Embed Size (px)
Citation preview
A Nagy Orvos lábnyomán
Ellen G. White
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék .................................................................................................. 1
Ajánlás...................................................................................................................... 5
Előszó ....................................................................................................................... 5
Az igazi orvos-misszionárius .......................................................................... 6
1. Példaképünk ....................................................................................... 6
Testvéri szeretet ...................................................................................................9
Személyes szolgálat ..............................................................................................9
2. A szolgálat napjai .............................................................................. 10
"Karjára gyűjti a bárányokat" ..............................................................................13
Szülői felelősség .................................................................................................15
Öt kis árpakenyér táplálta a sokaságot ...............................................................15
3. A természetben - Istennel................................................................. 17
4. A hit érintése .................................................................................... 19
"Az ő irgalmasságából tartott meg minket" ........................................................21
"Megtisztíthatsz engem!" ...................................................................................22
"Nyugalmat találtok" ..........................................................................................24
5. A lélek gyógyítása ............................................................................. 25
"Akarsz-é meggyógyulni?" ..................................................................................27
"Eredj el, és többé ne vétkezzél" ........................................................................29
"Adok néktek hatalmat" .....................................................................................31
6. Szolgálatra váltott meg ..................................................................... 32
"Rólad szól az én dicséretem szüntelen" .............................................................33
"Ingyen vettétek, ingyen adjátok!" .....................................................................35
Az orvos feladatai ............................................................................................. 37
7. Isten és az ember közös munkája ..................................................... 38
A gyógyulás forrása ............................................................................................38
Isten ígéretei ......................................................................................................42
8. Az orvos mint nevelő ........................................................................ 43
Az egészségügyi elvek tanításának szükségessége ..............................................44
Természetes gyógymódok ..................................................................................45
Felkészülés az élet harcaira ................................................................................45
A példa hatalma .................................................................................................47
Az orvos és a mértékletességi munka .................................................................47
Az orvos-misszionáriusok és munkájuk ................................................. 49
9. Tanítás és gyógyítás .......................................................................... 49
2
A tanítványok szolgálata .....................................................................................50
Az egészségügyi elvek tanítása ...........................................................................52
Tartalmasabb élet ..............................................................................................55
Apró alkalmak ....................................................................................................55
Önfenntartó misszionáriusok..............................................................................56
10. Segíts a megkísértetteknek! ........................................................... 59
A reménység megtart .........................................................................................61
11. Munkálkodás az iszákosokért ......................................................... 63
Az akaraterő .......................................................................................................65
Csalódások, veszélyek.........................................................................................66
12. A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése ............................ 68
Isten terve Izrael részére ....................................................................................69
Szakmai képzés...................................................................................................69
Gondoskodás a szegényekről ..............................................................................69
Az üzleti élet elvei...............................................................................................70
Nagyvárosi nyomornegyedek .............................................................................71
Misszionárius családok .......................................................................................73
Remény és bátorság ...........................................................................................74
Az élet legjobb dolgai .........................................................................................75
13. Az elhagyatott szegények ............................................................... 76
Hitünk cselédei ...................................................................................................76
Özvegyek és árvák ..............................................................................................77
Az idősek ............................................................................................................78
A jellem próbája .................................................................................................78
"Adjatok, néktek is adatik" .................................................................................80
14. Szolgálat a gazdagokért .................................................................. 80
A betegek gondozása ....................................................................................... 83
15. A betegszobában ............................................................................ 83
Napfény, szellőztetés és hőmérséklet .................................................................84
Étrend ................................................................................................................84
A betegápolók feladatai......................................................................................84
Beteglátogatás ...................................................................................................85
Intézményi ápolás ..............................................................................................85
16. Ima a betegekért ............................................................................ 85
Bűnvallás ............................................................................................................87
17. Gyógymódok alkalmazása .............................................................. 89
Ésszerű gyógymódok ..........................................................................................90
A pihenés mint gyógymód ..................................................................................90
18. A test és a lélek kölcsönhatása ....................................................... 92
Akaratátvitel.......................................................................................................92
Együttérzés ........................................................................................................93
A gyógyítás bibliai elvei ......................................................................................94
A gyógyítás ígéretei ............................................................................................96
Dicsőítsd Őt énekkel! ..........................................................................................97
Boldog bizonyosság .......................................................................................... 100
3
19. Kapcsolatban a természettel ........................................................ 100
Egészségügyi alapelvek ............................................................................... 103
20. Általános egészségügyi követelmények ........................................ 103
A vérkeringés ................................................................................................... 103
A légzés ............................................................................................................ 103
Szellőztetés és napfény .................................................................................... 104
21. Egészségügyi követelmények Izraelben ........................................ 105
Betegségek megelőzése ................................................................................... 105
Tisztaság ........................................................................................................... 106
Étrend .............................................................................................................. 106
Jókedv .............................................................................................................. 107
22. Az öltözködés ............................................................................... 109
A divattól való függetlenség ............................................................................. 113
23. Étrend és egészség ....................................................................... 113
A táplálék kiválasztása ...................................................................................... 113
Az ételek elkészítése......................................................................................... 115
Rossz étkezési szokások .................................................................................... 116
24. A hús mint táplálék ....................................................................... 119
A húsételek elhagyásának okai ......................................................................... 119
25. Szélsőségek a táplálkozásban ....................................................... 121
26. Izgató- és kábítószerek ................................................................. 123
Fűszerek ........................................................................................................... 124
Tea és kávé ....................................................................................................... 124
A dohányzás ..................................................................................................... 124
Enyhébb kábítószerek ...................................................................................... 126
27. Alkoholkereskedelem és szesztilalom ........................................... 128
A szeszárus tevékenysége ................................................................................. 128
Az egyház felelőssége ....................................................................................... 129
Törvényesített szeszkereskedelem ................................................................... 130
Szesztilalom ...................................................................................................... 131
Az otthon ........................................................................................................... 132
28. Szolgálat a családban .................................................................... 133
Az élet alkalmai ................................................................................................ 135
29. A család alapítói ............................................................................ 135
Az önzetlen szolgálat öröme ............................................................................. 138
30. Az otthon kiválasztása és berendezése ......................................... 138
Egyszerű berendezés ........................................................................................ 140
Gyönyörű környezet ......................................................................................... 140
31. Az anya ......................................................................................... 141
Mértékletesség és önuralom ............................................................................ 141
Túlhajtott munka .............................................................................................. 142
Derű és jókedv.................................................................................................. 142
A szülők kiváltságai a gyermeknevelésben ........................................................ 143
Az anya lehetőségei .......................................................................................... 143
4
32. A gyermek .................................................................................... 143
A kisgyermekek gondozása ............................................................................... 144
A gyermek étrendje .......................................................................................... 145
A beteg gyermek gondozása ............................................................................. 146
Az élettan tanulmányozása ............................................................................... 147
33. Az otthon befolyása ...................................................................... 147
Az apa felelőssége ............................................................................................ 148
34. Az igazi nevelés misszionáriussá képez ......................................... 150
Nevelés a szolgálatra ........................................................................................ 150
Szilárd alap ....................................................................................................... 151
Az iskola feladata.............................................................................................. 153
Tanulás tanítással ............................................................................................. 153
A lényeges ismeret ........................................................................................ 156
35. Az igazi istenismeret ..................................................................... 156
A természet nem Isten ..................................................................................... 158
A föld teremtése .............................................................................................. 158
Krisztus kinyilatkoztatta Isten személyiségét .................................................... 161
Krisztus kinyilatkoztatta Istent a tanítványoknak .............................................. 162
Isten jelleme megnyilatkozott Krisztusban ........................................................ 163
A kereszt dicsősége .......................................................................................... 164
Krisztus volt az .................................................................................................. 164
Az ismeret, amely átformál............................................................................... 164
36. A spekulatív ismeret veszélye ....................................................... 165
Panteista elméletek .......................................................................................... 165
Isten titkainak kutatása .................................................................................... 166
37. A helyes és a helytelen nevelés .................................................... 172
Hitetlen szerzők ................................................................................................ 172
Történelmi és teológiai tudomány .................................................................... 173
A klasszikusok ................................................................................................... 174
Izgalmas kiadványok ......................................................................................... 174
Mítoszok és tündérmesék ................................................................................ 175
Krisztus tanítása ............................................................................................... 176
38. Az igazi ismeret keresésének fontossága ...................................... 178
A munka, amely megfontolást igényel .............................................................. 178
A legfontosabb tudomány ................................................................................ 179
Nincs vesztegetni való idő ................................................................................ 179
Az önmegtagadás szükségessége ...................................................................... 180
Krisztus az igazi ismeret Kútfeje ........................................................................ 180
39. Isten Igéjéből merített ismeret ..................................................... 181
Világosabb kinyilatkoztatások Istenről .............................................................. 184
Tanulás az örökkévalóságban ........................................................................... 185
Isten szolgájának szükséglete .................................................................. 185
40. Segítség a hétköznapokban .......................................................... 185
A próbák fegyelmező ereje ............................................................................... 186
Isten tervei a legjobbak .................................................................................... 187
5
Tanulságok Mózes életéből .............................................................................. 188
A jövő megtervezése ........................................................................................ 189
Fizetség ............................................................................................................ 190
Isten gondot visel ............................................................................................. 190
41. Kapcsolataink................................................................................ 191
Figyelmesség a terhek hordozói iránt ............................................................... 191
Türelem a bántásokkal szemben ...................................................................... 192
42. Fejlődés és szolgálat ..................................................................... 197
A jellem ereje ................................................................................................... 197
Céltudatosság ................................................................................................... 199
43. A menny előíze ............................................................................. 200
Istennel a hegyen ............................................................................................. 202
Az imádkozás kiváltsága ................................................................................... 202
A mennyei tanácsadó ....................................................................................... 203
Odaszentelődés és bizalom .............................................................................. 204
"Maradjatok énbennem" .................................................................................. 204
Egyet cselekszem .............................................................................................. 205
Ajánlás
"Hogy megismerjék e földön a Te utadat,
minden nép közt a Te szabadításodat."
Ajánljuk ezt a könyvet minden ORVOSNAK és ÁPOLÓNAK,
aki a Nagy Orvos, a legnagyobb Orvos-misszionárius
munkatársaként bátran és önzetlenül dolgozik - gyógyítja a betegeket,
vigasztalja a szenvedőket és megmutatja az élet útját.
Előszó
A világ beteg, és mindenütt, ahol emberek élnek, elárad a szenvedés. Minden oldalról segélykiáltások hallatszanak.
Nem a Teremtő akarata, hogy az emberiséget porba sújtsa a fájdalom; hogy tevékenységeit korlátozza az élet megrövidítése a betegség; hogy ereje egyre fogyjon. De azokat a törvényeket, amelyeket Isten az élet szabályozására létrehozott, az emberek nagyon
6
gyakran felháborítóan áthágják; bűn uralja szívüket, és szem elől tévesztik Istentől, az élet és az egészség forrásától való függőségünket. Ezt követi a törvényszegés büntetése - a szenvedés, a betegség, a halál.
Megismerni a testet szabályozó törvényeket, és összhangba hozni az életgyakorlatot ezekkel a törvényekkel, elsődleges fontosságú dolog. Meg kell érteni a boldogságot elősegítő sok tényezőt - ezek pl. a vidám otthon, az élet törvényei iránti engedelmesség, a megfelelő kapcsolat embertársainkhoz.
Betegség esetén fontos alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek a természet erőfeszítéseivel karöltve építik a testet és helyreállítják az egészséget. Van egy ennél nagyobb és sokkal fontosabb kérdés is - milyen a kapcsolatunk Istennel, aki eredetileg adta az életet az embernek, aki mindent megtett tartós boldogságáért, és akit ma is érdekel a jóléte.
A szerző egy asszony - aki nagy tapasztalatot szerzett az élet gyakorlati dolgaiban, és különleges bölcsességre és tudásra tett szert -, e könyvben minden apának és anyának, minden férfinak és nőnek, laikusnak és szakembernek az ismeret gazdag tárházát nyitja meg az életről és az élet törvényeiről, az egészségről és az egészség követelményeiről, a test és lélek betegségeiről és gyógymódjairól, és Gileád gyógybalzsamáról.
E könyv világos, egyszerű, szép nyelvezeten íródott - tanulságos annak, aki tanulni akar, reményt ad a csüggedt szívnek, megvidámítja a beteget, és nyugalmat kínál az elcsigázott embernek. Számos évtizeden át százezrekhez vitte el üdvös üzenetét, mivel a világ legfontosabb nyelvein tucatnyi kiadást ért meg.
Ez a mű - amely utat mutat egy jobb, szebb, egyszerűbb, kellemesebb, örömteli élethez és segítséget nyújtó szolgálathoz, amelyben "jobb adni, mint kapni" - bárcsak betöltené küldetését; ez a kiadók őszinte reménye, és ezt kívánják
az Ellen G. White kiadványok megbízottai
"...hogy a szegényeknek örömöt mondjak... hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást; hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét... megvigasztaljak minden gyászolót."
Az igazi orvos-misszionárius
1. Példaképünk
Az Úr Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy fáradhatatlanul szolgálja az ember szükségleteit. Elvette erőtlenségünket, hordozta betegségeinket (Mt 8:17), hogy az emberiség minden nyomorán enyhíthessen. Azért jött, hogy levegye rólunk a betegség, a nyomor és a bűn terhét. Isten azért küldte, hogy az embernek tökéletes gyógyulást hozzon; hogy egészséget, békességet adjon neki, és tökéletessé tegye jellemét.
Különbözőek voltak a körülményei és a nehézségei azoknak, akik segítségért esedeztek, de senki, aki hozzá jött, nem távozott elégedetlenül. Áradt belőle a gyógyító erő, és az embereket testileg, szellemileg, lelkileg meggyógyította.
7
A Megváltó munkája nem korlátozódott sem időhöz, sem helyhez. Könyörülete nem ismert határt. Gyógyítása és tanítása oly sok embert érintett meg, hogy nem volt Palesztinában a köré sereglett sokaság befogadásához elég nagy épület. Galilea hegyeinek zöld lankáin, a fő útvonalakon, a tengerparton, a zsinagógában és mindenhol, ahol betegeket lehetett hozzá vinni, kórháza megtalálható volt. Minden nagy- és kis-városban, minden faluban, amelyen áthaladt, rátette kezét a szenvedőkre és meggyógyította őket. Ahol szívesen fogadták üzenetét, biztosította az embereket mennyei Atyjuk szeretetéről. Naphosszat szolgált a hozzá fordulóknak; esténként pedig azok rendelkezésére állt, akiknek napközben fárasztó munkával kellett megkeresniük családjuk nyomorúságos kenyerét.
Jézus az ember megváltásának félelmetes felelősségét hordta. Tudta, hogy ha nem történik gyökeres változás az emberiség elveiben és szándékaiban, mindnyájan elvesznek. Ezt a terhet hordta lelkében; senki sem mérhette fel, milyen nagy súly nehezedik reá. Gyermekkorában, ifjúságában és férfikorában magányos volt. Közelében lenni mégis a mennyet jelentette. Naponta próbákkal és kísértésekkel találkozott; nap mint nap érintkezésbe került a gonoszsággal, és látta, milyen hatalma van a bűnnek azokon, akiket meg akart áldani és menteni. Jézus mégsem lankadt, mégsem csüggedt el.
Minden vágyát teljesen alárendelte küldetésének. Azzal tette dicsővé életét, hogy mindenben Atyja akarata volt számára az első. Anyja - amikor a gyermek Jézust a rabbik iskolájában találta - így szólt: "Fiam, miért cselekedted ezt velünk?" Jézus így válaszolt - és válaszában életművének alapeszméje tükröződik: "Mi dolog, hogy engem kerestek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2:48-49).
Jézus élete az állandó önfeláldozás élete volt. Ezen a világon nem volt otthona, kivéve, amit barátai szeretetből - mint vándornak - nyújtottak neki. Azért jött, hogy a legszegényebbek életét élje értünk, és hogy a nincstelenek és szenvedők között éljen és munkálkodjék. Elismerés és megbecsülés nélkül járt-kelt azok között, akikért olyan sokat tett.
Mindig türelmes és derűs volt; a szenvedők az élet és a béke hírnökét üdvözölték benne. Meglátta, hogy miben szenvednek szükséget a férfiak és a nők, a gyermekek és az ifjak. Mindnyájukat hívta: "Jöjjetek énhozzám."
Szolgálata során Jézus több időt szentelt gyógyításra, mint prédikálásra. Csodái tanúsították szavainak igaz voltát: nem azért jött, hogy romboljon, hanem hogy mentsen. Ahova csak ment, könyörületességének híre megelőzte. Amerre elhaladt, egészségüknek örvendeztek és új képességeiket próbálgatták azok, akiken könyörült. Tömegek gyűltek köréjük, hogy tőlük hallják meg, mit cselekedett az Úr. Sokak számára az Ő hangja volt az a hang, amit életükben először hallottak, az Ő neve az első szó, amit kiejtettek, az Ő arca az első arc, amire tekintetük ráesett. Hogyne szeretnék Jézust és hirdetnék dicséretét! Amint áthaladt a városokon, olyan volt Ő, mint az élet folyója, amely életet és örömet áraszt.
"Zebulonnak földje és Naftalinak földje, A tenger felé, a Jordánon túl, A pogányok Galileája, A nép, amely sötétségben ül vala, Láta nagy világosságot, És akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, Azoknak világosság támada" (Mt 4:15-16). A Megváltó minden egyes gyógyítását felhasználta arra, hogy mennyei alapelveket
ültessen az emberek értelmi és lelki világába. Ez volt munkájának célja. Földi áldásokat hintett, hogy az emberek szívét kegyelme evangéliumának befogadására késztesse.
8
Krisztus elfoglalhatta volna a legmagasabb helyet a zsidó nemzet tanítói között, de Ő inkább az evangéliumot hirdette a szegényeknek. Helyről helyre vándorolt, hogy az országutakon és az ösvényeken járók hallhassák az igazság igéit. A tengerparton, a hegyoldalon, a városok utcáin, a zsinagógában hallható volt az Igét magyarázó szava. Sokszor tanított a templom külső udvarában, hogy a pogányok is hallhassák beszédét.
Krisztus tanítása annyira más volt, mint az írástudók és farizeusok írásmagyarázata, hogy az emberek felfigyeltek rá. A rabbik hosszasan foglalkoztak a hagyományokkal, az emberi elméletekkel és a spekulációkkal. Sokszor tették magának a Szentírásnak a helyére azt, amit emberek tanítottak és írtak a Szentírásról. Krisztus tanításának tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen így válaszolt: "Meg van írva"; "A törvényben mi van megírva?"; "Mint olvasod?". Akár barátban, akár ellenségben támadt érdeklődés, minden alkalommal az Igét tárta fel. Világosan és hatalommal hirdette az evangélium üzenetét. Szavai reflektorfénybe helyezték a pátriárkák és próféták tanításait, és az Írások új kinyilatkoztatásként tárulkoztak fel az emberek előtt. Hallgatói soha azelőtt nem fogták fel ilyen világosan Isten Igéje értelmének mélységeit.
Soha nem volt olyan evangélizátor, mint Krisztus. Ő volt a menny Fensége, de megalázkodva magára vette emberi természetünket, hogy ott találkozzék az emberekkel, ahol vannak. Krisztus, a szövetség hírnöke, az üdvösség örömhírét hozta minden embernek: gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának. Nagy Gyógyítókénti híre Palesztina-szerte elterjedt. A betegek elmentek oda, amerre útja vezetett, hogy segítségét kérjék. Sok gondterhelt ember is megkereste, hogy hallhassa szavait, és érezhesse kezének érintését. A dicsőség Királya így járt városról városra; szerény emberi öltözékben hirdette az evangéliumot, és gyógyította a betegeket.
Részt vett a nemzet nagy évi ünnepein, és a formaságokba merült tömegnek mennyei dolgokról beszélt, így hozva emberközelbe az örökkévalóságot.
Mindnyájuknak hozott kincseket a bölcsesség tárházából. Olyan egyszerűen beszélt, hogy nem lehetett nem megérteni. Sajátos módszereivel segített mindazoknak, akiket bánat és megpróbáltatás ért. Tapintattal, szíves jóindulattal, gyógyulást és erőt nyújtva szolgált a bűnbeteg léleknek.
A tanítók fejedelme a legismertebb képzetek társításával igyekezett utat találni az emberekhez. Úgy mutatta be az igazságot, hogy az később hallgatói szívében mindig a legszentebb emlékekkel és érzésekkel fonódott össze. Tanításaiból megérezték, hogy tökéletesen azonosul érdekeikkel és örömeikkel. Ezek a tanítások olyan félreérthetetlenek, példái olyan találóak voltak, és szavaiból annyi együttérzés és derű sugárzott, hogy hallgatóit magával ragadta. Az az egyszerűség és őszinteség, ahogy a nincsteleneket megszólította, minden szavát szentté tette.
Micsoda szorgos életet élt! Nap mint nap látták, hogy belép a szegények és szomorkodók szerény otthonába; reménységet hirdetett a csüggedőknek, és békességet a nyugtalanoknak. A kedves, meleg szívű, irgalmas Jézus szertejárva felemelte a lesújtottakat, és vigasztalta a szomorkodókat. Ahova csak ment, áldást vitt.
Jézus - mialatt a szegényeknek szolgált - kereste, miként közelítse meg a gazdagokat. Igyekezett megismerkedni a gazdag, művelt farizeusokkal, a zsidó főemberekkel és a római vezető réteggel. Elfogadta meghívásaikat, részt vett ünnepségeiken, megismerkedett foglalatosságaikkal és az őket érdeklő dolgokkal, hogy szívükhöz férkőzhessék, és megmutathassa nekik azt a gazdagságot, amely nem múlik el soha.
Krisztus eljött, hogy megmutassa: a felülről kapott erővel az ember tiszta erkölcsű életet élhet. Lankadatlan türelemmel, megértéssel és segítőkészséggel könnyített az emberek
9
ínségén. Szelídsége és kedvessége kiűzte a lélekből a nyugtalanságot és a kételyt, a kétkedés szertefoszlott, a gyűlölködést felváltotta a szeretet, a hitetlenséget a bizalom.
Jézus mondhatta, akinek csak akarta: "Kövess engem!", és akinek szólt, az felkelt és követte Őt. Megtört a világ varázsa. Szavai hallatán eltűnt a szívből a kapzsiság és a becsvágy, és az emberek felszabadultan követték a Megváltót.
Testvéri szeretet
Krisztus nem ismert el semmilyen nemzetiségi, rangbeli vagy vallási különbséget. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny ajándékait, és ki akarták zárni az áldásokból Isten földi családjának többi tagját. Krisztus pedig azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat; hogy megmutassa: kegyelmének és szeretetének ajándékait szabadon élvezheti mindenki, akárcsak a levegőt, a világosságot vagy a földet felüdítő záporesőt.
Krisztus élete olyan vallást alapított, amelyben nincsenek kasztok; olyan vallást, amely közös testvéri kötelékbe von zsidót és pogányt, szabad embert és rabszolgát. Isten előtt nincs különbség. Semmilyen diplomáciai meggondolás nem befolyásolta cselekedeteit. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Az élet vizére szomjúhozó lelkület volt az, ami szívét megindította.
Jézus nem mellőzött egyetlen embert sem; minden emberben értéket látott. Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen embercsoportban találta magát, időhöz és körülményekhez szabott oktatást adott. Ha látta, hogy valaki semmibe veszi vagy bántalmazza embertársát, még jobban tudatosult benne, hogy az embernek milyen szüksége van az Ő isten-emberi megértésére. Reményt akart ébreszteni a legdurvábbak, a legkevésbé ígéretesek szívében is; arra biztatta őket, hogy ők is feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, olyan jellemre téve szert, amely Isten gyermekeiként hirdetné őket.
Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergődő emberekkel, akiknek nem volt erejük e csapdából kitörni. Ezekhez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire szükségük volt és amit megértettek. Mások éppen közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Ezeket kitartásra bátorította, arról biztosítva őket, hogy győzni fognak, mert Isten angyalai mellettük állnak, és győzelemhez segítik őket.
Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedők asztalánál, megértő magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi méltóságukat. Az emberek vágytak arra, hogy méltók legyenek bizalmára. Áldást és életet adó erővel hullottak szavai szomjas szívükbe. Új érzések ébredtek bennük, és a társadalom e kitaszított tagjai előtt kitárult egy új élet lehetősége.
Bár Jézus zsidó volt, tartózkodás nélkül vegyült a samáriaiak közé, semmibe véve nemzetének farizeusi szokásait. Előítéleteikkel szemben elfogadta e lenézett emberek vendégszeretetét. Betért otthonukba éjszakai szállásra, leült asztalukhoz, evett a kezükkel készített ételekből, tanított utcáikon, és a legszívélyesebben és legudvariasabban kezelte őket. Amíg szívüket az emberi együttérzés szálaival magához kötötte, isteni kegyelemmel felkínálta nekik az üdvösséget, amit a zsidók elutasítottak.
Személyes szolgálat
Krisztus nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amely az üdvösség evangéliumának hirdetésére nyílt. Figyeljük csak a samáriai asszonyhoz intézett csodálatos szavait! Jézus Jákób kútjánál ült, az asszony pedig éppen vízért jött, és meglepetésére Jézus szívességet kért
10
tőle. "Adj innom!" - mondta. Friss vizet kívánt, és ugyanakkor kaput akart nyitni, hogy felkínálhassa az asszonynak az élet vizét. "Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki samáriai asszony vagyok?! - kérdezte az asszony. - Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:7-14).
Micsoda érdeklődést tanúsított Krisztus egyetlen asszony iránt! Milyen komolyak és sokatmondóak voltak szavai! Hallatukra az asszony otthagyta vedrét, bement a városba, és ezt mondta barátainak: "Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" Azt olvassuk, hogy "abból a városból... sokan hívének benne a samaritánusok közül" (29, 39. vers). És ki tudja felmérni, micsoda lélekmentő hatása volt ezeknek a szavaknak az azóta eltelt évek során is?
Ha valahol a szívek megnyílnak az igazság befogadására, Krisztus kész útbaigazítást adni. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, és azt, hogy milyen szolgálatot fogad el Ő, aki olvas a szívben. Jézus nekik nem példázatokban beszél, hanem - mint az asszonynak a kútnál - ezt mondja: "Én vagyok az, aki veled beszélek".
2. A szolgálat napjai
A kapernaumi halászháznak betege volt. Péter feleségének anyja "hideglelésben feküdt", és "szólának néki (Jézusnak) felőle". Jézus "illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz". Majd felkelt, és szolgált a Megváltónak és tanítványainak. (Lk 4:38; Mk 1:3; Mt 8:15)
A hír gyorsan elterjedt. A csoda szombaton történt, de a rabbiktól való félelem miatt a nép nem mert naplemente előtt Jézushoz gyógyulásért menni. Ám utána a házakból, műhelyekből, vásárterekről a város lakossága özönlött a szerény lakóház felé, amely Jézust befogadta. A betegeket hordágyon hozták; mások mankóra támaszkodva vagy barátaik támogatásával támolyogtak a Megváltó elé.
Órákon át jöttek és mentek; mert senki sem tudhatta, hogy vajon másnap még körükben találják-e a Gyógyítót. Kapernaum soha azelőtt nem élt meg ilyen napot. A levegő tele volt diadalmas hangokkal és felszabadult ujjongással.
Jézus csak az utolsó szenvedő megsegítése után hagyta abba a munkát. Késő éjszaka volt, amikor a tömeg eltávozott, és csend borult Simon házára. A hosszú, mozgalmas nap elmúlt, és Jézus pihenni akart. Mialatt a város még mélyen aludt, a Megváltó "szürkületkor fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35).
Kora reggel Péter és társai odamentek Jézushoz, és elmondták neki, hogy Kapernaum népe már keresi. Meglepetten hallgatták Krisztus szavait: "Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem" (Lk 4:43).
Félő volt, hogy a Kapernaumot átjáró izgalomban szem elől vész Jézus küldetésének célja. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy az emberek figyelmét csupán csodatevőként vagy testi betegségek orvoslójaként vonja magára. Úgy akarta őket önmagához vonzani mint Üdvözítőjükhöz. Míg szívesen hittek abban, hogy Jézus királyként földi birodalmat jött alapítani, Ő figyelmüket a földiekről a lelkiekre akarta irányítani. Merő földi siker gátolta volna munkáját.
A könnyelműen gondolkodó tömeg csodálata bántotta lelkét. Távol állt tőle, hogy önmagát előtérbe helyezze. Az a tisztelet, amellyel a világ magas állásnak, vagyonnak vagy
11
tehetségnek adózik, idegen volt az ember Fia előtt. Jézus az emberek által alkalmazott eszközök közül egyet sem használt fel arra, hogy embereket magához láncoljon, vagy önmaga iránt tiszteletet ébresszen. Évszázadokkal születése előtt Ésaiás így jövendölt róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg" (Ésa 42:2-3).
A farizeusok megkülönböztetett tiszteletet akartak kivívni maguknak merev szertartásosságukkal, látványos istentiszteleteikkel és jótékonykodásukkal. Vallási vitákkal akarták bizonyítani buzgóságukat. A szembenálló szekták hosszan és hangoskodva vitatkoztak egymással. Nem volt szokatlan dolog a törvény tudorainak dühös, vitatkozó hangját hallani az utcákon.
Jézus élete mindezeknek éles ellentéte volt. Heves vitatkozást, hivalkodó istentiszteletet, hatásvadászó cselekedetet Jézus esetében soha senki nem tapasztalt. Krisztus Istenben elrejtett életet élt, és Isten jelleme jelent meg Fia jellemében. Erre a kinyilatkoztatásra akarta Jézus az emberek figyelmét irányítani.
Az Igazság Napja nem azért sugárzott a világra, hogy dicsőségével elkápráztassa az érzékeket. Ezt olvassuk Krisztusról: "Az Ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal" (Hós 6:3). A napfény némán és szelíden terül el a földön, hogy elűzze a sötétséget, és életre keltse a világot. Az Igazság Napja ugyanígy támad fel, "és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).
"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, Az én választottam, akit szívem kedvel" (Ésa 42:1). "Erőssége voltál a gyöngének, Erőssége a szegénynek szorongásában; A szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen" (Ésa 25:4). "Így szól az Úr Isten, Aki az egeket teremté és kifeszíté, És kiterjeszté termésivel a földet, Aki lelket ád a rajta lakó népnek, És leheletet a rajta járóknak; Én, az Úr, hívtalak el igazságban, És fogom kezedet, És megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, Pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, Hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad. És a fogházból a sötétben ülőket" (Ésa 42:5-7). "A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, Járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; Előttük a sötétséget világossággá teszem, És az egyenetlen földet egyenessé; Ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom" (16. vers). "Énekeljetek az Úrnak új éneket, És dicséretét a földnek határairól, Ti, a tenger hajósai és teljessége, A szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, A faluk, amelyekben Kédár lakik, Ujjongjanak a kősziklák lakói, A hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12
Adják az Úrnak a dicsőséget, És dicséretét hirdessék a szigetekben" (10-12. vers). "Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, Kiáltsatok földnek mélységei, Ujjongva énekeljetek hegyek, Erdő és benne minden fa; Mert megváltá az Úr Jákóbot, És Izraelben megdicsőíti magát" (Ésa 44:23).
Keresztelő János Heródes börtönéből - ahol a Megváltó működése láttán csalódva és kétségekkel vívódva figyelt és várt - elküldte két tanítványát ezzel az üzenettel:
"Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11:3).
A Megváltó nem azonnal válaszolt a tanítványok kérdésére, akik csak álltak, és csodálkoztak Jézus hallgatásán, miközben a szenvedők folyvást jöttek hozzá. A nagy Orvos hangja behatolt a süket fülekbe. Egy szó, kezének egy érintése megnyitotta a vak szemeket, hogy meglássák a világosságot, a természet képeit, barátaik arcát és a Szabadítóét. Hangját meghallották a haldoklók, és egészségesen, újult erőre kapva álltak talpra. Bénult megszállottak engedelmeskedtek szavának; megszabadultak az őrültségtől, és imádták Őt. A nincstelen földművesek és egyéb kétkezi munkások, akiket a rabbik tisztátalannak tartva elkerültek, köré gyűltek, és Ő az örök életet hirdette nekik.
Így múlt el a nap, és János tanítványai mindent láttak és hallottak. Végül Jézus magához hívta őket, és meghagyta nekik, hogy mondják el Jánosnak, amit láttak és hallottak. Majd hozzátette: "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (6. v.). A tanítványok elvitték az üzenetet, és ez elég is volt.
János felidézte a Messiásról szóló jövendölést: "Fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és... megvigasztaljak minden gyászolót" (Ésa 61:1-2). A Názáreti Jézus volt az, akiről ez az ígéret szólt. A szenvedő emberiségért végzett szolgálata istenségéről tanúskodott. Dicsősége mutatkozott meg abban, ahogy lehajolt hozzánk és osztozott alacsony sorsunkban.
Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy országát hogyan fogja felállítani. János előtt feltárult ugyanaz az igazság, amelyet Illés is felismert a pusztában, amikor "nagy és erős szél... a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem"; és a tűz után az Úr halk, szelíd hangja szólt a prófétához (1Kir 19:11-12). Jézus tehát nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberi szívekhez.
Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közössége útján jön el, hiszen Isten az életet jelenti számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban.
Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a menny alapelveivel; és a
13
világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó rendíthetetlen hűségük által világítanak.
Gazdagság, magas állás, költséges felszerelések, pazar épületek és berendezések nem lényeges kellékei Isten műve előhaladásának; az emberek dicséretét kiváltó és a hiúságot tápláló eredmények sem. A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek gyümölcse.
Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a világnak ajándékozta - olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a földre, és az örökkévalóságban felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk.
Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert bennünk kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez minket igazságával.
Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: "Elég alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket utaimra? Rájuk bízhatom-e igémet? Képviselnek-e majd engem?" Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire Lelkével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek - megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell viselniük a menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen jegyeit.
"Karjára gyűjti a bárányokat"
Amikor Jézus a városok utcáin szolgált, anyák - karjukon beteg vagy haldokló kicsinyeikkel - furakodtak át a tömegen, hogy Jézus figyelmét magukra vonják.
Nézzük csak ezeket a sápadt, elcsigázott, a kétségbeesés határán álló, de eltökélt és állhatatos anyákat! A szenvedés terheit hordozva keresik a Megváltót. És amikor a kavargó tömeg visszaszorítja őket, Krisztus feléjük indul, és lépésről lépésre haladva melléjük kerül. Reménység fakad szívükben, örömkönnyek peregnek szemükből, amikor elkapják Jézus tekintetét, és belenéznek azokba a szánalmat és szeretetet kifejező szemekbe.
A Megváltó kiválaszt a csoportból egy anyát, és ezekkel a szavakkal kelti fel bizalmát: "Mit tegyek érted?" És az asszony elzokogja nagy óhaját: "Mester, gyógyítsd meg a gyermekem!" Krisztus kiveszi a kicsit az anya karjából, és érintésére elszökik a betegség. A halálos sápadtságnak nyoma sincs már, a vér életadó keringése megindul az erekben, az izmok erőre kapnak. Elhangzik még néhány vigasztaló, megnyugtató szó az anyához, és máris egy másik, éppen olyan sürgős eset jelentkezik. Krisztus ismét gyakorolja életadó hatalmát, és mindnyájan dicsérik és magasztalják Őt, aki csodálatos dolgokat művel.
Sokat foglalkozunk Krisztus életének nagy voltával. Beszélünk csodáiról, rendkívüli cselekedeteiről. Pedig a kicsinynek tartott dolgok iránt tanúsított figyelme még jobban bizonyítja nagyságát.
A zsidók szokás szerint bemutatták kisgyermekeiket valamelyik rabbinak, hogy kezét rájuk téve megáldja őket. A tanítványok azonban sokkal fontosabbnak tartották a Megváltó
14
munkáját annál, mintsem hogy ilyesmivel megzavarják. Amikor az anyák Jézushoz jöttek, arra vágyva, hogy Jézus megáldja kicsinyeiket, a tanítványok rosszallóan néztek végig rajtuk. Ezeket a gyermekeket túl kicsiknek tartották ahhoz, hogy hasznos lehetett volna számukra Jézus közelsége, és úgy gondolták, hogy Jézus nem örülne nekik. De a Megváltó megértette az anyákat, akik nagy gonddal igyekeztek gyermekeiket Isten Igéje szerint nevelni. Hallotta imáikat. Ő vonzotta őket. önmagához.
Egy anya elindult gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Az úton elmondta egy szomszédnak, hogy mi járatban van, és a szomszéd is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Így anyák és gyermekek egész csapata verődött össze. Voltak köztük nagyobbacska, sőt serdülő korú gyermekek is. Amikor az anyák elmondták kívánságukat, Jézus megértéssel hallgatta könnyekkel kísért félénk kérésüket. De várt, hogy meglássa, miként bánnak velük a tanítványok. Amikor látta, hogy a tanítványok korholják és elküldik az anyákat, azt gondolva, hogy ezzel szívességet tesznek Jézusnak, rámutatott tévedésükre. Így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa" (Mk 10:14). Karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket. Hiszen ezért jöttek.
Az anyák megvigasztalódtak. A Krisztus szavaiból merített erővel és áldással tértek vissza otthonukba, és felbátorodva, újult örömmel vették fel terhüket, hogy bizakodva munkálkodjanak gyermekeikért.
Ha bepillantást nyerhetnénk annak a kis csoportnak későbbi életébe, látnánk, hogy az anyák a Megváltó szerető szavait ismételgetve emlékeztetik gyermekeiket erre a jelenetre. Látnánk azt is, hogy ezeknek a szavaknak az emléke a későbbi években hányszor őrizte meg a gyermekeket attól, hogy letérjenek az Úr megváltottai számára kijelölt útról.
Krisztus ma is ugyanaz a könyörületes Megváltó, mint amikor az emberek között járt. Éppúgy segíti az anyákat most is, mint amikor Júdeában karjába vette a kicsinyeket. A mi gyermekeink ma éppen úgy vérén megváltott tulajdonai, mint a régen letűnt idők gyermekei.
Jézus ismeri minden anyai szív terhét. Ő, akinek szegénységgel és nélkülözéssel küszködő anyja volt, megért minden fáradozó anyát. Aki hosszú utat tett meg azért, hogy könnyítsen egy aggódó kánaánita anya szívén, a mai anyákért is megtesz ugyanannyit. Aki visszaadta a naini özvegy egyetlen fiát, és aki gyötrelmei között a kereszten megemlékezett saját anyjáról, megindul ma is az anyák fájdalmán. Ő minden bajban és minden szükségben vigaszt és segítséget nyújt.
Jöjjenek Jézushoz az anyák minden problémájukkal! Meglátják majd, hogy a kegyelem segítséget nyújt anyai gondjaikban. Nyitva van az ajtó minden olyan anya előtt, aki le akarja tenni terheit a Megváltó lábához. Aki azt mondta, hogy "engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket" (Mk 10:14), most is kéri az anyákat, hogy vigyék hozzá áldásért gyermekeiket.
A hozzávitt gyermekekben Jézus azokat a férfiakat és nőket látta, akik kegyelmének örökösei, országának polgárai lesznek, és akik közül egyik-másik mártíromságot fog szenvedni érte. Tudta, hogy ezek a gyermekek hallgatni fogják Őt, és sokkal készségesebben elfogadják Megváltójuknak, mint a felnőttek, akik között sok a világi bölcs és a kemény szívű ember. Tanításaiban leereszkedett a kicsinyek színvonalára. Jézus, a menny Királya, válaszolt kérdéseikre, és leegyszerűsítette, gyermeki értelmükhöz szabta fontos tanításait. Lelkükbe ültette az igazság magvait, amelyek a későbbi évek során kikeltek, és megteremték az örök élet gyümölcseit.
Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy ne tiltsák el tőle a gyermekeket, a későbbi korokban élő követőihez is szólt - gyülekezeti tisztségviselőkhöz, lelkészekhez,
15
segítőikhez és minden keresztényhez. Jézus vonzza a gyermekeket, bennünket pedig kér: "Engedjétek hozzám őket!" Mintha csak ezt mondaná: "Ők jönnek, ha ti nem gátoljátok őket".
Ne tüntessétek fel hamis színben Jézust krisztustalan jellemetekkel! Hideg, kemény magatartásotokkal ne tartsátok távol a kicsinyeket tőle! Sose érezzék azt, hogy a menny kellemetlen hely lenne számukra, ha ti is ott lennétek! Ne adjatok okot erre! Ne beszéljetek a vallásról úgy, mint a gyermekek számára érthetetlen dologról! Ne tegyetek úgy, mintha tőlük nem volna elvárható, hogy Krisztust gyermekkorukban elfogadják! Ne keltsétek bennük azt a hamis benyomást, hogy Krisztus vallása örömtelen vallás, és hogy a Megváltó mellett le kell mondaniuk mindarról, ami az életet boldoggá teszi!
Működjetek együtt a Szentlélekkel, amikor megérinti a gyermekek szívét! Mondjátok meg nekik, hogy a Megváltó hívja őket, és semmi sem szerezhet nagyobb örömet Jézusnak, mint az, ha életük virágjában s hamvasságában átadják magukat neki.
Szülői felelősség
A Megváltó végtelen szeretettel figyeli a vérén megváltott lelkeket. Szeretetének jogán tart igényt rájuk. Kimondhatatlan vágyakozással nézi őket. Szíve nemcsak a jól nevelt, kedves gyermekekhez vonzódik, hanem azokhoz is, akiknek a jelleme kifogásolható, mert ezt örökölték, vagy mert nem figyeltek oda rájuk. Sok szülő nincs tisztában azzal, mennyire felelős gyermekeinek ezekért a jellemvonásaiért. Nem tudnak tapintatosan és bölcsen bánni a botladozókkal, akiket ők formáltak olyanná, amilyenek. Jézus azonban szánakozva tekint ezekre a gyermekekre. Ő nemcsak az okozatot látja, hanem az okot is.
Krisztus szolgája a menny eszközeként a Megváltóhoz vonhatja ezeket a rossz természetű, botladozó gyermekeket. Bölcs és tapintatos viselkedéssel megnyerheti őket, bátorságot és reményt önthet szívükbe, és Isten kegyelméből megláthatja őket átalakult jellemmel, amikor már elmondható róluk: "Ilyeneké az Istennek országa."
Öt kis árpakenyér táplálta a sokaságot
Miközben Krisztus a tengerparton tanított, egész nap nagy sokaság vette körül Őt és tanítványait. Hallgatták kedves szavait, amelyek egyszerűségüknél és érthetőségüknél fogva olyanok voltak lelküknek, mint Gileád balzsama. Gyógyító keze egészséget adott a betegnek és életet a haldoklónak. Úgy tűnt nekik, hogy aznap a menny a földre szállt, és nem is gondoltak arra, hogy mióta nem ettek.
A nap már lemenőben volt, és az emberek még mindig ott várakoztak. A tanítványok végül is odamentek Krisztushoz, és arra unszolták, hogy küldje el a sokaságot saját érdekükben. Sokan messziről jöttek, és reggel óta semmit sem ettek. A környező városokban és falvakban szerezhetnének élelmet. De Jézus így szólt: "Adjatok nékik ti enniök!" (Mt 14:16). Azután Filephez fordulva megkérdezte: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" (Jn 6:5).
Filep végignézett a tengernyi tömegen, és azt gondolta, hogy milyen képtelenség ennyi ember számára élelemről gondoskodni. Ezért így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy kicsi.
Jézus megkérdezte, hogy mennyi élelem van a sokaság között. "Van itt egy gyermek - szólt András -, akinek van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek?" (9. vers). Jézus erre azt mondta, hogy hozzák azokat hozzá. Azután felszólította a tanítványokat, hogy ültessék a népet a fűre. Amikor ez megtörtént, Jézus vette az élelmet, "és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig
16
a sokaságnak. És mindnyájan evének és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral" (Mt 14:19-20).
Az isteni hatalom csodája volt abban, ahogy Krisztus táplálta a sokaságot; de milyen egyszerű volt az az étel - csak hal és árpakenyér, ami a galileai halászember mindennapi eledele volt.
Krisztus gazdag lakomát is tudott volna tálalni a népnek, de csupán az étvágy kielégítésére készített étel nem szolgált volna jó tanulságul számukra. E csoda által Krisztus az egyszerűségről akart nekik tanítást adni.
Ha ma az emberek a természet törvényeivel összhangban élve szokásaikban egyszerűséget tanúsítanának, ahogy Ádám és Éva kezdetben tette, bőven ki lehetne elégíteni az emberiség szükségleteit. A bűn, a habzsolási vágy azonban bűnt és nyomorúságot hozott, ami egyrészt a mértéktelenségből, másrészt a nincstelenségből fakad.
Jézus nem akarta az embereket fényűzés utáni vágyuk kielégítésével magához vonzani. Az elfáradt és éhes tömeg számára a hosszú, érdekfeszítő nap után az egyszerű táplálék egyrészt Jézus hatalmát bizonyította, másrészt azt, hogy mindennapi szükségleteikről is szeretettel gondoskodik. A Megváltó nem ígért követőinek evilági fényűzést; az is lehet, hogy szegénység lesz a sorsuk. De szavát adta, hogy szükségleteiket kielégíti, és földi javaknál többet ígért - saját jelenlétét, amely állandó vigaszt jelent.
Miután a sokaság evett, nagy mennyiségű étel megmaradt, és Jézus ezt mondta tanítványainak: "Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!" (Jn 6:12). Ez nem csupán azt jelentette, hogy az ételt a kosarakba kell gyűjteni. A tanulság kettős volt. Semmit sem szabad eltékozolni. A mulandó értékeket se hagyjuk elveszni! Ne mellőzzünk semmit, ami emberek javára szolgálhat! Szedjük össze mindazt, ami a föld éhezőinek nyomorán enyhíthet! Ugyanígy meg kell becsülnünk a mennyei kenyeret, hogy kielégíthessük vele a lélek szükségleteit.
Élnünk kell Isten minden Igéjével. Semmi se vesszen el abból, amit Isten mondott! Egy olyan szót se hagyjunk figyelmen kívül, ami üdvösségünket érinti! Egy szó se essék a földre felhasználatlanul!
A kenyérszaporítás csodája Istentől való függőségünket példázza. Amikor Krisztus az ötezret megvendégelte, nem volt kéznél étel. Látszólag nem állt semmi sem rendelkezésére. Ott volt a pusztában ötezer férfival, és rajtuk kívül a nők és a gyermekek. Jézus nem kérte őket, hogy kövessék oda. Hívás és parancs nélkül jöttek, mert vágyakoztak közelségére. De Jézus tudta, hogy éhesek és kimerültek, hiszen egész nap hallgatták tanítását. Távol voltak otthonuktól, és közelgett az éj. Sokuknak pénzük sem volt élelemre. Ő, aki értük negyven napig böjtölt a pusztában, nem tudta elviselni, hogy éhesen térjenek haza.
A gondviselő Isten helyezte Jézust oda, ahol volt; és mennyei Atyjától várta az eszközt az emberek nyomorának enyhítésére. Amikor bajba kerülünk, Istenben kell bíznunk. Minden válságban hagyatkozzunk Őreá, akinek tárházai kimeríthetetlenek.
Ezzel a csodával az Atya ajándékozta meg Krisztust, és Ő továbbította azt a tanítványoknak, a tanítványok a népnek, az emberek pedig egymásnak. Hasonlóképpen mindazok, akik Krisztussal egyesülnek, megkapják tőle az élet kenyerét, és ők továbbadják másoknak. Tanítványai az eszközök, akik közvetítenek Krisztus és az emberek között.
Amikor a tanítványok hallották a Megváltó utasítását: "Adjatok nékik ti enniük!", minden nehézség eszükbe jutott. "Menjünk el a falvakba élelmet vásárolni?" - kérdezték. De Krisztus mit mondott? "Adjatok nékik ti enni!" A tanítványok odavitték Jézushoz mindazt, amijük volt. Jézus nem hívta őket enni, hanem azt mondta nekik, hogy szolgáljanak a népnek.
17
Az élelem megszaporodott Jézus kezében; és a tanítványok keze sohasem maradt üres, amikor Krisztus felé nyújtották. A kicsi készlet elég volt mindannyiuk számára. Amikor a sokaságot kielégítették, a tanítványok is ettek Jézussal a mennyből küldött drága ételből.
Milyen sokszor elszorul a szívünk a szegények, a tudatlanok, a szenvedők nyomorának láttán. És megkérdezzük: Mit ér a mi csekélyke erőnk és szűkös készletünk e roppant szükséglettel szemben? Nem kellene megvárnunk valakit, aki tehetségesebb, hogy ő irányítsa a munkát; vagy valamilyen szervezetet, hogy az vállalkozzék rá? Krisztus ezt mondja: "Adjatok nékik ti enni!" Használjátok eszközeiteket, időtöket, képességeiteket! Vigyétek árpakenyereteket Jézushoz!
Ha készletetek nem is elég ezrek táplálására, de elég lehet egy valaki részére. Krisztus kezében sok embert táplálhat. A tanítványokhoz hasonlóan add nekik, amid van, és Krisztus megszaporítja azt! Ő megjutalmazza a becsületes, egyszerű bizalmat. Ami csak szűkös készletnek tűnt, gazdag lakomának bizonyul.
"Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat... Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. Amint meg van írva:
Szórt, adott a szegényeknek; Az Ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti
vetésteket, és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre" (2Kor 9:6-11).
3. A természetben - Istennel
A Megváltó földi élete a természettel és Istennel való bensőséges kapcsolat élete volt. Ebben a közösségben nyilatkoztatta ki az erővel teljes élet titkát.
Jézus lelkiismeretes, szorgalmas munkás volt. Soha emberre nem súlyosodott akkora felelősség, mint reá. Soha senki nem hordozott ilyen nehéz terhet: a világ fájdalmának és bűnének súlyát. Soha senki nem fáradozott olyan önemésztő buzgalommal az emberekért, mint Ő. De egészségesen élt. "A hibátlan és szeplőtlen" áldozati bárány (1Pt 1:19) fizikailag és lelkileg is jelképezte Őt. Testben és lélekben példázta, milyen életformát vár el Isten az egész emberiségtől, amely életforma csak a menny törvényei iránti engedelmességgel valósítható meg.
Jézus arcát figyelve az emberek olyan arcot láttak, amelyen az isteni könyörület a nyilvánvaló hatalommal együtt tükröződött. Látszott, hogy lelki légkör veszi körül. Amellett, hogy kedves és szerény volt, rejtett, de teljesen mégsem leplezhető erővel hatott az emberekre.
Szolgálata során állandóan alattomos és álszent emberek üldözték. Meg akarták ölni. Besúgók jártak nyomában; figyelték szavait, hogy okot találjanak megvádolására. A nemzet legértelmesebb és legműveltebb polgárai próbálták vitában legyőzni. De soha nem ők voltak az erősebbek. Mindig zavartan és megszégyenülten kellett az egyszerű galileai Tanító elől a csatatérről visszavonulniuk. Krisztus tanításaiban addig soha nem ismert elevenség és erő volt. Még ellenségei is kénytelenek voltak elismerni: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46).
Jézus gyermekkora szegénységben telt. Nem fertőzték meg az erkölcstelen kor mesterkélt szokásai. Dolgozott a gyalupadnál, hordta a családi élet terheit; megtanult
18
engedelmeskedni és keményen dolgozni; a természetben pedig felüdült. S miközben igyekezett megfejteni a természet titkait, tudása bővült. Kutatta Isten Igéjét. Legboldogabb akkor volt, amikor otthagyva munkáját, kimehetett a földekre, elmélkedhetett a békés völgyekben és a hegyoldalon, vagy az erdő fái között beszélgethetett Istennel. A kora reggel sokszor találta valamilyen elhagyatott helyen: elmélkedett, kutatta a Szentírást, vagy imádkozott. A reggeli fényt énekszóval köszöntötte. Hálaénekével tette vidámmá a munkával telt órákat, és a menny örömét hozta a munkában kifáradtaknak és az elcsüggedteknek.
Szolgálata során Jézus sokat volt a szabadban. Gyalog ment egyik helyről a másikra, és jórészt a szabad ég alatt tanított. Hogy tanítványait oktathassa, a kavargó várostól sokszor elhúzódott velük a békés földekre. Ez a környezet jobban illett tanításaihoz: az egyszerűség, a hit és az önmegtagadás leckéihez. A Galileai-tengertől nem messze, a hegyoldal árnyas fái között hívta el a Tizenkettőt apostolaiul. Itt mondta el a Hegyibeszédet is.
Krisztus szerette a kék ég alatt, a füvel borított domboldalon vagy a tóparti fövényen maga köré gyűjteni az embereket. Itt, keze alkotásai között, gondolataikat a mesterkéltről a természetesre tudta irányítani. A természet növekvő, bontakozó képeiben tárulkoztak ki országának alapelvei. S ahogy az emberek tekintetüket a hegyekre, Isten kezének csodálatos műveire emelték, értékes igazságokat tanulhattak meg. A mennyei Tanító tanításait a természet dolgai később elismételték nekik. Ettől lelkileg felemelkedtek, és szívük nyugalmat talált.
Jézus a vele dolgozó tanítványokat sokszor elbocsátotta egy kis időre, hogy meglátogathassák családjukat és pihenhessenek, de ők hiába igyekeztek Jézust elvonni munkájától. A Megváltó egész nap szolgált a hozzá forduló sokaságnak. Napszálltakor pedig vagy kora reggel kiment a hegyek templomába Atyjával beszélgetni.
Szakadatlan munkálkodása és a rabbik ellenségeskedésével és hamis tanításaival szembeni küzdelme annyira kimerítette, hogy anyja és testvérei, sőt még a tanítványok is féltették életét. Ám amikor a fárasztó napot lezáró imádkozás órái után visszatért, látták milyen nyugodt és üde az arca, mintha egész lényét élet és erő járta volna át. Reggelenként, az Istennel egyedül töltött órák után, a menny világosságát hozta az embereknek.
Jézus így szólt első missziós útjukról visszatérő tanítványaihoz: "Jertek... és pihenjetek meg egy kevéssé". A tanítványok éppen evangélizációs szolgálatuk sikerén örvendeztek, amikor eljutott hozzájuk a hír, hogy Heródes megölte Keresztelő Jánost. Ez nagy fájdalmat és csalódást okozott nekik. Jézus tudta, hogy súlyos próbának tette ki hitüket azzal, hogy hagyta Keresztelő Jánost meghalni a börtönben. Szánó szeretettel nézte bánatos, könnyáztatta arcukat. Az ő szemében is könnyek voltak. Elcsukló hangon mondta: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31).
A Galileai-tenger északi csücskénél, Betsaida közelében volt egy elhagyatott, üde, tavaszi zöldben pompázó vidék, amely nyugalmat kínált Jézusnak és tanítványainak. Erre a helyre indultak csónakjukkal a tavon át. Itt a kavargó tömegtől távol megpihenhettek. A farizeusok ellenségeskedésétől és vádaskodásától nem zavarva figyelhettek Jézus szavaira a tanítványok. Remélték, hogy itt egy kis ideig élvezhetik Uruk társaságát.
Jézus csak egy rövid ideig volt egyedül szeretett tanítványaival. Ó, milyen drága volt nekik az a néhány perc! Beszélgettek az evangélium munkájáról, és arról, hogy miként tehetnék eredményesebbé evangélizáló szolgálatukat. Amikor Jézus megkínálta őket az igazság kincseivel, a mennyei erőtől új életre keltek, szívük reménnyel és bátorsággal telt meg.
A sokaság azonban csakhamar újra Jézus keresésére indult. Feltételezték, hogy ott van, ahova máskor is visszavonult, ezért a nép utánament. Meghiúsult Jézus reménye, hogy egy
19
órácskát pihenhet. De a juhok jó Pásztorának tiszta, könyörületes szíve mélyén csak szeretet és szánalom volt e nyugtalan, szomjazó lelkek iránt. Egész nap szolgált nekik. Este pedig elbocsátotta őket, hogy hazamehessenek pihenni.
A Megváltó, aki teljesen mások szolgálatára szentelte életét, szükségét érezte annak, hogy olykor szakadatlan munkálkodásával és az emberek bajainak kezelésével felhagyva Atyja felé forduljon, nála megpihenjen, vele zavartalanul beszélgessen. Amikor a tömeg, amely követte, eltávozott, Ő kiment a hegyekbe, és ott, ahol egyedül volt Istennel, imában öntötte ki szívét; e szenvedő, bűnös, szegény emberekért imádkozott.
Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy az aratni való sok, de a munkás kevés, nem szakadatlan munkálkodásra sürgette őket, hanem erre: "Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9:38). Kimerült munkásaihoz ma is olyan szánakozva szól, mint egykor első tanítványaihoz: "Jertek el csupán ti magatok... és pihenjetek meg egy kevéssé".
Mindazoknak, akik Istentől tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a természettel való kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensőséges beszélgetésre. Általuk egy olyan életnek kell megmutatkoznia, amely szokásaiban, életformájában egészen más, mint a világé. Ezért személyes tapasztalatból kell megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát. Ezt mondja: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11). Így lehet eredményesen felkészülni Isten szolgálatára. Aki a rohanó tömeg közepette és az élet mérhetetlen sok tennivalójának hordozása közben így felüdül, az a világosság és békesség légkörében él. Új erőt kap mind fizikailag, mind szellemileg. Élete jó illatot áraszt, és az a mennyei erő, amelyről bizonyságot tesz, megérinti az emberek szívét.
4. A hit érintése
"Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok (Mt 9:21). Egy szegény asszony mondta ezt, akinek tizenkét éve tartó betegsége terhessé tette az életét. Minden vagyonát orvosokra és gyógyszerekre költötte, de hasztalan. Gyógyíthatatlannak nyilvánították Amikor hallott a nagy Orvosról, reménye újjáéledt. Úgy gondolkodott, hogy ha csak közelébe férkőzhet, és beszélhet vele, meggyógyul.
Krisztus útban volt Jairus, a zsidó rabbi háza felé. Jairus esdve kérte, hogy jöjjön el hozzá, és gyógyítsa meg a leányát. A megtört szívű apa könyörgése: "Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon" (Mk 5:23) - megindította Krisztus szerető, megértő szívét. Azonnal útnak indult a főemberrel.
Csak lassan haladtak, mert a tömeg minden oldalról szorongatta Krisztust. A Megváltó áttörte magát a tömegen, és megközelítette azt a helyet, ahol a szerencsétlen asszony állt. Mindeddig hiába próbált újra és újra Jézus közelébe férkőzni. Most itt volt az alkalom, de nem tudta hogyan szólítsa meg. Nem akarta feltartóztatni a lassan haladó Jézust. De úgy hallotta, hogy ha megérintik ruháját, gyógyító erő árad belőle. Attól való féltében, hogy elszalasztja a gyógyulás egyetlen alkalmát, előretolakodott ezt mondva magában: "Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok".
Krisztus ismerte az asszony minden gondolatát, és arra ment, ahol az asszony állt. Tudott nagy ínségéről, és alkalmat adott neki hite gyakorlására.
Az asszony az előtte elhaladó Jézus felé nyúlt, és pusztán ruhája szegélyét sikerült megérintenie. Abban a pillanatban tudta, hogy meggyógyult. Erre az egy érintésre
20
összpontosította egész hitét. Fájdalma és elesettsége azon nyomban megszűnt. Megborzongott, mintha elektromos áram hullámzott volna át egész lényén. Teljesen egészségesnek érezte magát. "Megérzé testében, hogy kigyógyult bajából" (Mk 5:29).
A hálás asszony köszönetet akart mondani a csodálatos Gyógyítónak, aki ebben az egyetlen érintésben többet adott neki, mint az orvosok tizenkét hosszú év alatt. De nem mert megszólalni. Szívében hálával megpróbált elhúzódni a tömegtől. Egyszer csak Jézus megállt, és körülnézve megkérdezte: "Ki az, aki engem illete?"
Péter meglepetten nézett Jézusra, és így válaszolt: "Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete?" (Lk 8:45).
"Illete engem valaki - mondta Jézus -, mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem" (46. vers). Különbséget tudott tenni a hit érintése és a vigyázatlan tömeg véletlen érintése között. Valaki határozott céllal érintette meg, és választ kapott.
Krisztus nem a saját tájékoztatása végett tette fel a kérdést. Tanítást akart adni a népnek, tanítványainak és az asszonynak. Reményt kívánt ébreszteni a megpróbált asszonyban. Tudatosítani akarta benne, hogy a hit volt az, ami gyógyító erőt hozott. Az asszony bizalma nem maradhatott észrevétlenül. Istent kellett hálás beismerésének megdicsőítenie. Krisztus tudatni akarta vele, hogy helyesli hitből fakadó cselekedetét. Nem akarta, hogy csak részleges áldással távozzék el. Tudnia kellett, hogy Jézus ismeri szenvedését; hogy szánakozva szereti, és helyesli, hogy hisz hatalmában: hiszi, hogy Krisztus minden bajától korlátlanul meg tudja szabadítani azt, aki hozzá jön.
Jézus az asszony felé fordult, és hallani akarta, ki érintette meg. Az asszony - látva, hogy nincs kibúvó - remegve lépett elő, és Jézus lábához vetette magát. A hála könnyeit hullatva elmondta neki ott mindenki előtt, miért érintette meg ruháját, és miként gyógyult meg azonnal. Félt, hogy Jézus ruhájának megérintése vakmerő cselekedet volt. De egyetlen rosszalló szó sem hangzott el Krisztus ajkáról. Csakis jóváhagyásról tanúskodtak szavai. Ezek a szavak az emberi szenvedést igazán megértő, szerető szívből fakadtak. "Bízzál leányom - szólt kedvesen -, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!" (48. vers). Óh, milyen vigasztalóak voltak ezek a szavak! Attól való félelme, hogy megsértette Jézust, nem mérgezte meg örömét.
A Jézus körül tolongó kíváncsi tömeg nem kapott éltető erőt. A szenvedő asszony azonban, aki hittel érintette meg Jézust, meggyógyult. A lelki dolgokban is ez a különbség a véletlen kapcsolat és a hit érintése között. Ha Krisztusban csupán mint a világ Megváltójában hiszünk, lelkünk soha nem fog meggyógyulni. A hit, amely üdvösséghez vezet, nem csupán az evangélium igazságainak puszta elfogadása. Az igazi hit az, amely személyes Megváltójaként fogadja el Krisztust. Isten azért adta egyszülött Fiát, hogy mivel hiszek, el ne vesszek, hanem örök életem legyen (Jn 3:16). Amikor Krisztushoz fordulok, ahogy Igéje javasolja, hinnem kell, hogy megmentő kegyelmében részesít. Azt az életet, amelyet most élek, "az Isten Fiában való hitben" kell élnem, "aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal 2:20).
Sokan a hitet csak állásfoglalásnak tartják. A megmentő hit azonban egyezség, amely által azok, akik befogadják Krisztust, szövetséges viszonyba lépnek Istennel. Az élő hit az erő fokozódását, a gyermeki bizalmat jelenti, amely által Krisztus kegyeméből a lélek diadalmas hatalommá lesz.
A hit erősebb, mint a halál. Ha a betegek hitben a hatalmas Gyógyítóra néznek, az eredmény csodálatos lesz. E hit nyomán testük és lelkük megelevenedik.
21
A rossz szokások rabjainak ne reménytelenségről és gyorsan közeledő pusztulásról beszéljünk. Inkább irányítsuk tekintetüket Krisztusra! Hívjuk fel figyelmüket a menny dicsőségére! Ez többet fog tenni e tehetetlen és látszólag reménytelen betegek testének és lelkének megmentésére, mint a sírral való rémisztgetés.
"Az ő irgalmasságából tartott meg minket"
Egy százados szolgája gutaütötten feküdt. A rómaiaknál a szolgák rabszolgák voltak. A piacon adták és vették őket. Sokszor durván és méltánytalanul bántak velük. De ez a százados szívből ragaszkodott szolgájához, és nagyon szerette volna, ha meggyógyul. Hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Sohasem látta a Megváltót, de az, amit hallott róla, hitet ébresztett benne. Ez a római meg volt győződve arról, hogy a zsidók vallása - túlzott formaság-tiszteletük ellenére - különb, mint az övé. Már korábban áttörte a nemzeti előítélet és gyűlölet korlátait, amely válaszfalat emelt a győzők és a legyőzött nép közé. Tiszteletet tanúsított az Istennek való szolgálat iránt, és a zsidókhoz mint Isten imádóihoz, kedves volt. A hallomásból ismert krisztusi tanításban megtalálta azt, ami lelkének hiányzott. Egész lelkével itta a Megváltó szavait. De méltatlannak tartotta magát arra, hogy Jézushoz közeledjék, így a zsidók véneinek szólt, kérjék meg Jézust, hogy gyógyítsa meg szolgáját.
A vének az ügyet Jézus elé tárták, és hangsúlyozták, hogy a százados méltó erre, "mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk" (Lk 7:4-5).
Útban a százados háza felé Jézus ezt az üzenetet kapta a századostól: "Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (6. vers).
A Megváltó azonban csak ment tovább; a százados pedig személyesen jött, hogy e szavakkal egészítse ki üzenetét: "Magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek", "hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy, és a másiknak: Jössz te, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi" (7. vers; Mt 8:8-9).
"Én a római hatalmat képviselem, és katonáim a legfőbb tekintélyt tisztelik bennem. Így képviseled Te is a végtelen Isten hatalmát, és minden teremtett lény engedelmeskedik szavadnak. Te megparancsolhatod a betegségnek, hogy távozzék, és az engedelmeskedik neked. Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám!"
"Legyen néked a te hited szerint - szólt Jézus. - És meggyógyult annak szolgája abban az órában" (13. vers).
A zsidó vének beajánlották a századost Jézusnak, mert "szereti a mi nemzetünket." "Méltó - mondták, mert a zsinagógát is ő építtette nékünk." A százados pedig ezt mondta magáról: "Nem vagyok méltó" (Lk 7:4-6). De azért nem félt Jézustól segítséget kérni. Nem a saját jóságában bízott, hanem a Megváltó irgalmában. Egyetlen érve nagy ínsége volt.
Ugyanígy jöhet minden ember Krisztushoz. "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket" (Tit 3:5). Vajon úgy érzed, hogy bűnös voltod miatt nem remélheted, hogy Isten megáld? Ne felejtsd el, hogy Krisztus azért jött a földre, hogy a bűnösöket megmentse! Semmi sem szól mellettünk Isten előtt. Egyetlen mentségünk, amelyet most és mindig felhozhatunk: teljes tehetetlenségünk, ami megváltói hatalmát szükségessé teszi. Minden magabízásunkat feladva a Golgota keresztjére tekinthetünk, és elmondhatjuk:
"Adni semmit nem tudok, Keresztfádra borulok."
22
"Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek" (Mk 9:23). A hit köt össze bennünket a
mennyel, és ad erőt, hogy meg tudjunk küzdeni a sötétség hatalmaival. Isten Krisztusban lehetővé tette minden rossz jellemvonás megfékezését, és minden kísértés legyőzését, bármilyen erős legyen is az. De sokan gyengének érzik hitüket, és ezért távol maradnak Krisztustól. Elesettségük és méltatlanságuk tudatában bízzák magukat könyörületes Megváltójuk irgalmára! Ne önmagukra nézzenek, hanem Krisztusra! Aki az emberek közt járva betegeket gyógyított és démonokat űzött ki, ma is ugyanaz a hatalmas Megváltó. Ragadják meg ígéreteit, mint az élet fájának leveleit: "Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Amikor hozzá fordulsz, hidd el, hogy Ő elfogad, mert megígérte. Míg ezt teszed, nem pusztulhatsz el - soha.
"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Róm 5:8).
És "ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:31-32).
"Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban" (Róm 8:38-39
"Megtisztíthatsz engem!"
A Keleten ismert összes betegség közül a lepra volt a legfélelmetesebb. E gyógyíthatatlan, ragályos betegség és az áldozatain látható iszonyatos hatás a legbátrabbakat is félelemmel töltötte el. A zsidók azt tartották, hogy ez a betegség Isten büntetése, és ezért "csapásnak", "Isten ujjának" nevezték. Mélyen gyökerezőnek, kiirthatatlannak, halálosnak, a bűn szimbólumának tekintették.
A ceremoniális törvény a leprást tisztátalannak tartotta. Amit csak érintett, tisztátalan lett. Lehelete megfertőzte a levegőt. A leprást kizárták az emberi településekről, mintha már meghalt volna. A lepragyanúsnak meg kellett mutatnia magát a papoknak. Az ő feladatuk volt őt megvizsgálni és ügyében dönteni. Leprásnak nyilvánítása esetén elkülönítették családjától, elszakították Izrael gyülekezetétől, és csak a hozzá hasonló szerencsétlenekkel érintkezhetett. Királyokkal és főemberekkel sem tettek kivételt. E rettenetes betegségtől megtámadott uralkodónak meg kellett válnia a királyi pálcától és a társadalomtól.
A leprásnak barátaitól és rokonaitól elszakítva kellett hordoznia betegsége átkát. Köteles volt közhírré tenni saját nyomorúságát, ruháját megszaggatni, és figyelmeztető jelt adni, hogy mindenki elmenekülhessen fertőző közelségéből! A magányos száműzött gyászos "tisztátalan! tisztátalan!" kiáltása olyan jeladás volt, amelyet félelemmel és borzadállyal hallgattak az emberek.
Azon a vidéken, ahol Jézus munkálkodott, sok ilyen nyomorult volt; és amikor szolgálatának híre eljutott hozzájuk, egyikük szívében ébredezni kezdett a hit: Ha elmehetne Jézushoz, talán meggyógyulna. De hogyan találhatja meg Jézust? Akit örökös elszigeteltségre ítéltek, miként lépjen a Gyógyító elé? És vajon meggyógyítja-e Krisztus? Nem átkozza-e meg, ahogy a farizeusok, sőt még az orvosok is tették? Nem fogja-e arra inteni, hogy tűnjék el az emberi településekről?
A leprásnak minden eszébe jutott, amit Jézusról hallott. Jézus senkit sem küldött el, aki segítségért fordult hozzá. Ez a nyomorult ember elhatározta, hogy megkeresi a Megváltót. A
23
városokba ugyan nem mehet be, de talán elé kerülhetne valamilyen hegyi ösvényen, vagy rátalálhat, amikor a városon kívül tanít! Sok az akadály, de ez egyedüli reménye.
A leprás - távol állva - elkap néhány szót a Megváltó ajkáról. Látja, amint kezét a betegekre helyezi. Látja a sántákat, bénákat és a különböző betegségekben haldoklókat egészségesen felkelni, dicsőítve Istent a szabadulásért. Hite erőre kap. Egyre közelebb húzódik a Jézust hallgató tömeghez. Elfeledkezik az őt korlátozó rendelkezésekről, az emberek biztonságáról, és arról is, hogy mindenki fél tőle. Csak az a boldog reménység él benne, hogy meggyógyul.
A leprás undorító látványt nyújt. A betegség ijesztő sebeket ejtett rajta. Borzasztó rothadó testére nézni. Amint meglátják, az emberek hanyatt-homlok menekülnek. Rémületükben egymást lökdösik, nehogy hozzájuk érjen. Egyesek megpróbálják Jézustól elzárni, de hiába. Se nem látja, se nem hallja őket. Észre sem veszi utálkozó tekintetüket. Csak Isten Fiát látja, csak a haldoklót életre hívó hangot hallja.
Jézushoz furakodva, lábához veti magát, és így kiált: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem."
És Jézus válaszol: "Akarom, tisztulj meg!", és kezét reá helyezi (Mt 8:2-3).
Abban a pillanatban valami változás történik a leprással. Vére egészséges, idegei érzékenyek, izmai erősek lettek. Bőrének felületén a leprára jellemző természetellenes fehér pikkelyek eltűntek, és teste olyan lett, mint egy kisgyermeké.
Csak szerezzenek a papok tudomást a leprás meggyógyításáról, Krisztus iránti gyűlöletből lelkiismeretlen ítéletet hoznának! Jézus tárgyilagos döntést akar. Ezért megtiltja az embernek, hogy bárkinek is beszéljen gyógyulásáról, hanem késedelem nélkül jelentkezzék áldozatával a templomban, még mielőtt a csodáról bármilyen szóbeszéd elterjedne. Mielőtt a papok ilyen áldozatot elfogadhattak, a leprást megvizsgálva igazolniuk kellett, hogy teljesen meggyógyult.
A vizsgálat megtörtént. A leprást számkivetésre ítélő papok most tanúsították, hogy meggyógyult. Családja és a társadalom visszafogadta. Az egészség ajándéka nagyon drága volt neki. Örült férfias erejének és családja körébe való visszatérésének. Jézus figyelmeztetése ellenére nem tudta tovább titkolni gyógyulása tényét, és hirdette annak hatalmát, aki meggyógyította.
Amikor ez az ember Jézushoz fordult, "tele volt poklossággal". E halálos méreg átjárta egész testét. A tanítványok meg akarták a Mestert óvni attól, hogy hozzáérjen; mert aki leprást érintett, maga is tisztátalan lett. Jézus ráhelyezte kezét a leprásra, de nem fertőződött meg. A leprás pedig megtisztult. Így van ez a bűn poklosságával is, e halálos betegséggel, amelynek gyökerei mélyre nyúlnak. Emberi erővel nem lehet kigyógyulni belőle. "Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény" (Ésa 1:5-6). Jézus, aki azért jött, hogy az emberek között éljen, nem fertőződött meg. Jelenléte gyógyító erő volt a bűnös számára. Aki lábához esve hittel könyörög: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem", meghallja a választ: "Akarom, tisztulj meg!"
Egyes esetekben Jézus nem azonnal árasztotta a kért áldást a hozzá forduló betegre. De a leprás abban a pillanatban meggyógyult, mihelyt kérte. Lehet, hogy földi áldásokért mondott imánkra késik a válasz, vagy Isten valami mást ad, mint amit kérünk, de nem így van ez akkor, ha bűntől való szabadulásért könyörgünk. Isten ki akar bennünket gyógyítani a bűnből, hogy gyermekeivé formáljon és képessé tegyen bennünket a szent életre. Krisztus önmagát adta "a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és
24
a mi Atyánknak akarata szerint" (Gal 1:4). "És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle" (1Jn 5:14-15).
Jézus rátekintett a csüggedtekre, a fájó szívűekre, a reményvesztettekre, és azokra, akik földi örömökkel próbálták elnémítani a lélek sóvárgását. Meghívta őket, hogy nála nyugalmat találjanak.
"Nyugalmat találtok"
Kedvesen biztatta a küszködőket: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29).
Krisztus e szavakat minden emberhez szólta. Mindegyikük megviselt, megterhelt, akár tudja, akár nem. Mindenkire nehezednek olyan terhek, amelyeket csak Krisztus tud levenni róluk. A legsúlyosabb nyűg a bűnteher. Megsemmisülnénk, ha azt egyedül kellene hordanunk. De a Bűntelen Lény helyünkbe lépett, és "az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:6).
Bűneink terhét Jézus hordozta. Ő leveszi e terhet fáradt vállunkról. Ő nyugalmat ad nekünk. A gond és fájdalom terhét is Ő hordozza. Hív, hogy adjuk át neki minden gondunkat, mert Ő szívén visel minket.
Idősebb testvérünk az örökkévalóság trónjánál van. Szemmel tart minden egyes lelket, aki mint Megváltójára tekint reá. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengeségeit, tudja, mire van szükségünk, és hogy miben áll a kísértések súlyos volta. Hiszen "hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.). Jézus őrködik feletted, Isten remegő gyermeke! Sátán megkísért? Jézus megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebeztek? Ő meggyógyít. Az Úr, aki "elrendeli a csillagok számát", "meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket" (Zsolt 147:4.3).
Bármi aggaszt és bánt, ügyedet tárd az Úr elé, és akkor erőt kapsz a próbák elviseléséhez. Szorult helyzetedből és nehézségeidtől való szabadulásra is módot találsz. Minél gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzed magad, annál erősebb leszel az Ő erejében. Minél súlyosabbak a terheid, annál áldottabb lesz a nyugalom, amikor átadod ezeket a terheket a Teherhordozónak.
A körülmények barátokat elszakíthatnak egymástól. A széles tenger háborgó hullámai köztük és köztünk csapkodhatnak. De semmilyen körülmény, semmilyen távolság nem választhat el bennünket a Megváltótól. Bárhol vagyunk, Ő mellettünk van, hogy támogasson, megőrizzen, védelmezzen és bátorítson. Krisztus jobban szereti megváltottait, mint az anya gyermekét. Kiváltságunk, hogy megnyugodjunk szeretetében, és ezt tudjuk mondani: "Bízni fogok Őbenne, mert Ő életét adta értem."
Az emberi szeretet változékony, de Krisztus szeretete nem változik. Amikor segítségért kiáltunk hozzá, Ő kinyújtja kezét, hogy megmentsen bennünket.
"Mert a hegyek eltávoznak, És a halmok megrendülnek; De az én irgalmasságom tőled el nem távozik, És békességem szövetsége meg nem rendül, Így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:10).
25
5. A lélek gyógyítása
Sokan azok közül, akik Krisztus segítségét kérték, saját maguk okozták betegségüket. Krisztus mégsem fordult el tőlük. Amikor Krisztus ereje átjárta e betegeket, felismerték bűneiket, és sokan nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is meggyógyultak.
Köztük volt a kapernaumi gutaütött is. Már nem is remélte, hogy meggyógyul, akárcsak a bélpoklos. Betegsége bűnös életének következménye volt, és szenvedését súlyosbította a bűntudat. Hiába könyörgött a farizeusoknak és az orvosoknak, hogy könnyítsenek rajta. Gyógyíthatatlannak mondták ki, bűnösnek ítélték, és kijelentették, hogy Isten haragja miatt meg fog halni.
A gutaütött kétségbe volt esve. Ám hallott Jézus cselekedeteiről. Mások, olyan bűnösök, tehetetlenek, mint amilyen ő is, meggyógyultak, és kezdte hinni, hogy ő is meggyógyulhat, ha elviszik a Megváltóhoz. Reménye azonban alábbhagyott, amikor eszébe jutott, hogy mitől beteg; mégsem tett le teljesen a gyógyulás lehetőségéről.
Mélységesen vágyott arra, hogy letehesse bűneinek terhét. Nagyon szeretett volna Jézussal találkozni, bűnei bocsánatáról megbizonyosodni, és a mennyel megbékülni. Ezután szívesen élne tovább, vagy meghalna, ahogy Isten akarja.
Nem volt vesztegetni való ideje. Sorvadt teste már a halál jeleit hordta magán. Esdekelve kérte barátait, vigyék el ágyán Jézushoz. Barátai szívesen vállalkoztak e feladatra, de olyan sűrű tömeg szorongott a házban, és a ház körül, ahol a Megváltó tartózkodott, hogy a beteg és barátai nem tudtak közelébe férkőzni, vagy akár csak a hangját meghallani. Jézus Péter házában tanított. A tanítványok - szokásukhoz híven - Jézus körül ültek; "és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből" (Lk 5:17). Sokan közülük kémkedés céljából jöttek, hogy valamivel bevádolhassák Jézust. Rajtuk kívül ott tolongott a sokarcú tömeg, a tudni vágyók, a tisztelők, a kíváncsiak és a hitetlenek sokasága; különböző nemzetiségűek és a társadalom különböző rétegeiből valók. "És az Úrnak hatalma vala ővele, hogy gyógyítson" (Lk 5:17). Az élet Lelke lebegett az összegyűltek felett, de a farizeusok és a doktorok nem érzékelték jelenlétét. Nem volt hiányérzetük, és nekik nem szólt a gyógyítás. "Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen" (Lk 1:53).
Akik a gutaütöttet hordozták, újra és újra megpróbáltak utat törni a tömegen keresztül, de hiába. A beteg leírhatatlan lelki gyötrelemmel nézett szét. Hogyan adná fel a reményt, amikor a sóvárgott segítség olyan közel van?! Javaslatára barátai felvitték a ház tetejére, felbontották a tetőzetet, és leeresztették őt Jézus lábához.
A beszélgetés félbeszakadt. A Megváltó rátekintett a beteg szomorú ábrázatára, látta reá szegeződött esdeklő tekintetét. Jól ismerte a tehertől roskadozó lélek sóvárgását, hiszen Krisztus volt az, aki már otthon felébresztette lelkiismeretét. Amikor a beteg megbánta bűneit, és elhitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, a könyörületes Megváltó áldását árasztotta reá. Jézus figyelte, amint a hit első felvillanásából kibontakozik az a meggyőződés, hogy Ő a bűnös egyedüli segítője; és látta, hogy a beteg - miközben igyekszik közelébe kerülni - erőfeszítésének arányában a hite is egyre erősebbé válik. Krisztus volt az, aki ezt a szenvedő embert önmagához vonzotta. Jézus - "bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid" - szavai (Mt 9:2) kellemes zeneként hatoltak fülébe.
A bűn terhe lehull a beteg lelkéről. Lehetetlen kételkednie. Krisztus szavaiból kitűnt, hogy tud az emberi szívben olvasni. Ki tagadhatja akkor, hogy van hatalma a bűnöket megbocsátani? Remény foglalja el a kétségbeesés helyét, az öröm pedig a nyomasztó bánatét.
26
Az ember fizikai fájdalma megszűnt, és egész lénye átalakult. Több kívánsága nincs; nyugodtan, csendesen fekszik. Boldogabb annál, hogynem szólni tudna.
Sokan lélegzet-visszafojtva figyelték ennek a különös intézkedésnek minden mozzanatát. Sokan úgy érezték, hogy Jézus szavai nekik is szólnak. Hiszen az ő lelküket is beteggé tette a bűn! Ők is mélységesen szeretnének ettől a tehertől megszabadulni.
A farizeusok pedig attól való félelmükben, hogy elvesztik a tömeg feletti hatalmukat, így szóltak szívükben: "Káromlásokat szól. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?" (Mk 2:7).
Jézus, miközben rájuk szegezte tekintetét - amelytől összegörnyedtek és hátrahúzódtak - így szólt: "Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani" - a gutaütött felé fordulva folytatta: "Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza" (Mt 9:4-6).
Ekkor az az ember, akit hordágyon vittek Jézushoz, fiatalos rugalmassággal és energiával talpra állt, és azonnal felvéve "nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Sohasem láttunk ilyet!" (Mk 2:12).
Az elhaló test meggyógyításához nem kevesebb, mint teremtő erő kellett. Ugyanaz a hang, amely életre szólította a föld porából teremtett embert, életre hívta a haldokló gutaütöttet is. És ugyanaz az erő, amely megelevenítette a testét, megújította a szívét is. Aki a teremtéskor "szólt és meglett", aki "parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9), életet hirdetett a vétkeiben és bűneiben halott léleknek is. A test meggyógyítása tanúskodott arról a hatalomról, amely megújította a szívét is. Krisztus felszólította a gutaütöttet, hogy keljen fel és járjon, "hogy... megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani".
A gutaütött Krisztusban megtalálta mind lelkének, mind testének gyógyulását. Lelkileg kellett meggyógyulnia, mielőtt értékelni tudta testi egészségét. A gutaütött testének meggyógyítása előtt lelkiismeretén kellett könnyíteni, és lelkét a bűntől megtisztítani. Ezt a leckét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fizikai betegségtől szenvedők ezrei sóvárognak ma - a gutaütötthöz hasonlóan - erre az üzenetre: "Megbocsáttattak a te bűneid". Betegségük oka a bűnteher a maga nyugtalanságával és kielégítetlen vágyaival. Csak akkor könnyebbülhetnek meg, ha a lélek Orvosához fordulnak. Az a békesség, amit csakis Ő adhat, megeleveníti lelküket, és meggyógyítja testüket.
A gutaütött gyógyulása láttán az emberek úgy érezték, hogy megnyílt a menny; és feltárult előttük egy szebb élet dicsősége. Amikor a meggyógyult ember pehelysúlyként cipelve ágyát áthaladt a tömegen, minden lépésnél magasztalva Istent, az emberek hátrahúzódva adtak helyet neki, és miközben lenyűgözve bámultak rá, egymás között halkan suttogták: "Bizony csodadolgokat láttunk ma!" (Lk 5:26).
A gutaütött családjában nagy volt az öröm, amikor a meggyógyult visszatért hozzájuk, könnyedén cipelve ágyát, amelyen röviddel azelőtt óvatosan vitték el közülük. Örömkönnyeket hullatva gyűltek köré, és alig mertek hinni a szemüknek. Ott állt előttük férfikorának teljében. Karja, amelyből korábban hiányzott az élet, most azonnal engedelmeskedett akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste most üde volt, és majd kicsattant az egészségtől. Biztos, könnyed léptekkel járkált. Öröm és bizakodás vésődött minden arcvonására; lelki tisztaság és béke foglalta el a bűn és szenvedés nyomait. Boldog hálaadás szállt fel ebből a házból és Isten megdicsőült Fia által, aki visszaadta a reményvesztett reménységét és a porba sújtott erejét. Ez az ember és az egész család kész volt életét adni
27
Jézusért. Semmi kétely nem fátyolozta be hitüket, hitetlenség nem kezdte ki Krisztus iránti hűségüket, aki árnyékba borult otthonukat elárasztotta fénnyel.
Áldjad én lelkem az Urat, És egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, És el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, Meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; ... És megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Igazságot cselekszik az Úr, És ítéletet minden elnyomottal... Nem bűneink szerint cselekszik velünk, És nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint... Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; Megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (Zsolt 103:1-14).
"Akarsz-é meggyógyulni?"
"Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását" (Jn 5:2-3).
