ASZÉKELYEK ŐSTÖRTÉNETE

ÍRTA:FÜLÖP KÁLMÁN ÉS ÁCS ALBERT

A SZERZŐK KIADÁSA

Felelős kiadó: Fülöp KálmánBányai és Várkonyi könyvnyomdai mûintézet

Budapest, IV., Semelweiss-utca 21.Felelős vezető: Várkonyi Sándor

TARTARTALOM:

I.

Bevezetés.................................................................... 5

II.A székely őstörténet emlékei:1. A székelyek történeti (szerepe................................. 72. Őstörténeti nyomok keleten..................................... 113. Őstörténeti nyomok északon ................................. 134. Őstörténeti nyomok nyugaton és délen................... 215. A székelyek és a pogány magyar nemzeti mozgalmak............................................................. 276. A székelyek Erdélyben........................................... 357. Fennmaradt székely jellegzetességek hazánk egyes területein ...... ............................................ 52

III.Befejezés ................................................................... 57

Bevezetés.Munkánk címe után talán joggal várhatná az olvasó,

hogy ¡szenzáció erejével ható, meglepetésszerű újabb elmé-lettel lépünk a nyilvánosság elé e tárgyban, melyben mároly sokféle és egymással annyira ellentétes felfogás látottnapvilágot. Aki újabb meglepetésszerű állítást vár tőlünk,mélységesen csalódni fog. Nem fogjuk elvezetni az olvasótsem Ázsia végtelen pusztáiba, a húnok, avarok, kunok, bol-gárok és más törökfajú népek őshazájába, de nem fogjukelvezetni olvasóinkat az ó-germán törzsek megalakulásánaks egymástól valói különválásának korszakába, de nem ve-zetjük el semmiféle más, egykor létezett, vagy akár most islétező népnek őskorába sem. A székelység legrégibb törté-netével kapcsolatban csak olyan adatokkal fogunk foglal-kozni, melyeket a modern történetírás elérhetővé tesz szá-munkra.

Ilyen körülmények között feltehető a kérdés, hogy le-het-e beszélni egyáltalán a székelyek őstörténetéről. Ha ez-alatt a cím alatt valaki a székelyekkel kapcsoltakban lánco-latszerű és a történeti kutatás fényénél teljesen megvilágí-tott összefüggő történeti élményeik regisztrálását várja,

6

akkor mint olyanról, a székelység őstörténetéről beszélninem lehet. Vannak azonban igen értékes történeti adatok,amelyekből komoly és igen fontos következtetéseket lehetlevonni a székelynek nevezett népcsoport legrégibb törté-netére.

II.

A székely őstörténet emlékei:I.

A székelyek történeti szerepe.A kérdés szempontjából fontos annak elbírálása, hogy

hol zajlottak le azok az. események, melyekből a székelységlegrégibb története összetevődik. Nincs bizonyítékunk arranézve, hogy ennek színhelye máshol lett volna, mint a. hon-foglaláskor!, illetve árpádházkori Magyarországon. Hogyez így van, semmi sem bizonyítja világosabban, mint az akörülmény, hogy a székelyekről a magyar «honfoglalás előttsem a keleti történeti kútforrások, sem a nyugatiak seholegyetlen szóval sem tesznek említést, ugyanakkor amikor lé-nyegesen kisebb néptöredékekről, melyek valaha is hazánkterületén tartózkodtak, igen pontos híradásaink vannak. Aszékely bégről, ami híradás van, akárhonnan eredjen is,, azcsakis a magyarokkal és Magyarország területével van kap-csolatban.

Úgy véljük, hogy ma mar igen kevesen vannak a szé-kely kérdés kutatói között — tekintet nélkül tarra, hogy a

8

székelyeket milyen eredetiteknek tartják — akik kétségbe-vonnák a székelyek régi határőrző szerepét, hiszen ezt márSzabó Károly, a székely kérdés egyik legrégibb komoly ku-tatója is felismerte 1854-ben, amikor így ír: „Hogy a széke-lyek az országot fegyverrel védő határőrök voltak, mutatjaegész az újabb századokig fennmaradt hadi szerkezetű,bizonyítják számos, bár későbbi századokból kelt oklevelek,parancsok és törvénycikkek, melyekben a kötelezettség,mint régtől fogva létező említtetik.“1) El kell fogadnunktehát, hogy a régi székelyek, a kormányzat, (uralkodó), szol-gálatában határőri feladatokat teljesítettek.

Nem utolsósorban figyelemreméltó annak a kérdésnekaz eldöntése, hogy hol fejtették ki a székelyek ezt a határ-őri szolgálatot. Ha a határőr szót szó-szoros értelmében vesz-szük, a kérdésre már feleletet is kapunk, a dolog azonbanmégsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ha tekin-tetbe vesszük a magyar honfoglalás utáni, és Árpádház-kora-beli állapotokat. Kétségtelen, hogy őseink a honfoglaláskoraz egész Kárpát-medencét maradéktalanul birtokba vették,tehát jogilag a Kárpátok övezte Dunamedencét vitánfelül-álló sajátjuknak tartották; ennek ellenére nem szabad azthinnünk, hogy ezt a területet egyszerre be is népesítették ésa határőrök az ő határőri tevékenységüket rögtön, a honfog-lalás első évtizedeitől kezdve pontosan az ország politikaihatárai mentén fejtették volna ki. Nagyon jól tudjuk, hogyaz árpádházi uralkodók korszakában az ország teljesen be-népesített területeit, vagyis sűrűbben lakott belső részeitgyepűk által elkerített határválasztó közök, gyepűelvék vá-lasztották ejl laz ország úgynevezett politikai határaitól, az-az a környező idegen népek által lakott országoktól. Nem újdolog ez, már előttünk sokan mutattak rá az Árpádház-kori

*) Új Magyar Múzeum. H. 464.

9

országos gyepűk szerepére és az ország-, illetve határvé-delem szempontjából való fontosságára.2)

Természetesen ezek a gyepűk az ország népének a sza-porodásával idővel folyton kifelé tolódtak az ország poli-tikai határa, a Kárpátok vonala felé, míg végül teljésen elér-ték a Kárpátok gerincét. Világos tehát, hogy a határőrök ahonfoglalás után következő első időszakokban nem a Kár-páton vonalán, hanem a belsőbb gyepükön voltak hivatvahatárőri tevékenységükét kifejteni. Ha a székelyek határ-őrök voltak — mint ahogy az már nem kétséges elsőtörténeti tevékenységük hazánkban nem kezdődhetett más-hol mint a legelső, legbelsőbb gyepűk mentén; viszont hazánkterületén kívül és nem a magyarok történetével kapcsolatostevékenységükről — mint már fentebb említettük — lehet-nek ugyan feltevések, de semmi híradásunk nincs. Ezen azalapon vesszük magunknak azt a bátorságot, hogy kijelent-sük: a székelység legrégibb története az Árpádház-korabeligyepűknél kezdődik.

Úgy gondoljuk, nem nehéz feleletet adni arra, hogymikor állították fel hazánk területén az első gyepüket, hatekintetbe vesszük, hogy őseink Árpád vezetése alatt a be-senyők támadásai elől menekülve voltak kénytelenek, el-hagyni előző hazájukat. Az új hazában való letelepedés utánnem lehetett tehát sürgősebb feladat, mint annak a külsőtámadások ellen való hathatós biztosítása. Csakis ennek azelgondolásnak alapján érthetjük meg a gyepük jelentőségét.Az első gyepűk létesítésének idejét tehát közvetlenül a hon-foglalást követő esztendőkre kell tennünk.

Őseink, mint lovas, síksági nép, az alföldi puszta helye-

2) V. ö. az idevonatkozó irodalmat Fodor Ferenc: Adatoka magyar gyepűk földrajzához c. kiváló értekezéséből, Hadtör-ténelmi Közlemények XXXVII; ugyancsak alapvető e tárgybanSebestyén Gyula idevonatkozó munkája.

10

ket választották állandóbb lakóhelyül, a többi részeit ha-zánknak csak birtokba vették — de sajnos — nemcsaksíksági életmódjuknál fogva, hanem számbeli kicsinységükmiatt sem tudták volna benépesíteni a hegyvidékeket s álta-lában már azokat a vidékeket, ahol az erdőségek kezdőd-nek. Ide a gyepűelvének nevezett lakatlan területekre azok-ban át-átjártak őseink elég sokszor. Innen hozták faszükség-letüket és szállították a sőt, itt vadászgattak s igen gyak-ran vívták meg védekező harcaikat a Kárpátok hágóin át-törő ellenséges népekkel szemben. Ezért van annyi régé-szeti bizonyítékunk az egykori gyepűelvéhez tartozó terü-letekről, se szeri, se számla az itt talált ősmagyar lovas po-gánysíroknak.

Az elmondottakból közelebbről csak azt akartuk érthe-tővé tenni, hogy a gyepűőrségek felállítására már mindjártott volt égető szükség, ahol a letelepedett békés lakosságotkellett megvédelmezni a lakatlan gyepűelvén betörni ké-szülő ellenséggel szemben,

Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a magyarok foglal-kozásuknak megfelelően, főképpen a síksági részeket foglal-ták el állandó lakhelyül, s akkori, aránylag kicsiny számuk-nál fogva, állandó és békés letelepedésükre ez is elegedénekbizonyult, nem csodálkozhatunk azon, ha az első gyepűnyo-mok és véghelyek keleten a, volt Zaránd megyében, a ma síkterületen fekvő, de egykor erdős aradmegyei u. n. erdőhátirészen, Bihar megyében a béli hegyek, Fekete-Körös völgy,Királyerdő, Telegd és Érmellék-hegységek tájékán, Szilágy-ban a Meszes-kapu tövében, majd északkeleten a Nyírségközelében (a Nyírség valamikor nyírerdőség volt, ha; mostpusztaság is) találhatók fel, tehát oly közel az ország belse-jéhez; vagyis, különösen a legelső gyepűk keletkezésénekvonalát a letelepült magyarság állandó lakhelyének a ter-jeszkedési határa szabta meg — fordítva — az első gyepű-

11

nyomokból pontosan megtudjuk azt, hogy a honfoglaló ma-gyarság első állandó szállásterületének legkülsőbb terjesz-kedési határa a lakatlan gyepűelvének nevezett erdős hegy-vidék felé meddig terjedt.

Ha tehát a székelyek határőrök voltak, legelső törté-rteti szereplésüknek szükségszerűen az ország területénekbelsejéhez annyira közel eső gyepűnyomokhoz és véghelyek-hez kell fűződnie} első megjelenésüknek pedig szükség-képen őseink letelepedésének kezdő időszakában, a honfog-lalás első évtizedeiben kellett bekövetkeznie.

2.

Őstörténeti nyomok keleten.Lássuk azonban, hogy az egyes országos gyepűszaka-

szokon található nyomok mennyiben támasztják alá fentimegállapításainkat; ebből a obiból tegyük vizsgálat tár-gyává a keleti gyepük szilágy- és biharmegyei szakaszát:

Kezdjük rögtön a Meszes-kapunál, ugyanis az itt elvo-nuló gyepükről! már Anonymus krónikájából is értesülünk,mikor az e részen található „kőkapukról“ és „clausurák-ról“— gyepűkről tesz említést.3)

Ezt. bizonyítja egyébként a Tilhol melletti Őrmező és Őr-hegy neve is. Ez őrségek közelében, Szilágy megyében van-nak Erked, Korond Udvarhelyszéken, Pánit, Sámsond (maSámson) Marosszéken, Tusnád (ma Tasnád), Csíkiszéken ésVaja szintén Marosszéken is megtalálható, jellegzetes nevűhelységek, ezek közüli az utóbbi székely ág is, továbbá Szi-lágy-Orbó, mely neki mása a Székelyföldön. mint Orbói vagyOrbai-szék található meg. E gyepűk elsődleges, biharme-

3) Anonymus: 22. caput.

12

gyei szakaszánál a háromszékivel azonos itteni Albis, Szé-kelyhíd, Gyepűs- (ma Gyepes-) patak, a szomszédos s a ma-rosszéki Szalárd-telkével azonos nevű Szalárd, Gyepűs- (maGyepes-) ér, az őrhegy melletti s ma Váradlesnek nevezettLess közelében lévő ősi SZÓK elv Telegdág nevét fenntartóMező-Telegd, — melynek egyik földrészét Székelymezőnekhívták —,4) majd ettől észak felé ,a székely Adorján-nem ésa marosszéki Kis- és Nagy-Adorján nevű községek nevétfenntartó Adorján-puszta hirdetik az egykori székely határ-őrség itteni szereplését. De találunk a gyepűknek) e szaka-szain más jellegzetességeket is, melyeknek a Székelyfölddelváló egyezősége szintié kísérteties: Okleveles bizonyítékunkvaui rá, hogy Vata-Somlyó (jelenleg Szilágy Somlyó) határaSzék-pataknál Kezdődött s Szék-földjénél (Terra Szeek) ésCsebinél végződött.5) Ilyen Szék-nevű helységeket bőven ta-lálunk még e részen, mint Felső-Szék. (Szilágy) Márka-Szék,a gyepű bihari szakaszánál Szék-telek.6) — melyet későbbSzékelytelek néven említenék — és a délbihari (Bél) Márka-Szék. Nem tarthatjuk véletlenségnek a fentebb említett 8Székelyföldön is megtalálható jellegzetes helyneveknek agyepük e szakaszán való előfordulását, éppenúgy, ahogynem lehet véletlen adottság a Szék-nevű hely- és másföldrajzi neveknek a csoportos előfordulása sem, hiszenezek is karakterisztikusan a székely életkeretnek a sajátos-tosságai. Ha ezekhez az adatokhoz hozzávesszük a Meszes-kapu tövében, Őrmező és őrhegy közelében fekfvő Szamos-udvarhelyt, mely megkapó egyezőséget mutat az udvarhely-megyei Udvarhely anyaszékkel és ha tekintetbe vesszük,hogy Szamos-Udvarhelytől pár kilométerre egy Csigle (ma

4) Bihar vm. ltár. térképgyűjtemény.5) Hazai Okmt. VI. 89—93.6) Néprajzi Füzetek 4. sz. 41.

13

román nyelvi hatás folytán Csiglen) nevű helység található,mely a krónikában szereplő és a székelyekkel kapcsolatosCsigle mezejét idézi emlékezetünkbe, nem nyomhatjuk elazt öl határozott érzésünket, hogy itt egy, a jelenleginélidőrendben korábbi Székelyfölddel van dolgunk; viszont ahajdan e területen lakói székelyek som lehettek mások, mintaz itt elvonuló gyepűknek az őrei, ahogyan a későbbi Szé-kelyföldön szereplő székelyekről is. mint határőrökről tör-ténik említés.

3.

Őstörténeti nyomok északon.Szatmár megyében is erős gyepűőrséget állítottak fel.

A mai Szatmár-Németinek egyik dűlőjét Váczmánynak7) ne-vezték, Váczmány pedig ősi székelyföldi helynév és ágnév.Régi historikusunk, Palugyay János bizonyos Gyepűs utatis említ, éppen Szatmár-Németi határrészéül, mely többekközött Homoród árka és Hodos között vonul el s úgy Hömö-löd, mint Hodos a Székelyföldön is megvannak. Határozottgyepűnyomot jelez azonban itt, Szatmár megyében az egy-kori Nagy-Egér erdőben vonuló s oklevélben említett gyepűadatunk! is,8) nem is Csoda, hiszen a Szamos völgy szatmáriszakaszán elég fontos volt az őrség megerősítése, mint azt aSzékely-földön is egytől-egyig megtalálható itteni Angyalos,.Dábfalva, Atya stb. helységek is mutatják.

