A magyar magánhangzó-harmónia és - illeszkedés

8/4/2019 A magyar magánhangzó-harmónia és - illeszkedés

http://slidepdf.com/reader/full/a-magyar-maganhangzo-harmonia-es-illeszkedes 1/58

A magyar mgh.A magyar mgh.--harmónia tharmónia történeteörténete

1



A mgh.-harmónia, vagyis a hangrend és azilleszkedés nyelvünknek egyik fontoshangsorépítési szabálya.

A mgh.-k elölképzettség/hátulképzettség

2

.

Adott tartományon belül ezen tulajdonságuktekintetében megegyeznek egymással.

A szótő és toldalékai alkotnak harmóniatartományt.



A szótövön belüli harmóniát hagyományosanhangrendnek,

a toldalékoknak ehhez való alkalmazkodásátilleszkedésnek nevezzük.

Elöl/hátulké zettsé i harmónia adott tartomán on

3

belül jobbra terjed.Szabály: a szó(tő) a toldalékokkal együtt vagy csak

elölképzett, vagy

csak hátulképzett mgh.-kat tartalmazzon.



A hangrend azt mondja ki, hogy egy tőszóbannyelvünkben döntően vagy csak elöl képzett,

vagy csak hátul képzett mgh.(-k) található(k). Pl.levél, fizet;lapát, bordó stb.

4

Ezeket hangzásuknak megfelelően magas, ill. mélyhangrendű szavaknak nevezzük.E szabálytól eltérőenbizonyos tőszavakban elöl és hátul képzett mgh. egyaránt

megtalálható.



Az ilyen felépítésű szavak a vegyes hangrendűek.A vegyes hangrendűekben nem minden magas mgh.

fordulhat(ott) elő általánosan,

hanem csak az illabiális: e, ë, é, i, í .Pl. bimbó, igaz; béka, karéj stb.

5

.-harmóniától eltérő, annak ellentmondó felépítésű idegenszavak.

Ezek meghonosodtak, s így ma (bár ritkábban) már palatális labiális

mgh. is előfordulhat mély mgh.(-k) társaságában tőszavakban.



Pl. parfüm, sof ő r stb.Az illeszkedés törvénye a hangrend kiterjedése a

toldalékokra.

Vagyis a tőszóhoz illesztett toldalék (mgh.-ja) a nyelvilehetőségeken belül követi a hangrendet.

-

6

b) a labiális-illabiális illeszkedés.A palatális-veláris illeszkedés esetén a mély hangrendű

szótőhöz az adott toldalék alakjai közül a hátul képzett

mgh.-t tartalmazó járul.Pl. csarnokban.



A magas hangrendűhöz pedig értelemszerűen

az elöl képzett mgh.-t tartalmazó. Pl. sötétben.

Vegyes hangrendű tőhöz általában az utolsó szótag mgh.- jának megfelelő mgh.-jú toldalékalakot illesztjük.

7

. , .

Ha az utolsó szótagban e, é, i, í található,

többnyire a veláris mgh.-s toldalékalak a hagyományos.

Pl. kávéból, kocsival, bakterról stb.



Az utóbbi csoportban az e ~ ë-t követő toldalékokingadozást mutatnak, vagyis

mély és magas mgh.-jú toldalékot egyaránt elfogad anyelvtudat.Pl. Ágnesnek ~ Ágnesnak; brókerrel ~ brókerral

8

stb.A magyar palatális-veláris illeszkedéstől eltérő kivételeket is

találunk nyelvünkben.

Pl. ír > írnak; nyíl > nyíllal; derék > derekas; cél > céloz stb.



— A labiális-illabiális illeszkedés csupán a toldalékoknak a szótövekutolsó

palatális mgh.-ihoz való alkalmazkodását jelenti.

Ennek az illeszkedésnek a feltétele: a háromalakútoldalékok léte.Pl. üstötök, ötször, parfümön, fésülködik stb.

