A Ráckevei (Soroksári) Dunába vezetett tisztított

PiscesHungarici13(2019)101–113

101

ARáckevei(Soroksári)‐Dunábavezetetttisztítottkommunálisszennyvízhatásaahalközösségszerkezetére

EffectofatreateddomesticwastewatereffluentonthefishcommunitystructureintheRáckeve(Soroksár)DanubeBranch

UDVARIZs.1,UgraiZ.1,GYÖREK.21RáckeveiDunaágiHorgászSzövetség,Ráckeve2GyöreésTársaiHalászatbiológiai,ÖkológiaiszakértőésSzolgáltatóBt.,Szarvas

Kulcsszavak:halfauna,kommunálisszennyezés,diverzitásKeywords:fishfauna,communalpollution,diversity

AbstractThe main function of the highly modified standing water‐like Ráckeve (Soroksár) Danube Branch is theprovisionofwater for irrigation andpond farming, aswell asproviding the fisheriesand ecologicalwaterneeds of the watercourse. Another important, although unfavourable function of this water area is thereceptionoftreatedwastewaters.Duetothedeteriorationofwaterqualityintheareaintherecentyears,ithasbecome increasinglyurgent toassesswhichspeciesof fisharepresent there.Theprimaryobjectiveofthisworkwasto findout,on thebasisof theappliedsamplingandevaluationprotocol,whether there isadifferenceinthefishcommunitystructurebetweentheDanubeBranchsectionsupstreamanddownstreamoftheSouthPestWastewaterTreatmentPlant.ThelocalfishfaunaoftheDanubeBranchwasstudiedwithanelectric fishingmethod at the entry point of the treated effluent of the South PestWastewater TreatmentPlant,aswellasupstreamanddownstreamofit.Amongthediversityindices.weusedthespeciesnumber,theBerger‐Parkerdominance,thelocalShannon‐Wienerα‐diversity,theRoutledgeβ‐diversity,theeffectivespeciesnumberandtheexpectedspeciesnumberassignedtotherarefiedsamplesize.Inthefoursamplingareas,thepresenceof32fishspecieswasconfirmed.Inthecourseofthesamplings,wefoundthepopulationsof common bleak and common roach to be the most abundant in all three periods. On the basis of thevariability of the species composition, the disturbance effects of the Wastewater Treatment Plant wereparticularly evident in summer and autumn. The fish communities of the upstream and downstreamsamplingsitesweretwotofivetimesmorediversethanthatoftheareaaffectedbythe"treated"effluentoftheWastewaterTreatmentPlant.

KivonatAz erősen módosított, tározóként hasznosított Ráckevei (Soroksári)‐Duna elemi funkciója az öntöző‐ éstógazdaságivízszolgáltatása,valamintavíztérhalgazdálkodásiésökológiaicélúvízigényénekbiztosítása.Avízterülettovábbiközponti,bárnemigazánkívánatosfeladataatisztítottszennyvizekbefogadása.Avíztérenaz utóbbi években tapasztalt vízminőségromlás miatt egyre sürgetőbbé vált felmérni, hogy ott milyenhalfajok fordulnak elő, milyen gyakorisággal. Jelen munka elsődleges célkitűzése, hogy kiderítse, azalkalmazottmintavételi és értékelési protokoll alapján van‐e különbség aDél‐pesti SzennyvíztisztítóTelepfeletti és alatti Duna‐ág szakaszok halegyüttesének strukturális viszonyában. A Duna‐ágon elektromoshalászati módszerrel vizsgáltuk a Dél‐pesti Szennyvíztisztító Telep tisztított szennyvizének befogadásipontján, valamint a megelőző és követő szakaszokon a lokális halfaunát. A diverzitásmutatók közül afajszámot,aBerger–Parker‐dominanciát,a lokálisShannon–Wienerα‐diverzitást,aRoutledgeβ‐diverzitást,az effektív fajszámot, a ritkított mintanagysághoz rendelt várt fajszámot használtuk. A négy mintavételiterületen 32 halfaj előfordulását igazoltuk. A mintázások során legnagyobb abundanciával mindháromidőszakban a küsz és a bodorka populációit találtuk. A fajösszetétel variabilitásának mutatója alapjánkülönösen nyáron és ősszel kimutatható volt a szennyvíztisztító diszturbanciát okozó hatása. A megelőző(RSD‐1), illetveakövető(RSD‐4)mintavételihelyekhalközösségeazeffektívfajszámalapjánkétszer‐ötszörváltozatosabb,mintaszennyvíztisztítótelep„tisztított”szennyvizénekhatásaalattállómintavételiterületé.

Udvarietal./PiscesHungarici13(2019)101–113

102

BevezetésAtermészetvédelemről,akörnyezetvédelemről,ahalgazdálkodásrólésahalvédelemről

szóló törvényeinkazélővilágot,benneahalakat isolyan természetierőforrásnak tekintik,amelynekváltozatossága fennmaradásához aközvetlen élettelenkörnyezet fenntartása, jóállapotánakmegóvása is szükséges. Továbbá a gazdaságos horgászat és horgászturizmustervezése érdekében figyelemmel kell lenni arra, hogy a vízterületnek és közvetlenkörnyezetének erőforrás‐használata ne legyen nagyobb mérvű és gyorsabb, mint atermészetesmegújulásiképessége,azazkerülnikellahalállománytúlhorgászatát,valamintatermészettúlhasználatát.

Azerősenmódosított,tározókénthasznosítottRáckevei(Soroksári)‐Duna(rövidenRSD)elemi funkciója a Vízgyűjtő‐gazdálkodási Terv 1.10 jelű Duna‐völgyi‐főcsatorna alegységmezőgazdasága számára az öntöző‐ és tógazdasági víz szolgáltatása, valamint a vízfolyáshalgazdálkodási és ökológiai célú vízigényének biztosítása. Az RSD egyúttal 1747 km2vízgyűjtőterület belvíz‐befogadója is. A vízterület további központi, bár nem igazánkívánatos feladata a tisztított szennyvizek befogadása. A 2000‐es évekre az ipari eredetűszennyezés enyhülését sajnálatos módon nagyon gyorsan ellensúlyozta a kommunálisszennyeződéskíméletlengyarapodása.Akülterületekbekitelepülőnépességáltaltermeltésa Duna‐ág vízrendszerébe vezetett tisztított szennyvizek vízminőség‐módosító hatásamessze nem elfogadható halélettani szempontból. A legnagyobb terhelés a Dél‐pestiSzennyvíztisztító Telepről érkező napi 72000m3 biológiailag tisztított szennyvíz, mely aFővárosiKatasztrófavédelmiFőigazgatóság2017.június28‐ánközétetthatározataalapjánnemegyszermeghaladtaakörnyezetvédelmielőírásokhatárértékeit(URL1).

