A KETTŐS HONFOGLALÁS

A NIMRUD MONDA HÁTTERE

KIÁLT PATAK VÁRA

HONFOGLALÓ ŐSEINK KÖBEVÉSETT HAGYATÉKA

1 9 7 9 KISS—LAPOK 5, szám

BUENOS AIRES

SIN VALOR COMERCIAL

A KETTŐS HONFOGLALÁS

Tulajdonképen semmi szándékom nem volthozzányúlni ehhez a tételhez, hiszen Dr.László Gyula egyetemi tanár úrnak a megál-lapitásait és bizonyítékait képezi mindaz, amiebbe a címbe tartozik. Csupán azért szólokhozzá én is, mert megkaptam Dr. LászlóGyulának a legutóbbi könyvét, ami errevonatkozik. {Magvető kiadó, Budapest, Gyor-suló idő — sorozat).

Talán először szóljunk a könyvről. Úgynéz ki ez a kis könyvecske — a maga 214oldalacskájával — mintha olyan lenne, minta többi, ami ebben a ''Gyorsuló idő" sorozat-ban eddig megjelent. Amikor az ember azon-ban olvasni kezdi és többször átmegy azegyes részleteken, amelyek egy nagytudásúszakember bölcsességével vannak tömörítve,bizony — a végére érve — azt kell megál-lapítani, hogy — feldolgozva azt a 131 — né-hány munkát, dolgozatot, könyvet, érteke-zést, szakmai kiértékeléseket, melyek ebbe akis köynvecskébe bele vannak süritve, akkorebből a könyvből bizony, egy hatalmas hori-zontú történelmi szemlélet bontakozik ki.

A történelmi szemlélet azonban csak avégső következménye annak a sok régészeti,

embertani és nyelvészeti megállapításnak,amit László Gyula ebben a könyvébenaz ellenvetéseket leszűrve — nyilvánosságrahoz.

Az én szerény véleményem az, hogy enneka könyvnek minden oldalát külön-külön kellelővenni és az abban foglalt adatokat egykülön dolgozatban kifejteni. Ugyanis a könyvminden lapja egy-egy fontos tételt hordoz,amely a magyar ősiség megállapításához föl-tétlenül szükséges.

Én ebből csak egy lapot akarok kiragadni,ahol Dr. László Gyula a Szegedi Altájiszti-kai Intézet vezetőjének — Hóna-Tass pro-fesszornak — az ellenvetéseivel foglalkozik.

Róna-Tass professzor ellenvetéseiből az avégső következtetés világosodik ki, melyeta következőképen összefoglalva találok mega 115. oldalon:

"Avagy nyelvünk őstörténetéről sem tud-hatnánk meg semmit, ami XI. szd. előtti,mivel csak ebben a korban kezdődik megszavaink lejegyzése?"

Hozzá fűzném még ehhez a végső Mértékérléshez Róna-Tass professzornak azt az aggá-lyát is, mely szerint a

"XII. századi helyneveket nem lehet vissza-vetiteni a X. századba".

Az olvasó ebből a két idézetből már talánérzi, hogy mi a szándékom.

A valóságos magyar (és nem finn-ugor)helyneveink és törzs neveinkre vonatkozólagtehát egy tilalomfa áll kétszáz év távlatánaka visszavetitésére. A hivatkozás is indokolásaz, hogy az "Írásbeliségünk csak a XII. szd.-ban kezdődik."

Ezt én el is fogadom így, mert az a mód-szertan, amit Róna-Tass és Hadju Péter pro-fesszorok együtt követnek, ezt a logikát kö-vetkezteti ki — az ő szemléletük szerint.

Az én logikám viszont azt mondja, hogy"meg kell keresni azokat a XII. szd.-beli

írott emlékeket, amelyekkel a Róna-Tass ésHajdú Péter professzorok által állított XII.szd.-beli magyar írásbeliség kezdődik".

Ilyen nyelvemlékeink azonban mind latinulvannak írva. Ezekből a latin szövegekbőlcsak történelmi kiértékelések vetíthetőkvissza a magyarság elejeinek idejére, hely-nevek vagy törzsnevek, vagy személynevekkevés volta csak akkor érvényesithető meg-felelő és erős bizonyitású formában, ha azokmás — azonos hangzású, azonos nyelvbetartozó szövegekkel nyernek kiegészítést.

Tehát én azt javasolom, hogy mielőtt ahely, szállás és törzsnevek "visszavetitésének,vagy nem visszavetitésének". lehetőségérőlvitatkoznánk, keressük meg azokat a valóbanmagyar szövegeket, melyek az Írásbeliségünkmegkezdésének idejébe sorolhatók és soro-

landók minden kétség nélkül.Ilyen a Tihanyi apátság Alapító levelében

előforduló magyar szórványok szövege,amelyről Bárczi Géza egy egész könyvet irt.

Azért említem ezeket a szövegeket, mertén ezeket nagy papírlapokra fölírva, bemu-tattam a 29. Orientalista VilágkongresszusonPárizsban — a Sorbonne-on — a magyarulnem beszélő assziriológusoknak, akiknek nagyrésze szumerológus is volt.

Mikor a 3. tábla szövegét fölmutattam, azegyik hallgató (egy türelmetlen fiatal ember)közbe szólt és azt mondta:

"Mit akar maga ezekkel a szumir szöve-gekkel, nem értem hogy hova akar kilyu-kadni".

