Forrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája. Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Bp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

[Kommentár]

          Fénytelen éjszakában,szerelem vágyától lángokban égve,én boldog, messze jártam!Nem vette senki észre,csöndes volt házam, elpihent a népe;          biztosan a homályban,a titkos lépcsõn át utamra térve,én boldog, messze jártam!Arcom elfödve, félve,csöndes volt házam, elpihent a népe;           sötét és boldog éjjel,titokban jártam, senki meg se látott,nem láttam senkit én sem,más fény nem is világolt,egyetlen a szívemben égõ láng volt.           Mutatta fényesebbena délidõben csúcson járó napnál,utamat hol keressem,hol vár, kit ismerek már,hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.           Ó, éj, utamra vittél,ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,ó, éj, egyesitettélVõlegényt kedvesével,s lányt egyformává téve Võlegénnyel!           Neki õriztem eddig,virágzó keblem neki odaadtam,álomba szenderült itt,én egyre simogattam,cédruslomb hûsítette lankadatlan.          Csipkés oromra surranta szél, és sebzett gyönge kézzel engem,játszott hajával ujjam,csak õreá figyeltem,aléltan már a sebre nem ügyeltem.          Feledtem azt, ki voltam,

fejem Szerelmesem vállára csuklott,megszûnt, mi volt, mi voltam,liliomágyra hullott,elmúlt a gond, és minden vele múlott.

          (ford. Takács Zsuzsa)

Kommentár

ELSÕ KÖNYV

AZ ÉRZÉKI RÉSZ SZENVEDÕ ÉJSZAKÁJA

Vaksötét éjszakában,szerelem vágyától lángokban égveén boldog, messze jártam!Nem vette senki észre,csöndes volt házam, elpihent a népe;

Ebben az elsõ szakaszban számot ad arról a lélek, hogyan s mi módon sikerült magát és az összes dolgot hátrahagynia, maga és a világ számára valóságos halállal meghalnia, hogy Istenben édes és élvezetes szerelemmel éljen. Elmondja, hogy önmagából és a teremtett dolgokból kilépett egy sötét éjszakán, mely nem más, mint a megtisztító szemlélõdés, mely a lélekben elvégzi az önmegtagadást és a dolgoktól való lemondást. Mind e szemlélõdéshez erõt és melegséget a Jegyes szerelmébõl merített. Magasztalja szerencséjét, hogy Istenhez e sötét éjszakában eljuthatott, hogy három ellensége: a világ, az ördög és a test - melynek útját állják minden jóra igyekvõnek - nem vettek erõt rajta, hiszen a megtisztító szemlélõdés éjszakája elaltatta és elfojtotta az érzékek házának minden rossz szenvedélyét és vágyát.

Vaksötét éjszakában...

Az elsõ verssor a kezdõk tökéletlenségeit fejtegeti. A sötét éjszakába akkor kerül a lélek, mikor utánanyúl Isten, hogy a kezdõk közül, azaz a szellemi úton még elmélkedõk közül kiemelje és a haladók, azaz a szemlélõdõ lelkek útjára helyezze óvatosan, hogy azután a tökéletesek, vagyis az Istennel már egyesülõ lelkek között találhassa magát.

Ha a lélek már teljesen Isten szolgálatára rendeli magát, Isten gyöngéden, dédelgetve kezdi meg nevelését; akár a jó anya kisded gyermekét, keblén melengeti, édes tejjel, lágy, ízletes étellel táplálja, karjaiban hordozza, becézi. Mikor növekszik, e gyöngédség apad; megvonja tõle mellét, keserû aloéval bekeni, hogy ne kívánj a többé mellét a gyermek. Karjaiból leteszi a földre, hogy a saját lábán járjon, hogy gyerekességét levetkõzve a nagy és komoly dolgokra ügyeljen. Gyöngéd anya az isteni kegyelem maga is.

 

A KEZDÕKRE JELLEMZÕ, A GÕG FÕBÛNÉBÕL EREDÕEGYNÉMELY TÖKÉLETLENSÉGRÕL

A lelkigyakorlatok és ájtatosságok terén tanúsított buzgalmuktól és szorgalmuktól ezek a kezdõk annyira eltérnek, hogy - bár rendes körülmények között e szent dolgok alázatot ébresztenek az emberben -, õbennük leplezett gõgöt idéz elõ elõrehaladásuk. Cselekedeteikkel és önmagukkal általában igen elégedettek. Igencsak hiú kedvteléssel beszélnek mások elõtt a lelki dolgokról, ahelyett hogy másoktól tanulnának, õk akarnak tanítani, megítélik azt, aki nem olyan módon gyakorol ájtatosságot, mint õk maguk, nemegyszer hangot is adnak elégedetlenségüknek, olyanná válnak, mint az a farizeus, aki Istennek saját buzgóságát feldicsérte, és megszólta a publikánust.

Az ilyenekben az ördög megnöveli az egyre nagyobb gõgre vezetõ buzgalmat és az ájtatossági gyakorlatokban talált kedvet. Tudván tudja az ördög, nemhogy hajítófát nem érnek, egyenesen bûnre vezetõ alkalmat teremnek ezek a cselekedetek és erények.

Ha vannak, akik tökéletlenségeire ügyet sem vetnek, mások hibájukat felismerve azonnal elkeserednek, azt hívén, hogy máris szentnek kellene lenniük, és önmagukkal szemben türelmüket vesztik.

 

A KEZDÕKBEN ELÕFORDULÓ NÉHÁNYTÖKÉLETLENSÉGRÕL,

AMELY A MÁSODIK FÕBÛNBÕL,A LELKI ÉRTELEMBEN VETT FÖSVÉNYSÉGBÕL ERED

E kezdõk gyakran nagy lelki fösvénységben szenvednek, igen elégedetlenek az Isten által nekik juttatott tudással. Zúgolódnak, panaszkodnak szüntelen, hogy nem találnak kellõ vigaszt a lelki dolgokban. Tanácsot kérnek, lelki irányítást keresnek, ilyen témájú könyveket bújnak, és mégsem telnek be velük. Hasznos cselekedetek, az önmegtagadás az annyira szükséges lelki szegénység növelése helyett szentképeket, mutatós és becses olvasókat aggatnak magukra. Egyeseknél annyi Agnus Dei-t és ereklyét találni, mint amennyi játékszert a kisgyerekeknél.

Ismertem valakit, aki több tíz éven át beérte egy megszentelt faág két darabkájából ügyetlenül összeillesztett kereszttel. Mindig magánál hordta, és meg nem vált volna tõle, ha én el nem veszem, pedig nem volt csekély szellemû: értelmes ember volt.

 

A KEZDÕK TÖKÉLETLENSÉGEIRÕL,MELY A HARMADIK FÕBÛNBÕL, A PARÁZNASÁGBÓL FAKAD

E fõbûn terén sok az olyan tökéletlenség, melyet szellemi paráznaságnak nevezhetnénk. Nem valójában vett paráznaság ez, hanem csak hasonlít ahhoz, és szellemi dolgokból ered, ugyanis nemegyszer e szellemi kegyelmek a testben alantas gerjedelmeket és tüneteket váltanak ki, akár akkor, amikor az illetõ imádkozik vagy gyónáshoz, szentáldozáshoz járul.

Ezek nem õtõle függenek, hanem az alábbi három okra vezethetõk vissza. Az elsõ kiváltó ok az a gyönyör, amelyet az ember természetétõl fogva a lelki dolgokban talál. Az ember felsõbb része ugyanis megindul, gyönyörûséget és élvezetet lel Istenben, s eközben az alantasabb, érzéki rész érzéki gyönyört és élvezetet érez - hiszen nem is képes másra. Gyakran

megtörténik ez a szentáldozáskor, hiszen a szeretet aktusakor a lélek felvidul a kapott ajándékon, és az érzékisége ebbõl aztán kiveszi a maga részét. Jól mondja Arisztotelész, hogy a befogadás a befogadó természetéhez igazodik. Az út elején, de még akkor is, amikor a lélek már gazdagabb, megtörténhetik, hogy az érzékek Istent a maguk tökéletlen módján fogadják be. Késõbb azonban, amikor e rész a sötét éjszaka tisztítótüzében megtisztult már, e gyöngeségtõl mentesen nem õ fogadja be az Urat, hanem a Szellem fogadja magába Õt, és mindez lelki úton megy végbe.

Máskor a második kiváltó ok, az ördög idézi elõ e felfordulást. Az imádságba merülõ lelket a szervezetben keltett csúf érzéki indulatokkal nyugtalanítja és zavarja. Ha odafigyel ezekre a lélek, kárára válhatik. Különösképp áll ez azokra, akik búskomorságra hajlanak. Olyan erõvel, annyira hevesen lép fel bennük ez az állapot, hogy látni is szánalom õket.

Ezek az emberek nem is tudnak megszabadulni a gonosztól mindaddig, míg a rossz nedvektõl meg nem szabadulnak; de ha a sötét éjszaka rájuk köszönt, az fokról fokra megtisztítja õket.

A harmadik kiváltó ok maga a félelem, melyet a parázna indulatok és képzelgések iránt érez az ember, anélkül, hogy bûnös lenne ebben, ugyanis ha valamit lát vagy mond, azonnal arra gondol, hogy újra kísértésbe eshet.

Van továbbá olyan ember is, aki annyira érzéki és forróvérû, hogy minden lelki gyönyörûség, ima a tisztátlanság ösztönét képes felébreszteni benne. Ugyanez bekövetkezhet akkor is, ha imádkozással vagy lelkigyakorlattal töltve az idõt túlzottan élénken és tetszelegve beszél arról a személyrõl, akivel kapcsolatosak gondolatai. Ez a lelki paráznaság jele, melyet az akarat is megerõsít.

Néha a lelki dolgokkal kapcsolatosan bizonyos személyek iránt a paráznaságból és nem a szellembõl született vonzalom fejlõdik ki. Ezt az bizonyítja, hogy amikor magában az ember ezt a vonzalmat felidézi, lelkiismeret-furdalást érez, és nem az Isten iránti szeretet és vágyakozás növekedését. Ugyanis ha tisztán szellemi vonzalomról van szó, annak növekedésével az Isten iránti is megnõ, és ha a szeretett személyt idézzük, Istent idézzük föl vele, Õutána vágyunk, egyik érzelmünk a másikat növeli. Isten szelleme szerint a jó a jót nagyítja, hiszen hasonló az egyik a másikához, egymással összhangban mûködik. Ha az érzelem az érzékiség bûnébõl fakad, hatása ezzel ellentétes: az egyik érzelem növekedésével csökken a másik emlékezete.

Ha a lélek a sötét éjszakába belépett már, eligazodik e fenti vonzalom: az Isten szerint való megerõsödik és megtisztul, az azzal ellentétes elapad és kihuny. Kezdetben azonban mind e kettõt szeme elõl veszti a lélek.

 

A HARAG FÕBÛNÉBEN SZENVEDÕ KEZDÕKNÉMELY TÖKÉLETLENSÉGÉRÕL

Az a mohóság, amellyel a kezdõk a lelki örömökhöz kötõdnek, nemegyszer a harag fõbûnébe sodorja õket. Ugyanis, ha a lelki dolgok nem ízletesek és kedvükre valók többé, kedvetlenekké válnak. A lelki szárazság állapotában mindenrõl kedvetlenül szólnak, kicsinységeken felindulnak, gyakorta elviselhetetlenek. Elmélyülten végzett imádkozásuk után ez gyakran történik, amikor az imádság közben ébredõ kedv és gyönyörûség után az

ízetlen, kelletlen állapot beáll. Olyanok õk, akár a csecsemõ, akitõl anyja hirtelen elveszi mellét a jóízû szopás közben.

 

AZ IRIGYSÉG ÉS JÓRA VALÓ RESTSÉG TERÉNELKÖVETETT GYARLÓSÁGOKRÓL

Gyakran esik kísértésbe a kezdõ, mikor a mások elõrehaladása láttán nehezményezi, hogy õt megelõzik, zokon veszi, ha elõtte a másikat dicsérik. Elkeseredik a mások erénye láttán, meg nem állja, hogy ellenük ne szóljon, dicséretüket le ne rontsa. Mindez ellentétes azzal a szeretettel, amelyrõl Szent Pál beszél, mely "együtt örül az igazsággal." (1 Kor 13,6) Ha irigység is az, szent irigység, amennyiben fájlalja, hogy nincsenek meg õbenne a mások erényei, örömére szolgál azonban, hogy másokban megvannak ezek az erények, és vigasztalására, hogy õt ebben is fölülmúlják. Ha õ ennek híjával van is, mások legalább Istent szolgálják vele.

Legyen hát ennyi elég abból a sokféle tökéletlenségbõl, mely a kezdõket az elsõ fokon sújtja, ebbõl is kitûnik, menynyire szükségük van arra, hogy Isten elõbbre segítse õket, sötét éjszakájába fogadván, amikor is elválasztja õket a tápláló, kedvüket szolgáló anyamelltõl, lelki szárazságot, belsõ homályt bocsát le rájuk, gyarló mivoltuktól, gyermekes szokásaiktól megfosztja és különféle erényekkel felruházza õket. Bármennyire igyekezzék is indulatait, tetteit és szenvedélyeit elfojtani a kezdõ, sem nagyjából, sem egészében el nem végezheti azt egymaga, csak Isten beavatkozásával, sötét éjszakájának tisztító erejével. Adja meg az Úr isteni világossága a mi javunkra, hogy e vaksötét éjszakában, e nehezen értelmezhetõ tárgyban szólni és írni tudjak, mert ugyancsak szükségem van erre!

 

MEGMAGYARÁZZUK AZ ELSÕ SZAKASZ ELSÕ SORÁT;A "VAKSÖTÉT ÉJSZAKA" JELENTÉSÉT KIFEJTJÜK

Ez az Éjszaka, mely a szemlélõdésé, mint mondottuk, kétfajta sötétet bocsát a tisztulásra vágyó lélekre, mely az emberi természetnek megfelelõen érzéki és szellemi. Az éjszaka, azaz a megtisztulás elõször az érzéki részt éri, megtisztítja a lelket ez érzékektõl és alkalmassá teszi a szellemi befogadásra. Másodszorra a szellemi megtisztulással az éjszaka szellemétõl lemezteleníti a lelket, és alkalmassá teszi az Istennel való szerelmes egyesülésre. Az érzéki rész éjszakája mindennapos, sokakkal megesik, a kezdõk részesülnek benne, akikrõl az elõbbiekben is szóltunk. A szellemi éjszakát kevesen élik meg, a haldoklók és jártasak részesülnek benne, akikrõl a következõkben ejtünk majd szót.

Az elsõ megtisztulás, vagyis éjszaka az érzékek számára keserves és rettenetes. A második semmihez sem fogható, a szellem számára borzalmas és rémületes, ahogyan majd látni fogjuk. Mivel az elsõ helyen áll, elõször az érzéki rész éjszakája következik el, szólunk majd hamarosan róla, de röviden csak, hiszen közönségesebb lévén, már sokan írtak róla. Inkább a szellemi rész éjszakájára térünk ki, amirõl szóban vagy írásban alig esett szó, és róla tapasztalás is kevés van.

Mivel az Istenhez vezetõ úton nagyon is alacsony módon vélekednek a kezdõk, és mint ahogyan azt az elõbbiekben láttuk, inkább önszeretetük és öntetszésük vezeti õket, Isten ki

akarja emelni és elõbbre akarja vinni õket, hogy az alacsony szeretetbõl a magasabb szeretetre eljuthassanak. Amikor már annyira jutottak, hogy Isten keresztjébõl és szárazságából át tudnak venni egy keveset anélkül, hogy visszalépnének a megkezdett úton, épp amikor már lelkigyakorlataikban kedvet és örömet találnak, és az isteni kegyelem napja eddig nem tapasztalt fénnyel árasztja el õket, Isten a teljes fényt kioltja, és elzárja elõlük a szellem édes vizének kapuját és forrását, melyet eleddig bármikor és bármeddig magukhoz vehettek. Ameddig gyöngék voltak és kicsinyek, minden kapu nyitva állt elõttük, ahogyan ezt Szent János a Jelenések Könyvében leírja. (3,8) Most azonban sötétben maradnak, nem tudván, merre forduljanak képzeletükkel és gondolataikkal, mivel elmélkedni sem tudnak többé (belsõ érzékeik belefulladtak már ebbe az éjszakába), teljesen kiszáradnak, a lelki dolgokban nem találnak felüdülést.