A napjainkban tapasztalható klímaváltozás kedvezőtlen irányú trendjének (általánosfelmelegedés, a csapadék mennyiségének, egyenlőtlen eloszlása) hatására egyre kevésbégarantálható az RSD elfogadható vízfrissítése. ADuna‐ág üzemi vízszintjét csak az év egyviszonylag rövid időszakában képesek biztosítani gravitációs úton a Kvassay‐zsilipenkeresztül, a Duna főmedrének alacsony vízállása esetén költséges szivattyús ellátássalpróbálkozik a vízügyi kezelő. A melegedő vízhőmérséklet, a bevezetett szennyvizek és atartósan alacsony vízállás miatt a halpusztulás jelentékenynek mondható szinte mindenévben.Mindenévtavaszántöbbtonnahaltetemetgyűjtösszeésszállítelahalgazdálkodásijogosult a víztérről. 2016 tavaszán például 4030 kg, 2017 tavaszán pedig 3700 kgelpusztult hal eltávolításáról és megsemmisítéséről kellett gondoskodnia a RáckeveiDunaági Horgász Szövetség halászati őreinek (ennek a mennyiségnek többszörösefeltételezhető azokon a helyeken, ahol az összegyűjtés nem volt lehetséges). A teljeselpusztulthalmennyiségvalószínűsíthetőlegelértea10000kg‐ot(URL2).

Természet‐éskörnyezetvédelmi,valaminthalgazdálkodás‐fejlesztésicélokból is fontosismerni a Duna‐ág halközösségének struktúráját. Az utóbbi években tapasztaltvízminőségromlásmiatt vált egyre sürgetőbbé felmérni, hogy a víztérbenmilyen halfajokfordulnakelő,ésazokmilyenrelatívmennyiségben.ARáckevei‐Duna‐ághalfaunájárólmáshazai Duna‐szakaszhoz képest viszonylag kevés tudományos közlemény, szakdolgozat,jelentéslelhetőfel(Mihályi1954,Berinkey1972,Bottaetal.1984,Guti2000,Udvarietal.2003,Harka&Sallai2004,Ugrai&Györe2007,ÖKOZrt.2008,Sevcsik&Erős2008,Ugrai2009,Vadadi‐Fülöpetal.2008,Vadadi‐Fülöp2010,Györeetal.2012,Sáfrán2014,Sarlós2015). Ezenkívül néhány, meglehetősen régi, ismeretterjesztő dolgozat (Répássy 1901,Horváth1960,1968a,1968b,Szombathy1961,Till1972,Tóth&Nagy2012)érintőlegesenemlítiaDuna‐ághalfaunájábanelőfordulóhalfajokat.

Jelenmunkaelsődlegescélkitűzéseannak feltárása,hogyazalkalmazottmintavételiésértékelési protokoll alapján van‐e különbség a Dél‐pesti Szennyvíztisztító Telep feletti ésalatti Duna‐ág szakasz halegyüttesének strukturális viszonyaiban. Az egy év időtartamúkutatásban4mintavételi területet jelöltünkki, amely választásazzal indokolható, hogy jóalapotnyújtakorábbiadatokkal(Ugrai&Györe2007,Györeetal.2012)valóösszevetésre.Munkánksoránfigyelemmelvoltunkarra,hogymindamintavétel,mindpedigakiértékelésalkalmas legyenmás víztestekkel való összehasonlítására, lehetőleg több élőhelytípusban


103

történjen mintavétel, lehetőség nyíljon a halegyüttesben történő szezonális és térbelimintázatváltozások kimutatására, értékelésére, továbbá a felmérés halfaunisztikaiszempontbóliskorrektadatokkaltudjonszolgálni.

AnyagésmódszerVizsgálatiterület,mintavételihelyek

Magyarország kistájainak katasztere szerint (Dövényi 2010) a Duna általunk vizsgáltmellékágaazAlföldmakrorégiójáhoztartozik(1.Nagytáj).AvízterületanagytájonbelülaDunamenti‐síkság (1.1. Középtáj) ún. Csepel‐Mohácsi‐síkság elnevezésű szubrégió (1.1.2.Kistáj csoport) kistáján, a Csepeli‐síkon (1.1.21.) található. A Ráckevei (Soroksári)‐DunabalrólfelvesziaGyáli1.csatornát(hossz:32km,vízgyűjtőterület:380km2),aDuna‐Tisza‐csatornát (39 km, 477 km2) és az Északi‐övcsatornát (36 km, 235 km2). A Duna‐ágközépvízhozamaaKvassay‐zsilipnél3,5m3/sec(maximum30m3/sec).Az57,3kmhosszú,14km2felületűvízterületátlagosvíztérfogata40millióm3.Avízsebesség3,3‐6,7m/sec.

1.ábra.MintavételiterületekaRáckevei(Soroksári)‐DunafelsőszakaszánFig.1.SamplingareasintheupperreachoftheRáckeve(Soroksár)DanubeBranch

1.táblázat.Mintavételiterületekhelye,kódja,koordinátái(F=felső,A=alsó)

Table1.Location,codeandcoordinatesofthesamplingareas(F=upstream,A=downstream)

Kód Mintavételdátuma Mintavételiterület

2018tavasz

2018nyár

2018ősz főágfkm koordináták

(HungarianEOVY/X)víztest

RSD‐1 05.28. 08.29. 10.08. 55,40‐56,40F:652416/234781, A:652837/233889

Kvassay‐zsilipalattmintegy750méterre

RSD‐2 05.28. 08.29. 10.08. 50,75‐51,75F:653706/230422, A:654088/229501

Dél‐pestiSzennyvíztisztítóTelepbefolyójátólaCsepelistrandig

RSD‐3 05.28. 08.29. 10.08. 48,25‐49,25F:654153/229780, A:654729/227867

Molnár‐szigetészakiésdélivége,Csepel‐Soroksárkompalatt

RSD‐4 05.29. 08.30. 10.09. 45,00‐46,00F:653379/225654, A:652857/224833 Czuczor‐sziget

RSD‐1,Kvassayzsilip

RSD‐2,Soroksár

RSD‐3,Csepel‐Soroksárkomp

RSD‐4,Czuczor‐sziget


104

Avízterületismeretealapján4mintavételiterületetjelöltünkkiaRáckevei(Soroksári)‐Duna felső szakaszán: egyet a Kvassay‐zsilip térségében (RSD‐1), egyet közvetlenül aszennyvíztisztítóbefolyójaalatt(RSD‐2),kettőtpedigaszennyezettszakaszalatt,aCsepel‐Soroksár‐komp(RSD‐3)ésaCzuczor‐sziget(RSD‐4)térségében(1.ábra).Rögzítettükazokhatárait,valamintegységesítettükakódjaikat(1.táblázat).Mindenmintavételiterületenkétrészterületetmintáztunk, részterületenkéntazonos időben,egy‐egymintavételicsoporttal.Valamennyirészterület1000mhosszúságúszakaszvolt.

