A Biblia-ami a kulisszák mögött van II.mek.oszk.hu/04100/04180/04180.pdf · 2010-10-05 · sokadszor a bibliai történetben, terhes lesz. Fiúgyermeket hoz a világra. Idézzük

1

Tisztelt olvasó!

A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt hét esztendõsorán a nyomtatott változat, illetve az utánnyomás példányai iselfogytak. Több földrészrõl (Usa, Kanada, Ausztrália) is rendel-tek példányokat. Az utóbbi esetben az érdeklõdõ azért mond-ta vissza a megrendelést, mert a postaköltség a könyv áránaka sokszorosa volt.

Elkészült a könyv elektronikus változata is (PDF formátum-ban). Bár az ára csupán néhány euró, újra csak jelentkeztek akorábbi gondok. Egy másik kontinensrõl néhány eurónak meg-felelõ összeg átutalása annak a többszörösébe is kerülhet. Avégeredmény pedig megint csak ugyanaz: a magas járulékosköltségek, avagy a bonyolult ügyintézés miatt sok érdeklõdõkirostálódik.

Hét évvel a megjelenés után a szerzõi és egyéb járulékosjogok kizárólagos tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy térítés-mentesen hozzáférhetõvé teszem az elektronikus változatot.A összes szerzõi és járulékos jog betartása esetén az elekt–ronikus változat szabadon (díjmentesen!) terjeszthetõ, másol-ható, sokszorosítható, illetve különféle internetes és más adat-tárolási rendszerekben tárolható.

Döntésem abból fakad, hogy e könyvet megírásakor gondolat–ébresztõnek szántam.Egy olyan alternatív változat, melynek alétjogosultsága semmivel sem kevesebb, mint az uralkodószemléleté.

Mivel mûvem beállítottsága gyökeresen eltér az általánosanelfogadottól, ezért sokan már csak a cím hallatán is lesöprikaz asztalról. Úgy vélem, akkor lehet objektíven véleménytformálni egy könyvrõl és az abban foglaltakról, ha teljesegészében ismerjük a tartalmát. Hogy ezt megtehessék, aján-lom e mûvet az érdeklõdõk figyelmébe.

Sloszár József2006 augusztusa

2

PRC

MOBI

LIT

EPUB

PMLZLRF

FB2IMP

RBWOLDOCODTHTML

Mobipocket (www.mobipocket.com), PDA ésokostelefonokon, illetve Amazon Kindlee-book-olvasón teszi lehetõvé a könyv olvasását;

Az elektronikus változat szabadon letölthetõ a2000ad.uz.ua/letoltes/ címrõl

az alábbi formátumokban:

Pocket PC, Tablet PC, UMPC, WindowsMobile eszközökön futtatható MicrosoftReader olvasóprogram formátuma. Letölthetõ awww.microsoft.com/reader/ címrõl;open e-book (IDPF/EPUB) széles körbenelterjedt szabvány;Palm DOC;BBeB formátum Sony PRS 300, 500, 505,600, 700, Sony Librie eszközökre;FictionBook 2.2;Gemstar és Rocket eBook GEB1250,REB1200, REB1150;Rocket eBook REB 1100;a HanLin eBook formátuma;MS Word 2003;OpenDocument, Open Office formátum;

—

—

—

—

——

——

————— HTML 4.01.

A könyvrõl véleményt mondhat a 2000ad.uz.ua/forum/ oldalon.

Az Amazon Kindle felismeri a .prc és .mobie-book formátumokat. Ezek csupán kiterjeszté-sükben különböznek;

3

Vajon léteznek-e, létezhetnek-e a távoli kozmoszbanértelmes lények által lakott világok? A tudomány, az asztrofizikaegyáltalán nem zárja ki annak az eshetõségét, hogy lehetnekolyan bolygórendszerek, melyeken a mi bolygónkon uralkodófizikai viszonyok vannak. Akkor pedig némelyeken közülükakár az élet is megjelenhetett! Sõt, az sem elképzelhetetlen,hogy olyanok is akadhatnak közöttük, melyeken fejletttársadalmak alakultak ki, jóval megelõzve a mi földicivilizációnkat.

De merre keressük õket?!A SETI programban keressük-kutatjuk a kozmoszban azokat

a lehetséges bolygó- és csillagrendszereket, amelyeken talánkialakulhatott az élet. Rádióteleszkópjaink óriási tölcséreiszüntelenül az eget pásztázzák, odafigyelve minden egyesrádiózörejre, hátha távoli lakott világok értelmes lényeinek azüzenetei. Keresünk, keressük az üzeneteket, de mindhiába...

Közben megfeledkezünk a vallás “másvilágáról”, melyetnem képzeletszülte misztikus, hanem értelmes lényeknépesítenek be. Egy olyan lakott világról, melynek küldöttei aBiblia-korabeli idõkben meglátogatták az emberiséget, sõttörténelmét, fejlõdését is befolyásolták!

Egy olyan világ, ahonnan Jézus is jött...A szent szövegeket tanulmányozva ugyanis sok mindent

megtudhatunk e távoli lakott világról. Többek között azt is,milyen viszályok dúltak egykoron a kozmoszban.

4

Sloszár József

A BIBLIA — AMI AKULISSZÁK MÖGÖTT VAN

II.

Egy másik világ

ELARAMunkács — 1999

5

© Sloszár József, 1999

Minden jog fenntartva!

E könyv kiadására kizárólag a szerzõ jogosult.A szerzõ elõzetes engedélye nélkül,kritikákban és recenziókban közölt

rövid idézetek kivételével,a mû egyetlen része sem használható fel.

[email protected]

Borítóterv: Kovács Éva(A borítón szereplõ festményrészlet

Filippo Pedrocco Titian alkotása)

A könyvben szereplõ illusztrációkKovács Éva, Markovics Mátyás

és más, az INTERNETEN szabadonhozzáférhetõ és korlátozás nélkül

felhasználható fotók és rajzokalapján készültek.

Видавництво "Елара"

м. Мукачево

ISBN 966-7138-20-8

6

II. kötetEgy másik világ

NYOLCADIK FEJEZET. A TERV ..................................................... 9JÁNOS. A FOGANTATÁS ............................................................ 12JÉZUS. A FOGANTATÁS ............................................................. 17SZÜLETÉS. A CSILLAG .............................................................. 22KERESZTELÕ JÁNOS ................................................................. 30AZ ÁCSMESTER ........................................................................ 34NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”. FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE ..... 37A CSAPAT ................................................................................. 48KISLÁNYKA, KELJ FEL! .............................................................. 56AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK ........................................................ 62AZ ”ÖRDÖNGÕS” ..................................................................... 65ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE ........................................... 71”VÍZENJÁRÁS” .......................................................................... 77A TENGER LECSENDESÍTÉSE...................................................... 84A VÉGZETES PARANCS .............................................................. 88AZ OLAJFÁK HEGYÉN ............................................................... 95VÉGKIFEJLET ......................................................................... 102KERESZTREFESZÍTÉS .............................................................. 105A KÜLDETÉS VÉGE ................................................................. 109AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI .............................................. 112PÁL APOSTOL ........................................................................ 113A SZENT LÉLEK ...................................................................... 121A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE” ................. 128A SÁNTA ................................................................................ 134A ”GUTAÜTÖTT” ..................................................................... 139HERÓDES HALÁLA ................................................................. 141SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL ................................................ 148TÉRÍTÕK ................................................................................ 152AZ ÚJ TESTAMENTOM ............................................................. 161MOHAMED PRÓFÉTA .............................................................. 170

KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK .......................................... 173FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ ................................ 174A VESSZÕ .............................................................................. 181”TÜZES NYILAK” ..................................................................... 187A FEGYVER HATALMA ............................................................. 201

TARTALOMJEGYZÉK

7

TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK ......................... 205ANGYALOK............................................................................. 207KERUBOK .............................................................................. 222SZERÁFOK ............................................................................. 229AZ ÚR HÁZA ........................................................................... 232BÁBEL TORNYA ...................................................................... 252JÓNÁS ÉS A NAGY HAL ........................................................... 260AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK) .......................................... 266AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK) ................................... 278FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ .............................................................. 287SÁRKÁNYOK........................................................................... 296

TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG ............................. 305A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI ...................................... 308AZ “IZRAELITA” PROJEKT ........................................................ 312JEHOVA ................................................................................. 318A BIZTONSÁGI FÕNÖK ........................................................... 322VISZÁLYOK ............................................................................ 334BAÁL ..................................................................................... 336A NYELV ................................................................................ 345SEREGEK URA ........................................................................ 359MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE ................................................. 364A “SZIGETEN” ......................................................................... 368A TÁMASZPONTON ................................................................. 374A LÉGICSATA ......................................................................... 386A MÉZÉDES “KÖNYV” .............................................................. 391666 ....................................................................................... 393FELADVÁNY II ........................................................................ 402A “HARAG POHARA” ............................................................... 405A BOMBÁZÁS ......................................................................... 408ALELUJA... ALELUJA... ............................................................ 411“MENNYEI JERUZSÁLEM” ......................................................... 417A PIRAMISOK ......................................................................... 422A “SZABADÍTÁS SISAKJA” ....................................................... 427MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK .................................................... 437SEOL ..................................................................................... 442

TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD... ......... 445A HÁLÓZAT MA ...................................................................... 448AZ ÚR NAGY NAPJA ................................................................ 451AZ ÉLET KÖNYVE.................................................................... 456A VÉGÍTÉLET .......................................................................... 459

UTÓSZÓ ................................................................................ 463

8

9

NYOLCADIK FEJEZET. A TERV

Kedves olvasó, úgy hiszem, könyvünk talán egyik legérdeke-sebb fejezetéhez érkeztünk. Ugyanis a zsidók babiloni fogsá-ga utáni idõszak legnagyobb, és civilizációnkat leginkább befo-lyásoló misszionárius-beavatkozását fogjuk itt tárgyalni.

Ez olyannyira nagy jelentõséggel bírt, hogy a Biblia egyik nagyfejezete foglalkozik vele — az “Új testamentom”. E földönkívü-li beavatkozás nyomán egy, az egész Földre kiterjedõ világval-lás keletkezett — a kereszténység.

Könyvünk korábbi részeiben az eseményeknek általábancsak egy szemtanúja volt, akinek az elmondásából tudjuk mega történéseket. Itt ellenben valamivel könnyebb dolgunk lesz.Ugyanis az eseményeket négy leírásból fogjuk összerakni: Má-té, Márk, Lukács és János elmondásából.

Ez a mozzanat nagyon fontos! Ugyanis sok esetben fogjuktapasztalni, hogy egyik vagy másik leírás néhol hiányos. Ígyeléggé nehézkes lenne a történtek rekonstruálása. De szeren-csénk van. Mert ami az egyikbõl hiányzik, sok esetben a má-sikban megtalálható. A végeredmény pedig: mind a négy leírásmozzanatait egyesítve, nagyon, de nagyon érdekes dolgokrafogunk rájönni.

A keresztény egyház, sajnos, sok döntõ fontosságú részlet-rõl nem vesz tudomást. De ezért megróni nem is lehet. Hiszenaz általa megalkotott képbe ezek a mozzanatok sehogyan semillenek bele.

Elõre is elnézést kérek a mélyen vallásos olvasóktól. Hiszenrájuk valószínûleg sokkoló hatással lesz mindaz, ami alább fogkövetkezni. Merthogy olyan tényekkel fogják magukat szem-betalálni, amikrõl korábban nem volt tudomásuk.

Az általam leírtakra minden bizonnyal a teljes tagadás és elu-tasítás lesz a válaszreakciójuk. Mindennek ellenére azonbanazért feltételezem róluk, hogy a Bibliát — a Szentírást — legi-tim alapkõnek tekintik.

Ebben az esetben pedig arra kérem õket, hogy minden eluta-sítás ellenére ellenõrizzék mindazokat az idézeteket, melye-ket én alább leírok. És akár elfogadják, akár pedig tagadják,tapasztalni fogják, hogy ezek megmásíthatatlanul ott vannak aSzentírásban.

10

A következtetés pedig ekkor csak egy lehet: az eddig mint-egy kétezer éven keresztül “érvényben lévõ” világkép... hibás.

Feladatunk ezért — a teljesség igénye nélkül — kialakítaniegy új képet, a Bibliában szereplõ szövegek, eseményleírásoknyomán.

Ez nélkülözni fog minden misztikumot vagy vallási színezetet.Helyette teljes egységben lesz a könyvünk korábbi fejezetei-

ben kialakított képpel. Azzal a képpel, melyet az “Ótestamen-tomról” alakítottunk ki.

Ugyanis a vallási irodalomban már-már misztikus “Szent csa-lád” — Jézus, Mária és József — képe például a szövegek sze-rint egyáltalán nem állja meg a helyét. A késõbbiekben ki fogderülni, hogy Jézusnak négy fiútestvére és legalább két húgavolt. Így a ”Szent családnak” három helyett minimum kilenctagja volt. Akkor hát minek is nevezzük?

Na de ezekkel majd késõbb foglalkozunk.Amikor elérkezettnek látták az idõt, a misszionáriusok egy

új, minden eddiginél nagyobb horderejû beavatkozásra szán-ták el magukat. Ez a lehetõ legbékésebb jellegû volt, a koráb-biak egyikétõl-másikától eltérõen.

Ehhez a vállalkozáshoz — a TERVHEZ —, azonban éppen ezértigencsak nagy erõket kellett megmozgatni.

Hiszen néhány szuperfegyver bevetésével könnyen lehet azeseményeket más mederbe terelni, ámde mindezt békés, sze-líd módszerekkel megvalósítani igen bonyolult feladat.

A könyvünk címe, úgy érzem, leginkább erre a fejezetre leszigaz. A kulisszák mögött.

Ugyanis Jézus korában a misszionáriusok minden korábbi-nál nagyobb ügynökhálózattal rendelkeztek bolygónkon. Ez ahálózat azt a célt szolgálta, hogy teljesen a háttérbõl irányítsákaz eseményeket.

Minden eszközük, technikai potenciáljuk csak egy célnak voltalárendelve: segíteni, egyengetni egy kiválasztott személy kül-detését. Hogy az a feladatát sikerrel, maradéktalanul teljesítse.És így maradandó módon befolyásolja a földi civilizáció továb-bi fejlõdését.

Gondolom, hogy mindenki kitalálta, kirõl van szó. Jézusról.

11

Ahogy ebben a fejezetben egyre jobban el fogunk mélyülni,úgy fognak a “szent titkok” szertefoszlani. Sok “csoda” el fogjaveszíteni a “csoda” státusát. Helyette egyre többet fogunk meg-tudni az akkori események hátterérõl. Minden egyes lépésselfokozatosan szertefoszlik majd a misztikus-vallásos homály,és annak nyomában valóban betekinthetünk majd a kulisszákmögé.

A TERV kulisszái mögé...

12

JÁNOS. A FOGANTATÁS

A Terv két kulcsfontosságú szereplõre épült. Az elsõ sze-mély a “felvezetõ”. Feladata felhívni magára az emberek figyel-mét. Mintegy “elõkészíteni a talajt” a második személynek, akimajd maradandó nyomot hagy az emberiség emlékezetében.

A cselekmény azzal indul, hogy egy meddõ asszony mársokadszor a bibliai történetben, terhes lesz. Fiúgyermeket hoza világra.

Idézzük csak fel, hány esetben álltak a misszionáriusok amindaddig meddõ, terméketlen asszonyok (Sára, Anna, Manoahfelesége) teherbeesése mögött? Ezeket a meddõ asszonyokatminden esetben mûvi úton termékenyítették meg.

Azok a személyek, akik ilyen módon születtek, kivétel nél-kül mindannyian kulcsfontosságú szerepet játszottak a törté-nelem során. Maradandó nyomot hagyva maguk után.

Nos, a “felvezetõ személy” fogantatása sem történt másképp:

8. Lõn pedig, hogy mikor õ rend-jének sorában papi szolgálatotvégzett az Isten elõtt,9. A papi tiszt szokása szerint reájutott a sor, hogy bemenvén azÚrnak templomába, jó illatot ger-jesszen.

10. És a népnek egész sokaságaimádkozék kívül a jó illatozás idején;11. Néki pedig megjelenék az Úr-nak angyala, állván a füstölõ ol-tár jobbja felõl.12. És láttára megrettene Zakariás,és félelem szállá meg õt.

*697

*696,*697 Lukács evangyélioma 1

5. Heródesnek, a Júdea királyánakidejében vala egy Zakariás nevûpap az Abia rendjébõl; az õ felesé-ge pedig az Áron leányai közül va-ló vala, és annak neve Erzsébet.6. És mind a ketten igazak valá-nak az Isten elõtt, kik az Úrnak

minden parancsolataiban és ren-deléseiben feddhetetlenül jártak.7. És nem volt nékik gyer-mekük, mert Erzsébet med-dõ vala, és mind a kettenimmár idõs emberek valá-nak.

*696

Mindez kísértetiesen hasonlít Ábrahám és Sára vagy Manoahés feleségének történetére! Hiszen Zakariásnak és feleségé-nek, Erzsébetnek nem volt gyermekük. Valamelyikük meddõ-ségének következtében.

Amikor az események középpontjába kerültek, már idõs em-berek voltak. Még halvány reményük sem lehetett arra, hogyutódjuk szülessék.

Azt, hogy a misszionáriusok miért szemelték ki éppen õket a“felvezetõ személy” szülõiként, nem tudjuk. Csak azt, hogykapcsolatba léptek velük.

13

Mikor Zakariás pap benn volt az Úr házában, valami történt,amitõl nagyon megrémült. Minden bizonnyal egy szokatlan, nemmindennapi látvány volt rémületének az oka.

Ne feledjük, hogy egyedül volt benn! Ugyanis a misszionáriu-sok gondosan ügyeltek arra, hogy a kapcsolatfelvételnek másszemtanúja ne legyen.

Most persze találgathatnánk, hogy élõ személlyel találkozottott, vagy csak valamilyen technikai trükkel. Ez valóban csaktalálgatás lenne. De hogy közelebb maradjunk a valósághoz,ezért azt kell mondanunk, hogy valamilyen módon az egyik“misszionárius ügynök” jutott be az épületbe.

Ne feledjük, hogy õk sok esetben ugyanúgy néznek ki, mintbármelyikünk. Ha akarják...

Ha viszont tudatni akarták, hogy nem mindennapi emberrelállunk szemben, akkor annak különösebb mûszaki akadályanem volt. Hiszen ezer szó helyett többet ért az, amit Zakariás asaját szemével látott.

Engedjük kicsit szabadjára a képzeletünket. Tegyük fel, hogyegy ilyen “ügynök” ugyanúgy néz ki, mint bármilyen más em-ber. Ugyanolyan öltözéket visel, mint bárki más. Ezért egyálta-lán nem feltûnõ, elvegyül a tömegben.

Az öltözéke mindennapinak tûnik. De valójában nem az. Mond-juk, apró világító félvezetõ eszközök vannak a palástjába szõ-ve. Ha ezek nem mûködnek, akkor a palást egy közönségesruhadarab. Viszont ha igen...

Ha tudatni akarja a célszeméllyel, hogy õ nem mindennapiember, és ezt demonstrálni is kívánja, akkor mûködésbe hoz-za ezeket az apró, palástba szõtt eszközöket. Amitõl az vilá-gítani kezd.

Így a látvány önmagáért beszél, és a célszemély azonnal érti,hogy nem közönséges személlyel van dolga. Így az “ügynök-nek” nem kell magyarázkodnia vagy gyõzködnie õt. Hiszen alátvány beszél helyette.

Elmondja mondanivalóját és sietve távozik. Ahogy az utcárakilép, a palástot “kikapcsolja”, és így már semmi feltûnõ nincsrajta. Elvegyül az emberek között.

Közben a célszemély a látvány hatása alatt van. Hiszen ter-mészetesen nem ismer olyan palástot, mely világít...

14

Ha most bárki ezt mûszakilag képtelenségnek tartja, akkorcsak nézze meg egyik vagy másik rocksztár fellépõ öltözékét.De különben napjainkban bárki, aki csak egy kicsit is ért azelektronikához, házilag is barkácsolhat magának hasonló vilá-gító palástot.

Ilyen egyszerû az egész. Napjainkban. És kétezer évvel eze-lõtt?

Visszatérve Zakariás pap történetéhez, lássuk, mit közölt ve-le az “ügynök”:

13. Monda pedig az angyal néki:Ne félj Zakariás; mert meghall-gattatott a te könyörgésed, és ate feleséged Erzsébet szül nékedfiat (elõre tudta a születendõnemét), és nevezed az õ nevétJánosnak.

14. És lészen tenéked örömödre ésvigasságodra, és sokan fognak ör-vendezni az õ születésén;15. Mert nagy lészen az Úr elõtt, ésbort és részegítõ italt nem iszik; ésbetelik Szent Lélekkel még az õ any-jának méhétõl fogva.

*698

Nem akármit közölt hát vele az ismeretlen: gyermekük fogszületni!

Egyrészt korábban Erzsébet soha nem esett teherbe, megaztán idõsödõ emberek voltak. Így már rég lemondtak arról,hogy valaha is gyermekük születhet. Hiszen az teljesen lehe-tetlennek tûnt. Ezért Zakariás pap hitetlenkedve fogadta a hal-lottakat:

18. És monda Zakariás az angyal-nak: Mirõl tudhatom én eztmeg? mert én vén vagyok, és azén feleségem is igen idõs.19. És felelvén az angyal, monda

néki: Én Gábriel vagyok, ki az Is-ten elõtt állok; és küldettem,hogy szóljak veled, és ez örven-detes dolgokat jelentsem néked.

*699


Nos, mint már említettük, Zakariás nagyon megijedt, mikorodabenn az ismeretlennel találkozott. Olyannyira sokkolta aszokatlan látvány, hogy ideiglenesen leblokkolt. És nem tudottbeszélni. A blokk feloldásához pedig huzamosabb idõre voltszükség.

Nem egy olyan esetet ismerünk napjainkban, mikor valakiolyannyira megijed valamitõl, hogy ideiglenesen megnémul(leblokkol). Aztán idõvel az agya feldolgozza a történteket, ésújra megszólal. Ez napjainkban egyáltalán nem tûnik különle-gességnek.

Ugyanez esett meg Zakariás pappal. Õ is “megnémult”. A szö-vegek természetesen erre megpróbáltak magyarázatot adni. Hi-

15

szen nem ismerhették akkor még a “blokkolás” fogalmát. Ezértkreáltak hát helyette egy másik magyarázatot:

20. És ímé megnémulsz és nemszólhatsz mindama napig, a melyenezek meglesznek: mivelhogy nem

hittél az én beszédimnek, a melyekbeteljesednek az õ idejökben.

*700

Ennek a kreált magyarázatnak köszönhetõen öltöttek a törté-nések “csodás”, misztikus színezetet.

Miután az ismeretlen távozott, Zakariás egy ideig ott állt kõvémeredve. Idõ kellett, míg a döbbenetbõl feleszmélt. Az embe-rek közben kinn várakoztak. Nem értették, miért nem jön elõ:

minket a naptámadat a ma-gasságból,

*702

78. A mi Istenünk nagy irgalmassá-gáért, a melylyel meglátogatott

Ez a részlet Zakariás énekébõl való, ahol is õ “hálát ad” azért,hogy fia született.

Ebbõl kiderül, hogy az “Úr” meglátogatta a magasságból õket.Azaz az égbõl valami leereszkedett. Ez a valami, ami leeresz-kedett, nyilván jármû volt. A látványát “naptámadathoz”hasonlítja. Más szóval egy jármû megjelenésérõl van szó, melyleereszkedett az ”égbõl”, és igen erõs fényt sugárzott. Termé-szetesen nem maga a jármû, hanem annak a hajtómûvei.

A találkozás után az események felgyorsultak.A misszionáriusok egy csoportja titokban meglátogatta Zaka-

riásékat, és megejtették az idõsödõ és mindaddig meddõ Er-zsébeten a beavatkozást, amely során egy megtermékenyítettpetesejtet ültettek be a méhébe. Ennek következtében terheslett:

24. E napok után pedig fogadaméhében Erzsébet az õ felesége,és elrejtõzék öt hónapig, mond-ván:

25. Így cselekedett velem az Úr anapokban, a melyekben reám tekin-te, hogy elvegye az én gyalázatomataz emberek között.

*703

*700,*701,*702,*703 Lukács evangyélioma 1

Zakariás pap valószínûleg nemcsak ez egy alkalommal talál-kozott az ismeretlennel. Hiszen az egyik szövegrészben a kö-vetkezõk szerepelnek:

21. A nép pedig várja vala Zaka-riást, és csodálkozék, hogy atemplomban késik.22. És kijövén, nem szólhata nékik;

eszökbe vevék azért, hogy látást lá-tott a templomban; mert õ csak in-tegetett nékik, és néma maradt.

*701

16

És itt felmerül egy újabb kérdés: miért bújt el Erzsébet azemberek elõl? Nyilvánvaló, hogy mindaz, amit a misszionáriu-sok vele ”mûveltek”, szégyenérzetet váltott ki benne. Napjaink-ban egyik asszony sem szégyenkezik azon, hogy mûvileg ter-mékenyítik meg. Hiszen ez rutinbeavatkozás. Napjainkban. Vi-szont kétezer évvel ezelõtt?

Öt hónapba telt, míg Erzsébet fel tudta dolgozni azt, hogy va-lakik “hozzányúltak”. Csak idõvel múlt el a szégyenérzete ésaz annak nyomán kialakult depressziója.

17

JÉZUS. A FOGANTATÁS

Erzsébet után a misszionáriusok egy másik nõt is kerestek.A késõbbiekben neki szánták a szerepet, hogy a TERV közpon-ti figuráját világra hozza. Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott sze-mélynek több olyan kritériumnak kellett megfelelnie, amirõlnem tudunk.

Hosszas keresés után egy Mária nevû hajadont szemeltek ki,aki Názáretben élt.

Hat hónappal Erzsébet mesterséges megtermékenyítése utánugyanaz a Gábriel nevû ismeretlen felkereste Máriát is:

Nos, ebbõl a szövegbõl két dolog derül ki. Az elsõ, hogy Gáb-riel, akivel korábban Zakariás pap találkozott, nem volt valami-féle misztikus látomás. Hanem nagyon is valós személy volt.Ugyanis személy szerint kereste fel Máriát.

A másik következtetés, hogy a külsejét tekintve nem voltrajta semmi rendkívüli. Hiszen hétköznapi embernek nézte õta hajadon. Amit furcsállott, az a köszöntés volt, amivel õt aházba belépõ ismeretlen köszöntötte.

Hogy miért nem használták ismételten a “hatásos látvány”,mint például a “fényes köpeny” módszerét a misszionáriusok?A válasz nyilvánvaló. Valamivel korábban oly jól sikerültZakariásnál Gábriel “belépõje”, hogy annak nyomán az egy idõ-re megnémult.

Ebbõl okulva, itt másképp közelítettek Máriához. Egyrésztazért, mert az leányzó, és így még Zakariásnál is jobban megi-jedt volna. Másrészt nem akarták a dolgokat azzal bonyolítani,hogy nagyon ráijesztenek.

Ezért szelídebb eszközökhöz folyamodtak. De jobban megfi-gyelve mégiscsak volt valami furcsa, valami szokatlan az is-meretlen kinézetében. Hiszen Mária mégiscsak megijedt tõle.

*704 Lukács evangyélioma 1

be fogadott! Az Úr veled van, ál-dott vagy te az asszonyok között.29. Az pedig látván, megdöbbe-ne az õ beszédén, és elgondol-kodék, hogy micsoda köszöntésez?!30. És monda néki az angyal: Ne féljMária, mert kegyelmet találtál az Is-tennél.

*704

26. A hatodik hónapban pedig el-küldeték Gábriel angyal Isten-tõl Galileának városába, a mely-nek neve Názáret,27. Egy szûzhöz, a ki a Dávid házábólvaló József nevû férfiúnak volt elje-gyezve. A szûznek neve pedig Mária.28. És bemenvén az angyal õ hoz-zá, monda néki: Örülj, kegyelem-

18

Ez a személy egy fontos, a hajadon számára sorsdöntõ fon-tosságú üzenetet hozott:

31. És ímé fogansz a te méhed-ben, és szülsz fiat, és nevezed azõ nevét JÉZUSNAK.32. Ez nagy lészen, és a Magas-ságos Fiának hivattatik; és nékiadja az Úr Isten a Dávidnak, az õatyjának, királyi székét;

33. És uralkodik a Jákób házánmindörökké; és az õ királyságánakvége nem lészen!34. Monda pedig Mária az angyal-nak: Mimódon lesz ez, holott énférfiat nem ismerek?

*705

Mária nagyon elcsodálkozott a hallottakon. Ugyanis abban akorban csak azt tudták, hogy egy nõ kizárólag egyféleképpeneshet teherbe és szülhet gyermeket. Természetes úton.

Ámde ehhez egy férfiúra is szükség van. Mária pedig hajadonés szûz volt. Ezért kérdezett hát rá, hogy ugyan hogyan is tör-ténhetne vele ilyesmi. Hiszen semmi “olyat” nem tett, és ígyteherbe sem eshet.

Erre az “angyal”, az ismeretlen, a következõket válaszolta:

36. És ímé Erzsébet, a te rokonod,õ is fogant fiat az õ vénségében; és

ez már a hatodik hónapja néki, a kitmeddõnek hívtak:

*707

Meg akarták gyõzni arról, hogy amit felajánlanak neki, valóbannem lehetetlen:

37. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.*708

Ez valóban így is van, hiszen napjainkban a meddõség nemakadály, mint volt Erzsébet korában. Sõt, az is megoldható, hogyszûz hajadon teherbe essék és gyermeket hozzon a világra.Férfi tevõleges “közremûködése” nélkül.

Erzsébet példája végül is meggyõzte Máriát, s beleegyezésétadta:

38. Monda pedig Mária: Ímhol az Úr-nak szolgálója; legyen nékem ate beszéded szerint (beleegye-

zését adta a beavatkozás elvég-zéséhez). És elméne õ tõle azangyal.

*709

*705,*706,*707,*708,*709 Lukács evangyélioma 1

35. És felelvén az angyal, mondanéki: A Szent Lélek száll te reád,és a Magasságosnak ereje ár-

nyékoz meg téged; azért a mi szü-letik is szentnek hivatik, IstenFiának.

*706

A misszionáriusok azzal próbálják õt meggyõzni, és a bele-egyezését megkapni, hogy példaként Erzsébetet, a késõbbi Ke-resztelõ János anyját említik:

19

Így hát a misszionáriusok a fiatal nõ beleegyezését bírva, meg-ejtették a mûvi megtermékenyítést. Ekkor õ még valóban haja-don és szûz volt.

Ugyanakkor már jegyben járt Józseffel, aki minderrõl semmitsem tudott. Hiszen mindvégig titokban kellett az egészet tarta-nia.

Telt az idõ, s a Mária méhében fejlõdõ magzat gyarapodott. Amisszionáriusok szigorúan megtiltották Máriának, hogy a jegyesetesti közeledését elfogadja. Amit az be is tartott:

Mikor már minden elveszettnek tûnt, és Mária sehogyan semtudta jegyesét jobb belátásra bírni, megmondta az igazat. Hi-szen nem akart az utcára kerülni. Ugyanis õ semmi rosszat nemtett.

Amikor József meghallotta Mária magyarázatát, enyhén szól-va kinevette. Hiszen mindaz, amit hallott, nemhogy nehezenhihetõnek, hanem egyenesen képtelenségnek tûnt számára.

Mivel azt gondolta, hogy a hajadon bolondnak nézi õt, ezértmég indulatosabb lett. Végül a vita azzal ért véget, hogy elmentés bevágta maga mögött az ajtót.

Ennek nyilván megvoltak a maga okai. Valószínûleg kockáz-tatta volna a magzat egészséges kihordását.

Így hát értetlenül, ámde József napirendre tért a kérdés felett.Az idõ azonban telt, és Mária terhességének egyre nyilvánva-

lóbb jelei kezdtek mutatkozni. Egy idõ után József is észrevet-te ezeket. Kérdõre vonta hát Máriát. Sérelmezte, hogy a köze-ledését minden esetben elutasította, és most mégis terhes.

Ennek csak egy oka lehet: valaki mással volt együtt. Mikorkérdõre vonta, és követelte, hogy mondja meg az illetõ nevét,Mária csak hallgatott.

Ez persze még tovább ingerelte a férfit, míg végül kijelentet-te: a jegyességet felbontja, és Mária mehet, amerre akar. Denem kívánt nyilvános jelenetet rendezni.

25. És nem ismeré õt, míg meg nemszülé az õ elsõszülött fiát; és

nevezé annak nevét Jézusnak.

*710

18. A Jézus Krisztus születése pe-dig így vala: Mária, az õ anyja, elje-gyeztetvén Józsefnek, mielõtt egy-bekeltek volna, viselõsnek találta-ték a Szent Lélektõl.

19. József pedig, az õ férje, mivel-hogy igaz ember vala és nem akaráõt gyalázatba keverni, el akarta õttitkon bocsátani.

*711

*710,*711 Máté evangyélioma 1

20

Mária magára maradt. Sírt. Hiszen az az ember, akit valóbanszeretett, többé nem hitt neki. Minden jövõbeli terve összedõl-ni látszott. Pedig õ csak jót akart. Úgy érezte, vége mindennek.

Józsefet nem látta többé...Mivel a méhében fejlõdõ magzat a TERV kulcsfontosságú fi-

gurája volt, ezért nyilván a misszionáriusok figyelemmel kísér-ték annak fejlõdését. Nem volt szabad, hogy komplikáció lépjenfel, hiszen túl nagy volt a tét. Rengeteg energiát fordítottak amisszionáriusok a megfelelõ jövõbeli anya megtalálására.

Idõnként nyilván valaki közülük felkereste õt, hogy meg-gyõzõdjék, minden rendben megy-e. Ez lehetett akár Gábrielis.

Mária a soron következõ “vizit” során elpanaszolta, hogy Jó-zsef felbontotta a jegyességet és elhagyta õt.

Ez váratlan fordulat volt a misszionáriusok számára. Elvégrenem akarták, hogy “gyermekük” szégyenletesen jöjjön a világ-ra. Mert ha nincs apja, akkor törvénytelennek számít. A szüle-tendõ Jézus így mindvégig magán viselte volna ezt a szégyen-foltot.

Ezért úgy döntöttek, hogy kiköszörülik a csorbát. Személye-sen gyõzik meg Józsefet arról, hogy Mária nem hazudik, ésvalóban nincs földi apja a születendõ gyermeknek.

Ezért hát az egyik éjjel felkeresték Józsefet. Ugyanúgy csele-kedtek, ahogy korábban Zakariás pap esetében tették: beve-tették egész eszköztárukat. A látvány önmagáért beszélt.

20. Mikor pedig ezeket magábanelgondolta: ímé az Úrnak angya-la álomban megjelenék néki,mondván: József, Dávidnak fia,

ne félj magadhoz venni Máriát, ate feleségedet, mert a mi bennefogantatott, a Szent Lélektõl vanaz.

*712

József felébredt, és meglátta az “angyalt”. A látványtól na-gyon megijedt. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az isme-retlen személyét megkérdõjelezze.

Az közölte vele, hogy mindaz igaz, amit Máriától hallott, és aterhességéhez semmilyen férfinek köze nincs. Utasították, hogytérjen vissza a jegyeséhez.

Hogy elkerüljék a kérdések végeláthatatlan sorát, illetve, hogyaz esetnek más szemtanúi is legyenek József szomszédságá-ból, ezért elaltatták õt. Utána sietve távoztak.

*712 Máté evangyélioma 1

21

Mikor a férfi reggel felébredt, élénken emlékezett a történ-tekre. Ámde azt nem tudta eldönteni, hogy álom volt-e mindez,vagy valóság. Hiszen a látogatásnak semmilyen nyoma nem ma-radt.

Végül úgy döntött, hogy álmodta. De a történtek olyan erõsnyomot hagytak az emlékezetében, hogy biztos volt afelõl —nem képzelõdött.

Mivel a Mária verziója és az ismeretlentõl hallott dolgok egy-bevágtak, ezért sértõdöttsége kezdett alábbhagyni. Most márkételkedni kezdett igazában, és már nem haragudott annyira ajegyesére. Míg végül erõt vett magán és felkereste a hajadont.

Ahogy elmondta neki, mi történt, szerinte persze csak álmodtaaz egészet, Mária sírásban tört ki. Hiszen József végre már nemutasította el mereven a magyarázatát.

Ahogy a férfi a nõ könnyes szemébe nézett, úgy érezte, hiszneki. Hinnie kell neki. Mert még mindig szereti.

A dolgok végül, akárcsak a romantikus regényekben, rende-zõdtek.

A misszionáriusoknak közvetlen beavatkozásukkal sikerülta csorbát kiköszörülniük. A csecsemõ immár törvényesen, egyép családban láthatta meg a napvilágot.

22

SZÜLETÉS. A CSILLAG

Nos, a misszionáriusok mûvi úton megtermékenyítették Er-zsébetet, aki a késõbbi Keresztelõ Jánost szülte, illetve Má-riát, aki Jézusnak adott életet.

A megtermékenyített petesejt génjeinek a fele nyilván mani-pulált volt. Különben mi értelme lett volna az egész beavatko-zásnak? Mert amennyiben “közönséges” génkészlet lett volnaaz apai oldalon, akkor Jézus sem lett volna több egy “egysze-rû” földi embernél.

Ugyanakkor a Tervhez szükség volt arra, hogy a születendõmagzat valamiben más legyen, mint kortársai. Vannak ugyanisolyan feltevések, hogy az átlagnál jóval nagyobb volt a testma-gassága. Ennek is genetikai okai lehettek.

Nyilván, egy alacsony, “mitugrász” termetû személyt ugyanki vett volna komolyan? Mindenképp fel kellett magára hívni azemberek figyelmét, már csak a megjelenésével is. Ezért a lát-ványnak önmagáért kellett beszélnie...

Másrészt bizonyosan rendelkezett még olyan tulajdonságok-kal, és itt elsõsorban fizikai és pszichikai jellegzetességekregondolok, melyek nem számítottak mindennapiaknak.

Ezért egy olyan megtermékenyített petesejtet ültettek be Má-ria méhébe, mely génállományát tekintve emberi külsõt “írtelõ”. Ugyanakkor tulajdonságait tekintve annál több volt.

Miután a magzat rendben fejlõdött, eljött a születés ideje.Közben ugyanakkor kinn a kozmoszban valószínûleg tovább

folytatódott a szembenállás. A TERV ellendrukkerei minden-képpen “keresztbe akartak tenni”. Ezért a hatalmon lévõkhözolyan információt juttattak el, hogy a közeljövõben fog világra-jönni egy fiúgyermek, aki ha életben marad, akkor nagy válto-zásokat fog elõidézni, sõt még Heródes hatalmát is megingatja.

A szövegek szerint mindezeket Heródes bölcsei a szövegek-bõl és a jóslatokból olvasták ki. Ez persze nem egyéb, mintutólagos belemagyarázás. Hiszen a háttérben mûködtek azokaz erõk, melyek az eseményeket irányították.

Nem sokkal Jézus születése elõtt Augustus császár paran-csot adott a népszámlálásra. Ezért Mária és József Betlehembement. Az események ott folytatódtak.

23

Mária egy istállóban szülte meg a misszionáriusok gyerme-két — Jézust.

A Terv része volt az is, hogy a születendõ gyermekre fel kellhívni a figyelmet. A misszionáriusok mindent elkövettek azért,hogy ezt megtegyék.

Az egyik fontos mozzanat — a betlehemi csillag. Lássuk hát,mi is volt ez valójában.

1. A mikor pedig megszületik valaJézus a júdeai Bethlehemben, He-ródes király idejében, ímé napkelet-rõl bölcsek jövének Jeruzsálembe,ezt mondván:2. Hol van a zsidók királya, a kimegszületett? Mert láttuk az õcsillagát napkeleten, és azért jö-vénk, hogy tisztességet tegyünknéki.3. Heródes király pedig ezt hallván,megháborodék, és vele együtt azegész Jeruzsálem.4. És egybegyûjtve minden fõpapotés a nép írástudóit, tudakozódik va-la tõlük, hol kell a Krisztusnak meg-születnie?5. Azok pedig mondának néki: A jú-deai Bethlehemben; mert így írtavala meg a próféta:6. És te Bethlehem, Júdának földje,semmiképen sem vagy legkisebbJúda fejedelmi városai között:mert belõled származik a fejede-lem, a ki legeltetni fogja az én né-pemet, az Izráelt.

7. Ekkor Heródes titkon hivatván abölcseket, szorgalmatosan megtu-dakolá tõlük a csillag megjelenésé-nek idejét.8. És elküldvén õket Bethlehembe,monda nékik: Elmenvén, szorgal-matosan kérdezõsködjetek a gyer-mek felõl, mihelyt pedig megtalál-játok, adjátok tudtomra, hogy én iselmenjek és tisztességet tegyeknéki.9. Õk pedig a király beszédét meg-hallván, elindulának. És ímé a csil-lag, a melyet napkeleten láttak,elõttük megy vala mind addig,a míg odaérvén, megálla ahely fölött, a hol a gyermekvala.10. És mikor meglátták a csillagot,igen nagy örömmel örvendezének.11. És bemenvén a házba, ott találáka gyermeket anyjával, Máriával; ésleborulván, tisztességet tõnek né-ki; és kincseiket kitárván, ajándé-kokat adának néki: aranyat, tömjéntés mirhát.

*713

Hogy kik voltak ezek a napkeleti bölcsek valójában? Nemtudjuk. Viszont nagyon valószínû, hogy a Hálózat emberei le-hettek, akik napkeleti bölcseknek adták ki magukat. Mert ugyanki tudta volna ellenõrizni, hogy mindaz, amit mondanak, meg-felel-e a valóságnak?

Kinézetükbõl ítélve valóban azoknak látszottak. Így hitteknekik.

De mi is volt valójában a betlehemi csillag?A tudományos világ egyes képviselõi megpróbálták úgy ma-

gyarázni ezt a “jelenséget”, hogy az nem volt egyéb, mint egyfelrobbant csillag, szupernova, mely az égbolton ekkor rövidideig a legfényesebb objektumok közé tartozott. Aztán elhalvá-nyult, és eltûnt.


24

Ez szép is lenne, ha igaz lenne. Ugyanis van itt egy kis bök-kenõ: az égbolton ez a fényes objektum mozgott, folyamato-san változtatta a helyét!

Egy csillag nem szokott így viselkedni. Ugyanis a csillagok, abolygók és egyéb kozmikus objektumok, melyek messze kinna világûrben találhatók, számunkra az égbolton hosszú ideigmozdulatlannak tûnnek. Csak a Föld forgásának következté-ben végeznek a nap 24 órájában az égbolttal együtt “földkörü-li” mozgást. De egymáshoz viszonyított helyzetük az égboltonnagyon hosszú ideig szinte változatlan marad. Ez alól csak aNaprendszer szabad szemmel látható bolygói képeznek kivé-telt, melyek lassú, de megfigyelhetõ mozgást végeznek az ál-lócsillagokhoz képest.

A szövegek szerint pedig a “bölcsek” egy olyan fényes ob-jektum mozgását követték, mely az éjszakai égbolton megle-hetõsen gyorsan mozgott. Sõt! Betlehem fölé érve megállt.

Nagyon fontos az a kitétel, hogy a hely fölé érve, ahol a gyer-mek volt — megállt!

Ebbõl két fontos következtetés vonható le.1. Mivel az objektum gyorsan változtatta helyzetét, ezért sem-

miképp sem lehetett kozmikus test.2. Abból, hogy a hely fölött megállt, csak egy dolog követke-

zik: egy olyan objektum volt, mely kis magasságban mozgott.Amennyiben valóban csillag, vagy szupernova lett volna, ak-

kor az a kifejezés, hogy “a hely fölött megállt”, értelmét veszí-tené. Hiszen tegyük fel, hogy egy valódi csillag és a fejünk fö-lött van. Mivel nagyon messze van ez az égitest tõlünk, ezért,ha mondjuk egy kilométerrel arrébb megyünk és fölnézünk,még mindig a fejünk felett lesz.

Ha további ötven kilométerrel arrébb megyünk, továbbra is afejünk felett marad. Ez azért van, mert az egy kilométer, vagyakár az ötven is, elenyészõen csekély ahhoz a milliárdszor mil-liárdnyi kilométerhez képest, amilyen messze tõlünk a világ-ûrben a csillag van.

Így hát egy valódi csillag “fejünk felett való helyzete” a rend-kívül pontos helymeghatározáshoz teljességgel alkalmatlan.

25

Ámde ha nem csillagról, mint égitestrõl beszélünk, hanemcsillagszerû fényes objektumról? Mely az éjszakai égbolton jólmegfigyelhetõ?

Napjainkban, gondolom, mindenki látott már az éjszakai ég-bolton mondjuk utasszállító repülõgépet repülni. Pontosabbannem láthatta magát a gépet, hanem csak a jelzõfényeit. Ugyanisezek arra szolgálnak, hogy a gép fenn a magasban jól láthatólegyen más gépek számára.

Vajon mit mondana Ön, kedves olvasó, ha ilyet lát? Azt ugye,hogy egy repülõgép repül. Persze, hiszen ismeri, mindennap-jaink megszokott jármûve.

És kétezer évvel ezelõtt?Vajon el tudtak-e akkor képzelni olyan valamit, ami repül?

Kivéve persze a madarakat.Na, pont ez a lényeg!A misszionáriusok mindent megtettek azért, hogy Jézus szü-

letése felkeltse az emberek figyelmét. Elvégre a késõbbiek-ben történelemformáló szerepet szántak neki.

Azt tették hát, hogy az egyik jármûvük éjszaka, nem nagymagasságban ott haladt a “bölcsek” elõtt. A fedélzeti fényforrá-sok jól láthatóvá tették az éjszakai égbolton. Azonban néhánykilométer magasságban mozgott, aminek következtében nemvolt hallható a motorzaja. Csak egy pontszerû fényes objektumvolt a csillagos égbolton, mely... folyamatosan helyet változtatott.

Ön is tudja, kedves olvasó, hogy ha mondjuk egy helikopteréjszaka egy erõs fényforrással a fedélzetén repül, akkor annaka hangját a nagy magasság miatt nem halljuk. Csak fényes, moz-gó pontként észleljük.

Nem volt ez másképp kétezer évvel ezelõtt sem.Egy jármû mutatta az utat, és a hely fölé érve megállt, és le-

begni kezdett.Nincs benne semmilyen “csoda”. Mert a misszionáriusok Ter-

vének ez is része volt.A beavatkozás egy másik fontos elemérõl Lukács számol be.

8. Valának pedig pásztorok azon avidéken, a kik künn a mezõn tanyáz-

tak és vigyáztak éjszakán az õ nyá-jok mellett.

*714


26

Egyszer csak az égbolton feltûnt egy fényes valami, mely aközelben landolt, és erõs fényt sugárzott:

9. És ímé az Úrnak angyala hozzá-jok jöve, és az Úrnak dicsõsége kö-

rülvevé õket: és nagy félelemmelmegfélemlének.

*715

A pásztorok értelemszerûen nagyon megijedtek. Hiszen so-ha még csak hasonlót sem láttak! Az ismeretlen, fényt sugárzójármû, kinn a mezõn, az éjszaka sötétjében — ijesztõ volt.

Kevéssel a landolás után a jármûbõl alakok tûntek elõ. Egyi-kük a remegõ pásztorok irányába tartott. Mikor odaért hozzá-juk, azok azt hitték, eljött számukra a vég. Most mindannyianmeghalnak...

Az ismeretlen látta, hogy a pásztorok halálra vannak rémülvea megjelenésüktõl. Ezért elsõ szavaival, melyeket a pásztorok-hoz intézett, megpróbálta õket megnyugtatni:

10. És monda az angyal nékik: Neféljetek, mert ímé hirdetek nék-tek nagy örömet, mely az egésznépnek öröme lészen:11. Mert született néktek ma a

Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dá-vid városában.12. Ez pedig néktek a jele: Találtokegy kis gyermeket bepólyálva fe-küdni a jászolban.

*716

A látogatás célja egyértelmû volt: a misszionáriusok a köztu-datban kívánták “elhinteni”: megszületett a Megváltó.

Miután az ismeretlen röviden közölte ezt a pásztorokkal, meg-fordult, és társaival együtt, akik a jármûnél várakoztak, vissza-tért a fedélzetre. Az ajtóként szolgáló zsilipszerû szerkezet be-csukódott mögöttük.

A pásztorok egyre csak bámulták a tõlük valamivel távolabbálló szerkezetet. Kezdtek kissé megnyugodni. Aztán váratla-nul az éjszaka csendjébe belesivított az induló hajtómû hang-ja. A start következtében erõs hangrobaj és vakító fény világí-totta meg a jármû környezetét:

13. És hirtelenséggel jelenék azangyallal mennyei seregek soka-sága, a kik az Istent dicsérik ésezt mondják vala:

14. Dicsõség a magasságosmenynyekben az Istennek, és eföldön békesség, és az emberek-hez jó akarat!

*717

A pásztorok rémültükben arccal a földre vetették magukat. Arobajtól és az erõs fénytõl, ha lehet, még jobban megrémültek,mint amikor a jármû landolt. (A 10. fejezetben majd kiderül,hogy ezek az állítólagos szózatok csak utólagosan kerültek aszövegekbe.)

*715,*716,*717 Lukács evangyélioma 2

27

Eközben az “angyal”, fedélzetén a misszionáriusokkal, emel-kedni kezdett.

Pillanatok múlva már magasan az ”égben” járt.

16. Elmenének azért sietséggel,és megtalálák Máriát és Józse-

fet, és a kis gyermeket, ki a já-szolban fekszik vala.

*719

15. És lõn, hogy mikor el-mentek az angyalok õ tõ-lök a mennybe, mondának apásztoremberek egymásnak:

Menjünk el mind Bethlehemig, éslássuk meg e dolgot, a melyet azÚr megjelentetett nékünk.

*718

Nagyon megdöbbentek, mikor valóban megtalálták a csöpp-séget anyja és József társaságában. Minden úgy volt, ahogy azismeretlen mondta...

Ezen nagyon fellelkesedtek.

Mikor már messze a magasban járt a jármû, és a robaj elhal-kult, csak akkor mertek fölnézni. Ahogy az égre emelték sze-müket, már csupán egy gyorsan távolodó fénypontot láttak. Mígvégül az is eltûnt a szemük elõl.

Idõbe telt, míg valamennyire megnyugodtak. Ekkor megpró-bálták higgadtan végiggondolni, mi is történt valójában.

Mivel itt nyilván valami természetfölöttivel találkoztak, lega-lábbis az akkori ismereteik szintjét tekintve, ezért mindannyianegyetértettek abban, hogy csak az Isten angyala lehetett az is-meretlen.

Viszont nem tudták, mi volt az a fény, és fõleg, hogy mi voltaz a rettenetes robaj.

Egyikük szerint az utóbbi biztosan az Isten hangja volt, mígmásikuk az angyal hangjának hitte. A harmadik szentül megvolt gyõzõdve, hogy angyalok ezrei szólaltak meg, és azért volta hang olyan nagyon erõs.

Summa-summárum, mindenki mást vélt kihallani a robajból.Hosszas vitatkozás után megegyeztek abban, hogy végül is an-gyalok ezrei szólaltak meg, akik dicsérték az Urat.

Egy idõ múlva kíváncsiságuk olyannyira felülkerekedett raj-tuk, hogy úgy döntöttek, utánajárnak mindannak, amit az isme-retlentõl hallottak:

*718,*719,*720 Lukács evangyélioma 2

17. És ezt látván, elhirdeték, a mi né-kik a gyermek felõl mondatott vala.18. És mindenek, a kik hallák, elcso-dálkozának azokon, a miket a pász-torok nékik mondottak.

20. A pásztorok pedig visszaté-rének, dicsõítvén és dícsérvénaz Istent mind azok felõl, a mikethallottak és láttak, a mint nékikmegmondatott.

*720

28

A misszionáriusok számítása bejött. A pásztorok immár fel-lelkesülve hirdették: megszületett a Megváltó.

Sokan azok közül, akik hallották ezt, bolondnak nézték õket.De ez már nem érdekelte a pásztorokat. Hiszen olyan dolgotláttak, olyan történésnek voltak a szemtanúi, melyet korábbansenki sem látott.

Így a köztudatban a suttogás szintjén terjedni kezdett: meg-született a Messiás.

Kis idõ múlva egész Izráelben a csillagról, és a mezõn meg-jelent angyalokról kezdtek beszélni.

De... ez eljutott Heródes fülébe is.Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Mindenki már csak

errõl beszélt. Heródes, mindezt látva, attól tartott, hogy az agyermek, aki nemrég született, ha már most is ennyire “nép-szerû”, akkor mi lesz késõbb? Hatalmát féltette.

Úgy döntött, hogy inkább lemészároltatja az összes kétéves-nél fiatalabb gyermeket. Csakhogy hatalmát megvédje. Háthaazok között lesz ez is...

16. Ekkor Heródes ... kiküldvén,megölete Bethlehemben és annak

egész környékén minden gyerme-ket, két esztendõstõl és azon alól...

*721

Csakhogy a kiadott parancsról a misszionáriusok kiépített ügy-nökhálózatuk révén azonnal tudomást szereztek. Nem volt sza-bad késlekedniük. Hisz minden egyes elvesztegetett percenaz újszülött élete múlhatott. Csak annyi lehetõségük maradt,hogy hamarabb érnek Betlehembe, mint a Heródes parancsátvivõ futár. Talán csak néhány óra maradt...

Betlehembe azonnal egy jármû indult, mely a közeli mezõnlandolt. A jármûbõl elõbukkanó személy sietve igyekezett acsalád éjszakai menedéke felé. Percek múlva oda is ért.

13. ...megjelenék az Úrnak an-gyala Józsefnek álomban, ésmonda: Kelj fel, vedd a gyer-meket és annak anyját, és fuss

Égyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked; mert He-ródes halálra fogja keresni agyermeket.

*722

Amikor az “angyal” belépett az istállóba, József és Mária akisdeddel békésen aludt. Odalépett Józsefhez, és a mélyenalvó férfit ébresztgetni kezdte. Közben persze ügyelt arra, hogya csecsemõt ne riassza fel.

*721,*722 Máté evangyélioma 2

29

Ahogy József ébredezni kezdett és kinyitotta a szemét, az“angyal” föléhajolva suttogva nyomatékosan utasította: azonnalkeljenek fel és meneküljenek Egyiptomba. Mert a futár márórák óta úton volt Betlehem felé Heródes parancsával...

Mikor látta, hogy a férfi megértette mindazt, amit mondott,még egyszer nyomatékosan hozzátette: azonnal meneküljenek!Aztán kilépett a helyiségbõl és sietve távozott.

Józsefnek még néhány percre szüksége volt, hogy teljesenmagához térjen. Nem tudta, hogy mindaz, amit az imént hallott,álom volt vagy valóság. Mert az “angyalt” már sehol nem látta.De állandóan a fejében visszhangoztak a hallott szavak. Ezértmegértette, hogy nem csak képzelõdött...

Csendben felébresztette Máriát, és percek múlva már úton isvoltak.

Mikor a futár a paranccsal megérkezett Betlehembe, õk mármessze a város határán túl jártak...

30

KERESZTELÕ JÁNOS

Most ugorjunk vissza az idõben hat hónapot. Láthattuk, hogyZakariás papnak és feleségének, Erzsébetnek, a misszionáriu-soknak köszönhetõen gyermeke fogant. Ez a gyermek külse-jében ugyan nem sokban különbözött egy átlagembertõl, demégis manipulált génkészlettel rendelkezett.

Õ is a misszionáriusok fia volt, akárcsak Jézus.Megváltoztatott génállományának köszönhetõen minden bi-

zonnyal rendelkezett olyan tulajdonságokkal, melyekkel má-sok nem. Egyszóval valamiben több volt egy földi átlagembernél.

Korábban Sámson, aki szintén egy meddõ, öregedõ házaspárgyermekeként született, rendkívüli fizikai erõvel bírt. Tudjukróla, hogy fogantatása a misszionáriusok beavatkozásának nyo-mán történt (*379). Ezért nemcsak nagyon erõs, hanem visel-kedését tekintve kicsit “furcsa” is volt. Errõl korábban szóltunk.

Ugyanez igaz Keresztelõ Jánosra is. Hiszen az õ viselkedé-sében is voltak furcsaságok.


4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedigteveszõrbõl vala, és bõröv vala adereka körül, elesége pedig sáskaés erdei méz.

*723

33. Mert eljött Keresztelõ János, aki kenyeret sem eszik, bort semiszik, és ezt mondjátok: Ördög vanbenne.

*724

De hogyan is kezdõdött a küldetés Jánosnál? Az valószínût-len, hogy pici gyermek korában téríteni és prédikálni kezdettvolna.

Gyermekkorát és ifjúságát úgy élte meg, mint az egyszerûmindennapi emberek túlnyomó többsége. Semmiben sem kü-lönbözött kortársaitól. Sem küllemében, sem viselkedéséttekintve.

Aztán történt valami... Ami gyökeresen megváltoztatta az éle-tét... A misszionáriusok kapcsolatba léptek vele...

Errõl ugyan meglehetõsen kevés vonatkozás található aszövegekben, de a párhuzam közte és Jézus, illetve a velüktörténtek között fellelhetõ.

A szövegek errõl csak a következõket írják:



80. A kis gyermek pedig neveke-dik és erõsödik vala lélekben; ésa pusztában vala mind ama na-

pig, a melyen megmutatta magátaz Izráelnek.

*725

31

Ez ugyan még nem mond semmit.Egy nagyon fontos részlet azonban sok mindent elárul szá-

munkra:2. Annás és Kajafás fõpapságaalatt, lõn az Úrnak szava Já-noshoz, a Zakariás fiához, apusztában.

3. És méne a Jordán mellett lévõminden tartományba prédikálván amegtérés keresztségét a bûnök-nek bocsánatjára;

*726

Arról van itt szó, hogy János a misszionáriusokkal találkozotta pusztában. De úgy hiszem, pontosabb megfogalmazás, ha aztmondjuk, hogy azok elvitték õt magukkal...

Hiszen Jézussal ugyanez történt. Kevéssel késõbb részlete-sen beszélni fogunk róla.

Miután Jánossal történt valami a “pusztában”, más ember lett.Szinte teljesen megváltozott.

Csak egyetlen célnak szentelte minden idejét — térített.A Tervben neki jutott az úttörõ szerepe. Õ készítette elõ a

“talajt” Jézusnak.28. Ti magatok vagytok a bizonysá-gaim, hogy megmondtam: Nem va-

gyok én a Krisztus, hanem hogy õelõtte küldettem el.

*727

Ezeket a szavakat Keresztelõ János mondja.A feladata a “terep elõkészítése” volt:

Ha a Tervben nem lett volna “felvezetõ” személy, akkor akitûzött célt sem érték volna el. Hiszen ha egyszer a teljes is-meretlenségbõl jelent volna meg egy Jézus nevezetû férfiú,

30. Ez az, a kirõl én ezt mondám:Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõt-tem lett, mert elõbb volt nálam-nál.

31. És én nem ismertem õt;de hogy megjelentessék Izráelnek,azért jöttem én, a ki vízzel keresz-telek.

*729

Õ azonban nem ismerte a másik személyt. Nem tudta, ho-gyan néz ki. A név nem minden esetben mondott sokat, hiszenabban az idõben a Jézus keresztnév eléggé elterjedt volt. Ha-nem “a pusztában”, amikor a misszionáriusoknál volt, konkrétinstrukciókat kapott arra vonatkozólag, hogyan fogja a másikszemélyt felismerni.

Ugorjunk egy kicsit elõbbre és vizsgáljuk meg részletesen:

*729 János evangyélioma 1

*728 Lukács evangyélioma 1*726 Lukács evangyélioma 3*727 János evangyélioma 3

76. Te pedig kis gyermek, a magas-ságos Isten prófétájának hivattatol;

mert az Úr elõtt jársz, hogy az õutait megkészítsed.

*728

32

aki önmagáról bizonyos dolgokat állít, valószínûleg bolondnaknézték volna. Egyfajta szent õrültnek.

De mikor Jézuson volt a sor, akkorra Keresztelõ Jánosnakmár nagy volt a híre, és sokan odafigyeltek a szavára. Ezértkellett neki elõbb születnie.

Hatalmas elõnyt jelentett a “startnál” az, hogy Keresztelõ Já-nos, akit már nagyon sokan ismertek, mintegy “beprotezsálta”Jézust. Tulajdonképpen ez volt János feladata a Tervben.

Na de lássuk, mit is mond tovább:

A legfontosabb, ami kiderül, hogy János konkrét utasításokatkapott valakitõl, akivel a “pusztában” találkozott. Ezek arra vo-natkoztak, hogy mirõl is fogja felismerni a másik küldöttet.

Ahhoz megint csak kritikusan kell viszonyulnunk, hogy ga-lambhoz hasonlót látott rá “leszállni”. Ezek csak János szavai,melyeket a tömeghez intézett.

Ne feledjük, õrá is vonatkozott a kötelezõ titoktartás. Hiszenezen is múlott a Terv sikere. Mert arról nem beszél, hogy a“pusztában” hol volt, és kikkel találkozott. Ezt majd megteszihelyette Jézus.

Amikor János az utasításokat megkapta, nyilván arra is utasí-tották, hogy csak azt mondhatja el az embereknek, amit amisszionáriusok azoknak szánnak. Éppen ezért beszél János“Szent Lélekrõl”, mely “galamb képében” szállt le Jézusra.

Egyértelmû, hogy semmi ilyen nem volt látható. Csak... Já-nosnak ezt kellett az embereknek mondania...

Hiszen még csak ezután következtek a “csodák”, melyek na-gyon sok embert nyertek meg a Terv kulcsfigurájának követõ-jévé.

De van itt még egy érdekes kérdés.Amikor a misszionáriusok Jánost ellátták instrukciókkal, va-

jon miért nem adták meg neki Jézus “koordinátáit”? Azaz, miértnem mondták neki azt, hogy “az jön utánad, akit Jézusnak hív-nak, Názáretben született. Mária és József, az ács fiúgyermeke.”


32. És bizonyságot tõn János,mondván: Láttam a Lelket leszál-lani az égbõl, mint egy galambot;és megnyugovék õ rajta.33. És én nem ismertem õt; de a ki

elkülde engem, hogy vízzel ke-reszteljek, az mondá nékem:(instrukció) A kire látod a Lelketleszállani és rajta megnyugodni, azaz, a ki keresztel Szent Lélekkel.

*730

33

Hiszen ekkor egyértelmû lett volna, hogy ki a másik kulcs-szereplõ.

Ehelyett a misszionáriusok voltaképpen meghagytákmaguknak a választás lehetõségét. Mert amikor János a “pusz-tában” megkapta az utasításokat, azok még nem tudhatták teljesbizonyossággal: A Názáretben született Jézus átmegy-e a “tesz-ten”. Melyet számára tartogattak...

34

AZ ÁCSMESTER

Jézusnál ott hagytuk félbe a történetet, amikor a misszioná-riusok figyelmeztették Józsefet, hogy azonnal meneküljeneka kisdeddel Egyiptomba. És csak akkor térjenek vissza, mikorerre majd utasítást kapnak.

Közben lezajlott a nagy öldöklés, mikor Heródes parancsáraaz összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket kíméletlenül le-gyilkolták.

Mindezt a misszionáriusok nem akadályozhatták meg, mi-vel akkor közvetlenül be kellett volna avatkozniuk. Mert eznagyobb kárt okozott volna a késõbbiekben, mint amennyitsegíthetett.

Ne gondoljuk azonban azt, hogy tétlenül szemlélték mindaztaz esztelenséget, mely ott folyt. Ugyanis a Terv végrehajtásá-ban egy komoly akadály merült fel: Heródes és néhány nagyha-talmú és befolyásos tanácsadója. Ezek útjában álltak a késõbbitörténéseknek.

A gyermekgyilkosságokat ugyan nem akadályozhatták meg,de néhány nemkívánatos személyt könnyen “likvidálhattak”.Mivel ennek ezernyi módja volt.

Azt ugye eléggé nehéz elképzelni, hogy ha már a misszioná-riusok igen komoly erõket mozgattak meg a háttérben a Tervsikere érdekében, csak tétlenül szemlélik, hogy Heródes ésnéhány fõembere, akik törekvéseik útjában állnak, majd talánsok év múlva természetes úton elhaláloznak?

És ha ez több évtized múlva történik? Közben EgyiptombanJézus felnövekszik, aztán... Mint aggastyán tér vissza Izráelbe?

Erre nem volt idõ...Azonkívül figyelemreméltó, hogy az “angyal” többes számot

használ: ”Meghaltak azok, akik a gyermeket keresik”.Ugyanis a misszionáriusok, felhasználva szupertechnikáju-

kat, illetve az általuk a Földön létrehozott “ügynökhálózatot”,egyenként likvidálták a nemkívánatos személyeket. Akik a Tervútjában álltak...

19. Mikor pedig Heródes meghalt,ímé a Úrnak angyala megjelenékálomban Józsefnek Égyiptomban.20. Mondván: Kelj fel, vedd a gyer-

meket és annak anyját, és eredj azIzráel földére; mert meghaltak,a kik a gyermeket halálra ke-resik vala.

*731


35

Az emberek pedig, látva ezek halálát, természetesen mi egye-bet mondhattak: Isten büntetése azért, mert sok csecsemõtmegölettek. Pedig mindössze ezzel hárult el az akadály, melya Terv további megvalósítását nehezítette.

De nemcsak ekkor szabadultak meg a misszionáriusok nem-kívánatos személyektõl. Ugyanis késõbb Heródes fiát is sokakszeme láttára likvidálták.

Nos, József Máriával és Jézussal visszatért Izráel földjére.Vajon mi történt ezután?

Semmi...Élték a középszerû polgárok életét. József ácsként dolgo-

zott, és tartotta el családját. Jézus gyermekbõl lassan férfivácseperedett.

Közben Józsefnek és Máriának újabb gyermekei születtek:

12. Azután leméne Kapernaumba, õés az õ anyja és a testvérei és

tanítványai; és ott maradának né-hány napig,

*733

Késõbb, ahogy Jézus felcseperedett, immár be kellett segí-tenie “apjának” kistestvérei eltartásába. Beállt hát õ is ácskéntdolgozni:

3. Avagy nem ez-é az az ácsmes-ter, Máriának a fia, Jakab-nak, Józsénak, Júdásnak és

Simonnak pedig testvére? Ésnincsenek-é itt közöttünk az õnõtestvérei is?...

*734

Hiszen azok az állítások, amelyek szerint Jézus már kisgyer-mek korában a szent írásokat olvasta, és magyarázta, sõt gyak-ran a papok között a templomban volt. Hát... Enyhe túlzások.

*734 Márk evangyélioma 6*733 János evangyélioma 2


55. Nem ez-é amaz ácsmesternekfia? Nem az õ anyját hívják-é Má-riának, és az õ testvéreit Ja-kabnak, Józsénak, Simonnakés Júdásnak?

56. És az õ nõtestvérei is nemmind mi nálunk vannak-é?...

*732

Máriának és Józsefnek négy fiúgyermeke — Jakab, Józsé,Simon és Júdás — született. Ezenkívül legalább két leánygyer-mekük is volt. Így összesen Jézussal együtt legalább kilenctagot számlált a család.

Nem hiszi mindezt, kedves olvasó? Lapozza fel Máté evangé-liumát a megadott helyen!

Sõt a *710/25 is arról számol be, hogy Jézus Máriának azelsõszülött fia volt. Mert Máriának és Józsefnek több gyermekükis született. De másutt is van ennek nyoma:

36

(Mert a papi testületbe kiskorú besorolást nem nyerhetett, mégkevésbé vehetett részt az általuk képviselt szûk körben.)

Ugyanis a legendás személyek múltját gyakran átformálják,megszépítik. Csak azért, hogy azok ne mondjanak ellent a ró-luk kialakult képnek.

Hiszen Jézus késõbbi legendás és misztikus kultuszába se-hogyan sem illett volna bele az a tény, hogy mintegy harminc-éves koráig egy “szürke” ácsmester volt, aki semmiben semkülönbözött a kortársaitól, és élte azok eseménytelen életét.

Ezért egy kicsit “feltupírozva” tették hozzá a krónikások, hogyJézus már sokkal korábban is “csodagyerek” volt. Mert ha ezvalóban így lett volna, akkor harmincéves korára egy “egysze-rû” ácsmesternél mindenképpen többre vitte volna...

Nem is történt vele semmi különleges mindaddig,... míg amisszionáriusok magukkal nem vitték õt...

37

NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”. FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE

Egy nem földi társadalom küldöttei mindvégig figyelemmelkísérték Jézus fejlõdését. Amikor elérkezettnek látták az idõtahhoz, hogy felvegyék vele a kapcsolatot, már csak a megfele-lõ alkalomra vártak.

Közben az országban vándorolva Keresztelõ János prédikáltés megtérésre szólította fel az embereket. Prédikáció közbenaz önként jelentkezõket vízzel megkeresztelte.

Sokan voltak, akik mindazzal egyetértettek, amit hirdetett.Ezek az emberek mind meg akartak keresztelkedni.

Amikor az új “szekta”, azaz vallási irányzat híre eljutott Jé-zushoz is, õ úgy döntött, hogy ”megnézi magának” ezt a Ke-resztelõ Jánost, akirõl oly sokat beszélnek.

Ahogy hallgatta János prédikációját, elhatározta, hogy õ ismegkeresztelkedik.

Innen folytassuk hát.16. És Jézus megkeresztelkedvén,azonnal kijöve a vízbõl; és ímé azegek megnyilatkozának néki, és õlátá az Istennek Lelkét alájõni mintegy galambot és õ reá szállani.17. És ímé egy égi hang (annak ajármûnek a hangja, mely elvitteJézust) ezt mondja vala: Ez amazén szerelmes fiam, a kiben én gyö-nyörködöm.

*735

1. Akkor Jézus viteték a Lélektõl apusztába (valami elvitte), hogymegkisértessék az ördögtõl.

*736

9. És lõn azokban a napokban, eljö-ve Jézus a galileai Názáretbõl, ésmegkeresztelteték János által aJordánban.10. És azonnal feljövén a vízbõl,látá az egeket megnyilatkozni,és a Lelket mint egy galambot õreá leszállani;11. És szózat lõn az égbõl: Te vagyaz én szerelmes fiam, a kiben éngyönyörködöm.12. És a lélek azonnal elragadá õt apusztába.

*737

Mikor kinn volt a Jordán folyónál, valami történt: “azonnalfeljövén a vízbõl”. Azaz valami felkeltette az emberek figyel-mét. Ugyanis az ott lévõk egy furcsa hangra lettek figyelmesek,mely az ”égbõl” jött.

Na persze nem szózat volt ez a hang. Hanem... egy jármûhajtómûveinek a zaja.

Mely azért jött, hogy... Jézust elvigye magával.Bizonyára akadnak olyanok, akik váltig fogják bizonygatni,

hogy az a hang valóban szózat volt.

*737 Márk evangyélioma 1*736 Máté evangyélioma 4


38

Figyelemreméltó, hogy ebben Máté, Márk és Lukács sem értteljesen egyet. Ugyanis Máté szerint: ”Ez amaz én szerelmesfiam, a kiben én gyönyörködöm.”.

Márk pedig: ”Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyö-nyörködöm.”

Lukács egy harmadik verziót állít: ”Te vagy amaz én szerel-mes Fiam, te benned gyönyörködöm”.

Valójában mi hangzott hát el? Kinek higgyünk?A kérdés eldöntéséhez segítségünkre van egy másik szöveg-

részlet:

Ennyit a szózatról. Hiszen egy másik esetben a Jézus körüllévõk hallottak egy hangot. Ezt a hangot a krónikás szózatkéntemlíti, mely azt mondta: ”Meg is dicsõítettem, és újra megdi-csõítem”.

De...Mindazok közül, akik jelen voltak és hallották azt a bizonyos

hangot, egyesek azt mondták, hogy mennydörgött. Míg másokszerint angyal hangja volt.

Nos, a magyarázatok közül az utóbbi két variáció az igaz.Ugyanis valóban “angyal” — jármû — hangja volt, mely hasonlí-tott a “mennydörgéshez”. Így mind a kettõ igaz. Csak... A kreáltmagyarázat nem az.

Már csak késõbb tették hozzá, hiszen valahogy csak értel-mezni kellett ezt a hangot! Ugye?

Eszerint, ez a hang nem lehetett más, mint — szózat. Melyezt meg ezt mondta.

Az efféle magyarázatok és értelmezések nagyon erõsen torzí-tották a Biblia szövegeinek értelmezését. Hiszen azzal ugyan mitlehet kezdeni, ha az égbõl egy nagy erejû hang valamit mond?

Az viszont már nagyon is érthetõ, hogy mi volt az a menny-dörgésszerû hang. Egy “angyal” — jármû — hajtómûveinek ahangja volt.

28. Atyám, dicsõítsd meg a te ne-vedet! Szózat jöve azért az ég-bõl: Meg is dicsõítettem, és újramegdicsõítem.

29. A sokaság azért, a melyott állt és hallotta vala, aztmondá, hogy mennydörgött;mások mondának: Angyalszólott néki.

*738


39

Ha valaki azt kérdezné, hogy ugyan már, az emberek honnanismerhették az “angyal” hangját? Onnan, hogy amint arra azelõzõekben számos alkalommal utaltunk, abban az idõben igen-csak aktív UFO-tevékenység volt észlelhetõ. Ebbõl csak egy példa:

2. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberülBethesdának neveznek. Öt tor-nácza van.3. Ezekben feküvék a betegek,vakok, sánták, aszkórosok nagysokasága, várva a víznek megmoz-dulását.

4. Mert idõnként angyal szál-la a tóra, és felzavará a vi-zet: a ki tehát elõször lépett belea víz felzavarása után, meggyó-gyult, akárminémû betegségbenvolt.

*739

Az emberek abban az idõben gyakran láttak “angyalt”. Adottesetben is. Így az azt kísérõ hangot is jól ismerték már. Akár-csak mi is napjainkban, mondjuk a vadászgépek hangját.

Azt, hogy mit kerestek ott a misszionáriusok jármûvei, ké-sõbb fogjuk tárgyalni.

Térjünk hát vissza e kis kitérõ után Jézushoz.Az kiderült, hogy mikor õ kinn volt a Jordán folyónál, egy han-

got lehetett a magasból hallani, mely mennydörgésszerû volt.Egy jármû hangja volt ez, mely õt elvitte. Hiszen a szövegek

is megjegyzik, hogy nem magától ment, hanem vitték.Annak most nem sok értelme lenne, hogy azt találgassuk, a

misszionáriusok milyen módon valósították meg mindezt. Azértnincs értelme, mivel nem ismerjük a technológiájukat. Csak azttudjuk, hogy összehasonlíthatatlanul fejlettebb, mint a miénk.

Ezért lépjünk tovább. És lássuk inkább azt, hova is vitték Jé-zust?

13. És ott volt a pusztában negyvennapig kísértetve a Sátántól, és a vad

állatokkal vala együtt; és az angya-lok szolgálnak vala néki.

*740

Az angyalokról tudjuk azt, hogy gyakran jelentenek fegyve-res személyeket is. Leegyszerûsítve úgy mondhatnánk, misz-szionárius katonákat.

“Vad állatokkal” már találkoztunk Dániel könyvében. Ezekolyan szerkezetek, melyek harci eszközök. Mozognak, ezértnevezik a szövegek õket állatoknak. Csak azért a “vad” jelzõ,mert egyik ismert állatfajhoz sem hasonlítanak külsejükben.

Álljon itt erre egy másik példa:

21. Mert így szól az Úr Isten:Mennyivel inkább, ha e négy nehézítéletemet: a fegyvert, éhséget,

vadállatot és döghalált bocsá-tom Jeruzsálemre, hogy kiirtsakbelõle embert és barmot!

*741

*741 Ezékiel könyve 14*739 János evangyélioma 5*740 Márk evangyélioma 1

40

Azt már a korábbiakból megtudtuk, hogy a misszionáriusok-nak közük volt Jeruzsálem ostromához, sõt annak lerombolá-sához is.

Elég nehéz azonban elképzelni azt a képet, hogy az “Úr” fegy-vert vet be Jeruzsálem ostromakor, sõt a misszionáriusok sze-mélyesen harcolnak. Aztán meg a semmibõl farkasok, oroszlá-nok meg más egyéb ragadozók — vadállatok — jelennek meg.Ez butaság.

Az viszont, hogy Jeruzsálem ostromakor a misszionáriusokharci jármûveket — ”vad állatokat” — vetettek be, az már sok-kal logikusabb.

Ugyanilyen nehéz, sõt még nehezebb elképzelni azt a képet,hogy Jézus csak úgy “üldögélt” a pusztában. Körülötte ragado-zók “sétálgattak” és fehér ruhájú szárnyas alakok röpködtek.Ez a naivitás felsõ foka lenne. Helyette sokkal egyszerûbb éskézenfekvõbb a magyarázat.


25. ábra”...És ott vala a pusztában vadállatokkal együtt; és angyalok

szolgáltak neki...”

Jézust a misszionáriu-sok olyan helyre vitték,ahol különbözõ harci jár-mûveket és “katonákat”látott.

Na, vajon ha napjaink-ban ezt látnánk, hogyanneveznénk azt a helyet,ahol harci jármûvek és ka-tonák vannak?

Katonai támaszpont...A mellékelt fotón a hát-

térben láthatók azok a”vad állatok”, vagy ahogyDániel nevezte õket —

”fenevadak”. Az elõtérben pedig egy ”angyal” látható.Legalábbis egy több ezer évvel ezelõtt élt ember szeménkeresztül nézve...

Sõt, még az is mindjárt érthetõ lesz, hogy egyes “angyalok”miért szolgáltak Jézusnak.

2. És mikor negyven nap és negy-ven éjjel böjtölt vala, végremegéhezék.

*742

2. ...És nem evék semmit azokbana napokban; de mikor azok elmúl-tak, végre megéhezék.

*743

Hoppá!...


41

Azt hittük korábban, hogy vallási okokból nem evett semmit.De a szövegek szerint akkor kezdett el csak enni, mikor “vég-re megéhezett”. Ebbõl az derül ki, hogy nem azért nem evett,mert nem akart enni. Sokkal inkább azért, mert vagy nem voltétvágya, vagy... Nem ehetett...

És itt most térjünk vissza Mózeshez.Megtudtuk róla azt, hogy azért nem evett negyven napig, mert

valamilyen sebészeti beavatkozást hajtottak végre rajta. Ezért,míg teljesen fel nem épült, addig infúzióval táplálták. Így semvízre, sem élelemre nem volt szüksége.

Ugyanez történt Jézussal is...Miután a támaszpontra vitték, ahol páncélozott jármûveket

látott, és azok körül katonák nyüzsögtek, valamilyen mûtétetvégeztek el rajta.

Ennek következtében közvetlenül utána nem ehetett. Késõbbpedig nem volt étvágya. Ezért õt is, akárcsak sokkal korábbanMózest, infúzióval táplálták.

Idõvel azonban, ahogy gyógyult, egyre jobban érezte magát.A gyógyulás biztos jeleként megjött az étvágya...

Ez a “mûtét” mindenképpen összefüggésben állt késõbbi kül-detésével.

Az “angyalok”, akik egész idõ alatt, míg lábadozott, szolgál-ták õt — a medikus személyzet...

Ma úgy mondanánk, hogy nõvérek, ápolók, orvosok.Ahogy jobban lett, és megjött az étvágya, ezt jelentették...

Hogy kinek? A biztonsági szolgálat fõnökének... Hiszen az ügyhordereje miatt az személyesen foglalkozott a kérdéssel.

Nem harmad- vagy negyedrangú tiszt foglalkozott Jézussal,hanem maga — a biztonsági szolgálat fõnöke. Akit olyan na-gyon nem szeretünk.

De ugyan ki szereti azt, aki bármilyen eszközzel él, csak-hogy megvédje az õrá bízott személyek biztonságát? Aki min-denben kételkedik és mindenkiben ellenséget lát?

Ugyanis mikor Jézus jobban lett és felépült a mûtétbõl, el-kezdõdhetett... Az alkalmassági vizsgálat és a kiképzés...

42

Amikor elvitték õt a bázisra, ott minden bizonnyal közöltékvele, hogy valójában kicsoda is. Hiszen Mária csak biológiailag,de nem genetikailag az anyja.

36. Felele Jézus: Az én orszá- gom nem e világból való...

*745

3. És hozzámenvén a kisértõ,monda néki: Ha Isten fia vagy,

mondd, hogy e kövek változza-nak kenyerekké.

*746

Azonban õ erre helyesen reagált:4. Õ pedig felelvén, monda: Meg vanírva: Nemcsak kenyérrel él az em-

ber, hanem minden ígével, a melyIstennek szájából származik.

*747Ezt másik próba követte:

5. Ekkor vivé õt az ördög a szentvárosba, és odahelyezé a temp-

lom tetejére.*748

Majd János Mennyei jelenések könyvébõl kiderül, hogy aszent városon egy igencsak nagy méretû jármûvet kell érteni.

Egy másik lakott világ az otthona. Valahol a távoli koz-moszban...

A mûtét következtében pedig valószínûleg valamivel több lett.Másképp ezt nehéz kifejezni. Bizonyára valamilyen plusz ké-pességekkel ruházták õt fel a mûtét segítségével. A jövõbenezekre szüksége lehet majd...

Nos, a misszionáriusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézusmindezeket hogyan dolgozza fel magában. Hiszen õk olyan esz-közök, tudás és képességek birtokába kívánták õt juttatni, me-lyeket akár rosszra, sõt, talán ellenük is felhasználhat.

Ezért mindenképp meg kellett gyõzõdniük arról, hogy Jézus-nak nem szállt-e fejébe a dicsõség.

Ezt pedig nem tehették másképp, mint hogy alkalmasságitesztnek vetik alá.

Az elsõ buktató arra volt hivatott választ adni, hogy Jézusnem vált-e túlontúl önelégültté?

Ráébresztették, hogy õ csak félig földi ember...


*746,*747,*748,*749 Máté evangyélioma 4*744 János evangyélioma 8

6. És monda néki: Ha Isten fiavagy, vesd alá magadat; mertmeg van írva: Az õ angyalainak

parancsol felõled, és kézen hor-doznak téged, hogy meg ne üsdlábadat a kõbe.

*749

gyok; ti e világból valók vagytok, énnem vagyok e világból való.

*744

23. És monda nékik: Ti innét alól va-lók vagytok, én onnét felül való va-

43

Ha Jézus öntelt, beképzelt lett volna, hogy õ “Isten fia”, ak-kor bizony leugrott volna. És... Szétzúzta volna magát. Ezzelmegbukott volna a vizsgán.

Helyette megint csak helyesen viselkedett.

Ezután Jézusra egy még nagyobb hatást keltõ teszt követke-zett.

Felszálltak vele egy jármû fedélzetére. Ez felemelkedett, ésnagy területet repült be. Mindez éjszaka történt.

Ahogy elrepültek a városok felett, alant tábortüzek, fáklyák,fények ezrei látszottak.

Közben egyfolytában figyelték Jézust.Mondanunk sem kell, hogy õt lenyûgözte a látvány.Ekkor jött a következõ “teszt”, mely azt volt hivatott kideríte-

ni, hogy Jézus nem hatalomvágyó és kapzsi-e? Hiszen ha az,akkor mindazokat az eszközöket és plusz képességeket, me-lyeket a misszionáriusoktól kapott, a hatalom megszerzésérefordíthatja...

7. Monda néki Jézus: Viszontmeg van írva: Ne kisértsd az Urat,

a te Istenedet.*750

Bebizonyosodott, hogy Jézus megfelel.A teszt véget ért.

Az a személy, aki “vizsgáztatta”, mivel a “vizsga” véget ért,elment.

13. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle...*753

Helyébe most már más “angyalok” jöttek, akik a kiképzésétkezdték el...

Korábban ezek az “angyalok” természetesen nem azért nemjöttek Jézushoz, mert féltek az “ördögtõl”. Hanem azért, mert

*753 Lukács evangyélioma 4*750,*751,*752,*754 Máté evangyélioma 4

11. Ekkor elhagyá õt az ördög. Ésímé angyalok jövének hozzá és

szolgálnak vala néki.*754

8. Ismét vivé õt az ördög egy igenmagas hegyre, és megmutatá nékia világ minden országát és azok di-csõségét,

9. És monda néki: Mindezeket né-ked adom, ha leborulva imádszengem.

*751

10. Ekkor monda néki Jézus: Eredjel Sátán, mert meg van írva: Az

Urat, a te Istenedet imádd, éscsak néki szolgálj.

*752

A feltett kérdésre Jézus a következõképp reagált:

44

vártak a teszt eredményére. Hiszen a továbbiak azon múlottak,hogyan “vizsgázik” a kiszemelt személy.

Miután az ”átment” a vizsgán, kezdõdhetett a küldetésre valófelkészítés.

Ennek során tanították õt:28. Monda azért nékik Jézus: Mi-kor felemelitek az embernek Fiát,akkor megismeritek, hogy én va-gyok és semmit sem cselek-

szem magamtól, hanem a mintaz Atya tanított (a bázison!)engem, úgy szólok.

*755

Pontos instrukciókat is kapott:49. Mert én nem magamtól szóltam;hanem az Atya, a ki küldött en-gem, õ parancsolta nékem,hogy mit mondjak és mit be-

széljek (vagyis pontos paran-csokat, utasításokat kapott az-zal kapcsolatban, hogy mitmondjon!).

*756

Arról, hogy még mi történt ott vele, természetesen mélyenhallgatott. Mert titokban kellett tartania mindazt, amit ott látottés tapasztalt.

Nos, azt tudjuk, hogy Jézust elvitték valahova. De van-e nyo-ma annak a szövegekben, hogy visszahozták?

Igen, van!16. A nép, a mely sötétségben ülvala, láta nagy világosságot...17. Ettõl fogva kezde Jézus pré-

dikálni, és ezt mondani: Térjetekmeg, mert elközelgetett a meny-nyeknek országa.

*757

A misszionáriusok jármûvükön visszahozták Jézust. Mindezttették éjszaka, hogy a történteknek ne legyen szemtanúja. Azon-ban minden óvatosságuk ellenére akadtak olyanok, akik láttákazt a “nagy világosságot”.

Attól a pillanattól fogva, ahogy Jézus visszatért, pontosabbanvisszahozták õt, gyökeresen megváltozott.

A korábbi egyszerû ácsmester prédikálni kezdett. Teljesenmás ember lett.

Sokan azok közül, akik korábban ismerték õt, az ácsmestert,sehogyan sem értették, mi történt vele:

ják vala: Honnét van ebben ez a böl-csesség és az erõk?

*758

54. És hazájába érve, tanítja valaõket az õ zsinagógájukban, annyi-ra, hogy álmélkodnak és ezt mond-

Amikor mindezek Jézussal megtörténtek, harmincéves volt:

23. Maga Jézus pedig mintegyharmincz esztendõs volt, mikor

tanítani kezdett...*759


*758 Máté evangyélioma 13*756 János evangyélioma 12



45

Foglaljuk röviden össze a fentieket.Jézus harmicéves koráig egyszerû ácsmester. Mivel még hat

testvére volt, ezért besegített “apjának” a család eltartásába. Õis, mint sokan mások, élte a középszerûek eseménytelen éle-tét.

Amikor Keresztelõ János a közelben prédikált és keresztelt,Jézus is kíváncsi lett rá. Elment hát sok más emberrel együtt aJordán folyóhoz, ahol János térített.

A misszionáriusok persze egész idõ alatt figyelemmel kísér-ték õt.

Most ez az alkalom nagyon jó lehetõségként kínálkozott, hogyimmár kapcsolatba lépjenek vele és elvigyék valahova, az egyiktámaszpontjukra.

Azt, hogy mi történt ott vele, természetesen csak Jézus el-mondásából tudjuk.

Ahová vitték, ott “vad állatokat” — harci jármûveket, és an-gyalokat — “katonákat” látott.

Nyilván ott elmondták neki, hogy a fogantatása nem földi ere-detû, és õ valóban csak látszólag földi ember, félig az “Isten”fia, mármint a misszionáriusoké.

Közölték vele, hogy ha vállalja, akkor történelemformáló kül-detéssel bízzák meg.

A küldetéshez azonban “fel kellett õt készíteni”. Ezért vala-milyen mûtéti beavatkozást hajtottak végre rajta. Milyet és micélból, nem tudjuk. Errõl Jézus mélyen hallgatott.

A beavatkozás nyomán negyven napig nem evett és nem ivott.A bázison infúzióval táplálták.

A személyzet — “angyalok”, valóban gondját viselte, ellátta,“szolgált neki”.

A mûtét elvégzése után mintegy negyven nappal Jézus márvoltaképpen felépült. Ennek legbiztosabb jele, hogy megjöttaz étvágya.

A már lábadozó kiválasztottat személyesen maga a misszio-nárius biztonsági szolgálat fönöke vizsgáztatta. Ugyanis túl nagyvolt a tét, és õ meg kívánt arról gyõzõdni, hogy valóban megfe-lelõ személynek adnak-e hatalmat és tudást.

Ezért “kísértette meg” — próbára tette.

46

Kiderült, hogy a kiválasztottjuk megfelelõ személy arra, hogya küldetést teljesítse. Miután kiállta a próbákat, jöhetett a kül-detésre való felkészítés. Ennek részleteirõl Jézus természet-szerûleg újra csak hallgat.

De felmerül egy nagyon fontos kérdés. Éspedig: mi van ak-kor, ha Jézus valamilyen oknál fogva alkalmatlanná válik a kül-detésre?

Vajon a grandiózus Terv ekkor kudarcba fulladt volna?Nem valószínû. Ugyanis a misszionáriusok ezt a lehetõséget

is elõre bekalkulálták terveikbe. Minden bizonnyal nem Jézusvolt az egyetlen, aki a misszionáriusok beavatkozásának kö-szönhetõen fogant. Arra az esetre, ha õ a teszteken elbukik,valószínûleg voltak más tartalékjelöltek is. Ugyanis a Terv si-kere vagy kudarca nem múlhatott csak egyetlen személyen.

Erre utal az a mozzanat is, ahol a misszionáriusok korábbanKeresztelõ Jánossal, a “pusztában találkoztak”. Ugyanis nemadták meg Jánosnak Jézus “koordinátáit.” Hogy õ az, aki majda küldetést beteljesíti.

Azért nem, mert nem tudhatták elõre, hogy alkalmas lesz-erá.

Ugyanis ha elõre megmondják Jánosnak, hogy a Názáreti Má-riának és férjének, Józsefnek, aki ács, Jézus nevezetû “fia” aküldött, akkor mi lett volna, ha közben megváltozik a “küldött”személye. És Jézus helyett egy “tartalékszemély” mellett dön-tenek?

Ezért inkább meghagyták maguknak a választás lehetõségét.Hogy miért nem tudunk ezekrõl a személyekrõl? Hát azért

nem, mert mikor Jézus a küldetését eredményesen teljesítet-te, õk immár jelentéktelenekké váltak. Hiszen mindenki veleés “csodatételeivel” foglalkozott...

Ne gondoljuk azonban, hogy õk az ismeretlenség homályábavesztek. Hiszen ha már a misszionáriusok erõfeszítéseket tet-tek azért, hogy abban a régióban, ahol Jézus is született, mes-terséges fogantatás nyomán más személyek is világrajöjjenek,akkor nekik is fontos szerepet szántak.

Õk is részei voltak a Tervnek.

47

Mikor Jézust a légi támaszponton felkészítették a küldetés-re, ennek során közölték vele, hogy kik ezek a személyek...

Õ pontosan tudta...

vagyok.*760

16. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból

Mikor visszatért a “pusztából”, immár célirányosan vette felvelük a kapcsolatot. Õk lettek a... tanítványok...

A Csapat...


48

A CSAPAT

Miután Jézus visszatért a pusztából, elkezdte toborozni a”tanítványokat”.


Az egészben az a furcsa, hogy ezek az emberek, csak “úgy”,Jézus elsõ szavára otthagytak mindent, és követték õt.

De még furcsább, hogy Jézus miért választotta éppen õket.Talán szinpatikusabbak voltak számára mint mások? Milyenmegfontolás alapján döntött mellettük?

Olyan benyomása alakul ki az embernek, mintha azonnal fel-ismerték volna egymást. De ne gondoljuk, hogy korábban vala-ha is találkoztak. A késõbbi “tanítványok” nem tudhatták, ho-gyan fog kinézni majd az, aki jön.

Egy példával szemléltetném mindezt. Tegyük fel, hogy egyállam úgy dönt, hogy egy másik állam területére egy kis csapa-tot “dob” le. A csapat elé feladatokat tûznek ki. De a toborzás-kor az ország legkülönbözõbb részeiben élõ egyénekbõl állítjákössze azt. Így egyikük sem ismerheti a másikat.

Miután kiképzésben részesítik õket, külön-kölön ejtõernyõsugrással ledobják a célország területe fölött.

Miután a különítmény összes tagja eljutott a célországba, aholelõre meghatározott helyen kell tartózkodniuk, ledobják a csa-pat vezetõjét is.

Természetesen elõbb közlik vele, hogy hány tagja van a cso-portnak. Megkapja a kitûzött feladatokat. És tegyük fel, hogymegmutatják neki a csapat többi tagjának a ”fényképét” is.


18. Mikor pedig a galileai tenger mel-lett jár vala Jézus, láta két testvért,Simont, a kit Péternek neveznek, ésAndrást az õ testvérét, a mint a ten-gerbe hálót vetnek vala; mert halá-szok valának.19. És monda nékik: Kövessetek en-gem, és azt mívelem, hogy embere-ket halásszatok.20. Azok pedig azonnal otthagyvána hálókat, követék õt.21. És onnan tovább menve, látamás két testvért, Jakabot a Zebe-

deus fiát, és Jánost amannak test-vérét, a mint a hajóban atyjukkal Ze-bedeussal a hálóikat kötözgetikvala; és hívá õket.22. Azok pedig azonnal otthagyvána hajót és atyjukat, követék õt.

*761

9. És mikor Jézus onnét tovább mé-ne, láta egy embert ülni a vámsze-dõ helyen, a kinek Máté volt a ne-ve, és monda néki: Kövess engem!És az felkelvén, követé õt.

*762

49

De ha nem áll rendelkezésre róluk ”fénykép”, akkor majdhogyan ismerik fel egymást?

Emlékezzünk vissza Illés történetére, ahol egy asszony búj-tatta õt el egy Sarepta nevezetû városban.

Az asszony tudta, hogy egy férfi jönni fog, akit el kell rejte-nie. De mirõl ismeri fel? Egy jelszóról.

A kémtörténetekbõl jól ismert az a mozzanat, amikor két ügy-nök, aki korábban soha egymást nem látta, felveszi a kapcsola-tot. Éspedig úgy, hogy az egyik egy viszonylag semmitmondókérdést tesz fel, mely mindig egy kicsit furcsa. Ha véletlenül azügynök hibázna, és nem a megfelelõ személynek tenné fel akérdést, nincs semmi baj. Legfeljebb nem a várt választ kapja.

De ha mégis a várt válasz jön, akkor erre egy elõre meghatá-rozott feleletet kell adnia. Ha minden “klappol”, akkor a másikszemély az, akivel kapcsolatba kell lépnie.

Igaz volt ez Illésre és a Sareptában élõ asszonyra, és igaz...Jézusra és “tanítványaira” is.

Korábban említettük, hogy a misszionáriusok “ügyködése”nyomán több gyermek is fogant a régióban. Egyfajta csapat. Ti-zenketten voltak. A tervek szerint, ha Jézus megfelel a tesz-ten, amit a támaszponton végeztek el, akkor õ lesz a vezetõ-jük.

A misszionáriusok mindegyikükkel felvették a kapcsolatot.Természetesen a ”tizenkettõvel” csak korlátozott mennyiségûinformációt közöltek. Azt, hogy kik. Mi a feladatuk. És mirõlfogják felismerni a “parancsnokot”.

Jézussal ellenben természetesen mindezeken kívül közöl-ték azt, hogy kik a csoportjának a tagjai. Mi a nevük, és holélnek.

Mindezeknek alapján, mikor visszatért a támaszpontról, im-már célirányosan kezdte õket keresni.

Mikor a galileai tenger mellett megtalálta Pétert és Andrást,akik halászok voltak, és megbizonyosodott, hogy minden “stim-mel”, hozzájuk lépett, és azt mondta: ”Kövessetek engem, ésén azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”

50

Ugye, a mondat egy kicsit furcsa? Ha tévedett volna, és nem akét testvér a célszemély, akkor azok visszakérdeztek volna:Mi? Hogyhogy embereket halásszunk?

Nem történt volna semmi különös, és Jézus meggyõzõdöttvolna, hogy nem azok, akiket keres.

Péter és András azonban nem hogy értetlenkedve visszakér-dezett, hanem mintegy parancsnak engedelmeskedve, minde-nüket hátrahagyva “követték õt”.

Erre persze lehet mondani, hogy hipnotizálta õket, vagy meg-szállta õket a “Szent Lélek”. De ebben az esetben nem kap-nánk magyarázatot arra, hogy miért pont õket.

Ugyanez igaz Mátéra is, aki vámszedõ volt, és a munkájátvégezte, mikor Jézus megjelent. A felszólításra, hogy kövesseõt, az otthagyta munkáját, vagyonát, családját.

Jakab és János szintúgy mindenüket hátrahagyva, gondolko-zás nélkül követték õt. Cseppet sem haboztak a családjukat iselhagyni.

Furcsa...Hipnotizálás? Mert ember “józan ésszel” nem tesz ilyet. Nem

hagyja a vagyonát és családját, csak mert valaki valamit mon-dott neki.

Mindennek azonban semmi köze a hipnózishoz, és egyébvallási körítésekhez.

Õk ugyanúgy nem kötõdtek a biológiai szüleikhez, akárcsakJézus.

3. És elfogyván a bor, a Jézusanyja monda néki: Nincs boruk.4. Monda néki Jézus: Mi kö-

zöm nékem te hozzád, ohasszony? Nem jött még el az énórám.

*763

Azért követték gondolkozás nélkül azt a személyt, aki oda-ment hozzájuk és valami furcsát mondott, mert felismerték. Õa Parancsnok!

Korábban utasítást kaptak arra, hogy jön majd egy férfi, aki hamajd ezt meg ezt mondja, akkor õt azonnal követniük kell.

Ezek tizenketten, akiket Jézus apostoloknak nevez, szinténcsak félig voltak földi emberek.


51

Elõrebocsátom, hogy az “apostol” szó nem földi nyelven van.Minden bizonnyal a misszionáriusok nyelvén jelent valamit. Demajd késõbb látni fogjuk.

Nos, mikor összeállt a Csapat, következett a Terv következõrésze.

Ugyanis nyilvánvaló, hogy Jézust nemcsak ez a tizenkét sze-mély követte. Voltak más követõi is. Esetleg több tucatnyian.

Ebbõl a több tucatnyi emberbõl került ki az a tizenkettõ, azapostolok, akiket Jézus majd aprólékosan beavat a Terv rész-leteibe.

Nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem csúszhatott hiba a “szá-mításokba”. Hiszen ha véletlenül a beavatottak közé egy “ci-vil” kerül, abból nagy baj lehetett volna. Ebben az esetben azegész Terv kudarcba fulladt volna.

Nos, mielõtt Jézus kiválasztotta a tizenkettõt, hátra volt mégegy nagyon fontos lépés:


Innen eléggé egyértelmû, hogy Jézus elment valahova, állító-lag imádkozni. Miután visszatért, kiválasztotta a tizenkettõt. Aki-ket késõbb beavatott a Terv részleteibe.

Csak egy kérdés merül fel. Ugyan miért kellett Jézusnak el-mennie a hegyre imádkozni? Hiszen imádkozhatott volna mond-juk egy házban is, ahol (hogy ne zavarják imájában) magárazárhatta volna az ajtót.

De imádkozhatott volna úgy is, hogy a vele lévõktõl eltávolo-dik néhány száz méterre, hogy senki ne zavarja.

Õ azonban éjszakára eltûnt a többiek szeme elõl, és reggelvisszatérve választotta ki csak a beavatottakat.

Nem furcsa? A hivatalos magyarázat kissé sántít.

12. És lõn azokban a napokban, ki-méne a hegyre imádkozni, ésaz éjszakát az Istenhez valóimádkozásban tölté el.13. És mikor megvirrada, elõ-szólítá az õ tanítványait és ki-választa azok közül tizen-kettõt, a kiket apostoloknak isneveze:

14. Simont, a kit Péternek is ne-veze, és Andrást, annak testvé-rét, Jakabot és Jánost, Filepetés Bertalant,15. Mátét és Tamást, Jakabot,az Alfeus fiát, és Simont, a ki Ze-lotesnek nevezteték,16. Júdást, a Jakab fiát és Iska-riotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

*764

52

Még inkább megkérdõjelezi a hivatalos koncepciót a követ-kezõ szövegrészlet:

31. Monda pedig az Úr: Simon! Si-mon! ímé a Sátán kikért

titeket, hogy megrostáljon,mint a búzát.

*765

Ezek voltak azok a fontos részletek, melyek nem tartoztakmásokra, csak a Csapatra.

Ezek Jézus szavai. Arról szólnak, hogy Sátán kikérte a köve-tõk neveit, hogy “megrostálja” azokat. Miért?

Nos, Jézus összetoborozta a Csapatát. Ugyanakkor több tu-catnyian követték. Mielõtt azonban a tizenkettõt beavatta volnaa Terv részleteibe, elõbb... egyeztetnie kellett a biztonsági szol-gálat fönökével...

Azzal az ürüggyel, hogy imádkozni megy, Jézus otthagytakövetõit és elment a hegyre. Egész éjszaka oda volt.

Mikor elért az elõre megadott helyre, a várt idõpontban meg-érkezett egy jármû. Fedélzetén jött a biztonsági szolgálat fõnöke.

Az utasításnak megfelelõen Jézusnak, mielõtt beavatta volnaa részletekbe a tizenkettõt, egyeztetnie kellett vele.

Erre azért volt szükség, hogy egyértelmûen és nagy bizton-sággal kizárják a tévedés lehetõségét. Miután a misszionáriu-sok összevetették a Jézustól kapott neveket és információkatazokkal, melyekkel rendelkeztek, és azok egyeztek, megad-ták az engedélyt arra, hogy a tizenkét “tanítványt” beavassa aTerv részleteibe.

Mikor hajnalodott, a jármû, fedélzetén a biztonsági fõnökkel,elrepült. Jézus pedig elindult a követõihez.

Reggel visszatért, kiválasztotta a misszionáriusok jóváhagyá-sával a tizenkettõt. A tévedés eshetõsége immáron ki lett zárva.

Ezután már beavathatta õket a Terv részleteibe.

10. Mikor pedig egyedül vala, meg-kérdezék õt a körülötte lévõk a ti-zenkettõvel együtt a példázat felõl.11. Õ pedig monda nékik: Néktekadatott, hogy az Isten orszá-gának titkát tudjátok, ama kí-vül levõknek pedig példázatokbanadatnak mindenek.

*768

9. És megkérdék õt az õ tanítvá-nyai, mondván: Mi lehet e példá-zat?10. Õ pedig monda nékik: Néktekadatott, hogy az Isten orszá-gának titkait értsétek; egye-beknek példázatokban...

*769


*767 János evangyélioma 14*766,*768 Márk evangyélioma 4


34. Példázat nélkül pedig nem szólvala nékik; maguk közt azonbana tanítványoknak mindentmegmagyaráz vala.

*766

4. És hogy hová megyek én, tudjá-tok; az útat is tudjátok.

*767

53

A titkok információk, melyek Isten országára, egy másik la-kott világra vonatkoztak. Ezeket Jézus mások elõtt a legszigo-rúbb titokban tartotta. Csak a legszûkebb körben fedte fel azokat.Ennek köszönhetõen olyan dolgokat láthattak, melyeket má-sok nem. Mondjuk egy szuperfejlett civilizáció mûszaki esz-közeit:

Jézus úgy viselkedett, mint a Csapat parancsnoka. Mert való-jában az is volt.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Jézus az “Urat” úgyemlegeti, mint az atyját — az Atyát.

Balgaság lenne azt feltételezni, hogy a földi apjukra gondol.Hiszen így az egész kijelentésnek semmi értelme nem volna.De ha valóban az Atyáról — a misszionáriusokról — van szó,akkor minden érthetõvé válik. Mert az õ “atyjuk”, szintén a misz-szionáriusok voltak.

20. Mert nem ti vagytok, a kikszóltok, hanem a ti Atyátoknak

lelke az, a ki szól ti bennetek.

*772

Azaz utasításokat — parancsokat osztogatott. Akárcsak egyparancsnok.

Arra vonatkozólag is találunk utalásokat, hogy ezek “tizen-ketten” csak félig voltak földi emberek:

1. És lõn, mikor elvégezé Jézus a ti-zenkét tanítványának adott utasí-

tást, elméne onnan, hagy tanítsonés prédikáljon azoknak városaiban.

*771

19. Ha e világból volnátok, a világszeretné azt, a mi az övé; de mi-velhogy nem vagytok e vi-lágból, hanem én választottalak kimagamnak titeket e világból, azértgyûlöl titeket a világ. *773

14. Én a te igédet nékik adtam; és avilág gyûlölte õket, mivelhogy

nem e világból valók (már-mint a tanítványok), a mint hogyén sem e világból vagyok.

*774

16. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világbólvagyok.

(*760)

23. És a tanítványokhoz fordulvánmonda õ magoknak: Boldog sze-mek, a melyek látják azokat, a me-lyeket ti láttok.

24. Mert mondom néktek, hogy sokpróféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták;és hallani, a miket ti hallo-tok, de nem hallották.

*770

*773 János evangyélioma 15*774, (*760) János evangyélioma 17




54

A szöveg, Jézus szavai, önmagukért beszélnek. A tanítvá-nyairól, az apostolokról azt mondja, hogy akárcsak õ, azok seme földi világból valók...

Õk mindannyian egy csapathoz tartoztak. Feladatuk volt, me-lyet el kellett végezniük. Mikor Jézus beavatta õket a Terv rész-leteibe, akkor közölte velük mindazokat a célkitûzéseket, me-lyek a jövõbeli eseményekre vonatkoztak.

De ne higgyük, hogy a Terv végrehajtásában csak ez a tizen-két személy és a Parancsnok vett részt. Õk voltak a Mag. Akulisszatitkok látható része — a jéghegy csúcsa.

Ugyanis a háttérbõl egy egész hálózaton keresztül, melyneksok tagja lehetett, a misszionáriusok irányították az eseménye-ket. Ez volt az a szürke, arctalan szervezet, mely minden esz-közével elõsegítette a Mag — a Csapat tevékenységét.

A késõbbiekben mindez többször is igazolódni fog. Hiszenkiderül majd, hogy a “csodák” mögött egyrészt igen komolytechnikai háttér, másrészt egy még komolyabb ügynöki háló-zat állt.

De felmerül itt minden bizonnyal egy másik fontos kérdés is.Ugyanis a kedves olvasó most jogosan kérdezhetné, hogy ha

mindannyian egy csapathoz tartoztak, és csak félig voltak földiemberek, akkor hogyan lehetséges, hogy Iskariotes Júdás elá-rulta Jézust, más szavakkal a Csapat parancsnokát?

A választ erre megint csak valamivel késõbb adjuk meg. Mostegyelõre csak annyit, hogy ez nem árulás volt, hanem a Terváltal számára elõírt szerep. Mely nagyon is hálátlan volt.

Foglaljuk hát össze röviden mindazt, amit idáig megtudtunk.A misszionáriusok beavatkozásának következtében legalább

tizenhárman születtek. Minden bizonnyal õk valamiben többekvoltak egy átlagos embernél. Mert különben nem lett volna szük-ség a mesterséges megtermékenyítésre.

Ezek a személyek, akik csak félig voltak földi emberek, atérség különbözõ városaiban és lakott településein látták mega napvilágot. Nyilván nem ugyanazon idõpontban.

Nem ismerték, nem is ismerhették egymást. Mindannyian azátlagemberek életét élték. Ki ácsmester, ki halász, ki pedigvámszedõ volt.

tek mindent.

*775

23. Ti pedig vigyázzatok; ímeelõre megmondottam nék-

*775 Márk evangyélioma 13

55

Ám a misszionáriusok pontosan tudták, hogy kik azok, akiknekik köszönhetõen fogantak és születtek meg.

Mikor Jézust elvitték a légitámaszpontra, a küldetésre való fel-készítés során közölték vele azon személyek neveit és feltalá-lási helyét, akik majdan a csapatába tartoznak. Jézus azt is meg-tudta, hogy ezek szintén ugyanúgy félemberek, akárcsak õ.

Azt is közölték vele, hogy hogyan kell megszólítania õket —mi a jelszó. Azok ugyanis arról ismerik majd fel, hogy õ a Pa-rancsnok. Ezután feltétel nélkül engedelmeskednek neki.

Korábban a misszionáriusok nyilván mindegyikkel a tizen-kettõ közül felvették valamilyen módon a kapcsolatot. Ekkorcsak annyi információt közöltek velük, amennyi feltétlenül szük-séges volt.

Így hát Jézus elindult összetoborozni csapatát. Természete-sen akadtak más követõi is.

Mikor mindannyian együtt voltak, Jézus egy egész éjszakáraeltûnt a szemük elõl. Állítólag elment imádkozni.

Pedig valójában távol a kíváncsiskodó szemektõl, fogadta amisszionáriusok jármûvét, és a fedélzetén érkezõ biztonságifõnököt. Az azért jött, hogy “megrostálja” — kiválogassa,ellenõrizze — azok adatait, akiket Jézus a tizenkettõ közöttmegnevezett.

Az ellenõrzés eredménye pozitív lett. Minden adat egyezett.A tévedés lehetõségét egyértelmûen kizárták. Így hát megkap-ta a misszionáriusok engedélyét ahhoz, hogy az “apostolokat”beavassa a Terv részleteibe.

Amikor a jármû elrepült, Jézus visszatért a követõihez éskiválasztotta a tizenkettõt.

Immár együtt volt a Csapat, a Mag, melyre az elkövetkezen-dõkben sok feladat várt.

56

KISLÁNYKA, KELJ FEL!

Akkor most lássuk Jézus “csodatételeit”. Kiderül, hogy mind-egyik elõre gondosan megtervezett volt és csak egy célt — aTerv megvalósulását szolgálta.

35. Mikor még beszél vala, odajö-vének a zsinagóga fejétõl, mond-ván: Leányod meghalt; mit fárasz-tod tovább a Mestert?36. Jézus pedig, a mint hallá a be-szédet, a mit mondanak vala, azon-nal monda a zsinagóga fejének: Nefélj, csak higyj.37. És senkinek sem engedé, hogyvele menjen, csak Péternek ésJakabnak és Jánosnak, a Jakabtestvérének.38. És méne a zsinagóga fejének há-zához, és látá a zûrzavart, a sok sí-ránkozót és jajgatót.39. És bemenvén, monda nékik:Mit zavarogtok és sírtok? A gyer-mek nem halt meg, hanem alszik.40. És nevetik vala õt. Õ pedig ki-

küldvén valamennyit, maga mellévevé a gyermeknek atyját és anyjátés a vele levõket (tehát egy szûkcsoportot), és beméne oda, a hola gyermek fekszik vala.41. És megfogván a gyermeknek ke-zét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leány-ka, néked mondom, kelj föl.42. És a leányka azonnal fölkele ésjár vala. Mert tizenkét esztendõsvala. És nagy csodálkozással cso-dálkozának.43. Õ pedig erõsen megpa-rancsolá nékik, hogy eztsenki meg ne tudja (Megint,valami olyat cselekedett, amineknem volt szabad kitudódnia). Ésmondá, hogy adjanak annak enni.

*776

Ugye, így, ahogy olvassuk, az egész valóban csodának hat.Hiszen a zsinagóga fejének a lánya meghalt. Legalábbis ezthitték róla.

Mikor Jézus elment oda, megfogta a gyerek kezét, és azt mond-ta: ”Leányka, néked mondom, kelj föl.” Erre a tizenkét éveskislány azonnal felkelt, és mintha mi sem történt volna, járnikezdett. Hisz ez csoda! Vagy... mégsem?

Ahhoz, hogy eldöntsük, mi is történt valójában, vizsgáljukmeg Lukács változatát:

*777 Lukács evangyélioma 8*776 Márk evangyélioma 5

49. Mikor még a szó szájában va-la, eljöve egy ember a zsinagógafejének házától, mondván néki:Meghalt a leányod; ne fáraszd aMestert!50. Jézus pedig mikor ezt hallotta,felele néki, mondván: Ne félj; csakhigyj, és megtartatik.51. Bemenvén pedig a házba, senkitnem bocsáta be, csak Pétert, Ja-kabot, Jánost és a leányzó atyját ésanyját.52. Sírának pedig mindnyájan, ésgyászolák azt; õ pedig monda: Nesírjatok; nem halt meg, hanemaluszik.

53. És kineveték õt, tudván,hogy meghalt.54. Õ pedig mindenkit kiküld-vén, és a leányzó kezét megfog-ván, kiálta (e szavakat már a kint-lévõknek mondta, hogy azok azthiggyék, hogy csak ezt csinál-ta), mondván: Leányzó, kelj fel!55. És visszatére annak lelke,és azonnal fölkele; és õ paran-csolá, hogy adjanak néki enni.56. És elálmélkodának annak szü-lei; õ pedig megparancsolá, hogysenkinek ne mondják, a mi történt.

*777

57

Nos, itt szóról szóra szinte ugyanaz van. Kivéve egy mozza-natot. Jézus, mielõtt bármit is tett volna, mindenkit kiküldött ahelyiségbõl, ahol a kislány feküdt. Így az ott történteknek nemvolt szemtanúja. Senki nem látta, hogy Jézus mit is csinál való-jában odabenn.

Ahogy ott álltak az ajtón túl, csak azt hallották, hogy Jézusnagy hangon azt mondja: ”Leányzó, kelj fel!”. Röviddel ezutánkijött a helyiségbõl a kislánnyal együtt, aki mindenki legnagyobbámulatára a saját lábán járt. Holott korábban azt hitték róla, hogyhalott. Hiszen nem lehetett a pulzusát kitapintani, a szívhangjasem volt hallható, és lélegezni sem lélegzett.

Gondolom, nem szükséges ecsetelni, hogy ez a csoda mi-lyen hatással volt a jelenlévõkre. Többek között a zsinagógafejére, e magas rangú vallási vezetõre.

Többet már nem is kételkedett mindabban, amit Jézus mon-dott. Pedig nem sokkal azelõtt még vitatkozott vele. A csodamegtette a hatását. Errõl ennyit. Vagy mégsem?

Ugyanis emlékezzünk vissza Illés esetére a sareptai asszonybeteg gyermekével kapcsolatban (*491). Akkor Illés, aki szin-tén csak félig volt földi ember, fogta a gyermeket és felvittemagához a ”felházba”. Mit csinált ott? Azt senki nem látta. Csaka hangját hallották, ahogy jó hangosan mondta: ”Én, Uram, Iste-nem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!”.

Utána lehozta a gyereket, aki láthatóan sokkal jobban lett.Mindkét történetben az a közös, hogy Illés és Jézus, mielõtt

bármit is tett volna, mindenkit kiküldött a helyiségbõl. Valamitmásoknak nem volt szabad látniuk. Mindketten a szavakat jóhangosan mondták, hogy a kint lévõk jól hallják, ugyanis nekikszánták azokat.

Valami olyat tettek ott benn, melyre nem derülhetett fény. Hapedig a kedves olvasó vitatná ezt, akkor hadd hozzak fel mégegy hasonló esetet.

Illés kapcsán említettük Elizeust, a szolgáját, aki mindvégighûségesen szolgálta õt, míg az egy ”tüzes szekéren” elment azégbe (*515).

Mikor a jármû Illésért megérkezett, Elizeus már nem volt tu-datánál. Csak akkor eszmélt fel, mikor már a szerkezet nagydübörgés és ”tûz” közepette startolt.

58

Nos, az alábbi eset kísértetiesen hasonlít mind Jézus, mindIllés ”csodatettére”:

Ugye, mennyire szembetûnõ az, hogy mind Illés, mind Elizeus,és idõben jóval késõbb Jézus, a ”halott” gyermekkel szigorúankettesben maradt. Nem furcsa ez az egybeesés?

Így a családtagok, meg a jelen lévõ szomszédok és rokonoknem láthatták, hogy valójában mi is történik odabenn.

Legfeljebb a ”csodatevõt” hallották, ahogy jó hangosan mondottvalamit. Mikor pedig elõjött, a gyermek már eszméleténél volt.

A kíváncsiskodók pedig nem tehettek mást, minthogy meg-elégedtek a ”csodatevõ” magyarázatával. Ami vagy igaz volt,vagy nem...

Illésnél azt mondtuk, hogy rendelkezésére állhatott (hiszenkapcsolatban állt a misszionáriusokkal) egy speciális hatóanyag— gyógyszer —, melyet intravénásan adhatott be a gyermek-nek. A többi pedig csak kizárólag figyelemelterelés volt. Mivelvalamilyen magyarázatot csak kellett produkálni a kintlévõk-nek, mert azok nyilván nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mitcsinált odabenn.

Na, de Jézusnál mi történt valójában?Ez a mozzanat szintén része volt a Tervnek. Jézusnak és

Csapatának támogatókat kellett szereznie. Ugyanis a Terv csakúgy lehetett eredményes, ha minél nagyobb tömegeket moz-gat meg, és a köztudatban egy új eszmerendszert hint el.

Ehhez a legjobb eszköz, hogy “csodákat” tesznek, melyekreaz emberek nem találnak magyarázatot. És ugye a csoda, aznagy dolog. Ha valaki ilyeneket cselekszik, akkor annak hisz-nek, feltétel nélkül követik és elfogadják mindazt, amit hirdet.

35. Azután felállott, és egyszer aláés fel járt a házban, majd újra felmentés reáborult. Akkor a gyermekprüsszente vagy hétszer, és felnyi-tá szemeit a gyermek.36. Õ pedig szólítá Géházit, és mon-da: Hívd ide a Súnemitát. És odahívá azt. És mikor oda ment, mon-da: Vedd a te fiadat.37. Ki mikor bement, lábához esék,és leborula a földre, és az õ fiátfogván, kiméne.

*778

32. És bement El izeus aházba, és ímé a gyermek ottfeküdt halva az õ ágyán.33. És bement, és bezárta azajtót magára és a gyermekre,és könyörgött az Úrnak.34. És az ágyra felhágván, a gyer-mekre feküdt, és az õ száját agyermek szájára tevé, szemeitszemeire, kezeit kezeire, ésráborult, és megmelegedék agyermek teste.

*778 Királyok II. könyve 4

59

A “csodákat” a háttérbõl, az erre a célra a misszionáriusokáltal létrehozott Hálózat tagjai segítették elõ.

Adott esetben a cél egy magas rangú vallási vezetõ — a zsina-góga fejének a megnyerése volt. Ezt ugyan hogyan is tehettékvolna másképp, minthogy a számára legkedvesebb emberrelcselekszik majd “csodát” Jézus.

Tehát mikor Jézus a városban tartózkodott és kinn volt a té-ren — mindenki odasereglett. Hisz látni akarták azt, akirõl márolyan sokat hallottak.

Mindenki ott volt a kicsiktõl a nagyokig egyaránt. Jézussalvoltak elfoglalva.

Senki nem figyelt a zsinagóga vezetõjének tizenkét éves kis-lányára. Aki egy néhány pillanatra eltûnt a szemek elõl, majdújra elõkerült. Ezután arra kezdett panaszkodni, hogy nem érzijól magát.

Az anyja nyilván azt tanácsolta, hogy menjen pihenjen le, ésmajd jobban lesz.

Kevéssel késõbb, ahogy bement a gyerekhez megnézni, hogyvan, rettenetesen megijedt. Hiszen a kislány csak ott feküdt ésnem mozdult.

Ahogy a fülét a gyerek mellkasára szorította, nem hallotta szív-dobogását. Lélegezni sem lélegzett.

Hatalmas sírás és jajgatás közepette szaladt ki, és kürtöltevilággá fájdalmát — a gyermeke meghalt!

Mikor összegyûltek a szomszédok, közülük többen is a gye-rek mellkasára szorították a fülüket, de egyikük sem hallottaannak szívdobogását.

Szomorúan konstatálták hát, a gyermek valóban halott.Keresték az apát, hogy közöljék vele a lesújtó hírt. De hol

van?Kinn van a fõtéren, azzal a személlyel vitatkozik, akinek oly

nagy a híre.Gyorsan egyikük kisietett érte, hogy hazahívja. Hisz gyerme-

ke halott...Valóban halott volt? Nem! Csak az anyagcseréje olyannyira

lelassult, hogy a szíve nagyon lassan dobogott. Gyakorlatilagnem is lehetett hallani.

Mivel lelassult az anyagcseréje, ezért az oxigéncseréje isolyannyira lassúvá vált, hogy úgy tûnt — már nem is lélegzik.

Na de mégis mi történt?

60

Ismerünk-e napjainkban olyan anyagokat, melyek ilyen fizi-kai állapotot elõ tudnak idézni?

Utalnék Shakespeare Rómeó és Júlia történetére, ahol Júliaegy olyan szert vesz be, amitõl a tetszhalál állapotába kerül.Így mindenki azt hiszi róla, hogy halott.

De a keleti kultúrák is ismertek már korábban ilyen szereket.Ezek olyan anyagok, melyek nagyon erõsen lelassítják a szer-

vezet anyagcsere-folyamatait, anélkül, hogy az leállna mûköd-ni. Más szavakkal — anélkül, hogy az, aki ilyen szert kap, meg-halna, halottnak tûnik.

Viszont mi köze mindennek Jézushoz?Miközben mindenki õvele volt elfoglalva, és senki nem fi-

gyelt a zsinagóga fejének kislányára, az néhány pillanatra el-tûnt. A Hálózat egyik ügynöke ezt kihasználva egy apró szúrás-sal ilyen fizikai állapotot elõidézõ anyagot juttatott a szerveze-tébe. A kislány csak egy apró csípést érzett, melynek nem tu-lajdonított nagyobb jelentõséget.

De késõbb kezdett rosszul lenni.Miután lepihent, röviddel utána beállt nála a tetszhalotti állapot.A misszionáriusok tudták, hogy mindez semmilyen kihatás-

sal nem lesz a gyerek egészségére. Csak olyan lesz számára,mintha aludt volna egy kicsit...

Mikor Jézus a kislányhoz sietett, azt mondta, hogy nem haltmeg, hanem csak alszik.

Megmosolyogták, hisz maguk gyõzõdtek meg arról, hogy agyerek nem lélegzik, és a szívdobogása sem hallható.

Jézus valóban tudta, hogy nem halt meg, hisz tökéletesentisztában volt mindazzal, ami történt. Azt is tudta, mit kell tennie.

Kiküldött mindenkit és egyedül maradt a gyerekkel. Ekkorelõvette az erre a célra kapott fecskendõt, mely tartalmazta azellenanyagot, ami az anyagcserét felgyorsítja. És... beadta a gye-reknek.

Közben persze mindenki azt hitte, hogy imádkozik. Hisz ami-kor a szülõk megkérdezték az ott lévõ apostolokat, hogy mitcsinál a Mester, azt válaszolták: könyörög az Atyához. Ezt kel-lett mondaniuk.

Közben a gyerek elkezdett éledezni. Ahogy Jézus ezt látta,nagy hangon, hogy a kintiek jól hallják, azt kiáltotta: ” Leányka,néked mondom, kelj föl”.

61

Pillanatok múlva a gyerek olyannyira jobban lett, hogy lábratudott álni. Ahogy kiléptek az ajtón, a kívül lévõk, ezt meglátva,azt kiabálták: csoda történt. Mindezt a “tanítványok” is, akikrõltudjuk jól, hogy a Csapathoz tartoztak, még inkább megerõsí-tették. Hisz mindenkinek azt mondták: ”A Mester csodát tett!”

A hatás tökéletes és lenyûgözõ volt. Az emberek meg voltakgyõzõdve arról, hogy valóban csoda történt.

Mivel Jézus tudta, hogy a gyerek anyagcsere-folyamatai mégnem álltak tökéletesen helyre, ezért utasította a szülõket, hogyadjanak a gyereknek enni. Ugyanis ez segített normalizálni azo-kat.

A hatást növelendõ, megtiltotta, hogy arról, ami történt, be-széljenek a szülõk és a jelenlévõk. Hogy miért?

A “csoda” hatásának még további fokozása végett!

Ugyanis tudjuk, hogy az emberi kíváncsiság nagy úr. És ami-kor kinn voltak a téren és meghozták a hírt, hogy a zsinagógavezetõjének meghalt a kislánya, azt nagyon sokan hallották.

Aztán késõbb meg már látták, hogy a kislány a saját lábán jár.Nagyon kíváncsiak lettek hát arra, hogy mit tett Jézus?A szülõk és hozzátartozók az utasítás nyomán hallgattak a

történtekrõl. Pedig ugyan mit láttak? Semmit!Csak azt hallották odabentrõl, amit Jézus nagy hangon mon-

dott. Ez meg nem sok.Azonban az emberek tovább faggatóztak. Mert egyre kíván-

csibbak lettek.Míg végül a gyerek valamelyik rokona az egyik erõsen kér-

dezõsködõnek megsúgta: ”A Mester azzal keltette életre a kis-lányt, hogy megfogta a kezét és azt mondta: Kislányka, keljfel”.

A hír futótûzként terjedt, mivel aki megtudta a “titkot”, az gyor-san tovább is adta. Ezzel is fitogtatva jólértesültségét.

Rövidesen mindenki arról beszélt, hogy Jézus csupán sza-vaival keltette életre a gyereket.