Ez őrszék telepek azonban mégsem itt kezdődtek, ha-nem közelebb az ország belsejéhez, Szabolcs megyének

7) Nyr. X. 432.8) Ad Indaginem vulgariter Gepu in Sylva Nagy-Egér,

Szatmár m. Y. ö. Jerney J.: Nyelvkincsünk az Árpádok korá-bél 46.

14

Nyírség nevű részén. Tudni keli ugyanis, hogy, habár, mostsíkterület van itt, nem oki nélkül nevezték e részt Nyírség-nek, hiszen nyírerdőség volt. a. régi időben e részen. Ida t. i.az ellenség a szatmármegyei Számos-völgyön benyomult-, eza nyírfás erdőség alkalmas búvóhelyül szolgálhatott arra,hogy a magyar Alföldet alattomban megtámadja. Erős őrsé-get kellett tehát itt is felállítani, bizonyítja ezt a szabolcsiVaja nevű helység, hiszen Vaja, — mint már említettük,. —mint Székelyföldi hely- és ágnév is előfordul. Vajától délrefekszik, habár Szatmár megyében, az udvarhelymegyei Der-zsse-el azonos Derzs közvetlen Vaja tőszomszédságában vanőr, Vajától északnyugatra pedig Székely, északra Lövőpetri,Lövő, Őrmező és Őrladány községek találhatók, mely utóbbiÖsszeépült a székelyföldi Endes nevű helynevekkel azonoshangzású Endés-pusztával. A felsorolt helységek tehát mind-megannyi máig is élő tanúi a szatmári Számos-völgy előttfeklvő s hadászati szempontból oly fontos Nyírség hajdanigyepűőr-telepeinek, jobban mondva gyepűőrségeknek. Nemhiába emlegették e részt valamikor Terra Székely, Székely-föld néven.9)

Nemcsak e szakaszon, de az ország többi részién is fel-találhatók ezek a székelységgel kapcsolatos gyepűnyomok,mintegy Körülvéve a honfoglaláskori Magyarország lakottterületeinek peremét. Ilyen őrtelepek (őr-székek) létesülteka Bodrog völgyében is, ezt mutatja a zemplén megyei Őrhegy,kifisé lejjebb pedig a szabolcsmegyei Tiszalök mellett létezetts erősséget jelző egykori Vaskapu-pusztától10) északnyu-gatra a szintén Zemplén megyében lévő Zombor: E helység-ben egy NVI. századbeli oklevél szerint földközösség dí-

9) Legalább is e néven örökítette meg a későbbi időben azitt említett Székely község nevét egy, a nagykállói Kállay csa-lád levéltárában talált ősrégi adat. Anjou. k. II. 171.

10) Fodor Ferenc: Adatok a magyar gyepűk földrajzához.

15

vott,12) akárcsak az erdélyi székelyeknél. Érdekes, hogyugyancsak ez oklevél említ itt, Zomboron, magukat széke-lyeknek nevezd erdőkerülőket.

Erősségek voltak a Hennád völgyében is, Abaujban: P.-Tövis, Árka, Regéc, Füzér, a szintén gyepűket jelző Tornafe az egykori Gyepűsvölgy13) jelezték itt a határőrséget. Igaz,e gyepűnyomok, — mint Árka, Gyepűsvölgy, stb. — köze-lében lévő Regéc és Füzér helységek hasonmásai nemi for-dulnak elő a mai Székelyföldön, de miként Zomboron, itt isemlegetnek az okleveleik későbbi századokban magukat szé-kelyeknek nevező erdőkerülőket, sőt a regéd ’székelyeknélhatározott utalás történik a székelyekre annyira jellemzőszázas intézményre is.14) Regéétől és Füzértől nyugatra? szin-tén Abaujban van Alsó- és Felsőgagy, melyeknek párja aSzékelyföldön Gagy község nevében található fel, de ugyan-csak itt van Peder helység is, melynek egyik határrészétSzékelytónak hívták,15) továbbá a háromszéki Eresztvénnyelegyhangzású Eresztény. Még csak azt jegyezzük meg, érde-kesség gyanánt, hogy a „gyepűelve“ kifejezések éppenZemplén és Abaúj megyékből, — hol e kései székelyek em-líttetnek — maradtak fenn legtovább.

De északi bármely kritikus helyén másutt is megtalál-juk a széfcelységnek a gyepűnyomokkal való összefüggését:így Borsodban Gyepűsföldi puszta,16) Töviséig Puszta.17) He-vesben Kál (marosszéki helyiség is), a későbbi székelyföldi

12) M. Gazd. tört. Szemle 1895. 291—94.13) Fodor i. m.14) Századok 1890. 459—61.15) Erdély és népei. 430.16) Fodor. i. m.17) A Tövis, Tövises összetételű helynevek általában az ak-

kori primitív, de a kornak s kezdetleges harcászatnak és hadi-technikának megfelelő ú. n. tüske erődművekkel voltak kapcso-latban, akárcsak a „Tornák“, V. ö. Fodor i. m.

16

székek őseként szereplő Szék, Csegegyepűfő,18) Nógrádban.a Székely földön is meglévő földrajzi nevekkel egyező Zobor;és Bodony, továbbá Csiglafő19) és Udvarhely.20) Ez utóbbilehetett tehát az elsődleges északi gyepűk közigazgatási kö-zéppontja.

Az északi gyepük feljebb-tolását jeleníthették) már azoka gyepűnyomok, melyek Zólyomban, Szepesben, Sárosbantalálhatók, illetve északkeleti irányt véve Zemplén felsőrészéin, majd Ungbun, Beregben, Ugocsában és Máramaros-ban folytatódtak. így Zólyomban a gyepű-közigazgatásraemlékeztető Bábaszék mellett a végőrséget jelentő Véglestalálható,21) Szepesben pedig Nagyőr és Mátéfalva, melyutóbbinak határjelét egy 1277-ből fennmaradt oklevél sze-rint régi Gyepű, ve tus Gepeu néven hívták.23) Ezek közelé-ben voltak Bethlenfalva székhellyel az egykori tízlándzsá-sok székei, kiknek a székelységgel való esetleges hajdanikapcsolatát főleg a szomszédságukban lévő Széki, — majdSzékelyfalvának is írt24 helység neve engedi gyanítani. Sá-rosban az előretolt gyepűket bizonyítják az itteni Kolosso—Kolozs, vagyis gyepűtorlasz értelmű helység, illetve a szom-szédságában fekvő Cigié s a székelyföldi Csik-Delne helység-hez hasonló hangzású Delne-Kakasfalva. másként Delne-fő;25)Delne tőszomszédságában van egy Klauzura,29) magyarul

18) Pesthy: Magyarorsz. helynevei, I. 66. és Hazai oklvt.444., hol az oklevélben Nagyhzeekhegye — Nagyszék-hegye —is előfordul.

19) M. Ny. 1915. 314.20) Ethnographia 1898. 415.21) Fodor i. m.23) V. ö. Dr. Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és

társadalmi kialakulása.21) Néprajzi füzetek 4. sz. 42.25) Tóth Sándor: Sáros vm. monogr. II. 385.26) Tóth Sándor: Sáros vm. monogr. II. 385.

17

szintén gyepűt jelentő helység, de itt volt valamikor Gye-püspataka is.27) Innen Zemplén megye felső részén nyomul-tak a gyepűk Őrmezői és három, egymásba épült helyfeégyStrázs, Füzesér és csebb mellett, — melyek közül Sztrázs azör elszlávosított alakja, Csebb pedig az udvarhely székiCsöbb helység nevével egyhangzású, — Ungba, hói a szin-tén kolozsokat jelző Kalusa, Székó28) (=Székóvó az erdő:óvó, vagyis Ardó mintájára összerántva), Őr, Nagy- és Kis-kapus jelezték továbbvonulását.

Beregben Kulcsárka, Bereg-Végardó irányában volt a-gyepűk természetes folytatása s ezen a tájon feküsznek(Vámos-) Atya és Kászony helységek, mindkettő (előbbiVáimos jelző nélkül) a Székelyföldön is ismeretes, sőt utóbbicsak Kászon-nak írva, Csíkszéknek egyik ismert alszékétképezte. (V. ö. Csík-Gyergyó és Kászonszékek.) Ugocsamegyében Nagyszöllős, Szöllősvégardó és Sasvár mellett hú-zódhatott a gyepű !s vonult a Tisza völgyében a Királyházamelletti Felszásznál Máramaros felé, hiszen, hogy itt gyepűvolt, mutatja az, hogy Felszász 1272-iki kiváltságlevele a

27) Fodor i. m. Y j , ’28) Ha Kalusát és Székót a térképen egy egyenes vonallal

összekötjük, a vonal külső részén, mintegy a gyepükön túl, lég-vonalban a két helység között van egy Jeszenő nevű község,mely utóbbi mellett egy Gyepűelve nevű helység létezett. Ez aGyepűelve (szóról-szóra gyepűn túlfekvő, gyepűntúli rész) Fel-némettel együtt, mint birtok említtetik. A továbbiakban ez ol-vasható az oklevélben: „Quedam semita adicta villa Jesszenevin provinciam Gepel ducens“, vagyis az említett Jeszenő mellettvezetett egy bizonyos ösvény, Gyepűelve tartományba. A gyepű-elvékre tehát minduntalan átjártak őseink, az, mint provincia,tartomány az országhoz szorosan hozzátartozott, a magyar ál-lam, közelebbről a Szent-Korona jogán a király rendelkezettvele, itt helységet, települést létesített alapított, birtoko ado-mányozott: Gyepelyt. így aztán, szintén a Szent-Korona jogántelepítette a király, — mint azért, mégis jobbára lakatlan terü-letre — e provincia, országtartománynak nevezett Gyepűelvébea felsőhegyvidéki ruténeket.

18

gyepűt már Máramarosban említi „Indagines silvae Mara-marosi“.29) Különben Nagyszöllős mellett az egyik dombot„Székely-dombnak“ nevezték, egy bizonyos Salamoniia.Domokost pedig „de Generatione Syculorum de Saswar“, asaisvári székelyek nemzedékéből, minden valószínűséggel azugocsai sásvári gyepűk ottmaradt őrnemzetségéből szár-maztathatjuk, annál is inkább, mert az ezzel kapcsolatos Uke-tyevith-Fazekas-féle per, hol ez oklevelet felmutatták, a ti-szántúli tábla előtt folyt le, tehát a székely Salamonfia Do-mokost is a tiszántúli Salsvárról lehet származtatni.30)

Máramarosban a Tisza, völgyében folytatódtak a gye-pűk, melyekről, — mint említettük, — 1272-ből oklevelesadtatok szólnak. Gernye székely tájszó; száraz fatörmeléketjelent, a máramarosi Tisza völgyben fekvő Gernyés nevűhelység kétségtelenül az egykori gyepűk elszáradt famarad-ványairól kapta nevét, mely e völgyi részen végigvonult.Különben Gernyeszeg község Maros-Torda megyében,. Ger-nyés-völgy pedig határrész a Székelyföldön.31) Ugyancsak amáramarosi Tisza-völgy hajdani gyepűinél feküdtek Sándor-falva, Karácsonyfalva és Száldobos, nem merő véletlenkéntmindhárom egy és ugyanazon székely megyében, Udvarhelymegyében is előfordul, a szintén itt fekvő Rónaszéki pediga gyepűmenti székelyeknek a székelyföldihez hasonló, dekorábbi széki-közigazgatására mutat. (Nagyon valószínűsítiezt az a tény is. hogy e részen az egyik hegyet Székely-hegy-nek hívták.32)

20) Fejér: Cod. Dip. V. 1. 176—177.30) Szabó István: Ugocsa m. 429.

31) Csebb határában, Udvarhelyszéken.32) Lipszky: Repertórium, Com. Marmarosiense 628. — Ma

Székül, a jobbára rumun származású valachság (oláhság) keresz-telte át ősi magyar nevét e névre, kiket, — tudjuk, hogy —csak a későbbi századokban, 1335-től kezdve Bogdán vajda s

19

Megtalálhatók ez ősi székely állapotra mutató nyomoka gyepűk északnyugati szakaszán is. így már Barsban, Ga-ramszentbenedek felett van Várta-hegy,34) itt feküdt azon-ban a Becse-Gergely nemzetség birtokaként Széki,33) nem-különben létezett itt egykor egy Székely nevű helység is.36)Az utóbbi beszél önmagáért, az előbbi pedig a székely köz-igazgatásra jellemző. Bars megye határán, mindjárt Nyitramegyében találjuk Ghymest (V. ö. Csíkgyimessel), mint aForgách grófok ősi birtokát s közelébe eshetett Bardócz-földe is, ahova a Forgáchokat 1519-ben iktatták be.37) Bar-dócz-Szék, miként Keresztúr-szék, szintén fiszék volt. a Szé-kelyföldön s van egy Bardócz nevű régi székely család is.Itt van Bodok, mely hasonnevű székelyföldi helység is, azitteni Zobor-hegy neve pedig Zobor nevű hegylánc nevébentálátható fel a Székelyföldön. Itt találhatóik még Nyitra me-gyében Kőkapu-hegy. Sztrázsa,38) a gyepűközigazgatásrajellemző P.-Szék, továbbá Puszta- ős Nemes-Kürt helységek,mely utóbbiak névadója valószínűleg a honfoglaló magyarKürt törzs tagjai közül került a székelyek közé, hiszen Kürt,mint az ősi székely Medgyes nem egyik ága szerepel. Nem-csak jellegzetes székelyföldi helynevek, székiek, ágnevek,de székelyföldi határ- és dűlőnevekre; jellemző adatok is ta-lálhatók bőven ez itteni gyepűknél szerepet játszó székely-ség Között- Pld. a. lövő elnevezések kapcsolatban vannak agyepűkkel s egy itteni Lövő nevezetű család őse Szalamér

főleg- szláv, kán, tatár, stb. eredetű kenézeik — mint Tatamér,Szteneszláv, Probosztov, Vlaszin, Tatár, Szerecsen, stb. — ve-zetése alatt telepítettek át a román fejedelemségekből e mára-marosi részekbe.

34) Fodor i. m.35) Wertner Mór: Magyar nemzetségek a XIV. sz. köze-

péig I. 95.36) Erdély és népei 43.37) Dr. Éthey Gyula: Vágvölgyi krónika 165.38) Fodor i. m.