Mintavétel

AmintavételtervezésekorésvégrehajtásakortekintettelvoltunkaFAMEmunkacsoport(FAME 2004) előírásaira, az elektromos halászati mintavételi módszerre vonatkozónemzetközi és magyar szabványokra (EN 14962:2006, MSZ EN 14011:2003), továbbá azMTAÖkológiaiKutatóközpont(Tihany)halasmunkacsoportjaáltal,ahalakélőlénycsoportVKI szerinti gyűjtéséhez és a felszíni vízfolyások halak alapján történő ökológiaiállapotminősítéshezkidolgozottmódszertaniútmutatóelőírásaira(Erősetal.2015).

Amintavételiterületekhalászata3alkalommal,2018.május28‐29.,2018.augusztus29‐30. és 2018. október 8‐9. között, a Ráckevei Duna‐ági Horgász Szövetség kisgéphajóibólakkumulátoros SAMUS 1000 típusú, pulzáló egyenáramot szolgáltató elektromoshalászgépekkel történt (kimenő feszültség320‐420V, teljesítmény250W [impulzus csúcs600W], frekvencia50Hz,aktívperiódus1,00ms).Azelektromoshalászatokatmindvégignappal végeztük, biztonságtechnikai megfontolásból kiindulva, bár a vonatkozó irodalmiadatok(Sanders1992,Janáč&Jurajda2004,McInerny&Cross2004,Erősetal.2008,Potyóet al. 2013, Kaufman et al. 2017) azt igazolják, hogy az éjszakai halászatokeredményesebbek, reprezentatívabbak. Az elektromos halászatokat az RSD főágábanminden esetben a vízáramlással azonos irányban végeztük, valamivel gyorsabban (16‐32m/sec),mintavízsodrása(3,3‐6,7m/sec).

A mintavételi szakasz felső és alsó végpontját egy Garmin GPSMap 620 típusúhelymeghatározókészüléksegítségévelrögzítettük,amintaszakaszttérképenisábrázoltuk(1. ábra). A halak meghatározása külső morfológiai bélyegek alapján Györe (1995),rendszertani besorolásuk Kottelat & Freyhof (2007), nevezéktanuk Erős et al. (2015)munkája,valamintaFishBase2019.április15‐eiadatbázisa(URL3)szerinttörtént.

A mintavételt a 2013. évi CII. törvény, valamint a 133/2013. (XII. 29.) VM rendeletvonatkozójogszabályhelyeialapjánaterületihalgazdálkodásihatóságnakbejelentettük.

A mintavétel során a fogott halakat meghatározásuk és megszámlálásuk utánmegfogásukhelyszínénengedtükvisszaavízbe,azadatokatahelyszínenegyOLYMPUSDM‐1 és egy OLYMPUS WS‐200S digitális diktafon segítségével rögzítettük mintavételicsapatonként.Feldolgozás,statisztikaielemzés

AmintavételiterületekenelőfordulónemtermészetesfaunaelemekcsoportosításaSály(2007)faunakomponensfogalomrendszerealapjántörtént.

Az egyes részterületek halközösségét mintavételi területenként egyesítve kezeltük. Ahalközösségek hasonlóságát a fajok mintavételi egységeken belüli relatív tömegességenégyzetgyökének arcsin transzformációja után (Podani 1997) Jaccard és Bray‐Curtistávolságmátrixánakcsoportátlag‐fúziósalgoritmus(UPGMA)eljárássaltörténőhierarchikusklasszifikációjával vizsgáltuk, a PAST 3.21 program segítségével (Hammer et al. 2001).A csoportok közötti halegyüttes-szerkezetbeli különbségeket ANOSIM teszttel vizsgáltuk, alpha=0,05 szignifikancia szinten.(PAST3.21).Statisztikailagszignifikánsnakfogadtukelakülönbségetamennyibenp>0,05.

Adiverzitásmutatókközülafajszámot,aBerger–Parker‐dominanciát,alokálisShannon–Wiener α‐diverzitást, a Routledge β‐diverzitást, az effektív fajszámot, a ritkítottmintanagysághoz rendelt várt fajszámot, valamint a diverzitás skálafüggő jellemzéséhez aRényi‐féle egyparaméteres függvénycsaládot használtuk. A fajszám mint 0. rendű


105

diverzitásmutató (Rényi 1961,Hill 1973, Tóthmérész 1998,Magurran 2004, Jost 2006) ahalközösségtermészetesmódonadódóalapvetőjellemzője,azonbanaritkarezidens,vagyakóborlófajoknakugyanolyanfontosságottulajdonít,mintadominánsfajoknak.Az1.rendűShannon‐Wiener gyakoriság alapú diverzitásmutatómár figyelembe veszi a fajszám és azegyedszám viszonyát. Az index a ritka fajokra érzékeny. A Berger‐Parker‐féledominanciaindexadominánsfajegyedszámátviszonyítjaazösszesegyedszámhoz(Berger& Parker 1970), azaz a közösség többi fajának gyakorisági információját figyelmen kívülhagyja. A [0,1] intervallumú dominanciaindex azt méri, hogy a leggyakoribb faj milyenmértékben dominálja a közösséget, magas értéke (nmax/N>0,8) esetében a közösség nemnevezhető diverznek (Tóthmérész 2002). A halközösségeknek a vízfolyás longitudinálisprofilja menti mozaikosságára, fajösszetételbeli variabilitásának mint az élőlényközösséglényeges inherens tulajdonságánakkvantifikálásáraaRoutledgeβ‐diverzitástalkalmaztuk.Az effektív (ekvivalens) fajszám azoknak a fajoknak a számát jelenti, amelyek az észleltdiverzitást úgy jellemzik, mintha minden faj azonos mennyiségben lenne jelen aközösségben (Jost 2006). A tényleges fajszámnál kisebb fajszám biológiai interpretációszerint a közösséget domináló fajok számát jelenti. Az effektív fajszámokat a számítottShannon‐Wiener‐indexek exponenciálisaként számítottuk. A várható fajszám, vagy ES(m)‐diverzitás, a minták diverzitásának standard egyedszámra vonatkozó összehasonlításátteszilehetővé.Afajszám‐intrapolációsoránstandardegyedszámként(m)azösszevetésbenszereplő minták közül a legkisebb összegyedszámú minta egyedszámát választottuk. Ahalközösségek diverzitását Rényi‐féle diverzitási profilok összevetésével végeztük, ahol askálaparaméterα=0eseténaRényi‐féle‐diverzitásértékea tényleges fajszám logaritmusa,α≋1‐nél a Rényi‐féle‐diverzitás értéke a Shannon‐Wiener‐diverzitással egyezik meg (α=1eseténnemértelmezett aRényi‐félediverzitás), ill. amikorα értékenagy (α→∞), akkor aRényi‐féle‐diverzitás a Berger‐Parker‐diverzitás logaritmusával egyenlő. Adiverzitásmutatókat a Species Diversity and Richness IV programcsomaggal becsültük(Seaby & Henderson 2006). Két mintaterület diverzitáseltérésének szignifikanciáját aSolow‐féle(1993)statisztikaipróbávalteszteltük.Statisztikailagszignifikánsnakfogadtukelakülönbséget,amennyibenp>0,05.