A tó vize bizonyos időközökben felkavarodott. A közhiedelem szerint ezt valamilyen természetfölötti hatalom okozta. Azt is hitték, hogy aki a víz felkavarodása után először lép a vízbe, meggyógyul, bármi legyen is a betegsége. A betegek százai látogattak el erre a helyre; de amikor a víz zavaros lett, a betegek tömegei a tóhoz tódulva eltaposták a gyengébb férfiakat, nőket és gyermekeket. Sokan még csak a tó közelébe sem tudtak jutni. Sokan pedig, akiknek sikerült eljutniuk a tóig, meghaltak a szélén. A tó körül menedékhelyek épültek, hogy a betegek védelmet találhassanak a nappali hőség és az éjszakai hideg ellen. Egyesek ezekben a fedett csarnokokban töltötték az éjszakát, és a gyógyulás hiú reményében nap mint nap a tó széléhez kúsztak.
Jézus éppen Jeruzsálemben volt. Egyedül járkált: láthatóan elmélkedett és imádkozott. Közben a tóhoz ért. Meglátta a szerencsétlen betegeket, akik lesték azt, amit gyógyulásuk egyedüli lehetőségének véltek. Jézus szerette volna gyakorolni gyógyító hatalmát, és minden beteget meggyógyítani. De éppen szombat volt. Tömegek mentek istentiszteletre a templomba, és Jézus tudta, hogy az ilyen cselekedet - a gyógyítás - fellobbantja a zsidók előítéletét, és munkájának hamar véget vetnek.
De a Megváltó meglátott egy különlegesen súlyos esetet: egy harmincnyolc esztendeje tehetetlen, rokkant embert. Betegsége nagyrészt saját bűnös életmódjának következménye volt, és az emberek Isten büntetését látták benne. Hosszú éveket élt meg nyomorultan, egyedül, társtalanul, az Isten kegyelméből való kitaszítottság érzésével. Amikor a víz felkavarodása várható volt, tehetetlenségén szánakozó emberek elvitték a csarnokokhoz. A kedvező pillanatban azonban nem volt ott senki, aki segített volna neki. Látta a víz fodrozódását, de sohasem tudott a tó szélénél tovább jutni. Mások, az erősebbek, megmártóztak előtte a vízben. A szegény, tehetetlen beteg nem tudott versenyezni a tülekedő,
28
önző tömeggel. Örökös próbálkozása, amely egyetlen célpontra irányult, szorongása, folytonos csalódása régen felemésztette maradék erejét is.
A beteg ott feküdt matracán, és egyszer-egyszer felemelve fejét szemét a tóra meresztette. Egyszer csak egy kedves, szánakozó arc hajolt fölé, és "akarsz-é meggyógyulni?" szavai megragadták figyelmét. Reménység ébredt szívében. Érezte, hogy valamilyen módon segítséget kap. De a bizakodás fénye csakhamar elhalványult. Eszébe jutott, hányszor próbált eljutni a tóhoz, és most már nincs sok kilátása arra, hogy megéri a víz újbóli felkavarodását. Ernyedten fordult el, és így szólt: "Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem."
Jézus erre ennyit mondott: "Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!" A beteg megújult reménnyel nézett Jézusra, akinek tekintetéhez, hangjához nem volt fogható. Puszta jelenlétéből szeretet és erő sugárzott. A rokkant ember megragadta hitével Krisztus szavait. Szó nélkül engedelmeskedett, és minden tagja engedett akaratának.
Minden idegszálát és izmát új élet járta át; béna tagjai egészségesen mozdultak meg. Talpra ugrott és biztos, könnyed léptekkel indult el, dicsérve Istent és örvendezve megújult erejének.
Jézus a gyógyítás előtt semmiféle bizonyítékát nem adta isteni hatalmának. Az ember mondhatta volna: Uram, ha meggyógyítasz, engedelmeskedem szavadnak. Kételkedésével elvesztette volna a gyógyulás egyetlen lehetőségét. De nem! Ez az ember hitt Krisztus szavaiban, elhitte, hogy meggyógyult. Azonnal cselekedni próbált, és Isten erőt adott neki. Akart járni, és járt is. Követte Krisztus parancsát, és meggyógyult.
A bűn elszakított bennünket Istentől, az Élettől. Lelkünk megbénult. Önerőből mi sem tudunk jobban szent életet élni, mint ahogyan a tehetetlen ember sem tudott járni. Sokan felismerik tehetetlenségüket; sóvárognak olyan lelki életre, amellyel összhangba kerülhetnének Istennel, és ezt iparkodnak elérni, de hiába. Kétségbeesve kiáltanak fel: "Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?" (Róm 7:24). Ti csüggedő, küszködő emberek, tekintsetek fel! A Megváltó a vére által megvásárolt emberek fölé hajolva kimondhatatlan szeretettel és szánalommal mondja: "Akarsz-é meggyógyulni?" Neked is mondja, hogy kelj fel gyógyultan és békés szívvel! Ne várj addig, amíg gyógyultnak nem érzed magad! Higgy a Megváltó szavában! Akard, amit Krisztus akar! Akard szolgálni Őt! És miközben Igéjének szavai szerint cselekszel, erőt kapsz. Bármi legyen az a régóta tartó bűnös szokás vagy eluralkodó szenvedély, amely megkötözte tested-lelked, Krisztus meg tud és meg akar szabadítani. Életet lehel a bűnei miatt "holt" lélekbe (Ef 2:1). Megszabadítja a gyengesége, a balszerencséje vagy a bűnei által láncra vert foglyot.
A bűntudat gyökereiben mérgezte meg az életet. De Krisztus ezt mondja: "Elveszem bűneidet; békességet adok neked. Megvásároltalak vérem árán. Enyém vagy. Kegyelmem megerősíti meggyengült akaratodat; megszabadítalak a bűntudattól." Amikor kísértések törnek rád, amikor gondok és problémák vesznek körül, amikor levert és csüggedt vagy, és már-már erőt vesz rajtad a kétségbeesés, tekints Jézusra, és az Ő jelenlétének fénye szétoszlatja a téged körülzáró sötétséget! Amikor a bűn akarja uralni lelkedet, és megterheli lelkiismeretedet, tekints a Megváltóra! Kegyelme elég a bűn legyőzéséhez. Bár még kétségektől remegsz, fordulj hozzá hálás szívvel! Ragadd meg a felkínált reménységet! Krisztus szeretne befogadni családjába. Ereje segít gyengeségedben; Ő vezetni fog lépésről lépésre. Tedd kezedet az övébe, és engedd, hogy vezessen!
Sohase érezd azt, hogy Krisztus távol van! Ő mindig közel van. Szeretete körülvesz. Keresd Őt! Ő szeretné, ha megtalálnád. Ő nemcsak azt akarja, hogy ruháját érintsd meg, hanem azt is, hogy állandóan vele járj.
29
"Eredj el, és többé ne vétkezzél"
A sátoros ünnep épp hogy véget ért. Jeruzsálemben a papok és rabbik Jézus elleni cselszövése kudarcba fulladt. Amikor az est beköszöntött, "mindnyájan hazamenének. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére" (Jn 7:53; 8:1).
Jézus szeme elől eltűnt a felbolydult, kavargó város, a kíváncsi tömeg és az álnok rabbik csapata. A Mester kiment az olajfás kertek csendjébe, ahol egyedül lehetett Istennel. De reggel korán visszatért a templomba; és amikor a tömeg körülfogta, leült és tanította őket.
De csakhamar félbeszakították. Egy sereg farizeus és írástudó közeledett hozzá, egy rémült asszonyt vonszolva, akit könyörtelen, éles szavakkal vádoltak a hetedik parancsolat megsértése miatt. Jézus elé taszították, és tiszteletet színlelve így szóltak: "Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?" (Jn 8:4-5).
Színlelt tiszteletük Jézus megsemmisítését célzó cselszövést leplezett. Ha Jézus felmenti az asszonyt, meg lehet Őt vádolni, hogy semmibe veszi Mózes törvényét. Ha pedig halálra méltónak ítéli, bevádolhatják a rómaiaknál azzal, hogy az egyedül Rómát megillető hatalomra formál jogot.
Jézus nézte a jelenetet - a szégyenkező, reszkető áldozatot, a durva arcvonású, minden emberi érzést nélkülöző méltóságokat. Makulátlan, tiszta lelke megborzadt ettől a látványtól. Mintha nem is hallotta volna a kérdést, lehajolt, és a földre szegezve tekintetét, írni kezdett a porba.
Jézus késlekedése és látszólagos közömbössége miatt türelmetlen vádlók közelebb húzódtak, hogy nyomatékosan figyelmébe ajánlják az ügyet. De amint tekintetük - követve Jézusét - lába elé esett, megnémultak. Ott látták leírva saját életük bűnös titkait.
Jézus felnézett, és szemét a cselszövő vénekre szegezve mondta: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (7. vers). Majd lehajolva tovább írt.
Jézus nem hagyta figyelmen kívül a mózesi törvényt, és Róma tekintélyét sem sértette meg. A vádlók vereséget szenvedtek. Most, hogy színlelt szentségük köntöse lehullott, ott álltak bűnösen és elmarasztalva a végtelen tisztaság előtt. Attól félve, hogy életük titkolt gonoszsága a tömeg tudomására jut, lehajtott fejjel és lesütött szemmel elsompolyogtak, áldozatukat a könyörületes Megváltónál hagyva.
Jézus felemelkedett, és az asszonyra tekintve így szólt: "Hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (10-11. vers).
Az asszony félelemtől meggörnyedve állt Jézus előtt. Jézusnak e szavai - "aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" - halálos ítéletként hatottak rá. Nem mert a Megváltó szemébe nézni. Némán várt a sorsára. Meglepetten látta, hogy vádlói szótlanul és zavartan elvonulnak. S ezután ezeket a biztató szavakat hallotta: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" Megindultan vetette magát Jézus lábához, és zokogástól elcsukló hangon elrebegte szeretettől áthatott háláját, és keserű könnyek közt vallotta meg bűneit.
Új élet kezdete volt ez számára - a tisztaság, a béke és az Istennek szentelt élet kezdete. Ennek az elbukott embernek a felemelésével Jézus nagyobb csodát művelt, mint a legsúlyosabb fizikai betegség meggyógyítása. A lelki betegséget gyógyította meg, amelynek örök halál lett volna a vége. Ez a bűnbánó asszony Jézus egyik legrendíthetetlenebb követője lett. Önfeláldozó szeretettel és hűséggel fejezte ki háláját Jézus megbocsátó irgalmáért. A világ csak megvetette és kigúnyolta ezt a megtévedt asszonyt, de a bűntelen Lény, Jézus
30
megszánta gyengeségét, és segítő kezet nyújtott felé. Míg a képmutató farizeusok megbélyegezték, Jézus így szólt hozzá: "Eredj el és többé ne vétkezzél!"
Jézus ismeri minden ember körülményeit. Minél bűnösebb az ember, annál nagyobb szüksége van a Megváltóra. Isteni szíve azokkal törődik a legnagyobb szeretettel és megértéssel, akik a legkilátástalanabbul bonyolódtak bele az ellenség hálójába. Saját vérével pecsételte meg az emberi nem felszabadítási dokumentumát.
Jézus nem akarja, hogy az ellenség kísértéseinek játékszerei legyenek azok, akikért ilyen nagy árat fizetett. Nem akarja, hogy vereséget szenvedjünk és elpusztuljunk. Aki megzabolázta az oroszlánokat a vermükben, és aki hű tanúival ott járt az izzó lángok között, rajtunk is éppúgy kész segíteni, hogy megfékezze a lényünkben rejlő gonoszságot. Ma ott áll a kegyelem oltáránál, és Isten elé tárja a tőle segítséget várók imáját. Egyetlen könnyező, bűnbánó embert sem utasít el. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki bocsánatért és gyógyulásért hozzá fordul. Senkinek sem mondja el mindazt, amit tud róla, hanem minden remegő emberbe bátorságot akar önteni. Mindenki, aki csak akarja, erőt kaphat Istentől és békét köthet Istennel, és Isten is kész békét kötni vele.
Mindenkit, aki hozzá menekül, Jézus megment a vádló, perlekedő nyelvektől. Sem ember, sem gonosz angyal nem gáncsolhatja őket. Krisztus lényükbe ötvözi saját Isten-ember lényét. Az Isten trónjáról sugárzó fényben állnak a csodálatos Bűnhordozó mellett.
Jézus Krisztus vére megtisztít "minden bűntől" (1Jn 1:7).
"Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:33-34).
Krisztus megmutatta, hogy abszolút úr a szél, a hullámok és a démonoktól megszállott emberek felett. Ő, aki lecsendesítette a vihart és a háborgó tengert, békét parancsol a Sátán által meggyötört és lesújtott lelkeknek.
Jézus a kapernaumi zsinagógában küldetéséről - a bűn foglyainak szabadításáról - beszélt. Szavait rémült kiáltás szakította félbe. Egy őrült ugrott ki az emberek közül, és így kiáltott: "Ah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje" (Mk 1:24).
Jézus megdorgálta a démont. Ezt mondta: "Némulj meg, és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit" (Lk 4:35).
Ez az ember is saját életmódjában kereshette nyomorúságának okát. Elbűvölték a bűn kínálta élvezetek, és azt gondolta, hogy az életből nagyszerű karnevált csinálhat. Az iszákosság és a léhaság megrontotta lényének nemes vonásait, és Sátán teljesen hatalmába kerítette őt. Túl későn kezdte a lelkiismeret furdalni. Amikor már szívesen lemondott volna vagyonról és szórakozásról, hogy visszanyerje emberi méltóságát, képtelen volt kimenekülni Sátán szorításából.
A Megváltó közelsége felébresztette benne a szabadulás utáni vágyat, de a démon ellenszegült Krisztus hatalmának. Amikor az ember Jézushoz akart segítségért fordulni, azt mondta, amit a gonosz lélek mondatott vele, és az ember félelmében kiáltozott. Az ördögtől megszállott ember Jézusban megsejtette azt a Valakit, aki megszabadíthatja. De amikor meg akarta fogni azt a csodálatos kezet, egy másik akarat visszatartotta, és más szavakat mondatott vele.
Iszonyatos volt a sátáni hatalom és a saját szabadságvágya közötti küzdelem. A meggyötört ember már-már elvesztette életét az emberi mivoltától megfosztó ellenséggel
31
vívott harcban. De a Megváltó szólt; szavában erő volt, és megszabadította a foglyot. Az imént még megszállott ember teljesen lehiggadva, fegyelmezetten állt a csodálkozó emberek előtt.
Boldogan dicsérte Istent a szabadulásért. Szeme, amely nemrég még tébolyult láztól csillogott, most értelmet sugárzott, és könnyekkel telt meg. Az emberek megnémultak az ámulattól. Mihelyt szólni tudtak, így kiáltottak egymásnak: "Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?" (Mk 1:27).
Ma is tömegeket tartanak hatalmukban a gonosz lelkek, miként annak idején a kapernaumi megszállottat. Mindazok, akik szántszándékkal elfordulnak Isten parancsolataitól, Sátán uralma alá helyezik magukat. Sokan játszanak a bűnnel, és úgy gondolják, fel tudnak hagyni vele, amikor úgy tetszik nekik: de addig-addig engednek csábjainak, amíg az övékénél erősebb akarat foglyaivá lesznek, és e titokzatos hatalom láncait már képtelenek lerázni. Talán olyan tehetetlenül vergődnek valami titkos bűn vagy eluralkodó szenvedély fogságában, akárcsak az a kapernaumi megszállott.
Helyzetük mégsem reménytelen. Isten nem irányítja gondolatainkat beleegyezésünk nélkül. Minden embernek joga van eldönteni, hogy melyik hatalom uralma alá akarja helyezni magát. Senki sem süllyedt olyan mélyre, senki sem olyan aljas, hogy ne találhatna Krisztusnál szabadulásra. A megszállott - imádkozás helyett - csak a Sátán szavait tudta kimondani; de Isten hallotta a szív ki nem mondott esdeklését. Egyetlen sóvárgó kiáltást sem hagy Isten figyelmen kívül, ha az esdeklés nem is formálódik szavakká. Nem lesz Sátán martaléka és gyengeségében nem marad magára senki, aki Istennel szövetségre lép.
"Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?... Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat" (Ésa 49:24-25).
Csodálatosan formálódik át az az ember, aki hittel kitárja szívét a Megváltó előtt.
"Adok néktek hatalmat"
A tizenkét apostolhoz hasonlóan a hetven tanítvány is, akiket Krisztus később küldött szolgálatba, természetfeletti képességeket kapott küldetése jeleként. Amikor munkájukat befejezték, örömmel tértek vissza, mondván: "Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!" Jézus így válaszolt: "Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből" (Lk 10:17-18).
Ettől fogva Krisztus követői tekintsék Sátánt legyőzött ellenségnek! Jézus a kereszten kivívta értük a győzelmet; és azt akarja, hogy a győzelmet tekintsék sajátjuknak. "Ímé - mondta -, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek" (Lk 10:19).
A Szentlélek mindenható hatalma minden bűnbánó lélek védelmezője. Krisztus senkit, aki töredelmesen és hittel igényli védelmét, nem enged át az ellenség hatalmának. Az igaz, hogy Sátán nagy hatalmú lény, de Istennek hála, nekünk hatalmas Megváltónk van, aki kivetette a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha eltúlozzuk hatalmát. Miért nem beszélünk Jézusról? Miért nem magasztaljuk az Ő hatalmát és szeretetét?
Az ígéret szivárványa, amely a mennyei trónt körülfogja, az egész örökkévalóságon át hirdeti, hogy "úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Ez az egész világegyetem előtt tanúsítja, hogy Isten sohasem hagyja magára gyermekeit a gonosszal vívott küzdelmükben.
32
Ezért biztosak lehetünk abban, hogy amíg a trón áll, Isten erejére és oltalmára mindig számíthatunk.
6. Szolgálatra váltott meg
Reggel köszöntött a Galileai tengerre. Jézus és tanítványai a háborgó tengeren töltött éjszaka után partot értek, és a felkelő nap sugarai, amikor megérintették a vizet és a szárazföldet, mintha békességet hoztak volna. Ám amint a hajó utasai kiléptek a partra, a vihartól hányatott tengernél is félelmetesebb látvány fogadta őket. A sírok rejtekéből két őrült rohant rájuk, mintha darabokra akarták volna tépni őket. Bilincsük darabjai lelógtak róluk, amelynek széttörése árán szöktek meg börtönükből. Felsértett testükből folyt a vér. Szemük kivillant hosszú fakó hajuk mögül. Mintha minden emberi vonást elvesztettek volna; inkább vadállatokhoz hasonlítottak, mint emberekhez.
A tanítványok és társaik rémülten menekültek; de mindjárt észrevették, hogy Jézus nem tart velük. Megfordultak, hogy lássák, hol van. Jézus ott állt, ahol hagyták. Aki lecsendesítette a vihart, aki előbb már találkozott Sátánnal, és legyőzte, nem futott el e démonoktól. Amikor a férfiak fogcsikorgatva és habzó szájjal rohantak felé, felemelte kezét, amely csendre intette a hullámokat, és a férfiak nem tudtak közelebb jönni. Ott álltak Jézus előtt, őrjöngve és tehetetlenül.
Jézus hatalommal parancsolta meg a tisztátalan lelkeknek, hogy távozzanak az emberekből. A szerencsétlenek rádöbbentek arra, hogy az a Valaki van ott, aki meg tudja szabadítani őket a gyötrő démonoktól. A Megváltó lábához estek, hogy irgalomért könyörögjenek; de amikor ajkuk beszédre nyílt, a démonok szavait kiáltották: "Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy... meggyötörj minket?" (Mt 8:29).
A gonosz lelkek kénytelenek voltak szabadon bocsátani áldozataikat, és csodálatos változás történt a megszállottakkal. Elméjük megvilágosodott. Szemük értelmet sugárzott. Arcuk, amely régóta a Sátán hasonlatosságára torzult, hirtelen szelíd lett, vérrel mocskolt kezük megpihent, és ajkuk Isten dicsőítésére nyílt.
Eközben az emberi lakóhelyükről kiűzött démonok a disznókba költöztek, és pusztulásba kergették őket. A disznópásztorok pedig siettek ezt elhíresztelni, és az egész lakosság odacsődült, hogy találkozzék Jézussal. A két megszállott a vidék réme volt. Most ezek az emberek felöltözve, józanul ültek Jézus lábánál, hallgatták szavait, és dicsőítették annak nevét, aki meggyógyította őket. De e csodálatos jelenet szemlélői nem örültek. A disznók elvesztése fontosabb volt számukra, mint Sátán e foglyainak szabadulása. Rémülettel tolongtak Jézus körül, és könyörögtek, hogy távozzék el tőlük. Jézus teljesítette kérésüket, és azonnal áthajózott a túlsó partra.
A meggyógyított ördöngősök egészen másként éreztek. Vágyódtak Szabadítójuk társaságára. Közelében biztonságban érezték magukat az életüket meggyötrő és lényüket emberi mivoltuktól megfosztó démonoktól. Amikor Jézus már indult, hogy belépjen a csónakba, nem maradtak el mellőle. Lábához borultak, és kérlelték, hadd maradjanak vele, ahol hallhatják szavait. De Jézus azt mondta, hogy menjenek haza, és mondják el, milyen nagyszerű dolgot művelt értük az Úr.
Otthon munka vár rájuk. Pogány családjuknak el kell mondaniuk, milyen áldást kaptak Jézustól. Nehéz elszakadniuk a Megváltótól. Küzdelmes lesz a sorsuk pogány honfitársaik között. Sokáig éltek a társadalomból kirekesztve, és ezért látszólag alkalmatlanok voltak erre a munkára. De mihelyt Jézus rávilágított feladatukra, készek voltak engedelmeskedni.
33
Nemcsak családjuknak és szomszédaiknak beszéltek Jézusról, hanem bejárták az egész Tízvárost; hirdették mindenütt Jézus megmentő hatalmát, és elmondták, hogyan szabadította meg őket a démonoktól.
Bár Gadara népe nem fogadta be Jézust, Ő nem hagyta őket a sötétben - amit ők maguk választottak. Arra kérték, hogy távozzék el tőlük, de Ő nem hallgatta meg kérésüket. Hiszen nem tudták, mit utasítanak el. Ezért azok útján küldte el nekik a világosságot, akiket készek voltak meghallgatni.
A disznók elpusztításával Sátánnak az volt a célja, hogy az embereket elfordítsa a Megváltótól, és megakadályozza az evangélium hirdetését azon a vidéken. De pontosan ez az esemény rázta fel az embereket úgy, ahogy semmi más nem tudta volna, és a figyelmet Krisztusra irányította. Bár a Megváltó eltávozott, az emberek, akiket meggyógyított, tanúskodtak hatalmáról. Akik a sötétség fejedelmének eszközei voltak, a világosság csatornái, Isten Fiának követei lettek. Amikor Jézus visszatért a Tízvárosba, az emberek köré sereglettek, és a környező vidékről három napig ezrek hallgatták a megváltás üzenetét.
A meggyógyult ördöngösök voltak az első olyan misszionáriusok, akik által Jézus a Tízváros vidékén az evangéliumot hirdette. Ezek az emberek csak rövid ideig hallgatták Jézus szavait. Egyetlen prédikációját sem hallották. Nem tudták úgy tanítani az embereket, mint a tanítványok, akik naponta Krisztussal voltak. De elmondták azt, amit tudtak; amit ők maguk láttak, hallottak, és amit a Megváltó hatalmából megéreztek. Ez az, amit mindenki megtehet, akinek a szívét Isten kegyelme megérintette. Az Úr erre a tanúságtételre szólít bennünket, amelynek hiányában pusztul a világ.
Az evangéliumot nem holt elméletként, hanem életet átalakító, eleven hatalomként kell bemutatnunk. Isten szolgáinak bizonyságot kell tenniük arról, hogy az Ő kegyelme által az ember Krisztus jellemét tükrözheti, és örvendhet abban a biztos tudatban, hogy Isten szereti. Isten akaratából bizonyságot kell tennünk arról, hogy Ő nem elégedhet meg addig, amíg mindazok, akik elfogadták a megváltást, meg nem térnek, vissza nem jutnak az istenfiúság szent és kiváltságos állapotára.
Isten a legvisszataszítóbb embert is készséggel fogadja. Ha megbánja bűneit, reá árasztja Lelkét, és elküldi a hitetlenek táborába, hogy hirdesse kegyelmét. A Sátán eszközeivé aljasult emberek, Krisztus ereje által ma is az igazság hírnökeivé formálódhatnak, hogy Krisztus küldötteiként mondják el, milyen nagy dolgot cselekedett velük az Úr, és hogy megkönyörült rajtuk.
"Rólad szól az én dicséretem szüntelen"
Jézus azt akarta, hogy a kapernaumi asszony - miután Őt hittel megérintve meggyógyult - tegyen bizonyságot a kapott áldásról. Az evangélium kínálta ajándékokat nem lehet lopva megszerezni, sem titokban élvezni.
"Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, Hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12).
A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését
34
Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.
Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta.
"Mivel fizessek az Úrnak Minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, És az Úrnak nevét hívom segítségül. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom Az ő egész népe előtt." "Éneklek az Úrnak egész életemben; Zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok! Legyen kedves néki az én rebegésem; Örvendezem én az Úrban." "Hívjátok segítségül az ő nevét, Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, Beszéljétek el minden ő csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; Örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat." "Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: Az én ajakim hadd dicsérjenek téged ... Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, Mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! Ha reád gondolok ágyamban: Őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert segítségem voltál, És a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." "Istenben bízom, nem félek; Ember mit árthatna nékem? Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; Megadom néked a hálaáldozatokat; Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, Bizony az én lábaimat az eleséstől; Hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában." "Oh Izráelnek szentje! Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, És lelkem is, a melyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat." "Te vagy az én ... bizodalmam gyermekségemtől fogva ... Rólad szól az én dicséretem szüntelen." "Hadd hirdessem a te nevedet ... Dicsérnek majd téged a népek!" (Zsolt 116:12-14; 104:33-34; 105:1-3; 63:4-8; 56:12-14;
35
71:22-24, 5-6; 45:18).
"Ingyen vettétek, ingyen adjátok!"
Az evangéliumi meghívást nem szabad korlátok közé szorítani, és csak néhány olyan kiválasztotthoz intézni, akikről feltételezzük, hogy elfogadják azt, és ezáltal érdemeket szereznek nekünk. Az üzenetet mindenkihez el kell juttatni. Amikor Isten megáldja gyermekeit, ez nemcsak az ő javukat szolgálja, hanem a világét is. Isten azért árasztja reánk ajándékait, hogy továbbításukkal megsokszorozzuk őket.
Jákób kútjánál a samáriai asszony Jézussal beszélgetett, és mihelyt megtalálta Jézust, azonnal másokat is hozzá vezetett. Sokkal eredményesebb misszionáriusnak bizonyult, mint Jézus tanítványai, akik semmi biztatót nem láttak Samáriában. Ők valami nagy feladatról álmodoztak, ami majd később fog kínálkozni, és nem vették észre, hogy a termés körülöttük betakarításra vár. Az általuk megvetett asszony hívására pedig - aki azonnal továbbadta a világosságot honfitársainak - egy egész város kijött Jézushoz, hogy meghallgassa Őt.
Ennek az asszonynak a példája mutatja, hogy milyen a Krisztusba vetett gyakorlati hit. Minden hű tanítvány Isten országa misszionáriusának született. Mihelyt megismeri a Megváltót, azonnal meg akarja ismertetni másokkal is. A megmentő és megszentelő igazság nem maradhat rejtve a szívében. Aki iszik az élő vízből, maga is az élet forrásává lesz. A megajándékozott ajándékozóvá lesz. Krisztus kegyelme az emberi lélekben olyan, mint a forrás a pusztában; amikor felfakad, felüdít mindenkit, és a haldokló szomjúhozni kezd az élet vizére. Ebből a munkából több áldást merítünk, mintha csak önmagunknak akarnánk használni. A megváltás jó hírének terjesztése közben jutunk a Megváltó közelébe.
Ezt mondja az Úr azokról, akik elfogadják kegyelmét:
"Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek" (Ez 34:26).
"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7:37-38).
Azoknak, akik kapnak, adniuk kell másoknak. Mindenfelől segítségkérés hallatszik. Isten felszólít embereket, hogy örömmel szolgáljanak embertársaiknak. Örökkévaló koronák várnak reánk; a mennyek országát kell megnyernünk; meg kell mutatnunk a tudatlansága miatt pusztulásba rohanó világnak a megmentő világosságot.
"Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt" (Jn 4:35-36).
A tanítványok három évig szemlélhették Jézus csodálatos példáját. Nap mint nap vele jártak és vele beszélgettek. Hallották, miként bátorítja a megfáradtakat és a gondterhelteket; látták, hogyan mutatkozik meg hatalma a betegek és lesújtottak megsegítésében. Amikor búcsúznia kellett tanítványaitól, felruházta őket erővel és hatalommal, hogy munkáját az Ő nevében előbbre tudják vinni. Szét kellett hinteniük a szeretet és gyógyulás evangéliumának világosságát. A Megváltó megígérte, hogy mindig velük lesz. A Szentlélek által még közelebb lesz hozzájuk, mint amikor láthatóan az emberek között járt.
Azt a munkát, amit a tanítványok végeztek, nekünk is végeznünk kell. Legyen minden keresztény misszionárius! Megértő és könyörülő szívvel szolgáljunk a segítségre szorulóknak! Önzetlen buzgósággal igyekezzünk könnyíteni a szenvedő emberiség fájdalmán!
36
Mindenki találhat valami tennivalót. Senki se érezze, hogy nincs olyan hely, ahol Krisztusért dolgozhat. A Megváltó azonosul minden emberrel. A földi család tagjává lett, hogy mi beépülhessünk a mennyei családba. Ő az ember Fia, tehát Ádám minden gyermekének testvére. Krisztus követői nem függetleníthetik magukat környezetüktől, a pusztuló világtól. Beletartoznak az emberiség nagy szövedékébe, és a menny szemében éppúgy a bűnösök testvérei, mint a szenteké.
Milliók és milliók - betegek, tudatlanok és bűnösök - soha még csak nem is hallottak Krisztus irántuk való szeretetéről. Ha mi volnánk az ő helyzetükben, és ők a miénkben - mit kívánnánk tőlük magunknak? Mindazt nekünk is meg kell értük tennünk, amennyiben hatalmunkban áll. Az élet krisztusi mércéje, amely az ítéletben felment vagy elmarasztal: "Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" (Mt 7:12).
Mindazzal, ami mások fölé emel - legyen az műveltség, jó modor, nemes jellem, keresztény nevelés, hitbeli tapasztalat -, adósai vagyunk az előnytelenebb helyzetűeknek. Amennyire erőnkből telik, szolgáljunk nekik! Ha erősek vagyunk, támogassuk a gyengéket!
A dicsőséges angyalok, akik mindig látják mennyei Atyánk arcát, örömmel szolgálnak Isten kicsinyeinek. Az angyalok mindig jelen vannak ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk: az énjükkel ádáz harcban állókkal, a csüggesztő körülmények között élőkkel. Különösen nagy gondjuk van a gyenge és remegő szívű lelkekre, akiknek a jellemében sok a kifogásolható vonás. Azzal a munkával, amit az önző ember megalázónak tart - a nyomorult, gyenge jelleműeknek való szolgálattal - Isten a tiszta, bűntelen mennyei lényeket bízta meg.
Amíg elveszettek voltunk, Jézusnak nem volt maradása a mennyben. Megrágalmazott, sértegetett élettel és szégyenteljes halállal cserélte fel a mennyet. A menny felmérhetetlen kincseinek tulajdonosa szegénnyé lett, hogy szegénysége által mi gazdaggá legyünk. Járjunk mi is azon az ösvényen, amelyet Ő taposott!
Mindazok, akik Isten gyermekeivé lettek, ezentúl tekintsék magukat egy-egy láncszemnek abban a láncban, amelyet a menny a világ megmentésére ereszt le; Krisztus irgalmas tervével azonosulva induljanak el, hogy vele együtt keressék és mentsék az elveszetteket!
Sokan nagy kiváltságnak tartanák, ha ellátogathatnának Krisztus földi életének színhelyeire; ha járhatnának ott, ahol Ő járt, ha láthatnák a tavat, amely mellett szívesen tanított, a hegyeket és völgyeket, amelyeken szeme oly sokszor megpihent. De nem kell Názáretbe, Kapernaumba, sem Bethániába mennünk ahhoz, hogy Jézus nyomában járjunk. Megtaláljuk lábnyomát a betegágyaknál, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban, és mindenütt, ahol emberi szívek vigaszra várnak.
Tápláljuk az éhezőket, ruházzuk fel a mezíteleneket és vigasztaljuk meg a szenvedőket és lesújtottakat! Szolgáljunk a kétségbeesett embereknek, és ébresszünk reményt azokban, akik már minden reményüket elvesztették!
Az önzetlen szolgálatban megnyilvánuló krisztusi szeretet inkább képes megjavítani a gonosztevőt, mint a fegyver és törvényszék. Ezekre is szükség van a törvényszegő megfélemlítése végett, de a szerető szívű misszionárius ennél többet tud tenni. A kárhoztatás miatt megkeményedett szívet sok esetben meglágyítja Krisztus szeretete.
A misszionárius nemcsak fizikai bajokon segíthet, de odavezetheti a bűnöst a Nagy Orvoshoz, aki meg tudja tisztítani a lelket a bűn leprájától. Isten azt akarja, hogy szolgái által
37
a betegek, a szerencsétlenek, a gonosz lelkektől megszállottak meghallják szavát. Emberi eszközein keresztül olyan vigasztaló akar lenni, amilyet a világ nem ismer.
A Megváltó feláldozta drága életét, hogy a szenvedő, bánatos és megkísértett embereknek szolgálni tudó egyházat hozzon létre. Lehet egy hívő csoport szegény, tanulatlan, ismeretlen; de családjában, a lakóközösségben, sőt "határaitokon túl is" olyan munkát végezhet Krisztus ügyében, amelynek eredményei olyan messze érnek, mint az örökkévalóság.
Krisztus követőinek ma is ugyanúgy szólnak ezek a szavak, mint az első tanítványoknak:
"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket." "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mt 28:18; Mk 16:15).
És ez az ígérete is szól nekünk: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Ma nem özönlik kíváncsi sokaság a pusztába, hogy lássa és hallja Krisztust. Hangja nem hallható a forgalmas utcákon. Nem hallatszik ilyen kiáltás az útszélről: "A Názáretbeli Jézus megy el arra" (Lk 18:37). Mégis igaz ez az ige! Krisztus ott jár utcáinkon - láthatatlanul. A kegyelem üzenetével betér otthonunkba. Társul szegődik mindazok mellé, akik az Ő nevében akarnak szolgálni. Közöttünk jár, hogy gyógyítson és áldjon, ha befogadjuk Őt.
"Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő!"
"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, Aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, Aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!" (Ésa 49:8-9; 52:7). "Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, Mert megvigasztalá az Úr népét... Feltűrte az Úr szent karját Minden népeknek szemei előtt, Hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!" (9-10. vers).
Az orvos feladatai
"Mert példát adtam néktek,
hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek."
38
7. Isten és az ember közös munkája
A gyógyítás szolgálatában az orvosnak Isten munkatársaként kell dolgoznia. A Megváltó mind a lelket, mind a testet szolgálta. Az általa tanított evangélium a lelki élet és a testi gyógyulás üzenete volt. A betegségből való gyógyítást összekapcsolta a bűntől való szabadítással. Ugyanezt a szolgálatot bízta a keresztény orvosra, akinek Krisztussal együttműködve kell enyhítenie embertársainak mind testi, mind lelki terheit. A beteg számára ő az irgalom követe, aki gyógyulást hoz megbetegedett testének és bűnbeteg lelkének.
Krisztus az orvosi hivatás igazi feje. Ő a Nagy Orvos. Ő áll minden istenfélő orvos mellett, aki az emberi szenvedés enyhítése érdekében gyakorolja hivatását. Míg az orvos a fizikai betegség gyógyítására a természet gyógyszereit használja, hívja fel betegei figyelmét Krisztusra, aki mind a lélek, mind a test betegségeit gyógyítani tudja. Amihez az orvosok csak hozzá tudnak munkájukkal segíteni, Krisztus azt be is végzi. Az orvosok igyekeznek a természet gyógyító munkáját segíteni. Krisztus maga a gyógyító. Az orvos törekszik az életet megőrizni; Krisztus pedig adja az életet.
A gyógyulás forrása
Csodatetteiben a Megváltó kinyilatkoztatta azt a hatalmat, amely állandóan munkálkodik az emberért gyógyulása és megmaradása érdekében. Isten a természeti erők felhasználásával napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra azon dolgozik, hogy életben tartsa, megerősítse és helyreállítsa az embert. Ha a test bármely része megsérül, azonnal megkezdődik a gyógyulási folyamat; a természeti erők működésbe lépnek az egészség helyreállítására. De az a hatalom, amely a természeti erők felhasználásával munkálkodik, Isten hatalma. Minden életadó erő tőle van. Amikor valaki felépül betegségéből, Isten az, aki meggyógyította.
A betegség, a szenvedés és a halál az ellenséges hatalomtól származik. Sátán pusztít, Isten gyógyít.
Ma is igazak az Izraelhez intézett szavak, amiket Isten a testileg, lelkileg meggyógyult emberekről mondott: "Én vagyok az Úr, a te gyógyítód" (2Móz 15:26).
Az alábbi szavakból kitűnik, hogy mit kíván Isten minden embernek: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek" (3Jn 2).
Ő az, "aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged" (Zsolt 103:3-4).
Sok beteget Krisztus e figyelmeztetés kíséretében gyógyított meg: "Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod" (Jn 5:14). Így tanította meg nekik, hogy betegségüket ők maguk okozták Isten törvényeinek áthágásával, és hogy az egészséget csak engedelmességgel lehet megőrizni.
Az orvosnak meg kell tanítania betegeit arra, hogyan működjenek együtt Istennel a helyreállítás munkájában. Az orvos egyre jobban felismeri azt a tényt, hogy a betegség a bűn következménye. Tudja, hogy a természet törvényei - éppúgy, mint a Tízparancsolat előírásai - Istentől származnak, és csak az irántuk való engedelmesség által állhat helyre és őrizhető meg az egészség. Az is nyilvánvaló előtte, hogy sok szenvedés káros szokások következménye, és e betegek meggyógyulhatnának, ha megtennék saját egészségük érdekében mindazt, amire lehetőségük van. Meg kell tanítani őket arra, hogy minden olyan szokás bűn, ami rombolja a
39
testi, szellemi és lelki energiát, és az egészség helyreállhat azoknak a törvényeknek való engedelmesség által, amelyeket Isten az egész emberiség javára alkotott.
Az orvos árt embertársának, ha bár látja, hogy a beteg szenvedésének oka a helytelen evés és ivás vagy más helytelen szokás, de elmulasztja erre felhívni a figyelmét. Alkoholisták, tébolyodottak, erkölcstelenek mind arra késztetik az orvost, mondja meg világosan és érthetően, hogy a szenvedés a bűn következménye. Azok, akik tudják, milyen elvek szabályozzák az életet, komolyan igyekezzenek elhárítani a betegség okait. Hogyan maradhat az orvos nyugodt, miközben a fájdalommal való állandó küzdelmet látja, és folytonosan a szenvedés enyhítésén munkálkodik? Vajon akkor jó és irgalmas ember, ha nem tanítja, hogy a szigorú mértékletesség a betegség ellenszere?
Tegyük világossá, hogy Isten parancsolatainak útja az élet útja! A természet törvényeit Isten állította fel, de Isten törvényei nem önkényes követelmények. A törvény - mind a fizikai, mind az erkölcsi - minden egyes "ne tedd" parancsa egy-egy ígéretet is rejt magában. Ha engedelmeskedünk, áldás kíséri lépteinket. Isten soha nem kényszerít arra, hogy helyesen cselekedjünk, de meg akar óvni a rossztól, és rá akar nevelni arra, ami jó.
Hívjuk fel a figyelmet az Izraelnek tanított törvényekre! Isten világosan megmondta nekik, hogyan éljenek. Megismertette velük mind a fizikai, mind a lelki jólétük alapját képező törvényeket, és megígérte nekik, hogy "távol tart az Úr tetőled minden betegséget" (5Móz 7:15) - ha engedelmeskedsz. "Vegyétek szívetekre mindezeket a igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon." "Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség" (5Móz 32:46; Péld 4:22).
Isten szeretné, ha a tökéletesség útján olyan magasra jutnánk, amilyenre Krisztus, az ajándék által lehetséges. Arra szólít fel bennünket, hogy válasszuk a jót; hogy lépjünk kapcsolatba a menny eszközeivel; hogy kövessük azokat az elveket, amelyek kialakíthatják bennünk Isten képmását. Írott Igéjében és a természet nagy könyvében Isten feltárta az élet alapelveit. A mi feladatunk ezeket az alapelveket megismerni, és testünk és lelkünk egészségének helyreállításában Istennel engedelmesen együttműködni.
Az embernek tudatosítania kell azt, hogy az engedelmesség áldásait a maguk teljességében csak akkor élvezheti, ha Krisztus felkínált kegyelmét elfogadja. Krisztus kegyelme ad erőt az Isten törvényei iránti engedelmességre, és tesz képessé a rossz szokások bilincseinek széttörésére. Csak ezzel az erővel tud elindulni és állhatatosan megmaradni a helyes úton.
Az az ember, aki elfogadja a tiszta evangéliumot és az általa kínált erőt, meggyógyul bűn okozta betegségeiből. Az Igazság Napja felkél, "és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt" (Mal 4:2). A világ semmilyen kincse sem tudja meggyógyítani a megtört szíveket, sem nem képes békét adni a léleknek, sem száműzni a gondot és a betegséget. Hírnév, lángész, talentum - mind kevés ahhoz, hogy vigaszt nyújtson a bánatos szívnek, vagy helyrehozza az elhibázott életet. Az embernek csak akkor lehet reménysége, ha Isten él a lelkében.
Az a szeretet, amellyel Krisztus árasztja el az ember egész lényét, éltető erő. Gyógyításával megérint minden létfontosságú szervet - az agyat, a szívet, az idegeket. Ezzel lényünk legmagasabb rendű képességeit tevékenységre serkenti. Száműzi a lélekből a bűnt és a bánatot, az aggódást és a gondot, amelyek felőrlik életerejét. Ez a szeretet derűt és nyugalmat hoz; olyan örömet ültet a lélekbe, amelyet semmiféle földi dolog nem tud elrontani: a Szentlélek örömét - gyógyító, éltető örömet.
Megváltónk szavai: "Jöjjetek énhozzám... és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28) - megadják a receptet a fizikai, a szellemi és a lelki betegségek gyógyítására. Krisztus sajnál
40
minket, bár szenvedéseinket saját magunk okozzuk bűneinkkel. Krisztusban segítséget találhatunk. Ő csodálatos dolgokat tesz azokért, akik bíznak benne.
Bár a bűn vasmarka régóta egyre szorosabban fogja az embert, bár Sátán ravasz stratégiával úgy magyarázza Isten Igéjét, hogy árnyat vessen rá, és kétségbe vonatja az emberrel Isten jóságát, az Atya irgalma és szeretete továbbra is gazdagon árad a föld felé. Ha az emberek Isten ajándékai iránti hálával kitárnák lelkük ablakait a menny felé, a gyógyító erő sugarai beragyognának rajtuk.
Az az orvos, aki Krisztus igazi munkatársa akar lenni, igyekszik munkája minden területén eredményesen dolgozni. Szorgalmasan tanul, hogy felelősségteljes hivatásában jól képzett legyen. Állandóan magasabb szintre, nagyobb tudásra, ügyességre és fokozott tisztánlátásra törekszik. Minden orvosnak tudatosítania kell, hogyha gyenge, szakszerűtlen munkát végez, nemcsak kárt okoz a betegnek, de igazságtalan orvostársával szemben is. Az az orvos, aki megelégszik alacsony szintű szakképzettséggel és tudással, nemcsak rossz hírbe hozza az orvosi hivatást, de meggyalázza Krisztust, a legfőbb Orvost.
Akik alkalmatlannak tartják magukat az orvosi feladatra, azok válasszanak más foglalkozást. Akik alkalmasak a betegek gondozására, de tudásuk és egészségügyi képzettségük korlátozott, jól teszik, ha vállalják a munka szerényebb részét, és mint ápolók szolgálnak hűségesen.
Egy szakképzett orvos melletti türelmes munkával állandóan tanulhatnak, és kihasználva minden alkalmat a tanulásra, végül megszerezhetik az orvosi képesítést. Fiatalabb orvosok "mint együttmunkálkodók [a Nagy Orvossal] ... hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét ... senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy [a betegeknek való] szolgálatunk ne szidalmaztassék: hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái" (2Kor 6:1-4).
Isten azt akarja, hogy mindig felfelé tartsunk. Az igazi orvos-misszionárius egyre ügyesebb lesz orvosi szolgálatában. Tehetséges, magasabb szakmai tudású keresztény orvosokat kell keresni és arra biztatni, hogy álljanak Isten szolgálatába olyan helyeken, ahol másokat orvos-misszionáriusokká tudnak nevelni és képezni.
Az orvos gyűjtse lelkébe Isten szavának világosságát! Növekedjék állandóan a kegyelemben! Nála a vallás nem csupán egy befolyás a többi között, hanem minden más befolyás felett áll. Az orvosnak magasztos, szent indítékokból kell cselekednie - nyomós indítékokból, amelyek attól a Valakitől származnak, aki életét adta azért, hogy erőt adjon nekünk a bűn legyőzéséhez.
Ha az orvos lelkiismeretesen és szorgalmasan igyekszik magát hivatásában eredményessé tenni, ha életét Krisztus szolgálatának szenteli, és időt fordít saját szívének vizsgálatára, akkor lesz képessége ahhoz, hogy megértse szent elhívásának titkait. Olyanná fegyelmezheti és képezheti magát, hogy azon a körön belül, ahol hatással lehet mások életére, látni fogja annak a nevelésnek és bölcsességnek nagyszerű voltát, amelyhez az juthat, aki kapcsolatban áll a bölcsesség és hatalom Istenével.
Sehol sincs szükség olyan szoros közösségre Krisztussal, mint az orvos szolgálatában. Aki jól akarja végezni orvosi feladatait, annak naponta és óránként keresztény életet kell élnie. A beteg élete az orvos kezében van. Egy gondatlan diagnózis, egy téves recept, vagy ügyetlen mozdulat az operáció alkalmával, még ha az egy hajszálnyi is, egy élet áldozatul eshet, és egy ember örök sorsa megpecsételődött. Milyen ünnepélyesen komoly gondolat! Milyen fontos, hogy az orvost mindig az égi Orvos irányítsa!
41
A Megváltó készségesen segít mindenkinek, aki tőle kér bölcsességet és világos gondolkodást. És kinek van nagyobb szüksége bölcsességre és tiszta gondolkodásra, mint az orvosnak, akinek döntésein olyan sok múlik? Aki megpróbál életet meghosszabbítani, tekintsen hittel Krisztusra, hogy Ő irányítsa minden mozdulatát. A Megváltó tapintatossá és ügyessé fogja őt tenni a nehéz esetek kezelésében
Csodálatos alkalmak kínálkoznak a betegek gondozóinak. Lássák meg, hogy az orvos mindennel, amit a beteg gyógyulása érdekében tesz, segít nekik Istennel együttműködni a betegség elleni harcban! Éreztesd meg velük, hogy az Isten törvényeivel összhangban tett minden egyes lépésnél várhatják az isteni erő támogatását!
A betegek és szenvedők jobban bíznak abban az orvosban, akiről tudják, hogy szereti és féli Istent. Építenek szavaira. Biztonságban érzik magukat, ha az az orvos jelen van, és ő intézkedik.
A keresztény orvos kiváltsága, hogy - ismerve az Úr Jézust - imában meghívhatja Őt a betegszobába. Egy kritikus operáció előtt kérje az orvos a Nagy Orvos segítségét! Biztosítsa a szenvedőt, hogy Isten biztonságosan át tudja segíteni őt a megpróbáltatáson; hogy Ő minden időben biztos menedék a benne bízóknak! Az az orvos, aki ezt nem tudja megtenni, annak betegei egymás után halnak meg, akiket különben megmenthetett volna. Ha szavaival a megértő, a szenvedés minden nyilallását érző Megváltó iránt hitet tudna ébreszteni, és a beteg szükségleteit imában Isten elé tudná tárni, a válságos állapot gyakrabban oldódnék meg.
Csak Ő, aki olvas a szívekben, tudhatja, hogy sok beteg milyen remegve és rettegve fekszik a sebész keze alá. Tudják, milyen veszélyben vannak. Ha bíznak is az orvos szaktudásában, tudják, hogy ő sem tévedhetetlen. De amint látják az orvost imában fejet hajtva Isten segítségét kérni, bizalom ébred bennük. A hála és bizalom megnyitja szívüket Isten gyógyító hatalma előtt, egész lényük megélénkül, és győz az életerő.
A Megváltó jelenléte az orvosnak is éltető erőt ad. Sokszor a munkájával járó felelősség és lehetőség megrémíti. A bizonytalanság és félelem miatti izgalom ügyetlenné teszi kezét. De nyugodttá és bátorrá teszi az a bizonyosság, hogy a mennyei Tanácsadó mellette van, vezeti és támogatja. Krisztus megérinti az orvos kezét, és ez élteti, megnyugtatja őt, bizalommal tölti el, és képessé teszi a feladatra.
Amikor a válság elmúlik, és nyilvánvaló a siker, töltsön az orvos néhány percet imában a beteggel! Fejezze ki háláját a megtartott életért. Amikor a beteg hálát mond az orvosnak, a dicséret és hálaadás Istent illeti. Mondd el a betegnek, hogy azért maradt életben, mert a mennyei Orvos védelme alatt volt!
Az orvos, aki ezt az utat követi, betegét Őhozzá vezeti, akitől élete függ, aki a legreménytelenebb helyzetben is meg tudja őrizni azt, aki hozzá fordul.
Az orvos-misszionáriusi munkába bele kell vinni a lelkek iránti mélységes szeretetet. Az orvos éppúgy, mint az evangélium szolgája, a legszentebb megbízatást kapta, amit ember valaha is kaphatott. Akár tudatában van ennek, akár nem, minden orvost a lelkek gyógyításával bízott meg Isten.
A betegség és halál közelségében az orvosok nagyon sokszor szem elől tévesztik az eljövendő élet ünnepélyes valóságát. Miközben buzgón igyekeznek elhárítani a testet fenyegető veszélyt, elfeledkeznek a lelket fenyegető veszélyről. Annak az embernek az élete, akit szolgálnak, talán már nem sokáig tart ki. Utolsó percei csúsznak ki a kezéből. És Krisztus ítélőszéke előtt az orvosnak ismét találkoznia kell vele.
Ha nem mondunk ki kellő időben egy szót, sokszor elmulasztjuk a legdrágább áldásokat. Ha nem figyelünk oda az arany alkalomra, az el fog veszni. A betegágynál nem
42
vallásról kell beszélni vagy vitatkozni. A szenvedő figyelmét hívjuk fel Jézusra, aki kész megmenteni mindenkit, aki hittel fordul hozzá. Komolyan, gyengéden igyekezzünk segíteni az élet és halál között lebegő léleknek.
Az orvos, aki tudja, hogy Krisztus az ő személyes Megváltója, mert őt is elvezették a Menedékhez, tudja azt is, hogyan kell bánni a remegő, vétkes, bűnbeteg lelkekkel, akik segítségért fordulnak hozzá. Ő tud válaszolni erre a kérdésre: "Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" El tudja mondani a Megváltó szeretetének történetét. Tapasztalatból tud beszélni a bűnbánat és hit erejéről. Egyszerű, komoly szavakkal imában Isten elé tudja tárni a lélek szükségletét, és a beteget is arra tudja bátorítani, hogy kérje és fogadja el a könyörületes Megváltó kegyelmét. Amikor így szolgál a betegágy mellett, igyekezve segítséget és vigaszt nyújtó szavakat szólni, az Úr munkálkodik vele és általa. A szenvedő szívét Krisztus békéje tölti be, amikor figyelme a Megváltóra irányul, és lelki gyógyulása Isten kezében eszköz lesz a test egészségének helyreállításában.
A beteg ellátásakor az orvos gyakran talál alkalmat arra, hogy a szenvedő ember barátainak szolgáljon. A beteg ágyánál virrasztva ezek a barátok érzik, hogy tehetetlenek; hogy a gyötrelem egyetlen töredékét sem képesek elhárítani, és ekkor szívük meglágyul. Az orvos előtt sokszor kifejezésre jut a mások előtt elrejtett fájdalom. Ekkor itt az alkalom arra, hogy felhívja e szomorú emberek figyelmét Krisztusra, aki magához hívja az elfáradtakat és gondterhelteket. Sok ilyen esetben lehet imádkozni értük és velük, szükségleteiket minden bánat Gyógyítója, minden fájdalom Csillapítója elé tárni.
Isten ígéretei
Az orvosnak különleges alkalmai kínálkoznak arra, hogy betegei figyelmét Isten ígéreteire irányítsa. E tárházból hozzon elő új és régi dolgokat, alkalomadtán a vigasztalás és tanítás olyannyira vágyott szavait szólva. Legyen az orvos elméje friss gondolatok tárháza! Tanulmányozza szorgalmasan Isten szavát, hogy jól megismerje ígéreteit. Tanulja meg és ismételgesse Krisztus vigasztaló szavait, amelyeket földi szolgálata alatt tanítás és gyógyítás közben mondott. Beszéljen Krisztus gyógyító munkájáról, gyengédségéről és szeretetéről! Sohase mulassza el betegei figyelmét Krisztusra, a nagy Orvosra irányítani!
Ugyanaz a hatalom van Krisztus Igéjében, mint amelyet földön jártakor Ő gyakorolt az emberek között. Szava volt az, amellyel betegséget gyógyított és démonokat űzött ki; szavával csendesítette le a tengert, támasztotta fel a halottat; és az emberek bizonyságot tettek arról, hogy szavában erő van. Isten szavát szólta, ahogy az Ószövetség prófétáihoz és tanítóihoz is. Az egész Biblia Krisztus kinyilatkoztatása.
Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett - nem csupán írott, hanem mondott - szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a gutaütötthöz: "Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid", amikor ezt mondta a kapernaumi asszonynak: "Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!" (Mt 9:2; Lk 8:48). Ezek a szavak más bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük.
Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek "a népek gyógyítására szolgálnak" (Jel 22:2 - új prot. ford.). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltető erejévé válik.
43
A sír szélén álló, félelemtől remegő, a szenvedés és bűn terhétől elcsigázott léleknek ismételje el az orvos - ha alkalma van rá - a Megváltó szavait, mert a Szentírás minden szava az Ő beszéde:
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek szentje, a te megtartód. ... Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek." "Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!" "Ne félj, mert én veled vagyok" (Ésa 43:1-4, 25, 5).
"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14).
"Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez." "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (Jer 3:13; 1Jn 1:9).
"Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak" (Ésa 44:22).
"No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek" (Ésa 1:18-19).
"Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat." "Elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad" (Jer 31:3; Ésa 54:8).
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek." "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:1, 27).
"Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2).
"A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket" (Ésa 41:17).
"Így szól az Úr, teremtőd": "Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre." (Ésa 44:2-3).
"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai" (Ésa 45:22).
"Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket." "Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Mt 8:17; Ésa 53:5).
8. Az orvos mint nevelő
Az igazi orvos egyben nevelő is. Tudja, hogy nemcsak a közvetlen gondozása alatt álló betegekért felelős, hanem a társadalomért is, amelyben él. Ő mind a fizikai, mind az erkölcsi egészség őre. Nemcsak a betegek kezelésének helyes módszereit igyekszik megtanítani, hanem a helyes szokások gyakorlására is bátorít, és terjeszti a helyes elveket.
44
Az egészségügyi elvek tanításának szükségessége
Soha nem volt nagyobb szükség az egészségügyi elvek tanítására, mint napjainkban. Az élet jólétét és kényelmét szolgáló - az egészségügyi dolgokat és a betegségek kezelését is érintő - sokrétű, csodálatos fejlődés ellenére ijesztően csökken a fizikai erő és állóképesség. Ez a tény megköveteli mindazok figyelmét, akiknek szívügye embertársaik jóléte.
Mesterkélt civilizációnk egészséges elveket romboló bűnökre bátorít. A gyakorlat és a divat harcban áll a természettel. A szokások, amelyeket megkövetel, és az élvezetek, amelyeknek táptalajt ad, egyre csökkentik mind a fizikai, mind a szellemi erőt, és elviselhetetlen terhet rónak az emberiségre. Iszákosság és bűnözés, betegség és szerencsétlenségek mindenütt fellelhetők.
Sokan tudatlanságból hágják át az egészségügyi törvényeket. Ezért tanítani kell őket. A nagy többség viszont többet tud, mint amennyit gyakorol. Meg kell értetni velük, milyen fontos, hogy útmutatóként fogadják el azt, amit megismertek. Az orvosnak számos alkalma van arra, hogy egyrészt megismertesse az egészség elveit, másrészt pedig megmutassa, milyen fontos gyakorolni őket. Megfelelő tanítással sokat tehet a kimondhatatlanul nagy károkat okozó gonoszságok helyretételéért.
A mérgező gyógyszerek korlátlan alkalmazása mérhetetlen sok betegségnek és még ennél is súlyosabb bajoknak veti meg alapját. Sokan, amikor megbetegszenek, nem vesznek fáradságot arra, hogy kipuhatolják betegségük okát. Fő gondjuk megszabadulni a fájdalomtól és a kellemetlenségtől. Ezért kétes csodaszerekhez folyamodnak, amelyek igazi hatásáról nem sokat tudnak; vagy gyógyszert kérnek az orvostól vétségeik következményének ellensúlyozására, és arra nem gondolnak, hogy egészségtelen szokásaikon kellene változtatniuk. Ha azonnal nem érzik a gyógyszer hatását, kipróbálnak egy másikat, majd egy harmadikat. Eközben a baj megmarad.
Az embereket meg kell tanítani arra, hogy a gyógyszerek nem gyógyítanak. Az igaz, hogy néha pillanatnyi enyhülést hoznak, és úgy tűnik, hogy használatuk eredményeként a beteg meggyógyul. Ez azért van így, mert a természetnek van elegendő életereje a méreg eltávolítására, és a betegség okozta állapot kijavítására. Az egészség helyreáll a gyógyszer ellenére. De a legtöbb esetben a gyógyszer csak megváltoztatja a betegség formáját és helyét. Gyakran úgy tűnik, hogy a szervezet egy időre legyőzi a méreg hatását, de következményei a szervezetben megmaradnak, és egy későbbi időszakban nagy kárt okoznak.
A mérgező gyógyszerek alkalmazásával sokan élethosszig tartó betegséget szereznek maguknak, és sokan meghalnak, akiket természetes gyógymóddal meg lehetett volna menteni. Mérgeket tartalmazó sok, úgynevezett gyógyszer mind a lelket, mind a testet romboló szokásokat és vágyakat kelt. Sok, gyógyszerkülönlegességnek nevezett népszerű csodaszer, sőt még orvosok által javasolt mérgek is szerepet játszanak a társadalmat oly rettenetes átokkal sújtó alkoholizmus, ópiumfüggőség, morfinizmus alapjának lefektetésében.
Csak akkor lehet reménykedni a dolgok megjavulásában, ha az emberek megismerik a helyes elveket. Tanítsák meg őket az orvosok arra, hogy a gyógyerő nem a gyógyszerekben van, hanem a természetben! A betegség a természet erőfeszítése, amellyel a szervezet igyekszik megszabadulni az egészség törvényeinek áthágása miatt létrejött állapottól. Betegség esetén meg kell állapítani, hogy mi a kórokozó. Az egészségre káros körülményeken változtatni kell, a rossz szokásokat el kell hagyni, majd a természetet a tisztátalanságok eltávolításában és a megfelelő állapot helyreállításában támogatni kell.
45
Természetes gyógymódok
Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testedzés, megfelelő táplálkozás, a víz használata, Isten erejébe vetett hit - ezek az igazi gyógyszerek. Mindenkinek tudnia kell a természet gyógyító eszközeiről, és arról, hogy miként alkalmazza őket. Fontos, hogy mindenki értse a betegápolás alapelveit, és hogy olyan gyakorlati kiképzést is kapjon, amely tudásának helyes alkalmazására képesíti.
A természetes gyógymódok használata nagy gondot és erőfeszítést igényel, amire sokan nem hajlandóak. A természet fokozatosan gyógyít és állít helyre. A türelmetleneknek ez a folyamat lassúnak tetszik. A káros élvezetekről való lemondás áldozatba kerül. A végén azonban megmutatkozik, hogy a természet - amennyiben nem gátolják - bölcsen és jól végzi munkáját. Egészséges test és egészséges lélek lesz azok jutalma, akik szívós kitartással engedelmeskednek törvényeinek.
Általában kevés figyelmet szentelnek az egészség megőrzésének. Sokkal jobb megelőzni a betegséget, mint tudni, hogyan kezeljük, amikor már megkaptuk. Saját érdekünkben és az emberiség érdekében mindenkinek kötelessége, hogy tisztában legyen az élet törvényeivel, és hogy lelkiismeretesen engedelmeskedjék nekik. Mindenkinek meg kell ismernie a legcsodálatosabb organizmust, az emberi testet. Meg kell érteniük a különböző szervek szerepét, és hogy egészséges működésük céljából hogyan függnek egymástól. Tanulmányozniuk kell a lélek hatását a testre és a testét a lélekre, valamint az őket szabályozó törvényeket.
Felkészülés az élet harcaira
Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy az egészség nem a véletlen függvénye. Az egészség a törvénynek való engedelmességből következik. Ezt a tényt a versenyző atléták és más, erőpróbának kitett emberek is felismerték. A versenyzők a leggondosabban készülnek fel a küzdelemre. Alapos edzésnek és szigorú fegyelemnek vetik alá magukat. Fizikai szokásaikat gondosan szabályozzák. Tudják, hogy a testük valamely szervét, illetve annak működését gyengítő és bénító mulasztás, mértéktelenség vagy éppen vigyázatlanság biztos következménye: kudarc.
Mennyivel fontosabb, hogy ilyen körültekintéssel készítsük elő a siker útját az élet harcaiban! Nem látszatküzdelemre vállalkoztunk. Olyan harcot folytatunk, amelynek kimenetele az örökkévalóságra szól. Láthatatlan ellenséggel kell megvívnunk. Gonosz angyalok küzdenek a minden ember feletti uralomért. Az egészségre káros dolgok nemcsak a testi energiát csökkentik, hanem a szellemi és erkölcsi erőt is gyöngítik. Nehezebben tud jó és rossz között különbséget tenni - és ezért a rossznak ellenállni - az az ember, aki valamilyen egészségtelen szokásnak hódol. Így a vereség és kudarc veszélye is nagyobb.
"Akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat" (1Kor 9:24). A mi harcunkban mindazok győzhetnek, akik a helyes elvek követésével fegyelmezik magukat. Ezeknek az elveknek az élet részletkérdéseiben való követését sokan lényegtelennek tartják - túl jelentéktelen dolognak ahhoz, hogy figyelmükre számot tartson. A kockán forgó végső cél tükrében azonban semmi sem jelentéktelen, amivel dolgunk van. Minden tettünknek megvan a maga súlya azon a mérlegen, amely eldönti, hogy az életben győztünk-e vagy elbuktunk. Így hangzik a Szentírásban foglalt parancs: "Úgy fussatok, hogy (a jutalmat) elvegyétek" (24. vers).
Ősszüleink esetében a mértéktelenség vágyának Éden elvesztése volt a következménye. A minden dologban való mértékletességnek nagyobb szerepe van az Édenbe való visszajutásunkhoz, mint ahogy azt sokan képzelik.
46
Pál apostol az ősi görög sportjátékok versenyzőinek önmegtartóztatására hivatkozva ezt írja: "Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos: Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek" (1Kor 9:25-27).
A reform megvalósítása az alapigazságok világos megismerésén múlik. Miközben veszély rejlik a szűk látókörű filozófiában és a kemény, hideg ortodoxiában, ugyanakkor a meggondolatlan liberalizmusban is nagy veszély van. Minden maradandó reform alapja Isten törvénye. Mutassuk ki világosan, érthetően, hogy Isten törvényének engedelmeskedni kell! Elveit szüntelenül tárjuk az emberek elé, hiszen ezek az elvek éppúgy örökkévalóak és megmásíthatatlanok, mint Isten maga.
Az első hitehagyás egyik legsiralmasabb következménye az, hogy az ember nem képes önmagán uralkodni. Csak akkor tud előrelépni, ha visszanyeri ezt a képességét.
A test az egyetlen eszköz, amelyen keresztül az értelem és a lélek jellemépítő tevékenysége megmutatkozik. A lelkek ellensége ezért irányozza kísértéseit fizikai képességeink csökkentésére és elkorcsosítására. Ha itt eredményt ér el, egész lényünket kiszolgáltatjuk a gonosznak. Fizikai természetünk hajlamai saját pusztulásunkat munkálják, hacsak nem helyezzük magunkat egy magasabb rendű hatalom uralma alá.
Testünket szolgává kell tennünk. Lényünk magasabb rendű képességeinek kell az uralmat gyakorolniuk. Szenvedélyeinket akaratunk alá kell rendelnünk, akaratunkat pedig Isten uralma alá. Szükséges, hogy az isteni kegyelem által megszentelt józan ész - mint királyi hatalom - tartsa uralma alatt életünket.
Isten követelményeit lelkiismereti üggyé kell tenni. Rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy kötelesek önmagukon uralkodni; hogy szükség van a tisztaságra, a falánkság és minden szennyes szokás elhagyására. Meg kell értetni velük, hogy szellemi és fizikai képességeiket ajándékba kapták Istentől, és hogy a lehető legjobb állapotban kell tartaniuk őket - az Ő szolgálatára.
Az ősi rítusban, amely az evangéliumot szimbolizálta, nem lehetett hibás áldozatot vinni Isten oltárára. Az áldozatnak, amely Krisztust jelképezte, hibátlannak kellett lennie. Isten Igéje ezzel a példával szemlélteti, hogy népe milyen legyen: "szent és feddhetetlen", "élő... Istennek kedves áldozat" (Ef 5:27; Róm 12:1).
Isten hatalma nélkül nem jöhet létre igazi megújulás. Az emberi korlátok az öröklött és szerzett hajlamokkal szemben olyanok, mint homokzátony az áradatban. Amíg Krisztus élete nem lesz személyes életünk éltető ereje, addig nem tudunk ellenállni a kívülről és belülről támadó kísértéseknek.
Krisztus eljött erre a világra, és Isten törvénye szerint élt, hogy az ember tökéletesen uralkodni tudjon a lelkét romboló természetes hajlamokon. A lélek és test Orvosa ad győzelmet a harcban álló gerjedelmeken. Ő minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az ember tökéletes jelleművé váljék.
Ha valaki átadja magát Krisztusnak, értelme a törvény uralma alá kerül. Csak a királyi törvény hirdet szabadságot a foglyoknak. Ha az ember egyesül Krisztussal, szabaddá lesz. Ha meghódol Krisztus akarata előtt, visszakapja tökéletes emberi mivoltát.
Nem él a bűn szolgaságában, és a szenvedélyek fölé emelkedik az az ember, aki engedelmeskedik Istennek. Az ember legyőzheti önmagát, legyőzheti saját hajlamait,
47
győzelmet arathat "a fejedelemségek", "a hatalmasságok", "az élet sötétségének világbírói" és a "gonoszság lelkei" felett, "amelyek a magasságban vannak" (Ef 6:12).
Sehol sincs nagyobb szükség erre a tanításra, és az sehol sem gyümölcsözőbb és hasznosabb, mint a családban. A szülőknek szerepük van a szokások és a jellem alapjának lefektetésében. A reformációs munkának Isten törvénye elveinek mind a testi, mind az erkölcsi egészséget érintő bemutatásával kell kezdődnie. Mutassátok ki, hogy az Isten Igéje iránti engedelmesség az egyedüli védelmünk a világot pusztulásba taszító bűnök ellen. Tegyétek világossá, hogy a szülők nemcsak önmagukért, hanem gyermekeikért is felelősséggel tartoznak. Vagy az engedelmességre vagy a törvényszegésre mutatnak példát gyermekeiknek. Példájukkal és tanításukkal határozzák meg családjuk sorsát. A gyermekek azzá lesznek, amivé szüleik alakítják őket.
Ha a szülők nyomon tudnák követni tetteik következményeit, és látnák, hogy példájuk és tanításuk hogyan örökíti tovább és növeli a bűn hatalmát vagy az igazságét, minden bizonnyal változtatnának eljárásaikon. Sokan elfordulnának a hagyománytól és attól, amit megszoktak, és elfogadnák az élet mennyei elveit.
A példa hatalma
Az orvos - aki az emberek otthonában szolgál - virraszt a betegek ágya mellett, csökkenti aggodalmukat, visszahozza őket a sír széléről, reményt ébreszt a haldoklókban, megnyeri bizalmukat és szeretetüket. Ez a lehetőség csak kevés embernek adatott meg. Még az evangélium szolgájának sincsenek ilyen nagy lehetőségei, és nincs ilyen messze ható befolyása.
Az orvos példájának - nem kevésbé mint tanításának - pozitív hatalomnak kell lennie a jó oldalán. A reform ügye olyan férfiakat és nőket szólít meg, akiknek az élete önuralomról tesz bizonyságot. Az elvek gyakorlása az, ami súlyt ad ezeknek az elveknek. A világnak arra van szüksége, hogy a gyakorlatban mutassuk be, mit tud Isten kegyelme tenni emberek elvesztett méltóságának helyreállításában azáltal, hogy önuralomhoz segíti őket. Semmire sincs a világnak olyan szüksége, mint arra, hogy az evangélium megmentő erejét Krisztuséhoz hasonló életek mutassák be.
Az orvos folytonosan kapcsolatba kerül azokkal, akiknek szükségük van a jó példa erejére és bátorítására. Sokan erkölcsileg gyengék. Hiányzik belőlük az önuralom, és könnyen legyőzi őket a kísértés. Az orvos csak úgy tud segíteni ezeken az embereken, ha saját életében mutatja be annak az elvnek az erejét, amely minden káros szokás és szentségtelen vágy felett képes diadalmaskodni. Saját életében kell meglátszania egy olyan hatalom működésének, amely mennyei. Ha itt kudarcot vall, bármilyen súlyosak és meggyőzőek is a szavai, ő maga rossz befolyást áraszt.
Sok olyan ember kér orvosi tanácsot és kezelést, akinek az élete saját rossz szokásai miatt futott erkölcsileg zátonyra. Megtörtek, gyengék, megsebzettek, érzik a saját oktalanságukat, és azt, hogy képtelenek győzni. Környezetük legyen mentes minden olyan dologtól, ami a jelenlegi állapotukat előidéző gondolatokat és érzéseket ébreszti bennük. A tisztaság, a szent és nemes gondolatok légkörét kell magukba szívniuk. Milyen félelmes a felelősségük azoknak, akiknek jó példát kellene mutatniuk, de mivel ők is káros szokások rabjai, befolyásukkal növelik a kísértés erejét!
Az orvos és a mértékletességi munka
Sok olyan ember bízza magát az orvos gondjaira, aki dohányzással és részegítő italok fogyasztásával rombolja lelkét és testét. A hivatásához hű orvosnak fel kell hívnia ezeknek a
48
betegeknek a figyelmét szenvedésük okára. Ám milyen súlya lehet szavainak, ha ő maga is dohányzik vagy szeszes italt fogyaszt? Vajon nem vonakodik-e majd - saját gyengéje tudatában - rámutatni a betege életét megkeserítő foltra? Hogyan győzheti meg a fiatalokat káros hatásukról, miközben ő is használja ezeket a dolgokat?
Hogyan lehet egy orvos a társadalomban a tisztaság és önuralom példaképe, hogyan lehet a mértékletesség ügyének eredményes munkása, miközben ő maga is egy gyarló szokásnak hódol? Hogyan tud megfelelően szolgálni a betegek és a haldoklók ágyánál, ha az ő lehelete is bűzlik az alkohol vagy a dohány szagától?
Hogyan szolgálhat rá valaki a személyébe mint szakképzett orvosba helyezett bizalomra, ha kábító mérgekkel zavarja meg idegeit és tompítja agyát? Szinte lehetetlen gyors diagnózist megállapítania és helyesen cselekednie!
Ha nem tartja be a saját lényét is szabályozó törvényeket, ha inkább az önző élvezetet választja, mint az értelem és a test egészségét, vajon nem jelenti ki magát alkalmatlannak arra, hogy emberek életüket bízzák rá?
Bármennyire gyakorlott és lelkiismeretes is egy orvos, hivatása gyakorlása során sokszor elcsügged és kudarcot vall. Gyakran nem tudja megvalósítani azt, amit szeretne. Ha betegei meg is gyógyulnak, ez talán nem igazán szolgál az ő javukra, sem a világéra. Sokan azért gyógyulnak meg, hogy újra gyakorolják a betegségüket okozó rossz szokásaikat. A korábbi hévvel merülnek bele újra ostoba élvezeteikbe. Az orvos értük végzett munkája elpocsékolt erőfeszítésnek tűnik.
Krisztusnak ugyanez volt a tapasztalata, mégsem szűnt meg dolgozni még egyetlen szenvedőért sem. A tíz megtisztult bélpoklos közül csak egy méltányolta az ajándékot, és ő idegen és samáriai volt. Ezért az egyért gyógyította meg Krisztus a tízet. Ha az orvos nem lesz eredményesebb, mint a Megváltó, tanulja meg a leckét a Nagy Orvostól. Krisztusról ezt olvassuk: "Nem lankad el, sem kedvét el nem veszti" (Ésa 42:4 - új kat. ford.). "Lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11).
Ha csak egy lélek fogadta volna el kegyelmének evangéliumát, Krisztus akkor is vállalta volna a nehéz életet, a megaláztatást és a szégyenteljes halált, hogy megmentse azt az egyet. Ha fáradozásunk által egyetlen ember jó útra tér, és alkalmas lesz az Úr országára, nincs-e okunk az örvendezésre?
Az orvos feladatai vesződségesek és megerőltetőek. Sikeres teljesítésükhöz erős alkatra és egészséges szervezetre van szüksége. Egy gyenge vagy beteg ember nem tudja elviselni az orvosi hivatással járó fárasztó munkát. Aki nem tud tökéletesen uralkodni önmagán, az nem alkalmas mindenféle betegség gyógyítására.
Az orvosnak sokszor nincs lehetősége aludni, sőt még enni sem, a társas élet örömeit és a vallás kiváltságait is jórészt nélkülözi. Úgy tűnik, hogy az orvos életét állandóan árnyék borítja. A szenvedések, a segítségre vágyó kiszolgáltatott halandók látványa, a züllött emberekkel való kapcsolata szívét beteggé teszi, és szinte elveszti bizalmát az emberiségben.
A betegséggel és a halállal való küzdelem az elviselhetőség határáig igénybe veszi minden energiáját. E rettenetes erőfeszítésnek a reakciója a végsőkig megpróbálja a jellemet. Itt támad rá a legnagyobb erővel a kísértés. Jobban, mint bármilyen más hivatásban, az orvosnak önuralomra, a lélek tisztaságára van szüksége, és arra a hitre, amelynek fogódzója a menny. Mások és önmaga miatt sem hagyhatja figyelmen kívül a test törvényeit. A testi szokások terén való meggondolatlanság az erkölcsi dolgokban való meggondolatlanságra hajlamosít.
49
Az orvos csak akkor van biztonságban, ha minden körülmények között elvből cselekszik, erőt és segítséget merítve abból a szilárd szándékból, amely egyedül Istenben található. Isten tökéletes jellemét kell követnie. Napról napra, óráról órára, percről percre magán kell éreznie a láthatatlan világ tekintetét. Ki kell tartania, ahogy Mózes is tette, aki "erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant."
Az igaz élet a kegyességben gyökerezik. Csak az az ember tud embertársainak tiszta, erőteljes életet tartósan felmutatni, ha az az élet el van rejtve Krisztussal az Istenben. Minél nagyobb a hatóköre az emberek között, annál szorosabb közösségben kell lennie a mennyel.
Minél súlyosabbak az orvos feladatai, és minél nagyobb a felelőssége, annál nagyobb szüksége van mennyei erőre. Időt kell szakítania - akár a földi dolgok terhére is - az örökkévaló dolgokon való elmélkedésre. Ellen kell állnia a világ tolakodásának, amely kényszerítő erővel akarja elszakítani az erő Forrásától. Imával és igetanulással mindenki másnál jobban el kell rejtőznie Isten védőpajzsa mögé. Szüntelenül és tudatosan kell összhangban élnie az igazság, igazságosság és irgalom elveivel, amelyek Isten tulajdonságait jelenítik meg a lélekben.
Isten szava - befogadásának és követésének arányában - lesz hatással tetteire és érinti a jellem minden megnyilvánulását. Megtisztít minden gondolatot, szabályoz minden vágyat. Akik Isten szavába helyezik bizalmukat, azok bátran viselkednek és erősek lesznek; minden alantas dolog fölé emelkednek, olyan légkörbe, amely mentes minden szennytől.
Ha az ember közösségben van Istennel, életét makulátlanul tisztává teszi az a rendíthetetlen szándék, amely megőrizte Józsefet és Dánielt a pogány udvar romlottsága között. Jellemruhája hótiszta lesz. Életében Krisztus világossága fényesen ragyog. Változatlan dicsőségével jelenik meg fölötte a fényes Hajnalcsillag.
Ez az ember éltető erősség lesz a társadalomban; gát a bűn ellen, védelem a megkísértetteknek, vezérlő fény azoknak, akik a nehézségek és csüggesztő körülmények között a helyes utat keresik.
Az orvos-misszionáriusok és munkájuk
Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat".
9. Tanítás és gyógyítás
Amikor Krisztus első misszióútjára küldte el a tizenkét tanítványt, megparancsolta nekik, hogy "Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok" (Mt 10:7-8).
A hetvennek pedig, akiket később küldött el, ezt mondta: "Valamely városba bementek... gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa" (Lk 10:8-9). Krisztus velük volt hatalmával, és "visszatére... a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!" (17. vers).
50
Krisztus mennybemenetele után tovább folytatódott ez a munka. Saját szolgálatának jelenetei megismétlődtek, és a környező városokból tömegek gyűltek Jeruzsálembe, "hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának" (ApCsel 5:16).
És a tanítványok "kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük." "Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezve azokra, amiket Filep mondott... Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak... kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. És lőn nagy öröm abban a városban" (Mk 16:20; ApCsel 8:5-8).
A tanítványok szolgálata
Lukács, a nevét viselő evangélium írója, orvos-misszionárius volt. A Szentírás "ama szeretett orvos"-nak nevezi (Kol 4:14). Pál apostol hallott Lukács orvosi tudományáról, és felkereste őt, mint akire az Úr különleges munkát bízott. Megnyerte munkatársának, és miközben egyik helyről a másikra utazott, Lukács elkísérte. Egy idő után Pál Filippiben, Macedóniában hagyta Lukácsot. Lukács itt éveken át dolgozott mind orvosként, mind pedig az evangélium tanítójaként. Mint orvos szolgált a betegeknek, majd pedig imádkozott azért, hogy Isten gyógyító ereje nyugodjék meg a szenvedőkön. Így nyílt meg az út az evangéliumi üzenet előtt. Lukács orvosi eredményei sok alkalmat kínáltak neki arra, hogy Krisztust prédikálja a pogányok között. Isten azt akarja, hogy mi is úgy dolgozzunk, ahogy a tanítványok tették. A testi gyógyítás és az evangélium hirdetése szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az evangélium munkájában a gyógyítás soha nem választható el a tanítástól.
A tanítványok feladata az evangélium ismeretének terjesztése volt. Isten rájuk bízta ezt a munkát: hirdetniük kellett a világnak azt a jó hírt, amit Krisztus hozott el az embereknek. Ezt a munkát ők végezték el koruk népe számára. Egyetlen nemzedék alatt elvitték az evangéliumot az ég alatt élő minden nemzetnek.
Az evangélium világszéles hirdetése az a munka, amelyet Isten az Ő nevét viselőkre bízott. A világ bűneinek és nyomorának az evangélium az egyetlen ellenszere. Isten kegyelmének üzenetét meg kell ismertetni az emberiséggel. Ez elsődleges feladatuk mindazoknak, akik ismerik ennek az üzenetnek a gyógyító erejét.
Abban az időben, amikor Krisztus a tanítványokat megbízta az evangéliumi üzenet hirdetésével, az Isten és Igéje iránti hit majdnem kihalt a világból. A zsidó nép, amely Jahve ismeretével büszkélkedett, Isten Igéjét felváltotta a hagyományokkal és emberi spekulációkkal. Önző becsvágy, hivalkodás, kapzsiság töltötte be az emberek gondolatvilágát. Az Isten iránti tisztelet és az emberek iránti irgalom ismeretlenné vált közöttük. Az önzés volt az uralkodó elv, és Sátán akarata érvényesült az emberiség nyomorában és lealacsonyodásában.
Sátán ügynökei vették birtokukba az embereket. Isten lakóhelyévé teremtett emberi testek démonok lakóhelyévé lettek. Érzékeiket, idegeiket és szerveiket természetfölötti lények a leghitványabb vágyak kielégítésére késztették. Az embereket gonoszok légiói vették birtokukba, és arckifejezésükre a démonok nyomták rá bélyegüket.
Milyen a világ állapota ma? Vajon a Biblia iránti hitet nem rombolta le a "magasabb kritika" és korunk bölcselkedése, akárcsak Krisztus idején a hagyomány és a rabbinizmus? Most nem éppúgy a kapzsiság, a becsvágy és a szórakozás vágya tartja rabságban az emberek szívét, mint akkor? Az állítólagos keresztény világban - még Krisztus állítólagos egyházában is - milyen kevés embert irányítanak a keresztény elvek! Az üzleti, a társadalmi és a családi életben, még vallásos körökben is, milyen kevesen teszik Krisztus tanításait a mindennapi élet
51
szabályává! Nem igaz-e az, hogy "az igazság messze áll... az egyenesség nem juthat be... és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz" (Ésa 59:14-15)?
"Bűncselekmények járványa" közepette élünk, amit minden gondolkodó, istenfélő ember rémülten vesz tudomásul. Nincs olyan emberi toll, amely le tudná írni az eluralkodó romlottságot. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál, ami a politikai viszályt, megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, törvénytelenségek, az emberi szenvedéssel szembeni közömbösség, az emberi élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító híreit. Minden nap az elmebetegségek, gyilkosságok, öngyilkosságok szaporodásáról tanúskodik. Ki vonná kétségbe, hogy sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, hogy megzavarják és megrontsák a gondolkodást, és beszennyezzék és tönkretegyék a testet?
És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az evangéliumot nagyon sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek lelkiismeretére és életére. Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami nincs nekik. Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, olyan erőre, ami megszabadítja őket a gonoszság fogságából, olyan erőre, ami egészséget, életet és békességet ad. Sokan, akik miután egyszer már ismerték Isten szavának erejét, de egy ideig Isten nélkül éltek, most vágynak Isten jelenléte után.
A világnak ma is szüksége van arra, amire ezerkilencszáz évvel ezelőtt volt - Krisztus megismerésére. Nagy reformációs munkára van szükség, és csak Krisztus kegyelme által lehet véghezvinni a fizikai, szellemi és lelki helyreállítást.
Csak Krisztus módszerével lehet igazán az emberekhez férkőzni. A Megváltó az emberek közé vegyült. Javukat akarta. Együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat. Azután így szólt hozzájuk: "Kövessetek engem!"
Személyes szolgálattal kell az emberek közelébe férkőzni. Ha kevesebb időt fordítanánk a prédikálásra, és többet a személyes szolgálatra, nagyobb eredményt látnánk. A szegények terhein könnyíteni, a betegeket gondozni, a szomorkodókat és gyászolókat vigasztalni, a tudatlanokat tanítani, a tapasztalatlanokat tanácsolni kell. Sírjunk a sírókkal, és örüljünk az örülőkkel! A meggyőzés erejével, az ima hatalmával - Isten szeretetének erejével - ez a munka nem lesz, nem lehet gyümölcstelen.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az orvosi misszió célja bűnbeteg férfiakat és nőket odavinni a Golgota Emberéhez, aki elveszi a világ bűneit. Őt szemlélve átalakulnak az Ő képmására. Bátorítsuk a betegeket és szenvedőket arra, hogy tekintsenek Jézusra, hogy életük legyen. Tartsák Krisztus szolgái a Nagy Orvost állandóan azok figyelmében, akiket a test és lélek betegsége elcsüggesztett. Vezessétek őket hozzá, aki meg tudja gyógyítani mind a testi, mind a lelki betegséget. Beszéljetek nekik róla, akit megindít gyengeségünk. Bátorítsátok őket arra, hogy bízzák magukat annak gondjaira, aki életét adta azért, hogy lehetővé tegye számukra az örök életet. Beszéljetek szeretetéről; mondjátok el, hogy neki van hatalma üdvözíteni!
Ez az orvos-misszionárius magasztos feladata és drága kiváltsága. A személyes szolgálat gyakran elkészíti ennek az útját. Isten sokszor a fizikai szenvedés enyhítésére irányuló igyekezetünk által férkőzik a szívekhez.
Az orvos-misszionáriusi munka az evangélium munkájának útját egyengeti. Az igehirdetésben és az orvos-misszionáriusi munkában az evangéliumot kell prédikálni és gyakorolni.
