A hiperaktivitás

Peti kiságyából alig szűnt a sírás. Éhes? Fázik? Fáj a hasa? Rosszul evett és keveset aludt,amióta megszületett. Elgyötört mamája szinte éjjel-nappal talpon volt. Aztán Peti megtanult járni,és egy percre sem lehetett ellenőrzés nélkül hagyni. Akaratos volt,ha nem az történt,amit ő akart,hisztizett. Az óvodában durva volt,az óvó nénik panaszkodtak rá,a szülők folyamatosan kapták a szomszédok,rokonok rosszalló megjegyzéseit nevelési módszerükkel kapcsolatban. Szégyellték magukat az utcán, a buszon,Peti, rettenetesen viselkedett mindenhol. Amikor Peti iskolás lett, a problémák csak fokozódtak, a szülők magukban keresték a hibát. Pedig nem ők hibáztak, és Peti sem neveletlen, rossz gyerek, hanem hiperaktív.

Hiperaktív szindróma,figyelemzavar.

Manapság egyre többet hallani ezekről a problémákról. A különböző elnevezések közel azonos tünetegyüttesre vonatkoznak.

Többnyire a viselkedésben megjelenő tünetek a központi idegrendszer kisméretű zavarára vezethetők vissza. Nem agykárosodásról van szó, hanem az agy bizonyos funkcióinak zavaráról,mely a magzati életkorban, a születés után elszenvedett sérülés-oxigénhiányos állapot, betegség,mérgezés-következménye.Más elmélet szerint az okozza az eltérést, hogy az agyban az idegsejtek közötti információáramlásért felelős ingerületátvivő anyag mennyisége bizonyos területeken kisebb, így ezek a területek kevesebb impulzust kapnak.

„Üzenet” a bölcsőből

A hiperaktivitás első jelei már csecsemőkorban megmutatkoznak:

A baba nyugtalan

Hasfájós

Alvászavarai vannak.

Óvodai észrevételek

Figyelme csak rövid időre köthető le.

A foglalkozások alatt elmászkál.

Társaival nem tud együtt játszani,saját akaratát kényszeríti rájuk.

Hangulatváltozásai követhetetlenek.

„De nehéz az iskolatáska”

Figyelemzavar esetén több ponton is elakadhat a folyamat:

Meg sem hallja,hogy mit kell csinálni,hacsak nem mondja el neki külön a tanító néni háromszor-négyszer. Ha hozzákezd a feladathoz,elfelejti befejezni. Az órai munkában emiatt állandóan lemarad.

A feladott házi feladatra nem emlékszik. Mindez azért van,mert nem tudja,hogy a környezetből jövő ingerek közül melyekre kell odafigyelnie,és az adott helyzetben melyek fölöslegesek.

Nem képes semminél hosszasan elidőzni. Társakéhoz hasonlóan intellektus ellenére egyre romlik iskolai teljesítménye.

A hiperaktivitás és figyelemzavar gyakran társul speciális tanulási nehézségekkel,mint az olvasás,számolás,az írás zavara.

Örökmozgó zsongásban

A hiperaktivitás vezető tünete az állandó mozgáskényszer.

Ha ülnek,akkor is kopognak a kezükkel,harangoznak a lábukkal,hintáznak a széken.

Mindenhol ott van,mindent elakar érni,mégis céltalan.

Nincs veszélyérzete,ezért állandó veszélyben van.

Ha valamit szeretne,azt azonnal szeretné,és ha nem kapja meg,óriási hisztire,indulatkitörésre képes.

Pillanatnyi felindulásában cselekszik,nem gondolkodik előtte.

A tanítási órákon olykor lehetetlenné teszi a munkát: feláll, járkál, közbeszól, bohóckodik.

A hiperaktív gyermek nem neveletlen vagy rendetlen, amit tesz, nem szándékosan csinálja.

A hiperaktív gyermek viselkedése nem nevelési hiba kövekezménye.A tünetek enyhítésére gyógyszeres vagy pszichoterápiás segítség igényelhető,mozgásterápiát is alkalmaznak.Ugyanakkor a megfelelő otthoni nevelési légkör is segíthet a gyermeknek.Következetes neveléssel felelőssé tehető tetteiért.

A hiperaktív gyermek lelkileg sokkal sérülékenyebb társainál.

A gyereknek nagyon jó lehet a megfigyelő készsége, pusztán a figyelem fenntartásában van nehézsége.

A hiperaktív gyerek másképpen veszi fel az információt, másképpen tárolja,és másképpen idézi fel, mint az átlag gyerek.

Sokat,és gyorsan beszél, többnyire másról, mint amit kérdeznek tőle.

A belső ellenőrzés hiányát figyelhetjük meg akkor is, amikor a gyerek a megfelelő szó helyett hangzásban hasonlót mond.

Amikor kijavítjuk a tévedést, kisebb gyerek dühbe gurul, a nagyobb gyerek egyszerűen nem ismeri el a tévedését.

Mivel értelmes a gyerek,nem vállalja,hogy butaságot mondott,elkezdi megmagyarázni,bebizonyítani,hogy ő éppen azt akarta mondani,amit mondott.Nem tanul a tapasztalataiból.Számára az események között nincs egyértelmű kapcsolat.

Mindezek összegzésében eredményezik, hogy társai közül gyorsan kitűnik „furcsa” viselkedésével.

Általában nem nagyon tudja a közösség szeretetét kivívni magának, holott minden másnál jobban vágyik rá.

A hiperaktív gyerek az „itt és most”-ban él.

Nem tud a sorára várni, nem gondolkodik, mielőtt beszél vagy cselekszik.

Gyakran meglök másokat, berobbanásaival megzavarja a többiek játékát.

Ha kitalál valamit, azt akarja, hogy azonnal úgy történjen minden, ahogy ő mondja.

A gyerekek ellenállására túl gyorsan reagál, odacsap, vagy valamit megrongál.

Meggondolatlanul beszél, megsért másokat.

Ha akadályoztatva van valamiben, akkor sír vagy dühöng.

Nem akar bántani, de meggondolatlanul cselekszik, nem gondol a következményekre: így válik agresszívvé a viselkedése, holott ő maga nem agresszív.

Sokszor nem is érti, hogy a másik most miért haragszik rá, miért nem akar vele játszani.

Nehéz vele egyezkedni, kompromisszumot kötni.

Emiatt, ha nem kap felnőtt segítséget, az iskolában a többi gyerek könnyen kiközösítheti.

Ki vannak szolgáltatva belső impulzusaiknak.

Többnyire rossznak tartják önmagukat, nincs önbizalmuk.

Vágynak a szeretetre, mások elismerésére, de nem ismerik az ehhez vezető utat.

Nyughatatlanságuk miatt gyakran szenvednek, rossz a közérzetük, ingerlékenyek lesznek.

Sokan közülük depressziósak lesznek, ami nyugtalanságukat fokozhatja, illetve 1O éves koruk után is fennmaradhat.

A hiperaktív gyerek teljesítménye hullámzó.

Nagyon lényeges a megbízható, konstruktív tájékoztatás, segítség és támogatás nyújtás a hiperaktivitással kapcsolatban.

Köszönjük a figyelmet!