Mert úgy történt, hogy az általam papir-táblákra irt azon szövegeket, melyeket aTihanyi apátság Alapitó leveléből vettem kiés eddig a "Tihanyi apátság magyar szórvá-nyainak" nevezték, a 29. Páris-i OrientalistaVilágkongresszus Közel-Keleti osztályánakmegnyitó ülésén résztvevő szumerológusokszumir szövegeknek nyilvánították.

Kérdezem akkor Róna-Tass és Hajdú Péterprofesszor uraktól, akiknek ellenvetéseit Dr.László Gyula könyvében olvasom, hogy:

ha ezek a szumerológus szakemberek a 29.Orientalista Világkongresszuson, 3000 évtávlatába tudták visszavetítem a Tihanyi

Apátság Alapító levelében található magyarszórványok szövegeit, akkor miféle nehéz-ségük van nekik arra, hogy a magyar hely,szállás és törzsneveket 200 év távlatocskájá-ból tudjuk besorolni a kettős honfoglalásbizonyítékai közé?

De ezzel már elérkeztünk egy olyan pont-hoz, amit Hajdú Péter professzor úr és Róna-Tass professzor úr is már eleve visszautasít.

Ugyanis nem lehet ezeket a Tihanyi Apát-ság Alapító levélében irt magyar szórványo-kat semmiképen sem a finn-ugor nyelvészetmunkakörébe besorolni. Ezek egyszerűenszumir szövegek. Tehát ebből az a következ-tetés vonható le, hogy

a XII. szd.-ban a Kárpát-medencében élőnép nyelve azonos volt azzal, amit ma szumir-nak nevezünk.

Én tudom, hogy ezzel az én írásom máris"rózsaszínű ábrándozónak van nyilvánítva",annak ellenére, hogy, semmi mást nem kérek,mint azt, hogy a Tihanyi Apátság Alapító le-velében talált magyar szórványok szumirszövegeit is soroljuk csak be a kettős honfog-lalás bizonyítékai közé, és vegyük föl a ket-tős honfoglalás kidolgozásának munkatervébe.És itt beszéljünk az "írásbeliségünk kezde-téről". '

"írásbeliségünk" nem a latin írással kez-dődik. Nem is a latin írás közé betett azon

6

magyar szórványokkal, amelyet a magyarnyelv lelkiségét nem ismerő római keresztényírnokok nem tudtak latinra fordítani. A ma-gyarságnak és a hunságnak meg volt a magaírásbelisége, hiszen tudjuk, hogy AtillánakÍrnokai voltak, de ezek ugy látszik, véstek.És fára véstek. Nagyon jól tudjuk, hogyIstván király rendeletileg elpusztította "írás-beliségünk" bizonyítékait. De ha nem is ma-radt magyar rovással vésett írásbeli emlé-künk a honfoglalás vagy a honfoglalást mege-lőző vagy a kettős honfoglalás koraiból, meg-maradt a nyelv, melyet a 29. OrientalistaVilágkongresszus magyarul nem beszélő szu-merológus szakemberei "vetítettek" vissza3000 év távlatából.

''Kettősség" tehát, ahol — Kézai szerint —a két féle népnek a nyelve ugy kölönbözŐttegymástól, mint a "szászoké meg a thürin-gíaiké", azt bizonyítja, hogy a "kettősségbe"tartozó nemzetségeknek a nyelve beletarto-zott abba a nagy nemzetségbe, ami a mezo-potámiai szumir ékiratokon "KU-MAH-GAR"vagyis "NAGY HATALMAS NEMZETSÉG"-néven található. És ezért és csak ezért ÍrhattaTaris-i Üngürüs egykori krónikása igy:

"Amikor abba a tartományba érkeztek(Pannoniába), látták, hogy csodálatosan bő-séges folyamai vannak, nagy számban sokgyümölcse, bő termése van ennek az ország-nak, és az ő nyelvükön beszélnek".

Most ha összehasonlítjuk pld. a Tihanyiapátság magyar szórványainak a nyelvét azOrkchon feliratok nyelvével, akkor valóbanmegtaláljuk a Kézai féle "szász és thüringiai"hasonlatnak a "Nagy-Hatalmas Nemzetség"kebelébe való tartozás nyelvészeti bizonyíté-kait, így a "grífesek" és az "indások" "ket-tőssége" is egységben található meg a "KU-MAH-GAR" ősi népnél annak ellenére, hogybeszédjük "nyelvjárási különbságeket" tartal-mazott.

A grífeseknek az "ősmadara" a szumir"IM-DUGUD", ami később a szkita kincsekhatalmas sasmadara és végső fokon azonosaz Álmosi származás Turul madarával. Idecsatolom tehát az ősi szumir Imdugudot, ame-lyet talán nem lehet elkülöníteni a Csoda-szarvas mondánktól sem és "visszavetíti" ami Csodaszarvas mondánkat 3000 év táv-latába, hiszen az oroszlánfejü sas két szarvasközött áll.

De talán valamiféle magyarázatot tudnakadni Hóna-Tass és Hadju Péter professzor

urak arra vonatkozólag, hogy miként kerüla magyar Csodaszarvas monda Kis-Ázsiába akatíi-kitának nevezett "hettiták" mitológiájá-ba, hiszen a Louvre-ban kifüggesztett és ittalább bemutatott kőtáblának két testvérecsak úgy üldözi a csodaszarvast, mint a miHunor és Magyarunk.

Talán fényt derit ez a "visszavetítés" arrais, hogy "Perzsiában visszamaradt véreink"már akkor ott voltak a ma "Perzsiának"nevezett területen, amikor azt még "nemPerzsiának" hívták.