20

volt, 39) volt azonban egy Szalamér nevű .határrész is, a maiSepkiszentkirály faluban.40) Könnyen megmagyarázható eszoros kapcsolat az itteni gyepűk népe és a mai Székelyföldközött, hiszen éppen- innen, a Vág mentéről említik oly ko-rán okleveleink a székelységel. (Siculi de Wagh).41) Ez erősészaknyugati határőrség természetesen a szomszédos maiPozsony megye területén is folytatódott: Itt volt Bolerázmelynek hátárrészében szintén okleveles adatok említik aszékelyeket42) s Boleráz közelében fekszik egy Fancsal nevűhegység? melynek mása az udvarhelyszéki Kadicsfalva ha-tárában, Ülke mellett található meg, a Vág közelében fekvőGelence (ma puszta) és az innen délnyugatra lévő Csentepedig (ma szintén puszta) ugyancsak megtalálhatók a Szé-kelyföldön, ahol is Gelence egy háromszéki község, Csentepedig háromszéki hegy és dűlő nevét jelzi. Ugyancsak ittvan. a mai Pozsony megyében Székelyfalu, de maga Po-zsony város neve is megtalálható a Székelyföldön, mint Po-son, ősi székely ágnév, Foson nevű dűlő Hencfalva határá-ban s Poson székely család.43)

Nem csoda ezek után, ha egyes részeket székelyekföldje, — „Terra Siculorum“ — néven emlegetnek okleve-leink a mai Pozsony megyéből, e megjelöléssel említikugyanis a gyiósi (diósi) solymósi birtokkal szomszédosrészt.44) E Sólymos név, mely a gyepűknél mindenütt elő-fordul, itt is egy ilynevű gyepűrészletet jelezhetett.40)

39) Századok 1938. szept.-okt. 282.40) Pesthy Frigyes: Magvarország helynevei.41) Fejér: Cod. Dip. Y. 3. k. 547—48.42) Fejér: Cod. Dip. IV. 2. köt. 373. és ezzel összefüggőig

IV. 1. köt. 470.43) Y. ö. Poson Lőrinc ló£ő székely, Szék. Oklvt. V. köt.44) Jerney Keleti utazásai I. 257.45) V. ö. az okleveles bihari, solymosi gyepüket (Wenzel,

Árpádkori okm. X. 153.) s az erdélyi gyepűiméi és a Székely-földön is előforduló „Sólymosokat“, mint helyneveket.

4.

Őstörténeti nyomok nyugaton és délen.A nyugati gyepüknél is ugyanez a helyzet: A mai Mo-

són város neve megtalálható Marosszéken, mint község svan ilynevű régi székely család is, így itt is. mint általábanmindenütt, a viszony e, nyugati gyepűrészlet és a Székelyföldközött nem csupán helyrajzi, de vérségi is. A gyepük és aszékelyen e sokak előtt talán rejtélyesnek látszó ősi össze-függésének világos magyarázatát itt is megtaláljuk, ha azidevonatkozó okleveleket gondosan szemügyre vesszük:Ugyanis egy Lippold nevű mosonyi cívis, polgár megkaptaIV. Béla királytól Perin vagy Perlin falut (= Parendorf,Párndorf, Pándorfalu), amelyet a király ezzel kivett Mosonvár birtokából. Ez a falu és a tőle délre fekvő Szombathely(ném. Újtelep — Neusidl. ma Nezsider) közt volt Moson várerdőőreinek Kál nevű földje. Lippold azt mondta a király-nak, hogy e föld nélkül Perin falu már akkor sem. tudottmeglenni, amikor még Moson vár birtokához tartozott; kéritehát falujához Kál föld felét, A király megkérdezte Csákmosoni ispánt, aki megerősítette Lippold polgár állításaitolyképpen, hogy az említett erdőőri föld fele Perin faluhoztartozott már akkor is, amikor ez a falu még a váré volt.48)

Kál tehát Perin falu tartozéka, volt, amelyről azonbanTamás esztergomi érsek tanúvallomásából megtudjuk, hogyhajdan székelyek lakták.47) E mosoni Kál nemcsupán azértméltó figyelemre, mert egy székelyektől lakott falu tarto-zéka volt, hanem azért is, mert ikerpárja megtalálható a Szé-kelyföldön, Marosszéken, az ottani Kál faluban, sőt mi több,

40) Wenzel: Árpádházi Új Okm.- t. VII. 89.47) Tört. Szemle 1914. 544—545.

22

éppen a marosszéki Kál tőszomszédja egy marosszéki Masonnevű falu.

Visszatérve a mai Moson megyére, az, itteni Moson vá-rostól és Káltól keletre esik egy Kálnok nevű helység, mely-nek székelyföldi ikerpárja szintén megvan. A fenti idézettoklevélből az is kitűnik, még, hogy Kál Gálos és Gáta hely-ségek szomszédságában volt s Gátán az oklevél idejébenspeculatorok, őrök lak tan. Már most nevezett község határ-erdejét Hagenowe (Hagenau = Gyepűsliget) névre keresz-telték át a későbbi, odatelepített hospesek.48) bizonyára azegykori gyepükről. Ha figyelembe vesszük, hogy itt, a Fer-tőnél, a szomszédos Legénytón besenyők laktak, úgy felté-telezhető. hogy éppen nyugaton, — hol nem kunok és be-Senyők, hanem a német fejedelemségek ellen kellett az or-szágot megvédelmezni, — besenyőket is osztottak a székelyhatárőrök közé, ezért található meg később e különetnikumútörök nép nyoma a székelyek Besenyő nevű ágában s Bese-nyő nevű háromsszéki székely községben, a székelyek közé-való besenyő beosztás eleven emlékeként.49)

48) Fejér. V. 1293.49) A besenyő népnek határőri szereplésével, majd, mint

ilyennek a székelységbe való jutásával kapcsolatban pontosanmegállapíthatjuk a következőket:

1. Nem minden határőr volt székely — ezzel szemben azon-ban, mint később látni fogjuk —;

2. minden székely határőr volt.3. A besenyők nem mind voltak határőrök. — mert, mint

az akkori legerőteljesebb nemzetiség, szanaszét, mindenütt lak-tak az országban; — így az Alföld kellős közepén, Szolnok kö-zelében, a Tisza mellett van Besenszög; Kunhegyes és Karcagkö-zött a besenyő eredetű P. Tornaj; Makótól délre, de már To-rontál megyében Ó-Besenyő, stb.

Láthatjuk tehát, korántsem lehet minden besenyőt határ-őrnek tartani, ha csak fel nem tételeznénk azt a képtelenséget,hogy az Alföld közepén is voltak gyepűk. Ezeket azért tartottukszükségesnek leszögezni, mert egyesek minden régi besenyő te-

23

A moson-fertői gyepűrendszer Sopronban a. mai Serehatárában folytatódhatott, hiszen valamikor Lewew = Lövő,alias Sycz = Schütz néven emlegették okleveleink e falut(Csánki: Tört. földr. III. 618.), e Sérczről azonban azt istudjuk, hogy határának egy részét egy Szék nevű helységképezte (Századok, 1903, 431), tehát itt is nyoma van a gye-pű-közigazgatásra jellemző s a későbbi Székelyföldön ismegtalálható Széknek. Vasban a kolozsokat jelző Kolozsvárés Kolos-puszta, a sok őri jelzővel összetett helynév, az ok-levelekben birtokként együtt említett, s egymással szomszé-dos Vasszék, Gyepűfüzes (Szamota: Oklevélszótár 899), Sá-ros szék jelzik ,a feltétlen gyepűnyomokat és az azoknál lévőfezékeket.

De nincs híjja azoknak a jellegzetes, a mai Székelyföl-dön is meglévő helységeknek sem, amelyek itt Vasban, e gye-pűnyomoknál feltalálhatók, így Bárdos, Bárdos megvanMarosszéken is; Baksafalva, az udvarhelyszéki Kis-Almásrégi neve is ez volt; Kotormány, e jellegzetes, Székelyföl-dön is megtalálható helység Csíkszékben Potyond és Cseke-falva között van, viszont a most említett csíkiszéki Cseke-falva Vasban is megvan, ma már Csekefának hívják, a vas-megyei Uraly pedig más írásmóddal, tehát, mint Uraj, Ma-rosszékén található fel. Itt voltak valamikor a jellegzetesenszékely udvarhelyszéki Timafalva- marosszéki Folyfalva sa szintén marosszéki Csibafalva másai is, az egykori vasme-gyei Timafalva. Fulyifalva és Csibafalva falvak is.50)

lepben egyúttal határőrséget is látnak. Különben is ezt a me-rev s a valóságot egyáltalán nem fedő beállítást világos okfej-téssel cáfolta meg Kniezsa István egyetemi tanár: A nyugatma-gyarországi besenyők c. értekezésében V. ö. DomanovszkySándor Emlékkönyv 1937. 323—337. lapjait,

50) Csánki i. m. 803; Mon. Strig. II. 742. és 748.Itt még szorosabb székely vonatkozást kell látnunk, haúgy a hajdani vasi, mint ikerpárját, a marosszéki Csibafalvát

24

Ez erős szék-közigazgatás alatt álló vasmegyei nyu-gati, de általában a délnyugati gyepük középpontja valószí-nűleg a Csík-C sic sóval egyező Csicsó-, a csíkszéki Potyond-dal azonos Potyond, Őrtilos s az egykori tüskeműveket, mintgyepüket- szintén jelző Tüskevár somogymegyei helységekközelében és a szintén somogymegyei Böhönye határrészéülemlített egykori Székelyerdőtől51) délnyugatra fekvő So-mogy-Udvarhely volt, -majd Baranya alsó részén, a Drávavölgy mellett folytatódhatott e székely határőrség a jelleg-zetesen székely Endes-puszta, a latin oklevelekben clausu-rákmak, magyarul gyepűknek említett Csabagáta farka haj-dani helység s Csibagát, — mely az Árpád-korban szinténCsabagát, Csabagátja néven szerepel52) — mellett, kb. aSzerénységig.

Nagyon érdekes, hogy gyepűnyomokat találunk aztána Szerémség szögletéből az előbb vázolt gyepükkel ellenté-tes irányba haladva, nyugat felé. Ennek megvan az alapostörténeti háttere, mielőtt- azonban erre közelebbről rávilágí-tanánk, tegyük egy kissé behatóbb vizsgálat tárgyává eze-ket a gyepűnyomokat:

A Szerémség keleti határánál található Sid, régenCsíknak nevezett helység,53) továbbá kissé nyugatra Korodj

egyenlőnek vesszük Csabafalvával: erre nekünk jogos alapotad az — mint alább látni fogjuk — hogy a drávamelléki gye-pűknél clausura, magyarul gyepű szóval összeírva említenekaz oklevelek egy Csabagátfarka és egy Csibagát nevű -helységets ez utóbbi ősi Árpád-kori eredeti neve szintén Csabagát, Csaba-gátja volt. (Csánki i. m. II. 478.)

51) Erdély és népei 43.52) Csánki i. m. II. 478. és Szamota: Oki. szótár 899., 295.

N. B.: A Gát-nevű helységeknek szintén határozott gyepű ér-telmük volt, amit „Vádit per metas ad Indaginem“, „Indaginemqre Gat-h dicitur“, „Quodam clausione térré que vulgariter Gatappellatur“ stb. kifejezések világosan mutatnak. V. ö. Szamota:Okl. SZ. 295.

53) Népr. Füz. 4. sz. 41.

25

(V. ö. Kóró-gy, a Székelyföld Szélén, bizonyára egy ily nevűhelységből elszlávosítva). Dálya (ma Dálj v. ö. a székely-földi Dályával), Klis (a Kolozs gyepűtorlasz, gyepűzár, gyepűnévből elszlávosítva), valamint egy újabb Csabagáta, itt ismint clausura — gyepű jelzővel említve54) s hajdani Székely-falva nevű helységek találhatók.55)

E székely határőrség Kimondott horvát területen foly-tatódott aztán, így Pozsega megyében szintién Van egy Klis anevű helység, valószínűleg a kluzsa szóból, a mai Körös-Belovár megyében pedig volt egy Gyepű-Szentpéter,58) egyGyepű nevű57) s egy, Marosszéken szintén feltalálható Mo-son nevű helység.58)

Nem tagadhatok tehát a gyepűnyomok s azoknak a szé-kelységgel való oly szoros kapcsolata itt sem, hasonlítsukazonban össze e terület megszállásának bizonyítására szol-gáló történeti forrásokat:

Kissé túlozva, megemlékezik arról, hogy hogyan jutotte terület a magyar államhatalom birtokába, maga a nem min-denben hiteles Anonymus is, amikor az Árpáddal rokon, kétegy testvér Zoárd és Kadocsával — kik közül Zoárdot, minta Csaba-magyarjai nép vezérét említi — e területet magábazáró részeket is elfoglaltatja Durazzótól a Rácföldig. Máremlített gyepűgyomaink valóban a Rácföld szomszédságá-ban, vagyis a keleti Szerémségben kezdődnek, de, ha közel-korú, így Anonymusnál hitelesebb történetírókat vesszünkalapul, akkor — az esetleges- lakatlan gyepűelvét, mint or-tezág válasz tó közt leszámítva — a gyepűnyomok, így a bené-pesített drávántúli terület valóban nem terjedhettek délebb-

54) Szamota: Oki. szótár 899. 295.55) Vasi Szemle 1935. 148.50) Csánki i. m. II. 39.57) Pesthy Frigyes: Magyarország helynevei 270.58) Wertner M.: Magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig

II. 279.

26

re, mint ahogy azt az általunk kimutatott s a gyepűvel, il-letve székelyekkel kapcsolatos helynevek tényleg igazolják.Ugyanis Const. Porphyrogen. császár: De administrandoImperio című munkája 41. fejezetében világosan említi,hogy a magyarok nemcsak a Dunán túl (túl a Dunán), hanema Dunán innen (Konstantinápolyból értve), a Duna és Szávafolyók között (azaz a mai Szerémségben) is laknak.

Felhozhatná még valaki, hogy, ahogyan Anonymus so-kat, úgy Bíborban született Konstantin császár éppen keve-set mond a magyarok által elfoglalt; illetve megszállott te-rületeket illetőleg, hiszen mi gyepűnyomainkkal — habára Száva felett, — de benyomultunk egész Horvátországba,így területünk többet foglal magában, mint a Const. Porphy-rogenitus által említett Szerémség. Itt megint csak Const.Porphyrognitusszal felelünk, ki leírja a valódi ősi Horvát-ország határát, mely a Kulpától délre, az Adra tenger mel-lékén. a Csetine folyóig terült el.69) Világos tehát, hogy ami gyepűnyomaink jóval a Kulpa felett fekszenek 9 ha mostmár teljesen figyelmen kívül is hagyjuk a gyepűket, nemnehéz megmondani, hogy hová tartozott ez a kis terület ab-banl az esetben, ha a régi Horvátország határai észak felé,Magyarország felé már a Kulpánál végződtek.

Közben ezt a területet Magyarország elveszthette, hi-szen a Szerémséget is magában foglalta, már pedig a Szerém-ség csak a királyság alatt kerülhetett állandóbb jelleggelMagyarországhoz, sőt akkor sem véglegesen, mert három-ízben is elveszett (1128.—52.—60.) s volt görög birtok,Frankochorion.60) Mindenesetre, volt idő, amikor az álta-

59) Const. Porphyrogenitus: De administrando Imperio 31.és 40. fejezet.

60) V. ö. Karácsonyi: Szt. István oklevelei 40—53; Száza-dok 1901., 1057. és Karácsonyi: A magyar nemzet áttérése anyugati kereszténységre 34.

27

lunk kiírt gyepűnyomok — legalább is annak egy szakasza —valóban országhatárokat is jelentettek, hiszen a Duna ésSzáva Közén, a Szám Szentdemetertől (Mitrovica) Szentger-gelyig (Gergurovce) terjedő vonalán a pécsi egyházmegyehatára egyúttal az ország határa is volt Bolgárország, majd1018-tól kezdve a görög császárság felől. A pécsi püspök-ségnek e vonaltól nyugat felé eső fő esperességét ugyanis„Marchiának“, „határterületnek“ nevezték.61)

Íme letárgyaltuk nagyjából azokat a gyepűnyomokat,ameddig az első honfoglalók szállásterülete terjedt. Ismétel-jük, ez nem a honfoglalás külső határa volt, hanem a letelepe-dés terjeszkedési vonala, hiszen az egész Kárpát-medencétvették birtokukba s e gyepűkkel csak szorosan vett tűzhe-lyeiket biztosították őseink. Láthatjuk, hogy a székely ha-tárőrség teljesen körülvette az akkori lakott Magyarországegész peremét, itt községeket alapított, melyeknek emlékétmagával vitte és neveikben tovább örökítette, ha a gyepü-ket külsőbb részekre helyezték vagy más gyepűszaka-szokra osztották be őket. Ezzel magyarázhatók azok azazononsságok, amelyek az északi és nyugati gyepüknél ta-lálható helynevek és a keleti gyepük helynév-adatai, vala-mint a székelyföldi helynevek között fennállanak.