A halközösség két időpont közötti időszakra vonatkozó lokális fajbetelepülésből éslokális fajeltűnésből származó fajösszetétel‐változás mértékét a fajkicserélődési index(species turnover, ST) segítségével számítottuk (Relys et al. 2002). A számításba vettidőintervallumkezdetéta2010.évifelmérésjelentette(Györeetal.2012).

Jelen felmérés tavaszi, fajösszetétel alapján történt összevont adatainak, valamint a2007‐es (Ugrai & Györe 2007) és a 2010‐es (Györe et al. 2012) vizsgálatok adatainakösszehasonlítását nem metrikus többdimenziós skálázás (NMDS) alapján végeztük. AzordinációbanalkalmazottBray‐CurtistávolságmátrixszármaztatottadataitazegyedszámoknégyzetgyökénekkettősWisconsin‐standardizálásátkövetőennyertük.Azanalízis soránalegkisebbstressztadóordinációtfogadtukel(Shepard1980).

Az évszakra jellemző átlagos fajszámot az adott időszakban a négy mintavételi hely(nyolc részminta) fajszámának egyszerű középértékeként határoztuk meg. A mintavételiterületekátlagosfajszámátahárommintavételiidőszakbankimutatottfajszámokegyszerűközépértékekéntszámítottuk.AzátlagokösszehasonlításaegymintásStudent‐félet‐eloszlásalapjántörtént,szignifikánsnaktekintettükazátlagokeltérését,amennyibenp>0,05.

Eredmények

FajkészletA Ráckevei (Soroksári)‐Duna négy mintavételi területén hét halcsalád (Cyprinidae,

Siluridae,Ictaluridae,Esocidae,Centrarchidae,Percidae,Gobiidae)összesen32halfaj6253egyedének előfordulását igazoltuk (2. táblázat). A natív fajok számamindössze 23 (72%)volt. A kilenc adventív (betelepített, behurcolt, bevándorolt) faj (28%): az amur(Ctenopharyngodon idella ‐ betelepített), a razbóra (Pseudorasbora parva ‐ behurcolt), azezüstkárász (Carassius gibelio ‐ betelepített), a barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus ‐


106

betelepített), a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas ‐ betelepített), a naphal (Lepomisgibbosus‐betelepített),atarkagéb(Proterorhinussemilunaris‐bevándorolt),afolyamigéb(Neogobius fluviatilis ‐ bevándorolt) ésaKessler‐géb (Ponticolakessleri ‐bevándorolt).Azadventív fajokból nyolcat tudtunk kimutatni a szennyezett szakaszon, hetet‐hetet pedig atöbbin. A Magyarországon védett 37 halfajból a mintázott vízfolyásszakaszokon csak hatfordultelő:leánykoncér(Rutilusvirgo),fenékjáróküllő(Gobiogobiocomplex),halványfoltúküllő (Romanogobio vladykovi), szivárványos ökle (Rhodeus amarus), réticsík (Misgurnusfossilis),szélesdurbincs(Gymnocephalusbaloni).

2.táblázat.Mintavételiterületenkéntgyűjtötthalakaháromidőszakban(Rutrut=Rutilusrutilus,Rutvir=Rutilus

virgo,Cteide=Ctenopharyngodonidella,Scaery=Scardiniuserythropthalmus,Squcep=Squaliuscephalus,Leuidu=Leuciscusidus,Leuasp=Leuciscusaspius,Albalb=Alburnusalburnus,Blibjo=Bliccabjoerkna,

Abrbra=Abramisbrama,Tintin=Tincatinca,Gobgob=Gobiogobiocomplex,Romvla=Romanogobiovladykovi,Psepar=Pseudorasboraparva,Rhoama=Rhodeusamarus,Carcar=Carassiuscarassius,Cargib=Carassiusgibelio,

Cypcar=Cyprinuscarpio,Misfos=Misgurnusfossilis,Silgla=Silurusglanis,Ameneb=Ameiurusnebulosus,Amemel=Ameiurusmelas,Esoluc=Esoxlucius,Lepgib=Lepomisgibbosus,Perflu=Percafluviatilis,

Gymcer=Gymnocephaluscernua,Gymbal=Gymnocephalusbaloni,Sanluc=Sanderlucioperca,Sanvol=Sandervolgensis,Prosem=Proterorhinussemilunaris,Neoflu=Neogobiusfluviatilis,Ponkes=Pontocolakessleri)

Table2.Fishescollectedinthesamplingareasinthethreeperiods

RSD‐1 RSD‐2 RSD‐3 RSD‐4 RSD‐1 RSD‐2 RSD‐3 RSD‐4Taxon

T NY Ő T NY Ő T NY Ő T NY ŐTaxon

T NY Ő T NY Ő T NY Ő T NY Ő

Rutrut Cargib

Rutvir Cypcar

Cteide Misfos

Scaery Silgla

Squcep Ameneb

Leuidu Amemel

Leuasp Esoluc

Albalb Lepgib

Blibjo Perflu

Abrbra Gymcer

Tintin Gymbal

Gobgob Sanluc

Romvla Sanvol

Psepar Prosem

Rhoama Neoflu

Carcar Ponkes

fajszám 15 16 23 13 10 17 12 10 18 18 18 20

Aszennyezettszakaszon(RSD‐2)afenékjáróküllőnekcsakegy,ahalványfoltúküllőnek

három példánya került elő. A Kárpát‐medencére jellemző endemikus halfajokból kettő, aleánykoncérésaszélesdurbincsegyedeitsikerültigazolnunk.AhazánkbanvédettfajokonkívülaTanács92/43/EGKirányelvénekfüggelékeibenszereplőközösségijelentőségűfajokközülabalin(Leuciscusaspius)populációjáttudtukkimutatni.Avízterületenkétolyanfaj,aszéleskárász(Carassiuscarassius)ésavágódurbincs(Gymnocephaluscernua)előfordulásátbizonyítottuk, melyek a 133/2013 (XII. 29.) VM rendelet alapján nem fogható őshonoshalfajok.Halegyüttesekidőbelimintázata

Tavasszal és ősszel összesen 28, illetve 32 halfajt mutattunk ki a négy mintavételiterületen,szembenanyári22fajjal.Azévszakrajellemzőátlagosfajszámalapjánatavaszi‐őszi(p=0,0369)ésanyári‐őszi(p=0,0498)fajkészletszignifikánsankülönbözöttegymástól.Amintavételiterületekátlagosfajszámaközöttazonbannemvoltkimutathatószignifikánseltérés(p=0,0668‐1).

A bodorka (Rutilus rutilus), a küsz (Alburnus alburnus), az ezüstkárász és a naphalegyedeimindanégymintavételiterületenmindháromidőszakbanegyarántelőfordultak(2.


