A jelszó szemiotikai, nyelvi arculata

„Jelszavaink va lának : haza és haladás . Azok, kik a ha ladás helyet t m a r a d á s t akarnak, gondol ják meg: miképpen a maradás szónak t öbb jelentése van. Korszerinti ha l adás épen m a r a d á s t hoz magával ; veszteg maradás következése pedig senyvédés" (Kölcsey Ferenc 1835. február 9-én e lmondot t országgyűlési

búcsúbeszédéből.)

1 . B e v e z e t é s . — A mai folklór műfajokat nyelvészeti, szemiotikai avagy az újabban használt szóval nyelvészeti antropológiai szempontból bemu-tató sorozatom (vö. Nyr. CXI, 330—8, MNy. LXXXIV, 460—70, MNy. LXXXVII , 190—201) ú jabb témája a j e 1 s z ó. A téma időszerűségét külö-nösen indokolja az, hogy az utóbbi évek politikai, gazdasági, történelmi átala-kulásában ez a szóbeli és írásbeli, hétköznapi műfaj jelentős mozgósító szerepet vitt: az á t m e n e t (rendszerváltás, rendszerváltozás) fontos, mindennapi és eleven nyelvi műfajává vált . Az 1987—1991. közötti időszakban végzett rend-szeres gyűjtőmunkám során több ezer jelszót jegyeztem föl helyi és országos megmozdulásokon, népszavazások, országgyűlési és helyhatósági választások alkalmával. A gyűjtést sok helyszínen személyesen, illetve egyetemi és főis-kolai hallgatók segítségével végeztem, és forrásként használtam a televíziós közvetítéseket, valamint a sajtófotókat is. Az elkészült, rendszerezett archívum alkalmassá vált az anyag teljesebb bemutatására, elemzésére is.1

2. A j e l s z ó m ű f a j a . — A jelszó „törmelékműfaj", kisműfaj, amelynek keretébe sokféle jelenséget, szövegtípust, megnyilatkozást besorol-hatunk. A Világirodalmi Lexikonban (V, 643) és a Magyar Néprajzi Lexikonban (II, 679—80) közölt jelszódefiníció szerint jelszónak tekinthetjük a rövid, rendszerint egymondatos, állandósult kifejezést, amely valamilyen csoporthoz, közösséghez, társadalmi mozgalomhoz való tartozást, illetve annak érdekeit fejezi ki. A jelszó a falfirkáláshoz hasonlóan (vö. Nyr. CXI, 332) kommunikációs közeg és folklór (frazeológiai) kisműfaj (egység). Az angolban Slogan, a német-

1 G y ű j t ő m u n k á m a t 1990-ben az MTA—Soros Alapí tvány ösztöndíjjal segí tet te . 1992. f eb ruá r 18-án a Magyar Nye lv tudomány i Társaság és a Magyar Szemiotikai Tár-saság együ t t e s felolvasó ülésén már beszámoltam kuta tása imról , 1992. április 23-án Velemben a 3. Osztrák—Magyar Szemiotikai Kollokviumon „Zur Semiotik der poli-tischen Parolen in U n g a r n " címmel t a r t o t t a m előadást.

ben Parole (ritkábban Losung), a franciában és a románban devise (devisa) felel meg a jelszónak. Ez utóbbi két kifejezés a középlatin devisa 'megkülön-böztető jegy' szóból ered. A magyar nyelvben a szó a nyelvújítás idején jelenik meg. 1780-ban Baróti Szabó Dávid használja először. Korábban s még egy ideig a homlokírás, jelmondás szót használták helyette. Először valószínűleg a katonai titkos kifejezést jelentette („Tudod a jelszót?"), ám hamar megjelent á tvi t t értelme is: valaminek tömör, csattanós, találó kifejezése (NyÚSz.).

A jelszó egyik alapformája, kiindulópontja a k i á l t á s , k i k i á l t á s lehetett. A kiáltás a nyelv egyik alapvető funkcióját, a konatív vagy felhívó funkciót valósítja meg. JAKOBSON szerint a konatív funkció a címzettre irá-nyul, legnyilvánvalóbb grammatikai kifejeződése a vocativus és az imperativus ( R . JAKOBSON, Hang — jel — vers. Bp., 1972 2 . 237) . Az egyszerű kiáltások (angolul: cry, street cry) közvetlen rokonságban vannak a mondatszókkal, indulatszókkal, állathívó és -űző kifejezésekkel, tehát a grammatikákban helyet kaphatnának ezek között is. Egyszerű, rögtönzött, a beszéddallamhoz hasonló ritmus és dallam vezetés jellemzi őket.

A népköltészetben ide sorolhatjuk még a piaci kikiáltást, a falusi kihirde-tést (publikálást), a különféle kiáltásszerű jókívánságokat. A Nagy-Homoród menti falvakban HÁLA JÓZSEF megfigyelte a máig gyakorolt óévbúcsúztató és újévköszöntő népszokások között a falvak templomtornyából irányított fény-és hangjelenségeket, többek között a jókívánságok kikiáltását (HÁLA JÓZSEF, Óévbúcsúztató és újévköszöntő népszokások a Nagy-Homoród menti falvak-ban: FEJŐS ZOLTÁN—KÜLLŐS IMOLA szerk., Vallásosság és népi kultúra a hatá-rainkon túl. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1990. 1 4 6 — 7 2 ) . A mezőségi Magyar-szovátról jegyezték föl a „kiabálás a hegybe" (románul: strigarea peste sat) szokást. A hegyek között zajló, sokszor párbeszédes, felelgető kiáltások a falu hagyományos normáinak szereznek érvényt a „kikiáltással", kibeszéléssel (ZSIGMOND GYŐZŐ, Kiabálás a hegybe: Honismeret XVII/5 [ 1989 . ] , 6 4 — 6 ) . Ugyancsak ide sorolhatjuk a különféle munkarigmusokat. A kőfejtők munka-rigmusait ritmikai, melodikai, szövegtani szempontból kiválóan elemezte BÉKEFI ANTAL (A kőfejtők dallamos munkarigmusai és jelzőkiáltásai: Ethno-graphia L X X X I X [ 1 9 7 8 . ] , 3 8 8 - 4 2 5 ) .

Félnépinek t a r t juk a jelszók bővítet t változatát, így például a választá-sok alkalmával a pár tot és képviselőjét dicsérő, illetve annak ellenfelét ócsárló alkalmi politikai költeményt, a k o r t e s d a l t (vö. KATONA IMRE, Kortesdal: Magyar Néprajzi Lexikon III , 279 — 80). A kétsoros kortesdalokat inkább dek-lamálják, szavalják (pl. „Nem kell sokat darányi, / Éljen doktor Darányi !"), a hosszabbakat ismert nótákra énekelték. Sokszor kortesnótából, röpdalból kiválik egy-egy tömör, csattanós sor, s jelszóként él tovább. A következő példa ezt muta t ja :

További példákat hozhatnék a c s a s z t u s k a és a jelszó kapcsolatára, de ezt most kellő hely híján mellőzöm.

A jelszó é s a s z á l l ó i g e rokonságának az alapja az, hogy mindkettő esetében ismerjük, ismerhetjük (kikutathatjuk) az alkotót, vagy legalábbis

Tisza malma két kőre jár, Bécsnek őröl, nekünk darál. Gesztre megyen extravasút, Abcúg Tisza, éljen Kossuth!

