A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés történeteOsvát Szabolcs

A tanulmány egy hányatott sorsú szerződésről szól. Az ötvenes évekből szárma­zó gondolatot a kilencvenes évek elején sikerült szerződési formába önteni. Vi­tathatatlan újszerűsége ellenére átmeneti korszak terméke: már nem a kétpó­

lusú világrend szemben álló katonai szövetségi rendszerei kötötték egymással, egyes rendelkezései azonban még a tömbszemléletet idézik. Aláírásától számítva egy évtized telt el 2002. eleji életbelépéséig. A hatálybalépés napjára rengeteg végrehajtási tapasz­talat halmozódott fel az ideiglenes alkalmazás időszakából. A végrehajtás tehát nem zsákbamacska, számos szempont vethető egybe, és megalapozott következtetések vonhatók le. Magyarország a tárgyalások és a végrehajtás során aktív, olykor úttörő szerepet játszott, és Kanadával együtt társletéteményese a szerződésnek.

Történeti áttekintés

A nyitott égbolt elképzelés lassan fél évszázados múltra tekint vissza, hosszú történe­te során azonban soha nem került a nemzetközi érdeklődés központjába. Napjaink­ban a sajtó a szenzációkeltés szándékával időről időre kémrepülésnek nevez egy-egy rutinszerűnek számító katonai gyakorló vagy megfigyelő repülést, de a csoda általá­ban csak egy napig tart. Eisenhower elnök 1955-ben tett eredeti javaslata egy katonai tevékenységeket feltáró, átfogó, szovjet-amerikai légi megfigyelési rendszerről szólt, ami segíthetett volna a kölcsönös bizalmatlanságból fakadó félreértések megakadá­lyozásában és elsimításában. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy az ötvenes évek hi­degháborús légkörében komolyan gondolták-e amerikai részről az úttörőnek számító fegyverzet-ellenőrzési kezdeményezést, vagy inkább csak a szovjet diplomáciai és ka­tonai vezetés rugalmasságát akarták vele próbára tenni. Az eredmény mindenesetre a kétkedőket igazolja, mert a vontatottan haladó és meglehetősen terméketlen egyezte­tő tárgyalások 1960 májusában az úgynevezett U2-válság következtében évtizedekre megszakadtak. Az amerikai kémrepülőgép szovjetunióbeli lelövése egyben mutatja,

2002. tél 53

Osvát Szabolcs

hogy az amerikaiak nem a nyitott égbolt elképzelésre kívánták alapozni katonai fel­derítő tevékenységüket.

A nyolcvanas évek végén kibontakozó enyhülési hullám időszakában egy másik amerikai elnök, id. George Bush tett kísérletet a nyitott égbolt ötlet felelevenítésére. A világ sokat változott három évtized alatt, például nagy jelentőségű szovjet-amerikai és multilaterális fegyverzetkorlátozási szerződések és megállapodások születtek, eze­ket azonban nehéz lenne közvetlen összefüggésbe hozni a szunnyadó nyitott égbolt ja­vaslat életre keltésével. Sokkal határozottabbnak tűnik a kapcsolat a hetvenes évek el­ső felétől kibontakozó helsinki folyamattal, illetve az Európai Biztonsági és Együttmű­ködési Értekezlet (EBEÉ) katonai dimenziójában folytatott tárgyalások eredményeivel. A Bush-javaslat tulajdonképpeni célja az EBEÉ keretében megkötött 1986-os stockhol­mi dokumentumra1 épülő folyamat továbbvitele, a bizalom további erősítése a két szemben álló szövetségi rendszer között. Az újrakezdés azonban távolról sem volt ennyire egyszerű. Az ötvenes évek szovjet-amerikai egyeztetését a tömbszemléletű Varsói Szerződés-NATO tárgyalások váltották fel, de ez a struktúra a kilencvenes évek kezdetén már idejétmúltnak számított. Ez jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy az 1990 elején megtartott ottawai és budapesti tárgyalási forduló csekély eredménnyel zá­rult. Nehezítette a helyzetet, hogy a hagyományosan konzervatív szovjet felfogás sze­rint a katonai adatok titkossága nemzetbiztonsági alaptételnek számított, a NATO alapvető célját pedig ezeknek az adatoknak a megszerzésében, azaz a katonai hírszer­zésben látták. Végül meg kell jegyezni, hogy a nyitott égbolt tárgyalások 1955-höz ha­sonlóan 1990-ben sem jelentettek nemzetközi politikai, de még csak fegyverzet-ellenőr­zési prioritást sem. Az ottawai és a budapesti fordulók idején a dinamikusan átalaku­ló Európában a fő kérdés a német újraegyesítés és a kelet-közép-európai térségben ál­lomásozó szovjet csapatok kivonásának előkészítése volt.

Az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló (CFE) szerződés2 tárgyalásainak záró szakaszában a NATO kezdeményezte a nyitott égbolt tárgyalások felújítását, ami­be végül - egy éves halogatás után és a katonai vezetés fenntartásai ellenére - a szov­jet kormányzat is beleegyezett. A tárgyalások, egy sikertelen tavaszi próbálkozást kö­vetően, szeptemberi előkészítés után 1991 november elején folytatódtak az EBEÉ szék­helyén, a Bécsben. A Varsói Szerződés feloszlása és a szovjetunióbeli változások után tulajdonképpen ekkortól mondható, hogy az előkészítő tárgyalások szigorúan a későb­bi szerződés kidolgozására összpontosítottak, ami egyben valódi együttműködési lég­kör kialakítását követelte meg. Az újfajta együttműködési szellem magukat a tárgyalá­sokon részt vevő szakértőket is meglepte, akiknek jelentős része egy évvel korábban még a politikai ellentétektől igencsak terhelt CFE-tárgyalásokon őrlődött. A nyitott ég­bolt bécsi előkészítő szakaszát azonban már alig terhelték politikai problémák, a kül­döttségek egytől egyig törekedtek az eredmény elérésére, és ennek megfelelően a nyílt­ság, a bizalom és a kompromisszumkészség jellemezte ezt a fordulót. A különleges

54 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

megfigyelői státussal rendelkező semleges országok - Ausztria, Finnország, Svájc, Svédország - nem csupán nyomon követték az eseményeket, hanem aktív szerepet is vállaltak egyes témákban, a végső megfogalmazásoknál az ő igényeiket és javaslatai­kat is tekintetbe vették. Az ottawai és a budapesti előkészítő tárgyalások során még kétségtelenül meglévő tömbszemléletű megközelítés ekkorra lényegében megszűnt. Azért érdemes erre röviden kitérni, mert különösen a repülési kvóták elosztása kap­csán a mai napig vissza-visszatérően vádolják tömbszemléletű megközelítéssel a szer­ződést.3 Holott a részben párhuzamosan folyó CFE-tárgyalásokkal és főleg azok vég­eredményével ellentétben a bécsi tárgyalási forduló és a Nyitott Égbolt Szerződés már egy átalakulóban lévő európai helyzetet tükrözött. Tárgyalástörténeti szempontból a bécsi hónapoknál talán izgalmasabb volt a két korábbi forduló időszaka, amikor még a szigorúan vett szakmai kérdéséknél jóval érzékenyebb és jóval nehezebben kezelhe­tő politikai ellentétek nyomták rá bélyegüket a tárgyalásokra, így azok folytatása és ké­sőbbi befejezése is kérdéses volt.

Négy hónap megfeszített munka után 1992 tavaszára elkészült a meglehetősen össze­tett és technikai részletei miatt kevéssé olvasmányos szerződés.4 Az egyik leglényege­sebb kompromisszumot az irkutszki szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó vázol­ta fel még 1990 októberében. A szovjet fél ígéretet tett a tiltott légtereket is beleértve tel­jes légterének megnyitására a megfigyelő repülések számára. Cserében a megfigyelt fél megkapta a jogot, hogy ragaszkodhat a megfigyelő repülés saját gépével történő végre­hajtásához. Ezt a formulát a nyitott égbolt szakmai nyelv taxiváltozatnak nevezi.

Akadtak természetesen más nehézségek is. Eleve meglepő volt a javarészt a CFE és az 1990. évi bécsi dokumentum5 tárgyalásain edződött szakértők számára, hogy né­hány hónap alatt kellett kidolgozni egy rendkívül technikai jellegű szerződést. Kezdet­ben igen nagy volt az eltérés a NATO és az akkor még létező Varsói Szerződés céljai között. A NATO katonai felderítői lényegében egy hírszerzési adatok gyűjtését lehető­vé tevő, kemény rendszer mellett szálltak síkra. Ezzel szemben a szovjetek vezette VSZ-tömb minimalista megközelítést képviselt jóval kisebb teljesítményű megfigyelő műszerekkel. A budapesti fordulót követően - szakértői viták eredményeként - a NATO felülvizsgálta eredeti álláspontját, és ezzel kialakult a szerződés hatókörét ille­tően később minden fél számára elfogadható kompromisszum. A szerződés célja már egyértelműen nem a felderítés volt, hanem a katonai tevékenységek nemzetközileg el­fogadott eljárással történő megfigyelése. A szenzorok nyelvére lefordítva ez azt jelen­tette, hogy engedélyezték az éjszakai megfigyelésre alkalmas technikát, a felbontás szintjét pedig a katonailag jelentős tevékenységek észleléséhez, kimutatásához igazí­tották. Köznapi nyelven szólva: képesnek kellett lenni a tank és a teherautó megkülön­böztetésére a képen. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem volt cél a harceszköz típusá­nak beazonosítása, beazonosíthatósága. így született meg az optikai kamerák harminc centiméteres képfelbontásáról szóló megállapodás.6

2002. tél 55

Osvát Szabolcs

Huszonöt állam külügyminisztere írta alá a szerződést71992. március 24-én az EBEÉ helsinki utótalálkozója során. A részes államok száma a Cseh és a Szlovák Köztársaság szétválásával és Kirgizisztán csatlakozásával változott, de nem az államutódlási kérdé­sek okozták a szerződés elmúlt tíz éves hányattatását.

