Antoinu du Saint-Exupfqy

A lts huRcEt

,dai-* *$ c*i,.r)tk*,.'.w"[

rrw€.t Amikor hat6ves voltam, ldttam egr csoddlatos k6pet egy konyvben, mely az 6serd6r6l sz61t, 6s i'

Igaz tort€netek volt a cime. A k6p egy 6riishgy6t ibfinalt, amint kortilfonla 6s elnyeli ildozatit.Ime annak a rajznaka mdsolata:

A konyvbe n ez aLlt: ,Az 6rixl<rgy6 eglszben nyeli le ildozatit, an6lkiil, hogy megr igtit. Utdnamozdulni sem bir, 6s hat h6napon 6t alszik, ennyi id6 sziiks6ges ugyanis az em6szt6shez."

M6lyen elgondolkoztam adzsungelek rejtelmein, majd egy szines .ceiltzasegits6g6vel elk6szi-tettem az els6 rqzomat. Ez volt az l-es szimi rajzom. Valahogy igy ndzettl<t:

Mestermiivemet megmutattam a feln6tteknek, 6s megkdrdeztem t6liik, hogy ftlelmetesnektaldljdk-e.

igy vi,lxzoltak ,,Mi6rt feln6nk egy kalapt6l?"

Csakhogy az 6n rqzom nem egy kalapo t ibrizok. Oridskfgy6 volt, amely egy egdszben elnyeltelefintot em6szt 6ppen. Lerajzokamhdt beliilr6l is az 6ri6skigy6t, hogy a feln6ttek is megdrfies-sdk. Mindig meg kell nekik magyarizni mindent. A 2-es szimu rajzam igy ndznttl<t:

lf,

+

A feln6ttek erre azt tandcsoltik, hagyjiln a csoddba az 6ixHgy6kat, ne rajzo\am 6ket se

kiviilr6l, se beliilr6l, foglalkozzak inkibb afoldrajzzal, a tort6nelemmel, a szdmtannal 6s a nyelv-tannal. igy tort6nt hdt, hogy pompdsan indul6 fest6i pdlyafutdsomr6l hat6ves koromban le-mondtam. Az l-es 6s a 2-es szimi ru)zom nem aratotr sikert, 6s ez orokre kedvemet szegte. Afeln6ttek onmagukt6l semmit sem drtenek meg, a gyerekek pedig egy id6 utdn beleflradnakazdlland6 magy ar Snkoddsb a.

[-@.YiY'?ri+"

Mds mesters6get vdlasztottam hit, megtanultam repiil6g6peket vezetni. A vil6g minden r6sze

folott dtrepiiltem. Afoldrajz, va16 igaz, nagyon is hasznomra vd.lt. Els6 pillantdsra meg tudtamktilOnboztetni Kind t Arizonfu6l. Ez bizony hasznos dolog, ha djszaka elt6ved az ember.

El.t.- sordn nagyon sok komoly emberrel keriiltem kapcsolatba. Sokat voltam egriitt feln6t-tekkel. Kozvetlen kozelr6l ldttam 6ket. M6gsem lett r6luk jobb a v6lem6nyem.

L,rj:-.:'!

.'+g

$..AFr

...'fuI

,I

_rC

,,

Valahdnyszor olyasvalakivel taldlkoztam, aki egy kicsitis 6rtelmesebbnek tiint, kipr6bdltam rujta az l-es

szdrn:6 rujzomat, melyet mindenhovd" magam-mal vittem. Kivdncsi voltam, val6ban meg-

€rti-e a dolgokat. Bdrkinek mutattam is,

mindig ez volt aviJasz: ,,Ez egy kalap".,,,,..,,1, ,- Azitirn mdr nem besz6ltem ,.ki ,.-

az oiisl<tgy6kr6l, sem az 6serd6kr61,r': serrr a csillagokr6l. Alkalmazkodtam

hozzir. Bridzsr6l, golfr6l, politikir6l 6s

nyakkend6kr6l besz6lgettem vele. Azillet6 feln6tt pedig nagyon oriilt, hogy

ilyen okos emberrel hoztaossze a sors.