1 jelszó, rövid röpdal j kortesdal

kortesnóta

meghatározhatjuk az alkotók és a használók körét. A szállóige esetében azonban később is fennmarad az idézetszerűség és az individuális jelleg. A jelszó sokszor csak pillanatnyi műfaj , könnyen elveszítheti aktualitását, a nagy kortükröző jelszók pedig inkább kollektív jellegűek, történelmi dekorációként szolgálnak.

Megemlíthető még a r e k l á m s z ö v e g is a jelszó rokonságában. EGYED PÉTER szerint a reklám genetikus kapcsolatban van a politikai és val-lási jelszóval. Azonban „míg a politikai jelszó címzettje mindig egy közösség, a reklám címzettje az egyén" (A reklám és a jelmondat a mindennapi élet jelrendszerében: Nyl rK. XXIX/2 [1985.], 95-102) .

A jelszó műfaji rokonságát a következő táblázatban foglalhatjuk össze:

Népköltészet Félnépi költészet Közköltészet Irodalom

kiál tás reklám(kiál tás) népi köszöntő, jókívánság köszöntő rigmus, munkar igmus

népda l kortesdal , röpdal szólás, közmondás jelszó szállóige

devisa, embléma, mot tó

A kódolás technikáját, minőségét tekintve a jelszó lehet szóbeli és írás-beli jellegű. Közvetlen rokonságban van a feliratozással, falfirkálással. A feli-ratkészítés tudatos, szervezett tevékenység, a firkálás spontán, egyéni kezde-ményezés, a plebejus indulat kifejeződése ellenőrizetlen formában. E jelenségek között helyezkedik el a jelszó:

firkálás Jelszó Felirat

nem hivata los h iva ta los /nem hivatalos hivatalos egyéni vagy csoportos csoportos csoportos vagy egyéni írásbeli szóbeli vagy írásbeli írásbeli spon t án t uda tos tuda tos önkifejezés vagy közösségi

cél közösségi cél didakt ikus vagy esztétikai

cél

3 . A j e l s z ó k u t a t á s á r ó l . — PEIRCE jelosztályai között a jelszó a rhematikus-indexikus sin-jel (pl. spontán felkiáltás) és a dicent indexikus legi-jel (pl. kikiáltó szövege) kategóriájába sorolható (VOIGT VILMOS, Bevezetés a szemiotikába. Bp., 1977. 64). A jelszó cselekvési, tett-értékét a szemiotika másik nagy „a ty ja" , MORRIS is hangsúlyozta (Signs, Language and Behavior. New York, 1946. 95). Úttörőként értékelhetjük a PETSCH könyvében (Spruch-dichtung des Volkes. Halle, 1938.) te t t utalást a jelszavakra. A mai folklór nemzetközi hírű kutatója, HERMÁN BAUSINGER több tanulmányában szólt ezekről a szólásszerű jelenségekről: „Régebben az ún. jelmondat volt az illető mindenkori jelszava és kedvenc szólása, ami a címerrel összetartozott és szer-vesen kötődött annak viselőjéhez. Az állandó, személyhez tartozó jelmondatok ma már alig érthetőek, de napjainkban is vannak még olyan jelszavak, amelyek

azért az elvre rávilágítanak: ilyenek a sportegyesületek csatakiáltásai, a közü-letek és más egyesületek jeligéi, a szövetséges csoportok vezényszavai. A jel-mondattól nem állnak messze a pártok állandóbb jelszavai . . . és bizonyos fog-lalkozási csoportok jelszavai" (Szólások és feliratok: Folcloristica VI [1982.] 355).

OLIVIER REBOUL egész könyvet szentelt a jelszónak (Le Slogan: P U F . [Paris] 1975.). A rögtönzésszerű kikiáltásról mint a jelszók rokonáról már gaz-dagabb a szakirodalom. BOGATIRJEV a kézbesítők és vándoriparosok kiáltásai-ról, SCHWERTBERGER a mai utcai kikiáltásokról, UYSAL a törökországi kikiáltá-sokról írt nagyobb tanulmányt (részletesebben 1. VOIGT VILMOS, Kikiáltás: Világirodalmi Lexikon VI, 260—1).

A már korábban említett lexikoncímszavakon kívül említés történik a jelszóról ,,A magyar folklór" című egyetemi tankönyvben is (VOIGT VILMOS, Kisepikai prózaműfajok: A magyar folklór. Szerk. ORTUTAY GYULA. Bp., 1979. 2 9 9 — 3 0 0 ) . Ezek szerint leginkább a folkloristák figyeltek föl erre a kisműfajra. Ehhez járul SZABÓ RÓBERT történeti szempontú tanulmánya az ötvenes évek politikai ünnepeiről, jelszavairól (História 1987/5 — 6.) .

A jelszó és a mindennapi élet kapcsolatáról két tanulmányt publikált a Romániában élő EGYED P É T E R (A jelszó és a mindennapi élet értékstruktúrája: A Hét XI/6 [1980.], 8, XI/7 [1980.], 8). Szemiotikai, nyelvészeti, filozófiai megközelítéssel vizsgálta a jelszó ideológiai, mindennapi funkcióit. Ugyancsak szemiotikai kutatás keretében egy munkaközösség elemezte Budapesten az 1970-es években a május elsejék jelvilágát, azon belül jelszavait (Munkaközös-ség: Az 1972. május elsejei budapesti felvonulás társadalmi szemiotikája: VOIGT VILMOS—SZÉPE GYÖRGY—SZERDAHELYI ISTVÁN s z e r k . , J e l é s k ö z ö s s é g Bp., 1975. 187-99) .

Különösen a mai folklór, a mai nyelvi szokások antropológiai beállított-ságú kutatói érdeklődtek a jelszó iránt . így történt ez a mai városi folklór kutatásairól híres zágrábi Folklórkutató Intézetben, ahol a különféle felvonu-lások plakátjai t , jelszavait is vizsgálták sok más egyéb városi jelenség mellett (DUNJA RIHTMAN-AUGUSTIN, Zágrábi városi folklór — kutatás, módszertan, eredmények: Ethnographia XCV [1984.], 465 — 72). A közép- és kelet-európai politikai változások és válságok során másut t is fölfigyeltek a jelszavakra. Vé-geznek vizsgálatokat az orosz jelszavakkal kapcsolatban, s a vukovári szerb jel-szavakat is föltérképezik. (GRZYMEK osztrák kollégám szíves szóbeli közlése.)

Ahhoz, hogy egy hétköznapi folklórműfajjal kapcsolatban tudományos megállapításokat tehessünk, lehetőség szerint minél nagyobb és pontosabb korpuszra van szükség. Ezt szolgálja gyűjtésem, amely az 1987—1991 közötti időszakra terjedt ki, s az egyes megmozdulások, demonstrációk, politikai küz-delmek jelszóanyagát külön csoportokban tartalmazza. Gyűjteményemből két kisebb egységet már rövid elemzés keretében megjelentettem (Választási jel-szóhadjárat '90: ÉdAny. XII/2 [1990.], 20 és „Hungary — no taxiland". A taxisblokád jelszavai: EdAny. XIII /1 [1991.], 20), valamint a Magyar Nyelv Hetére készült egy rádióműsor is az anyagból („Jelszavaink valának . . ." A közelmúlt és napjaink jelszavai nyelvészszemmel. Balázs Géza összeállítása. Szerkesztő: Fehérvári Győző. Rendező: Hámor János. Magyar Rádió, 1991. április 24.).

