Békák fejlődése
• A kétéltűek változó testhőmérsékletű, valódi végtagokkal rendelkező gerincesek
• Szaporodásuk vízhez kötött
• Farkos és farkatlan (és lábatlan) fajok
• Kialakulásuk a földtörténeti óidő devon időszakához köthető
• A légköri levegő hasznosítása – tüdő kialakulása• A nedves, párás környezetben kiegészítő légzés
– bőrlégzés• A szárazföldi mozgás eredményezte a valódi
ötujjú végtag és az ezekhez kapcsolódó függesztőövek kialakulását
• A vízközeli életmód miatt a kültakaró nem szarusodik el
• Megjelenik a kommunikáció új formája a hangadás
• A ragadozó életmód révén tökéletesedik a látás és a hallás
• A kétéltűek kültakarója vékony, gyengén elszarusodott, több rétegű
• A békák hidegvérű, azaz változó testhőmérsékletű állatok. Testük fölveszi a környezet hőmérsékletét, ezért bőrüket általában hidegnek, nyirkosnak érezzük.
• Fejük rendszerint széles és lapos, szájuk nagyon széles.
• Elülső lábaikon általában négy, a hátsókon pedig öt ujj nő, ezek között bőrlebenyek (úszóhártyák) vannak. Némely vízben élő faj hátsó lábának ujjai a zsákmány szétmarcangolására alkalmas éles karmokban végződnek.
• A fajok többsége éjszakai életmódot folytat. A legtöbb fajnak hosszú, izmos hátsó végtagjai vannak, ezekkel saját testhosszuknál sokszorosan nagyobb ugrásokra képes.
• A kétéltűek szaporodása vizes élőhelyekhez kötött• A szaporodóhelyek „genetikusan” rögzülnek az
állatokban• Egyes fajok vándorolnak az élőhely és a szaporodó
hely között
• A kétéltűek váltivarú állatok• A farkos kétéltűek (szalamandrák, gőték) belső, a farkatlan
(békák) kétéltűek külső megtermékenyítésűek• Pete – lárva – kifejlett állat • A békapeték fajra jellemzőek (pl.: barna ásóbéka,
varangyfajok: petezsinór, zöldlevelibéka: petecsomó)
barna ásóbéka
gyepi béka
barna varangy
• A szaporodást a párválasztás előzi meg• A hímeken kialakul az átölelési reflex
(amplexus)• A nőstény átkarolása történhet a mellső
vagy a hátsó végtagnál
barna varangy barna ásóbéka
• A legtöbb béka vízbe rakja petéit, egy-egy nőstény alkalmanként több ezer petét is. Ezek egyenként általában elég kicsik - mindössze pár milliméter átmérőjűek -, s a ragadozóktól a körülöttük lévő kocsonyás védőburok óvja őket.
• Vannak azonban olyan békafajok, amelyek másképp gondoskodnak ivadékaik életben tartásáról. Nem több ezer, hanem jóval kevesebb petét raknak le a tó vizébe, de arra a kevésre sokkal jobban vigyáznak. A kovácsbéka például közvetlenül az esős évszak beköszöntése előtt kis vízmedencét váj saját használatra a parton. Petéit ebbe rakja le, s az ebihalak itt teljesen biztonságban kelhetnek ki. Amikor megkezdődnek az esőzések, a folyó megduzzad, elárasztja a keltetőmedencét, és az ebihalak elúsznak.
• Az ebihalak kifejlett békává való átalakulása (metamorfózis) során a hátsó pár láb közvetlenül a farok tövénél indul fejlődésnek. Amikor ezek a végtagok már jól felismerhetők, a bőr alatt fejlődésnek indulnak az elülső lábak, és idővel azok is kiütköznek, de nem feltétlenül egy időben. Előfordulhat tehát, hogy az ebihalnak egy kis ideig három lába van.
• Amikor mind a négy láb kialakul, a gömbölyded ebihal lassanként békaszerű formát ölt.
• A száj formája megváltozik, a szem egyre jobban kidülled. • Végül a farok rövidülni kezd, és teljesen
elcsökevényesedik.• Ez az az időszak, amikor a növendék béka egyszer csak a
vízből a szárazföldre települ át.
• Mindemellett sok békafaj a szárazföldön rakja le a petéit, falevelek vagy kövek alá.
• Az ő egyedfejlődésükből az ebihalstádium kimarad, s a petékből néhány héttel később apró, de teljesen békaszerű békák bújnak ki.
• Több békafaj nőstényei nagy odaadással gondozzák fejlődő ivadékaikat. A sisakosfejű béka, amely egész életét a szárazföldön éli le, valamint a dél-amerikai nyílméregbékák némelyikének hímje a hátán cipeli a petéket, ahol azok egyenesen békává fejlődnek.
• Némely fán élő békafaj, köztük az erszényes béka, egy érdekes megoldással még tovább is fejlesztette ezt az ivadékgondozási módszert.
• A nőstény hátán van egy nagy bőrtasak, s a lábaival segédkező hím közreműködésével ebbe kerülnek a peték.
• Az ebihalak ebben a tasakban fejlődnek ki, s a gyomrukban tartalékolt szikanyagot élik fel.
• A tasakból néhány héttel később kicsiny, de egyébként a kifejlettekhez teljesen hasonló békaporontyok bújnak elő.
Család: Unkafélék - kis termetűek, hangjuk egytagú• Vöröshasú unka (Bombina bombina) – „alföldi unka”• Sárgahasú unka (Bombina variegata) – „hegyi unka”
Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)
• Zöld varangy (Bufo viridis)
• Barna varangy (Bufo bufo)
Zöld levelibéka (Hyla arborea)
„Szakállas” vagy barna békákMocsári béka (Rana arvalis)Erdei béka (Rana dalmatina)Gyepi béka (Rana temporaria)
Kecskebéka (Rana esculenta)Tavi béka (Rana ridibunda)Kis tavibéka (Rana lessonae)
• A kétéltűek nappal vagy éjjel aktívak – a bőrfelszínük mindig nedves!
• Fás vagy fátlan környezetben, síkságokon, dombsági és hegyvidéki területeken egyaránt előfordulnak. Speciális élőhelyeken is előfordulnak
Az előadás anyagát készítette:
Gálosi Dorottya 9.d.