A “csoda” fényesen sikerült. És senki sem sejtett semmit aHálózat meglétérõl, és a Jézus köpenye alatt megbújó injek-ciós fecskendõrõl...

36. És megparancsolá nékik, hogysenkinek se mondják el; de men-

nél inkább tiltja vala, annálinkább híresztelék.

*779


62

AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK

Egy alkalommal, mikor Jézus a tanítványaihoz igyekezett, akövetkezõk történtek.

14. És mikor a tanítványokhoz mentvala, nagy sokaságot láta körülöt-tök, és írástudókat, a kik azokkalversengenek vala.15. És az egész sokaság meglátvánõt, azonnal elálmélkodék, és hoz-zásietvén köszönté õt.16. Õ pedig megkérdezé az írástu-dókat: Mit versengetek ezekkel?

17. És felelvén egy a sokaságból,monda: Mester, ide hoztam hoz-zád az én fiamat, a kiben némalélek van.18. És a hol csak elõfogja, szaggat-ja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogátcsikorgatja, és elfonnyad. Mondámhát tanítványaidnak, hogy ûzzék kiazt, de nem tudták.

*780

Egy apa, akinek a gyermeke beteg volt, elvitte azt a tanítvá-nyokhoz, hogy meggyógyítsák. Úgy hiszem, nem szükséges me-dikusi végzettség ahhoz, hogy rájöjjünk: a gyereknek rohamaivoltak.

Napjainkban, gondolom, senki nem venné komolyan, hamondjuk a világsikert aratott Vészhelyzet címû filmsorozat va-lamelyik részében azt látnánk, hogy a baleseti osztályra a men-tõk beszállítanak egy beteget, akinek habzik a szája, fogát csi-korgatja. Az orvosok, akik megvizsgálják, fejüket csóválva aztdiagnosztizálják: a betegben gonosz lélek lakozik.

Erre szinte mindenki mosolyogna, azt hinné, hogy a tv képer-nyõjén a modern elsõsegélynyújtás paródiáját látja. Hiszen tud-juk, hogy az orvosok elõször is erõs nyugtatót adnának be arohamtól szenvedõ betegnek, utána pedig a kórház megfelelõosztályán gyógykezelnék.

Miért gondoljuk, hogy kétezer évvel ezelõtt ez másképp lettvolna? Vagy akkor a betegségeket “gonosz lelkek” okozták?Akkor nem léteztek kórokozók és egyéb betegséget kiváltótényezõk?

De igen! Csak nem ismerték azokat. Ezért, ha valaki beteglett, arra ráfogták, hogy gonosz lélek szállta meg. Napjainkbansenkinek sem jutna az eszébe hasonló.

Ha valaki mégis ezt tenné, akkor azt az orvostársadalom sar-latánnak kiáltaná ki. Jogosan.

Nos a gyermek, a tünetekbõl ítélve, valószínûleg epilepsziásvolt.


63

19. Õ pedig felelvén néki, monda: Óhhitetlen nemzetség, meddig leszekmég veletek? Meddig szenvedlekmég titeket? Hozzátok õt hozzám.20. És hozzá vivék azt; és mihelyt õ

meglátta azt, a lélek azonnal szag-gatá azt (rohamot kapott, talánaz izgalomtól); és leesvén a föld-re, tajtékot túrván (habzott a szá-ja) fetreng vala.

*781

21. És megkérdezé az atyját:Mennyi ideje, hogy ez esett rajta?Az pedig monda: Gyermekségeóta.22. És gyakorta veté õt tûzbe is

(láz), vízbe is (verejtékezés), hogyelveszítse õt; de ha valamit tehetsz,légy segítségül nékünk, könyörül-vén rajtunk.

*782

Jézus itt úgy viselkedett, mint egy diagnosztizáló orvos. Aválaszból kiderül, hogy a gyerek születése óta szenved ebbena betegségben.

Jézus talán valóban segíteni tudott volna rajta. Ha máskéntnem, hát enyhítendõ a tüneteket. Ehhez azonban olyat kellettvolna tennie, amit mások nem láthattak. Ám amikor egyre na-gyobb tömeg gyûlt össze körülöttük, letett errõl a szándékáról.

De az embereknek valamit produkálnia kellett. Hiszen ha sem-mit nem tesz, akkor oda a hírneve...

Úgy döntött hát, hogy csinál egy kis hókuszpókuszt. Fenn-hangon “megdorgálta a tisztátalan lelket”, hogy menjen ki abetegbõl. De minden bizonnyal egyfajta szuggesztív technikátalkalmazott, mellyel ideiglenesen le tudta csillapítani a roham-ban szenvedõt. Ne feledjük: Jézus csak félig volt ember. Ígyképességei is nyilván mások voltak, mint az átlag földi emberé.

25. Jézus pedig mikor látta vala,hogy a sokaság még inkább ösz-szetódul, megdorgálá a tisztáta-lan lelket, mondván néki: Te né-

ma és siket lélek, én parancso-lom néked, menj ki belõle, és töb-bé belé ne menj!

*784

Az apa végsõ elkeseredettségében nyilván mindenbenhajlandó volt hinni, és mindent elfogadni, csak a szeretett gyer-meke meggyógyuljon...

*781,*782,*783,*784 Márk evangyélioma 9

A gyerek a tömeg láttán megriadt és a félelemmel vegyesizgalom okozta stressz miatt tört ki rajta újra a roham. A földönmagánkívül fetrengett, habzott a szája.

23. Jézus pedig monda néki: Hahiheted azt, minden lehetséges ahívõnek.24. A gyermek atyja pedig azon-

nal kiáltván, könnyhullatássalmonda: Hiszek Uram! Légy segít-ségül az én hitetlenségemnek.

*783

64

Így a gyerek rohama csillapodott.

26. És kiáltás és erõs szaggatás kö-zött kiméne; az pedig olyan lõn,mint egy halott, annyira, hogy so-

kan azt mondják vala, hogy meghalt.27. Jézus pedig megfogván kezét,fölemelé; és az fölkele.

*785

*785,*786 Márk evangyélioma 9

A betegnél elmúlt a roham, mely igencsak megviselte fizikai-lag. De röviddel utána már gyûjtött annyi erõt, hogy felkeljen.

28. Mikor pedig bement vala a ház-ba, tanítványai megkérdezék õt kü-lön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?

29. Õ pedig monda nékik: Ez a fajsemmivel sem ûzhetõ ki, csupánkönyörgéssel és böjtöléssel.

*786

Mikor a tanítványai megkérdezték tõle, hogy nekik miért nemsikerült “meggyógyítaniuk” a beteget, erre õ azt felelte, hogyez a betegség gyógyíthatatlan. Csak tünetileg kezelhetõ.

A fáma már nem szól arról, hogy késõbb ezzel a gyermekkelmi lett. Hiszen csak azon események jegyeztettek le, melyeknagy tömeg elõtt történtek.

Lehet, hogy késõbb a gyereket újra elõvették a rohamok, deerre ugyan már ki volt kíváncsi? Ki írná meg azt? Hiszen csakegy a sok közül... Ugyan ki figyelte volna õt tovább? Mert min-denki meg volt gyõzõdve arról, hogy immár végérvényesen meg-gyógyult.

Sok ember volt tanúja annak, hogy elmúlt a rohama, de hakésõbb újra elõjött, arról már csak a szülei tudtak. Õk megnem írták meg.

Mert a történtek után már senki nem foglalkozott velük. Töb-bé már senkit nem érdekeltek.

65

AZ ”ÖRDÖNGÕS”

Folytassuk tovább a “csodák” sorát. Mielõtt azonban beszél-nénk a következõrõl, fontos néhány részletre felhívni az olva-só figyelmét.

A “csodák” minden esetben sok ember elõtt történtek. Jel-lemzõjük: a színpadiasság, hiszen Jézus mindig nagy hanggalmondott valamit, hogy azt az egybegyûltek biztosan jól hallják.

Ezután az történt, hogy az állítólag korábban beteg ember,egy csapásra egészséges lett. Késõbb a sánta esetében látnifogjuk, hogy a “sánta” valójában nem is volt sánta...

Hiszen abban az idõben ugyan kinek állt volna módjában el-lenõrizni egy másik embertõl hallottakat. Ha mondjuk az aztmondta, hogy testvére születésétõl fogva béna. Koldulásból él-nek. Két hónapja költöztek ide egy másik városból.

Nos, ugyan ki vette volna azt a fáradságot, hogy elmenjen azemlített városba, ahonnan érkeztek, és utánajárjon, valóban ottélt-e ez az ember, és tényleg nem képes járni?

Elhitték mindazt, amit mondott. Két hónapja minden nap reg-gel a “hozzátartozói” kivitték a templom elé, és õ valóban egészidõ alatt nem állt fel.

Így mindenki tudta, hogy õ a “sánta”, aki gyerekkorától fogvanem tud járni.

Ilyen egyszerû az emberekkel bármit elhitetni...Ugyanez igaz az “elmebetegre” is, akinek az esetével most

fogunk foglalkozni. Lássuk hát Máté verzióját:28. És amikor eljutott vala (Jézus)a túlsó partra, a Gadarénusok tar-tományába, két ördöngõs menteléje, a sírboltokból kijövén, igenkegyetlenek, annyira, hogy senkisem mer vala elmenni azon az úton.29. És ímé kiáltanak mondván: Miközünk te veled Jézus, Istennek fia?Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meg-gyötörj minket?30. Tõlük távol pedig egy nagy disz-nónyáj legelészik vala.31. Az ördögök pedig kérik vala õtmondván: Ha kiûzesz minket, en-gedd meg nékünk, hogy ama disz-nónyájba mehessünk!

32. És monda nékik: Menjetek.Azok pedig kimenvén, menéneka disznónyájba: és ímé az egészdisznónyáj a meredekrõl a ten-gerbe rohana, és oda vesze a víz-ben.33. A pásztorok pedig elfu-tának, és bemenvén a vá-rosba hírré adának min-dent, azokat is, a mik azördöngõsökkel történtekvala.34. És ímé az egész város kiméneJézus elébe; és mihelyt meglátták,kérék õt, hogy távozzék az õ hatá-rukból.

*787


66

Márk története már némely részletében eltér ettõl:

Hasonlítsuk össze ezeket Lukács történetével.26. És evezének a Gadarénusok tar-tományaiba, mely Galileával átellen-ben van.27. És mikor õ kiment a földre, jö-ve elébe a városból egy ember,kiben ördögök voltak sok idõtõlfogva, sem ruhába nem öltözött,sem házban nem lakott, hanem asírboltokban.28. És mikor meglátta Jézust, felkiál-ta és lábai elé esék néki, és fenszó-val monda: Mi közöm van nékemte veled, Jézus, felséges IstennekFia? (nagyon hasonlít egy szín-

játékhoz!) kérlek téged, ne gyötörjengem.29. Mert azt parancsolá annak atisztátalan léleknek, hogy menjen kiaz emberbõl. Mert gyakran elraga-dá õt: annakokáért lánczokkal ésbékókkal megkötözve õrizték: dea kötelékeket elszaggatván, az ör-dögtõl a pusztákba hajtaték.30. Megkérdé pedig õt Jézus,mondván: Mi a neved? És õmonda: Légió; mert sok ördögment vala bele.31. És kérék õt, hogy ne paran-


1. És menének a tenger túlsó partjá-ra, a Gadarenusok földére.2. És a mint a hajóból kiméne, azon-nal elébe méne egy ember a sírbol-tokból, a kiben tisztátalan lélek volt,3. A kinek lakása a sírboltokban va-la; és már lánczokkal sem bírta õtsenki sem lekötni.4. Mert sokszor megkötözték õt bé-kókkal és lánczokkal, de õ a lánczo-kat szétszaggatta, és a békókatösszetörte, és senki sem tudta õtmegfékezni.5. És éjjel és nappal mindig a hegye-ken és a sírboltokban volt, kiáltoz-va és magát kövekkel vagdosva.6. Mikor pedig Jézust távolrólmeglátta, oda futamodék, és elé-be borula,7. És fennhangon kiáltva mon-da: Mi közöm nékem te veled, Jé-zus, a magasságos Istennek Fia?Az Istenre kényszerítelek, ne kínozzengem.8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredjki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)9. És kérdezé tõle: Mi a neved? Ésfelele, mondván: Légió a nevem,mert sokan vagyunk.10. És igen kéré õt, hogy ne küldje elõket arról a vidékrõl.11. Vala pedig ott a hegynél egy nagydisznónyáj, a mely legel vala.12. És az ördögök kérik vala õt mind-nyájan, mondván: Küldj minket adisznókba, hogy azokba menjünk be.

13. És Jézus azonnal megengedénékik. A tisztátalan lelkek pedigkijövén, bemenének a disznók-ba; és a nyáj a meredekrõl a ten-gerbe rohana. Valának pedigmintegy kétezren; és belefúlánaka tengerbe.14. A kik pedig õrzik vala a disznó-kat, elfutának, és hírt vivének a vá-rosba és a falvakba (micsodavisszhangja lett! Épp ez volt acél). És kimenének, hogy lássák, miaz, a mi történt.15. És menének Jézushoz, és lá-ták, hogy az ördöngõs ott ül, felvan öltözködve és eszénél van az,a kiben a légió volt; és megfélem-lének (újra csak a kívánt hatás).16. A kik pedig látták, elbeszélék né-kik, hogy mi történt vala az ördön-gõssel, és a disznókkal.17. És kezdék kérni õt, hogy távoz-zék el az õ határukból.18. Mikor pedig a hajóba beszállottvala, a volt ördöngõs kéré õt, hogyvele lehessen.19. De Jézus nem engedé meg né-ki, hanem monda néki: Eredj ha-za a tiéidhez, és jelentsd meg né-kik, mely nagy dolgot cseleke-dett veled az Úr, és mint könyö-rült rajtad.20. El is méne és kezdé hirdetni aTízvárosban, mely nagy dolgotcselekedett vele Jézus; és mind-nyájan elcsodálkozának.

*788

67

csolja nékik, hogy a mélységbemenjenek.32. Vala pedig ott egy nagy disznó-nyáj, legelészve a hegyen; és ké-rék õt, hogy engedje meg nékik,hogy azokba menjenek. És megen-gedé nékik.33. És minekutána kimentek az ör-dögök az emberbõl, bemenének adisznókba; és a disznónyáj a mere-dekrõl a tóba rohana, és megfulla-da.34. A pásztorok pedig látván mi tör-tént, elfutának, és elmenvén, hírréadák a városban és a falukban (ezvolt a cél).35. Kimenének azért megnézni mitörtént; és menének Jézushoz,és ülve találák az embert, kibõl azördögök kimentek, felöltözve éseszénél, a Jézus lábainál; és meg-félemlének.

36. Elbeszélék pedig nékik azok is,a kik látták, mimódon szabadultmeg az ördöngõs.37. És kéré õt a Gadarénusok körülvaló tartományok egész sokasá-ga, hogy õ közülök menjen el, mertfelette igen félnek vala (a mutat-vány elérte a célját): õ pedig beül-vén a hajóba, visszatére (tehátcsak ennyit tett. Konkrét céllalment oda. Ezenkívül mást nemtett. De csak ezt kellett tennie,hogy híre menjen.).38. Kéré pedig õt az az ember, a ki-bõl az ördögök kimentek, hogy õvele lehessen; de Jézus elbocsátáõt, mondván:39. Térj vissza házadhoz, és beszéldel, mely nagy dolgokat tett az Istenveled. Elméne azért, hirdetvén azegész városban, mely nagy dolgo-kat cselekedett Jézus õ vele.

*789

Nos, a következõ “csoda” egy igen jól megtervezett s össze-hangolt akció volt.

Mint már említettük, a Csapatot, élén Jézussal, egy nagy éstitkos Hálózat segítette. Tagjai külsõleg ugyanolyan emberekvoltak, mint bárki más. Semmi feltûnõ nem volt rajtuk.

Feladatuk sokszor az volt, hogy “ráhangolják a tömeget” — cso-da történt! Eleinte ez nem ment nagyon könnyen, de ahogy sza-porodtak Jézus “csodatételei”, az emberek már várták a csodát.

Adott esetben, mondjuk néhány hónappal korábban, megje-lent egy ember a környéken, aki azzal hívta fel magára a figyel-met, hogy barlangban lakott, kiáltozott, ordibált, az arra járókathusánggal ijesztgette.

Természetesen a közelben élõk félni kezdtek tõle, mert nemtudták, hogy mire képes. Esetleg embert is öl... Ma úgy monda-nánk, hogy közveszélyes elmebeteg volt. De valójában telje-sen egészséges volt, csak “produkálta” ezeket a tüneteket.

Kedves olvasó, ugye ismeri azt a jelenséget, ahogy egy infor-máció szájról szájra terjedve torzul? Mindenki hozzátesz egykicsit, hogy minél érdekesebb dolgot mondjon tovább.

A hír eljutott a közeli településekre, hogy nem messze élegy “ördöngõs”, és ajánlatos a környéket elkerülni. Egyes


68

“jólértesült” emberek már hozzá is tették, hogy meztelen. Má-sok szerint bizony kövekkel vagdossa a testét. Sõt néhányanállították, hogy már megpróbálták láncokkal megkötözni, de azkönnyedén elszakította azokat.

Ezért idõvel az “elmebeteg” ügynöknek nagy híre lett. Perszehogy senki nem mert a közelébe menni, mert ha olyan erõs,hogy a láncokat elszakítja, akkor...

A másik fontos részlet, hogy a közelben valóban egy disznó-nyájat szoktak legeltetni.

Az akció idejére minden elõ lett készítve. Az “ördöngõs” tud-ta, hogy Jézus mikor fog jönni, és neki mit kell tennie.

A disznónyájat a pásztorok a közelben legeltették. A magas-ban egy jármû keringett, melynek fontos szerepe volt a “cso-dában”.

Jézus közben a part felé tartott a követõivel.Mikor partot ért, és kiszállt, elkezdõdhetett a “színjáték”.Az “ördöngõs” elébe szaladt, és földre vetette magát. De nem

ismerték egymást, ezért valamirõl feltétlenül fel kellett egymástismerniük. Hiszen mi van, ha Jézus egy valódi elmebetegetpróbál meggyógyítani, és az nem sikerül neki?

Mikor a földre vetette magát, jó nagy hangon, mintegy színpa-diasan, az összegyûltek felé kiáltotta: ”Mi közöm van nékem teveled, Jézus, felséges Istennek Fia?”

Ha Jézus állítja magáról, hogy az Isten fia, akkor nyilván akad-tak volna olyanok, akik megmosolyogják. De ez az “ördöngõs”honnan tudja? — kérdezgették egymástól.

Jézus erre megkérdezte, mi a neve? Mire az azt válaszolta:Légió.

Nem furcsa egy kicsit ez a válasz? A szövegek gyorsan meg-próbálják ezt a furcsaságot magyarázni. Azért Légió, mert többördög volt abban az emberben. De ez csak egy suta magyará-zat.

Emlékezzünk vissza Illés és a sareptai asszony párbeszédé-re, ahol szintén furcsa dolgok hangzottak el (*487—489). Azért,hogy meggyõzõdjenek arról, hogy valóban a másik az, akirevárnak.

Nem volt ez másként ebben az esetben sem. Mert mi van, havalamilyen elõre nem látható akadály miatt az “ördöngõs” nemtud eljönni. Helyette viszont valaki más borul elõtte arcra?

69

Jézusnak meg kellett bizonyosodnia, hogy az “ördöngõs”, azál elmebeteg, az, akivel találkoznia kell.

Megkérdezte a nevét. Mi van, ha azt mondja, hogy Gáspár?Nem történik semmi. Jézus talán mond egy pár jó szót és

továbbmegy.Ugyanis, az elõre megbeszélt választ kellett kapnia: légió.

Mert ezt a szót csak a Hálózat embere mondhatta. Másnak mégcsak eszébe sem jutott volna hasonló.

Mikor Jézus megbizonyosodott arról, hogy minden rendben,elkezdõdhetett az ördögûzõs színjáték.

Ebben szerep jutott a Hálózat néhány további tagjának is, akika Jézust körülvevõ tömegben vegyültek el.

Mikor az “ördögûzés” megtörtént, a sor a magasban keringõjármûven volt.

A jármû fegyvereinek célkeresztjében a közelben legelészõdisznónyáj néhány egyede volt. A megadott jelre, egy rövid lé-zerimpulzussal megpörköltek néhány disznót, amitõl azok per-sze megijedtek és megvadultak. Mert a fájdalom, amit a lézer-sugár okozott, elég nagy volt.

A többi állat pedig, a csorda szindrómának engedelmesked-ve, szintén menekülni kezdett. A pásztorok már nem tudták anekivadult nyájat megfékezni, és az a szakadékba (tengerbe,tóba) veszett.

Ekkor jutott szerep a Jézus körül lévõ tömegben elvegyültügynököknek. Mert amikor mindez megtörtént, õk fennhangonkezdték hangoztatni, hogy a disznónyáj azért veszett a tenger-be, mert az ördögök az “ördöngõsbõl” átmentek beléjük. Hi-szen õk még az ördögöket is látták, ahogy azok elhagyták abeteget.

Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Nem találtak magya-rázatot arra, ami a disznókkal történt. Ahogy ezt a pásztorokmeghallották, elfutottak a városba. Már csak azért is, hogy azállatok gazdái elõtt tisztázzák magukat: nem az õ hibájukbólvesztek a legelészõ állatok a vízbe. Hanem az a Jézus az oka...

Erre a város apraja-nagyja kisereglett megnézni, mi is történt.Ott találták azt a “veszedelmes ördöngõst”, akitõl korábban

annyira féltek. Hisz rossz híre volt.

70

Most meg ott ült, rendesen felöltözve, és teljesen normálisanviselkedett.

A sor most újra a Hálózat emberein volt. Õk voltak a hanga-dók, és váltig magyarázták mindenkinek, hogy Jézus kiûzte azördögöket ebbõl az emberbõl. Azok pedig, a disznónyájba át-menve, annak vesztét okozták.

Még akik a fejüket csóválva kételkedtek is volna, láthatták: akorábbi “ördöngõs” valóban ott ül Jézus lábánál és teljesennormálisan viselkedik. A disznók tetemei pedig ott úsznak ahabokban.

Ez eléggé meggyõzõnek tûnt számukra.A “csoda” tökéletesen sikerült.A korábbi “ördöngõst” egy idõ múlva senki nem látta többé a

környéken. Biztosan azért, mert városról városra járva hirdeti,milyen csoda történt vele, mondogatták az emberek egymásközött.

Közben az már egy másik település felé tartott, ahol egy maj-dani újabb “csodában” rá kiosztott szerep várta...

71

ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE

Most lássunk egy másik, mindenki által jól ismert esetet,melyet a keresztény vallás elõszeretettel gyakran idéz.

A kedves olvasó minden bizonnyal nagyjából ismeri a törté-netet. Annyit tudunk, hogy Jézusnak és tanítványainak néhányhaluk és kenyerük volt. Ugyanakkor, mivel több ezer emberkövette õket, ezért enni akart azoknak adni. A tanítványok erremegjegyezték, hogy néhány haluk és kenyerük van csupán.Ugyan hogyan lehetne ezekkel jóllakatni a sokezres tömeget?

Az általunk ismert történet szerint Jézus megáldotta a hala-kat és a kenyereket. Erre azokból olyannyira sok lett, hogy min-denki jóllakot. A visszamaradó kenyereket és morzsákat kosa-rakban gyûjtötték össze. Csupán néhány kosár morzsa maradtvissza.

Ennyit tudunk.Ebbõl ítélve valóban csoda történt, hiszen a semmibõl jelen-

tek meg azok a kenyerek, melyekkel a tömeg jóllakott.Ha azonban elemezzük a történetet, akkor sok olyan mozza-

natot találunk benne, melyekrõl mind ez idáig hallgattak. Ezekaz új tények teljesen más megvilágításba helyezik a történte-ket. Lássunk hát hozzá.

13. És mikor ezt meghallotta Jé-zus, elméne onnét hajón egypuszta helyre egyedül. A sokaságpedig ezt hallva, gyalog követé õta városokból.14. És kimenvén Jézus, láta nagy so-kaságot, és megszáná õket, ésazoknak betegeit meggyógyítá.15. Mikor pedig estveledék,hozzá menének az õ tanítványai,mondván: Puszta hely ez, és az idõmár elmúlt; bocsásd el a sokasá-got, hogy menjenek el a falvakba ésvegyenek magoknak eleséget.16. Jézus pedig monda nékik:Nem szükség elmenniök; adja-tok nékik ti enniök.17. Azok pedig mondának néki:Nincsen itt, csupán öt kenyerünkés két halunk.

18. Õ pedig monda: Hozzátok azo-kat ide hozzám.19. És mikor megparancsoláa sokaságnak, hogy üljenek lea fûre, vevé az öt kenyeret és akét halat, és szemeit az égreemelvén, hálákat ada; és meg-szegvén a kenyereket, adá a ta-nítványoknak, a tanítványok pe-dig a sokaságnak (tehát legkö-zelebb Jézushoz a beavatot-tak voltak).20. És mindnyájan evének, és meg-elégedének; és felszedék a mara-dék darabokat, tizenkét teli kosár-ral (minek kellett összeszedni amaradékot?).21. A kik pedig ettek vala, mintegyötezren valának férfiak, asszonyo-kon és gyerekeken kívül.

*790


72

Eleddig nem tudtunk meg semmi különösebbet. Csak annyit,hogy esteledett. Jézus meg akarta etetni az embereket. Ezértmegparancsolta, hogy azok üljenek le.

És közben valamit csinált. Amitõl egyszerre sok kenyér lett,amit a tanítványok hordtak szét az embereknek.

Azt tudjuk jól, hogy a tanítványokból állt a Csapat, melynekparancsnoka Jézus volt. Azt is tudjuk, hogy saját bevallásukszerint õk nem e földi világból származtak.

Õk nyilván tudták, hogy mi történik.Na de lássuk Márk elmondásában a történteket.

34. És kimenvén Jézus nagy soka-ságot láta, és megszáná õket, mertolyanok valának, mint a pásztornélkül való juhok. És kezdé õketsokra tanítani.35. Mikor pedig immár nagy idõvala, hozzámenvén az õ tanítvá-nyai mondának: Puszta ez a hely, ésimmár nagy idõ van:36. Bocsásd el õket, hogy elmen-vén a körülfekvõ majorokba és fal-vakba, vegyenek magoknak kenye-ret; mert nincs mit enniök.37. Õ pedig felelvén, monda nékik:Adjatok nékik ti enniök. És mondá-nak néki: Elmenvén, vegyünk-é két-száz pénz árú kenyeret, hogy enniadjunk nékik?38. Õ pedig monda nékik: Hánykenyeretek van? Menjetek ésnézzétek meg. És megtudván,mondának: Öt, és két halunk.

39. És parancsolá nékik, hogy ül-tessenek le mindenkit csopor-tonként a zöld pázsitra.40. Letelepedének azért szaka-szonként, százával és ötvené-vel.41. Õ pedig vette vala az öt ke-nyeret és a két halat, és az égretekintvén, hálákat ada; és meg-szegé a kenyereket és adá tanít-ványainak, hogy tegyék azok elé;és a két halat is elosztá mindnyá-jok között.42. Evének azért mindnyájan, ésmegelégedének;43. És maradékot is szedének feltizenkét tele kosárral, és a halak-ból is.44. A kik pedig a kenyerekbõl et-tek, mintegy ötezren valának fér-fiak.

*791

Nos, amit megtudtunk Márktól, a következõ. Esteledett. Jé-zus megparancsolta az embereknek, hogy százas és ötvenescsoportokban üljenek le a földre.

Akkor most képzeljük el, hogyan történhetett mindez. A tö-meget természetesen a tanítványok osztották fel ötvenes ésszázas csoportokra. Vajon milyen könnyen mehetett mindez?

A tömeget, ahol szaladgáló gyerekek is vannak, meglehetõ-sen nehéz és idõigényes feladat ilyen csoportokra felosztani.Ugyanis vagy az a gond, hogy szülõ és gyermek más-más cso-portba kerül, vagy többen vannak egyszerre egy családhoz tar-tozók, akik szeretnének együvé kerülni.


73

Nagyon idõigényes feladat volt, mig a tizenkét tanítvány azötezernél több emberbõl álló tömeget csoportokba felosztotta.Hiszen a szövegek szerint csak férfiak voltak ötezren. Pluszfeleségeik és gyerekeik.

Mondjuk egy minimum hétezer emberbõl álló tömeget lega-lább hetven százas, vagy ötven százas és negyven ötvenes cso-portba kellett beosztani.

Ha ezt a számot vesszük, ami mondjuk kilencven csoportotjelent, akkor egy-egy tanítványra majdnem nyolc ilyen csoportjutott.

Gondoljunk csak bele, mennyi ideig tarthatott mindez! Hosz-szú-hosszú órákig...

Ezért közben beesteledett. Sötétség borult a tájra...De miért kellett az embereket ilyen kerek számú csoportok-

ra felosztani? Hisz a valódi csodához nincs szükség kerek ma-tematikai számokra? Nemde?

Lássuk, mit ír minderrõl Lukács.

12. A nap pedig hanyatlanikezdett; és a tizenkettõ õ hozzájárulván, monda néki: Bocsásd el asokaságot, hogy elmenvén a körül-való falvakba és majorokba meg-szálljanak, és eledelt találjanak,mert itt puszta helyen vagyunk.13. Õ pedig monda nékik: Adjatoknékik ti enni. Azok pedig mondá-nak: Nincs nékünk több öt kenye-rünknél és két halunknál; hanem haelmegyünk és mi veszünk eledeltaz egész sokaságnak.14. Mert valának ott mintegy öteze-ren férfiak. Monda pedig az õ tanít-

ványainak: Ültessétek le õketcsoportokba ötvenével.15. És a képen cselekedének, ésleülteték valamennyit.16. Minekutána pedig vette az ötkenyeret és a két halat, a menny-be emelvén szemeit, megál-dá azokat, és megszegé; és adáa tanítványoknak, hogy a so-kaság elé tegyék.17. Evének azért és megelégedé-nek mindnyájan; és felszedék a midarabok maradtak tõlük, tizenkétkosárral.

*792

Nagyon sok újat nem tudtunk meg. Még mindig nem tudjuk,miért kellett az embereket a földre leültetni.

Erre János ad választ:


5. Mikor azért felemelé Jézus aszemeit, és látá, hogy nagy soka-ság jõ hozzá, monda Filepnek:Honnan vegyünk kenyeret, hogyehessenek ezek?6. Ezt pedig azért mondá, hogypróbára tegye õt; mert õ magatudta, mit akar vala cselekedni.

7. Felele néki Filep: Kétszáz dé-nár árú kenyér nem elég ezeknek,hogy mindenikök kapjon valamikeveset.8. Monda néki egy az õ tanítvá-nyai közül, András, a Simon Pé-ter testvére:

74

9. Van itt egy gyermek, a kinek vanöt árpa kenyere és két hala; de mi azennyinek?10. Jézus pedig monda: Ültessétekle az embereket. Nagy fû vala pe-dig azon a helyen. (Azért kel-lett leültetni az embereket, hogyne lássanak semmit a magas fû-ben!). Leülének azért a férfiak,számszerint mintegy ötezeren.11. Jézus pedig vevé a kenye-reket, és hálát adván, adta a ta-nítványoknak, a tanítványokpedig a leülteknek; hasonló-képen a halakból is, a mennyit akar-nak vala.

12. A mint pedig betelének, mon-da az õ tanítványainak: Szedjé-tek össze a megmaradt darabo-kat, hogy semmi el ne veszszen.13. Összeszedék azért, és meg-töltének tizenkét kosarat az ötárpa kenyérbõl való darabokkal,a melyek megmaradtak vala azevõk után.14. Az emberek azért látva a jelt,a melyet Jézus tõn, mondának:Bizonynyal ez ama próféta, a kieljövendõ vala a világra (ez volta demonstráció célja).

*793

Jánostól egy döntõ fontosságú momentumot tudtunk meg.Éspedig, hogy azon a helyen, ahol voltak, magas fû volt!

A magas fû nem azt jelenti, hogy térdig, hanem esetleg mel-lig vagy nyakig érõ. Ezért, ha ilyen fûben valaki leül a földre,az... nem lát semmit. Csak az õt körülvevõ füvet...

Azért kellett hát az embereknek a földön ülve maradniuk amagas fûben, hogy ne lássanak semmit. Azonkívül még nagyonsötét is volt. Hiszen amíg felosztották õket csoportokra, addigjócskán beesteledett.

Így az emberek a nagy sötétben és a magas fûben ülve sem-mit nem láttak. Azt sem, hogy mi történt Jézus közvetlen kör-nyezetében. Mert mellette csak a tanítványai voltak, akik ki-hordták a fûben ülõ csoportoknak az ennivalót. Róluk pedigtudjuk, hogy mindannyian a Csapathoz tartoztak.

De miért kellett az embereket kerek számú csoportokba fel-osztani?

Azért, hogy pontosan meg lehessen számlálni, hogy hányanvannak! Legalábbis hány csoport ül a magas fûben.

Kik számlálták õket? Hát azok, akik a kellõ mennyiségû élel-miszert Jézushoz eljuttatták.

Honnan? Az égbõl...Foglaljuk hát össze pontosan, mi is történt valójában.Jézus a misszionáriusok segítségével egy újabb “csodatétel-

re” készült.


75

Adott esetben is, mint általában, nagy embertömeg követteõt. Egy alkalommal már esteledett, amikor arra hívták fel afigyelmét, hogy jön az éjszaka, és az emberek éhesek. Megkellett volna õket vacsoráztatni. De hogyan?

Elvégre kinn voltak a mezõn, több kilométerre a legközeleb-bi lakott településtõl.

Jézus tudta, hogy a misszionáriusok magas szintû technikájasok mindenre képes. Még arra is, hogy rövid idõn belül ellás-son sok embert élelemmel. De hányat is?

Ehhez fel kellett a tömeget ötvenes és százas csoportokraosztani. Így már könnyû volt megszámlálni, hogy hányan is van-nak és milyen mennyiségû élelmiszerre lesz szükség.

Honnan számlálták meg õket? A magasból...A csoportok magasból való számbavételét még az éjszakai

sötétség sem akadályozta. Az infravörös fénytartományban ezekaz embercsoportok élénk foltként ütköztek ki a környezetbõl.

Napjainkban mindenki jól ismeri az éjjel látó készüléket, melyszámára nem akadály a sötét.

Egyébként a szövegekben van egy ilyen mondat:

Azonkívül nemcsak pontosan meg lehetett számolni azt, hogyhányan vannak, hanem idõt is nyertek ezzel a tömeg csopor-tokra való felosztásával.

Tehát az emberek ültek a földön. A sötéttõl és a magas fûtõl,mely körbevette õket, semmit nem láttak.

Távolabb valami történt. Ahol Jézus volt, valami olyan zajlottamit mások nem láthattak. Csak a Csapat tagjai mehettek oda.Õk úgyis mindenrõl tudtak.

Ahogy megérkezett az elsõ “szállítmány”, már hordták is szétaz élelmiszert az embereknek.

Az élelem folyamatosan érkezett... az égbõl. Ezért nézett hátJézus folyton oda fölfelé...

Nem szükséges most itt bármilyen szupertechnikára, vagyteletranszportálásra gondolnunk. Az élelmiszert egyszerûen jár-mûvekkel juttatták el oda. Ezek valószínûleg sok száz méteres

22. Õ jelenti meg a mély és elrej-tett dolgokat, tudja mi van a

setétségben; és világosság la-kozik vele!

*794

*794 Dániel könyve 2

76

magasságban repülhettek. Amennyiben a hajtómûveik hangjanem volt túl hangos, akkor ilyen távolságból szinte már nem islehetett õket hallani.

A kenyereket kosarakban, egyszerû nagy szilárdságú mûanyagkötélen bocsátották alá. Ezt koordinálandó, figyelt Jézus egy-folytában fölfelé az égre...

Azt, hogy honnan vették a misszionáriusok az élelmiszert,nem tudjuk. De mivel ez a “csoda” is a Terv része volt, ezértminden bizonnyal jóval korábban alaposan felkészültek rá.

77

”VÍZENJÁRÁS”

Egyszer láttam egy filmet, mely Máté evangéliumából készült.A film egyik jelenete azt mutatta be, hogyan járt Jézus a vízen.

A kép a következõ volt. Napnyugta, szélcsendes idõ. A le-nyugvó nap sugarai meg-megcsillannak a nyugodt, sima tenger-felszínen. A tanítványok a csónakban ülnek.

A kép vált. A tengert mutatja a lenyugvó napkorong irányábanézve. A tükörsima vízfelszínen egy alak közeledik — Jézus.A csónak irányába tart, melyben a tanítványai ülnek.

Jár a vízen...Ennyit tudunk. Ma.Csoda! Hiszen tudjuk jól, hogy bárki, aki a vízre lép, a testsú-

lyának következtében elmerül benne. Itt meg járt a víz felszínénanélkül, hogy elmerült volna. Sõt még vizes sem lett!

Aki nem ismeri részleteiben a biblikus szövegeket, az hajla-mos ezt az idealizált képet, amit maga az említett film is su-gallt, elfogadni. És az egészet természetesen csodának minõ-síti. Mert gyakorlatilag fizikailag lehetetlen dolog valósult meg.

Aki ezen felfogás mellett kardoskodik, azt arra kérem, kö-vesse velünk végig együtt az evangéliumok ide vonatkozó ré-szeinek az elemzését. Garantálom, hogy olyan részleteket fogtalálni bennük, melyek meglétérõl még csak fogalma sem voltkorábban. Mindezek teljesen új megvilágításba helyezik a “ví-zenjárást”.

A történtek az ötezer ember megvendéglése után folytatód-tak.

Kezdjük akkor Máté változatával.

22. És mindjárt kényszeríté Jézusaz õ tanítványait (nagyon sie-tett!), hogy szálljanak a hajóba, ésmenjenek át elõre a túlsó partra,míg õ elbocsátja a sokaságot.23. És a mint elbocsátá a sokasá-got, felméne a hegyre, magánosanimádkozni. Mikor pedig beestvele-dék, egyedül vala ott.24. A hajó pedig immár a tengerközepén vala, a haboktól hábor-gattatva; mivelhogy a szél szem-be fújt vala.

25. Az éjszaka negyedik ré-szében pedig hozzájuk méne Jé-zus, a tengeren járván.26. És mikor látták a tanítványok,hogy õ a tengeren jára, megrémü-lének, mondván: Ez kísértet; és afélelem miatt kiáltozának.27. De Jézus azonnal szóla hozzá-juk, mondván: Bízzatok; én vagyok,ne féljetek!28. Péter pedig felelvén néki, mon-da: Uram, ha te vagy, parancsolj,hogy hozzád mehessek a vizeken.

78

29. Õ pedig monda: Jövel! És Péterkiszállván a hajóból, jár vala a vize-ken, hogy Jézushoz menjen.30. De látva a nagy szelet, meg-rémüle; és a mikor kezd vala me-rülni, kiálta, mondván: Uram,tarts meg engem!31. Jézus pedig azonnal kinyújtván

kezét, megragadá õt, és monda né-ki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?32. És a mikor beléptek a hajóba,elállt a szél.33. A hajóban levõk pedig hozzá-menvén, leborulának elõtte, mond-ván: Bizony, Isten Fia vagy! (a be-mutatóval a célt elérték).

*795

Nos, a következõket tudtuk meg.Jézus valamiért nagyon sietett. Megparancsolta a tanítványok-

nak, és azoknak a követõinek, akik velük együtt voltak a hajó-ban, hogy menjenek át a túlsó partra. Azok nem értették, hogyJézus minek marad ott. Hogyan fog utánuk menni, és átjutni avízen? Hiszen csak ez az egy hajó van a közelben.

Mindezekre Jézus azt válaszolta szigorúan, hogy menjenek!Ugyanis nagyon sietett a hegyre, hogy “egyedül imádkozhas-sék”.

A korábbiakból tudjuk, hogy nem azért ment a hegyre éjsza-ka, hogy egyedül legyen és nyugodtan imádkozhassék. Mertahhoz nem szükséges éjszaka felmennie bármely hegyre, hogynyugodtan imádkozzék. Elegendõ csak nagyobb távolságra el-távolodnia a többiektõl, megkérve õket, hogy ne zavarják.

Azért sietett olyan nagyon, mert... Találkája volt a misszioná-riusokkal. Minden bizonnyal újabb instrukciókat kellett kapnia.Tudta, hogy a jármû nemsokára megérkezik, és neki fogadniakell azt. Ezért igencsak sietõs volt a dolga.

Nos, az éjszaka negyedik negyedében, amikor nyilvánvalóannagyon sötét volt, a tanítványok kinn voltak a nyílt vízen a hajó-ban. Az orruknál sem láttak tovább az éjszaka sötétjében. Köz-ben erõs szél fújt, s a víz felszíne nemcsak fodrozódott, ha-nem elég nagy hullámokat is kavart.

Egyszer csak a nagy szél közepette, néhány méterrel a hajómellett, feltûntek egy alak körvonalai. És néhány pillanaton be-lül a hajóban volt. Ruhája száraz volt, pedig átkelt a vízen, hiszenmég a közelben sem volt más hajó vagy csónak.

A válasz egyértelmû: csak úgy juthatott el a hajóba a vízenkeresztül, hogy annak felszínén járt. Ezért nem lett nedves aruhája.

Csoda!


79

Vagy talán mégsem az? És van rá nagyon is egyszerû és logi-kus magyarázat?

Az elsõ, amit meg kell jegyezni, hogy mindez az éjszaka sö-tétjében történt. Eltérõen attól, amit az idealizált kép sugall.

A másik mozzanat, hogy erõs szél fújt, mely hullámokat ka-vart. Gondolkozzunk csak el egy kérdésen. Hogyan lehet a vízfelszínén járni hullámverés közepette, méghozzá úgy, hogy aruha száraz maradjon?

De tovább menve megkérdem: olyan víznek, melynek a tete-jén hullámok vannak, van-e egyértelmû, pontosan meghatáro-zott felszíne?

Nincs!Ha azt akarnánk, hogy száraz ruhával egy közepesen hullám-

zó vízfelszínen jussunk át, akkor a következõ módon kellenehaladnunk: az egyik hullámhegyre fel, aztán le, aztán megintfel és így tovább. Különben a nekünk ütközõ hullámoktól aruhánk mindenképpen vizes lenne.

Ugye senki nem gondolná ezt komolyan. Még ha valamilyen“csoda” folytán valaki fenn is tudna maradni a víz felszínén,semmiképp sem tudna egy közepesen hullámzó felszínen át-kelni anélkül, hogy vizes ne legyen.

Na de van itt egy másik mozzanat is. Éspedig Máté kommen-tárja. Ugyanis õ nem kevesebbet állít, minthogy amikor Jézusa vízfelszínen járva odaért a hajóhoz, Péternek a nagy sötétbenés hullámverésben kedve szottyant sétálni egyet a háborgóvízfelszínen...

Egyik evangelista sem beszél errõl. Mert valóban teljesen va-lószínûtlen az, hogy a sötétben, mikor az ember szinte az or-ráig sem lát, és a csónakot a tenger hullámai dobálják, valaki-nek kedve legyen a hajóból kilépni és kipróbálni, tud-e a vízenjárni.

Máté ezen kommentárja csak összezavarja a dolgokat. Hiszenminél érthetetlenebb, annál közelebb áll a csodához! Ugye?

Na de lássuk, mit ír minderrõl Márk.45. És azonnal kényszeríté ta-nítványait, hogy hajóba szállja-nak, és menjenek át elõre a túl-só partra Bethsaida felé, a míg

õ a sokaságot elbocsátja.46. Minekutána pedig elbocsá-totta õket, fölméne a hegyreimádkozni.

80

47. És mikor beesteledék, a ha-jó a tenger közepén vala, õ pedigegymaga a szárazon.48. És látá õket, a mint veszõdnek azevezéssel; mert a szél szembe fú va-la velök; és az éj negyedik sza-kában (vagyis nagyon sötét volt!)hozzájok méne a tengeren járva;és el akar vala haladni mel-lettük (talán ez azt jelenti, hogynagy sebességgel mozgott, ésmajdnem túlszaladt a hajón?).

49. Azok pedig látván õt a tenge-ren járni, kisértetnek vélték, ésfelkiáltának;50. Mert mindnyájan látják valaõt és megrémülének. De õ azon-nal megszólítá õket, és mondanékik: Bizzatok; én vagyok, neféljetek.51. Ekkor beméne hozzájuk a ha-jóba, és elállt a szél; õk pedigmagukban szerfölött álmélkodnakés csodálkoznak vala.

*796

Minden szinte egyezik. Kivéve egy apró részletet.Ugyanis azt mondja Márk, hogy Jézus, amint a hajóhoz ért,

“el akar vala haladni mellettük”. Ez azt jelenti, hogy közele-dett, közeledett, aztán majdnem túlhaladt, túlszaladt a hajón.

Van ennek értelme, majd meglátjuk!Olvassuk hát János változatát.

16. Mikor pedig estveledék,lemenének az õ tanítványai a ten-gerhez,17. És beszállva a hajóba, mennekvala a tengeren túl Kapernaumba.És már sötétség volt, és mégnem ment vala hozzájuk Jézus.18. És a tenger a nagy szél fú-vása miatt háborog vala.19. Mikor azért huszonöt, vagyharmincz futamatnyira beevezé-nek, megláták Jézust, a mint jár

vala a tengeren és a hajóhoz kö-zeledik vala (a jó kifejezés te-hát valóban a közeledett ésnem a járt): és megrémülének(persze, hiszen a sötétbencsak egy sziluettet láthattak).20. Õ pedig monda nékik: Én va-gyok, ne féljetek! Be akarák azértõt venni a hajóba: és a hajó azon-nal ama földnél vala, a melyre me-nének.

*797

Szinte ugyanaz, csak János arról beszél, hogy mikor Jézusbelépett a hajóba, az abban a szempillantásban ott volt, ahovaindulni akartak.

Ez sem egyéb, mint kommentár.Nos, láttuk mind a három verziót. Nyilvánvaló, hogy akkor

járunk az igazsághoz közel, ha azokat a részleteket fogadjuk elmérvadónak, amelyek mindegyik változatban egyeznek. Azo-kat pedig, melyek hol az egyikben, hol a másikban szerepel-nek, mint érthetetlenek, kommentároknak tekintjük.

Ugyanis ezeket a különben is logikátlan részeket a többi ver-zió egyáltalán nem támasztja alá.

Mindaz pedig, ami a kommentárokat leszámítva megmarad,nagyon is érthetõ, logikus, és magyarázható.

Mi történt hát valójában?

*797 János evangyélioma 6*796 Márk evangyélioma 6

81

Jézusnak találkája volt a misszionáriusokkal a hegyen. Újabbinstrukciókat kellett kapnia. Ugyanakkor már kevés idõ volt hátraa találkozóig, ahova mindenképpen el kellett mennie.

És ott volt még a sok ember. Õket is el kellett valahogy kül-denie. Ez pedig idõbe telik.

Sietnie kellett.Utasította hát a tanítványait, hogy szálljanak hajóba és evez-

zenek át a túlsó partra. Azok persze nem értették, miért kellJézus nélkül menniük. Hiszen hogyan fog utánuk jönni?

Azt mondták, hogy inkább megvárják, mivel nem tud majdutánuk menni...

Értetlenkedésük láttán Jézus egyre ingerültebb lett. Nem elég,hogy ott van a tömeg, még a saját emberei is akadályozzák?!

Fogytán volt az ideje. Ezért rájuk parancsolt, hogy azonnalszálljanak hajóba, és evezzenek át a túlpartra. Õ pedig elmegya hegyre, ahol háborítatlanul imádkozhat — monda nekik.

Azok fejüket csóválva, de végrehajtották a parancsot.Jézus közben visszasietett a tömeghez. Néhány jó és biztató

szóval elköszönt tõlük, és kérte, hogy most ne kövessék, mertegyedül, háborítatlanul szeretne imádkozni.

Ezután elindult a közelben lévõ hegy felé. Mikor megbizo-nyosodott, hogy már nem látják, futni kezdett, mivel minden-képp idõben oda kellett érnie a találka helyszínére.

Eközben a tanítványok egyre csak azt vitatták egymás között,miért kellett a parancsnokot otthagyni? De aztán, ahogy egyretávolabb kerültek a parttól, másra terelõdött a szó.

Ahogy telt az idõ, és csend honolt körös-körül, egyre álmo-sabbak lettek. A legcsekélyebb szél sem fújt, ezért biztosakvoltak abban, hogy a hajójuk nem sodródhat magától sehová.

Ennek biztos tudatában hagyott az éberségük alább, és nyomtael õket lassacskán, egyiket a másik után, az álom. Végül mind-annyian csendesen szuszogva aludtak. A hajó háborítatlanulringatózott a tükörsima vízfelszínen.

Jézus eközben fogadta az érkezõ jármûvet. A fedélzetén ér-kezett magas rangú személynek jelentést tett, hogyan halad aTerv végrehajtása. Közösen megvitatták a “csodák” mindenegyes mozzanatát.

82

Az ismeretlen elégedetten nyugtázta, hogy a dolgok eddig alegnagyobb rendben mennek. A Terv célkitûzéseit, egyiket amásik után, teljesítik.

Ezután közölte Jézussal, hogy a magasból végzett megfigye-lésekbõl, illetve a Hálózat ügynökeinek jelentéseibõl követke-zõen mi a helyzet a térségben. A híre egyre terjed, az emberekaz általa véghezvitt “csodákról” beszélnek. Ugyanakkor mégvannak városok, ahol nem igazán keltett a híre nagy feltûnést.Ezért a csapatával oda kell mennie.

Megbeszélték a soron következõ “csodák” részleteit.Ezek után Jézus közölte, hogy a tanítványai kinn vannak a

hajóban a nyílt vizen. A magas rangú személy tudta, hogy nemképezhet különösebb akadályt számukra Jézust eljuttatni oda.

De mivel a hajóban mások is voltak, nemcsak a Csapat tagjai,ezért úgy gondolták, nem árt majd ezt is egyfajta csodakéntfeltüntetni.

Ezért a jármû, miután felemelkedett, elkezdett kis magasság-ban lebegni. Egy nagy szilárdságú, nagyon vékony “kötelet” dob-tak le neki, melynek a vége úgy volt kiképezve, hogy abbanbiztonságosan meg tudott kapaszkodni.

Miután Jézus elhelyezte lábát és kezével megkapaszkodott akötélben, a jármû lassan emelkedni kezdett.

A hajtómûvei erõs légmozgást keltettek körös-körül. De Jé-zus testi épségét ez nem veszélyeztette.

Közben a hajóban mindenki békésen aludt.Egyszer csak a távoli horizontról halk zaj hallatszott. Ez a zaj

egyre erõsödött.A misszionáriusok jármûve közeledett a hajó felé. Kis ma-

gasságban haladt. Így Jézus a vékony, alig látható kötélen a vízfelszíne fölött egy-két méterrel lógott. A hajtómû által okozotterõs légáramlat mindenfelé, ahol a jármû elhaladt, hullámokatkavart.

Ahogy egyre közelebb került a tengeren himbálódzó hajó-hoz, annál erõsebb lett a zaj.

Amikor már közel járt ahhoz, a robaj olyannyira erõs volt,hogy arra a hajóban az elõbb még békésen alvók felriadtak.

Álmosan dörzsölve a szemüket, csak azt tapasztalták, hogynagyon erõs szél fúj. A hallható zajt is az erõs szélnek tulajdo-nították.

83

Azt hitték, hogy miközben aludtak, vihar tört ki. A sötétbenmeresztgették a szemüket, hogy meglássák, merre van a part,hiszen a vihar következtében minden bizonnyal elsodródtakvalamerre.

Ahogy megpróbáltak körülnézni, egyikük azt vette észre, hogymintha egy alak közeledne a hajóhoz. Megijedtek.

Nagyon gyorsan közeledett, és pillanatokon belül ott volt ahajónál. De...

Úgy tûnt, olyan gyorsan halad, hogy túlmegy a hajón...Jézus közben, ahogy meggyõzõdött, hogy be tud ugrani a ha-

jóba — elengedte a kötelet. A fedélzetre ugorva még tett né-hány lépést, hogy fékezze lendületét, aztán megállt.

A jármû, mely Jézust “hozta” és a szelet keltette, tovább re-pült. Fél percen belül minden újra csendes lett. A hullámokelültek, és a víz felszíne, akárcsak korábban, háborítatlanul rin-gatózott.

Mikor Jézus körülnézett, azt látta, hogy a hajóban lévõk mindmeg vannak rökönyödve. Úgy néznek rá, mintha kísértetet lát-nának.

Ezért igyekezett néhány biztató szóval a rémült embereketmegnyugtatni.

A hajóban lévõ más, a Csapathoz nem tartozó “civil” szemé-lyek meg voltak gyõzõdve afelõl, hogy csodát láttak. Mert Jé-zus nem juthatott át hozzájuk a tengeren csak... a vízen járva.

Hiszen látták, hogy nem egy másik hajóról szállt át. Szemükláttára lépett be a hajóba. A tenger felszínérõl!

Szerintük Jézus néhány pillanattal a hajóra érkezése elõtt avíz felszínén haladt. A vízen járt!

Senki nem sejtette, és az éj sötétje miatt nem is láthatta,hogy egy vékony, de nagy szilárdságú kötélbe kapaszkodva,mely egy kis sebességgel repülõ jármûrõl lógott alá, közvetle-nül a víz felszíne fölött lebegve jutott el a hajóig...

84

A TENGER LECSENDESÍTÉSE

Az elõzõ részben, ahol Jézus “vízenjárását” taglaltuk, arra akövetkeztetésre jutottunk, hogy a “vihart” egy jármû megjele-nése okozta, mely hajtómûve igen erõs légmozgást idézett elõ.

Több részletében is hasonlít a következõ “csoda” az elõbbiesethez.

Újra csak három változatot fogunk megvizsgálni.Lássuk elõször sorrendben Máté leírását.

23. És mikor a hajóra szállt vala, kö-veték õt az õ tanítványai.24. És ímé nagy háborgás lõn atengeren, annyira, hogy a hajót el-borítják vala a hullámok; õ pedigaluszik vala.25. És az õ tanítványai hozzámen-vén, felkölték õt, mondván:Uram, ments meg minket; mert el-veszünk.

26. És monda nékik: Mit féltek, óhkicsinyhitûek? (tudta, hogy ezúgysem következik be, mert azegész csak egy bemutató) Ekkorfölkelvén, megdorgálá a szeleket ésa tengert, és lõn nagy csendesség.27. Az emberek pedig elcsodál-kozának, mondván: Kicsoda ez,hogy mind a szelek, mind a tengerengednek néki.

*798

Azt tudtuk meg eddig, hogy Jézus és tanítványai hajóra száll-tak. Amikor kinn voltak a nyílt vízen, egyszerre csak nagyonerõs szél támadt. A hajóban lévõk megijedtek.

Jézus közben nyugodtan aludt. Felkeltették, és kérték, hogysegítsen, hiszen attól féltek, hogy mindannyian odavesznek.Ekkor Jézus “megdorgálta a szeleket”, amitõl fél percen belülcsend lett.

Azokra a “civilekre”, akik velük voltak a hajón, nagyon nagyhatást tett ez a “csoda”.

Ugye, erre önmagában nehéz bármilyen logikus, kézzelfog-ható magyarázatot is adni. Így, ennyi információ birtokában va-lóban csodának tûnik a “csoda”.

További fontos adatokat szolgáltat viszont számunkra Márk.35. Azután monda nékik azon a na-pon, a mint este lõn: (vagyismindez este-éjszaka, sötétbentörtént) Menjünk át a túlsó partra.36. Elbocsátván azért a sokaságot,elvivék õt, úgy a mint a hajóban va-la; de más hajók is valának vele(közönség).37. Akkor nagy szélvihar támada, ahullámok pedig becsapnak vala a ha-jóba, annyira, hogy már-már megtelék.

38. Õ pedig a hajó hátulsó részébena fejaljon aluszik vala (ugyan ho-gyan tudott egy nagy viharbanaludni?). És fölkelték õt és mon-dának néki: Mester, nem törõdölvele, hogy elveszünk?39. És felkelvén megdorgálá a sze-let, és monda a tengernek: Hall-gass, némulj el! És elállt a szél, éslõn nagy csendesség (elrepült ajármû).


85

40. És monda nékik: miért vagy-tok ily félénkek? Hogy van, hogynincsen hitetek?41. És megfélemlének nagy félelem-

mel (ez volt a bemutató célja),és ezt mondják vala egymásnak:Kicsoda hát ez, hogy mind a szél,mind a tenger engednek néki?

*799

Márk elmondásából kiderül, hogy mikor hajóra szálltak, máresteledett. Így, amikor “kitört a vihar”, már sötét volt.

Azonkívül azt is megtudjuk, hogy a hajót, melyen Jézus volt,több, zsúfolásig telt csónak is kísérte. Vagyis az esetnek meg-lehetõsen sok szemtanúja volt. Pont ez volt a cél!

Végül, mielõtt összefoglalnánk, lássuk még Lukács szöve-gét.

Foglaljuk hát össze mindazt, amit eddig megtudtunk. Próbál-juk meg rekonstruálni a történteket.

Jézust, mint oly sokszor, most is sok ember követte minden-hová.

Mikor esteledett, hozzáfoghatott egy újabb “csoda” végrehaj-tásához.

Azt mondta a vele lévõknek, hogy menjenek át a tó túlsópartjára. Az ugye nem tûnik túl logikusnak, hogy valaki este,sötétedéskor akar nekivágni a tónak, hogy átevezzen a túlpart-ra, hiszen majd reggel, világosságban is megteheti ezt.

Nem logikus, de ne is keressünk logikát mögötte. Hisz nemvolt logikus, hanem tudatos.

Jézus a misszionáriusok közremûködésével egy újabb “cso-dát” készült véghezvinni.

Tudatosan szorgalmazta, hogy röviddel a sötétség beállta elõttevezzenek ki a nyílt vízre.

Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy bármi is történ-het, hisz egész nap szép, csendes volt az idõ. Ezért kíváncsi-ságból sokan csónakba szálltak és követték õket.

22. Lõn pedig egy napon, hogybeméne a hajóba õ és az õ tanít-ványai; és monda nékik: Menjünka tónak túlsó partjára (Jézusszorgalmazta, tudatosan). Éselindulának.23. De hajózásuk közben elszende-redék; és szélvész csapott lea tóra, és megmerülének, és ve-szedelemben valának.24. És hozzá menvén, felkölték õt,mondván: Mester, Mester, elve-

szünk! Õ pedig felserkenvén,megdorgálá a szelet és a víznekhabjait (hókusz-pókusz); ésmegszûnének, és lõn csendes-ség (elrepült a jármû, mely aszelet keltette).25. És monda nékik: Hol van a ti hi-tetek? És félelemmel csodálkoz-nak vala, mondván egymásnak:Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, avíznek is parancsol, és engedneknéki?

*800

*800 Lukács evangyélioma 8*799 Márk evangyélioma 4

86

Ahogy egyre csak eveztek, besötétedett. Lassacskán már aliglátták társaikat a csónakokban ülõk. Csak hangjukról ismertékfel egymást.

Jézus közben úgy tett, mintha elaludt volna. Fél szemmelazonban a környezetét figyelte. Mert tudta, hogy mi fog történni.

Mikor már eléggé kinn jártak a tavon, és meglehetõsen sötétvolt, Lukács szavaival élve “szélvész csapott le a tóra”. De nemúgy ám, ahogy egy vihar kezdõdni szokott. Hiszen egy viharazzal kezdõdik, hogy elõbb szellõ fújdogál, majd egyre erõsö-dõ szél érezhetõ. Míg végül szélvész támad.

Ezzel szemben Lukács szerint hirtelen és váratlanul szélvészcsapott le. Semmi elõjele nem volt a “viharnak”. Váratlanul jött.

A sötétséget, és azt kihasználva, hogy az emberek nem lát-nak semmit, egy jármû jelent meg a hajó és csónakok fölött. Ahajtómûvei erõs légmozgást keltettek.

Az emberek persze nagyon megijedtek a hirtelen támadt“szélvésztõl”. Ugyan ki nem ijedne meg?

Odasiettek Jézushoz, aki aludt.Dehogy aludt! Csak úgy tett!Kérték, hogy segítsen, mert odavesznek.Erre Jézus színpadias mozdulatokkal, a körülötte lévõk szá-

mára jól hallhatóan, megdorgálta a szeleket.Ekkor a jármû elindult, és pillanatokon belül el is tûnt felõlük.A sötétben persze nem láthatták. Még a sziluettjét sem.Ahogy a jármû elrepült, természetszerûleg az általa keltett

intenzív légmozgás is megszûnt.Ha most bárki is kétségbe vonná azt, hogy jármû okozta az

erõs légmozgást — a szélvészt, annak csak néhány szöveg-részletet idézek példaként. Hiszen a Bibiában mindenütt amisszionáriusok jármûveinek a megjelenését, mozgását erõs“szélvész” kíséri:

*802 Jeremiás könyve 30*803 Jób könyve 9(*550) Jeremiás könyve 23

*801 Náhum könyve 1

23. Ímé, az Úrnak szélvésze, harag-ja tör elõ, és a rohanó szélvésza hitetlenek fejére zúdul.

*802

17. A ki forgószélben rohanmeg engem, és ok nélkül meg-sokasítja sebeimet.

*803

3. Hosszútûrõ az Úr és nagyhatal-mú, és nem hagy büntetlenül. Szél-vészben és viharban van azÚrnak útja és lábainak pora a fel-hõ.

*801

19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagyharaggal kitör, és a hitetlenek fejéreforgószél zúdul.

(*550)

87

Nos, a “szélvészt” adott esetben is egy jármû megjelenéseokozta.

A “csoda” célja a “nézõközönség” meghódítása volt. Ugyanismindez azok számára volt megrendezve, akik csónakokon éshajókon követték õt.

Ezer prédikációnál is többet ér egy “csoda”. Hiszen minden-ki látta, hogy Jézus parancsol a szélnek...

88

A VÉGZETES PARANCS

Korábban többször említettük, hogy Jézus rendszerint azértment a hegyre, más szavakkal egy magaslati pontra, hogy fo-gadja a misszionáriusok érkezõ jármûvét.

A kedves olvasó erre azt felelhetné, hogy mindez megalapo-zatlan fantáziálás, hiszen a szövegekben erre való utalás nincs.Eddig valóban nem szóltunk róla. De most álljon itt egy konk-rét eset, amikor Jézus azért ment fel egy magaslati pontra, hogyegy jármûvel érkezõ két személyt fogadjon. De ezúttal háromtanítványát is magával vitte.

Nekik köszönhetjük, hogy tudunk errõl a találkozásról...

Lássuk hát a részleteket.Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre.Ott valami nagyon furcsa történt, legalábbis Máté szerint. Ugyan-

is Jézus egyszerre csak elváltozott elõttük, az arca olyan fé-nyes lett, mint a nap, a ruhája is fényes lett.

Utána a semmibõl egyszer csak megjelent Mózes és Illés,akik vele beszéltek.

Azután hirtelen, mikor még Jézussal beszéltek, fényes felhõborította be õket, melybõl szózat hangzott fel: ”Ez az én szerel-mes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok”.


1. És hat nap múlva magához vevé Jé-zus Pétert, Jakabot és ennek testvérétJánost, és felvivé õket magokban egymagas hegyre.2. És elváltozék elõttök, és az õ orczája ra-gyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn,mint a fényesség.3. És ímé megjelenék õ nékik Mó-zes és Illyés, a kik beszélnek vala õvele. (Azért nem hallották a beszé-det, mert hallótávolságon kívülvoltak, vagy mert a misszionáriu-sok nyelvén folyt a kommunikáció.)4. Péter pedig megszólalván, monda Jé-zusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Haakarod, építsünk itt három hajlékot, né-ked egyet. Mózesnek is egyet, Illyésnekis egyet.5. Mikor õ még beszél vala, ímé fényes felhõborítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõ-böl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

6. És a tanítványok a mint ezthallák, arczra esének és igenmegrémülének.7. Jézus pedig hozzájok menvén,illeté õket, és monda: Keljetek felés ne féljetek!8. Mikor pedig szemeiket fölemelék,senkit sem látának, hanem csak Jézustegyedül.9. És mikor a hegyrõl alájövének,megparancsolá nékik Jézus, mond-ván: Senkinek se mondjátok el a mitláttatok (persze, hiszen egy földön-kívüli jármûvet láttak), míg fel nemtámadt az embernek Fia a halálból.(Vagyis ha korábban kezdenek el be-szélni, akkor valószínûleg az-zal a kül-detésben kárt okoztakvolna.)

*804

89

A látványtól a tanítványok rettenetesen megijedtek és arccala földre vetették magukat. Ekkor Jézus odament hozzájuk ésmegnyugtatta õket, hogy ne féljenek. Mikor felpillantottak, sen-kit sem láttak Jézuson kívül.

Ha ezeket az adatokat vesszük alapul, akkor a történettel nemtudunk mit kezdeni. Mert mit jelent az, hogy Jézus elváltozott?Honnan jelent meg az a két titokzatos alak? Aztán meg a szózatés a fényes felhõ?

Egyszerûen természetfeletti csoda! És nincs rá magyarázat!Vagy... talán mégis van, amitõl a történtek érthetõvé válnak?

Elõrebocsátván, megjegyzem, hogy Máté, aki ezt a verziót el-mondja, nem volt szemtanúja az ott történteknek. Ezért nyil-vánvaló, hogy csak hallomás után jegyezte le azokat.

2. És hat nap múlva magáhozvevé Jézus Pétert és Jakabot ésJánost, és felvivé õket csupánmagukban (vagyis csak kiválasz-tottakat vitt magával) egy magashegyre. És elváltozék elõttük;3. És ruhája fényes lõn, igenfehér, mint a hó, mihez hason-lót a ruhafestõ e földön nem fe-héríthet.4. És megjelenék nékik Mózes Illyés-sel együtt, és beszélnek vala Jézus-sal.(Innen több következtetés is levon-ható. Mózes és Illyés misszionáriu-sok voltak. Másrészt az, hogy Jézus amisszionáriusokkal olyan nyelvenbeszélt, amit õk nem értettek. Csakhallották, hogy beszélnek.)5. Péter pedig megszólalván,

monda Jézusnak: Mester, jó né-künk itt lenni: csináljunk azérthárom hajlékot, néked egyet,Mózesnek is egyet, Illyésnek isegyet.6. De nem tudja vala mit beszél, mi-velhogy megrémülének (mitõl?).7. És felhõ támada, mely õket befogá(beborította, elborította õket), és afelhõbõl szózat jöve, mondván: Ez azén szerelmes Fiam; õt hallgassátok.8. És mikor nagyhirtelen körülte-kintének, senkit sem látának töb-bé maguk körül, egyedül a Jézust.9. Mikor pedig a hegyrõl leszállának,megparancsolá nékik, hogy senkinekse beszéljék el, a mit láttak va-la, csak a mikor az embernekFia a halálból feltámad.

*805

Márk története szinte szóról szóra ugyanaz. Csak apró, jelen-téktelen részletekben különbözik Máté verziójától. Még min-dig nem érthetõ, hogy Jézus miért kötelezte titoktartásra a szem-tanúkat?

Így nem lettünk sokkal okosabbak. Hátha Lukács változatajobban eligazít bennünket.

28. És lõn e beszédek utánmintegy nyolczadnappal ,hogy maga mellé vevé Pétert,Jánost és Jakabot, és felmé-ne a hegyre imádkozni.

29. És imádkozása közben azõ orczájának ábrázata elválto-zék, és az õ ruhája fehér és fény-lõ lõn.30. És ímé két férfiú beszél vala õ vele,


90

kik valának Mózes és Illyés;31. Kik dicsõségben megjelen-vén (az ûrhajóval jöttek!), beszé-lik vala az õ halálát, melyet Je-ruzsálemben fog megteljesíte-ni.32. Pétert pedig és a vele lévõket el-nyomá az álom; de mikor felébredtek,láták az õ dicsõségét (fényét), és amakét férfiút, kik vele állanak vala.33. És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõ-le, monda Péter Jézusnak: Mester, jónékünk itt lennünk: csináljunk azérthárom hajlékot, egyet néked, Mózes-nek is egyet, és egyet Illyésnek; nemtudván mit mond.

34. És mikor õ ezeket mondá,felhõ támada és azokat beárnyé-kozá; õk pedig megfélemlének,mikor azok bementek a felhõ-be.35. És szózat lõn a felhõbõl, mond-ván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õthallgassátok.36. És mikor a szózat lõn, találtatékJézus csak maga. Õk pedig hallgatá-nak, és semmit abból, a mit láttak,senkinek el nem mondának azokbana napokban.37. És lõn másnap, mikor õk a hegy-rõl leszállottak, sok nép méne elé-be.

*806

Nos, itt rengeteg új, perdöntõ fontosságú adatot tudtunk meg.Foglaljuk hát össze, és rekonstruáljuk a történteket. Nagyon

érdekes lesz!Jézus, mint korábban többször, ezúttal is a hegyre ment “imád-

kozni”. De ezúttal magával vitte három tanítványát: Pétert, Já-nost és Jakabot.

Mikor felértek egy magasabban fekvõ kisebb sík területre,Jézus rájuk parancsolt, hogy maradjanak ott. Õ maga pedig elõ-re ment.

Mindez sötétedéskor, avagy utána történt. Ezért már csak fél-homály uralkodott mindenütt. Ugyanis Lukács arról beszél, hogycsak másnap ereszkedtek le a hegyrõl. Nyilván nem reggel vagydélben mentek oda fel, hanem mikor már esteledett. Mindezéjszaka történt, és korán reggel leereszkedtek a hegyrõl, né-gyen.

Nos, Jézus otthagyta õket a sík terület szélén, azzal az utasí-tással, hogy maradjanak ott.

Õ maga pedig elõrement. Megállt és várt.A tanítványok nem értették, hogy mire vár? Biztosan imádko-

zik, modogatták egymás között.Aztán hirtelen az éjszaka sötétjébe egy nagyon erõs fény ha-

sított bele. Egy jármû közeledett a landolóhely felé. Azért jöt-tek, hogy a Parancsnokkal újabb instrukciókat közöljenek.

Ahogy a jármû hajtómûveinek erõs fénye megvilágította Jé-zust, az éjszakai sötét háttér elõtt úgy tûnt, hogy alakja ragyog.Hiszen nagyon erõs fény verõdött vissza róla. Õ is mintegy má-sodlagos fényforrássá vált az éjszaka sötétjében.


91

Ez azt jelenti, hogy nem azért “világított”, mert saját fényevolt, hanem a hajtómûvek erõs fénye világította meg, és úgytûnt, hogy õ maga világít.

A hajtómûvek csak minimális fokozaton üzemeltek. Mivelcsak fékezniük kellett a jármû süllyedését. Hangjuk ezért nemvolt nagyon erõs.

A jármû landolt. Ezután két személy jött elõ a jármûbõl, akikJézussal beszéltek. A tanítványok nem értették, mirõl beszél-nek, mert azok távol álltak tõlük.

Késõbb, amikor megkérdezték Jézust, hogy mirõl is beszél-tek, azt mondta, hogy a haláláról, mely Jeruzsálemben fogjaérni. Ez nagyon fontos mozzanat! Késõbb még visszatérünk rá.

Nos, ahogy a tanítványok meredten bámulták a jármûvet és ahárom beszélgetõ alakot, egyszer csak... elaludtak.

Nem furcsa? Hiszen ki tudna egy nagyon izgalmas történéskellõs közepén elaludni? Az ismeretlen helyzet miatt az adre-nalin szintje maximális. Az ember szervezete semmiképp semengedheti meg magának, hogy kikapcsoljon. Pont ellenkezõ-leg! Mindenképpen megpróbál ilyen helyzetben maximálisanéber maradni.

Hiszen a közelben ismeretlen veszélyforrás van!Erre õk, minden logika ellenére, elaludtak. Na nem ma-

guktól!Elaltatták õket...Ennek két oka volt. Egyrészt nem volt szabad mindent lát-

niuk. Másrészt, mind a hárman egy aprócska sebészeti beavat-kozás során kaptak egy-egy “Szent Lelket”. Hogy mi ez, errõlmajd késõbb szólunk.

Röviddel késõbb, ahogy kinyitották a szemüket, látták, hogyJézus búcsúzkodik a két ismeretlentõl. Azok otthagyják õt ésa jármû felé indulnak, majd késõbb eltûnnek abban.

Eközben a jármû hajtómûveibõl erõs fény, füst és hang törtelõ. A füst, a jármûtõl biztonságos távolságba eltávolodó Jé-zust elborította. Az éj sötétjében a hajtómûvek erõs fénye min-dent megvilágított. Még a füstöt is. Az a sötét háttér elõtt ezértnagyon fényesnek tûnt.

92

27. ábraEgy másik ”fényes felhõ”...

No, mit gondol, kedvesolvasó? Vajon valamifélemisztikus, természetfelet-ti jelenségeket ábrázolnakezek a fotók?

Az ugye egyértelmû,hogy az éjszaka sötétjé-ben készültek.

Képzeljük el, mit is mon-dana egy kõkorszaki szin-ten élõ amazóniai törzs tag-ja, ha megkérdeznénk?

No mit is?Fényes felhõ! Fényes fel-

hõ! — kiáltozná.Pedig...Lapozzon egyet, tisztelt

olvasó!

26. ábra”Fényes felhõ”...

93

Íme a felvételek:

Csupán annyit tettünk,hogy kiretusáltuk a két ra-kéta éjszakai startjáról ké-szült felvételrõl magát a jár-mûvet. Csak a hajtómûvekfénye által megvilágítottégéstermék-felhõt hagytukmeg.

Ez az éj sötétjében való-ban fényes — világít.

Egy több ezer évvel eze-lõtt élt ember, mikor hason-lót látott, ugyan mit volt ké-pes abból megérteni? Raké-ta vagy jármû startja? Ugyan!

Mi az a rakéta, és mi az,hogy start? — kérdezgethet-te volna attól, aki a számáraérthetetlent próbálta volnamegmagyarázni.

No de térjünk vissza tör-ténetünkhöz.

28. ábraH-I rakéta startja (Tanegasima ûrközpont, Japán)

29. ábraEgy másik felvétel, mely

szintén a H-I rakéta startjárólkészült (Tanegasima ûrköz-

pont, Japán)

94

A jármû hatalmas dübörgés közepette emelkedni kezdett.Korábban többször említettük, hogy a hajtómûvek erõs hang-

ját a szövegek gyakran emlegetik szózatként. És természete-sen ebbõl a “szózatból” bármit ki lehet hallani.

Ahogy mindezt a távolabb állók meglátták és meghallották,félelmükben a földre vetették magukat.

A jármû közben emelkedett. Nem sokkal késõbb el is tûnt.Az általa keltett zaj is elhalkult.

Jézus látta, hogy tanítványai nagyon megijedtek. Ezért hozzá-juk sietett. Néhány nyugtató szóval megpróbálta a minden ízük-ben remegõ embereket megnyugtatni.

Mikor azok felpillantottak, már nem láttak senkit, csak Jé-zust. Hiszen a jármû, fedélzetén a két ismeretlennel, elrepült.

Mivel ez a találka stratégiailag a Terv szempontjából nagyonfontos volt, ezért Jézus szigorúan megtiltotta nekik, hogy mostbárkinek is beszéljenek a látottakról.

Ezután úgy döntött, hogy megvárják a hajnalt, és csak akkorkelnek útra, hogy visszatérjenek a többiekhez.

95

AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Jézus a hegyen való találka után napokig szinte nem tudottmagához térni.

Ugyanis az ezt megelõzõ randevúk során a misszionáriusok-tól aprólékos utasításokat kapott a soron következõ “csodák”végrehajtásához.

Most is arra számított, hogy errõl lesz szó.A misszionáriusok mindvégig figyelemmel kísérték mindazt,

ami a térségben történt. A “csodák” persze megtették hatásu-kat. Szinte mindenki ezekrõl beszélt.

De a kítûzött célt mégsem érték még el. És immár újabb “cso-dák” sem segíthettek.

Úgy döntöttek, hogy Jézusnak — meg kell halnia...A találkozón közölték ezt vele. De nemcsak a tényt, hanem

azt is, hogy hogyan fog ez történni.Jeruzsálembe kell mennie. A hatalmon lévõk már amúgy is

nagyon félnek tõle. Ezért mindenképpen megpróbálják megölni.De a tömeg miatt, mely folyton követi, nem merik majd letar-tóztatni.

Ezért a Csapat egyik tagja fogja õt “eladni”. Az ellenségei pe-dig élni fognak a kínálkozó alkalommal. És minden bizonnyalaz akkor szokásban lévõ kivégzési módon, keresztrefeszítés-sel fogják õt megölni.

Ugyanakkor hozzátették, hogy rendelkezésükre áll olyan szer,melynek köszönhetõen nem fog meghalni, hanem a tetszhalálállapotába fog kerülni.

Késõbb a halottnak vélt testét majd elviszik magukkal, és...

12. Õ pedig felelvén, monda nékik:Illyés ugyan elõbb eljövén helyre ál-lít mindent; de hogyan van az

embernek Fiáról megírva,hogy sokat kell szenvednieés megvettetnie?

*808

*807,*808 Márk evangyélioma 9

31. Mert tanítja vala tanítványait,és ezt mondja vala nékik: Az em-bernek Fia az emberek kezébe

adatik, és megölik õt; de ha meg-ölték, harmadnapra föltámad.

*807

Jézust ez pillanatnyilag megnyugtatta. Nem tûnt a méregpo-hár oly keserûnek...

De ahogy tovább rágódott ezen, egyre inkább a parancs elle-ni lázongás uralkodott el rajta.

96

Hiszen senki nem tudná azt feldolgozni, hogy Jeruzsálembekell mennie, ahol keresztre feszítik õt.

De a parancs, az parancs! Engedelmeskednie kellett:

*811 János evangyélioma 10*812 Márk evangyélioma 9

17. Azért szeret engem az Atya,mert én leteszem az én életemet,hogy újra felvegyem azt.18. Senki sem veszi azt el én tõlem,hanem én teszem le azt én magam-

tól. Van hatalmam letenni azt, ésvan hatalmam ismét felvenni azt.Ezt a parancsolatot vettemaz én Atyámtól.

*811

Pontosan szó szerint ezeket az utasításokat, parancsokat kaptaa hegyen.

21. Ettõl fogva kezdé Jézus jelente-ni az õ tanítványainak, hogy nékiJeruzsálembe kell menni, éssokat szenvedni a vénektõl

és a fõpapoktól és az írástu-dóktól, és megöletni és har-madnapon föltámadni.

*810

Tudta, hogy mi vár majd ott rá, mert a hegyen az a két isme-retlen személy, aki egy jármûvel érkezett, közölte vele.

23. Azt, a ki Istennek elvége-zett tanácsából és rendelésé-bõl adatott halálra, megragad-

ván, gonosz kezeitekkel keresztfá-ra feszítve megölétek:

*809

*809 Az apostolok cselekedetei 2

A hivatalos vallásos felfogás szerint õ, mivel az “Isten fia”,természetfeletti lény, ezért számunkra érthetetlen módon tud-ta, hogy mi vár majd rá Jeruzsálemben.

De mint magukból a szövegekbõl látjuk, csak akkor tudta meg,hogy mit kell tennie, és mi vár rá, mikor a hegyen a két isme-retlen ezt közölte vele...

Miután megkapta a “végzetes” parancsot... bujkálni kezdett.


30. És onnét kimenvén, Galileánmennek vala át; és nem akará,

hogy valaki megtudja.*812

Miért ez a titkolózás? Nyilván az elsõ reakcióként Jézus meg-próbált mindenki elõl elbújni... Na nem gyávaságból. Hanemannyira lesújtotta a kapott parancs, hogy azt hitte, ha “illegali-tásba” vonul, akkor elkerülheti annak végrehajtását. Késõbbpersze valamennyire feldolgozta magában mindazt, ami rá várt.Ezért hozzálátott az utasítás végrehajtásához.

De valójában miért is döntöttek a misszionáriusok Jézus “ha-lála” mellett?

97

Ne feledjük, mindez egy elõre nagyon gondosan kidolgozottTerv keretében történt. Sokan segédkeztek annak eredményesvégrehajtásában. Ezek között voltak a Hálózat névtelen, arcta-lan ügynökei is, és sok esetben maguk a misszionáriusok.

A Terv célja: békés eszközökkel maradandóan befolyásolnia földi civilizáció fejlõdését. Ezt úgy kívánták elérni, hogy aCsapat, élén Jézussal, abban a korban hihetetlen dolgokat viszmajd végbe.

Ezek a “csodák” azonban nem voltak egyebek, mint gondo-san megrendezett színjátékok.

Ha most valaki fölfortyan ezen, mert kétségbe vonom Jézuscsodatételeit, azt válaszolom, hogy ezek a “csodák” jóindulatú“csalások” voltak. Hiszen jó célt szolgáltak. Ugyanis a Terv po-zitív erkölcsi normákat kívánt meggyökereztetni a köztudatban.A vallás is mintegy kétezer esztendõn át hirdette ezeket. Hi-szen senki sem mondhatja, hogy a keresztény vallás rosszratanít.

Mindez Jézussal és Csapatával kezdõdött. Ezek a “csodák”felhívták rájuk a figyelmet, amitõl ismertek és népszerûek let-tek. Mindenki róluk beszélt.

De vajon mi következhetett ezután? Még sokévi vándorlás és“csodatevés” után Jézus öregkori végelgyengülésben hal meg?

Ez semmiképp sem volt jó variáció.Ismerjük, ugye azt a kifejezést, hogy valaki erõsebb halálá-

ban, mint életében volt?Nos, pont erre volt szükség. Jézus “halála” az események

betetõzése volt. Ez tette fel a pontot az i-re.


Azt ugye tudjuk, hogy az egyház, a vallás az, ami lelki vigasztnyújt. Jézus, halála nyomán olyan legendássá vált, hogy egyretöbb követõje lett. De ehhez persze még kellettek további “cso-dák”, melyekrõl kevéssel késõbb fogunk beszélni.


7. De én az igazat mondom nék-tek: Jobb néktek, hogy én elmen-jek: mert ha el nem megyek, nem

jõ el hozzátok a Vígasztaló: hapedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.

*813

24. Bizony, bizony mondomnéktek: Ha a földbe esett ga-bonamag el nem hal, csak

egymaga marad; ha pedig el-hal, sok gyümölcsöt terem.

*814

98

A gabonamag példáján magára utal. Ha Jézus öregkori végel-gyengülésben halt volna meg, akkor ma nem létezne a keresz-ténység, a keresztény egyház. Ugyanis a keresztény egyházalapköve a Jézus “halála” utáni feltámadásba vetett hit.

Ha nem következett volna be Jézus “halála”, akkor ez az alap-kõ sem létezne.

Ebben az esetben a kétezer évvel ezelõtt élt Jézust úgy tarta-nánk számon, ha egyáltalán számon tartanánk, mint egyet asok szekta vezetõje közül.

Sõt, van egy érdekes mondat a szövegekben, melyet magaJézus mond:

Jézus itt arról beszél, hogy a misszionáriusoktól feladatot,munkát kapott, melyet el kellett végeznie.

Ugye, már nem is annyira misztikus az egész?Azt is pontosan tudta, mi fog vele történni a “halála” után:

4. Én dicsõítettelek téged e föl-dön: elvégeztem a munkát,

a melyet reám bíztál, hogyvégezzem azt.

*815

*817 János evangyélioma 7*816 János evangyélioma 16


28. Kijöttem az Atyától, és jöttem evilágba: ismét elhagyom e világot,és elmegyek az Atyához.

*816

34. Kerestek majd engem, és nemtaláltok meg, és a hol én vagyok, tinem jöhettek oda.

*817

Nos, az utasításnak megfelelõen Jeruzsálembe kellett men-nie. Hogy mi történt ott vele az “utolsó vacsoráig”, azt minden-ki ismeri. Ezért hát folytassuk történetünket onnan.

A Tervnek megfelelõen, mellyel Jézus tökéletesen tisztábanvolt, a kitûzött napon, mely nem volt egyéb, mint a zsidó vallásnagy ünnepe, a kovásztalan kenyerek ünnepe, vagy ahogy job-ban ismerjük — a húsvét — kellett Júdásnak felkeresnie a fõ-papokat, hogy pénzért elárulja, hol tartózkodik Jézus.

Megjegyzem, ez az ünnep az invázió éjszakájára való éven-kénti megemlékezés volt, mely Egyiptomban történt egykoron.

Ennek a napnak az elõestéjén Jézus, tudván, hogy másnapvárnak rá a legnagyobb megpróbáltatások, megülte tanítványai-val az utolsó vacsorát.

99

Keserû volt a lelke, mivel tudta, mi vár rá másnap. Ezért Jú-dásnak ezt mondta:

27. És a falat után akkor beméne ab-ba a Sátán. Monda azért néki Jézus:A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

28. Ezt pedig senki sem érté aleültek közül, miért mondta néki.

*818


Jézus szó szerint szenvedett. Hiszen ki tudná azt önmagá-ban feldolgozni, hogy órák múlva keresztre feszítik.

Menekülhetett volna, hogy mentse magát. De mégsem tette.A józan ész és a lelke viaskodott egymással.Remélte, hogy talán valamiképp elkerülheti az elkerülhetet-

lent.Nem lett volna képes ép tudattal végigcsinálni mindazt, ami

reá várt. Ehhez a misszionáriusok segítségére volt szükség...

41. És õ eltávozék tõlök mintegykõhajításnyira; és térdre esvén,imádkozék,42. Mondván: Atyám, ha akarod,

távoztasd el tõlem e pohárt;mindazáltal ne az én akaratom,hanem a tiéd legyen!

*821

Megjegyzem, ismételten egy magaslati pontra, egy hegyrement Jézus. Ennek a késõbbiekben fontos jelentõsége lesz.

Mindezeket tudatosan cselekedte. A parancs szerint neki odakellett mennie.

Közben Júdás szintén arra tartott egy seregnyi katonával.Jézus tudta, hogy már kevés ideje van hátra. Ezért pánikba

esett.

1. Mikor ezeket mondta vala Jézus,kiméne az õ tanítványaival együtttúl a Kedron patakán, a hol egy kertvala, a melybe bemenének õ és azõ tanítványai.

*819

39. És kimenvén, méne az õ szo-kása szerint az Olajfák hegyére;követék pedig õt az õ tanítvá-nyai is.

*820



Persze, hogy senki sem értette, miért intézte ezeket a szava-kat keserûen Jézus Iskariotes Júdáshoz. Ugyan tudták, hogymi fog Jézussal történni, de a parancs részleteit csak kettenismerték: Jézus és Júdás.

Mindenki jól tudja, mi következett ezután.A hatalmon lévõk éltek a Júdás által felkínált lehetõséggel,

és másnap hajnalban tanítványai körében letartóztatták õt.Van azonban még egy nagyon fontos történés, mely röviddel

azelõtt esett meg. A hivatalos felfogás nemigen beszél ennekrészleteirõl.

100

A közelben egy “angyal” landolt.43. És angyal jelenék meg néki a mennybõl, erõsítvén õt.

*822

Emlékezzünk csak vissza Dániel esetére. Dániel könyvébenvan szó “megerõsítésrõl”. Ez azt jelenti, hogy valamiféle szert— gyógyszert — adtak be neki a misszionáriusok, amitõl job-ban lett (*603).

Gyakorlatilag ugyanez történt Jézussal is. Egy jármû érkezett,fedélzetén ”orvosokkal”. A nagyon rossz lelkiállapotban lévõJézusnak egy erõs nyugtató injekciót adtak be. Mikor hatásáramegnyugodott, kapott egy kapszulát...

Ezt ruhájának egyik apró, rejtett zsebébe dugta el. Apróléko-san elmagyarázták, hogy ezt csak késõbb vegye be. A kapszu-la egyfajta kábítószert tartalmaz, mely a fájdalmait erõsen csök-kenti, illetve tartalmazta azt a szert, mely felkészíti a szerveze-tét a tetszhalál beálltára...

Az “orvosok” ezután visszaszálltak a jármû fedélzetére és azelrepült.

Most mindenki azt kérdezheti, hogy igen ám, de ott voltakegy kõhajításnyira a tanítványok is. Hogyhogy õk nem láttákmindezeket?

45. És minekutána fölkelt az imád-kozástól, az õ tanítványaihoz men-

vén, aludva találá õket a szo-morúság miatt,

*823

A tanítványok mindannyian mélyen aludtak... Állítólag a szo-morúság miatt.

Ugye, senki sem gondolja komolyan, hogy mikor másnap aCsapat vezetõjére szenvedés vár, ennek tagjai a szomorúságmiatt mindannyian kivétel nélkül mélyen elalszanak?

Néhányan esetleg valóban elszenderedhetnek. De mind a ti-zenegyen?

Emlékezzünk csak vissza, hogy mi történt Jakabbal, Jánossalés Péterrel, mikor Jézus egy nem földi jármûvet fogadott? An-nak ellenére, hogy rendkívüli dolgot láttak, mindannyian elalud-tak. Persze, hisz a misszionáriusok altatták õket el.

*825 Pál levele a rómabeliekhez 11

10. Mert rátok önté az Úr amély álomnak lelkét, ésbezárta szemeiteket,...

*824

8. A mint meg van írva: Az Istenkábultság lelkét adta nékik(elkábította — elaltatta); sze-meket, hogy ne lássanak, fü-leket, hogy ne halljanak,...

*825

*822,*823 Lukács evangyélioma 22*824 Ésaiás könyve 29

101

Adott esetben sem történt ez másképp. Azért ment az utolsónap elõestéjén egy magaslati pontra, mert egy jármûnek kel-lett érkeznie. Ugyanakkor a történteknek nem volt szabad kitu-dódniuk. Ezért az összes tanítvány elaludt. Így nem láthatták,mi is történt valójában:

A szövegekben a misszionárius jármûvek hajtómûvei általkeltett hangot többek között kiáltásként is jellemzik. A késõb-biekben látni fogjuk.

Mivel a város határán kívül voltak, és mindez éjszaka történt,ezért a randevúnak nem volt szemtanúja.

Megjegyzem, a misszionáriusok elõszeretettel használták amagaslati pontokat landolás céljából. Azonkívül ezek a “látoga-tások” rendszerint éjszaka történtek, elkerülendõ, hogy szem-tanúi legyenek a történéseknek.

Most lássuk a tanítványok szemszögébõl a történteket.Jézus elmondta nekik, hogy szenvedés vár rá. Ezért amikor

felmentek az olajfák hegyére, látták, hogy nagyon ideges, fe-szült, rémült. Hiszen nem sok jó várt rá.

Egy kõhajításnyi távolságra eltávolodott tõlük. Mindannyianazt hitték, hogy imádkozik. Pedig szenvedett és a jármûvetvárta.

Aztán elaludtak. Arra eszméltek, hogy ébresztgeti õket.Ahogy mindannyian felkeltek, meglepõdve tapasztalták, hogy

Jézuson már nyoma sincs a korábbi megrendült lelkiállapot-nak. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszott. Szembetûnõvolt a lelkiállapotában beállt változás.

Nem tudták mire vélni. Hisz mielõtt elszenderedtek, Jézusnagyon ideges és feszült volt. Most meg mintha kicserélték vol-na. A korábbi feszültségnek még a nyomai sem látszottak rajta.

Ezért megkérdezték hát, hogy mi történt vele?Erre azt felelte, hogy angyal jelent meg neki, mely megerõsí-

tette õt.Sejtelmük sem volt a Jézus palástjában lapuló apró kapszu-

láról...

7. Ki az õ testének napjaiban könyör-gésekkel és esedezésekkel, erõskiáltás és könyhullatás közben já-

rult ahhoz, a ki képes megszabadí-tani õt a halálból, és meghallgatta-tott az õ istenfélelméért,

*826

*826 A zsidókhoz írt levél 5

102

VÉGKIFEJLET

Jézuson immáron nyoma sem volt a korábbi felindultságnak.A kapott nyugtató megtette a hatását. Nyugodtan várta a katoná-kat, akiket Iskariotes Júdás vezetett oda a misszionáriusoktólkapott utasítás értelmében.

Elfogták, megkötözték és elkezdõdött számára az utolsó nap...Még alig virradt, mikor Kajafás fõpap elé vitték. Okot keres-

tek arra, hogy kimondhassák rá a halálos ítéletet. De a sok, õtvádoló hamis tanú vallomása sehogyan sem egyezett. Ezért Ka-jafás egy provokatív kérdést tett fel neki: valóban õ az Istenfia?

Jézus szavai, melyekben elismerte, felbõszítették a jelenlé-võket. Hiszen szerintük istenkáromlást vitt véghez. Ezért im-már lincshangulat uralkodott. Többen is tettleg bántalmazták.

28. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel...

*830

*829 Lukács evangyélioma 22*830 János evangyélioma 18

*827 Máté evangyélioma 26*828 Márk evangyélioma 14

Ekkor jött el az ideje, hogy kihasználva azt, hogy mindenkiegy pillanatig a vádlókra figyel — észrevétlenül bevegye a pa-lástjában rejlõ apró kapszulát...

A lincshangulat ellenére mégsem ölhették meg. Hiszen a Ró-mai birodalomban törvényes rend uralkodott. Csak a helytartómondhatta ki a halálos ítéletet. Különben törvénybe ütközõ gyil-kosságot követtek volna el.

Ezért kora reggel Ponczius Pilátus helytartóhoz vitték.

67. Akkor szemébe köpdösének ésarczul csapdosák õt, némelyek pe-dig botokkal verék,

*827

65. És kezdék õt némelyek köpdös-ni, és az õ orczáját elfedni, és õt ök-lözni, és mondani néki: Prófétálj! Aszolgák pedig arczul csapdossákvala õt.

*828

63. És azok a férfiak, a kik fogvatarták Jézust, csúfolják vala,vervén õt.64. És szemeit betakarván, arczulcsapdosák õt, és kérdezék õt,mondván: Prófétáld meg ki az, a kitéged vere?

*829

103

Ott újabb megpróbáltatások vártak rá.

19. Hanem valami vitás kérdéseikvalának õ vele az õ tulajdon ba-bonaságuk felõl, és bizonyos

megholt Jézus felõl, kirõl Pál aztállítja vala, hogy él.

*832

A kapszulában lévõ szer lassacskán hatni kezdett. Jézusimmár csak tompán érzékelte a külvilágot. A fájdalmat isalig érezte.

Nem érdekelte az, hogy mi történik vele, sem az, amivel vá-dolják. A feltett kérdések ködös tudatán keresztül szinte elsem jutottak az agyáig.

Már nem reagált semmire. Csak ott állt, egykedvûen nézettmaga elé. Nem vett tudomást a külvilágról.

A helytartó látta, hogy ez az ember teljesen ártalmatlan, hiszenmég védeni sem védi magát. Együgyûen tûri, hogy mindenfélé-vel vádolják.

Ez nem volt Pilátus világa. Az egészbõl nem értett semmit.

Ezek a szavak jóval késõbb hangzottak el. Csak érzékeltetniszeretném, hogy a rómaiak kívülállónak tekintették magukat,ezért babonaságnak és a zsidók magánügyének minõsítették akérdést.

Ezért Pilátus, mikor megtudta, hogy Jézus galileai, megpró-bálta magáról lerázni a felelõsséget — átküldte Heródeshez.

Jézus immár teljesen a szer hatása alatt állt. Ugyanis koráb-ban, a fõpapok elõtt még beszélt. Pilátusnál már csak egy kér-désre válaszolt. Heródes pedig hiába kérdezgette, idõvel olyany-nyira hatott a szer, hogy Jézus már csak távoliként hallotta ahangokat, melyek õt vádolják.


11. Jézus pedig ott álla a helytartóelõtt; és kérdezé õt a helytartó,mondván: Te vagy-é a zsidók ki-rálya? Jézus pedig monda néki:Te mondod.12. És mikor vádolák õt a fõpapokés a vének, semmit sem felele.

13. Akkor monda néki Pilátus: Nemhallod-é, mily sok bizonyságottesznek ellened?14. És nem felele néki egyet-len szóra sem, úgy hogy ahelytartó igen elcsodálko-zék.

*831

6. Pilátus pedig Galileát hallván,megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?7. És mikor megtudta, hogy õ a Héró-des hatósága alá tartozik, Héródes-hez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsá-lemben vala azokban a napokban.8. Héródes pedig Jézust látván igenmegörüle: mert sok idõtõl fogva kí-

vánta õt látni, mivelhogy sokat hal-lott õ felõle, és reménylé, hogy majdvalami csodát lát, melyet õ tesz.9. Kérdezé pedig õt sok beszéddel;de õ semmit nem felele néki.10. Ott állanak vala pedig a fõpapokés az írástudók, teljes igyekezettelvádolván õt.

*833



104

A helytartó látta, hogy az, aki elõtte áll, nem bûnözõ. Ezértmenteni próbálta. Úgy gondolta, hogyha megkorbácsoltatja, ak-kor azzal az õt vádolók megelégszenek, és indulatuk alább-hagy.

11. Héródes pedig az õ katonáivalegybe semminek állítván és ki-csúfolván õt, minekutána felöl-

töztette fényes ruhába, vissza-küldé Pilátushoz.

*834

*834 Lukács evangyélioma 23 *836 Máté evangyélioma 27*837 János evangyélioma 19

19. A mint pedig õ (Pilátus) az ítélõ-székben ül vala, külde õ hozzá a fe-lesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál

amaz igaz ember dolgába; mertsokat szenvedtem ma ál-momban õ miatta.

*836

12. ... de a zsidók kiáltozának,mondván: Ha ezt szabadon bo-csátod, nem vagy a császár ba-

rátja; valaki magát királylyá teszi,ellene mond a császárnak!

*837

Azonkívül a Jézus halálát követelõk provokálták is õt:

Erre már mit felelhetett? Nem volt választása. De még egyutolsó kísérletet tett Jézus megmentésére.

A tömegnek adta meg a lehetõséget, hogy válasszon, kit fe-szítsenek keresztre: Jézust vagy Barabást, akit a mai szóhasz-nálattal terroristának minõsítenénk.

Pilátus abban reménykedett, hogy az emberek Barabást fog-ják választani.

De minden remény hiábavaló volt. Hiszen az eseményekneka Tervnek megfelõen kellett alakulniuk. Ugyanis a tömegbenott voltak a Hálózat emberei, és õk voltak azok, akik a leghan-gosabban követelték Jézus megfeszítését. A tömeg, hallva eze-ket, a csordaszellemnek megfelelõen viselkedett. Átvették ahangadók követelését, és Jézust választották. Hogy megfeszít-tessék.

A misszionáriusok semmit nem bíztak a véletlenre...

12. Ettõl fogva igyekszik vala Pilá- tus õt szabadon bocsátani...*835

Azonban ez nem illett a Tervbe...Jézusnak mindenképpen a keresztfára kellett kerülnie...Ezért a misszionáriusok egy másik ”csatornán” keresztül is

befolyásolni igyekeztek a történéseket:


105

KERESZTREFESZÍTÉS

Ezután az események fölpöregtek. A tömeg Jézust akarta akereszten látni.

Azt, hogy mindezek elõre meghatározott forgatókönyv sze-rint történtek, jól jellemzik Jézus szavai:

34. Jézus pedig monda: Atyám!bocsásd meg nékik; mert nem

tudják mit cselekesznek...*838

Ugyanis a tömeg csak a forgatókönyvhöz statisztált. Hiszenmindannyian tudjuk, napjaink eseményein okulva, hogy egyembertömeget nagyon könnyû manipulálni. A tömegben az em-berek bármi olyat megtesznek, amit különben soha nem ten-nének meg.

A misszionáriusok mindezt tökéletesen tudták. A tömegbenlévõ hangadók, akik mint említettük, a Hálózat tagjai voltak,uszították az embereket. Ezt kellett tenniük.

Ugyanis mindennek a Tervnek megfelelõen kellett történnie.Jézust megfeszítették...Mintegy három óra hosszat volt a kereszten.A történések azért voltak húsvét péntekjére idõzítve, hogy

még legyen remény Jézust újraéleszteni.Mivelhogy péntek este volt már, és közelgett a szombat, ezért

a katonák siettették a haldoklók haláltusáját azzal, hogy eltör-ték a lábszárcsontjukat. Ezzel a halál hamarabb beállt náluk,mivel nem tudtak már a lábukra támaszkodva megküzdeni min-den egyes levegõvételért.

Mikor Jézushoz értek, azt tapasztalták, hogy õ már halott. Ezértõt megkímélték. Egy katona a dárdájával mindössze Jézus ol-dalát sebezte meg, ahonnan vér folyt ki.

A vére tehát folyékony állapotban volt! A vérkeringése mégha nagyon lassan is, de mûködött. Jézus nem volt halott!

A szernek köszönhetõen a tetszhalál állapotában volt. Olyany-nyira lelassultak az életfunkciói, hogy egy felületes szemlélõbiztosan halottnak hitte.

Ha azonban sokáig ott marad a kereszten, akkor biztosan azis lesz...


106

Ezért a Hálózat egyik tagja, nevezetesen egy József nevû gaz-dag polgár, megjelent Pilátusnál és arra kérte, hogy adja ki Jé-zus testét neki.

Hiszen minden perc számított...57. Mikor pedig beesteledék, eljö-ve egy gazdag ember Arimathiá-ból, név szerint József, a ki magais tanítványa volt Jézusnak;58. Ez Pilátushoz menvén, kéri va-la Jézus testét. Akkor parancso-lá Pilátus, hogy adják át a testet.

59. És magához vévén József atestet, begöngyölé azt tisztagyolcsba,60. És elhelyezé azt a maga új sírjá-ba, a melyet a sziklába vágatott: ésa sír szájára egy nagy követ henge-rítvén, elméne.

*839

Begöngyölték a testet és egy barlangban helyezték el.Mivel a rákövetkezõ nap szombat volt, ezért mindenkinek

kötelezõen pihennie kellett. Így senki sem ment a barlanghoz.Közben a misszionáriusok jármûve landolt a közelben. Egy

speciális kommandó jött, hogy Jézus testét elvigye.Jármûvükre szállították, és hogy onnan kezdve mi történt ve-

le, azt már az ön fantáziájára bízom, kedves olvasó...Az biztos, hogy Jézus végül is annak köszönhette az életét,

hogy halottnak hitték.A misszionáriusoktól kapott szer olyannyira lelassította az

életfunkcióit, hogy a trauma ellenére a szervezete nem állt lemûködni.

De van még az események láncolatában egy másik furcsaságis.

Azt tudjuk, hogy Jézus olyan információ és tudás birtokábanvolt, melyeket szigorúan titokban tartott. Ugyanakkor a legna-gyobb titoktartás ellenére mégis csak szivárogtak ki fontos dol-gok.

Jézus “utolsó” szavai nagyon furcsák. Vizsgáljuk meg azokatközelebbrõl.

Ugye, azt tudjuk általánosságban, hogy Jézus a kereszten,mielõtt “meghalt” volna, a következõket mondta: “Atyám, a tekezedbe teszem le az én lelkemet”.

De ami furcsa, az az, hogy Máté, Márk, Lukács és János kö-zött nincs egyetértés abban, hogy mik is voltak valójában ezeka szavak.

Máté és Márk szerint: ”Én Istenem, én Istenem! miért hagyálel engemet?”


107

Ugyanakkor Lukács szerint: ”Atyám, a te kezedbe teszem leaz én lelkemet”.

Míg János arról ír, hogy Jézus azt mondta: ”Elvégeztetett!”Vajon miért ez a különbözõség?Ha csak ennyit tudunk, akkor nem tudjuk a feltett kérdést

megválaszolni.Máté és Márk azonban segít nekünk megtalálni ennek a kü-

lönbözõségnek az okait.Ugyanis Máté a következõket írja:


Márk pedig így ír:

A fentiekkel ugyanaz a problémánk, ami a MENE TEKEL PE-RESZ UFARSZIN! mondattal volt Dániel könyvében.

Itt ugyanaz a gond. Mert ezek a szavak fonetikusan vannaklejegyezve.

Egyesek úgy hallották, hogy ELI,ELI! Míg mások váltig állítot-ták, hogy Eloi, Eloi! Miért?

Azért, mert senki nem értette. Hiszen Máté hozzá is teszi:”Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondá-nak: Illyést hívja ez.”

Hiszen nem értették. Csak hallás után lettek lejegyezve. Sõta szövegek csak megmagyarázzák, hogy mit jelentenek.

Magyarázni meg csak olyat tudunk, amit nem értünk.Ugyanis ezek a szavak a misszionáriusok nyelvén hangzot-

tak el...Mert ha nem így volna, akkor az emberek mindenképpen ér-

tették volna, mit is mond. Mert korábban Jézus minden szavátértették. Most meg valamilyen ismeretlen nyelven szólalt meg!

Azt tudjuk, hogy a misszionáriusokkal szoros kapcsolatbanállt. Azt is tudjuk, hogy csak félig volt földi ember. Hisz õ sajátmagáról ezt állította. Ami valóban igaz.

34. És kilencz órakor fennszóvalkiálta Jézus mondván: Elói, Elói!Lamma Sabaktáni? a mi meg-

magyarázva annyi, mint: Én Istenem,én Istenem! miért hagyál el enge-met?

*841

46. Kilencz óra körül pedig nagy fen-szóval kiálta Jézus, mondván: ELI,ELI! LAMA SABAKTÁNI?azaz: Én Istenem, én Istenem! miérthagyál el engemet?

47. Némelyek pedig az ott ál-lók közül, a mint ezt hallák,mondának: Illyést hívja ez.

*840


108

A misszionáriusokra vonatkozó információkat szigorúan ti-tokban tartotta. Csak a tanítványaival osztotta meg azokat.

De most, hogy szenvedett, már nem volt olyan erõs a kontrollbenne, hogy mindent titokban tartson. És ekkor elszólta ma-gát. Második anyanyelvén szólalt meg...

109

A KÜLDETÉS VÉGE

Nos, ami Jézus megfeszítése, testének a keresztrõl való le-vétele és a barlangban való elhelyezése után történt, az azösszes történet közül a legzavarosabb.

Az ugyanis biztos, hogy Jézus teste eltûnt.Mondhatnánk persze azt is, hogy mindez Jézus követõinek a

mûve, és azért rabolták el a halott testét, hogy ne legyen cáfolóbizonyíték arra az állításra, hogy feltámadt.

Persze magyarázhatjuk a történteket ilyenképpen is. De mi-vel korábban, az egész Bibliában vörös fonalként vonul végigaz a tény, hogy egy nem földi eredetû társadalom képviselõi aháttérbõl befolyásolják a történéseket, ezért mindenképp aztkell mondanunk, hogy az események további alakulása mö-gött szintén ott voltak.

Na de lássuk, mit mondanak errõl a szövegek.

Ez a leírás tipikus esete egy “angyal” landolásának. Együtt járvele a hajtómûvek robaja, a földindulás, a “villámlás” és a haj-tómûvek égésterméke, a füst.

Emlékezzünk vissza, mikor Jézus három tanítványával a he-gyen fogadta a landoló jármûvet. Ott van szó arról, hogy a ruhá-ja fehér volt, mint a hó.

Egyelõre csak annyit, hogy ez a hajtómû füstje. A késõbbifejezetek egyikében részletesen fogunk majd foglalkozni amisszionáriusok jármûtípusaival, illetve az azokat kísérõ jelen-ségekkel.

Egy jármû landolt tehát a közelben. A szöveg arról tesz emlí-tést, hogy a sír õrzõi olyanok voltak, mint a holtak. Vajon mitértsünk ezen?

Többször is említettük, hogy a misszionáriusok elõszeretet-tel alkalmazták látogatásaik során az altatás technikáját. A mos-tani sem volt kivétel ez alól a gyakorlat alól.


1. A szombat végén pedig, a hételsõ napjára virradólag, kiméneMária Magdaléna és a másik Má-ria, hogy megnézzék a sírt.2. És ímé nagy földinduláslõn; mert az Úrnak angyala le-szállván a mennybõl, és odamenvén, elhengeríté a követ a sírszájáról, és reá üle arra.

3. A tekintete pedig olyan volt,mint a villámlás (járó hajtó-mûvek), és a ruhája fehér, mint ahó (füst).4. Az õrizõk pedig tõle való féltök-ben megrettenének, és olyanokkálõnek mint a holtak (elaltattákõket?).

*842

110

Mikor a jármû landolt, röviddel utána az õrök “elaludtak”, ésmozdulatlanul, akárcsak a halottak, hevertek a földön.

A jármû legénységének egyik tagja a barlang bejáratánál vá-rakozott.

Mikor megjelent a két asszony, ott találták ezt a furcsa kiné-zetû ismeretlent, aki megszólította õket:

11. Mária pedig künn áll vala a sírnálsírva. A míg azonban siránkozék,behajol vala a sírba;12. És láta két angyalt fehér ruhábanülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.13. És mondának azok néki: Asszonymit sírsz? Monda nékik: Mert elvit-ték az én Uramat, és nem tudom,hova tették õt.14. És mikor ezeket mondotta,hátra fordula, és látá Jézust ottállani, és nem tudja vala, hogy Jé-zus az.15. Monda néki Jézus: Asszony, mit

sírsz? kit keressz? Az pedig aztgondolván, hogy a kertész az, mon-da néki: Uram, ha te vitted el õt,mondd meg nékem, hová tetted õt,és én elviszem õt.16. Monda néki Jézus: Mária! Azmegfordulván, monda néki: Rabbó-ni! a mi azt teszi: Mester!17. Monda néki Jézus: Ne illessengem; mert nem mentem még felaz én Atyámhoz; hanem menj azén atyámfiaihoz és mondd nékik:Felmegyek az én Atyámhoz és a tiAtyátokhoz, és az én Istenemhez,és a ti Istenetekhez.

*844

Mindez még az éjszaka utolsó szakaszában, sötétben történt:

1. A hétnek elsõ napján pedig jóreggel, a mikor még söté-tes vala, oda méne Mária Mag-

daléna a sírhoz, és látá, hogy el-vétetett a kõ a sírról.

*845



Márk arról számol be, hogy a két asszony a sírboltban egyifjút talált, aki szintén valami hasonlót mondott ahhoz, amirõlMáté számol be.

Lukács viszont azt állítja, hogy amint a két asszony benn volta sírboltban, két ismeretlen lépett oda hozzájuk. Az öltözékükvolt rendkívüli. Ugyanis fényes volt. Azt kérdezték, hogy miértkeresik a holtak között az élõt?

János viszont egész mást említ. Szerinte két “angyal” voltbenn, mikor Mária benézett a sírboltba. Mikor megfordult, Jé-zus állt mögötte. Csak... nem ismerte fel...?

5. Az angyal pedig megszólalván,monda az asszonyoknak: Ti ne félje-tek; mert tudom, hogy a megfeszí-tett Jézust keresitek.6. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lás-sátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.

7. És menjetek gyorsan és mond-játok meg az õ tanítványainak,hogy feltámadott a halálból; ésímé elõttetek megy Galileába;ott meglátjátok õt, ímé megmon-dottam néktek.

*843

Ez egy nagyon furcsa történet. Azonban furcsasága ellenére,hinnünk kell neki.


111

Ugyanis az evangelisták egybehangzóan állítják, hogy külö-nös személyek voltak a sírnál.

Máté hozzáteszi, hogy nagy robajjal egy angyal landolt. Min-den bizonnyal ezzel érkeztek az ismeretlenek.

Állítólag, amikor Mária, miután benézett a barlangba és meg-fordult, egy személy állt mögötte. Egyáltalán nem tûnt számáraismerõsnek. Azt hitte, hogy a kertész az.

Viszont, mikor megszólította õt, csak akkor ismerte fel, hogyJézus.

Nagyon különös történet.Egy anya nem ismerte meg a fiát? Vajon miért?Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy másképp nézett

ki. Miért?A tudásunk itt határt szab a történtek megértésének. Ugyanis

nem tudjuk...Persze mondhatnánk újra, hogy csak kitaláció az egész. Azon-

ban Jézus, vagy legalábbis az a személy, aki Mária háta mögöttállt, azt mondja, hogy ne érjen hozzá, mert még nem vitetett felaz Atyához...

Nem értjük, mi történt attól kezdve, hogy éjjel egy nem földijármû landolt, és a rajta érkezõk beléptek a barlangba...

112

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

Miután Jézus “meghalt” és “feltámadt”, még állítólag több íz-ben “megjelent” tanítványainak, illetve Mária Magdolnának. Má-sok más helyeken is látni vélték.

Hogy mi igaz mindebbõl, nem tudjuk. Egy dolgot azonbanbiztosan tudunk, hogy a Terv egy fontos szakasza véget ért.Jézus teljesítette a küldetését, amit a misszionáriusok reá bíz-tak.

A késõbbi jelenések mögött minden bizonnyal a Hálózat em-berei álltak. Többen is közülük az utasításnak megfelelõen váltighangoztatták, hogy Jézussal találkoztak és beszéltek is vele.

Az emberek, természetesen, mindezeket hallva kétségbe von-ták. Ahogy azonban egyre sokasodtak a “jelenések”, egy idõmúlva már nem tudták, mit is higgyenek. Hiszen látszólag telje-sen más vidékekrõl származó emberek, akik korábban nem isismerték egymást, arról számoltak be, hogy Jézus él...

Az állítólagos szemtanúk valóban nem ismerték korábban egy-mást. Csak egy volt közös bennük: mindannyian a Hálózat tag-jai voltak.

Ugyanis Jézus “halálával” a Terv még nem ért véget. “Cso-dái”, tettei és késõbbi jelenései meglehetõsen nagy port ka-vartak ugyan, de a misszionáriusok még mindig nem lehettekteljesen bizonyosak abban, hogy Jézus követõinek mozgalmafennmarad, sõt gyarapodni fog. Ezért a Terv második szakaszá-nak fõszereplõi Jézus Csapatának a tagjai, az apostolok voltak.Ímmáron rájuk és a Hálózatra várt a feladat, hogy további “cso-dákkal” terebélyesítsék a Mozgalmat.

113

PÁL APOSTOL

A Jézus utáni idõszak egyik kulcsfigurája Pál apostol, akitpolgári nevén Saulusnak hívtak.

Ez az ember elvakult, esküdt ellensége volt Jézus követõinek.Országszerte közismert volt arról, hogy kíméletlenül börtönbevetette mindazokat, akikrõl kiderült, hogy Jézus tanait terjesztik.

Így hát személye akadály volt a misszionáriusok Tervénekútjában. Hiszen azok minden eszközzel a követõk, a Mozga-lom létszámának gyarapodását kívánták elérni. Saulus pedigtûzzel-vassal irtotta õket.

Ez komoly problémát jelentett.Hogyan lehetett hát megoldani ezt a problémát?Nyilván az egyik út Saulus likvidálása lett volna. Ez minden

különösebb gond nélkül kivitelezhetõ lett volna. De õ tisztes-séges ember hírében állt:

3. És a mint méne, lõn, hogy kö-zelgete Damaskushoz, és nagyhirtelenséggel fény sugárzá õtkörül a mennybõl:4. És õ leesvén a földre, halla szó-zatot, mely ezt mondja vala néki:Saul, Saul, mit kergetsz engem?5. És monda: Kicsoda vagy, Uram?Az Úr pedig monda: Én vagyok Jé-zus, a kit te kergetsz: nehéz nékedaz ösztön ellen rúgódoznod.6. Remegve és ámulva mondá:Uram, mit akarsz, hogy cseleked-

jem? Az Úr pedig monda néki:Kelj fel és menj be a városba, ésmajd megmondják néked, mitkell cselekedned.7. A vele utazó férfiak pedignémán álltak, hallva ugyan aszót, de senkit sem látva.8. Felkele azonban Saulus a föld-rõl; de mikor felnyitá szemeit, sen-kit sem láta, azért kézenfogva ve-zeték be õt Damaskusba.9. És három napig nem látott, ésnem evett és nem ivott.

*847

Megint csak egy csodával állunk szemben. Ugyanis Jézus kö-vetõinek esküdt ellensége egy alkalommal, két város közötti

*846 Pál filippibeliekhez írt levele 3 *847 Az apostolok cselekedetei 9

Ezeket Saulus, a késõbbi Pál mondja. Így õ csak a “rosszoldalon állt”.

A misszionáriusok az akadályból, melyet Saulus személyejelentett a Mozgalom számára azzal, hogy tagjait üldözte, végülelõnyt kovácsoltak. Ugyanis nem likvidálták, hanem esküdt el-lenségüket... a saját oldalukra állították.

Lássuk hát a történetét, mely akkor vette kezdetét, mikor tár-saival Damaszkusz felé tartott.

6. Buzgóság tekintetében az egy-házat üldözõ, a törvénybeli igaz-

ság tekintetében feddhetetlenvoltam.

*846

114

lakatlan területen haladt, útitársaival. Egyszer csak az égbõl va-lamiféle fény sugárzott rá és szózat hangzott fel.

Érdekes módon a vele lévõk a fényt nem látták, de a hangothallották. A fény Saulust, ahogy forrásának irányába nézett, egyidõre megvakította.

Mit kezdjünk ezzel az esettel? Miféle fény volt az, és a többiekmiért nem látták?

Így önmagában valóban csodának tûnik. Mert nagyon nehézbármilyen magyarázatot is adni rá.

De...Valamivel késõbb a szövegekben egy másik verziót olvasha-

tunk ugyanerrõl:

Summa-summárum, miközben Saulus úton volt Damaszkuszfelé, valami történt. Állítólag egy “mennyei fény” sugározta õt kö-rül, és szózatot hallott. Eddig rendben is van. Ugyanis ezután

*849 Az apostolok cselekedetei 26*848 Az apostolok cselekedetei 22

6. Lõn pedig, hogy a mint menékés közelgeték Damaskushoz,déltájban nagy hirtelenséggel azégbõl nagy világosság sugárzottkörül engem.7. És leesém a földre, és hallékszót, mely monda nékem: Saul,Saul, mit kergetsz engem?

8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy,Uram? És monda nékem: Én vagyoka názáreti Jézus, a kit te kergetsz.9. A kik pedig velem valának,a világosságot ugyan látták,és megrémültek; de annak sza-vát, a ki velem szól vala, nemhallották.

*848

Nocsak?Saulus ugyanazt a történetet most teljesen másképp meséli

el. A korábbiakkal ellentétben itt arról van szó, hogy a veleegyütt utazók látták a fényt, de a hangokat nem hallották...

De van egy harmadik változat is:

12. E dologban épen útban lévén Da-maskus felé a fõpapoktól vett fel-hatalmazással és engedelemmel,13. Délben látám az úton király,hogy mennybõl a napnak fényes-ségét meghaladó világosság su-gárzott körül engem és azokat,kik velem együtt haladnak vala.14. Mikor pedig mi mindnyájanleestünk a földre (vagyis nemkizárólag Saul, azaz Pál volt acímzett), hallék szózatot, mely énhozzám szól és ezt mondja vala zsi-dó nyelven (még a nyelvet is, me-

lyen az üzenet elhangzott, meg-jegyezte): Saul, Saul, mit kergetszengem? Nehéz néked az ösztön el-len rúgódoznod.15. Én pedig mondék: Kicsoda vagy,Uram? És az monda: Én vagyok Jé-zus, a kit te kergetsz.16. De kelj fel, és állj lábaidra: mertazért jelentem meg néked, hogy té-ged szolgává és bizonysággá ren-deljelek (ezzel a misszionáriusoktöbbet értek el) úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, a mikrenézve meg fogok néked jelenni;

*849

115

megváltozott, a keresztények korábbi üldözõjébõl, gyökeres for-dulattal, Jézus követõje, az evangélium hirdetõje lett.

Persze mondhatnánk, hogy ez a “mennyei jelenés” olyannyi-ra nagy hatással volt rá, hogy gyökeresen megváltozott a koráb-bi felfogása.

Eddig a hivatalos nézet által propagált történet.Ám de, mi is történt valójában? Lehet-e valamilyen sejtésünk

errõl?Igen!Ebben egy másik szövegrész van segítségünkre.

Más szavakkal, fentebb Pál arra panaszkodik, hogy ne bántsákõt, hiszen úgyis elég kellemetlenséget okoz a testében lévõ”tövis”, mely arra szolgált, hogy “el ne bízza magát”.

És kik helyezték be a “tövist”? A Sátán angyalai.Egy újabb kérdés: az angyal pozítív, fehér ruhába öltözött,

szárnyakkal rendelkezõ jóságos személyt jelent. Itt meg Pálazt mondja, hogy Sátánnak angyalai vannak...

Hogyan is értsük ezt? És egyáltalán érthetõ-e?Igen.Hiszen már a korábbiakban sokszor említettük, hogy az an-

gyalok sok esetben jelentenek fegyveres misszionáriusokat.

*851Pál galátziabeliekhez írt levele 6

Ez egy rendkívül fontos mozzanat!Pál arról beszél, hogy a misszionáriusok egy “tövist” ültettek

be a testébe...Melyet mindvégig hordozott:

17. Ennek utána senki nékem bántá-somra ne legyen; mert én az Úr Jé-

zusnak bélyegeit hordozom azén testemben.

*851

*850 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12

7. És, hogy a kijelentések nagyságamiatt el ne bizakodjam, tövis ada-tott nékem a testembe (vala-mit a misszionáriusok beültet-tek a testébe -— valamilyen ké-szüléket — implantátumot), aSátán angyala, hogy gyötörjönengem (valószínüleg ezzel biz-tosították Pál megbízhatatlansá-ga esetére a misszionáriusok ma-gukat), hogy felettébb el ne bi-zakodjam.

8. Ezért háromszor könyörögtemaz Úrnak, hogy távozzék el ez tõ-lem (vagyis, hogy távolítsák elaz implantátumot);9. És ezt mondá nékem: Elég né-ked az én kegyelmem; mert az énerõm erõtlenség által végeztetikel. Nagy örömest dicsekeszemazért az én erõtelenségeimmel,hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.

*850

116

Ugyanilyen fegyveres személyek szolgálnak a misszionáriu-sok... biztonsági szolgálatában...

Nos, ezek ültették be Pál testébe a “tövist” — az implantátu-mot, mely egy apró elektronikus készülék volt.

Ugye mindenki hallott már napjainkban az úgynevezett szív-ritmus-szabályozóról? Idegen szóval ”pészméker”.

Ez egy apró elektronikus eszköz, melyet szükség esetén aszívritmuszavarban szenvedõ beteg testébe ültetnek be a bõralá. Abban az esetben, ha a beteg szíve rendellenesen dobog,ez a miniatûr készülék két elektródáján keresztül, melyek aszív egy meghatározott részéhez vezetnek, egy kisebb elekt-romos áramütéssel korrigálja annak mûködését.

Egy ilyen készülék belsõ energiaforrással rendelkezik, ésegy-két évig problémamentesen üzemel.

Nos, Pál testébe a biztonsági szolgálat, garanciaként arra, hogynem fordít nekik hátat, egy hasonló miniatûr eszközt ültetett be.Csakhogy ez a készülék áramütéseivel nem a szívét szabályoz-ta, hanem ugyan ártalmatlan, de fájdalmas ingert okozott neki.

Ezért Pál, mikor találkozott az egyik magas rangú misszioná-riussal, kérte, hogy távolítsák el a testébõl az implantátumot.Hiszen kellemetlen tapasztalatai voltak.

Mire az kitérõ választ adott...Ha most a hagyományos felfogás szerint gondolkozunk, ak-

kor nem értjük, hogy az “Úr” miért nem távolította el a “tövist”Pál testébõl? Hiszen azt az esküdt ellensége, Sátán helyezteoda? Érthetetlenül csak kitérõ választ adott.

Viszont érthetõvé válik, ha másképp szemléljük a dolgokat.A biztonsági szolgálat feje meggyõzte az “Urat”, hogy mivel

Pál személye nem száz százalékig megbízható számukra, ezértegy apró eszközt ültessenek be a testébe, mely ártalmatlan,de ugyanakkor garanciát jelent arra, hogy nem fordul ellenükés... nem mondja el az embereknek mindazt, amit látott. Amittitokban kellett tartania...

Ez a készülék volt minderre a garancia...Az “Úr” beleegyezését megkapva, a biztonsági szolgálat tiszt-

jei elhelyezték az implantátumot Pál testében.Mikor az kérte az “Urat”, hogy távolítsák el, az azért adott

kitérõ választ, mivel mindez az õ engedélyével történt...

117

Ezzel az eszközzel a misszionáriusok mintegy irányítottákPált. Na nem úgy, hogy beszéltek hozzá. Az egy másik készü-léktípussal történt. A következõ részben fogunk róla beszélni.

A “tövis” apró, kellemetlen áramütéseivel több ízben kény-szerítették Pált arra, hogy “bizonyságot tegyen”.

(*825) Pál levele a rómabeliekhez 11

Az utazók mind egytõl-egyig a földre rogytak, hiszen kaptak a“kábultság lelkébõl”, és így nem láttak és nem hallottak mársemmit.

Azt sem, hogy a jármû a közelben landolt, és fedélzetérõlalakok tûnnek elõ. Õk voltak a biztonsági tisztek.

A földön eszméletlenül fekvõ Saulus felé tartottak. A többiember érdektelen volt számukra. Hiszen parancsot kaptak ar-ra, hogy egy apró implantátumot helyezzenek el a testében...

A néhány percig tartó beavatkozás befejeztével ébresztgetnikezdték Saulust. Ahogy az résnyire kinyitotta a szemét, közöl-ték vele mindazt, amirõl a késõbbiekben beszámol.

A többiek persze, mivel eszméletlenek voltak és csak késõbbtértek magukhoz, már nem láthatták a történteket. Ezért zavaros

8. A mint meg van írva: Az Istenkábultság lelkét adta nékik(elkábította-elaltatta); szeme-

ket, hogy ne lássanak, füle-ket, hogy ne halljanak...

(*825)

De vajon mikor helyezhették Pál testébe a “tövist”? Hiszennem számol be más “mennyei jelenésekrõl”?

Nyilván akkor, mikor az az ominózus találkozás történt a Da-maszkusz felé vezetõ úton...