Összefoglalva tehát így ezt a csendes hozzá-szólást, azt szeretném a köztudatba vinni,hogy a kettős honfoglalás ténye most márvalóban megköveteli azt, hogy a déli irányúszármazáskutatás valóban meginduljon ésmentesítsük magunkat azoktól a feltevések-től és Dr. László Gyula professzor úr általnagyon helyesen "gondolom"-nak nevezettvéleményektől, amelyek csökönyosen ragasz-kodnak az északi származás változhatatlan-ságához. Ugyanis csak ez a déli irányú kuta-tási irány fogja azt is bebizonyítani, hogybizony a "hun" nép nem az "onogur" szónakaz etimológus változata, hiszen Rawlinsonmár leirta nagyon régen azt, hogy a "kusiták"Elam-jában létezett egy város, amit HUN-ÁR-nak neveztek. Azt már tudjuk, hogy aKaukázusban kiástak egy várost, amelyiknekMAGYAR vagy "MAG-ÁR" volt a neve, igy

a helynevek is bizonyítják azt a valóságot,amit a Hunor és Magyar —két egytestvér —mondánk mélységesen és kitörülhetetlenűlelültetett a néphitben.

Nem tudom befejezni azonban e sorokatanélkül, hogy köszönetet ne mondjak LászlóGyulának azért az iszonyú nagy munkáért,amivel Összefoglalta a kettős honfoglalás té-nyén keresztül a valóságos magyar őstörté-net igazságait.

Ez a kezdet, a program, az irányadás, amunkaterület megjelölése, amelyet mindenkutatónak el kell fogadni ahhoz, hogy a ma-gyar származás igazságát valóban, kétség-telenül megtaláljuk.

A kettős honfoglalásból való kiindulásvalóban eredményekre fog vezetni és kétség-telen, cáfolhatatlan bizonyítékaival meg-dönti majd azokat a nyelvészeti teóriákat,amelyeknek idáig ellentmondott a régészetis, az embertan is, — mondhatjuk így —hogy maga a komolyan gyakorolt és tudomá-nyos módszerekkel dolgozó nyelvészet is. Ittarra gondolok, hogy mindazok a teóriák ésnyelvészeti feltevések, amelyek nyilt ellen-kezői László Gyula "Kettős Honfoglalás" c.tételének, "hipotetikusan szerkesztett és nem-létező ősnyelvhez való hasonlításra támasz-kodnak". Ez viszont nem komoly nyelvtudo-mány. Különösképen akkor nem komoly, haa magyar nyelvemlékekben — (A Tihanyi

10

apátság Alapító levelére gondolok) — létez-nek olyan valóságos szövegek, amelyek azo-nosak a magyarul nem beszélő szakemberekáltal megállapított, megfejtett és szumirnaknevezett Ősnyelvvel. Ilyen tudományos való-ságnak és valóban tudományos adatnak alétezését a nyelvtudomány nem hagyhatja ki.Ugyanis létezik a szumir nyelv szótárakbafoglalva, és létezik egy valónak és hitelesnekelismert nyelvemlék. A kettő tehát összeha-sonlítható és — mint mondám — a 29. Orien-talista Világkongresszus magyarul nem tudósumerológusai már megadták az ítéletet aTihanyi apátság magyar szövegeiről, amikorazt "szumir szövegeknek nyilvánították".

Mi — a nyugati szabadságban dolgozókutatók — készségesen csatlakozunk Dr.László Gyula "Kettős Honfoglalás" c. megál-lapításainak a részleteiben való kidolgozásá-hoz, mert meggyőződésünk az, hogy ez asarkalatos pontja, és alapköve a Kárpát-medencei, sok ezer éves magyar kontinuitásvalóságának.

Amikor e sorok végére érek, kérem a Ma-gyarok Istenét, segítsen meg minden jószán-dékú kutatót abban, hogy a megjelölt prog-ram szerint, egy-egy részletet gondosan, pon-tosan és cáfolhatatlan bizonyítékokkal körítvekidolgozzon.

Badiny Jós Ferenc

11

Dr. Endrey Antal:

A Nimród-Monda HáttereKözépkori krónikáink a magyarság első

őseként a legendás Nimródot jelölik meg.Nimród először Kézai Simon, Kűn Lászlóudvari papja, 1282 körül írt Gesta Hungaro-rumában lép fel a magyar történetírásban.Kézai elmondja, hogy a vízözön után két-százegy évvel az óriás Nimród (ki a kéziratokegy részében Ménrót néven szerepel) egésznemzetségével hozzáfogott a bábeli toronyépítéséhez. A nyelvzavar után Evilát földjéreköltözött, mely Perzsia egyik tartománya, ésott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki,Hunoít és Magyart. Ettől a két fiútól és aszolgálatukban álló vitézektől származtak ahunok és a magyarok. Ezt a történetet többmint húsz középkori magyar krónika megis-métli, sőt még egy német krónikás is átvette.

Ki volt Nimród? Neve már a Bibliában isszerepel, mint Noé legrosszab fiának, Kámnakegyik leszármazottja. A Biblia első könyve,a Genezis, ezt írja róla: "Nimród volt az elsőuralkodó a földön. Hatalmas vadász volt azŰr előtt, innen a mondás, "Akárcsak Nimród,hatalmas vadász az Űr előtt". Birodalmáhoztartozott Bábel, Erek és Akkád, valamennyi

12

Sinár földjén." A Genezist kb. Kr. e. 950-benírták. Az idézett szöveg arra utal, hogy Nim-ród már akkor is legendás hírű személy volt,,ki már kissé elmosódott a történelem homá-lyában.