107

táblázat).Ezen túlmenőenmindenmintavételihelyenabalin tavasszalésnyáron,aponty(Cyprinuscarpio)nyáron,adévérkeszeg(Abramisbrama),acompó(Tincatinca)ésacsuka(Esox lucius) pedig ősszel voltak kimutathatók. A mintázások során legnagyobbabundanciávalmindháromidőszakbanaküszésabodorkapopulációittaláltuk.Figyelemreméltó, hogymíg a szélhajtó küsz egyedszámaránya időben csökkenő (78,7%→ 64,4%→31,5%),abodorkáéezzelszembenfolytonosannövekvő(7,4%,→16,3%,→22,8%)volt.Halegyüttesektérbelimintázata

Akijelöltnégymintavételiterületetbefogóvíztérszakaszraahalközösségfajkészleténekvariabilitását (mozaikosságát) jellemző Routledge‐féle β‐diverzitás az RSD‐1 → RSD‐4irányban a tavaszimintavételek alapján, βR=0,104 (3. táblázat) volt. A páronkéntimutatószerint a Dél‐pesti Szennyvíztisztító Telep feletti (RSD‐1) és alatti (RSD‐3) Duna‐ág‐szakaszok fajkészletének variabilitása alacsony a szennyezett szakaszhoz (RSD‐2) képest,RSD‐1→RSD‐2:βR=0,214,RSD‐2→RSD‐3:βR=0,200.

Anyárimintavételekeredményeiszerintatérbelivariabilitásmutatója,azRSD‐1→RSD‐4irányban,atavaszimintákalapjánszámítottnálmagasabb,βR=0,146.Aszennyvíztisztítófeletti és alatti szakaszok halközösségének variabilitása jóval magasabb, mint tavasszal,RSD‐1 → RSD‐2: βR=0,385, RSD‐2 → RSD‐3: βR=0,400. Az őszi mintavételek eredményeiszerint a halközösségek térbeli variabilitásmutatója, az RSD‐1→ RSD‐4 irányban,mind atavaszi, mind pedig a nyári mintázások adataiból számítottnál magasabb, βR= 0,165. ApreferáltterületenazindexkifejezettmozaikosságrautalazRSD‐1→RSD‐2(βR=0,400)ésazRSD‐2→RSD‐3mintavételiterületekközött(βR=0,394).

3.táblázat.ARoutledge‐féleβ‐diverzitásiindexértékeiTable3.ValuesoftheRoutledgeβ‐diversityindex

Tavasz Nyár Ősz RSD‐1 RSD‐2 RSD‐3 RSD‐4 RSD‐1 RSD‐2 RSD‐3 RSD‐4 RSD‐1 RSD‐2 RSD‐3 RSD‐4

RSD‐1 0,214 0,185 0,272 0,385 0,308 0,235 0,400 0,385 0,349

RSD‐2 0,200 0,226 0,400 0,357 0,394 0,297

RSD‐3 0,200 0,357 0,333

RSD‐4

2.ábra.AmintavételiterületekhalközösségstruktúrájaszerintiklaszterezéseFig.2.Clusteringofthesamplingareasbyfishcommunitystructure

A halközösség struktúrája alapján a szennyezett szakasz tavasszal és ősszel egy

klasztercsoportba került a megelőző, Kvassay‐zsilip környéki mintavételi területtel,viszonylag magas, 68%‐os hasonlósági szinten (2. ábra), nyáron azonban a legtávolabbimintavételi terület halegyüttesévelmutatott nagyobb azonosságot. Az egyirányú ANOSIM

tavasz nyár ősz


108

tesztazonbanacsoportokközöttikülönbözőségetavárhatóvéletlenesélynélp=0,336‐0,661szintekmellettnemmutattaszignifikánsnak.Diverzitásiviszonyok

Aténylegesfajszám(N)aszennyezett(RSD‐2)ésakövető(RSD‐3)szakaszonis13‐45%‐kal alacsonyabb voltmindhárom időszakban a Kvassay‐zsilip (RSD‐1) és a Czuczor‐sziget(RSD‐4) térségéhez képest (4. táblázat). A magas Berger‐Parker‐index (>0,700) mindenesetbenaszélhajtóküszdominanciájáhozkapcsolható.Aszennyezettszakaszontavasszalahalközösség 93,3%‐a szélhajtó küsz volt! A mutatót tekintve csak az RSD‐1 és az RSD‐2mintavételi terület különbözött szignifikánsan egymástól (p=0,0026). A Shannon‐Wiener‐index 0,365 és 2,056 között változott mintavételi területenként a három időszakban. Alegalacsonyabbértékatavaszimintavételezésalapjánaszennyezettszakaszhozkapcsolható(4. táblázat), ebben az időszakban a szóban forgó mintavételi terület halközösségénekdiverzitásaszignifikánsanalacsonyabbvolt,mintatöbbié(p«0,001).Alegmagasabbindex‐szel a Czuczor‐szigeti mintavételi terület halegyüttese rendelkezett a tavaszi mintázásokalkalmával(H=2,056).NyáronazRSD‐2ésRSD‐4(p=0,8444),ősszelpedigazRSD‐2ésRSD‐3 (p=0,1987) párok halközösségének változatossága nem különbözött egymástólszignifikánsan, a többi pár esetében a lokális α‐diverzitás indexei a Solov‐teszt alapjánszignifikánsaneltértek.

4.táblázat.Ahalközösségekdiverzitásmutatói[N=egyedszám,S=fajszám,nmax/N=Berger‐Parker‐dominancia,

H=Shannon‐Wiener‐index,expH=effektívfajszám,ES(m)=ritkítottmintanagysághozrendeltfajszám]Table4.Diversityindicesofthefishcommunities[N=numberofindividuals,S=speciesnumber,nmax/N=

Berger‐Parkerdominance,H=Shannon‐Wienerindex,expH=effectivespeciesnumber,ES(m)=speciesnumberoftherarefiedsample]

N S nmax/N H expH ES(m)Mintavételiterület T NY Ő T NY Ő T NY Ő T NY Ő T NY Ő T NY Ő

RSD‐1 291 339 560 15 16 23 0,732 0,549 0,375 1,101 1,402 1,824 3,0 4,0 6,2 12,8 13,1 19,2

RSD‐2 1697 207 488 13 10 17 0,933 0,734 0,596 0,365 1,037 1,375 1,4 2,8 4,0 6,2 10,0 15,0

RSD‐3 179 261 322 12 10 16 0,458 0,333 0,550 1,734 1,409 1,495 5,7 4,1 4,5 12,0 9,6 16,0

RSD‐4 373 915 621 18 18 20 0,322 0,753 0,399 2,056 1,017 1,874 7,8 2,8 6,5 16,1 12,5 17,6

Azeffektív fajszámtekintetébena szennyezett szakaszdiverzitásaalacsonyabb,minta

másik hárommintavételi helyé, különösen tavasszal, amikor is a Kvassay‐zsilip környékihalközösséget3fajdominálja,ami2,1‐szertöbb,mintaszennyezettszakaszé.MájusbanazRSD‐3ésazRSD‐4mintavételiterülethalközösségenégyszer,ill.ötésfélszerdiverzebbvolt,mintazRSD‐2szakaszé.Nyáronésősszelazeffektívfajszámokaspektusábanakülönbségekkisebbekvoltak.

