárkánnyal. Második emelete korinthoszi falpillérekkel tagolt. A freskók nagy részét Johann Bergl festette 1776-ban. A templom faragásait Tatirek Félix fafaragó fráter, Hebenstreit József szobrász készítette. Főoltára Conti Antal Lipót és Hebenstreit József alkotása. A barokk főoltárán Mária születése szoborcsoport látható. A Remete Szt. Pál- és Remete Szt. Antal-szobrokat 1746-ban Hebenstreit József készítette. A főoltár képe a lengyelországi częstochowai ún. Fekete Mária képének másolata. A hársfából faragott barokk szószéke a XVIII. század közepéről való. A padok, ajtók, a sekrestye faragott szekrényei XVIII. századi pálos asztalosmunkák. 1786-ban, a pálos rend feloszlatása után a rendházat a központi szeminárium vette át, a templom másik oldalára a Pestre költözött egyetem épülete került. A templomot együttesen használták, innen ered mai neve, az Egyetemi-templom elnevezése. 1849-ben a templomban tartották a magyar országgyűlést.

286

A budai Dísz tér 3. sz. egykori Batthyány-palotát középkori lakóházak maradványainak felhasználásával 1743-1744-ben Joseph Giessl építette. Eredeti tervek alapján 1951-ben építették újjá.

Óbuda a török korban elpusztult, s csak a barokk korban népesedett be újra. Ebből az időből származik több nevezetes műemlék épülete is. Az óbudai plébániatemplomot 1744-ben Paur János György tervei szerint emelték. Szobrászati díszítményei Bebo Károlytól valók. Az óbudai Kiscelli úton álló egykori trinitárius kolostor (Kiscelli Múzeum) épületét 1744-1748 között Johann Entzenhoffer tervei szerint emelték. Udvari frontján a hajdani bécsi hadügyminisztérium díszes barokk kapuja látható. 1910-ben Schmint Miksa bútorgyáros hozatta ide a bécsi Am Hofrólaz 1799-ben F. A. Hillebrandt által épített jezsuita rendház barokk kapuját. A szomszédos templomot gróf Zichy-család temetkezési helyül 1744-1760 között ugyancsak Entzenhoffer bécsi építész építette a trinitárius szerzetesek számára. A rend eltörlése óta használaton kívül állt. Az óbudai Főtér 1. sz. épülettömb az 1746-1752 között Jäger János Henrik által emelt, kulturális célokra helyreállított, barokk Zichy-kastély. Szobrászmunkáit Bebo Károly készítette.

A Kolosy téren álló (II., Bécsi út 32-34.) Újlaki-templom 1746-1759 között, Hamon Kristóf és Nepauer Máté tervei alapján épült, a torony 1763-1766-ból való. A Margit körúton álló Országúti ferencesek-temploma 1753-1770 között barokk stílusban épült Nepauer Mété tervei szerint. A budai Vízivárosban, a Fő utcán áll a Flórián-kápolnának is nevezett, 1920-tól budai görög katolikus plébániatemplom. 1756-1760 között Nepauer Máté építette. Christ Antal pékmester a Fő u. végében álló kórház kápolnájául építette. A pesti Váci utcában álló Szt. Mihály-templomot 1747-1749 között Mayerhoffer András tervei szerint építették. A homlokzat szobrai Habenstreit József és fiai műhelyéből kerültek ki.

A Batthyány tér 4. sz. egyemeletes rokokó ház XVIII. századi eredetű, rokokó homlokzatát 1755-1760-ban kapta. Ez volt egykor a Fehér Kereszthez címzett fogadó, amelyben színi előadásokat, bálokat is rendeztek. Homlokzatán stukkódíszítés, erkélyein XVIII sz.-i kovácsoltvas mellvédrács látható. Az V., Petőfi téren álló timpanonos pesti ún. Kriszt-ház (egykori Péterffy-palota) – melyben 1831 óta a 100 éves étterem működik – 1756-ban barokk stílusban épült Mayerhoffer András tervei szerint Péterffy János táblabíró számára. Kosáríves kapuja felett rokokó, fonott mellvédes középerkély látható.

A pesti Károlyi-palota (Károlyi M. u. 16.) nagyméretű, U alakú klasszicista épületét első formájában még 1686-ban Kalcher Márton emelte. 1759-1768-ban Mayerhoffer András és fiai, 1799-ben Jung János, 1831-1832-ben Zitterbach Mátyás, illetve Anton Pius Riegel és Hofrichter József (1832), majd Koch Henrik (1834-38) alakította át. Egyik emeleti termét Lotz Károly freskója díszíti. 1849-ben Haynau főhadiszállása volt, itt fogták el Batthyány Lajost, az első felelős magyar minisztérium vezetőjét. Az épület mögött terül el a Károlyi-kert.

A budai Szentháromság tér 3. sz. kora gótikus eredetű (1260 k.), XVIII. századi barokk stílusú „Vörös Sün Ház”-ban 1785-ig, a Fortuna Szálló megnyitásáig a Várnegyed egyetlen vendégfogadója volt. 1760-ban itt nyílt meg Buda első színháza is. A vendégfogadó a XIX. század elején szűnt meg, 1959-ben helyreállították.

Barokk és rokokó központok hazánkban Johann Lucas von Hildebrandt (1668-1745) Savoyai Jenő megrendelésére építette meg a ráckevei főúri kastélyt. A magyarországi barokk építészetben őt Franz Anton Hillebrandt (1719-1797), osztrák építész követte, aki számos magyarországi állami építkezést is vezetett. Több barokk stílusú palotát épített. Az esztergomi prímási és a nagyváradi püspöki palotát is ő tervezte.

Fassola (Fazola) Henrik (1730 k.-1779), német származású magyar vasműves volt. Ő alapította meg a diósgyőri vasgyárat. A bükki vasérctelepek feltárója, az ómassai nagyolvasztó építője volt. Vas építődíszei a magyarországi barokk vasművesség kiemelkedő alkotásai.

Esterházy Miklós József herceg (1714-1790), magyar tábornagy, harcolt az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban. 1764-1787 között a nemesi testőrség kapitánya lett. Pompás udvartartása miatt kortársai „Fényes”-nek nevezték. 1766-69-ben versailles-i mintára építtette az eszterházi (ma fertődi) kastélyt. 1762-től 1790-ig udvari karmestere Joseph Haydn (1732-1809) volt, a bécsi klasszicizmus jelentős alakja. Haydn a bécsi Stephansdom fiúkórusában énekelt 8-18 éves kora között. Kismartonban, Eszterházán és Bécsben koncertezett. Sikeres koncertkörutat tett Angliában is. Több mint 100 szimfóniát komponált. Nagyszámú vonós kvartettet, operát, divertimentót, misét írt. Ő komponálta Ferenc császár megrendelésére azt a vonósnégyest, amelynek utolsó tétele a „Gott erhalte (= Isten, tartsd meg… ) kezdetű osztrák himnusz lett és 1848-ig volt érvényben. A német himnusznak is ez a dallama.

A Zichy család hatalmas vagyonát Zichy István gróf (1616-1693), főnemes szerezte, aki 1661-től koronaőr, 1690-től tárnokmester volt. Zichy Károly gróf (1753-1826), 1785-től lett tárnokmester és a kamara elnöke, 1788-tól országbíró és a Helytartótanács elnöke. 1813-14-ben belügyminiszter.

287

A Dunántúl másik főúri családja a keszthelyi Festeticsek tagja, Festetics György gróf (1755-1819), magyar nagybirtokos alapította meg 1797-ben az első magyar gazdasági akadémiát, a Keszthelyi Georgikont, melyhez 900 hold tangazdaság is tartozott. Megszervezésekor figyelembe vették Tessedik Sámuel tanácsait (elnevezése részben az alapító nevére utal, másrészt a görög georgia („földművelés”) szóra utal. Asbóth János (1768-1823), magyar mezőgazdász, a Keszthelyi Georgikon igazgatója volt 1801-1806 között. A gazdasági tudományok tanára, gr. Festetics György jószágigazgatója volt. A Georgikon 1848-ig működött. Festetics György több alapítványt hozott létre. 1817-től Keszthelyen helikoni ünnepségeket rendezett. Keszthely történelmi városmagja a XV-XVII. századi vár helyén alakult ki. A barokk Festetics-kastély 1755-ből való, déli szárnya és könyvtára a XVIII. század második felében épült. Mai formáját 1883-1887 között nyerte el, benne helyezték el a Helikon Könyvtárat.

Egyházi építészet

Székesfehérvár, székesegyház

Mária Terézia 1777-ben püspökséget alapított Fehérváron. A domb tetején kisebb tér keleti oldalán magasodik a nagyméretű, két homlokzati tornyos, kívül-belül finoman tagolt barokk stílusú székesegyház. Főbejárata előtt a kövezet eltérő színű kockái jelzik az első itteni, még Géza fejedelem idejéből származó templom alapfalainak vonalait. A részben román, részben gótikus templom helyén 1758-1768 között alakította ki a mai alakjában Martin és Michael Grabner.

A Szent István-székesegyházat – az egykori Szent Péter és Pál apostolok templomát - IV. Béla alapította még ifjabb király korában, 1235 előtt a mai székesegyház helyén. IV. Bélát itt is koronázták meg. A templom a belváros plébániatemploma (cathedrális) volt, és a királykoronázások alkalmával a szertartások egy része itt játszódott le. A bazilikában megkoronázott király ebben a templomban kezdte meg jelképesen uralkodását. Itt hirdetett ítéletet, és itt végezte el a lovaggá ütés szertartását. 1478-ban a polgárok a templom szentélyét bővítették. A templom kéttornyos, magasan a város fölé emelkedő tömegű, sokszögű szentélyzáródású volt, a délinél magasabb északi toronnyal, ezen később óra volt. A tornyokat meredek, fiálékkal díszített csúcsos sisakok fedték. Volt huszártornya is, mely a tetőgerincből emelkedett ki. Hajóját támpillérek tagolták.

A török időkben Szulejmán kán dzsámija lett. A város felszabadulása után 1688-ban újból plébániatemplom lett. A jezsuiták kezelték, Szent István tiszteletére szentelték fel. 1702-től többször is javították. Buffler székesfehérvári jezsuita atya kezdeményezésére 1758-1768 között építették át barokk stílusban. Az építkezést 1763-ig Martin Grabner, majd Johann Schattner és Johann Michael Grabner helybeli mesterek végezték.

Amikor Mária Terézia püspökséget alapított Székesfehérvárott, ez a templom lett a székesegyház. A fehérvári püspökség területét a veszprémiből szakították ki.

1803-ban lecsapolták a mocsarakat és lebontották a városfalakat. A templom tornyait 1805-1815 között magasították. Kéttornyos főhomlokzatát Szent István, Szent László és Szent Imre barokk szobrai díszítik, Huber János Pál faragta 1774-ben. A templom gazdag barokk kapuja felett a város címere látható. Belső tere egyhajós, dongaboltozat fedi.

A mennyezet freskóit Johann Ignaz Cimbal bécsi művész festette 1768-ban. A templom legértékesebb része a szentély, amelyet Franz Anton Hillebrandt (1719-1797), Mária Terézia udvari főépítésze tervezett1773-75 között a főoltárral együtt. Az oszlopokkal díszített főoltár képe Vinzenz Fischer (1729-1810) műve 1775-ből, Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának, Magyarország védasszonyának (Patrona Hungariae). A templomot 1936-37-ben felújították, az ekkor előkerült középkori részleteket bemutatták.

Az altemplomban III. Béla király és felesége vörös márvány koporsóit helyezték el. Mária Terézia itt, a Szent István-kápolnában helyezte el a Raguzából visszaszerzett I. (Szent) István fejereklyét. A hermát 1777-ben Sebastian Würth Bécsben készítette. A kápolnát 1779. augusztus 19-én szentelték fel.

A székesfehérvári copf stílusú püspöki palotát a középkori bazilika romjainak felhasználásával Rieder Jakab építette részben a templom homlokzati részének és tornyainak maradványai fölé 1800-1801-ben. Az egyemeletes palota három utcára néz. Az erőteljes profilokkal, díszekkel képzett homlokzatának középtengelyében oromzattal lezárt középrizalitjának timpanonjában az építtető Milassin János püspök címerét helyezték el, két oldalán egy-egy fekvő figurával. A főbejárat fölött konzolokon nyugvó vasrácsos erkély van. Az oldalrizalitok felett szobrokkal díszített attika van. Az első emeleti nagy ebédlőben négy tájképes klasszicista falkép és a foglalkozások allegóriái láthatók.

A város történelmi múltját jelképező Országalma Ohmann Béla alkotása.

288

Szombathely, székesegyház és püspöki palota

Szombathely fontos hadi és kereskedelmi utak mentén alakult ki. Itt vezetett az észak-déli kereskedelmi út is, az ún. Borostyánkő út, de fontosak voltak a Savariából Arrabonába és Sophianaeba vezető utak is. I. sz. 43-ban, Claudius császár (41-54) városi rangra emelte a települést és Colonia Claudia Savaria nevet kapott. A kereszténység kialakulásának első, római kori időszakában is vallási centrum. Az akkoriban létesített Szent Quirinus (+303) bazilika a legfontosabb szombathelyi vallási emlékek közé tartozik. Itt született a római legionáriusból tours-i püspökké lett Szent Márton, Pannónia védőszentje. A várost a 455. évi súlyos földrengés csaknem teljesen elpusztította.

A népvándorlás folyamán tovább pusztult. A hűbéres szláv fejedelemség parasztjai közt megmaradtak a kis keresztény közösségek. Az avarok után betelepülő német telepesek közt a salzburgi birodalmi egyház papjai végeztek missziós munkát. A Gyöngyös és a Perint között épült városkában az 1009-ben alapított győri püspökség várat építtetett és egy nagyobbacska templomot emeltetett. A mai város magja a XIII. századra alakult ki. A város szélén ispotály épült. Kálmán győri püspök – Károly Róbert testvére – ezt a Szent Erzsébet-templommal együtt a ferenceseknek adta. Szombathely 1407-ben kapott kiváltságlevelet.

Az 1578-as pozsonyi országgyűlés elrendelte a vasvári káptalan levéltárának átköltöztetését Szombathelyre. Ezzel egyidőben a vármegye székhelyét is ide helyezték. 1605-ben Bocskai hadai foglalták el a várost, s a lakosság nagy része Németújvárra települt. Draskovich György győri püspök (1635-1650) és Széchenyi György győri püspök (1659-1681) ellenreformációs törekvéseit követően 1707-ben Bottyán János itt ütötte fel főhadiszállását. 1710-1717 között súlyos pestisjárvány pusztított a városban, 2000 ember esett áldozatul. A pestisjárványt Szent Flórián és Sebestyén vértanúk (január 20.) ünnepén sikerült megfékezni.

A betelepülés német és horvát telepesekkel indult meg. Mária Terézia 1777-ben püspökséget alapított itt. A szombathelyi egyházmegyét a győri, a veszprémi és a zágrábi egyházmegyék területéből állították össze (Vas megye, Zalaegerszeg környéke, a Mura bal parti része). Első püspökéül felsőszopori Szily Jánost nevezte ki, aki a római Collegium Germanico-Hungaricum tanítványa volt. 29 évesen Zichy Ferenc győri püspök kanonokká nevezte ki. A győri székesegyház átépítésének vezetője lett.

A szombathelyi püspöki palotát a város első püspöke, Szily János építtette Melchior Hefele (Hefele Menyhért) tervei alapján 1778-83 között késő barokk stílusban. Szily János püspök bölcseleti akadémiát, papi szemináriumot, könyvtárat, nyomdát, múzeumot alapított. Megépültek a székesegyházi kanonokok házai, a templomi zenészek háza, a püspökség gazdasági épületei.

A kastély eredetileg U alaprajzú volt, de 1945-ben egy bombatalálat az érseki szárnyának egy részét megsemmisítette. Kétemeletes épület, a főhomlokzat előtt négy posztamensen álló toszkán kőoszlopon kőbábos korlátú erkély látható. A párkány felett Szily János címerét két oldalról allegórikus alakok fogják közre. Az attikán szimbolikus erényszobrok láthatók.

Mindkét oldalhomlokzat eredetileg 12-12 tengelyes volt, de az északiból négy tengely elpusztult. A kapun belépve jobbra a Sala Terra, melyben az első magyar archeológiai múzeumot helyezték el. A falakat idősebb Dorffmeister István 1784-ben készült freskói díszítik: római héroszok és istenek, továbbá Savaria vedutái, előterükben a Szily lapidáriumban őrzött római leletek: oltárkövek, szobortorzók, feliratos táblák képe eredeti méretekben.

Szily lebontatta a város barokk átépítésű 42 x 9 méter alapterületű, félköríves szentélyű középkori templomát. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomhoz 4-4 oldalkápolna csatlakozott: a Szentháromság, Szent Flórián, a Fájdalmas Szűz, Szent Kereszt, Szent Mihály főangyal, a Szeplőtelen fogantatás és Szent Anna tiszteletére szentelt oltárokkal. A templom nyugati homlokzata előtt hatalmas torony állt a négy egyházatya szobrával.

Az új székesegyház 1791-1814 között épült Melchior Hefele (Hefele Menyhért) tervei szerint. 1945. március 4-én súlyos bombakárt szenvedett, mely főként a belsőt érte. Külső helyreállítása 1947-ben megtörtént, a külső eredeti állapotában 1977-ben újult meg.

A klasszicizáló későbarokk, oszlopokkal tagolt, kéttornyos homlokzatú templomnak Mózes és Keresztelő Szent János szobrával díszített oromzatos homlokzata van, az oromzaton Szent Péter és Pál, valamint a timpanonon allegorikus szobrok (Hit – Remény – Szeretet) Philipp Jacob Procop (Prokop Fülöp Jakab) bécsi szobrász (1740-1814) alkotása. Két tornyának sisakja újabb.

A latinkereszt alaprajzú 79 m hosszú belső teret a hajóban dongaboltozat, a kereszthajóval való találkozásnál és a félkörívesen záruló szentélyben kupolák fedik. A hosszház két elkülönülő egységét a négyszer négy monumentális oszlopon ívelő hevederekre terhelt égbe törő kupola négyzetes tere kapcsolja össze, ehhez kapcsolódnak a keresztház a Szent Quirinus és tours-i Szent Márton emlékezetének szentelt szárnyai. Egykor a belsőt meleg színhatású műmárvány borította.

289

A kupolákat Maulbertsch tervei szerint tanítványa, Joseph Winterhalder (1743-1807) 1800-ban készült freskói díszítik: Szűz Mária bemutatása a jeruzsálemi templomban.

A szentély viszonylag kevésbé sérült. A megmaradt Hefele oszlopos főoltárán Procop szobrai vannak elhelyezve. Egykor a kupolás mennyezetet Winterhalder falképe, az Angyali üdvözlet jelenete díszítette. Maulbertsch Visitatio oltárképe, Mária Erzsébetnél a bombatámadás során áldozatul esett, Takács István hasonló témájú kompozíciója van a helyén.

A második kápolna védőszentje, a pannonhalmi apátságot alapító Szent István király oltárképét Dorffmeister István soproni mester festette 1792-ben.

Magyar kastélyok

Körmend

Körmendet és a várkastélyt 1604-ben szolgálatai fejében Batthyány Ferencnek adományozzák. A mezőváros 1606-ban a Batthyány-család birtokába került. Kanizsa eleste után, a megerősödő török veszély miatt az 1610-es években a várkastélyt megerősítették, majd 1650 táján átépítették. Batthyány Ferenc fia, Ádám megbízásából az itáliai származású hadmérnök, Filiberto Lucchese, a későbbi császári főépítész tervezte a Carlo della Torre által kivitelezett átépítést. A kasélyt később Batthyány Lajos cs. kir. kamarás, titkos tanácsos, főpohármester, kancellár Doneto Felice de Allió osztrák építész tervei szerint építette át. A volt Batthyány-kastély szabálytalan négyszög alaprajzú, négy hengeres saroktornyú, középkori eredetű vár felhasználásával épült a XVIII. század elején. 1716-tól alakult ki az óriási kiterjedésű Batthyány-Strattmann családi majorátus székhelye. A kastélyt 1799-1810 között Hefele Menyhért tervei szerint klasszicista stílusban alakították át. A jelenlegi állapotában barokk és klasszicista kastély kétemeletes, középrizalit erkélyét hat dór oszlop tartja. Emeleti részén hat jón oszlop áll, oromzatában címer látható. A kastély manzárdtetős, hengeres saroktornyokkal. Előudvarában XVIII. század végi épületek állnak, a klasszicista őrház portikusza dór oszlopos. A kastély északi, keleti és nyugati szárnya, valamint a négy sarokbástya a XIII-XIV. századból származnak. A XVII. században egységesen egyemeletessé és négyszárnyúvá alakították át. Homlokzatát a XVIII. században barokk stílusban építették át, majd a XIX. században kétemeletesre bővítették. Valamivel korábban építették a kapu utáni őrségházakat, ekkor kapták klasszicista homlokzatukat a melléképületek és ekkor épült meg a rizalit. Az északnyugati körbástyában van az egykori kápolna, gazdag stukkóval, falpillér architektúrával.

Ráckeve

A sziget 1622-tól Esterházy Pál birtoka volt. A budai ostromban és a zentai csatában jeleskedő Savoyai Jenő herceg, a törökverő hadvezér 1698-ban vásárolta meg magyarországi birtokát Heissler Donát tábornok özvegyétől. Központjául az 1684-86-os hadiesemények során teljesen elpusztult Ráckevét jelölte ki. A kastély tervezésével Johann Lucas von Hildebrandtot bízta meg. Hildebrandt első hiteles műve az 1702-1714 között épült kastély. A főépület terve 1701-ben, a szárnyépületeké 1702-ben készült el. Az épület bejárati oldala a Dunára néz, a dísztermekből a sziget tágas mezőire esett szép kilátás. A főépület 1702-ben már valószínűleg tető alá került. Később készült az udvart lezáró két épületszakasz, mely az utcavonalon áll. A kastély leggazdagabb része a díszudvarra tekintő monumentális hatású, nyolcszögletű rizalit. A mellvéden Flóra, Mercurius, Hercules, Antheus, Jupiter, Minerva, Saturnus, Aeneas és Anshises, Neptunus és Diana szobrai láthatók. Az oromfalon Savoyai Jenő herceg címerét helyezték el. A homorú falsíkokkal kialakított, kupolás díszteremhez egy-egy, illetve további két-két reprezentatívan kiképzett terem csatlakozott. Csupán az egyik gazdag stukkódíszéből maradt meg valami. A főépülethez csatlakozó déli szakaszban volt a kápolna. Savoyai Jenő sohasem tartózkodott a kastélyban. Halála után a ráckevei uradalom a Habsburgokra szállt, III. Károly özvegye, majd Mária Terézia birtokolta. Az épületet gazdasági hivatalnak, sőt dísztermét végül raktárnak használták. A kastély helyreállítása építész alkotóház céljaira valósult meg.

290

Fertőd A volt Esterházy-kastély a legnagyobb és leggazdagabb magyar kastélyegyüttes. Központi magját, az egykori, 1765-ig süttöri vadászkastélyt Esterházy József megbízásából Anton Erhardt Martinelli építette 1720-ban. Az oldalszárnyat Johann Ferdinánd Mödlhammer építette. Ehhez a maghoz két kisebb U alakban, két kisebb melléképület is tartozott, melyeket 1760-ban esterházy „Fényes” Miklós (1714-1790) udvari szárnyakkal cour d’honneur-ös megoldással hozzákapcsolt a főépülethez. A hármas kovácsoltvas rokokó stílusú kaput feltehetően Hefele tervezte. A kapuhoz kapcsolódó földszintes szárnyakhoz két 13 tengelyes oldalszárny csatlakozik, melyet két kétemeletes, 7 tengelyes összekötőszárny vezet a 11 tengelyes, középtornyos, kétemeletes főépülethez. A főépület négy oszloppáros erkélyére szabad lépcső vezet. Az udvar közepén delfines kút van. A kétemeletes kerti homlokzat szintén 11 tengelyes, ehhez kapcsolódik a cour d’honneur két négytengelyes külső indítása. A középrizalit előtt négyoszlopos erkély, melyből pompás kilátás nyílik az egykori park még meglévő fasoraira, át a környező községek templomaira. A „magyar Versailles” tervezésében Esterházy terveit Girolamo Bon, Jakoby Miklós és Melchior Hefele építész, és Jean Nicolas Jadot bécsi császári főépítész valósította meg. A kastély fekvése és a díszpark Versailles-t idézi, az építmények pedig a schönbrunni kastélyt. A kastély 1767-ben készen állt, a kastélyban egykor 126 szoba volt. Parkjának kialakítását már 1760-ban elkezdték. Esterházy Miklós több százezer holdas birtok ura, a kastélyba az akkori Magyarország főúri társadalmi életének egyik legnevezetesebb központját rendezte be. Bessenyei György „Eszterházi vigasságok” című műve állít ennek emléket. Az állandó lovasjátékok, vadászatok mellett 200 személyes színház, állandó színtársulat szolgálta a tulajdonos és vendégei, köztük Mária Terézia királynő és udvara szórakozását. Joseph Haydn (1732-1809) negyedszázadon át, 1761-1790 között élt itt mint a hercegi zenekar karmestere. Az építtető 1790-ben meghalt. Utóda, Esterházy Antal szélnek eresztette a zenészeket, színészeket, ő pedig átköltözött Kismartonba (Eisenstadtba). A kastélyhoz tartozó melléképületeket gazdasági célra használták. Leégett a színház, elpusztultak a híres park építményei is. 1904-ben Esterházy Pál Antal rendbe hozatta a főépületet, melyet a II. világháború utolsó napjaiban súlyos károk értek. Berendezését széthordták, az épület romos volt. Helyreállítása 1958 óta folytatódik. A háborús károk helyreállítása során több teremben előkerült a süttöri vadászház chinoiserie (kínaias) falfestése. A legdíszesebb termek a középrészen helyezkednek el: - A földszinti Sala Terrena-t középen négy pillér tagolja. A díszudvart és a kastély mögötti hatalmas kertet

kapcsolta össze. Padozata carrai márvány, a falakat Bolla György stukkói díszítik. A helyiség csehsüveg boltozatán Josef Ignaz Milldorfer 1766-ban készült freskói láthatók. Ő készítette a kápolna freskóit is.

- Az emeleti díszteremben a négy évszak szobra, a mennyezeten Johann Basilius Grundemann Apolló-freskója látható.

- A díszterem melletti 13 x 10 m-es zenetermet jón falpillérek tagolják. A dekoratív szobrászi munkák a főhomlokzaton és a lépcsőházban Josef Rösslertől valók. A melléképületek szobrait Johann Friedrich Schrok faragta. A kastélyegyütteshez tartozó épületek az évszázadok során nagyrészt elpusztultak: a parkban a Diana-, Vénusz- és Fortuna-templom, az életnagyságú faragott emberalakokkal megtöltött 1775-ben készült remetelak, a kínaias, 1768-ban épült Bagatell nevű mulatóház, a kastély főépületének két oldalán a bábszínház és a 400 férőhelyes operaház volt. 1773-ban, Mária Terézia látogatására avatták fel a bábszínházat és a kínai mulatóházat. 1784-ben a nagy vízesés is működött. A főépületen kívül a lovarda, az egykori őrségházak, a képtár épülete és az 1769-ből való zenészház még ma is áll.

Keszthely

A kastély egykor a Pethő család várkastélya volt, melyet már a XV. századi oklevelek is említenek. A Festeticsek birtokába 1739-ben került Keszthely és környéke. Festetics Kristóf titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla bírája 1739-ben szerezte meg véglegesen a keszthelyi birtokot. A volt Festetics-kastély 1745-től Hofstädter Kristóf tervei szerint épült, U alakú alaprajzon. A 34 szobás kastélyt nyugat és dél felől barokk franciakert kísérte, benne négy szökőkúttal, nyírott fákkal és bokrokkal. A földszinten elegáns, stukkós-boltozatos kocsibehajtó volt, ebből balra nyílt a háromkarú lépcső. 1759-ben az északi oldalon már állt a kvártélyház. 1769-1770 között Festetics Pál, az udvari kamara alelnöke, Mária Terézia bizalmasának megbízásából a kastély oldalszárnyait Hofstädter Kristóf megújította. Festetics György gróf szembekerült II. Józseffel. A hadseregben ugyanis a magyar nyelv bevezetéséért, a magyar katonák hazai állomásoztatásáért szállt síkra. A klasszicizáló késő barokk kastély középrészét, az udvari középszárnyakat újabb emelettel bővítették. A főhomlokzatot jón fejezetű falpillérekkel, copf füzérdíszekkel, oromzatokkal, oszlopos középtengellyel, címeres timpanonnal bővítették.

291

Az udvari homlokzatok is díszesebbek lettek, kiváltképpen az oszlopokkal, órás oromzattal ékesített középrész. 1792-1800 között a keszthelyi kastély déli szárnyában Festetics György (1755-1819) elképzelései szerint Johann Georg Rantz uradalmi építőmester és Andreas Fischer tervei alapján könyvtártermet és kápolnát alakítottak ki. A könyvtárterem (Helikon Könyvtár) értékes kódexeket és ritka könyveket őriz. A szlavóniai tölgyfából készült klasszicizáló empire bútorzatát Kerbl János keszthelyi asztalos készítette 1801-ben. Festetics György 1797-ben Tessedik Sámuel közreműködésével megalapította a Georgikont, Európa első mezőgazdasági főiskoláját. 1883-1887 között Festetics Tasziló megrendelésére képezték ki a mai kastélyt Rumpelmayer Viktor Bécsben élő építésszel. A 72 holdra növelt kastélypark terveit E. H. Millner angol kertészmérnök készítette. A kastély északi szárnyát lebontották, a korábbi főhomlokzathoz toronnyal csatlakozó, új, neobarokk szárnyat építettek, a régi rész homlokzatdíszítését is gazdagították. Az építkezést előbb Viktor Rumpelmeyer, majd Gustav Haas és Max Paskisch bécsi főépítész vezette.

Gödöllő A teljes kastélyegyüttes a legnagyobb magyar kastély. Eeredetileg 310 hektáros park vette körül. A kastélyt I. Grassalkovich Antal (1694-1771), a Mária Teréziát támogató királyi személynök, a Kúria tagja építtette barokk stílusban, 1735-1749 között. I. Grassalkovich Antal 1743-ban kapott grófi rangot, majd 1748-tól a magyar Kamara elnöke, 1749-től a budai királyi palota újjáépítésének igazgatója, 1758-tól királyi főlovászmester volt. Mária Terézia 1751-ben látogatta meg Gödöllőn Grassalkovich Antalt. 1767-ben megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. Valószínűleg a salzburgi származású Mayerhoffer András (1690-1771) alkotása az eredetileg U alakú, cour d’honneur-ös épület, amelynek szárnyait a későbbiekben meghosszabbították. II. Grassalkovich Antal (1734-1794) herceg idején, 1782-85-ben még keresztszárnyakat is emeltek a szárnyakhoz kapcsolódóan, ekkor bontották le a saroktornyokat is, és helyükbe saroklizalitokat építettek. Később megépültek a hosszan hátrafutó mellékszárnyak, a pálmaház, a melléképületek. A második U alak déli szárnyában alakították ki a gazdagon festett színházat. III. Grassalkovich Antal (1771-1841) Hild Józseffel a kastélyon is dolgoztatott. Halála után a család férfi ága kihalt. Az isaszegi csata után Kossuth Lajos és a magyar hadak fővezére, Görgey Artúr, valamint tábornokai a kastélyban tartottak haditanácsot. A kastély végleges formáját Ybl Miklós átépítésében nyerte el az 1867 utáni években, ekkor királyi nyaralóként építették át. A kastély 1870-es évek második felétől Erzsébet királyné menedéke lett. Az utolsó uralkodó, IV. Károly 1918. október 26-án hagyta el a kastélyt. 1919. május 1-jén a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél Szolnokról ide helyezte át főhadiszállását, itt dolgozták ki a terveket az intervenciós haderők elleni felvonulásra Miskolc, Kassa, Eperjes, Bártfa visszafoglalására. A kastély egyemeletes, meghatározó része a középrizalit, amelynek hármas bejárata felett a díszterem gazdag keretezésű ablakai, a törtvonalú oromzat a királyi címerrel, végül a kettős kupola emelkedik. Szép kettős jón oszlopok által tartott erkélye, négytengelyes oldalszárnyai, háromtengelyes sarokrizalitja van. Az udvari homlokzat motívuma az íves árkádokon nyugvó kőkorlátos terasz. A belső helyiségekből a barokk díszterem, a kettős díszlépcsővel rendelkező fogadó rész, a vörös márvány burkolatú, ún. Mária Terézia szoba maradt meg.

Hatvan, Grassalkovich-kastély A volt Grassalkovich-kastély a magyar barokk kastélytípus egyik legjobb állapotban megmaradt emléke. Grassalkovich Antal gróf építette a kapujában lévő évszám szerint 1754-ben. 1763-ban Jung József pesti építőmester átépítette, és a kastély ekkor két szárnnyal bővült. A kastély később a báró Hatvany-család tulajdonába került. A kastély egyemeletes, középrizalitos épület. Főhomlokzatán kosáríves kapuja van, felette atlaszok által tartott balluszteres erkély helyezkedik el. Tört ívű, címeres oromzattal rendelkezik, az épületet zsindelyes kupola fedi. Udvarát U alakú épületszárnyak fogják közre.