A ratifikációs folyamat lendületesen indult, és 1995-re a részes államok döntő többsége letétbe helyezte megerősítő okiratait a társletéteményesek valamelyikénél. Az életbelépés­nek azonban húsz megerősítő okirat, köztük a letéteményeseké, letétbe helyezése mellett feltétele volt a legalább nyolc úgynevezett passzív kvótával8 rendelkező részes államok megerősítése is. Az orosz-fehérorosz államcsoport9 tagjai és Ukrajna azonban hosszú éve­ken át nem ratifikálta a szerződést. A dolog lényege természetesen az, hogy Oroszország, illetve az orosz-fehérorosz államcsoport, Ukrajna és a többi jelentősebb részes állam bár­melyike nélkül értelmetlenné válik a szerződés, alapvető céljai nem teljesülhetnek. Az ad­minisztratív szabályok csupán ezt a helyzetet tükrözik. A kilencvenes évek második felé­től a nyugati világgal egyre határozottabb együttműködési szándékot mutató Ukrajna volt az egyszerűbb eset. Az ukrán diplomácia éveken át egyértelműen kifejezésre juttatta a Nyitott Égbolt Szerződés melletti elkötelezettségét, a parlamenti ratifikáció azonban so­káig váratott magára. A Rada nyilvánvalóan nem kezelte fontos kérdésként a szerződés ratifikálását, amit feltehetően súlyosbított a parlamenti szavazások előkészítetlensége, ezért hol a képviselők jelentős részének távolmaradása, hol az éles belpolitikai viták miatt maradt el a ratifikáció. Negyedik nekifutásra, 2000 tavaszán végül sikeres volt a szavazás, és április 20-án megtörtént a megerősítő okirat letétbe helyezése.

Az orosz és a fehérorosz kérdés bonyolultabbnak tűnt, mert nem lehetett pontosan tudni, hogy Moszkva és a hozzá szorosan igazodó Minszk miért halogatja a ratifikációt. Az idő előrehaladtával már-már olyan helyzet alakult ki, mintha Moszkvának az is ko­moly erőfeszítéseket jelentene, hogy az állami duma napirendjén tartsa a kérdést. Maguk az oroszok is tudták természetesen, hogy nem gesztusról, hanem egy külügyminiszteri szinten aláírt nemzetközi szerződés életbelépéséről van szó, és visszás dolog ezt évekkel kitolni. Alátámasztotta, és minden bizonnyal indokolta is a bizonytalanságot, hogy az orosz félnek meglehetősen ambivalens volt a viszonya az EBEÉ/EBESZ10 keretében zaj­ló folyamatokhoz. Moszkva rengeteg, többségében jogosnak tűnő bírálatot kapott az EBESZ fórumain az egykori szovjet térség válságövezeteiben játszott szerepe, mindenek előtt a két csecsenföldi háború kapcsán. A kilencvenes évek közepétől ugyanakkor egy­re határozottabban napirendre került a NATO keleti irányú kibővítése. Orosz részről va­lószínűleg szerették volna megakadályozni a bővítést, de nyilván idejekorán felismerték, hogy megfelelő érdekérvényesítő képesség hiányában legfeljebb nehezíthetik, lassíthat­ják a folyamatot, közben pedig számos területen előnyöket csikarhatnak ki a jelentős mértékű európai biztonságpolitikai átrendeződésből. Ennek a diplomáciai alkufolyamat­nak az EBESZ-ben zajló részét jól tükrözte az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés adaptációs folyamata11 és az európai biztonsági charta12 elhúzódó tár­

56 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

gyalásai 1997 és 1999 között. A diplomáciai küzdelem és taktika természetes velejárója, hogy az oroszoknak számos, vélt vagy valós okuk volt megsértődni és duzzogni az utób­bi fél évtizedben. Az európai átrendeződés jelentős kérdéseinek eldöntetlensége a hozzá­juk kapcsolódó taktikai ingadozásokkal együtt semmiképpen sem teremtett kedvező légkört a Nyitott Égbolt Szerződés orosz ratifikációjának felgyorsításához.

Egy teljes évtizednek kellett eltelnie az aláírástól számítva ahhoz, hogy életbe léphes­sen a szerződés. Ez a Csipkerózsika-álom azonban nem veszett teljesen kárba, a nyitott égbolt közösségnek sikerült a lehetőségekhez mérten kihasználnia ezt az időszakot. A ré­szes államok már a kilencvenes évek első felében próba- és gyakorló repülésekkel ké­szültek a szerződés végrehajtására, és ebből később egy olyan alkalmazási gyakorlat fej­lődött ki, ami meglehetősen közel áll a hatályban lévő szerződés alkalmazásához. Az 1992. őszi kezdetektől számítva mintegy háromszáz-háromszázötven két- és többoldalú gyakorló repülésre, illetve nemzeti kiképző repülésre13 került sor. A nyitott égbolt rend­szerhez fűződő folyamatos érdekeltséget tükrözi, hogy az ilyen jellegű repülések vi­szonylag magas száma nem csökkent az évek folyamán: 2000-ben hatvanegy repülést hajtottak végre, 2001 első felében pedig huszonkilencet.14 Ezen túlmenően számos, opti­kai szenzorokkal felszerelt nyitott égbolt repülőgép próbahitelesítését végezték el. A leg­nagyobb szabású ilyen gyakorlatra a németországi Fürstenfeldbruckban került sor 2001 augusztusában, ahol hat repülőgép, köztük a magyar AN-26 állta ki a szigorú próbát.

A bécsi tárgyalási forduló négy hónapja nem volt elegendő az összes technikai rész­let lezárására. Néhány kérdés vitáját és lezárását eleve az ideiglenes alkalmazás idő­szakára halasztották. Az évek során a bécsi székhelyű Nyitott Égbolt Konzultatív Bi­zottság15 a gyakorló repülések tapasztalatai és a szakértői munkacsoportokban lefoly­tatott viták alapján számos döntést hozott, gyakran teljesen új területek szabályait al­kotva meg. Ezek a döntések olyan technikai részleteket szabályoztak vagy egészítettek ki, mint a repülési szabályok, a szenzorok használata vagy a repülőgépek és a szenzo­rok hitelesítése. Az egyik legfontosabb közülük a minimális repülési magasság kiszá­mítási módjára vonatkozott, ahol még használhatók az optikai kamerák a megfigyelő repülések során.16 A fentiek mind intézményi, mind gyakorlati oldalról megalapozták a rendszer működését, bizonyították a kidolgozott eljárások életképességét és'a megfi­gyelő repülések intézményének hatékonyságát.

Érvek éti ellenérvek. A rendszer többcélú felhasználása

A szerződésnek természetesen voltak és vannak ellenzői. Az előkészítő tárgyalások so­rán a legfőbb - és leginkább szovjet részről hangoztatott - ellenérv, a katonai kémke­dés vádja, a két szemben álló szövetségi rendszer közti bizalom hiányából fakadt. A tömbszemléleten azóta túllépett az idő, ahogy erre a tárgyalástörténeti áttekintés is

2002. tél 57

Osvät Szabolcs

utalt. Emellett elmondható, hogy a szerződés végrehajtása a részes államok igen szo­ros együttműködését feltételezi. A részes államok és államcsoportok elvben és gyakor­latban egyenlők, nincsenek közöttük kivételes helyzetben lévők. A szerződés történe­tét végigkísérő másik aggodalom a költséghatékonyság kérdése. A megfigyelő repülé­sek és a szigorú technikai feltételeknek megfelelő megfigyelő berendezések magas költségei miatt már a szerződés kidolgozásának idején is igyekeztek több lábon álló érvrendszerrel alátámasztani a jelentős kiadásokat.

Az aláírás óta eltelt évtized folyamán jelentősen megváltozott az európai biztonság- politikai környezet, és ez hangsúlyeltolódásokat eredményezett az érvrendszerben, bár annak egyes elemei nem feltétlenül változtak meg. Egyértelműen első helyre került a bizalomerősítés, ami a katonai kémkedéssel szópárba állítva igen tömören jellemzi az idők változását. A bizalomerősítést ugyanakkor célszerű a fegyverzet-ellenőrzéssel összekapcsolni. Az európai hagyományos fegyveres erők ellenőrzése a kilencvenes évek egyik európai sikertörténete, a CFE-szerződést ugyanakkor igen hasznosan egé­szíthetné ki egy - például a Nyitott Égbolt Szerződésben testet öltő - légi megfigyelé­si rezsim. A CFE-szerződés tárgyalásai során annak idején éppen a nyitott égboltra va­ló hivatkozással nem dolgoztak ki ilyen rezsimet, a nyitott égbolt tárgyalásoknak pe­dig kezdetektől fogva egyik legfőbb indoka a fegyverzet-ellenőrzési pillér volt17. A CFE-szerződés adaptációs tárgyalásainak eredményeként elfogadott megállapodás 16. cikkelye a verifikációs rendszer erősítésével kapcsolatban szintén megemlíti a légi megfigyelési adatok megfelelő hasznosításának lehetőségét18. Ma már évtizedes ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a két rendszer hasznosan egészítheti ki egymást: a biza­lomerősítésen alapuló nyitott égbolt repülések növelhetik a fegyverzet-ellenőrzési te­vékenység hatékonyságát. CFE helyszíni ellenőrzések segítségével tisztázhatók a meg­figyelő repülések következtében felmerült kételyek. A repülések lehetőséget nyújtanak a válságövezetekben felmerülő CFE-jellegű kérdések megnyugtató rendezésére. Ilyen esetekben általában fehér foltok keletkeznek a szerződés végrehajtási övezetében, mert a fogadó részes állam a bizonytalan helyzet miatt nem fogad helyszíni ellenőrzéseket az adott területen. A helyszíni ellenőrzések visszautasítása során bejelentett force ma­jeure - természetesen a katonai helyzet és a politikai szándékok függvényében - nem feltétlenül érvényes a megfigyelő repülésekre.