9

A magyar hangrend és illeszkedés mai szabályszerűségei éskivételei nyelvünk 3000 éves története során

folyamatosan alakultak ki. E folyamatot tekintjük át akövetkezőkben.



A magyar hangrend alapnyelviA magyar hangrend alapnyelviörökségeöröksége

Nyelvünknek ez a sajátossága alapnyelvi örökség.Az uráli, finnugor, ugor alapnyelvekre már jellemző lehetett, hogy alexémákat alkotó mgh.-k a mgh.-harmónia elve szerint rendeződtek

10

, .

E mgh.-harmónia nem a nyílásfokok, hanem a hangszín harmóniájavolt.

A palatális és veláris mgh.-k alapnyelvi ellentétére épült.

Az alapnyelvek tőszavainak a többsége két szótagú lehetett.A hangrendi szabálynak megfelelően tehát az egyik típusban mindkét

mgh. veláris volt.



Pl. * kala > hal (fn); * mur > mar.A szavak másik csoportjában mindkét mgh. palatális lehetett. Pl.

* käte > kéz; nime > név

.

Az alapnyelvi szavak harmadik, kisebb csoportjában viszont

az első szótagi mély mgh.-t a második szótagban (szóvégen)

11

.

Vagyis ez a mgh. a mgh.-harmónia szempontjából semleges hang volt.

A magyar nyelv vegyes hangrendű szavainak legősibb rétegét tehát azalapnyelvből örökölt,

középső nyelvállású ë-t tartalmazó szavak képezték.



Pl. * tulë > tal-ál; *tumtë- > tud .

E szócsoport tagjainak a vegyes hangrendűsége az

ősmagyar korban valószínűleg megszűnt.Vagyis az első szótag veláris mgh.-ja magához hasonította

a másodikat és

12

mély hangrendűvé vált a korábbi vegyes hangrendű szó.A mgh.-harmónia tehát már az alapnyelvben sem volt

tökéletes.



Az uráli nyelvek mgh.Az uráli nyelvek mgh.--harmóniájának magyarázataharmóniájának magyarázata

Miért van az uráli nyelvekben mgh.-harmónia?E sajátosság az agglutináló nyelvekre általában jellemző.

A m h.-harmóniának lén e es ka csolata van az

13

agglutináló jelleggel.Miért jellemző az agglutináló nyelvekre a hangrend és az

illeszkedés?

A mgh.-harmónia morfológiai vonás is,nem csak hangtani.

Funkciója van!



Mi ez a funkció?

Az agglutináló nyelvekre jellemző, hogy

a szótő alakja általában nem változik meg a morfológiaifunkciók kifejezésére, hanem

14

.

(Nem úgy, mint pl. a flektáló németben: gehen — ging — gegangen).

A mgh.-harmónia a relatív tövekre is érvényes, jellemző

.A toldalékokat tartalmazó töveken is hat.



Funkciója tehát:

— kifejezi a szótőnek és a hozzá kapcsolódó toldalékoknak

az egységét;— megteremti mindezek egységét;

— általa kifejeződik a szótő és a toldalékok szoros

15

kapcsolata.— DE: a nyelvi ökonómia egyik megnyilvánulása is:

általa könnyebb az artikuláció, kevesebb képzési energia

kell.



Az agglutináló nyelvekben ezáltal a mondattani viszonyokkifejezésére a lexémák tövei általában nem változnakmeg.

A hozzájuk ragasztott toldalékok alakja viszont a szótő hangrendjének megfelelően igen.

Ahhoz, ho a mél han rendű szavakhoz mél m h.-t

16

tartalmazó,a magas hangrendűekhez pedig magas mgh.-t tartalmazó

toldalék járulhasson,

kétalakú (palatoveláris) toldalékok léte a feltétel.



Az uráli stb. alapnyelvekben ez a feltétel már teljesült,hiszen

a toldalékmorfémák -CV/-CV¨ alakúak voltak.