4. A j e 1 s z ó f u n k c i ó j a , m o d a l i t á s a . — Az ideológia, a poli-tikai célok történetileg kialakult antropológiai-kulturális (és nyelvi) meghatá-

rozottságú csoportrítusok keretében, rendszerében érvényesülnek. Ezért állí-to t tam jelen tanulmányom elején, valamint a témával kapcsolatos első tudo-mányos áttekintésemben (Nyr. CXI, 330), hogy ezek a mindennapi, folklór jellegű nyelvi műfajok lényegében n y e l v é s z e t i a n t r o p o l ó g i a i vizsgálatot követelnek. (Ennek keretébe tartozónak vélem a sokszínű és válto-zatos szemiotikai, szövegtani eljárásokat.)

Lényegében minden jelszót politikainak kell tekintenünk, úgyhogy azt is mondhatjuk, nincsen más, csak politikai jelszó. A partikuláris egyéni („Nincs lakásom"), (kis)közösségi, társadalmi, gazdasági („Engedjék el a hiteleinket") stb. célt megfogalmazó jelszónak politikai irányultsága, jelentése van. A szóbeli (verbális és „meghangosított", artikulált), valamint gyakoribb változata a grafikus-vizuális p lakát (transzparensfölirat) „szövege" a mindennapi gyakor-lat és a fennálló vagy kívánt politikai rend között teremt közvetlen szimbolikus-kommunikációs kapcsolatot. A jelszó határozott célja, hogy a politikai struk-túra által képviselt vagy sugallt célok, valamint a mindennapi élet valósága között teremtett kommunikációs kapcsolatot cselekvési kapcsolattá alakítsa á t ( v ö . EGYED i. m . ) .

A beszédaktus- vagy beszédtett-elmélet értelmében a jelszó artikulált, „erővel" mondott illokúciós aktus, tehát megvalósított cselekvés. A cselekvés értéke azonban lehet szimbolikus vagy valóságos. Különösen az egykori ún. szocialista országokban (illetve általában a diktatórikus rendszerekben) gya-korolták és gyakoroltatták a társadalmi közléseknek ezt a szimbolikus mód-ját . Ez lényegében a jelszó alapvető funkciójának meghazudtolása, az ilyen jelszó — saját terminusomban — á l j e l s z ó . Az áljelszó előírt, ellenőrzött, rituálisan használt, ismételt kiüresedett jelentésű megnyilatkozás. Ezzel éle-sen szembenállnak a valóságos, vagyis igazi közösségi problémákat (pozitív és negatív értelemben) megfogalmazó, nem hivatalos jelszók. A politikai kul-túrának ezt a kettősségét SZENDE TAMÁS éppen a jelszavakkal (jelmondatokkal) példázza egyik tanulmányában: „Vessünk össze . . . két, azonos műfajú szö-veget, két jelmondatot: (i) Éljen a párt! és (ii) Állítsátok le Bős-Nagymarost! Az első slogan demagógiája abban áll, hogy nincs cselekvéskontextusa a közlési cél értelmében, mivel nem mozgósít semmire. Nem tárgyának eltérése folytán, hanem nyelvi kifejezés mivoltában más a (ii) a la t t i jelmondat: megnevez egy végrehajtandó cselekvést, amelyet egy objektumra vonatkoztat. Utal a cím-zettre, legalábbis általános formában, de összetéveszthetetlenül. A kifejezés megjelenítésének, aktualizálásának módja emellett a közleményt egy benn-foglalt, bár — fölöslegesként, redundáns elemként — a nyelvi alakulatból el-hagyott, szavakba is foglalható közléssel egészíti ki, amely lehetségesen így hangzik: Mi követeljük. Bizonyos értelemben tehát csak az utóbbi minősül valóságos, tartalmas közlésnek" (A politikai kultúra néhány nyelvhasználati-pragmatikai vonatkozása [1957—1988]: Nyr. CXIV, 22). Ehhez hasonlóan vélekedik a valóságos és áljelszó különbségéről EGYED PÉTER: „ha a jelszó kommunikációs-cselekvési komplexusként működik, akkor a helyzet megha-ladásának aktív tényezője-közvetítője (ugyanis a cselekvésben felszámolja a helyzetet) —s ez a társadalmi változás, a forradalom szituációja —, ha viszont csak szimbolikus komplexusként van jelen a mindennapi életben, akkor a hely-zet egyszerű újratermelését szolgálja, és a társadalmi rendszerben kimondottan a szimbolikus rend elemeként működik" (EGYED i. m.). Lényegében ez utóbbi célt szolgálták Magyarországon (és a többi ún. szocialista országban) a negyven éven keresztül kiadott hivatalos jelszavak (pl. a május elsejék jelszavai).

A jelszavakhoz fűződő érzelem, azonosulás is fontos vizsgálati szempont. A sokszor hallott jelszavak közhelyekké válnak (válhatnak), különösen azért, mert leegyszerűsített gondolatokat, érzelmeket, célokat fogalmaznak meg. KONRÁD GYÖRGY szerint: „Minden élénken izgatott korszaknak vannak jel-szavai, melyeket lehetőleg gyakran kell mindenkinek használnia, ha ellenség gyanánt nem akar tekintetni. Korunkban minden párt zászlóira a szabadság és egyenlőség jelszava áll felírva" (idézi EGYED i. m., de Konrádnak több művé-ben találunk a politikai jelszókra való utalásokat, pl. A cinkos. Bp., 1989. 157, 295, A városalapító. Bp., 1992. 24, 78, 111. stb.).

A j e l s z ó m o d a l i t á s , vagyis a jelszó és valóság, környezet viszo-nya nyelvészeti és szemiotikai szempontból is vizsgálható. A jelszó parole (performancia) jelenség, s így grammatikai formájától függetlenül megnyilat-kozásnak kell tartanunk, amely konkrét kimondott (elhangzott) vagy leírt-áb-rázolt formában áll előttünk (vö. KÁROLY SÁNDOR, Mondat és megnyilatkozás. NéprNytud. X X I V - X X V [1980-1981.], 49 -63 ) .

A jelszó azért különösen érdekes jelszerkezet, mert a peirce-i jelhármas-ság olykor egyszerre tanulmányozható raj ta: 1. Minden jelszó megvalósít vala-milyen indexikus információt: hiszen kötődik helyhez, helyzethez, prozódiai sajátosságai vannak, paralingvisztikai elemek egészíthetik ki, 2. A jelszók igen tekintélyes (később elemzendő) típusa ikonikus információt is hordoz: a kép-szerűség jellemzi. Ide sorolom a megnyilatkozás „képeit", de a vele együtt megjelenő, hozzá kapcsolódó képet is (korábbi elemzéseimben á b r a t e x t -nek, á b r a s z ö v e gnek neveztem ezt a jelenséget, vö. pl. MNy. LXXXIV, 466), 3. A legnyilvánvalóbb információs szint a jelszók esetében is világos: a szimbólumokkal való információ. — A jelszó jelentésének komplex össze-tevői: referenciális jelentés, előfeltevésből, környezetből való jelentéskiegészil-lés, konkretizálás, az illokúciós (beszédtett) jelentés, felhívó érték.

