A VILÁG GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FÖLDRAJZA

oktatási segédanyag 10. osztály számára

ÖSSZEÁLLÍTOTTA

LEFKÓ JÁNOS

CSAP

2013

A VILÁG POLITIKAI TÉRKÉPE. AZ ÁLLAMOK TÍPUSAI KÖZIGAZGATÁSI

RENDSZERÜK SZERINT

A Földnek 7 kontinense és 260 legmagasabb szintű területi egysége van. A 260 területi

egység közül: 196 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az

Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület, 51 pedig külbirtok (melyek közül 19 lakatlan).

A Föld legnagyobb területű és népességű kontinense Ázsia, a legnagyobb területű országa

Oroszország, a legnagyobb népességű országok pedig Kína és India. A Föld legnagyobb

népsűrűségű kontinense is Ázsia, legritkábban lakott pedig Ausztrália és Óceánia. A Föld

jelentősebb országai közül a legnagyobb népsűrűségűek Banglades, Tajvan, Dél-Korea és

Hollandia (400 fő/km² fölött), legkisebb népsűrűségűek pedig Nyugat-Szahara és Mongólia

(2 fő/km² alatt). A Föld legnépesebb városai Tokió, New York, São Paulo és Mexikóváros,

amelyek egyben Japán, az Amerikai Egyesült Államok, Brazília és Mexikó központjai is. A Föld

népessége mindenütt folyamatosan nő, kivéve a közép-európaiés kelet-európai országokat,

amelyek lakossága csökken.

Az egy főre eső GDP alapján a Föld leggazdagabb kontinense Észak-Amerika (25 263

USD/fő), a Föld leggazdagabb országai pedig Luxemburg, Norvégia és az Amerikai Egyesült

Államok (40 000 USD/fő fölött). A legszegényebb kontinens Afrika (2000 USD/fő), a

legszegényebb országok pedig Kelet-Timor, Szomália és Malawi, amelyekben az egy főre eső

éves GDP 600 USD alatti. A Föld legfőbb gazdasági hatalmai az Amerikai Egyesült Államok, az

Európai Unió, Kína, Japán és Brazília. Kína ma a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága.

A politikai térkép kialakulása hosszú folyamat volt. Az első államok Kr.e. 3000 körül

jelemtek meg. Voltak melyek idővel eltüntek vagy éppen létrejöttek (ókori Egyiptom, Római

Birodalom, Perzsia-Irán, Nagy-Britannia).

Megkülönböztetünk a Földön politikai és területi felosztás jellege szerint:

• terület – az a terület a Földön, mely természeti és emberi tevékenység által létrehozott

erőforrásokkal rendelkezik és bizonyos területi határai és földrajzi helyzete van.

• ország – olyan terület, melynek kijelölt határai vannak, egy bizonyos nép lakja, politikai és

földrajzi viszonylatban pedig önálló államisággal rendelkezik.

• állam – szuverén politikai alakulat, amely meghatározott területtel, politikai hatalommal és

gazdasággal rendelkezik.

Területileg megkülönböztetünk:

• szuverén államok területe – önnálló képződmény; társadalma, gazdasága, politikai

rendszere nincs alávetve külső erőnek.

• függő országok és területek – egy ország politikai vagy katonai ellenőrzése alatt áll. Ezen

belül megkülönböztetünk:

– gyarmat – államiságától megfosztott terület.

– protektorátus – külpolitikája egy szuverén államra van átruházva.

– gyámterület – közigazgatása ideiglenesen egy szuverén államra van átruházva.

• nyílt tengeri vizek – a nyílt tengereket közösen használja minden állam. A tengerrel

rendelkező államok partjaitól számított 200 km az adott ország felségterülete.

• Antarktisz – semleges, fegyvermentes övezet, területét egy állam sem sajátithatja ki.

Az államok típusa:

• egységes állam – egy központ igazgatja, alkotmánya és államhatalmi szervei egységesek.

(pl. Ukrajna, Magyarország, Franciaország)

• nem egységes állam – több típusa van:

– konföderáció – államszövetség; a tagok megörzik önnállóságukat (pl. Orosz –

Belorusz államszövetség)

– föderáció – rendszerint szövetségi állam (pl. USA, India)

– unió – egy uralkodó alatt egyesült allamok szövetsége (pl. brit Nemzetszövetség)

Államigazgatás szerint az országok lehetnek:

• köztársaság – meghatározott időre szavazás utján ruházzák át az államhatalmat az elnöknek

vagy a miniszterelnöknek.

– elnöki köztársaság – a vezető szerepet az elnök játsza (USA, Mexikó)

– parlamentális köztársaság – a vezető szerepet a parlament/miniszterelnök játsza

(Franciaország, Kanada, Magyarország)

• monarchia – az uralkodó öröklés utján gyakorolja az államhatalmat.

– abszolut monarchia – az uralkodó egymaga kormányozza az országot (pl. Kuwait,

Omán)

– parlamentális monarchia – a vezető szerepet a parlament/miniszterelnök játsza (pl.

Spanyolország, Japán, Egyesült Királyság)

– teokratikus monarchia – az uralkodó egyben egyházi vezető (Vatikán, Szaúd-

Arábia)

AZ ÁLLAMOK TÍPUSAI GAZDASÁGI-TÁRSADALMI RENDSZERÜK SZERINT

A világ államait különböző szempontok szerint csoportokra lehet osztani. A leggyakoribb

kritérium a gazdasági fejlettség szintje. Az országok általánosan elfogadott gazdasági szintjének

mutatói a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti termék (a GDP és a GNP).

Bruttó hazai termék (GDP – Gross Domestic Product) – valamely ország által egy év

alatt megtermelt, illetve létrehozott termékek és szolgáltatások piaci áron számított

összértéke.

Bruttó nemzeti termék (GNP – Gross National Product) – a bruttó hazai terméknek a

nemzetközi tranzakciók (ügyletek) értékével kiegészített összeg.

GNP = külkereskedelmi bevétel – külkereskedelmi kivitel + GDP

Az országok gazdasági struktúráját figyelembe véve megkülönböztetünk:

• agrár állam – a vezető ágazat a mezőgazdaság, innen származik a bevételek legnagyobb

része

• ipari állam – a gazdaság alapja feldolgozó- vagy bányaipar, amely a belső szükségletek

mellett külföldre is termel; valamint fejlett a mezőgazdaság is

• agrár-ipari vagy ipari-agrár állam – átmenetet képez az egyikből a másikba

Az ország típusának a meghatározásakora gazdasági struktúra mellettfigyelembe veszik a

szervezési-közigazgatási és az ágazati-funkcionális struktúrák fejlettségét is. Ebből kiindulva

megkülönböztetünk:

gazdaságilag fejlett országok – ezek az országok hatalmas pénzügyi alapokkal rendelkeznek

éskülföldi beruházásokat hajtanak végre (pl. USA, Németország, Japán Egyesült Királyság,

Ausztrália)

közepesen fejlett országok – ezekben az országokban kialakult a korszerű piacgazdaság, de a

gazdasági mutatók elmaradnak a fejlett országokétól (pl. Spanyolország, Görögország,

Törökország, Szingapúr, Dél-Korea, Brazília)

átmeneti gazdaságú posztkommunista országok – a volt szocialista rendszer országai

tartoznak ide (pl. a volt Szovjetunió 15 tagállama, Kelet- és Közép-Európa országai,

Mongólia)

fejlődő országok – azok az államok tartoznak ide, amelyek legtöbbje a XX. században váltak

függetlenné (pl. India, Kolumbia, Etiópia, Csád), valamint a kőolajtermelő államok (pl.

Kuwait, Szaúd-Arábia, Irán, Nigéria)

gazdaságukat központilag irányító országok – Kína, Észak-Korea, Laosz, Vietnám, Kuba

tartozik ide. Ezekbe az országokba kezd behatolni a piacgazdaság, de a gazdaság

szervezésében és írányításában megőrízték a parancsuralmi rendszert.

G 8 – a világ 7 legfejlettebb országa (USA, Kanada, Franciaország, Egyesült Királyság,

Németország, Olaszország, Japán) és Oroszország alkotta tanács, amely gazdasági ügyekkel

foglalkozik.

NEMZETKÖZI SZERVEZETEK

Az államok, hogy biztosítsák saját érdekeiket más országokkal szmben két vagy többoldalú

politikai és gazdasági kapcsolatrendszert építenek ki. Ezeket a kapcsolatrendszereket különböző

nemzetközi egyezmények megkötésével illetve a nemzetközi szervezetek munkájába való

részvételével szabályozzák.

A Földon különböző globális és regionális szervezetek működnek.

Egyesült Nemzetek Szervezete – ENSZ

1945-ben alakult, székhelye New York. Fő tevékenysége: a béke biztosítésa és a nemzetközi

biztonság erősítése. Alapokmánya éevényes minden országra nézve.

A tagországok száma jelenleg 193, beleértve csaknem az összes elismert független államot.

A nemzetközi területnek számító New York-i székházából az ENSZ különleges ügynökségei

anyagi és közigazgatási ügyekről döntenek.

Az ENSZ legfontosabb szervei:

• közgyűlés – minden tagállam egy szavazattal rendelkezik; megvitatja a világpolitikai

eseményeket

• Biztonsági Tanács (BT) – 5 állandó tag (USA, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia,

Franciaország) és 10 meghatározott időre választott tag alkotja; célja a háborúk,

konfliktusok megelőzése, a békés együttélés feltételének a biztosítása.

Az ENSZ vezetője a főtitkár.

Az ENSZ-nek további 16 szakintézménye van, legfontosabbak:

• UNESCO – ENSZ Oktatási, Tudományos és Kultúrális Ügyekkel Foglalkozó Szervezete

– székhely: New York

• FAO – ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete – székhely: Róma

• UNIDO – ENSZ Ipari Fejlesztéssel foglalkozó Szervezete – székhely: Bécs

• IMF – Nemzetközi Valutaalap – Internacional Monetary Fund – székhely:

Washington D.C.

• Világbank – Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank – székhely: Washington D.C.