A várható fajszám (6,2) a tényleges fajszámhoz (13) képest tavasszal, a közvetlenszennyezésnek kitett mintavételi területen volt a legkisebb, a különbség 52,3%‐os. Avárható és a megfigyelt fajszám közötti eltérés pedig a Csepel‐Soroksár‐komp környékimintavételi terület esetében a legkisebbnyáron, a differenciamindössze4,0% (figyelmenkívülhagyva természetesenaviszonyítási alapabundancia‐szintekhez tartozó területekét,aholakülönbségértelemszerűen0%).

ARényi‐félediverzitásrendezés szerint, amájusimintavételek alapján, a 4mintavételihely halközösségének diverzitása sorba rendezhető. Jól látható módon a szennyezettszakasz (RSD‐2) fajdiverzitása a legalacsonyabb, mert mindhárom halközösségdiverzitásprofiljaefelettfutaskálaparaméterteljestartományán(3.ábra).


109

3.ábra.ADuna‐ágimintavételiterületekhalközösségeinekdiverzitásrendezéseaRényi‐féleáltalánosítottentrópiaszerint,atavaszimintákalapján

Fig.3.DiversityorderingofthefishcommunitiesinthesamplingareasofthestudiedDanubebranchaccordingtoRényiʼsgeneralizedentropyvaluesbasedonspringsamples

A nyári minták alapján a mintavételi helyek halközösségének diverzitása teljes

egészébennemrangsorolható,ugyanisadiverzitásprofilok többesetbenmetszikegymást.Annyiazonbanmegállapítható,hogymindaKvassay‐zsilip,mindpedigaCsepel‐Soroksár‐komp térségének halegyüttese diverzebb, valamint a Czuczor‐sziget környékénekhalközösségeritkafajoktekintetébenváltozatosabb,mintaszennyezettszakaszé(4.ábra).

4.ábra.ADuna‐ágimintavételiterületekhalközösségeinekdiverzitásrendezéseaRényi‐féleáltalánosítottentrópiaszerint,anyárimintákalapján

Fig.4.DiversityorderingofthefishcommunitiesinthesamplingareasofthestudiedDanubebranchaccordingtoRényiʼsgeneralizedentropyvaluesbasedonsummersamples

Azőszimintákesetébeniscsakannyiállapíthatómegadiverzitásrendezésábrájából,hogymind a Czuczor‐szigeti, mind pedig a Csepel‐Soroksár‐kompnál lévő mintavételi helyekhalközösségediverzebb,mintaszennyezettszakaszé(5.ábra).


110

5.ábra.ADuna‐ágimintavételiterületekhalközösségeinekdiverzitásrendezéseaRényi‐féleáltalánosítottentrópiaszerint,azőszimintákalapján

Fig.5.DiversityorderingofthefishcommunitiesinthesamplingareasofthestudiedDanubebranchaccordingtoRényiʼsgeneralizedentropyvaluesbasedonautumnsamples

Értékelés

A Ráckevei (Soroksári)‐Duna vizsgálatba vont felső szakaszán kijelölt 4 mintavételiterületakimutatott32halfajalapjánösszességébenfajgazdagnakmondható.Mintázásainkalapján a Duna‐ág általánosan és tömegesen előforduló halfajai: bodorka, balin, szélhajtóküsz,dévérkeszeg,ezüstkárász,ponty,csuka,naphal.ADuna‐ágbóleddig leírt fajokszáma55(Udvarietal.2003,Vadadi‐Fülöpetal.2008),akorábbifajlistákbanszámosolyantaxonis felsorolásra került,melyek a vízfolyásban csak átmeneti előfordulásúak,mint például asebes pisztráng (Salmo trutta), szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), kövicsík(Barbatula barbatula), német bucó (Zingel streber), vagy olyan, amely azóta egyszer semkerült elő, mint például a dunai ingola (Eudontomyzon mariae). Az egy‐két mintavételihelyrőlelőkerülő ritkaelőfordulásúhalfajokugyanakkor természetes faunaelemeiavíztérfajkészletének, értékes színező elemek. Az általunk kimutatott fajszám a teljes fajkészlet58%‐a. Ugyanezen szakasz ugyanezen 4mintavételi területén 2010. májusában 26 halfajelőfordulását igazolták (Györe et al. 2012). A 2010 májusi mintázás eredményeivelösszevetve a 2018‐as májusi adatokat, a fajkicserélődés mértéke az adott időszakravonatkoztatvaközepesnek ítélhető,ST(2010, 2018)=21,2%,annakellenére,hogyahét „eltűnt”faj, leánykoncér, szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), márna (Barbus barbus), vágódurbincs,szélesdurbincs,tarkagéb,feketeszájúgéb(Neogobiusmelanostomus)helyett2018‐bancsakkettő, az amur és a folyami géb jelentmeg. 2018‐banmindhárom, ill. 2010‐ben pedig azáprilisi és májusi időszakot egyaránt figyelembe véve az index már jóval alacsonyabb,ST=10,3%,amiamagaskimutatottösszesfajszámoknaktudhatóbe(2010:36faj,2018:32faj). A cianidszennyezés után a Szamosban az 1994. évi halközösséghez képest afajkicserélődésiindexjóvalnagyobb,83%volt(Antal2013).Aregenerációtkövetőévekben(2000‐2009) is magas, mintegy 66%‐os maradt a mutató értéke. A Balaton északibefolyóinakfajkicserélődésiindexeismagasabb,átlagosan51,3%volt2007‐benaz1987‐esadatokhozképest(Sályetal.2007).

Afajszámkevésbéinformatívésegybenpontatlanabbdiverzitásindex,mintagyakoriságalapú α‐diverzitásindexek (Shannon‐Wiener, Gini‐Simpson, Brillouin). A diverzitásbelikülönbségek összevetése azonban csak egyforma gyakoriságú fajok közösségeivellehetséges(Jost2006,2010).Eztazeffektív,ill.aritkítottmintanagysághoztartozófajszámmint valós diverzitás teszi lehetővé. Az effektív fajszám egyik lehetséges értelmezése aShannon‐Wiener‐index(H)exponenciálisa(expH).Azeffektívfajszámmalmárkifejezhetővé