5. A j e l s z ó t ö r t é n e t e . — Tetszetős dolog lenne a portyázó ma-gyarok huj, huj csatakiáltásait tekinteni az első — lejegyzett — magyar jel-szóknak. A parasztmozgalmak, felkelések, csaták jelszavait ugyancsak figyel-men kívül hagyhatjuk a mostani fölvetésben. A mai modern politikai jelszó a XIX. század szülötte. Nem véletlen, hogy éppen ekkor vált szükségessé önálló szóval való megjelölése. A legkorábbi politikai jelszók a szájhagyományból leje-gyezve, a századforduló munkássajtójából és más gyűjtésekből maradtak ránk. A Magyarországi Szociáldemokrata P á r t lapjaiban például rendszeresen közöl-tek vidékről beküldött szlogeneket. A Világszabadság című újság 1905-ben a be-küldött jelszavakkal fej te t t ki propagandát: Aki kenyeret lop, az nem tolvaj, csak éhes ; Drága az a méz, amit tövisről kell lenyalni; Az adó olyan, mint a lámpa — fel-srófolják; A legolcsóbb munkásházak: kórház, menház, fogház (forrás: NAGY DEZSŐ, Magyar munkásfolklór. Bp., 1987. 126). Már ebben a viszonylag korai jelszókban fölfedezhetjük a főbb stílusjellemzőket: a frazeológiai egységek eltorzítását, a szóláshasonlatok kedvelését, a felsorolással elért váratlan jelentéshatást.

Folytatódott a tanácsköztársaság idején a jelszópropaganda: Minden a miénk; Ne bántsátok a néptulajdont; Te sötétben bujkáló, rémhírt erjesztő ellen-forradalmár, reszkess! (Ez utóbbi jelszót 1988-ban a szentendrei HÉV-en fir-kálás, majd pedig tréfás szóbeszéd formájában is megfigyeltem.)

A két világháború közötti korszak meghatározó jelszója a Nem, nem, soha! A munkástüntetéseken hangoztatott jelszó: Munkát! Kenyeret! (Néha megtoldva: Fasisztáknak kötelet!)

1944/1945 után természetesen még sokféle jelszó volt hangoztatható és hallható a közéletben. Mégis a kommunista jelszók azok, amelyeket a későbbi korszak meghatározó érvényűnek lát tatot t : A föld azé, aki megműveli; Földet vissza nem adunk; Tiéd az ország, magadnak építed; Lesz magyar újjászületés (ez a jelszó 1989-ben az egyik legutolsó MSZMP-jelszóként éled föl), Urak országából dolgozók hazája; Romok helyén virágzó élet; Gerő, a hídverő; Arccal a vasút felé; stb. Az 1948-ig terjedő időszakban még „spontán" jelszavak is keletkeztek. A Standard gyár természetjárói ilyen felirat alatt vonultak má-jus elsején: Természetjárás = egészségvédelem ; Természetjárás a dolgozók sportja; Szabad országban szabad természetjárás.

A fordulat évétől megkezdődött a hivatalos politikai, ünnepi jelszavak publikálása. Az MDP propagandaosztálya először 1948 novemberében, majd minden év áprilisában közzétette a kötelezően és kizárólagosan hangoztatandó jelszókat. A gyűléseken, ünnepségeken a szóbeli jelszók között állandósultak a Rákosit, Sztálint dicsőítők (pl. Éljen Rákosi, éljen a párt; Rákosi a mi vezé-rünk I Ezért boldog egész népünk!). 1948-at követően az 1956-os forradalom rövid időszakát leszámítva 40 éven keresztül csak a szimbolikus, hivatalos jelszók (áljelszók) létezhettek. Ezek a jelszósorozatok évről évre alig változ-tak, finomodtak: a nép egésze nevében szóltak, az internacionalizmust és a munkát dicsőítették, az eredményeket hangsúlyozták. Az ötvenes évek néhány jellemző hivatalos jelszava: A mi országunk nem rés a béke frontján, hanem erős bástya; Ujabb 400 millióval növekedett a béketábor; A fővárosi könyvtár dolgo-zói kultúrával építik a szocializmust; Örök dicsőség és hála függetlenségünk táma-szának, a felszabadító Szovjetuniónak és a nagy Sztálinnak; Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg.

A nagy társadalmi megmozdulások a jelszókultúra változását is maguk-kal hozzák, hiszen a jelszó ezeknek egyik leghatásosabb nyelvi eszköze. 1956 teljes jelszófrazeológiája még nincs összegyűjtve, de emlékekből, korabeli fény-képekből összeállítható egy kis mutató: Azt kérdezik Pesten-Budán, hová lett a magyar urán ? — Gerő Ernő gyere elő, / Legyen benned annyi erő, / Állj magad a bíró elé. / Elárultad magyar népünk, / Miattad folyt drága vérünk, / Nem való vagy semmi másra, / Megértél az akasztásra! — Magyar! Ne hagyd magad! — A népakaratot még a tankok sem törhetik meg, MUK (71/árciusban wjra kezd-jük).

1988-tól rendszeressé váltak az utcai megmozdulások, tüntetések, s ezek-kel együtt a jelszókultúra újjáéledt. 1989 tavaszán adták ki utoljára az MSZMP május elsejei jelszavait. Ezzel a központi, hivatalos áljelszó megszűnt, s meg-jelentek a tagolt politikai érdekeket megjelenítő sokszínű jelszavak.

6. S z e m i o t i k a i — n y e l v i j e l l e m z é s . — Az összegyűjtött jelszóanyag (amelyből tanulmányom végén mutatványt közlök) azonos idő-szakból és történelmi szituációból származik, ezért együttes vallatásra fog-ható, s ezen keresztül a jelszó mint nyelvi tény, folklórműfaj jellemzőit meg-ragadhatjuk.

1. A rendelkezésünkre álló lejegyzett és archivált jelszók lehetőséget ad-nak j e l s z ó t i p o l ó g i a felállítására. Megkülönböztethetünk nemzetközi és nemzeti (helyi), hivatalos és nem hivatalos, központi és kisközösségi, egy-nyelvű és többnyelvű (vegyesnyelvű), valamint valódi és áljelszókat. Egy-egy jelszó természetesen több csoportba is besorolható, természetesen nem oppozicionális, hanem a párhuzamos kategóriák valamelyikébe. Például a

Fidesz meghatározó jelszava, a Hejha ( < helyhatósági választások, 1990) te-kinthető hivatalosnak (mert a Fidesz-központ adta ki, s az egész országban megfigyelhető volt), mégsem központi jelszó (mert mégiscsak egy pár t jel-szava volt, tehát inkább közösségi, kisközösségi jellegű); s természetesen valódi jelszó (mert valóságos tényt, küzdelmet, célt határoz meg — igen találó nyelvi leleménnyel). A Hejha jelszó és plakát — sok mással együtt — az 1990-es helyhatósági választások fontos történelmi, művelődéstörténeti dokumen-tuma.