• UPU – Egyetemes Postaunió – székhely: Bern

• ICAO – Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet – székhely: Montreál

• OTC – Világkereskedelmi Szervezet – székhely: Genf

• ILO – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet – székhely: Genf

• WHO – Világegészségügyi Szerevzet – székhely: Genf

• ITU – Nemzetközi távközlési Unió – székhely: Genf

• IAEO – Nemzetközi Atomenergiaügynökség – székhely: Bécs

• IMCO – nemzetközi tengerhajózási szervezet – székhely: London

• TAB – technikai segítségnyújtás

• UNHCR – ENSZ menekülügyi főbiztosság – székhely: Genf

• UNICEF – ENSZ gyermeksegély – székhely: Genf

Az ENSZ-en kívül több nemzetközi szervezet is működik, pl. Nemzetközi Kereskedelmi

Szervezet (WTO). A nemzetközi szervezeteken kívül még olyan regionális szervezetek

működnek, amelyek tagjai egy bizonyos földrajzi régió államai tartoznak ide, és működésük

politikai, gazdasági, szociális és egyéb problémákra irányul.

Európai Unió – EU

1957-ben alakult, 1994-től a neve EU; jelenleg 28 tagállama van. Ezeket az országokat

szoros gazdasági együttműködés jellemzi, céljuk az egységes európai piac létrehozássa.

Eltörölték az egymás közötti vámokat, kereskedelmi korlátokat, ugyanakkor egységes adó-

és pénzrendszert hoztak létre. Egységesek a külföldi vámtarifák, a külkereskedelmi és

közlekedéspolitika. Közös normákat és szabályokat határoznak meg a tagállamoknak.

Az Európai Unió tagországai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia,

Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia,

Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország,

Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország,

Szlovákia, Szlovénia.

Politikai és katonai szervezetek:

Arab Liga – 1945

Nemzetközösség – Commonwealth – 1946

Amerikai Államok Szervezete – OAS, 1948

Észak-atlanti Szerződés Szervezete – NATO, 1949

Afrikai Egységszervezet – OAU, 1963

Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége – ASEAN, 1967

Csendes-óceáni Biztonsági Szerződés – ANZUS

Gazdasági szervezetek:

Európai Unió – EU

Olajexportáló Országok Szervezete – OPEC, 1960

Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény – NAFTA, 1992/1994

Független Államok Közössége – FÁK, 1991

NÉPESSÉGFÖLDRAJZ

A Föld népessége, száma és népsűrűsége. Etnikai és vallási összetétel

Alapfogalmak

� Népességtudomány (demográfia): A népességre vonatkozó jellemzők egy-egy

meghatározott területen belüli alkalmazásával foglalkozó tudomány.

� Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága, amely a népesség mennyiségi

alakulásával, annak időbeli és térbeli változásaival, mozgásaival, életkori, foglalkozási,

nemzetiségi, nyelvi, vallási összetételével foglalkozik.

A Föld lakossága 7 milliárd fő.

Lakosság száma

(millió fő)

Népsűrűsége (fő/km2)

FÖLD 6700 --- Európa 731 70 Ázsia 3879 89 Afrika 1000 30 Amerika 910 21 Ausztrália és Óceánia

38 4

A Föld lakosságának számát tekintve megkülönböztetünk:

• demográfiai robbanást – a lakosság száma ugrásszerűen nő az adott területen

• demográfiai krízist – a lakosság száma nagy mértékben csökken az adott területen

• demográfiai pangást – a lakosság száma egy szinten stagnál és se nem nő, se nem

csökken.

A NÉPESSÉG FÖLDRAJZI ELOSZLÁSA

Népsűrűség: Az 1 km2-re jutó átlagos népességszám (fő/km2).

• A szárazulatok átlagos népsűrűsége 38-40 fő/km2.

• A szárazföldek kb. 80%-a az emberiség településteréhez tartozik.

A világnépesség elhelyezkedése a Földön rendkívül egyenlőtlen:

• A népesség 88%-a az északi, 12 %-a a déli félgömbön él.

• Az Óvilágban (Európa, Ázsia, Afrika) 86 %-a, az Újvilágban (Amerika, Ausztrália,

Óceánia) 14%-a él az emberiségnek.

Az egyenlőtlen megoszlás okai:

• Földrajzi tényezők: az Óvilág kontinensei közötti szárazföldi kapcsolat, az Újvilág

óceánokkal való elszigeteltsége az Óvilágtól.

• Történelmi tényezők: az emberiség kialakulásának és az első civilizációk megjelenésének

színtere az Óvilág.

A legsűrűbben lakott területek:

• tengerpartok (a világnépesség 25%-a lakik itt)

• folyóvölgyek (a világnépesség 25%-a lakik itt)

A legsűrűbben lakott ország: Bangladesh (760 fő/km2)

A legsűrűbben lakott kontinens: Ázsia (80 fő/km2)

A legritkábban lakott területek:

• sarkköri területek

A benépesültség foka

Fő/km2 A Föld

felszínének %-a

Nagyon sűrűn lakott térségek

200 fő felett 1

Sűrűn lakott térségek 100-200 fő 2 Jelentősen lakott

térségek 50-100 fő 9

Mérsékelten lakott térségek

10-50 fő 9

Ritkán lakott térségek 1-10 fő 78 Alig lakott és lakatlan

térségek 1 fő alatt 1

A szárazulatok átlagos népsűrűsége

38 100

A Föld felszínének megoszlása a népsűrűség fokozatai

szerint

• sivatagi területek

• esőerdők

• magashegységek ( az emberiség 80%-a 500 m-nél alacsonyabban él)

A legritkábban lakott ország: Mongólia (1 fő/km2)

A legritkábban lakott kontinens: Ausztrália (3 fő/km2)

A világ népességtömörülései:

1. Ázsiai kettős góc:

- Kelet-Kína, Korea, Japán

- India, Bangladesh, Indonézia

2. Európai koncentráció: (magterülete Nyugat- és Közép-Európa)

3. Észak-Amerikai koncentráció (az USA észak-keleti része, az Atlanti-part és a Nagy-tavak

vidéke)

Ezek átlagos népsűrűsége 250-300 fő/km2, de Ázsiában helyenként 1000 fő/km2 is előfordulhat.

A Föld 5 legnépesebb állama:

Kína 1,3 milliárd fő

India 1,2 milliárd fő

USA 316 millió fő

Indonézia 251 millió fő

Brazilia 201 millió fő

Népsűrűség Monaco 16 403 fő/km2

Szingapur 6 425,3 fő/km2

Málta 1 257,9 fő/km2

A FÖLD népessége (2013 július) Föld 7,095,217,980 Ország lakosság száma (millió fő) 1 Kína 1,349.59 2 India 1,220.80 3 Egyesült Államok 316.67 4 Indonézia 251.16 5 Brazilía 201.01 6 Pakisztán 193.24 7 Nigéria 174.51 8 Banglades 163.65 9 Oroszország 142.50 10 Japán 127.25 Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-

world-factbook/index.html

Ukrajna 80,2 fő/km2

Ausztrália 2,5 fő/km2

Mongólia 1,7 fő/km2

Nyugat-Szahara 0,96 fő/km2

KOR ÉS NEM SZERINTI ÖSSZETÉTEL

gyerekkorúak: 0-15 év

felnőtt korúak (kereső korúak = munkaképes korúak): 15-64 év

idősek: 65 év felett

A népesség kor és nem szerinti megoszlását korfával (=korpiramissal) ábrázolják:

A vízszintes tengelyen bal oldalt a férfiak, jobb oldalt a nők aránya %-ban, a

függőleges tengelyen a korcsoportok szerepelnek.

A korfa alakja alapján demográfiai típusok különböztethetők meg:

A születéskor várható élettartam a világnépesség egészét tekintve nő. A nők

átlagélettartama általában magasabb, mint a férfiaké. A nemek aránya általában kiegyenlített

(1000 férfira 900-1150 nő jut a világ különböző országaiban). Általában a világon kicsit több fiú

születik (52%), mint lány (48%), ezért a fiatalabb korosztályoknál férfitöbblet mutatkozik, de

mivel a nők halandósága idősebb korban alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért az idősebb

korcsoportoknál általában nőtöbblet mutatkozik.

EMBERFAJTÁK (NAGYRASSZOK), NYELVEK , VALLÁSOK

a) Az egész emberiség egy fajhoz tartozik (Homo sapiens). Az emberiség döntő többsége

három nagyrasszba sorolható be: europid, mongolid, negrid. Ezek földrajzi

elkülönülésével, keveredésével sok altípus és átmeneti típus alakult ki.

Jelentősebb elterjedési területeik:

- europid (a világnépesség kb. fele): eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia

később: Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland

- mongolid (a világnépesség kb. 1/3-a): eredetileg: Ázsia, Délkelet-ázsiai szigetvilág

később: Amerika

- negrid (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg: Afrika Szaharától délre eső területei

később: Észak-Amerika.

Átmeneti típusok kialakulására egy jó példa:

b) nyelvek

A világon kb. 3000 nyelvet beszélnek (élő nyelvek), de egyes szakkönyvek 4000-et is említenek.

A közös eredetű nyelveket egy nyelvcsaládba sorolják. A 16 legjelentősebb nyelvcsalád:

o indoeurópai (az emberiség 45%-a beszéli, ide tartoznak a kelta, az újlatin, germán,

szláv, ind, iráni nyelvek)

o kínai-tibeti (kb. 25%)

o niger-kongói (kb. 6%)

o afro-ázsiai (kb. 6%)

o ausztronéz (kb. 5%)

o dravida (kb. 3,5%)

o altáji (kb. 2%)

o ausztro-ázsiai

o koreai

o thai

o nílusi-szaharai

o amerikai indián

o urali (kb. 25 millióan beszélik, 0,6%)

Nyelv A használók

hozzávetőleges száma, mill. fő

mandarin-kínai 800 hindi 400

spanyol 380 angol 330 arab 190

bengáli 180 bahasa (indonéz) 175

portugál 165 orosz 142 japán 125

A világ 10 legelterjedtebb nyelve

o miao-jao

o kaukázusi

o pápua

Etnikai összetétel szerint az országok lehetnek:

• egynemzetiségű

• kétnemzetiségű

• többnemzetiségű

c) vallások

- többistenhívő (politeista) vallások (pl. hinduizmus, buddhizmus, természeti népek vallásai)

- egyistenhívő vallások (pl. keresztény, iszlám, zsidó)

A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK VALLÁSI MEGOSZLÁSA

• keresztény (32%, kb. 2 milliárd hívő)

o katolikus

- római katolikus

- keleti rítusú egyházak (görög katolikus, szír stb.)