5.

A székelyek és a pogány magyar nemzetimozgalmak.

Szándékosan nem szólottunk eddig az első országokgyepük délkeleti szakaszáról, mely kb. a délbihari béli he-gyektől Arad, Temesi és i Krassószörény megyéken húzódott

61) V. ö. Karácsonyi: Szt. István oklevelei 40—53; Száza-dok 1901., 1057. és Karácsonyi: A magyar nemzet áttérése anyugati kereszténységre 34.

28

át és az Al-Dunáig terjedt. Ez a szakasz volt ugyanis az,mely még jóval azután is fennállott, amikor máshol minde-nütt küljebb helyezték a gyepűket a Kárpátok vonala felé.

Hogy e gyepűszkaszon is székelyek fejtették ki a ha-táron tevékenységet, bizonyítékul szolgálnak az itt talál-ható alábbi helynevek: Délbiharban, a béli hegyeik nyúlvá-nyainál Kórógy (a mai Székelyföld szélén is megtalálható),Tagadó-Medgyes (székely hely- és nemzetségnév is) ésMárka-Szék (—határ-, gyepűszék) helységek találhatóka gyepű mellett, mely átnyúlva Aradba, illetve a régit Za-ránd megyébe, Boros-Sebes (a mai Sebesi-, vagy Sepsi-szék őse), Boros-Jenő és Kis Jenő (Jenő székely hely- ésnemzetségnév). Gyeptis (határrész a Fehérkörös környékén),Bárót. (Háromszéken is megtalálható helynév), Bethlen-falva (Udvarhelyszéken is megvan), Árkos (ma Járkos, olá-hoaan, v. ö. Sepsi-Árkos), Árokszék, Szék, SzéKudvar, Szé-keshélyfalva (Zekeshelfalva), Székely (ma iSzikula), Gyepüs-erdő (határrész név, a középkorban egész erdőséget hívtakígy az egykori Zarásndban), Vadad (Marosszéken is megvan).Hodos (Marosszéken is megvan), Bálványosillytó, (hely-név. v. ö. a székelyföldi Bálványosváraljával), Seprőd (szé-kely hely- és nemzetiségnév is), Pórszékely, Száldobos (Ud-varhelyszéken is megvan), Zábrány v. Ábrány (székely ág-név is), Bődön (helynév Háromszékben is), Gyirak-szék,Mácsalaka, Mácsaszéke, Csaba (a székelyek mondái Csabakirályfiára emlékeztet). Buda, Budafalva (v. ö. mindkettőta székelyföldi Budavárával), Zomorufalva (Zomorú székelyágnév is), Martonos (v. ö. bár omszékmegyei Sepsimartonos),Sólymos (v. ö. az udvarhely széki Kissolymos és Kagysóly-most s a már említett okleveles solymotei gyepüket), Hal-mágy (helynév, v. ö. a későbbi belső Erdélyben fekvő okle-veles halmágyi gyepüket) és Ménes (Marosszéken is meg-van) helységek mellett folytatódott, Temes és Krasznószö-

29

rény megyéikben pedig Harcófalva (udvarhely széki helynév-is, ma. csak Harcó vagy Hocó), egy újabb Vadad (Marosszé-ken is megvan)? másodszor szintén előforduló Hodos (bizo-nyára az ősmagyar Hadasból, a Székelyföldön is kétszerfordul elő, úgymint Marosszéken és Csík széken, utóbbi.Gyergyó-Hodos név alatt), Vataháza (Marosszéken Is), Szé-kes (helynév MarosszéKen is), Alsó és Felső Székelő (Alsó-és Felsew-zyk ellew), Székely szeg, Bőzöd (helynév Udvar-helyszéken is), Geges (hely- .és Családnév Marosszéken is),Vaja (helynév Marosszéken is és székely ágnév), Fele(helynév Marosszéken is és székely ágnév), Gyepű (hely-név, ma délszlávosan Priszáka), Szalcsva, régebben Szacsva(Szelcsovára ferdítve, Háromszéken is megvan), újabb»Csaba (ma románosan Cseba), Székely (ma nemzetiséginyelvi hatás folytán Szákul) és Kizdia (Kisgyé-nek is ejtik,valószínűleg a magyar Kézd eloláhosított alakja, ikerpárjaa székelyföldi Kézdiszékben található föl) stb. stb. helysé-gek mellett vonult el a délkeleti gyepűszakasz. Az itt felso-rolt helységek több, mint fele ma már nem létezik.62)

Oly sok speciális, — egy-kettő kivételiével — csak aSzékelyföldén található helynév van itt egy csomóban, hogya székelyeknek e gyepükkel való kapcsolatát tagadni nemlehet, már csak azért sem, mert- nemcsak a szék szóval ösz-szetett helynevek fordulnak itt sűrűn elő (mint Márna-szék,Gyirak-szék, Mácsaszéke, Árok-szén, Szék, Székeshelyfalva,Székudyiar, Széke,s). hanem a székely szóval, illetve székelynévvel (mint Porszékely, Székely vagy Szikula, Alsó-Székelőés Felső-Székelő, Székely vagy Szákul, stb.) s a székely

62) Idevonatkozó források: Márki Sándor, Arad vm. mo-nographiája; Csánki Dezső, Magyarország tört. földrajza a Hu-nyadiak korában, a zaránd-, arad-, temes- és krassómegyei ré-szek; Temesmegyei oklevelek. I. 65; dr. Lukinich Imre: Erdélyterületi változásai 140.

30

nem-, ág- és családneveikkel (mint Zábrány, Seprőd, Med-gyes, Zomorú. Vaja, Geges, Jenő stb.) összefüggő helynevekis feltalálhatok e gyepüknél.

Ha valaki a délkeleti gyepűszakasz helységei és a Szé-kelyföld közötti kapcsolatot a fenti bizonyítékok hatásaalatt elfogadná ugyan, de ezt éppen fordítva, egy, a m tiSzékelyföldről való későbbi kirajzással magyarázná, felte-vődik az alábbi kérdés:

Hogyan lehet, hogy e felsorolt helységek több mintfele ma már egyáltalán nem is létezik? Hiszen egy, a maiSzékelyföldről történt kirajzás esetében éppen itt lennénekmeg e helységek még ma, is maradéktalanul s a Székely föl-ödön hiányoznának, legfeljebb egyes oklevelekből értesülnénka Székelyföldön való egykori létezésükről. Természetesenvonatkozik ez a megállapítás az. országos gyepük más sza-kaszain található, a Székelyföld földrajzi névanyagávalazonosságot matató adatokra is.

Hogy e gyepűszakasz kitolása valóban későbben kö-vetkezett be, erre óhajtunk magyarázatot adni munkánkalábbi fejezetében:

A Szent István halála után bekövetkezett trónviszá-lyok; és az ezzel kapcsolatos politikai megmozdulások ko-rába akarjuk kissé olvasóinkat visszavezetni. Szinte el semképzelhető, hogy ezekben a trón körül lejátszódó esemé-nyekben a székelységnek, melynek az uralkodóházhoz, il-letve az uralkodó személyéhez való katonai jellegű kapcsola-tai közismertek, fontos szerep ne jutott volna. így volt ez an-nál is inkább, mert ezeknek az ősmagyar politikai mozgal-maknak a színhelye Csanád volt, mely éppen az általunkelőbb említett országos délkeleti gyepűszakasz előterébenfeküdt, amely gyepűmenti terület ebben az időben a fezékely-ségnek valóságos gyűjtőhelye volt. amit e részen találhatóhelynevek, — ahogyan már feljebb, a gyepűmenti helysé-

31

gek felsorolásánál láttuk, — feltétlen hitelességgel bizonyí-tanak.

Fontos szerepet játszottak ezekben a mozgalmiakbanBuda és Budafia Sebös, akiről tudjuk, hogy Szent Ilstván-nak és a fiatal magyar keresztény irányzatníajk megbízhatóudvari emberei voltak. Szent István halála után, természe-tesen Péter, Szt. István utóda szolgálatában) találjuk őketés mint ilyenek vesznek részt azokban a trónkörüli politi-kai mozgalmákban, melynek sajnálatos eredménye az egyikÁrpád-utód, Vazul halála lett. Ki volt ez a két vezető em-ber? Erre egész világos és határozott híradást nyújtanak azAltaichi Énikönyvek, mikor Sebest (Seböst) Marchio Unga-riae néven, vagyis,- mint Ma,gyár ország határőrgrófját emlí-tik. A béli hegyek mellett, Arad megye északi csücskében,— az országos gyepűk délkeleti szakaszán — Boros-Sebesnevű helységet, találunk, a Délbiharban fekvő Bélmárka-széktől alig 30 km. távolságban. Amikor az Altaichi Évköny-vek Budafia, Sebesről, mint Magyarország Marchiójáról, ha-tárőrgrófjáról emlékezik meg, nem tarthatjuk véletlennek,hogy Márkaszék, — melyben mi gyepűőrszék közigazgatásiszervet látunk,63) — Boros-Sebes tőszomszédságába esikolyan vidéken, ahol valósággal halmozva vannak azok, azadatok, melyekből matematikái következetességgel állapít-ható meg, hogy egykor székelyek által lakott gyepűterületvolt. De. ha mindez nem elég, legyen szabad rámutatnunk,hogy Sebels helynév nemcsak ezen az egy gyepűszakaszon

63) Világosan igazolja ezt az a körülmény, hogy egészen1848-ig a közügyek felett intézkedő ősgyűléseket székgyűlések-nek, vagy marchalisoknak (markalisoknak) is nevezték, melyelnevezés föltétlenül abból a korból maradt fenn, amikor a szé-kelyek még a keleti gyepűvonal mentén fekvő két (szilágy- ésbiharmegyei) Márka-szék területén fejtették ki gyepűőri tevé-kenységüket.

Lásd: Br. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I. k. 14.

32

található meg, hanem fokozatosan bekerült a ma Szász-Se-Székelyföldre,, ahol mint Sebes, székelyes rövidséggel mintSzékelyföldre, ahol mint Sebesi-székelyes rövidséggel mintSepsi-szék szerepelt az idők folyamán Háromszék egyikalkotó részeként, Kezdi- és Orbai-székek mellett. Az elmon-dottak alapján Sebesben nem láthatunk mást, mint a széke-lyek vezető emberét, a Székelyek grófját, akit az uralkodóhelyezett a — természetesen az uralkodó szolgálatában lévőszékely gyepűőrség élére. Ami Sebes atyjának Budánaka személyét illeti, valószínűnek tartjuk, hogy fia előtt ő ishasonló szerepet töltött be a székelység és az uralkodó sze-mélye között, legalább is ezt mutatja a délkeleti gyepűsza-kasz két helysége. Buda és Budafalva, melyeknek utódját-megtaláljuk a Székelyföldön, Udvarhely megyében, Buda-vára néven.

De nem voltak a székelyek a trónkörüli eseményektőlakkor sem távol, amikor a királyi székben nem a Szt. Istvánáltal jelölt Pétert, hanem a pogányság felé hajló Abai Sámu-elt találjuk. Ott vannak ők a pogány visszahatás korát kép-viselő Abai király mellett is, mint az uralkodó segítőtársai ésmegbízható kormányzó eszközei. Természetesen abból, hogya székelyeket időnként annyira ellentétes eszmék szolgála-tában találjuk, nem szabad róluk kedvezőtlen véleményt le-szűrnünk; nem szabad őket máskép tekintenünk, mint amindenkori uralkodói hatalom végrehajtó eszközeit. Máskérdés aztán, hogy az egyes korszakok — természetesen —nem maradtak hatás nélkül a székelységre sem. Megtalál-hatók az Aba Sámuel-kori pogány visszahatás emlékei ná-luk is.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a gyepűk délkeleti szaka-szán ott találjuk Tataháza hajdani helységét, melynekkésőbbi mása Marosszéken is fellelhető azonos néven (Tata-háza) és magáról Tatáról, az ősmagyar pogány felkelő ve-

33

zérről is a béli hegyek vidékéről történik említés, sőt egye-nesen, mint béli, vagy bélavári Vatáról emlékeznek megróla (Vatha de Castro Belus),64) lehetetlennek tartjuk, hogyne állott volna szorosabb kapcsolatban a székelyekkel; való-színűnek tartjuk, hogy amikor Aba Sámuel idejében a ke-resztény irányzatot a pogány visszahatás váltotta fel. Abakirály Sebes helyébe Vata magyar felkelő vezért, a pogányde nemzeti irányzat vezetőjét nevezte ki a .székelység fő-emberévé. Ettől az időtől fogva a székelység a nemzeti, depogány irányzat érdekhordozója volt. Vezető emberei révénkapcsolatot tart fönn a bujdosó Árpádfiakkal, míg végül azidegen szellemet külföldi támogatással is meghonosítaniigyekvő, most már másodszor trónrakerülő Péter a mind-inkább erősödő s Csanádon tetőfokára hágó nemzeti meg-mozdulásnak áldozatul esik, megfosztják trónjától, sőt éle-tével kellett lakolnia, mert vállalkozott arra, hogy ural-kodjék egy nemzet felett, melynek lekétől lelke idegen volts éppen ezért annak átalakulási folyamatát a pogány és ke-resztény eszmék ütköző korszakában nem tudta megérteni.

Azt a pogány nemzeti visszahatást, mely Aba Sámuelés Vata idejében következett be, megörökítve találjuk aszékely régiségben is. Legalább is ezt hirdetik egyes, e kor-ból fennmaradt személy-, hely és egyéb földrajzi elneve-zések: A délbihari béli hegyek tövében elhúzódó gyepűsza-kasznál, — hol éppen Vata pogány magyar vezér lakott —Tagadó-Medgyes és Tagadó-Káránd nevű helyiségek feksze-nek, Tagadók-Medgyes Délbihar legalsó részén, Tagadó-Ká-ránd pedig Északarad legfelső csúcsában. A Tagadó, vagyisa hitet tagadó pogány jelző, mint látjuk Káránd mellett iselőfordul, Káránd pedig személynév, feltételezhetjük ezt te-

64) Marci Chron 46. 1. Budense 931... Thuróczi II. r.39. fej...

34

hát Meggyesről is, mely hasonló körülmények között ala-kulhatott. Sőt — mint azt első tanulmányunkban) már ki-fejtettük —65) maga a Medgyes név is éppen olyan kimondot-tan pogány név, mint amilyen a szintén Biharban, de,feljebb fekvő Telegd nevű helység egykori alapítójánakneve s mindkettő, úgy Telegd, mint Medgyes, a mai izé-kelységben szintén előforduló helység (V. ö. Medgyes. agyepűknél és Marosszéken. Telegdi esperesség, TelegdiBacon), sőt valószínű, hogy e gyepűik melletti Telegd ésMedgyes helységek alapítói az ősi székely Telegd ággal ésMieidgyés nemmel vérségi kapcsolatban állottak. Csak e gye-pűszékek melletti Vata-kori pogány visszahatást akartuklezzel illusztrálni, amit még csak jobban valószínűsít az,hogy éppen a béli gyepüknél van Kórógy is, melynek másaa Székelyföld szélén szintén megtalálható, sőt valószínűleginnen vette nevét az Istvánffynál feldolgozott monda sze-rint e pogány felkelésben igen jelentős szerepet játszó ki-halt Kórógyi család őse is. Amint áthúzódtak e béli gyepükArád megyébe, felfedezhetünk még két kétségtelen pogányhatásra utaló helységet is, az egyik Ősvilághalma-teleke.66)a másik Bálványosillytó, mely utóbbinak hasonló hangzásúmása Bálványosváralja néven található fel a mai Székely-földön.

