A narratíva és az

adatbázis mint szimbolikus forma

Készítette:

Katonás Lilla

Az adatbázis-logika

A regény, majd a filmművészet a narratívában látta a modern

kor kulturális kifejezésmódjának kulcsfontosságú formáját, a

számítógépes korszak pedig elénk tárta saját kifejezőeszközét,

az adatbázist.

Az irodalmi vagy filmbéli narratíva, a tervrajz és az adatbázis

mind különböző modellt kínál fel a világ bemutatására.

Adatbázis fogalma Lev Manovich szerint:

• Adatok olyan gyűjteménye, amelyet a

felhasználó különféle műveletek

végrehajtásához alkalmazhat úgy,

mint a nézet beállításai, navigáció

vagy keresés.

A világ képek, szövegek és más

adatrögzítők rendezetlen és végtelen

gyűjteményének tűnik => helyénvaló,

hogy adatbázisként modellezzük.

Az adatbázis dominanciája az újmédiában

CD-ROM: tároló médiaként sajátos kulturális formává válik

• A CD-ROM-ok és más digitális tároló médiák (pl. DVD-ROM)

új adatbázistípusok létrejöttét is elősegítették (pl. adatbázis

alapú életrajz)

Az adatbázis azonban az interneten talál igazi otthonra.

• HTML: egy weboldal különálló elemek (szövegdobozok,

képek, digitális videoklipek és linkek) egymást követő

szekvenciája, amely korlát nélkül bővíthető egy fájl

megnyitásával, és abban egy új sor hozzáadásával => a

legtöbb weboldal különálló elemek, szövegek, képek, linkek

gyűjteménye

Médiaként megjelenő net nyitott természete

(a weboldalak állandóan szerkeszthető

számítógépes fájlok) = a weboldalak sosem

teljesek, vagy ritkán azok → a linkek

folyamatosan bővülnek

• Elemeket adhatunk hozzá és tetszőleges

helyre illeszthetjük őket => ezek a

lehetőségek is hozzájárulnak a net

narratíva-ellenes logikájához.

Adat és algoritmus

A számítógépes játékok nem tekinthetőek egyértelműen

adatbázisoknak => működésüket egy algoritmus teszi lehetővé

→ ezek adják azokat a szabályokat, amelyek a játék által generált univerzumot irányítják

• Algoritmus = játéklogika → ezt fedezzük fel a játék során

Az újmédia általános alapelvére láttunk most példát: egy

számítógép lételméleti kivetítését magára a kultúrára.

Minden tudomány máshogy értelmezi a világot,

így az informatika is saját logikája szerint látja

azt.

• A világot két fajta egymást kiegészítő

szoftverobjektumra, adatstruktúrákra és

algoritmusokra szűkíti.

• A világ bármely objektumát

adatstruktúraként modellezi => a hatékony

keresést és visszakeresést szolgálja.

• Minél összetettebb egy számítógépes

program adatstruktúrája, annál egyszerűbb

az algoritmus, és fordítva.

• Az adatstruktúrák és az algoritmusok a

számítógép-alkotta világ ontológiájának a

két fele.

A kultúra számítógépesítése során a

számítógépes szoftver fent említett két része -

és a számítógép sajátos létmódja - a kultúrára

vetül.

A játékok (sport, sakk, kártya stb.) kulturális

formák, amelyek algoritmusszerű viselkedést

igényelnek a játékosoktól => sok hagyományos

játéknak alkották meg rövid időn belül a

számítógépes verzióját.

Ezzel párhuzamosan a számítógépes játékok új

típusai jelentek meg, olyanok például, ahol a

játékos maga a lövész.

A számítógép kora egy új kulturális algoritmust

vezetett be: valóság → média → adat →

adatbázis.

• Adatok létrehozása

• Adatok digitalizálása → fénykép, hanganyag,

könyv stb. felvitele számítógépre

• Adat megtisztítása, rendszerezése, indexelése.

Az egyre népszerűbb Internet egy gigantikus és

állandóan változó adattörzs

• Alig létezik olyan weboldal, amely ne

vonultatna fel legalább egy tucat más oldalra

irányító linket → minden oldal egyfajta

adatbázisnak tekinthető.

Az adatbázis és a narratíva

Az adatbázis mint kulturális forma adatok listájaként képviseli a

világot, ugyanakkor elutasítja ezen lista rendezését ↔ a

narratíva ok és okozat szerint rendszerezi a látszólag

rendezetlen dolgokat (eseményeket) => az adatbázis és a

narratíva egymás természetes ellenfelei

Azáltal, hogy az emberi kultúra ugyanazon területéért küzdenek,

mindkettő kizárólagos jogot formál arra, hogy értelmet adjon a

világnak.

Mi a narratíva?

