1

Kovács Ilma

A tanulás modern eszközei

című előadás elhangzott

CORVINUS NYELVI NAPOK alkalmából

a „Nyelvek párbeszéde – a párbeszéd nyelve” című konferencia keretében

Az előadás – alább olvasható szerkesztett és bővített változata – megjelent:

lingua, CORVINUS NYELVI NAPOK,

„Nyelvek párbeszéde – a párbeszéd nyelve” 2008. április 10-11.

Szerk.: Dávid Gábor Csaba – Zelényi Annamária

Budapesti Corvinus Egyetem IOK Alkalmazott Nyelvészeti Kutató- és Továbbképző Központ, 2008, AULA Kiadó kft., 242 p. 13-24. p.

2

ELŐSZÓ

A Budapesti Corvinus Egyetem Idegen Nyelvi Oktató- és Kutatóközpontjá-nak Alkalmazott Nyelvészeti Kutató- és Továbbképző Központja a Corvinus Nyelvi Napok keretén belül 2008 áprilisában „Nyelvek párbe-széde – a párbeszéd nyelve” címmel konferenciát rendezett. Az ott elhang-zott előadások írott változatát olvashatják időszakos kiadványunkban, a „lingua” című sorozatban.

Az ENSZ a 2008-as évet a Nyelvek Évének (International Year of Languages) nyilvánította. Konferenciánkkal és tudományos kötetünkkel mi is csatlakozni kívántunk az európai rendezvénysorozathoz.

A tudományos ülésszak fórumot teremtett az alkalmazott nyelvészet műve-lőinek, a nyelvtanároknak és minden olyan elméleti és gyakorlati szakem-bernek, aki a nyelvi közvetítéssel, az interkulturális, illetve a multikulturális kommunikációval, a szaknyelvoktatással vagy a nyelvtudásméréssel foglal-kozik.

A cikkek a fenti témákhoz kapcsolódnak: a plenáris ülés átfogó előadásaitól (pl. „Agyfejlődés és a nyelv”, „A kultúra mint kontaktus”) , a szekcióüléseken a konkrét nyelvi jelenségek vizsgálatán és a gazdasági szakmai nyelvoktatás kérdésein át a könyvbemutatókig (német gazdasági nyelvkönyv, német országismereti kézikönyv, olasz kulturális szótár stb.) széles a paletta.

Köszönjük mindazoknak, akik segítségükkel és támogatásukkal hozzájárul-tak konferenciánk és legújabb kötetünk létrejöttéhez.

Kérjük, hogy előadóink és kollégáink továbbgondolásra érdemes cikkeit fo-gadják érdeklődéssel.

Budapest, 2008 decemberében

Zelényi Annamária

az ANYKTK vezetője

3

KOVÁCS ILMA

A TANULÁS MODERN ESZKÖZEI

Előadásomban a címben jelezett három elemre szeretném helyezni a hang-súlyt: a tanulás megváltozott illetve változóban lévő szerepére, a napjainkat jellemző modernségre az oktatás/képzés területén és azon belül az eszkö-zök használatára. Megközelítésem teljességgel oktatáselméleti jellegű, amit kutatói múltam és publikációim támasztanak alá.1

Sokáig úgy tartottuk, hogy tanulni iskoláskorban kell. Régen minden élet-szakasznak megvolt a maga domináns tevékenysége: gyermekkorban a já-ték, iskoláskorban a tanulás, és felnőttkorban a munka.

Napjainkra ez a „régi rend” felbomlott, és már egy jó ideje az egész életen át tartó tanulásról beszélünk. A tanulás a születéstől a halálig tartó élettevé-kenység, és nem is kötődik mindig és feltétlenül intézményhez!

A változás egyaránt érinti a (mikro) tanítási-tanulási rendszer hagyományo-san emlegetett két főszereplőjét, a tanítót és a tanulót, azonban új szereplők megjelenésével is számolnunk kell. Láthatóan felértékelődik a tanuló tanu-lási tevékenysége (tanulás- illetve tanulóközpontúságról beszélünk), miköz-ben fokozatosan veszít erejéből az a több évszázados felfogás, miszerint az oktatás legfontosabb eleme a jó tanító, a jó tanár. Noha a tanítási oldal fon-tossága szakmailag soha nem kérdőjeleződött meg (sőt, mindenki jó tanárt szeretne a gyermekének ma is!), az erőteljesen változó tanítói / tanári / ok-tatói szerepek és az informatikusok, mint új szereplők jelenléte a képző intézményekben sokakban hamis képzetet, de legalábbis bizonytalanságot keltenek.