A mai magyarból igazolva példákkal: az -s képzőnk -sa/-se;

a - k többesjelünk - ka/-ke alakú lehetett:

17

oko-sa- a-t; ügye- e- e- t stb.Mivel az alapnyelvből örökölt kétalakú toldalékaink tovább

éltek az ősmagyar korban,

így ezekkel az illeszkedés folyamatosan megvalósult.



A mgh.-harmóniának különösen fontos szerep jutottbizonyos toldalékaink kialakulásának időszakában.Jellemző, hogy az agglutináló nyelv a

toldalékrendszerét jórészt önálló szavakból állítjaelő.

18

,elemekből jönnek létre.

Pontosabban szóösszetételek utótagjaiból.

Grammatikai morfémák lesznek lexémákból.



Pl. az ősmagyar korban a - tő l ragunk a tő (‘valaminek az alapja, vége’) f őnévi előzményű

névutóból keletkezett;az ómagyar korban a - kor ragunk a kor (‘korszak,

’

19

( mi-koron ‘mely időben’ > mi-kor).Ha önálló szavakból keletkeznek a toldalékok,

akkor kell lenni egy olyan hosszú idő

szaknak,amikor ezek az elemek ambivalensek, kétértékűek.



Vagyis: megvan még a lexéma értékük is, de márgrammatikai szerepük is van.

A lexémajelleg még nem homályosult el teljesen.

E nyelvi elemeknek a szótövekhez (az eredeti előtagokhoz)való szoros tartozását valamilyen nyelvi eszközzel jelölnikell.

20

Erre szolgál a hangrend és az illeszkedés,vagyis a mgh.-harmónia.A toldalékká vált nyelvi elem hangrendet is vált, hogy

kifejeződjék a szótő és a toldalék szoros kapcsolata.Pl. háztő l > háztól .



A mgh.-harmónia tehát az agglutináló nyelvekbenszükséges funkció.

E fontos szerepe miatt maradt fenn a mgh.-harmónianyelvünk későbbi korszakaiban is,

de nem változatlanul.

21

A változás = elmozdulás a korábbi állapothoz képest.Az egységes hangrend és tökéletes illeszkedés irányából

a vegyes hangrendűség és

az illeszkedetlenség arányainak a növekedése felé.



A hangrendi kiegyenlítődés azA hangrendi kiegyenlítődés azősős-- és ómagyar korbanés ómagyar korban

Aző

smagyar korban azonban a mgh.-harmónia mégerőteljesen működő tendencia volt.Az ősmagyar korban keletkezett, ill. nyelvünkbe került

22

sajátossága. Vagyis:Bennük még végbement a hangrendi kiegyenlítődés (= egy-

egy szó mgh.-inak palatális vagy veláris irányban történő

hasonulása).Ez a tendencia nyelvünknek az ősmagyar korszakában

állandóan ható erő volt.

A vegyes hangrendű

szavakat egységesre csiszolta.



A palatoveláris hasonulás megtörtént egyrészt belső keletkezésű összetett szavainkban

(ezekben a vegyes hangrendű

ség az összetétel folytán álltelő), másrészt

az idegen eredetű jövevényszavak azon rétegében, amelyek

23

olyan nyelvből kerültek át, ahol a mgh.-harmónia ismeretlen jelenség.

E szavak száma tekintélyes.

Az asszimiláció lehet előre- vagy hátraható jellegű, ill.bizonyos szavakban kétirányú.



Utóbbi esetben a kiegyenlítődés hangrendi párhuzamoteredményez.

— Vegyes hangrendű szavak az ősmagyar korbanelsősorban iráni nyelvekből kerültek nyelvünkbe.

Ezeket az asszimiláció egységes hangrendűvé csiszolta.

24

Pl. alán * χ χχ χ sin > asszony; ?*idegon > idegen; *a β ββ β goe > üveg; käzdug > gazdag; *oegā s > egész.

Nem zavarták meg a magyar nyelvre jellemző hangrendet

az ősmagyar kori török jövevényszavak sem.