Pécel, Ráday-kastély Pécelen telepszik le a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc után Ráday Pál (1677-1733), Rákóczi fejedelem kancellárjának igazgatója, író, művészetpártoló nemesúr. Ráday Pál tulajdonába 1705-ben a felesége révén került a péceli birtok. Fia, Ráday Gedeon (1713-1791), költő, a híres Ráday-könyvtár megalapítója volt. Kastélya az 1770-es évektől kezdve a magyar irodalom egyik központja. A kastélyt Mayerhoffer András tervei szerint fia, Mayerhoffer János építőmester 1756-1777 között bővítette, a kastély képtárat is kap. 1825-ben a kastélyt tűzvész pusztítja, ekkor pusztul el a képtár is. A péceli volt Ráday-kastély U alakú, egyemeletes, háromtengelyes, középrizalitos barokk épületét egy korábbi, 1722-1730 között épített kastély felhasználásával az alföldi betyárvilágot felszámoló Ráday Gedeon (1829-1901) építtette. A kastély egyemeletes, U alakú épület, háromtengelyes középrizalittal, szép kosáríves kapuval, rokokó rácsozatú erkéllyel. Tört ívű oromzatán címer látható. Két tömbszerű, oromzatos sarokrizalit díszíti. Belsejében a földszinti freskódíszes könyvtárterem, a lépcsőház, a kőkorlátos lépcsővel, az emeleti díszterem mitológikus témájú freskókkal megmaradt. A hajdani könyvtárterem földszinti helyiségeinek boltozatát Scherwitz Mátyás festette ki 1763-ban. A péceli Ráday-könyvtár volt az alapja 1870-ben a Duna-melléki Református Egyházkerület ún. Ráday-könyvtárának.

292

Nagytétény, Rudnyánszky-kastély Az épület szabálytalan alaprajza és a kutatások bizonysága szerint egy feltehetően XV. századi, gótikus erődített lakóház állt itt. Az építtető Héderváry Lőrinc volt. Az egykori római Campona katonai tábortól északra, Nagytétényben Száraz György, a király személynöke, e terület tulajdonosa – a ráckevei Savoyai-kastély hatására – a Duna menti, szinte lakatlan területen 1720-1730 között építkezett. Régi falak felhasználásával egyemeletes, egytraktusos kora barokk kastélyt emelt, amely a mai épület díszudvara körüli szárnyakat foglalta magába. Száraz György leányát, Júliát a kisnemesi családból származó Rudnyánszky József, Grassalkovich Antal gróf unokaöccse vette el. A kastélyt 1743-ban örökölte Száraz Júlia, amelyet elbontottak. 1751-ben azonban már lakható volt az U alakú, cour d’honneur-ös barokk kastély. Bejárata a gazdasági épületek felől volt, a másik irányban sugaras utak mentén szervezett kert tartozott hozzá. A főbejáratot rövidesen áthelyezték egyszerűbb kapuzattal az elegánsabb, a francia kertre néző oldalra. A királyi kamara elnöke, az építési hivatal irányítója, Grassalkovich Antal az áttervezésben is segített. A kastély építője Oraschek Ignác vagy Mayerhoffer András volt. Az építkezés 1766-ig folytatódott. A távolabbi részekbe fácánost telepítettek, és gyümölcsöst alakítottak ki. A Duna partján kétemeletes mulatóház állt, melyet az 1838-as jeges árvíz sodort el.

Martonvásár A Mezőföld egyik legnagyobb, Szent László nevét viselő, egykor mocsaras völgyében fekvő Martonvásárt 1268-ban „Forum Martini”-ként említették. A középkori vásároshelyet a XVIII. század derekán gróf Brunszvik (Brunswick) Antal először bérelte, majd megvásárolta. A Brunszvik-kastély 1773-1775 között épült, barokk stílusban. Az épület ma látható Tudor-gótikát utánzó angol neogótikus formáját 1875-ben kapta. Egykori berendezéséből egy kályhán kívül semmi sem maradt. A család, Brunszvik Antal családfő, Teréz, Josefin és Charlotte, valamint Ferenc meghívására Beethoven 1800-1806 között, majd 1820-ig többször is járt a martonvásári birtokon. A kastély 40 hektáros parkja természetvédelmi terület. A kastély kertjében arborétumot alakítottak ki, melynek ma is fontos eleme a tó a szigettel. A római katolikus templomot 1773-75 között Brunszvik József építtette egy korábbi barokk kápolna felhasználásával. A templomot a neogótikus átalakítás nem érintette. Homlokzatán torony emelkedik, s fülkékben Szent István és Szent László szobrai láthatók, a kapuja felett Brunszvik-címer van. Az egyhajós templom szentélyének boltozatán és a szentélyből nyíló ajtók felett Johann Ignatz Cymbal freskói láthatók. Szintén a XVIII. századból származnak az oltárok stukkószobrai és a főoltár Szent Anna-képe. A kriptában nyugszik Brunszvik Teréz (1775-1861), Magyarország első óvodájának megalapítója.

Nagycenk A kastély őse már a XV. században létezett, s ezt bővítették a következő századokban. 1711-ben Széchényi György gróf örökjogon megvásárolta a cenki birtokot, melyen ez időben már állt a kiscenki majorház. Nagycenk 1741-ben lett a Széchényi család lakóhelye és uradalmának központja. Széchényi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna Fertőszéplakról ekkor öltözött Nagycenkre. A nagycenki Széchényi-kastély 1750-1758 között barokk stílusban épült. Széchényi Ferenc (1754-1820) 1783-ban költözött a kastélyba. A kastélyt 1800-ban Ringer József bővítette. Sokat tartózkodott itt Széchényi Ferenc, valamint itt élt és dolgozott Széchenyi István (1791-1860) is. A kastély emeletes középrészéhez csatlakoznak a Széchenyi István megbízásából, 1834-40 között a soproni Hild Ferdinánd soproni építőmester által épített új szárnyak, valamint az egykori gazdasági épületek. A keleti szárny a magyar lótenyésztés egyik kiindulópontjává lett, itt kaptak helyet ugyanis az Angliából vásárolt mének és kancák. 1945-ben súlyos károk érték az épületeket és a parkot. A kastély állagmegóvása 1970-ben kezdődött meg, 1972 óta Széchenyi István-emlékmúzeum.

Szirák A XVII. században kezdték építeni, 1748-ban s a múlt században erősen átalakították a felső-magyarországi várkastély stílusra emlékeztető, Teleki-Drégenfeld-kastélyt. A kora barokk stílusú kastélyt 1748-ban építették. Ráth Tamás és felesége, Wattay Borbála emeltette az épületet, a régi, tornyos felvidéki reneszánsz várkastélyok egyik késői utódaként. A kastély később leányuk házassága révén gróf Teleki József tudós, író, politikus tulajdona lett, aki Ráday Gedeon (1829-1901) irodalmi köréhez tartozott. Fia, Teleki Pál (1879-1941) Szirákon született. Itt született Teleki László író és politikus, a XIX. századi reformkor egyik vezető alakja is. A Teleki kastély később a Drégenfeld családra szállt. A homlokzatán kétemeletes, hátulról, a kert felől földszintes épület domboldalban helyezkedik el. Az emeleti dísztermet az oromzat és a finom oszloppárok emelik ki. Az udvar és a bejárati szint magasságát kétszer ívelt lépcső hidalja át. Az épületen teljes hosszában terasz fut végig. A homlokzat sarokpárkányai, a négyzetes, kertre néző tornyok a régi építészeti formanyelv jegyei. Az emeleti nagyteremben a XVIII. század végén grisaille technikával Ovidius Metamorphozisának hat jelenetét ábrázolják.

293

Seregélyes A Székesfehérvártól délre fekvő települést 1650-ben II. Ferdinánd Zichy Istvánnak adományozta. Az 1821-ben épült klasszicista stílusú emeletes, oromzatos középrészű volt Zichy-kastélyt 1821-ben Zichy Ferenc, Ferenc császár látogatása alkalmából építette. Miután Zichy Alexandra gróf Hadik János felesége lett, az 1821-22 során épült kastély is az ő tulajdonuk lett. A díszterem seccoképeit Pilch Ferenc készítette.

Alcsút Az alcsúti egykori Habsburg-kastélyt, a klasszicista nyaralót Pollach Mihály építette 1819-1827 között József nádor számára. Az épület azonban a II. világháborúban elpusztult, oszlopos, timpanonos bejárati része áll csak. 46 hektáros parkja ma arborétum.

Lengyel várak

Chęciny-vár

A sziklás mészkődombon álló várat a XIII-XIV. század fordulóján emelték a krakkói Piast-fejedelmek a Krakkó felé vezető út védelmére. A Lengyel középhegységben fekvő vár a XV. és XVII. századi átépítések során kapta végleges formáját. A középkorban ólom- és réztartalmú érceket bányásztak itt, így fejlődött Chęciny is bányavároskává. Jelentősek voltak márványfejtői is. A vár téglalap alaprajzú felső várában helyezte biztonságba Władysław Łokietek a lengyel koronaékszereket, amikor 1318-ban a döntő plowcei csatába indult a keresztes lovagok ellen. 1331-ben pedig ide hívta össze a lengyel nemeseit szintén a keresztesek ellen. Az első vár a XV. században épült a gótikus toronnyal. A felső vár két henger alakú tornya XVI. századi. Az egykori felsővár palotaépületének pincéjében tartották fogva az 1410. évi grunwaldi csatában foglyul ejtett keresztes lovagokat. 1554-ben az olasz származású Bona Sforza királyné is lakott a várban. Amikor Bona királyné hazájába visszatért, 24 szekér drágaságot, ezüst- és aranypénzt vitt magával innen. A XVIII. századi svéd háborúk idején a vár pusztulásnak indult. 1787-ben a várból díszlövéssel üdvözölték a Krakkóba tartó és a vár tövében elhaladó Poniatowski Szaniszló lengyel királyt.

Dębno

A dębnói várkastélyt Jakub Dębiński kasztellánus emeltette 1470-1480-ban. A dombon fekvő, udvarházszerű kis várat egykor a Niedżwiedż-patak vizével táplált tószerű vizesárok vette körül. A várpalota a gótikus-reneszánsz-barokk stílus jegyeit egyaránt magán viseli. A bejáratnál levő, ágyúbástyaszerű terméskőépület volt a kezdeti gótikus vár kápolnája. Az udvart fa folyosó veszi körül. A gótikus lovagterem és a sírkápolnán kívül reneszánsz és barokk díszítése maradt fenn. Balassi Bálint Báthori István kíséretében jött Lengyelországba, és 1590-ben Dębno vendége volt. Innen keltezte május 9-i levelét, amelyet Zamoyski lengyel kancellárhoz a török háborúban való részvétele dolgában írt.

Sanok

A San folyó partján, a Bieszczady-hegység szélén fekvő Sanok királyi várat az előző gerendavár helyén, 1523-1548 között, reneszánsz stílusban építették, a XVII. század végén barokk stílusban átépítették. A XVI. századi királyi várban Lengyelország legnagyobb ikongyűjteményét helyezték el. A San hídjának nevezetessége, hogy 1939 szeptemberében a hitleri birodalomnak a Szovjetunió ellen indított agressziójáig itt volt a határ az ún. lengyel Főkormányzóság és a szovjet csapatok által védett területek között.

Lengyel várkastélyok

Książi kastély

Lengyelország déli határainak nyugati részét a Szudéták hegylánca alkotja. Ennek nyugati – Szklarska Poręba és Wałbrzych közé eső – vonulata a Karkonosze közel 1000 m magas középhegység. (Szrenica 1363 m, Śnieżka 1602 m). A Karkonosze előhegyeinek lábánál fekvő Książiban áll az egykori Piast-vár többször átépített építménye.

A 410 m magas sziklaormon álló barokk Książi várkastély régmúltra tekint vissza. 1288-1291 között a świdnicai Kegyetlen Bolko herceg építtetett itt várat egy már korábbi vár helyébe, ide tette át hercegi székhelyét. A XIV. századtól kezdve különböző sziléziai lovagok birtokolták, s 1427-ben a husziták dúlták fel, de hamarosan újjáépült.

294

1472-ben sziléziai hadjárata során Hunyadi Mátyás király foglalta el Podjebrád György cseh királytól és Jerzy Stein nevű hívét tette meg kasztellánusnak, s építkezett itt. A reneszánsz kori részeket Mátyás épület néven emlegetik. A harmincéves háború során az erődítmény tovább pusztult. A XVII. században a Hochberg grófok építették át nagyúri lakókastéllyá, lépcsős díszkereteket telepítve az egykori falszorosok helyére. A XVII-XVIII. század fordulóján emelték a főkapuval egybeépült könyvtárépületet, 1844-ben az útról látható gerendavázas istállóépületeket, s ekkor alapították a ménest is.

A książi kastélynak 400 szobája van. Főhomlokzata, reprezentatív termeinek mennyezetfreskói és a megmaradt kandalló barokk stílusúak. A főhomlokzat fölött emelkedő torony középkori őrtoronyhoz hasonlít. A főépülethez jobbról-balról csatlakozó oldalszárnyak részben reneszánsz koriak, részben neogótikusak.

A második világháború éveiben, 1941-ben Hitler főhadiszállásaként is számbajött a kastély, és szovjet hadifoglyok ezrei építették a sziklába vájt bombabiztos óvóhelyeket. Hitler azonban a Mazury-tóvilágban épített Kętrzyni főhadiszállást foglalta el, ez a kastély pedig a náci építőszolgálat, a Todt szervezet központja lett.

Lengyel várkastélyok Wiśnicz Nowy XVI. századi saroktornyos várkastélyát a Kmita-család emeltette. Ez később a Lubomirski főúri család birtokába került. A XVII. században a család birtokában 300 falu, 67 város, 130 major volt. A családfő Stanisław Lubomirski ekkor kora barokk barokk sarokbástyás, kazamatás védművekkel vette körül a kastélyt. Jeles lengyel freskófestők díszítették a királyi vendégek által is látogatott kastélyt, amelyet a család 1780-ig lakott. A második világháborúban megsérült várkastély 1970-ben került a Krakkói Nemzeti Múzeum birtokába. Luxisszállóként állították helyre. A közelben álló kamalduli kolostort is a Lubomirskiak építették a XVII. században, a kastély védelme érdekében. Amikor a család elhagyta lakóhelyét, 1788-ban a kolostort börtönné építették át. Az is maradt egészen 1945-ig.

A galiciai Rzeszów XVII. századi, három oldalról várárokkal övezett, négy olaszbástyás erődítmény négyszögében álló, tornyos Lubomirski-kastélyt (Plac Gwardii Ludowej) a Ligazák építették a XVII. század elején. Ezt a század közepén a nowy wiśniczai nagyúr, Stanisław Lubomirski építette át négy fülesbástyás erődítménnyé. 1903-1906 között az osztrákok kaszárnyává alakították át. A közeli nyári kastélyt is a Lubomirskiak építették a XVIII. század elején. Francia park vette körül.

A Kárpáthegyalján fekvő Szymbark Ropa folyó partja fölött magasodik a Gładysz család 1585-1590 között épült, négy saroktornyos, reneszánsz pártázatú várkastélya. 1978 után állították helyre.

Łańcut A Rzeszówtól 17 km-re fekvő Łańcuti főúri kastélyt a Potocki-család lakóhelyéül építtette. A łańcuti birtok a XVII. század első harmadában került a Lubomirski család kezébe, és Stanisław Stadnicki olaszbástyás erődfalakkal körülvett, rogyadozó várát M. Trapola és K. Mieroszewski tervei alapján 1629-1641 között lakókastéllyá építtették át. A kastély műgyűjteményének alapját Elżbieta Lubomirska vetette meg. A XIX. század elején a kastély a Potockiak birtokába került. 1800-ban Aignerrel átalakíttatták. A XIX-XX században a kastély további átalakításokon esett át. A kastély francia barokk külsővel rendelkezik.

A köznemesi Potocki-család a Krakkói vajdaságban lévő kis Potok váráról kapta nevét. A XVIII. században lett Galícia legnagyobb letifundumainak ura. Az első nevezetesebb tagja a családnak Wacław Potocki költő (1622-1679), aki „Wojna Chocimska” c. eposza révén a lengyel költészet nagyjai közé került. Jan Potocki (1765-1815) szlavisztikával foglalkozó történetíró volt. Stanisław Felix Potocki (1745-1805) megszervezője volt a cári beavatkozást és Lengyelország bukását előidéző targowicei konföderációnak. A Kościuszko-felkelés idején (1794) a lengyel bíróság halálra ítélte, Oroszországba menekült, s ott mint orosz tábornok halt meg. Alfred Potocki (1817-1889) osztrák diplomata és majdnem egy évtizedig az osztrák Galícia helytartója volt. Alfred Potocki halála után korszerűsítették a kastélyt. Bevezették a villanyvilágítást, központi fűtést, telefont és XVIII. századi stílusú francia és angol berendezéssel látták el.

1915-től, Alfred Potocki ideje a fényes vendégjárások korszaka. Az ünnepségek azonban megterhelték a főúri kastélyt. 1939-ben, amikor Lengyelországnak a náci birodalom be nem kebelezett része a hitleri Reich főkormányzója lett, náci vezetők vendégeskedtek Alfred Potocki birtokán. A háború végén, 1944-ben 11 vagonban szállíttatta el Lichtensteinbe a kastély értékeit: képeket, porcelánokat és szőnyegeket. Maga a kastélyépület nagyobb háborús károkat nem szenvedett. 1956-59-ben a lengyel állam múzeumaként nyílt meg.

A kastélybelső mai képe a XVII. század és a XIX. század eleje közötti időkből származik. A kastély körül XVIII. századi sáncok, valamint XVIII. századi park (30 ha rezervátum) van. A parkban 1800 körül épült klasszicista pálmaház áll és a kastélymúzeum grófi istállójában kocsimúzeum található. Az egyik piros huzatú hintóban az egyik Potocki grófnő 17 nap alatt tette meg az utat Łańcuttól Párizsig. A sárga hintóban Chopin is utazott.

295

Białystok

Białystok Podlasie Központja. Északkelet-Lengyelország legfontosabb városa. A hullámos Podlasie-síkságon fekszik, a Knyszyni-erdőség szomszédságában. A XV. században említik először az oklevelek. A XVII. század közepén kapott városjogot. A XVIII. század közepén indult fejlődésnek, amikor is Jan Branicki, a lengyel királyi trónrab igényt tartó nagyhetman palotát építtetett, és ide helyezte a család székhelyét. Poniatowski Szaniszlónak, az utolsó lengyel királynak Jan Branicki nővére, Izabella volt a felesége. Jan Branicki rendezte a több kis településből álló városkát, ahol egyre nagyobb számú iparos telepedett meg. A XIX. század végére - Lódżhoz hasonlóan – fokozatosan kifejlődött a textilipar.

1859-ben Białystokban született Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv kialakítója. Białystokon haladt át az 1862-ben megnyitott varsó-szenpétervári vasútvonal. 1905-ben Lódżban és Białystokban – az oroszországi forradalmi megmozdulások hatására – sztrájkmozgalom bontakozott ki. Az 1906. évi orosz pogrom megtizedelte Białystok zsidó lakosságát.

1941 után számos lengyel-orosz partizánbrigád harcolt a náci megszállókkal a Białystokot körülvevő erőkben, 1943. augusztus 16-án pedig gettófelkelés tört ki a városban. A németek népirtásának a város lakosságának 55 %-a áldozatul esett. A második világháború során az ipar 74 %-ban, a belváros 80 %-ban pusztult el.

Białystok a város névadójának, a Biała-pataknak a partján emelkedik. A város központja a XVIII. században kialakult főtér, a Rynek Kościuszki. A főtéren áll az egykori, 1745-1761 között épült tornyos barokk városháza. A białystoki ortodox Szt. Miklós-templom (Kościół Św. Mikołaja) 1846-ban, klasszicista stílusban épült.

Białystok katedrálisát 1900-ban neogótikus stílusban építették. A mellette álló plébániatemplom 1617-1621 között, átmeneti gótikus-reneszánsz stílusban épült. A plébániatemplomban van a városépíttető, palotaalapító Branicki nagyhetman síremléke. A plébániatemplom a Branickiek temetkezőhelye.

Az egykori Branicki-palota kétemeletes, oromzatos, földgömböt tartó Atlasz-szoborral díszített, timpanonos homlokzatú, földszintes szárnyépületekkel övezett épület. A belső díszudvarba a Herkules alakokkal díszített széles bejárat vezet. A białystoki Branicki-kastélyt 1728-1758 között Deybal és Klemm építészek építették egy korábbi, XV-XVII. századi kastély helyén a francia Versailles-i kastély mintájára. Lengyelország felosztása után I. Sándor cár birtokába került a kastély, aki nyári rezidenciát alakított ki benne. Később – a szentpétervári Szmolníjhoz hasonlóan – a Nemes Kisasszonyok Nevelőintézete lett. 1920-ban a Branicki-palota D. Dzierżynski által létrehozott Lengyel Tanácsköztársaság megvalósítására törő – Ideiglenes Forradalmi Bizottság székhelye lett.

A második világháború idején súlyosan megrongálódott épület helyreállítása után oktatási intézményként nyílt meg.

296

II. József (1780-1790)

II. József – Lotharingiai Ferenc István német-római császár és Mária Terézia császárné és magyar királynő fiaként – 1741. március 13-án Bécsben született. 1780. november 29-én lépett trónra, de saját elhatározásából nem koronázták meg. Az abszolutizmus híveként uralkodott. 1780-ban II. József látogatást tesz Katalin orosz cárnőnél. 1760-ban nőül vette Izabella Bourbon pármai hercegnőt, majd 1765-ben Mária Jozefina bajor hercegnőt, de szerencsétlen házasságából nem lett életképes utóda. 1790. február 20-án Bécsben halt meg. 1780-ban Magyar Hírmondó címmel újságot adnak ki. 1781 júniusában II. József a cenzúrát birodalom szerte a bécsi Könyvvizsgáló Bizottságnak rendeli alá. 1781. október 25-én II. József kiadja türelmi rendeleteit a protestáns és ortodox hívők részére (hivatalvállalás, egyházszervezés). Kivonta őket a katolikus püspökök ellenőrzése alól. 1781-1785 között Pesten kiépítik az egységes Duna-gátat a mai Lehel tértől, ahol a Duna holtága húzódott, a Soroksári út tájáig. 1782. január 12-én II. József szerzetesrendekről szóló rendelete feloszlatja a nem oktatással, betegápolással, képzéssel foglalkozó szerzetesrendeket. 1787-ben II. József feloszlatja a bencés, a premontrei és több más szerzetes rendet. 1782. május 27-én II. József rendeletével egyesíti a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát. 1784-ben II. József rendelete értelmében Pozsonyból Budára költözik a Magyar Királyi Helytartótanács és a Magyar Kamara. 1785. augusztus 11-én II. József elrendeli a Magyar Kamara és a Magyar Királyi Helytartótanács egyesítését. 1782. augusztus 30-án a budai egyetem bölcsésztudományi karán II. József Mérnöki Intézetet (Institum Geometricum) létesít. 1783. december 9-én II. József rendelete értelmében az egyetemi tanári állásokat vallási hovatartozásra való tekintet nélkül kell betölteni. 1782. október 10-én II. József kimondja: a papság csak haszonélvezője, nem pedig birtokosa az egyházi vagyonnak. 1782. március 22.-április 24. között VI. Pius pápa Bécsben megpróbálja rábírni II. Józsefet egyházpolitikai elveinek és rendeleteinek visszavonására. 1783. november 1-jén II. József elrendeli, hogy Pesten, Pozsonyban és Zágrábban állami papnevelő szemináriumot állítsanak fel. 1783 novemberében II. József rendeletére a Helytartótanácson 29 ügyosztályt szerveznek. 1784. április 13-án II. József rendeletére a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállítják, ahol az udvari kincstárban helyezik el. A koronaőrséget pedig feloszlatta. 1784. május 11-én II. József rendeletében a latin helyett a német nyelvű ügyintézést és oktatást teszi kötelezővé Magyarországon. Közhivatalok és tanári állások elnyerésének feltétele a német nyelvtudás. 1784. július 16-án II. József népszámlálást rendel el Magyarországon, melyet 1784 és 1787 között hajtanak végre. Magyarország lakossága:

- Magyarország: ~ 6,5 millió fő - Horvátország: ~ 650 ezer fő - Erdély: ~ 1,5 millió fő - Összesen: 8,5 millió fő

1784. július 3-án II. József, a hagyományos közigazgatási határok figyelembevétele nélkül 11 megyére osztja fel Erdélyt. Ezzel megszűnnek a székely és szász önkormányzati szervek. Megkezdődik a magyarok és románok beköltöztetése a szász területekre. 1784. augusztus 27-én II. József új vámrendeletet bocsát ki, mely a Birodalmat egységes vámterületté nyilvánítja. Magyarország és az örökös tartományok között az eddigi vámokat – a nemesi adómentességre hivatkozva – fenntartja. 1785. március 18-án II. József a vármegyei önállóságot megszüntetve, Magyarországot – Erdély nélkül – 10 kerületre osztja, élükre királyi biztosokat nevez ki, a főispánokat felmentették. 1786-ban Erdélyből 3 kerületet szervez. A Visztula jobb partján, mészkődombok között fekvő krakkói Podgórze régebben önálló város volt. 1784-ben az osztrákok alapították, amikor Lengyelország első felosztása után az osztrák határ a Visztula mentén húzódott.

297

1784. október 31-én a Zaránd megyei parasztok elindítják a század legnagyobb magyarországi parasztfelkelését. 1784. október 31-1785. január 1. között Hóra és Cloşca fellázadnak Erdélyben. Gyulafehérvárott 1785. február 28-án kivégzik Horeát és Cloşcát. 1785. augusztus 22-én II. József kiadja az úrbéri vagy jobbágyrendeletét, amely megszüntette a jobbágy nevet és a földhöz kötöttség állapotát. 1785. augusztus 31-én megrendezik az első magyar nyelvű színielőadást a bástyatoronyból átalakított pesti Rondellában. 1785. szeptember 30-án II. József az úrnap kivételével, eltiltja a körmeneteket. 1785-1822 között Óbudán a Magyar Kamara alapításában selyemgombolyító működik. 1785-ben Kuny Domokos Budán fajanszmanufaktúrát alapít. 1785-ben II. József parancsára Csekonics József alezredes spanyol, német és erdélyi eredetű ménekből Mezőhegyesen ménesbirtokot létesít. 1789-ben Csekonics József, a bábolnai állami ménest szervezi meg. 1786. január 5-én az uralkodó a földek kataszteri fölmérését rendeli el. Az országos telekkönyvi hivatalt Budán, 1787. április 2-án állítja fel.

A nemesek helyzete a XIX. században 1786-ban – II. József összeírása idején – Magyarországon 396 ezer nemes élt (ebből Erdélyben 66 ezer), az akkori lakosság 4 %-a. II. József uralmának bukása után a nemesség többé már nem engedte összeíratni magát. 1845 körül – az előbbi számarányt figyelembe véve – mintegy 550 ezer főnyi nemesség lehetett az országban (Lengyelországban ugyanebben az időben a nemesség számaránya a társadalomban mintegy 12 %, a forradalom előtti Franciaországban azonban 1 % alatt volt).

1786. március 6-án II. József házassági pátense a bontópereket a világi bíróságok elé utalja. 1786. május 2-án a balatonfüredi gyógyhely számára fürdőrendtartást és egészségügyi szabályzatot ad ki a Helytartótanács. 1786. június 6-án a kézműipar színvonalának emelése érdekében a Helytartótanács elrendeli, hogy ahol rajziskola működik, ott az inasokat legalább egy évig oktassák rajzra. 1786. július 24-én II. József megtiltja, hogy a földesurak jobbágyaikat botozással büntessék. 1786. november 30-án az uralkodó eltörli a halálbüntetést. 1785. szeptember 25.-december 12. között II. József rendeleteivel átszervezi a bírósági szervezetet (Novus Ordo Judiciarius). 1787. április 2-án teszi közzé széleskörű bírósági és büntetőjogi reformjait. 1786-ban Kovachich Márton György szerkesztésében Budán megindul az első magyarországi tudományos folyóirat, a Merkur von Ungarn. December 2-án Szacsvay Sándor szerkesztésében Magyar Kurír címmel hetente kétszer megjelenő újság indul Bécsben. 1787. december 2-án a Habsburg Birodalom Oroszország szövetségeseként háborúba lépett Törökországgal. A háború 1788-1791 között zajlott. 1788. február 9-én Orsova, április 19-én Jassy, április 24-én Szabács elfoglalása. Augusztus 7-én a török sereg átkelt a Dunán. Szeptember 15-én a török Hunyadmegyében volt. 1788. szeptember 20-án a császári hadsereg Karánsebesnél súlyos vereséget szenvedett. 1789-1791 között Belgrádot (Nándorfehérvár) sikerült birtokolni. 1787-ben Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid részvételével megalakul a Kassai Magyar Társaság. 1788 tavaszán Poroszország bécsi követeivel keres érintkezést a II. József ellen szervezkedő magyar nemesi elégedetlenek kis csoportja. A vármegyék sorozatosan tiltakoznak az országgyűlési végzés nélkül elrendelt újoncozás és rekvirálás ellen. Május 8-án II. József minden magyar ezred 400 újonccal való kiegészítését rendeli el. 1788 júliusában Kassán megindul a Magyar Museum című negyedévenként megjelenő magyar nyelvű folyóirat, 1792-ig adták ki. 1789. február 28-án a közjegyzőség megszervezésével II. József megszünteti a hiteleshelyeket.

298

Felkelések Franciaországban 1789 márciusában éhségtüntetések törnek ki Franciaországban. Május 5-én megnyílik a francia Rendi Országgyűlés, amely június 17-én Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul. 1789. június 27-én a francia polgárság képviselői esküt tesznek a Labdaházban. Július 11-én a király elbocsátja Necker minisztert. Július 12-én Desmoulis fegyverbe szólítja Párizs népét. 1789. július 14-én a Bastille lerombolásával megkezdődik a francia forradalom. 1789. július 15-én La Fayette vezetésével nemzeti gárda alakul. Júliusban országszerte parasztfelkelések törnek ki. Augusztus 4-én a francia nemzetgyűlés eltörli a nemesi kiváltságokat. Augusztus 26-án a francia nemzetgyűlés kihirdeti az alapvető polgári szabadságjogokat összefoglaló „Emberi és Polgári Jogok Deklaráció”-ját. 1789. október 5-én a párizsi nők Versailles-ba vonulnak. 1789. október 6-án a francia király kénytelen Párizsba költözni, a nemzetgyűlés követi. November 2-án a francia egyházi javakat „nemzeti rendelkezés” alá bocsátják. November 12-én Franciaországban új területi és közigazgatási rendszert vezetnek be. E hónapban alakul meg a jakobinus klub. 1790. február 4-én a francia király felesküszik az új rendszerre. 1790. január 10-én a belga rendi gyűlés kimondja Belgium elszakadását Ausztriától, s az ország kilép a Német-római Birodalom kötelékéből.

1790. január 26-án – a francia forradalomtól megrettent - II. József három kivételével visszavonja Magyarországot illetően hozott rendeleteit. Ami megmarad: a türelmi rendelet, a plébániákra és a jobbágyságra vonatkozó rendelkezések. 1790. február 20-án Bécsben meghal II. József. 1790-ben megjelenik Pétzeli József „II. József életének rövid leírása” című műve.

Pest Buda II. József korában, 1780-1790 között A pesti oldal születő külvárosai: Terézváros 1767-től, később Józsefváros (II. József), Krisztinaváros, Lipótváros (II. Lipót), majd Ferencváros (I. Ferenc). II. József a helytartótanácsot és kincstárat Budára telepítette, az országgyűlés azonban 1848-ig Pozsonyban ülésezett.

Az Egyetem téren áll az Eötvös Lóránd Tudományegyetem központi épülete, a Rektori Hivatal. A Természettudományi Kar (TTK) historizáló épületcsoportját 1880-1883 között Steindl Imre, részben Weber Antal építette. A Múzeum krt. 4. sz. épületet Weber Antal tervezte és 1882-re készült el, míg a jelenlegi főépület, a 6-8. sz. neoreneszánsz stílusú épület Steindl Imre műve, s 1883-ban adták át.

A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben, Nagyszombaton alapított hittudományi és bölcsészeti karral bíró érseki főiskolát, melynek jogi kara 1667-ben alakult, Mária Terézia idején, 1777-ben még Budára helyezték át. Itt avatták fel 1780. június 25-én. II. József a hittudományi kart Pozsonyba, a jogi, bölcsészeti és az 1769-ben alakult orvosi kart és az egyetemi könyvtárat Pestre helyezte át. Létrehozták a Fűvészkertet az egyetem céljaira és a Városmajort. Időközben Budán, a Széchényi György érsek alapítványából 1687-ben alakult jezsuita akadémia és egyetemi kollégium jeles főiskolává fejlődött. A budai domonkosrendi kolostor és Boldogasszony-templom között álló egykori épületben tanított Sajnovics János, Pray György és Reviczky Antal is. Ez 1773-ban, a rend feloszlatásával szűnt meg. II. József 1784-ben a pesti piaristák 1759-ben alapított filozófiai akadémiáját is megszűntette. 1786-ban a hittudományi kart Pozsonyból visszahelyezte Pestre, a pálosok volt kolostorába. Az alapítójáról, Pázmány Péterről elnevezett tudományegyetem 1949 óta Eötvös Lóránd (1848-1919), a világhírű fizikus és egyetemi tanár, rektor nevét viseli. 1951 óta három karra tagozódik. (A Pázmány Péter Egyetem, a Pázmáneum korszerű oktatási komplexuma ma a Budapest-Esztergom vasútvonal mellett található).