Hasonló kapcsolat végső soron a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szó­ló bécsi dokumentum19 ellenőrzési lehetőségei és a nyitott égbolt rendszer között is te­remthető, bár két bizalomerősítő rendszer esetén ebből a kapcsolatból hiányozni fog a fegyverzet-ellenőrzésre jellemző számon kérhetőség. Érdemes megjegyezni, az elmúlt bő évtized során annyira megváltozott az európai biztonságpolitikai környezet, hogy a nyitott égbolt rezsim bizalomerősítő (értsd: nem fegyverzet-ellenőrzési) jellegét gyakran ellenérvként emlegetik. Gyakran hangzik el a kétely, hogy a multilaterális ka­tonai együttműködés mai európai szintje mellett szükség van-e egy további, ráadásul

58 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

rendkívül költséges bizalomerősítő rendszerre. A kémkedés, illetve finomított formá­ban fegyverzet-ellenőrzés versus bizalomerősítés vita minden bizonnyal hosszú ideig lezáratlan marad, a hangsúlyváltozás azonban egyértelmű.

A költségek szempontjából nézve, a nyitott égbolt rendszer mellett szóló érv, hogy több részvételi, illetve együttműködési lehetőséget kínál. Ezek az együttműködési formák biz­tosítják, hogy minden részes állam elfogadható költségek mellett hajthasson végre megfi­gyelő repüléseket, például egy másik részes állam nyitott égbolt repülőgépének bérbevé­telével, vagy több részes állam közösen tarthat fenn üyen repülőgépet, illetve közös erő­ből teremtheti meg a mindannyiuknál rendszerben álló repülőgépre felszerelhető techni­kai hátteret.20 A megfigyelő repülések eredményeit általában a felderítő műholdakkal szerzett adatokhoz szokták hasonlítani. Felderítő műholdakkal azonban igen kevés or­szág rendelkezik, az ilyen módon gyűjtött adatok pedig lényegében csak nemzeti felderí­tési célokat szolgálnak, semmiképpen sem gyakorlat az ilyen forrásból szerzett informá­ció széles körű nemzetközi megosztása. Világűrbe telepített felderítő rendszer híján az ál­lamok döntő többsége a megfigyelő repülésekre hagyatkozik, amennyiben szeretné be­hozni anyagi és technikai hátrányát a nagyokkal szemben. A nyitott égbolt rendszerben engedélyezett harminc centméteres képfelbontás teljes mértékben kielégíti a katonai biza­lomerősítés követelményeit, ugyanakkor összehasonlítható a legtöbb katonai felderítő műhold felbontóképességével. A rendszer további jellemzője, hogy anyagi lehetőségeik függvényében a részes államok mindegyike számára elérhető a szenzortechnológia és a megfigyelő repülések során gyűjtött adatmennyiség. A módosabb és technikailag fejlet­tebb részes államok - általában kétoldalú együttműködés keretében - nyújthatnak anya­gi-technikai segítséget a kevésbé módosaknak, hogy képessé tegyék őket nyitott égbolt feladatok végrehajtására, vagy fejlesszék a rendelkezésükre álló technikát.21

A megfigyelő repülések végrehajtása további rugalmasságot kínál a megfigyelési időszak, a repülési útvonal és az időjárási feltételek, illetve a különféle szenzorfajták használata tekintetében. Ezen felül a részes államok megvásárolhatják a mások repü­lésein összegyűjtött adatokat, és biztosak lehetnek benne, hogy hamisítatlan és mani- pulálatlan anyagot kapnak. Ez a jog lehetőséget biztosít a részes államoknak a rend­szerben való passzív részvételre: elegendő a légterüket megnyitni és az aktív kvótájuk szerinti megfigyelő repüléseket fogadni, ugyanakkor nem kell a valamilyen formában mindenféleképpen költséget jelentő repüléseket végrehajtani mások felett. A passzív részvétel persze inkább csak sarkított, elvi lehetőség, mert a költségeket ugyan mini­málisra szorítja, de az érintett részes állam nem tudja közvetlenül kiaknázni a rendszer előnyeit sem a kapcsolat- és bizalomerősítés, sem az érdekeinek megfelelő adatgyűjtés, sem a rendszer többcélú felhasználásában rejlő lehetőségek terén. Valójában pedig nem is lenne kívánatos a passzív részvételi forma elterjedése, mert akkor végső soron csak a repülőgéppel és drága technikai eszközökkel rendelkező jelentősebb részes államok végeznének adatgyűjtést, és a rendszer - a nemzetközi rezsimekben gyakorta meg­

2002. tél 59

Osvát Szabolcs

figyelhető szindróma szerint - a gazdagok játékszerévé válna. Az adatok kezeléséhez és megosztásához tartozó kiegészítés, hogy a megfigyelő repülések eredményeit adott esetben hivatalos tényanyagként el lehet juttatni az illetékes nemzetközi szervezetek­nek és intézményeiknek. A nyitott égbolt rendszer tehát az információs monopólium kialakulása ellen hat, biztosítja a megfigyelések kölcsönösségét, illetve a kisebb és sze­gényebb részes államok meglehetősen széles mozgástérrel rendelkeznek korlátozott forrásaik felhasználására.

A viszonylag magas költségek miatti bírálatok - legalább részbeni - kiküszöbölésére nagy hangsúlyt kell fektetni a nyitott égbolt rendszer többcélú alkalmazására. A nyitott égbolt repülőgép és technika ugyanis számos más területen felhasználható, nem kell le­ragadni a szigorúan katonai értelemben vett alkalmazásánál. Nem feltétlenül szükséges például egy repülőgépet kizárólag nyitott égbolt célokra rendszeresíteni. A gép a nyitott égbolt tevékenységeken kívül elláthat szállítási vagy térképészeti feladatokat. Utóbbi esetben még a műszerek egy része is átfedést mutat, az összefüggés tehát természetes­nek mondható. Az átfogó biztonság koncepciójához illeszkedően már kezdetben felme­rült a nyitott égbolt rendszer környezetvédelmi hasznosításának gondolata. Az ideigle­nes alkalmazás időszaka ezen a területen is kitűnő példákkal szolgált. Elsősorban ter­mészeti katasztrófák esetén bizonyult hasznosnak a rezsim. Az Odera folyó 1997. nyári hatalmas áradása idején a németek nyitott égbolt technikával készítettek felvételeket az árhullámról és a gátszakadásokról, ami nagymértékben elősegítette a szárazföldi véde­kezési munkálatok szervezését. Az Egyesült Államok egy közép-amerikai hurrikán pusztítását értékelte ki hasonló módon 1998 végén. Egy hatalmas németországi szélvi­har nagy kiterjedésű erőket pusztított el egy nehezen megközelíthető hegyes területen 2000 elején. A kárfelmérést az amerikaiakkal együttműködve nyitott égbolt repülőgép segítségével végezték el. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy egyéb környezeti katasztrófák, például környezetszennyezések is nyomon követhetők a légi megfigyelé­si rendszerrel, illetve ezek hatása is felmérhető hasonlóan a természeti katasztrófáké­hoz. Merészebb ötleteket megengedve és infravörös technikát feltételezve a nyitott ég­bolt technika bűnüldözési felhasználása is elképzelhető. A televíziós krimisorozatokat idéző felvetés azonban inkább csak kötetlen formájú szemináriumi beszélgetéseken hangzik el. Ezek az alkalmazási lehetőségek jelentősen eltérnek a hagyományos megfi­gyelő repülésektől, és eredményességük érdekében rugalmasan túl kell lépni a szerző­dés - leginkább a szenzorok használatára vonatkozó - technikai előírásain.

A nyitott égbolt rendszer válsághelyzetekben válságkezelési céllal történő alkalma­zása ugyancsak a kilencvenes évek eleje óta napirenden lévő gondolat. A hidegháború után formálódó világrendben a helyi konfliktusok kialakulása jelenti az egyik leggyak­rabban jelentkező veszélyforrást. A rezsim ilyen irányba történő kiterjesztésének lehe­tősége már az előkészítő tárgyalások idején divatos témának számított, és az elhúzódó ratifikációs folyamat tíz éve alatt sajnos semmit nem veszített aktualitásából. Különle­

60 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

ges helyzetekben és az érintett felek egyetértése esetén nyitott égbolt megfigyelő repü­lésekkel rengeteg adatot lehet begyűjteni és azokat később átfogó és megbízható mó­don kiértékelni és rendszerezni, ami rendkívül sokat segíthet egy bizonytalanságokkal terhelt, feszült helyzet reális megítélésében. A légi megfigyeléssel gyűjtött adatok első­sorban határvonalak és tűzszüneti vonalak ellenőrzésre alkalmasak, illetve nagymér­tékben hozzájárulhatnak nemzetközi szervezetek válságkezelő műveleteinek, például békefenntartó erők telepítésének az előkészítéséhez. Ezen a téren a Bosznia-Hercego­vinában szerzett tapasztalatok iránymutatók, ahol több ilyen jellegű repülésre került sor.22 Konfliktusövezetek, és konkrétan Bosznia-Hercegovina esetében is különbséget kell tenni a szárazföldi ellenőrzéseket segítő, kiegészítő légi ellenőrzések és a nyitott égbolt ötleten alapuló bizalomerősítő és átláthatóság növelő rendszer között. Lénye­ges, hogy ebben az esetben megfigyelő repülésekről szóló jegyzőkönyvet23 is aláírtak. Ez a jegyzőkönyv a Nyitott Égbolt Szerződés rendelkezéseivel összhangban tartalmaz­za a megfigyelő repülés kérésének jogát; a saját, illetve a megfigyelő fél repülőgépének használati jogát; a megfigyelő repülés fogadási kötelezettségét; a megfigyelő repülés megszervezésének huszonnégy órás időkeretét és a korlátozás nélküli átrepülés bizto­sításának kötelezettségét. Bosznia-Hercegovina kétségtelenül jó példával szolgált arra, hogy egy nyitott égbolt jellegű rendszert eredményesen lehet alkalmazni a konfliktus- kezelési spektrum legutolsó szakaszát jelentő úgynevezett konfliktus utáni rehabilitá­ciós időszakban. Az általánosnak tekinthető kedvező nemzetközi megítéléssel együtt - megtörtént esetet alapul véve - a tisztesség kedvéért itt is meg kell jegyezni, hogy rendkívül fontos az erőforrások költséghatékony felhasználása. Egy nagyszabású, légi ellenőrzést és megfigyelő repülést egyaránt magába foglaló kirakatrendezvény kivált­hatja ugyan az írott és az elektronikus sajtó érdeklődését, és széles körben terjesztheti a nyitott égbolt gondolatot, a szakemberek azonban az eredményre is odafigyelnek, és igen kedvezőtlen a visszhangja, ha a begyűjtött adatok távolról sem állnak arányban a rendezvény költségeivel. Ugyancsak a délszláv térséghez kapcsolódik, hogy a daytoni béke-megállapodásból eredő regionális fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokon a húsz résztvevő állam képviselői végül elvetették, hogy a záródokumentum önkéntes, nyi­tott égbolt jellegű vállalásokat is tartalmazzon.24