 

JELEK, MELYEK MEGMUTATJÁK, HOGY A LÉLEKAZ ÉJSZAKÁNAK, AZ ÉRZÉKI TISZTULÁSNAK ÚTJÁN

JÁR-E MÁR

Gyakran megesik, hogy a lelki szárazság nem az éjszaka, a lelki tisztulás folyománya, hanem a bûnökbõl, tökéletlenségekbõl, hanyagságból, gyengeségbõl, valami rossz nedvbõl, a szervezet mûködési zavarából származik. Három jelbõl következtethetünk arra, mirõl is van szó.

Az elsõ az, amikor Isten dolgaiban és a teremtett világban többé nem találunk tetszést és vigaszt. A lelket Isten azért helyezi e sötét éjszakába, hogy az érzéki örömöktõl kiszárítsa, és ne hagyja, hogy lelkünk bármiben ízt és kedvet találjon. E szárazság és ízetlenségérzés nem származhat a frissen elkövetett bûnökbõl és mulasztásokból, ebben az esetben ugyanis, ha így volna, már elõzetesen kedvet és hajlandóságot kellett volna éreznie valami Istenen kívüli dolog iránt.

A tisztulásra utaló második jel, hogy aggódva és fájdalommal gondolunk Istenre, mert úgy érezzük, hogy nem szolgáljuk Õt, hátrafelé haladunk, hiszen nem találunk kedvet többé dolgaiban. E szárazság és ízetlenség mégsem származhatik hanyagságból vagy langyosságból, hiszen akkor nem aggódnánk, nem vennénk a lelkünkre az Isten dolgaival szembeni mulasztást.

Akiket Isten a sivatag kietlenségében vezet, hasonlatosak Izráel fiaihoz, akiket Isten mennyei mannával táplált a pusztában... "melynek bõségében is õk a húsos fazekak után jajgattak és siránkoztak". Étvágyuk alacsony mivolta olyan fokú, hogy nyomorúságunkat kívánjuk vissza, és undorodunk a kimondhatatlan mennyei eledeltõl.

Ám ha a szárazság az érzéki étvágytól való megtisztulásból ered, jóllehet a szellem eleinte, a fentebb részletezett okok miatt nem érzi még ízét, megnõ a mennyei eledel tápláló ereje által a lélek cselekvési kedve és ereje. Ez a sötétben és szárazságban való szemlélõdésnek kezdete. Ez a szemlélõdõnek is titkos és rejtett rugójú szemlélõdés az érzéki rész szárazságával és ürességével együtt arra indítja a lelket, hogy egymagában, nyugalomban idõzzön, nem gondolva semmire, nem vágyva gondolatra. Ha nyugalomban vár, akivel megesik, belsõ vagy külsõ cselekedetekkel nem köti le magát, e benti elengedettségben és tétlenségben hirtelen saját erejére, eszére hallgatva megérzi majd elsõ újjáéledését. Ez azonban csak a lélek tétlenségében és elengedettségében következik be, mivel olyan természetû, mint a levegõ,

melyet ha markunkba akarunk szorítani, elfogy. A szemlélõdés állapotába jutott és a haladók közé került lélekben ugyanis már Isten mûködik.

Az érzékeléstõl megtisztult állapotra utaló harmadik jel, hogy a lélek nem képes úgy elmélkedni és gondolkodni, ahogyan azelõtt, azaz a képzelõtehetséget híva segítségül és annak hatása alatt állva. Isten ugyanis másképpen közli magát vele, nem az érzékek útján, a hírek összefüggésével és széjjelválasztásával, hanem a tiszta szellem, a nem folyamatos közlés, Isten egyszerû szemlélõdésbeli közlése révén. A külsõ vagy belsõ alsóbbrendû érzékelés ennek felfogására nem képes. A képzelõerõ és a képzelet sem támaszként, sem kiindulópontként ebben nem segíthet.

 

HOGYAN KELL VISELKEDNÜNK EBBENAZ ÉJSZAKÁBAN?

Az érzéki éjszaka szárazságának idején, mikor Isten az érzéki életbõl a szellemibe, azaz az elmélkedésbõl a szemlélõdésbe áthelyezi a lelket, ahol az isteni dolgokon nem tudunk saját erõnk és képességeink szerint töprengeni és cselekedni, sokat szenved a lelkünk. Nem is annyira a kínzó szárazság, inkább a szorongás miatt, hogy utunkat eltévesztettük, lelkünk jóérzése megszûnt, Isten elhagyott minket, sem támaszunk, sem örömünk semmi jóban nem találjuk. Sokan igyekeznek ilyenkor támpontot, tetszést találni valamely elmélkedésre való tárgyban, mivel úgy vélik, ha nem tesznek valamit, nem érzik, hogy cselekednek. Erõlködésük kedvetlenséget és viszolygást vált ki bennük, lelkük nyugalmát épp lelkük javának keresésekor veszítik el.

Az érzéki rész éjszakáján vezérlõ elvünk az legyen, hogy ne törõdjünk az elmélkedéssel és töprengéssel, mivel annak ideje már elmúlt. Pihenjen, maradjon nyugalomban a lélek, ha úgy érzi is, hogy tétlen, idejét vesztegeti. Elég, ha kitart, ha állhatatos az imában. Egyetlen, amit tehetünk, hogy lelkünket szabaddá tesszük, minden ismerettõl és tudástól eloldozzuk és kiüresítjük, megelégszünk az Istenben való szeretetteljes és nyugalmas elmélyüléssel, nem törekszünk eredményekre, arra, hogy tetsszünk Neki, érezzük Õt, mivel mindeme szándék a lelket felkorbácsolja, elvonja e szemlélõdés csendes nyugalmától, az édes tétlenségtõl. Ugyanis, olyan ez, mintha egy festõ festene vagy lerajzolna valakit, aki azzal igyekezne segíteni, hogy mozgatja a fejét, és ezáltal a mûvészt meggátolná a munkában, s az még azt is elrontaná, amit addig csinált.

Szerelem vágyától lángokban égve

Olykor a tudatlan lélekben Istenre irányuló heves vágy ébred. Anélkül, hogy tudná, honnét, hogyan támad benne ez a heves szerelem és vonzódás, csak azt érzi, hogy magasra csap e láng, a tûz, mellyel Isten után eped. Dávid király a Zsoltárokban az éjszakáról szólván így mondja: "Kigyulladt az én szívem" (azaz a szemlélõdõ szeretettõl), "az én ízlésem és vágyam megváltozott" (azaz az érzékibõl szellemivé vált, mivel bekövetkezett a szárazság s az érzékelés megszûnt). "Én" - hangzik a szöveg -, "megsemmisültem, semmivé váltam és nem tudtam." Ugyanis a lélek anélkül, hogy útjáról tudna, elõrehaladtában a számára azelõtt tetszõ fenti és lenti dolgok számára egyaránt megsemmisül, és csak megfoghatatlan szerelmet érez. És mivel annyira megnõ benne a szerelem lángja, Isten iránt akkora vágyat érez, hogy csontjait is szinte kiszárítja a szomjúság, teste fonnyadásnak indul, melege, ereje elfogy e

szerelem eleven szomjúságában. Ezt érezte Dávid király is, amikor így szólt "Szomjuhozik lelkem Istenhez" (Zsolt 42,1), ami annyit jelent: élõ szomjúság töltötte be a lelkemet.

Messze jártam! Nem vette senki észre...

Ezt úgy kell értenünk, hogy a lélek az érzékinek való alávetettségbõl kibontakozott. Az ugyanis az alsóbb rész természetének megfelelõen, gyönge, korlátozott, kockázatos tettekre késztette. Ezernyi tökéletlenségbe, tévedésbe botlott eleddig lépten-nyomon, ahogyan azt a hét fõbûnrõl szólva kifejtettük. A lélek az éjszakában vonzalmait és cselekedeteit levetkõzve kiválik az összes teremtmény közül és útját az örök dolgok felé veszi. Ezen a szûk kapun a szenvedést vállalva és kitartóan nagyon kevesen haladnak át. Amint a Megváltó mondja "szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre viszen: és kevesen vannak kik ezt megtalálják".

 

MILYEN ELÕNYÖKKEL JÁR

EZ AZ ÉJSZAKA A LÉLEKRE NÉZVE?

Ábrahám nagy ünnepet rendezett, amikor fiát, Izsákot elválasztották anyjának mellétõl; így örvendeznek az égiek is, amikor Isten kiveszi pólyájából a lelket, járni a földre helyezi, a gyermekek édes, lágy tápláléka, az anyatej helyett, kenyeret ad kezébe héjastul. Ez az elsõ és legfõbb haszon, s a többi mind ebbõl származik.

Legfontosabb az önmaga és önmaga nyomorúságának megértése. Szép példáját látjuk ennek Mózes II. könyvében, amikor is Isten meg akarta alázni Izráel fiait, és azt akarván, hogy megismerjék önmagukat, megparancsolta, hogy vegyék le, tegyék félre az ünnepi ruhájukat, díszeiket, melyet a sivatagban rendesen viseltek, így szólván: "Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjek veled." Ami annyit jelentett, mintha ezt mondta volna: Mivel ünnepi, örömre méltó ruhát viseltek, nem érzitek át saját alacsonyságotok tudatát, vessétek le hát, öltsetek hitványabb ruhát, hadd lássátok, kik vagytok, mit érdemeltek. Így ismeri meg hát a lélek is nyomorúságát, melyrõl azelõtt nem volt fogalma, mert ünneplõben járt, Istenben tetszést és vigaszt, támaszt talált önelégült és megelégedett volt, azt hitte, Istennek szolgál.

Elõször is megtanulja a lélek, hogy Istennel illendõbben, udvariasabban érintkezzen. Ez történt Mózessel, mikor Istent szólni hallotta, elvakult örömében és repesve, nagy merészen közelebb lépett volna Hozzá, ha Õ megálljt nem parancsol, és le nem véteti vele saruját. Engedelmeskedett Mózes, és visszanyerte ítélõképességét és óvatosságát, és az Írás szerint nemcsak mozdulni nem mert, szemét az Úrra emelni sem (Ex 3, 6), így vágyát és saruit levetve ébredt rá saját nyomorúságára az Úr elõtt, és így hallgatta a szavát. Mikor pedig Jóbbal akart szólni az Úr, nem örömökkel és dicsõséggel halmozta el, melyeket Istenben azelõtt birtokolt, hanem meztelenül a szemétdombra helyezte, védtelenül, barátai bántalmazásának kitéve, szorongást, keserûséget bocsátott rá, hasonlatossá tette õt a földön csúszó féreghez. Ebbõl az állapotból kegyeskedett aztán a trágyadombról magához emelni õt, és megnyilatkozni neki bõségesen és nagy gyöngédséggel.

Itt kell megemlékeznünk ennek az éjszakának, ennek a szárazságnak másik nagy hasznáról. A próféta szavai szerint ekkor: "föltámad a sötétségben világosságod".

Ebbõl az éjszakából, mint tudjuk, elsõsorban az önismeret származik, az önismeretbõl pedig Isten megismerése, a másik ismeret. Ezért fordul Istenhez szent Ágoston ekképpen: "Add, Uram, hogy megismerjem önmagamat, mert akkor szükségképpen megismerlek Téged. " (Soliloquia)

 

AZ EGYÉB ÜDVÖS HATÁSOKRÓL,MELYEKET AZ ÉRZÉKI RÉSZ ÉJSZAKÁJA

A LÉLEKRE GYAKOROL

Ha a törekvõképesség és a vágy kihuny, a lélek békében és szellemi nyugalomban él, ugyanis ahol nem ezen törekvések és vágy uralkodnak, megszûnik a zûrzavar, a békesség, az isteni vigasz foglalja el helyét.

A lélekre gyakorolt jótékony hatások e száraz szemlélõdés folyamán számtalan újabb elõnnyel járnak. Ugyanis e szárazság és szorongás közepette, a legváratlanabb pillanatban Isten a lélekre szellemi édességet, tiszta szeretetet, igen finom szellemi ismereteket bocsát, ezek mindegyike több és nagyobb haszonnal jár, mint amekkora örömben azelõtt egyáltalán része lehetett. Kezdetben a lélek ezt nem így gondolja, mert e lelki befolyás, melyben most részesedik, azelõtt számára nem volt érzékelhetõ.

Végül, amennyiben az érzéki kedvteléseitõl, vágyaitól megtisztul a lélek, szellemi szabadságát elnyeri és ezzel benne felhalmozódik a Szentlélek tizenkét gyümölcse. Bámulatos módon megszabadul három ellensége, az ördög, a világ és a test karmaiból. Ugyanis, ha kihuny benne a dolgokban lelt érzéki gyönyörködés, azok ízlelésének vágya, az ördögnek és a világnak nincs fegyvere, sem ereje ellene.

Mivel a lélek eztán fölismeri, hogy e száraz tisztuláson átmenve számtalan, hatalmas elõnyre tett szert, és ilyen szavakra fakad:

Én, boldog, messze jártam!Nem vette senki észre.

Azaz, kimenekültem érzéki vágyaim, vonzalmaim kötelékét, azok rabbilincsét levetve, anélkül, hogy a három ellenség észrevett volna.

 

AZ ELSÕ VERSSZAK UTOLSÓ SORÁNAKMAGYARÁZATA

A lélek négy szenvedélye, a gyönyör, a fájdalom, a remény és a rettegés e folytonos önmegtagadásban elcsitult, miután a szokásos szárazság következtében a természetes vágyak kihunytak. A belsõ vágyak és képességek összehangzó mûködése megszüntette a következtetõ, fontolgató mûködéseket. A lélek háza (népe) már elpihent, az érzéki ház már elcsöndesült, az érzéki tisztulásnak e boldog éjszakáján a szenvedélyek kihunytak, a vágy az

önmegtagadás révén elszenderült, és a lélek felkerekedett, hogy a szellemi útján és a pályáján, a haladókkal együtt járjon. Elindult tehát a megvilágosodás útján, másképpen azon az úton, melyen maga az Isten közvetlenül, az Õbelõle való szemlélõdéstõl mintegy elöntve táplálja és üdíti föl a lelket, anélkül, hogy a lélek elõsegítené, gondolataival erõsítené e mûködést. Ez tehát az érzéki rész éjszakája és tisztulása. Azokban, akik majd belépnek az Istennel való szerelemben történõ egyesüléshez vezetõ másik, ennél nehezebb szellemi éjszakába, mindez keserves szenvedéseket és érzéki kísértéseket okoz. Ez persze nem mindenkivel történik meg, csak nagyon kevesekkel, és sokáig eltart, bár nem egyforma hosszan. Egyeseket ugyanis megszáll a Sátán (a paráznaság szelleme), és e bukott angyal érzékeiket utálatos és erõs kísértéssel ostromolja, szellemüket rút eszmékkel s képzeletükben a halál kínjánál is nagyobb gyötrelemmel járó eleven képekkel izgatja.

Máskor az Ésaiás próféta által Spiritum vertiginis-nek nevezett szellemmel (19,14) a szédülés szellemével látogatja meg, és nem bukásra, hanem kínlódásra kárhoztatja õket. Az érzéki részt elhomályosítja, ezer aggodalmat, gátat állit eléjük, melyeken aztán bonyolult és látszólag indokolt mivoltuknál fogva könnyen fönnakadnak, sem tanács, sem gondolat nyugalmukra nem szolgál. Ez az egyik legsúlyosabb, legrémítõbb akadály, nagyon közel áll már ahhoz, ami a szellemi éjszakában vár rájuk.

Ugyanis, ha a lélek nem megy át ezeken a kísértéseken, a kínok, kétségek meg nem edzik, meg nem próbálják, érzéki része nem lesz képes arra, hogy eljusson a Bölcsességre. Sirák fiának könyve ezért mondja: "Ki nem kísértetett meg, mit tud az? Aki nem próbált, keveset tud. " (31,18)

Hogy azonban a lélek e böjtre és bûnbánatra fogva meddig idõzik itt az érzéki részben azt nem tudhatjuk, mivel nem mindegyiket egyformán éri, és nem ugyanazokat a kísértéseket kell hogy kiállja. Ez Isten szándékától függ, attól, hogy mennyi a lélekben a gyarlóság, mitõl meg kell szabadulnia, továbbá attól, mekkora a szeretet, melyre Isten õt felemelni akarja, melyek szerint jobban vagy kevésbé, hosszan vagy rövidebben alázza meg. Akiben az erõs szenvedésre nagyobb képesség és erõ lakozik, gyorsabban tisztítja meg. A gyöngéket viszont enyhe, gyönge kísértéseknek teszi ki, hosszú ideig vezeti ezen az éjszakán, rendszeres pihenõket iktat be, hogy érzéki részük felüdüljön, hogy vissza ne forduljanak. Az ilyenek aztán lassan érnek a tökéletesség tisztaságára e földi életben, és vannak akik soha. Sem benne sem kívüle nincsenek az éjszakában, mert jóllehet elõre nem lépnek, Isten olykor-olykor próbára teszi õket kissé, a szárazságok és kísértések révén, máskor meg vigasztalja õket, hogy csüggedten vissza ne forduljanak, és nehogy a világi örömökben keressenek felüdülést.