Az Állam- és Jogtudományi Kar (Egyetem tér 1-3.) a Tudományegyetem Központi épületében helyezkedik el, mely 1898-1899-ben épült. Erősen kiugró, nyitott árkádos középrésze felett több emeletes átfutó oszlopsorral, jobbról az Egyetemi templommal szomszédos, balról a Weber Antal korában, 1886-ban épített Szerb utcai szárnyhoz csatlakozik. A Bölcsésztudományi Kar (V., Pesti Barnabás u. 1.) épületét 1913-ban Hütl Dezső a piarista tanítórend gimnáziumául és rendházául tervezte.

1785-ben nyílt meg a budai a Fortuna Szálló. A Fortuna u. 4. sz. épületben 1785-1868 között működött az egykori Fortuna Szálló (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum), az 1966-ban létesített múzeum a világ első ilyen jellegű gyűjteménye volt. A Hess András tér 4. sz. épületben ma a Fortuna Spaten Étterem működik.

299

II. József (1780-1790) a szerzetesrendek nagy részét feloszlatta, a templomok egy része plébániává alakult, másika világi papok gondjaiba került. A Színház utcai Várszínház épülete – korábban ferences kolostor, majd karmelita apácakolostor – a rend 1784. évi feloszlatása után kaszinó, a templom pedig színház lett. A színházat Kempelen Farkas tervei alapján 1787-ben alakították ki copf stílusban. 1790 októberében itt tartotta első magyar nyelvű színielőadását Kelemen László társulata. 1800-ban Beethoven hangversenyezett az épületben. Ma is színházépületként (táncszínház) funkcionál.

Az óbudai Calvin utcai református templomot a középkori királynői vár helyén, jórészt annak köveiből építették 1785-1786 között. 1949-ben a régi várpalota feltárását is megkezdték, majd földdel temették be.

Az óbudai Selyemgombolyító copf stílusú épületét 1785-ben Mozzocato olasz építész útmutatásai alapján Tallherr József építette.

II. Lipót (1790-1792)

II. Lipót – II. József öccse-, 1747. május 5-én Schönbrunnban született. 1790. március 14-én lépett trónra, 1790. november 15-én Pozsonyban koronázták meg. 1765-ben vette feleségül Mária Lujza spanyol-Bourbon királylányt. 1792. március 1-jén hunyt el Bécsben. 1790. február 21-én a Bécsből hazaszállított Szent Koronát nagy ünnepséggel fogadják Budán. Februárban a megyék koronaőrző bandériumokat alakítanak. Március 14-én trónra lép a 43 éves II. Lipót. 1790 márciusában a vármegyék önhatalmúlag eltörlik II. József rendelkezéseit, megsemmisítik a földmérések irattárait, és visszaállítják a Mária Terézia-kori állapotokat. 1790. április 20-án a Magyar Királyi Helytartótanács ügyvitelében királyi rendelet visszaállítja a latin nyelvet. 1790. április közepén közvetlenül az uralkodónak alárendelt titkosrendőri szervezetet létesítenek. 1790 áprilisában Martinovics Ignác felszólítja a rendeket: rázzák le az arisztrokrácia és a főpapság uralmát, iktassák törvénybe II. József rendelkezéseit, s a felvilágosodás szellemében módosítsák az elavult alkotmányt. 1790 májusában vita folyik a francia nemzetgyűlésben a hadüzenet jogáról; Mirabeau titkos kapcsolatba lép a francia udvarral; ellenforradalmi zavargások törnek ki. 1790. július 12-én a francia nemzetgyűlés elfogadja a papság világi alkotmányát. 1791. november 27-én rendeletileg kötelezik a papokat, esküdjenek fel a papság világi alkotmányára. 1790. július 14-én a forradalom kitörését ünneplik a Mars-mezőn. 1790. június 10-1791. március 13. között 25 évi szünet után, évszázadok óta először ismét Budán van országgyűlés, majd november 11-től Pozsonyban. Június 11-én az országgyűlés alsótáblája kimondja: tanácskozásait magyarul folytatja. 1790. szeptember 13-án II. Lipót kiadja cenzúrarendeletét. 1790. október 25-én a budai Várszínházban első előadását tartja Kelemen László magyar színtársulata. 1792-ben Kolozsváron alakul magyar színtársulat. 1790. november 12-én a 18 éves Sándor Lipót főherceget, II. Lipót fiát közfelkiáltással nádorrá választja az országgyűlés. 1790. november 14-én Pozsonyban királlyá koronázzák II. Lipótot. 1790. december 4-én az országgyűlés becikkelyezi Mária Terézia királynő 1767-ben kiadott úrbéri rendeletét. 1791. január 21-én II. Lipót önálló Illír Udvari Kancelláriát állít fel. 1791. február 20-án II. Lipót rendeletileg ismét szétválasztja a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát. Az országgyűlés feliratban tiltakozik a magyar kormányzat hatásköreinek visszaszorítása ellen. 1791. március 11-én az erdélyi román püspök benyújtja az uralkodóhoz emlékiratát, melyben kéri a románság negyedik rendi nemzetként való elismerését. 1790-1791 között dúló vallásügyi viták során a horvátok elszakadási törekvéseiknek adnak hangot. 1790. november 7-én II. Lipót a két protestáns és a görögkeleti felekezet részére templom- és iskolaépítési jogot ad. 1791-ben a reformátusok Budán, az evangélikusok Pesten tartanak zsinatot. 1791. március 12-én a király szentesíti az 1791. évi törvényeket, melyek megerősítik Magyarország külön kormányzati rendszerét. Temesvár, Szabadka, Pozsega és Károlyváros szabad királyi városi rangot kap. 1791. április 19-én Vályi András személyében a király kinevezi a pesti egyetem első magyar nyelv- és irodalomtanárát.

300

1791. július 20-án a titkosrendőri szervezet vezetője, Franz Gotthardi, Bécsben beszervezi Martinovics Ignácot. Az év végén Martinovics Ignác megbízást kap II. Lipóttól arra, hogy titokban szervezze meg a magyarországi polgárságnak és a parasztságnak az igazságosabb rendi képviselet elnyerése érdekében indítandó kérvényakcióját. 1791. június 20-án éjszaka a francia király családjával együtt szökést kísérel meg, de elfogják, és fegyveres őrizet alatt visszaviszik Párizsba. Július 17-én sortűz dördül el a párizsi Marsmezőn. 1791. szeptember 14-én XVI. Lajos szentesíti és így életbe lép a francia forradalmi alkotmány. Október 1-jén összeül a Francia Törvényhozó Gyűlés. 1791. december 16-án Robespierre szembeszáll a háborús tervekkel. 1791. augusztus 27-én a porosz és osztrák uralkodó pilnitzi nyilatkozata megfenyegeti a francia forradalmat. 1792 elején II. Lipót és II. Frigyes Vilmos szövetséget köt Franciaország ellen. 1792. január 3-án Bécsben megindul a Magyar Hírmondó című politikai lap. 1792. március 1-jén meghal II. Lipót.

301

18. Magyarország és a lengyelek a politikai függetlenség kivívásának igénye idején

18.1. Magyarország és a lengyelek a francia háborúk korában

I. Ferenc (1792-1835) I. Ferenc – II. Lipót német-római császár és magyar király, illetve Mária Lujza spanyol infánsnő fiaként – 1768. február 12-én született. 1792. március 1-jén lépett a trónra, június 6-án Budán koronázták meg. Négy felesége is volt: Erzsébet würtenbergi hercegnő (1788), Mária Terézia nápolyi hercegnő (1790), Mária Ludovika modenai hercegnő (1808) illetve Karolina Auguszta bajor hercegnő (1816). 1835. március 2-án Bécsben halt meg. 1792. május 20.-július 27. között országgyűlést tartanak Budán, amely kimondja a magyarországi iskolákban a magyar nyelv rendes tantárgyként való tanítását. 1792. június 16-án a Franciaország elleni háborúra 5000 újoncot, 1000 lovat és 4 millió forint hadisegélyt szavaz meg az országgyűlés. 1792. március 24-én Girondi kormányt alakít Franciaországban. Március 25-én Rouget de Lisle megkomponálja a Marseillaise-t. Április 20-án XVI. Lajos javaslatot tesz a hadüzenetre. Június 13-án a Girondi kormány megbukik. 1792. július 24-én a porosz király hadat üzen Franciaországnak. Július 25-én a braunschweigi herceg kiáltványa szétrombolással fenyegeti meg Párizst, de ezzel csak még elszántabb egységbe kovácsolja a forradalmi ellenállást. Augusztus 10-én a nép megostromolja a Tuileriákat; forradalmi községtanács alakul, XVI. Lajost felfüggesztik trónjáról. Augusztus 13-án XVI. Lajost és családját a Temple-ba zárják. 1792. augusztus 19-én a szövetséges osztrák-porosz hadak 80000 emberrel átlépik a francia határt. La Fayette az osztrákokhoz szökik. 1792. augusztus 19-én I. Ferenc fölmenti Kaunitz-Rietberg herceg államkancellárt. 1792. augusztus 21.-október 19. között ülésezik az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott, amely kimondja Erdély önálló közjogi különállását, és a magyar hivatalos nyelvet. 1792. augusztus 24-én ellenforradalmi mozgolódások a Vendée-ben. Szeptember 1-jén a poroszok elfoglalják Verdunt. Szeptember 2-án öt napon át tartó népítéletek kezdődnek a párizsi börtönökben. Szeptember 20-án Kellermann serege Valmynál megállítja a porosz előrenyomulást. Szeptember 21-én összeül a Konvent és kikiáltja a Köztársaságot. 1792. október 19-én a francia forradalmi hadsereg elfoglalja Mainzot, és átkel a Rajnán, 27-én Dumouriez győzelmet arat Jemappes-nál. 1792. november 13-án Martinovics Ignác röpiratában az elnyomottakat a főpapok és főurak uralma elleni összefogásra szólítja fel. 1793 augusztusában az emberi jogok és az új alkotmány érdekében röpiratot készít. Franciaországban 1792. november 20-án Gamain lakatos felfedi XVI. Lajos titkos irattárát. December 4-én megkezdődik a francia király pere. 1793. január 20-án XVI. Lajost halálra ítélik, és másnap kivégzik. 1793. március 10-én általános felkelés tör ki Vendée-ban. Április 5-én Dumouriez átszökik az ellenséghez. 1793. április 6-án megalakul a Francia Közjóléti Bizottság. 1793. május 31-én tüntetés zajlik a Francia Konvent girondi képviselői ellen. Június 2-án Hanriot ágyúkkal vonul fel a Konvent ellen, amely kiadja a girondi vezetőket. 1793. június 10-én az átalakított francia Közjóléti Bizottsággal megszületik a jakobinus diktatúra vezető szerve. 1793 júniusában kidolgozzák az 1793-as alkotmányt. Girondi lázadások törnek ki több városban. Július 13-án meggyilkolják Marat-t. 1793. július 17-én a francia Konvent a még megmaradt hűbéri kiváltságokat is felszámolja. 1793. július 23-án az ellenség visszafoglalja Mainzot, és ismét a francia határokhoz közeledik. Július 27-én Robespierre a Közjóléti Bizottság tagja lesz. Törvényt hoznak a közszükségleti cikkek árusításának ellenőrzéséről. 1793. augusztus 23-án a Konvent általános népfelkelést rendel el. Augusztus 28-án az angol flotta megszállja Toulont. Szeptember elején hébertista tüntetések zajlanak a Konvent ellen. Szeptember elején rendeletet hoznak a Forradalmi Törvényszékek tevékenységének fokozásáról, a hadsereg ellátását biztosító rekvirálásokról. Szeptember 17-én a Konvent törvényt hoz a „gyanús” állampolgárok ellen. Szeptember 29-én maximálják a fogyasztói árakat. Október 5-én bevezetik az új, francia forradalmi naptárt.

302

1793. október 16-án a Francia Köztársaság csapatai győzelmet aratnak Wattignies mellett; Mária Antóniát (Marie Antoinette) kivégzik. Október 9-én a lyoni lázadást leverik, 31-én a girondi vezetők fő csoportját kivégzik. November 7-én Fouché és Collot d’Herbois elkezdi a megtorlást Lyonban. 1793. november 8-án lefejezik Madame Roland-ot, november 12-én kivégzik az orléans-i herceget. December 5-én Desmoulins megindítja Vieux Cordelier című lapját, és a terror felszámolását követeli. 1793. december 12-én Robespierre a vallásszabadság mellett, a vallásüldözés ellen lép fel. 1793 decemberében a Vendée felkelőit szétverik. 1793. december 19-én Bonaparte tervei alapján a francia köztársasági seregek felszabadítják Toulont. December 26-án Hoche győzelmet arat Wissembourgnál. A haladó reformok a szomszédos államok beavatkozását váltják ki, a nemesek targowicei konföderációja (1792) hatalmának megtartása érdekében orosz segítséget hívott be az országba. Ez 1793-ban Lengyelország második felosztásához vezetett Poroszország és Oroszország között. Lengyelország második felosztása során Poroszország megkapta az egykori Nagy-Lengyelország területét, valamint Gdańsk és Toruń városát. Az oroszok uralma alá került a jórészt ukránok és beloruszok által lakott mintegy 250 000 km2 terület. Lengyelország felosztását követően, 1794-ben a krakkói főtéren letett esküvel kezdte meg függetlenségi harcát a lengyel szabadsághős, Tadeusz Kościuszko. A Főtéren álló Sasos házban (Kamienica Pod Orłem) volt főhadiszállása (földszintjén a Fehér Sas patika van). Racławice, a Tadeusz Kościuszko által vezetett felkelőknek az orosz hadsereg fölött 1794. április 4-én aratott fényes győzelmének színhelye. A győzelmet az biztosította, hogy a kaszás népfölkelők rohammal elfoglalták az ellenség ágyúit. 1794 márciusában, Lengyelországban Tadeusz Kościuszko (1746-1817) vezetésével felkelés tör ki az orosz megszállás ellen. Tadeusz Kościuszko 1770-74 körül a francia katonai akadémia hallgatója volt, rokonszenvezett a francia felvilágosodás eszméivel. 1776-83 között Washington szárnysegédeként részt vett az észak-amerikai függetlenségi háborúban. Amikor Madiliński tábornok brigádja Krakkóban jelt adott az ellenállásra, 1794-ben a Lengyelország felosztása elleni felkelés élére állt, és a parasztok támogatását kereste (1794. május 7-én połanieci rendelet a jobbágyok szabad költözködési jogáról) anélkül, hogy szakított volna a slachtával. Kościuszko 1794. április 4-én legyőzte a cári csapatokat, a poroszokat pedig Varsó elhagyására kényszerítette. 1794. októberében megsebesült, Szuvorov tábornok csapatai októberben Maciejowice alatt foglyul ejtették Kościuszkot vezérkarával együtt, majd rohammal Varsót is bevették. (Kościuszko 1796-ban az Egyesült Államokba, majd Franciaországba és Svájcba emigrált). Székely Ádám óbester, a független Lengyelország helyreállításáért harcoló Kościuszko-felkelésben Varsó alatt halt hősi halált. 1792-ben Magyar Királyi Hajózási Társaság alakult, amely megépíti a Ferenc-csatornát (1793-1801). 1793-1802 között az Apponyi Antal királyi biztos vezette, mágnásokból álló bizottság megépítteti a Ferenc-csatornát, mely a tiszai és déli vidék Pesttel való összeköttetésének ütőere lett. 1794. május-1795. május 23. között Martinovics Ignác vezetésével magyar jakobinus mozgalom szervezkedik Pesten. 1794. március 24-én Franciaországban kivégzik a hébertistákat. Április 5-én Dantont, Desmoulinst és társait lefejezik. 1794. június 10-én rendelet születik a terror szabályozására és fokozására. 1794. június 26-án Koburg osztrák herceg csapatai fölött Fleurusnél nagy győzelmet aratnak a francia köztársasági csapatok. 1794. július 27-én (thermidor 9.) megbuktatják Robespierre-t. Július 28-án kivégzik Robespierre-t, Saint-Just, Couthont. 1794. október 19-én bezárják a francia jakobinus klubot. 1794-ben Tarnówban született Józef Bem (1794-1850) szabadsághős, a magyar szabadságharc erdélyi parancsnoka. Mauzóleuma a Városi park kis tavának szigetén található. Csak 1929-ben került vissza – Magyarország tiszteletadása után – holtteste Budapesten át török földről szülővárosába. 1795. május 20-21. között népi felkelés tör ki Párizsban a Konvent ellen. Július 20-21-én a köztársaságiak Quilberon félszigetén megsemmisítik a royalista csapatokat. 1795. október 1-jén az ismét megszállt Belgiumot a franciák annektálják. 1795. október 5-én Bonaparte Napóleon leveri a királypártiak párizsi lázadását. Október 26-án a francia Konvent – több mint háromévi működés után – feloszlik. 1795. november 5-én a Direktórium kiáltványban jelenti be megalakulását.

303

A Tadeusz Kościuszko által vezetett 1794. évi felkelés bukása következtében 1795-ben Ausztria és Oroszország megegyezik Lengyelország harmadik felosztásában, majd a maradék Lengyelországot Oroszország, Poroszország és Ausztria felosztja, mellyel megszűnik az önálló lengyel állam. A harmadik felosztás során az 1772 előtti lengyel területek 20 %-át Poroszország, 18 %-át Ausztria, 62 %-át pedig Oroszország kapta meg. Lengyelország a katolicizmus megőrzésével védte integritását. 1795. április 5-én a Lengyelország felosztásában érdekelt poroszok békét kötnek a franciákkal. 1795. április 6-án Sándor Lipót főherceg – Lipót negyedik fia – Bécsbe küldi az új kormányzási alapelveket tartalmazó memorandumát. Javaslatai: német katonaság, cenzúra, kancellária, helytartótanács, főispánok engedelmességre szoktatása. (Sándor Lipót tűzijátéktól elszenvedett égési sérüléseibe 1795. július 12-én belehal.) 1795. május 20-án a budai generális kaszálón (Vérmező) kivégzik a magyar jakobinus mozgalom öt igazgatóját: Martinovics Ignácot, gróf Sigray Jakab kőszegi tábla elnökét, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjai Ferencet és Laczkovics Jánost. Két héttel később Őz Pál ügyvédet és Szolárcsik Sándor joggyakornokot. (1960 óta a Kerepesi temetőben díszsírban nyugszanak.) 1795. július 20-án a király kinevezi öccsét, József (1776-1847) főherceget Magyarország királyi helytartójává, aki 1796-1847-ig tölti be tisztségét. A reformkori Magyarország egyik kiemelkedő egyénisége lett. Alcsúton mintagazdaságot létesített. 1796. november 12-én az országgyűlés közfelkiáltással nádorrá választja József főherceget. 1795. október 29. mainzi francia győzelem. December 1-jén a francia és osztrák fél fegyverszünetet köt. 1796 áprilisában Bonaparte Napoleon több csatában megveri a piemonti–osztrák seregeket. Áprilisban Savoya különbékét köt a franciákkal. 1796. május 15-én Bonaperte bevonul Milánóba. 1796. szeptember 3-i würzburgi osztrák győzelem után, szeptember-október között a francia főseregek kénytelenek visszavonulni Károly főherceg hadserege elől. 1796. november 14-17-én Bonaparte Arcole-nél legyőzi az osztrákokat. 1796. július 30-án I. Ferenc a nemesség segítségét kéri a franciaellenes háborúhoz. 1797. április 8-án hirdet nemesi felkelést (Zala vármegye közgyűlése föliratában tiltakozik). 1797 április elején Bonaparte tábornok itáliai győzelmei pánikot idéznek elő Bécsben. 1797. április 18-án Bonaparte Leobenben fegyverszünetet köt az osztrákokkal. 1797-ben Festetics György (1754-1819) Keszthelyen megalapítja a Georgikont; Európa első gazdasági akadémiáját. Az iskolát József nádor személyesen avatta fel. - 1797 során Csokonai Vitéz Mihály megírja első Lilla-dalait. - 1798 folyamán Teleki Sámuel gróf, a felvilágosult erdélyi kancellár megnyitja a nyilvánosság előtt a marosvásárhelyi könyvtárát. 1797. október 17-én a Francia Köztársaság és Ferenc császár-király nevében Campo Formióban (Campoformió) békét köt Bonaparte Napóleon tábornok és Philipp Cobenzl gróf. 1798. május 19-én Bonaparte hajóhada elindul Egyiptomba. Július 21-én sivatagi győzelmet aratnak a mameluk-ok felett. 1798. augusztus 1-2. között Nelson vezérletével az angolok Abukirnál szétverik a francia flottát. 1798-ban megalakul a második Franciaország-ellenes koalíció Anglia és Oroszország részvételével. 1799. augusztusában Szuvorov kiszorítja a franciákat Észak-Olaszországból. Október 14-én Bonaparte megérkezik Párizsba, ahol november 9-én (brumaire 18.) Napóleon elkezdi a kétrészes államcsínyt, amelyet másnap az Ötszázak Tanácsának szétkergetésével fejez be. Franciaországban magához ragadta a hatalmat. 1799-ben a Habsburg Birodalomban megkezdődik az infláció. 1799-ben Gyarmathy Sándor tanulmányt tesz közzé a magyar-finn nyelvrokonságról.

Pest-Buda a XVIII. század végén (1790-1800) 1795 után a budavári palota József nádor székhelye lett. Az Úri u. 51-53 sz. épület – a Mária Magdolna-templom mellett – eredetileg (1686-1786) ferences kolostor volt. 1791-től a budai Főparancsnokság, később a Helytartótanács épülete volt. Itt tartották fogságban a magyar jakobinusokat, közöttük Martinovics Ignácot – akit kivégzése előtt – 1795-ben a szomszédos Mária Magdolna templomban fosztottak meg papi méltóságától. Itt raboskodott Kazinczy Ferenc is.

304

Az Úri u. 49. – Országház u. 28. sz. épülettömb Úri utcai, XVIII. századi barokk stílusú szárnya a klarissza apácák kolostora volt, majd ezt bővítették az Országház utcáig. 1782-ben II. József feloszlatta a rendet, és a kolostort F. A. Hillebrandt copf stílusban országház céljaira építette át. Országgyűlést 1790-1791-ben, 1792-ben és 1807-ben tartottak itt. 1867-ben a Belügyminisztérium székháza lett. A II. világháborút követően az MTA több kutatóintézetének otthona lett.

Az V., Petőfi téren álló Görögkeleti (ortodox) templom 1794-1801 között klasszicizáló, késő barokk (copf) stílusban épült Jung József tervei szerint. Tornyait Ybl Miklós tervezte 1872-74-ben, az egyiket a háború 1945-ben elpusztította. A díszes képállványát, a szószéket és a padokat Jankovich Miklós szerémségi faszobrász készítette 1799-ben. A falfestmények Anton Kochmeister bécsi festő munkái.

A Krisztinavárosi-plébániatemplom 1795-1797 között Hickisch Kristóf tervei szerint épült copf – klasszicista stílusban egy korábbi „Kéményseprő-kápolna” helyén. A dór oszlopokon nyugvó kapuboltozatot két oldalán Szt. István és Szt. László szobrai díszítik, Szász Gyula munkái 1884-ből. A főoltár képe a Milánó melletti Ré falu „Vérző Mária” képének XVII. század végén készült másolata. Az oltár fölötti Szentháromság szoborcsoport, a kétoldalt álló Szt. Joachim- és Szt. Anna-szobor Schalm Lipót munkái. E templomban kötött házasságot 1836. február 4-én Széchenyi István özv. Zichy Károlyné Seilern Crescenciával. 1857-ben Semmelweis Ignác is itt kötött házasságot. 1865-ben pedig Liszt Ferenc itt vezényelte a Budai Dalárdát. 1940-ben Borsos László és Brestyánszky Tibor tervei szerint a szentélyt hátratolták, s ekkor alakították ki kétoldalt az ívesen kiugró kis kereszthajókat.

A pesti Rókus-kápolna mellett álló Semmelweis-kórház, a volt Rókus az 1711-es pestisjárvány ideiglenes kórházbarakkjai helyén épült. 1781-től Jung József kezdte el építeni. Egyes részeit 1796-1798 között építette Kardetter Tamás, majd ezt az épületet Pollack Mihály alakította át 1837-ben. Udvarán barokk Szt. Rókus- és Szt. Sebestyén-szobrok láthatók. A kórházépület előtt látható Semmelweis Ignác carrarai márvány szobrát Fadrusz János kezdte el, és Stróbl Alajos fejezte be 1906-ban.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején alakult ki a klasszicista Pest-Buda arculata.

1800. június 14-én Marengónál döntő vereséget szenved a Lombardiai császári-királyi hadsereg Bonaparte csapataitól. 1801-ben Napóleon és VII. Pius pápa előzetes konkordátumot köt, az első konzul igyekszik megbékíteni az egyházat. 1801-ben a köztársasági mozgalom részeseként elítélt Kazinczy Ferenc (1759-1831), a nyelvújítás vezére kiszabadult hatévi (2387 napos) várfogságból. 1801-ben Bihari János (1764-1827) Pesten megalakítja híres cigányzenekarát. Népies műzenét: verbunkost, csárdást, magyar nótát játszott.

A verbunkos zene A verbunk (ném. Werbung = toborzás) – szólóban és csoportosan járt férfitánc -, amely a XVIII. századi táncos katonai verbuválásból ered. Katonatoborzó. A verbunkos ugyancsak a XVIII. századi magyar tánczenei forma, egyben a korszak hangszeres stílusának névadója. A császári verbunk 1715-ben kezdődött, a császárellenes verbunk az 1848-49-es szabadságharchoz, Kossuth nevéhez kötődik.

A verbunkos zene leghíresebb magyar művelői az alábbiak voltak: Bihari János, Lavotta János, Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni és Erkel Ferenc. A későbbiekben a leghíresebb verbunkosok közé tartozott Kodály Zoltán „Háry János” c. szvitjének „Toborzó” betéte.

A korabeli cigányzene kiemelkedő alakjai voltak: Czinka Panna (1711-1772) cigányhegedűs, prímás, Bihari János (1764-1827), magyar zeneszerző, cigányprímás. Verbunkos stílusú táncdallamokat és feldolgozásokat szerzett. Rózsavölgyi Márk (1789-1848), zeneszerző, a verbunkos zene utolsó képviselője, illetve Dankó Pista.

Cigányzenét írt még:

□ Csermák Antal György (1774-1822) zeneszerző, hegedűművész és a verbunkos zene egyik virtuóza volt. Kompozícióiban fellelhetők a magyar nemzeti kamarazene, illetve programzene első csírái.

□ Lavotta János (1764-1820) zeneszerző, hegedűművész. A verbunkos zene egyik virtuóza. 1792-1793-ban a pest-budai magyar színjátszó társaság „muzsikadirektora”, 1802-1804-ben a kolozsvári színtársulat „orchestrum direktora” volt.

1802. március 8-án I. Ferenc visszaállítja a feloszlatott premontrei és ciszteri, valamint bencés rendet, utóbbit kötelezi, hogy 10 gimnáziumban kezdje meg az oktatást.

305

1802. október 30-án a király szentesíti az 1802. évi törvényeket. A XX. tc. kimondja a polgárok és a jobbágyok perképességét. 1802. november 25-én Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozza könyvtárát és gyűjteményét.

Gróf Széchényi Ferenc

Gróf Széchényi Ferenc (1754-1820), főnemes, 1802-ben alapította meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat, Magyarország nemzeti könyvtárának számító legnagyobb könyvtárként Budapesten. A könyvtár 1846-tól a Magyar Nemzeti Múzeum, 1985-től a Budavári Palota épületében működik. A Magyar Nemzeti Múzeum alapját gróf Széchényi Ferenc adománya képezte. 1808-ban rendelték el megszervezését. Épületét Pollack Mihály (1773-1855) tervei alapján, klasszicista stílusban, 1837-1846 között építették fel. Első igazgatója Jakab Ferdinánd Miller (1749-1823), magyar könyvtáros lett, a Nemzeti Könyvtár (Országos Széchényi Könyvtár) első katalógusát is ő adta ki.

Korabinszky János Mátyás (1740-1811) térképész Széchényi Ferenc gróf támogatásával adta ki Magyarország földrajzi-történeti és közigazgatási lexikonát. Az 1802. évi amiens-i béke – egy időre – véget vet a kilencedik éve tartó angol-francia háborúnak. 1803-ban azonban az angol-francia háború kiújul, Napóleon angliai partraszállást készít elő. 1804 májusában a szenátus francia császárrá kiáltja ki Napóleont, akit decemberben koronáztak meg. 1804. május 18-án Bonaparte Napóleont császárrá nyilvánítja a francia szenátus. Augusztus 11-én I. Ferenc fölveszi az Ausztria örökös császára címet. 1804-1806 között Budán felépül a Sándor-palota, Pollack Mihály tervei alapján. 1805. október 21-én Trafalgárnál a Nelson admirális vezette angol hajóhad megsemmisíti a francia-spanyol flottát, azonban az ütközetben Nelson is elesik. 1805. november 7-én az udvar szorult katonai helyzetét kihasználva a pozsonyi országgyűlés rendelkezik a nemesi fölkelésről. Cserében a magyar nyelvhasználat kiterjesztését kérik. Az 1805:IV. tc. kimondja: az országgyűlési és kancellári feliratok magyar és latin nyelven szerkesztendők. 1805. november 12-én Napóleon csapatai bevonulnak Bécsbe. 1805. november 15-én Pozsony térségében francia csapatok lépik át a magyar határt. 1805. december 2-án Austerlitznél Napóleon megsemmisítő vereséget mér az osztrák-orosz egyesült seregre. December 26-án Pozsonyban I. Napóleon és I. Ferenc megbízottai aláírják a békeszerződést. 1806. július 2-án Pesten megindul a Hazai Tudósítások című politikai hetilap, amely majd 1808-1840 között Hazai s Külföldi Tudósítások címmel jelenik meg. 1806. július 12-én Napóleon védnöksége alatt megalakul a Rajnai Szövetség. Augusztus 6-án II. Ferenc császár lemond a német-római császári címről. (Megszűnik a Német-római Szent Birodalom.) Október 14-én Jénánál és Auerstedtnél Napóleon császár hadai tönkreverik a porosz sereget. 1806-tól az Osztrák Császárság hivatalos színe a fekete-sárga, a Magyar Királyságé a piros-fehér-zöld. 1807. április 5.-december 15. között országgyűlést tartanak Budán. A rendek 12000 újonc sorozását ajánlják meg (toborzási rendszer). Az 1807:XXI. tc. új erdőrendtartást vezet be. 1807-ben az országgyűlés elfogadja a magánosok által létesített árvízvédelem, a futóhomok erdősítése és Széchenyi országos könyvtár alapítása tárgyában kiadott törvényeket. 1808. augusztus 28.-november 5. között a pozsonyi országgyűlés I. tc. rendelkezik Mária Ludovika koronázásáról, II-VI. tc. szabályozza a nemesi fölkelés hadiszemléjét, gyakorlatait, s a VII. tc. elrendeli a katonai Ludovika Akadémia felállítását. 1807 júniusában Napóleon Friedlandnál legyőzi az oroszokat. Sándor cár és a francia császár találkozik egy kompon, megegyeznek a békében, amelyet júliusban írnak alá. A lengyel csapatok azonban Napóleon hatalomra jutása után sem tudtak hazájukért küzdeni. Hol Itáliában, hol Haiti szigetén, hol Spanyolországban harcoltak, idegen érdekekért, majd az orosz síkságon áldozták életüket. Napóleon azonban a lengyel kérdést nem vette komolyan. Napóleonnak a Poroszországgal folytatott, győzelemmel végződő háborúját követően, a tilsiti béke (1807) után - a poroszok és osztrákok által megszállt lengyel területeken - Napóleon megalakította a Varsói Nagyhercegséget, s ott megszüntette a jobbágyrendszert. 1808-ban hatályba lépett a Code Napoleon.