Amint látjuk tehát, ez a gyepűszakasz fennállott mégSzt István halála után is, ezt mutatják a pogány vissza-hatásra utaló fogalmak gyepűmenti emlékei, de máskülön-ben sem maradtak volna itt fenn helynevekben s nem ke-rültek volna be a mai Székelyföldre oly történeti szemé-lyeknek a nevei, akik Szt. István halála után szerepeltek.

65) Dr. Fülö-p Kálmán és Ács Albert: Kik voltak a széke-lyek. Bp. 1939. 62. 1.

66) L. erre nézve: Ipolyi, Magyar Mythologia 90.

6.

A székelyek Erdélyben.Nagyon nehéz megállapítani, hogy ezek az ország lakott

területét körös-körül vevő első gyepük meddig állottakfenn. Nincs okunk feltételezni, hogy az eddig tárgyalt u. n.első országos gyepüket minden szakaszon egyidőben helyez-ték volna küljebb az ország politikai határai felé, sokkalvalószínűbb, hogy az egyes szakaszokat egymástól függet-lenül, különböző időkben vitték tovább a Kárpátok felé,ahogyan az időnként előadódó történeti események, esetlegnépszaporulat, vagy egyik-másik vidéknek a földrajzi fek-vése indokolttá tették; legfeljebb csak egy-két kétségtelenadatból s a korokban lejátszódó történeti események gon-dos egymásba való rakásából következtethetünk az egyesgyepűszakászok továbbhelyezésére. Ilyen bizonyító értékűadatokat s történeti szálak összetűzéséből levont következ-tetéseket főleg a keleti gyepüknél, azok Szatmár-, szilágy-,bihar-arad-, temes- és krassómegyei szakaszain találunk.Mivel az előbb már említettük a marchia, vagy márna ne-vet (éppen Sebessel, Magyarország Marchiójával kapcsolat-ban is), kezdjük a bizonyítást mindjárt itt:

Ugyanis a keleti gyepűknél van két Márka-Szék, azegyik a gyepük szilágyi szakaszánál, Szilágy-Márkaszén, amásik a délbihari szakaszánál, miá Bél-Márkaszék. De mitbizonyíthatunk ezekkel? Elsősorban, hogy a marchia,márka szó — mint köztudomású —- Kálmán király törvé-nyeiben, feltételezhetőleg azonban már a királyság- elejeóta, kimondottan határterületet, határt jelentett, így az ak-kori klerikusok és kancellisták ez időben teljesen köztu-datba dobták ezt az akkori, mondhatni nemzetközileg elter-jedt szót, akárcsak a clust, vagy magyarosan kolost. Tehát

36

a marchia, márka határt jelentett, székkel együtt, vagy an-na közelében pedig — a fenti két esetben is — bizonyságottesz arról, hogy a Meszesnél keleten s Délbiharban tényleggyepű, határ volt, a gyepűk mellett pedig székek voltak,illetve a gyepük, határok székelyei székben laktak, ígyMárka-Szék szóról-szóra, határszéket jelentett. Mindezekbőlvilágosan- következtethetünk azonban arra is, hogy e ha-társzékeknek fenn kellett államok legalább a keresztény-ség és királyság felvételének legelső idejéig, kb. Szt. Ist-ván uralkodásának feléig, hiszen ezt a szót az olasz és né-met, nyugati míveltségű papok, szerzetesek és íródeákokplántálták a köztudatba. így meghonosodásuk feltételezte anyugati keresztény míveltséget. Fennállott tehát a keleti vé-gek szatmári, szilágy és bihari szakasza még Szt. István ural-kodásának első felében is, miként az említett határ-, gye-pűszékek, illetve Márka-,Székek bizonyítják.

Nem állhatott itt azonban e gyepűrendszer a királyságalatt sokáig, mert az egykori történeti adatok valószínű,si-tik azt. hogy már Szt. István uralkodásának második felé-ben benyomult Erdélybe:

Kb. a XI. sz. második évtizedében ugyanis egy, a ke-letrómai birodalom seregei elől menekülő bolgár főúr, kie tájon lakó bolgár és szláv népek uralkodójává kiáltattaki magát, átkelve a Dunáin, kevert népességével felhúzó-dott. a lakatlan Erdély északi részébe, a Szamos folyók völ-gyeibe, azzal a szándékkal, hogy itt magának állandó orszá-got alapit.67)

Szt. István nem tűrhette, hogy a fában, sóban gazdag,.Magyarországhoz tartozó -erdélyi részeken egy, a keleti vé-

67) Jirecek K. I.: A bolgárok története. Dr. Fülöp Kálmánés Ács Albert: Kik voltak a székelyek.

37

geket rablásaikkal nyugtalanító martalóc nép telepedjenmeg. így fegyveresen kellett fellépnie ellenük.68)

Feltételezhető ezekből, hogy Szt. István az Erdélyészaki részébe tört kaján leverésével a gyepüket e részekenküljebb tolta, mégpedig úgy, hogy most már a Meszesi ka-putól kiindulva, a Kis- és Nagy-Szamos völgyeinek bekap-csolásával, a gyepük Észak-Erdélyt magukba foglaltán:. Eztsejteti velünk Szt. István kisebb legendája is, hiszen az ittemlített s a besenyőktől fenyegetett túlsó részek (ulteri-ora)69) alatt csakis a Meszesi kapun túl lévő országrészt lehetérteni. De ezt mutatja az arad-temesi gyepűszakasznak Szt.István halála utáni, a pogány magyarság felkelésének: ide-jéből való fennmaradása is, ha pedig ez még Szt. Istvánlitan is fennmaradt, semmiesetre sem az arad-hunyadi Sza-kasznál lévő Zámi-szorostól, hanem a Meszesi kaputól ter-jeszkedhettek először Erdély felé őseink. Ez — ismételjük— nem jelenti azt, hogy a Maros völgyön át sokszor ne rán-dultak volna be az erdélyi országrészbe eleink, különösenha ott csatát vívtak, vagy béke időben onnan sót. és fát szál-lítottak. Ez elsősorban a Szamos völgye felé való erdélyibehatolást bizonyítja különben a gyepük természetes ter-jeszkedési iránya is, hiszen ha a Zárni szorosnál, Hunyadmegyénél nyomultak volna elsősorban Erdély felé, tehátalulról, úgy csak nagyon természetes, hogy a kolozsok (Ko-lozsvár, Kolozs-Akna, Kolozs) a megszállott rész hátterébekerültek volna, de ez esetben mi értelmük lett volna a, ko-lozlsoknak, vagyis gyepűtorlaszoknak, már pedig a kolo-zsoknak e jelentését, illetve értelmét tagadni meddő dolog.

Vizsgáljuk meg azonban közelebbről a Meszesi kapun

68) Dr. Karácsonyi János: A magyar nemzet áttérése anyugati kereszténységre és Dr. Fülöp-Ács: Kik voltak a széke-lyek 42.

69) Hist. Hung. Fontes Dom. I. 6.

38

túl való terjeszkedés gyepűnyomait: A Meszesi kapunállévő Szamos-Udvarhely gyepűközpontos őrség Erdély feléelőnyomulva, észak felől a szintén előretolt északkeleti, aSzáldobos és Rónaszék felől húzódó máramarosi gyepűőr-séggel vettet fel a kapcsolatot, keleten pedig Bethlen felényomult előre, — melynek határában a hegyet Kapus-hegynek nevezik — s itt Sajó-Udvarhely néven új gyepű-központot alapított. Nagy sávban sorakozott fel itt az újgyepűőrség, tekintettel a folytonos betörésekkel fenyegetőbesenyő szomszédokra, hiszen ez erődítmény rendszer elsőnyomai már a szolnok-dobokai Széknél kezdődnek, mely-nek egyik völgyét Gyepűskapusának, egyik határrészét pe-dig Gyepűserdőnek hívták még 1326-ban is.70) Szék tőszom-szédságában volt a ma románosan Szekuláj-nak hívottSzékalja. S mindkét helység közelében egy Székely nevűhegy;71) innen Ördöngös-Füzes, Csaba;. Csabaújfahi, Alőr,Felőr, környékén húzódhatott ez erősség alapvonala a máremlített Sajó-Udvarhely központ felé, az őrvonal legkülsőbbelőretolt állása azonban egész a beszterce-naszódi havasoktájékán lehetett, Less helységnél, ahol is Prondu Szekuluj,eredetileg Székely-porond nevű határrész található.72) Ezerdélyi foglalás: déli iránya a Szék melletti Kis-SzamoS Völ-gyénél húzódott le s az ez irányba való terjeszkedést a ko-lozsmegyei Székelyé és Kis-kapus helység, a vele szomszé-dos és a székely Gyerő ágnevet fenntartó Gyerővásárhely,a már említett s a kolozsokat, mint gyepűtorlaszokat jelzőKolozsvár. Kolozs, Kolozsakna, valamint Mező-Őr jelezték.

70) Hazai Oklt. 197.71) Lipszky: Repertórium 125., 159.72) Lipszky: Rep. 111. Igaz, Lipszky Prandu Szekulujt ír,

ez azonban feltételezhetőleg sajtóhiba a Prondu Szekuluj he-lyett, hiszen Prandu román szó nincs, ellenben megvan a bizo-nyára magyar közvetítéssel átvett, de szláveredetű prondu-prond-porond, vagyis kavicsos, homokos hely.

39

Most felvetődik annak a kérdése, hogy mikor történtés melyik uralkodó nevéhez fűződik a gyepűk továbbikihelyezése Erdélyben, Szt. István után. Sajnos, erre hatá-rozott feleletet időt illetőleg nem adhatunk, a kitelepedéshatárát azonban kb. megállapíthatjuk az összefüggő gyepű-nyomokból, egy-egy új felbukkanó Udvarhelyből és azegyes gyepükhöz tartozó s a Székelyföld ön is megtalálhatóhelyiségeknek az újabb gyepűiknél való törvényszerű ismét-lődéséből. Egyet az időt illetőleg mindenesetre valószínű-síthetünk: Kb. Szt. László folytatta Szt. Istvánnak azt abelpolitikáját, hogy Erdély felé a gyepükkel minél nagyobbterületen kitelepedjen, mert országát település, honvédelmi,egyházi és gazdasági szempontból mindinkább konszoli-dálni akarta. De éppen Szt. László idejében történtek a leg-nagyobb kún betörések is. fontos volt tehát a gyepük to-vábbvitele, nehogy az. Erdélybe minduntalan áttörő kunokott véglegesen befészkeljék magukat. Így Szt. Lászlónak tu-lajdonítható a gyepüknek a (Maros, Sztrigy, Cserna és Rü-küllő völgyeire való kitolása. Különben is egy királynaksem maradt meg az emlékezete annyira a székelység lelké-ben, mint éppen a Szt. Lászlóé, feltételezhető tehát, hogy őnyomult be a legnagyobb területtel Erdélybe, sőt uralko-dása alatt talán kétízben is vitte tovább a gyepükét.

Nézzük azonban, hol vonulhattak a gyepük egy újabbszakaszon Erdély felé. Mivel az arad-temesi u. n. délkeletigyepük még a Szt. István utáni pogány lázadások idején isfennállottak, feltételezhető, hogy most már innen indultaktovább »a Maros völgye felé, az Arad és Hunyad vármegyékhatárán lévő Zárni szoroson keresztül. Itt Maros-Illye, Ma-ros-Solymos és Dévavára tájékán szállták meg a MarosVölgyét (v. ö. Kis- és Nagy-Solymos, valamint Illye-falvaszékelyföldi helységekkel), lenyomultak a Sztrigy és Csemafolyók völgyeibe is s itt Vaskapu szoros, Őralja-Boldogfalva

40

és Borbátvize jelezték a székely határőrséget, hiszen e Bor-bad-Barbádvizének is írt ősi település73) hasonló változatok-ban feltalálható székely családok nevei is egyúttal.74) Fenti-eket megerősíti az a tény is. hogy Borbátvize és Őralja-Bol-dogfalva északkeleti szomszédságában egy Székely nevűhegyei találunk,75) amelyet a gyepűk továbbvitele után ké-sőbb odaszállingózó, főkép rumun eredetű valach hegyi pász-tornép Muntele Secului-nak keresztelt el. Természetesen aSztrigy és Cserna folyók által közéfogott völgyből kilépve,a Maros völgy további szakasza is megerősítésre szorult,mutatja ezt a székelyföldi Homoródokkal egyívású hunyad-megyei Homoród. Kelet felé kb. a mai Szászvárosnak neve-zett Város és Szászsebesnek nevezett Sebes tájékáig húzód-hattak a gyepük s fel lehet tételezni, hogy innen észak relétörténtek a megerősítések, hiszen a Maros észak felől kanya-rodik. így ennek a völgye és az itteni erdő- s hegyvidék ha-tárán. Ezt bizonyítják az itteni s a Székelyföldön is megta-lálható Oláh-Dályának nevezett egykori Dálya, Sztrázsa(Őr), valamint Alsó- és Felsőváralja, kissé feljebb pedig aszintén erősségeket jelző Gáldtő, Magyar-Kapud, Tövis, Ma-ros-Solymos, (V. ö. az okleveles solymosi gyepűket,76) vala-mint a Székelyföldön Kis- és Nagy-Solymost), Sövényfalva,egy újabb, ma Oláh-Solymosnak nevezett Sólymos és Vá-mok-Udvarhely. Bizonyára megszállták már ekkor a VámosUdvarhelyhez közel eső Nyárad-völgyét is, így feljebb á Gör-gényi havasok nyújthattak természetes védelmet s már ösz-szeköittetésbe is jutottak a Szt. István idejében keletkezettbeszterce-naszódi gyepűőrséggel, hiszen e részben is megta-

73) Csánki i. m. (hunyadmegyei rész.)74) Szabó Károly: Székely Oklevéltár III. 299. és Barabás

Samu: Székely Oklevéltár V. 289.75) Erdély és népei 43.76) Wenzel, Árpádkori okm. X. 153.