A légi megfigyelés technikai, adatgyűjtési oldala a válságkezelés esetén sem különít­hető el a politikai téren jelentkező hozadékától. Egy repülés megszervezése megkíván­ja a konfliktusban érintett felek részvételét és együttműködését. Tárgyalóasztalhoz ül­teti őket, összehozza őket a repülőgép fedélzetén, és ezzel szükségképpen hozzájárul egymás közti kapcsolataik kibontakozásához. Válsághelyzetekben már a légi megfi­gyelés puszta alkalmazhatósága is fontos jelzés lehet. Feketén-fehéren mutatja ugyanis, hogy a konfliktusban érintett felek hajlandók-e a korábbi megállapodások szellemében az együttműködésre egymással, és a megfigyelési eredményekről tájékoz- tatják-e a békefolyamatot felügyelő nemzetközi szervezeteket.

2002. tél 61

Osvát Szabolcs

Nehéz igazságot tenni az érvek és ellenérvek kusza szövevényében, mert, ahogyan az már lenni szokott, az érveknek is van árnyoldaluk, és az ellenérvek némelyikét is lehet kedvezően bemutatni, ahogy azt a költségek esetében láttuk. Feltétlenül igaz azonban, hogy az együttműködés, a katonai önmérséklet, az átláthatóság, a bizalomerősítés és a konfliktusmegelőzés alapvető fontosságú fogalmak az EBESZ-térség politikai-katonai dimenziójában. Ezek a fogalmak számos dokumentumban megjelennek, amelyekről már esett szó a hagyományos fegyveres erők és a bizalom- és biztonságerősítő intézke­dések kapcsán, és ezek alapján példaértékű európai gyakorlat fejődött ki a kilencvenes évek folyamán. A Nyitott Égbolt Szerződés is ezt a szellemet jeleníti meg. Egy újszerű és merészen előretekintő, katonai bizalomerősítő rendszert alapoz meg a Vancouvertől Vla­gyivosztokig terjedő, Észak-Amerikával kibővített eurázsiai térségben. Az egykori Szov­jetunió ázsiai részére, illetve az Egyesült Államok és Kanada területére kiterjedő alkal­mazási övezet olyan hatalmas térségeket is lefed, amelyek nem tartoznak a CFE-szerző- dés és a bécsi dokumentum alkalmazási övezetébe. A bizalomerősítés ugyanakkor, a földrajzi kiterjesztéstől függetlenül továbbra is meghatározó tényező az európai konti­nensen. Erre egyik legjobb példa a NATO keleti irányú kibővítése és a napirenden lévő további bővítési hullám vagy hullámok. A megfigyelő repülések további eszközt jelente­nek a részes államok kezében arra, hogy bármikor megbizonyosodhassanak: az új, illet­ve a potenciális tagok területén nem folyik aggodalomra okot adó katonai tevékenység. A nyitott égbolt rezsim megfelelő eszköz lehet az új haditechnikai eszközök telepítéséből vagy a szárazföldi és légierőhöz tartozó csapatok átszervezéséből fakadó aggodalmak eloszlatására is. Nem szabad elfeledkeznünk az európai perifériákon kialakult akut vál­ságövezetekről sem. Ebben az összefüggésben különösen nagy a bizalomerősítés szük­sége és jelentősége, ami a szerződéshez való csatlakozás vagy regionális légi megfigye­lési rendszerek létrehozása formájában valósulhat meg. Magyarország és Románia 1991- es kétoldalú nyitott égbolt megállapodása ugyanebből a gondolatból indult ki: saját szükségleteinknek megfelelően alakítottunk ki egy szerződéses elemekre épülő egysze­rűsített nyitott égbolt rezsimet. A fenti példák meggyőzően szemléltetik, hogy az álla­moknak valós érdekeik fűződnek a nyitott égbolt rendszeren keresztül történő katonai bizalomerősítéshez és az egyéb fegyverzet-ellenőrzési és bizalom- és biztonságerősítő rendszerek hiányosságainak nyitott égbolt eszközökkel történő kiküszöböléséhez.

A magyar szerepvállalás és a magyar-román nyitott égbolt megállapodás

Magyarország az 1989-es Bush-javaslattól kezdődően elkötelezetten támogatta a nyitott égbolt elképzelés felújítását. Alapvető érdekünk fűződött a keleti tömb lazításához, és a kezdeményezésből kibontakozó tárgyalások - a részben párhuzamosan futó európai

62 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

fegyverzet-ellenőrzési, illetve bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló tárgya-' lásokkal együtt - kitűnő lehetőséget kínáltak erre. A szemben álló katonai szövetségi rendszerek között kezdődő előkészítő tárgyalások Ottawa után Budapesten folytatódtak. Hazánk a kanadaiakkal közösen, akkoriban még valóban újdonságszámba menő próba­repüléseket rendezett, hogy a komoly politikai ellentétektől terhelt folyamat ne rekedjen meg a kezdet kezdetén. A két szuperhatalom álláspontja közötti rendkívül nagy különb­ség miatt egy próbarepülés felvállalása merész lépésnek számított 1990 első felében. Az amerikaiak akkor még minél teljesebb mértékben szerették volna kiaknázni a felderítő műszerek technikai színvonala terén meglévő hatalmas fölényüket. A mérsékelt szovjet elképzelések hátterében pedig éppen az amerikai technikai fölénytől való félelem húzó­dott meg. Mindenképpen el akarták kerülni, hogy a NATO egyoldalú előnyökre tegyen szert a nyitott égbolt rendszer kapcsán. A tárgyalási folyamat továbbvitelét ösztönző pró- barepülés(ek) körüli feszültségek erre a két ellentétes megközelítésre vezethetők vissza.

A repülések ugyanakkor kézzelfogható tapasztalatot is jelentettek a nyitott égbolt rezsim működtetéséhez szükséges eljárási és szakmai-technikai háttér kialakításához. Az 1990 januárjában Magyarország felett repülő kanadai gépen nem voltak fedélzeti szenzorok, nem készített külső légi felvételeket, ezért valójában nem is volt képes ada­tokat gyűjteni a Magyarországon folyó katonai tevékenységekről. Két évvel később, 1992 januárjában a magyarok már egészen más politikai és tárgyalási légkörben hajtot­tak végre próbarepülést Kanadában. Ekkor már a repülőgép és az érzékelő műszerek technikai tesztelésére helyezték a hangsúlyt. A két évvel korábbi magyarországi repü­lés eredményeire építve a második próbarepülés már kifejezetten a kifinomult érzéke­lő műszerek használatára irányult. A közös rendezvény kitűnő alkalmat teremtett a be­jelentési és a korlátozott légterek használatára vonatkozó engedélyezési eljárás gyakor­lására. A repülési útvonal lefedte a légierő és a szárazföldi erők egy-egy bázisát, két magánkézben lévő atomerőművet és egy jelentős autógyárat. A próbarepülés lehetővé tette számos, a későbbi tárgyalások során újra előkerülő és gyakran a mai napig érvé­nyes következtetés levonását a szenzorok használatának időjárási feltételeiről, a navi­gációs berendezésekről és a nyitott égbolt feladatok költséghatékonyságáról. Utólag el­mondható, hogy ezek az erőfeszítések nem vesztek kárba, mert létrejött a szerződés, amely talán először lépett - legalább részben - túl a tömbszemléleten, és Magyarország Kanadával együtt társletéteményes lett. Hazánk igen kevés nemzetközi szerződésnek letéteményese,25 és közülük biztosan a Nyitott Égbolt Szerződés a legjelentősebb.