306

1807-ben bontották el a krakkói Óvárost övező védőműveket. Mindössze az északi falrész, ennek bástyái és a barbakán maradt fenn. 1808 decemberében Napóleon elfoglalja Madridot, de az országot nem tudja pacifikálni. 1809. április 10-én a császári sereg támadást intéz a franciákkal szövetséges Bajorország ellen. Május elején megindulnak az első magyar nemesi fölkelő ezredek. Május 13-án Napóleon Bécsben, ahonnan 15-én kiáltvánnyal fordul Magyarországhoz. 1809. június 5-6. között Napóleon az alsó-ausztriai Wagramnál döntő győzelmet arat a Károly főherceg által vezetett császári királyi hadseregen. Június 14-én a győri csatában vereséget szenvednek az elégtelenül és korszerűtlenül fölszerelt nemesi fölkelés csapatai a franciáktól. Június 24-én a franciák beveszik Győrt, 26-án Pozsonyt. Az 1809-ben a franciák ellen felkelő, fegyvert fogott magyar nemesek száma: 37000 fő (ebből: évi 3000 forint fölötti jövedelmű 2000 fő, 1000-3000 forint közötti jövedelmű 3000 fő, néhány holdas nemesi birtokkal rendelkező, a megye költségén katonáskodó: 32000 fő (90 %)). 1809. október 14-én Schönbrunnban békét köt I. Ferenc és I. Napóleon. Ausztria jelentős területi veszteséget szenved. Elveszti Krajnát, Triesztet, Karintia déli részét. A Lengyelország 3. felosztásakor szerzett területeket a Varsói Hercegséghez csatolják (25 millió frank hadisarc fizetésére kötelezik az osztrák felet). 1809. október 27-én I. Ferenc Lothar Clemens Metternichet (1773-1859) nevezi ki az Osztrák Császárság államkancellárjává. 1809-ben Nyugat-Galíciát a Varsói Nagyhercegséghez csatolták. A kongresszusi Lengyelország mintegy 128000 km2-nyi, etnikailag lengyel területeket foglalt magába (1831-ig formailag saját alkotmánya volt, melyet 1832-ben ún. Szervezeti Szabályzat váltott fel). A Varsói Nagyhercegség Ausztriával folytatott háborúja után (1809) kiterjesztette határait. 1809-10 között József nádor reformterveiben Magyarországnak szánja a főszerepet. Ausztriának jutalmul rendi alkotmányt kíván. 1811-ben Sárospatakon megjelenik Kazinczy Ferenc „Tövisek és virágok” c. epigramma-gyűjteménye, amely egyúttal a nyelvújítás nyitánya. Irányításával kibontakozik a magyar nyelvújítási küzdelem. 1812. február 9-én megnyílik a Pesti Német Színház. 1812. június 24-én I. Napóleon mintegy 480000 főnyi hadsereggel átkel a Nyemenen, Oroszország határfolyóján. – Seregében van Schwarzenberg herceg osztrák (Napóleon XIII. számú) hadteste is. - 1812. szeptemberében Bonaparte Napóleon Borogyinónál meghátrálásra kényszeríti Kutuzovot, de nem tudja megsemmisíteni az orosz hadsereget. Elfoglalja ugyan Moszkvát, békét azonban nem tud kötni, vissza kell fordulnia. Az eredménytelen hadjáratban novemberben megsemmisül a francia hadsereg. Az 1812. évi oroszországi hadjárat elvesztése után orosz katonaság szállta meg a Varsói Nagyhercegség területét, a lengyel seregek megmaradt része a franciákkal visszavonult. Bolesławiec sziléziai ipari város, környékbeli rézbányákkal. Helyreállított főterén áll a XV. században emelt, magas tornyú városháza, melyet a XVI. és XVIII. században is átépítettek. A XV-XVI. századi gótikus plébániatemploma barokkosított belső udvarral rendelkezik. Nevezetessége, hogy a napóleoni háborúk nagy orosz hadvezére, Kutuzov tábornagy 1813-ban itt halt meg útközben. 1813. augusztus 26-27. között zajlik a drezdai csata, majd az október 16-19. közötti lipcsei „népek csatájá”-ban I. Napóleon döntő vereséget szenved a szövetséges csapatoktól. A csatában részt vesz Széchenyi István huszártiszt is. A lengyelek vezére, Józef Poniatowski is elesett az 1813. évi lipcsei csatában. 1814. április 6-án a francia szenátus XVIII. (Bourbon) Lajost Franciaország királyává nyilvánítja. 1814 februárjában Napóleon ismételten megveri Blüchert, de ezzel csak fokozza a koalíció erőfeszítéseit, s amikor már marsalljai is megtagadják az engedelmességet, június 6-án lemond az uralomról. Elba szigetére száműzik, Napóleon öngyilkosságot kísérel meg. 1814. március 31-én a szövetségesek bevonulnak Párizsba. Májusban osztrák hadjárat indul Murat, nápolyi király ellen. 1814 májusában XVIII. Lajos bevonul Párizsba. Május 30-án megkötik az első párizsi békét. 1814. szeptember 14-1815. június 8-a között Bécsben ülésezik az európai államok kongresszusa az Európa újjászervezéséről. 1815-ben a bécsi béke Angliának juttatja Ceylont, a Jóreménység fokát, Máltát, Helgolandot, Mauritiust és néhány szigetet a Karib-tengeren.

307

A magyar felvilágosodás irodalma Kazinczy Ferenc (1759-1831), magyar költő, író, a korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja volt. 1788-ban részt vett a „Magyar Museum”, az első magyar irodalmi folyóirat megindításában, majd az „Orpheus”-t szerkesztette 1789-1792 között. A jakobinus mozgalomban való részvételéért 1795-ben halálra ítélték, de az ítéletet várfogságra módosították, és 7 év után csak 1801-ben szabadult. Kufstein hírhedt várbörtönében a XVIII. század végétől az 1860-as évekig számos magyar fogoly, köztük Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Wesselényi Miklós báró raboskodott. Kazinczy 1806-tól az általa Széphalomnak nevezett Bányácskán élt, s hatalmas levelezésével az irodalmi életet szervezte. Kazinczy Ferenc 1811-ben megjelent „Tövisek és virágok” c. epigrammagyűjteményével indult meg a nyelvújítási harc. Kazinczy tudatosan és tervszerűen vezette a nyelv megújításával kapcsolatos munkákat. Követője volt Széchenyi István és Kossuth Lajos is.

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820), költő, hagyománygyűjtő, a történeti énekek és népdalok gyűjtője volt. Kazinczy Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály barátjaként támogatta a nyelvújítást.

Fazekas Mihály (1766-1828), magyar költő. A debreceni felvilágosult írói kör kiemelkedő egyénisége volt. Csokonai Vitéz Mihály barátja, az első magyar nyelvű tudományos növényhatározó, a „Magyar fűvészkönyv” társszerzője. Legismertebb műve a Lúdas Matyi c. komikus elbeszélő költemény.

Kisfaludy Sándor (1772-1844), író, költő, 1796-ban katonaként francia fogságba esett, ennek élményeiből született „Napló és francia fogságom” c. műve. Szegedy Róza iránti szerelme ihlette „Himfy szerelmei” c. versciklusát. Öccse, Kisfaludy Károly (1788-1830), író, festő, a magyar romantika első nemzedékének vezéralakja volt.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), magyar költő, a felvilágosodás kimagasló, legsokoldalúbb költőegyénisége. Debrecenben született, és az itteni református kollégium diákja volt, majd tanítója lett. 1795-ben azonban kicsapták lázadó szelleme miatt. Fiatalon írta „Békaegérharc” c. vígeposzát. A pozsonyi országgyűlés idején, 1796-ban „Diéta Magyar Múzsa”c. verses újságot adott ki, hogy verseit meg tudja jelentetni. 1797-ben Komáromban szövődött reménytelen szerelme Lillájával, Vajda Juliannával. Szerelmes versei (pl. A reményhez) rokokó hangulatúak. Komáromból a Somogy megyei Csurgóra vándorolt, itt tanár volt, s diákjai játszották el vígjátékait. 1799-ben írta „Dorottya” c. vígeposzát és „Özvegy Karnyóné” c. bohózatát. 1800 tavaszán gyalogosan hazaindult Baranya és Bács megyén át, Kecskemét és Karcag érintésével Debrecenbe. Szegénység és értetlenség vette körül, mégis tele volt tervekkel. Meglátogatta a Kufsteinből szabadult Kazinczy Ferencet, akinek felkérésére megírta a nagyváradi Rhédey grófné temetésére „A lélek halhatatlansága” c. versét. A temetésen megfázott, már halálos betegen ért vissza Nagyváradról Debrecenbe. 32 éves korában, tüdőgyulladásban halt meg.

Napóleoni háborúk

A francia forradalom első időszaka Maximilien de Robespierre (1758-1794), francia forradalmár halálával véget ért. Robespierre 1793. július havától a Közjóléti Bizottság feje volt. 1794. április havától tényleges diktátor lett, és radikális demokratizálási törekvéseit a terror fokozásával kívánta megvalósítani. 1794. thermidor 9-én (július 27-én) megdöntötték uralmát és kivégezték. I. Napóleon a nagy francia forradalom idején a Nemzeti Konvent megbízásából 1795-ben verte le a párizsi királypárti felkelést. 1797-ben az itáliai hadjárat főparancsnoka lett. I. Bonaparte Napóleon (1769-1821), Franciaország császára (1804-1814/15) a korzikai Bonaparte-családból származott. Korzikát 1768-ban vásárolta meg Franciaország Genovától, így született Napóleon franciaként. 1789-ben a francia forradalom híve, 1793-tól tábornok lett. Jan Henryk Dąbrowski vezetésével 1796-ban, a forradalmi francia sereg oldalán megalakult a lengyel légió, melynek indulója Josef Wybicki szerzeménye a „Jecze Polska nie zgniela” („Nincs még veszve Lengyelország” című dal lett, ez lett később a lengyel nemzeti himnusz is. 1797-ben Itáliában, a francia protektorátus területén I. Napóleon oldalán lengyel légiók alakultak, céljuk az ország felszabadításáért folytatandó harc volt. Dąbrowski tábornok 1770-1792-ben a szász lovasságnál szolgált, 1792-ben a lengyel hadsereg szolgálatába lépett. 1794-ben részt vett a Kościuszko-féle felkelésben és Varsó védelmében. 1796-ban Franciaországba emigrált, 1797-ben megszervezte az itáliai lengyel légiókat. 1806-ban Nagy-Lengyelországban felkelést indított a porosz uralom ellen, s részt vett az 1806-1807-es, az 1809-es és az 1812-es napóleoni hadjáratban.

308

Hymn Polski Ludowej „Mazurek Dabrowskiego” LENGYEL NEMZETI HIMNUSZ

I. Jeszcze Polska nie zginęla Kiedy my żyjemy, Co nam obca przemoc wzięła Szablą odbierzemy.

Marsz, marsz Dąbrowski Z ziemi ułoskiej do Polski Za twoim przewodem Złączym się z narodem.

II. Przejdziem Wislę, przejdziem Wartę Będziem Polakami, Dał nam przykład Bonaparte Jak zwyciężać mamy. //: :// III. Jak Czarnięcki do Poznania Po szwedzkim zaborze. Dla ojczyzny ratowania Rzucim się przez morze. //: ://

I. Nincs még veszve Lengyelország, Amikor mi létezünk, Mit tőlünk idegen túlerő elvett, Kardunkkal visszavesszük.

Menj, menj Dabrowski Itáliából Lengyelországba, Vezérleteddel Egy leszünk a néppel.

II. Átkelve a Visztulán, át a Vártán, A lengyelekkel leszünk, Bonaparte adott nekünk példát, Hogy elnyerjük hazánkat. //: :// III. Mint Czarnieczki Poznanban Svédekre támadt, Akként kelünk át a tengeren, Hogy hazánkat megmentsük.

Waleri Wróblewski

Az 1797-ben Campo Formio-nál - ma Campoformido, olasz helység Udinétől délnyugatra - megkötött békében a forradalmi Franciaország ellen folytatott koalíciós háborúk idején Ausztria - a Franciaországtól elszenvedett vereség következtében - elvesztette Belgiumot, Milánót és Mantovát, valamint titkos záradékban lemondott a Rajna bal partjáról Franciaország javára. Kárpótlásul megkapta Dalmáciát, Isztriát és Velence egyes birtokait. Napóleon 1798-ban Nagy-Britannia térdre kényszerítése érdekében expedíciót indított Egyiptomba, de flottája Abukírnál vereséget szenvedett. 1799. november 9-10-én (Brumaire 18-19-én) államcsínnyel megbuktatta a Direktóriumot (Directoire, 1795-1799), és mint első konzul 10 évre megszerezte az egyeduralmat. 1801-ben Ausztriával kötött luneville-i szerződéssel a Rajna bal partja Franciaországhoz került. Az 1802-ben Nagy-Britanniával kötött amiens-i békével befejezte a Franciaország ellen vívott második koalíciós háborút. 1802-ben népszavazással Napóleont örökös konzullá választották. 1804. december 2-án a pápával a franciák császárává, 1805-ben Itália királyává koronáztatta magát. 1803-ban Napóleon sorozatos háborúkat vívott az európai hatalmakkal. Horatio Nelson (1758-1805), vicomte (1801), angol tengernagy 1797-ben Szent Vincent-foknál legyőzte a spanyol, Abukírnál 1798. augusztus 1-jén a francia flottát, 1801-ben Koppenhágánál szétverte a dán flottát. 1805. november 21-én Nelson szétverte a spanyol-francia flottát és a trafalgári győzelemmel biztosította az angol uralmat a tengereken. 1792-1815 között Franciaország és az európai államok többsége között – rövid békeidőszakoktól eltekintve – folyamatosan koalíciós háborúk zajlottak. 1802-ig ezeket francia forradalmi háborúknak is nevezik. August Neidhardt von Gneisenau gróf (1760-1831), porosz katonatiszt 1807-ben J. Nettelbeckkel együtt védte a Balti-tenger partján Kołobrzeg (Kolberg) várát a tilsiti béke megkötéséig. (Tilsit (1945-től Szovjetszk), orosz iparváros a Neumas (or. Nyeman) folyó partján, az orosz-litván határ mentén.) Az 1807. július 7-i, Franciaország és Oroszország, valamint az 1807. július 9-i, Franciaország és Oroszország között aláírt tilsiti békével fejeződött be az 1806-1807. évi koalíciós háború. A poroszok elvesztették az 1793-1795 között birtokolt lengyel területeket, továbbá az Elbától nyugatra eső területek Franciaországhoz kerültek.

309

A győzelmes németországi hadjáratokkal, a Rajnai Szövetség megalapításával (1806-1813), az 1806-ban Nagy-Britannia ellen meghirdetett kontinentális blokáddal (1814-ben szűnt meg) és az I. Sándor (1777-1825) orosz cárra (1801-1825) rákényszerített 1807. július 7-i tilsiti békével Napóleon hatalma tetőpontjára jutott. A Rajnai Szövetséget - a Német-Római Birodalomból kivált 16 déli és délnyugati fejedelemségből - I. Napóleon 1806-1813 között francia védnökség alatt hozta létre. Erős hadsereg-kontingest kellett kiállítaniuk a francia hadsereg számára, ennek fejében növelhették államterületüket. Poroszország 1806-os veresége után újabb államok csatlakoztak a szövetséghez, melynek taglétszáma 1811-ben 36-ra nőtt. A cár ellenállása miatt azonban 1810-ben meghiúsult a kontinentális blokád. Serockot 1155-ben alapították és 1417-ben kapott városjogot. Gótikus-reneszánsz templomát a XVI. század elején alapították az utolsó mazowiai hercegek. A napóleoni háborúk korában a Bug és a Narew egybeömlésénél, magasparton fekvő Serock közelében fontos erődtámaszpont volt. - Az innen 22 km-re fekvő Pultusk a XI-XIII. században Mazowia határvárosa, püspöki birtok volt. Káptalani temploma 1560-ban épült, de reneszánsz stílusban átépítették. A Narew-parti parkban van az eredetileg gótikus püspöki palota. A városi invalidusház volt 1806-ban a császár vezérkarának székhelye. Varsótól északra, a Bug és a Visztula összefolyásánál fekvő Modlin erődjét, a hajdani cári Oroszország és a poroszok által megszállt lengyel területek határán 1810-1812 között még Napóleon utasítására kezdték építeni. Később orosz, majd 1939 után náci megszállás alá került. 1809-ben a Varsói Királyság Józef Poniatowski vezette 12000 fős hadserege Raszyn mellett ütközött meg a Ferdynand d’ Este főherceg vezetése alatt álló, a lengyel hadseregnek több mint kétszeresét kitevő osztrák sereggel. Napóleon oroszországi 1812-13. évi hadjáratában a lengyel hadtest parancsnoka Józef Antoni Poniatowski herceg (1763-1813), lengyel tábornok és francia marsall volt, aki a Tadeusz Kosciuszko vezette 1794-es lengyel felkelésben hadosztályparancsnokként vett részt. Az I. Napóleon uralma ellen 1813-15-ben felkelt európai népek felszabadító háborút folytattak. Mihail Illarionovics Goleniscsev-Kutuzov (1745-1813), Szmolenszk hercege, orosz katonatiszt – aki előbb az 1805-ben, Austerlitznél a Napóleonnal szemben vesztes orosz-osztrák hadsereg parancsnoka volt -, majd Napóleon oroszországi hadjárata során lefolyt 1812. évi borogyinói csatából győztesen került ki, ezután tábornaggyá nevezték ki. Kutuzovnak 1812-13 között, a franciák elől kitérő, kiváló taktikával sikerült felőrölnie Napóleon hadseregét. Napóleon „Nagy Hadseregé”-nek 1812. évi oroszországi pusztulása után, 1813-ban Poroszország és Oroszország katonai szövetséget hozott létre. A kezdeti sikerek ellenére Napóleon Poroszországgal és Oroszországgal fegyverszünetet kötött, de Ausztria, Anglia és Svédország mégis a szövetségesekhez csatlakozott. A Nagy-Britannia – Oroszország – Ausztria – Poroszország – Svédország által indított felszabadító háborúban a túlerőben lévő szövetséges seregektől a Lipcse melletti, 1813. október 16-19. között lezajlott „népek csatájá”-ban I. Napóleon megsemmisítő vereséget szenvedett. August Neidhardt von Gneisenau gróf, mint Gebhardt Leberecht von Blücher vezérkari főnöke (1813-1815) jelentős szerepet játszott a franciák elleni győzelmekben. Párizs 1814. március 13-án elesett, a szenátus április 2-án Napóleont lemondásra kényszerítette, és 1814. április 6-án Fontainebleau-ban lemondott. I. Napóleont előbb Elba szigetére száműzték, ahonnan 1815. március 1-jén visszatért, de a június 18-i waterloo-i (Belgium) csatában az angol Arthur Wellesley Wellington (1769-1852) herceg (1814), tábornagy és politikus, valamint Gebhardt Leberecht von Blücher (1742-1819), 1814-től Wahlstett hercege, porosz hadvezér győzelmet aratott Napóleon felett. Ezzel Napóleon száznapos uralma véget ért. Ezt követően Szent Ilona szigetére száműzték.

310

18.2. Magyarország és a lengyelek az 1815. évi bécsi kongresszus után, a magyar reform törekvések korszaka, lengyel törekvések

1815. február 8-án a bécsi kongresszus résztvevői megállapodnak Lengyelország újabb felosztásában. A kongresszus határozata értelmében létrejött „Lengyel Kongresszusi Királyság” Oroszországgal alkotott perszonáluniót Varsó központtal, Krakkóból 1846-ig önálló „Krakkói Köztársaság” lett, Galícia Ausztriához került, Nagy-Lengyelországban pedig létrejött a porosz Poseni (Poznańi) Nagyhercegség. A Lengyel Kongresszusi Királyság gazdasági autonómiát élvezett, ennek következtében ipara jelentős fejlődésnek indult. Új ipari létesítmények létesültek (Kielcei-iparvidéken) és új iparvárosok alakultak (Łódż). A Kongresszusi Lengyelország – Lengyelországnak az 1815. évi bécsi kongresszus határozata alapján Oroszországhoz került része -, Lengyel Királyság néven 1831-ig korlátozott alkotmánnyal rendelkezett. A napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi bécsi kongresszuson a három győztes hatalom: Poroszország, a cári Oroszország és Ausztria Krakkó hovatartozásáról nem tudott megegyezni. A 25000 lakosú várost, Köztársaság címen önálló állammá nyilvánították. A megszállt Lengyelország területéről ide menekültek a lengyel vezető értelmiségiek. 1815. március 1-jén Napóleon partra száll Franciaországban, a seregek visszapártolnak hozzá, de száznapos uralma hamarosan véget ér. 1815. június 18-án Wellington vezette szövetséges hadsereg Waterloonál döntő győzelmet arat - az Elba szigetéről visszatért - I. Napóleon császár seregei felett. Szent Ilona szigetére száműzik, ahol 1821. május 5-én hal meg. A Varsótól nyugatra fekvő Walewice a Walewski-család fészke volt. Maria Walewska grófnőnek Napóleontól született fia, Alexander Walewski gróf itt született. Alexander Walewski Franciaország későbbi külügyminisztere lett. I. Napóleon Mária Lujzától született fia, II. Napóleon (Ferenc Károly József Bonaparte), Reichstadt hercege, a „Sasfiók” (1811-1832) – apja halála után – osztrák felügyelet alatt élt.

Kielce

Kielce a környező Świętokrzyskie Góry (Szentkereszt-hegység) iparvidékének központja. Kielce 1918-tól az önálló Lengyelország egyik ipari központja.

A város első templomát, a Szent Adalbertről elnevezett templomot 1086-ban alapították. A város neve Kielcz nemzetségtől nyerte nevét, akiknek a létezése a középkori Kis-Lengyelországban történelmileg bizonyítható. Kielce a XI. századig vezeti vissza múltját. A XII. század elején a krakkói püspök birtoka lett, és püspöki joghatóság alá került. A pártázatos homlokzatú, nagy harangtornyú székesegyház egy XII. századi templom helyén a XVII. század első harmadában épült, de a XIX. század második felében neobarokk stílusban átépítették.

A püspöki nyaraló- és vadászkastély körüli település a XV. század közepén kapott városjogot. A város körüli rézbányák falai között kereskedők és iparosok telepedtek le. A városon át folyó Silnica (Erőske) patak gyorsfolyású vize malmokat hajtott, később a XIX. század elején a manufaktúrák kialakulásával a vízi erővel működő huták, kovácsműhelyek, posztóverők és kallók energiaszolgáltatója volt.

A Karczówka tetején 1624-1631 között épült, fallal körülvett obszervens ferences kolostort egy pestisjárvány elmúltával, fogadalmi templomként építették. A négytornyú, késő reneszánsz kielcei püspöki palota 1637-1641 között J. Zadzik krakkói püspök részére, Poncino olasz építész tervei szerint épült: a franciaországi reneszánsz és a barokk közötti átmeneti stílusban. 1808-ig használták püspöki palotának, majd adminisztrációs célokat szolgált, később múzeumként használták.

1655-ben Gusztáv Károly, 1702-ben pedig XII. Károly svéd király csapatai vonultak át a városon, a város hanyatlani kezdett. A XVIII. század végi szellemi megújhodás hatására Kielce 1789-ben kikerült a püspök joghatósága alól. Lengyelország 1772. évi első felosztásakor Kielce is – rövid ideig – az Ausztriának jutó területhez tartozott. 1794-ben a város mellett táboroztak Tadeusz Kościuszko csapatai.

Az 1815. évi bécsi kongresszus döntése alapján az Oroszország védnöksége alatt felállított Lengyel Királyság része lett. 1814-1816-ban, Kielce közvetlen közelében lévő Białogon nyílt meg a város nagy gépgyárának és öntödéjének elődje, a Stanisław Staszic (1755-1826) pap, tudós, filozófus, politikus és politikai közíró által alapított ólom- és rézkohó, Lengyelország első ilyen létesítménye. Staszic Kielcében szervezte meg a Lengyelországi Bányák Főigazgatóságát, 1816-ban pedig az első bányászati főiskolát az egykori püspöki palotában. Staszic 1808-tól a Tudomány Baráti Társaságának elnöke is volt.

311

1815. június 8-án a német fejedelmek Bécsben létrehozzák az osztrák vezetésű Német Szövetséget. 1815. szeptember 26-án I. Ferenc császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király megköti a Szent Szövetséget. Október 13-án agyonlövik Murat volt nápolyi királyt. 1815-től Széchenyi István megkezdi – 1849-ig rendszeresen vezetett – naplója írását. 1815-ben Pesten megjelenik Fazekas Mihály „Lúdas Matyi” című elbeszélő költeménye. 1817 januárjában Pesten megindul a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat. Angliában 1812-ben indul el a Clyde folyón az első gőzhajó. 1817. szeptember 16-án már Pest és Komárom között próbautat tesz Bernhardt Antal „Carolina” nevű dunai gőzöse is. 1818-ban Keszthelyen Festetics György védnöksége alatt megtartják az első Helikon-ünnepségeket. 1818. január 1-jén megkezdi működését – Magyarországra kiterjedően is – a Szabadalmazott Osztrák Nemzeti Bank. 1820 szeptemberében Ferenc császár-király és felesége Magyarországon tesz körutat. 1820-ban megjelenik Katona József (1791-1830) Bánk bán című nemzeti drámája. 1822. augusztus 13-án a bécsi udvar elrendeli, hogy az értéktelen papírpénz helyett ezüstpénzben (pengő) kell megfizetni az adókat. 1822-ben Magyarországon nemzeti méretű ellenállás bontakozik ki az adózás és újoncozás miatt. A kormány erőszakot alkalmaz a tiltakozó megyék ellen. 1822-1856 között felépül az esztergomi bazilika Kühnel Pál és Hild József tervei alapján. 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc megírja Himnusz c. költeményét, amely csak 1829-ben jelenik meg az Aurórában. Erkel Ferenc 1844-ben megzenésíti és így a magyar nép nemzeti himnusza lett.

A magyar felvilágosodás és a reformkori irodalom Berzsenyi Dániel (1776-1836), magyar költő, a magyar klasszikus verselés, az óda és elégia kiemelkedő művelője, a „magyar Horatius”. Csak 14 évesen került iskolába, a soproni evangélikus líceumba, de ott nem sokat tanult, latinul, németül már egyébként is tudott. A tanárok elégedetlenek voltak vele. Magatartása miatt rövidesen ki is csapták a gimnáziumból. 22 évesen megházasodott, 1808-ig Kemenesalján, Sömjénben gazdálkodott. Ekkor átköltöztek Niklára és 1808-tól haláláig itt élt, ezért „niklai remeté”-nek is nevezik. Verseinek kiadását Kazinczy Ferenc kezdeményezte, három versét már 1803-ban elküldte Kazinczy Ferencnek. 1813-ban megjelent első verseskötetét Kazinczy Ferenc azonban 1817-ben elmarasztalta, ezért az irodalmi élettől visszavonult. Esztétikai tanulmányokat folytatott, csak 1825-ben válaszolt a bírálatra és visszatért a közéletbe. A klasszikus időmértékes verselés magyar mestere. Költészetének alaphangját a kiábrándultság jellemzi. Széchenyi hatására megírta „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályáról” szóló értekezését. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Széchenyi nagy tisztelője volt Berzsenyinek. Halála után fél évvel az Akadémián Kölcsey tartott róla megemlékezést.

Kölcsey Ferenc (1790-1838), ró, költő, politikus, a reformkor kiemelkedő alakja volt. Korán árvaságra jutott, s már öt éves korában a debreceni református kollégium növendéke lett. Sokat és könnyen tanult. Súlyos himlőbetegsége miatt fél szemére megvakult. Latinul, görögül, franciául, németül is tudott. Kazinczy oldalán részt vett a nyelvújítási harcokban. Nagy, hazafias költeményei (Huszt, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke) az 1820-as években születtek. 1823-ban szerezte a magyar nemzeti himnusszá vált Himnus c. költeményét. Az 1832-1836. évi országgyűlésen Szatmár megye követeként vett részt. Az itteni tapasztalatokat „Országgyűlési Napló”-jában örökítette meg. Beszédei országos hírűvé tették. 1835-ben lemondott. Szerette Csokonai Vitéz Mihály költeményeit, tisztelte Kazinczy Ferencet. Életfilozófiáját Kölcsey Kálmánhoz írt Parainesis c. filozófiai végrendeletében foglalta össze.

Vörösmarty Mihály (1800-1855), költő, drámaíró, a magyar romantika és reformkor kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Pusztanyéken született. Miután Pesten befejezte tanulmányait, a Perczel családnál nevelősködött a Tolna megyei Börzsönyön. Perczel Etelka iránti reménytelen első szerelme verseinek egyik ihletője volt. Az 1825-ben írt „Zalán futása” c. honfoglalási eposza országosan is ismertté tette nevét. A fővárosba költözött, a „Tudományos Gyűjtemény” és a „Koszorú” c. folyóiratokat szerkesztette. 1836-ban a Kisfaludy Társaság egyik alapítója volt. Az 1831-ben készült „Csongor és Tünde” c. mesejátékát romantikus tragédiák: „Vérnász”, „Marót bán”, „Cillei és a Hunyadiak” követték. A Nemzeti Színházat Vörösmarty alkalmi darabjával, az „Ábrád ébredésé”-vel nyitották meg.

312

1837-1843 között az „Athenaeum” szerkesztőjeként Bajzával és Toldyval nagy szerepet játszott a kulturális és politikai közvélemény formálásában. Első elnöke volt a Nemzeti (később Ellenzéki) Körnek. Ebben az időszakban keletkeztek legnagyobb ódái, pld. a „Szózat” és bölcsességi költeményei, mint a „Gondolatok a könyvtárban”. 1848-ban képviselő, Kossuth híve. A világosi fegyverletétel után bújdosnia kellett. 1850-ben kegyelmet kapott, és hátralévő éveit betegen, búskomorságban töltötte. 1854-ben írta utolsó költeményét, „A vén cigány”-t. Összes műveit Gyulai Pál (1826-1909) irodalomtörténész és kritikus adta ki.

Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegekben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre!

Bújt az üldözött s felé Kard nyúlt barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, Isten a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! 1823

313

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenül Légy híve, ó magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül, Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpának hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenül Hazádnak, ó magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. 1837

314

Újságok A Magyar Hírmondó 1780-1788 között, Pozsonyban megjelenő, első magyar nyelvű hírlap volt. Szerkesztője 1780-83-ban Rát Mátyás (1749-1810), evangélikus lelkész, újságíró volt.

A Magyar Kurír 1786-1834 között, az első bécsi magyar nyelvű újság volt. Bécsben jelent meg. Alapító szerkesztője Szacsvay Sándor volt.

1788-ban Kazinczy Ferenc részt vett a „Magyar Museum”, az első magyar irodalmi folyóirat megindításában. A Magyar Museum 1788-1793, Kassán megjelenő első magyar nyelvű kritikai folyóirat volt. Szerkesztője többek között Baróti Szabó D., Batsányi János, Kazinczy Ferenc volt.

A Magyar Minerva az első magyar könyvkiadó vállalkozás volt 1798-1812között. Ezen a néven jelent meg később, 1930-1939 között Pozsonyban a felvidéki magyar irodalmi folyóirat Reinel János (1888-1973) szerkesztésében.

A Hazai Tudósítások c. lap alaptó szerkesztője Kultsár István (1760-1828), író, szerkesztő, a magyar nyelv és kultúra ügyének lelkes támogatója volt. Kultsár István a pesti magyar színtársulat igazgatója volt.

A Tudományos Gyűjtemény Pesten 1817-1841 között megjelenő, az első jelentős magyar történeti, irodalmi, kritikai folyóirat volt. Szerkesztője Fejér György (1766-1851) és Thaisz András (1789-1840), majd 1828-1832-ben Vörösmarty Mihály volt.

Az Auróra 1822-1843 között megjelenő irodalmi zsebkönyv volt. Szerkesztője Kisfaludy Károly (1788-1830), költő és író volt, aki az Auróra révén a fiatal irodalmárok (többek között Vörösmarty, Bajza, Toldy), a Pesten létrejött irodalmi központ vezéralakja lett. Halála után, 1833-tól Bajza József (1804-1858) - a Pesti Magyar, a későbbi Nemzeti Színház első igazgatója - szerkesztette. Kisfaludy károly barátai és írótársai 1836-ban hozták létre a Kisfaludy Társaságot, amely 1952-ig működött. Tisztviselői közé tartozott pl. Arany János, báró Eötvös József, báró Kemény Zsigmond, Gyulai Pál és Toldy Ferenc is.

A Tudománytár 1834-1844 között, Pesten megjelenő, a Magyar Tudós Társaság tudományos folyóirata volt, Toldy Ferenc és Csató Pál (1807-1841) szerkesztésében.

Az Athenaeum (Athenaion) eredetileg Athéné istennő temploma volt, majd a költészet és beszédművészet ápolására szolgáló akadémiává alakult. Ezt a nevet vette fel az 1837-1843 között megjelenő magyar tudományos, kritikai és szépirodalmi folyóirat, melynek szerkesztője Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály volt. Toldy Ferenc (tkp. Schedel), irodalomtörténész (1805-1875), 1837-1843 között, Bajzával és Vörösmartyval az „Athenaeum” c. folyóirat szerkesztője, 1846-1874 között a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. Emich Gusztáv (1814-1869), magyar könyvkereskedő, könyvkiadó, Petőfi Sándor verseinek kiadója volt. Vállalkozásából jött létre az Athenaeum Rt., amely 1868-1947 között Budapesten kiadóként és nyomdaként működött.

A Jelenkor 1832-1848 között Pesten megjelenő, magyar politikai hírlap volt, melyet gróf Széchenyi István alapított. Szerkesztője Helmeczy Mihály (1788-1852) volt.

1825. szeptember 11-1827. augusztus 18. között Pozsonyban ülésezik az első reformországgyűlés. Szeptember 13-án az országgyűlésen kialakul az egységes kerületi ülés intézménye. 1825. november 3-án Széchenyi István (1791-1860) az országgyűlés kerületi ülésén a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására egyévi jövedelmét, 60000 forintot ajánl fel. 1825-ben kerül sor Karolina Auguszta királyné koronázására. 1826. április 17-én a királyi felirat kimondja: a hazai nyelv „a nemzeti szellem típusa”. Augusztus 12-én az országgyűlés kimondja: a jobbágytelken gazdálkodó nemesek 1830-tól kötelesek állami adót fizetni. 1827. április 11-én I. Ferenc megtagadja az ország sérelmeinek további orvoslását. 1827. augusztus 18-án a király szentesíti az 1825-1827. évi országgyűlés törvényeit (Magyar Tudományos Akadémia alapítása, országgyűlési bizottságok alakulnak). 1827. június 10-én Széchenyi István kezdeményezésére megalakul a Pesti Kaszinó, 1830-tól Nemzeti Kaszinó. Tagjai között volt Wesselényi Miklós, Fáy András, Clark Ádám és Marczibányi Lajos. Alapítását követően városi kaszinók és olvasókörök alakultak. 1828-1836 között gróf Reviczky Ádám a kancellár.