1 1973 óta foglalkozom oktatáselméleti kérdésekkel, különös tekintettel a távoktatás rend-szertani és módszertani problémáira. Ezt a tevékenységet hol kutatóként, hol egyetemi oktatóként végeztem. Az 1970-es években tudományos munkatársként dolgoztam a Felső-oktatási Pedagógiai Kutatóközpontban, 1979 és 2005 között francia civilizációt és gazda-sági szaknyelvet tanítottam a BCE-en. Pl.: KOVÁCS I lma: Távoktatástól – Távoktatásig http://mek.oszk.hu/04500/04524

4

Lassacskán kezdjük tudomásul venni, hogy – a hivatalosan is elismert – különböző formális, non formális és informális tanulási formák esetében más és más feladatokkal szembesülünk akár tanulók, akár tanítók / tanárok / oktatók vagyunk. Ráadásul, mivel manapság a felnőttek is tanulnak, azaz ők is lehetnek „tanulók”, előfordulhat, hogy aki az egyik szituációban tanít, a másikban akár tanuló is lehet. És fordítva.

A múlt század utolsó negyedében – elméletben – már pontosan tudtuk azt is, hogy a hatékony és eredményes tanulási-tanítási folyamathoz elengedhetet-len a tanuló saját felelősségteljes tanulási munkája is (a tanító célirányos pedagógiai irányítása mellett természetesen).

A változások hátterében és azok mozgatórugójaként, valamint az irányítás és irányítottság „párosában” mindig ott találhatók az eszközök, nevezete-sen a tanítási és a tanulási eszközök. A mai információs és kommunikációs eszközök, illetve technológiák oktatáson belüli – napjainkban is csak for-málódó – használatához azonban eléggé rögös út vezetett.

*

A tanítást gazdagító eszközök használata az oktatásban nem új keletű. To-vábbá, a távolságok legyőzésére irányuló igény is – már régóta – fejlesztően hat a tanítói oldalt erősítő eszközök kidolgozására.

Példaként a mindenki által jól ismert, „régi” eszközre, a tankönyvre szeret-nék csak utalni. A nyomtatott tankönyv segíti a tanár munkáját az órán, azaz lehet az „óra motorja”, de ugyanakkor „meghosszabbíthatja” az órát is, hiszen a tanulóotthon, egyedül, önállóan is tud a segítségével tanulni.

Ezek a jellemzők – általánosságban – akkor is igazak, ha olykor más a tanár és más a tankönyv szerzője, aki már eleve és a felhasználáshoz képest idő-ben korábban megszervezi az ismeretanyagot és a (meg)tanulás egymást követő sorrendjét is előre rögzíti.

Mindazonáltal ennek a mára már teljesen megszokott és régen elfogadott eszköznek, a tankönyvnek a bevezetése és elterjesztése sem ment simán a maga korában, nevezetes akkor, amikor éppen „modern” volt.

Például, Franciaországban komoly akadályokkal kellett megküzdeni az ok-tatás vezetőinek a 18. század második felében. Ekkor – külső ún. kénysze-rítő erő, azaz a gőzenergia hasznosítása okán – a nyomtatás területén kezdett

5

fellendülni a mára közismert eszköz, a nyomtatott könyv használata a taní-tásban. Az 1794-ben létrehozott Párizsi Conservatoire National des Arts et Métiers CNAM2 ezekben az években saját kiadványaival forradalmasította az oktatást (többek között a zeneoktatást).

A CNAM-nak már akkor is saját nyomdája volt. A tankönyvírás mégsem ment magától. Az intézmény vezetőinek kötelezniük kellett a tanárokat arra, hogy írjanak a tanuláshoz szükséges alapműveket, azaz, hogy „rakják le az alapját egy új oktatásnak” ( „…jeter les bases d’un nouvel enseignement inspiré de raison, de logique, d’idée de progression et surtout d’égalité”).

A tanuló tehát már régóta használja a tankönyvet mint eszközt, és a tanár (időben korábbi) órai tanácsai, utasításai alapján, azaz a tanár közvetett irá-nyítása szerint tanul belőle otthon, egyedül, önállóan.

A tanuló „hazaviszi a tanárt” – így fogalmazták ezt már a 18. században is.

És mégis, amikor jóval később a 20. század 60-as éveiben a távoktatás3 elnevezés és maga a távoktatás gyakorlata kezdett elterjedni, sokan úgy te-kintettek az új tanítási-tanulási forma eszközeire, mintha teljességgel új dol-gokról lenne szó. Miről is volt szó?

Fenntartással fogadták az eszközök segítségével történő tanári irányí-tást, és idegennek tartották az önálló, eszközök segítségével végzett ta-nulást. Igaz, hiányzott is valami a rendszerből: akkoriban még megoldatlan volt – de mára már megoldott – az optimális tanár-diák közötti interakció kérdése.

A tankönyv példánál maradva, szeretném megemlíteni, hogy ma már sok-féle tankönyvtípust különböztetnek meg a szakemberek. Például:

a) hagyományos (közlő) típusú tankönyveket és

2 Conservatoire National des Arts et Métiers (CNAM, ejtsd: knám), Felnőttoktatási Mű-szaki Egyetem, alapítva 1794-ben.

3 A távoktatás olyan oktatási illetve képzési forma, ahol a tanuló és a tanító közötti fizikai távolság miatt, a tanuláshoz szükséges interakció a képzési idő nagyobbik részében eszközök segítségével valósul meg. A rendszer szerves részét képviselik mindazonáltal a tervez e t t é s a spontán közvetlen tanár-diák találkozások is. Az itt megjelenő tanító/tanár/oktató neve tutor és új funkciójának megfelelően ő már nem tanít, hanem segít tanulni!

6

b) a tananyagot feldolgoztató, munkáltató tankönyvtípust. „Ebbe a kategóriába azok a készségfejlesztésre törekvő tankönyvek tartoz-nak, amelyekben a transzformációs szerepek (gyakorlati alkalma-zás, gyakorlás) dominálnak. Az ismeretek tárolása és puszta közlése helyett az ilyen tankönyvek készítői és használói fokozottabb tanulói aktivitást tételeznek fel és követelnek, s az ismeretek puszta „beta-nulásán” túl azok aktív, kreatív elsajátítását, gyakorlati alkalmazását és biztos készségeit célozzák meg.”4

c) Külön kategóriát alkotnak a programozott típusú tankönyvek. Ezek első nagy csoportját a Skinner-féle lineáris módszerek alkot-ták, és csak később fejlődött ki az elágazásos programozási szisz-téma. „A program szigorúan szabályozza a diák tanulását, annak lé-péseit, műveleteit, de csak akkor lesz hatékonyabb a szokásos tanu-lásnál, ha ezeket a lépéseket és műveleteket valóban a legjobb, leg–célravezetőbb módon választották meg és végzik el a tanulók.”5 A „programozási láz” hamar lecsillapodott, de elemei kiválóan hasznosulnak napjaink tankönyvkészítésében is.

d) A legújabb típust alkotó tankönyvek a modern technika eszközei-vel élő tankönyvek, amelyek észrevehetetlenül, de a tankönyvek egyre nagyobb százalékát teszik ki és lassan már nem is nevezik ezeket a „jövő taneszközeinek”.

Hogy a nyelvoktatásra is utaljak, igazán modern nyelvkönyv ma már alig képzelhető el hangkazetták, CD-ROM-ok, videoklipek, számítógépes prog-ramok nélkül.

Egyéb tankönyvcsoportokat is szokás megkülönböztetni. Például, a tanulók-hoz való viszony szerint beszélhetünk a/ egyéni tanulásra készült tanköny-vekről, b/ a tanulók „összességéhez” szóló, kollektív (osztály-, illetve óra-rendszerű) iskolai munkát feltételező könyvekről, c/ csoportmunkára készült tankönyvekről, d/ frontális, egyéni (és csoport) munkára egyaránt alkalmas könyvekről.

4 KARLOVITZ János: Tankönyvtípusok, tankönyvmodellek. Új Pedagógiai Szemle, 2001/01 http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-01-tm-karlovitz-tankonyvtipusok

5 KARLOVITZ János: Tankönyvtípusok, tankönyvmodellek, Új Pedagógiai Szemle 2001/01 http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-01-tm-karlovitz-tankonyvtipusok

7

A tankönyv és fejlődésének példáját azért említettem meg, hogy érzékeltes-sem a tanító / tanár / oktató tanulásirányító szerepének fokozatos beépülését, az irányítás mennyiségi növekedését az eszközben, min t olyanban.

*

Egyéb oktatási eszközöket sokáig csak illusztrációként és/vagy kísérleti esz-közökként alkalmaztak az oktatásban.

És nem is túl régen, azaz csak az 1950-es évek végére sikerült kísérletek-kel bizonyítani, hogy az eszközökkel történő tanulási tevékenység éppen olyan hatékony lehet, mint a tanár-diák tantermi találkozások során végzett, ún. szemtől-szemben történő tanulás.

Ez a korszak – a fentebb már említett – Skinner nevével és programozott oktatás elterjedésével kapcsolható össze leginkább.

Ezek a kísérletek alapozták meg a távoktatás 1960-as évekbeli kifejlődését és nyitották meg az utat az eszközhasználat mára közismert – multimédiás és hálózatjellegű – elterjedése irányába is.

A modern távoktatás már több generációs fejlődésen ment át az utóbbi 40 évben mind az eszközök technikai fejlettségét, mind az önállóan tanuló egyén tanulási stratégiáját tekintve.

A távoktatás fejlődése ugyanakkor mindig kapcsolatban állt a kommuniká-ciós eszközök fejlődésével és így a postával, azaz a távközléssel is. Ez tette lehetővé, hogy a tanulásra szánt ismeretanyag fokozatosan „leváljon” a „papírról” és rádió, telefon, televízió, hangszalag, film, videoszalag, floppy, CD-ROM, internetes információ vagy egyéb multimédiás anyag formájában kerüljön a tanuló egyén otthoni vagy munkahelyi asztalára, és a könyv csak egy eszköz legyen a sok között. A távoktatásban használatos könyv azonban más, mint a hagyományos iskolai vagy a jelenléti képzésben alkalmazott bármely tankönyv.

Maguk a távoktatási szervezetek – mint intézmények – igen eltérnek egy-mástól. Ahány távoktatási iskola, távoktatási egyetem vagy távoktatási köz-pont létezik a világon annyi gyakorlati, azaz konkrét távoktatási rendszer lehetséges.

8

Mindegyik távoktatási rendszer másként szervezi saját oktatását. Egy dologban azonban megegyeznek: igyekeznek megszelídíteni a diák és tanár közötti térbeli és időbeli távolságot.

*

A taneszközök fejlődése egy sokak által kutatott és leírt igen gazdag terület. Rengeteg publikáció és felmérés készült/készül a használatukról.

Előadásom mondanivalója szempontjából csak érintőlegesen utalok – a tan-könyvön kívül – a modern eszközhasználat útját jelző egyéb olyan ténye-zőkre, amelyek erőteljesen befolyásolták a tanulást, és esetünkben a nyelv-tanulást.

*

Teljesen új korszakot jelentett az egyedi audiovizuális eszközök alkalma-zása az 1960-as és 1970-es években. A kép (diafilmen) és a hang eszközök (orsós magnó) segítségével történő megjelentetése a tanításban nagy remé-nyeket keltett sokakban, de nem jelentett frontáttörést. Ezt hamarosan kö-vette a többeszközű oktatócsomag fejlesztése, például Magyarországon is. Jelentősége óriási, ugyanis a korabeli kutatások és próbálkozások során már nem csak a szemléltetést akarták és tudták biztosítani, hanem a tanítási-ta-nulási folyamatban különféle módszertani funkciókat is ellátó eszközöket sikerült készíteniük.

Mindazonáltal hosszú évekre volt még szükség ahhoz, hogy a világ – a dia-vetítőtől és az oktatófilmtől, az orsós és a kazettás magnótól – eljusson a mai multimédia technológiához, melynek alkalmazásánál az egy eszközbe integrált „audiovizualitás” válik hangsúlyozottá.

A modern multimédia jelentősége az oktatásban abban fogalmazható meg, hogy nagy tömegű információ komplex dokumentálását és interaktív feldolgozását teszi lehetővé.

*

És mi a modern?

Modern az, ami a legújabb kor (szellemi és műszaki) fejlettségének, igé-nyeinek, ízlésének megfelelő, korszerű. Modernizál az, aki korszerűsít.

9

„Modern szemlélet” vagy „modern látásmód” – szoktuk mondogatni. Ilyen pedig szinte minden korban létezik.

Az oktatás eszközeit és módszereit tekintve mi és mikor volt modern?

Nézzünk meg néhány példát:

· 1840-ben modern volt a konkrét levelezés a tanárral, azaz a levelező képzés, mert megszüntette a helyhez és az időhöz való kötöttséget,

· 1960-tól modern a távoktatás – mert megőrizte és fejlesztette elődje (a tanító és tanuló közötti tényleges levelezést folytató levelező kép-zés) tanulásirányító módszertani „modernizációs” eredményeit, és a maga kibővített szervezeti, logisztikai és pedagógiai rendszerével „besegített” a modularizáció és a kreditrendszer terjesztésébe,

· 1990 illetve 1995 óta modernnek tartjuk az e-learninget, mert o beépítette az előző formák pozitívumait, főleg a távoktatás

szemléletét és számos módszerét, o felhasználta a digitális információtechnika nyújtotta lehetőségeket

és ezek által o többirányú modernizációt tesz lehetővé a tanulás irányításában és

az önálló tanulásban.

A fenti felsorolás alapján a tanulás modern eszközei közé sorolhatók – a maguk saját, kezdeti korában – az alábbi eszközök:

· a levelező képzés idején: a postán továbbított levelezőlap, és / vagy a gramofon,

· a távoktatás kezdetén: a programozott oktatás módszereit érvényesítő speciális tanulásirányító nyomtatott eszközök (távoktatási tan-könyvek, tanulási útmutatók, oktatólevelek stb.), majd az új kommu-nikációs eszközök: a rádió, a televízió, a telefon, utóbb pedig a számítógép,

· az e- learning alkalmazása korában: az információs és kommunikációs technológiákat (IKT) megtestesítő eszközök, azaz a multimédia és távközlés kombinációjára alkalmas eszközök, a hálózatok.

Az eszközök fejlődése eredményeként realitássá vált a tanulás-tanítás egy-ségét biztosító modern pedagógiai követelmény: a távolság legyőzése

10

révén a tanulás eredményességét biztosító interakció – eszközök segítsé-gével történő – biztosítása.

*

Mi jellemzi az e-learning modernségét?

1990 óta az Egyesült Államokban és 1995 óta már Európában is az e-learning:

· önálló oktatási/képzési rendszert tud biztosítani (teszi ezt önálló távoktatási, internetes, vagy intranetes szervezetek létrehozatalával, mivel – megfelelően kiválasztott képzési célok elérése érdekében – teljes mértékben megvalósítja az egyénre szabott tanulásirányítást és az interaktivitást),

· fejlesztően hat a hagyományos/jelenléti képzés struktúrájára, mert eszközként alkalmazható és beilleszthető a legtöbb működő jelenléti oktatási/képzési rendszerbe,

· soha nem látott módon biztosítja az egyén tanulási igényeinek kielégítését, ha kell a képzési folyamatokon belül az egyéni, önálló tanulási szakaszokban, és ha kell az autodidaxis (önképzés) során,

· és összegezve a fentieket: eszközül szolgál az egész életen át tartó tanulás eszmeisége megvalósításához.

Az e-learning modern, mert megfelel napjaink korszerűségi követelmé-nyeinek, hiszen tanuló-, sőt tanulásközpontú.

Önállóságot követel a tanulótól, de mivel az új technológiákkal való fogla-latoskodás tevékenységet, azaz munkát igényel a felhasználójától, fejleszti is az önállóságot.

Az irányítószerep lassan és fokozatosan a motivált tanulóé lesz (legyen ő gyermek vagy felnőtt), hiszen ő határozhatja meg a tanulás idejét, ütemét, helyszínét stb.).

A tanuló ún. szabadságának azonban „ára van”, éspedig elég borsos ára: a teljesítményért vállalnia kell a tanulás felelősségét.

*

Tanulóról szólva, ma már nem csak gyerekekre, vagy ifjakra kell gondol-nunk. A tanuló személy lehet gyermek vagy felnőtt, aki tanulhat iskolá-

11

ban, vagy bármely intézményben (annak közvetlen vagy távirányítása mel-lett!), és tanulhat otthon, vagy bárhol, de akár teljesen egyedül (autodidakta-ként, szervezett külső irányítás nélkül).

*

A tanár/tanító/oktató szerepe napjaink modern világában

A tanító/tanár/oktató szerepe változóban, mivel a tudásátadása helyett a tanulás irányítása és segítése válik egyre gyakrabban főfeladatává, így kulcskérdéssé. Ráadásul nem feltétlenül dolgozik egyedül, hanem (egyre gyakrabban) csapatban, hiszen mellette új szereplők jelentek meg az esz-közkészítésben. Ők az informatikusok.

A fokozatosan bővülő tanítási/tanulási eszköztár kialakítása – sokakban és gyakran – kérdéseket vet fel:

· van-e szükség egyáltalán tanárra? · vagy csak megváltozik a tanár feladatának a jellege: ismeretátadóból

„csak” segítő, faszilitátor lesz? · „csorbul-e”, leértékelődik a tanár feladatköre?

Mondhatjuk-e azt, hogy:

· az eszközkészítés során „saját elvesztésén” fáradozik a tanár? · olyan eszközöket készít, amelyek úgymond „feleslegessé teszik” saját

jelenlétét a képzésben?

Az én válaszom egyértelműen: nem.

*

Közhelyként szoktuk emlegetni, hogy az oktatási rendszer mint társadalmi intézmény, nem független a tágabb értelemben vett szociális, kulturális kör-nyezettől.

Ha az oktatás a társadalomban és a munka piacán történő megélhetésre és megfelelésre kíván felkészíteni, nem engedheti meg, hogy távol tartsa magát az információs és kommunikációs technológiák által felkínált eszközök kezelésének megtanulásától és alkalmazásától.

Ez az igazi magyarázata az információs és kommunikációs technológiák kognitív tanulásának és nem egy egyszerű pedagógia modellváltás!

12

Ha az információs és kommunikációs technológiák bekerülnek a tante-rembe, akkor már használni is kell azokat. Ha ezek a technológiák aranybá-nyát jelentenek az ipar és a kereskedelem résztvevői számára, hiszen lehe-tővé teszik a termelés mennyiségi, minőségi és hatékonysági mutatóinak javítását, hasonlóképpen aranybányát jelenthetnek az oktatásnak is, mivel kedvezően befolyásolhatják az információcserét, és a korábban automatikus feladatok alól mentesíthetik a résztvevőket. A technológiák hatékony alkal-mazásától azonban még messze vagyunk.

Gyakran hallunk paradigmaváltásról, modellváltásról.

Ami a pedagógiai és andragógiai modellváltást igazolja, az nem egyéb, mint a kutatók által egységesen osztott szent meggyőződés, miszerint a jelenlegi technikai-technológiai fejlődéssel az emberiség belépett abba a korszakba, ahol az egyénnek folyamatosan tanulnia, képeznie kell majd magát.

Az embereknek egész életükben tanulniuk kell!

*

Magyarországon is terjed az e-learning

Mikor alkalmazzuk? – vetődik fel a fontos kérdés. Általános válasz: csak ott és akkor, amikor megfelel a célnak és hatékony!

Ma már nem valószínűtlen, hogy a diákok egy jelentősebb csoportja Ma-gyarországon is ilyen módon tanuljon. A technikai lehetőség sok vonatko-zásban adott, sőt nem egy megoldás már egyes magyarországi képzések mindennapi gyakorlatához is hozzátartozik.

Az internethasználat nálunk is alaposan beférkőzött a felsőoktatásba.

Mondhatnánk azt is, hogy a változások területén a felsőoktatási intézmé-nyek jártak élen:

· a saját könyvtáraik digitalizálási törekvésével · a távoktatási formában szervezett szakok elektronikus keretrendszer-

ben történő megszervezésével és működtetésével

13

· a hallgatók (bármely tagozaton tanulók) tanulmányi munkájával kap-csolatos adminisztráció elektronizálásával

· a jelenléti oktatással kapcsolatos oktatói feladatok előkészítésével, va-lamint az előadások és szemináriumok új technológiákkal történő gazdagításával (CD-ROM, DVD, PowerPoint, interaktív tábla stb. használatával)

· a hallgatók önálló feladatainak elektronikus formában történő elkészí-tésének fokozatos megkövetelésével (prezentációk, szemináriumi dol-gozatok, szakdolgozatok stb.) stb.

Hagyományos oktatás és e-learning (elemek) keveredése? Válasz: IGEN

Kb. 2000 óta már az amerikaiak is elismerik a különböző oktatási formák

keverésének/keveredésének szükségességét. Nálunk is ismert kifejezés már a blended learning (kevert vagy vegyes tanulás), de maga a gyakorlat is egyre jobban terjed.

Sokak véleménye szerint ugyanis a „tisztán” internetes oktatás nem al-kalmas az egyetemi, főiskolai képzésre, mivel semmi sem helyettesítheti a személyes (formális és informális) kapcsolatokat. De kiváló eszköz lehet ar-ra, hogy kiegészíthesse, helyettesíthesse és/vagy tökéletesítse a hagyomá-nyos, azaz a jelenléti képzésben használt eszközöket.

Nem az a cél ezen a szinten, hogy tökéletes elektronikus távoktató tananya-got készítsenek az oktatók és azt a hallgatók mind elérjék a weben, hanem az, hogy segítségükkel még interaktívabb és még kommunikációintenzívebb kapcsolat alakulhasson ki oktató és hallgató, illetve hallgató és hallgató kö-zött a jelenléti képzés ideje alatt.

A teljes mezőny igen gazdag idehaza is. Befejezésül néhány felsőoktatásra vonatkozó példára szeretnék csak utalni.

A Magyar Akkreditációs Bizottság Távoktatási Szakbizottsága tapasz-talatait szeretném megemlíteni. Mint oktató-kutató magam is részt vettem a 2006-ban indított alapszakok pályázati anyagainak minősítésében, amikor az elektronikus távoktatási formához kidolgozott és beadott terveket és konkrét elektronikus tananyagokat lehetett és kellett tucat számra minősí-teni.

14

További példa: az egyik dunántúli főiskola, ahol a tanár szakos hallgatók ún. internetes szakirányt választhatnak, amelynek keretében az internet irodalmi, nyelvészeti és módszertani vonatkozásaival is megismerkedhet-nek. De meg kell említeni a tanártovábbképzéseket is, ahol egyre hangsú-lyosabb szerepet kap az új technológiák használata.

Már nem csupán az a kérdés vetődik fel, hogy érdemes-e használni a szá-mítógépet a nyelvoktatásban, hanem inkább az, hogyan lehet azt az okta-tásba a hatékony nyelvtanulás, -tanítás érdekében beépíteni.

Egy – még nem túl gyakori – példát szeretnék megemlíteni a felsőfokú nyelvoktatás területéről: az internethasználat a források felhasználására irányuló környezetben elnevezésű tanítási- tanulási lehetőséget.

Jellemzői:

· szaktárgyak és szaknyelv elsajátítására alkalmas · komoly tanári felkészülést feltételez · előnye, hogy a diák az adott élő nyelvvel találkozhat, a ma használa-

tos szókincset sajátíthatja el és csoportban kiválóan végezhető.

Az oktatónak meg kell terveznie a feladatot, és alaposan fel kell készülnie, hogy megfelelő módon menjen végbe – a kitűzött célok elérése érdekében – a hallgatók által végzett internethasználat. Erre már vannak hazai példáink is a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Angol Nyelv- és Irodalom Tanszékén és a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai Intézetében angol nyelvű képzés keretében.

*

Végezetül szeretném bemutatni a mai modern nyelvtanulót a felsőfokú oktatásban. Ő az, aki:

· már rendelkezik internetelérési lehetőséggel (otthon vagy a tanulási intézményében)

· választott hivatása okán is több órát tölt naponta a képernyő előtt · „igazi” nyelvtanuló (lehet), azaz Ő az, · akit nem tanítani lenne jó, hanem megfelelő eszközök segítségével

irányítani és segíteni egyre önállóbbá váló tanulásában

15

· de Ő az, aki a jövőben is igényelni fogja oktatói közvetlen segítő és támogató erejét, valamint a

· csoporttársakkal közösen megélt egyetemi élményeket.

16