Mikor az úton haladtak, és lakatlan vidéken jártak, egyszercsak egy jármû jelent meg a magasban. Ennek fényére és hang-jára lettek figyelmesek az utazók.

Ahogy Pál felnézett, a magasan fölötte lebegõ jármû hajtómû-vébõl elõtörõ éles fény egy idõre elvakította.

Mielõtt a jármû landolt:

5. Mikor pedig megérkeztek Macze-dóniából Silás és Timotheus, szo-rongatá a lélek Pált, és bi-zonyságot tõn a zsidóknak,hogy Jézus a Krisztus.

*852

14. És megkísértetvén testemben(az implantátum!), nem vetette-tek meg, sem nem utáltatok megengem, hanem úgy fogadtatok,mint Istennek angyalát, mint Krisz-tus Jézust.

*853

*853 Pál galátziabeliekhez írt levele 4


118

a szöveg, mikor egyszer azt mondja, hogy a vele együtt utazókhallották, máskor meg azt, hogy nem hallották a ”szózatot”.

Ahogy a biztonsági szolgálat tagjai, Sátán angyalai, végrehaj-tották a kapott parancsot, visszaszálltak a fedélzetre, és a jár-mû elrepült.

Az utazók még sokáig ott feküdtek a földön eszméletlenül,míg aztán idõvel lassacskán elkezdtek magukhoz térni.

Nem értették, hogy mi is történt. Csak arra emlékeztek egye-sek, hogy valamiféle fényt láttak elõzõleg. Mások pedig arrólszámoltak be, hogy semmiféle fényt nem láttak.

Viszont arra nem találtak magyarázatot, hogy miért feksze-nek mindannyian a földön?

Mikor Saulushoz mentek, hogy felsegítsék, megdöbbenve ta-pasztalták, hogy az nem lát. Megvakult...


11. Mikor pedig nem láték an-nak a világosságnak dicsõ-sége miatt (itt a dicsõség és avilágosság szinonímák, egyéb-

ként Saul valóban a nagy fényes-ség miatt vakult meg ideiglene-sen), a velem valóktól kézenfogvavezettetve menék Damaskusba.

*854

10. Vala pedig egy tanítvány Da-maskusban, névszerint Ana-niás, és monda annak az Úr lá-tásban: Ananiás! Az pedig mon-da: Ímhol vagyok Uram!11. Az Úr pedig monda néki: Kelj felés menj el az úgynevezett Egye-nes utczába, és keress föl a Jú-dás házában egy Saulus nevû tár-zusi embert, mert ímé imádkozik.13. Felele pedig Ananiás: Uram, sok

embertõl hallottam e férfiú felõl,mily sok bosszúsággal illeté a teszenteidet Jeruzsálemben:14. És itt is hatalma van a fõpapok-tól, hogy mindazokat megkötözze,kik a te nevedet segítségül hívják.15. Monda pedig néki az Úr: Eredjel, mert õ nékem választott edé-nyem, hogy hordozza az én ne-vemet a pogányok és királyok, ésIzráel fiai elõtt.

*855

Nos, az Ananiás nevû ember, aki a Hálózat ügynöke volt, fo-lyamatosan kapcsolatban állt a misszionáriusokkal.

Mikor Saulust az országúton a misszionáriusok “meglátogat-ták”, s mivel õ az érkezõ jármû hajtómûveibõl sugárzó intenzívfénybe nézett, ezért idõlegesen megvakult. Közben a misszio-


Megjegyzem, immáron sokadszor, hogy a Bibliában az isme-retlen eredetû fényt a krónikások ”dicsõségként” említik.

Elvezették hát az ideiglenesen megvakult embert Damasz-kuszba. Ahol a Hálózat felvette vele a kapcsolatot... Egyik ügy-nöke révén...

119

náriusok elvégezték rajta a beavatkozást: beültették a testébea “tövist”, majd otthagyták. Minden rendben volt, csak egy gondadódott: Saulus annak következtében, hogy nem látott, annyiraelkeseredett, hogy nem vett magához ételt.

Nyilván, ha ez sokáig folytatódik, akkor olyannyira legyengül-hetett volna, hogy belehal.

A misszionáriusok tudomást szereztek arról, hogy Saulusrossz fizikai állapotban van, mert nem lát. Viszont nem kíván-ták elveszíteni az egyik, a Tervnek éppen megnyert közismertembert, ezért a segítségére siettek.

Pontosan tudták, hogy hol szállt meg.Felvették a kapcsolatot a damaszkuszi ügynökükkel — Ana-

niással — és utasították, hogy keressen fel egy Saulus nevûembert Damaszkusz egyik utcájában.

Mondhatnánk persze azt, hogy Ananiással egyfajta látomás-szerûen beszélt az “Úr“. De emlékezzünk csak vissza Sámuel-re és arra az esetre, amikor a misszionáriusok elõször léptekvele kapcsolatba a frigyláda segítségével (*123).

Ugyanis, mikor elemeztük az oda vonatkozó szövegeket, lát-hattuk: a krónikás arról beszélt, hogy az “Úr” megjelent Sámuel-nek, és egyfajta “jelenés” kíséretében beszélt vele.

Késõbb kiderítettük, hogy semmiféle misztikus jelenés nemvolt, hanem Sámuel és az “Úr” a ládán, mint egyfajta adó-vevõkészüléken keresztül kommunikált.

Nos, a szövegek Ananiással kapcsolatban is látásról, jele-nésrõl beszélnek. De ha valóban az lett volna, akkor Ananiás ahívásra nem válaszolt volna, hogy ”Itt vagyok, Uram”. Akárcsakegykoron Sámuel...

Itt persze nem arról van szó, hogy Ananiásnak volt egy “frigy-ládája”. Csak arról, hogy egy olyan eszköz volt a birtokában,mely a misszionáriusokkal való kapcsolattartást szolgálta. Ezaz eszköz lehetõvé tette, hogy az érkezett üzenetekre vála-szoljon. Szintén egy adó-vevõ készülékrõl van szó.

Gondolom, az nyilvánvaló, hogy egy hétköznapi emberneknem lehetett ilyen mûszaki készüléke. Ilyenekkel csak a Háló-zat ügynökei rendelkeztek.

120

A misszionáriusok utasították hát, hogy keresse fel Saulust,és nyilvánvalóan valamilyen gyógyszer segítségével javítsonaz állapotán.

17. Elméne azért Ananiás és be-méne a házba, és kezeit reá vet-vén, monda: Saul atyámfia, az Úrküldött engem, Jézus, a ki meg-jelent néked az úton, melyen jöt-tél, hogy szemeid megnyiljanakés beteljesedjél Szent Lélekkel.

18. És azonnal mintegy pikkelyekestek le szemeirõl, és mindjártvisszanyeré látását; és felkelvénmegkeresztelkedék;19. És miután evett, megerõsödék.Vala pedig Saulus a damaskusi ta-nítványokkal néhány napig.

*856

Természetes, hogy mivel Ananiás a Hálózat tagja volt, és Sau-lus testében volt egy “tövis”, mely garanciául szolgált arra, hogycsak azt tegye, amit a misszionáriusok elvárnak tõle, ezért mind-ketten mélyen hallgattak a történtekrõl.

A valós cselekmények helyett kreáltak hát egy “csodaszagú”történetet, ahol Ananiás egy “jelenés” nyomán elindult, hogykézrátétellel meggyógyítsa Saulust. Ennek nyomán annak vak-sága, melyet egy igen erõs, szemkárosító fény okozott, pilla-natszerûen elmúlt... Mondták õk ketten egybehangzóan.

Miután Saulus teljesen rendbejött, a misszionáriusok utasítá-sának megfelelõen, melyet Ananiás adott át, elindult elsõ fela-data végrehajtására.

20. És azonnal prédikálá a zsina-gógákban a Krisztust, hogy õ azIsten Fia.21. Álmélkodnak vala pedig mind-nyájan, a kik hallák, és mondának:

Nem ez-é az, a ki pusztította Je-ruzsálemben azokat, a kik ezt anevet hívják segítségül, és ide isazért jött, hogy õket fogva vigyea fõpapokhoz?

*857

A misszionáriusok azon számítása, mely szerint Saulust in-kább felhasználni, semmint likvidálni kell, fényesen beigazo-lódott. Hiszen igen nagy feltûnést keltett, és az emberek seho-gyan sem értették az újdonsült Pál (megkeresztelkedése utánvette fel ezt a nevet) ”pálfordulását”. Nem értették, hogy az azember, aki esküdt ellensége volt korábban Jézus követõinek,immár maga is azok soraiba állt.

Ez nagy bizonytalanságot váltott ki a hivatalos hatalom képvi-selõinek ama köreiben, akik üldözték Jézus követõit, a Moz-galmat.

*856,*857 Az apostolok cselekedetei 9

121

A SZENT LÉLEK

Mi lehet az a “Szent Lélek”?A vallás egyfajta misztikus, anyagtalan, amorf valaminek te-

kinti, mely a Szent Háromság egyik tagja: Atya, Fiú, Szent Lélek.Láttuk a korábbiakban, hogy a történések hátterében nem

egy misztikus, természetfeletti személy állt — az Atya, hanemegy fejlett kozmikus társadalom képviselõi, küldöttei. Csakhogy,mivel a korabeli ember nem tudta néven nevezni az “Urat”,(hiszen napjainkban mi sem tudjuk), ezért egyfajta homály len-gi körül.

Arról is megbizonyosodhattunk, hogy a bibliai történetekbene vonatkozásban több különbözõ személy szerepel. Ugyanakkora szemtanúk, a krónikások mindegyiket kivétel nélkül Úrnaknevezik.

Ezen leírások értelmezési próbálkozásaiból alakult aztán kiaz ”egy igaz Istenben” való hit. Holott láthatjuk, hogy enneksemmi köze a valósághoz. Hiszen a szövegek e valóságtól el-rugaszkodott értelmezés helyett sokkal logikusabbak és ért-hetõbbek, ha nem használunk természetfeletti jelzõket.

Ebbõl következik, hogy a Szent Háromság képe sem állja mega helyét. De akkor meg mi is az a Szent Lélek?

Hogy valójában mi, azt a Szent Lélek leírásából következtet-hetjük ki. Éspedig úgy, hogy konkretizáljuk, mi célt szolgált,milyenek voltak a megnyilvánulásai.

Az elõzõ részben találkoztunk egy olyan eszközzel, amit Pálapostol “tövisnek” nevez. Ezt beültették a testébe. Napjainkbannem megy ritkaságszámba egy ilyen “tövis”, vagy nevezzük másnéven: egy apró mikroelektronikai eszköz, akárcsak a moderngyógyászatban alkalmazott ”pészméker”.

Képesek vagyunk olyan miniatûr elektronikai készülékeketelõállítani, melyek rendkívül kis méretük ellenére kitûnõenfunkcionálnak. Csak egy példát hadd említsek.

Mindenki jól ismeri a kémfilmekbõl az úgynevezett “polos-kát”. Természetesen ez nem rovart jelent, hanem egy apróelektronikai szerkezetet, melyet a titkosszolgálatok használ-nak. Apró méretei miatt az avatatlan szem számára észrevét-

122

len marad, de a környezetében hallható hangokat pici mikro-fonja és rádióadója segítségével néhány száz méter távolságraegyenesben közvetíti.

Vannak olyan “poloskák”, melyek mondjuk egy textil falvé-dõbe tûzve, kis méretük miatt a falvédõ mintájában elvegyülve,észrevétlenek maradnak. De elhelyezésük variációs lehetõsé-gei szinte kimeríthetetlenek.

Tehát napjainkban senki nem tekinti csodának azt, hogy egynagyon pici szerkezetnek köszönhetõen több száz méter tá-volságban is hallhatja a megfigyelt személy hangját. Ugye?

Lépjünk gondolatban tovább. Semmilyen mûszaki akadályanincs annak, hogy ugyanolyan pici vevõkészüléket készítsünk.Ez venni képes a rádióhullámok egy konkrét tartományát, ésátalakítja hanggá.

Apró méretei miatt az energiafelhasználása is csekély. Eset-leg elegendõ hozzá az ember testmelege...

De ha mûködik, akkor hogyan hallhatjuk, elvégre olyan pici,és a hangja is nagyon gyenge? Erre egy szövegrész a Bibliábóla segítségünkre van. Emlékezzünk vissza Sámuelre és Saulkirállyá választásának a történetére.

15. És az Úr kijelentette Sá-muelnek füleibe, egy nappal azelõtt, hogy Saul eljött, mondván:16. Holnap ilyenkor küldök hozzádegy embert a Benjámin földérõl,

és kend fel õt fejedelmül az énnépem, Izráel felett, hogy meg-szabadítsa az én népemet a Fi-liszteusok kezébõl;...

(*424)

Ugye azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy eljött az “Úr”, ésodahajolva Sámuelhez, a fülébe mondta mindezeket? Napjaink-ban ugyanis mindenki ismeri, mi az a fülhallgató. Egy apró, han-got generáló eszköz, melyet egy pánt segítségével a fülünkhözközel helyezünk el. Mivel annak a hangja elég gyenge, ezért akörnyezetünket nem zavarja, ha mondjuk zenét hallgatunk vele.Mások nemigen hallják a hangját, mi viszont, mert a fülünkönvan, kitûnõen szórakozunk.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy Sámuelnek egy fülhall-gatója volt, melyet állandóan viselt. Hiszen igencsak furcsánnézett volna ki abban az idõben. Aztán meg hogyan magyaráztavolna meg a többieknek, hogy mi az, és miért viseli a fülén.Ugye?

(*424) Sámuel I. könyve 9

123

Ugyanakkor nem járunk messze az igazságtól, mikor azt mond-juk, hogy az “Úr” Sámuel fülébe egy apró készülék segítségé-vel beszélt. Olyannyira apró, hogy azt senki nem láthatta... Éshangját sem hallhatta...

Hogyan? Úgy, hogy ez az apró készülék be volt ültetve Sámuelfülébe!

De nemcsak Sámuelt említhetnénk. Mert Ésaiásról példáultudjuk, hogy szintén próféta volt. Azaz õ is rendelkezett egyilyennel. Hiszen maga mondja:

18. Az Úr pedig monda Mózesnek:Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a

férfiút, a kiben lélek van,...*861

Õ is arról beszél, akárcsak Sámuel: az ”Úr” a ”fülében szólaltmeg”. A miniatûr készülékbõl...

Teljesen ártalmatlan, szövetbarát anyagból készült ennek akülsõ burkolata, ezért semmilyen allergiás reakciót nem vál-tott ki. Apró méretei miatt olyan kicsi volt az energiaszükségle-te, hogy a ”próféta” testmelege is elegendõ volt ahhoz, hogyüzemben tartsa...

Mivel valószínûleg mélyen a füljáratában volt, ezért még haolyannyira gyenge is volt a hangja, Sámuel jól hallotta azt.

27. Mert megjelentetted a teszolgádnak fülébe, óh Seregek-

nek Ura és Izráelnek Istene, eztmondván: Házat építek néked...

*860

*860 Sámuel II. könyve 7*861 Mózes IV. könyve 27

*858 Ésaiás könyve 22*859 Ésaiás könyve 50

Ne feledjük, hogy Mózes is állandó kapcsolatban állt amisszionáriusokkal. Õ szintén rendszeresen kapott utasítá-sokat.

Többek között akkor is, mikor kiválasztotta szolgájául Józsuét.No, persze, nem véletlenül...

14. És megjelenté magát füle-imben a seregek Ura: Megnem bocsáttatik e bûn tinéktek,míg meg nem haltok; szól az Úr,a seregek Ura.15. Így szólt az Úr, a seregek Ura:No, menj el e kormányzóhoz, Séb-nához, a királyi ház fõemberéhez,és mondd meg néki (a készü-léken keresztül rendszeresenkapta az instrukciókat):

*858

4. Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erõsítni a meg-fáradtat beszéddel, fölserkentiminden reggel, fölserkentifülemet, hogy hallgassak, mikénta tanítványok.

*859

124

Hisz Józsué is ”ügynök” volt. Mert ”benne”, a testében voltegy ”lélek” — implantátum. Ezért kísérhette fel Mózest a hegyre,ahol az állítólag ”meghalt”, pontosabban eltûnt. És találkozhatottaz ”égi seregek” fejedelmével — egy magas rangú tiszttelJerikhónál.

Mikor annak mikéntjérõl beszéltünk, hogy Mózes hogyan istarthatta a misszionáriusokkal a kapcsolatot, azt mondtuk, hogyneki egy személyi adó-vevõ készüléke lehetett. Ennek segít-ségével valósulhatott meg mindez.

Ezzel viszont csak egy probléma volt. Éspedig, ha az egy kisméretû rádió adó-vevõ lett volna, melyet állandóan magánál tar-tott, akkor megeshetett, hogy esetleg ellopják, vagy elveszíti.Ez esetben bizony komoly gond állt volna elõ.

Viszont hol lehet a legbiztosabb helyen egy kis méretû ké-szülék?

Az ember testében!Mózest a misszionáriusok elvitték negyven napra, emlékszik,

kedves olvasó? Kiderült, hogy valamilyen sebészeti beavatko-zást hajtottak rajta végre, melynek következtében egy ideig nemehetett és nem fogyaszthatott folyadékot.

Nos, ekkor ültették be a testébe azt az eszközt, mely a kap-csolattartást szolgálta. Külsõleg semmi nem látszott rajta. A ké-szülék a testében volt.

Senkiben sem merülhetett fel annak a legkisebb gyanúja sem,hogy Mózes egy készülék segítségével kommunikál a misszio-náriusokkal.

Így el sem lophatták azt tõle...Segítségével sok ember elõtt is szólhattak hozzá. A többiek-

nek pedig minderrõl fogalmuk sem volt.Szóról szóra ugyanez igaz Jézusra is. Emlékezzünk vissza,

hogy õ is eltûnt egy idõre. Huzamosabb ideig egy olyan helyenvolt, ahol “angyalok” — misszionáriusok — voltak.

Õrajta is elvégeztek egy sebészeti beavatkozást, melynek kö-vetkeztében, amíg fel nem épült, nem ehetett és vizet semihatott. Csak akkor kezdték el a kiképzését, mikor “végre meg-éhezett” (*742,746).

125

A légitámaszponton, ahova Jézust elvitték, õ is kapott egyolyan készüléket, mint korábban Mózes. Ezt ugyanúgy a testé-ben helyezték el, mint korábban Mózesnek.

E készülék olyan “képességeket” adott neki, melyek termé-szetfölöttinek tûntek.

Lássunk rövid kitérõként ezekbõl csak egyet.Eljött a húsvéti bárány elfogyasztásának idõpontja, amit mi

“utolsó vacsoraként” ismerünk. Ugyanis nem sokkal ezután tar-tóztatták le Jézust.

A tanítványok megkérdezték tõle, hol kívánja megünnepelniaz ünnepet.

Márk és Lukács szóról szóra ugyanazt írja:

Mindannyian elcsodálkozhatunk azon, hogy a tanítványokkalszemben valóban jött egy vizeskorsót vivõ ember. Követték.Amikor az bement az egyik házba, õk is utánamentek. A házi-gazdának azt mondták: ”A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?”

Ez ahelyett, hogy furcsállotta volna a kérdést, mutatott nekikegy épületet, ahol már minden nagyjából elõ volt készítve.

Valóban csodába illõ, hogy Jézus elõre megmondta, hogy kilesz, mi lesz és hol lesz. Mintha csak természetfeletti képes-ségeivel elõre mindezt meglátta volna. Pedig...

A magyarázat sokkal egyszerûbb.A Hálózat egyik tagjánál, az otthonában az ügynökök meg-

szervezték az elõkészületeket. Mikor elkészültek, ezt jelen-tették a misszionáriusoknak.


a házi gazdának: A Mester kérdi:hol van az a szállás, a hol mege-szem az én tanítványaimmal ahúsvéti bárányt?15. És õ mutat néktek egy nagy va-csoráló házat berendezve, készen:ott készítsétek el nékünk.16. Elmenének azért az õ tanítvá-nyai, és jutának a városba, és úgytalálák, a mint nékik megmon-dotta, és elkészíték a húsvéti bá-rányt.

*862

12. És a kovásztalan kenyerek ün-nepének elsõ napján, mikor a hús-véti bárányt vágják vala, mondánaknéki az õ tanítványai: Hol akarod,hogy elmenvén megkészítsük,hogy megehesd a húsvéti bárányt?13. Akkor elkülde kettõt az õ ta-nítványai közül, és monda nékik:Menjetek el a városba, és egy em-ber jõ elõtökbe, a ki egy korsó vi-zet visz; kövessétek õt,14. És a hová bemegy, mondjátok

126

Azok továbbították Jézusnak, az õ készüléke hullámhosszán:minden készen áll. Küldjön két tanítványt a városba. A Hálózategyik embere fogja õket várni. Arról fogják felismerni, hogyvizeskorsó lesz nála. Feltûnés nélkül kövessék azt és menje-nek be utána az egyik házba. Ott már várni fogják õket. A jel-szó: ”A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem azén tanítványaimmal a húsvéti bárányt?”

Jézus a “csodálatos jövõbelátó képességét” ennek a készü-léknek köszönhette. Hiszen azon keresztül állandóan, mindenkitudta nélkül operatívan informálták õt...

Visszatérve Mózesre, ne feledjük, hogy mikor “meghalt”, tes-te soha nem került elõ. Jézussal pontosan ugyanez történt.

Mert tegyük fel, hogy valóban meghaltak. Akkor, ha a testükel kezd bomlani, idõvel elõkerül a beépített készülék...

Ezt pedig a misszionáriusok semmiképpen nem akarták.De a dolgok nem különböznek Ezékiel és Dániel esetében

sem.Természetesen nem valószínû, hogy õk is tisztában voltak

azzal, hogy egy kis méretû készülék van a testükben...Ha valaki olvassa Ezékiel könyvét, akkor látni fogja, hogy az

“Úr” folyamatosan beszélt hozzá. Mindig utasította, hogy mitmondjon, vagy mit tegyen.

Minderrõl a kívülállóknak természetesen fogalmuk sem le-hetett.

Dániel sem kivétel ez alól. Ugyanis tetten érhetõ, mikor amisszionáriusoktól valamilyen gyógyszert kapott (*601).

De beszéltünk Jeremiásról is. Õvele a misszionáriusok szin-tén ilyen módon tartották a kapcsolatot.

Természetesen nem mindegyik esetben van a szövegekbennyoma annak, hogy a sebészeti beavatkozást elvégezték raj-tuk. Hiszen olyan is elõfordult, hogy megtiltották nekik, hogy atörténtekrõl beszéljenek...

Nos hát, ne soroljuk tovább az eseteket. Inkább vonjuk le akövetkeztetést.

A Biblia nagy alakjai, a próféták, mindannyian rendelkeztekegy ilyen implantátummal. Ennek segítségével a misszionáriu-sok tartották velük a kapcsolatot, a felfedés legkisebb kocká-zata nélkül.

127

Ugyanis senkinek eszébe sem juthatott volna abban az idõ-ben, hogy létezik olyan eszköz, mely segítségével nagy távol-ságokból is lehet kommunikálni.

Ha napjainkban nem ismernénk a rádióhullámokat, és nemlenne rádióvevõ készülékünk, akkor mi is csodának tekinte-nénk mindezt.

De...A fizikának és az elektronikának köszönhetõen mindennapi,

megszokott dolgok ezek számunkra.Viszont több ezer évvel ezelõtt az, aki ilyen készülékkel ren-

delkezett — próféta volt. Hiszen minden külsõ látható ok nél-kül mindig tudta, hogy az “Úr” mit fog tenni...

De engedtessék meg még egy megjegyzés: a szövegekbõlúgy tûnik, hogy Ezékiel testében, akárcsak késõbb a Pálébanis volt egy ”tövis”. Bár errõl Ezékiel nem beszél egyértelmûen,azonban az egyik ”elszólásából” erre lehet következtetni.

haragjában az én lelkem, az Úrnakkeze pedig rajtam erõs vala.

*863

14. És a lélek fölemele és elragadaengem, és elmenék, elkeseredvén

Ezen eszközök ( ”szent lélek” és ”tövis”) segítségével, pediga misszionáriusok a kiválasztott személyen keresztül, anélkül,hogy bárkinek a leghalványabb fogalma is lett volna róla, a hát-térbõl mindvégig befolyásolni tudták az eseményeket...

*863 Ezékiel könyve 3

128

A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE”

A keresztény világ egyik fontos ünnepe a pünkösd. Ez azünnep az arról való megemlékezés, mikor Jézus keresztrefe-szítése és “feltámadása” után az apostolok elnyerték a SzentLelket.

Vizsgáljuk meg pontosan, mit írnak a szövegek a történtek-rõl, és próbáljuk meg rekonstruálni, mi is történt valójában.

Az elsõ, ami kiderül, hogy az események éjszaka, sötétben,hajnali három óra elõtt, éjfél táján kezdõdtek:


Nyilvánvaló, hogy az apostolokat a hivatalos hatalom üldözte.Ezért bujkálniuk kellett. Találkozni is csak nagy titokban, kons-piratív alapon találkozhattak. Általában éjszakánként gyûltekössze egy külvárosi épületben, távol az avatatlan szemektõl.

Ugyanígy volt ez most is. Azért jöttek össze, hogy megbe-széljék a további teendõket.

Ezalatt az egyik városhoz közeli réten egy jármû landolt.Azt tudjuk, hogy a misszionáriusok az éj leple alatt hajtották

végre a látogatásaikat. Ennek nyilvánvalóan egyszerû oka volt:minél kisebb legyen annak az esélye, hogy valakik meglátjákõket.

Az érkezõk tudták, hogy hol tartózkodnak az apostolok. Ezérta jármûbõl egy misszionárius kommandó tûnt fel.

Csendben, a legkisebb neszt sem keltve, indultak el a városszélén lévõ épület irányába. Mikor odaértek, az egyik közülükegy kis méretû gázpalackot vett elõ, melyben bódító hatásúgáz volt. Ennek kivezetõ csövét az épület falába fúrt apró nyí-lásba helyezte. És kinyitotta a palack szelepét.

Ahogy a gáz terjedni kezdett a helyiségben, egyre több bentlévõ feje hanyatlott az asztalra. Már aludtak is.

A helyiségbe ekkor a kommandósokkal érkezett orvoscso-port tagjai léptek be:

10. Mert rátok önté az Úr amély álomnak lelkét, és

bezárta szemeiteket,...(*824)

együtt valának.*864

1. És mikor a pünkösd napja el-jött, mindnyájan egy akarattal

*864 Az apostolok cselekedetei 2(*824) Ésaiás könyve 29

3. És megjelentek elõttük kettõstüzes nyelvek és üle mindenikre

azok közül.*865

129


A helyiségben lévõk már szinte mindannyian aludtak. Ugyan-akkor azok, akik a gáz belépési helyétõl a legtávolabb ültek, mégnem vesztették el teljesen az eszméletüket. Lecsukódó szem-héjaik alól még homályosan látták, ahogy valamiféle elmosódott,alaktalan fények közelednek feléjük... Aztán elaludtak...

Annak már nem voltak tudatában, hogy mi történik velük.Ekkor a misszionárius “orvosok”, elõvették a magukkal ho-

zott “Szent Lelkeket”, a borsószemnyinél is kisebb készüléke-ket, melyek egy másik, nem földi eredetû, fejlett civilizációáltal készített szerkezetek voltak:

Egy speciális eszköz segítségével, mindegyik apostol fülé-ben egy-egy apró bemetszést ejtve, elhelyezték ezeket.

Olyannyira kicsi volt a seb, hogy pillanatok múltán már be isgyógyult.

Közben a bejáratot a fegyveres kommandósok õrizték.Mikor végeztek, elhagyták az épületet és a kommandósok

fedezete alatt néhány perc múlva visszatértek a jármûre.Telt az idõ. Az altató gáz hatása kezdett gyengülni.A mezõn a jármû beindította a hajtómûveit. Emelkedni kez-

dett.Az idõ hajnali három óra felé járt. A környezõ házakban az

emberek békésen aludtak.Az éjszaka csendjét szétrobbantotta a hajtómûvek sivító és

dübörgõ hangja. A jármû gyorsan emelkedni kezdett, míg vé-gül eltûnt az éjszakai égbolton.

12. Mi pedig nem e világnak lel-két vettük, hanem az Istenbõl va-

ló Lelket; hogy megismerjük azokat,a miket Isten ajándékozott nékünk.

*866

Erre a robajra az éledezõ apostolok hirtelen feleszméltek.Nem tudták, mi történt. Csak arra emlékeztek, hogy együtt ül-tek és beszélgettek. Aztán meg hirtelen ez a robaj...

Az egyikük megemlítette, hogy mintha egy pillanattal elõbbvalami homályos foltokat látott volna feléjük közeledni.

2. És lõn nagy hirtelenséggel az ég-bõl mintegy sebesen zúgó szélnek

zendülése, és eltelé az egész házat,a hol ülnek vala.

*867

*866 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 2

130

Percekig ültek és tanakodtak, hogy mi is történt. Valahogykicsit furcsán érezték magukat, de ezt a késõi idõpontnak tu-lajdonították.

A környékbeli házakban alvókat szintén felverte álmukból anagy dübörgés. Kisereglettek hát az utcára, és álmosan, sze-meiket dörzsölve kérdezgették egymástól, hogy mi történt? Mivolt röviddel ezelõtt az a nagy dübörgés?

Egyértelmû, hogy ez sem egyéb, mint kommentár. Mert ha jólutánaszámolunk — 17 nyelvet és nyelvjárást sorol fel a szöveg.Ugyanis nem valószínü, hogy a város egyik negyedében, ahol azapostolok voltak éjszaka, mondjuk a környezõ negyven házban17 különbözõ nyelvet és nyelvjárást beszélõ család lakott.

Hiszen nyilvánvalóan az emberek hajnali három órakor, ahogyfelriadtak álmukból, nem a város fõterére szaladtak, hanem kiaz utcára. Az utcán ekkor legfeljebb ötven — nyolcvan izga-tott ember volt.

4. És megtelének mindnyájanSzent Lélekkel, és kezdének szól-ni más nyelveken, a mint a Lélekadta nékik szólniok.6. ...egybegyûle a sokaság és meg-zavarodék, mivelhogy mindegyik amaga nyelvén hallá õket szólni.7. Álmélkodnak pedig mindnyá-jan és csodálkoznak vala, mond-ván egymásnak: Nemde nem Ga-lileusok-é ezek mindnyájan, a kikszólnak?8. Mimódon halljuk hát õket, kikiközülünk a saját nyelvén, a mely-ben születtünk.

9. Párthusok és médek és elá-miták, és kik lakozunk Meso-potámiában, Júdeában, Kap-padózciában, Pontusban ésÁzsiában.10. Frigiában és Pamfiliában,Égyiptomban és Libiának tar-tományaiban, mely Cziréne mel-lett van, és a római jövevények,mind zsidók, mind prozelitu-sok,11. Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Is-tennek nagyságos dolgait.

*870

Ugyanis a szövegek szerint, ahogy a “Szent Lélek” reájukszállt, állítólag különbözõ nyelveken kezdtek el beszélni:

Közben kijöttek az apostolok is megnézni, hogy mi az a nagycsõdület, az izgatott embersereg odakinn. Kóválygott a fejük,és a járásuk is bizonytalan volt még.

Mikor az emberek észrevették õket, egyesek azt mondták,hogy részegek. Hiszen még valamennyien a korábbi altatógázhatása alatt voltak...

*868,*869,*870 Az apostolok cselekedetei 2

6. Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság...

*868

13. Mások pedig csúfolódvamondának: Édes bortól része-

gedtek meg.*869

131

Így azért mégis csak némi túlzás feltételezni, hogy ilyen soknyelvet és nyelvjárást beszélõ ember, illetve család koncent-rálódott egy szûk városnegyedre.

De nemcsak ez kérdõjelezi meg a fentieket. Hiszen hajnalihárom órakor vajon az emberek között, akik álmosan kiszalad-tak az utcára, valaki netalán jegyzettömbbel a kezében járt, hogyfeljegyezze, milyen nemzetiségek vannak ott jelen, milyennyelveken beszélnek?

Azonkívül azt is tudjuk, hogy a hatalom üldözte Jézus köve-tõit, így az apostolokat is. Így azok csak konspirációs, illegálistevékenységet folytathattak. Titokban terjeszthették a tanokat.

Ezért túlzás feltételezni azt, hogy Jeruzsálem minden lakosaismerte arcról õket. Hiszen pont azért választották azt a negye-det, mert ott ismerték õket a legkevesebben. Így biztonságbantalálkozhattak rendszeresen az éj leple alatt.

Tehát igencsak “kilóg a lóláb”. Ugyanis a krónikás, nem értvemindazt, ami történt, egy kicsit “megspékeli” — kiszínesíti — atörténteket. “Biztos forrásból értesülve” állítja, hogy az éjsza-ka kellõs közepén az apostolok a még mindig félálomban lé-võ, szemeiket álmosan dörzsölgetõ embereknek az “Istenrõl”kezdtek el prédikálni.

Mindez nem egyéb, mint a krónikás “jólértesültségének” kö-vetkezménye...

És késõbbi ”kezek munkája”, melyek utólag tették hozzá aszöveghez ezt a részt... és kreáltak ”csodát” a történtekbõl.

Ugyanis maguk az apostolok többé-kevésbé még mindig azaltatógáz hatása alatt kitántorogtak, kiszédelegtek az utcára meg-nézni, hogy mi történt.

Amikor az emberek észrevették, hogy az egyik házból férfiakjönnek elõ, akik tántorognak, és láthatóan nem tiszta a tudatuk,csak egyre gondolhattak: ezek mindannyian valamit ünnepeltekés bort ittak. Most azért tántorognak, mert részegek...

Látva, hogy az emberek részegnek nézvén õket gúnyolódnikezdtek, Péter védelmébe vette a társait:


Arról gyõzködte az embereket, hogy hajnali három óra van.Ugyan ki kezdene el vedelni ilyen kora reggel?

15. ...nem részegek ezek, a mint tiállítjátok; hiszen a napnak har-

madik órája van;*871

132

A szövegek ezután egy hosszas szónoklatról szólnak. MelyetPéter tartott. Ennek kapcsán csak egy kérdés merül fel: hajnalihárom órakor vajon ki emlékezett Péter minden egyes elvont,prédikáló szavára? Valaki netalán ott állt mellette egy mikro-font tartva elé, hogy magnetofonra rögzítse minden egyes sza-vát? Hogy késõbb hitelesen lejegyezhesse azokat Az aposto-lok cselekedetei könyvének ide vonatkozó fejezetében?

Ugye nem? Még ha el is hangzott volna bárminemû prédikáció,melyet a még mindig álmosan szemeiket dörzsölgetõ emberek-hez intéztek, ugyan ki emlékezett volna minden egyes szóra?

Ez is azt bizonyítja, hogy ez a rész sem egyéb, mint a króni-kás “keze nyoma”. Ugyanis, amikor e könyv, Az apostolok cse-lekedetei íródott, a krónikás vagy krónikások hozzátették a ma-guk “részét” is, csodát kreálva a történtekbõl.

Az olvasóban azonban felmerülhet még egy kérdés.Miért kellett Mózesen és Jézuson egy hosszabb gyógyulással

járó sebészeti beavatkozást elvégezni, ha az apostolok készü-lékeinek a beültetéséhez csak néhány másodpercre volt szük-ség?

Erre megint csak nyilvánvaló a válasz.A “Szent Léleknek” — a miniatûr készüléknek — is különbö-

zõ típusai voltak. Egyesek közülük csak arra voltak alkalma-sak, hogy a rádióadást fogják, és megszólaltassák az “Úr” hang-ját. Míg mások komplett adó-vevõkészülékek voltak.

Nyilvánvaló, hogy attól függõen, mennyire volt fontos személya “próféta”, rendelkezett az vagy egy egyszerûbb, vagy egy bo-nyolultabb típussal.

Ilyen ”korszerûbb” készülékkel Mózes és Jézus is rendel-kezett. Úgy hiszem, személyük fontosságát senki nem vonjakétségbe.

Mivel ezek a készülékek bonyolultabbak voltak, ezért mére-tük is minden bizonnyal mondjuk a borsószemnél nagyobb volt.Így a testszövetek között az elhelyezésük is komolyabb bea-vatkozást igényelt. Ez a beavatkozás huzamosabb gyógyulástvont maga után.

Viszont azok, akik csak egy egyszerûbb készüléket “kaptak”,nem estek át ilyen procedúrán.

Ebbõl az “egyszerûbb” típusból kaptak az apostolok is...

133

Nos, amennyiben a fentiek után még valakinek kételyetámadna, és az egészet mint csupán fantáziálást, mely a sci-fivilágába tartozik, elvetné, akkor az alábbi idézet ezt is el kellhogy oszlassa.

Ugyanis egyértelmû, hogy ezután már e nem földi eredetûtársadalom küldöttei a ”Szent Lélek” által közöltek információ-kat a Csapat tagjaival:


2. Mind a napig, melyen fölviteték,minekutána parancsolatokatadott a Szent Lélek által az

apostoloknak, kiket válasz-tott vala magának.

*872

Jézus a ”feltámadása” — eltûnése — után már csak ezekenaz apostolok testébe beültetett miniatûr készülékeken keresz-tül tartotta csapatával a kapcsolatot.

A rádióhullámok, melyek eljuttatták az információkat az apos-tolokhoz, ugyanolyan megfoghatatlanok, nem érzékelhetõek ésanyagtalanok, mint a lélek. A Szent Lélek...

134

A SÁNTA

Mint már említettük, a Terv Jézus keresztrefeszítésével nemért véget. Hiszen mindazt, amit õ elkezdett, a Csapat tagjainak,immáron nélküle, folytatniuk kellett. Újabb “csodákra” voltszükség, melyekkel még inkább felhívták magukra a figyelmet,megnyerve ezzel még több embert a Mozgalom számára. Ezekvégrehajtásában kivétel nélkül minden esetben a háttérbõl aHálózat mûködött közre.

Az embereknek természetszerûleg fogalmuk sem volt a Terv,sem a Hálózat létezésérõl. Az ügyesen megszervezett, a szín-padiasság elemeit sem nélkülözõ “csodák” pedig megtették ahatásukat.

Lássunk hát közülük néhányat.

Nos, mindannak fényében, amit eddig megtudtunk, nyilván-való, hogy mi történt.

A “csoda” elõkészületei már annak megtörténte elõtt meg-kezdõdtek. A városba érkezett egy csapat, melynek tagjai mind-annyian a Hálózat ügynökei voltak. A kérdezõsködõknek úgymutatkoztak be, hogy õk egy család.


1. Péter és János pedig együtt men-nek vala fel a templomba az imád-kozásnak órájára, kilenczre.2. És hoznak vala egy embert,ki az õ anyjának méhétõlfogva sánta vala, kit mindennap le szoktak tenni a temp-lom kapujánál, melyet Ékesnekneveznek, hogy kérjen ala-mizsnát azoktól, a kik be-mennek a templomba.3. Ez mikor láta, hogy Péter és Já-nos a templomba akarnak bemen-ni, kére õ tõlük alamizsnát.4. Péter pedig mikor szemeitreá vetette Jánossal egyben,monda: Nézz mi reánk!5. Az annakokáért figyelmezvala reájok, remélvén, hogy va-lamit kap tõlük.6. Péter pedig monda: Ezüs-töm és aranyam nincsen né-

kem; hanem a mim van, aztadom néked: a názáreti Jé-zus Krisztus nevében, keljfel és járj!7. És õt jobbkezénél fogva feleme-lé: és azonnal megerõsödének azõ lábai és bokái,8. És felszökvén, megálla és jár va-la és beméne õ velök a templom-ba, járkálva és szökdelve ésdícsérve az Istent.9. És látá õt az egész nép (ezvolt a cél!), hogy jár és dícséri azIstent:10. És megismerék õt, hogyõ volt az, a ki alamizsnáértült a templomnak Ékeska-pujában; és megtelénekcsodálkozással (a bemutatóelérte célját) és azon való álmél-kodással, a mi történt vala õ ve-le.

*873

135

Elmondásuk szerint korábban egy távoli városban koldultak,de mivel azt remélték, hogy itt majd több alamizsnát kapnak,ezért keltek útra és érkeztek ide. A kíváncsiskodók saját sze-mükkel láthatták, hogy a “család” egyik tagját a többiek egyfaj-ta hordágyon cipelik. Mikor rákérdeztek, azt a választ kapták,hogy születésétõl fogva nem tud járni.

Gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a “csa-lád” semmilyen különösebb feltûnést nem keltett. Hiszen ab-ban az idõben vándorok számtalanul érkeztek a városba, s in-dultak tova. Így senki sem érdeklõdött különösebben utánuk.De ha még meg is próbálta volna, akkor sem lett volna módjá-ban mindazt ellenõrizni, amit ezek állítottak. Így az emberekelfogadták a kapott magyarázatot.

Ettõl fogva a “család” tagjai nap mint nap kivitték a “Sántát” atemplom kapujához, hogy ott kolduljon. Soha senki nem láttafelállni...*

Teltek a hetek, a hónapok, és mindennap ugyanaz a kép fo-gadta az embereket: a ”Sánta”, aki önállóan soha nem járt, ottül a templom kapuja elõtt, és kéreget.

A csapat várt. A kapott utasítás szerint egy férfire vártak, akimajd mond egy furcsa mondatot. Ekkor pedig tudták a “dolgu-kat”...

A Csapat tagjai, az apostolok, szintén a Szent Léleknek kö-szönhetõen, folyamatosan kaptak utasításokat. Az embereknekezekrõl természetesen a leghalványabb sejtésük sem volt.

Így Péter is pontosan tudta, hogy van egy “sánta”, aki a Háló-zat ügynöke. De hogyan fogja felismerni?

Hiszen a templom körül sokan kéregettek. Közöttük lehettekvalóban fizikailag fogyatékos emberek is. Valamirõl fel kellettismernie!

A “Sánta” minden bizonnyal valamilyen jelt viselt magán, amijól megkülönböztette a többitõl, ugyanakkor az embereknekegyáltalán nem tûnt fel.

Így egy szép napon Péter és János a templom elé érkezett.És az egyik “sánta” megszólította õket.

Ugye, eddig semmi különleges nincs a dologban. Nyilván azértszólította meg õket, mert alamizsnát kért. Vagy másért?

* A ”sánta” jelzõ napjainkban olyan fokú mozgássérültet jelent, aki valamennyire járóképes.Ugyanakkor ne feledjük: a Károli Biblia szóhasználata sok száz éves. Így a "sánta" kifejezés koráb-ban olyan mozgássérült embert is jelentett, aki egyáltalán nem volt képes járni. Lásd.*874/8.

136

Péter erre azt felelte, hogy figyeljen rájuk. Lehet, hogy ez voltaz egyik jelszó, lehet, hogy nem. De ilyet az ember nemigenszokott mondani egy koldusnak. Ugyanis vagy ad alamizsnát,vagy nem (valószínûleg errõl ismerte õt fel a ”Sánta”).

Ahogy Péter szemügyre vette a kéregetõt, megtalálta rajta aztaz általánostól elütõ apró furcsaságot, melyrõl a misszionáriu-soktól kapott parancsban volt szó.

Így megbizonyosodott arról, hogy ez az õ “embere”.Jöhetett hát a “csoda”.Jó hangosan, hogy mindenki hallja, mondta tehát neki: ”Ezüs-

töm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adomnéked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”

Ugye, egy arra járó átlagember nem mond ilyet egy koldusnak.Így a “Sánta” megbizonyosodott, hogy ez az az ember, akire

régóta vártak, a kapott utasítás értelmében.Színpadias mozdulattal felállt, és elkezdett járni. De nemcsak

járt, hanem szökdécselt is! Mindenki szeme láttára.Az emberek természetesen elképedtek. Hiszen hónapok óta

nap mint nap látták ezt az embert, ahogy “bénán” ott ül a temp-lom kapuja mellett. Ezért szentül meg voltak gyõzõdve arról,hogy valóban soha nem állt lábra. Most meg... jár! Sõt! Szökdé-csel!

Azonnal csodát kezdtek emlegetni. Leghangosabban a “csa-lád tagjai” kürtölték világgá, hogy íme, milyen nagy csoda tör-tént! Ez volt a feladatuk...

A “Sánta” persze szökdécselés közben nagy hangon dicsér-te az Istent, hogy az milyen csodát tett vele.

Hamarosan híre ment a dolognak. Hiszen a “Sánta”, aki szü-letésétõl fogva nem tudott lábra állni, most jár!

A “család” természetesen egy idõ múlva eltûnt az emberekszeme elõl. Mindenkinek azt mondták, hogy most már útra kel-nek, és hirdetvén a csodát, majd városról városra járnak. Eztmindenki magától értetõdõnek találta. Így senki sem csodálko-zott el azon, hogy egy idõ múlva már a városban nem láttáktöbbé a “Sántát” és családját...

137

De vizsgáljunk meg még néhány mozzanatot. Feltételezem,hogy senkiben sem kelt kétséget az, ha egy ember születésé-tõl fogva soha nem állt lábra, tehát nem járt. Az ilyen embernekpedig az izmai óhatatlanul elsatnyulnak. Hiszen soha nem hasz-nálta azokat.

Ha valamilyen csoda folytán meggyógyulna a betegségébõl,akkor még hosszú rehabilitációra lenne szüksége ahhoz, hogyizmai valamelyest megerõsödjenek, s járóképessé tegyék õt.

Napjainkban ezt rehabilitációs gyógytornának hívjuk, éshosszú hónapokig tart.

Ugyanis az izomszövetek nem jelennek meg csak úgy a sem-mibõl, hanem hosszabb ideig való tartós igénybevétel soránképzõdnek. Így építik fel önmagukat.

Tehát még ha a “Sánta” a csoda folytán meg is tudta volnamozdítani a lábát, ami esetleg tényleg csoda lett volna, akkoris hosszú idõre lett volna szüksége ahhoz, hogy az izmai annyiramegerõsödjenek, hogy lábra álljon.

A mi “Sántánk” természetesen a “családja” körében, a napvégeztével, mások szeme elõl elrejtve — tornázott. Kompen-zálandó azt, hogy egész nap kinn mozdulatlanul kellett ülnie.

Ugyanakkor a lába természetesen normális izmokkal rendel-kezett. De ezen könnyen ”segíthettek”. Hiszen a bõ köntösemindent eltakart, így a lábát is, mely egyáltalán nem hasonlítottegy születésétõl fogva béna ember lábára...

A másik fontos mozzanat az, hogy Péternek minden kétségetkizáróan meg kellett gyõzõdnie, hogy a sánta, valóban az a “Sán-ta”. Mert képzeljük csak el, micsoda csõd lett volna, ha elvéti,és egy valódi bénát próbál meg talpra állítani...

Az apostolok cselekedetei könyvben ugyanis van egy másik,kísértetiesen hasonló eset.


8. És Listrában ül vala egy lá-baival tehetetlen ember (bé-na), ki az õ anyjának méhé-tõl fogva sánta volt, és so-ha nem járt (ezt mondhatta vol-na bárki).9. Ez hallá Pált beszélni: a ki sze-meit reá függesztvén (figyel-te, hogy õ e az ügynök), és lát-ván, hogy van hite, hogy meg-gyógyul,

10. Monda nagy fenszóval (jóhangosan, hogy mindenki hall-ja): Állj fel lábaidra egyene-sen! (ez a jelszó) És felszö-kött és járt.11. A sokaság pedig mikor látta,a mit Pál cselekedett, felkiálta,likaóniai nyelven mondván: Azistenek jöttek le mihozzánk em-beri ábrázatban!

*874

138

A forgatókönyv szóról szóra ugyanaz. Talán a “béna” is a ko-rábbi ”Sánta” volt. Csak a helyszín más. Itt Pál, korábban pedigPéter, tesz “csodát”.

Ugyanaz a színpadias gesztus, akárcsak korábban Péter ésJános “csodatételének” esetében. Hiszen itt is — a szöveg meg-jegyzi — jó hangosan mondta Pál a “csodatévõ” szavakat. Ezeknyilván a közönségnek voltak címezve.

A hatás itt sem maradt el. Az emberek elhitték a “csodát”.Ugyanilyen “csodákat” cselekedett a Hálózat ügynökeinek a

közremûködésével a többi apostol is, többek között Fülöp.


6. A sokaság pedig egy szívvel-lé-lekkel figyelmeze azokra, a miketFilep mondott, hallván és látván ajeleket, melyeket cselekedék.

7. Mert sokakból, kikben tisztáta-lan lelkek voltak, nagy hangon kiált-va kimenének; sok gutaütött éssánta pedig meggyógyula.

*875

Az ilyen és ehhez hasonló “csodák” olyannyira megtettékhatásukat, hogy bár a hatóságok üldözték, tûzzel-vassal irtottáka Mozgalom, a majdani kereszténység követõit, annak egyretöbb híve lett...

139

A ”GUTAÜTÖTT”

A következõ két bibliai történet mögött is érzõdik a Hálózatjelenléte.

Nocsak? Kell, hogy már derengjen valami! Ez a negyedik olyan”csodatevés”, ahol a történteknek nem lehettek szemtanúi!


Ez a “csoda” is lényegében hasonló az elõbbiekhez. Ugyanistartalmazza azt a fontos két elemet, mely az összes többire isjellemzõ.

Az elsõ ezek közül, hogy adva van egy “beteg” ember. Ter-mészetesen mindenki úgy tudja róla, hogy már hosszú idejebetegeskedik.

A másik fontos mozzanat, hogy a “csodatevõ” mond egy mon-datot, amitõl a korábban “hosszasan betegeskedõ” egy pillanatalatt meggyógyul, és úgy viselkedik, mint aki soha nem voltbeteg. Természetesen mindez nagyszámú nézõközönség elõtttörténik.

A hatás itt sem maradt el.De lássunk még egy érdekes “csodatevést”.

32. Lõn pedig, hogy Péter, mikormindnyájukat bejárá, leméne aLiddában lakozó szentekhez is.33. Talála pedig ott egy Éneás nevûembert, ki nyolcz esztendõ óta ágy-ban fekszik vala, ki gutaütött vala.34. És monda néki Péter: Éneás,

gyógyítson meg téged a JézusKrisztus: kelj föl, vesd meg magadaz ágyadat! És azonnal felkele.35. És láták õt mindnyájan, kiklaknak vala Liddában és Sáron-ban, kik megtérének az Úrhoz.

*876

36. Joppéban pedig vala egy nõta-nítvány, névszerint Tábitha, melymegmagyarázva Dorkásnak, azazzergének mondatik: ez gazdag valajó cselekedetekben és alamizsnák-ban, melyeket osztogatott.37. Lõn pedig azokban a na-pokban, hogy megbeteged-vén, meghala: (micsoda vélet-len!) és miután megmosták õt, ki-teríték a felházban.38. Mivelhogy pedig Lidda Joppé-hoz közel vala, a tanítványokmeghallván, hogy Péter ott van,küldének két férfiút õ hozzá, kér-ve, hogy késedelem nélkül men-jen át hozzájuk.39. Felkelvén azért Péter, elméne

azokkal. Mihelyt oda ére, felveze-ték õt a felházba: és elébe állánaknéki az özvegyasszonyok mind-nyájan sírva és mutogatva a ruhá-kat és öltözeteket, melyeket Dor-kás csinált, míg velük együtt volt.40. Péter pedig mindenkitkiküldvén, térdre esve imádko-zék; és a holt testhez fordulván,monda: Tábitha, kelj fel! Az pe-dig felnyitá szemeit; és meglát-ván Pétert, felüle.41. És az kezét nyújtva néki, feleme-lé õt; és beszólítván a szenteket ésaz özvegyasszonyokat, eleikbe ál-latá õt elevenen.42. És tudtára lõn az egész Joppé-nak; és sokan hívének az Úrban.

*877

140

Kísértetiesen hasonlít Illés és a sareptai asszony gyermeké-nek (*491), késõbb Elizeus (*778), illetve Jézus és a “halott”kislány (*777) esetére.

Ami ezekben a történetekben közös, az az, hogy valami olyatcsináltak, aminek nem volt szabad szemtanújának lenni. Ésutólag a krónikások teszik hozzá, hogy szerintük mi is történtodabenn.

Adott esetben Tábitha szintén a Hálózat ügynöke volt. A váro-sában azzal hívta fel magára az emberek figyelmét, hogy jó szív-vel segítette az arra rászorulókat. Egy idõ múlva természete-sen sokan ismerték.

És micsoda véletlen (?!), hogy ez a Tábitha épp akkor “haltmeg”, mikor Péter a környéken tartózkodott.

Azt már tudjuk, hogy nagy valószínûséggel a misszionáriu-sok a “halál” szimulálásához egy speciális szert alkalmaztak,amit a keleti kultúrák is jól ismernek.

Ennek hatására az illetõ a halál összes “tünetét” produkálta.Csak... nem volt halott.

Mindenki azt hitte, hogy halott. De mivel Péter a környékentartózkodott, s ”csodatettei” nyomán nagy volt már a híre, ezértelküldtek érte. Az eljött, megnézte, és mindenkit kiküldött...

Ha valóban “csak” imádkozni akart volna fölötte, akkor aztmegtehette volna a többiek elõtt is. Legfeljebb megkérte volnaõket arra, hogy maradjanak csendben, ne zavarják. Mert ha va-lóban csoda a “csoda”, akkor az a többi ember szeme láttára ismegtörténhetett volna. Ámde õ mégis kiküldte õket...

Kettesben maradva a “halottal”, nyilván valamilyen szert adottbe neki, amitõl az kis idõ múlva a tetszhalotti állapotból fel-éledt.

Amikor az emberek meglátták, hogy Péter kézen fogva vezetielõ a “halottat”, természetesen azonnal csodát emlegettek.Hiszen percekkel elõtte Tábitha nem is lélegzett, és a szívdo-bogását sem lehetett hallani. Most meg... itt áll és mosolyog...

A hatás lenyûgözõ volt...Még hetekig beszélték a környéken, hogyan “gyógyított” meg

Péter két embert...

141

HERÓDES HALÁLA

Mint láthattuk, az apostolok “csodatételeit” minden esetbena Hálózat ügynökei segítették elõ. Õk voltak a “csodák” elõ-mozdítói. Eljátszották a rájuk kiosztott szerepet.

Ugyanakkor, mint közismert, a hatóságok minden eszközzelüldözték a Mozgalom tagjait. Ezért elõfordult, hogy néhány eset-ben a kulcsszereplõk közül is némelyeket börtönbe vetettek.

Itt már a Hálózat nem segíthetett, hiszen kiszabadításukhozkülönleges eszközökre lett volna szükség, melyek csak a misz-szionárius fegyvereseknek — angyaloknak álltak a rendelke-zésükre.

Mivel a hatóságok egyik vagy másik, a Terv szempontjábólkulcsfontosságú személyt bebörtönöztek, ez rontotta a Terv meg-valósításának esélyeit. Ezért a misszionáriusok rákényszerül-tek arra, hogy elõlépjenek a háttérbõl és közvetlenül beavat-kozzanak a történésekbe.

A vallás ezeket az akciókat csodaként tartja számon. Ahogy aszövegek alapján rekonstruálni fogjuk a történteket, látni fog-juk, hogy az egésznek semmi köze a csodákhoz.

Ugyan nem ez a történet lenne sorrendben az elsõ, de azértkezdem vele, mert így a többi szöktetés mikéntje is érthetõvéválik.

Heródes nyilván meg akarta Pétert öletni. De mivel épp a ko-vásztalan kenyerek ünnepe volt, ezért várnia kellett az ünnepvégéig.

Nem kétséges, hogy mi várt Péterre. Mivel már fogytán volt azidõ, a misszionáriusok kénytelenek voltak közvetlenül beavat-kozni.


1. Abban az idõben pedig Heródeskirály elkezde kegyetlenkedni néme-lyekkel, a gyülekezetbõl valók közül.2. Megöleté pedig Jakabot, János-nak testvérét, fegyverrel.3. És látván, hogy ez tetszik a zsi-dóknak, föltette magában, hogy el-fogatja Pétert is. (Valának pedig akovásztalan kenyerek napjai.)4. Kit el is fogatván, tömlöczbe veté,átadván négy négyes katonai sza-kasznak, hogy õrizzék õt; húsvét utánakarván õt a nép elé vezettetni.

5. Péter azért õrizteték a fogság-ban; a gyülekezet pedig szünte-len könyörög vala az Istennek õérette.6. Mikor pedig Heródes õt elõakará vezettetni (vagyis a misz-szionáriusok akkor léptek ak-cióba, mikor a helyzet válsá-gossá vált), azon az éjszakánaluszik vala Péter két vitéz kö-zött, megkötözve két lánczczal;és õrök õrizék az ajtó elõtt atömlöczöt.

*878

142

Ne feledjük: Péter tömlöcben volt megláncolva. A börtönminden ajtaját õrök vigyázták. Mivel meg volt láncolva, ezért aszabadulásához csak kívülrõl jöhetett a segítség.

Túl nagy volt az õrség létszáma is, és túl éberen õrködtekahhoz, hogy a Hálózat megpróbálja Pétert egyszerûen megszök-tetni a börtönbõl. Ezért nem maradt más hátra, minthogy a misz-szionáriusok egy speciális, erre a célra kiképzett kommandótvessenek be. Természetesen az éj leple alatt.

Akárcsak egy akciófilmben, úgy történtek itt is az események.A sötétben, a város határában egy jármû landolt. Fedélzetén

egy állig felfegyverkezett kommandó érkezett. Mindannyianfekete öltözékben voltak. A kapcsolatot egymás között az öltö-zékükre szerelt apró rádió adó-vevõn keresztül tartották.

A sötétben, a legkisebb neszt is kerülve elindultak a városfelé.

Mikor annak területére értek, a börtön felé vették az irányt.Hangtalanul osontak az éj sötétjébe burkolózott utcákon. A

csapat elõõrse vigyázott arra, hogy ne érje õket váratlan megle-petés.

A sort az utóvéd zárta, mely hátulról fedezte a csapatot. Ígyhaladtak az éjszakai városon utcáról utcára.

Mikor elérték a börtön épületét, szemügyre vették a bejáratiõrséget.

A kommandósok csak kézjelekkel kommunikáltak, nehogya legcsekélyebb zajt is keltsék.

Mikor nesztelenül közelebb lopóztak az õrökhöz, egyikükegy speciális altatógázt tartalmazó palackot vett elõ. Kinyitottaa szelepét, és az õrök felé hajította.

Meghallva a koppanást, azok önkéntelenül keresni kezdtéka hang forrását. Nem tartottak semmitõl, mert ugyan ki mertevolna õket megtámadni? Hiszen az épületen belül meglehetõ-sen sok fegyveres volt, akik bármikor a segítségükre siettekvolna.

Ezért ahelyett, hogy gyanakodtak volna, inkább felületesenkeresni kezdték a koppanás okát.

143

A ”színtelen és szagtalan” gáz gyorsan terjedt. Mikor elérteõket, néhány pillanat múltán hangtalanul összerogytak.

Ekkor a csapat futva megindult a bejárat felé. Az oldalvédekfegyvereikkel a környék sötét utcatorkolatait pásztázták. Ké-szen arra, hogy váratlan esemény esetén pillanatok alatt ártal-matlanná tegyenek bárkit, aki számukra veszélyt jelenthet.

Miután elérték a kaput, két fegyverest hátrahagyva hátvéd-ként, a többiek beléptek az épületbe.

A folyosókon õrködõ strázsát egy-egy altatógázzal teli patron-nal semlegesítették.

Rövid idõ múlva az elsõ és második õrsön posztoló õrök mind-annyian a földön hevertek, magatehetetlenül. Helyettük immára kommandósok õrizték a bejáratokat. A gáz megtette a hatá-sát...

Mivel Péter a hatalom számára szinte elsõ számú közellen-ség lett, ezért a cellaajtaját külön is õrizték.

Ezeket az õröket is a legkisebb zaj nélkül tették ártalmatlan-ná a kommandósok. De a bevetett gáz nemcsak õket érte, ha-nem a cellaajtón át beszivárogva a nyugtalanul hánykolódó Pé-ternek is jutott belõle.

Pillanatokon belül õ is aludt.A kommandó parancsnoka elvette a földön fekvõ õröktõl a

cellaajtó kulcsát. Kinyitotta azt és belépett. Péter az ajtónyikor-gásra nem riadt fel, õ is aludt.

Ezért a parancsnok rázni, ébresztgetni kezdte:

Péter kóválygó fejjel, kissé imbolyogva felállt. Komótos, ügyet-len mozdulatokkal felöltötte saruját és felvette köpenyét.

8. És monda néki az angyal: Övezdfel magadat, és kösd fel saruidat.És úgy cselekedék. És monda né-

ki: Vedd rád felsõruhádat és kö-vess engem!

*880

A csuklóira kapcsolt bilincseket egy speciális eszközzel pil-lanatok alatt hangtalanul átvágta.

Mikor Péter kicsit magához tért, az “angyal” — a kommandóparancsnoka — a következõket suttogta neki:

7. És ímé az Úrnak angyala eljö-ve, és világosság fénylék a töm-

löczben: és meglökvén Péter ol-dalát, felkölté õt,...

*879


144

A csoport vezetõje ezután sietve elindult kifelé, és intett Pé-ternek, hogy kövesse.

9. És kimenvén, követé õt (sem-mi miszticizmus: gyalog távoz-tak); és nem tudta, hogy valóságaz, a mi történik az angyal által, ha-nem azt hitte, hogy látást lát

(vagyis bódult, zsibbadt álla-potban volt a bevetett kábítógáz miatt. Mintha részeg lett vol-na. Azt hitte, hogy hallucinál.Nem volt teljesen magánál).

*881

10. Mikor pedig általmentek az el-sõ õrsön és a másodikon (azõrök el voltak kábítva), jutánaka vaskapuhoz, mely a városbavisz; mely magától megnyílékelõttük (a kommandócsoport-ban mely e merész szöktetéstvégrehajtotta, többen voltak.

Míg az egyik misszionárius Pé-terrel, addig a többiek a vas-kapuval és a kinti õrökkel vol-tak elfoglalva, vagyis össze-hangolt csapatmunka folyt):és kimenvén, egy utczán elõre-menének; és azonnal eltávozékaz angyal õ tõle.

*882

Ahogy kifelé tartottak a börtönbõl, a kommandó tagjai biztosí-tották a visszavonulást.


Bizonytalan lépésekkel, egyensúlyát megtartani igyekezve kö-vette az “angyalt” a folyosók labirintusán keresztül.

Mikor elhaladtak az õrhelyek mellett, csak azt látta, hogy akatonák mind a földön fekszenek és békésen alszanak.

De nem volt idõ nézelõdni. Ahogy sietve áthaladtak a poszto-kon, elérték a bejárati vaskaput.

Az akció alatt az be volt hajtva, nehogy egy véletlenül a kör-nyékre tévedõ embernek feltûnjék: valami nincs rendjén.

Mikor elérték a bejárati kaput, a kint õrködõ kommandósokkitárták azt elõttük.

Péter, mivel még mindig az altató hatása alatt volt, csakkábultan észlelte a külvilágot. Ahogy az ajtó kitárult elõtte, azthitte, hogy az magától nyílt ki.

11. És Péter magához térve(vagyis valóban az õrökkelegyütt õ is el lett kábítva. Ezértkellett ennyi idõ ahhoz, hogymagához térjen. Hiszen ha va-lakit az éjszaka közepette ter-mészetes álmából felébreszte-nek, akkor az egy percen be-lül “magához tér”. Itt viszontsokkal több idõ kellett ehhez.És Péter, saját bevallása sze-

rint, kába volt, hiszen magá-hoz kellett térnie) monda:Most tudom igazán, hogy az Úrelbocsátotta az õ angyalát, ésmegszabadított engem Heródeskezébõl (valóban, hiszen ahelyzet válságosra fordult, ésígy a misszionáriusok elvesz-tették volna Pétert, az egyikkulcsfigurát) és a zsidók népé-nek egész várakozásától.

*883

145

Mikor kiértek az utcára és már eléggé eltávolodtak a börtönépületétõl, a csoport vezetõje, megbizonyosodva, hogy a ”szö-kevény” már biztonságban van, szó nélkül elindult a társai irá-nyába.

A friss éjszakai levegõ felfrissítette Pétert. Feje kitisztult. Aszöveg szó szerint azt mondja, hogy magához tért. Ekkor gon-dolta csak végig, hogy valójában mi is történt vele.

Rádöbbent arra, hogy egy nem mindennapi kinézetû személytlátott, aki kihozta õt a börtönbõl. Ez nyilvánvalóan nem lehetetta Hálózat embere. Ahhoz túl furcsa volt a külseje. Megértette,hogy ez nem lehetett más, mint a misszionáriusok egyik “an-gyala”...

Az õrök kevéssel késõbb éledezni kezdtek. Amikor már va-lamennyire magukhoz tértek, sehogyan sem értették, hogyankerültek a földre. Nem tudták, mi történt velük, és mitõl veszí-tették el az eszméletüket.

Amikor felfedezték Péter eltûnését, riadót fújtak. De ekkoraz már biztonságban, János anyjának házában volt...


Péter biztonságban volt, de Heródes újra csak halálra keres-tette. Semmilyen eszköztõl sem riadt vissza, csakhogy meg-tudja, hol bújkál.

A hatalom, személy szerint Heródes, esküdt ellensége volt aMozgalomnak. Több esetben keresztbe tett annak. MegöletteJakabot, a Csapat egyik tagját. Ezt a misszionáriusok megso-kallták. Úgy döntöttek, hogy mivel Heródes túl sokat akadékos-kodik, veszélyeztetve ezzel a Terv sikerét, likvidálni kell õt...

Ezt természetesen Heródes is sejthette. Hiszen sokan má-sok is a halálát kívánták. Ezért állandóan nagyszámú fegyveresõrség vigyázta.

Ugyan a méreg is szóba jöhetett volna, csakhogy az általaelfogyasztani kívánt ételt kóstolók próbálták, nehogy mérge-zett legyen. Csak akkor evett, ha kóstolóinak késõbb, miutánettek a neki szánt ételbõl, nem történt semmi bajuk.

18. Mikor pedig megvirradt, nemcsekély háborúság támada a vi-

tézek között, mi történt hát Pé-terrel.

*884

Bottal üthették a nyomát...19. Heródes pedig mikor elõkérteõt és nem találta, kivallatván az

õröket, parancsolá, hogy kivé-geztessenek...

*885

146

Így ez sem bizonyult megfelelõ célravezetõ módszernek.Az óvintézkedések megtétele után Heródes biztonságban

érezhette magát.Ennek jeleként rendszeresen, a fõtéren székében ülve je-

lent meg a nagy nyilvánosság elõtt. A tömegtõl nem félt, hiszenaz emberektõl fegyveresek dupla sorfala õrizte.

Mikor a misszionáriusok a Hálózat jelentéseibõl megtudták,hogy szinte lehetetlen közel férkõzni hozzá, valamilyen más,szokatlan megoldást kellett találniuk.

Felfigyeltek arra, hogy Heródes, mintegy hangsúlyozandó amagabiztosságát, rendszeresen megjelenik a fõtéren az embe-rek elõtt.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a Hálózat likvidálja, mi-vel ott voltak a fegyveres õrök.

Itt már csak a magas fejlettségû technika jöhetett számításba.Meg az, hogy idõnként, a fõtéren megjelenve, jó célpontot kí-nált egy légi jármû számára...

Heródes soron következõ nyilvános szerepléséhez nyugod-tan készülõdött. Hiszen nem tartott semmitõl.

Fogalma sem volt arról, hogy a misszionáriusok egyik támasz-pontján egy jármû emelkedik a levegõbe, mely a likvidálásárakapott parancsot...

21. Egy kitûzött napon pedig He-ródes királyi ruhájába felöltözve

és székibe ülve nyilvánosan szólahozzájuk.

*886

Elfoglalta a helyét székében, mindenki számára jól láthatóhelyen, de ugyanakkor biztonságos távolságban az emberek-tõl, akik a téren gyûltek össze.

A szokott program volt soron. Ezért kissé unottan szemléltea történéseket.

Eközben egy misszionárius jármû a város felé tartott. Fedél-zetén olyan fegyver volt bevetésre készen, mely a pillanat törtrésze alatt nagy pontossággal juttatja majd célba a lövedéket...

Elérve a város határát, kis magasságba ereszkedett. Ahogyelhúzott a házak felett, a meglepett emberek, felnézve, mégcsak nem is láthatták, hisz ahhoz túl gyorsan repült.

Mindenfelé csak a hajtómûvei által keltett robaj volt hallható.A másodperc tört része alatt repülte át a külvárost. A fõtér

felé száguldott.


147

Az ottlévõk meghallották a jármû hangját. Egyértelmû volt,hogy nem mennydörgés, mely a vihart megelõzi. Abban is biz-tosak voltak, hogy az, amit hallanak, nem ember által keltetthang...


22. A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.*887

Egy szemvillanyásnyi idõ múlva feltûnt a repülõ jármû is. Azemberek csak azt látták, hogy valami irtózatos sebességgel szá-guld el a fejük fölött. Az egész egy fél másodpercig sem tar-tott...

De ez a nagyon kevéske idõ is elegendõ volt a fedélzeti fegy-ver kezelõjének arra, hogy a kijelölt célpontra több lövést ad-jon le.

Heródes még csak észbe sem kaphatott, mikor a lövedékektelibe találták. Azonnal végeztek vele...

Másodpercekkel késõbb a jármû már el is hagyta a város te-rületét.

A Heródes segítségére sietõ szolgák már csak azt konstatál-ták, hogy uruk, több sebbõl vérezve, nem lélegzik, és a szívesem dobog...

23. És azonnal megveré õt az Úrnakangyala, azért, hogy nem az Isten-

nek adá a dicsõséget; és a férgek-tõl megemésztetvén, meghala.

*888

24. Az Istennek ígéje pedig növeke- dik és terjed vala,*889

Kiderül innen, hogy a fegyveres jármû, mely õt likvidálta,“angyal” típusú volt.

Heródes halálával elhárult az útból az egyik legnagyobb aka-dály, mely a Terv további megvalósítását gátolta.

148

SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL

A misszionáriusok beavatkozásai azonban nem voltak min-dig ilyen drasztikusak, mint Heródes esetében. Hiszen koráb-ban több ízben is megszöktették a Csapat valamelyik fogság-ban lévõ tagját a börtönbõl. Lássunk ezekbõl néhány esetet.

Egy alkalommal Pál apostolt és Silást a hatóságok letartóztat-ták és bebörtönözték.

A misszionáriusok értesültek a Hálózat jelentésébõl arról,hogy Pált börtönbe vetették.

Mivel kulcsszereplõ volt a Terv szempontjából, ezért min-denképp ki kellett õt onnan hozni. A Hálózatnak ez nem álltmódjában, mert ahhoz túl szigorúan õrizték.

Megint csak nekik kellett lépniük...

23. És miután sok ütést mértekrájok (Pálra és Silásra), töm-löczbe veték õket, megparan-csolva a tömlöcztartónak, hogygondosan õrizze õket.24. Ki ilyen parancsolatot vévén, ve-

té õket a belsõ tömlöczbe, és lá-baikat kalodába szorítá.25. Éjféltájban pedig Pál és Silásimádkozván, énekkel dicsõíték azIstent. A foglyok pedig hallgatjákvala õket.

*890

Ne feledjük, hogy az apostolok, így Pál is, rendelkeztek egy-egy “Szent Lélekkel”. Ennek segítségével a misszionáriusokinformációkat és utasításokat tudtak eljuttatni hozzájuk anél-kül, hogy errõl bárkinek is fogalma lett volna.

A “Szent Lelken” keresztül közölték vele, hogy éjféltájt éne-keljen Silással együtt, jó hangosan. Vajon miért?

El kellett terelni az õrök figyelmét azokról az apró, jelenték-telen neszekrõl, melyeket a közeledõ misszionárius komman-dósok keltettek.

A fõszerep újra csak az altató gáznak jutott...Hatására mind az õrök, mind a fogva tartottak elaludtak...A kommandósok beléptek Pál cellájába. Az a gáz hatására

mélyen aludt.Néhány másodperc kellett csak ahhoz, hogy annak bilincseit

átvágják. Ugyanakkor valószínûleg valamilyen váratlan eseményközbejött, amire a kommandósok nem számítottak. Talán vala-kik közeledtek, és már nem volt idõ arra, hogy a mélyen alvófoglyokat (a gáz hatására aludtak el, akárcsak fogvatartóik), fel-


149

rázzák és kimenekítsék. Ezért azonnal ”visszavonulót fújtak”.Olyannyira siettek, hogy az ajtókat is tárva-nyitva hagyták magukmögött.

Rövidesen újra a jármû fedélzetén voltak.Az éjszaka csendjében felhangzó dübörgés felverte a kör-

nyéket.Az éktelen robajra felriadtak a börtön õrei, sõt Pál és Silás is.

27. Fölserkenvén pedig atömlöcztartó, és látván, hogynyitva vannak a tömlöcznek ajta-

jai, kivonva a fegyverét, megakará magát ölni, azt gondolván,hogy elszöktek a foglyok.

*892

A “csoda” megtette hatását. A Mozgalom egy újabb taggal gya-rapodott...

29. Az pedig világot kérve beug-rott, és remegve borult Pál ésSilás elé,

30. És kihozván õket, monda:Uraim, mit kell nékem cseleked-nem, hogy idvezüljek?

*894

Nem értette hát, mi történt. Hogyan szabadulhattak ki azok abilincsekbõl, és az ajtók miként nyílhattak ki?

És különben mi volt az a mindent betöltõ dübörgés?Csak egy következtetést vonhatott le: csoda történt.

28. Pál azonban nagy fenszóvalkiáltá, mondván: Semmi kárt ne

tégy magadban; mert mindnyá-jan itt vagyunk!

*893

Tudta, hogy a rabok szökéséért a fejével fog fizetni, ezértvégezni kívánt magával.

De ekkor meghallotta Pál hangját, mely a cellából jött...

*891,*892,*893,*894 Az apostolok cselekedetei 16

Ahogy megmozdították a kezeiket, a bilincsek nagy csöröm-pöléssel a földre hulltak.

Sõt, ahogy körbenéztek, látták, hogy a cellájuk ajtaja sarkigtárva van.

Ugyanezt látta magához térve a fogvatartójuk is. Mivel min-den ajtó nyitva volt, ezért biztosra vette, hogy a rabok, kihasz-nálva azt, hogy egy pillanatra elbóbiskolt, megszöktek.

26. És hirtelen nagy földinduláslõn, úgyannyira, hogy megrendü-lének a tömlöcz fundamentomai;

és azonnal megnyílának az ajtókmind, és mindnyájoknak a bilin-csei feloldódának.

*891

150

Ne feledjük, hogy a következõ szavakat Pál írja:

8. A mint meg van írva: Az Istenkábultság lelkét adta nékik;

szemeket, hogy ne lássanak,füleket, hogy ne halljanak,...

(*825)

17. De felkelvén a fõpap és minda kik vele valának, azaz a saddu-czeusok felekezete, betelénekirigységgel,18. És ráveték kezöket az aposto-lokra, és közönséges tömlöczbetevék õket.19. Hanem az Úrnak angyala éjsza-ka megnyitá a tömlöcz ajtaját (te-hát kinyitotta, aztán vissza-

zárta azt. Nincs benne semmimisztikus — egy profi szak-ember csinálta a misszioná-riusok közül), és kihozván õket,monda:20. Menjetek el, és felállván, hirdes-sétek a templomban a népnek ezéletnek minden beszédit! (Ez voltaz õ fõ feladatuk a Terv értelmé-ben.)

*895

Az adott szöveghez tartozó hivatkozásokban ilyen értelmûrész nem található. Akkor meg honnan vette Pál ezt a kifeje-zést. Hiszen a valóságnak tökéletesen megfelel, hogy aki a “ká-bultság lelkét” kapja, nem lát és nem hall, hiszen el van kábít-va, altatva.

Onnan, hogy tapasztalta...De lássunk még egy esetet.


21. Azok pedig ezt hallván, beme-nének jó reggel a templomba, éstanítának. A fõpap pedig elmen-vén, és a vele lévõk, egybehíváka gyûlést, és Izráel fiainak egésztanácsát, és küldének a tömlöcz-be, hogy azokat elõhozzák.22. Mikor azonban a poroszlók

oda mentek, nem találák õket atömlöczben; visszatérvén tehát,megjelenték,23. Mondván: A tömlöczöt ugyannagy erõsen bezárva találtuk, és azõröket kívül az ajtó elõtt állva; mi-kor azonban kinyitottuk, ott bennsenkit sem találánk.

*896

Az események, mint korábban, most is az éj leple alatt tör-téntek. Csak ezúttal a kommandó parancsnoka utasítást adottnekik.

Pál szabadításától eltérõen a kommandósok most gondosanvisszazárták a tömlöc ajtóit.

Így semmi nem utalt arra, hogy a fogvatartottak megszöktek.Nem kétséges, micsoda megrökönyödést váltott ki, mikor ki-

derült, hogy minden rendben van, “csak” a foglyok nincsenekodabenn...

Hogyan tûnhettek el?24. A mint pedig hallották e szava-kat a pap és a templom felügyelõje

és a fõpapok, zavarban voltakazok miatt, mi lehet ez?

*897


151

Zavarban voltak. Hiszen semmilyen magyarázatot nem talál-tak arra, hogy mi történt?

Már nem voltak biztosak a dolgukban. Mert valami furcsa “cso-dának” kellett történnie...

152

TÉRÍTÕK

Nos, miután Jézus ”meghalt”, az apostolokra — a Csapatra —hárultak a további teendõk. Nekik kellett a Tervnek megfele-lõen, az új vallás alapjait megvetendõ, terjeszteni az új érték-rendet, erkölcsi normákat. Ehhez a misszionáriusoktól kaptaksegítséget. De ezen felül az apostolok rendelkezhettek valami-féle mûszaki eszközökkel is. Erre enged következtetni az alábbirészlet:

1. Egy ember azonban, névszerintAnániás, Safirával, az õ feleségé-vel, eladá birtokát.2. És félre tõn az árából, felesé-gének is tudtával, és valami ré-szét elvivén, az apostoloknak lá-bai elé letevé.3. Monda pedig Péter: Anániás,miért foglalta el a Sátán a te szíve-det, hogy megcsald a Szent Lelket,és a mezõnek árából félre tégy?

4. Nemde megmaradva nékedmaradt volna meg, és eladva a tehatalmadban volt? Miért hogyezt a dolgot cselekedted szíved-ben? Nem embereknek hazudtál,hanem Istennek.5. Hallván pedig Anániás e szava-kat, lerogyott és meghala; és min-denekben nagy félelem támada, kikezeket hallják vala.

*898

Jézus szavaiból megtudtuk, hogy a “tanítványok”, a késõbbiapostolok, a Csapat tagjai csak félig voltak földi emberek.

Ezért õk erõsen összetartottak, és nem engedtek maguk kö-zé idegent. A Csapat volt a kialakuló Mozgalom vezetõje.

Kissé furcsán viselkedtek, de mivel “csodákat” mûveltek,ezért az emberek félve tisztelték õket.

A tekintélyüket csak tovább növelte ez az eset. Ugyanis min-denkinek a tudtára akarták adni, hogy õket nem lehet büntetle-nül becsapni. Ha valaki mégis megpróbálja, az az életével fizetérte.


44. Mindnyájan pedig, a kik hivé-nek, együtt valának, és mindenükköz vala;45. És jószágukat és marháikateladogaták, és szétosztogatákazokat mindenkinek, a mint ki-nek-kinek szüksége vala.46. És minden nap egyakarattal

kitartva a templomban, és meg-törve házanként a kenyeret, ré-szesednek vala eledelben öröm-mel és tiszta szívvel,47. Dícsérve az Istent, és az egésznép elõtt kedvességet találva. AzÚr pedig minden napon szaporítjavala a gyülekezetet az idvezülõkkel.

*899


153

Anániás veszélyes precedenst teremtett azzal, hogy úgy szálltbe a közösbe, hogy nem adta be mindenét. Viszont a közösbõlrészesedni kívánt.

Amennyiben ezt mások is megteszik, akkor a közösség las-san, de biztosan bomlani kezd. Ez pedig pont ellentétes volt akitûzött céllal. Így a többiek számára mindenképp elrettentõpéldát kellett Péternek statuálnia...

Mondhatnánk persze, hogy Anániás, mikor Péter “ráolvasta”,hogy tud a maradék pénzrõl, megijedt és szívrohamot kapott.

Ámde olvassuk tovább.6. Az ifjak pedig felkelvén, begön-gyölék õt, és kivivén eltemeték.7. Történt aztán mintegy három óraiszünet mulva, hogy az õ felesége,nem tudva, mi történt, beméne.8. Monda pedig néki Péter:Mondd meg nékem, vajjon eny-nyiért adtátok-é el a földet? Õ pe-dig monda: Igen, ennyiért.9. Péter pedig monda néki: Miérthogy megegyeztetek, hogy az Úr-

nak lelkét megkísértsétek? Íméa küszöbön vannak azoknak lá-baik, a kik eltemették férjedet, éskivisznek téged.10. És azonnal összerogyott lá-bainál, és meghala; bemenvénpedig az ifjak, halva találák õt, éskivivén eltemeték férje mellé.11. És támada nagy félelem az egészgyülekezetben és mindazokban, kikezeket hallják vala.

*900

Az ugye mégsem valószínû, hogy a felesége is szívrohambanhalt meg?

Hogy valójában mi történt, azt senki nem látta. Hiszen szóvan arról, hogy “bemenvén az ifjak halva találák õt”. Vagyisnem voltak rajta külsérelmi nyomok, így senki nem értette,hogy mi végzett velük...

Ennek következtében “támada nagy félelem az egész gyüle-kezetben”.

Ezek után az emberek még csak a gondolatot is, hogy be-csapják az apostolokat, elhessegették maguktól.

12. Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között...

*901

Ezeket a “jeleket”, akárcsak jóval korábban Mózes, õk isa misszionáriusoktól kapott technikai eszközökkel csele-kedték.

Egy ilyen “eszköz”-tõl halt meg Anániás és a felesége...

nem a nép magasztalá õket;

*902

13. Egyebek közül pedig senkisem mert közéjük elegyedni; ha-


154

Az apostolok úgy viselkedtek, mint egy zárt közösség, melynem fogad be idegent. Érthetõ is, hiszen mindannyian félem-berek voltak.

De nemcsak olyan eszközöket birtokoltak, melyek hangtala-nul és látható nyom nélkül voltak képesek ölni. Ugyanis egyalkalommal Pál életveszélyesen megsebesült:

19. Jövének azonban Antiókhiá-ból és Ikóniumból zsidók, és a so-kaságot eláltatván, megkövezékPált, és kivonszolák a városból,azt gondolván, hogy meghalt.

20. De mikor körülvették õt a ta-nítványok, felkelvén, beméne avárosba; és másnap Barnabás-sal elméne Derbébe.

*903

A Terv célkitûzésének megfelelõen az apostolok mindenfe-lé terjesztették az új eszmerendszert — “térítettek”.

Egy alkalommal módjuk nyílt a hatalom egy magas beosztásútisztségviselõjével is beszélni. Ugyanis az, okos ember lévén,

5. És mikor Salamisba jutottak, hir-deték az Isten beszédét a zsidók-nak zsinagógáiban: és János is ve-lök vala, mint segítõtárs.6. És eljárván a szigetet mind Pá-fusig, találkozának egy ördöngõshamispróféta zsidóra, kinek ne-ve vala Barjézus;

7. Ki Sergius Paulus tiszttatóval, ezokos emberrel vala. Ez magáhozhivatván Barnabást és Saulust, kí-váná hallani az Isten beszédét.8. Elimás, az ördöngõs azonban(mert így magyaráztatik az õ neve)ellenkezik vala velök, igyekezvén atiszttartót elfordítani a hittõl.

*904


Minden bizonnyal súlyos sérüléseket szenvedett, mikor azemberek õt megkövezték. De a szöveg szó szerint azt mondja,hogy körülvették a társai, és másnap, mintha mi sem történtvolna, egy másik városba indult el.

A gyógyulás szembetûnõ. Hiszen ha valakit megköveznek,vagyis addig dobálják kövekkel, míg össze nem esik és el nemveszti az eszméletét, a sérülései, még ha szerencsésen túl iséli õket, legalább nyolc napon túl gyógyulnak.

Itt meg annak köszönhetõen, hogy az apostolok valamit csi-náltak vele, amit az emberek nem láttak, rövid idõ alatt meg-gyógyult.

Az következik ebbõl, hogy a Csapatnak olyan eszközei isvoltak, melyeket az akkori gyógyászat nem ismert. Melyek,megint csak azt kell mondanunk: nem földi eredetûek vol-tak.

Az eszköztárukról árulkodik egy másik szövegrészlet is.

155

nem legyintve utasította el azt, hanem maguktól a “térítõktõl”kívánt hallani róla.

Ez nagy lehetõség volt Pál számára. Ugyanis amennyiben meg-nyerik a Mozgalomnak a hatalom egyik hivatalos képviselõjét,az mindenképp változást jelent majd a Mozgalom hatalomhozvaló viszonyában.

De ott okvetetlenkedett Elimás. Nem hagyta, hogy Pál nyu-godtan elõadhassa a mondanivalóját. Állandó közbeszólásaival,lekicsinylõ modorával minduntalan félbeszakította õt.

Egy idõ után Pál egyre dühösebb lett. Elimás ugyanis józanellenérvek helyett a “süketek párbeszédét” folytatta vele. Csakmondta a magáét...

Pál egyre kevésbé volt képes uralkodni magán.Mikor már “betelt a pohár”, felrúgva az összes biztonsági sza-

bályt, elõvette a palástja alatt rejtõzõ “Úr kezét”...(Korábban, a misszionáriusok mindannyiukat arra utasították,

hogy a tõlük kapott eszközöket nem láthatja senki. És csakakkor használhatják, ha végveszélyben vannak.)

De most ez az Elimás okvetetlenkedésével olyannyira felide-gesítette Pált, hogy az elõkapta az “Úr kezét” és ráfogta:

11. ... És azonnal homály és sötét-ség szálla reá; és kerengve keres

vala vezetõket.*906

Az “Úr keze” minden bizonnyal egy fegyver volt. Ha kellett,ölni is lehetett vele. De minden bizonnyal különbözõ fokozato-kon volt képes mûködní. Míg a legerõsebb fokozatra állítva em-bert ölt, addig a legkisebben csak az emberi szervezet mûkö-désében okozott ideiglenesen zavart.

Adott esetben Elimást egy rövidebb idõre megvakította. Em-lékezzünk csak vissza a Sodomában történtekre? Hasonló fegy-vert használtak Lót házánál az angyalok is...


És elsütötte...

9. De Saulus, ki Pál is,... szemeitreá vetve,10. Monda: Óh minden álnok-sággal és minden gonoszsággalteljes ördögfi, minden igazság-nak ellensége, nem szûnöl-é meg

az Úrnak igaz útait elfordítani?11. Most azért ímé az Úrnakkeze van ellened (ráfogta afegyvert), és vak leszel és nemlátod a napot egy ideig...

*905

156

Mivel Pál nem tudott uralkodni az indulatain, ezért a fegyvertés annak mûködését egy avatatlan ember, Sergius Paulus islátta...

12. Akkor a tiszttartó, mikor lát-ta a történt dolgot, hûn, elál-

mélkodván az Úrnak tudo-mányán.

*907

Nagyon fontosak az utolsó szavak. Ugyanis pontosan jellem-zik a történteket. Hiszen a tiszttartó okos, nagytudású emberlévén, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem csodát látott.

Hiszen nem az történt, hogy Pál kinyújtotta a kezét és abraka-dabrázott, mire Elimás megvakult. Hanem látta, hogy Pál kezé-ben valamilyen furcsa alakú tárgy van. Mely egyet villant, ésElimás megvakult...

Tudta, hogy valami olyannal találkozott, ami nem természet-feletti, hanem olyan tudás, mely igen magas szintû.

Szó szerint “az Úr tudománya”. Azaz a misszionáriusok fej-lett technológiája...

Ezekkel a fejlett eszközökkel “cselekedtek jeleket” az apos-tolok:

43. Támada pedig minden lélek-ben félelem, és az apostolok sok

csudát és jelt tesznek vala.*908

A “térítéshez” hatalmas segítséget nyújtott az apostoloknak a“Szent Lélek”, melyrõl korábban megtudtuk, hogy egy apró imp-lantátum volt. Melyet a misszionáriusok helyeztek be a kivá-lasztott személy fülének belsõ, nehezen vagy egyáltalán nemelérhetõ részébe.

Ennek a miniatûr mûszaki készüléknek — a “Szent Lélek-nek” — köszönhetõen tudták a misszionáriusok irányítani ésösszehangolni a Csapat tagjainak a ténykedését. Hiszen így azoka nap bármelyik szakában elérhetõk voltak. Utasításokat és in-formációkat közölhettek velük anélkül, hogy bárkinek is a leg-halványabb fogalma lett volna errõl.

Mivel ez az apró rádió vevõkészülék be volt ültetve a kivá-lasztott személy testébe, ezért egyrészt senki nem vehette ész-re. Másrészt az el sem veszthette, és mindig “magánál hordhat-ta”, illetve el sem lophatták tõle.

A Terv minden bizonnyal bukásra lett volna ítélve a “SzentLélek” nélkül...


157

Lássunk néhány esetet arra, hogyan is közöltek a misszioná-riusok információkat az apostolokkal ezen a készüléken ke-resztül.

Most már tudjuk, hogy mitõl ijedt meg. Egy férfit látott, akineka ruhája... fényes volt. Vajon miért?

Korábban taglaltuk azt, hogy napjainkban nem okoz különö-sebb mûszaki problémát egy olyan köpeny elkészítése, melyfényt sugároz. Ugyanis a fejlett félvezetõipar mûszaki vívmá-nyait felhasználva, a készülõ köpenybe apró félvezetõket le-het rögzíteni, melyek elektromos áram hatására fényt sugároz-nak. Ha sok ilyen apró fényforrás van a palástba beleszõve,akkor az világít.

Miért használt ilyen köpenyt az “angyal”, aki a századosnakvitt utasításokat?

Idáig úgy tûnik, hogy reggel kilenc körül Kornélius százados-nak látomása volt. Egyszer csak a semmibõl megjelent egy an-gyal, melyet meglátva nagyon megrémült. Utasításokat hozott.

Ez eddig valóban természetfelettinek tûnik. De olvassuk to-vább.

1. Vala pedig Czézáreában egyKornélius nevû férfiú, századosaz úgynevezett itáliai seregbõl.3. Ez látá látásban világosan (ké-sõbb kiderül, hogy nem láto-más volt), a napnak mintegy ki-lenczedik órája körül, hogy az Is-tennek angyala beméne õ hozzá,és monda néki: Kornélius!4. Õ pedig szemeit reá függeszt-ve és megrémülve monda: Mi az,Uram? (mitõl rémült meg?) Azpedig monda néki: A te könyör-géseid és alamizsnáid felmentek

Isten elébe emlékezetnek okáért.5. Most azért küldj Joppéba em-bereket, és hivasd magadhoz Si-mont, ki neveztetik Péternek;6. Õ egy Simon nevû tímárnálvan szálláson, kinek háza a ten-ger mellett van. Õ megmondjanéked, mit kell cselekedned.7. A mint pedig elment az angyal(gyalog), a ki Kornéliussal be-szélt, szólíta kettõt az õ szolgáiközül, és egy kegyes vitézt azokközül, kik rendelkezésére állnakvala.

*909

30. És Kornélius monda: Negyed-naptól fogva mind ez óráig bõj-töltem, és kilencz órakor imádko-zám az én házamban; és íméegy férfiú (újra férfi!) állameg elõttem fényes ruhá-ban (ettõl ijedt hát meg — afényes ruhától),31. És monda: Kornélius, meghall-

gattatott a te imádságod, és a tealamizsnáid emlékezetbe jutot-tak Isten elõtt.32. Küldj el azért Joppéba, és hívasdmagadhoz Simont, ki Péternek ne-veztetik; ez Simon tímár házábanvan szálláson a tenger mellett (pon-tos helymeghatározás): õ, minek-utána eljõ, szól néked.

*910


158

Tegyük fel, hogy az “angyalok” úgy néznek ki, mint bárme-lyik férfi. Semmi feltûnõ nincs rajtuk.

Namost ha egy ilyen “angyal” lépett volna be Kornélius házá-ba, akkor vajon a katona hitt volna mindannak, amit az mond?

Hallva, hogy az “Úrtól” jött, valószínûleg kinevette volna, éseszement embernek nézve eszébe sem jut követni annak azutasításait.

A világító köpeny látványa azonban önmagáért beszélt. Nemvolt szükség szavakra ahhoz, hogy a századost meggyõzze: egynagyon különleges személy áll elõtte.

Mivel a köpeny “ki- és bekapcsolható” volt, ezért kikapcsoltállapotában, mikor nem világított, olyan volt, mint bármelyikpolgár köpenye. Ezért az “angyal” a város utcáin feltûnés nél-kül közlekedhetett.

Csak amikor belépett a százados házába, kapcsolta azt be.Távozáskor, mielõtt az utcára kilépett volna, a köpeny apró

fényforrásait kikapcsolta. Így már feltûnés nélkül elvegyülhe-tett az emberek között.

Kornélius, miután az “angyal” távozott, utasította két szolgá-ját, hogy menjenek el Péterért.

Közben a misszionáriusok tudatták Péterrel az implantátumonkeresztül, hogy három férfi keresni fogja:

19. És a míg Péter a látás felõlgondolkodék, monda néki a Lé-lek: Ímé három férfiú keres téged:

20. Nosza kelj fel, eredj alá, ésminden kételkedés nélkül menj elõ velök: mert én küldöttem õket.

*911


Az egész színjáték volt valójában. Mert ha Péter keresi felszemélyesen a századost, akkor az valószínûleg meg sem hall-gatja. De ha mégis szán rá idõt, akkor sem hisz neki.

Viszont a fényes ruhájú személy megtette rá a megfelelõ hatást.Ezt fokozta az, hogy Péter már tudott Kornélius szolgáinak az

érkezésérõl. Persze õk nem sejthették, hogy Péter a rádiónkeresztül értesült az érkezésükrõl. Akárcsak egykoron SámuelSaul érkezésérõl (*424).

Nyilvánvaló, hogy a misszionáriusok nemcsak azt tudattákvele, hogy keresni fogják, hanem azt is, hogy mit kell közölnieKornéliussal.

Az elõzmények után a százados már biztosan hinni fog neki...

159

De e nem földi társadalom képviselõi máskor is használták a“Szent Lelket”:


Errõl Pál apostol számolt be. Az implantátumon keresztül amisszionáriusok folyamatosan instrukciókat közöltek vele.

Ugyanis azok a Hálózat ügynökeinek jelentéseibõl tudták,hogy mi a helyzet a régióban. Így errõl pontosan informáltákPált.

Sõt, a “Szent Lélek” vészhelyzetben is jól jött:

22. És most ímé én a Lélektõlkényszerítve megyek Jeruzsá-lembe, nem tudván, mik követ-keznek ott én reám.

23. Kivéve, hogy a Szent Lélek vá-rosonként bizonyságot tesz,mondván, hogy én reám fogság ésnyomorúság következik.

*913

2. Mikor azért azok szolgálának azÚrnak és bõjtölének, monda a SzentLélek: Válaszszátok el nékem Bar-nabást és Saulust a munkára, amelyre én õket elhívtam.

4. Õk annakokáért, miután kibo-csáttattak a Szent Lélektõl, le-menének Szeleucziába; és onnételevezének Cziprusba.

*912

17. Lõn pedig, hogy mikor Jeru-zsálembe megtértem és imádko-zám a templomban, elragadtatámlelkemben,

18. És látám õt, ki ezt mondá nékem:Siess és menj ki hamar Jeruzsálem-bõl: mert nem veszik be a te tanúbi-zonyságtételedet én felõlem.

*914

Pál Jeruzsálemben volt, hogy hirdesse az új eszméket.A Hálózat azonban a misszionáriusok felé jelentette, hogy a

helyzet a városban veszélyes. Ugyanis a hatóságok bárkit letar-tóztatnak, ha prédikálni kezd.

Miután ez a misszionáriusok tudomására jutott, azok sürgõ-sen kapcsolatba léptek Pállal a “Szent Lélek” rádiócsatornáján,és utasították, hogy haladéktalanul hagyja el a várost.

Azt ne várjuk Páltól, hogy mindazt, ami és ahogy történt, el-mondja. Hiszen ez tilos volt. Garanciaként erre ott volt a “tövis”a testében.

Más alkalommal az apostolokat arra utasították az implantá-tum segítségével, hogy küldjék el Barnabást és Saulust Cip-rusra. Az apostolokkal a misszionáriusok nyilván közölték avégrehajtandó feladatot, melyet azok elmondtak Barnabásnakés Saulusnak.

De máskor is jött üzenet a ”készüléken” keresztül:



160

Ezért ad elõ általában a valós történések helyett Pál egy me-sét, mely “csodaszagú”. Az igazság helyett azt mondta, hogylátomás volt. Egy személy, akit persze rajta kívül senki másnem látott, azt mondta neki, hogy meneküljön.

Pedig csak az implantátumon keresztül jött a figyelmeztetés...Ennek segítségével a misszionáriusok operatívan közölhet-

tek információkat az apostolokkal. Hiszen figyelemmel kísér-ve a régióban zajló eseményeket, mindig a megfelelõ helyreirányíthatták õket. Sõt ennek az ellenkezõje is igaz:

Képzeljük csak el, hogy milyen hatalmas elõnyt jelentett ab-ban az idõben a rádióhullámok segítségével való kapcsolattar-tás. Hiszen ezeket nem érzékeljük. Létezésükrõl csak a múltszázad vége óta van tudomásunk. De annak ellenére, hogy nemérzékeljük, mégis a szolgálatunkba állítottuk õket.

Segítségükkel beszélni tudunk olyan emberrel, aki épp a Földtúlsó felén van. A hangját ennek ellenére úgy halljuk, minthamellettünk lenne. És ezen ma senki nem csodálkozik.

Vajon hogyan nézhetett ki kétezer évvel ezelõtt mindez azemberek szemében? Az apostolok mindig tudták, hogy mit kelltenniük. Mindig pontosan informáltak voltak arról, hogy a szom-széd városban mi történik.

Ennek az operatív kapcsolattartásnak köszönhetõen sok “cso-dát” lehetett produkálni. Hiszen a csoda alanya és a csoda “el-követõje” pontosan tudta, mit kell tennie. Így a legapróbb rész-letekig össze lehetett hangolni a lépéseket, anélkül, hogy bár-kinek errõl még csak a leghalványabb sejtése is lett volna.

Ügyes szervezéssel sok “csodát” lehetett így produkálni.Azonkívül, a hatóságoknak nyilván megvolt a saját besúgó

hálózatuk. De amíg az információ a besúgótól eljutott a döntés-hozóig, és az kiadta az elfogató parancsot, hosszabb idõ telt el.Közben a misszionáriusok értesíthették a Csapat bármelyik tag-ját, hogy azonnal “szívódjon fel”, mert le akarják tartóztatni.Mikor a parancs megérkezett, az apostolnak már csak hûlt he-lyét találták a katonák. Ezért a hatóságok sehogy nem értették,hogyan is csúszhat ki mindig az utolsó pillanatban a kezük közül...

6. Eljárván pedig Frigiát és Galá-cia tartományát, mivelhogy eltil-

tatának a Szent Lélektõl, hogy azigét Ázsiában hirdessék,

*915


161

AZ ÚJ TESTAMENTOM

Foglaljuk hát össze egy rövid részben mindazt, amit ebben afejezetben megtudtunk.

Az Új testamentom, mely a keresztény világvallás alapköve,egy földönkívüli társadalom grandiózus vállalkozásának atörténete, melyet mindvégig a Tervként említettünk.

Ezek a mintegy kétezer évvel ezelõtt történt események egykizárólag békés jellegû beavatkozás részei.

A Terv elsõ mozzanataként a misszionáriusok a térségbenegy ügynökökbõl álló hatalmas Hálózatot hoztak létre, melymindvégig a háttérben maradt. Tagjait nem ismerjük, egy-kétkivételtõl eltekintve. Csak azt tudjuk, hogy aktívan közremû-ködtek a történésekben.

Következõ lépésként, beleegyezésüket megkapva, több föl-di asszonyt termékenyítettek meg mesterséges úton. Többekközött Jézus anyját — Máriát is. A megtermékenyített petesejtgenetikai állománya valamiben mindenképpen különbözött egyföldi ember génkészletétõl. Ennek következtében az így szü-letett személyek ugyan külsejükben nem sokban különböztekkortársaiktól, de egyértelmûen valamilyen tulajdonságukat te-kintve többek voltak náluk. Hiszen ha nem így lett volna, akkorsemmi szükség nem lett volna a mûvi megtermékenyítésre.Legfeljebb kiválasztottak volna földi embereket, és kész...

De mégsem tettek így. Erre a misszionáriusoknak nyilván meg-volt a nyomós okuk.

Nos, mûvi megtermékenyítés nyomán született elõbb Keresz-telõ János, késõbb pedig Jézus.

János a Tervben az elõõrs feladatát kapta. Neki kellett elõbbmagára felhívni a figyelmet a különc viselkedésével, illetve az-zal, hogy hirdette a Megváltó eljövetelét. Ugyanis ha Jézusrahárult volna ez a feladat is, akkor erre egyszerûen nem lettvolna ideje...

Jézus születése körül a misszionáriusok nagy “felhajtást” ren-deztek. Ezzel ültették el a köztudatban, hogy megszületett avárva várt Megváltó. A hír futótûzként terjedt az országban.

162

Mikor Heródes tudomására jutott mindez, parancsot adott azösszes kétéves és annál fiatalabb gyermek brutális legyilkolá-sára. Ugyanis hatalmát féltette.

Errõl értesülve a misszionáriusok még idejében kimenekí-tették a csecsemõt és családját Izráelbõl Egyiptomba.

Csak akkor térhettek vissza, mikor mindazok elhaláloztak,akiknek közük volt a brutális parancs meghozatalához.

Kiderül továbbá az is, hogy Keresztelõ János, illetve Jézus isaz egyszerû polgárok életét élte. Gyermekként semmiben nemkülönbözött kortársaitól.

A “furcsaságok” akkor kezdõdtek náluk, amikor a misszioná-riusok elvitték õket a “pusztába” — az egyik légitámaszpont-jukra.

Ott történt velük valami...Jézusnál egyértelmûen látható, hogy rajta ott valamilyen mû-

téti beavatkozást hajtottak végre. Mikor felépült, elkezdték aküldetésre való felkészítését. Ezek közé tartozott az is, hogyközölték vele majdani Csapata tagjainak az adatait. Ugyanis mûvimegtermékenyítés nyomán fogantak az apostolok is. HiszenJézus maga mondja róluk, hogy nem e világból valók.

(Valamelyest hasonló volt a helyzet Mózessel, mikor az elsõkapcsolatfelvétel során közölték vele, hogy Áron az, akivelkapcsolatba kell lépnie. Várni fogja és mindenben a segítségérelesz.)

Mikor Jézus visszatért a “pusztából”, már egészen más em-ber volt. Nem hasonlított korábbi önmagára.

Elsõ feladatként elindult összetoborozni a Csapatot, melynekõ volt a parancsnoka.

Tudatosan kereste õket, mivel korábban közölték vele a bá-zison, hogy kik ezek a személyek, és melyik városban vagytelepülésen élnek.

Az is nyilvánvaló, hogy a Csapat tagjai várták a Parancsnokérkezését. Így nem kellett õket agitálni, hanem, mintegy utasítás-nak engedelmeskedve, követték õt. Hátrahagyták vagyonukat,családjukat, melyhez nyilvánvalóan nem kötõdtek erõsen.

163

Közben Jézust természetszerûleg mások is követték, akiketmeggyõztek az õ általa hirdetett eszmék.

Annak ellenére, hogy gondosan kutatta fel a Csapat tagjait,mégis csak “benne volt a pakliban” a tévedés eshetõsége.

Mivel a késõbbiekben fontos feladatok vártak rájuk, ezért tel-jes bizonyossággal ki kellett zárni a tévedés eshetõségét. Hogyvalóban õk — õk.

Így mikor Jézus szerint mindannyian együtt voltak, az eltûntegy éjszakára a szemeik elõl. Állítólag imádkozni ment...

Tudjuk, hogy egy jármûvet fogadott a hegyen, melyen a biz-tonsági szolgálat fõnöke érkezett. A találkozó célja az volt, hogybiztos, ami biztos alapon még egyszer leellenõrizzék, hogy aJézus által összetoborzott tanítványok adatai és a misszioná-riusok adatai egyeznek-e. Mikor a biztonsági fõnök meggyõzõ-dött afelõl, hogy Jézus a megfelelõ személyeket ”gyûjtötte”össze, csak akkor adott engedélyt a Terv további végrehajtására.

Visszatérvén a találkáról, Jézus most már végérvényesen ál-lította össze Csapatát, mely 12 fõbõl és a Parancsnokból állt.Ezután már beavatta õket a Terv részleteibe, illetve közöltevelük a rájuk váró feladatokat.

Elkezdõdhetett hát a beavatkozás következõ fázisa, melybenJézus és Csapata “csodákat” mûvelt. Ezekre azért volt szük-ség, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét, és minéltöbb hívet szerezzenek az új eszmerendszernek.

A “csodák” véghezviteléhez három fontos szereplõre voltszükség:

— a Csapatra, amelynek tagjai speciális, a misszionáriusok-tól kapott eszközökkel rendelkeztek;

— a Hálózatra, melynek ügynökei beépültek még a legmaga-sabb döntéshozók környezetébe is, így mindenrõl volt tudo-másuk. Helyzetjelentésükkel informálták a misszionáriusokat.Sõt gyakran voltak a “csodák” alanyai. Mindegyikük rendelke-zett egy rádió adó-vevõ készülékkel. Ha most ezt túlzásnak te-kintjük, akkor gondoljuk csak végig, hogy lebukhattak-e egyál-talán ezek az ügynökök? Hiszen ha meg is találták náluk azt afurcsa valamit, ugyan mit kezdhettek vele. Nem ismerhettékfel, hogy rádiókészülék. A frekvenciáját sem mérhették be két-ezer évvel ezelõtt... Tehát gyakorlatilag kockázatmentes volt aHálózat ügynökeinek a ténykedése;

164

— a “Szent Lélekre”, mely a kommunikációt, az információkés utasítások a Csapathoz való operatív eljuttatását szolgálta.

Volt olyan eset, mikor Jézust arra kérték, hogy tegyen vala-milyen jelet.

11. És kijövének a farizeusok, éskezdék õt faggatni, mennyei jeltkívánván tõle, hogy kísértsék õt.12. Õ pedig lelkében felfohász-kodván, monda: Miért kíván jelt

ez a nemzetség? Bizony mon-dom néktek: Nem adatik jel en-nek a nemzetségnek.13. És ott hagyván õket, ismét hajó-ba szálla, és a túlsó partra méne.

*916

Ez váratlanul érte, nem volt rá felkészülve, hiszen a “jelek-hez” a misszionáriusok és a Hálózat összehangolt közremûkö-désére volt szükség. Nélkülük nem ment.

Természetesen mit tehetett?Ráfogta, hogy azért nem tesz csodát, mert azok nem hisznek

és így nem érdemlik meg. Kényelmes magyarázat, ugye? Ezzelvitatkozni nem lehet.

De elõfordult, hogy Jézus valóban beteg embert próbált meg-gyógyítani. Megvoltak hozzá az eszközei, és esetleg bizonyosgyógyszerek is.

A szövegekben pontosan felismerhetõ, hogy mikor gyógyí-tott Jézus. Hiszen ekkor a beteggel együtt eltûnt a kíváncsisko-dó szemek elõl. Mert azt, hogy gyógyszert ad be a betegnek,senkinek nem volt szabad látnia.

Jó példa erre a “vak” esete. Egy alkalommal arra kérték, hogysegítsen egy emberen, aki valóban nem látott. Ám nem vesz-tette el visszavonhatatlanul a látását, hanem valószínûleg vala-milyen elváltozás volt a szemén, mely könnyedén volt kezel-hetõ.

22. Azután Bethsaidába méne; ésegy vakot vivének hozzá és kérik

vala õt, hogy illesse azt.*917

Mikor Jézus megbizonyosodott afelõl, hogy a nála lévõ hatóa-nyag esetleg javíthat a beteg állapotán, kiment jó messzire ve-le a faluból.

23. Õ pedig megfogván a vaknak ke-zét, kivezeté õt a falun kívül; és aszemeibe köpvén és kezeit reá té-vén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

24. Az pedig föltekintvén, mon-da: Látom az embereket, mint va-lami járkáló fákat.

*918

*916,*917,*918 Márk evangyélioma 8

165

A beteg csak azt érezte, hogy valamilyen folyadék a szemé-be cseppen. Mikor megkérdezte Jézustól, hogy az mit csinál,vajon mit mondhatott? Azt nem mondhatta, hogy szemcseppe-ket adott neki. Ezért azt válaszolta, hogy a szemébe köpött.

Néhány perc múlva megkérdezte, hogy most mit lát?A beteg erõltetni kezdte a szemét, és észrevette, hogy ugyan

még homályosan, de már látja az alakokat. Hiszen a “szem-cseppek” kezdték kifejteni a hatásukat.

Egy idõ múlva kitisztult a beteg látása. Annak köszönhetõen,hogy nem tartotta be a titoktartásra vonatkozó utasítást, tudunkma errõl az esetrõl.

Bárki vitatkozhatna ezzel a magyarázattal, hogy Jézus pusztakézrátétellel gyógyította meg. De akkor miért érezte a “vak”,hogy valamilyen folyadék cseppen a szemébe?

A valódi gyógyítás nagyon jól megkülönböztethetõ az ”ál-gyógyítástól”. Ugyanis míg a ”csodálatos” gyógyulások kivételnélkül minden esetben nagyszámú nézõközönség elõtt, szín-padias gesztussal történtek, vagyis a ”csodatevõ” jó hangosan,hogy mindenki hallja, elõadta a ”hókusz-pókuszt”, erre a ”be-teg” pillanatszerûen gyógyult meg, persze mindenki legnagyobbámulatára.

Ezzel szemben a valódi gyógyításnál gondosan ügyeltek arra,hogy senki ne lássa, mi történik. Azonkívül, mint adott eset-ben is, a beteg állapotának javulása nem pillanatszerûen kö-vetkezett be, mint az álcsodáknál, hanem csak idõvel, ahogy ahatóanyag kifejtette a hatását.

A Terv harmadik fázisát szinte az utolsó percben közöltékJézussal, mely õt lelkileg megrázta. Ugyanis az utasításnak meg-felelõen keresztre kellett Jeruzsálemben feszíttetnie.

Hosszabb idõbe tellett, míg ezt magában fel tudta dolgozni.Ugyan bírta a misszionáriusok ígéretét, hogy nem lesz ez szá-mára oly fájdalmas és túl fogja élni, de...


25. Azután kezeit ismét ráveté an-nak szemeire, és feltekintete véle.És megépüle, és látá messze és vi-lágosan mindent.

26. És haza küldé, mondván: Se afaluba be ne menj, se senkinek elne mondd a faluban.

*919

166

Azt is tudta, hogy mikor majd saját elhatározásából beveszi atetszhalált elõidézõ hatóanyagot, akkor ”meg fog halni”. Viszontkésõbb ebbõl az állapotból visszahozzák majd õt.

De mégis...Iskariotes Júdásnak jutott a leghálátlanabb szerep. Neki kel-

lett “elárulnia” Jézust...Mikor elérkezett az “utolsó” este, immár a kertben végképp

kiborult. Tudta, hogy néhány óra múlva jönnek érte, és más-nap minden bizonnyal keresztre feszítik.

Éjjel a lelkileg szenvedõ Jézushoz egy misszionárius “orvos-csoport” érkezett, mely egy erõs nyugtatót adott be neki. Ka-pott egy kapszulát is, mely kábító-nyugtató és fájdalomcsillapí-tó szert tartalmazott. Azonkívül egy olyan preparátum is voltbenne, mely egy idõ múlva minimalizálta életfunkcióit, a tetsz-halál állapotába juttatva õt. Csak ez menthette meg a valódifizikai haláltól. Közölték vele, hogy csak akkor vegye be a kap-szulát, mikor már valóban nem bírja a fájdalmakat.

Röviddel késõbb megérkeztek a katonák és elvitték Jézust.Elkezdõdött számára az “utolsó nap”.

A kezdeti inzultálásokat még elviselte valahogy. Késõbb azon-ban egyre többen ütötték meg. Ekkor észrevétlenül lenyelte akapszulát...

Ettõl fogva, ahogy a szer lassanként hatni kezdett, Jézus egy-re kábultabb, és szemmel láthatóan közömbösebb lett. Már sem-mi nem érdekelte abból, ami vele történik.

Ponczius Pilátus, mivel látta, hogy teljesen ártalmatlan, ezérttöbbször is menteni próbálta az életét. De a misszionáriusokerre is gondoltak. Ezért hatottak rá a feleségén keresztül.

A helytartó utolsó mentési kísérlete az volt, hogy Jézust szem-beállította egy hírhedt terroristával — Barabással. Azt remélve,hogy az emberek helyesen választanak majd.

De a tömegben ott voltak a Hálózat ügynökei. Õk követelték aleghangosabban, hergelve a tömeget, Jézus megfeszíttetését.Hiszen a misszionáriusok semmit nem bíztak a véletlenre.Ugyanis mindennek az elõre meghatározott forgatókönyv sze-rint kellett történnie...

(*811) János evangyélioma 10

tenni azt, és van hatalmam ismétfelvenni azt. Ezt a parancsolatotvettem az én Atyámtól.

(*811)

18. Senki sem veszi azt el én tõlem(Jézus életét), hanem én teszem leazt én magamtól. Van hatalmam le-

167

Így hát keresztre feszítették. Három órát volt a keresztfán. Deha tovább marad, akkor az erõsen lelassított életfunkciók elle-nére is meghal. Ezért jelentkezett a Hálózat egyik tagja Pilátus-nál, és kegyeleti okokra hivatkozva kérte a “holt” test kiadását.

Röviddel késõbb a misszionáriusok személyesen jelentekmeg a sírboltban. Nyilvánvalóan Jézusért jöttek.

Innen már nem tudjuk, hogy valójában mi történt vele. Állító-lag feltámadt... Az valószínesíthetõ, hogy újraélesztették. To-vábbi sorsáról azonban nem tudunk...

Fontos megemlítenünk egy izgalmas részletet. Éspedig aTorinói halotti lepelrõl van szó. Melyrõl nagy bizonyossággalfeltételezik, hogy Jézust ezzel takarták be.

A középkor évszázadai során többször is meg kívántakgyõzõdni arról, hogy nem hamisítvány-e. Hiszen az egész lepelegy emberi alakot ábrázol. Csak... negatívban. Azaz, egy em-beri alak fényképészeti szakszóval élve negatív ”képe” van rajta.

A középkorban hosszasan fõzték ezt a textíliát olajban, hogykiderítsék, az alak képét nemcsak ráfestették-e?

Késõbb egy tûzvész során néhol megsérült, de szerencséreépségben megmaradt.

Nos, sok tudományos vizsgálatot ejtettek meg e szöveten, demind a mai napig senki nem tudott rá válaszolni, mi okozta alepel szövetrostjainak az elszínezõdését. Mert az teljeséggelkizárható, hogy a képet festékanyag segítségével jelenítettékmeg.

Azonkívül a Torinói halotti lepel egy másik nagyon különlegestulajdonsága, hogy a rajta fellelhetõ férfialakról nemcsak kétdi-menziós (akárcsak egy fénykép), hanem térbeli adatokat is tar-talmaz. Vagyis a leplen több információ van, mint egy negatívlenyomat.

Hogyan került rá? És miért épp negatív lenyomat? Mi okozta arostok elszínezõdését?

Sok-sok kérdés, melyekre nem tudjuk a választ. Mert ha avallás szemüvegén keresztül tekintünk rá, akkor csak aztmondhatjuk, hogy csoda. És nincs rá válasz. Ámde ha e könyv-

168

ben felvázolt szemszögbõl vizsgáljuk meg a kérdést, akkor aválasz nyilvánvaló: amennyiben a Torinói lepel tényleg kétezer-éves, akkor már meg is van az elsõ tárgyi bizonyíték egy nemföldi civilizáció meglétére.

Hiszen õk helyezték el a barlangban ezt, mielõtt távoztak vol-na. Nyilván azért tették, hogy majdan megértsük: õk már akkorszuperfejlett technikával rendelkeztek. Mivel a lepelre síkbanegy háromdimenziós kép adatait rögzítették.

De talán lehet még a leplen más is... Talán valami olyan, amitmindeddig nem is kerestünk...

De most térjünk vissza a Tervhez.Jézus ”halála” után a Hálózat ügynökeié volt a következõ sze-

rep. Õk keltették hírét annak, hogy õt, aki feltámadt a halálból,több helyen is látni vélték.

Késõbb az apostolokat meglátogatták a misszionáriusok. Mind-annyian kaptak egy-egy implantátumot — ”Szent Lelket” a ké-sõbbi operatív kapcsolattartás céljából.

Mert Jézus keresztre feszítésével a Terv még nem ért véget.Ezután az apostolokon volt a sor.

Fontos fordulat volt Saulus “megtérése” is. Hiszen korábbanesküdt ellensége volt Jézus követõinek. De egy, a misszioná-riusokkal való találkozást követõen, ahol kapott egy “tövist” ésegy “Szent Lelket” a testébe, õ is megváltozott.

Mindenki legnagyobb megrökönyödésére csatlakozott a ko-rábban általa tûzzel-vassal irtott Mozgalomhoz. Sõt annak egyiklegnagyobb szószólója lett.

Az apostolok a Hálózat aktív közremûködésével újabb “cso-dákat” produkáltak.

Idõvel Heródes, a csecsemõgyilkos Heródes fia, egyre elva-kultabban üldözte a Mozgalmat. A Csapat egyik tagját is megö-lette. Elfogatta Pétert, és õt is ki akarta végeztetni.

Ez már túl sok volt a misszionáriusoknak. Mivel mindezzelkockáztatta a Terv sikeres végrehajtását, ezért a fizikai likvidá-lása mellett döntöttek. Melyet eredményesen végre is hajtottak...

Közben az apostolok többször is börtönbe kerültek. Ekkormaguk a misszionáriusok siettek a segítségükre. A szabadítá-

169

sok mindig az éj leple alatt történtek, és minden esetben azõrség elkábítással való kiiktatásával jártak.

Úgy hiszem, hogy Pál apostol szavaival, melyek tömören fo-galmazzák meg a Terv fõ mozzanatait, fejezhetjük be ezt a feje-zetet.

Timotheushoz írt elsõ levelében így ír:

16. És minden versengés (vita)nélkül nagy a kegyességnek emetitka: Isten megjelent testben(mûvi megtermékenyítés nyo-mán), megigazíttatott lélekben (abázison), megláttatott az angya-loktól (megtalálták az emberü-ket a Jordánnál, felismerték és

elvitték a bázisra), hirdettetetta pogányok közt (az apostolokáltal a misszionáriusok aktívközremûködésével), hittek ben-ne a világon (a Terv kitûzött cél-ja), felvitetett dicsõségbe (eljöt-tek érte egy jármûvel és elvit-ték).

*920

*920 Pál Timótheushoz írt I. levele 3

A Mozgalom immár megállíthatatlanul gyarapodott...

170

MOHAMED PRÓFÉTA

Úgy hiszem, az eddig megszerzett tudás fényében sok másdolog is érthetõbbé válik számunkra. Új szemszögbõl szemlél-ve a Biblia szövegeit, más, eddig egymástól teljesen távol állódolgok közt fedezhetünk fel közvetlen összefüggéseket.

Egy másik nagy világvallás megalapítójáról, Mohamed prófé-táról is szóljunk néhány szót.

Eddig azt tudtuk, hogy a keresztény és muzulmán vallásnakaz égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Mivel az egyik azUrat, míg a másik Allahot tiszteli.

Sok-sok évszázadon keresztül mindkét tábor hívei kímélet-lenül irtották egymást. A középkorban lefolytatott kereszteshadjáratoknak ugyanígy sokan estek áldozatul.

A keresztények Mohamed követõit pogányoknak, míg azokbennünket hitetleneknek kiáltottak ki.

Úgy tûnik, hogy a két világvallás közt kibékíthetetlen ellentétvan. Sõt a borúlátó jövõképek szerint az emberiségre még olyantotális háborúk várnak, melyeket e két táborba tartozók vívnakmajd.

Hiszen oly nagy az ellentét, hogy a konfliktus elõbb-utóbbelkerülhetetlen lesz.

De vajon valóban így van?A muzulmán, akárcsak a keresztény vallás — Ábrahámot te-

kinti közös õsének.Ez már nem rossz. Van egy közös érintkezési pont.De van egy másik, egy sokkal lényegesebb is!Lássuk pár mondatban Mohamed történetét.Krisztus után 571-ben született. Átlagember volt.Miután felcseperedett, tevehajcsárként kereste kenyerét. Sõt

huszonöt éves korában meg is nõsült.Aztán történt valami...Amitõl megváltozott. Próféta lett, és új eszmerendszert kez-

dett hirdetni.Fogózkodjék meg, kedves olvasó! Mert Mohamedet egy Gáb-

riel nevû ismeretlen “ébresztette rá”, hogy õ kiválasztott...Ugyanaz a Gábriel, akivel Dániel találkozott korábban.(*623)És... aki a késõbbi Keresztelõ János szüleit (*699), sõt...Máriát is felkereste Názáretben! (*704)

171

Ennek a Gábriel nevû ismeretlennek köze volt mind a ke-resztény, mind a muzulmán vallás megszületéséhez!

Pontosabban fogalmazva nem neki, hanem azoknak, akiketképviselt, akiknek az üzenetét hozta...

Az, hogy õ nem földi ember, kiderül többek között abból,hogy Dániel próféta ismeretlen helyen találkozott vele.

Nos, miután ez a Gábriel (aki egy nem földi eredetû civilizá-ció küldötte) “ráébresztette” Mohamedet, hogy õ nem földi em-ber, lett az próféta.

Jézusról pontosan tudjuk, hogy egy teljesen ismeretlen he-lyen járt — a “pusztában”, ahol õt felkészítették a küldetésre.

Minden bizonnyal nem történt ez másképp Mohameddel sem.Mert a muzulmán vallás megalapítója az Ararát hegyére ment

fel, hogy átvegye Allahtól a Koránt. Akárcsak egykoron Mózestette ezt a Sinai hegyen.

És Mohamed szintén nyomtalanul eltûnt, akárcsak Illés, mi-kor egy ”tüzes szekér” õt elragadta Jeruzsálembõl.

A párhuzamok nyilvánvalóak. Mindkét világvallás ugyanazonföldönkívüli társadalom küldötteinek ügyködése nyomán szü-letett...

Csak az emberi szûklátókörûség vezetett oda, hogy ideoló-giai szinten kibékíthetetlenné vált az ellentét.

Eljött az ideje annak, hogy felismerjük: nincs értelme az el-lenségeskedésnek, hiszen egyek vagyunk...

172

173

KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK

Könyvünk elõzõ nyolc fejezetében arról szóltunk, hogy a misz-szionáriusok, egy földönkívüli társadalom képviselõi, hogyanbefolyásolták történelmünk alakulását.

Láthattuk, hogy mindvégig, ha csak mód volt rá, a háttérbõl moz-gatták a szálakat. Ez leginkább a kétezer esztendõvel ezelõtt tör-téntekre igaz. A korábbiakban azonban többször is elõfordult,hogy közvetlenül vetették be technikájukat, fegyvereiket.

Így az embereknek ekkor módjukban volt megfigyelni azokalakját, kinézetét. Mûködés közben is látták ezeket és enneksok ízben nyoma van a szövegekben. Több olyan érdekes rész-letet fogunk ebben a fejezetben tárgyalni, melyek igencsak meg-lepõek lesznek.

Felmerülhet azonban egy kérdés. Vajon eddig miért nem vet-tük észre a szövegekben ezeket a leírásokat?

Ne feledjük, hogy igazából csak a középkorban próbálták a bib-likus szövegek értelmét feltárni. Csakhogy abban az idõben nemálltak rendelkezésre azok az ismeretek, melyekkel ma rendel-kezünk. Ennélfogva egy tudománytalan, a valóságtól elszakadtmagyarázat, dogmarendszer alakult ki. Mely ma a vallás.

Ebbõl kifolyólag, ha valaki napjainkban a Biblia szót hallja,akkor elsõsorban egy szent “mázzal” átitatott, meseszerû mon-dagyûjteményre gondol. És ezért senki nem veszi a legkisebbfáradságot sem ahhoz, hogy esetleg áttanulmányozza a szöve-geket. Ugyan minek? Fárasztó is. Meg az egyház úgyis elegetbeszél róla...

E könyv legfõbb célja, hogy kimondja: a Biblia, vagyis a fenn-maradt írásos emlékek gyûjteménye nem mese. Ellenkezõleg!Maga a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy korunk legnagyobbtalányát eldöntse. Azaz létezhetnek-e más társadalmak a távolikozmoszban?

Hozzá kell tennem: ezen bizonyíték, a Biblia legnagyobb eré-nye, hogy mindenki számára hozzáférhetõ!

Nem kell a világ különbözõ könyvtáraiban kutakodnunk eset-leg nem létezõ szövegek után. Azt sem szükséges követelnünk,hogy a nagyhatalmak hozzáférhetõvé tegyenek olyan szupertit-kos dokumentumokat, melyek esetleg a földönkívüli civilizá-ciókkal kapcsolatos tényeket, bizonyítékokat tartalmaznak.Minderre nincs szükség.

Hiszen a bizonyíték, kedves olvasó, ott áll az ön könyvespolcán...