- ókatolikus

o protestáns

- evangelikus

- anglikán

- református/kálvinista

- baptista

- metodista

- egyéb protestáns egyházak

o ortodox

kopt

mormon

benszülött keresztény

egyéb keresztény

• iszlám/mohammedán (16%, kb. 1 milliárd hívő)

o szunnita

o vahabita

o siíta

o egyéb iszlám szekta

• hindu (12%, kb. 760 millió hívő)

• buddhista (5 %, kb. 315 millió hívő)

• zsidó

• konfucionizmus

• taoizmus

• sintoizmus

• szikh

• természeti, törzsi vallások

• felekezeten kívüli, ateista (kb. 20%)

TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ

Urbanizációs és migrációs problémák

Településföldrajz: A települések, településhálózat feltárásával, rendszerezésével, fejlődésének

vizsgálatával foglalkozó tudományág.

A települések kialakulására, fejlődésére ható tényezők:

a. természetföldrajzi

- domborzat (árvízmentes teraszok, dombok vagy alacsonyabb hegytetők, síkság-

hegyvidék határvonala)

- éghajlat

- termőföld minősége és mennyisége

- nyersanyagforrások

- tó- és tengerpartok

- folyótorkolatok

b. társadalmi tényezők

- vásárvonal (eltérő természeti adottságú és gazdaságú tájak érintkezési vonala)

- folyami átkelőhelyek

- közlekedési csomópontok

Urbanizáció – városiasodás – a városi lakosság részarányának a növekedése egy adott területen,

egy adott országban.

Az urbanizáció mértéke régióként és országonként eltérő. Az urbanizáció szintjét tekintve

Szingapúr (100%), Kuwait, Belgium, Németország, Egyesült Királyság, Izráel, Ausztrália az

elsők között van.

A városoknak különböző típusai vannak:

Városok típusai

Funkciók alapján

� világváros (metropolisz): nemzetközi jelentőségű politikai, adminisztratív,

gazdaságirányító, ipari, pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, tudományos, kulturális

centrum. Hatósugara az ország nemzetközi helyzetétől függ, pl.: New York, Párizs,

London, Tokió.

� országos jelentőségű város: sokféle funkciójú, de kisebb (országnyi) vonzáskörzetű

város, pl.: San Francisco, München.

� kereskedelmi és közlekedési központ: útvonalak találkozásánál, tengerpartokon kialakult

városok, pl.: Rotterdam, Hamburg, Marseille.

� ipari központ: főleg ipari tevékenységgel foglalkozó város

� mezőváros: lakóinak jelentős része a mezőgazdaságból él

� egyéb városok: pl.: egyetemi-, üdülő-, fürdő-város, szórakoztató központok, vallási

központok.

Méret alapján

� nagyváros

� középváros

� kisváros

(Az egyes kategóriákhoz tartozó lélekszám-adatok országonként és tankönyvenként

különböznek.)

Nagyság szerint

� kisváros – 20 000 fő alatt (pl. Komárom, Csap)

� közepes város – 20-100 000 fő között (pl. Munkács, Eger)

� nagyváros – 100 000-1 millió fő között (pl. Lviv, Krakkó)

� világváros – 1-10 millió fő között (pl. miami, Sydney)

� megaváros – 10 millió fő felett (pl. Tokió, London)

Agglomeráció – városok összeolvadása.

Az agglomeráció a nagyvárosok előterében kialakuló település- és népességkoncentráció,

amely területi - gazdasági egységet alkot, a települések egymással szoros kapcsolatban

állnak. Az agglomeráció központja a centrum- vagy magtelepülés, amelynek környezetében

kialakulnak a:

• bolygóvárosok: munkahely funkciójú kisebb városok, amelyek ipari

tevékenységükkel tehermentesítik a nagyvárost, főleg ipari üzemek, raktárak,

kereskedelmi vállalatok találhatók itt.

• alvóvárosok: lakóhely funkciójú városok, amelyek népessége a központban vagy a

közeli bolygóvárosban dolgozik.

Az agglomeráció lehet egyközpontú (monocentrikus), pl.: London, Párizs, Budapest,

Moszkva, illetve többközpontú (policentrikus), pl.: Ruhr-vidék, Randstad, Donyec-medence,

Szilézia.

Legnagyobb agglomerációk: Tokió, New York, Mexikóváros, São Paulo, London, Párizs,

Los Angeles, Buenos Aires, Osaka-Kobe-Kyoto, Rio de Janeiro

Megalopolisz (óriásváros vagy mammutváros) – agglomerációk összeolvadása.

Az agglomerációk fejlődésével, bővülésével és összeolvadásával agglomerációs zónák vagy

megalopoliszok jönnek létre

Megapoliszok:

- Bos-Was – Boszton, New York, Philadelphia, Washington (USA keleti partja mentén

700 km hosszú, mintegy 80 millió lakossal)

- Tokaydo – Japánban Tokió, Yokohama, Nagoja, Osaka, Kobe, Kyoto

Szuburbia (előváros): az agglomerációt gyűrűszerűen körülvevő, a közlekedési vonalakhoz

kapcsolódó, családi házakból álló kertvárosi lakótelepülések. Belső lakónegyedeikben a

népesség differenciáltan helyezkedik el pl.: USA, Nyugat-Európa nagyvárosai körül.

A Föld 15 legnépesebb városa:

Tōkyō (Tokió) 33 375 000 fő Ōsaka 16 700 000 fő

Ciudad de Mexico 21 850 000 fő Jakarta 16 300 000 fő

New York 21 750 000 fő Al Qāhirah (Kairó) 15 600 000 fő

Szöul 21 700 000 fő Moszkva 15 350 000 fő

São Paulo 20 200 000 fő Kolkata (Calcutta) 14 950 000 fő

Mumbai (Bombay) 18 800 000 fő Manila 14 000 000 fő

Delhi 18 100 000 fő Buenos Aires 13 900 000 fő

Los Angeles 17 450 000 fő

Migráció – az állandó lakóhely megváltoztatása.

Írányát tekintve a migráció lehet:

1. Külső – örszágok közötti

• interkontinentális

• intrakontinentális

2. Belső – országon belüli

• régióközi

• régión belüli

Az érintett országok szempontjából lehet:

• immigráció – bevándorlás

• emigráció – kivándorlás

• repatritáció – hazatelepülés

Időtartama szerint:

1. állandó

2. ideiglenes

- ingázás

- szezonális

Kiváltó okok szerint lehet:

1. gazdasági okok

2. politikai okok

• határmódosítás

• diszkrimináció

• háború

• szabadságjogok korlátozása

3. természeti okok

• jobb, kiválóbb és kivánatosabb természeti viszonyok

• elemi csapások

• környezeti változások

• antropogén változások

Formája szerint lehet:

1. önkéntes

- spontán

- szervezetten

2. kényszerű

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK

Természeti erőforrások – az ember alapvető szükségleteinek kielégítése céljából a

környezetből felhasznált anyagok.

A természeti erőforrások a természet alkotórészei, melyeket az ember már hasznosított

vagy hasznosíthat. Ide tartoznak: a kedvező éghajlati viszonyok, nap-, szél- és vízenergia,

talajok, növény- és állatvilág, ásványi nyersanyagok. A természeti erőforrásokat ásványi,

energetikai, vízi, biológiai, éghajlati és rekreációs forrásokra lehet osztani.

Természeti erőforrások felosztása:

1. fogyó eróforrásaok

• megújuló erőforrások: termőtalaj, növényzet, állatvilág.

• nem megújuló erőforrások: fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz,

hasadó anyagok), ércek, nem fémes ásványkincsek.

2. kimeríthetettlen rrőforrások – ide a víz és az éghajlat.

Ásványi erőforrások:

• Tüzelőanyagok – kőszén, kőolaj. földgáz, tőzeg

• Érces ásványok – vasérc, mangánérc, színesfémek, stb.

• Nem érces ásványok – kén, kősó, kálisó, gránit, gipsz, kréta, stb.

A világ nyersanyagtermelése (1995):

Nyersanyag Világtermelés Legnagyobb termelők

1. 2. 3. szén 4,5 milliárd t Kína USA Oroszország vasérc 1 milliárd t Kína Brazília Ausztrália bauxit 109,5millió t Ausztrália Guinea Jamaika mangánérc 22 millió t Dél-Afrika Brazília Ausztrália rézérc 10 millió t Chile USA Kanada ólomérc 2,7 millió t Ausztrália Kína USA ónérc 191 millió t Kína Indonézia Brazília uránérc 32 millió t Kanada Nigéria Ausztrália arany 2200 t Dél-Afrika USA Ausztrália ezüst 13,8 millió t Mexikó Peru USA

Víz – kifogyhatatlan erőforrás. A Föld felszinének 71%-a víz. A Föld vízkészlete 1360 millió

km3 amelynek 97,2%-a óceánokban, 2,15%-a jégsapkákban,0,6 %-a felszíni vízekben, 0,02 %-a

felszín alatti vízekben, 0,001%-a légköri párában összpontosul.

Földállomány – mindazok a földek tartoznak ide, amelyeket hasznosítanak, vagy

hasznosíthatnak.

A szárazföldek felszínének: 12%-a megművelt terület (szántó, kert, ültetvény, gyümölcsös,

szőlő), 22%-a rét, legelő, 30% erdő, 36% egyéb (terméketlen terület, városok, bányák, utak stb.)

Éghajlat – kiapadhatatlan erőforrás; a nap-, szél- és a vízenergia tartozik ide.

Világóceán erőforrásai:

• biológiai erőforrás – ide az óceánok élővilága tartozik (halak, cetek, rákok, moszatok

stb.)

• ásványi erőforrások – kőolaj, földgáz, vasérc, réz, kőszén, kősó stb.