A modern történettudomány minden külö-nösebb vizsgálat nélkül "szép mesének" nyil-vánította a magyar Nímródmondát, Kézaitpedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot egy-szerűen csak "kölcsönvette" az Ószövetségből,hogy a magyarságnak elfogadható bibliai Őstszerezzen.

A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis mint Kám leszár-mazottja szerepel a Bibliában, viszont a ke-resztény egyházatyák, kiket Kézai jól ismert,a magyarokat és a hunokat egyöntetűen Noémásik fiától, Jáfettól származtatták. Ha tehátKézai egyszerűen a Bibliából szedte volnaNimródot, az egyház tanítása ellen járt volnael, Kám nemzetségében keresve őst nemzeté-nek. Ezt pedig mint katolikus pap, főkéntmint a király saját lelkésze, nem tehette meg.

A Biblia arról sem tud, hogy a bábeli tor-nyot Nimród építette volna. Viszont az ara-boknak van egy ősrégi mondájuk, hogy abábeli tornyot Nimród építette, mert megakarta látni Ábrahám Istenét. Hasonló mon-dák más népek közt is maradtak fenn Mezo-potámiában és a Közeikeleten. Ezekről azon-ban Kézai nem tudhatott. Honnan került

13

tehát ez a motívum krónikájába?A modern bibliatudomány azt is megál-

lapította, hogy a Genezisben Noé leszárma-zottaiként szereplő személyek nem egyéneketképviselnek, hanem népeket és országokat, shogy az ószövetségi zsidók Káin nemzetségébeazokat a népeket sorozták, melyek legvesze-delmesebb ellenségeik voltak. Ezzel kapcso-latban érdekes megjegyeznünk, hogy Nimróda régi arab legendákban következetesen mintÁbrahám ellensége szerepel. Minthogy Ábra-hámot az arabok épúgy ősüknek tekintették,mint a zsidók, ez a szembeállítás arra utal,hogy Nimród népe a szemita népeknek igenveszedelmes ellensége lehetett és felettükuralkodott is.

Nimródnak ez az ellenszenves beállítása akésőbbi zsidó irodalomban is megmaradt ésa korai keresztény egyházatyák is átvették,így pl. a "Naftali testamentuma" című apok-rif zsidó irat az "istentelen Nimódról" beszél,aki a népeket Isten ellen lázadásra vezette.Szent Izidor szerint Nimród tanította a perzsá-kat a tűz imádatára, Szent Epifániosz pedigazt írja, hogy Nimród, "a fekete Kus fia,fedezte fel a csillagászatnak és mágiánakgonosz tanait".

A fentiekből kirűnik, hogy Nimród aKézai korában közkézen forgó egyházi iro-dalomban egyáltalán nem szerepelt rokon-szenves személyként, akit egy tisztességes

katolikus pap nemzete számára kívánatosősnek tekintett volna. Kézai tehát nemcsaka Biblia korában divatos értelmezésével, deegész, keresztény műveltségével szállt szem-be, amikor a magyarságnak Nimródtól valószármazását nyíltan megvallotta.

Jellemző, hogy a Képes Krónika szerzője,aki Nagy Lajos korában írt, vitába száll aNimród-mondával, hangsúlyozva, hogy azellentétben áll az egyházatyák tanításával, deamikor egy későbbi fejezetben az Árpád-házcsaládfáját sorolja fel, Almos vezért maga isNimród egyenes leszármazottjának tüntetifel. Az Árpád-háznak tehát kellett lenni egyhivatalos családfájának, melynek elejénNimród szerepelt, s ez még bizonyára a hon-foglalás korából, a kereszténység felvételétmegelőző időkből származott.

Érdekes megjegyezni, hogy egy angol tör-ténész, Tawnley-Fullam, már 1911-ben fel-vetette a gondolatot, hogy a Nimród mondá-ban foglalt magyar hagyomány független aBibliában foglalt mózesi hagyománytól. Ezta véleményt a magyar történészek teljesenmellőzték, bár a jónevű Westminster Review-ban jelent meg.

A magyar Nimród-monda elemei tehátarra utalnak, hogy a magyarok még abbanaz időben kezdték el Nimródot ősüknek val-lani, amikor maguk is Mezopotámia vidékénéltek és ott szemita népek felett uralkodtak.

15

VIHAR A VIRÁGOSKETBEN

A Magyar Népművészet gyönyörű virágaittépi a kegyetlen vihar otthon. A nemzet-köziesítés szele akarja eltüntetni a matyó-hímzést is, a buzsákit is, a népzenét is ésazt a "magyar embert" is, akik ápolták aMagyar Népművészet Virágoskertjének —•világszerte csodált — gyönyörűségeit.

Mialatt pedig otthon — Magyarországon— a pusztítás vihara dúl — itt Délameriká-ban — egymást váltják a "népzene és nép-tánc csoportok", akik az orosz, a lengyel, akinai, a japán népművészet bemutatásávaltanítják meg a nagyvilágot az ő kultur-kincseikre.

Csak és kizárólag a MAGYAR NÉPMŰVÉ-SZET van halálra ítélve — de csak MA-GYARORSZÁGON, mert pl. az északamerikaizsidó rendezők által világkörútra indított"Holydays on Ice" jégrevüben, kaftánban ésjeruzsálemi kalappal diszitve a férfi táncosok— a nők pedig szebbnél-szebb magyarruhábaöltözve táncolják — korcsolyával — a ma-gyar népi "üvegtáncot", magyar népi zenéreés a bemondó azt jelenti be, hogy "Izraelinéptánc és népzene".