174

FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ

Ha napjainkban betérünk egy római vagy görög katolikus temp-lomba, akkor ott különbözõ szentképeket láthatunk. Sok ezekközül a Mindenhatót ábrázolja, ahogy egy “felhõn” állva kinyújtjakezét.

Vajon miért éppen ilyen ez az ábrázolás?Miért nyújtja ki az “Úr” a kezét?Az egész egy félreértésbõl ered. Ugyanis a bibliakorabeli

szemtanúk olyan dolgokat láttak, melyek mibenlétét egyálta-lán nem értették. Hiszen nem rendelkeztek megfelelõ tudomá-nyos ismeretekkel.

Ebbõl kifolyólag a látottakat megpróbálták a maguk egyszerûmódján elmondani. Mivel azonban, mint említettük, nem ren-delkeztek még megfelelõ tudományos ismeretekkel ahhoz,hogy a látottakat megértsék, ezért a leírások a történtek na-gyon leegyszerûsített változatai. Persze azt is hozzá kell tenni,hogy ezek nemcsak erõsen le vannak egyszerûsítve, hanemnéhol még torzítottak is. Mert sok esetben magukon viselik aszemtanúk szubjektív véleményét. Akárcsak korábban Mózes-sel kapcsolatban említettük: õ azt hitte...

Nos, a vallás szó szerint veszi ezeket a leírásokat. Ebbõl kifo-lyólag az általa kialakított kép erõsen torz. Hiszen olyan szem-tanúk szubjektív véleményét tekinti mérvadónak, akik sok ezerévvel ezelõtt éltek. Így abban az esetben, ha ezeket a leíráso-kat fenntartás nélkül elfogadjuk, és szó szerint vesszük, akkormindenképp abba a hibába esünk, hogy egy régmúltban élt em-ber szemszögébõl és ismereteinek fényében szemléljük azakkor történteket.

Ma tudjuk jól, hogy ez hiba lenne. Elvégre mi már sok olyanismeret és tudás birtokában vagyunk, melyek az abban a kor-ban élõk számára természetfeletti csodának tûntek. Pedig nap-jaink mindennapi megszokott dolgai...

Lássunk erre egy példát.

175

30. ábra”Kinyújtott kéz” (a háttérben)...

Ha bárki szemügyre veszi ezt a fotót, az azonnal tudja, hogyfegyveres katonát ábrázol, aki kezében lõfegyvert tart. Nyilvánazért nyújtotta ki a karját a fegyverrel, mert használni kívánja.

Ugye, senki sem csodálkozik ezen a magyarázaton. Mert atévéhíradók gyakran másról sem számolnak be, mint fegyvereskonfliktusokról, melyek a világ más-más pontján robbantak ki.

De vajon mit mondana erre egy sok ezer évvel ezelõtt éltember?

Ha látna egy személyt, aki kinyújtja a kezét, és ennek követ-keztében “csodák, jelek” történnek, hiszen nagyon furcsa han-gok hallhatók, és az, akire a kinyújtott kéz irányul, meghal?

Mit mondana minderrõl a korabeli szemtanú?Nem ismeri azt a fogalmat, hogy lõfegyver vagy sugárfegyver.

Õ csak a kést, kardot, dárdát és más szúrófegyvert ismeri. Tud-ja, hogyan kell azokat használni, és milyen a hatásuk. De adottesetben?

Nos, a biblikus szövegek nagyon sok efféle leírást tartalmaz-nak. Ahhoz azonban, hogy megfelelõen értelmezzük és meg-értsük mindazt, amit egy több ezer évvel ezelõtt élt szemtanúláthatott, kritikusan kell viszonyulnunk a szövegekhez. Ugyan-

176

is ki kell azokból szûrni a vallásos és szubjektív torzításokat.Mikor ezt megtesszük, akkor, ami visszamarad, az egy nagyonis érthetõ egésszé áll össze.

Lássuk hát.A Bibliában sok helyen van szó kinyújtott kézrõl. Mely nem

egyéb, mint egy kéz, amely valamilyen fegyvert tart. Ha így he-lyettesítjük be ezt a fogalmat, akkor ezek a szövegrészek ért-hetõvé válnak.

*924,*926 Ezékiel könyve 25*925 Ezékiel könyve 14

Rettegni fognak, ha a misszionáriusok ellenük fordítják fegy-vereiket. Mert nagy pusztítást vihet végbe a fegyver:

*927 Ésaiás könyve 5*923 Sofóniás könyve 1


16. Ama napon olyan lesz Égyiptom,mint az asszonyok, retteg és fél a

seregek Ura kezének felemelésé-tõl, a melyet fölemel ellene.

*921

Úgy hiszem, az utolsó idézet eléggé egyértelmû. Hiszen ma-guk a misszionáriusok mondják, hogy ha “kinyújtják kezüket”,akkor annak nagy pusztítás lesz a következménye. Ezt a pusz-títást fegyver fogja elõidézni... Õk maguk mondják.

Hasonlót, melyrõl Ésaiás beszél:

holttestök szemétként fek-szik az utczán. Mindezekkelharagja el nem mult, és kezemég felemelve van.

*927

25. Ezért gerjedt fel az Úrnakharagja népe ellen, és felemelérá kezét, és megveri, hogy ahegyek megrendülnek, és

3. Hiszen Égyiptom ember és nemIsten, és lovai hús és nem lélek, ésha az Úr kinyújtja kezét, meg-tántorodik a segítõ, és ele-sik a megsegített, és együttmind elvesznek.

*922

4. És kinyújtom kezemet Júdaellen és Jeruzsálem minden lakójaellen, és kiirtom e helyrõl a Baálmaradékát, a bálványpapok nevéta papokkal együtt;

*923

16. Ezokáért ezt mondja az ÚrIsten: Ímé, én kinyújtom keze-met a Filiszteusokra, és kivá-gom a Keréteusokat, és elvesz-tem a tenger partján lakók mara-dékát;

*924

13. Embernek fia! ha valamely or-szág vétkeznék ellenem, elpártol-ván tõlem és én kinyújtván ke-zemet ellene (fegyveremet el-lene fordítom),... kiirtanék be-lõle embert és barmot;

*925

13. Azért, így szól az Úr Isten,kinyújtom az én kezemetEdomra, és kivágok belõle embertés barmot, és teszem õt pusz-tasággá Temántól fogva, és De-dánig fegyver miatt hulljanakel.

*926

177

31. ábra”...Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még

felemelve van...”

Hozzáteszem, hogy a biblikus szövegekben a harag, az “Úrharagja” szinte minden esetben kivétel nélkül olyan “tüzet”jelent, mely eredetét és fizikai mibenlétét abban a korban nemismerték. Ugyanis a tûznek, mely nem egyéb, mint kémiai reak-ció, melyben az éghetõ anyag oxigénnel reagálva oxidálódikés eközben hõt fejleszt, csak az egyszerûbb fajtáját ismertékaz emberek. Hiszen nap mint nap raktak tüzeket, máglyákat,melyeken elkészítették az eleséget és világítottak vele a sötét-ben.

Ámde ezenkívül más olyan fizikai megnyilvánulást mely “tûz-szerû”, nem ismertek. Mert hiszen gondoljunk csak mondjuk anukleáris vagy termonukleáris fegyver robbanásának tûzgömb-jére. Tudjuk jól, hogy az valójában nem tûz, hiszen nem oxidá-ció, azaz égés következménye, hanem a magenergia felszaba-dulása következtében képzõdõ hatalmas mennyiségû hõ.

De ennél sokkal egyszerûbb példát is említhetnénk. Ugyanisnapjainkban sok háztartás konyhájában használnak földgázt.Tudjuk jól, hogy ez gázhalmazállapotú anyag, mely a levegõoxigénjével kölcsönhatásba lépve oxidálódik — elég, és eköz-ben hõt termel. Napjainkban mindebben nincs semmi különös.

178

Mert az ételek elkészítéséhez használjuk nap mint nap a gáz-tûzhelyeinkben. Nem kell azonban nagyon visszaugornunk azidõben, elég csak néhány évszázadot addig, amikor az embe-reknek még fogalmuk sem volt a gázok létezésérõl. Ezért amocsarakban felszabaduló metángázt, mely a szerves anyagokbomlásakor keletkezik, s néha belobban és apró fényjelenségkíséretében ég — lidércfénynek nevezték.

Mindössze néhány évszázaddal korábban. Mert nem értettékennek a fényjelenségnek a természetét.

Akkor vajon mit mondhattak az emberek több ezer évvel ez-elõtt olyan “tûzszerû” jelenségekrõl, amiket nem ismertek?

Ezek rendszerint a misszionáriusok megjelenéséhez, az “Úr”-hoz voltak köthetõek. Ugyanis azok használtak olyan eszközö-ket, melyek oldalról szemlélve “tûzszerû” jelenségeket pro-dukáltak. De mivel nem ismerték e jelenségek mibenlétét, ezértnemes egyszerûséggel “az Úr haragjának” nevezték. Hiszenha az “Úr” megjelent, és megtorlás következett — az “Úr ítéle-te”, akkor a bevetett fegyverek következtében volt tapasztalha-tó az “Úr haragja”. Hiszen az “Úrtól” származott...

Ezért, ha ilyen kifejezéssel találkozik a szövegekben, ked-ves olvasó, akkor csak gondoljon a fentebb elmondottakra.

Képzeljünk el újra egy katonát, aki mondjuk pisztolyt tart ki-nyújtott kezében.

Kezét akkor nyújtja ki, amikor a fegyverrel céloz és lõ. Na-most. Ha a korabeli emberek hasonló jelenetet láttak, amikoregy misszionárius harcos “kinyújtja a kezét”, benne fegyver-rel, mely természetesen nem pisztoly, hiszen attól az õ tech-nológiájuk sokkal fejlettebb, vajon mit mondhattak volna? Ne-vén tudta volna nevezni a szemtanú a fegyvert? Még magát amisszionáriust sem. Hisz vagy Úrként említi, vagy angyalként.

Csak azt látta, hogy az ismeretlen kinyújtja a kezét, és abbóltüzes nyilak jönnek elõ... Melyek akár embert is ölnek...

*928 Ésaiás könyve 50 *929 Ésaiás könyve 30

11. Ímé, ti mind, a kik tüzet gyújtotok,felövezvén magatokat tüzes nyilak-kal, vettessetek tüzeteknek láng-jába és a tüzes nyilakba, a me-lyeket meggyújtottatok! Kezem-bõl jõ ez rátok; fájdalombanfogtok feküdni!

*928

32. És a büntetõ vesszõ minden suj-tását, a melyet az Úr mérend reá, do-bokkal és cziterákkal fogjátok ki-sérni, és Õ kezét fel-felemel-vén, harczol ellene.

*929

Mi egyéb ez, ha nem kézi fegyverrel való harc?

179

Nos, lássunk egy másik szövegrészletet:

vagy nincs bennem megsza-badításra való erõ?...

(*156)

2. ...vagy olyan rövid már akezem, hogy meg nem válthat?

Na, mit gondol, kedves olvasó, mit jelentenek ezek a szavak,melyeket a misszionáriusok mondanak?

Vajon a kezük hossza “változó”? Egyszer rövidebb, máskormeg hosszabb?

Nyilvánvaló, hogy itt nem a misszionáriusok kezének hosz-száról van szó.

Ugyanis az elsõ képen, melyet néhány oldallal korábban be-

32., 33. ábra” ...vagy olyan rövid már a kezem,

hogy meg nem válthat?”

Azaz, mikor a misszionáriusok azt kérdezik, hogy vajon meg-rövidült-e a kezük, ezen azt értik, hogy vajon már nincsenek-efegyvereik, melyek “megszabadításra való erõt” képviselnek?

(*156) Ésaiás könyve 50

A keze rövidebb lett!Legalábbis egy olyan em-ber szemszögébõl nézve,akinek a legcsekélyebbfogalma sincs a kézi lõ-fegyverekrõl.

A két képrõl jól látszik,hogy az a kinyújtott kéz,mely fegyvert fog, a fegy-verrel együtt hosszabb,mint az, melyben nincsfegyver.

mutattunk, két katona lát-ható, akik kezükben fegy-vert tartanak.

Különösen a háttérbenálló katona fegyvere tûnikolybá, mintha a kezénekmeghosszabbítása lenne.

Nos, vegyük ugyanazt aképet, és tüntessük elkezébõl a fegyvert.

Mit látunk?

180

Ugye, ha az elõbb említett szövegrészlettel önmagában talál-kozunk, mikor olvassuk a Bibliát, akkor egyáltalán nem értjük,hogy mit jelent a “megrövidült az Úr keze” kifejezés.

Viszont ha olyan szemszögbõl szemléljük a dolgokat, aho-gyan ezt e könyv teszi, akkor sok értelmetlennek és érthetet-lennek tûnõ szövegrész nagyon is érthetõvé válik.

Nos, sorolhatnánk azt a több tucat idézetet, melyek mind-mind arról szólnak, hogy az “Úr” felemelt keze nem egyéb,mint egy célzásra emelt fegyvert tartó kéz, de mégsem tesszük.Mert ez igencsak unalmas lenne. Ezért inkább lássuk mindazo-kat az információkat, melyek azon jelenségekrõl szólnak, amika misszionáriusok fegyverei mûködése közben tapasztalhatók.

181

A VESSZÕ

Úgy hiszem, a leghelyesebb, ha újra a kezdetektõl vesszüksorra a dolgokat. Ezért térjünk vissza Mózeshez, akirõl köny-vünk elsõ fejezeteiben volt szó.

Akkor megtudtuk, hogy õ is, akárcsak a késõbbiekben Jézus,nem természetes fogantatás következtében született. Errõlugyan a szövegekben nincs szó, csak közvetett nyomai vannak.

A könyvünk elsõ fejezetének elején találgattuk, hogy miértkellett Mózes anyjának a csecsemõt elrejtenie a nádasban.

Állítólag azért, hogy megmentse az életét. Pedig azzal, hogy apici csecsemõt magára hagyta a nádasban, minden bizonnyal agyerek halálát okozta volna.

Mózes anyja azért cselekedett így, mert a gyermeke “törvény-telen” volt. Hiszen annak nem volt földi apja. Ezt õ tudta. Ám-bár mások szemében úgy tûnhetett, hogy a gyermek törvényte-lenül fogant.

A szégyent elkerülendõ igyekezett az asszony, vagy talán ha-jadon, a világrajött apróságtól megszabadulni. Abban remény-kedett, hogy talán majd valaki rátalál és felneveli.

Mondhatnánk persze, hogy a szövegek arról beszélnek, hogyMózesnek volt apja és anyja is. Azonban ne feledjük, hogy atényeket utólag mindig lehet manipulálni. Hiszen hogy is né-zett volna ki, ha a múlt egyik nagy alakja törvénytelenül jöttvolna a világra?

De nemcsak ez utal arra, hogy Mózes mesterséges úton fo-gant. Ugyanis közte és Jézus között tökéletes a párhuzam. Mind-kettõjük születése körül bonyodalmak voltak.

Késõbb mindketten az átlagemberek életét élték. Jézus ács-mester volt. Mózes meg pásztor.

A misszionáriusok mindkettõjükkel felvették a kapcsolatot.Mózessel kinn a mezõn, az “égõ csipkebokornál”. Jézussal a

Jordán folyónál.Mindkettõjüket elvitték magukkal, és valamiféle sebészeti bea-

vatkozást hajtottak végre rajtuk.Mindketten az abban a korban elképzelhetetlen “csodákat”

cselekedtek.

182

Ugyan “haláluk” különbözõ volt, de egyikük “holtteste” semkerült elõ.

Ennyit a párhuzamról, mely közöttük fellelhetõ.Ezek után térjünk vissza az “égõ csipkebokorhoz”. Mint meg-

tudtuk, azok az ismeretlenek, akik Mózessel beszéltek, külde-téssel bízták meg õt.

Neki kellett megszerveznie a rabszolgalázadást Egyiptombanközel négyezer évvel ezelõtt. Ám ez nem volt éppen veszély-telen feladat. Hiszen minden korban, minden idõben a fennál-ló rend elleni lázadások vezetõit, amennyiben az elbukik, ahatalom birtoklói kivétel nélkül kivégzik. Erre számtalan példavan a történelemben.

Mivel Mózes is a fennálló rend ellen lázította a rabszolgákat,ezért õrá is ez a sors várt volna. A fáraó emberei elfogják ésmegölik.

Ezért a misszionáriusok egy olyan eszközt adtak neki, mely-lyel az életét meg tudta óvni. Ez az eszköz abban az idõbenelképzelhetetlen dolgokat produkált. Ennélfogva Mózest érint-hetetlenné tette. Még maga a fáraó sem tudott vele mit kezdeni.

Azonkívül ez az eszköz arra is hivatott volt, hogy az általaprodukált “jelekkel” bizonyítsa Mózes, hogy valóban beszéltaz “Istennel”. Így az emberek, mikor látták mindazt, amit ez azeszköz mûvelt — hittek neki.

Na de mi is lehetett ez?Próbáljuk meg kideríteni.Azt a tárgyat, amit Mózes a misszionáriusoktól kapott az elsõ

találkozásukkor, a szövegek “vesszõként” említik:

(*6) Mózes II. könyve 4

Ugyan az elfogadott magyarázatok szerint Mózesnek a kezé-ben egy közönséges pálca volt, mellyel, mint a pásztorok szok-ták, terelgette a nyájat.

Az elsõ találkozás során állítólag ez a pálca változott át kígyó-vá, majd változott vissza pálcává. Így az a felfogás uralkodik,hogy Mózes pálcája, a vesszõ, nem volt egyéb, mint egy közön-séges bot. És az “Úrnak” köszönhetõen változott át egyfajta va-rázspálcává.

17. Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

(*6)

183

Ámde láthatjuk, hogy a “vesszõt” Mózes az “Úrtól” kapta. Ígysemmiképp nem lehetett közönséges bot.

Ez a ”pálca”, melyet Mózes egy ismeretlentõl kapott, ugyanúgyaz ”Isten kezének csinálmánya” volt, mint korábban a”kõtáblák” (*114). Vagyis nem emberkéz által alkotott mûszakiszerkezet volt.

Hiszen nyilvánvaló, hogy amikor Egyiptomban a rabszolgalá-zadás elsõ hulláma elbukott, a fáraó nem torolhatta meg Móze-sen a történteket. Senki nem merte õt bántani, hiszen annak abirtokában egy furcsa eszköz volt, mely ellen abban a korbannem volt ellenszer. Így az uralkodó csak az izraelita rabszolgá-kon tölthette ki bosszúját azzal, hogy még inkább sanyargattaõket.

Azt ugye eléggé nehéz elképzelni, hogy Mózest egy közön-séges fadarab tette érinthetetlenné.

Tudjuk a szövegekbõl, hogy ezzel a “vesszõvel” “jeleket”mûvelt. Azaz olyan effektusokat produkált az a tárgy, melyekgyakorlatilag csodaszámba mentek négyezer évvel ezelõtt.

Hogy mik is voltak ezek a jelek, arról a szövegek nem szól-nak. De ugyanakkor nem nehéz elképzelni. Szabadon enged-ve fantáziánkat, képzeljük el a következõ képet.

Sok ezer évvel ezelõtt valakinek birtokába kerül egy közön-séges elemlámpa. Mikor sok ember elõtt az éjszaka sötétjé-ben felkattintja azt, vajon hogyan reagálnak rá az emberek?

Mindazok, akikre a zseblámpa fénycsóvája rávetítõdik, ijed-tükben a földre borulnak. Hiszen csodát látnak!

Mert csak a tûz, a Nap, a Hold és a csillagok fényét ismerik.Nem értik azt, hogy az a fény, mely abból a hengeres tárgyból,egy zseblámpából jön, miféle fény. Feltételezem, nem szüksé-ges részletezni, hogy ennek a látványa milyen hatással van azemberekre. Csodát emlegetnek!

Pedig... csak egy közönséges zseblámpáról van szó.

19. Az Úr pedig monda MózesnekMidiánban: Eredj, térj visszaÉgyiptomba; mert meghaltakmindazok a férfiak, a kik téged ha-lálra kerestek vala.

20. És felvevé Mózes az õ felesé-gét és az õ fiait és felülteté õket aszamárra és visszatére Égyiptomföldére. Az Isten vesszejét pe-dig kezébe vevé Mózes.

(*7)


184

Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy Mózesegy zseblámpát kapott a misszionáriusoktól. Mert az ugyan nemvédhette volna meg õt.

Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy olyan eszközök, me-lyek napjaink mindennapi használati tárgyai, több ezer évvelezelõtt isteni csodának tûntek...

(*905) Az apostolok cselekedetei 13*930 Ésaiás könyve 63

12. Ki Mózes jobbján járatá dicsõ- ségének karját,...*930

A korábbiakból tudjuk, hogy a szövegekben a “dicsõség” egyfényfajtát takar. Vagyis az abban a korban élõ ember számárateljeséggel érthetetlen volt az ismeretlen természetû fény ere-dete.

Azt is látni fogjuk, hogy a “kar”, az “Úr karja” sok esetbenjelent egy olyan eszközt, melyet az ismeretlen, az “Úr” a “ke-zében” tart.

De korábban Pál apostol egyik alkalommal, amikor igencsakkihozták a sodrából, a tilalom ellenére elõvette az “Úr kezét”és ideiglenesen megvakította vele az okvetetlenkedõ Elimást.

a napot egy ideig...(*905)

11. Most azért ímé az Úrnak keze vanellened, és vak leszel és nem látod

De térjünk vissza Mózeshez.A szövegek szerint, mikor Egyiptomból menekülve az üldö-

zõik a Vörös-tenger partján érték utol õket, akkor Mózes egészéjszaka, kezében a “vesszõvel”, kinyújtva tartotta a karját aVörös-tengerre.

Reggelre pedig “csoda” történt.Az egész színjáték volt csupán. Mert a “vesszõnek” az égvilá-

gon semmi köze nem volt ahhoz, ami a tenger vizével történt.A krónikások is elismerik, hogy nem a “vesszõ” idézte elõ,hanem az “Úr egész éjjel keleti széllel hajtá a tengert...”.

Mindaz, amit Mózes csinált, csak azt a célt szolgálta, hogy atekintélye az emberek elõtt tovább nõjön. Hiszen ha az “Úr”amúgy is “meg kívánta szárítani a tenger vizét”, akkor ugyan miszüksége lett volna Mózes “csodavesszõjére”. Nem igaz?

185

Emlékezzünk vissza mindarra, ami a “versengés vizénél” tör-tént. Amikor is Mózes a misszionáriusokkal együttmûködveadott inni az embereknek:

5. És az Úr monda Mózesnek: Eredjel a nép elõtt és végy magad melléIzráel vénei közül; pálczádat is,melylyel a folyót megsujtottad,vedd kezedbe és indulj el.

6. Ímé én oda állok te elõdbe a szik-lára a Hóreben, és te sujts a sziklá-ra, és víz jõ ki abból, hogy igyék anép. És úgy cselekedék Mózes Iz-ráel vénei szeme láttára.

(*76)

Mondhatnánk persze azt, hogy a vesszõvel “odacsapott” akõsziklára. De minden bizonnyal nem csak “megütögette” akõsziklát, hanem a “vesszõt”, vagy ahogy itt a szövegek emlí-tik, a pálcát — elsütötte...

Ha most bárki kételkedik, hogy ez valamilyen készülék volt,akkor álljon itt erre egy nagyon érdekes idézet:

Ez a szöveg arról szól, hogy Mózesnek birtokában volt az “Is-ten pálcája”. Azaz egy magasan fejlett civilizáció mûszakikészüléke.

Ezt az eszközt, mely a misszionáriusok magas szintû techno-lógiájának volt a terméke, Mózes az Amálekkel vívott csata so-rán is felhasználta.

Ha azt feltételeznénk, hogy ez nem egy mûszaki készülék,hanem egy csodatevõ vesszõ volt, akkor nem érthetõ, hogymiért kellett Mózesnek azzal egy magaslati pontra felmennie.Hiszen ha csodatevõ eszköz, akkor, mondjuk megállhatott vol-na a csatába menõk mögött, és kinyújthatta volna a karját rá-juk, kezében a vesszõvel.

A csoda csoda lett volna.

8. Eljöve pedig Amálek és hada-kozék Izráel ellen Refidimben.9. És monda Mózes Józsuénak: Vá-laszsz nékünk férfiakat és menj el,ütközzél meg Amálekkel. Holnap éna halom tetejére állok és az Istenpálczája kezemben lesz.10. És úgy cselekedék Józsué amint mondotta vala néki Mózes,megütközék Amálekkel: Mózes,Áron és Húr pedig felmenének ahalom tetejére.11. És lõn, mikor Mózes felemelé ke-zét, Izráel gyõz vala; mikor pedig lee-reszté kezét, Amálek gyõz vala.

12. Mikor azért Mózes kezei el-nehezedének, követ hozának ésalája tevék, hogy arra ûljön; Áronpedig és Húr tartják vala az õ ke-zeit, egy felõl az egyik, más felõla másik, és felemelve maradá-nak kezei a nap lementéig.13. Józsué pedig leveré Amáleketés az õ népét fegyver élivel.14. És monda az Úr Mózesnek: Írdmeg ezt emlékezetül könyvbe ésadd tudtára Józsuénak, hogy min-denestõl eltörlöm Amálek emléke-zetét az ég alól.

*931

(*76),*931 Mózes II. könyve 17

186

De ha egy olyan mûszaki szerkezetrõl van szó, mely mond-juk fegyverként is használható volt, akkor már érthetõbb a kép.

Ugyanis ha a csatába menõ izraeliták háta mögött használjaezt a tárgyat Mózes, akkor azzal kárt tett volna a saját emberei-ben. Mondhatnánk úgy is, hogy “hátba lövi õket”...

Azért kellett egy magaslati pontra felkapaszkodnia, hogy egye-nes rálátása legyen az ellenség vonalaira. Így a készüléket hasz-nálva, nyugodtan vehette célba azokat.

De ne gondoljunk arra, hogy ez a tárgy apró lövedékeket lõttki, mint napjaink lõfegyverei. Ugyanis a misszionáriusok tech-nológiája ennél sokkal fejlettebb. És esetleg számunkra isme-retlen fizikai elven mûködött. Hangot nemigen produkált, vi-szont a hatása garantált volt. Mert mindaddig, míg azt az ellen-ségre irányította, az izraeliták voltak fölényben.

Ez nyilván azért volt, mert az ellenséget megzavarták a ké-szülék által kiváltott effektusok.

Nem kell itt valamilyen különleges dologra gondolnunk. Mi-vel szinte mindaz, ami napjainkban hétköznapi jelenség, többezer évvel ezelõtt csodaszámba ment.

Így mikor Mózes keze elfáradt, és már nem bírta a készülé-ket az ellenségre irányítva tartani, akkor azok, újra felfejleszt-ve harci rendjüket, fölénybe kerültek az izraelitákkal szemben.

Ezért végül már Áron és Húr tartotta Mózes kezét, és veleegyütt a készüléket. Aminek meg is lett az eredménye — le-gyõzték az amálekitákat.

Amit viszont még feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ez atörténet a misszionáriusok kifejezett kívánságára került be aszövegekbe. Ennek csak egy oka lehetett. Közölni kívánták ve-lünk, az utókorral, hogy technikájuk mennyire fejlett.

Mikor Mózes elment “meghalni” a Nébó hegyére (*309—310),magával vitte a “vesszõt” is. Így annak is, mint õneki, nyomaveszett. Senki nem tud késõbbi sorsáról...

187

”TÜZES NYILAK”

Nos, tisztáztuk, hogy a misszionáriusok felemelt keze — az“Úr kinyújtott keze” — nem egyéb, mint egy kéz, mely lövésrekész fegyvert tart.

De a szövegek még sokkal több érdekes mozzanatot is elá-rulnak. Nemcsak a fegyverrõl vagy fegyverekrõl szólnak, ha-nem az azok által kilõtt “lövedékekrõl” is.

Errõl természetesen az uralkodó szemlélet ismételten mé-lyen hallgat. Hiszen mindez sehogyan sem illik bele az általá-nosan kialakult képbe.

Vegyük hát sorra ezeket a szövegrészleteket.A misszionárius fegyveresek “kinyújtott keze”, na természe-

tesen nem a kezük, hanem a kezükben tartott eszköz, ”tüzesnyilakat” lõtt ki:

*932 Zsoltárok könyve 64(*928) Ésaiás könyve 50

11. Ímé, ti mind, a kik tüzet gyújtotok,felövezvén magatokat tüzes nyilak-kal, vettessetek tüzeteknek láng-jába és a tüzes nyilakba, a me-

lyeket meggyújtottatok! Kezem-bõl jõ ez rátok; fájdalombanfogtok feküdni!

(*928)

Most persze mindazok, akik vitatkozni kívánnak ezzel az állí-tással, mondhatnák, hogy a tüzes nyilak nem egyebek, mintíjból kilõtt olyan nyílvesszõk, melyek a hegyükre rátekert gyú-lékony anyag égése következtében lángolnak. Így semmi gond,hiszen itt olyan közönséges tüzes nyilakról van szó, melyetfiatal korunk kedvelt indiánfilmjeiben láttunk. Na de...

Vajon ilyen magyarázat fényében mit kezdjünk az alábbi idé-zettel:

8. De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

*932

Az ugye már mégiscsak eléggé egyértelmû, hogy a nyilat az“Isten” lövi ki?

De ne legyünk annyira naivak, hogy azt feltételezzük, az Is-ten kezében íjjal nyílvesszõket lövöldöz. Ugye?

Sõt a szöveg szerint: “hirtelen nyíl üt rajtok sebet”. Ez nemjelent egyebet, minthogy az Isten — a misszionárius fegyve-rével nagy sebességû lövedékeket lõ ki, melyek pillanatsze-rûen ütnek sebet.

188

Sõt a krónikások hozzá is teszik:

Пустил стрелы, и рассеял их;

Önmagában nemigen érthetõ. Az orosz variáns viszont annálpontosabban fogalmaz:

15. Ellövé nyilait és szétszórta azokat, villámot, és összekeverte azokat.

(*467)

De az orosz fordítás máskor is segítségünkre van.A magyar szöveg a következõt mondja:

32. Он сокрывает в дланяхСвоих молнию и повелевает

ей, кого разить.

*936 Jób könyve 36(*467) Sámuel II. könyve 22

*933 Zsoltárok könyve 45*934 Jób könyve 30*935 Jób könyve 27

Ennél még többet árul el az orosz nyelvû Biblia verziója. Ottugyanis szó szerint az áll, hogy az “Úr” tenyere villámot rejt, ésparancsolja a villámnak, kit találjon el.

блеснул молниею, и истребилих.

32. Kezeit elborítja villámlás- sal, és kirendeli a lázadó ellen.

*936

Mert az emberek más egyebet nem is tehettek, mint hogymenekültek a misszionáriusok fegyverei elõl. Közben azok lö-véseket adtak le rájuk — “nyilakat szórva” üldözték õket.

A fegyver mûködése közben, mikor “nyilakat szórt”, erõs fény-felvillanások voltak tapasztalhatók:

22. Nyilakat szór reá és nem ki- méli; futva kell futnia keze elõl.

*935

Na persze, itt nem puszta kézrõl van szó, hiszen a szövegekeléggé beszédesek.

21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolszellenem.

*934

Hiszen az emberek sehogy sem értették, hogy ugyan miféle“hirtelen nyíl” képes ilyen sebet okozni. Bizonyára nagyon éles-nek kell annak lennie ahhoz, hogy a nyilat nem is látják szabadszemmel, mégis egy pillanat alatt ejt rajtuk sebet.

Ugyanis abban az idõben, amikor a misszionáriusok az izrae-liták ellen fordították fegyvereiket, azok megtapasztalhatták akinyújtott kéz “müködését”.

6. Nyilaid élesek; népek hullanak alád...*933

189

Szó szerint a következõket mondja: Kilõtte nyilait, és szét-szórta azokat. Villámmal villant és megsemmisítette õket.

A ”villám villanása” egyértelmûen a fegyver elsütésekorkeletkezõ erõs fényfelvillanás. A lövés következtében a cél-pontot találat érte és megsemmisült...

Nos, ez a különbség azért van, mert különbözõ korokbankülönbözõ tudásszintû, intelligenciájú, sõt világnézetû emberekfordították az eredeti szövegeket a saját anyanyelvükre. A többszinonima közül a megfelelõ szó kiválasztása nyilvánvalóan azõ szubjektív ítéletüktõl függött. Magyarul, azt a szót vagy kifeje-zést választották a sok közül, mely szerintük (!) leginkább meg-felelt.

Így aztán a különbözõ szövegrészletek hol az egyik, hol mega másik nyelven érthetõek. Ha összegezzük õket, akkor kiszûr-jük azokat a torzításokat, melyeket a fordítók a szövegek egyiknyelvrõl a másikra való átültetése során elkövettek.

Az írások ugyan gyakran emlegetnek kardot, azonban ha Is-ten kardjáról van szó, akkor nem egyfajta éles vágóeszközt kellazon érteni:

lenségeit; csontjaikat meg-töri, és nyilaival átal veri.

(*35)

8. Isten hozta ki Égyiptomból, az õereje mint a vad bivalyé: mege-mészti a pogányokat, az õ el-

(*35) Mózes IV. könyve 24*938 Zsoltárok könyve 7

*937 Ésaiás könyve 31

Eléggé egyértelmû, hogy nem emberkéz által készített esz-közrõl van itt szó.

Hiszen az Isten — a misszionáriusok fegyverérõl olvashatjuk:

12. Isten igaz biró; és olyan Isten,a ki mindennap haragszik.13. Ha meg nem tér a gonosz,kardját élesíti, kézívét fel-vonja (kibiztosítja a fegyverét)és felkészíti azt.

14. Halálos eszközöket for-dít reá, és megtüzesíti nyi-lait.

*938

Azaz ami a misszionáriusok kinyújtott kezében van — halá-los eszköz, mely tüzes nyilakat lõ ki, melyek nagy sebessé-gûek, és akit eltalálnak, sebet ütnek azon.

De ezek a lövedékek nemcsak sebet ütnek, hanem olyannyi-ra nagy energiájúak, hogy az ember csontjait is átütik:

8. És elesik Assiria, nem férfiú kard-jától, és nem ember kardja

emészti meg azt; és fut egy kardelõtt, és ifjai adófizetõk lesznek;

*937

190

Hasonló fegyverekkel avatkoztak be a misszionáriusok egy-koron az izraeliták oldalán a csatába, mikor azok új hazájukterületeiért küzdöttek:

6. Ekkor monda az Úr Józsuénak:Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkor-

ra mindnyájokat átdöfötten vetemaz Izráel elé...

(*356)

Ugyanis a “nyilak” halálos sebeket okoztak. Akárcsak nap-jainkban a kézi lõfegyverek lövedékei...

Ezeket a szövegek említik kézívként is. Ez minden bizony-nyal azért van, mert a korabeli szemtanúk különbözõ alakú,kinézetû, és hatásában eltérõ fegyvereket láttak a misszioná-riusok — az “Úr kezében”.

Amikor az emberek saját szemükkel látták ezen eszközökmûködését, természetszerûleg nem értették, hogy mi is az, éshogyan “mûködik”:

tem azt.*940

6. Csodálatos elõttem e tu-dás, magasságos, nem érthe-

Hiszen még csak hasonló eszközük sem volt:

hangon szólasz-é, mint õ?*941

4. És van-é ugyanolyan karod,mint az Istennek, mennydörgõ

2. Ismeretes az Isten Júdában,nagy az õ neve Izráelben.3. Mert hajléka van Sálemben, éslakhelye Sionban.

4. Ott törte össze a kézív vil-lámait, paizst, szablyát és a ha-dat. Szela.

*939

34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogyelmenjen és válaszszon magánaknépet valamely nemzetség közül,kisértésekkel: jelekkel, csudák-kal, haddal, hatalmas kézzel, kinyúj-

tott karral, és nagy rettenetes-ségek által, a miképen cseleked-te mind ezeket ti érettetek az Úr, a tiIstenetek Égyiptomban, szemeitekláttára?

(*30)

*941 Jób könyve 40(*30) Mózes V. könyve 4

*940 Zsoltárok könyve 139


(*356) Józsué könyve 11

Ezen harci eszközök valóban hihetetlen dolgokat produkál-tak a bibliai idõkben.

Nem lévén fogalmuk e fizikai jelenségekrõl, nevezik a szem-tanúk a fegyverek müködése közben tapasztalható jelensége-ket csodáknak, rettenetességeknek.

191

Vagy épp csodadolgoknak:

csodadolgokat.(*34)

15. Mint az Égyiptom földérõl kijö-vetelednek idején, láttatok vele

Ezért természetszerûleg nagy félelem és tisztelet övezte amisszionáriusok “karját”:

14. A te karod hatalommal tel-jes, a te kezed erõs, a te jobbod

méltóságos.*942

34. ábra”A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te

jobbod méltóságos...”

*945 Krónika II. könyve 20


Jaj volt annak, akire a misszionáriusok a fegyverüket ráfog-ták:

3. Nemzeteket ûztél te ki saját ke-zeddel, õket pedig beplántáltad; né-

peket törtél össze, õket pedig ki-terjesztetted.

*944

Népeket lehetett velük fegyelmezni.

Ezért azokban az idõkben, természetszerûleg a technikájuk-nak köszönhetõen, a misszionáriusok voltak a helyzet urai:



(*34) Mikeás könyve 7

kezedben van az erõ és ha-talom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.

*945

6. És monda: Oh Uram, mi atyáinkIstene! nem te vagy-é egyedül Istena mennyben, a ki uralkodol a pogá-nyoknak minden országain? A te

31. Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.*943

192

Így mikor a misszionáriusok az izraelitákat támogatták, azokgyakran követelték tõlük, hogy vessék be fegyvereiket ellen-ségeikkel szemben:

11. Miért húzod vissza keze-det, jobbodat? Vond ki ke-

beledbõl: végezz!

*946

Hiszen sokszor segítettek a misszionáriusok a szorult hely-zetben lévõ izraelitákon:

det, és a te jobbkezed meg-ment engemet.

*947

7. Ha nyomorúságban vergõdöm,megelevenítesz; ellenségeimharagja ellen kinyújtod keze-

Ilyen esetben a misszionáriusok gyakran személyesen bo-csátkoztak harcba a pártfogoltjaik ellenségeivel szemben:

32. És a büntetõ vesszõ (fegyver)minden sujtását (lövések), a melyetaz Úr mérend reá, dobokkal és czi-

terákkal fogjátok kisérni, és Õ ke-zét fel-felemelvén, harczolellene.

*948

9. Erõt vészen a te kezed szoronga-tóidon, és minden ellenségeid kivá-

gattatnak.*949

Egy alkalommal Ezékiel a “Szent Lélek” segítségével a kö-vetkezõ ”rádióadást” fogta:

8. És lõn az Úr beszéde hozzám,mondván:9. Embernek fia! prófétálj ésmondjad: Ezt mondta az Úr:Mondjad: fegyver, fegyver!megélesített és meg is fényesí-tett!10. Hogy öldököljön, megé-lesíttetett, hogy legyen vil-

lámlása, megfényesíttetett...14. ... öldöklõ kard az, a nagy öl-döklõ kard körüljárja õket.15. Hogy elolvadjon a szív és so-kan elhulljanak: minden kapujok-ban rájok vetem a kard vil-lámlását, hisz villámlásrakészült, öldöklésre kifényesít-tetett!

*950

Akárcsak napjaink fegyvereivel...Mivelhogy ezen szuperfegyvereknek nem volt ellenszerük,

ezért a gyõzelem biztos volt:


*949 Mikeás könyve 5

Itt nem kétséges, hogy maga az “Úr”, a misszionáriusok mond-ják ezeket a szavakat. A cikornyás megfogalmazás ellenéreegyértelmû, hogy a saját fegyverükrõl beszélnek, mely “villám-lik” és ölni képes.

Máskor, más idõben, amikor a misszionáriusok fegyveresenavatkoztak be, az emberek a következõket látták:

*947 Zsoltárok könyve 138*948 Ésaiás könyve 30


3. Törtetõ lovag, kardok vil-logása, dárda villanása, se-

besült tömegek, holtak sokasá-ga, nincs számok az elesettek-

193

*952 Ezékiel könyve 32(*201) Mózes I. könyve 3

nek; megbotlanak hulláikban.5. Ímé, rád török, azt mondja a Se-regek Ura, és orczádra fordítom ru-

hádnak alját, és népeknek mutatommeg meztelenségedet, és orszá-goknak gyalázatodat.

*951

Itt a kopja nem egyéb, mint a “czikázó nyilakat” kilövõ fegy-ver csöve...

De a fegyver mûködése közben észlelhetõ fényvillanásokrólmásutt is szó van:

Emlékezzünk vissza, mit mondott Mózes, mikor az ûrhajónlátta a kísérleti állomáson készült felvételeket?

Ugyanis, mikor Ádám és Éva a tilalmat megszegték, és ezértki kellett õket toloncolni az állomás területérõl, a biztonságiszolgálat fegyverekkel védte a kulcsfontosságú létesítménye-ket:

24. És kiûzé az embert, és oda he-lyezteté az Éden kertjének keletioldala felõl a Kérubokat és a

villogó pallos lángját, hogy õriz-zék az élet fájának útját.

(*201)

A szövegekben találunk olyan utalást, mely a fegyver egyikjellegzetességére utal.

Emlékezzünk vissza, hogy amikor az izraeliták az Egyiptom-ból való kijövetel után még hosszú ideig a pusztában vándorol-tak, többször is elégedetlenkedés tört ki közöttük.

10. És cselekszem, hogy elbor-zadjanak miattad a sok népek, skirályaik rémüljenek el rémülés-sel miattad, mikor villogta-

tom fegyveremet elõttök,s remegni fognak minden szem-pillantásban, kiki az õ életéért,zuhanásod napján.

*952

A fenti idézetben újra csak szó van a “kard villogásáról”. Deezen felül “dárda villanását” is említi a szöveg. A dárda ugye,szúrófegyver, nem szokott villogni.

Vitatkozni persze mindennel lehet. Azzal is, hogy a “dárdavillanása” költõi szókép. És a krónikás a csillogó fémbõl ké-szült dárda pusztítását akarta ezzel érzékeltetni.

Csakhogy:

11. A nap és a hold megállnak helyö-kön czikázó nyilaid fényétõl és

ragyógó kopjád villanásától.

(*574)

(*574) Habakuk könyve 3


194

A negyedik fejezetben szóltunk arról, hogy némelyeket ezekközül a misszionáriusok keményen megtoroltak.

De elõfordult az is, hogy Mózes a saját testével védte a népétúgy, hogy odaállt a misszionáriusok fegyverének csöve elé:

(*551) Jeremiás könyve 8

*954 Ámós könyve 9

Azaz bárhova is rejtõzzenek, a fegyver elõl nincs menekvés.

a tenger fenekére bújnának is, ottis parancsolok a kígyónak és meg-marja õket.

*954

3. És ha a Kármel tetején rejtõzné-nek is el, onnan is elõkeresem éselhozom õket; és ha szemeim elõl

*953 Zsoltárok könyve 106(*552) Mózes IV. könyve 21

23. Gondolta, hogy kipusztítja õket;de Mózes, az õ választottja, elé-be állott a résre, hogy elfor-

dítsa haragját, hogy el neveszítse õket.

*953

Úgy tûnik, hogy a fegyver csöve nem hengeres alakú, hanemegyfajta “résszerû” volt. Ebbõl is jól látni, hogy fegyvereik kü-lönböztek az általunk ismert fegyvertípusoktól, és minden bi-zonnyal némelyek ezek közül más fizikai elven mûködtek, mintaz általunk ismertek.

De nem minden esetben alkalmaztak olyan fegyvereket, me-lyek “tüzes nyilakat” bocsátottak ki.

A szövegekben, megint más helyen, fokozandó a fogalmakzûrzavarát, a szemtanúk a “tüzes nyilakat” “tüzes kígyókként”említik. Valószínûleg azért, mert a lövedékek látványa valamiahhoz hasonló volt:

6. Bocsáta azért az Úr a népre tü-zes kígyókat, és megmardosák a

népet, és sokan meghalának Iz-ráel népébõl.

(*552)

Érthetõ is, hisz akit a lövedékek eltaláltak — “megmarták”,azok a kapott seb miatt meghaltak.

Ilyen ”kígyókról” másutt is szó van:

17. Mert ímé, én vipera-kígyókat bo-csátok reátok, a melyek ellen nin-

csen varázslás, és megmarnak ti-teket, azt mondja az Úr!

(*551)

Több film, mely bibliai történeteket jelenített meg a filmvász-non, meglehetõsen naiv módon valódi kígyókat értett e kifeje-

195

zéseken. Senkinek még csak eszébe sem jutott az, hogy figye-lembe kellene venni azt a tényt, miszerint a szövegek túlnyo-mó többsége több ezer évvel korábban íródott, és esetleg azakkori szemtanúk, nem lévén megfelelõ fogalmaik és ismere-teik arra vonatkozólag, amit láttak, nem tudták azokat nevükönnevezni.

De a misszionáriusok vetettek be olyan fegyvereket is, me-lyek napjaink lángszóróihoz voltak hasonlatosak. Azok, akikmindezt a saját szemükkel látták, valójában szintén nem tud-ták nevükön nevezni a látottakat. Õk csak az olyan tüzet ismer-ték, mely szerves anyagok elégetésével keletkezik. A misszio-náriusok “keze” meg olyan tüzet “fuvallt”, melynek mibenlététnem ismerték. Ezért elnevezték hát ezt a fajta lángot az “Úrbúsulásának”:

*957 Jeremiás könyve 51*958 Ésaiás könyve 66

Eléggé egyértelmû, hogy “az Úr búsulásának tüze” és az “Úrharagja” ugyanazt a lángszóró tüzéhez hasonló tûzfajtát jelenti.

Ezt gyakran láthatták a korabeli szemtanúk:

5. És én kinyujtott kézzel vívok el-lenetek és nagy erõs karral és ha-

raggal, búsulással és nagy felin-dulással.

*956

Ezek a fegyverek természetszerûleg mindent felégettek:

16. Mert az Úr tûzzel ítél és kardjá-val minden testet, és sokan lesznek

az Úrtól megöltek.*958

A misszionáriusok ezen megtorló akcióit említik a szövegekgyakran az “Úr ítéleteként”:

25. Ímé, én ellened fordulok, te rom-lásnak hegye, azt mondja az Úr, a kiaz egész földet megrontottad, és ki-

nyújtom reád kezemet, és levetlektéged a kõszikláról, és kiégettheggyé teszlek téged.

*957

21. És egybegyûjtelek titeket, ésrátok fúvom búsulásom tüzét,hogy benne megolvadjatok.22. A mint megolvad az ezüst a ke-

mencze közepében, úgy olvadtokmeg õ benne, és megtudjátok, hogyén, az Úr öntöttem ki haragomatreátok.

*955

*956 Jeremiás könyve 21


196

De olyan is elõfordult, amikor a misszionárius fegyveresekszorult helyzetben a saját testi épségüket védték fegyverük-kel:

16. És látá, hogy nincsen senki, ésálmélkodott, hogy nincsen közben-járó; ezért karja segít néki, és igaz-sága gyámolítja õt.

*959

5. Körültekinték és nem vala segí-tõ, s álmélkodám és nem vala gyá-molító, és segített nékem karom,és haragom gyámolított engem!

*960

Ekkor fegyvereik tüzét — az “Úr haragját” — az ellenségreirányították.

Egyelõre csak megjegyzem, mert késõbb látni fogjuk, hogyaz “igazság”, mely az “Urat” gyámolítja, védi, nem egyéb, minta misszionárius fegyveresek védõöltözékének egy része.

Késõbb bõvebben fogunk még szólni a fegyveresek öltözé-kének azon részeirõl, melyek testi épségüket védték. Jelenesetben olyan pajzsot említenek a szövegek, melyek a fegyve-rek lövedékei — “tüzes nyilak” — ellen védenek:

*961 Pál efézusbeliekhez írt levele 6(*563) Jeremiás siralmai 2

4. Feszítette kézívét, mint valami el-lenség, kinyújtá jobbkezét,mint támadó, és megölt min-

dent, a mi a szemnek kivánatos;Sion leányának sátorában, mint atüzet önté ki búsulását.

(*563)

Itt immár sokadszor újra csak fel kell tennem a kérdést: azáltalánosan elfogadott nézet, mely az “Urat” mindenható és vég-


16. Mindezekhez fölvevén a hitnekpaizsát, a melylyel ama gonosznak

minden tüzes nyilát megolthatjátok;

*961

Emlékezzünk vissza arra, mikor a misszionáriusok Nabuko-donozort, Babilon uralkodóját támogatták. Megtudtuk, hogy sze-mélyesen vettek részt Jeruzsálem ostromában. “Mérõkötelük-kel” a várost védõ fal egy részét felrobbantották. Ugyanis szá-mukra csak a frigyláda megszerzése volt a cél.

Ekkor azok szintén ilyen fegyvereket használtak, melyek “bú-sulást”, “haragot” produkáltak:

197

telenül jóságos személyként jeleníti meg, vajon mit kezd ezek-kel a biblikus szövegekkel?

Több ízben a misszionáriusok jármûveikrõl is bevetették fegy-vereiket:

35. ábra”...kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt

mindent...”

*963 Zakariás könyve 9*962 Zsoltárok könyve 77

A jármûveik rendszerint hangos robaj kíséretében jelentekmeg. Az igen erõs hangot — “megzendülének a fellegek” — ajármûvek hajtómûvei keltették. De mivel nyilvánvaló, hogy gyak-ran más-más típusú szerkezeteket láttak, ezért azoknak a hang-ja, mint napjaink különbözõ típusú légi jármûveinek a hangjais, eltérõ volt. Ezért említik egyszer a szövegek kürtzengés-ként, másszor meg erõs vizek zúgásaként vagy égzengésként.

Sûrûn láthattak ilyen dolgokat az izraeliták ellenségei. Mertminden alkalommal, amikor csatába vonultak, a misszionáriu-

18. A felhõk vizet ömlesztének; meg-zendülének a fellegek, és a te nyí-laid széllyel futkostanak.

*962

14. És megjelen felettök az Úr, ésnyila repül mint a villámlás;az Úr Isten kürtöt fuvall (hajtómûhangja), és déli szelekben (meleglégáramlat követi) nyomul elõ.

*963

198

sok fegyveres jármûveikkel rendszerint “besegítettek” a csataeldöntésébe.

5. Uram...6. Lövelj villámot és hányd szerte

õket; bocsásd ki nyilaidat és veddel eszöket.

*964

Gyakran hasonló módon zavarták meg a misszionáriusok azellenséget, “nyilaikkal” a fegyveresek között zûrzavart és páni-kot keltve “vették el eszöket”, hozzásegítvén az izraelitákat agyõzelemhez.

A jármûveket, melyek lövéseket adtak le, gyakran kísérteigen erõs légmozgás:

De a mozgó jármûvekrõl ugyanúgy vetettek be lángszóróhozhasonló eszközöket is:

30. És megzendíti az Úr dicsõségesszavát (a jármû hajtómûveinek ahangja), karjának lesujtásátmegmutatja megbúsult haragjá-

ban és emésztõ tûz lángjá-ban, vízáradással, zivatarral és jég-esõ kövével.

*966

2. Ímé, egy erõs és hatalmas jõaz Úrtól (jármû), mint jégfergeteg,veszedelmes szélvész (igenerõs légmozgás), mint özönlõ

erõs vizeknek áradása (a hajtó-mûvek hangja): földhöz veri ke-zével (fegyver) azt!

*967

Elõfordult, hogy a szemtanúk végképp nem tudták nevén ne-vezni azt a jármûvet, mely közeledett. Csak a méreteire utal-nak, és a jármû mozgását követõ jelenségekre:

28. Nyilai élesek, és minden õkézívei felvonvák, lovai körme(jármûveik), miként a kova (a haj-

tómûvek lángja), és kerekei minta forgószél;

*965

Ehhez hasonló, de sokkal beszédesebb szövegrészleteketis találunk, melyekbõl már korábban idéztünk. Ilyen például aHabakuk próféta könyvében szereplõ leírás, mely korabeliszemtanúk elbeszélése nyomán jegyeztetett le.

Ez arról szól, hogy két különbözõ típusú légi jármû közele-dik. Az egyiket “Istenként”, míg a másikat “Szentként” említi.Hangjuk erõs, messzire elhallatszik, és mindent betölt.

A közeledõ jármû hajtómûveinek fénye — a dicsõség — mártávolról látszik.



199

Egyre közeledik, míg végül a földfelszín felett lebegve meg-áll. Céloz. És lõ...

A lövés detonációja, és a lövedék becsapódása következté-ben keletkezett robbanás hangja mindent megrenget.

A célba talált lövedék a becsapódás környezetében mindentmegsemmisít:

3. Isten a Témán felõl jön, és a Szenta Párán hegyérõl (két különbözõjármûtípus). Sélah. Dicsõsége el-borítja az egeket (a hajtómû fénye,ragyogása), és dícséretével meg-telik a föld (a jármû hangja, min-dent betölt, oly hangos).4. Ragyogása mint a napé (a haj-tómû fénye olyan fényes, minta Nap), sugarak támadnak mellõle;és ott van az õ hatalmának rejteke.5. Elõtte döghalál jár (a fegyve-rei miatt), és nyomaiban forróláz támad.6. Megáll és méregeti a földet (meg-áll a jármû és céloz), pillant (fény-felvillanás — elsül a fegyver) és

megrendíti a népeket (a lövedékrobbanásának detonációja), azörökkévaló hegyek szétporlanak,elsülyednek az örökkévaló halmok(a lövedék robbanásakor min-dent szétrobbant, és nem ma-rad semmi); az õ ösvényei örök-kévalók!8. A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr?Vajjon a folyókra haragszol-é, vagya tengerre bõszültél-é fel, hogy lo-vaidon és diadal-szekereiden ro-bogsz? (A misszionáriusok har-ci jármûvei.)11. A nap és hold megállnak helyö-kön czikázó nyilaid fényétõl és ra-gyogó kopjád villanásától.

*968

A lövedékeket “czikázó nyilakként”, az azokat kibocsátó fegy-ver csövét “ragyogó kopjaként” említi. A fegyver csövénél alövéskor intenzív fényvillanás — torkolattûz látható.

Tisztelt olvasó, ugye emlékszik arra a mozzanatra, amikor aVörös-tengernél a menekülõ izraelitákat védve az angyal “rá-pillantott” az egyiptomiak táborára, nagy zûrzavart keltve ezzelközöttük?

24. És lõn hajnalkor, rátekinte az Úraz Égyiptombeliek táborára a tûz- és

felhõoszlopból és megzavará azÉgyiptombeliek táborát.

(*52)

Ez az üldözõk táborára leadott lövést jelentett.Most, az új ismeretek birtokában eléggé egyértelmû, hogy

Sodomában a Lótot meglincselni készülõ tömeget az angyalokfegyverükkel fékezték meg:

10. De kinyújták azok a férfiak kezei-ket, és bevonák Lótot magokhoz aházba és bezárák az ajtót.

11. Az embereket pedig, kik a ház aj-taja elõtt valának, vaksággal verékmeg kicsinytõl nagyig, annyira, hogyelfáradának az ajtó keresésében.

(*268)

(*268) Mózes I. könyve 19(*52) Mózes II. könyve 14

*968 Habakuk könyve 3

200

Mint már korábban említettük, azok, akiket az “angyalok ke-ze” által leadott lövések eltaláltak, a helyszínen életüket vesz-tették. Míg másokat a fegyverbõl leadott lövések közben felvil-lanó erõs fény vakított el egy idõre.

De ehhez hasonló eset, mikor Pál apostol hirtelen haragjá-ban elõkapta az “Úr kezét” és ráfogta az okvetetlenkedõ Eli-másra, aki akadályozta õt abban, hogy Sergius Paulus helytartó-nak kifejtse az új eszmerendszer alapjait.

Ráfogta, és ”elsütötte”. Ettõl Elimás egy idõre látáskárosodástszenvedett. (*905)

Na de visszatérve a Habakuk könyvében idézett leíráshoz,hozzá hasonlót másutt is találunk. Például Náhum próféta köny-vében:

Itt arról van szó, hogy egy jármû közeledik. Amerre elhalad,“vihar és szélvész” tapasztalható.

A hajtómûveinek hangja igen erõs, és minden rezonál rá —“a hegyek reszketnek elõtte”.

Amikor lövéseket ad le, azokat igen erõs detonáció kíséri. Alövéseket és a torkolattüzet nevezi a szemtanú “tekintetnek”.

Sõt más fegyvereket is bevet, melyek hatását “búsulás tüze-ként” említi a szöveg. Olyan nagy hõhatással jár ez, hogy min-den megég, “a kõszálak is szétporlanak tõle”.

Nos, kedves olvasó, úgy hiszem, eléggé egyértelmû, hogy aBibliában szereplõ leírásoknak az égvilágon semmi közük amiszticizmushoz. Hiszen olyan korban élõ emberek jegyeztékle a látottakat, mikor még sok fizikai jelenséget nem ismertek,így az elmondásuk is igen leegyszerûsített. Ha viszont helyük-re rakjuk ezeket a fogalmakat, akkor egy csapásra minden ért-hetõvé válik.

szétmállanak. Tekintetétõlmegrendül a föld, és a világ, ésminden, a mi rajta él (fegyver fé-nyének felvillanása).6. Ki állhatna meg haragja elõtt,és ki bírhatná ki búsulásánaktüzét? (fegyver tüze, lángja)Heve szétfoly, mint a láng,és a kõszálak is szétporla-nak tõle.

*969

3. Hosszútûrõ az Úr és nagyha-talmú, és nem hagy büntetlenül.Szélvészben és viharbanvan az Úrnak útja, és lábai-nak pora a felhõ.4. Megfeddi a tengert és kiapasztjaazt, és minden folyamot kiszáraszt.Elfonnyad a Básán és a Kármel, ésa Libánon virága elfonnyad.5. A hegyek reszketnek elõtte (de-tonációs hangrobaj), és a halmok


201

A FEGYVER HATALMA

A vallás elõszeretettel használja szinonimaként az Isten szó-ra az “Úr” kifejezést. De gyakran elõfordul e kifejezések együt-tes használata is: “az Úr Isten” szókapcsolat.

Vajon honnan ered a gyakorta használt “Úr” kifejezés?Nos, gondolom, senki sem kételkedik abban, a korábbi ré-

szek olvastán, hogy több ezer évvel ezelõtt az emberiség ak-kori technikai színvonalához képest azok a fegyverek, melye-ket a misszionáriusok birtokoltak és néha használtak is, fény-évnyi távolságokra voltak az akkor használatos korabeli harcieszközöktõl.

Hiszen az emberek a csatákban szúró és vágó fegyverekkelküzdöttek. Persze az íj, mint a nyílvesszõ kilövõ eszköze ishadrendbe volt állítva.

Így mondhatnánk, hogy az erõviszonyok az egymás ellen ha-dat viselõ felek között a fegyverzetüket tekintve ki voltak egyen-lítve. Ugyanis többnyire a létszámbeli fölény döntötte el az üt-közetek kimenetelét.

Viszont ezekkel a kezdetleges fegyverekkel szemben amisszionáriusok rendkívül fejlett technikával rendelkeztek.

Csak egy pillanat erejéig képzeljük el, micsoda erõfölénytjelentett volna több ezer évvel ezelõtt, ha mondjuk valaki ren-delkezett volna egy kézi golyószóróval. Nyilvánvaló, hogy ezaz eszköz akkora hatalmat biztosított volna neki, hogy uralkod-ni tudott volna a környezõ népek felett. Egyre terjesztve, széle-sítve birodalmát.

Ha most eltöprengünk ezen, csak a rend kedvéért megemlí-tem: Babilon uralkodója, a nagyhatalmú Nabukodonozor is egyilyen eszköznek köszönhette hatalmát. Segítségével volt ké-pes oly nagyra kiterjeszteni birodalmát.

Természetesen ott voltak a babiloni birodalom fegyveres csa-patai. A misszionáriusoktól kapott egyetlen szuperfegyver azon-ban sok-sok haddal ért fel. Hiszen nem volt ellenszere.

(*580) Ezékiel könyve 30

24. És megerõsítem Babilon királyá-nak karjait, és adom az én fegy-veremet kezébe, és eltöröm aFaraó karjait, és nyögni fog elõtte,mint a megsebesültek szoktak.25. Megerõsítem azért Babilon ki-

rályának karjait, a Faraó karjai pe-dig leessenek, hogy megtudják,hogy én vagyok az Úr, mikoradom fegyveremet Babilonkirályának kezébe, hogy azt ki-nyújtsa Égyiptomnak földje ellen.

(*580)

202

Azt persze nem lehet állítani, hogy Nabukodonozor saját ke-zûleg használva azt, aratta volna sorra a gyõzelmeit. Ez az esz-köz leginkább az elrettentésre szolgált.

Ugyanakkor a misszionáriusok azért adtak Nabukodonozor-nak egyet a fegyvereik közül, hogy azt Egyiptommal szembenhasználja. Vajon miért?

Emlékezzünk vissza, hogy mikor Egyiptomban kirobbant arabszolgalázadás, Mózes és Áron a fáraó elõtt különféle “cso-dákat” cselekedett az “Isten vesszejével”. Ezek azonban nemijesztették meg Egyiptom uralkodóját, mert a szövegek azt ál-lítják, hogy a fáraó varázslói szintén képesek voltak hasonlójelenségeket produkálni.(*17/11)

Vajon hogyan?Ne feledjük, hogy a fáraót az alattvalói istenként tisztelték.

Ezt elsõsorban annak köszönhette, hogy birtokában olyan esz-közök voltak, melyek abban a korban hihetetlen dolgokra vol-tak képesek.

De honnan voltak ezek a birtokában?Egy szövegrész utal erre:

Korábban a misszionáriusok, még Mózes elõtt, jó kapcsolato-kat ápoltak Egyiptom uralkodóival. Nyilván akkor kerültek ezekaz eszközök a birtokukba. Nem földi szövetségeseik ajándé-kozták azokat nekik.

Ám a kapcsolat a késõbbi uralkodók magatartása miatt romla-ni kezdett. Míg végül a rossz viszony az invázió éjszakáján tör-tént eseményekben csúcsosodott ki.

A megromlott és késõbb teljesen megszakadt kapcsolat elle-nére, a trónon soron következõ uralkodók birtokában megma-radtak ezek az eszközök. Így mikor Nabukodonozor uralma aláakarta hajtani Egyiptomot, csapataival szemben ott álltak azegyiptomi fegyveresek, és... a misszionáriusoktól korábban ka-pott eszközök. Ezeknek köszönhetõen Nabukodonozor talánmégoly nagy létszámfölénye sem ért sokat.


24. Ama napon Izráel harmadiklesz Égyiptom és Assiria mel-lett; áldás a földnek közepette;25. Melyet megáld a seregeknek

Ura, mondván: Áldott né-pem, Égyiptom! és kezem mun-kája, Assiria! és örökségem Izráel!

(*18)

203

Az eseményeket segítendõ, a misszionáriusok ez okból ad-ták szuperfegyverüket Nabukodonozornak. Így az erõviszonyokkiegyenlítetté váltak — a fáraó szuperfegyverével szemben Na-bukodonozor szuperfegyvere állt. Az egyiptomi csapatok elle-nében pedig a nagy létszámú babiloni fegyveres erõk.

A helyzet ilyetén való állása mellett az Egyiptom ellen viselthadjárat kimenetele nem lehetett kétséges.

Így egyetlen szuperfegyver is óriási hatalmat biztosított bir-toklójának.

Ha csak egyetlen, vagy talán néhány fegyver ekkora hatalmatbiztosított a birtoklójának, akkor képzeljük el, hogy abban azidõben a misszionáriusok micsoda hatalommal bírhattak a Földnépei felett. Így minden esetben és minden idõben õk voltak ahelyzet urai. Ezt többször is az uralkodók tudomására hozták:

17. És cselekszem rajtok nagybosszúállásokat fenyítõ hara-gomban, hogy megtudják, hogy

én vagyok az Úr, ha bosszúmatállom rajtok.

*972

Itt nem kétséges, hogy a misszionáriusok fegyvereirõl vanszó, és nem a környezõ népek csapatairól.

Sok ilyen és ehhez hasonló idézet található még a Bibliában,melyek mind-mind azt hangsúlyozzák, hogy a misszionáriusokszupertechnikájuknak köszönhetõen voltak a helyzet urai.

Nos, újra csak azt kell mondanom, hogy az összes eddig idé-zett szövegrész és a késõbbi fejezetekben is szereplõ szöve-gek egyértelmû és kétségbevonhatatlan bizonyítékul szolgál-nak egy nem földi eredetû társadalom meglétére, és annakbolygónkon kifejtett tevékenységére.

De nemcsak azt tudjuk meg a Bibliából, hogy hogyan és mi-lyen módon avatkoztak be a Földön zajló eseményekbe, ha-

*972 Ezékiel könyve 25*971 Ezékiel könyve 11


14. Kinyújtom azért kezemet reájok,és teszem a földet kietlen puszta-sággá (a fegyverek hatása), a pusz-tától fogva Dibláig minden lakóhe-lyökön, hadd tudják meg, hogyén vagyok az Úr!

*970

10. Fegyver miatt hulljatok el,Izráel határán ítéllek meg titeket,és megtudjátok, hogy én va-gyok az Úr.

*971

Lehet persze vitatkozni, hogy az “Úr” itt arra céloz, hogy majdidegen fegyveres csapatokat hoz Izráelre a környezõ népekközül, ámde:

204

nem a késõbbiekben önmagukról, saját történelmükrõl is kö-zölnek velünk részleteket.

De mielõtt ezeket a biblikus szövegeket taglalnánk, elõbblássunk néhány jármûtípust ezen nem földi társadalom szuper-fejlett jármûarzenáljából.

205

TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK

A korábbi kilenc fejezet során számos érdekesebbnél érde-kesebb információra leltünk a szent írásokban. Úgy hiszem,mivel csupán azon szövegrészek száma is, melyeket ez idáigidéztem a Bibliából, megközelíti az ezret, feljogosít arra, hogyhivatkozzam a korábbiak során kialakított KÉPre.

Ez arról tanúskodik, hogy a szövegek egy nem földi eredetûtársadalom képviselõinek bolygónkon kifejtett tevékenységé-rõl szólnak.

Arról is megbizonyosodtunk, hogy ez a civilizáció ismereteit,tudását, technikai színvonalát tekintve messze elõttünk jár.Ugyanis, mikor még Mózes korában az emberek nagyon kez-detleges eszközökkel rendelkeztek, akkor már ezen távoli la-kott világ képviselõi csillagközi utazásokat hajtottak végre. Nemis beszélve arról, hogy ott voltak a kezdeteknél...

Azt is megtudtuk, hogy nagyon fejlett fegyvereik, harci esz-közeik voltak. Ezeket gyakran vetették be jármûveikrõl.

A szövegekben többféle jármûtípus is említve van. Velük fo-gunk most foglalkozni és megpróbálunk valami közelebbit meg-tudni róluk.

Természetesen, mivel ez a könyv minden bizonnyal erõsensérteni fogja az egyház dogmarendszerét és kialakított világké-pét, ezért valószínûleg a teljes elutasítás lesz rá a válasz.

De mint fentebb említettem, az általam eddig idézett közelezer szövegrészlettel szemben a bírálók vajon hány idézetettudnak a saját álláspontjuk igazolására felhozni?

Mindannyian tudjuk jól, hogy ezek száma mindössze többtucat, esetleg száz.

De ez érthetõ is. Mert a Bibliában, különösképpen az Ótesta-mentomban található többi leírással a “hivatalos szemlélet” nemtud mit kezdeni. Ennek az oka egyszerû és érthetõ: a közép-korban, amikor ezeket megpróbálták értelmezni, még nem ren-delkeztek az ehhez szükséges tudományos ismeretekkel. En-nélfogva az akkori magyarázatok is enyhén szólva valóságtólelrugaszkodottak voltak.

Hiszen akkor ugyan el tudták-e képzelni, hogy a levegõbenemcsak a szárnyakkal rendelkezõ madarak tudnak felemel-kedni, hanem annál sokkal-sokkal nehezebb szerkezetek is?

206

Még néhány száz évvel ezelõtt is csak álomnak tûnt, hogy azember valaha is repüljön. Ugyan hogyan? Talán legfeljebb haszárnyai nõnek...

Ezzel szemben ma senki nem csodálkozik azon, ha a magas-ban a feje fölött elhúz egy több száz tonnás utasszállító gép.Ugyan ki tekintené ma ezt csodának?

Akkor sem emlegetünk csodát, mikor egy vadászgép a hang-sebesség többszörösével, hatalmas dübörgéssel a magasbantovaszáguld. De még az ember Holdra lépése is immáron törté-nelem.

Így hát azoknak, akik az itt leírtakat mereven elutasítják, mintistentagadó, majdhogynem eretnek gondolatokat, csak annyitválaszolok: ha kétségbe vonják az itt leírtakat, akkor azzal meg-kérdõjelezik a Biblia legitimitását is. Mert ekkor a szent szöve-geket is elutasítják. Ezzel pedig megingatják magának az egy-háznak az alapjait, hisz az általa hirdetett dogmarendszer azo-kon alapszik.

207

ANGYALOK

Kezdjük talán a mindenki számára jól ismert ”angyal” fogal-mával.

Napjainkban az emberek úgy képzelik el ezeket, mint fehérruhába öltözött emberalakokat, akiknek szárnyuk van.

37. ábraVagy talán így?...

Gyakran hasonlítják õket aszentképeken dundi gyer-mekekhez, akik magát az ár-tatlanságot, a bûntelenségetképviselik. Sõt a szülõk isgyakran szólítják gyermekü-ket úgy, hogy “angyalom”.

De egy másik elképzelésszerint Jákób egykoron egyangyallal birkózott (*1065). Aszövegek szerint Jákób ma-gával a Mindenhatóval bir-kózott, aki mindenhatóságaellenére sem tudta õt legyõz-ni...

36. ábraVajon így néznek ki az angyalok?

208

De ez egy cseppet sem zavarta Gustave Dore-t, az alábbi képalkotóját abban, hogy 1866-ban sajátosan ”rekonstruálja” azegykor történteket:

38. ábraAz ”Úrral” birkózó Jákób...

Nos, hát valóban így néznek ki azangyalok?

Napjainkban, a tudományos ismeretek fényében nem igazántudunk mit kezdeni ezekkel a szárnyas emberalakokkal. Ezérta tudomány a “mese” vagy “mítosz” jelzõvel illeti õket. Melyetminden bizonnyal az idõk során az emberek fantáziája alko-tott. Ugyanis tudjuk jól: biológiai képtelenség, hogy egy ember-nek szárnya nõjön, és ezekkel csapkodva repüljön a levegõ-ben.

Így hát ezzel el is intéztük a kérdést. Slussz passz...Vagy talán mégsem?

209

Lehet, hogy ez a kép egy félreértés következménye? És min-dennek van valóságalapja?

Nos, hát próbáljuk meg körbejárni a témát.A régmúltban az emberek gyakran találkoztak olyan ismeret-

len személyekkel, akik külsejüket tekintve eléggé furcsa ki-nézetûek voltak. Ezek szinte minden esetben a magasból ér-keztek, és hasonló módon távoztak.

A korabeli szemtanúk a megfelelõ tudományos ismeretek hí-ján természetszerûleg nem tudták a látottakat pontosan nevü-kön nevezni. Így a leírásokban összemosódik két egymástóljól elkülöníthetõ fogalom. Ezek közül az egyik: az angyal, mintfegyveres személy, aki egy nem földi civilizáció tagja.

A másik egy jármûtípus-angyal, mely a levegõben képes köz-lekedni, és melynek a fedélzetén tartózkodnak a fegyveres sze-mélyek.

Mivel ez a két teljesen különálló fogalom a szövegekben ösz-szemosódik, ezért a középkor folyamán magyarázatként szü-letett a szárnyas emberalak fikciója. Hiszen a szövegek angya-lokként ismeretlen személyeket említenek, melyek néha jár-nak, néha meg repülnek...

Hogyan repülhet egy emberalak? — kérdezgethették egymás-tól a középkorban élõ szerzetesek, akik a szövegekben leírta-kat próbálták értelmezni.

Hiszen el sem tudtak olyan szerkezeteket képzelni, melyekannak ellenére, hogy a levegõnél sokkal nehezebbek, mégisrepülnek. Talán csak a madarak...

Azoknak meg szárnyuk van.Heuréka! — kiálthatott fel az a barát, aki ezt a problémát meg-

oldotta.Hát persze! A dolog nagyon egyszerû! Az angyalok emberala-

kok, akik minden bizonnyal szárnyakkal rendelkeztek! Akár-csak a madarak...

Így semmi akadálya nem lehetett annak, hogy szárnyaikkalcsapkodva emelkedjenek fel a magasba. És a madarakhoz ha-sonlóan szeljék fenn az eget.

Így megjelent hát a keresztény vallásban a szárnyas ember-alak...

No de lássuk, mit mondanak minderrõl a szövegek.

210

Mózes elsõ könyvében találkozhatunk elõször ezekkel a sze-mélyekkel. Mint megtudtuk, Mózes a misszionáriusok vendé-ge volt mintegy negyven napig. Akkor jutott azon ismeretekbirtokába, melyeket a harmadik fejezetben tárgyaltunk.

Olyan történésekrõl beszél, melyek sok-sok idõvel elõtte tör-téntek, melyeknek semmiképp nem lehetett szemtanúja.

Ezek egy olyan korról szólnak, amikor a misszionáriusok mégjó kapcsolatokat ápoltak a földi emberekkel. Melyek idõvel,általunk nem ismert okok miatt, megromlottak. Akkor közis-mert tény volt ezen nem földi társadalom bolygónkon való je-lenléte.

Az emberek ismerték, és félve tisztelték õket. Mivel olyandolgokra voltak képesek, amilyenekre õk maguk nem. Példáulrepülõ szerkezeteik voltak...

Akkoriban több támaszpontjuk is volt a térségben. Ezek, akár-csak napjainkban a katonai bázisok, szigorú õrizet alatt álltak.Fegyveres katonák járõröztek a támaszpontok körül, nehogyilletéktelenek közelítsék meg azokat.

Egy alkalommal Jákób ilyen misszionárius fegyveresekkeltalálkozott, akik járõröztek:

(*264) Mózes I. könyve 19

1. Jákób tovább méne az õ útján,és szembe jövének vele az IstenAngyalai.

2. És monda Jákób mikor azokatlátja vala: Isten tábora ez...

*973

Nyilván öltözéküket tekintve voltak furcsák. Mivelhogy fegy-veresek, katonák voltak, ezért az öltözékükön is voltak olyan

Mint említettem, nyílt titok volt abban az idõben, hogy ezennem földi eredetû társadalom képviselõi katonai támaszponto-kat hoztak létre a térségben, Jákób is azonnal megértette: mi-vel járõrözõ fegyvereseket lát, ezért egy ilyen támaszpont vana közelben — “Isten” tábora.

Adott esetben az angyalok fegyveres személyeket jelente-nek, akárcsak egykoron Sodomában:

*973 Mózes I. könyve 32

1. Mikor a két angyal estére So-domába jutott, Lót Sodoma ka-pujában ûl vala, és a mint meg-látá õket Lót, felkele eléjök, ésarczczal a földre borúla.2. És monda: Ímé én Uraim kérlek,

térjetek be a ti szolgátok házához,és háljatok ott, és mossátok meglábaitokat; reggel korán felkelhet-tek és indulhattok útatokra. Azokpedig mondának: Nem, hanem azutczán hálunk meg.

(*264)

211

eszközök, melyek a védelmüket és a kapott feladat eredmé-nyes teljesítését szolgálták.

A magyar nyelv szavaiban megõrzött egy nagyon érdekes szót— “angyalbõrben”. A szó önmagában nyilván azt jelenti, hogyangyal bõrében, azaz öltözékében van. Hogy mit jelent, azt min-denki jól tudja: arra a személyre mondjuk, aki katonai szolgá-latot teljesít.

Angyalbõrbe bújt — felöltötte a katonai egyenruhát, vagyisazt az egyenöltözéket, melyet a fegyveres erõk katonái visel-nek.

Ha csak ennyit tudunk, akkor ezt a szót legfeljebb a nyelvegyik népszerû megfogalmazásának, örökségének tekintjük,melynek nem igazán ismerjük az eredetét. Azt, hogy miért ne-vezik a katonaruhát — angyalbõrnek.

De ha az angyal fegyveres személyt, egyfajta misszionáriuskatonát jelent, akkor azonnal érthetõvé válik a szó eredete.Mert aki napjainkban katonai uniformist visel, az úgy néz ki,mint sokkal korábban az angyalok. Tehát az õ “bõrükbe bújt”,az öltözékükre hasonlít a viselete...

Visszatérve Sodomához: az emberek tudtak a misszionáriu-sok létezésérõl. De a viszony köztük és az emberek közöttmár nem volt túl jó.

Ezért a fegyveresek tisztában voltak azzal, hogy már csak amegjelenésükkel is veszélybe sodorhatják a sodomai ügynö-küket, Lótot.

Aggodalmuk megalapozottnak bizonyult, mikor a Lótot meglin-cselni készülõ tömeget fegyvereikkel kellett megfékezniük.

A fogalomzavar ott kezdõdik, mikor az angyal szó jármûvettakar.

Az elsõ ilyen gond a történések legelején jelentkezik. MikorMózes állítólag az “égõ csipkebokornál” az Úrral beszélt. Min-denki meg van gyõzõdve arról, hogy Mózes a csipkebokornálaz “Úrral”, magával az Istennel beszélt. Csak valami nem telje-sen érthetõ:

2. És megjelenék néki az Úr an-gyala tûznek lángjában egy csip-kebokor közepébõl, és látá, hogy

ímé a csipkebokor ég vala; de acsipkebokor meg nem emészte-tik vala.

(*1)


212

6. És monda: Én vagyok a teatyádnak Istene, Ábrahám-nak Istene, Izsáknak Istene és Já-

kóbnak Istene. Mózes pedig el-rejté az õ orczáját, mert fél valaaz Istenre tekinteni.

(*2)

Nos, egy angyal jelent meg, de mégis az Úr beszélt hozzá:

Most akkor hogy is van ez? Angyal jelent meg neki, mégis azIstennel beszélt.

Hiszen a szövegek újra csak hozzáteszik:

Ugyanígy érthetetlen, mikor az Egyiptomból való menekülésközben az izraelitákat egy angyal vezette:

20. Ímé én angyalt bocsátokel te elõtted, hogy megõrízzen

téged az útban, és bevigyen arra ahelyre, a melyet elkészítettem.

(*41)

Ez az angyal nappal felhõoszlopban, éjjel meg tûzoszlopbanhaladt a vándorlók elõtt:

21. Az Úr pedig megy vala elõt-tök nappal felhõoszlopban, hogyvezérelje õket az úton, éjjel pedig tûz-oszlopban, hogy világítson nékik,

hogy éjjel és nappal mehessenek.22. Nem távozott el a felhõosz-lop nappal, sem a tûzoszlop éjjela nép elõl.

(*43)

Ezt olvasva megint csak arra gondolunk, hogy maga az Istenhaladt az emberek elõtt.

Viszont, mikor az üldözõk beérték a menekülõ izraelitákat aVörös-tenger partjánál, a helyzet válságosra fordult:

19. Elindula azért az IstennekAngyala, a ki jár vala az Izráel tá-bora elõtt, és méne mögéjök; afelhõoszlop is elindula elõlök smögéjök álla.

20. És oda méne az Égyiptombe-liek tábora és az Izráel tábora kö-zé; így lõn a felhõ és a setétség: azéjszakát pedig megvilágosítja va-la. És egész éjszaka nem közelí-tettek egymáshoz.

(*49)

(*43) Mózes II. könyve 13(*49) Mózes II. könyve 14(*306) Az apostolok cselekedetei 7



30. És negyven esztendõ elteltévelmegjelenék néki a Sínai hegy pusz-

tájában az Úrnak angyala csip-kebokornak tüzes lángjában.

(*306)

Itt újra csak angyalról van szó.Ha úgy képzeljük el az angyalokat, mint férfialakokat, akkor

nem világos, hogy egy ilyen “férfiú” hogyan haladhatott a me-netoszlop elõtt nappal felhõoszlopban, éjjel pedig tûzoszlop-ban?

213

Az sem érthetõ, hogy mikor az üldözõk az üldözötteket beér-ték, hogyan világíthatta meg a két tábort egymástól elválasztóterepet éjjel.

Ilyen szemszögbõl szemlélve a leírtakat semmilyen épkéz-láb magyarázatot nem tudunk erre adni. Így a végkövetkezte-tés nyilvánvaló: az angyal egy emberhez hasonló lény, de mi-vel ilyenekre képes, ezért misztikus, természetfeletti képes-ségekkel bír. Ugye?

De.Ha ezekben az esetekben az angyal jármûvet jelent?Akkor érthetõ, hogy honnan a tûz és a felhõ, mely rendsze-

rint az angyallal járt együtt. Ugyanis ezek nem egyebek, mint ajármû hajtómûvei mûködése közben tapasztalható jelenségek.

Ugyanígy összemosódik e két fogalom Gedeon történetében:

21. Ekkor kinyújtá az Úrnak angya-la pálczájának végét, mely akezében vala, és megérinté ahúst, és a kovásztalan kenyeret;

és tûz jött ki a kõsziklából, ésmegemészté a húst és a kovász-talan kenyereket. Az Úrnak angya-la pedig eltûnt az õ szemei elõl.

(*376)

3. És megjelent az Úrnak angyala azasszonynak, és monda néki: Ímémost magtalan vagy, és nem szül-tél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.

4. Azért most megójjad magad,és ne igyál se bort, se más része-gítõ italt, és ne egyél semmi tisz-tátalant.

(*379)

Azaz a jármû startolt. A hajtómûvébõl elõcsapó lángok min-dent megemésztettek, így az áldozatként odatett ételt is.

Röviddel ezután a jármû, fedélzetén azzal a személlyel, aki-vel Gedeon beszélt, eltûnt.

Viszont egy másik történetben az angyal misszionárius “or-vosokat” jelent. Hisz Sámson fogantatása mûvi úton történt. Er-rõl korábban részletesen szóltunk.

(*379) Bírák könyve 13(*376) Bírák könyve 6

11. És eljöve az Úrnak angyala, ésleüle ama cserfa alatt, a mely Of-rában van, a mely az Abiézer nem-zetségébõl való Joásé vala, ésaz õ fia Gedeon épen búzát csé-

pelt a pajtában, hogy megment-se a Midiániták orczája elõl.12. Ekkor megjelenék néki az Úrnakangyala, és monda néki: Az Úr ve-led, erõs férfiú!

(*376)

Eléggé egyértelmû, hogy az angyal, aki vele beszélt — egyszemély volt. Viszont távozni már jármûvön távozott:

214

Ez az ismeretlen személy, akárcsak egy orvos, ellátta Manoahfeleségét, a késõbbi Sámson anyját tanácsokkal, majd távozott:

lal és a mi atyáinkkal: ki élõ igé-ket võn, hogy nékünk adja;

(*93)

38. Ez az, a ki ott volt a gyüleke-zetben a pusztában a Sinai he-gyen vele beszélõ angyal-

(*93) Az apostolok cselekedetei 7(*84) Mózes II. könyve 19

(*381) Bírák könyve 13

A hivatalos verzió szerint a hegyre maga az Isten szállt le.Ugyanakkor a korábbiakban taglaltuk, hogy mindezek a fizikaijelenségek, melyek a leírásban szerepelnek, egyértelmûen alandolt jármû hajtómûveinek mûködése közben voltak észlel-hetõk.

Ebben a szövegek meg is erõsítenek minket:

20. Tudniillik, mikor a láng felcsa-pott az oltárról az ég felé, az ol-tár lángjában felszállott az

Úrnak angyala. Mikor pedig eztmeglátták Manoah és az õ felesé-ge, arczczal a földre borultak.

(*381)

Egy jármûvön távozott az “égbe”. Hiszen a hajtómûvekbõl elõ-csapó láng látványa és a vele együtt járó intenzív hangjelenséghalálra rémítette a két embert.

Jól elkülöníthetõ egymástól az a két különálló fogalom, amita szövegek értelmezõi rendszerint egybemosnak: az angyal mintszemély, és az angyal mint jármû.

Ha feltételezzük, hogy az angyal a misszionáriusok jármûar-zenáljának egyik jármûve, akkor az is érthetõvé válik, hogyMózes korában a Sion hegyén egy ilyen szerkezet landolt.

Arra ugyanis következtettünk a leírásokból, hogy egykoron aSion hegyére egy nagy méretû jármû ereszkedett le:

16. És lõn harmadnapon virradat-kor, mennydörgések, villámlásokés sûrü felhõ lõn a hegyen és igenerõs kürtzengés; és megrémû-le mind az egész táborbeli nép.17. És kivezeti Mózes a népet atáborból az Isten elejibe és meg-állának a hegy alatt.

18. Az egész Sinai hegy pedig füs-tölög vala, mivelhogy leszállottarra az Úr tûzben és felmegyvala annak füstje, mint a kemenczé-nek füstje; és az egész hegy nagyonreng vala.

(*84)

215

22. Hanem járultatok Sion hegyéhez,és az élõ Istennek városához,

a mennyei Jeruzsálemhez, és az an-gyalok ezreihez,

*974

Tehát a Sion (Sinai) hegyén egy angyal landolt.Ennek a méreteire következtetni is enged a szöveg:

Azt, hogy mit értenek a szövegek “mennyei Jeruzsálemen”akkor fogjuk részletesen taglalni, mikor majd János apostolMennyei jelenések könyvérõl fogunk beszélni. Most csak any-nyit, hogy ez egy hatalmas méretû jármûvet jelent.

Az angyalok ezrei kifejezésen pedig azt kell érteni, hogy anagy méretû jármû hajtómûveinek természetszerûleg igen nagyteljesítményûeknek kellett lenniük. Hiszen a gravitáció ellené-ben kellett a kolosszust emelkedés közben mozgatni.

Mivel óriási teljesítményûek voltak, ezért az általuk produ-kált hang- és fényjelenségek olyan erõsek, mintha sok-sok ki-sebb méretû jármû — angyal — hajtómûve mûködne egyszer-re...

De az angyalokról, mint jármûvekrõl sok ízben szó van azÓtestamentomban. Idézzünk fel néhányat.

A halál angyalai címû részben beszéltünk arról, mikor a misz-szionáriusok az asszíriai fegyveres csapatok ellen az éj leplealatt egyetlen angyalt vetettek be, mely óriási pusztítást vitt vég-hez soraikban:

20. Áldjátok az Urat õ angyalai, ti ha-talmas erejûek, a kik teljesítitek az

õ rendeletét, hallgatván az õ rende-letének szavára.

*975

Akárcsak a Heródest likvidáló jármû:

35. És azon az éjszakán kijött az Úrangyala, és levágott az Assiriabelitáborban száznyolczvanötezeret,

és mikor jó reggel felkeltek, ímémindenütt holttestek hevertek.

(*520)

Ez a jármû is nyilván parancsot hajtott végre — teljesítette az”Úr rendeletét”:

23. És azonnal megveré õt azÚrnak angyala, azért, hogy nemaz Istennek adá a dicsõséget; és aférgektõl megemésztetvén,meghala.

(*888)

22. A nép pedig felkiálta: Isten sza-va ez és nem emberé.

(*887)

*975 Zsoltárok könyve 103(*887,*888) Az apostolok cselekedetei 12

*974 A zsidókhoz írt levél 12(*520) Királyok II. könyve 19

216

14. Nem is csoda; hisz maga a Sá-tán is átváltoztatja magát

világosság angyalává.*977

Zakariás angyalokként újra csak ismeretlen személyeket em-lít, akik immár a misszionáriusok biztonsági szolgálatának atagjai. Emlékezzünk vissza könyvünk azon részére, melybenZakariás a biztonsági szolgálat egyik tisztjével beszélt. (*688-*690).

Krónikásunk szemtanúja volt annak, hogy egy kisebb létszá-mú különítmény érkezett meg és tett helyzetjelentést elöljáró-jának. Ez a kapott információt továbbította egyenesen a Flottaparancsnokának — a Seregek Urának.

Ezt követõen Zakariás egy újabb õrjárat indulásának volt szem-tanúja (*695).

Ugyanúgy a misszionárius biztonsági szolgálat fegyveresei vol-tak, akárcsak azok, akik Pál testébe “tövist” ültettek be:

Ezek voltak azok az angyalok — a halál angyalai, melyeketJób említ:

A biztonsági szolgálatnak saját jármûvei is voltak:

Mikor az angyalok, a fegyveres jármûvek támadtak, az embe-rek nem tehettek egyebet, minthogy menekültek elõlük:

6. Legyen útjok, sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesseõket.

*976

Elõfordult, hogy több jármû is támadott egyszerre:

22. És lelke közelget a sírhoz, s éle- te a halál angyalaihoz.(*516)

(*850) Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12*977 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 11(*517) Zsoltárok könyve 78

(*516) Jób könyve 33


49. Rájok bocsátá haragjánaktüzét, mérgét, búsulását és a szo-

rongatást: a gonosz angyalokseregét.

(*517)

7. És hogy a kijelentések nagyságamiatt el ne bizakodjam, tövis ada-tott nékem a testembe, a Sátán

angyala, hogy gyötörjön engem,hogy felettébb el ne bizakodjam.

(*850)

217

Ugyanis az angyalok, mint jármûvek, hajtómûvei mûködésükközben szintén sugároztak fényt.

Azt már eddig sejtetni engedtem, hogy Sátán a misszionáriusbiztonsági szolgálat feje. A késõbbiekben majd beszélni fogunkróla, s akkor érthetõvé válik, miért nem szeretjük õt.

De ne vágjunk a dolgok elébe.Az angyalok, mint jármûvek egyik jellegzetes hangja a “trom-

bitaszó”:

A középkorban ezt is megpróbálták szemléltetni.Ekképpen:

39. ábra”És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval...”

Nincs semmi gond! — állították magabiztosan a középkoriszerzetesek. Hiszen magyarázatot adtunk rá, hogyan is néznekki az angyalok. Ha választ találtunk erre a kérdésre, akkor mára ”trombitaszó”-ból sem fogunk gondot csinálni!

Adjunk a képzelt szárnyas alaknak, az ”Úr” angyalának akezébe egy kürtöt vagy trombitát. Mikor repül ott fenn a magaségben, szárnyaival csapkodva, akkor majd szájához emeli éshangosan megfújja. Ennyi az egész!


31. És elküldi az õ angyalaitnagy trombitaszóval, és egy-begyûjtik az õ választottait a négy

szelek felõl, az ég egyik végétõl amásik végéig.

*978

218

Nincs semmi megmagyarázhatatlan. Mikor majdan eljönnekaz ”Úr” angyalai, azért lesz hallható a hangos trombitaszó, mertmindegyikük kezében egy-egy trombitát fog tartani, melyet han-gosan megfúj majd. És kész!

Ekképp túl is tették magukat a korabeli barátok az ”angyal”fogalmán. Kreáltak egy valóságtól elrugaszkodott természetfölöt-ti alakot, és egy még naivabb magyarázatot hozzá.

Na de lépjünk mi is tovább.Fel kell tételeznünk, és a szövegek is utalnak rá, hogy az

angyal típusú jármûvek között nagyobb és kisebb méretûek isvannak.

A nagyobbak minden bizonnyal reaktív hajtómûvekkel mû-ködnek. Valószínûsíthetõ azonban, hogy a kisebb méretû “an-gyalok” talán egyfajta gázturbinás hajtómûvel rendelkeznek,mivel csak a légkörben való mozgásra vannak tervezve.

40. ábraAz USA haditengerészetének ”KÉK ANGYALA”

(F/A-18 Hornet) repülés közben

Így a gázturbinás hajtómû magas fordulatszáma miatt az általakeltett hang is meglehetõsen magas frekvenciatartományba tar-tozik.

219

41. ábraEgy másik ”angyal” — F18-as vadászgép


4. Mert idõnként angyal szálla a tó- ra, és felzavará a vizet...(*739)

Ezek itt nem egyebek, mint különbözõ típusú jármûvek, köz-tük arkangyal, hangjai.

Jézus korában az emberek saját szemükkel is láthattak “an-gyal” típusú jármûveket:

16. Mert maga az Úr riadóval, arkan-gyal szózatával és isteni harsoná-

val leszáll az égbõl...*979

Minden bizonnyal az angyalnak mint jármûnek egy má-sik altípusa az “arkangyal”:

Hogy miért szállt angyal a tóra? Na nemcsak a felszínére eresz-kedett le, hanem a vizet is felzavarta. Ebbõl az következik, hogya jármû a víz alá bukott. Vajon miért?

Nyilvánvaló, hogy a tó fenekén, az avatatlan kíváncsiskodók-tól távol a misszionáriusok támaszpontja volt. Ezt azért alakí-tották ki a mélyben, a víz alatt, hogy oda ember lejutni ne le-gyen képes. Így annak ellenére, hogy az egyik bázis ugyan egynépes város közelében volt, a mélységnek köszönhetõen tel-jes biztonságban volt a kíváncsiskodóktól.

*979 Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 4

220

(*71) Zsoltárok könyve 78

De nemcsak nyelvükben különböznek erõsen a földi embe-rektõl, hanem más eledelt is fogyasztanak. Az angyalok, amisszionárius harcosok, eledele a manna, egy Földön ismeret-len fehérjetartalmú anyag:

6. Bizonyságul tette õ a Józsefnemzetségében, a mikor kijött

Égyiptom földe ellen. Nyelvethallék ott, a mit nem tudtam.

(*32)

Úgy tûnik, hogy az angyalok “beszédének” egyik jellegzetes-ségére utal Pál, mikor zengõ érchez hasonlítja azt. Mert ne fe-ledjük: õ valóban találkozott a misszionáriusokkal. Hiszen azoka “tövist” a testébe beültették.

Mivelhogy az angyalok nyelve eltér az emberekétõl, ezért nemértették az izraeliták az invázió éjszakáján Egyiptomban a fegy-veresek által beszélt nyelvet:

1. Ha embereknek vagy angyalok-nak nyelvén szólok is, szere-tet pedig nincsen én bennem, olyan-

ná lettem, mint a zengõ ércz vagypengõ czimbalom.

*980

*980 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 13(*32) Zsoltárok könyve 81

Nos, egyre nyilvánvalóbb, hogy a történetekben az angyalonnéhol nem földi eredetû jármûvet, míg máskor ismeretlen sze-mélyeket kell érteni.

Az angyalok közül csak két személy nevét ismerjük: Gábriel(angyal) és Mihály (a szövegek szerint fejedelem).

Gábriellel elõször Dániel könyvében találkozunk(*623). Ké-sõbb ugyanez az ismeretlen felkereste Zakariást, KeresztelõJános “apját”(*699), és Máriát, Jézus anyját(*704), sõt Mohamedprófétát.

Mihállyal a késõbbiekben fogunk foglalkozni.Azt is megtudtuk, hogy szintén angyalok, fegyveres szemé-

lyek szabadították ki többek között Pétert a börtönbõl.(*883)Sõt azt is megtudtuk, hogy az angyalok által beszélt nyelv

különbözik az emberek által beszélt nyelvtõl — azaz nem földinyelv:

24. És hullatott reájuk mannáteledelül, és mennyei gabonátadott nékik.

25. Angyalok kenyerét ette azember, bõséggel vetett nékik ele-séget,

(*71)

221

De vajon elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy mit is jelentaz “angyal”? Milyen nyelven is van? Talán óhéber?

Furcsamód a földi nyelveken ez a szó egyformán hangzik.Ami arra utal, hogy egyik nyelvhez sem tartozik. Egyiknek semsajátja.

Hiszen ha az “angyal” mondjuk a héber nyelv szava lenne,akkor értenénk annak jelentését.

Csakhogy a gond ott van, hogy nem értjük a szót. Mert nemföldi nyelven van...

Ne feledjük, hogy a misszionáriusok nyilvánvalóan a sajátnyelvükön nevezték ezt a jármûtípust így.

Akárcsak a kerub, vagy szeráf esetében, a korabeli szemta-núk, akik a misszionáriusok jármûveinek fedélzetén jártak, sa-ját fülükkel hallották, hogy a misszionáriusok az egyik jármûtí-pust angyalnak nevezik.

Hiszen maga az “Úr” nevezte angyalnak azt a jármûvet, me-lyet “kirendelt” az izraeliták védelmére:

20. Ímé én Angyalt bocsátok el teelõtted, hogy megõrizzen téged az

útban, és bevigyen téged arra ahelyre, a melyet elkészítettem.

(*41)

Nos, meglehetõsen sokat tudtunk meg eddig az angyalokról.Csak a több ezer évvel ezelõtt élt szemtanúk leegyszerûsítettelmondásának és a sok száz évvel korábban élt, a bibliai szö-vegek értelmezésével foglalkozó személyek tévedéseinek kö-szönhetõen hisszük ma õket szárnyas emberalakoknak.


222

KERUBOK

Az elõzõ részben láttuk, hogy az angyal kifejezéssel a szöve-gekben a krónikások a nem földi eredetû egyik jármûtípusrautalnak.

Ugyanakkor a korabeli szemtanúk másfajta repülõ eszközö-ket is láttak.

Ilyen repülõ szerkezetek voltak a kerubok.Ezeket a vallás egyfajta misztikus lényekként képzeli el, me-

lyek szárnyakkal rendelkeztek, és repülni tudtak.Na, de legelõször is újra fel kell tennem a kérdést: vajon ki

tudja, hogy mit jelent a “kerub” kifejezés, és milyen nyelv ré-sze ez a szó?

Természetesen mindent meg lehet magyarázni. Azt is rá le-het fogni, hogy az óhéber, vagy valamely idõben korábbi nyel-ven jelent valamit. De akkor miért van, hogy ma a különbözõnyelveken, fonetikusan egyformán hangzik?

Hiszen ha van jelentése, és ismerjük azt, akkor nyilván ez akülönbözõ földi nyelveken különbözõképpen hangzanék.Ugyanakkor mégsem így van.

Könyvünkben eddig már több olyan szóval is találkoztunk,melyek jelentését nem ismerjük. Hiszen ezek a szavak legfel-jebb magyarázva vannak. Mert nem földi eredetûek...

Nincs ez másképp a “kerub” kifejezéssel sem. Mert nefeledjük, hogy a bibliai idõk során több ember is járt olyanhelyeken, ahol rendkívül furcsa dolgokat látott. Mint példáulEzékiel is.

Sokszor elõfordult, hogy saját fülükkel hallották a misszioná-riusok beszédét, és azt, ahogy azok egyik-másik dolgot a sajátnyelvükön nevén nevezték.

Így volt ez a “kerub” szóval is. Mely a misszionáriusok nyel-vén a repülõ eszközeik egyik típusát jelenti.

De mi sem teszünk másképp. Hiszen a repülõinkre is, típu-suktól függõen, különbözõ fogalmaink vannak: utasszállító, va-dászgép, bombázó, vitorlázógép, helikopter és így tovább.

223

Ugyanígy a misszionáriusok is a saját beszélt nyelvükön meg-különböztetik a repülõ jármûveiket típusuk szerint: angyal, ke-rub, szeráf stb.

De lássuk, vajon mit tudhatunk meg a kerub nevû szerkeze-tekrõl.

Ez egy szárnyakkal rendelkezõ eszköz volt.

42. ábraKerubok...

11. Kérubon haladt és röpült, ésa szelek szárnyain suhant.

*982

11. A Khérubon ment és röpült,És a szelek szárnyain tünt fel.

(*463)

*982 Zsoltárok könyve 18(*463) Sámuel II. könyve 22


6. Hívtalak én, mert te felelhetsz né-kem, Istenem! Hajtsd hozzám füle-det, hallgasd meg az én beszédemet.7. Mutasd meg csudálatosan a tekegyelmedet, a ki megszabadí-

tod jobboddal a te benned bízó-kat a támadóktól.8. Tarts meg engemet, mint szemedfényét; szárnyaid árnyékábarejts el engemet.

*981

Mely repült:

224


A misszionáriusok ezen repülõ szerkezetek fedélzetén utaz-tak:

16. Seregeknek Ura, Izráel Iste-ne, ki a Kerubokon ülsz! Te,csak Te vagy a föld minden orszá-gainak Istene, Te teremtéd a meny-nyet és a földet.

*983

2. Oh Izráelnek pásztora, hall-gass meg, a ki vezérled Józsefet,mint juhnyájat; a ki Kérubokonülsz, jelenj meg fényeddel!

*984

1. Az Úr uralkodik, reszkessenek anépek; Kérubokon ül, remegjena föld!

*985

Ebbõl az idézetbõl kiderül, hogy a Flotta parancsnoka, a Se-regek Ura — a misszionárius haderõk igen magas rangú tisztje— utazott rendszeresen ezen a jármûtípuson. Így már érthe-tõbb, hogy a bibliai szövegekben a kerub típusú jármûvek meg-lehetõsen ritkán tûnnek fel. A Flottában az “angyal” típusúakvoltak rendszeresítve. Így rendszerint õket vetették be.

43. ábra”Seregeknek Ura, ki a Kerubokon ülsz!...”

A fenti idézet kapcsán még egy kérdés felmerül. Ugyanis ab-ban az esetben, ha a kerubok egyfajta misztikus repülõ álla-tok, akkor érthetetlen, hogy az Isten miért utazik rajtuk. Hiszenaz Isten mindenható, és mivel õ teremtette a mennyet és aföldet, hatalma végtelen. Akkor meg miért van szüksége arra,



225

hogy állatok hátán, azokba kapaszkodva utazzék? Akárcsak egymesehõs...

Hiszen mivel hatalma végtelen, ezért csak egy szavába kerülés ott terem, ahol lenni akar. Nem igaz?

Helyette úgy utazik, mint a mesebeli Nils Holgersson a vadlu-dakon...

Kissé megmosolyogtatónak tûnik ez a feltevés. Nemde?Ebbõl is látszik, hogy az általános elképzelések igencsak in-

gatagok...Mózestõl korábban megtudtuk, hogy mikor az ûrhajó fedélze-

tén az ominózus felvételeket látta, azokon a kerub típusú jár-mû is feltûnt.

Mivel az új teremtmények a biogenetikai állomáson megszeg-ték az elõírásokat, ezért a kísérlet kezdett kicsúszni a kutatókellenõrzése alól.

Ezzel rendkívüli helyzet állt elõ, és a fegyveres testület vetteát a bázison az irányítást. Mivel rendkívüli állapotot vezettekbe, errõl természetszerûleg értesítették a Seregek Urát is. Ígyaz haladéktalanul a bázisra repült. Mivel a flottaparancsnok ésmás magas rangú tisztek gyakran ilyen típusú jármûveken köz-lekedtek, ezért látta Mózes a felvételeken a kísérleti állomásterületén parkoló kerubokat:

4. És látám, és ímé forgószéljött északról, nagy felhõegymást érõ villámlással,a mely körül fényesség va-la, közepébõl pedig mintha izzóércz látszott volna ki, tudniillik avillámlás közepébõl.

5. És belõle négy lelkes állat for-mája tetszék ki, és ez vala ábrázat-jok: emberi formájok vala,6. És mindeniknek négy orczá-ja vala, és négy szárnya min-denikõjöknek;

Az már csak Mózes kommentárja, hogy a kerubok azért par-koltak ott, mert õrizték a kulcsfontosságú létesítményeket. Hi-szen ehhez a “villogó pallos” is elegendõnek bizonyult...

A legrészletesebb leírást ezekrõl a jármûtípusokról Ezékieladta, mikor is saját szemével látta a landolásukat:

24. És kiûzé az embert, és oda he-lyezteté az Éden kertjének keletioldala felõl a Kerúbokat és a vil-

logó pallos lángját, hogy õrizzékaz élet fájának útját.

(*201)

(*201) Mózes I. könyve 3

226

7. És lábaik egyenes lábak, éslábaik talpa mint a borjú lá-bának talpa, és szikráznak vala,mint a simított ércz színe.8. Továbbá emberi kezek valá-nak szárnyaik alatt négy ol-dalukon. Mind a négyõjöknek or-czái és szárnyai.9. Szárnyaik egymás mellé lé-vén szerkesztve, nem fordultakmeg jártukban, mindenik az õ orczá-ja irányában megy vala.10. És orczájok formája vala emberiorcza, továbbá oroszlán-orczamind a négynek jobbfelõl, és bika-orcza mind a négynek balfelõl, éssas-orcza mind a négynek hátul;11. És ezek az õ orczáik. És szár-nyaik felül kiterjesztve valá-nak, mindeniknél két szárnyösszeér vala, kettõ pedig fe-dezé testöket (itt a repülõ jár-mûvek valamilyen szerkezeti, ae-rodinamikai jellegzetességéreutal krónikásunk.).12. És mindenik az õ orczája irányá-ban megy vala, a hová a lélek valamenendõ, oda mennek vala, megnem fordulván jártukban.13. És a lelkes állatok közt látszék,mint egy égõ üszög, a melylángolt, mint a fáklyák, ide stova futkározva a lelkes ál-latok közt; és a tûznek fé-nyessége vala, és a tûzbõlvillámlás jöve ki.14. És a lelkes állatok ide s tovamozognak vala, mint a villámlásczikázása.15. És mikor ránéztem a lelkes ál-latokra, ímé egy-egy kerékvala a földön az állatokmellett mind az õ négy or-czájok felõl.16. A kerekek mintha tarsiskõbõl ké-szültek volna, és mind a négyüknekugyanazon egy formája vala, és úgylátszának egybeszerkesztve, mint-ha egyik kerék a másik kerék köze-pében volna;17. Jártukban négy oldaluk felémentek vala; meg nem fordulnakvala jártukban;18. És talpaik magasak valá-

nak és félelmesek, és e talpakrakva valának szemekkel kö-röskörül mind a négynél (jelzõ-fények, világító pontok a talpa-kon).19. És mikor járnak vala a lelkes ál-latok, járnak vala a kerekek is mel-lettök, és mikor fölemelked-nek vala az állatok a földrõl,fölemelkednek vala a kerekek is.20. A hová a lélek vala menendõ,mennek vala, ahová tudniillik alélek vala menendõ, és a kerekekfölemelkednek vala mellettök,mert a lelkes állatok lelke vala akerekekben.21. Ha azok mentek, ezek is men-nek vala, és ha azok álltak, ezek isállnak vala, és ha fölemelkedtek aföldrõl, fölemelkednek vala a kere-kek is mellettök, mert a lelkesállatok lelke vala a kerekek-ben.22. És vala mintegy mennyezet azállatok feje fölött, olyan mint a cso-dálatos kristály, kiterjesztve felül fe-jök felett.23. És a mennyezet alatt szár-nyaik egyenesek valának, egyika másikkal összeérvén; mind-egyiknek kettõ vala, a melyek be-fedik vala innen, és mindegyiknekkettõ vala, a melyek befedik valaamonnan az õ testöket.24. És hallám szárnyaik zúgá-sát, mint sok vizeknek zú-gását, úgy mint a Mindenha-tónak hangját, mikor járnakvala, zúgás hangját, mint va-lami tábornak zúgását; mi-kor állának, leeresztik valaszárnyaikat (a hangot a hajtó-mûvek zúgása okozta).25. És lõn kiáltás a mennyezetenfelül, a mely vala fejök felett, ésõk megállván, leeresztik valaszárnyaikat.26. És a mennyezeten felül, a melyfejök felett vala, látszék mint valamizafirkõ, királyi széknek formája(vagyis nem királyi szék, hanemvalami hasonló alakú), és a királyiszéknek formáján látszék mint egyember formája azon felül (érdekes,

227

hogy ezekhez a formákhoz ha-sonlítja, vagyis valami teljesenismeretlen dolog);27. És látám izzó érczként ragyog-ni, a melyet mintha tûz vett volnakörül derekának alakjától fogva ésfölfelé; és derekának alakjától fog-va és lefelé látám, mintha tûz vol-


na. És fényesség vala körülötte,28. Mint amilyen a szivárvány,mely a felhõben szokott lenniesõs idõben, olyan vala a fényes-ség köröskörül. Ilyen vala az Úrdicsõségének formája, és látám,és orczámra esém, és hallám egyszólónak szavát.

*986

1. És látám, és ímé a mennyezeten, amely a Kérubok feje fölött vala, lát-szék felettök, mint valami zafírkõ,olyan, mint egy királyi széknek for-mája.2. És szóla a gyolcsba öltözött fér-fiúnak, és mondá: Menj be a for-gókerekek közé a Kérubokalá, és töltsd meg tenyereidet égõüszöggel onnét a Kérubok közül, ésszórd a városra. És beméne sze-mem láttára.3. A Kérubok pedig állanaka háztól jobbra, mikor a férfibeméne, és a felhõ betölté a bel-sõ pitvart.4. És eltávozék az Úr dicsõ-sége a Kérubról, a ház küszöbé-re, és megtelék a ház a felhõvel, ésa pitvar betelék az Úr dicsõ-ségének fényességével.5. És a Kérubok szárnyainakcsattogása meghallaték akülsõ pitvarig, mint az erõsIsten hangja, mikor beszél.6. És lõn, mikor parancsolt amagyolcsba öltözött férfinak, mond-ván: Végy tüzet a forgókerekek kö-zül, a Kérubok közül, az beméne, ésálla a kerék mellé.7. És kinyújtá egy Kérub a kezét a Ké-rubok közül a tûzhöz, mely vala a Ké-rubok között, és võn és tevé agyolcsba öltözöttnek markába, kielvevé és kiméne.8. És látszék a Kérubokonemberi kéznek formája szár-nyaik alatt.9. És látám, és ímé, négy kerék va-la a Kérubok mellett, egyik kerékvala az egyik Kérub mellett és amásik kerék a másik Kérub mel-lett, és olyanok valának a kere-kek, mintha tarsiskõbõl volnának.

10. És mintha volna mind a négyök-nek ugyanazon egy formája, mint-ha egyik kerék a másik kerék köze-pében volna.11. Jártokban mind a négy oldalukfelé mennek vala, meg nem fordul-nak vala jártukban, hanem arra, amerre a fõ fordult, mennek vala utá-na, meg nem fordulnak vala men-tökben.12. És egész testök és hátok és ke-zeik és szárnyaik és a kerekek rak-va valának szemekkel köröskörülmind a négy kerekükön.13. Hallám, hogy a kerekeketforgókerekeknek neveztékfülem hallatára.14. És négy orczája vala mindenik-nek, az elsõ orcza vala Kérub or-cza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orczaés a negyedik sas-orcza.15. És fölemelkedének a Ké-rubok. Ez ama lelkes (vagyisolyan, melyet valamilyen isme-retlen erõ-lélek mozgat. Ettõl lel-kes. És attól állat, hiszen olyanfogalma, hogy gép, jármû — nemvolt) állat, a melyet láttam a Kébárfolyó mellett.16. És mikor járnak vala a Ké-rubok, járnak vala a kerekekis mellettök, mikor pedig fel-emelék a Kérubok szárnyai-kat, hogy fölemelkedjenek aföldrõl, nem fordulának el akerekek sem az õ oldaluk-tól.17. Ha azok állanak vala, ezek is állá-nak, és ha azok felemelkednek va-la, fölemelkedének ezek is velök,mert a lelkes állat lelke vala bennök(vagyis õket is az az ismeretlenerõ mozgatja, mint a jármûveket).

járm

û s

tart

ja

228


18. És elvonula az Úrnak dicsõ-sége a ház küszöbétõl, és álla aKérubok fölé.19. És fölemelék a Kérubokszárnyaikat, és fölemelke-dének a földrõl szemem lát-tára kimentökben és a kerekek ismellettök; és megállának az Úr há-za keleti kapujának bejáratánál, ésIzráel Istenének dicsõsége vala fe-lül õ rajtok.20. Ez ama lelkes állat, a me-lyet láttam az Izráel Istene

alatt a Kébár folyó mellett,és megismerém, hogy Kéru-bok valának.21. Négy orczája vala mindeniknekés négy szárnya mindeniknek ésemberi kezek formája vala szár-nyaik alatt.22. És orczáik formája: ugyan-azok az orczák valának, a melye-ket a Kébár folyó mellett láttam,tudniillik formájokat és õket ma-gokat. Mindenik a maga orczájafelé megy vala.

*987

229

SZERÁFOK

Mint korábban már többször is említettük, a misszionáriusoka prófétákon keresztül befolyásolták az eseményeket. Ezeketa személyeket mind-mind elvitték magukkal (lásd Mózes, Jere-miás, Ezékiel és sokan mások).

Jelen esetben azonban idõzzünk el Ésaiás mellett. Õt is, akár-csak más prófétákat, ez a nem földi eredetû társadalom képvi-selõi magukkal vitték. Annak ellenére, hogy Ésaiás eléggé szûk-szavúan ír az általa tapasztaltakról, amit mégis elmond, az na-gyon érdekes.

Ugyanis egy ismeretlen helyen, ahol járt, szeráfokat látott:

Persze mondhatnánk azt, hogy ezek valamiféle misztikus ál-latok, melyeknek hat szárnyuk van, és ezek közül kettõvel az”arcukat”, míg kettõvel a ”lábaikat” takarták be. Ugyanakkor:

3. És kiált vala egy a másiknak, ésmondá: Szent, szent, szent a sere-geknek Ura, teljes mind a széles földaz õ dicsõségével!

4. És megrendülének az ajtóküszöbei a kiáltónak szavá-tól, és a ház betelt füsttel.

*990

Néha rácsodálkozunk, hogy mennyire nyilvánvaló nyomai van-nak a szövegek késõbbi manipulálásának. Hiszen ha úgy te-kintünk a leírtakra, hogy az egyik állat kiáltott a másiknak és akövetkezõ “szent dicsõítést” mondta, akkor nem értjük, hogymitõl keletkezett az erõs vibráció, mely mindent megrezegte-tett. Továbbá még kevésbé érthetõ, hogy ugyan miért töltöttebe a “házat” a füst, mikor a szeráfok a “Seregek Urát dicsér-ték”?

*988,*989,*990 Ésaiás könyve 6

2. Szeráfok állanak vala felette; min-deniknek hat-hat szárnya vala: ket-

tõvel orczáját fedé be, kettõvel lá-bait fedé be, és kettõvel lebegett;

*989

1. A mely esztendõben meghala Uz-ziás király, látám az Urat ülni magas

és felemeltetett székben, és palást-ja betölté a templomot.

*988

Itt természetszerûleg kritikusan kell viszonyulnunk Ésaiásszavaihoz, hiszen a fentiek nem egyebek, mint kommentárok.Olyan dolgokat látott, melyeket nem értett. Ezért az általa isme-retlen rendeltetésû eszközökre mondja azt, hogy “felemelte-tett szék”, “palást”.

230

Természetes, hogy nem érthetõ. Hiszen a szövegeket a ké-sõbbi korok folyamán, hogy azok még jobban tükrözzék a val-lás elvárásait — manipulálták!

Adott esetben Ésaiás leírásához hozzátették a ”Szent, szent,szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az õ dicsõsé-gével!” szövegrészt.

Ugyanis Ésaiás arról számol be, hogy valamilyen ismeretlenhelyen tartózkodott, mikor nagyon furcsa alakú repülõ valami-ket látott. Azért mondom, hogy repülõ eszközöket, mivel hoz-záteszi, hogy a szeráfok lebegtek és szárnyaik voltak.

Nos, utána biztonsági okokból kivezették õt abból az épület-részbõl, ahol ezek a szerkezetek voltak. Miért?

A szeráfok — startoltak!Hiszen egy startoló jármûvel együttjáró jelenségeket ír le

Ésaiás:— kiáltás — az induló hajtómûvek erõs robaja;— vibráció, detonáció — intenzív rezgés, melyet az egyre

erõsebb intenzitással mûködõ hajtómûvek keltenek;— füst — a reaktív hajtómûvek égésterméke.Azaz Ésaiás egy szeráf típusú repülõ jármû startját látta és

hallotta.Bár a leírásokban ezután egy kis fogalomzavar következik:

Vajon hogyan értelmezzük a fenti szövegrészletet? A szerá-fok mégis csak kisebb méretû állatok, melyek repkednek, minta szitakötõk?

Szó sincs róla!A magyarázat ennél sokkal egyszerûbb.Már többször is láttuk a könyvünkben szereplõ történetek

során, azok a korabeli emberek, akik egy jármû startjának vol-


5. Akkor mondék: Jaj nékem, el-vesztem, mivel tisztátalan ajkú va-gyok és tisztátalan ajkú nép közt la-kom: hisz a királyt, a seregeknekUrát láták szemeim!6. És hozzám repült egy a szerá-fok közül, és kezében elevenszén vala, a melyet fogóval vettvolt az oltárról.7. És illeté számat azzal, és mon-dá: Ímé ez illeté ajkaidat, és ha-

misságod eltávozott, és bûnödelfedeztetett.8. És hallám az Úrnak szavát, a kiezt mondja vala: Kit küldjek el és kimegyen el nékünk? Én pedig mon-dék: Ímhol vagyok én, küldj el en-gemet!9. És monda: Menj, és mondd ezt enépnek: Hallván halljatok és ne ért-setek, s látván lássatok és ne is-merjetek;

*991

231

tak a szemtanúi, az azt követõ hang- és fényjelenségektõl olyany-nyira megrémültek, hogy elvesztették az eszméletüket. PéldáulDániel.

Ugyanígy járt Ésaiás is. Rettenetesen megijedt a hatalmas ro-bajtól és vibrációtól, mivel korábban õ ilyet még csak elkép-zelni sem tudott.

Elvesztette az eszméletét és összeesett:5. Akkor mondék: Jaj nékem, el-vesztem, mivel tisztátalan ajkú va-gyok és tisztátalan ajkú nép közt la-

kom: hisz a királyt, a seregeknekUrát láták szemeim!

(*991)

Ezért a misszionáriusok kezelésbe vették, hogy a félelemtõlelájult embert magához térítsék:

6. És hozzám repült egy a szerá-fok közül, és kezében elevenszén vala, a melyet fogóval vettvolt az oltárról.

7. És illeté számat azzal, és mondá:Ímé ez illeté ajkaidat, és hamissá-god eltávozott, és bûnöd elfedez-tetett.

(*991)

Valamilyen szert, mondjuk egy mai “repülõsóhoz” hasonlót,ami erõs ammónia szagú, az orra alá nyomtak. Ennek a gõzeitbelélegezvén, az erõs szúró szag hatására magához tért.

Ahogy felnyitotta a szemét, elsõ pillanatban természetesenazt sem tudta, hol van, és mi történik vele. Csak azt látta, mégmindig egy kicsit homályosan, hogy a szájához közelít egy va-lamilyen tárgy, mely akárcsak az izzó szén, gyengén világít (va-lamiféle orvosi mûszer).

Miután jobban lett, feladatot kapott:

8. És hallám az Úrnak szavát, a ki eztmondja vala: Kit küldjek el és ki me-gyen el nékünk? Én pedig mondék:Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9. És monda: Menj, és mondd ezt enépnek: Hallván halljatok és ne ért-setek, s látván lássatok és ne is-merjetek;

(*991)

Útjára engedték egy konkrét feladattal — küldetéssel.Láthatjuk, hogy a leírások valós történéseket tartalmaznak.

Csak azok sokszor a krónikás fantáziája, kommentárjai és aközépkori vallási cenzorok tevékenységének köszönhetõenváltak zavarossá.


232

AZ ÚR HÁZA

Ugyan mi keresnivalója lehet az Úr házának, a templomnak,a Jármûvek címû fejezetben? — tehetnék fel sokan a kérdést.Hiszen az egy kultikus hely, építmény, ahol az Úrhoz szoktunkimádkozni.

Vajon ön, kedves olvasó, elgondolkozott-e valaha azon, hogyugyan már miért olyan alakú a templom — az “Úr háza” — ami-lyen? Természetesen elsõsorban a római katolikus templomokalakjára, kinézetére gondolok.

Vajon miért van a templomnak tornya? Miért van a templom-ban harang, és annak miért pont olyan a formája, amilyennekismerjük? Miért van az “Úr házában” oltár? És miért olyan azalakja, a kinézete, amilyen?

Sõt a magyar nyelv “angyalbõrben” szava mellett egy másikérdekességet említek. Vajon miért nevezik a templom egy ré-szét hajónak?

Sok-sok kérdés. Felvetõdtek-e ezek közül némelyek önben,kedves olvasó?

Próbáljuk hát megkeresni rájuk a választ.Könyvünk eddigi fejezetei során egyértelmûvé vált, hogy ha

a szent írásokból kiszûrjük a vallási belemagyarázásokat, ak-kor egy nagyon fontos megállapításra jutunk: a szövegek mind-mind arról szólnak, hogy a bibliai idõk során egy nem földieredetû civilizáció képviselõi aktív tevékenységet folytattakbolygónkon. Ennek során gyakran avatkoztak be az eseményekalakításába, akárcsak az Egyiptomból való szabadulás során.

Késõbb ezek egyre közvetettebbé váltak. Ahelyett, hogy esz-közeikkel az emberek szeme láttára avatkoztak volna közbe,inkább konkrét kiválasztott személyeken, a prófétákon keresz-tül juttatták el üzeneteiket az emberekhez.

Ez tény, és még a legokvetetlenkedõbb vitázó sem vonhatjakétségbe. Legyen akár vallásos világszemléletû vagy sem.

Nos, az “Úr háza” kapcsán minket leginkább a bibliai korokazon idõszaka érdekel, amikor a misszionáriusok közvetlenülavatkoztak be az események menetébe. Ugyanis az emberekekkor sok ízben látták jármûveiket. Azok alakját, kinézetét,mûködését.

233

Megjegyzem, hogy az ószövetségben szinte sehol nem esikszó templomról. Hiszen még Salamon is csupán háznak neve-zi az építményt, ahol az “Úr” hajléka volt. Ma tudjuk jól, hogy afrigyládának — a misszionáriusokkal való kapcsolattartás esz-közének — biztosított ez az épület helyet.

Persze ne feledjük, hogy a középkor során a vallási cenzúrasok ízben nyúlt bele a szövegekbe, hogy azok még inkább “tük-rözzék az Úr dicsõségét”. Ekkor “apróbb módosításokat” haj-tottak végre rajtuk. Ezek persze csak arra voltak jók, hogy mégnagyobb fogalmi zûrzavart keltsenek.

Erre számos esetben láthattunk példát. De egyrõl mégiscsakszólnék.

Mózes könyvei több esetben is említenek jégesõt. Mint máremlítettük, Egyiptom és Izráel a szubtrópusi övezetben terülel. Ami azt jelenti, hogy szinte soha nem csökken a levegõhõmérséklete huzamosan a fagypont alá. Így nem valószínû,hogy a bibliai korban ott élõ emberek a jeget egyáltalán ismer-ték. Talán csak azon utazók, akik északabbra is eljutottak.

Több ezer évvel késõbb, a középkorban, mint már sokszoremlítettem, a szövegeket megpróbálták értelmezni. Így olyanhelyeken, ahol azok már nagyon érthetetlenek voltak, a cenzo-rok apróbb kommentárokat szúrtak be. Így jelent meg többekközött Mózes könyveiben a jégesõ fogalma. De ekkor kaptak“az égi szózatok” konkrét szóbeli jelentéstartalmat is...

Nos, csak visszamenõleg jelent meg az ószövetségi szöve-gekben néha talán fellelhetõ templom fogalma is.

Leginkább az Új testamentom használja ezt a szót elõszere-tettel.

Ezért inkább maradjunk az “Úr háza” kifejezésnél. Vajon mitjelent?

Fentebb említettük, hogy korábban az emberek sok ízbenlátták az “Urat”, és azokat a szerkezeteket, amelyeken az köz-lekedett. Azaz a misszionáriusokat és azok jármûveit.

Mindig azt látták, hogy az “Úr” ezekben a szerkezetekbentartózkodik. Szerintük azért, mert... ott lakik...

Tudjuk persze jól, hogy nem így van. De... próbáljunk egyegyszerû ember fejével gondolkozni, aki sok ezer évvel eze-lõtt élt.

234

Sok-sok esetben az egyszerû emberek azt látták, hogy a lan-dolt jármûbõl jön ki az “Úr”, és dolga végeztével oda tér visz-sza. Természetszerûleg leegyszerûsítve azt hitték, hogy az “Úr”ott lakik... Abban a valamiben.

Pedig ezek a misszionáriusok légi jármûvei voltak...Apropó! Légi jármû.Mindannyian tudjuk jól, azok is, akik értenek a fizikához, és

azok is, akik nem, hogy ha egy szerkezet, mely viszonylag nagysebességgel közlekedni akar a levegõben, bizonyos feltéte-leknek meg kell hogy feleljen. Ezek elsõsorban azok az aero-dinamikai szabályok, melyeket be kell tartani. Gondolok itt azúgynevezett áramvonalas alakra.

Egy, a levegõben gyorsan mozgó szerkezetnek érthetõen olyanalakúnak kell lennie, hogy mozgás közben a légellenállás aminimális legyen. Hiszen különben legfeljebb olyan gyorsanmozoghat, mint egy léghajó...

Mindenki jól ismeri a vadász- vagy utasszállító repülõgépekalakját. Senki elõtt nem titok egy rakéta alakja sem. Ezek mind-mind hasonló alakúak. Ugyanis nagy sebességgel mozognak aFöld légkörében.

Mivel korábban a misszionáriusok jármûvei is az emberekszeme láttára repültek a levegõben, ezért alakjuk sem külön-bözhetett erõsen a napjainkban ismert áramvonalas formáktól.A fizika törvényei alól azok sem képeztek kivételt.

E jármûvek közül több ízben egyesek landoltak is.

44., 45. ábraA Föld légkörében nagy sebességgel mozogni képes

szerkezetek

235

Vegyünk hát egy jól ismert vadászgéptípust, az F-15e-t.

46. ábraF-15e vadászgép

Jó, jó. De mi köze az F-15e vadászgépnek az ”Úr házához”?Nos, vegyük ezt a fotót és fordítsuk el az óramutató járásával

47. ábraF-15e vadászgép függõle-

ges helyzetben

megegyezõ irányban 90 fok-kal.