A helsinki folyamat katonai kosarából kibontakozó, együttműködésen alapuló bizton­sági rendszer fejlődése nagy lendületet vett a nyolcvanas-küencvenes évek fordulóján. A kontinentális léptékű kooperatív biztonsági rendszer hatékony működése ugyanakkor kisebb, regionális és kétoldalú együttműködési keretek meglétét is feltételezi, a kisebb egységek - akár mintaként szolgálva - hozzájárulhatnak a rendszer sikeréhez. Az 1991. május 11-én megkötött, és 1992. február 27-én életbe lépett magyar-román nyitott égbolt

2002. tél 63

Osvát Szabolcs

megállapodás26 illeszkedett az európai méretű együttműködési koncepcióhoz. Az EBEÉ keretében folyó bécsi tárgyalásokon a magyar küldöttség már 1989-ben kezdeményezte a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések részt vevő szomszédos államok irányába tör­ténő kiterjesztését. A kétoldalú nyitott égbolt rendszer létrehozása és távlatilag párhuza­mos működtetése a Nyitott Égbolt Szerződéssel kitűnően szolgálta a koncepció valóra váltását. Ezen felül mindkét ország tisztában volt vele, hogy a kétoldalú rendszer sikere bebizonyíthatja a nyitott égbolt elképzelés hasznosságát és életképességét, és hozzájárul­hat az 1990 tavaszán megrekedt multilaterális egyeztetési folyamat újraindításához. A hangsúlyok világossá tétele érdekében hozzá kell tenni, hogy magyar részről ez utóbbi szempont volt a meghatározó. A nyitott égbolt gondolat élharcosaként és a tárgyalások aktív résztvevőjeként a budapesti forduló rendkívül minimális eredményei után hazánk a multilaterális folyamat továbblendítésére összpontosította diplomáciai erőfeszítéseit. Ez a fegyverzet-ellenőrzési magyarázata annak, hogy hazánk egy fél éves csúszással, 1991 elején adott csak kedvező választ a kétoldalú rendszer felállítását célzó román javaslatra.

A kétoldalú megállapodásnak természetesen különleges politikai jelentősége is volt. A két ország történelmi távlatokra visszatekintőén feszült viszonyban állt egymással. A szocialista táboron és a Varsói Szerződésen belül Magyarországnak évtizedeken át le­hetősége sem nyílt a milliós nagyságrendű, Romániában élő magyar kisebbség problé­máinak megfelelő kezelésére. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján ez a kötöttség oldódott, majd megszűnt, a kisebbség helyzetéről kibontakozó nyílt vita pedig komoly feszültséget okozott a két ország között. A katonai tevékenységek nagyfokú nyitottsá­gát és átláthatóságát biztosító nyitott égbolt megállapodás megkötése bizonyította a két ország eltökéltségét, hogy vitás ügyeiket kizárólag tárgyalásos úton kívánják egymás­sal rendezni - legyen szó emberi és kisebbségi jogokról vagy katonai biztonságról.

Kölcsönös politikai szándék megléte esetén a megállapodás kidolgozása nem okozha­tott különösebb nehézséget. Mintául szolgáltak hozzá a Nyitott Égbolt Szerződés részle­ges tárgyalási eredményei, bonyolult technikai kérdésekkel pedig eleve nem kívántak foglalkozni, nem is lett volna értelme. Lényegében két rövid - egy budapesti, és egy buka­resti - tárgyalási forduló alatt elkészült a teljes szöveg. A két fél a kezdetektől egyetértett abban, hogy a kétoldalú rezsim ötvözze az egyszerűséget a hatékonysággal, ami valójá­ban azt jelentette, hogy illeszkedjen a két ország technikai és pénzügyi lehetőségeihez. A megállapodás rendelkezései ezért rugalmasak és megfelelnek a költséghatékonysági követelményeknek. A felek évente négy megfigyelő repülést hajthatnak végre egymás fe­lett, ami elég jelentős szám, ha meggondoljuk, hogy eredetileg a Nyitott Égbolt Szerződés kiegészítésében gondolkodtak, és senki nem sejtette, hogy több mint tíz évet kell várni an­nak hatályba lépésére. Az 1991-es változatban egy megfigyelő repülés három óráig tart­hatott vagy 1200 kilométer hosszú lehetett. Ezt a két fél által használt megfigyelő repülő­gép 400 küométer/órás átlagsebességének és hozzávetőlegesen 2000 kilométeres hatótá­volságának alapján határozták meg. Jól példázza a megállapodás bizalomerősítő jellegé­

64 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

nek továbbgyűrűző hatását, hogy ezeket a korlátokat később négy órára, illetve 1600 ki­lométerre enyhítették,27 pedig a megfigyelő repülőgépek ugyanazok maradtak. Mindkét ország rendszerben álló repülőgépet használ nyitott égbolt célokra a mai napig: hazánk a szovjet gyártmányú, kétmotoros, turbólégcsavaros AN-26 közepes szállító repülőgépet,28 Románia pedig az ugyancsak kétmotoros, turbólégcsavaros AN-30-at, ami a légi fényké­pezésre átalakított változata az AN-24V közepes szállító repülőgépnek. A megfigyelő fél saját választása szerint akár a saját, akár a megfigyelt fél repülőgépét használhatja. A meg­figyelő műszerekről szóló melléklet a valós lehetőségeknek megfelelően csak a lencsés fényképezőgépeket és a videokamerákat említi, de a listát évente lehet frissíteni, amennyi­ben igény merülne fel új szenzorfajta bevezetésére. A felek emellett vállalták, hogy hason­ló képességű szenzorokat alkalmaznak. Franciaország technikai segítség formájában ka­merákat és automata filmelőhívó berendezéseket adott a két országnak, amelyek a mai napig használatban vannak. Később francia technikuscsapat segített Budapesten és Buka­restben a kamerák üzembe helyezésében, a kezelőszemélyzet kiképzésében, majd a kame­rák szervizelésében.29 Az érzékelő műszerek felbontóképességét nem korlátozták,30 így a megfigyelő repülőgép - a repülésbiztonsági követelmények figyelembevételével - gya­korlatilag tetszőleges magasságig ereszkedhet. Erre mindenekelőtt kedvezőtlen időjárási körülmények, például összefüggő felhőtakaró esetén lehet szükség. A megfigyelő repülé­seket legalább egy nappal előre be kell jelenteni, a megfigyelt fél pedig köteles a kérelmet elfogadni, amennyiben rendkívüli körülmények meg nem akadályozzák annak teljesíté­sében. A megfigyelő repülések végrehajtása kötöttségektől mentesen, de természetesen a veszélyes légterekre vonatkozó szabályok figyelembevételével történik. A megállapodás egyes függelékei rendelkeznek a két fél nyitott égbolt repülőtereiről, a megfigyelő repülő­gépek ellenőrzéséről, a megfigyelés során gyűjtött adatok megosztásáról és általában a megfigyelő repülés lefolytatásának módjáról. Érdemes kitérni a Magyar-Román Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság megalakítására. A bizottság feladata a végrehajtás során tá­madt vitás kérdések31 megvizsgálása és rendezése. Ugyancsak a bizottság illetékességébe tartozik az egyes függelékek - megfigyelő műszerek listája, nyitott égbolt repülőterek, re­pülési kvóták - esetleges változtatása.

A kétoldalú megállapodás megkötése után Magyarország és Románia közös bemu­tató repülést szervezett, amelyre a nyitott égbolt folyamat minden részes államának képviselőit meghívták megfigyelőnek. Elérkezett az idő, hogy az írott és az elektronikus sajtó széles köiű bevonásával konkretizálják a megállapodástól várt előnyöket: lendü­letet adjanak a multilaterális előkészítő tárgyalásoknak, felmérjék a kétoldalú együtt­működés bizalomerősítő hatásait, és a gyakorlatban ellenőrizzék a korábban kidolgo­zott technikai rendelkezések használhatóságát. A közös bemutatót 1991. június 29-én rendezték. A tököli repülőtérről induló román megfigyelő repülőgépet a nemzetközi megfigyelőket szállító magyar AN-24 követte a levegőben. A repülési tervnek megfele­lően átrepültek egy polgári repülőtér, egy katonai főiskola, egy hajdani szovjet katonai

2002. tél 65

Osvát Szabolcs

repülőtér és egy katonai gyakorlótér felett. A katonai főiskola területén nehézfegyverze­tet állítottak ki külön erre az alkalomra. A Romániában folytatódó útvonal érintett még egy katonai repülőteret és egy gyakorlóteret, egy lőszerraktárat és egy vasúti csomó­pontot. Magyarországon szép idő volt két-háromezer méteres felhőalappal. A gépek ezért hozzávetőleg ezerötszáz méteres magasságon repültek, ami tíz-tizenöt centiméte­res felbontású képeket jelentett. Románia felett jelentősen romlottak az időjárási viszo­nyok: esni kezdett, és helyenként négyszáz méterre húzódott le a felhőalap. A megfigye­lő repülőgép személyzete a feladat sikeres végrehajtása érdekében vállalta a rendkívül alacsony - kettőszáz-kettőszázötven méteres magasságon történő - repülés kockázatát. Az ebből a magasságból készített felvételek felbontása két-három centiméter. Mindkét fél számára meglepő módon a navigációs nehézségek okozták a legnagyobb problémát. A megfigyelő repülőgép elavult irányító berendezése, a kellően részletes térképek és a kamera irányba állításához szükséges kisegítő optikai rendszer hiánya egyaránt felelős azért, hogy néhány objektum felett több alkalommal kellett átrepülni, mire használható felvételek készültek róla. Az ismételt átrepüléseket egyébként nem engedélyezi sem a kétoldalú megállapodás, sem a multilaterális szerződés.32

A kétoldalú megállapodás tízéves történetének talán legfontosabb tanulsága, hogy szerény technikai és anyagi eszközökkel rendelkező országok is képesek hatékony nyi­tott égbolt rendszer működtetésére. A rendelkezések rugalmas megfogalmazása és al­kalmazása esetén egyszerű és olcsó megfigyelő műszerekkel is kielégítő eredményeket lehet felmutatni. Megfelelő intézményi háttér esetén egy csekély létszámú szakmai csa­pat intézheti az ügyeket, nincs szükség külön nyitott égbolt szervezetre. A repülőgépe­ket sem kell kizárólag nyitott égbolt feladatokra használni, a repüléseket pedig össze lehet kapcsolni a légi személyzet kiképzésével és gyakoroltatásával. A magyar példát alapul véve: az AN-26 egy repülési órája hozzávetőleg ezerötszáz amerikai dollárba kerül, egy szokásosnak nevezhető romániai feladat végrehajtása pedig - minden költ­séget beleértve - közelítően húszezer dollárba.33

Megmutatkozott, és szerencsére igen hamar megszokássá vált a kétoldalú rendszer különleges bizalomerősítő hatása. A megállapodás végrehajtása értelemszerűen meg­követelte az illetékes hivatalos szervek rendszeres együttműködését. A nyitott égbolt megállapodás feltétlenül hozzájárult a kétoldalú katonai kapcsolatok fokozatos javulá­sához, bár túlzás lenne azt állítani, hogy kizárólag ennek tudható be a kedvező irányú folyamat. A sajtó - főleg a kezdeti időszakban érezhető - érdeklődésének köszönhe­tően a bizalomerősítő hatás elérte az átlagembereket is. Merésznek tűnhet a kijelentés, de a megfelelő hangsúlyokat használva mindenképpen igaz: a megállapodás - a maga keretei között - hozzájárult és a jövőben is hozzájárulhat a két ország közötti problé­mák megoldásához. A kilencvenes évek elején katonai biztonsági területeken még új­szerűnek számított az önkéntes együttműködés, akár a nyitott égbolt repüléseket, akár az egyéb fegyverzet-ellenőrzési vagy bizalom- és biztonságerősítő rendszerek helyszí­

66 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

ni ellenőrzéseit vesszük példaként. Közép- és Kelet-Európa államainak mindenesetre csekély tapasztalatuk volt az ilyen jellegű együttműködésben, ezért megkockáztathat­juk, hogy a kétoldalú megállapodás eredményei elősegítették ennek a napjainkra kitel­jesedő együttműködési kultúrának az elterjedését.