41

lálhatók Sófalva, Vermes, Sólymos. Magyaros, Less, részinta székelyekkel kapcsolatos (mint a székelyföldi Sófalva, Ma-gyaros, Sólymos), részint gyepűőrséget (Vermes, Less)jelző helységek. Itt is megvolt annyira jellegzetes gyepű-központok: Vámos-Udvarhely. Lehetséges, hogy még magaSzt. László vitte tovább, illetve lejjebb megint a gyepűket,még pedig a Maros-völgyön kívül, illetve alul, az előbb máremlített hunyadmegyei egykori Város, ma Szászvárostól s aszebenmegyei hajdani Sebes, ma Szász-Sebes helységektől.Mint eddig is láthattuk, a nagyobb folyók — mint Marosés Küküllő — völgyeivel leginkább egybe estek a gyepű-nyomok, vagyis mindig egy-egy nagyobb völgyszakasztszálltak meg, így a természetes kirajzás leginkább e nagyfolyók völgyeinek irányáig tartott. Másként állt a dologdéliétől, hol apró, keresztülkasul folyó patakok és kisebbfolyók — mint a Szeben patak, Hortobágy folyó, Homoródpatak stb. — zeg-zugos völgyei álltak a terjeszkedési irányelőtt, itt ugyanis nem annyira a folyók völgyei mentén pon-tosan felállított őrvonal, mint inkább az őrségeknek e völ-gyes részek felé kisebb-nagyobb sugarakban való kirajzásatalálható fel. így lehetett ez a szebeni-medencénél is, holannak alsó részéig is lenyomulhattak a székely előőrsök,mintegy szórványosan megszállva még a szászok előtt aszebeni-medence alsóbb részeit is. Nagyküküllő megyébenmég jobban észlelhető e kis folyók völgyei felé való kiraj-zás. hiszen a székelyföldi Muzsnával azonos nagyküküllő-megyei Muzsnánál jobbra és balra fekvő kapusoktól (Kis-és Nagykapus), — melyek valóban az ország kapui voltak— délkeletre, fekszik egy, ma szászul Hegelinek nevezett,(eredetileg bizonyra Gyepű-nek hívott helység, jóval lejjebbpedig, egész a Hortobágy folyó völgyében egy Leses nevűhelység, mely valószínűleg a „Kapusoktól“ előretolt őrsötjelentette. Egész keletre érve e gyepük, a Szász-Kézdnek ne-

42

vezett egykori Kézd, a Szász-Dályának nevezett s a Székely-földön is megtalálható egykori Dálya, a Keresztur-fiszékkelazonoshangzású mai Szász-Keresztur, az összes gyepűszaká-szokon mindig megjelenő s a Székelyföldön is feltalálhatóHomoród és a gyepüket szintén jelző itteni Sövénység mel-lett már határozott délkeleti irányt vettek fel egész az okle-véllel is kimutatható halmágyi gyepükig,77) t. i. innen már aHomoród és Kézdi patak völgyei irányába húzódtak, mégpedig lefelé, dél felé. Halmágytól az oklevelekkel szinténkimutatható Miklósvárszék melletti gyepűk78) felé vonult-agyepű, amely miklósvárszerű gyepük aztán a szintúgy okle-veles adatokkal is kimutathatók az Olt jobb völgyében lévőegykori Székföld mellett húzódó gyepűkben79) folytatódtakegész a Barót-Hermányi hegységig. Az oklevéllel is kimu-tatható Miklósvárszék mellett a gyepű a Székelyföldön ha-ladt. a mellette fekvő községeik ma is székelyföldi községek.Ez a tény — úgy hisszük — mindenki előtt kétségtelennéteszi a székelyek gyepűkörüli tevékenységét. E területekgyepűközpontja már valószínűleg Székely-Udvarhely-anya-szék volt.

Nem véletlen, hogy ez általunk kimutatott s fontos or-szágkapuknál (Kis- és Nagykapuk) elhúzódó marosontúli,illetve Maros-alatti gyepű a mai Szászvárosnak nevezettVárostól a Barót-Hermányi hegységig, okleveles rövidség-gel a mai Háromszék innenső legszélén lévő Báróiig terjedt.Kimutatható ugyanis, hogy éppen itt feküdtek a mai Há-romszék székeinek, a valóban három széknek, Sebesi-vagy Sepsi-Széknek, Orbói-, vagy Orbai-széknek ésKézdi-széknek, ha nem is legősibb — hiszen úgy Sebes,

77) Urkundenbuch I. 12.78) Urkundenbuch I. 12.78) Szabó Károly: Székely oklevéltár. I. k.

43

mint Orbó, vagy Kézd helyneveket a szilágyi, bihari és arad-temesi gyepüknél is kimutattuk, — de közvetlen, előzőgyepű melletti elődei, a mai Szász-Sebes, a mai Szász-Orbóés ta mai Szász-Kézd. Hogy pedig ez a mi történeti földrajz-zal okoskodó s a helyneveknél mintegy törvényszerű ismét-lődéseket kimutató módszerünk valóban helytálló, azt nem-csak logikus követeztetésekkel, hanem most már — hiszene korszakbeli településnél jórészt belül vagyunk az okleve-lekentúli időkön oklevelekkel is fogjuk dokumentálni,világosan bizonyítani. Településtörténeti kimutatásunk te-hát a székelyek gyepűk mellett való lakása és gyepüktőlvaló tovább vonulása szempontjából már nemcsak logikusfeltevés és következtetés, de oklevelekkel való bizonyítás,lesz, amely próbakő — úgy hisszük — székely őstörténel-münk oklevélnélküli megírásának hitelét is biztosíthatja.

Lássuk, mit tudunk hát történeti oklevelekkel is bizo-nyítani a székelyek gyepük melletti lakását és a gyepüktőlvaló továbbtelepülését illetőleg: Kezdjük ott, hogy II. Gézakirály a gyepűk mentén tevékenykedő székelyek által akkorcsak szórványosan lakott Szebeni-medencébe a mai szászokelődeit telepítette 1150-ben,80) II. Endre (András) királypedig 121:1-ben a német lovagrendnek adott otthont a Bar-caság vidékén.81) Tizenegy évvel később ugyancsak II. Endrea Fekete-ügy völgyét is, mint lakatlan területet a német lo-vagrendnek ajándékozza.82) íme, itt egy oklevél, mely bizo-nyítja, hogy a lakatlan Fekete-ügy vidékét a német lovag-rendnek ajándékozta a király, a Fekete-ügy vidéke pedigpontosan a mai Székelyföld legkeletibb része, éppen Csík és

80) Endlicher: Monumenta Arpadiana ...81) Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Sieben-

bürgen I. 12. es 19.82) Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Sieben-

bürgen I. 19.

44

Háromszék vármegyét foglalja magában. Háromszék vár-megye tehát lakatlan volt. a három széket alkotó Sebesi,vagy Sepsi, Orbói, vagy Orbai és Kézdi-székek pedig mintmár feljebb is említettük, éppen a mai Szászsebes, Szász-Orbóés Szász Kézd vidékén. beljebb feküdtek. Hogy a székelyeképpen a mai -szász melléknévvel jelzett Sebesről, Orbóról ésKézdről vonultai át az elébb a német lovagrendnek adomá-nyozott lakatlan, majd leveretésük után kiürült Fekete-ügyvölgyére, a mai Háromszékbe, nem csupán a Fekete-ügy vidéklakatlanságának negativ ténye és Sebes, Orbó, Kezd ha-sonló nevek valószínűsítik településtörténeti szempontból,de oklevél is bizonyítja. Mielőtt-ez oklevelet idéznénk, meg-említjük történeti előzményeként, hogy a német lovagrenda saját jogállását már itt, a mai Háromszék területén úgyképzelte el, hogy ők a magyar királyságtól teljesen függet-lenek s ha úgy tetszik, »szembe is helyezkedhetnek a magyarkormányzat intenciójával. A király, II. Endre fegyveresenkészült tehát ellenük fellépni, félni lehetett azonban attól,hogy a német lovagrend és a szászok, — lévén mindkettengermánfajúak — szövetségre lépnek egymással. II. Endreügyes taktikájára mutat, hogy éppen az erdélyi szászokatjátszotta ki a német lovagrend ellen. Természetesen ez nemment áldozat nélkül. Ekkor tehát, 1224-ben átengedte II.Endre a mai Szász-városnak nevezett Várostól Báróiig ter-jedő területet a szászoknak, kimondván, hogy ezt a területetés a rajta lakó népet a szebeni ispánság alá rendeli és ezena területen a többi is pán Ságokat megszünteti.83) A királynakez az intézkedése egyrészt természetes is volt, mert a gye-püktől délre fekvő területéit már régebben lakottá váltak,így az utolsó gyepűszakasz — mint ilyen — elvesztette je-lentőségét. Világosan mondja tehát az oklevél, hogy e vá-

83) Urkiundenbueh zur Geschichte der Deutschen in Sieben-bürgen I. 34. és Endlicher: Monumente Arpadiana...

45

rostól Barótig terjedő területet a szász ispánság alá helyezi,vagyis a szászodnak adja, így a szászok éppen ide, e széke-lyektől lakott mai Szász-Sebes, -Orbó és -Kézd vidé-kére vonultak fel, az itt lakó székelyek ezzel szemben a né-met lovagrend leveretése után megürült Fekete-ügy vidé-kére, a mai Háromszék megye területére vitték régi székei-ket ugyanazon név alatt.

Láthatjuk tehát, hogy a székelyek továbbtelepedésé-nek, illetve továbbtelépítésének tényét világosan bizonyít-ják az okleveles adatok is, figyelembe kell itt azonban aztis vennünk, hogy ez nemcsak egyszeri áttelepítés volt csu-pán, hanem a gyepüktől való továbbvonulás is egyúttal,vagyis a székelyek erdélyi ősfoglalásának utolsó részlete:

1939-ben megjelent, „Kik voltak a székelyek“ c. mun-kánkban ugyanis a ma Szászvárosnak nevezett Várostól aBárót Bermányi helységig, tehát pontosan az oklevélbenfelhozott Várostól Barótig terjedő résznél mutattuk ki aszékelyekkel kapcsolatos gyepűnyomokat, ilyenek voltaktöbbek között e részben az országos kapukat jelző Kis- ésNagykapus, a mai Szászkézd közelében lévő s gyepüket je-lentő Sövénység és az oklevelekkel bizonyítható s a három-széki Bárót körüli halmágyi, miklósvárszéki és székföldigyepük.84)

Itt megint közelebb jutottunk egy lépéssel:Nemcsupán helynevekkel, mint a „kapusok“, Sövény-

ség stb. — de oklevelekkel is bizonyítottuk a gyepűket —halmágyi, miklósvárszéki, székföldi gyepük — sőt ezáltal— mint már feljebb említettük — oklevelekkel bizonyítot-tuk azt is, hogy a gyepük mellett székelyek laktak, hiszen

84) Urkundenbuch I. 12. és Szabó Károly: Székely Oklevél-tár I. k.

46

a hajdani miklósvárszéki és szék földi gyepűk már a maiSzékelyföldre estek.

Ha tehát oklevéllel is bizonyítható az oklevélírás korá-ból az, hogy a székelyek az erdélyi részeken korábbi he-lyükről mindig tovább, illetve beljebb nyomultak a mai Szé-kelyföld felé, egész a Kárpátokig, elfogadhatjuk a helynév-bizonyításnak e módszerét még abból a korból is — a feje-delemség és az első királyok kora — mely korból nem ál-lanak még rendelkezésünkre oklevelek, — mert vagy mégnem írtaik, vagy elpusztultak a honfoglalás első zivatarosévszázadainak folyamán — s mely korban a székelyek méga kolozsoktól a Számos-völgye felé húzódó gyepüknél,avagy épen a Meszes-kapui, bihari és délkeleti gyepűknél(Arad-temesi) laktak.

Ugyanígy vagyunk a gyepükkel is: Ha az oklevélíráskorából nem csupán helynevekkel — mint Kapus. Gyepű,Kolozs, Márka, Csigle, Udvarhely, stb. — hanem oklevelek-kel is be tudjuk bizonyítani, hogy a székelyek a gye-pűk mentén laktak, (V. ö. a halmágyi, miklósvárszéki ésszékföldi gyepűdről szóló okleveleket, melyek a maiSzékelyfölddel kapcsolatosak), úgy a hely névbizonyításnake módját kétségtelennek vehetjük az oklevélnélküli elsőidőkből is és így csak történeti földrajz alapján is — na-gyon gyér írásbeli dokumentumok mellett — lehet egynemzet történetére komoly következtetéseket levonni.

A fentiekből látható, hogy a szászoknak e székelyekáltal lakott helyekre“ való áttelepítése élénk bizonyságulszolgál arra nézve is, miért származik a szászok helynév-anyagának jórésze az ó-magyarból. Nemcsak a Besztercevidék helynevei — egy-két kivételével, — de a Királyföldlegrégibb helynévanyaga is magyar eredetű, így Sajó-Scho-gen, Somkerék-Schimkrugen, Vermes-Warmésch, Holdvi-lág-Halvelagen, Szász-Magyaros-Maniersch; Szászváros-

47

Broos. Medgyes-Mediásch, Segesvár-Schässburg stb., mintahogy ezt e két, szászok által lakott erdélyi földrészrőlKisch Gusztáv szász író Erloschenes Magyarentum in Sie-benbürgen c. munkájában összegyűjtötte.85)

83) Kniezsa István egyet, tanár, kiváló szláv filológus igenügyesen használja fel Kisch Gusztáv adatait Magyar földrajzinevek c. értekezésében, nagy szolgálatot téve e gyűjtésével,különösen a román helynevek jórészt ó-magyar eredetének ki-mutatásánál a magyar Erdélynek. Bármennyire tiszteljük isKniezsa István ebbéli kiváló tudományos munkásságát, mégisa szászok helyneveinek egy ellenük írt kisebb dolgozatábanvaló felhasználásával kapcsolatban, a tudományos tisztázásszempontjából szükségesnek tartjuk nyilvánosság elé hozni el-lenünk írt téves beállításait: Azt írja ugyanis Kniezsa e kriti-kájában (Magyar Családtört. Szemle 1939. VII., VIII. sz.), hogymár csak azért sem lehet elfogadni a mi gyepűinket, illetveazoknak a kiterjesztési idejét, mert a magyarság a Besztercevidékét és a Királyföldet előbb megülte, mielőtt a szászok oda-telepedtek volna s ezért van az, hogy a szászok helynévanyagaigen nagy %-ban a magyarból származik. Anélkül, hogy ez időbenmég (1939-ben megjelent, Kik voltak a székelyek c. munkánk-ról van szó) ismertük volna Kisch Gusztáv szász író helynév-gyűjteményét, épen a besztercei gyepűszakaszt Szt. Lászlóval— ki jóval a szászok betelepítése előtt élt, — foglaltatjuk el sazt Sajó, Sólymos, Várhely, Sófalva, Magyaros, stb. helységekelőtt vonultatjuk el. (Dr. Fiilöp Kálmán és Ács Albert: Kikvoltak a székelyek 51, 52. oldal.) Most hasonlítsuk e községe-ket épen azokkal az adatokkal, melyeket a magyaroknak abesztercei szászok előtt való ottlakásuk bizonyítása mellett, deegyúttal ellenünk is felhoz Kniezsa: Sajó-Schogen, Somkerék-tSchimkrugen, Vermes-Warmesch. Sajót és Magyarost, mintgyepűk előtt elhúzódó helységeket Szt. Lászlóval (a szászokelőtt!) hoztuk kapcsolatba, Vermest nem említettük ugyan, deVermes épen belül esik a mi gyepűszakaszunkon (a későbbiszász Warmesch), az általunk, mint gyepűk előtt említett köz-ségtől, Sófalvától délnyugatra, Somkeréket pedig (szászulSchimkrugen), mely Sajó-Udvarhellyel északról tőszomszédos,már Szt. Istvánnal (sic!) foglaltattuk el, habár csak Sajó Udvar-helyét említettük .itt meg névleg.