Nem emlékezteti ez az ol-vasót valamire?

Csodálatos példát találtamerre az alakra Ungvár kö-zelében.

Mondhatnánk azt is, hogysokszor nem vesszük észreaz elõttünk álló nyilvánvalódolgokat. Nem látjuk a fátólaz erdõt...

Íme az egyik templom,mely Ungvártól nem messzetalálható.

236

A képre ránézve mindenki számára egyértelmû, hogy ez azépítmény a keresztény vallás egyik kultikus helye.

De mégis mi köze le-het a Szalókán találhatótemplomnak az F-15evadászgéphez?

Nos, a mellékelt képenegy épület látható. Bárkielsõ ránézésre köny-nyen megállapítja — azaz épület, ahová az Urattisztelni járunk, és aholkórusban hozzá imádko-zunk.

Na de miért ennyireegyértelmû, hogy aképen egy templomot ésmondjuk nem egy víz-tornyot, vagy irodaházat,esetleg egy gazdaságiépületet látunk?

Hát az alakjából látszik!— mondanák sokan.

Ugyanis a vallási kultikus helyek mind-mind jellegzetes alakúak.Külsejük egyértelmûen és határozottan eltér mindazon másépületektõl, melyeket emberkéz emelt.

De mégis, miért ilyen alakúak ezek a kultikus épületek?Miért nem henger, hasáb vagy akár gömb formájúak? Hiszen

azok is erõsen elütnének a többi épülettõl?Hát azért, mert az ”Úr” lakik bennük! — kiáltanák kórusban a

hívõk.No, akkor most próbáljunk meg elvégezni egy érdekes kísér-

letet.

48. ábraFalusi templom

237

Vegyük e templomot és vetítsük ki rá az F-15e vadászgépsziluettjét:

49. ábraFalusi templom a rá kivetített

repülõgép alakkal

Tegyük ezt meg fordítva is. Vegyük az említett falusi temp-lom épületének fotóját és vetítsük ki a kinagyított vadászrepülõsziluettjére.

Nos, mit látunk?A hasonlóság egyszerûen megdöbbentõ! A templom alakja

tökéletesen követi egy vadászgép formáját...Na persze nem véletlenül! Hiszen elõdeink a templom alakját

az egykoron a magasban száguldó repülõ eszközök mintájáraformázták...

238

50. ábraEgy nagy sebességgel a Föld légkörében mozogni

képes szerkezet a rá kivetített templommal

239

Ugyanakkor a korabeli építészek, akik az elsõ templomokatépítették, azokat a szerkezeti elemeket, melyekkel nem tud-tak mit kezdeni, egyszerûen elhagyták az építményrõl.

Ilyenek a hajtómûvek és a szárnyak.

Így a falusi templom egy központi toronyból áll, melyet lej-jebb szárnycsonkok öveznek.

És ha a rajzon ábrázolt vadászgép kontúrját a szaggatottvonalak mentén megvágjuk, akkor mit kapunk?

240

De nemcsak erre találunk számos példát. Míg a falvakban az”Úr házának” egyszerûbb formájára bukkanunk, addig nagyobbvárosokban a templom alakja is többet láttat.

51. ábraAz ungvári római katolikus templom

fotója és rajza

Mind a fotóról, mind a rajz-ról jól látható a templomstruktúrája: egy központi to-ronyhoz a szárnycsonkokonkeresztül két kisebb oldalsótorony is kapcsolódik.

Amennyiben elhagyjukezeket a melléktornyokat,akkor újfent az egyszerûbbfalusi templom alakját kap-juk.

241

Nos, úgy hiszem, hogy ön, kedves olvasó, már rájött arra,hogy mik is azok az oldalsó tornyok:

A jármû köz-ponti része

Szárny-csonkok

Segédhajtómûvek

A szárnyakazon része, me-lyeket az épü-letnél elhagytak

Sok-sok templomot — az “Úr házát” — vizsgálhatunk meg.Alakjuk minden esetben hasonló. Egy központi torony, és azoldalsó hajtómûvek. Ezek persze az egyszerûbb épületeknélhiányozhatnak. Hiszen egy kisebb falu anyagilag aligha enged-hetne meg magának egy pazar méretû és kinézetû templomot.

Így a templom, az “Úr háza” nem egyéb, mint az emberiségkollektív emlékezetében fennmaradt jármûalak... Mely amisszionáriusok egykoron látott légi eszközeinek a formájátutánozza.

242

Egyébként egy másik nagy világvallás — a muzulmán, melyaz egykoron élt Mohamed próféta követõinek vallása, szinténugyanezeket teszi. Gondoljunk csak a mecsetekre, amik kivé-tel nélkül mind-mind torony (rakéta) formájúak...

Ahonnan egykoron az “Úr” — Allah beszélt hozzájuk. Ezt utá-nozzák napjainkban is, mikor e rakéta alakú tornyokból a müez-zinek Allah dicsõségét hirdetik.

De térjünk vissza a keresztény világvallásra.Az senkit ne zavarjon meg, hogy a templomok csúcsán ke-

reszt található. Hiszen az építészek, a hasonlóságot ugyan meg-tartva, de mégis csak ki akarták hangsúlyozni a keresztény val-lás szimbólumának fontosságát. Ezért azt az építmény legma-gasabb pontján helyezték el, hogy messzirõl is jól látható le-gyen. Sõt kifejezze, hogy ez az építmény az “Úr háza”, a ke-resztény vallás kultikus helye.

Biztos vagyok benne, hogy szép számmal fognak akadni olya-nok, akik mindenáron kétségbe fogják vonni ezeket a maguk-tól értetõdõ következtetéseket.

A torony meglétét azzal fogják magyarázni, hogy arra azértvolt szükség, hogy a település legmagasabb épülete legyen,ezzel hangsúlyozva ki annak fontosságát.

Persze ez is egy magyarázat. Csak az a baj vele, hogy a fentikérdések közül csak némelyikre próbál választ adni.

De lépjünk tovább. És kérdezzük meg magunktól, hogy mitkeres a harang a templomban, és miért csonkakúphoz hasonlóaz alakja?

52., 53. ábraHarangok

243

Gondolom, mindenki számára eléggé egyértelmû, hogy a ha-rang minden esetben a templomhoz, az “Úr házához” kötõdik.

Igaz, modern korunkban már találhatunk önállóan felállítottharangot is. De korábban csakis az “Úr házában” volt ilyen esz-köz.

Mi is a harang? Próbáljuk meghatározni.Ez egy fémbõl öntött, csonkakúp alakú, hangot keltõ eszköz.

Hiszen a funkciója nem más, mint hogy hangot keltsen.Az elmúlt évszázadok során idõjelzõ feladata is volt azzal,

hogy jelezte többek között a delet. De térjünk vissza azon kö-vetkeztetésünkhöz, hogy az “Úr háza”, a templom nem egyéb,mint a misszionáriusok jármûveinek külalakját utánzó épít-mény.

Említettük, hogy a korábbi korokban az emberek sokszor lát-tak ilyen jármûveket. És... azok hangját is hallották.

Hiszen ezek a szerkezetek hajtómûvekkel rendelkeztek, me-lyek tolóerõt fejtettek ki ahhoz, hogy a jármû repülni tudjon.És ezzel... intenzív hangot keltettek.

Gondoltak hát egyet az emberek, és elkezdték utánozni az“Úr házát”. Így jelent meg a templom az idõk során. Csakhogy...

A hasonlóság nem teljes — mondogatták egymás között.Jó, jó, az alak, a forma már megvan. De még valami hiányzik!A hang...Hiszen minden esetben, amikor ezek a szerkezetek látha-

tóak voltak, és a levegõben repültek, azokat erõs hangjelen-ség kísérte.

Törték hát a fejüket az emberek. Hogyan is tehetnék mégteljesebbé a hasonlóságot a templom és az “Úr háza” között?

Kellene egy olyan eszköz, mely ha lehet, erõs hangot kelt,valami olyasfélét, amit akkor hallottak, mikor a szerkezeteklandoltak.

Mi legyen ez? Egy lapos vasdarab? Egy hosszúkás vaslap?Egy nagyméretû cintányérhoz hasonló fémlap? Vagy egy dob?

Mindezeket elvetették. Úgy nem igazán tûntek megfelelõknek.Elkezdtek hát gondolkodni.A misszionáriusok jármûvei minden esetben erõs zajt keltet-

tek. De honnan is jött a zaj?Az “Úr házán” megfigyeltek egy olyan szerkezeti részt, ahon-

nan az a zaj elõtört. Az alakját is megjegyezték.Ennek kellett hát a formáját utánozni!

244

Mindenki látott már napjainkban reaktív hajtómûvet. Kivételnélkül szerkezeti elemük az a rész, ahol a reaktív izzó gázsu-gár kilép — a hajtómû fúvókája. Minden rakéta rendelkezik ilyenszerkezeti elemmel.

54. ábraHarangok?

A képen egy rakétahajtómû elsõ fokozatának azon mûszakirészei láthatók, melyekbõl mûködése közben lép ki az izzógázsugár.

55., 56. ábraRakétahajtómûvek, nem harangok!

245

Ennek alakja a csonkakúphoz hasonló. Nyilván a tervezõk afizikai törvényszerûségek figyelembevételével tervezték ilyenalakúra a hajtómû eme részét. A misszionáriusok sem bújhat-tak ki e fizikai szabályszerûségek alól.

Így hát évezredekkel korábban az emberek megfigyelték,hogy az “Úr házának” azon része, ahonnan az az erõs hangelõtör, a hajtómû fúvókája — csonkakúp alakú.

Megvan! Alkossunk egy olyan fém tárgyat, mely ennek utá-nozza az alakját, és ha megütjük oldalról, akkor annak belsejé-bõl is, akárcsak korábban az “Úr házának” hasonló szerkezetielemébõl — erõs hang jön majd ki...

Helyezzük ezt el abban az épületben, mely a korábban látott“Úr házának” alakját utánozza, és... Ezzel teljes a hasonlóság!Elégedetten dörzsölték össze tenyerüket a megalkotók.

Hiszen megcsinálták az “Úr házának” hû mását, és bele egyolyan hangot keltõ eszközt, mely a misszionáriusok jármûvei-nek a hangját utánozza kisebb-nagyobb sikerrel. Csak kongat-ni kell...

A dicsõséget — a hajtómûvekbõl elõtörõ intenzív fényt —már persze a korabeli ismeretek szintjén nem tudták utánozni.De sebaj!

Mégiscsak van egy “Úr háza”, mely erõs hangot produkál!Így alakult hát ki a templom alakja és benne a harang. Mert a

harang formájában utánozza a reaktív hajtómû fúvókájának alak-ját, melybõl, akárcsak a hajtómûbõl, a kongatás hatására az erõshang elõtör...

Ezért nem kocka, hasáb, sín, csõ vagy tányér alakú az az esz-köz, mely az “Úr házában” az erõs hangot kelti.

A templom — az emberiség kollektív emlékezetének pro-duktuma. Egy reaktív hajtómûvekkel a légkörben mozgóáramvonalas szerkezet mása.

Persze néhol több, néhol kevesebb sikerrel.A szemtanúk közül azonban többen nemcsak repülés vagy

landolás közben látták ezeket a szerkezeteket. Hanem... be-lülrõl is.

246

Ugyanis mai szóhasználattal úgy mondanánk, hogy az ufókelrabolták õket...

Persze szó sincs itt semmiféle elrablásról. Csak voltak em-berek, akiket magukkal vittek.

Nem hiszi, kedves olvasó?Az Új testamentomban is van nyoma:

*994 Pál efézusbeliekhez írt levele 4

2. Ismerek egy embert a Krisztus-ban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (hatestben-é, nem tudom; ha testenkivül-é nem tudom; az Isten tudja)elragadtatott a harmadik égig.3. És tudom, hogy az az ember,

(ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),4. Elragadtatott a paradi-csomba, és hallott kimond-hatatlan beszédeket, a melyeketnem szabad embernek kibeszélnie.

*992

Vajon miért vittek magukkal embereket a misszionáriusok?Talán azért, hogy olyan kísérleteket és vizsgálatokat végez-

zenek rajtuk, amiket a mai, gyakran hisztériakeltõ filmekbenlátunk?

Ostobaság! Csak némely erõsen túldramatizált film be-szélhet arról, hogy az elrabolt embereken válogatottnál vá-logatottabb, az inkvizíció kínzásait megszégyenítõ procedú-rákat végeztek el.

Újra csak azt kell mondanom, hogy ez ostobaság, mely nemegyéb, mint a mi rejtett félelmeink kivetítése. Hiszen ugyan miszörnyûbbet tudunk annál elképzelni, hogy valami ismeretlenhelyre visznek bennünket valakik, mondjuk az ufók, aztán ott

8. Ezokáért mondja az Írás: Föl-menvén a magasságba foglyokatvitt fogva, és adott ajándékokat azembereknek.

*994

19. Felmentél a magasságba, fog-lyokat vezettél, adományokat fo-gadtál emberekben...

*993

*992 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12*993 Zsoltárok könyve 68

Ugyan mi egyébrõl szól ez, minthogy olyan ismeretlen hely-re vittek embereket, ahol azok furcsa dolgoknak voltak szem- ésfültanúi.

Az, mint korábban mondtam, kicsit erõs kifejezés, hogy elra-bolták. Ugyanakkor másutt is van szó arról, hogy a misszioná-riusok embereket vittek magukkal:

247

mindenféle ismeretlen rendeltetésû csöveket, hegyes szerszá-mokat szurkálnak belénk?

Ez csak a félelmünk legsötétebb oldala. Ami legfeljebb csakhisztériakeltésre jó.

Mert hát emlékezzünk vissza, hogy korábban a misszionáriu-sok mit is ígértek az izraelitáknak abban az esetben, ha azokbizonyos normáknak, többek között erkölcsi elvárásoknak, meg-felelnek?


Így hát az idõk során sokan jártak a misszionáriusok jármû-veinek a fedélzetén. Sok dolgot az õáltaluk elmondottakból is-merünk.

Mikor a jármûvek fedélzetén jártak, ott egy furcsa eszköztláttak, mely segítségével az “Úr” beszélt a jármû fedélzeténlévõkhöz. Más szóval egy kommunikációs eszközt.

Ez az eszköz nemcsak hangot, hanem képet is közvetített.Ma úgy mondanánk, hogy egy videofon, vagy videótelefon volt.Melyen keresztül nemcsak a beszélõ hangját lehetett hallani,hanem magát a beszélõt is látni lehetett.

14. Térjetek meg, szófogadatlan fi-ak, azt mondja az Úr, mert én férje-tekké lettem néktek, és magamhoz

veszlek titeket, egyet egy városból,kettõt egy nemzetségbõl, és be-viszlek titeket Sionba.

(*530)

Ha kínzással egyenértékû vizsgálatokat akartak volna végez-ni, akkor nem helyezték volna kilátásba, hogy tudásuk, isme-reteik egy részét megosztják velünk...

Annak is nyoma van a szövegekben, hogy ezek az “elrabol-tak” visszatértek:

Azért voltak olyanok, mint az “álmodók”, mert kábultak vol-tak. Hisz elaltatták õket:

8. A mint meg van írva: Az Isten ká-bultság lelkét adta nékik; szemeket,

hogy ne lássanak, füleket, hogy nehalljanak,...

(*825)



1. Mikor visszahozta az Úr Sion-nak foglyait, olyanok voltunk,

mint az álmodók.*995

248

Emlékezzünk vissza arra, amit Ezékiel látott a bázison:

1. És kiálta füleimbe nagy felszóval(persze nem Ezékiel füleibe kiál-tott a hang, hanem a hangos-bemondón hangzottak el a pa-rancsok. Amennyiben Ezékielcsak látomásokban látta volnamindezt, akkor nem hallhatottvolna nagyon erõs hangot),mondván: Hozzátok el a városra ameglátogatásokat (rajtaütésekfegyveres jármûvekkel), kinek-ki-nek a kezében legyen vesztõ esz-köze (fegyvere).2. És ímé hat férfi jõ vala a felsõ ka-pu útjáról (az ûrhajó vagy a bázisvalamelyik ajtajának irányából),a mely északra néz vala, mindenik-nek kezében zúzó eszköze (kato-nák, fegyveresek), egy férfi pedigköztük gyolcsba vala öltözve (agyolcsba általában a technikaiszemélyzet volt öltözve, perszeegyáltalán nem biztos, hogy aruha gyolcsból volt, hanem in-

kább csak ahhoz hasonlóanyagból), és íróeszköz vala de-rekán (valamilyen eszköz). És be-menének és állának az ércz-oltár mellé.4. És monda az Úr néki: Menj át aváros közepén, Jeruzsálem köze-pén, és jegyezz egy jegyet a férfiakhomlokára, a kik sóhajtanak ésnyögnek mindazokért az útálatos-ságokért, a melyeket cselekedtekannak közepében.5. És amazoknak mondá az énhallásomra (vagyis jelen voltEzékiel az eligazításon): Menje-tek át a városon õ utána, és vágjá-tok; ne kedvezzen a ti szemetek ésne szánakozzatok:7. És mondá nékik: Fertõztessétekmeg a házat, és töltsétek meg a pit-varokat megölettekkel. Menjetekki. És kimenének és öldöklének avárosban.

*996


Ezékiel szem- és fültanúja volt annak, hogy egy különítménybevetési parancsot kapott. Mindegyikük fegyverrel — “zúzó esz-közzel” rendelkezett.

A konkrét instrukciókat az “érc” oltáron keresztül kapták, ar-ra vonatkozólag, hogy a bevetés során mit kell tenniük.

De vajon mit jelent az a szó, hogy “oltár”? És milyen nyelvenvan?

Furcsamód ez a Föld minden nyelvén hasonlóképpen hang-zik. Nyilván azért, mert egyik földi nyelvnek sem sajátja.

Hiszen azok a szemtanúk, akik a misszionáriusok jármûvei-nek fedélzetén jártak, sok esetben saját fülükkel hallották, hogyazok bizonyos eszközöket saját nyelvükön hogyan neveztek.

Aztán természetesen, a látottakat és a hallottakat visszatérvetovább adták.

Többek között azt is, hogy egy furcsa valamin keresztül hal-lották az “Urat” beszélni. Ezt a valamit, az ismeretlenek egy-más között oltárként említették.

249

Idõvel ez a szó megragadt az emberek tudatában és az egy-kori szemtanúk által a jármûveken látott eszközt utánozni kezd-ték...

Csináltak egy szekrényhez hasonlító tárgyat. Azután e tárgyfölé egy nagy méretû képet állítottak, mely az “Urat” ábrázolja.

Mikor ez elkészült, elkezdtek az elõtt térdepelve az “Úrhoz”beszélni — imádkozni.

57. ábraAz oberndorfi Szent Miklós székesegyház oltára

Csak azt utánozták, amit a szemtanúk elmeséltek...Azaz, hogy a misszionáriusoknál egy furcsa alakú tárgy volt,

melyen keresztül az “Úr” a többiekhez beszélt, sõt... Fölöttemeg is jelent. A képernyõn...

250

58. ábraA St. Gallus Parish székesegyház oltára

A misszionáriusok ezen eszköz elõtt állva beszéltek az ”Úr-hoz”, és az onnan válaszolt.

Nos hát, beszéljünk mi is az oltárunk elõtt az ”Úrhoz”. Vála-szolni ugyan nem fog, de sebaj! Minden bizonnyal meghallgat-ja majd az imáinkat — gondolták a középkorban.

Ugyan megjelenni sem fog nekünk, de majd helyettesíti a“jelenést” a szentkép. Mely az Urat ábrázolja...

Az 57. és 58. ábrákon két oltár látható. E tárgyak csakis az”Úr házában”, vagyis a templomokban találhatók meg. Fõ fela-datuk, hogy elõttük térdepelve imádkozunk az ”Úrhoz”, akit azoltáron található nagyméretû szentkép jelenít meg. (Az illuszt-rációk szentképein ugyan nem az ”Úr” látható, de azért az eseteknagy többségében azt a szentet jeleníti meg a méretes kép,akihez imádkozunk).

És itt most kihangsúlyoznám a ”megjeleníti” szót. Hiszenmindezzel egy a szemtanúk által egykoron látott cselekvéstutánzunk.

251

Amennyiben az 57. ábrán látható oltárról eltüntetjük a díszí-téseket és egyéb cicomákat, akkor egyértelmûvé válik a kora-beli jármûvek fedélzetén látott mûszaki berendezés szerkezete:

A nagyméretûvideómonitor,mely az oltáronkeresztül be-szélõ személyképét jelenítettemeg.

Az oltár mûszakiegysége, mely akommunikáció ésa videókép megje-lenítését tette le-hetõvé.

Így az ”Úr házában” az oltár elõtt imádkozva mi is azt tesz-szük, amit a jármûvek fedélzetén láttak a korabeli szemtanúk.

És az “Úrhoz” való beszédünket mi is majd azzal a kifejezés-sel fogjuk befejezni, amivel a jármûveken az ismeretlenek tet-ték egykoron: Ámen...

252

BÁBEL TORNYA

A harmadik fejezetben azt taglaltuk, hogy Mózes mintegy negy-ven napig ismeretlen helyen tartózkodott. Akkor adósok ma-radtunk egy magyarázattal.

Ugyanis Mózes azokon a felvételeken kívül, melyekrõl a har-madik fejezetben szóltunk, amiket neki az ûrhajó fedélzeténbemutattak, olyanról is szól, melyek Bábel tornyaként váltakismertté a köztudatban.

A mai napon annyit tudunk róla, hogy valamikor sok-sok idõ-vel korábban az emberek egy igen magas tornyot készültekfelépíteni, mellyel az egekbe akartak jutni.

Ezt megakadályozandó, az Isten a torony építõinek a nyelvétösszezavarta, minek következtében mindannyian más-más nyel-ven kezdtek el beszélni. Így már nem értették meg, amit a má-sik mond, és a tornyot nem tudták befejezni.

A köznyelv ezt a nyelvi zürzavart nevezte el bábelinek.Ennyi az, amit tudunk ma. Egy meseszerû történet. Melyet

talán az emberek azért találtak ki, hogy a Földön beszélt külön-bözõ nyelvek eredetére magyarázatot adjanak.

De a korábbiakban többször is láttuk, hogy Mózes egykoronvalóban megtörtént események “videófelvételeit” látta. Melye-ket a misszionáriusok minden esetben gondosan dokumentál-tak. Csakhogy. Nem mindegyik esetben értette pontosan, hogymi az, amit lát. Hiszen híján volt az ehhez szükséges tudomá-nyos ismereteknek. Így csak saját egyszerû fogalmaival mond-ta el az utókornak a látottakat. Amikor meg már végképp nemértette, mi történik a felvételen, akkor a “hézagot” kommentár-jaival pótolta...

Többek között ezeket a kommentárokat soroltam korábbanaz “én azt hittem” kategóriába.

Mert ne feledjük: azon felvételek egyikét, melyek a kísérletiállomáson készültek, s azt dokumentálták, hogyan tanítottákÁdámot, Mózes egészen félreértette.

253

A felvételeken ugyanis a következõket látta: mutatnak Ádám-nak egy kockát, mire õ azt mondja — kocka. Mutatnak neki egymadarat, mire õ azt mondja — madár. Egy kutyát — azt mondja,kutya. És így tovább. Ádám tanult.

Ahogy Mózes nézte a felvételt, melyet a kísérleti állomásonkészítettek, nem igazán értette, hogy miért mondja Ádám azontárgyak, vagy állatok neveit, amit neki a kutatók mutatnak. Tör-te hát a fejét. Hiszen valahogy csak el kellett mondania, mit islátott!

Aztán belehasított a felismerés: azért mondta a felvételekenÁdám többek között azon állatok neveit, amiket neki mutattak,mert... Neveket adott nekik!

De nem volt ez másképp a csipkebokor esetében sem. Csakõ hitte azt, hogy a csipkebokor ég...

Mindenképpen meg kell azt értenünk, hogy Mózes is téved-hetett, sõt több esetben tévedett is. És mi mindannyian szentí-rásnak vesszük egy sok ezer évvel ezelõtt élt ember mindenszavát. Még a tévedéseit is...

Ha több ízben is tévedett korábban, miért gondoljuk, hogyBábel tornyával ez másképp lenne?

Mózes magyarázata szerint az emberek egy építményt — tor-nyot építettek, hogy eljussanak vele az egekbe.

Az elsõ, amit biztosan tudunk — a fizika törvényei, a Földgravitációja, a nehézkedési erõ, határt szabnak bármilyen épít-mény magasságának.

Ezért van az, hogy a Földön nem találhatóak tíz-, vagy húsz-ezer méter magasságú hegyek sem.


3. És mondának egymásnak: Jertek,vessünk téglát és égessük ki jól; éslõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szu-rok pedig ragasztó gyanánt.4. És mondának: Jertek, építsünkmagunknak várost és tornyot, mely-nek teteje az eget érje, és szerezzünkmagunknak nevet, hogy el ne szé-ledjünk az egész földnek színén.5. Az Úr pedig leszálla, hogylássa a várost és a tornyot,melyet építenek vala az embe-rek fiai.

6. És monda az Úr: Ímé e nép egy, saz egésznek egy a nyelve, és mun-kájának ez a kezdete; és bizonysemmi sem gátolja, hogy véghez nevigyenek mindent, a mit elgondol-nak magukban.7. Nosza szálljunk alá, és zavarjukott össze nyelvöket, hogy meg neértsék egymás beszédét.8. És elszéleszté õket onnan az Úraz egész földnek színére; és meg-szûnének építeni a várost.

*997

254

Mert ahogy egy építmény vagy természeti képzõdmény (pl.hegy) egyre magasabb, úgy annak természetszerûleg egyre na-gyobb a súlya. Egy határt elérve ez a súly olyannyira naggyáválik, hogy egyszerûen az építmény, vagy természetes képzõd-mény, mint a hegy — süllyedni kezd.

Ugyanis az alatta lévõ talajrétegek az irtózatos nyomás hatá-sára elkezdenek a Föld középpontjának irányába süllyedni.

Nos hát, többek között már csak ezért sem lehet kilométermagas épületeket építeni.

Ez az egyik mozzanat.Mert felmerül egy másik kérdés is: miért is akartak, legalább-

is Mózes elmondása szerint, az emberek egy igen magas épü-letet emelni?

Azért, hogy annak a teteje az eget érje. És... segítségéveleljussanak az... égbe.

De minek?Korábban a szövegek alapján próbáltunk magunknak egy új

KÉPet kialakítani mindarról, ami a Bibliában szerepel. Most vi-szont ez a KÉP segít nekünk a Bábel tornya kapcsán feltett kér-dés megválaszolásában.

Merthogy a korábbiakban megtudtuk, hogy a Földön gyakorla-tilag a kezdetek óta jelen vannak egy szuperfejlett kozmikustársadalom képviselõi. A bibliai idõkben az emberek sokszorlátták, hogy azok jármûveiken a Földre az “égbõl” érkeznek,és oda is távoznak.

Ezért alakult ki az idõk során az a hit, hogy a “másvilág” egymásik világ, vagy a “mennyország”, az ország, ahonnan az “Is-ten” jött, a mennyekben, az égben van.

A misszionáriusok jöttek és mentek. Az emberek meg csaknézték...

Felébredt bennük a kíváncsiság, és ennek nyomán az a ter-mészetes vágy, hogy õk is eljussanak oda. Az égbe... Ahol az amásik ország van...

Ma már persze jól tudjuk, hogy az égben nincs “fönn”, vagy“lenn”. Hiszen ha rakétáinkkal elhagyjuk a Föld felszínét, ak-kor a légkörön áthaladva a kozmoszba jutunk. Mely ismere-teink szerint gyakorlatilag végtelen. És ahol nagy a valószínû-sége annak, hogy több lakott világ is létezik. Csak mindeddignem voltak bizonyítékaink erre. Mindeddig!

255

A kozmoszban a milliárdnyi csillag és csillagrendszer közülvajon hol keressük azt a “másvilágot”?

Figyelembe véve, hogy a szövegekben sok-sok számadat van,néha “álköntösbe” bújtatva, azt kell mondanunk, hogy e szá-mok valamilyen módon ezeket az adatokat is tartalmazzák. Csakmég meg kell õket fejtenünk... És akkor talán pontosan meg-tudjuk majd, hogy a misszionáriusok valójában honnan jöttek...Hol is található a “másvilág”, egy másik lakott világ.

Nos, az emberekben felébredt a vágy, hogy õk is eljussanakaz egekbe. Így hát megpróbálták a misszionáriusokat utánozni.

És itt most két lehetõség van. Ezek a lehetõségek annak kap-csán merülnek fel, hogy Mózes nem konkrétan írja le mindazt,amit a felvételeken látott.

Mert nem pontosan érthetõ, hogy itt most valóban egy téglaé-pítményt emeltek az emberek, vagy valami mást. Aminek a se-gítségével eljutnak majd az egekbe...

Ugyanis a kételkedésre egy másik mozzanat is okot ad.Mózes Bábel tornyáról beszél.Ha figyelmesen olvassuk a szövegeket, akkor kiderül, hogy

Bábel egyenlõ Babilonnal. Babilon pedig egy ország, mely abibliai idõkben, Mózes után létezett. Gondoljunk csak nagyha-talmú uralkodójára, Nabukodonozorra.

Azonban ne feledjük, hogy a misszionáriusok Mózesnek olyanfelvételeket mutattak meg, melyek Mózes elõtti régmúlt korokeseményeit dokumentálták. Így hát fel kell tételezni, hogy e“torony” esetében sem volt ez másképp.

Azt viszont eléggé nehéz elképzelni, hogy a misszionáriu-sok a sok ezer, tízezer, sõt százezer évekkel korábban készültfelvételek közül Mózesnek olyanokat mutattak be, melyek ezek-hez a hatalmas idõszakokhoz képest csupán “röviddel Mózeselõtt” készültek. Hiszen nehéz azt elképzelni, hogy mondjuktízezer évvel korábban már létezett Babilon.

Erre a válasz magától adódik: csak Mózes szerint volt ez atorony Babilonban...

Lehet, hogy mikor a fedélzeten Mózes megkérdezte, hogyhol is állt az a “torony”, amit most lát, azt felelhették neki, hogyazon a területen, ahol most Babilon van.

256

Késõbb Mózes, egy kicsit “átdolgozva” a látottakat, már úgybeszél errõl a “toronyról”, mely Babilonban állt.

Ezen nincs mit csodálkoznunk. Hiszen azok, akiknek elmond-ta az ûrhajón látottakat, minden bizonnyal megkérdezték: holis állt az a “torony”?

Mire õ azt válaszolta, hogy Babilonban — Bábelben.Így kialakult a Bábel tornya, mint egy építmény, és annak

helye.Na de miért torony? Ugyanis említettük, hogy nagyon magas

építményeket emelni a Föld vonzereje miatt nem lehet. Mit lát-hatott hát Mózes?

Miért “ijedtek” meg a misszionáriusok attól, hogy az embe-rek egy “tornyot” kezdenek építeni? De nemcsak, hogy “meg-ijedtek”, hanem megakadályozták annak elkészültét is.

Talán attól, hogy az emberek egy “sima” téglából készülõtornyot építenek?

Legfeljebb hagyták volna, hogy hadd csinálják. Mert egy bizo-nyos magasságon túl úgyis romba dõl. Vagy a saját súlya alatt,vagy egy erõsebb széllökés hatására.

Hiszen egy ilyen próbálkozáson legfeljebb csak mosolyognilehet!

De õk mégsem “mosolyogtak”, hanem megijedtek. És nyom-ban meg is akadályozták a munkálatok folytatását.

De hát miért?Mi volt olyan fontos ebben a “toronyban”?!Hogy ezt megértsük, most tegyünk egy kisebb kitérõt.Azt tudjuk, hogy Mózes korában egy jármû landolt a Sinai

hegyen. A leírások arra utalnak, hogy ez igencsak nagyméretûlehetett.

Késõbb a szövegek arról is említést tesznek, hogy ez “an-gyal” volt.

De nem beszélnek annak alakjáról, kinézetérõl.Vajon hogyan nézhetett ki?Az “Úr háza” kapcsán már beszéltünk arról, hogy egy, a lég-

körben nagy sebességgel mozgó jármûnek mindenképp bizo-nyos aerodinamikai szabályoknak meg kell felelnie. Így az alak-jának is olyannak kell lennie, hogy a lehetõ legkisebb légellen-állással mozogjon.

257

Akkor azt mondtuk, hogy a templomok mind-mind olyan egy-koron látott repülõ szerkezetek alakját utánozzák, melyek nap-jaink rakétaformáira hasonlítanak. Megfelelve ezzel a minimá-lis légellenállás követelményeinek.

Ezen alakzatok központi egysége, kivétel nélkül minden eset-ben, a klasszikus templom alakjában a — torony...

8. És te nyájnak tornya, Sionleányának vára (tudjuk, hogy aSion hegyére ûrhajó szállt le. In-nen az tûnik ki, hogy toronyfor-

májú volt.) ! Eljõ tehozzád és elér-kezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsá-lem leányának birodalma.

*998

*1000 Példabeszédek 18

Tehát az emberek a “torony” építésekor e jármûveket pró-bálták meg utánozni. Ennek segítségével akartak eljutni az ege-kig.

De van még egy kérdés. Éspedig: Mózes a torony mellett egyvárosról is beszél: “... építsünk magunknak várost és tornyot...”

Tehát egy várost készültek felépíteni, melynek közepén egytorony van. Mi ebben a különleges? Miért szúrt szemet ez az“Úrnak”?

Hiszen egy településben nincs semmi különleges! Vagy?Valami olyat látott Mózes a felvételeken, ami egy “városhoz”

volt hasonló? És volt benne egy “torony”, mely készült?A “város” több épületbõl állt, melyeknek közük volt... a to-

rony felépítéséhez?És ez a “város” stratégiailag olyannyira fontos volt, hogy a

misszionáriusok megakadályozták az ott folyó munkálatokat?

10. Erõs torony az Úrnak neve,ahhoz folyamodik az igaz, és bá-

torságos lészen.*1000

Itt kiderül, hogy toronyformájú, illetve szárnyakkal rendelke-zõ tárgyakat láttak egykoron repülni.

Nocsak!A Sion hegyére Mózes korában leszállt jármûvet Mikeás to-

ronyként jellemzi.De másutt is van szó errõl:

4. Mert te vagy az én menedékem, serõs tornyom az ellenség ellen.5. Hadd lakozzam a te sátorodban

mindörökké; hadd meneküljeka te szárnyaid árnyéka alá!Szela.

*999


*998 Mikeás könyve 4

258

Megint csak jól látható, hogy Mózes mekkorát tévedett. Hiszenõ városnak nézett egy épületkomplexumot, melyeknek közevolt egy “toronyhoz” — rakétaszerû jármûhöz!

A dokumentált felvételeken Mózes egy, a régmúltban léte-zett kutatóbázist látott. Ahol a kutatók egy rakéta megalkotásántevékenykedtek.

Arra készültek, hogy ezen eszközzel eljussanak... az égbe.A bázis sok-sok épületbõl állt, ahol a részkutatásokat végez-

ték. A laboratóriumok.Ennek központi helyén ott állt... a kutatás tárgya, a rakéta. A

torony...

59. ábra”Bábel tornya”...

Legalábbis egy olyan torony, melynek segítségével ellehet jutni az ”egekbe”..., amilyenhez hasonlót

láthatott Mózes egykoron a felvételeken

Persze, hogy Mózes egy egyszerû városnak és toronynak nézteaz egészet.

Mint említettem, ha egy “sima” város és téglatorony lett volnaaz, amit Mózes látott, akkor egyáltalán nem érthetõ, hogy amisszionáriusok miért akadályozták meg az ott folyó kõmûves-munkákat.

Viszont, ha... egy stratégiailag fontos kutatóbázisról van szó,ahol egy olyan eszköz készült, melynek segítségével az embe-rek eljuthattak az “egekbe”? Akkor már sokkal érthetõbb, hogymindez miért szúrt szemet.

259

Ugyanis olyan információk birtokába jutottak, hogy a kutató-bázison a kísérletek már elõrehaladott állapotban vannak. Akísérleti jármû megalkotása gyors ütemben folyik.

Ha ez elkészül, akkor az emberek kijutnak vele az “égbe”,és még ki tudja, mi történik.

Ettõl megrettentek.Olyannyira fontosak voltak ezek a kutatások, hogy a misszio-

náriusok mindvégig megfigyelték a létesítményt.Az “Úr” azon szavai, miszerint ”és bizony semmi sem gátol-

ja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak ma-gukban” arról tanúskodnak, hogy a kísérletek jó iránybanhaladtak.

Mivel stratégiailag igen fontos objektumról volt szó, és a kí-sérletek elõrehaladott stádiumban voltak, ezért a misszioná-riusok úgy döntöttek, hogy az ott folyó munkát megakadályoz-zák. Éspedig végérvényesen.

A Flotta parancsot kapott az objektum megsemmisítésére...“...Nosza szálljunk alá...” és akadályozzuk meg az ott folyó

munkálatokat...Jármûvek indultak el fedélzetükön fegyverekkel.Mikor elérték a bázist, és elkezdõdött az akció, az ott-tartóz-

kodók közt hatalmas pánik tört ki. Olyannyira nagy lett a zûrza-var, hogy senki nem értette a másik szavát...

Na nem azért, mert mindenki más nyelven kezdett el beszél-ni. Csudákat! Csak Mózes hitte, hogy azok ott a felvételekenazért beszélnek és kiabálnak össze-vissza, mert nem értik egy-más szavát.

Senki nem figyelt a másikra. Mindenki a saját életét igyeke-zett menteni. Az egész kutatóbázison bábeli zûrzavar uralko-dott el.

Az épületkomplexumot a “toronnyal” együtt lerombolták. Meg-semmisítették...

Azok pedig, akik életben maradtak, már soha többet nemkezdték újra a “torony” építését...

260

JÓNÁS ÉS A NAGY HAL

Valószínûleg nincs olyan ember, aki ne hallott volna Jónástörténetérõl. Hiszen gyakran idézik. Már-már szólássá vált a ki-fejezés — Jónás a cethal gyomrában.

Mit mond errõl az egyház?A bibliakorabeli idõkben az Úr Jónást küldte el Ninivébe, hogy

hirdesse az igéjét. Õ azonban megijedt, és úgy gondolta, hogyelkerülheti az Úr parancsának végrehajtását, ha elbujdosik.

Ezért hajóra szállt és minél messzebb próbált Ninivétõl ke-rülni. De az Úr nagy háborgást támasztott a tengeren.

A hajó legénysége nem értette, mi olyat cselekedtek, amivelkivívták a Mindenható haragját. Míg végül kiderült, hogy Jónásaz oka a viharnak, mert ellenszegült az Úr parancsának.

Csak egyféleképpen csitíthatták le a vihart, ha Jónást a ten-gerbe vetik. Amit meg is tettek.

Jónás a habokban fuldoklott. Már-már halálán volt.Az Úr ekkor egy cethalat rendelt ki, mely elnyelte Jónást.

Három napig volt a cethal gyomrában.Ekkor az Úr megparancsolta a halnak, hogy tegye partra õt.Ezután már Jónás valóban elindult Ninivébe, és hirdette az

Úr szavait.Ennyi hát a hivatalos történet.Újra csak arra kell kilyukadnunk, hogy ez a történet sok kér-

dést vet fel.Az elsõ ezek közül: hogyan lehetett Jónás, egy ember, huza-

mosabb ideig egy cethal gyomrában? Hogyhogy élve tudott oda-benn maradni? Nyilvánvaló, hogy nem lehetett a hal gyomrá-ban elegendõ levegõ ahhoz, hogy lélegezni tudjon.

A másik: hogyhogy Jónást a hal gyomrában az emésztõned-vek nem emésztették meg?

De ami a legnehezebb kérdés: vajon miért kellett neki há-rom napig a hal gyomrában lennie? Hiszen a hal, miután elnyel-te, gyorsan a part felé úszhatott volna, hogy szárazra tegye õt.

És miért éppen cethal volt az?Sok-sok kérdés.Napjaink ismereteinek fényében az egész történet épp ezért

nem tûnik egyébnek, mint egy kitalált mese. Elvégre mindenkijól tudja: senki sem élhet meg egy cethal gyomrában.

Így ezzel le is zárhatjuk a kérdést. Ez is csak egy kitalált me-seszerû történet, melyet az emberek fantáziája alkotott.

261

Ha csak valóban ennyi információ áll a rendelkezésünkre,akkor nem sokat tudunk kezdeni ezzel a szöveggel.

Lássuk viszont, mit mond minderrõl a Bibliában maga Jónáspróféta.

*1003 Jónás könyve 2*1001,*1002 Jónás könyve 1

1. És lõn az Úrnak szava Jónás-hoz, az Amittai fiához, mondván:2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és kiálts ellene, mertgonoszságuk felhatolt elémbe!3. És felkele Jónás, hogy Tarsisbaszaladna az Úr elõl. Leméne azértJáfóba, és talála ott egy hajót, a mely

méne Tarsisba, és megadván a ha-jóbért, beszálla abba, hogy Tarsis-ba menne velök az Úr színe elõl.4. Az Úr pedig nagy szelet bocsá-ta a tengerre, és nagy vihar lõn atengeren, és a hajó már-már tö-redezik vala.

*1001

Hogy a vihart csitítsák, Jónást a tengerbe dobták a fedélzetrõl:

tenger az õ háborgásától.*1002

15. És felragadák Jónást és beve-ték õt a tengerbe, és megszûnék a

1. Az Úr pedig egy nagy halatrendelt, hogy benyelje Jó-nást. És lõn Jónás a halnakgyomrában három nap és há-rom éjjel.

11. És szóla az Úr a halnak, és kivetéJónást a szárazra.

*1003

Nos, Jónás a vízben fuldokolt. Egyre gyengébb és gyengébblett. Már kapálózni sem kapálózott. Lassan, apró buborékokateregetve, süllyedni kezdett a mélybe. Halálán volt...

Az elsõ, ami a szöveg olvasásakor szembeötlik, hogy seholnincs szó benne cethalról. Helyette mindvégig az a kifejezésszerepel — “nagy hal”.

De hát vajon mi történhetett?Mint már oly sokszor a bibliai korban, a misszionáriusok kü-

lönbözõ személyekkel álltak kapcsolatban. Ilyen volt Jónás is.Más szóval, mondhatnánk, az ügynökük volt.

Mivel ilyen fontos személy volt a misszionáriusok számára,ezért nyilvánvalóan állandóan figyelemmel kísérték õt. Elsõ-sorban talán azért, hogy életét megóvják, mert nem voltak olyannagyon sokan azok, akik elõtt a misszionáriusok felfedték ki-létüket.

Nos, Jónás a tengerbe került, és fuldoklott. Ekkor megjelentegy nagy hal, mely elnyelte õt.

Ez a történet gyerekkorom kedvenc írójának, Verne Gyulá-nak Némó kapitány címû regényét juttatja eszembe. Ugyanisott van egy hasonló történet. Egy ember fuldoklik. Egyszer csakmegjelennek furcsa külsejû megmentõi, akik a Nautilus tenger-alattjáró fedélzetére viszik.

Nocsak tengeralattjáró...

262

De miért mondja Jónás azt, hogy “nagy hal”?Gondolatban végezzünk el egy kísérletet. Vegyünk egy em-

bert az amazóniai õserdõben élõ azon törzsbõl, mely az ezred-vég ellenére még mindig a kõkorszak szintjén él. Mert annakellenére, hogy a civilizáció egyre több helyre eljut, azért mégnapjainkban is akadnak ilyen törzsek.

Vigyük az emberünket a tenger partjára. A következõ képtáruljon elé: a tengeren egy csónakban egy ember ül. Egyszercsak mellette a vízfelszínre emelkedik egy hatalmas tengera-lattjáró.

Ha lehet, olyan helyen emelkedjék fel a szerkezet, hogy em-berünk elõl eltakarja a csónakot.

Közben, a hajó túloldalán, amit természetesen emberünk nemlát, kinyílik egy zsilip, és ezen keresztül a csónakban tartózko-dó felszáll a fedélzetre. A csónakot pedig elsüllyesztik.

Röviddel ezután, õserdõbeli barátunk meredt tekintete elõtt,a tengeralattjáró süllyedni kezd, míg végül a víz alá bukik.

Kérdezzük meg hát riadt, õserdõbeli megfigyelõnktõl, hogymondja el, mit látott.

Minden bizonnyal a következõket fogjuk tõle hallani.Ott voltam a nagy víz partján. Egy csónakot láttam, melyben

egy ember ült és elég messze volt. Aztán egyszer csak megje-lent egy szörnyûséges nagy hal. És... elnyelte azt, aki a csónak-ban volt...

Nos, miért gondoljuk, hogy egy sok ezer évvel ezelõtt éltember ettõl pontosabb leírást adna?

Vajon ismerhetett-e olyan szerkezetet, mely a víz alatt képesközlekedni?

Ugyanakkor, mivel a tengeralattjárók a víz felszíne alatt mo-zognak, ezért a tervezõik akarva-akaratlanul a halak formájátmintázva alkották meg külalakjukat. Így a halakhoz hasonlóáramvonalas kiképzésüknek köszönhetõen azok is a legkisebbközegellenálással mozognak.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki látott már, ha felvétel-rõl is, tengeralattjárót.

Vajon valóban nem emlékeztet-e külseje egy nagy haléra?

263

60. ábraA "nagy hal"...

61. ábraEgy hatalmas ”cethal”...

A középkorban, mikor a bibliai történeteket megpróbáltákértelmezni, sehogyan sem tudtak mit kezdeni Jónás “nagy ha-lával”. Miféle nagy hal? — törték a fejüket a szerzetesek. Aztánegyszer csak egyiküknek világosság gyúlt az agyában.

Hát persze! — kiáltotta. Hisz Jónás nagy hala nem lehet más,mint a tengerészek által regélt hatalmas cethal!

Akkor minden érthetõ! — dörzsölték elégedetten tenyerüketa barátok. Meg van fejtve Jónás története. Mert egy hatalmascet nyelte el õt. És annak volt a gyomrában!

264

Azt ugyan hiába is várnánk el sok száz évvel ezelõtt élt em-berektõl, hogy egy tengeralattjáró hajót el tudjanak képzelni.Az ismereteikbõl maximum a cetre futotta...

Így hát gyökeret vert az az elképzelés, hogy a fuldokló Jónástegy cet nyelte el.

Eddig rendben is van. De miért volt Jónás a tengeralattjárófedélzetén három napig?

Mikor fuldokolt, levegõ után kapkodva sok vizet is nyelt atüdejébe.

Nos, ha napjainkban valaki fuldokolni találna egy tengerpartistrandon, akkor, miután kimentették, az elsõsegélynyújtássalpárhuzamosan a mentõket is hívnák hozzá.

Ha sok vizet nyelt, akkor annak ellenére, hogy a fuldokló mármagához tért és közérzete normális, mégiscsak beszállítják akórházba, ahol legalább egy napig megfigyelés alatt tartják. Hogymiért?

Azzal együtt, mikor valaki fuldoklás közben levegõ után kap-kod, a levegõvétellel együtt víz is jut a tüdejébe. És ha a tüdõ-be került víz mennyisége nem csekély, akkor ez kiválthatja azúgynevezett félrenyeléses tüdõgyulladást. Amit nyilván, ha amegfigyelés alatt lévõ betegnél fellép, azonnal a megfelelõ esz-közökkel kezelni tudnak. Különben az életével fizethet.

Mivel Jónás is fuldoklott, ezért a misszionáriusok, miután ajármûvük — a “nagy hal” — fedélzetére vitték, azonnal meg-kezdték az elsõsegélynyújtást az eszméletlen emberen. Hiszencsak ez menthette meg az életét.

Mikor már jobban lett, és állapota normalizálódott, még nemtették partra, mivel attól tartottak, hogy a tüdejébe került vízszövõdményeket okozhat. Ezért továbbra is pihentették, és meg-figyelték az állapotát. Másrészt pedig minden bizonnyal orvosikezelésnek is alávetették.

Mindehhez kellett a három nap. Mikor aztán az ápolás nyo-mán már jobban lett, és elmúlt a komplikáció veszélye, a ten-geralattjáró parancsot kapott, hogy egy lakatlan partszakaszon,a kíváncsi szemektõl távol emelkedjen a felszínre és tegyepartra Jónást.

Ez a magyarázat sokkal logikusabb és érthetõbb, mint a hiva-talos verzió. Ezzel ugyanis, a vallásos magyarázatokkal szem-

265

ben, melyek rendszerint csodákra hivatkozva kerülik el a kel-lemetlen kérdések megválaszolását, érthetõvé válik, hogy mivolt a nagy hal, és miért kellett Jónásnak három napig annak“gyomrában” lennie.

Látható, hogy ez nélkülöz minden miszticizmust és csodát.Helyette teljes összhangban áll könyvünk korábbi részeinekmondanivalójával. Azzal, hogy a misszionáriusok mindvégig aFöldön, az avatatlan szemektõl ugyan rejtve, de aktív tevékeny-séget folytattak...

266

AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK)

Úgy hiszem, hogy könyvünk eddigi mintegy tíz fejezetébõleléggé egyértelmûen kiderült, hogy a bibliakorabeli idõkbenaz emberek gyakran láttak nem földi személyeket, azok jármû-veit és ténykedésüket bolygónkon.

Nem kétséges, hogy a leírások, melyek ez idáig értelmetlenzagyvaságnak tûntek, így egy csapásra érthetõkké válnak, hatöbbek között a bennük szereplõ misztikus természetfeletti lé-nyeket a jármûvek fogalmával helyettesítjük be.

Gyakran láthattuk, hogy az angyal fogalom mögött sok eset-ben egy nem földi jármûtípust kell érteni.

49. Rájok bocsátá haragjának tüzét,mérgét, búsulását és a szoronga-

tást: a gonosz angyalok seregét.

(*517)


Nyilván arról van itt szó, hogy az “Úr” bocsátotta az emberek-re a “gonosz angyalokat”.

Csakhogy van itt egy kis gond.Ugyanis a vallás felfogása szerint létezik mennyország és po-

kol. A mennyországban van az Úr, s vele a szentek és az angya-lok. A pokolban vannak az ördögök.

Nos, a mennyországban mindenki jó, kedves, szeretetremél-tó. Pont azért került oda. Ilyenek az angyalok is.

Itt meg a szöveg arról szól, hogy az Úr bocsátotta a gonoszangyalokat az emberekre.

Hát vannak gonosz angyalok? És õk is a mennyországban van-nak?

Hiszen eddig úgy tudtuk, hogy csak a mennyországban van-nak angyalok! A pokolban nincsenek, csak ördögök.

Hát hogy is van ez?Ez csak egy példa arra, hogy a Biblia sok részletében ellent-

mond a vallás tanainak...A vallás által kreált angyalok, mint szárnyas emberalakok,

csak fikciók.Helyettük sok ízben jármûvekrõl van szó a szövegekben. De

errõl korábban már részletesen beszéltünk.Most inkább szóljunk azokról a fizikai jelenségekrõl, melyek

a misszionáriusok jármûveit kísérték. Bár ez a rész a sok idé-zet következtében kicsit hosszúra sikeredett.

267

Annak ellenére, hogy nyilvánvaló: az idézetek tucatjai unal-massá tehetik ezt a részt, mégis szólok ezekrõl a szövegekrõl.Már csak azért is, hogy mindazoknak, akik még ezek után isbõszen ragaszkodnak a korábbi álláspontjukhoz, bizonyítsam:a Szentírásban rengeteg olyan szövegrészlet található, melyek-kel a hivatalos vallási világkép nem tud mit kezdeni. Legfel-jebb agyonhallgatja azokat...

Viszont, ha úgy tekintünk e leírásokra, mint a földönkívülijármûveket kísérõ jelenségekre, akkor sok minden érthetõvéválik.

Hozzáteszem azonban még azt, hogy e kozmikus civilizáció-nak nyilván nemcsak egyfajta típusú és kinézetû jármûvei van-nak. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy napjainkban hányfélerepülõgéptípus létezik. Kezdve a vitorlázó, majd egymotorossportrepülõgépektõl az egyre nagyobb utasszállító gépeken ke-resztül a szuperszónikus vadászgépekig. De ezeken felül ottvan még az ûrrepülõgép, és a teljes harci és kutatási feladato-kat szolgáló rakétaarzenál is.

Nyilvánvaló, hogy ezek egyrészt külsejükben, alakjukban iskülönböznek. De leginkább hangjukat tekintve eltérõek.

Hiszen bárki, anélkül, hogy felnézne a magasba, már hangjá-ról is meg tudja különböztetni, hogy utasszállító vagy harci géphangját hallja-e.

De az ütemes, dobogásszerû hang hallatán sem kiált csodát.Mert tudja, hogy helikopter közeledik.

Nos, ahogy az általunk ismert légi jármûvek hangjai külön-böznek egymástól, ugyanúgy eltérõ a misszionáriusok jármûtí-pusainak a hangja is.

Csakhogy számolnunk kell egy különbséggel.Napjainkban jól ismerjük mindazokat a repülõ szerkezete-

ket, melyeket fentebb említettem. És megvannak a megfelelõfogalmaink is ahhoz, hogy jellemezni tudjuk õket.

Mert ha azt mondom, hogy helikopter hangja, akkor minden-ki arra a repülõ szerkezetre gondol, mely függõlegesen föl-leképes mozogni, sõt egy helyben állva lebegni is tud.

Légcsavarjának lapátjai vízszintes síkban forognak, a megfe-lelõ felhajtó erõt biztosítva ezzel a jármûnek. Eközben a lapá-tok a levegõben nagy sebességgel mozogva keltik azt a tipikusütemes, dobogásszerû hangot.

268

Emlékezzünk csak vissza a korábbiakra, mikor ilyen jármû-vek avatkoztak be a csatába az izraeliták oldalán:

12. Mert elbocsátám elõttetek adarázsokat, és ûzék azokat elõ-letek: az Emoreusok két királyát,

de nem a te fegyvered által, denem a te kézíved által.

(*459)

Valószínûleg alakjuk vagy hangjuk után hasonlítja a krónikásezeket a jármûveket darazsakhoz.

De találkoztunk már olyan jármûvekkel, melyeket méreteik éstalán kinézetük után Zakariás lovakhoz hasonlított (*688—699).

Vagy mint Habakuk, aki a misszionáriusok másik jármûtípu-sát “diadal-szekerekként” említi.

8. A folyók ellen gerjedt-é fel azÚr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel,

hogy lovaidon és diadal-szeke-reiden robogsz?

(*968)

Ugyanígy más-más jármûtípusok az angyal, a kérub, a szeráf,a szent, a vigyázó stb.

Mivel a korabeli szemtanúk különbözõ fajtájú jármûveket lát-tak repülni, ezért nyilvánvalóan azok egymástól elütõ hangjátis különbözõképpen jellemzik.

Egyesek említenek kiáltást, mások sok vizek zúgását. Újracsak mások kürtzengést vagy trombitaszót. De mint láttuk, ajárás dobogása is ezek közé tartozik.

Akkor vizsgáljuk most meg ezeket.Egy nagyon fontos és sokatmondó idézettel kezdjük. Sok he-

lyütt a kötelezõ tananyag részeként szereplõ Jób könyvébõlvan az alábbi idézet:

29. De sõt értheti-é valaki afelhõ szétoszlását, az õ sáto-

rának zúgását?

(*44)

(*968) Habakuk könyve 3(*44) Jób könyve 36

24. És mikor a szederfák tete-jén indulásnak zaját fogodhallani, akkor indulj meg, mert ak-kor kimegy te elõtted az Úr,hogy megverje a Filiszteusoktáborát.

(*458)

15. És mikor hallándod a járásdobogását a szederfák te-tején, akkor menj ki a viadalra;mert az Isten te elõtted me-gyen, hogy megverje a Filisz-teusok táborát.

(*369)

A hangjuk leírásából következik, hogy ezek egyfajta helikop-terszerû jármûvek voltak.

Ugyanakkor megint más típusú jármûvekrõl van szó a követ-kezõ, korábban már szintén említett idézetben:

(*369) Krónika I. könyve 14

(*458) Sámuel II. könyve 5

(*459) Józsué könyve 24

269

Azt ugye azért mégsem gondoljuk, hogy az Úr, mikor beszél,akkor “tûzlángokat” szór? Hiszen akkor nem lenne egyéb, mintegy mesebeli sárkány!

Ugye ezt senki nem gondolja komolyan?!Helyette sokkal egyszerûbb a magyarázat: az “Úr szava” nem

más, mint a jármû hajtómûvének hangja. Mely valóban zeng,mennydörög, hangos, tûzlángokat szór, és mindent megrezeg-tet, olyan erõs.

De nemcsak arról van itt szó, hogy nagyon erõs robaj hallha-tó, hanem még a hajtómûvek fénye — dicsõség — is látható.

Másutt, egy másik szövegrész arról beszél, hogy csodálatosez a tudás, melyet nem érthetünk egy több ezer évvel ezelõttélt ember szemszögébõl nézve:

3. Utána hang zendül, az õfennségének hangjávalmennydörög, s nem tartja visz-sza azt, ha szava megzendült.

4. Isten az õ szavával csudá-latosan mennydörög, és nagydolgokat cselekszik, úgy hogynem érthetjük.

*1005

Vagy:33. Az õ dörgése ad hírt felõ- le, mint a barom a közeledõ viharról.

*1006

Azaz, a távolban közeledõ jármû még szabad szemmel ugyannem látható, de a hajtómûveinek a hangja — a “dörgés” márhallható.

10. És lõn, hogy a mikor Sámuel azégõáldozatot végezé, eljövének aFiliszteusok, hogy Izráel ellen har-czoljanak. Az Úr pedig menny-dörge nagy hangon azon anapon a Filiszteusok felettés annyira megzavarta õket, hogymegverettetének Izráel elõtt.

(*351)

10. Az Úr, a kik vele versengenek,megrontja, Mennydörög felet-tök az égben, Az Úr megítéli aföldnek határait, Királyának pedighatalmat ad, És felemeli felkentjé-nek szarvát!

*1007

(*351) Sámuel I. könyve 7*1007 Sámuel I. könyve 2


*1006 Jób könyve 36


Azaz, az “Úr háza”, vagy az “Úr sátra” repülés közben zúg...Nos, ez a “zúgás” a különbözõ jármûtípusoknál más és más.Gyakorta volt hallható a mennydörgéshez hasonló hang:

7. Az Úr szava tûzlángokatszór.8. Az Úr szava megrengeti apusztát, megrengeti az Úr Kádes-nek pusztáját.

*1004

3. Az Úr szava zeng a vizek fölött,a dicsõség Istene mennydörög,az Úr ott van a nagy vizek felett.4. Az Úr szava erõs; az Úr sza-va fenséges.

270

A “mennydörgéshez” — a jármû hajtómûveinek hangjáhozegyéb fizikai jelenségek is társultak:

6. A seregek Urától látogattatikmeg, mennydörgéssel, földin-dulással, nagy zúgással, for-

gószéllel, viharral és emész-tõ tûzi lánggal;

*1008

30. Te pedig prófétáld meg nékikmind e szókat, és ezt mondd nékik:Az Úr a magasságból harsog,és az õ szent lakhelyébõl dö-rög, harsanva harsog az õ há-zára, riogatva kiált, mint a szõlõ-taposók, e föld minden lakosa ellen.

31. Elhat e harsogás a földnek vé-gére (nagyon erõs a zaj és na-gyon messzire elhallatszik), mertpere van az Úrnak a pogányokkal,õ minden testnek ítélõ birája, a hi-tetleneket fegyverre veti, azt mond-ja az Úr.

(*560)

Feltételezem, hogy senki sem hiszi azt, hogy a “MindenhatóIsten” a “lakhelyébõl riogatva kiált”?

Itt egy másik jármûtípus hangjáról van szó. Jeremiás méghozzá is teszi, hogy a hang “az Úr lakhelyébõl” jön. A lakhely,legalábbis Jeremiás szerint, maga a jármû, ahogy azt a koráb-biakban az Úr háza címû részben láthattuk.

De a hivatalos felfogás szemszögébõl nézve eléggé furcsa akövetkezõ szövegrészlet is:

10. Az Urat fogják követni. Ordít,mint az oroszlán (a hajtómû-

vek zúgása); ha õ ordít, remegvegyûlnek össze fiak napnyugot felõl.

*1009

A jóságos és Mindenható Isten, mely szelíd... oroszlánkéntordít?

Na persze, itt nem az “Isten” ordít, hanem a jármû hajtómû-vei keltik az “ordítást”.

De ugyanilyen jellemzést találunk Hóseás könyvén kívül Je-remiásnál is. Ne feledjük, õ sok mindennek volt szemtanújakorábban:

7. Felkelt az oroszlán (mert olyan,mintha oroszlán ordítana) az õtanyájából, és a népek pusztítójaelindult; kijött helyébõl, hogy elpusz-

títsa a te földedet; városaid leron-tatnak (a pusztító-fegyveres jár-mû tûzerejére utal), lakatlanokkálesznek.

(*533)

*1009 Hóseás könyve 11(*533) Jeremiás könyve 4

*1008 Ésaiás könyve 29(*560) Jeremiás könyve 25

Itt, mivel a Seregek Uráról — a Flotta parancsnokáról van szó,a jármû, melyen közlekedik, már sokkal robosztusabb. Hajtó-mûvei is nagyobb teljesítményûek. Ezért a mennydörgésen kí-vül igen erõs szelet, vihart is kavar mindarra, amerre elhalad.

Az emésztõ tûzi láng pedig újra csak nem egyéb, mint a jár-mû nagy teljesítményû hajtómûveinek a reaktív gázsugara.

De másfajta hang is társult a “dörgéshez”:

271

Más szavakkal: elindult a harci jármû, mely nagy pusztítástfog véghezvinni.

Mikor egy ilyen megjelenik, akkor minden remeg hajtómû-veinek erõs hangja következtében:

*1013 Ésaiás könyve 59*1014 Mennyei jelenések könyve 14

Itt arról is szó van, hogy ha elhúz a magasban egy-egy repülõjármû, úgy még a föld is beleremeg a dübörgésbe... (Akárcsaknapjaink szuperszónikus gépei.)

Egy másik hangfajtát is említ a Biblia — “süvöltésként”:

*1010,*1012 Jeremiás könyve 10*1011 Ésaiás könyve 5

10. De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, ésörökkévaló király; az õ haragja elõtt

reszket a föld, és a nemzeteknem szenvedhetik el az õ felindulását.

*1010

26. És zászlót emel a távoli népek-nek, és süvölt a föld határán lako-

zóknak, és ímé hamarsággalkönnyen eljõnek.

*1011

Itt arról van szó, hogy megjelenik egy jármû, melynek hang-ját a krónikás süvöltéshez hasonlítja.

Röviddel késõbb újabb jármûvek követik azt.A krónikás szerint ezek azért jöttek, mert az elõbbi jármû

“süvöltött nekik”, hogy — gyertek!Kicsit megmosolyogtató! Nem igaz?Egyszerûen egy jármû közeledett, melyet késõbb több má-

sik követett.De vannak olyan jármûtípusok, melyek hangja “sok vizek-

nek zúgására” emlékeztet:13. Szavára (elõbb dübörgés hal-latszik) víz-zúgás támad azégben, és felhõk emelkednek fel a

föld határairól; villámlásokat készítaz esõnek, és kihozza a szelet az õrejtekhelyébõl.

*1012

Kicsit naivan Jeremiás azt hitte, hogy az “Úr” egyfajta varázs-edényben tartja a szelet, melyet akkor hoz ki a “rejtekébõl”,ha repülni készül.

Ésaiás is azt hitte, hogy az “Úr” azért repül, mert azt a miszti-kus szél hajtja.

2. És hallék szózatot az ég-bõl, mint sok vizeknek zú-

De ezenkívül mindketten arról is beszélnek, hogy a jármûhangja “víz zúgása”, vagy “sebes folyóvíz”.

De másutt is található ilyen hajtómûhang:

az õ dicsõségét (fényét), mikor el-jõ, mint egy sebes folyóvíz,a melyet az Úr szele hajt.

*1013

19. És félik napnyugottól fogva azÚrnak nevét (az ûrhajó hangját,hiszen ha megjelenik, akkornagy baj van!), és naptámadattól

gását és mint nagy menny-dörgésnek szavát;...

*1014

272

Itt a “szózatot” a szemtanú úgy jellemzi, mint “sok vizeknekzúgását”, illetve “mennydörgésnek szavát”.

De hiszen korábban Jézusnál is találkoztunk egy hasonló rész-lettel:

28. Atyám dicsõítsd meg a te ne-vedet! Szózat jöve az égbõl: Megis dicsõítettem, és újra megdi-csõítem.

29. A sokaság azért, a mely ott álltés hallotta vala, azt mondá, hogymennydörgött; mások mondá-nak: Angyal szólt néki.

(*738)

A korábbiakban is már megkérdõjeleztük azt, hogy a szózaton,mely az “égbõl” jött, értelmes szöveget kell-e érteni. Ennekkapcsán megjegyeztük, hogy nagy valószínûséggel a késõbbikorok során az egyházi cenzúra toldotta meg hellyel-közzel aszövegeket. Egyrészt, hogy vallási szempontból “érthetõbbek”legyenek, másrészt pedig, hogy még inkább tükrözzék az egy-ház tanainak igazát.

Ha pontosan értjük ezt, akkor egyáltalán nem jövünk zavarbaegy másik szövegrész kapcsán sem.

*1015 Mennyei jelenések könyve 11(*738) János evangyélioma 12

A templomról immár tudjuk, hogy azon jármûvek építészetimása, melyeken a misszionáriusok közlekedtek.

E jármûvekkel együtt jár a mennydörgés, villámlás, földindu-lás és más lokális légköri jelenségek.

Ha nem értjük, hogy a krónikások a korábbiakban mit értet-tek a “szózaton”, akkor a kép misztikussá és zavarossá válik.

Egyfajta végítélet vízióját vetíti elénk, mikor is majd menny-dörgések, villámlások, jégesõ és földindulás közepette meg-szólal majd az égbõl az “Úr hangja”. A szózat!

Nem szükséges a misztikus víziók ingatag talajára lépnünk.Hiszen ha a “szózaton” egyfajta hajtómûtípus hangját értjük,akkor a végítélet rémisztõ látomása egy csapásra szertefosz-lik. Mert a fenti idézet egy nagyméretû jármû hajtómûvei általkeltett hang-, fény- és légköri jelenségeket ír le.

Ez János Mennyei jelenések könyvébõl való, mellyel részle-tesen a következõ fejezetben fogunk foglalkozni.

villámlások és szózatok ésmennydörgések, és földin-dulás és nagy jégesõ.

*1015

19. És megnyilatkozék az Istentemploma a mennyben, ésmegláttaték az õ szövetségének lá-dája az õ templomában; és lõnek

273

Az arkangyal a misszionárius Flotta egy másik jármûtípusa. A“szózat” mellett, melyet a jármû hajtómûvei keltenek, egy má-sik igen jellegzetes, eléggé magas frekvenciájú hang is hallha-tó.

(*963) Zakariás könyve 9*1017 Máté evangyélioma 24

(*979) Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 4*1016 Zsoltárok könyve 47

A vallásos ábrázolások szerint, mikor majd Jézus eljön az õangyalaival, akkor a következõ lesz a kép: a Megváltó kinyúj-tott kézzel áll egy felhõn. Körbeveszi õt dundi, kisgyermek ter-metû szárnyas alakok sokasága. Mindegyik gömböc gyerekan-gyal kezében egy trombita vagy kürt van, melyet megfújnak.

Hát...Enyhén szólva... kissé naiv elképzelés.Hiszen a trombitaszónak az égvilágon semmi köze a trombi-

tához, mint hangot keltõ eszközhöz. Hiszen itt arról van szó,

14. És megjelen felettök az Úr, és nyi-la repül mint a villámlás (nyíl —lövedék, villámlás — fényfelvil-lanás a lövedék kilövésekor); azÚr Isten kürtöt fuvall (hajtó-mû hangja), és déli szelekben nyo-mul elõ (meleg légmozgás!).

(*963)

16. Mert maga az Úr riadóval,arkangyal szózatával és is-teni harsonával leszáll az ég-bõl: és feltámadnak elõször a kikmeghaltak volt a Krisztusban;

(*979)

6. Felvonul Isten harsona-szó-nál, kürtzengés közt az Úr.

*1016

27. Mert a miképen a villámlásnapkeletrõl támad és ellátszikegész napnyugatig, úgy lesz azember Fiának eljövetele is.30. És akkor feltetszik az emberFiának jele az égen. És akkor síra föld minden nemzetsége, ésmeglátják az embernek Fiát eljõ-

ni az ég felhõiben nagy hatalom-mal és dicsõséggel (ûrhajóval).31. És elküldi az õ angyalaitnagy trombitaszóval (a kis re-pülõ jármûvek hangjának jelleg-zetessége), és egybegyûjtik az õválasztottait a négy szelek felõl, azég egyik végétõl a másik végéig.

*1017

Ez nyilván annak tudható be, hogy mivel ez egy másik fajtajármû, ezért a hajtómûve paraméterei is eltérnek a korábbantaglalt típusoktól. Ahogyan egy egymotoros repülõgép hangjaeltér egy szuperszónikus vadászgép hangjától. Ugyanis, a ben-zinmotor nem produkálja azt a tipikus magas frekvenciájú siví-tó hangot, melyet a vadászgép gázturbinás hajtómûve kelt.

Egy újabb hajtómûhang a “trombitaszó”. Ez leginkább a ki-sebb és nyilván sokkal mozgékonyabb jármûvek — az angya-lok — jellegzetes hangja.

274

hogy majd megjelennek a misszionáriusok “angyal” típusú jár-mûvei, és hallható lesz az azok hajtómûvei által keltett jelleg-zetes hang — a “trombitaszó”. Errõl majd könyvünk utolsó fe-jezetében fogunk szólni.

Ugyanígy félrevezetnek bennünket a szemtanúk leírásai, hanem megfelelõen értelmezünk egy másik fogalmat:

18. Mert nem járultatok megta-pintható hegyhez, és lángoló tûz-höz, és sûrû homályhoz (köd), éssötétséghez, és szélvészhez,

19. És trombita harsogásához,és a mondásoknak szavához(dübörgés), melyet a kik hallottak,kérték, hogy ne intéztessék hozzá-jok szó;

(*88)

Ez az idézet, mely a zsidókhoz írt levélbõl való, az egykoron,Mózes idejében a Sinai hegyen landoló nagyméretû jármûreutal.

Nyilván a landolás következtében a hajtómûvekbõl elõtörõegyik jellegzetes hangot jellemzi mondásoknak szavaként.

Korábban, már Dánielnél találkoztunk egy másik sajátos hang-gal:

6. És teste olyan mint a társiskõ, ésorczája olyan mint a villám, és sze-mei olyanok mint az égõ szövétne-kek, karjai és lába tája mint az izzóércznek színe, és az õ beszé-dének szava olyan, mint asokaság zúgása.

(*595)

4. És az elsõ hónapnak huszon-negyedik napján, ímé én a nagy fo-lyóvíznek, azaz a Hiddeknek part-ján valék.5. És felemelém szemeimet, és lá-tám, és ímé: egy férfiú, gyolcsbaöltözve, és dereka ufázi aranynyalövezve.

Egy másik jármûfajtát látott egykoron Dániel. Ennek hangjakülönbözött az elõbbiekétõl. Nem volt sem kürtzengés, semtrombitaszó vagy szózat, hanem Dániel úgy jellemzi, mint —sokaság zúgása.

(*595) Dániel könyve 10(*89,*88) A zsidókhoz írt levél 12


3. A ki az õ dicsõségének vissza-tükrözõdése, és az õ valóságánakképmása, a ki hatalma szavá-val (dübörgés) fentartja a minden-séget, a ki minket bûneinktõl meg-tisztítván, üle a Felségnek jobbjáraa magasságban,

*1018

26. Kinek szava akkor megren-dítette a földet (a Sion he-gyén), most pedig ígéretet tesz,mondván: Még egyszer megrá-zom nemcsak a földet, hanem azeget is.

(*89)

Ha azt feltételezzük, hogy a “hatalma szava” nem egyéb, minta “Mindenható” nagy hangerejû beszéde, akkor újra csak zsák-utcába jutunk. Viszont:

275

A “dicséret” nem más, mint egy újabb fajta hang. A közeledõjármûvek tipikus hangja ez.

De találkoztunk a “dicséret” kifejezéssel, mikor Jézus szüle-tésekor, éjszaka kinn a mezõn landolt a pásztorok szeme láttá-ra egy jármû.

Mikor startolt, akkor volt hallható a “dicséret”:

De másutt Jeremiás is beszél hasonló hangról:

22. A hír hangja ímé megjött, ésnagy zúgás kél észak földe

felõl, hogy pusztává tegyék Júdá-nak városait, és sakálok tanyájává.

*1019

Ez azt jelenti, hogy közelednek észak felõl azok a jármûvek,melyek fegyvereikkel majd pusztasággá teszik Júda városait...

Hasonló képet tár elénk könyvében Habakuk, melyet már több-ször is idéztünk:

3. Isten a Témán felõl jön, és a Szenta Párán hegyérõl (két különbözõjármûtípus). Sélah. Dicsõsége el-borítja az egeket (a hajtómû fénye,ragyogása), és dícséretévelmegtelik a föld (a jármû hang-

ja mindent betölt, oly hangos).4. Ragyogása, mint a napé (a haj-tómû fénye olyan fényes, mint aNap), sugarak támadnak mellõle; ésott van az õ hatalmának rejteke.

(*968)

13. És hirtelenséggel jelenék az an-gyallal mennyei seregek sokasága,

a kik az Istent dicsérik...(*717)

Ami a “mennyei seregek sokaságát” illeti, ne úgy képzeljük,hogy sok-sok szárnyas dundi angyal, és szent jelent meg hirte-len a semmibõl, akik az Istent dicsérték.

Mert, újra csak visszatérve az egykoron a Sinai hegyen lan-dolt jármûhöz, a következõ szöveget találjuk a Bibliában:

22. Hanem járultatok Sion hegyé-hez, és az élõ Istennek városához,

a mennyei Jeruzsálemhez, és azangyalok ezreihez,

(*974)

Azt tudjuk jól, hogy Mózes semmilyen angyalról nem beszél.Helyette egy hatalmas jármûrõl van szó.

Ez segít megérteni, hogy a hajtómûvekbõl elõtörõ erõs han-got hasonlítják a szövegek olyan hanghoz, mintha angyalok ez-rei beszéltek volna egyszerre.

(*717) Lukács evangyélioma 2(*974) A zsidókhoz írt levél 12

*1019 Jeremiás könyve 10(*968) Habakuk könyve 3

276

Sok esetben a “kiáltás” is hasonló, a misszionáriusok jármû-ve által keltett hangot takar.

18. És mondá Mózes: Kérlek, mu-tasd meg nékem a te dicsõségedet.19. És monda az Úr: Megteszem,hogy az én dicsõségem a te orczádelõtt menjen el, és kiáltom elõt-ted az Úr nevét (hangrobaj)...20. Orczámat azonban, mondá,nem láthatod; mert nem láthat en-gem ember, élvén.

21. És monda az Úr: Ímé van hely énnálam; állj a kõsziklára.22. És mikor átmegy elõtted az éndicsõségem, a kõszikla hasadéká-ba állatlak téged, és kezemmel be-takarlak téged, míg átvonulok.23. Azután kezemet elveszem ró-lad, és hátulról meglátsz engemet,de orczámat nem láthatod.

*1020

Elsõre azt hihetnénk, hogy Mózes valóban azért nem láthattaaz “Úr orczáját”, mert élõ ember azt nem láthatja. Csakhogy aztpontosan tudjuk, hogy Mózes mintegy negyven napig amisszionáriusok jármûvén tartózkodott, ahol többek között ta-nították...

Tehát nem ezért nem láthatta az “Úr arcát”.Korábban Illés történetében láttuk, hogy eljutott egy olyan

helyre, ahol jármûvek startoltak. Akkor a misszionáriusok Illéséletének megóvása miatt vitték õt biztonságos helyre, hogy azinduló jármû hajtómûveibõl elõcsapó izzó gázsugár ne égesseõt szénné (*506—512).

Ugyanez igaz adott esetben is. Az “Úr orczája” alatt természe-tesen nem egy emberi archoz hasonló testrészt kell érteni. Ha-nem inkább egy jármû olyan szerkezeti elemét, amely ha mû-ködik, akkor a közelében tartózkodni életveszélyes.

Azért “takarta be a kezével az Úr” Mózest, más szavakkalvédte a testi épségét, hogy a hajtómû ne tegyen benne kárt.

Mikor aztán a startoló jármû biztonságos távolságra távolo-dott, csak akkor vehette Mózes szemügyre azt. És akkor márvalóban csak a “dicsõségét” — a távolodó jármû fényét láthatta.

Más helyütt is fellelhetõ ez a fogalom:

(*362) Zsoltárok könyve 44*1020 Mózes II. könyve 33(*372) Bírák könyve 5

4. Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mi-kor lépdelél Edom mezejérõl:Megrendült a föld (a jármû haj-tómûveinek robaja), csepegett azég, A föllegek is víztõl áradának (ahajtómûvek égésterméke).5. A hegyek megrendültek azÚrnak orczája elõtt (a hajtómûbõlkicsapó intenzív izzó gázáram,

mely a hangrobaj forrása is egy-ben), Még ez a Sinai is, az Úrnak, azIzráel Istenének színe elõtt.

(*372)

4. Mert nem az õ fegyverökkel sze-reztek földet, és nem az õ karjoksegített nékik; hanem a te jobbod,a te karod és a te orczád világos-sága, mert kedvelted õket.

(*362)

277

De visszatérve Mózeshez, a távolodó jármû hangját említik aszövegek — “kiáltom az Úr nevét”.

Az “Úr nevéhez” adott esetben semmi köze sincs a névnek.Vagyis annak a nyelvtani fogalomnak, mellyel személyeket kü-lönböztetünk meg egymástól.

Azt azért eléggé komolytalan dolog feltételezni, hogy mikoraz “Úr” távolodott, folyton csak egy nevet kiabált. Mondjuk: Je-hova!!! Jehova!!! Jehova!!!

Ez így komolytalan.Helyette inkább a starttal öszefüggõ valamilyen hangról van

szó.Már csak azért is felmerül a kétely az “Úr neve” kapcsán,

mert más szövegösszefüggésben is szerepel:

27. Ímé, az Úr neve jõ mesz-szirõl, haragja ég és sötétgomolygó füstje; ajkai rak-

vák haraggal, és nyelve,mint emésztõ tûz!

*1021

Azt azért ugye senki sem gondolja a végtelenül jóságos “Min-denhatóról”, hogy ekképp néz ki: ”haragja ég és sötét gomoly-gó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztõ tûz!”

A leírásból egyértelmû, hogy egy olyan jármû közeledik, mely-nek hajtómûveibõl izzó gázsugár — “emésztõ tûz” és füst törelõ. Így pedig az “Úr neve” — magára a jármûre utal.

Hasonló leírást találunk másutt is:


A szöveg szerint az “Úr szájából” jött a tûz, és orrából füst.Nem emlékeztet bennünket ez a mesebeli sárkányra? Hiszen

annak az orrából jött füst, és a szájából tûz? Meg aztán ez amesebeli furcsa állat repülni is tudott.

Nem lehet, hogy a sárkány sem egyéb, mint a szövegekbelijármûleírások sajátos értelmezése?

Láthatjuk hát, hogy a Biblia fogalomzavarának tengerében sok,jól értelmezhetõ információ van. Ahogy ezeket mind-mind ahelyükre rakjuk, a szövegek még inkább érthetõbbekké vál-nak, és lehull róluk a miszticizmus fátyla.

8. Megindult, megrendült a föld,s a hegyek fundamentomai inogtak;és megindultak, mert haragra gyúlt.

9. Füst szállt fel orrából, ésszájából emésztõ tûz; izzószén gerjedt belõle.

*1022

278

AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK)

Az ezt megelõzõ fejezetekben, mikor a biblikus szövegekettaglaltuk, sokszor találkozhattunk a “dicsõség” fogalmával.

Napjainkban ez a fogalom leginkább úgy használatos, mintamely jellemzi az Úr, az Isten mindenhatóságát, nagyságát.

A mennyei seregek — a dundi angyalok és szentek seregei— imádják az Urat, és szüntelenül a dicsõségét zengik amennyekben.

Ez a kép talán megállta a helyét sok száz évvel ezelõtt, mikoraz emberek elenyészõ hányada tudott csak olvasni. Közülükviszont még kevesebben bírták a latin nyelvet, melyen a kora-beli Bibliák íródtak.

Így hát a szent szövegek olvasása leginkább a papság privilé-giuma volt.

Mivelhogy az a szent szövegek kapcsán természetszerûlegaz egyház álláspontját, világnézetét képviselte, így senki nemvonta kétségbe a szövegek értelmezésekor használt fogalmaklétjogosultságát.

Példaként említem a dicsõséget, mint fogalmat, melyet az “Úr”-ral összefüggésben emlegetnek oly gyakran.

A korábbiakban többször állítottam, hogy a dicsõség a szentszövegekben az ismeretlen természetû fény megnevezéséreszolgál.

Ezt bizonyítandó, álljon itt egy idézet:

40. És vannak mennyei testek ésföldi testek; de más a mennyeiekdicsõsége, más a földieké.

41. Más a napnak dicsõségeés más a holdnak dicsõsé-ge és más a csillagok dicsõ-sége; mert csillag a csillag-tól különbözik dicsõségrenézve.

*1023

Ez érthetõ is. Hiszen sok-sok évszázaddal korábban vajon azemberek ismerték-e azon fénysugárzás természetét, mely a csil-lagokból, vagy a Napból ered?

Voltak-e olyan ismereteik, melyekkel megérthették, hogy acsillagok, így a Nap fénysugárzása a benne lezajló termonuk-leáris fúzió közben felszabaduló hatalmas mennyiségû ener-gia megnyilvánulása?

Vajon tudhatták-e mindezt?


279

Õk csak azt tudták, hogy a csillagoknak fényük van. Bár nyil-vánvaló volt már akkor is, hogy a csillag nem azért világít, mertfa vagy szén ég rajta. Ez az állítás már akkor is ostobaságnaktûnt.

Tudták, hogy fényt sugároznak, de nem értették annak ere-detét.

A Hold, mint a Föld kísérõje fényének természetét sem értet-ték igazán. Csak azt látták, hogy éjszakánként a sötét égboltonvilágít.

Csak napjainkban magától értetõdõ tudás, amit már a kisis-kolásoknak is tanítanak, hogy a Hold azért világít éjszaka azégbolton, mert visszaveri a reá esõ napsugárzás egy részét.

Mivel ezeket az akkor ismeretlen eredetû fények mibenlététnem értették, ezért bevezettek rájuk egy új fogalmi kategóriát— a dicsõséget.

Na de ezt még fokozni is lehetett. Hiszen azokban a korok-ban sokszor láttak nem földi eredetû jármûveket és személye-ket.

Ezekkel a jármûvekkel rendszerint egy újabb ismeretlen ere-detû fényfajta járt együtt, mely az “Úr” — a misszionáriusok —jármûveinek megjelenésekor volt észlelhetõ.

Mivelhogy ez a fényfajta rendszerint az “Úrhoz” volt köthetõ,ezért megjelent egy új fogalom — az “Úr” dicsõsége.

Még a fenti idézetnél maradva, egyértelmû és félreérthetet-len, hogy az a Nap, a Hold és a csillagok fényét, fényességüknagyságát hasonlítja össze.

(Egyébként a csillagászat szakterületén létezik egy speciális,az égbolton látható objektumok fényerõsségét jellemzõ termi-nus — a magnitúdó. Ennek a számbeli nagysága jellemzi az égiobjektumok látható fényességét.)

De mégsem csak a dicsõséget, mint fényességet leíró fogal-mat, szeretném e részben tárgyalni.

Ugyanis arra szeretnék rámutatni, hogy a bibliakorabeli idõk-ben hogyan írták körbe a szemtanúk a misszionáriusok jármû-vei által keltett jelenségeket.

Elsõsorban azért, hogy bebizonyítsam: az amúgy teljesen ért-hetetlen szövegek, melyek már-már a lázálom víziójának kate-góriáját súrolják, szinte kivétel nélkül mind érthetõkké válnak,ha a megfelelõ fogalmakat behelyettesítjük.

280

Kezdjük talán újra csak Mózessel. Emlékezzünk vissza arra,hogy mikor az izraeliták kijöttek Egyiptomból, a vándorló soka-ság elõtt az “Úr” haladt:

20. Ímé én Angyalt bocsátok el teelõtted, hogy megõrizzen téged az

útban, és bevigyen arra a helyre, amelyet elkészítettem.

(*41)

(*41) Mózes II. könyve 23(*43) Mózes II. könyve 13

21. Az Úr pedig megy vala elõttöknappal felhõoszlopban, hogy vezé-relje õket az úton, éjjel pedig tûz-oszlopban, hogy világítson nékik,

hogy éjjel és nappal mehessenek.22. Nem távozott el a felhõosz-lop nappal, sem a tûzoszlop éjjela nép elõl.

(*43)

Ha a vallásos világkép szemüvegén keresztül nézzük ezt atörténetet, akkor úgy nem igazán tudunk mit kezdeni vele.

Megjegyzem, hogy bár az egyház nem hallgatja el ezt a szö-vegrészt, de ha teheti, akkor kerüli. Hiszen nem tud rá magya-rázatot adni.

Ha az uralkodó nézet szemszögébõl vizsgáljuk a “tûzoszlo-pot”, akkor óhatatlanul a miszticizmus, a természetfelettiségsüppedõs, ingoványos talajára jutunk.

Hiszen nem érthetõ, hogy az “Úr” miért épp tûz- és felhõosz-lopban haladt az izraeliták elõtt. Így ilyen esetben semmilyenérthetõ, logikus magyarázatot sem tudunk adni rá.

Viszont az “Úr”, a misszionáriusok szavai a helyes iránybaterelnek bennünket:

Vagyis, a misszionáriusok egyik “angyala” haladt a vándorlókelõtt. Ez a jármû reaktív hajtómûvekkel rendelkezett. Ezért, mi-kor a hajtómûvek a gravitáció ellenében lebegésben tartották,belõlük reaktív gázsugár tört elõ. Mely függõlegesen lefelé irá-nyult. Pont azért, hogy a jármû lebegjen.

De a hajtómûbõl nemcsak a gázsugár csapott elõ, hanem azégéstermék is — a füst, mely megint csak az izzó gázsugárralegyütt függõlegesen, a földfelszín felé irányult.

Távolabbról szemlélve úgy tûnt, hogy az egész valóban nap-pal füst- és felhõoszlop, míg az éj sötétjében tûzoszlop.

Ez sokkal érthetõbb és teljesebb magyarázat, mely összhang-ban van a Biblia számos szövegével, mint a vallásos-misztikusszemlélet valaha is adhat rá.

281

De lássunk más, korábban érthetetlennek tûnõ szövegeketis.

15. Mert ímé, az Úr eljõ tûz-ben, s mint forgószél az õ sze-kerei, hogy megfizesse búsulásá-

ban az Õ haragját, és megfeddé-sét sebesen égõ lánggal.

*1024

A sebesen égõ láng nem igazán érthetõ.Viszont ha a napjaink rakétáinak hajtómûvébõl elõcsapó iz-

zó, nagy sebességû gázáramra gondolunk, akkor már értjük,hogy mire is utal Ésaiás.

A “sebesen égõ láng” nem egyéb, mint az “Úr” jármûvénekhajtómûvébõl elõtörõ nagysebességû reaktív gázsugár.

De az “emésztõ tûzi láng” sem más:6. A seregek Urától láto-gattatik meg, mennydörgés-sel, földindulással, nagy zúgás-

sal, forgószéllel, viharral ésemésztõ tûzi lánggal;

(*1008)

Egyébként ez tökéletes leírása mindazoknak a jelenségek-nek, melyek együttesen tapasztalhatóak egy nem földi eredetûjármû megjelenésekor.

7. Néktek pedig, a kik szorongatta-tok, nyugodalommal mivelünkegyütt, a mikor megjelenik azÚr Jézus az égbõl az õ hatal-mának angyalaival.

8. Tûznek lángjában, ki bosszútáll azokon, a kik nem ismerik az Is-tent, és a kik nem engedelmesked-nek a mi Urunk Jézus Krisztus evan-gyéliomának.

*1025

Ez a szövegrészlet arról szól, hogy Jézus az egyik jármû fe-délzetén érkezik majd meg, melynek hajtóerejét a reaktív gáz-sugár — “tûznek lángja” szolgáltatja. Ezt a jármûvet fogják kí-sérni a kisebb típusú jármûvek — az angyalok.

Egy másik, kicsit ijesztõ kép is értelmet nyer:

18. A Thiatirabeli gyülekezet angya-lának pedig írd meg: Ezt mondja azIsten Fia, a kinek szemei

olyanok, mint a tûzláng, és akinek lábai hasonlók az ízzó fényûérczhez:

*1026

Itt eléggé egyértelmû, hogy nem valamiféle ijesztõ misztikustermészetfeletti személyrõl van szó, hanem egy nem földi jár-mûrõl.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az olyannyira bálvá-nyozott, szeretetet sugárzó Jézus ilyenképp néz ki. Ugye?

14. Az õ feje pedig és a haja fehérvala, mint a fehér gyapjú, mint ahó; és a szemei olyanok,mint a tûzláng;

15. És a lábai hasonlók valának azizzó fényû érczhez, mintha kemen-czében tüzesedtek volna meg; aszava pedig olyan, mint asok vizek zúgása.

*1027

*1027 Mennyei jelenések könyve 1


*1025 Pál thessalonikabeliekhez írt II. levele 1



282

7. És bár az angyalokról így szól: Kiaz õ angyalait szelekké teszi (az in-tenzív légmozgás együtt járt ajármûvek megjelenésével) és az

õ szolgáit tûz lángjává (a jármû-vek — adott esetben angyalok— reaktív hajtómûvébõl kicsa-pó láng),

*1028

Illés egy olyan jármû fedélzetén “ment fel az égbe”, mely“tüzes” volt.

Jóel könyvében a következõ képet írja le, melyet nyilvánsaját szemével látott:

3. Elõtte tûz emészt, utánaláng lobog; elõtte a föld olyan,mint az Éden kertje, utána pedig kiet-

len pusztaság; meg sem menekül-het tõle semmi.

*1029

(*248) Mózes I. könyve 15(*515) Királyok II. könyve 2

*1028 A zsidókhoz írt levél 1*1029 Jóel könyve 2*1030 Ésaiás könyve 62

1. Sionért nem hallgatok és Jeru-zsálemért nem nyugszom, míg föl-derül, mint fényesség az Õ igazsá-ga, és szabadulása, mint a fák-lya tündököl (reaktív gázsugár).2. És meglátják a népek igazságo-dat és minden királyok dicsõsé-gedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg.

*1030

17. És mikor a nap leméne és se-tétség lõn, ímé egy füstölgõ ke-mencze, és tüzes fáklya, melyáltalmegyen vala a húsdarabokközött.

(*248)

A következõkrõl van szó: egy földönkívüli jármû repül kismagasságban. A fegyverei mindent felperzselnek. A korábbanzöldellõ rétek, mezõk a fegyverek bevetése következtébenkiégnek. Semmi meg nem menekülhet elõlük.

A jármûvet reaktív hajtómû mozgatja, így a jármûvet hajtómû-veibõl elõcsapó “lobogó láng” követi.

Ezzel az idézettel akkor találkoztunk, mikor a misszionáriu-sok Ábrahámon valamiféle kisebb, korrekciós célú sebészetibeavatkozást hajtottak végre, melynek következtében annaknemzõképessége helyreállt.

Most már biztosan állíthatjuk, hogy semmiféle “füstölgõ ke-menczérõl” nincs szó, hanem egy jármû startjáról, melyen amisszionárius “orvosok”, akik Ábrahámot megmûtötték, távoz-tak.

De Illés történetében is találkoztunk “tüzes szekérrel”. Napersze itt nem egy lángokban álló négykerekû jármûrõl vanszó, melyet lovak húztak:

11. És lõn, a mikor menének és men-vén beszélgetének, ímé egy tüzesszekér tüzes lovakkal elvá-

lasztá õket egymástól. És felméneIllés a szélvészben az égbe.

(*515)

283

33. Mert készen van a szörnyû tûz-hely régen, készen áll az már a ki-rálynak is, mélyen és szélesen csi-

nálta azt, máglyájában tûz és fa bõ-ven; az Úr fuvallata gyújtja megazt, mint kénköves patak.

*1031

Itt sincs szó valamiféle misztikus lény fuvallatáról. Ez a “kén-köves fuvallat” nem egyéb, mint a reaktív gázsugár.

Nem valamiféle szörnyûséges természetfeletti lény, ”csak”egy jármû érkezett és landolt...

9. És felgyullada az Úr ha-ragja õ reájok, és elméne.

10. És a felhõ is eltávozék a sátorfelül...

*1034

Egyértelmû, hogy az “Úr” távozását a harag — hajtómû lángjá-nak megjelenése — elõzte meg. Ahogy a jármû elrepült, a haj-

A reaktív izzó gázsugarat a szemtanúk “kénköves patakként”is jellemzik.

(*6) Mózes II. könyve 4*1034 Mózes IV. könyve 12*1032 Zsoltárok könyve 18



8. Megindult, megrendült a föld, s ahegyek fundamentomai inogtak; ésmegindultak, mert haragra gyúlt.9. Füst szállt fel orrából,

és szájából emésztõ tûz;izzó szén gerjedt belõle.10. Lehajtotta az eget és leszállt, éshomály volt lábai alatt.

*1032

szülõdött) Mózes ellen és mon-da: Nemde atyádfia néked a Lévinemzetségbõl való Áron? Tudom,hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki isjõ elõdbe s mihelyt meglát, örven-dezni fog az õ szívében.

(*6)

13. Õ (Mózes) pedig monda: Kér-lek, Uram, csak küldd, a kit külde-ni akarsz.14. És felgerjede az Úr harag-ja (beindultak a leszállóegységhajtómûvei, az felszálláshoz ké-

Miután elmondták utasításaikat Mózesnek, készülõdtek a fel-szálláshoz. A jármû hajtómûveit starthoz indították. Azokbólelõcsapott a reaktív lángsugár. Ezt említi a szöveg az “Úr harag-jaként”.

De másutt is van szó a hajtómû gázsugaráról, ahol is annakmegjelenése a jármû távozásához kapcsolódik:

Emlékezzünk vissza, mikor a misszionáriusok Mózessel el-sõ ízben az “égõ csipkebokornál” vették fel a kapcsolatot.

A szövegek szerint, mikor az “Úr” elmondta utasításait, Mó-zes okvetetlenkedni kezdett. Vonakodására felgerjedt hát az“Úr” haragja:

16. Azért az Úr, a seregek Ura kö-véreire ösztövérséget bocsát, és az

õ dicsõsége alatt égés ég,miként a tûz égése.

*1033

284

tómûbõl kicsapó égéstermék, a “felhõ” — füst is természet-szerûleg szétoszlott.

4. Metéljétek magatokat körül azÚrnak, és távolítsátok el szíve-tek elõbõreit, Júda férfiai és Je-ruzsálem lakosai, hogy fel ne

gyúladjon az én haragom,mint a tûz, és olthatatla-nul ne égjen a ti cselekedetei-tek gonoszsága miatt.

*1036


19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagyharaggal kitör, és a hitetlenek fe-jére forgószél zúdul.

(*550)

23. Ímé, az Úrnak szélvésze, ha-ragja tör elõ, és a rohanó szél-vész a hitetlenek fejére zúdul.

(*802)

(*802) Jeremiás könyve 30(*1010) Jeremiás könyve 10

*1036 Jeremiás könyve 4

*1035 Mózes V. könyve 31

10. De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ,és örökkévaló király; az õ ha-ragja elõtt reszket a föld,

és a nemzetek nem szenvedhe-tik el az õ felindulását.

(*1010)

Ha nem értjük, hogy valójában a Bibliában gyakran használa-tos fogalmak, kifejezések mit takarnak, akkor azt hisszük, hogya jóságos Mindenható megharagszik, és elrejti elõlük az arcát.

Ez igencsak misztikusnak tûnik, ha az “Isten” arcára gondo-lunk.

Ámde ha helyesen értelmezzük az “Úr haragja” és az “Úr or-czája” kifejezést, akkor megértjük, hogy a misszionáriusok azthelyezték kilátásba, hogy elhagyják az izraelitákat. Jelképesenszólva beindítják hajtómûveiket, és elrepülnek. Az izraelitákpedig többé nem látják õket, és így a fegyveres védelemre semszámíthatnak többet. És akkor az ellenségeik majd “megemész-tik” õket...

A “haragról” mint “olthatatlan tûzrõl” van szó Jeremiásnál is:

17. De felgerjed az én hara-gom õ ellene (hajtómûvek in-dítása) azon a napon, és elha-

gyom õt, és elrejtem az én or-czámat õ elõle (elrepülök), hogymegemésztessék...

*1035

Más szavakkal, a gonoszságaitok miatt ne kelljen beindíta-nom az ûrhajóimat, vagy pedig — ne akarjátok, hogy ûrhajóimmegjelenjenek.

Így már érthetõ a következõ szövegrészlet is:

Azaz, ha megjelenik a misszionáriusok egyik jármûve, melyreaktív hajtómûvel rendelkezik, ahonnan elõcsap a “harag”, ésalacsonyan elhúz az emberek feje fölött, akkor abba még aföld is beleremeg. Akárcsak napjaink vadászgépei esetében...

285

A “harag” és a “szélvész” összefüggõ jelenségek, mivel mind-kettõ a hajtómû mûködése közben keletkezik.

10. És lõn, mikor beszéle Áron az Iz-ráel fiai egész gyülekezetének, apuszta felé fordulának, és ímé azÚr dicsõsége megjelenék afelhõben.

(*64)

21. Észak felõl aranyszínû vi-lágosság támad, Isten körülfélelmetes dicsõség.

*1039

2. Oh Izráelnek pásztora, hallgassmeg, a ki vezérled Józsefet, mintjuhnyájat; a ki Kérubokon ülsz,jelenj meg fényeddel!

(*984)

5. Fölötte pedig a dicsõségkérubjai, beárnyékolva a fede-let, a mikrõl most nem szüksé-ges külön szólani.

*1040







47. Meddig rejtegeted még magad,oh Uram, szüntelen, és ég a teharagod, mint a tûz?

*1037

29. Mert a mi Istenünk mege-mésztõ tûz.

*1038

27. Ímé, az Úr neve jõ messzirõl,haragja ég és sötét gomoly-gó füstje; ajkai rakvák haraggal,és nyelve, mint emésztõtûz!

(*1021)

Ezt a fényt gyakran a kérubok hajtómûvei gerjesztették:

Semmilyen misztikus, természetfeletti személyrõl nincs ittszó, hanem egy jármû közeledik.

De térjünk még vissza a “dicsõség” fogalmához, mellyel ezta részt elkezdtük.

Az eddig idézett számos szövegrészlet olyannyira egyértel-mû, hogy vitatkozni ezekkel legfeljebb csak a vitatkozás ked-véért lehet.

Számos más hasonló részlet is található a Bibliában, de mi-vel ezek többnyire a fenti idézetekhez hasonlóak, ezért túlon-túl hosszadalmassá és nehézkessé tenné ezt a fejezetet azösszes ide vonatkozó idézet felsorolása.

Csak még végezetül lássunk néhány, a szemtanúk által meg-adott leírást, hogy egyértelmûvé váljék: az “Úr dicsõsége” akorabeli emberek számára ismeretlen fényfajtát takar, mely rend-szerint az “Úr” megjelenésekor volt megfigyelhetõ. Gyakranez a jármûvek hajtómûvébõl áradó intenzív fényenergia, más-kor meg mesterséges fény.

A Manna kapcsán beszéltünk arról, mikor a pusztában egyjármû repült el magasan a felhõkben az izraeliták feje fölött:


286

A tizenkettedik fejezetben fogunk majd részletesen beszél-ni arról a napról, mikor ez a nem földi eredetû civilizáció hiva-talosan felveszi velünk a kapcsolatot.

A Biblia errõl ekképp ír:30. És akkor feltetszik az emberFiának jele az égen. És akkor síra föld minden nemzetsége, ésmeglátják az embernek Fiáteljõni az ég felhõiben nagyhatalommal és dicsõséggel(ûrhajóval).31. És elküldi az õ angyalaitnagy trombitaszóval (a kisrepülõ jármûvek jellegzeteshangja ), és egybegyûjtik az õ vá-lasztottait a négy szelek felõl, azég egyik végétõl a másik végéig.

(*978)

26. És akkor meglátják az embernekFiát eljõni felhõkben nagy ha-talommal és dicsõséggel.27. És akkor elküldi az õ angya-lait, és egybegyûjti az õ választot-tait a négy szelek felõl, a föld vég-sõ határától az ég végsõ határáig.

*1041

31. Mikor pedig eljõ az em-bernek Fia az õ dicsõségé-ben (ûrhajó), és õ vele mind aszent angyalok (ûrflotta), akkorbeül majd az õ dicsõségének kirá-lyiszékébe.

*1042

26. Mert valaki szégyel engem és azén beszédemet, az embernek Fia isszégyelni fogja azt, mikor eljõ azõ dicsõségével, és az Atyáé-val és a szent angyalokéval.

*1043

38. Mert valaki szégyel engem ésaz én beszédeimet e parázna és bû-nös nemzetség között, az ember-nek Fia is szégyelni fogja azt, mikoreljõ az õ Atyja dicsõségébena szent angyalokkal.

*1044

13. Várván ama boldog reménysé-get és a nagy Istennek és megtartóJézus Krisztusunknak dicsõségemegjelenését;

*1045


Ezek az idézetek nem valamiféle világvégérõl szólnak. Egy-szerûen arról van szó bennük, hogy majdan eljönnek amisszionáriusok, közöttük Jézus is, a jármûveikkel.

Ez lesz történelmünk, és minden idõk legnagyobb esemé-nye...


(*978) Máté evangyélioma 24 *1043 Lukács evangyélioma 9*1044 Márk evangyélioma 8*1045 Pál Titushoz írt levele 2

287

FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ

Számos esetben említettük, hogy a misszionáriusok — egynem földi társadalom képviselõi — nagyrészt olyan jármûve-ken közlekedtek, melyek reaktív hajtómûvekkel rendelkeztek.Merthogy ne feledjük: a fizika törvényei mindenkire érvénye-sek, így rájuk is. Ezért jármûveik hajtómûvei ugyanazon, vagylegalábbis hasonló fizikai elveken mûködtek, akárcsak napjainkmodern jármûvei.

Ha közben olyan, új elveken mûködõ, helyváltoztatásra al-kalmas szerkezeteket építettek, melyek számunkra érthetet-lenek, akkor az nem azt jelenti, hogy ezek a fizika és a világ-mindenség törvényeit áthágva mozognak, hanem csak a mi tu-dásunk véges. És minden bizonnyal ezek a szerkezetek olyantörvényszerûségek szerint mûködnek, melyeket mi még nemfedeztünk fel.

De ha a korábbi korok leírásait elemezzük, és gondolok ittelsõsorban a Biblia Szent Könyveire, akkor az azokban szerep-lõ mozzanatok egyáltalán nem tûnnek ma számunkra termé-szetfelettieknek.

Ellenkezõleg, nagyon is érthetõek, egy-két kivételtõl elte-kintve.

De természetszerûleg ez nem volt mindig így. Mert a minketmegelõzõ korokban az embereknek nem voltak olyan ismere-teik, melyekkel mi most rendelkezünk. Ezért hát mindazt, amita saját szemükkel láttak, nem értették. Magyarázatot sem tud-tak adni a látottakra.

Így hát a maguk egyszerû módján írták körül az általuk ta-pasztaltakat.

Ennek nyomán alakult ki többek között a “misztikus felhõ”fikciója, melyet oly sok szentkép ábrázol.

A Mindenható ezen állva nyújtja ki a kezét.Láttuk a korábbiakban, hogy a “kinyújtott kéz” sem puszta

kinyújtott kar. Nincs ez másképp a “felhõvel” sem.Rendszerint a régebbi korok folyamán a misszionáriusok jár-

mûveinek a magasban való mozgásával együtt járt a “felhõ”.Mely nem egyéb, mint azok hajtómûvének égésterméke.

288

Az emberek ennek a mibenlétét és okát természetesen nemértették. Így, mikor a magasban fölöttük egy ilyen jármû elre-pült, mely “felhõt” hagyott maga után, akkor mi mást mondhat-tak, mint:

62. ábra”Lehelletével megékesíti az eget...”

Õk nem tudták, hogy az ott a magasban egy szerkezet, melyrepül. Hiszen ilyet még a legmerészebb álmaikban sem gon-doltak. Mert egy tárgy, mely a levegõnél nehezebb, ugyan ho-gyan is emelkedhet fel?

Ezért hát azt hitték, hogy az ott a magasban egy misztikusállat. Mivel legfeljebb csak az állatok repülnek... Mint a madarak.

Vagy maga az Isten...Ha pedig az Isten repül ott a magasban, akkor az nem lehet

más, mint az õ lehelete...Feltételezem, hogy napjainkban mindenki látott már sok-sok

kilométer magasban repülni olyan katonai gépet, mely egy fel-hõszerû csíkot húz maga után. A gép egy nagyon pici, a napsü-tésben fémesen csillogó apró pont csupán. Ezt követi az a jel-legzetes “felhõcsík”.

13. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

*1046


289

Ma mindenki jól tudja, hogy ez nem egyéb, mint a kondenz-csík. Melynek lényege, hogy a gép hajtómûveibõl kicsapó, igenforró gázokba például kerozint permeteznek be. Mely a repülõ-gépek hajtómûveinek üzemanyaga. A hõ hatására az pillanat-szerûen elpárolog, és forró gõzök formájában kikerül az atmosz-férába. Mivel a gép magasan halad, ezért a nagy magasságbanelég alacsony a levegõ hõmérséklete. Sokszor erõsen a fagy-pont alatt van.

Ahogy a hajtóanyag gõzei gyorsan hûlni kezdenek, apró csep-pekben kicsapódik a kerozin. Egyfajta felhõt alkotva.

Amerre a gép elhalad, mindenfele ilyen kerozinfelhõt hagymaga után. Melyet kondenzcsíknak nevezünk.

Ennek elsõsorban harcászati helymegjelölõ szerepe van.De azt a látványt is mindenki ismeri, ahogy napjainkban egy

ûrkutatási rakéta vagy az ürrepülõgép startol.Ahogy emelkedik, mindenfele “felhõt” hagy maga után.Ezen ma senki nem csodálkozik. Talán legfeljebb az amazó-

niai õserdõben kõkorszaki szinten élõ emberek emlegetnénekcsodát. Azok, akikhez a civilizáció még nem jutott el.

Napjainkban. És sok ezer évvel ezelõtt?

63. ábraKopár fa, a háttérben több kondenzcsíkkal.

Council Crest Park, Portland, Oregon állam, USA

290

A Bibliában rengeteg szövegrész tanúskodik arról, hogy egyszuperfejlett társadalom tagjai ilyen és ezekhez hasonló jár-mûveken közlekedtek, melyeket az emberek sok ízben láttak.

Ezért ezzel a ténnyel vitatkozni nem lehet. Ha most a tudománybármelyik nagytudású képviselõje mindenáron tagadná ezt, aztállítva, hogy akkor még ilyen szerkezetek nem léteztek, és ezeka leírások csak a fantázia szülöttei, erre csak egy választ lehetadni: a baj nem a szövegekkel, hanem a mi elképzeléseink-kel, világnézetünkkel van. Mert ugyan milyen alapon hisszükazt, hogy a mi elképzelésünk, világnézetünk az egyetlen igazés üdvözítõ? Hogy mi nem tévedhetünk?

Lássunk hát néhány részt a Bibliából, melyek mind ez ideigteljességgel érthetetlennek tûntek. De immár számunkra nemazok.

(*801) Náhum könyve 1*1047 Ésaiás könyve 19

1. Jövendölés Égyiptom ellen. Íméaz Úr könnyû felhõre ül, ésbemegy Égyiptomba, és meg-

háborodnak elõtte Égyiptomnakbálványai, és az égyiptomiak szívemegolvad õ bennök.

*1047

Természetesen itt nem arról van szó, hogy az Isten egy felhõ-re ráül, és bemegy Egyiptomba. Hanem a krónikás itt arra utal,hogy egykoron az “Úr” — a misszionáriusok — az invázió éj-szakáján “bementek Egyiptomba”. Azok a jármûvek, melyek akommandósokat szállították, nyilván kisebb méretû és mozgé-konyabb csapatszállító eszközök voltak. Ezért a kisebb hajtó-mû teljesítmény kisebb “felhõt” produkált.

Erre utal Ésaiás, mikor fenyegetõzik, hogy ugyanez újra meg-ismétlõdhet...

De lássunk egy sajátságos értelmezést:

3. Hosszútûrõ az Úr és nagyhatal-mú, és nem hagy büntetlenül. Szél-

vészben és viharban van az Úrnakútja, és lábainak pora a felhõ.

(*801)

Amennyiben a misszionáriusok jármûve az “Úr”, és ha annaklába van, akkor amerre jár, a lábával port ver fel. Ez a por lát-szik az égen, amit az “Úr”, mikor az égen jár, maga mögötthagy...

Érdekes magyarázat. Nemde?A szövegek sok helyen említik a Mózes korában a Sinai hegy-

re leszállt jármûvet. Már megtudtuk, hogy hatalmas zajjal, láng-

291

gal, vibrációval járt a landolás. De ezeken kívül a jármû hajtó-mûveibõl elõcsapó gõzök és gázok elborítottak mindent:

44. Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

(*544)

(*49) Mózes II. könyve 14(*544) Jeremiás siralmai 3

11. És elõjárulátok, és megállátok ahegy alatt; a hegy pedig tûzbenég vala mind az ég közepéig,

mindamellett sötétség, köd éshomályosság vala.

*1048

A sötétséget és homályosságot a jármû hajtómûveibõl elõ-csapó gõzök okozták. Ezek minden bizonnyal az oxigén és hid-rogén keverékének égése közben keletkeztek. Vagyis a hajtó-mû mûködése következtében vízgõz keletkezett, mely a leve-gõben kicsapódva valóban ködszerû volt, így elnyelte a nap-fény nagy részét.

Ezért a jármû körül az erõs köd, a magas páratartalom miattsötétség és homályosság volt.

Nem csodálkozunk immár azokon a részleteken sem, me-lyek arról szólnak, hogy az “Úr” az izraeliták elõtt a pusztában“felhõoszlopban” járt:

Vagy egy másik szövegrészleten, mikor az “angyal” a Vörös-tenger partján az üldözõ egyiptomiakat sakkban tartotta, nehogyazok éjszaka rajtaüssenek a menekülõkön:

19. Elindula azért az IstennekAngyala, a ki jár vala az Izráel tá-bora elõtt, és méne mögéjök;a felhõoszlop is elindula elõ-lök, s mögéjök álla.

20. És oda méne az Égyiptombeliektábora és az Izráel tábora közé; ígylõn a felhõ és a setétség: az éjsza-kát pedig megvilágosítja vala. Ésegész éjszaka nem közelítettekegymáshoz.

(*49)

21. Az Úr pedig megy vala elõt-tök nappal felhõoszlopban,hogy vezérelje õket az úton, éjjel

pedig tûzoszlopban, hogy világít-son nékik, hogy éjjel és nappalmehessenek.

(*43)


*1048 Mózes V. könyve 4

Immár tudjuk jól, hogy mindkét esetben az “angyal” hajtómû-veinek mûködése következtében keletkezett a “felhõ”.

De arról is szóltunk már, hogy a misszionáriusok és az izrae-liták között megromlott, végül megszakadt a kapcsolat. Errõlaz Ultimátum címû részben volt szó.

Ekkor a misszionáriusok “felöltötték a felhõt”, vagyis jármû-veikkel elrepültek. És már nem érdekelte õket korábbi párt-fogoltjaik “imádsága” — mondanivalója:

292

Más szövegrész olvasása közben sem gondolunk valamiféleszörnyûséges természetfeletti lényre, mely a következõkép-pen néz ki:

*1051 Hóseás könyve 13(*572) Habakuk könyve 3




5. Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.(*572)

Arról van itt szó, hogy ha az “Úr szele” támad fel, akkor “ki-szárad kútfeje”. Vajon miért?

Itt segít eligazodnunk egy másik részlet:

15. Mert bár a testvérek közt õ alegvirágzóbb: feljõ a keleti szél,az Úr szele támad fel a pusz-

tából; kiszárad kútfeje, elapadforrása: az rabolja ki minden drá-ga kincseinek tárházát.

*1051

64. Monda néki Jézus: Te mondád.Sõt mondom néktek: Mostantólfogva meglátjátok az ember-nek Fiát ülni az Istennek hatalmasjobbján, és eljõni az égnek fel-hõiben.

*1049

7. Ímé eljõ a felhõkkel; és min-den szem meglátja õt, még a kik õtáltal szegezték is; és siratja õt e föld-nek minden nemzetsége...

*1050

Egy jármû közeledik csupán...Hasonlóképp olyan jármûvekrõl van alább szó, melyek talán

a közeljövõben feltûnnek majd a Föld “egén”:

27. Ímé, az Úr neve jõ mesz-szirõl, haragja ég és sötétgomolygó füstje; ajkai rakvák

haraggal, és nyelve, mintemésztõ tûz!

(*1021)

Nos, beszéltünk már arról, hogy a misszionáriusok jármûvei-nek mozgását hang és fényjelenségek kísérték. A hajtóanyagégése következtében “füstszerû” köd is keletkezett, mely nagyvalószínûséggel vízgõz volt.

A jármûveik reaktív hajtómûvekkel mûködtek. Ezek a hatás—ellenhatás elvén mozgatták a szerkezeteket.

Azaz annak következtében, hogy a hajtómûbõl egy nagyere-jû és igen nagy sebességû gázsugár csapott ki, a jármû ennekellentétes irányába mozgott.

Így mozognak napjaink rakétái is.Ez a nagy sebességû intenzív gázsugár természetszerûleg

erõs légmozgást — szelet okozott. Ezt említik a szövegek szél-ként, forgószélként, szélvész- vagy viharként is.

Mivel gyakran nézték a jármûvet “Istennek”, ezért arra gon-doltak, hogy az az erõs légmozgás nem lehet más, csak magá-nak az Istennek a “fuvallata”, vagy “lehelete”.

Lássunk ezekbõl is néhányat:

293

Az orosz nyelvû verzió sokkal pontosabb:5. Пред лицем Его идет язва, а по стопам Его — жгучий ветер.

Lefordítva: elõtte döghalál jár, nyomaiban égetõ (forró) szél.Így hát érthetõ, hogy miért szárad el minden az “Úr szelétõl”.Az Ámós könyvébõl való szövegrészlet sem érthetetlen im-

már: 2. És mondá: a Sionról megharsanaz Úr és Jeruzsálembõl megzendül,

és elhervadnak a pásztorok lege-lõi, és megszárad a Kármel teteje.

*1052

11. Abban az idõben azt mondják enépnek és Jeruzsálemnek: Szá-rasztó szél jõ a magas he-lyekrõl (vagyis az égbõl jön-nek) a pusztában, az én népem leá-nyának útján (az én népem leá-nya -— a Sion hegyére egyko-ron leszállt ûrhajó, az útjánmeg azt jelenti, hogy onnan,

ahonnan az az ûrhajó jött); nemszóráshoz és nem tisztításhoz való!13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg (víz-gõz), és szekerei olyanok, mint aszélvész (nagyon gyorsan repül-nek a jármûvek), lovai gyorsab-bak a saskeselyûknél. Jaj nékünk,mert elvesztünk!

(*537)

*1056 Ésaiás könyve 37(*963) Zakariás könyve 9(*537) Jeremiás könyve 4

*1053,*1054 Ésaiás könyve 40*1055 Ésaiás könyve 27


Az emberek a jármûvet nézték Istennek. Így a “lábainak tal-pa” a forró gázáram. Ez szárít ki mindent...

De János Mennyei jelenések könyvében látni fogjuk, hogyegy nagy jármûvet, “angyalt” nézett élõlénynek, és a hajtómû-veibõl elõtörõ gázsugarat lábaknak.

De ezenkívül Zakariás szavai is érthetõbbekké válnak, mikormegértjük, hogy mire is utal:

14. És megjelen felettök az Úr, és nyi-la repül mint a villámlás; az Úr Is-

ten kürtöt fuvall, és déli sze-lekben nyomul elõ.

(*963)

A Közel-Keleten élõk korábban mindig azt tapasztalták, hogya délrõl jövõ szelek melegek, mert meleg levegõt hoznak. Ígymikor a levegõben egy jármû elhúzott fölöttük, azt rendszerinta hajtómûveibõl elõcsapó meleg légáramlat kísérte. Mivel nemértették annak mibenlétét, ráfogták hát, hogy azért meleg ez aszél (légmozgás), mert déli...

Hasonló az alábbi rész is:

7. Megszáradt a fû, elhullt a vi-rág, ha az Úrnak szele fuvalltreá; bizony fû a nép.

*1053

24. Még alig plántáltattak, még aligvettetének el, alig vert gyökeret aföldben törzsük, és Õ csak rájukfuvall, és kiszáradnak és õket,mint polyvát, forgószél ragadja el:

*1054

8. Mérték szerint ítélted õt, midõnelvetetted! Reájok fútt keménylehelletével a keleti szél napján.

*1055

25. Én ástam és vizet ittam, és ki-száraztom lábam talpávalÉgyiptom minden folyóit.

*1056

Vagyis az Úr, ha megharsan — azaz közeledõ jármû hangjahallható —, akkor az abból elõtörõ forró szél mindent kiszárít.

294

Ezért félelem lett úrrá az embereken, ha feltámadt az “Úr sze-le”. Hiszen ez a misszionáriusok jármûveivel járt együtt. Nemsok jót ígért azok megjelenése...

19. Ímé, az Úrnak szélvészenagy haraggal kitör, és a hitet-

lenek fejére forgószél zúdul.

(*550)

Mivel nem értették az “Úr szelének” fizikai természetét, csakazt tudták, hogy együtt jár az “Úrral”, megpróbáltak hát valami-féle magyarázatot adni ennek természetére és megjelenésére:

13. Szavára (elõbb dübörgés hal-latszik) víz-zúgás támad az égben,és felhõk emelkednek fel a föld ha-tárairól; villámlásokat készít azesõnek, és kihozza a szelet azõ rejtekhelyébõl.

(*1012)

19. És félik napnyugottól fogva azÚrnak nevét (az ûrhajó hangját,hiszen ha megjelenik, akkornagy baj van!), és naptámadattólaz õ dicsõségét (fényét), mikor el-jõ, mint egy sebes folyóvíz, a me-lyet az Úr szele hajt.

(*1013)

Azt hitték, hogy az “Úr” ezt a szelet egyfajta “varázsszelencé-ben” tartja. És az akkor jelenik meg, mikor az “Úr” kinyitja en-nek tetejét, és abból ez elõtör...

Sokszor láttak a korabeli emberek repülõ jármûveket, me-lyeket az “Úrnak” néztek. Azt hitték, hogy a jármûbõl azért törelõ az a sebes “kénköves” sugár, mert azt az “Úr” fújja.

10. Leheltél lehelleteddel s ten-ger borítá be õket: elmerültek, mint

az ólom a nagy vizekben.(*58)

Amikor az izraeliták futva menekültek az üldözõ egyiptomiakelõl a befagyott Vörös-tengeren, és partot értek, az õket védel-mezõ “angyal” a jégmezõ fölé ereszkedett, és a hajtómûveibõlelõcsapó forró gázárammal sebesen olvasztani kezdte a jégfel-színt. Olyannyira intenzív volt ez a hõ, hogy a jég egy részepillanatokon belül el is párolgott. Ez okozta a “homályt”, mely-rõl Mózes korábban beszámolt (*56).

(*1031) Ésaiás könyve 30(*550) Jeremiás könyve 23(*1012) Jeremiás könyve 10

33. Mert készen van a szörnyû tûz-hely régen, készen áll az már a ki-rálynak is, mélyen és szélesen csi-

nálta azt, máglyájában tûz és fa bõ-ven; az Úr fuvallata gyújtja megazt, mint kénköves patak.

(*1031)

Nos, az “Úr lehelete” nem egyéb, mint a jármû hajtómûveibõlelõtörõ forró gázáram. Így érthetõbbé válik egy korábban idé-zett szövegrész is:



295

De az intenzív gázáramról, mely egy startoló jármû hajtómû-veibõl csapott elõ, Illés is beszámol:

11. ...És ímé ott az Úr volt el-menendõ. És az Úr elõtt me-gyen vala nagy erõs szél, amely a hegyeket megszaggat-ta és meghasogatta a kõ-sziklákat az Úr elõtt; de az Úr nem

vala abban a szélben. És a szélután földindulás lett; de az Úrnem volt a földindulásban sem.12. És a földindulás után tûzjöve, de nem volt az Úr a tüzbensem...

*1057

Õ is egy hasonló jármû fedélzetén távozott késõbb az ”ég-be”:

11. És lõn, a mikor menének és men-vén beszélgetének, ímé egy tüzesszekér tüzes lovakkal elválasztá

õket egymástól. És felméne Il-lés a szélvészben az égbe.

(*515)

De az angyalokról is szóltunk korábban, melyek gyakran je-lentenek repülõ jármûveket. Ezek hajtómûvei szintén ”szelet”kavartak:

és az õ szolgáit tûz lángjává (a jár-mûvek — adott esetben angya-lok — reaktív hajtómûvébõl ki-csapó láng),

(*1028)

7. És bár az angyalokról így szól: Kiaz õ angyalait szelekké teszi(az intenzív légmozgás együttjárt a jármûvek megjelenésével)

Nos, hát könyvünk ezen részének végén vonjuk le a követ-keztetést.

Az “Úr” megjelenésével együtt járó jelenségek — mennydör-gés, földindulás, forgószél, emésztõ láng — nem valamifélemisztikus, természetfeletti lény megjelenésekor tapasztalt ért-hetetlen dolgok. Mert az egésznek a miszticizmushoz az égvi-lágon semmi köze.

Egy olyan jármû hajtómûve, vagy hajtómûvei idézték ezeketelõ, mely vagy melyek sok ezer évvel ezelõtt hasították a Földatmoszféráját. Az emberek szeme láttára...

Így hát, kedves olvasó, ha hasonló idézettel találkozik:

(*1028) A zsidókhoz írt levél 1(*1008) Ésaiás könyve 29(*515) Királyok II. könyve 2

*1057 Királyok I. könyve 19

6. A seregek Urától láttogattatikmeg, mennydörgéssel, földindulás-

sal, vagy zúgással, forgószéllel, vi-harral és emésztõ tûzi lánggal;

(*1008)

már nem fog érthetetlen természetfölötti lényekre gondolni.Mivel immár értjük, hogy jármûvekrõl van szó csupán...

Egy földönkívüli társadalom jármûveirõl...

296

SÁRKÁNYOK

Gyermekkorunk kedvelt meséinek fõhõse, a délceg királyfi,rendre vívta csatáit a gonosz sárkánnyal. Mely egy rút és csúfszörnyeteg, de ezenkívül még rettenetes is.

Királykisasszonyokat rabol, sok-sok feje van, és mindegyik-bõl képes tüzet okádni.

De ezt tovább fokozandó még repül is.Ha a bátor királyfi levágja egyik fejét, azon nyomban egy má-

sik nõ helyette.Mindenki jól ismeri a mesék e furcsa és szörnyûséges álla-

tát.Vajon mi köze ennek a mesebeli lénynek a Bibliához, és a

földönkívüli társadalmakhoz? — kérdezhetné Ön, kedves olva-só.

Hiszen ez egy mesebeli, kitalált szörny, míg mi ebben a könyv-ben egy szuperfejlett kozmikus társadalom küldötteinek Föl-dünkön kifejtett tevékenységét tárgyaljuk.

Mint látni fogjuk — nagyon is sok köze van.De elõször lássuk a mesebeli sárkány néhány jellegzetessé-

gét.Az elsõ, hogy sok feje van. Ezek közül mindegyik tüzet okád.

Azaz lángsugár csap elõ a “szájából”.A másik, hogy repül. Egy olyan állat, mely nagy és lomha, de

leginkább a levegõben közlekedik.A földön nem valami gyors, hisz egyik mesébõl sem tudunk

arról, hogy bármelyikük is sebesen futott volna. Viszont a leve-gõben jól repül.

Más szavakkal — egy repülésre termett állat. Na, persze, csakkitalált.

Azt is feltételezzük, és a mesekönyvek illusztrációi is szem-léltetik, hogy a sárkánynak szárnyai is vannak. Azok nélkülugyan hogyan is repülhetne?

297

64. ábraEgy "tûzokádó" sárkány.

De ugye még mindig nem világos, hogy hogyan kerül ez amesebeli állat ebbe a könyvbe?

Nos, az eddig taglaltak nyomán két mozzanat kelt gyanút ben-nünk.

Az elsõ az, hogy ez az állat repül.A második, hogy tüzet okád.Mintha egy olyan repülõ valami lenne, mely a “tûzokádás”

nyomán repül a levegõben...Azt azért ugye mindenki jól tudja, hogy nem létezhet olyan

élõlény, melynek a szájából magas hõmérsékletû lángsugár törelõ. Hiszen ez teljességgel összeegyeztethetetlen az élettel, asejt élettanával.

A korábbiakban sokszor találkoztunk olyan leírásokkal, me-lyek szerzõi olykor számukra teljességgel ismeretlen valami-ket néztek állatnak.

Dániel is egy páncélozott harci jármûvet említ szörnyûségesfenevadként (*609).

Mi van, ha az emberek sok ezer évvel ezelõtt az égboltonláttak repülni olyan furcsa szerkezeteket, melyek ”tüzet okád-tak”. És szárnyuk is volt?