• energiaforrások – mechanikai és hőenergiai erőforrások alkotják.

Rekreációs erőforrások – természeti, szociális-gazdasági komplexumokból áll, melyek melyek

kihatnak az emberek fizikai és szellemi fejlesztésére és munkaképességük növelésére

Minden egyes természeti erőforrásra rányomja bélyegét az emberek ésszerűtlen gazdasági

tevékenysége, éspedig a talaj, a levegő és a víz szennyezése.

A VILÁGGAZDASÁG FOGALMA

Világgazdaság – a nemzeti gazdaságok olyan rendszere, melyek kapcsolatban vannak és

együttműködnek a nemzetközi munkamegosztás törvényei alapján.

Társadalmi munkamegosztás – az egyes árútermelők és szolgáltatók szakosítják munkájukat és

eredményeit árú formájában elcserélik egymással.

Földrajzi munkamegosztás – egyes területeknek a meghatározott termékekelőállítására és

szolgáltatások nyújtására történő szakosodása.

Nemzetközi munkamegosztás – egyes országok szakosításában áll bizonyos árúk és

szolgáltatások nyújtása illetve a világpiacon való cseréje.

A világgazdaság struktúrái:

• szociális-gazdasági – ettől függ az ország társadalompolitikai és gazdasági fejlődése

• termelési-ágazati – ettől függ a társadalmi és a nemzetközi munkamegosztás fejlődése

• területi – meghatározza a világgazdaság földrajzi kiterjedését és sajátosságait

A nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság fejlődésének fő irányai, a világgazdaság

pólusai

a) A nemzetközi kereskedelem fejlődése

Az emberek azóta foglalkoznak kereskedelemmel, mióta nem csupán önellátásra termelnek,

hanem arra is, hogy feleslegükért más termékeket kapjanak cserébe. Azt a kereskedelmet,

amelynek során két termék természetben, azaz pénz közbeiktatása nélkül cserél gazdát,

cserekereskedelemnek (más szóval barternek) nevezzük.

Az árutermelés és a pénzgazdálkodás megindulásával a termékek kereskedelmébe bekerült a

pénz, mint közvetítő eszköz. Ez az adásvételi mozzanat jelentette a modern kereskedelem

kezdetét.

Nemzetközi kereskedelem alatt azt értjük, amikor olyan termékek cserélnek gazdát, amelyet

különböző országokban állítanak elő. Az árunak az országból való kivitelét exportnak, a másik

országban termelt árunak az országba történő behozatalát importnak nevezzük. Ha a két ország

pénzneme nem egyezik (pl. az egyikben USA dollár, a másikban francia frank a fizetőeszköz),

akkor az áruk adásvételéhez szükség van az adott pénznemek (azaz valuták) árfolyamára, tehát

hogy 1 dollár hány frankot ér (és fordítva).

A külkereskedelmi mérleg az ország egy időszak (pl. év) alatt lebonyolított exportjának és

importjának egyenlege. A külkereskedelmi mérleg aktív, ha az export meghaladja az importot, és

passzív, ha az import nagyobb, mint az export.

b) A világgazdaság fejlődése

Világgazdaság többet takar, mint csupán nemzetközi kereskedelmet, alatta a nemzetállamok

közötti gazdasági kapcsolatok összességét értjük. Kialakulása a 15-16. századhoz kötődik,

amikor Nyugat-Európában megindult a nemzetállamok kialakulása és ezzel együtt a nemzetközi

kereskedelem.

A világgazdaság az idők folyamán térben folyamatosan bővült, mert egyre több ország

kapcsolódott be a gazdasági vérkeringésbe. Változott a gazdasági kapcsolatok jellege is, először

csak az áruk piaca vált nemzetközivé, később megindult a termelési tényezők nemzetközi

áramlása is. A 19. század közepétől megindult a tőkekivitel, amin a 20. század második felétől a

multinacionális vállalatok elterjedése alapult. Korunkra pedig - ha némileg korlátozott formában

is - lehetővé vált a másik termelési tényező, a munkaerő szabad áramlása.

Ma a világgazdaság lényegében világméretű áru- és szolgáltatáspiacot, tőkepiacot és

munkaerőpiacot foglal magában. Ezek fejlődésével, a multinacionális vállalatok, a hatalmas

nemzetközi tőzsdék megjelenésével lényegében már nemzetállamok feletti viszonyok jöttek

létre.

A világgazdaságban bekövetkező változások minden országra hatást gyakorolnak. A nagy

gazdasági világválság például a szoros kapcsolatok miatt szinte minden, a világgazdaság

vérkeringésébe bekapcsolt országban gondokat okozott. Ha viszont a világgazdaságban

kedvezően alakul a konjunktúra, az minden ország számára kedvező exportlehetőségeket

jelenthet. Összességében elmondható, hogy a világgazdaságba való integráltság rengeteg

előnnyel járhat, ha egy gazdaság elég rugalmasan képes alkalmazkodni a változó világhoz és a

kihívásokhoz.

c) A világgazdaság pólusai

A világgazdaság fejlődését annak kialakulása óta általában néhány fontosabb régió határozza

meg. Kezdetben a világgazdaság húzóerejét Anglia képezte, majd az Egyesült Államok

megszületésével és gyors fejlődésével a világgazdaság fejlődésének motorja áthelyeződött a

tengerentúlra.

A II. világháború után alakult ki a világgazdaság ma is meglévő három pólusa:

1. Egyesült Államok: az USA gazdaságát a II. világháború nem tette tönkre, így annak

befejeződésével rendkívül gyorsan regenerálódott. Gazdasági súlyát és a nemzetközi

kapcsolatokban játszott szerepét növelte az is, hogy számos nemzetközi intézményben

(IMF, Világbank, ENSZ) az USA jelentős szerepet vállalt. Ugyancsak erősítette

pozícióját, hogy a háború után a nemzetállamok valutájukat az erős dollárhoz kötötték (az

aranydollár árfolyamrendszernek 1973-ban az olajválság kirobbanásával és a Bretton

Woods-i rendszer összeomlásával lett vége). Az amerikai multinacionális vállalatok mára

már lényegében az egész világot behálózták, az USA-ban találhatók a legjelentősebb

érték- és árutőzsdék.

2. Európai Unió: a háború utáni újjáépítés Európa nyugati felében a gazdaságok szoros

együttműködését váltotta ki. A nyugat-európai országok (elsősorban Németország és

Franciaország) szorgalmazták egy gazdasági közösség létrehozását az európai

gazdaságok versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében. Az Európai

Gazdasági Közösség létrejötte (1957) jelentős lökést adott a nemzetgazdaságok

fejlődésének. A '60-as években a termelés olyan méreteket öltött, amely lehetővé tette

ezekben az országokban a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Gazdasági és

politikai szerepe a világban és Európában is meghatározó.

3. Japán: Japán a II. világháború után indult rohamos fejlődésnek, elsősorban

technológiaintenzív iparágak tudatos, tervszerű fejlesztésével, és jól képzett munkaerő

kitanításával. A világgazdaság termelésének ugyan csak mintegy 15%-át állítja elő,

szerepe azonban ennél lényegesen fontosabb. A másik két pólussal ellentétben politikai

szerepe ugyan csekélyebb, multinacionális vállalatai azonban ott vannak a legtöbb

forgalmat bonyolítók élmezőnyében (1994-ben az összes forgalom értéke alapján

készített listán az első 4 cég japán volt), és a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon is

kiemelkedő. Japán vonzáskörzetében - nem utolsósorban japán tőke hatására - a dél-kelet

ázsiai országok egy része is Japánhoz hasonló, ugrásszerű fejlődésen ment keresztül.

Ezekkel az újonnan iparosodó országokkal együtt a dél-kelet ázsiai pólus súlya a 80-as

években jelentősen növekedett.

Globalizáció - regionalizmus

Napjaink kulcsfogalma a globalizáció, amely a nemzetállami határok "elmosódását" jelenti

az élet szinte minden területén. A közlekedés fejlődésével és a számítástechnikai forradalommal

a korábban áthidalhatatlannak tűnő távolságok minimálisra rövidültek. A repülőgép segítségével

néhány óra alatt a Föld bármely pontjára eljuthatunk, a nemzetközi pénzügyi tranzakciók a

számítógépek segítségével alig egy-két másodpercet vesznek igénybe, és a híradástechnika az

információk rendkívül gyors áramlását teszi lehetővé.

A globalizáció azonban nem csupán nemzetköziesedést jelent, hanem egyben a világ

egységessé válását is. Ennek fő zászlóvivői a multinacionális vállalatok, amelyek ugyanazokat a

termékeket állítják elő és értékesítik a Föld szinte minden országában. A híradástechnika

(műholdak) fejlődése, az Internet olyan kulturális mintákat, fogyasztói szokásokat, életstílust

közvetítenek (természetesen elsősorban a fejlett országokét), amelyek hatására a nemzetek

polgárai egyre inkább világpolgárokká válnak.

A világméretű gazdaság egyre gyorsuló fejlődésének azonban nemcsak az előnyös hatásai

érződnek globálisan, hanem káros hatásai globális problémákat okoznak (pl. globális

felmelegedés az üvegházhatás fokozódása miatt, ózonlyuk, savas esők, a tengerek szennyezése, a

levegőszennyezés, az erdők pusztulása, a természeti erőforrások kimerülése, urbanizációs

válság.).

A regionalizmus a globalizáció erősödésével párhuzamosan született egyfajta válaszként.

A globalizálódó világban a nemzetállamok igyekeznek a globalizációs folyamatba való

bekapcsolódás mellett megőrizni nemzeti karakterüket. Ennek egyik formája, hogy szűkebb

környezetükkel igyekeznek szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Egy adott földrajzi térség

nemzetállamainak valamely szervezett formába tömörülését integrációnak nevezzük. Az

integráció mélysége különböző fokú lehet, és különböző területekre terjedhet ki. Így például az

Európai Unió kezdetben alapvetően kereskedelmi kérdésekre koncentrált, később egyre több

területet vontak be a közös politikák közé (pl. szociális kérdések, pénzügyek, kutatás-fejlesztés

stb.).

