BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

Történelem Filozófia Kar

Filozófia- Társadalmi Kommunikáció és Közkapcsolatok Szak

Magyar Tagozat

A testen kívüli élmények, mint módosult tudatállapotok tudatfilozófiai

jelentősége

Kolozsvár, 2007

Tudományos szakirányító:

dr. Szigeti Attila egyetemi adjunktus:

Végzős hallgató:

Czompó Székely Csaba

3

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés................................................................................................................................42. A tudatkutatás jelenlegi helyzete.............................................................................................63. A tudat problémája..................................................................................................................8

3.1. A leíró kérdés ..................................................................................................................83.1.1. Első és harmadik személyű perspektíva .................................................................83.1.2. Minőségi jelleg........................................................................................................93.1.3. Fenomenális struktúra............................................................................................103.1.4. Szubjektivitás.........................................................................................................103.1.5. Saját perspektívájú rendezettség............................................................................113.1.6. Egységesség...........................................................................................................113.1.7. Intencionalitás és áttetszőség.................................................................................123.1.8. Folyamszerűség.....................................................................................................12

3.2. A magyarázati kérdés.....................................................................................................123.2.1. A magyarázati szakadék.........................................................................................133.2.2. Reduktív és nem reduktív magyarázatok...............................................................13

3.4. Elméletek a tudat státusával kapcsolatosan...................................................................143.4.1. A metafizikai elméletek ........................................................................................14

3.5. A tudat problémája és a testen kívüli élmények............................................................164. A módosult tudatállapotok....................................................................................................175. A testen kívüli élmények.......................................................................................................18

5.1. Leírások, hivatkozások különböző hagyományokból...................................................185.2. A testen kívüli élmények két fajtája..............................................................................205.3. A kiváltó tényezők szerinti kategorizálás......................................................................205.4. A szükséges körülmények.............................................................................................205.5. Különböző tapasztalati leírások.....................................................................................225.6. Alapvető fenomenális invariánsok................................................................................265.7. A testen kívüli élményekkel szemben megfogalmazott kritikus álláspontok................29

5.7.1. Susan Blackmore „stabil világ modell” elmélete..................................................295.7.2. Metzinger neurofenomenológiai archetípus-elmélete...........................................31

5.8. Rendszeres felmérések eredményei...............................................................................336. A testen kívüli élmények kutatásából származó lehetséges következtetések........................397. Felhasznált irodalom.............................................................................................................42

4

1. Bevezetés

Nem tudjuk megoldani a problémákat ugyanazon

gondolkodásmóddal, mellyel létrehoztuk őket.

Albert Einstein

Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan

messzeségekbe és mélységekbe vezet.

Carl Gustav Jung

A tudatosság kérdéskörének kutatásához az utóbbi évtizedekben egy egész csoport

tudományág kapcsolódott: a kognitív tudomány, idegtudomány, informatika, mesterséges

intelligencia kutatás, fenomenológia és többen mások.

A tudat státusával, működésével kapcsolatosan is több álláspont fogalmazódott meg, az

eliminatív materializmustól a pánpszichizmusig.

Bár több álláspont képviselője kimondottan elkötelezett felfogása mellett, általánosan

véve több kutató is elismeri, hogy mivel a tudatosság tudománya még kialakuló fázisban van,

ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy lehetséges elmélkedési útvonalakat vizsgálat

nélkül elvessünk. Ennek köszönhető, hogy olyan különösnek számító területeket is beemelnek

a tudományos diskurzusba, mint a módosult tudatállapotok, pl. meditatív vagy misztikus

állapotok kutatása.

Ez a fejlemény szükségessé tesz számunkra egy rövid tudományfilozófiai kitérőt, mely

megvilágíthatja a jelenség elméleti hátterét.

A következő fejezetben először a jelenlegi, tudatossággal kapcsolatos

problémafelvetéseket szükséges felvázolnunk ill. az egyes aspektusok által generált elméleti

magyarázatokat, melyek a módosult tudatállapotok tanulmányozásában relevánsak lehetnek.

Ezen elméleti megalapozásokat követően áttérhetünk a dolgozat főtémájának részletes

tárgyalására, a módosult tudatállapotok egyikének tanulmányozására, mely egy másfajta

betekintést nyújthat a tudat megértésére tett erőfeszítéseinkben. Pont ez a másság adhatja a

megfelelő tapasztalati anyagot, amely mint látni fogjuk, általános következtetésekre vezethet

a tudattal kapcsolatosan.

A módosult tudatállapotok általános bemutatását követően elvégezzük a testen kívüli

élmények, mint ezen állapotok egyikének fenomenális elemzését. Ezen elemzés egy rövid

történeti-kulturális beágyazásként, a különböző hagyományokból származó leírások közül

szemléz egy párat, a testen kívüli élmények jelensége előfordulásának egyetemes jellegét

5

bizonyítandó.

A részletekbe menő fenomenális elemzés, a következőkben ezen élmények különböző

megnyilvánulási fajtái között meghozandó különbségtételt illetve az őket kiváltó tényezők és

szükséges körülmények leírásán túl a főbb fenomenális invariánsok kibontását tartalmazza.

Módosult tapasztalati dimenziójuk teljes mértékű megértése csakis egyes szám első

személyű perspektívából történhet meg, ezért szükségesnek találtuk pár módszeres

tapasztalati leírás beemelését az elemzésbe. Ezen leírások nemcsak a levonható

következtetésekben szolgálhatnak alapul, hanem az őket követő két kritikus álláspont

ellenpólusát is képezik.

Az elemzést bezárandó, pár a témában folytatott rendszeres felmérés eredményeinek

értelmezését végezzük el.

Végül pedig mindezen fenomenális invariánsok, adatok és álláspontok alapján,

megvizsgáljuk azokat a lehetséges következtetéseket, amelyek filozófiailag relevánsak

lehetnek, ezen állapotok értelmezéseinek tükrében, a tudattal kapcsolatos

kérdésfelvetésekben.

6

2. A tudatkutatás jelenlegi helyzete

A tudatosság problémakörével foglalkozó szakfolyóiratok (Journal of Consciousness

Studies1, Psyche2, Science&Concsiousness Review3) illetve konferenciák (Toward a Science of

Consciousness4) tematikai spektrumát vizsgálva, arra a következtetésre jutunk, hogy a

jelenlegi kutatási stratégiáknak szerves részét képezik a régebben félretolt vagy nem

tudományos témának tekintett területek, mint például a módosult tudatállapotok

jelenségegyüttese.

Bár ezen jelenségek leírása még jelenleg is inkább a parapszichológia tárgykörét képezi,

de mivel fennáll a lehetőség, hogy újszerű belátásokat szolgáltathatnak, sokkal nagyobb a

velük szemben mutatott tolerancia. Ennek az attitűdnek köszönhető, hogy úgy

konferenciákon, mint szaklapokban olyan témakörök is publikálásra kerülnek, melyek a

testen kívüli élményeket, a meditatív illetve misztikus állapotokat vizsgálják. Meghívásra

kerülnek olyan parapszichológusok, mint Charles Tart, Susan Blackmore illetve Ken Wilber.

Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a hetvenes, nyolcvanas években az analitikus

elmefilozófiában több érv fogalmazódott meg, melyek a tudatosság objektív fizikai

eseményekre való ontológiai és episztemológiai visszavezethetetlenségét hangoztatták a

fizikalizmus ellenében.

Mivel egy pozitivista tudományos paradigma nem tűnt elegendőnek a szubjektivitás

megmagyarázására, ennek következtében a kilencvenes évektől kezdődően egyre több

analitikus filozófus és kognitív tudós pártolt át arra az álláspontra, miszerint a szubjektív

fenomenalitásnak és ennek egyes szám első személyű leírásának, másképpen fogalmazva a

fenomenológiai megközelítésnek alapvető szerepet kell juttatni a kogníció magyarázatában.

Tudományfilozófiai szemszögből vizsgálva, Thomas Kuhn megállapítása alapján, az a

reduktív normál tudományos álláspont, mely pár évtizeddel ezelőtt még stabil paradigmát

alkotott,5 az utóbbi évek anomáliái (a tudatosság redukálhatatlanságát érintő érvek) által, ha

nem is kritikus, de egyértelmű válságba került, mely a rendkívüli kutatások időszakát jelzi

előre.6

1 Journal of Consciousness Studies. http://www.imprint.co.uk/jcs.html/2 Psyche. http://psyche.cs.monash.edu.au/3 Science&Concsiousness Review. http://sci-con.org/4 Center for Concsiousness Studies. Toward a Science of Consciousness. http://www.consciousness.arizona.edu/5 Vö: Kuhn. 68-70.6 Vö: Uo. 97-98.

7

A helyzet tisztázása céljából természetesen több reduktív és nem reduktív elmélet is

született, melyek különbözőképpen, de többnyire, mind az egyes szám első személyű

szubjektív fenomenalitás bevonásával próbálnak magyarázatokat hozni.

Paul Feyerabend álláspontjára helyezkedve, ahhoz, hogy a tudatosság tudománya

tovább fejlődhessen, elengedhetetlen, hogy egyszerre több ilyen, egymásnak ellentmondó

elmélet is jelen lehessen, más szóval proliferációra van szükség.7 Az elméletek értékét,

legyenek azok bármennyire nem konvencionálisak, egyedül egymással való összevetésük

tárhatja fel. Ezt a feladatot az elméletek összemérhetetlensége, inkommenzurábilitása nehezíti

meg.8 Feyerabend ebből kifolyólag egy ismeretelméleti anarchizmust ajánl, melynek egyetlen

egyetemes érvényű szabálya, hogy minden mehet (anything goes).9

Hogy a kritikának minél nagyobb lehetőséget teremtsünk, több különböző tradíció

jelenléte szükséges. A kritika garanciája a sokféleség. Egy objektív mérce, az általános

módszer hiányában a tradíciók egymás segítségével válnak bírálhatókká.

A tudományos tudatkutatás jelenlegi állapotához visszatérve, a fentebb részletezett

elméleti elgondolások alapján válik érthetőbbé az a tapasztalható beállítottság, hogy többféle,

akár nem konvencionális megközelítésnek is utat engednek, mivel a tudat kutatások még nem

állnak olyan helyzetben, hogy bizonyos jelenségegyütteseket könnyűszerrel ki lehessen iktatni

mások javára. Ez több esetben is egy nagyobb fokú toleranciához vezet a régebben perifériára

szorult tárgykörökkel szemben.

Bár kérdéses, hogy ez a jelenlegi eklekticizmus hova fog fejlődni és mennyiben

lehetséges, illetve egyáltalán szükséges-e egy egységes paradigmába integrálni, de a más

perspektívák, esetünkben a módosult tudatállapotok egyike tanulmányozásának beemelése

mindenképpen a tudat megértésének elősegítéséhez vezethet.

7 Vö: Feyerabend 11.8 Vö: Uo. 225.9 Vö: Uo. 27.

8

3. A tudat problémája

A tudat egy gyűjtőfogalom, mely a szakirodalomban több fajta és szerteágazó mentális

jelenségek leírásában szolgál alapul.10

Ha meg akarjuk érteni, hogy mi a tudat, milyen státussal rendelkezik, ill. hogyan

működik, három fő kérdésre kell választ keresnünk:

1. a leíró kérdés: mi a tudat, mik a fő jellemzői, ill. milyen módon lehet őket felfedezni,

modellezni

2. a magyarázati kérdés: hogyan jön létre a tudat, hogyan jöhet létre nem tudatos

létezőkből és folyamatokból

3. a funkcionális kérdés: miért létezik tudatosság, van-e funkciója, ha igen akkor mi, hat-

e kauzálisan a fizikai világra, van-e valamilyen hatással azokra a rendszerekre

amelyekben jelen van.