111

válik,hányszordiverzebbegyközösségamásiknál.Mindezekalapjánmegállapítható,hogyatavaszi mintavételezés alkalmával a Kvassay‐zsilip és a Csepel‐Soroksár‐komp alattimintavételi területek halközössége kétszer, öt és félszer változatosabb, mint a Dél‐pestiSzennyvíztisztító Telep tisztított szennyvizének hatása alatt álló mintavételi területhalközössége. A diverzitásbeli különbség a szóban forgó mintavételi területekhalegyütteseibenanyáriésazőszimintavételekalkalmávaliskimutathatóvolt,méghanemisolyannagymértékben,mint tavaszimintákalapján.Utóbbi lehetségesmagyarázatakéntszolgálhat, hogy nagyon intenzív zavarás esetén a halközösséget rendszerint aperturbációkkalszembentoleránshalfajok(küsz,bodorka,ezüstkárász)dominálják(köztesdiszturbancia elmélet – Connell 1978). Közismert, hogy a befolyók (így gyakran aszennyvízbefolyók)környékéna tápanyagbesodrásmiatta lokálisés időlegestömegességalkalmankéntkifejezett lehet.Ahalak térbeli vándorlásának ismertokaa táplálékbandústerületek felkeresése (Sanders 1992, Potyó et al. 2013). Nyárra és őszre a fokozódóoxigénhiány(URL4),azaszályos időszakmiattbekövetkezőcsekélyvízáramlás,valamintavízfrissítés csaknem teljes hiánya (URL5) ugyanakkor a többi szakaszon is alacsonydiverzitásteredményezett.

Aβ‐diverzitásnullátóleltérőértékeimutatják,hogynemmindenfaj fordulelőmindenfajjal akárcsak egyetlenmintavételi területen, azaz a Ráckevei (Soroksári)‐Duna főágánakhalegyüttesében mindhárom évszakban létezik egy bizonyos szintű mozaikosság. AfajösszetételvariabilitásánakmutatójaalapjánkülönösennyáronésősszelkimutathatóvoltaDél‐pestiSzennyvíztisztítóTelepdiszturbanciátokozóhatása.

A2007‐es(Ugrai&Györe2007),2010‐es(Györeetal.2012)ésa2018‐astavasziadatokfajösszetétel alapján történt egybevont értékelésének nem‐metrikus többdimenziósskálázás(NMDS)eredményéta6.ábramutatjabe.

6.ábra.Amintaterületekhalközösségéneknem‐metrikustöbbdimenziósskálázás(NMDS)ordinációja2007‐es,2010‐esés2018‐astavaszimintázásokalapján.Akonvexburkokazazonosmintavételiidőszakhoztartozó

szakaszokatfogjákkörül.Shepardstresszérték:0,14Fig.6.Non‐metricmultidimensionalscalingordinationofthefishcommunitiesofthesamplingareasonthebasisof2007,2010and2018springsamples.Convexhullsenclosesectionsbelongingtothesamesampling

period.TheShepardstressvalueis0.14.


112

A három év konvex burkai csaknem teljesen szegregáltak. A 2007‐es és a 2010‐es évesetében a mintaterületeket reprezentáló pontok az első tengely szerint jól sorbarendezettek a vízfolyás iránya szerint. A negatív tartományban a Kvassay‐zsilip alattimintavételi terület található, a pozitív tartományban pedig a követő szakaszok. Jelenfelmérés pontjai teljes egészükbennegatív értékűek és nemkövetik a folyásirány szerintisorrendet.Erősennegatívtartománybanvanaszennyezésalattállómintavételiszakasz.A2018‐asmintavételi területeket jelző pontok jelentős elmozdulástmutatnak a 2007‐es és2010‐esfelméréshezképest.

A halközösség faji változatossága egy halgazdálkodási vízterület mint ökoszisztémastabilitásának fennmaradásában, fenntartásában jelentőségteljes funkciót tölt be, afajdiverzitás teszi alkalmassá az ökoszisztémát arra, hogy a diszturbancia hatásokrarugalmasan válaszoljon (reziliencia), gyorsabban regenerálódjon. Ugyanakkor minéltermészetesebbegyhalgazdálkodási vízterület, halállományaannáldiverzebb. ARáckevei(Soroksári)‐Duna halközösségének sokfélesége veszélyben van az élőhelyek átalakítása, atermészetierőforrásoktúlhasználata,azidegenhonosinváziósfajoktelepítése/behurcolása,természetes térhódítása, az éghajlatváltozás, valamint a kommunális szennyeződésnövekedésekövetkeztében.Adiverzitáscsökkenésébenasokkhatásnagyságaésintenzitásamellett azoknak elhúzódó időtartama, folyamatossága is jelentőségteljes hatással bír. AzértékarányosfenntartáshiányamiattaDuna‐ágökológiaiállapotahamarosanolyanszintreromolhat,hogyazmajdmárnemképesakorábbiszolgáltatásiszintjétfenntartani.

Irodalom

Antal L. 2013.ASzamoshazai szakaszánakhalközösségébenbekövetkezettváltozásokacianid‐ésnehézfémszennyezéstkövetően.Doktoriértekezés,DebreceniEgyetemiKiadó,pp.104.

Berger,W. H., Parker, F. L. 1970. Diversity of plantonic foraminifera in deep sea sediments. Science, 168:1345–1347.

Berinkey L. 1972.Magyarország és a szomszédos területek édesvízi halai a TermészettudományiMúzeumgyűjteményében.VertebrataHungarica13:3–24.

BottaI.,KeresztessyK.,PintérK.1984.Újhalfajvizeinkben:aszélesdurbincs.Halászat77(4):98–99.Connell,J.1978.Diversityintropicalrainforestandcoralreefs.Sience199:1304–1310.DövényiZ.2010.Magyarországkistájainakkatasztere.Budapest.ErősT.,TóthB.,SevcsikA.,SchmeraD.2008.Comparisonoffishassemblagediversityinnaturalandartificial

rip‐rap habitats in the littoral zone of a large river (River Danube, Hungary). InternationalReview ofHydrobiology93:88–105.

ErősT.,SzalókyZ.,SályP.2015.MódszertaniútmutatóahalakélőlénycsoportVKIszerintigyűjtéséhezésafelszínivízfolyásokhalakalapjántörténőökológiaiállapotminősítéséhez.MTAÖkológiaiKutatóközpont,Tihany,pp.36.

FAME CONSORTIUM (2004): Manual for the application of the European Fish Index – EFI. A fish‐basedmethodtoassesstheecologicalstatusofEuropeanriversinsupportoftheWaterFrameworkDirective.Version1.1,January2005.

GutiG.2000.Aponto‐kaszpikusgébfélék(Gobiidae)terjedéseaKözép‐Dunatérségében.HidrológiaiKözlöny80:303–305.

Györe K. 1995. Magyarország természetesvízi halai. Vízi természet‐ és környezetvédelem 1. kötet.KörnyezetgazdálkodásiIntézet,TOIKörnyezetvédelmiTájékoztatóSzolgálat,pp.339.

Györe K., Ugrai Z., Csikai Cs. 2012. A Ráckevei Duna‐ág halközösségének vizsgálata 2010‐ben.Halászatfejlesztés,34:34–48.

Hammer,O.,Harper,D.A.T.,Ryan,P.D.2001.PAST:PaleontologicalStatisticssoftwarepackageforeducationanddataanalysis.PaleontologiaElectronica4:9.