Az is előfordulhat, hogy a jelszók tipológiai helyzete a történelem folya-mán megváltozik. Föltétlenül így történt ez a Világ proletárjai, egyesüljetek! jelszóval. Az 1848-ban Londonban született Kommunista kiáltvány befejező felhívása (szállóigéje) a nemzetközi kommunista mozgalom állandó jelszavává vált, tehát érvénye partikulárisból internacionálissá nőtt. Nemzetközi jelszó-nak tekinthető a Szovjetunió és a szocialista világrendszer fennállása és virág-zása idején: ezzel együtt minden ilyen országban hivatalos és áljelszó. A szo-cialista rendszerek fölbomlásával, a Szovjetunió megszűnésével érvényességi, használati köre szűkült; ezzel együtt tipológiai helyzete is megváltozott (ma Magyarországon csak egyetlen párt jelszava).

A jelszókat tartalmi — formai jegyek alapján más módon is csoportosít-hatjuk. A jelszó m o r f o s z i n t a k t i k a i szerkezete lehet teljes, hiányos, sőt többletszerkezet, s találkozhatunk tagolatlan, valamint szabálytalan szer-kezetű megnyilatkozásokkal is.

Az első csoportba a tömör, önmagában hiányos m o n d a t s z ó kat sorolhatjuk (pl. Nem!). Az ilyen esetekben a megmozdulás célja, általános jelentése, környezete igazít el a megértésben. Az ilyen jelszókra különösen igaz az, hogy a kezdeti jelértelmezéskor magas a sűrítés, az entrópia, amely csak az előismeretek és a helyszíni, kontextuális ismeretek birtokában oszlatható el.

E g y s z e r ű k i j e l e n t é s e k tartoznak a második csoportba. Vi-szonylag ritka az ilyen jelszó. Ide sorolható például a Bizonytalan a vacsorám felirat, amely egy bányásztüntetésen egy kutyára volt erősítve. Tekinthetjük hiányos jelszónak is, hiszen a Bizonytalan, mint a kutya vacsorája teljes szer-kezetű szóláshasonlat rövidült, illetve aktualizálódott.

A f e l s z ó l í t á s o k alkotják a legterjedelmesebb csoportot, hiszen grammatikailag ezek valósítják meg legegyértelműbben a jelszó kommunikatív funkcióját. (Implicit módon ugyanis valamennyi jelszóban tetten érhető ez a funkció.) A jelszók esetében a felszólító mód és megszólítások, írott változa-tukban még a felkiáltójelek ennek markáns jegyei. A Bűz van! jelszó gram-matikailag kijelentés, a felkiáltójel ava t ja „felszólítássá", s a kontextus (Már-tírok út ja , tüntetés a környezetszennyezés ellen) egyértelműsíti: 'Szüntessék meg a bűzt! ' .

A poétikai megformáltságú rigmusok, r i g m u s - j e l s z ó k alkotják a következő csoportot. Valóságos nyelvi lelemény például a következő: Paksi tapsi hapsi mars ki! (Tüntetés az Ófaluban tervezett atomtemető ellen.) Va-lamilyen nyelvi játék természetesen a legtöbb jelszóban megfigyelhető (ez teszi emlékezetessé, elgondolkodtatóvá), s a prozódiai megoldásoknak, rím-kényszernek mnemotechnikai okai is vannak: Vettünk nektek Jamahát / Nem kell nekünk ez a gát; Nem kell a szén, nem kell az urán / Mivel fűtünk holnap-után?; illetve egy rövid, tömör rímes kérdés: Demisz — neked ki hisz ?

A kérdések külön csoportba is sorolhatók. A k é r d é s - j e l s z ó reto-rikai alakzat. Funkciója a pátoszkeltés, a szemrehányás, valamint más meg-

nyilatkozásokkal összekapcsolva sokféle kérdés-felelet játékra ad lehetőséget. Például nem létező párbeszéd megteremtése, ezzel hangsúlyozva a cselekvés-értéket: És velünk mi lesz ? ; Menjünk a lengyelek után ? ; Adó vagy gyermek ? ; Magyar táj osztrák ecsettel ? (utalva Juhász Gyula közismert verscímére); Kinek jó a nekünk rossz ? stb.

A jelszó mint gyűjtőkategória sokféle eredeti és torzított idézet (szálló-ige) aktualizálására, más kontextusba helyezésére is alkalmas. Ezért akár kü-lön csoportba is sorolhatjuk a valódi és a torzított i d é z e t e k e t . Pl. Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk (Sütő András); S a sírt, hol nemzet süllyed el, / Népek veszik körül (Vörösmarty Mihály) — mindkét idézet a romániai falu-rombolás elleni megmozduláson volt olvasható.

A felszólítások egyik alcsoportjának avagy külön kategóriának tekinthe-tők a „leginkább jelszók", vagyis az é l t e t é s e k - é l j e n z é s e k . Pl. Éljen május elseje! Gyakori megoldás az eredeti éljenzés továbbköltése, s ki-fordítása, pl. Éljen Kádár! — havi 3000-ből; Éljen a kormány! — a mi bé-rünkből.

Különleges jelszócsoportot alkotnak az úgynevezett á b r a j e l s z ó k , amelyek egy ábra és megnyilatkozás kapcsolatából állnak (s ily módon termé-szetesen csak vizuális-grafikus élményként foghatók föl, akusztikailag nem meg-valósíthatók). Már a firkálásoknak, a különféle feliratozásoknak, jelvények-nek stb. kedvelt megoldása, hogy egy rajz (ábra) és egy megnyilatkozás lép kontextuális — tehát egymásra vonatkoztatás nélkül nem értelmesíthető — kapcsolatba egymással. Ezek egyúttal rejtvényszerű és ikonikus jellegű jel-szók is (más kapcsán is említettem már: MNy. LXXXIV, 466). Nemzetközi jelek, j e l v é n y e k is megjelenhetnek közöttük, pl. I v Duna. Karika-túra-jelszónak tar that juk azt, amelyen a Kutatás megnyilatkozás mellett egy kukában guberáló tudóst látunk.

2. A jelszó a pillanat terméke, műfaja. A helyzet, a környezet egyértel-műsíti, ám vannak olyan jelszók, amelyek jelképpé, történelmi-politikai „dísz-letté" válnak. A pillanatnyiság—állandóság tengelyen sokféle nyelvi, jelen-tésbeli megoldással találkozunk.

Talán a leggyakoribb a t ö b b é r t e l m ű s é g , a poliszémia lehetősé-gének kihasználása. Pl. Pénz nincs, feszültség már van (a nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésen). A feszültség szó két jelentése szikrázik egybe: 'villamosfe-szültség' -v 'társadalmi feszültség'. Ugyanekkor hasonló jelenség figyelhető meg a Nem kell a sóder, nem kell a duma / Saját medrében folyjék a Duna rig-musban. A sóder 'folyami kavics' és 'üres beszéd' jelentése játszik egybe. A poliszémiára épít a Bős—Nagymaros: Panama-csatorna fölirat is. A Panama-csatorna jelzi a Duna „csatornává" válását, valamint minősíti a megvalósulás körülményeit.

H o m o f ó n i a -jelenségek is szerepelhetnek transzparensföliratokon (illetve azok kiolvasásakor) mint a nyelvi humor eszközei. Ilyen a következő: Nem kell nekünk Czibere-leves! (az írásmód uta l az akkori művelődési minisz-ter nevére, a cibereleves pedig egy népi ínségeledel). Szerkezeti homonímiát valósít meg a következő fölirat: Itt él a nép — ítél a nép, Itt élni fog — ítél-ni fog.