Igen szororú látni innen azt a "gyászme-netet", amit pl. a magyarországi "Művészet"

16

c. — eddig kitűnő képeslap — a 11/78. szá-mában bemutat. . . "célirányos tevékeny-ségnek" és "művészi nyitottságinak nevezveazokat a baltával faragott, otromba fakészit-ményeket, amelyben dekadencia, tudatosbutítás, szellemi félrevezetési politika vanbenne, de művészet. . . semmi.

Nem hiszem, hogy érdekel valakit enneka "Művészet"-nek az olvasói közül VokerStelzmannak az a "művészete", aminek ihle-tét Ottó Dix: "sifiliszes, félmeztelen nő",vagy a "kaszás csontváz", vagy a "kelevénnyelborított üresfejű alak" — semmiesetre semmagyar "művész" "verista képeiből" merí-tett."

Nagyon jól tudjuk, hogy a "Művészet"válasza erre az, hogy nincs semmi "művésziérzékünk", vagy nem vagyunk elég fejlettekahhoz, hogy a "t;mavilág kiterjesztését"felismerjük. . . hiszen mindez létezik és a"szemünk elé került dolgokat legjobban kellmegközelíteni". Valóban — sokan osztjákezt a nézetet —- de ezeknek azt üzenjük,hogy az embernek természetesen nemcsakarany fülbevalója — hanem ürüléke is van,de talán mégsem teszi az asztalára, hogy"jobban meg tudja közelíteni".

Viszont — láttuk a "Magyar" Textilkiál-litást Aalborgban és igen resteltük a derékés természetesen (nem betegen) gondolkodódánok előtt, hogy kiírták erre a borzalmas

17

és minden művészetet nélkülöző kiállításra'azt, hogy "magyar".

Ugyanis a dán kritika "normális gondol-kodás alapján" egyszerűen "dekadenciánakés, — mondjuk csak ki igy "destruktív irá-nyúnak" minősítette ennek a kiállításnak azanyagát, amit a "Művészet" a magyar ol-vasóközönségnek igy tálal:

"ez a kiállítás élesen rávilágított a dekora-tív és az önálló textil (??) közötti szakadékra.A két pólus között elhelyezkedő müvek fino-mabb elemezéssel elhelyezhetők volnának . . „az uj, jól megragadható alapfogalmak tisz-tázására törekvő művészek eltértek az alkal-mazott, dekoratív textília hagyományától"...stb. Szóval egy ellenőrizhetetlen, nem kife-jezésre törő, hanem tudatosan zavaros, kéteskifejezésű, sőt kellemetlen érzést hagylóművek nyernek dicséretet. Mert a MagyarHagyományok "magyar" művészeket terem-tenek és most "nemzetköziekre" van szük-ség . . . De az a baj ezzel, hogy minden másnemzet ápolja a "saját nemzetiségét", sajátnemzeti művészetét és ezzel a "nemzetkö-ziséggel", népművészti utalásnélküliséggel,folklorisztikus formakincs "nélkül" ez a"magyarnak" nevezett, lélektelen, darabos,materialista és együgyű "művészet" senkineknem kell. Vagy talán ezért mivelik a "Ma-gyar" dolgozó pénzén . . . ?

Nem kell sok logika ahhoz, hogy a végső

18

célkitűzést megállapítsuk. Minden nagysze-rűen koordinálva van a Magyar Népművé-szet elpusztítására és ezt bizonyítja a definíció,mely azt mondja:

A NÉPMŰVÉSZET olyan tömeglélektanijelenség, mely a városi, nemzetközi kultúrá-tól nem befolyásolt emberekben őstermészetipszichológiai kényszerítő erők hatása követ-keztében és a saját archaikus társadalmirendjük beléjük rögződött törvényeinek meg-felelően — tudat alatt működik. Nem ismeriaz "öncélú" művészet elvét. Megmaradásá-nak feltétele a "tudatalattiság" — az "én"-ben feltétlenül élő "nemzeti hagyaték".

Életbemaradásához szükséges a városikultúrától mentes állapot.

Kérdezzük az olvasótól: meg vannak-ejelenleg Magyarországnn a Népművészetmegmaradásához szükséges feltételek . . . ??

(Dr. H. M.)

19

Lázár István

KIÁLT PATAK VÁRA

Bodrogközben, a karcsai templom körülirégészeti ásatások során előkerült embericsontvázak, embertani vizsgálata nem vártmeglepő eredményt hozott. Lázár rövid be-számolót írt az eseményről, a fenti cimmelellátott könyve (Szépirodalmi KönyvkiadóBp. 1974) első fejezetében, melyből itt közöl-jük a legtöbbet mondó részleteket. Lázárelmondja, hogy a karcsai templom — stílus-ban és anyagban egymástól elütő — kétrészből áll, amiből azt lehetne következtetni,hogy az építkezés — s talán az élet is —valamilyen okból itt megszakad, — talánéppen a tatárjárás idején? S aztán így foly-tatja:

"Ám az antropológus, aki résztvevője volta templom körüli ásatásoknak, más véle-ményre jutott. És kevés helyről, kevés ma-gyar tájegységről van módja oly alapos vizs-gálódások nyomán szólnia, mint éppen erről.Szerinte a Bodrogköz népessége — és ebben,legalábbis egyelőre, egyedülálló táj- és nép-szigete ez hazánknak — nemhogy a honfog-lalás óta, de sokkal régebbre visszamenően:a neolitikumtól, azaz az újkőkortól folyama-

20

tos. Az élet itt megszakítatlan folyt, legalábbötezer éven át."