A megállapodás megkötése és a bemutató repülés kétségtelenül hozzájárult a multi­laterális nyitott égbolt tárgyalások folytatásához. A bemutató repülés technikai tapasz­talatait mindkét fél felhasználta a bécsi tárgyalási fordulóra való felkészülés során. Az 1991 novemberétől újrainduló tárgyalásokon kedvező példát jelentett a majdani Nyitott Égbolt Szerződéssel egyidejűleg működő kétoldalú megállapodás, amikor a szomszé­dos részes államok számára biztosított többletkvóták kerültek napirendre. A szerződés tömbszemléletet részben megőrző kvótarendszere politikai és anyagi okokból egyaránt korlátozza a végrehajtható repülések, más szóval az aktív kvóták számát. Szomszédos részes államoknak, különösen feszültebb helyzetekben, ugyanakkor igényük lehet - a kvóta elosztásban biztosítottnál gyakoribb - egymás feletti megfigyelő repülésekre.

Megvonva a megállapodás végrehajtásának tízéves mérlegét, néhány további szem­pont kívánkozik még a fejezet végére. A rendszeres megfigyelő repülések34 kitűnő alkal­mat jelentettek nyitott égbolt szakértőink képzésére és gyakoroltatására, aminek eredmé­nyeként a magyar nyitott égbolt csapat széles körű nemzetközi elismerést vívott ki ma­gának Európa szerte. Nem csupán a román féllel alakult tehát ki szoros szakmai kapcso­lat, hanem számos egyéb megkeresés érkezett hozzánk, aminek részben az az oka, hogy a magyar szakértőktől lehetett és lehet tanulni. Nagy gondot fordítottunk arra is, hogy minél több nemzetközi megfigyelőt hívjunk a kétoldalú megfigyelő repülésekre, amivel a megállapodáson túl a nyitott égbolt eszmét is próbáltuk népszerűsíteni. Ehhez kapcso­lódóan számos felszólalás és előadás megtartására kérik fel hazánkat Romániával együtt különféle nemzetközi fórumokon és szemináriumokon. A nyitott égbolt rendszer válság- kezelési alkalmazásának bemutatására közös próbarepülést hajtottunk végre Bosznia- Hercegovina felett 1997-ben. Ezzel együtt természetesen nem mulasztottuk el az egymás számára fontos területek és objektumok feletti - ecsetenként rendszeres - átrepüléseket, aminek során megfelelő mennyiségű és minőségű adatot gyűjtöttünk, illetve frissítet­tünk fel az évek folyamán. Jellemző a kialakult együttműködés szellemére, hogy 1999- ben a Jugoszlávia elleni légi háború idején a román fél kezdeményezésére átmenetileg felfüggesztettük a kétoldalú megfigyelő repülések végrehajtását.

A hatálybalépés körülményei és a jövőbeli kilátások

A történeti áttekintés során esett szó Oroszországnak az EBESZ keretében zajló folya­matok iránti gyakori elégedetlenségéről. Orosz részről komoly sértődöttség, vagy in­kább csalódás érződött a NATO keleti irányú kibővítése és közvetlenül utána a Jugo­

2002. tél 67

Osvát Szabolcs

szlávia elleni légi háború, illetve másik oldalról az egyre nagyobb méreteket öltő má­sodik csecsenföldi háború kapcsán. Az EBESZ 1999. novemberi isztambuli csúcstalál­kozójának eredményei és látszateredményei35 nem oldották fel a lappangó feszültsé­get. A látványos kudarcot a Miniszteri Tanács egy évvel későbbi bécsi ülése hozta, ahol orosz részről még a szokásos közös nyilatkozat elfogadását is megakadályozták. Érde­kes ugyanakkor, hogy ez a 2000-ben csúcsosodó elégedetlenség fegyverzet-ellenőrzési területen jóval kevésbé volt érezhető. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy Oroszország­nak alapvető biztonságpolitikai érdekei fűződtek és fűződnek az adaptált CFE-szerző- dés hatálybalépéséhez, a ratifikációs folyamat azonban éppen azért húzódik több mint két éve, mert az orosz fél - a második csecsenföldi háború miatt - az isztambuli aláírás óta folyamatosan túllépi a számára egyébként igen előnyös fegyverzeti szinteket. A nyitott égbolt ratifikáció kínosan hosszúra nyúló altatása mellett talán ez a CFE-bűn- tudat is hozzájárult a dumabeli szavazáshoz. Kétségtelen azonban, hogy Oroszország érdekelt a kedvező tárgyalási légkör kialakításában, illetve megőrzésében az EBESZ- ernyő alatti fegyverzet-ellenőrzés területén.

Amennyiben leszűkítjük a képet a nyitott égbolt rendszerre, akkor a ratifikációs fo­lyamat sikeres lezárása nem több egy jogi aktusnál, végrehajtási szempontból semmi­képpen sem vízválasztó. Az ideiglenes alkalmazás éveiben kétoldalú alapon nagy számban folytak különböző próbarepülések, voltak próbahitelesítések, létrejött az in­tézményi és szakértői háttér. Ez szükségképpen együtt járt adatgyűjtésekkel és széles körű bizalomerősítéssel, illetve a megfigyelő rendszerek többcélú felhasználásával. Az észak-amerikai és a nyugat-európai légtér - kölcsönösségi alapon - gyakorlatilag nyit­va állt az orosz fél.előtt. A kvótaelosztás egyenetlensége - jóval több passzív mint ak­tív kvóta - pedig éppenséggel kedvezőtlen számukra az eddigi kölcsönös repülési gya­korlattal szemben. Ezért volt a duma legfőbb ratifikációs feltétele az orosz passzív kvó­ta teljes ki nem használása. A nyitott égbolt közösség vonakodva fogadta a szerződés tulajdonképpeni módosítását jelentő orosz igényt, végül azonban hajlandóságot muta­tott a kérés - életbelépés utáni - jóindulatú elbírálására. A fentiek alapján tehát ismét csak nem lehet egyértelmű következtetésre jutni.

A diplomaták előszeretettel, szinte kötelezően nevezik mérföldkőnek egy nemzetkö­zi szerződés hatályba lépését. A nyitott égbolt esetében sincs ez másképp. A tárgyaló fó­rumokon elhangzó felszólalások vagy a szemináriumi előadások és viták egyaránt mél­tatják az életbelépés tényét, és egyetértenek abban, hogy a nyitott égbolt közösségnek immáron a szerződés hatékony végrehajtására kell összpontosítania figyelmét. A ha­tályba lépés utáni legfontosabb feladat a megfigyelő repülőgépek és az optikai szenzo­rok hitelesítése. Az előzetes menetrend szerint 2002 folyamán több közös hitelesítő ren­dezvényt tartanak majd. A széles körű nemzetközi részvétellel zajló hitelesítések szá­mát, időigényét és főleg költségeit jelentősen csökkentik a közös vállalkozások. Az ideiglenes alkalmazás időszakában próbahitelesítésekre is sor került, és a megfigyelő re­

68 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

pülőgépek, illetve a megfigyelő rendszerek akkor megfeleltek volna a szerződés vonat-, kozó előírásainak. Ennek alapján joggal feltételezhető, hogy a kilencvenes évek első fe­le óta folyó gyakorló-felkészülő jellegű tevékenységekben aktívan résztvevő részes ál­lamok - köztük Magyarország - számára a hitelesítés nem okoz gondot. A kezdeti rész­vételi képesség megteremtésétől a három év múlva esedékes teljes vagy végső képesség kialakításáig számos, hosszú távra szóló döntést kell meghozni, és időszerűvé vált ezek előkészítése. A Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság ezért döntést hozott a Csipkerózsi- ka-álom idején felfüggesztett munkacsoportok egy részének újjáélesztéséről, illetve a feladatok - például hitelesítések előkészítése - függvényében újak alakításáról.