Kedvelt eszközei a jelszógyártóknak a s z ó t o r z í t á s o k , ú j értel-mes szavakká, szókapcsolatokká való átalakítás. Föltétlenül intellektuális stí-luseszköz, szóalkotásmód. A humoros vagy elgondolkodtató hatás úgy keletke-zik, hogy az alapalak és a létrejött ú j alak jelentése egyszerre villan föl:

vízlépcső —• vízlépcsőd. Rokon jelenség ezzel a kontamináció: Gerő (Ernő) X erőmű = Gerőmű, Grósz (Károly) X Nagymaros = Grószmaros (ebben az eset-ben stilisztikai többlet, hogy a gross németül 'nagy'-ot jelent), Oviber X Ber-talan — Ovibertalan (az óvoda ovi alakjának egybeesése kelt humoros hatást).

A poliszémiához közel álló jelenség, amikor hasonló hangzású szók kerül-nek egymás mellé vagy helyére. A következő jelszóban a többgátrendszer a többpártrendszer-t idézi föl: Rosszul értettétek, mi nem többgátrendszert akarunk! Hasonló hangzású szók egymás mellé állítására további példa még: Körös-fői — gödöllői; Zugló — Vankó.

A mai folklór jól ismeri az á l b e t ű s z ó jelenségét; vagyis azt, amikor meglevő, valódi betűszók átköltött „feloldást", jelentést kapnak. Természete-sen a jelszókészítők is kihasználják ezt a játékos szóalkotási módot: ELTE — Eötvös Loránd Templom Egere. Valamint ehhez hasonlítható a betűszó-to-vábbköltés: ELTEmetve.

Gyakori a hiány, az elliptikus szerkesztés. Nem is a kimondás miatt i félelem, hanem inkább az elgondolkodtatás és a „helyszűke" lehet az oka: Azért a víz az úr . . . (ti. győzni fog a nép, a természet); Hol van Mátyás ki-rály . . .? (kiegészíthető: „oda az igazság!").

Összehasonlító jelentéselemzésre, tartalomelemzésre ad alkalmat az 1972. május elsejei felvonulás hivatalos jelszavainak vezérszavak szerint elkészült elemzése (vö. Munkaközösség i. m. 190), s hasonló kettős oppozíció-vonatko-zásban az utolsó MSZMP jelszavak (1989. május 1.) megadása:

1972. május 1.

munka harc

nemzetközi Szovjetunió szocialista országok egysége

Indokína Közel-Kelet, európai biztonság

nemzeti IV. ötéves terv munkaverseny szocialista brigádok

szocialista haza MSZMP

1989. május 1. (saját elemzésem)

munka harc

nemzetközi — béke, biztonság, emberiség

nemzeti korszerű műveltség kibontakozás nemzeti összefogás értékteremtés tudás, teljesítmény szocialista piacgazdaság

nemzeti egység, haladás demokratikus szocializmus társadalmi szolidaritás Magyar Népköztársaság,

,,szeretett hazánk"

A két táblázat azonos tartalmi jegyek alapján mutat ja a két május elseje hivatalos jelszóinak jellemzőit. Az összevetésből (1972—1989) látható, hogy a nemzetköziség gondolatköre gyakorlatilag fölszámolódott, helyette inkább „ál-talános, emberi" kategóriák jelentek meg. A nemzeti program erősödött, a

hagyományos (kiüresedett) frazeológia némiképpen megújult. Ez az új í tás azonban már nem volt képes a folyamatok befolyásolására, ú j célok tömegek általi elfogadására.

3. A jelszó lényegéhez tartozik számos jelhasználati (pragmatikai) kér-dés. A jelszó megalkotása — elődjével, a kiáltással ellentétben — nem pilla-natnyi, hanem tervszerű folyamat. A jelszó, a felirat alkotója lehet egy em-ber, politikai megmozdulások esetében azonban inkább egy közösség. A mű-faj folklór jellegét erősíti, hogy az alkotók „névtelenek", csak a közösség (párt, mozgalom) azonosítható. A leírt, vizuális-grafikus jelszó alkotása hosszú előkészítést igényel, a helyszínen azonban megjelenhetnek skandált, deklamált, tapssal kísért, élőszóval vagy hangszóróval „elmondott" alkalmi jelszók is. A plakátjelszók megfogalmazásának körülményeiről az 1990-es országgyűlési választások kapcsán aprólékosan, az érintett képviselőjelölt szemével számol be Miskolczi Miklós (Független, ne válasszon engem. Képes 7 Lap- és Könyv-kiadó, 1990., különösen 146 — 9; Holczer Józsefnak köszönön, hogy fölhívta rá a figyelmemet.)

A jelszó c s e l e k v é s é r t é k é t , hatását nagyban befolyásolja az, hogy egy megmozdulás jelszavai mennyire esnek egybe. Ugyanazon a megmozduláson (alkalommal) a jelszavaknak nagy szóródása is megfigyelhető. Az egyirányú (azonos célra irányuló) jelszavak között is találni naivakat és intellektuálisakat, tömör-apodiktikusokat és kifejtő-részletezőket, célzatosa-kat ós követelőket.

Bonyolultabb a helyzet, ha egy alkalommal kétirányú (különböző, el-lentétes célokra utaló) jelszavak is megjelennek. Ez a helyzet akkor fordul elő, amikor egy tüntetéssel szemben „ellentüntetést" szerveznek. Ez a jelszók pár-baját, s z ó p á r b a j t eredményez. 1989. május elsején a hivatalos MSZMP-jelszavak mellett már alkalmi, nem hivatalos jelszavak is megjelentek, pl. Nem a szánk nagy, a zsömle kicsi. Különösen élesen elváltak a tüntetők—ellentünte-tők szóbeli jelszavai 1990. október 28-án a taxisblokád idején. Pl.:

(A) -

Éljen Palotás!

Éljen a kormány — hétezerből! Dolgoztunk már eleget, élni

akarunk! Bérencek, mennyit kaptok ? Mondjon le a kormány! Nem vagyunk taxisok !

(B) Éljen Horváth Balázs ! Éljen Antall! Éljen a kormány! Eszközök vagytok!

Hazaárulók! Nem lesz puccs ! Mi vagyunk a többség! Alkotmányos rendet!

A szóbeli dialógus-jelleg egyúttal a valóságos megmérkőzés erőpróbája. Arra figyelmeztet, hogy valódi, mély társadalmi konfliktusok törnek a fel-színre, amelyekre megoldást kell találni. A szópárbaj alkalmat kínál az utolsó intellektuális lehetőségre: egymás jobb belátásra való bírására. Ebből a szem-pontból különösen nagy figyelmet érdemelnek a jelszók, mert nemcsak szim-bolikus-kommunikációs kapcsolatok létesítésére, hanem egyúttal valódi „cse-lekvésre", cselekedtetésre: társadalmi erőszak keltésére és erőszak elkerülésére is alkalmas eszközök.

7. ö s s z e f o g l a l á s . — Tanulmányomban a jelszók mibenlétét, funkcióját, történetét és szemiotikai, nyelvi, nyelvhasználati jellemzőit vizs-gáltam meg.