Ismerjük jól napjaink egyik vívmányát — a rakétahajtómûvet,mely rakétáinkat mozgatja és “tüzet okád”?

298


Hisz valóban, ahhoz, hogy repülni tudjon, valamiféle szárnyá-nak lennie kell?!

6. Jövendölés dél barma ellen: Anyomor és szorongatás földén ke-resztül, a honnan nõstény és hím

oroszlán és viperák és szárnyassárkányok jõnek ki;...

*1059

Ennek is lehet egy fúvókája egy “tûzsugárral”, vagy több is.Már jól látjuk, hogy a Bibliában található szent szövegek olyan

leírásokat tartalmaznak, melyek különbözõ repülõ szerkeze-tekrõl szólnak.

De lássuk, mit mondanak ezek a sárkányról?Az elsõ, amit megtudunk, hogy a sárkánynak szárnya van:

Na de honnan vesszük,hogy repül?

Az alábbi idézetekkelegy kicsit már bele is kós-tolunk a következõ feje-zetbe, melynek szervesrésze lesz a Biblia egyigen érdekes, de ugyan-akkor nehezen érthetõrésze — János Mennyeijelenések könyve.

Ebben ugyanis több-ször is szerepel a sár-kány.

65. ábraEgy szárnyas sárkány


1. És láttaték nagy jel az égben:egy asszony, a ki a napba valafelöltözve, és lábai alatt vala ahold, és az õ fejében tizenkétcsillagból korona;2. A ki terhes vala, és akarvánszûlni, kiált vala, és kínlódik va-la a szûlésben.

29. Ne örvendj oly nagyon Filisztea,hogy eltört a téged verõnek vessze-je, mert a kígyó magvából bazilis-

kus jõ ki, a melytõl szárnyas sár-kány származik.

*1058

Vagy:

299

3. Láttaték más jel is az égben, ésímé vala egy nagy veres sár-kány, a kinek hét feje vala és tízszarva, és az õ fejeiben hét korona;4. És a farka utána vonszá az ég csil-lagainak harmadrészét, és a földreveté azokat; és álla az a sárkány aszûlõ asszony elé, hogy mikor szûl,annak fiát megegye.5. És szûle fiú-magzatot, a ki vas-vesszõvel legeltet minden nemze-tet; és ragadtaték annak fia Isten-hez és az õ királyiszékéhez.6. Az asszony pedig elfuta a pusztá-ba, hol Istentõl készített helye van,hogy ott táplálják õt ezer kétszázhatvan napig.7. És lõn az égben viaskodás: Mi-hály és az õ angyalai viaskodnakvala a sárkánynyal; és a sár-kány is viaskodik vala ésaz õ angyalai;8. De nem vehetének diadalmat, ésaz õ helyök sem találtaték többé amennyben.9. És vetteték a nagy sárkány,ama régi kígyó, a ki neveztetik ör-dögnek és a Sátánnak, ki mind azegész föld kerekségét elhiteti,

vetteték a földre, és az õ angya-lai is õ vele levettetének.13. Mikor azért látta a sárkány, hogyõ levettetett a földre, kergetni kez-dé az asszonyt, a ki a fiút szûlte.14. De adaték az asszonynak kétnagy sasszárny, hogy a kígyó elõlelrepüljön a pusztába az õ helyére,hogy tápláltassék ott ideig, idõ-kig, és az idõnek feléig.15. És bocsáta a kígyó az õ szájá-ból az asszony után vizet, mint egyfolyó vizet, hogy azt a folyóvízzelelragadtassa.16. De segítségül lõn a föld azasszonynak, és megnyitá a föld azõ száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az õ szájából bo-csátott.17. Megharagvék azért a sárkány azasszonyra (miért korábban csu-pa szeretetbõl üldözte?), és el-méne, hogy hadakozzék egyebek-kel az õ magvából valókkal, az Is-ten parancsolatainak megõrzõivel,és a kiknél vala a Jézus Krisztus bi-zonyságtétele;18. És álla a tengernek fövenyére.

*1060

Ugye, az egész úgy, ahogy van, teljességgel érthetetlen. Vala-miféle sárkány kerget egy asszonyt, aki terhes és szülni akar?

Aztán meg folyóvízbe akarja az asszonyt fullasztani?Zagyvaság!János apostol biztosan valamelyik lidérces lázálmában látha-

tott efféle szürreális történetet.Akkor zárjuk is le a kérdést?Csakhogy van itt egy apró de!Láttuk a korábbiakban több ízben is, hogy a szent írásokban

foglalt valós történéseket a krónikások fantáziájukkal kiszíne-sítették, hogy érthetõbbé tegyék az érthetetlent. Ezeket a kö-zépkor vallási cenzorai még megfejelték, szózatokat és hozsan-nákat vittek bele a szövegekbe.

Ennek következtében azok nagyrészt zagyvasághalommá vál-tak.


300

De lássuk, ha elhagyjuk a kommentárokat, milyen történet iskerekedik az egészbõl.

János egy ismeretlen helyen szemtanúja volt egy légi csatá-nak, melyet fegyveres jármûvek vívtak.

Azt, hogy hogyan láthatta mindezt, a következõ fejezetbenfogjuk részletezni. Egyelõre csak annyit, hogy felvételrõl látottolyan történéseket, melyeknek semmiképpen sem lehetettszemtanúja. Akárcsak korábban Mózes...

A felvételek egy “napba öltözött” valamit mutatnak:

A “napba vala felöltözve” már ismerõs számunkra: egy tárgy,mely erõs, vakító fényt áraszt, miközben repül.

Gondoljunk csak a startoló rakétára, és arra az igen erõs fény-udvarra, mely a hajtómûveinek a környékét körülveszi.

Az “asszony” nem azért kiáltott, mert szülni kívánt. A kiáltás— a hajtómûvek hangja.

Úgy tûnik, hogy az egyik misszionárius jármû, mely a fedél-zetén egy igen fontos személyt szállított, bajba került. Valószí-nûleg irányíthatatlanná vált.

János persze azt hitte, hogy azért repked ide-oda, mert kínló-dik, mivel szülni akar.

Az ellenséges haderõk egy jármûve üldözte az “asszonyt”, afarkával — a jármû orrával “csillagokat szórt” — lövéseket adottle az üldözött jármûre. E lövések következtében hibásodottmeg az, és vált a mozgása irányíthatatlanná:

1. És láttaték nagy jel az égben: egyasszony, a ki a napba vala fel-öltözve, és lábai alatt vala ahold, és az õ fejében tizenkét csil-lagból korona;

2. A ki terhes vala, és akarvánszûlni, kiált vala, és kínlódik valaa szûlésben.

(*1060)

3. Láttaték más jel is az égben, ésímé vala egy nagy veres sár-kány, a kinek hét feje valaés tíz szarva, és az õ fejeibenhét korona;

4. És a farka utána vonszá azég csillagainak harmadrészét,és a földre veté azokat; ésálla az a sárkány a szûlõ asszonyelé, hogy mikor szûl, annak fiátmegegye.

(*1060)

A ”sárkány farkából” csillagok ”hulltak” a földre, vagyis a ”fa-rokból”, mely nem a ”hátsó vége” a ”sárkánynak”, hanem azorr-része, lövéseket adtak le az üldözött jármûre, melyek látvá-nya a ”hulló csillagokhoz” volt hasonló.

(*1060) Mennyei jelenések könyve 12

301

Ezek közül minden bizonnyal némelyek el is találták az üldö-zött jármûvet.

A meghibásodott szerkezet kényszerleszállást volt kényte-len végrehajtani.

A “sárkány”, az üldözõ jármû, nyilván a végsõ csapásra ké-szült, hogy a landolt sérült jármûvet fegyvereivel megsemmi-sítse.

Csakhogy eközben feltûnt a “felszabadító sereg” — egy má-sik harci jármû —, mely az üldözött megsegítésére érkezett.Megkezdõdött közte és a “sárkány” között a légicsata:

7. És lõn az égben viasko-dás: Mihály és az õ angyalai vias-kodnak vala a sárkánynyal; és a

sárkány is viaskodik valaés az õ angyalai;

(*1060)

Eközben persze lenn a landolt jármûvön sietve igyekeztek ameghibásodást kijavítani.

A magasban folyt a légiharc.Ami nagyon meglepõ, hogy a sárkánynak angyalai voltak. Ho-

gyan is lehetnek egy mesebeli sárkánynak angyalai?!Sehogy!Mert a sárkány nem állat, hanem jármû. Az angyalai pedig a

személyzet, mely a fedélzetén tartózkodik, és irányítja azt...Nos, a hosszas légicsata, mely a Mihály parancsnoksága alatt

álló jármû és a “sárkány” — az ellenséges jármû — között folyt,az elõbbi javára látszott eldõlni.

8. De nem vehetének diadalmat,és az õ helyök sem találtaték töb-

bé a mennyben.(*1060)

14. De adaték az asszonynak kétnagy sasszárny, hogy a kígyó elõlelrepüljön a pusztába az õ helyére,

hogy tápláltassék ott ideig, idõ-kig, és az idõnek feléig.

(*1060)

Közben odalenn, a veszteglõ jármûvet sikerült annyira meg-javítani, hogy az újra a levegõbe emelkedhessen:


9. És vetteték a nagy sárkány,ama régi kígyó, a ki neveztetik ör-dögnek és a Sátánnak, ki mind az

egész föld kerekségét elhiteti, vet-teték a földre, és az õ angya-lai is õ vele levettetének.

(*1060)

A Mihály és angyalai által vezetett fegyveres jármûbõl leadottszámos lövés talált, és a “sárkány” — az ellenséges harci jár-mû zuhanni kezdett:

302

János persze a látottakat sehogy nem értette. Így azt sem,hogy a “sárkány” fejébõl miért is folyik az a “vízszerû” folya-dék?

Na most, ami ezután következik, az is nagyon érdekes.Hosszú pillanatokig nem történt semmi. A mozdulatlan roncs

ott hevert alant. A megsérült hajtómûvekbõl folyt az üzema-nyag. Aztán...

A jármû — az “asszony” — felemelkedett, és kis magasság-ban, “félgõzzel” a pusztában lévõ támaszpont felé vette az irányt.Ahol késõbb majd megjavították.

Közben a zuhanó ellenséges jármû — a sárkány — földet ért.Nem csapódott be, hanem “rázós” kényszerleszállást hajtottvégre.

Ahogy a földhöz csapódott, a “sárkány fejébõl” — a hajtómû-vekbõl elkezdett folyni... az üzemanyag...


15. És bocsáta a kígyó az õ szá-jából az asszony után vizet, mint

egy folyó vizet, hogy azt a fo-lyóvízzel elragadtassa.

(*1060)

A gyúlékony üzemanyag berobbant...Ne feledjük: a korábbiakban találkoztunk már azzal a foga-

lommal, hogy “megnyitotta a föld a száját”. Éspedig a negyedikfejezetben, ahol egyértelmû volt, hogy a misszionáriusok fegy-vereinek következtében Kóré csoportja és sátraik pillanatokalatt megsemmisültek (*303).

A korabeli ember persze ezt nem értette, ezért azt hitte, hogya nagy füst és láng azért van, mert kinyílt “a föld szája” és ezekabból törnek elõ.

Mert nem értette, hogy a sátrak a lázadókkal hová is tûntek.Biztosan, ahogy kinyílt a “föld szája”, azok abban elsüllyed-

tek...János esetében sem volt ez másképp. Hiszen azt látta, hogy

a lezuhant roncsból elkezd valamiféle “vízszerû” folyadék szi-várogni. Aztán meg... az egész füstbe és lángba borul.

Ugyan mit tudhatott õ a saját korában a hajtóanyagról és arobbanásról?

16. De segítségül lõn a föld azasszonynak, és megnyitá a földaz õ száját, és elnyelé a folyóvi-

zet, a melyet a sárkány az õ szájá-ból bocsátott.

(*1060)

303

Semmit nem értett a látottakból, ezért azokat a maga sajátosmódján kommentálta: Azért jelent meg a füst és a tûz, mertkinyílt a föld szája, és így ezek abból törtek elõ.

Pedig a felvételek azt mutatták, ahogy a lezuhant jármûbõlszivárgó üzemanyag... felrobban!

A többi pedig csak kommentár.A történet érthetõ?Egyszerû és valósághû. Csak a kommentárok torzították el.Egyébként a számok, melyek e történetben szerepelnek, ne

zavarjanak bennünket. Hiszen részei a Feladvány megoldásáhozszükséges Kulcsnak.

Mert ismételten találkozunk a formulával: ideig, idõkig és fél-ideig, vagy az idõk feléig...

X+kX+ ...


—X2

De még újabb információkat is megtudhatunk a “sárkányról.

Az újabb felvételeken, melyeket János látott, a látómezõbenegy furcsa kinézetû harci jármû tûnt fel.

Természetszerûleg nem értette, hogy egy önjáró harci esz-közt lát. Mivel az mozgott, azért szerinte csak valamilyen na-gyon furcsa élõ állat lehetett... Mivel korábban semmi ehhezfoghatót nem látott, valamilyen módon megpróbálta az alakját,kinézetét körülírni.

Egyes részeit, különbözõ ismert állatok testrészeihez hason-lította.

Nos, az állat hét feje — nem egyebek, mint a hajtómû részei.A szarvak pedig, akárcsak Dániel leírásában láttuk, reaktív lö-vedékek, más szóval támadó rakéták.

Mivel a felvételeken ellenséges jármû volt látható, mely azellenséges haderõk kötelékébe tartozott, ezért természetsze-rûleg a jármûvön fel volt tüntetve, írásjelekkel, annak hovatar-tozása... A “káromlás neve”...

1. És láték egy fenevadat feljõni atengerbõl, a melynek hét feje éstíz szarva vala, és az õ szarvaintíz korona, és az õ fejein a károm-lásnak neve.2. És e fenevad, a melyet láték, ha-sonló vala a párduczhoz, és az õlábai, mint a medvéé, és az õ szá-

ja, mint az oroszlán szája; és asárkány adá az õ erejét an-nak, és az õ királyiszékét, ésnagy hatalmat.11. Azután láték más fenevadat fel-jõni a földbõl, a kinek két szarva va-la, a Bárányéhoz hasonló, de úgyszól vala, mint a sárkány;

*1061

304

Mely olyan gyûlöletes, hogy még csak kiejteni is káromlás.Ezen önjáró harci eszköz után a felvételek egy másikat mu-

tattak, mely már másképp nézett ki. Mert egy másik típusú har-ci eszköz volt.

A közös azonban bennük az, hogy mindkettõnek valami kö-ze volt a “sárkányhoz”.

Az elsõnek, János szerint, a “sárkány adta az erejét”. Másszavakkal ugyanolyan hajtómû mozgatta, mint a sárkányt.

Míg a másodiknak a hangja hasonlított a “sárkány” hajtómû-veinek dübörgéséhez.

De ezekkel az idézetekkel már át is léptünk könyvünk követ-kezõ fejezetébe, mely egy nem földi társadalom történelmé-rõl, kataklizmáiról, háborúiról szól.

Lássuk hát õket.

305

TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG

Évezredeken keresztül regélt az emberiség a másvilágról,ahova, ha meghalunk, és érdemesek leszünk rá, egyszer majdeljutunk. Persze attól függõen, hogy életünk során mennyi jótés rosszat, más szóval bûnt követtünk el.

Az egyház az örök életet ígéri a mennyországban, ha bizo-nyos kritériumoknak megfelelõen élünk. Ha nem így teszünk,akkor a pokolra kerülünk, ahol az örök tûzben való szenvedésvár ránk.

Ám létezik egy köztes állomás is — a tisztítótûz. Oda az kerül-het, aki cselekedetei nyomán, melyeket az életében elkövetett,még nem bizonyult teljesen reménytelennek, és így van esélye,hogy az örök szenvedés helyett a mennyországba jusson.

A vallás ezeket a lehetséges alternatívákat vázolja fel.De hol van a mennyország, a másvilág?Ott fenn, az égben — válaszolták sok évszázadon keresztül

az ezt kérdezõknek. Ott lakik az Isten, ott laknak az angyalok,a szentek.

A mennyország, Isten országa, ahol õ uralkodik, és szolgál-nak neki az angyalok.

Miért az égben?Hát azért, mert minden esetben, amikor az Úr kijelentette

magát, mindig az égbõl jött! Az angyalok is onnan jöttek, ésoda is távoztak.

Annál is inkább az égben van a mennyország, mert az Úr on-nan mindent és mindenkit lát. Csak mi halandók, akik porbólvétettünk, nem láthatjuk õt.

34. Kerestek majd engem, és nemtaláltok meg, és a hol én va-gyok, ti nem jöhettek oda.

(*817)

21. Ismét monda azért nékik Jézus:Én elmegyek, és kerestek majd en-gem, és a ti bûneitekben fogtokmeghalni: a hová én megyek,ti nem jöhettek oda.

*1062

Még ha akarnánk, akkor sem tudnánk feljutni oda, hisz nemtudunk úgy repülni, mint az angyalok...

Így hát elõdeinknek nem maradt más, minthogy tekintetüketaz égre emelve, nappal az égbolt kékjét csodálva, éjszaka pe-dig a csillagos eget fürkészve elmerengjenek arról, milyen islehet odafönn az Isten országa...

*1062 János evangyélioma 8(*817) János evangyélioma 7

306

Aztán a huszadik században, a tudománynak és a rakétatech-nikának köszönhetõen sok száz kilométerre a Föld felszínétõlelszakadva, kijutottunk a világûrbe.

De ahogy az elsõ kozmonauták körbenéztek, sehol nem lát-ták az Isten országát...

Pedig hát õk is eljutottak az egekbe!Mégis hol van hát Isten országa?Csak a végtelen és hideg világûr mindenütt...Röviddel késõbb az elsõ ember a Hold felszínére lépett. Élet-

telen és zord táj fogadta. Isten országának ott sem találta nyo-mát.

Ûrszondáink eljutottak immár a Naprendszer határára, de ahelyzet ott is ugyanaz.

Mivel sehol sem találjuk a mennyországot, ezért a tudománysumma-summárom kimondja: az egész csak egy vallási fikció,egy olyan képzeletbeli hely, ahol mesebeli, fantázia szülte an-gyalok és különféle egyéb lények élnek.

Ebben az országban, a mennyek országában, az angyalok ésszentek egyfolytában és vég nélkül mást sem tesznek, mint azÚr dicsõségét zengik. Egy kicsit unalmasnak tûnik ott az élet.

Így hát az ismereteink és ez az elképzelt mennybéli országegyre távolodnak egymástól.

Hiszen tudjuk jól: olyan hely, ahol különféle misztikus lé-nyek egyfolytában az Urat dicsérik, nem létezik.

Mikor a kozmoszt elkezdtük megismerni, egyre inkább érde-kelni kezdett bennünket, hogy van-e az ûrben máshol is élet?

A huszadik század második felében jelent meg az UFO-prob-léma. Mert a tudomány egyáltalán nem zárja ki annak az eshe-tõségét, hogy az Univerzum távoli részeiben lehetnek lakottvilágok. De ha vannak, akkor merre keressük õket?

Aztán meg itt vannak az állítólagos ismeretlen repülõ objek-tumok, melyek léte kézzelfoghatóan nem bizonyított. Mutassa-tok nekem egy ilyet, hadd érintsem meg — mondják a tudó-sok, akkor majd elhiszem, hogy van!

De a mai napig senki sem produkált ilyen bizonyítékot...A kormányok a ludasok ebben — állítják sokan, hisz mivel a

hadsereg próbál meg az egészbõl hasznot húzni, ezért mindenbizonyítékot eltüntet!

307

Vannak, akik elhiszik az UFO-k létezését, míg mások tagad-ják azt. Mondván: ha léteznek, akkor ugyan miért nem veszikfel velünk a kapcsolatot?

Mivel pedig ez nem történt meg, ezért nincsenek — bizony-gatják az UFO-k meglétét tagadók.

Napjainkban az egészet a titokzatosság lengi körül. Senki nemtud semmi bizonyosat.

A vallás “mennyországa”, és az UFO-probléma fényévekre vanegymástól.

De gyakran elõfordul velünk, hogy nyitott kapukat döngetünk.Rádióteleszkópokkal pásztázzuk az eget, értelmes lények üze-netei után kutatva. És már el is feledkeztünk a mennyek orszá-gáról, mely ott “fenn” van. Amely egészen biztosan nem a Föl-dön van, hanem odafenn. Onnan jöttek az angyalok, onnan jöttaz Isten. A kozmoszból...

Az angyalok egy olyan “országban” élnek, ahol sokan van-nak. Az Isten országában hatalmi hierarchia uralkodik. A fõ sze-mély maga az Úr. Aztán vannak az angyalok, arkangyalok, aseregek ura és mások.

Akárcsak egy társadalomban.Egy olyan értelmes lényekbõl álló társadalom, melyben rend

uralkodik.Csak egy tévhit az egészet egy erõsen téves világképpé torzí-

totta el. Ez a tévhit: az egy Istenben való hit.Sok évszázadon keresztül uralkodott ez a téves felfogás. Sõt

megesett, hogy a biblikus szövegeket sem átallották kicsit “koz-metikázni”, csakhogy még jobban megfeleljenek ennek a világ-képnek.

Csak az a baj ezzel a szemlélettel, hogy a régmúltban történtszövegértelmezések kapcsán alakult ki. Mikor még szinte sem-mit nem ismertek mindabból a tudásból, mellyel ma rendelke-zünk.

Mikor ezt megértjük, akkor azt is felismerjük, hogy ha az egészfelszíni mázt megkarcoljuk, akkor alatta ott az Igazság. Ha ki-szûrjük a vallási cikornyákat és kommentárokat, akkor megért-jük: a másvilág — egy másik világ, melyet nem valamiféle misz-tikus, hanem értelmes lények népesítenek be. Ezek küldötteilátogatták meg az emberiséget a múltban. Nyomaikat a bibli-kus szövegek õrzik.

Ne az eget pásztázzuk rádióteleszkópjainkkal. Hiszen rosszhelyen keressük a választ!

Mert az nem “odafönn” van. Hanem “idelenn”. A Bibliában!

308

A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI

A Földön élõ emberiség száma immáron a hatmilliárdos ha-tárt ostromolja. Sokan vagyunk. Mindenki önálló és megismé-telhetetlen személyiség, a maga erényeivel és hibáival egye-temben. Mivel mindannyian különbözünk egymástól (ugyanismég soha nem élt a Földön két tökéletesen azonos ember),ezért minden nemzet és nép nyelvében igyekszik tagjait meg-különböztetni egymástól. Erre találták ki a személynevet. Azt ajelzõt, melynek segítségével az egyik embert meg lehet külön-böztetni a másiktól.

Idõvel, mikor az emberiség tovább gyarapodott, és sokan kezd-ték viselni ugyanazt a személynevet, gyakorlati megfontolásoknyomán az ugyanazon nevû embereket egy másik tulajdonnév-vel is felruházták, melyet leginkább lakóhelye, foglalkozása,külseje vagy más egyéb szempontok alapján választottak ki.

Így hát mindenki legalább két, de gyakran több nevet is visela személynevén túl. Ez néptõl, fajtól, kultúrától függõen másés más.

Sok nevet használunk mi, a keresztény világ tagjai is, me-lyek eredetét nem igazán ismerjük. Bár az esetek túlnyomótöbbségében a ma használatos keresztnevek a korábban be-szélt nyelvi változatokban többnyire jelentettek valamit.

De vannak keresztnevek, nevek melyek eredetét egyáltalánnem ismerjük. Ezek között szép számmal akadnak olyanok,melyek a Bibliában bukkannak fel elõször. Mivel eredetükkelnem vagyunk tisztában, ezért bibliai eredetû nevekként tartjukõket számon.

Említsünk közülük néhányat: Jehova, Sátán, Baál, Baltazár,Mihály, Gábriel stb.

A felsoroltak közül az utóbbiak meglehetõsen gyakran hasz-nált személynevek is. Pedig az eredetük ismeretlen.

Természetesen a világon mindent meg lehet magyarázni. Min-den feltett kérdésre lehet választ adni. Csak... egyáltalán nembiztos, hogy az megállja a helyét.

Ha kíváncsiak vagyunk a helyes válaszra, akkor nem különfé-le elvont nyelvi értekezések nehezen érthetõ kusza és szö-vevényes labirintusába kell tévednünk, hanem ellenkezõleg:

309

azon bibliai történeteket kell megvizsgálnunk, ahol ezek a ne-vek felbukkannak.

Könyvünk eddigi fejezetein vörös fonalként vonul végig az atény, hogy a szent szövegek egy földönkívüli társadalom boly-gónkon kifejtett ténykedését dokumentálták. Csak mindenneka megértését hosszú idõn keresztül akadályozta egy téves vi-lágkép — a vallás.

Hiszen az a maga dogmarendszerével, a valóságtól elrugasz-kodott világképével, természetfeletti lényekkel népesítette bea világot.

Ezzel csak azt érte el, hogy a tudomány komoly és tekinté-lyes képviselõi, tudományos ismereteink fényében megmoso-lyogták azt.

Pont ezért teszünk most kísérletet arra, hogy a biblikus szö-vegekben szereplõ, eddig teljesen érthetetlen részeket érthe-tõvé tegyük, és egy egységes logikai egészbe fogjuk õket össze.

Ez az egységes egész — a Kép, mely arról szól, hogy a múlt-ban egy másik civilizáció képviselõi gyakran látogatták meg azembereket. A látogatásaik célja pozitív tartalmú volt, melyek afejlõdés helyes irányban való tartását szolgálták.

Ugyanakkor a misszionáriusok elkövettek egy nagy hibát is.Mely minden nemes igyekezetük ellenére megosztotta az em-beriséget. Éspedig, hogy azok közül néhányan, akik itt jártak, aszemtanúknak elárulták a nevüket...

Azok persze mindezt továbbadták. És kialakultak a követõktáborai. A vallások...

Ma már jól tudjuk, milyen óriási kataklizmákat okoztak ezek amúltban. Mert egyik vallás képviselõi a másik tábort kiáltották kihitetleneknek, pogányoknak. Mert õk mást követnek, mint mi!

A sötét középkor tomboló vallási õrületében gyilkolták azembereket halomszámra Isten, vagy Allah nevében.

De miféle vallás az, melynek nevében embereket ölnek? Mitér az?!

A misszionáriusok a nevük felfedésével akaratlanul is ilyenfolyamatokat indítottak el. A korabeli szemtanúk ugyanis sok-szor akaratlanul is megismerték az õket meglátogató szemé-lyek közül némelyek nevét.

310

Mondjuk a landoló jármû pilótáját, vagy navigátorát Baálnakhívták. A szemtanú mindezt megjegyezte, és továbbadta.

Rögtön akadtak olyanok, akik követni kezdték Baált...És ez késõbb nagyon sok bonyodalmat okozott.Hiszen nem számoltak egy nagyon fontos dologgal, az embe-

ri szûklátókörûséggel és ostobasággal.Mert ezután a követõk, a vallási irányzatok, az általuk megis-

mert és követett személyt kiáltották ki az egyszeri Igaz és üd-vözítõ Istennek.

Még ha az talán csak egy navigátor volt is a Flotta egyik jármûvén.A misszionáriusok ebbõl okulva parancsba adták a “sajátjaik-

nak”, hogy szigorúan tilos felfedni a földi emberek elõtt a ne-vüket. Nehogy azok további bonyodalmak forrásává váljanak.

Jó példa erre az “égõ csipkebokor” esete.Mózessel kinn, távol az emberek szemeitõl, a misszionáriu-

sok felvették a kapcsolatot. Egy angyal landolt, és egy ismeret-len jött elõ, aki üzenetet hozott Mózesnek.

A köztudatban úgy él, hogy Mózessel az “Úr”, a MindenhatóIsten beszélt az égõ csipkebokorból:

Ezen nincs is mit csodálkoznunk. Mivel valóban egy angyaltípusú jármûvel érkezett az az ismeretlen, aki a felettese üze-netét hozta.

Nos, mikor Mózes megkapta az instrukciókat és a küldetéseeredményes végrehajtásához szükséges eszközöket (“pálca”),visszakérdezett, hogy mi a neve az ismeretlennek, aki õt az“Izráel fiaihoz küldi”, akivel beszélt?

13. Mózes pedig monda az Istennek:Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz ésezt mondom nékik: A ti atyáitokIstene küldött engem ti hoz-

zátok; ha azt mondják né-kem: Mi a neve? mit mond-jak nékik?

(*2)

(*306) Az apostolok cselekedetei 7(*2) Mózes II. könyve 3

Pedig késõbb a szövegek hozzáteszik:

30. És negyven esztendõ elteltévelmegjelenék néki a Sínai hegypusztájában az Úrnak angyala

csipkebokornak tüzes láng-jában.

(*306)

6. És monda: Én vagyok a te atyád-nak Istene, Ábrahámnak Istene,Izsáknak Istene és Jákóbnak Iste-

ne. Mózes pedig elrejté az õ orczá-ját, mert fél vala az Istenre te-kinteni.

(*2)

311

A “küldönc”, aki az üzenetet hozta, mégsem fedhette fel anevét. Ezzel további bonyodalmakat okozott volna, mert akkoregy újabb vallási követõtábor jelent volna meg a térségben.

Engedelmeskedve az érvényben lévõ parancsnak, megkerültea válaszadást:

da: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VA-GYOK küldött engem ti hozzátok.

(*2)

14. És monda Isten Mózesnek: VA-GYOK A KI VAGYOK. És mon-

De hasonló helyzetbe került az az “angyal” is, aki idõbenkésõbb Manoahhal és annak feleségével, Sámson szülõanyjá-val találkozott:

15. És monda Manoah az Úr angya-lának: Kérlek, hadd tartóztassunkmeg téged, hogy készítsünk nékedegy kecskegödölyét.16. De az Úrnak angyala így szóltManoáhhoz: Ha megmarasztaszis, nem eszem kenyeredbõl, és haáldozatot készítesz, az Úrnak ál-

dozd azt. Mert Manoah nem tud-ta, hogy az Úrnak angyala vala.17. És monda Manoah az Úrangyalának: Kicsoda a te ne-ved, hogy ha majd beteljesedik ate beszéded, tisztességel illethes-sünk téged.

(*381)

Õ szintén kitért a válaszadás elõl:

18. És monda néki az Úrnak angyala:Miért kérdezõsködöl nevem

után, a mely oly csodálatos?

(*381)

De azok a nevek, melyeket a korabeli szemtanúk megismer-tek, visszavonhatatlanul bekerültek a köztudatba. Késõbb eze-ket a vallási cenzúra megpróbálta eltüntetni a szövegekbõl. Több-kevesebb sikerrel. Példaként az angolszász Bibliát említhet-ném:

3. Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.(*575)

Ez tökéletesen megegyezik az orosz nyelvû Bibliában talál-ható szöveggel.

Ugyanakkor az angolszász Bibliában a Jehova személynevetaz “Úr” szóval helyettesítették be:

A cenzúra mûködött. De nem sok sikerrel.Hiszen napjainkban az egész Földön nagyszámú tábora van

Jehova követõinek...

* The New Revised Standard Version Bible, 1989by Division of Christian Education of the Natio-nal Council of Churches of Christ in the U.S.A.

(*2) Mózes II. könyve 3(*381) Bírák könyve 13(*575) Mózes II. könyve 15

is his name.*3. The LORD is a warrior: the LORD

312

AZ “IZRAELITA” PROJEKT

Az elõzõ fejezeteket olvasva megtudtuk, hogy a misszioná-riusok a térségben vizsgálódva olyan törzseket kerestek, me-lyek erkölcsi színvonalukat tekintve megfeleltek az általuk tá-masztott követelményeknek. Ahhoz, hogy beindítsák az “Izrae-lita” projektet.

Bármilyen furcsa, de az Izraelita program minden bizonnyalannak szellemi szülõatyjáról kapta a nevét, akit Izráelnek hív-nak. Természetesen õ is földönkívüli személy. Erre kevésselkésõbb visszatérünk.

Nos, a térségben vizsgálódva a misszionáriusok egy kisszá-mú törzset találtak, Ábrahámét, amelyet megfelelõnek ítéltekarra, hogy támogatásban részesítsék.

A program szülõatyja és vezetõje szövetséget is kötött velük.Már korábban is felmerült a kérdés: vajon mi elõnye szárma-

zott az “Úrnak” a Jákób törzsével való szövetségkötésbõl. Hi-szen egyértelmû, hogy az “Úr” szorgalmazta ezt. Nem a Jákóbháza könyörgött annak megkötéséért.

Ebbõl csak az a következtetés vonható le, hogy az “Úrnak”valamilyen konkrét elõnye származott a megkötött szövetség-bõl. Különben nem szorgalmazta volna olyannyira azt.

A hagyományos felfogás szerint az Isten, az “Úr” mindenha-tó. Így Jákóbnak és törzsének megtisztelve kellett volna érezniemagát, hogy a Mindenható, a világ Ura szövetséget ajánl nékik.

Ez viszont mégsem volt így. Ekkor pedig újra csak gond van ahagyományos elképzelésekkel.

Valóban, hiszen a történések mögött egész más erõk és sze-mélyek húzódnak meg.

A misszionáriusok egy csoportja megtervezte az “Izraelita”programot. Ennek szülõatyja és vezetõje az Izráel nevû, való-színûleg, magas rangú személy volt.

A program célul tûzte ki az eredményes együttmûködést egyvagy több földi törzzsel. Csakhogy azt, hogy kivel veszik fel akapcsolatot, gondosan megválogatták.

Mert egy barbár, mondjuk kannibál színten álló népcsoporttalugyan miféle együttmûködés képzelhetõ el?

313

Ezért gondosan keresgéltek és találtak egy megfelelõ nép-csoportot, a Jákóbét, Ábrahám leszármazottainak törzsét.

Hosszas megfigyelés nyomán kiderült, hogy ez a “legcivili-záltabb” a térségben élõ összes nép közül.

De a kapcsolatfelvételhez és a folyamatos kapcsolattartáshoza programot kivitelezõknek “a hazájukból” meg kellett kapniukaz engedélyt.

Ez meg is történt. Csakhogy az egy feltételhez volt kötve:mindenképpen eredményt kell felmutatniuk. Bebizonyítva,hogy a kiválasztott törzs valóban méltó arra, hogy õket a misz-szionáriusok eszközeikkel támogassák.

Pont ezért a program vezetõjének — Izráelnek létérdeke volt,hogy mindenképpen sikert könyveljen el. Különben az egé-szet “otthonról” leállítják.

A program szellemi megalkotójának a “hazaiak” felé bizonyí-tania kellett azt, hogy érdemes kiemelten kezelni ezt a törzset.

Ezért már szinte az elsõ lépések között felajánlotta a föl-dieknek a szövetség lehetõségét. Mindent megígért Ábrahám-nak és törzsének, hogy azok ezért cserébe teljesítsék azelvárásokat.

Azaz õk betartják mindazt, és úgy cselekszenek, ahogy aztnekik “elõírják”, más szóval megfelelnek a velük szemben tá-masztott követelményeknek.

Így mindenki jól járt. A program fölött bábáskodók eredményttudtak felmutatni hazájuk felé.

De Ábrahám törzse is profitált belõle, hiszen egyrészt védel-met kapott, másrészt operatív információkat, melyek a bizton-ságukat és életbenmaradásukat szolgálták. A misszionáriusokaz “Izraelita” program keretén belül minden eszközükkel tá-mogatták õket.

Ez abban a korban nem csekély elõnyt jelentett a környezõnépcsoportokkal szemben.

A negyedik fejezetben láttuk, milyen gyakran avatkoztak köz-be nem földi pártfogóik szuperfegyvereikkel az izraeliták ol-dalán. Minden esetben végérvényesen eldöntve ezzel az el-lenségeikkel vívott csata kimenetelét.

314

Ugyanakkor “otthonról” a program kivitelezõinek bizonyoshatárt szabtak. Nem volt szabad egyebek között csak úgy ha-lomra öldökölniük a támogatott törzs ellenségeit. Pedig a misz-szionáriusok szuperfegyverei ezt könnyen megtehették volna.

Például ezért vesztek oda az egyiptomi fegyveresek a Vörös-tengerben. Ugyanis játszva megsemmisíthették volna a mene-külõket üldözõ csapatokat már korábban is. Ámde az “otthon-ról” kapott utasítás megkötötte a kezüket.

Végül is ezért oldották meg a misszionáriusok a Vörös-tenge-ren való átkelést ilyetén, és az üldözõk már csak “saját felelõs-ségükre” nyomultak be utánuk a jégmezõre.

Azt már tudjuk jól, hogy azokkal nem a szuperfegyverek vé-geztek. Hanem csak egyszerûen a felszíni jégréteget egy sza-kaszon megolvasztották. A többit már a vízre bízták...

Nos, visszatérve Jákób leszármazottaihoz, a zsidó néphez,õket izraelitáknak nevezik. Sõt, a mai zsidó államot is Izráel-nek hívják.

Vajon hogy lettek a Jákób leszármazottaiból izraeliták, akikegy magas rangú földönkívüli személy nevét viselik?

Mivel valóban õk lettek azok, akiket a misszionáriusok alkal-masnak találtak az esetleges együttmûködésre az “Izraelita”programban, mely nevét a program szellemi szülõatyjáról kap-ta, ezért természetszerûleg a misszionáriusok “felcímkézték”õket.

Az õ szemszögükbõl nézve, az a földi törzs, mely az Izráeláltal vezetett együttmûködési programban vett részt, megkü-lönböztetésül a program vezetõjének nevével lett fémjelezve.Így lettek Jákób leszármazottaiból izraeliták:

14. És megalázza magát az én né-pem, a mely nevemrõl nevez-tetik, s könyörög és keresi az énarczomat, és felhagy az õ bûnös élet-módjával: én is meghallgatom õketa mennybõl, megbocsátom bûnei-ket, és megszabadítom földjüket.

*1063

1. Halljátok ezt Jákób háza, akik Izráel nevérõl neveztet-tek, és Júda forrásából származá-nak, a kik az Úr nevére esküsznek,és Izráel Istenét emlegetik; de nemhíven és nem igazán.

*1064

*1064 Ésaiás könyve 48*1063 Krónika II. könyve 7

315

De vajon mikor kapták ezt a nevet?

22. Felkele pedig õ azon éjszaka ésvevé két feleségét, két szolgálójátés tizenegy gyermekét, és átalmé-ne a Jabbók révén.23. Vevé hát azokat és átköltöztetéa vízen, azután átköltözteté minde-nét valamije vala.24. Jákób pedig egyedül marada éstusakodik vala õ vele egy férfiú,egész a hajnal feljöveteléig.25. Aki mikor látá, hogy nem ve-het rajta erõt, megilleté csípõjé-nek forgócsontját, és kiméne he-lyébõl Jákób csípõjének forgó-csontja a vele való tusakodásközben.

26. És monda: Bocsáss el engem,mert feljött a hajnal. És monda Já-kób: Nem bocsátlak el téged, mígmeg nem áldasz engemet.27. És monda néki: Mi a te neved?És õ monda: Jákób.28. Amaz pedig monda: NemJákóbnak mondatik ezutána te neved, hanem Izráelnek;mert küzdöttél Istennel ésemberekkel, és gyõztél.29. És megkérdé Jákób, és monda:Mondd meg, kérlek, a te nevedet.Az pedig monda: Ugyan miértkérded az én nevemet? Ésmegáldá õt ott.

*1065

Nocsak, az elsõ, ami újra csak szembeötlik, hogy az a sze-mély, akivel Jákób találkozott, nem volt hajlandó elárulni a ne-vét. Ez most már érthetõ is, ennek okairól röviddel elõbb szól-tunk.

A másik maga a történet furcsa mivolta. Ugyanis arról vanbenne szó, hogy Jákób magával az Istennel verekedett...

30. Nevezé azért Jákób annak ahelynek nevét Peniélnek: mert lá-

tám az Istent színrõl színre,és megszabadult az én lelkem.

*1066

Ugye azt azért mégsem feltételezi senki, hogy a MindenhatóIsten, aki csak egy szavával teremtette a világmindenséget...leállt verekedni egy emberrel?! És ennek során mindketten aföldön hemperegve hosszasan birkóztak egymással?

Ez a feltevés több, mint komolytalan!De egyvalami biztos: a találkozást követõen Jákób sántítani

kezdett:

*1065,*1066,*1067 Mózes I. könyve 32

31. És a nap felkél vala rajta, amintelméne Peniél mellett, õ pedig sán-

tít vala csípõjére.*1067

Mi van akkor, ha az egész újra csak az “én azt hittem” kategó-riába tartozik? Hiszen az egészet Mózestól tudjuk. És a koráb-biakban láttuk, hogy több dolgot is félreértett.

Mi van, ha a helyzet itt ugyanaz?

316

És csak Mózes szerint verekedett Jákób a földön hempereg-ve a Mindenhatóval?

Sokkal inkább valószínû, hogy Jákób nem annak nyomán kez-dett el sántítani, mikor a Mindenható látva, hogy nem tudja õtkét vállra fektetni — megérintette a kezével annak forgócsontját?

Ne feledjük: a történteknek nem volt szemtanúja. Csak egyismeretlen személy és Jákób volt jelen. Így a történet Mózes-hez vagy a szájhagyomány, vagy a misszionáriusok által a fe-délzeten bemutatott dokumentált felvételek során jutott el.

De vajon mitõl kezdett el sántítani Jákób? A verekedés miatt?Lehet.Vagy valami más volt az oka...És, ha a misszionáriusok kihasználva azt, hogy egyedül van,

és nincsenek szemtanúk, valamiféle beavatkozást végeztek elrajta?

Nos, pontosan nem fogjuk megtudni. Csak azt szerettem vol-na érzékeltetni, hogy egy más szemszögbõl nézve a szövegek-ben leírtakat, gyökeresen más következtetésre lehet jutni.

Summa-summárum, Jákób törzse ezután az Izraelita nevetviselte:



12. Hogy örökségképen bírják azEdom maradékát és mindamanépeket, a kik az én nevem-rõl neveztetnek, ezt mondjaaz Úr, a ki megcselekszi ezt!

*1068

4. Így szól a mi Megváltónk, sere-geknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!

*1069

9. Miért vagy olyan, mint a meg-riasztott férfi; mint a vitéz, a ki nemtud segíteni? Hiszen te közöttünkvagy, Uram, és mi a te neved-rõl neveztetünk; ne hagyj elminket!

*1070

Az alábbiakból az tûnik ki, a hagyományos felfogás szerint,hogy a Mindenható Istennek tulajdonneve van!

Éspedig a világ teremtõjét... Izráelnek hívják!Ámde késõbb egy másik szövegrészlet szerint, mely ugyan-

csak Mózes könyveibõl való, a Teremtõt Jehovának hívják.Minek ez a sok név?És egyáltalán minek a név a Mindenhatónak?

317

Hisz Mindenható csak egy van! Nemde?Hát azért, hogy egy másik lakott világban megkülönböztes-

sék õt a többi személytõl...De térjünk még vissza az “Izraelita” programhoz.A szövetség, melyet korábban a misszionáriusok kötöttek Áb-

rahám leszármazottaival, mûködött. Mindenki jól járt vele. Míg-nem egy idõ múlva a pártfogoltak azt felrúgták...

A szövetség rájuk vonatkozó kötelezettségeit megszegték.Az együttmûködés kudarcot vallott. A programot az “otthon-

ról” kapott utasítás nyomán felfüggesztették, és a vezetõjét —Izráelt, leváltották.

A misszionáriusok “levették kezüket” Jákób törzsérõl.Következett az egyiptomi rabszolgaság igája.

318

JEHOVA

Kezdjük a nem földi eredetû nevek vizsgálatát a Jehova (Je-hovah, Jahve) névvel.

A hivatalos magyarázatok szerint ez a név óhéber eredetü. Arégmúltban beszélt nyelven azt jelentette — “az én Istenem”.

Úgyhogy ezzel le is zárhatnánk a Jehova név körüli kérdés-kört, hiszen megállapítást nyert, hogy ez csak egy szó, egynyelvnek a régmúltban beszélt változatában. Csakhogy foly-ton ugyanaz a probléma merül fel: a magyarázatok bármi áron is,de bizonygatni igyekeznek az egy Igaz Isten meglétét, vagy a ma-terialista felfogásból eredõen ennek ellenkezõjét.

Mint általában, ez a dolgok két ellentétes véglete. Akár azegyik, akár a másik felfogás hívei vagyunk is, mindenképp el-követjük azt a hibát, hogy igazunkat bizonygatva figyelmen kí-vül hagyjuk a Biblia szövegeit.

A mi célunk ezért nem egyik vagy másik tábor igazát alátá-masztani, vagy cáfolni, hanem a biblikus szövegeket tüzete-sen megvizsgálni.

Ha ezt tesszük azokkal a nevekkel is, melyek a szövegek-ben tûnnek fel, akkor megértjük, hogy a több felbukkanó névtöbb személyt takar. Egy földönkívüli társadalom tagjait...

De térjünk most vissza a korabeli történésekhez.Miután huzamosabb idõ eltelt az “Izraelita” projekt felfüggesz-

tése óta, a misszionáriusok újra elõvették, és megvizsgáltákannak lehetõségét, hogy amennyiben a helyzet változott, aztújraindíthatják-e. Vajon megváltoztak-e olyannyira a körülmé-nyek, hogy korábbi döntésüket, mellyel határozatlan idõre fel-függesztették azt, felülbírálják?

Mikor elérkezettnek látták az idõt, a felfüggesztést feloldot-ták, és újra beindították a projektet.

Csakhogy ekkor már annak új vezetõjévé egy Jehova nevûmisszionáriust neveztek ki...

A program “újraélesztése” a Mózessel való elsõ kapcsolatfel-vétellel vette kezdetét. Annak újdonsült igazgatója úgy dön-tött, hogy újra felkarolják Ábrahám leszármazottait, akik an-nak köszönhetõen, hogy megszegték a korábban kötött szö-vetséget, elvesztették a misszionáriusok hathatós támogatá-sát és rabszolgasorsba kényszerültek.

319

Konkrét küldetéssel bízták meg Mózest, hogy szervezze mega rabszolgalázadást, és vigye meg az üzenetüket a fáraónak.

Mint láttuk, ehhez Mózes olyan eszközöket kapott, melyekegyrészt abban a korban hihetetlen dolgokat — “jeleket” —mûveltek, másrészt a hivatalos hatalom részérõl reá leselkedõveszélyekkel szemben érinthetetlenné tették õt. Mert ugyan kimert volna lefogni és megbilincselni egy olyan embert, akinek“csodatévõ” eszköz van a birtokában?

Nos, a soron következõ “konzultációk” egyike során fedtefel a program új vezetõje Mózes elõtt a nevét:

*1072,*1073 Mózes III. könyve 26*1071 Mózes II. könyve 6

9. És hozzátok fordulok, és megsza-porítlak titeket, és megsokasítlak

titeket és szövetségemetmegerõsítem veletek.

*1072

Akárcsak elõdje, õ is felkínálta az izraelitáknak, hogy abbanaz esetben, ha a szövetség rájuk háruló kötelezettségeit meg-tartják, akkor részesülhetnek egy szuperfejlett kozmikus tár-sadalommal való együttmûködésbõl származó számos elõny-bõl.

Viszont hozzátette: amennyiben felrúgják a megállapodást,akkor az elõnyök helyett komoly hátrányuk fog belõle származ-ni:

14. Ha pedig nem hallgattok reám,és mind e parancsolatokat megnem cselekeszitek;15. És ha megvetitek rendeléseimet,és ha az én végzéseimet megútáljaa ti lelketek, azáltal, hogy nem cse-lekszitek meg minden én parancso-latomat, hanem felbontjátok az énszövetségemet:

16. Bizony azt cselekszem én vele-tek, hogy rettenetességeket bo-csátok reátok: a száraz betegségetés a forrólázt, a melyek szemeketégetnek és lelket epesztenek, és ati magotokat hiába vetitek el, mertellenségeitek emésztik meg azt.

*1073

3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákób-nak úgy jelentem meg mint minden-ható Isten, de az én Jehova ne-

vemen nem voltam elõttükismeretes.

*1071

Ugyan a szöveg kicsit furcsa, de azt meg kell érteni, hogymégsem magyarázhatták el neki, miszerint a korábban kudarc-ba fulladt projekt szellemi megalkotóját és elsõ vezetõjét le-váltották. És most õ — Jehova az új igazgató.

Õ sem tehetett egyebet, minthogy újra elõvette a korábbi meg-állapodást — a szövetséget:

320

Miután a misszionáriusok kimenekítették az izraelitákat Egyip-tomból, röviddel utána újra kapcsolatba léptek Mózessel a Si-nai hegynél. Akkor üzenetet küldtek általa az izraelitáknak, melytartalma: elfogadják-e a feltételeiket, és együtt kívánnak-e mû-ködni velük? (*80)

A nép egyhangúlag mondott igent (*81).Válaszul a misszionáriusok közölték Mózessel, hogy három

nap múlva a hegyen egy hatalmas méretû jármû fog landolni.Ennek során fog megtörténni a hivatalos kapcsolatfelvétel.Azt tudjuk jól, hogy a sok százezres tömeg szeme láttára eresz-

kedett le a hegyre a nagyméretû jármû. És léphettek fedélzeté-re hetvenen azok vezetõi közül, akiknek az “Úr” bemutatko-zott (*94).

Ennivalóval is kínálták õket (*95).A misszionáriusok ettõl egy új, eredményes együttmûködés

korszakának a kezdetét remélték.Miután a vezetõk, a hivatalos küldöttség tagjai távoztak, fela-

jánlották Mózesnek, hogy tartson velük (*97).Többek között ez egyfajta “tanulmányút” volt számára, ahol

megtanították mindarra, hogy hogyan kell a kapott mûszaki esz-közöket üzemeltetni.

Ennek során mûködött szorosan együtt Mózes azzal a sze-méllyel, akinek a nevét többször is említi:

3. Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.(*575)

A Mózes által a “tanulmányútról” elõadott élménybeszámolókapcsán a szövegekben másutt is fellelhetõ e nem földi sze-mély neve:

4. Bízzatok az Úrban örökké,mert az Úrban, Jehovában,örök kõszálunk van.

*1074

19. Hogy megtudják, hogy te, a ki-nek neve Jehova, egymagadvagy felséges Isten az egész földön.

*1075

De azt is megtudtuk, hogy azon idõ alatt, míg Mózes a fedél-zeten tartózkodott, számunkra sorsdöntõ fontosságú informá-ciókat tártak fel elõtte, melyek a régmúlt korok eseményeirevonatkoztak.

Mindezzel a misszionáriusok gesztus értékû lépést tettek azizraeliták felé, hogy az együttmûködés eredményesebb legyen.

*1075 Zsoltárok könyve 83(*575) Mózes II. könyve 15*1074 Ésaiás könyve 26

321

Okulva a korábbi kísérlet kudarcából, ezúttal már korlátoztákJehova döntéshozatali jogkörét azzal, hogy azok meghozatalá-ban a kirendelt biztonsági fõnöknek vétójogot biztosítottak.

Ha az úgy ítélte meg, hogy a program igazgatójának valamelydöntése következményeit tekintve veszélyessé válhat a pro-jektben részt vevõkre, akkor megakadályozhatta annak végre-hajtását.

Õ volt a feje a bolygónkon aktívan tevékenykedõ biztonságiszolgálatnak. Õ az, akit olyannyira nem szeretünk...

322

A BIZTONSÁGI FÕNÖK

Egy igen érdekes személyhez érkeztünk el. Sátánhoz.Vajon ki õ?A gonosz megtestesítõje, minden rossznak a forrása! — felel-

nék kórusban a hívõ emberek.Sátán esküdt ellensége a Mindenható Istennek, és közöttük

folytonosan dúl a harc.Sõt, Sátán a pokol, az ördögök fejedelme is egyben. Õ az, aki

rosszra csábítja az embereket, csakhogy az Isten útjáról letérít-se õket.

A sötét középkorban a tobzódó inkvizíció mindenkire, akicsak a legcsekélyebb mértékben is ellent mert mondani azáltalános tanoknak, kimondta — az ördöggel cimborál. Más sza-vakkal — a Sátán megszállta, és ezért cselekszik Istennek nemtetszõ dolgokat.

Sok szerencsétlen és ártatlan ember veszett oda a máglyáncsak azért, mert rájuk fogták, hogy együttmûködnek a Sátán-nal.

Ma már tudjuk, hogy ez nem volt egyéb, mint a vallási õrületés fanatizmus végletes megnyilvánulása. Pont ezért nevezzüktörténelmünk azon korszakát, melyben tombolt a vallási terror— sötét középkornak.

Még minden idõk egyik legnagyobb tudósát — Galileo Gali-leit is rákényszerítették arra, hogy visszavonja azon állítását,mely szerint a Föld mozog.

Napjainkban minden középiskolás diák jól tudja, hogy ez ígyvan. Viszont a nagy tudós idejében ez a kijelentés istenkárom-lásnak, eretnekségnek minõsült. És nagyon könnyen végez-hette a szellemi szerzõ a máglyán...

Ebben a sötét korban születtek mindazok az elképzelések,melyek ma a vallás dogmáinak alapját képezik.

Láthattuk, hogy sok olyan állítás bizonyult igaznak, mint Gali-lei tana is, melyekért gyakran a szerzõnek az életével kellettfizetnie. De mivel az akkor nem illett bele a vallási világképbe,ezért istenkáromlónak kiáltották ki és megégették.

Az idõk során kiderült, hogy a korábbi ”istenkáromló” és eret-nek tanok bizonyultak igazaknak. És az “Igaznak” vélt dogmáksüllyedtek a mese szintjére.

323

Mivel az idõ a vallás több állítását is, melyet korábban abszo-lút igaznak véltek, megcáfolta, ezért ugyan mi okunk feltéte-lezni, hogy a korábbi naiv elképzelések megfelelnek a valóság-nak?

Hiszen szóltunk már róla, hogy ha ma egy ember rosszul leszés mentõt hívnak hozzá, mely beviszi a kórházba, akkor ott azelsõ vizsgálatot megejtõ orvosok nem azt diagnosztizálják, hogya szerencsétlen beteget gonosz lélek szállta meg. Ugye?

Elvégre a nagy sikerû Vészhelyzet címû tv-sorozat paródiájalehetne az, ha a beteget körülálló fehér köpenyes orvosok(közöttük Green doktor) hümmögve és homlokukat ráncolvaazt mondogatnák egymásnak: ez az ember azért van rosszul,mert gonosz lélek szállta meg õt.

Mindez legfeljebb a sorozat parodizált változatában képzel-hetõ el, mely azért készült, hogy az embereket megnevettesse.

Így hát az égvilágon semmi okunk feltételezni a patás, fejénszarvakat viselõ, kezében vasvillát szorongató fikció létjogo-sultságát. Hiszen ez az elképzelés sok-sok évszázaddal koráb-ban keletkezett.

Így a vallás ezen állításai ellentmondanak maguknak... a bib-liai szövegeknek is!

Próbáljuk hát meg kideríteni, hogy valójában ki Sátán, és miértvan az, hogy olyannyira nem szeretjük õt?

Az elsõ, igen meglepõ tény, kedves olvasó, hogy a Bibliaalapját képezõ Mózes könyveiben egyetlen szó sincs Sátánról!

Sõt, a további könyvek egyikében sem. Azaz a Biblia elsõharmadában gyakorlatilag egyetlen szó sem esik róla. Holottazt hinnénk, hogy a szövegek mindegyikén végigvonul Istenés Sátán párharca. Pedig nem így van!

Legelõször egy kommentár során bukkan fel ez a név a Kró-nika elsõ könyvében:

Ma tudjuk jól, hogy semmilyen bûnös vagy “sátáni” nincs ab-ban, ha egy országban népszámlálást ejtenek meg. Abban semvolt semmi különös, hogy Dávid király népszámlálást rendeltel.

Ugyanis a szövegek szerint Isten megverte Izráelt ezért.

*1076 Krónika I. könyve 21

1. Támada pedig a Sátán Izráel ellen,és felindítá Dávidot, hogy meg-

számlálja Izráelt.*1076

324

Ettõl már csak egy lépés volt, hogy a középkorban a szöve-gek értelmezési kísérlete során Dávidnak ezt a döntését “Is-tennek nem tetszõnek” nyilvánították. És mint minden ilyendolog mögött “természetesen” Sátán állt.

Na de másutt a Bibliában Dávidnak ugyanerrõl a döntésérõl akövetkezõ szövegrészlet található:

1. Ismét felgerjede az Úrnak haragjaIzráel ellen, és felingerlé Dávidot õ

ellenek, ezt mondván: Eredj el,számláld meg Izráelt és Júdát.

*1077

7. Mikor a kapuhoz mentem, fel avároson; a köztéren székemetfölállítám:8. Ha megláttak az ifjak, félrevo-nultak, az öregek is fölkeltek ésállottak.9. A fejedelmek abbahagyták a

beszédet, és tenyeröket szájuk-ra tették.10. A fõemberek szava elnémult,és nyelvök az ínyökhöz ragadt.11. Mert a mely fül hallott, boldognakmondott engem, és a mely szem lá-tott, bizonyságot tett én felõlem.

*1078

*1079 Jób könyve 26*1077 Sámuel II. könyve 24*1078 Jób könyve 29

Itt meg arról van szó, hogy maga az “Úr” mondta, hogy: ”Eredjel, számláld meg Izráelt és Júdát”.

Nos hát, kinek higgyünk?Sátán “gonoszkodott” a háttérben, vagy az “Úr” parancsolta?Nyilvánvaló az ellentmondás.Csak a középkorban élt hittudósok tették hozzá a szöveg-

hez, hogy “Sátán indította fel Dávidot”, hogy elrendelje a nép-számlálást. Nagyon jól látható a szövegbõl az utólagos kozme-tikázás.

Az elsõ, komolyabb, kiértékelhetõ információ Sátánról a Bib-lia 500. oldala táján, Jób könyvében jelenik meg.

Róla tudni kell, hogy nagy tiszteletnek örvendõ, fontos em-ber volt a maga korában. Ugyanis a következõket mondja ön-magáról:

Tehát Jóbot mindenki félve tisztelte.De miért?Mert a misszionáriusok álltak mögötte!Ennek következtében többek között olyan információk birto-

kában volt, melyeket a korabeli ember egyáltalán nem ismer-hetett:

7. Õ terjeszti ki északot az ürességfölé és függeszti föl a földet a sem-

miség fölé.*1079

325

Ugyan honnan tudhatta, hogy a Föld a semmiségben — azûrben lebeg?

Hát saját szemével látta!Nem sokkal késõbb majd azt is kiderítjük, hogy olyan eszkö-

zöknek is köszönhette a szédítõ “karrierjét”, melyeket amisszionáriusoktól kapott.

Errõl valamivel késõbb szólunk majd.Nos, ugyan a könyvében, mely hemzseg a cikornyás hasonla-

toktól, errõl közvetlenül nincs szó. De... Olyan információkatis megjelenít abban, melyek az általa a misszionáriusok Föl-dön végzett tevékenységére vonatkoznak.

A korábbi fejezetek során láthattuk, hogy nincs szó semmifé-le misztikus látomásról, melyeket a régmúltban élt szemtanúkleírtak. Csak azért “csomagolták” misztikus köntösbe a törté-netüket, hogy sok kellemetlen és megválaszolhatatlan kérdéstelhárítsanak vele.

Mert ugyan miféle választ tudtak volna arra adni, hogy holtörténtek az általuk látott események. És hogyan kerültek õkoda?

Nincs ez másképp Jób esetében sem.Na de lássuk, mit is tudhatunk meg Sátánról.

6. Lõn pedig egy napon, hogy eljö-vének az Istennek fiai, hogy udva-roljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sá-tán is közöttök.

7. És monda az Úr a Sátánnak: Hon-nét jösz? És felele a Sátán az Úrnakés monda: Körülkerültem és át megát jártam a földet.

*1080

Az elsõ, ami szembeötlik, hogy semmiféle halálos ellentétnincs az “Úr” és Sátán között. Helyette “kedélyesen beszélget-nek”.

Jób szerint Sátán azért jelent meg az “Úr” elõtt a többiekkelegyütt, hogy — “udvaroljon az Úrnak”. Hát...

Semmiféle “udvarlásról” szó nincs. Jób egy eligazítást látott,amelyen több magas rangú tiszt jelent meg az “Úr” elõtt, hogyjelentést tegyen. Közöttük Sátán is. A biztonsági szolgálat fõnöke.

Amikor rá került a sor, jelentette, hogy “körülkerülte és átmeg át járta a földet”.

Emlékezzünk csak vissza, mikor korábban Zakariás egymisszionárius különítmény érkezését látta, akik helyzetjelen-tést tettek a felettesüknek!


326

7. A tizenegyedik hónapnak, azaz aSebat hónapnak huszonnegyediknapján, Dáriusnak második eszten-dejében, szóla az Úr Zakariáshoz, aBerekiás fiához, a ki Iddó prófétafia, mondván:8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy fér-fiú veres lovon ül vala, és áll vala amirtus-fák között, a melyek egy ár-nyas völgyben valának; háta megettpedig veres, tarka és fehér lovak.9. És mondám: Mik ezek Uram? És

mondá nékem az angyal, a ki beszélvala nékem: Én megmutatom né-ked: mik ezek.10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mir-tus-fák között áll vala, és mondá:Azok ezek, a kiket az Úr kül-dött, hogy járják be e földet;11. És felelének az Úr angyalának, aki a mirtus-fák között áll vala, ésmondák: Bejártuk a földet, ésímé, az egész föld veszte-gel és nyugodt.

(*689)

8. És monda az Úr a Sátánnak:Észrevetted-é az én szolgámat,Jóbot? Bizony nincs hozzá ha-sonló a földön; feddhetetlen, igaz,istenfélõ, és bûngyûlölõ.9. Felele pedig az Úrnak a Sátán,

és monda: Avagy ok nélkül féli-éJób az Istent?10. Nem te vetted-é közül õt magát,házát és mindenét, a mije van? Ke-ze munkáját megáldottad, marhájaigen elszaporodott e földön.

*1081

A biztonsági szolgálat ténykedését látta Zakariás egykoron.Nos, Jób esetében is hasonló történt. Sátán jelentést tett an-

nak a személynek, aki rangban fölötte állt, hogy épp egy járõrö-zési körútról tért vissza.

1. Majd megfordulék és felemelémszemeimet, és látám, hogy ímé négyszekér jön vala ki két hegy közül, ésazok a hegyek ércz-hegyek.2. Az elsõ szekérben veres lovak, amásodik szekérben fekete lovak;3. És a harmadik szekérben fehér lo-vak; a negyedik szekérben pedig tar-ka lovak, erõsek.4. És megszólalék, és mondám azangyalnak, a ki beszél vala velem:Mik ezek, Uram?

5. Az angyal felele, és mondá né-kem: Ezek az égnek négy szele, jõ-nek az egész föld Ura mellett valószolgálatukból.6. A melyben a fekete lovak van-nak, észak földére mennek, és a fe-hérek mennek utánok, a tarkák pe-dig a dél földére mennek;7. Az erõsek is mennek és kiván-ják eljárni a földet. És mondá:Menjetek, járjátok el a föl-det; és eljárák a földet.

(*695)

Illetve egy újabb különítményt látott, amelyik járõrözésre in-dult:

*1081 Jób könyve 1(*695) Zakariás könyve 6

(*689) Zakariás könyve 1

A tisztébõl eredendõen a biztonsági szolgálat fõnöke “para-noiásan” gyanakodott. Mindenkiben ellenséget látott. Mert ezvolt a “munkája”.

Mivel Jób sikereihez a misszionáriusoknak mindenképpenközük volt, ezért a biztonságiak fõnöke azzal vádolta meg õt,

327

hogy csak azért “szolgálja az Urat”, mert ehhez anyagi érdekefûzõdik.

Nos, ezek a próbatételek igen drasztikusra sikeredtek.Megjelent a biztonsági szolgálat egy jármûve, mely egy “bom-

bát” dobott le a nyájra. Annak robbanása következtében a kö-zelében tartózkodó állatok és az azokat terelõ pásztorok mindelpusztultak.

A következõ akció során jelent meg egy másik jármû, és velea “szél”, melyrõl jól tudjuk, a misszionáriusok jármûveivel jártegyütt, és lõtt ki egy lövedéket arra a házra, ahol Jób gyerme-kei voltak éppen.

A lövedék becsapódásakor bekövetkezett robbanásban(“megrendült”) a házban tartózkodók odavesztek.

Sátán azt javasolta felettesének, hogy tegye próbára Jóbot,és akkor majd meglátja, hogy az ellene fordul.

Furcsamód, semmiféle halálos ellentét az “Úr” és Sátán kö-zött nem érezhetõ...

Hiszen az “Úr” elfogadta a biztonsági fõnök javaslatát, és sza-bad kezet adott neki Jóbbal kapcsolatban. Csak egyet kötöttki: az semmiképp sem sodorhatja veszélybe az életét.

Ezután a biztonsági szolgálat feje távozott, s hozzálátott a fel-adat végrehajtásához.

Nem sokkal késõbb az “Istennek tüze” jött le az égbõl éspusztította el a Jób tulajdonában lévõ nyáj egy részét:

A biztonsági szolgálat akcióba lépett...

*1082,*1083,*1084 Jób könyve 1

18. Még ez is szól vala, mikor jö-ve egy másik, és monda: A te fiaidés leányaid esznek és bort isznakvala az õ elsõszülött bátyjoknakházában;

19. És ímé nagy szél támada apuszta felõl, megrendíté aház négy szegeletét, és rá-szakada az a gyermekekre ésmeghalának. Csak én magamszaladék el, hogy hírt adjak néked.

*1084

11. De bocsássad csak rá a te keze-det, verd meg mindazt, a mi az övé,avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!

12. Az Úr pedig monda a Sátánnak:Ímé, mindazt, a mije van, kezedbeadom; csak õ magára ne nyujtsdki kezedet. És kiméne a Sátán azÚr elõl.

*1082

16. Még szól vala ez, mikor jöve egymásik, és monda: Istennek tüzeesék le az égbõl, és megégeté

a juhokat és a szolgákat, ésmegemészté õket. Csak én magamszaladék el, hogy hírt adjak néked.

*1083

328

Jób nem értette, hogy a korábbi szövetségese miért fordultellene.

A biztonsági szolgálat fõnöke arra számított, hogy a csapásokkövetkeztében majd az “Úr” ellen fordul. És így beigazolódikaz õ gyanúja. Ámde tévedett. Jób továbbra is hû maradt koráb-bi szövetségeséhez.

Ekkor a biztonságiak fõnöke újabb vádakkal állt elõ...

*1085,*1086 Jób könyve 2

1. Lõn pedig, hogy egy napon eljövé-nek az Istennek fiai, hogy udvarolja-nak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is kö-zöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt.

2. És monda az Úr a Sátánnak: Hon-nét jösz? És felele a Sátán az Úr-nak, és monda: Körülkerültem ésát meg átjártam a földet.

*1085

3. Monda pedig az Úr a Sátánnak:Észrevetted-é az én szolgámat,Jóbot? Bizony nincs a földönolyan, mint õ; feddhetetlen, igaz,istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõ-sen áll az õ feddhetetlenségében,noha ellene ingereltél, hogy oknélkül rontsam meg õt.4. És felele a Sátán az Úrnak, és mon-da: Bõrt bõrért; de mindent, a mijevan, odaad az ember az életéért.

5. Azért bocsásd ki csak a te keze-det, és verd meg õt csontjában éstestében: avagy nem átkoz-é megszemtõl-szembe téged?6. Monda pedig az Úr a Sátánnak:Ímé kezedbe van õ, csak életétkiméld.7. És kiméne a Sátán az Úr elõl, ésmegveré Jóbot undok fekélylyeltalpától fogva a feje tetejéig...

*1086

Már ismerõs a kép. Egy újabb jelentéstétel és eligazítás so-rán a biztonságiak feje megjelent az “Úr” elõtt. Megint csak gya-nújának adott hangot Jóbbal kapcsolatban:

A biztonságiak részérõl újabb gyanú merült fel. Fõnökük mégmindig betegesen gyanakodott. Az sem kizárt, hogy megvolt ráaz oka. Mivel az “Úr” meglepõen könnyen hajlott arra, hogyújra “próbára” tegyék az ügynöküket.

Valószínûleg azért volt fontos számukra kideríteni, hogy abiztonságiak fõnökének vádjai igazak vagy sem, mert Jób nemföldi mûszaki eszközök birtokában volt... A késõbbiekben leszróla szó.

Kulcsfontosságú kérdés volt a megbízhatósága.Ezért megint csak szabad kezet biztosított a biztonsági szol-

gálat fõnökének, hogy az bebizonyítsa az általa felhozott váda-kat. Csak egyet kötött ki: Jób életét semmilyen körülményekközött nem sodorhatja veszélybe.

329

Röviddel késõbb a biztonságiak megfertõzték Jóbot valami-lyen vírussal, mely az életét ugyan nem veszélyeztette, de rend-kívül kellemetlen tüneteket okozott.

Sátán azt várta ettõl, hogy a gyanúja majd igazolást nyer, ésJób a betegsége miatt most már biztosan szembeszegül az “Úr-ral”.

Csakhogy újra tévedett. Ügynökük mindezek ellenére megõ-rizte az “Úr” iránti lojalitását.

Úgy hiszem, már csak ebbõl a szövegrészletbõl is nyilvánva-ló, hogy miért nem szeretjük a biztonsági szolgálat fõnökét —Sátánt. Hiszen az gyakran még a legdrasztikusabb eszközöktõlsem riadt vissza, csakhogy igazolja vádjait, melyek néha talánminden alapot nélkülöztek.

De a misszionáriusok még a leghalványabb, talán alaptalan gya-nút sem hagyhatták figyelmen kívül. Mivel sokat kockáztattak.

Ennyit Jób könyve kapcsán.A szövegekben késõbb máshol is feltûnik a biztonsági szol-

gálat fõnökének alakja.Zakariás leírásában találkozunk vele újra, aki több érdekes,

általa látott eseményrõl számol be, melyek helyszíne egyértel-mûen ismeretlen.

Többek között felvételrõl valószínûleg neki is mutattak dol-gokat:

1. Azután megmutatá nékem Jósuát,a fõpapot, a ki az Úr angyala elõttálla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõlálla, hogy vádolja õt.

2. És mondá az Úr a Sátánnak: Dor-gáljon meg téged az Úr, te Sátán;dorgáljon meg az Úr, a ki magáéváfogadja Jeruzsálemet. Avagy nemtûzbõl kikapott üszög-é ez?

*1087

*1087 Zakariás könyve 3

A misszionáriusok felvételeket és adatokat elemeztek, me-lyek az egyik ügynökük — Jósua fõpap — tevékenységérõl szól-tak.

Nyilván a biztonsági szolgálat megfigyelései nyomán, Jósuamegbízhatóságával kapcsolatban kételyek merültek fel.

Ezért a szolgálat megfigyelései nyomán elegendõ anyagotgyûjtött ahhoz, hogy “megbuktassa” a fõpapot, azaz bebizonyít-sa alkalmatlanságát.

Sátán a felettese elé tárta azokat az anyagokat és felvétele-ket, melyek Jósuával voltak kapcsolatosak. Ezek alapján vá-

330

dolta meg azzal, hogy alkalmatlan a reá háruló feladat elvégzé-sére.

Azonkívül érdekes megjegyezni az újabb fogalomzavart: ”mon-dá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr,...”

Ebbõl is eléggé egyértelmû, hogy a korabeli szemtanúk, amisszionáriusok közül kivétel nélkül mindenkit, akár magasrangú személy, akár “közkatona” volt — Úrként említenek.

Bármennyire furcsa, de az Ótestamentomban mindössze eny-nyi helyen tûnik fel a biztonsági szolgálat vezetõjének a sze-mélye.

Viszont annál többet találkozhatunk vele az Új testamen-tomban, melyrõl immár tudjuk, hogy minden idõk egyik leg-fontosabb földönkívüli beavatkozásának történetérõl — aTervrõl szól.

A biztonságiak vezetõjének elsõ fontosabb megnyilvánulá-sa, mikor vizsgáztatja — “kísérti” — a bázison lábadozó Jé-zust:

*1088, (*754) Máté evangyélioma 4

2. ...És nem evék semmit azokban anapokban; de mikor azok elmúltak,

végre megéhezék.(*743)

Mikor a “mûtétbõl” Jézus felépült, kezdetét vehette a “teszt”,melyet személyesen a biztonságiak fõnöke ejtett meg:

7. Monda néki Jézus: Viszont megvan írva: Ne kisértsd az Urat, a teIstenedet.8. Ismét vivé õt az ördög egy igenmagas hegyre, és megmutatá né-ki a világ minden országát ésazok dicsõségét,9. És monda néki: Mindezeket né-ked adom, ha leborulva imádszengem.10. Ekkor monda néki Jézus:Eredj el Sátán, mert meg van ír-va: Az Urat, a te Istenedet imádd,és csak néki szolgálj.11. Ekkor elhagyá õt az ördög. ...

*1088

3. És hozzámenvén a kisértõ,monda néki: Ha Isten fia vagy,mondd, hogy e kövek változza-nak kenyerekké.4. Õ pedig felelvén, monda: Meg vanírva: Nemcsak kenyérrel él az em-ber, hanem minden ígével, a melyIstennek szájából származik.5. Ekkor vivé õt az ördög a szentvárosba, és odahelyezé a templomtetejére.6. És monda néki: Ha Isten fia vagy,vesd alá magadat; mert meg van ír-va: Az õ angyalainak parancsol fe-lõled, és kézen hordoznak téged,hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.

Miután megbizonyosodott arról, hogy Jézus megfelelõképpenreagált a “kísértésekre” — távozott. Átadva a jövendõbeli Pa-rancsnokot az õt felkészítõ személyek kezébe:

13. És elvégezvén minden kísértéstaz ördög, eltávozék tõle...

(*753)

11. ...És ímé angyalok jövének hoz-zá és szolgálnak vala néki.

(*754)

(*743,*753) Lukács evangyélioma 4

331

Azért tesztelte Jézust maga Sátán, mert személyesen kívántmeggyõzõdni arról, hogy az alkalmas-e a reá váró igen keményfeladatra.

Mint tudjuk, Jézus annak bizonyult, és visszatérve elkezdtetoborozni, az elõre megadott személyi adatok alapján, a Csapa-tot.

Mikor mindannyian együtt voltak, egy éjszakára eltûnt a kö-vetõi szeme elõl:

31. Monda pedig az Úr: Simon! Si-mon! ímé a Sátán kikért tite-

ket, hogy megrostáljon, minta búzát;

(*765)

Ugyanis meg kellett kapnia annak jóváhagyását ahhoz, hogyCsapatát beavassa a Terv részleteibe.

Ezért egyeztettek éjszaka fenn a hegyen.Mikor Sátán meggyõzõdött arról, hogy Jézus valóban azokat a

személyeket toborozta össze, akik adatait neki korábban a tá-maszponton megadták, engedélyt adott a Terv további végre-hajtásához.

Jézus ezután visszatért a hegyrõl, és immár véglegesítette aCsapat összetételét.

Azt is megtudjuk, hogy a biztonsági szolgálatnak szintén vol-tak fegyveres személyei — angyalok, akik “angyal” típusú jár-mûveken közlekedtek, melyekkel fényjelenségek jártak együtt:

(*977) Pál korintusbeliekhez írt II. levele 11(*765) Lukács evangyélioma 22

(*764) Lukács evangyélioma 6

Azon az éjszakán a hegyen találkozott a biztonsági fõnökkel,akivel egyeztették az “adatokat”:

12. És lõn azokban a napokban, ki-méne a hegyre imádkozni, és az éj-szakát az Istenhez való imádkozás-ban tölté el.13. És mikor megvirrada, elõszólítáaz õ tanítványait és kiválaszta azokközül tizenkettõt, a kiket apostolok-nak is neveze:

14. Simont, a kit Péternek is neveze,és Andrást, annak testvérét, Jaka-bot és Jánost, Filepet és Bertalant,15. Mátét és Tamást, Jakabot, azAlfeus fiát, és Simont, a ki Zelotes-nek nevezteték,16. Júdást, a Jakab fiát és Iskario-tes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

(*764)

14. Nem is csoda; hisz maga a Sá-tán is átváltoztatja magát vilá-

gosság angyalává.(*977)

Ezek a fegyveres személyek közvetlenül Sátán parancsnok-sága alá tartoztak, és valóban õk voltak “Sátán angyalai”.

332

Ne feledjük, mikor Pál apostolt a Damaszkusz felé vezetõúton “meglátogatták”, és kapott a testébe egy “tövist”:

(*312) Júdás levele(*850) Pál korintusbeliekhez írt II. levele 12*1089 Mennyei jelenések könyve 2

8. Ezért háromszor könyörögtemaz Úrnak, hogy távozzék el ez tõlem;9. És ezt mondá nékem: Elég nékedaz én kegyelmem; mert az én erõm

erõtlenség által végeztetik el. Nagyörömest dicsekeszem azért az énerõtelenségeimmel, hogy a Krisz-tus ereje lakozzék én bennem.

(*850)

10. Semmit se félj azoktól, a miketszenvedned kell: Ímé a Sátán egy-néhányat közületek a tömlöczbefog vetni, hogy megpróbáltassatok;

és lesz tíz napig való nyomorúság-tok. Légy hív mind halálig, és nékedadom az életnek koronáját.

*1089

Ez a “tövis” volt a garancia arra, hogy Pál “megfelelõen” fog ajövõben viselkedni.

Késõbb a biztonságiak vezetõjének nem túl közkedvelt sze-mélyével János Mennyei jelenések könyvében találkozunk,ahol az egyik misszionárius “bizalmasan” megsúgja neki azonértesüléseit, hogy mire készül a biztonsági szolgálat:

7. És hogy a kijelentések nagyságamiatt el ne bizakodjam, tövisadatott nékem a testembe,

a Sátán angyala, hogy gyötör-jön engem, hogy felettébb el nebizakodjam.

(*850)

Mindez a legfelsõ döntéshozó tudtával és engedélyével tör-tént!

Így, mikor Pál kérte, hogy távolítsák el a “tövist”, mely õt gyö-törte, az “Úr” kitért a kérése elõl:

Nos, itt Sátán ismét csak úgy tûnik fel, mint aki próbára teszia kiválasztott személyeket. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az amisszionárius, aki mindezeket az információkat közli, nem na-gyon szívleli a biztonsági fõnököt. Hiszen “keresztbe tesz” nekiazzal, hogy elõre értesítí azokat, akiket az próbára kíván tenni.

Sõt, azt is megtudjuk, hogy Mihálynak, aki magas rangbanszolgál a Flottában, nézeteltérése támadt a biztonsági fõnökkelannak kapcsán, hogy mi legyen Mózes testének sorsa:

9. Pedig Mihály arkangyal, mikor azördöggel vitatkozván Mózes testefelett vetélkedett, nem mert arra ká-

romló ítéletet mondani, hanem aztmondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

(*312)

333

Ebbõl kiderül, hogy bármennyire igyekezett igazát bizonygat-ni, mégis csak vissza kellett magát fognia, nehogy magára hara-gítsa a biztonsági szolgálat fõnökét, aki rangban egyértelmûenfölötte állt.

Jól láthatjuk hát, hogy az egyház által szentesített elképzelé-sek meglehetõsen távol állnak a Biblia szövegeitõl.

Azokat tanulmányozva gyökeresen más kép tárul elénk.Ugyanakkor a gonosz korabeli megtestesítése arra jó volt,

hogy mindent, ami nem volt megfelelõ, az õ számlájára írja-nak. Hiszen ez sokkal egyszerûbb, mint vállalni a tévedése-kért, a hibákért a felelõsséget.

A legkényelmesebb ráfogni, hogy Sátán a felelõs mindenért...Nem tett másképp Pál sem:

18. Azért menni is akartunk hozzá-tok, kiváltképen én Pál, egyszer is,

kétszer is, de megakadályozottminket a Sátán.

*1090

Pál “mehetnékéhez” nyilván semmi köze nem volt Sátánnak.Csak egyszerûen nem jött össze. És ne feledjük, Pálnak igazánvolt oka haragudni a biztonsági szolgálatra és annak fõnökére.Hiszen a ”tövis” sok kellemetlen pillanatot okozott neki.

Ezért aztán Pál természetesen nem önmagát okolta mindenért,hanem Sátánt...

És tette ugyanezt hosszú évszázadokon keresztül az egyház.Mindenre, ami eltért az álláspontjától, ráfogta, hogy a Sátán mû-ve.

És sajnos, teszik ezt felvilágosult korunkban még sokan, hol-ott az egésznek a valósághoz semmi köze.

*1090 Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 2

334

VISZÁLYOK

A Bibliát olvasva néhol olyan szövegrészeket találunk, me-lyek érthetetlennek tûnõ szavakat tartalmaznak.

A hivatalos szemlélet sem tud velük igazán mit kezdeni.Vagy hallgat róluk, vagy valamiképp megpróbálja azokat ma-gyarázni.

Csak egy példát hadd említsek:

24. Senki sem szolgálhat két úrnak.Mert vagy az egyiket gyûlöli és amásikat szereti; vagy az egyikhez

ragaszkodik és a másikat megveti.Nem szolgálhattok Istennekés a Mammonnak.

*1091

Mi vagy ki Mammon?Ezek Jézus szavai.A probléma egyrészt megint csak ott van, hogy mit is jelent a

szó. Másrészt meg milyen nyelven van?Ugyanis azok az emberek, akik mindvégig követték Jézust,

nyilvánvalóan minden szavát értették. Hiszen sokat prédikált.Ugyanakkor a szövegekben több helyen is le vannak jegyez-

ve Jézus azon szavai, melyek érthetetlenek.Hogyan lehet, hogy az emberek beszédeit mindvégig értet-

ték, de ugyanakkor néha mondott olyan szavakat, kifejezése-ket, amiket senki nem értett.

Halandzsázott?Nem valószínû.Így a hagyományos felfogás nem tud ezekkel mit kezdeni.

Megpróbálja hát magyarázni.A hivatalos nézet szerint Jézus a ”Mammon” kifejezésen az

anyagi javak birtoklását, a gazdagságot érti. Hát?Amire meg nem tud semmilyen magyarázatot adni, azt Jézus

“szent titkai” közé sorolja.Nos, mi már sejtjük, hogy mik is lehettek azok a titkok...Ennek szenteltük könyvünk nyolcadik fejezetét.Megtudtuk, hogy a titkok valójában azt takarták, hogy Jézus

és Csapata mögött felsorakozott egy nem földi eredetû társada-lom teljes eszköztárával, és a Földön általuk létrehozott ügynö-ki Hálózattal.

Jézus nem volt földi ember, annak ellenére, hogy külsejéttekintve nem sokban különbözött kortársaitól.


335

A támaszponton, ahova õt kiképzésre elvitték, rádöbbentet-ték arra, hogy õ valójában kicsoda. De nemcsak ez történt. Ha-nem felkészítették õt fizikailag, és pszichikailag is a küldetésteljesítésére, mely rá és Csapatára várt. Ennek során mindenbizonnyal tanították is õt. A “sajátjai” nyelvén beszélni...

Az ott kapott tudást és információkat Jézus mindvégig szigo-rúan titokban tartotta az emberek elõtt. Csak Csapatával osztot-ta meg azokat.

Ezek voltak az õ “szent titkai”.Ugyanakkor annak ellenére, hogy a titoktartást mindvégig szi-

gorúan betartotta, azért mégis elõfordult, hogy egyszer-egyszerelszólta magát.

Az “elszólásoknak”, melyek során fontos információk szivá-rogtak ki, nyomuk van a szövegekben.

Ezek azok, melyek a vallás világképét zavarják. Melyeket se-hogyan sem tud beilleszteni abba.

Érthetõ is, mivel a hagyományos felfogás szemszögébõl néz-ve semmi értelmük nincs. Ugyanakkor...

A mi vizsgálódásunk nézõpontjából nagyon fontos informá-ciókat tartalmaznak, melyek egy másik lakott világról szólnak.

Az érthetetlennek tûnõ részeket, melyek a Biblia szövegei-ben szerepelnek, fogjuk most egy érthetõbb egésszé összeil-leszteni. Melyekbõl sok mindent megtudunk, többek között azt,hogy milyen viszályok dúltak egykoron a kozmoszban...

336

BAÁL

A Biblia szövegeit olvasva gyakran találkozunk olyan sze-mélynevekkel, melyek egyértelmûen nem földi eredetûek.Ezek azon istenek nevei, melyeket a bibliai idõkben az izrae-litákat körülvevõ népek követtek.

A hivatalos szemlélet röviden és sommásan kimondja: emenevek bálványokat takarnak. Mivel olyan képzelt személyeknevei, akiket a pogány népek kreáltak azzal a céllal, hogy imád-ják õket, és hódoljanak nekik.

Mert csak egy Igaz Isten van, a miénk! Akit a keresztény val-lás követ.

Ugyanakkor mit kezdjünk Allahhal, akit egy másik hatalmasvilágvallás — a muzulmán tisztel? De említhetnénk a keleti val-lások közül is számosat, melyek a mi Istenünktõl eltérõ sze-mélyt imádnak.

Hogy is van ez?Akkor most a világon élõ 2—3 milliárd ember pogány, és ha-

lála után elkárhozik?Még maga a dalai láma is?Mivel mindannyian pogányok! Mert nem azt az Istent imád-

ják, akit mi...Õk pedig ezzel szemben minket tartanak hitetleneknek, mert

többek között nem Allahot követjük.Kedves olvasó! Belegondolt már abba, hogy itt nem igazán

van minden rendjén?Akármelyik vallást is vesszük szemügyre, egyik sem tud er-

re az ellentmondásra választ adni.Eddig csak a materialista szemlélet próbált meg rá válaszol-

ni, azzal, hogy semmilyen isten nincs. Az egészet csak az em-berek találták ki, hogy legyen kinek a “számlájára” írni mind-azt, ami velünk történik.

Hiszen ha rossz ér bennünket, akkor ráfogjuk, hogy Isten aka-rata volt. Enyhítve ezzel lelkünkön.

A vallás az emberiség ópiuma, szögezte le Marx.Ez rendben is volna, de mégsem kaptunk kimerítõ választ a

szövegekben fellelhetõ furcsaságokra.Egy másik megközelítés, mely mindvégig áthatja könyvün-

ket, sokkal egyszerûbb és ésszerûbb magyarázatot ad rájuk.Hiszen sok “istennév”, talán egynéhánytól eltekintve, mely

valóban kitalált, olyan nem földi személyek neveit takarja, akikegykoron a szemtanúk elõtt felfedték kilétüket.

337

Ezek voltak azok a “csírák”, melyek a különbözõ vallási tábo-rok kialakulásához vezettek.

Nem volt ez másképp Mohamed próféta esetében sem, akiugyanúgy küldetést teljesített, akárcsak elõtte Jézus.

Ennek részletei a muzulmán vallás szent könyvében, a Ko-ránban találhatók meg.

Mögötte szintén ott állt egy kozmikus társadalom. Hiszen Mó-zeshez hasonlóan õ is felment a hegyre, a hagyomány szerintaz Ararát hegyére, hogy átvegye Allahtól a Koránt. Késõbb pe-dig Jeruzsálembõl õt is egy “tüzes szekér” ragadta el, akár-csak egykoron Illést.

A párhuzam egyértelmû.Egy számunkra ismeretlen társadalom küldöttei mindvégig

aktívan tevékenykedtek és tevékenykednek bolygónkon.Nos, a régmúlt idõkben többük nevét is megismerhettük, és

ezek ott vannak a szövegekben.Azt nem feltételezzük, hogy minden ott szereplõ istennév nem

földi személyt takar. Ugyanis leginkább arra fogunk összpontosí-tani, hogy milyen történések kapcsán merülnek fel ezek a nevek.

Lássunk hát közülük néhányat.Az elsõ fontosabb személynév — Baál. Ez a Biblia elsõ felé-

nek szövegeiben lelhetõ fel. Vajon ez az “Isten” kreált alak,vagy egy nem földi személy neve?

Az írásos emlékeket olvasva úgy tûnik, mintha egy kitalált névlenne, melyet az izraelitákat körülvevõ népek szolgáltak. Ugyanismeglehetõsen sûrûn emlegetik bálványként, vagyis egyfajta kép-zelt személyként vagy annak másaként, aki soha nem létezett, sszobrait és oltárait csak az emberek találomra alkották meg.

Azt már tudjuk, hogy a vallási fanatizmus nem ismer határo-kat. Egy vallás képviselõi, ha elvakultan hisznek az igazukban,mindenki mást, aki nem az õ istenüket követi, hitetlennek, po-gánynak kiáltanak ki.

Tudjuk jól, hogy ez nem egyéb, mint az emberi szûklátókörû-ség mintapéldája. Hiszen ezek a “hitbuzgó hívõk” (tisztelet akivételnek) még talán embert is ölnének, csakhogy a hitük térthódítson. Sajnos...

A szövegek is hasonló módon viszonyulnak Baál követõi-hez. A pogányok kategóriájába sorolják õket, mint olyanokat,akik bálványt imádnak. Ugyanakkor ennek ellenére felmerül agyanú: az izraeliták “Istene” valamilyen oknál fogva kibékíthe-tetlenül gyûlöli Baált...

338

Vajon miért?Ha az csak egy fiktív alak lenne, akkor érthetetlen e nagyfokú

gyûlölet.Másrészt meg Baál neve a misszionáriusoknál — persona non

grata. Nemkívánatos személy. Tabu!Mi okból?Vajon miért viszonyulnának a misszionáriusok így egy, az

emberek képzelete által alkotott személyhez?Inkább úgy tûnik, mintha egy olyan személyrõl lenne szó, aki

egykoron olyat tett, ami teljességgel elfogadhatatlan, és ennekkövetkeztében megbukott.

Ugyanakkor az emberek között követõi is voltak, méghozzászép számmal. Sõt számos korabeli településnévben is jelenvolt a neve.

Mintha egykoron fontos személy lett volna.De furcsamód Baál kapcsán egy másik személynév is feltû-

nik — Asera. Sõt mi több, a kettejük neve a Flottával — a “meny-nyei seregekkel” van összefüggésben.

*1095 Bírák könyve 10*1092 Királyok II. könyve 23*1093,*1094 Bírák könyve 2

4. És megparancsolá a király Hilkiá-nak, a fõpapnak és a másod rend-beli papoknak és az ajtóõrizõknek,hogy az Úr templomából hordjanak

ki minden edényt, a melyet a Baál-nak, az Aserának és azegész mennyei seregnekcsináltak...

*1092

Egyébként ugyanitt az orosz nyelvû Biblia sokkal pontosabbanfogalmaz: a mennyei seregeket égi hadaknak, ma úgy monda-nánk — légierõnek nevezi.

Mintha két magas rangú tiszt lett volna a Flottában, akik egy-koron lázadást robbantottak ki...

Baál személyéhez egy másik név is kapcsolódik — Astarót:

4. И повелел царь Хелкиипервосвященнику и вторымсвященникам и стоящим настраже у порога вынести из

храма Господня все вещи,сделанные для Ваала и дляАстарты и для всего воинстванебесного...

11. És gonoszul cselekedtek az Iz-ráel fiai az Úrnak szemei elõtt, merta Baáloknak szolgáltak.

*1093

13. És elhagyták az Urat, és szol-gáltak Baálnak és Astarót-nak.

*1094

6. De az Izráel fiai újra gonoszul cse-lekedtek az Úrnak szemei elõtt,mert szolgáltak a Baáloknakés Astarótnak,... és elhagytákaz Urat, és nem szolgáltak néki.

*1095

339

Persze az is lehet, hogy Asera valóban csak egy bálvány ésnem több. Talán a Flotta egyik jármûvének a mását bálványoz-ták. Hiszen a szövegek gyakran említik Aserát bálványként. Bár,ki tudja...

Ha Asera jármûutánzat lett volna, akkor hogyan lehettek pró-fétái?

Többek között az is kiderül, hogy az “Úr” kibékíthetetlenülgyûlöli õket:

*1097 Királyok I. könyve 16

41. Reggel pedig magához vevé Bá-lák Bálámot és felvivé õt a Baál

magas hegyére, hogy meglássaonnét a népnek valami részét.

*1098

Mintha a nevüket is tilos lett volna említeni...Vajon miért?Pedig Baálnak temploma, oltára, sõt hegye is volt:

épített.*1097

32. És oltárt emele a Baálnak a Baálházában, a melyet Samariában

16. És kiveszítem az õ szájából aBaálok neveit, hogy azoknak ne-ve se említtessék többé.

*1096

15. És azon a napon, ezt mondja azÚr, így fogsz engem hívni: Én férjem,és nem hívsz engem többé így:Baálom.

*1098 Mózes IV. könyve 22

(*494) Királyok I. könyve 18*1096 Hóseás könyve 2

Emlékezzünk csak vissza mindarra, mikor Salamon templo-máról beszéltünk!

Megtudtuk azt, hogy Salamon király egykoron egy épületetemelt az “Úrnak” hajlékul. Abban helyezték el a frigyládát — amisszionáriusokkal való operatív kapcsolattartás eszközét.

Azonkívül az “Úr” háza kapcsán jutottunk arra a következte-tésre, hogy a templom nem egyéb, mint az egykoron látott re-pülõ szerkezetek építészeti mása. De nemcsak a külalakját utá-nozzuk a temlomokkal, hanem e jármûvek fedélzetén látottnémely eszközt is. Többek között az oltárt. Mely a jármû kom-munikációs berendezése volt...

Nos, Baálnak is volt temploma, benne az oltárral. Ebbõl arrakövetkeztethetünk, hogy egykoron az egyik jármûvel egy Baálnevû ismeretlen érkezett, akinek késõbb a neve tovább élt aköztudatban.

19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz-zám az egész Izráelt a Kármel hegy-re, és a Baál négyszázötven

prófétáját, és az Aseránaknégyszáz prófétáját, a kik a Jé-zabel asztaláról élnek.

(*494)

340

Emlékezzünk vissza, hogy a régmúltban a misszionáriusokelõszeretettel választották ki landolás céljából a magaslati pon-tokat. Hiszen az “Úr” a Sinai hegyen landolt és fogadta az izrae-liták hivatalos küldöttségét.

Jézus is a hegyre ment “imádkozni”, hogy találkozzék a jár-mûvel érkezõ biztonsági fõnökkel.

De Mohamed próféta is felment a hegyre, hogy átvegye Allah-tól a Koránt...

Nem furcsa ez az egybeesés?Nos, Baál is landolt jármûvel egy hegyen. Késõbb azt róla

nevezték el.Sõt, azt is mondhatnánk, hogy egykoron követõi “on-line”,

azaz folyamatos kapcsolatban álltak vele:

Az is egyértelmû, hogy az “Úr” nem úgy viszonyul Baálzebub-hoz, mintha fiktív bálvány lenne. Ellenkezõleg: úgy beszél ró-la, mint egy olyan személyrõl, akit ismer, és akinek a létét nemtagadja.

2. És mikor Akházia kibukott az õfelházának korlátján Samariában,és megbetegedék, követeket kül-de el, a kiknek azt parancsolá: Men-

jetek el, kérdjetek tanácsot a Baál-zebubtól, az Ekron istenétõl, hogymeggyógyulok-é e betegségbõl?

*1099

Persze lehet, hogy Baálzebub papjai hókuszpókuszt csinál-tak, mint régen a sámánok. Azaz transzba esve látomásaik vol-tak, melyeket az istenüktõl jött válaszként értékeltek.

Csakhogy...Ha hókuszpókusz lett volna, akkor nem értjük, hogy miért

reagáltak a misszionáriusok erre idegesen.

16. És szóla néki: Ezt mondja az Úr:A miért követeket küldöttél taná-csot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron

istenéhez, mintha nem volna Izráel-ben Isten, a kinek a beszédébõl ta-nácsot kérdhetnél...

*1101

*1099,*1100,*1101 Királyok II. könyve 1

Mintha Baálzebubbal is “rádión” tartották volna a kapcsolatot.Így mikor a kérés nyomán létrejött a rádiókapcsolat, azt amisszionáriusok is lehallgatták. Az ”Úr” is.

Így tudomást szereztek arról, hogy az õ pártfogoltjaik “másistenhez” fordultak kérdésükkel, és nem hozzájuk.

Ezért megsértõdtek.

3. Az Úrnak angyala pedig szóla Thes-bites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe aSamariabeli király követeinek, és szólj

nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogyBaálzebubhoz, az Ekron istenéhezmentek tanácsot kérdeni?

*1100

341

Ezért sértõdött meg, hogy egy másik “vezetõhöz” mentek ta-nácsot kérni, és nem hozzá...

A “rádiókapcsolat” apropóján megjegyzem, hogy mikor amisszionáriusok és Józsué Jerikhó ostromára készültek, azokegy magas rangú tiszten keresztül léptek kapcsolatba vele(*334). Az ismeretlenen keresztül közölték Józsuéval a felada-tait. És nem rádión!

Lehet, hogy ahogy õk lehallgattak más adásokat, valakik, akiknem az õ csapatukhoz tartoztak, szintén belehallgathattak vol-na a Józsuéval folytatott beszélgetésükbe, tudomást szerezvearról, mire készülnek?

Talán meg is hiúsíthatták volna a tervüket.Ezért mellõzték hát akkor a rádiókapcsolatot.Pont ezért tûnik úgy, hogy egy másik nép az õ istenével —

Baálzebubbal is “rádiókapcsolatban” állt.Mely késõbb megszakadt...Thesbites Illés — akit Illésként ismerünk a Bibliából — törté-

netében a következõkrõl van szó. Illés harcolt Baál követõiellen. Ugyanis az õ idejében Akháb király uralkodott, aki nemmindenben követte az “Urat”. Mert feleségül egy másik népkirályának lányát vette, amely Baált tisztelte.

Így immáron a király hallgatólagosan eltûrte a követõit, amitermészetesen nem tetszett az “Úrnak”. Ezért Illésen keresz-tül, aki ügynökük volt, vették fel a harcot Baál követõi ellen.

Egy bemutatóra készültek, mellyel bizonyítani kívánták, hogyBaál “tehetetlen”. Összehívták hát a prófétáit:

19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz-zám az egész Izráelt a Kármel hegyre,és a Baál négyszázötven prófétáját,és az Aserának négyszáz prófétáját,a kik a Jézabel asztaláról élnek.20. És elkülde Akháb mind az egészIzráel fiaihoz, és egybegyûjté a pró-fétákat a Kármel hegyre.21. És odamenvén Illés az egész so-kasághoz, monda: Meddig sántikál-tok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kö-vessétek õt; ha pedig Baál, köves-sétek azt. És nem felelt néki a népcsak egy szót sem.22. Akkor monda Illés a népnek: Énmaradtam meg csak egyedül az Úr

prófétái közül; míg a Baál prófétáinégyszázötvenen vannak;23. Adjatok azért nékünk két tul-kot, és õk válaszszák magoknakaz egyik tulkot, a melyet vagdal-janak darabokra, és rakják a fák-ra; de tüzet ne tegyenek alája; énpedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet énsem teszek alája.24. Akkor hívjátok segítségül a tiistenteknek nevét, és én is segít-ségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tûz által felel, az az Isten.És felelvén az egész sokaság,monda: Jó lesz!

(*494)

(*494) Királyok I. könyve 18

342

A misszionáriusok persze jól tudták, mi fog következni:

27. Mikor pedig már dél lett,elkezdte õket gúnyolni Illés, aztmondván: Kiáltsatok hangosab-ban, hiszen isten! (valóban misz-szionárius) Talán elmélkedik,vagy félrement, vagy úton van,vagy talán aluszik, és felserken.28. És elkezdtek hangosan kiabál-

ni és az õ szokásuk szerint ké-sekkel és borotvákkal metéltékmagokat, míg csak ki nem csor-dult a vérök.29. Mikor pedig a dél elmult, prófé-tálni kezdtek egész az esteli áldo-zatig; de akkor sem lett se szó, sefelelet, se meghallgattatás.

(*496)

A sor immár Illésen és a misszionáriusokon volt:

30. Akkor monda Illés az egészsokaságnak: Jõjjetek én hoz-zám. És hozzá méne az egész so-kaság, és megépíté az Úr oltárát,a mely leromboltatott volt.32. És oltárt építe a kövekbõl azÚr nevében, és egy árkot húzottaz oltár körül, a melybe két vékavetni való mag férne.33. És oda készíté a fát, és felvag-dalá a tulkot, és felraká azt a fára;

34. És monda: Töltsetek megnégy vedret vízzel, és öntsétekaz égõáldozatra és a fára. Mon-da ismét: Tegyétek ezt még egy-szer! És másodszor is azt tevék.Monda még is: Harmadszor is te-gyétek meg! És harmadszor is aztmívelék;35. Úgy, hogy a víz lecsurgott azoltárról, és még az árok is telelett vízzel.

(*497)

Mindenki jól tudja, hogy egy olyan máglyát, mely erõsen vi-zes, nagyon nehéz meggyújtani. Mindenki azt hitte, hogy Illésképtelen erre. Õ valóban az is volt. De nem így a magasbankeringõ jármû szuperfegyverzete...

Baál követõi utánozták mindazt, amit korábban láttak. Azazaz oltár segítségével akartak kapcsolatba lépni vele. Hívták:Baál jelentkezz! Baál jelentkezz!

Semmilyen válasz nem jött.Ez érthetõ is, hiszen az oltár, melyet emeltek, kõbõl volt. Így

nem sugározhatott rádióhullámokat.Ezt a misszionáriusok nagyon jól tudták.

36. És a mikor eljött az esteli ál-dozás ideje, oda lépett Illés pró-féta, és monda: Óh Uram, Ábra-

hámnak, Izsáknak és IzráelnekIstene, hadd ismerjék meg e mainapon, hogy te vagy Isten az Iz-

(*495,*496,*497) Királyok I. könyve 18

25. És monda Illés a Baál prófétái-nak: Válaszszátok el magatoknakaz egyik tulkot, és készítsétek el tielõször; mert ti többen vagytok, éshívjátok segítségül a ti istentekneknevét, de tüzet ne tegyetek alája.26. És vevék a tulkot, a melyet né-kik adott, és azt elkészíték, és se-

gítségül hívák a Baálnak nevétreggeltõl fogva délig, mondván:Baál! hallgass meg minket! De nemjött szó, sem felelet (korábban azoltárból felelet jött). És ott sánti-káltak az oltár körül, a melyet ké-szítettek.

(*495)

343

ráelben, és hogy én a te szolgádvagyok, és hogy mindezeket a teparancsolatodból cselekedtem.37. Hallgass meg engem, Uram, hall-

gass meg engem, hogy tudja meg enép, hogy te, az Úr vagy az Isten, éste fordítod vissza az õ szívöket!

(*498)

4. Mert ha nem kedvezett az Isten abûnbe esett angyaloknak, hanemmélységbe taszítván, a sötétséglánczaira adta oda õket, hogy fenn-tartassanak az ítéletre;

*1103

6. És az angyalokat is, a kik nem tar-tották meg fejedelemségöket, ha-nem elhagyták az õ lakóhelyöket, anagy nap ítéletére örök bilincse-ken, sötétségben tartotta.

*1104

*1103 Péter II. levele 2*1104 Júdás levele*1102 Pál levele a rómabeliekhez 11

(*498,*499,*500) Királyok I. könyve 18

38. Akkor alászálla az Úr tüze,és megemészté az égõáldoza-tot, a fát, a köveket és a port,

és felnyalta a vizet, a melyaz árokban volt.

(*499)

A lázadás végül elbukott, és vele együtt buktak a vezetõi is...És mint általában a lázadások leverése után a vezetõik nevei

tabuvá válnak...

4. De mit mond néki az isteni fele-let? Meghagytam magamnak héte-

zer embert, a kik nem hajtottak tér-det a Baálnak.

*1102

Hiszen bebizonyosodott, hogy az “Úr” az úr...Korábban az a gyanú merült fel, hogy az “Úr” talán azért vi-

szonyul olyannyira negatívan Baálhoz, Astaróthoz és Aserához,akiknek közük volt az “égi seregekhez” — a Flottához —, merta régmúltban kirobbant lázadás vezetõinek köréhez tartoztak.

Hiszen a vallás is számon tart egy lázadást, mely egykoron a“mennyek országában” tört ki az angyalok között. Mikor is azokmegtagadták az “Úr” szolgálatát. Mintha zendülés történt volnaa Flottában...

De bármi is volt, az biztos, hogy valami történt a kozmosz-ban.

Talán egy lázadás, mely viszállyá, késõbb pedig háborúváfajult. Melyhez az elején sokan csatlakoztak. De voltak olya-nok is, akik nem álltak át a lázadók oldalára:

39. Mikor ezt látta az egészsokaság, arczra borult, és

monda: Az Úr az Isten! az Úraz Isten!

(*500)

A hatalmas energiamennyiség nemhogy meggyújtotta a mág-lyát, hanem pillanatok alatt szénné égette azt...

Ezer prédikációnál is többet ért a látvány!

A hókuszpókusz után a sor a jármû fegyverein volt:

344

7. És gonoszul cselekedtek azIzráel fiai az Úr szemei elõtt, éselfelejtkezének az Úrról, az õ Is-tenökrõl, és a Baáloknak ésAseráknak szolgáltak.

8. Ezért felgerjedett az Úrnak harag-ja az Izráel ellen, és adá õket Kusán-Risathaimnak, Mesopotámia kirá-lyának kezébe, és nyolcz évig szol-gáltak az Izráel fiai Kusán-Risa-thaimnak.

*1105

*1105 Bírák könyve 3

Így, mikor az izraeliták Baált kezdték el imádni és követni, amisszionáriusok megvonták tõlük a támogatásukat:

Persze nem azért gyõzték le az izraelitákat Mesopotámia ha-dai, mert az “Úr” úgy döntött, hogy most az fog történni. Az oksokkal prózaibb volt: mivel már nem élvezték a misszionáriu-sok támogatását, ezért sokkal sebezhetõbbek lettek...

345

A NYELV

Sok mindent megtudtunk már eddig egy másik lakott világ-ról. Többek között azt, hogy küldöttei igen magasan fejlett tech-nikával rendelkeznek, jármûveken közlekednek, melyeknekkülönbözõ típusaik vannak.

Azonkívül az is eléggé egyértelmû, hogy a fõ bázisuk a biblia-korabeli idõkben nagy valószínûséggel nem a bolygónkon volt.Ezért érkeztek szinte minden esetben “fentrõl”, a légkörön túl-ról, és ugyanabba az irányba távoztak is.

Mivel ez egy hierarchikusan szervezett társadalom, melyneksok tagja van, ezért azok egymás között természetszerûleg va-lamilyen módon kommunikálnak. Ennek nyelvérõl fogjuk mosta Bibliában fellelhetõ információkat összegyûjteni.

Több olyan szót is használunk mindennapjainkban, melyeknyelvtõl függetlenül szinte azonosan hangzanak. Ezeknek senkinem tudja a pontos értelmét, legfeljebb csak magyarázza azt.

Használjuk õket, nem is sejtve, hogy egy másik lakott világnyelvének szavai ezek...

Ilyen az “ÁMEN” szó is, mely a Föld számos nyelvén hasonló-képpen hangzik. De nincs ez másképp az “ALLELUJA” kife-jezéssel sem, mely a vallásos magyarázatok szerint annyit tesz,mint — örvendezzünk. Pedig...

De majd azon események során, melyekben ez a szó feltû-nik, meg fogunk bizonyosodni, hogy az égvilágon semmi közeaz “örvendezzünk” kifejezéshez. Majd ön is, kedves olvasó,látni fogja.

Kezdjünk hát hozzá.Már az elõzõekben többször is beszéltünk arról, hogy a bibli-

kus szövegekben vannak olyan szavak és kifejezések, melyeka különbözõ földi nyelveken furcsamód hasonlóképpen hang-zanak.

De nemcsak ez különleges ezekben a szavakban és kifeje-zésekben, hanem az is, hogy a szövegek kiemelten, nagy be-tûkkel és vesszõvel egymástól elválasztva említik õket. Mintpéldául a MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZÍN!. Vagy az: ELÓI,ELÓI, Lamma Sabaktáni...

Az is meglehetõsen furcsa, hogy a krónikások ezeket a sza-vakat magyarázzák. Magyarázni ugyanis csak azt magyarázzuk,amit nem értünk. Nemde?

346

Mondjuk Jézus esetében a kortársai mindent, amit korábbanmondott, prédikált, beszélt, illetve tanított, megértették. Nemkellett a szavait magyarázni. Legfeljebb talán a hasonlatokat.De ez most nem érdekes.

Minden szavát értették hát, aztán meg egyszer csak furcsa,érthetetlen dolgokat mondott:

*1107 János evangyélioma 19(*840) Máté evangyélioma 27*1106 Márk evangyélioma 15

Miért vélt hát mindenki mást-mást kihallani Jézus szavaiból?Most mondhatnánk, hogy azért, mert haldoklott, és a halállal

küzdõ szavát ilyenkor rendszerint már nehezen érteni. Csak-hogy...

Márk szerint “fennszóval kiáltott” Jézus!Hogyhogy nem értették, amit hangosan kiabált?Csak azért, mert egy számukra ismeretlen, soha korábban

nem hallott nyelv szavai voltak ezek!Mivel nem értették, mit is jelentenek, ezért kezdtek el talál-

gatni. És különbözõképpen magyarázgatni...

Vajon miért nem értették a keresztrefeszített Jézus körül ál-lók, hogy az ”Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el enge-met?” szavakat mondja? Miért kezdték el találgatni, hogy mostvoltaképpen mit is mondott? Kit szólít? Kit is hív?

Sõt, János megint csak másképp “hallotta” ezeket a szava-kat:

34. És kilencz órakor fennszóvalkiálta Jézus mondván: Elói, Elói!Lamma Sabaktáni? a mi meg-magyarázva annyi, mint: Én Istenem,én Istenem! miért hagyál el enge-met?

35. Némelyek pedig meghall-ván ezt az ott állók közül,mondának. Ímé Illyést hívja.

*1106

Márk verziója viszont különbözik a Máté által lejegyzettõl:

47. Némelyek pedig az ott ál-lók közül, a mint ezt hallák,mondának: Illyést hívja ez.

(*840)

46. Kilencz óra körül pedig nagy fen-szóval kiálta Jézus, mondván: ELI,ELI! LAMA SABAKTÁNI?azaz: Én Istenem, én Istenem! miérthagyál el engemet?

30. Mikor azért elvette Jézus azeczetet, monda: Elvégeztetett! És

lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

*1107

347

Jézushoz kapcsolódik egy másik szó vagy kifejezés is. Elõt-te, azaz az Ótestamentomban, sehol nem található meg, semannak magyarázata.

Ma úgy tudjuk, hogy a RABBI kifejezés héber nyelven mes-tert, tanítót jelent. Tehát héber szó. De vajon miért magyaráz-zák a szövegek, és miért nem tûnik fel a korábbiakban ez afogalom?

Az Új testamentomban néhányszor találkozunk vele:

Vajon miért kell egy, mindenki — legalábbis a hébert ismerõk— számára érthetõ kifejezést, magyarázni?

Egy alkalommal Pál “csodát” cselekedett. Az emberek termé-szetesen, ezt látván ámulatba estek. Amit pedig mondani, kiál-tozni kezdtek, arról a szöveg ekképp szól:

11. A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta,likaóniai nyelven mondván: Az is-

tenek jöttek le mihozzánk embe-ri ábrázatban!

(*874)

Itt a krónikás nem kezd el magyarázni, hanem kimondja, hogymilyen nyelven és mi hangzott el.

Vajon miért nincs így több, általunk idézett kifejezéssel?Hát azért, mert a krónikás, aki a történteket lejegyezte, nem

tudta azonosítani a szót, sem azt a nyelvet, melynek része.Ezért ahelyett, hogy mint fentebb, leírná az értelmét és hozzá-tenné, milyen nyelven hangzott el, megpróbálja értelmezni, ma-gyarázni azt.

Nos, ami a Rabbi kifejezést illeti, az egy másik érdekes he-lyen is feltûnik. Ugyanis mikor Mária, Jézus anyja, kinn volt akeresztre feszítést követõ hét elsõ napján a sírnál, ott ismeret-len személyeket látott. Állítólag Jézus is közöttük volt, akit Má-ria, az anyja, elsõre nem ismert fel. Azt hitte, hogy õ a kertész,aki a növényzetet ápolja:

(*874) Az apostolok cselekedetei 14*1108 János evangyélioma 1

38. Jézus pedig hátrafordulván éslátván, hogy követik azok, mon-da nékik:39. Mit kerestek? Azok pedig

mondának néki: Rabbi, (a mimegmagyarázva azt teszi:Mester) hol lakol?

*1108

13. És mondának azok néki:Asszony mit sírsz? Monda nékik:Mert elvitték az én Uramat, és nemtudom, hova tették õt.14. És mikor ezeket mondotta, hát-ra fordula, és látá Jézust ott állani,és nem tudja vala, hogy Jézus az.

11. Mária pedig künn áll vala a sírnálsírva. A míg azonban siránkozék,behajol vala a sírba;12. És láta két angyalt fehér ruhábanülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.

348

15. Monda néki Jézus: Asszony,mit sírsz? kit keressz? Az pedigazt gondolván, hogy a kertész az,monda néki: Uram, ha te vitted elõt, mondd meg nékem, hová tet-ted õt, és én elviszem õt.16. Monda néki Jézus: Mária!Az megfordulván, mondanéki: Rabbóni! a mi azt te-szi: Mester!

17. Monda néki Jézus: Ne illess en-gem; mert nem mentem még fel azén Atyámhoz; hanem menj az énatyámfiaihoz és mondd nékik: Fel-megyek az én Atyámhoz és a tiAtyátokhoz, és az én Istenemhez,és a ti Istenetekhez.

(*844)

Csak akkor ismerte fel Mária Jézust, mikor az nevén szólítot-ta õt. És hirtelen örömében — elszólta magát...

Jézust Rabbóninak nevezte. Miért nem Jézusnak, vagy fiamnak?Mondhatjuk persze, hogy olyannyira tisztelte, hogy az õt meg-

illetõ, állítólag mestert jelentõ “rabbi” szóval illette.Ugyanakkor ne feledjük, hogy bármely anya számára a gyer-

meke, mégha mondjuk az Egyesült Államok elnöke lesz is,akkor is a fia marad. És nem fogja õt elnök úrnak szólítani.Hanem csak ”fiamnak”.

Úgyhogy valami sántít a magyarázatokban.Mert ne feledjük: Mária többet tudott annál, mint amirõl vala-

ha is beszélt. A történések kezdetén egy ismeretlen kerestefel õt, Gábriel, aki meg kívánta gyõzni arról, hogy beleegyezé-sét adja egy abban a korban rendkívüli dologhoz.

Ezt megkapva, távozott. Innen a történésekrõl többet meg nemtudunk. Csak annyit, hogy Mária idõvel terhes lett, és fiat szült.

Ugyanakkor a szövegek nem szólnak arról, hogy mi történt abeleegyezés és a születés között eltelt idõben. Nyilván nemcsoda.

Hanem Máriát mások is felkeresték, akik elvégezték rajta amûvi beavatkozást. Sõt késõbb rendszeresen meglátogatták,hogy megvizsgálják, minden rendben van-e a terhességével.

Így Mária több dolgot is elhallgatott. Mert a történteket szigo-rúan titokban kellett tartania. Többek között ezen is múlott aTerv sikere vagy kudarca.

Nos, a találkozások során Mária minden bizonnyal olyan in-formációk birtokába jutott, melyeket a misszionáriusok közöl-tek vele. Így az is, hogy Jézust az ismeretlenek egymás köztRabbi, vagy Rabbóni néven emlegetik. Ami nyilván a nyelvü-kön vagy személynév, vagy pedig egy fogalom, mely jelent va-lamit.


349

Mária ezt tudta. Csak mélyen hallgatott errõl.Viszont, mikor a sírnál találkozott az ismeretlenekkel, és meg-

bizonyosodott, hogy azok ígéretéhez híven a fia él, olyannyiramegörült, hogy mindenrõl elfeledkezve “kifecsegte” ezt...

Az elsõ idõkben a krónikások nemigen tudtak ezzel az isme-retlen szóval mit kezdeni. Elkezdték hát értelmezni, magyaráz-ni. Aztán az késõbb, egyfajta értelmet elnyerve, “mester”-ként,beépült a héber nyelvbe.

Így napjainkban mindenki szentül meg van gyõzõdve arról,hogy a “rabbi” kifejezés héber szó, mely mestert jelent. Köz-ben nem is sejtjük, hogy valószínûleg egy olyan jövevényszó,mely egy földönkívüli nyelvbõl került át.

Mivel a misszionáriusok, egy nem földi társadalom képvise-lõi, mindvégig aktív tevékenységet folytattak bolygónkon, éstöbb emberrel is kapcsolatban álltak, ezért rajtuk keresztül akar-va-akaratlanul olyan szavak, kifejezések jutottak el hozzánk,melyek e nem földi nyelv részei.

Ilyen a mindenki által jól ismert kifejezés is: az OLTÁR.Mindannyian jól tudjuk, hogy ez egy olyan tárgy, mely az “Úr”

házában található. A többnyire szerves részét alkotó nagymé-retû kép a Mindenhatót ábrázolja. Fõ funkciója, hogy elõtte tér-depelve az “Úrhoz” imádkozunk. Beszélünk Istenhez...

Tesszük ezt utánozva mindazt, amit egykoron azok láttak,akik a misszionáriusok jármûveinek fedélzetén jártak. Mivel-hogy ott azon az eszközön keresztül, amit egymás között azismeretlenek oltárként neveztek, kommunikáltak, beszéltekaz “Úrral”.

Csakhogy napjainkban az “Úr” rajta keresztül nem válaszolnekünk...

A misszionáriusok akkor az “Úrral” való beszédüket rend-szerint az ÁMEN kifejezéssel fejezték be. Ez a szó az õ nyelvü-kön jelenthette mondjuk azt, hogy “kapcsolat vége”, de a kora-beli szemtanúk ezzel nem voltak tisztában. Csak azt jegyeztékmeg, hogy az “Úrral” való beszélgetés minden esetben ezzel aszóval ért véget.

350

Amikor hát az emberek imádkozni kezdtek az “Úrhoz”, be-szélni kezdtek hozzá, immár utánozva a régmúltban élt szem-tanúk által elmondottakat, szintén ezzel a szóval fejezték beaz “Úrral való kapcsolatukat”.

Ne feledkezzünk meg egy másik érdekességrõl sem, melyetvarázsszavakként, vagy varázsigékként tartunk számon.

Tudjuk, hogy a középkorban élte fénykorát a varázslás. En-nek avatott mesterei voltak a boszorkányok.

Ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy mindez badarság.Ugyanakkor sok száz évvel ezelõtt, némely értelmetlen, ha-landzsaszerû szavaknak bûvös hatást tulajdonítottak. Ezek fur-csa, ismeretlen eredetû szavak voltak, melyeket vélt hatásuknyomán varázsigékként tartottak számon. Azok, akik ismerték,szigorúan titokban tartották õket, nehogy kitudódjanak. Így biz-tosítva önmaguk számára tudásuk birtoklásának kizárólagos jo-gát.

Napjainkban nem tulajdonítunk nekik nagyobb jelentõséget,legfeljebb csak érdekességként tartjuk õket számon. De vajonbelegondolt-e már ön, kedves olvasó, hogy ugyan honnan ered-nek ezek a szavak?

Az emberi elme alkotta õket. Dús fantáziájú, anyagi javakraéhes sarlatánok kreálták azokat — mondanák sokan.

Lehet. De...Ne feledjük, hogy földi emberek sok ízben találkoztak isme-

retlen személyekkel, akiknek a szavait nem mindig értették.Csak akkor, ha azok a korabeli szemtanú nyelvén szólaltakmeg.

A jármûveik fedélzetén is jártak többen, és persze az égvilá-gon semmit nem voltak képesek felfogni mindabból a szuper-fejlett technikából, mellyel ott találkoztak.

Példaként felhozom napjaink fejlett számítástechnikáját, melylehetõvé teszi, hogy emberi hanggal vezéreljünk, vagy kapcsol-junk ki és be különbözõ mûszaki eszközöket.

Nem megy csodaszámba, ha hanggal adott utasítással kap-csoljuk le a lámpát, vagy indítjuk el a fûtést.

Ugyanígy nem ment csodaszámba azokban az idõkben sem amisszionáriusok által a nyelvükön adott utasítás, mellyel kü-lönbözõ eszközöket vezéreltek.

351

Csak a szemtanú nem értett az egészbõl semmit, így szerinteazért történtek ezek a “csodadolgok”, mert azok a szavak, me-lyeket õk nem értettek, bizonyára varázserõvel bírnak. Hiszenaz “Úr” kimondta õket, és akkor ez meg ez történt. Így hát jólaz emlékezetükbe vésték ezeket a furcsa, értelmetlen kifeje-zéseket, hogy még véletlenül se felejtsék el õket.

Visszatérve a jármûvekrõl, ugyan sok mindenrõl beszámol-tak, csak ezeket a szavakat hallgatták el. Mert õk akarták birto-kolni a tudásukat. Ezért a legnagyobb titokban nemzedékrõlnemzedékre, apáról fiúra szállt a “tudás”.

Nagyon érdekes megjegyezni egy másik szóösszetételt, melyakár az angolszász, akár a szláv nyelveken, illetve magyarulugyanúgy hangzik: ABRA KA DABRA.

Mindenki számára jól ismert. Ugye?Akkor szoktuk használni, ha utalni kívánunk a varázslásra.

Egyfajta kifigurázása a varázslásba vetett korábban élt hitnek.És mégis: miért hangzik egyformán több, egymással távolrólsem rokon nyelven?

Lehet, hogy ezt az érthetetlen, de varázserejûnek hitt kifeje-zést is a szemtanúk hozták magukkal?

Természetesen a varázsigéknek semmilyen “varázserejük”sincs. Ezek olyan szavak, melyek egy földönkívüli nyelv ré-szei...

Példaként említsünk egy újabb ismeretlen kifejezést:

22. Ha valaki nem szereti az Úr Jé-zus Krisztust, legyen átkozott!

Maran atha.*1109

Furcsamód a “MARAN ATHA” megint csak egyformán hang-zik a magyar, az orosz és az angol nyelvû fordításokban.

Ugyan mit jelenthet? És milyen nyelven van?Ne feledjük: Pál apostolt, a korábbi Saulust a misszionáriu-

sok elvitték magukkal. Hiszen “tövist” kapott tõlük a testébe.Azonkívül kapott egy “szent lelket” is...Így mindenképpen ismerte a misszionáriusokat. De a “tövis”

miatt mélyen hallgatott minderrõl. Az volt Pál megbízhatóságá-ra a garancia.

De röviden visszatérve még a varázsszavakra, minden bizony-nyal sok közülük valóban csak kitalált halandzsa. De ott van-nak közöttük egy nem földi társadalom beszélt nyelvének kife-

*1109 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele16

352

jezései is. Melyeket, mivelhogy idegenek számunkra, nem ért-jük. Akárcsak sok ezer évvel ezelõtt Egyiptomban, az invázióéjszakáján...

6. Bizonyságul tette õ a Józsefnemzetségében, a mikor kijött

Égyiptom földe ellen. Nyelvethallék ott, a mit nem tudtam.

(*32)

Egy távoli nép nyelve ez, mely eredete az õsidõkbe nyúlikvissza:

Az utóbbit az “Úr” mondja, így hinnünk kell neki...Meg aztán nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy másik földi

nép úgy repült volna, mint a sas.Itt egész másról van szó. Egy olyan néprõl, mely valóban igen

messzire való, és jármûvei olyan gyorsan száguldanak a leve-gõben, mint a sas...

Ennek a népnek — civilizációnak — furcsa a hangképzése:

19. A gõgös népet nem látod, a ho-mályos érthetetlen ajkú népet,

dadogó nyelve meg nem ért-hetõ.

*1112

De maradva még Ésaiásnál, egy másik furcsaságot is észrekell vennünk.

Ha a Biblia szövegeit, elsõsorban azon próféták könyveit ol-vassuk, akik az “Úr” üzenetét tolmácsolják, akkor az üzenetettolmácsoló mondanivalója szinte minden esetben cikornyás,rengeteg hasonlatot és mellékelt magyarázatot tartalmaz.

Szinte egyik esetben sem mondja a próféta kristálytisztán,érthetõen és tömören, hogy az Úr ezt meg ezt üzente. Hanemhelyette hosszas, fárasztó mondókába kezd.

*1111 Ésaiás könyve 28*1112 Ésaiás könyve 33*1110 Mózes V. könyve 28



Számunkra úgy tûnne, hogy a beszédük egyfajta dadogás...Ám Ésaiás másutt is beszél errõl a furcsa, érthetetlen nyelv-

rõl:

49. Hoz az Úr ellened népetmeszszünnen, a földnek szélérõl,nem különben, a mint repül a sas;oly népet, a melynek nyelvétnem érted;

*1110

15. Ímé, én hozok reátok messzûn-nen való nemzetet, oh Izráel háza!ezt mondja az Úr. Kemény nem-zet ez, õs idõbõl való nem-zet ez; nemzet, a melyneknyelvét nem tudod, és nemérted, mit beszél!

(*539)

11. Ezért dadogó ajakkal ésidegen nyelven fog szólni

e néphez.*1111

353

2. Ismerek egy embert a Krisztus-ban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (hatestben-é, nem tudom; ha testen ki-

vül-é, nem tudom; az Isten tudja) el-ragadtatott a harmadik égig.

(*992)

Tehát valakit elvittek egy ismeretlen helyre.3. És tudom, hogy az az ember (hatestben-é, ha testen kívül-é, nemtudom; az Isten tudja),

4. Elragadtatott a paradicsomba, éshallott kimondhatatlan be-szédeket, a melyeket nem szabadembernek kibeszélnie.

(*992)

Többek között a biblikus szövegek ezért is nagyon nehezenolvashatóak. És talán leginkább igaz ez Ésaiás könyvére.