A török nyelvben is létezett a mgh.-harmónia,így az onnan bekerült jövevényszavak inkább

erősítették a sajátos magyar hangsorépítésiszabályt.

— Az ősmagyar korban keletkezett vegyes

25

hangrendi kiegyenlítődés.Pl. *id+nap > innep > ünnep;Sőt, esetleg mindkét irányban is:

* m dzs’i + eri > magyar ~ megyer.



A honfoglalással a magyar nép és nyelv azindoeurópai népek és nyelvek gyűrű jébe került.

A népi érintkezés következménye a nyelvi hatás.Az indoeurópai nyelvi környezetből jelentős

26

.

Az ómagyar kor elejétől az indoeurópai (szláv,német stb.) nyelvekből

nagyszámú szó jutott a magyar nyelvbe.



Az indoeurópai nyelvekben nem volt,nincs mgh.-harmónia (hangrend és illeszkedés).

Ebbő

l következő

en vegyes hangrendű

szavak is tömegesenáramoltak nyelvünkbe.Az ómagyar korban egy ideig a hangrendünk még győzi az

27

egys ges s ,a hangrendi kiegyenlítést.Nagy számban változik meg ennek hatására

jövevényszavaink alakja.Mind előre-, mind hátraható hasonulással.



Előreható hasonítással:

szl. Bolatin > Balatun;

medjá > megye; mezsdá > mezsgye;

gobino > gabona; kuzselj > guzsaly;

28

ném. Herzog > herceg; Schamel > zsámoly; Zucker > cukor; Tutzet > tucat;

lat. andzs’el > angyal;

petrosilium > petrezselyem;



Hátraható asszimilációval:szl. miloszt > malaszt; obed > ebéd;

britva > beretva > borotva; sentál > sántál (> sánta); gloginya > galagonya;

29

lat. sacristia > sekrestye; stb.Némely esetben kétirányú kiegyenlítődéssel 2-2 újváltozat alakult.

Szl. cseljad > család ~ cseléd; rakitje > rakottya > rekettye.



Bár az ősmagyar korban a hangrendi kiegyenlítéskövetkezményeként nyelvünkben döntően

egységes hangrendű lexémák találhatók,az ómagyar kor második felétől kezdve kezd

30

.

Olyan mennyiségben és arányokban keletkeztek éskerültek nyelvünkbe vegyes hangrendű szavak,

hogy azok hangrendi kiegyenlítésére már nem voltelegendő a tendencia ereje.



Így azok döntő hányada vegyes hangrendű ismarad a további magyar nyelvi életében.

A következőkben felsorolt alakulásmódokszavai olyan mennyiségben képviselik a

31

vegyes hangrendűség mintáit,hogy általuk a magyar hangrend ereje

lényegesen meggyengül.



A vegyes hangrendű

szavakA vegyes hangrendű

szavakkeletkezésekeletkezése

1. Aző

smagyar korbanAz ősmagyar kor második szakaszától napjainkigfolyamatosan keletkeztek vegyes hangrendű szavak a

32

magyar nyelvben.1.1. Bizonyos nyelvjárásokban a honfoglalás előtt elindult a

veláris į tendenciaszerű palatalizációjának folyamata.

Ennek következtében az eredetileg mély hangrendű szavak vegyeshangrendűekké váltak.

Másik következmény: a későbbiekben az i, í is semlegessé vált ahangrend szempontjából.



Pl. nyį lazu > nyilaz; į nasu > inas; į tatu > itat.

E hangváltozás tehát megnövelte a vegyes hangrendű

szavak számát.Általa gyengült az uráli nyelvcsalád egyik hangtani jellegzetessége:

33

az egységes hangrend.Ennek egy másik következménye:

az egy szótagú (veláris į -re visszamenő) szavainkban ezért

nincs azóta illeszkedés sem.Pl. nyíl-ról, híd-tól, sír-va stb.