A jelszók eredete a kiáltásokban, csatakiáltásokban fedezhető föl. Sok más apró folklórműfajjal és irodalmi formával érintkezik. Jellemzők rá a folklór megoldások, törvényszerűségek, de a firkálásokhoz, más feliratokhoz hasonlóan sokféle kommunikatív jellemző is társul hozzá. A jelszó rendszerint rövid, állandósult nyelvi kifejezés, amely valamilyen csoporthoz, közösséghez, társadalmi mozgalomhoz való tartozást, illetve annak érdekeit fejezi ki. Mai formájában a politikai jelszó mint szó és jelenség a X I X . század elejétől figyelhető meg. A jelszó antropológiai jellemzője az, hogy meghatározott ide-ológiai, politikai célokat közvetít, kapcsolatot teremt különböző társadalmi rétegek között rítus keretében. Rávilágít az ideológia, a hangoztatott célok és a mindennapi élet valósága közötti ellentmondásra; változtatni kíván; a tár-sadalmi cselekvés, mozgolódás jellemző nyelvi megvalósítása, a szópárbaj ha-tásos eszköze.

Magyarországon 1988-ban megindult a történelmi dekorációvá vál t hi-vatalos, politikai (ál)jelszók összeomlása, s ismét megjelent egy élő jelszó-folklór, amely a demokratikus, sokféle érdeket megjelenítő társadalmak sa-játossága.

8. M u t a t v á n y a z á t m e n e t i d ő s z a k á n a k ( 1 9 8 8 — 1 9 9 0 ) j e l s z a v a i b ó l . — a) MSZMP 1988. május 1-i jelszavak: 1. Vi-lág proletárjai, egyesüljetek; 2. Éljen a marxizmus—leninizmus; 3. Éljen május elseje; 4. Éljen a magyar—szovjet barátság; 5. Erősítsük a szocializmust építő népek barátságát; 6. Éljen a kommunista és munkáspártok szolidaritása; 7. Atom-fegyvermentes világot; 8. Megújuló nemzeti egységgel a haladásért.

b) MSZMP 1989. május 1-i jelszavak: 9. Az MSZMP programja a meg-újulás programja; 10. Nemzeti egységet, haladást, modern Magyarországot; 11. Lesz magyar kibontakozás; 12. Éljen szeretett hazánk, a Magyar Népköztársa-ság; 13. Demokratikus szocializmust, néphatalmat; 14. Szocialista piacgazdasá-got — szocialista jogállamot.

c) Tüntetés a romániai falurombolás ellen, Budapest, 1988. június 27: 15. Nem Erdélyt akarjuk, hanem emberi életet Erdélyben; 16. Románok! Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat, a magyarok nem ellenségeitek; 17. Románok, magyarok, legyetek szabadok; 18. Csauswitz — no (szóban); 19. NE (dózer és fatemplom rajzával); 20. Diktátormentes Európát; 21. El a buldózerekkel.

d) Tüntetés a nagymarosi vízlépcső ellen, Budapest, 1988. szeptember 12: 22. Azért a víz az úr . . . ; 23. Nem kell a sóder, nem kell a duma, saját medrében folyjék a Duna; 24. Dunasaurus; 25. Pénz nincs, feszültség már van; 25. Rosz-szul értettétek: mi nem többgát-rendszert akartunk; 26. Orósz mars; 27. Nem kell Gerőmú / Nem kell Grószmaros / Nem kell buldózer / Nem kell gumibot; 28. Víz-lépcsőd; 29. Lakást építs, ne gátat; 30. Osztrák bankoké a haszon; 31. Világ bul-dózerjei egyesüljetek ?

e) Tüntetés a nagymarosi vízlépcső ellen, Budapest, 1988. október 30: 32. Vettünk nektek Jamahát / Nem kell nekünk ez a gát; 33. Döntsük meg a víz-rendszert; 34. Lebuktok a vízlépcsőn!

f) Sztrájk a felsőoktatásban, Budapest, 1988. november 23 — 24: 35. Anno 2000: ELTEmetve; 36. Múzeum a körúton; 37. Felvesszük! Némi anyagi támo-gatást; 39. Ne puskát: pipettát; 40. Eötvös Loránd Templom Egere; 40. Egyedem-

begyedein, sorvad az egyetem; 41. Húst a cziberelevesbe; 42. Nem kell nekünk Czibere-leves; 43. Minisztériumi támogatással kibővítik az Alacsonyhőmérsékletű Fizika Tanszéket; 44. Állást keres az egyetem volt fűtője; 45. Kutatás (guberáló köpenyes tudós rajzával); 46. Nem kell nekünk széncsata, győzni fog a tancsata.

g) Tüntetés a nagymarosi vízlépcső ellen. Budapest, 1989. március 6. és Nagymaros, 1989. április 2: 47. Környezetszennyező hivatal; 48. öntsünk vizet a Dunába; 49. A kádban pancsoljatok, ne a Dunában; 50. Kommunista párt, térítsd meg a kárt; 51. Gátat a pártnak, utat a Dunának; 52. Bős—Nagymaros— Kis-Balaton—Kisköre—Oyurgyevác: Sebek Magyarország testén (Magyarország térképén ezek a területek föltüntetve, ragtapasszal leragasztva); 53. Bősz Nagy Marót (Maróthy László karikatúrájával); 54. Magyar táj osztrák ecsettel?; 55. Hol vagy Mátyás király . . . ?

h) Felvonulás, Budapest, 1989. március 15: 56. Good bye Stadinger; 57. Még egyszer azt üzente; 58. Kommunista politika, azaz a nép nevében a nép elle-nében 59. 1945—1989. Ennyi volt, elég volt; 60. Nem engedtünk 48-ból.

i) Tüntetés a nyírádi bauxitbánya környezetrombolása ellen, Hévíz, 1989. április 17: 61. Hévíz mindenkié — bauxit másutt is van; 62. Nyíród — a tavat kinyírád; 63. Felelőtlen döntés helyett felelős kormányt; 64. Tavunk a holnapunk.

j) Tüntetés a Mártírok útjai környezetszennyezés ellen, Budapest, 1989. április 21: 65. Én 3 hetesen láttam meg a napvilágot, mert addig eltakarta a szmog; 66. A smog nem alternatív levegő; 67. Ha sokáig szívjuk — megszívjuk; 68. Legyen olcsóbb az ólommentes benzin; 69. ólommentes gyerekeket; 70. Gáz van; 71. Levegőt; 72. Benne vagyunk nyakig. Szagoljuk is?

k) Tüntetés a tervezett atomhulladék-temető ellen, ófalu, 1989. június: 73. Paks — mars; lá. Paksi tapsi hapsi mars ki; 75. Minden megye temesse el a maga szemetjét.