• Egy narratíva „felhasználója" bejárja az

adatbázist, az adatbázis előállítója által

kiépített adatok közötti linkeket követve.

• Ahhoz, hogy egy kulturális objektum

narratívának minősüljön, számos

kritériumnak kell megfelelnie:

legyen benne egy szereplő és egy

narrátor;

legyen 3 elhatárolható szint,

amelyeken a szöveg, a történet és a

fabula megjelenik;

„tartalma" pedig „a szereplők által

okozott vagy megélt, egymáshoz

kapcsolódó események sorozata" kell

hogy legyen. (Mieke Bal)

Természetesen nem minden kulturális objektum

narratíva.

Az adatbázis és a narratíva státusza a

számítógépes kultúrában nem azonos.

Az új médiában az adatbázis kulturális

formák széles skáláját támogatja, amelyek a

közvetlen fordítástól (az adatbázis adatbázis

marad) olyan formákig terjednek, melyek

logikája az anyagi forma logikájának

ellentéte, vagyis narratíva.

Manovich úgy tekint az adatbázisra és a

narratívára, mint két egymással versengő

elképzelésre, a világra adott két elengedhetetlen

reakcióra

• Mindkettő régóta létezik: ókori eposzok,

Enciklopédia (Diderot)

Az adatbázis és a narratíva közti versengés új

csatatere a modern média.

• Jelenleg az adatbázis népszerűbb

Adatbázis Narratíva

fotográfia 19. sz.-i modern regény

számítógép film

Narratív elemek adatbázisa

Manovich leírása az adatbázis és a narratíva viszonyáról a jelek paradigmatikus és szintagmatikus dimenziói által:

Az adatbázis a jelek paradigmatikus dimenziójának feleltethető meg,

melyekben a jelek általános, absztraktabb értelmükben léteznek, ezek

alapján összekapcsolódva, míg a jelek szintagmatikus dimenziója a

narratíva analógiája, mely a jeleket valamilyen narratív logika mentén

lineáris rendbe szervezi.

A szoftver logikája megfordítja ezt a viszonyt a szintagmatikus és a

paradigmatikus dimenzióban megfogalmazott jelek között, ami által a

paradigmatikus dimenzió válik fizikailag láthatóvá, konkréttá, a jelek

szintagmatikus dimenziója pedig absztrahálódik.

A számítógépes játékoktól a szuperműfajig

A számítógépes játékokat a játékosok narratívákként élik meg, melyek

azonban Manovich szerint mégsem tekinthetőek az adatbázis-logika

reprezentánsainak, sokkal inkább nevezhetőek az algoritmus

logikájára épülőknek => ahhoz, hogy a játékos történetként fogadjon

be egy játékot, szükséges, hogy narratív motivációval ruházza fel a

játék szabályait mozgató algoritmust, melyekben az akadály

„ellenség", a gyűjtögetendő elem pedig „kincs".

Azonban nem létezne ez a motiváció, amennyiben nem létezne a játék

keretét adó körítés, narratív információval telezsúfolt közeg: a

narratíva elemeit tartalmazó adatbázis, maga a fizikailag megjelenő

diegézis (= egy dolog elejétől a végéig való elbeszélése)

A virtuális (játszó)térnek mint diegetikus térnek is

természetéből, tárgyi világából következik, hogy

a térrel való interakció során lefuttatja a tér

adatbázisának egyes elemein képletesen szólva

„a narráció algoritmusát„ → az algoritmus, az

ebből születő történet logikája a rendelkezésre

álló elemekből, adott narratív világ logikájától,

karakterétől függ.

A játékvilágban ezt a logikát, mely fizikailag is

szétválasztja a játék elemeinek adatbázisát és a

játékot működtető algoritmust, John Carmack

vezette be, azért, hogy a játék adatait nyílt

forráskódúként kezelve a játékosok saját

motivációjuk szerint módosíthassák,

újrarendezhessék, bővíthessék a játék adatait

A műfaj kérdése kapcsán ugyanezt a logikát kell

alkalmaznunk, mivel a műfaji univerzumok ugyanígy

egy sor jellegzetes karakter, környezet, tárgy,

előhívható cselekvés vagy vizuális stílus „nyílt

forráskódú", paradigmatikus dimenziójának, narratív

elemek adatbázisának tekinthetőek, melyek

felhasználhatók azok remixeléséhez, vagyis új

műfaji filmek születéséhez.

Ráadásul a műfajok átjárhatónak bizonyultak, ami

azt feltételezi, hogy minden létező műfaji elem

egyetlen nagy adatbázisban kapcsolódik össze.

Metz: „A napjainkban forgatott filmek közös

jellemzője, hogy történetet mesél el. Ennyiben

valamennyi ugyanahhoz a műfajhoz tartozik, amely

inkább egy »szuperműfaj« [sur-genre]."