1.2. Az -i ̯ ̯̯ u̯tótagú diftongusok mélyhangrendű szavakban ismonoftongizálódhattak é-vé vagy í-vé. Pl.

* χ χχ χ zi ̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ >̯ hází > házi; uri ̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ >̯ úré.

34

1.3. Az ősmagyar kori szóösszetételek iseredményezhetnek vegyes hangrendű szavakat. Pl.

*m nč ’3 + *irkä > madzs’eri (magyar ~ megyer).



Mindezeknek az a következménye, hogyaz ősmagyar kor vége felé már az i, í, ë, é

egyaránt előfordulhatott mély mgh.-kkal együttegy szótőben.

35

jövevényszavak nem szaporították a vegyeshangrendű szavaink számát, merta mgh.-harmónia a török nyelvnek is jellemző

vonása.



2. Az ómagyar korban2.1. E korban tovább tart a veláris į palatalizációja.

A török nyelvből átvett szavakban is végbemegy,ezáltal a vegyes hangrendűek száma tovább nő.

’

36

. zs szn > szn ; n os > nos;

į ldam > ildom; bį ku ̯ ̯̯ ̯

> békó.

2.2. Az -i ̯ ̯̯ u̯tótagú diftongusok az ómagyar korban is í-véegyszerűsödhettek,

szintén vegyes hangrendű szavakat eredményezve.



Pl. tanoi ̯ ̯̯ ̯ t > tanëi

̯ ̯̯ ̯ t > tanít ~ tanét; szabadoi

̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ ̯ t > szabad ëi

̯ ̯̯ ̯ t >

szabadít; ganaj > gané; paraj > paré; karaj > karé.

2.3. Az idegen nyelvekből a szavak elején msh.-torlódássalátvett lexémákban

37

.- .

mély hangrendű szavakban isi vagy e.Pl. szavak elejére illesztve: ol. stallo > istálló;

lat. schola > iskola;ném. Strang > istráng ~ estráng;



— a torlódó msh.-k közé bontóhangként: szl. kralj > király;

38

ném. Schnur > zsinór;



2.4. Mély hangrendű

szavakban valamelymély mgh. önmagától elhasoníthatta,

39

veláris mgh.-ját.

Az indukció iránya szerint történhetett:



— Előreható elhasonulással: ajándok > ajándék; hajlok > hajlék; fazokas > fazëkas; hamus > hamis;

— Hátraható elhasonulással:*l j + * n’ > leány; baka > béka; gyortya > gyërtya;

40

Bartolon > Bertalan; jorga-t > irga-lmaz; jonkább > inkább; joktat > iktat; juhar > ihar;

juhász > ihász; bombózik > bimbózik; csapa > csipa; csombós > csimbós; gyolkos >

gyilkos;Soklós > Siklós; karoma > karima; Baltazsár > Boldizsár.



2.5. Az ómagyar korban a szóalkotási módok közül

a szóösszetétel mind elterjedtebbé vált, s

hamarosan f ő szóalkotási móddá lett.

Az összetett szavak jelentős hányadában különböző

41

hangrendű elő- és utótagok kerültek egymásmellé.

Ennek eredményeként a vegyes hangrendű szavak

helyzete tovább erősödött.



Pl. mézadó, fehérvár, egyház, kétszáz, általeső , Sárköz, Hidegkút, Kerektó, K ő halom, mennyország, keresztfa, hanem, néha, felebarát, kő szikla, szóbeszéd, gutaütés, vízfolyás, Mindenható, szertartás, vakmerő , forgószél,

42

ázasember, vereshagyma, jajveszékel, diribdarab, csetepaté, perpatvar stb.Az efféle szóösszetételek napjainkig folyamatosan keletkeztek,

s

tömegesen hozták létre a vegyes hangrendű szavakat.