Vajon miért?Nos, ha azt feltételezzük, hogy az üzenetek egy másik, nem

földi nyelven fogalmazódtak, mely számunkra igencsak furcsa,mivel egy másik lakott világ szavaival él, akkor az semelképzelhetetlen, hogy némely kifejezésüknek nincs meg-felelõje a földi nyelvekben.

Gondoljunk csak arra, hogy rengeteg olyan fogalmunk van,mely a Föld nevû bolygóhoz kötõdik. Például Nap, Hold stb.

Egy másik lakott világnak nyilván megvannak a maga specifi-kus kifejezései, melyek ahhoz a világhoz kötõdnek. Így sem-miképpen nem lehet földi megfelelõjük.

Úgy tûnik, hogy az egyik ilyen fogalom a SEOL is. Késõbbfogunk róla szólni.

Nos, ha az üzenetben, mely egy másik világból — az Istentõl— jött, olyan szavak vannak, melyeknek nincs földi megfelelõ-jük, akkor van csak igazán gond. Mert hogyan is magyarázzukmeg ezeket?

Gondban volt a maga idejében ezzel Jézus is, ezért hasonla-tokkal prédikált. De más próféták, többek között Ésaiás is, szem-besültek ezzel a problémával, és ekkor kezdõdött el a cikor-nyás, hasonlatokkal megtûzdelt szónoklás...

Mert olyan fogalmakat kellett az embereknek elmagyarázniuk,melyeket mi egyáltalán nem ismerünk. Így a nyelvekben sincsmeg rájuk a megfelelõ kifejezés.

Ettõl már csak egy lépés, hogy megkérdjük önmagunktól:ugyan miért gondolnánk azt, hogy egy távoli lakott világ telje-sen más nyelvet beszélõ és más fogalmakkal kommunikálótagjainak gondolkodásmódja hasonló a miénkhez?

De visszatérve egy másik lakott világ beszélt nyelvének asajátosságaira, Pál a következõket írja:

(*992) Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12

354

Ott furcsa, “kimondhatatlan beszédeket” hallott.Na nem azért “kimondhatatlan”, mert nem szabad azt az em-

bernek kimondani. Hanem, mert erre képtelen...Hiszen a misszionáriusok hangképzõ szervei minden bizony-

nyal erõsen különböznek a mieinktõl. Ezért, mikor azok be-szélnek, olyan mintha dadognának...

Egy egyszerû földi ember képtelen hangképzõ szerveivel“elõállítani” ugyanezeket a hangokat, így képtelen ezen a nyel-ven beszélni.

Ezért voltak hát azok a hallott “beszédek” kimondhatatlanokegy ember számára...

De Pál ír még valamilyen idegen nyelvrõl:2. Mert a ki nyelveken szól,nem embereknek szól, ha-nem az Istennek (vagyis olyan

nyelven, amit Isten ért); mertsenki sem érti, hanem lélekbenbeszél titkos dolgokat.

*1113

5. Szeretném ugyan, ha mindnyá-jan szólnátok nyelveken (mi azakadálya?), de inkább, hogy pró-fétálnátok (vagyis nem minden-ki tudott prófétálni); mert na-

gyobb a próféta, mint a nyelve-ken szóló, kivévén, ha megma-gyarázza (miért? Nem minden-ki tudta megmagyarázni azt?),hogy a gyülekezet épüljön.

*1114

Úgy tûnik, hogy Pál itt a szokványos értelemben vett idegennyelvekre gondol: héber, görög stb.

Ugyanakkor:9. Azonképen ti is, ha érthetõnyelven nem beszéltek, mi-módon értik meg, a mit szól-

tok? Csak a levegõbe fogtok be-szélni.

*1115

Hogyhogy nem érthetõ nyelven? Hiszen a gyülekezetekheznyilván a gyülekezetben lévõk nyelvén beszélnek. Nemde?

Persze lehet azt mondani, hogy meg kellett magyarázni azembereknek a vallás tanait.

Csakhogy Pál maga mondja, hogy a földi nyelvek közül egysem érthetetlen:

Istenhez beszél egy olyan nyelven, melyet senki nem ért...Csak Isten...

*1113,*1114,*1115,*1116 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 14

10. Példa mutatja, oly sokféleszólás van a világon, és azokközül egy sem érthetetlen.11. Hogyha azért nem tudom a szó-

nak értelmét, a beszélõnek idegen le-szek, és a beszélõ is idegen elõttem.13. Azért a ki nyelveken szól, imád-kozzék, hogy megmagyarázza.

*1116

355

Nos, ha mondjuk valamelyik apostol egy görög anyanyelvûgyülekezethez beszélt, akkor ugyan miért kellett neki egy-egyszót elmagyaráznia?

Hiszen megmondta volna a szó görög megfelelõjét, és kész.De ha az egy ismeretlen szó? Aminek mi nem értjük az értel-

mét, mivel nincs is megfelelõje a földi nyelveken?Akkor nem marad más, minthogy magyarázgassuk. Aztán vagy

igaz..., vagy nem. A magyarázat...A szövegekben még más helyeken is bõven találunk isme-

retlen, számunkra érthetetlen, csak magyarázott szavakat.Az egykoron Egyiptomban éjszaka lezajlott invázióhoz kötõ-

dik egy másik szó is, a PÁSKHA.

(*764) Lukács evangyélioma 6(*23) Mózes II. könyve 12

12. És lõn azokban a napokban, ki-méne a hegyre imádkozni, és az éj-szakát az Istenhez való imádkozás-ban tölté el.13. És mikor megvirrada, elõszólítáaz õ tanítványait és kiválaszta azokközül tizenkettõt, a kiket apos-toloknak is neveze:

14. Simont, a kit Péternek is neveze,és Andrást, annak testvérét, Jaka-bot és Jánost, Filepet és Bertalant,15. Mátét és Tamást, Jakabot, azAlfeus fiát, és Simont, a ki Zelotes-nek nevezteték,16. Júdást, a Jakab fiát és Iskario-tes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

(*764)

Persze újfent megint csak lehetne hivatkozni az óhéber nyelv-re, hogy az adott kifejezés annak része. De a gondunk, immársokadszor, megint ugyanaz: minden földi nyelven egyformánhangzik, és mint érthetetlen kifejezésnek, nincsenek meg másnyelvekben a megfelelõi...

Számunkra a húsvét ünnepéhez kötõdõ kifejezés ez, melyismereteink szerint óhéber nyelven van. Hittük mind ez idáig...

Egy másik, mindenki által jól ismert, de nem értett szó azAPOSTOL.

Pontos jelentését nem ismerjük.Elõször Jézus használta reggel visszatérve a hegyrõl, az “imád-

kozásból”, amirõl immár tudjuk, hogy a biztonsági fõnökkelegyeztetett. A kapott engedély birtokában választotta ki Csapa-tának tagjait. Ekkor adta nekik az APOSTOL nevet:

11. És ilyen módon egyétek azt meg:Derekaitokat felövezve, saruitoklábaitokon és pálczáitok kezetek-

ben, és nagy sietséggel egyétek azt;mert az Úr páskhája az.

(*23)

Az már senki elõtt nem kétséges, hogy Jézus csak félig voltföldi ember.

356

Hiszen mindvégig szerette az “övéit”:

1. A husvét ünnepe elõtt pedig, tud-ván Jézus, hogy eljött az õ órája,hogy átmenjen e világból az Atyá-

hoz, mivelhogy szerette azövéit e világon, mindvégigszerette õket.

*1117


azaz: nyilatkozzál meg.*1118

34. És föltekintvén az égre, fohász-kodék, és monda néki: Effata,

Nos, mivelhogy õ tudta, hogy közéjük — az “övéi” közé —tartozik, ezért immár érthetõ, honnan vette azokat az ismeret-len szavakat, melyeket néha mondott.

Ezeket a szavakat János apostol mondja. Ha róluk, az aposto-lokról lenne szó, akkor miért nem mondja, hogy “bennünket”.Ellenkezõleg: õ valakikrõl beszél, akiket Jézus mindvégig sze-retett, míg “e világon volt”. A misszionáriusokat...

Ne feledjük: az apostolok — a Csapat tagjai — tökéletesentisztában voltak a valósággal, ismerték az igazságot. Hiszen Jé-zus nekik mindent részletesen megmagyarázott...

(*980) Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 13(*766) Márk evangyélioma 4


9. És megkérdék õt az õ tanítványai,mondván: Mi lehet e példázat?10. Õ pedig monda nékik: Nektekadatott, hogy az Isten orszá-gának titkait értsétek; egye-beknek példázatokban...

(*769)

34. Példázat nélkül pedig nem szólvala nékik; maguk közt azonbana tanítványoknak mindentmegmagyaráz vala.

(*766)

(*769) Lukács evangyélioma 8

Csak magyarázzuk... Azaz annyit tesz az EFFATA, hogy nyi-latkozzál meg. Akkor meg Jézus miért nem mondta ezen isme-retlen szó helyett a “nyilatkozzál meg” szavakat?

Hanem egy olyan kifejezést használt, amit mi már csak utó-lag magyarázunk, és szerintünk azt jelenti, hogy...

Egy sereg magyarázat. Magyarázunk és magyarázunk. De ma-gunk sem értjük azt, amit magyarázunk.

Pál apostol sok mindent tudott. Csak a “tövis” miatt tartottaezeket az információkat titokban. Ezért érdemes odafigyelni aszavaira.

Tõle tudjuk, hogy az angyaloknak nyelve van. Ez különbözikaz emberek által beszélt nyelvtõl:

1. Ha embereknek vagy angya-loknak nyelvén szólok is, sze-retet pedig nincsen én bennem,

olyanná lettem, mint a zengõ érczvagy pengõ czimbalom.

(*980)

357


Egy újabb, nem pontosan érthetõ kifejezés a “Talitha kú-mi”. Ezt Jézus akkor használta, mikor a tetszhalott kislányt “kel-tette életre”:

36. És monda: Abba, Atyám! Min-den lehetséges néked. Vidd el tõlem

ezt a poharat; mindazáltal ne az énakaratom legyen meg, hanem a tied.

*1119

Azt már sejtjük, hogy az egész megrendezett színjáték voltcsupán. Korábban errõl részletesen beszéltünk.

Ugyanakkor ezek a szavak továbbra is furcsák. Furcsák azért,mert nem értjük õket, csak a magyarázatok szerint: “Leányka,néked mondom, kelj föl.”

Persze újfent mondhatnánk, hogy a héber nyelvbõl valók, deakkor mit kezdjünk a következõ szavakkal:

40. És nevetik vala õt. Õ pedig ki-küldvén valamennyit, maga mellévevé a gyermeknek atyját és any-ját és a vele levõket, és beméneoda, a hol a gyermek fekszik vala.41. És megfogván a gyermeknekkezét, monda néki: Talitha, kú-

mi; a mi megmagyarázva azt teszi:Leányka, néked mondom, kelj föl.42. És a leányka azonnal fölkele ésjár vala. Mert tizenkét esztendõsvala. És nagy csodálkozással cso-dálkozának.

(*776)

(*776) Márk evangyélioma 5

Azt már számtalanszor olvastuk és tudjuk, hogy Jézus “Atya-ként” említi azt a személyt, aki õt küldetéssel az emberek kö-zé küldte (*756).

Azt is tudjuk, hogy elõzõleg egy kiképzésen vett részt, ami-kor hosszabb idõre eltûnt az emberek szeme elõl.

Azzal tisztában vagyunk, hogy a misszionáriusok egyik bázi-sán volt, egy számunkra ismeretlen helyen.

Nos, úgy tûnik, hogy Jézus elszólta magát, és ennek nyománegy újabb névvel lettünk gazdagabbak. Az egyik személy neveazok közül, akikkel azon az ismeretlen helyen tartózkodott:Abba.

Hiszen hozzá beszél, õt kéri, hogy kímélje õt meg a szenve-déstõl, ha lehetséges.

Ebbõl pedig az következik, hogy ez az Abba vagy Abbá ne-vû ismeretlen volt a Terv kapcsán döntéshozatali helyzetben.Egy magas rangú nem földi személy.

De Jézusnál korábbra visszamenvén az idõben, Dániel korá-ban találkoztunk egy másik kifejezéssel, melyet annak ellené-

358

re, hogy a babiloni király bölcsei nagy tudással rendelkeztek,senki még csak elolvasni sem volt képes.

5. Abban az órában emberi kéznekujjai tünének fel, és írának a gyer-tyatartóval szemben a király palo-tájának meszelt falán, és a király né-zé azt a kézfejet, a mely ír vala.8. Akkor bemenének a király böl-csei mind, de nem tudták elolvas-ni az írást, sem annak értelmétmegfejteni a királynak.25. És ez az írás, a mely feljegyezte-tett: MENE, MENE (a tolmácso-lás szövege szerint itt a PERESZszónak kellene lennie, de min-den bizonnyal a szövegek má-solásakor történt hiba, vagy ez

a rész valamikor megsérült.Ezért, mivel a nyelvet senki nemértette, tették hát oda a Meneszót), TEKEL, UFARSZIN!26. Ez pedig e szavaknak az értel-me (tolmácsolás): MENE, azazszámba vette Isten a te országlá-sodat és véget vet annak.27. TEKEL, azaz megmérettél amérlegen és híjjával találtattál.28. PERESZ, azaz elosztatott ate országod és adatott a médek-nek és persáknak. (De hol van azUFARSZIN fordítása?).

*1120

Errõl a korábbiakban részletesen szóltunk, amikor arra a kö-vetkeztetésre jutottunk, hogy ez a kifejezés is azon ismeretleneredetû szavak csoportjához tartozik, melyek egy számunkra,földiek számára ismeretlen nyelv részei.

Azt ugye senki nem tagadja, hogy ez Istentõl jött üzenet volt,mely Babilon királyának szólt? És gondolom, senki sem felté-telezi, hogy Isten oroszul, franciául, arabul vagy héberül be-szél. Ugye?

Nyilván a saját nyelvén... Mely a Földön nem található...

*1120 Dániel könyve 5

359

SEREGEK URA

A biblikus szövegek értelmezési kísérletei során alakult ki amonoteizmus — az egy Istenben való hit. Mely napjainkbanáltalánosan elfogadott.

Csakhogy mindjárt a Biblia legelején adódnak ezzel kapcso-latosan problémák. Hiszen a Genezis könyvében, melyet Mó-zes elsõ könyveként is ismerünk, a következõ részlet találha-tó:

3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákób-nak úgy jelentem meg mintmindenható Isten, de az én

Jehova nevemen nem vol-tam elõttük ismeretes.

(*1071)

De késõbb immár az “Úr” neve Izráel:14. És megalázza magát az én népem,a mely nevemrõl neveztetik,s könyörög és keresi az én arczo-mat, és felhagy az õ bûnös életmód-

jával: én is meghallgatom õket amennybõl, megbocsátom bûnei-ket, és megszabadítom földjüket.

(*1063)

13. Mózes pedig monda az Istennek:Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz ésezt mondom nékik: A ti atyáitokIstene küldött engem tihoz-zátok; ha azt mondják né-kem: Mi a neve? mit mond-jak nékik?

14. És monda Isten Mózes-nek: VAGYOK A KI VAGYOK.És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz:A VAGYOK küldött engem tihozzátok.

(*2)

(*1071) Mózes II. könyve 6(*1063) Krónika II. könyve 7

(*200) Mózes I. könyve 3(*2) Mózes II. könyve 3

Aztán megtudjuk, hogy az “Úr” neve Jehova:

zûlünk egy...(*200)

22. És monda az Úr Isten: Ímé azember olyanná lett, mint mi kö-

Ugyebár csak az Úr volt ott egyedül az Éden kertjében. Akkormeg kire gondol, mikor többedmagáról beszél?

A választ erre is megadják: ez a szövegrészlet nem egyéb,mint a korábbi idõkbõl származó vallás vagy vallások maradvá-nya. Melyek több istent tiszteltek. Bár annak ellenére, hogy aszent írások kizárólag az egy Igaz Isten meglétét tükrözik, mégiscsak bekerültek azokba a régebbi korok hiedelmeinek a ma-radványai, nyomai. Legalábbis ezt állítja az egyház...

De ugyanakkor gondok merülnek fel másutt is. Hiszen Mó-zes, aki könyveiben az “Úrról” beszél, több ízben is említi aztkülönbözõ neveken.

Az elsõ találkozás során az “Úr” titkolja a nevét:

360

1. Halljátok ezt Jákób háza, a kik Iz-ráel nevérõl neveztettek, ésJúda forrásából származának, a kikaz Úr nevére esküsznek, és Izráel Is-tenét emlegetik; de nem híven ésnem igazán.

(*1064)

12. Hogy örökségképen bírják azEdom maradékát és mindama né-peket, a kik az én nevemrõlneveztetnek, ezt mondja azÚr, a ki megcselekszi ezt!

(*1068)

(*1068) Ámós könyve 9(*1064) Ésaiás könyve 48

Nem furcsa?Ha kicsit is belegondolunk, úgy nem igazán érthetõ, hogyan

is lehet az egyetlen Istennek egyszerre több neve is? Hiszen õaz Egyetlen és Igaz Mindenható. Nemde?

Akkor meg minek neki egyszerre több név is?Mert egyszer Izráel a neve. Máskor meg azt tudjuk meg, hogy

Jehovának hívják.Aztán meg az Úr titkolja a nevét...De a szövegek során a “Mindenható” úgy is megjelenik, mint

a Seregek Ura.Hajlamosak lennénk, hogy ezeket mind egy személyre vo-

natkoztassuk. Ámde ne tegyük!Ugyanis a korábbi fejezetek során láthattuk, hogy az írások

akkor válnak igazán érthetõvé, mikor úgy tekintünk rájuk, mintegy nem földi társadalom képviselõi által bolygónkon végzetttevékenykedése emlékeire.

Ha így teszünk, akkor a korábbi, már-már értelmetlen zagyva-ságokból, víziókból sok minden érthetõvé válik. Viszont ha ma-radunk a vallásos szemlélet talaján, akkor egy centit sem lép-tünk elõbbre.

Nos, ha nem a vallásos szemlélet szemüvegén keresztül te-kintünk a szövegekre, akkor megtudjuk azt, hogy Jehova, Iz-ráel és a Seregek Ura mind különbözõ személyek. Pont azértviselnek neveket, mert egy nagylétszámú társadalom tagjai.

De most maradjunk a Seregek Uránál.A vallás évszázadokon keresztül azt sulykolta belénk, hogy

az égi seregek nem egyebek, mint a mennyei seregek: szár-nyas angyalok, misztikus állatok — kerúbok és szeráfok stb.

Ugyanakkor az orosz nyelvû Biblia szövegei ugyanott “égicsapatokat”, modernebben fogalmazva — légierõt említenek(*1092).

Ezt korábban mi már el is neveztük Flottának. Ehhez tartoz-nak mindazok a jármûvek, melyeken e társadalom képviselõia kozmoszban közlekednek. Illetve azon kisebb méretû ésmozgékonyabb jármûtípusok, melyekkel a Föld légkörébenmozognak.

361

Az arzenálban természetesen vannak fegyverekkel felszereltjármûvek is, melyekkel a korábbiakban többször is találkoz-tunk.

Akárcsak a földi hadseregek, legyenek akármilyen létszámúakés felfegyverzettek, mind-mind egyszemélyi irányítás alá tar-toznak. Ez a személy lehet az ország hadügy- vagy honvédelmiminisztere, de akár egy magas rangú katonatiszt is — a hadse-reg fõparancsnoka.

Egy kicsit a régi szövegek stílusánál maradva, nevezhetjük afegyveres seregek parancsnokát, a hadsereg fõparancsnokát aseregek uraként is. Nemde?

Nincs ez másképp a biblikus szövegekkel sem. A SeregekUra sem más, mint... a Flotta parancsnoka...

Õ az, aki a különbözõ csapásokat és megtorlásokat vitte vég-hez... Felsõbb utasításra...

A Seregek Ura, a Flotta parancsnoka. A Flottáé, mely a koz-mosz távoli részén élõ társadalom tagjaiból áll:

4. Hah! zsibongás a hegyeken, mintnagy néptömegé; hah! összegyûltnépek országainak zúgása; a sere-gek Ura harczi sereget számlál.

5. Jõnek messze földrõl, azégnek végérõl, az Úr, és ha-ragjának eszközei (fegyveresjármûvek), elpusztítani mind azegész földet.

*1122

A Seregek Urának hatáskörébe tartozik kiadni a parancsot afegyverek bevetésére:

27. Azért ezt mondd nékik: Eztmondja a Seregek Ura... hull-jatok el, és fel ne kelljetek a fegy-ver elõtt, a melyet én küldökközétek.

(*557)

17. Ezt mondja a Seregek Ura:Ímé, én reájok küldöm afegyvert...

*1123

De a Flotta jármûvei nem minden esetben pusztítottak:





23. Mert elvégezett pusztítástcselekszik az Úr, a seregek

Ura, mind az egész földön.*1121

Mikor azonban az izraeliták viselkedésükkel végérvényesenfelrúgták a misszionáriusokkal kötött szövetséget, a Flotta pa-rancsot kapott a megtorlásra.

4. ... így száll alá a seregekUra, hogy hadakozzék...

5. Mint repesõ madarak, úgy oltal-mazza a seregek Ura Jeruzsálemet...

*1124

362

Az izraeliták pártfogója, a program igazgatója, hogy némi idõtnyerjen, megpróbálta gyõzködni a Flotta parancsnokát arról,hogy bár a pártfogoltjai letértek ugyan a helyes útról, de mégvan esélyük, hogy visszataláljanak arra. Nem kell azonnal vég-rehajtani a parancsot. Kell adni még nekik egy utolsó lehetõsé-get...

(*534,*535) Jeremiás könyve 8

Jeremiás mindezt saját fülével hallotta. A két vitatkozó hangegymástól jól megkülönböztethetõ volt. Felismerte, hogy me-lyik az “Izraelita” projekt vezetõjének, és melyik a Flotta pa-rancsnokának a hangja.

Azt már tudjuk, hogy a program igazgatója a Flotta parancsno-kától nyert egy kis idõt. Ezt kihasználva, megüzente az izraeli-táknak Jeremiáson keresztül, hogy inkább hódoljanak be Na-bukodonozornak, semmint mindannyian elpusztuljanak. Hiszentisztában volt vele, hogy az “otthoniak” immár a babiloni királyttámogatják. Így az izraelitáknak nem volt választásuk. Vagy ön-ként behódolnak, vagy... erõvel kényszerítik õket erre. De ak-kor nagy lesz az ár, melyet makacsságuk miatt fizetniük kell.

Ettõl próbálta õket megóvni pártfogójuk.A Flotta parancsnoka partner volt ebben, hiszen késleltette a

kapott parancs végrehajtását. Ámde az izraeliták nem éltek afelkínált lehetõséggel, ezért immár végre kellett hajtani azt. Er-rõl és következményeirõl a korábbiakban részletesen szóltunk.

De van még egy furcsa és nagyon különleges részlet is a szö-vegekben.

Azt a személyt, a Flotta parancsnokát, akit mind az angol,mind a magyar szövegek Seregek Uraként említenek, az oroszváltozat nevén is nevezi: Savaoh isten...

Persze erre azt lehet mondani, hogy mivel az orosz Biblia agörög nyelvû szövegekbõl lett lefordítva, ezért talán egy görögszó, vagy név maradt fenn benne.

4. ...Így szól az Úr: Úgy es-nek-é el, hogy fel nem kelhet-nek? Ha elfordulnak, nem for-dulhatnak-é vissza?

(*535)

3. És inkább választja a halált, mintaz életet az egész maradék, minda-zok, a kik megmaradtak a gonosznemzetségbõl, mindazokon a he-lyeken, a hol megmaradtak, a hovákiûztem õket; azt mondja a SeregekUra! (a Flotta parancsnoka)

(*534)

363

De ne feledjük: a vallási cenzúra minden olyan részt “retu-sált” a szövegekben, melyek megkérdõjelezték az egy és IgazIstenben való hitet. Így sok esetben több nevet is töröltek aszövegekbõl. Többek között Jehováét is. Helyettesítve azt az“Úr” szóval.

Valószínûleg ugyanezt megtették a Flotta parancsnokának ne-vével is.

Ugyanakkor szerencsére a különbözõ nyelvû és nemzetisé-gû cenzorok nem hangolták össze tevékenységüket. Nagy sze-rencsénkre!

Így maradhattak fenn a különbözõ nyelvû biblikus szövegek-ben imitt-amott nagyon fontos információk.

Ki tudja, talán a görög keleti egyház nem tartotta olyan na-gyon fontosnak ezen ismeretlen nevek törlését a szövegek-bõl. Így maradhatott fenn a Savaoh név, melyet azonosítva ésbeillesztve a megfelelõ helyre, akárcsak egy mozaikkockát, meg-tudjuk, hogy a Flotta parancsnokának a neve.

A több istennév kapcsán ne feledkezzünk meg egy másik jólismert tényrõl sem: a görög mitológia* számos istent tisztelt.Több olyan lényt, akik az Olümposz hegyén laktak, és távoltartották magukat az emberektõl.

Kicsit ismerõs már a “hegyszindróma”, nemde?Ha jobban leásunk a múlt írásos emlékeibe, akkor, ahogy a

közmondás is tartja: ”Aki keres, az talál”.Vagy talán félünk attól, amit ott találunk? Az Igazságtól?

* A görög mitológiának és a görög keleti egyháznak és biblia-szövegeknek természetesen semmi közük egymáshoz.

364


MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

A Biblia egyik legfurcsább könyvéhez érkeztünk. Olyannyiraérthetetlen, víziószerû mindaz, ami benne foglaltatik, hogy azemberek hosszú ideig nem tudtak vele mit kezdeni.

A fizika és minden idõk egyik legnagyobb zsenije, Isaac New-ton, saját bevallása szerint, több mint ötvenszer olvasta végigJános Mennyei jelenések könyvét. De annak ellenére, hogykorának egyik legnagyobb koponyája volt, nem értett az egész-bõl semmit. Nem tudta megfejteni.

Ezen nincs semmi csodálkoznivaló. Nem azért volt képtelenmegérteni mindazt, ami ebben a könyvben foglaltatik, mert azérthetetlen. Az ok sokkal prózaibb: Newton korában mindazokaz ismeretek, melyek immár mindennapjaink részei, még nemálltak rendelkezésre.

Ez volt az a kizáró tényezõ, mely bárminemû értelmezésipróbálkozást eleve kudarcra ítélt. Mostanáig...

Amennyiben ugyanis ez a szöveg egy értelmes üzenetet hor-doz, akkor nyilvánvaló, hogy az, vagy azok, aki vagy akik eljut-tatták nekünk, olyan formában tették ezt, hogy egyszer majdmegfejthessük.

Egyébként mi értelme egy olyan üzenetnek, mely eleve olybonyolult “csomagolásban” van, hogy azt már szinte lehetetlenmegfejteni?

A misszionáriusok egy olyan “információcsomagot” rejtettekel ebben a könyvben, mely róluk, történelmük némely kritikusmozzanatáról szól.

De vajon miért volt szükség bonyolult “csomagolásra”? Hi-szen az információt sokkal egyszerûbb köntösbe is “bújtathat-ták” volna? — kérdezhetnék sokan.

Ne feledjük: ez a szöveg mintegy kétezer évet vészelt át ezidáig sértetlenül. Ugyanis, mivel egyfajta vallásos köntösbe vanbújtatva, mind az egyház, mind pedig az emberek közös erõ-vel óvták az épségét.

De nemcsak ez az érdekessége. Hiszen a könyv legvégénvan egy “biztonsági záradék” is.

18. Bizonyságot teszek pedig min-denkinek, a ki e könyv prófétálásá-nak beszédeit hallja: Hogy ha valakiezekhez hozzá tesz, e könyvbenmegírt csapásokat veti Isten arra;

19. És ha valaki elvesz e prófétáláskönyvének beszédeibõl, az Istenannak részét eltörli az élet könyvé-bõl, és a szent városból, és azok-ból, a mik e könyvben megírattak.

*1125

365

Gondoljunk csak bele — János igen súlyos következmények-kel fenyeget arra az esetre, ha valaki megpróbál “belenyúlni”ezekbe a szövegekbe, és meg akarja azok valamely részét vál-toztatni.

Hosszú évszázadokon keresztül az emberek vakon hittek avallás igazában. Így a legszörnyûbb, amit el tudtak képzelni,hogy a nevük kitöröltetik az “élet könyvébõl”. Ezt természet-szerûleg senki sem kívánta magának.

Ezért hosszú-hosszú idõn keresztül senki nem mert a szö-veghez hozzányúlni. Ennek köszönhetõen áll ma rendelkezé-sünkre János Mennyei jelenések könyvének szinte eredeti vál-tozata.

De vajon miért kellett ezt a víziószerû lázálmot hûen megõ-rizni az utókornak? Hiszen teljességgel érthetetlen? Ugyan mitkezdjünk vele? Még az egyház sem mer hozzányúlni...

János bizonyára valamelyik lidérces rémálmában látta eze-ket. Merthogy szerinte mindaz, ami ebben a könyben le vanírva, a jövõre vonatkozik. És egyszer majd megtörténik.

De mint tudjuk, a jövõ a lehetõségek végtelen halmaza. Azt,hogy éppen mi fog történni, nagyjából ugyan ki lehet kalkulál-ni, de pontosan elõre jelezni nem lehet.

De Istennél semmi sem lehetetlen! Õ pontosan tudja a jövõt,mivel mindenható — érvelnének erre a vallás hívei.

Csakhogy, a szövegekbõl láttuk, hogy “Isten” mégsem annyi-ra mindenható, ahogy azt a vallás állítja. Errõl sok ízben meg-gyõzõdhettünk a Biblia szövegeit olvasva.

Nem, nem “Isten” mindenhatósága kétséges, hanem annakaz emberek által alkotott téves, minden alapot nélkülözõ világ-képnek a létjogosultsága, mely sok száz évvel korábban a szö-vegek akkori értelmezési kísérletei során született.

De térjünk vissza János zárszavához. Vajon miért kellett aszöveg épségét, sértetlenségét olyannyira óvni?

Ha bárki valaha is beleolvasott abba, akkor tudja: rengetegszámadat van benne, melyek rendeltetését nem értjük. Vagymostanáig nem értettük...

366

Ezek a számok nagy valószínûséggel olyan adatokat tartal-maznak, melyek a misszionáriusok otthonára, arra a lakott vi-lágra vonatkoznak, melyet vagy melyeket a tudósok már évti-zedek óta olyannyira áhítanak felfedezni.

De már mondottuk: a választ nem az égboltot fürkészõ rádió-teleszkópjainktól várjuk, hanem... a Biblia szövegeitõl.

Mert mindaz, amit olyannyira szeretnénk megtudni, ott van,igaz elrejtve, a szövegekben.

Így viszont már érthetõbb, miért volt tilos a legszörnyûbb is-teni büntetés terhe mellett hozzányúlni a Mennyei jelenésekkönyvéhez. Mivel esetleg, a vallás fénykorában élt hittudósoksaját kényük-kedvük szerint próbálták volna meg a szöveg ré-szeit átrendezni. Csakhogy érthetõbbé próbálják tenni az ért-hetetlent...

Mindezzel összezavarták volna a valódi információkat, talánmég a megfejtést is lehetetlenné téve.

A korábbiakban láthattunk már több példát is arra, milyenerõsen torzították a korábban tett jóindulatú értelmezési pró-bálkozások a szövegeket.

Például a Mózessel a Sinai hegyen történt start és visszaérke-zés elemei is “fejre vannak állítva”. De még “a szent lélek apos-tolokra való kitöltésének” történetét is nehezítik a szöveghezkésõbb hozzáfûzött kommentárok.

Amennyiben ugyanez megtörténik a Mennyei jelenések köny-vében foglaltakkal, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne.

Ám megjegyzem, a középkorban élt bibliamagyarázók azértmégsem állták meg, hogy egy “picit” hozzá ne tegyenek a szö-veghez. Elemezve, ezek a részek nagyon jól láthatóvá válnakazáltal, hogy nem illenek oda. Csak az egyház álláspontját tük-rözik.

Jánossal kapcsolatban ne feledjük, hogy õ egyrészt tagja voltJézus csapatának, és olyan információk birtokában volt, me-lyek egy másik, nem földi világra vonatkoztak. Elmondása sze-rint Jézus több olyan dolgot is cselekedett, melyek nem lettekmegírva.

30. Sok más jelt is mívelt ugyanJézus az õ tanítványai elõtt, a

melyek nincsenek megírva eb-ben a könyvben;

*1126


Másrészt meg azok között volt, akik szemtanúi voltak egyízben Jézus misszionáriusokkal való találkozásának. Annak,

367

hogy ismeretlen személyektõl újabb instrukciókat kapott a kül-detése további végrehajtásához.

Nos, e találkozás során elaltatták õket. Nyilván konkrét cél-lal. Hiszen ha nem lett volna szabad, hogy szemtanúi legyeneka találkának, akkor Jézus minden bizonnyal nem vitte volnamagával õket. Valószínûleg azért lettek elkábítva, hogy bizo-nyos beavatkozásokat rajtuk is meg lehessen ejteni.

Közöttük volt János is. Így már nem kell csodálkoznunk mind-azokon, amik késõbb vele megtörténtek. Mert mindezt amisszionáriusok vele kapcsolatban jó elõre elhatározták!

És mikor eljött az idõ, Jánost is elvitték...

368

A “SZIGETEN”

9. Én János, a ki néktek atyátokfiais vagyok, társatok is a Jézus Krisz-tus szenvedésében és királyságá-ban és tûrésében, a szigeten va-lék, a mely Páthmósnak ne-veztetik, az Isten beszédéért és aJézus Krisztus bizonyságtételéért.10. Lélekben valék ott az Úrnak nap-ján, és hallék hátam megett nagyszót, mint egy trombitáét,11. A mely ezt mondja vala: Én va-gyok az Alfa és az Omega, az Elsõés Utolsó; és: A mit látsz, írdmeg könyvben, és küldd el a hétgyülekezetnek, a mely Ázsiábanvan, Efézusban, Smirnában, Pergá-mumban, Thiatirában, Sárdisban,Filadelfiában és Laodiczeában.12. Megfordulék azért, hogy lás-sam a szót, a mely velem beszé-le; megfordulván pedig, láték hétarany gyertyatartót;13. És a hét gyertyatartó közötthasonlót az ember Fiához, bo-káig érõ ruhába öltözve, és mel-

lénél aranyövvel körülövezve.14. Az õ feje pedig és a haja fehérvala, mint a fehér gyapjú, mint a hó;és a szemei olyanok, mint a tûzláng;15. És a lábai hasonlók valánakaz izzó fényû érczhez, mintha ke-menczében tüzesedtek volnameg; a szava pedig olyan, mint asok vizek zúgása.16. Vala pedig a jobb kezében hétcsillag; és a szájából kétélû éleskard jõ vala ki; és az õ orczája, minta nap a mikor fénylik az õ erejében.17. Mikor pedig láttam õt, leesémaz õ lábaihoz, mint egy holt. És reámveté az õ jobbkezét, mondván né-kem: Ne félj; én vagyok az Elsõ ésaz Utolsó,18. És az Élõ; pedig halott valék, ésímé élek örökkön örökké Ámen,és nálam vannak a pokolnak és ahalálnak kulcsai.19. Írd meg, a miket láttálés a mik vannak és a mik ezekután lesznek:

*1127


A Mennyei jelenések könyvének elsõ sorait olvasva, mind-járt egy rémisztõ, már-már természetfölötti megnyilvánulássaltaláljuk szemben magunkat.

Ugye, nem értjük? Sõt úgy tûnik, nincs az egésznek semmi-lyen logikus értelme?! Mert eléggé szörnyû még csak elkép-zelni is azt, hogy mondjuk valakinek a szájából kétélû kardjöjjön elõ.

Ez túltesz még a Nyolcadik utas a halál címû regény képzeltszörnyén is.

De kezdjük el kibogozni.A történet azzal indul, hogy János egy “szigeten” találta ma-

gát, melynek a nevét meg is nevezi: Páthmós.Most tekintsünk el attól, hogy ez milyen nyelven van. Hangzá-

sa után ítélve lehet akár görögül is. Görögországról meg tud-juk, hogy gazdag szigetvilága van. Ezért egyelõre hagyjuk e kér-dés megválaszolását függõben. Késõbb majd visszatérünk rá.

De hogyan került oda?Csak úgy uk-muk-fuk?

369

Szó nincs róla! Hiszen mindjárt az elsõ mondatban elmondja:

*1128,*1129 Mennyei jelenések könyve 1

Arról persze szó nincs, hogy egy trombitahangon elhangzó“szózat” lett volna. Egyszerûen az angyal, melynek fedélzeténérkezett, felszálláshoz készülõdött.

Könyvünk egyik korábbi részében, ahol az angyalokról mintjármûvekrõl beszéltünk, megtudtuk, hogy ezen kisebb méretûés ennélfogva mozgékonyabb jármûveknek a hajtómûvei egyjellegzetes magasfrekvenciájú hangot keltenek. Melyet a kró-nikások gyakran hasonlítanak a trombita, mint hangkeltõ esz-köz hangjához.

Mikor az erõs hang hallatán János megfordult, meglátta azemelkedõ jármûvet. Ezután felvetõdik a kérdés, hogy ugyanmár, miért csak akkor hallotta elõször ezt a hangot, mikor meg-érkezett a “szigetre”.

Miként lehet az, hogy mikor eljött érte a jármû, nem hallottaa hangját?

1. Jézus Krisztus kijelentése, a me-lyet adott néki az Isten, hogy meg-mutassa az õ szolgáinak, a miknekmeg kell lenniök hamar: Õ pedig el-

küldvén azt az õ angyala ál-tal, megjelenté az õ szolgájánakJánosnak,

*1128

Korábban már megtudtuk, hogy az “angyal” fogalmán a szö-vegekben egyszer fegyveres személyeket, míg máskor jármû-vet kell érteni. Minden esetben a szövegkörnyezet, vagy az adottesemény leírásából lehet következtetni, hogy éppen melyik akettõ közül.

Ebbõl eredõleg, a misszionáriusok nem azért küldtek egy an-gyalt — fehér ruhába öltözött, szárnyas emberalakot —, hogy azmintegy varázsütésre “megmutassa” Jánosnak, mi fog történni.

Egy angyal — jármû — érkezett, mely fedélzetén Jánost arraaz ismeretlen helyre vitte, ahol mindazokat a történéseket lát-ta, melyekrõl a könyvében beszámol.

Ennek fedélzetén érkezett meg a “szigetre”. És mivel egyszámára ismeretlen helyen találta magát, ahol sok furcsa tárgyvette körül, ezért egy-két percre természetszerûleg szükségevolt ahhoz, hogy “magához térjen”.

Ahogy a jármûtõl, melyen érkezett, eltávolodott, az startolt.Hirtelen felsivítottak a hajtómûvei. Ezt a jellegzetes hangot ha-sonlítja trombitaszóhoz:

10. Lélekben valék ott az Úrnak nap-ján, és hallék hátam megett

nagy szót, mint egy trombi-táét,

*1129

370

A magyarázat erre egyszerû és kézenfekvõ. Egy jármû érke-zett és landolt azon település közelében, ahol János épp tar-tózkodott. Ez minden bizonnyal éjszaka történt, hogy minél ki-sebb legyen az esélye annak, hogy meglátják.

Mivel a szerkezet éjszaka, a lakott településtõl távolabb értföldet, ezért a hangjára senki nem figyelt fel. Mert senki nemhallotta.

Egy fegyveres — angyal — indult el Jánosért, aki már várta azérkezését. Ne feledjük, hogy az apostolok, közöttük János, mindrendelkeztek egy-egy “Szent Lélekkel”. A misszionáriusok ezenaz eszközön keresztül tudtak hozzájuk üzenetet eljuttatni anél-kül, hogy errõl bárkinek is tudomása lett volna.

Nos, mikor az ismeretlen elkísérte Jánost a jármûhöz, azcsendben várakozott a mezõn. János felszállt a fedélzetre, azsilipek becsukódtak mögötte és a jármû startolt.

A fedélzeten egyrészt nem láthatta, hogyan is néz ki az emel-kedõ jármû, másrészt a hangszigetelésnek köszönhetõen csakenyhe neszként szûrõdött be a hajtómû sivító hangja. Mikormegérkezett, csak akkor vehette elsõ ízben közvetlen közel-rõl szemügyre az emelkedõ jármûvet.

Ez az érem egyik oldala. Ugyanis, ne feledjük: János nemrendelkezett tudományos ismeretekkel, és ilyet korábban nemlátott. Persze a Parancsnoktól — Jézustól —, a Csapat tagjakéntsok mindent megtudott, mikor az megosztotta velük a titkosinformációkat, melyek egy másik lakott világról szóltak. De azértmégis más volt hallani azokat, és más volt látni az emelkedõjármûvet...

Mivel nem voltak megfelelõ fogalmai arra, hogy jellemezze alátottakat, ezért így beszél az emelkedõ jármû látványáról:

12. Megfordulék azért, hogy lás-sam a szót, a mely velem beszé-le; megfordulván pedig, láték hétarany gyertyatartót;13. És a hét gyertyatartó között ha-sonlót az ember Fiához, bokáig érõruhába öltözve, és mellénél arany-övvel körülövezve.14. Az õ feje pedig és a haja fehérvala, mint a fehér gyapjú, mint a hó;és a szemei olyanok, mint a tûzláng;

15. És a lábai hasonlók valá-nak az izzó fényû érczhez,mintha kemenczében tüze-sedtek volna meg; a szavapedig olyan, mint a sok vi-zek zúgása.16. Vala pedig a jobb kezében hétcsillag; és a szájából kétélû éleskard jõ vala ki; és az õ orczája, minta nap a mikor fénylik az õ erejében.

*1130


371

66. ábra”...és a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez,

mintha kemenczében tüzesedtek volna meg;...”

Amit látott, azt egy emberalakhoz hasonlítja. A szemei tüze-sek, a lábai izzók voltak. A szava sok vizek zúgásához volthasonló. Egyébként ezzel a hangfajtával már találkoztunk. Mintláttuk, ez rendszerint egy nem földi jármû megjelenéséhez kap-csolódott.

Nos, a “szája”, mely természetesen nem egy emberi száj volt,hanem az a “száj”, ahonnan az a “sok vizeknek zúgása” törtelõ. Ennek valamilyen szerkezeti elemét, mely nyilván a jármûtartozéka volt, hasonlítja kardhoz.

Egy másik fontos mozzanatot sem szabad figyelmen kívül hagy-nunk. Éspedig azt, hogy János mindezeket a történések után,visszaemlékezve a részletekre, vetette papírra. Mert nehéz len-

372

ne azt elképzelni, hogy ”papírral” és íróeszközzel a kezébenjárt-kelt, és azon nyomban lejegyezte a látottakat. És mint bár-kit, õt is néhol megcsalhatta az emlékezete.

17. Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt...*1131

A misszionáriusok, látván, hogy a szerencsétlen rettenete-sen megijedt, és elvesztette az eszméletét, azonnal elsõse-gélyben részesítették. Mikor magához tért, az elsõ, amit meglá-tott, egy ismeretlen személy volt, aki segített és nyugtatgatta:


17. ...És reám veté az õ jobbkezét,mondván nékem: Ne félj; én vagyok

az Elsõ és az Utolsó,*1132

Nem kell hát minden szavát “szentírásként” venni. Elvégreegyrészt nem sokat értett az általa látottakból, másrészt megrettenetesen megijedt a nagyon erõs hangtól és az emelkedõjármû látványától.

Így tehát egy meglepõdött, ijedtében összezavarodott emberelmondását olvassuk. Hiszen olyannyira megrémült, hogy egyidõre még az eszméletét is elvesztette és összeesett:

67. ábraVajon hogyan írná le egy több ezer évvel ezelõtt élt

ember a képen látható kísérleti DX-C rakétalandolását?

373

Nos, János egy számára ismeretlen helyen találta magát, pon-tosabban oda vitték õt. Ezzel egy másik civilizáció képviselõi-nek nyilván megvolt a konkrét céljuk. Mert korábban Mózestazért látták vendégül mintegy negyven napra, hogy megfelelõvezetõvé “képezzék ki”, illetve rajta keresztül fontos informá-ciókat juttassanak el hozzánk, földi emberekhez.

János esetében sem történt ez másképp. Neki azért kellettott “megjelennie”, hogy általa sorsdöntõ dolgokat közöljenekvelünk.

Ami alább következik, az egy igen érdekes sztori, amely szinteelvész a Mennyei jelenések könyvének fogalomözönében.

Dõljön hátra, kedves olvasó. Helyezze magát kényelembe,és lássuk a történetet...

374

A TÁMASZPONTON

2. És azonnal elragadtatám lélekben:és ímé egy királyiszék vala letéve a

mennyben, és üle valaki a ki-rályiszékben;

*1133

Jánost egy olyan helyre vitték, ahol elsõként egy jármû —“királyiszék” — vonta magára a figyelmét. Már láttuk korábban,hogy a misszionáriusok jármûarzenáljában sokféle típusú szer-kezet volt: angyalok, kérubok, szeráfok, szentek, vigyázók stb.

Ezúttal egy újabb típusút ismerhetünk meg — a “királyiszé-ket”. Azt ugyanis hiába várnánk a mintegy kétezer évvel eze-lõtt élt Jánostól, hogy olyan fogalmakkal jellemezze az általalátottakat, melyek napjainkban állnak rendelkezésünkre.

(*1061) Mennyei jelenések könyve 13*1133,*1134,*1135 Mennyei jelenések könyve 4(*1060) Mennyei jelenések könyve 12

4. És a királyiszék körül huszonnégykirályiszék vala; és a királyiszékek-ben látám ülni a huszonnégy Vénet

fehér ruhákba öltözve: és a fejökönarany koronák valának.

*1135

Persze kicsit sajátos e tárgyak, szerkezetek idõs emberek-hez való hasonlítása. De nem tudhatjuk, hogy valójában mit islátott a saját szemével. Lehet, hogy számára ezek az ismeret-len valamik leginkább idõs emberekhez hasonlítottak. Hiszenne feledjük, mindannyian más-mást vélünk egy furcsa alakútárgy formájában meglátni. Mindenki a saját fantáziájának tük-rében vél abban felfedezni ezt vagy azt. János számára ezekaz ismeretlen valamik “vénekhez” hasonlítottak leginkább...

A másik érdekes részlet a korona, mely természetesen nemaz a királyi hatalmat jelképezõ tárgy, melyet az uralkodó a fe-jén visel. Hiszen János egy másik történetében a sárkánynakis volt koronája:

3. Láttaték más jel is az égben, ésímé vala egy nagy veres sár-kány, a kinek hét feje vala és tízszarva, és az õ fejeiben hétkorona;

(*1060)

1. És láték egy fenevadat fel-jõni a tengerbõl, a melynek hét fe-je és tíz szarva vala, és az õ szar-vain tíz korona, és az õ fejein akáromlásnak neve.

(*1061)

3. És a ki üle, tekintetére nézve ha-sonló vala a jáspis és sárdius kõ-höz; és a királyiszék körül szivár-

vány vala, látszatra smaragdhozhasonló (valami folyt az ûrha-jó körül).

*1134

De nemcsak egy “királyiszék” állt ott, hanem több is.

375

Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy egy “sárkány” vagyegy “fenevad” királyi koronát visel. Ugye? Nyilvánvaló, hogykülönbözõ, technikailag igen magas színvonalú szerkezetekrõlvan szó, melyeken gyakorta megfigyelhetõ a “korona”, egyolyan, számunkra ismeretlen rendeltetésû szerkezeti egység,mely János szerint alakjában a királyi jelképhez hasonlít.

Ugyanezt a jellegzetes, koronához hasonló szerkezeti egysé-get figyelte meg szemtanúnk azokon a parkoló repülõ eszkö-zökön, melyeket “királyiszéknek” nevez.

Bárki mondhatná most: ugyan, merõ fantáziálás, hogy a kirá-lyi székeket jármûvekként említjük! Mert ezek valóban olyanszékek, melyekben ismeretlen személyek ülnek. Csakhogy.

Mikor János elfordította a tekintetét, egy újabb jármûvet pil-lantott meg, mely hasonló volt az elõbbiekhez, csak ezt vala-milyen furcsa mozgó eszközök vették körül. Mivelhogy azokmozogtak, ezért János szerint — bizonyára éltek. Egyébkéntaz angol nyelvû biblia nem élõ állatokat, hanem teremtménye-ket — kreatúrákat említ. Ez sokkal közelebb van a valósághoz.Hiszen ezek valóban kreatúrák, szerkezetek voltak. Azért, mertmozogtak, még nem voltak élõk...


5. A királyiszékbõl pedig vil-lámlások és mennydörgésekés szózatok (mennydör-

gés=szózat!) jõnek vala ki. Éshét tûzlámpás ég vala a királyiszékelõtt, a mely az Istennek hét lelke;

*1136

Egy királyi székbõl nem szokott villámlás- és mennydörgés-szerû erõs hang elõtörni. Ugye?

Azt ugyanis már megtudtuk a korábbiakban, hogy a menny-dörgések, “szózatok” a villámlásokkal — fényfelvillanások-kal — együtt a nem földi jármûvek megjelenésekor voltaktapasztalhatók. Így hát ezek az ismeretlen tárgyak, ki tudja,talán alakjukat, kinézetüket tekintve emlékeztették Jánost...székekre.

A jármûvek egy olyan területen álltak, melyet egy nagy mére-tû és vastag falú üvegtömeg választott el egy szomszédos terü-lettõl:

6. És a királyiszék elõtt üvegtengervala (vastag üvegfal, mely elvá-lasztotta az ûrhajóktól), hasonlóa kristályhoz; és a királyiszék köze-

pette és a királyiszék körül négy lel-kes állat (robotok), szemekkel tel-jesek elõl és hátul.

*1137

376

Valamiféle világító jelzõfények és állapotjelzõk voltak raj-tuk, melyek épp a szerkezetek funkcionális állapotát voltakhivatottak jelezni.

Az egyszerûség kedvéért nevezzük ezeket a “lelkes állato-kat” — robotoknak.

Gondolom, mindenki látott már, ha másutt nem, hát legalábba televízió képernyõjén egy automata gépkocsiszerelõ üzemet.Ebben futószalagon robotok szerelik össze az automobilokat.Gyors, pontos és minõségi munkát végezve.

Egy ilyen szerelõsor látványa olyan benyomást kelt az em-berben, mintha furcsa állatok serege jobbra-balra hajladozva,morogva ingatná magát.

Egyszer gyerekkoromban láttam egy porcelánkészítõ üzemegyik festõrészlegét, ahol a nagyméretû fürdõszobai porcelán-eszközöket egy több méter hosszú robotkar festette sorról sor-ra. Egyiket a másik után. Mivel a robotkar végén egy festékszó-ró pisztoly volt, ezért azt az esetleg szétfröccsenõ festéktõlegy bõrszerû rugalmas “védõöltözék” óvta.

A sûrûn hajladozó hatalmas robotkar a maga “gúnyájában”olyan benyomást keltett bennem, mintha egy mesebeli sárkányelevenedett volna meg, és mozgott volna elõttem.

Ha a huszadik század végén egy automata robotot látván bár-melyikünk meglepõdik, akkor ugyan mit tehetett a kétezer év-vel korábban élt János?

Azokat a mozgó valamiket, melyek körbevették az egyik jár-mûvet, János furcsa élõ állatoknak nézte. A leírásukkal azon-ban már kicsit bajban volt:


7. És az elsõ lelkes állat hasonlóvala az oroszlánhoz, és a máso-dik lelkes állat hasonló vala aborjúhoz, és a harmadik lelkes ál-latnak olyan arcza vala, mint egyembernek, és a negyedik lelkesállat hasonló vala a repülõ sas-hoz (valamilyen kiterjesztettszárnyhoz hasonló volt rajta).8. És a négy lelkes állat, a melyek kö-

zül mindeniknek hat-hat szárnya va-la (akárcsak Ezékiel esetében),köröskörül és belül teljes vala sze-mekkel; és meg nem szûnik valanappal és éjjel ezt mondani (robo-tok, melyek szünet nélkül dol-goztak, és a hangjukat vélte Já-nos beszédnek): Szent, szent,szent az Úr, a mindenható Isten, a kivala és a ki van és a ki eljövendõ,

*1138

A “lelkes állatok” — robotok — nyilván valamilyen szervi-zelési és karbantartási munkálatokat végeztek az álló jármûvön.

377

Jobbra-balra hajladoztak, tették a dolgukat, és eközben az õketmozgató mechanizmusok természetesen hangot keltettek.

Hiszen bármelyik általunk ismert robotkart elektromos moto-rok mozgatnak, melyek mûködés közben jellegzetes hangothallatnak. Ha valaki látta a Robotzsaru címû filmet, akkor tudja,mire gondolok.

János is hallotta azt a hangot, melyet ezek a szervizrobotokmûködésük közben keltettek. Ezért valahogy el kellett ezt ismondania!

De hogyan?Hát úgy, hogy miközben ezek a robotok — lelkes állatok —

“szolgáltak”, egyfolytában mondták... a mondókájukat. Mertugyan mi más is lehetett volna az a hang, mely tõlük jön? Já-nos nem értette, hát magyarázta. Úgy próbálta körülírni, hogyegyfolytában dicsérték az Urat...

Érdekes, ugye?Nos hát, ezek a robotok tették a dolgukat. Tevékenységük

során néha-néha fényfelvillanások voltak tapasztalhatók, mígmáskor különbözõ hangok törtek fel.

10. Leesik (érdekes ez a kifeje-zés, hogy leesik, nem aztmondja, hogy leborul, hanemcsak így egyszerûen — leesik)a huszonnégy Vén az elõtt,a ki a királyiszékben ül, ésimádja azt, a ki örökkön örökké

él, és az õ koronáit a királyiszékelé teszi, mondván:11. Méltó vagy Uram, hogy végydicsõséget és tisztességet éserõt; mert te teremtettél mindent,és a te akaratodért vannak és te-remttettek.

*1140


9. És mikor a lelkes állatok dicsõ-séget (fényfelvillanások), tisztes-séget és hálát adnak (robotkarokmozgása, hajladozása) annak, a

ki a királyiszékben ül (karbantartá-si munkálatok folytak a királyi-széken — ûrhajón), annak, a kiörökkön örökké él,

*1139

Mikor a kijelölt feladatot elvégezték, leálltak.

János persze ezt sem értette, így azt hitte, hogy azok azért“estek” le a “királyiszék” lábához, mert most már aztán igazántisztességet tesznek annak. Pedig csak leálltak és leereszked-tek a robotkarok. A szervizelés véget ért.

Nagyon jól látható, hogy az utolsó mondat kiváltképpen nemmás mint kommentár, melynek semmi köze mindahhoz, amiott folyt.

378

1. És láték annak jobbkezében, a ki akirályiszékben üle, egy könyvet (va-lamilyen tárgy), a mely be volt írvaelõl és hátul ( jelek voltak azon),és le volt pecsételve hét pecséttel.

2. És láték egy erõs angyalt, a ki nagyszóval kiálta (egy épp landoló,nagy jármû): Ki volna méltó arra,hogy felnyissa a könyvet, és fel-bontsa annak pecséteit?

*1141

Egyébként azt már tudjuk, hogy egy angyal erõs, vagyis han-gos kiáltása nem azt jelenti, hogy egy szárnyas alak kiáltotttorkaszakadtából. Ellenkezõleg: a hajtómûvek által keltett erõshangról van szó.

De olvassuk tovább:

*1141,*1142,*1143,*1144 Mennyei jelenések könyve 5

Ez a furcsa “szarvakkal és szemekkel” rendelkezõ gép meg-mozdult, és valamilyen tárgyat vett el.

Mindez történt a vastag üvegfal mögött. Hiszen János seholnem beszél arról, hogy azon a területen, ahol a látottak történ-tek, bárkik is mozogtak volna. Csak ezek a “lelkes állatok”.

Bizonyára azért, mert veszélyes lett volna ott tartózkodni. Ezértbízták az elvégzendõ feladatokat robotokra...

7. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülõnek jobbkezébõl.

*1144

Feltételezem, hogy mindenki látott már bárányt. Tudjuk jól,hogy van feje, négy lába. De hét szarva és hét szeme? Hát...

Ismer valaki hét szemû és hét szarvú bárányt?Csak János nevezi azt az ismeretlen rendeltetésû tárgyat bá-

ránynak. Mely mozdulaltan volt, ”mint egy megölöttet”.Aztán egyszer csak... megelevenedett...

Ez sem egyéb kommentárnál, mely csak tovább bonyolítja atörténetet. Mert az utána következõ szöveg már valamivel ért-hetõbb:

3. És senki, se mennyen, sem föl-dön, sem föld alatt, nem tudta akönyvet felnyitni, sem ránézni.4. Én azért igen sírok vala, hogy senkinem találtaték méltónak a könyvfelnyitására és elolvasására, a rá-nézésre sem:

5. És egy a Vének közül mondanékem: Ne sírj: ímé gyõzött a Jú-da nemzetségébõl való orosz-lán, Dávid gyökere, hogy felnyis-sa a könyvet és felbontsa annakhét pecsétét.

*1142

6. És láték a királyiszék és a négy lel-kes állat között és a Vének közöttegy Bárányt állani, mint egy megö-löttet (mozdulatlan volt), hét szar-

va és hét szeme vala, a mi az Isten-nek hét Lelke, a mely elküldetett azegész földre (egy báránynak nin-csen hét szarva és hét szeme!).

*1143

379

8. És mikor elvevé a könyvet, a négylelkes állat és a huszonnégy Vén le-borula a Bárány elõtt, mindeniknél

hárfák (képzeleg) és aranypoharaklévén, jóillatokkal tele, a mik aszentek imádságai (üzemanyag?).

*1145


Valami történt. Ugyanis a bentrõl jövõ hang megváltozott. Ésmegjelent valamiféle illat. Gáz...

Ez a “jó illat” összefüggésben volt a “szentek imádságaival”.A “szentekrõl” megtudtuk Nabukodonozortól, hogy egy jármû-típus volt. Az “imádsága” pedig az a “morgás”, monoton hang,amit a hajtómûvei keltettek.

Persze a korabeli ember nem érthette ennek a hangnak azokát, hát ezért ráfogta, hogy — imádkoznak...

Az “imádsághoz” — a hajtómûvek mûködtetéséhez — termé-szetszerûleg üzemanyagra volt szükség. Mely “kellemes illa-tú” volt. Ne feledjük, hogy az általunk használt folyékony üzema-nyagfajták sem kellemetlen illatúak.

Láthatjuk, hogy az amúgy értelmes történetet mennyire bo-nyolítják a kommentárok...

11. És látám, és hallám a királyiszék,a lelkes állatok, és a Vének körülsok angyalnak szavát (angyal

szava=dübörgés); és az õ számuktízezerszer tízezer és ezerszer ezervala (nagyon hangos volt);

*1146

Röviddel azután, hogy az egyik robot — “bárány” — valamitcsinált, a többi szerkezet leállt. Ezt követõen egy más hangjelent meg, és valamiféle ismeretlen “jó illat” volt érezhetõ.

Aztán egyszerre csak hatalmas dübörgés hangzott fel. Olyanhangos, mintha 10 000x10 000 azaz 100 millió angyal szólaltvolna meg egyszerre... János így akarta érzékeltetni velünk adübörgés hangerejét.

Olyannyira erõs, mindent átható volt ez a robaj, mintha még afelszín alól is az jönne...

13. Sõt hallám, hogy minden terem-tett állat (robot — szervizgépek),a mely van a mennyben és a földön,és a föld alatt (valóban, a csarnokalatt lehettek kiszolgáló létesít-mények, és azok mûködésének

hangját hallotta a mélybõl) és atengerben, és minden, a mi ezekbenvan, ezt mondja vala: A királyiszék-ben ülõnek és a Báránynak áldásés tisztesség és dicsõség és hata-lom örökkön örökké.

*1147

A jármûvet körülvevõ szerkezetek egyszerre hanyatlottak le:

14. És a négy lelkes állat monda:Ámen. És a huszonnégy Vén lebo-

rult és imádá az örökkön örökkéélõt (start).

*1148

380

Nagyon röviden összefoglalva: egy vastag üvegfal mögött tör-téntek a János által leírt cselekmények; egy jármûvet robotokvettek körül és végeztek azon bizonyos technikai mûvelete-ket. Mikor befejezték, egy másik, addig mozdulatlan szerkezetindult el és csinált valamit. Ekkor egy újabb furcsa hang volthallható. Melyet valamilyen gáz megjelenése kísért. Aztán megelemi erejû dübörgés hangzott fel.

Nem emlékezteti ez a sorrend a kedves olvasót valamire?Ha még nem, akkor olvassuk tovább:

Valamilyen tárgy tûnt fel, melynek megjelenése mennydör-gésszerû hanggal járt. Persze nem ló volt az...

Korábban ugyanis Zakariásnál (*695) találkoztunk “lovakkal”.Akkor megtudtuk, hogy ezek a “lovak”, kisebb méretû jármû-vek, melyeken a biztonsági szolgálat tagjai végeztek járõrözést.

Ezért hát kritikusan viszonyuljunk János minden szavához.Hiszen egy kétezer évvel korábban élt ember szemüvegén ke-resztül látjuk most a történéseket, és próbáljuk azokat megér-teni...

Nos hát, egy tárgy jelent meg, melyet erõs dübörgés kísért...

*1149,*1150,*1151 Mennyei jelenések könyve 6

1. És látám, mikor a Bárány a pe-csétekbõl egyet felnyitott, és hal-lám, hogy a négy lelkes állatközül egy monda, mintegymennydörgésnek szavával:Jõjj és lásd.

2. És látám, és ímé egy fehér ló, ésa rajta ülõnél íjj vala; és adaték nékikorona; és kijöve gyõzve, és hogygyõzzön.

*1149

3. És mikor a második pecsétet fel-nyitotta, hallám, hogy a második lel-kes állat ezt mondá: Jõjj és lásd(ugyanazt a mennydörgésszerûhangot hallotta, amit az elsõnél).

4. És elõjõve egy másik, veres ló, ésa ki azon üle, megadaték annak,hogy a békességet elvegye a föld-rõl, és hogy az emberek egymást öl-jék; és adaték annak egy nagy kard.

*1150

Egy újabb tárgyat — “lovat” látott meg János, mely csak szí-nében különbözött az elõbbitõl.

5. És mikor felnyitotta a harmadikpecsétet, hallám, hogy a harmadiklelkes állat mondá: Jõjj és lásd. Lá-

tám azért, és ímé egy fekete ló; ésannak, a ki azon üle, egy mérleg va-la a kezében.

*1151

Az, hogy mi volt a “kezében”, már csak János magyarázata,fantáziájának szüleménye. Mert az elõbbi kettõt egy harmadikis követte...

381

6. És hallék a négy lelkes állat köztszózatot (erõs hangot), a mely eztmondja vala: A búzának mérczéjeegy dénár, és az árpának hárommérczéje egy dénár; de a bort és azolajt ne bántsd (vagy képzelgés,vagy tudatos félrevezetés).7. És mikor felnyitotta a negyedik pe-csétet, hallám a negyedik lelkes ál-lat szavát, a mely ezt mondja vala:Jõjj és lásd.8. És látám, és ímé egy sárgaszínûló; és a ki rajta üle, annak neve halál(a halál megszemélyesítése —csak a képzelet szüleménye, hi-szen nem egyéb, mint a szerve-zet biológiai mûködésének prog-ramozott leállása), és a pokol kö-veti vala azt (valamilyen tüzes do-log követte azt, amit János po-

kolnak nevez); és adaték azoknakhatalom a földnek negyedrészén,hogy öljenek fegyverrel és éhség-gel és halállal és a földnek feneva-dai által (itt valószínûleg a negye-dik robot valamilyen fegyvere-ket szerelt fel az álló jármûre,melyek bevetve valóban halálthoznak, éhséget és járványokat.Ezeket meg valószínûleg vala-milyen misszionáriustól tudja,mely elmondta neki mindezeket,csak õ ezt nem írta le).9. És mikor felnyitotta az ötödik pe-csétet, látám az oltár (kommuni-kációs eszköz) alatt azoknak lel-keit, a kik megölettek az Istennekbeszédéért és a bizonyságtételért,a melyet kaptak.10. És kiáltának nagy szóval...

*1152

12. Azután látám, mikor a hatodikpecsétet felnyitotta, és ímé nagyföldindulás lõn (beindultak a haj-

tómûvek), és a nap feketévé lõnmint a szõrzsák, és a hold egészenolyan lõn, mint a vér;

*1153

A dübörgés rohamosan erõsödött. Mindent elborított a füst,olyannyira, hogy alig lehetett tõle látni.

13. És az ég csillagai a földre hullá-nak (szikraesõ — indításkor), mi-képen a fügefa hullatja éretlen gyü-

mölcseit, mikor nagy szél rázza(megjelenik az intenzív légmoz-gás).

*1154

Ezt a “szikraesõt” — “csillaghullást” — nagyon erõs légmoz-gás követte.

14. És az ég eltakarodék, mint mikora papírtekercset összegöngyölítik(a füst elfedett mindent); és min-den hegy és sziget helyébõl elmoz-

díttaték (növelni kezdték a haj-tómûvek teljesítményét — a ro-baj még hangosabb lett, és meg-jelent a vibráció).

*1155

A dübörgés elérte a tetõfokát:

15. És a földnek királyai és a fejedel-mek és a gazdagok és a vezérek ésa hatalmasak, és minden szolga ésminden szabad, elrejték magokat abarlangokba (a technikus és irá-

nyító személyzet fedezékbe vo-nult, mert ottmaradniuk veszé-lyes lett volna) és a hegyeknekkõszikláiba (fedezékbe);

*1156

*1152,*1153,*1154,*1155,*1156 Mennyei jelenések könyve 6

A hangrobaj egyre erõsödött. János csak a fejét kapkodta.Tekintete egyik tárgyról a másikra ugrált, mivel nem értette,mik azok, és mitõl ez az erõs hang?

382

A személyzet közelben lévõ tagjai mind fedezékbe vonultak— “minden szolga... elrejték magukat a barlangokba...”

Nos, kedves olvasó? A leírásban szereplõ sorrend immár kellhogy emlékeztesse önt egy általunk jól ismert jelenségre.

Erõs hang hangzik fel. Ezt “jóillatú” gáz megjelenése kíséri.A hang egyre erõsödik. Aztán szikraesõ jelenik meg. Ezt mégerõsebb robaj követi. Mindent elborít a füst. Semmit nem látni.A robaj tovább erõsödik és megjelenik az izzó gázsugár. A kö-zelben lévõk mindannyian biztos fedezékbe vonulnak. A ki-szolgáló berendezések leválnak a szerkezetrõl, és annak a “lá-bához” hullanak. A mindent megrezegtetõ hangrobaj a tetõfo-kához ér. Immár semmit nem látni.

Röviddel ezután elhalkul a hang, és szétoszlik a füst. Csendlesz...

Nos?Egy jármû startja!Mely egy számsorhoz kötõdik:1,2,3,4,5,6,7. Vagy: 7,6,5,4,3,2,1.

Mert nézhetjük ilyen sorrendben is. Ez a visszaszámlálás...Elsõként a “jóillatú” gáz jelenik meg, mely nem egyéb mint a

hajtómûvekbõl elõcsapó nagysebességû hajtóanyag. Ezt mégnem kíséri robaj. Csak mintha sokan “énekelnének”, meg “hár-fáznának”.

1. És mikor felnyitotta a hetedik pe-csétet, lõn nagy csendesség a

mennyben, mintegy fél óráig.

*1160

Röviddel utána a dübörgés elhalkult és csend lett...

11. Az angyalok pedig mindnyájan akirályiszék, a Vének és a négy lelkesállat körül állnak vala, és a királyi-

szék elõtt arczczal leborulának, ésimádák az Istent,

*1159

A jármûvet kiszolgáló mûszaki berendezések leváltak a “ki-rályiszékrõl”:

17. Mert eljött az õ haragjának (tûz)ama nagy napja (nem idõegység,hanem nagy fény, az emelkedõ

jármû reaktív hajtómûveinek iz-zó lángja); és ki állhat meg?

*1158

Megjelent a “harag”. Amirõl már tudjuk, hogy gyakran jelen-tette a szövegekben a jármû reaktív hajtómûveibõl elõcsapóizzó gázsugarat.

Ettõl a “haragtól” óvva magukat, vonultak vissza a kiszolgálószemélyzet tagjai a “barlangokba”.

16. És mondának a hegyeknek és akõszikláknak: Essetek mi reánk ésrejtsetek el minket annak színe elõl,

a ki a királyiszékben ül, és a Bárányharagjától (a hajtómûvek lángja):

*1157

*1160 Mennyei jelenések könyve 8*1157,*1158 Mennyei jelenések könyve 6*1159 Mennyei jelenések könyve 7

383

Ez a hajtóanyagfelhõ a jármû körül egyre erõsödik. Aztán meg-jelenik a szikraesõ — a gyújtás. A hajtómûvekbõl elõcsapóüzemanyag berobban. Megjelenik a dübörgés, mely egyre erõ-södik. Egyre nagyobb erõvel csap ki a hajtómûvekbõl a lángsu-gár. A tolóerõ erõsödik, ám a jármû még mozdulatlan. A hajtó-mûvek egyre erõsebb fokozaton üzemelnek, növelve ezzel atolóerõt és az elõcsapó lángsugár intenzitását. Bárkit, aki nemvonult vissza fedezékbe, pillanatok alatt megégetnének. A maxi-mális tolóerõ elérésekor leválnak a kiszolgáló berendezések,és a jármû emelkedni kezd.

Pillanatok múlva magasan jár már és az iménti hegyeket meg-rengetõ hangrobaj egyre csendesedik. Míg végül csend lesz...

Ha bárki látta már mondjuk a Columbia ûrrepülõgép startját,akkor jól ismeri mindezt. Egy induló, rakétahajtómûvekkel ren-delkezõ jármû startja.

Csak... János sajátosan írja le ugyanezt. Kommentárjaival meg-megfûszerezve, megpróbálva valamivel érthetõbbé tenni a szá-mára érthetetlent.

Ne feledjük: mintegy kétezer évvel ezelõtt élt ember sze-mével szemlélõdünk!

Tegyünk egy próbát!Szûrjünk ki a szövegbõl minden kommentárt, vagy annak vélt

részt. Természetesen a sorrendet megtartva. És lássuk, enneknyomán hogyan alakul át a szöveg:

5. A királyiszékbõl pedig villámlásokés mennydörgések és szózatok jõ-nek vala ki. Jel. 4.8. És mikor elvevé, a négy lelkes ál-lat és a huszonnégy Vén leborula,...jóillatokkal tele...11. És látám, és hallám a királyiszék,a lelkes állatok, és a Vének körülsok angyalnak szavát; és az õ szá-muk tízezerszer tízezer és ezerszerezer... Jel. 5.1. És látám, a pecsétekbõl egyet fel-nyitott, és hallám, hogy a négy lel-kes állat közül egy monda, mintegymennydörgésnek szavával...3. És mikor a második pecsétet fel-nyitotta, hallám, hogy a második lel-kes állat mondá...4. És elõjõve egy másik, veres ló...és adaték annak egy nagy kard.

5. És mikor felnyitotta a harmadikpecsétet, hallám, hogy a harmadiklelkes állat mondá...6. És hallék a négy lelkes állat köztszózatot...7. És mikor felnyitotta a negyedikpecsétet, hallám a negyedik lelkesállat szavát...8. És látám, és ímé egy sárgaszínûló;... és adaték azoknak hatalom,...hogy öljenek...9. És mikor felnyitotta az ötödik pe-csétet...10. Kiáltának nagy szóval...12. Azután látám, mikor a hatodikpecsétet felnyitotta, és ímé nagyföldindulás lõn, és a nap feketévélõn...13. És az ég csillagai a földre hullá-nak...

384

14. És az ég eltakarodék... ésminden hegy és sziget helyébõlelmozdíttaték...15. És minden szolga... elrejték ma-gokat a barlangokba...17. Mert eljött az õ haragja; ki állhatmeg? Jel. 6.

11. Az angyalok pedig mindnyájan akirályiszék, a Vének és a négy lel-kes állat körül állnak vala, és a kirá-lyiszék elõtt arczczal leborulának...Jel. 7.1. És lõn nagy csendesség a menny-ben... Jel. 8.

Ugye, így már valamivel érthetõbb?Nos, ítélje meg ön, kedves olvasó, hogy mennyivel lett vagy

sem értelmesebb a korábbi lázálomszerû vízió...Ami a “lovakat” illeti, azok nyilván valamilyen szerkezetek,

melyeket alakjuk után jobb híján János lovakhoz hasonlít. Deazt is említi ezek kapcsán, hogy: ”adaték azoknak hatalom, hogyöljenek...”.

Mintha bevetésre kész fegyverek lennének, melyek pusztítócélokat szolgálnak. Melyeket csak röviddel a start elõtt szerel-tek fel a jármûre.

Ami pedig az “üvegtengert” illeti, nyilván ez nagy mennyisé-gû átlátszó üveget jelent. Nemcsak egy ablakocskát, hanem eset-leg sok-sok méter nagyságú vastag üvegfalat.

Ennek nyilván az volt a feladata, hogy nem gátolva a kilátást,megóvja valamilyen veszélyes faktoroktól a mögötte állókat.Ami lehetett sugárzás, veszélyes gázok stb. Hiszen a “királyi-szék” körül csak “lelkes állatok” tevékenykedtek és nem élõszemélyek. Ugyanis a robotokra nézve ezek a tényezõk nemjelentenek veszélyt.

Nos, János szerint kb. fél óráig volt csend a “mennyben”.Semmilyen jármû nem indult és nem érkezett. Aztán egyfajta

kürtszó hangzott fel:

2. És látám azt a hét angyalt, a ki azIsten elõtt álla; és adaték nékik hét

trombita.*1161

Az “ûrrepülõtéren” felzúgtak a szirénák. A személyzetet fi-gyelmeztették, hogy landoló jármû közeledik.

3. És jöve egy másik angyal, és meg-álla az oltárnál, arany tömjénezõttartva; és adaték annak sok töm-

jén, hogy tegye minden szenteknekkönyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék elõtt vala.

*1162

Egy “angyal” típusú jármû készülõdött a landoláshoz. Termé-szetszerûleg a hajtómûveibõl erõs füst tört elõ. János perszeezt sem értette...


385

Szerinte azért volt az a sok füst, mert az angyalnál tömjénezõvolt. És minden bizonnyal innen származott az a sok füst, amitlátott. Hiszen megjegyzi, hogy: ”adaték annak sok tömjén”, melytermészetesen sok füstöt eredményezett. János szerint...

Úgy tûnik, hogy valamiféle tárgyat rakodtak ki az “oltárra”,mely persze nem az az oltár, amit mi ismerünk. Csak Jánosnevezi azt a számára ismeretlen valamit így...

Mivel szemtanúnk nem értette a látottakat, ezért szinte min-dent egybemosott. Sõt, meg is toldotta magyarázatokkal. Ettõllett olyan zavaros és rendkívül nehezen érthetõ az egész.

Amennyiben a szentek valóban jármûvek, csak más típusúak,akkor érthetõ, hogy:


Hiszen azok is beindították hajtómûveiket, és megjelent a“könyörgés”, és vele együtt a füst is. Röviddel ezután startol-tak:

5. Azután vevé az angyal a tömjé-nezõt; és megtölté azt az oltárnaktüzével, és leveté a földre; és lõ-

nek mennydörgések és szó-zatok és villámlások és föld-indulás.

*1164

Ezek a jelenségek: mennydörgés, “szózat”, villámlás, földin-dulás, mind-mind azon hajtómûvek mûködésekor voltak meg-figyelhetõk, melyek ezeket a nem földi szerkezeteket mozgat-ták.

János szerint azért csapott fel a láng és jelent meg amennydörgés, földindulás és villámlás, mert azt a valamit leve-tették a földre. Pedig csak a “szentek” startoltak.

A jármûvek csatába indultak. Egy légi ütközet várt rájuk...

4. És felméne a tömjén füstje a szen-tek könyörgéseivel az angyal kezé-

bõl az Isten elejébe.*1163

386

A LÉGICSATA

Úgy tûnik, hogy akárcsak korábban Mózesnek, úgy a misszio-náriusok most Jánosnak is bemutattak olyan felvételeket, ame-lyek olyan csatákról és háborúról szólnak, melyeket valaha arégmúltban vívtak valahol a kozmoszban.

Lejjebb János olyan történésekrõl ír, melyek egy, az atmosz-férában közlekedni képes jármûvek között megvívott csatárólszólnak.

A “trombitálás” itt természetesen nem azt jelenti, hogy egyszárnyas alak a szájához emelte a trombitát, mint hangszert ésabba belefújt.

Ugyanis a “trombitálás” után az egyik angyal lezuhant:

6. És a hét angyal, a kinél a héttrombita vala, készüle a trombi-táláshoz (lövéshez).7. Az elsõ angyal azért trombi-tála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel

elegy, és vetteték a földre (rob-banás és zuhanás); és a földnekharmadrésze megége, és az élõ-fáknak harmadrésze megége, ésminden zöldelõ fû megége.

*1165

8. A második angyal is trom-bitált (lõtt), és mint egy tûzzelégõ nagy hegy vetteték a ten-gerbe (találatot kapott — kigyul-

ladt és a tengerbe zuhant); és atengernek harmadrésze vérré lõn(vagy kódolt információ, vagycsak kommentálás);

*1166

Úgy tûnik, hogy a “trombitaszó” valamilyen, a légicsata soránbevetett fegyver jellegzetes hangja. Ugyanis a “trombitálás” nyo-mán az egyik angyal találatot kapott, felrobbant, és “égõ hegy-ként”, lángolva kezdett el zuhanni.

Egy másik lövés, melyet jellegzetes “trombitaszó-szerû” hangkísért, szintén célba talált. Ugyanis a találatot kapott légi jármû,“leesék az égrõl... égve, mint egy fáklya”.

Úgy tûnik, hogy két ellenséges tábor vívta csatáját valahol akozmoszban...

Lövéseket adtak le egymásra, melyeket jellegzetes “trombi-taszó” kísért. A találatot kapott jármûvek égõ fáklyaként zuhan-tak le.

10. A harmadik angyal is trom-bitált (lõtt) és leesék az égrõlegy nagy csillag, égve, mint egyfáklya (a célpont találatot ka-

pott, és égõ fáklyaként lezu-hant), és esék a folyóvizeknek har-madrészére, és a vizek forrásaira;

*1167


387

Ne feledjük, hogy Jézusról már sokat megtudtunk, így azt is,hogy rendkívüli információk birtokában volt. Õ szintén beszá-mol hasonló cselekményekrõl:

18. Õ (Jézus) pedig monda nékik:Látám a Sátánt, mint a villám-

lást lehullani az égbõl.*1168

Hiszen neki is bemutatták ezeket a felvételeket a “pusztá-ban”, mikor is felkészítették õt a reá váró küldetésre.

Neki egy olyan jármûvet mutattak, melyet találat ért. A találatkövetkeztében robbanás történt, melynek fényvillanása a “vil-lámlás”. A robbanás következtében a jármû olyan erõsen meg-sérült, hogy lezuhant.

Hasonló dolgokról szól János is.

12. A negyedik angyal is trom-bitált, és megvereték a napnakharmadrésze, és a holdnak harmad-része, és a csillagoknak harmadré-sze; hogy meghomályosodjékazoknak harmadrésze, és a nap azõ harmadrészében ne fényljék, ésaz éjszaka hasonlóképpen (a lég-kör a bevetett fegyverek miatt te-

le lett porral, és a belépõ fény-sugárzás egyharmadát elnyelte).13. És láték és hallék az égnek kö-zepette egy angyalt repülni, a ki eztmondja vala nagy szóval (dübör-gés): Jaj, jaj, jaj a föld lakosainaka három angyal trombitájánaktöbbi szavai miatt, a kik még trom-bitálni fognak.

*1169

*1170 Mennyei jelenések könyve 9*1169 Mennyei jelenések könyve 8


A felvételek egy újabb jármûvet mutatnak, mely lõtt. Ennekkövetkeztében a célpont, melyre lövést adott le az angyal, zu-hanni kezdett.

Mikor elérte a felszínt, felrobbant és megsemmisült.Emlékezzünk vissza, mikor a korábbi részek során többször

is említettük azt a magyarázatfajtát, mely szerint a felszínrõlfeltörõ füstoszlop azért jelent meg, mert megnyílt a föld szája...

1. Az ötödik angyal is trom-bitált (lõtt), és látám, hogy egycsillag esett le az égrõl aföldre, és adaték annak a mély-ség kútjának kulcsa.2. Megnyitá azért a mélységnek kút-ját: és füst jöve fel a kútból,

mint egy nagy kemenczének füstje(az ötödik “angyal” is lõtt, és atalálatot kapott jármû lezuhantés felrobbant); és meghomályo-sodék a nap és a levegõég a kútfüstje miatt.

*1170

János szerint a negyedik angyal is trombitált, vagyis valami-lyen fegyvert vetett be. Ennek következtében olyan erõs füst-felhõ tört fel, hogy szinte elhomályosította a Napot meg a Hol-dat. Na persze, ha a felvételeken valóban a Nap és a Hold voltlátható. És nem valamilyen más lakott világ égitestei...

388

Akkor hangsúlyoztuk, hogy mivel a korabeli szemtanúk nemismerték a robbanás fogalmát, ezért természetszerûleg azt semvoltak képesek felfogni, hogy azért jelent meg a füst, mert ajármû — felrobbant.

János szerint, mikor az a “csillag”, mely a “trombitálás” kö-vetkeztében zuhant le és érte el a felszínt — “kinyitotta a mély-ség kútját”. Ezért tört fel az a nagy füst.

A felvételeken, melyeket Jánosnak bemutattak, ezután a ka-mera a felszínen zajló harci cselekményeket mutatta:

Ugye meglehetõsen furcsa kinézetû “sáskák”? Ismer valakiilyen rovart? Csak János nevezi õket így.

Úgy tûnik, hogy ezek az ellenséges haderõk harci eszközeivoltak.

Feltehetõleg a “jók” vesztésre álltak. A légicsaták során sokharci jármûvük kapott találatot és semmisült meg. Az ellensé-ges haderõk pedig erõfölénybe kerültek. Így be kellett vetniimmár a tömegpusztító fegyvereket.

3. A füstbõl pedig sáskák jövé-nek ki a földre; és adaték azoknakhatalom, mint hatalmok van a földskorpióinak.4. És megmondaték nékik,hogy a földnek füvét ne bántsák,se semmi zöldelõt, se semmi élõ-fát, hanem csak azokat az em-bereket, a kiknek homloku-kon nincsen az Istennek pe-cséte (katonai felségjelzés).7. A sáskáknak formája pedighasonló vala a viadalhoz fel-

készített lovakhoz; és a fe-jükön mintegy aranyhoz ha-sonló koronák valának (az ál-talunk ismert sáskáknak egyál-talán nem ilyen az alakjuk. In-kább János itt valami mást lá-tott, amit megint csak nem voltképes nevén nevezni, ezért rá-fogja, hogy sáskák, de azért biz-tos ami biztos, nagyjából leírjaa külsejüket), és az orczáikolyanok valának, mint azemberek orczái.

*1171

8. És olyan hajuk vala, mintaz asszonyok haja; és fogaikolyanok valának, mint azoroszlánoknak.9. És olyan mellvértjeik valá-nak, mint a vas mellvértek;és az õ szárnyaik zúgásaolyan vala, mint a viadalra

száguldó sok lovas szeke-rek zúgása (tehát ezek valami-lyen repülõ szerkezetek).10. És skorpiókhoz hasonlófarkuk vala és fulánkjuk; ésa farkukban vala a hatalmuk(fegyverek?), hogy ártsanak az em-bereknek öt hónapig.

*1172

Valamilyen furcsa tárgyak láthatók, melyek a felszínen, a szá-razföldön közlekednek. János sáskáknak nevezi õket. Ugyan-akkor a kinézetük meglehetõsen furcsa:


389

13. ... és hallék egy szózatot az aranyoltárnak négy szarvától, a mely azIsten elõtt van.14. ... Oldd el azt a négy angyalt (lõddki a négy rakétát? — instrukcióaz oltáron keresztül), a ki a nagyfolyóvíznél, az Eufrátesnél vanmegkötve.

15. Eloldaték azért a négy angyal (ki-lõtték a rakétákat), a ki el vala ké-szítve az órára és napra és hónap-ra és esztendõre, hogy megölje azemberek harmadrészét.

*1173

Az “oltáron keresztül”, mely itt már kommunikációs eszköztjelent, felhangzott a parancs: bevetni azt a négy fegyvert, melytömegeket pusztít majd.

Valamivel késõbb ezeket a tömegpusztító fegyvereket Jánosimmár “lovaknak” nevezi.

17. És így látám a lovakat lá-tásban, és a rajtuk ülõket, a kiknektûzbõl és jáczintból és kén-kõbõl való mellvértjeik va-lának; és a lovak feje olyan

vala, mint az oroszlánok fe-je; és szájukból tûz és füstés kénkõ jõ vala ki (valami-lyen kis méretû, reaktív meghaj-tású repülõ jármûvek).

*1174

Ugye a lovak szájából nem szokott izzó gázsugár — “tûz, füstés kénkõ” elõcsapni?

Ezért hát szó sincs itt lovakról. Ezek azok a rakétahajtómû-vekkel rendelkezõ szerkezetek, melyek a tömegpusztító fegy-vereket juttatták célba. Hasonlóak a mi ballisztikus rakétáink-hoz...

Ugyanis egyszer János angyalokról szól, melyek “eloldattak”,azért, hogy hatalmas pusztítást vigyenek végbe. De néhány mon-dattal késõbb immár “lovaknak” nevezi õket, melyek szájából“füst és kénkõ” jön ki.

Ennyit János kommentárjairól.

18. E háromtól öleték meg azemberek harmadrésze, a tûz-tõl és a füsttõl és a kénkõ-tõl, a mely azoknak szájábóljõ vala ki (fegyverek).19. Mert az õ hatalmuk az õszájukban van (fegyver, Dániel-

nél, nagyokat szóló száj), és azõ farkukban; mert az õ far-kaik a kígyókhoz hasonlók,a melyeknek fejeik vannak;és azokkal ártanak (ismer va-laki ilyen patás állatot?).

*1175

A fegyverek célba találva hatalmas pusztítást vittek végbe azokközött, akiken nem volt az “Istennek pecséte”, azaz “Isten”katonai felségjelzése.

De van itt még egy érdekes részlet:

16. És a lovas seregek száma kéttízezerszer tízezer vala; hallottam

a számukat.*1176


390

A 20.000 x 10.000 azaz 200.000.000-val egyenlõ.Egyszer négy angyalról beszél, aztán 200.000.000 lóról, az-

tán meg immár háromról.Az oltáron keresztül kapott parancs nyomán négy balliszti-

kus rakétaszerû fegyvert indítottak el, melyekbõl három találtcélba, és vitt végbe hatalmas pusztítást.

E tömegpusztító fegyverek kapcsán jelenik meg a200.000.000 szám, mely a “lovas seregek számát” — erejétjellemzi.

Napjainkban mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy három ra-kétaszerû fegyver is irtózatos pusztítóerõt képvisel. Hiszenatomrakétáink között vannak száz megatonna hatóerejûek is.Számokkal leírva 100.000.000 tonna TNT robbanószerrel egyen-értékû.

Ezért János, mikor a “lovas seregek” számát hallotta, akkorazt hitte, hogy számbeli nagyságukat, létszámukat jelenti. Pe-dig csak azok pusztító hatóerejérõl volt szó.

391

A MÉZÉDES “KÖNYV”

Olvasva János Mennyei jelenések könyvét, megtudjuk azt is,hogy õt nem csupán azért vitték a misszionáriusok egy szá-munkra ismeretlen helyre, hogy megmutassanak neki dolgokat,hanem azért is, hogy ott valamilyen beavatkozást végezzenekel rajta:


10. Elvevém azért a könyvecs-két az angyal kezébõl, és mege-vém azt; és az én számban

olyan édes vala mint a méz;és mikor megettem azt, megkese-redék az én gyomrom.

*1177

Ugye nem szoktunk könyveket enni?Meg aztán semmilyen könyvnek nincs mézédes íze!Csak János nevezi — könyvnek.De miért kellett azt megennie?

8. Te pedig, embernek fia,halld meg a mit én néked szólok...nyisd föl szádat, és egyed, amit én adok néked.9. És látám, és ímé egy kéznyúlt felém, és ímé benne egykönyv türete vala.10. És kiterjeszté azt elõttem, és ímébe vala írva elõl és hátul, és írva va-lának reá gyászénekek és nyögésekés jajszók.

*1179

1. És mondá nékem: Ember-nek fia! a mi elõtted van, edd

meg; edd meg ezt a türetet, és menj,szólj az Izráel házának.2. Felnyitám azért számat, ésmegeteté velem azt a türetet.3. És mondá nékem: Embernek fia!hasadat tartsd jól és belsõ részei-det töltsd meg ezzel a türettel, a me-lyet adok néked (orvosi utasítá-sok). És megevém azt, és lõnaz én számban, mint az édesméz.4. És mondá nékem: Embernek fia!eredj, menj el az Izráel házához, ésszólj az én szavaimmal nékik.

*1180

Tehát azért kellett ezt a valamit megennie, mely mézédesvolt, hogy majdan prófétáljon.

Mindez önmagában nem mond semmit. Hiszen vajmi keve-set tudunk meg belõle.

Ugyanakkor egy nagyon érdekes hasonlóság kell hogy fel-keltse a figyelmünket!

Mikor Ezékielrõl beszéltünk, akkor találkoztunk a következõmozzanattal:

nemzetek, és nyelvek és királyokfelõl.

*1178

11. És monda nékem: Ismét prófé-tálnod kell néked sok népek és

*1177,*1178 Mennyei jelenések könyve 10*1179 Ezékiel könyve 2

Szinte szóról szóra egyezik a két történet!

392

Két más-más idõben élt ember ugyanarról számol be. Mind-kettõjüket egy számukra ismeretlen helyre vitték. Mindkettõ-jükkel valamiféle “könyvet”* etettek meg, melynek édes voltaz íze. Ezt azzal a céllal tették, hogy prófétává váljanak. Errõlmeg már tudjuk, hogy nem jelentett egyebet, minthogy közvet-len összeköttetésben álltak a misszionáriusokkal. Anélkül, hogyerrõl bárkinek is a legcsekélyebb fogalma lett volna.

Ezt minden bizonnyal valamilyen miniatûr készülék testük-ben való elhelyezésével érték el. És ezen beavatkozás utóke-zeléseként alkalmazták az “édes könyvecskét”...

Egy másik nagyon érdekes párhuzam is felfedezhetõ Jánosés Ezékiel története között. Éspedig az, hogy mindketten na-gyon sok számadatot sorolnak fel a történetükben. Olyan sokat,hogy azokat teljességgel valószínûtlen egyszerre pontosan, hi-bátlanul emlékezetbõl felsorolni.

De errõl még a késõbbiekben bõvebben fogunk szót ejteni.

* Ne feledjük, hogy János idejében a ”könyv”, mint információtárolóeszköz nem úgy nézett ki, mint Guttenberg után. Ugyanis korábban akönyv mint tárgy hengeres alakúra feltekert papírusz-tekercset jelentett.

393

666

Egy szám — 666. Vajon mi olyan különleges benne? Miértérdemel figyelmet? Egy a sok közül... Miért foglalkozunk hátvele? — vetõdhet fel a kérdés, önben, kedves olvasó.

Bizonyára akad azonban, aki felhördül ennek hallatán.Sátáni szám! A gonosz jelképe!Napjaink sátánista szektái elõszeretettel használják ezt, mely

számukra a gonoszt jelképezi. Mert ez a gonosz száma!Na de hagyjuk a miszticizmust! Hiszen könyvünknek ahhoz

semmi köze. Ezért próbáljuk meg kideríteni, hogy mi isvalójában.

János Mennyei jelenések könyvének, mint már utaltunk rá,van egy nagyon érdekes és fontos jellegzetessége: hemzseg aszámoktól.

Nem értjük, hogy mit jelentenek a szövegek, de még kevés-bé értjük azt, hogy miért oly sok azokban a számadat.

Halom zagyvaság az egész. Egy beteges vízió csupán! — mon-danák az ateista tábor hívei.

Csakhogy...Könyvünk eleddig arról szólt, hogy a Biblia nem vallási zen-

gedelmek halmaza, mely az Urat hivatott dicsérni. Hiszen kide-rítettük, hogy az “Isteni kijelentések” egy rendkívül magas tech-nikai színvonalon álló, nem földi társadalom küldötteinek meg-nyilvánulása.

A korábbi fejezetek során láttuk, hogyan is befolyásolták ezekaz ismeretlenek történelmünk több eseményét is. Arra azon-ban mindvégig gondosan ügyeltek, hogy a kulisszák mögött ma-radjanak.

De nemcsak a ténykedésük nyomát vélhetjük felfedezni aszövegekben, hanem olyan adatokat is, melyek róluk szólnak.Több esetben kifejezett kívánságukra kerültek a szövegekbeolyan információk, melyeket velünk kívántak ismertetni.

Mózes kapcsán már megtudtuk, hogy az “Úr” szolgája volt.Közvetlen kapcsolatban állt a misszionáriusokkal. Mintegy negy-ven napra el is vitték magukkal.

Ez idõ alatt olyan felvételeket mutattak meg neki, melyekszámunkra sorsdöntõ információkat tartalmaztak. Tették eztazért, hogy azok hozzánk eljussanak...

394

14. És monda az Úr Mózesnek:Írd meg ezt emlékezetül

könyvbe...*1181

5. És monda az, a ki a királyi-széken ül vala: Ímé mindent új-já teszek. És monda nékem: Írdmeg, mert e beszédek hívek és iga-zak.

*1183

10. ... hallék hátam megett nagyszót...11. A mely ezt mondja... A mitlátsz, írd meg könyvben...19. Írd meg, a miket láttál és amik vannak...

(*1127)

11. ... e ház formáját és berendezé-sét, kijáratait és bejáratait és min-den formáit és minden rendeléseités minden formáit és minden tör-

vényeit jelentsd meg nékik és írdmeg szemeik elõtt, hogy megtart-sák minden formáját és mindenrendeléseit, s azokat cselekedjék.

(*687)

Ezékiel, aki furcsamód nagyon sok számadatot sorol fel akönyvében a “templom mûszaki adatai” címén, szintén amisszionáriusok kifejezett kívánságára örökítette meg azokataz utókornak.

2. Ezt mondja az Úr, Izráel Is-tene, mondván: Mindama szó-kat, a melyeket mondottam

néked, írd meg magadnakkönyvben;

*1182

Jeremiásról is tudjuk, hogy “prófétaként” kapcsolatban állt enem földi társadalom küldötteivel. Õt is felszólították, hogy azáltaluk elmondottakat jegyezze le az utókornak.

Jánost is azért vitték arra az ismeretlen helyre és mutattakmeg neki fontos mozzanatokat tartalmazó felvételeket, mertrajta keresztül kívánták azokat eljuttatni hozzánk.

(*1127) Mennyei jelenések könyve 1*1183 Mennyei jelenések könyve 21*1182 Jeremiás könyve 30

(*687) Ezékiel könyve 43

*1181 Mózes II. könyve 17

Az utolsó idézet kapcsán megjegyzem, hogy János elszóltamagát. Ugyanis korábban feltételeztük, hogy egy ismeretlen he-lyen, egy légi támaszponton járt. De nem tesz említést arról,hogy ott több személyt is látott volna.

Ugyan beszél egy kísérõrõl, de egy támaszponton mindenbizonnyal van személyzet is. Ennek viszont nincs nyoma a leírás-ban.

Nos, az utolsó idézetben János elbizonytalanodott azon, hogyki is mondta neki ezeket a szavakat. Tettenérhetõ, hogy em-berünk több személlyel is találkozott. Mivel ha nem így lettvolna, akkor érthetetlen János bizonytalansága.

Hiszen ha királyiszékrõl van szó, akkor abban csak a legfel-sõbb személy, a király, azaz Isten ülhetett. Ugye?

395

János mégis bizonytalankodik. Egy szóval sem mondja azt,hogy az Isten mondta ezeket a szavakat. Helyette egy számáraismeretlen személyrõl beszél: ”monda az, a ki a királyiszékenül...”

Kötelezõen (!) hallgatott arról, hogy több személlyel is talál-kozott. Ugyanakkor, mivel egy számára ismeretlen személy be-szélt hozzá, nem az “Úr”, nem angyal, hanem valaki más, akitkorábban még nem látott, és így nem ismert...

De térjünk vissza a számokhoz.A Mennyei jelenések könyvében nagy mennyiségû számadat

is szerepel, melyeknek a szövegben nem sok értelme van.Ezékiel esetében is láthattuk, hogy mintegy másfél száz szám

szerepel a “templom” leírásában. Ennek kapcsán megjegyez-tük akkor, hogy egyrészt ilyen sok adatot nehéz egyszerre, egy“látomás” során megjegyezni.

Másrészt meg, fontosságukat tekintve tizedrangú “mért ada-tok” is vannak közöttük. Mint például az épület korlátjának amérete.

Ezékiel könyvét olvasva arra a következtetésre jutottunk, hogyazzal a szöveggel nem igazán van minden rendben. Inkább ta-lán egy olyan számhalmaz, mely egy “templom mûszaki adatai-nak” köntösébe van bújtatva. Hogy fennmaradjon az utókornak.

Dániel könyvében találkoztunk egy talányos feladvánnyal is,mely alakját tekintve egy matematikai egyenlethez hasonló. En-nek azonban nem ismerjük a jobb oldalát...

Akkor azt feltételeztük, hogy ezeknek a furcsa számoknakvalószínûleg közük van az egyenlet megoldásához. Valamiféleinformációt hordoznak, mely összefügg ezzel a nem földi tár-sadalommal.

Most, mikor könyvünk során Jánoshoz értünk, megint csakegy sor számmal találkozunk. Ezeknek sem értjük az értelmét.De egyvalami biztos: Ezékiel, Dániel és János könyveinek va-lamilyen közük van egymáshoz. Hiszen sok a kísértetiesen ha-sonló részlet. Ezenkívül mindegyikük sok adatot tartalmaz. Akár-csak Dániel könyvében, János Mennyei jelenések könyvébenis található egy matematikai feladvány. A 666...

Lássuk hát most ezt.

396

János apostol is — Dánielhez hasonlóan — látott nehéz, pán-célozott önjáró fegyvereket:


1. És láték egy fenevadat feljõni a ten-gerbõl, a melynek hét feje és tíz szar-va vala (rakéták?), és az õ szarvaintíz korona, és az õ fejein a károm-lásnak neve (ezek a “fejek” vala-milyen tüzérségi vagy reaktív lö-vedékeket bocsátottak ki, me-lyek kilövése nagy hanggal jár,és melyet Dániel, illetve Jánosúgy jellemez, hogy “káromlások-nak szóló szája”).2. És e fenevad, a melyet láték, ha-sonló vala a párduczhoz, és az õ lá-bai, mint a medvéé, és az õ szája,mint az oroszlán szája; és a sárkányadá az õ erejét annak (vagyis ez a“vadállat” azzal az erõvel moz-gott amivel a sárkány. Ugyanak-kor érdemes azt is megjegyezni,hogy János csak hasonlítjaoroszlánhoz, medvéhez, pár-duchoz eme szerkezet egyes ré-szeit, ami azt jelenti, hogy sohamég csak ahhoz foghatót semlátott!), és az õ királyiszékét (a“vadállat” repült?), és a nagy ha-talmat (fegyverei olyanok voltak,mint a sárkányéi)...3. És látám, hogy az õ fejei közülmintegy halálos sebbel megsebe-síttetett; de az õ halálos sebe meg-gyógyíttaték (megjavították? Ta-lán ez volt a lezuhant “sár-kány”?); és csodálván, az egészföld követé a fenevadat.4. És imádák a sárkányt (valóbanitt a korábban lezuhant sárkány-ról van szó, vagy csak egy ugyan-olyan típusú szerkezetrõl, mint

amilyen lezuhant ), a ki a hatal-mat adta a fenevadnak (vagy a sár-kány hordozta ezt az önjáró pán-célozott fegyvert?); és imádák afenevadat, ezt mondván: Kicsodahasonló e fenevadhoz? kicsodaviaskodhatik õ vele? (valóban va-lamilyen szuperfegyverrõl vanszó).5. És adaték néki nagy dolgoknakés káromlásoknak szóló szája (lö-vések, reaktív rakéták startjánakhangja); és adaték néki hatalom,hogy cselekedjék negyvenkét hó-napig.6. Megnyitá azért az õ száját Istenellen való káromlásra, hogy szidal-mazza az õ nevét és az õ sátorát,és azokat a kik a mennyben laknak(a páncélozott jármû rakétákkalés tüzérséggel lõtte azokat amennyben, vagyis valamifélelégvédelmi eszköz).7. Az is adaték néki, hogy a szentekellen hadakozzék, és õket legyõz-ze (ha Isten olyan hatalmas,hogy a semmibõl mindent õ te-remtett, akkor mi lenne neki azegyik teremtményét megsemmi-síteni? De az mégiscsak hada-kozik ellene. Ebbõl azt a követ-keztetést lehet levonni, hogy va-lamilyen fegyveres téren hason-ló fejlettségû hatalmak harcol-tak egymás ellen); és adaték nékihatalom minden nemzetségen,nyelven és népen (a fegyvereinekköszönhetõen uralkodott raj-tuk).

*1184

Nos, mi lehet ez? Egy “látomás” valamiféle szörnyûséges ál-latról?

Szó sincs róla!Jánosnak azon a számunkra ismeretlen helyen, ahova õt

elvitték, ”videófelvételeket” mutattak be. Mint õelõtte Mó-zesnek.

Így tehát, bár a valóságban nem lehetett szemtanúja mind-azoknak a cselekményeknek, melyek idõben jóval elõtte tör-téntek, de mégis láthatta azokat.

397

A felvételeken egy furcsa alakú harci eszközt látott a “tenger-bõl feljönni”. Ez valószínûleg egy olyan szerkezet volt, melyképes a víz alatt is közlekedni, és nagyhatású fegyverekkelvan felszerelve.

Ilyenek például napjaink atom tengeralattjárói is.Ez persze nem hasonlított az általunk ismert víz alatti harci

eszközökre, mert a külseje eléggé furcsa volt.Minden bizonnyal valamilyen kétéltû harcjármû volt, mely mind

a víz alatt, mind a szárazföldön képes volt mozogni. A hajtómû-vét tekintve hangja hasonlított a “sárkány” hangjára. Errõl koráb-ban szóltunk.

“Szarvai” is voltak. Ezek reaktív lövedékek — harci rakéták,melyeket a jármû fedélzetérõl lehetett indítani. De e “szarvak”között valószínûleg lövedékek kilövésére alkalmas ágyúcsö-vek is voltak. Velük “szidalmazta” az Isten “sátorát”, miközbenhadakozott a “szentekkel”.

Más szavakkal, a felvételek egy olyan harci jelenetet mutattakbe, melynek során egy önjáró harcjármû csatázott a “szentek-kel”. A szentekrõl meg már sejtjük, hogy légi jármûvek voltak.

A “szidalmazás” is érthetõvé válik így, hiszen, a “fenevad”fedélzetérõl leadott lövések nagy hanggal jártak. A “fenevad”légi jármûvekkel vívott csatát...

János persze nem értette, hogy honnan származnak azok anagy hangok. Mivel a kilõtt lövedékeket a mozgási sebességükmiatt nem látta, ezért azt hitte, hogy azok a hangok azértkeletkeznek, mert az a furcsa állat... szidalmazza a szenteket.

Ugye, sajátos magyarázat?A csata során a “fenevadat” is érték találatok. Az egyik lövegtor-

nya — “feje” — megsérült, de kijavították — “meggyógyíttatott”.Mivel nagy tûzerõt képviselt ez az eszköz, így természetsze-

rûleg a civilek félve tisztelték: “kicsoda viaskodhatik õ vele?”A soron következõ felvételeken, melyeket János látott, egy

másik “fenevad” is feltûnt:


11. Azután láték más fenevadat fel-jõni a földbõl (felszín alatti bun-kerbõl), a kinek két szarva vala, aBárányéhoz hasonló (erre itt lehet-ne azt mondani, hogy szentség-törést követ el, hiszen a rosszata bárányhoz hasonlítja, de per-sze itt nem errõl van szó. Hanemvalamilyen külsõleg a “bárány-hoz” hasonló szerkezet, csakmás hangot adott), de úgy szól va-

la, mint a sárkány (olyan volt ahangja, mint a “sárkánynak”);12. És az elõbbi fenevadnak min-den hatalmasságát cselekszi õelõtte; és azt is cselekszi, hogy aföld és annak lakosai imádják az el-sõ fenevadat, a melynek halálos se-be meggyógyult vala;13. És nagy jeleket tesz, annyira,hogy tüzet is hoz alá az égbõl a föld-re, az emberek láttára.

*1185

398

Ezt követõen egy újabb harci eszköz volt látható. Ez külsejéttekintve különbözött a korábbitól.

Két szarva volt, melyek megint csak valamilyen fegyverekcsövei. “Jeleket” is cselekedett, azaz olyan dolgokat produ-kált, melyeket János nem értett. És mivel nem értette, ezértjelekként beszél róluk.


Na, itt most álljunk meg! Ez itt nagyon érdekes.János arról beszél, hogy számára ismeretlen személyek “a

fenevad bélyegét” viselik a kezükön vagy a homlokukon. Eztpersze õ nem értette...

De mi már értjük!Hogy mi a “fenevad” bélyege?Mirõl szólnak a felvételek?Harci cselekményekrõl. Háborúról. Ahol nyilván két ellensé-

ges hadsereg vívta csatáit.Két ellenséges hadsereg...Miben különböznek egymástól?A felségjelzésben!A fenevadon és azokon is, akik “imádják” — mûködtetik,

ugyanaz a jel van!A katonai felségjelzés...De hogyhogy a homlokukon?

14. És elhiteti a földnek lakosait a je-lekkel, a melyek adatának néki (erõ-demonstrálás), hogy cselekedje afenevad elõtt; azt mondván a földlakosainak, hogy csinálják meg a fe-nevadnak képét, a ki fegyverrelmegsebesíttetett vala, demegelevenedett.15. És adaték néki, hogy a fenevadképébe lelket adjon (valamilyenszervizelõ szerkezet, hiszen azûrrepülõtéren, amit János látott,a “bárány” szintén valamilyenhasonló funkciókat látott el),hogy a fenevad képe szóljon is(megjavította annak fegyvereit),és azt mívelje, hogy mindazok, a kik

nem imádják a fenevad képét, meg-ölessenek (persze a fegyvereivelölte meg azokat, akik ellene sze-gültek, és ezzel uralkodott raj-tuk.),16. Azt is teszi mindenkivel, kicsi-nyekkel és nagyokkal, gazdagokkalés szegényekkel, szabadokkal ésszolgákkal, hogy az õ jobb ke-zökre vagy a homlokukra bé-lyeget tegyenek;17. És hogy senki se vehessen, seel ne adhasson semmit, hanemcsak a kin a fenevad bélyegevan, vagy neve, vagy nevé-nek száma.

*1186

399

Hát így!

b)a)

d)c)

68. ábraAkik a homlokukon viselik a fenevad jelét...

Rendben. És ”az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyegettegyenek” megfogalmazáson vajon mit kell érteni?

400

69. ábraAkik a jobb kezükön viselik a ”fenevad” jelét...

Természetesen nincs arról szó, hogy János olyan jeleket lá-tott a felvételeken, melyek az elõbbi illusztrációkon szerepel-nek. Mert nyilván sem az egykori szovjet vagy a kínai, de mégaz USA katonai felségjelzéseirõl sincs szó.

Mivel az egészbõl semmit nem értett, így azt sem, hogy mikazok a valamik, amik nagyok és mozognak, melyeket a sajátságosfogalomrendszerével szörnyûséges ismeretlen állatokként említ.

Csak azt figyelte meg, hogy rajtuk olyan jel — ”bélyeg” —van, mint azokon a személyeken, akik azokkal együtt vannak.

A harci jármûveken és az azt kísérõ katonák ”homlokán” vagyjobb kezén lévõ jel (”bélyeg”) megegyezett.

Természetesen, mivel mindannyian egyazon haderõhöz tar-toztak!

Nos, ugyanakkor az ellentábor, a ”jók”, egy ettõl eltérõ jelet (bé-lyeget) viseltek a homlokukon — az ”Isten pecsétjét” (*1171/4).Hiszen az ”Isten” fegyveres erõinek kötelékébe tartoztak.

Térjünk csak vissza a korábbi “fenevadhoz”. János szerintannak “szarvain” ott a káromlásnak neve. Vagyis egy olyan fo-galom, melyet kimondani — istenkáromlás.

Vajon miért?

401

Mert “Isten” ellen harcol. Isten ellensége...Az ellenség...A felvételek az ellenséges haderõ két harci eszközét mutat-

ták be. És azokat, akik kiszolgálták azt... A “fenevad” kezelõ-személyzetét.

Mindannyiukon, akárcsak a “fenevadon”, ugyanaz a katonaifelségjelzés volt látható — a “bélyeg”...


18. Itt van a bölcsesség. A ki-nek értelme van, számlálja mega fenevad számát; mert em-

beri szám: és annak számahatszázhatvanhat.

*1187

János itt valami olyanra utal, amit még nem értünk pontosan.Mivel a 666 egyértelmûen összefüggésben áll a “fenevad”

kapcsán említett számokkal, ezért egyfajta utalás lehet a felad-vány megfejtésével kapcsolatban.

Nos, hogy tetszik, kedves olvasó?De van ez még tovább is!

402

FELADVÁNY II

Ez minden bizonnyal nem így van. Csupán kommentár.Bár nem kizárható az sem, hogy valamilyen rávezetõ infor-

mációt tartalmaz, mely elvezethet a 144 000 számadat helyesazonosításához.

Korábban többször is említettük Ezékiellel kapcsolatban amintegy másfél száz adatot, melyet egy templom “mûszaki ada-taiként” említ.

Megjegyeztük, hogy ennyi számot egyszerre meglehetõsennehéz pontosan fejben tartani. Egy “látomást” követõen pedigmég inkább.

4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nemfertõztették meg magokat; mert szû-zek. Ezek azok, a kik követik a Bá-

rányt, valahová megy. Ezek áron vé-tettek meg az emberek közül Isten-nek és a Báránynak zsengéiül.

*1189

A felvételek ezúttal a “jókat” mutatták. Azt a hadsereget, melya “fenevad”, és annak “bélyegét” viselõ haderõk ellen küzde-nek. Akik az Isten “pecsétjét” viselik magukon (*1171).

Ezeknek a “katonáknak” szintén van katonai felségjelzésük:”homlokán írva vala az õ Atyjának neve”. Persze ne gondoljukazt, hogy az egyik homlokára a János, a másikéra a Dezsõ, aharmadikéra mondjuk a Mihály név van írva. Mert ez így badar-ság.

Mindannyian azt a jelet viselik a “homlokukon”, mely az “Atya”fegyveres erõihez való tartozást bizonyítja...

Az pedig, hogy épp 144 000-en vannak, nem azt jelenti, hogyJános megszámolta õket. Imigyen: egy, kettõ, három, négy...hatvanhétezer-hatszázötvenkettõ ... száznegyvenháromezer-ki-lencszázkilencvenkilenc... száznegyvennégyezer.

Ezt senki nem gondolhatja komolyan.Egy olyan számadat ez, mely valószínûleg fontos jelentéstar-

talommal bír, csak “mázos” köntösbe bújtatták:

1. És látám, és ímé egy Bárány állvala Sion hegyén, és õ veleszáznegyvennégy ezeren, a

kiknek homlokán írva vala az õAtyjának neve.

*1188


403

Akkor mit mondjunk Jánossal kapcsolatban, aki még ennéltöbb számadatot is elsorol:

444

144000120001200012000120001200012000120001200012000120001200012000

417

1/277771

1/31/3

21/31/31/3

31/31/3

4

1/31/31/31/31/3

135511264644

1/32

1000010000

31/3

17777

421260

22

3,52

3,5

0,17000

237

2412

710

71/3

526027

101042

2666

1440004

1440003

160077771477777

733177117

1017

10777587

1010

110

2221111

244111

Ennyi szám láttán fel kell hogy merüljön bennünk a gyanú:valami még van a dolgok mögött. Hiszen János sem járt-kelt a“szigeten” kezében egy jegyzettömbbel és ceruzával.

Akkor meg honnan ez a sok számadat, szám szerint 245?

77777727777777

102277111

2424

774466

241711

7417774

24100001000010001000

424

14112213314131441

1/4564

1000100010001000

112

10001000

4121121777

121212

3333

1212

14

12000144

121212

404

Itt újra csak aláhúzom, hogy az összes számadat a Mennyeijelenések könyvébe a misszionáriusok kívánságára került be.

Akkor pedig valamilyen jelentésük van! Valamilyen informá-ciót hordoznak...

Talán pont azt, melyet az égboltot fürkészõ tudósaink keres-nek. Mely a jövõbeni kapcsolatfelvételt segítheti elõ.

És mivelhogy ezen adathalmaz pontos megfejtése csak ak-kor képzelhetõ el, ha az változatlan formában jut el az utókor-hoz, tilos volt bárkinek is hozzányúlni.

Nos, János ezért tiltja hát meg “Isteni büntetés” terhe mellettbárkinek is, hogy megváltoztassa a szöveget. Mivel akkorösszezavarodhat és elveszhet az üzenet!

405

A “HARAG POHARA”

Azon felvételek után, melyek a “fenevadakat” — az ellenségharci jármûveit jelenítették meg, más cselekményeket is be-mutattak.

De minden felvételen egyvalami közös volt: valamikor a rég-múltban valami történt. Valami, ami elõbb viszályhoz, késõbbpedig fegyveres konfliktushoz, háborúhoz vezetett.

Ezek elõzményérõl még Dániel könyvében szó van (*605).A felvételek tömören, idõrendi sorrendben mutatták be a kü-

lönbözõ helyszíneken vívott csaták egyes mozzanatait, és vé-gül az ellenség legyõzését, és megsemmisítését.

De elõbb még szóljunk a háború egy másik fontos esemé-nyérõl.

A soron következõ felvételek egy eligazítással indulnak...


Egy parancsnoki támaszpont volt látható, ahol több jármû pa-rancsnoka vett részt az eligazításon.

Sorsdöntõ küldetés várt rájuk: az ellenség több, létfontossá-gú objektumára kellett megsemmisítõ csapást mérniük. Ettõl,ennek sikerétõl vagy kudarcától függött a jövõ.

A hét jármû indulásra készen állt.Ne feledjük: a szövegekben az angyal gyakran jelent fegyve-

res szolgálatot teljesítõ személyt, máskor meg egy jármûfajtát.Az angyalok, akik az “üvegtenger” mellett álltak, a jármûvek

parancsnokai, fegyveres szolgálatot teljesítõ személyek voltak.A “tûzzel elegyített üvegtenger” valószínûleg egy nagymére-

tû, üvegfalszerû térkép volt, ahol a harci cselekmények pilla-natnyi állása volt nyomon követhetõ.

Apró jelzõfények villogtak rajta, néhol pedig erõs vörös fé-nyek, attól függõen, hogy a térség melyik szektorát jelenítettékmeg.

1. És láték mennyben más nagy éscsodálatos jelt: hét angyalt, a kinélvala a hét utolsó csapás; mert az ál-tal teljesedett be az Istennek haragja.2. És láték úgymint üvegtengert tûz-zel elegyítve; és azokat, a kik dia-

dalmasok a fenevadon és az õ ké-pén (felségjelzés), és bélyegén ésaz õ nevének számán, látám állaniaz üvegtenger mellett, a kiknek ke-zében valának az Istennek hárfái.

*1190

406

János persze nem értette, hogy az az üvegfal — “üvegtenger”— miért villog, világít. Elvégre õ mesterséges fényfajtákat nemismert. Ezért azt hitte(!), hogy az “üvegtenger” azért villog ésvilágít, mert “tûzzel van elkeverve”, és az világít benne.

A jármûvek parancsnokainál megfigyelt valamilyen furcsa ala-kú tárgyat, mely szerinte leginkább az általa ismert hárfához,mint hangszerhez volt hasonló. Mivel nem ismerte annak ren-deltetését, ezért azt ”hitte”, hogy azért van náluk, mert majdzenélni fognak vele.

Alább ugyanis János arról beszél, hogy a parancsnokok dalrafakadtak!

Lehet... Ki tudja? Talán náluk így szokás.Az eligazítás végeztével a kép váltott:

5. És ezeknek utána látám, és ímémegnyittaték a mennyben a bizony-

ságtétel sátorának temploma,

*1191

Itt az angyal már jármûvet jelent!Hét jármû volt látható, melyeket bevetésre készítettek fel. A

“lelkes állat” — robot —, egy fémes, hengerszerû tárgyat sze-relt fel rájuk.

János szerint ez alakját tekintve pohárra, fém pohárra hason-lított.

De hogyhogy e poharak “az Istennek haragjával voltak tele”?A “haragról” már tudjuk: a korabeli ember számára érthetet-

len tûzfajtát jelentett. Gondoljunk csak többek között egy nuk-leáris robbanás tûzgömbjére!

János szerint, mivel a késõbbiekben látta, hogy amikor a “po-harakat” — fémes hengereket — bevetik, azok nyomán jelenikmeg a tûz.

Áhá! Ez biztosan azért van, mert az a tûz — a “harag” — ottvan bezárva azokba a “poharakba” — gondolta János...

És mikor leesik és összetörik..., akkor kijön belõle a tûz!Érdekes okfejtés, nemde?!


6. És kijöve a templomból a hétangyal, a kinél a hét csapás vala,tiszta és fehér gyolcsba öltözve,és mellöknél arany övekkel kö-rülövezve.

7. És egy a négy lelkes állat közülada a hét angyalnak hét aranypo-harat, a mely az örökkön örök-ké élõ Istennek haragjával tel-jes vala.

*1192

A ”templom”, melyben a bizonyságtétel “sátra” — jármû —volt.

407

Ezek a hengeres tárgyak olyan fegyverek, melyeket a felvéte-len látható jármûvek voltak hivatottak célba juttatni.

A robotok — “lelkes állatok” — épp a jármûvekre erõsítettékfel azokat.

A következõ ”filmkockákon” a jármûvek elindultak a beve-tésre, kijelölt céljaik felé...

8. És megtelék a templomfüsttel az Isten dicsõségé-nek és erejének miatta, és

senki a templomba be nem mehetvala, mígnem a hét angyal hét csa-pása bevégeztetik.

*1193

Miután a fegyvereket felerõsítették a jármûvekre, s azok meg-kapták az indulásí engedélyt, beindították hajtómûveiket.

Megjelent a füst... Aztán a “dicsõség” — a hajtómûvekbõl elõ-csapó lángsugár és annak fénye.

A kiszolgáló személyzet természetesen fedezékbe vonult,ugyanis életveszélyes volt az induló jármûvek közelében tar-tózkodni.

Na persze, János ezt is félreértette. Szerinte azért hagyta elmindenki a “templomot” a start idején, ahova tilos volt belép-ní, míg a jármûvek el nem hagyják azt, mert “amíg be nemvégeztetik a hét angyal hét csapása”, addig senki be nem lép-het oda.

Pedig a személyzet csak a start idejére vonult vissza.A hajtómûvekbõl elõcsapó reaktív gázsugár egyre intenzívebb

lett. A tolóerõt fokozták a felemelkedéshez. Hangjuk mindentmegremegtetett. A dübörgés mindent áthatott...

*1194 Mennyei jelenések könyve 16*1193 Mennyei jelenések könyve 15

A szózatról már tudjuk: a misszionáriusok jármûveinek haj-tómûvei által keltett robaj. Korábban számos példát láttunk rá.Ez a robaj általában nem “mondott” semmit. Csak a krónikásoktették hozzá magyarázatként...

A jármûvek felemelkedtek, és elindultak a célpontok felé...

1. És hallék nagy szózatot atemplomból, a mely mondja valaa hét angyalnak: Menjetek el és tölt-

sétek ki a földre az Isten haragjá-nak hét poharát.

*1194

408

A BOMBÁZÁS

Az már teljesen biztos, hogy a misszionáriusok olyan erõk-kel álltak harcban, melyek fegyveres erõi a “fenevad” képét,bélyegét viselték.

Persze nem azért volt a “fenevad” bélyege azokon, akik azellenség fegyveres csapataihoz tartoztak, mert azt a gonosz ésszörnyûséges “állatot” imádták.

Csudákat!Az a szörnyûséges “állat” is az ellenséges fegyveres erõk

kötelékébe tartozott. Önjáró harci eszköz volt. És természete-sen az is viselte a “bélyeget” — katonai felségjelzést —, akár-csak a haderõk többi harci eszköze és tagja.

János mindebbõl semmit nem értett. És ezért azt hitte, hogyazok a “katonák”, akik az ellenséges fegyveres erõk állomá-nyához tartoztak, azért viselik ezt a “bélyeget”, mert... imádjáka fenevadat. Hát...

Nos, ellenük irányult az alábbi légitámadás is.Az angyalok — fegyveres légi jármûvek, fedélzetükön a tö-

megpusztító fegyverekkel — elindultak a bevetésre.Az elsõ robbanás még nem volt látható a felvételeken. Azok

csak annak következményeit jelenítették meg. A célpont kö-zelében tartózkodók közül, legalábbis akik túlélték a támadást,fekélyes megbetegedéseket kaptak. Gondoljunk csak Hirosi-ma túlélõire, és az õ sugárbetegségükre...

8. A negyedik angyal is kitölté az õpoharát a napra; és adaték annak,hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.

9. És tikkadának az emberek nagyhévséggel...

*1197


3. A másik angyal is kitölté az õ po-harát a tengerbe; és olyanná lõn,mint a halott vére; és minden élõ ál-lat meghala a tengerben.

4. A harmadik angyal is kitölté az õpoharát a folyóvizekbe és a vizekforrásaiba; és lõn vér.

*1196

A másik két szuperfegyvert más-más célpontok ellen vetet-ték be.

2. Elméne azért az elsõ, és kitöltéaz õ poharát a földre; és támada go-nosz és ártalmas fekély azokon az

embereken, a kiken vala a fenevadbélyege, és a kik imádják vala an-nak képét.

*1195

409

Ezen a felvételen már látható volt a bevetett fegyver robbaná-sa. Annak látványa a Nap tûzgömbjéhez volt hasonló.

János ”természetesen” úgy magyarázza, hogy a Napra töltöt-ték ki a “harag poharát”, és az azért kezdett el oly intenzívenhõt sugározni.

Pedig egy nukleáris robbanás tûzgömbje volt a felvételekenlátható, melynek látványa a fényes napkorongéhoz volt hason-latos. És természetesen a robbanás következtében irtózatosmennyiségû energia szabadult fel, melynek egy része hõ for-májában jelent meg.

Innen származott a hõ — a “forróság” —, és egyáltalán nem aNapból.

Ez égetett fel mindent és “tikkasztotta” az embereket.Az ötödik jármû célpontja az ellenség egyik stratégiailag fon-

tos támaszpontja volt:


A “fenevadról” már eléggé bizonyosan tudjuk, hogy valami-lyen nagy tûzerejû harci eszköz volt. A sárkányról, hogy az islégi harcjármû volt. Ami a “hamis prófétát” illeti, ne feledjük:János a számára érthetetlent a fantáziájával pótolta és egészí-tette ki. Úgy, hogy bármit lehet a “hamis próféta” kifejezésenérteni.

A felvételeken látott valami esetleg Jánost egy próféta alakjá-ra emlékeztette...

Nos, az ellenség objektumairól kisméretû, furcsa alakú esz-közök szálltak fel.

13. És láték a sárkány szájából és afenevad szájából és a hamis pró-féta szájából három tisztátalan lel-

ket kijõni, a békákhoz hasonlókat;14. Mert ördögi lelkek azok, a kikjeleket tesznek;...

*1200

12. A hatodik angyal is kitölté az õpoharát a nagy folyóvízre, az Eufrá-

tesre; és kiszárada annak vize...

*1199

Gondoljunk csak Hirosima és Nagaszaki túlélõire!

10. Az ötödik angyal is kitölté az õpoharát a fenevad királyiszékére;és lõn az õ országa setét; és rágják

vala az õ nyelvöket a kín miatt,11. És káromlák a menny Istenét azõ kínjaik és fekélyeik miatt...

*1198

A csapásokat az ellenség válaszreakciója, ellencsapása kö-vette:

410

János meg is jegyzi, hogy ezek az eszközök “jeleket tettek”.A korábbiakban már találkoztunk a “jelek” fogalmával. Akkoreléggé egyértelmû volt, hogy ezek a fejlett fegyverek mûködé-se közben voltak észlelhetõk.

Nos, ezek a “békák” is valamiféle hasonló “jeleket” csele-kedtek. Ami azt jelenti, hogy fegyverekkel voltak felszerelve.

Valószínûleg az ellenséges légvédelem harci eszközei vol-tak, melyek a “poharat” — töltetet — célba juttató “angyalokat”támadták.

17. A hetedik angyal is kitölté azõ poharát a levegõégre;...18. És lõnek zendülések ésmennydörgések és villámlások;

és lõn nagy földindulás, a mi-lyen nem volt, mióta az emberek aföldön vannak, ilyen földindulás,ilyen nagy.

*1201

A felvételeken a hetedik bevetés volt dokumentálva. Egy lég-köri nukleáris robbanás volt látható. A hallható hang még azt atermet is megrezegtette, ahol János a felvételeket látta.

A légköri robbantás nyomán a kijelölt célpont, melyet János“nagy városként” említ, megsemmisült.

19. És a nagy város három részreszakada, és a pogányok városaielesének...