52
Szinte minden emberi közösségben sokan vannak, akik nem hallgatnak igeszolgálatokat, nem vesznek részt istentiszteleteken. Ahhoz, hogy az evangéliumot megismerjék, el kell azt vinni hozzájuk. Sokszor testi szükségleteik enyhítése az egyetlen út, amelyen keresztül megközelíthetők. Misszionárius ápolók, akik betegeket gondoznak, és a szegények nyomorát enyhítik, sok alkalmat találnak arra, hogy imádkozzanak velük, olvassanak nekik Isten Igéjéből, és beszéljenek a Megváltóról. Imádkozhatnak azokért és azokkal, akik nem tudnak uralkodni a szenvedély által megrontott étvágyukon. Felragyogtathatják a remény sugarát a kudarcot vallott és elcsüggedt életekben. Érdek nélküli, kedves cselekedetekben kifejezésre jutott önzetlen szeretetük megkönnyíti a szenvedőknek, hogy higgyenek Krisztus szeretetében.
Sokan nem hisznek Istenben, és az emberekbe vetett bizalmukat is elvesztették. De értékelnek minden együttérző és segítőkész cselekedetet. Amikor látnak valakit - aki földi dicsőítést vagy ellenszolgáltatást nem igényelve jön el otthonukba, szolgál a szegényeknek, táplálja az éhezőket, felruházza a mezíteleneket, vigasztalja a fájó szívűeket, és mindenkinek a figyelmét gyengéden felhívja Őreá, aki könyörületének és szánalmának az ember csak követe - szívük megindul. Hála és hit ébred bennük. Látják, hogy Istennek gondja van rájuk, és készek meghallgatni, ha Igéjét megnyitják előttük.
Mind külmisszióban, mind hazai területen a misszionáriusoknak az a tapasztalatuk - férfiaké és nőké egyaránt -, hogy sokkal könnyebben férkőznek az emberekhez, és sokkal eredményesebb a munkájuk, ha tudnak szolgálni a betegeknek. Nők, akik pogány országokba mennek misszionáriusnak, így találnak ezekben az országokban alkalmat arra, hogy hirdessék az evangéliumot a nőknek akkor, amikor minden más ajtó zárva van. Minden evangéliumi munkásnak tudnia kell egyszerű kezeléseket végezni, amelyek enyhítik a fájdalmat, és megszüntetik a betegséget.
Az egészségügyi elvek tanítása
Az evangélium szolgáinak is tudniuk kell tanácsot adni az egészséges élet elveiben. Mindenütt találkozunk betegségekkel. A legtöbbet meg lehetne előzni az egészség törvényeire való odafigyeléssel. Az embereknek látniuk kell, milyen hatással van az egészségügyi elvek követése az egészségükre és mind a jelen, mind az eljövendő életükre. Meg kell velük értetni azt, hogy mi a felelősségük testük iránt, amelyet Teremtőjük alkalmassá tett arra, hogy a Lélek lakóhelye legyen, és azt akarja, hogy annak hű sáfárai legyenek. Tudatosítaniuk kell ezt a szentírási igazságot:
"Ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek" (2Kor 6:16).
Ezreknek kellene megtanulniuk - és boldogan meg is tanulnák - a betegek kezelésének egyszerű módszereit, hogy azok foglalják el a mérgező gyógyszerek használatának helyét. Nagy szükség van az étkezési reformmal kapcsolatos tanításra. Rossz étkezési szokások egész sora és az egészségtelen táplálékok fogyasztása nem kismértékben felelős a világot átokkal sújtó iszákosságért, bűncselekményekért és nyomorúságért.
Az egészségügyi elvek tanításával megismertethetjük az emberekkel a reform nagy célját - a test, az értelem és a lélek legmagasabb rendű fejlődésének biztosítását. Mutassátok ki, hogy a természet törvényei - lévén azok is Isten törvényei - a mi érdekünkben jöttek létre; hogy követésük elősegíti boldogságunkat ebben az életben, és segíti felkészülésünket az eljövendő életre.
Vezessétek rá az embereket arra, hogy tanulmányozzák Isten szeretetének és bölcsességének megnyilatkozását a természet műveiben. Vezessétek rá őket arra, hogy
53
tanulmányozzák azt a csodálatos organizmust, az emberi szervezetet, és az azt szabályozó törvényeket. Akik felfogják Isten szeretetének bizonyítékait, akik megértenek valamit törvényének bölcsességéből és áldásaiból és az engedelmesség eredményeiből, azok egészen más szemszögből fogják nézni feladataikat és kötelességeiket. Ahelyett, hogy az egészségügyi törvények megtartását áldozatnak és önmegtagadásnak tartanák, felbecsülhetetlen áldásnak fogják tekinteni, ami valójában is.
Az evangélium minden szolgájának éreznie kell, hogy az egészséges élet elveinek tanítása a rájuk bízott feladatok egy része. Erre a munkára nagy szükség van, és a világ nyitott rá.
Mindenütt jelen van az az irányzat, amely szervezetek munkájával akarja pótolni a személyes erőfeszítést. Az emberi bölcsesség társulásra, központosításra, nagy templomok és intézmények felépítésére törekszik. Tömegek hagyják rá intézményekre és szervezetekre a jótékonykodást; okot találnak a világtól való elzárkózásra, és a szívük kihűl. Önzők és érzéketlenek. Az Isten és az emberek iránti szeretet kihal a lelkükből.
Krisztus megszabja minden követőjének a maga munkáját - olyan munkát, amit nem bízhat másra. Hogy szolgáljanak a betegeknek és szegényeknek, hogy hirdessék az evangéliumot az elveszetteknek - ezt nem lehet bizottságokra vagy segélyszervezetekre bízni. Egyéni felelősség, egyéni igyekezet, személyes áldozat az, amit az evangélium igényel.
"Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit - parancsolja Krisztus -, hogy megteljék az én házam." Ő kapcsolatba hozza az embereket azokkal, akiken segíteni kívánnak. "A szegény bujdosókat házadba bevigyed - mondja -, ha meztelent látsz, felruházzad." "Betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Lk 14:23; Ésa 58:7; Mk 16:18). Közvetlen kapcsolat, személyes szolgálat által kell az evangélium áldásait megmutatni.
Isten az ősidőkben nem kizárólag egy osztályon keresztül adott népének világosságot. Dániel júdabeli fejedelem volt. Ésaiás szintén királyi családból származott. Dávid pásztorfiú volt, Ámos is pásztor. Zakariás babilóniai való fogoly, Elizeus földművelő. Az Úr a maga képviselőiként prófétákat és fejedelmeket támasztott, nemeseket és alacsony származásúakat, és megtanította nekik az igazságokat, hogy közöljék azokat a világgal.
Mindenkit, aki kegyelmében részesül, az Úr másoknak való szolgálattal bíz meg. Egyénileg kell vállalnunk részünket és helyünket, mondván: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa 6:8) Az Ige hirdetőjére, a misszionárius-ápolóra, a keresztény orvosra, az egyes keresztényekre - legyen az kereskedő vagy gazdálkodó, értelmiségi vagy szakmunkás -, mindenkire felelősség hárul. A mi feladatunk megismertetni az emberekkel üdvösségük evangéliumát. Minden vállalkozásunknak ezt a célt kell szolgálnia.
Akik vállalják a rájuk bízott munkát, nemcsak mások számára jelentenek áldást, hanem ők maguk is áldásban részesülnek. A jól végzett munka tudata visszahat saját lelkükre. A csüggedt elfelejti csüggedtségét, a gyenge erős lesz, a tudatlan értelmes, és mindenki biztos segítőt talál Őbenne, aki elhívta.
Krisztus egyháza szolgálatra szerveződött. Jelszava a szolgálat. Tagjai üdvösségük Vezérének irányítása alatt küzdelemre kiképezendő katonák. A keresztény lelkészeknek, orvosoknak, tanítóknak szélesebb körű munkájuk van, mint ahogy azt sokan felismerik. Nemcsak szolgálniuk kell az embereknek, hanem meg is kell őket tanítani szolgálni. Nemcsak tanítaniuk kell a helyes elvekre, hanem ki kell képezniük hallgatóikat ezeknek az elveknek a továbbadására. A meg nem élt, tovább nem adott igazság elveszti életadó képességét, gyógyító erejét. Áldása csak akkor tartható meg, ha másokkal megosztják.
54
Isten iránti szolgálatunk egyhangúságát fel kell oldani. Minden gyülekezeti tag végezzen valamilyen szolgálatot a Mesterért. Egyesek nem tudnak oly sokat tenni, mint mások, de mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy visszaszorítsa a világon végigsöprő betegségek és nyomorúság áradatát. Sokan szívesen dolgoznának, ha megtanítanák nekik, hogyan kezdjék el. Oktatni és bátorítani kell őket.
Minden gyülekezet legyen keresztény munkásokat kiképező iskola. Tagjaikat meg kell tanítani bibliaóra tartására, szombatiskolai osztályok vezetésére és tanítására, és arra, hogyan lehet a legjobban segíteni a szegényeken, gondot viselni a betegekről, és hogyan kell dolgozni a megtéretlenekért. Szükség van egészségügyi iskolákra, főzőtanfolyamokra és a keresztény segítő munka különböző ágaira. Nemcsak tanításra van szükség, hanem tapasztalt oktatók melletti tényleges munkára is. A munkát vezessék a tanítók, mások pedig mellettük tanulni fognak példájukból. A példa értékesebb, mint sok szabály.
Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a maximumra, hogy dolgozhasson Istenért bárhol, ahova hívja őt. Ugyanaz a kegyelem, amely Krisztustól Pálra és Apollósra áradva olyan kiváló lelki emberekké tette őket, ma is árad az odaszentelt keresztény misszionáriusokra. Isten azt akarja, hogy gyermekei értelmes és tanult emberek legyenek, mert így tudják Őt világunkban igazán és nyilvánvalóan megdicsőíteni.
Művelt munkások, akik Istennek szentelték életüket, többféleképpen tudnak szolgálni, és alaposabb munkára képesek, mint a képzetlenek. Fegyelmezett gondolkodásuk helyzeti előnyt jelent számukra. De a kevésbé tehetségesek és képzettek is elfogadhatóan szolgálhatnak másoknak. Isten felhasználja azokat, akik ezt készségesen vállalják. Nem a legkiválóbb és legtehetségesebb személyek munkája jár a legnagyobb és legtartósabb eredménnyel. Olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meghallották a menny üzenetét. A leghatékonyabb munkások azok, akik elfogadják ezt a hívást: "Vegyétek föl magatokra az én igámat", és tanuljatok tőlem (Mt 11:29).
Olyan misszionáriusokra van szükség, akik szívüket adják a munkába. Akinek a szívét Isten megérintette, az nagyon szeretne azokhoz közeledni, akik még sohasem hallottak szeretetéről. Személy szerint fáj neki állapotuk, és életét a saját kezébe véve elindul a menny által küldött és ihletett követként, hogy olyan munkát végezzen, amelyben közreműködhetnek az angyalok.
Ha nagy értelmi képességekkel megáldott emberek ezeket az ajándékokat önzően használják, egy bizonyos próbaidő után magukra maradnak, hogy a saját útjukat járják. Isten elhív kevésbé tehetségesnek látszó, önmagukban kevésbé bízó embereket is, és a gyengéket megerősíti, mert ők bíznak abban, hogy megteszi értük azt, amire ők képtelenek. Isten elfogadja az őszinte szolgálatot, és kipótolja hiányosságaikat.
Az Úr sokszor olyan embereket választ munkatársaiul, akiknek csak korlátozott iskolai műveltség megszerzésére volt alkalmuk. Ezek az emberek nagy igyekezettel használják képességeiket, és az Úr megjutalmazza műve iránti hűségüket, kitartó szorgalmukat, tudásszomjukat. Látja könnyeiket, és hallja imáikat. Ahogy megáldotta a babiloni udvar foglyait, ma is bölcsességgel és ismerettel ajándékozza meg munkásait.
Hiányos iskolai műveltségű, alacsony társadalmi helyzetű emberek néha csodálatos eredményeket értek el a lélekmentésben Krisztus kegyelme által. Sikerük titka Isten iránti bizalmuk volt. Naponta tanultak tőle, akinek csodálatos a bölcsessége és nagy a hatalma.
Ezeket a munkásokat bátorítani kell. Az Úr kapcsolatba hozza őket jobb képességű emberekkel, hogy kitöltsék a mások által hagyott réseket. Gyorsaságuk a tennivalók felismerésében, készségük a rászorulók megsegítésére, kedves szavaik és tetteik olyan ajtókat nyitnak meg, amelyek különben zárva maradnának. Közel férkőznek a bajbajutottakhoz, és
55
szavaik meggyőző befolyása sok remegő lelket vonz Istenhez. Szolgálatuk mutatja, mit tehetnének sok ezren mások is, ha akarnának.
Tartalmasabb élet
Semmi sem ébreszt olyan önfeláldozó buzgóságot, és nem csiszolja és erősíti úgy a jellemet, mint a másokért való szolgálat. Sok állítólagos keresztény a gyülekezeti kapcsolatok keresésében csak önmagára gondol.
Élvezni akarják a gyülekezeti közösséget és a pásztori gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezetek tagjaivá lesznek, és beérik azzal, hogy tesznek valami keveset másokért. Így megfosztják magukat a legértékesebb áldásoktól. Sok embernek nagyon hasznos lenne, ha feláldoznák kellemes, könnyen irányítható kapcsolataikat. Menjenek oda, ahol energiájukat a keresztény szolgálat igényli, és megtanulhatnak felelősséget hordozni.
Az egy csomóba zsúfolt fák nem fejlődnek egészségesen és masszívan. A kertész átülteti őket, hogy legyen helyük a fejlődéshez. Hasonló munka nagy gyülekezetek számos tagjának is javára szolgálna. Oda kellene helyezni őket, ahol energiájukat aktív keresztény szolgálat köti le. De a másokért való szolgálat hiánya miatt elvesztik lelki életüket, elkorcsosulnak és eredménytelenek lesznek. Valamilyen misszióterületre áttelepülve pedig megerősödnének.
Senkinek sem kell várnia addig, amíg valamilyen távoli területre hívják, hogy elkezdjen másoknak segíteni. A szolgálat ajtói mindenütt nyitva vannak. Ott élnek körülöttünk azok, akik segítségünket igénylik. Özvegyek, árvák, betegek és haldoklók, csüggedtek, lehangoltak, tudatlanok és kivetettek mindenütt találhatók.
Éreznünk kell, hogy különleges feladatunk a szomszédainkért való szolgálat. Keressétek meg, hogyan tudtok a legjobban segíteni azoknak, akik nem érdeklődnek a vallásos dolgok iránt. Amikor meglátogatjátok barátaitokat és szomszédaitokat, tanúsítsatok érdeklődést lelki életük iránt éppúgy, mint földi jólétük iránt. Beszéljetek nekik Krisztusról, a bűnbocsátó Megváltóról. Hívjátok meg szomszédaitokat otthonotokba, és olvassatok nekik a Bibliából és annak igazságait magyarázó könyvekből. Hívjátok meg őket, hogy énekeljenek és imádkozzanak veletek. Ezeken a kis összejöveteleken Krisztus is jelen van, ahogy megígérte, és kegyelme megérinti a szíveket.
A gyülekezeti tagok neveljék rá magukat e munka végzésére. Ez éppen olyan fontos, mint megmenteni idegen országokban élő, sötétségben veszteglő lelkeket. Míg egyesek távoli vidékeken élő lelkekért éreznek felelősséget, sokan, akik otthon élnek, érezzenek éppolyan felelősséget a körülöttük lakó drága lelkekért, és dolgozzanak szorgalmasan az ő üdvösségükért.
Sokan azon sajnálkoznak, hogy üres életet élnek. Ők maguk tehetik életüket gazdaggá és befolyásossá, ha akarják. Azok, akik szeretik Jézust szívükkel, értelmükkel és lelkükkel, és felebarátjukat, mint önmagukat, széles területen használhatják képességeiket és befolyásukat.
Apró alkalmak
Senki se keressen nagyobb feladatokat, kihasználatlanul hagyva az apró alkalmakat. Míg sikeres lehetsz a kis feladatban, a nagyobb munkába belebukhatsz, és akkor elcsüggedsz. Ha teljes erőbedobással végzed el a kezed ügyében lévő feladatokat, akkor alkalmassá teheted magad a nagyobb munkára. A mindennapi alkalmak figyelmen kívül hagyásával, a kéznél levő kicsiny dolgok mellőzésével sokan gyümölcstelenek lesznek és elsorvadnak.
56
Ne támaszkodj emberi segítségre! Az embereken túl nézz arra a Valakire, akit Isten fájdalmaink elviselésére, bánatunk elhordozására, szükségleteink kielégítésére rendelt. Istent szaván fogva bárhol találsz munkát. Fogj hozzá, és rendíthetetlen hittel lépj előre! Az a hit, hogy Krisztus jelen van, erőt ad és állhatatossá tesz. Munkálkodj önzetlen érdeklődéssel, lelkiismeretes igyekezettel, kitartó erővel.
Egyes területeken, ahová az elviselhetetlen és csüggesztő állapotok miatt sokan nem hajlandóak odamenni, önfeláldozó munkások erőfeszítései meglepő változásokat hoztak létre. Nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva türelmesen és kitartóan dolgoztak, és az Ő kegyelme erőt adott nekik. Az így megvalósított sok jót ez a világ soha nem fogja megismerni, de az áldott eredmények láthatóak lesznek odaát.
Önfenntartó misszionáriusok
Önfenntartó misszionáriusok sok helyen eredményesen dolgozhatnak. Pál apostol önfenntartó misszionáriusi munkával világszerte megismertette Krisztust. Míg Ázsia és Európa nagyvárosaiban naponta hirdette az evangéliumot, kézművesi mesterségét folytatva tartotta fenn magát és társait. Az efézusi vénekhez intézett, munkamódszereiről bizonyságot tevő búcsúszavai értékes tanulságokkal szolgálnak minden evangéliumi munkás számára.
"Ti tudjátok" - mondta -, "mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt... hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként... Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni" (ApCsel 20:18-35).
Sokan ma is, ha ugyanaz az önfeláldozó lelkület hatná át őket, hasonló módon jó munkát végezhetnének. Induljanak el együtt ketten vagy többen az evangélizációs munkában! Látogassák meg az embereket, imádkozzanak, énekeljenek, tanítsák, magyarázzák a Szentírást, és szolgáljanak a betegeknek! Egyesek könyvevangélistaként tarthatják fenn magukat, mások pedig, az apostolhoz hasonlóan valamilyen kézművességet vagy egyéb munkát végezhetnek. És miközben munkájukat végezve felismerik tehetetlenségüket, alázatosan Istenre támaszkodva áldott tapasztalatokban lesz részük. Az Úr Jézus jár előttük, és mind a gazdagok, mind a szegények között pártfogásra és segítségre találnak.
Akik orvos-misszionáriusként kaptak kiképzést külföldi szolgálatra, azokat arra kell bátorítani, hogy késedelem nélkül menjenek el oda, ahol szolgálni fognak, és kezdjenek dolgozni az emberek között, munka közben tanulva meg a nyelvet. Nagyon hamar képesek lesznek arra, hogy megtanítsák Isten szavának egyszerű igazságait.
Az egész világon szükség van a kegyelem követeire. A keresztény családok hivatása, hogy elmenjenek sötétségben tévelygő lakóközösségekbe, külföldi területekre, hogy megtudják mire van szükségük embertársaiknak, és munkálkodjanak a Mester ügyéért. Ha ilyen családok telepednének le a föld sötét helyein, a lelki sötétségben élő emberek között, és Krisztus életét sugároznák, milyen nemes munka valósulhatna meg!
Ez a munka önfeláldozást igényel. Amíg sokan minden akadály elhárulására várnak, elvégezetlenül marad az a munka, amelyet elvégezhetnének, és tömegek halnak meg remény és Isten nélkül. Egyesek anyagi előnyökért vagy tudományos ismeretekért bizonytalan területekre merészkednek, és szívesen viselnek el áldozatot és nehézséget; de embertársaik érdekében milyen kevesen költöznek családjukkal olyan területekre, amelyek nélkülözik az evangéliumot!
57
A legkülönbözőbb állású vagy helyzetű emberek közelébe kerülni, bárhol vannak is, és segíteni nekik minden lehetséges módon - ez az igazi szolgálat. Ilyen erőfeszítéssel szíveket nyerhetsz meg, és olyan ajtót nyithatsz ki, amelyen át pusztuló lelkekhez kerülhetsz közel.
Bármit csinálsz, soha ne feledkezz el arról, hogy el vagy kötelezve Krisztusnak, és része vagy a nagy megváltási tervnek. Krisztus szeretetének gyógyító, életadó ereje hassa át életedet. Amint igyekszel másokat Isten szeretetének vonzáskörébe vonni, tegyen beszéded tisztasága, önzetlen szolgálatod, derűs viselkedésed bizonyságot kegyelmének hatalmáról. Adj a világnak olyan tiszta és igaz képet Istenről, hogy az emberek meglássák szépségét.
Nem sok haszna van annak, ha az általunk rossznak minősített szokások támadásával próbálunk másokat megreformálni. Az ilyen törekvésből sokszor több kár származik, mint haszon. A samáriai asszonnyal való beszélgetésekor Jézus nem becsmérelte Jákób kútját, hanem valami jobbat kínált. "Ha ismernéd az Isten ajándékát - mondta -, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet" (Jn 4:10). A beszélgetést arra a kincsre terelte, amelyet adni készült. Felkínált az asszonynak valami jobbat annál, mint amije volt: az élő vizet, az evangélium örömét és reménységét.
Ez szemlélteti azt a módot, ahogyan nekünk is dolgoznunk kell. Valami jobbat kell felkínálnunk az embereknek, mint amijük van. Krisztus békességét, amely minden értelmet felülhalad. Beszélnünk kell nekik Isten szent törvényéről, jellemének tükörképéről, ami kifejezi azt, hogy Isten mit vár el tőlük. Mutasd meg nekik, hogy a világ tovatűnő örömeinél és múló gyönyöreinél milyen végtelenül különb a menny soha el nem múló dicsősége! Beszélj nekik a Megváltóban található szabadságról és nyugalomról! "Valaki... abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik" (Jn 4:14) - nyilatkoztatta ki Jézus.
Magasztald fel Jézust, és kiáltsd: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Csak Ő tudja kielégíteni a szív sóvárgását, és csak Ő tud békét teremteni a lélekben.
A világ minden embere között a reformátoroknak kell a legönzetlenebb, legkedvesebb, legudvariasabb embereknek lenniük. Életükben meg kell látszania az önzetlen cselekedetekben kifejeződő igazi jóságnak. Istennek az a munkása, aki udvariatlan, aki türelmetlenül kezeli a tudatlanságot és a makacsságot, aki elhamarkodva szól vagy meggondolatlanul cselekszik, úgy bezárhatja a szívekhez vezető ajtót, hogy soha többé nem kerülhet közel hozzájuk.
Amilyen lágyan hullik a harmat és a csendes eső a hervadó növényekre, olyan szelídek legyenek szavaink, amikor embereket igyekszünk tévelygésüktől megszabadítani. Isten azt akarja, hogy először a szívet nyerjük meg. Mondjuk az igazságot szeretettel, és bízzunk abban, hogy Isten hatalma alkalmassá teszi beszédünket az élet megreformálására. A Szentlélek a megfelelő helyre juttatja el a szeretettel mondott szavakat.
Mi természettől fogva én-központúak és önfejűek vagyunk, de amikor megtanuljuk azt a leckét, amire Krisztus akar megtanítani minket, akkor az Ő természetének részeseivé válunk; és ettől kezdve az Ő életét éljük. Krisztus csodálatos példája, páratlan gyöngédsége - hogy együttérez másokkal, sír a sírókkal, örül az örülőkkel - nagy hatással van azok jellemére, akik őszintén követik Őt. Kedves szavakkal és tettekkel megpróbálják könnyűvé tenni az utat a fáradt lábak előtt.
"Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel" (Ésa 50:4).
Körülöttünk szomorú szívű emberek vannak. Mindenütt - itt is, ott is - megtaláljuk őket. Keressük meg ezeket a szenvedőket, és mondjunk vigasztalásul az ő helyzetükhöz illő
58
szavakat! Legyünk mindig jó eszközök, akikből üdítő vízként árad a részvét. Senki se felejtse el, hogy mások életében is vannak a halandók szeme elől elrejtett fejezetek! "Naplójuk" kíváncsi szemektől eltakart szomorú történeteket őriz. Hosszú kemény harcokról, lehangoló körülményekről, talán családi bajokról szól, amelyek napról napra csökkentik a bátorságot, a bizalmat és a hitet. Az élet csatáját kilátástalanul vívók erősíthetők kis figyelmességekkel, amelyek csak szeretetteljes fáradozásba kerülnek. Egy igaz barát erős, segítőkész kézszorítása többet ér nekik, mint az arany vagy az ezüst. A kedves szavakat angyalok mosolyaként fogadják.
Tömegek küszködnek a szegénységgel, és kénytelenek kis fizetségért kemény munkát végezni. Így is csak az élet legfontosabb szükségleteit tudják kielégíteni. A jobb dolgok reménye nélküli gürcölés és nélkülözés teszi terhüket majdnem elviselhetetlenné. Gondterheltek és lesújtottak; nem tudják, hova forduljanak segítségért. Érezz velük együtt próbáikban, szívfájdalmukban és csalódásukban! Így lehetőséged nyílik arra, hogy segíts rajtuk. Beszélj nekik Isten ígéreteiről, imádkozz velük és értük, ébressz bennük reményt!
Amikor a lélek beteg és a csüggedt szív már alig ver, a Megváltó úgy tekinti a vigasztaló, bátorító szavakat, mintha azokat neki magának mondták volna. Amikor a szívek felvidulnak, a mennyei angyalok örömmel nyugtázzák azt.
A Úr korszakról korszakra fel akarja ébreszteni az emberek lelkében mennyei testvériségük tudatát. Legyél Isten munkatársa! Amikor a világon eluralkodik a gyanakvás, és az emberek elhidegülnek egymástól, Krisztus tanítványai tanúsítsanak olyan lelkületet, amilyen a mennyben uralkodik!
Szólj úgy, ahogy Ő szólna, cselekedj úgy, ahogy Ő cselekednék! Mindig tükrözd vissza kedves jellemét! Mutasd meg azt a végtelen szeretetet, amely minden tanításának és az emberekkel való kapcsolatának az alapja. A legszerényebb munkás is, ha Krisztussal együttmunkálkodik, olyan húrokat pengethet meg, melynek rezgése a föld végső határáig elhallatszik, és dallama az örök korszakokon át elhat.
Mennyei lények várnak arra, hogy emberi eszközökkel együttműködve megmutathassák a világnak, mivé válhatnak emberek, és Istennel egységben mit valósíthatnak meg pusztulásba rohanó lelkek megmentéséért. Isten korlátlanul fel tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva szabad teret enged szívében a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él. Azok, akik testüket, lelküket és egész lényüket Isten szolgálatára szentelik, állandóan új fizikai, szellemi és lelki erőt kapnak. A menny kimeríthetetlen tárháza áll rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelkének éltető leheletét, saját életét. A Szentlélek mennyei erővel ruházza fel őket, hogy értelmükben és szívükben munkálkodjék. A nekünk adott kegyelem által olyan győzelmeket érhetünk el, amelyek saját téves nézeteink, jellemhibáink, kishitűségünk miatt lehetetlennek látszottak.
Mindenki, aki semmit vissza nem tartva felajánlja magát az Úr szolgálatára, felbecsülhetetlen eredmények eléréséhez kap erőt. Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük. Úgy munkálkodik értelmükben, hogy már ezen a világon is látható lesz életükben az eljövendő élet ígéreteinek beteljesedése.
"Örvend a puszta és a kietlen hely, Örül a pusztaság és virul, mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, A Libánon dicsősége adatott néki, Kármel és Sáron ékessége; Meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
59
Erősítsétek a lankadt kezeket, És szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek... Akkor a vakok szemei megnyílnak, És a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, És ujjong a néma nyelve, Mert a pusztában víz fakad, És patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, És a szomjú föld vizek forrásivá... És lesz ott ösvény és út, És szentség útának hivatik: Tisztátalan nem megy át rajta; Hisz csak az övék az; Aki ez úton jár, még a bolond se téved el. Nem lesz ott oroszlán, És a kegyetlen vad nem jő fel reá, Nem is található ott, Hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, És ujjongás között Sionba jönnek; És örök öröm fejükön, Vigasságot és örömet találnak; És eltűnik fájdalom és sóhaj" (Ésa 35:1-10).
10. Segíts a megkísértetteknek!
Krisztus nem azért szeretett minket, mintha mi már előbb szerettük volna Őt, hanem "mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt". Nem úgy bánik velünk, ahogy megérdemeljük. Habár bűneink kárhoztatást érdemelnek, Ő nem kárhoztat minket. Évről évre elviseli gyengeségünket, tudatlanságunkat, hálátlanságunkat és makacsságunkat. Bár tévelygünk, szívünk kemény és Szent Igéjét elhanyagoljuk, Ő mégis állandóan felénk nyújtja kezét.
A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.
Az Úr Isten Jézus Krisztus által naphosszat a bűnös és elbukott ember felé nyújtja hívogató kezét. Ő mindenkit elfogad. Szívesen lát mindenkit. Örömmel bocsát meg a legbűnösebbeknek is. Elveszi a prédát az erőstől, megszabadítja a foglyot, kiragadja az üszkös fadarabot a tűzből. A legmélyebb emberi nyomorúságig ereszti le kegyelmének aranyláncát, és felemeli a bűnnel fertőzött, megrontott embert.
Minden ember Krisztus szeretetének és érdeklődésének tárgya. Életét adta azért, hogy visszavezethesse az embert Istenhez. Ahogy a pásztor gondot visel nyájának juhairól, úgy gondoskodik Ő is a bűnös, tehetetlen emberről, akit Sátán mesterien szőtt hálói pusztulással fenyegetnek.
60
A Megváltó példát mutat arra, hogyan szolgáljunk a megkísértett és tévedő embereknek. Nekünk is az általa tanúsított érdeklődéssel, gyengédséggel és türelemmel kell másokkal bánnunk. "Amint én szerettelek titeket - mondja -, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13:34). Ha Krisztus bennünk lakik, akkor az Ő önzetlen szeretetét tanúsítjuk mindenki iránt, akivel dolgunk van. Amikor együttérzést és segítséget igénylő embereket látunk, nem azt kérdezzük: "Megérdemlik-e?", hanem azt, hogy "hogyan lehetek hasznukra?"
Gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek, szabadok és rabok - mindenki Isten örökrésze. Ő, aki életét adta az ember üdvösségéért, minden emberben olyan értéket lát, amit véges elmével fel sem lehet fogni. A kereszt titkából és dicsőségéből alkothatunk képet arról, hogy milyen sokra értékeli az embert. Ha így teszünk, érezni fogjuk, hogy túl sokba kerültek a legmélyebbre süllyedt emberek is ahhoz, hogy hidegen vagy megvetéssel kezeljük őket. Tudatosul bennünk, milyen fontos munkálkodni embertársainkért, hogy eljuthassanak Isten trónjához.
A Megváltó példázatában szereplő elveszett drakhma, bár a piszokban és a szemétben hevert, ezüstből volt. Tulajdonosa kereste, mert értékes volt. Ehhez hasonlóan minden ember, bármilyen mélyre vitte is a bűn, drága Isten szemében. Ahogy az érmén az uralkodó hatalom képe és neve látható, úgy viselte az ember is a teremtéskor Isten képét és nevét. A bűn hatására eltorzultan és homályosan bár, e felirat nyomai ott maradtak minden lélekben. Isten helyre akarja állítani a lelket, és visszahelyezni rá saját képmását - igazságban és szentségben.
Mily kevéssé osztozunk Krisztus együttérzésében - a megrontott, bűnös, szenvedő, törvényszegésükben és bűneikben holt emberek iránti könyörületben! Pedig ennek kellene a legerősebb köteléknek lennie Krisztus és köztünk. Az ember emberrel szembeni könyörtelensége a mi legnagyobb bűnünk. Sokan azt képzelik, hogy Isten ítéletét képviselik, miközben elmulasztják gyengédségét és szeretetét képviselni. Sokszor a kísértés súlya nyomja azokat, akiket ridegen és szigorral kezelnek. Sátán küzd ezekkel a lelkekkel. A durva, részvétlen szavak elcsüggesztik őket, és mint szabad prédákat sodorják a kísértő hatalmába.
Kényes dolog emberek lelkével foglalkozni. Csak Ő, aki olvas a szívben, tudja, hogy miként lehet az embert bűnbánathoz vezetni. Csak az Ő bölcsessége teheti eredményessé az elveszettekhez való közeledésünket. Odavághatod neki ridegen ezt: "én szentebb vagyok, mint te"; nem számit, mennyire helyes az okfejtésed, és hogy mennyire igaz az, amit mondasz, az soha nem fog szívhez szólni. Amikor szabályok vagy érvek ismételgetésével semmire sem lehet jutni, Krisztus szóban és tettben kifejezett szeretete megtalálja az utat a lélekhez.
Több krisztusi együttérzésre van szükség; nemcsak azok iránt, akik szemünkben hibátlanok, hanem az olyan szegények, szenvedők és küzdő lelkek iránt is, akik gyakran hibáznak, vétkeznek és megbánják, akik kísértésbe esnek és elcsüggednek. Irgalmas Főpapunkhoz hasonlóan gyarlóságaikon megindulva menjünk oda embertársainkhoz.
A megvetett, kiközösített vámszedők és bűnösök voltak azok, akiket Krisztus hívott; kegyelmével és szeretetével késztette őket arra, hogy hozzá forduljanak. Csak azokat nem támogatta soha, akik gőgösen távol tartva magukat lenéztek másokat.
"Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit - parancsolja nekünk Krisztus -, hogy megteljék az én házam". E szavaknak engedelmeskedve menjünk el a közelünkben élő pogányokhoz, és a távol lévőkhöz is. "A vámszedőknek és paráznáknak" meg kell hallaniuk a Megváltó hívását. Követeinek kedvessége és hosszútűrése által a meghívás kényszerítő hatalommá lesz, hogy felemelje azokat, akik a legmélyebbre süllyedtek a bűnben.
61
A keresztény indítékok arra köteleznek, hogy megfelelő céltudatossággal, lankadatlan érdeklődéssel, egyre sürgetőbben munkálkodjunk a Sátán csapdájába esett lelkekért. Semmi se hűtse le az elveszettek üdvösségéért való buzgólkodást.
Figyeljük meg, hogy Isten szavából végig kiérződik a Krisztus keresésére késztető sürgetés. Ragadjunk meg minden alkalmat, személyesen és nyilvánosan is, soroljunk elő minden érvet, helyezzünk hatalmas súlyt minden indokra, hogy az embereket a Megváltóhoz vezessük. Minden erőnkkel serkentsük őket arra, hogy tekintsenek Jézusra, és fogadják el önmegtagadó, áldozatos életét. Fejezzük ki azt a reményünket, hogy minden tőle kapott képességükkel meg fogják dicsőíteni nevét, és hogy ezzel örömet fognak szerezni Krisztusnak.
A reménység megtart
"Reménységben tartatunk meg" (Róm 8:24). Éreztessük meg a bűnbe esett emberekkel, hogy számukra sincs még túl késő emberhez méltóan élni. Krisztus megtisztelte az embert bizalmával, és ezzel irántuk való megbecsülését fejezte ki. Még a legmélyebbre süllyedt embereket is tisztelettel kezelte. Krisztusnak mindig fájt, amikor ellenségeskedéssel, romlottsággal és erkölcstelenséggel találta magát szemben, de soha egyetlen szóval sem fejezte ki, hogy ez sérti érzékenységét, vagy bántja finom ízlését. Bármilyen gonosz szokással, súlyos előítélettel vagy eluralkodó szenvedéllyel találkozott, mindezt szánakozó gyengédséggel fogadta. Ahogy az Ő Lelke megérint bennünket, minden embert a miénkhez hasonló kísértésekkel és próbákkal küzdő testvérünknek tekintünk, akik sokszor elbuknak, és igyekeznek újra talpra állni, megértésre és segítségre vágyva harcolnak a csüggedtséggel és nehézségekkel. Ne csüggesszük és ne utasítsuk el őket, hanem ébresszünk reményt a szívükben! Ekképpen felbátorodnak, és bizalommal mondhatják: "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!" Ő le fogja perelni ügyemet, "és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát" (Mik 7:8-9).
Isten "székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájuk szívét" (Zsolt 33:14-15). Arra kér, hogy amikor megkísértett és tévelygő emberekkel foglalkozol, ügyelj
"magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is" (Gal 6:1). Saját gyengeségünk tudatában legyünk könyörületesek mások gyengeségei iránt!
"Kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál?" (1Kor 4:7). "Egy a ti Mesteretek: ...ti pedig mindnyájan testvérek vagytok?" (Mt 23:8). "Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát?" (Róm 14:10). "Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást" (Róm 14:13).
Az embert mindig megalázza, ha rámutatnak a hibáira. Senki se tegye ezt a tapasztalatot szükségtelen korholással még keservesebbé! Soha senkit sem lehetett megnyerni feddő szavakkal, de eltaszítani igen, és minden bizonygatással szemben kemény ellenállást váltani ki belőle. Tapintatos, barátságos, megnyerő viselkedés megmentheti a tévelygőt, és eltakarja bűnök sokaságát.
Pál apostol szükségesnek tartotta megdorgálni a rosszat, de milyen óvatosan igyekezett megmutatni, hogy barátja a vétkezőknek! Milyen vigyázva magyarázta meg nekik tettének okát! Meg akarta értetni velük, hogy fájó szívvel okoz fájdalmat nekik. Bizalmat és megértést tanúsított a győzelemért harcolók iránt.
62
"Sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könnyhullatással, nem, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem" (2Kor 2:4). "Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam: ...Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg... Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban... Annakokáért megvigasztalódtunk" (2Kor 7:8-13).
"Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek" (2Kor 7:16). "Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig", "meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket" (Fil 1:3-5, 6-7). "Annakokáért szerelmes atyámfiai, akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!" (Fil 4:1). "Szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban" (1Thessz 3:8).
Pál úgy írt ezeknek a testvéreknek, mint akik "szentek Krisztus Jézusban", de nem azoknak írt, akiknek a jelleme tökéletes. Kísértésekkel küzdő férfiaknak és nőknek írt, akiket az elbukás veszélye fenyegetett. Emlékeztette őket a békesség Istenére, "aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát". Biztosította őket arról, hogy "az örök szövetség vére által" Isten készségessé tesz "titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves őelőtte a Jézus Krisztus által"(Zsid 13:20-21).
Amikor egy vétkező tévedésének tudatára ébred, vigyázz, nehogy elvedd önbecsülését! Ne csüggeszd el közömbösséggel és bizalmatlansággal! Ne mondd: "mielőtt bíznám benne, látni akarom, hogy állja-e a szavát!" Sokszor pontosan ez a bizalmatlanság okozza a megkísértett elbukását.
Igyekeznünk kell megérteni mások gyengeségét. Nem sokat tudunk a sötétség láncaival megkötözöttek próbáiról, akikből hiányzik a határozottság és az erkölcsi erő. A legszánalmasabb annak az embernek az állapota, akit bűntudat gyötör; olyan ő, mint aki elkábult, támolyog, egyre süllyed a porban. Semmit sem lát tisztán. Értelme eltompult, nem tudja, merre lépjen. Sok szegény, aggódó, gyötrődő lelket félreértenek, nem becsülnek - elveszett, elkóborolt juhok ők. Nem tudják Istent megtalálni, de azért komolyan vágynak bocsánatra és békére.
Egyetlen szóval se okozz nagyobb fájdalmat annak, aki belefáradt a bűnös életbe, de nem tudja, hogy hol találjon enyhülést! Hívd fel figyelmét az irgalmas Megváltóra! Fogd meg a kezét, emeld fel, bátorítsd, ébressz benne reményt! Segíts neki megfogni Isten kezét!
Nagyon könnyen elcsüggedünk, ha valaki nem azonnal figyel fel fáradozásunkra. Addig ne szűnjünk meg munkálkodni valakiért, amíg a remény egyetlen sugarát is látjuk. A drága lelkek túl sokba kerültek önfeláldozó Megváltónknak ahhoz, hogy könnyedén átengedjük őket a kísértő hatalmának.
Képzeljük magunkat a megkísértettek helyébe! Vegyük tekintetbe az átöröklés hatalmát, a gonosz társaság és környezet befolyását, a rossz szokások hatalmát! Csodálkozhatunk-e azon, hogy ilyen hatásokra sokan fokozatosan elgyengülnek? Csodálkozhatunk-e azon, hogy csak lassan fogadják el a felemelkedésükért való fáradozásunkat?
Sokszor azok lesznek az evangélium leghívebb követői és szószólói, akiket a legrosszabbaknak és legkevésbé ígéreteseknek láttunk. Ők nem teljesen romlottak. A
63
visszataszító külső jó érzéseket takarhat, amelyekkel van mit kezdeni. Segítő kéz nélkül sokan - önmaguktól - sohasem fognak helyreállni, de türelemmel, kitartással a helyes útra lehet őket vezetni. Szükségük van olyan tanácsra, amely nem oltja ki azt a kis bátorságot a lelkükben. A munkások, akik kapcsolatba kerülnek velük, figyeljenek oda erre.
Némelyek gondolatvilága oly sokáig romboló hatásoknak volt kitéve, hogy ebben az életben sohasem lesznek olyanná, mint amilyenné kedvezőbb körülmények között válhattak volna. De az Igazság Napjának fényes sugarai bevilágíthatnak a lélekbe. Kiváltságuk, hogy olyan életet élhetnek, amely Isten életéhez hasonlítható. Ültess értelmükbe felemelő, nemesítő gondolatokat! Életed tegye világossá előttük a bűnös élet és az erkölcsi tisztaság, a sötétség és világosság közötti különbséget! Példádból lássák meg, mit jelent kereszténynek lenni! Krisztus meg tudja javítani a legbűnösebbet is, és gyermekévé, Krisztus örököstársává tudja tenni a halhatatlan örökségben.
Az isteni kegyelem csodája sok embert alkalmassá tehet a hasznos életre. Megvetve és magukra hagyva teljesen elcsüggednek; talán úgy tűnik, hogy érzéketlenek és közönyösek. De a Szentlélek segítségével a megjavulásukat oly reménytelenné tevő kábultság elmúlik. A nehézkes, tompa gondolkodás megélénkül. A bűn foglya szabaddá lesz. Eltűnik a bűn, és a tudatlanság legyőzetik. A szeretet által munkálkodó hit késztetésére az értelem megvilágosodik.
11. Munkálkodás az iszákosokért
Minden igazi reformnak helye van az evangélium szolgálatában; az a célja, hogy az embert egy új és nemesebb élethez vezesse. Különösen a mértékletességi reform igényli a keresztény munkások segítségét. Fel kell hívniuk a figyelmet erre a munkára, és élő üggyé kell tenniük. Mindenfelé be kell mutatniuk az igazi mértékletesség elveit, és meg kell nyerniük az embereket a mértékletesség ügyének. Komolyan kell fáradozniuk e gonosz szokások foglyaiért.
Munkálkodni kell mindenütt azokért, akik iszákosságuk miatt elbuktak. Az egyházak, a vallásos intézmények és az állítólagos keresztény otthonok közepette sok fiatal a pusztulás útját választja. Mértéktelen szokásaikkal beteggé teszik magukat, és azért, hogy bűnös élvezeteikhez pénzt szerezzenek, becstelen dolgokat művelnek. Egészségük és jellemük megromlik. Elidegenedve Istentől, kivetve a társadalomból ezek a szegény lelkek úgy érzik, hogy nem reménykedhetnek sem a jelen, sem az eljövendő életben. A szülők megtört szívvel látják ezt. Az emberek azt mondják, hogy reménytelen ezeknek a tévelygőknek az esete; de Isten nem ezt tartja róluk. Ő ismeri mindazokat a körülményeket, amelyek azzá tették őket, amik, és szánalommal tekint rájuk. Ez a réteg segítséget igényel. Soha ne adj alkalmat nekik erre a kijelentésre: "Senki ember nem törődik a lelkemmel!"
Az iszákosság áldozatai a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból és foglalkozási ágakból kerülnek ki. Magas állású, kiváló képességű, nagy tudású emberek is addig-addig engednek az ivás csábításának, míg végül már képtelenek ellenállni a kísértésnek. Közülük többen, akik valamikor jólétben éltek, elvesztették otthonukat, barátaikat; és most viselik a szegénység, betegség és megalázottság nyomorát. Nem tudnak magukon uralkodni. Ha nem nyúl utánuk segítő kéz, egyre mélyebbre süllyednek. Az iszákosság nemcsak erkölcsi vétség, hanem egyszersmind testi betegség is.
Az iszákosok istápolásánál sokszor elsősorban fizikai állapotuknak kell figyelmet szentelnünk, ahogy azt Krisztus is gyakran tette. E betegeknek izgató anyagoktól mentes, egészséges ételekre és italokra, tiszta ruhára és tisztálkodási lehetőségre van szükségük. A segítőkész, felemelő keresztény környezet légkörére és befolyására van szükségük. Minden
64
városban kellene olyan intézményt létesíteni, ahol a bűnös szokások rabjai segítséget kaphatnak bilincseik széttöréséhez. Sokan a tömény italt tartják bajukban az egyetlen menedéknek. De ez nem így lenne, ha a pap és a lévita szerepének játszása helyett a magukat keresztényeknek vallók az irgalmas samaritánus példáját követnék.
Az ital áldozataival való foglalkozáskor gondoljunk arra, hogy nem tiszta agyú emberekkel van dolgunk, hanem olyanokkal, akik egy ideje már egy démon hatalma alatt vannak. Legyél türelmes és elnéző! Ne a visszataszító, vészjósló látszatra gondolj, hanem arra a drága életre, amelynek megváltásáért Krisztus meghalt! Amikor az iszákos rádöbben arra, hogy milyen mélyre süllyedt, minden erőddel igyekezz bebizonyítani, hogy barátja vagy! Egy szóval se bíráld! Egyetlen mozdulattal vagy pillantással se mutass rosszallást vagy ellenszenvet! Nagyon valószínű, hogy ez a szerencsétlen ember átkozza saját magát. Segíts neki felemelkedni! Szavaiddal kelts benne hitet! Igyekezz erősíteni jellemének minden kedvező vonását! Tanítsd meg neki, hogyan indulhat el felfelé! Mondd el, hogyan vívhatja ki embertársai megbecsülését! Segíts neki felismerni Istentől kapott, de eddig nem kamatoztatott képességeinek értékét!
Bár akarata gyenge és rosszra hajló, Krisztusban van reménység számára. Ő nemesebb érzéseket és szentebb vágyakat akar szívében ébreszteni. Buzdítsd az evangélium kínálta reménység megragadására! Nyisd meg a Bibliát a megkísértett, küzdő embernek, és olvasd el neki újra és újra Isten ígéreteit! Ezek az ígéretek az élet fájának leveleiként hatnak rá. Türelmesen munkálkodj érte tovább, mígnem remegő kézzel és hálás örömmel megragadja a Krisztusban felkínált üdvösség reménységét!
Tarts ki azok mellett, akiknek segíteni próbálsz, különben nem fogsz győzni! A bűn állandóan kísérti őket. A részegítő ital utáni kínzó vágy újra meg újra már-már diadalmaskodik rajtuk; talán újra és újra elesnek, de azért ne add fel a harcot!
Elhatározták ugyan, hogy igyekeznek Krisztusért élni, de akaraterejük meggyöngült. Azok, akik lelkekért állnak a vártán, nagyon vigyázzanak rájuk, tudván, hogy számot kell adniuk róluk. Sokan elvesztették emberi méltóságukat, és vissza kell azt szerezniük. Megrögzött, öröklött, gonosz hajlamaikkal szemben kell harcot vívniuk. Fonák vágyakat örököltek, érzéki természettel születtek. Ezek ellen nagy gonddal kell védekezniük. Kívül és belül a jó és a rossz küzd az elsőbbségért. Akiknek soha nem volt ilyen harcuk, nem ismerhetik a vágy szinte leküzdhetetlen hatalmát, sem pedig az öndédelgető szenvedély és a "mindenben mértékletes leszek" elhatározás között folyó ádáz küzdelmet. A csatát újra és újra meg kell vívni.
Sok, Krisztushoz vonzódó embernek nincs erkölcsi bátorsága az étvágy és szenvedély ellen harcot folytatni. De azért Isten munkásának nem kell elcsüggednie. Vajon csak azok esnek vissza, akik a legnagyobb mélységekből szabadultak ki?
Ne felejtsd el, hogy nem egymagadban dolgozol! Szolgáló angyalok segítik Isten minden őszinte gyermekének a munkáját. Krisztus a Gyógyító. A nagy Orvos áll hűséges munkásai mellett, és így szól a bűnbánó bűnöshöz: "Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid" (Mk 2:5).
Sok kitaszított ember fogja megragadni az evangélium reménységét, és lép be majd Isten országába; míg mások - nagy lehetőségekkel és nagy világossággal megáldott emberek - kint maradnak a külső sötétségben.
A szenvedélyek rabjait rá kell ébreszteni arra, hogy nekik is kell valamit önmagukért tenniük. Hiába teszik mások a legkomolyabb erőfeszítéseket felemelkedésük érdekében, hiába kínálja fel Isten bőkezűen kegyelmét, mindhiába jár közben értük Krisztus, és szolgálnak nekik az angyalok, ha ők maguk nem veszik fel a harcot saját érdekükben.
65
Dávid utolsó szavai az ifjú Salamonhoz, Izrael trónjának örököséhez, ezek voltak: "Erősítsd meg magad, és légy férfiú" (1Kir 2:2). Az emberiség minden tagjához, a romolhatatlan korona várományosaihoz is szólnak ezek az ihletett szavak: "Erősítsd meg magad, és légy férfiú."
Az élvezetekbe merült emberrel meg kell láttatni és értetni, hogy ha ember akar lenni, erkölcsileg meg kell újulnia. Isten felszólítja, hogy álljon talpra, és Krisztus erejével szerezze vissza Istentől kapott, de a bűnös élvezetek oltárán feláldozott emberi méltóságát.
A kísértés irtózatos hatalmát, a vágyak élvezetekbe sodró vonzerejét érezve sok ember kétségbeesésében így kiált fel: "Nem tudok a bűnnek ellenállni!" Mondd meg nekik, hogy lehet és muszáj ellenállniuk! Lehet, hogy újra és újra kudarcot vallanak, de nem kell mindig elbukniuk. Erkölcsileg gyengék, egy életen át folytatott bűnös szokások rabjai. Ígéreteik és elhatározásaik semmit sem érnek. Megszegett ígéreteik és fogadkozásaik gyengítik saját őszinteségükbe vetett bizalmukat; úgy érzik, Isten nem fogadhatja el őket, és nem támogathatja erőfeszítéseiket. Ám nem kell kétségbeesniük.
Semmilyen öröklött vagy szerzett tulajdonságnak vagy hajlamnak nem rabjai azok, akik Krisztusba helyezték bizalmukat. Alantas tulajdonságaik rabsága helyett ők uralkodnak minden vágyon és szenvedélyen. Isten nem hagyja, hogy saját erőnkkel küzdjünk a bűn ellen. Bármilyen öröklött vagy szerzett hajlamaink legyenek is a rosszra, győzni tudunk azzal az erővel, amelyet Ő készséggel ad nekünk.
Az akaraterő
A megkísértett embernek meg kell értenie az akarat igazi erejét. Ez az ember természetét szabályozó erő - a döntés, a választás képessége. Minden az akarat helyes működésén múlik. Ha szeretnénk jók és tiszták lenni, jól tesszük, ha ezt meg is valósítjuk; de amennyiben itt megállunk, ez a vágyunk nem ér semmit. Sokan jutnak romlásra, miközben remélnek és kívánnak bűnös hajlamaik felett győzni. Nem hajolnak meg Isten akarata előtt. Nem választják az Istennek való szolgálatot.
Isten felruházott minket a döntés képességével, nekünk pedig használnunk kell ezt a képességet. Mi nem tudjuk szívünket megváltoztatni; nem tudjuk gondolatainkat, indítékainkat, érzéseinket uralni. Nem tudjuk önmagunkat megtisztítani, Isten szolgálatára alkalmassá tenni. De el tudjuk határozni, hogy Istennek fogunk szolgálni, át tudjuk adni neki akaratunkat; és akkor Ő munkálni fogja bennünk az akarást és a cselekvést tetszése szerint. Így egész lényünk Krisztus uralma alá kerül.
Az akarat helyes gyakorlása által életünk gyökeresen megváltozhat. Ha átengedjük akaratunkat Krisztusnak, a mennyel lépünk szövetségre, és fentről kapunk erőt az állhatatossághoz. A tiszta és nemes élet - az étvágy, a bűnös kívánság feletti győzelem élete - lehetséges mindazok számára, akik gyenge, ingatag emberi akaratukat egyesítik Isten mindenható, rendíthetetlen akaratával.
Az étvágy hatalma ellen küzdőkkel meg kell ismertetni az egészséges élet alapelveit! Ki kell mutatni, hogy ha egészségtelen állapotok kialakításával és természetellenes vágyaik következményeként áthágják az egészségügyi törvényeket, ezzel lerakják az iszákosság alapját. Csak az egészségügyi elvek betartása esetén remélhetik, hogy megszabadulnak a természetellenes doppingszerek utáni kínzó vágytól. Mivel Isten erejétől függ a mohó étvágy bilincseinek széttörése, az erkölcsi és a fizikai törvényeknek engedelmeskedve kell együttműködniük Istennel.
Azok részére, akik igyekeznek megjavulni, munkát kell szerezni. Egy munkaképes embert sem szabad arra biztatni, hogy minden fizetség nélkül másoktól élelmet, ruhát és
66
szállást várjon el. Önmaguk és mások érdekében meg kell találni a módját annak, hogy azzal egyenértékűt adjanak vissza, mint amit kaptak. Bíztasd őket arra, hogy minden igyekezetükkel próbáljanak önfenntartók lenni. Ez erősíteni fogja önbecsülésüket, és elősegíti függetlenségüket. Az értelem és a test hasznos munkával való foglalkoztatásának fontos szerepe van a kísértéssel szembeni védelemben.
Csalódások, veszélyek
Az elbukott emberekért munkálkodókat sok csalódás éri azok részéről, akik ígérik, hogy megjavulnak, de csak felszínesen változtatják meg szokásaikat és életmódjukat. Egy darabig talán úgy tűnik, hogy megjavultak, de cselekedeteik mögött csupán érzelmek húzódnak; szívük valójában nem változott meg. Éppúgy dédelgetik önző énjüket, éppúgy vágyakoznak káros élvezetekre, éppúgy szeretnék vágyaikat kielégíteni. Nem tudják miben áll a jellemképzés, és nem lehet építeni rájuk mint elvhű emberekre. Vágyaik kielégítésével és szenvedélyeikkel eltompították értelmi és lelki képességeiket, és ez gyöngévé teszi őket. Ingatagok és állhatatlanok. Indítékaik érzékiségre hajlóak. Ezek az emberek sokszor veszélyt jelentenek mások számára is. Mialatt jó útra tért embereknek tartják őket, felelős tisztségeket bíznak rájuk; olyan helyre állítják őket, ahol befolyásuk megmételyezi az ártatlanokat.
Még azoknál is fennáll a visszaesés veszélye, akik igyekeznek megjavulni. Nagyon bölcsen és nagy tapintattal kell velük bánni. Hízelgéssel és dicsérgetéssel a mocsárból kiemelt emberek romlását okozhatjuk. Nagy veszélynek tesszük ki őket és hallgatóikat is, ha a nyilvánosság előtt elmondatjuk velük bűnös múltjuk történetét. A gonosz dolgok kihangsúlyozása rombolja mind az értelem, mind a lélek világát. A bűntől megszabadult embereknek ártunk azzal, ha nagy fontosságot tulajdonítunk személyüknek. Sokukban azt az érzést keltjük, hogy bűnös életük kiemelkedő szerephez juttatta őket. A hírnév utáni vágy és a magabízás szelleme tápot kap, és vesztüket okozza. Csak akkor tudnak megállni, ha nem önmagukban, hanem Krisztus kegyelmében bíznak.
Mindazokat, akik őszinte megtérésük bizonyságát adták, buzdítsuk a másokért való szolgálatra! Senki se utasítsa el azt az embert, aki Sátán szolgaságát felcserélte Krisztus szolgálatával! Ha valaki bizonyságát adta annak, hogy Isten Lelke küzd érte, biztassuk, ahogy csak tudjuk, hogy lépjen az Úr szolgálatába! "Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket" (Júd 22). Akik mennyei bölcsességhez jutottak, azok észre fogják venni a segítségre szorulókat; azokat, akik őszintén megbánták bűneiket, de akik biztatás hiányában aligha mernek reménykedni. Az Úr arra fogja szolgáit késztetni, hogy fogadják szeretettel barátságukba ezeket a remegő szívű, bűneikért bánkódó embereket. Bármilyen bűn rabságában éltek, akármilyen mélyre süllyedtek is, ha töredelmes szívvel Krisztushoz térnek, Ő elfogadja őket. Azután adjatok nekik valamilyen feladatot, amellyel szolgálhatnak Krisztusnak! Ha szeretnének másokat is a pusztulás verméből kiemelni, amelyből ők maguk már megszabadultak, adjatok nekik erre alkalmat! Hozzátok őket kapcsolatba tapasztalt keresztényekkel, hogy lelkileg megerősödjenek! Töltsétek meg szívüket és kezüket a Mesterért végzendő munkával!
A látszólag legbűnösebbek közül egyesek, amikor a fény bevilágít lelkükbe, eredményes munkások lesznek, és épp olyan bűnösökért fognak dolgozni, amilyenek valamikor ők maguk is voltak. Krisztusba vetett hittel nagy feladatokat látnak el, és felelős tisztségeket kapnak a lélekmentés munkájában. Ők tudják, mi a saját gyenge pontjuk, és látják lényük romlottságát. Ismerik a bűn erejét és a bűnös szokások hatalmát. Ráébrednek arra, hogy Krisztus segítsége nélkül képtelenek győzni, és egyre csak ezt kiáltják: "Tehetetlen vagyok, reád bízom magam!"
67
Ezek az emberek tudnak másokon segíteni. A megkísértett, megpróbált, reménységét már-már elvesztett ember, de aki a szeretet üzenetének hallatára megmenekült, az megérti a lélekmentés tudományát. Akinek a szíve tele van a Krisztus iránti szeretettel, mert őt magát is a Megváltó kereste meg és hozta vissza a nyájhoz, tudja, hogyan keresse meg az elveszetteket, és hogyan vezesse Isten Bárányához a bűnösöket. Fenntartás nélkül Istennek szentelte magát, és Isten szeretett Fia elfogadta, megfogta kezét; amelyet gyengesége tudatában segítségért felé nyújtott. Az ilyen emberek szolgálata által sok tékozló fiú tér az Atyához.
A bűnös életből a tiszta élet magaslatára igyekvők az "emberek között az ég alatt" csak egy névben találhatják meg azt az erőt, "mely által kellene nékünk megtartatnunk" (ApCsel 4:12). "Ha valaki szomjúhozik" megnyugtató reménységre, a bűnös hajlamoktól való szabadulásra, ahhoz Krisztus így szól: "jöjjön énhozzám, és igyék" (Jn 7:37). A bűn egyedüli gyógyszere: Krisztus kegyelme és ereje.
A saját erőre épített jó döntések semmit sem érnek. A világ összes fogadalma sem tudja megtörni a bűnös szokások hatalmát. Az ember nem lesz mindenben mértékletes addig, amíg Isten kegyelme meg nem újítja szívét. Egyetlen pillanatig sem tudjuk önmagunkat a bűntől megőrizni. Minden pillanatban Istentől függünk.
Az igazi megújulás a szív megtisztításával kezdődik. Az elesettekért végzett munkánk csak akkor lesz igazán eredményes, ha a krisztusi kegyelem újjáalakítja a jellemet, és a szív élő kapcsolatba kerül Istennel.
Krisztus élete az Isten törvénye iránti tökéletes engedelmesség élete volt, és ebben minden embernek példát mutatott. Nekünk is éppúgy kell élnünk - az Ő erejével és az Ő útmutatásával -, ahogyan Ő élt ezen a világon.
Amikor az elesettekért dolgozunk, véssük elméjükbe és szívükbe Isten törvényének követelményeit, és azt, hogy hűséget kell tanúsítanunk Isten iránt! Minden esetben hívjuk fel figyelmüket arra, hogy nagy különbség van az Istent szolgálók és az Istent nem szolgálók között. Isten a szeretet, de nem nézheti el, ha valaki készakarva hágja át rendelkezéseit. Kormányzásának törvénye olyan, hogy senki sem kerülheti el hűtlenségének következményeit. Csak azokat tisztelheti, akik Őt tisztelik. Az ember evilági magatartása határozza meg örökkévaló sorsát. Ahogy vetett, úgy fog aratni. Az okot követi az okozat.
Csak tökéletes engedelmesség - és semmivel sem kevesebb - ütheti meg az Isten által kívánt mértéket. Kívánalmait pontosan körülhatárolta. Mindenre, amit parancsolt, szükség van ahhoz, hogy az ember összhangba jusson vele. Hívjuk fel a bűnösök figyelmét a Krisztus szerinti eszményi jellemre, és vezessük őket Krisztushoz, akinek a kegyelme által érhető el ez az eszményi jellem.
A Megváltó magára vette az emberiség gyengeségeit, és bűntelen életet élt, hogy az ember ne féljen attól, hogy emberi természetének gyengesége miatt képtelen győzni. Krisztus azért jött, hogy minket "isteni természet részeseivé" tegyen; és élete tanúsítja, hogy az emberi természet az istenivel egyesülve nem vétkezik.
A Megváltó győzött, hogy megmutassa az embernek, hogyan győzhet. Krisztus Isten Igéjével válaszolt Sátán minden kísértésére. Mivel bízott Isten ígéreteiben, erőt kapott az Isten parancsolatai iránti engedelmességhez, és a kísértő nem juthatott előnyhöz. Ez volt minden kísértésre Jézus válasza: "Meg van írva." Isten nekünk is adta Igéjét, hogy ellenálljunk vele a bűnnek. "Igen nagy és becses ígéreteket" kaptunk, hogy általuk "isteni természet részeseivé" legyünk, "kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon" (2Pt 1:4).
Mondd a megkísértett embernek, hogy ne a körülményeket és saját gyengeségeit nézze, sem pedig a kísértés hatalmát, hanem Isten Igéjének erejét! Ez az erő a mienk. "Szívembe
68
rejtettem a te beszédedet - mondja a zsoltáríró -, hogy ne vétkezzem ellened." "A te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire" (Zsolt 119:11; 17:4).
Bátorítsd az embereket! Vidd őket imában Isten elé! A kísértés áldozatai közül sokan szégyellik kudarcaikat, és úgy érzik, hogy hiába közelednek Istenhez. Ezt a gondolatot azonban az ellenség sugallja. Amikor vétkeztek, és úgy érzik, hogy nem tudnak imádkozni, mondd meg nekik, hogy éppen ilyenkor kell imádkozniuk. Ha megszégyenülten bár, és mélyen megalázva, de bevallják bűneiket, akkor Ő, aki hű és igaz, megbocsátja bűneiket, és megtisztítja őket minden gonoszságtól.
Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét, és soha nem ereszti el. Ezeket a drága ígéreteket mindenki, aki Krisztusban marad, magának igényelheti. Ezt mondhatja:
"Én az Úrra nézek, Várom az én szabadításom Istenét; Meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, Mert ha még a setétségben ülnék is, Az Úr az én világosságom!" (Mik 7:7-8). "Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; Eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" (Mik 7:19). Isten ezt ígérte: "Drágábbá teszem az embert a színaranynál, És a férfit Ofir kincsaranyánál" (Ésa 13:12). "Ha cserények között hevertek is: Olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, Amelyeket ezüst borít, Vagy mint vitorla-tollai, Amelyek színarany fényűek" (Zsolt 68:14).
Akiknek Krisztus a legtöbbet bocsátotta meg, azok fogják Őt a legjobban szeretni. Ők lesznek azok, akik majd a végső napon trónjához a legközelebb állnak.
"És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4).
12. A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése
Vannak olyan nemes lelkű férfiak és nők, akik aggódva figyelik a szegények helyzetét, és azt nézik, hogy milyen módon lehetne terheiken könnyíteni. Hogyan lehetne segíteni a munkanélküli és hajléktalan embereknek, hogy ők is élvezhessék a gondviselő Isten áldásait, és olyan életet élhessenek, amilyet Isten mindenkinek szánt - ez olyan kérdés, amelyre sokan komolyan igyekeznek választ találni. De nem sokan vannak, még a pedagógusok és államférfiak között sem, akik tudják, milyen okok húzódnak a társadalom jelen állapota mögött. A kormány ügyeinek irányítói képtelenek megoldani a szegénység, a tömegnyomor és az elszaporodó bűncselekmények problémáit. Az üzleti tevékenységeket is eredménytelenül igyekeznek biztosabb alapokra helyezni.
69
Ha az emberek nagyobb figyelmet szentelnének annak, amit Isten Igéje tanít, megoldást találnának ezekre a bonyolult problémákra. Sokat lehetne tanulni az Ószövetségből a munka és a szegények ügyének dolgában.
Isten terve Izrael részére
Isten azt akarta, hogy Izraelben mindenkinek legyen otthona és a mezőgazdasági munkához elegendő földje. Így gondoskodott a hasznos, szorgalmas és önfenntartó élethez szükséges eszközökről és ösztönzésről. Soha semmilyen emberi elgondolás nem múlta felül ezt a tervet. A manapság tapasztalható szegénység és nyomorúság annak tulajdonítható, hogy a világ jórészt eltért ettől a tervtől.
Amikor Izrael letelepedett Kánaánban, a földet felosztották a nép között, csak a léviták, mint a szentély szolgái, maradtak ki az egyenlő elosztásból. A törzseket családonként vették számba, és számuknak megfelelően részesült minden család az örökségben.
Ha valaki túl is adott a birtokán, véglegesen nem vesztegethette el gyermekei örökségét. Bármikor visszaválthatta földjét, amikor módja volt rá. Minden hetedik évben elengedték az adósságokat, az ötvenedik évben, vagyis a kürtzengés esztendejében pedig minden földbirtok visszaszállt eredeti tulajdonosához.
"A földet pedig senki el ne adja örökre - volt az Úr parancsa -, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. Azért a birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, aki közel van őhozzá, és váltsa ki, amit eladott az ő atyjafia. Ha pedig ... maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához... és újra övé legyen az ő birtoka. Ha pedig nincsen módjában... akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig" (3Móz 25:23-28).
"Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez" (3Móz 25:10).
Így minden családnak be volt biztosítva a birtoka; ez biztonságot nyújtott a szélsőségek - a nagy gazdagság, illetve a nagy szegénység - ellen.
Szakmai képzés
Izraelben kötelező volt valamilyen szakma elsajátítása. Minden apának meg kellett tanítania fiait valamilyen hasznos mesterségre. Izraelben a legnagyobb emberek is részt vettek szakmai kiképzésben. A háziasszonyi teendőkhöz tartozó feladatokat minden asszonynak fontos volt ismernie. Az asszonyoknak e feladatban való gyakorlottságát a legnagyobb tisztelet övezte.
A prófétaiskolákban különböző szakmákat tanítottak, és számos tanuló fizikai munkával tartotta el magát.
Gondoskodás a szegényekről
Ezek az intézkedések azonban nem számolták fel teljesen a szegénységet. Nem állt Isten szándékában, hogy a szegénység teljesen megszűnjék. Ez Isten egyik eszköze a jellem fejlesztésére. "A szegény nem fogy ki a földről - mondja -; azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden" (5Móz 15:11).
70
"Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik" (5Móz 15:7-8).
"Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted" (3Móz 25:35).
"Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le teljesen a te meződnek szélét" (3Móz 19:9). "Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére... Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad marad... Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, ami utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az" (5Móz 24:19-21)
Senki se féljen attól, hogy nagylelkűsége miatt szűkölködni fog. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség minden bizonnyal jólétet eredményez. "Mert az ilyen dologért - mondta Isten - áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted." "Sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és terajtad nem uralkodnak" (5Móz 15:10, 6).
Az üzleti élet elvei
Isten Igéje nem támogat semmiféle olyan eljárást, ami az egyik osztályt egy másik sanyargatása és szenvedése árán gazdaggá tesz. Azt tanítja, hogy minden üzlet lebonyolításánál képzeljük magunkat annak helyébe,
akivel dolgunk van; hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, hanem a másokét is. Aki más balszerencséjéből előnyt szerez magának, vagy aki hasznot akar húzni egy másik ember gyengeségéből vagy hozzá nem értéséből, az áthágja Isten Szavának elveit és előírásait.
"A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba" (5Móz 24:17). "Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle; kívül állj meg, és az ember, akinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát. Ha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával" (5Móz 24:10-12). "Hogyha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki; mert egyetlen takarója... az: miben háljon? Bizony, ha énhozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok" (2Móz 22:26-27). "Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok" (3Móz 25:14).
"Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és űrmértékben" (3Móz 19:35). "Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb. Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb" (5Móz 25:13-14). "Igaz mérték, igaz font, igaz éfa, és igaz hin legyen közöttetek" (3Móz 19:36).
"Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól" (Mt 5:42). "Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó" (Zsolt 37:21).
"Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!" "Lakozzanak benned menekültjeim... te légy oltalom a pusztító ellen!" (Ésa 16:3-4).
71
Azt az életformát, amelyet Isten Izraelnek szánt, szemléltető oktatásként adta az egész emberiség számára. Milyen más hely volna ez a világ, ha követné ezeket az elveket!
A természet tág határain belül még mindig van hely, ahol a szenvedők és szűkölködők otthont találhatnának maguknak. A természet ölén elég tartalék van ahhoz, hogy ellássa őket élelemmel. A föld mélyén áldások rejtőznek mindazok számára, akikben van elég bátorság és kitartás ahhoz, hogy összegyűjtsék kincseit.
A földművelés, az a foglalkozás, amelyet Isten az Édenben kijelölt, lehetőséget kínál tömegeknek arra, hogy biztosítsák létfenntartásukat.
"Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél; E földön lakozzál és hűséggel élj" (Zsolt 37:3). Ezrek és tízezrek művelhetnék a földet, olyanok, akik a nagyvárosokba zsúfolódva lesik
az alkalmat, hogy mikor juthatnak egy csekélyke keresethez. Sok esetben ezt a csekélykét nem kenyérre költik, hanem az italboltos kasszájába teszik, hogy megszerezzék azt, ami rombolja a lelket és a testet.
Sokan a munkát robotolásnak tekintik, és fárasztó, de becsületes munka helyett fondorkodással próbálnak megélhetéshez jutni. A munka nélküli megélhetés vágya szinte akadálytalanul nyit ajtót a boldogtalansághoz, az erkölcstelenséghez és a bűncselekményekhez.
Nagyvárosi nyomornegyedek
A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra. Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg. Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket. Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.
A nagyvárosi nyomornegyedek nem minden szegénye tartozik ebbe a kategóriába. Betegség és balszerencse, sokszor pedig az embertársaikon élősködők becstelen cselszövése istenfélő férfiakat és nőket taszít a szegénység mélységeibe. Sok becsületes és jó szándékú ember szegényedik el szakmai képzettség hiányában. Tudatlanságuk miatt alkalmatlanok az élet nehézségeivel való megbirkózásra. A nagyvárosokba sodródva gyakran nem tudnak álláshoz jutni. Az erkölcstelenség látványával és hangjaival körülvéve rettenetes kísértéseknek vannak kitéve. Romlott és züllött emberekkel összeterelve, és gyakran közéjük sorolva, csak emberfeletti küzdelem, több mint emberi erő őrzi meg őket attól, hogy ugyanolyan mélyre süllyedjenek. Sokan kitartóan igyekeznek becsületesek maradni, inkább a szenvedést választva, mint a bűnt. Ez a réteg különösen igényli a segítséget, az együttérzést és a bátorítást.
Ha a nagyvárosokba zsúfolódott szegények otthonra találnának vidéken, nemcsak mindennapi betevőjüket keresnék meg, hanem addig ismeretlen egészségre és boldogságra lelnének. Kemény munka, egyszerű ellátás, nagy takarékosság, gyakran nehézség és szűkölködés lenne a sorsuk. De micsoda áldást hozna, ha a vidék csendjéért és tisztaságáért
72
cserébe elhagynák a várost bűnre való csábításaival, kavargásával és bűntetteivel, nyomorúságával és szennyezettségével együtt.
Sok városlakó - akinek a lába zöld füvön nem pihenhet, aki évről évre piszkos udvarokra és keskeny sikátorokra lát, téglafalakat, járdákat, por és füst takarta eget láthat - ha zöld mezőkkel, erdőséggel, dombokkal és patakokkal, a vidék friss, tiszta levegőjével körülvett tanyavilágba költözhetne, olyan volna ez számára, mint a menny.
Az emberi kapcsolatoktól és függőségtől jórészt elvágva, a világ romlott életfelfogásától, szokásaitól és izgalmaitól elválasztva közelebb kerülnének a természethez. Isten jelenléte valóságosabb lenne számukra. Sokan megtanulnák, mit jelent Istenre támaszkodni. A természeten keresztül meghallanák Isten hangját, aki békét és szeretetet hirdet nekik, és értelmük, lelkük és testük érzékelné gyógyító, életadó hatalmát.
Ahhoz, hogy valaha is szorgalmasak és önfenntartóak legyenek, sokukat kell segíteni, bátorítani és tanítani. Tömegesen vannak szegény családok, akikért a legnagyobb missziómunkát akkor végeznénk, ha segítenénk őket a vidéken való letelepedésben és annak elsajátításában, hogy miként tegyék a földet termővé és megélhetésük forrásává.
Az ilyen segítségre és eligazításra nemcsak a városokban van szükség. Még vidéken is, a jobb életforma minden lehetősége ellenére, szegények tömegei élnek szűkösen. Egész lakóközösségek nélkülözik a szakmai és az egészségügyi oktatást. Családok laknak gyéren bebútorozott viskókban, csekély ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva minden kényelemtől és a kultúra eszközeitől. Eldurvult lelkek, gyenge és deformálódott testek mutatják a végzetes örökség és rossz szokások következményeit. Az embereket az alapoktól kezdve kell tanítani. Lusta, tétlen, romlott élethez szoktak; gyakoroltatni kell velük a helyes szokásokat.
Hogyan lehet őket ráébreszteni az előmenetel szükségességére? Hogyan lehet őket elvezetni a magasabb szintű élet eszményéhez? Hogyan lehet felemelkedéshez segíteni őket? Mit lehet tenni ott, ahol túlsúlyban van a szegénység, és minden lépésnél meg kell küzdeni vele? Ez a munka minden bizonnyal nehéz. A szükséges reformáció sohasem valósítható meg úgy, hogyha az embereket nem segíti kívülről egy hatalom. Isten célja, hogy a gazdagokat és szegényeket szorosan kössék össze az együttérzés és segítőkészség szálai. Akiknek vannak képességeik, lehetőségeik és anyagi eszközeik, azok használják ezeket az ajándékokat embertársaik áldására.
Keresztény gazdálkodók igazi missziómunkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthont találni vidéken, és megtanítják őket arra, hogyan műveljék a földet, és tegyék azt termékennyé. Tanítsátok meg őket, hogyan használják a mezőgazdaság eszközeit, hogyan termesszenek különböző növényeket, hogyan ültessék el és gondozzák a gyümölcsösöket!
Sokan, akik a földet művelik, hanyagságuk miatt nem jutnak elegendő terméshez. Nem gondozzák megfelelően gyümölcsösüket, nem vetik el időben a magvakat, és csak felszínesen művelik meg a talajt. Sikertelenségüket a föld terméketlenségének tulajdonítják. Gyakran tanúskodnak hamisan, amikor megbírálnak olyan földet, amely helyes művelés esetén gazdag termést hozna. A nem megfelelő tervezés, a kevés erőfeszítés, a legjobb módszerek tanulmányozásának hiánya sürgős reformot kíván.
Mindenkinek, aki kész tanulni, meg kell tanítani a helyes módszereket. Ha valaki nem akar hallani a haladó ötletekről, akkor szavak nélkül kell megtanítani nekik a leckéket. Tartsátok rendben a saját földeteket! Ejtsetek el egy-két szót szomszédaitoknak, amikor csak lehetséges, és hadd bizonyítsa a föld termése ékesen a helyes módszer eredményeit. Mutassátok be, mire képes a föld, ha megfelelően művelik!
73
Figyelmet kell szentelni a különböző iparágak bevezetésének azért, hogy szegény családok állást találhassanak. Ácsok, kovácsok és mindenki, aki ért valamilyen hasznos munkához, tartsa feladatának, hogy tanítsa és segítse a tudatlanokat és a munkanélkülieket.
A szegények megsegítésében épp olyan tág tere van a nők szolgálatának, mint a férfiakénak. A jó szakácsnő, a háziasszony, a varrónő, az ápolónő - mindegyiknek a segítségére szükség van. A szegény családok tagjait meg kell tanítani főzni, saját ruházatukat megjavítani, a betegeket ápolni, otthonukat megfelelően gondozni. Tanítsátok meg a fiúkat és lányokat valamilyen hasznos mesterségre vagy foglalatosságra!
Misszionárius családok
Szükség van arra, hogy misszionárius családok parlagon hagyott helyeken telepedjenek le. Gazdálkodók, pénzügyi szakemberek, építőmesterek és különböző művészetekben és szakmákban jártas emberek menjenek el elhagyatott területekre, hogy feljavítsák a talajt, iparágakat létesítsenek, egyszerű otthonokat építsenek maguknak, és segítsenek szomszédaiknak.
A természet hepehupás helyeit, a zord helyeket Isten kellemessé tette azzal, hogy gyönyörű dolgokat helyezett a legvisszatetszőbb környezetbe is. Ez az a munka, amire hivatottak vagyunk. Még a föld kietlen helyei is, ahol a kilátások vészjóslóknak tűnnek, olyanokká válhatnak, mint az Isten kertje.
"Meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, És a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, És a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében" (Ésa 29:18-19). Sokszor gyakorlati dolgok megtanításával segítünk a leghatékonyabban a szegényeken.
Általában azok, akiket nem tanítottak meg dolgozni, nem szokták meg a szorgalmat, kitartást, takarékosságot és önmegtagadást. Nem tudnak intézkedni. Sokszor a gondosság és ítélőképesség hiánya miatt elpocsékolódik az, ami gondos és gazdaságos felhasználás esetén megőrizte volna családjuk tisztességét és kényelmét. "Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el" (Péld 13:23).
Segítségnyújtással árthatunk is a szegényeknek, mivel ezzel arra neveljük őket, hogy támaszkodjanak másokra. Ez gyakran lustasághoz, tékozláshoz és iszákossághoz vezet. Senkinek sincs joga másokra támaszkodni, aki meg tudja keresni a saját megélhetését. A közmondásban: "A világ köteles eltartani engem" - lényegében valótlanság, ámítás, és rablás van. A világ senkit sem köteles eltartani, aki tud dolgozni és meg tudja keresni a kenyerét.
Az igazi irgalmasság segít az embernek önmagán segíteni. Ha valaki az ajtónkhoz jön és enni kér, ne küldjük el őt éhesen; szegénysége lehet balszerencse következménye is. De az igazi jótékonyság többet jelent, mint pusztán ajándékozást. Az mások jóléte iránti őszinte érdeklődés. Igyekeznünk kell megérteni a szegények és ínségesek szükségleteit, és olyan segítséget nyújtani nekik, ami leginkább hasznukra van. Sokkal nagyobb áldozatba kerül időt odaszánni, figyelmességgel és személyes erőfeszítéssel szolgálni, mint tisztán pénzt adni. De az a legigazibb jótékonyság.
Azok, akiket megtanítunk megdolgozni azért, amit kapnak, könnyebben megtanulják azt, hogy a megszerzett dolgokat hogyan lehet a legjobban hasznosítani. Az önállóság megtanulásával elsajátítják azt a képességet, ami nemcsak önfenntartókká, hanem mások megsegítésére is alkalmassá teszi őket. Tanítsd meg az élet feladatainak fontosságát azoknak, akik elszalasztják az alkalmaikat. Mutasd ki nekik, hogy a Biblia vallása sohasem teszi
74
tétlenekké az embereket. Krisztus mindig szorgalomra buzdított. "Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?" - mondta a tétleneknek. Nékem cselekednem kell... amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4).
Családi életével, szokásaival, tevékenységével és rendességével mindenki bebizonyíthatja a világnak, hogy mit tehet az evangélium azokért, akik engedelmeskednek neki. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa, mivé lehetünk. Ő elvárja követőitől, hogy az élet minden vonatkozásában a becsületesség mintaképei legyenek.
Saját otthonunk, környezetünk legyen példakép! Példakép, amely megmutatja, milyen úton-módon lehet eljutni oda, hogy szorgalom, tisztaság, jó ízlés, jó modor foglalja el a tétlenség, tisztátalanság, tapintatlanság és rendetlenség helyét. Életünkkel és példamutatásunkkal segíthetünk másoknak abban, hogy meglássák jellemükben vagy környezetükben azt, ami visszataszító, és keresztény udvariassággal buzdíthatunk fejlődésre. Amint érdeklődést tanúsítunk irántuk, alkalmat találunk arra, hogy megtanítsuk őket, hogyan használják képességeiket a legjobban.
Remény és bátorság
Bátorság és kitartás nélkül semmit sem tudunk megtenni. Öntsetek bátorságot és reményt a szegényekbe és elcsüggedtekbe. Amikor válságos helyzetbe jutnak, kézzelfogható segítséggel bizonyítsátok be nekik - ha szükséges -, hogy érdekel titeket a sorsuk. Akik sok előnyt élveznek, ne felejtsék el, hogy ők maguk is még sok dologban hibáznak, és nekik is fáj, amikor rámutatnak hibáikra, és arra, hogy miként kellene viselkedniük. Gondoljatok arra, hogy kedvességgel többet lehet elérni, mint dorgálással. Amikor megpróbáltok másokat tanítani, éreztessétek meg velük, hogy azt szeretnétek, ha a legmagasabb fokra jutnának, és hogy készek vagytok nekik segíteni. Ha néha mulasztást követnek el, ne siessetek elítélni őket.
Az egyszerűséget, önmegtagadást, takarékosságot, amelyeket oly fontos a szegényeknek megtanulniuk, sokszor nehéz és kellemetlen leckének tartják. A világ példája és szelleme állandóan önteltségre, a hivalkodás szeretetére, mértéktelenségre, tékozlásra és tétlenségre sarkall. Ezek a bűnök ezreket kergetnek nyomorba, és ezreket gátolnak meg a lealázottságból és nyomorból való kiemelkedésben. A keresztényeknek bátorítaniuk kell a szegényeket az ezekkel a hatásokkal szembeni ellenállásra.
Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. "A rókáknak barlangjuk van - mondta -, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania" (Lk 9:58).
Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Ő nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon.
Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetői között. Egyszerű emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta.
Ő volt a menny Fejedelme, tanítványait mégsem a tanult jogtudósok, a vezetők, az írástudók és farizeusok közül választotta. Mellőzte őket, mert kérkedtek tudásukkal és rangjukkal. Görcsösen ragaszkodtak hagyományaikhoz és babonáikhoz. Ő, aki minden szívben olvasni tudott, egyszerű halászokat választott, akik hajlandóak voltak tanulni. Együtt
75
evett a vámszedőkkel és bűnösökkel, és az egyszerű emberek közé vegyült, nem azért, hogy lealacsonyodjék hozzájuk és világias legyen, hanem hogy tanítás és példa által megmutassa nekik a helyes elveket, és hogy kiemelje őket földhözkötöttségükből és romlottságukból.
Jézus igyekezett helyre tenni azt a hamis mércét, amellyel a világ az emberek értékét méri. A szegények mellett foglalt helyet, hogy levegye a szegénységről a világ által rásütött bélyeget. Egyszer s mindenkorra megszabadította a megvetéstől és a gyalázattól azzal, hogy megáldotta a szegényeket, Isten országának örököseit. Jézus megmutatja nekünk azt az utat, amelyet Ő is taposott: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye föl az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem" (Lk 9:23).
A keresztény munkások ott találkozzanak az emberekkel, ahol vannak, és ne a kérkedésre, hanem jellemük építésére neveljék őket! Tanítsátok meg nekik azt, hogy miként munkálkodott Krisztus, és hogyan tagadta meg önmagát. Segítsetek nekik megtanulni tőle az önmegtagadás és áldozat leckéit. Tanítsátok meg nekik, hogy ne tetszelegjenek maguknak a divathoz való igazodással. Az élet tele van komoly, szent kötelezettségekkel, és sokkal értékesebb annál, mintsem hogy a magunk tetszésére eltékozoljuk.
Az élet legjobb dolgai
Az ember aligha érti igazán az élet célját. Az vonzza őt, ami csillog és látványos. Világi kiválóságra vágyik. Erre áldozza fel az élet igazi céljait.
Az élet legjobb dolgai - egyszerűség, becsületesség, megbízhatóság, erkölcsi tisztaság, tisztesség - meg nem vehetők és el nem adhatók. Ezeket éppúgy megszerezheti a tudatlan, mint a művelt, az egyszerű munkás, mint a köztiszteletben álló államférfi. Isten mindenki számára gondoskodott olyan örömökről, amelyeket a gazdag és a szegény egyaránt élvezhet - a gondolatok tisztaságában és a cselekedetek önzetlenségében talált öröm, az együttérző szavakból és kedves cselekedetekből fakadó öröm. Azoktól, akik ilyen szolgálatot teljesítenek, Krisztus világossága fénylik, hogy megvilágítsa az árnyaktól elsötétült életeket.
Miközben mulandó dolgokban segítetek a szegényeknek, mindig tartsátok szem előtt lelki szükségleteiket. Saját életetek tegyen bizonyságot a Megváltó megtartó hatalmáról. Jellemetek mutassa meg, milyen magas az a mérce, amelyet mindenki megüthet. Tanítsátok az evangéliumot egyszerű példákkal. Mindaz, amivel dolgotok van, legyen tanítás a jellemépítésre.