"Hogy értsük ezt? És hogy értsük azt, amitszintén ő mond: hogy a legtisztábban, a leg-kevésbé keveredetten a honfoglalás kori ma-gyarságot a Bodrogközben lehet megtalálni?— Karoson például — meséli — felejthetet-len volt látni, hogy a honfoglalók sírját amegszólalásig ugyanolyan emberek ásták ki,amilyenek a sírokban nyugodtak. Ugyanaz acsontozat, ugyanolyan alkatú koponyák. . . "

"Ötezer éve folyamatos népesség — és alegtisztább honfoglalás kori magyarság? Haitt ellentmondást vélünk, azért ne az antro-pológust hibáztassuk. Hanem inkább a belénkrögződött történelem — és nemzetszemlé-letet."

(Változatok a honfoglalásra) "Anonymus-nak, Béla király (III. Béla) már nem névtelenjegyzőjének (Péter győri püspöknek) szin-pompás, de azért igen megfontolt, hogy nemondjam, opportunus történetét a magyarokbejöveteléről "Verecke híres útján" látszatrami sem igazolja jobban, mint a zempléni ésa szabolcsi homok. Az eddig feltárt honfog-lalás kori temetők számottevő része innenkerült elő."

"E temetők berajzolása a térképre minthaÁrpádék útvonalát adná. A sírok egy részé-ben talált fegyverzet és ékszerek pedik harcosés gazdag vezérekre utalnak — amilyenek-

21

nek új hazát hódító eleinket szívesen kép-zeltük. Egyik-másik sír mintha csak a roman-tikus csataképeket, a millenniumi metszete-ket, a Feszty-korképet hitelesítendő tárultvolna fel."

"A nemesi Magyarország kedvére valóképlet ez. A múlt században rendszeressévált régészeti munka kezdetén a mellékleteknélküli vagy szegényes sírokat nem is tekin-tették "magyarnak"; úgy vélték: ezekben aKárpát-medencében itt lelt s behódoltatott,vagy a már az óhazában az oltalmunk alá— magyarán; rabságunkba — került szolga-népek fiai nyugszanak. Szlávok és effélék...Csakhogy semmiféle vezető réteg nem asszi-milálhatja a bár őt szolgáló, de többségetalkotó népességet. Hanem maga veszi átannak nyelvét, és etnikailag feloldódik ben-ne. Ha tehát ma Magyarországon magyarulbeszélünk, és a nyelven túl sem nehéz finn-ugor, türk és más eleinkkel rokon nemzetijellemvonásokat fellelhetni, ez nem alakul-hatott ki Árpád magyar "nemessége" és azalávetett szláv és egyéb népek-néptöredékekegybeolvadásából. Ugyanezt erősíti, hogy azapró földrajzi objektumok — falvak, patakok,dűlők, dombok —- az Árpád-korra biztosanvisszavezethető elnevezései közt nagy a ma-gyar eredetűek aránya; márpedig a dűlőtnem az úr nevezi el, hanem mindig az istenad-ta nép."

22

''Míg korábban csak az erdélyi székelyekés a velük rokon dél-dunántúli göcsejiekeredetkutatása során merült fel, hogy őkesetleg megelőzték az árpádi honfoglalást,újabban felvetik, hogy az Árpád nevéhezkapcsolt, az etelközi magyarok egy részétide sodró népvándorlási hullámnak is kétága és esetleg több szakasza lehetett. Azegyik ág az Al-Duna felől, a Kárpátok keletiés déli hágóin át került volna erre, míg amásik a Névtelen által is rögzített út: avereckei. Ugyanakkor azt is valószínűsítikjelek, főként a hazánkban feltárt "későavar" temetők nagyon "magyaros" leleta-nyaga, hogy az első "magyar" csoportoknetán már a 600-as évek végén ideértek, sotthonra leltek az akkori avar uralom alatt."

"A karcsai templom régészeti feltárásakora szentély, a volt Árpád-kori körtemplompadlószíntje alatt néhány — sajnos, bolyga-tott — sírt találtak. Temetőnek bizonyult akert, s a román kori oldalfal tövéből előkerültaz ossarium, a csontház; a régebbi, helyszű-kében kiforgatott sírok halottainak közösnyugvóhelye. A csontok napfényre kerüléseizgatta fel a falut? Inkább az, hogy ezeketnem temették rögtön s kellő kegyelettel újsírba, hanem valamennyit papirzsákokbaraktak belőlük, elszállítandó.

A karcsaiak egy része háborgott. És mertazon már túl vagyunk, hogy ilyen hábor-

23

gásokkor kasza-kapára kelve futamítsák mega tudomány embereit, csak susmogva terjedta helytelenítés. És a tündéri magyarázatokrahajló népképzelet ismét mozdult egyet. Ami-kor az ásatás elérte a töretlen őstalajt, ésezzel véget ért, befejezéséről ez terjedt el:

Ahogy ezek az istentelenek ástak-ástakegyre lejebb, nem tisztelve a régvoltak nyu-galmát — hogy akadt falubeli, aki azért akis keresetért nem átallott közéjük állni! demajd megveri az Isten! —, egy dobozra akad-tak. Megörültek nagyon. De nem kincsetleltek benne, amire áhítoztak, sem mást, ha-nem nagyon régi írást. Elovasták, hát ezvolt rajta: «Lentebb már semmi nincsen. Neássatok tovább!" .

"De miért volt a botránkoztatás? Miértés hova szállították el a karcsai csontokat?Az elmaradott-elzárt vidékekre jellemzőburjánzó népművészet —- mely meséken-mondákon kívül főként hímzésekben gazdag— és a homoksírokból százával kibontott, jómegtartású csontmaradványok régóta megerő-síteni látszottak, amire a táj jellege, a tör-téneti földrajz Bodrogközképe eleve gyanútad: a népesség hosszú időn át stabil voltát,úgy is mondhatnánk, beltenyészetét. Logikushát, hogy a kutatás a mai antropológia teljesfegyvertárának bevetésévei folytatódjék."