Fejlődési problémák és jövőmodellek a világgazdaságban

A II. világháború után a világ országait három nagy csoportba lehetett besorolni: az ún.

első világ a fejlett tőkés országokat, a második világ a szocialista országokat, míg a harmadik

világ a legszegényebb fejlődő országokat foglalta magában. A világ akkori politikai helyzetét az

USA és a Szovjetunió szembenállása jellemezte, ami tulajdonképpen a tőkés és szocialista

világrendszer, vagyis Nyugat és Kelet ellentétét jelentette. A hidegháború árnyékában kevesebb

figyelem irányult arra a problémára, hogy a világ országainak egy igen jelentős része lényegesen

szegényebb és elmaradottabb a nyugati társadalmaknál. A 60-as években ugyan az ENSZ

keretein belül történtek kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezt a

fejlettségbeli különbséget csökkenteni, a nagyhatalmak érdektelensége miatt azonban ezek

csekély eredménnyel jártak. A Szovjetunió összeomlásával a Kelet-Nyugat szembenállás a

történelem lomtárába került, az Észak-Dél ellentét azonban továbbra is fennmaradt, és a világ

globális problémáinak súlyosbodásával újra reflektorfénybe került.

Az Észak-Dél ellentét nagyjából a fejlett-fejletlen, gazdag-szegény, centrum-periféria

megjelöléseknek felel meg. A polaritást érzékelteti, hogy míg a fejlett országok rendelkeznek a

világ jövedelmének (GDP) 4/5-ével, addig a világ népességének csak 1/5-e él ezekben az

országokban. A fejlődő országokban viszont a világnépesség 4/5-e él, de a világtermelésből csak

20 %-kal részesednek. A nyersanyagok, energia, élelmiszerek, fogyasztási cikkek felhasználása

hasonlóan torz arányt mutat a fejlett és fejlődő országok között.

A fejlődő országok hátrányának okai elsősorban a gyarmati múlt örökségében kereshetők.

A gyarmatosítás idején ugyanis ezek az országok a gyarmattartók fő nyersanyag-ellátói és

iparcikk-felvevői voltak, így gazdaságuk meglehetősen egyoldalúvá vált. A gyarmatosítás sok

esetben szétzúzta a hagyományos társadalmi-gazdasági formákat is. A függetlenség kivívása

után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrálódást, és a

nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon.

Helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyers-és alapanyagok ára a 70-es évektől a csökkenő

kereslet miatt relatíve alacsonyabbá vált. A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a

világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fontosabb nemzetközi intézményekben

azonban a fejlett ipari országok dominanciája érvényesül. A fejlődő országok függőségét tovább

erősítette a 70-es évektől megindult eladósodási folyamat, mivel a szorult helyzetből csak a

fejlett gazdaságok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) feltételekhez kötött

hitelei révén kerülhettek ki. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világgazdaság jelenlegi

tendenciái sem adnak alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása

tovább fokozódik.

A centrum fejlett országai jelenleg három pólus köré tömörülnek. Az Európai Unió, az

USA és Japán alkotják a világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Ezek

vonzáskörzeteiben az elmúlt évtizedekben intenzíven fejlődő országok jelentek meg: a 70-80-as

évektől Japán mellett az ún. kis tigrisek, a 90-es évektől pedig az EU mellett a felzárkózó kelet-

közép-európai országok jelentek meg számottevő gazdasági tényezőként. A centrum országai

leginkább a tőkekivitel útján kapcsolják gazdasági erőterükbe a periféria országait. A

tőkeáramlás területi sémája általában követi a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok

rendszerét: Európa főként Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia piacain erősíti pozícióit, az USA

elsősorban az amerikai kontinensen játszik vezető szerepet, míg Japán a Csendes- és Indiai-

óceán térségének országait kapcsolja magához.

A világ jövőbeni gazdasági-politikai képére vonatkozóan sokféle elmélet, modell létezik.

Egyesek szerint az USA politikai és katonai erejére támaszkodva megvalósíthatja az egységes

vezetésű világot, mások szerint hosszú távon több világgazdasági pólus is kialakulhat, a

világgazdaság súlypontja áttevődhet a csendes-óceáni térségre. A jelenlegi tendencia a világ

gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a technológia és az

emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása a világban.

A világgazdaság működésének jelenlegi keretei (növekedésközpontúság) és a felmerülő

problémák e modellen belüli kezelhetősége gyakran képezik vita tárgyát. A kutatók többsége úgy

gondolja, hogy a jelenlegi világgazdasági modell jó, és a rendszer képes az új kihívásoknak

megfelelni. Más nézetek szerint a világgazdaság a hetvenes évek elejétől kezdve olyan

feszültségeket hordoz magában, amelyeket csak a jelenlegi modell lényeges módosításával lehet

kiiktatni. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági modell, a gazdasági növekedés

minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszélyezteti a Föld és az

emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség.

Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban

hibás, mert előbb utóbb a természeti erőforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes

lemaradásához és globális ökológiai válsághoz vezethet. Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban

rendezett Környezet és Fejlődés konferenciája fogadta el a fenntartható fejlődés (sustainable

development) koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlődés olyan feltételrendszer, amely a jelen

szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek számára sem a saját

szükségleteik kielégítését. A fenntartható fejlődés három alappillérének a társadalomnak, a

gazdaságnak és az ökológiának azonos súlyú és jelentőségű tényezőknek kell lenniük.

IPARFÖLDRAJZ

Az ipar az anyagi termelés egyik ága, amely kitermeli és feldolgozza a természetben

található, emberi szükségletek kielégítésére alkalmassá tehető anyagi javakat, feldolgozza a

mezőgazdasági termékeket.

Az iparföldrajz feladata az ipari termelőerők területi elhelyezkedésének, az ipar fejlődési

dinamikájának, szerkezeti változásának, valamint az ipar és a földrajzi környezet kapcsolatának

vizsgálata.

Az ipar felosztása

Az előállított termék rendeltetése alapján:

• kitermelőipar (bányászat)

• feldolgozóipar (többi iparág).

Üzemforma szerint:

• háziipar

• kézműipar

• gyáripar.

Ágazatok szerint:

• nehézipar

o bányászat

o villamosenergia-ipar

o kohászat

o gépipar

o vegyipar

o építőanyag-ipar

• könnyűipar

o fa-, papír-, cellulózipar

o textilipar, ruházati ipar, bőr-, szőrme-, cipőipar

o nyomdaipar

o kézműipar

• élelmiszeripar

o húsipar

o tejipar

o malomipar

o sütőipar

o cukor- és édesipar

o növényolajipar

o szesz-, bor-, és söripar

o ásványvíz és üdítőital gyártás

o dohányipar

Az ipar földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők (telepítő tényezők)

� természeti tényezők:

• ásványkincsek:

- energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz, hasadó anyagok),

- ércek (a kohászat számára hasznosítható fém tartalmú ásványok és kőzetek),

- vegyipari alapanyagok (kősó, kálisó, kén és foszfor tartalmú ásványok stb.),

- építőanyagok (márvány, kavics, homok, bazalt, mészkő, dolomit),

- egyéb ásványkincsek (azbeszt, kaolin, bentonit, perlit, kvarcit stb.).

• víz: nyersanyagként vagy segédanyagként használja az ipar.

• éghajlat: például a hőmérsékleti szélsőségek igénybe veszik a műszaki berendezéseket,

az uralkodó szélirány is fontos lehet a nagy szennyezőanyag-kibocsátású üzemek

elhelyezésénél, korábban a textilipari üzemek telepítésében fontos szerepe volt a

levegő páratartalmának stb.

• egyéb tényezők: például a domborzati adottságok, az alapkőzet, a talaj minősége is

befolyásolhatja a telephely kiválasztását.

� társadalmi-gazdasági tényezők:

� munkaerő: a szabad munkaerő vonzó hatással lehet bizonyos munkaerő-igényes

iparágakra, pl: textilipar, ruházati ipar.

� fogyasztópiac: azokra az iparágakra gyakorol vonzó hatást, amelyek mindennapi

szükségletet elégítenek ki (pl: sütőipar, tejipar, egyes húsipari ágazatok) vagy az

általuk előállított késztermék súlyához viszonyítva kis tömegű nyersanyagra van

szükségük (pl: söripar, üdítőital gyártás).

� ipari nyersanyagok: elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagok (pl: cukorrépa,

gyümölcsök, zöldségek) gyakorolnak vonzó hatást élelmiszeripari ágazatokra (pl:

cukorgyártás, konzervipar).

� szállítás: a jó közlekedésföldrajzi helyzetű területek a szállításigényes iparágakra

gyakorolnak vonzó hatást (pl: a nagy és sokféle nyersanyagigényű ágazatok).

� kooperáció: a vertikálisan egymásra épülő iparágak egymásra vonzó hatással vannak (pl:

szénbányászat › kohászat › gépgyártás, kőolajbányászat › kőolajfinomítás ›

petrolkémiai ipar).

� infrastruktúra: a gazdaságnak azok a strukturális létesítményei, amelyek az eladók és a

vevők között a javak és a szolgáltatások áramlását biztosítják. Megkülönböztetünk

gazdasági infrastruktúrát (villany-, gáz- és vízvezetékek, csatorna, szemétlerakók,

telefonhálózat, utak, vasutak, kikötők, hajózható vízi utak, repülőterek) és szociális

infrastruktúrát (oktatási, egészségügyi, művelődési, kommunális létesítmények). A

fejlett infrastruktúra vonzza az ipart, sokszor komoly beruházással fejlett

infrastruktúrájú régiót (ún. ipari parkot) alakítanak ki, ami főleg a kevéssé anyag- és

energiaigényes iparágakat vonzza.

� tőke.

� stratégiai szempontok.

Az ipar területi elhelyezkedése:

A világ nagy iparvidékei főleg az északi félgömb mérsékelt övezetében helyezkednek el:

� Európában: Közép-Anglia, holland - belga - észak-francia iparvidék, Ruhr-vidék,

Milánó - Torino - Genova háromszög, Szilézia, Donyec-medence, Urál-hegység.