Ugyanezt hozza fel Kniezsa ellenünk a Királyföld tájékánmeghúzódott gyepűinknél is, nézzük azonban milyen adatokatemlít e részről: Szászváros-Broos, Sebes-Sebes, Holdvilág-Hal-

48

velagen, Segesvár-Schässburg, Medgyes-Mediasch. (V. ö. Knie-zsa I.: Erdély földrajzi nevei, Erdély 1940. 73.). Első könyvünk60. oldalán Szászvárost, Sebest (mint a mai Sebesi, vagy Sepsi-szék előző gyepűmenti ősét!), Holdvilágot, (mint Csicsó-Hold-világot!), Segesvárt, Medgyest egytől-egyig, kivétel nélkül em-lítettük itt elvonuló gyepünknél, sőt kiemeltük, hogy e maSzász-Medgyesnek nevezett Medgyes alapítója — kinek neve.mondhatni minden egyes gyepűnél előfordul s a mai Székely-földön Medgyesfalvát, a Medgyes családot és a Medgyes szé-kely nemet alapította, — valószínűleg ivadéka volt annak aSzt. István halála után élő s a pogánysággal cimboráló ősszé-kely főárnak, kinek neve a délbihari s aradi gyepűknél Tagadójelzővel (Tagadó-Medgyes!) fordul elő és sem a melléknév (Ta-gadó), sem a Medgyes személynév nem mutat keresztény nap-tári névre s nagyon pogányos íze van mindkettőnek, különö-sen együtt (U. o. 60—61.) Mindezekből egész világos, hogy nema szászok után, hanem a szászok előtt, sőt jóval a szászok előtthozzuk e gyepűket a székely magyarsággal kapcsolatba, ígyszerintünk is megmagyarázható a magyar helynevek szász át-vétele.

Távolról sem tételezünk fel Kniezsától rosszindulatot, dehogy könyvünket kritikusi minősége dacára is, nagyon figyel-metlenül és nagyon felületesen olvasta el, azt bárkinek módjábanáll ellenőrizni!!!

Mikor a gyepűk kitolását Erdély felé főleg Szt. Istvánés Szt. László idejéből tartottuk valószínűnek, felhozza mégellenünk írt kritikájában Kniezsa azt is, hogy ez már csak azért,sem lehetséges, mert a Maros völgy hunyadmegyei és alsó-fe-hérmegyei szakaszánál pogány magyar régészeti (sírleletek) ta-lálhatók. ami nem igen férne össze sem Szent István, sem Szt.László vitézeivel.

Kniezsa e megjegyzésére a következőkben válaszolunk:Annak, hogy valamely terület a pogánykorban az ország állan-dóan megszállva tartott területéhez, avagy a gyepűelvéhez tar-tozott, korántsem lehet az a kritériuma, hogy a szóbanforgóhelyen pogánykor magyar sírokat találtak, részben azért, merta gyepűelvéken létesülhettek, — mint ahogy létesültek is szét-szórtan — kisebb-nagyobb települések, — hiszen jogilag azország területéhez tartoztak — másrészt a gyepűelvén vívottharcokban elesett pogány elődeinket a harc színhelyén temet-ték el s így nem csoda, hogy ezeken a helyeken pogány sírokrais bukkanunk, jóllehet e helyeket véglegesen csak keresztény

királyaink idejében telepíthették be.Az elmondottak alapján a gyepűelvéken lévő pogány ma-

49

gyar sírok rejtélye is megoldódik, mégis szükségesnek tartjuk;megemlíteni az igazság és tisztánlátás kedvéért, hogy e kriti-kájával Kniezsa saját magával is szöges ellenmondásba jön, mi-kor azt hozza fel ellenünk, hogy a Maros melleit, egész fenn aMaros völgy alsófehérmegyei szakaszán is vannak pogány ma-gyar sírok, ugyanakkor egy másik művében (Magyarországnépei a XI. században) a magyarság keleti határának a kiter-jesztését a XII. sz. elejére (e részt illetőleg még nálunk is ké-sőbbre, tehát már a Szt. László utáni időre), jobb esetben a XI.sz. második felére, vagyis épen Szt. László idejére (ki1077—95-ig uralkodott), teszi, még pedig szintén a Maros völ-gyéig, Marosvásárhely és Teke tájékáig. E szerint a pogánymagyar sírok Kniezsa megállapításainak is épúgy elleneszól-nak úgy a magyarság Erdély felé való terjeszkedésének ideje,mint Erdély felé való terjeszkedésének határa szempontjából.

Eltekintve Kniezsának velünk szembeni tévedéseitől, igenügyesen gyűjtötte össze a román helynévanyagot is, melyneklegtöbbjéből kiviláglik, hogy ó-magyar elnevezésből való át-,vétel. Nagyon érdekesen látjuk ebből, hogy éppen ott, ahol elsőkönyvünkben már lefektetett gyepűnyomaink mutathatók ki,— így főleg a folyók völgyeinél s az országkapuknál, hol az el-lenség könnyen betörhetett, — legsűrűbbek az olyan románhelynevek, melyeket nem a szlávból — mert eredeti román ala-pítású helynév nagyon kevés van —, hanem a magyarbólvettek át. Következik ebből, hogy egy lakatlan Erdélybe ter-jeszkedett a magyarság, a völgyek közé eső, tehát az újaibb1és újabb gyepűk közötti nagy erdőségeket és hegységeket —amelyek természetesen szintén lakatlanok voltak — be nemnépesítve, ezért van aztán, hogy szlávhangzású román, vagyéppen, ha nagyon csekély számmal is, eredeti románhangzásúnevek itt már találhatók, hiszen ilyen kétgyepű közötti hatal-mas magaslati részekre szállingóztak fel a szláv és román kecs-kepásztorok s alapítottak itt apró hegyi, havasi falvakat.

Mégis Kniezsa állítása és a mi állításunk között különb-ség van: Kniezsa az Erdély felé való magyar kirajzásokat ál-talános magyar kitelepedésnek veszi s nem ismeri el, hogyezek a magyarok székely-magyarok, tehát gyepűk mentén lakómagyarok voltak. Kniezsa ugyanis Magyarország népei a XI.században c. értekezésében nem mint székely-magyarokat je-löli meg ez Erdély felé terjeszkedő magyarságot, hanem, csakmint általános magyarokat, a székelyekről teljesen külön feje-zet alatt tesz említést, ellenük írt kritikájában pedig ta-

gadja a mi gyepűinket s tagadja azt is, hogy az ezek mellettkimutatott helyneveink komolyan összefüggnének a mai szé-

50

kelyföldi helynevekkel, amikor azt mondja, hogy az általunkfelhozott Udvarhely, Medgyes stb. helynevek esetleg másutt iselőfordulhatnak az országban, így egész helynévbizonyításunkkomolysága veszélyeztetve van. Mindenesetre ez egy kényelmesáltalánosító kijelentés, de megcáfolásra mégsem alkalmas:Gyepűink kimutatásánál látható ugyanis, hogy nemcsak azUdvarhelyek ismétlődnek az egyes gyepűknél — így egy-egyúj Udvarhely felbukkanásából következtetni lehet, hogy mek-kora területtel bővítve szállották meg őseink a hátralévő mégvéglegesen nem lakott gyepűelvének nevezett országrészt —,hanem a gyepűkmelletti helységek is jóformán kivétel nélkülmegtalálhatók a Székelyföldön, sőt ismétlődnek ugyanazok ahelységek az egyes gyepűknél is, egész mindaddig, míg a gye-pűk Székelyföldre nem érnek. Pl. Homoród a szatmári gyepűk-nél, Homoród a hunyadi gyepűknél, Homoród a küküllei gye-pűknél, Homoród a Székelyföldön; Sólymos a bihari gyepüknél(az oklevelek is mint gyepüt emlegetik, a solymosi gyepűk).,Sólymos a meszesi gyepűknél (Szilágy-Solymos), Sólymos azaradi gyepűknél, Sólymos a hunyadi gyepűknél, Sólymos a kü-küllei gyepüknél, Sólymos a besztercei gyepüknél, Sólymosoka Székelyföldön (Kis- és Nagysolymos, Udvarhelyszék); Tagadó-Medgyes a délbihari-aradi gyepűknél, ma Szász-Medgyes a kü-küllei gyepűknél, Medgyesfalva a Székelyföldön s Medgyesszékely nem- és családnév. Ugyanúgy a Medgyesen kívül Te-legd, Jenő, Seprőd, Vaja, Gyerő, Zábrány, Zomoru szintén azegyes gyepűknél fekvő olyan helynevek, melyek ősi székelynem- és ágnevek is egyúttal, tehát nemcsak a gyepűk mellettihelységek Székelyföldig való továbbvitelénél, de esetleg vér-ségileg is feltételezhető a kapcsolat e gyepűk mellett lévő hely-ségek alapítói és a Székelyföld népe között, nem is beszélve azegyes gyepűknél található s a szék, székely, márka. stb. jel-legzetes szavakkal egyező gyepűmenti helynevekről. Tehátilyen adatokat nem általánosan és két mondatban, hanem egyen-ként és külön-külön lehetne megcáfolni, ha azonban kimutat-ható is lenne, hogy egy ilyen gyepűmelleti helység (keleti gye-pűmelletti helység, mert első könyvünkben csak a keleti gye-pükkel foglalkoztunk) az ország más részén is előfordul, mégakkor sem feltétlenül biztos hogy helynévbizonyításunk ko-molysága veszélyeztetve lenne, mert esetleg be lehetne bizonyí-tani, hogy ez az ország más részén előforduló keleti gyepű-menti helynév e más helyen is a gyepűkkel, sőt egyenesen aszékelyekkel van kapcsolatban. Itt van például a ma Oláh-Dá-

lyának nevezett Dálya a marosvölgyi gyepűknél, a ma Szász-Dályának nevezett Dálya a küküllei gyepűknél és Dálya a

51

Székelyföldön, Udvarhelyszéken. Már most van egy Dálya nevűközség Valkó megyében is (a mai Verőce megye), így a fentihelynévbizonyításunk Kniezsa szerint komolytalanná válna. Evalkómegyei Dálya tőszomszédságában van azonban egy Klisa =Kolozs—gyepűtorlasz s volt egy Csabagáta, az oklevélbenclausura-gyepűvel kapcsolatban felhozott, tehát két, határo-zottan gyepűfogalomra utaló helység, sőt hogy e valkóme-gyei Dálya a „másutt való előfordulása“ dacára is minden két-séget kizáróan mellettünk bizonyít, mutatja a valkómegyei egy-kori Székely nevű falu is, az itteni Dálya szomszédságában.

Elveti gyepűinket Kniezsa annak alapján is, hogy azoknem egy egyenes vonalban fekszenek, hanem — úgymond —nagy összevisszaságban, azért is lehetetlen azokat szerinte „ko-molyan venni“. Erre egész röviden a következő természetesmagyarázatot adjuk: Ha a modern beton erődítményeknél van-nak első, másodlagos és oldal állások, úgy a régi primitív erő-dítményrendszernél, sőt épen itt tételezhető ez fel, hiszen a ter-mészet stratéga szempontból vett hiányosságait kellett pó-tolni, de magukhoz a természeti adottságokhoz is kellett alkal-mazkodni, pl. a völgyek, hegyek kanyarulatai, az erdős-hegyvi-dékek torlaszos pontjainak majd küljebb, majd beljebb fek-vése az ország központjától. Ha tehát — mondjuk pl. —- a be-senyők a Meszes-kapunál betörtek, a bihari hátvéd gyepűvonal-nál még mindig ellenállásba ütköztek, így esetleg meg lehetettakadályozni, hogy az ország szívébe törjenek. Ha több ó-ma-gyarból átvett román helynevet vett volna vizsgálat aláKniezsa — pl. Odorheiu de Somes=Szamos-Udvarhely a Me-szesi-kapunál, vagy amelyeket felhozott — pl. Halmágy rom.Halmagen, olv. Ilalmazsen — az azokkal kapcsolatos körül-ményekből (V. ö. az okleveles halmágyi gyepüket, beljebb Er-délyben, Irkundenbüch I. 12.) helyesebb következtetést vontvolna le, beláthatta volna, hogy a magyarság Erdély felé valókitelepülése többet jelent, mint általános magyar kitelepülést,mert a gyepűk székely népe telepedett ide s vitte tovább, —mint Erdély egyedüli ősfoglalója — a gyepűket. Mindenesetretény, hogy a gyepűk székelyeinek továbbtelepítésével a többimagyarság utánuk telepedett (tódult) — ez természetes is —s átvette a gyepűktől továbbvonuló székelyek által alapított hely-ségek neveit, mígnem a rájuk települő román tengerben anya-nyelvüket elveszítve, legfeljebb e helységek magyar neveitplántálták tovább a román nyelvbe.

Leszögezhetjük tehát: Kniezsa település történeti megál-

lapításai a magyarság Erdély felé való kirajzását illetőleg úgyidőmeghatározás, mint a magyarság települési vonalának a

52

megjelölése szempontjából általában helyesek. A szakavatottbíráló, de a dilettáns, vagy az adatokat figyelmesen összevetőlaikus olvasó is megállapíthatja, hogy végeredményben az Er-dély felé való kitelepedés végső idejét illetőleg sincs közöttünk;különbség, ez legfeljebb csak Kniezsa ellenünk írt bírálatánalapuló vélt különbség. Különbség van azonban közöttünk azErdély felé kitelepülő magyarság mibenlétének a megállapítá-sát illetőleg, mert míg Kniezsa az Erdély felé húzódó első ma-gyarságot is csak általános közmagyaroknak veszi, addig míszékelyeknek tartjuk őket és határozottan összefüggésbe hoz-zuk szereplésüket a gyepűkkel, az azoknál található székekkel,udvarhelyekkel, márkákkal, kolozsokkal, mint ősi Árpád-korivégeket jelző s határjelölő fogalmakkal. Szerintünk tehát: Er-dély ősfoglalói a székelyek voltak.

7.

Fennmaradt székely jellegzetességek hazánkegyes területein.

Mielőtt tanulmányunkat befejeznek, rávilágítunk egy-kétkérdésre, mely a székelyek történetével, jogaival s köte-lezettségeivel és egyes sajátosságaival összefüggésbe hoz-ható.

Első kérdés, hogy mi lett az északi, nyugati s dráva-melléki gyepükkel, hiszen a keleti gyepük népéről tudjuk,hogy végső fokon, ősfoglalóként, mintegy gyűjtőmedencé-ben, a Székelyföldön teljesítették a továbbiakban is a vár-megyétől elütő katonai jellegű közigazgatási szervezetük-ben honvédelmi kötelezettségüket, hogy védőbástyái le-gyenek nemzetünknek még a későbbi századokban is, merta keleti pogány népek betörése ezután is, sőt ezután fenye-gette fokozott módon hazánkat.

A nem keleti gyepük népe, mivel a gyepük megszűnése-szék-közigazgatásukat is involválta, közigazgatásilag bele-olvadt a vármegyéi, főként nemesi társadalomba, bizonyosrészüket azonban — valószínűleg a tatárjárás utáni idők-

53

ben áttelepítették a már mai lakhelyükön lakó többi szé-kelység közé. Minden okunk megvan rá, hogy az áttelepí-tést a tatárjárás utáni időkre tegyük, hiszen a pogány be-törések után megritkult számú keleti szóbeliséget való-ban ki kellett egészíteni, hogy kellő felkészültséggel várjaa szorosokon áttörni készülő újabb hordákat. Ilyen kettőssorsban osztozkodtak a vágmenti székelyek is, hiszen egyikrészükről megvan az okleveles híradásunk, mely szerint akirály ősi százas testületünket feloszlatta s a jövőben azttette kötelességükké, hogy fejenként — akár a többi nyitra-trencséni magyar nemesek — szolgálják őt, tehát mint ilye-nek, beleolvadtak az ottani Köznemességbe; ez azonban csaikegy része lehetett a vágmenti székelységnek, a feles szám-ban lévőket bizonyára a keleti erdélyi székelységbe osztot-ták a már említett okoknál fogva. Ezt bizonyítják legalábbis Bardóc, Bodok, Puszta-Kürt, Ghymes stb. stb. székelyszéket (Bardóc), székely ágat (Kürt). g székelyföldi közsé-geket is jelző vágmenti helységek. A többi résznél sem aka-runk időzni, — mert a szorosan vett őstörténelmi részbenéppen eleget foglalkoztunk a nyugati, de székelyföldi vonat-kozású jellegzetességekkel — csupán per tangentem említ-jük meg a megszűnt nyugati határőrségből való székely-föld! áttelepítés megvilágítására a nyugati Pozsony és Mo-son városneveket, mint székelyföldi helység-, család- és ág-neveket.

A gyepük (értve alattuk a keleti gyepüket is) népessé-gének a mai Székelyföldön való végleges letelepedése uiánis — tehát miikor a gyepük már jobbadán megszűntek —fedezhetünk fel olyan vonatkozásokat az egész ország te-rületén, melyekben a mai székelység egyes sajátosságaivalazonos, vagy legalább is rokon sajátosságok mutathatók ki:

Ilyenek pl. Bethlenfalva központtal a szepesi tízlán-dzsások, vagyis az egykori u. n. „Kisvármegye“ népe. Két-

54

ségtelen, hogy valamikor a gyepű népe voltak, ezt bizo-nyítják a területükön vagy annak közelében találhatógyepűnyomok (mint Őrhegy helység, Kapukő és Gepu Vê-tus, azaz régi Gyepű nevű határjelek — Fekete Nagy Antal:A Szepesség területi és társadalmi kialakulása —), nemkü-lönben e területeiken átvonuló hadiutak, mint a Poprád ésHernád völgyeit összekötő s az Eperjestől Szepesváraljánés Lőcsén át Liptó felé vezető hadiutak (Hradszky József:A szepesi tízlándzsások székei vagy a „Kisvármegye“ tör-ténete), kétségtelenül bizonyítja azonban székelységüket sterület szomszédságában fekvő hajdani Székely nevű, maSzlatvinnak nevezett község is. Tagadhatatlanul székelyekvoltak tehát és gyepűnépe, mivel azonban e fontos hadi-utak mellett nagyobbszámú gyepűnépesség lakhatott, a gye-pjük megszűnése után sem olvadtak be teljesen a várme-gyébe, hanem székeikben megmaradva, habár a „Nagyvár-megyétől“ sok tekintetben függőviszonyban, mégis bizo-nyosfokú önállóságot élveztek, kötelezettségük tekinteté-ben pedig megmaradt egy a székelyekéből, az udvar és .ki-rály körüli szolgálat, a harcban a király előtt mentek, mintszemélyének testőrei (Hradszky i. m.).

Hogy meddig hívhatták e székben lakó szepesi tízlán-dzsásokat székelyeknek — mint a már említett itt lévő Szé-kely falu is bizonyítja — adatok híjján megmondani nemtudjuk ,nevük eltűnése azonban megmagyarázható székelyhatárod telepüknek — mint olyannak — az Árpád korbanvaló felszámolásával.

Ugyanígy lehet elbírálni a vasmegyei Őrség népét isrkiknek szintén megszűntek gyepűszékei s azoknak egy-kori emlékét csak Szék-patak, Gyepűfüzes, Szék stb. hely-iségek jelzik, így idők múltával nem is mint székelyek, csak,,mint Őrség népe szerepeltek s teljesen a vasvári, illetve avasvármegyei közigazgatás alá vonták őket, hiszen a gye-

55

pűk megszűnése után (kicsiny területük nem kívánt különszék-közigazgatást. Egykori székely voltukat bizonyítjákkeresztnevükből képzett családneveik — mint Balázs,Benkő, Filep, Orbán, Osváth, Simon, Miklós, Pál, Kelemen,stb. stb. — továbbá birtokjogi és földpolitikai szempontból,feltételezett egykori földközösségük, amelynek valószínű-ségét ügyesen támasztja alá dr. Wallner Ernő, A felsőőr-vidéki magyarság települése c. értekezésében, (Földrajziközlemények 1920. évf. LIV. k.). Még csak azt tartjuk ittérdemesnek megjegyezni, hogy az alábbi régi szöveg az őr-séget székelységnek veszi, vagyis „Az egész eőrségh — azegész zekelség“. (M. Családtört. Szemle 1943. jun. sz. 124.)

Nemcsak nyugaton és északon, hanem keleten is talál-hatók gyepűk idejéből fennmaradt különleges székely vo-natkozások: Ilyen, a gyepük megszűnése dacára visszama-radt székelyek lehettek a szilágymegyei egymással szom-szédos ippiek és kárásztelkiek ősei is, melyet székelyes öl-tözködésük és annyira jellegzetes székelyes családneveikengednek gyanítani; az eredeti őslakosság ugyanis mond-hatni egytől-egyig keresztnévből alkotott családnevet vi-sel, mint Ferenc, Ágoston, Imre, György, László, Benke stb.Különleges okból tarthatta vissza őket a gyepükkel valótovábbtelepítéstől a Király: Okleveles adatunk van ugyanisarra. hogy az ippiek híres bölény vadászok — VenatoresBubalorum de villa Ipo, Regestrum Varadiense 156 — vol-tak, kik az uralkodó udvarába szolgáltathatták az elejtettnemeb vadakat. Ha már itt tartunk a székelyes hangzású, ke-resztnevekből képzett családneveknél — úgy gondoljuk —erre is magyarázatot kell adnunk: Már az első Könyvünkbenemlítettük, hogy a székelyeknél a legősibb időkben földkö-zösség dívott, az uralkodótól egyetemlegesen kapott földetnyíljelzéssel osztották fel egymás között s így volt ez már alegelső és legősibb „Székelyföldnél“, az Árpád-kori gyepűk-

56

nél is. Ha nem volt eleinte magánbirtok, érthető, hogy leg-kevésbbé származási helyről keletkeztek a nevek; itt aföldiközösségben részesülők keresztnevei váltak családne-vekké, mi legalább is ebben látjuk annak magyarázatát,hogy a székelyeknél oly sok keresztnév szerepel családnévgyanánt. A vármegyénél másként volt. Itt a nemes lég-,többször az egész falut kitevő magánföldesurasága alá tar-tozó birtokáról, a jobbágy pedig arról a birtokról kapta ne-vét, ahonnan családja eredetileg származott, vagy amelyföldesuraság alá tartozó birtokon lakott.

Ilyen székely szigetként visszamaradt kicsiny csoportlehet a bihari Tárkány, Fenes és Belényesújlak, de általá-ban ,a Fekete-Körös völgyének magyarsága is. Visszamara-dásukat talán megmagyarázza az, hogy tagjai voltak amár okleveles korban szereplő bihari „Székelyszáz“ intéz-ményének, amit valószínűsít az is, hogy a bihari Székely-százban szerepel egy Tenkő nevű, ki Dést minden tiltako-zása ellenére közéjük valónak tartotta — Tenkő ősrégi pa-raszt család pedig ma is virágzik Tárkányban.

A gyepűk továbbvitelénél visszamaradt bihari Székely-száz tagjai lehettek tehát a belényesvidéki őslakosságot ké-pező magyarok, a rájuk özönlő román tengerben egy ki-csiny szigetet alkotva, apáról-fiúra szállott azonban szá-zadok sűrű ködén át a Tárkányban ma is élő hagyomány,hogy ők valamikor a székelység ősi közösségéből származ-tak.

Befejezés.(Becsüljük meg önmagunkat.)

Sok vita hangzik el a körül a kérdés körül, hogy a ma-gyarság a vele rokon kapcsolatban álló népek közül me-lyik rokonságra helyezze a hangsúlyt, a törökfajú rokon-népekre-e, vagy a finn-ugor rokonságra. Sőt van olyanirányzat is, amely helytelenül felfogott nemzeti hiúságból arokonságot teljesen bizonytalan alapon a távolkeleti nagynépekre is ki akarja terjeszteni, mások viszont a nagy nyu-gati nemzetek között igyekeznek rokonokat fogni a magyar-ság számára. Ismét mások részéről szenvedélyes kifakadá-sok hangzanak el, mert hál‘ Istennek akadtak történettu-dósaink, akiknek hosszú fáradságos kutató munka után si-került kimutatniok, hogy nekünk magyaroknak is van ere-deti őshagyományunk és ez az őshagyomány megőrizte ele-ink vezérnemzetségének Attila nemzetségével való vérségikapcsolatát, a hagyomány történeti háttere pedig termé-szetes logikával valószerűsíti a magyar nemzetnek a keleti(hun) és nyugati török-népekkel való vérkeveredését és ez-által bekövetkezett természetes rokonságát. És ennek amegállapításnak komoly történeti alapja van még akikor is,ha egyeseknek — olyanoknak akik a magyarság nagy

58

egyetemével együttérezni nem tudnak — nincs is ínyére-Ez az érem másik oldala.

A másik oldalról viszont súlyos támadások érnek ko-moly tudósokat, mert tudományos meggyőződésből a finn-ugor rokonság kérdésével foglalkoznak és tudományos meg-állapításaikat nem rejtik véka alá.

Ahogyan az egyik oldalról nem lehet tagadni a török-magyar vérségi kapcsolatot, a másik oldalról minősíthetet-len elfogultság kell ahhoz, hogy valaki kétségbe vonja,,vagy suba alá rejtse a finn-ugor abszolút nyelvi rokonságotés a legmesszebb múltba nyúló, bár halványuló vérségi kap-csolatot — csupán azért, mert nem tartják magukra nézveelég előkelőnek a halzsíros atyafiságot.

Azok, akik előkelő rokonság kutatásával, vagy plánetudományosan meg nem alapozott atyafiság feltételezésé-vel, ugyanakkor pedig realitáson alapuló, de a történelem-ben kisebb szerepet játszó népekkel fennálló rokonság elve-tésével szeretnék a magyar nemzet nimbuszát emelni, egy-részről a szabad tudományos kutatás elé emelek gátat,másrészről éppen ezáltal becsülik le magát a magyarságota legjobban. A magyar nemzetet nem az teszi naggyá, vagynagyságát nem az csökkenti, hogy nagy nemzetekkel, vágy-kisebb népekkel áll rokonságban. — A magyar nemzet er-kölcsi és történelmi nagysága önmagában rejlik.

A szomszédos években lesz Attila halálának 1500 évesfordulója, egyes vármegyei, főként székely törvényhatósá-gok máris készülnek rá, hogy méltóképpen ünnepeljék megaz európai hún-birodalom megalapítójának emlékét. És va-lóban, ha van európai nép. amelynek van némi történelmialapja, arra, hogy a világverő királyt e másfélezres évfor-dulón ünnepelje, úgy az legelsősorban a magyar nemzet le-het, amely első fejedelmi nemzetségének történeti eredetha-gyományában a legtisztábban megőrizte az Attilától való

59

származás emlékét, melynek folytán természetszerűen kia-lakult a hún-magyar és hún-székely azonosság gondolata sez azután az egész nemzet egyetemének történeti hagyomá-nyává lett. De ahogyan egyik részről nehéz volna kétségbevonni — itt feltétlenül helyt adunk Hóman Bálint és SzekfűGyula megállapításának —, hogy a magyarságot a töröknépek vércsatornájából merített örökség tette képessé arra,hogy hazánk területén oly rövid idő alatt, erős és úgy kato-nailag, mint politikailag kitűnően megszerveztetett álla-mot tudott létrehozni, a másik részről éppen úgy nem volnalogikus tagadásba venni, hogy azt a körülményt, melynélfogva a magyar állam pár évtizednyi fennállás után nemhullott szét és maga a nemzet nem tűnt el az évszázadokmindent megsemmisítő mérhetetlen emésztő gyomrában —mint az időrendben előtte, szereplő török népek (hunok,,avarok, besenyők stb.), — hanem több, mint. tíz évszázadonát. mint állam és mint nemzet nemcsak, hogy fenn tudottmaradni, hanem az európai nyugati kultúra védőbástyájává,nőtte ki magát a keletről előretört újabb törökfajú népára-datokkal szemben, — a kereszténység konzerváló erején kí-vül — a finn-ugor csatornából nyert ősrégi vérségi és szel-lemi örökség telte lehetővé.

Becsüljük tehát, meg önmagunkat azzal, hogy ne ki-sebbítsük a magyar nép presztízsét valóságban nem létezőrokonságok fikciójával — bírjanak bár azok a népék a leg-előkelőbb történelmi rendfokozattal. A magyarságra nézveaz ilyen tudományosan meg nem alapozott rokoni dörzsölő-dés csak lealázó lehet. Különben sem engedhetünk meg ma-gunknak olyan történelmi eljárást, melyet más, Európakeletén ma. még gyermekkorukat élő népek maguknakmegengednek, akik a történetírás anyagát ma is olyan féligSzilárd, félig cseppfolyós masszának tekintik, melyből tet-szésük és gyermeteg nemzeti elfogultságuk szerint olyan

60

alakot formálhatnak, melynek elképzelése számukra éppena legkellemesebb. — Bár e történeti módszer eredményeiszöges ellentétben állanak a magyar, sőt európai oknyomozótörténetírás megállapításaival, a legnagyobb tárgyilagosságalapján, minden animozitás nélkül mérlegeljük ezt a sajá-tos és egyéni históriai eljárást, mert biztosan tudjuk, hogyegyszer nálunk is be fog következni a történetírásnak egyolyan fejlődési foka, mely magával fogja hozni az eddigifelfogás teljes átállítását, hiszen a történetírásnak végered-ményben mégis csak a múltban történt valóságok legtisz-tább felderítésére lehet csak célja.

Becsüljük meg önmagunkat és erre éppen elég támpon-tot nyújt nekünk a magyarság történelmi múltja. Mert bár-milyen kiváló összetevő tényezőkre mutasson is a magyar-ság származásának az eredője, a történelmi teljesítmény,alapja, melyre népünk visszatekinthet, erkölcsi nagyságbanmégis felülmúlja eredetének komponens tényezőjét. A ma-gyarság, amely a Dunamedencében több, mint ezer éve ál-lamot alapított s a kontinens közép-keletén igen komolyeurópai tényező le,tt, államalkotó képességeivel sajátosannemzeti, de emellett a legteljesebb mértékben európai kul-túrájával nem egy-két évtizedre, nem is egy-két évszázadra,hanem több évezredre határozta meg Európa közép-keleté-nek, a Dunamedencének politikai etnográfiai és gazdaságiarculatát, nem egyszer irányítóan szólva bele Európa nagytörténelmi kérdéseibe. Vitatni nem lehet, hogy az egykorinagy rokonnéppel és világtörténelmi jelentőségű királyávalvaló: vérségi kapcsolatának tudata feltétlenül jótékonyanhatott a magyarság nemzeti öntudatának az izmosodásáraés éppen ezért ezt a tudatot ápolni kell, de mégsem ez, ha-nem a magyar nemzetnek saját történelmi múltja az a for-máló szellemi erő, ami útmutató lehet a jelen kor magyar-ságának a számára, a második ezredév történetének a ki-

61

alakításában. A magyar történelmi múlt van hivatva arra,hogy ihletet adjon népünknek egy egészséges, sarkalatosanmagyar, de minden sovinizmustól mentes tisztultabb nem-zői öntudat kialakítására és s jövő Európájában beillesz-kedő magyarságnak önön nemzeti sajátos új életformá-jának kiépítésére. Mert így és csakis így lesz képes a má-sodik évezredben a gondviselés által neki rendelt területena Dunamedencében, azt az irányító és kiegyensúlyozó tör-ténelmi feladatot, saját magával és az őt körülvevő kisebblétszámú népekkel szemben betölteni, melyet centrális el-helyezkedésénél fogva feltétlenül vállalnia kell.