Ezzel el is értünk a második éjszaka bemutatásához.

-- Második könyv

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPLForrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája. Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Bp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

Kommentár

MÁSODIK KÖNYV

A SÖTÉT ÉJSZAKÁRÓL. A MÁSODIK, LEGBENSÕBB MEGTISZTULÁSRÓL, MELY A LÉLEK MÁSODIK,

SZENVEDÕ ÉJSZAKÁJÁNAK BEMUTATÁSA

 

A lélek, melyet Isten elõbbre akar vinni az érzéki éjszaka és elsõ tisztulás szárazságából és kínlódásából Õ Szent Fölsége által kiemelve, nem helyeztetik azonnal a szeretõ egyesülés állapotába, hanem hosszú ideig, évekig vár, hogy ily módon a kezdõk sorából kikerülve gyakorolja magát a haladók útján. Ezen az úton aztán, akárcsak a szûk börtönbõl szabadultak, Isten tágas dolgai közt nagyobb lelki örömmel, több belsõ megelégedettséggel halad, mint azt kezdõként, még mielõtt ebbe az éjszakába belépett volna, valaha is tette. Képzeletét, tehetségét nem béklyózza fontolgatás, a szellem szorongása. Szelleme nagy könnyûséggel talál rá a nyugalmas, szeretõ szemlélõdésre, a szellemi ízre, anélkül hogy az elmélkedés kifárasztaná. Való igaz azonban, hogy teljesen nem tisztult még meg, hátra van ugyanis a fontosabb, a szellemi rész tisztulása. Szükségletei, szárazságai, homályai, szorongásai néha az eddigieknél is jóval erõsebben meggyötrik. A késõbb bekövetkezõ szellemi éjszaka hírhozói ezek, ha nem tartanak is oly sokáig, mint tart a reá váró éjszaka. Dávid szava az õ példájukon így igazolódik, "kristályát, azaz a szemlélõdést falatonként küldi". (Zsolt 147,17) Igaz azonban, hogy a sötét szemlélõdés fatatai sosem hatják át annyira a lelket, mint ahogyan a szemlélõdés rettenetes éjszakája, melyet azért bocsát majd reá az Isten, hogy a Vele való egyesülésre elvezesse.

Mivel az érzéki rész azonban gyönge és képtelen arra, hogy az erõs szellemi dolgokat felfogja, a haladók, az érzéki részre áradó közlések miatt gyakran elgyöngülnek, megbetegednek, gyomorpanaszaik támadnak, és ez a szellemi rész gyöngeségével jár. A Bölcs szavai szerint "Mivel a test, mely romlandó, elnehezíti a lelket. " (Bölcs 9,15) Ebbõl következik ezután, hogy az isteni közlések, melyekre az Istennel való egyesüléskor szükségünk van, a közlésben résztvevõ érzéki rész gyöngesége és romlottsága miatt, nem hatnak olyan erõsen és eredményesen, sem szellemi módon, ahogyan hatniuk kellene. Ebbõl származnak az elragadtatások, a lehangoltságok, a csontig hatoló fájdalom. Hogy megvilágosítsuk, hogy a haladóknak mekkora szükségük van e tisztulásra, ha a szellemi éjszakába be akarnak lépni, felsorolok néhány hibát és rájuk leselkedõ veszélyt.

 

A HALADÓKRA JELLEMZÕ EGYNÉMELYTÖKÉLETLENSÉGEK

 

Kétfajta tökéletlenségrõl beszélhetünk e haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az alkalmi hibák esete. Állandók a tökéletlenség azon vonzalmakban és szokásokban föllelhetõ

formái, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélõdés kezdete a lélek számára; az érzékit a szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben megõrzõdnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat; és ha az éjszaka tisztító szappana és erõs lúgja mindezt a szellembõl ki nem mossa, sosem ér el a lélek az Istennel való egyesülés tisztaságára.

 

BEVEZETÉS AZ ELKÖVETKEZÕKHÖZ

Ebben az állapotban a haladók szüntelen édes közlésekben részesülnek. Az érzéki részt a szellemibõl rá áradó élvezet elbûvöli és lebilincseli; a szellemi táplálékból részesül, egy tányérból eszik az érzéki és szellemi, ki-ki a maga módján, de szövetségre és egyetértésre lépve, készen arra, hogy elviselje a reá váró zord és kemény tisztulást. Ugyanis a lélek szellemi és érzéki részének egyaránt tökéletesen meg kell tisztulnia, és egyik a másika nélkül nem tisztulhat meg.

Ezeknek a haladóknak az Istennel való érintkezése, a Vele való együttmûködése még alacsony és ösztönös, mivel szellemük aranya még tisztátalan és fénytelen. Istenrõl, mint ahogyan Szent Pál mondja, úgy gondolkodnak, úgy beszélnek, mint a gyermek, mert nem jutottak el a tökéletességnek arra a fokára, amely a lélek Istennel történõ egyesülése. Ebben az egyesülésben már felnõttekként, felnõtt dolgokra képesek lelkükben, cselekedeteik és képességeik már inkább isteniek, mintsem emberiek, ahogyan ezt a késõbbiekben el is mondjuk. Isten azt akarja ugyanis, hogy levessék a régi embert, és újba öltözzenek. Lemezteleníti képességeiket, vonzalmaikat és érzékeiket, a szellemit és testit egyaránt, a belsõt és a külsõdlegeset, sötétséget bocsát az ételemre, szárazságot az akaratra, ürességet az emlékezetre, a legnagyobb szomorúságot a lélek vonzalmaira, keserûséget, szorongást; a szellemi javakból származó élvezetes érzést tõlünk megvonja. Ez a megfosztottság-érzés az egyik feltétele annak, hogy a szellem szellemi alakban beléhatoljon a szellembe; ami a szerelmi egyesülés. Mindezt az Úr a lélekben a tiszta és sötét szemlélõdés révén valósítja meg, ahogyan a lélek ezt az elsõ versszakban ki is fejti. Jóllehet ezt mi az elsõ érzéki éjszakáról mondtuk el, fõként a második szellemi éjszakára áll, mert fõ szerepet a lélek megtisztulásában ez játszik.

Az elsõ versszakot a szemlélõdõ megtisztulás, azaz a lélek meztelensége és szegénysége szempontjából a következõképpen magyarázhatjuk. A lélek ezt akarja mondani: szegénységben, védtelenségben, képességeim támasza nélkül volt lelkem; értelmem sötétben, akaratom szorongattatásban, emlékezetemre bánat és szûkösség borult, a tiszta hit sötétségében maradtam, mely sötét éjjel a természetes képességek számára, csak akaratom sajgott a fájdalomtól, szomorúságtól az Isten iránti szerelmes vágyakozásban, önmagamból, tehát értelmem alacsony mivoltából, a langyos szeretetbõl kiléptem; az Istenbõl való részesülés szegényes és elégtelen módját hátrahagytam, és ebben nem gátolt meg sem az érzékiség, sem az ördög. Ezt így kell érteni: az emberi vélekedés és cselekvés körébõl az istenibe jutottam. Értelmem kifordult magából, emberibõl és ösztönösbõl istenivé vált, mert a megtisztulás révén Istennel egyesült, mely ezután már nem a régi értelemben és megvilágításban ért, hanem az isteni Bölcsesség által, amellyel eggyé vált. Akaratom is kifordult önmagából, az isteni szerelemmel egyesülve istenivé vált, nem alacsony ösztöneit követve, hanem a Szentlélek erejével és tisztaságával szeret. Így istenült az emberi akarat. Hasonlóképpen az emlékezet is alkalmassá vált az Isten dicsõségét hirdetõ örök gondolat

befogadására. És végül a lélek minden ereje és érzése megújul az éjszaka, azaz a régi ember megtisztulása révén, isteni természetûvé és gyönyörûséggé válik.

 

AZ ELSÕ SORT IDÉZZÜK,KIFEJTJÜK, HOGY A LÉLEK SZÁMÁRA NEM PUSZTÁN

ÉJSZAKA, HANEM SZENVEDÉSÉS KÍN IS EZ A SZEMLÉLÕDÉS

Sötét éjszakát bocsát Isten a lélekre, mellyel szokásos tudatlanságától és tökéletlenségeitõl megtisztítja. A szemlélõdõ ember ezt beléöntött szemlélõdésnek, azaz MISZTIKUS TEOLÓGIÁNAK nevezi. Isten titokzatos módon tanítja és oktatja a lelket a tökéletes szeretetre. A lélek semmit sem tesz, semmit sem ért. Ez a beléöntött szemlélõdés, ami az isteni szeretet tudománya, két fõ dolgot visz végbe a lélekben: megtisztítja és bevilágítja, hogy elõkészítse az Istennel való egyesülésre.

Van azonban valami, ami kétségeket ébreszt bennünk. Az isteni világosságot, mely bevilágítja és tudatlanságától megtisztítja a lelket, hogyan nevezheti vaksötét éjszakának? Két okból is éjszaka ez és vaksötét, fájdalom és kín. Elõször is, az isteni Bölcsesség magas és beláthatatlan a lélek számára, azaz reá nézve sötétség; másodszor is, a lélek alacsony mivolta és tisztátalansága miatt, kínnal és szomorúsággal, azaz sötétséggel teli az éjszaka. Elsõ állításunk igazolására idézzük Arisztotelész tanítását, mely szerint minél világosabbak és érthetõbbek önmagukban az isteni dolgok, a lélek számára annál sötétebbek és rejtélyesebbek általában. Vagy vegyük az éjjeli baglyot, mely annál vaksibb, szembogara annál nagyobb sötétet lát, minél nagyobb fény éri. Minél erõsebben nézünk a Napba, annál inkább elvakulunk; a túlzott fény látásunkat kioltja.

Amikor a szemlélõdés isteni fénye a még nem megvilágosodott lélekre rásugárzik, nemcsak túlzott fényével homályosítja el, eredeti fényétõl is megfosztja, sötétbe borítja. Szent Dénes és más misztikus szerzõk a beléöntött szemlélõdést a sötétség sugarának nevezik — mármint a nem megvilágosodott és meg nem tisztult lélek számára. Ezért mondta Dávid is "Felhõ és homály van körülötte" (Zsolt 96,2), nem mintha ez valóban így lenne, csak a gyarló értelmünk így fogadja be túlzott fényét; elhomályosodik és megszégyenül elõtte; ahogyan ezt a késõbbiekben is megállapítja "a színe elõtti villogástól szakadoztak a felhõk", azaz az Isten és a közöttünk lévõ felhõk.

Óriási a lélekben a tisztátalansága feletti fájdalom, amikor az isteni fény éri, annyira piszkosnak és nyomorultnak érzi magát, mikor beléhatol a fény, hogy tisztátalanságát kiûzze; úgy érzi, ellene van Isten, és õ is szembeszegül Vele. Szomorúság és gyötrelem támad benne, mert úgy érzi elhajította magától az Úr. Ama sok szenvedés közepette, amit az Úr rábocsátott, maga Jób is ezt panaszolta a leginkább: "Miért tettél ki céltáblául magadnak? Miért legyek magamnak is terhére?"

A lélek szenvedésének második oka természetes erkölcsi és lelki gyöngesége. Az érzékelés és a lélek ilyenkor, akárha valami hatalmas, sötét teher nehezedne rá, gyötrõdik, pusztul, a halált szíves örömest fogadná. "Könyörüljetek rajtam, oh, ti barátaim" - mondja ugyancsak Jób - "mert az Isten keze érintett engem!" (19,21) Mennyire bámulatos, mennyire szomorú, hogy annyira gyönge és tisztátalan a lélek, hogy az Úr szelíd és lágy érintését súlyosnak érzi, bár

nem sújt le, nem nehezedik rá, csak illeti, és azt is könyörületesen, hogy kegyeivel halmozza el, nem pedig büntetéssel.

 

MÁS GYÖTRELMEKRÕL,MELYEKET A LÉLEK EBBEN AZ ÉJSZAKÁBAN ÁTÉL

A kínok és gyötrelmek harmadik nemét a lélek a két ellentétes elem: az isteni és emberi együttes elõfordulása miatt szenvedi el. Az isteni a megtisztító szemlélõdés, míg az emberi a lélek, azaz az alany. Az isteni elem célja, hogy megérlelje, istenivé tegye a lelket, kivetkõztesse szokásos vonzalmaiból, a régi ember jellegzetességeibõl, melyek vele nagyon is összenõttek, beleivódtak, közössé lettek; széttöri, megsemmisíti, mély, feneketlen sötétbe meríti a lelket, s az széttörik, szétesik, nyomorúsága láttán semmivé taposódik, kegyetlen szellemi halált hal. Akárcsak egy fenevad nyelte volna el, gyomrának homályában emésztõdne, akárha Jónást gyötörné a tengeri szörnyeteg gyomrában a szorongás. Akárha a sötét halál sírkamrájában kellene a szellemi feltámadásra várakoznia.

Hogy mekkora gyötrõdés és fájdalom ez, el nem mondható valójában, de Dávid szavai nagyjából így írják le: "Körülvettek engem a halál fájdalmai... a pokol fájdalmai megkörnyékeztek engem... szorultságomban segítségül híttam az Urat, és az én Istenemhez kiáltottam." (Zsolt 17,5,7) De a lélek leginkább azt fájlalja, hogy úgy tetszik neki, Isten félredobta, megunta, a homályba hajította. Dávid is ezt érezte, és így szólt róla: "Mint a sírokban alvó sebesültek, kikrõl többé meg nem emlékezel, és kik a te kezedbõl kiszakasztattak. Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába. Rám nehezült a te haragod, és rám hoztad minden hullámodat." (Zsolt 87,6) Mindezt ebben az állapotban így érzi az ember, sõt, bizonyos benne, hogy ezentúl így is marad.

Minden teremtménytõl és fõként barátai részérõl való elhagyatottságát és megvetettségét érzi a lélek, ezért szól a továbbiakban Dávid ekképpen: "Eltávolítottad tõlem ismerõseimet; útálatosságul tettek engem önmaguknak." (Zsolt 86,9) A tengeri szörnyeteg hasában való testi és szellemi értelemben átélt tapasztalatairól ekképpen számol be Jónás: "Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam. És én azt mondám: Elvettettem a Te szemeik elõl: vajha láthatnám még szentséged templomát. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövõdött fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá, bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazonáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh; Uram, Istenem. " (Zsolt 2, 4–7) Závárokon itt a lélek tökéletlenségeit kell értenünk, melyek megakadályozzák, hogy az élvezetes szemlélõdésben részesedjünk.

E sötétben való szemlélõdés másik elõnyébõl származik a lélek szenvedésének negyedik formája, mármint az, hogy Isten nagysága és fenséges mivolta a lélekben az ellenkezõ véglet, a teljes szegénység és nyomorúság érzetét kelti föl. Megtisztulásakor ez a legsajgóbb fájdalmak egyike, mivel Isten a lélek érzéki és szellemi részét, belsõ és külsõ tehetségeit tisztítja meg. A lélek mindezen részeiben üresen, kifosztva, védtelenül kell hogy várakozzon, szárazon, üresen, homályban. Az érzéki rész ugyanis szárazságban, a képességek benyomásaitól üresen, a szellemnek sûrû sötétjében tisztul. A szemlélõdés sötétjének a lélekre való bocsátásával éri el célját Isten. Nemcsak attól szenved, hogy minden természetes támaszától, érzékelésétõl megfosztatik (akárha valakit a levegõben fölfüggesztve tartanának és lélegzetet sem tudna venni), hanem attól is, hogy Isten a lelket megtisztítja, az egész életén

át magába vett minden tisztátalan vonzalmát, szokását megsemmisíti, eltávolítja, elemészti (ahogy a tûz is elemészti a fém rozsdáját és salakját). A lélekben ugyanis erõs gyökeret ver mindez, és nemcsak elszegényíti, üressé teszi természeti és szellemi értelemben egyaránt, hanem meg is rongálja, meg is kínozza legbelül. Erre tanúságul hadd idézzem Ezékiel szavait: "Bõven rakd a fát, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjenek." (24,10) E szavak világítják meg a léleknek az érzéki és szellemi üressége és szegénysége miatti szenvedését. A továbbiakban errõl így szól: "És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája." (Uo. 11) E szavak jól fejezik ki, mekkora szenvedésen megy át a lélek a szemlélõdés tisztítótüzében, ugyanis itt arról szól a próféta, hogy a lélekbe maródott vonzalmak rozsdájától csak akkor tisztulunk és szabadulunk meg, ha maga a lélek is megsemmisül, kárt szenved bizonyos értelemben, ugyanis annak e tökéletlenségek és szenvedélyek második természetévé váltak.