.*.;i'r;k*' t'W"'l&?.ww *wwlWI

€,\mindaddig, 1

#II

Maginyosan 6ltem hdt, nem volt senki, akivel val6ban sz6t 6rthettem volna,

amig hat 6wel ezelltta repiil6g6pem meg nem hibdsodott a Szahara sivatagban...

Valami eltort a motoromban. Nem volt sem szerel6m, sem utasom, ezdrt nekiveselkedtem,

hiszen egyes-egyediil kellett megjavftanom a sflyosnak tiin6 hib6t. Elet-haldt k6rd6s volt ez

szdmomra, ugyanis csak nyolc napra elegend6 iv6vizem maradt.

Els6 6jszaka a homokra fekiidtem, bdrmilyen emberi lak6help6l ezer m6rfoldnyire hajtot-tam dlomra a fejem. Elszigeteltebb voltam, mint eg, haj6torott tenger6sz, aki tutajin hdny6dikaz 6cein kozep6n.

K6pzelhetitek, mennyire megdobbentem, amikor hajnalban egyktilonos hangocska 6bresz-

tett fel. Ezt mondta:

- Kdrleksz6pen... rujzolj nekem egybirinyt!

- Hogy mit?

- R jrolj nekem egybiriny!Talpra ugrotram, mintha villdm csapott vofna le mellettem. Alaposan megdorzsoltem a

f

szememet. Amultam 6s bimultam. Eg,, apr6cska kis l6nyt ldttam, egy emberkdt, aki nagyon I

figyelmesen szeml6lt engem. i

(Az eI6z6 oldalon van a lehet6 legjobb portr6, amelyet k6s6bb sikeriilt k6szitenem r6la. i

Persze az 6n rajzomnem olyan magdval ragad6an bdjos, mint amilyen a modell volt...Nem az I

6n hibdm ez. Afeln6ttek elvett6k a kedvemet a rajzol6st6l m6g hatesztend6s koromban, 6s 6n I

nem is tanultam meg egyebet rajzolni, csak 6fiar,}ogy6t kivtilr6l 6s 6ridskfgy6t beltilr6l.) I

Amulatt6l kerek szemmel bdmultam hit ezt a ktrlonos kis tiinem6nyt. Ne feledjiik, ezer I

m6rfoldnyire voltam bdrmilyen emberlakta vid6kt61. Et u 6n kis emberkdmen nem ldtszott, I

hogy elt6vedt volna, nem trint sem haldlosan firadtnak, sem haldlosan 6hesnek, sem haldlosan I

szomjasnak, 6s nem is ftlt haldlosan. Nem 6gy n€zettki, mint eg;rsivatagban elt6vedt gyermek, I

af<r ezer m6rfoldnyire kerirlt minden lakott vid6kt61. Amikor v6gre meg tudtam sz6lalni, ezt I

k6rdeztem t6le: I

- De... mit csindlszteitt? I

Erre 6 nyrgodtan megism6telte, mintha valami nagyon komoly dolgot k6rne: I

-K6rleksz6pen, rujzoljnekem egybarany! |

Ha az ember hatalmas erejii rejt€llyel dll szemben, nem mer ellenszegi.i{ni. Birmennyire I

abszurdnak ttint is, ezer mdrfoldnyire brirmilyen emberlakta helyt6l ha161os veszedelmek ko- |

zrepette, kivettem a zsebemb 6l egy darab paptirt 6s a tolt6tollamat. Am ekkor eszembe jutott, I

hogy az elmrilt 6vekben 6n foldrajzot, tcirt6nelmet, sz6mtant 6s nyelwant tanultam, ezirt azt I

mondtam az emberkdnek (kicsit kedvetleniil), hogy 6n nem tudok rajzolni. I

igy vilxzolt: I

-Az nem szimit. Rajzolj nekem egybArinyt! I

Csakhog, 6n soha nem rujzaltam birdnyt, ezdrt papftra yetettem neki az egyiket a k6t raj- I

zom kozirl, mert csak arra voltam kdpes. Az 6riisl<grr6t kfutilr6l. Elkdpedtem, amikor a kicsi I

emberke a legtermdszetesebben utasitotta vissza: tljt

nwe Mlwo*lw.+ 8Wi?::-;.. 8 .......{ffi{