20. És minden sziget elmúlék, és he-gyek nem találtatának többé.

*1202

Irtózatos volt a pusztítás. A robbanás következtében még ahegyek is eltûntek.

A misszionáriusok megsemmisítõ csapást mértek az ellen-ségre. Ugyanakkor azonban még ott voltak a nagy tûzerõvelrendelkezõ “fenevadak”.

Stratégiailag ugyan döntõ csapást mértek az ellenség fontosobjektumaira, de a háború ezzel még nem fejezõdött be...


411

ALELUJA... ALELUJA...

Örvendezzünk! Örvendezzünk! — szól a hivatalos magyará-zat. Ez az ismeretlen eredetû, minden földi nyelven hasonló-képpen hangzó kifejezés állítólag ezt jelenti.

De tényleg így van-e?Lássuk a történetet, melyben ez feltûnik.Nos, a misszionárius haderõk döntõ csapást mértek az ellen-

ségre, megsemmisítve stratégiai objektumait. A háború kime-netelét tekintve fontos lépést tettek elõre. De ott voltak még anagy tûzerõt képviselõ önjáró fegyverek.

Megértetendõ mindezt Jánossal, az õt kísérõ ismeretlen mostezt próbálta neki elmagyarázni.

1. És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla ve-lem, mondván nékem: Jövel, és

megmutatom néked a nagy paráz-nának a kárhoztatását, a ki a sokvizen ül;

*1203

Azaz az ismeretlen egy másik nagyon fontos objektum meg-semmisítését megörökítõ felvételeket készült Jánosnak meg-mutatni, amely a “sok vizen ült”.

Úgy hiszem, már kezd mindenkinek valami rémleni abból,hogy mit jelent: “lélekben elvitt engem”.

Gondoljuk csak el, hogy mikor János felvételeket látott, ugyanhogyan tudta volna azokat nevükön nevezni?

Mivelhogy a misszionáriusok technológiája sokkal fejlettebba miénknél, ezért egyáltalán nem tartozik a fantázia világába azúgynevezett térhatású vetített kép. Hiszen napjaink technoló-giájának köszönhetõen mi sem állunk messze ennek a megva-lósításától.

Nos, Jánosnak egy ismeretlen helyen kivetített térhatású ké-pekben mutattak meg felvételeket. Õ látta, hogy a képek elõttemozognak, és az õket kísérõ hangok is élethûek. Olyan azegész, mintha kicsit kisebben, de elõtte játszódnának le a do-kumentált történések.

Próbáljunk meg az õ fejével gondolkozni. Vajon egy kétezerévvel ezelõtt élt ember mit mondhatott mindezekrõl? Hogyanjellemezhette a látottakat?


3. És lélekben elvitt engem egypusztába és láték egy asszonyt ülniegy veres fenevadon, a mely

teljes vala káromlásnak ne-veivel, a melynek hét feje éstíz szarva vala.

*1204

412

Azt tudta, hogy fizikailag mindvégig egy helyben tartózkodott.Vagyis testben nem vitték el sehova. Egy helyben ült, és elõt-te, a szeme láttára játszódtak le bizonyos történések. Mit mond-hatott hát errõl?

Csak azt, hogy õ azért látta ezt a “csodát”, mert... lélekben(nem fizikailag!) elvitték oda, ahol azok a dolgok történtek.

Ezek után térjünk vissza a cselekményekhez.A misszionáriusok az ellenség egy másik fontos objektumát

kívánták Jánosnak bemutatni. Na persze... lélekben. Azaz fel-vételrõl...

Mivel a misszionáriusok fontosnak tartották Jánosnak ezeketmegmutatni, ezért minden bizonnyal az ellenség egy fontosobjektumát ábrázolták a felvételek. Mely a “sok vizeken” volt.

Az már persze csak János belemagyarázása, hogy... asszonyült rajta.

Ez a fontos valami, a “szentek” ellen hadakozott, mivel “azokvérétõl volt részeg”.

Más szóval, azért volt kiemelt jelentõségû a misszionáriusokszemszögébõl, mert meglehetõsen sok “szentet” semmisítettmeg — részeg volt azok vérétõl.

Mivelhogy ez a “fenevad” igen nagy veszteséget okozott amisszionáriusok légiflottájának, ezért végérvényesen meg kel-lett azt semmisíteni.

A felvételeken ezután újra a kozmodrom tûnt fel, ahonnan amisszionáriusok fegyveres jármûvei bevetésre indultak.

Nyilván azért tûnt fel a felvételeken a kozmodrom, mert on-nan indultak el a repülõgépek “a sok vizeken ülõ fenevad” el-leni bevetésre.


vala a szentek vérétõl... és nagycsodálkozással csodálkozám, mi-kor látám õt.

*1206

5. És az õ homlokára egy név valaírva: Titok;...6. És látám, hogy az asszony részeg

Ne feledjük, János szavai ezek. Sok mindent, amit nem értett,a saját képzelõerejével pótolt! Így lett egy tárgyból... asszony.

3. ... és láték egy asszonyt ülni egyveres fenevadon, a mely teljes va-la káromlásnak neveivel, a mely-nek hét feje és tíz szarva vala.4. Öltözött vala pedig az asszonybíborba és skarlátba, és megé-

kesíttetett vala aranynyal és drá-gakõvel és gyöngyökkel, kezé-ben egy aranypohár vala, teleútálatosságokkal és az õ paráz-naságának tisztátalanságával,

*1205

413

Közben János figyelmét a felvételeken egy épp landoló “an-gyal” vonta magára:

1. És ezek után láték más an-gyalt leszállani a mennybõl, a ki-

nek nagy hatalma vala; és a földfénylett annak dicsõségétõl.

*1207

Amit János persze “szózatnak” hitt... Mintha a landoló angyaltorkaszakadtából kiáltott volna.

Aztán figyelmét a bázis felett a magasban elhúzó gép vontamagára:

4. És hallék más szózatot a menny- bõl...*1209

Akárcsak egy katonai légitámaszponton, ahol az ember aligérkezik a fejét kapkodni. Gépek érkeznek és indulnak. Másoka támaszpont fölött hatalmas dübörgéssel száguldanak tova...

Mindenkinek ismerõs ez a kép. Ha máshonnan nem, hát atelevízió képernyõjérõl.

A következõ pillanatban több gép is elhúzott a támaszpontfölött:

*1207,*1208,*1209 Mennyei jelenések könyve 18 *1210,*1211 Mennyei jelenések könyve 19

2. És kiálta teljes erejébõl...*1208

A landoló jármû hajtómûveinek olyannyira erõs volt a fénye,hogy még a föld is fénylett tõle. A landolását igen erõs dübör-gés is kísérte:

1. És ezek után hallám mintegy nagysokaságnak nagy szavát az égben,

a mely ezt mondja vala: Aleluja!...

*1210

Több gép indult egyszerre a “fenevad” megsemmisítésére.Az õ hangjukból hallotta ki az “Alelujá”-t.

3. És másodszor is mondának: Ale-luja! és: Annak füstje felmegy...4. És leborula a huszonnégy Vén ésa négy lelkes állat, és imádá az Is-tent, a ki a királyiszékban ül vala,mondván: ... Aleluja!5. És a királyiszéktõl szózatjöve ki...

6. És hallám mintegy nagy soka-ság szavát, és mintegy sok vi-zek zúgását, és mintegy erõsmennydörgések szavát...8. És adatott annak, hogy felöltöz-zék tiszta és ragyogó fehérgyolcsba...

*1211

Egy jármû startja volt a felvételeken látható. Egy olyan jármûé,mely eltért az angyaloktól, szentektõl és indulása nagy hang-és fényjelenségekkel társult.

414

Mindettõl János újfent megijedt, és földre borult az elõtt, akiõt kalauzolta.

Mire az szabadkozni kezdett:

*1212,*1213,*1214,*1215,*1216 Mennyei jelenések könyve 19

A felvételeken a látható égbolt jelent meg:

11. És látám, hogy az ég megnyílt, ésímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül

vala, hivatik vala Hívnek és Igaz-nak...

*1213

Ne feledjük, hogy a korábbiakban többször is találkoztunkolyan “lovakkal”, melyek kapcsán egyértelmû a feltételezés,hogy ezek valamiféle kisebb méretû jármûvek voltak. Ilyene-ken járõröztek a misszionárius biztonsági szolgálat tagjai ko-rábban a Föld légterében... Ezek “gyorsabbak valának a saske-selyûknél” is...

10. És leburulék annak lábai elõtt,hogy imádjam õt, de monda nékem:

Meglásd, ne tedd; szolgatársad va-gyok néked...

*1212

12. És az õ szemei olyanok, mint atûzláng; és az õ fején sok korona;...14. És mennyei seregek követikvala õt fehér lovakon, fehér éstiszta gyolcsba öltözve (vagy

azok jellegzetessége, vagy ajármûvek füstje).15. És az õ szájából éles kard jõ valaki...

*1214

Egy jármû repült az égbolton, melyet más repülõgépek kö-vettek.

Ha így értelmezzük a leírtakat, akkor érthetõ, hogy miért voltak a“lónak” — “tüzes szemei”. Melyek csak a hajtómûvek voltak...

17. És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval...*1215

A kép váltott, és egy másik repülõ szerkezetet mutatott, mely-nek hajtómûvei — fénye — “napba öltöztették” a jármûvet. En-nek hangját megint csak “kiáltásként” fogta fel János...

17. ... mondván minden madaraknak,a melyek repdesnek vala az égnek

közepette: Jõjjetek el, és gyûljetekegybe a nagy Istennek vacsorájára;

*1216

Röviden összefoglalva: a felvételeken egy légi támaszpontvolt látható. Jármûvek érkeztek és jármûvek indultak.

János alig gyõzte a fejét kapkodni. Az egészbõl nem sokatértett. De megpróbálta a látottakat leírni. Ahogy azt egy kétezerévvel ezelõtt élt ember tehette.

Aztán újabb jármûvek tûntek fel a látótérben. Azok, melyeka “fenevad” ellen indultak csatába. Természetesen nem ma-

415

darak voltak. Miután felszálltak a támaszpontról, ott köröztekfelette. Aztán felhangzott a parancs: “Kötelékrepüléshez fel-zárkózni”!

És elindultak a bevetésre...A kép újra váltott:

19. És látám, hogy a fenevad és aföld királyai és az õ seregeikegybegyûltek, hogy hadakoz-

zanak az ellen, a ki a lovonül vala és az õ serege ellen.

*1217


Az ellenség is csatarendbe állította légierejét.Egy döntõ csata következett, mely véglegesen eldönteni volt

hivatott a háború kimenetelét.Megkezdõdött a harc.A következõ “kockákon” immár a döntõ mozzanatok voltak

láthatók:20. És megfogaték a fenevad, ésõ vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette õ elõtte, a me-lyekkel elhitette azokat, a kik a fe-nevad bélyegét (katonai felségjel-

zés) felvették, és a kik imádták an-nak képét: õk ketten elevenen akénkõvel égõ tüzes tóbavettetének:

*1218

A csata során a misszionárius gépek lövedéke telibe találta a“fenevadat”. Annak robbanásakor hatalmas izzó tûzgömb je-lent meg...

János természetesen ezt sem értette. Nem értette, honnanaz a “tûz”, és milyen természetû. Ezért nemes egyszerûséggel“kénköves tóként” említi.

Szerinte azért vettettek “elevenen a kénköves tóba”, hogyott kínoztassanak az idõk végezetéig.

Pedig csak... egy nagyhatású fegyver bevetésének következ-tében semmisültek meg.

A csata záróakkordjaként a misszionárius haderõk felmor-zsolták a még megmaradt, elszigetelten harcoló ellenséges erõ-ket:

De a háború ezzel még mindig nem fejezõdött be végérvé-nyesen. A felvételek az utolsó, döntõ csapások egyikét mutat-ták:

1. És láték egy angyalt leszállani amennybõl, a kinél vala a mélységnekkulcsa, és egy nagy láncz a kezében.2. És megfogá a sárkányt, azt a régi

kígyót, a ki az ördög és Sátán, ésmegkötözé azt ezer esztendõre,3. És veté õt a mélységbe, és bezá-rá azt és bepecsételé õ felette...

*1220


21. A többiek pedig megöletének alovon ûlõnek kardjával, a mely az õszájából jõ vala ki; és a madarak

mind megelégedének azoknak hú-sával.

*1219

416

(*1094) Bírák könyve 2

Az ellenség egyik “sárkány” típusú harcjármûvét a misszio-náriusok “angyala” fegyvereivel telibe találta. Az lezuhant és afelszínen felrobbant.

A robbanás oly erõs volt, hogy a “sárkányból” szinte semmisem maradt...

János azt hitte, hogy azért nem látja a sárkányt, mert azt el-nyelte a mélység. És természetszerûleg (János szerint) azértvolt az a nagy tûz, mert a föld kinyitotta a száját. És míg aznyitva volt, hogy elnyelje a sárkányt, addig tört elõ abból, amélybõl, a tûz és a füst.

Utána a föld szája bezárult, és amikor a tûz és a füst eloszlott,a sárkányból nem maradt semmi. Mert az már ekkor a mélybenvolt...

Miután a lázadók fegyveres csapatait harcképtelenné tették,következett a tisztogatás:

Nyilván megtorlás várt mindazokra, akik ezt megtették. Hi-szen a “bélyeg” felvételével hangsúlyozták ki azt, hogy osztjáka lázadók nézeteit.

Egy új kor hajnala virradt fel...Megbizonyosodhattunk, hogy János nagyon is logikusan ér-

telmezhetõ eseménysorozatot látott. A megfelelõ fogalmakhiányában azonban fantáziájával pótolta a számára érthetetlent,így eltorzította, s hosszú idõre érthetetlenné tette ezeket azinformációkat...

4. És láték királyiszékeket, és leülé-nek azokra, és adaték nékik ítélet-tétel; és látám azoknak lelkeit, a kik-nek fejöket vették a Jézus bizony-ságtételéért és az Isten beszédéért,

és a kik nem imádták a fenevadat,sem annak képét, és nem vet-ték annak bélyegét homlo-kukra és kezeikre...

*1221

13. És elhagyták az Urat és szolgál- tak Baálnak és Astarótnak.

(*1094)

A számonkérés idõszaka következett. Számba vették azokat,akik hûségesek maradtak az "uralkodóhoz", és nem álltak át afelkelõk oldalára, nem vették fel azok “bélyegét”. Eltérõenazoktól a lázadókhoz átállt tisztektõl, akik megtagadták ahatalom csúcsán álló személy parancsainak a végrehajtását.És vezetõjükül a puccs irányítóit — Baált és Astarótot — is-merték el.


417

“MENNYEI JERUZSÁLEM”

Egy földönkívüli társadalom küldöttei bemutatták hát János-nak, hogy mi történt a múltban.

Egyébként az egyház is hasonló történésekrõl beszél. Ezekszerint valamikor a régmúltban a mennyek országában az an-gyalok egy része megtagadta az engedelmességet. Ezért az Is-ten levettette õket a pokolba.

A szövegek is ugyanerrõl szólnak: a mennyek országában,egy lakott világban fegyveres lázadás tört ki, amely végül hábo-rúvá terebélyesedett. Idõvel azonban a régi rend hívei felülke-rekedtek, és megsemmisítették a lázadók csapatait.

A lázadást leverték, az abban résztvevõket pedig felelõsségre von-ták.

Errõl szólnak mindazok a felvételek, melyeket Jánosnak meg-mutattak.

Ezután János látott mást is. Egy hatalmas méretû jármûvet...2. És én János látám a szent vá-rost, az új Jeruzsálemet, a melyaz Istentõl szálla alá a menny-

bõl, elkészítve, mint egy férje szá-mára felékesített menyaszszony.3. És hallék nagy szózatot...

*1222

Egy városnyi méretû szerkezet ereszkedett le az égbõl a sze-me láttára, melyet nagy “szózat” — robaj — kísért.

Lássuk, hogyan is nézett ki ez az ”ûrváros”:


9. És jöve hozzám egy a hét angyalközül, a kinél a hét utolsó csapássaltelt hét pohár vala, és szóla nékem,mondván: Jer, megmutatom nékeda menyasszonyt, a Bárány feleségét(a városnyi méretû jármûvet).

10. És elvive engem lélekben egynagy és magas hegyre és meg-mutatá nékem azt a nagy vá-rost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentõl szállott alá amennybõl,

*1223

11. Benne vala az Isten dicsõ-sége; és annak világosságahasonló vala a legdrágább kõhöz,úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;12. És nagy és magas kõfala vala,tizenkét kapuja, és a kapukon ti-zenkét angyal, és felírott nevek,a melyek az Izráel fiai tizenkét tör-zsének nevei (kommentár):13. Napkeletrõl három kapu;északról három kapu; délrõl háromkapu: napnyugotról három kapu.14. És a város kõfalának tizenkét

alapja vala, és azokon a Báránytizenkét apostolának nevei.15. A ki pedig én velem beszéle,annál vala egy arany vesszõ,hogy megmérje a várost, és an-nak kapuit és kõfalát.16. És a város négyszögben fekszik,és a hossza annyi, mint a szélessé-ge. És megméré a várost a vesszõ-vel tizenkétezer futamnyira: annakhosszúsága és szélessége és ma-gassága egyenlõ.

*1224

418

Újfent ugyanazzal a mozzanattal találkozunk, melyrõl Ezékielszámolt be. Vagyis az õt kalauzoló ismeretlen egy mérõeszköz-zel “méricskélte” az ismeretlen objektumot.

Akkor azt feltételeztük, hogy az Ezékiel könyvében szereplõszámadatok egészen más jelentõséggel bírnak, mint azt koráb-ban gondolták. Az egyértelmû, hogy ezek egy ismeretlen, nemföldi személytõl származnak. Ezért egyáltalán nem valószínû,hogy a misszionáriusok mûszaki méreteket adtak meg. Ellen-kezõleg: ezek a számadatok üzenetértékûek, és konkrét je-lentéstartalommal bírnak.

Most pedig János szintén hasonló “méricskélés” történeté-vel áll elõ. Lehet, hogy ezek szintén fontos jelentéstartalom-mal bírnak. De persze az is lehet, hogy a misszionáriusok az“ûrvárosuk” méreteit akarták ezzel érzékeltetni.

Hiszen felszólították, hogy mindent, amit látott, írja meg:

*1225,*1226,*1227 Mennyei jelenések könyve 21(*1127) Mennyei jelenések könyve 1

19. És a város kõfalának alapjaiékesítve valának mindenféle drá-gakövekkel. Az elsõ alap jáspis;a második zafir; a harmadik kál-czédon; a negyedik smaragd;

20. Az ötödik sárdonix; a hatodiksárdius; a hetedik krizolitus; a nyol-czadik berillus; a kilenczedik topáz;a tizedik krisopráz; a tizenegyedikjáczint; a tizenkettedik amethist.

*1227

10. ...hallék hátam megett nagyszót...11. A mely ezt mondja... A mitlátsz, írd meg könyvben...

19. Írd meg, a miket láttál és amik vannak...

(*1127)

Újabb adatok következtek:

17. És megméré annak kõfalát száz-negyvennégy singre, ember mérté-

kével, azaz angyaléval.*1225

Az megint csak teljességgel valószínûtlen, hogy az ismeret-len mérni kezdett: “egy, kettõ, három, négy,..., huszonhat, hu-szonhét,..., száztizenegy, száztizenkettõ,..., száznegyvennégy”.Ezek is nyilván adatok valamihez...

18. És kõfalának rakása jáspisbólvala; a város pedig tiszta arany,

tiszta üveghez hasonló.

*1226

Az “ûrváros” felülete fémesen csillogott. Ugyanakkor nagy-méretû üvegrészek is voltak rajta. Akárcsak a tudományos fan-tasztikus filmek nagy ûrkomplexumain...

419

Tehát ezekre utal János, mikor korábban arról beszél, hogy aváros “fel volt ékesítve”.

Fogadjuk hát el azt, hogy egy városnyi méretû jármû különbö-zõ drágakövekkel volt feldíszítve? Vagy talán valami, számáraismeretlen tárgyakat nevez János drágaköveknek?

Gondolom, sokan látták a George Lucas Csillagok háborújacímü trilógiájából készült filmet. Ebben a filmben több ízben isfeltûnnek városnyi méretû jármûvek. Ezek természetesen a kép-zelet szülöttei. Ugyanakkor, mint már oly sokszor a történe-lemben, bebizonyosodott, hogy a képzeletünk elõbb-utóbb meg-valósul.

Így volt ez a víz alatt közlekedni képes jármûvel, vagy a re-pülni tudó géppel is...

Nos, a tudományos fantasztikus filmek a városnyi méretû jár-mûveket hasonlóképpen képzelik el:

70. ábra”Mennyei Jeruzsálem, mely ékesítve vala mindenféle

drágakövekkel...”

Egy ilyen jármûvön sok olyan rész található, mely különbözõszínû fényt sugároz. Ezek lehetnek jelzõ vagy épp a kémle-lõablakokon kiszûrõdõ fények. Pirosak, zöldek, fehérek stb.De mind mesterséges eredetûek.

420

*1228,*1229,*1230 Mennyei jelenések könyve 21 *1231 Mennyei jelenések könyve 22

Gondoljunk hát bele abba, hogy mikor János ezt a városnyijármûvet meglátta, az elsõ, amit nem értett: miféle fény jönabból? És mik azok a színesen fénylõ pontok, melyek azt ”éke-sítik”?

Ugyan hogyan is jellemezhette volna a jármû azon apró ré-szeit, ahonnan különbözõ színû fények jöttek? Mi erre ma aztmondanánk, hogy jelzõfények. És János korában? Õ mit mond-hatott róluk? Ismerte-e kétezer évvel ezelõtt az emberiség amesterséges fény fogalmát?

Ugye nem?!A különbözõ színû, pontszerû fényforrásokról jobb híján azt

hitte, hogy azok azért világítanak, mert drágakövek. És csillog-nak... Velük van a mennyei Jeruzsálem “felékesítve”.

Az eltérõ színük miatt pedig más és más fajta és színû drága-kövekhez hasonlította azokat...

Pedig csak jelzõ- és más, a jármûbõl kiszûrõdõ fények voltak...De nem csupán kívülrõl vehette a jármûvet szemügyre, be-

lülrõl is bemutatták azt neki:21. A tizenkét kapu pedig tizenkétgyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város

utczája tiszta arany, olyan, mintaz átlátszó üveg.

*1228

A tudományos fantasztikus filmekbõl már “jól ismerjük” azûrvárosok belsejét.

22. És templomot nem láttam abban...*1229

Persze hogy nem volt az ûrvárosban templom! Hiszen koráb-ban részletesen tárgyaltuk, hogy a templom nem más, mint amisszionáriusok jármûveinek az emberek által létrehozott épí-tészeti mása.

A misszionáriusoknak nem volt szükségük arra, hogy sajátjármûveik alakját épületekben örökítsék meg...

Ezért nem látott hát János az ûrvárosban templomot.De egy másik dolgot sem értett:

23. És a városnak nincs szük-sége a napra, sem a holdra,hogy világítsanak benne;mert az Isten dicsõségemegvilágosította azt...25. És annak kapui be nem záratnaknappal (éjszaka ugyanis ottnem lesz);

*1230

5. És ott éjszaka nem lesz; ésnem lesz szükségök szövét-nekre és napvilágra; mert az ÚrIsten világosítja meg õket...

*1231

421

Mindenfele, amerre csak “járt”, szórt fény világított meg min-dent. Ma már persze nem csodálkozunk ezen, mert ismerjük amesterséges fényforrásokat.

És János?Õ csak a Napot, a Holdat, a csillagokat, meg a tüzet ismerte,

melyek fényt sugároznak. Ezért igencsak elcsodálkozott, misze-rint annak ellenére, hogy sem a Napot, sem a Holdat nem látja,mégis világos van.

Nem értette, mitõl... Biztosan az Isten dicsõsége világít! —tért hát napirendre a kérdés fölött.

Annyira lenyûgözték a látottak, hogy ismét térdre borult azelõtt, aki õt kalauzolta:


8. És én János vagyok az, a ki eze-ket hallottam és láttam: és mikorhallottam és láttam, leborulék az

angyal lábai elõtt, hogy õt imád-jam, a ki nékem ezeket megmu-tatta vala.

*1232

János kísérõje ettõl újfent zavarba jött és hevesen tiltakoznikezdett:

9. Az pedig monda nékem: Meglásd,ne tedd; mert szolgatársad vagyok

néked...*1233

Ezzel véget is ért János “kirándulása”.Hogy ezek után mi történt, arról már mélyen hallgat...

422

A PIRAMISOK

Hogyan kerül a csizma az asztalra? — merülhet fel újfent akérdés a kedves olvasóban. Elvégre könyvünkben a keresz-tény Bibliával foglalkozunk. Holott a piramisok, többek közöttazok, melyek Egyiptomban találhatóak, az egyiptológia — egykülön tudomány — szakterületéhez tartoznak.

Mi köze lehet ezen, emberek által emelt építményeknek aBibliához?

Nos, bár a szövegekben nincs róluk szó, de a korábbi fejeze-tekben kialakított Kép tükrében azt is megérthetjük, hogy miértemelték az ókorban azokat.

Megjegyzem, hogy piramisok nem csupán Egyiptomban talál-hatók. Igaz, az ottaniak a legismertebbek, de jócskán vannakhasonlóak a világ más tájain is. Többek között az amerikai kon-tinensen. Például Dél-Amerikában.

De vajon miért emeltek efféle építményeket a különbözõ kul-túrák? Ennek megválaszolása érdekében maradjunk az egyip-tomi piramisoknál.

Több évszázadon keresztül kutatók és tudósok serege pró-bálta meg megfejteni a piramisok titkát. Kutatásokkal, méré-sek garmadával próbálták megérteni a rendeltetésüket. Hiszsok ezer évvel ezelõtt hatalmas munkával emelték õket. Demilyen céllal?

Tudjuk azt, hogy e kõépítmények, melyek óriási, pontosanmegmunkált, egyenként sok tonnás kõtömbökbõl állnak, belülüregeket, többek között sírkamrákat rejtenek. Azt mindenkinagyon jól tudja, hogy egykoron az egyiptomi uralkodókat te-mették ide. A sírkamrákban helyezték el bebalzsamozott holt-testüket, számos tárgy kíséretében. Ezek arra kellettek, hogy a“túlvilágon” a halott uralkodó használhassa azokat.

A halott uralkodó mumifikált testét rejtõ szarkofág elhelyezé-se után a bejárati nyílásokat gondosan befalazták, és mindvé-gig a legszigorúbb titokban tartották feltalálási helyüket. Mega-kadályozandó, hogy a sírrablók kifosszák a sírkamrákat.

Nos, ennyit tudunk.

423

De miért pont piramisokban temették el az uralkodókat? Miértolyan a formájuk ezeknek az építményeknek, amilyen?

Erre mind ez ideig nem kaptunk választ.Találgatások természetesen jócskán akadnak. Egyesek sze-

rint a piramisok alakjuknak köszönhetõen összegyûjtik, kon-centrálják a “kozmikus energiát”. Hát...

Olyan feltevések is akadnak, melyek szerint ezek navigációsfeladatokat szolgáltak a régmúltban. Nem földi eredetû jármû-vek landolását segítették elõ.

Mások meg a piramisok méreteibõl különféle matematikaitörvényszerûségeket látnak kisejleni. Osztogatnak, szorozgat-nak. Zsonglõrködnek a számokkal, a piramisok méretarányai-val. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy egy nem földieredetû társadalom küldöttei azzal, hogy az önkényes szám-zsonglõrködésekbõl levezetett Pi (3,14159265...) számmal kí-vánták az emberiséggel közölni, hogy itt jártak.

Hangsúlyozom: bármely számhalmazból tetszõleges számúés fajtájú matematikai mûvelettel azt hozunk ki, amit csak aka-runk! Úgyhogy ezek egyáltalán nem mérvadóak.

De hát mik is lehetnek akkor ezek a monumentális építmények?A válasz megtalálásában a Biblia siet segítségünkre.Azt már megtudtuk, hogy a régmúltban a misszionáriusok sok

ízben avatkoztak be a földi civilizáció fejlõdésébe. Például az-zal, hogy közel négyezer évvel ezelõtt rabszolgalázadást rob-bantottak ki Egyiptomban, és kimenekítették az izraelitákat azókor egyik legjelentõsebb birodalmának területérõl.

Minden idõk legnagyobb népvándorlásához vezetett mindez,ahol sok százezren vándoroltak a Sinai félsziget pusztájábanaz “Izraelita projekt” forgatókönyvét követve...

De azt is megtudtuk, hogy a misszionáriusok több esetben atérség legerõsebb államainak uralkodóival személyesen tartot-ták a kapcsolatot. Ilyen volt Nabukodonozor, Babilon királya is.

A szent szövegek cselekményei Mózestõl veszik kezdetü-ket. Mikor is a nyáját legeltetõ pásztorral elsõ ízben veszik fela kapcsolatot.

De tudjuk jól, hogy az egyiptomi kultúra jóval régebbi keletû:Mózes elõtt az már a térség legvirágzóbb kultúrája volt.

Az sem titok, hogy az egyiptomiak a fáraót istenként tisztel-ték. De vajon miért? Csak mert uralkodó volt?

424

Erre is választ kaptunk a korábbiakban, amikor Mózes törté-netét taglalva kifejtettük, hogy az egyiptomi uralkodó birtoká-ban szintén voltak “csodatévõ eszközök”.

(*18) Ésaiás könyve 19*1234 Zakariás könyve 10(*580) Ezékiel könyve 30

11. És átvonulnak a nyomortengerén, és megveri a tenger hullá-mait, és kiszáradnak a folyamörvényei, letöretik Assiriánakkevélysége, és Égyiptom királyipálczája elvész.

*1234

24. És megerõsítem Babilon ki-rályának karjait, és adom az énfegyveremet kezébe, és eltö-röm a Faraó karjait, és nyögni fog

elõtte, mint a megsebesültekszoktak.25. Megerõsítem azért Babilon ki-rályának karjait, a Faraó karjai pe-dig leessenek, hogy megtudják,hogy én vagyok az Úr, mikoradom fegyveremet Babilonkirályának kezébe, hogy aztkinyújtsa Égyiptomnak földje el-len.

(*580)

25. Melyet megáld a seregeknekUra, mondván: Áldott népem,

Égyiptom! és kezem munkája,Assiria! és örökségem Izráel!

(*18)

Jákób fiai is ezért menekültek Egyiptomba, mikor nagy éhín-ség volt a régióban. Jákóbról tudjuk, hogy a misszionáriusokvele is baráti viszonyban voltak.

Nos, az éhínség idején e nem földi társadalom képviselõi“hatottak” az egyiptomi uralkodóra, és az befogadta a néhánytucat tagból álló törzset.

A szövegek szerint a történet ugyan más, de mi a kulisszákmögé kívánunk betekinteni...

A “pálcáról” már megtudtuk, hogy egy szuperfejlett társada-lom mûszaki eszközét jelenti. Egy ilyen tárgy tette érinthetet-lenné Mózest és Áront, mikor a rabszolgalázadás elsõ hullámaelbukott. A megtorlás során nem merték õket bántani. Mert ezaz eszköz védelmet biztosított a számukra.

Ehhez hasonló mûszaki eszközeik lehettek a fáraóknak is.Hatalmukat nagyrészt azoknak köszönhették, hiszen abban akorban hihetetlen “csodákat” lehetett velük produkálni. És ural-kodni az emberek fölött!

Természetes hát, hogy az alattvalók, látva ezeket a “csodá-kat”, félték, és istenként tisztelték a fáraókat.

Azt is megtudtuk, hogy ezeket az eszközöket az uralkodók amisszionáriusoktól kapták, mivel már Mózes elõtt közvetlenkapcsolatban álltak velük.

425

Nos, késõbb a kapcsolat a misszionáriusok és az egyiptomiuralkodók között megromlott, mivel azok túlontúl önteltek let-tek. És megfeledkeztek korábbi földönkívüli szövetségeseikrõl.

Mert immár istennek képzelték magukat. A “pálcának” kö-szönhetõen:

18. És Tehafneheszben megsötéte-dik a nap, mikor ott összetörömÉgyiptom pálczáját, és meg-

szünik benne erelyének ke-vélysége, õt magát felhõ takarjael, és leányai fogságra mennek.

*1235

Na, de térjünk vissza a piramisokhoz.Mégis mik ezek?Mindenki nagyon jól tudja, hogy a helyesen feltett kérdés ön-

magában hordozza a választ is. Tegyük hát fel ezért azt más-képp.

A korábbiakban kiderítettük, hogy a keresztény vallás kulti-kus építményei — a templomok, az “Úr” háza — nem egyebek,mint a régmúltban élt szemtanúk által látott repülõ szerkeze-tek építészeti másai, melyek azok alakját utánozzák.

Nos, a piramisokkal kapcsolatos kérdést is tegyük fel imi-gyen: mit is utánoznak ezek a monumentális építmények?

A kérdés ilyetén való megfogalmazása már adja is a választ:egy másik lakott világ — egy nem földi civilizáció — építmé-nyeit!

Tudjuk ugyanis, hogy felvételrõl a korabeli “próféták” — Mó-zes, Ezékiel, János (apostol) — olyan dolgokat láttak, melyekegy nem földi társadalomra, egy másik lakott világra vonatkoz-tak. Valahol a távoli kozmoszban.

De jóval elõttük, az egyiptomi uralkodók is láttak hasonlófelvételeket, mivel korábban köztük és szövetségeseik közöttbaráti volt a viszony.

Abban az idõben nekik is bemutatták azokat a felvételeket,melyek a misszionáriusok hazáját ábrázolták. Látták az ottho-nukat, egy másik világot, és benne ezeket az építményeket...

Nos, mivel a fáraó volt a legmagasabb rangú személy az or-szágban, már-már isten, ezért “természetszerûleg” neki is du-kált egy ilyen építmény. Na persze csak a kövekbõl készültmása... Mert halála után õ is abba a világba kívánt eljutni. Azistenek országába...


426

Ezt megelõlegezendõ, helyezték el õt egy olyan építmény-ben, mely hû mása volt egy másik lakott világ építményeinek.

Csak a fáraót temethették oda. Egyszerû halandót nem! Csakaz õ kiváltsága volt.

Egyébként a zsidók vándorlása nem egyedülálló jelenség azemberiség történelmében. Sok száz évvel Krisztus után az ame-rikai kontinensen egy egykoron Észak-Mexikó területén élt tör-zset “szólítottak fel az istenek”, hogy hagyják el lakóhelyüketés vándoroljanak egy másik, számukra kijelölt területre. Az “ígé-ret földjére”... Ahol majd megtelepedhetnek.

Az istenek megígérték, hogy az ott élõ törzsekkel vívott terü-letszerzõ háborúikban fegyvereikkel segíteni fogják õket.

A “kiválasztottak” útra keltek és több generáción keresztül,mintegy kétszáz évig vándoroltak dél felé. Míg végül megtele-pedtek. És egy virágzó kultúrát hoztak létre. Melyet közel öt-száz évvel ezelõtt a Hernando Cortez által vezetett spanyol hó-dítók romboltak le...

Igen. Az Azték birodalomról van szó, melyet fénykorában rom-boltak le.

Nem furcsa a nagyfokú hasonlóság az azték nép és az izraeli-ták között?

Mindez természetesen nem a véletlen mûve. Hanem annak akövetkezménye, hogy a misszionáriusok több esetben, a Földkülönbözõ pontjain avatkoztak közbe és terelték más meder-be a történelem eseményeit.

Egyiptomban négyezer, míg az amerikai kontinensen félezerévvel ezelõtt.

És az Azték birodalom bukása után ott is fennmaradtak pira-misszerû építmények...

427

A “SZABADÍTÁS SISAKJA”

Miféle sisak? — értetlenkedhet a cím olvastán Ön, kedvesolvasó. Mi köze lehet egy sisaknak a Bibliához?

Pedig furcsamód van.Ugyanis a biblikus szövegekben vannak olyan információk,

melyek egy másik világ harcosainak védõöltözékérõl szólnak...Az Ótestamentom tárgyalása során láthattuk, hogy a misszio-

náriusok gyakran avatkoztak be közvetlenül az események me-netébe az izraeliták oldalán.

Történt ez már az invázió éjszakáján, de késõbb is számosesetben, mikor az izraeliták az új hazájukért vívták a csatáikat.Ezek az emberek szeme láttára történtek, és így több ízben isláthatták a korabeli szemtanúk, hogy valójában hogyan is nézki ez a nem földi haderõ.

Ezek az információk azonban nem lettek azonnal lejegyez-ve. De az idõk során mindvégig megvoltak az emberek kollek-tív emlékezetében, és szájról szájra terjedtek. Ezért sokszor alegváratlanabb helyeken bukkannak fel a szövegekben, olyankörnyezetben, ahol önmagukban nem mondanak semmit.

Viszont ha célirányosan kiszûrjük a szövegekbõl õket, és mint-egy “sûrítve” vesszük szemügyre, azokból meglepõ következ-tetésekre juthatunk.

Fogjunk hát hozzá, és lássuk, hogyan is néznek ki egy nemföldi eredetû társadalom haderõi.

A Biblia-korabeli idõkben a Flotta megjelenését a légi jármû-vek már távolról hallható hangja elõzte meg:

(*1006) Jób könyve 36(*1019) Jeremiás könyve 10

33. Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.

(*1006)

Távolról hallatszik a zúgás — a hajtómûvek hangja. Ami aztjelenti: jönnek a jármûvek, hogy pusztítsanak.

22. A hír hangja ímé megjött, ésnagy zúgás kél észak földe felõl,

hogy pusztává tegyék Júdának vá-rosait, és sakálok tanyájává.

(*1019)

A misszionáriusok jármûve közeledik...

428

Amikor azok bevetésre indultak, sok helyen elrepültek azemberek feje fölött. Ilyenkor, mondjuk a mezõn dolgozó em-berek, csak azt látták, ahogy a magasban elhúznak felettük ajármûvek:

6. Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt

az Úr.(*1016)

A krónikás, mint ahogy arra már számos alkalommal utaltunk,a hajtómûvek hangját hasonlítja kürtzengéshez, harsonaszóhoz.

Mikor e légi jármûvek apró pontokként a magasban láthatókkáváltak, hangjuk már mennydörgésszerû volt:

30. Te pedig prófétáld meg nékikmind e szókat, és ezt mondd nékik:Az Úr a magasságból harsog,és az õ szent lakhelyébõl dö-rög, harsanva harsog az õ házára,riogatva kiált, mint a szõlõtaposók,e föld minden lakosa ellen.

31. Elhat e harsogás a földnek vé-gére (nagyon erõs a zaj és na-gyon messzire elhallatszik), mertpere van az Úrnak a pogányokkal,õ minden testnek ítélõ birája, a hi-tetleneket fegyverre veti, aztmondja az Úr.

(*560)

A Flotta jármûveinek megjelenése általában semmi jót nemígért. Az emberek méltán féltek tõlük:

19. És félik napnyugottól fogva azÚrnak nevét (az ûrhajó hangját,hiszen ha megjelenik, akkornagy baj van!), és naptámadattól

az õ dicsõségét (fényét), mikor el-jõ, mint egy sebes folyóvíz, a me-lyet az Úr szele hajt.

(*1013)

Volt, amikor egyszerre sok jármû közeledett:14. Ezekrõl is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt,

mondván: Ímé eljött az Úr az õsok ezer szentjével,

*1236

Megjelent az “égi had” — hadra kelt sereg:

(*1013) Ésaiás könyve 59*1236 Júdás levele(*1122) Ésaiás könyve 13

(*1016) Zsoltárok könyve 47(*560) Jeremiás könyve 25



4. Hah! zsibongás a hegyeken (ahegy talán ûrhajó?), mint nagy nép-tömegé; hah! összegyûlt népek or-szágainak zúgása; a seregek Uraharczi sereget számlál.

5. Jõnek messze földrõl, azégnek végérõl (messzirõl, a vi-lágûrbõl!), az Úr, és haragjánakeszközei, elpusztítani mind azegész földet.

(*1122)

29. De sõt értheti-é valaki a felhõszétoszlását, az õ sátoránakzúgását?

(*1004)

3. Utána hang zendül, az õ fennsé-gének hangjával mennydörög,s nem tartja vissza azt, ha szavamegzendült.4. Isten az õ szavával csudálatosanmennydörög, és nagy dolgokatcselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

(*1005)

Csak tátott szájjal bámulták õket...Ahogy közeledtek, hangjuk egyre erõsebb lett:

429

Az égbolton több jármû repült együtt kötelékben:

26. Emeljétek föl a magasbaszemeiteket, és lássátokmeg, ki teremté azokat? Õ, a kikihozza seregöket szám sze-rint, mindnyáját nevén szólítja

(vagyis külön-külön nevük vana misszionáriusoknak); nagy ha-talma és erõssége miatt egyetlenhíjok sincsen.

*1237

6. A seregek Urától látogattatikmeg, mennydörgéssel, földin-dulással, nagy zúgással, for-

gószéllel, viharral és emésztõ tûzilánggal;

(*1008)

Amikor már közel voltak, hangjuk olyannyira erõs lett, hogyabba szinte minden beleremegett:

19. Gyorsabbak valának a miüldözõink az égnek saske-selyûinél; a hegyeken kergettekminket, a pusztában ólálkodtakutánunk.

(*554)

16. Így kergesd õket a te szél-vészeddel, és forgószeled-del így rettentsd õket!

*1238

13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg(vízgõz), és szekerei olyanok,mint a szélvész (nagyon gyor-san repülnek), lovai gyorsabbaka saskeselyûknél (egyértelmû,

hogy repülõ jármûvekrõl vanszó, hiszen különben miért ha-sonlítaná a sebességüket egy re-pülõ madár sebességéhez?). Jajnékünk, mert elvesztünk!

(*537)

Régebben, amikor ezek a jármûvek megjelentek, gyakranpusztítási szándékkal jöttek. Erre emlékezve félnek tehát.

Az emberek, látva õket, hanyatt-homlok menekültek: ”Jaj né-künk, mert elvesztünk!”

A menekülõket a támadó jármûvek üldözõbe vették:

Vagyis, amikor majd megjelenik az ûrhajó, melynek fedélze-tén ott lesz Jézus. A hatalmának angyalai pedig nem más, mintaz ûrflotta.

Ezek az elõbb még a távolban pontszerûnek tûnõ objektu-mok nagy sebességgel közeledtek:

Más szóval: nézzetek föl a magasba, és meglátjátok amisszionáriusok seregét — a repülõ szerkezeteket.

Ugyanarról a Flottáról van szó a késõbbiekben is, csak egykicsit más értelemben:

7. Néktek pedig, a kik szorongatta-tok, nyugodalommal mivelünkegyütt, a mikor megjelenik azÚr Jézus az égbõl az õ hatal-mának angyalaival.

8. Tûznek lángjában, ki bosszút állazokon, a kik nem ismerik az Istent,és a kik nem engedelmeskednek ami Urunk Jézus Krisztus evangyé-liomának.

(*1025)




(*554) Jeremiás siralmai 4(*1025) Pál thessalonikabeliekhez írt II. levele 1


430

Ezek a gyors légi jármûvek váratlanul, hirtelen, máskor, másidõben és helyszínen is megjelentek. Mint derült égbõl a vil-lámcsapás.

ellenem való gyilkos szándékukat;ne kegyelmezz meg bûneik miatt,és ne töröld ki vétkeiket orczádelõl, hanem veszni valók legyenekelõtted; a te haragod idején bánj elvelök!

*1239

22. Kiáltás hallattassék házaikból,mikor sereggel törsz reájokhirtelen, mert vermet ástak, hogyelfogjanak engem, és tõrt vetetteklábaimnak.23. Te pedig Uram, tudod minden

1. Szádhoz a kürtöt! Mint a sas(repülve és gyorsan, sebesen),úgy jön az Úr házára!...5. ...Haragom felgerjedt ellenök(beindultak a hajtómûvek)...

14. ...tüzet bocsátok városai-ra (bevetem fegyvereimet), és azemészti meg az õ erõsségeit.

*1240

Volt, amikor nagyméretû harci jármûveket vetettek be.

2. Ímé, egy erõs és hatalmas jõaz Úrtól, mint jégfergeteg, vesze-delmes szélvész, mint özönlõ

erõs vizeknek áradása: földhözveri kezével azt!

(*967)

A bevetett fegyverek következtében minden lángolt:

25. Ezért ontá ki reá búsulásánakharagját és a had erejét (amisszionárius flotta tûzerejét!);

körülte lángolt az, de õ nem értett:és égett benne, de nem tért eszére!

*1241

Nagyon érdekes leírást találunk Jóel próféta könyvében ar-ról, hogyan is nézett ki egy nem földi haderõ büntetõinváziója.Ennek során a várost a Biblia-korabeli idõkben nemcsak légitá-madás érte, hanem abba kisebb jármûveken a Flotta harcosaiis betörtek. A krónikás mindezt saját szemével látta:

16. Hát nem szemünk láttára ir-tatott-é ki az élelem, az öröm és vi-

gasság Istenünk házából?!*1242

Mit is láttak?

*1242 Jóel könyve 1




*1239 Jeremiás könyve 18*1240 Hóseás könyve 8(*963) Zakariás könyve 9

14. És megjelen felettök az Úr,és nyila repül mint a villám-lás (nyíl — lövedék, villámlás— fényfelvillanás a lövedék ki-lövésekor); az Úr Isten kürtöt fu-vall (hajtómû hangja), és déli sze-lekben nyomul elõ (légmozgás).

(*963)

18. A felhõk vizet ömlesztének;megzendülének a fellegek, és ate nyílaid széllyel futkos-tanak.

(*962)

Mikor megérkeztek a célpont fölé, bevetették fegyvereiket:

Azért jöttek, hogy a várost támadják:

431

1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és ri-valgjatok az én szent hegyemen!Rémüljenek meg e föld minden la-kói; mert eljõ az Úrnak napja; mertközel van az.2. Sötétségnek és homálynak nap-ja; felhõnek és borulatnak napja;mint a hegyekre ráterülõ alkonyat!Nagy és hatalmas nép, a milyennem volt öröktõl fogva és nem islesz utána többé, nemzetségrõlnemzetségre (talán itt arra gon-dol, hogy sem azelõtt, sem azu-tán nem láthattak ekkoramisszionárius haderõt?).

3. Elõtte tûz emészt (fegyver),utána láng lobog (hajtómû);elõtte a föld olyan, mint az Édenkertje, utána pedig kietlen pusz-taság (a fegyver pusztításánakmértéke); meg sem menekülhet tõ-le semmi.4. A milyen a lovak alakja,olyan annak alakja (tehát amisszionáriusok harci jármûvei-nek valamilyen hasonló alakjavan), és száguldoznak, mint alovasok (gyors jármûvek).

*1243

5. Rohannak a hegyek tete-jén (vagyis magasan repülnek),mintha hadi szekerek robog-nának (a repülõ jármûvek általkeltett erõs zaj); mintha tarlótemésztõ láng ropogna (reak-tív hajtómûvel rendelkezõ jár-mûvek); a milyen az ütközetre készhatalmas nép.6. Elrémülnek tõle a népek; mindenarcz elsáppad (persze, mivel ilye-neket még soha nem láttak, semilyen jármûveket, sem ilyen fegy-vereket, sem ilyen pusztítást, hátrettenetesen megijedtek).7. Száguldoznak, mint a hõsök,felhágnak a kõfalakra, mint a baj-nokok (a jármûvek sok minden-re képesek); mindenik a maga út-ján halad, nem bontják meg sorai-kat (kötelékben repülnek).8. Egymást nem szorongatják; min-denik a maga útján halad; néki ro-hannak a fegyvernek, és nem esikseb rajtok (talán itt arról beszél,

hogy ezek a jármûvek mennyireszilárdak, ellenállóak, mi min-dent ki nem bírnak).9. Betörnek a városba, futkároznaka kõfalon, felhágnak a házakra (ta-lán valamilyen kisebb, mozgé-konyabb jármûvekre gondol itt,kisebbekre, mint a fentebb em-lített repülõ szerkezetek?), betör-nek az ablakokon, mint a tolvaj.10. Reszket elõttök a föld, ésmegrendülnek az egek; a napés hold elsötétednek, a csillagokis bevonják fényöket.11. És megzendül az Úrnak szavaaz õ serege elõtt, mert felette nagyaz õ tábora; mert hatalmas az õ ren-deletének végrehajtója (nagy zajés hatalmas jármû, mely az in-váziós csapatok élén halad). Bi-zony nagy az Úrnak napja és igenrettenetes (persze, ha ilyen fegy-vereket vetettek be ellenük, ésilyen pusztítást vittek végbe)! Kiállhatja ki azt?

*1244

A fenti szövegekben Jóel pontosan leír egy misszionáriusbüntetõakciót. Talán valami hasonlót láthattak a zsidók Egyip-tomban az invázió éjszakáján...

*1243,*1244 Jóel könyve 2

A “lovak”, vagyis olyan jármûvek, melyek formája az embe-reket leginkább a ló, mint háziállat alakjára emlékeztette (nefeledjük napjaink motorkerékpárjait)...

432

A támadás következményeit, a pusztítás mértékét, melyet aharcosok hagytak maguk mögött, Jóel szemléletesen írja le:

19. Hozzád kiáltok Uram, mert tûzemésztette meg a puszta vi-rányait, és láng perzselte le amezõ minden fáját.20. A mezõ vadai is hozzád esen-genek, mert kiszáradtak a vizeknekágyai, és tûz emésztette mega puszta virányait.

*1245

17. Elsenyvedtek a magvakbarázdáik alatt, elpusztultaka gabonás házak, összedõl-tek a csûrök (mindezt alighaokozhatta az aszály); mert kia-szott a gabona.18. Mint nyög a barom! Megháborod-tak a marha-csordák, mert nincslegelõjük; bûnhõdnek még a juhnyá-jak is!

Ezt láthatták hát a korabeli szemtanúk, mikor a misszionáriu-sok harci jármûveiket bevetették...

Elõfordult azonban, hogy a fegyvereseik személyesen bocsát-koztak harcba. Ilyenkor figyelhették meg az emberek õket, kül-sejüket tüzetesebben.

Az egyik ilyen fontos esemény az invázió éjszakáján történtegykoron Egyiptomban:

26. És zászlót emel a távoli né-peknek, és süvölt a föld hatá-

rán lakozóknak, és ímé hamar-sággal könnyen eljõnek.

(*1011)

(*1011) Ésaiás könyve 5(*30) Mózes V. könyve 4*1246 Ezékiel könyve 21

*1245 Jóel könyve 1

Azt azért ne gondoljuk, hogy egy aszályos év következmé-nyeit írja le. Mert vízhiányos idõszakban nem szoktak az épít-mények romba dõlni, és a mezõk megégni...

Ellenkezõleg: mindez olyan jármûvek — az ”Úr haragjánakeszközei” — ténykedésének következménye, melyeken profi“katonákat” vetettek be.

E katonák, a Flotta harcosai, messzirõl jöttek:

31. És kiontom reád haragomat, bú-sulásom tüzét fúvom reád, és ad-lak goromba férfiak kezébe,

kik mesterek, téged elvesz-teni (vagyis profi katonák, gyil-kolásra kiképzett fegyveresek).

*1246

34. Avagy próbálta-é azt Isten,hogy elmenjen és válaszszonmagának népet valamely nemzet-ség közül, kisértésekkel; jelek-kel, csudákkal, haddal, ha-talmas kézzel, kinyújtott

karral, és nagy rettenetes-ségek által, a miképen cse-lekedte mind ezeket ti éret-tetek az Úr, a ti Istenetek Égyip-tomban, szemeitek láttára?

(*30)

Sokan voltak azok, akik fegyvereikkel támadtak. Hiszen Mó-zes hadról beszél...

433

Mikor a misszionárius harcost megtámadták és szorult hely-zetbe került, akkor:

16. És látá, hogy nincsen senki, ésálmélkodott, hogy nincsen közben-járó; ezért karja segít néki,és igazsága gyámolítja õt.17. És felölté az igazságot,

mint pánczélt, és a szabadí-tás sisakja van fején; felöltéa bosszúállás ruháit, mintköpenyt, és búsulással vevémagát körül, mint egy palásttal.

*1247

Ekkor a harcos fegyvere tûzerejével, tüzével — “búsulással”vette magát körül. Mindenre lõtt körbe, ami csak mozgott...

Testi épségét egy olyan eszköz vagy védõöltözék óvta, amita krónikás “igazságnak” nevez. Hiszen mielõtt harcba bocsát-kozott volna — “felöltötte az igazságot, mint pánczélt”, mely aharcban “gyámolította”, védte õt, a testi épségét.

Ezenkívül a nem földi harcosok öltözékéhez tartozott a: “sza-badítás sisakja”, a “bosszúállás ruhája”, mely köpenyszerû volt.

*1249 Zsoltárok könyve 97(*961) Pál efézusbeliekhez írt levele 6


A pajzs, mely nem emberkéz által készített lövedékek ellenvédett...

4. Igazságban (ugyanaz az esz-köz) ítéli a gyöngéket, és tökéle-tességben bíráskodik a föld szegé-nyei felett; megveri a földet szájá-

nak vesszejével (fegyver), és ajkailehével (hajtómû gázsugara)megöli a hitetlent.

*1248

Mikor “ítélt”, azaz fegyvereit bevetette, a misszionárius har-coson szintén látható volt az “igazság”.

2. Felhõ és homályosság van kö-rülte; igazság és jogosság az õszékének erõssége.

3. Tûz jár elõtte, és köröskörül elé-geti az õ szorongatóit.

*1249

Nyilván a korabeli szemtanú egyáltalán nem értette, hogyugyan mik is azok a valamik a fegyveres öltözékén. Azt semértette, hogy ezek az eszközök konkrét funkcionális jellegûekvoltak, és a feladat eredményes végrehajtását segítették elõ.

Egyfajta védõfelszerelés volt, mely a lövedékekkel szembenvédte a harcost. Errõl Pál is beszél:

nyilát (pajzs, mely védelmülszolgál a lövedékekkel szem-ben) megolthatjátok;

(*961)

16. Mindezekhez fölvevén ahitnek paizsát, a melylyel amagonosznak minden tüzes

434

Ezeket a lövedékeket olyan fegyverek lõtték ki, melyek lö-véskor fényfelvillanásokat — “világosságot” produkáltak:

11. Ezt pedig cselekedjétek, tudvánaz idõt, hogy ideje már, hogy azálomból felserkenjünk; mert mostközelebb van hozzánk az idvesség,mint a mikor hívõkké lettünk.

12. Az éjszaka elmúlt, a nap pedigelközelgett; vessük el azért a sö-tétségnek cselekedeteit, és öl-tözzük fel a világosság fegy-vereit.

*1250

Pál is említést tesz egy speciális sisakról, amit a harcosokviseltek:

1. Ki ez, ki jõ Edomból, veres ru-hákban Boczrából, a ki ékes öltö-zetében, ereje sokaságában büsz-

ke? Én, a ki igazságban szólok,elégséges vagyok a megtartásra.

*1253

Azaz Pál korábban látta, ahogy a harcosok felvették a “hitnekpaizsát”, magukhoz vették a “világosság fegyvereit” és feltet-ték fejükre az “idvesség sisakját”...

Nem emlékeztet mindez bennünket arra, mikor a harcba in-duló fegyveresek felöltik a speciális védõöltözéket, magukhozveszik a fegyvereiket és felteszik fejükre a védõsisakot? Pedigsok akciófilmben láthattunk már hasonlókat!

Korábban Jób kapcsán beszéltünk arról, hogy köztisztelet-ben álló ember volt. Mindenki félt tõle. Szava törvény volt. És-pedig azért, mert olyan eszközöknek volt birtokában, amelye-ket a misszionáriusoktól kapott:

17. Az idvesség sisakját is föl-vegyétek, és a Léleknek kardját, a

mely az Isten beszéde:*1251

14. Az igazságot magamra öl-tém és az is magára ölte engem;

palást és süveg gyanánt voltaz én ítéletem.

*1252

Neki is volt “igazsága”, amit magára öltött. És még valamilyeneszköze, mellyel “ítéleteket” cselekedett.

Ezért féltek hát tõle. Senki nem mert vele szembeszegülni...Így érthetõ már, hogy miért fájt a misszionáriusok “feje” Jób

miatt. Miért volt annyira fontos a biztonsági szolgálat fõnöké-nek Jób megbízhatósága. Hiszen a misszionáriusoknak köszön-hetõen olyan eszközei voltak, melyek hihetetlen dolgokat pro-dukáltak, és melyeket akár rosszra is használhatott volna. Ezérttették hát több ízben is õt próbára.

A harcosok harci viselete jellegzetes színû volt:

*1252 Jób könyve 29*1253 Ésaiás könyve 63*1251 Pál efézusbeliekhez írt levele 6


435

Vagyis a Biblia által említett “bosszúállás öltözéke”, a “harciöltözet” vörös színû volt a misszionáriusoknál.

Az ugye eléggé egyértelmû, hogy mindezeket a Seregek Uramondja. És a vörös pajzsú vitézek a Seregek Urához tartoznak?

Mikor azok megjelentek, elõvették a kézi fegyvereiket, éskibiztosították azokat:

10. Feltûrte az Úr szent karját(olyan mintha a fegyvert hasz-nálat elõtt kibiztosítaná...) min-

den népeknek szemei elõtt, hogylássák a föld minden határai Iste-nünk szabadítását!

*1255

Lövésre készen várták a parancsot. Hogy “szabadítsanak”...De Zakariás is beszélt korábban ismeretlen személyekrõl,

akiket látott. Tudjuk, hogy ezek szintén fegyveresek voltak,csak õk a biztonsági szolgálat kötelékébe tartoztak. Hozzájukszintén kötõdik a vörös szín:

8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy fér-fiú veres lovon ül vala, és áll vala amirtus-fák között, a melyek egy ár-nyas völgyben valának; háta megettpedig veres, tarka és fehér lovak.9. És mondám: Mik ezek Uram?(tehát az angyalt is Uramnakszólítja) És mondá nékem az an-gyal, a ki beszél vala nékem: Énmegmutatom néked: mik ezek.10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mir-tus-fák között áll vala, és mondá:

Azok ezek, a kiket az Úr kül-dött, hogy járják be e földet;11. És felelének az Úr angyalának, aki a mirtus-fák között áll vala, ésmondák: Bejártuk a földet,és ímé, az egész föld vesz-tegel és nyugodt (a fegyvere-sek, akik ellenõrzõ körutat tet-tek az Úr parancsára, jelentésttesznek feljebbvalójuknak arról,hogy mit tapasztaltak az ellenõr-zõ körúton).

*1256

Foglaljuk hát össze néhány szóban mindazt, amit megtudtunka Flotta harcosainak öltözékérõl.

*1256 Zakariás könyve 1*1255 Ésaiás könyve 52


1. Pusztító jön fel ellened;õrizd a várat, nézzed az útat, erõ-sítsd derekadat, keményítsd megerõdet igen.3. Vitézeinek pajzsa veres, ka-tonáinak ruházata bíborszí-nû (így néznek ki a misszioná-rius haderõk?), hadiszekere aczél-tûzben ragyog (itt minden bizony-nyal a harci jármûvekre utal)fegyverkezése napján, és a dárdá-kat rengetik.4. Az utczákon robognak a szeke-rek, összeütköznek a piaczokon;tekintetök mint a fáklyák (megint

valamilyen nem földi eredetû ha-ditechnikáról van szó, hasonlóa Jóel által leírtakhoz), futkos-nak mint a villámok (ez sem földieredetû).13. Ímé rádtörök, azt mondjaa Seregek Ura (vagyis amisszionáriusok személyesen),és füstté égetem szekereit (nagy-hatású fegyver következménye).Oroszlán-kölykeidet kard emésztimeg, és kiirtom e földrõl zsákmá-nyodat, és nem hallatszik többé kö-veteidnek szava.

*1254

436

Elõször is a viseletük vörös és bíborszínû volt.A harci öltözékükhöz — “a bosszúállás ruhájához” — tarto-

zott az “igazság”, mely többek között a “gonosz tüzes nyilai”ellen nyújtott védelmet. “Felölté az igazságot, mint pánczélt”— más szóval valami hasonlót a mi golyóálló mellényeinkhez.

A harcosok fején szintén volt egy speciális eszköz, mely védteõket — “a szabadítás sisakja”. Ezt akkor viselték, mikor “sza-badítottak”, azaz harcoltak.

Nyilván ebben a sisakban kapott helyet a kommunikációs esz-köz is. Akárcsak napjaink rádió adó-vevõi...

Mivel a szemtanúk ezt a viseletet akkor látták a misszioná-rius harcosokon, mikor azok pusztítottak, szerintük “bosszútálltak”. Így kapcsolódott késõbb ehhez a harci öltözékhez a“bosszúállás” fogalma. Mert mikor a korabeli emberek meglát-ták a harcosokat ebben az öltözékben, azonnal tudták, hogyazok megjelenése semmi jót nem ígér, mert “bosszút állni“jöttek...

437

MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK

Mostanra már kiderült, hogy az “Isten országa” — a mennyor-szág, az ország, mely a mennyekben van. Ennek az ország-nak, vagy mondjuk másképp, társadalomnak, sok tagja van. Abibliai történetek során némelyeket név szerint megismertünkközülük.

Volt szó arról is, hogy valamikor a kozmoszban fegyveres vi-szály tört ki. Ennek több kulcsfontosságú mozzanatát bemutattákJánosnak is, aki egy “szigeten” járt. A háborúvá nõtt konfliktussorán a “jók” gyõzedelmeskedtek a “rosszakkal” szemben.

De vajon mi is történhetett? Mi van a kozmoszban?A Biblia szövegei, illetve azok az információk, melyeket e

nem földi társadalom juttatott el hozzánk “Isteni kijelentések-ben”, errõl is szólnak.

Természetesen figyelembe kell vennünk immár sokadszor akönyvünk során azt a tényt, hogy a szövegek olyan fogalmak-kal operálnak, melyek néhány ezer évvel ezelõtt voltak aktuá-lisak.

De mindezek ellenére mindaz, amit elmondanak, nagyon isjól érthetõ, egységes képbe áll össze.

Úgy tûnik, hogy ez a kozmikus társadalom több önálló hatal-mi képzõdménybõl tevõdik össze. Mintha egy olyan szövetséglenne, melyben több önálló állam vesz részt.

Ugyanis a biblikus szövegek “fejedelemségekrõl” beszélnek.

10. Azért, hogy megismertettessékmost a mennybeli fejedelem-ségekkel és hatalmasságokkal

az egyház által az Istennek sokfélebölcsessége,

*1257

Ne feledjük, hogy Pál sok, számunkra ismeretlen információbirtokában volt, melyek erre a nem földi társadalomra vonat-koznak. Csakhogy testében a “tövis” volt a garancia arra, hogymindezeket titokban is tartja. És csak azokat mondja el, melye-ket a misszionáriusok akarnak.

Nos hát, a “mennyben” — a kozmoszban valamilyen társadal-mi struktúrák (fejedelemségek) vannak.

*1258 Pál efézusbeliekhez írt levele 6*1257 Pál efézusbeliekhez írt levele 3

12. Mert nem vér és test ellenvan nékünk tusakodásunk, ha-nem a fejedelemségek ellen,a hatalmasságok ellen, az élet sö-

tétségének világbírói ellen, a go-noszság lelkei ellen, melyek amagasságban vannak.

*1258

438

Eléggé egyértelmû, hogy e nem földi társadalom tagjai fizikaimivoltukban erõsen eltérnek tõlünk. De ezen nem is csodál-kozunk. Hiszen már régóta feltételezzük, hogy a létnek másformái is lehetnek. Nemcsak az általunk ismertek.

Másrészt ez, vagy ezek a lakott világok ott fenn, a “magasság-ban” vannak. De csak János rangsorolja õket a “rosszak” és a“jók” kategóriájába. Mivel ez nézõpont kérdése. Attól függ, me-lyik oldalon állunk...

Dániel könyvébõl megtudtuk, hogy a háborús konfliktusban,melyet a fejedelemségek vívtak egymás ellen, mik történtek.De legfõképp azt, hogy mi vezetett a fegyveres konfliktus ki-robbanásához.

Természetesen szó sincs itt arról, hogy ezek jóslatok lenné-nek. Inkább jóslat “köntösébe” bújtatott információk. Melyekegyáltalán nem a jövõrõl szólnak, hanem a múltról. A misszio-náriusok múltjáról...

1. Én is a méd Dárius elsõ esztende-jében mellette állék, hogy õt támo-gassam és segítségére legyek.2. És most igazságot jelentek néked:Ímé, még három király támad Per-siában, és a negyedik meggazdagulnagy gazdagsággal mindenki felett,és mikor hatalomhoz jut az õ gaz-dagsága által, mindent megmozdítGörögország ellen.3. És támad egy erõs királyés uralkodik nagy hatalom-mal és tetszése szerint cse-lekszik.4. De alighogy támadt, meg-rontatik az õ országa éselosztatik az égnek négy tá-ja szerint, de nem száll az õmaradékira és nem az õ ha-talma szerint, a melylyel õuralkodott, mert szétszag-gattatik az õ birodalma, ésmásoknak adatik ezeken kívül.5. És elhatalmasodik a déli király,de az õ vezérei közül is egyik,és ez hatalmat vesz rajta(puccs) és uralkodik, nagy uralko-dás lesz az õ uralkodása.

6. És esztendõk mulva szö-vetkeznek, és a déli királyleánya az északi királyhozmegy, hogy békéltessen, dea kar erejét meg nem tart-hatja (Nem képes a fegyvereskonfliktust megakadályozni, és“a kar ereje” kifejezés, arra en-ged következtetni, hogy itt nema földi civilizációról van szó, ha-nem a misszionáriusokról,hiszen csak nekik volt “erõs kar-juk”. Vagyis az ismeretlen itt ar-ról beszél, hogy náluk mi veze-tett a fegyveres konfliktus, a há-ború kirobbanásához), és õ semáll meg (fogságba esik), sem az õkarja (fegyvere sem volt képesmegvédeni), hanem kiszolgál-tatják õt és az õ kisérõit ésaz õ nemzõjét és azt, a ki õtegy ideig gyámolította.7. De támad helyébe az õ gyö-kerének csemetéje közül, a ki ahad ellen jön majd, és töraz északi király erõsségei-re, és azokat megszállja ésbeveszi.

439

8. És azoknak isteneit is bálványaik-kal és drága arany- és ezüstedé-nyeikkel együtt fogságba viszi Égyip-tomba, és néhány esztendeig erõ-sebb lesz mint az északi király.9. Ez ugyan bemegy a déli király or-szágába, de visszatér az õ földére.10. De az õ fiai fegyverkez-nek és sok nagy seregetgyûjtenek, és hirtelen jön ésbeözönlik, és átmegy ésvisszatér, és hadakoznakmind az õ erõsségéig.11. És felháborodik a déli ki-rály, és kimegy és megütkö-zik vele, az északi királylyal,és az nagy sokaságot állítfel, de ez a sokaság annak akezébe adatik.12. És a mint a sokaság elfo-gatott: felfuvalkodik annakszíve, és sok ezeret letipor;még sem lesz hatalmas.13. Mert az északi királyvisszatér, és az elõbbinél na-gyobb sokaságot állít; né-hány esztendõ mulva nagysereggel és nagy készletteljõ bizony.14. És azokban az idõkben sokantámadnak a déli király ellen,a te néped erõszakos fiai is felkel-nek, hogy beteljesítsék a látomást,de elhullanak.15. Mert eljõ észak királya, éstöltést emel és beveszi az erõ-sített várost (ûrbázist?); ésdélnek seregei meg nem áll-nak, sem az õ válogatott né-pe, és semmi erõ nem bír el-lene állni.16. És az, a ki reátört, a maga tetszé-se szerint cselekszik, és senkisem lesz, a ki ellene álljon,és megállapodik a dicsõ földön, ésmegsemmisül az az õ kezé-tõl (fegyverétõl?).17. Azután maga elé tûzi, hogybemegy az õ egész országá-nak erejével, és békés szán-dékot mutat, és leányasz-szonyt ad néki feleségül,hogy megrontsa, de az nemáll meg és nem tart vele.

18. És fordítja orczáját a szige-tekre, és sokat elfoglal; deaz õ gyalázatosságának vé-get vet egy vezér, a mellett,hogy megfizet néki az õ gyalázatos-ságáért.19. És fordítja orczáját a ma-ga országának erõsségeire,és meghanyatlik, elesik ésnem találtatik meg.20. Ennek helyébe jön az, a kiadószedõt jártat végig az ország di-csõ földén, de rövid idõn meg-rontatik, noha nem harag-gal, sem viadalban (méreg?).21. És ennek helyébe egy útá-latos áll, a kire nem teszik az or-szág ékességét; hanem alattom-ban jõ, és hízelkedéssel jutaz országhoz.22. És a beözönlõ seregekelárasztatnak az õ orczája elõttés megtöretnek; még egyszövetséges fejedelem is (ittmegint csak misszionáriusrólvan szó, mert a fejedelem kife-jezést a misszionárius önma-gukra érti).23. Mert a vele való megba-rátkozás óta csalárdul cse-lekszik ellene, és reá tör ésgyõzedelmet vesz rajta ke-vés néppel.24. Alattomba még az országgazdag részeibe is behatol,és azt cselekszi, a mit nemcselekedtek sem az õ atyái,sem az õ atyáinak atyái: zsák-mányt, prédát és gazdagságot té-kozol elõlök, és az erõsségek el-len is cselt kohol, de csak egyideig.25. És felindítja az õ erejétés szívét a déli király ellennagy sereggel, és a déli ki-rály is hadra készül nagy se-reggel és igen erõssel, demeg nem állhat, mert cseltkoholtak ellene.26. És a kik az õ ételét eszik,megrontják õt (megmérgezik),és az õ serege elszéled, éssokan elhullanak seb miatt.

440

27. De ennek a két királynakszíve is gonoszt forral, ésegy asztalnál hazugságotszólnak egymásnak; de sikernélkül, mert a vég még bizonyosidõre elmarad.28. Azért visszatér az õ földére nagygazdagsággal; de az õ szíve aszent szövetség ellen van (amisszionáriusok szövetsége), ésellene tesz, és újra visszatér az õ föl-dére.29. Bizonyos idõben megjõ, és dél-re megy: de nem lesz utolszor úgy,mint elõször volt.30. Mert kitteus hajók jõnek(fegyveres ûrhajók?) ellene ésmegijed, és visszatér és dü-höng a szent szövetség el-len és cselekszik ellene;visszatér és ügyel azokra, a kik el-hagyják a szent szövetséget.31. És seregek állanak fel az õ részé-rõl, és megfertéztetik a szenthelyet,az erõsséget, és megszüntetik amindennapi áldozatot, és fel-teszik a pusztító útálatossá-got.32. És a kik gonoszul csele-kesznek a szövetség ellen,azokat hitszegésre csábítjahízelkedésekkel; ellenben az Is-tenét ismerõ nép felbátorodik éscselekeszik.33. És a nép értelmesei sokakat ok-tatnak, de hullanak fegyver és tûzmiatt, fogság és rablás miatt napo-kig.34. És miközben elhullanak, megse-gíttetnek kicsiny segítséggel, éssokan csatlakoznak hozzájok kép-mutató beszédekkel.35. És elhullanak az értelmesek kö-zül is, hogy megpróbáltassanak,megtisztíttassanak és megfehérít-tessenek a vég idejéig; mert a ren-delt idõ még hátra van.36. És a király a maga tetszé-se szerint cselekszik és fel-fuvalkodik és felmagasztal-ja magát minden isten felett(a misszionáriusok között), ésaz istenek Istene (fõmisszio-nárius) ellen is vakmerõnszól, és szerencsés lesz, míg nem

betelik a harag; mert a mi elhatároz-tatott, az végre is hajtatik.37. Nem gondol atyáinak istenei-vel, nem gondol az asszonyok ked-venczével, és egy istennelsem; hanem mindennek fölibe ma-gasztalja magát.38. De a helyett tiszteli az erõdökistenét annak helyén; és azt az is-tent, a kit nem ismertek az õ atyái,tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakö-vekkel és becses ajándékokkal.39. És az erõdített városokban igyteszen az idegen istenek nevében:a ki hódol, annak dicsõségét meg-sokasítja és sokak felett ad nékikhatalmat; a földet elosztja jutalomgyanánt.40. De a vég idején összetûzvele a déli király, és mint aforgószél (más szövegekbõlegyértelmûen kitûnik, hogyilyen módon csak a misszioná-riusok jármûvei mozogtak), úgymegy reá az északi királyszekerekkel, lovasokkal éssok hajóval, és betör az or-szágokba, elözönli és végigjár-ja azokat.41. És bemegy a dicsõ földre, és so-kan elesnek; de ezek megszabadul-nak az õ kezébõl: Edom, Moáb ésaz Ammon fiainak színe-java. (Ittis magán hordja a szöveg az ak-kori idõk korlátoltságát. Hiszennapjainkban már nincs Moáb ésEdom. Már nem léteznek, mintországok. Ezért is furcsa, hogya szövegben néhol a dolgokata misszionáriusokra lehet érte-ni, néha meg az emberekre).42. És kezeit az országokra veti, ésÉgyiptom földe meg nem mene-kedhetik.43. És ura lesz Égyiptom arany- ésezüst-kincseinek és minden drága-látos javainak; libiabeliek és szere-csenek is lesznek az õ kíséretében.44. De megriasztják õt nap-keletrõl és északról való hí-rek, és kivonul nagy harag-gal (a harag sok esetben jelenthajtómû gázsugarat), hogy el-veszessen és megöljön so-kakat.

441

45. És felvonja az õ sátor-pa-lotáját a tengerek és a di-csõ szent hegy között; és

végére jut, és senki sem se-gít rajta.

(*605)

A viszály során teljes zûrzavar tört ki:6. És az angyalokat is, a kiknem tartották meg fejede-lemségöket, hanem elhagyták

az õ lakóhelyöket, a nagy napítéletére örök bilincseken, sötét-ségben tartotta.

(*1104)

A kirobbant háború mozzanatairól, mely a “fejedelmek” és“mennyei fejedelemségek“ között folyt, immár Jánostól tud-hattunk meg részleteket.

Nagyon érdekes az is, hogy Dániel “látomásai” és János “lá-tomásai” szorosan összefüggnek. Hiszen a leírt harci cselek-mények, fegyverek mindkét esetben majdhogynem szinte azo-nosak.

De ezen nincs is mit csodálkoznunk. Jól tudjuk ugyanis, hogysemmiféle misztikus “látomásról” szó nem volt. Azok az infor-mációk, melyek Dániel és János könyveiben szerepelnek, nemföldi eredetûek. Minden esetben ismeretlen személyektõl szár-maznak. Akik Isten országából jöttek...

Ezeket az információkat kis “adagokban” juttatták el hozzánk.Ennek köszönhetõen azok “szétszakítva” szerepelnek külön-bözõ könyvekben, melyek más-más korban íródtak. De ennekellenére egységes logikai egészet alkotnak. A misszionáriu-sok történelmérõl szólnak.

A háború azzal végzõdött, hogy a “jók” gyõzelmet arattak a“rosszakon”, elpusztították azok “fenevadjait”, “sárkányait” ésazokat a személyeket, akik ezek “bélyegét” magukon viselveszolgálták és imádták õket. Vagyis a fõ harci erõket.

Miután a döntõ csatákat megnyerték és a fõerõket megsem-misítették, már csak az elszigetelten harcoló “fejedelemsége-ket” kellett lefegyverezni:

*1259 Pál kolossébeliekhez írt levele 2(*605) Dániel könyve 11(*1104) Júdás levele

15. Lefegyverezvén a fejede-lemségeket és a hatalmasságo-

kat, õket bátran mutogatta, diadaltvevén rajtok abban.

*1259

Ezzel ért véget a történelem elõtti idõkben a kozmoszbanvívott nagy fegyveres konfliktus.

442

SEOL

Az eddigiek során nyilvánvalóvá vált, hogy a misszionáriu-sok, egy nem földi társadalom képviselõinek bolygónkon foly-tatott tevékenykedésérõl szólnak a biblikus szövegek.

Az is egyértelmû, hogy azon esetekben, mikor felfedték ma-gukat (gondolok itt a Mózes korában és röviddel utána történ-tekre), minden esetben a magasból ereszkedtek alá.

Persze kiépített támaszpontjaik ugyan lehettek a Föld egyes,emberek által nehezen megközelíthetõ helyein. Ugyanakkor akésõbbiekben ezek már egyértelmûen nem a Földön voltak.

Nos, ugyanakkor minket leginkább az érdekel, hogy merre,hol van az õ hazájuk, az a lakott világ — a “mennybéli ország”—, ahonnan jöttek.

Erre vonatkozólag fontos információkat tartalmaznak minda-zok az érthetetlennek tûnõ számadatok, melyek a szövegek-ben szerepelnek.

Mivel egyértelmû, hogy e fejlett civilizáció képviselõi a koz-mosz egy távolabbi részérõl érkeztek hozzánk, ezért figyelem-be kell vennünk egy nagyon fontos mozzanatot. Éspedig azt,hogy az a világ, ahol ez a társadalom él, minden bizonnyal erõ-sen különbözik a mienktõl. Itt elsõsorban gondolok arra, hogyaz az égitest vagy égitestek, melyek ott éltetõ fényt sugároz-nak, nem azonosak a mi Napunkkal.

Az is nyilvánvaló, hogy a Hold nevû kísérõvel, melybõl egyvan, csak a mi bolygónk rendelkezik. Ezért a Nap, a Hold, aMerkur, a Vénusz, a Mars stb. fogalmak csak a mi világunkhoztartoznak.

Egy másik lakott világnak is minden bizonnyal megvannaka sajátos fogalmai, melyekrõl nekünk még csak elképzelé-sünk sincs. Arról már nem is beszélve, hogy a földi nyelve-ken sem lehet megfelelõjük. Mivel itt azok a fogalmak nin-csenek jelen.

Mivel a misszionáriusok sok fontos információt közöltek ma-gukról velünk, ezért ezen információk között lennie kell olya-noknak is, melyek kizárólag az õ világukra jellemzõek. És nemtudunk mit kezdeni ezekkel. Nem értjük õket, hiszen olyanfogalmak, melyek a mi világunkban nem találhatók meg.

Nos?

443

Úgy tûnik, valóban vannak ilyen információk. Például a SEOL...A szövegekben sok ízben találkozunk egy SEOL nevezetû

hellyel, amely olyannyira szörnyû, hogy attól mindenki retteg.A szemtanúk, akikkel a misszionáriusok felvették a kapcsola-tot, azoktól egy olyan helyrõl hallottak, melyet azok saját nyel-vükön Seolként, borzongva említettek.

16. A halál vagye õket körül, ele-venen szálljanak a Seolba; mert

gonoszság van lakásukban, ke-belökben.

*1262

Talán a SEOL — a pokol? Ahol az ott szenvedõket a patásördögök üstben fõzõcskézik?

Badarság!Egy olyan hely a világegyetemben, ahova csak a “rosszak”

kerülnek, és melytõl mindenki fél. Melyet nem hagyhatnak elsoha.

Na nem rácsos, nyikorgó vasajtókkal.49. Kicsoda oly erõs, hogy éljen ésne lásson halált s megszabadítsamagát a Seolnak kezébõl?...

*1263

12. Valamit hatalmadban van csele-kedni erõd szerint, azt cselekedjed;mert semmi cselekedet, okosko-

dás, tudomány és bölcsességnincs a Seolban, a hová menendõvagy.

*1264

14. Megváltom õket a Seol hatalmá-ból! Megmentem õket a haláltól!...Hol van a te romlásod oh Seol?!Megbánás elrejtetett én elõlem.

*1265

*1264 Prédikátor könyve 9*1265 Hóseás könyve 13*1266 Ámós könyve 9*1267 Zsoltárok könyve 141





18. Uram, ne szégyenüljek meg, mi-velhogy hívlak téged; a gonoszok

szégyenüljenek meg és pusztulja-nak a Seolba.

*1260

Egy olyan hely, ahova szörnyû dolog kerülni. Ami legalábbolyan szörnyû, mint a halál:

15. Mint juhok, a Seolra vettetnek, ahalál legelteti õket, és az igazak ural-

kodnak rajtok reggel; alakjokat ele-mészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

*1261

Csak az ellenségeiknek kívánták, hogy oda kerüljenek:

Már csak azért is egyértelmû, hogy ez nemcsak egy fogalom,hanem valós hely valahol az Univerzumban, mivel az “Úr” isúgy említi, mint egy konkrét helyet.

2. Ha a Seolba ássák is be mago-kat, kezem onnan is kiragadja õket;és ha az égbe hágnának is fel, on-nan is levonszom õket!

*1266

7. Mint a ki a földet vágja éshányja, úgy szóratnak szétcsontjaik a Seol torkában.

*1267

444

Olyan ez a hely, a SEOL, melybe ha valaki eljut, onnan visszanem tér. A SEOL fogalma a szövegekben a halállal egyenérté-kû. A legszörnyûbb hely, ahova bárki is eljuthat. Egy olyan helyabban a másik lakott világban, ahova ama másik társadalomtagjai közül senki sem szeretne kerülni.

Nagyon nehéz értelmezni, mivel, mint már említettem, a mivilágunkban, szûkebben a Naprendszerben, ilyen nincs.

Az utolsó idézet azonban szöget üt az ember fejébe. Olyanbenyomás alakul ki bennünk, mintha a SEOL egy “megsemmi-sítõ” valami lenne, mely “szétrobbantja”, széthányja a csonto-kat a “torkában”.

Ugyan mi lehet ez? Mi az a konkrét hely, ahonnan nincs visz-szatérés, és mely a bejáratánál — “torkánál”— mindent szét-tép?

Azt azért mégse gondoljuk, hogy egy megsemmisítõ készü-lék. Ez nagyon valószínûtlen. Ellenkezõleg: egy olyan hely, aho-va ha “bejut” valami vagy valaki, onnan nem tud visszatérni.

Ismerünk-e az univerzumban ilyen helyet?Hát..., valami hasonlót, igen.A modern asztrofizika feltételezi a világûrben olyan objektu-

mok meglétét, melyeket hatalmas gravitációs terük miatt méga fény sem tud elhagyni. Ezért teljességgel sötétek. Fekete lyu-kak! Olyan korábban volt csillagok, melyek pusztulásukkor egy-re kisebb és kisebb méretûvé zsugorodtak össze, míg végül“eltûntek”. Csak a nagyon erõs tömegvonzásuk következtébenéreztetik jelenlétüket. Látni nem lehet õket. Ezért “feketék”.Lyuknak meg attól “lyukak”, mert vég nélkül “nyelik el” a kör-nyezetükbe vonzott kozmikus anyagot.

Nos, egy ilyen objektumhoz, ha közel kerül bármi is, akkorazt menthetetlenül “beszippantja”, és többé nincs visszaút. A“beszippantáskor” az objektum közelében ugyanakkor olyany-nyira nagy árapály-erõk jelentkeznek, hogy mindent darabjairaszaggatnak: ”Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnakszét csontjaik a Seol torkában.”

A fekete lyukakról még más elképzelések is szerepelnek afizikában, de ezek nem képezik könyvünk tárgyát.

Bármi is legyen a Seol, egy bizonyos: a szó eredetét tekintvenem földi, így egy másik lakott világ és annak nyelvének a ré-sze.

445

TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD...

A XX. század második felében vetõdött fel és vált aktuáliskérdéssé a más értelmes lények által lakott világok megléte.Bár a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az embe-rek fantáziáját már jóval korábban is megmozgatta az ilyen vilá-gok esetleges létezésének gondolata.

Elõször természetszerûleg, nem ismerve a Föld kísérõjén, aHoldon uralkodó fizikai viszonyokat, azt feltételezték, hogy ottértelmes, bár furcsa kinézetû lények élnek.

Késõbb ez a feltételezés a Naprendszer Mars bolygójára te-võdött át. Képzeletünkben az ott élõ lényeket elneveztük mars-lakóknak, akik kicsik, zöldek és csápjaik vannak.

Persze ma már jól tudjuk, hogy a vörös bolygón ilyen lényekegészen biztosan nem élnek. Talán valamilyen primitív létfor-mák létezhetnek a marsi felszín alatt, de meglétük mind a mainapig nem bizonyított.

1938 októberében az USA-ban hatalmas pánikot és tömeg-hisztériát váltott ki egy hangjáték, melyet Orson Welles rende-zett ”Világok háborúja” címmel. Talán tréfának szánták megal-kotói, hogy nem figyelmeztették a rádió elõtt ülõket arra, hogymindez csupán egy képzelt történet.

Röviden arról szólt, hogy marslakók érkeznek a Földre pusz-tító szándékkal, hogy leigázzák az emberiséget. A képzelt tu-dósítások oly élethûre sikeredtek, hogy az államokban tömeg-pánikot váltottak ki.

Talán ezzel vette kezdetét az a kampány, mely elhintette azemberek tudatában az ismeretlen, nem földi lényektõl való pá-ni félelmet. Ez az irányzat a kilencvenes évek filmiparában csú-csosodott ki. Példaként említhetnénk akár az 1997-es év kasz-szasikerét, A függetlenség napját, vagy a világszerte nagy si-kert aratott X-akták címû filmsorozatot.

Valamiért azt feltételezzük, hogy amennyiben léteznek a Föl-dön kívül értelmes lények, akkor azok feltétlenül rondák, csú-fak és torzak. És a visszataszító külsejükön csak a gonosz szán-dékaik tesznek túl.

446

Ezek a rút lények feltétlenül az emberiség létére törnek, elakarják azt pusztítani. A Földet pedig mint nyersanyagforrástkiszipolyozni.

A függetlenség napja címû filmben civilizációnk egy ember-ként veszi fel a küzdelmet a betolakodó csúf és gonosz lényekellen. És a harcot, bár nagy veszteségek árán, de megnyeri.

Az X-akták filmsorozatban ellenben a földönkívüliek konspi-ratív, titkos tevékenységet folytatnak. Elõkészítve a talajt a gyar-matosításhoz. Vagyis egy másik lakott világ le kívánja igázni aFöldön élõket, saját rabszolgáivá téve õket.

Nos, mára már, sajnos, a köztudatban mélyen gyökerezik aza feltevés, hogy amennyiben léteznek Földön kívüli élõlények,akkor azok csúfak, gonoszak és félni kell tõlük. Sõt, mi több:harcolni kell ellenük!

Nos?Fogadjuk ezt el? Fogadjuk el lelkünk sötétebbik oldalát, mely

félelemmel és agresszivitással teli? Vagy próbáljuk meg egymásik nézõpontból megvizsgálni a dolgokat?

Az, hogy bolygónkon, a Földön kívül léteznek más, értelmestársadalmak, immár nem kétséges. Hiszen mindvégig errõl szóla Biblia! De vajon félnünk kell-e annak tagjaitól? Félni attól,hogy majdan gyarmatosítani kívánnak bennünket?

Vajon miért nem tették eddig? Mert semmi ilyen irányú szán-dékuk nincs!

A történelem során többször beavatkoztak ugyan életünkbe,de azzal a céllal, hogy a helyes irányba tereljék a földi civilizá-ció fejlõdését. Ám a beavatkozások során mindvégig a háttér-ben maradtak. Vajon miért nem gyarmatosítottak már Mózeskorában bennünket?

Nos, enyhén szólva vegyes érzésekkel tekintünk egy jövõ-beni kapcsolatfelvétel elé. És közben megfeledkezünk arról,hogy az emberiség egy nagy része mintegy kétezer éven ke-resztül imáiban ezért könyörgött...

Egy olyan személytõl ered ez az ima, aki maradandó nyomothagyott az emberiség emlékezetében. Jézustól! Akirõl már so-kat megtudtunk.

447

Megfeszítése után két évezreden át, nemzedékrõl nemzedék-re, apáról fiúra, szállt egy óhaj, egy könyörgés: ”Jõjjön el a teországod..., mint a mennyben, úgy a földön is...”

Hosszú-hosszú ideig imáikban könyörögtek az emberek azért,hogy az a mennybéli ország jelentkezzen. És itt a Földön olyanállapotok, rend, társadalmi berendezkedés uralkodjon, mintott, a mennyek országában. A kozmoszban...

Igen, kedves olvasó, helyesen ismerte fel: a Mi Atyánk kez-detû imáról van szó:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg ate neved;Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod,mint a mennyben, úgy a földön is...

Sok-sok évszázadon keresztül az emberek imáikban azt kér-ték, hogy legyen meg az õ akaratuk, és a Földre jöjjön el az õországuk.

Mindvégig a gyarmatosításért könyörögtünk hát?

*1268

*1268 Máté evangyélioma 6/9-10

448

A HÁLÓZAT MA

Vajon napjainkban bolygónkon jelen vannak-e egy nem földieredetû társadalom képviselõi?

A kérdés meglehetõsen érdekes.A mindent tagadók valószínûleg kapásból azt válaszolnák erre,

hogy ugyan már, magának a Földön kívüli életnek a megléte sembizonyított. Nemhogy még az, hogy itt is vannak közöttünk!

Csakhogy van egy pici de...Egy ilyen civilizáció meglétére a bizonyíték maga a Biblia!Ha ezt elutasítjuk, akkor újra csak oda lyukadunk ki, hogy a

Szentírás nem egyéb egyfajta mese-, legenda- vagy mítoszgyûj-teménynél. Melynek vagy hiszünk, vagy nem.

Láthattuk azonban, hogy a biblikus szövegekben foglalt törté-netek és leírások egy csapásra érthetõkké válnak, ha a meg-szokottól eltérõ, gyökeresen más szemszögbõl vesszük szem-ügyre õket.

Ebben az esetben a történetek, leírások, események mind-mind egy földönkívüli társadalom irányába mutatnak. A ”meny-nyek” országával és annak küldötteivel vannak kapcsolatban.Azzal az országgal, ahonnan azok az ismeretlenek jöttek. Amennyekbõl. A kozmoszból!

Mint a nyolcadik fejezet során láthattuk, a misszionáriusokJézus idejében egy mindent átfogó Hálózatot hoztak létre. Mely-nek tagjai részben földi emberek voltak, részben pedig...

Azt már tudjuk róluk, hogy lényegileg mások, mint mi. Ugyan-akkor külsõleg hasonlóak. Na nem õk hasonlítanak miránk. Ha-nem mi õrájuk...

Jézus küldetése során a Hálózat mindvégig a háttérbõl, a kons-piráció összes elemét alkalmazva segítette elõ a Csapat tevé-kenységét. A “csodatevések” során több ügynöke csodálato-san “gyógyult meg egy pillanat alatt”. Ez volt a feladatuk. És azemberek hittek. Elhitték, hogy csoda történt!

Késõbb, az idõk során, a misszionáriusok valószínûleg több-ször is beavatkoztak az események menetébe. Mert mondjukMohamed prófétához, akárcsak Jézushoz, szintén egy világval-lás — a muzulmán — megszületése kötõdik.

6. ...Isten a maga képére teremté az embert.*1269


449

De vajon mi a helyzet napjainkban? Itt vannak-e közöttünk?Semmi okunk nincs feltételezni, hogy valaha is kivonultak a

Földrõl. Mindvégig itt voltak, és most is itt vannak. Közöttünk.A Hálózat ma is létezik, csak sokkal nagyobb, és mindenhol

jelen van. A jelenben az egyik legfontosabb feladata felkészí-teni az emberiséget... a kapcsolatfelvételre.

Hogyan?! — kérdezhetik most sokan.Vizsgáljuk csak meg az elmúlt néhány évtized történéseit.

Nem furcsa, hogy az UFO-probléma és a földönkívüliek kérdé-se csak az utóbbi fél évszázadban vetõdött fel ennyire élesen?

A tudomány fejlõdése az oka! — válaszolnák erre sokan.Hiszen ismereteink gyarapodnak, és az Univerzum egyre na-gyobb tereit vagyunk képesek mûszereinkkel átfogni.

Igen. Valóban. Csakhogy...Furcsamód néhány évtizede jelent meg az elsõ hír, igaz plety-

kaszinten, egy lezuhant, nem földi eredetû repülõ jármûrõl.Korábban miért nem tudtak az emberek hasonlókról? Mert

bárhogy is kutatunk a történelemben, sehogy nem tudunk ilyennyomokat találni... Csak az utóbbi pár évtizedben.

Miért?Sokan vannak, akik a Föld különbözõ pontjain élnek, és bár

soha nem találkoztak és nem is ismerhetik egymást, ugyan-olyan általuk megfigyelt jelenségekrõl számolnak be. Hogy le-het ez? Közülük többeket különféle pszichológiai vizsgálatok-nak vetettek alá, de minden esetben kiderült, hogy teljesenépeszû, hétköznapi emberek. Így az emberiség lassacskán kez-di elfogadni azt a feltevést, hogy létezhetnek nem földi társa-dalmak, és ezek képviselõi itt vannak, közöttünk.

És pontosan ez a cél!A misszionáriusok fokozatosan, lépésrõl lépésre készítenek

fel bennünket arra, hogy elfogadjuk és magunkévá tegyük ezta gondolatot...

A Hálózat tagjai mindannyian ezen ügyködnek.Akárcsak Jézus idejében, az ügynökök nem minden eset-

ben ismerték egymást. Egy-egy térség különbözõ lakott telepü-lésein élték a hétköznapi emberek mindennapi életét. Senki-nek nem szúrtak szemet. Miért lenne hát ez most másképp?

450

Többen váltig hangoztatják, hogy UFO-kat láttak, személye-sen találkoztak velük, sõt, némelyek állítják, hogy magukkal isvitték õket. Ezek a Hálózat tagjai!

Na persze nem mindenki! Mert sokan valóban láthattak a sa-ját szemükkel azonosítatlan repülõ objektumot. Ezért semmi-képp nem szabad mindenkit egy kalap alá venni. És arról, akiilyen megfigyelésrõl számol be, kijelenteni, hogy ügynök. Eznagy hiba lenne!

De ugyanakkor a Hálózat jelen van. És a tagjai szintén beszá-molnak arról, hogy ilyen meg amolyan dolgokat láttak, tapasz-taltak. Mint Jézus idejében! Hiszen ugyan mi a kockázat? Leg-feljebb az ilyen emberekre gúnyolódva ráfogják, hogy külön-cök. De õk teszik a dolgukat, végrehajtják a kapott feladatot. Aköztudatban folyamatosan hintik el azt a gondolatot, hogy van-nak. Itt vannak...

Ezen információk, “megfigyelések” nyomán regények, filmek,szenzációk születnek. Melyek mind-mind egy-egy lépéssel kö-zelebb viszik az emberiséget annak a gondolatnak az elfogadá-sához, hogy nem vagyunk egyedül.

És minden nappal egyre közelebb és közelebb kerülünk ah-hoz az idõponthoz, mikor majdan felveszik velünk a kapcsola-tot. Melyet a Biblia az “Úr nagy napjaként” említ...

451

AZ ÚR NAGY NAPJA

Az emberiség, legalábbis az a része, mely keresztény vallá-sú, majdhogynem retteg egy olyan idõponttól, melyet a VILÁG-VÉGEKÉNT tart számon. A biblikus szövegek sok helyütt tar-talmaznak olyan részleteket, melyek arról szólnak, hogy rette-netes dolgok fognak akkor bekövetkezni: kataklizmák, melyeknyomán hullahegyek lesznek mindenütt. Nem szabad azon-ban elfelejtkeznünk egy fontos mozzanatról: e leírások sokévszázaddal korábban keletkeztek, s magukon viselik az ak-kori kor politikai és erõhatalmi viszonyait.


3. Mert közel egy nap és közel azÚrnak napja, felhõnek napja, a po-gányok ideje lesz az.8. És megtudják, hogy én vagyok azÚr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, ésösszetörik minden segítõje.14. És elpusztítom Pathróst, s ve-tek tüzet Zoánra, és teszek ítélete-ket Nóban.15. És kiöntöm haragomat Sinre,Égyiptom erõsségére, és kivágoma sokaságot Nóból.16. És vetek tüzet Égyiptomra, kínokközt vergõdik Sin, és Nó megtörik,és Nófba betörnek fényes nappal.17. Aven és Fibéseth ifjai fegyvermiatt hullanak el, és õk magok fog-ságra mennek.18. És Tehafneheszben megsötéte-dik a nap, mikor ott összetörömÉgyiptom pálczáját, és meg-

szünik benne erejének ke-vélysége, õt magát felhõ takarjael, és leányai fogságra mennek.

*1270

7. És mikor eloltalak, beborítom azeget, s csillagait besötétítem, a na-pot felhõbe borítom, és a hold nemfényeskedik fényével.8. Minden világító testet megsöté-títek miattad az égen, és bocsátoksötétséget földedre, ezt mondja azÚr Isten.10. És cselekszem, hogy elborzad-janak miattad a sok népek, s kirá-lyaik rémüljenek el rémüléssel miat-tad, mikor villogtatom fegyvere-met elõttök, s remegni fognak min-den szempillantásban, kiki az õ éle-téért, zuhanásod napján.

*1271

Elég sötét és rémisztõ képet vázol fel Ezékiel. Csakhogy mind-azon országoknak és hatalmi tényezõknek, melyek az õ korá-ban meghatározók voltak a térségben, mostanra már szinte nyo-muk nem maradt.

Egyiptom sem játszik immár a világpolitikában meghatározószerepet.

Ebbõl is látszik, hogy ezek a sötét és borús jóslatok azértolyannyira rémisztõek, mert kifejezik mindazokat az indulato-


452

kat és ellenérzéseket, melyek az elnyomó hatalmak iránt fo-galmazódtak meg Ezékiel idejében.

Az ugye érthetõ, hogy Ezékiel, aki sorstársaihoz, az izraeli-tákhoz hasonlóan szintén rab volt (a zsidók babiloni rabságaidején), a legválogatottabb büntetéseket ígérte elnyomóiknak.

Mert rabok lévén, mindannyian nap mint nap a szabadulás-ban reménykedtek, mikor majd az “Úr” megszabadítja õket:


12. Miképen a pásztor tudakozódiknyája után, a mely napon ott áll el-széledt juhai között; így tudakozó-dom nyájam után, és kiszabadítom

õket minden helyrõl, a hova szét-szóródtak a felhõnek s borúnaknapján.

*1272

Mikor majd ez bekövetkezik — csak azt kívánták — a legválo-gatottabb és legszörnyûbb büntetésekben legyen részük mind-azoknak, akik õket rabságban tartották, emberi és személyisé-gi jogaikat porba tiporták.

Levonhatjuk hát azt a következtetést, hogy a sötét jóslatokazért olyannyira rémisztõek, mert nagyrészt indulatok szültékõket. Ugyanis az a nap, mely a jövõben eljön majd, egyáltalánnem errõl fog szólni.

Próbáljuk ezért egy másik szemszögbõl megközelíteni.Térjünk vissza Jézushoz, aki több olyan “szent titok” — in-

formáció — birtokában volt, mely egy kozmoszbeli országra,egy másik lakott világra vonatkozott.

A “halála” után több ízben is felvette a Csapat tagjaival a kap-csolatot! Ezen nincs is mit csodálkoznunk, mivel tudjuk, hogyvalójában nem halt meg, hanem egy speciális szer hatására,melyet a misszionáriusoktól kapott a kertben, a megfeszítéseelõtti nap éjszakáján, biológiailag egyfajta tetszhalál állapotábakerült. Ezt a szert azoktól kapta, akik egy “angyal” fedélzeténérkeztek (*822).

Miután különös körülmények között eltûnt, Jézus a legna-gyobb titokban kapcsolatba lépett a Csapat tagjaival. Ezek so-rán újabb utasításokat és instrukciókat adott nekik, melyek aTerv további végrehajtásával voltak kapcsolatban.

453

Ugyanakkor más típusú információkat is átadott a Csapatnak,melyek egy másik lakott világra vonatkoztak:

3.Kiknek (az apostoloknak) az õszenvedése után sok jel által megis mutatta, hogy õ él, negyven na-

pon át megjelenvén nékik, ésszólván az Isten országáratartozó dolgokról.

*1273

Az egyik ilyen titkos “randevú” során, mikor a “feltámadt”Jézussal beszéltek az apostolok, megkérdezték, mikor szán-dékoznak a misszionáriusok a földi emberekkel felvenni a kap-csolatot:

Úgy tûnik, a misszionáriusok nem határozták meg elõre aztaz idõpontot, mikor majd felfedik magukat. Ellenkezõleg: fo-lyamatosan figyelik a Földön zajló folyamatokat, elsõsorban azo-kat, amelyek arra vonatkoznak, hogyan viszonyulnak az embe-rek a gyökeresen új gondolatokhoz. És nyilvánvaló, hogy majdcsak akkor döntenek a kapcsolatfelvételrõl, mikor a helyzetmegérik erre.

Akkor majd eljönnek abból az országból, mely ott fenn — azégben van:

megtartó Úr Jézus Krisztust isvárjuk;

*1275

20. Mert a mi országunkmennyekben van, honnét a

Arról, hogyan fog kinézni, mikor majd megjelennek ajármûveik a Föld egén, a Biblia ekképp beszél:

31. Mikor pedig eljõ az ember-nek Fia az õ dicsõségében (ûrha-jó), és õ vele mind a szent an-gyalok (a Flotta), akkor beül majdaz õ dicsõségének királyiszékébe(jármûtípus).

(*1042)

38. Mert valaki szégyel engem és azén beszédeimet e parázna és bûnösnemzetség között, az embernek Fiais szégyelni fogja azt, mikor eljõaz õ Atyja dicsõségében aszent angyalokkal.

(*1044)

26. Mert valaki szégyel engem ésaz én beszédemet, az embernek Fiais szégyelni fogja azt, mikor eljõaz õ dicsõségével, és az Atyáé-val és a szent angyalokéval.

(*1043)

24. De azokban a napokban, azu-tán a nyomorúság után, a nap elsö-tétedik, és a hold nem fénylik,25. És az ég csillagai lehullanak, ésaz egekben levõ hatalmasságokmegrendülnek (zaj).

6. Mikor azért azok egybegyûltek,megkérdék õt, mondván: Uram,avagy nem ez idõben állítod-éhelyre az országot Izráelnek?7. Monda pedig nékik: Nem a tidolgotok tudni az idõket vagy

alkalmakat, melyeket az Atyaa maga hatalmába (hatáskö-rében fenntartotta magának a jo-got arra, hogy csak õ döntsön)helyeztetett.

*1274

*1275 Pál filippibeliekhez írt levele 3

*1273,*1274 Az apostolok cselekedetei 1(*1044) Márk evangyélioma 8(*1043) Lukács evangyélioma 9

(*1042) Máté evangyélioma 25

454

26. És akkor meglátják az em-bernek Fiát eljõni felhõkbennagy hatalommal és dicsõ-séggel.27. És akkor elküldi az õ angyalait,és egybegyûjti az õ választottait anégy szelek felõl, a föld végsõ ha-tárától az ég végsõ határáig.

*1276

7. Ímé eljõ a felhõkkel; és mindenszem meglátja õt, még a kik õt általszegezték is; és siratja õt e földnekminden nemzetsége.

(*1050)

Ekkor több olyan titokra is fény fog derülni, melyek létünketés jövõbeni sorsunkat meghatározzák majd. Olyanokra is, me-lyekrõl most még fogalmunk sincs:

25. Annak pedig, a ki titeket mege-rõsíthet az én evangyéliomom és aJézus Krisztus hirdetése szerint,ama titoknak kijelentésefolytán, mely örök idõtõlfogva el volt hallgatva,

*1277

7. Hanem Istennek titkon va-ló bölcsességét szóljuk, aztaz elrejtettet (ki elõl rejtege-tik?), melyet öröktõl fogva elrendeltaz Isten a mi dicsõségünkre;

*1278

5. Azért idõ elõtt semmit se ítélje-tek, míg el nem jõ az Úr, a kiegyrészt világra hozza a sö-tétségnek titkait (vagyis nyil-vánosságra hozza a titkokat. Demiért a sötétség titkai?), másrésztmegjelenti a szíveknek tanácsait;és akkor mindenkinek az Istentõllészen a dícsérete.

*1279

Valami nagy titok sejtelmes körvonalai rajzolódnak ki a szö-vegekben. Vajon mi az?

9. És hogy megvilágosítsam min-deneknek, hogy miképen ren-delkezett Isten ama titok fe-lõl, a mely elrejtetett valaörök idõktõl fogva (ki elõl rej-tegették oly sok ideig?) az Isten-ben, a ki mindeneket teremtett a Jé-zus Krisztus által;

*1280

26. Tudniillik ama titkot, melyel vala rejtve õsidõk óta ésnemzetségek óta, most pedig meg-jelentetett az Õ szenteinek,27. A kikkel az Isten megakarta ismertetni azt, hogy mi-lyen nagy a pogányok között emetitok dicsõségének gazdagsága, aztudniillik, hogy a Krisztus ti közte-tek van, a dicsõségnek ama re-ménysége:

*1281

Ezek nyilván olyan információk, melyek sorsdöntõek lesz-nek az emberiség jövõjét illetõen.

Ezek egyike talán az, hogy a misszionáriusok “örök idõktõlfogva”, de legalábbis az emberiség emlékezetének kezdeteóta, a háttérben maradtak, nem fedték fel magukat. Ugyanak-kor az idõk során a kulisszák mögül mindvégig közvetett esz-közökkel befolyásolták a Földön végbemenõ folyamatokat.




*1276 Márk evangyélioma 13 *1279 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 4*1280 Pál efézusbeliekhez írt levele 3*1281 Pál kolossébeliekhez írt levele 1

455

Csak apránként “csepegtették” a köztudatba mindazokat azinformációkat, melyeket ebben a könyvben tárgyaltunk. A tör-ténelem során az emberiség hosszú-hosszú ideig egyszerûenképtelen lett volna feldolgozni mindazokat az információkat,melyeket a misszionáriusok nyílt megjelenése zúdított volnará.

Pál is arról beszél, hogy bár birtokában volt mindazon infor-mációknak, melyek egy másik lakott világra vonatkoznak, illet-ve a küldötteik bolygónkon kifejtett tevékenységérõl szólnak,ugyanakkor a gyülekezetek tagjai egyszerûen képtelenek let-tek volna megbirkózni az Igazsággal, mindazzal, amit Pál a föl-dönkívüliekrõl tudott.

“Hogy erõsekké tegye a ti szíveiteket”... mert ha felkészület-lenül érné mindez a jövõben a földi emberiséget, akkor az min-den bizonnyal a káosz eluralkodásához, és az emberiség pusz-tulásához vezetne. Ezért kell hát “erõsítenünk a szíveinket”...Hogy elviseljük a megrázkódtatást... az Úr nagy napján...

*1282 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 3 *1284 Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 3

13. Hogy erõsekké tegye a tiszíveteket, feddhetetlenekké aszentségben, a mi Istenünk ésAtyánk elõtt, a mikor eljõ a miUrunk Jézus Krisztus minden õszenteivel egyetemben.

*1284

12. Titeket pedig gyarapítson az Úrés tegyen bõségesekké az egymásiránt és mindenki iránt való szere-tetben, a milyenek vagyunk mi is tiirántatok;

A történelem elõtti idõkben a misszionáriusok azzal, hogyfelfedték magukat, olyan folyamatokat indítottak el a Földön,melyek a teljes és feloldhatatlan szembenálláshoz vezettek.

De bármi is történt egykoron, egyvalami biztos: nem lesz min-dennapi látvány, mikor majd a Flotta jármûvei megjelennek aFöld egén. Ezért Pál is arról szól, hogy elõbb az embereket felkell erre készíteni:

Talán egykoron, hasonló helyzetben mindez ahhoz vezetett,hogy be kellett vetni a Flottát:

2. Téjnek italával tápláltalaktiteket és nem kemény ele-dellel, mert még nem bírtá-tok volna meg (vagyis még

nem voltak azon a szinten, hogyaz igazságot megértették volna),sõt még most sem bírjátokmeg:

*1282


nak eljövetele is.*1283

37. A miképen pedig a Noé napjai-ban vala, akképen lesz az ember Fiá-

456

AZ ÉLET KÖNYVE

A szövegek a “végítélet” kapcsán gyakran emlegetnek egyfurcsa fogalmat — az Élet könyvét.

Elsõre nyilván azt gondolnánk, hogy ez egy olyan könyv, mely-nek lapjai telis-tele vannak írva nevekkel. Azon emberek ne-vei szerepelnek az oldalain, akik életük során pozitív dolgokatcselekedtek, és így majdan méltónak találtatnak arra, hogy el-nyerjék az örök életet.

Tehát e lapokon hasonló nevek szerepelnek, mint: RobertSmith, Jean Thrutho, Katerine Reibeck, Pál Zsófia, Ivan Moroz-nyikov...

Ugye megmosolyogtató? Hiszen teljességgel komolytalan eza feltevés.

Akkor az egész nem igaz, és csak a fantázia szüleménye len-ne?

Nos, hát a korábbiakban többször láthattuk, hogy a teljesség-gel valószerûtlen, sõt néhol derût keltõ feltételezések nem isolyan nagy butaságok. Csak épp nem a megfelelõ szemszög-bõl vizsgáltuk eddig õket.

Ugyanis a szövegekben szereplõ fogalmak kapcsán értenünkkell, hogy azok olyan emberek kifejezései, akik sok ezer év-vel ezelõtt éltek. Így a bonyolult, számukra érthetetlen dolgo-kat egyszerû, néhol szinte primitív módon jellemezték.

A nagy hiba az idõk során ott történt, mikor a szövegek értel-mezésekor mindezt figyelmen kívül hagyták, és az azokbanszereplõ kifejezéseket egy az egyben, szó szerint vették.

Így törvényszerû, hogy tévútra jutottak.Mert láthattuk, hogy a sárkány nem egy óriásgyík, mely repül,

és közben tüzet okád. Azt is megértettük, hogy Ádám hiányzó“oldalbordája” sem egy csontszövetbõl álló testrész. És az “Is-ten nyila” sem légköri elektromos kisülést jelent.

Ugyan miért lenne ez másképp az Élet könyvével. Egy könyv,mely nevekkel van teleírva?

És mi van, ha ugyanazt a vezeték- és keresztnevet egyszerretöbb ember is viseli? Mondjuk a Robert Smith nevet?

Akkor az “Úr” hogyan különbözteti meg õket?Robert Smith I, Robert Smith II...?Ugyan már!Akkor tehát ne is foglalkozzunk a kérdéssel?

457

Mielõtt még legyintenénk, álljunk meg egy pillanatra. Mivelvan érthetõ magyarázat! Valami olyan, amely csak egy emberrejellemzõ. Melynek segítségével egyértelmûen meg lehet az em-bereket egymástól különböztetni. Természetesen nem a ne-vük szerint.

Akkor hát?Tegyünk egy aprócska kitérõt.A kilencvenes évek vége felé a kriminalisztikában egy új bi-

zonyítási eljárás jelent meg...Na?Nem az ujjlenyomat, a daktiloszkópia, mivel az már sok évti-

zede “forgalomban van”.Hanem?A DNS*! A genetikai kód...Egy elhíresült bûntény, egy gyereklány megerõszakolása, a

tettes utáni nyomozás során Nyugat-Európa egyik országábanelrendelték, hogy a férfilakosság minden tagja köteles nyálmin-tát adni. A mintákból nyert DNS-t összehasonlították a bûntettsorán az elkövetõ által hátrahagyott nyomokkal. És a tettest meg-találták!

Csupán összehasonlítva a DNS-mintákat.Visszatérve a témánkhoz: jól tudjuk, a Földön nem élt soha

két tökéletesen azonos ember. Így a genetikai DNS-kódjuk semazonos.

Kivétel azonban valószínûleg itt is akad: az egypetéjû ikrekDNS-mintája szinte azonos.

De különben minden emberre ugyanúgy jellemzõ a DNS-kód,akárcsak az ujjlenyomata. Egyedi, és megismételhetetlen.

Amúgy a DNS-sel korábban is találkoztunk már, mikor az “Életfáját” tárgyaltuk. Akkor megtudtuk azt, hogy Mózes egy DNS-tszintetizáló berendezést látott. Mely életet termett!

Akárcsak az ujjlenyomattal, a DNS-kóddal is tökéletesen belehet azonosítani egy embert.

De mi az a DNS-kód?Mivel ennek a részletes taglalása egész külön könyvet igé-

nyelne, ezért most tekintsünk el tõle. Csak annyit jegyezzünkmeg, hogy egy olyan információt hordozó óriásmolekula, melytestünk minden egyes sejtjének központi részében — a sejt-

* DNS — dezoxiribonukleinsav, vegyi óriásmolekula, mely a genetikai információkathordozza. Minden élõ sejt központi részében — a sejtmagban található.

458

magban — megtalálható. Ez hordozza azt az információt, melyfizikai mivoltunkat megszabja, kezdve a hajszíntõl, a testma-gasságon keresztül a szemünk színéig. De olyan információkatis tartalmaz, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szerve-zetünk mûködjék, és mi éljünk...

A tudósok becslései szerint egy mikroszkóppal is alig látha-tó gén sok száz kötetnyi információt tartalmaz. Míg a génállo-mányunk összesen — nem tévedés —, mintegy négyezer kö-tetnyi adatot tartalmaz. Egy kisebb könyvtárnyi anyagot (!), melyolyan erõsen miniatürizálva van, hogy egy sokezerszeres na-gyítású mikroszkóp alatt is alig látható.

Ez az információ az, mely szükséges ahhoz, hogy a testünkmûködjék...

És ez az az információ, mely minden embernél más és más.Nincs két olyan ember, akinél ez a “négyezer könyvnyi infor-máció” betûrõl betûre azonos lenne.

De nézzük most a dolgokat egy másik szemszögbõl.A szövegek egy könyvrõl beszélnek. De mi az a könyv?Egy információhordozó eszköz. Egy viszonylag kisméretû adat-

hordozó, melynek lapjai vannak, amik tele vannak írva adatok-kal*.

Ezek lehetnek egy romantikus regény betûi, talán egy bûnü-gyi történet eseményleírásai. De lehetnek olyanok is, melyek-bõl a tizenéves gyerekek matematikát vagy fizikát tanulnak.

Tehát a könyv egy információ tárolására alkalmas eszköz.Az élet könyve szintén egy információt tároló eszköz...Melybe nem az emberek nevei vannak beírva, amik egymás-

tól megkülönböztetik õket. Hanem valami más — mely lehetakár az egyedi DNS-kód is. Az élet kódja...

* Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy mikor a Szent szövegek keletkeztek, akönyv fogalmán a papirusztekercset értették.

459

A VÉGÍTÉLET

Az élet könyve az “Úrnak” azért kell, hogy mikor elkövetke-zik az a nap, melyen tettei nyomán mindenki megítéltetik, ak-kor majd azok, akik abba beírva találtatnak, “feltámasztatnak”az örök életre.

Sok-sok évszázadon keresztül az emberek sehogyan sem ér-tették, hogyan lehet egy valamikor meghalt embert, akinek ateste fizikailag az idõk során megsemmisült, és csak a csontjaimaradtak meg, feltámasztani. Netalán úgy, ahogy a horrorfilmekábrázolják? A korábban eltemetett halottak elkezdik a földbõlkiásni magukat?

Enyhén szólva ijesztõ látvány lenne...Hosszú ideig sehogyan sem tudtuk értelmezni az Élet köny-

ve és a halottukból való feltámadás összefüggéseit.Ma végre már tudjuk!Korunk fejlett géntechnológiájának köszönhetõen felismer-

tük: bárkit, bármelyik embert vagy állatot fizikailag bármikorreprodukálni lehet. És a reprodukció tökéletes mása lesz azeredetinek. Mégpedig a közelmúltban nagy vihart kiváltott kló-nozás révén.

Ez a technológia ugyan még nem mûködik tökéletesen, deez csupán idõ kérdése!

Az életet már nem lengi körül a miszticizmus fátyla. Hiszenfogant már gyermek kémcsõben is. A lombikbébi!

Napjainkban ott tartunk, hogy egy aprócska szövetminta se-gítségével szinte bárkit teljes fizikai mivoltában reprodukálnilehet. Csupán technológia kérdése az egész.

Ez pedig olyan távlatokat nyit az emberiség elõtt, melyek szintebeláthatatlanok. Ezért számos erkölcsi kérdés vár még megvá-laszolásra.

Lényegében tehát, ha pontosan ismerjük bárkinek a DNS-kód-ját, a mintegy négyezer kötetnyi információt ”betûrõl betûre”,akkor azt fizikailag bármikor létre tudjuk hozni. Klónozni tud-juk!

Ismétlem: ez immár csupán idõ és pénz kérdése.Tehát ha mondjuk egy sok száz évvel korábban meghalt em-

bernek rendelkezésünkre állna a génkészlete, úgy azt napjaink-ban fizikailag fel tudnánk támasztani!

460

Nem kevesebbre képes tehát immár a tudomány, minthogyegy idõben sokkal korábban élt embert újra életre keltsen!

Tulajdonképpen ez adta az ötletet a nagysikerû Jurassic-parkcímû filmhez. Igaz, ott nem embert támasztottak fel halottaiból,hanem egy több tízmillió évvel ezelõtt kihalt óriáshüllõt — egydinoszauruszt. Egy olyan állatot, mely a Földön mintegy hatvan-millió évvel ezelõtt kihalt. A filmen.

De nem tévedés: napjaink géntechnológiai laboratóriumaibanmár azon fáradoznak, hogy a megkövesedett dinoszaurusz-to-jásokból nyert, használható génekbõl létrehozzanak egy való-di õshüllõt. És ahogy lenni szokott, ez elõbb-utóbb valakineksikerülni is fog. És ekkor semmi sem fogja útját állni annak,hogy egy több ezer évvel ezelõtt élt embert, akinek a maradvá-nyai mumifikálódtak — halottaiból feltámasszanak!

Mi ez, ha nem a feltámadás?!Hangsúlyozom: mindennek semmi köze a valláshoz! Csupán

géntechnológia kérdése az egész.A tudomány vívmányainak köszönhetõen immár egyre töb-

bet és többet tudunk meg önmagunkról, és arról, hogy valójá-ban mi is az élet. Korábban mindezt sûrû homály fedte. Még aközépkorban is súlyosan büntették mindazokat a kutatókat, akikhalottakat boncoltak. Pedig azok azzal a céllal tették ezt, nagytitokban, hogy megismerjék az emberi testet, annak szerkeze-tét, mûködését. Mivel õket is a kíváncsiság hajtotta.

Az elsõ próbálkozásoktól napjainkban eljutottunk oda, hogyszinte már mindent tudunk önmagunkról. A kép, a mozaikkoc-kák, melybõl azt ki lehet rakni, már rendelkezésünkre állnak.Az orvostudomány, a molekuláris biológia és a géntechnoló-gia, és sok más tudományág olyan magasságokba repített ben-nünket, ahonnan már szinte mindent beláthatunk.

Pedig alig száz éve tudjuk, hogy testünk, és minden élõlényteste, sejtekbõl épül fel. Ezek mind-mind önálló objektumok,melyekben folyamatosan számos kémiai reakció zajlik. És an-nak ellenére, hogy mindegyikük önálló “életet él”, atevékenységük mégis össze van hangolva. Ennek köszönhe-tõen léteznek a sejteknél nagyobb organizmusok.

De honnan “tudják” a sejtek, hogy mit kell tenniük? Mert nefeledjük: a megtermékenyített petesejt csak egy darab sejt!

461

És idõvel, a sejtosztódások tucatjai során alakul, alakulnak átmás-más funkciójú sejtté, melyek “szakosodva mûködtetik” azélõ szervezetet.

A sejt mûködését a sejtmagban található DNS-információhor-dozó óriásmolekula irányítja. Mint már említettük, ez egy kisebbkönyvtárnyi anyagot tartalmaz.

Az adott sejt ebbõl az óriási információmennyiségbõl csakazt használja fel, ami a saját mûködéséhez szükséges.

A tüdõ vagy a máj, illetve vese sejtjei mind-mind más felada-tokat látnak el. Bár mindannyian ugyanabból a megtermékenyí-tett petesejtbõl alakultak ki. Nem csodálatos?!

Napjainkban már kezdjük felismerni, hogy az ember szervei— csöppnyi túlzással — hasonlítanak az általunk alkotott szer-kezetek egyikéhez-másikához. Hiszen az emberi agyat, mely-nek a mûködését még mindig nem ismerjük teljesen — számí-tógéphez hasonlítjuk. Az ingerületeket közvetítõ idegpályákatpedig, melyek az agyból jövõ utasításokat közvetítik testünkkülönbözõ pontjai felé, mikroszkópikus kábelkötegekhez ha-sonlítjuk.

A szív sem egyéb, mint egy pumpa, mely egy specifikus fo-lyadék folyamatos keringtetését végzi.

A tüdõ gázcserélõként, míg a vese egyfajta szûrõként mûkö-dik.

De a szemünk is optikai kamerához, míg fülünk egy miniatûrakusztikai érzékelõhöz hasonló. De lehetne ezt tovább sorol-ni.

Mindezt leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, hogy látjuk afákat külön-külön, de az erdõt még nem vesszük észre...

Ha bármerre tekintünk is a természetben, az élõvilágban min-dig ugyanarra a következtetésre jutunk: az egész élõvilág, kezd-ve a legegyszerûbb mikroszkópikus baktériumtól, a rovarokonés madarakon keresztül egészen az emberig, mind-mind sej-tekbõl épül fel. És minden ilyen sejt rendelkezik egy saját irá-nyítómechanizmussal, mely a mûködését meghatározza.

Ez az információ, a DNS-kód, minden élõlénynél más és más.Mert a benne rejlõ ”adatoknak” köszönhetõen lesz egy bakté-riumból baktérium, egy pókból pók, és nem elefánt...

462

Az élõvilág minden egyes élõlényének sejtjében egy prog-ram fut, mely meghatározza magát az élõlényt.

Ugyan a darvini Fajok eredete csak addig jutott el, hogy akülönbözõ fajtájú és csoportokba tartozó élõlényekben közösjellemzõket ismert fel. De ez így is van! Hiszen az élõlényeksejtjeiben sok a közös.

Csak a végkövetkeztetés lett hibás! Mert az ember nem amajomtól származik. Ezt ma már nagyon jól tudjuk!

Bár nyilván a tudomány sok jeles képviselõje fog körömsza-kadtáig ehhez ragaszkodni. Mivel ez a “megszokott régi”. Mi-nek rajta változtatni?

Ez az õ dolguk...Ha a természetben bárhova is nézünk, mindenütt a genetikai

program vezérelte kémiai rendszereket találjuk.Hogy lehet ez?Emlékezzünk vissza Mózes szavaira: “Teremté az Isten az

embert az õ képére”...Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ama másik lakott világ, ahon-

nan a misszionáriusok és maga Jézus is jött, technikailag éstechnológiailag milyen fejlettségi szinten áll?

Nos? Kíváncsiak vagyunk rá?Biztos?—?

Akkor nézzünk tükörbe...

463

UTÓSZÓ

Korunk egyik legnagyobb talánya az, hogy vajon egyedülvagyunk-e a kozmoszban? Mert egyáltalán nem mindegy, mi-lyen választ kapunk erre a kérdésre.

Hiszen ha kiderül, hogy nem vagyunk egyedül, akkor min-den, amiben eddig hittünk — fejreáll. A vallás talaját veszti,mivel nem tud majd mit kezdeni azzal, hogy más civilizációk isléteznek.

De a mai tudományos világképünk is egyetlen pillanat alattdarabjaira hullik! Eddigi értékrendünk felborul. Minden meg-változik.

Közeledik az új évezred. A jóslatok szerint hamarosan eljöna világvége, az utolsó ítélet napja. Mindenki attól retteg, hogyhatalmas pusztulás fog bekövetkezni. Elpusztul társadalmunk,vége lesz a világnak...

Rémisztõ vízió, melytõl mindenki retteg. Hiszen mindannyianélni akarunk.

Kedves olvasó! Nem kell ettõl tartanunk. Nem lesz vége avilágnak, és nem fog elpusztulni az emberiség. Csak a világrólalkotott mai képünk fog apró szilánkokra törni. Mikor majd...felfedik magukat... egy földönkívüli társadalom képviselõi. Ez,ha lehet hasonlítani, még erõsebben fogja sokkolni az emberi-séget, mint bármilyen kataklizma.

Ahhoz ugyanis már, sajnos, hozzászoktunk, hogy emberekmilliói halnak meg háborúkban, melyek megnyomorított lelke-ket hagynak maguk után. Ezért még azt is el tudnánk viselni,ha sok-sok millióan pusztulnának el. Mert a halálhoz, annaklátványához, a sajtó tudósításainak köszönhetõen már hozzá-szoktunk. Csak egy hír a sok közül, ha valahol emberek ezreivesztik életüket árvizek, éhínség, fegyveres konfliktusok nyo-mán. De sok millió ember pusztulásánál is nagyobb sokkot vál-tana ki az a hír, hogy vannak... Itt vannak!

Pillanatok alatt vallási tanok válnak majd semmivé. Tudomá-nyos szaktekintélyek és tudósok “komoly” kutatási eredmé-nyei egy csapásra jelentéktelenednek majd el.

464

Hadseregeink, harci fegyverarzenálunk egyik percrõl a má-sikra jelentéktelen játékszerré válnak.

Politikusok hatalomért folytatott küzdelmei immár nevetsé-gessé lesznek.

Minden megváltozik...A döbbenet és bénultság lesz úrrá az emberiségen.Nem kell mindehhez pusztulás vagy kataklizma. Elég lesz

maga a tény: hogy eljöttek...Minden, amiben eddig hittünk — eltûnik.Semmi nem lesz már többé a jól megszokott. A régi.Idõ kellesz mindennek a felfogásához. Idõ, melybõl mindig

kevés van...Készüljünk hát Erre a napra!Szellemben és lélekben...

465

www.2000ad.uz.ua

466

Documents

A Biblia-ami a kulisszák mögött van II.mek.oszk.hu/04100/04180/04180.pdf · 2010-10-05 · sokadszor a bibliai történetben, terhes lesz. Fiúgyermeket hoz a világra. Idézzük