A hatályba lépés lehetővé teszi, hogy az aláírókon kívül végre más államok is csatla­kozhassanak a szerződéshez. A nyitott égbolt rendszer, a részes államok általánosnak te­kinthető értelmezése szerint, minden olyan állam számára nyitva áll, amelyik hajlandó és képes megfelelni a szerződés céljainak. Az életbelépést követő hat hónapban, tehát 2002 első félévében, úgynevezett egyszerűsített eljárással lehet csatlakozni a szerződés­hez.36 A leginkább talán jelképesnek nevezhető gyorsított eljárás lényege, hogy ösztönöz­ze az EBESZ-térség államait a rendszerhez való csatlakozásra. Az első körben a megfi­gyelői státussal rendelkező államok érdeklődésére lehet leginkább számítani, amelyek közül többen az előkészítő tárgyalásoktól kezdve nyomon követték és bizonyos értelem­ben alakították a szerződés történetét. Finnország és Svédország közvetlenül az orosz és fehérorosz megerősítő okiratok letétbe helyezése37 után jelezte, hogy az életbelépést kö­vetően a lehető leghamarabb hivatalosan bejelentik csatlakozási szándékukat a két leté­teményesnél. 2002 júliusára mindkét ország szeretne a szerződés részes államává válni. Ezt követően az EBESZ résztvevő államai a szerződés nemzetközi gyakorlatot tükröző rendelkezései szerint nyújthatnak be csatlakozási kérelmet.38 Újabb államok csatlakozá­sa további lendületet adhat a Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő hatalmas területen egyre inkább kibontakozó, az EBESZ-térségben pedig - joggal mondhatjuk - virágkorát élő bizalomerősítési folyamatnak, és jelentősen kibővítheti a jelenleg rendelkezésre álló válságmegelőzési és válságkezelési eszköztárat. Különösen jelentős fejlemény lehetne a rendszer kiterjesztése a délszláv térségre. Az egykori Jugoszlávia utódállamainak a szer­ződéshez való csatlakozása egyelőre ugyan nincs napirenden, de a gondolat egyre in­kább tért hódít a szakmai köztudatban. Szélesebb és merészebb kitekintésben pedig a nyitott égbolt rezsim jelentősége túlmutat az EBESZ-térség stabilitásán és biztonságán, mert egyidejűleg mintául szolgálhat más kontinensek válságövezetei számára is.

Magyar szempontból vizsgálva a kérdést a Nyitott Égbolt Szerződés létrehozása és ideiglenes alkalmazása során tanúsított aktív szerepvállalásunk, társletéteményesi hely­zetünk és a magyar-román kétoldalú megállapodás tízéves története feltételezi, hogy az életbelépés után is aktívan részt kívánunk venni a szerződés végrehajtásában. Eddigi anyagi ráfordításaink, diplomáciai tevékenységünk és szakértői munkánk, a magyar nyi­tott égbolt csapat nemzetközi tekintélye, kialakított kapcsolatrendszerünk és nem utol­

2002. tél 69

Osvát Szabolcs

sósorban a térségbeli országokkal kialakítható nyitott égbolt együttműködésben való ér­dekeltségünk mind-mind alátámasztja korábbi aktivitásunk megőrzését. Az aktív ma­gyar részvételhez azonban jelentős technikai fejlesztésre van szükség. Indokolt lenne az életbelépés után megteremteni a lehetőséget a szerződés szigorú technikai előírásai sze­rinti aktív magyar részvételre. Az aktív részvétel távlatilag négy aktív kvóta felhasználá­sát jelentheti, amit - lehetőség szerint - a szomszédos részes államok felett kívánunk végrehajtani. Az életbelépési menetrend és az előzetes kvótaelosztás alapján hazánknak 2002 végéig Ukrajna és Románia felett lesz biztosan lehetősége repülni. Mivel Románia felett a kétoldalú megállapodás értelmében a szerződéstől függetlenül is évente négy megfigyelő repülést hajthatunk végre, ezért 2002-re - a korábbi időszakhoz képest - csak egy ukrán többletkvótával számolhatunk biztosan. Időszerűvé válik a kétoldalú megál­lapodás további sorsának áttekintése, bár egyetlen nyomós érv sem szól felmondása mellett. Fontos emlékeztetni arra, hogy a magyar-román nyitott égbolt rezsimet eredeti­leg is a multilaterális szerződés kiegészítőjének szántuk, és nem az életbelépésig terjedő átmeneti időszakra kötöttük. A két rendszer közti átfedés kapcsán ugyanakkor indokolt elgondolkodni azon, hogy a kétoldalú megállapodás egyszerűsített eljárásai helyett egy repülést esetleg a szerződés szigorú technikai előírásai szerint hajtsunk végre 2002 folya­mán. Ide tartozó szempont, hogy valószínűleg rövidesen a kétoldalú magyar-román megállapodásban is szembe kell nézni a francia kamerák alkatrész utánpótlásának kime­rülésével, és ezzel kiesik az egyszerű és olcsó technika alkalmazásának lehetősége.

Ezen kívül - a tíz évvel ezelőtti elsődleges kvótaelosztás tömbszemléletet tükröző elemeként - Olaszországnak lenne joga Magyarország felett repülni, de a NATO-n be­lüli hallgatólagos-megállapodás alapján erre bizonyosan nem kerül majd sor. A szövet­ség szakértői munkacsoportjai állandóan napirenden tartják egymás ellenőrzésének kérdését. A rezsimek létrehozása óta konszenzusosnak tekinthető álláspont, hogy a tagállamok nem hajtanak végre sem CFE, sem bécsi dokumentum szerinti ellenőrzése­ket egymás területén.39 A nyitott égbolt esetében eddig nem rögzült ez a szabály, mert az ideiglenes alkalmazás időszakában alapvetően kiképző és gyakorló tevékenységek folytak, és az együttműködési igény általában erősebbnek bizonyult az ellenérzések­nél. Valószínűnek látszik, hogy a gyakorló jellegű együttműködést előnyben részesítő elbánás egyelőre érvényben marad, és további együttműködési kezdeményezésekre számíthatunk szövetségeseink részéről. A Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottságnak egyébként a NATO-n belüli szempontoktól függetlenül át kell tekintenie a kvótaelosz­tás kérdését, mert az orosz passzív kvóta ki nem használása, gyakorlatilag felére csök­kenése, mindenképpen borítja a kiindulási egyensúlyt.

A regionális, szövetségi és nemzetközi szinten jelentkező előnyök összességében in­dokolttá tennék, hogy Magyarország - akár jelentősnek tűnő anyagi ráfordítások árán is - a végrehajtás első éve során teremtse meg az aktív szerepvállalás szerződésben megkövetelt technikai hátterét.

70 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bízalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

Jegyzetek1 Document of the Stockholm Conference on Confidence- and Security-Building Measures and Disar­

mament in Europe Convened in accordance with the Relevant Provisions of the Concluding Docu­ment of the Madrid Meeting of the Conference on Security and Co-operation in Europe (17 Janua­ry 1984 to 19 September 1986), Stockholm 1986 - http://www.osce.org/docs/english/1973-1990/ csbmsl /stock86e.htm.

2 Treaty on Conventional Armed Forces in Europe, 19 November 1990 - http: / / www.osce.org/docs/ english /1990-1999/ cfe/cf etreate.htm.

3 A hatálybalépéstől számított első évre érvényes, úgynevezett elsődleges elosztás alapján a részes ál­lamok passzív kvótájuk egy részét az egykor szemben álló katonai tömb tagállamai felett repülhe­tik le, és ez nem feltétlenül esik egybe érdekeikkel. Olaszország például Magyarország felett repül­hetne - erre és az ebből fakadó anomáliákra a későbbiekben még visszatérünk. Az elsődleges kvó­taelosztásról részletesen a Nyitott Égbolt Szerződés A függeléke rendelkezik.

4 A történeti áttekintésről és a tárgyalási fordulókról részletesebb és szélesebb összefüggéseket villant fel Ron Cleminson: Open Skies: Then and Now, D is a r m a m e n t , XV. évfolyam, 2. sz., 1992,163-175. o.

5 Vienna Document 1990 of the Negotiations on Confidence- and Security-Building Measures Conve­ned in accordance with the Relevant Provisions of the Concluding Document of the Vienna Meeting of the Conference on Security and Co-operation in Europe (9 March 1989 to 17 November 1990), Vienna 1990 - h ttp ://www.osce.org/docs/ english/1973-1990/csbmsl /vienn90e.htm.

6 A technikai részletekről bővebben: Alexander W. Garroch: Open Skies Treaty Negotiations - A Ret­rospective, OSCC.DEL/24/01,1 October 2001 - a 2001. október 1-2-i bécsi nyitott égbolt szeminá­riumon elhangzott előadás anyaga.

7 Treaty on Open Skies - http://www.osce.org/docs/english/misc/ostreate.htm. A szerződésnek van magyar fordítása, de az kihirdetés előtt nem tekinthető hiteles szövegnek.

8 A passzív kvóta fogalma azoknak a megfigyelő repüléseknek a számát jelenti, amelyeket egy részes állam, mint megfigyelt fél, köteles elfogadni. Nyitott Égbolt Szerződés, II. cikk: Meghatározások (9).

9 A részes államok csoportja fogalom azt a két vagy több részes államot jelenti, amelyek megegyeztek, hogy e szerződés céljaira csoportot alakítanak Nyitott Égbolt Szerződés, II. cikk: Meghatározások (3).

10 Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet szervezetté történő átnevezéséről az EBEÉ 1994. évi A z ig a z i p a r tn e r s é g f e lé e g y ú j k o r s z a k b a n című budapesti dokumentumának 3. bekezdése rendelkezett; Budapest Document 1994, Towards a Genuine Partnership in a New Era - h ttp :// www.osce.org/docs/english/1990-1999/summits/buda94e.htm.

11 Az adaptációs tárgyalások végeredményéről: Agreement on Adaptation of the Treaty on Conven­tional Armed Forces in Europe- http://www.osce.org/docs/english/1990-1999/cfe/cfeagree.htm és Final Act of the Conference of the States Parties to the Treaty on Conventional Armed Forces in Europe - http://www.osce.org/docs/english/1990-1999/cfe/cfefinact99e.htm.

12 Charter for European Security, Istanbul, November 1999 - http://www.osce.org/docs/english/ 1990-1999/summits / istachar t99e .h tm.