A kemény munka egyhangú körforgásában a leggyengébb, a legegyszerűbb emberek Isten munkatársai lehetnek, részesülhetnek jelenlétének vigaszában és fenntartó kegyelmében. Ne merítsék ki magukat lázas aggodalmaskodással és szükségtelen óvatossággal! Dolgozzanak napról napra, és végezzék el lelkiismeretesen azt a feladatot, amelyet a gondviselő Isten nekik kijelölt! És Ő gondot fog viselni róluk. Ezt mondja:
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4:6-7).
Az Úr gondot visel minden teremtményéről. Szereti mindnyájukat, és nem tesz különbséget, kivéve, hogy azok iránt viseltetik a leggyengédebb szánalommal, akiknek az élet legsúlyosabb terheit kell hordaniuk. Isten gyermekeinek nehézségekkel és próbákkal kell megküzdeniük. De fogadják el sorsukat jókedvvel! Gondoljanak arra, hogy amit a világ elmulaszt nekik megadni, azért maga Isten fogja őket a legkedvezőbben kárpótolni.
76
Amikor nehéz körülmények közé kerülünk, Ő alázatos imánkra válaszként megmutatja hatalmát és bölcsességét. Bízzál benne, mint imát meghallgató és imára válaszoló Istenben. Ő olyan Istenként fogja kinyilatkoztatni magát neked, aki segíteni tud minden válságos helyzetben. Ő, aki az embert teremtette, Ő aki csodálatos testi, szellemi és lelki képességeket adott neki, nem tartja vissza azt, ami szükséges annak az életnek a fenntartásához, amelyet Ő adott. Ő, aki Igéjét - az élet fájának leveleit - adta nekünk, képessé tesz bennünket arra, hogy ellássuk nincstelen gyermekeit élelemmel.
Hogyan kaphat bölcsességet az az ember, aki tartja az ekét és hajtja az ökröket? - Úgy, hogy keresi azt, mint ezüstöt, és kutatja, mint elrejtett kincset. "Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene" (Ésa 28:26). "Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!" (Ésa 28:29).
Ő, aki az Édenben Ádámot és Évát megtanította, hogyan gondozzák a kertet, ma is szeretné tanítani az embert. Van bölcsesség annak a részére, aki hajtja az ekét és veti a magot. A benne bízók és neki engedelmeskedők előtt Isten utat nyit a fejlődésre. Lépjenek bátran előre, bízva abban, hogy kielégíti szükségleteiket az Ő jóságának gazdagsága szerint!
Ő, aki öt kenyérrel és két kis hallal táplálta a sokaságot, meg tudja ma is adni munkánk gyümölcsét. Ő, aki a galileai halászoknak ezt mondta: "Vessétek ki hálóitokat fogásra", és aki - amikor engedelmeskedtek - szakadásig megtöltötte hálóikat, azt akarja, hogy népének ez bizonyság legyen arra, hogy mit fog értünk tenni ma. Az az Isten, aki Izrael gyermekeinek mennyei mannát adott a pusztában, még él és uralkodik. Ő vezetni fogja népét, és ügyességet és értelmet ad abban a munkában, amelynek elvégzésére hivatottak. Bölcsességet ad azoknak, akik igyekeznek lelkiismeretesen és értelmesen elvégezni feladatukat. Ő, akié a világ, bővölködik anyagi eszközökben, és megáldja mindazokat, akik áldásul akarnak lenni másoknak.
Nézzünk hittel az ég felé! Ne csüggedjünk el a látszólagos kudarcok miatt, és ne kedvetlenítsen el minket a késedelem. Dolgozzunk jókedvvel, reménnyel, hálásan, és higgyük, hogy a föld gazdag, begyűjtésre kész kincseket tartogat kebelében a lelkiismeretes munkásoknak, és aranynál és ezüstnél értékesebb dolgokat tárol. A hegyek és dombok változnak; a föld elöregszik, mint a ruha; de Isten áldása, amely a pusztában asztalt terít népének, soha el nem múlik.
13. Az elhagyatott szegények
Ha mindent megtettünk, amit lehetett, annak érdekében, hogy a szegények segíteni tudjanak önmagukon, még ott vannak az özvegyek, az árvák, az idősek, az elhagyatottak és a betegek, akik megértésünket és gondoskodásunkat igénylik. Sohasem szabad őket elhanyagolni. Maga Isten bízta őket mindazoknak az irgalmára, szeretetére és gyengéd gondviselésére, akiket sáfáraivá fogadott.
Hitünk cselédei
"Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel" (Gal 6:10).
Krisztus különleges súllyal bízta meg egyházát azzal, hogy gondoskodjék a szűkölködőkről, különösen a saját tagjai közül valókról. Istennek minden egyházban vannak szegényei. Közöttünk is mindig vannak szegények, és Krisztus a gyülekezet tagjait személy szerint teszi felelőssé a róluk való gondoskodásért.
77
Ahogy egy igazi család tagjai viselnek gondot egymásról - szolgálnak a betegeknek, támogatják a gyengéket, tanítják a tudatlanokat, oktatják a tapasztalatlanokat -, úgy "hitünk cselédei"-nek is törődniük kell szűkölködő és elhagyatott tagjaikkal. Semmi esetre sem szabad őket elhanyagolni.
Özvegyek és árvák
Istennek különleges gondja van az özvegyekre és az árvákra.
"Árváknak atyja, özvegyeknek bírája Az Isten az ő szentséges hajlékában." "Férjed a te Teremtőd, Seregeknek Ura az Ő neve, És Megváltód Izraelnek Szentje, Az egész föld Istenének hivattatik." "Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, És özvegyeid bízzanak bennem" (Zsolt 68:6; Ésa 54:5; Jer 49:11 - új prot ford.). Sok apa, amikor búcsút kellett mondania szeretteinek, abban a hitben halt meg, hogy
Isten - ígéretéhez híven - gondot fog viselni róluk. Az Úr nem úgy gondoskodik az özvegyről és árváról, hogy csodaképpen mannát hullat az égből, nem hollók által küld nekik ételt; hanem az emberi szívekben művel csodát, kiűzve onnan az önzést, és felfakasztva a krisztusi szeretet forrásait. A szenvedőket és gyászolókat értékes kincsként bízza követőire. Ők azok, akik leginkább igénylik együttérzésünket.
Az élet minden kényelmével ellátott otthonokban, bő terméssel megtöltött tárolókban és csűrökben, szövőszékek termékeivel teli raktárakban, arannyal és ezüsttel megrakott pincékben Isten javakat halmozott fel a szűkölködők eltartására. Arra szólít fel bennünket, hogy legyünk ajándékainak továbbítói.
Sok özvegy anya derekasan igyekszik kettős terhét hordozni; sokszor erejét jóval meghaladóan gürcöl, hogy maga mellett tarthassa apátlan kicsinyeit, és kielégíthesse szükségleteiket. Nem sok ideje marad nevelésre és tanításra, kevés lehetősége van arra, hogy életüket boldogabbá, színesebbé tegye. Bátorításra, megértésre és kézzelfogható segítségre van szüksége.
Isten arra szólít fel bennünket, hogy - amennyire csak tudjuk - pótoljuk ezeknek a gyermekeknek az atyai gondoskodás hiányát. Ahelyett hogy elzárkózol tőlük, és felpanaszolod hibáikat és a bajokat, amiket okozhatnak, inkább minden lehetséges módon segíts nekik. Igyekezz támogatni a gondterhelt anyát! Könnyíts a terhein!
Rengeteg olyan gyermek van, aki sohasem tapasztalta a szülői irányítást és a keresztény otthon fékező befolyását. Nyissák meg a keresztények szívüket és otthonukat e gyámoltalanok előtt! Azt a munkát, amit Isten egyéni feladatként bízott rájuk, nem szabad valamilyen jótékonysági intézményre átruházni, vagy a világ esetleges jótékonyságára hagyni. Ha a gyermekeknek nincsenek rokonaik, akik gondoskodhatnának róluk, a gyülekezet tagjai adjanak otthont nekik. Ő, aki alkotott bennünket, úgy rendelkezett, hogy családban éljünk. A gyermek jelleme egy keresztény otthon szerető légkörében fejlődhet a legjobban.
Sokan, akiknek nincsenek saját gyermekeik, jó munkát végezhetnek mások gyermekeinek gondozásával. A kedvencekre való figyelés, állatokra árasztott szeretet helyett, szenteljenek figyelmet kicsiny gyermekekre, akiknek a jellemét a mennyei minta szerint alakíthatják! Szereteteddel vedd körül az emberi család hajléktalan tagjait! Mérd fel, hány
78
ilyen gyermeket tudsz az Úr akarata szerint táplálva és intve felnevelni! Sokan maguk is nagy áldást nyernek ebből.
Az idősek
Az időseknek is szükségük van a család segítségére és befolyására. A Krisztusban testvérek otthonában pótolható a legjobban saját elvesztett otthonuk. Ha arra biztatod őket, hogy tegyék magukévá a család érdekeit és osztozzanak foglalatosságaiban, azt fogják érezni, hogy még szükség van rájuk. Éreztesd velük azt, hogy értékeled segítségüket; hogy van még mit tenniük mások szolgálatában. Ez felvidítja szívüket, és értelmet ad életüknek.
Azok, akiknek szürkülő hajuk és bizonytalan lépéseik azt mutatják, hogy a sír felé közelednek, hadd maradjanak, amennyire csak lehetséges, barátaik között és megszokott környezetükben. Hadd imádkozzanak együtt azokkal, akiket ismernek és szeretnek! Gondoskodjanak róluk szerető és gyengéd kezek!
Minden családtag kiváltsága, hogy szolgáljon saját rokonainak, valahányszor ezt meg tudja tenni. Amikor ez nem lehetséges, ez a feladat a gyülekezetre hárul. Fogadja ezt egyrészt kiváltságként, másrészt kötelességként. Akikben Krisztus lelke van, azok szeretettel vigyáznak a gyengékre és idősekre.
Egy ilyen gyámoltalan ember jelenléte drága alkalmat kínál arra, hogy irgalmas szolgálatot végezve együtt dolgozzunk Krisztussal, és az övéhez hasonló jellemet alakítsunk ki. Az idősek és fiatalok együttlétében áldás van. A fiatalok napfényt sugározhatnak az idősek szívébe és életébe. Azoknak, akiket egyre gyöngülő szálak kötnek az élethez, szükségük van az ifjúság bizakodásával és frissességével való kapcsolat áldásaira. A fiatalok pedig áldást meríthetnek az idősek bölcsességéből és tapasztalataiból. Legfőképpen az önzetlen szolgálat leckéjét kell megtanulniuk. Egy olyan ember jelenléte, akinek megértésre, türelemre és önfeláldozó szeretetre van szüksége, sok családnak megfizethetetlen áldást jelent. Megédesíti és megnemesíti a családi életet, és idősből és fiatalból előcsalja azokat a krisztusi erényeket, amelyek mennyei szépséggel szépítik meg és a menny elmúlhatatlan kincseivel teszik gazdaggá őket.
A jellem próbája
"A szegények mindenkor veletek lesznek - mondta Krisztus -, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük." "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól" (Mk 14:7; Jak 1:27).
Krisztus próbára teszi hitvalló követőit azzal, hogy gondoskodásra szoruló, tehetetlen és szegény embereket visz a közelükbe. Szűkölködő gyermekei iránti szeretetünkkel és szolgálatunkkal bizonyítjuk be, hogy őszintén szeretjük Őt. Ha elhanyagoljuk őket, akkor hamis tanítványoknak, Krisztussal és szeretetével szemben idegeneknek mutatjuk be magunkat.
Ha mindent megtettünk, ami megtehető annak érdekében, hogy családban szerezzünk otthont árva gyermekeknek, még sok egyéb tennivaló is marad. Sokan közülük rossz örökséget hoztak magukkal. Nem sok jóval kecsegtetnek, nem vonzó jelenségek, önfejűek, de Krisztus értük is meghalt, és szemében éppolyan értékesek, mint a mi saját kicsinyeink. Hacsak nem nyúl utánuk segítő kéz, tudatlanságban nőnek fel, és erkölcstelenségbe és bűntettekbe sodródnak. Sok ilyen gyermeket menthetnek meg munkájukkal az árvaházak.
Ezek az intézmények akkor a legeredményesebbek, ha a lehető legjobban hasonlítanak a keresztény otthonokhoz. A sok gyermeket magába gyűjtő, nagy épületek helyett legyenek
79
különböző helyeken alapított kis intézmények! Kis- vagy nagyvárosok helyett (vagy azok közelében) legyenek vidéken, ahol művelésre való földterület áll rendelkezésre, ahol a gyermekek kapcsolatba hozhatók a természettel, és ahol lehetőség van valamilyen hasznosítható szakma elsajátítására.
Az ilyen otthon irányításával nemes szívű, művelt és önfeláldozó férfiakat és nőket kell megbízni; akik Krisztus iránti szeretetből vállalják ezt a munkát, és akik Krisztusnak nevelik a gyermekeket. Ilyen gondoskodás mellett sok otthontalan és elhanyagolt gyermek a társadalom hasznos tagjává, Krisztust megdicsőítő és másokat segítő emberré nevelhető.
Sokan lebecsülik a takarékosságot; összetévesztik azt a fösvénységgel és a kicsinyességgel. Pedig a takarékosság a legnagyobb bőkezűséggel is összefér. Takarékosság nélkül nem lehetséges igazi bőkezűség. Takarékoskodnunk kell ahhoz, hogy adhassunk.
Senki sem gyakorolhat igazán jótékonyságot önmegtagadás nélkül. Csak egyszerű, önmegtagadó és szigorúan takarékos élettel tudjuk elvégezni a Krisztus képviselőiként részünkre kijelölt munkát. Az önteltséget és a világi becsvágyat ki kell űznünk a szívünkből. Minden munkánkban a Krisztus életében megnyilvánuló önzetlenség elvét kell megvalósítanunk. Otthonunk falain, a képeken, a bútorokon ez legyen olvasható: "A szegény bujdosókat vidd be házadba!" Ruhásszekrényeinken ezt a feliratot kell látnunk, mintha Isten ujjával íródott volna: "A mezítelent ruházd fel!" Az ebédlőben, a gazdagon megterített asztalon ez álljon: "Oszd meg kenyeredet az éhezővel!"(Ésa 58:7 - új prot. ford.)
A hasznosság ezer útja nyitott számunkra. Gyakran azon siránkozunk, hogy csak szűkös anyagi források állnak rendelkezésünkre; de ha a keresztények igazán komolyan vennék ezt a kérdést, megsokszorozhatnák ezeket az anyagi forrásokat. Önzés és mértéktelenség az, ami elzárja előlünk a hasznossághoz vezető utat.
Mennyit költünk olyan dolgokra, amelyek merő bálványok; olyan dolgokra, amelyek lekötik szentebb dolgokra fordítandó figyelmünket, időnket és erőnket! Mennyi pénz pazarlódik el drága házakra és bútorokra, önző örömökre, fényűző és egészségtelen ételekre, káros élvezetekre! Mennyi pénzt költünk feleslegesen olyan ajándékokra, amelyek senkinek sem használnak! Hitvalló keresztények ma sokkal többet költenek szükségtelen, sokszor káros dolgokra, mint arra, hogy a kísértő karmaiból lelkeket mentsenek ki.
Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, olyan sokat költenek ruhára, hogy semmi nem marad mások szükségleteire. Azt gondolják, hogy nekik kellenek a drága díszek és költséges ruhák, tekintet nélkül mások szükségleteire; azokéra, akik még a legszerényebb ruhaneműt is csak nehezen tudják maguknak megszerezni.
Testvérnőim, ha öltözködési szokásotokat összhangba hoznátok a Bibliában leírt szabályokkal, bőven volna miből segítenetek szegényebb nőtestvéreiteknek. Nemcsak anyagi eszközeitek lennének, hanem időtök is. Sokszor erre van a legnagyobb szükség. Sok embernek segíthetnétek javaslataitokkal, ügyességetekkel és tapintatos viselkedésetekkel. Mutassátok meg, hogyan öltözködjenek egyszerűen, de ízlésesen. Sok nő azért nem jár Isten házába, mert viseltes, oda nem illő öltözéke élesen különbözik másokétól. Sok érzékeny lelket elkeserít ez a megalázottság és e különbség miatti igazságtalanság. Ezért sokan megkérdőjelezik a vallást, és megkeményítik szívüket az evangéliummal szemben.
Krisztus ezt parancsolja nekünk: "Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!" Míg naponta ezrek pusztulnak éhen, és lesznek gyilkosság, tűz és csapások áldozatai, minden emberbarát vigyáz arra, hogy semmi veszendőbe ne menjen, és semmi szükségtelenül el ne pazarolódjék, ami egy embernek is hasznára lehet.
80
Helytelen elfecsérelni időnket, és rosszul tesszük, ha kimerítjük agyunkat. Minden perc elvesztegetett idő, amit önzően használunk fel. Ha minden percet értékelnénk és helyesen használnánk fel, akkor mindenre volna időnk, amit meg kell tennünk önmagunkért és a világért. A pénzköltésben, az idő, az erő és az alkalmak felhasználásában várja minden keresztény Istentől az eligazítást! "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jak 1:5).
"Adjatok, néktek is adatik"
"Jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal" (Lk 6:35).
Aki "elrejti szemét, megsokasulnak rajta az átkok", de "aki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége" (Péld 28:27).
"Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe" (Lk 6:38).
14. Szolgálat a gazdagokért
Kornélius, a római százados gazdag ember volt, és előkelő családból származott. Bizalmi és magas rangú állást töltött be. Ez a pogány születésű, neveltetésű és műveltségű ember a zsidókkal való kapcsolata által megismerte és imádta az igaz Istent. Hitének őszintesége a szegények iránti könyörületében mutatkozott meg. "Sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez" (ApCsel 10:2 - új prot. ford.).
Kornélius nem ismerte úgy az evangéliumot, ahogy azt Krisztus élete és halála kinyilatkoztatta; Isten egyenesen a mennyből küldött neki üzenetet. Egy másik üzenettel pedig Péter apostolt utasította, hogy látogassa meg és oktassa Kornéliust. A százados nem volt a zsidó egyház tagja, és a rabbik pogánynak és tisztátalannak tartották volna. Isten azonban ismerte szívének őszinteségét, és követeket küldött trónjától azért, hogy segítsék szolgáját a földön e római tisztségviselő tanításában.
Isten ma is keres embereket éppúgy a rangos, mint az alacsony származásúak között is. Sok olyan ember van, mint Kornélius, akiket kapcsolatba akar hozni egyházával. Ezeknek az embereknek rokonszenves az Úr népe, de a világhoz kapcsoló kötelékek erősen tartják őket. Erkölcsi bátorságot igényel, hogy állást foglaljanak az egyszerű emberek mellett. Különleges erőfeszítést kell tenni ezekért a lelkekért, akik felelős állásuk és kapcsolataik miatt olyan nagy veszélyben vannak.
Sok szó hangzott már el a mellőzött szegények iránti kötelességünkről. De nem kellene a gazdagoknak is némi figyelmet szentelnünk? Sokan reménytelennek tartják őket, és nem sokat tesznek azok szemének felnyitása érdekében, akik a világi dicsőség csillogásától elvakítva és elkábítva kihagyják számításukból az örökkévalóságot. Gazdag emberek ezrei szállnak sírba anélkül, hogy az intő üzenetet megismerték volna. De bármennyire közömbösnek tűnjenek is, a gazdagok között is sokan nagy terheket hordoznak a lelkükben. "Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont." Aki ezt mondaná a színaranynak: "Reménységemet aranyba vetettem", az "megtagadta... volna az Istent odafönt." "Senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla" (Préd 5:9 - új prot. ford.; Jób 31:24, 28 - új prot. ford.; Zsolt 49:8-9 - új prot. ford.)
81
Gazdagság és világi dicsőség nem elégítheti ki a lelket. Sok gazdag ember vágyik valamilyen mennyei bizonyosságra, valamilyen lelki reménységre. Sokan vágynak valamire, ami véget vetne céltalan életük egyhangúságának. Hivatali életükben sokan vágynak olyasvalamire, amijük nincs. Közülük kevesen járnak templomba, mert úgy érzik, hogy abból nem sok hasznuk van. A tanítás, amit ott hallanak, nem érinti meg a szívüket. Nem kellene-e őket személyesen megszólítanunk?
Az ínség és bűn áldozatai között találhatók olyanok, akik valamikor gazdagok voltak. Különböző foglalkozású és helyzetű embereket győzött le a világ szennye, a tömény ital fogyasztása, a bűnös vágyak kielégítése, és buktatott el a kísértés. Míg ezek az elbukott emberek szánalmat és segítséget igényelnek, ne szenteljünk figyelmet azoknak, akik már elindultak ugyan ezen az úton, de még nem süllyedtek ilyen mélyre?
Bizalmi állású és tiszteletre méltó emberek ezrei a test és lélek pusztulását jelentő szokások rabjai. Az evangélium szolgái, államférfiak, írók, gazdag és tehetséges emberek, jó üzleti érzékű és képességeik folytán használható emberek halálos veszedelemben vannak, mert nem látják be, hogy mindenben szükséges önuralmat gyakorolni. Figyelmüket fel kell hívni a mértékletesség elveire, nem szűklátókörűen, sem önkényeskedve, hanem Istennek az emberiség részére kitűzött nagyszerű céljának fényében. Ha az igazi mértékletesség elveit eléjük tudnánk tárni, sokan az előkelő osztályokból is felismernék annak értékét, és szívből elfogadnák azt.
Meg kell mutatnunk ezeknek a személyeknek a káros élvezetek következményeit -, azt, hogy ezek csökkentik a testi, szellemi és erkölcsi erőt. Segíts nekik felismerni, hogy milyen nagy a felelősségük, melyet Isten ajándékainak sáfáraiként viselnek! Világosítsd fel őket arról, milyen jót tehetnének azzal a pénzzel, amelyet most csak a saját kárukat okozó dolgokra költenek! Javasold nekik a teljes önmegtartóztatást, azt kérve, hogy a pénzt, amelyet különben szeszes italra, dohányra vagy hasonló élvezetekre költenének, fordítsák a beteg szegények terheinek enyhítésére, vagy a gyermekek és az ifjúság hasznos polgárokká való nevelésére! Ilyen kérést nem sokan hagynak figyelmen kívül.
Van egy másik veszély is, amelynek különösen a gazdagok vannak kitéve, és ez szintén misszióterület az orvos-misszionáriusok számára. Tömegeknek, akik sikeresek a világban, és akik sohasem alacsonyodnak le a közönséges bűnök elkövetéséig, vesztüket okozza a gazdagság szeretete. Nem azt a poharat nehéz vinni, amely üres, hanem azt kell a legóvatosabban egyensúlyozni, amelyik csordultig van. A szenvedés és szerencsétlenség csalódást és fájdalmat okoz; de a lelki élet legnagyobb veszedelme a siker.
Azokat, akik bajba jutnak, az az égő, de el nem hamvadó bokor jelképezi, amelyet Mózes látott a pusztában. Isten angyala volt a bokor közepette. Tehát az ínségben és szenvedésben a Láthatatlan jelenlétének fénye van velünk, hogy vigasztaljon és támogasson bennünket. Gyakran hangzik el az a kérés, hogy imádkozzunk azokért, akik betegségtől vagy más megpróbáltatástól szenvednek; de imáinkra a sikeres és befolyásos embereknek van a legnagyobb szükségük. A megaláztatás völgyében, ahol az emberek érzik ínségüket, és Istentől várják lépteik irányítását, ott viszonylagos biztonság van. De a csúcson álló emberek, akiknek helyzetüknél fogva nagyon bölcsnek illene lenniük - ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ha nem támaszkodnak Istenre, biztosan elbuknak.
A Biblia senkit sem ítél el a gazdagságáért, ha becsületesen jutott ahhoz. Nem a pénz, hanem a pénz szeretete minden rossznak a gyökere. Isten ad az embernek erőt a gazdagság megszerzéséhez; és annak a kezében, aki Isten sáfáraként cselekedve anyagi javait önzetlenül használja, a gazdagság áldás mind a gazdagnak, mind a világnak. De sokan, akiket a földi kincsek iránti érdeklődésük annyira leköt, hogy érzéketlenné válnak Isten követelményeivel és embertársaik szükségleteivel szemben, gazdagságukat saját felmagasztalásuk eszközének
82
tartják. Házhoz házat, földhöz földet halmoznak, otthonukat megtöltik luxus-tárgyakkal, miközben körülöttük emberek nyomorognak és vétkeznek, betegeskednek és meghalnak. Akik így önző módon csak önmaguknak szolgálnak, nem Isten tulajdonságait fejlesztik ki magukban, hanem a gonoszét.
Ezeknek az embereknek szükségük van az evangéliumra. Tekintetüket az anyagi dolgok hiábavalóságáról az el nem múló gazdagság értékei felé kell irányítani. Meg kell tanulniuk az adakozás örömét, és hogy milyen áldás Isten munkatársának lenni.
Az Úr ezt parancsolja: "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy... ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet" (1Tim 6:17-19).
Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek - azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek - személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.
Egyesek különösen alkalmasak a felsőbb társadalmi osztályokért való szolgálatra. Ők kérjenek Istentől bölcsességet ahhoz, hogy megtudják, miként érjék el ezeket a személyeket; hogy ne pusztán alkalmi ismeretséget kössenek velük, hanem személyes igyekezettel és élő hittel ébresszék rá őket lelkük szükségleteire, hogy elvezessék őket az igazság ismeretére, ahogy az Jézusban van.
Sokan azt gondolják, hogy egy bizonyos viselkedési formát és munkamódszert kell alkalmazni; olyan módszert, ami e rangos emberek kényes ízlésének megfelel. Fontosnak gondolják a gazdagság látszatát, a díszes épületeket, a drága ruhákat, felszerelést és környezetet, a világ szokásaihoz való igazodást, az elegáns társaságot, a klasszikus műveltséget, az ékes szónoklást. De tévednek. A világi irányelv nem Isten útja a magasabb osztályok megközelítésére. Krisztus evangéliumának következetes, önzetlen bemutatása az, amivel eredményesen lehet hozzájuk közeledni.
Az, amit Pál apostol az athéni filozófusokkal való találkozásakor tapasztalt, tanulságul szolgál számunkra. Amikor Pál az Areopaguson összegyűltek elé tárta az evangéliumot, logikára logikával, tudományra tudománnyal, filozófiára filozófiával válaszolt. Hallgatóinak legbölcsebbjei meglepődtek és megnémultak. Szavait nem lehetett kétségbe vonni. De igyekezete nem sok gyümölcsöt hozott. Kevesen fogadták el az evangéliumot. Pál ezentúl más munkamódszert alkalmazott. Kerülte az elméletek szövevényes érveit és megvitatását; egyszerű módon hívta fel az emberek figyelmét Krisztusra, mint a bűnösök Megváltójára. Így írt a korinthusiaknak a közöttük végzett munkáról:
"Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről... És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék" (1Kor 2:1-5).
A rómaiakhoz intézett levelében majd ezt mondja:
"Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is" (Róm 1:16 - új prot. ford.).
83
Igazi méltósággal viselkedjenek azok, akik a magasabb szintű társadalmi osztályokért dolgoznak. Ne felejtsék el, hogy angyalok a társaik. Az értelem és szív kincstára legyen mindig telve azzal, ami "Meg van írva". Tartsd az emlékezés csarnokában Krisztus drága szavait! Sokkal jobban kell értékelni őket, mint az aranyat és ezüstöt.
Krisztus azt mondta, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába jutni. Ezért az osztályért való munkában sokszor elcsügged az ember, sok fájó meglepetésben van része. De Istennel minden lehetséges. Ő tud és fog munkálkodni emberi eszközökön keresztül azoknak az értelmén, akik életüket a pénzszerzésnek szentelték.
Csodáknak - az őszinte megtérés csodáinak - kell történniük, amilyeneket most nem látunk. A föld legnagyobb emberei sincsenek a csodatevő Isten hatalmától elzárva. Ha Isten munkatársai feladatukat bátran és lelkiismeretesen végzik, Isten fog megtéríteni felelős állású, intelligens és befolyásos embereket. A Szentlélek ereje által sok embert fog a mennyei elvek elfogadására késztetni.
Amikor tisztán feltárul előttük, hogy az Úr elvárja tőlük - mint képviselőitől -, hogy könnyítsenek az emberi szenvedésen, sokan erre válaszként anyagi javaikat együttérzésük kifejezése mellett megosztják a szegényekkel. Ahogy figyelmük így saját önző érdekeikről elterelődik, sokan meghódolnak Krisztus előtt. Befolyásukkal és anyagi javaikkal boldogan csatlakoznak a jótékonysági munkában az egyszerű misszionáriushoz, aki Isten eszköze volt megtérésükben. Földi kincseik helyes használatával kincset gyűjtenek maguknak, "elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti."
Sokan, amikor megtérnek Krisztushoz, eszközök lesznek Isten kezében a másokért - saját társadalmi osztályuk tagjaiért - való munkában. Úgy érzik, Isten megbízta őket azzal. hogy terjesszék az evangéliumot azok között, akiknek ez a világ jelenti a mindent. Időt és pénzt szentelnek Istennek, képességüket és befolyásukat arra fordítják, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak.
Csak az örökkévalóság fogja megmutatni, mit eredményezett ez a fajta szolgálat - hány kételytől gyötrődő, világiasságtól és nyugtalanságtól megfáradt lelket hozott a nagy Helyreállítóhoz, aki vágyik arra, hogy örökre megmentsen mindenkit, aki hozzá jön. Krisztus a feltámadt Megváltó, és gyógyulás van szárnyai alatt.
A betegek gondozása
"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
15. A betegszobában
A beteggondozóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen fontos nagy gondot fordítani az egészségügyi törvényekre. Nincs még egy olyan hely, ahol fontosabb lenne engedelmeskedni ezeknek a törvényeknek, mint a betegszoba. Sehol sem múlik olyan sok a híven teljesített apró munkákon, mint ott. Súlyos betegség esetén egy kis hanyagság, vagy akár a legkisebb figyelmetlenség a beteg szükségleteivel vagy az őket fenyegető veszélyekkel szemben; az aggodalmaskodás jelei, felindultság, ingerültség, sőt még az együttérzés hiánya is nyomhat a latban az élet és halál mérlegén, és sírba vihet olyan beteget, aki különben meggyógyulhatott volna.
84
Az ápoló rátermettsége nagymértékben múlik testi erején. Minél egészségesebb, annál jobban elbírja a betegápolással járó megterhelést, és annál eredményesebben tud eleget tenni kötelezettségeinek. A betegápolónak különleges figyelmet kell fordítania az étrendre, a tisztaságra, a tiszta levegőre és a testmozgásra. Ha a család tagjai is ugyanígy vigyáznak, el tudják viselni a rájuk háruló többletmegterhelést, és csökken megbetegedésük veszélye is.
Súlyos betegség esetén, amikor éjjel-nappal szükség van ápolószemélyzetre, legalább két ügyes ápolónő között kell megosztani a munkát, hogy mindkettőnek legyen alkalma a pihenésre és a szabad levegőn való mozgásra. Ez különösen abban az esetben fontos, ha nehéz a betegszobát bőséges friss levegővel ellátni. Mivel nem mindenki ismeri fel, hogy milyen szükség van friss levegőre, olykor hiányos a szellőztetés, és sok esetben mind a beteg, mind a gondozó élete veszélyben forog.
A megfelelő óvintézkedés betartásával elkerülhető, hogy a ragályos betegséget mások is megkapják. Alakítsunk ki helyes szokásokat; tisztasággal és megfelelő szellőztetéssel tartsuk távol a mérgező okokat a betegszobából. Ha ezt tesszük, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a beteg meggyógyul, és az esetek többségében sem a gondozó, sem a családtagok nem kapják meg a betegséget.
Napfény, szellőztetés és hőmérséklet
A gyógyuláshoz legkedvezőbb feltételek megteremtése érdekében a beteg szobája legyen nagy, világos és derűs, alapos szellőztetési lehetőséggel. A lakásnak azt a szobáját kell betegszobának kiválasztani, amelyik a legjobban megfelel ezeknek a követelményeknek. Sok házban nincs külön szellőző-berendezés, és beszerzése nehéz; de minden lehető intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a betegszobát éjjel-nappal friss levegő járja át.
Amennyire csak lehetséges, a betegszobát egyenletes hőmérsékleten kell tartani. Figyelni kell a hőmérőt. A beteggondozó - akit az ápolási teendők sok esetben megfosztanak az alvástól, vagy éjszaka felébresztenek - hajlamos a fázásra, és nem tudja elbírálni, hogy mikor egészséges a hőmérséklet.
Étrend
Az ápoló egyik fontos feladata, hogy törődjék a beteg étrendjével. Nem szabad megengedni, hogy a beteg táplálék hiányában szenvedjen vagy indokolatlanul legyengüljön, sem pedig azt, hogy legyengült emésztőszerveit túlterhelje. Gondot kell fordítani tápláléka elkészítésére, ízletességére és felszolgálására; de bölcs megítéléssel kell a beteg szükségleteihez alkalmazni mind mennyiségben, mind minőségben. Különösen a lábadozás időszakában, amikor a betegnek már jó az étvágya, de emésztőszervei még nem erősödtek meg, a helytelen táplálkozás nagy kárt okozhat.
A betegápolók feladatai
Az ápolók és mindazok, akik bejáratosak a betegszobába, legyenek derűsek, nyugodtak és higgadtak. Kerülni kell minden kapkodást, idegességet és zűrzavart. Az ajtót vigyázva kell nyitni és csukni; és az egész ház legyen csendes! Lázas megbetegedés esetén különösen akkor kell vigyázni, amikor beáll a krízis, és a láz szűnik; sokszor elengedhetetlen, hogy a beteget valaki állandóan szemmel tartsa. Tudatlanság, feledékenység és hanyagság sok olyan ember halálát okozta, aki még élhetett volna, ha hozzáértő, figyelmes ápolószemélyzet megfelelő gondozásban részesíti.
85
Beteglátogatás
Rosszul értelmezett kedvesség és téves udvariasság az, ami a beteg gyakori látogatására késztet. Súlyos beteget nem szabad látogatni. A látogatók fogadásával járó izgalom elfárasztja éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volna nyugodt, zavartalan pihenésre.
A lábadozó betegnek vagy a tartós betegségben szenvedőnek sokszor örömet szerez és javára szolgál az a tudat, hogy kedvesen megemlékeznek róla; de a személyes látogatásnál egy együttérző üzenet vagy valamilyen kis ajándék sokszor jobb szolgálatot tesz, és ugyanakkor veszélytelen.
Intézményi ápolás
Szanatóriumokban és kórházakban az ápolóknak, akiknek folytonosan több beteggel van dolguk, határozott erőfeszítést kell tenniük azért, hogy mindig kedvesek és derűsek legyenek, és minden szóra és tettre odafigyeljenek. Rendkívül fontos, hogy ezekben az intézményekben az ápolók igyekezzenek munkájukat okosan és jól végezni. Gondoljanak mindig arra, hogy mindennapi feladataik teljesítésével az Úr Jézust szolgálják.
A betegeknek szükségük van arra, hogy okosan szóljanak hozzájuk. Az ápolók tanulmányozzák naponta a Bibliát, hogy olyan dolgokat tudjanak mondani, amelyekkel felvilágosítják és segítik a szenvedőket. Isten angyalai jelen vannak azokban a szobákban, ahol a betegeknek szolgálnak. A kezelést végző személyt körülvevő légkör legyen tiszta, és árasszon jó illatot! Az orvosok és ápolók kövessék Krisztus elveit, és életükben legyenek láthatók az Ő tulajdonságai! Akkor tetteikkel és szavaikkal a Megváltóhoz vonzzák a betegeket.
A keresztény ápoló kezelés közben kedvesen és eredményesen irányíthatja a betegek figyelmét Krisztusra, a lélek és test gyógyítójára. A szavakba öntött gondolatok - itt egy kicsi, ott egy kicsi - megteszik a hatásukat. Az idősebb ápolók ne veszítsenek el egyetlen kedvező alkalmat sem, amikor felhívhatják a betegek figyelmét Krisztusra. Legyenek mindig készek arra, hogy a lelki gyógyítást társítsák a testi gyógyítással.
Az ápolóknak a legkedvesebben és a legnagyobb szeretettel kell azt tanítaniuk, hogy aki meg akar gyógyulni, annak többé nem szabad Isten törvényét áthágnia. Határozza el, hogy ezentúl nem él bűnös életet. Isten nem áldhatja meg azt az embert, aki a menny törvényeinek tudatos megsértésével folytonosan betegséget és szenvedést okoz magának. De Krisztus a Szentlélek által gyógyító erőként jelenik meg azoknak, akik megszűnnek cselekedni a bűnt, és megtanulják cselekedni a jót.
Azok, akik nem szeretik Istent, állandóan a lélek és a test legfőbb érdekei ellen dolgoznak. De akik ráébrednek arra, hogy milyen fontos a jelenlegi gonosz világban Istennek engedelmeskedni, azok készek lesznek minden rossz szokástól elhatárolni magukat. Hála és szeretet tölti be szívüket. Tudják, hogy Krisztus a barátjuk. Sok esetben az a felismerés, hogy ilyen barátjuk van, többet jelent a szenvedőknek a betegségből való felépülésben, mint a legjobb gyógymód. De a szolgálat egyik része sem nélkülözhető. A kettő együtt jár.
16. Ima a betegekért
Az Ige mondja: "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18:1). Ha máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje fogy és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy
86
szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.
"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; Megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14). Emberek "az ő gonoszságuknak útjáért, És az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket utála az ő lelkük, És a halál kapujához közelgetének" (Zsolt 107:17-18). "De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: Sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, És kimenté őket az ő vermeikből" (Zsolt 107:19-20). Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a zsoltárírón
keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget". Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a "betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!
Az Üdvözítő általunk akarja arra bátorítani a betegeket, a csüggedteket, a lesújtottakat, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által Bétellé válhat a betegszoba. Orvosok és ápolók szavaikkal és tetteikkel félreérthetetlenül kifejezhetik, hogy "az Úr van ezen a helyen", de nem azért, hogy pusztítson, hanem hogy megmentsen. Krisztus szeretné éreztetni jelenlétét a betegszobában úgy, hogy az orvosok és ápolók szívét betölti szeretetének melegével. Ha a betegápoló személyek élete olyan, hogy Krisztus elkísérheti őket a betegágyhoz, a betegben tudatosul az, hogy a könyörületes Megváltó jelen van, és ez a tudat nagymértékben elősegíti mind a lélek, mind a test gyógyulását.
Isten hallja az imát. Krisztus így szólt: "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:14). Ezt is mondja: "Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya" (Jn 12:26). Ha Isten Igéje szerint élünk, minden drága ígéretét beteljesíti életünkben. Krisztus elfogad bennünket, ha átadjuk magunkat neki, bár nem vagyunk méltók kegyelmére. Isten azokért és azok által munkálkodik, akik követik Őt.
Ám csak akkor tarthatunk igényt ígéretei teljesítésére, ha engedelmeskedünk Igéjének. A zsoltáros mondja: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram" (Zsolt 66:18). Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk neki, ígéretei nem teljesednek be rajtunk.
Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Az ilyen ima nagyon ünnepélyes cselekmény, és alapos megfontolásnak kell azt megelőznie. Sokszor az, amit hitnek nevezünk a betegekért mondott imánál, nem más, mint elbizakodottság.
87
Sokan saját maguk okozzák betegségüket mértéktelen életmódjukkal. Nem a természet törvénye, sem a szigorú tisztaság alapelvei szerint élnek. Mások pedig az evésben, ivásban, öltözködésben és munkában kialakított szokásaikkal hágják át az egészség törvényeit. Sokszor valamilyen bűn az értelem vagy a test gyengeségének az oka. Ha az egészség áldásában részesülnének, sokan közülük továbbra is ugyanolyan meggondolatlanul áthágnák a természet és a lelki élet törvényeit úgy okoskodva, hogyha Isten imájukra válaszként meggyógyítja őket, nyugodtan gyakorolhatják tovább egészségtelen szokásaikat, és korlátlanul kielégíthetik romlott vágyaikat. Isten a gyógyulásuk érdekében művelt csodával bátorítaná őket a vétkezésre.
Kárba veszett munka az, amely csak arra tanítja az embereket, hogy Istentől várják gyógyulásukat, de arra nem, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ahhoz, hogy imára válaszként Istentől áldást kapjanak, szakítaniuk kell a bűnnel, és meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Környezetük legyen tiszta, életmódjuk helyes! Éljenek összhangban Istennek mind a természeti, mind a lelki törvényével!
Bűnvallás
Akik azt kívánják, hogy imádkozzunk gyógyulásukért, azok előtt világossá kell tenni, hogy Isten törvényének - a természetinek és a lelkinek is - áthágása bűn, amelynek megvallása és elhagyása nélkül nem részesülhetnek áldásaiban.
A Szentírás erre szólít fel: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Mondjuk el az imánkat igénylőnek: "Mi nem tudunk a szívben olvasni, sem nem ismerjük életed titkait. Ezeket rajtad kívül csak Isten ismeri. Ha megbántad bűneidet, azokat meg is kell vallani." A magánjellegű bűnt Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró Isten és ember között. Mert "ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1). Istent minden bűn sérti. Tehát neki - Krisztus közvetítésével - minden bűnt meg kell vallani. Minden nyilvános bűnt pedig ugyanolyan nyilvánosan kell megvallanunk. Az embertársunk elleni bűnt a sértett féllel kell rendeznünk. Ha a gyógyulást kereső csúnyán beszélt; ha családjában, a szomszédságban vagy a gyülekezetben a viszály magvát hintve elidegenedést és nézeteltérést okozott; ha bármilyen rossz szokással másokat bűnbe vitt, mindezt meg kell vallania Istennek és azoknak, akik ellen vétkezett. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9).
A hibák rendezése után a beteg baját hittel, nyugodtan az Úr elé tárhatjuk, ahogyan Lelke jelzi. Isten név szerint ismer mindenkit, és mindenkivel úgy törődik, mintha a földön egyedül csak érte adta volna szeretett Fiát. Isten ilyen végtelen, ilyen kiapadhatatlan szeretetének tudatában bátorítsuk a betegeket arra, hogy bízzanak benne, és legyenek vidámak! Az aggodalmaskodás elgyengít és beteggé tesz. De ha a csüggedés és lehangoltság fölé emelkednek, nagyobb kilátásuk van a gyógyulásra; "mert az Úr szemmel tartja... az Ő kegyelmében bízókat" (Zsolt 33:18).
Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy "amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk" (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak, jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: "Uram, te a lélek minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk, hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni szenvedésüket."
88
Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak, képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá kell fűzni: "Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42). Jézus e szavakkal hódolt meg az Atya bölcsessége és akarata előtt Gecsemáné-kerti könyörgésében: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39). És ha Isten Fiához illettek e szavak, mennyivel inkább illő a véges, tévedő halandónak így szólnia!
Mondjuk el kívánságainkat mindentudó, bölcs, mennyei Atyánknak, és azután teljes hittel mindent bízzunk reá! Így lehet kiegyensúlyozott életet élni. Tudjuk, hogy Isten meghallgat, ha akarata szerint kérünk. De nem helyes alázatosság hiányában követelőzni. Imánk ne parancsadás, hanem közbenjárás legyen!
Vannak esetek, amikor Isten mennyei hatalmánál fogva meggyógyít betegeket, de nem gyógyít meg minden beteget. Sokan elalszanak Jézusban. Jézus ezt íratta Jánossal Pátmosz szigetén: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13). Ebből láthatjuk, hogy ha valaki nem gyógyul meg, nem szabad azért kishitűséggel vádolni őt.
Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! Kívánságaink és érdekeink olvadjanak bele az Ő akaratába! Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek magukban részünkre. Általuk lesz nyilvánvalóvá, hogy vajon hitünk őszinte és valódi-e; egyedül Isten szavára támaszkodik-e, vagy bizonytalan és ingatag - a körülmények függvénye. A hit gyakorlással erősödik. Engedjük, hogy a béketűrés elvégezze a maga tökéletes munkáját! Ne felejtsük el, hogy a Szentírás drága dolgokat ígér azoknak, akik az Úrra várnak.
Nem mindenki érti meg ezeket az elveket. Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét kérik, azt vélik, hogy egyenes és azonnali választ kell kapniuk, különben hitük fogyatékos. Ezért a betegségtől legyengült embereket bölcs tanáccsal józan cselekvéshez kell segíteni. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az őket talán túlélő barátaik iránti kötelességüket, sem pedig mellőzniük az egészség helyreállítását szolgáló, természet kínálta eszközöket.
Ebben a dologban sokszor fennáll a tévedés veszélye. Abban a hitben, hogy imájukra válaszként meggyógyulnak, egyesek félnek bármi olyat is tenni, ami kishitűségre vallhatna. De ügyeiket úgy kell elrendezniük, ahogy szeretnék azokat haláluk esetén hátrahagyni. Se ne féljenek kimondani azokat a bátorító szavakat és tanácsokat, amelyeket a búcsú órájában szeretteiknek kívánnának mondani.
Azoknak, akik ima által akarnak meggyógyulni, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a rendelkezésükre álló gyógyító eszközöket. Nem jelenti a hit megtagadását azoknak a gyógyszereknek az alkalmazása, amelyeket Isten adott a fájdalom enyhítésére és a természet regeneráló munkájának támogatására. Azzal nem tagadják meg hitüket, ha együttműködnek Istennel, és gyógyulásukhoz a legelőnyösebb feltételeket teremtik meg maguknak. Isten lehetőséget ad az élet törvényeinek megismerésére. Ez az ismeret megszerezhető és hasznosítható. Igénybe kell vennünk minden eszközt egészségünk helyreállítására, miközben a természet törvényeivel összhangban minden lehetőséget kihasználunk. Ha imádkoztunk a
89
beteg gyógyulásáért, tegyünk még nagyobb erőfeszítéseket érte, megköszönve Istennek azt a kiváltságot, hogy együttműködhetünk vele, áldását kérve azokra az eszközökre, amelyeket Ő maga adott.
Isten Igéje jóváhagyja a gyógyító eszközök alkalmazását. Ezékiás, Izrael királya beteg volt, és Isten azt üzente neki prófétája által, hogy meg fog halni. Ezékiás az Úrhoz kiáltott, és az Úr meghallgatta szolgáját; azt üzente neki, hogy még tizenöt évig fog élni. Ezékiás Isten egyetlen szavára azonnal meggyógyulhatott volna; de Isten valami különös utasítást adott: "Vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon" (Ésa 38:21).
Egy alkalommal Krisztus bekente egy vak ember szemét sárral, és ezt parancsolta neki: "Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában... Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva" (Jn 9:7). A gyógyulás csak a nagy Gyógyító hatalma által történhetett meg. Jézus mégis használta a természet egyszerű eszközeit. Habár nem helyeselte a gyógyszerek alkalmazását, jóváhagyta az egyszerű természetes gyógymódokat.
Ha imádkoztunk a betegért, bármi is történjék vele, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket! Ha veszteséget kell is elviselnünk, fogadjuk el a keserű poharat, hiszen Atyánk keze tartja azt ajkunkhoz! Ha pedig a beteg meggyógyul, nem szabad elfelejteni, hogy aki e gyógyító kegyelemből részesült, e gyógyulás megújította a Teremtő iránti kötelességeit. Amikor a tíz bélpoklos megtisztult, csak az egyik jött vissza Jézushoz, és adott dicsőséget neki. Egyikünk se hasonlítson a figyelmetlen kilenchez, akiket nem érintett meg Isten könyörületessége. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17).
17. Gyógymódok alkalmazása
A betegség sohasem jön ok nélkül. Az egészségügyi törvények áthágásával készítünk utat a betegségnek, és tárunk kaput előtte. Sokan szenvednek szüleik törvényszegése miatt. Szüleik cselekedeteiért ugyan nem felelősek, de kötelességük megtudakolni, hogy mivel hághatják át és hogyan tarthatják be az egészség törvényeit. Kerüljék szüleik rossz szokásait, és teremtsenek helyes életmóddal a maguk számára jobb körülményeket!
A legtöbben azonban saját helytelen életgyakorlatuk miatt szenvednek. Evésben, ivásban, öltözködésben és munkában figyelmen kívül hagyják az egészség elveit. A természet törvényeinek megsértése nem marad következmények nélkül. Sokan pedig, amikor megbetegszenek, nem a valóságos ok számlájára írják szenvedésüket, hanem nyomorúságuk miatt Isten ellen zúgolódnak, holott nem Isten felelős azért a szenvedésért, ami a természet törvényeinek semmibevétele miatt következik be.
Isten bizonyos mértékű életerővel ruházott fel minket. A különböző életfunkciók ellátására alkalmas szerveket is formált számunkra. Azt akarja, hogy ezek a szervek egymással összhangban működjenek. Ha életerőnket gondosan őrizzük, és testünk finom gépezetét karbantartjuk, egészség lesz a jutalmunk. Ha azonban életerőnket túl gyorsan kimerítjük, idegrendszerünk a maga tartalékából vesz kölcsön energiát pillanatnyi használatra, és ha az egyik szerv megbetegszik, ez a többi szervet is megviseli. A természet sok visszaélést kibír látszólagos tiltakozás nélkül; majd akcióba lép, és határozott erőfeszítéseket tesz, hogy megszüntesse a helytelen életmód miatt elszenvedett következményeket. Az a harc, amit a természet ennek az állapotnak helyreállításáért folytat, gyakran lázban és a betegségek egyéb formáiban jelentkezik.
90
Ésszerű gyógymódok
Sok esetben, amikor az ember addig viszi egészségtelen túlkapásait, míg megbetegszik, senki más nem tudja megtenni érte azt, amit a beteg tehet meg önmagáért. Először is fel kell ismerni, hogy milyen jellegű a betegség, és ezután az ok megszüntetésére ésszerűen kell törekedni. Ha túlfeszített munka, túl sok evés vagy más rendellenesség miatt bomlott meg a szervezet harmonikus működése, ne úgy próbálj változtatni a bajon, hogy azt mérgező orvosságokkal csak tetézed!
A betegségnek sokszor mértéktelen evés az oka, és a természetnek arra van a legnagyobb szüksége, hogy az indokolatlan tehertől megszabaduljon. Sok esetben a betegség legjobb gyógyszere egy vagy két étkezés kihagyása, hogy a beteg agyondolgozott emésztőszervei pihenhessenek. Szellemi dolgozóknak gyakran nagyon jót tesz, ha néhány napig csak gyümölcsöt esznek. Sokszor hoz gyógyulást - a természet saját regeneráló erőfeszítése nyomán - a rövid ideig tartó böjt, amit egyszerű, mértékletes táplálkozás követ. Egy-két hónapos önmegtartóztató étrend sok szenvedő embert meggyőzne arról, hogy az önmegtagadás útja egészséghez vezet.
A pihenés mint gyógymód
Némelyek túlfeszített munkával teszik beteggé önmagukat. Ezeknek a betegeknek pihenésre, gondmentességre és kímélő étrendre van szükségük egészségük helyreállításához. A folytonos munkától és bezártságtól szellemileg és idegileg kimerült embereknek nagy segítséget jelent egy kis vidéki élet, ahol egyszerű, gondmentes életet folytathatnak, és a természet dolgaival közvetlenül érintkezhetnek. Minden más gyógymódot messze meghaladóan elősegíti gyógyulásukat az erdőn-mezőn való barangolás, virágok gyűjtése és a madarak énekének hallgatása.
A tiszta víz a menny egyik legcsodálatosabb áldása egészségben és betegségben egyaránt. Megfelelő használata az egészséget szolgálja. Ezt az italt Isten adta embernek és állatnak szomjúsága oltására. Idd bőségesen, mert ezzel segíted szervezetedet folyadékszükségletének kielégítésében, és ellenállóbbá teszed azt a betegségekkel szemben! A víz külső alkalmazása a vérkeringés egyik legegyszerűbb és legmegfelelőbb szabályozója. A hideg vagy langyos fürdő elsőrendű frissítő. A meleg fürdő kitágítja a pórusokat, és így hozzájárul a tisztátalanságok eltávolításához. Mind a meleg, mind a langyos fürdő megnyugtatja az idegeket, és kiegyensúlyozza a vérkeringést.
Sokan azonban nem ismerik tapasztalatból a víz helyes alkalmazásának jótékony hatását, és ezért idegenkednek tőle. Nem értékelik kellőképpen a vízgyógyászatot, mivel szakszerű alkalmazása fáradságos, amire sokan nem vállalkoznak. Ám senki se gondolja, hogy bármivel is mentegetheti magát, ha ez a téma ismeretlen vagy közömbös számára. A vizet sokféleképpen fel lehet használni fájdalom enyhítésére és betegség megelőzésére. Mindenkinek meg kell tanulnia értelmesen alkalmazni azt az egyszerű házi gyógykezelésben. Az anyáknak különösképpen tudniuk kell, miként viseljék családjuk gondját, az egészségesekét és a betegekét egyaránt.
A tevékenység létünk törvénye. A test minden szervének megvan a meghatározott feladata, amelynek teljesítésétől függ fejlődése és életereje. Az összes szerv szabályszerű tevékenysége erőt és energiát kölcsönöz; viszont ha nem használjuk őket, elernyednek és elhalnak. Kösd csak fel a karodat akár néhány hétre csupán, azután vedd le róla a kötést, és azt fogod tapasztalni, hogy az gyöngébb, mint az, amelyiket ugyanakkor ésszerűen használtál. A tétlenség ugyanezt a hatást váltja ki az egész izomrendszerben.
91
A tétlenség a betegség melegágya. A mozgás élénkíti és kiegyensúlyozza, a tétlenség pedig lassítja a vérkeringést, és gátolja, hogy végbemenjenek az anyagcsere-folyamatok. A bőr is petyhüdtté válik. A mérgező anyagok csak akkor távoznak el, ha a vér keringését az élénk mozgás felgyorsítja; amikor a bőr egészséges, és a tüdőbe bőséges, tiszta, friss levegő áramlik. A mozgásszegény életmód kettős terhet ró a kiválasztó szervekre, és ez betegséghez vezet.
A rokkantakat nem szabad tétlenségre buzdítani. Bármilyen vonatkozású túlterheltség esetén átmeneti teljes nyugalom néha súlyos betegséget hárít el, de a véglegesen rokkantak esetében ritkán szükséges felfüggeszteni minden tevékenységet.
Tartózkodjanak egy ideig a fárasztó gondolatoktól azok, akiket a szellemi munka beteggé tett, de ne higgyék, hogy veszélyt jelent számukra, ha okkal-móddal használják szellemi képességeiket. Sokan hajlamosak arra, hogy rosszabbnak tartsák állapotukat, mint amilyen a valóságban. Ez a lelkiállapot kedvezőtlenül befolyásolja a gyógyulást, és ennek nem szabad helyt adni.
Lelkészek, tanárok, tanulók és egyéb szellemi dolgozók gyakran lesznek betegek súlyos szellemi megterheléstől, amelyet nem oldottak fel fizikai tevékenységgel. Amire ezeknek az embereknek szükségük van: több mozgás. Szigorúan mértékletes életmóddal társított megfelelő mozgás biztosítja mind a szellemi, mind a fizikai élénkséget; erőssé és szívóssá teszi a szellemi dolgozókat.
Azokat, akik túlságosan igénybe vették fizikai erejüket, nem szabad minden kétkezi munkától való tartózkodásra biztatni. A munka akkor a legelőnyösebb, ha rendszeres és kellemes. A szabadban való mozgás a legjobb. Azt úgy kell megtervezni, hogy a legyöngült szerveket a mozgás erősítse. Csinálják ezt szívvel-lélekkel! A kétkezi munka sose fajuljon puszta robottá.
Amikor a munkaképtelenek semmivel sem tudják idejüket és figyelmüket lekötni, gondolataik saját magukra összpontosulnak, ugyanakkor túlérzékenyek és ingerlékenyek lesznek. Sokat foglalkoznak saját keserű érzéseikkel, mígnem betegebbnek képzelik magukat, mint amilyenek, és valóban teljesen képtelenek bármit is tenni.
Minden ilyen esetben a szakszerűen irányított testgyakorlat hatásos gyógymódnak bizonyul. Sőt olykor nélkülözhetetlen az egészség helyreállításához. A kéz azt teszi, amit az akarat diktál, és amire ezeknek a munkaképteleneknek szükségük van, az az akarat serkentése. Amikor az akarat szunnyad, a képzelőerő eltorzul; és a betegséget lehetetlen elhárítani.
A tétlenség a legnagyobb átok, ami csak sújthatja a legtöbb rokkant embert. Míg a könnyű, hasznos tevékenység nem jelent szellemi és fizikai megterhelést, addig jótékony hatással van mindkettőre. Erősíti az izmokat, javítja a vérkeringést, és a munkaképtelen embert örömmel tölti el az a tudat, hogy ebben a nyüzsgő világban ő sem él teljesen haszontalanul. Lehet, hogy eleinte csak keveset tud dolgozni, de hamarosan érezni fogja, hogy ereje nő, és teljesítménye is annak arányában fokozható.
A mozgás jót tesz az emésztési zavarokban szenvedőknek is, mert serkenti az emésztőszervek működését. Hátráltatja az emésztést a közvetlen evés utáni intenzív tanulás vagy nehéz fizikai munka; de nagyon jót tesz az étkezést követő, felemelt fejjel és hátravetett vállal történő rövid séta.
Jóllehet beszédben és írásban is annyi szó esik a mozgás fontosságáról, még mindig sokan mellőzik azt. Egyesek meghíznak, mert szervezetüket túltáplálják, mások lesoványodnak és legyengülnek, mert életerejük kimerül a táplálékfölösleg eltávolításában. A
92
máj is megterhelődik, amikor erőfeszítést tesz arra, hogy a vérből eltávolítsa a mérgező anyagokat. Ennek az erőfeszítésnek betegség a következménye.
Az ülő foglalkozásúaknak - az időjárástól függően - télen-nyáron naponta kellene a szabad levegőn mozogniuk. A lovaglásnál vagy a járművezetésnél előnyösebb a gyaloglás, mert jobban igénybe veszi az izmokat. A tüdő egészséges működésre kényszerül, mivel lehetetlen mély légzés nélkül szaporán lépdelni.
Az ilyen mozgásgyakorlatok sok esetben jobban szolgálják az egészséget, mint az orvosság. Az orvosok sok esetben tengeri utazást vagy valamelyik ásványvízforrás felkeresését tanácsolják betegeiknek, vagy azt, hogy levegőváltozás céljából látogassanak el különböző helyekre, holott az esetek többségében meggyógyulnának - kisebb idő- és anyagi ráfordítással -, ha mértékletesen táplálkoznának, és kellemes, egészséges testmozgást végeznének.
18. A test és a lélek kölcsönhatása
A test és a lélek között nagyon szoros kapcsolat van. Amikor az egyiket valamilyen hatás éri, a másik is megérzi. A lélek állapota sokkal nagyobb hatással van az egészségre, mint ahogy azt sokan gondolják. Számos betegség depresszió következménye. Bánat, aggódás, elégedetlenség, bűntudat, bűnös állapot, gyanakvás - mind őrli az életerőt, és kaput nyit az összeomlásnak és a halálnak.
Képzelődésünkkel néha előidézzük és gyakran nagyon is súlyosbítjuk a betegséget. Sokan betegen élik le egész életüket, pedig egészségesek lehetnének, ha elhinnék, hogy egészségesek. Sokan azt képzelik, hogy minden apró viszontagság betegséget okoz; pedig azért lesznek betegek, mert számítanak rá. Sokan haltak meg már olyan betegségben, amelyet csupán kényszerképzet okozott.
Bátorság, remény, hit, rokonszenv, szeretet előmozdítja az egészséget, meghosszabbítja az életet. Az elégedettség és vidámság gyógyír a testnek, erő a léleknek. "A vidám (az örvendező) elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22).
A betegek kezelésénél nem szabad a lelki hatást figyelmen kívül hagyni. Helyesen alkalmazva a betegség elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszközévé válik.
Akaratátvitel
Van azonban a lelki betegségek kezelésének olyan formája is, amely igen hatékony eszköz a gonoszság szolgálatában. Ezzel az ún. tudománnyal az egyik ember olyannyira hatalmába keríti a másik ember akaratát, hogy a határozatlanabb személy egyénisége beleolvad az erősebb akaratú személy egyéniségébe. Az egyik ember véghezviszi egy másik akaratát. E "tudomány" állítása szerint az ember gondolatmenete megváltoztatható, életadó impulzusok továbbíthatók, és a betegeket a betegségekkel szemben ellenállóvá, és azok legyőzésére alkalmassá lehet tenni.
Ezt a gyógymódot olyan emberek alkalmazzák, akik nem ismerik annak valódi jellegét és kimenetelét; és akik azt hiszik, hogy a betegnek jót tesznek vele. Ám ez az úgynevezett tudomány téves elveken alapszik. Ez a gyógymód Krisztus lényétől és szellemétől idegen és nem vezet hozzá, aki az Élet és az Üdvösség. Az az ember, aki önmagához láncol embereket, elszakítja őket erejük igazi Forrásától.
Nem Isten akarja azt, hogy egy ember egy másik ember irányítása alá helyezze értelmét és akaratát, és így passzív eszközzé váljék kezében. Senki se olvassza bele egyéniségét a
93
másikéba! Ne tartson embert a gyógyulás forrásának! Csak egyedül Istenben bízzék! Istentől kapott emberi méltósága megkívánja, hogy ne emberi értelem, hanem Isten irányítsa.
Isten közvetlenül önmagával akarja kapcsolatba hozni az embert. Az emberrel való bánásmódjában mindig tiszteletben tartja a személyes felelősség elvét. Azt akarja tudatosítani velünk, hogy személy szerint tőle függünk, és hogy szükségünk van közvetlen irányítására. Az emberit a mennyeivel akarja egyesíteni, hogy az ember átalakulhasson Isten képmására. Sátán azonban meg akarja hiúsítani Istennek ezt a szándékát. Arra ösztönzi az embert, hogy embertől függjön. Az ember értelmét - ha elfordul Istentől - a kísértő a saját hatalmába tudja keríteni. Képes irányítani az embert.
Az akarat ember általi irányításának elméletét Sátán találta ki, hogy az ő befolyása érvényesülhessen; hogy az emberi filozófia foglalja el a mennyei filozófia helyét. A magukat keresztényeknek vallók körében is meghonosodott tévedések között nincs ennél veszélyesebb csalás; semmi sem szakít el ennél biztosabban Istentől. Bármilyen ártatlannak látszik is, a betegeken való alkalmazása romlásukat munkálja, nem pedig gyógyulásukat. Kaput nyit, amelyen Sátán belép, hogy birtokba vegye a másnak alávetett emberi akaratot, és a befolyásoló akaratát is.
Félelmetes az a hatalom, amelyhez gonosz lelkű emberek ily módon jutnak. Micsoda lehetőséget nyújt ez azoknak, akik mások gyengeségének és balgaságának kihasználásából élnek! Hányan elégítik ki gyenge és beteg lelkű emberek befolyásolása útján bűnös szenvedélyüket és nyereségvágyukat!
Az embernek a másik ember általi irányításánál jó dolog az, amit tennünk kell. Tanítsa meg az orvos az embereket arra, hogy emberek helyett Istenhez forduljanak! Ne emberektől várják testi-lelki gyógyulásukat, hanem Istentől, aki minden hozzá fordulót meg tud menteni! Aki az ember agyát teremtette, tudja mire van szüksége az agynak. Isten az egyedüli gyógyító. A testi-lelki beteg lássa meg Krisztusban a helyreállítót. "Mert én élek - mondja Jézus -, ti is élni fogtok" (Jn 14:19). Ez az az élet, amit meg kell ismertetnünk a betegekkel. Mondjuk el nekik, hogy ha hisznek a gyógyító Krisztusban, ha az egészség törvényeinek engedelmeskedve és istenfélelemmel, tökéletes szentségre törekedve együttműködnek vele, Krisztus megeleveníti őket. Ha Krisztust így mutatjuk be, olyan hatalmat, olyan erőt kínálunk nekik, amelynek értéke van, mert felülről származik. Ez a test és lélek gyógyításának igazi tudománya.
Együttérzés
Nagyon bölcsen kell eljárnunk, ha olyan betegségekkel állunk szemben, amelyek gyökere a lélek mélyén van. A fájó, beteg szívnek, a csüggedt léleknek gyengédségre van szüksége. Sokszor valami családi probléma féregként rágja az ember lelkét, és emészti életerejét. Néha pedig bűntudat ássa alá szervezetét és bontja meg lelki egyensúlyát. Az ilyen betegek gyógyszere a tapintat és az együttérzés. Az orvosnak először a betegek bizalmát kell megnyernie, azután pedig figyelmüket a nagy Gyógyítóra irányítania. Ha hitben feltekintenek az igazi Orvosra, ha bízni tudnak abban, hogy Ő vállalja gyógyításukat, lelkük megnyugszik, és sok esetben testük is meggyógyul.
Együttérzés és tapintat sokszor többet használ a betegnek, mint a hűvösen és közömbösen végzett legszakszerűbb kezelés. Az orvos határozottan árt a betegnek, ha egykedvűen, nemtörődöm módon lép a betegágyhoz, ha nem sok érdeklődéssel nézi meg a beteget, szóban és tettben azt a benyomást keltve, hogy az eset nem igényel sok figyelmet, és azután ráhagyja a betegre, hogy gondoljon azt, amit akar. A közömbössége által előidézett kétely és csüggedés gyakran semlegesíti az általa elrendelt gyógyszerek jó hatását.
94
Az orvosok jobban megértenék, mit érez a beteg, ha annak a letört embernek a helyébe tudnák képzelni magukat, akinek akaratát meggyöngítette a szenvedés; aki együttérző és biztató szavakra vágyik. Ha a krisztusi szeretet és együttérzés az orvos tudásával egyesül, már az orvos puszta jelenléte is áldás lesz.
Az orvos őszintesége bizalmat ébreszt a betegben, és fontos segítségnek bizonyul a gyógyulásban. Vannak orvosok, akik szerint bölcs dolog eltitkolni a beteg elől betegsége mivoltát és okát. Sokan attól félve, hogy az igazság megmondásával felizgatják vagy elcsüggesztik a beteget, a gyógyulás hamis reményét táplálják benne, és hagyják, hogy a veszélyről mit sem tudva szálljon sírba. Ez azonban nem bölcs dolog. Nem mindig a legjobb és kockázatmentes módszer a betegnek a maga teljességében feltárni, hogy milyen veszély fenyegeti. Ez megrémítheti, gyógyulását késleltetheti, sőt talán meg is gátolja. Azoknak sem lehet megmondani minden esetben a teljes igazságot, akiknek a gyengélkedése jórészt képzeletbeli. Sokan közülük nem elég józanok, és nem szokták meg az önuralmat. Sajátos elképzeléseik vannak, és sok téves dolgot gondolnak magukról és másokról. Számukra ezek a dolgok valóságnak tűnnek, és gondozóiknak mindig kedvesen, fáradhatatlanul, türelmesen és tapintatosan kell bánniuk velük. Ha őszintén megmondanák nekik az igazságot, egyesek megharagudnának, mások elcsüggednének. Krisztus ezt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Bár nem minden esetben lehet a teljes igazságot megmondani, sohasem kell - és nem is jogos - a beteget félrevezetni. Az orvosnak vagy az ápolónak sohasem szabad addig süllyednie, hogy mellébeszél. Aki ezt teszi, olyan helyzetbe hozza saját magát, ahol Isten nem tud együttműködni vele; és eljátszva betegeinek bizalmát, elveti gyógyulásuk egyik leghatékonyabb emberi segítségét.
Az akarat erejét nem értékeljük kellőképpen. Tartsuk ébren akaraterőnket, és irányítsuk helyesen! Ez élénkíti egész lényünket és csodálatos segítséget nyújt egészségünk megőrzéséhez. Nagy hatalom a gyógyításban is. Helyesen használva szabályozza képzeletünket, és döntő szerepe van a lelki és testi betegségekkel szembeni küzdelemben és győzelemben. Ha a betegek akaraterejükkel helyesen viszonyulnak az élethez, nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz a munkához, amit az orvos gyógyulásuk érdekében végez. Emberek ezrei gyógyulhatnak meg, ha akarnak. Az Úr nem akarja, hogy betegek legyenek. Azt szeretné, ha egészségesek és boldogok lennének. El kell határozniuk, hogy egészségesek lesznek. Sok esetben a törékeny emberek pusztán azért tudnak ellenállni a betegségnek, mert nem hagyják el és nem szoktatják tétlenséghez magukat. A fájdalom és szenvedés fölé emelkedve foglalják el magukat erejükhöz mért hasznos munkával! Sok legyengült, megrokkant ember visszanyerheti egészségét és erejét, ha így elfoglalja magát, és ha sokat tartózkodik a szabad levegőn és a napfényen.
A gyógyítás bibliai elvei
A Szentírás így tanítja azokat, akik szeretnék visszanyerni, illetve megőrizni egészségüket: "Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18). Testünk és lelkünk igazi gyógyulása és felüdülése nem természetellenes és egészségtelen doppingszerek kínálta izgalmi állapotban vagy feledtetésben található meg, sem pedig az alacsonyabb rendű vágyak és szenvedélyek kielégítésében. Sok beteg Isten és reménység nélkül él. Kielégítetlen vágyaik, zavaros szenvedélyeik miatt és saját lelkiismeretük kárhoztatása következtében szenvednek; lassan nem köti már őket semmi ehhez az élethez, és nem reménykednek az elkövetkezendő életben sem. Ne gondolja a betegeket kiszolgáló személyzet, hogy jót tesz ezeknek a betegeknek, ha léha, izgató szórakozásokról gondoskodik részükre! Hiszen ezek rontották meg az életüket! Az éhes, szomjas lélek továbbra is éhezik és szomjúhozik, ameddig ezekben keres kielégülést.
95
Csalódik az, aki önző élvezetek forrásából merít. Összetéveszti a vigasságot az erővel, és amikor az izgalom megszűnik, nincs mi lelkesítse, és megmarad a kielégítetlenség és a csüggedés.
A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy Forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja" (Jn 14:27).
Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk.
Krisztus az élet kútforrása. Jobban megismerni Őt - erre van szükségük az embereknek. Türelmesen, szelíden és mégis határozottan kell tanítani őket arra, hogyan tárhatják ki egész lényüket a menny gyógyító hatásainak. Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet.
A mi világunk a szenvedés világa. A mennyei hazánk felé vezető úton véges-végig nehézségek, próbák és gyötrelmek várnak reánk. Sokan az élet terheinek súlyát megkétszerezik azzal, hogy állandóan valamilyen nehézségtől tartanak. Ha azután csapás vagy csalódás éri őket, úgy érzik, hogy minden összeomlik; hogy olyan nehéz sorsa senkinek sincs, mint nekik; hogy biztosan nyomorba jutnak. Ezzel szerencsétlenné teszik saját magukat, és árnyat vetnek mindenkire, aki környezetükben él. Az élet teher lesz számukra. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Gondolatmenetük megváltoztatása céltudatos erőfeszítésbe kerül. De lehet változtatni. Boldogságuk - a jelenlegi és az eljövendő - azon múlik, hogy tekintetüket kellemes dolgokra függesztik-e. Forduljanak el a sötét képektől! Azok csak a képzelet szüleményei. Lássák meg azokat az áldásokat, amelyeket Isten hint útjukra; és azokon túl lássák meg a láthatatlant és az örökkévalót!
Isten minden próbában gondoskodik segítségről. Amikor Izrael a pusztában Mára keserű vizéhez érkezett, Mózes az Úrhoz kiáltott. Az Úr nem valami új gyógyszert kínált: arra hívta fel a figyelmet, ami kéznél volt. Egy cserjét, amit Ő teremtett, kellett a forrásvízbe dobni, hogy a vizet megtisztítsa és megédesítse. Amikor ez megtörtént, a nép ivott a vízből, és felfrissült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemeink megnyílnak, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, amely ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat.
Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze szívünket, remegővé tegye térdünket, kezünket pedig erőtlenné! "Fogja meg erősségemet - mondja a mindenható Isten -, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). Akik Isten vezetésére bízzák és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van Vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző Barátunk van.
Ha tudatlanságunkban hibát követünk el, a Megváltó nem hagy cserben minket. Sohasem kell egyedül éreznünk magunkat. Angyalok a társaink. A Krisztus nevében ígért és küldött Vigasztaló velünk lakozik. Az Isten városába vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket a benne bízók le ne küzdhetnének. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekedhetnének. Nincs olyan bánat, nincs olyan sérelem, nincs olyan emberi gyengeség, amelyre Krisztusnál ne lenne orvosság.
96
Senkinek sem kell elcsüggednie, sem kétségbeesnie! Lehet, hogy Sátán kegyetlenül megkísért. Ezt mondja: "Reménytelen eset vagy; téged nem lehet megmenteni". De Krisztusnál van remény számodra! Isten nem azt parancsolja, hogy saját erőnkkel győzzünk, hanem arra kér, hogy húzódjunk közel hozzá. Bármilyen nehézségek között dolgozzunk is, bármilyen teher alatt roskadozik is testünk és lelkünk, ő szabadulást kínál.
Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együttérez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együttérez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk.
Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra!
Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! A Megváltóval közösségbe lépve a béke birodalmába lépünk.
A gyógyítás ígéretei
"Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, És senki meg nem lakol, aki őbenne bízik" (Zsolt 34:23). "Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, És az ő fiainak lesz menedéke" (Péld 14:26). "És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, És rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, Hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: Én terólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:14-16). "Ne félj, mert én veled vagyok; Ne csüggedj, mert én vagyok Istened; Megerősítelek, sőt megsegítlek, És igazságom jobbjával támogatlak" (Ésa 41:10). "...Ti, akiket születésetek óta hordozok, Világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, Ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, Én hordozlak, én mentelek meg" (Ésa 46:3-4 - új prot. ford.).
A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint
97
imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé - Atyánk háza felé -, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?!
Azok az állítólagos keresztények, akik állandóan panaszkodnak, és akik a jókedvet és vidámságot bűnnek tartják, nem tudják, mi az igazi vallás. Akik élvezettel sajnálkoznak minden miatt, ami a természet világában lehangoló, akik nem a gyönyörű élő virágokat szedik, hanem a halott leveleket nézik, akik nem látnak szépséget a fenséges hegycsúcsokban és az élénk zöld völgyekben, akik nem hallják meg a természet vidám hangjait, a nyitott fül számára kedves zenét, azok nem Krisztuséi. Homályt és sötétséget gyűjtenek, pedig fényben járhatnának, sőt szívükben felragyoghatnának az Igazság Napjának gyógyító sugarai.
Sokszor fájdalom felhője borul a lelkedre. Ilyenkor ne tépelődj! Azt tudod, hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet. Akaratát cselekedheted már azzal is, ha csupán megpihensz karjában.
Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük őket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkről, ha jobban örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak - Isten nagy kegyelmének és szeretetének -, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, hogy milyen áldások származnak Isten jóságának és szeretetének értékeléséből. Már itt a földön is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Isten trónjától árad.
Akkor hát neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szeretetének dicsőítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és maradjunk mindig a Golgota keresztjéről sugárzó fényben! Sohase feledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpihenhetünk.
"Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben... és háládatosak legyetek" (Kol 3:15). Terheinket, bajainkat elfeledve dicsőítsük Istent, amiért nevének dicsőségére élhetünk. Minden új nap új áldásai indítsák dicsőítésre szívünket szerető gondviselésének ezekért a jeleiért! Amikor reggel kinyitod a szemed, köszönd meg Istennek, hogy megőrzött az éjszaka! Köszönd meg, hogy béke van szívedben! Reggel, délben, este áldozati füstként szálljon fel hálád a menny felé!
Amikor valaki hogyléted felől érdeklődik, ne próbáld valami szomorú dologgal sajnáltatni magad! Ne beszélj hited kicsiségéről, fájdalmaidról és szenvedéseidről! A kísértő gyönyörködik az ilyen szavakban; a lehangoló dolgok említésével őt dicsőíted. Ne mondogassuk, hogy Sátán nagy hatalmával le fog győzni minket! Sokszor kiszolgáltatjuk neki magunkat azzal, hogy hatalmát hangoztatjuk. Inkább Isten nagy hatalmáról beszéljünk, hogy érdekeink összefonódhassanak az Ő érdekeivel. Hirdessük Krisztus páratlan hatalmát, és beszéljünk dicsőségéről! Az egész mennyet érdekli üdvösségünk. Isten megbízta angyalait: ezerszer ezret és tízezerszer tízezret, hogy szolgáljanak az üdvösség örököseinek. Ők óvnak bennünket a gonosztól, és visszaszorítják a sötétség hatalmait, amelyek elpusztításunkra törekszenek. Nincs-e minden pillanatban okunk a hálára, még ha viszontagságos is az utunk?
Dicsőítsd Őt énekkel!
Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek!
Ím áldunk, nagy Úr, a mi Megváltónkért, Aki meghalt és feltámadt bűnösökért. Ím áldunk, nagy Úr, a te Szentlelkedért,
98
Aki Jézushoz vezet és gyújt bennünk fényt. Ím dicséret zeng néked, égi Bárány, Aki eltörléd bűnünket ott fenn a fán. Ím dicséret zeng a te kegyelmedért, Azzal bennünket bűnünktől megmentettél. Kelts új életre, tölts be szerelmeddel, Hogy ma minden szív teljék meg Szentlelkeddel! Kar: Zengjen hála minden ajkon. Zengjen alleluja; Zengjen ének, hála néked, Ó! egek Ura.
Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk.
"Magasztaljátok az Urat, mert jó, Mert örökkévaló az ő kegyelme. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, Akiket megváltott a szorongatónak kezéből." "Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, Beszéljétek el minden ő csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; Örvendezzen azoknak szívök, Akik keresik az Urat." "Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, És az éhező lelket betölté jóval! Akik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, Megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal... De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, Sanyarúságukból kiszabadítá őket. Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, Köteleiket pedig elszaggatá. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, És az emberek fiai iránt való csodadolgaiért." "Miért csüggedsz el lelkem, És miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, Mert még hálát adok én néki, Az én szabadítómnak És Istenemnek" (Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9-15; 42:12).
"Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok" (1Thessz 5:18). Ez a parancs egyben biztosíték is. Szavatolja, hogy még a látszólag ellenünk szóló dolgok is javunkra szolgálnak. Isten nem kéri, hogy legyünk hálásak azért, ami árt nekünk.
"Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
99
Kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: Kitől remegjek?" "Bizony elrejt engem az ő hajlékában a veszedelem napján; Eltakar engem sátrának rejtekében... És én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, Énekelek és zengedezek az Úrnak." "Várván vártam az Urat, És hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, És sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, A mi Istenünknek dicséretét." "Az Úr az én erőm és pajzsom; Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt" (Zsolt 27:1, 5-6; 40:2-4; 28:7).
A beteg gyógyulásának egyik legbiztosabb akadálya az énközpontúság. Sok megrokkant ember tart igényt mások sajnálkozására és segítségére, pedig az segítené őket igazán, ha nem önmagukkal, hanem másokkal törődnének.
Sokszor kérnek bennünket, hogy imádkozzunk a szenvedőkért, a szomorkodókért, a csüggedtekért; és ez helyes is. Imádkoznunk kell azért, hogy Isten árasszon fényt a szomorú lélekbe, és vigasztalja meg azt, akinek fáj a szíve. De Isten csak az azokért mondott imát hallgatja meg, akik áldásai előtt kitárják szívüket. De miközben imádkozunk e fájó szívűekért, buzdítsuk is őket arra, hogy igyekezzenek segíteni a még náluk is nyomorultabbakon! Szívükből elszáll a homály, miközben másokon segítenek. Amikor másokat bátorítunk azzal a vigasztalással, amelytől mi is megvigasztalódtunk, az áldás visszaszáll reánk.
Ésaiás könyvének 58. fejezete recept a testi és lelki betegségek gyógyítására. Ha gyógyulásra és az élet igazi örömeire vágyunk, akkor követnünk kell az Ige által előírt szabályokat. Ezt mondja az Úr a neki tetsző szolgálatról és e szolgálat áldásairól:
"Nem az-é (a böjt), hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, És a szegény bujdosókat házadba bevigyed, Ha meztelent látsz, felruházzad, És tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, És meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, És igazságod előtted jár; Az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, Jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, És megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, És az elepedt lelkűt megelégíted: Feltámad a setétségben világosságod, És homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, Megelégíti lelkedet nagy szárazságban is,
100
És csontjaidat megerősíti, És olyan leszel, mint a megöntözött kert, És mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy" (Ésa 58:7-11).
A jótétemény kettős áldás. Segít azon, aki gyakorolja, és azon is, aki részesül benne. Az a tudat, hogy jót tettünk, a beteg test és lélek egyik legjobb gyógyszere. Az a tudat, hogy jól végeztük el feladatunkat, és örömet szereztünk másoknak, felszabadulttá és boldoggá teszi lelkünket, és új életre kelti egész lényünket.
Az együttérzés állandó igénylése helyett igyekezzék a beteg együttérzést tanúsítani. Saját gyengeséged, bánatod és fájdalmad terhét vesd a könyörülő Megváltóra. Tárd ki szívedet szeretete előtt, és áradjon ez a szeretet másokra is. Ne felejtsd el, hogy mindenkinek vannak nehezen elviselhető próbái és nehezen leküzdhető kísértései. Talán tehetsz valamit e terhek könnyítésére. Fejezd ki háládat a kapott áldásokért, és méltányold, ha figyelmességet tapasztalsz. Legyen szíved állandóan telve Isten drága ígéreteivel, hogy ebből a kincstárból vigaszt és erőt nyújtó szavakat hozhass elő másoknak. Ez olyan légkörrel vesz téged körül, amely segít és felemel. Tűzd ki célul, hogy áldás leszel a körülötted levőknek, és módot fogsz találni saját családod tagjainak és másoknak is a megsegítésére.
Ha a betegségben szenvedőkkel a másokért való szolgálat elfeledtetné önmagukat, ha az Úr parancsát követve a náluk nyomorultabbaknak szolgálnának, akkor megtapasztalnák, hogy mennyire igaz a prófétai ígéret: "Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik" (Ésa 58:8).
Boldog bizonyosság
Tudom és érzem, Jézus enyém, Boldogság, béke árad felém; Megtisztít vére, Lelke vezet, Tudom és érzem, nagyon szeret. Refr.:
Megváltott engem, az üdv enyém, Dicsérem Jézust boldogan én, Megváltott engem, az üdv enyém, Dicsérem Jézust boldogan én. Boldog a szívem, hogy rá talált, Örömmel zengem e szent csodát; Lehajolt értem a kegyelem, Amíg csak élek, énekelem: Megtartja Jézus életemet, Békesség lakja a szívemet; Hirdetem híven üzenetét, Őrködve várom jövetelét.
19. Kapcsolatban a természettel
A Teremtő olyan környezetet választott ősszüleinknek, amely a legjobban szolgálta egészségüket és boldogságukat. Nem palotába helyezte őket, nem is mesterkélten díszített,
101
fényűző környezetbe, amilyenre ma oly sokan igyekeznek szert tenni. Közvetlenül a természetbe és a menny szent lényeinek közelségébe helyezte őket.
A kertben, amit Isten otthonként készített gyermekeinek, mindenfelől gyönyörű bokrok és finom rajzolatú virágok köszöntötték őket. A fák minden változatát meg lehetett a kertben találni. Sok fa roskadozott az illatos és ízletes gyümölcsöktől. Ágaikon madarak zengték dicsőítő éneküket. Árnyékukban a szárazföldi teremtmények mit sem félve együtt játszadoztak.
Ádám és Éva, a romlatlan, tiszta pár gyönyörködött Éden tájaiban és hangjaiban. Isten meghagyta, hogy az ember "mívelje és őrizze" a kertet (1Móz 2:15). Mindennapi munkájuk egészséget és örömet kínált nekik. A boldog pár örömmel köszöntötte Teremtőjét, aki hűvös alkonyatkor eljött hozzájuk, és közöttük járva beszélgetett velük. Isten naponta tanította őket.
Az az életforma, amelyet Isten határozott meg ősszüleinknek, tanulságot hordoz számunkra. Bár a bűn rávetette árnyát a földre, Isten azt akarja, hogy gyermekei gyönyörködjenek kezének műveiben. Minél jobban követik a mennyei tervet, Isten annál csodálatosabban munkálkodik a szenvedő emberiség helyreállítása érdekében. A betegnek szüksége van a természet közelségére. A szabad levegő, a természetes környezet csodákat művel sok tehetetlen és csaknem gyógyíthatatlan emberrel.
A nagyvárosok zaja, idegfeszültsége, kavargása, mesterkélt életmódja mérhetetlenül fárasztja és kimeríti a betegeket. A füsttel, porral, mérgező gázokkal, kórokozó baktériumokkal szennyezett levegő veszélyezteti az életet. A betegek, akik többnyire a négy fal között élnek, majdhogynem börtönnek érzik lakásukat. Ablakukból csak házakat, kövezetet és rohanó tömeget látnak, talán még egy tenyérnyi kék eget vagy egy csöppnyi napfényt, egy szál füvet, virágot vagy fát sem. Így bezárva, nyomorukon, fájdalmukon tépelődnek, és a saját bús gondolataik emésztik őket.
Az erkölcsileg gyengéket a nagyváros ezer veszéllyel fenyegeti. Benne a szenvedélyekkel küzdő betegek állandó kísértésnek vannak kitéve. Új környezetre volna szükségük, ahol gondolataik más irányba terelődnek; egészen más hatások alá kellene kerülniük, mint amilyenek azok, amelyek tönkretették életüket. Az Istentől eltávolító hatások alól kiemelve vigyük őket egy időre tisztább légkörbe!