HarkaÁ.,SallaiZ.2004.Magyarországhalfaunája.NimfeaTermészetvédelmiEgyesület,Szarvas.pp.269.Hill.M.O.1973.Diversityandevenness:aunifyingnotationanditsconsequences.Ecology54:427–431.HorváthL.1960.IsmerkedésasoroksáriDunaágélővilágával.Búvár5:172–176.Horváth L. 1968a. A Soroksári Duna‐ág (A természetkedvelők paradicsoma). Ráckevei Járási Pártbizottság

Propaganda‐ésMűvelődésiOsztálya,Ráckeve,pp.46.HorváthL.1968b.GondolatokaSoroksáriDuna‐ághalfaunájáról.Halászat,14.(61.):159.Jost,L.2006.Entropyanddiversity.Oikos113:363–375.Jost,L.2010.Independenceofalphaandbetadiversities.Ecology91:1969–1974.Kaufman, T. M., Moos, T. S., Ermer, M. J. 2017. Comparison of Day and Night Electrofishing to Sample

Smallmouth Bass in Natural Lakes of Eastern South Dakota. North American Journal of FisheriesManagement37:1191–1198.


113

Kottelat,M. & Freyhof, J. 2007.Handbook ofEuropean freshwater fishes. Kottelat, Cornol, Switzerland andFreyhof,Berlin,Germany,pp.646.

Magurran,A.E.2004.MeasuringBiologicalDiversity.BlackwellPublishing.pp.256.McInerny,M.C.&Cross,T.K.2004.Comparisonofdayelectrofishing,nightelectrofishing,andtrapnettingfor

samplinginshorefishinMinnesotalakes.MinnesotaDepartmentofNaturalResourcesp.1–49.MihályiF.1954.RevisionderSüsswasserfischevonUngarnundderangrenzendenGebieteninderSammlung

desUngarischenNaturwissenschaftlichenMuseums.TermészettudományiMúzeumÉvkönyvep.433–456.PodaniJ.1997.Bevezetésatöbbváltozósbiológiaiadatfeltárásrejtelmeibe.ScienciaKiadó,Budapest,pp.412.Potyó I., Weiperth A., Guti G. 2013. Elektromos halászattal gyűjtött minták napszakos változásai a Duna

Budapestfelettiszakaszánésegyesmellékvízfolyásaiban.PiscesHungarici7:57–64.Relys,V.,Koponen,S.,Dapkus,D.2002.Annualdifferencesandspeciesturnoverinpeatbogspidercommunities.

TheJournalofArachnology30:416–424.RényiA.1961.Onmeasuresofentropyandinformation.InNeyman,J(ed):ProceedingsofthefourthBerkeley

symposiumonmathematicalstatisticsandprobability.Berkeley,CA,p.547–561.RépássyM.1901–1902.Azangolnáról.Halászat3(13):93–95.Sály, P. 2007. A faunakomponens fogalomrendszer és alkalmazása a halfajegyüttesek természetességének

minősítésére.PiscesHungarici1:93–101.SályP.,ErősT.,TakácsP.,BereczkiCs.,BíróP.2007.HalegyüttesekszerkezeténekváltozásaiaBalatonhárom

északioldalibefolyóvizében.PiscesHungarici2:101–116.Sanders, R. E. 1992. Day Versus Night Electrofishing Catches from Near‐Shore Waters of the Ohio and

MuskingumRivers.OhioJournalofScience92(3):51–59.Seaby, R.M.&Henderson, P. A. 2006. Species Diversity andRichness Version 4. Pisces Conservation Ltd.,

Lymington,England.SevcsikA.,ErősT.2008.ArevisedcatalogueoffreshwaterfishesofHungaryandtheNeighbouringcountries

inthe Hungarian Natural History Museum (Pisces). Annales Historico‐Naturales Musei NationalisHungarici100:331–383.

Shepard,R.N.1980.Multidimensionalscaling,tree‐fitting,andclustering.Science210:390–398.Solow,A.R.1993.Asimpletestforchangeincommunitystructure.JournalAnimalEcology62(1):191–193.SzombathyV.1961.ACsepel‐sziget.PestMegyeiTanácsIdegenforgalmiHivatala,Budapest,p.1–136.TillJ.,1972.VándormarénamagyarDunaszakaszon(II).Halászat65(2):46–47.TóthB.,NagyA.,2012.Halakazagyban.Halászat105(2):17–18.Tóthmérész B. 1998. Kvantitatív ökológiai módszerek a skálafüggés vizsgálatára. In Fekete, G. (ed): A

közösségiökológiafrontvonalai.Scientia,Budapest,p.145–160.Tóthmérész B. 2002. A diverzitás jellemzésére szolgáló módszerek evolúciója. in Salamon‐Albert, É. (ed):

Magyarbotanikaikutatásokazezredfordulón.PTENövénytaniTanszék,Pécs,p.607–638.Udvari Zs., Zellei Á., Stibinger É., Keresztessy K., Pekli J., Váradi L. 2003. A pontyállomány természetes

szaporodásánaklehetőségeiaRáckeveiDuna‐ágon.Halászatfejlesztés28:123–140.UgraiZ.&GyöreK.2007.ARáckevei‐Duna‐ághalközösségénekfelmérése.PiscesHungarici2:95–100.Vadadi‐FülöpCs.2010.Planktonikusrákegyüttesektér‐időbelidinamikájaabudapestiDuna‐szakaszonésa

Ráckevei(Soroksári)‐Dunában.Doktori(PhD)értekezés,ELTETTK,BiológiaDoktoriIskola.pp.131.Vadadi‐FülöpCs.,MészárosG.,JablonszkyGy.&HufnagelL.2008.ThezooplanktonoftheRáckeve‐Soroksár

Danube:spatio‐temporalchangseandsimilaritypatterns.AppliedEcologyandEnvironmentalResearch6(4):121–148.

URL1:https://zoom.hu/hir/2017/10/05/szazmillios‐birsag‐a‐rackevei‐duna‐ag‐szennyezese‐miatt/URL2: www.rdhsz.hu/index.php/tevekenysegeink/kornyezetvedelem/beszamolo‐a‐kornyezetvedelmi‐

bizottsag‐2016‐2017‐evi‐munkajarol(2019.04.15.)URL3:www.fishbase.org/search.php(2019.04.15.)URL4: http://www.kotivizig.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1675:levegztetik‐a‐

rackevei‐dunat&catid=7:koernyezeti‐karelharitas&Itemid=56URL5: https://www.teol.hu/orszag‐vilag/ot‐helyen‐dolt‐meg‐a‐legalacsonyabb‐vizallas‐rekordja‐a‐dunan‐

1248447/Authors:ZsoltUDVARI([email protected]),ZoltánUGRAI([email protected]),KárolyGYÖRE([email protected])

Documents

A Ráckevei (Soroksári) Dunába vezetett tisztított