� Ázsiában: Mandzsúria, Honshu-sziget.

� Észak-Amerikában: Atlanti-part, Nagy-tavak vidéke.

Iparvidék – az a terület, amelyen az ország többi részéhez képest lényegesen több az egymáshoz

közel települt, egymással kapcsolatban álló ipari üzem van.

ENERGIAGAZDASÁG :

Az energiagazdaság az energiahordozók munkavégző képességének a feltárásával foglalkozik. A

világgazdaság életbevágóan fontos ágazata, fejletségétől függ az országok gazdasági színvonala.

A főszerep jelenleg a kőolaj- és földgáziparé, fontos a szénipar, valamint nagy jövője van az

atomenergetikának.

Energiahordozók (energiaforrások): az energia anyagi hordozói, amelyeket energiaszükségletünk

kielégítésére használunk fel. Megkülönböztetünk:

• elsődleges (primer) energiahordozókat, amelyeket közvetve használunk fel (szén, kőolaj,

földgáz, hasadó anyagok, geotermikus energia, vízenergia, szélenergia, napenergia, fa),

• másodlagos (szekunder) energiahordozókat, amelyeket közvetlenül hasznosítunk

(villamos energia, gőz, gázok, koksz).

Nyersanyag Világtermelés

1998-ban Legnagyobb termelők

1. 2. 3. kőolaj 3,571 millió tonna Szaúd-Arábia USA Oroszország földgáz 2404,1milliárd m3 Oroszország USA Kanada kőszén 3853,6 millió tonna Kína USA India

Az energiagazdaság kiemelkedő fontosságú része a villamos energia termelése.

A villamos energia különböző erőművekben állítható elő:

o hőerőművek: fosszilis energiahordozókkal működnek (szén, szénhidrogének),

o vízerőművek: a folyóvizek helyzeti vagy mozgási energiáját hasznosítják,

o atomerőművek: a hasadó anyagok, elsősorban az urán maghasadásakor felszabaduló

energiát hasznosítják,

o napjainkban kezdenek elterjedni a megújuló erőforrásokat kihasználó erőművek,

berendezések, amelyek a napsugárzást, a szelet, az árapály jelenséget, a hullámzást, a

geotermikus energiát, a biogázokat hasznosítják.

A világ villamos energia termelése 1997-ben 13 200 milliárd kW/h volt.

Az iparban fontosaz ásványi nzersanyagokat feldolgozó iparágak is fontosak, melyek

korábban a nyersanyag bázistólfüggött, mára inkább a piactól.

FÉMKOHÁSZAT 1. vaskohászat

2. színesfémkohászat

VEGYIPAR 1. alapkémia

2. szervesszíntézis-kémia

GÉPGYÁRTÁS 1. neházgápgyártás

2. közlekedési gépgyártás

- gépkocsigyártás

- buszgyártás

- mozdony- és vagongyártás

- hajógyártás

- repülőgépgyártás

3. elektronikai és elektrotechnikai gépgyártás

4. szerszámgépgyártás

5. mezőgazdasági gépgyártás

A gépgyártáshoz kapcsolódik szervesen a hadiipar és a fémmegmunkáló ipar, a gépjavító

vállalatok.

A MEZŐGAZDASÁG FÖLDRAJZA

A mezőgazdaság legfőbb célja a Föld lakóinak az élet fenntartásához szükséges élelmiszerekkel

történő ellátása. Két fő ága a növénytermesztés és az állattenyésztés.

• A világ aktív népességének kb. 50%-a (1,5 milliárd fő) a mezőgazdaságban dolgozik, de

a fejlődő országokban ez az arány kb. 70%, a fejlett országokban pedig kb. 5%. (A szélső

értékek: Nepálban 93,3%, Ugandában 83,3%, Mozambikban 81,3%; ugyanakkor Nagy-

Britanniában 2,1%, az USA-ban 2,6%, Németországban 3%; Magyarországon 9%)

• A szárazföldek felszínének kb. 30%-án folyik kizárólag mezőgazdasági tevékenység,

további 30%-ot pedig részben a mezőgazdaság hasznosít.

• A mezőgazdasági termelés nemzeti jövedelemből való részesedése a világon átlagban 5-

10%, de a fejlődő országokban ez az arány 40-60%.

A mezőgazdasági földrajz (agrárgeográfia) a mezőgazdasági termelés térbeli rendjének

gazdasági, társadalmi és természeti összefüggéseit, törvényszerűségeit kutatja, értelmezi.

A mezőgazdaság területi elhelyezkedése

Művelésági megoszlás:

A szárazföldek felszínének:

• 12%-a megművelt terület (szántó, kert, ültetvény, gyümölcsös, szőlő)

• 22%-a rét, legelő

• 30% erdő

• 36% terméketlen terület

A mezőgazdasági növények csoportosítása:

• kenyérgabonák: búza, rizs, kukorica, rozs, zab, köles

• ipari növények

-élelmezési célokra: cukorrépa, cukornád, napraforgó, szója

-rostnövények: gyapot, len, juta, szizálkender

-egyéb: kaucsukpálma

• zöldség és gyümölcs

• élvezeti növények: kakaó, kávé, tea, fűszerek, dohány

(A burgonya emberi táplálékként, takarmányozásra és ipari alapanyagként is felhasználható)

A világ növénytermesztése:

Termény Világtermelés Legnagyobb termelők

(millió tonna) 1. 2. 3. búza 583,6 Kína India USA rizs 596,5 Kína India Indonézia kukorica 600,4 USA Kína Brazília szója 154,3 USA Brazília Argentína napraforgó 28,5 Argentína Oroszország Ukrajna cukornád 1274,7 Brazília India Kína cukorrépa 263,0 Franciaország USA Németország narancs 61,9 Brazília USA Kína banán 58,4 India Ecuador Brazília szőlő 60,69 Olaszország Franciaország USA kakaó 2,90 Elefántcsontpart Ghána Indonézia kávé 6,48 Brazília Kolumbia Vietnam tea 2,87 India Kína Srí Lanka dohány 7,08 Kína India Brazília kaucsuk 6,53 Thaiföld Indonézia Malajzia

Az állattenyésztés területi megoszlása:

Világállomány Legnagyobb állattartók

1. 2. 3. szarvasmarha 1338,2 millió db India Brazília USA sertés 912,7 millió db Kína USA Brazília juh 1068,7 millió db Kína Ausztrália India csirke 14139,3 millió db Kína USA Indonézia halászat 120,6 millió t Kína Peru Japán

A mezőgazdaság földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők:

� természeti tényezők: éghajlat (főleg a hőmérséklet és a csapadék), domborzat, vízrajz,

talaj.

Mivel ezek világméretekben alapvetően zonálisan helyezkednek el, a mezőgazdaság alapvető

térbeli rendje a zonalitás.

� társadalmi, gazdasági tényezők:

- népesség, mint a mezőgazdasági termékek termelője és fogyasztója.

- tulajdonviszonyok.

� üzemi-technikai tényezők.

A mezőgazdaság földrajzi típusai:

A mezőgazdaságnak sokféle típusa alakult ki a történelem során, amelyeket sokan és többféle

szempont alapján csoportosítottak.

1. Hagyományos mezőgazdaság

a. Hagyományos állattenyésztő gazdálkodás

- szubpoláris nomadizmus: a pásztorok egyszerűen követik a rénszarvascsordákat,

Skandinávia és Oroszország északi részén jellemző.

- szárazövi nomadizmus: főleg tevét, juhot, kecskét tartanak, Észak-Afrikában és a Közel-

Keleten.

b. Hagyományos növénytermesztő gazdálkodás

- hagyományos szárazművelés: a trópusi területeken, öntözés nélkül termesztenek

édesburgonyát(=batáta), maniókát, főzelékféléket, kukoricát, kölest.

- hagyományos öntözéses gazdálkodás: a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában oázisokban és a

folyók mentén, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában jellemző, ahol főleg rizst termelnek

2. Fejlett tőkés mezőgazdaság

- Európai intenzív (belterjes), kisüzemi vegyesgazdaságok (növénytermesztés és

állattenyésztés).

- Tengerentúli extenzív (külterjes) növénytermesztés: főleg az USA-ban, Kanadában,

Argentínában jellemző gabonatermelés.

- Tengerentúli extenzív legeltető állattenyésztés (ranch-gazdálkodás): főleg Amerikában,

Ausztráliában, Dél-Afrikában jellemző, szarvasmarha és juhtenyésztés.

- Ültetvényes gazdálkodás: Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Afrika egyes részein

jellemző, főleg ipari és élvezeti növényeket termelnek: kaucsuk, kakaó, kávé, banán.

A világ élelmezési helyzete:

A FAO (Food and Agricultural Organization) az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági

Szervezete, székhelye Rómában van. Figyelemmel kíséri a világ mezőgazdasági termelésének és

mezőgazdasági kereskedelmének alakulását, segítséget nyújt a fejlődő országok

mezőgazdaságának fejlesztéséhez, az élelmezési válsággal sújtott területekre segélyeket juttat el.

A Föld népességének 1/7-e nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz a fejlődő

országokban, ugyanakkor a fejlett országokban a túltápláltság és a túlzott fogyasztás jelent

problémát. Az élelmezési válság alapja a termelési és elosztási viszonyok egyenlőtlensége.

Az élelmezési válság okai: a fejlődő országok intenzíven növekvő népessége, a fejlődő

országok duális jellegű gazdasági-társadalmi struktúrája, a mezőgazdasági termelés alacsony

színvonala, kedvezőtlen természeti adottságok, az élelmiszertermelés és kereslet egymástól való

elszakadása (a fejlődő országok nem tudják megvenni a hiányzó élelmiszert).

A TÁRSADALOM ÉS A TERMÉSZET KÖLCSÖNHATÁSA.FEJL ŐDÉSI ÉS

GLOBÁLIS ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK

Az emberi tevékenység hatással van a környezetre, mivel károssítja azt. Az emberi tevékenység

a Földön globális problémákhoz vezetett, melyek nagy hatással vannak a környezetre.