A gyógyintézmények sokkal eredményesebben működnének, ha a nagyvárosoktól távol létesítenék őket. A gyógyulni akarók - amennyire csak lehetséges - vidéki környezetben telepedjenek le, ahol élvezhetik a szabad levegő áldásait! A természet Isten gyógyító eszköze. A tiszta levegő, a szívmelengető napfény, a virágok és a fák, a gyümölcsösök, a szőlőhegyek és az ilyen környezetben való mozgás - mind gyógyít és éltet.
Az orvosok és az ápolók buzdítsák betegeiket arra, hogy tartózkodjanak sokat a szabadban. Sok esetben a szabad levegő a rokkantak egyetlen orvossága. Ez csodálatos eredménnyel gyógyítja a divatos élet izgalmai és túlkapásai, valamint a test, az értelem és a lélek képességeit pusztító életforma által okozott betegségeket.
Milyen jót tesz a városi élettől, a vakító fényektől, az utcák zajától elcsigázott rokkantaknak a vidéki élet csendje és kötetlensége! Milyen vágyakozva fordulnak a természet színfoltjai felé! Milyen boldogan ülnek a szabadban, élvezik a napfényt és lélegzik be a fák és virágok illatát! A fenyő balzsamában és a cédrus illatában éltető erő van. Egyéb fáknak is vannak gyógyító tulajdonságaik.
Semmi sem olyan alkalmas az idült beteg egészségének és boldogságának helyreállítására, mint a kellemes vidéki környezet. Itt a legelesettebbek is ülhetnek vagy fekhetnek a napon vagy a fák árnyékában. Csak felfelé kell nézniük, hogy lássák maguk felett
102
a fák gyönyörű lombkoronáját. Megnyugodnak és felüdülnek a szellő suttogásának hallatán. Az ellankadt lélek újjáéled. A fogyó erő megélénkül. A lélekbe önkéntelenül béke költözik, a lázas érverés megnyugszik és szabályos lesz.
Amint a betegek megerősödnek, megkockáztatnak néhány lépést, hogy letépjenek pár szál szép virágot, Isten itt alant szenvedő családja iránti szeretetének drága hírnökeit.
Meg kell tervezni a betegek szabadban való tartózkodását. A munkaképesek számára valami kellemes, könnyű elfoglaltságról kell gondoskodni. Mutasd meg nekik, milyen kellemes és hasznos a kinti munka! Biztasd őket, hogy lélegezzék be a friss levegőt! Tanítsd meg őket mélyen lélegezni, és arra, hogy lélegzés és beszéd közben miként edzhetik hasizmaikat! Ez a tanítás felbecsülhetetlenül értékes lesz számukra.
A szabadban való testgyakorlást életadó szükségletként kell elrendelni. Erre nincs jobb, mint a kerti munka. Gondozzanak a betegek egy-egy virágágyást, vagy végezzenek munkát a gyümölcsösben vagy a konyhakertben! Ha szobájukat elhagyva kimennek a szabadba, ha virágot ápolnak, vagy egyéb kellemes, könnyű munkát végeznek, figyelmük elterelődik önmagukról és szenvedéseikről.
Minél többet tartható a beteg a szabadban, annál kevesebb gond van vele. Minél derűsebb a környezete, annál bizakodóbb lesz. A lakásba bezárva, ha mégoly szépen is van az berendezve, nyugtalankodni és búslakodni fog. Vedd őt körül a természet szépségeivel, helyezd el ott, ahol figyelheti a virágok növekedését, hallja a madarak énekét, és ő is együtt fog énekelni a madarakkal! Teste-lelke megnyugszik. Gondolkozása megélénkül, képzelete szárnyra kel, és értékelni tudja Isten Igéjének szépségét.
A természetben mindig található olyasvalami, ami a betegek figyelmét önmagukról Istenre tereli. Isten csodálatos műveivel körülvéve a látható dolgok világából a láthatatlanok felé fordulnak. A természet szépsége mennyei otthonukat juttatja eszükbe, ahol semmi sem fogja a szépséget elcsúfítani, semmi sem szennyez vagy rombol, semmi sem okoz betegséget vagy halált.
Keressenek az orvosok és ápolók a természet dolgaiban olyan tanulságokat, amelyek Istenről tanítanak! Hívják fel a betegek figyelmét Istenre, akinek keze alkotta a hatalmas fákat, a füvet és a virágokat. Láttassák meg velük azt is, hogy minden rüggyel, bimbóval és virággal Isten azt fejezi ki, hogy szereti gyermekeit. Ő, aki gondot visel a madarakról és a virágokról, gondot visel a saját képmására formált lényekről is.
A szabadban, Isten alkotásai között - ahol belélegzik a friss, gyógyító levegőt - lehet a betegeknek legjobban beszélni a Krisztusban való új életről. Itt lehet Isten Igéjét olvasni. Krisztus igaz voltának fénye itt bevilágíthat a bűn szennyezte szívekbe.
A testi és lelki gyógyulást igénylő férfiakat és nőket kapcsolatba kell hozni azokkal, akiknek szavai és cselekedetei Krisztushoz vonzzák őket. A nagy Orvos-Misszionárius befolyása alá kell helyezni őket, aki a lelket is és a testet is meg tudja gyógyítani. Meg kell hallaniuk a Megváltó szeretetéről szóló történetet, és azt, hogy Ő ingyen megbocsát mindenkinek, aki hozzá fordulva megvallja bűneit.
Ezekre a hatásokra sok szenvedő előtt kitárul az élet. Mennyei angyalok - együttműködve emberekkel - bátorsággal, reménységgel, örömmel és békével töltik be a betegek és szenvedők szívét. Ilyen körülmények között a betegek kétszeres áldást nyernek, és sokan meg is gyógyulnak. Gyenge lábuk visszanyeri rugalmasságát. Szemük újra fényesen csillog. A reményvesztett bizakodni tud. Az egykor elkeseredett arcról öröm sugárzik. A panaszos hangot felváltja a vidámság és megelégedés hangja.
103
A testi gyógyulás után az emberek jobban tudnak hinni abban, hogy Krisztus lelki gyógyulást is hoz. Leírhatatlan békességet, örömet és nyugalmat ad az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneinket. A keresztény ember megfakult reménye újból felfénylik. Hitét e szavakkal fejezi ki: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46:2). "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23:4). "Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ésa 40:29).
Egészségügyi alapelvek
Az egészségügyi elvek
ismerete nélkül senki sem alkalmas
az élet felelősségeinek hordozására.
20. Általános egészségügyi követelmények
Az a tudat, hogy az embernek Isten templomává, dicsősége lakhelyévé kell lennie, legyen a fizikai képességeink óvására és fejlesztésére ösztönző legnagyobb erő! Félelmetesen és csodálatosan formálta meg a Teremtő az emberi testet. Arra szólít fel bennünket, hogy tanulmányozzuk azt, értsük meg szükségleteit, és tőlünk telhetően védjük ártalmaktól és tisztátalanságtól.
A vérkeringés
Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, vérünknek egészségesnek kell lennie, mert a vér az élet hordozója. Eltávolítja a salakanyagot, és táplálja a testet. Ha megfelelő összetételű táplálékot kap, és ha tiszta levegővel érintkezve megtisztul és felfrissül, életet és energiát visz a szervezet minden részébe. Minél tökéletesebb a vér keringése, annál jobban látja el ezt a feladatot
A vérnek minden szívverésnél gyorsan és könnyen kell a test minden részébe utat találnia. Nem szabad áramlását szoros öltözékkel vagy övvel, sem pedig a végtagok hiányos takarásával gátolni. A keringés akadályozása esetén a vér visszaszorul a létfontosságú szervekbe, és vértolulást okoz. Ennek gyakran fejfájás, köhögés, erős szívdobogás vagy emésztési zavarok a következményei.
A légzés
Ahhoz, hogy vérünk egészséges legyen, megfelelően kell lélegeznünk. A tiszta levegő mély belélegzése által a tüdő megtelik oxigénnel - felfrissíti a vért; élénk színűvé teszi, és életadó folyadékként jut el a test minden részébe. A helyes légzés nyugtatja az idegeket, javítja az étvágyat, az emésztést, és pihentető alvást eredményez.
A tüdő működéséhez a lehető legnagyobb teret kell biztosítani. Térfogata nő, ha akadálytalanul működhet; és csökken, ha összenyomódik. Ezért károsodik a tüdeje a görnyedten dolgozó embernek. Ez különösen az ülő foglalkozásúaknál fordul elő. Ilyen testtartásban lehetetlen mélyeket lélegezni. A felületes lélegzés csakhamar szokássá válik, és a tüdő elveszíti tágulási képességét. Hasonló hatást vált ki a szoros fűző is. Ilyenkor nincs elég hely a mellkas alsóbb részében, és a has izomzata nem tudja teljes mértékben elvégezni feladatát: a légzés segítését. Ezért a tüdő csak korlátozottan tud működni.
104
Így nem elegendő az oxigénellátás. A vér keringése lassú. Visszamaradnak az elhasznált, mérgező anyagok, amelyeknek a kilégzéssel kellene a tüdőből eltávozniuk. Nemcsak a tüdő, de a gyomor, a máj és az agy is károsodik. A bőr fakó lesz, az emésztés pedig renyhe, a szívműködés lelassul; az agy eltompul, a gondolatok összezavarodnak, lehangoltság telepszik a lélekre; az egész szervezet legyengül és sorvad, és különösen hajlamos lesz a betegségre.
A tüdő folyamatosan távolítja el a szennyező anyagokat, és állandóan friss levegőt igényel. A szennyezett levegő nem szolgáltat elég oxigént, és a vér felfrissülés nélkül jut az agyba és a többi szervbe. Ezért van szükség alapos szellőztetésre. Zárt, rosszul szellőztetett lakásban, ahol a levegő elhasznált, szennyezett, az egész szervezet legyengül; különösen érzékennyé válik a hidegre, és nagyon könnyen megbetegszik. A zárt szobalevegő tesz sok nőt sápadttá és gyengévé. Újra és újra belélegzik ugyanazt a levegőt, míg az megtelik a tüdőn és a pórusokon át eltávozott mérgező anyagokkal; és a szennyeződések ily módon visszakerülnek a vérbe.
Szellőztetés és napfény
Mind a középületeket, mind a lakóházakat úgy kell megtervezni, hogy szellőztetésük megfelelő legyen, és bőségesen kapjanak napot. Sok templom és tanterem nem felel meg ennek a követelménynek. Jórészt a megfelelő szellőztetés hiányának tulajdonítható, hogy a hívek az istentiszteleten, illetőleg a diákok az iskolában bágyadtak és álmosak. Ez sok prédikáció hatását lerontja, illetve a tanár munkáját fárasztóvá és eredménytelenné teszi.
Amennyire csak lehetséges, minden lakóház épüljön magas, jó szennyvízelvezető terepen. Így lesz a házhely száraz, és a nyirkosság és a gyilkos pára miatti megbetegedés veszélye elhárul. Ezt a dolgot sokan nagyon is felületesen kezelik. Állandó gyengélkedést, súlyos betegségeket és sokszor halált okoz az alacsony fekvésű, rossz szennyvízelvezetésű házak nedvessége és párássága.
A házak építésénél különösen fontos az alapos szellőztetés és a bőséges napfény biztosítása. A ház minden szobáját járja át a levegő és a napfény! A hálószobákat úgy kell elrendezni, hogy a levegő éjjel-nappal szabadon cirkulálhasson bennük. Csak a napos és a naponként szellőztethető szoba alkalmas alvásra. A legtöbb országban a hálószobáknak fűthetőknek kell lenniük, hogy jó melegek és szárazak legyenek akkor is, amikor hideg van és nedves az idő.
A vendégszobára épp olyan gondot kell fordítani, mint az állandó használatra szánt szobákra. A többi hálószobához hasonlóan levegősnek és naposnak kell lennie, és fűtését is biztosítani kell, hogy kiszáradjon a nyirkosságtól, ami mindig megnövekszik a csak időnként használt szobában. Az egészségét és sokszor az életét is kockáztatja az, aki olyan szobában alszik, amely soha nem kap napot, vagy olyan ágyat használ, amely nincs alaposan kiszárítva és levegőztetve.
Sokan az építkezésnél nagyon odafigyelnek a növényekre. A nekik szánt üvegház vagy ablak meleg és napos, mert levegő, meleg és nap nélkül a növények nem maradnak meg és nem fejlődnek. Ha ezek a feltételek létkérdést jelentenek a növényeknél, mennyivel inkább megkívánja ezeket saját egészségünk, illetve családunké és vendégeinké!
Ha azt akarjuk, hogy otthonunkban egészség és boldogság honoljon, ne nyirkos, ködös lapályra tegyük azt, hanem magaslatra, ahova szabad bejárásuk van a menny életadó eszközeinek. Tedd félre a nehéz függönyöket; tárd ki az ablakokat és zsalugátereket; ne hagyd, hogy futónövények - bármilyen szépek is - árnyékba borítsák az ablakokat, és fák se álljanak olyan közel a házhoz, hogy elzárják azt a napfénytől! Lehet, hogy a napfény kifakítja
105
a függönyöket, a szőnyegeket és a képkereteket, de egészséges, rózsás színt varázsol a gyermekek arcára.
Azok, akik öregeket gondoznak, ne felejtsék el, hogy a időseknek különösen szükségük van meleg, kényelmes szobára! Az évek múlásával fogy az erő, és csökken az egészségtelen körülményekkel szembeni ellenálló képesség. Ezért van az időseknek nagyobb szükségük sok napfényre és friss, tiszta levegőre.
Nélkülözhetetlen a szigorú tisztaság mind a testi, mind a szellemi egészség érdekében. A bőrön keresztül a testből állandóan salakanyagok távoznak. A több millió pórus hamar eltömődik, hacsak gyakori fürdővel nem tartjuk tisztán őket, és a bőrön keresztül eltávozó szennyeződések nem válnak többletteherré az egyéb kiválasztó szervek számára.
A legtöbb ember javára szolgálna a napi - esti vagy reggeli - hideg vagy langyos fürdő. A megfelelően alkalmazott hideg fürdő nemhogy fokozza a megfázásra való hajlamot, hanem inkább ellenállóbbá tesz a megfázással szemben, mert javítja a bőrerek vérellátását, áramlása könnyebb, szabályosabb lesz, és az ember szellemileg és testileg egyaránt új erőre kap. Az izmok rugalmasabbak lesznek, a gondolkodás megélénkül. A fürdés nyugtatja az idegeket; jót tesz a beleknek, a gyomornak, a májnak, egészséget, erőt kölcsönözve mindegyiknek, és az emésztést is elősegíti.
Az öltözetet is fontos tisztán tartani. A viselt ruha magába szívja a pórusokon keresztül eltávozott elhasznált anyagokat; és a ritkán váltott és mosott ruhákból a test újra magába szívja a szennyeződéseket.
A tisztátalanság minden formája a betegségek melegágya. Halált hozó baktériumok hemzsegnek a sötét, piszkos sarkokban, bomló ételhulladékokban, nyirkos, penészes, dohos anyagokban. Nem szabad levegőt rontó és mérgező zöldséghulladékot, sem avarhalmokat a ház közelében tárolni. Nem szabad a lakáson belül semmiféle piszkos vagy bomló dolgot megtűrni. Egészségesnek tartott városokban sok ragályos megbetegedés vezethető vissza a gondatlan bérlők lakása körül talált bomló anyagokhoz.
Tökéletes tisztaság, sok napfény, az egészségügyi szabályok minden részletének gondos betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy otthonunk lakói egészségesek, vidámak és életerősek legyenek.
21. Egészségügyi követelmények Izraelben
Abban a tanításban, amelyet Isten Izraelnek adott, az egészség megőrzése nagy hangsúlyt kapott. A piszkos és egészségtelen szokásokkal együtt járó rabszolgaságból jött nép a Kánaánba való belépése előtt a legszigorúbb nevelésnek volt alávetve. Megtanultak egészségügyi elveket és foganatosítottak egészségügyi törvényeket.
Betegségek megelőzése
Nemcsak vallási szolgálatukban, de a mindennapi élet ügyeiben is különbséget tettek a tiszta és a tisztátalan között. Mindazoknak, akik ragályos betegségekkel kerültek kapcsolatba, el kellett a tábortól szigetelődniük, és ezek az emberek nem térhettek vissza addig, amíg testüket és öltözetüket alaposan meg nem tisztították. Egy ilyen fertőző betegségben szenvedő esetében a következő utasítás hangzott el:
"Minden ágy, amelyen fekszik... tisztátalan, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan lesz. Valaki azért illeti az ő ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki a holmira ül, amelyen (ő) ült vala... mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki illeti... testét, mossa meg a
106
ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig... És akárki is, aki illet valamit, ami annak alatta vala, tisztátalan legyen estvéig, és aki hordozza azokat, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. És mindaz, akit illet... úgy hogy kezeit le nem öblíti vízzel, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. A cserépedény pedig, amelyet... illet, törettessék el, minden faedény pedig öblíttessék ki vízzel" (3Móz 15:4-12).
A leprával kapcsolatos törvény is szemlélteti azt, hogy milyen alapossággal kellett ezeknek a szabályoknak érvényt szerezni:
"Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (lepra)...; csak ő maga lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása. Hogyha pedig valami ruhán van a poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy len ruhán, vagy lenből és gyapjúból készült fonadékon vagy szöveten; vagy bőrön, vagy valamely bőrből való készítményen... nézze meg a pap a fakadékot... Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon vagy bőrön, és akármely készítményen, amivé a bőr feldolgoztatik: emésztő poklosság az a fakadék, tisztátalan az. Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a gyapjúból vagy a lenből készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bőrből való eszközt, amelyen a fakadék leend; mert emésztő poklosság az, tűzön égessék meg azt" (3Móz 13:46-52).
Ugyanígy ha egy ház lakhatás céljára nem volt biztonságos, azt lerombolták. A pap rontsa le "a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre. Aki pedig bemegy a házba akármikor, amíg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig. És aki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit" (3Móz 14:45-47).
Tisztaság
A személyes tisztaság szükségességét nagyon hatásos módon tanították. Mielőtt a Sínai-hegynél összegyűltek az Isten által kihirdetett törvény meghallgatására, a népnek meg kellett mosakodnia, és ruháit is ki kellett mosnia. Ezt a parancsot halálbüntetés terhe alatt kellett betartani. Nem volt szabad Isten jelenlétében semmilyen tisztátalanságot megtűrni.
A pusztai vándorlás alatt az izraeliták majdnem állandóan a szabad levegőn tartózkodtak, ahol a tisztátalanságnak kevésbé volt káros hatása rájuk, mint a zárt házak lakóira. De a legszigorúbban kellett odafigyelni a tisztaságra sátoron belül és kívül egyaránt. Nem volt szabad sem a táboron belül, sem a tábor körül szemetet hagyni. Az Úr ezt mondta:
"Az Úr, a te Istened a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent" (5Móz 23:14).
Étrend
Az étrend minden dolgában különbséget tettek tiszta és tisztátalan között:
"Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül. Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat" (3Móz 20:24-25).
Sok olyan élelmiszer, amit a környező pogányok szabadon ettek, az izraelitáktól el volt tiltva. Ez nem önkényes különbségtevés volt. Az eltiltott dolgok egészségtelenek voltak. Tisztátalannak nyilvánításukból az volt a tanulság, hogy az ártalmas ételek fogyasztása
107
szennyez; hogy ami megrontja a testet, az megronthatja a lelket is. Alkalmatlanná teszi fogyasztóját az Istennel való közösségre, alkalmatlanná a magasztos és szent szolgálatra.
A helyes szokások kialakítását célzó fegyelmezés, amely már a pusztában elkezdődött, kedvezőbb körülmények között folytatódott az Ígéret Földjén. A nép nem zsúfolódott össze városokban, hanem minden családnak megvolt a saját földbirtoka, ami biztosította a természetes, romlatlan élet minden gyógyító hatású áldását.
A kananeusok kegyetlen, feslett szokásaival kapcsolatban, akiknek a földjét Izrael kisajátította, az Úr ezt mondta:
"Ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint, amelyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam őket" (3Móz 20:23). "Utálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy" (5Móz 7:26).
Mindennapi életük valamennyi dolgában az izraelitáknak meg kellett tanulniuk a Szentlélek által kijelentett leckét:
"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (1Kor 3:16-17).
Jókedv
"A vidám (jókedvű) elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22). Hála, öröm, jóindulat, az Isten szeretete és gondviselése iránti bizalom - ezek az egészség legnagyobb biztosítékai. Ez volt az izraeliták számára az élet igazi vezérelve.
Az út, amit évente háromszor tettek meg Jeruzsálembe az évi ünnepek alkalmából, az egyheti sátorélet a sátoros ünnepen, lehetőséget adott a szabadban való felfrissülésre és a társas életre. Ezek az ünnepek az örvendezés alkalmai voltak, amelyeket kedvesebbé és kellemesebbé tett az idegenek, a léviták és a szegények vendégszerető fogadtatása.
"Örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita és a jövevény, aki teközötted van" (5Móz 26:11).
Ezért évekkel később, amikor Isten törvényét felolvasták a Babilonból visszatért foglyoknak, és a nép sírt bűnei miatt, ezek a kedves szavak hangzottak el:
"Ne sírjatok... menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek" (Neh 8:9-10).
És szétkürtölték és kihirdették "minden városaikban és Jeruzsálemben ezt: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vad olajfáról, mirtus- és pálmalombokat, szóval akármely sűrű levelű fáról lombokat, hogy csináljatok leveles színeket, amint meg van írva. Kiméne azért a nép, és hozának lombokat, és csinálának maguknak leveles színeket, kiki a maga háza tetején és pitvaraikban, továbbá az Isten háza pitvariban, a vizek kapujának piacán és Efraim kapujának piacán. Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben... és lőn felette igen nagy örömük" (Neh 8:15-17).
Isten minden olyan elvet megtanított Izraelnek, ami fontos a testi és erkölcsi egészség megőrzéséhez, és ezekkel az elvekkel kapcsolatban - akárcsak az erkölcsi törvény kapcsán - megparancsolta nekik:
"És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton
108
jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra" (5Móz 6:6-9).
"Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: akkor azt mondjad a te fiadnak: ...megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon" (5Móz 6:20-21, 24).
Ha az izraeliták engedelmeskedtek volna ennek a rendelkezésnek, és okultak volna belőle, ők lettek volna a világ előtt az egészség és jólét példaképei. Ha mint nép az Úr terve szerint éltek volna, védve lettek volna a más nemzeteket sújtó betegségektől. Minden más népnél erősebbek lettek volna fizikailag és élénkebbek szellemileg. Ők lettek volna a föld leghatalmasabb népe. Isten ezt mondta:
"Áldottabb lészesz minden népnél" (5Móz 7:14).
"Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala" (5Móz 26:18-19).
"És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben" (5Móz 28:2-6).
"Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő utain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében..., azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját... És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat" (5Móz 28:8-13).
Áront, a főpapot és fiait az Úr így utasította: "Így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nékik: Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, És könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, És adjon békességet néked. Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, Hogy én megáldjam őket." "Élteden át tartson erőd. Nincs olyan, mint a Jesurum Istene! Az egeken száguld segítségedre, És fenségében a felhőkön.
109
Hajlék az örökkévaló Isten, Alant vannak örökkévaló karjai... Bátorságban lakozik Izrael, Egymaga lesz Jákób forrása. A gabona és a bor földén, És az ő egei harmatot csepegnek. Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan mint te? Nép, akit az Úr véd, A te segítségednek pajzsa, És aki a te dicsőségednek fegyvere!" (4Móz 6:23, 24-27; 5Móz 33:25-29).
Az izraeliták nem töltötték be Isten szándékát, és ezért nem nyerték el azokat az áldásokat, amelyeket megkaphattak volna. De Józsefben és Dánielben, Mózesben és Elizeusban és sok más emberben a helyes életmód eredményeinek nemes példáit láthatjuk. Hasonló lelkiismeretesség ma is hasonló eredményeket fog hozni. Az Ige így szól hozzánk:
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9).
"Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, És akinek bizodalma az Úr." "Az igaz virágzik, mint a pálmafa, Növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; A mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek." "Ott virulnak Istenünk udvarain." "Az én parancsolatimat megőrizze a te elméd; Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, És békességet hoznak néked bőven..." Akkor bátorsággal járod a te utadat, És a te lábadat meg nem ütöd. Mikor lefekszel, nem rettegsz; Hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod. Ne félj a hirtelen való félelemtől, És a gonoszok pusztításától, ha eljő; Mert az Úr lesz a te bizodalmad És megőrzi a te lábadat a fogságtól" (Jer 17:7; Zsolt 92: 13-15; Zsolt 92:14 - új prot. ford. Péld 3:1-2, 23-26).
22. Az öltözködés
A Biblia arra tanít, hogy öltözködjünk egyszerűen. "Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben... ékesítsék magukat" (1Tim 2:9). A Szentírás tehát tiltja a hivalkodó öltözködést, a rikító színeket, a pazarló csecsebecséket. Semmi olyan viselet, amelynek az a
110
célja, hogy viselője magára vonja mások figyelmét, vagy hogy csodálatot keltsen, nem egyeztethető össze az Isten Igéje által helyeselt szerény megjelenéssel.
Öltözetünk ne legyen költséges, "arannyal vagy gyöngyökkel" ékesített" (9. vers)!
A pénzt letétbe kaptuk Istentől, de nem azért, hogy hiúságunkra vagy nagyravágyásunk kielégítésére fordítsuk. A pénz Isten gyermekei kezében táplálék az éhezőknek és ruha a mezíteleneknek; oltalom az elnyomottaknak, gyógyszer a betegeknek, és eszköz arra, hogy hirdessék az evangéliumot a szegényeknek. Sok embert boldoggá tehetsz, ha bölcsen használod fel azt az eszközt, ami most kérkedésre megy el. Gondolkozz el Krisztus életén! Tanulmányozd jellemét, és osztozz önmegtagadásában!
Az állítólagos keresztény világ ékszerekre és fölöslegesen drága ruhákra annyit költ, amennyiből táplálni lehetne minden éhezőt, és fel lehetne ruházni a mezíteleneket. Divat és hivalkodás emészti fel azokat az eszközöket, amelyekkel enyhíteni lehetne a szegénységet és a szenvedést. A divatozás megfosztja a világot a Megváltó szeretetének evangéliumától. A misszió lankadtan működik. Tömegek pusztulnak el a keresztény tanítások hiányában. Szomszédságunkban és távoli országokban tudatlan pogányok tanításra és megmentésre várnak. Míg Isten gazdagon szórja ajándékait a földre; és megtölti minden jóval annak tárházait, és míg bőven ontja igazságának megmentő ismeretét, hogyan hagyhatjuk, hogy özvegyek és árvák, betegek és szenvedők, tudatlanok és megmentendők jajkiáltása szálljon az ég felé? Milyen mentséget találunk erre? Az ítélet napján, amikor szemtől szembe állunk majd Jézussal, aki életét adta e szűkölködőkért, milyen mentséget hoznak fel azok, akik idejüket és pénzüket Isten által megtiltott élvezetekre fecsérlik? Nem ez lesz-e Krisztus szava hozzájuk: "Éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; ... mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem" (Mt 25:42-43)?
Míg ruházatunk szerény és egyszerű, legyen jó minőségű anyagból való, előnyös színű, szolgálathoz illő. Inkább tartós legyen, mint hivalkodó! Melegítsen és védjen. A Példabeszédek könyvének bölcs asszonya: "Nem félti háza népét a hóeséskor sem; mert egész háza népe meleg ruhába öltözött" (Péld 31:21- új prot. ford.).
Ruhánk legyen tiszta! A piszkos ruha egészségtelen; beszennyezi a testet és a lelket. "Ti Isten temploma vagytok... Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten" (1Kor 3:16-17).
A ruha legyen minden szempontból egészséges! Isten azt kívánja, hogy "légy egészséges" - testben és lélekben. Isten munkatársaiként vigyázzunk testünk és lelkünk egészségére! Az egészséges öltözködés mindkettőt elősegíti.
Ruhánk hordja magán a természetes egyszerűség báját, szépségét és célszerűségét! Krisztus óva int bennünket az élet hiúságaitól, de nem természetes bájától és szépségétől. A mező virágaira, a tisztaságát kibontó liliomra mutatva ezt mondta: "Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy" (Mt 6:29). Krisztus így szemlélteti a természet világával azt a szépséget, amelyet a menny értékel: az igénytelen bájt, az egyszerűséget, a tisztaságot, a célszerűséget, amellyel ruházatunk kivívja az Ő tetszését.
Krisztus arra szólít fel bennünket, hogy a legszebb ruhába öltöztessük lelkünket. Nincs külső dísz, amely felérne annak "a szelíd és csendes léleknek" az értékével és szépségével, "ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:4).
Milyen drágák ezek az ígéretek a Megváltó elveire figyelő embernek:
"Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok?... Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket?... Ne
111
aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok:... Mivel ruházkodjunk?... Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:28-33).
"Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik" (Ésa 26:3).
Mennyire elüt ettől az a kimerültség, békétlenség, kóros és szánalmas állapot, amely a divat uralmának a következménye! Micsoda ellentétben áll a Szentírásban megadott alapelvekkel sok, divat diktálta viselet! Gondolj csak az elmúlt néhány évszázad, vagy akár az elmúlt néhány évtized divatirányzataira! Hányat tartanánk szemérmetlennek őket, ha nem lennének divatosak! Hányról mondanánk, hogy nem való jó ízlésű, istenfélő, önmagára valamit is adó asszonynak!
Az öltözetnek csupán a divat kedvéért való változtatását Isten Igéje nem hagyja jóvá. A változó divat és a gonddal összeállított, költséges díszítések tékozolják a gazdagok idejét és pénzét, szellemi és lelki erejét; a közép- és szegény osztályokra pedig súlyos terhet rónak. Sokan, akik még a megélhetésre valót is alig tudják megkeresni, és akik egyszerű ruhájukat maguk is meg tudnák varrni, kénytelenek varrónőt igénybe venni, hogy divatosak lehessenek. Sok szegény leány egy elegáns köntös kedvéért megfosztja magát a meleg alsóneműtől, és életével fizeti meg a büntetést. Sokan mások, a gazdagok hivalkodását és eleganciáját megkívánva, becstelen és szégyenteljes útra csábulnak. Sok család nélkülözi a kényelmet, sok férfi sikkasztásra vetemedik, vagy anyagi csődbe jut, hogy kielégíthesse felesége vagy gyermekei túlzó igényeit.
Sok asszonynak, aki kénytelen a saját és gyermekei részére divat követelte elegáns kosztümöt készíteni, szüntelen robotolás az élete. Sok gyenge idegzetű, reszkető kezű anya keményen dolgozik bele az éjszakába azért, hogy gyermekei ruháját olyan díszekkel lássa el, ami semmivel sem járul hozzá az egészséghez, a kényelmességhez és a szépséghez. A divat kedvéért feláldozza egészségét és azt a nyugalmat, ami pedig nagyon fontos ahhoz, hogy gyermekeit jól irányítsa. Elhanyagolja értelmének és belső világának művelését. A lélek pedig elkorcsosul.
Az anyának nincs ideje a testi fejlődés elveinek tanulmányozására; arra, hogy megtudja, hogyan vigyázzon gyermekei egészségére. Nincs ideje értelmi és lelki szükségleteik kielégítésre, nincs ideje apró csalódásaik és próbáik megértésére, sem arra, hogy részt vegyen tevékenységükben és osztozzék érdeklődésükben.
A gyermekek - szinte mihelyt a világra jönnek - máris a divat hatása alá kerülnek. Többet hallanak az öltözködésről, mint Megváltójukról. Látják, hogy anyjuk nagyobb buzgósággal tanulmányozza a divatlapokat, mint a Bibliát. Nagyobb fontosságot tulajdonítanak a ruhával való hivalkodásnak, mint a jellem fejlődésének. A szülők és a gyermekek nem ismerik meg az élet legjobb, legszebb és legigazabb dolgait. A divat kedvéért elhanyagolják az eljövendő életre való felkészülést.
A minden jónak ellenségét kell a divat szüntelen változása mögött keresnünk. Leghőbb vágya az, hogy Istent megszomorítsa és meggyalázza az emberek bajba és romlásba sodrásával. Ennek egyik leghatásosabb eszköze: a divat, amely gyengíti az embert testileg, szellemileg és lelkileg.
A nők súlyos betegségeknek vannak kitéve, és szenvedésüket jórészt öltözködésük módja fokozza. Ahelyett, hogy egészségüket az elkerülhetetlen, keserves körülményekre őriznék, sok esetben nemcsak egészségüket áldozzák fel rossz szokásaikkal, hanem életüket is. Gyermekeiknek pedig megrokkant szervezet, rossz szokások és hamis eszmék nyűgét hagyják örökségül.
112
A divat követésének egyik költséges és káros eszköze a földet söprő szoknya. Tisztátalan, kényelmetlen, kellemetlen, egészségtelen - mindez és még ennél is több, igaz a földet söprő szoknyáról. Ostoba dolog, egyrészt a felesleges többletanyag, másrészt a szükségtelen hosszúság miatt. Aki csak látott olyan asszonyt, aki csomagokkal teli kézzel földet söprő szoknyában próbált lépcsőkön fel-le lépni, villamosra felszállni, tömegen áttörni, esőben vagy sáros úton járni, annak nincs szüksége e ruhadarab kellemetlen és kényelmetlen voltának további bizonyítékaira.
E szoknyák viseléséből származó másik súlyos rossz, hogy az anyag súlyát a csípőnek kell tartania. Ez a nagy súly összenyomja és lehúzza a belső szerveket, legyengíti a gyomrot, fáradságérzetet kelt, görnyedtségre hajlamosít, összeszorítja a tüdőt, és nehezíti a légzést.
Az utóbbi években olyan sok szó esett a derék összenyomásából eredő veszélyekről, hogy kevés ember előtt lehet ismeretlen ez a dolog. De olyan nagy a divat hatalma, hogy ez a veszély továbbra is fennáll. Ezzel a gyakorlattal asszonyok és fiatal lányok kimondhatatlan károkat okoznak maguknak. Az egészség szempontjából lényeges, hogy a mellkasnak legyen helye a maximális kitágulásra, és a tüdő tudjon mélyen lélegezni. A tüdő összenyomásával csökken a beszívott oxigén mennyisége. A vér nem igazán frissül fel, és visszamaradnak az elhasznált, mérgező anyagok, amelyeknek a tüdőn keresztül kellett volna eltávozniuk. Ezenkívül a keringés is gátolva van, a belső szervek összenyomódnak, így nem tudják megfelelően végezni munkájukat.
A szoros fűzés nem javít az alakon. A testi szépség egyik fő eleme a szimmetria, a testrészek harmonikus aránya. A testi fejlődés helyes modellje nem a francia varrónők által megrajzolt alakokon látható, hanem az Isten törvényei - a természet törvényei - szerint kialakított emberi formában. Isten minden szépség szerzője, és csak akkor közelítünk az igazi szépség mintaképéhez, ha a mennyei eszményképre figyelünk.
Egy másik rossz szokás a ruhadarabok aránytalan elosztása; míg a test egyes részeit a kelleténél jobban felöltöztetjük, egyéb részeit pedig nem eléggé takarjuk. Különösen a végtagokat kell meleg ruhával védeni a hidegtől, mert távol esnek a létfontosságú szervektől. Nem lehet egészséges az az ember, akinek a végtagjai állandóan hidegek; mert ha ott nagyon kevés a vér, akkor a test többi részében túl sok. Tökéletes egészséghez tökéletes vérkeringés kell; de ez lehetetlen, ha háromszor-négyszer vastagabb ruha van a test létfontosságú szervei táján, mint a végtagokon.
Nagyon sok nő azért ideges és elcsigázott, mert megfosztja magát a tiszta levegőtől, és nem mozog eleget. A tiszta levegőn a vér felfrissül, a mozgás pedig élénkíti az erőt és az egészséget adó, éltető vérkeringést. Sok nő végleg megrokkan, holott jó egészségnek örvendhetne; sokan meghalnak tüdővészben vagy más betegségben, pedig végigélhetnék rendelt idejüket, ha az egészség elvei szerint öltözködnének, és a szabadban sokat mozognának.
Hogy igazán egészségesen tudjunk öltözködni, tanulmányozzuk alaposan a test különböző részeinek szükségleteit! Az éghajlatot, a környezetet, az egészségi állapotot, az életkort és a foglalkozást - mind tekintetbe kell venni. Minden ruhadarabnak lazán kell a testet borítania, hogy ne akadályozza sem a vérkeringést, sem a szabad, teljes, természetes légzést. Minden, amit hordunk, legyen olyan bő, hogy amikor felemeljük karunkat, a ruhánk is követni tudja minden mozdulatunkat.
A gyenge fizikumú nők sokat tehetnek önmagukért ésszerű öltözködéssel és mozgással. Tornázzanak a szabadban a kinti mozgáshoz alkalmas öltözékben. Először óvatosan, majd erejükhöz mérten egyre többet. Ilyen életmóddal sokan visszanyerhetik egészségüket, és vállalhatják részüket a világban.
113
A divattól való függetlenség
A divat követelésének kielégítése helyett legyen a nőknek elég bátorságuk egészségesen és egyszerűen öltözködni! A feleség és anya ne legyen pusztán házi rabszolga, hanem szakítson időt az olvasásra, a tájékozottság fenntartására, arra, hogy férjének segítőtársa legyen, és hogy gyermekei szellemi fejlődését figyelemmel kísérje! Használja ki bölcsen a jelen lehetőségeit, hogy magasabb rendű élethez segítse szeretteit! Szakítson időt arra, hogy drága Megváltójával mint társával és meghitt barátjával járjon a mindennapokban! Szakítson időt Isten Igéjének tanulmányozására, és arra, hogy gyermekeivel kimenjen a rétre, és Isten alkotásainak szépségéből tanuljon!
Legyen mindig vidám és derűlátó! Ne töltse minden idejét véget nem érő varrással, hanem a napi feladatok elvégzése után tegye az estét kellemes együttlétté, családi találkozássá! Így sok férfi inkább választaná családja társaságát, mint a klubokét és szalonokét. Ez sok fiút visszatartana az utcán való csavargástól vagy a sarki italbolttól. Sok kislányt őrizne meg a könnyelmű, csalóka társaságoktól. A család befolyása azzá lenne szülőknek és gyermekeknek, ami Isten szándékában állt - élethossziglani áldássá.
23. Étrend és egészség
Testünk abból a táplálékból épül fel, amit megeszünk. A test szöveteiben állandó lebomlás van. A szervek működésekor elhasználódott anyagok táplálékunkból pótlódnak. A test minden szerve igényli a maga részét a táplálékból. Az agynak is meg kell kapnia a maga táplálékát; a csontok, az izmok és az idegek is követelik a magukét. Csodálatos az a folyamat, amely a táplálékot vérré alakítja át, és ezt a vért felhasználja a test különböző részeinek építésére. Ez a folyamat szüntelenül tart, és élteti, erősíti az idegeket, az izmokat és a test szöveteit.
A táplálék kiválasztása
Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a táplálék megválasztásában. Helytelen étkezési szokások következtében az ízlés elromlik. Sokszor olyan táplálékot igényel, amely rongálja és gyengíti az egészséget, ahelyett hogy erősítené. A társadalmi szokások sem biztonságos útmutatók. A betegség és a szenvedés, amely mindenütt megtalálható, jórészt a táplálkozással kapcsolatos népszerű tévedéseknek tulajdonítható.
Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára. Isten, aki az embert teremtette, és tudja, mire van szüksége, megszabta Ádám táplálékát. Így szólt: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet... minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). Az Édenből kirekesztett embernek, akinek a bűn miatt megátkozott földet művelve kellett kenyerét megkeresnie, Isten megengedte, hogy egye "a mezőnek füvét" is (1Móz 3:18).
Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend, amelyet a Teremtő számunkra választott. Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető.
De nem minden - önmagában egészséges - étel felel meg minden körülmények között egyformán szükségleteinknek. Táplálékunkat gondosan kell megválasztanunk. Az étrendet az időszakhoz, az adott éghajlathoz és foglalkozásunkhoz kell szabnunk. Egyes ételek, amelyek az egyik időszakban és az egyik éghajlaton alkalmasak fogyasztásra, nem megfelelőek egy
114
másikon. Éppígy a különböző foglalkozású emberek számára más és más ételek felelnek meg. A nehéz testi munkát végzők számára egészséges ételek sokszor alkalmatlanok ülő foglalkozás vagy nagyfokú szellemi igénybevétel esetén. Isten az egészséges ételek széles skáláját kínálja nekünk, és mindenki kiválaszthatja belőle azokat a dolgokat, amelyek a tapasztalat és a józan megítélés alapján szükségleteit a legjobban kielégítik.
A természet bőven ontja a gyümölcsöt, a gabonát, és a szállítási lehetőségek javulása folytán évről évre többen juthatnak hozzá a különböző országok termékeihez. Ezért sok, néhány évvel ezelőtt még drága luxuscikknek minősített élelmiszer ma már mindenki számára elérhető mindennapi fogyasztásra. Ez különösen áll a szárított és konzervált gyümölcsökre.
A diófélék és a belőlük készült ételek nagyrészt a húsételek helyébe lépnek. Gabonából, gyümölcsből és egyes gumós növényekből diófélével keverve egészséges és tápláló ételek készíthetők. Arra azonban vigyázni kell, hogy dióféléből ne tegyünk túl sokat a keverékbe. Akiknek a dióból készült ételek ártanak, megoldódik ez a problémájuk, ha betartják a fenti szabályt. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden dióféle egyformán egészséges. A mandula jobb, mint a földi mogyoró, de kis mennyiségben, gabonafélével együtt fogyasztva az utóbbi is tápláló és emészthető.
A megfelelően elkészített olajbogyó pótolja a vajat és a húsételeket, akárcsak a dió. Az olívaolaj sokkal jobb, mint az állati zsiradék. Az előbbi serkenti a bélműködést. Tüdővészes betegekre is kedvező hatással van, és gyógyítja a gyulladt, ideges gyomrot.
Természetellenes az ízlésük azoknak, akik hozzászoktak a zsíros és igen izgató ételekhez. Nem mindjárt kívánják az egyszerű, könnyű ételeket. Idő kell ahhoz, hogy az ízlés természetessé váljék, és a gyomor kiheverje az ártalmakat. De aki rendületlenül kitart az egészséges ételek mellett, az egy idő után jóízűnek találja őket. Ízletes és pompás zamatjukat megkedveli, és fogyasztásukban nagyobb élvezetet talál, mint az egészségtelen nyalánkságokban. A gyomor, ha egészséges állapotban van, ha nem gyulladt és nincs túlterhelve, könnyen ellátja feladatát.
Az egészség megőrzése érdekében elégséges, jó minőségű, tápláló ételre van szükség.
Bölcs tervezéssel csaknem minden országban beszerezhető az a táplálék, amely a legjobban elősegíti az egészséget. A különböző rizs-, búza-, kukorica- és zabkészítményeket mindenhova exportálják, úgyszintén a babot, borsót és lencsét. Ezek a növények hazai vagy importált gyümölcsökkel és mindenütt megtermő különféle zöldségfélékkel lehetőséget nyújtanak hús nélkül is teljes értékű étrend összeállítására.
Ahol sok gyümölcs terem, ott tárolni kell bőségesen belőle télire befőtt vagy szárított gyümölcs formájában. Apró gyümölcsök - mint amilyen a ribizke, egres, földieper, málna, földiszeder - előnyösen termeszthetők sok olyan helyen, ahol nem nagyon fogyasztják, és termesztését elhanyagolják.
A házi tartósításhoz - amikor csak lehetséges - inkább üveg-, mint bádogedényeket kell használni. Különösen fontos, hogy a befőzni való gyümölcs jó minőségű legyen. Kevés cukrot használjunk, és csak addig főzzük a gyümölcsöt, amíg tartósítása megkívánja. Így elkészítve kiválóan pótolja a friss gyümölcsöt.
Meggyőződhetünk arról, hogy ahol szárított gyümölcs - mint pl. alma, körte, őszibarack, sárgabarack, aszalt szilva, mazsola - mérsékelt áron beszerezhető, a dolgozók minden osztálya a szokásosnál inkább fogyaszthatja főtáplálékként, és azt fogja tapasztalni, hogy egészségét és frissességét a legkedvezőbben befolyásolja.
Egy étkezésnél se legyen nagy választék, mert ez falánkságra ingerel, és emésztési zavarokat okoz.
115
Nem helyes egy és ugyanazon étkezéskor gyümölcsöt és zöldségfélét is enni. Rossz emésztés esetén a kétféle táplálék sok esetben lehangoltságot és szellemi ernyedtséget okoz. Helyesebb az egyik étkezéskor gyümölcsöt, a másiknál pedig zöldséget fogyasztani.
Étrendünk legyen változatos! Ne tálaljuk fel nap-nap után, étkezésről étkezésre ugyanazt az ételt ugyanúgy elkészítve! Jobb étvággyal eszünk, és szervezetünk is jobban épül, ha étrendünk változatos.
Az ételek elkészítése
Helytelen, ha csupán azért eszünk, hogy étvágyunkat kielégítsük; ne legyen közömbös ételünk minősége, sem elkészítési módja! Ha nem eszünk jóízűen, szervezetünk nem tudja a tápanyagokat jól hasznosítani. Válasszuk meg gondosan táplálékunkat, és készítsük el okosan, hozzáértéssel!
A kenyérsütéshez nem a finom fehér liszt a legjobb. Nem egészséges, és nem is gazdaságos. A finomlisztből készült kenyérből hiányoznak a teljes búzakenyér tápanyagai. A fehér kenyér sokszor okoz székrekedést és egyéb zavarokat.
Káros és szükségtelen a kenyérsütéshez szódát vagy sütőport használni. A szóda izgatja a gyomrot, és sokszor az egész szervezetet mérgezi. Sok háziasszony azt gondolja, hogy nem tud jó kenyeret sütni szóda nélkül, de ez tévedés. Ha vennék a fáradságot jobb módszerek megtanulásához, kenyerük egészségesebb, ízletesebb és természetes ízű lenne.
Kelt és élesztős kenyér készítésénél nem szabad víz helyett tejet használni. A tej többletköltséget jelent, és a kenyeret sokkal kevésbé teszi egészségessé. A tejes kenyér nem marad olyan friss a sütés után, mint a vízzel készített, és könnyebben okoz erjedést a gyomorban.
A kenyérnek könnyűnek és ízletesnek kell lennie. Az erjedtség legkisebb jelét sem szabad eltűrni. A cipók legyenek kicsik és olyan alaposan átsültek, hogy - amennyire csak lehet - az élesztőcsírák elpusztuljanak. Mindenféle kelt kenyeret, amikor meleg vagy frissen sült, nehéz megemészteni. Azt soha nem szabad az asztalra tenni. Ez a szabály azonban nem vonatkozik a kovásztalan kenyérre. A búzalisztből, élesztő vagy kovász nélkül készült és jól felmelegített kemencében sütött friss zsemlék egészségesek és ízletesek.
Zabkásának vagy "pépnek" használt magvakat több órán keresztül kell főzni. De a puha vagy híg ételek kevésbé egészségesek, mint a szárazak, amelyek alapos rágást igényelnek. A kétszersült az egyik legkönnyebben emészthető és legízletesebb táplálék. A szokásos módon elkészített kenyeret szeleteljük fel, és meleg sütőben addig szárítsuk, amíg az utolsó csepp nedvesség is elpárolog belőle. Azután pirítsuk egyenletesen világos barnára. Száraz helyen ez a kenyér sokkal hosszabb ideig eláll, mint a szokványos kenyér, és fogyasztás előtt megmelegítve visszanyeri eredeti frissességét.
Általában túlságosan sok cukrot teszünk az ételbe. A torták, pudingok, cukrászsütemények, gyümölcszselék, dzsemek emésztési zavarokat okoznak. Különösen ártalmasak a sodók és a pudingok, amelyeknek fő alkotórészei a tej, a tojás és a cukor. Ne használjunk sok tejet és cukrot együtt!
Amennyiben használunk tejet, azt alaposan pasztörizálni kell; ezzel az óvintézkedéssel csökkentjük a fogyasztása miatt megkapható betegség veszélyét. A vaj hideg kenyéren kevésbé ártalmas, mint főzéshez használva, de jobb, ha azt teljesen mellőzzük. A sajt még inkább kifogásolható; egyáltalán nem alkalmas táplálkozásra.
116
Tartalmatlan, rosszul főzött ételek rontják a vért, mert károsítják a vérképző szerveket. Zavart okoznak a szervezetben, és betegséghez vezetnek, ami viszont ingerlékenységgel és rossz hangulattal jár. A rosszul elkészített ételek áldozatainak száma ezrekre és tízezrekre tehető. Sok fejfára fel lehetne írni: "Megölték a rossz ételek"; "Meghalt, mert merényletet követtek el a gyomra ellen".
Szent kötelességük azoknak, akik főznek, hogy megtanulják, hogyan készítsenek egészséges ételeket. Sokan pusztulnak el rossz szakácskodás következményeként. A jó kenyér készítése figyelmet és gondosságot igényel. Több vallás van egy jó cipóban, mint sokan gondolnák. Kevés igazán jó szakács van. A fiatal nők a főzést és az egyéb házimunkát alantas dolognak tartják. Ezért sok, férjhez menendő leánynak, akin a családról való gondoskodás terhe nyugszik majd, nem sok fogalma van a feleség és anya feladatairól.
A főzés nem lebecsülendő tudomány. Ez a gyakorlati élet egyik legfontosabb tudománya, amit minden nőnek meg kellene tanulnia; és tanítani kellene azt úgy, hogy a szegények is kamatoztathassák. Étvágygerjesztő, mégis egyszerű és tápláló ételeket készíteni ügyességet igényel, de nem lehetetlen. A szakácsoknak ismerniük kell az egészséges ételek egyszerű elkészítési módját. Ízletes és egészséges voltukat egyszerűségük csak fokozza.
Minden asszony, aki családja élén áll, de nem művésze az egészséges főzésnek, határozza el, hogy megtanulja azt, ami családja jólétének elengedhetetlen feltétele! Sok helyen egészségügyi főzőtanfolyamok kínálnak erre lehetőséget. Aki nem számíthat ilyen segítségre, kérjen útbaigazítást valamilyen jó szakácstól, és kitartóan igyekezzék fejlődni, amíg a konyhaművészet mestere nem lesz.
A rendszeres táplálkozás létfontosságú dolog. Minden étkezésnek legyen meghatározott ideje! Ekkor mindenki azt egye, amit szervezete igényel, de azután a következő étkezésig ne egyék semmit. Sokan akkor is esznek - szabálytalan időközben és étkezések között -, amikor szervezetük nem igényli; kellő akaraterő híján nem tudnak kívánságuknak ellenállni. Egyesek utazás közben állandóan majszolnak, ha van valami ehető a kezük ügyében. Ez nagyon káros. Ha az utazók rendszeresen egyszerű és tápláló ételeket ennének, nem volnának olyan kimerültek és olyan sokszor betegek.
Egy másik ártalmas szokás: közvetlen lefekvés előtt enni. Lehet, hogy valaki már elfogyasztotta rendszeres napi adagját, de mivel gyengének érzi magát, eszik még valamit. E helytelen gyakorlat idővel szokássá válik; mégpedig sokszor olyan erős szokássá, hogy áldozata azt hiszi, nem is tud aludni, ha lefekvés előtt nem eszik. A későn vacsorázó ember emésztése alvás közben is tart; és gyomra bár folyton dolgozik, munkáját mégsem végzi el kellőképpen. Alvását sokszor kellemetlen álmok zavarják, reggel fáradtan ébred, és nem nagyon kíván reggelizni. A gyomornak lefekvés előtt be kell fejeznie munkáját, hogy a test egyéb szerveihez hasonlóan szintén pihenhessen. Különösen ülő foglalkozásúaknak ártalmas későn vacsorázni. Náluk az így keletkezett zavar gyakran halálos kimenetelű betegséghez vezet.
Sok esetben az éhségérzethez vezető gyengeség éppen azért jelentkezik, mert a nap folyamán az emésztőszervek túl sok munkát kaptak. Minden étkezés után pihenésre van szükségük. Két étkezés között legalább 5-6 órának kell eltelnie; és a legtöbben, akik a napi kétszeri étkezést kipróbálták, ezt a módszert előnyösebbnek tartják, mint a háromszorit.
Rossz étkezési szokások
Nem szabad az ételt sem túl forrón, sem túl hidegen fogyasztani. Ha az étel hideg, az emésztés nem indulhat meg addig, amíg az étel fel nem melegszik; amihez viszont a gyomor energiáját veszi igénybe. Ugyanezért károsak a hideg italok is. A sok forró ital pedig
117
legyengít. Tény az, hogy minél több folyadékot fogyasztunk étkezés közben, annál nehezebben emésztődik meg az étel, mert a folyadéknak az emésztés megkezdése előtt fel kell szívódnia. Ne fogyassz sok sót, kerüld az ecetes savanyúságot és a fűszeres ételeket; inkább egyél sok gyümölcsöt, és akkor az étkezés közben sok italt igénylő izgalmi állapot jórészt megszűnik!
Lassan kell enni, és az ételt alaposan meg kell rágni, hogy a nyál jól összevegyüljön vele, és az emésztőnedvek működésbe lépjenek.
Egy másik súlyos hiba az alkalmatlan időben való evés; pl. megerőltető munka után, kimerülten, felhevülten. Közvetlenül étkezés után az idegerő nagyon igénybe van véve, és ha az agy vagy a test közvetlenül étkezés előtt vagy után nagyon elfárad, az emésztés lelassul. Ha valaki izgatott, nyugtalan vagy siet, jobban teszi, ha nem eszik addig, amíg ki nem piheni magát, illetve meg nem nyugszik.
A gyomor szoros kapcsolatban áll az aggyal; és ha a gyomor beteg, a legyengült emésztőszervek az agyidegek segítségét igénylik. Ha ez az igény túl sűrűn jelentkezik, az agyban vérbőség lép fel. Az az ember, aki mindig csak terheli agyát, és közben alig mozog, még a legegyszerűbb ételeket is csak szűkösen fogyaszthatja. Étkezéskor tegyél félre minden gondot és nyugtalanító gondolatot; ne habzsolj, hanem egyél lassan, derűs hangulatban, Isten áldásai iránti hálatelt szívvel!
Sokan, akik nem esznek húst, sem egyéb nehéz ételeket, azt gondolják, hogy mivel ételük egyszerű és egészséges, nem kell határt szabni az étvágyuknak; mértéktelenül esznek, olykor valósággal falnak. Ez helytelen. Az emésztőszerveket nem szabad annyi és olyan étellel megterhelni, ami túlságosan igénybe veszi a szervezetet.
A szokás azt diktálja, hogy egyik fogás a másik után kerüljön az asztalra. Előfordul, hogy valaki nem tudja, mi a következő fogás, és jóllakik azzal az étellel, ami talán nem igazán tesz jót neki. Amikor az utolsó fogást behozzák, gyakran átlépi a határt, és vesz a kísértő desszertből, ami pedig minden, csak nem jó a számára. Ha az étkezésre szánt ételek már az elején az asztalra kerülnek, akkor van lehetőség a legmegfelelőbb ételek kiválasztására.
A túl sok evés következménye néha azonnal érezhető. Máskor nincs fájdalomérzet; de az emésztőszervek életereje csökken, és az ember fizikai ereje alapjaiban rendül meg.
A felesleges táplálék terheli a szervezetet, és kóros, vérbő állapotot idéz elő. Aránytalanul sok vér áramlik a gyomorba, és ez a végtagok gyors lehűlését okozza. Amikor az így súlyosan megterhelt emésztőszervek elvégzik feladatukat, az ember gyengének vagy bágyadtnak érzi magát. Egyesek, akik folytonosan agyoneszik magukat, ezt a gyengeségérzetet éhségnek nevezik; holott ezt csak az emésztőszervek túldolgoztatása okozza. Olykor az agy eltompul, és idegenkedik bármiféle szellemi vagy fizikai erőfeszítéstől.
Ezek a kellemetlen tünetek azért lépnek fel, mert a szervezet - életerejének pocsékolásával látva el feladatát - teljesen kimerült. A gyomor ezt mondja: "Hadd pihenjek!" Sokan azonban e gyengeségből arra következtetnek, hogy még több táplálékra van szükségük; így ahelyett, hogy gyomrukat pihentetnék, még jobban megterhelik. Ez nem egyszer az emésztőszervek elhasználódásával jár; pedig szükség volna arra, hogy jó munkát végezzenek.
Ne készítsünk szombatra dúsabb és változatosabb táplálékot, mint egyéb napokra! Együnk szombaton kevesebbet és egyszerűbb ételeket, hogy tiszta és friss aggyal jobban megértsük a lelki dolgokat! Megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Hallhatjuk a legértékesebb tanításokat, de nem fogjuk fel őket, mert gondolkodásunkat összezavarja a helytelen étrend. Sokan nem gondolják, hogy a szombati lakmározással milyen alkalmatlanná teszik magukat e nap szent alkalmainak kihasználására.
118
A szombati főzést mellőzni kell, de azért nem szükséges hideg ételt enni. Hideg idő esetén az előző napon készített ételt kell megmelegíteni. Legyenek az ételek, ha egyszerűek is, ízletesek és étvágygerjesztőek! Különösen a gyermekes családokban kell szombatra valami olyanról gondoskodni, amit a család nem mindennap kap meg.
Ahol rossz étkezési szokásokat alakítottak ki, ott nem szabad a reformot halogatni. Amikor a helytelen táplálkozás emésztési zavarokat okoz, akkor igyekezni kell a még megmaradt életerőt minden fölösleges teher eltávolításával megőrizni. Lehet, hogy hosszan tartó helytelen táplálkozás után a gyomor sohasem nyeri vissza teljes egészségét, de a helyes étrend megelőzi a további gyengülést, és sokan többé-kevésbé meg is gyógyulnak. Nem könnyű minden helyzetre érvényes szabályokat előírni; de a helyes elvekre figyelve sokat javíthatunk étkezési szokásainkon, és a szakácsnak nem kell mindig ínycsiklandozó ételek készítésén fáradoznia.
A mértékletes táplálkozás jutalma: szellemi frissesség és erkölcsi erő; a szenvedélyeket is segít megfékezni. Különösen a lomha embereknek árt a falánkság; nekik szűkösen kellene táplálkozniuk és sokat mozogniuk. Sok kiváló képességű férfi és nő felét sem valósítja meg annak, amire képes lenne, ha önuralmat gyakorolva uralkodnék az étvágyán.
Sok író és szónok hibázik e dologban. Teleeszik magukat, és azután ülő foglalatosságot keresnek; olvasnak, tanulnak vagy írnak, és nem fordítanak időt a mozgásra. Ezért gondolkodásuk és beszédük lelassul. Írásukba és beszédükbe nem tudnak szíveket megérintő erőt vinni. Munkájuk erőtlen, terméketlen.
A súlyos felelősségek hordozóinak, mindenekelőtt a lelki természetű dolgok őreinek, mély érzésű, gyors felfogású embereknek kell lenniük. Mértékletességet kell gyakorolniuk az evésben, jobban, mint másnak. Nehéz ételeknek és ínyencségeknek nincs helyük asztalukon.
Felelős állású embereknek nap-nap után súlyos következményekkel járó döntéseket kell hozniuk. Sokszor gyorsan kell valamit átgondolniuk, és erre csak az igazán mértékletes emberek képesek. Szellemi képességeink fokozódnak, ha helyesen bánunk testi és szellemi erőnkkel. Ha a megterhelés nem túl feszített, új erő fakad minden igénybevétel nyomán. Sokszor azonban azokat, akiknek fontos terveket kell mérlegelniük, és fontos döntéseket kell hozniuk, a helytelen étrend rossz irányba befolyásolja. Az elrontott gyomor zavaros, bizonytalan lelkiállapotot idéz elő; sokszor ingerlékennyé, kíméletlenné vagy igazságtalanná tesz. Helytelen étkezési szokásokból eredő kóros állapotok hatására sok olyan tervet elvetettek, amelyek áldásul szolgáltak volna a világnak, és sok olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek igazságtalanok, zsarnokiak, sőt kegyetlenek voltak.
Íme egy tanács ülő foglalkozásúak számára; vagy akiknek a munkájuk főként az agyat veszi igénybe. Próbálják ki azok, akiknek elég erkölcsi bátorságuk és önuralmuk van: minden étkezésnél csak két-háromféle egyszerű ételt egyenek, és csak annyit, amennyire éhségük csillapítására szükség van; mindennap aktívan mozogjanak! Figyeljék meg, hogy nem szolgál-e ez javunkra!
Erős fizikumú, kétkezi munkát végző embereknek nem kell annyira figyelniük táplálékuk mennyiségére és minőségére, mint az ülő foglalkozásúaknak, de az evésben és ivásban való önuralom őket is egészségesebbé tenné.
Egyesek szeretnének pontos étrendi szabályokat kapni. Teleeszik magukat, azután megbánják, és egyre csak az evésen és iváson jár az eszük. Nem erre van szükség. Az egyik ember nem fektethet le pontos szabályt a másik számára: használja mindenki a józan eszét, gyakoroljon önuralmat és cselekedjék elvből!
119
Testünk Krisztus tulajdona. Megvásárolta. Nincs jogunk úgy bánni vele, ahogy nekünk tetszik. Mindazoknak, akik értik az egészség törvényeit, azt is tudniuk kell, hogy engedelmességgel tartoznak azoknak a törvényeknek, amelyeket Isten lényükbe plántált. Az egészség törvényeinek való engedelmesség személy szerinti kötelességünk. A törvény áthágásának következményeit is nekünk kell szenvednünk. Egyénileg kell Isten előtt szokásainkért és életmódunkért felelnünk. Ne ezt kérdezzük hát: "Mit csinál a világ?", hanem: "Hogyan bánjak személy szerint én a testemmel, amit Istentől kaptam?!"
24. A hús mint táplálék
Az az étrend, amelyet Isten kezdetben az embernek előírt, nem tartalmazott állati eredetű táplálékot. Az özönvízig, amikor a föld egész növényzete elpusztult, Isten nem is engedte meg az embernek a hús fogyasztását.
Az ember édeni táplálékának megválasztásával az Úr egyszersmind a legjobb étrendet mutatta meg; Izraelt étrendjének megválasztásával Isten ugyanerre a leckére tanította. Kihozta őket Egyiptomból, és vállalta nevelésüket, hogy olyan nép legyen, amelyet sajátjának nevezhet. Általuk akarta megáldani és tanítani a világot. Olyan táplálékkal látta el őket, amely ezt a célt a legjobban szolgálta. Nem hússal, hanem mannával; "mennyei kenyérrel". Adott ugyan nekik húst egy rövid ideig, de csakis azért, mert elégedetlenkedtek, és Egyiptom húsosfazekai után zúgolódva kívánkoztak. A húsevés következtében a nép ezrei megbetegedtek és meghaltak. Mégsem fogadták soha szívesen a hús nélküli étrend korlátozásait. Az továbbra is nyílt vagy titkos elégedetlenség és zúgolódás forrása volt. Nem is állandósították.
Kánaánba való belépésekor Izrael engedélyt kapott a hús fogyasztására, de óvatos korlátozásokkal, amelyeknek csökkenteniük kellett a húsevés káros következményeit. Tiltva volt a disznóhús és egyéb tisztátalannak minősített állatok - emlősök, madarak és halak - fogyasztása. A megengedett húsok zsíros részének és vérének fogyasztása is szigorúan tilos volt.
Csak jó állapotban levő állatok húsát fogyaszthatták. Széttépett, elhullott állatot nem ehettek, sem olyant, amelynek vérét nem folyatták ki gondosan.
Izrael sokat vesztett azzal, hogy eltért az Isten által megszabott étrendtől. Húsos étrendet kívántak, és viselték ennek következményeit. Jellemükben nem valósították meg a mennyei eszményképet, és nem váltották valóra Isten szándékát. Az Úr "megadá nékik, amit kívántak; de ösztövérséget bocsáta lelkükbe" (Zsolt 106:15). Többre értékelték a földieket a lelkieknél, és nem jutottak el az Isten által szándékolt szent felsőbbrendűségre.
A húsételek elhagyásának okai
A húsevők a magvakat és a zöldségféléket "másodkézből" kapják; mert az állatok e növényekből merítik a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. A magvakban és zöldségfélékben levő élet beszívódik fogyasztójuk szervezetébe. Mi pedig az állat húsának elfogyasztása által jutunk hozzájuk. Mennyivel jobb közvetlenül megkapni a tápértéket az Isten által táplálékként rendelt ételek fogyasztása útján!
A hús soha nem volt a legjobb táplálék, de fogyasztása most - az állatbetegségek rohamos szaporodása miatt - kétszeresen kifogásolható. A húsevők aligha tudják, mit esznek. Ha alkalmuk lenne látni az élő vágóállatot, és tudnák, milyen minőségű húst esznek, sokszor undorral fordulnának el tőle. Vannak, akik rendszeresen tuberkulózissal és rákkal fertőzött húst fogyasztanak. A tuberkulózis, a rák és más halálos betegségek így továbbítódnak.
120
A disznó szövetei hemzsegnek a parazitáktól. A disznóról Isten ezt mondta: "Tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestüket se illessétek" (5Móz 14:8). Ez a parancs azért hangzott el, mert a disznóhús nem alkalmas táplálkozásra. A disznó szennyevő állat, és csak ez a rendeltetése. Soha, semmilyen körülmények között nem volt húsa alkalmas emberi táplálkozásra. Egy olyan élőlény húsa sem lehet egészséges, amelynek szenny az életeleme, és amely mindenféle undorító dologgal táplálkozik.
Sokszor visznek piacra állatokat, és eladják táplálékként, amikor olyan betegek, hogy gazdájuk már nem meri tartani őket. Egyes olyan eljárások, amelyekkel eladásra felhizlalják őket, betegséget okoznak. A fénytől és a tiszta levegőtől elzárt mocskos istállók levegőjét belélegző, esetleg bomló táplálékon hizlalt állatok egész teste csakhamar fertőzött lesz a szennytől.
Sok állatot visznek - szenvedések özönének kitéve - távoli piacokra. Elviszik őket a zöld legelőkről; tikkasztó, poros utakon, vagy piszkos kocsikba bezsúfolva fárasztó kilométereken át utaztatják őket. Sokszor órákon át éheztetve és szomjaztatva hajtják szegény lázas és kimerült jószágokat a vágóhídra, hogy az emberek lakmározhassanak hullájukból.
Sok helyen a halak megfertőződnek a megevett piszoktól, és megbetegednek. Ez különösen akkor következik be, ha érintkezésbe kerülnek nagyvárosok csatornavizével. A szennycsatornából táplálkozó halak elkerülnek távoli, tiszta, friss vizekre, és ott fogják ki őket, ahol a víz tiszta és friss, és esznek belőlük olyanok, akik nem is sejtik a veszélyt, és belehalnak e halak okozta betegségbe.
A húsos étrend következményei nem azonnal vehetők észre, ám ez korántsem bizonyítja azt, hogy az ártalmatlan. Kevesen hiszik el, hogy a húsétel mérgezte meg vérüket, és okozta szenvedésüket. Sokan halnak meg kizárólag a húsevésnek tulajdonítható betegségben, de a valóságos okot nem is sejtik sem ők, sem mások.
A húsos étrend erkölcsi rombolása nem érzékelhető kevésbé, mint a fizikai betegségeké. A húsétel károsítja az egészséget, és ami hat a testre, ugyanúgy hat az értelemre és a lélekre is. Gondolj csak arra a kegyetlenségre, ami az állatokkal szemben a húsevéssel jár, és hogy ez miként hat az okozójára és a szemlélőjére. Mennyire aláássa azt a gyengédséget és emberi érzést, amellyel Istennek ezeket a teremtményeit tekintenünk kellene!
Titok az, hogy sok oktalan állat értelmessége mennyire megközelíti az emberét! Az állatok látnak, hallanak, szeretnek, félnek és szenvednek. Sokkal becsületesebben használják szerveiket, mint sok ember. Együttérzést és gyengédséget tanúsítanak szenvedő társaik iránt. Sok állat sokkal jobban ragaszkodik gondviselőjéhez, mint ahogy az egyes emberek esetében tapasztalható. Szoros szálak fűzik az emberhez, és nagyon szenved, ha ezek a szálak elszakadnak.
Melyik érző szívű ember - aki gondozott már háziállatokat - tud annak az állatnak bizalmat és szeretetet sugárzó szemébe nézni, és tudja szántszándékkal a hentes kése alá helyezni? Hogyan tud húsából jóízűen lakmározni?
Tévedés azt hinni, hogy az izomerő a húsételek fogyasztásának függvénye. Hús nélkül a szervezet szükségletei jobban kielégíthetőek, és jobb egészség élvezhető. A gabona magvak gyümölccsel és főzelékfélékkel együtt a jó vér termeléséhez szükséges minden tápértéket tartalmaznak.
Ezeket az alkotóelemeket a húsos étrend nem tudja olyan jól és olyan teljesen nyújtani. Ha az ember egészsége és energiája megkívánná a húsfogyasztást, akkor Isten kezdetben húst is választott volna az ember táplálékául.
121
Sok esetben a húsevés abbahagyását bizonyos gyengeségérzet, bágyadtság kíséri. Sokan ezt hozzák fel érvként a hús nélkülözhetetlenségének bizonyítására. Pedig csak azért van hiányérzetük, mert a húsételek izgató hatásúak, hevítik a vért és felkorbácsolják az idegeket. Egyeseknek éppoly nehéz lemondani a húsról, mint az iszákosnak az italról. De a változtatás jót fog tenni nekik.
A húst - elhagyása esetén - pótolni kell gabona magvakkal, zöldséggel és gyümölccsel, amelyek egyrészt táplálóak, másrészt étvágygerjesztőek. Erre különösen a gyenge fizikumúaknak van szükségük, valamint az állandóan kimerítő munkát végzőknek. Egyes országokban, ahol nagy a szegénység, a hús a legolcsóbb étel. Ilyen körülmények között nehezebb változtatni, de azért nem lehetetlen. Tekintetbe kell venni azonban az emberek helyzetét és egy életen át megrögződött szokások hatalmát is. Még a helyes eszméket sem szabad helytelenül kezelni. Senkit sem szabad hirtelen változtatásra biztatni. A húst tápláló és olcsó ételekkel kell pótolni. Ebben a dologban nagyon sok múlik a szakácson. Gondossággal és ügyességgel olyan tápláló és étvágygerjesztő ételeket lehet készíteni, amelyek nagymértékben pótolják a húst.
Minden esetben hassatok az emberek lelkiismeretére, nyerjétek meg az akaratot, kínáljatok ízletes, tápláló ételeket, és akkor szívesen változtatnak, sőt nemsokára nem is fogják a húst kívánni.
Nincs-e már itt az ideje annak, hogy mindenki igyekezzék lemondani a húsról? Miként táplálkozhatnak még mindig hússal és egyéb testet-lelket károsító ételekkel azok, akik a mennyei angyalok társaságára méltó tisztaságra és szentségre törekszenek? Miként olthatják ki Isten teremtményeinek életét, hogy húsukból élvezettel lakmározzanak? Inkább térjenek vissza a kezdetben kapott tápláló és ízletes ételekhez! Gyakoroljanak irgalmasságot az Isten által teremtett és az ő uralmuk alá helyezett oktalan állatok iránt, és erre tanítsák gyermekeiket is!
25. Szélsőségek a táplálkozásban
Nem mindenki, aki elvben elfogadja a táplálkozási reformot, igazi reformátor. Sok embernél a reform csupán bizonyos egészségtelen ételektől való tartózkodásból áll. Ezek az emberek nem értik egészen az egészségügyi alapelveket, és asztaluk, amely még mindig ártalmas csemegéktől roskadozik, messze van a keresztény mértékletesség és önuralom példamutatásától.
Egy másik réteg, amely szeretne jó példával elől járni, az ellenkező végletbe esik. Egyesek képtelenek a legmegfelelőbb táplálékhoz hozzájutni, és ahelyett, hogy a hiányt leginkább pótló ételeket fogyasztanák, szegényesen táplálkoznak. Étrendjük nem tartalmazza az egészséges vér termeléséhez szükséges tápanyagokat. Egészségük károsodik, munkabírásuk csökken, és példájuk inkább a táplálkozási reform ellen szól, mint mellette.
Mások azt gondolják, hogy - mivel az egészség egyszerű étrendet igényel - nem kell az ételek megválasztására és elkészítésére nagy gondot fordítani. Egyesek nagyon szűkös étrendre szorítják rá magukat. Étrendjük egyhangúsága miatt szervezetük nem kapja meg a szükséges tápanyagokat, és ezért kárt szenved.
Sokszor azok a legmerevebbek, akik csak részben értik a reform alapelveit, és nemcsak saját magukkal szemben érvényesítik nézeteiket, hanem családjukra és szomszédaikra is rá akarják kényszeríteni őket. Téves reformjuk hatása, amit saját betegeskedésük példáz, és próbálkozásuk, hogy nézeteiket ráerőltessék másokra, sok hamis elképzelést ébreszt az étrendi reformról, és az egész reform elutasítására ad okot.
122
Mindazok, akik értik az egészség törvényeit, és követik elveit, őrizkednek a végletektől mind az élvezetekben, mind a korlátozásokban. Étrendjük megválasztásánál nem étvágyuk puszta kielégítését, hanem testük felépítését tartják szem előtt. Igyekeznek minden képességüket a legjobb állapotban tartani, hogy a lehető legjobb szolgálatot tehessék Isten és az emberiség ügyének. Étvágyuk a józan ész és a lelkiismeret ellenőrzése alatt áll. Jutalmuk: egészséges test és értelem. Miközben tartózkodnak attól, hogy nézeteiket bántóan másokra kényszerítsék, a helyes elvekről példájukkal tesznek bizonyságot, és befolyásuknak sok jó gyümölcse van.
A táplálkozási reformot a józan ész is diktálja. Ezt a témát behatóan kell tanulmányozni. Senki se bíráljon másokat, ha nem mindent csinálnak úgy, amint ő! Lehetetlen mindenkinek a szokásaira egyforma rendszabályt felállítani. Senki se gondolja, hogy mindenki számára ő a norma! Nem mindenki tudja enni ugyanazokat az ételeket. Lehet, hogy az, ami az egyik embernek ízlik és egészséges, a másiknak nem ízlik, sőt egyenesen árt. Egyesek nem bírják a tejet, mások pedig megerősödnek tőle. Egyesek nem tudják megemészteni a borsót és a babot, mások pedig egészségesnek találják. Egyesek szeretik a durvább gabonakészítményeket, mások számára pedig azok ehetetlenek.
Akik olyan új vidéken vagy nyomor sújtotta területen élnek, ahol kevés gyümölcs terem, azokat nem szabad a tej és a tojás elhagyására buzdítani. Az igaz, hogy a testes embereknek és azoknak, akikben erősek az állatias szenvedélyek, kerülniük kell az izgató ételek fogyasztását. Különösen az érzéki szokásokra hajlamos gyermekek családjában ne fogyasszanak tojást. De olyan személyek esetében, akiknek gyengék a vérképző szerveik - főleg, ha a szükséges elemeket pótló táplálékok nem szerezhetők be - nem szabad a tejet és a tojást teljesen elhagyni. Nagy gondot kell azonban fordítani olyan tehenektől származó tej, illetve olyan szárnyasoktól származó tojás beszerzésére, amelyek egészségesek, megfelelően gondozottak és tápláltak; a tojást pedig úgy kell megfőzni, ahogy az a legkönnyebben emészthető.
A táplálkozási reformot lépésről lépésre kell megvalósítani. Az állatbetegségek terjedésével a tej- és tojásfogyasztás egyre nagyobb veszélyt rejt magában. Igyekezni kell egészséges és olcsó ételekkel pótolni őket. Tanítsuk mindenfelé, miként kell - amennyire csak lehet - tej és tojás nélkül tápláló és ízletes ételeket készíteni!
Napi kétszeri étkezés általában jó hatással van az egészségre; de egyes emberek bizonyos körülmények között nem nélkülözhetik a harmadik étkezést. Ez azonban, ha egyáltalán sor kerül rá, álljon nagyon könnyen emészthető ételből! Sós keksz vagy kétszersültféle és gyümölcs vagy árpakávé a legjobb ételek vacsorára.
Némelyek állandóan attól félnek, hogy még egyszerű és egészséges táplálékuk is megárt nekik. Hadd mondjam ezeknek az embereknek: ne gondoljátok, hogy ételetek rosszat tesz nektek! Egyáltalán ne foglalkozzatok ezzel! Étkezzetek legjobb belátásotok szerint; és ha kéritek az Urat, hogy áldja meg az ételt és erősítse általa testeteket, higgyétek, hogy meghallgatta imátokat, és ne nyugtalankodjatok!
Elveinknek engedelmeskedve le kell mondanunk a gyomrot izgató és egészségre káros ételekről. De azt se felejtsük el, hogy a hiányos táplálkozás rontja a vért, és olyan betegséget okoz, amit nagyon nehéz gyógyítani! Emésztési zavarokkal és általános gyengeséggel jár az, ha a szervezet nem kap kielégítő táplálékot. Az ilyen táplálkozásnak nem mindig szegénység az oka. Lehet tudatlanság és hanyagság is vagy valamilyen téves reformeszme.
Istent nem dicsőíti meg az az ember, aki teste elhanyagolása vagy rongálása miatt alkalmatlan arra, hogy neki szolgáljon. A test gondozása ízletes és tápláló ételekről való
123
gondoskodással a családfő egyik legfontosabb kötelessége. Sokkal jobb kevesebbet költeni ruhára és bútorra, mint szűkre szabni a táplálékot.
Egyes családfők fukarkodnak a család táplálékával, hogy költséges ételekkel kínálhassák meg vendégeiket. Ez nem bölcs dolog. Egyszerűbben kell vendégeskedni. Elsősorban a család szükségleteire kell odafigyelni.
Oktalan takarékosság és mesterkélt szokások sokszor gátjai a vendégszeretetnek, amely pedig szükséges lenne és áldást jelentene. Gondoskodjunk mindig annyi élelemről, hogy ha váratlan vendég érkeznék, őt is szívesen fogadhassuk, anélkül hogy a háziasszonyt többletmunkával terhelnénk meg.
Tanulja meg mindenki, mit egyék és ételét hogyan készítse el! A férfiaknak, csakúgy mint a nőknek, tudniuk kell az ételek egyszerű, egészséges elkészítési módját. Foglalkozásuk sokszor olyan helyekre szólítja őket, ahol nem tudnak egészséges táplálékhoz jutni. Ha jártasak a szakácskodásban, ilyenkor jól tudják azt kamatoztatni.
Fontold meg jól étrendedet! Tanulmányozd az ok és okozat összefüggését! Gyakorolj önuralmat! Szabályozza a józan ész étvágyadat! Soha ne terheld túl a gyomrodat, de ne is foszd meg az egészséged által megkívánt, tápláló, ízletes ételektől!
Egyes önjelölt reformátorok korlátolt eszméi sokat ártanak az egészség ügyének. Ne felejtsék el az egészségügy szakértői azt, hogy jórészt az ő asztalukra helyezett ételekből ítélik meg az emberek a táplálkozási reformot; és a reform rossz hírét keltő eljárások helyett saját példájukkal kell a reform elveit elfogulatlan embereknek ajánlani. Sokan minden reformmozgalmat elleneznek, bármennyire ésszerű is az, ha korlátot emel az étvágynak. Ezek az emberek a józan ész vagy az egészség törvényei helyett az étvágyukra hallgatnak. Szerintük mindazok, akik a szokások kitaposott útjáról letérve reformot javasolnak, szélsőségeseknek számítanak, bármilyen következetesen cselekedjenek is. Azért, hogy ezeknek a személyeknek ne legyen okuk a bírálatra, az egészségügy szakértői ne azt próbálják keresni, hogy miben különbözhetnek másoktól, hanem közelítsenek ezekhez az emberekhez annyira, amennyire az elvek feláldozása nélkül lehet.
Amennyiben az egészségügyi reformot javaslók szélsőséges nézeteket vallanak, nem csoda, ha sokan, akik ezekben a személyekben az egészség elveinek képviselőit látják, teljes egészében elvetik a reformot. Ezek a szélsőségek sokszor rövid idő alatt több kárt okoznak, mint amennyit egy élethosszig tartó következetességgel helyre lehetne hozni.
Az egészségügyi reform széles és messze ható elveken nyugszik, és azt nem szabad korlátolt nézetekkel és gyakorlatokkal elsekélyesíteni. De senki se hagyja, hogy ellenkezés vagy gúnyolódás, vagy mások tetszésének, illetve befolyásának keresése eltérítse a helyes elvektől, vagy rávegye arra, hogy könnyedén vegye azokat. Akiket elvek vezérelnek, azok szilárdan és határozottan álljanak ki amellett, ami jó; mégis minden kapcsolatukban nagylelkű, krisztusi szellemet és igazi önuralmat tanúsítsanak!
26. Izgató- és kábítószerek
Az izgató- és kábítószerek címszó alatt olyan italként és ételként használt cikkek széles skálája szerepel, amelyek ingerlik a gyomrot, mérgezik a vért és izgatják az idegeket. Fogyasztásuk kifejezetten bűn. Az emberek azért keresik az izgatószerek kínálta izgalmi állapotot, mert hatásuk ugyan átmenetileg kellemes, de mindig megvan a reakciójuk. A természetellenes izgatószerek használata minden esetben mértéktelenségre hajlamosít, és testi hanyatlást és romlást okoz.
124
Fűszerek
Ebben a rohanó korban az étel annál jobb, minél kevésbé van izgató hatása. A fűszerek természetüknél fogva ártalmasak. Mustár, bors, csípős ételízesítők, ecetes savanyúság és hasonló dolgok izgatják a gyomrot, hevítik és szennyezik a vért. Az alkoholisták gyulladt gyomrát ábrázoló képek szemléltetik az alkoholos italok hatását. Az izgató fűszerek hasonló gyulladt állapotot idéznek elő. A szokásos táplálék csakhamar nem elégíti ki az étvágyat. A szervezet kínzó vágyat érez valami izgatóbb dolog után.
Tea és kávé
A tea izgatószerként fogható fel, amely bizonyos fokig kábít is. Ugyanezt teszi a kávé és sok más közkedvelt ital is. Először élénkítenek: izgatják a gyomoridegeket, amelyek továbbítják az ingert az agyba; az agy viszont serkenti a szívműködést, és rövid ideig élénkíti az egész szervezetet. A fáradtság feledésbe megy, és mintha növekednék az erő; a gondolkozás és a képzelőerő megélénkül.
Ezért aztán sokan azt gyanítják, hogy a tea vagy a kávé nagyon jót tesz nekik. De ez tévedés. A kávé és a tea nem táplálja a szervezetet. Hatásuk megmutatkozik, mielőtt idő lenne megemésztésükre és feldolgozásukra. Ami pedig erőnek tetszik, nem egyéb, mint idegizgalom. Amikor az izgatószer hatása elmúlik, a természetellenesen gerjesztett erő csökken, és vele arányosan nő a lankadtság és gyengeség.
E doppingszerek tartós használatát fejfájás, álmatlanság, gyors szívdobogás, emésztési zavar, remegés és sok egyéb baj kíséri, mert az izgatószerek felőrlik az életerőt. A fáradt idegeknek pihenésre és nyugalomra van szükségük, nem pedig izgatószerekre és túlfeszített munkára. A természetnek idő kell ahhoz, hogy visszanyerje az elhasznált energiát. Az izgatószerek serkentő hatása alatt az ember átmenetileg többre képes, de amikor szervezetét állandó élvezetük legyöngíti, egyre nehezebben tudja életerejét a kívánt mértékre fokozni, és nehezebben tud az izgatószerek utáni vágyának határt szabni, mígnem akaratereje megtörik, és képtelen kínzó vágyának ellenállni. Egyre erősebb izgatószereket kíván, míg elcsigázott szervezete már nem is reagál rájuk.
A dohányzás
A dohány lassan, alattomosan ható, de nagyon veszélyes méreg. Bármilyen formában használják, megviseli a szervezetet. Veszélyességét fokozza az a tény, hogy hatása lassú, és először alig észlelhető. Izgalomba hozza, majd megbénítja az idegeket. Gyengíti és elhomályosítja az agyat. Sokszor nagyobb erővel hat az idegekre, mint a szeszes ital. Alattomosabb nála, és hatásától nehéz megszabadítani a szervezetet. A dohányzás erős italok utáni szomjúságot kelt, és sok esetben megveti az alkoholizmus alapját.
A dohányzás vesződséggel, piszokkal jár, és költséges. Bemocskolja magát a dohányost, és kellemetlenséget okoz másoknak is. A dohányzók mindenütt megtalálhatók. Ritkán haladhatsz át egy embertömegen úgy, hogy néhány dohányos ne fújná arcodba füsttel mérgezett leheletét. Kellemetlen és egészségtelen alkoholgőzös és dohányfüstös szobában vagy vasúti kocsiban tartózkodni. Ha már valaki makacsul élvezni akarja ezt a mérget, mi jogon szennyezi azt a levegőt, amit más kénytelen belélegezni?!
A gyermekek és az ifjúság körében a dohányzás kimondhatatlan kárt okoz. A letűnt nemzedékek egészségtelen szokásai kihatnak korunk gyermekeire és ifjúságára is. A szülők szellemi fogyatékosságot, fizikai gyengeséget, beteg idegrendszert, természetellenes és kielégíthetetlen vágyakat örökítenek át gyermekeikre. Ha a gyermekek is továbbviszik ugyanezeket a rossz szokásokat, akkor fokozzák és tovább örökítik e szokások végzetes
125
következményeit is. Nem kis mértékben köszönhető ennek az oknak az a testi, szellemi és erkölcsi elkorcsosulás, amely komoly aggodalomra ad okot.