A módosult tudatállapotok tanulmányozása szempontjából elsődlegesen a leíró ill. a

magyarázati aspektusok képezhetik kérdésfeltevésünk alapját, mivel a funkcionális vetület

sokkal behatóbb, részletezőbb ismereteket igényelne ezen jelenségek működés

mechanizmusait illetően.

Vizsgáljuk meg tehát a következőkben, melyek azok a főbb problémafelvetések a tudat

egyes aspektusait illetően, melyek mentén a továbbiakban elvégezve elemzésünket,

levonhatjuk következtetéseinket. A különböző aspektusok felvázolását értelemszerűleg a rájuk

adható, témánk számára releváns elméletek ismertetése követi.

3.1. A leíró kérdés

Ha leírni ill. modellezni kívánjuk a tudatot, különböző megnyilvánulásaiban, akkor meg

kell határoznunk azokat a megkülönböztető jegyeket, amelyek mentén ez a leírás

megvalósulhat.

3.1.1. Első és harmadik személyű perspektíva

Az egyes szám első személyű introspekció értékes belátásokkal gazdagíthatja a tudat

működésével kapcsolatos megértésünket, de csak abban az esetben, ha módszeres

rigurozitással kerül elvégzésre. Ez a beállítottság nagymértékben eltér a mindennapi tudati

10 Vö: Van Gulick. http://plato.stanford.edu/archives/spr2007/entries/consciousness/

9

állapotoktól.11 A pontos megfigyelés erőfeszítést, gyakorlatot és a saját tapasztalattal

kapcsolatos alternatív perspektívák működtetésének képességét igényli. Ez azáltal válik

érdekfeszítőbbé témánk számára, mivel mint később Susan Blackmore elmélete mentén látni

fogjuk, pont egy ilyen jellegű beállítottság szükséges az akaratlagos testen kívüli élmények

előidézésében.

A klinikai hiánytesztek kimutatták, hogy a harmadik személyű perspektívából nyert

adatok nemcsak a tudat funkcionális, hanem fenomenális működésében is szerepet

játszhatnak. Az olyan kísérletek, melyek különböző agysérüléses régiókat korrelálnak a

tudatos tapasztalat különböző aspektusaival, a fenomenológiai struktúra olyan részeire

hívhatják fel a figyelmünket, melyek nem kerülnek felszínre csupán introspekció által.12

Mint látjuk, egyik perspektíva sem zárható teljesen ki a másik javára, mivel különböző

episztémikus modalitásokat képviselnek és ezáltal egy episztemológiai asszimetriát alkotnak.

A tudatkutatás kiemelt feladatát kell képezze e két perspektíva közti valamilyen szintű

átjárhatóság megteremtése.

3.1.2. Minőségi jelleg

A tudat által tapasztalt minőségek, qualia-k, nemcsak “nyers érzetek”13 értelemben

használatosak, hanem a tapasztalt gondolatok és vágyak egy aspektusaként is egyaránt.

Egyesek14 ilyen érzetek jelenlétét, adják meg a tudatosnak nevezhető állapotok

küszöbértékeként.

A qualia-kal kapcsolatosan több kérdés is felvetődött az utóbbi években. David

Chalmers a zombik, mint tudatos személyekkel funkcionálisan azonos, de tudat nélkül levő

lények elgondolhatóságának érvét (conceivability argument) használta fel a fordított qualia-k

létezi lehetőségének bizonyításában. Ez a neodualista álláspont, értelemszerűen a reduktív

fizikalizmus ellenében fogalmazódott meg.15 Egy másik kérdés, hogy hogyan válthatnak ki

neurális állapotok qualia-kat, illetve ennek egy folyománya, hogy jellegüket tekintve

epifenomenálisak-e, azaz megnyilvánulásuk nem több, mint a neurális tevékenység

mellékterméke.

Egy másik, Frank Jackson által megfogalmazott, a tudás érve (knowledge argument),

mely arra figyelmeztet, hogy még ha egy bizonyos tapasztalattal kapcsolatos összes 11 Vö: Husserl 45.12 Vö. Cognitive Neuroscience 83.13 A brit empirista tradíció másodlagos érzetminőségei 14 A ,,milyen valamilyennek lenni” (what it is like to be) tipusú gondolkodók esetében, mint Thomas Nagel ill. David Chalmers 15 Vö: Chalmers 16.

10

lehetséges fizikai, illetve funkcionális ismeret birtokában volnánk is, akkor sem tudnánk azt,

hogy milyen is az a bizonyos tapasztalat, mindaddig, amíg ténylegesen meg nem tapasztaljuk

azt, a hozzá tartozó qualia-kal együtt, hasonlóképpen, az érvben használt fehér-fekete, zárt

környezetben tartózkodó idegtudós, Maryhez, ki nem rendelkezhetett a színek szubjektív

tapasztalatával.

Az egyes qualia-k nem egymagukban léteznek, hanem komplex viszonyrendszerekben,

mint például a színek esetében, a fenomenális vörös egy komplex szín térben található,

melynek több dimenziója és hasonlósági relációja van. Ez értelemszerűen tovább nehezíti

módszeres tanulmányozásuk folyamatát.

3.1.3. Fenomenális struktúra

A fenomenális rendezettség mindazon struktúrákat foglalja magába a tapasztalat

területén belül, melyek a világ számunkra megmutatkozó részében találhatók. Husserl

kimutatta, hogy a tapasztalat fenomenális struktúrája magában hordozza az intencionalitást és

nemcsak érzetadatokat tartalmaz, hanem komplex reprezentációkat az idő, tér, ok, test, egó,

világ és a megélt valóság rendezett struktúráját, minden konceptuális és nem konceptuális

formájában.16

Mivel ezen struktúra nagy része implicité van benne a tapasztalatban, ezért nem lehet

egyszerű introspekcióval feltárni. Amint Husserl is rámutatott, a struktúra tiszta formában

való artikulálása egy hosszadalmas modell építési munkát igényel. Az introspekció

elméletalkotással kell kiegészüljön. Ez annál is fontosabb, mivel ezen struktúra explicitté

tétele csakis egy tudatos fenomenális tapasztalatban történhet meg.

3.1.4. Szubjektivitás

Episztemológiai értelemben véve a szubjektivitás az érzékelt határokkal foglalkozik,

melyek a tudatos tapasztalat megismerhetőségét illetve megérthetőségét érintik.

Thomas Nagel hívta fel a figyelmet arra, hogy a fizikailag magyarázhatatlan

fenomenális tények csakis a szubjektív fenomenológiai perspektívából hozzáférhetők. Így az

általa elhíresült kérdés vetődik fel, hogy milyen is tudatosan tapasztaló szervezetnek lenni.

Írásában, a “milyen lehet denevérnek lenni”-re vonatkozó tényeknek szubjektív jellege van,

mivel teljes mértékben csak a denevér típusú perspektívából lehet megérteni őket.17

16 Vö: Husserl 79-104.17 Vö: Nagel 3-12.

11

Csak az ilyen vagy hasonló tapasztalatokat megtapasztalni képes lények, érthetik meg

ezeknek a “valamilyennek-lenni”-ségét. A tudatos tapasztalattal kapcsolatos tények legjobb

esetben is csak részben érthetők meg harmadik személyű perspektívából, mint amilyet a

természettudományok működtetnek. Azon állítás, hogy a tudatosság megértése speciális

tudásformákat és belső perspektívát igényel, intuitíve belátható. Tehát egy megfelelő válasz a

leíró kérdésre magába kell foglalja a megértési képességeinket és határainkat egyaránt.

A szubjektív valóságot kutató kérdésben a szubjektív nézőpont immár nem

objektiválható. Searle megfogalmazásában, az önmagában vett tudatosság magyarázatából

nem lehet magát a tudatosságot kiiktatni.

3.1.5. Saját perspektívájú rendezettség

A tudatos tapasztalatok, nem mentális atomokként léteznek, hanem egy tudatos én, egy

szubjektum állapotai, móduszaiként. Egy szín tapasztalata, vagy egy fájdalomérzet mindig

egy tudatos szubjektum által kerül megtapasztalásra. Nemcsak a tér és időbeli perspektíváját

nyújtja ez a világbeli tapasztalatunknak, hanem értelmét és megérthetőségét is. Az

intencionális koherenciája a tapasztalat tartományának a világ és az én közti kettős kölcsönös

függésben található: az egó, mint a perspektíva, melyből az objektumok ismertek, a világ mint

az objektumok, események, integrált struktúrája, melyeknek megtapasztalhatósági lehetősége

impliciten meghatározza az én helyét és természetét.18 A tudat létezésének posztulálásában,

nem szükséges egy karteziánus különálló szubsztanciális én feltételezése, de valamely fokú

én-szerű perspektívájú rendezettség elengedhetetlen bármihez, amit tudatos tapasztalatnak

hívhatunk.

3.1.6. Egységesség

A tudatosnak mondható rendszerek és mentális állapotok több különböző formájú

egységet foglalnak magukba.

Egy szobában ülő egyén tapasztalatának a tartalma, egy sokkal nagyobb struktúrának a

függvénye, mely az illető saját egzisztenciájáról kialakított mentális képzetével kapcsolatos,

mint egy folyamatos, időben kiterjedt megfigyelő, egy térben összekötött, de egymástól

függetlenül létező objektumok világán belül. Az egyéni tapasztalat csak azért rendelkezhet

azzal a tartalommal, amelyet tapasztal, mivel egy nagyobb egységes reprezentációs

struktúrában helyezkedik el.

18 Vö: Husserl 35.

12

3.1.7. Intencionalitás és áttetszőség

A tudatos mentális állapotokra tipikusan úgy tekinthetünk, mint egy reprezentacionális

ill. egy intencionális vetületet tartalmazókra, amennyiben tárgyakról szólnak, tárgyakra

utalnak, vagy kielégítési feltételeik vannak.

Egy másik érdekes megvizsgálandó dimenzió a tapasztalat áttetszősége. A tudatos

érzéki tapasztalatban, átnézünk az érzéki tapasztalatunkon, amennyiben közvetlenül

figyelmesnek tűnünk a számunkra jelenlevő külső tárgyak és eseményekről, anélkül, hogy

figyelmünk kiterjedne valamilyen tapasztalati tulajdonságokra, melyen keresztül ilyen tárgyak

jelen vannak számunkra vagy reprezentálódnak nekünk. A tudatos gondolatok és

tapasztalatok, szintén áttetszők számunkra egy szemantikus értelemben is, mivel maguktól

adottnak tűnnek számunkra, a gondolkodás folyamatán keresztül.

3.1.8. Folyamszerűség

A tudat dinamikái evidensek az örökösen változó folyamának és az önátalakításnak

koherens rendjében, melyet William James tudat folyamnak nevezett. Függetlenül, attól, hogy

külső vagy belső hatásokra, minden egyes tapasztalati pillanat, koherensen az őt

megelőzőekből nő ki, határolva és lehetővé téve a kapcsolatok és előzetes szervezettségében

rejlő határok globális struktúrája által.19 Mivel a tudat egy dinamikus folyamatban jelenik

meg, a leírások nemcsak a statikus állapotait kell hogy megcélozzák, hanem hírt kell adjanak

az időbeli dinamikájáról is és azokról a módokról, ahogyan az önmeghaladó folyama

visszatükrözi, mind az intencionális koherenciáját, mind a szemantikus önmegértést, mely

azon rendezett vezérlés által testesül meg, melyeken keresztül, tudatos elmék folyamatosan

újraalkotják magukat, mint a világukban tevékenykedő autopoetikus rendszerek.