Az IMDb felépítése és lehetőségei

A Metz által leírt „szuperműfaj", általános filmes narratívelem-

adatbázisa már kezdeti formájában létezik és hozzáférhető, mi több

elemezhető is.

A www.IMDb.com, a jelenlegi legnagyobb internetes filmadatbázis,

1990 óta létezik, és fennállása óta, filmekkel kapcsolatos információk

hiteles forrásaként, igen fontos referenciapont lett a film világában.

Amit megtudhatunk egy filmről: értékelését (a felhasználók szavazatai

alapján), szereplői és készítői nevét, szinopszisát, gyártási és

forgalmazási adatait, bevételeit, díjait, technikai adatait, emlékezetes

idézeteit, valamint műfaját, cselekményét, jellemző kulcsszavait

Egy-egy film adatlapját ezen szempontok szerint

számtalan hivatkozás köti több másikhoz,

létrehozva így egy igen komplex adatbázist.

A megjelölést, indexelést felhasználók végzik.

Az adatrögzítés nem automatikus indexeléssel

történik → Az IMDb nem használ külső indexelő

alkalmazást sem: az aktív, önkéntesen adatot

indexelő felhasználók közvetlenül a weboldalon

férhetnek hozzá a filmek adatlapjainak szerkesztési

felületéhez, mely által manuálisan töltik fel az

információkat.

Műfaj és kulcsszó viszonya

31 műfaj és megszámlálhatatlan kulcsszó → mindkettőből

létrehozható újabb

Kulcsszó: egy szó vagy egymáshoz kapcsolódó szavak csoportja,

melyek egy filmhez rendelve leírják, hogy adott film miről szól

• Szűkítő kikötések:

Minden kulcsszónak leírónak kell lennie

Bármilyen konkrét dologra [object], fogalomra [concept],

stílusra [style] vagy cselekvésre [action] vonatkozhat =>

ezzel az IMDb (akaratlanul is) megfogalmazta a

műfajképződés szempontrendszerét.

Műfaj létrehozásának feltétele: legalább 500

filmre igaz legyen → önálló műfajként értelmezhető

minden olyan struktúra, mely bizonyos szempontok

mentén legalább 500 filmre igaz

• Az IMDb összes műfaj-meghatározásának

tartalma leírható az adatbázis kulcsszavakat

értelmező szempontjaival => a műfajok a

kulcsszavak által definiálódnak

Az alműfajokat tudatosan kezeli kulcsszóként,

valamint a többi tartalmi kulcsszó létrehozását is

egy olyan definíció feltételei mellett hagyja jóvá,

mely feltételek azonosak a műfajok definíciójának

feltételrendszerével => bizonyos műfaji

kategóriák nagy valószínűséggel rendszeresen

egybe fognak esni bizonyos tartalmi elemekkel.

A műfajok kapcsolódó elemek nagyarányú

együttállása, sűrűsödése által jönnek létre, =>

lehetővé teszi, hogy nem műfajdefiniáló kulcsszavak

akár újonnan kapcsolódva is fokozatosan

keveredjenek, összesűrűsödjenek a műfajt definiáló

kulcsszavakkal => a műfajok az elemek

folyamatos újrarendeződése miatt folyamatos

átalakulásnak, formálódásnak vannak kitéve,

vagyis a legkevésbé sem stabil formák.

A gyakorlatban e gondolatmenet alapján

végigkövethetjük egy-egy műfaj változásait.

Konklúzió

Az IMDb tehát a jelenlegi lehetőségekhez képest legközelebb áll azon

gondolathoz, miszerint a műfajok nem állandó formák, hanem filmről-filmre

változó elemekkel variálódó, és ez által állandóan formálódó narratívelem-

együttállások egy szuperműfaji térképen.

• A szuperműfaj narratív elemek adatbázisa, melyből a narráció

algoritmusa által narratíva alkotható.

A műfajok tehát bizonyos specifikus kapcsolódó narratív elemek összességei,

melyek virtuálisan az őket beépítő filmektől függetlenül is léteznek,

ugyanakkor minden filmmel újra is rendeződnek az alapján, hogy adott film

milyen arányban nyúlt a műfaji csomóponthoz közelebb, vagy attól távolabb

eső, például más műfajhoz tartozó narratív elemekhez. Ezek által ugyanis új

kapcsolatok születnek az elemek között, melyek akár új csomópontok, új

műfajok létrejöttéhez is vezethetnek.

Felhasznált irodalom

Lev Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma.

http://apertura.hu/2009/osz/manovich

Gerdelics Miklós: Műfajok elemeinek virtuális térképe - Az IMDb

alkalmazhatósága a filmelméletben.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:6kWd-

1uAEKEJ:apertura.hu/2011/tavasz/gerdelics+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&

gl=hu

Köszönöm a figyelmet!