Sok fiú már egész fiatalon elkezd dohányozni. Ez a szenvedély, amelynek akkor válnak rabjává, amikor testük és értelmi világuk különösen fogékony hatásaira, aláássa testi erejüket, gátolja testük fejlődését, tompítja szellemi képességeiket és megfertőzi erkölcsüket.
De hogyan lehet ráébreszteni a gyermekeket és az ifjúságot egy olyan szokás ártalmaira, amelyre szüleik, tanáraik, lelkészeik adnak példát? A kisgyermekkorból épp hogy kinőtt fiúkat lehet cigarettázni látni. Ha valaki ezt szóvá teszi nekik, így felelnek: "Apám is dohányzik." Hivatkoznak a lelkészre vagy a hitoktatóra, és ezt mondják: "Ha ő is dohányzik, akkor mit árthat az nekem?" A mértékletességi mozgalom képviselői közül is sokan rabjai ennek a szenvedélynek. Mi az az erő, amellyel az ilyen emberek megakadályozhatják a mértéktelenség terjedését?
Azokhoz fordulok, akik azt mondják, hogy hiszik és követik Isten szavát: lehettek-e ti, mint keresztények, olyan szokás rabjai, amely megbénítja a gondolkodást, és megrabol attól a képességtől, amellyel igazán értékelhetitek az örök valóságokat? Megfoszthatjátok-e napról napra Istent az Őt megillető szolgálattól, embertársaitokat pedig a tőletek várható segítségtől és a példamutatás erejétől?
Gondolkoztatok-e már azon, hogy ti mint Isten sáfárai, milyen felelősséggel tartoztok anyagi javaitokért? Mennyit költötök az Úr pénzéből dohányzásra? Számoljátok össze, mennyi ment el rá életetek során! Hogyan aránylik e megrontó szenvedélyre pazarolt pénz ahhoz az összeghez, amelyet a szegények megsegítésére és az evangélium terjesztésére áldoztatok?
Nincs olyan ember, akinek szüksége lenne a dohányzásra, de tömegek pusztulnak el, mert olyan dolgot kívánnak, aminek élvezete rosszabb, mint a tékozlás. Nem olyan ez, mint az Úr javainak elsikkasztása? Nem olyan bűn ez, mintha Istent és embertársaitokat megrabolnátok? "Nem tudjátok-é, hogy... nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi" (1Kor 6:19-20).
"A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, És valaki abba beletéved, nem bölcs!" "Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? Kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? Kinek szemeknek veressége? A bornál mulatóknak, Akik mennek a jó bor kutatására. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, Mint mutatja a pohárban az ő csillogását; Könnyen alácsuszamlik. Végre, mint a kígyó, megmar, És mint a mérges kígyó, megcsíp" (Péld 20:1; 23:29-32).
Soha senki nem rajzolta meg ennél életszerűbben a részegítő ital áldozatainak lealacsonyodását és rabszolgaságát. Rabul ejti, lealjasítja áldozatát, aki még ha rá is ébred nyomorult állapotára, nem tud kiszabadulni a kelepcéből; "ismét megkeresi" (Péld 23:35).
Nem szükséges érvekkel bizonyítani azt a káros hatást, amit a részegítő ital gyakorol az alkoholistára. Az emberiség eltompult, ködös agyú hajótöröttei - lelkek, akikért Krisztus
126
meghalt, és akik felett angyalok sírnak - mindenütt megtalálhatók. Ők a mi híres civilizációnk gyalázata; minden ország szégyene, átka és veszedelme.
És ki tudná megrajzolni azt a boldogtalanságot és gyötrelmet, amit az iszákos ember otthona rejt magában? Gondolj csak az érzékeny, kulturált, finom modorú feleségre, akit talán gondosan neveltek, és most olyan emberhez van kötve, akit az iszákosság bárgyúvá vagy démonná aljasít! Gondolj az otthon kényelmétől, a tanulás lehetőségétől megfosztott gyermekekre, akik rettegnek attól, akire büszkének kellene lenniük, és akitől védelmet várnak. A világba kilökve viselik a szégyen bélyegét és sokszor az ital utáni vágy átkos örökségét.
Gondolj csak az ital hatására nap mint nap előforduló szörnyű balesetekre!! Vasúti dolgozók nem figyelnek a jelzésre, vagy félreértik az utasítást. A vonat nem áll meg, és kész a baleset, ami sok ember életébe kerül. Vagy egy hajó zátonyra fut; az utasokat és a legénységet pedig elnyeli a hullámsír. Az ügy kivizsgálásakor pedig kiderül, hogy egy fontos poszton álló embernek az ital diktált. Mi az a határ az ivásban, amelyen belül az ember még felelni képes mások életéért? Csak a teljesen absztinens emberben lehet megbízni.
Enyhébb kábítószerek
A természetellenes izgatószerek utáni vágyat öröklő személyeknek sem a szemük előtt, sem a kezük ügyében nem szabad bort, sört vagy almabort tartani, mert ezek állandó kísértést jelenthetnek számukra. Sokan az édes almabort ártalmatlannak tartva minden lelkifurdalás és korlátozás nélkül vásárolják. De az csak rövid ideig marad édes; azután elkezdődik az erjedés. A csípős íz, amit felvesz, még kívánatosabbá teszi sok ínyenc számára, és fogyasztója nem szívesen ismeri el, hogy az ital alkoholos lett, vagyis megerjedt.
Még az édes almabor is - szokványosan elkészített állapotában - káros az egészségre. Ha az emberek látnák, mit mutat a mikroszkóp az általuk vásárolt almaborról, kevesen akarnának inni belőle. Sokszor azok, akik az almabort piaci eladásra készítik elő, nem ügyelnek a felhasznált gyümölcs állapotára, és férges és romlott almából préselnek levet. Azok, akik különben nem fogyasztanának mérgezett, romlott almát, isszák a belőle készült bort, és élvezetesnek mondják; de a mikroszkóp megmutatja, hogy még amikor frissen kerül is ki a présből, ez a kellemes ital egyáltalán nem alkalmas fogyasztásra.
Sörtől és bortól éppúgy meg lehet ittasodni, mint a tömény italoktól. Fogyasztásuk vágyat ébreszt erősebb italok megkóstolására. Így alakul ki az alkoholizmus. A "mértékletes ivás" az az iskola, amelyben az ember felkészül alkoholista "pályafutására". E kevésbé ártalmas izgatószerek olyan alattomosan dolgoznak, hogy áldozatuk még nem is sejti a veszélyt, és máris rálépett az iszákosság útjára.
Egyesek, akik egyáltalán nem állnak iszákos emberek hírében, állandóan valamilyen enyhe izgatószer hatása alatt vannak. Izgatottak, megbízhatatlanok, kiegyensúlyozatlanok. Biztonságban képzelik magukat, és elmennek addig, amikor már minden gátlás megszűnik, és minden elv áldozatul esik. Nagy elhatározásaik kudarcba fulladnak, és legjobb belátásuk sem elég ahhoz, hogy állatias étvágyukat a józan ész uralma alatt tudják tartani.
A Biblia sehol sem hagyja jóvá a szeszes italok fogyasztását. Az a bor, amit Krisztus vízből teremtett a kánai menyegzőn, tiszta szőlőlé volt: must, amelyet "lelnek a fürtben". A Szentírás ezt írja róla: "ne veszesd el, mert áldás van benne" (Ésa 65:8).
Krisztus volt az, aki az Ószövetségben így figyelmeztette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!" (Péld 20:1). Ő nem teremtett ilyen italt. Sátán akarja rávenni az embert olyan mértéktelenségre, amely értelmét elhomályosítja, és a lelki dolgokkal szemben érzéketlenné teszi. Krisztus pedig azt tanítja, hogy hajtsuk igába alacsonyabb rendű hajlamainkat. Ő sohasem teszi az ember elé azt, ami
127
kísértés lehet számára. Egész élete az önmegtagadás mintaképe volt. Azért viselte el értünk negyvennapos pusztai böjtölésével a legsúlyosabb próbát - ami súrolta az emberi tűrőképesség határát -, hogy megtörje az étvágy hatalmát. Krisztus volt az, aki úgy rendelkezett, hogy Keresztelő János ne igyék se bort, se részegítő italt. Krisztus volt az, aki hasonló önmegtartóztatást parancsolt Manoah feleségének is. Krisztus nem cáfolta meg saját tanítását. Az erjedetlen bor, amellyel ellátta a menyegző vendégeit, egészséges és üdítő ital volt. A Megváltó és tanítványai ilyen bort használtak az első úrvacsorán. Ilyen bort kell mindig az úrvacsorai asztalra tenni a Megváltó vérének jelképeként. Ezt a szent szolgálatot Isten léleküdítő, életadó alkalomnak szánta. Semmi olyant sem szabad beleszőni, ami bűnös célt is szolgál.
Annak a fényénél, amit a Szentírás, a természet és a józan ész a szeszes italok fogyasztásáról tanít, hogyan foglalkozhatnak keresztények sörkészítéshez való komlótermeléssel, bor vagy almabor előállításával, illetve eladásával? Ha úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, hogyan segédkezhetnek a nekik szánt csapda felállításában?
Az iszákosság sokszor otthon kezdődik. Az egészségtelen, zsíros ételek gyengítik az emésztőszerveket, és az emberben még izgatóbb táplálék után keltenek vágyat. Ezzel az ember arra szoktatja étvágyát, hogy egyre nehezebb ételeket kívánjon; mind gyakrabban igényli az izgató dolgokat és egyre nehezebben tud ellenállni nekik. Szervezete többé-kevésbé megtelik méreggel, és minél gyengébb lesz, annál inkább kívánja ezeket a dolgokat. A rossz irányba tett egyetlen lépés utat készít a következőnek. Sokan asztalukról száműzik ugyan a bort és az egyéb részegítő italokat, mert nem akarnak vétkezni, de telerakják olyan ételekkel, amelyek szomjúságot keltenek részegítő italok után; és ennek a kísértésnek szinte lehetetlen ellenállni. A rossz étrendi szokások tönkreteszik az egészséget, és előkészítik az iszákosság útját.
Rövid időn belül nem sok szükség lenne mértékletességi hadjáratokra, ha a fiatalokba, akik a társadalmat formálják és alakítják, beleplántálnák a mértékletességi elveket. A szülők saját otthonukban indítva hadjáratot a mértéktelenség ellen, már kicsi korukban tanítsák meg gyermekeiket az elvek követésére, és akkor reménykedhetnek a sikerben.
Az anyáknak szerepük van gyermekeik helyes szokásainak és jó ízlésének kialakításában. Formáljátok étvágyukat; utáltassátok meg velük az izgatószereket! Neveljétek gyermekeiteket erkölcsi bátorságra, környezetük bűnös dolgainak elutasítására! Tanítsátok meg őket mások erős befolyásával szembeni megingathatatlan ellenállásra! Inkább ők befolyásoljanak másokat a jóra!
Nagy erőfeszítések történnek az iszákosság legyőzésére, de sok erőfeszítés nem a helyes dolgokra összpontosul. A mértékletességi reform képviselőinek tudniuk kellene, hogy milyen bajok származnak az egészségtelen ételek, az erős fűszerek, a tea és a kávé fogyasztásából. Jó munkát kívánunk mindazoknak, akik a mértékletességi szolgálatban munkálkodnak; de arra kérjük őket, hogy tanulmányozzák jobban annak a bűnnek az okát, amely ellen harcolnak, és igyekezzenek következetesek lenni a reformokban.
Ismételten hangoztatni kell az emberek előtt, hogy értelmi és erkölcsi képességeik helyes egyensúlya nagymértékben testi állapotukon múlik. Mindenféle kábítószer és természetellenes doppingszer, amely legyengíti és lerontja az ember fizikumát, negatívan befolyásolja értelmi és erkölcsi világát is. Az iszákosság a világ erkölcsi romlottságának egyik forrása. Az eltorzult étvágy kielégítésével az ember elveszíti a kísértésekkel szembeni ellenálló képességét.
128
A mértékletességi reformátorok feladata az embereket ebben a dologban nevelni. Tanítsák meg őket arra, hogy az egészséget, a jellemet, sőt az életet is veszélyeztetik az izgatószerek, mert a lecsökkent energiát természetellenes, görcsös tevékenységre ösztönzik.
Ami a teát, a kávét, a dohányzást és a szeszes italokat illeti - egyetlen biztos út van: nem érinteni, nem kóstolni, hozzá sem nyúlni! A teának, kávénak és hasonló italoknak ugyanaz a hatásuk, mint a szeszes italoknak és a dohánynak. Egyes esetekben éppoly nehéz lemondani róluk, mint az iszákosnak a szeszes italról. Azoknak, akik megpróbálják elhagyni ezeket az izgatószereket, egy ideig fájó hiányérzetük van. De kitartással le tudják győzni e kínzó vágyukat, és megszűnik hiányérzetük. A természetnek szüksége van egy kis időre a visszaélések kiheveréséhez; de adj neki esélyt, és amikor ismét magához tér, munkáját jól és becsületesen fogja elvégezni.
27. Alkoholkereskedelem és szesztilalom
"Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul;... aki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak, és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, és cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel. Király vagy-é azért, hogy cédrus után kívánkozol?... A te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére" (Jer 22:13-17).
A szeszárus tevékenysége
Ez a bibliavers a szeszes italt készítők és árusítók tevékenységét ábrázolja. Amit csinálnak, az egyenlő a lopással, mert portékájuk nem éri meg azt a pénzt, amit érte kapnak. Minden forint, amivel gyarapítják nyereségüket, átkot jelent annak, aki azt a pénzt kiadja.
Isten bőkezűen árasztja áldásait az emberekre. Ha ajándékaival bölcsen bánnánk, a világ nagyon keveset tudna szegénységről és nyomorról. Az emberi gonoszság teszi Isten áldásait átokká. Nyerészkedési vágy és féktelen ínyencség miatt lesz a gabonából és gyümölcsből - amiket Isten táplálékul adott nekünk - nyomorúságot és pusztulást hozó méreg.
Évről évre millió és millió liternyi szeszes ital fogy el. Rengeteg pénzt költenek boldogtalanság, szegénység, betegség, züllöttség, kéj, bűncselekmények és halál vásárlására. Az italárus nyerészkedésből olyan árut szolgáltat áldozatainak, amely aláássa mind szellemi, mind fizikai egészségüket; az iszákos ember családját pedig szegénnyé és boldogtalanná teszi.
A szeszárus zsaroló tevékenysége akkor sem szűnik meg, amikor áldozata már meghalt. Megrabolja az özvegyet, és koldusbotra juttatja a gyermekeket. Nem habozik, ha el kell vennie a nyomorgó családtól a létfontosságú dolgokat is azért, hogy rendezhesse a férj és apa italszámláját. A szenvedő gyermekek sírása, a kétségbeesett anya könnyei csak felbőszítik. Mit számít neki, ha ezek a szenvedők éhen halnak? Mit számít neki, ha őket is nyomorba és romlásba hajszolja? Ő meggazdagszik azoknak a kolduskenyerén, akiket romlásba dönt.
A nyilvánosházak, bűnbarlangok, bűnügyi törvényszékek, börtönök, menhelyek, elmegyógyintézetek, kórházak - nagyrészt az italkereskedő tevékenysége miatt telnek meg. Mint a Jelenések könyvének titkos Babilonja, a kocsmáros is "rabokkal" és "emberek lelkeivel" kereskedik. Az italárus mögött ott áll a nagy lélekrontó, és minden tudását - amit a földön vagy pokolban ki tudnak gondolni - latba veti, hogy az embereket hatalmába kerítse. Városban és vidéken, vonatokon, hajókon, hivatali helyiségekben, szórakozóhelyeken, a gyógyszertárban, sőt még a templom szent úrvacsorai asztalán is elhelyezte csapdáit. Minden lehetőséget kiaknáz a szeszes italok utáni vágy felkeltésére és táplálására. Szinte minden sarkon nyilvános ház áll pompás fényeivel és csalogató vidámságával, tárt karokkal fogadva a dolgozó embert, a vagyonos naplopót és a gyanútlan ifjúságot.
129
Privát vendéglőkben és elegáns szórakozóhelyeken a hölgyeknek tetszetős nevű közkedvelt italokat szolgálnak fel, amelyek valójában részegítő italok. A beteg és elcsigázott emberek számára agyonreklámozott, jórészt alkoholt tartalmazó "gyomorkeserűk" is kaphatók.
Édességekbe kevert alkohollal próbálják kisgyermekekkel megkívántatni a szeszt, és ezeket a cikkeket boltokban árulják. Az ilyen cukorkák ajándékozásával a szeszkereskedő gyermekeket csábít szórakozóhelyeire.
Napról napra, hónapról hónapra, évről évre folyik ez a munka. Apák, férjek és fivérek: a nemzet pillérei, reménységei és büszkeségei rendszeresen felkeresik az italboltot, és nyomorult roncsokként térnek onnan vissza.
De ennél is borzasztóbb az, ha az iszákosság átka a család "szívét" sújtja. Egyre több nő lesz a szeszes ital rabja. Sok családban a kicsi gyermekeket, sőt az ártatlan és tehetetlen csecsemőket is naponta veszély fenyegeti, mert ittasságtól lealjasodott anyjuk elhanyagolja és bántalmazza őket. Sok gyermek e rettenetes bűn árnyékában nő fel. Vajon mi mást várhatnak a jövőtől, mint azt, hogy még szüleiknél is mélyebbre süllyednek.
Az úgynevezett keresztény országok ezt az átkot átszármaztatták a bálványimádók közé is. A szegény, tudatlan barbárokat is rászoktatták az ivásra. De még a pogányok között is vannak értelmes emberek, akik felismerték az alkohol halálos mérgét, és tiltakoznak ellene. Hasztalan igyekeznek azonban megvédeni országukat az alkohol okozta rontástól. A civilizált népek rákényszerítik a pogány nemzetekre a dohányt, a szeszes italt és az ópiumot. A primitív embert italtól felkorbácsolt, féktelen indulatai a lealjasodás azelőtt ismeretlen mélységeibe taszítják; úgyhogy szinte reménytelen vállalkozás ezekbe az országokba misszionáriusokat küldeni.
Azokkal a népekkel való kapcsolatukon keresztül, akiknek hivatásuk lett volna Istent velük megismertetni, a pogányok egész törzsek és népfajok pusztulását okozó bűnökbe sodródtak. Emiatt a föld elmaradott területeinek lakói gyűlölik a civilizált népeket.
Az egyház felelőssége
A szeszipar a világ egyik nagyhatalma. Érdekeit közösen képviseli ez a három erősség: a pénz, a megszokás és a kívánság. Hatalma még az egyházban is érezhető. "Rendes és köztiszteletben álló" emberek, akiknek a nevét az egyház nyilvántartja, pénzüket közvetlenül vagy közvetve az alkoholkereskedelem útján keresik meg. Sokan közülük bőkezűen adakoznak közismert, jótékony célokra. Adományaikkal támogatják az egyházat vállalkozásaiban, valamint a lelkészkar fenntartásában; és megkövetelik maguknak a pénz hatalmát "megillető" tiszteletet. Azok az egyházak, amelyek ilyen embereket vesznek fel tagjaik sorába, tulajdonképpen támogatják az alkoholkereskedelmet. A lelkésznek sokszor nincs bátorsága kiállni az igazságért. Nem tárja fel nyájának, hogy mit mondott Isten az italárus tevékenységéről. Ha nyíltan beszél, megbántja egyházát, feláldozza népszerűségét és elveszti jövedelmét.
De Isten ítélőszéke az egyház ítélőszéke felett áll. Ő, aki az első gyilkoshoz így szólt: "A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10), nem fogadja el azt az ajándékot, amelyet az italárus helyez oltárára. Haragra gerjedt azok ellen, akik megkísérlik bűnüket bőkezűséggel palástolni. Pénzüket beszennyezte a vér. Átok van rajta (Ésa 1:11-15).
"Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr... Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, Ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
130
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot... Ha kiterjesztitek kezeiteket, Elrejtem szemeimet előletek; Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, Én meg nem hallgatom: Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:11-15). Az iszákos is képes volna pozitív cselekedetekre. Ő is kapott talentumokat, amelyekkel
megdicsőíthetné Istent, és használhatna a világnak. De embertársai tőrt vetnek lelkének, és hasznot húznak lezülléséből. Ők fényűzően élnek, míg a szegény áldozatok, akiket ők fosztottak ki, nyomorognak és boldogtalanok. De Isten számadásra hívja azt, aki az iszákos pusztulását siettette. Aki uralkodik a mennyekben, nem téveszti szem elől az iszákosság első okát, sem végső következményét. Ő, aki még a kis verébről is gondot visel, és felruházza a mező füvét, nem fordul el azoktól, akiket a maga képmására alkotott, és saját vérén váltott meg; nem hagyja figyelmen kívül kiáltásukat. Isten feljegyzi mindazt a gonoszságot, amely a bűnt és a szenvedést tovább örökíti.
A világ és az egyház talán tiszteli azt az embert, aki mások lezüllesztése árán szerzett vagyont. Talán rá is mosolyognak arra, aki embereket lépésről lépésre egyre lejjebb visz a szégyen és a züllés útján. Ám Isten mindezt megjegyzi, és igazságosan ítélkezik. A világ talán jó kereskedőnek tartja az italárust; de az Úr ezt mondja: "Jaj annak!". Őt vádolja mindaz a csüggedtség, nyomorúság és szenvedés, amelyet az alkoholkereskedelem zúdít a világra. Felelnie kell majd éhező, ruhátlan, hajléktalan anyák és gyermekek szenvedéséért, akik minden reményt és örömet eltemettek. Felelnie kell majd azokért a lelkekért, akik őmiatta lépték át készületlenül az örökkévalóság küszöbét. Az italárus munkájának támogatói pedig osztoznak bűnösségében. Isten ezt mondja nekik: "Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:15).
Törvényesített szeszkereskedelem
Sokan helyeslik, hogy az italt csak engedéllyel lehet árusítani, mondván, hogy így határt lehet szabni az ital okozta bajoknak. E kötöttséggel azonban az italmérés a törvény védelme alá kerül. Az állam jóváhagyja létezését, és így támogatja azt a bűnt, amelynek - állítása szerint - határt szab. A törvény védelme alatt az egész országban sörfőzdéket, szeszfőzdéket és borászati üzemeket létesítenek. Az italárus pedig szomszédságunkban űzi mesterségét.
Sokszor kimondták, hogy nem szabad részegítő italt ittas embernek vagy megrögzött iszákosként ismert embernek kiszolgálni; de az a munka egyre folyik, amely az ifjúságot iszákossá teszi. Az italkereskedés egész léte az ifjúság ital utáni vágyának felkeltésén múlik. Egyik lépést követi a többi, mígnem az ifjúság alkoholistává lesz, és szomjúsága minden áron kielégítést követel. Kisebb volna a kár, ha inkább a megrögzött alkoholistának szolgálnának ki italt, akinek a pusztulását többnyire már amúgy sem lehet megakadályozni, mintsem hagyni, hogy fiataljaink színe-javát ez a rettenetes szokás romlásba döntse!
Az engedélyezett italárusítás állandó kísértésnek teszi ki azokat, akik próbálnak megjavulni. Intézmények születtek, ahol az iszákosság áldozatai segítséget kapnak alkoholszomjuk leküzdéséhez. Ez nemes munka. Mindaddig azonban, amíg az italmérést szentesíti a törvény, az iszákosnak nem sok haszna van az alkoholisták gyógyintézeteiből. Nem maradhat mindig ott. Újra el kell foglalnia helyét a társadalomban. Az ital utáni vágya mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg teljesen, és a kísértésnek, ami mindenfelől fenyegeti, nagyon sok esetben könnyű prédaként esik áldozatul.
Az ország törvényei felelőssé teszik a veszedelmes állat által okozott bajért az állat tulajdonosát, aki ismeri a jószágának természetét, és mégis szabadon engedi. Az Úr Izraelnek
131
adott törvényeiben kimondja, hogy ha egy harapósnak tudott állat megöl valakit, tulajdonosa életével fizet vigyázatlanságáért, illetve rosszindulatáért. Ugyanennek az elvnek alapján az italkereskedelmet engedélyező hatóságot is felelőssé kellene tenni ennek az ügyletnek a következményeiért. És ha halálra méltó bűncselekmény szabadon engedni egy veszedelmes állatot, mennyivel nagyobb bűntett szentesíteni az italkereskedelmet!
Az ital árusítására azzal az ürüggyel adnak engedélyt, hogy az bevételt jelent a közpénztárnak. De mi ez a bevétel ahhoz a mérhetetlen összeghez képest, amibe az italkereskedés áldozatai: a bűnözők, az elmebetegek, a nincstelenek kerülnek! Ha egy ember alkoholos befolyásoltság alatt elkövet egy bűntettet, a törvény elé kerül, és az ügylet törvényesítőinek kell foglalkozniuk saját tettük következményével. Engedélyt adtak olyan ügyletre, amely normális emberből őrültet csinál; és most nekik kell azt az embert börtönre vagy bitófára ítélniük, míg sok esetben a feleség és a gyermekek teljes nyomorba jutnak, tehertétel gyanánt annak a közösségnek, amelyben élnek.
Ha a problémának csupán az anyagi oldalát nézzük: milyen oktalanság eltűrni egy ilyen üzleti vállalkozást! Milyen bevétel kárpótolhatná az embert elveszített józan eszéért, Isten képmásának eltorzulásáért és megrontásáért, gyermekek tönkretevéséért, koldusbotra jutásáért, lealjasodásáért, iszákos apjuk bűnös hajlamainak továbbörökítéséért?!
Szesztilalom
Kétségbeejtő helyzetben van az az ember, aki rászokott a szeszes italra. Az agya beteg, akaratereje meggyengült. Ital utáni vágyának saját erejéből nem tud ellenállni. Nem lehet érvekkel meggyőzni, sem rábírni arra, hogy tagadja meg magát. Ha valaki, aki elhatározta, hogy felhagy az itallal, a bűn vermébe csábulva újra megragadja a poharat, amint megérzi az ital ízét, minden jó szándéka semmivé lesz. Egy korty az őrjítő italból, és már nem is gondol a következményekre. Elfelejti vérző szívű feleségét. A züllött apa nem törődik többé gyermekei éhezésével és ruhátlanságával. Ennek az üzletnek a legalizálásával a törvény jóváhagyja a lélek e csapdáját, és nem hajlandó azt a kereskedést betiltani, amely bajjal árasztja el a világot.
Ez mindig így lesz? Kell-e az embernek a kísértés szélesre tárult ajtajával szemben állandóan harcolnia a győzelemért? Örök csapásként telepszik az iszákosság átka a civilizált világra? Emésztő tűzként fog továbbra is évről évre végigsöpörni boldog otthonok ezrein? Amikor egy hajó partközelben zátonyra fut, az emberek nem bámulnak tétlenül a partról, hanem életüket kockáztatva igyekeznek kimenteni az embereket a hullámsírból. Mennyivel inkább kellene igyekezni arra, hogy megmentsük őket az iszákosok sorsától!
Nemcsak az iszákost és családját veszélyezteti az italárus tevékenysége. Nem is az adóteher a fő baj, amellyel ez az üzlet sújtja a társadalmat. Mindnyájan egymáshoz vagyunk szőve az emberiség szövedékében. Az a rossz, ami a nagy emberi testvériség bármely részét éri, veszélybe sodor mindenkit.
Sokan, akik nyereségvágyból és kényelemszeretetből semmit sem tesznek az italkereskedelem megfékezésére, túl későn ismerik fel, hogy ez az üzlet őket sem hagyja érintetlenül. Saját gyermekeiket látják italtól elbutítva és tönkretéve. A törvénytelenség zavargáshoz vezet. A tulajdon veszélybe kerül. Az élet nem biztonságos. Megsokszorozódnak a balesetek tengeren és szárazföldön. A piszokban és nyomorban tenyésző betegségek utat találnak a nagyúri és fényűző otthonokba is. A kicsapongó és bűnöző gyermekek erkölcstelen viselkedése megmételyezi a csiszolt és kulturált családok fiait és leányait is.
132
Nincs olyan ember, akinek a szeszkereskedés ne veszélyeztetné érdekeit. Nincs olyan ember, akinek saját biztonsága érdekében ne kellene fellépni ennek az üzletágnak a megsemmisítéséért.
Minden más olyan helyet megelőzően, amelyeknek csupán evilági érdekekkel van dolguk, a törvényhozó és igazságszolgáltató testületeknek kellene az iszákosság átkától menteseknek lenniük. Kormányzóknak, szenátoroknak, képviselőknek, bíráknak - akik hozzák és végrehajtják egy nemzet törvényeit; akik kezükben tartják embertársaik életét, becsületét, javait - a szigorú mértékletesség híveinek kellene lenniük. Csak így lehet tiszta a fejük, csak így tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Csak így lehetnek szilárd elveik; csak így tudnak bölcsen igazságot szolgáltatni és irgalmat gyakorolni. De mit mutatnak a tények? Közülük hánynak homályosította el az agyát, zavarta meg a jóról és rosszról alkotott fogalmait a tömény szesz? Mennyi zsarnoki törvény született! Az iszákos törvényhozók, tanúk, esküdtek, jogtudósok, sőt bírák igazságtalanságai miatt hány ártatlan embernek kellett meghalnia! Sokan vannak, "akik hősök borivásban" és "híresek részegítő ital vegyítésében", "akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak", "akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük". Az ilyenekről Isten ezt mondja:
"Jaj azoknak." "Mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, És az égő széna összeomlik: Gyökerök megrothad, Virágjok mint a por elszáll, Mert a seregek Urának törvényét megvetették, És Izrael szentjének beszédét megútálták" (Ésa 5:22-24). Isten dicsősége, a nemzet fennmaradása, a közösség, a család és az egyén jóléte
megkívánja, hogy minden lehető módon igyekezzünk az emberek figyelmét felhívni az iszákosság veszedelmére. Nemsokára úgy fogjuk látni e rettenetes bűn következményét, ahogy most még nem. Ki kész eltökélt erőfeszítéssel fáradozni a pusztítás feltartóztatásán? A harc még épp hogy csak megkezdődött. Álljunk csatasorba a részegítő, az ember eszét elvevő italok árusításának megállításáért! Mutassuk ki világosan, milyen veszély származik ebből az üzletágból, és hassunk oda, hogy a közvélemény követelje a szesztilalmat! Hadd legyen az italtól megtébolyultaknak lehetőségük e rabságtól való szabadulásra! Szavát felemelve követelje meg a nemzet a törvényhozóktól e gyalázatos kereskedés megszüntetését!
"Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, És ne fordulj el azoktól, Akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, Az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, És az, aki lelkedet őrzi, ismer." És "mit mondasz, hogy ha megfenyít téged?" (Péld 24:11-12 - új prot. ford.; Jer 13:21)
Az otthon
Az élet gyakorlóiskola,
amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk,
133
hogy beléphessenek a felsőb - a mennyei - iskolába.
28. Szolgálat a családban
Az emberiség helyreállítása és felemelkedése a családban kezdődik. A szülők munkája minden más munka alapjául szolgál. A társadalmat családok alkotják, és ezért az olyan, amilyenné a családfők formálják. A szívből "indul ki minden élet" (Péld 4:23); a társadalom, az egyház és a nemzet szíve pedig a család. A társadalom jóléte, az egyház eredményessége, a nemzet virágzása az otthon befolyásán múlik.
A családi élet fontosságát és lehetőségeit Jézus élete találóan példázza. Ő, aki azért jött a mennyből, hogy példaképünk és tanítónk legyen, harminc évig volt egy názáreti család tagja. Ezekről az évekről a Biblia csak röviden emlékezik meg. Nem vonta nagyszerű csodákkal magára a sokaság figyelmét. Nem követték kíváncsi tömegek, nem figyeltek szavaira. Mégis - ezekben az években is - végig betöltötte mennyei küldetését. Úgy élt, mint közülünk egy; részt vett az otthon életében, alávetette magát szabályainak, végezte feladatait, hordozta terheit. A szerény otthon védő szárnyai alatt a mi egyszerű sorsunkban osztozva "gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2:52).
E visszavonultságban töltött évek alatt életét együttérzés és segítőkészség jellemezte. Önzetlensége és türelmes kitartása, bátorsága és kötelességtudata, a kísértéssel szembeni ellenállása, töretlen békessége és csendes vidámsága állandóan követendő példaként hatott. Tiszta, kedves légkört vitt a családba, és élete kovászként szolgált környezetében. Senki sem mondta, hogy csodát művelt; de jóság - a szeretet gyógyító, éltető ereje - áradt belőle a megkísértett, beteg és elcsüggedt emberekre. Gyermekkorától kezdve tapintatosan szolgált másoknak, és ezért amikor elkezdte nyilvános szolgálatát, sokan boldogan hallgatták.
A Megváltó gyermekévei többet jelentenek, mint csupán példamutatást az ifjúságnak. Tanulságot és bátorítást kínálnak minden szülőnek is. A családért és a szomszédságért végzendő teendők jelentik az elsődleges munkaterületet azok számára, akik embertársaik felemelésén akarnak dolgozni. Az otthon alapítóira és őrzőire bízott munkaterületnél nincs fontosabb. Az apák és anyák feladatainál következményeiben nagyobb és messze ágazóbb munkát Isten nem bízott az emberek közül senkire.
A társadalom jövőjét a ma ifjúsága határozza meg; hogy pedig mivé lesznek ezek a fiatalok, az az otthonon múlik. Az emberiségre átokként nehezedő betegségek, nyomorúság és bűncselekmények nagy többsége a helyes otthoni nevelés hiányára vezethető vissza. Ha az otthon élete tiszta és becsületes lenne, ha a gyermekek, akik annak védő szárnyai alól kilépve felkészülve fogadnák az élet felelősségeit és veszélyeit, hogy megváltoznék a világ!
Különböző vállalkozások és intézmények nagy erőfeszítéseket tesznek, és szinte korlátlan időt, pénzt és munkát fordítanak a bűnös szokások áldozatainak megjavítására. Még így sem tudnak lépést tartani a szükségletekkel. Milyen kicsi az eredmény! Milyen kevesen térnek tartósan a jó útra!
Tömegek vágynak jobb életre, de nincs bátorságuk és elszántságuk ahhoz, hogy megtörjék a szokás hatalmát. Visszariadnak a megkövetelt erőfeszítéstől küzdelemtől és áldozattól; életük zátonyra fut, tönkremegy. Ezért még nagy tudású, nemes törekvésű és jó képességű - egyébként természetüknél és képzettségüknél fogva bizalmi és felelős állások betöltésére alkalmas - emberek is lezüllenek és elvesznek a jelenlegi és az eljövendő élet számára.
134
Micsoda ádáz harcot kell folytatniuk emberi méltóságuk visszaszerzéséért azoknak, akik a jó útra térnek! Egész életükön át megviselt szervezetükben, ingatag akaratukban, csökkent értelmi és meggyengült lelki képességeikben aratják rossz vetésük gyümölcsét. Mennyivel többet lehetne elérni, ha a bűnt már csírájában elfojtanák!
Ez a feladat nagyrészt a szülőkre hárul. Erőfeszítéseinket - amelyeket az iszákosság és a társadalom testét fekélyként emésztő egyéb bűnök terjedésének feltartóztatására teszünk - százszor nagyobb siker koronázná, ha jobban igyekeznénk a szülőket megtanítani arra, miként alakítsák gyermekeik szokásait és jellemét. A bűnre félelmetes erővel kényszerítő szokásokat a szülők jóra késztető hatalommá alakíthatják. A folyóval már a forrásnál találkoznak, és nekik kell azt helyes mederbe terelni.
A szülők lerakhatják gyermekeik egészséges, boldog életének alapját. A kísértésekkel szembeni erős erkölcsi ellenálló képességgel, az élet problémáinak leküzdésében szükséges bátorsággal és erővel felruházva engedhetik el őket hazulról. Úgy befolyásolhatják szándékaikat és fejleszthetik képességeiket, hogy életüket Isten dicsőségére és a világ áldására szenteljék. Ösvényüket napfényes és árnyékos útszakaszokon egyengethetik felfelé, a dicső magasságok felé.
Az otthon misszióterülete túlnő saját határain. A keresztény otthonnak példamutatással kell szemléltetnie az igaz és tökéletes életelveket. Ez a példa jó hatással van a világra. Az igaz család sokkal nagyobb befolyást gyakorol az emberek szívére és életére, mint bármilyen prédikáció. Ha a fiatalok ilyen otthonból lépnek ki az életbe, továbbadják azt a leckét, amelyet megtanultak. Nemesebb életelveket ismertetnek meg más családokkal, és felemelő befolyást árasztanak a társadalomra.
Sokan vannak még, akik számára áldássá tehetnénk otthonunkat. Társas összejöveteleinket, vendéglátásainkat ne a világ szokásai irányítsák, hanem Krisztus Lelke és Isten Igéjének tanításai! A zsidók minden ünnepükbe bevonták a szegényt, az idegent, valamint a lévitát is, aki egyrészt segített a papnak a szentélyben, másrészt vallási tanító és misszionárius volt. Mindezeket a nép vendégeinek tekintették, akikkel minden társadalmi és vallási örvendezéskor megosztották vendégszeretetüket, és gyengéden gondoskodtak róluk a betegség és a szükség idején. Ők azok, akiket szívesen kell látnunk otthonunkban. Ez a meleg fogadtatás sokat tehet a misszionárius ápoló vagy tanító, a gonddal terhelt, dolgos anya vagy az oly sok hajléktalan, szegénységgel és csüggedéssel küzdő gyenge és idős ember megvidámítására és bátorítására.
"Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Krisztus -, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:12-14).
Ezeknek a vendégeknek a fogadása nem jelent nagy gondot. Nem kell részükre sok munkát adó és költséges lakomáról gondoskodni. Nem kell sokat adni a külsőségekre. A szívélyes, meleg köszöntés, egy hely a kandallótok mellett, egy szék az asztalotoknál, a kiváltság, hogy osztozhatnak áhítatotok áldásaiban, olyan lesz sokuk számára, mint mennyei fénysugár.
Az együttérzésnek át kell törnie énünk korlátait és otthonunk falait. Drága alkalmak kínálkoznak azoknak, akik otthonukat áldássá akarják tenni mások számára. A közösségi élet befolyása csodálatos hatalom. Eszközül használhatjuk a körülöttünk élők megsegítésére - ha akarjuk.
135
Legyen otthonunk a megkísértett fiatalok menedéke. Sokan válaszút előtt állnak. Minden befolyásnak, minden benyomásnak szerepe van abban a döntésben, amely formálja mind a jelen, mind a síron túli sorsukat. A bűn hívogatja őket. Szórakozó helyeit fényesekké és vonzókká teszi. Tárt karokkal fogadnak minden érkezőt. Mindenütt vannak otthontalan fiatalok, és sokuk otthonából nem árad hasznos, felemelő befolyás. A fiatalok bűnbe sodródnak, és saját küszöbünk előtt buknak el.
E fiataloknak szükségük van megértéssel feléjük nyújtott kézre. Keresetlen kedves szavak, kis figyelmességek elsöprik a lelkük körül sűrűsödő kísértések fellegét. A mennyből származó együttérzés őszinte megnyilatkozásában olyan erő rejlik, amely megnyitja Krisztus szavainak jó illatát és Lelkének egyszerű, szerető érintését igénylők szívének ajtaját. Ha érdeklődést tanúsítanánk az ifjúság iránt, ha meghívnánk őket otthonunkba, és áradna rájuk a bátorító, segítőkész befolyás tőlünk, sokan boldogan lépnének arra az ösvényre, amely felfelé visz.
Az élet alkalmai
Időnk itt rövid. Csak egy életünk van ezen a világon; és amíg itt alant járunk, használjuk ki az életet a lehető legjobban! Az a munka, amelyre Isten elhívott bennünket, nem igényel gazdagságot, sem társadalmi rangot vagy nagy tehetséget. Kedves, önfeláldozó lelkületre és céltudatos kitartásra van szükség. Egy mécses, bármilyen kicsi is, ha állandóan égve tartjuk, eszköz lehet sok más lámpa meggyújtásához. Befolyásunk köre, ha szűknek látszik is, tehetségünk, ha kicsi is, alkalmaink, ha ritkák is, tudásunk, ha korlátozott is, csodálatos dolgokat művelhetünk a saját otthonunk kínálta lehetőségek hűséges felhasználásával. Ha szívünket és otthonunkat kitárjuk a mennyei életelvek befogadására, éltető hatalom közvetítőivé leszünk. Otthonunkból gyógyító erő árad, élővé, széppé és termővé alakítva az aszállyal sújtott terméketlen pusztaságot.
29. A család alapítói
Krisztus, aki Évát hitvestársként adta Ádámnak, első csodáját egy menyegzői lakomán művelte. Nyilvános szolgálatát lakodalomban kezdte, ahol barátok és rokonok együtt örvendeztek. Így szentesítette a házasságot, és olyan intézményként ismerte el, amelyet Ő maga alapított. Úgy rendelkezett, hogy férfiak és nők szent házasságban egyesüljenek, családot alapítsanak, amelynek tisztességgel megkoronázott tagjait a mennyei család tagjainak kell tartanunk.
Krisztus megtisztelte a házastársi viszonyt azzal is, hogy a közte és megváltottai közötti kapcsolat egyik szimbólumává tette. Ő maga a vőlegény, az egyház a menyasszony, akiről mint választottjáról ezt mondja: "Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!" (Énekek 4:7).
Krisztus "szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván... hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket" (Ef 5:25-28).
A családi kötelék a legszorosabb, leggyöngédebb és legszentebb minden kötelék között a földön. Isten az emberiség áldásául szánta. És áldás is az mindenütt, ahol értelmesen, istenfélelemben és a vele járó felelősségeket kellően mérlegelve lépnek a házasság kötelékébe.
Akik a házasság gondolatával foglalkoznak, fontolják meg, milyen lesz az általuk alapított otthon jellege és befolyása! Amikor szülők lesznek, szent megbízatást kapnak. Jórészt a szülőkön múlik gyermekeik boldogulása ezen a világon, és boldogságuk az
136
elkövetkezendőben. Sok tekintetben ők határozzák meg gyermekeik fizikai és erkölcsi jellemvonásait. Az otthon jellegétől függ a társadalom állapota. Minden egyes család befolyásának súlya latba esik a fel- vagy lefelé billenő mérlegserpenyőben.
A társválasztásnál figyelni kell arra, hogy a lehető legjobban biztosítva legyen szülők és gyermekeik testi, szellemi és lelki egészsége - amely képessé teszi a szülőket és a gyermekeket arra, hogy embertársaik áldására és Teremtőjük dicsőségére szolgáljanak.
A házassággal járó felelősség vállalása előtt a fiatal férfiak és nők szerezzenek a gyakorlati életben olyan tapasztalatokat, amelyek felkészítik őket a házasság kötelezettségeinek és terheinek hordozására. Nem ajánlatos korán házasságot kötni. Nem szabad elhamarkodva, kellő felkészülés nélkül, a szellemi és testi képességek kifejlődése előtt olyan fontos és következményeiben messze ható kapcsolatba lépni, mint amilyen a házasság.
A házasulandók - ha nincsenek is földi javaik - legyenek egészségesek, ami sokkal nagyobb áldás, mint a vagyon. Legtöbb esetben nem jó, ha nagy korkülönbség van közöttük. E szabály elhanyagolásának következménye megmutatkozhat a fiatalabb fél megrongált egészségében, és sok esetben a gyermekek fizikai erejét és szellemi képességeit is aláássa. Az idős szülőtől nem kaphatják meg a fiatalos igényeiknek megfelelő gondoskodást és társaságot. A halál talán éppen akkor ragadja el tőlük apjukat vagy anyjukat, amikor a legnagyobb szükségük volna szerető irányításukra.
Csak Krisztusban lehet biztonságosan házasságot kötni. Az emberi szeretetet az isteni szeretet kötelékei fűzik a legszorosabbra. Csak ott lehet mély, őszinte, önzetlen ragaszkodás, ahol Krisztus uralkodik.
A szeretet becses ajándék. Jézustól kapjuk. A tiszta, szent szeretet nem érzés, hanem alapelv. Akiket őszinte szeretet fűt, azok nem ésszerűtlenek, sem nem vakok. A Szentlélektől tanítva szeretik Istent mindenekfelett, és felebarátjukat, mint önmagukat.
A házasság gondolatával foglalkozók tegyék mérlegre annak az embernek a nézeteit, akivel sorsukat össze akarják kötni. Figyeljék, hogyan formálódik jelleme. Házasságkötésükkel kapcsolatos minden lépésüket jellemezze szerénység, egyszerűség, őszinteség és az a komoly szándék, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljenek. A házasság kihat a későbbi életre, mind ebben a világban, mind az elkövetkezendőben. Az őszinte keresztény nem tervez olyan dolgot, amit Isten nem hagyhat jóvá.
Ha Isten megáldott Őt félő szülőkkel, fordulj hozzájuk tanácsért! Tárd fel előttük reményeidet és terveidet; szívleld meg élettapasztalatuk tanulságait! Így sok szívfájdalomtól menekülhetsz meg. Mindenekelőtt legyen Krisztus a tanácsadód! Imádkozó szívvel tanulmányozd Igéjét!
Ilyen útmutatás mellett egy fiatal nő csak olyan embert fogadjon el élete társául, akinek tiszta, férfias jellemvonásai vannak; aki szorgalmas, törekvő és becsületes; aki szereti és féli Istent. Egy fiatalember olyan társat keressen magának, aki tudja vállalni az élet terheinek reá eső részét; akinek a befolyása nemesebbé teszi, csiszolja; és aki szeretetével boldoggá fogja tenni.
"Az Úrtól van... az értelmes feleség." "Bízik ahhoz az ő férjének lelke... Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban." "Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!" Aki ilyen feleséget kap, "megnyerte a jót... és vett jóakaratot az Úrtól!" (Péld 19:14; 31:11-12, 26-29; 18:22).
137
Bármennyire körültekintően és bölcsen lépnek is a házasság kötelékébe, kevés új párnál van meg a teljes egység azonnal az esküvői szertartás után. Az új házasok közötti igazi egyesülés a későbbi évek munkája.
Amikor az új házasok szembetalálják magukat az élet terheivel, kuszaságaival és gondjaival, eltűnik a románc, amellyel a képzelet olyan sokszor kiszínezi a házasságot. Férj és feleség megismeri egymás jellemét úgy, ahogy korábbi kapcsolatuk során nem volt lehetséges. Ez életük legkritikusabb időszaka. Egész jövendő életük boldogsága és hasznossága múlik az ekkor tett helyes lépéseken. Sokszor felfedeznek egymásban addig nem is gyanított gyengeségeket és fogyatékosságokat; de azok a szívek, amelyeket a szeretet köt össze, észrevesznek addig nem látott értékeket is. Igyekezzék mindenki inkább a nagyszerű tulajdonságokat felfedezni, mintsem a fogyatékosságokat! Sokszor saját magatartásunk, a légkör, amely körülvesz bennünket, határozza meg, mi bontakozik ki előttünk a másikból. Sokan gyengeségnek tartják a szeretet kifejezését, és tartózkodásukkal taszítanak másokat. Ez a lelkület elzárja a megértés útját. A társ utáni vágy és a nemes érzések elfojtása esetén elsorvadnak ezek az érzések, a szív pedig üres lesz és hideg. Őrizkedjünk ettől a hibától! A szeretet nem él sokáig, ha nem jut kifejezésre. Ne engedd, hogy annak a szíve, akivel sorsodat összekötötted, hiába sóvárogjon kedvesség és együttérzés után!
Ha nehézségek, problémák és csüggesztő körülmények támadnak is, se a férj, se a feleség ne adjon helyt annak a gondolatnak, hogy házasságuk tévedés vagy csalódás! Határozzátok el, hogy mindaz lesztek egymás számára, ami csak lehetséges! Folytassátok a korábbi figyelmességeket; minden módon bátorítsátok egymást az élet harcaiban! Legyen gondotok egymás boldogságának elősegítésére! Szeressétek egymást, és legyetek türelmesek egymáshoz! Akkor a házasság, ahelyett hogy a szeretet végét jelentené, a házassággal kezdődik el igazán. Az őszinte barátság melege, a szíveket egymáshoz kapcsoló szeretet a mennyei boldogság előíze lesz.
Minden családot szent kör övezi, amelyet töretlenül meg kell őrizni. Ebbe a szent körbe senki másnak nincs joga belépni. Se a férj, se a feleség ne részesítsen senki mást abban a bizalomban, amellyel csakis egymásnak tartoznak!
Inkább ti nyújtsatok szeretetet, mintsem követeljetek! Ápoljátok azt magatokban, ami a legnemesebb, és gyorsan lássátok meg egymás jó tulajdonságait! Az a tudat, hogy értékelnek, csodálatos ösztönzést és örömet ad. Megértés és megbecsülés a tökéletesség elérésére bátorít; és maga a szeretet is fokozódik, miközben nemesebb célokra sarkall.
Se férj, se feleség ne olvassza be egyéniségét a másikéban! Mindenki személy szerint viszonyul Istenhez. Mindenki tőle kérdezze meg: "Mi a helyes?" "Mi a helytelen?" "Hogyan tölthetem be legjobban életem célját?". Szereteted bőséggel áradjon felé, aki életét adta érted! Legyen Krisztus mindenben az első, az utolsó és a legfontosabb! Ahogy szívetekben mélyül és erősödik a Krisztus iránti szeretet, egymást is tisztultabban és jobban fogjátok szeretni.
A férj és a feleség ugyanolyan lelkülettel viszonyuljon egymáshoz, mint ahogy Krisztus viszonyul hozzánk. "Miképpen a Krisztus is szeretett minket", "járjatok szeretetben." "Miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért" (Ef 5: 2, 24-25).
Se a férj, se a feleség ne igyekezzék uralkodni a másikon! Ne próbáljátok rákényszeríteni egymásra akaratotokat! Ezt nem tehetitek az egymás iránti szeretet feláldozása nélkül. Legyetek kedvesek, türelmesek, elnézők, figyelmesek és udvariasak! Isten segítségével boldoggá tudjátok tenni egymást, miként azt házassági fogadalmatokban meg is ígértétek.
138
Az önzetlen szolgálat öröme
Ne felejtsétek el, hogy ha csak magatoknak éltek, ha csak egymást halmozzátok el minden szeretettel, nem lesztek boldogok! Ragadjatok meg minden alkalmat környezetetek boldogságának elősegítésére! Ne felejtsétek el, hogy igazi öröm csak az önzetlen szolgálatban található!
Béketűrés és önzetlenség jellemezze azok szavait és tetteit, akik Krisztusban új életet élnek! Egyik győzelmet a másik után aratjátok, ha önző énetek ellen küzdve és másoknak szolgálva igyekeztek krisztusi életet élni. Így lesz befolyásotok áldás a világnak.
Krisztus segítségével az ember elérheti a mennyei ideált. Amire emberi bölcsesség nem képes, azt elvégzi Isten kegyelme azokért, akik bizalommal és szeretettel átadják magukat neki. A gondviselő Isten össze tud kapcsolni szíveket mennyből származó kötelékekkel. A szeretet nem csupán becéző, hízelgő szavakból áll. A mennyei szövőszéken szőtt szálak finomabbak, mégis erősebbek, mint a földi szövőszéken szőhetők. És az eredmény nem hitvány kelme, hanem minden igénybevételt és próbát kibíró szövet. Szívet a szívvel a szeretet aranyszálai kötik össze, és ez a kötelék eltéphetetlen.
30. Az otthon kiválasztása és berendezése
Az evangélium csodálatosan leegyszerűsíti az élet problémáit. Tanítása - ha figyelünk rá - megold sok bonyolult helyzetet, és megőriz sok tévedéstől. Megtanít a dolgok helyes értékelésére, és arra, hogy a legértékesebb - a maradandó - dolgokra fordítsuk a legnagyobb energiát. Ezt a leckét meg kell tanulniuk azoknak, akiken az otthon kiválasztásának felelőssége nyugszik. Ne engedjék magukat a legfontosabb céltól eltéríteni! Ne felejtsék el, hogy a földi otthonnak a mennyei szimbólumává és a mennyeire való felkészülés helyévé kell lennie Az élet gyakorlóiskola, amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk, hogy beléphessenek a felsőbb - a mennyei - iskolába. Az otthon helyének kiválasztásánál tartsuk szem előtt ezt a célt! Ne a meggazdagodás vágya, a divat vagy a társadalmi szokások parancsszava irányítson bennünket! Tegyük mérlegre, hogy mi az, ami a legjobban szolgálja az egyszerűséget, az erkölcsi tisztaságot, az egészséget és a valódi értékeket!
A nagyvárosok az egész világon az erkölcstelenség melegágyává válnak. Mindenfelé felüti fejét és hallatja hangját a bűn. Mindenütt ott vannak az érzékiség és kicsapongás csábító eszközei. A romlottság és a bűn áradata folytonosan duzzad. Nap mint nap újabb erőszakos cselekményekről hallunk: rablásról, gyilkosságról, öngyilkosságról és leírhatatlan bűntettekről.
A nagyvárosok életformája csalfa és mesterkélt. A határtalan és szenvedélyes pénzhajsza, az izgalmak és élvezetek vad kavargása utáni vágy, a hivalkodás szeretete, a fényűzés és a tékozlás mind olyan kényszert jelentenek, amely tömegek figyelmét terelik el az élet igazi céljától. Bűnök özöne előtt tárnak kaput. Az ifjúságra szinte ellenállhatatlan erővel hatnak.
A nagyvárosok ifjúságának egyik legszövevényesebb és legveszélyesebb kísértése: a szórakozások megkívánása. Sok az ünnep. A játékok és a lóverseny ezreket vonz; az izgalmak és élvezetek kavargása elvonja őket az élet komoly kötelességeitől. Az a pénz, amit nemesebb célokra kellett volna fordítani, szórakozásokra megy el.
A trösztök, szakszervezetek tevékenysége és a sztrájkok miatt a nagyvárosokban egyre nehezebbek lesznek az életkörülmények. Komoly nehézségek előtt állunk; sok család számára a nagyvárosból való kiköltözés szükségszerűvé válik.
139
A fizikai környezet sokszor veszélyezteti a városi ember egészségét. A betegségekkel való állandó érintkezés, a szennyezett levegő, víz és étel, a zsúfolt, sötét, egészségtelen lakások is többek között olyan veszedelmek, amelyekkel számolni kell.
Istennek nem az volt a szándéka, hogy az emberek nagyvárosokba tömörüljenek, összezsúfolva egymás mellett épült nagy házakban és bérkaszárnyákban. Kezdetben ősszüleinket szemet és fület gyönyörködtető környezetbe helyezte. Ilyen örömöket akar nekünk is adni. Minél inkább összhangba kerülünk Isten eredeti tervével, annál nagyobb eséllyel tudjuk testi, szellemi és lelki egészségünket megőrizni.
Költséges lakás, választékos berendezés, a hivalkodás, a fényűzés és a kényelem nem biztosítja a boldog, hasznos élethez nélkülözhetetlen feltételeket. Jézus azért jött a földre, hogy megvalósítsa a legnagyobb munkát, amit az emberek között valaha is véghezvittek. Isten követeként jött, hogy megmutassa, hogyan lehet életünk a legeredményesebb. Milyen körülményeket választott a végtelen Isten saját Fia számára? Egy félreeső hajlék a galileai dombok között; becsületes, igényes munkával fenntartott háztartás, egyszerű élet, naponkénti küzdelem a nehézségekkel és viszontagságokkal, önmegtagadás, takarékosság, türelmes, örömteli szolgálat; tanulás anyja oldalán a nyitott szentírási tekercsből; a hajnali vagy alkonyi csend a zöldellő völgyben, a természet szent befolyása; a teremtés és a gondviselés tanulmányozása; a lélek bensőséges közössége Istennel - ezek voltak Jézus gyermekéveinek körülményei és alkalmai.
Ugyanígy volt ez a különböző korok legjobb és legnemesebb embereinek nagy többségénél is. Olvasd el Ábrahám, Jákób, József, Mózes, Dávid és Elizeus történetét! Tanulmányozd a későbbi korok embereinek életét, akik valóban méltán töltöttek be bizalmi állást és felelős helyet, és akiknek a munkálkodása eredményesen szolgálta az emberiség felemelkedését!
Milyen sokan nőttek fel közülük vidéken! Nem sokat tudtak fényűzésről! Nem szórakozással töltötték ifjúságukat. Sokuknak szegénységgel és nehézségekkel kellett megküzdeniük. Korán megtanultak dolgozni, és a szabadban töltött dolgos élet élénkítette és rugalmassá tette minden képességüket. Mivel saját erőforrásaikra kellett támaszkodniuk, megtanulták leküzdeni a nehézségeket és az akadályokat; bátrakká és kitartókká lettek. Megtanulták az önállóság és önuralom leckéit. Mivel sok tekintetben el voltak zárva a rossz társaságoktól, kielégítették őket a természet örömei és az építő barátságok. Szerették az egyszerűséget, és szokásaikban mértéktartók voltak. Elvek irányították őket, és tiszta lelkű, erős, őszinte felnőttekké nőttek fel. Élethivatásuk megkezdésekor munkájukba fizikai és szellemi erőt, lelki elevenséget vittek, képességet mind a tervezésre, mind a kivitelezésre; rendíthetetlenül ellenálltak a bűnnek. Mindezek a tulajdonságok alkalmassá tették őket arra, hogy áldást jelentsenek a világ számára.
Minden anyagi természetű hagyatéknál többet ér, ha gyermekeidnek egészséges testet, józan értelmet és nemes jellemet tudsz örökségül adni. Aki idejekorán bölcs, az megérti, hogy miben áll az igazán eredményes élet, és otthona kiválasztásánál szem előtt tartja az élet legértékesebb dolgait.
Olyan lakás helyett, ahol csak emberi alkotások láthatók, ahol a látott és hallott dolgok sokszor bűnös gondolatokat sugallnak, ahol fárasztó és nyugtalanító kavargás és zűrzavar van, menj olyan helyre, ahol Isten dolgait szemlélheted! Keress lelki nyugalmat a természet szépségében, csendjében és békéjében! Nyugtasd szemedet a zöld mezőkön, ligeteken és dombokon! Nézz fel a kék égre ott, ahol azt nem homályosítja el a város pora és füstje, szívd magadba az égbolt pezsdítő levegőjét! Menj messze a városi élet zaklatottságától és kicsapongó életmódjától oda, ahol megajándékozhatod gyermekeidet társaságoddal, ahol
140
alkotásain keresztül megismertetheted velük Istent, és ahol becsületes, hasznos életre nevelheted őket.
Egyszerű berendezés
Mesterkélt szokásaink sok áldástól és örömtől fosztanak meg bennünket, és alkalmatlanná tesznek az igazán hasznos életre. A túlzott műgonddal összeállított pazar berendezés nemcsak pénzpocsékolás, hanem annál ezerszer értékesebb dolgoknak az elfecsérelése is. Ezek a költséges berendezések sok gonddal, munkával és üggyel-bajjal terhelik meg a családot.
Milyen állapotok uralkodnak sok családban, még ott is, ahol kevés a pénz, és főként az anyát terheli a házi munka? A legszebb szobák berendezése messze meghaladja lakóinak anyagi erőforrásait, és nem szolgálja kényelmüket és örömüket. Drága szőnyegek, szépen faragott, finoman kárpitozott bútorok és ízléses függönyök vannak ott. Az asztalok, a kandallópárkányok és minden más igénybe vehető hely zsúfolva van díszítményekkel, a falat képek borítják, mígnem a látvány fárasztó lesz. De micsoda munkát igényel ezek rendben tartása és portalanítása! Ez a munka és a család minden más, divathoz alkalmazkodó szokása a háziasszonytól véget nem érő gürcölést igényel.
Sok családban a feleségnek és anyának nincs ideje arra, hogy olvasson; hogy tájékozottságát fenntartsa. Nincs ideje, hogy férjének segítőtársa legyen; nincs ideje arra, hogy gyermekei értelmi fejlődését figyelemmel kísérje. Nincs idő és alkalom arra, hogy drága Megváltójával szoros, bensőséges kapcsolatot tartson. Lassan-lassan a család rabszolgájává süllyed, erejét, idejét és figyelmét lekötik a használat folytán megsemmisülendő dolgok. Túl későn ébred rá arra, hogy szinte idegen saját családjában. Kihasználatlanul, örökre elszaladtak azok a drága alkalmak, amelyekkel szeretteit emelkedett életre befolyásolhatta volna.
A családalapítók határozzák el, hogy bölcs tervek szerint fognak élni! Elsődleges célod legyen kellemes otthon alapítása! Gondoskodj olyan eszközökről, amelyek megkönnyítik a munkát, és elősegítik az egészséget és a kényelmet! Még a vendégek fogadására is készíts tervet! Krisztus mondta, hogy lásd őket szívesen, és hogy "amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).
Lakásodat sima, egyszerű, könnyen kezelhető és tisztán tartható, olcsón pótolható dolgokkal rendezd be! Jó ízléssel a legegyszerűbb lakást is kellemessé és vonzóvá lehet tenni, ha szeretet és megelégedés uralkodik benne.
Gyönyörű környezet
Isten szereti a szépet. A földet és az eget szépséggel ruházta fel; és atyai örömmel figyeli, hogy gyermekei gyönyörködnek alkotásaiban. Azt akarja, hogy otthonunkat a természet szépségeivel vegyük körül.
Vidéken szinte mindenkinek, ha mégoly szegény is, lehet a ház körül egy darab pázsitos kertje néhány árnyas fával, virágos bokorral és illatos virággal. Ezek minden mesterséges dísznél jobban szolgálják a család boldogságát. A család életére megnyugtató, nemesítő hatással vannak, növelik a természet szeretetét, és közelebb vonják a család tagjait egymáshoz és Istenhez.
141
31. Az anya
Amilyenek a szülők, nagyrészt olyanok lesznek a gyermekek is. A szülők fizikai állapotának, természetének és vágyainak, értelmi és erkölcsi hajlamainak mása többé-kevésbé megjelenik gyermekeikben.
Minél nemesebbek a szülők törekvései, annál tökéletesebbek lesznek értelmi és lelki adottságaik; és minél erősebbek a fizikai képességeik, annál jobban fel tudják gyermekeiket készíteni az életre. Ha a szülők ápolják legjobb tulajdonságaikat, akkor befolyásukkal alakítják a társadalmat, és jobbá teszik a jövő nemzedékeit.
Az apáknak és anyáknak tudniuk kell, milyen nagy a felelősségük. A világ tele van a fiatalokra leselkedő csapdákkal. Tömegeket vonz az önző élet, és csábítanak az érzéki örömök. Nem veszik észre a rejtett veszélyeket, és hogy milyen félelmetes annak az útnak a vége, amely a boldogság útjának tűnik nekik. Az étvágy kielégítésével és a szenvedélyek habzsolásával elpazarolják energiájukat, és millióknak az élete megy tönkre a jelenlegi világ és az eljövendő részére is. Ne felejtsék el a szülők, hogy gyermekeik találkozni fognak ezekkel a kísértésekkel! Már a gyermek születése előtt kezdődjék el az a felkészítés, amely eredményessé teszi küzdelmét a gonoszság elleni harcban.
Különösen az anyán nyugszik a felelősség. Ő, aki élete vérével táplálja gyermekét és építi fel testi alkatát, olyan hatással van gondolkozására és lelkiségére, amellyel formálja értelmi világát és jellemét. Jókébed, az erős hitű héber anya, "nem félt a király parancsától" (Zsid 11:23). Tőle született Mózes, Izrael szabadítója. Anna, az imádkozó, önfeláldozó és mennyei ihletésű asszony adott életet Sámuelnek, a menny által tanított gyermeknek, a megvesztegethetetlen bírónak és Izrael szent iskolái megalapítójának. Erzsébet pedig, a názáreti Mária testi és lelki rokona volt a Megváltó előhírnökének anyja.
Mértékletesség és önuralom
A Szentírás arra tanítja az anyákat, hogy óvatosan tartsák kordában szokásaikat. Amikor az Úr Sámson személyében Izraelnek szabadítót támasztott, "az Úrnak angyala" megjelent az anyának, és különleges utasítást adott neki szokásaival kapcsolatban és azzal, hogy miként bánjék gyermekével: "Megóvjad magad - mondotta -, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant" (Bír 13:4, 7).
Sok szülő nem tulajdonít nagy fontosságot a születendő gyermeket érő hatásoknak; a menny azonban nem így látja ezt a dolgot. Az Isten angyala által küldött üzenet - amely kétszer hangzott el a legünnepélyesebb módon - mutatja, hogy ez a kérdés megérdemli a legkomolyabb megfontolást.
A héber anyához intézett szavakat Isten minden korban minden anyához intézi. "Őrizkedjék" - mondta az angyal. "Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg." A gyermek jólétét befolyásolják az anya szokásai. Elveknek kell szabályoznia étvágyát és indulatait. Van olyan dolog, amelytől őrizkednie kell, és van olyan, ami ellen küzdenie kell, hogy betölthesse Istennek azt a célját, amiért a gyermeket adta neki. Ha gyermeke születése előtt az anya saját kívánságainak él, ha önző, türelmetlen és követelőző, ezek a vonások megjelennek a gyermek természetében is. Sok gyermek szinte leküzdhetetlen gonosz hajlamokat kapott örökségül.
Ha azonban az anya rendíthetetlenül ragaszkodik a helyes elvekhez, ha mértékletes, önmegtagadó, ha kedves, gyöngéd, önzetlen, ugyanezekkel az értékes jellemvonásokkal tudja megajándékozni gyermekét is. Nagyon világos volt a parancs, amely az anyának megtiltotta az alkohol fogyasztását. Minden csepp részegítő ital, amellyel kielégíti kívánságát,
142
veszélyezteti gyermeke testi, szellemi és erkölcsi egészségét, és ezzel közvetlenül a Teremtő ellen vétkezik.
Sokan nyomatékosan hangoztatják, hogy az anya minden kívánságát ki kell elégíteni; hogy ha bármit akar enni, bármennyire ártalmas legyen is az, nyugodtan elégítse ki étvágyát. Az ilyen fajta tanács helytelen és kárt okoz. Az anya fizikai szükségleteiről semmi esetre sem szabad elfeledkezni. Két élet sorsa függ tőle. Kívánságaira szeretettel kell figyelni, és szükségleteiről bőkezűen kell gondoskodni. Ebben az időben viszont különösképpen kerülnie kell - étrendjében és minden egyéb vonatkozásban - mindazt, ami gyengítené fizikai és értelmi erejét. Isten az anya legkomolyabb kötelességévé teszi az önuralmat.
Túlhajtott munka
Az anya erejére gyengéd szeretettel kell vigyázni. Könnyíteni kell gondjain és terhein, hogy drága erejét ne forgácsolja szét kimerítő munkában! Sok esetben a férj és az apa nem ismeri azokat az élettani törvényeket, amelyeket családja egészsége érdekében tudnia kellene. Belemerül a megélhetésért folytatott küzdelembe, belegörnyed a vagyonszerzésbe, és miközben gondjai és problémái nyomják, hagyja, hogy feleségére, az anyára olyan terhek nehezedjenek, amelyek a legkritikusabb időben túlságosan igénybe veszik erejét, legyengítik és beteggé teszik őt.
Sok férj és apa tanulhatna az odaadó pásztor figyelmességéből. Amikor Ézsau siettette Jákóbot a nehéz úton való indulásra, a pátriárka ezt válaszolta:
"A gyermekek gyengék, és... szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak... Elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint" (1Móz 33:13-14).
A fárasztó életúton az apa és férj "ballagjon lassan", hogy útitársa lépést tudjon tartani vele. A világban folyó vad pénz- és hatalomhajsza közepette is tanuljon meg lassítani, és vigasztalni, és támogassa azt, akit Isten mellé állított.
Derű és jókedv
Legyen az anya mindig vidám, elégedett és boldog. Minden erre irányuló erőfeszítése bőségesen megtérül gyermekei testi jólétében és erkölcsi jellemében. Vidámságával elősegíti családja boldogságát, és nagymértékben javít saját egészségén is.
Megértésével és hűséges szeretetével a férj álljon felesége mellett! Ha azt akarja, hogy asszonya mindig üde, vidám és igazán a család napsugara legyen, segítsen terheit hordozni! A férj kedvessége és szeretetteljes figyelmessége a feleségnek értékes bátorítást jelent; és az a boldogság, amit ezzel feleségének szerez, örömet és békét ébreszt saját szívében is.
A mogorva, önző, erőszakos férj és apa nemcsak saját maga boldogtalan, de rossz kedvre hangolja otthona minden lakóját is. Ennek gyümölcsét felesége csüggedtségében, betegeskedésében és gyermekeinek saját visszataszító természetében le is fogja aratni.
Ha az anya nélkülözi azt a gondoskodást és kényelmet, amire szüksége van, ha a sok munka, aggódás és a nyomott hangulat felemészti erejét, gyermekeiből hiányozni fog az az életerő, szellemi frissesség és derűs emelkedettség, amelyet örökölniük kellene. Mennyivel jobb lenne verőfényessé és vidámmá tenni az anya életét, megvédeni a nélkülözéstől, kimerítő munkától és a nyomasztó gondtól; és a gyermekekre jó alkatot átörökíteni, hogy duzzadó erejükkel megküzdhessenek az élettel!
143
Nagyon megtisztelő az apákra és anyákra háruló felelősség. Istent kell képviselniük gyermekeik előtt. Jellemük, mindennapi életük, nevelési módszerük Isten szavát tolmácsolja a kicsinyeknek. Befolyásukra a gyermek vagy hisz az Úr ígéreteiben, vagy elutasítja azokat.
A szülők kiváltságai a gyermeknevelésben
Boldogok azok a szülők, akiknek élete a mennyeinek olyan hű tükörképe, hogy Isten ígéretei és parancsai hálát és tiszteletet ébresztenek a gyermekben; azok a szülők, akiknek gyengédsége, igazságossága és türelme Isten szeretetét, igazságosságát és hosszútűrését tolmácsolja a gyermeknek; akik a szülők iránti szeretet és bizalom megtanításával mennyei Atyja iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre is megtanítják őt. Azok a szülők, akik ilyen ajándékot adnak a gyermeknek, minden kor vagyonánál értékesebb kincsben részesítik őt - olyan kincsben, amely maradandó, mint az örökkévalóság.
Minden anya a gondjaira bízott gyermekben szent megbízatást kapott Istentől. "Vedd ezt a fiút, vedd ezt a leányt - mondja -, neveld fel nekem; alakítsd jellemét a templom kifaragott oszlopának mintájára, hogy fényeskedjék az Úr országában örökre."
Az anya sokszor jelentéktelen szolgálatnak érzi munkáját. Ezt a munkát ritkán értékelik. Mások nem sokat tudnak az anya tengernyi gondjáról és terhéről. Napjait apró tennivalók körforgása tölti ki, amelyek mind türelmet, erőfeszítést, önuralmat, tapintatot, bölcsességet és önfeláldozó szeretetet igényelnek. Mégsem dicsekedhet azzal, hogy valami nagyot vitt véghez. Csupán vigyázott arra, hogy az otthon dolgai zökkenőmentesen menjenek végbe. Sokszor elcsigázva, kétségek közt igyekszik kedvesen szólni a gyermekekhez, próbálja elfoglalni és boldoggá tenni őket, kis lábukat a helyes útra vezetni. Úgy érzi, hogy semmit sem valósított meg. Ám ez nem így van. Mennyei angyalok figyelik a gondterhelt anyát, és látják, hogy nap nap után milyen terheket hordoz. Lehet, hogy a világban senki sem hallotta nevét, de az be van írva az élet könyvébe, amely a Bárányé.
Az anya lehetőségei
Van Isten odafent. A trónjáról áradó fény és dicsőség megnyugszik a lelkiismeretes anyán, aki igyekszik gyermekeit a gonosz befolyás elutasítására nevelni. Nincs munka, amely olyan fontos lenne, mint az anyáé. Ő nem olyan, mint a művész, aki vászonra festi a szépséget, sem mint a szobrász, aki márványba vési azt. Nem is olyan, mint az író, aki ékes szavakba önti a nemes gondolatokat, sem mint a zenész, aki melódiában fejezi ki mély érzelmeit. Az anya feladata az, hogy a menny segítségével kialakítsa Isten képmását az emberi lélekben.
Az anya, aki értékeli ezt, becsesnek tartja lehetőségeit. Komolyan törekszik saját jellemében és nevelési módszerével bemutatni gyermekeinek a legmagasztosabb eszményképet. Megfontoltan, türelmesen, bátran igyekszik saját képességeit tökéletesíteni, hogy gyermekei nevelésében jól tudja hasznosítani az értelem legmagasabb rendű adottságait. Minden lépésnél komolyan kérdezi: "Mit mond Isten?" Szorgalmasan tanulmányozza az Igét. Állandóan Krisztusra figyel, hogy mindennapi életében, a gondok és kötelességek egyhangú körforgásában az egyetlen igaz Élet hű tükörképe legyen.
32. A gyermek
A héber szülőknek szóló angyali parancs nemcsak az anya szokásaira terjedt ki, hanem a gyermek nevelésére is. Nem volt elég, hogy Sámson, az a gyermek - aki majd megszabadítja Izraelt - jó örökletes tulajdonságokkal szülessék. Ezt az örökséget gondos nevelésnek kellett követnie. Kora gyermekségétől fogva rá kellett szoktatni a szigorú mértékletességre.
144
Hasonló utasítás hangzott el Keresztelő Jánossal kapcsolatban is. A gyermek születése előtt az apa a következő mennyei üzenetet kapta:
"Lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel" (Lk 1:14-15).
A Megváltó kijelentette, hogy a nagy emberekről vezetett mennyei nyilvántartásban nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál. A reá bízott feladat nemcsak fizikai erőt és kitartást követelt, hanem a legnagyszerűbb értelmi és lelki képességeket is. Olyan fontos volt megfelelő testi képzéssel felkészíteni őt erre a munkára, hogy Isten a menny legfenségesebb angyalát küldte el a menny utasítását tartalmazó üzenettel a gyermek szüleihez.
A héber gyermekekre vonatkozó rendelkezések arra tanítanak, hogy semmit sem szabad figyelmen kívül hagyni, ami a gyermek testi jólétét érinti. Semmi sem jelentéktelen. Minden, ami hatással van a test egészségére, befolyást gyakorol az értelemre és a jellemre is.
Nem lehet elég nagy fontosságot tulajdonítani a gyermek korai nevelésének. A csecsemő- és korai gyermekévekben megtanult leckéknek és kialakított szokásoknak több szerepük van a jellem formálásában és az élet irányításában, mint a későbbi években kapott összes tanításnak és képzésnek.
Gondolkozzanak el ezen a szülők! Értsék meg azokat az elveket, amelyek a gyermekek gondozásának és nevelésének alapját képezik. Tudniuk kell, hogyan neveljék őket testileg, szellemileg és erkölcsileg egészséges emberekké. A szülőknek tanulmányozniuk kell a természet törvényeit. Meg kell ismerniük az emberi szervezetet, a különböző szervek működését, kapcsolatát és összefüggését. Tanulmányozniuk kell a szellemi képességek viszonyát a fizikaiakhoz, és az egészséges működésükhöz szükséges feltételeket. A szülői felelősséget ilyen felkészülés nélkül vállalni - bűn.
Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a még legcivilizáltabb és legkiváltságosabb országokban ma is sújtó halandóság, betegségek és elkorcsosulás alapjául szolgáló okokra. Az emberi faj korcsosul. Majdnem egyharmada hal meg csecsemőkorban.* A felnőttkort elérők nagy többsége szenved valamilyen betegségtől, és kevesen érik el az emberi életkor legfelső határát.
A legtöbb olyan bajt, ami nyomorúságot és pusztulást zúdít az emberiségre, meg lehetne előzni. A megoldás kulcsa jórészt a szülők kezében van. Nem valami "titokzatos gondviselés" az, ami elszólít kicsiny gyermekeket. Isten nem akarja halálukat. Azért ad a szülőknek gyermekeket, hogy hasznos földi életre neveljék őket, és azon túl a mennyre. Ha a szülők megtennék azt, amit annak érdekében tehetnek, hogy gyermekeiket jó örökségben részesítsék, és azután helyes bánásmóddal igyekeznének orvosolni a születésükhöz fűződő minden körülményeket, mennyire jobb lenne ez a világ!
A kisgyermekek gondozása
Minél nyugodtabb és egyszerűbb a gyermek élete, annál kedvezőbben fejlődik mind fizikailag, mind szellemileg. Legyen az anya mindig csendes, nyugodt és igyekezzék uralkodni magán. Sok kisgyermek rendkívül érzékenyen reagál az idegizgalmakra, és az anya szelídsége, nyugodt viselkedése olyan csillapító hatással van rájuk, ami kimondhatatlanul jót tesz nekik.
_________________________
145
* A csecsemőhalandóságról tett megállapítás megállta a helyét akkor, amikor íródott (1905-ben). A mai orvostudomány és helyes gyermekgondozás azonban nagyon lecsökkentette a csecsemő- és gyermekhalandóság arányát. - A kiadók.
A csecsemők igénylik ugyan a meleget, de súlyos hibát követnek el azok, akik sokszor túlfűtött szobában tartják őket, megfosztva a friss levegőtől. Ártanak azzal is, ha az alvó csecsemő arcát letakarják, mert ez gátolja őt a szabad lélegzésben.
A csecsemőt távol kell tartani minden olyan hatástól, ami gyengíthetné vagy mérgezhetné szervezetét. A legaprólékosabb gondot kell fordítani arra, hogy körülötte minden kellemes és tiszta legyen. Míg védeni kell a kicsinyeket a hirtelen vagy túl nagy hőmérsékletváltozástól, gondot kell fordítani arra is, hogy alvás közben és ébren, nappal és éjjel tiszta, éltető levegőt lélegezzenek be.
A csecsemő kelengyéjének elkészítésekor a praktikusságot, a kényelmességet és az egészséget helyezzük a megcsodáltatás igénye és a divat elé. Ne töltsön az anya időt a kis ruhácskák hímzésével és cicomázásával, szükségtelen munkával terhelve magát saját és gyermeke egészségének rovására! Ne görnyedjen a szemét és idegeit súlyosan terhelő varrás fölé olyankor, amikor sok pihenésre és kellemes mozgásra volna szüksége. Lássa be, kötelessége erejét őrizni, hogy eleget tudjon tenni a reá háruló követelményeknek.
Ha a gyermek öltözéke meleget, védelmet nyújt és ugyanakkor kényelmes is, az ingerültség és nyugtalanság egyik fő oka megszűnik. A kicsinyek egészségesebbek lesznek, és az anya nem fogja úgy érezni, hogy gondozásuk nagyon igénybe veszi erejét és idejét.
A szoros szalagok és feszes kabátkák gátolják a szív és a tüdő működését. Ne legyenek ilyenek a gyermek öltözékében! A test egyik részének sem szabad kényelmetlenséget okozni olyan öltözékkel, amely valamelyik szervet összenyomja, vagy szabad mozgásában korlátozza. Legyen a gyermekek öltözéke olyan bő, hogy tele tüdővel lélegezhessenek, és a súlyt a válluk tartsa.
Egyes országokban még mindig szokás a kisgyermekek vállát és végtagjait csupaszon hagyni. Ezt a szokást nem lehet elég szigorúan elítélni. A végtagok - mivel távol esnek a vérkeringés központjától - nagyobb védelmet igényelnek, mint a test egyéb részei. Az ütőerek, amelyek a vért a végtagokba szállítják, elég vastagok a test melegítéséhez és táplálásához szükséges mennyiségű vér továbbításához. De ha a végtagok nincsenek védve, illetve az öltözék hiányos rajtuk, az ütőerek és véredények összehúzódnak, a test érzékeny részei lehűlnek, és a vérkeringés lelassul.
A fejlődő gyermekek fizikai alkatának tökéletesítéséhez egész természetére kiterjedően igénybe kell venni a kedvező körülményeket. Ha a végtagok nincsenek eléggé védve, a gyermekek - és különösen a kislányok - csak enyhe időben tartózkodhatnak a szabadban. Ezért bent tartják őket, hogy meg ne fázzanak. Ha a gyermekek jól fel vannak öltöztetve, jót tesz nekik - nyáron és télen is -, ha sokat mozoghatnak a szabadban.
Ha az anyák azt akarják, hogy fiacskáik és leánykáik erősek és egészségesek legyenek, öltöztessék őket megfelelően, és minden arra alkalmas időben tartsák őket sokat a szabadban. Nehéz dolog a szokás bilincseit letépve a gyermekek öltöztetésénél és nevelésénél az egészséget szem előtt tartani. De az erőfeszítésért bőségesen kárpótol az eredmény.
A gyermek étrendje
A csecsemő számára a legjobb táplálék az, amit a természet kínál. Ettől nem szabad őt szükségtelenül megfosztani. Szívtelen dolog az anya részéről, hogyha kényelemből vagy a szórakozás kedvéért igyekszik megszabadulni a szoptatás kedves kötelességétől.
146
Az az anya, aki másnak engedi át gyermeke táplálását, gondolja meg jól, mi lehet ennek a következménye! A szoptató dajka többé-kevésbé átadja saját természetét és temperamentumát a szoptatott gyermeknek.
Aligha lehet túlbecsülni annak fontosságát, hogy a gyermekeket rá kell nevelni a helyes táplálkozási szokásokra. A kicsinyeknek meg kell tanulniuk: azért esznek, hogy éljenek, és nem azért élnek, hogy egyenek. A nevelést már a karon ülő gyermeknél meg kell kezdeni. Csak rendszeres időközönként szabad őt etetni; és ritkábban akkor, amikor már a gyermek nagyobb lesz. Nem szabad édességet, sem az idősebbeknek való - számára emészthetetlen - táplálékot adni neki. A csecsemők gondos és rendszeres táplálása nemcsak egészségükre van jó hatással, és általa nemcsak csendesek és jó kedélyűek lesznek, de olyan szokásokat is megalapoz, amelyek a későbbi évek során is áldást jelentenek számukra.
Akkor is nagy gondot kell fordítani a gyermekek ízlésének és étvágyának nevelésére, amikor már kiléptek a csecsemőkorból. Sokszor megengedik nekik, hogy ők döntsék el, mit és mikor egyenek, tekintet nélkül az egészségükre. Látva, hogy mennyi fáradságba és pénzbe kerülnek az egészségtelen nyalánkságok, a fiatalok azt gondolják, hogy az élet legfőbb célja és a legtöbb öröm forrása az étvágy kielégítése. Az ilyen nevelés következménye falánkság, majd betegség, amelyet rendszerint ártalmas gyógyszerek szedése követ.
A szülőknek kell gyermekeik étvágyát formálniuk, és az egészségtelen ételek fogyasztását megtiltaniuk. De miközben étvágyukat szabályozzuk, óvakodjunk attól a hibától, hogy ízetlen és szükségtelenül sok étel fogyasztását is megköveteljük tőlük. A gyermekeknek is megvannak a jogaik. Az egyik ételből szívesebben esznek, mint a másikból. Ha ez az ésszerűség határán belül mozog, vegyük figyelembe!
A rendszeres étkezésre nagyon oda kell figyelni. Az étkezések között semmit sem szabad enni: Sem cukrászsüteményt, sem gyümölcsöt és semmiféle egyéb ételt. A rendszertelen étkezés emésztőszervi panaszokat okoz, az egészség és a jókedv rovására megy, és amikor a gyermekek asztalhoz ülnek, nem ízlik nekik az egészséges táplálék; az után sóvárognak, ami árt nekik.
Azok az anyák, akik az egészség és jó kedély rovására eleget tesznek gyermekeik kívánságainak, rossz magot vetnek; és ez a mag kikelvén termést hoz. A mértéktelenség együtt nő a kicsinyek növekedésével, és mind értelmi, mind testi erejük áldozatul esik. Azok az anyák, akik ezt teszik, keservesen fogják aratni vetésük gyümölcsét. Gyermekeikből olyan felnőttek lesznek, akik szellemileg és jellemben alkalmatlanok arra, hogy a társadalom vagy a család tiszteletre méltó és hasznos tagjaiként tevékenykedjenek. Az egészségtelen táplálkozás következtében mind lelki és szellemi, mind fizikai képességeik egyaránt károsodnak, lelkiismeretük eltompul, és a jó hatások iránti fogékonyságuk megromlik.
Miközben meg kell tanítani a gyermekeket az étvágy feletti uralkodásra, és arra, hogy az egészségre figyelemmel táplálkozzanak; azt is világossá kell tenni előttük, hogy ezzel csak azt tagadják meg maguktól, ami ártalmas. Lemondanak káros dolgokról olyan valamiért, ami jobb. Legyen asztalunk kívánatos és vonzó, jó dolgokkal megrakva, amelyeket Isten bőségesen adott. Legyen az étkezés ideje vidám és boldog! Miközben Isten ajándékait élvezzük, dicsőítsük hálás szívvel az Ajándékozót!
A beteg gyermek gondozása
A gyermekek betegsége sok esetben hibás bánásmódhoz vezethető vissza. Rendszertelen étkezés, hűvös estéken hiányos öltözék, az egészséges vérkeringést biztosító élénk mozgás, vagy a vért frissítő elegendő levegő hiánya lehet a baj oka. Keressék meg a szülők a betegség okait, és amilyen hamar csak lehet, orvosolják a helytelen körülményeket!
147
Minden szülő sokat megtudhat a betegség elhárításáról és megelőzéséről, sőt arról is, hogy miként kezelje azt. Különösen az anyának kell tudnia, mit tegyen, ha családjában közönséges betegség fordul elő. Tudnia kell, hogyan lássa el beteg gyermekét. Szeretete és ráérzése alkalmassá teszi őt olyan szolgálat teljesítésére, ami nem bízható idegenre.