1) Bányásztüntetés, Pécs, 1989. augusztus 30: 76. És velünk mi lesz? 77. Menjünk a lengyelek után? 78. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni; 79. 1970: 50 kg szén — 3 kg hús, 1989: 50 kg szén — 1 kg hús, 2000: se szén, se hús; 80. Urános, szenes, utcára mehetsz; 81. Bizonytalan a vacsorám (kutyára erősített felirat).

m) Tüntetés a Munkásőrség ellen, Budapest, 1989. szeptember 29: 82. Nincs pénzünk rátok; 83. A munkásőrséget nem beépíteni — leépíteni; 84. A munkásőrség vagyona a nemzet tulajdona; 85. Münnich Ferenc Művek; 86. 60 ezer fegyver az sok; 87. A mór megtette kötelességét, viszontlátásra elvtársak; 88. Elmúlt fiúk; 89. Vigyázz! Pihenj! Oszolj!

n) Mezőgazdasággal kapcsolatos tüntetések, több helyen, 1990. j a n u á r -február: 90. A tej élet, erő, szegénység; 91. Idejut a nép is (levágott tehénfej mellett); 92. Vágóhídra sem kellünk (tehénen); 93. Levágott tehenet nem lehet megfejni; 94. Vissza a földet; 95. Le a vörös bárókkal; 96. Kimerült a földünk java, mondjon le a Hütter Csaba; 97. Vigyázz, a földdel ne játssz; 98. Olcsóbb lett a néma kacsa, Hütter Csaba menjél haza.

o) Tüntetés a miskolci bölcsészegyetem ügyében, Miskolc, 1990. feb-ruár 23: 99: Hova lett a Glatz-noszty ?; 100. Mélyen tisztelt miniszterek, hadd legyenek szemeszterek; 101. Találjátok ki bölcs ésszel, mi legyen a bölcsésszel; 102. A rendszer változhat, de a tudás örök; 103. Glatz úr, ébresztő!

p) Országgyűlési választások, országos, 1990. március—április: M D F : 103. .. .Csupán két szó: Szabadság és tulajdon! (Kölcsey); 104. T06apuu}u KOHei}; 105. Jöjjön el a te országod; 108. Veled vagyunk, legyél velünk. — S Z D SZ 109. Küldjön Szabad Demokratákat a parlamentbe; 110. Aki otthon marad, a,

múltra szavaz; 111. Tiszta múlttal tiszta jövőért; 112. Van, aki szabadon szereti; 113. Tudjuk, merjük, tesszük; 114. Van kiút; 115. Szabad élet, szabad madár, de szép, aki szabadon jár. — F i d e s z : 116. Fiatal demokráciának fiatal demokratákat; 117. Tiszta lappal; 118. Itt és mást; 119. Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre; 122. Ne otthon kuksolj, voksolj. — F K G P : 123. Bort, búzát, békességet — Isten, haza, család; 124. Nem engedünk a 47-ből; 125. Aki-től a földet kapom, szavazatom arra adom; 126. A mi pártunkban nincs marxista, győzni fog a 7-es lista; 127. Ha magyar vagy, nem szavazhatsz másra, csak a Független Kisgazdapártra; 128. Vörös csillag volt nincs; Független Kisgazda Párt nagy kincs; 129. Teáltalad él a Kisgazdapárt! Számítunk rád. — K D N P : 130. Tiszta múlt, biztató jövő = kereszténydemokrata képviselő; 131. Lendülj ke-reszt magasba, keresztet a nyolcasba; 132. Egy kis nép is naggyá lehet Európában; 133. A kereszténydemokrácia — útlevél Európába; 134. Európai keresztényde-mokrácia — magyar felemelkedés; 135. Istennel a hazáért és a szabadságért; 136. Nem voltak árulóink, csak üldözötteink; 137. Van jövőnk — jövünk. — M S Z P : 138. Haza és haladás; 139. Dolgozói tulajdont; 140. Mi magyar szocialisták: tudtuk, mertük, tettük — tesszük; 141. Mondd meg a papának, hogy szavazzon a szocialistákra; 142. Munkát, szociális biztonságot; 143. Szocialistákkal a Hol-napért; 144. Egy párt, amely utat nyitott a többi pártnak. — S Z D P : 145. Az újrakezdés asszonya; 146. Aki árt mond, mondjon bért is; 147. Európa velünk van; 148. 3x8 — 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés — ezt akarja a nyolcas lista; 149. Demokrácia Igen, Igazságosság Igen, Jólét Igen, Szocdemek Igen. — M S Z M P : 150. Dolgozók! Ne féljetek szavazni a pártotokra!; 151. A párttal a néppel egy az utunk; 152. Szabadság, Munka, Megbékélés, Bizton-ság. — A g r á r s z ö v e t s é g : 153. A vidékért, a haza jövőjéért. — H V K : 154. A Parlament a pártokon kívülieké is! Mi vagyunk többen; 155. A többség ne legyen kisebbség! Anyagi, szociális biztonságot. — Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül... — M a g y a r N é p p á r t : 158. Néppel a népért; 159. Nem a párt a fontos, hanem a haza. — M a g y a r o r s z á g i Z ö l d e k P á r t j a : 160. Tűzre, vízre vigyázzatok. — F ü g g e t l e n e k : 161. A szük-séges plusz + független. H e l y i p l a k á t s z ö v e g e k , r i g m u s o k : 162. Ha szíve dunaújvárosi, a képviselője legyen Miskolczi; 163. Magyar Bálint — Igen; 164. Nekem nem térkép e táj (Ráday Mihály); 165. Gondolj a honra, szavazz a Hornra ; 166. Szebb lesz a tavasz, ha Roszikra szavaz; 167. Kommunisták le a lanttal, jelöltünk: Ilajagos Antal; 168. Félre a kételyt: Tölgyessy Pétert; 169. Itt és mást, Tirts Tamást; 170. Elég volt a sok káder, most már jöjjön Áder; 171. Dr.Grád számít rád; 172. Vigyázz, kész, Rajk; 173. íme Ádám, kire vágytál; 174. Telve a pince, reményünk a Vince; 175. Elég volt a sok mese, jöjjön Ugrin Emese; 176. A mi dalunk az Antaliunk; 177. Legyen már vége, szavazz a Végre; 178. Ne maradjon az ország árván, segít neked ebben Márvány; 179. Körösfői — gödöllői; 180. Zugló — Vankó; 181. Az egész város tudja már: jelöltünk a Ilodosán.

r) Helyhatósági választások, országos, 1990. szeptember: F i d e s z : 182. Hejha; 183. Az önkormányzat gazdasága a gazdagságán múlik. — M D F : 184. Mi lesz itt ? Mi leszünk itt!; 185. A nemzeti megújhodás programja helyett: rágalomkampány — tüntetés — zűrzavar ? Még nem késő! Szavazzon a meg-újhodásért küzdőkre. — S Z D S Z : 186. Demszky, a tettek embere; 187. Szabad polgárokat a szabad önkormányzatba. — M S Z P : 188. Az idő nekünk dolgozik; 189. Ha mást vártál és mást kaptál, most jól válasszál. — F K G P : 190. Tegnap szabadságodért, ma jogaidért, holnap jólétedért. — K D N P : 191. Hiteles em-emberekkel a helyi demokráciáért. — B I T : 192. Voksodban a sorsod van.

s) Tüntetés a taxisblokád idején, Budapest, 1990. október 28: 193. Taxisok, nem, áll, csak megállt mögöttetek az ország; 194. Fasizmus — kommu-nizmus — taxizmus; 195. CB terror; 196. Mi is a nép vagyunk; 197. Hungary — no taxiland; 198. Bukaresti bányászok = budapesti taxisok; 199. Taxisok = lenini útonállók; 200. Taxisok, vissza a volánhoz, engedjétek el a kormányt.

A gyűjtésben nyúj to t t segítségükért köszönettel tartozom sok tanít-ványomnak; a történeti anyagért a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum mun-katársainak; a feldolgozáshoz nyúj tot t szakmai segítségért VOIGT VILMOS-nak, az ELTE Eolklore Tanszék vezetó'jének.

BALÁZS GÉZA