2.6. A szóösszetételek mellett a vegyeshangrendűként nyelvünkbe érkezett

idegen és jövevényszavak növelték meg azómagyar kor elejétől kezdve e szócsoport

43

om ny .Azok az idegen nyelvekből származó elemek, amelyek

tőszóként a hangrend szempontjából változatlan formában

maradtak meg a magyar nyelvben, akár napjainkig is.



Igen különböző alcsoportokat különböztethetünk meg körükben.A szótagszám, a veláris mgh.-k mellett előfordulómagas mgh.-k variációi (illabiális/labiális, első vagy utolsó szótagbeli

helyzetük, számuk stb. alapján). Pl.é-vel: szl. sétál, tészta, mészáros, gácsér, szomszéd ;tör. béklyó, béka; ném. borbély, hóhér, pallér, kastély, gallér, páncél,

44

adét, gyémánt, karalábé;

lat. prépost, kréta, tégla;e-vel: szl. gerenda, esztergályos, szerda;tör. gyertyán, betyár;

ném. bakter, suszter, púder, spenót; lat. regula, templom, legenda, professzor, ceruza, szekunda, elefánt;



i/í-vel: szl. giliszta, pisztráng, ikra, csizma, harisnya, csizmadia, király, ispán;

tör. findzsa, kajszi, csibuk, dívány, dalia;ném. biliárd, nudli, pisztoly, obsit, komisz, karfiol, krumpli;

45

lat. ártír, zsinat, paradicsom, tinta, diktál .Más kombinációkban:ném. fiáker, fuszekli, nokedli;

lat. eklézsia, diéta, bandérium, prédikál .



A nyelvünkbe áramló idegen szavak a vegyes hangrendűekszámát az ómagyar kor óta napjainkig folyamatosan

növelik.Korunkra az efféle eredetű szavakban a mély mgh.-ktársaságában egy szóalakon belül mindenféle palatális

46

mgh. elő

fordulhat.Természetesen a labiális palatálisok (ü, ű , ö, ő ) lényegesenkevesebb lexémában vannak jelen, mint

a korábbi (hangrend szempontjából) semleges e, ë, é, i, í .



Az illeszkedés történeteAz illeszkedés története

Amint korábban említettük:az alapnyelvből örökölt, msh.-t is tartalmazó primer

toldalékok kétalakúak voltak.

47

g .- u a t angren t ügg en vagy , vagy e e etett(- sa/-se; -ka/-ke; -ta/te stb.)

Vagyis ezekben minden esetben megtörtént a palatovelárisilleszkedés.

Az ősmagyar kor folyamán önálló szavakból és egyébmódon keletkezett szekunder toldalékaink eredetilegcsupán egyféle mgh.-t tartalmaztak:

vagy velárist, vagy palatálist.



A későbbiekben épp az illeszkedés szabályszerűségénekmegfelelően,

a tő mgh.-inak hasonító hatására az elemek jelentős részének

kialakult a másik alakja.Pl. az egyes szám első személyű birtokos személyjel

eredetile - alakú olt

48

E mellé illeszkedéssel létrejött a - ma alak isaz ősmagyar kor elején: keze-me-t; háza-ma-t.Ugyanígy az ős- és ómagyar korban névutókból keletkezett szekunder

határozóragok esetében is.Pl. - ben > -ban/-ben; -ról > -ról/-rő l; -ra > -ra/-re; -nek > -nak/-nek; - tő l > -tól/-tő l stb.



Amint a példák is jelzik, az eredeti egyalakútoldalék mgh.-ja lehetett

49

,

rövid vagy hosszú egyaránt.



A palatoveláris illeszkedés terjedésével a mgh.-harmóniatovább erősödött.Sőt, az ómagyar kor második felében a

labiális palatális, az ö fonéma megjelenésévelmegteremtődött a lehetőségaz utolsó szótagi palatális mgh.-k labiális/illabiális voltától

50

függően a labiális illeszkedés számára.A középső nyelvállású mgh.-t tartalmazó kétalakú toldalékai

melléa labiális illeszkedés kialakította a harmadik,a labiális palatális mgh.-jú toldalékalakot.