315

1828. május 20-án, Pesten Széchenyi István és társai megtartják az első lófuttatást. Megjelenik Széchenyi István „Lovakrul” című műve. Június 1-jén Budán Brunszvik Teréz grófnő megalakítja az első magyarországi kisdedóvó intézetet, az Angyalkertet. 1829. november 1-jén a Habsburg-örökös tartományokban bevezetik a fogyasztási adót. 1829. szeptember 14-én megkötik az orosz-török drinápolyi békét. 1830. január 28-án, Pesten megjelenik Széchenyi István „Hitel” című munkája. Uralkodói engedéllyel 1829. március 13-án John Andrews és Pichard Bécsben megalakítja az első Dunagőzhajózási Társaságot. 1830. szeptember 4-én tesz próbautat a Dunán Bécs és Pest között az Első Dunagőzhajózási Társaság „I. Ferenc” nevű gőzhajója. 1830-ban már rendszeres gőzhajójárat indul Bécs és Pest között. 1830. szeptember 28-án Pozsonyban királlyá koronázzák V. Ferdinándot. 1830. szeptember 8.-december 20. közötti pozsonyi országgyűlés VIII. tc. kimondja, hogy senki sem viselhet közhivatalt, 1834. január 1-je után nem folytathat ügyvédi gyakorlatot, ha nem tud magyarul.

A párizsi forradalom hatása, a lengyel felkelés 1830-ban Párizsban, majd Brüsszelben forradalom tör ki. 1830. október 14-én Belgium kikiáltja függetlenségét. Az ország első uralkodója I. Lipót coburgi herceg lett. 1830-ban kitört a párizsi forradalom. X. Károly francia király ugyanis megszüntette a sajtószabadságot, a nemesség és a klérus befolyásának növelése érdekében korlátozta a választójogot. Párizs népe azonban a Bourbonok zászlaja helyett újra kitűzte a piros-fehér-kék trikolórt a királyi palotára. Háromnapi utcai harc után győzött a francia polgári forradalom, X. Károly elmenekült. A burzsoázia által választott új király, Lajos Fülöp már új eszmék szerint kormányzott. Megmozdult Belgium, felkelt Lengyelország is. A belgák kivívták függetlenségüket a hollandokkal szemben. 1830-1831. között, a Lengyel Királyságban, válaszul a nemzeti jogok korlátozására, kitör a főként nemesi ún. novemberi felkelés (1830. november 29. – 1831. október 5.) 1830. november 29-én Varsóban a nemzeti fölkelés során a felkelők megnyitották az Arzenált és felfegyverezték a varsói népet. A hivatalos vezetéssel ellentétben, a felkelt tisztek és a varsói polgárok kiszélesítették a felkelést. Az 1830-as lengyel felkelés során, 1831. május 26-án, Ostrolękánál ütköztek meg a szabadságukért küzdő lengyel csapatok a cári hadakkal. E csata hőse volt a 37 éves tüzérparancsnok, Józef Bem. Az 1666-ban épült barokk bernardinus templom és kolostor falai mögé vették be magukat a túlerő által ide beszorított felkelők. – A Varsótól északnyugatra fekvő, egykori kasztellánus város, Zakroczym 1422-ben nyert városjogot, és a XIV-XV. században Mazowia bírósági székhelye is volt. Lengyelország felosztását követően határváros lett a cári orosz birodalom és a porosz királyság határán. Az 1831-es felkelés idején, egy időre a kormány és a szejm ide helyezte székhelyét. Az orosz túlerő azonban 1831. május 26-án, Ostrolęnka alatt győzött. a lengyelek alulmaradtak Miklós orosz cárral szemben. Az 1830-31-es felkelésben ott találjuk Józef Z. Bem (1794-1850) tábornokot, Ludwik Mierosławski tábornokot (1814-1874) is. A felkelés bukása után Oroszország véres terrort alkalmazott. A megtorlás elől külföldre menekültek között volt többek között az ekkor 36 éves Józef Bem is. Ferenc császár üdvözölte is az erőskezű cárt. Európa népei azonban a lengyelekkel éreztek. Bajza József szerint „Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt”, Kölcsey Ferenc pedig egyik legszebb beszédét Lengyelország érdekében tartotta meg. A lengyel alkotmány hatályát vesztette, a Lengyel Köztársaságot gyakorlatilag bekebelezték Oroszországba. A lengyel hazafiakat arra kényszerítették, hogy a függetlenségi harcot emigrációban, főként Franciaországban folytassák. A „Nagy Emigráció” során (8000-9000 fő, túlnyomórészt nemesek) Franciaországban, részint Angliában, Belgiumban, Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban több demokratikus (Lengyel Demokratikus Társaság keretében, Joachim Lelewel körül) és konzervatív (A. J. Czartoryski körül) emigráns szervezet alakult. Adam Jerzy Czartoryski herceg (1770-1861), Adam Kezimierz herceg (1734-1823) fia, a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, majd 1831-ben Párizsba emigrált. Henryk Dembiński (1791-1864) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka. rövid ideig főparancsnok volt. A vereség után Szászországba

316

emigrált, majd Franciaországba költözött. Joachim Lelewel (1786-1861) történész, a polgári demokratikus szárny vezetője, az 1830-31-es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. 1831-33-ban Párizsban, majd Brüsszelben élt, 1837-ben alapította meg a Lengyel Emigránsok Egyesületét, amely 1846-ban csatlakozott a lengyel Demokratikus Társasághoz. Munkatársa Stanisław Worcell (1799-1857) volt, aki később Franciaországban, Belgiumban ill. Angliában élt emigrációban.

Lengyel irodalom és művészet

A XIX. század elejétől kezdve az irodalomban és a zenében a romantika uralkodik Lengyelországban is (1820-1863 körül). Legkiemelkedőbb képviselői:

- Adam Mickiewicz (1798-1855) költő, aki 1829-től külföldön élt, - Juliusz Słowacki (1809-1849) költő, aki 1830-tól Párizsban élt, és - Fryderyk Chopin (1810-1849) zongoraművész és zeneszerző, 1830-tól Párizsban élt.

Alekszander Orlowski (1777-1832), lengyel festő és grafikus. Hadi jeleneteket és szatirikus zsánerképeket festett. Zygmunt Krasiński gróf (1812-1859), lengyel író és költő, 1830-ban Franciaországba emigrált. A lengyel romantika fő képviselője volt. Fő műve az Istentelen színjáték c. verses dráma.

Adam Mickiewicz (1798-1855)

Adam Mickiewicz (1798-1855) a lengyel nemzeti líra megteremtője: Balladák és románcok (1822), Grażyna (1823), a litvánoknak a Német Lovagrend ellen vívott harcairól szól. 1823-ban letartóztatták, öt évet töltött a cári Oroszországban (Krími szonettek). 1829-ben európai körútra kapott engedélyt. Az 1830-as novemberi felkelés jelszava Mickiewicz „Óda az ifjúsághoz” c. versének ez a két sora lett:

„Üdv szép szabadság hajnalcsillaga, nyomodban a megváltás sugárzó napja kél.”

A felkelés leverése után a párizsi lengyel forradalmi értelmiségi kör tagja lett. 1848-as forradalom hatására az olaszországi lengyel légió megszervezésével foglalkozott, majd Párizsban „Tribune des Peuples” c. haladó napilapot szerkesztett. Itt jelent meg „Felhívás a Magyarokhoz” c. cikke (1848). 1852-ben, a krími háború idején Konstantinápolyban lengyel légiót szervezett, itt is halt meg 1855-ben. 1890 óta a lengyel nagyok Pantheonjában, a krakkói Székesegyházban nyugszik. Mickiewicz drámája az „Ősök” mellett az 1832-1834 között írt „Pan Tadeusz” c. költői elbeszélése vált híressé. Mickiewicz Pan Tadeusz c. költeménye két litván család egymás közötti viszályáról szól. Megelevenedik benne Litvánia tájainak minden szépsége, az itteni mulatságok, vadászatok sora, a XVIII-XIX. század fordulójának eseményei. Juliusz Słowacki „Óda a szabadsághoz” c. verse 1830-ban íródott. A felkelés idején diplomáciai feladattal Londonba indult, innen azonban Párizsba került. Itt jelentek meg első versei is. „Kordian” c. drámájának tárgya a novemberi felkelés.

317

ÓDA AZ IFJÚSÁGHOZ Und die alten Formen stürzen ein.

Schiller Se szívünk nincs, se lelkünk – csontvázak népe ez! Ó, ifjúság! Nyújtsd nékem szárnyadat, túlszállani e holt világ egén, oda, hol éden kertje lengedez, és a rajongás csodákig ragad, s remegve bont új s új virágokat, melyeket arannyal fest a remény. Kinek szemén hályogot vont a kor, ráncos homlokkal borul le a földre, és szétpislog egy olyan kicsi körbe, mely tompult szemein még behatol.

Ó ifjúság! röppenj az égig, suhanj, s míg fényes napszemed a roppant létet méri meg, járd át e létet végestelen-végig.

Tekints le, hol az örökárnyú köd ül a tunyaság mocsara fölött:

a föld az!

Nézd, hol a holt vizek dagálya nő, páncélos hüllő bukkan most elő, hajó, hajós, kormányos egymaga, száz apróbb hüllőt hajszol, ver tova, kibukkan, aztán újra mélybe hull, de habhoz ő, s hab hozzá nem simul, s mint buborék, egy sziklán szertefreccsen, élte és holta egyként ismeretlen:

ezek az önzők!

Ó ifjúság ! Tenéked több az élet, de csak ha mézét mással oszthatod – s a bús szívét örömmel itatod, ha arany szálak kötik össze véled!

Együtt, barátim! Fiatalok! Ha boldogok vagytok, boldog vagyok, ti együtt-hősek, forrón okosak, öleljétek át barátotokat! Boldog az is, ki elhullott a végső diadalban, s halott teteme másnak a magasba lépcső. Együtt, barátaim, fiatalok! S habár csuszamlós, meredek az út, s erő s gyöngeség védi a kaput, erőnek válaszoljon az erő, gyöngeség ellen ifjan törj elő !

Ki hidrát gyilkol a bölcső ölén, az ifjan már a kentaurt fojtja meg, poklok prédáit vívja vissza és babérért bátran az egekbe megy! Azt akard, amit el sem ér a szem, zúzd el, amitől megtorpan az ész! Ó ifjúság, sasként szállj, sebesen, karod legyen villám-fenyegetés! Vessük a vállunk hős testvéri láncba, a földgolyó deréköve vagyunk ! Egy roppant góccá forrjon ezer elménk, egyetlen góccá forradjunk agyunk ! Előre, föld, rendülj ki záraidból! Új vágányokra dobbanj! Hányd el penészes, ósdi kérgedet, és légy olyan, mint ifjú hőskorodban! Akár a zűr és homály káoszában, hol forrongván a küzdő elemek, szólott az Úr: Légy ! – s egyetlen szavában a Dolgok rendje nőtt az űr felett – viharok zúgtak, gomolygott a mély, s kék csillagfényben villódzott az éj: köztünk még ma is zűre forr az éjnek, és háborúznak vad elemek, de tüzet lehel már a szeretet, s a káosz fölött szellem-lángok égnek! Ifjak nemzik e szellem fényes arcát, s a barátság örök kapcsai tartják. S az érzéketlen jéglap meghasad, a babonát fényesség futja el. Üdv, szép Szabadság hajnalcsillaga, nyomodban a megváltás sugárzó napja kel!

Kardos László fordítása

318

A lengyel romantika legnagyobb alakjai egytől egyig magános óriások. Mickiewicz az első vátesz-jellegű lengyel költő, s utána hosszú sor jön: a tragikus életsorsú Słowaczki, Narwid, a századfordulón Wyspiański és Zeromski az ő költői magatartását tartják szemük előtt, társadalmi tettként fogva fel a művészetet. A romantika első győzelme lengyel földön Mickiewicz nevéhez fűződik. Adam Mickiewicz, a legnagyobb lengyel költő és drámaíró 1798. december 24-én született Zaosieban, Nowogródek mellett, belorusz földön. Elszegényedett nemesi családból származott, apja ügyvéd volt. Gyermekkorát a festői szépségű Litvániában töltötte, itt ismerte meg a lengyel és litván nép gazdag költészetét, mondavilágát. Egyetemi tanulmányait Vilnában végezte, ahol a kiváló történész, Lelewel volt a mestere. Ezután Kownóban vállalt szerény tanári állást.

A lengyel ifjúság körében Mickiewicz nevét költeménye, az Óda az ifjúsághoz, valamint balladái és románcai tették ismertté. Az Óda az ifjúsághoz merészen támadja a zsarnokságot és kiáll a szabadság eszméje mellett. A fiatal lengyel hazafiak körében a felvilágosodás és szabadság eszméjének számos követője volt; ezek kisebb összeesküvő csoportokat alakítottak. Egy ilyen csoport, a „filarétok” társasága tagjaként tartóztatták le Mickiewiczet a cári hatóságok. 1822-ben írja meg a "Balladák és románcok" című költeményes kötetét. 1824. október 25-én el kellett hagynia szülőföldjét, amelyet soha többé nem látott viszont. Öt évig tartó száműzetésének fontosabb állomásai Pétervár, Odessza és Moszkva. Orosz fölön Mickiewicz ismét érintkezésbe került a forradalmi mozgalommal. Megismerte a cárizmus ellen szervezkedő dekabristák vezetőit, Rilejevet, Besztuzsevet, majd Puskint. Puskinnal kötött barátsága gazdagította és további forradalmi utakra vitte költészetét. A fiatal lengyel költőt az akkori haladó orosz társadalom nagy költőként ünnepelte, verseit azonnal lefordították orosz nyelvre. Oroszországi tartózkodása alatt írta meg Mickiewicz költészete gyöngyszemeit, a Krími szonetteket (1825), majd 1828-ban nagy drámai művét, a Konrad Wallengrodot, amelyet a dekabrista szervezkedés leleplezése, a dekabristák egy részének kivégzése, másrészt száműzetése ihletett. Hőse a litván lovag, a német keresztesek korában. A mű tanulsága: az egyén nem lehet boldog, ha nem boldog a haza! 1829-ben elhagyja Oroszországot, nyugatra megy és élete végéig külföldön él.

Külföldön éri az 1830-1831-es lengyel felkelés híre; mire Poznanba érkezik, már nyilvánvaló, hogy a felkelés kudarccal végződött. Hazája ügyének bukása keserű fájdalommal tölti el. Poznanban csatlakozik más lengyel emigránsokhoz, és Drezdába utazik. Amerre csak jár külföldön, mindenütt rokonszenvvel fogadják a Lengyelország balsorsával együtt érző népek. Drezdában fejezi be Mickiewicz Ősök c. drámáját, melyben megrázó erővel festi meg népe sorsát. 1832-től Párizsban él. A francia fővárosban élő lengyel emigránsok számos táborra oszlanak. Mickiewicz a radikálisabb, demokratikus táborhoz csatlakozik, e tábor eszméinek ad helyet a szerkesztésében megjelenő Lengyel Zarándok című lapban. Párizsban jelenik meg 1834-ben legnagyobb műve, a Pan Tadeusz című hatalmas elbeszélő költemény, amely tökéletes hűséggel ábrázolja a régi lengyel társadalom hanyatlását. A harmincas években hol Párizsban, hol Lausanne-ban tartózkodik. Párizsban tanszéket kap a Collège de France-ban. A szláv irodalomról szóló előadásai hallgatósága között ott van Chopin, George Sand és Victor Hugo.

A negyvenes években Mickiewicz csatlakozik Towiański misztikus szektájához. Egy ideig osztozik sorsában másik nagy lengyel költő, Słowacki is. Súlyos lelki válságából az 1848-as év nagy eseményei, az európai forradalmak ragadják ki. Olaszországba siet, és a pápa támogatásával az ott élő lengyel emigránsokból lengyel légiót szervez Olaszország, majd Lengyelország felszabadítására. A légió ugyan megalakul. De az olasz forradalom bukása miatt nem játszhatott történelmi szerepet.

1849 tavaszán Párizsban megindítja a Tribune des Peuples című lapot, amely valóban a népek demokratikus szószéke szerepét töltötte be az európai szabadságért vívott harcban. 1849-ben buzdítja a magyar szabadságharcot is, azonban még ebben az évben keserű fájdalommal látja Mickiewicz, hogy a szövetkezett Szent Szövetség egymás után veri le az európai szabadságharcokat. A francia kormány betiltja a Tribune des Peuplest, majd 1852-ben több más haladó szellemű egyetemi tanárral együtt Mickiewiczet is megfosztják állásától.

1853-ban kirobban a krími háború, és Mickiewicz 1855-ben elhagyja Franciaországot, és Törökországba utazik. Honfitársaival együtt abban bízott, hogy egy török győzelem esetén – ha a lengyelek részt vesznek a cárizmus elleni harcban a törökök oldalán – Lengyelország megújulhat. Ekkor, a krími háború idején még hozzálát a törökországi lengyel légiók szervezéséhez, a halál azonban megakadályozza ebben.

1855. november 26-án rövid szenvedés után kolerában meghalt. Konstantinápolyban lefolyt temetése nemzetközi tüntetés számba ment, a tömegben lengyelek mellett szerbek, dalmátok, albánok, görögök, olaszok, bolgárok haladtak a költő koporsója mögött. Érezhető volt, hogy akit temetnek, nemcsak egy népé, hanem a nemzetek nagy családjának gyermeke. Hamvait 1856-ban Konstantinápolyból Párizsba szállították, ahonnan 1890-ben vitték Lengyelországba és helyezték el a krakkói várban, a Wawelben.

Mickiewicz a legnagyobb lengyel nemzeti költők sorába tartozik. A sokféle tárgyi és nyelvi szépsége, a szó és magatartás teljes összhangja jellemzi. Egyéni élményeit egy egész nép élményeivel együtt tudta kifejezni.

319

Fryderyk Franciszek Chopin

A XIX. századi romantika két kiváló zongoristája, Fryderik Chopin (1810-1849) és Liszt Ferenc (1811-1886) gyökeresen szakított az előző század klasszikus kötöttségeivel. Chopin nem szeretett koncertezni, élete során alig harmincszor lépett fel nyilvánosan. Zongoraszerzőként hozzájárult a zongoramuzsika arculatának megváltozásához. Chopin jellegzetes romantikus művész volt, káprázatos játéka és egyéni hangvételű kompozíciói csaknem fél évszázadon át meghatározó hatással voltak a zongorajáték stílusára, s a koncertprogramoknak ma is kedvelt darabjai.

A Chopin család francia eredetű. Fryderyk Chopin édesapja, Nicolas (Mikołaj) Chopin még fiatal korában elhagyva Franciaországot Lengyelországban telepedett le. Mikołaj Chopin – a varsói egyetemmé fejlődött egykori kadett-iskola – a Szkola Rycerska tanára volt. Mikołaj Chopin, mint lelkes lengyel patrióta vett részt az 1794-es Kościuszko-féle felkelésben, s kapitányi rangig vitte. 1802-ben került jószágigazgatóként a Skarbek-grófok birtokára. Itt ismerkedetett meg Justyna Krżyzanowskával, akivel 1806-ban kötött házasságot. Chopin egy Varsó melletti mazóviai faluban, Żelazowa Wolában lévő kis udvarházukban (a templomi anyakönyv szerint 1810. február 22-én, édesanyja állítása szerint azonban március 1-jén) született. Három lánytestvére volt, Ludwika, Izabela és Emilia.

Fryderyk Chopin csodagyerek volt, karikatúrákat rajzolt, verseket írt és négykezest zongorázott Ludwikával. Hatéves korától egy helyi tanártól zongoraleckéket vett. Német klasszikusokkal ismerkedett, így Johann Sebastian Bach műveivel. Szívesen improvizált, és 1817-ben – hétévesen – megjelent első kompozíciója, egy polonéz. Első hangversenyét nyolcévesen adta. A család azonban hamarosan elköltözött Żelazowa Wolából, bár Chopin később is többször járt itt, Mazovia hangulata, népének zenéje, éneke nagy hatással volt művészetére. Tizenegy éves korától Fryderyk az újonnan létesített Varsói Konzervatóriumban tanult zeneszerzést. Tizenöt éves korában megjelent első, zongorára írt opus 1 c-moll rondója. 1826-ban J. Elsner vezetésével kezdte meg tanulmányait. Ebben az időben – bár a százezer lelket számláló Varsó nem tartozott a zenei központok közé -, szenvedélyesen részt vett minden zenei esten, koncerten, operaelőadáson.

A tehetséges Chopin 1829-ben sikeres koncerteket adott Bécsben. Varsóba történő visszatérése után nemzetközi hírnévre törekedett. Játszott Antoni Radziwiłł herceg berlini szalonjában is. A húszesztendős Chopin 1830. november 2-án elhagyta Lengyelországot. Varsóból búcsúzva egy ezüstedényben maréknyi anyaföldet vitt magával, mintha megérezte volna, hogy többé nem tér vissza hazájába. Chopin nyolc hónapot töltött Bécsben, ahol mindössze két koncertet adott.

Bécsből Párizsba, Európa akkori művészeti fővárosába indult. Útközben értesült arról, hogy az oroszok vérbe fojtották a lengyelországi novemberi felkelést. Ekkor született Forradalmi etűd c. műve. Chopin 1831-ben érkezett Párizsba, amely második hazája lett. Chopin mindig visszavágyott hazájába. Elnyomott honfitársai iránti szeretetét és együttérzését fejezte ki a felkavaró polonézek és mazurkák sorozatában. Mindezek szóló zongoradarabok voltak.

Párizsban népes lengyel emigráció tartózkodott. Itt élt Mickiewicz, Witwicki, Niemewicz, Norwid és Fontana. Chopin számos ismeretségre tett szert. Eleinte zongoraleckéket adott a lengyel emigránsoknak. Amikor fellépett a gazdag Rothschild család zenés estélyén, egyből híres lett. Keresett zongoratanát lett. Párizs ez idő tájt Európa intellektuális és művészeti központja volt. A prózaírók közül például itt volt Honoré de Balzac, Victor Hugo, Stenhal, George Sand. Alfred de Musset, Alfred Victor de Vigny és Heinrich Heine költők, Hector Berlioz, Felix Mendelssohn és Gioacchino Rossini zeneszerzők, valamint Eugène Delacroix vezetésével festők társasága élt itt. Chopin bekapcsolódott a párizsi szalonok társasági életébe.

Chopin 1835-ben Drezdába látogatott, ahol beleszeretett a 16 éves Maria Wodzińskába, de a lány szülei ellenezték a házasságot. Ugyanebben az évben a német Mendelssohn révén megismerkedett a vele azonos korú Robert Schumannal is. Az ő révén egész Németországban hírneves lett.

Chopin szinte csakis zongoraműveket alkotott. A még Lengyelországban komponált mazurkák, keringők és polonézek tulajdonképpen stilizált táncok. Chopin mindkét zongoraversenyét (f-moll, e-moll) külföldre távozása előtt szerezte, s ezek érzelemvilága a leigázott Lengyelországban akkoriban szerveződő novemberi felkeléshez kötődik.

Chopin 1836 októberében, Liszt Ferencéknél ismerkedett meg a különc természetű francia írónővel, George Sand-nal (Aurore Dudevant). Sand és Chopin 1838 nyarán egymásba szerettek. A következő telet együtt töltötték Mallorcán, egy kolostorban, ahol a zeneszerző tüdőbetegségét igyekeztek gyógyítani. 1839 februárjában a szerelmespár visszatért Franciaországba, George Sand vidéki birtokára, Nohant-ba.

320

Ettől kezdve egészen 1846-ig itt töltötték a nyarakat. Télre pedig visszaköltöztek Párizsba, ahol a zeneszerző külön lakást bérelt. Chopin örömmel töltötte szabadidejét George Sand és annak gyermekei, Solange és Maurice társaságában.

Az évek multával egészségi állapota leromlott, lefogyott. Ennek ellenére nyilvános szereplésre szánta el magát. Az 1841. április 26-án rendezett koncert fényes sikert hozott. Eközben Chopin és George Sand kapcsolata romlani kezdett, s ez rontott a zeneszerző egészségi állapotán is. Kapcsolatuk 1847-ben, egy viharos összetűzés után megszakadt. Tanítványa, Jane Stirling meghívására 1848 áprilisában Chopin Angliába utazott. Súlyos betegen lépett fel Londonban, sőt vállalta a 12 órás vonatutat a skóciai Edinburghba. Az angol éghajlat káros hatására hivatkozva Chopin még az év novemberében visszatért Párizsba.

Chopin életének utolsó napjaiban a nővére, Ludwika viselte gondját. Chopin 1849. október 17-én halt meg Párizsban. A temetés az általa előre megírt forgatókönyv szerint zajlott le, s többek között Mozart Rekviemje is elhangzott a szertartáson. Fryderyk Chopint a párizsi Père Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra, a nem sokkal korábban elhunyt két olasz zeneszerző, Donizetti és Cherubini sírjának közelében. Koporsóját behintették azzal a maréknyi földdel, amelyet Lengyelországból hozott magával, s amelyet gondosan őrzött egész külföldi tartózkodása alatt.

Csak sok év múlva szállították a nagy zeneszerző szívét Varsóba, ahol befalazták a Szent Kereszt-templom egyik oldalhajójába. Chopin párizsi sírjára George Sand veje, Solange férje készített emlékművet. Szülőfalujában, Żelazowa Wolában két Chopin-emlékművet emeltek, az egyiket F. Żochowski tervei alapján 1894, a másikat J. Gosławski tervei alapján 1968-ban. Chopin szülőházában 1948-ban emlékmúzeumot nyitottak.

Liszt Ferenc Chopinnal szemben sokáig élt. Liszt 1811-ben Doborjánban (ma Raiding) született. Csodagyerek volt. Tizenkét évesen egy csapásra meghódította Párizst. Liszt fellépett a francia királyi család előtt is, az ország legelőkelőbb hölgyei pedig bálványozták a kis zongoristát. Képét minden boltban árusították, valódi szupersztrár lett.

Liszt azonban végül belefáradt az állandó rivaldafénybe. Hagyta magát rábeszélni és elfogadta a karmesteri állást a weimari hercegi udvarban. Zeneszerzői tehetsége itt bontakozott ki. Weimarban az újnémet iskola, a romantikus zene új hullámának szószólója lett, amelynek rajta kívül Wagner és Berlioz voltak képviselői. Saját szerzeményei mellett átiratokat készített más zeneszerzők zenekari darabjaiból vagy operáiból (ezek teljesen hű másolatok voltak). Liszt mesteri átiratokat készített Beethoven szimfóniáiról, ezek a szalonokban népszerűsítették e műveket (pl. IX. szinfónia).

Liszt számos koncertet adott külföldön, így Lengyelországban is. 1840-ben játszott - az 1653 után Habsburg uralom alá került - Cieszynben (az Olza határfolyó partján fekvő település a Kárpátok nyúlványai közt fekszik), a várdomb alatti, Habsburg Károly által épített klasszicista palota mellett lévő, XIX. század közepén épült pálmaházban (azóta elbontották). 1843-ban a krakkói Magyar Király Szállóban tartott nagysikerű koncertet.

Liszt és Chopin a zongoravirtuózok első nemzedékének kiemelkedő alakjai voltak. (Állítólag Chopin volt az első, aki a zongorát oldalával állította a hallgatóság felé, így a nyitott zongorafedél alól sokkal jobban áradt a hang a közönség felé.)

Fryderyk Chopin szülőháza előtti parkban 1894-ben állították fel a Feliks Zachowski által készített Chopin-szobrot. Ez alkalommal rendezték Varsóban az első ünnepélyes Chopin-hangversenyt is.

A Varsói Chopin Társaság 1926-ban szerezte meg a Żelazowa Wolában lévő udvarházat, s akkor nyílt meg Chopin szülőházában a zeneszerző, zongoraművész életútját bemutató emlékmúzeum. Parkjában rendszeresen Chopin-hangversenyeket rendeznek.

321

18.3. Magyarország az 1830-as években

1830-ban Lacsny Miklós kezdte meg Magyarországon a répacukor gyártását francia példa nyomán (a cukorrépa első neve is burgundi répa volt). 1830. július 7-án a király megerősíti az Akadémia alapszabályait. 1830. november 17-én a Magyar Tudós Társaság első ülésén a résztvevők megfogalmazzák az Akadémia célját. Működése 1831-ben indul meg. 1826-ban a kolera Elő-Indián és Perzsián keresztül áttör Európába. 1827-ben a Gangesz völgyéből a Koleravibrio baktérium által terjesztett kolerajárvány indult útnak Kelet-Európában. Karavánok hozták magukkal Oroszországba, ahonnan a lengyel felkelést leverő csapatokkal együtt a Visztula partján is megjelent a kolera, majd nemsokára átcsapott Németországba, Galíciába és 1831 nyarán Magyarországra is, a Felvidékre. 1830. december 28-án a Helytartótanács a Galícia felől közeledő kolerajárvány elleni védekezésül lezáratja az ország északkeleti határát. A kolerazárlatot 1831. október 3-án oldják fel. A kolerajárvány miatt Észak-Magyarországon (Felvidéken) és Kassa környékén parasztfölkelés tört ki. A járvány áldozata lett többek között a Széphalmon élő Kazinczy Ferenc is. A járványban 536517 ember betegedett meg, akik közül 237641 fő meg is halt. 1830-ban Széchenyi István Beszédes Józseffel az Al-Dunán tesz utazást. 1833. június 20-án a Duna-szabályozás királyi biztosává az uralkodó Széchenyi Istvánt nevezi ki, akinek vezetésével július 19-én Vásárhelyi Pál mérnök megkezdi az Al-Duna szabályozási munkálatokat. 1831-ben Székesfehérvárott megjelenik Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című mesejátéka. 1831-ben Wesselényi Miklós megírja „Balítéletekről” című munkáját. Megjelenik Széchenyi István „Világ” című írása. 1833-ban megjelenik Széchenyi István „Stádium” című műve. 1832. február 28-án a Lánchíd felépítésére Széchenyi kezdeményezésére megalakul a pesti Hídegylet. 1832. július 1-jén Pesten megjelenik az első társaskocsi. 1832. augusztus 4-én az aradi várban elhunyt a legendás Simonyi József (1771-1832) óbester, a napóleoni háború híres egyénisége. Hamvait 1913 áprilisában Budapestre, a Kerepesi temetőbe hozták. Fia, Lajos, az 1848-49. évi szabadságharcban honvédként harcolt, és várfogságra ítélték. 1861 után politikus, 1867 után rövid ideig földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter volt. 1832. december 31-én a Párizsban élő lengyel emigránsok felhívást intéznek a magyar nemzethez. 1832. december 16-1836. május 2. között reformországgyűlést tartanak Pozsonyban. 1832. december 17-1836. május között Kossuth Lajos szerkesztésében Országgyűlési Tudósítások címmel kéziratos hetilap jelenik meg. 1833. május 2-án először szólal fel az országgyűlésen Deák Ferenc. 1833. május 5-én Wesselényi Miklós, az ellenzék vezére elhagyja az országgyűlést. Erdélybe távoztával megritkulnak az ellenzéki tanácskozások. 1829-34 között Pollack Mihály felépíti a régi Vigadót. 1834. május 24-1835. február 7. között Kolozsvárott ülésezik az erdélyi országgyűlés. Az uralkodóhoz menesztett küldöttség az évtizedes sérelmek megszüntetését kéri, de I. Ferenc ezt október 3-án megtagadja. Wesselényit egy 1834. december 9-i szatmári vármegyegyűlésen tartott beszédéért hűtlenséggel vádolják meg. 1835. február 7-én Estei Ferdinánd főherceg királyi biztos Erdély kormányzója feloszlatta az erdélyi parlamentet. 1834. december 10-én az újabb úrbéri vitában az országgyűlés alsótáblája leszavazza az örökváltságot. 1835. január 13-án a rendek elfogadják, hogy a felépítendő Lánchídon a nemesség is fizeti a hídvámot. 1835. március 2-án 43 évi uralkodás után meghal I. Ferenc. Utóda a gyengeelméjű, epileptikus V. Ferdinánd, aki a legfőbb államhatalmat egy titkos régenstanácsra ruházza, és Metternich herceg marad a bécsi udvar politikájának irányítója.

322

V. Ferdinánd (1835-1848) V. Ferdinánd 1793. április 19-én Bécsben született I. Ferenc osztrák császár és Mária Terézia nápolyi hercegnő fiaként. 1830. szeptember 28-án Pozsonyban koronázták meg. 1835. március 2-án lépett a trónra. A trónról 1848. december 2-án mondott le. Feleségét, Mária Anna savoyai hercegnőt 1831-ben vette el. (1875. június 29-én Prágában hunyt el.) 1835. március 4-én az Erdélyi Királyi Táblán, királyi utasításra, megkezdődik Wesselényi Miklós felségárulási pere. Júliusban Wesselényi perbe fogását követően az alsó- és felsőtábla között üzenetváltások folynak a szólásszabadság megsértéséről. Wesselényit 1839-ben elítélik, 1840-ben amnesztiával szabadul. 1835-ben megépül az óbudai téli kikötő és hajógyár. 1836. május 2-án az uralkodó szentesíti az 1832-1836. évi országgyűlési törvényeket:

a III. tc. némileg bővíti a magyar nyelv használati körét, a IV-VIII. tc. a jobbágyviszonyokról rendelkezik, a XXV. tc. kijelöli a főbb vasúti vonalirányokat Pest központtal.