"Szinte bárhonnan való a minta Európanépességéből, ha vérpróbát veszünk az Rh

24

faktor megoszlását nézve — az Rh faktorgyakran emlegetik napjainkban, de főkéntazárt, mert a benne kifejeződő "vércsoport-összeférhetetlenségek" esetén nincsen vagykevés a remény egészséges utódokra —, azttaláljuk, hogy az emberek 14,6- 16%-anakvérében fordul elő az Rt- faktor. A 0,1%-ospontossággal megadott értékhatárok azt jel-zik, hogy a tized % eltérés sem jelentéktelen,több egész % pedig már anomália. Nos, abodrogközi Kisrozvágyon 31%-os Rh- faktorelőfordulása. Mit jelent ez? Kínában szá-zezres, milliós sokaságban lelünk egyetlenRh- esetet. Az ázsiai népesség lényegébenRh-. Ugyanakkor a valamikor Őseurópainépesség valószínűleg teljességében Rh- volt.

Nincs itt hely részletezni, milyen geneti-kai törvényszerűségekből következtetve szá-mítva mondja az antropológus, hogy a találtRh- előfordulásarány alapján a mai bodrog-közi népességben 10% őseurópai elem jelen-létét becsülhetjük (ami — ez nyilvánvaló —nem azonos a ma élő emberek, egyedek 10%-ával); ez az arány 500 évvel ezelőtt még 20,a honfoglalás idején pedig 30%'-os lehetett.

Arra következtessünk ebből, hogy a hon-foglalás során mintegy kétannyi "magyar"vagy nomád "ázsias" érkezett e területre,mint amennyi őslakos itt élt? Vagy a betele-pülőkre és az általuk életben hagyott hely-ben lakókra vetítsük ki ezt az arányt? Nem.

' 25

Hiszen a honfoglalók által itt találtakrólkorántsem biztos, hogy valamennyi az "őseu-rópai" népességhez tartozott. Például a hon-foglalás előtt hazánk területét tartósan uraló"avarok" maguk is antropológiailag igenvegyes társaság (ez mindenképp igaz, füg-getlenül attól, hogy azonosítható-e egy korai"magyar" honfoglalás népessége a "későiavarokkal"). S az Árpáddal érkezettek semlehettek már "tiszta" ázsiaiak (akármit gon-dolunk a türk, a finnugor és más elemeksúlyáról körükben). Inkább azt jegyezzükmeg, arra figyeljünk fel, hogy Európábanhasonló Rh anomáliát eddig csak néhány kisetnikai szigeten találtak; éspedig Bretagne-ban, vallon földön, valamit Svájc őslakosai,az ötezer éve bizonyítottan ugyanott élő ré-torománok között. ,

Európa egyik embertani rezervátumárataláltunk hát a Bodrogközben, és hogy ennekmi jelentősege lesz még történelmünk ésőstörténetünk jobb megismerésében, nemtudható. A ma itt folyó embertani kutatásokcélját különben a demográfiai és népegész-ségügyi-járványtani praktikum jellemzi, ésnem a "fajkutatás". Elsősorban a bizonyosbetegségek (malária stb.) iránti rezisztenciát,valamint a párválasztási szokások és a termé-kenység alakulsát vizsgálják a határozottendogámia (szűk körön belüli házasodás)körülményei közt. S mindaz, ami a fentebbi

26

antropológiai következtetésekre vezetett —és ami még erősen hipotetikus, vitatott —,a más főcélú szerológiai ellenzéseknek csakmellékterméke.

E "melléktermék" mégis ablakot nyit azember, közvetlenül pedig a magyar népmúltjára. Mert a talán ötezer év óta folya-matos élet, az egyenes leszármazás észlelé-sével még nincs "itt a pózna vége". Egycsak újabban vizsgált vérfehérje-faktor bod-rogközi jelenléte talán még mélyebbre adbetekintést. E faktor eddig csupán az em-beriség valószínű bölcsője körüli helyekről,Afrikából, valamint egy rég kihalt nép szi-cíliai temetőjéből mutatták ki.

Hogy az ember hogyan népesítette be aFöldet, ezt még számos feltáratlan vagy sok-félekép értelmezhető tényező rejti. A kü-lönböző embercsoportok térben és időbencsak részben határolhatok el, és annál többa kétely korukat, elterjedtségüket, egymás-hoz való viszonyukat, a fejlődésben játszottszerepüket tekintve, minél távolabb hatolunkaz időbe.

Milyen természeti körülmények közötttalált itt megélhetést az ember a múltban?Mi tette lehetővé vagy szükségessé, hogyolyan emberek, akik bizonnyal nem voltaksemmiféle felsőbb hatalom eleve elrendeléseszerint maguknak élésre, befelé forduló pár-választásra és életmódra szánva, ezt a kü-

2.7

lön álló, ezt a rezervációéletet alakították kiés őrizték évszázadokon, évezredeken át?"