Globális ökológiai problémák

� Túlnépesedés – Jelenleg mintegy 6 milliárd ember él Földünkön, és ez a szám évente

90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan marad, 100 év múlva már

14 milliárdan leszünk. Ráadásul a legintenzívebb a gyarapodás a világ legfejletlenebb,

legszegényebb országaiban, ami további súlyos problémákat vet fel, mint a Föld eltartóképessége

és az éhezés. Az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedés és Fejlődés konferencia a

népességnövekedés mérséklésében a szociális fejlődésnek, a családtervezési programoknak, az

ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javításának tulajdonított fontos szerepet.

Azonban ha lényegesen csökkenne is a születések száma, akkor is még legalább egy generáció

szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassuljon.

� Élelmezési gondok – A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az

élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-

kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a

legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld

lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendő táplálékhoz és évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az

élelemhiány miatt kialakuló betegségekben. A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek

elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb

népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás

egyenlőtlenségében keresendők. Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes

kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges

élelmiszereket.

� Urbanizációs válság – A népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik,

jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A leggyorsabb a városi népesség növekedése a

fejlődő országokban, ahol leginkább a városokat övező nyomortelepek lakóinak száma

emelkedik. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztással és szennyezőanyag-,

hulladék-kibocsátással jár. A nagyvárosokban általános jelenség a gépjárművek kipufogógázai

által (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, ólom, azbeszt) okozott

légszennyezés, amely nem ritkán szmog (füstköd) kialakulásához is vezet. Ezen kívül nem

elhanyagolható a járművek által okozott zajszennyezés és talajszennyezés sem. A ház- és

útépítések egyre több zöld területet emésztenek fel, így a városok egyre sivárabbak lesznek, és a

növényzet levegőtisztító hatása is egyre kevésbé érvényesül. Gondot jelent a növekvő városi

népesség tiszta ivóvízzel való ellátása is, amelyet sokszor csak több száz kilométer hosszú

vezetékeken át tudnak a városokba eljuttatni. A vízhasználattal párhuzamosan növekszik a

keletkező szennyvíz mennyisége is, amelynek tisztítása további problémákat vet fel. A fejlett

országokban kialakult fogyasztói szokások, az áruk agyoncsomagolása a városi hulladék

mennyiségének növekedését okozzák, amelynek elhelyezése, ártalmatlanítása egyre nagyobb

gondot jelent.

� Vízszennyezés – A világ vízfogyasztása mintegy 4000 km3 évente, amelynek többségét

(65 %) a mezőgazdaság, 25 %-át az ipar és csak 10 %-át a lakosság és kisüzemek fogyasztják. A

vízfogyasztás megoszlása is nagy különbségeket mutat. A lakossági vízfogyasztás a fejlettebb

országokban napi 300 liter, míg a legszegényebb országokban csak 2-5 liter naponta. A

vízhasználattal együtt jár a felhasznált víz elszennyeződése, a szennyvízkeletkezés. A

mezőgazdaság által kibocsátott szennyvizek vegyszerekkel, hígtrágyával, a műtrágyákból és

rovarirtó szerekből kimosódó nitrátokkal és foszfátokkal szennyezettek, amik az élővizekbe

visszajutva a vízinövények elszaporodásához, később a vizek eutrofizációjához, holt vízzé

válásához vezethetnek. Az ipar elsősorban vegyszerekkel szennyezi a vizeket, de nem

elhanyagolható az erőművek hűtővizének folyókba vezetésével okozott hőszennyezés sem. A

kommunális szennyvizek jelentős része tisztítatlanul jut vissza a felszíni vizekbe. A világ

nagyvárosaiban keletkező szennyvíznek csak a 2 %-át tisztítják, ez az érték Budapest esetében is

csak 20 %. A szennyvizek a folyók közvetítésével előbb-utóbb a világtengerbe jutnak, ahol

hozzájárulnak annak az elszennyeződéséhez is. A tengerek szennyezésében jelentős szerepet

játszanak a tartályhajó-katasztrófák valamint a hajók üzemanyagainak és hulladékainak a

tengerbe juttatása is. A tengerszennyezés a tengeri halak, madarak és emlősök pusztulásához

vezet.

� Hulladékhegyek – A fejlett országokban az egy főre eső átlagos hulladéktermelés 600-

800 kg évente. Ez önmagában is magas szám, de az ipar és a mezőgazdaság hulladéktermelése

ennek a többszöröse. Magyarországon évente kb. 104 millió tonna hulladék keletkezik, amelyből

csak 4-5 millió tonna a lakosság hulladéktermelése, a többit az ipar és a mezőgazdaság termeli.

A gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedik a hulladék mennyisége, hiszen nem csak a

gyártási folyamat során keletkezik hulladék, hanem a csomagolásból és végül a legtöbb áruból is

előbb-utóbb hulladék lesz. Miközben az egyik oldalon kitermeljük a Föld nyersanyagkészleteit

és pazarlóan bánunk a természeti erőforrásokkal, a másik oldalon rohamosan nőnek a

hulladékhegyek. A hulladékprobléma megoldásához a következő sorrend betartása vezethet: első

lépés a megelőzés, a hulladék mennyiségének csökkentése. A második lépcső az újrahasználat

(pl: betétdíjas csomagolások), a harmadik helyen az újrahasznosítás áll, amikor a hulladékot

anyagában dolgozzák fel, és csak utolsó esetben jöhet szóba az ártalmatlanítás (égetés vagy

lerakás).

� Globális felmelegedés – A levegőbe jutó ún. üvegházgázok (szén-dioxid, dinitrogén-

oxid, ózon, halogénezett szénhidrogének, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi

tevékenység következtében folyamatosan emelkedik. Ezek fokozzák az amúgy természetes

üvegházhatást, minek következtében a levegő hőmérséklete emelkedik. A Föld

átlaghőmérséklete +14°C, ami üvegházhatás nélkül csak -30 °C lenne. Az üvegházhatás

fokozódása azonban azt eredményezte, hogy az utóbbi száz évben a Föld átlaghőmérséklete 0,6

°C-ot emelkedett. Ennek következményei a világtenger szintjének 20-40 cm-es emelkedése, ami

a sarki jégsapkák olvadásából adódik, a gyakoribb aszály, az árvizek. A sivatagosodást nem csak

a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezető öntözés is okozhatja. Hosszú

távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezetbe,

míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.

� Ózonlyuk – A sztratoszférában 20-25 km-es magasságban elhelyezkedő ózonréteg a

napból érkező káros ultraibolya sugarak kiszűrésében játszik fontos szerepet. Az emberiség által

gyártott freonok (klórozott, fluorozott szénhidrogének), kisebb mértékben a nitrogén oxidok és a

metán bontják az ózont, ezáltal elvékonyítják az ózonpajzsot. Ennek következtében nő a

földfelszínre beérkező káros UV-B sugarak aránya, amely nem csak a különféle műanyagokat,

festékeket, gumikat károsítja, hanem egyes kultúrnövényeket (búza, rizs, szója) az emberi bőrt és

a szemet is. Fokozza a bőrrák és a szürkehályog kialakulásának valószínűségét. Az 1989-ben

életbe lépett Montreáli Egyezmény írja elő a halogénezett szénhidrogének felhasználásának

csökkentését. 1996-ra már 159 ország írta alá ezt az egyezményt, aminek eredményeként a fejlett

országok jelentősen csökkentették freonkibocsátásukat, de a fejlődő országokban még így is

jelentős az emissziójuk.

� Savas esők – Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid

és nitrogén-oxidok a csapadékkal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a

földre. A csapadék kémhatása ennek következtében savasabbá válik, akár 2,5-3 pH értékű is

lehet. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához vezet, savasabbá

teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet, a műemlékeket (oldják a mészkövet).

� Erdőirtás – A földi civilizáció megjelenésekor még a szárazföldek felét erdő borította,

ma ez az arány már csak 20 %, azaz összesen 2,4 milliárd ha. Az emberi tevékenység

következtében évente mintegy 18 millió ha erdő pusztul el (erdőirtás, égetés, savas esők). A

földművelés elterjedése óta a mérsékelt övi erdők területe 35 %-kal csökkent. Magyarország

területén a honfoglalás előtt 65-75 % erdő volt, jelenleg ez az arány csak 16-18 %. Az erdők

legfontosabb szerepe a lebegő por és egyéb szennyező anyagok megkötése, az oxigéntermelés, a

lehulló lomb által a talaj tápanyagainak pótlása és lejtős térszíneken a talaj megkötése, a levegő

párásítása a fák párologtatása miatt, a különböző élőlényeknek élőhely biztosítása.

� Talajerózió – A talaj erózióját főként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió

azokon a területeken pusztít elsősorban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és

ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásainak. A talajok pusztulásában az ember

közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít. Az emberi tevékenység

következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a Földön.

� A diverzitás csökkenése – Földünkön jelenleg kb 0,5 millió növényfaj és mintegy 2

millió állatfaj él, de a még fel nem fedezett fajok számát a kutatók 5 és 30 millió közé teszik. A

legtöbb faj a trópusi területeken él, a fajok száma a sarkvidékek felé haladva csökken. Az ember

különféle tevékenységei okozzák az élővilág sokféleségének, diverzitásának csökkenését. Az

élőhelypusztulás, a vadászat, az idegen fajok betelepítése, a növényvédelem (amellyel csak a

kultúrnövényeket védjük, az ún. gazokat pusztítjuk), a szennyezés és a gyűjtés egyaránt

hozzájárul a fajok kihalásához. A fajok természetes kipusztulási üteme a kutatók szerint 3000

évenként 1 faj. Becslések szerint jelenleg naponta 10 faj pusztul ki az emberi tevékenység

következtében, elsősorban a trópusi esőerdők kiirtásakor, melyeknek többségét nem ismertük és

így már ezután sem fogjuk megismerni. Csak Magyarországon az elmúlt 100 évben 53 állat- és

40 növényfaj halt ki végérvényesen. 1992-ben Rio de Janeiróban 157 ország írta alá az ún.

Biodiverzitás Egyezményt, amely a fajok védelmét, a változatosság megőrzését tűzte ki célul.