1836-ban az országgyűlés feloszlik anélkül, hogy az időszerű reformokat ki tudta volna vívni. 1836. szeptember 22-én királyi rendelet kötelezi a főispánokat, hogy a kormány javára befolyásolják a megyegyűléseket. 1836. május 17-én az országgyűlési ifjúság vezetőinek, köztük Lovassy László elfogatására utasítja József főherceget az uralkodó. 1835. november 28-án V. Ferdinánd hozzájárul a Partium visszacsatolásához. 1837. február 22-én a Királyi Tábla ítéletet hirdet az országgyűlési ifjak ellen indított hűtlenségi perben. 1836-ban Pesten megkezdődik a Nemzeti Múzeum építése, Pollack Mihály tervei szerint. 1836. július 1-jén megindul a Kossuth Lajos által szerkesztett kéziratos, a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósítások. 1837. május 5-én letartóztatják Kossuth Lajost, perbe fogják és elítélik. Május 22-én Pest vármegye közgyűlése tiltakozik Kossuth elfogatása ellen. 1839. január 31-én a Királyi Tábla háromévi fogságra ítéli az „árvízi hajóst” Wesselényi Miklóst. Kossuthot is ugyanennyire ítéli, de a hétszemélyes tábla még ugyanebben az évben négy esztendőre emeli büntetését. 1837. január 1-1843. december között Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc szerkesztésében Pesten megjelenik az Athenaeum című irodalmi és tudományos folyóirat. 1837. augusztus 22-én megnyílik a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház). Első igazgatója Bajza József volt. 1841. január 1-jén a Pesti Magyar Színház vezetését országos választmány veszi át. 1841. szeptember 6-án a pesti Nemzeti Színház bemutatja Teleki László „Kegyenc” című drámáját.

A magyar színjátszás Magyarországon sokáig elsősorban német színház működött. Az első magyar állandó jellegű kőszínházat Kolozsvárott építették 1821-ben. Földváry Gábor (1787-1854), magyar földbirtokos, Pest megye alispánja volt a Pesti Magyar Színház (tkp. Nemzeti Színház) ügyének egyik fő támogatója. Pesten 1837-ben tartotta első előadását a Pesti magyar Színház (Nemzeti Színház), Vörösmarty Mihály Árpád ébredése c. drámai költeményét mutatták be nagy sikerrel. Bajza József (1804-1858) lett a Pesti Magyar, a későbbi Nemzeti Színház első igazgatója. Laborfalvy Róza (tkp. Benke Judit), magyar színművésznő (1817-1886), Jókai Mór felesége, a XIX. század közepén a Nemzeti Színház híres tragikája volt. Katona József Bánk bán című darabjában Gertrudis királynét játszotta.

1837-ben Vörösmarty Mihály megírja a Szózatot. 1838. március 13-18. között pusztító árvíz sújtja Pestet. 1838. április 27-én Pesti Magyar Színházban a közönség Wesselényi mellett tüntet.

323

1839. június 2-1840. május 13. között országgyűlést tartanak Pozsonyban. Az országgyűlésen a nyomasztó terror ellenére erős ellenzék alakul ki, az alsótáblán Deák Ferenc, a felsőtáblán Batthyány Lajos vezetése alatt. Június 20-án az országgyűlési feliratok magyar nyelvűségét javasolja az alsótábla. (November 11-én a király jóváhagyja.)

18.4. Magyarország az 1840-es években

1840. január 11-én megkezdi működését a Fáy András alapította Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület. 1840. áprilisában Szalay László szerkesztésében megindul a Budapesti Szemle c. folyóirat. Szalay László (1813-1864) történetíró, 1844-45-ben a Pesti Hírlap szerkesztője, a centralisták csoportjának tagja, 1848-49-ben a forradalmi magyar kormány frankfurti, majd londoni követe volt. 1855-ig emigrációban élt. Megírta a hatkötetes Magyarország története c. művét.

1840-ben az országgyűlési ellenzék kiharcolja a közkegyelmet. Május 4-én V. Ferdinánd utasítást ad a politikai foglyok szabadon bocsátására, Wesselényi, Lovassy, Kossuth kiszabadult. 1840. május 13-án a király szentesíti az 1839-1840. évi országgyűlés törvényeit:

engedélyezi a jobbágyterhek örökös megváltását, a szabad gyáralapítást, szabad lakhatást biztosít a zsidó vallásúaknak, VI. tc. tovább tágítja a magyar nyelv hivatali használatát, XXIX. tc. lehetővé tette a zsidók szabad letelepedését, városi ingatlanszerzését, ipari és kereskedelmi vállalkozások alapítását, megnyitotta előttük az értelmiségi pályák nagy részét.

1840. június 7-én megnyitja első tárlatát az 1839. november 10-én alakult Pesti Műegylet, 1840-ben Pozsony és Nagyszombat között lóvasút indul. 1840. szeptember 8-11. között pesti ülésén az evangélikus egyház gyűlése határozatot hoz az egyház iskoláinak magyarosításáról. November 18-án a postai ügykezelésben a helytartótanács bevezeti a magyar nyelvhasználatot (ettől kezdve magyar a bélyegzők szövege.) 1840 körül Rózsavölgyi Márk és zenetársai megalkotják a verbunkos stílusú polgárias társastánc zenei formáit: a palotást, a körmagyart és a csárdást. Rózsavölgyi (tkp. Rosenthal) Márk (1789-1848), zeneszerző, a magyar reformkor hányatott életű muzsikusa, a verbunkos zene utolsó mestere volt. Az első csárdásszerző. Fia, Rózsavölgyi (Rosenthal) Gyula (1822-1860), 1846-ban Grinzweil Norberttel (1823-1890) létrehozta a nevét viselő zeneműkiadót, a Rózsavölgyi és Társa Zenemű Kiadót. A cég a XIX. században Erkel, Liszt, Mosonyi, a XX. században Bartók, Kodály, Dohnányi, Wejner, Lajtha műveinek kiadója lett.

1840-ben megalakul a Magyar Jégkármentesítő Társaság. 1843. február 5-én, Pesten a Jégverés ellen kölcsönösen Biztosító Magyar Egyesület alakul. 1841. január 1-jével Vahot Imre szerkesztésében megindul a Regélő, Pesti Divatlap című szépirodalmi és divatújság. 1841. március 26-án alakul Pesten a Magyar Természettudományi Társulat, 1841. szeptember 4-én a Magyar Iparegyesület. 1842. augusztus 25-én a Magyar Iparegyesület szervezésében Pesten megnyílik az első magyar iparmű-kiállítás. 1845. április 24-én nyílik meg a pesti Iparműcsarnok. 1841. április 30-án XVI. Gergely pápa megtiltja a magyarországi katolikus papságnak a vegyes házasságok megáldását. Teleki József gróf (1790-1855), politikus, történetíró, 1841-1848 között Erdély kormányzója volt. 1848 után visszavonult a politikai élettől. 1830-tól haláláig az MTA elnöke volt, a Hunyadiak korának történetével foglalkozott. 1841. január 2-án Kossuth Lajos szerkesztésében megindul a Pesti Hírlap. 1841. június 26-án Pesten megjelenik Széchenyi István „Kelet Népe 1841-ben” című, Kossuth Pesti Hírlapját bíráló röpirata. Június 27-én a pesti ifjúság fáklyászenével tüntet a Széchenyi által megtámadott Kossuth mellett. Augusztus 15-e körül Pesten megjelenik Fáy András „Kelet népe, nyugaton” című műve. Augusztus 30-án, Pesten kiadják Eötvös József „Kelet Népe és a Pesti Hírlap” című írását.

324

Széchenyi és Kossuth Széchenyi István gróf (1791-1860) – gróf Széchényi Ferenc fia -, 1826-ig a császári hadsereg tisztje volt. Részt vett a Napóleon elleni 1809-es győri csatában és 18143-ban a Lipcse melletti „népek csatájában” is. Nyugat-európai utazásai során szerzett tapasztalatai döbbentették rá hazája elmaradottságára és insprirálták nagyarányú reformtörekvései megvalósítására. Tiszti rangjáról lemondott. Kossuth szavaival: „ a legnagyobb magyar” volt. Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857), a reformkorszak egyik vezéralakjának az 1825-ös országgyűlésen a magyar nyelv ápolásáért elmondott beszédének hatására 1825-ben felajánlotta egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság, azaz a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítására. „Budapestet” az ország gazdasági és szellemi központjává kívánta tenni. A hazai elmaradottság okát elsősorban a feudális birtokviszonyokban („ősiség”) és a kiváltságokban látta. „Hitel”, „Világ”, „Stádium” c. műveiben a feudális viszonyok felszámolásáért lépett fel. 1833-ban irányította az Al-Duna szabályozását, és kezdeményezte a Tisza-szabályozást. Kezdeményezte a dunai és a balatoni gőzhajózást. 1836-tól vezette a Lánchíd építését. Sina György báró (1782-1856), görög származású magyar bankár a Lánchíd felépítését szervező pénzügyi csoport tagja lett. Fáy András (1786-1864), politikus, író, Széchenyi híveként 1840-ben alapította meg a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat. Széchenyi 1840-es években szembefordult a szerinte radikális követeléseket megfogalmazó Kossuthtal, főleg Habsburg-ellenességét ítélte el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormányban a közlekedési és közmunkák minisztere, de a kiéleződött politikai helyzettől és a fegyveres harctól való rettegése idegrendszerét felőrölte, és haláláig a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetben élt. 1857-től több művében bírálta az osztrák abszolutista rendszert. 1860-ban a császári hatóságok házkutatást tartottak nála, iratait lefoglalták, barátainál megtalálták Ferenc József császárról írt szatírája kéziratát. 1860. április 1-jén írta naplójába utolsó szavait: „Nem tudom megmenteni magam!…” 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel főbe lőtte magát. Fiai közül Széchenyi Béla gróf (1837-1918) természettudós, utazó, az 1877-1880-as kelet-ázsiai expedíció megszervezője és Lóczy Lajossal tudományos eredményeinek kiadója. Öccse, Széchenyi Ödön gróf (1839-1922), török tábornok, pasa, a budai vár siklójának építője. Budapest önkéntes tűzoltó egyesületének szervezője. 1874-től Isztambulban élt, ahol megszervezte a török tűzoltóságot.

Kossuth Lajos (1802-1894), ügyvéd, újságíró, államférfi, jogász, a radikális reformok híve volt. A Zemplén megyei Monokon született. 1832-36 között az Országgyűlési Tudósítások, majd 1836-tól a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztője, melynek lázadónak minősített cikkei miatt 1837-ben bebörtönözték, ahonnan 1840-ben szabadult ki. Ekkor alapította a Pesti Hírlapot. 1841-44-ben a Pesti Hírlap szerkesztője lett. Cikkeiben következetesen harcolt a polgári átalakulásért. Írásai gróf Széchenyi István heves ellenállását váltották ki. 1847-ben megalakította az Ellenzéki Pártot. Az 1847-48. évi országgyűlésen az ellenzék vezére, az 1848. áprilisi törvények egyik megalkotója, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke lett. (1848. október-1849. május). Kezdeményezte a Habsburg-ház trónfosztását, majd 1849. április 14-én az országgyűlés kormányzó-elnökké választotta. Két nappal a világosi fegyverletétel előtt lemondott, hatalmát Görgey Artúrra ruházta. A szabadságharc leverése után emigrált, 1849-51-ben Törökországban élt. 1851-52-ben angliai és USA-beli körúton járt. 1852-től Londonban, majd 1861-től Itáliában élt, a „turini remete”-ként. Turinban (Torino) töltötte öregkorát. 1862-ben tervet dolgozott ki a dunai népek konföderációjára, elitélte az 1867. évi kiegyezést, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozását. 1890-ben megfosztották állampolgárságától, de 1894. évi halála után a főváros költségén Budapesten temették el, koporsóját hatalmas tömeg kísérte.

Kossuth Lajos húga, Kossuth Zsuzsa (1817-1854), 1849-ben a tábori kórházak főápolónője volt. 1849 után az osztrák hatóságok többször is büntetőeljárást indítottak ellene. 1851-től Brüsszelben, 1853-tól az USA-ban élt. Kossuth fia, Kossuth Ferenc (1841-1914), politikus és mérnök, a vasút-, híd- és alagútépítés európai hírű szakértője volt. A 48-as Függetlenségi Párt (1895-1903) és az ellenzéki koalíció egyik vezetője. 1906-1910 között kereskedelemügyi miniszter lett.

1841. szeptember 22-én, Pesten megkezdi működését a József Hengermalom. 1841. december 10-én Fáy András elnökletével Pesten megalakul a liberális ellenzéket tömörítő Nemzeti Kör. (1847. január 24-én az Ellenzéki Kör néven egyesül majd a Nemzeti Kör és a Pesti Kör.) 1842. április 30-án Ullmann Móric elnökletével megalakul a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. 1842. május 31-én Zágráb megye tisztújításán erőszakkal győz a Horvát Nemzeti Párt magyarellenes, illír szárnya. Állandósul a horvát-magyar nemzeti-közjogi ellentét.

325

1842. augusztus 24-én József nádor elhelyezi a pest-budai Lánchíd alapkövét. Az építésre részvénytársaság alakult, a tőke java részét Rotschild Salamon és Wadianer Sámuel biztosította, a vállalat vezetését a bankár Sina György báróra bízták. A hidat az angol Thierney Clark tervezte, az építést Adam Clark vezette. 1849. november 21-én adták át a forgalomnak. 1842. november 27-én a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén mondott beszédében Széchenyi István támadja Kossuth és az ellenzék türelmetlen nemzetiségi politikáját. 1842-ben Fényes Elek „Statistiká”-jában a főbb hazai népcsoportok: magyar = 4,8 millió fő, 38 %; román = 2,2 millió fő, 17 %; szlovák = 1,7 millió fő, 13 %; német = 1,7 millió fő, 13 %; szerb = 1,25 millió fő. 1842-ben megjelenik az első, Petőfi Sándor nevével jelzett vers, a Hazámban. 1843. január 11-én királyi kéziratban V. Ferdinánd biztosítja a horvát nemzet jogait, de megtiltja az illír elnevezés és jelvények használatát. 1843 tavaszán Lipcsében megjelenik Wesselényi Miklós „Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében” című röpirata, amely a pánszláv veszély európai jelentőségére hívja fel a figyelmet, melynek ellenszereként a Habsburg Birodalom liberalizálását és föderatív átalakítását javasolja. 1843. június 14-én az országgyűlés kerületi ülésén törvényjavaslatot fogadnak el az unitárius vallás Magyarországon való befogadásáról. 1843. július 22-én Haller Ferenc horvát bán beadványában arra kéri a királyt, hogy a magyar országgyűlésen a horvát követek ne csak magyarul szólalhassanak fel. December 2-án az országgyűlés kerületi ülése kimondja: ha a horvát követek latinul szólalnak fel a diétán, beszédüket semmisnek tekintik. 1843-tól az anyakönyvek nyelve a magyar (egyházi anyakönyvezés). 1843. december 9-én Zágrábban fegyveres összecsapás robban ki a Horvát Nemzeti Párt és a horvát-magyar párt tagjai között. Elhunyt Körösi Csoma Sándor (1784-1843), magyar nyelvész és utazó az 1819-től – az ázsiai magyarok felkutatására szervezett útja során – Tibetbe is eljutott, ahol a tibeti nyelvészettel kezdett foglalkozni és elkészítette tibeti nyelvtanát. Az első tibeti-angol szótár szerkesztője lett. Eredeti célja megvalósítása érdekében ismét útra kelt, de útközben maláriában elhunyt. 1843-ban a krakkói ulica Sławkowska-i Magyar Király Szállóban tartotta nagysikerű hangversenyét Liszt Ferenc: Az ulica Św. Jana 6. sz. épületet („Burg”) 1570-ben a protestánsok vették meg, hogy ott imaházat létesítsenek. 1587-ben az ellenreformáció idején a tömeg ezt lerombolta, majd újjáépítették, s 1591-ben ismét lerombolták. Ezt követően Maciej Koncz, egy magyar származású lengyel vette meg, s itt építette fel a Magyar király vendégfogadót, melyben Liszt Ferenc a koncertjét tartotta, később a Saski Szálló állt ezen a helyen. 1844. január 23-án a magyar nyelv ügyében született királyi válasz elismeri: a törvények, az országgyűlés és a főkormányszékek magyarországi ügyintézési nyelve a magyar. 1844. január 27-én a pesti Nemzeti Színház bemutatja Erkel Ferenc „Hunyadi László” című operáját. 1844-ben megjelenik Petőfi Sándor első verseskönyve.

Arany, Petőfi és Jókai Arany János (1817-1882), magyar költő, a magyar verses epikák (balladák) hagyományainak összegzője és újjáteremtője. 1848 óta tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, majd 1860-tól a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. A Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú című lapok szerkesztője. Schakespeare és Arisztophanész avatott fordítója volt.

Arany János családja a Kraszna melletti Nagyfaluból származott át Nagyszalontára, ahol a költő is született. Tizenegyedik gyerek volt a családban. Az öreg szülők sok gonddal nevelték, írni, olvasni és latin nyelvre apja tanította. A Bibliát háromszor is elolvasta, szerette Csokonai verseit és jól ismerte a latin irodalmat, így Vergiliust is. Debrecenben a református kollégium diákja volt, németül és franciául is tanult, itt mélyítette el irodalmi ismereteit. Egy vándorszínész csoporttal Máramarosszigetig is eljutott, de a színészetben csalódva visszatért Szalontára. Itt édesanyját halálos betegen találta, majd apja megvakult. Otthon kellett maradnia, ahol segédtanító, földműves, majd segédjegyző volt. megnősült, két gyermeke született: Juliska és László.

326

1845-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán Elveszett alkotmány c. eposzával első díjat nyert. Vörösmarty azonban bíráló véleményt adott, ezért 1846-ban megírta a Toldit. Az osztatlan elismerés mellett elnyerte Petőfi Sándor barátságát is. A magyar iskolákban 1875 óta tanítják a Toldit.

Az 1848-49-es szabadságharc idején nemzetőr volt. A bukás, és Petőfi elvesztése búskomorrá tette. 1851-1860 között Nagykörösön tanár lett, befejezte a Nagyidai cigányok c. művét. Nagykörösön írta többek között a Szondi két apródja, A walesi bárdok, Ágnes asszony c. balladáit. Itt íródott például a Letészem a lantot, illetve A rab gólya c. lírai költeményeit is. 1859-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1865-től a MTA titkára, majd 1870-től főtitkára, 1877-79 között tiszteletbeli főtitkára lett. Amikor elhunyt, Juliska leánya, megfáradt, zavarta a hivatali kötelessége. A Margit-szigeti tölgyek alatt érezte csak jól magát.

Petőfi Sándor (1823-1849), költő, a magyar irodalom világirodalmi rangú lírikusa Kiskörösön született. 19 éves korában jelent meg Borozó c. verse az Athenaeumban. 1844-ben Debrecenből Pestre jött, ahol Vörösmarty Tóth Gáspár szabómester személyében mecénást szerzett versei kiadásához. Első verseskötete, a Versek, valamint A helyiség kalapácsa c. komikus eposza 1844-ben, a magyar népies epikát megteremtő János vitéz c. műve 1845-ben jelent meg. 1844-ben a Pesti Divatlap segédszerkesztője, 1846-ban az Életképek munkatársa lett. 1847-ben megjelentek Összes költeményei. Szoros barátságot kötött Arany Jánossal, a Toldi szerzőjével. 1847-ben feleségül vette Szendrey Júliát. Szerelmi lírájával egyidőben teljesedett ki politikai költészete is. 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság egyik vezéreként elszavalta Nemzeti dal című költeményét.

A forradalom és szabadságharc idején költőként és politikusként a forradalom radikális továbbvitelére buzdított. 1848 júliusában kibuktatták a szabadszállási képviselőválasztáson, augusztusban befejezte Az apostol c. elbeszélő költeményét, mely teljes szövegében csak 1874-ben jelent meg. Az erdélyi hadjáratban Bem József tábornok segédtisztje. 1849. július 31-én a segesvári ütközetben esett el. Halála körül máig élő legendák keletkeztek. A Petőfi kultusz és a szépirodalom ápolására 1876-1944 között működött Petőfi Társaság első elnöke Jókai Mór lett.

Jókai Mór (1825-1904) író, a romantikus próza jelentős alakja Komáromban született, apja ügyvéd volt. Az 1841-42-es tanévben Pápán ismerkedett meg Petőfi Sándorral. Jogi egyetemet végzett, majd Kecskeméten gyakorló jogász lett. Amikor 1845-ben Pestre jött, Petőfi már neves költő volt. Barátságuk megújult. 1847-től a Petőfi házaspárhoz költözött a Dohány utcai lakásba. Petőfivel együtt jártak a Pilvax Kávéházba. 1847-től az Életképek c. folyóiratot szerkesztette. 1848-49-ben szintén a forradalmi ifjúság egyik vezetője volt. 1848. március 15-én Jókai Mór olvasta fel a 12 pontot. E nap előestéjén ismerte meg Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt színművésznőjét, rövidesen összeházasodtak. A szabadságharc ideje alatt nemzetőr volt.

Világos után bujdosnia kellett. 1863-ban megindította A Hon c. hírlapot. 1867 után aktívan támogatta a kiegyezést. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak. Fő művei közül az Egy magyar nábob 1853-ban, Kárpáthy Zoltán 1854-ben, Az új földesúr 1862-ben készült el. A kiegyezést követően 1869-ben írta a szabadságharcnak emléket állító A kőszívű ember fiai c. művét. Az új polgárosodó, vállalkozó gazdaságot támogató művei közül a Fekete gyémántok 1870-ben, az Aranyember 1872-ben készült el. Népszerű művei közül ismertek a Szegény gazdagok, És mégis mozog a föld, Rab Ráby, A cigánybáró, stb.

1844. június 29-én Szitányi Ullmann Móric elnökletével megalakul a Magyar Középponti Vasúttársaság. 1844-ben Angliában vasúti törvény kötelez minden vasúttársaságot, hogy naponta egyszer minden irányban legalább egy vonatot indítson, aminek legalább 12 mérföldes sebességgel kell haladnia. 1844. július 30-án Batthyány Lajos elnökletével megalakul a Pesti Cukorfinomító Gyár-egyesület. 1844. október 6-án Pozsonyban, az alsótábla üléstermében alakuló ülését tartja a Védegylet. Az elfogadott alapszabályok szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról (elnök: Batthyány Kázmér, alelnök: Teleki László, igazgató: Kossuth Lajos lett). Kossuth kezdeményezi a Magyar Kereskedelmi Társaság megalakítását. 1844. november 13-án az uralkodó szentesíti az 1843-44. évi országgyűlés törvényeit. A II. tc. értelmében a törvények, az országgyűlés, a törvényhatóságok, a Helytartótanács, a törvényszékek nyelve a magyar. Az 1844:III. tc. törvényesítette a protestáns pap előtt kötött vegyes házasságot, és megkönnyítette az áttérést. Magyarország felekezeti megoszlása 1842-ben: római katolikus = 6,1 millió fő, 47,5 %; görögkeleti = 2,3 millió fő, 18 %; református = 1,85 millió fő, 14 %; görög katolikus = 1,3 millió fő, 10 %; evangélikus = 1 millió fő, 8 %.

327

1844. december 16-án Tolna vármegye közgyűlésén Bezerédj István, 1845. január 16-án Pest vármegye közgyűlésén Besze János, Kossuth Lajos és Rosty Albert önként vállalja a háziadó fizetését. 1845. március elején megjelenik Petőfi Sándor „János vitéz” című elbeszélő költeménye. 1845. március 30-án megalakul a Tiszadobi Tiszaszabályozási Társaság. 1845. június 8-án Vásárhelyi Pál mérnök benyújtja a Magyar Királyi Helytartótanácsnak a Tisza szabályozásáról kidolgozott tervét, és 1846. augusztus 27-én Dobnál és Szederkénynél megkezdődik a Tisza-szabályozás.

Vízszabályozások Az első gőzhajó Skóciában épült a XVIII. század utolsó évtizedében. A vitorlásokkal ellentétben szélcsendes időben is biztonságosan haladt, és sebessége jóval meghaladta az evezős gályákét. A XVIII. század végén már rendszeresen közlekedtek Amerikában lapátkerekes hajók. Robert Fulton (1765-1815) amerikai technikus híres Clermont nevű hajóját 1806-ban bocsátották vízre. Az első dunai gőzhajó a Caroline, Bernhard Antal (1750 k.-1817) műszaki alkotó tervei alapján készült 1816-17-ben. (Bernhardt Antal több Dráva hidat is épített.) A Caroline kb. 50 t tömegű volt. Két lapátkerekét 24 lóerős gőzgép hajtotta. Sebessége kb. 10 km/h, 20 t rakományt szállíthatott és 50 t rakományú uszályt vontathatott. Az első tengeri gőzhajó, a Savannah 1819-ben szelte át az Atlanti-óceánt. A georgáfiai és hidrológiai viszonyok miatt a hazai vízfolyások közül kevés hajózható. A hajók útját akadályozták a szabályozatlan folyók. A Vaskapunál áthághatatlannak tűnő akadályt képeztek a zátonyok és a sziklák. A hajók korábban lefelé a vízfolyás által, felfelé vontatókkal közlekedtek.

A hazai folyók szabályozása közül a Duna és a Tisza szabályozása országos jelentőségű hidrológiai tevékenység, de a kisebb folyók szabályozása és árvízmentesítése is példaértékű. Már Gaszner Lőrinc (1759 k.-1810 után), magyar vízépítő mérnök az 1780-1790-es években a tiszántúli Berettyó és a Körösök szabályozási munkálatainak vezetője volt. Vásárhelyi Pál (1795-1846), magyar vízépítő mérnök, gróf Széchenyi István felkérésére készítette el a Déli-Kárpátokat áttörő 130 km hosszú Kazán-szoros végén lévő Vaskapu szabályozásának terveit és megtervezte a Széchenyi nevét viselő aldunai utat. Később Gonda Béla (1851-1933), magyar vízépítő mérnök, az adriai magyar tengerhajózás megszervezője irányította a Vaskapu-szabályozási munkálatokat. A hajdan sziklazátonyai miatt hajózhatatlan Vaskapu folyószakaszt 1833-ban szabályozták. (1964-1972 között duzzasztógát, hajózózsilip és 2000 MW-os vízi erőmű épült itt.)

A Pest városát sújtó 1838. márciusi nagy árvíz 153 ember életét követelte és 50 ezer ember vált hajléktalanná. A lakóházak több mint fele, 4245 összedőlt vagy nagyon megrongálódott. A Duna áradása napjainkban is gondot okoz.

A Tisza a keleti-Kárpátokban a Fekete- és a Fehér-Tisza forráspatakokkal ered. A Kárpát-medence keleti felének vízfolyását összegyűjtve Titelnél (Szerbia) ömlik a Dunába. Már Balla Antal (1739-1815), magyar vízépítő mérnök - aki elsőként készített Duna-Tisza csatorna tervet, és felvetette a Pest és Buda közötti állandó híd tervét -, a Tisza lehetséges szabályozási módozataival is foglalkozott. A XIX. század közepén kezdődtek a Tisza-szabályozási és árvíz-mentesítési munkái Széchenyi István koncepciója, Vásárhelyi Pál és az olasz P. Palcecapa tervei alapján. 1846-ban Tiszadobnál indult a munka. Szoborcsoport állít emléket ennek. A középszakaszú folyó kanyargós medrét 140 átvágással 453 km-rel megrövidítették, így az árhullámok levonulását meggyorsították, és a védőgátak 20000 km2-nyi területet ármentesítettek (felülvizsgálatuk és módosításuk folyamatban).

Az 1876. évi árvízveszély, majd az 1879. február-márciusi szegedi nagy árvíz során a környék lakossága hetekig védekezett a mind nagyobb területeket elfoglaló víz ellen, de március 12-én betört a víz Szeged városába. 156 ember halt meg, 5458 ház összeomlott. Mindössze 265 ház maradt épen. Az árvíz idején ott küzdött zelenci Boros Frigyes (1825-1892) vízépítő mérnök is, a Tisza-szabályozás egyik irányítója is. Bertalan Lajos (1838-1901), magyar vízépítő mérnök, a Tisza szabályozási munkáinak irányítója, gróf Széchenyi István terveinek megvalósítója volt.

A Tiszán Tiszalöknél 1954-59 között duzzasztómű és 11,5 MW-os erőmű létesült. A felduzzasztott vizet a Keleti-főcsatornába vezetik. A Kiskörei-víztározó a Kiskörei vízlépcső mögött 1973-ban készült el. 1980 óta vízszintje állandósult. A Tisza-tó 127 km2 felületű, 300 millió m3 vizet tárol. A tóból ágazik ki a nagykunsági- (Abádszalók) és a Jászsági-főcsatorna (Kisköre).

1845. júniusában a Helytartótanács rendelete az elemi iskolai szabályzatról: a kétéves alsó tagozatot mindenhol fel kell állítani, amely valamennyi 6-12 éves gyermek számára kötelező.

328

1845. április 19-én megalakul a Vukovár-Fiumei Vasútegylet (nem épült meg!). 1845. augusztus 16-án Széchenyi Istvánt nevezi ki a király a Magyar Királyi Helytartótanács kebelében felállított Közlekedésügyi Bizottmány elnökévé. 1845. november 1-jén a Pesti Nemzeti Színház előadja Katona József „Bánk bán” című drámáját. Novemberben megjelenik Eötvös József „Falu jegyzője” című regénye, melyben éles bíráttal festi az elmaradt megyei közigazgatás visszásságait. 1846. február 15-én bemutatja Hector Berlioz „Rákóczi-induló”-ját, a szerző vezényletével. 1845-ben Ganz Ábrahám Budán felállítja vasöntödéjét. 1846. január 4-én megalakul a Budai Alagút-társaság a majdani alagút megépítésére. 1846. április 5-én Széchenyi István elnökletével megalakul a Balaton Gőzhajózási Társaság. Szeptember 21-én Balatonfüreden vízre bocsátják az első balatoni gőzhajót, a „Kisfaludy”-t. 1846. április 30-án Liszt Ferenc (1811-1886) hangversenyt tart Pesten. 1846. július 15-én Pest és Vác között megnyitják az ország első vasútvonalát, melyet a Szitányi Ullmann Móric által alapított Magyar Központivasút Társaság építetett. 1846 nyarán országos szárazság, a Felvidéken éhínség dúl. 1846-ban felkelés tört ki Krakkóban és Galíciában. Az 1846-ban Krakkóban kirobbant polgári felkelés élére Jan Tyssowski állt, de ezen soron következő felkelés is elbukott. A felkelésben részt vett többek között Edward Dembowski (1822-1846) demokrata publicista is. Osztrák és cári csapatok verik le a felkelést. Krakkót - ami a bécsi kongresszus óta külön köztársaság volt - Ausztriához csatolják. A Wawel, a lengyel királyok palotája osztrák kaszárnya lett. A lengyel kultúra azonban felvirágzott. A Fiatal Lengyelország néven ismert megújhodási mozgalomnak is Krakkó lett a központja. Az első világháború előtt Krakkóba sereglettek a lengyel írók, költők, tudósok és művészek. Múzeumokat létesítettek, színházak nyíltak, lengyel nyelvű napilapok és folyóiratok indultak. 1846. november 1-jén Pesten megnyílik a József Ipartanoda. November 1-jén Pozsony és Szered között átadják a lóvasutat. 1846. november 12-én Pesten megalakul a Konzervatív Párt. 1846. december 3-án, Budán megjelenik Horváth Mihály „A magyarok története” című négykötetes műve. 1847. január 24-én Ellenzéki Kör néven egyesül a Nemzeti Kör és a Pesti Kör. 1847-ben bebörtönzik Táncsics Mihályt, a jobbágyság szószólóját. 1847. január 13-án meghal József nádor. Utódjául a király január 15-én a nádor fiát, István főherceget nevezi ki. 1847. február 2-án leég a Pesti Német Színház. 1847-ben Pollack Mihály tervei szerint elkészül az új Nemzeti Színház. 1847. február 6-án Arany János „Toldi” című elbeszélő költeménye nyeri a Kisfaludy Társaság nagydíját. 1847. június 6-7. között a pesti vásár alkalmából összegyűlt ellenzék nagygyűlést tart. Június 5-én kiadják az ún. Ellenzéki Nyilatkozatot. 1847. szeptember 1-jén megnyitják a Pest-Szolnok közötti vasútvonalat. 1847. október 10-én a Dunagőzhajózási Társaság Szolnok és Szeged között gőzhajójáratot indít. 1847. november 11-én megkezdi munkáját az utolsó rendi országgyűlés Pozsonyban. Kossuth Pest megye követeként vesz részt a küzdelmekben. 1847. december 27-én Bécs és Pozsony között megnyílik az ország első távíróvonala. 1847-ben Eötvös József Magyarország 1514-ben c. regényével emel szót a jobbágykérdés haladéktalan megoldása mellett.