3.2. A magyarázati kérdés

A leírással szemben a magyarázat arra keresi a választ, hogy mi a tudat alap státusa ill.

helye a természetben, a létben. Egy alapvető jellemvonása a valóságnak, vagy más

nemtudatos tárgyaktól függ a léte, legyenek azok fizikai, biológiai, neurális vagy

komputacionális tényezők. S ha igen, akkor meg tudjuk-e magyarázni, hogyan hozzák létre

ezek a tényezők.

19 Vö: Husserl 42.

13

3.2.1. A magyarázati szakadék

Ezen érvet először Levine terjesztette elő,20 mely abbeli képtelenségünket hangsúlyozza,

hogy egy megfelelő értelmes kapcsolatot állítsunk fel a tudat és a fizikai szubsztrátuma

között, így hiányos megértésünk és egy magyarázati szakadék meglétét jelezve.

Példának a víz hétköznapi fogalmát véve (színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék) a H2O

molekuláris struktúrájával és a kémia törvényeivel való magyarázata esetén nem lehetséges

az, hogy a víz ne legyen azonos a H2O-val. Ellenben, a tapasztalat összes lehetséges

neurobiológiai vagy funkcionális magyarázatát megadva is, ezt követően továbbra is lesz

értelme annak kérdésnek, hogy egy adott agyi neurális mechanizmus hogyan lehet azonos a

tapasztalat szubjektív aspektusával, a tudatossággal. A tudatosság esetében az explanans,

valamely agyi neurobiológiai folyamat és az explanandum, a tudatosság között

tagadhatatlanul egy magyarázati szakadék létezik.

Ezen állítás támogatói között nem teljes a megértés, az ezekből származó metafizikai

konklúziókat illetően, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenekről, melyek a feltételezett ismeretbeli

korlátainkból származhatnak. Bár logikailag nem következik belőle, de McGinn, egy Nagel-

olvasatra is alapozva, szkeptikus hangvételben, a szakadék végérvenyes áthidalhatatlanságát

hangsúlyozza.21 Ismeretbeli korlátainkat illetően ezen probléma megoldásában az ő

álláspontja szerint, olyanformán vagyunk kognitíve korlátoltak, mint például egy denevér az

einsteini relativitáselmélet megértésében

Egyes neodualisták, mint David Chalmers, ezt az érvet a fizikalizmus elutasítására

használták fel.22 A dualista konklúziók arra való hivatkozással vannak támogatva, mint

McGinn esetében is, hogy ezt a szakadékot lehetetlen bezárni.

3.2.2. Reduktív és nem reduktív magyarázatok

A tudatosság különösképpen ellenáll a fizikai szintű magyarázati próbálkozásoknak, az

inherens különbségek miatt, melyek a szubjektív és az objektív nézőpontokból adódnak (lásd

előbb az első és harmadik személyű perspektívák episztemológiai asszimetriáját). Nagel érvét

használva, semmilyen mértékű természettudományos ismeret nem fogja lehetővé tenni

számunkra, hogy megértsük amit a denevér ért a saját tapasztalatából, az ő belső szubjektív

egyes szám első személyű perspektívájából.

20 Vö: Chalmers 27.21 Vö: Uo. 25.22 Vö: Uo. 16.

14

3.4. Elméletek a tudat státusával kapcsolatosan

A mi, hogyan és miért kérdésekre válaszként, több elmélet is megfogalmazódott az

utóbbi évtizedekben. Ezek a különböző elméletek nemcsak célkitűzéseikben, de tudatosság-

felfogásukban is nagymértékű különbségeket mutatnak. A legnagyobb alcsoportot a

metafizikai elméletek képezik, melyek a tudatosság általános, ontológiai helyzetét kívánják

tisztázni a valóságon belül. Őket követik a sokkal részletezőbb jellegű elméletek, melyek

mélyreható leírásokat próbálnak nyújtani a tudatosság természetéről, jellemzőiről, illetve

szerepéről. Mivel a módosult tudatállapotok tanulmányozásában nem áll rendelkezésünkre

eléggé széleskörű tudományos kísérleti eredmény, ezáltal érdemesebb általánosabb,

metafizikai következtetések megállapítására törekednünk.

3.4.1. A metafizikai elméletek

Ezen elméletek többnyire a test-elme problémára adott lehetséges válaszokat ölelik fel,

köztük a dualizmus és a fizikalizmus főbb változatait.

A dualista elméletek, a tudatnak legalább egyes aspektusait a fizikain túli dimenzióba

helyezik. A főbb változatok:

a) szubsztancia dualizmus: mely két elkülönült, de egymással kölcsönhatásban levő, a

mentális és a fizikai szubsztancia létezését feltételezi, melyet Descartesra szokás

visszavezetni.23 Ezen elmélet központi problémája a két szubsztancia közti

kölcsönhatás kérdése. Az egyik lehetséges, Descartes által javasolt megoldás a

kétirányú interakcionizmus, mely szerint mentális események előidézhetnek

fizikaiakat és ez utóbbiak az előbbieket. Ellenben ezen álláspont bizonyítása

mindaddig nem megoldható, amíg az immateriális elme tudományosan nem válik

kutathatóvá. Ezen bizonyíthatósági probléma tette ezt az elméletet az utóbbi időben

némiképp kegyvesztetté, bár lehetséges, hogy az immateriális elme első személyi

perspektívából való kutatásában pontosan a módosult tudatállapotokhoz fordulhatunk.

b) emergens tulajdonság dualizmus: a mentálist a fizikainak egy ontológiailag magasabb

rendű szerveződéseként értelmezi, ellenben ez a szerveződés többnyire mellékterméke

a neurális tevékenységnek. A különálló elemzési szint bevezetése itt inkább egy

módszertani kérdés.

c) alapvető tulajdonság dualizmus: a valóság mentális aspektusait a fizikaiakkal

egyenértékűekként kezeli, melyek törvényszerű módokon lehetnek egymásra hatással,

23 Vö: Descartes I/7-8.

15

de egyikük sem vezethető vissza a másikra, Chalmers megfogalmazása szerint,

ontológiailag a létük nem függ sem nem folyománya semmilyen más

tulajdonságoknak.

d) semlegesen monista tulajdonság dualizmus vagy rövidebben kettős-aspektus elmélet

ill. neutrális monizmus: elsősorban Russellhez lehet visszavezetni, kinek állítása

szerint, mind a mentális, mind a fizikai alapjánál egy sem nem mentális, sem nem

fizikai alapvetőbb semleges esemény található.

e) pánpszichizmus: ez is egyfajta kettős-aspektus elméletnek tekinthető, Chalmers

előterjesztése szerint,24 a mentális sajátosságok ontológiailag ugyanolyan alapvetőek,

mint a külső, relacionális fizikai sajátosságok (pl. egy részecskének a más

részecskékkel való viszonya), ezért a tudatosságnak egy bizonyos mértéke a természet

legalapvetőbb szintjein is megtalálhatónak tekinthető.

A fizikalista elméleteket tekintve:

a) eliminativista materializmus: a főleg Churchland házaspár által támogatott

álláspontja25 értelmében, a mentálisnak a gondolatok, vágyak, vélekedések nyelvét

alkalmazó szubjektív leírását a hétköznapi “népi pszichológia” (folk psychology) egy

téves elméletének tekinti, amely az idegtudományok fokozatos fejlődését követően

kiiktathatóvá válik, felcserélve az egyes szám harmadik személyű idegtudományi

leírással.

b) központi állapot materializmus: a mentális állapotok és folyamatok az agy és a

központi idegrendszer fizikai állapotaival és folyamataival azonosak

c) funkcionalizmus: először Hilary Putnam által megfogalmazott álláspontja szerint,26 a

mentális állapotok fizikai állapotok ugyan, de nem erre a fizikai szintre redukálódnak;

a mentálist a fizikai események közötti oksági összefüggések funkcionális

szerveződése határozza meg. Egy mentális eseményt elvileg bármi, neurális vagy

számítógépi mechanizmus előidézhet, föltéve, hogy egy bizonyos bemeneti inger a

megfelelő funkcionális szerveződés (oksági összefüggés) közvetítésével a megfelelő

kognitív viselkedést (kimenetet) idézi elő.

d) nem reduktív fizikalizmus vagy anomális monizmus: Donald Davidson elmélete szerint

bár minden mentális esemény fizikai esemény, még sincsenek szigorú pszichofizikai

törvények, amelyek összekapcsolnák egymással a mentális és a fizikai világot. A 24 Vö: Chalmers 16.25 Vö: Courchland 39.26 Vö: Putnam 73.

16

Jaegwon Kim által népszerűsített ráépülés (supervenience) ide kapcsolódó modális

tézise szerint nem lehetséges, hogy két esemény minden fizikai szempontból azonos,

ámde mentálisan eltérő legyen.

Mint elemzéseinket elvégezve látni fogjuk, a testen kívüli élmények, annak

függvényében, hogy mely értelmezési álláspontra helyezkedünk, a reduktív jellegű emergens

tulajdonság dualizmus vagy inkább egyfajta szubsztancia-dualizmus elméletei irányában

fognak mutatni.

3.5. A tudat problémája és a testen kívüli élmények

Filozófiai szempontból a fenomenológia, Husserl munkássága által, feloldotta a test-

elme dualizmust, beemelve mindkettőt a tapasztaló szubjektivitásba. Ellenben ezzel

jelentéktelenné minősült az, hogy a tudat képes-e testi szubsztrátum nélkül tapasztalatokat

szerezni.

Hagyományos értelemben a test (nemcsak fizikai, hanem megélt test értelemben is

egyaránt) nélkül létezni képes tudat lehetősége a vallásos hit, a metafizika ill. misztika

területét képezte. Ellenben feltevődik a kérdés, hogy lehetséges-e egy más alternatíva, ezeken

az útvonalakon kívül, mely inkább enged a módszeres elemzésnek ill. bizonyos még

megállapításra szoruló körülmények között ismételten megtapasztalható, anélkül, hogy

valamilyen abszolút létező feltételezésére kényszerülnénk.

Ezen kérdéskör megértésében a módosult tudatállapotok, pontosabban a testen kívüli

élmények tanulmányozása jelentheti ezt a lehetséges alternatívát.

Ezen jelenségegyüttesek végigkísérték az emberi társadalom történetét. Különböző

hagyományok feljegyzéseiben találunk említést róluk. Az ilyen mértékű, egyetemes

előfordulásuk szintén tanulmányozásra érdemesnek minősíti őket.

Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy az esetek többségében

valamely vallásos misztikus, metafizikai értelmezési keretben fordulnak elő, figyelemre

méltóak közös jellemvonásaik.

Az a másszerű tapasztalat és a vele járó perspektíva, mely őket jellemzi, újszerű

meglátásokat nyújthat a különböző tudattal kapcsolatos érveket illetően.

A leírások és személyes beszámolók metaanalíziséből fontos ontológiai ill.

episztemológiai következtetésekre juthatunk.

17

4. A módosult tudatállapotok

A tudat működésének megértésében hagyományosan is sokat segített a normális éber

tudat állapotokban végbement módosulások tanulmányozása, melyek mentén az egyedi

abnormális vagy patológiás esetekből érvényes általános következtetéseket lehetett levonni.27

Módosultnak számít minden olyan tudatállapot mely a normálisan tapasztalt, éber,

gondolkodó, neurofiziológiailag beta agyhullámok jelenlétével jellemezhető tudatállapoton

kívül esik.28 A fogalmat Charles Tart parapszichológus vezette be, mely a személy tudatában

végbement, időleges változásokat hivatott leírni.

Módosult tudatállapotot válthat ki véletlenszerű gyomorrontás, magas láz, alvás

megrovás, koplalás, oxigén hiány vagy egy traumatikus baleset. Akaratlagosan érzéki

depriváció, meditáció, ima, hipnózis által érhető el. Esetenként kiválthatják pszichoaktív

szerek is, mint az alkohol, opiátok, pszichoaktív hatású növények, mint a peyote, a marihuana,

meszkalin, az ayahuasca gomba ill. a datura.

Egy másik módszer módosult tudatállapotok kiváltására a különböző neurotechnológiák

alkalmazása, mint a hang és fény általi stimuláció, kraniális elektromos és mágneses

stimuláció vagy biofeedback. Ezek a módszerek bizonyos agyhullámokat kívánnak kiváltani,

melyek az elérendő tudatállapot korrelátumainak tekintődnek.

Természetesen előforduló ilyen állapot az eksztázis, eufória, pszichózis, a kóma, az

álom, a misztikus ill. a testen kívüli élmények.

27 Vö: Cognitive Neuroscience 69-78.28 Vö: Charles Tart: Altered States of Consciousness. http://www.paradigm-sys.com/ctt_articles2.cfm?id=22

18

5. A testen kívüli élmények

Testen kívüli élménynek számít minden olyan tudatos tapasztalat, melyben a tudat úgy

tapasztalja meg önmagát, mint térben a testtől különlevőt. Ezen élmények sok esetben átfedést

mutatnak a halál közeli élményekkel is.

Az ezoterikus hagyomány szerint, testen kívüli élmények akkor történnek, mikor a

fizikai test mása, amelyet asztrál és/vagy éterikus testnek29 is neveznek, elválik az előbbitől,

miközben a tapasztalatot szerző személy teljesen tudatánál van. Az emberek többségénél ez

spontánul, akaratukon kívül történik. A jelenség létrejöttéhez nem szükséges betegség vagy

közeledő halál. A tapasztalók többsége, az élmény megrázó életszerűsége által meghatottan,

ezt követően általában meg van győződve a halál utáni további létezésről.

5.1. Leírások, hivatkozások különböző hagyományokból

Függetlenül attól, hogy milyen álláspontra helyezkedünk ezen jelenségegyüttesekkel

szemben. Tekinthetjük őket illúziónak, kapcsolatfelvételnek a tudattalannal vagy valamilyen

formában valóságosaknak, az a tény elvitathatatlan, hogy az emberiség történetét végigkísérik

különböző hivatkozások, melyek bár különböző kontextusokban, de megfelelnek a testen

kívüli élmény leírásának. Mint a későbbiekben látni fogjuk, egy lehetséges, reduktív jellegű

magyarázati lehetőség erre Thomas Metzinger neurofenomenológiai archetípus elmélete.

Anélkül, hogy egy kimerítő felsorolást kívánnánk nyújtani az ilyen jellegű

hivatkozásokról, a következőkben megemlítünk párat közülük:

a) az ősi egyiptomiak készítettek feljegyzéseket testen kívüli élményekről illetve az

asztrál testről, melyet „ba”-nak neveztek.30

b) a mahajana buddhizmus is említést tesz ilyen jelenségekről31

c) a hagyományos törzsi sámánok, függetlenül attól, hogy Ázsia vagy Észak-Amerika

területén találhatók, mielőtt sámáni beavatásukat megkaphatnák, szükséges feltétel számukra,

hogy elhagyva testüket, különböző transzállapotokon keresztül bejárják a „szellemi

világokat”.32 Az ilyen jellegű pszichedelikus élmények hallucinációk termékei is lehetnek, 29 A két fogalom az indiai hindu vallás által átitatott, metafizikus jóga filozófiákból származik. Használatuk a nyugati okkultista hagyományban, a XIX. században a Teozófikus Társaság kiadványai által honosodott meg. Az elnevezés nem kellőképpen szerencsés, mivel a leírások alapján inkább kiterjedt mező, mint testi jelleggel rendelkeznek. Vö: Leadbeater 6.30 Vö: Culianu 114.31 Vö: Culianu 135.32 Vö: Eliade 367. Lásd még: Culianu 75.

19

mivel a transz állapot eléréséhez, a ritmikus dobpergetés és tánc mellett olyan pszichoaktív

hatású növények is fogyasztásra kerülnek mint a peyote ill. az ayahuasca.

Ellenben nem szabad szem elől téveszteni, hogy a beszámolók alapján ezen sámánok

„utazásaik” által gyógyítást is végeznek más személyeken, tehát élményeik elvileg valamilyen

kauzális hatással is bírhatnak a környező interszubjektív világra is egyaránt. Ez alapján a

belső élmény egy külső, valamelyest objektív dimenzióval is kiegészül. Azok a

szimbólumokkal teli álomszerű világok, melyekről beszámolókat adnak, a kollektív tudattalan

régiójaként is értelmezhetők.33

d) a különböző jóga tradíciók, a testen kívüli élmények akarat ereje általi

megtapasztalásának képességét a jógi siddhi-jei, különleges képességei közé sorolják34

e) a Wicca, a nyugati mágikus hagyomány XX. századi újjáélesztett változata, rítusai

között szerepel az asztrál utazás képességének kifejlesztése35

Bár a beszámolók különböző kulturális kontextusok és hitrendszerek jellegzetes

beállítottságainak nyomait viselik magukon, a leírt fenomének kultúrától ill. vallásos vagy

kultikus beállítottságtól függetlenül állandóan jelen vannak.36

Nem szabad ellenben figyelmen kívül hagyni azt a tényt, miszerint mindezen

tradíciókban egy kiválasztott, kisebb csoport kiváltságát képezték, mely hosszadalmas és

megpróbáltató felkészítésen ment keresztül. Tehát, bár elvileg általánosan megtapasztalhatók

lehetnek, bizonyos személyes prediszpozíciók kizáró jelleggel bírhatnak az említett állapotok

képességszerű megtapasztalási lehetőségében.

Maguk az élmények nem egy célt jelentettek, hanem eszközként voltak hivatottak

szolgálni a beavatott közösségi tevékenységét, melyet nagyon szigorú morális követelmények

szabályoztak.

Annak oka, hogy a modern nyugati társadalomban, miért kisebb mértékű az ilyen

leírások jelenléte (bár ez az utóbbi évtizedekben nagymértékű változást mutat), valószínűleg a

nyugati kultúra két alapvető paradigmájában keresendő: a keresztény vallás ilyen jellegű

élményekkel kapcsolatos ellenszenvében illetve a természettudományos materialista

gondolkodásmódokban.

33 Vö: Jung 103-105.34 Vö: Patandzsali 98.35 Vö: Frost 1.36 Ezzel kapcsolatosan lásd még a Rendszeres felmérések fejezet idevágó eredményeit.

20

5.2. A testen kívüli élmények két fajtája

Különbséget kell tennünk azon típusú testen kívüli élmények között, melyek a

tapasztaló szubjektum számára a fizikai valóság környezetében látszanak történni és azok

között melyek, egy másik,, változékonysága és szimbolikus jellege alapján sokak által

álomszerűnek leírt léttartományban játszódnak le.

A legtöbb beszámoló, melyeket a parapszichológusok és kritikusaik vizsgálnak, az első

kategóriába esik. A második, bár könnyen adja magát a hallucinációként való értelmezésnek,

ha nem más akkor szimbolikus töltete által Jung tudattalanjának jegyeit hordozza magán.37

Bár, amint a későbbiekben a fenomenális invariánsok felvázolásából kiderül, a

hallucinációnak való nyilvánítás több tényező is ellenáll.

Ahhoz, hogy egyáltalán felmerülhessen ezeknek a fizikai elmén kívül (is, ha a közbe

jöhető neurális korrelációkat is számításba vesszük) való történési lehetősége, lehetséges kell

legyen valamilyen szintű módszeres megtapasztalásuk, illetve olyan információtöbbletet kell

nyerhessünk belőlük, mely nem lehetett a tudat jelenlegi vagy emlékezeti alapú tartalmában

azt megelőzően.

A későbbiekben két olyan intézmény eredményeit is elemezzük, melyek állításuk

szerint, módszeresen kutatják a tudat ezen lehetséges dimenzióit.

5.3. A kiváltó tényezők szerinti kategorizálás

A testen kívüli élmények többsége kultúránkban spontánul előforduló és egyedi jellegű,

mely tényállás továbbá nehezíti módszeres tanulmányozásukat. Az elalvás előtt beálló

kataleptikus, testi mozgásképtelen állapotban történő valamilyem mozágsra irányuló szándék

tűnik a leggyakoribb kiváltó tényezőnek. Esetenként traumatikus körülmények idézik elő

őket, mint például végkimerülés vagy súlyos baleset. Ezek a halál közeli élmények

kategóriájába tartoznak.

Egy másik sokkal szűkebb körű csoportot képező kategóriaazoké, akik valamilyen

fajtájú, mély meditáción keresztül, ellazult állapotból, akaratuk ereje által képesek előidézni

ezt az állapotot.

5.4. A szükséges körülmények

Több könyvet is találhatunk38, melyek egy kialakítható képességként kezelik ezt a 37 Vö: Jung 103-105.38 Említésként pár kötet melyeket felhasználtam elemzésem folyamán:

Bruce, Robert: Astral Dynamics. A New Approach to Out-of-Body Experiences

21

jelenséget. Ami közös a leírásokban, az a relaxált tudatállapotra való különös

hangsúlyfektetés. Ezenkívül szerepet játszanak még a fantázia és az érzelmek is, azaz egy

bizonyos fajta affektív intencionalitás.

Az egyik gyakran alkalmazott technika egy a személy számára kedves, felkeresni kívánt

hely vagy személy felidézése, mely az intencionalitásnak emocionális töltetet ad.

A transzperszonális pszichológia álláspontja szerint az affektív és kognitív funkciók

integrációja bizonyítottan a tudat optimálisabb működését váltja ki.39 Lehetséges, hogy ez egy

szükséges körülmény az általunk vizsgált jelenségek akaratlagos kiváltásához.

Bár nem feltétlenül szükséges, de egyes esetekben igénybe vehető segédeszköz lehet a

nyugtató zene ill. pszichoaktív szerek használata, melyek elősegíthetik a módosult

tudatállapot beálltát. A rendszeres felmérések között a későbbiekben közlünk egy táblázatot is,

mely egy, a körülményekkel kapcsolatos felmérés eredményeit összegzi.

Peterson, Robert: Out of Body Experiences

Buhlman, William: Adventures beyond the body: how to experience out-of-body travel39 Shepherd 8.

22

5.5. Különböző tapasztalati leírások

Egy kimerítőnek mondható, több mint 2000 könyvészeti hivatkozást tartalmazó

gyűjteményt találhatunk a testen kívüli élmények témakörét lefedően, különböző kategóriák

szerint osztályozva, Robert Bushman honlapján.40

Említés gyanánt felsorolunk pár címet a kezdeti leghivatkozottabb kutatásokról: Marcel

Luise Fohan (1884-1917): Practical Astral Travel, személyes élményeinek gyűjteménye,

Oliver Fox: Astral Projection (1920), Sylvan Muldoon (1915-1950): The Projection of the

Astral Body, J.H.M. Whiteman: The Mystical Life (1961).

Átvizsgálva az elérhető, többnyire idegen nyelvű irodalmat, arra a megállapításra

juthatunk, hogy az ebben a témában megjelent személyes beszámolók és/vagy a képesség

kialakítását, különböző technikák által elsajátítani célzó kiadványok, túlságosan szubjektív

értelmezések által színezettek ahhoz, hogy tudományos tanulmányozásra megfelelőek

lennének.41

Ahhoz, hogy az ilyen állapotban elvileg megszerezhető tapasztalatokból valamilyen

értelmes következtetéseket lehessen levonni, módszeresen megismételhetőkké kell őket

tennünk és a pontos megfigyelésekben képzett megfigyelőkre van szükségünk, hasonlóan a

fenomenológiai lényegelemzés folyamatához.

Jelenlegi tudomásunk szerint, legalább két olyan intézet működik, mely többé-kevésbé

teljesíthetné a fentebbi követelményeket. Az egyik, az előbbi fejezetekben futólag említésre

került, a brazíliai Konszcientológiai Intézet, dr. Waldo Vieira parapszichológus vezetése alatt,

a másik az Egyesült Államokbeli Monroe Intézet.

A Monroe Intézetet Robert Monroe alapította 1972-ben, a testen kívüli élmények

módszeres, tudományos kutatásának céljával. Monroe az 50-es évektől egészen 1995-ben

bekövetkezett haláláig, majdnem négy évtizeden keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal

folyamatosan végzett testen kívüli utazásokat, maximális hangsúlyt fektetve a értelmezési

átszínezések lecsökkentésére.42

Képzett hangtechnikus lévén, szintén az ő nevéhez fűződik a hemi-sync, agyfélteki

szinkronizációs hangtechnikák kifejlesztése. Kísérletei során több olyan specifikus

hanghullám-formára is bukkant, melyek különböző tudatállapotok beálltát segítik elő, legyen

szó kreatív gondolkodásról, relaxációról, különböző fóbiák, beidegződések oldásáról vagy

40 Bushman. http://obebibliography.info/41 Több esetben félrevezető az a vallásos színezet, amelyet adnak az értelmezésnek.42 Több helyen is reflektál az elme ismert mintákba rendszerező hajlamára. Lásd: Monroe: Journeys out of the Body 179. ill. 242.

23

testen kívüli élmények előidézéséről. 43

Az intézet keretén belül rendszeresen folytatnak képzéseket, melyek folyamán, a

jelentkezők nemcsak első típusú testen kívüli élményeket érhetnek el, hanem az álomszerű

asztrál tér különböző szintjeit is bejárhatják.

Ezeket a szinteket Monroe és munkatársai térképezték fel több évtized alatt, és melyek

részletes leírása a szerző által megjelentett három kötetben (Journeys out of the Body, Far

Journeys, Ultimate Journey) olvasható. Mint a mellékelt táblázatból kitűnik, ezek a

tudatossági szintek több vallásos hitrendszer „túlvilágát” is magukba foglalják. Bár a „fókusz

szinteknek” nevezett tudatállapotok számozása tetszőleges, mindig azonos jellegzetességeket

mutatnak az őket megtapasztaló egyének számára.

Monroe leírásai alapján egyértelmű, hogy különálló ontológiai státust tulajdonított

nekik, de ha a Blackmore-féle hipotézissel vetjük össze, akkor lehetséges, hogy ez a

tapasztalati invariancia azzal kapcsolatos, hogy az emberi tudat csak bizonyos fajta

valóságmodelleket képes elképzelni. Mivel specifikus hanghullámokat használnak az egyes

szintek elérésére, ez szintén meghatározó lehet a beszámolókban fellelhető

hasonlatoságokban.

A táblázatot tanulmányozva felfigyelhetünk arra, hogy az asztrál utazók a 23.

fókuszszinttől kezdődően már az ,,elhunytak” világáról számolnak be, mely egy érdekes,

hierarchikus lényegszerkezetet foglal magába.

A Monroe Intézet szervez olyan képzéseket, melyeken a résztvevők, már végleg

eltávozott személyeket segítenek a 23. szint kellemetlen környezetéből a 27. fókusz-szintre.

Maga Monroe is több ízben számol be könyveiben, halott ismerősökkel, édesapjával való

találkozásokról. Bruce Moen, egy Monroe tanítvány, egy teljes kötetben ír ilyen jellegű

élményeiről.44

Ezek a fentebbi állítások annyira eltérőek attól a gondolkodási módtól és létfelfogástól,

melyeket mentális szűrőink által működtetünk, hogy nagy nehézséget okoz bárminemű

komolyság tulajdonítása számukra.

Itt válik relevánssá a Nagel által vázolt probléma, miszerint egy ennyire másfajta

tapasztalatiság megértése csakis annak empatikus és kognitív megélési képességén keresztül

valósulhat meg.

Ezek után érdemes még Monroenak a testen kívüli állapottal kapcsolatos pár

megfigyelését megvizsgálni. A különböző érzékelési modalitások módosulásokat mutatnak. A

43 Vö: Monroe: Ultimate Journey. 285-297.44 Vö: Moen: Voyages into the unknown: exploring the afterlife, vol 1.

24

látás nem direkcionált, hanem úgy tűnik minden irányú egyszerre. A tapintás áll a

legközelebb a fizikai másához. A legérdekesebb pedig, hogy gyakorlat által ki be lehet ezeket

az érzéki modalitásokat kapcsolni az akarat ereje által.45

Egy másik érdekes megállapítása, hogy a testtől való tudatos, akaratlagos elválás első

számú feltétele az ösztönös halálfélelem kikapcsolása.46

A tudat lehetséges állapotait egy kontinuumként, fázis-váltásokként fogja fel,47

hasonlóan egy rádió-adóvevőhőz, melyet különböző állomások vételére tudunk behangolni.

A brazíliai Konszcientológiai Intézetben szintén végeztek hasonló kísérleteket. Waldo

Vieira Projektológia könyvében, mellyel ezen típusú módosult tudatállapotok tudományos

alapjait kívánja letenni, a különböző projekciós típusokat , az élmény fázisait, a különböző

technikákat, ill. az egész jelenség más tudományágakkal való kapcsolatát elemzi.

45 Monroe: Journeys out of the Body. 184. 46 Uo. 273.47 Monroe: Ultimate Journey. 99.

25

Fókusz- szintek

Jellemző tulajdonságok

27

Olyan kalandvágyó, kivetült vagy már elhunyt tapasztalók tartózkodási helye, kiket nem hátráltatnak vallásos hitrendszerek, a túlvilággal kapcsolatos, elképzelt korlátjai. Az életélmények kontemplatív feldolgozása a domináns tevékenység az itt tartózkodó személyek számára.

24-25

Hitrendszer szintek, ahol képviselve van az összes földi gondolkodási forma, akár a görög panteon ill. a keresztény mennyország is. Az itt tartózkodó, testüket már maguk mögött hagyott tudatok nem képesek a felfogásukon kívül eső más hitrendszerek régiónak érzékelésére.

23

II. Lokál kezdete: Az időleges tartózkodási helye azoknak, akik a fizikai testet traumatikus körülmények (öngyilkosság, hirtelen halál, katasztrófák) között hagyták el. Erőteljes érzelmi instabilitásokkal küszködő lények találhatók itt. Ez egyúttal a II. Lokálnak nevezett régió kezdete, amelyet a “gondolat egyenlő a cselekvéssel” jellemez.

22

Asztrál híd zóna: Azon szint, melyen a fizikai halál bekövetkezte után a tudat véglegesen maga után hagyja a testet. Szintén itt találhatók a kómás állapotban levő személyek is.

21

Asztrál híd zóna: A gondolatok kezdenek közvetlenül formát ölteni. Nyilvánvalóvá válik, hogy a mozgás az intencionalitás egyenes függvénye és azonnali. Az általunk ismert téridő kontinuum vége.

15-20

I. Lokál: A fizikai térben való kivetülés régiója. A fizikai testtől jövő érzéki adatok minimálisra csökkennek, felerősödik az intuitív belátás és információ feldolgozás képessége.

13-14 Null Zóna: Benépesítetlen energia tartomány

12 Fókusz 12: A kognitív információfeldolgozás affektív, intuitív jellegűvel egészül ki.

11 Benépesítetlen energia tartomány

10 Fókusz 10: A tudat éber marad, míg a fizikai test fiziológiai szempontból alszik.

9 Fizikai éber tudatosság 5.1. Táblázat. A testen kívül megtapasztalható, módosult tudatossági szintek, Monroe leírása

szerint.48

48 Uo. 248.

26

5.6. Alapvető fenomenális invariánsok

A testen kívüli élmények fenomenális invariánsainak részletes leírását, Waldo Vieira,

parapszichológus, által összeállított, ezen módosult tudatállapotok és az álmok közti alapvető

különbségek összevetése mentén kívánjuk megvalósítani.49

a) a kiinduló állapot: testen kívüli élményeket ki lehet váltani az eszmélet elvesztése

nélkül, úgy hogy a figyelem folyamatos az esemény beállta előtt, alatt és után, míg az

álomtevékenység nem kezdődhet el az éber öntudat elvesztése előtt.

b) rezgések érzékelése: álom közben nem következik be az a jellegzetes testi rezgés érzet,

mely a testen kívüli élmények beálltát több esetben is megelőzi

c) hangjelenségek: szintén álmok közben nem fordulnak elő azok a furcsa koponyán

belül érzékelt hangok, melyek a tudat interiorizációs szakaszában a testen kívüli

élmény közeli beálltát jelzik előre.

d) felemelkedés: ismeretesek repülő, lebegő álmok, de általában nem tartalmazzák azt a

mozzanatot, amikor a tudat tisztán érzékeli magát, amint a testből felemelkedik (bár ez

több spontánul előforduló esetben csak később tudatosodik)

e) figyelmi állapot: az álmokban a tudat általában nem tudja befolyásolni akaratlagosan a

környezetét (kivételt képeznek a tudatos álmok, melyek bizonyos szempontból a

második típusú testen kívüli élmények egy különleges alkategóriáját képezik), hanem

részlegesen vagy teljes mértékben csak néző szerepben van jelen. Ez alapján úgy is

fogalmazhatnánk, hogy nem álmodunk, hanem az álom álmod minket. A kivetült

öntudat ezzel szemben akaratlagos mozgásokat végez ill. döntéseket képes hozni

f) mentális tevékenység: az álmokban a működtetett mentális tevékenységek többsége

habituális, míg a másik helyzetben az öntudat mentális folyamatai sokkal

intenzívebbek és gazdagabbak lehetnek, mint normális éber állapotban

g) vélemény- és ítéletalkotási képesség: álom közben hiányzik a tapasztalatokra való

reflektálási képesség, a kritikus ítéletalkotás hiányában az értelmetlenebb helyzetek és

képzet kapcsolatok is készen elfogadásra kerülnek, mivel a tudat nem eléggé éber,

hogy megfelelő véleményt alkothasson róluk. A testen kívüli élmények esetében a

tapasztaló képes kritikus gondolkodásra (amennyiben nem ijeszti meg előzetesen a

helyzet újszerűsége).49 Összehasonlításának alapjául, állítása szerint, a történeti beszámolókon kívül személyes, és az általa vezetett

Konszcientológiai Intézetbeli munkatársainak élményeire alapoz. Lásd: Vieira. 221.

https://www.iacworld.org/English/Publications/Projectiology/AlteredStates.asp

27

h) önszuggesztió: álomban az önszuggesztió nem képes befolyásolni az álomképek

menetét, míg kivetülés közben az akarat és a gondolatok határozzák meg a

cselekedeteket és az események kimenetét

i) kapcsolat a normális éber állapottal: projekció közben az öntudat képes emlékezésre,

míg álom közben ez a képesség többnyire nincs jelen

j) állapotbeli különbség: bár mindkettő módosult tudatállapot, de az álom nem mutat

olyan mértékű éber tapasztalatiságot, mint a testen kívüli élmény, melynek öntudati

jellege, szabadság és kitágult hatni tudás érzete illetve fizikai testekkel kapcsolatos

permeabilitása abszolút mértékben felülmúlja

k) intenzitás: az álomképek erőssége képtelen elérni a normál éber állapotok mértékét,

míg a kivetült állapot bizonyos esetekben a legnagyobb intenzitási szintet valósíthatja

meg

l) predetermináció: elalvás előtt többnyire értelmetlen megpróbálni egy bizonyos

tevékenységet megtervezni (kivételt képeznek a tudatos álmok), míg az akaratlagosan

előidézett testen kívüli élmények esetében a kivetülést megelőzően megalkotott útiterv

befolyásolja az élmény tartalmát

m) a testséma: álmok közben (álébredés esetét leszámítva) nem alakul olyan helyzet ki,

melyben az alvó a saját testét képes kívülről figyelni.

n) reflexek: alvás közben a külső stimulusok fantáziaképekbe épülnek be, a testen kívüli

állapotban ugyanezek a tudat fókuszát a testbe helyezik vissza

o) időtartam: az álom idejét nagyon nehéz meghosszabbítani, akaratlagos kivetülés

esetén a tapasztaló határozza meg, mikor kíván visszatérni a normális éber testi

állapotba

p) felidézési képességek: álomban a képek helyes logikus sorozatának felidézése

jellemzően elmarad. Ezzel szemben a testen kívüli öntudat képes felidézni az

események teljes koherens sorozatát. Ez több esetben teljesen szükségtelen, mivel az

élmény egész ideje alatt eszméleténél volt

28

5.1. Ábra. A tudat kivetülésének fázisai50

50 Forrás: Metzinger 63.

29

5.7. A testen kívüli élményekkel szemben megfogalmazott kritikus álláspontok

5.7.1. Susan Blackmore „stabil világ modell” elmélete

Susan Blackmore, parapszichológus, több évtizeden keresztül foglalkozott a

jelenséggel. Végső álláspontja, egy kognitív pszichológiai alapú magyarázatban öltött

alakot.51 Álláspontja szerint a testen kívüli élmények illuzórikus jellegűek és az agy hozza

őket létre, érzéki depriváció esetén. Ilyenkor megtörténhet, hogy az agy által használt

normális valóságmodell átvált egy más modalitásba, miközben a maximális perceptuális

koherencia fenntartására törekszik.

A kognitív pszichológia álláspontja szerint elménk egész élettapasztalatunk alapján

kialakított, komplex kognitív térképek alapján hozza létre a „kinti világról”, önmagunkról,

testünkről alkotott sémát. Ez hasonlóságokat mutat Husserl élet-világ szerkezetével.

Ezek a térképek elengedhetetlenek a mozgások illetve érzékelés koordinálásában. A test

séma amellyel rendelkezünk, szomatoszenzoros információból, vizuális és más érzéki

adatokból és az emlékezetből épül fel. Normális esetben ez a térkép úgy reprezentálja a

világot, mint ami külső, míg az érzékelt test séma egy belső.

Nemcsak a világot érzékeljük hanem a helyünket is benne, ahogyan térbelileg

viszonyulunk a különböző tárgyakhoz. Ennek a helynek az érzékelése a legérdekesebb, mivel

egyenlővé tettük a testünk helyzetével, abból adódóan, hogy az esetek majdnem

teljességében annak tűnik. Fel kell figyelnünk arra, hogy mennyire adottnak vesszük, hogy

valahol ott „ülünk” a fejünkben (a ,,karteziánus színházban”), valahol a szemek mögött és

onnan figyeljük a környező világot. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy ez is egy

konstrukció. Bár az esetek többségében ez így van, de ha a helyzet megköveteli, akkor ez a

testséma alakot válthat, például kiterjedhet az autónk teljességére is.

Az agy folyamatosan több modellezési folyamatot futtat. Egyes modellek, jobbaknak,

stabilabbaknak bizonyulnak, mint mások. Egyesek érzéki adatokon alapulnak, mások belső

gondolatfolyamokon. E több dimenziós tevékenység mellett az agynak folyamatosan döntenie

kell, hogy mely modellt tartja a külső valóság legmegfelelőbb reprezentációjának.

A neuropszichológia szempontjából az agyat segíti a döntéshozásban az, ha határokat

szabhat ki az általa használni kívánt modellekre. Ezen adatok alapján Blackmore hipotézise

szerint egyszerre egy és csakis egy modell töltheti be ezt a szerepet. Ennek következtében a

rendszer folyamatosan kell döntést hozzon ezt a modellt illetően, ami az esetek túlnyomó

részében eléggé egyszerű. Így annak a vizsgálata válik fontossá, hogy hogyan kezeli a

51 Vö: Blackmoore: A psychological Theory of the Out of Body Experince. 201-218.

30

rendszer azt, amikor a modelljei közötti koherenciában szakadás keletkezik. Egy ilyen esetben

két változat közül kell válasszon: ignorálja az ellentmondásos adatokat vagy megpróbálja

integrálni.

Ez két esetben jelenthet problémát, ha túl nagy a zaj a rendszerben vagy ha meg van

vonva bejövő érzéki adatoktól. Az első eset akár hallucinációkhoz is vezethet, melyek kóros

alvás megvonás, extrém stressz, bizonyos gyógyszerek hatása alatt, vagy halálközeli

helyzetben nyilvánulhatnak meg.

Hasonló történik az érzéki depriváció esetén is. Mivel a bejövő szomatoszenzoros

adatok nagymértékben lecsökkentek, sokkal nehezebb a rendszer számára a hibák kijavítása.

Ebben a helyzetben, több változatot is kipróbál, hogy stabilabbal tudja a jelenlegi

hiányosságait helyettesíteni.

Mivel a használni kényszerült valóságmodellt az emlékezetből kell felépítenie, ez érzéki

csalódásokhoz vezethet. Blackmore állítása szerint az agyi információfeldolgozásban a

madártávlati perspektíva az egyik legenergia-takarékosabb kognítív térképnek bizonyul, így a

memóriából újrakonstuált képzet is nagy valószínűséggel ezt a formaiságot fogja követni.

Amikor a rendszer a koherencia megtartása érdekében átkényszerül váltani egy ilyen

fantázia képre, Blackmore hipotézise alapján, a szubjektum testen kívüli élményként éli meg a

hibás reprezentációt.52

Ez az elmélet magyarázatot képes szolgáltatni arra a zavaró tapasztalati tényre, hogy a

testen kívüli élmények miért tűnnek annyira valóságosnak. A leírt eset alapján a testen kívüli

modell érzékelt valóság státusra tett szert, mivel a legmegfelelőbbnek tűnő helyesítője volt a

érzékelés alapú modellnek. Ez magyarázza azt is, hogy miért sok ilyen jellegű élményt

megelőzően, az egyén érzéki deprivációs, relaxált állapotban volt, vagy betegségben

szenvedett ill. esetenként bizonyos orvosságokat szedett.

Végül pedig, ha a bensőleg konstruált, kognitív térkép értelmezésnél maradunk, ez

magyarázza, az olyan tapasztalt jelenségeket is, mint a falakon és szilárd testeken való

átmenés képessége, ill. több tárgynak a stilizált formaisága, azaz a térbeli aluldetermináltság.

Legérdekesebbnek bizonyul a testen kívüli élményben tapasztalt világ, melynek a

formaiságára a gondolatok hatással látszanak lenni. Okkultisták, mágusok, asztrál utazok

régóta a gondolatok által teremtett világnak írták le ezt a tartományt, mely pontosan ennek az

elméletnek az álláspontját tükrözi, azzal a Blackmore általi megkötéssel, hogy a gondolati

konstruáltság teljes mértékben belsődleges és nem egy más, feltételezett létszinten történik.

52 Vö: Blackmore: Where am I? Perspectives in Imagery and the Out-of-Body Experience. 53-66.

31

5.7.2. Metzinger neurofenomenológiai archetípus-elmélete

Thomas Metzinger az elmefilozófiai elméleteket ill. a testet túlélő lélek koncepcióit az

összes kultúrában fennlelhető testen kívüli élmények hiteles beszámolóiból eredezteti.53 Az

általa szolgáltatott adatok alapján, a testen kívüli élmények előfordulása 10% az általános

népességben, egyetemisták körében pedig 25%.

Hipotézise szerint ez a neurofenomenológiainak tekintett állapotegyüttes, minden egyén

által megtapasztalható, kultúrától független, azonos módon.54 E megközelítés szerint az első

személyű beszámolók hasonlósága, még megállapításra szoruló, közös, agyi funkcionális

tulajdonságokban keresendő.

Fenomenológiailag ezek az élmények egy olyan állapotot jelentenek, melyben egy

hallucinált és egy testi én egyszerre, de különböző térbeli helyen van jelen, mely egy

globálissá vált fantom-végtag érzetéhez hasonlítható.

Ezen állapotok egy olyan fenomenológiai világmodell csoporthoz tartoznak, melyek a

szubjektum testi reprezentációját egy gyakorlatilag lehetetlennek tekintett, harmadik

perspektívájú szögből tartalmazzák, melyhez hozzáadódik egy második testi reprezentáció,

mely tipikusan, de nem mindig, szabadon lebeg az előbbi felett. Ez a referenciakeret továbbra

is egocentrikus, de meghatározó különbség az, hogy a fizikai test elveszti megélt testiségének

státusát és csupán objektumként van jelen.

Az akarati tényező nagy variabilitást mutat az egyes beszámolók között. Több esetben

csak egy passzív lebegés a jellemző.55 Másik jellemző, a felerősödött jelenlét érzete, mintha az

egész a mostban történne. Jövő-tervezés vagy emlékek nincsenek jelen.56 A jelenleg aktív én-

modellekből csak egy, működik az azonosulás helyeként. Metzinger szerint a testen kívüli

élmények áttetszősége több generációnyi tapasztalót és teoretikust az évszázadok folyamán

naiv-realisztikus értelmezésekbe vitt.

A szubjektum komponense ezekben az állapotokban nagy eltéréseket mutathat. Egyesek

a testüknek egy súlytalan másában találják magukat, mások test-nélkülinek tapasztalják

magukat vagy valamilyen meghatározatlan formában. Ez arra utalhat, hogy a térbeli tartalom

nem feltétlenül szükséges a második én-modell funkciójának betöltéséhez. Más szavakkal,

azok a felsőbb funkciók, mint a figyelem, kogníció és hatni tudás, melyek integrálódtak a

53 Vö: Metzinger 57-84.54 Bár több közös jellemvonást találhatunk ezen fenomén szerkezetében, de az azonos módon való megtapasztalás hipotézisével azért is nehéz teljes mértékben egyetérteni, mivel, mint tudjuk, különböző, kulturális alapú mentális szűrők működtetése a megélt tapasztalatot nagy mértékben árnyalhatja.55 Ne feledjük, Metzinger itt a spontánul bekövetkező élményekről beszél. Egy jól képzett vagy legalábbis gyakorlott “asztrál utazó” sokkal többet képes tapasztalni egyszerű lebegésnél.56 Ez az állítás több beszámolónak is ellentmond.

32

kivetült énbe, most már gyengén testesülteknek tekinthetőek. Működtetésükhöz nem

szükséges egy térbélileg integrált test séma.

Metzinger felhívja a figyelmet arra a kísérleti fejleményre, mely szerint sikerült

kimutatni, hogy a testen kívüli élményekhez hasonlatos állapotokat lehet indukálni az agy

jobboldali gyrus angularis területének elektromos stimulálásával.

Az elmélet végkövetkeztetése szerint, ezek az élmények, neurofenomenológiai

archetípusoknak számítanak illetve lehetséges egy jelentős neurofenomenológiai átfedés

köztük és a tudatos álmok között. Továbbá pedig, egy funkcionális magját alkotja ennek a

fenomenális állapotnak a kultúr-invariáns neuropszichológiai potenciál, mely közös minden

ember számára.

33

5.8. Rendszeres felmérések eredményei

Több tudományos felmérés készült az említett típusú élmények előfordulásának

társadalmi gyakoriságát illetően. Említés gyanánt, pár előző eredmény: 57

a) Hart 1954-beli felmérése szerint a megkérdezett 155 diák közül 27.1% számolt be testen

kívüli élményekről.

b) Green 1968-ban 380 oxfordi egyetemistának feltett „Volt-e olyan élményed melyben úgy

érzeted a testeden kívül voltál?” kérdésére, 34% válaszolt igenlően.

c) Palmer és Dennis 1975-ben 1000 véletlenszerűen kiválasztott egyetemista és egy virginiai

kisváros lakosai, közül az egyetemisták 25%-a a városiak 14%-a jelentett testen kívüli

élményeket

d) Shiels közel 70 nem nyugati kulturából gyűjtött adatokat a testen kívüli élményekben való

hitről, a kulturális különbségek ellenére a pozitív eredmények nagymértékű megegyezést

mutattak

A továbbiakban Stuart Tremlow, pszichiáter felmérésének eredményeit58 helyezzük

elemzés alá, mely egy nyilvános újságfelhívásra visszajelzett, 333 önkéntes, állítása szerint

testen kívüli élményt megtapasztalt személyhez fűzött kérdésekre adott válaszokat összegzi.

Előfordulási gyakoriság Jellemzők Jelen volt Hiányzott %-ban volt jelenFizikai nyugalom 263 70 79Mentális nyugalom 261 69 79Alvás álmokkal 117 211 36Meditáció 88 241 27Érzelmi stressz alatt 74 250 23Különösen fáradt 51 279 15Halálközelben 34 298 10

Szív stop 17 313 5Drog fogyasztás 26 300 8Általános érzéstelenítő 20 312 6Súlyos fájdalom 21 307 6Szülés 14 316 4Baleset 13 318 4Magas láz 11 320 3

57 Vö: Tremlow 278. 58 Vö: Tremlow 274-290.

34

Nemi orgazmus 11 322 3Alkoholfogyasztás 5 328 2Gépkocsi vezetés közben 8 324 2

5.2. Táblázat. Előzetes körülmények

Előfordulási gyakoriság Jellemzők Jelen volt Hiányzott %-ban volt jelenValósabb, mint egy álom

315 19 94

Érzékelt forma hasonlít a fizikai testhez

232 73 76

A fizikai testtel közös környezet

197 123 62

Energia-érzet 177 145 55Vissza akart térni a testébe

164 138 54

Látta testét távolról 171 162 51Átment tárgyakon 155 157 50Rezgések a testben 128 204 38Zajokat hallott a korai szakaszban

71 123 37

A figyelem egy része a testben

120 203 37

Nemfizikai lények jelenlétének érzete

121 209 37

Változott időérzékelés

107 220 33

Csillogó fehér fény 96 225 30Segítők, vezetők jelenléte

85 238 26

Alagút-élmény 85 242 26A testhez kapcsolva 68 259 21Képes tárgyakat megérinteni

54 251 18

Nem testen kívül levő másik személy figyel az ő jelenlétére

45 277 14

35

Határoltság-,korlátoltság-érzet

44 279 14

Panoramikus látás 14 313 4

5.3. Táblázat. A megélt élmény jellemzői

Előfordulási gyakoriság Közben Jelen volt Hiányzott %-ban volt

jelenNyugalom, béke, csend 281 90 72Szabadság 215 103 68Céltudat 182 115 63Öröm 173 139 55Semmilyen különös érzés 91 161 36Félelem 111 209 36Hatalom érzet 89 218 29Szomorúság 39 267 13Bekövetkező őrület érzete 15 294 5

Rögtön az élményt követőenÉrdekelt lett pszi jelenségekben

266 46 85

Beszélt róla másokkal 242 85 74Kíváncsi lett 232 95 71Megváltozottnak érezte magát

188 127 60

Spirituális élmény 174 145 55Pszi képességek birtoklásának érzete

136 180 43

Köznapi esemény 120 195 38Zavarodott 87 233 27Titokban tartotta 77 237 25Izgatott és rémült 80 242 25Elfelejtette 20 295 6Megőrülés érzete 15 304 5

36

Hosszabb távú kihatásKipróbálná megint 284 34 89Tágult valóság tudat 281 47 86Nagyon kellemes 273 47 85Tartós haszon 240 67 78A halál utáni élet hitének felvétele

215 109 66

Csodálatos szépség 208 112 65Messzi tájakra való utazás 165 149 53A legnagyobb dolog ami valaha történt

136 177 43

Gyermekkori élményekre emlékeztető

68 248 22

Bosszantó 20 299 6Szeret ittas vagy belőtt állapotban lenni

20 297 6

Mentálisan káros 7 313 2

5.4. Táblázat. Az élmény érzelmi kihatása

Amint az első táblázat alapján láthatjuk, az élmény beálltát megelőzően, a tapasztaló

személyek túlnyomó többsége (79%), fizikailag és mentálisan relaxált, de nem feltétlenül

meditatív állapotában (27%) tartózkodott. Több, mint egyharmad részük (36%) álmodott, ami

az élményét akkor a tudatos álom és az álébredés kategóriájába helyezheti.

Bár több más kiváltó tényező is említésre kerül még, de ezek sokkal kisebb előfordulási

gyakoriságot mutatnak. A negatív körülmények, melyek hallucinatív jellegű disszociációt

okozhatnának (érzelmi stressz, halál közeli állapot, súlyos fájdalom), a személyek legtöbb

23%-ánál fordultak elő. Ezek mind arra utalnak, hogy ilyen jellegű élmények normális,

nyugodt körülmények között, természetesen, spontánul megtapasztalhatók.

A második táblázat alapján a megélt élmény jellemzői, nagy átfedést mutatnak a már

tárgyalt fenomenális invariánsokkal szemben. Majdnem egyöntetűen, 94%-ban, álomnál

valósabbként élték meg, ami a belőle levont következtetéseiket nagymértékben

befolyásolhatta. A tapasztalók 76%-a fizikai testének alakjához hasonlónak érzékelte

önmagát. Ez arra enged következtetni, hogy majdnem egy negyed részük valamilyen más

formát öltött vagy kiterjedés nélkülinek tapasztalta meg önmagát.

Metzinger érvével ellentétben, 37%-uk számolt be arról, hogy figyelme, ha részlegesen

37

is, de mindkét testmodellben jelen volt. Szintén ennyien érzékelték nem fizikainak minősített

lények jelenlétét. Amennyiben egy valós jellegű interszubjektív élmény és nem pszichésen

projektált hallucináció, annyiban komoly ontológiai következményekkel szembesülünk.

A Monroe által leírt minden irányba egyszerre való látást, csak elenyésző 4%-uk vélt

működtetni.

A harmadik táblázatot tanulmányozva, az élmény hatását illetően az élmény ideje alatt,

a túlnyomó többség nyugalom, béke, szabadság, valamilyen céltudat ill. örömről számolt be.

Az ilyen jellegű érzelmi állapot eléggé nehezen egyeztethető össze, Blackmore érzéki

deprivációban levő, kétségbeesett, stabil világmodellt kereső elme felfogásával.

Azt is láthatjuk ellenben, hogy az élmény újszerűsége egy harmad részüket (36%)

félelemmel, sokkal kevesebbet pedig szomorúsággal (13%), illetve a megőrülés érzetével

töltötte el.

Rögtön az élményt követően a személyek többsége valamilyen nagyobb belső

változáson ment át (60%), érdekelt lett a pszi jelenségekben (85%) vagy egyszerűen

kíváncsivá vált az újszerű tapasztalat értelmét vagy jelentősségét illetően.

Egynegyede a társaságnak az élmény hatására érthető módon összezavarodott vagy

rémülten izgatott lett, egyes esetekben a nevetségessé válást elkerülendő jobbnak látta azt

titokban tartani.

Hosszú távon a többség szívesen tapasztalná újra illetve a valóságról alkotott képe

kitágult egy másfajta tapasztalati modalitás lehetőségével. Kétharmaduk számára elégséges

(bár logikai szempontból nem, inkább csak szükséges) alapot jelentett a halál utáni élet

hitének felvételéhez. A kihatás, csak nagyon elenyésző mértékben bizonyult bosszantó vagy

mentálisan károsnak.

Továbblépve a Tremlow-féle elemzésen, a testen kívüli élmények hitelességének

leellenőrzésére adott egyik lehetséges módszer, hogy a tesztalanynak olyan helyről kell

információkat hoznia amihez nem volt előzetes hozzáférése illetve nem rendelkezhetett

előzetes tudással róla.59

A módosult tudatállapotok kutatásának szakértője, Charles Tart több tanulmányában

foglalkozott ennek a témának a tudományos vizsgálati lehetőségeivel. Javaslata szerint

szükségünk lesz bevezetni úgynevezett állapot-specifikus tudományokat (state specific

sciences). Ahhoz, hogy a lehetségesnek vélt tapasztalat, olyan területeit vizsgáljuk, melyek 59 Bár több kísérlet készült erre a témára elegendőnek tartanám megemlíteni Charles Tart tesztjét melyben egy hölgyet kért meg arra, hogy a laboratóriumban egy szekrény tetejére (számára hozzáférhetetlen magasságban) elhelyezett papíron levő ötjegyű számot olvasson le miközben a laborban berendezett ágyában fekve, álmában kilebeg testéből. A teszt a kezdetétől számított negyedik napon sikerrel járt. Vö: Tart: Six Studies of Out-of-the-Body Experiences. http://www.paradigm-sys.com/display/ctt_articles2.cfm?id=50

38

normális tudatállapotban elérhetetlenek, a vizsgálatot elvégző kutatóknak is az adott

állapotban kell tartózkodniuk. A fentebb említett két intézet pontosan ezzel a célkitűzéssel

működik.

39

6. A testen kívüli élmények kutatásából származó lehetséges következtetések

Amint a dolgozat folyamán láthattunk, egy egyetemesen, kultúrától függetlenül

jelenlevő emberi tapasztalattal állunk szemben.

Ezek az élmények a tapasztalatnak egy különleges, még gyengén feltérképezett

dimenzióját képezik. Mivel módosult tudat állapotok, ezért tanulmányozásuk is sokkal

körülményesebbnek bizonyul. De az a lényegileg más tapasztalatiság, amelyről a személyek

beszámolnak, még inkább az egyes szám első személyű módszereknek, a tudatosság kérdését

illető episztemológiai elsőbbrendűségét hangsúlyozza.

A testen kívüli élményekre, mint módosult tudatállapotra vonatkozó következtetéseink

útvonalát két irányba vihetjük el:

a) pusztán belső tapasztalatnak tekintjük, mely hallucinatórikus jellegű

b) külsődleges interszubjektív fenomenalítást is tulajdoníthatunk nekik, mely komoly

metafizikus ontológiai következményekkel jár.

Az első eset Blackmore és Metzinger álláspontját tükrözi, mely ontológiailag egy

reduktív jellegű emergens tulajdonság dualizmust képvisel, azaz valós neurofenomenalitást

tulajdonít nekik, más szóval megélt jelleget, de egy különleges szituációba került agyi

modellező mechanizmus hibás valóság reprezentációjának minősíti őket.

Ezen elgondolás mentén érthetővé válik általánosan megtapasztalható jellegük, de

egyikük sem foglalkozik behatóan a más, nem fizikai személyekkel való találkozások leírt

eseteivel, bár ezeket is tekinthetjük emlékezetből rekonstruált képeknek.

A ,,túlvilágon” tartózkodó, elhunyt személyekkel kapcsolatos beszámolókat, ha az első

változat mentén kívánjuk értelmezni, akkor ez lehet a megtestesült tudatnak egy haláltagadó

védekezési mechanizmusa is. A Monroe által leírt és mások által is megtapasztalható fókusz

szintek hierarchikus struktúrája az emberi elme által elképzelhető, lehetséges valóság-

modelleket tükrözheti.

Ha a második változat mentén gondolkodunk és valamiféle valós interszubjektivítás van

jelen, testen kívüli, testtel rendelkező tudat és testtől elszakadt tudatok között, akkor

ontológiailag elkerülhetetlenül egy szubsztanciadualista álláspontra jutunk, a benne rejlő

kétirányú interakcionizmus lehetőségével.

Ha a tudat képes nem lokális tapasztalatokra, akkor feltevődik az a kérdés, hogy

szükséges-e testi szubsztrátum továbblétezéséhez. Logikailag elemezve a tapasztalatokat, a

tudat testből való kivetülése, ha még tényleges is és nem hallucinatórikus, nem elégséges alap

40

test nélküli létezésének bizonyításában. Ellenben, ha ténylegesen képes ebben az állapotban

találkozni elhunyt ismerősökkel (bár nem feltétlenül szükséges, hogy ismerősök legyenek, az

érv szempontjából véve megfelelőbb ha nem is azok), ez a kettő együttvéve már elég az

önmagában létezésre való képesség, a szubsztancialitás bizonyításához.

Mivel egy annyira más jellegű tapasztalatról van szó, ezért ez így mind csak

hipotetikusan gondolható el. Ellenben, hogy azon a beszámolók esetében, melyek ilyen

aspektusát is tartalmazták az élménynek, a tapasztalók többsége ebben az irányban látszottak

meggyőződve lenni.

Egzisztencia-filozófiai szempontot működtetve, szükséges felfigyelnünk arra is, hogy az

ilyen jellegű élmények nemcsak mély nyomot, hanem a tapasztalatszerző teljes létstruktúra

felfogásának és ebből kifolyólag prioritásainak az átrendeződését képesek magukkal hozni,

azaz képesek alaphangoltságát megváltoztatni.

Episztemológiailag is fontos következtetéseket vonhatunk le. A tapasztalatnak ezen

lehetséges dimenziója továbbra is felhívja a figyelmet a magyarázati szakadék meglétére és az

első és harmadik személyű nézőpontok episztemológiai asszimmetriájára.

Az ismeretszerzés lehetőségeit és határait illetően, visszaköszönt a Nagel-féle, „milyen

valamilyennek lenni”kérdése. Ha a fizikai testben szerzett tapasztalatok ellen látszottak állni

az objektiválásnak, akkor az ilyen jellegű élmények még inkább kizárják ennek lehetőségét,

még akkor is ha Metzinger tanulmányára utalva képesek lehetünk agyi korrelátumok

megállapítására.

Szintén fontos, hogy ez egy olyan dimenzionalitás, melyben a racionális döntéshozási

képességek mellett egy másik episztémikus modalitás, az intuitív és affektív információ

feldolgozás is szerepet kap (lásd 5.1 Táblázat).

Összegezve az ebben az állapotban működtetett ismereti módozatok fenomenológiai

leírását, a további következtetéseket vonhatjuk le:

A megélt testiség, egy más formaiságba van beágyazódva, mely nem tekinthető csupán

vizualizációnak, mivel más érzéki modalitások is be látszanak kapcsolódni. Ez arra utalhat,

hogy a térbeli tartalom nem feltétlenül szükséges a kivetült tudat funkciójának a betöltéséhez.

Más szavakkal, azok a felsőbb funkciók, mint a figyelem, kogníció és hatni tudás, melyek

beleintegrálódtak a kivetült énbe, most már gyengén testesülteknek tekinthetőek.

Működtetésükhöz nem szükséges egy térbélileg integrált testséma.

A tudatosság minőségi jellegével kapcsolatosan, ez a Chalmers által felhozott fordított

qualia-k elgondolhatóságának érve mellett szól, mivel ha a kivetülés ténylegesen

megtörténhet, akkor az érzékszervek nélküli érzékelés lehetőségét hozza magával.

41

Az intencionalítást illetően, ebben az állapotban a tudatosság ezen jellemzője a mozgás

feltételét képezi. A tapasztalat fenomenális struktúrájának elemzése azzal a lehetőséggel

bővül, hogy a testen kívül megtapasztalt tér szerkezete sokkal aktívabban befolyásolható, azaz

a szemlélő szubjektum nemcsak benne helyezkedik el, hanem ő hozza létre. Ez Husserltől

eltérően a szubjektum-objektum viszony egy másfajta feloldódását képezi, mivel a célzatos

gondolat külsődleges, azonnali formateremtő erejével egészül ki.

A saját perspektívájúság megmarad, de nagy mértékben átalakul. Még mindig

egocentrikus, de ez az ego nem egy elkülönült monász, hanem inkább organikus része

tapasztalt környezetének.

Értelemszerűleg ezek a leírások abba az irányba látszanak mutatni, hogy a tudatnak testi

viszonylatban véve, nem lokális, mező jellegű aspektusai is vannak. Képes kognitív ill.

affektív tapasztalatokat szerezni a testtől függetlenül, de arra kihatással. Ez egy fontos

ismeretelméleti álláspont, mely nem mentes sem etikai, morális vetületektől.

Az általuk nyújtott tapasztalati formák teljesebb megértése még magyarázatra vár,

melyet valószínűleg csak a Tart által javasolt specifikus tudományos kutatás valósíthat meg.

Függetlenül ontológiai státusától, ez a fenomenális tér nagyon jó szimulációs környezetnek is

számíthat, a lehetséges tapasztalatok határainak tesztelésében illetve különböző tanulási

folyamatokban.

Végkövetkeztetés:

Mivel az egyes szám első személyű perspektíva redukálhatatlan harmadik személyűre,

ez lehetővé teszi számunkra, hogy a tapasztalati leírásokból nyerhető episztemológiai

érvekből ontológiai következtetéseket hozhassunk, melyek, mint láthattuk egyfajta

szubsztanciadualizmushoz vezethetnek.

A testen kívüli élmények a módosult tudatállapotok egy olyan különleges alcsoportját

képezik, melyek oly mértékben más tapasztalati struktúrában manifesztálódnak, hogy ha

behatóan foglalkozunk velük, akkor törvényszerűnek tekintett, paradigmatikus

világmegértésünk újra átgondolására késztethetnek. Igazi értékük ebben keresendő, mivel

őszinte vizsgálatuk mellett szükségszerű, hogy tudatunk lehetséges mélységeivel

szembesüljünk.

42

7. Felhasznált irodalom

BLACKMOORE, Susan: A psychological Theory of the Out of Body Experince Journal of

Parapsychology. 1984. 48. 201-218.

BLACKMORE, Susan: Where am I? Perspectives in Imagery and the Out-of-Body

Experience. Journal of Mental Imagery 1987. 11. 53-66.

BRUCE, Robert: Astral Dynamics. A New Approach to Out-of-Body Experiences, Hampton Roads, VA, USA, 1999

BUHLMAN, William: Adventures beyond the body: how to experience out-of-body travel.

Harper, New York, 1996.

BUSHMAN, Robert: Bibliography of the Out-of-Body Experience http://obebibliography.info/

CHALMERS, Davis: Szemközt a tudat problémájával Vulgo. 2004. V/2. 14–35.

COURCHLAND, Patricia Smith : A félrevezető probléma. Vulgo. 2004. V/2. 39-46.

CULIANU, I.P.: Călătorii în lumea de dincolo, Polirom, Iaşi, 2002.

DESCARTES, René: A filozófia alapelvei. Osiris, Budapest, 1996

ELIADE, Mircea: A jóga. Hallhatatlanság és szabadság, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

FEYERABEND, Paul: Against Method. Verso, New York, 1993.

FROST, Gavin şi Yvonne: Călătorii astrale, Editura Teora, Bucureşti, 2006.

GAZZANIGA, Michael S. et alii: Cognitive Neuroscience, 1ed., WW Norton & Company,

Malden, 1998

HUSSERL, Edmund: Karteziánus meditációk, Atlantisz Könyvkiadó Kft., Budapest, 2000

JUNG, Carl Gustav: Az ember és szimbólumai, Göncöl Kiadó Kft., Budapest, 2000.

KUHN, Thomas: Structura revoluţiilor ştiinţifice, Ed. Ştiinţifică şi enciclopedică, Bucureşti,

1976

LEADBEATER, Charles W. et alii: A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa,

Magyar Teozófiai Társulat, Budapest, 2003.

METZINGER, Thomas: Out-of-Body Experiences as the Origin of the Concept of a “Soul”.

Mind & Matter. 2005. 3. 57-84.

MOEN, Bruce: Voyages into the unknown: exploring the afterlife, vol 1. Hampton Roads,

Charlottesville VA, 1997.

MONROE, Robert A.: Far journeys. Doubleday. Garden City NY, 1985.

MONROE, Robert A.: Journeys out of the body. Doubleday, Garden City NY, 1971

MONROE, Robert A.: Ultimate Journey. Doubleday. New York, 1994.

43

NAGEL, Thomas: Milyen lehet denevérnek lenni? Vulgo. 2004. V/2. 3-12.

PATANDZSALI: Az igázás szövétneke. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 1994

PETERSON, Robert: Out of Body Experiences, Hampton Roads, Charlottesville VA, 1997

PUTNAM, Hilary: Representation and Reality, MIT Press, Massachusetts, 1996

SHEPHERD, Peter: Transforming the Mind, 2001,

http://www.trans4mind.com/transformation

TART, Charles: Altered States of Consciousness, 1999,

http://www.paradigm-sys.com/ctt_articles2.cfm?id=22

TART, Charles: Six Studies of Out-of-the-Body Experiences, 1997,

http://www.paradigm-sys.com/display/ctt_articles2.cfm?id=50

TREMLOW, Stuart W. et alii: The Out-of-Body Experience Phenomenology In: Monroe,

Robert: Far Journeys, Doubleday. Garden City NY, 1985, 274-290.

VAN GULICK, Robert: Consciousness In: Edward N. Zalta ed.: The Stanford Encyclopedia

of Philosophy, Spring 2007 Edition,

http://plato.stanford.edu/archives/spr2007/entries/consciousness/

VIEIRA, Waldo: Projectiology: an overview of experiences of consciousness outside the

human body. International Institute of Projectiology and Conscientiology,

Rio de Janeiro, 2002.

https://www.iacworld.org/English/Publications/Projectiology/AlteredStates.asp

Journal of Consciousness Studies. http://www.imprint.co.uk/jcs.html/

Psyche. http://psyche.cs.monash.edu.au/

Science&Concsiousness Review. http://sci-con.org/

Center for Concsiousness Studies. Toward a Science of Consciousness, The University of

Arizona http://www.consciousness.arizona.edu/