Az élettan tanulmányozása
A szülők idejekorán keltsék fel a gyermekek érdeklődését az élettan tanulmányozása iránt, és tanítsák meg őket egyszerűbb alapelveire! Tanítsák meg őket arra, hogyan őrizhetik meg a legjobban testi, szellemi és lelki képességeiket, és hogyan használják fel adottságaikat egymás áldására és Isten dicsőségére. Ez az ismeret felbecsülhetetlen érték az ifjúság számára. Az életet és egészséget érintő dolgok megismerése sokkal fontosabb, mint sok olyan tudomány, amit az iskolákban tanítanak.
Fordítsanak a szülők több időt gyermekeikre és kevesebbet a vendégeskedésre! Tanulmányozzátok az egészség kérdéseit, és gyakoroljátok azt, amit megtanultatok! Tanítsátok meg a gyermekeket arra, hogyan következtessenek az okból az okozatra! Tanítsátok meg őket arra, hogy ha egészségesek és boldogok akarnak lenni, engedelmeskedniük kell a természet törvényeinek! Ne csüggedjetek, ha nem láttok olyan gyors javulást, amilyet szeretnétek, hanem türelmesen és kitartóan munkálkodjatok tovább!
A bölcsőtől kezdve tanítsátok gyermekeiteket az önmegtagadás és önuralom gyakorlására! Tanítsátok meg őket élvezni a természet szépségeit, és hasznos elfoglaltsággal módszeresen edzeni testük és értelmük minden képességét! Neveljétek őket egészséges szervezetű és jó erkölcsű, jókedvű és kedves emberekké! Véssétek zsenge lelkükbe és értelmükbe ezt az igazságot: Isten nem akarja, hogy csupán a jelen örömeiért éljünk, hanem tartsuk szem előtt a végső célt. Tanítsátok meg őket arra, hogy gyáva és gonosz dolog a kísértésnek engedni; ellenállni viszont nemes és bátor tett. Ezek a leckék jó talajba vetett magként olyan termést fognak hozni, amelyek boldoggá teszik szíveteket.
A szülők mindenekelőtt vegyék körül gyermekeiket a vidámság, udvariasság és szeretet légkörével! Abban a családban, ahol szeretet honol, és ahol az kifejezésre jut pillantásban, szavakban és tettekben, az angyalok is örömmel éreztetik jelenlétüket.
Szülők, fogadjátok be szívetekbe a szeretet, a jókedv, a boldog megelégedettség napsugarát; és ennek a fénynek kedves, bátorító hatása világítsa be otthonotokat! Legyetek kedvesek és türelmesek; tanítsátok meg erre gyermekeiteket is, és ápoljátok a család életét derűssé tevő összes kegyelmi ajándékot! Az így megteremtett légkör olyan lesz a gyermekeknek, mint a levegő és a napfény a növényvilágnak: testi-lelki egészség forrása.
33. Az otthon befolyása
Az otthon legyen a gyermek számára a legvonzóbb hely a világon, és az anya jelenléte a legnagyobb vonzerő. A gyermek szíve érzékeny és tele van szeretettel. Könnyen boldoggá tehető, és könnyen elszomorítható. Szelíd fegyelmezéssel, kedves szavakkal és tettekkel az anyák szívükhöz láncolhatják gyermekeiket.
A gyermekek szeretik a társaságot, és ritkán esik meg, hogy magányosan jól szórakoznak. Megértésre és gyengédségre vágynak. Úgy gondolják, anyjuk is örül annak, aminek ők. Természetes nekik, hogy apró-cseprő örömeikkel, fájdalmaikkal anyjukhoz menjenek. Ne sebezze meg érzékeny szívüket azzal az anya, hogy közönnyel kezeli azokat a dolgokat, amelyek - bár neki jelentéktelenek - gyermekeinek nagyon fontosak! Anyjuk megértése és helyeslése nagyon sokat számít nekik. Egy helyeslő pillantás, egy biztató vagy dicsérő szó olyan nekik, mint a napsugár, és sokszor egész napjukat boldoggá teszi.
148
Ne küldje el maga mellől gyermekeit bosszantó lármájuk vagy fárasztó kis kívánságaik miatt! Inkább találjon ki nekik szorgos kezüket és élénk fantáziájukat lefoglaló szórakozást vagy könnyű munkát!
Ha az anya megérti gyermekei érzéseit, és irányítja szórakozásaikat és elfoglaltságaikat, akkor megnyeri bizalmukat, és eredményesebben tud javítani rossz szokásaikon, gátat vetni önző és indulatos megnyilatkozásaiknak. Sokat ér az idejében mondott intő vagy feddő szó. Türelmes, éber szeretettel az anya helyes irányba tudja terelni gyermekei gondolatvilágát; szép és vonzó jellemvonásokat alakíthat ki bennük.
Ne neveljék az anyák gyermekeiket önállótlan és önző emberekké! Ne képzeltessék velük azt, hogy ők a világ közepe, és hogy mindennek körülöttük kell forognia! Egyes szülők túl sok időt és figyelmet fordítanak gyermekeik szórakoztatására. Pedig a gyermekeket arra kell nevelni, hogy szórakoztassák el magukat, érvényesítsék saját leleményességüket és ügyességüket. Így megtanulják élvezni az egész apró örömöket is. Kis csalódásaik és próbáik hősies elviselésére kell nevelni őket. Ahelyett, hogy túl sok figyelmet szentelnétek minden jelentéktelen fájdalomnak és sérülésnek, inkább tereljétek el figyelmüket ezekről, és tanítsátok meg őket könnyen venni a kis bosszúságokat és kellemetlenségeket! Igyekezzetek megtanítani a gyermekeket a mások iránti figyelmességre!
De ne hanyagoljátok el a gyermekeket! A gondoktól megterhelt anyák néha úgy érzik, képtelenek időt szakítani kicsinyeik türelmes tanítására és az irántuk érzett szeretetük és megértésük kifejezésére. Ám ne felejtsék el azt, hogy ha a gyermekek megértés és társaság utáni vágyát otthonuk és szüleik nem elégítik ki, olyan források után fognak nézni, ahol veszélybe kerül mind a képzeletük, mind a jellemük.
Időhiány miatt és meggondolatlanságból sok anya megtagad gyermekeitől ártatlan örömöket, miközben dolgos kézzel és fáradt szemmel cicomák készítésén szorgoskodik, ami ifjú szívüket legjobb esetben is csak hiúságra és tékozlásra bátorítja. Ahogy a gyermekek a felnőtt korhoz közelednek, ezek a leckék kevélységükben és erkölcsi gyengeségükben gyümölcsöznek. Az anya ekkor bánkódik gyermekei hibái miatt, és nem ébred tudatára annak, hogy saját vetésének termését aratja.
Egyes anyák következetlenek gyermekeik nevelésében. Néha engedékenységgel rontják őket, máskor pedig megtagadnak tőlük valamilyen ártatlan örömöt, ami pedig gyermeki szívüket nagyon boldoggá tenné. Nem követik ebben Krisztus példáját. Krisztus szerette a gyermekeket; tudta, mit éreznek, és megértette örömüket, próbáikat.
Az apa felelőssége
A család feje a férj és apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle, és a gyermeknevelésben segítséget. Ez így van jól. A gyermekek éppen úgy az övéi, mint az anyáé. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és irányítást várnak apjuktól. Fontos, hogy helyes fogalmai legyenek az életről, és arról, hogy milyen hatások és kapcsolatok szolgálják családja javát. Mindenekelőtt szabályozza életét az Isten iránti szeretet és félelem, valamint az Ige tanítása, hogy gyermekeit a helyes úton tudja vezetni!
Az apa a család törvényhozója, és Ábrahámhoz hasonlóan Isten törvényét otthona vezérelvévé kell tennie. Isten így szólt Ábrahámról: "Tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének..." (1Móz 18:19); hogy nem fog bűnös hanyagsággal szabad teret adni a gonoszságnak; nem lesz gyenge, oktalanul engedékeny, részrehajló; nem fogja feláldozni a kötelességről vallott meggyőződését a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nem csupán helyes utasításokat adott, hanem az igaz és igazságos törvények
149
tekintélyét is megőrizte. Isten rendszabályokkal mutat irányt nekünk. Ne engedjük, hogy a gyermekek az Igében megjelölt biztos ösvényről a minden oldalról nyitott, veszedelembe vezető utakra tévedjenek! Kedvesen, de határozottan, állhatatos, imádságos erőfeszítéssel kell helytelen kívánságaikat féken tartani, és hajlamaiknak határt szabni.
Az apának kell családjában a szigorúbb erényeket érvényre juttatni: a határozottságot, a feddhetetlenséget, a becsületességet, a béketűrést, a bátorságot, a szorgalmat és a gyakorlatiasságot. Amit pedig gyermekeitől megkíván, azt neki magának is gyakorolnia kell, példát mutatva saját férfias magatartásával.
De ti, apák, ne csüggesszétek el gyermekeiteket! Egyesítsétek a szeretetet a tekintéllyel, a kedvességet és a megértést a határozott fegyelmezéssel! Szabad időtökből szenteljetek néhány órát gyermekeiteknek, ismerjétek meg őket; vegyetek részt munkájukban és játékaikban, nyerjétek meg bizalmukat! Ápoljátok a barátságot velük, különösen a fiúkkal! Így tudtok mély és jó befolyást gyakorolni rájuk.
Tegye meg az apa a maga részét családja boldoggá tevésében! Bármilyen gondja vagy munkahelyi problémája van is, ne engedje, hogy azok árnyékot vessenek családjára; mindig mosolyogva és kedves szavakkal lépjen otthonába!
Bizonyos értelemben az apa a család papja, aki a reggeli és az esti áldozatot a családi oltárra helyezi. De a feleség és a gyermekek is imádkozzanak vele, és együtt dicsőítsék Istent énekkel! Mielőtt az apa reggel dolgozni indul, gyűjtse maga köré gyermekeit, és Isten előtt leborulva bízza őket mennyei Atyja gondjaira! A napi gondok elmúltával pedig hálaimával és dicsőítő énekkel köszönje meg együtt a család, hogy a nap folyamán Isten gondot viselt róluk.
Apák és anyák, bármennyire sürgős is a munkátok, ne mulasszátok el gyermekeiteket Isten oltára köré gyűjteni! Kérjétek otthonotokra Isten angyalainak oltalmát! Ne felejtsétek el, hogy drága gyermekeitek kísértések céltáblái! Mind fiatalt, mind időset naponta gyötörnek bosszúságok. Akik türelmes, szeretettel teli, derűs életet akarnak élni, azoknak imádkozniuk kell. Csak akkor tudunk énünkön győzelmet aratni, ha Istentől állandóan segítséget kapunk.
Legyen az otthon olyan hely, ahol vidámság, szívélyesség és szeretet lakik! Ahol ezek a kedves jellemvonások jelen vannak, ott boldogság és béke honol. Jöhetnek bajok, de ez az emberiség osztályrésze. Béketűrés, hálaérzet és a szeretet őrizze meg a napfényt a szívben, bármilyen felhősek is a nappalok! Az ilyen otthonokban jelen vannak Isten angyalai.
Mind a férj, mind a feleség keresse meg, hogyan tehetné társát boldoggá! Sohase maradjanak el azok a kis figyelmességek és apró kedveskedések, amelyek vidámmá és napfényessé teszik az életet! A férj és feleség között legyen tökéletes bizalom! Együtt mérlegeljék felelősségüket, és együtt dolgozzanak azon, ami gyermekeiknek a legjobb! Gyermekeik előtt sohase bírálják egymás elgondolásait, és ne vonják kétségbe egymás ítélőképességét! Óvakodjék a feleség attól, hogy megnehezítse férjének gyermekeikért végzett munkáját; a férj pedig támogassa feleségét bölcs tanácsaival és szerető bátorítással!
Ne emeljen rideg és tartózkodó magatartás válaszfalat a szülők és gyermekek közé! Ismerjék meg a szülők gyermekeiket; tanúsítsanak megértést ízlésük és hajlamaik iránt, osztozzanak érzéseikben, és hozzák felszínre, ami a szívükben van!
Szülők! Éreztessétek meg gyermekeitekkel azt, hogy szeretitek őket; hogy minden erőtökkel azon munkálkodtok, hogy boldogok legyenek! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak. Irányítsátok gyermekeiteket gyengéden és megértéssel, de eközben ne feledjétek el azt, hogy "az ő angyalaik... mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját" (Mt 18:10). Ha azt akarjátok, hogy az angyalok
150
elvégezzék azt a munkát, amit Isten gyermekeitekért rájuk bízott, a ti részeteket megtéve működjetek együtt velük!
Az igazi otthon bölcs és szerető irányításával felnevelkedett gyermekek nem vágynak a jó útról letérve máshol keresni kedvtelést és társaságot. Nem csábítja őket a bűn. Otthonuk szelleme alakítja ki jellemüket, formálja szokásaikat és elveiket, amelyek erős bástyaként védik őket a kísértések ellen, amikor az otthon védő szárnyai alól kikerülve elfoglalják helyüket a világban.
A gyermekeknek - éppúgy, mint a szülőknek - fontos feladataik vannak a családban. Tudniuk kell, hogy ők is annak a családi munkaközösségnek részei, amelyben táplálják, ruházzák, szeretik és segítik őket. E sok jótéteményt úgy viszonozhatják, hogy hordozzák a család terheinek reájuk eső részét, és a lehető legtöbb boldogságot viszik abba a családba, amelynek ők is tagjai.
A gyermekeket olykor ingerlik a korlátozások, de a későbbi évek során áldani fogják szüleiket odaadó gondoskodásukért, és hogy szigorral és éberen védték és vezették őket azokban az években, amikor még tapasztalatlanok voltak.
34. Az igazi nevelés misszionáriussá képez
Az igazi nevelés misszionáriusi kiképzés. Isten misszionáriussá hívta el minden gyermekét. Hivatásunk Istent és embertársainkat szolgálni. Neveltetésünknek az legyen a célja, hogy alkalmassá formáljon bennünket erre a szolgálatra.
Nevelés a szolgálatra
A keresztény szülőknek és tanítóknak szem előtt kell tartaniuk ezt a célt. Nem tudjuk, hogy gyermekeink milyen területen szolgálnak majd. Lehet, hogy életüket családi körben élik le; talán az élet egyszerű dolgaiban foglalatoskodnak majd, vagy pogány földeken az evangélium tanítóiként fognak szolgálni. De Isten mindnyájukat egyaránt misszionáriusaivá hívta el, hogy a kegyelmi üzenetet hirdessék a világnak.
Isten képességeikkel, energiájukkal, bátorságukkal és élénk felfogásukkal együtt szereti a gyermekeket és fiatalokat, és összhangba akarja őket hozni a menny eszközeivel. Olyan nevelésben kell részesülniük, amely segíti őket abban. hogy önzetlen szolgálatban Krisztus mellé álljanak.
Az idők végén minden gyermekéről - akárcsak az első tanítványokról - ezt mondta Krisztus: "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra" (Jn 17:18), hogy Isten képviselői legyenek; hogy nyilvánvalóvá tegyék az Ő Lelkét; hogy kinyilatkoztassák jellemét; hogy végezzék munkáját.
Gyermekeinket az élet válaszút elé állítja. A világ önzésre és vágyaik kielégítésére biztatja őket. Mindenfelől a világ csábításait látják. Az önzés és a bűnös vágyak vonzerejével akarja őket letéríteni arról az ösvényről, amelyet az Úr kijelölt megváltottai számára. Döntésükön múlik, hogy életük áldás vagy átok lesz-e. Égnek a vágytól, hogy túláradó energiájukkal kipróbálják szunnyadó képességeiket. Meg kell találniuk annak módját, hogyan vezethetik le fölös energiájukat. Vagy a jó dolgokban vagy a rosszakban fognak tevékenykedni.
Isten Igéje nem nyomja el a cselekvőképességet, hanem helyes mederbe tereli. Isten nem mondja azt az ifjúságnak, hogy kevésbé legyen törekvő. Jellemének azokat az elemeit, amelyek az embert igazán sikeressé és megbecsültté teszik az emberek között - az elfojthatatlan vágyakozást valami jobb után, a rettenthetetlen akaraterőt, a serény igyekezetet,
151
a lankadatlan kitartást -, nem szabad gyengíteni. Isten kegyelme által úgy kell az ifjúságot irányítani, hogy céljaikat a pusztán önző és földi érdekeknél annyival magasabbra tűzzék, mint amennyivel magasabb az ég a földnél.
Nekünk - mint szülőknek és keresztényeknek - kötelességünk gyermekeinknek helyes irányt mutatni. Körültekintéssel, bölcsen, tapintatosan kell lábukat a krisztusi szolgálat ösvényére helyezni. Istentől kapott szent megbízatásunk, hogy gyermekeinket az Ő szolgálatára neveljük. Elsőrendű kötelességünk, hogy olyan hatásoknak tegyük ki őket, amelyek eredményeként a szolgáló életet választják; és hogy biztosítsuk számukra a szükséges kiképzést.
Isten úgy szeretett, hogy adott - "egyszülött Fiát adta", hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. "Krisztus... szeretett minket, és adta önmagát miérettünk." Ha szeretünk, akkor adunk. "Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon." Ezt a fontos leckét meg kell tanulnunk és tanítanunk (Jn 3:16; Ef 5:2; Mt 20:28).
Értessük meg gyermekeinkkel, hogy ők nem a magukéi. Ők Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.
Isten teremtett művei között az angyalok után a legnagyszerűbb alkotást az Isten képmására formált emberi család tagjai képezik. Isten azt akarja, hogy emberi teremtményei mindent elérjenek, amit lehetővé tett számukra, és hogy hozzák ki a legtöbbet a tőle kapott képességekből.
Az élet titokzatos és szent, Istennek, az élet forrásának megnyilatkozása. Drágák azok az alkalmak, amelyeket az élet kínál, és ezeket az alkalmakat lelkiismeretesen ki kell használni. Ha ezt egyszer elmulasztjuk, örökre elvesznek.
Isten elénk tárja az örökkévalóságot a maga ünnepélyes valóságaival, és képességet ad ahhoz, hogy felfogjuk az örökkévaló, a maradandó dolgokat. Értékes, felemelő igazságokat tár fel, hogy biztos ösvényen haladhassunk, amikor a minden képességünk lelkiismeretes igénybevételére méltó cél felé törekszünk.
Isten belelát a parányi magba, amelyet Ő maga formált, és a burok alatt látja a gyönyörű virágot, a bokrot vagy a terebélyes fenséges fát. Hasonlóképpen látja a lehetőségeket minden egyes emberben is. Célja van annak, hogy itt vagyunk. Átnyújtott egy tervet, mely a mi életünkről szól, és azt akarja, hogy a fejlődés legmagasabb fokára jussunk.
Azt akarja, hogy egyre szentebbek, boldogabbak és hasznosabbak legyünk. Mindenki kapott képességeket, és meg kell tanulnunk, hogy ezeket a képességeket szent adományoknak tekintsük, az Úr ajándékaiként értékeljük és helyesen használjuk. Isten azt akarja, hogy az ifjúság csiszolja lényének minden képességét, és aktivizálja minden adottságát. Azt akarja, hogy élvezzék mindazt, ami az életben hasznos és értékes; hogy jók legyenek és jót tegyenek, mennyei kincseket gyűjtve az elkövetkezendő életre.
Az ifjúság törekedjék jeleskedni mindenben, ami önzetlen, szép és nemes! Tekintse Krisztust példaképnek, akit meg kell mintáznia. Ápolniuk kell az Ő élete által kinyilatkoztatott szent "ambíciót" - azt a törekvést, hogy jobb legyen a világ, mert ők is abban élnek. Ez az a munka, amelyre Isten elhívta őket.
Szilárd alap
Minden tudomány közül a legfontosabb a lélekmentés tudománya. A legszebb munka, amelyre ember vágyakozhat: a bűnből kiemelni és szentségre vezetni embereket. E munka
152
végzéséhez szilárd alapot kell létrehozni. Mindenre kiterjedő nevelésre van szükség. Ez a nevelés szülőktől és tanítóktól egyaránt olyan figyelmet és erőfeszítést igényel, amire a csupán tudományokra való oktatásnál nincs szükség. Valami több kell, mint az értelem művelése. A nevelés csak akkor teljes értékű, ha a test, az értelem és a szív egyformán nevelést kap. A jellemet megfelelő módon kell fegyelmezni, hogy teljesen kibontakozhassék. Az értelem és a test minden adottságát fejleszteni és helyesen gyakoroltatni kell.
Az igazi nevelés az ember egész lényére kiterjed. Megtanít a helyes életmódra; arra, hogy miként használjuk a lehető legjobban agyunkat, csontrendszerünket, izmainkat, testünket, értelmünket és szívünket. A magasabb rendű - az értelmi - képességek hivatottak a test birodalmának irányítására. A természetes vágyakat és indulatokat a lelkiismeret és a lelki tulajdonságok ellenőrzése alá kell helyezni. Krisztus áll az emberiség élén, és szolgálatával a szentség és tisztaság magaslataira akar vezetni bennünket. Kegyelmének csodálatos munkája által eljuthatunk a benne való tökéletességre.
Jézus iskolája az otthona volt. Anyja volt első emberi tanítója. Tőle és a próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Paraszti otthonban élt, és odaadóan, jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, aki a menny parancsnoka volt, önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt. Szakmát tanult, és Józseffel fizikai munkát végzett az ácsműhelyben. A városka utcáin, munkába menet és onnan jövet, egyszerű munkásruhát viselt.
Annak a kornak népénél a dolgok értékét a külső látszat határozta meg. Amikor a vallás ereje hanyatlott, nőtt külső pompája. A kor pedagógusai hivalkodással és kérkedéssel igyekeztek tiszteletet ébreszteni maguk iránt. Jézus élete mindezeknek szöges ellentéte volt. Élete tanúsította, milyen értéktelenek azok a dolgok, amelyeket az emberek az élet nélkülözhetetlen kellékeinek tartanak. Nem kereste fel korának iskoláit, amelyek a jelentéktelen dolgokat nagyra értékelték, az élet nagy jelentőségű dolgait pedig lebecsülték. Műveltségét a menny által kijelölt forrásokból, hasznos munkából, az Írások tanulmányozásából, a természetből és az élettapasztalatokból merítette - Isten tankönyveiből, amelyek tele vannak tanulsággal mindazok számára, akik tettrekészséggel, látó szemmel és értelmes szívvel tanulmányozzák őket.
"A kisgyermek... növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40).
Jézus ilyen felkészültséggel indult el missziós útjára; és miközben az emberek között járt, a világ által addig soha nem tapasztalt áldás és átformáló erő áradt folytonosan belőle. Az otthon a gyermek első iskolája; itt kell a szolgáló élet alapjait lerakni. Alapelveit nemcsak elméletben kell tanítani. Formálniuk kell az ember egész életét.
Már egész kicsi korban tanítani kell a gyermeket segítőkészségre. Mihelyt testileg és lelkileg elég fejlett, meg kell bízni az otthoni feladatokkal. Próbáljon meg apjának és anyjának segíteni, tanulja meg az önmegtagadás és önuralom leckéit; mások boldogságát és kényelmét tartsa fontosabbnak, mint a sajátját; figyelje az alkalmakat, amikor örömet szerezhet és segíthet testvéreinek és játszótársainak; és legyen kedves az öregekkel, a betegekkel, a szerencsétlenekkel! Minél jobban áthatja az otthont az igazi szolgálat szelleme, annál jobban kifejlődik a gyermekekben is ez a lelkület. Megtanulnak örömet találni a mások javáért való szolgálatban és áldozatban.
153
Az iskola feladata
Az otthoni nevelést ki kell egészítenie az iskolai képzésnek. Állandóan szem előtt kell tartani a gyermek testi, szellemi és lelki - tehát egész lényének - fejlődését, valamint a szolgálat- és áldozatkészség megtanítását.
Elsősorban annak a munkának van jellemet formáló és önzetlen szolgálatra nevelő ereje, amelyet Krisztusért a mindennapi élet apró dolgaiban végzünk. A szülők és tanítók feladata, hogy ezt a lelkületet felébresszék, ébren tartsák, és jól irányítsák. Ennél fontosabb munkájuk nem lehet. A szolgálat szelleme a menny szelleme. Angyalok működnek együtt minden olyan erőfeszítéssel, amely ennek a lelkületnek a kialakítására és serkentésére irányul.
Az ilyenfajta nevelésnek Isten Igéjén kell alapulnia. A maguk teljességében csak az Igében találhatók meg ennek a nevelésnek az alapelvei. A Biblia legyen mind a tanulás, mind a tanítás alapja! A legfontosabb ismeret az istenismeret, és Isten küldöttének, Jézusnak a megismerése.
Minden gyermeknek és minden fiatalnak meg kell ismernie önmagát. Meg kell ismerniük Istentől kapott testüket és az egészségüket biztosító törvényeiket. Alapos általános műveltségre kell szert tenniük. Tanuljanak szakmát is; így lesznek gyakorlati emberekké, alkalmasakká a mindennapi élet feladataira. Mindehhez járuljon a missziómunka különböző ágaiban való képzés és gyakorlati tapasztalat!
Tanulás tanítással
Mélyítsék el tudásukat a fiatalok annyira és olyan gyorsan, amennyire csak képesek rá! Tanulmányaik terjedjenek annyi területre, amennyit át tudnak fogni, és tanulás közben adják tovább azt, amit megtanultak! Így lesz tudásuk nagy és gondolkozásuk fegyelmezett. Neveltetésük értékét tudásuk felhasználása határozza meg. A sok tanulás - a továbbadásra való igyekezet nélkül - sok esetben inkább gátolja az igazi fejlődést, mintsem elősegítené azt. Igyekezzék a tanuló mind a családban, mind az iskolában megtanulni, hogyan tanuljon, és hogyan adja tovább azt, amit megtanult! Bármi is a hivatása, legyen élete végéig tanuló és egyszersmind tanító is! Így mehet folyamatosan előre, ha bizalmát Istenbe helyezi, és ragaszkodik ahhoz, akinek végtelen a bölcsessége, aki fel tudja fedni a korszakokon át elrejtett titkokat. Ő meg tudja oldani a benne hívők legsúlyosabb problémáit is.
Isten Igéje nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, amelyet a barátok gyakorolhatnak még a felnőttekre is. Mennyivel erősebb ez a hatás a gyermekek és az ifjúság fejlődő értelmére és jellemére! Társaik, akikkel barátkoznak, az elvek, amelyeket magukévá tettek, a szokások, amelyeket kialakítanak - döntik el azt a kérdést, hogy hasznosak lesznek-e itt a földön, és hogy mi lesz a jövőjük és örök sorsuk.
Félelmetes, szülői szívet remegtető tény, hogy oly sok iskolában, ahova a szülők gyermekeiket művelődés és fegyelmezés céljából járatják, olyan szellem uralkodik, amely jellemüket eltorzítja, figyelmüket az élet valódi céljaitól eltereli, és erkölcsüket megfertőzi. A hitetlen, szórakozni vágyó, romlott társak befolyására nagyon sok ifjú elveszti a keresztény szülei által körültekintő neveléssel és buzgó imával ápolt és őrzött egyszerűséget, tisztaságot, Istenbe vetett hitet és önfeláldozó lelkületet.
Sokan, akik abból a célból kezdenek tanulni, hogy alkalmasabbakká legyenek valamilyen önzetlen szolgálatra, teljesen belemerülnek világi dolgok tanulmányozásába. Felébred bennük a tudós hírneve, a világban való előnyös és megtisztelő állás elnyerése utáni vágy. A célt, amiért beiratkoztak az iskolába, szem elől tévesztik, és életüket önző, világi érdekek szolgálatába állítják. Sok esetben olyan szokásokat alakítanak ki, amelyek a földi élet és egyszersmind az Isten országa számára is alkalmatlanná teszik életüket.
154
A nagyszerű eszmék, önzetlen célkitűzések, nemes törekvések olyan vonások, amelyeket általában a gyermekkori kapcsolatok alakítottak ki. Isten alkalomról alkalomra hangsúlyozta Izraelnek, hogy fontos ügyelnie arra, kikkel barátkoznak gyermekeik. Egész polgári, vallási és társadalmi életüket annak szem előtt tartásával rendezték be, hogy a gyermekeket megvédjék a rontó társaságtól, és hogy egész kicsi koruktól kezdve megismertessék velük Isten törvényének előírásait és alapelveit. Az az intő példa, amelyet születésekor kapott a nemzet, jellegénél fogva mély nyomot hagyott minden szívben. Egyiptom utolsó rettenetes csapása - elsőszülötteinek halála - előtt Isten megparancsolta népének, hogy gyűjtsék otthonukba gyermekeiket. Vérrel jelölték meg minden ház ajtófélfáját, és mindannyiuknak e jellel biztosított védelmen belül kellett maradniuk. Hasonlóképpen kell ma is az Istent szerető és félő szülőknek gyermekeiket "a szövetség kötelékében", a Krisztus megváltói vére nyújtotta szent hatások oltalma alatt tartaniuk.
Tanítványairól ezt mondta Krisztus: "Én a te igédet nékik adtam; és... ők... nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok" (Jn 17:14).
"Ne szabjátok magatokat e világhoz - parancsolja Isten nekünk -, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által" (Róm 12:2).
"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?...Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért
Menjetek ki közülük, és szakadjatok el... És tisztátalant ne illessetek; És én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, És ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, Azt mondja a mindenható Úr" (2Kor 6:14-18). "Gyűjtsétek össze a kisdedeket" (Jóel 2:16). "Tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit
és utasításait" (2Móz 18:16 - új prot. ford).
"Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, hogy én megáldjam őket" (4Móz 6:27).
"És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel" (5Móz 28:10).
"A Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, Mint az Úrtól való harmat, Mint zápor a fűnek, Mely nem emberben reménykedik, És nem bízik embernek fiaiban" (Mik 5:7). Mi is Izraelhez számítunk. Minden rendelkezés, amit Isten a gyermekek neveléséről és
oktatásáról az ősi Izraelnek adott, és az engedelmességből fakadó áldás minden ígérete nekünk szól.
Isten így szól hozzánk: "Megáldalak téged... és áldás leszel" (1Móz 12:2).
Az első tanítványokról, és mindenkiről, aki hisz benne, Krisztus ezt mondja Igéje által: "Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én őbennök, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy
155
megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél" (Jn 17:22-23).
Csodálatos, csodálatos szavak, szinte hihetetlenek! A világok Teremtője úgy szereti azokat, akik az Ő szolgálatára szentelik magukat, mint ahogy Fiát szereti. Itt és most is ilyen csodálatos mértékben árasztja ránk jóságát és kegyelmét. Nekünk adta a menny Fényét és Fenségét, és vele együtt nekünk adta a menny minden kincsét. Számos ígérete, amely az eljövendő életre szól, már ebben az életben pompás ajándékokban mutatkozik meg. Azt akarja, hogy kegyelmének tárgyaiként élvezzük mindazt, ami nemesíti, tökéletesíti és emelkedetté teszi jellemünket. Vár az alkalomra, amikor az ifjúságot felruházhatja felülről jövő erővel, hogy Krisztus vérfoltos zászlaja alá állhassanak; hogy úgy dolgozzanak, ahogy Ő dolgozott; hogy biztos ösvényre vezessenek lelkeket; hogy sok ember lábát helyezzék a Korszakok Sziklájára.
Isten segítségét és kegyelmét, állandó jelenlétét és megtartó erejét mindazok élvezhetik, akik igyekeznek a menny nevelési elgondolásával összhangban cselekedni.
Mindenkinek mondja: "Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened." "El nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled" (Józs 1:9, 5).
"Mert ahogyan az eső és a hó Lehull az égből, És nem tér oda vissza, Hanem megöntözi a földet, Termővé és gyümölcsözővé teszi; Magot ad a magvetőnek És kenyeret az éhezőnek, Ilyen lesz az én igém is, Amely számból kijön: Nem tér vissza hozzám üresen Hanem véghezviszi, amit akarok, Eléri célját, amiért küldtem. Bizony, örömmel jöttök ki, És békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok Vígan ujjonganak előttetek, És a mező fái mind tapsolnak. A tövis helyén ciprus nő, A csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, Örök jelül, amely nem pusztul el" (Ésa 55:10-13 - új prot. ford.). A társadalomban az egész világon összevisszaság van. Gyökeres átalakulásra van
szükség. Az ifjúságot úgy kell nevelni, hogy a társadalom egész építménye átalakuljon.
"Felépítik az ősi romokat, Helyreállítják a régi omladékokat, Újjáépítik a lerombolt városokat, Amelyek nemzedékeken át Romokban hevertek." "Titeket pedig az Úr papjainak neveznek... Örökké tartó örömben lesz részük.
156
Mert én, az Úr, szeretem az igazságot... Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, És örök szövetséget kötök velük. Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, És ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, Hogy ezt a népet megáldotta az Úr..." "Mert ahogyan a föld növényeket hajt, És a kert veteményeket sarjaszt, Úgy sarjaszt majd igazságot Az én Uram, az Úr is, És öröméneket minden nép hallatára" (Ésa 61:4, 6-9, 11 - új prot. ford.).
A lényeges ismeret
"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."
35. Az igazi istenismeret
Megváltónkhoz hasonlóan azért vagyunk ezen a világon, hogy Istennek szolgáljunk. Azért vagyunk itt, hogy Istenhez hasonlókká váljunk jellemben, és hogy szolgáló életünkkel kinyilatkoztassuk Őt a világnak. Ahhoz, hogy Isten munkatársaivá legyünk, ahhoz, hogy képmására átformálódjunk, és hogy be tudjuk mutatni jellemét, jól kell ismernünk Őt. Úgy kell megismernünk, ahogy kinyilatkoztatja önmagát.
Az istenismeret minden igazi műveltség és minden igazi szolgálat alapja. Ez az egyedüli valóságos védelem a kísértés ellen. Egyedül ez tehet bennünket jellemben Istenhez hasonlóvá.
Ez az az ismeret, amire szükségük van mindazoknak, akik embertársaik felemelkedésén dolgoznak. A jellem átalakulása, az élet tisztasága, a szolgálat hatékonysága, a helyes elvekhez való ragaszkodás - mind az igaz istenismeret függvénye. Ez az ismeret elengedhetetlen mind a jelen, mind az eljövendő életre való felkészülésben.
"A Szentnek ismerete az eszesség" (Péld 9:10).
Az Ő megismertetése által Isten "mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való" (2Pt 1:3).
"Az pedig az örök élet - mondta Jézus -, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3).
"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, Az erős se dicsekedjék az erejével, A gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, Hogy értelmes és ismer engem, Hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, Ítéletet és igazságot gyakorlok e földön;
157
Mert ezekben telik kedvem, Azt mondja az Úr" (Jer 9:23-24). Szükséges tanulmányoznunk azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyeket Isten önmagáról
adott.
"Bízd csak azért magadat őreá, És légy békességben: Ezekből jó származik reád. Végy csak oktatást az ő szájából, És vésd szívedbe az ő beszédeit... És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced... Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, És a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz, és meghallgat téged. És lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, Sikerül az néked, És a te utaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, És Ő az alázatost megtartja" (Jób 22:21-29). "Ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ
teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik" (Róm 1:20).
Abból, ami a természet dolgaiból most látható, csupán halvány fogalmat alkothatunk az Éden dicsőségéről. A bűn elrontotta a föld szépségét; mindenen láthatók munkájának nyomai. Mégis sok minden megmaradt, ami szép. A természet tanúsítja, hogy az a Valaki, akinek hatalma végtelen, jósága, irgalma, szeretete nagy, teremtette a földet, és betöltötte élettel és boldogsággal. Megrontott állapotában is minden a Mester, a nagy Művész keze munkáját hirdeti. Bármerre fordulunk, Isten hangját hallhatjuk, és jóságának tanújeleit láthatjuk.
A mennydörgés ünnepélyes, mély zengésétől és az ősóceán szakadatlan morajlásától az erdőt betöltő vidám madárdalig a természet tízezernyi hangon beszéli Isten dicséretét. A föld, a tenger és az ég csodálatos színeiben és árnyalataiban, amelyekben a kápráztató ellentét és az egymásba olvadó harmónia váltogatja egymást, Isten dicsőségét szemlélhetjük. Az örök hegyek is az Ő hatalmát hirdetik. A fák, amelyek zöld lombjaikat lengetik a napfényben, és a virágok finom rajzolatú szépségükben Teremtőjükre hívják fel a figyelmet. Azt hirdeti a barna földet szőnyegként borító élénkzöld növényzet, hogy Istennek gondja van legszerényebb teremtményére is. A tenger üregei és a föld mélységei megmutatják kincseiket. Aki az igazgyöngyöt az óceánba helyezte, az ametisztet és a krizolitet pedig a sziklák közé, az szereti a szépet. A felkelő nap Őt jelképezi, aki minden alkotásának élete és világossága. A földet ékesítő és az eget bevilágító minden szépség és ragyogás Istenről beszél.
"Dicsősége elborítja az egeket." "Betelt a föld a Te gazdagságoddal." "Nap napnak mond beszédet; Éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, Amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, És a világ végére az ő mondásuk"
158
(Hab 3:3; Zsolt 104:24; Zsolt 19:3-5). Minden az Ő szerető, atyai gondoskodásáról beszél, és arról, hogy gyermekeit boldoggá
akarja tenni.
Az egész természetben működő és fenntartó erő nem csupán mindent uraló elv, nemcsak hajtóerő, ahogy azt egyes tudósok állítják. Isten Lélek, és ugyanakkor személyes Lény is, mert ezt nyilatkoztatta ki Önmagáról:
"Az Úr igaz Isten, Élő Isten Ő, és örökkévaló Király... Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, El fognak veszni e földről és az ég alól!" "Nem ilyen a Jákob része, mint ezek; Mert a mindenség alkotója Ő." "Ő teremtette a földet az Ő erejével, Ő alkotta a világot az Ő bölcsességével, És Ő terjesztette ki az egeket az Ő értelmével" (Jer 10:10-11, 16, 12).
A természet nem Isten
Isten keze munkája a természetben nem maga Isten a természetben. A természet dolgai Isten jellemének és hatalmának kifejeződései; de nem szabad a természetet Istenként tisztelnünk. A művészi képességgel megáldott emberek gyönyörű dolgokat alkotnak. Gyönyörködtetik a szemet, és feltárnak valamicskét a tervező gondolatvilágából. De az alkotás nem maga az alkotó. Nem a mű, hanem a készítője méltó a dicsőítésre. Tehát mivel a természet Isten gondolatának kifejeződése, nem a természet, hanem a természet Istene az, akit dicsőítenünk kell.
"Hajoljunk meg, boruljunk le; Essünk térdre az Úr előtt." "Akinek kezében vannak a földnek mélységei; És a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, És a szárazföldet is az ő kezei formálták" (Zsolt 95:6, 4-5). "Keressétek az Urat... Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; Aki reggellé változtatja a homályt, És a nappalt éjszakává sötétíti" (Ám 5:6, 8). "Aki hegyeket alkotott, és a szelet teremtette, És aki megjelenti az embernek az ő gondolatját." "Aki fenn az égben építé az Ő boltozatát, És annak íveit a földre alapítá; Aki előhívja a tenger vizeit S kiönti azokat a földnek színére: Az Úr az Ő neve" (Ám 4:13; 9:6).
A föld teremtése
A teremtést nem lehet tudományosan megmagyarázni. Vajon melyik tudomány tudja megmagyarázni az élet titkát?
159
"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő" (Zsid 11:3).
"Ki a világosságot alkotom És a sötétséget teremtem Én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" "Én alkotám a földet, És az embert rajta én teremtém, Én terjesztém ki kezeimmel az egeket, És minden seregöket én állatám elő." "Ha én szólítom őket, mind itt állnak" (Ésa 45:7, 12; 48:13). Isten a föld teremtésénél nem volt ráutalva korábban létező anyagra. "Ő szólt és meglett,
ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Minden dolog - anyagi és lelki - egyaránt Jahve parancsára állt elő, hogy szándékát szolgálja. Szájának leheletére jött létre az ég és összes serege, a föld és minden, ami rajta van.
Az ember teremtésekor egy személyes Isten cselekvő ereje nyilatkozott meg. Amikor Isten saját képére megteremtette az embert, az emberi test formája és egész felépítése tökéletes volt. Éppen csak élet nem volt benne. S akkor a személyes Isten, akinek élete van önmagában, ebbe a testbe belelehelte az élet leheletét, és az ember élő, értelmes lénnyé lett. Az emberi szervezet minden része működésbe lépett. Szíve, ütő- és vivőerei, nyelve, keze, lába, érzékszervei, értelmi képességei mind elkezdték munkájukat, és Isten mindennek törvényt szabott. Az ember élő lélekké lett. A személyes Isten Krisztus, az Ige által teremtette az embert; és felruházta őt értelemmel és erővel.
Csontjaink sem voltak elrejtve előtte, amikor titokban formálódtunk. Ő látta már formátlan csontjainkat is, és könyvében minden tagunk fel volt jegyezve, amikor még meg sem voltak.
Isten azt akarta, hogy az ember - a teremtés koronája - minden alacsonyabb rendű lényt megelőzően fejezze ki az Ő gondolatát és nyilatkoztassa ki dicsőségét. Az embernek azonban nem szabad istenítenie önmagát.
"Vígan énekelj az Úrnak... Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; Menjetek elébe vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, Tornácaiba dicséretekkel; Adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!" Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, És boruljatok le az ő szent hegyén; Mert szent az Úr, a mi Istenünk!" (Zsolt 100:1-4; 99:9). Isten állandóan munkálkodik. Fenntartja és szolgálatába állítja alkotásait. A természet
törvényei útján eszközeiként alkalmazza őket. Nem önműködőek. A természet munkája tanúsítja egy olyan lény tudatos jelenlétét és aktív szerepét, aki mindent akarata szerint működtet.
"Uram! örökké
160
Megmarad a te igéd a mennyben. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, Te erősítetted meg a földet, és áll az. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; Mert minden, ami van, tenéked szolgál." "Mind megteszi az Úr, amit akar: Az egekben és a földön, A vizekben és minden mélységben." Ő "parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; Törvényt szabott, és nem tér el attól" (Zsolt 119:89-91; 135:6; 148:5-6). A föld nem önmagában rejlő képesség folytán termi meg évről évre gyümölcsét, és
folytatja pályáját a nap körül. A Végtelen Lény keze szüntelenül vezérli ezt a bolygót. Folytonosan érvényesülő hatalma tartja a földet körforgásban. Istennek van gondja arra is, hogy a nap felkeljen az égen. Ő tárja ki a menny "ablakait", és ad esőt.
"Olyan havat ád, mint a gyapjú, És szórja a deret, mint a port." "Szavára víz-zúgás támad az égben, És felhők emelkednek fel a föld határairól; Villámlásokat készít az esőnek, És kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből" (Zsolt 147:16; Jer 10:13). Az Ő hatalma által virul a növényvilág, bújik ki minden levél, nyílik ki minden virág,
érik meg minden gyümölcs.
Nem lehet teljesen megérteni az emberi test működését, amely a legnagyobb koponyát is zavarba ejtő titkokat rejt magában. Nem azért ver a pulzus és követi egyik lélegzetvétel a másikat, mert egy valamikor elindított gépezet folytatja munkáját. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Az élő szervezetben dobogó szívet, a lüktető pulzust, az összes idegszálat és izmot a mindig jelenlevő Isten hatalma tartja rendszerben és működésben.
A Biblia tanúsítja, hogy Isten a magasságban - szent helyén - van, de nem tétlenül, hallgatagon és magányosan, hanem tízezerszer tízezer és ezerszer ezer szent lény veszi körül. Mind az Ő parancsára várnak. E hírvivőkön keresztül eleven kapcsolatot tart fenn birodalmának minden részével. Lelke által mindenütt jelen van. Lelke és az angyalok által szolgál az emberek fiainak.
A nyugtalan föld felett trónol az Úr; isteni tekintete előtt minden nyitva van; és a felséges és békés örökkévalóságból a legjobb belátása szerint kormányoz.
"Az embernek nincs hatalmában az ő útja, És egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!" "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből... Minden te utaidban megismered őt; Akkor ő igazgatja a te utaidat." "Az Úr szemmel tartja az Őt félőket, Az Ő kegyelmében bízókat, Hogy kimentse lelküket a halálból,És az éhségben is eltartsa őket."
161
"Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; Az emberek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." "Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene, s reménysége van az Úrban, az Ő Istenében." "A Te kegyelmeddel, oh Uram teljes e föld." Szereted "az igazságot és törvényt". Te vagy "e föld minden szélének És a messze tengernek bizodalma: Aki hegyeket épít erejével, Körül van övezve hatalommal; Aki lecsillapítja a tengerek zúgását... És a népek háborgását." "A napkelet és nyugot határait megörvendezteted! Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a nyomdokaidon kövérség fakad." "Az Úr megtámogat minden elesendőt, És felegyenesít minden meggörnyedtet. Mindenki szemei tereád vigyáznak, És te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, És megelégítesz minden élőt ingyen" (Jer 10:23; Péld 3:5; Zsolt 33:18-19; 36:8; 146:5; 119:64; 33:5; 65:5-7, 8, 11; 145:14-16).
Krisztus kinyilatkoztatta Isten személyiségét
Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus - az Atya "dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása" - személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához (Zsid 1:3; Jel 1:13).
Krisztus, a világ Világossága, istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva.
"Én és az Atya egy vagyunk" - mondta Krisztus (Jn 10:30). "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Mt 11:27).
Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog az Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott.
Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy - amennyire az ember szeme el tudja viselni - kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait.
162
Krisztus kinyilatkoztatta Istent a tanítványoknak
Tanulmányozzuk azokat a szavakat, amelyeket Krisztus a megfeszítése előtti estén a felházban mondott! Közeledett próbatételének órája, és vigasztalni akarta tanítványait, akikre olyan súlyos kísértés és próba várt.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek - mondta -, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek..."
"Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt."
"Uram, mutasd meg nékünk az Atyát - mondta Filep -, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat" (Jn 14:1-10).
A tanítványok még mindig nem értették azt, amit Istenhez való viszonyáról mondott Krisztus. Tanításai közül sok még mindig homályos volt előttük. Krisztus azt akarta, hogy világosabb és határozottabb ismeretük legyen Istenről.
"Ezeket példázatokban mondottam néktek - szólt Jézus -; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról" (Jn 16:25).
Amikor pünkösd napján a Szentlélek kiáradt a tanítványokra, jobban megértették azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus példázatokban mondott. Sok titokzatosnak tűnő tanítását fogták fel ekkor. De még mindig nem valósult meg teljesen, amit Krisztus nekik ígért. Megtudták Istenről mindazt, amit el tudtak hordozni, de Krisztus ígérete - hogy világosan megmutatja nekik az Atyát - még nem teljesedett. Sőt még ma sem. Istenismeretünk csak részleges és fogyatékos. Amikor a küzdelem véget ér, és az ember Krisztus Jézus az Atya előtt vállalja hűséges munkásait, akik egy bűnös világban bizonyságot tettek róla, akkor világosan látják azt, ami most még titok volt nekik.
Krisztus megdicsőült emberi mivoltát vitte fel magával a mennybe. Azoknak, akik befogadják Őt, hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek, és végül Isten is befogadhassa őket mint gyermekeit, hogy vele lakhassanak az egész örökkévalóságban. Ha ebben az életben hűségesek Istenhez, végül meglátják "az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). Mi más lehetne a mennyei boldogság, mint az, hogy Istent láthatjuk? Mi lehetne nagyobb öröm a Krisztus kegyelme által megmentett bűnösnek, mint az, hogy Isten arcát nézheti, és Atyaként ismerheti meg Őt?
A Szentírás világosan jelzi, milyen kapcsolat van Isten és Krisztus között, és éppen ilyen világosan mutatja be személyiségüket és egyéniségüket.
"Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időben szólott nékünk Fia által..., aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül:
163
"Én Fiam vagy te, Én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja, És ő lesz nékem Fiam?" (Zsid 1:1-5). János evangéliumának 17. fejezete - Krisztus tanítványaiért mondott imája - bemutatja
az Atya és a Fiú személyiségét, valamint a köztük levő egységet.
"Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:20-21).
A Krisztus és tanítványai közötti egység egyiküket sem fosztja meg egyéniségétől. Egyek szándékukban, érzületben, jellemben, de nem személyükben. Krisztus ugyanígy egy az Atyával.
Isten jelleme megnyilatkozott Krisztusban
Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen és jövevény volt a földön - a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.
"Fölkent engem az Úr - mondta, Hogy a szegényeknek örömöt mondjak; Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, Hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást," "A vakok szemeinek megnyílását," "Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét... Megvigasztaljak minden gyászolót" (Ésa 61:1; Lk 4:18; Ésa 61:2). "Szeressétek ellenségeiteket - parancsolja Jézus -, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai", "mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal." "Felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." "Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas" (Mt 5:44-45; Lk 6:35; Mt 5:45; Lk 6:36).
"A mi Istenünk nagy irgalmasságáért... Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; Hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára" (Lk 1:78-79).
164
A kereszt dicsősége
A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve csak ennyit tudunk mondani: "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).
A mi bűneinkért keresztre feszített Krisztus, a halálból feltámadt Krisztus, a mennybe szállt Krisztus - ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell.
Krisztus volt az
"Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:6-8).
"Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van" (Róm 8:34). "Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).
"Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.).
Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is a Krisztusban kapott Ajándékként gyönyörködhetünk. Ő teremtette a napot és a holdat. Az égboltot ékesítő csillagok közt egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy Ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon.
"Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk" (1Jn 3:1).
"Nem hallottak, és fülükbe sem jutott, Szem nem látott más Istent te kívüled, Aki így cselekszik azzal, aki őt várja" (És 64:3).
Az ismeret, amely átformál
Minden megmentett embernek meg kell ismernie Istent, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta. Ez az ismeret átalakítja a jellemet. Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át. Ez az erő Isten ereje.
"Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre" (2Kor 3:18).
Saját életéről a Megváltó ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait" (Jn 15:10). "Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:29). Amilyen Jézus volt emberi testben, Isten azt akarja, hogy követői is olyanok legyenek. Az Ő erejével olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt.
165
"Ezokáért - mondja Pál - meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3:14-19).
Mi "nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel" (Kol 1:9-11).
Ez az az ismeret, amelyet Isten felkínál nekünk, és ami mellett minden más hiábavaló és értéktelen.
36. A spekulatív ismeret veszélye
A tudományos kutatásokkal és vizsgálódásokkal járó egyik legnagyobb bűn, ha az emberi érvelésnek nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítunk, mint amit érdemel. Sokan megkísérlik a Teremtőt és műveit a saját tökéletlen tudományos ismeretük szerint megítélni. Isten természetét, tulajdonságait és kiváltságait próbálják meghatározni, és az Örökkévalóról alkotott spekulatív elméletekkel tetszelegnek maguknak. Azok, akik ilyen tanulmányt folytatnak, tiltott területre lépnek. Kutatásuk nem hoz értékes eredményeket, és csak lelkük veszélyére cselekszik azt.
Ősszüleink olyan tudásra vágytak, amit Isten visszatartott tőlük, és ez a vágyuk vitte őket bűnbe. E tudás megszerzésére törekedve elvesztettek mindent, amit érdemes volt birtokolni. Ha Ádám és Éva sohasem érintette volna a tiltott fát, Isten megismertette volna őket olyan dolgokkal, amelyek nem hordták magukon a bűn átkát; olyan dolgokkal, amelyek örökké tartó örömet adtak volna nekik. Azzal, hogy hallgattak a kísértőre, csak annyit nyertek, hogy megismerték a bűnt és a bűn következményeit. Engedetlensége miatt az emberiség elidegenedett Istentől, és a föld elszakadt a mennytől.
A tanulságot már mi magunk vonhatjuk le. Sátán olyan helyzetbe sodorta ősszüleinket, amire ma is csábítja az embert. Elárasztja tetszetős mesékkel a világot. Minden eszközzel, ami csak rendelkezésére áll, arra kísérti az embert, hogy találgatásokba bocsátkozzék Istenről. Így akarja megakadályozni az embert az üdvösséget hozó ismeret megszerzésében.
Panteista elméletek
Oktatási intézmények és egyházak ma olyan spiritiszta tanításokat honosítanak meg, amelyek aláássák az Isten és Igéje iránti hitet. Azt az elméletet, hogy Isten az egész természetet betöltő valóság, sok olyan ember is elfogadja, aki vallja, hogy hisz a Szentírásban. De bármilyen gyönyörű ruhába is öltöztessék, ez az elmélet mérhetetlenül veszélyes csalás. Hamis színben tünteti fel Istent, és meggyalázza hatalmas és fenséges voltát. Ez az elmélet nemcsak félrevezeti, de le is alacsonyítja az embert. Sötétség az éltető eleme, érzékiség a hatóköre. Aki elfogadja, az elszakad Istentől, és ez a bukott emberi természetnek pusztulást jelent.
Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak pedig, amely helyreállít bennünket, természtfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak egy olyan hatalom
166
van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek szívét. Ez a hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által lehet a bűntől megtisztulni. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és legyőzésére. Az Istenről alkotott spiritiszta elméletek Isten kegyelmét hatástalanítják. Ha Isten az egész természetet átható valóság, akkor Ő minden emberben lakik; és a szentség elnyerése érdekében az embernek csak növelnie kell az önmagában rejlő erőt.
Ebből logikusan az következik, hogy ezek az elméletek elsöprik az egész keresztény üdvrendet. Tagadják az engesztelés szükségességét, és az embert saját maga megváltójává teszik. Ezek az Istennel kapcsolatos elméletek hatástalanítják az Igét, és azok, akik elfogadják őket, abba a nagy veszélybe kerülnek, hogy végül az egész Bibliát mesének tekintik. Lehet, hogy az erényt jobbnak tartják, mint a vétket, de mivel Isten korlátlan uralmát kétségbe vonják, emberi erőben bíznak, ami Isten nélkül semmit sem ér. A pusztán emberi akaratban nincs igazi erő a bűn elvetésére és legyőzésére. A lélek védőbástyái leomlanak, és az embert semmi sem védi a bűnnel szemben. Ha egyszer Isten szavának és Lelkének korlátozásait elutasítják, nem tudni, hogy milyen mélyre süllyedhetnek.
"Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, És pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; Hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy." "A maga álnokságai fogják meg az istentelent, És a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg" (Péld 30:5-6; 5:22).
Isten titkainak kutatása
"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké" (5Móz 29:29). Azt kell tanulmányoznunk és megértenünk, amit Isten önmagáról Igéjében kinyilatkoztatott. De azon túl nem szabad keresgélnünk. A legnagyobb koponya addig terhelheti magát, amíg belefárad az Isten természetével kapcsolatos találgatásokba, de igyekezete nem jár eredménnyel. Ezt a problémát nem feladatunk megoldani. Egyetlen emberi értelem sem képes Istent felfogni. Senki se bocsátkozzék Isten természetével kapcsolatos spekulációkba. A hallgatás itt ékesszólás. A mindentudó Isten vitán felül áll.
Még az angyalok sem vehettek részt az Atya és a Fiú közötti tanácskozásban a megváltás tervének lefektetésekor. Emberi lények nem hatolhatnak a Magasságos Isten titkaiba. Mi olyan keveset tudunk Istenről, mint a kicsi gyermekek, de gyermeki módon szerethetjük Istent és engedelmeskedhetünk neki. A természetéről vagy előjogairól való találgatás helyett ügyeljünk azokra a szavakra, amelyeket Ő mondott:.
"Az Isten mélységét elérheted-é? Avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél; mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, És szélesebb a tengernél." "A bölcsesség hol található, És az értelemnek hol van a helye? Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, Az élők földén az nem található. A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;
167
A tenger azt mondja: én nálam sincsen. Színaranyért meg nem szerezhető, Ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze Ofir aranyával, Nem drága oniksszal, sem zafirral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, Aranyedényekért be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, Színarannyal sem mérhető össze. A bölcsesség honnan jő tehát, És hol van helye az értelemnek?... A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! Isten tudja annak útját, Ő ismeri annak helyét. Mert ő ellát a föld határira, Ő lát mindent az ég alatt... Mikor az esőnek határt szabott, És a mennydörgő villámoknak utat: Akkor látta és kijelentette azt, Megalapította és meg is vizsgálta azt. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, És az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 11:7-9; 28:12-28).
Sem a föld zugainak kutatásával nem leszünk okosabbak, sem azzal, hogy megpróbálunk Isten lényének titkaiba behatolni. A bölcsesség inkább Isten kinyilatkoztatásainak alázatos elfogadásában és az Ő akarata szerinti életben található.
A legértelmesebb emberek sem értik meg Jahve titkait, ahogy ezeket a természetben kinyilatkoztatta. Az ihletett Ige sok olyan kérdést vet fel, amit a legnagyobb tudós sem tud megválaszolni. Ezek a kérdések nem azért hangzottak el, hogy megválaszoljuk őket, hanem hogy felhívják figyelmünket Isten mélységes titkaira, és megtanítsanak bennünket arra, hogy bölcsességünknek határa van; hogy mindennapi életünk körül sok, halandó lények felfogóképességét meghaladó dolog van.
Kétkedő emberek azért nem hisznek Istenben, mert nem tudják felfogni azt a végtelen hatalmat, amely által kinyilatkoztatja magát. Istent azonban épp úgy kell elfogadni abból, amit nem nyilatkoztatott ki önmagáról, mint abból, ami a korlátolt megértésünk számára is megnyílt. Mind az isteni kinyilatkoztatásban, mind a természetben Isten adott olyan titkokat, amelyek hitünket igénylik. Ennek így kell lennie. Örökké kutathatunk, örökké érdeklődhetünk, mindig tanulhatunk, a végtelenség mégis megmarad.
Ki mérte meg markával a vizeket, És ki mértéklé az egeket arasszal, A föld porát ki foglalá mércébe, És a hegyeket ki tette körtefontra, És a halmokat a mérlegserpenyőbe? Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét,
168
És ki oktatta Őt, mint tanácsosa?... Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, És mint egy porszem a mérlegserpenyőben, Olyanoknak tekintetnek: Ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, És vada sem elég az áldozatra. Minden népek semmik Őelőtte, A semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. És kihez hasonlítjátok az Istent, És minő képet készítetek Őróla?... Hát nem tudjátok És nem hallottátok-é, Hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, Hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? Ki ül a föld kereksége fölött, Amelynek lakói mint sáskák előtte, Ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, És kifeszíti, mint a sátort, lakásra... Kihez hasonlíttok hát engem?... Szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, És lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, Mindnyáját nevén szólítja; Nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtetett az én utam az Úrtól, És ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é? És nem hallottad-é? Hogy örökkévaló Isten az Úr, Aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; Végére mehetetlen bölcsessége!" (Ésa 40:12-28) Azokból az ábrázolásokból, amelyeket a Szentlélek adott a prófétáknak, tanuljuk meg,
mily nagy is a mi Istenünk! Ésaiás próféta ezt írja:
"Uzzijá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim.
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve" (Ésa 6:1-7 - új prot. ford.).
"Nincs hozzád hasonló, Uram!
169
Nagy vagy és nagy a te neved A te hatalmadért! Ki ne félne tőled, nemzetek királya?" "Te ismered ülésemet és felkelésemet, Messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, Minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, Immár egészen érted azt, Uram! Elől és hátul körülzártál engem, És fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, Magasságos, nem érthetem azt" (Jer 10:6-7; Zsolt 139:1-6). "Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa" (Zsolt 147:5).
"Az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli" (Péld 5:21).
"Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a setétségben; és világosság lakozik vele" (Dán 2:22).
"Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit." "Kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert őtőle, őáltala és őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké" (ApCsel 15:18 Róm 11:34-36).
"Az örökkévaló királynak pedig", aki "halhatatlan, láthatatlan" "kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom" (1Tim 1:17; 6:16).
"Az ő fensége nem rettent-é meg titeket? A tőle való félelem nem száll-é rátok?" "Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!" "Van-é száma az ő sereginek, És kire nem kél fel az ő világossága?" "Nagy dolgokat cselekszik, Úgy hogy nem érthetjük. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek És a zuhogó zápornak: Szakadjatok! Minden ember kezét lepecsétli, Hogy megismerje minden halandó, Hogy az ő műve... S áttöri a borulatot az ő villáma. És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, Hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik, A föld kerekségének színén. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, Vagy áldásul juttatja azt. Vedd ezt füledbe...
170
Állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájuk az Isten, Hogy villanjon az ő felhőjének villáma? Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, Vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?... Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, Amely szilárd, mint az acéltükör? Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk... Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; De szél fut át rajta és kiderül. Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; Nagy az ő hatalma és ítélő ereje... Azért rettegjék őt az emberek." "Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, Aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;" "Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, És lábainak pora a felhő." "Nagy az Úr és igen dicséretes, És az ő nagysága megfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, S jelentgeti a te hatalmasságodat. A te méltóságod dicső fényéről, És csodálatos dolgaidról elmélkedem. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, És én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, És a te igazságodnak örvendeznek... Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, És áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak dicsőségéről szólnak, És a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, És az ő országának fényes dicsőségét. A te országod örökre fennálló ország, És a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre... Az Úr dicséretét beszélje ajkam, És az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké" (Jób 13:11; 22:12; 25:3; 37:4-23; Zsolt 113:5-6; Náh 1:3; Zsolt 145:3-21).
Ahogy egyre többet megtudunk Istenről, és arról, amik az Ő szemében vagyunk, félünk és remegünk Őelőtte. Tanuljon a ma embere azoknak a sorsából, akik az ősi időkben merészelték közzé tenni azt, amit Isten szentnek nyilvánított. Amikor az izraeliták ki merték nyitni a frigyládát Filiszteából való visszatérésekor, tiszteletlen vakmerőségükért Isten látványosan megbüntette őket.
171
Gondolkozzunk el az Uzzát sújtó büntetésen! Amikor Dávid uralkodása alatt a frigyládát Jeruzsálembe vitték, Uzza kinyújtotta kezét, hogy a frigyládát a helyén tartsa. Mivel érinteni merte Isten jelenlétének szimbólumát, azonnali halállal lakolt.
Amikor az égő bokornál Mózes nem ismerte fel, hogy Isten van jelen, és odament, hogy megnézze a csodálatos látványt, ezt a parancsot kapta: "Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld... Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert félt vala az Istenre tekinteni" (2Móz 3:5-6).
"Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla:
Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet, amelyen fekszel, néked adom és a te magodnak... És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam.
Jákób pedig felébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja" (1Móz 28:10-17).
Abban a pusztai sátorban és abban a templomban, amelyek Isten lakóhelyének szimbólumai voltak, egy helyiség Isten jelenlétének szentségét őrizte. A bejáratnál lévő, kérub-mintákkal átszőtt függönyt egyvalakinek a kivételével senkinek sem volt szabad felemelnie. A függöny felemelése és a szentek szentje szent titkába való hívatlan behatolás halált jelentett, mert a frigyládát betakaró fedél felett fénylett a Legszentebb Lény dicsősége, és meghalt az, aki arra a dicsőségre rátekintett. Az év egyetlen napján, a szentek szentjében végzendő szolgálatra kijelölt napon, a főpap remegve lépett Isten elé, miközben tömjénfüst takarta el szeme elől a dicsőséget. A templom egész területén minden hang elnémult. Egy pap sem szolgált az oltároknál. A hívek serege néma áhítatban meghajolva könyörgött Isten irgalmáért.
"Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).
"Az Úr az ő szent templomában, Hallgasson előtte az egész föld!" "Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, És magasságos ő minden nép felett. Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - Szent az!" "Az Úr trónja az egekben; Az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait." "Alátekintett az ő szentségének magaslatáról." "Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájok szívét,
172
És jól tudja minden tettöket." "Féljen az Úrtól mind az egész föld, Rettegjen tőle minden földi lakó" (Hab 2:20; Zsolt 99:1-3; 11:4; 102:20; 33:14-15; 8).
Az ember kutatással nem találja meg Istent. Senki se próbálja vakmerően felemelni azt a függönyt, amely eltakarja Isten dicsőségét. "Kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő utai!" (Róm 11:33). Irgalmának egyik bizonyítéka, hogy hatalmának rejteke van; mert annak a függönynek a felemelése, amely Isten jelenlétét rejti, egyenlő a halállal. Egy halandó ember sem hatolhat be abba a titokba, amelyben Isten lakik és cselekszik. Csak azt foghatjuk fel róla, amit Ő jónak lát kinyilatkoztatni. Az észnek tudomásul kell vennie, hogy van egy nála nagyobb tekintély. A szívnek és értelemnek meg kell hajolnia a nagy VAGYOK előtt.
37. A helyes és a helytelen nevelés
A gonoszság szellemi irányítója állandóan azon mesterkedik, hogy Isten Igéjéről emberek nézeteire terelje a figyelmet. Nem akarja, hogy meghalljuk Isten szavát: "Ez az út, ezen járjatok" (Ésa 30:21). Az elferdült, megromlott nevelés útján igyekszik a mennyei világosságot homályba borítani.
A filozófiai spekuláció és a tudományos kutatás, amelyben Isten nincs jelen, emberek ezreit teszi szkeptikussá. Azokat a következtetéseket, amelyekre tudós emberek tudományos vizsgálódásaik eredményeként eljutottak, korunk iskoláiban nagy gonddal tanítják és magyarázzák; eközben azt a benyomást keltik, hogy ha ezeknek a tudósoknak igazuk van, a Bibliának nem lehet igaza. Az emberi értelem számára tetszetős a szkepticizmus. Az ifjúságot - képzelete foglyul ejtésével - téves utakra vezeti az a függetlenség, amelyet a szkepticizmusban talál. Sátán pedig ujjong. Minden olyan magnak tápot ad, amely kételyt hint az ifjúság szívébe. Ezeket a magvakat növeli, gyümölcsözteti, és a hitetlenség csakhamar bő termést hoz.
Azért olyan veszélyes a fiatalok lelkébe a szkepticizmus magvait elhinteni, mert az emberi szív hajlik a rosszra. Mindaz, ami gyengíti Istenbe vetett hitét, egyszersmind elrabolja tőle a kísértés legyőzéséhez szükséges erőt is. Megfosztja a bűnnel szembeni egyetlen igazi védelemtől. Olyan iskolák kellenének, ahol az ifjúság megtanulja, hogy a nagyság Isten megdicsőítésében, azaz Isten jellemének a köznapi életben való bemutatásában áll. Igéjéből és műveiből meg kell ismernünk Istent, hogy életünk betölthesse a menny szándékát.
Hitetlen szerzők
Sokan úgy vélik, hogy a műveltség megszerzése érdekében tanulmányozniuk kell hitetlen szerzők írásait, mert azok a művek a gondolatok ragyogó gyöngyszemeit tartalmazzák. De kitől származnak ezek a gondolatok? Istentől, és csakis Istentől. Ő minden világosság forrása. Akkor miért vergődjünk át hitetlenek művei által tartalmazott tévedések tömegén néhány tudományos igazság kedvéért, amikor minden igazság rendelkezésünkre áll?
Hogy van az, hogy Isten kormányzatával harcban álló emberek olyan bölcsesség birtokába jutnak, amelyekről olykor bizonyságot tesznek? Maga Sátán is a mennyei csarnokokban tanult, és mind jónak, mind gonosznak ismerője. Összevegyíti az értékest a hitvánnyal, és így tudja elámítani az embert. S mivel Sátán mennyei fényruhát öltött magára, fogadjuk őt a világosság angyalaként? A kísértőnek megvannak a maga módszereivel
173
kiképzett, szellemével áthatott és munkája végzésére alkalmas ügynökei. És mi működjünk együtt velük? Fogadjuk műveiket a műveltség megszerzésének szükséges kellékeiként?
Ha a hitetlenek ragyogó elképzeléseinek megismerésére fordított időt és erőfeszítést Isten szava drága dolgainak tanulmányozásának szentelnék, emberek ezrei, akik most sötétségben és a halál árnyékában vesztegelnek, az élet Világosságának fényében örvendeznének.
Történelmi és teológiai tudomány
Sokan a keresztény szolgálatra való felkészüléshez nélkülözhetetlennek tartják történelmi és teológiai írások alapos ismeretének megszerzését. Úgy vélik, hogy ez az ismeret segítségükre lesz az evangélium tanításában. De az emberek véleményeinek fáradságos tanulmányozása inkább gyengíti, mint erősíti szolgálatukat. A történelem- és teológiatudomány vaskos köteteivel megtöltött könyvtárakat figyelve arra gondolok, hogy miért költsünk pénzt arra, ami nem kenyér. János evangéliumának hatodik fejezete többet mond, mint ami ezekben a könyvekben található. Krisztus így szól. "Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." "Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké." "Aki énbennem hisz, örök élete van annak." "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:35, 51, 47, 63).
A történelem tanulmányozását nem szabad teljes egészében elítélni. A szent történelem a prófétaiskolák egyik tantárgya volt. Azok a feljegyzések, amelyek megörökítik azt, hogy miként bánt Isten a nemzetekkel, Jahve lépéseit követik nyomon. Napjainkban is figyelnünk kell, hogyan bánik Isten a föld népeivel. A történelemben meg kell látnunk a próféciák beteljesedését; kutatnunk kell, mit tett a Gondviselés a nagy reformációs mozgalmakban, és meg kell értenünk az események folyamatát a nemzeteknek a nagy küzdelem végső csatájára való felsorakozásában.
Ez a kutatás világos, átfogó életszemléletet ad. Segít megérteni az élet viszonyulásait és összefüggéseit: azt, hogy milyen csodálatos kötelékek kapcsolnak bennünket a társadalom és a nemzetek nagy testvériségéhez, és milyen nagy veszteséget jelent mindenkinek egyetlen ember leigázása és lealjasítása is.
A történelem - közismert formájában - az emberek eredményeivel, hadi győzelmeivel, hatalomra és nagyságra jutásával foglalkozik. Az azonban szem elől vész, hogy Isten beleszól az emberek ügyeibe. Csak kevesen akarják meglátni Isten szándékának megvalósulását a nemzetek emelkedésében és bukásában.
A teológia - ahogy azt tanulni és tanítani szokás - jórészt megörökíti azt az emberi spekulációt, amely csak "elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel". Nagyon sokszor e sok könyv halomra gyűjtése mögött nem annyira az értelem és a lélek táplálásának vágya húzódik, hanem inkább a filozófusokkal és a teológusokkal való megismerkedés, a kereszténységet művelt kifejezésekkel és állításokkal való bemutatásának vágya.
Nem minden megírt könyv szolgálja a szent élet célját. Tanuljatok tőlem - mondta a nagy Tanító. "Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Tanuljatok tőlem szelídséget és alázatosságot! Az értelmi képességek fitogtatása nem segít azokkal a lelkekkel való foglalkozásban, akik az élet kenyerének nélkülözése miatt pusztulnak el. E könyvek tanulmányozásakor megengeditek, hogy azok töltsék be a Krisztustól megtanulandó gyakorlati leckék helyét. E tanulás nem eredményezi az emberek táplálását. Az a kutatás, amely annyira kimeríti az agyat, nem nagy sikerrel kecsegteti az embert a lelkekért való munkálkodásban.
174
A Megváltó azért jött, "hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse" (Lk 4:18). Tanításában a legegyszerűbb kifejezéseket és a legvilágosabb jelképeket használta Azt olvashatjuk, hogy "a nagy sokaság örömmel hallgatja vala őt" (Mk 12:37). Azoknak, akik korunkban igyekeznek Krisztus munkáját végezni, jobban meg kell ismerniük az Ő tanításait.
Az élő Isten szavai jelentik a legmagasabb iskolát. Akik az embereknek szolgálnak, azoknak az élet kenyeréből kell táplálkozniuk. Belőle lelki erőt merítenek. Így készülnek fel az emberiség minden rétegének való szolgálatra.
A klasszikusok
Fiatalok ezrei életük legszebb éveinek nagy részét a görög és a latin nyelv tanulásával töltik a főiskolákon és az egyetemeken. E tanulmányok folytatása közben értelmüket és lelküket a pogány irodalom ördögi gondolatvilága formálja, amely művek olvasása az általános nézet szerint e nyelvek tanulásának lényeges részét képezik.
A klasszikus irodalomban jártas emberek mondják, hogy "a görög tragédiák tele vannak vérfertőzéssel, gyilkossággal, kéjsóvár és bosszúszomjas isteneknek bemutatott emberáldozatokkal". Sokkal jobb volna a világnak, hogyha az ilyen forrásokból szerzett műveltséget felszámolnák. "Járhat-é valaki eleven szénen, hogy lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28). "Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). Elvárható-e akkor az ifjúságtól, hogy keresztény jellemet alakítsanak ki, ha műveltségüket az Isten törvényének elveivel szembehelyezkedők tanítása formálja?
A korlátokat lerázva és meggondolatlan szórakozásba, kicsapongásba és erkölcstelenségbe merülve utánozzák a tanulók azt, amit ezek a tanulmányok eléjük tárnak. Egyes életpályákon szükség van a görög és latin nyelv tudására. Némelyeknek meg kell tanulniuk ezeket a nyelveket. De a gyakorlati használatra szükséges ismeret elsajátítható a romlott és megrontó irodalom tanulása nélkül is.
A görög és latin nyelvre azonban nem sok embernek van szüksége.
A holt nyelvek tanulása legyen másodrendű, és kerüljön azoknak a tantárgyaknak a tanulása mögé, amelyek a test és értelem képességeinek helyes használatát tanítják! Ostobán járnak el azok a diákok, akik idejüket holt nyelvek, vagy bármilyen - gyakorlatban nem használható - ismeret elsajátítására vesztegetik el, és az élet gyakorlati feladataira való képzést elhanyagolják.
Mit visznek magukkal a diákok, amikor elhagyják az iskolát? Merre mennek? Mit tegyenek? Tudnak-e annyit, ami képessé teszi őket mások tanítására? Megtanultak-e jó apák és jó anyák lenni? Tudják-e bölcs tanítókként családjukat vezetni? Csak az a műveltség méltó erre az elnevezésre, amely képes férfiakat és nőket krisztusi jellemhez segíteni, amely alkalmassá teszi őket az élet felelősségeinek hordozására és családjuk vezetésére. Ez a műveltség nem a pogány klasszikusok tanulásával sajátítható el.
Izgalmas kiadványok
Napjaink népszerű kiadványainak nagy része tele van izgalmas történetekkel, amelyek az ifjúságot erkölcstelenségre nevelik és romlásba viszik. Vannak korban olyan fiatalok, akik - ami a bűn ismeretét illeti - már öregek. A történetek, amelyeket olvasnak, bűnre sarkallja őket. Képzeletben lejátsszák a leírt cselekményeket, mígnem látni akarják, hogyan követhetik el ugyanazt a büntetés elkerülésével.
A gyermekek élénk fantáziája valóságként éli meg a jövő elképzelt jeleneteit. Sokan megragadják a megjövendölt forradalmak és a törvény és önuralom korlátait szétromboló
175
cselekmények szellemét. Ha lehet, még e szenzációhajhász írók leírásában megjelenő bűntetteknél is súlyosabb bűnök elkövetésére sarkallja őket. Ezek a hatások rontják a társadalom erkölcsét, és szertehintik a törvénytelenség magvait. Senki se csodálkozzék azon, hogy ez a magvetés bűntettek aratását vonja maga után!
A regények, a sikamlós és izgalmas mesék aligha jelentenek kevésbé átkot az olvasóknak. A szerző talán azt állítja, hogy erkölcsi tanítást ad, és művébe végig belesző vallási nézeteket, de sokszor ezek csak arra jók, hogy leplezzék a mögöttük rejlő oktalanságot és értéktelenséget.
A világot elárasztják a csábító tévelygésektől hemzsegő könyvek. Az ifjúság igazságként fogad el olyan dolgokat, amelyeket a Biblia hazugságnak bélyegez. Szeretik és megragadják az ámítást, holott az romlásba viszi lelküket.
Vannak olyan regények, amelyekkel írójuk igazságot akar tanítani, vagy valamilyen nagy gonoszságot leleplezni. E művek némelyike jó munkát végzett. Ugyanakkor végtelen sokat ártanak is. Megállapításaik és gondosan megfogalmazott ábrázolásaik izgatják az olvasó képzeletét, és olyan gondolatok sorozatát keltik fel benne, amelyek súlyos veszélyt hordoznak magukban, különösen az ifjúság számára. A leírt jeleneteket gondolatban újra és újra átélik. Az ilyen olvasmányok alkalmatlanná teszik őket a hasznos munkára és a lelki életre. Aláássák a Biblia iránti érdeklődésüket. A mennyei dolgok nemigen kapnak helyet gondolatvilágukban. Amint képzeletüket a megrajzolt szennyes jelenetek foglalkoztatják, szenvedélyeik lángra gyúlnak, és a vége: bűn.
Még az a regény is káros, amely nem sugall erkölcstelenséget, és amely talán kiváló elveket akar tanítani. A mese iránti puszta érdeklődés kapkodó, felületes olvasáshoz szoktat. A logikus gondolkodásról viszont leszoktat, és a gyors felfogástól megfoszt; alkalmatlanná tesz a kötelesség és küldetés nagy problémáinak megfontolására.
A regény olvasása irtóztatóvá teszi az élet gyakorlati feladatait, mert csupán a szórakozás vágyát táplálja. Izgató, kábító erejénél fogva nem ritkán okoz mind szellemi, mind testi betegséget. Sok boldogtalan, elhanyagolt otthon, sok élethosszig tartó rokkant, sok tébolyda-lakó köszönheti sorsát a regényolvasás szokásának.
Sokszor kap hangsúlyt az a vélemény, hogy lássuk el az ifjúságot jobbféle regényekkel, és akkor eltereljük őket az érzéki vagy értéktelen irodalomtól. Ez olyan, mintha megpróbálnánk az iszákost azzal meggyógyítani, hogy whisky vagy pálinka helyett könnyebb szeszes italt adunk neki - például sört vagy almabort. Ezeknek a fogyasztása folyamatosan táplálja az erősebb izgatószerek utáni szomjukat. A részeges egyetlen biztonsága és a mértékletes ember egyetlen védelme a teljes önmegtartóztatás. Ugyanez a szabály igaz a regények kedvelőire is. Egyetlen védelmük a teljes önmegtartóztatás.
Mítoszok és tündérmesék
A gyermekek és az ifjúság nevelésében nagy helyet kapnak a koholt dolgok és elképzelt történetek. Ilyen jellegű könyveket használnak az iskolákban, és azok sok családban is megtalálhatók. Hogyan engedhetik meg keresztény szülők gyermekeiknek, hogy valótlanságokkal teli könyveket olvassanak? Amikor a gyermekek megkérdezik, hogy mit jelentenek a szüleik tanításával szöges ellentétben álló történetek, azt a választ kapják, hogy azok nem igazak Ez azonban nem küszöböli ki olvasásuk káros következményeit. E könyvekben foglalt eszmék megtévesztik a gyermekeket. Hamis képet festenek az életről; felkeltik és táplálják a valószerűtlen dolgok utáni vágyat.
Az ilyen könyvek nagy népszerűsége korunkban Sátán egyik ravasz cselszövése. Igyekszik elterelni mind idősek, mind fiatalok figyelmét a jellemépítés fontos munkájáról.
176
Félre akarja vezetni gyermekeinket azokkal a lélekromboló csalásokkal, amelyekkel elárasztja a világot. Ezért törekszik figyelmüket elterelni Isten Igéjéről, és így elzárni őket a védőpajzsul szolgáló igazságok megismerésétől.
Sohasem szabad a fiatalok kezébe olyan könyveket tenni, amelyek elferdítik az igazságot. Védjük gyermekeinket neveltetésük egész folyamán a bűn csíráinak bizonyuló eszméktől! Az érett korúak is nagyobb biztonságban lennének, ha semmi dolguk nem lenne ilyen könyvekkel; jóra befolyásoló példájukkal pedig sokkal könnyebben tudnák az ifjúságot a kísértéstől megőrizni.
Bőven van olyan olvasmány, ami valós, ami mennyei. Nem kell a tudásra szomjazóknak fertőzött forrásokból meríteniük. Az Úr ezt mondja:
"Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; És a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra... Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, Arra tanítottalak ma téged, igen, téged. Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, Tanácsokban és tudományban? Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: Hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek." "Bizonyságot állított Jákóbban, És törvényt rendelt Izraelben; Amelyek felől megparancsolta atyáinknak, Hogy megtanítsák azokra fiaikat." "A jövő nemzedéknek el is beszéljük az Úr dicséretét, Hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett." "Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, A fiak, akik születnek; És felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; Hogy Istenbe vessék reménységüket. "Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, És azzal semmi nem szerez bántást" (Péld 22:17-21; Zsolt 78:5, 4, 6-7; Péld 10:22).
Krisztus tanítása
Krisztus is feltárta az igazság alapelveit az evangéliumban. Tanítása útján ihatunk az Isten trónjáról áradó tiszta folyókból. Krisztus feltárhatott volna az embereknek minden korábbit túlszárnyaló tudományt, és háttérbe szoríthatott volna minden egyéb felfedezést. Felfedhetett volna titkot titok után, és az idők végéig e csodálatos kinyilatkoztatásokra összpontosíthatta volna az egymást követő generációk élénk és mélyen gondolkodó elméjét. De egy pillanatot sem akart elvenni a megváltás tudományának tanításából. Idejét, képességeit és életét csak eszköznek tekintette, és az ember megváltására használta. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett; és célját nem akarta szem elől veszíteni. Nem engedte, hogy ettől bármi is eltérítse.
Krisztus csak olyan tudományt tanított, amit hasznosítani lehet. Tanítása az emberek szükségleteire, helyzetére és a gyakorlati életre szorítkozott. Kíváncsiságukat, ami miatt fürkésző kérdésekkel fordultak hozzá, nem elégítette ki. De ezeket a kérdezéseket ünnepélyes, komoly, létfontosságú felhívások alkalmaivá tette. Azoknak, akik nagyon vágytak szakítani a tudás fájáról, felkínálta az élet fájának gyümölcsét. Az érdeklődők minden utat elzárva
177
találtak, csak azt nem, ami Istenhez vezet. Minden forráson pecsét volt, kivéve az örök élet forrását.
Megváltónk nem biztatott senkit sem arra, hogy járjon kora rabbinikus iskoláiba, mert nem akarta, hogy lelküket megrontsák a szüntelenül hajtogatott: "azt mondják" vagy "azt mondták". Miért magasztalnánk bölcsességként emberek megbízhatatlan szavait, amikor nagyobb és biztos bölcsesség áll rendelkezésünkre?
Az, amit az örökkévaló dolgokból és az emberi gyengeségből láttam, nagy hatást tett rám, és munkámra is befolyással volt. Semmi dicséretre vagy dicsőítésre méltót nem látok az emberben. Semmi okot a világi bölcsesség szerinti és az úgynevezett nagy emberek nézeteiben való bizalomra, és e nézetek magasztalására. Hogyan lehetnek helyes fogalmaik Isten szándékairól és utairól azoknak, akiknek nincs mennyei világosságuk? Vagy teljesen tagadják Istent, és nem vesznek tudomást létezéséről, vagy saját véges fogalmaik szerint írják körül hatalmát.
Válasszuk inkább azt, hogy Istentől tanulunk, aki a mennyet és a földet teremtette; tőle, aki rendszerbe fogta az ég csillagait, és elrendelte a nap és a hold feladatát!
Helyes, ha az ifjúság úgy érzi, hogy a legmagasabb fokra kell fejlesztenie értelmi képességeit. Nem akarjuk korlátozni azt a művelődést, aminek Isten nem szabott határt. De tudásunk nem ér semmit, ha nem hasznosítjuk azt Isten dicsőségére és az emberiség javára.
Nem helyes elménket olyan ismeretekkel teletömni, amelyek nagy szorgalmat igényelnek, de a gyakorlati életben semmi hasznuk nincs. Ez a tanulás csak veszteség a tanulónak, mert csökkenti a vágyát és a kedvét olyan dolgok tanulására, amelyek hasznossá teszik és kötelességeinek betöltésére képesítik. A gyakorlati nevelés sokkal többet ér, mint pusztán elméletek alkotása. A tudás nem elég egymagában. Tudnunk kell azt is, hogy ismereteinket miként alkalmazzuk.
Az időt, az anyagi eszközöket és a tanulást, amelyeket oly sokan többé-kevésbé haszontalan művelődésre fordítanak, olyan műveltség elsajátításának kellene szentelni, amely az élet felelősségeinek hordozására alkalmas gyakorlati embereket farag belőlük. Az ilyen nevelésnek van igazán értéke.
Olyan tudásra van szükség, amely élénkíti az értelmet, erősíti a lelket; és jobb emberekké formálja az embert. A szív művelése sokkal fontosabb, mint a pusztán könyvből való tanulás. Kívánatos, sőt nélkülözhetetlen megismerni a világot, amelyben élünk; de ha az örökkévalóságot kihagyjuk számításunkból, olyan mulasztást követünk el, amelyet soha nem tudunk helyrehozni.
A tanuló minden képességét ismeretszerzésnek szentelheti; de ha nem ismeri Istent, ha nem engedelmeskedik a saját létét szabályozó törvényeknek, tönkreteszi önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől és önuralmától. Nem tudja helyesen megítélni az őt legjobban érintő dolgokat. Könnyelműen és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Mivel nem él helyes elvek szerint, tönkreteszi földi életét, és elveszíti az eljövendőt.
Ha az ifjúság meglátná saját gyengeségét, Istenben keresné erejét. Ha tőle igyekszik tanulni, bölcsességet merít Isten bölcsességéből, és élete áldásban gyümölcsözik a világ számára. De ha pusztán evilági és spekulatív dolgok tanulásával köti le értelmét, elkülönül Istentől, és elveszti mindazt, ami az életet gazdaggá teszi.
178
38. Az igazi ismeret keresésének fontossága
Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak kockán a nagy küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk. Nem ismerjük fel eléggé, milyen értékesek Isten Igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról.
A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében, eltorzította gondolkodását, megrontotta képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről támadó kísértésekre, és lába észrevétlenül a bűn útjára lép.