� Génmanipuláció – A génmanipuláció során egy faj génjeit egy másik faj

génállományába ültetik és így transzgénikus élőlényeket hoznak létre. A módszer leginkább a

növénynemesítésben terjedt el, és elsősorban a multinacionális vállalatok számára hatalmas

gazdasági hasznot jelent. A transzgénikus növényekből készített élelmiszerek biológiai hatásairól

még csak keveset tudunk, ami veszélyforrást jelenthet az ember számára, valamint a

génállományba való beavatkozás etikai problémákat is felvet.

EURÓPA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Terület: 10 507 000 km2

Népesség: 589 900 000 fő

Népsűrűség 654 fő/ km2

Országok száma 45

Legnagyobb ország Oroszország

Legkisebb ország Vatikán

Úthálózat hossza 3 933 017 km

Vasúthálózat hossza 343 711 km

Átlagos GNP 12 200 USD

Európának 45 független országa és 7 egyéb területe van. (A független államok száma lehet

több is, annak függvényében, hogy mit tekintünk európai országnak.)

Európa legnagyobb területű országa Oroszország és Ukrajna, a legnagyobb népességűek

pedig Oroszország és Németország. Európa országai közül (a miniállamokat nem számítva) a

legnagyobb népsűrűségű Hollandia (486 fő/km²), a legkisebb népsűrűségű pedig Izland

(3 fő/km²). A földrész legnépesebb városai Moszkva, Párizs és London, amelyek egyben

Oroszország, Franciaország, illetve Nagy-Britannia (vagyis az Egyesült Királyság) fővárosai. A

közép-európai és kelet-európai országok lakossága folyamatosan csökken, a nyugat-európai,

észak-európai és dél-európai országoké kis mértékben emelkedik.

Az egy főre eső GDP alapján Európa leggazdagabb országai Luxemburg, Norvégia és

Svájc. A legszegényebb európai országok Moldova, Ukrajna és Koszovó területe az egy főre eső

éves GDP alapján (2010-ben. Az egy főre eső GDP Európa átlagában 19 000 USD, az Európai

Unió átlagában 32 000 USD).

Európa területét több régióra lehet osztani:

• Észak-Európa – Dánia, Észtország, Finnország, Izland, Lettország, Litvánia, Norvégia,

Svédország

• Nyugat-Európa – Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország,

Luxemburg, Monaco

• Dél-Európa – Andorra, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, San Marino,

Vatikán

• Délkelet-Európa – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Görögország,

Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Törökország

• Közép-Európa – Ausztria, Csehország, Lengyelország, Liechtenstein, Magyarország,

Németország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia

• Kelet-Európa – Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Moldova,

Oroszország, Örményország, Ukrajna

• Függő területek – Akrotíri és Dekélia, Feröer, Gibraltár, Guernsey, Jersey, Man sziget

• Vitatott státusú területek – Abházia, Dél-Oszétia, Dnyeszter Menti Köztársaság, Észak-

Ciprus, Hegyi-Karabah, Koszovó, Máltai lovagrend.

Európában a földrajzi fekvés hatására fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezik. Az

egyes régiók között a gazdasági fejlettség szintje eltérő, a legfejlettebb régió Nyugat-Európa.

Nyugatról keletre haladva a gazdaság fejlettségi szintje fokozatosan csökken.

Államforma tekintetében Nyugat-, Dél- és Észak-Európa országainak nagy többsége

alkotmányos monarchia (királyság, fejedelemség, hercegség), Kelet- és Közép-Európa

államformája köztársaság.

Kelet- és Közép-Európagazdasági fejlettségére rányomta bélyegét a volt

kommunista/szocialista rendszer.

Legfontosabb nemzetközi szervezetek Európában:

EU – Európai Unió

NATO – Észak-atlanti Szerződés Szervezete

ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete

FÁK – Független Államok Közössége

NÉMETORSZÁG

NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND

Terület: 357 021 km2

Népesség: 82 210 000 fő (2008.)

Népsűrűség: 230 fő/km2

Államforma: szövetségi köztársaság

Főváros: Berlin

Közigazgatási beosztás: 16 szövetségi állam

Nemzeti valuta: euro (EUR)

GNP: 1948 milliárd USD

GNP/fő: 23 700 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 1 %

ipar 31 %

szolgáltatások 68 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Ruhr-vidék (a termelés 4/5-e innen kerül ki), Saar-vidék

• barnaszén, lignit: Alsó-Lausitz (Cottbus környékén), Lipcse és Halle térségében, Eifel-

hegység előtere (Köln és Aachen környékén)

• kőolaj: nem túl jelentős bányászat a Germán-alföldön a Weser, Aller és Ems folyó vidékén

• földgáz: elsősorban az Északi-tenger alatt

• kősó, kálisó: Harz-hegység előtere

2. Energiagazdaság

A villamosenergia-termelésben a hőerőművek játszanak döntő szerepet, a Ruhr-vidéken

feketeszénnel, a keleti országrészben barnaszénnel, a kikötőkben import kőolajjal fűtik őket.

Az atomerőművek szerepe is jelentős, döntő többségük a nyugati országrészben található, a

villamosenergia-termelés kb. 25%-át adják. Vízerőművek a Rajnán, a Dunán és az Inn folyón

épültek, szerepük nem túl jelentős, csak 5 %-kal részesednek az áramtermelésből.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: import (svéd, brazil, kanadai, venezuelai) vasércet és hazai feketeszenet

használ: Ruhr-vidék (Duisburg, Dortmund, Düsseldorf, Bochum), Saar-vidék

(Saarbrücken), kikötők (Bréma, Lübeck), Eisenhüttenstadt

• színesfémkohászat: import nyersanyagokat használ: kikötők (Hamburg, Lübeck), Ruhr-

vidék (Dortmund, Duisburg)

• minőségi acélgyártás: Solingen

• hajógyártás: tengeri kikötők (Hamburg, Bréma, Lübeck, Rostock, Kiel), folyók mentén

(Regensburg, Duisburg)

• autógyártás: Volkswagen-Audi: Wolfsburg; Opel: Rüsselsheim, Frankfurt, Bochum;

Merzedes-Benz: Stuttgart, Mannheim; Ford: Köln; BMW: München; Wartburg: Eisenach;

Trabant: Zwickau

• repülőgépgyártás: München (Messerschmitt), Hamburg

• vegyipar: Duisburg, Halle (szervetlen vegyipar), Leverkusen (AGFA), Köln (Bayer-

művek), Frankfurt (Hoechst), Ludwigshafen (BASF)

• kőolajfinomítás: Hamburg, Schwedt, Hannover, Ruhr-vidék (Duisburg, Düsseldorf, Köln)

• elektrotechnika: Stuttgart (Bosch), München (Siemens), Drezda, Hamburg

• textilipar: Ruhr-vidék, Chemnitz

• söripar: München

MEZŐGAZDASÁG

• Germán-alföld északnyugati részén: szálas és lédús takarmányok, árpa, rozs, burgonya,

tejelő szarvasmarhatartás

• Germán-alföld déli részén: búza, cukoprrépa

• Felső-Rajna-árok: zöldség- és gyümölcstermesztés, szőlőművelés

• Sváb-Bajor-medence: búza, cukorrépa, sörárpa, komló

• Alpok előtere: rét- és legelőgazdálkodás, szarvasmarha-tenyésztés

FRANCIAORSZÁG

FRANCIA KÖZTÁRSASÁG

RÉPUBLIQUE FRANÇAISE

Terület: 547 030 km2

Népesség: 62 793 432 fő (2010)

Népsűrűség: 114 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Párizs

Közigazgatási beosztás: 22 régió, 96 megye, 4 tengerentúli megye

tengerentúli társult területei: Mayotte, Saint-Pierre és

Miquelon

tengeren túli területei: Francia Déli és Antarktiszi

területek, Francia Polinézia, Új-Kaledónia, Wallis és

Futuna

Nemzeti valuta: euro (EUR)

GNP: 1377 milliárd USD

GNP/fő: 22 690 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3 %

ipar 26 %

szolgáltatások 71 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Massif Central peremén (egyre kevesebb bánya üzemel)

• vasérc: Lotharingia (kis vastartalmú, ezért bányászata erősen csökkent)

• uránérc: Massif Central (Európai szinten a legtöbbet itt termelnek ki)

• kőolaj, földgáz: Afrikából és a Közel-Keletről importálják

2. Energiagazdaság

Az elektromosáram-termelés 3-ét az atomerőművek biztosítják, de az Alpokból és a

Pireneusokból érkező folyókon számos vízerőmű is épült. Franciaországban a Rance folyó

torkolatában, St. Malonál építették meg a világ első árapályerőművét 1966-ban.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: északi iparvidék (Lille, Dunkerque), Lotharingia (Nancy), kikötők (Caen, Le

Havre)

• kőolajfinomítás: kikötőkben (Marseille, Bordeaux, Nantes, Le Havre, Dunkerque)

• autógyártás: Párizs elővárosi övezetében (Citroën, Renault, Peugeot)

• repülőgépgyártás: Párizs környékén és Toulouse-ban (Concorde)

• hajógyártás: Marseille, Le Havre

• szervetlen vegyipar: Lotharingia (Nancy, Strasbourg)

• textilipar, ruházati ipar: Párizs, Lyon, Lille, Strsbourg

• elektromos berendezések gyártása: Grenoble (csúcstechnológia)

• élelmiszeripar: tejtermékek, sajt (Bretagne, Normandia), bor (Burgundia, Bordeaux),

pezsgő (Champagne), borpárlatok (Cognac)

MEZŐGAZDASÁG

• Párizsi-medence, Loire-völgy: búza, cukorrépa, takarmánynövények (sertés és

szarvasmarhatenyésztés)

• Garonne-medence: kukorica, napraforgó

• Normandia, Bretagne: állattenyésztés (tejelő szarvasmarha, sertés, baromfi), halászat

• Rhône-völgy: gyümölcs- (citrusfélék, füge, olajfa), zöldség- és szőlőtermelés,

virágkertészetek

• középhegységek, Alpok és Pireneusok lejtői: hegyvidéki állattartás (szarvasmarha, juh),

fakitermelés

NAGY-BRITANNIA /EGYESÜLT KIRÁLYSