A szántóföldi gyomvegetáció fejlődése Közép-Európában a neolitikumtól az újkorig

Pinke Gy. – Pál. R.: Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme c. könyve alapján

A történelem előtti korok, a neolitikum

• Neolitikus forradalom: az ember áttér a fogyasztói életmódról a környezethasználó és termelői gazdálkodásra

• A földművelés az ún. Termékeny félhold területén alakult ki

• Közép-Európát a földművelés a Balkán-félsziget felől és Délnyugat-Európából érte el

• Kezdetleges szerszámok → csak a könnyen művelhető talajokat tudták feltörni (lösz) → az első települések is a löszvidékeken voltak

• Rajna-vidéki gabonavetések gyomtársulása (archeobotanikai leletek alapján): Bromo-Lapsanetum praehistoricum

– Karakterfajok: gabonarozsnok, bojtorjánsaláta

– Valószínűleg nagyon elterjedt volt

– A fajok többsége az eredeti, természetes növénytársulásból származott

– A nagyon versenyképes gyomok még hiányoztak

– A kultúrállományok még ritkábbak, gyengébb növekedésűek voltak

• Rajna-vidéki gabonavetések gyomtársulása:

– Kezdetleges eszközök miatt maradtak műveletlen részek → évelő fajok fennmaradtak: lándzsás útifű, mezei varrfű, fodros lórom, mezei komócsin

– Ruderális gyomok: kis bojtorján, kúszó boglárka, nagy csalán

– Elegyes lomberdők fajai: édeslevelű csüdfű, baracklevelű harangvirág, erdei lórom, ragadós galaj, bojtorjánsaláta

– Egyéves fajok: fehér libatop, lapulevelű keserűfű

– Tipikus gabonagyomok: gabonarozsnok, szulákkesekűfű

9. ábra: A neolitikumi erdőváltó földművelés bemutatása (RÖSCH 1990 nyomán)

• Korai prehisztorikus korokban kevés volt a tipikus gyomnövény:

– A hosszú parlagos időszakok nem kedveztek az egyéveseknek

– A gyomfajok vándorlása akadályokba ütközött

– A kalászszedés csak a magasabb gyomfajoknak kedvezett• A legeltetés az epi- és endozzoochor fajoknak kedvezett

• A szalmát még nem használták fel, tápanyagveszteség kisebb volt

A magyarság fölművelésének kezdetei

• A Kárpát-medence kevésbé beerdősült tája jobban elősegítette a gyomok terjedését

• A nomád magyarság valószínűleg az i.e. 2. évezredben ismerkedett meg a földműveléssel

• Ótörök szavaink: arat, búza, árpa, eke, sarló, tarló

• Ősiráni szavaink: talaj, gabona

Római kor

• Fejlett úthálózat és kereskedelem → gabonakísérő gyomok a mediterrán térségből Közép- és Nyugat-Európába kerültek:

• Orlay-turbolya, vetési boglárka, kereklevelű buvákfű, légyfogó

• Hazánk római kori jövevényei: borzas ziliz, kereklevelű buvákfű, sármányvirág, fürtös gamandor.

• Fejlett mechanikai gyomirtó eszközök (fogas borona) → vetőmagvak csekély gyomfertőzöttsége, sikeres gyomirtás

Középkor

• Többféle ± eltérő termesztési rendszer alakult ki

• Legmeghatározóbb: „örök rozsföldek” és a nyomásos rendszerek

• Örök rozsföldek:

– Északnyugat-Európa soványhomoktalajain

– Pihentetés nélküli rozstermesztés, gyeptéglás trágyázás

– Sajátos fajkészletű rejtőke-báránysaláta társulás

• Háromnyomásos gazdálkodás: Magyarországra is jellemző volt• A szántóföld bizonyos részét nem vetették be

– Bevetetlen területet nem szántották fel: parlagrendszer (parlag)

– Bevetetlen területet felszántották: nyomásrendszer (ugar)

Nyomásrendszer a középkori Magyarországon

• A területet két vagy három nyomásra osztották– Egyiket pihentették (ugar), a másikba őszi gabonát vetettek

– Háromnyomásos rendszer: ugar, tavasz vetés, őszi vetés

– Aratás után a tarlókat és az ugart is legeltették (trágyázás is egyben)

• A területeteket fűcsíkok választották el egymástól: „füvönosztásos”

• A háromnyomásos gazdálkodás és a fordítós ekék hatékonyabb talajművelést tettek lehetővé → egyéves ugarperiódusok alakultak ki → felszaporodtak az egyéves gyomfajok

• Az ugarperiódusok alatt az évelő fajok regenerálódhattak: tövises iglice, hamvas szeder

• A legeltetés miatt a szántók el voltak füvesedve: franciaperje, angolperje

• A sekélyszántás még a hagymás, gyöktörzses fajoknak is kedvezett

• A termesztési rendszerek sokfélék, a terméshozamok alacsonyak voltak, az elvetett és learatott magvak aránya 1:3 (ma 1:25)

• Ekkor vált tömegessé a kék búzavirág (élénkülő gabonakereskedelem, rossz vetőmagtisztítás)

• Szembetűnő a leletek konkoly-

fertőzöttsége is

• A szántók gazdagok voltak gyomnövényekben, egyed- és fajszám tekintetében is

• A kalászszedésről áttértek a talajfelszínhez közeli aratásra– A szalma hasznosítása a talajok gyorsabb kimerüléséhez vezetett

– Apróbb termetű gyomnövények elterjedését elősegítette

• A szalmát házak vázszerkezeti töltőanyagának is használták, ebben sok gyommagot találtak: konkoly, kék búzavirág, szulákkeserűfű

• Az eszközök fejlődésével, kevésbé kedvező termőhelyeket is meg tudtak művelni

• Sekély, köves, sziklás, napos, meleg parcellák is létrejöttek

• Délről, Délkeletről érkező melegigényes fajok is megtelepedtek

Újkor

• Nagy földrajzi felfedezések, jövevényfajok áradata, új kultúrnövények, új gyomnövények

• Megjelentek a kapáskultúrák• A szántók és füves vegetációk növényzete már jól

elkülönült• A nyomásrendszer még sokáig megmaradt• Szegetális gyomnövények a török hódoltság idejéből:

bíborfekete hagyma, keleti nyilasfű, légyfogó, magyar zsálya, afrikai repcsény, korcsmák

• Botanikus kerti szökevény: kicsiny gombvirág, perzsa veronika

Elterjedését a Bécsbe lábon hajtott disznókondák és a szabadságharc lovas mozgalmai segítették elő: szerbtövis, muszkatövis

A szúrós szerbtövis európai terjedése 1858-ig (Priszter 1960 nyomán)

„Hanem elhozták sertéiken az alvidékről gőzösökön Gönyüig vagy Győrig felhozott, onnan pedig Sopronmegyén keresztül hajtott röfögős szalonnások, s túrkálás közben elültették az útak szélein.” (Szenczy 1886)

• A vasút kiépülése sok gyomnövény terjedését segítette elő

• Gabonasilók, malmok, gyárak, rakodók, kikötők környékén sok faj telepedett meg

• A parlagfüvet Angliába az USA-ból díszmadáreleségként importált köles maggal hurcolták be

• Az észak-amerikai átoktüskét élő juhokkal vagy gyapjúval hurcolták be

• A „legelőgyomként” számon tartott sáfrányos imola lucernamaggal került Európából az USA-ba, ahol terhes gyommá vált

• A hazánkban is honos királydinnye terjedése is a vasútvonalak kiépítésével gyorsult fel

A bevándorlás, behurcolás módjai

Szándékosan behozott, és kultivált fajok:

• Elvadult haszon- és fűszernövények: kálmos, szurokfű

• Elvadult dísznövények: régi kerti növények: szappanfű, modern kivadulások: bíbor nebáncsvirág, aranyvessző fajok

• Botanikus kertekből való kivadulás: kisvirágú nebáncsvirág

• Parkokból, rekultivációs területekről: keskenylevelű ezüstfa

• Szándékos telepítés a fennmaradás elősegítésére: Teleki-virág

• Szándékos telepítés esztétikai okokból: orgona

Nem szándékosan behurcolt fajok:

Szántóföldek és kertek gyomjai: vadzab

Külföldi vetőmaggal: apró szulák

Gyógynövény szállítmánnyal: angyaltrombita

Tűzifa szállítmánnyal: foltos árvacsalán, sárga gyűszűvirág

Fűmagvak kísérői: pelyhes selyemperje

Fák és cserjék közvetítésével jutottak a talajba: parlagi madársóska

Díszmadarak eleségével terjedő növények: köles, muhar fajok

Déligyümölcskísérők, elsősorban citromtranszporttal

Gyapjúadventívek, olajnövénykísérők: kevesen honosodtak meg

Építkezési anyagokkal: tarackbúza, fehér libatop

Közlekedési eszközzel, hajóval: kanadai átokhínár

Anthropochor-endozoochor: paradicsom, szamóca

Egyéb: szárazvirágcsokorban, bakancson, kitömött madár tollán, vagy a világháború ideje alatt fogolypostával