Miként az értünk hozott áldozat tökéletes volt, a bűn szennyétől való megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. Isten törvénye semmiféle gonosz cselekedetre nem ad mentséget; egyetlen bűn sem menekül meg a kárhoztatásától. Az evangélium etikája a tökéletességnek csak egyetlen normáját ismeri el: és ez Isten tökéletes jelleme. Krisztus élete a törvény minden előírásának tökéletes betöltése volt. Ő mondta: "Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." Az Ő példáját kell követnünk az engedelmességben és a szolgálatban. Szívünket csak Isten tudja megújítani. "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből." De ugyanakkor ezt is mondja: "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Jn 15:10; Fil 2:13, 12).
A munka, amely megfontolást igényel
Gyenge és csupán időnkénti próbálkozással nem tehetjük jóvá hibáinkat, és viselkedésünkben sem következhet be javulás. A jellemépítés nem egy nap, sem pedig egy év, hanem egy egész élet munkája. Énünk legyőzéséért, a szentségért és a mennyért élethossziglan tart a küzdelem. Szakadatlan igyekezet és állandó munka nélkül nem juthatunk előbbre az Isten szerinti élet útján, és nem nyerhetjük el a győzelmi koronát.
Hogy az ember nagyon magasról süllyedt le, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy olyan sokba kerül oda visszajutni. A visszaút lépésről lépésre és óráról órára vívott kemény küzdelemmel tehető csak meg. Egy elhamarkodott, óvatlan lépéssel egyetlen pillanat alatt a gonosz hatalmába kerülhetünk; de hogy letépjük bilincseit, és szentebb életre jussunk, kevés ahhoz egy pillanat. Az elhatározás megszülethetett, a munka elkezdődhetett, de bevégzése erőfeszítést, időt, kitartást, türelmet és áldozatot követel.
Ne az érzéseink sugallatára cselekedjünk! Minden pillanatban résen kell lennünk. A kísértések pergőtüzében szilárdan kell megállnunk, különben elbukunk. Azt a munkát, amit életünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként könyvelhetjük el.
Pál apostol élete énjével vívott szakadatlan küzdelem volt. "Naponként halál révén állok" (1Kor 15:31) - mondta. Akarata és vágyai nap mint nap összeütközésbe kerültek feladataival és Isten akaratával Saját hajlamai helyett azonban Isten akaratát követte, ha ez természetének megfeszítésével járt is.
Amikor küzdelmes élete végén visszapillantott harcaira és győzelmeire, el tudta mondani: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró" (2Tim 4:7-8).
A keresztény élet harc és menetelés. Ebben a csatában nem lehet lazítani. Állandó és kitartó erőfeszítéseket kell tenni. Csak szakadatlan igyekezet árán arathatunk győzelmet
179
győzelemre. Sátán kísértésein. A keresztény feddhetetlenségre törhetetlen igyekezettel kell eljutnunk, és azt megfeszített akarattal őriznünk.
Kemény, kitartó erőfeszítés nélkül senki sem jut magasabbra. Mindenkinek meg kell küzdenie az eredményért. Senki más nem vívhatja meg a mi csatánkat. Egyénileg vagyunk felelősek a harc kimeneteléért. Ha Noé, Jób és Dániel ma élne, a saját igaz életükkel még ők sem menthetnék meg sem fiukat, sem leányukat.
A legfontosabb tudomány
A kereszténység tudománya annyival mélyebb, szélesebb, magasabb, mint bármely emberi tudomány, amennyivel magasabb a menny a földnél. Ennek a tudománynak mestereivé kell válnunk. Értelmünket fegyelmezni, művelni, képezni kell, mert az Istenért végzett szolgálat módszerei nincsenek összhangban a természetes emberi hajlamokkal. Meg kell szabadulnunk jellemünk öröklött és szerzett rossz vonásaitól. Az embernek sokszor félre kell tennie azt, amit egy életen át tanult és gyakorolt, hogy Krisztus iskolájában tanulhasson. Szívünket rá kell nevelni a kegyes életben való állhatatosságra. A kísértések elutasítására képes gondolkozáshoz kell hozzászoktatni magunkat. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit - amelyek felérnek az égig, és átfogják az egész örökkévalóságot - a hétköznapi életünkre gyakorolt hatásából kell megértenünk. Minden tettünk, minden szavunk, minden gondolatunk alkalmazkodjék ezekhez az elvekhez! Hozzunk mindent Krisztussal összhangba, és rendeljünk mindent uralma alá!
A Szentlélek drága ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorság, állhatatosság, szelídség, hit, Isten megmentő hatalmába vetett rendíthetetlen bizalom - éveken át nyert tapasztalatok gyümölcsei. Isten gyermekei szent igyekezettel, az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodással pecsételik meg sorsukat.
Nincs vesztegetni való idő
Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, hogy kegyelmi időnk milyen hamar zárul le. A leghosszabb élet is arasznyi csupán; nem tudjuk, hogy a halál nyilai milyen hamar találnak szíven. Nem tudjuk, milyen hamar kell búcsút vennünk a világtól és mindentől, ami hozzá tapad. Előttünk terjeszkedik az örökkévalóság. A függöny nemsokára felgördül. Csak néhány rövid év, és minden élő felett elhangzik ez az ítélet:
"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; ...és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jel 22:11).
Elkészültünk-e vajon? Megismertük-e Istent, a menny Urát, a Törvényadót és Jézus Krisztust, akit Isten elküldött képviselőjeként a világra?
Ha életünk véget ér, és munkánk lezárul, el tudjuk-e mondani azt, amit példaképünk, Krisztus mondott:
"Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál... Megjelentettem a te nevedet" (Jn 17:4-6).
Isten angyalai el akarják terelni figyelmünket önmagunkról és a földi dolgokról. Ne hagyjuk, hogy hiába fáradozzanak!
A lazasághoz szokott gondolkozáson változtatni kell. "Felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen
180
szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1:13-16).
Gondolatainkat Istenre kell összpontosítanunk. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk a természetes szív bűnös hajlamainak legyőzésére! Igyekezetünknek, önmegtagadásunknak és kitartásunknak arányban kell állnia annak a célnak végtelen értékével, ami felé törekszünk! Csak akkor nyerjük el az élet koronáját, ha úgy győzünk, ahogy Krisztus győzött.
Az önmegtagadás szükségessége
Az embert az a nagy veszély fenyegeti, hogy önmagát becsapva önelégült lesz, és így elkülönül Istentől, az erő Forrásától. Ösztönös tulajdonságaink - hacsak a Szentlélek nem teszi helyre őket - magukban hordják az erkölcsi halál csíráit. Az Istennel való élő kapcsolat nélkül nem tudjuk kivédeni önző énünk, önszeretetünk megszenteletlen hatásait, és legyőzni a kísértéseket.
Ahhoz, hogy Krisztus segíthessen nekünk, fel kell ismernünk ínségünket, és meg kell ismernünk önmagunkat. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Csak akkor ragadjuk meg Isten hatalmát, ha belátjuk, hogy tehetetlenek vagyunk, és cseppet sem bízunk önmagunkban.
Nemcsak a keresztény élet kezdetén kell megtagadnunk énünket. A menny felé tett minden lépésünknél újra és újra ezt kell tennünk.
Minden jó cselekedetünk rajtunk kívül álló hatalom függvénye, ezért kitartóan Istenre kell támaszkodnunk, bűneinket mindig őszintén megvallanunk, és lelkünket előtte megaláznunk. Veszedelmek leselkednek ránk; és csak akkor vagyunk biztonságban, ha gyengeségünket érezve hittel hatalmas Szabadítónkba kapaszkodunk.
Krisztus az igazi ismeret Kútfeje
El kell fordulnunk ezernyi dologtól, ami figyelmünket igényli. Vannak dolgok, amelyek időnket fecsérlik, és érdeklődésünket felkeltik, de semmit sem nyújtanak. Legfőbb érdekeink éppen azt a koncentrált figyelmet és energiát követelik meg, amelyet oly sokszor viszonylag jelentéktelen dolgokra fordítunk.
Új elméletek elfogadása nem jelenti egyben lelkünk megújulását is. Ha meg is ismerünk fontos tényeket és elméleteket, gyakorlati alkalmazásuk nélkül nem sok hasznunk van belőlük. Éreznünk kell, hogy kötelességünk lelkünknek olyan táplálékot adni, amely lelki életre serkent és buzdít.
"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, És szívből törekszel értelemre... Ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, És úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, Akkor megérted, mi az Úr félelme, És rájössz, mi az istenismeret... Majd megérted, mi az igazság és a törvény, A becsületesség és az igazán jó út. Bölcsesség költözik szívedbe, És az ismeret gyönyörködteti lelked. Megfontolás őrködik feletted, Értelem oltalmaz téged." A bölcsesség "élet fája... azoknak, Akik megragadják,
181
És akik rá támaszkodnak, boldogok" (Péld 2:2-11; 3:18 - új prot. ford.).
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést: "Mi az igazság - az igazság, amelyet becsülnünk, szeretnünk, tisztelnünk és követnünk kell?" A tudomány fanatikusainak istenkeresése sikertelen és csüggesztő. Ezt a kérdést kellene feltenniük: "Mi az az igazság, amely üdvösséghez vezet?"
"Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől?" - ez a legfontosabb kérdés. Elfogadjátok-e Őt személyes Megváltónak? Akik elfogadják Krisztust, azoknak Ő hatalmad ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek.
Krisztus olyan módon nyilatkoztatta ki Istent a tanítványoknak, hogy szívükben különleges munkát végzett. Ugyanezt akarja cselekedni a mi szívünkben is. Sokan, akik az elméleteknek túl sok figyelmet szentelnek, szem elől veszítik a Megváltó példájának élő hatalmát. Szem elől veszítik Őt, az alázatos, önmegtagadó munkást. Pedig Krisztusra kellene figyelniük. Naponta újólag tudatosítanunk kellene jelenlétét. Pontosabban kellene követnünk az önmegtagadásban és önfeláldozásban megmutatott krisztusi példát.
Pálnak arra a tapasztalatára van szükségünk, amelyről így írt: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal 2:20).
Minden mennyei és földi értéknél nagyobb súlya van annak, ha jellemünkben meglátszik, hogy ismerjük Istent és Jézus Krisztust. Ez a legmagasabb műveltség. Ez az a kulcs, amely a mennyei város kapuit nyitja. Isten azt akarja, hogy mindazoknak, akik azonosulnak Krisztussal, ilyen ismeretük legyen.
39. Isten Igéjéből merített ismeret
Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet.
Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában.
A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy ellen tudnak állni a kísértéseknek.
Tanítsák meg és írják le az emberek a Szentírás becses dolgait! Gondolataikat, képességeiket, szellemi erejük legjavát szenteljék Isten gondolatainak tanulmányozására! Ne az emberi feltevésekből kialakított filozófiát tanulmányozzák, hanem annak a filozófiáját, aki az igazság! Nincs olyan irodalmi alkotás, amelynek értéke hasonlítható lenne hozzá.
182
A földies gondolkozású embernek nem szerez örömet az Isten Igéje feletti elmélkedés; de a Szentlélek által megújított értelem számára mennyei szépség és égi fény sugárzik a szent lapokról. Ami a földies gondolkozású embernek kietlen pusztaság, a lelki ember előtt élő vízfolyások földjévé válik.
Azt az ismeretet, amit Isten az Igében önmagáról kinyilatkoztatott, tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mihelyt értelmük nyiladozni kezd, meg kell ismerniük Jézus nevét és életét. Legelőször azt kell megtanítani nekik, hogy Isten az Atyjuk. Az első olyan dolog, amit gyakoroltatni kell velük: a szeretetből való engedelmesség. Tisztelettel és szeretettel olvassunk és ismételgessünk nekik Isten Igéjéből számukra érthető és érdeklődésük felkeltésére alkalmas részeket. Mindenekelőtt pedig ismerjék meg Isten Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és azt a csodálatos igazságot, amire ez a szeretet tanít:
"Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1Jn 4:11).
Tegye az ifjúság Isten Szavát szellemi és lelki táplálékává! Legyen Krisztus keresztje minden nevelés tudománya, minden tanítás és tanulás súlypontja! Tegye azt a gyakorlati élet napi tapasztalatává! Így lesz a Megváltó az ifjúság mindennapi társa és barátja. Így ejti foglyul minden gondolatát, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Akkor Pál apostollal együtt elmondhatják:
"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6:14).
Így hit által megismerik Istent, és ismeretük tapasztalaton alapul, mert saját maguk győződtek meg Isten Igéjének gyakorlati, és ígéreteinek igaz voltáról. Megízlelték és megtudták, hogy jó az Úr.
János, a szeretett apostol, aki saját tapasztalatából jutott erre az ismeretre, tanúsítani tudta:
"Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről (és az élet megjelent, és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala, és megjelent nékünk), amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal" (1Jn 1:1-3).
Mindenki saját tapasztalatából győződhet meg arról, "hogy az Isten igaz" (Jn 3:33). Bizonyságot tehet arról, amit ő maga látott, hallott és megérzett Krisztus hatalmából. Tanúsítani tudja:
"Segítségre volt szükségem, és azt megtaláltam Jézusban. Ő minden hiányomat pótolta, lelki éhségemet kielégítette. A Biblia számomra Krisztus kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert Ő az én Megváltóm. Hiszek a Bibliában, mert belőle Isten szól a lelkemhez."
Aki személyes tapasztalatból ismerte meg Istent és Igéjét, az felkészült a természettudomány tanulmányozására. Krisztusról ezt olvassuk: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). A bűnbeesés előtt Ádámot és Évát az Édenben tiszta és csodálatosan szép fény vette körül - Isten világossága. Ez a világosság fénnyel árasztott el mindent, amihez közeledtek. Nem volt homályos az a kép, amit Isten jelleméről és műveiről kaptak. De amikor engedtek a kísértőnek, a fény eltávozott tőlük. Amikor elvesztették a szentség öltözékét, elvesztették azt a fényt is, amely megvilágította a természetet. Többé nem tudtak belőle helyesen olvasni. Nem ismerték fel Isten jellemét a műveiből. Így ma sem tudja az ember magától megfejteni azt, amit a természet tanít. Az isteni bölcsesség irányítása nélkül a természet Istene fölé magasztalja a természetet és a természet törvényeit. Ez az oka annak, hogy a tudománnyal kapcsolatos emberi elgondolások olyan
183
sokszor ellentmondanak Isten Igéje tanításainak. De azoknak, akik befogadják Krisztus életének fényét, a természet ismét fénybe öltözik. A keresztről sugárzó fényben helyesen tudjuk értelmezni azt, amire a természet tanít.
Aki személyes tapasztalatból ismeri Istent és Igéjét, az szilárdan hisz a Szentírás isteni eredetében. Megbizonyosodott arról, hogy Isten Igéje igazság, és tudja, hogy az igazság sohasem mondhat ellent önmagának. Nem teszi a Bibliát próbára a tudomány emberi fogalmai szerint; ezeket a fogalmakat méri a csalhatatlan mércéhez. Tudja, hogy az igazi tudományban semmi sem lehet ellentétben az Ige tanításával. Ha mindkettőt jól értjük, összhangot találunk közöttük, mivel mindkettőnek ugyanaz a Szerzője. Ami az úgynevezett tudomány tanításában Isten Szava bizonyságtevésének ellentmond, az csupán emberi feltevés.
Az ilyen tanulónak a tudományos kutatások a gondolkozás és tájékozódás roppant terét nyitják meg. Amikor a természet dolgait szemléli, az igazságot új megvilágításban látja. A természet könyve és az írott ige fényt vet egymásra. Isten jelleméről és a műveiben alkalmazott törvényekről adott tanításában mindkettő jobban megismerteti Istennel.
A zsoltáríró tapasztalata mindenkinek a tapasztalata is lehet, ha felfogja a természet és a kinyilatkoztatás által küldött mennyei üzenetet. A zsoltáros ezt mondja:
"Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, A te kezednek műveiben örvendezem." "Uram, az égig ér a te kegyelmességed; A te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; Ítéleteid, mint a nagy mélységek..." "Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek... Megitatod őket gyönyörűséged folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; A te világosságod által látunk világosságot." "Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen, Akik az Úr törvényében járnak, Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, És teljes szívből keresik őt." "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő utát, Ha nem a te beszédednek megtartása által?" "Az igazság útját választottam; A te ítéleteid forognak előttem." "Szívembe rejtettem a te beszédedet, Hogy ne vétkezzem ellened." "És tágas téren járok, Mert a te határozataidat keresem." "Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem A te törvényednek csodálatos voltát." "A te bizonyságaid én gyönyörűségem, És én tanácsadóim." "A te szádnak törvénye jobb nékem, Mint sok ezer arany és ezüst." "Mely igen szeretem a te törvényedet, Egész napestig arról gondolkodom!" "Csodálatosak a te bizonyságaid,
184
Azért az én lelkem megőrzi azokat." "Ének volt rám nézve minden parancsolatod Bujdosásomnak hajlékában." "Felettébb tiszta a te beszéded, És a te szolgád szereti azt." "A te igédnek summája igazság, És a te igazságod ítélete mind örökkévaló." "Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, És a te ítéleteid segítsenek rajtam!" "A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, És nincs bántódásuk." "Várom a te szabadításodat, oh Uram! És a te parancsolataidat cselekszem. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, És azokat igen szeretem." "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, És oktatja az együgyűeket." "Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal. Mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, Mert a te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, Mert vigyázok a te határozataidra." "A te határozataidból leszek értelmes, Gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét." "A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, Mert szívemnek örömei azok" (Zsolt 92:5; 36:6-7; 36:8-10; 119:1-2, 9, 30, 11, 45, 18, 24, 72, 97, 129, 54, 140, 160, 175, 165-167, 130, 98-100, 104, 111).
Világosabb kinyilatkoztatások Istenről
Az a kiváltságunk, hogy egyre világosabb kinyilatkoztatást kérhetünk és kaphatunk Isten jelleméről. Amikor Mózes így imádkozott: "Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet", az Úr nem dorgálta meg, hanem meghallgatta imáját. Ezt mondta szolgájának: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét" (2Móz 33:18-19).
A bűn az, ami elhomályosítja értelmünket, és ami csökkenti tisztánlátásunkat. Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogva megvilágítja az Igét, és miközben visszaverődik a természet arcáról, egyre jobban megmutatja, hogy Ő "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6).
Az Ő fényében meglátjuk a világosságot, és értelmünk, szívünk és lelkünk az Ő szentségének hasonlatosságára formálódik.
Csodálatos lehetőségeik vannak azoknak, akik megragadják az Isten Igéjében feltáruló mennyei ígéreteket. Az igazság végtelen terei és hatalmas erőforrások nyílnak meg előttük. Dicsőséges dolgok várnak kinyilatkoztatásra. Nem is sejtett kiváltságokat és kötelességeket ismernek meg a Bibliából. Akik az alázatos engedelmesség útján járva betöltik Isten szándékát, azok egyre jobban megismerik Isten titkait.
185
Tekintse a tanuló a Bibliát kalauzának, és képviselje szilárdan elveit, akkor a lehető legmagasabbra tűzheti a célt! Minden emberi filozófia, amelyben Isten nem minden mindenekben, zűrzavarhoz és szégyenhez vezet. De az a drága hit, amelyre Isten ihlet, erőt ad és nemes jellemet terem. Miközben Isten jóságáról, irgalmáról és szeretetéről elmélkedünk, mindjobban megértjük az igazságot, és még inkább vágyunk a szentségre és szívünk és gondolatvilágunk tisztaságára. És lelkünket, ha szent gondolatok tiszta légkörében él, átformálja az igekutatás - az Istennel való kapcsolat által. Az igazság olyan mérhetetlen és messzeható, olyan mély és széles, hogy az ént szem elől veszítjük. Szívünk elcsendesül, és megtanulunk alázatosak, kedvesek lenni és szeretni.
A szentség és az engedelmesség gyarapítja természetes képességeinket. Az élet Igéjének kutatása elmélyíti, serkenti és nemesíti a tanulók gondolkodását. Ha Dánielhez hasonlóan Isten Igéjének hallgatói és cselekvői lesznek, akkor a tudomány minden ágában fejlődhetnek. Tiszta lelkűek lévén erős lelkűekké is válnak. Minden értelmi képességük megélénkül. Olyan műveltségre és fegyelmezettségre tesznek szert, hogy mindenki, aki hatáskörükben van, megláthatja, mivé lehet és mire képes az ember, ha a bölcsesség és hatalom Istenével közösségben van.
Tanulás az örökkévalóságban
Földi életünk felkészülés az örök életre. Az itt elkezdődött tanulás nem fejeződik be ebben az életben, hanem az egész örökkévalóságon át tart - mindig folyik, és soha nem lesz vége. Egyre jobban kitárulkozik a megváltás tervében rejlő isteni bölcsesség és szeretet. A Megváltó, miközben gyermekeit az élő vizek forrásaihoz vezeti, az ismeret bőséges tárházát nyitja meg. Isten csodálatos művei, a világegyetem teremtésében és fenntartásában megmutatkozó hatalma napról napra új szépségben tárul fel. Az Isten trónjáról sugárzó fényben titkok tűnnek el, és az ember elcsodálkozik azoknak a dolgoknak egyszerűségén, amelyeket soha azelőtt nem értett meg.
Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretünk, akkor pedig úgy fogunk ismerni, ahogyan minket is megismert az Isten.
Isten szolgájának szükséglete
"Jöjj fel hozzám a hegyre."
40. Segítség a hétköznapokban
Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond.
A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha ember nem szólt úgy, mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha ember nem élt úgy, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből fakadtak.
Jellemünk és az, ahogy élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről, ismernünk kell tapasztalatból ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a
186
saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat egy kétkedő világban. Ha lelkeket akarunk a rohanó árból kimenteni, nekünk magunknak kell erősen állnunk a Sziklán: Krisztus Jézuson.
A kereszténység jelvénye nem külső jel: nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény.
A próbák fegyelmező ereje
Az ilyen élet és befolyás minden lépésnél erőfeszítést, önfeláldozást és önfegyelmet igényel. Sokan azért csüggednek el olyan könnyen kereszténységük gyakorlásakor, mert ezt nem értik. Sokan, akik őszintén Isten szolgálatára szentelődtek, meglepődnek és csalódnak, amikor soha addig nem tapasztalt akadályokkal, próbákkal és tanácstalansággal szembesülnek. Krisztusi jellem és az Úr szolgálatára való alkalmasság elnyeréséért könyörögnek, és ugyanakkor a körülményeik mintha minden rossz tulajdonságukat elő akarnák csalni. Olyan hibák mutatkoznak meg, amelyeknek létezéséről még csak sejtelmük sem volt. Az ősi Izraelhez hasonlóan kérdezik: "Ha az Úr vezet minket, miért érnek minket ezek a dolgok?"
Pontosan azért esnek meg ezek velük, mert Isten vezeti őket. A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmező eszközei - a sikernek Isten által megszabott feltételei. Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket, mint ők maguk. Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg, amelyek helyesen irányítva használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak.
Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem vet kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.
A fazekas veszi az anyagot, és kedve szerint formálja. Gyúrja és dagasztja. Széthasítja és összenyomja. Megnedvesíti, azután megszárítja. Majd egy darabig hozzá sem nyúl. Amikor már teljesen képlékeny, újra munkába veszi, és edényt készít belőle. Megformázza, és a korongon kiigazítja és csiszolja. Megszárítja a napon, és kiégeti a kemencében. Így lesz használható edény. Így akar a nagy Mester is bennünket alakítani és formálni. Mint az agyag a fazekas kezében, úgy vagyunk mi is az Ő kezében. Ne próbáljuk mi végezni a fazekas munkáját! A mi részünk: engedni, hogy a nagy Mester formáljon bennünket.
"Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek" (1Pt 4:12-13).
187
A kalitkába zárt madár teljes napvilágnál és más zenei hangok hallatán nem énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki. Megtanul itt is egy dallamfoszlányt, ott is egy trillát, de sohasem önálló, teljes dallamot. Ha azonban a gazda letakarja a kalitkát, és olyan helyre teszi, ahol a madár csak azt az éneket hallja, amit neki kell megtanulnia, a sötétben újra meg újra megpróbálkozik vele, míg végül megtanulja, és aztán rázendít a teljes melódiára. Attól kezdve a világosságban is mindig el tudja azt a dallamot énekelni. Isten is így bánik gyermekeivel. Van egy ének, amit meg akar tanítani nekünk, és ha a szenvedések sötétjében megtanuljuk azt, azután már mindig el tudjuk énekelni.
Sokan elégedetlenek foglalkozásukkal. Talán a környezetüket is kellemetlennek tartják; idejüket középszerű munka köti le, pedig úgy érzik, hogy nagyobb felelősség hordozására is képesek lennének. Sokszor úgy tűnik, hogy senki sem értékeli igyekezetüket; munkájukat eredménytelennek, a jövőt bizonytalannak látják.
Ha nem is mi választottuk azt a munkát, amit végeznünk kell, fogadjuk el azt úgy, hogy azt Isten választotta részünkre. Ha tetszik, ha nem, el kell végeznünk azt a munkát, ami éppen ránk vár. "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy" (Préd 9:12).
Ha az Úr Ninivébe akar velünk üzenetet küldeni, megvan az oka rá, és nem tetszik neki, ha Joppéba vagy Kapernaumba megyünk. Éppen ott, ahova küld, lehet valakinek szüksége arra a segítségre, amit mi tudunk nyújtani. Aki Filepet az etiópiai komornyikhoz, Pétert a római századoshoz és az izraelita leánykát Naámán, a szíriai hadvezér megsegítésére küldte, ma is elküldi képviselőit - férfiakat, nőket, gyermekeket - azokhoz, akiknek mennyei segítségre és vezetésre van szükségük.
Isten tervei a legjobbak
A mi terveink nem mindig azonosak Isten terveivel. Talán úgy látja, hogy nekünk is és ügyének is az a legjobb, ha akadályt gördít legjobb szándékaink megvalósítása elé, ahogy ezt Dávid esetében is tette. De egy dologban biztosak lehetünk: megáldja és ügye előbbre vitelére felhasználja azokat, akik őszintén az Ő megdicsőítésére szentelik magukat és mindenüket. Ha jónak látja megtagadni kívánságaikat, úgy kárpótolja őket, hogy tanújelét adja szeretetének, és valami más szolgálatot bíz rájuk.
Ő, aki jobban ismer minket, mint mi magunk, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése végett nem engedi, hogy saját önző becsvágyunknak tegyünk eleget. Nem engedi, hogy elmenjünk a reánk váró egyszerű, de szent feladatok mellett. Sok esetben pontosan ezek képezik azt az elengedhetetlen iskolát, amelyben felkészülhetünk nagyobb feladatokra. Sokszor meghiúsulnak terveink, hogy megvalósulhasson az a terv, amelyet Isten gondolt el számunkra.
Sohasem igazán áldozat az, amit Istenért kell tennünk. Jóllehet sok dolgot fel kell adnunk érte, de ezt téve csak arról mondunk le, ami a menny felé vezető utunkat akadályozza. Még ha önmagukban véve jó dolgokat kell is feladnunk, biztosak lehetünk afelől, hogy Isten valami jobbat tartogat számunkra.
Az eljövendő életben világosságra kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak. Látni fogjuk, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk.
Minden feladatot szentnek kell tartanunk, bármilyen szerények is azok, mert általuk is Istent szolgáljuk. Legyen mindennapi imánk: "Uram, segíts, hogy megtegyem mindazt, ami
188
tőlem telik! Mutasd meg, hogyan teljesíthetem jobban feladatomat! Adj akaraterőt és vidám szívet! Segíts, hogy én is olyan szeretettel szolgáljak, mint a Megváltó!"
Tanulságok Mózes életéből
Gondolkozzunk el Mózes életén! Mint a király unokája és a trón várományosa nagyon alapos oktatásban részesült Egyiptomban. Nevelése mindenre kiterjedt, amire az egyiptomi fogalmak szerinti bölcsesség elnyeréséhez szüksége volt. A legmagasabb fokú polgári és katonai kiképzésben részesült. Úgy érezte, teljesen felkészült feladatára: Izraelnek a rabszolgaságból való kiszabadítására. De Isten másképp ítélt. Gondja volt arra, hogy Mózes még negyven évig juhpásztorként nevelődjék a pusztában.
Mózes egyiptomi neveltetése sok tekintetben jót tett neki; de hivatására a legértékesebb felkészítést pásztorkodása nyújtotta. Mózes lobbanékony természetű ember volt. Egyiptom e sikeres katonai parancsnoka, a nép kegyeltje megszokta, hogy dicsőítsék és hízelegjenek neki. A népet magához vonzotta. Azt hitte, hogy saját erejével meg tudja szabadítani Izraelt. De egészen más volt az a lecke, amit Isten képviselőjének meg kellett tanulnia. Miközben nyáját a hegyek vadonjaiban és a völgyek zord legelőin vezette, megtanult hinni, szelídnek, türelmesnek, alázatosnak és önzetlennek lenni. Megtanulta a gyengék gondját viselni, a betegeket gyámolítani, az elkóboroltat megkeresni, a zabolátlanokat elhordozni, a bárányokat gondozni, az öregeket és erőtleneket ellátni.
Ebben a munkában Mózes közelebb került a Főpásztorhoz. Eggyé vált Izrael Szentjével. Nem gondolt tovább valami nagy mű véghezvitelével. Igyekezett a rábízott munkát Istennek való szolgálatként hűséggel elvégezni. Felismerte, hogy Isten ott van a közelében. Az egész természet a Láthatatlan Lényről beszélt neki. Istent személyes Istenként ismerte meg, és miközben jelleméről elmélkedett, egyre jobban érzékelte jelenlétét, és menedékre talált az Örökkévaló karjában.
E tapasztalat után Mózes meghallotta a mennyei parancsot: hogy pásztorbotját cserélje fel a vezéri pálcával; hogy hagyja ott nyáját, és vállalja Izrael vezérletét. A mennyei parancs önmagában nem bízó, nehezen beszélő, bátortalan emberként talált reá. Döbbenten érezte, hogy nem alkalmas Isten üzenetének tolmácsolására. De bizalmát teljesen az Úrba helyezte, és vállalta a feladatot. Küldetésének nagysága szellemi képességeinek legjavát igényelte. Isten megáldotta Mózes készséges engedelmességét; ékesszólóvá, bizakodóvá, magán uralkodni tudóvá tette - alkalmassá a legnagyobb feladatra, amit ember valaha kapott. Róla olvassuk: "Nem támadott többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre" (5Móz 34:10).
Akik úgy érzik, hogy munkájukat senki sem értékeli, és akik nagyobb felelősséggel járó feladatra vágynak, gondolkozzanak el ezen: "Nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás, hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!" (Zsolt 75:7-8). Minden embernek megvan a helye a menny örök tervében. De csak akkor tudjuk helyünket betölteni, ha hűségesen együttműködünk Istennel.
Őrizkedjünk az önsajnálattól! Sohase tápláld magadban azt az érzést, hogy nem becsülnek kellően, hogy fáradozásodat nem értékelik, hogy munkád túl nehéz! Jusson eszedbe, hogy Krisztus mi mindent elviselt értünk, és ez az emlékezés fojtson el minden zúgolódó gondolatot! Velünk jobban bánnak, mint ahogy az Úrral tették. "Kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj!" (Jer 45:5). Az Úr művében nincs helyük azoknak, akik jobban szeretnék elnyerni a koronát, mint hordozni a keresztet. Istennek olyan emberekre van szüksége, akik jobban törekszenek feladatuk elvégzésére, mint a jutalom elnyerésére - olyan emberekre, akik inkább az elveket szorgalmazzák, mint az előléptetésüket.
189
Az alázatos emberek, akik munkájukat Istennek végzik, talán nem tudnak olyan látványosan dolgozni, mint a fontoskodva sürgölődők; de munkájuk mégis sokkal többet nyom a latban. Sokszor azok, akik nagy reklámot csinálnak maguknak, Isten és a nép közé állnak, és munkájuk kudarcnak bizonyul. "A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt" (Péld 4:7-8).
Sokan, mivel nem minden erejükkel igyekeznek megjavulni, rossz eljárásaikban megrögződnek. Pedig ennek nem kellene így lennie! A legjobb szolgálatra alkalmassá fejleszthetik képességeiket; és akkor mindig szükség lesz rájuk. Becsülni fogják őket azért, amit érnek.
Az Úr nemcsak azokra helyez terhet, akik nagyobb feladatra alkalmasak, hanem vizsgáztatóikra is, akik ismerik értékeiket, és megértéssel segíthetik őket előbbre. Akik nap mint nap hűségesen elvégzik a rájuk bízott munkát, azokat Isten - ha itt lesz az ideje - így fogja megszólítani: "Jöjj feljebb!"
Miközben a pásztorok Betlehem dombjain nyájukat őrizték, a mennyből angyalok látogatták meg őket. Ma is, miközben Isten alázatos munkása teljesíti feladatát, Isten angyalai mellette állnak, hallgatják szavait, és megfigyelik, miként végzi munkáját, hogy lássák, lehet-e őt nagyobb felelősséggel is megbízni.
Isten nem vagyonuk, műveltségük vagy társadalmi rangjuk szerint értékeli az embereket, hanem indítékaik tisztasága és jellemük szépsége szerint. Azt nézi, hogy Lelkéből mennyi van bennük, és életük mennyiben tükrözi az Övét. Gyermeki alázatosság, őszinte hit és tiszta szeretet a nagyság feltétele Isten országában.
"Tudjátok - mondta Krisztus -, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20:25-26).
Minden ajándék közül, amit a menny adhat az embernek, Krisztus társa lenni a szenvedésben a legnagyobb bizalom és a legmagasabb kitüntetés. Énók, aki a mennybe ragadtatott, sem Illés, aki tüzes szekéren a mennybe szállt, nem volt nagyobb és megbecsültebb, mint Keresztelő János, aki magányosan halt meg a börtönben. "Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette" (Fil 1:29).
A jövő megtervezése
Sokan képtelenek határozott terveket készíteni jövőjükre. Bizonytalanságban élnek. Nem látják ügyeik kimenetelét, és ez sokszor aggasztja és nyugtalanítja őket. Ne felejtsük el, hogy Isten gyermekeinek az élete zarándokélet ezen a világon! Nem vagyunk elég bölcsek saját életünk megtervezéséhez. De nem a mi dolgunk jövőnket kialakítani. "Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy" (Zsid 11:8).
Krisztus nem készített terveket földi életében a maga számára. Elfogadta Isten terveit, és az Atya napról napra tárta fel e terveket. Így kellene nekünk is magunkat Istenre bízni, hogy életünk az Ő akaratának egyszerű megvalósulása legyen. Ha utunkat Őreá bízzuk, Ő igazgatja lépteinket.
Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen részedre! Kicsiny gyermekként bízzál annak a vezetésében, aki "híveinek lábait megoltalmazza" (1Sám 2:9)! Isten sohasem vezeti
190
gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak.
Fizetség
Amikor Krisztus elhívta tanítványait, nem kecsegtette őket hízelgő földi kilátásokkal. Nem ígért nekik nyereséget, sem evilági megbecsülést. De ők sem szabtak semmiféle feltételt. A vámszedőasztalnál ülő Mátéhoz a Megváltó így szólt: "Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele, és követé Őt" (Lk 5:27-28). Máté, mielőtt szolgálatot tett volna Jézusnak, nem igényelt korábbi foglalkozásával járó azonos fizetést. Kérdezés és tétovázás nélkül követte Jézust. Elég volt neki, hogy a Megváltóval lehet, hogy hallhatja szavait, hogy vele dolgozhat.
Így volt ez a korábban elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus Pétert és társait elhívta, ők azonnal otthagyták hajójukat és hálóikat. E tanítványok némelyikének voltak olyan barátaik, akiket el kellett tartaniuk, de amikor meghallották a Megváltó hívását, nem tétováztak. Nem kérdezték: "Miből fogok megélni, és hogyan tartom el a családomat?" Engedelmeskedtek a hívásnak. Amikor pedig később Jézus megkérdezte tőlük. "Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok?" - ezt válaszolhatták: "Semmiben sem" (Lk 22:35).
Ma az Úr minket is hív, ahogy Mátét, Jánost és Pétert is elhívta. Ha szeretete megérinti szívünket, nem az ellenszolgáltatás kérdése lesz gondolataink homlokterében. Örülni fogunk annak, hogy Krisztus munkatársai lehetünk, és nem félünk magunkat gondjaira bízni. Ha Istent tesszük erősségünkké, világos képünk lesz feladatról és önzetlen törekvésről; életünket nemes szándék fogja cselekvésre sarkallni, ami bennünket a hitvány indítékok fölé emel.
Isten gondot visel
Sokan, akik Krisztus követőinek vallják magukat, aggodalmaskodnak és nyugtalankodnak, mert nem merik magukat Istenre bízni. Nem adják át magukat teljesen neki, mert visszariadnak az ilyen átadás esetleges következményeitől. E nélkül viszont nem lelnek békességet.
Sok embert azért emészt a gond, mert a világ szintjét akarja elérni. A világot akarja szolgálni; vállalja bonyodalmait, gyakorolja szokásait. Ezért jellemük eltorzul, és terhessé teszik az életüket. Az örökös nyugtalankodás felemészti életerejüket. Urunk szeretné, ha letennék ezt a rabigát, és felajánlja nekik az Ő igáját. Így szól: "Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:30). Az aggodalmaskodás vak, és elhomályosítja a jövőt. De Jézus látja kezdettől fogva a véget. Minden nehézségben megvan nála a megoldás kulcsa. "Nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek" (Zsolt 84:12).
Mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény.
A ma feladatainak hűséges teljesítése a legjobb felkészülés a holnap megpróbáltatásaira. Ne tedd a holnap minden terhét és gondját a ma terheihez! "Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6:34).
Legyünk bizakodók és bátrak! Isten szolgálatában a lehangoltság bűn és indokolatlan. Ő tudja, mire van szükségünk. A mi Istenünk, aki megtartja szövetségét, a királyok Királyának mindenhatóságával egyesíti a szerető Pásztor szelídségét és gondoskodását. Hatalma korlátlan, és ez a biztos záloga annak, hogy beváltja a benne bízóknak tett ígéreteit. Megvannak az eszközei a nehézségek elhárítására, hogy megvédhesse azokat, akik neki
191
szolgálnak, és tiszteletben tartják eszközeit. A szeretete annyival szárnyal túl minden más szeretetet, amennyivel magasabb az ég a földnél. Olyan szeretettel őrködik gyermekei felett, ami mérhetetlen és örök.
A legsötétebb órákban, amikor minden vészjósló, bízzál Istenben! Ő véghezviszi akaratát, és mindent jól cselekszik - népe javára. Napról napra megújul erejük azoknak, akik szeretik és szolgálják Őt.
Isten minden segítséget meg akar és meg tud adni szolgáinak, amire csak szükségük van. Felruházza őket azzal a bölcsességgel, amit különféle szükségleteik megkívánnak.
Így szólt Pál, a megpróbált apostol: "Ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).
41. Kapcsolataink
Az életben minden társulás önuralmat, türelmet és megértést igényel. Természetünk, műveltségünk, szokásaink mások, mint a másik emberé, és ezért meglátásaink is eltérőek. Különbözőképpen ítélünk. Az igazság értelmezésében, a viselkedés megítélésében nem mindig értünk egyet. Nincs két ember, akivel mindig ugyanaz történik. Az egyiknek mások a próbái, mint a másiknak. Amit az egyik ember könnyű feladatnak tart, az a másiknak mérhetetlenül nehéz és bonyolult.
Az emberi természet olyan esendő, olyan tudatlan, olyan tévedő; ezért legyen mindenki óvatos mások megítélésében! Aligha tudjuk, hogy tetteink miként hatnak másokra. Lehet, hogy annak, amit teszünk vagy szólunk, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de ha szemünk megnyílna, látnánk, milyen súlyos - jó vagy rossz - következményekkel járnak tetteink és szavaink.
Figyelmesség a terhek hordozói iránt
Sokan alig hordoznak terheket, és nem sokat tudnak lelki gyötrelemről. Oly keveset problémáztak és aggódtak másokért, hogy nem is tudják, mit jelent terhek alatt roskadozni. Semmivel sem értik azt jobban, mint a gyermek gondterhelt apjának küszködését. Még talán csodálkozik is apja aggódásán és nyugtalanságán. Szükségtelennek tartja. De ha évek múltával, amikor már neki is hordoznia kell az élet terheit, visszagondol apja életére, és megérti azt, amit valamikor olyan érthetetlennek tartott. A keserves élmények tapasztalttá teszik.
Sok teherhordozó találkozik meg nem értéssel. Fáradozását csak akkor értékelik, amikor már a sírban van. Amikor mások veszik fel az általa letett terheket, és találkoznak az általa elviselt nehézségekkel, akkor értik meg, milyen próbára lett téve hite és bátorsága. Sok esetben el is felejtik azokat a hibákat, amelyeket korábban meggondolatlanul kifogásoltak. Az élet együttérzésre tanítja őket. Isten egyes embereknek lehetőséget ad valamilyen felelős tisztség betöltésére. Amikor tévednek, Istennek hatalmában van őket megjavítani vagy félreállítani. Óvakodjunk az ítélkezéstől! Ez a munka Istenre tartozik.
Tanulságos az, ahogy Dávid Saullal viselkedett. Saul Isten parancsára kenetett fel Izrael királyává. Engedetlensége miatt azonban az Úr kijelentette, hogy el kell venni a királyságot tőle; és Dávid mégis milyen gyengéd, udvarias és türelmes volt Saullal! Saul elment a
192
pusztába, hogy Dávid életére törjön, és kíséret nélkül ment be abba a barlangba, ahol Dávid és harcosai rejtőztek. "Akkor mondának Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked tetszik... És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én Urammal, az Úrnak felkentjével. "A Megváltó ezt parancsolja nekünk: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." Gondoljatok arra, hogy életetek története nemsokára elvonul Isten előtt megvizsgálásra! Ne felejtsétek el ezt az igét sem: "Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz... mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz" (1Sám 24:5-7; Mt 7:1-2; Róm 2:1).
Türelem a bántásokkal szemben
Nem szabad semmilyen valóságos vagy vélt sérelmünk miatt bosszankodnunk. Énünk az az ellenség, akitől leginkább kell félnünk. Nincs olyan bűn, ami rombolóbb hatással lenne a jellemre, mint a Szentlélek által meg nem fékezett emberi indulat. Semmilyen győzelem nem olyan értékes, mint az, amit énünkön aratunk.
Ne legyünk sértődékenyek! Ne érzéseink igazolása és hírnevünk őrzése, hanem a lelkek megmentése legyen az életcélunk! Mihelyt érdekelni fog bennünket mások üdvössége, elfeledkezünk azokról az apró ellentétekről, amelyek oly sokszor jelentkeznek emberi kapcsolatainkban. Gondoljanak rólunk vagy tegyenek velünk bármit, de ez ne zavarja meg Krisztussal való egységünket és a Lélekkel való közösségünket! "Micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél" (1Pt 2:20).
Ne légy bosszúálló! Amennyire csak teheted, számolj fel minden olyan dolgot, ami félreértésre adhatna okot! Kerüld a gonoszságnak még a látszatát is! Tégy meg a békességért mindent, amit elveid feladása nélkül megtehetsz! "Ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5:23-24).
Türelmetlen szavakra sohase válaszolj türelmetlenül! Gondolj arra, hogy "az engedelmes felelet elfordítja a haragot" (Péld 15:1). A hallgatásban csodálatos erő van. A mérges embert a kapott válasz néha csak felbőszíti. De a harag, ha a tapintatos, türelmes ember hallgatásába ütközik, hamar elcsitul.
Amikor éles, gáncsoskodó szavak záporoznak reád, tartsd magad Isten Igéjéhez! Raktározd el agyadba és szívedbe Isten ígéreteit! Durva bánásmódra, igazságtalan vádakra való dühös válasz helyett mondd el magadnak e drága ígéreteket:
"Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg" (Róm 12:21)!
"Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" (Zsolt 37:5-6).
"Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék" (Lk 12:2).
"Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre" (Zsolt 66:12).
Hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább embertársainknál keressünk megértést és gyógyulást, mintsem Jézusnál. Az irgalmas és hűséges Isten azonban sokszor megengedi, hogy cserbenhagyjanak azok, akikben bíztunk, hogy megtanuljuk, milyen hiábavaló dolog
193
emberben bízni és embert tenni erősségünkké. Bízzunk teljesen, alázatosan, önzetlenül Istenben! Ő tudja, mi fáj a lelkünk mélyén, de amit kifejezni nem tudunk.
Amikor minden sötétnek és titokzatosnak tűnik, gondoljunk Krisztus szavaira: "Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted" (Jn 13:7).
Tanulmányozd József és Dániel történetét! Az Úr nem hiúsította meg a nekik ártani akarók cselszövéseit, de azokat a próbák és küzdelmek között is bízó és kitartó szolgái javára fordította.
Ameddig ezen a földön élünk, áldatlan hatásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára idegeinket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, jellemünkben keresztény vonások fejlődnek ki. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk; vidámak a bosszantások és ingerlések között is. Miközben napról napra és évről évre énünket legyőzzük, nemes lelkű hősökké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként; de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül ezt nem lehet megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Közreműködésünk nélkül Isten sem tudja jellemünket nemessé és életünket hasznossá tenni. Akik kitérnek a harc elől, nem érzik a győzelem ízét és örömét sem.
Nem szükséges megpróbáltatásainkról, nehézségeinkről, bajainkról és fájdalmainkról nyilvántartást vezetnünk. Azok be vannak írva a könyvekbe, és a menny gondot visel róluk. Miközben a kellemetlen dolgokat számolgatjuk, sok kellemes dologról elfeledkezünk; például arról, hogy Isten minden pillanatban körülvesz minket irgalmával és jóságával, és arról az angyalok által is megcsodált szeretetről, hogy Isten halálra adta Fiát értünk. Ha úgy érzed, hogy Krisztus szolgájaként nagyobb gondjaid és próbáid vannak, mint másoknak, gondolj arra, hogy neked olyan békesség az osztályrészed, ami ismeretlen azoknak, akik e terhek elől kitérnek. Krisztus szolgálatában vigasz és öröm van. Lássa meg a világ, hogy Krisztussal az élet nem kudarc.
Ha nem vagy jókedvű és boldog, ne beszélj érzéseidről! Ne vess árnyat mások életére! A rideg, napfénytelen vallás egy lelket sem vonz Krisztushoz. Inkább Sátán csapdájába, a tévelygők lába elé terített hálójába űzi. Lehangoló élményeid helyett gondolj a Krisztus nevében igényelhető erőre! Képzeleted ragadja meg a láthatatlan dolgokat! Gondolataid terelődjenek Isten irántad való csodálatos szeretetének bizonyságaira! A hit képes eltűrni a próbát, ellenállni a kísértésnek, elviselni a csalódást. Jézus a szószólónk. Minden a miénk, amit közbenjárásával megszerez számunkra.
Gondolod, hogy Krisztus nem értékeli azokat, akik teljesen érte élnek? Nem gondolod, hogy felkeresi a szeretett Jánoshoz hasonló száműzötteket, akik az Ő nevében kerültek súlyos próbák közé? Isten nem hagyja egyetlen hűséges munkását sem magára, hogy egyedül küzdjön a túlerővel, és alul maradjon. Drága ékszerként őrzi azokat, akiknek az élete el van rejtve benne együtt a Krisztussal. Ezt mondja nekik: "Olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el" (Agg 2:23).
Beszélj az ígéretekről; beszélj arról, hogy Jézus kész áldást hinteni! Egyetlen rövid pillanatra sem feledkezik meg rólunk. Ha a bántó körülmények ellenére is bizalommal megnyugszunk szeretetében, és benne rejtőzünk, jelenlétének tudata mélységes és békés boldogságot ad. Krisztus ezt mondja önmagáról: "Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:28-29).
Krisztust az Atya jelenléte övezte, és csak az történt vele, amit a végtelen szeretet a világ áldására megengedett. Ez volt vigaszának forrása, és ez a mi vigaszunk is. Aki
194
betöltekezik Krisztus Lelkével, az Krisztusban marad. Bármi éri, minden a Megváltótól jön, aki körülfogja jelenlétével; és csak az érheti, amit az Úr megenged. Minden szenvedésünk és fájdalmunk, minden megkísértetésünk és próbánk, minden bánatunk és bajunk, minden üldözés és nélkülözés - egyszóval minden - javunkra van. Minden élmény és körülmény Isten szolgája, amelyet javunkra felhasznál.
Ha felfognánk, hogy Isten milyen türelmes velünk, nem ítélgetnénk és vádolnánk másokat. Krisztus földi életében mennyire megdöbbentette volna környezetét, ha - miután megismerték Őt - egyetlen vádaskodó, gáncsoskodó vagy türelmetlen szót hallottak volna tőle! Sohase feledkezzünk el arról, hogy azoknak, akik Krisztust szeretik, jellemükkel Őt kell képviselniük.
"Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek" (Róm 12:10). "Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek" (1Pt 3:9).
Az Úr Jézus arra kötelez minket, hogy ismerjük el minden ember jogait. Figyelembe kell vennünk mások társadalmi és keresztényi jogait. Mindenkivel szépen és tapintatosan kell bánni, mint Isten fiaival és leányaival!
A kereszténység becsületessé és udvariassá teszi az embert. Krisztus még üldözőivel is udvarias volt. Hűséges követőiben ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Figyeljük csak meg az uralkodók előtt álló Pált! Agrippa előtt mondott beszéde őszinte udvariasságot és meggyőző ékesszólást példáz. Az evangélium nem a világban szokásos merev udvariaskodásra buzdít, hanem olyanra, amilyenre igazi jóindulat késztet.
Az illemszabályok szigorú betartása sem elég az ingerlékenység, a kíméletlen ítélkezés és a modortalanság megfékezésére. Addig, amíg az "én" foglalja el az első helyet, nem nyilvánulhat meg igazi jól neveltség. Szeretetnek kell a szívben lakoznia. Egy ízig-vérig keresztény a Mestere iránti mélységes szeretetéből meríti tettei indítékait. Ebből a szeretetből sarjad testvérei iránti önzetlen érdeklődése is. A szeretet kedvessé, jó modorúvá, illedelmessé teszi az embert; arcát derűssé, hangját szelíddé és egész lényét finommá és emelkedetté alakítja.
Az élet nemcsak nagy áldozatokból és rendkívüli teljesítményekből tevődik össze, hanem főként apró dolgokból. Többnyire a figyelemre sem méltó kicsi dolgok termik meg életünkben a nagy eredményeket és a nagy bajokat is. A kis próbákban vallott kudarcok alakítják az ember szokásait, és torzítják el a jellemét; és amikor a nagy próbák jönnek, azok készületlenül találják őt. Csak akkor lesz erőnk szilárdan és hűen megállni a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben is, ha elvhűek vagyunk a mindennapi élet próbáiban.
Sohasem vagyunk egyedül. Akár akarjuk, akár nem, van egy társunk. Ne felejtsd el, hogy bárhol vagy és bármit csinálsz, Isten jelen van! Egyetlen szó, cselekedet vagy gondolat sem kerüli el figyelmét. Minden szavadnak és tettednek tanúja van - a szent, bűngyűlölő Isten. Mielőtt megszólalsz vagy cselekszel, gondolj erre! Mint keresztény a királyi család tagja vagy, a mennyei Király gyermeke. Semmi olyant ne szólj, ne tégy, ami meggyalázná "azt a szép nevet, amelyről neveztettek" (Jak 2:7).
Tanulmányozd figyelmesen az Istenember jellemét, és mindig tedd fel a kérdést: "Mit tenne Jézus a helyemben?" Ez legyen mindenben a mérce. Ne keresd szükségtelenül azok társaságát, akik mesterkedésükkel gyengítenék jóra való törekvésedet, és lelkiismereteden foltot ejtenének! Semmi olyant ne tegyél idegenek között, az utcán, a járműveken vagy otthon, ami a gonoszság legcsekélyebb látszatát is keltheti! Tégy mindennap valami olyant, ami jobbá, szebbé és nemesebbé teszi azt az életet, amelyet Krisztus saját vérén vásárolt meg!
195
Mindig elvből cselekedj, sohasem az érzések sugallatára! Alázattal és szelídséggel mérsékeld ösztönös heveskedésedet! Ne légy felelőtlen és felszínes! Ne hagyja el ajkadat közönséges szellemeskedés! Még a gondolataidat se engedd zabolátlanul csapongani! Meg kell fékezni őket, és foglyul ejteni, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Foglalkozzanak szent dolgokkal, és akkor Krisztus kegyelméből tiszták és igazak lesznek!
A tiszta gondolatok nemesítő hatását állandóan érzékelnünk kell. A lélek egyetlen védelme a helyes gondolkozás. "Amint gondolkodik az ember magában, olyan ő" (Péld 23:7 - King James ford.). Az önuralom gyakorlással erősödik. Ami először nehéznek látszik, folytonos ismételgetéssel könnyűvé válik, mígnem a helyes gondolkozás és cselekvés szokássá lesz. Ha akarjuk, el tudunk fordulni mindentől, ami értéktelen és hitvány, és magas szintet érhetünk el; az emberek tisztelni fognak, és Isten kedveltjei leszünk.
Legyen szokásod másokról jót mondani! Hangoztasd társaid jó tulajdonságait, és lásd meg a lehető legkevesebbet hibáikból és gyarlóságaikból! Amikor szívesen kifogásolnád azt, amit valaki mondott vagy cselekedett, dicsérj meg valamit az életéből vagy jelleméből! Gyakorold a hálát! Dicsőítsd Istent azért a csodálatos szeretetért, hogy Krisztust halálra adta értünk! Nem kifizetődő sérelmeinkre gondolni. Isten arra szólít fel bennünket, hogy gondoljunk irgalmára és páratlan szeretetére; ami által dicsőítésre buzdulunk.
A lelkiismeretes munkásoknak nincs idejük mások hibáin töprengeni. Nem jó mások hibáinak és gyarlóságainak polyvájából élni. A rágalmazás kettős átok, ami a rágalmazóra súlyosabban nehezedik, mint a hallgatóra. Aki a széthúzás és viszály magvait hinti, saját lelkében aratja halálos gyümölcseit. A másokban rosszat kereső ember e puszta keresgélésével gonoszságot alakít ki magában. Mások hibáinak firtatásával mi is az ő hasonlatosságukra formálódunk. De ha Jézust szemléljük, ha szeretetéről és jellemének tökéletességéről beszélünk, akkor az Ő hasonlatosságára alakulunk át. Az általa példázott magasztos eszményképről gondolkodva, tiszta és szent légkörbe, Isten közelébe emelkedünk. És ha ott is maradunk, világosság árad belőlünk, amely fényt hint mindazokra, akikkel érintkezünk.
Mások bírálgatása és elmarasztalása helyett szólj inkább ilyenképpen: "Törekednem kell a saját üdvösségemre. Ha vele, aki üdvözíteni akar, együtt munkálkodom, akkor nagyon kell figyelnem magamat. El kell távolítanom minden bűnt az életemből. Le kell győznöm minden hibámat. Krisztusban új teremtéssé kell lennem. Akkor a bűn ellen küzdők gyöngítése helyett, bátorító szavakkal erősíteni tudom őket." Nagyon közömbösek vagyunk egymással szemben. Túl gyakran elfeledkezünk arról, hogy munkatársainknak erősítésre és bátorításra volna szükségük. Biztosítsd őket érdeklődésedről és együttérzésedről! Segíts nekik imáiddal, és mondd is meg nekik, hogy imádkozol értük!
Nem mindenki igaz tanítvány, aki Krisztus munkásának vallja magát. A Krisztus nevét viselők között, sőt azok között is, akik az Ő munkásainak számítanak, vannak olyanok, akik nem képviselik jellemét. Nem az Ő elvei szerint járnak el. Ezek a személyek gyakran megzavarják és elcsüggesztik azokat a munkatársaikat, akiknek még nem sok tapasztalatuk van a keresztény életben. De senki se hagyja magát megtéveszteni. Krisztus tökéletes példát mutatott, és arra szólít fel minket, hogy kövessük Őt.
Az idők végéig lesz konkoly a búza között. Amikor a szolgák a gazda iránti megbecsülésből engedélyt kértek a konkoly kiirtására, a gazda ezt mondta: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig" (Mt 13:29-30).
Az irgalmas és hosszútűrő Isten türelmes és elnéző az eltévelyedett, sőt még a kétszínű emberrel is. Krisztus választott apostolai között volt Júdás, az áruló. Meg kell-e lepődnünk,
196
vagy el kell-e csüggednünk azon, hogy munkásai között ma is vannak kétszínű emberek? Ha Ő, aki olvas a szívben, türelmes volt azzal, akiről tudta, hogy el fogja árulni, milyen türelemmel kell viseltetnünk nekünk a vétkezők iránt!
De nem mindenki olyan, mint Júdás, még az sem, aki a legrosszabbnak tűnik. A lobbanékony, hirtelen és magabízó Péter gyakran sokkal kedvezőtlenebb megvilágításba került, mint Júdás. Őt többször dorgálta meg a Megváltó. De micsoda szolgáló és áldozatos élet volt az övé! Milyen bizonyságot tesz ez Isten kegyelmének erejéről! Képességeinkhez mérten legyünk azok másoknak, ami Jézus volt tanítványainak, amikor a földön járt és beszélt velük.
Tekintsétek magatokat misszionáriusoknak, elsősorban munkatársaitok között. Sokszor rengeteg időbe és munkába kerül, míg egyetlen lelket megnyerünk Krisztusnak. És amikor egy lélek a bűntől az igazsághoz tér, öröm van az angyalok között. Gondoljátok, hogy a szolgáló angyalok, akik e lelkek felett őrködnek, örömmel látják, milyen közömbösen bánnak velük egyesek, akik kereszténynek vallják magukat? Bánjék-e velünk Jézus úgy, ahogy nagyon sokszor mi bánunk egymással, az üdvösség várományosaival?
Ne felejtsétek el, hogy ti nem tudtok olvasni a szívekben. Nem tudjátok, milyen indítékok húzódnak az általatok rossznak tartott cselekedetek mögött. Sokan nem részesültek megfelelő nevelésben; torzult jelleműek, nehéz természetűek, faragatlanok, nem egyenesek. De Krisztus kegyelme átformálhatja őket. Soha ne írjátok le őket, soha ne hajszoljátok csüggedésbe vagy kétségbeesésbe őket ezt mondván: "Csalódást okoztál nekem, nem próbálok segíteni rajtad." Felizgatott lelkiállapotban mondott néhány elhamarkodott szó - csak az, amit véleményünk szerint megérdemelnek -, elvághatja befolyásunknak azt a fonalát, amely szívüket a mi szívünkhöz köthette volna.
A következetes élet, az elnéző türelem, az ingerléssel szemben is nyugodt lelkület mindig a legmeggyőzőbb érv és a legkomolyabb vonzerő. Ha olyan alkalmaitok és előnyeitek vannak, amelyek másoknak nem jutottak osztályrészül, vegyétek ezt figyelembe, és legyetek mindig bölcs, figyelmes és kedves tanítók.
Ahhoz, hogy a pecsét lenyomata tisztán, élesen kirajzolódjék a viaszban, ne vágjátok rá gyors, heves mozdulattal a pecsétet, hanem óvatosan helyezzétek a képlékeny viaszra, és nyugodtan, egyenletesen nyomjátok mindaddig, amíg a rajzolat megkeményedik. Hasonlóképpen bánjatok az emberi lelkekkel. A keresztény befolyás erejének titka a folyamatosság, és ez Krisztus jellemének következetes bemutatásán múlik. Saját tapasztalataitok elmondásával segítsetek a tévelygőknek. Mondjátok el, hogy amikor súlyos hibákat követtetek el, munkatársaitok kedvessége és segítőkészsége hogyan adott bátorságot és reménységet nektek.
Az ítéletig nem fogjátok megtudni, milyen befolyása volt a következetlenek, oktalanok, érdemtelenek iránti kedves, tapintatos viselkedésnek. Amikor hálátlansággal és a szent feladatok elárulásával találkozunk, megvetésünknek vagy felháborodásunknak adunk hangot. Ezt a vétkesek el is várják. Felkészültek rá. De a kedves türelem meglepi őket; gyakran megszólaltatja jobbik énjüket, és egy nemesebb élet utáni vágyat ébreszt bennük.
"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" (Gal 6:1-2).
Ne felejtsék el a magukat Isten gyermekeinek vallók, hogy misszió-szolgálatuk során különböző emberekkel jutnak kapcsolatba! Vannak csiszolt és durva emberek; alázatosak és gőgösek; vallásosak és kétkedők; műveltek és tudatlanok; gazdagok és szegények. Nem lehet különböző gondolkozású emberekkel azonos módon bánni; de mindenki igényli a kedvességet
197
és a megértést. A kölcsönös kapcsolat által kell csiszolódunk és művelődnünk. Egymástól függünk, és az emberi testvériség kötelékei szorosan egymáshoz fűznek bennünket.
A kereszténység a társas kapcsolatok útján lép érintkezésbe a világgal. Mindazoknak, akik mennyei világosságot kaptak, fényt kell árasztaniuk a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. A Krisztus Lelke által megszentelt közösségi befolyásunkat fel kell használnunk arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk. Nem szabad Krisztust sóvárgott, szent és drága kincsként szívünkbe rejteni, és e kincsnek csak egymagunk örülni. Krisztusnak azzá kell lennie bennünk, mint az a forrás, amelyből az örök élet vize fakad, hogy felüdítse mindazokat, akikkel érintkezünk!
42. Fejlődés és szolgálat
A keresztény élet több, mint ahogyan sokan gondolják. Nem csupán szelídségből, türelemből, alázatosságból és kedvességből áll. Ezek az erények fontosak, de szükség van bátorságra, erőfeszítésre, határozottságra és kitartásra is. Az az út, amelyet Krisztus mutat, keskeny út, az önmegtagadás ösvénye. Erre az útra csak erős jellemű, határozott emberek tudnak rálépni, és nehézségek és csüggesztő körülmények árán is csak előre menni.
A jellem ereje
Kitartó emberekre van szükség, olyan emberekre, akik nem várnak arra, hogy útjuk simára legyen gyalulva, és hogy minden akadály leomoljék; olyan emberekre, akik új életre keltik az elcsüggedt munkások lankadó erőfeszítéseit; olyan emberekre, akiknek a szívét átmelegíti a keresztény szeretet, és kezük erős a Mester munkájának végzéséhez.
Egyesek, akik a misszió szolgálatában tevékenykednek, gyengék, elpuhultak, lankadtak és könnyen elcsüggednek. Nincs bennük semmi lendület. Nincsenek meg bennük azok a pozitív jellemvonások, amelyek határozott cselekvésre ösztönöznek - az a lelkület és energia, amely lelkesedést ébreszt. A sikerhez bátorság és kitartás kell; nemcsak a passzív, de az aktív erények művelése is. Ha választ adnak, azt szelíden kell tenniük; ezzel elhárítják a haragot. A bűnnek pedig a hős bátorságával kell ellenállniuk. A mindent eltűrő szeretet mellett szükségük van a jellem olyan erejére is, amely befolyásukat pozitív hatalommá teszi.
Vannak ingatag jellemű emberek. Terveik és szándékaik nélkülözik a határozott formát és a következetességet. A világnak nem sok gyakorlati haszna van belőlük. Ezt a gyengeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget le kell küzdeni. Az igazi keresztényt olyan állhatatosság jellemzi, amelyet nem törhetnek meg, sem nem gyengíthetnek kedvezőtlen körülmények. Olyan erkölcsös, gerinces és becsületes embereknek kell lennünk, akiket hidegen hagy a hízelgés, és akiket nem lehet sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni.
Isten azt akarja, hogy minden alkalmat kihasználva szerezzünk gyakorlatot a menny munkájában. Elvárja, hogy minden erőnket vessük latba ennek végzésében, és mindig érezzük, milyen szent és milyen félelmetes felelősséggel jár ez a munka.
Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Egyik oka ennek az, hogy nem sokra értékelik magukat. Krisztus végtelen árat fizetett értünk, és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat.
Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem vagyunk azok, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk értelmi képességeket, hogy tétlenek maradjunk, vagy földi és hitvány célokat hajszoljunk, hanem
198
hogy a fejlődésben elérjük a csúcsot; hogy csiszolódjunk, megszentelődjünk, emelkedetté legyünk, és országa érdekeit szolgáljuk.
Senki se elégedjék meg azzal, hogy puszta gépként éljen, akit másnak az agya irányít. Isten képessé tett bennünket a gondolkodásra és a cselekvésre, és ha figyelmesen cselekszünk, és Istentől kérünk bölcsességet, akkor alkalmasak leszünk terhek hordozására. Vállald Isten-adta személyiségedet! Ne légy valaki másnak az árnyéka! Hidd el, hogy az Úr munkálkodni fog benned, általad és rajtad keresztül!
Sohase gondold, hogy eleget tanultál, és most már lazíthatsz igyekezetedben. Az embert a műveltsége alapján értékelik. Tanulásodnak egy egész életen át kell tartania. Naponta kell tanulnod és a tanultakat a gyakorlatban használnod.
Ne felejtsd el, hogy bármilyen területen szolgálsz, indítékaid megmutatkoznak és jellemed formálódik. Bármi legyen is a munkád, végezd azt pontosan, szorgalmasan; ne csak a könnyű munkához érezz kedvet! Küzdd le ezt az érzést!
Az a szellem és azok az elvek, amelyeket az ember a mindennapi munkájába belevisz, az egész élet során érvényesülnek. Isten nem azokat hívja el műve szolgálatába, akik fix mennyiségű munkát akarnak fix fizetésért végezni, és akik az alkalmassá válással vagy kiképzéssel járó vesződség nélkül akarják alkalmasságukat bizonyítani. Akik azt vizsgálják, hogyan dolgoztassák meg a legkevésbé testi, szellemi és erkölcsi képességeiket, nem ők azok a munkások, akikre Isten bő áldást áraszthat. Példájuk ragályos. Az önérdek a legfőbb indíték. Akiket szemmel kell tartani, és akik csak a számukra előírt munkát végzik el, nem ők azok, akiket a gazda jónak és hűségesnek nyilvánít. Olyan munkásokra van szükség, akik határozottságról, becsületességről, szorgalomról tesznek bizonyságot; akik készek bármit megtenni, ami elvégzésre vár.
Sokan azért nem tudnak kellő eredményt felmutatni, mert a kudarctól való félelem miatt kitérnek a felelősség elől. Ezért nem szerzik meg azt a műveltséget, amely a tapasztalat eredménye, és amelyet sem olvasás, sem tanulás és semmiféle különben hasznos dolog nem adhat meg.
Az ember alakíthatja a körülményeket, de nem engedhető meg az, hogy a körülmények alakítsák az embert. Meg kell ragadnunk a körülményeket, mint a munkát elősegítő eszközöket. Uralkodnunk kell rajtuk, de nem engedhetjük, hogy azok uralkodjanak rajtunk.
Azok a nagy emberek, akik a támadás, gáncsoskodás ellenére is erejüket, képességeiket tettekre váltják, így az akadályok áldássá lesznek és önbizalmat adnak. A küzdelem és a tanácstalanság az Isten iránti bizalom gyakorlására hív, és olyan állhatatosságra, amely növeli az erőt.
Krisztus nem takarékoskodott a szolgálattal. Nem órákkal mérte munkáját. Belevitte idejét, szívét, lelkét és erejét a munkába az emberiség áldására. Nehéz napokon át keményen dolgozott, és hosszú éjszakákon át leborulva kegyelemért és kitartásért imádkozott, hogy még nagyobb munkát tudjon végezni. Könnyek között, hangosan kiáltva, kérte, hogy Isten erősítse meg emberi természetét a ravasz ellenség álnok munkájának kivédéséhez, és hogy be tudja tölteni küldetését, az emberiség erkölcsi felemelését. Munkásainak ezt mondja: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15).
"A Krisztusnak szerelme szorongat minket" (2Kor 5:14) - mondta Pál. Ez volt életvitelének vezérlő elve, ösztönző ereje. Ha a kötelesség útján buzgósága egy pillanatra ellankadt, egy pillantás a keresztre azt eredményezte, hogy újólag felövezte elméje derekait, és előre tört az önmegtagadás útján. Testvéreiért végzett munkájában jórészt a Krisztus
199
áldozatában megmutatkozó végtelen szeretetre és e szeretet mindent legyőző, kényszerítő erejére támaszkodott.
Milyen komoly, milyen megindító a felhívása: "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8:9). Tudjátok, milyen magasról hajolt le, milyen mélységig megalázkodott. Az áldozat ösvényére lépett, és nem fordult vissza, amíg életét fel nem áldozta. Nem tudott pihenni a mennyei trón és a kereszt között. Az ember iránti szeretete indította arra, hogy készséggel elfogadjon minden megalázást, és elviseljen minden sértést.
Pál arra szólít fel minket, hogy "ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is." Arra biztat, hogy az az indulat legyen bennünk, "mely volt a Krisztus Jézusban is, aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:4-8).
Pál mélységesen vágyott arra, hogy az emberek meglássák és felfogják Krisztus alázatosságát. Meg volt győződve arról, hogyha rá lehetne vezetni őket a menny Fensége által hozott csodálatraméltó áldozat átgondolására, az önzés eltűnne szívükből. Az apostol hosszasan időzik egyik pontnál a másik után, hogy valamennyire felfogjuk, milyen csodálatos az, ahogy a Megváltó leereszkedett a bűnösök érdekében. A figyelmet először arra irányítja, hogy Krisztus a mennyben Atyja kebelén volt. Azután bemutatja Őt, amint félreteszi dicsőségét, és önként kiteszi magát az emberi élet megalázó állapotának, vállalva egy szolga kötelezettségeit, engedelmes lévén halálig - és ami a legszégyenletesebb, legfelháborítóbb és leggyötrelmesebb - a kereszthalálig. Tudunk-e Isten szeretetének e csodálatos megnyilatkozására hála és szeretet nélkül és annak a ténynek mélységes átérzése nélkül gondolni, hogy mi nem a magunkéi vagyunk? Az ilyen Mestert nem kelletlenül, önző indítékokból kell szolgálni.
"Tudván - mondja Péter -, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg" (1Pt 1:18). Ó, ha ezek elegendők lettek volna az ember üdvösségének megvásárlására, milyen könnyen megvalósíthatta volna Ő, aki ezt mondja: "Enyém az ezüst és enyém az arany" (Agg 2:8). De a bűnöst csak Isten Fiának drága vérén lehetett megváltani. Akik nem értékelik ezt a csodálatos áldozatot, és nem hajlandók Krisztust szolgálni, azok elvesznek önzésükben.
Céltudatosság
Életében Krisztus mindent alárendelt feladatának, a megváltás nagy munkájának, amelynek véghezviteléért jött. Ugyanezt az odaadást, önmegtagadást és áldozatot, valamint Isten szavának követelményei iránti alárendelést kell tanítványainak is kinyilvánítaniuk.
Mindenki, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, vágyik arra a kiváltságra, hogy Istent szolgálhassa. Amikor elgondolkozik azon, hogy mit tett érte a menny, szívét határtalan szeretet, imádat és hála hatja át. Ég a vágytól, hogy képességeinek Isten szolgálatára való odaszentelésével jelezze háláját. Vágyik megmutatni szeretetét Krisztus és megvásárolt tulajdonai iránt. Fáradozni kíván, nehézséget hordozni, áldozatot hozni.
Isten őszinte munkása megtesz mindent, ami tőle telik, mert ezzel megdicsőítheti Mesterét. Isten kívánalmait figyelembe véve azt cselekszi, ami helyes. Igyekszik fejleszteni minden képességét. Minden feladatot úgy teljesít, hogy azt Istenért teszi. Egyetlen vágya az, hogy Krisztusnak hódoljon, és tökéletesen szolgálja őt.
200
Van egy kép, amely egy eke és egy oltár között álló tulkot ábrázol, ezzel a felirattal: "Kész bármelyikre." Kész a barázdák között keményen dolgozni, vagy az áldozati oltáron meghalni. Ez Isten őszinte gyermekének a beállítottsága - kész odamenni, ahova a kötelesség szólítja, kész énjét megtagadni, a Megváltó ügyéért áldozatot hozni.
43. A menny előíze
Napról napra egyre többet kell megtanulnunk Krisztustól, hogy tanításaival összecsengő tapasztalatokat szerezzünk. Magasztos és szent célokat valósíthatunk meg. Isten azt akarja, hogy ismeretben és erényekben állandóan növekedjünk. Törvénye az Ő hangjának visszhangja, amely mindenkit hív: "Jöjjetek feljebb. Legyetek szentek, még szentebbek!" Keresztény jellemünk napról napra tökéletesedhet.
Akik a Mester szolgálatába álltak, azoknak olyan tapasztalatokra van szükségük, melyek sokkal magasabbak, mélyebbek és szélesebbek, mint ahogy azt sokan gondolnák. Isten nagy családjának tagjai közül sokan aligha tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni, és dicsőségről dicsőségre jutni. Sokuknak már van némi fogalma Krisztus tökéletes voltáról, és szívükben túlárad az öröm. Vágynak jobban, mélyebben érzékelni a Megváltó szeretetét. Ápolják ezért lelkükben az Isten utáni vágyakozás minden szikráját! A Szentlélek munkálkodik azokban, akik ezt akarják; formálja azokat, akik formálódni akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni. Gyakoroljátok a lelki gondolkodást, és ápoljátok a szent közösséget! Isten dicsőségének még csak a kora hajnali sugarait láttátok. Ha kitartóan törekedtek megismerni az Urat, meg fogtok győződni arról, hogy "az igazak ösvénye... olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig" (Péld 4:18).
"Ezeket beszéltem néktek - mondta Krisztus -, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék" (Jn 15:11).
Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és önfeláldozással teli földi életét megvidámította az a gondolat, hogy mindez a vajúdás nem hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel bennünket a porból, jellemünket saját jellemének mintájára újjáalakítja, és megszépíti saját dicsőségével.
Krisztus látta, hogy lelke miként vajúdik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme előtt a végtelenségbe nyúló örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik az Ő megaláztatása árán bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték Őt össze. Ő bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az Ő sebei árán gyógyulnak meg. Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a megváltottakat a Mózes és a Bárány énekét énekelni. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, noha a világ bűnei ártatlan lelkére súlyosodnak, noha kimondhatatlan lelki gyötrelem árnya borul reá, de az elé táruló örömért vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével.
Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig fenntartva. Hit által már itt osztozhatunk a Megváltó örömében. Mózeshez hasonlóan ki kell tartanunk, mint akik látják a Láthatatlant.
Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétségben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, amikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldog, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának - a dicsőítésnek és hálaadásnak -
201
palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényességében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Isten és Krisztus együtt hirdeti ki: "Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé."
Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek!
Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást...
A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: "Méltó, méltó a megöletett Bárány", aki megváltott bennünket Istennek.
"Látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!" (Jel 7:9-10).
"Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi székben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyi szék közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:14-17). "És a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:4).
Sohasem szabad szem elől veszítenünk a láthatatlan dolgokról kapott látomást. Így tudunk megfelelő értékrendet tartani az örökkévaló és az ideig való dolgok között. Ez ad erőt ahhoz, hogy másokat a magasabb rendű életre serkentsünk.
"Szent vagy, szent vagy, szent vagy, szentséges Isten! Minden reggel szívünk és ajkunk téged áld. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, énekelje minden, Dicsérjen, Isten, téged a világ! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsérnek téged Tiszta égi lények, szeráfok, kérubok. Néked, Urunk Isten, hódolattal zengnek Allelujázva mind az angyalok. Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Nem látja fényed, Nem csodálhat téged a bűnös, földi szem; Mindenható Isten, mégis bízik lelkem, Meglátlak téged majd a mennyben fenn.
202
Istennel a hegyen
"Jöjjetek fel énhozzám a hegyre" - szól Isten hozzánk. Mózesnek, mielőtt Izrael megszabadításában Isten eszközévé lehetett, negyven évet kellett a puszta magányában elvonultan Istennel bensőséges közösségben töltenie. Mielőtt Isten üzenetét tolmácsolta a fáraónak, az égő csipkebokorban megszólaló angyallal beszélt. Mielőtt Isten népe képviselőjeként átvette a törvényt, fel kellett mennie a hegyre, és ott meglátta Isten dicsőségét. Mielőtt végrehajtotta az ítéletet a bálványimádókon, elrejtőzött a szikla hasadékában, és az Úr így szólt: "Kiáltom előtted az Úr nevét": "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 33:19; 34:6-7). Mielőtt életével együtt letette Izraelért hordozott terhét, Isten felhívta a Piszga tetejére, és eléje tárta az Ígéret Földjének dicsőségét.
Mielőtt a tanítványok elindultak misszióútjukra, Jézus felvitte őket a hegyre. Pünkösd erejének és dicsőségének megnyilatkozása előtt volt a Megváltóval töltött éjszaka, az együttlét a galileai hegyen, a búcsújelenet az Olajfák hegyén, és az angyalok ígérete, valamint a napokig tartó imádkozás és bensőséges együttlét a felházban.
Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a megdicsőülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsőségét.
Az imádkozás kiváltsága
Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki felüdülésre. Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe. Folytonosan új dolgok történnek velünk, és új próbákkal küzdünk, amelyekben a régi tapasztalatok nem adhatnak elegendő eligazítást. Folyamatos világosságra van szükségünk, ami Istentől jön.
Krisztusnak mindig van üzenete azok számára, akik figyelnek szavára. A Gecsemáné kerti lelki gyötrelem éjszakáján az alvó tanítványok nem hallották Jézus hangját. Volt valami homályos képük az angyalok jelenlétéről, de nem érzékelték a jelenet súlyát és dicsőségét. Álmosságuk és kábultságuk miatt nem nyerték el azt a bizonyosságot, amely lélekben megerősítette volna őket a rájuk váró félelmetes eseményekre. Ugyanígy ma is pontosan azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a mennyei útmutatásra, sokszor maradnak anélkül, mert nem keresik a mennyel való bensőséges közösséget.
A kísértések, amelyeknek naponta ki vagyunk téve, szükségszerűvé teszik az imát. Mindenfelől veszélyek leselkednek ránk. Különösen azok vannak kísértésnek kitéve, akik igyekeznek másokat az erkölcsi fertőből kiemelni és a pusztulástól megmenteni. Mivel folytonosan testközelbe kerülnek a gonoszsággal, erősen kell kapaszkodniuk Istenbe, különben ők maguk is megfertőződnek. Rövid és sorsdöntő az az út, amely a szentség magaslatáról a mélységbe visz. Egyetlen pillanat alatt megszülethetnek az ember sorsát örökre megpecsételő elhatározások. Egyetlen elvesztett csata elég ahhoz, hogy a lelkünk védtelen maradjon. Egyetlen bűnös szokás, ha nem szállunk határozottan szembe vele, acéllánccá szilárdul, és megkötözi az egész embert.
Azért maradnak sokan magukra a kísértésekben, mert nem tekintenek szüntelen az Úrra. Ha engedjük, hogy Istennel való kapcsolatunk megszakadjon, védtelenül maradunk. Minden jó szándék és elhatározás kevés a bűn leküzdéséhez. Imádkozó embereknek kell lennetek. Ne erőtlenül, csupán alkalomszerűen, rendszertelenül imádkozzatok, hanem buzgón, kitartóan,
203
szüntelenül! Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!
Isten munkásaiként meg kell keresnünk az embereket ott, ahol vannak - sötétségben, bűnbe süllyedten és romlottsággal beszennyezve. De amíg Istenre támaszkodunk, aki a mi napunk és pajzsunk, a bennünket körülvevő gonoszság egyetlen foltot sem fog ruhánkon ejteni. Amikor pusztulásba rohanó lelkek megmentésén fáradozunk, nem szégyenülünk meg, ha Istenben bízunk. Krisztus a szívünkben, Krisztus az életünkben - ez a mi védelmünk. A jelenlétéből áradó légkör minden bűnnel szemben iszonyattal tölti el szívünket. Lelkünk annyira azonosulhat az Ő lelkével, hogy gondolatban és szándékban egyek leszünk vele.
Hit és ima volt az, ami által Jákob, a gyenge, bűnös ember Istennel küzdve győzött. Így válhattok ti is szent és magasztos szándékú, nemes szívű férfiakká és nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos. Ez súlyos gondokkal, terhekkel és feladatokkal jár, de minél nehezebb a helyzet és súlyosabbak a terhek, annál nagyobb szükség van Jézusra.
Komoly hiba a közös istentiszteletek mellőzése. E gyülekezés kiváltságát nem szabad könnyen venni. A betegápolók sokszor nem élhetnek ezzel a kiváltsággal, de vigyázzanak arra, nehogy szükségtelenül maradjanak távol Isten házától.
A betegek szolgálatában a siker inkább múlik az odaszentelt és önfeláldozó lelkületen, mint bármely, pusztán világi foglalatosságban. Azok, akik felelősségeket hordoznak, teremtsenek olyan helyzetet maguknak, ahol Isten Lelke mélységesen tud hatni rájuk. Annyival buzgóbban kell vágyódniuk a Szentlélek segítségére és Isten megismerésére, mint másoknak, amennyivel nagyobb felelősséggel jár az ő megbízatásuk, mint másoké.
A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, arcunkról sugárzik. Hangunknak meggyőző erőt ad. Az Istennel való közösség emelkedetté teszi a jellemet és az életet. Az emberek felismerik, mint az első tanítványok esetében, hogy Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek, amilyet semmi más nem adhat. Ne engedje, hogy bármi is elvegye tőle ezt az erőt.
Kettős életet kell élnünk - az elmélkedés és a cselekvés, a csendes imádkozás és a buzgó munka életét. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és figyelmesség komoly, megfeszített gyakorlásával párosítva felkészíti az embert a mindennapi feladatokra, és a legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.
A mennyei tanácsadó
Sok ember, ha bajba jut, azt hiszi földi baráthoz kell problémáival fordulnia és segítségért folyamodnia. Nehéz helyzetekben kétely üli meg a lelküket, és az út sötétnek tűnik. Pedig az örök, a hatalmas tanácsadó szüntelenül mellettük áll, és bizalmukat kéri. Jézus, a nagy teherhordozó így szól: "Jöjjetek énhozzám... és én megnyugosztlak titeket". Miért fordulnánk Krisztus helyett megbízhatatlan emberekhez, akik éppúgy Istentől függnek, mint mi magunk?
Talán érzed, hogy milyen fogyatékos a jellemed és milyen gyengék a képességeid a munka nagyságához mérten. De ha olyan lángelméd volna is, amelynél nagyobb nem volt még senkinek, az sem volna elég munkádhoz. "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5) - mondja Urunk és Megváltónk. Minden ténykedésünk eredménye Isten kezében van. De bármi történjék is, kapaszkodjunk töretlen, kitartó bizalommal Istenbe!
204
Minden kapcsolatodat, ami az üzleti életet vagy szabad idődet érinti, vagy ami egy egész életre szól, buzgó, alázatos imával építsd ki! Így mutatod meg, hogy tiszteled Istent, és Isten is tisztelni fog téged. Amikor félsz - imádkozz! Ha elcsüggedtél, szorítsd össze ajkadat az emberek előtt; ne vess árnyat mások ösvényére, hanem mindent mondj el Jézusnak! Nyújts ki segítségért kezedet! Gyengeségedben ragadd meg azt az erőt, amely végtelen! Kérj alázatosságot, bölcsességet, bátorságot, több hitet, hogy meglásd a fényt Isten fényében, és örvendezz Isten szeretetében!
Odaszentelődés és bizalom
Isten csak az alázatos és bűneit bánó embernek tudja és akarja kinyilatkoztatni önmagát. Örül, ha a múltban kapott jótéteményekkel és áldásokkal indokoljuk a még nagyobb áldásokra szóló igényünket. Isten többet ad a benne teljes szívvel bízóknak, mint amennyit várnak tőle. Az Úr Jézus tudja, mire van gyermekeinek szükségük; tudja, mennyi égi erőt fogunk az emberiség áldására igénybe venni; és mindent megad, amit mások áldására és a saját lelkünk nemesítésére használunk fel.
Kevésbé kellene bíznunk abban, amit mi magunk tudunk tenni, és jobban abban, amit az Úr tehet értünk és általunk. Hiszen nem a saját munkádat végzed, hanem Istenét. Minden fenntartás nélkül add át neki akaratodat, hadd irányítsa Ő az utadat! Sohase alkudozz a lelkiismereteddel! Tudd meg, mit jelent Krisztusban szabadnak lenni!
A prédikációk szombatról szombatra való puszta meghallgatása, a Biblia ismételt átolvasása, vagy versről versre történő magyarázása, mit sem használ sem nekünk, sem azoknak, akik hallgatnak minket, ha a Biblia igazságait nem visszük bele személyes életünkbe. Az értelmi képességeket, az akaratot, az érzelmeket Isten Igéjének irányítása alá kell rendelni. S akkor a Szentlélek munkája nyomán az Ige szabályai az élet alapelveivé lesznek.
Amikor az Úr segítségét kéred, tiszteld meg Megváltódat azzal, hogy áldásait hittel elfogadod. Minden erő, minden bölcsesség rendelkezésünkre áll. Csak kérnünk kell.
Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal! Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik szeretetétől; felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott erővel és világossággal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit valaha is lehetségesnek tartottál.
"Maradjatok énbennem"
Krisztus így kérlel bennünket: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek... Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben...
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek" (Jn 15:4-16).
205
"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem" (Jel 3:20).
"A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja" (Jel 2:17).
"Aki győz... adom annak a hajnalcsillagot", "és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét... és az én új nevemet" (Jel 2:26-28; 3:12).
Egyet cselekszem
Aki Istenben bízik, elmondhatja Pál apostollal: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4:13). Bármilyen hibák és kudarcok tapadnak is múltunkhoz, Isten segítségével le tudjuk győzni őket. Az apostollal mi is elmondhatjuk:
"Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:14).