 

AZ AKARATOT GYÖTRÕ EGYÉB SZENVEDÉSEKRÕL ÉS SZORONGATTATÁSOKRÓL

Az akaratot gyötrõ egyéb szenvedések és szorongattatások ebben az állapotban szintúgy mérhetetlenek, és olyan természetûek, hogy amikor az ész végigtekint rajtuk, és gyógyírt rájuk nem talál, átjárják még a lelket is. A letûnt jólét emlékezete csak tetézi a kínt, mert ezek a lelkek Istenben már elõzõleg sok gyönyörûséget találtak, sokféle módon szolgáltak Neki.

Most e javaktól és e javak visszanyerésének reményétõl megfosztva kínjuk csak fokozódik. Errõl beszél Jób (tapasztalatai alapján) a következõ szavakkal: "Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tûzött ki magának. Körülvettek engem az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kímél; epémet a földre kiontja. Kést rés után tör rajtam, és rám rohan mint valami hõs. Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt." (16,12-17)

Jeremiás keservesen panaszkodik kínjai miatt, és a lélek tisztulásakor, a lelki éjszakájában tapasztalt szenvedéseket nagyon érzékletesen festi le. Az iránt a lélek iránt, akit Isten félelmetes és rettenetes éjszakájában helyezett el, nagy együttérzést kell tanúsítanunk. Szerencsés ugyan, hiszen hasznára válnak kínjai; Jób szavai szerint ugyanis Isten "feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza" (12,22), és Dávid szavai szerint "a sötétség olyan mint a világosság". (Zsolt 139,12) Így bánkódik, tépelõdik, vajon kínjára talál-e gyógyírt, úgy érzi, ahogyan a próféta is mondja, kínjának nem szakad vége, s úgy tûnik, ismét csak Dávid szavai szerint, hogy: "betaszít engem a sötétségbe, a milyen a régen megholtaké. Elcsügged bennem a lelkem, fölháborodik bennem a szívem!" (143, 3-4) Mindez nagy fájdalmat és bánkódást ébreszt a lélekben, sõt a sötét éjszaka védtelenné és magányossá is teszi; sem vigaszt sem támaszt nem talál a hittételekben, papjának szavaiban. Annyira átitatja, elönti a szenvedés, mely által csak nyomorúságát látja, hogy úgy érzi, nem értik, mit tapasztal, mit érez, azért beszélnek így, hogy ahelyett vigasztalnák, növelik szenvedését; nem ilyen orvosság kell neki, tudja, és ebben igaza is van. Amíg az Úr lelkének tisztítását tetszése szerint be nem fejezi, semmi nem gyógyítja, semmi hasznára nincs. Olyan a lélek akár a tömlöcbe vetett fogoly, akinek kezét és lábát összekötözték, mozdulni sem tud, sem fentrõl sem lentrõl segítséget nem remélhet mindaddig, míg meg nem alázódik, meg nem lágyítja és tisztítja szellemét, oly fenköltté, egyszerûvé és

szerénnyé nem válik, hogy Isten szellemével eggyé válhasson, a szeretetben történõ egyesülés Isten által neki szánt fokán.

Hogy valóságos egyesülés legyen ez, még erõs késztetés esetén is, néhány évig el kell tartania e folyamatnak.

 

 

A LELKET SÚJTÓ EGYÉB SZENVEDÉSEKRÕL

Ebben az állapotban a lelket különösen elkeseríti és megtéveszti, hogy ez a sötét éjszaka tehetségét és érzelmeit megbénítja, sem szeretetét sem elméjét nem tudja Istenhez felemelni, fohászkodni sem tud Hozzá, mert úgy tûnik föl elõtte, mintha Isten–Jeremiás szavaival szólva: "felhõt vont volna fölé, hogy imádsága ne tudjon rajta keresztül hatolni". Ez ugyanis nem az a pillanat, amikor beszélnie kellene Istennel, hanem, hogy "a porba tegye a száját" ahogyan Jeremiás mondja (Uo. 3,29), és reménykedjen, tisztulását türelemmel viselve.

Itt ugyanis nem pusztán az értelem tisztul meg fényétõl és az akarat vonzalmaitól, hanem az emlékezet is; amit elsajátított és megismert, mindettõl meg kell szabadulnia. Így teljesednek be a tisztulás során Dávid szavai: "Akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit se tud. " (Zsolt 72, 22) E nem tudás az emlékezet kihagyására, a felejtésre vonatkozik; a feledékenység és kihagyás a belsõ összeszedettség állapotából fakad, és a szemlélõdésbe való belemerülés következménye. Ahhoz ugyanis, hogy a lélek minden erejét és készségét az Istennel való szeretõ egyesülésre fordítsa, arra van szüksége, hogy mindenestül magába nyelje ez az isteni fény, és a szemlélõdés lelkisége a teremtmények vonzalmaiból és megértésébõl szándéka szerint elragadja. Szinte hihetetlennek tûnik, de a természetfölötti, isteni fény annál inkább elsötétíti a lelket, minél fényesebb és tisztább; ha kevésbé fényes, kevésbé érzi a sötétet. Arisztotelészt idézve, mint fentebb, azt mondhatjuk, hogy a természetfeletti dolgok annál sötétebbek a számunkra, minél világosabbak és maguktól érthetõbbek.

 

ÁMBÁR EZ AZ ÉJSZAKA ELSÖTÉTÍTI A LELKET, CSAKIS AZÉRT TESZI, HOGY MEGVILÁGÍTSA

ÉS FÉNYBE VONJA

Ahogyan Izráel fiai is képtelennek bizonyultak arra, hogy a pusztában az angyalok kenyerében, a mannában élvezetüket találják, mivel Egyiptom húsos fazekaira és egyéb eledeleire emlékeztek, ezt az egyetlen ínyükre való dolgot nem felejtették, jóllehet a manna a Szentírás szerint minden ízek édességét magába foglalja, és ki-ki kedvenc ételének ízét találta meg benne. (Bölcs 16,11) A szabadság szellemének gyönyörûségére mi sem juthatunk el, akaratunk hiába törekedne rá, míg más esetleges, szokásos vonzalom, pillanat szülte érdeklõdés vagy egyéb elvárás táplál minket.

Az említett egyesülés, melyre a sötét éjszaka készíti fel és teszi alkalmassá a lelket az Istennel való érintkezés során, egyúttal bizonyos dicsõséget is belétölt és neki ajándékoz. A lélek természetes állapotában jóval kevesebb gyönyörûséget és kincset zár magába, mint ezen alkalommal, mivel szegényes és tisztátalan még akkor. Ésaiás próféta szavaival: "Szem nem

látta, fúl nem hallotta, és soha ember szívébe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, akik õt szeretik. " (És 64, 4; Kor 2, 9)

Úgy tûnik föl, hogy a lélek e szenvedések közepette kilép önmagából ilyenkor, máskor meg mintegy elvarázsolódik, megmámorosodik attól, amit lát vagy hall, annyira másnak, múlékonynak, különösnek tetszik minden, jóllehet ugyanolyanok a dolgok, mint közönségesen. Ennek kiváltó oka abban keresendõ, hogy a lélek eltávolodik, elidegenedik a megszokott érzékeléstõl és értelmezéstõl, s tõlük megszabadulva az istenit fogadja magába, és az inkább a túlvilág, mint a földi lét sajátossága már.

 

EGY HASONLAT RÉVÉN MEGMAGYARÁZZAA TISZTULÁST

Hogy világossá váljék, az amit az elébb kifejtettünk és amit kifejtendõk vagyunk, alkalmas volna e tisztító és szeretetteljes híradás, a lelket megtisztító és a tökéletes egyesülésre elõkészítõ isteni fény mûködését ahhoz hasonlítanunk, amit a tûz a fával elvégez, amikor is önmagához hasonítja azt. Az anyagi lényegû tûz, amikor megtámadja a fát, elõször is kiszárítja, a nedvességet kiûzi belõle, a benne rejlõ víz könnyeit kisajtolja, megfeketíti, megsötétíti, megcsúfítja, megbüdösíti. Száradása során egyre világosabb lesz a fa, a tûznek ellenálló rossz tulajdonságok fekete foltjai kivesznek belõle, majd megtüzesedik, kívülrõl átforrósodik, a tûzhöz hasonul és szépül. Akkor már nem szenved, nem cselekszik önállóan, bár súlya és mennyisége nem ér fel tûz könnyedségével, mégis annak sajátosságaival rendelkezik, úgy mûködik mint maga a tûz: száraz és szárít, forró és forrósít, fényes és fényesít, és sokkal könnyebbé válik, mint annak elõtte volt. A tûz tulajdonságai hozzák ki belõle ezeket a tulajdonságokat. A szemlélõdés szeretetének isteni tüzérõl ekképpen kell gondolkodnunk: mielõtt magába olvasztaná és magához hasonítaná a lelket, megtisztítja a vele nem egyezõ tulajdonságoktól. Napfényre hozza csúfságát, megfeketíti és elhomályosítja, ezért visszataszítóbbá válik, csúfabbá mint valaha is volt.

Ebbõl a hasonlatból elõször is meg kell értenünk, hogy ugyanaz a fény és szeretetteljes bölcsesség, amellyel a léleknek egyesülnie kell, amelyhez hasonulnia kell, az tisztítja meg és készíti fel az elsõ pillanattól; ugyanaz a tûz is, mely magához hasonítja, bekebelezi a fát, az a tûz készítette fel e folyamatra a fát a kezdet kezdetétõl.

Másodjára be kell látnunk, hogy a lélek kínjait nem a Bölcsesség váltja ki, hiszen arról a Szentírás a következõket mondja: "S vele egyetemben jött minden jó nekem" (Bölcs 7,11). Kínjainak oka a lélek gyöngesége és tökéletlensége; azaz a tisztulás nélkül az Isten fényét, édességét és gyönyörûségét magába fogadni képtelen lélek gyöngesége és tökéletlensége. Éppígy a fa sem képes lángra lobbanni azonnal, alkalmassá kell válnia a lángolásra, és ettõl szenved. Sirák fiának könyve ugyanezt állítja, amikor elmondja, mennyit szenvedett míg Vele egyesülve eljutott a gyönyörûségre: "Belsõ részem fölháborodott annak keresésében, ezért jó örökséget fogok bírni." (51,29)

Harmadszorra, képet kaphatunk arról, mennyit szenvednek a tisztítóhelyen levõk. Mert nem lenne rajtuk a tûznek hatalma, ha a tüzet tápláló tökéletlenségeknek bennük el nem kellene égnie. Ha ez az anyag elfogy, nincs ami égjen. Ha elfogynak a gyarlóságok, a lélek kínjának is vége szakad, és gyönyörködés lesz a része.

Negyedszerre arról értesülünk, hogy a szeretet e tüze által tisztulva és finomodva a lélek egyre nagyobb szeretetre gyullad, ahogy a megfelelõ elõkészítés után egyre inkább áttüzesedõ fa. Ha a láng már nem éri, akkor látni meg, hogy maga is merõ lángolássá vált már.

Ötödszörre levonhatjuk azt a következtetést az elõbb elhangzottakból, hogy a lélegzetvételnyi szünetek után a lélek egyre jobban, egyre átéltebben szenved. Mélyebb, bensõbb és szellemibb szenvedés ez, mint ahogyan mélyebb, titkosabb, szellemibb tökéletlenségeket emészt, bensejében gyökeredzõ rétegeket ér a tûz.

Hatodszorra is megérthetjük, miért gondolja úgy a lélek, hogy minden ami jó volt, számára elveszett, és miért telik meg bajokkal. Ebben az idõben csak a keserûség képes beléhatolni ugyanis, hasonlatosan a tûz emésztette levegõ vagy egyéb által meg nem érintett égõ hasábhoz.

Hetedszerre pedig megérthetjük, hogy a lélegzetvételnyi szünetekben miért tölti el hatalmas öröm a lelket, miért hiszi, hogy kínjai többé nem is térnek vissza, holott hamarjában újra elõveszik. Ha megfigyeli, márpedig jól meg kell figyelnie magát, megérzi a lélek, hogy köti még egy-egy gyökér, és gyönyörûsége miatta nem teljes.

A hasonlat magyarázatából, az elsõ versszak elsõ soráról: a vaksötét éjszakáról mondottakból, e szörnyû sötétség mibenlétérõl szólnunk legyen elég azonban ennyi. Lépjünk túl a lélek gyötrelmein, beszéljünk könnyeinek gyümölcseirõl, azok boldogságos tulajdonságairól, melyekrõl a második verssor énekel: szerelem vágyától lángokban égve.

 

AZ ELSÕ VERSSZAK MÁSODIK SORÁT MAGYARÁZZUK, ELMONDVÁN, HOGY A LÉLEKA SZÖRNYÛ GYÖTRELMEK GYÜMÖLCSEKÉNT

AZ ISTEN IRÁNTI HEVES SZERELEMRE GYULLADT

A szeretet elõbb említett tüzérõl beszél ebben a verssorban a lélek: akárcsak a valóságos tûz a fát, a szemlélõdés gyötrelmes éjszakája lángba borítja a lelket. Ez a lángolás, bár bizonyos értelemben hasonlatos az elõbb említetthez, mely a lélek érzéki részét éri, más részrõl azonban éppen annyira el is tér tõle, ahogyan a test is különbözik a lélektõl, a szellemi rész az érzékitõl. A szellem nagyon is érzi a szerelmes szenvedélyt, a szellemi fellángolás ugyanis a szerelem szenvedélyét fellobbantja. Az õt elöntõ szerelemmel szemben a lélek szenvedõlegesen viselkedik, maga nem tesz semmit, de érzi a benne megnövekedett szenvedélyt. Ez a szerelem az Istennel való egyesülés érzésével rokon, jellegzetességeibõl valamit már magába foglal, e sajátosságok Isten és nem a lélek cselekedetébõl származnak. A lélek aláveti magát, tenni csak annyit tesz, hogy beleegyezését adja hozzá. A szerelem a lélekben egyre alkalmasabb helyet és egyre nagyobb hajlandóságot talál; annál könnyebben egyesül vele és ejt sebet rajta, minél inkább zárja, elidegeníti és minél alkalmatlanabbá teszi vonzalmait, minél képtelenebbé teszi õt magát arra, hogy a földi dolgokban gyönyörûséget találjon.

Ezek után fölmérhetjük, mennyire és milyen erõsnek kell lennie a lélekben égõ szerelem lángjának, hiszen a lélek minden szellemi és érzéki erejét, tehetségét és vonzalmát arra összpontosítja Isten, hogy e szeretetben minden képessége és ereje teljes összhangban mûködjék. Így teljesítjük az elsõ parancsolatot, mely az egész és teljes emberre vonatkozik,

ebbõl az érzelembõl semmit ki nem zár: "Szeressed azért a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl." (5 Móz 6,5)

 

ELMONDJA, HOGY EZ A RETTENETES ÉJSZAKA NEMEGYÉB, MINT A TISZTÍTÓHELY,

AMELYBEN AZ ISTENI BÖLCSESSÉG UGYANAZZALA VILÁGOSSÁGGAL VILÁGÍTJA MEG A FÖLDI

EMBEREKET, MINT AMELLYEL AZ ÉGI ANGYALOKATTISZTÍTJA ÉS VILÁGOSÍTJA MEG

A lángolást és szeretõ epekedést a lélek nem szüntelen érzi. Kezdetben, a lelki tisztulás elején az isteni tûz minden erejével a lélek fáját szántja és készíti elõ, de melegíteni alig melegíti. Idõvel azonban melegséget érez a lélek, érzi a lángot, a szeretet hevét. Mivel az ész fokozatosan tisztul e sötétség által, néha megesik, hogy a titkos és szeretetteljes istentudomány az akaratot megsebezve a másik lelki tehetséget, az értelmet is megsebzi. Élvezetes és gyöngéd módon bocsát rá isteni fényt és hírt, rá válaszul az akarat csodálatosan fölbuzog, élõ lángra gyullad, és benne az isteni tûz (a lélek maga semmit nem tesz) eleven tûzzé válik. Errõl beszél az egyik zsoltárában Dávid: "Szivem fölhevült bennem és elmélkedésemben fölgyulladt a tûz. " (Zsolt 38, 4)

Az eddig elmondottakból következtethetünk arra, hogy a szellemi javak által, melyeket Isten szenvedõlegesen árasztott a lélekbe, az akarat nagyon is jól tud szeretni anélkül, hogy az értelem értene. Épp ahogyan az értelem is megteheti ezt anélkül, hogy az akarat szeretne.