329

A klasszicizmus építészete

A barokk uralmát szellemi síkon a felvilágosodás, a művészetek terén pedig a kora klasszicizmus töri meg. A XVIII. század hatvanas éveiben emelt váci székesegyház és diadalív jól mutatja, hogy a klasszicizmus gyökerei is Párizsba nyúlnak vissza. Isidore Canevale telepítette át Magyarországra. Ez az új stílus a XIX. század elején az egész magyar művészet meghatározójává vált. A templomok, középületek, kastélyok mellett már bérházak épülnek. A klasszicizmus formái a falusi építészetig hatolnak. Az esztergomi főszékesegyház, az egri érseki székesegyház, néhány vidéki templom is ebben a stílusban épült. A protestáns egyházi épületek közül kiemelkedik a debreceni református Nagytemplom. A klasszicizmus stílusában épült több vármegyeháza is, amelyeknek építése a megyék és a köznemesség politikai megerősödésével függ össze. Egyik legszebb példája a pesti Vármegyeháza. A pesti Magyar Nemzeti Múzeum, az ország első közgyűjteménye, Pollack Mihály művészi alkotóereje révén e stílus egyik legszebb magyarországi alkotása. Bodajk, Csákvár, Fáj köznemesi kastélyai is klasszicista stílusban épültek. Magyarország leghosszabb kőhídja, a Hortobágyon átívelő kilenclyukú híd is e stílus közkedveltségét tükrözi. Buda és Pest első állandó összeköttetését biztosító, a még gróf Széchenyi István által kezdeményezett és 1849-ben átadott Lánchíd is ebben a korszakban épült. Lengyelországban a Łazienki és Wilanów kialakításában csúcspontját elérő barokk grófi Varsó a XVIII század végén, a XIX. század elején szintén klasszicista vonásokat vesz fel. E korszak jellegzetes építészeti alkotása a pulawyi Czartoryski- és a warkai Pulaski-kastély, a Varsó melletti Jabłonna, a poznańi Raczyński- palota vagy a Łuwicz melletti nieborówi Radziwill-kastély.

Pest Buda a XIX. század elején, 1800-1848 között A felvilágosodás, majd a reformkor idején a polgárosodást célzó törekvések térnyerése a magyarországi klasszicizmus kialakulását eredményezte. József nádor 1808-ban hívta életre a „Szépítő Bizottmányt”. A Belső-Lipótváros mai utcahálózattal Hild János 1805. évi városrendezési terve alapján vált valóra.

Az Egyetemi Botanikuskert (VIII., Illés u. 25.), régi nevén Fűvészkert természetvédelem alatt álló 2,7 ha területén lévő műemlék volt Festetics-villa klasszicista épületét Pollack Mihály építette 1802-1803-ban. A pálmaház 1850 körül készült romantikus stílusban. 1944. december 23-án a villából hurcolták el Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A Császár fürdő klasszicista stílusú mai épülettömbjét 1806-ban emelték. 1841-1848 között Hild József bővítette és részben átépítette. A Császár fürdő északi szárnyához csatlakozik az 1976-ban elkészült modern fedett Komjádi Béla versenyuszoda. A budai Szent György tér keleti oldalán álló Sándor-palotát 1686 után épült laktanya helyén, 1805-ben emelték klasszicista stílusban. 1867-től a második világháborúig a miniszterelnök palotája volt. Az 1944-45-ben súlyosan megrongálódott épületet kormányzati célokra állították helyre, benne kapott helyet a köztársasági elnök rezidenciája.

Az V., Deák téri evangélikus templom 1799-1809 között Pollack Mihály és Kraus János tervei alapján, klasszicista stílusban épült. 1811 óta használják templomnak. A főhomlokzatot Hild József (1854-56), majd Benkó Károly (1867) alakította át. Az 1856-ban hozzáépített klasszicista tornyot 1875-ben lebontották. A főoltárt Pollack Mihály tervezte, az oltárkép egy Rafael-festmény másolata, Lochbihler Ferenc munkája. A szószéket Dunainszky Lőrinc tervezte. A kincstárban értékes ötvösművészeti alkotások láthatók: XVII. századi ezüst kanna, Bergmann Erasmus besztercei mester munkája. Egy XVIII. század végi copf stílusú aranyozott kehely Pasberger János pesti ötvösmester műve. A templomhoz csatlakozó kétemeletes, klasszicista lelkészi hivatal épületét Pollack Mihály és Hild József építette 1811-1854 között. Udvarán nagyméretű Luther szobor áll. 1833-34-ben az akkor itt működő gimnáziumban tanult egy ideig Petőfi Sándor.

A műemléki értékű terézvárosi római katolikus plébániatemplomot (VI., Nagymező u.) 1801-1811 között Kasselik Fidél építette copf stílusban, később 1871-ben neobarokk stílusban átépítették. A toronyfülkében Dunaiszky Lőrinc Avilai Szt. Teréz szobra áll 1811-ből. A toronysisakot Ybl Miklós 1871-ben készítette, bábkorlát sora Barcza Elektől való 1887-ből. A templom főoltárát Pollack Mihály tervezte. A főoltár képét Schöfft József Ágost festtette. A hajóban függő csillár a régi pesti Vigadóból származik.

Az óbudai Doberdó úton álló klasszicista stílusú Kálvária-kápolnát 1812-1814 között építették.

330

A Kálvin téri református templomot a napóleoni háborúk után, 1816-ban kezdték építeni Balla Antal tervei alapján. Klasszicista épületét Hofrichter József tervei szerint építették fel (id. Zitterbach Mátyás és Feszl József) 1818-1830 között. Hild József tervezte főhomlokzatát, amely 1851-re készült el. Hild nevéhez fűződik a szószék 1931. évi lefedése és az 1854-ben elkészült orgonakarzat. A középtornyos megoldású templom homlokzati portikuszát négy korinthoszi oszlop tartja, fölötte félköríves ablak és erkély látható. A toronyóra 1843-ban készült. Az egyhajós templom ellipszis formájú középterét kazettás, rozettás kupolaboltozat zárja le. Az orgona 1829-ben készült Deutschmann Jakab bécsi műhelyében. Zichy Manóné síremlékét Raymond Gaiard párizsi szobrász mintázta. Egy – a templom kincstárában őrzött – 1600-ból származó talpas poharat Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem címere díszíti.

Már 1830-as évektől kezdve burkolták az utcákat. Előbb termés- és kockakővel, majd aszfalttal. 1830-ban indult meg az omnibuszforgalom. A régi postakocsi járatok korszerű utódjaként Bécs felé 1831-ben indult meg a Duna-gőzhajózás. 1838 márciusában óriási árvízkatasztrófa sújtotta a Duna menti részeket.

A Pest megyei Közgyűlés épülete (Városház u. 7.) a XVIII. század első harmadában készült régebbi épületek részleteinek felhasználásával. 1804-től kezdve Pest-Solt-Kiskun vármegyeháza céljaira újjáépítették és kibővítették. Az 1804-ben kezdett épület galériás közgyűlési termét, a börtönöket és ma a levéltárhoz tartozó egykori rabkápolnát Hild János tervezte 1811-ben. A Semmelweis utcai szárny 1829-1832 között készült, a Városház utcai klasszicista főhomlokzat pedig 1838-1841-ben Hofrichter József, illetve ifj. Zitterbach Mátyás tervei szerint. A korinthoszi oszlopos, timpanonos középrészt, háromhajós, kocsibehajtós kapubejáratát ifj. Zitterbach Mátyás építette 1838-1841 között, ugyancsak az ő műve az első udvar, földszintjén árkádos, emeletein oszlopos tornác-folyosókkal. Az épület végső szárnyának, az udvart a Semmelweis u. felé lezáró kétemeletes lakóépületet Dütrich József terve alapján, Hofrichter József (1829-1832) építette. Az egykori megyegyűlések szónokai között ott volt Kossuth Lajos, Széchenyi István, illetve Teleki László. A második világháború utáni helyreállítás (1845-1948) tervezője Imrényi szabó Imre építész volt. 1959-60 között látták el különböző plasztikai díszítésekkel.

A IX., Ludovika téren álló egykori katonatisztképző Ludovika Akadémia (Ludoviceum) épülete 1830-1836 között Pollack Mihály tervei szerint, klasszicista stílusban épült. Oszlopos homlokzatú, nyolcszögű pilléres, fülkés előcsarnokú építmény. Az 1836-37-ben készült - történelmi tárgyú domborművekkel dísztett – kápolna Uhrl Ferenc alkotása. A IX., Üllői út és a Ferenc körút sarkán álló nagyméretű, klasszicista Mária Terézia kaszárnyaépületet – egy időben Kilián György laktanya néven is nevezték – Hild József tervei szerint Pauker Miksa és Kasselik Ferenc építette 1844-1845-ben. Az 1741-ben alapított 32. Gyalogezred – későbbi nevén Mária Terézia-ezred – otthonául szolgált.

A Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán állt 1837-1913 között a régi Nemzeti Színház épülete. 1837. augusztus 22-én Vörösmarty Mihály Árpád ébredése és E. Schenk Belizár c. színműve került színre. A színház első igazgatója Bajza József volt. Az 1837-ben megépült színházépületet ifj. Zitterbach Mátyás tervei szerint építették, s 1874-1875-ben Szklaniczky Antal tervei szerint bővítették. Budapest első, állandó magyar nyelvű színházát nemzeti gyűjtésből emelték és a nagy múltú színházpalotához színháztörténeti emlékek fűződtek. Itt játszott egykor Lendvay, Fáncsy, Megyeri, Egressy, Szentpéteri, Déryné, Kántorné, Jókainé Laborfalvy Róza, Lendvayné Hivatal Anikó, majd a századforduló idején Újházy, Nádas, Vízvári és Jászai Mari. Az épületet 1912-ben – tűzbiztonsági okokból – kíméletlenül lebontották, de helyén nem épült fel újabb színházépület. A közelében állt a Pannonia Szálló romantikus stílusú, négyemeletes épülete, valamint az egykori Fehér Ló Szálloda.

A budai Táncsics Mihály utca (középkori Zsidó utca) 9. sz. épület helyén a középkorban királyi pénzverőház állt. A telek Duna felöli oldalán I. (Szapolyai) János építtette az ún. Erdélyi bástyát, olaszbástyás rendszerben. A török kiűzése után a bástyán emelt vastagfalú épület puskaporraktár céljaira szolgált. Ezt és a XIX. század elején Táncsics Mihály utcai szárnyat börtönként használták, s itt tartották fogságban 1837-1840-ben Kossuth Lajost, illetve 1847-1848-ban és 1860-1867-ben Táncsics Mihályt. A Táncsics Mihály u. 23. sz. épület bástya felőli oldalán állt 1360-1686 közötti zsidó negyed nagy zsinagógája, a 26. sz. ház földszintjén egy másik zsinagógamaradvány látható (középkori zsidó imaház).

A Magyar Nemzeti Múzeumot 1808-ban alapították Széchényi Ferenc 1802-ben e célra felajánlott értékes magánygyűjteményével. József nádor már 1810-ben megbízást adott Pollack Mihálynak a tervezésre, de az építkezésre csak 1837-1847 között került sor. Józsefvárosban, a Múzeum körúton álló kétemeletes Magyar Nemzeti Múzeumot Pollack Mihály építette klasszicista stílusban. 1926-ban, majd 1945-49-ben helyreállították. 1832-ben nyílt meg a régiség-osztály, majd 1836-ban a képtár. A múzeum kiváló igazgatói, részészei, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, Hampel József és mások révén értékes anyag gyűlt össze. Széles lépcsősor vezet a nyolc korinthoszi oszloppal díszített középrizalithoz. Ennek tetején nagyméretű timpanonban lévő szimbolikus szoborcsoportot Ludwig Schaller müncheni szobrász tervei alapján Monti Rafael (Raffaelo Monti) milánói mester készítette horganyból. A dongaboltozatos előcsarnok után kétkarú lépcsőház vezet az emeletre. A lépcsőház falait és mennyezetét Than Mór és Lotz Károly freskói díszítik, 1870-ben készültek. Az első emeleten

331

gömbkupolás előcsarnok és téglalap alakú díszterem látható. Az 1848. március 15-i pesti forradalom egyik színhelye, s 1848-ban egy ideig a díszteremben ülésezett az első népképviseleti országgyűlés. Később az országház megépítéséig a főrendiház tartotta itt üléseit (1860). 1945-ben az országgyűlés itt tartotta első budapesti ülését. A Múzeum mellett terül el a szép öreg fákból árnyas álló Múzeumkert. A Nemzeti Múzeum palotája előtt Arany János bronzszobra áll, Stróbl Alajos 1893-ban készített alkotása. A Toldi Miklósnak és Piroskának alakjaival díszített talapzatot Schickedanz Albert tervezte.

Vác felé 1846-ban indult az első vasúti szerelvény. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc döntő politikai eseményei is Pesten zajlottak le. 1848. március 15-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. Buda várát 1849-ben foglalták vissza a magyar csapatok. 1849-ben nyílt meg a főváros első állandó anyagú hídja, a Lánchíd.

Eger, székesegyház

Az egri székesegyházat a kabar Aba Sámuel szállásterületén, Szent János evangélista patrónussága alatt már 1004-1009 között megszervezték. Az ország északkeleti részeit foglalta magába, s délen lenyúlt egészen Ajtony szállásterületéig. Így az első évtizedekben a későbbi bihari (majd váradi) püspökség területe is az egri egyházmegyéhez tartozott.

Az újabb egri főszékesegyház helyén a gótikus középkori Szent Mihály-templom állt, melyet 1580-tól a vártemplom pusztulása miatt székesegyháznak használtak. A török hódoltság idején (1596-1686) mecsetként működött. A török kiűzése után 1701-től 1810-ig a helyreállított és többször átépített templom székesegyházként működött. Jelentősebb átépítésére Giovanni Battista Carlone nevéhez fűződik az 1715-1727 közötti időkben.

Pyrker János László érsek idején Hild József tervei szerint klasszicista stílusban 1831-37 között épült Szent Mihály és Szent János evangélista tiszteletére szentelt székesegyház szobrászati díszei 1846-ig készültek el. Pyrker János László egri érsek (1827-1847) 1847-ben hunyt el. Holttestét az alsó-ausztriai lilienfeldi apátság sírkertjében helyezték el, ahol egykor apátként működött.

A kupolás, kéttornyos háromhajós klasszicista székesegyház keletre néző főhomlokzata előtt hatoszlopos portikusz van, a hozzá vezető lépcső mellett az 1833-46 között Egerben dolgozó velencei Marco Casagrande nagyméretű, Szent István és Szent László, illetve Szent Péter és Szent Pál apostol szobrai láthatók. A homlokzat domborműveit is Casagrande faragta: Pièta, a tizenkét éves Jézus a templomban, Jézus kiűzi a kufárokat a templomból, valamint az attikán a Hit, Remény, Szeretet allegorikus szobra.

A templom hossza 93 m, szélessége 53 m. A szentélynél emelkedő toronypár 54 m magas. A templom belseje a három kupolával boltozott főhajóból, két mellékhajóból áll, a szentélyt egy kisebb kupola fedi. A négyzet felett dobbal kiemelt kupola 40 m magas, 18 m széles. A mellékhajókat dongaboltozat fedi. A nyolcoldalú Mária-kápolnában Szoldatics Ferenc 1881-ben készült freskói láthatók. A kriptában a kupola alatt centrális tér helyezkedik el.

Az Olajban főtt Szent János főoltárképét Josef Danhauser (1805-1845) bécsi festő készítette 1835-ben. A déli mellékhajójában Kracker János Lukács 1773-ban festett képe, Szent László hódolata Szűz Mária előtt a régi templomból származik. A főoltárt Schickedanz Albert tervezte 1859-ben, a kis márványszobrokat Köllő Miklós faragta. A szentélyt és a szószéket Nagy Virgil tervezte. A mennyezeti festmények Tardos-Krenner Viktor és Takács István alkotásai.

Az altemplom három helyisége a kereszthajó alatt fekszik. Legfontosabb része a kupola alatti kör alakú helyiség, benne egyszerű oltár dór oszlopok koszorújában. Az utolsó helyiség padlója őrzi Pyrker érsek urnába zárt szívét, amelyet a városra hagyott.

A főszékesegyházat VI. Pál pápa 1970. március 14-én a Basilica Minor rangra emelte.

18.5. Magyarország az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején

1848. február 24-én Párizsban kitör a forradalom. A párizsi nép elűzte a királyt, Lajos Fülöpöt és kikiáltotta a Köztársaságot. 1848-ban Londonban megjelenik Marx és Engels Kommunista Kiáltványa. Összeül Londonban a második chartista konvekció. 1848. március 1-jén a párizsi forradalom híre elérkezik Pozsonyba. Március 3-án – a francia forradalom által fellelkesített - Kossuth felirati javaslatában nemcsak Magyarország, hanem az örökös tartományok számára is modern alkotmányt követel. Március 11-én Irínyi József a modern polgári magyar nemzet életkereteit tartalmazó tizenkét pontot fogalmazza meg („Tizenkétpont”). Március 13-án Petőfi Sándor megírja a Nemzeti dalt.

332

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! 1848

1848. március 13-án kitör az első bécsi forradalom. Klemens Wenzel Lothar Metternich herceg (1773-1859), 1810-1848 között osztrák kancellár, 1809-1848 között külügyminiszter, az európai restauráció fő képviselője volt. 1814-1815-ben nyitotta meg és vezette le a bécsi kongresszust. Franciaország régi határai közé való visszaszorítására törekedett. A Német Szövetség létrehozásával biztosította Ausztria hegemóniáját a német államok fölött. Külpolitikája az európai hatalmi egyensúly fenntartását szolgálta. Belpolitikájában a rendőri erőszakra támaszkodott. Metternich rendszerét az 1848. márciusi forradalom söpörte el, 1848. március 13-án udvari és államkancellári tisztségéről lemondásra kényszerült. Londonba menekült, ahonnan csak 1851-ben tért vissza. 1848. március 14-én V. Ferdinánd császár-király megígéri, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak, és engedélyezi a teljes sajtószabadságot. A bécsi forradalom hírére a Pilvax Kávéházban összegyűlő radikális gondolkodású pest-budai fiatalok másnapra tömegtüntetést szerveznek. 1848-ban fegyveres felkelés robbant ki a porosz megszállás alatt lévő Poznańi Nagyhercegségben és szabadságmozgalmak zajlanak az Ausztriához tartozó Galíciában. A krakkói Főtéren álló Krzysztofory-palota három középkori ház egybekapcsolásával a XVII. században épült. A középkorban a házban lakott a híres alkimista s egyben különleges, furfangos figura, a tudós Twardowski. A legenda szerint az örök ifjúságért cserébe eladta lelkét az ördögnek. 1848-ban ebben a házban székelt a lengyel forradalmi kormány. Stanisław Moniuszko (1819-1872) lengyel zeneszerző, 1848-ban szerezte a lengyel nemzeti operaként elismert Halka c. művét. - 1848-49-ben sok lengyel szabadságharcos, többek között Józef Zachariasz Bem, Ludwik Mierosławski, Adam Mickiewicz, Henryk Dembiński vett részt a németországi, ausztriai, magyarországi és itáliai forradalmi mozgalmakban. A Poseni Nagyherscegségben is felkelésre került sor. Józef Zachariasz Bem 1848. októberében a Nemzeti Gárda helyettes vezetőjeként védte Bécset Windischgrätz csapatai ellen, majd 1848-49-ben a magyar forradalmi hadsereg erdélyi főparancsnoka volt.

333

1848. március 15-én Pesten győz a forradalom. A márciusi fiatalok cenzúra nélkül kinyomtatják Petőfi „Nemzeti dal” c. költeményét és a „12 pontot”. Heckenast Gusztáv (1811-1878) könyvkereskedő és kiadó. Landerer Lajos (1800-1854) nyomdásszal társulva nagyszámú újságot, folyóiratot, tankönyvet és neves magyar írók műveit adta ki. Landerer Lajos 1824-től a pesti nyomda vezetője volt, 1841-44-ben a titkosrendőrség hozzájárulásával ő nyomtatta ki a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapot. 1848. március 15-én nyomdájából került ki a Tizenkét pont és a Nemzeti dal, s Landerer nyomtatta ki a Kossuth Bankókat. 1854-ben Landerer halála után Heckenast Gusztáv vette át az üzletet, ebből alakult ki a Franklin Társulat.

Vasvári Pál (1826-1849), forradalmár, a márciusi ifjak egyik vezetője, részt vett a 12 pont szerkesztésében, az 1848. március 15-i események irányításában. 1849-ben az általa szervezett Rákóczi-szabadcsapat parancsnoka lett. A Gyalui-havasokban, a román felkelőkkel vívott harcban esett el.

1848. március 15-én, délután 3 órakor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a Pest városi tanács csatlakozása után Budára mentek, Táncsics Mihály kiszabadítására, és hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Az országgyűlés küldöttsége Bécsbe érkezik. 1848. március 16-án Pesten megkezdik a nemzetőrség szervezését. 1848. március 16-án Győrben, 17-én Pápán, Székesfehérvárott, Egerben, 18-án Temesvárott, Pécsett, Debrecenben, Aradon és Nagybecskereken tartanak népgyűlést. 1848. március 16-án Bécsben az udvar elfogadja a magyar országgyűlés legfőbb követeléseit. Március 17-én az uralkodó István főherceg nádort teljhatalommal ruházza fel. István nádor királyi hozzájárulással miniszterelnöknek nevezi ki gróf Batthyány Lajost. Március 18-án a pozsonyi országgyűlés megszavazza a jobbágyfelszabadítást. Pesten felfegyverzik az első 1500 nemzetőrt. Március 23-án Batthyány javaslatára a nádor kinevezi a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányt. 1848. március 18-án Berlinben és Milánóban forradalom tör ki. 1848. március 28-31. között újabb tömegtüntetések zajlanak Pesten. 1848. március 21-én a püspöki kar védelmet kér a királytól az egyházi tized kárpótlás nélküli eltörlése ellen. 1848 márciusában, Zágrábban horvát, Újvidéken szerb nemzeti gyűléseket, szlovák megmozdulásokat tartanak. 1848. március 28-án a király megtagadja a független kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk szentesítését. A pozsonyi országgyűlés visszaveti a királyi leiratot. A király március 31-én jóváhagyja a független magyar kormányról szóló törvényjavaslatot. 1848. április 7-én a király aláírja a miniszterek kinevező iratát, de nem hozzák nyilvánosságra. Az 1848-as (április 7-i) felelős magyar kormány tagjai voltak:

□ gróf Batthyány Lajos – miniszterelnök □ Kossuth Lajos – pénzügyminiszter □ gróf Széchenyi István – közmunka- és közlekedési miniszter □ Deák Ferenc – igazságügy miniszter □ Szemere Bertalan – belügyminiszter □ Klauzál Gábor – földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter □ Eötvös József báró – közoktatásügyi miniszter □ Mészáros Lázár – huszárezredes – honvédelmi miniszter □ Esterházy Pál herceg – a király személye körüli miniszter („külügyminiszter”)

Batthyány Lajos gróf (1807-1849), az 1829-40. és 1843-44. évi országgyűlésben a főrendi ellenzék egyik vezetőjeként 1847-ben a polgári átalakulást sürgető Ellenzéki Párt elnöke lett. 1848. március 17-én V. Ferdinánd miniszterelnökké nevezte ki. A forradalmi átalakulás békés eszközökkel való megvalósítására törekedett. 1848-ban Jellačić támadása után lemondott. 1849 elején az országgyűlés békeküldöttségének tagjaként herceg Windischgrätzhez ment, aki elfogatta. 1849. október 6-án, a pesti Újépület falánál agyonlőtték.

Deák Ferenc (1803-1876) a Zala megyei Kehidán született, jómódú középbirtokos családban. Jogot tanult, Zala megye követe lett az országgyűlésen. A reformkorban az országgyűlési ellenzék egyik vezére, az MTA tagja. 1848-ban az első felelős magyar kormány igazságügy minisztere lett. 1849 januárjában lemondott és visszavonult birtokára. 1865-ben megjelent húsvéti cikke indította el a kiegyezési tárgyalásokat. Az 1867-es kiegyezést követően sem fogadott el semmiféle közhivatalt.

334

Mészáros Lázár ( 1796-1858), honvéd altábornagy, 1845-től az Itáliában állomásozó 5. huszárezred parancsnoka, 1848-49-ben a Batthyány-kormány hadügyminisztere lett. 1848. október-1849 között az országos Honvédelmi Bizottmány tagja, 1849 júliusától a honvédsereg fővezére lett. A szabadságharc bukása után a világosi fegyverletételt követően Törökországba, majd az USA-ba emigrált, Angliában hunyt el.

Szemere Bertalan (1812-1869), politikus, az 1840-es évek országgyűlésein az ellenzék egyik vezére. 1848-ban a Batthyány belügyminisztere, majd a Habsburg-ház trónfosztása után, 1849. május-június között miniszterelnök és belügyminiszter. A szabadságharc bukása után emigrált, 1851-ben távollétében halálra ítélték. Kegyelmet kapott. 1865-ben elborult elmével tért haza.

Az uralkodó aláírja a jobbágyfelszabadításról, a népképviseleti országgyűlésről és a független magyar kormányról szóló törvénycikkeket, a miniszteri kinevezésekre. 1848. április 9-én az újvidéki szerb gyűlés küldöttségével folytatott tárgyaláson Kossuth elutasítja a szerbek külön nemzetként való elismerését. 1848. április 10-én a Helytartótanács utolsó ülését tartja Budán. 1848. április 11-én V. Ferdinánd berekeszti az utolsó rendi országgyűlést, és szentesíti törvényeit. Mailáth György (1786-1861) politikus, aki 1814-től országgyűlési követként működött, 1839-1848 között országbíró, 1848-ban a felsőház elnöke volt.

1786-ban – II. József összeírása idején – Magyarországon 396 ezer nemes élt (ebből Erdélyben 66 ezer), az akkori lakosság 4 %-a. II. József uralmának bukása után a nemesség többé már nem engedte összeíratni magát. 1845 körül – az előbbi számarányt figyelembe véve – mintegy 550 ezer főnyi nemesség lehetett az országban (Lengyelországban ugyanebben az időben a nemesség számaránya a társadalomban mintegy 12 %, a forradalom előtti Franciaországban azonban 1 % alatt volt). Werbőczi szerint a nemesi jogok minden magyar nemest egyazon jogok és kötelezettségek szerint megilletik. Valamennyi nemes – a főuraktól kezdve a „hétszilvafás” nemesekig – nem fizetett állami adót, nem kellett kötelezően katonáskodniuk, és akaratuk szerint részt vehettek a megyék politikai életében. A megyék irányítása ugyanakkor az arisztokrácia és a birtokos köznemesség kezében volt. Az V. Ferdinánd király által 1848. április 11-én szentesített ún. „áprilisi törvények” a modern polgári Magyarország megteremtését szolgáló törvények voltak, melyek közül:

- III. tc.: szabályozta az országgyűlésnek felelős magyar kormány jogkörét és összetételét, - IV. tc.: évenkénti országgyűlés tartását írta elő, - V. tc.: népképviseleti alapon nyugvó választójogot biztosított, - VII. tc.: Magyarország és Erdély újraegyesítéséről rendelkezett, - VIII. tc. arányos közteherviselést írt elő, - IX. és XIII. tc. a jobbágyfelszabadításról és a papi tized eltörléséről rendelkezett, - XIV. tc. felállította a hitelintézetet, - XXII. tc. a várások irányítását választott tisztviselőkre bízta.

1848. április 14-én Pozsonyból Pestre helyezi át székhelyét a kormány. Április 15-én a bécsi Magyar Udvari Kancellária megszünteti működését. 1848. április 17-én a céhrendszer felszámolásáért sztrájkolnak a pesti céhlegények. 1848. április 21-én Jelačić Zágrábba érkezik és megkezdi működését. 1848. április 22-én az erdélyi Szász Nemzeti Egyetem vezetői az uralkodóhoz intézett emlékiratukban tiltakoznak Magyarország és Erdély Uniója ellen. 1848. április 23-án Bécsben közzéteszik az új osztrák alkotmányt. 1848. április 25-én életbe lép az osztrák császárság ideiglenes alkotmánya (Ausztria, Csehország, Galícia és Bukovina területére). 1848. április 26-án szlovák nemzeti gyűlést tartanak Miaván (Nyitra m.), majd május 10-11. között Liptószentmiklósón küzdenek egyenjogúsításukért, az országgyűlésen való nemzeti képviseletért. 1848. május 11-én a zágrábi horvát báni értekezlet megtagadja engedelmességét a magyar kormánynak. 1848. május 10-12. között Pesten Lederer főparancsnok ellen tüntetnek a tömegek.

335

1848. május 13-15. között a szerb nemzeti kongresszus Karlócán autonóm szerb vajdaságot követel. Május 15-17. között a balázsfalvi román nemzeti gyűlés követeli a románok nemzeti létének elismerését, arányos országgyűlési képviseletet, Román Nemzeti Bizottság alakul. 1848. május 15-én újabb forradalmi megmozdulás tör ki Bécsben. Az udvar Innsbruckba menekül. 1848. május 28-29-én Innsbrukban a horvát helyzetről tárgyal István nádor, Eötvös József miniszter és Ferenc Károly főherceg. 1848. május 16-án a magyar kormány megkezdi az első tíz honvédzászlóalj toborzását. 1848. május 30-án Kolozsvárott az utolsó erdélyi rendi országgyűlés kimondja Erdély Unióját Magyarországgal. Június 10-én Batthyány erélyes fellépésére a király szentesíti az Erdéllyel való úniót. 1848. június 5-én Zágrábban megnyílik a horvát tartományi gyűlés (Szábor). Június 6-án a Délvidéken szerb felkelés robban ki. Június 10-én megszületik a Jelačićot tisztéből felfüggesztő királyi kézirat. 1848. június 12-17. között forradalom tör ki Prágában. Június 23-26. között proletárfölkelés tör ki Párizsban, de leverik. 1848. június 14-én országgyűlési képviselő választásokat tartanak. 1848. június 17-én Kossuth pénzügyminiszter önálló magyar bankjegy kibocsátására köt szerződést a Magyar Kereskedelmi Bankkal. 1848. július 5-én István nádor megnyitja Pesten az első népképviseleti országgyűlést. Július 11-én Kossuth előterjesztésére a képviselőház közfelkiáltással megszavazza a kormány által kért 200000 újoncot s 42 millió forint hitelt. Július 12-én megalakul az Egyenlőségi Társulat. 1848 közepén Gábor Áron Kézdivásárhelyen ágyúöntő telepet hoz létre. 1848. július 14-én a magyar hadsereg eredménytelenül ostromolja a szerb felkelők délvidéki erősségét, Szenttamást (Bács m.). 1848. július 25-én a Radetzky vezette osztrák császári sereg legyőzi a piemonti sereget Custozzánál. 1848. augusztus 6-án a császári csapatok elfoglalják Milánót. Augusztus 12-én az udvar visszaköltözik Bécsbe. 1848. augusztus 27-én az önálló magyar Pénz- és Hadügyminisztérium felállítását törvénytelennek minősíti az osztrák kormány az uralkodóhoz intézett emlékiratában. Augusztus 29-én Teleki László Magyarország követeként Párizsba indul. Szemere miniszter elrendeli az újoncok összeírását. 1848. augusztus 31-én a király leiratot intéz a nádorhoz, s a magyar kormányt a törvények megsértésével vádolja. Jelačić bevonul Fiuméba, szeptember 4-10. között felvonul a Drávához. 1848. szeptember 4-én V. Ferdinánd – a június 10-én felfüggesztett, de hatáskörében tovább működő – Jelačićot visszahelyezi báni méltóságába. 1848. szeptember 6-án Kossuth pénzügyminiszter elrendeli az ötforintos (fedezetlen) pénzjegyek kibocsátását (Kossuth bankók). 1848. szeptember 11-én Jelačić főserege (51000 ember és 48 löveg) Varasdnál, Perlaknál, Légrádnál átkel a Dráván. 1848. szeptember 10-11. között tömegtüntetések zajlanak Pesten. Megindul a sorkatonák tömeges átlépése a honvédzászlóaljakba. Szeptember 11-én a magyar csapatok visszavonulnak. Joseph Philippovich (1819-1889), osztrák katonatiszt, 1848 szeptemberében Jellačić horvát bánnal együtt támadt Magyarországra. 1874-től táborszernagy, a Bosznia-Hercegovinát elfoglaló osztrák-magyar csapatok egyik parancsnoka lett.

1848. szeptember 11-én Batthyány Lajos miniszterelnök bejelentette a képviselőházban a kormány lemondását. Az országgyűlés Kossuthra és Szemerére bízta a kormányzást. 1848. szeptember 15-én a képviselőház a nádort állítja a dunántúli sereg élére. István nádor Batthyány Lajost bízza meg a kormányalakítással. 1848. szeptember 16-án megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány (Kossuth Lajos, Madarász László, Nyáry Pál, Pállfy János, Patay József, Sembery Imre). Szeptember 21-én a Honvédelmi Bizottmány elkezdi működését. Szeptember 22-én Kossuth hazatérésre szólítja fel a birodalom más tartományaiban állomásozó magyar sorkatonákat.

336

1848. szeptember 23-án István főherceg lemond a nádorságról, és Bécsbe szökik. - Szeptember 24-én Kossuth elindul alföldi toborzóútjára, amely október 5-ig tart. Az Országos Honvédelmi Bizottmány – mint a végrehajtó hatalom legfőbb szerve Magyarországon – 1848. szeptember 28.-1849. május 2. között működött. Gróf Batthyány Lajos 1848. október 2-i lemondásától önálló kormányszerv lett, október 8-tól Kossuth Lajos lett az elnöke. A Szeme-kormány megalakulásával szűnt meg. Báró Perényi Zsigmond (1789-1849), politikus, 1825 után a főrendi ellenzék egyik vezetője. 1848-ban az országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett, 1848-1849-ben a főrendiház, majd a hétszemélyes tábla elnöke lett. A szabadságharc leverése után halálra ítélték és kivégezték.