A labiális illeszkedés tehát nem finnugor sajátosságanyelvünknek.

Önálló életében alakult ki, belső fejlődés eredménye.[Egyes vélemények szerint török hatásra még az ősmagyar

51

.

Így lett a többes szám 2. személyű birtokos személyjel ésigei személyrag korábbi

kétalakú - tok/-të k-ből

háromalakú, - tok/-të k/-tök.



Hasonlóan a kétalakú - hoz/-hë z és - szor/-szë rhatározóragokból a

háromalakú -hoz/-hë z/-höz; -szor/-szë r/-ször.Némely képzőink ugyanígy váltak háromalakúvá: -

kod(ik)/-kë d(ik) > -kod(ik)/-kë d(ik)/-köd(ik);

52

-dos/-d ë s > -dos/-d ë s/-dös.Az illeszkedés új formájának, a labiálisilleszkedésnek a meghonosodásával a

magyar mgh.-harmónia tovább erősödött.



Az illeszkedés elmaradásaAz illeszkedés elmaradása

Az ős- és ómagyar korban keletkező toldalékok közülnémelyeknek az alakja nem változott az évszázadoksorán.

53

párjuk,ezek mgh.-ja nem hasonult az ellentétes hangrendű tövek

mgh.-ihoz.

Ezek a toldalékok napjainkig egyalakúak maradtak.Az illeszkedés szabálya nem hozta létre a palatoveláris

párjukat.



Közöttük képzőket, jeleket, ragokat egyaránt találunk.

Jellemző, hogy egyetlen mgh.-juk leginkább -i- vagy -é-;

vagyis a hangrend és illeszkedés szempontjából semlegesmgh.

- - - - - -

54

. , , , , ,

-né, -ék, -dék, -lék; — -ik, -é;

— -ig, -int, -ért, -ként, -nként, -képp.



[ ház-i, olvas-ni, mázsá-nyi, Mar-csi, anyu-ci, Mar-is;

Kovács-né, szakad-ék, vála-dék, mos-lék;

55

nagyobb-ik, apá-é; asztal-ig, alkalmas-int, cukor-ért, tanár-ként, napo-

nként, méltó-képp stb.]



Egyalakú, csak mély mgh.-t tartalmazó toldalékunk kevésvan.Az egyik a - kor időhatározó-rag ( négy-kor, öt-kor).

Az egyik legújabb ragunk (mintegy 500 éves).Feltehetőleg több tényező közrejátszott abban, hogy nem

-

56

Az írásbeliség elterjedése, erős konzerváló hatása, aköznyelv kodifikációja stb.Ezen kívül néhány becéző képzőnk tartozik még ide: -us, -

u, -a [Ter-us, Erzs-u, Et-a].



BefejezésBefejezés

Nyelvünk élettörténetében az alapnyelvből örökölt mgh.-harmónia

napjainkig jellemző vonása maradt szóalakjainknak.Az eltelt idő során azonban különféle változásokon ment át.

57

sz en er s a angren egyen se e ,

a többalakú toldalékok kialakulásával,a labiális illeszkedés létrejöttével..

Részben pedig gyengült

a vegyes hangrendű szavak elszaporodásával, illetőlegaz újabb egyalakú toldalékaink gyarapodásával.



β ββ β ϑ ϑϑ ϑ η ηη η γ γγ γ ë χ χχ χ į ä ē , č š δ δδ δ

β ββ β ϑ ϑϑ ϑ η ηη η γ γγ γ ë χ χχ χ į ä ē , č š δ δδ δ ∅ ∅∅ ∅ ï i ̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ ̯u ̯ ̯̯ ̯ü ̯ ̯̯ ̯ uuu ̯ ̯̯ ̯-ai ̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ ̯ /-ei /- ëi /-oi

58

̯ ̯̯ ̯ ̯ ̯̯ ̯ ̯ ̯

Documents

A magyar magánhangzó-harmónia és - illeszkedés