 

A SZEMLÉLÕDÉS SÖTÉT ÉJSZAKÁJA ÁLTAL A LÉLEKBEN KIVÁLTOTT EGYÉB ÉLVEZETES

HATÁSOKRÓL

Olykor, ahogyan említést tettünk róla, a sötétség közepette fény ömlik a lélekre, és a világosság a sötétségben fénylik (Ján 1,5). Ez a lángra lobbanás és szerelmes szomjúság, mivel már magától a Szentlélektõl származik, teljesen eltér attól, amirõl az érzéki rész éjszakájával kapcsolatosan beszéltünk. Mert ugyan a szellemi örömbõl részesül, ahogyan annak gyötrelmeibõl is részesült, ez a szerelmes szomjúság a lélek felsõ részében gyökeredzik, és abban a legégetõbb.

Midõn a láng a lélekben fellobog és a régebbi Isten iránti elragadtatással egyesül, olyan erõvel, olyan élénken, olyan vággyal fordul Istenhez és ad hírt szerelmérõl, hogy merészségében nincs mi visszatartsa. Nem tekintve semmit, vágyakozásában és szerelmében nagy erõvel, megrészegülten és féktelenül rendkívüli és szokatlan dolgokat mûvel, csak hogy tûzön-vízen át lelkének szerelmesével találkozzon.

Így magyarázhatjuk azt, hogy Mária Magdolna, a farizeus lakomáján megjelent sok elõkelõ és közemberrel mit sem törõdve, az illemet, de még az illem látszatát is sutba dobva, könnyekben tört ki, és a vendégek szeme láttára ontotta könnyeit (Luk 7, 37–38). Nem vesztegette idejét, nem várta ki az alkalmas órát, megjelent annak színe elõtt, aki megsebezte és lángra lobbantotta lelkét. Ilyen mámorossá és merésszé tesz a szerelem. Jól tudta, hogy akit

szeret, koporsóba zárva nyugszik, nagy, lepecsételt kõ zárja el, s hogy tanítványai a holttestet el ne lopják, katonák õrzik körös-körül (Mt 27, 60–66), de nem tartotta vissza mindez attól, hogy hajnalban oda ne menjen a sírhoz, kenõcsökkel megkenni a halottat. És végül e részegítõ és vágyakozó szerelem szólt belõle, amikor odafordult a férfihoz, akit kertésznek gondolt, hogy megkérje, ha õ vitte volna el a holttestet, mondja meg neki, hová rejtette, hadd vegye magához (Uo. 201,15). Nem fordult meg fejében, kérése mennyire ellentétes a józan ésszel és vélekedéssel, hiszen ha az a másik ellopta a tetemet, nem fogja bevallani, és nem fogja engedni, hogy elvigye. Ilyen erõs és féktelen a szeretet, mindent lehetségesnek tart, és azt hiszi, hogy mindenkinek az a gondja ami az övé, nem törõdik mással, nem keres mást, csak azt, amit õ keres, amivel õ törõdik. Az éjszaka sötétjében, a vonzalmaira boruló tisztulás homályában fölkel a lélek, amint a nõstény oroszlán vagy nõstény medve, ha elrabolt kölykeinek keresésére indul. Így indul a megsebzett lélek Isten keresésére, és mivel homály borul rá, Istenét nem találja, halálosan eped utána. Olyan türelmetlen ez a szerelem, hogy soká nem bírja a lélek, vagy meg kell halnia, vagy megkapja azt, ami után vágyik, akárcsak Rákhel, aki Jákobhoz így szólt: "Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok." (1 Móz 30. 1)

 

AZ ELSÕ SZAKASZ UTOLSÓ HÁROM SORÁT IDÉZI ÉSMAGYARÁZZA

A lelket ért boldogság nagyságát a harmadik sort követõ sorokban fejti ki. Én boldog, messze jártam, mondja, nem vette senki észre, csöndes volt házam, elpihent a népe. Segítségül véve egy hasonlatot elmondja, hogy éjjel és sötétben surrant ki a házból, hogy teendõjét elvégezze, amikor a többiek aludtak már és nem kellett attól tartania, hogy megzavarják. A lélek ugyanis arra a hõsies és ritka tettre vállalkozott, hogy isteni Võlegényével egyesüljön, kívül mindenen ugyanis a Võlegény a magányban, minden máson kívül található meg.

Nagy szerencse a lélekre nézve, hogy Isten háza népét, azaz minden tehetségét, szenvedélyét, hajlamát és vágyát, mely az érzéki és szellemi részben található, elaltatta ezen az éjszakán. Így történhetett, hogy észrevétlen volt távozása, ugyanis mindezek elszenderültek, elfojtódtak és nem tudják távozásában megakadályozni. Micsoda boldogság, hogy a lélek az érzékiség házából kiszabadulhatott!

 

A MÁSODIK SZAKASZ IDÉZÉSE ÉS MAGYARÁZATAKÖVETKEZIK

Biztosan a homályban,

a titkos lépcsõn át utamra térve,

én boldog, messze jártam!

Arcot, ruhát cserélve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

Ebben a szakaszban a lélek folytatja az éjszaka sötétje egynémely jellegzetességének felsorolását, és megismétli, mekkora szerencse érte általuk. E felsorolással arra a hallgatólagos ellenvetésre válaszol, hogy netán az éjjel sötétje miatt szenvedett el annyi kínt, szorongást, kétkedést, gyanakvást, borzalmat, és elveszésére miattuk volt nagyobb az esélye. Az éjjel sötétjének köszönhetõen sikerült megszabadulnia és elmenekülnie nagy ügyesen ellenségeitõl, akik lépten-nyomon akadályozták. Az éjjel sötétjében átöltözött, álruhát vett magára. Háromféle színt, jelmezt öltött (a késõbbiekben részletezzük majd, milyet). Olyan titkos lépcsõn át menekült, melynek létezésérõl más nem tudott (ezt is részletesen ismertetjük majd). Ez a lépcsõ az eleven hit, rejtõzve és álruhásan azon menekült.

 

IDÉZI AZ ELSÕ VERSSORT ÉS MEGMAGYARÁZZA,HOGY SÖTÉTBEN HALADVA A LÉLEK BIZTOSAN

HALAD

Biztosan a homályban...

Ha elhomályosulni látod törekvõképességedet, ó, szellem vezérelte lélek, ha elszáradni, szorongattatni látod vonzalmaidat, ha a lelkigyakorlatok elvégzésére tehetségeid képtelenné váltak, ne keseregj ezen, tartsd szerencsédnek, hiszen Isten önmagadtól így szabadít meg téged. Kezedbõl kiveszi képességeidet, mert nem éltél velük lényegretörõen, kellõen és biztosan, mert ámbár örömödre szolgáltak, tisztátalanok, tompák voltak, azonban Isten kézen fog téged, akár a vakot, sötétben vezet nem tudod hová, nem tudod, hol; szemed és lábad nélküle el nem találna ezen az úton.

Annak okát pedig, hogy a lélek miért halad biztosan elõre ebben a sötétben a már említett fény és sötét tudás magyarázza. A szemlélõdés sötét éjszakája annyira magába meríti és annyira átitatja a lelket, Istenéhez annyira közel viszi, hogy mindentõl elzárja és megvédelmezi, ami nem Isten. A lélek gyógyulásáról van itt szó, arról hogy visszanyeri az egészségét, azaz Istent. Minél inkább közelítene az ember a Naphoz, annál inkább elvakítaná, annál inkább gyötrõdne fényessége miatt, hiszen látására gyönge és alkalmatlan a szem. A tizenhetedik zsoltárban Dávid azt mondja, hogy Isten a sötétséget választotta rejtekül és maga köré vonta felhõinek homályos vizeit. A levegõ felhõinek homályos vize a sötét szemlélõdés, a lélekben meglevõ isteni bölcsesség, melyet a szentségtartó közelében, ahol Isten lakozik, a lélek megérez.

Ha látni akarja azt az utat, ahol haladni akar, be kell hogy hunyja szemeit, és sötétben kell elindulnia.

 

IDÉZI A MÁSODIK SZAKASZT ÉS MAGYARÁZATÁTADJA ANNAK, HOGY MIÉRT TITKOS EZ A SÖTÉT

SZEMLÉLÕDÉS:

A titkos lépcsõn át utamra térve

A lélek titkos lépcsõnek nevezi a szeretõ egyesülés felé vezetõ sötét szemlélõdést. Két jellemzõ dologról van tehát szó: arról hogy titkos és arról hogy lépcsõ. Titkos a homályban való szemlélõdés, melynek Szent Tamás szerint az ember a szeretet révén lesz részesévé; ez a misztikus teológia. A lelket e tudás titokban, a megértés és egyéb képességek részvétele nélkül homályban önti el.

 

MEGMAGYARÁZZA, HOGY MIÉRT LÉPCSÕ EGYBEN EZ A TITKOS BÖLCSESSÉG

Meg kell magyaráznunk azt a második kitételt is, mégpedig hogy miért lépcsõ ez a titkos tudás. E titkos szemlélõdést sok okból is nevezhetjük lépcsõnek. Elõször is, mert akárcsak a lépcsõn felfelé haladva, a lépcsõ segítségével lehet az erõdítmények javaihoz, kincseihez, értékeihez elérni, és e titkos szemlélõdés fokain, maga sem tudja, miképpen, az ég javaihoz, kincseihez ér a lélek, megismeri és magáévá teszi azokat. Szépen mondja ezt Dávid próféta: "Boldog férfiú kinek tõled vagyon segítsége. Fölmenetekrõl gondolkodik szívében a könnyhullatásoknak völgyén, ama helyre, melyet magának kitûzött. Mert áldást ad a törvényszerzõ, erényrõl erényre mennek, míg meglátják az istenek Istenét Sionban." (Zsolt 83,6)

Lépcsõnek nevezhetjük éppígy, mert ahogy a lépcsõnek fokai fölmenetelre és lemenetelre egyaránt szolgálnak, a titkos szemlélõdés a lelket Istenhez fölemeli, de önmaga számára lesújtja. A valóban Istentõl származó közlések ilyen természetûek; egyszerre emelik föl és alázzák meg a lelket. Ezen a lépcsõn haladva ugyanis a leszállás a fölemelkedéssel, és a fölemelkedés a leszállással azonos. "Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. " (Luk 14,11)

 

AZ ISTENI SZERETET TITKOS LÉPCSÕJE TÍZ FOKÁNAK MAGYARÁZATÁBA KEZD

SZENT BERNÁT ÉS SZENT TAMÁS ALAPJÁN. MEGMAGYARÁZZA AZ ELSÕ ÖTÖT

A szeretetnek elsõ foka hasznos betegséget hoz a lélekre. A menyasszony ezen a fokon áll, amikor így szól: "Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, / ha megtaláljátok az én szerelmesemet, / mit mondotok néki? / hogy én a szerelem betege vagyok!" (Én 5,8) Ez a betegség azonban nem halálos, hanem Isten dicsõségére van, amennyiben a lélek a bûn számára, és minden egyéb számára, ami nem Isten, Istenért meghal.

A második fokon a lélek szüntelenül Istent keresi. Ezért mondja a menyasszony, hogy éjjel hiába kereste ágyában (amelyben a szeretet elsõ foka szerint: betegen feküdt) szólván: "Immár felkelek, és eljárom a várost, / a tereket és utcákat / keresem azt, akit szeret az én lelkem: / keresém õt és nem találóm. " (Én 3, 2)

A szeretet lépcsõjének harmadik fokán a lélek munkálkodni kezd, hogy mulasztást ne kövessen el. Erre vonatkozóan mondja a királyi próféta: "Boldog az ember, aki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik." (Zsolt 112,1) Ha a félelem is fölkelti a gyönyörködést, mely a szeretetnek gyermeke, mit tesz vajon a szeretet? A Szerelmesért

végzett nagy munka is kicsinynek tûnik számára, a szolgálatára szánt hosszú idõ rövidnek, a benne égõ szeretet annyira heves. Úgy van vele, mint Jákob, akinek a hét leszolgált évet követõ újabb hét év semmiségnek tûnik a benne lévõ szeretethez képest. (Móz 29,20) "Szolgála tehát Jákob Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereté vala õt. "

A szeretet lépcsõjének negyedik fokán a lélek Szerelmese miatt szüntelen szenved, de nem fárad bele. Szent Ágoston azt írja ugyanis, hogy a szeretet az összes nagy, súlyos és terhes dolgokat olyanokká teszi, mintha semmik és nagyon könnyûek volnának.

A szeretet lépcsõjének ötödik foka szüntelen szomjúságot és Isten iránti türelmetlen vágyakozást ébreszt a lélekben. Olyan hevesen vágyik Szerelmesére, és egyesülni vele annyira akar, hogy hosszú, terhes, fájdalmas neki a legkisebb halasztás is, és egyébre sem gondol csak a Szerelmesével való találkozásra. "Kívánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornácai után” – mondja a zsoltáros. (Zsolt 84,3)

 

 

A TOVÁBBI ÖT FOKOT SOROLJA ELÕ

A hatodik fokon a lelket Isten elragadja könnyedén és megérinti. A remény se torpan meg, mert szeretete annyira megerõsítette, hogy könnyedén repül vele. Errõl a fokról beszél Ésaiás, amikor a következõket mondja: "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. " (És 40,31)

Ennek a lépcsõnek a hetedik foka olyan hevessé és vakmerõvé teszi a lelket, hogy sem a türelemre intõ eszére, sem a visszavonulásra intõ tanácsra, sem az önmérsékletre buzdító szeméremre nem hallgat, ugyanis Isten arra a kegyelemre méltatja, hogy hevesen elõre törjön. Ebbõl következik az, amit az Apostol mond: "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr." (1. Kor. 13,17) Ezen a fokon a menyasszony annyira vakmerõ volt, hogy így szólt: "Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival." (Én 1,2)

A nyolcadik fokon a szeretettõl átjárt lélek megragadja, magához szorítja és többé el nem bocsátja Szerelmesét: "Megragadám õt, el sem bocsátám" (Én 3,4), de nem egyszer s mindenkorra elégíti ki vágyát a lélek, ugyanis, a lelkek rálépnek, de rögtön vissza is lépnek errõl a fokról, máskülönben örök dicsõséget élvezhetnének már ezen a földön.

A szeretetének kilencedik foka szelíd lángban füröszti a lelket. Ez a fok az Istenben édesen égõ tökéleteseké. Az édes lángot a Szentlélek szítja bennük, amikor Istennel egyesülnek. Ezért mondja Szent Gergely, hogy amikor a Szentlélek megmutatkozott rájuk ereszkedve, bensejükben õk már édes lánggal égtek.

A tizedik, a szerelem titkos utolsó lépcsõfoka már Istennel tökéletesen eggyé teszi a lelket. A lélek ugyanis, Isten világos látására azonnal eljut, ha már a kilencedik fokon, melyre földi életében elérhet, elér, és ott öntestébõl kilép. Az ilyen lelkek (igen kevesen vannak), megtisztultak a szeretet által, így nem kell átmenniük a tisztítóhelyen. Errõl beszél Szent Máté, amikor azt mondja: "Boldogok akiknek szivök tiszta, mert õk az Istent meglátják." (5,8) Mint mondottuk ez a látás teszi õket Istenhez teljesen hasonlatossá. János errõl szólva

mondja: "De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õhozzá, mert meg fogjuk Õt látni, mint van." (1 Ján 3,2) Nem mintha a lélek Istennel felérne, ez ugyanis lehetetlen, hanem azért, mert a benne Istenhez hasonló részesedés által lett és neveztetik Istenhez.

Errõl a titkos lépcsõrõl beszél tehát a lélek itt, jóllehet a felsõbb fokok már nem annyira titkosak a számára, ugyanis a szeretet a reá gyakorolt hatás révén elõtte megnyilatkozik.

A tizedik, utolsó lépcsõfokon, a színrõl színre való látás révén, elõtte Isten áll, és nem marad semmi rejtve a lélek számára a tökéletes azonosulás következtében. Ezért mondja az Üdvözítõ: "És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl." (Jöv 16,23) De annak a napnak eljöttéig, ha mégolyan magasra jut is a lélek, rejtve marad elõtte annyi, amennyi az isteni lényeghez való hasonulásból belõle hiányzik. Ily módon a misztikus istentudomány és a titokzatos szeretet révén a lélek kilép minden dologból és önmagából is, fölmegy Istenhez. Mert a szeretet a tûzhöz hasonlatos, fölfelé tör, körének középpontjára vágyva szüntelen.

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL

Forrás: Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája. Vál., ford. és az utószót írta: Takács Zsuzsa. Szántó Piroska illusztrációivalBp. 1992, Európa K, 205 p.

Keresztes Szent János

SZERELEM ÉLÕ LÁNGJA

[Kommentár]

Szerelem élõ-lángja,lelkem legközepében,milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!Nem fáj sebed marása,fejezd be hát egészen,találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!Égetés édessége!Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!Örök életrõl hírt adsz,kárpótolsz mindenért te!Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Örökkön égõ mécses,érzékeim homályosüregeit világod beragyogja,mi vak volt, íme, fényes,tökéletes, világos,melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkonébredsz lágy fuvalommal,eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.Lélekzeted beszívom,eltöltesz javaiddal.Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

A LÉLEK AZ ISTENNEL VALÓ TELJES EGYESÜLÉSKORÍGY ÉNEKEL

Szerelem élõ lángja,lelkem legközepébenmilyen vigyázva, míly szelíden sebzel!Nem fáj sebed marása,fejezd be hát egészen,találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Érzi a lélek, hogy Istennel egyesülve merõ lángolás már, ínye dicsõségében és szerelemben fürdik, lényege legmélyéig megindul akár a dicsõség folyói és gyönyörrel eltelik. Ahogyan az Isten Fia mondja, hogy amint az a benne hívõ lelkekkel történni szokott "élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl". (Ján 7,38) Úgy tetszik neki, ho gy oly erõvel válik Istenné maga is, általa oly mértékben birtokolva, erényei és adományai kincseivel oly mértékben elárasztva, hogy az örök boldogság közelébe érve attól már csak egy vékony réteg választja el. Azt tapasztalja, hogy ahányszor a benne égõ gyöngéd tûz fellángol, gyöngéd és erõs dicsõséggel megdicsõíti. Valahányszor föllobog és áthatja ez a tûz, az örök életben részelteti, és a halandó élet hártyáját már-már elszakítja.

Érzi, hogy igen kevés hiányzik ehhez, alig valami tartja vissza a lényegi megdicsõüléstõl. Vágyakozva kérleli tehát a Lángot — mely maga a szentlélek — , hogy ez édes találkozásban

szakítsa el földi életét, vagyis részeltesse ezentúl véglegesen abban, amiben találkozásukkor minden esetben úgyis részeltetni akarja, azaz a tel jes és tökéletes megdicsõítésben. Így szól tehát:

Szerelem élõ lángja

A míly, a milyen , az ó* szócskák sûrû használatával a lélek érzelmeit, elragadtatását akarja kifejezni. Az ó, a mily gyöngéd és szeretetteljes hangsúlya ugyanis több dolgot árul el, mint amennyit maga a nyelv ki tud fejezni. Az ó szócska különösen alkalmas a vágy, az esengõ kérés kifejezésére. A lélek mindkét értelemben használja e szavakat: mély vágyakozást fejez ki velük, eseng, hogy végre oldozza el a szerelem, a bilincset vegye le róla.

A szerelem lángja a Võlegény, azaz a Szentlélek szelleme, mely már benne megjelent édes szeretetté formálja át a lelket. Nem lassan emésztõ tûz csak, lángokat vetõ lobogás is, ahányszor fellobog, dicsõségben füröszti a lelket, az Istenben való élet ízének ízlelésével üdíti.

Ha a lélek az isteni szerelemhez hasonul ebben a stádiumban, elmondhatjuk, hogy örökké izzik, akár a fahasáb, és cselekedetei szeretet tüzébõl fölcsapó lángnyelvek, melyek annál hevesebbek, minél nagyobb az egyesülésbõl fakadó tûz, és minél mélyebbre merül az akarat a Szentlélek lángjában.

* A magyar fordításban a második szakaszban szerepel sûrûn az ó szócska.

Ilyen nyelven, ilyen szavakkal szól Isten a megtisztult, kitakarított lelkekkel; tüzes szavak ezek, ahogyan Dávid mondja "Nagyon is tüzes a te beszéded. " (Zsolt 118, 140)

A lélek ilyenkor annyira közel van Istenhez, hogy a szeretet lángnyelvévé alakul át, s e lángnyelven közli magát az Atya. a Fiú és a Szentlélek vele, nincs is mit csodálkoznunk tehá t azon, hogy ilyenkor az az örök élet ízét érzi, bár természetesen nem egészében, mert az a földi élet állapotával nem fér össze. Élõ-nek nem azért nevezi a lélek a lángot, mert lobogása folyamatos, hanem azért, mert õt élteti, és Istenben való szellemi és valóságos életet él általa. "Szívem és lelkem ujjongnak az éle Isten felé", ahogyan Dávid mondja. (Zsolt 84,3) Ezzel nem azt akarja mondani, hogy Isten él, hiszen ezt mondani is felesleges volna, hanem azt, hogy lelke és érzékei elevenen részesülnek Istenbõl, mivel Istenné válnak benne. Az élõ Isten megtapasztalása: Istenben való élet és örök boldogság. Dávid sem azt mondja, hogy Isten élõ, hanem azt, hogy elevenen éli át Istent, ha nem is maradéktalanul, csak mint az örök élet látomását. Ebben a lángban Istent a lélek elevenen tapasztalja meg, ízét és édességét érzi és fölkiált:

Szerelem élõ lángjamilyen vigyázva, míly szelíden sebzel!

Azaz milyen gyöngéden érintesz forróságoddal. Ez a láng az isteni élet lángja ugyanis, az Istenben való élet gyöngédségével megsebzi a lelket: annyira, oly hevesen sebzi és indítja meg, hogy a szeretettõl egészen megolvad. Beteljesedik rajta az Énekek Éneke menyasszonyának sorsa, aki egészen elérzékenyült és megindult a szerelemtõl, és így szólt: " . . . lelkem megindult az õ beszédén". (Én 5,6)

Hogyan mondhatjuk mégis, hogy megsebzi a lelket, hiszen nincs abban semmi sebzetlen, a szerelem tüzében sínylõdik teljes egészében. Csodálatra méltó valóban, hogy sosem tétlen a szerelem, örök mozgásban lángja, hol ide, hol oda lobban. A szerelem feladata az, hogy szerelemre gyújtson és gyönyörûséget szerezzen, mivel szüntelen lánggal lobog és sebez a gyöngéd szerelem édes lángjaival, a szerelem mûvészetét és játékait játssza vígan és fenségesen.

Így teljesedik be a lelken az, amit a Példabeszédek könyvében olvashattunk: "Mellette valék. . . és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben. Játszva az õ földjének kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az emberek fiaiban." (8,30-31) Gyönyörûségét abban leli, hogy az emberek fiaínak átadja magát. E sebek, melyeket játszva ejt, a láng gyöngéd érintése nyomán keletkeznek, ezekkel érinti a szeretet soha nem nyugvó lángja egy-egy pillanatra a lelket, mély sebet ejtve, ahogy a szöveg mondja:

Lelkem legközepében . . .

Ünnepét a Szentlélek ugyanis a lélek állagában üli, mely fölött sem az érzékeknek sem az ördögnek nincs hatalma. Az ünnep annál nagyobb, lényegibb és gyönyörûségesebb, minél bensõségesebben megy végbe a lélekben. Minél bensõségesebb, annál tisztább; s minél nagyobb a tisztasága, annál inkább, annál gyakrabban és teljesebben nyílik meg Istennek. A lélek és a szellem egymásban nagy gyönyörûséget ízlel, mivel mindent Isten visz végbe a lélekben, és annak semmit sem kell már tennie. A lélek természetébõl kö vetkezik, hogy saját erejébõl csak a test érzékeinek segítségével volt képes mûködni, de mostanra már megszabadult és messze kerül azoktól. Feladata az csupán, hogy elfogadja az Istentõl kapottat, mert Isten az érzékek megkerülésével közvetlenül a lélekbenyúl, azt mozgatja, igazgatja, és abban mûködik. Az ilyen léleknek cselekedetei már Istenéi - bár az övéi is egyben -, mert Isten általa végzi el, amit akar, amivel maga is egyetért.

A lélek legközepében kifejezés azt sejteti mintha más kevésbé központi részei is volnának a léleknek, és ezt meg kell magyaráznunk. Jegyezzük meg azonnal, hogy a léleknek, mivel szellemi, sem felsõ, sem alsó, sem mélyebb vagy kevésbé mély részei nincsenek. Ez csak az anyagi testeknél fordul elõ. Nincsenek kinti és benti megkülönböztethetõ részei, nincsen mélyen vagy kevésbé mélyen fekvõ középpontja, nincsen egyiknek a másikánál világosabb része, mint a fizikai anyag esetében, hanem egészében vett egy, egészében sötétebb vagy világosabb, olyan akár a levegõ.

A lélek középpontja Isten. Ha lényének minden képessége, cselekedeteinek és hajlamainak minden ereje által eljutott Hozzá, akkor az Istenben lévõ utolsó és legmélyebb középpontra jutott.

Meg kell jegyeznünk, hogy a szeretet a lélek hajlandósága, az erõ és erény, mely õt Istenhez viszi, a szeretet által egyesül Istennel. Minél mélyebb a lélek szerelme, annál inkább elmerül Istenben, annál inkább eggyé válik Vele. Minél erõsebb a szeretet, annál inkább egyesít Istennel. Így kell értenünk az Isten Fiának szavait: "Az én Atyám házában sok lakóhely van. " (Ján 14, 2)

Így hát, amikor azt mondjuk, hogy a lelket a szerelem lángja a legközepében sebzi meg, úgy kell értenünk, hogy amennyire azt a lélek állaga, erényei és ereje csak bírják, annyira.

Nem fáj sebed marása . . .

Mielõtt a szerelem isteni tüze a tökéletességig megtisztult, megtisztított lélekbe belehatolna és lényegével egylényegûvé válna, a láng, azaz a Szentlélek megperzseli a lelket, tökéletlenségeit, rossz szokásait lerontja és emészti. A lélekrõl írott elmélkedések ezt nevezik a megtisztulás útjának. Ennek az útnak a során a lélek sokat sínylõdik, nagy kínokat áll ki, és az érzékekre is átárad e kín. "A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba és hatalmaskodik bennük" mondja Jeremiás. (1,13)

Semmi nem fogható a lélek szenvedéseihez ilyenkor, csaknem a tisztítóhely kínjaival vetekszik e kín. Jeremiás így beszél errõl: "Én vagyok az az ember, aki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt. Engem vezérelt és járatott sötétségben és nem világosságban. Bizony ellenem fordítja kezét minden nap. Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat. Erõsséget épített ellenem, és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat. Sõt, ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. Elkerítette az én utaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta. " (Sir 3,1-9)

A lélekben leülepedett, elrejtett, meg nem látott, nem érzett gyarlóságok é s nyomorúságok az isteni tûz fényénél és melegénél láthatóvá, érzékelhetõvé válnak. A fában rejlõ nedvesség sem vehetõ észre, csak ha tûzre vetik, és izzadni, füstölni, végül fényleni kezd már; s a tökéletlen lélekkel e tûz ugyanezt cselekszi.

Nem minde n lélek megtisztítása megy végbe ekkora erõvel. Csak azoké, akiket az Úr az egyesülés legmagasabb fokára akar emelni. Tudnunk kell, hogy Isten a szeretetben történõ egyesülés és átformálás útján akar a lélekbe hatolni, de elõbb Ugyanõ tisztítja meg isteni lángjának fényével és forróságával a lelket. Akár a tûz, mely mielõtt belehatolna a fába, utat készít benne, hogy beléhatolhasson. Ami most bensõjében édesen égeti, kívülrõl perzselve kínozta azelõtt, az, hogy nem fáj sebed marása, ezt jelenti.

Fejezd be hát egészen . . .

Boldogító látásoddal teljesítsd be a velem kötött lelki házasságodat! - kéri a lélek. Jóllehet a tökéletességnek erre a magas fokára eljutott lélek annál nyugodtabb és elégedettebb, minél inkább szeretté válik maga is. Magának semmit nem tud és nem akar kívánni, csak Võlegényére gondol, ahogyan ezt Szent Pál mondja (I Kor 13,5) "nem keresi a maga hasznát, csak a Kedveséét, reményében élve szüntelen ürességet érez, mégis édes és gyönyörtelt epedéssel sóhajt, várván a fiúságot, a test megváltását" (Róm. 8,23), ahol dicsõsége betelik és éhsége megszûnik. Mert ezt az utóbbit, bármennyire magába fogadja is Isten, teljesen ki nem elégítheti, nem csitítja, csak akkor, "ha dicsõségében az Úr elõtte megjelenik". (Zsolt 16,15) Ez az epekedés, ez a kérés már nem szenvedésbõl fakad, édes vágyteli epekedésbõl születik, hiszen a lélek kínt már nem érezhet. A Szentlélek által a dicsõség elõérzetében részeltetett lélek érti és érzi, hogy gyöngéd és édes láng hívogatja, hogy lépjen be ebbe a dicsõségbe. Erre a hívogatásra válaszolva felel, mondván: Fejezd be hát egészen! nem ismétel meg egyebet ezzel, mint az evangélium két kérését: "Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod!" (Mt 6,10) Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen:

Találkozásunk hártyáját szakítsd el!

— mondja. E hártya áll a megvalósulás útjában, ugyanis könnyû eljutni Istenhez, ha elhárulnak az akadályok, ha elszakad a hártya, mely megakadályozza a Vele való egyesülést. Háromszoros réteg áll a lélek útjába, s ezeknek el kell szakadniuk ahhoz, hogy végbe menjen

az egyesülés, és tökéletesen birtokoljuk Istent. E három réteg: az idõlegesség, mely magába foglal minden teremtményt; a természet szerintinek való alávetettség, mely a természetes mûködést és hajlamokat öleli magába; és végül az érzéki réteg, mely a lélek és a test összetartozását biztosítja, azaz az érzéki, állati létet. Szent Pál ez utóbbiról a következõket mondja: "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. " (2 Kor 5,1)

A két elõzõ hártyának már elõbb el kellett szakadnia, mert csak így juthatott a lélek az Istennel való egyesülés közelségére. Ekkorra már a világ minden javáról le kellett mondania, azokat vissza kellett utasítania, természetes hajlamait, vágyait el kellett pusztítania, lelkének természetes mûködése istenivé kellett hogy váljék. Az elõbb említett lelki tisztuláskor a két réteg a láng kínzó forrósága közepette semmisült meg. Ennek köszönheti, hogy Istenhez ennyire közel kerülhetett, most már csak a harmadik réteg, az érzéki élet hártyájának elpusztítása van hátra. Egyetlen hártyáról beszél itt, mert már csak az van hátra, s mivel ez annyira gyönge, vékony és az Istennel való egyesülés állapotában annyira átszellemült, hogy a lángnyelv nem vált ki belõle fájdalmat, mint a másik kettõ esetében, hanem édes élvezetet. Ezért nevezi édesnek a találkozást, mert annál édesebb és élvezetesebb, minél hamarább elszakítja az élet hártyáját.

Az ilyen állapotba került lelkek természet es úton bekövetkezõ halála külsõdleges mivoltát tekintve hasonlatos a többi ember haláláéhoz, okát és módját tekintve azonban a szeretet milyensége miatt egészen más. Sokan ugyanis betegség vagy elõrehaladott életkoruk miatt távoznak az élõk sorából, ezeket a lelkeket viszont betegen vagy öregen is a szeretettel való találkozás türelmetlen vágya ragadja el, az szakítja el a réteget, viszi magával lelkük ékszerét. Lágy és édes az ilyen teremtmények halála, édesebb mint egész életük során a lelki élet volt. A szeretet lelkesült vágyával, a találkozás édességében halnak meg. "Az Úr szeme elõtt drága az õ kegyeseinek halála" (Zsolt 116,15) — mondja Dávid.

Három okból mond a lélek hártyát. Elõször is a szellem és a test közötti válaszfalként ez szolgál, másodszor Isten és a lélek között ez von határt, és harmadszorra nem sûrû és átláthatatlan, a világosságot átengedi magán. Ebben az állapotban ez a válaszfal olyan gyönge hártyának látszik, annyira átszellemült, olyan finom, hogy az Istenség fénye áttetszik rajta. A túlvilági élet vonzása akkora, hogy a lélek hitványnak érzi a tõle elválasztó burkot, vékonynak a hártyát, akár a pókháló vékonyságát, melyrõl Dávid is beszél, mondván, hogy "esztendeink pókháló gyanánt tekinthetõk". (Zsolt. 89, 9)

Feltehetnénk a kérdést, miért azt kéri a lélek, hogy szakítsa el e hártyát, miért nem azt, hogy vágja vagy tépje el? Az ilyen találkozás jellemzésére jobban ráillik az elszakítás kifejezés, elõször is, ezért. Másodszor azért, mert az ilyen szeretet erõteljes, határozott, kérlelhetetlen, inkább elszakít, mintsem elvág vagy eltép. Harmadszor a szerelem úgy kívánja, hogy hirtelen menjen végbe, rövid idõ alatt, annál erõsebb, nagyobb a szerelem, minél hirtelenebb és szellemibb. Az összeszedett erõ nagyobb, mint a szétszórt, akár mint az anyagba a forma, úgy hatol belé a szerelem, egyetlen szempillantás alatt. A cselekményt az elõkészület így elõlegezi. A szellem cselekménye egy pillanat alatt valósul meg a lélekben, Isten valósággal a lélekbe önti azt. A lélek hozzájárulása mindehhez a vágy, az egymást követõ érzelmek általi felkészülés, de ebbõl a szerelem, a szemlélõdés tökéletes aktusa sosem jöhet létre. A kellõen felkészült lélekbe minden pillanatban bele kell hatolnia a szeretetnek, és akkor az, akár a szikra a kellõen kiszáradt fában, minden érintésre fellobog.

Ezt akarja a szerelmes lélek, nem tûr késedelmet, nem várja ki élete végét, nem várja be míg elszakad élete fonala, olyan nagy a szerelem ereje, a készenlét benne akkora, hogy könyörögve kéri, a szerelemmel való találkozás, a természetfölötti szenvedély szakítsa meg életét. Jól tudja a lélek, hogy Isten szokása, hogy idõnek elõtte magával vigye azokat a lelkeket, melyeket különösképpen szeret, hiszen bennük rövid idõ alatt véghez viszi a tökéletesség mûvét, míg mások esetében ehhez hosszú idõre van szüksége. Ezt mondja a Bölcs is: "Istennek tetszvén kedvessé lett, és a bûnösök közt élvén, elvitetett. Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtassa értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalja az õ lelkét. Rövid idõn vége levén, sok idõt töltött be, mert kedves volt Istennek az õ lelke, azért sietett õt kivinni a gonoszság közül . . . " (Bölcs 4, 10-14)

Összefoglalva, az egész szakaszt így értelmezhetnénk: "Ó, Szentlélek lángja, milyen gyöngéden és bensõségesen járod át lelkem egészét és égeted dicsõséges lángoddal. Mivel olyan jóságos vagy és hajlasz arra, hogy örök élet révén átadd nekem magadat, hallgasd meg könyörgésemet! Füleidhez eddig nem jutottak el könyörgéseim, mikor a szerelem vágya és gyötrelme átjárt, érzékeim és lelkem hiába nyögtek gyöngeségem, tisztátalanságom és szeretetem elégtelensége miatt. Eddig hiába kértelek, hogy meghalnom engedj és végy magadhoz, epekedve vágyott utánad a lelkem, a bennem égõ türelmetlen szeretet nem hagyott megbékélni azzal a gondolattal, hogy tovább éljek, ámbár te úgy akartad. Nem volt elég a szeretetem eddigi buzdulása, hiszen nem volt elég ahhoz, hogy véget vessen életemnek, de szeretetem immár megerõsödött. Érzékelésem és szellemem immár nem alél el tõled, hanem erõre kap, "szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé" (Zsolt 84, 3) és összes részeim megindulnak velük. Azt kérem, amit te akarsz, hogy kérjem. Amit nem akarsz te, azt nem kívánom, kívánni sem tudom. Szemeid elõtt már értékesebbek és becsesebbek kéréseim, mivelhogy tõled származnak, te vezetsz rájuk engem. A Szentlélekben élvezettel és gyönyörûséggel kérem: "A te orcádtól fõjön ki ítéletem." (Zsolt 17,2) Midõn mérlegre teszed és meghallgatod e kérést, szakítsd el a földi élet gyönge hártyáját, ne hagyd, hogy kitartson addig, amíg a kor, az évek természetes módon vágják ketté, engedd, hogy ettõl a pillanattól teljes és kielégített szeretettel szerethesselek, lelkem vég és határ nélkül erre vágyik.

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!Égetés édessége!Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!Örök életrõl hírt adsz,kárpótolsz mindenért te!Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Ebben a versszakban a lélek azt fejtegeti, hogy a három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek hozza benne létre az egyesülés isteni mûvét. A kéz, az égetés és az érintés lényegében ugyanarra a dologra vonatkozik. Három különös szóval azért illeti õket, mert ezzel az általuk kifejtett hatást különbözteti meg. Az égetés a Szentlélek, a kéz az Atya, az érintés a Fiú. A lélek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket dicsõíti hálát adván a három nagy kegyelemért, azokért a javakért, mellyel elárasztják, amikor halálát életté változtatják és õt önmagukká hasonítják. A Szentléleknek az édes sebet, azaz az égetést köszöni meg, a Fiúnak az örök élet ízét, a gyöngéd érintést; az Atyának azt, hogy nyájas kezével önmagához hasonlította, s ezzel minden szenvedésért bõségesen kárpótolta. Bár néven itt hármat nevez, mert három különbözõ hatásról szól, eggyel társalog, mondván: megölsz, halállal új életre keltesz. Mindhárman egyet cselekszenek, ugyanis joggal tulajdonít egynek és egyúttal mindhármuknak mindent.

Égetés édessége!

Az égés — égetés —, ahogyan azt elõzõleg mondtuk, maga a Szentlélek. Mózes V. könyvében azt mondja: "Az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ. " (4, 24)

Annál jobban gyógyít, minél inkább sebez. Annál jobban érzi magát a lélek, minél inkább megsebezték.

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!

Az õt égetõ sebhez intézi a lélek a szavait. Mivel édes volt az égetés, a seb is hozzá hasonlatos. Az édes égetésbõl kedves seb keletkezik. A szerelem okozta égési sebet, a szerelem égetésével lehet csak gyógyítani, annál hamarabb és tartósabban gyógyul, minél erõsebben sebezõdik. A lélek szellemi úton történõ megsebzése igen emelkedett állapotot válthat ki. Megesik, hogy az Isten szeretetében lángoló lélek egy Szeráfot pillant meg, aki nyilával és elõreszegzett, a szerelem tüzétõl fehéren izzó dárdájával döfi át a lelket, mely izzó parázsként vagy lánggal lobogva ég, és megégeti õt hatalmasan. Ilyenkor fellobog és magasra tör a lélekben a láng, akár a tüzes kemencében vagy kovácsmûhely kohójában, ha felszítják a parazsat. A tüzes dárda döfésére a lelket kimondhatatlan gyönyörûség járja át. Édes elragadtatásba esik a Szeráf mozgására, érezve annak heves felbuzdulását, lángol és olvadozik a szeretettõl, érzi a gyöngéd sebzést, s mellyel a dárda be volt erõsen kenve, a szerelem füvébõl fakadt nedvek csillapítását, szellemének állagában, akárha lelkének szívét járná valami át, heves szúrást érez.

A seb legbensõbb pontján a szellem szívének közepén a legnagyobb gyönyört érzi. Ki is tudná szavakba önteni mindezt? Úgy érzi a lélek, mintha egy kicsiny, de nagyon erõs és égetõ mustármag gyújtana bensejében heves és eleven szerelmi lángot. Ez a lángolás az égõ pontból és a fû nedvének állagából és erejébõl keletkezik, szétárad jótékonyan a lélek szellemi és állagi ereiben, azoknak a tehetsége és ereje aránya szerint. Az egyre nagyobb hõben a szeretet olyan tökéletes lesz, hogy lángoló tengerként valósággal elönti a lélek alsó és felsõ régióit, és betölt mindent. Mintha a mindenség a szeretet egyetlen hatalmas óceánja volna, melybe elmerülve nem látja határát, sem végét, és õ maga volna mindennek közepe. Leírhatatlan a lélek gyönyöre ilyenkor, ráébred, mennyire találóan hasonlítja az evangélium a menyországot a mustármaghoz, mely a bensejében lévõ forróság következtében magas fává növekszik. (Mt 13,31)

Az Istenben megtisztult és megerõsödött lelkek számára, ami a romlandó testnek kínt és fájdalmat okoz, erõs és egészséges szellemük számára édes és élvezetes az. A fájdalommal együtt növekvõ gyönyör csodáját kínjai során Jób is észlelte, mondván: "És ismételve csodálatosan gyötresz engem. " (10,16)

A szeretet égési sebét mással nem lehet gyógyítani, c sak sebet ejtõ újabb égetéssel. Annál jobban gyógyít, minél inkább sebez. A lélek gyönyöre annál nagyobb, minél tovább érintgeti a sebet, ahogy a jó orvos, amikor a kezeléssel enyhíti a sebet. Ezért mondja a lélek gyönyörködtetõnek a sebet.

Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!

Ez a kéz, ahogyan mondtuk, a jóságos és mindenható Atya. E kezet gyöngédnek nevezi, mert azt fejezi ki ezzel, hogy: gyöngéd vagy lelkemmel szemben! Milyen gyöngéden illetsz, pedig

ha akarnád, súlyod alatt elsüllyedne a világ! "Hiszen szemed pillantásától megrendül a föld. " (Zsolt 103,32) "A népek lerogynak és elalélnak, a hegyek porrá omlanak. " (Hab 3, 6)

Örök életrõl hírt adsz . . .

Ebben az állapotban Isten minden adományát, erejét, bölcsességét, szeretetét, szépségét, kegyelmét és jóságát stb. megízleli a lélek. Isten mindezek együtt, Isten egyetlen érintése ezek íze. Istenben a lélek tehetsége és állaga szerint gyönyörét leli. A Szentlélek kenete a testet is bevonja, az egész érzéki rész élvezetét leli ebben, a tagok, a csont ok, a velõ, nem a szokásos módon, hanem a nagy gyönyörûség és dicsõség érzetével; a láb, a kéz utolsó íze is élvezi Istent. A test a lélek dicsõségét érzi, Istent dicsõíti, csontjai megszólalnak, ahogyan Dávid mondja: "Összes csontjaim mondani fogják: Uram, ki hasonló hozzád?" (Zsolt 34-10) Mivel a szavak mindezt nem tudják visszaadni, legyen elég csak aranyit szólni, hogy benne az örök élet íze van.

Kárpótolsz mindenért te

Úgy érzi, a lélek, hogy az eddig elszenvedett kínokért elnyerte jutalmát, és az örök élet ízét érezheti.

Akiket az Úr el akar juttatni erre a fokra, azoknak háromféle kínon kell átmenniük, a szenvedések, a csüggedés, a világ fenyegetései és kísértései kínján. Ez utóbbi az érzéki részben többféle formában jelenik meg, úgymint kísértések , szárazságok és letörtség. A szellemi részben gyötrelmek, elborulások, szorongás, elhagyatottság és kísértés jelenik meg. Az elsõ versszak negyedik sorát magyarázva említettem, hogy a szellemi és érzéki rész ilyen módon tisztul meg.

Érdemes elmondani még, hogy miért olyan kicsiny azoknak a száma, akik az Istennel való egyesülés ilyen magas fokára jutnak. Nem mintha Isten inkább így akarná, hiszen mindenkit tökéletesnek akar látni, hanem azért, mert kevés választott edény képes a nagy és magasztos megmunkálás elviselésére.

Megölsz, s halállal új életre keltesz.

A halál nem más mint az élet megszûnése: ha megjön az élet, a halál távozik. Szellemi értelemben kétféle életet élhetünk, elõször is a megboldogultakét, akik Isten látására eljutottak, és ez csak a testi és természetes úton bekövetkezõ halál útján érhetõ el. Szent Pál így beszél errõl: "Mert tudjuk, ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. " (2 Kor. 5,1) Másodszor a teljességben való lelki életet, Isten birtoklását a lelki egyesülés által. Ez utóbbi az összes rossz szokás, és hajlamok, az emberi természet teljes tagadásával érhetõ el. Míg ezt meg nem valósítja az ember, nem juthat el a lélek szerinti élet teljességére: az Istennel való egyesülésre. Errõl az Apostol a következõképpen szól: "Mert ha test szerint éltek, meghaltok: de ha a test cselekedeteit lélekkel megöldökölitek, éltek." (Róm 8,13)

Mindebbõl láthatjuk, hogy amit a lélek halálnak nevez, az a régi ember. Tehetségei az emlékezet, az értelem és az akarat használata, a világ dolgaiban való elmerülés, az azokkal való foglalkozás, a teremtmények iránti vonzalom, a bennük talált gyönyörûség. Ha nem hal meg a régi ember bennünk, nem élhetünk tökéletesen. Az apostol így figyelmeztet minket: "Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság

kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint. És felöltözzétek ama új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságban szentségben. " (Efez 4, 22-24)

 

HARMADIK VERSSZAK

Örökkön égõ mécses,érzékeim homályosüregeit világod beragyogja,mi vak volt, íme, fényes,tökéletes, világos,melegét, fényét Kedvesének adja.

Ebben a versszakban a lélek Kedvesének a Vel e történõ egyesülés során nyert nagy kegyelmeket magasztalva elõsorolja. Elmondja, hogy fontos és alapos ismereteket szerzett róla, és ezek mind szerelmérõl beszélnek. Szeretet és világosság árasztja el képességeit és érzékeit, melyek egyesülésüket megelõzõen pedig sötétnek és vaknak bizonyultak. Már megvilágosodva és a szeretet melegétõl átjárva, fényt és meleget árasztanak az õket megvilágosító és szeretetre gyújtó Võlegényre.

Örökkön égõ mécses . . .

Belátja, hogy mennyire igaz, amit az Énekek Ének ében a Menyasszony mond, hogy a szeretet lángja "tûznek lángjai". (8,6)

Érzékeim homályos üregeit

Ezek az üregek a lélek tehetségei: az emlékezet, az értelem és az akarat. Mélyek, mert nagy adományok befogadására alkalmasak, ugyanis nem kevesebb, mint a végtelen fér beléjük. Hogy mekkora kínt okoz számukra, ha üresek, leginkább akkor értjük meg, ha felfogjuk azt az élvezetet és gyönyört, amit Isten befogadása jelent számukra. A tehetség befogadó barlangja mindaddig nem érzi azt a kínzó ürességet, ameddi g meg nem szabadult, meg nem tisztult véglegesen a teremtmények iránti vonzalomtól. Az elsõ üreg az értelem ürege, mely Istent szomjazza. Ha már megtisztult mindentõl, olyan kínzó ez az érzés, hogy Dávid a szarvas szomjúságához hasonlítja, mondván: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh, Isten." (Zsolt 42,2) Az értelem szomját oltó isteni bölcsesség folyóvizeire szomjazik a lélek.

A második üreg az akaraté, mely az Isten utáni éhséget jelzi. Olyan éhséget érez a lélek, hogy csaknem belehal. Dávid így szól errõl: "Kívánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornácai után. " (Zsolt 84, 3)

A harmadik üreg az emlékezeté. Sóvárog és eped a lélek Isten birtoklására. Jeremiás így beszél errõl: "Vissza-visszaemlékezik és megalázódik bennem az én lelkem" (Sir 83,20).

De bocsásson meg az Úr, ha megkérdezem, és Szent Gergelyt idézem, aki a Szent János evangéliumához írott magyarázatban megkérdezi, miért kívánkozik a lélek Isten után akkor is, amikor Istent bírja már: "Miért eped azután, ami már az övé?" (Hom 30 in Ev. )

Nagy különbség van Isten kegyelmi úton történõ birtoklása és az egyesülés útján való birtoklása között. Az elsõ kölcsönös szeretet, a második a teljes odaadást jelenti. A különbség akkora, amekkora az eljegyzés és a házasság között fennáll. Az elsõ esetében a kölcsönös igen van meg, egyet akarnak mind a ketten, a võlegény ajándékai vannak jelen, ékszerek és a menyasszonyi ruha; a második esetében a kettõjük közössége és egyesülése következik el. A lelki eljegyzés a tökéletesség magas foka tehát a lélek és az Ige között, de nem fogható mégsem a házassághoz. A házasságkötésre akkor kész a lélek, ha a teremtményekhez való vonzalmától teljesen megtisztult már, ahhoz azonban, hogy a házasság magasztos állapotára eljusson, másképpen kell felkészülnie.

A házasságkötést megelõzõ eljegyzési idõszakban az Istennel való egyesülést elõkészítendõ magasztos keneteket alkalmaz a Szentlélek. A lélek üregeinek epekedése ilyenkor igen erõs és gyöngéd.

A lelkiatya, a ki az ilyen állapotban lévõ lelkeket gondozza, vegye fontolóra, soha ne feledje, hogy a dolgok mozgatója nem õ, hanem a lelken szüntelen õrködõ Szentlélek, hogy õ puszta eszköz, hogy annak a tökéletességben, a hit és Isten törvényének útján való haladását elõsegítse. Ne arra törekedjék, hogy az õ felfogásához és elveihez alkalmazkodjanak ezek a lelkek, tûnõdjön el azon, vajon számára valóban ismerõs-e az út, amelyen Isten a lelkeket vezeti, s ha nem, bízza a haladást rájuk, meg ne zavarja õket. A lelkiatya gyakran maga sem érti a nyugodt és magányosan szemlélõdõ lelkeket, mert õ maga nem jutott el erre a fokra, és nem tudja, mit jelent a bölcselkedés körébõl kilépni.

Ne aggódjon amiatt, ha ezek a lelkek mit sem tesznek, mert a lélek ilyenkor már tényleg n em tesz semmit, Isten mûködik benne. Vezetõje inkább azon fáradozzon, hogy felszabadítsa a lelket, magányra és tétlenségre vezesse, azaz hogy semmihez ne kötõdjön, legyen üres, forduljon el minden teremtménytõl, kerüljön a szellemi szegénység állapotába. Egyenesen az Atya tanácsára kell a léleknek így cselekednie, hiszen õ ezt mondta: "Aki nem mond le minden tulajdonáról, nem lehet az én tanítványom." Ezt nem pusztán a testi, anyagi javakról történõ lemondásra kell vonatkoztatnunk, hanem a szellemi javakról történõ lemondásra is, akik eszerint élnek, azokra mondja Máté: "Boldogok a lelki szegények." (5,3) Ha ilyen módon megszabadult tehát a lélek mindenétõl, megtett mindent, amit megtehetett, akkor lehetetlen, hogy Isten meg ne tegye a magáét, és ne közölj magát vele.

Napként helyezkedik el Isten a lelkek fölött, hogy magát velük közölje. A lelkek gondozói elégedjenek meg azzal, hogy az evangéliumi tökéletesség értelmében felkészítik azokat, azaz követeljék meg a szellem lemeztelenítését és kiürítését, de ne törekedjenek építésre, ez a világosság Atyjának munkája lesz, Tõle származik minden adomány és tökély. "Ha az Úr nem építi a házát, hiába dolgoznak azon annak építõi." (Zsolt 127,1)

A természetfölötti adományokat, azoknak mûködését, milyenségét sem a lélek, sem a lelkiatyák nem érthetik.

Ellene vethetné bárki ennek, hogy ha az értelem nem ért világosan, tétlen marad az akarat és nem szeret majd. Isten egyetlen cselekedettel fényt és szeretetet közöl a lélekkel, ez a természetfeletti szeretet-tudás, a melengetõ fény: melengetõ, mert szerelmet ébreszt. Az értelem számára azonban homályos és sötét mindez. A szemlélõdés során nyert tudásból fakadó ismeret ez, mely Szent Dénes szerint a sötétség sugara az értelem számára.

Gyakran megtörténik ily módon , hogy az akarat lángra lobban, elérzékenyül, szerelmet érez, jóllehet nem ért, nem tud semmi többet, mint annak elõtte. Isten rendezi el benne ilyenkor a szeretetet a Menyasszony szavai szerint a következõképpen: "Bevisz engem a borozó házba és zászló felettem a szerelme. " (Én 2, 4)

A lelkiatyák gyakran nem értik azokat, akik nyugodt és magányos szemlélõdésbe merülve haladnak, mert õk maguk sosem jutottak el erre a fokra, és nem tudják, mi is az, ha valaki az elmélkedõ bölcselekedésbõl kilép. Az ilyen lélek szent tétlenségét, békés és nyugodt összhangját szeretné megõrizni, és ebben nincsen helye az érzéki élvezeteknek. Az érzéki rész nyugalmára, alvására vagy éppen eszméletvesztésére vonatkozóan igen fontos és világos utalást találhatunk az Énekek Éne kében: "Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg õ nem akarja" (3,5).

Megesik néha, hogy szent kenetével bekenve Isten az egyes lelkeket arra a ne mes vágyra és elhatározásra indítja, hogy elhagyják addigi világukat, életüket és életmódjukat megváltoztassák, Isten szolgálatának szenteljék magukat, a földi javakat megvessék. A lelkiatyák mindezt nemegyszer megpróbálják kiverni a fejükbõl. Ennek a magyarázata az lehet, hogy nincsen meg bennük a kellõ vallásos gondolkodás, világiasan ítélnek, Krisztustól keveset tanultak, az élet szûk kapuján nem mentek be, másokat nem hagynak bemenni. Ilyen értelemben vak a lelkek gondozója, ha a lélek és a Szentlélek útját megpróbálja elállni.

A második vak, az ördög, aki a szemlélõdõ lelket megzavarhatja, mert maga vak, szeretné, ha az lenne, a lélek is az maradna.

A harmadik vak maga a lélek. Ahogyan az elõbb mondtam, zavartságában nem érti önmagát, és csak kárára van önnönmagának. Mivel csak érzékei, gondolatai segítségével képes cselekedni; Isten viszont ürességbe és magányba helyezi, képességei révén immár semmire sem jut, hiába igyekszik.

Megcsömörlik tehát, lelki szárazságba esik, hiába élvezte eddig az Isten ajándékozta szellemi csönd és béke tétlenségét.

Térjünk most vissza a lélek képességeinek mély üregeihez, melyekrõl már elöljáróban elmondtuk, hogy igen erõsen szenvednek Isten keneteitõl, melyekkel azokat az egyesülésre elõkészíti. E gyöngéd és finom kenetek mélyen belehatolnak a lélekbe, illatossá teszik, elõkészítik a kimondhatatlan vágytól, ürességtõl epekedõ barlangokat. Amekkora e barlangok szomjúsága és éhsége volt, kielégülése, jóllakottsága és élvezete épp akkora lesz.

Mi vak volt, íme fényes . . .

Vak volt ugyanis a lélek, mielõtt Isten bevilágította, fényessé tette volna. A szem kétféle okból nem Iát: vagy azért, mert sötétben van, vagy azért, mert vak. Isten a lélek fénye és tárgya. Ha Õ nem fényeskedik nekik, sötétben marad, látása hiába éles. A bûn állapotában, vagy ha figyelmét másra irányítja a lélek, vaknak nevezhetõ; Isten fénye ha rásütne is, vaksága miatt nem látna.

Vak volt a lélek, mert más dolgokban is élvezetet talált. Az ész szerinti, felsõbb érzékelés vakságát az érzéki vágy okozza, hályogként, ködként vonja be az értelem szemét és

megakadályozza ezzel annak látóképességét. Isten gazdagságának és szépségének nagyszerûségét ez a hályog elõlük eltakarja.

A lélek érzékelõképessége, mely az isteni fény híján homályba borult, vágyaiban és vonzalmaiban vak volt, mély üregeivel együtt immár fennen ragyog az Istennel való egyesülés dicsfényében, a tehetségek üregei maguk is fényt hintenek szét.

Tökéletes, világos,melegét, fényét Kedvesének adja.

A lélekben égõ lámpák csodálatos fényébe merülve ezek az üregek nemcsak hogy teljes egészében átadják magukat Istennek, de Istenre e fénysugarakat vissza is ragyogtatják.

Különös, azaz minden közönséges gondolkodástól, szokásos túlzástól, módtól, viselkedéstõl elütõ ez a fény. Az Isten nagyságában megismert tökéletességgel eggyéválva, tökéletes fényt áraszt, a szeretet melegét hinti szét a lélek. Istennel egyesülve, a részesedés értelmében Istenné válik maga is, ha nem is oly tökéletesen, mint a túlvilági életben majd, csak min tegy Isten árnyéka gyanánt; ilyen értelemben, mivel ezzel az állagi átalakulással Isten árnyékává lett, Istenben Istenért teszi azt, amit Isten önmagáért a lélekben véghez visz. Ilyen módon Isten és a lélek mûködése egy. Ha Isten szabad és kegyes akarattal önmagát átadj a neki, õ is szabadon és teljesen, az Istennel való egyesülés foka szerint, Istenben Istennek Istenként magát valóságos és tökéletes ajándékként átadja. Ilyenkor tapasztalja csak igazán a lélek, hogy Isten öröklés révén az övé, jogos tulajdona, hiszen Isten fogadott gyermeke õ. Önként visszaadja most mindazt, amit Istentõl kapott, visszafizeti Istennek minden tartozását.

Nagy elégtételére szolgál a léleknek, hogy önmagánál többet ad Istennek: nagylelkûen mintegy sajátját, Istent ajándékozza Istennek, ugyanazzal az isteni fénnyel és meleggel, amelyet õ kapott. Ez a másvilágon a dicsõség fénye, a földön pedig a megvilágosodott hit révén történik.

NEGYEDIK VERSSZAK

Mellemben lakva titkonébredsz lágy fuvalommal,eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.Lélekzeted beszívom,eltöltesz javaiddal.Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Szerelemmel fordul a lélek Võlegényéhez. Neki tulajdonítja, neki köszöni azt a két csodálatos dolgot, amelyet az ölelésével benne létrehoz. Az elsõ a szelídség és szeretet kiváltotta Istenre történõ emlékezés. A második Isten megjelenése a lélekben, fuvallatának belélegzése által, mely az Isten javaiban és dicsõségében való részesedést is jelenti. Eltelik vele a lélek, édes és gyöngéd szerelem önti el.

Akárha ezt mondaná: Milyen gyöngéden, mennyi szerelemmel emlékeztetsz, isteni Ige, én Võlegényem, lelkem közepén és mélyén, lelkem tiszta bensõ állagában, ahol annak uraként titokban és hallgatva lakozol, akárha saját házadban, saját ágyadban, akárha az én ölemben velem bensõleg és szorosan eggyéválva egyesülnél. Akárha álomból ébredne mély lélegzetet véve így sóhajt, így ébred a lélek:

Mellemben lakva titkonébredsz lágy fuvalommal. . .

Az emlékezés mozdulatát az isteni Ige a lélek állagában végzi el. Olyan nagy, az Úrhoz méltó, dicsõséges és bensõségesen gyöngéd mozdulat ez, hogy a lélek úgy érzi, hogy a világ minden virága, fûszeres füve, balzsama benne nyílik és hinti illatát, hogy minden ország és birodalom, az ég minden erõi és hatalma benne mozdul meg. Mi több, érzi, hogy az összes teremtmény, azoknak minden ereje, állaga, tökéletessége, szépsége benne felragyog, és vele együtt végzi ezt a mozdulatot, valamennyien együtt vele és egyszerre.

Valóban csodálatos, hogy bár Isten mozdulatlan, mo zdulatát érzi mégis a lélek. Isten ugyanis fölébreszti és mozgásba hozza e lelket, hogy megpillantása a természetfölötti látványt. A lélek újra világra ébred: feltárul elõtte a dolgok és teremtmények isteni élete, lénye és összhangja, azok Istenben való mozgása.

Álmából a lélek a maga erejébõl sosem tudott volna felébredni. Egyedül Isten képes arra, hogy fölnyissa szemét. Igen találóan Isten ébredésének nevezi azt, hogy bensejében Istenre ébredt. Ébressz fel, világosíts meg, Uram, minket, hogy megismerjük és megszeressük a számunkra rendelt javakat, és hogy megértsük, azért mozdulsz meg bennünk, hogy kegyelmeddel elhalmozz, hogy megemlékezz rólunk!

Teljesen kifejezhetetlen, mit ismer meg, mit érez a lélek Isten fenségének megpillantásakor. Ez a közlés a lélek állagában történik, annak szívében. Isten számba nem vehetõ erényeinek ezernyi és ezernyi hangja végtelen erõvel zúg fel a lélek mélyén. A lélek ott állva elõtte, rettenetes komolysággal szervezõdik meg, mint a zászlós tábor (Én 6,7), és magára ölti minden teremtmény kedvességét és szépségét.

De hogyan képes elviselni a gyönge testben rejtõzõ lélek az ilyen közlést? Nincs ember, nincs erõ, mely meg ne semmisülne tõle! A trónján ülõ, arannyal és drágakövekkel elborított Ahasvérus királyt megpillantva Eszter királynõ annyira megrémült, hogy menten elájult. Õ maga mondta, hogy olyan volt, mintha angyalt látott volna, arcának szépsége és a pompa annyira megijesztette, hogy elvesztette az eszméletét. A lélek pedig nemhogy el nem ájul, erõre és hatalomra kap megpillantván Istent!

Két okból nem semmisül meg, nem remeg a lélek Isten hatalmas és dicsõséges ébredésétõl. Az egyik az, hogy eljutott már a tökéletességnek arra a fokára, amikor az alsó rész tökéletesen megtisztult és a szellemi résszel összhangba került, nem érzi többé azt a megsemmisítõ, gyötrelmes érzést, amit a szellemi közlések alkalmával az érzéki rész érezni szokott. A másik ok pedig az, amire a verssor is utal, hogy nyugalomra és szerelemre ébreszti Isten. Mivel nagyságát és dicsõségét azért mutatja meg a léleknek, hogy naggyá és boldoggá tegye, ügyel arra, hogy kárt ne okozzon benne. Esetünkben az égi király az elsõ pillanattól fogva barátságot mutat, akárha egyenlõ lehetne a lélekkel, a testvére lenne.

Isten titkon minden lélekb en ott lakik, annak mélyeiben rejtõzik, ha nem így volna ugyanis, nem élhetnénk tovább. De ottlakása lelkenként más és más. Van, ahol egymaga lakik, míg van, ahol mással együtt; van, akikben szívesen, van, akikben nem szívesen idõzik; az egyik akárha a saját háza volna: parancsol és rendelkezik benne, a másikban idegen marad az idegen házban, parancsolni, cselekedni nem hagyják.

Ó, mennyire boldog az a lélek, akinél ott pihen, bensejében nyugszik Isten! Mennyire fontos, hogy mindentõl távol tartsa magát, ügyes-bajos dolgaitól fusson, mérhetetlen nyugalomban éljen, Võlegényét ölébõl egyetlen moccanás vagy nesz fel ne zavarja, meg ne riassza!

A tökéletes lélekben a Võlegény mindent tökéletes módon visz végbe.

Lélekzeted beszívom,eltöltesz javaiddal.Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Isten leheletérõl nem szeretnék beszélni, nem is teszem, hiszen a szavak visszaadni úgysem tudnák, mi is az valójában. Az Istenség magas fogalmát érteti meg a lélekkel az isteni lehelet. Isten megértését és megismerését a Szentlélek ihletõ lehelete kíséri. A Szentlélek mélységesen önmagába meríti a lelket, Isten fényével és gyöngédségével, az Istenben tapasztaltaknak megfelelõ mértékben. Mivel jósággal és dicsõséggel teljes ez a lehelet, jósággal és dicsõséggel tölti meg a lelket. Önmaga iránt Isten mélységeiben minden fogalmat, képzeletet meghaladó módon ébreszt szerelmet. Istennek legyen hála és dicsõség mindörökkön-örökké,

Amen.

© CopyLEFT ANdi, 1998. — Licensed under GPL