Békák fejlődése

• A kétéltűek változó testhőmérsékletű, valódi végtagokkal rendelkező gerincesek

• Szaporodásuk vízhez kötött

• Farkos és farkatlan (és lábatlan) fajok

• Kialakulásuk a földtörténeti óidő devon időszakához köthető

• A légköri levegő hasznosítása – tüdő kialakulása• A nedves, párás környezetben kiegészítő légzés

– bőrlégzés• A szárazföldi mozgás eredményezte a valódi

ötujjú végtag és az ezekhez kapcsolódó függesztőövek kialakulását

• A vízközeli életmód miatt a kültakaró nem szarusodik el

• Megjelenik a kommunikáció új formája a hangadás

• A ragadozó életmód révén tökéletesedik a látás és a hallás

• A kétéltűek kültakarója vékony, gyengén elszarusodott, több rétegű

• A békák hidegvérű, azaz változó testhőmérsékletű állatok. Testük fölveszi a környezet hőmérsékletét, ezért bőrüket általában hidegnek, nyirkosnak érezzük.    

• Fejük rendszerint széles és lapos, szájuk nagyon széles.

• Elülső lábaikon általában négy, a hátsókon pedig öt ujj nő, ezek között bőrlebenyek (úszóhártyák) vannak. Némely vízben élő faj hátsó lábának ujjai a zsákmány szétmarcangolására alkalmas éles karmokban végződnek.

• A fajok többsége éjszakai életmódot folytat. A legtöbb fajnak hosszú, izmos hátsó végtagjai vannak, ezekkel saját testhosszuknál sokszorosan nagyobb ugrásokra képes.

• A kétéltűek szaporodása vizes élőhelyekhez kötött• A szaporodóhelyek „genetikusan” rögzülnek az

állatokban• Egyes fajok vándorolnak az élőhely és a szaporodó

hely között

• A kétéltűek váltivarú állatok• A farkos kétéltűek (szalamandrák, gőték) belső, a farkatlan

(békák) kétéltűek külső megtermékenyítésűek• Pete – lárva – kifejlett állat • A békapeték fajra jellemzőek (pl.: barna ásóbéka,

varangyfajok: petezsinór, zöldlevelibéka: petecsomó)

barna ásóbéka

gyepi béka

barna varangy

• A szaporodást a párválasztás előzi meg• A hímeken kialakul az átölelési reflex

(amplexus)• A nőstény átkarolása történhet a mellső

vagy a hátsó végtagnál

barna varangy barna ásóbéka

• A legtöbb béka vízbe rakja petéit, egy-egy nőstény alkalmanként több ezer petét is. Ezek egyenként általában elég kicsik - mindössze pár milliméter átmérőjűek -, s a ragadozóktól a körülöttük lévő kocsonyás védőburok óvja őket.

• Vannak azonban olyan békafajok, amelyek másképp gondoskodnak ivadékaik életben tartásáról. Nem több ezer, hanem jóval kevesebb petét raknak le a tó vizébe, de arra a kevésre sokkal jobban vigyáznak. A kovácsbéka például közvetlenül az esős évszak beköszöntése előtt kis vízmedencét váj saját használatra a parton. Petéit ebbe rakja le, s az ebihalak itt teljesen biztonságban kelhetnek ki. Amikor megkezdődnek az esőzések, a folyó megduzzad, elárasztja a keltetőmedencét, és az ebihalak elúsznak.

• Az ebihalak kifejlett békává való átalakulása (metamorfózis) során a hátsó pár láb közvetlenül a farok tövénél indul fejlődésnek. Amikor ezek a végtagok már jól felismerhetők, a bőr alatt fejlődésnek indulnak az elülső lábak, és idővel azok is kiütköznek, de nem feltétlenül egy időben. Előfordulhat tehát, hogy az ebihalnak egy kis ideig három lába van.

• Amikor mind a négy láb kialakul, a gömbölyded ebihal lassanként békaszerű formát ölt.

• A száj formája megváltozik, a szem egyre jobban kidülled. • Végül a farok rövidülni kezd, és teljesen

elcsökevényesedik.• Ez az az időszak, amikor a növendék béka egyszer csak a

vízből a szárazföldre települ át.  

• Mindemellett sok békafaj a szárazföldön rakja le a petéit, falevelek vagy kövek alá.

• Az ő egyedfejlődésükből az ebihalstádium kimarad, s a petékből néhány héttel később apró, de teljesen békaszerű békák bújnak ki.

• Több békafaj nőstényei nagy odaadással gondozzák fejlődő ivadékaikat. A sisakosfejű béka, amely egész életét a szárazföldön éli le, valamint a dél-amerikai nyílméregbékák némelyikének hímje a hátán cipeli a petéket, ahol azok egyenesen békává fejlődnek.

• Némely fán élő békafaj, köztük az erszényes béka, egy érdekes megoldással még tovább is fejlesztette ezt az ivadékgondozási módszert.

• A nőstény hátán van egy nagy bőrtasak, s a lábaival segédkező hím közreműködésével ebbe kerülnek a peték.

• Az ebihalak ebben a tasakban fejlődnek ki, s a gyomrukban tartalékolt szikanyagot élik fel.

• A tasakból néhány héttel később kicsiny, de egyébként a kifejlettekhez teljesen hasonló békaporontyok bújnak elő.

Család: Unkafélék - kis termetűek, hangjuk egytagú• Vöröshasú unka (Bombina bombina) – „alföldi unka”• Sárgahasú unka (Bombina variegata) – „hegyi unka”

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

• Zöld varangy (Bufo viridis)

• Barna varangy (Bufo bufo)

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

„Szakállas” vagy barna békákMocsári béka (Rana arvalis)Erdei béka (Rana dalmatina)Gyepi béka (Rana temporaria)

Kecskebéka (Rana esculenta)Tavi béka (Rana ridibunda)Kis tavibéka (Rana lessonae)

• A kétéltűek nappal vagy éjjel aktívak – a bőrfelszínük mindig nedves!

• Fás vagy fátlan környezetben, síkságokon, dombsági és hegyvidéki területeken egyaránt előfordulnak. Speciális élőhelyeken is előfordulnak

Az előadás anyagát készítette:

Gálosi Dorottya 9.d.