1848. szeptember 16-28. között tartott újabb román nemzeti gyűlés Balázsfalván, nem ismeri el az Uniót. 1848. szeptember 23-án István nádor lemond és Bécsbe költözik. 1848. szeptember 25-én a király Lamberg grófot nevezi ki a magyarországi haderők főparancsnokává. 1848. szeptember 28-án Lamberg altábornagy a pesti hajóhídon a fellármázott nép áldozatául esik. Lamberg Ferenc Fülöp gróf (1791-1848), magyar honosítást nyert osztrák altábornagy. 1848. szeptember 25-én V. Ferdinánd Magyarország katonai parancsnokává és császári biztosává nevezte ki. Amikor a magyar országgyűlés feloszlatására Pestre érkezett, a nép a hajóhídon megölte.

1848. szeptember 26-án Jelačić elfoglalja Székesfehérvárt. Szeptember 29-én a Pákozd és Sukoró közötti csatában a magyar sereg legyőzi a támadó horvát sereget. Szeptember 30-án Jelačić háromnapos fegyverszünetet köt Mógával. Október 1-3. között Jelačić visszavonul, elhagyja Székesfehérvárt, majd Győrt. Móga János (1785-1861), honvédtábornok, 1848-ig osztrák császári tiszt volt. 1848 nyarán Pest város parancsnoka lett, 1848 szeptemberében Jellačić ellen induló honvédsereg parancsnokává nevezték ki. A pákozdi győzelem után, késlekedése miatt azonban 1848. október 31-én Schwechatnál vereséget szenvedett, emiatt leváltották. 1848 novemberében lemondott tisztségéből, ennek ellenére a világosi fegyverletétel után mégis 5 évi várfogságra ítélték.

1848. szeptemberétől Széchenyi István bevonul a döblingi elmegyógyintézetbe. 1848. október 3-án uralkodói nyílt parancs Jelačićot kinevezi a magyarországi haderő főparancsnokává; feloszlatja az országgyűlést, és az országot haditörvények hatálya alá veti. 1848. október 6-án a magyar csapatok a határ közelébe érnek. 1848. október 6-án Bécsben felkelés tör ki. Lemond Metternich államtitkár. Az uralkodó Olmützbe menekül. Október 7-én a képviselőház törvénytelennek nyilvánítja a király rendelkezéseit. 1848. október 7-én Roth szerb hadteste Ozoránál leteszi a fegyvert. 1848. október 13-án Törökbecsnél Damjanich János őrnagy csapatai legyőzik a szerb fölkelőket. Perczel Mór (1811.-1899), politikus, katonatiszt, 1848-1849-ben országgyűlési képviselő, szabadcsapataival jelentős szerepe volt az 1848-as ozorai győzelemben. 1848 novemberétől tábornok lett, a dél-dunántúli, majd a Tisza menti csapatok, 1849 márciusától a Délvidéken harcoló 4. hadtest parancsnoka. 1849-ben, a szabadságharc leverése után Törökországba, 1851-ben Angliába emigrált. Az 1867-es kiegyezés után visszatért Magyarországra.

1848. október 8-án a képviselőház Kossuth javaslatára az Országos Honvédelmi Bizottmányra ruházza a végrehajtó hatalom gyakorlását, és Kossuthot kinevezi a Bizottmány elnökévé. Kossuth Lajos (1802-1894) teljhatalmú kormányzó lett. 1848. október 10-én a bécsi demokratikus erők segítségül hívják a magyar sereget, 15-én Móga átkel a Lajtán, de visszavonul. 1848. október 16-án az uralkodó Alfred zu Windischgrätz herceg altábornagyot (az itáliai kivételével) cs. kir. hadsereg főparancsnokává nevezi ki, és teljhatalommal ruházza fel. Móga bizonytalankodik a Lajta mellett, háromszor is átkel a folyón. Október 30-án zajlik le a gyászos kimenetelű schwechati csata. 1848. október 31-én a császári csapatok leverik a bécsi felkelést. A bécsi forradalom elbukik, a magyar sereg végleg visszahúzódik a Lajta innenső oldalára. 1848. november 1-jén Magyarországon életbe lép a közteherviselés. 1848. november 1-jén a fel-dunai hadtest parancsnokságát Görgey Artúr veszi át. Október 3-án Bem József tábornok Pozsonyba érkezik, hogy felajánlja szolgálatait Kossuth Lajosnak.

337

„Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló fénnyel jár előttünk Osztolenka véres csillaga.”

Petőfi Sándor – Az Erdélyi hadsereg (1849) Józef Bem (1794-1850) lengyel származású katonatiszt. 1794. március 14-én, Burekben (Tarnów elővárosában) született. 1850-ben a Sziria területén lévő Aleppoban halt meg. - Fiatal tüzértisztként részt vett a Napóleon 1812-i oroszországi hadjáratában, majd Gdańsk védelméért megkapta a francia becsületrendet is. Az 1830-31-es lengyel szabadságharcban a tüzérséget irányította. 1831-től franciaországi emigrációban élt. Párizsi száműzetésében hosszú ideig Czartoryski herceg arisztokratikus köréhez tartozott. 1845 után megértette, hogy a lengyel nemzetet nem a nyugati hatalmak segítsége mentheti meg az orosz-osztrák-porosz elnyomástól, hanem csak a lengyel és a többi kelet-európai együttes népi forradalom. Az 1848. október 6-án kitört újabb bécsi forradalom egyik katonai vezetője lett. Addig irányította a felkelt Bécs védelmét, míg el nem dőlt a harc. Akkor visszabicegett a fogadóba, hol szállása volt, átkötözte lábsebét, felült egy fiáker bakjára és bérkocsisnak öltözve átkocogott az ostromgyűrűn. November 3-án érkezett Pozsonyba, ahol már a határon innen tárgyalt Kossuthtal. Magyarországra azért jött, hogy előmozdítsa a magyarok, szlávok, románok összefogását a közös ellenség ellen, s így készítse elő a kelet-európai általános forradalmi háborút s a lengyel felszabadulást. 1848. október 17-én Puchner csapataival elfoglalja Kolozsvárt. 1848. november 18-án megalakul a magyarországi lengyel légió. 1848. november 29-én Bem József lesz az erdélyi honvédcsapatok parancsnoka. 1848. november 15-én forradalom tör ki Rómában. 1848. november 22-én az osztrák birodalmi gyűlés ismét megkezdi működését Kremsirben (Morvaország). 1848. december 2-án Olmützben V. Ferdinánd császár-király lemond trónjáról. 18.6. A szabadságharc kiterjedése, lengyelek a magyar szabadságharcban

I. Ferenc József – miután Károly Ferenc lemond trónutódlásáról - magát osztrák császárnak és magyar királynak nevezve, bejelenti trónra lépését (1848-1916). Ferenc József – Ferenc Károly főherceg és Zsófia bajor hercegnő fiaként – 1830. augusztus 18-án Bécsben született. 1848. december 2-án lépett trónra, de csak 1867. június 8-án koronázták meg Pest-Budán. 1854-ben vette nőül Erzsébet bajor hercegnőt (gyermekei: Zsófia, Gizella, Rudolf, Mária Valéria). 1916. november 21-én Bécsben hunyt el. Bem 1848 novemberétől a magyar szabadságharc tábornoka, és december elején átvette az erdélyi sereg parancsnokságát. 1848. december 6-án Bem vezérőrnagy kiáltványában biztosítja az erdélyi nemzetiségeket, hogy szabad nyelvhasználati jogukat tiszteletben fogja tartani. Bem fegyelmet követelt, de egyúttal gondoskodott a sereg felszereléséről, élelmezéséről is. December 18-án Csucsánál legyőzte az osztrák sereget, 20-án megtámadta és megverte Puchner fő erőit is, december 25-én bevette Kolozsvárt. Ezzel kettészakította az erdélyi osztrák-román erőket. A gyengébb seregrész, Urbán határőrezredei után indult, és Tihucnál, a Kárpátok völgyei között, - 30 0C-os hidegben győzött, Urbán maradék csapatai kifutottak Erdélyből Bukovinába. Puchner serege a szász Nagyszebenbe húzódott vissza. Bem erdélyi kiáltványában megígérte, hogy megadja a románság szabad nyelvhasználati jogát, a románt egyenjogú nemzetnek ismerve el. Bem szász embert vett maga mellé titkárul, Brassóban a román nemzeti mozgalom egyik demokrata vezetőjét nyerte meg, aki ettől kezdve Bem táborában adta ki Habsburg-ellenes, román-magyar megbékélést hirdető újságját. Bem Bethlen Gergelyt és Teleki Sándort, a két hazafi grófot is maga mellé vette. Gábor Áront, a székely iparost őrnagyi rangra emelte. Lakatoslegényt nevezett ki századossá.

338

1848. december 13-án Windischgrätz átlépi a magyar határt. December 16-án Kossuth szabadcsapatok állítására hívja fel a megyéket. December 27-én Windischgrätz elfoglalja Győrt, Görgey visszavonulóban, 30-án Windischgrätz már Budához közeledik. Alfred Windischgrätz herceg (1787-1862) osztrák altábornagy, 1840-48 között Csehország katonai kormányzója, 184849-ben az osztrák hadsereg főparancsnoka volt. Az 1848-as prágai felkelés, valamint a bécsi forradalom leverését követően a magyar szabadságharc elleni hadműveleteket vezette. 1849. január 5-én elfoglalta Budát és Pestet, de ezt követően vereségeket szenvedett.

1848. december 30-án a képviselőház elnapolja az úrbéri kárpótlásról szóló törvényjavaslat vitáját. 1849. január 1-jén Debrecenbe költözik az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés. 1849. január 3-án Windishgrätz herceg tábornagy Bicskén magánszemélyként fogadja az országgyűlés békeküldöttségének tagjait, és feltétel nélküli megadást követel. Január 4.-február 10. között Görgey Artúr vezérőrnagy téli hadjáratot vezet. Január 5-én Vácott nyilatkozatot ad ki a fel-dunai hadtest nevében. Január 5-én Windischgrätz megszállja a fővárost. 1849. január 13-án a képviselőház elutasítja a feltétel nélküli fegyverletételt, de készségét nyilvánítja a „biztosított békére.” Január 13-án Bem felszabadítja Marosvásárhelyt, a császári hadak megszállják Szolnokot. Január 16-án Kossuth felhatalmazza Vasvárit, hogy szervezzenek szabadcsapatokat. 1849. január 21-én Bem Nagyszebent ostromolja, 22-én Perczel Mór kiveri a császáriakat Szolnokról, 24-én Görgey Körmöcbányánál elvágott hadosztálya megérkezik Besztercebányára. Január 25-én Perczel Irsáig nyomul előre. Január 28-án Windischgrätz megbízottja Rózsahegyen Görgeyvel tárgyal. Január 29-én Perczel visszahúzódik a Tisza vonalára, az Országos Honvédelmi Bizottmány Henryk Dembiński altábornagyot a honvédsereg főerőinek parancsnokává nevezi ki. HENRYK DEMBIŃSKI (1791-1864) lengyel származású magyar honvédtábornok, aki az 1830-31. évi lengyel szabadságharc idején Varsó katonai kormányzója, a hadsereg fővezére is volt. Párizsi emigrációjából jött Magyarországra. 1849. január 29-én az Országos Honvédelmi Bizottmány – Görgey Artúr helyett – Henryk Dembiński altábornagyot nevezte ki a honvédsereg főerőinek parancsnokává. Görgey napiparancsban adta a sereg tudtára Dembiński kinevezését:

„Felhívok minden alattam álló törzs- és főtisztet, fogadják a látszólagos lealáztatást hasonló egykedvűséggel, aminővel magam, lemondván hadtestparancsnoki önállóságomról, az együtt ülő országgyűlés határozatának engedelmeskedve, magamat Dembiński altábornagy – egy, amint mondják, hadban megőszült érdemdús vezér – parancsainak önként alávetem.”

Dembiński tehát 1849. januártól a magyar hadsereg fővezére lett. Dembińskinek ideje sincs, ereje sincs arra, hogy a tiszteletet és a hadsereg támogatását kiérdemelje. Intézkedései ellenállásba ütköznek, a sorozatos parancsmegtagadás és bizalmatlanság Dembińskit kapkodóvá tette. Elvesztette vezéri hatáskörét. Henryk Dembiński 1849-ben egy ideig a forradalmi magyar honvédsereg főparancsnoka volt. Ludwik Mierosławski (1814-1878) tábornok 1848-ban Nagy-Lengyelországban harcolt, majd 1849-ben főparancsnok Szicíliában és a badeni forradalmi hadsereg élén. A magyar szabadságharcot az elnyomott közép-kelet európai népek felkelésének középpontjául tekintve 1849-ben megalakult Magyarországon a lengyel légió. Erdélyben, Bem oldalán küzdő lengyelekkel együtt létszáma meghaladta az ezer főt. Wysockit, Dembińskit és Bemet egyaránt foglalkoztatta a galíciai betörés terve. A Magyarországra érkező lengyelek jó része a Lengyel Demokratikus Társaság tagjaiból tevődött össze, Wysocki a lengyel légió legfőbb szorgalmazója volt. Bem a párizsi emigrációban sokáig Czartoriski köréhez tartozott, majd a magyar alakulatban kívánta látni a lengyeleket. Közben Dembiński is megérkezett és fővezér lett. Ezután 1849 májusában létrejött a lengyel légió Wysocki parancsnoksága alatt. Jeles haditettek sorozata: Szolnok, Bicske, Isaszeg, Gödöllő, Vác, Nagyarló, Buda visszavívása. Kossuth Dembińskit az északi sereg parancsnokságával bízta meg egy galíciai betörés reményében. Az orosz túlerő érkezésének hírére helyét Wysocki vette át és a sereg Cegléd felé vonult. A magyarországi lengyel légió 1848. november 18-án alakult meg Józef Wisocki (1809-1874) vezetésével. A 40 éves parancsnok és a lengyel légió végigharcolta a magyar szabadságharc jelentősebb csatáit Arad – Isaszeg – Tápióbicske – Szolnok – Temesvár között, és kitartott Bem mellett az utolsó ütközetekig.

339

1849. február 5-én a Guyon Richárd vezette hadosztály áttör a császáriak által védett Branyiszkói-hágón. 1849. február 13-án a képviselőház vésztörvényszék felállításáról dönt. 1849. február 16-án Josif Rajačic pátriárka vezetésével megalakul az ideiglenes szerb vajdasági kormány. 1849. február 4-én Puchner altábornagy Vízaknánál (Alsó-Fehér m.) megveri Bem vezérőrnagy seregét. Február 9-én Bem a piski (Hunyad m.) ütközetben megveri a császári csapatokat és támadásba lendül. 1849. február 10-én Görgey vezérőrnagy és Klapka ezredes hadtestei (későbbi VII. ill. I. hadtest) Kassánál felveszik a kapcsolatot. Befejeződik Görgey felvidéki hadjárata. Az 1849. február 26-27. között lezajlott kápolnai csatavesztés után, Görgey nyomására márciusban Dembińskit. leváltották. Bem az erdélyi hadjárat során nagy győzelmeket aratott. Bem nem várta be a székely hadosztály felállítását, korán támadta meg Puchnert, és Szeben alatt is, Vízaknánál (1849. február 4.) is vereséget szenvedett, de a piski ütközetben, 1849. február 9-én megverte a császári csapatokat. Petőfi Sándor honvéd őrnagyi tisztséget viselt Bem táborában, és szárnysegédi feladatot kapott ekkor írta meg Az erdélyi hadsereg című költeményét. Bem 1849 február végén ismét Urbán ellen fordult, aki Bukovina felől tört be Erdélybe. Ezután Puchner ellen fordult, aki a Szebent és Brassót is kézben tartó orosz cári csapatokra is támaszkodott. Míg Puchner Segesvár alá érkezett. 1849. február 26-27-én a Kápolnai csatában a Henryk Dembiński, Görgey Artúr és Klapka György vezette magyar csapatok vereséget szenvedtek a gróf F. H. Schlick és Windischgrätz herceg vezette osztrák seregtől. Lebstück Mária (1830-1892), huszárfőhadnagy a magyar honvédségben férfi név alatt harcolt, az 1849-es kápolnai csatában megsebesült, hősiességéért kitüntetést kapott. (A szabadságharc bukása után hat hónapig Aradon raboskodott.) Az ütközetet döntő győzelemnek véve, a bécsi udvar kiadta az ún. olmützi okrojált alkotmányt. 1849. március 4-én I. Ferenc József császár Olmützben új, birodalmi alkotmányt ad ki az osztrák birodalom részére, melyben:

- feloszlatta a birodalmi gyűlést, - Magyarországot az ausztriai császárság részének nyilvánította, leválasztotta róla Erdélyt a

Részekkel, Horvátországot, Szlavóniát és a Tengermelléket, - a Bácskát és a Temesközt a határőrvidékkel „szerb vajdasággá” szervezte, - kimondta a nemzetiségek egyenjogúságát, - eltörölte az 1848 előtti magyar rendi alkotmányt, - visszavonta az 1848. áprilisi törvényeket.

Kiadása jelentősen hozzájárult a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásához és a Habsburg-ház trónfosztásához. (Sohasem lépett életbe.) A tiszafüredi tiszti zendülés során Görgey és tisztjei őrizet alá vették Dembińskit. Kossuth, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke 1849. március 5-én, Tiszafüreden megerősíti Görgey Artúr vezérőrnagy (1818-1916) parancsnoki kinevezését a VII. hadtest élén, és rövid időre újra a főparancsnoki tisztséget neki adta. 1849. március 5-én Damjanich felszabadítja Szolnokot. Bem március 11-én elfoglalta Nagyszebent, kiűzte Puchnert Erdélyből és elfoglalta Brassót is. Március 15-én az osztrákok elhagyják Erdélyt. Március 21-én a képviselőház altábornaggyá nevezi ki Bem Józsefet. A kormány és az országgyűlés küldöttsége 1849. április 5-én Szászsebesen kitüntetést nyújtott át Bemnek. 1849. március 12-én országgyűlés felsőháza megtartja első ülését Debrecenben. 1848-ban a képviselőház alelnöke Almássy Pál (1818-1882), magyar politikus volt. 1849-ben a Kormánnyal Debrecenbe menekült, ahol az országgyűlés elnöke lett. 1849. április 14-én ő hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot. 1864-ben Beniczky Lajossal és Nedeczky Istvánnal kormányellenes összeesküvést szervezett, ezért 20 évi várfogságra ítélték, de 1866-ban kegyelmet kapott. 1849. március 28-án a frankfurti parlament IV. Frigyes Vilmos porosz királyt választja meg a Német Birodalom császárává, de ő nem vállalja. 1849-ben Dembiński után Vetter Antalt nevezték ki fővezérré, aki március közepén Nagykőrös térségében eredménytelen ellentámadást kísérelt meg. Március 30-án Vettert Görgey váltotta fel.

340

1849. március 30-án a Kossuth jelenlétében tartott egri haditanács Klapka György vezérőrnagy tervei alapján kidolgozza és elfogadja a honvédség ellentámadásának tervét. 1849. április 2. hatvani, április 4. tápióbicskei győzelmek után, április 6-án a Görgey főparancsnoksága alatti I. (Klapka), II. (Aulich) és III. (Damjanich) hadtest Isaszegnél megveri Schlick és Jelačić egyesült hadtestét. Április 10. váci, április 19. nagysallói, április 22-23., 26. komáromi csaták magyar győzelemmel. 1849. április 12-én Windischgrätz lemond a főparancsnokságról. Április 14-én az országgyűlés a debreceni Nagytemplomban kimondja Magyarország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Kossuthot kormányzóelnökké választja. 1849. április 26-án a magyar fősereg I. és III. hadtestei dél felől is feltörik a komáromi ostromzárat, majd a császári fősereg beérkező egységeit Pozsony felé űzik. Április 30-án a képviselőház négy napos zárt ülésén történő vita után szabályozza Kossuth kormányzóelnöki hatáskörét. Május 1-jén Kossuth Szemere Bertalant nevezi ki belügyminiszterré, és a minisztertanács elnökévé. 1849. május 1-jén I. Ferenc József saját kezű levélben kér katonai segítséget I. Miklós orosz cártól a magyar forradalom leverésére. Május 5-én I. Ferenc József és a császári udvar visszatér Bécsbe. I. Miklós (Nyikolaj Pavlovics), orosz uralkodó (1796-1855), cár (1825-1855), uralkodását a dekabrista felkelés felszámolásával kezdte. 1830-31-ben leverte a lengyel felkelést, 1849-ben pedig segítséget nyújtott az osztrákoknak a magyar forradalom és szabadságharc leverésében (a krími háborúban (1853-1856) vereséget szenvedett). 1849-ben Ivan Fjodorovics Paszkievics herceg (1782-1856), orosz hadvezért nevezte ki a magyar szabadságharc leverésére küldött cári csapatok főparancsnokává. Paszkievics herceg az 1831. évi lengyel fegyveres felkelés leverése után 1831-től Lengyelország helytartójaként működött.

Az 1849-es (május 1-i) felelős magyar kormány tagjai voltak: □ Kossuth Lajos – kormányzó-elnök □ Szemere Bertalan – miniszterelnök, belügyminiszter □ Batthyány Kázmér gróf – külügyminiszter és földművelés-, ipar és kereskedelemügyi

miniszter □ Vukovics Sebő – igazságügy miniszter □ Csányi László – közlekedésügyi miniszter □ Horváth Mihály püspök – vallás- és közoktatásügyi miniszter □ Duschek Ferenc – pénzügyminiszter □ Mészáros Lázár, majd Görgey Artúr – honvédelmi miniszter

1849. május 11-én Kolozsvárott kivégzik a magyar haditörvényszék által halálraítélt szász Stephan Ludvig Rothot. 1849. május 10-én Perczel Mór vezérőrnagy serege bevonul Pancsovára (Határőrvidék). Május 15-én Görgey megkezdi a budai vár nehéztüzérségi lövetését. Május 16-án Bem altábornagy serege Orsovára érkezik. A Temesköz Temesvár kivételével a honvédség kezébe kerül. 1849. május 18-án a Szemere-kormány az ország népéhez intézett kiáltványában keresztes hadjáratot hirdet az orosz csapatok ellen. – Május 21-én Görgey vezette fősereg rohammal beveszi Buda várát. Június 5-én Kossuth és a kormány Pestre költözik. 1849. május 21-én Ferenc József és I. Miklós Varsóban megállapodnak az orosz katonai beavatkozásról. 1849. május 30-án Julius Haynau átveszi a császári hadak vezérlését. 1849. június 15-én Rüdiger orosz lovassági tábornok a III. hadtesttel átlépi a magyar határt. Június 20-21. között Görgey személyes vezetése alatt a honvéd fősereg Zsigárd és Pered térségében vereséget szenved. Június 26-án a minisztertanács Görgey javaslatára elhatározza, hogy Komáromnál összpontosítja a magyar főerőket, majd június 29-én Szeged környékére tervezi a honvédsereg összpontosítását. Június 30-án azonban Görgey nem hajlandó a fősereggel Szeged környékére vonulni. 1849. július 1-jén Kossuth leváltja Görgeyt a magyar erők főparancsnokságáról, és fővezérré nevezi ki Mészáros Lázár altábornagyot. Július 2-án a komárom-ácsi csatában a Görgey vezette fősereg visszaveri Haynau táborszernagy túlerővel támadó csapatait. A csatában Görgey életveszélyesen megsebesül. 1849. július 3-án Rómában felszámolják a forradalmat.

341

1849. július 8-11. között a kormány Szegedre költözik, a császáriak elfoglalják Budát és Pestet. Július 17-én Görgey Vácnál visszaveri Paszkievics főerőinek támadását, majd Rétságon át Vadkertre vonul. 1849. július 25-én Kossuth Lajos elutasítja a Szemere-kormány lemondását. 1849. július 14-én Kossuth és Nicolae Bäleescu aláírja a magyar-román megbékélési tervezetet. 1849. július 28-án a képviselőház elfogadja Szemere nemzetiségi törvényjavaslatát és kimondja a zsidók egyenjogúsítását. 1849. július 23-án Bem altábornagy az Ojtozi-szoroson át betör Moldvába. Bem azonban 1849 nyarán, a Paskievics vezette túlerőben lévő orosz seregektől vereséget szenvedett. 1849. július 31-én Bem altábornagy Segesvárnál súlyos vereséget szenved a Ligyersz vezette orosz csapatoktól. Petőfi Sándor ott volt az ütközetben, civil ruhában, egy szál karddal, gyalogosan. Fehéregyháza és Héjjasfalva között esett el. 1849. július 27-én az orosz főerők átkelnek a Tiszán, a képviselőház zárt ülésén a többség Görgey főparancsnoki kinevezését követeli. Július 30-án azonban Kossuth – a minisztertanács határozata alapján – Dembiński altábornagyot a Szegednél összpontosított fősereg parancsnokává nevezi ki. 1849. augusztus 1-jén a kormány és az országgyűlés Szegedről Aradra menekült. Oda várták a Tiszántúl felől Görgey seregét, Erdélyből Bem csapatát, oda vonult le a Duna-Tisza közéről Perczel Mór és az újra fővezérré kinevezett Dembiński is. Görgeyvel ellentétben Dembiński hű maradt a forradalmi kormányhoz, de kapkodott. 1849. augusztus 2-án Haynau táborszernagy bevonult a honvédsereg által feladott Szegedre. 1849. augusztus 2-án Nagysándor József vezérőrnagy I. hadteste Debrecennél vereséget szenved az orosz főerőktől. 1849. augusztus 3-án a Klapka vezette várőrség kitörése felszabadítja Komáromot az ostromzár alól. Augusztus 5-én a szőregi (Csongrád m.) csatában a Dembiński vezette fősereg vereséget szenved Haynau hadától. Dembiński 1849-től törökországi, 1850-től Franciaországban élt. 1849. augusztus 6-án a nagycsűri (Szebenszék) ütközetben Lüders és Hasford szétverik Bem altábornagy seregét, augusztus 9-én Bem még átvette a fővezérséget, de Temesvárnál döntő vereséget szenved Haynau hadaitól. Bem a temesvári csatában lebukott lováról, s úgy sérült, hogy a csatát tovább nem vezethette. Bem József a magyar szabadságharc bukása után török szolgálatba állt haláláig. Murad Tevfik pasa néven, mohamedánként Szíria katonai parancsnoka volt. 1849. augusztus 10-én a minisztertanács határozatot hoz arról, hogy a koronát felajánlja a cári családnak. Augusztus 11-én Görgey, Csány, Vukovics és Aulich kérésére Kossuth lemond kormányzóelnöki tisztségéről, s a legfőbb polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházza. A magyar sereg fővezére 1849. augusztus 11-én újra Görgey Artúr lett, aki augusztus 12-én a világosi mezőre vezette seregét, és másnap, 13-án a cári csapatok előtt honvédsereg főerőivel (30 ezer ember, 144 löveg) Világosnál (Arad m.) feltétel nélkül leteszi a fegyvert Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt. 1849. augusztus 17-én Kossuth Orsovánál elhagyja az országot. Augusztus 17-én Damjanich feladja Aradot, 21-én Vécsey Borosjenőn leteszi a fegyvert. A Beke József ezredes vezette dél-erdélyi csapatok Dévánál augusztus 18-án tették le a fegyvert Lüders előtt. Augusztus 26-án a munkácsi várőrség feladja a várat. A Világos után menekülő Szemere Bertalan miniszterelnök, mielőtt elhagyta volna az országot, 1849. augusztus 23-án Orsova mellett elásatta a Szent Koronát. Asbóth Sándor (1811-1868) magyar mérnök, mérnökkari tiszt, majd 1848-49 között Kossuth Lajos szárnysegéde volt. 1849 augusztusában testvérével ő ásta el a Szent Koronát Orsovánál. Később New York egyik várostervezője lett, ahol elsőként alkalmazott járdaburkolásra bitumenaszfaltot. Az amerikai polgárháborúban, 1861-1865 között Lincoln hadseregének egyik parancsnoka volt. A Korona Orsova melletti elrejtésében részt vett Házmán Ferenc (1810-1894), Buda utolsó polgármestere is.

1849. augusztus 26-án Haynau táborszernagy közli Görgeyvel, hogy a cár közbenjárására kegyelmet kapott. Kossuth szeptember 12-én, Vidinben kelt levelében elítéli Görgeyt a feltétel nélküli fegyverletételéért. Görgey Artúr (1818-1916), volt császári tiszt, 1848. novemberétől honvéd tábornok és a feldunai hadtest parancsnoka lett. 1849. január 4-én harc nélkül feladta a Dunántúlt. 1849. március 30-tól a fősereg parancsnoka, a tavaszi hadjáratban több csatában vereséget mért az osztrák csapatokra. 1849. májusában bevette Budát. 1849. május-július között hadügyminiszter. Görgey augusztus 11-én Kossuthtól teljhatalmat kapott, és 13-án Világosnál az orosz csapatoknak feltétel nélkül megadta magát. Görgey ezt követően, az 1867. évi kiegyezésig Ausztriában volt őrizetben, majd 1867-től haláláig Visegrádon élt.

342

Az utolsó még harcoló csapattest parancsnoka Klapka György (1820-1892), volt császári tiszt, honvéd tábornok – a szabadságharc utolsó szakaszában a komáromi vár védője – volt. Klapka 1848-ban a bánáti hadtestnél harcolt, 1849. januárjától a felső-magyarországi hadtest parancsnoka, áprilistól tábornok, egy hónappal később ideiglenes hadügyminiszter, majd a komáromi vár parancsnoka lett. 1849. október 2-án, a védők szabad elvonulása ellenében feladta Komárom várát, az utolsó magyar kézben lévő erősséget. Ezután a kiegyezésig emigrációban élt. 1867-ben hazatért, mint országgyűlési képviselő Tisza Kálmán politikáját támogatta. Az 1848-49-es magyar szabadságharc leverését követően a világosi fegyverletétel után gróf F. V. Rüdiger orosz tábornok a magyar tábornokokat – Görgey Artúr kivételével – átadta az osztrák hadseregnek. A vészbíróság 1849. szeptember 21-26. között Haynau táborszernagy utasítására halálbüntetést szabott ki a foglyokra. Báró Julius Jakob Haynau (1786-1853) osztrák tábornok, aki 1849 áprilisában kíméletlenül leverte a bresciai felkelést, májustól a magyarországi osztrák csapatok fővezére volt. A magyar szabadságharc leverése utáni véres megtorlást irányította.

Az aradi vértanúk

1849. október 6-án a császári haditörvényszék ítélete alapján Pesten, az Újépület falánál kivégezték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg 12 tábornokát és 1 ezredesét.

□ Golyó általi halált szenvedett: - Dessewffy Arisztid (1802-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, aki 1849. januártól

hadosztályparancsnok, júniustól a 9. hadtest parancsnoka volt,

- Kiss Ernő (1799-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, 1848 októberétől a bánáti hadtest parancsnoka, 1849 februárjától Magyarország főhadparancsnoka volt,

- Lázár Vilmos (1815-1849), volt császári tiszt, honvéd ezredes, 1849. júliusától a 9. hadtest parancsnoka, augusztus 19-én Lugoson tette le a fegyvert,

- Schweidel József (1796-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, 1848 októberétől tábornok, a feldunai hadtest hadosztályparancsnoka, 1849 júliusától a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka volt.

□ Kötél általi halált szenvedett: - Aulich Lajos (1793-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, az 1849-es tavaszi hadjáratban

hadtestparancsnok, 1849. július-augusztus között hadügyminiszter,

- Damjanich János (1804-1849), szerb származású honvéd tábornok, 1848 decemberétől tábornok, 1849 januárjától a bánáti, 1849. márciustól a 3. hadtest parancsnoka. Jelentős szerepe volt a tavaszi hadjárat győzelmeiben (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, stb.). 1849. augusztus 10-től Arad várparancsnoka, Görgey Artúr felhívására augusztus 17-én kapitulált,

- Knezić Károly (1808-1849), horvát származású honvéd tábornok, 1849-ben előbb ezredes, majd a 3. hadtest parancsnoka, tábornok,

- Láhner György (1795-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, az 1848-49. évi szabadságharc hadiiparát irányította,

- gróf Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849), német származású volt császári tiszt, honvéd tábornok, 1848 nyarán lépett be a magyar honvédseregbe, Damjanich parancsnoksága alatt a Délvidéken harcolt, 1849 júniusától tábornok, és a 3. hadtest parancsnoka, Világosnál tette le a fegyvert,

- Nagysándor József (1804-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok,

- Poeltenberg Ernő (1813-1849) osztrák származású volt császári tiszt, honvéd tábornok, 1848 szeptemberétől részt vett a Jelačić elleni harcokban, 1849. februártól a feldunai hadtest hadosztályparancsnoka, júliustól tábornok,

- gróf Török Ignác (1795-1849), volt császári tiszt, honvéd tábornok, 1848 szeptemberétől a komáromi vár erődítési parancsnoka, 1849 júliusától a Szeged környéki erődítési munkálatok vezetője, és

- gróf Vécsey Károly (1807-1849) volt császári tiszt, honvéd tábornok 1848 nyarától a szerb felkelők ellen harcolt, 1848 decemberétől tábornok, 1849 januárjától a bácskai csapatok, áprilistól az 5. hadtest parancsnoka.

343

1849. október 10-én Pesten kivégezték Csány László volt közlekedési minisztert és Jeszenák János kormánybiztost. Kivégzettek száma 1849. augusztus végéig 38 fő, szeptember 2-október 15. között 29 fő. 1849-1851 között további kb. 100 fő. 1849. október 30-án a lapok közlik, hogy az uralkodó elrendelte a halálos ítéletek végrehajtásának felfüggesztését, november 1-jén, Magyarországon is kihirdették az olmützi alkotmányt.

1890-ben, a kivégzés napján Aradon, az aradi vértanúk emlékére szobrot emeltek, Zala György alkotását, melyet a román hatóságok 1925-ben lebontottak.