13 A számadat nagysága attól függ, hogy mennyire terjesztjük ki a nyitott égbolt repülések meghatá­rozását. Pontos adatot egyébként egyértelmű definíció birtokában sem célszerű adni, mert a szám hétről hétre növekedhet. A becslés alapja a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság elnöki tisztét betöl­tő Franciaország Open Skies Treaty, Status of the Work of the Vienna Meeting, Paris, 19 October 2001 című összefoglaló anyaga, amit a NATO VCC AC/319-N/629, 23 October 2001 számon köröz­tetett. Az anyag 274 kétoldalú együttműködési formában végrehajtott repülést említ.

14 Az adat forrása: Der Vertrag über den Offenen Himmel von Botschafter E)r. Rüdiger Hartmann, OSCC.DEL/21/01 - a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság 2001. október 1-2-i bécsi szemináriu­mán elhangzott előadás szövege.

15 A Konzultatív Bizottság a szerződéssel kapcsolatos mindenfajta kérdés tárgyalási fóruma. Nyitott Égbolt Szerződés X. cikk: Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság, illetve az azonos című L. melléklet.

2002. tél 71

Osvát Szabolcs

16 Methodology for calculating the minimum height above ground level at which each optical came­ra installed on an observation aircraft may be operated during an observation flight, OSCC/I/Dec. 3, 29 June 1992.

17 A CFE és a nyitott égbolt rendszer közötti összefüggés különös jelentőséget kapott, amikor a CFE- tárgyalások végjátékában a szovjet fél nagy mennyiségű hagyományos fegyverzetet vont ki az Urál- hegységen túli területekre, ami már nem tartozott a CFE-szerződés alkalmazási övezetébe. A két rendszer tökéletes összhangjának ugyanakkor korlátot szab, hogy más a célja egy fegyverzet- ellenőrzési és egy alapvetően bizalom- és biztonságerősítő szerződésnek. Távolról sem mindegy, hogy eszközök azonosítása vagy katonai tevékenységek megfigyelése a cél, és ez nyilvánvaló mó­don kiütközik olyan technikai kérdések esetében, mint például a képfelbontás szintje. Az összehan­golási igény indokolt, de megvannak a természetes korlátái.

18 Lásd a 11. számú lábjegyzetet: Agreement on Adaptation of the Treaty on Conventional Armed Forces in Europe, Article 16(G). Az egyelőre nem hivatalos magyar változatban: Az Egyesített Konzultatív Csoport keretében a részes államok (...) megvizsgálják a szerződés ellenőrzési rendszerének javítását célzó együttműködési intézkedéseket, beleértve a légi ellenőrzés eredményeinek megfelelő felhasználását.

19 A bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló bécsi dokumentumot 1990 óta háromszor bő­vítették: 1992-ben, 1994-ben és 1999-ben. Jelenleg az isztambuli EBESZ-csúcstalálkozó előestéjén el­fogadott 1999. évi bécsi dokumentum van hatályban. Lásd: Vienna Document 1999,16 November 1999 - http://www.osce.org/docs/english/1990-1999/csbms2/vienn99e.htm.

20 A Benelux államok, Franciaország, Görögország, Kanada, Norvégia, Olaszország, Portugália és Spanyolország közösen alakította ki a C 130 H repülőgépre szerelhető úgynevezett Pod megfigye­lő rendszert, amit a szerződés ideiglenes alkalmazása során sikeresen használtak.

21 Jó példa az ilyen jellegű technikai segítségnyújtásra a magyar /román-francia együttműködés az ÓMÉRA 33 kamerák esetében, amiről a magyar szerepvállalás bemutatása során részletesen lesz szó.

22 Egyike volt az elsőknek egy közös magyar-román repülés 1997-ben, amiről a kétoldalú megállapo­dás áttekintése során még lesz szó. A repülések rövid ismertetéséről: http://www.oscebih.org/ pressreleases/october2001/18-10-aerial.htm.

23 Protocol on Aerial Observation in Bosnia and Flerzegovina - a jegyzőkönyvet 2000 novemberében írták alá. A repülések a bosznia-hercegovinai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló megállapodás kockázatcsökkentési intézkedéséhez kapcsolódnak: Agreement on Confidence- and Security Building Measures in Bosnia and Herzegovina, Vienna, 26 January 1996 - http://www.os­cebih.org/ downloads/regstab/ art2-fm.pdf.

24 A daytoni békemegállapodás 1-B függeléke V. cikkelye alapján az EBESZ égisze alatt folytatott tár­gyalások záródokumentumát 2001. július 18-án fogadták el a részt vevő államok, köztük Magyaror­szág, képviselői. A dokumentum tartalma igen szerény, csupán önkéntes alapú bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedéseket foglal magába. Concluding Document of the Negotiations under Article V of Annex 1-B of the General Framework Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina - http://www.osce.org/representatives/arms/documents/files/article5.pdf.

25 A rövid listából az érdekesség kedvéért megemlíthető egy megállapodás és egy jegyzőkönyv, ame­lyeknek Magyarország nemcsak letéteményese, de lazább értelemben még kapcsolódnak is a tanul­mány témájához: Megállapodás a Magyar Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, Románia és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége hagyományos fegyverzete és felszerelése készleteinek maximális szintjéről az Európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződéssel összefüggésben (a CFE-szaknyelvben rövidén: budapesti megállapodás), Budapest, 1990. november 3.; és Jegyzőkönyv a Varsói Szerződés kereté­ben kötött katonai megállapodások hatályának megszüntetéséről és a szerződés katonai szerveinek és struktúráinak felszámolásáról, Budapest, 1991. február 25.

26 Megállapodás Románia kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya között a nyitott égbolt rend­szer létrehozásáról, külügyminisztériumi szerződéstár RSZK-104/0/A.

27 A Magyar-Román Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság 1994. június 29-i, harmadik ülése hozta meg az erről szóló döntést.

72 Külügyi Szemle

A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története

28 Magyar részről felmerült még a csehszlovák gyártmányú, kétmotoros, turbólégcsavaros LM10 kis­méretű, többfunkciós repülőgép használata is.

29 Az OMERA-33 kamerák a hatvanas évek csúcstechnikáját jelentették, de a kétoldalú megállapodást még a kilencvenes években is kitűnően kiszolgálták. Életkoruk miatt mára azonban gyakorlatilag lehetetlenné vált az alkatrész utánpótlás, mert már a csupán alkatrésznek tartott használaton kívü­li kamerák is elfogytak.

30 A megállapodás nem tartalmaz ilyen kitételt, de a két fél hallgatólagosan megegyezett abban, hogy 1:15 000 méretarányú negatívnál nagyobb felvételeket nem készítenek.

31 Elsősorban kisebb jelentőségű eljárási vagy egyéb technikai jellegű kérdések merülhetnek fel, ame­lyeket nem szabályoz pontosan a tömör szöveg. Az átláthatóság mai szintje mellett elvi jelentősé­gű, hogy amennyiben egy kétoldalú megfigyelő repülés - más szerződésbe vagy dokumentumba ütköző - szokatlan katonai tevékenységet tárna fel, akkor ezt a kétoldalú bizottságban is meg kel­lene tárgyalni.

32 A magyar-román nyitott égbolt megállapodás és a bemutató repülés ismertetése részletesebben: Márton Krasznai: A Bilateral Accord that Helped Resume the Open Skies Conference: The Hunga- rian-Romanian Open Skies Agreement, D is a r m a m e n t , XV. évfolyam, 2. sz., 1992,176-186. o.

33 A költségek adatairól: The Experiences of the Hungarian-Romanian Open Skies Agreement, Pre­sentation by LtCol Zoltán Tóth, Arms Control Agency, Ministry of Defence, Republic of Hungary, OSCC.DEL/30/01 - a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság 2001. október 1-2-i szemináriumán el­hangzott előadás szövege.

34 2001 végéig Magyarország huszonöt megfigyelő repülést hajtott végre Románia felett, a román fél pedig huszonkettőt Magyarországon.

35 A csúcstalálkozó szokványosnak tekinthető nyilatkozata (Istanbul Summit Declaration - h ttp :// www.osce.org/docs/english/1990-1999/summits/istaded99e.htm) mellett ide tartozik a koráb­ban már említett, meglehetősen szerény tartalmú európai biztonsági charta és 1999. évi bécsi doku­mentum, illetve a valóban jelentős adaptált CFE-szerződés, amelynek viszont a hatálybalépése to­lódott a bizonytalan jövőbe.

36 Nyitott Égbolt Szerződés XVII. cikk: Letéteményesek, életbelépés és csatlakozás; (4) E szerződés életbelépését követő hat hónapon át bármely más, az Európai Biztonsági és Együttműködési Érte­kezleten részt vevő állam csatlakozásért folyamodhat valamely letéteményeshez megküldött írásos kérelemmel. A kérelmet megkapó letéteményes azonnal elküldi azt valamennyi részes államhoz. A Nyitott Égbolt Szerződéshez csatlakozni kívánó államok, ha kívánják, kérhetik passzív kvóta kiutalását és e kvóta szintjét. Az ilyen ügyet a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság következő rend­szeres ülésén kell megvizsgálni és kellő időben eldönteni.

37 A megerősítő okiratok összehangolt letétbe helyezése 2001. november 2-án történt. A fehérorosz fél Budapesten, az orosz fél Ottawában helyezett letétbe.

38 . Nyitott Égbolt Szerződés XVII. cikk: Letéteményesek, életbelépés és csatlakozás; (5) E szerződés életbelépését követő hat hónap után a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság megvizsgálhatja min­den olyan állam szerződéshez való csatlakozását, a bizottság hatáskörén belül, amely képes és haj­landó a szerződés célkitűzéseihez hozzájárulni. - A két csatlakozási lehetőség összevetéséből látha­tó, hogy nincs igazán jelentős különbség a két rögzített eljárási forma között.

39 A szigorú álláspont jelenleg enyhülni látszik abba az irányba, hogy tagállamok ellenőrei partneror­szágok által vezetett ellenőrcsoportokban vendégellenőrként részt vehetnének ilyen ellenőrzéseken.

2002. tél 73