(Lázár István 1933-ban született, Sárospata-kon. Hosszabb ideig dolgozott a Köznevelés-nél, tíz éve (1974) a Valóság munkatársa.Megemlíti, hogy a bodrogközi ásatásoknaknem "fajkutatás" a céljuk, írásában is mint-ha ezt akarná kerülni, de ha gondosan olvas-suk mondanivalóját úgytünik, mintha lelke-sedését nem mindig tudná a szigorú tárgyi-lagosság határai közé szorítani. Magunk ré-széről csak annyit kívánunk hozzáfűzni, hogyha hazai tudósainknak megadatna a lehető-ség, a Kárpát-medence tüzetes feltárására,úgy eredetünk és őshazánk kérdése rövidesentiszJázódna. Addigis, Bodrogköz ősnépe egymozaik a "A KÁRPÁT-MEDENCE A MA-GYAROK ŐSHAZÁJA" elméletünkben.

VALLÁS és TUDOMÁNYAmint a sumir vallás ismertetéséhez kezd

valaki, rögtön akadnak ellenkezők, akik igytagadnak:

"a vallásnak semmi köze nincs a tudo-mányhoz."

Ha ezt igaznak fogadnánk is el, akkoris100%-ig áll, hogy

"a tudománynak köze van a vallásokhoz"...- hiszen csakis a "tudomány" segítségével

kereshetjük az Igazságot a vallásokban.

HONFOGLALÓ ŐSEINK KŐBE VÉSETTHAGYATÉKA

I. István apjának — a csak "fejedelemnek"nevezett — Géza Nagykirályunk korában,Szatniár megyének központja SÁRVÁR voltéppen azért, mert ott valóban létezett egysárból (földből) készített, erős sárvár, min-den bizonnyal jóval Géza előtti, avar-korieredettel.

Árpád népe épített ide, azonnal a hon-foglalás után, egy kőtemplomot Szent Pétertiszteletére. Ennek a templomnak a párkány-diszéből való az itt bemutatott kőtöredék.

Faragott lapján a párkány alatt ívesenhajló palmettadísz — pálmalevél-ábrázolás— látható, ezt alul negyvenöt fokos szögbenhármas szalagköteg metszi, s arra — a pál-malevél aljától balra — egy négykarmúmadárlábat utánzó minta támaszkodik. Aszalagkötet alatt egyébként újabb, ellentétesirányú palmettadísz következett.

Ez a faragvány más fennmaradt palmettasköveinkkel együtt fontos műhely-kapcsola-tokra utal. Így leveleinek kidolgozása egyezikkét — a régi Szerem megyebeli Dombórolszármazó — oszlopfő palmettadíszének há-rom felső levelével. Ezenkívül hasonlóságfűzi a tihanyi és egy veszprémi oszlopfőnek

29

a palmettaábrázolásához is.Érdekes nyomra vezethet bennünket a

pálmalevél mellett levő négykarmos madár-láb — egy nagyobb ábrázolásnak a részlete.A honfoglaláskori korongokon leggyakrab-ban felbukkanó állatábrázolásnak, egy sasnaka töredéke.

Múlt számunkban közöltük teljes egészé-ben ezt a — Honfoglaló őseinknél lépten-nyomon ábrázolt — "sasmadarat" a Raka-mazi Ezüstkorong szárnyasával, melyet nyu-godtan nevezhetünk TURUL-MADÁR-nak is.

Árpád Papkirályunk apjának — ÁLMOS(GAL-MAH-US) -nak eredetmondájához isszorosan odatartozik ez a "sasmadár-féle",égből alászálló csodaállat, mely a királyigyermek égből való származásának éppenolyan mitikus és titkos isten-alakja, minta görög mitológia Hattyú-Zeus-a.

Tudjuk jól, hogy a sumirnak nevezettMAH-GAR népnél már sok-ezer éve éltugyanez a hiedelem, mint vallási tartalom.A SZÜZANYA-INNANA hatalmas, égi ma-dara az IM-DUGUD-HU, mely a roskadásigkifáradt NAP-FIÁT, a Csodaszarvas képébenábrázolt elgyengült NAPOT, emeli — mintTURULLU — azaz visszatért fényerő — asötétség hónából a Napfényre. Miután ÁrpádPapkirályunk a TURUL nemzedéke, éppen-úgy, mint apja ÁLMOS is — az ősi MAH-GAR hagyománynak vallásos kegyelettel

30

történő ápolása teljesen érthető a PéteriJézushitű templomok szimbolizmusában.

A szallagfonattal elválasztott és több pal-mettával diszitett felület a Honfoglaló ÁrpádiNéptől származó fémművesség igen sok em-lékén — kardokon, korongokon, tarsolyleme-zeken is — megtalálható. Ezek a formaelemekmind azt bizonyítják, hogy az összes I. István

31

előtti magyar művészi alkotások az ősi hit-világ kifejezői és őrzői . . . Egyben az ősisumir-mah-gar hagyomány átöröklését isfényesen jelző nyomok.

Az utókor régészeti szabályaként rögzít-hetjük tehát azt a felfedezést, hogy

1.) azok a templomaink, melyekben ezeketa hagyomány-átöröklő kőfaragó-művészetimotívumokat találjuk, mind a Péteri Jézus-Hitű Magyar Egyház építményei.

2.) Ezeknek a római egyházba való besoro-lása után s a későbben — már a római hitrészére-épitett templomokba is bevitte —- ahagyományokat hiven őrző — kőfaragó-ma-gyar művészetünk ugyanezeket a — mostmár hagyományt átmentő — ábrázolásokat.

A római hitet erőszakolhatták, a magyarművészei azonban — némán ugyan, de biz-tosan és maradandóan őrizte meg, a mainapig, az ősi származás és az ősi hit szim-bolizmusát.

Hecho el depósito que establece la Ley 11.723

Libro de Edición Argentína

Se terminó de imprímir el dia 10 de enerode 1979 en la Imprenta HELVETIA, VicenteLópe?, 883, Quilmes - Prov. de Buenos Aires.

32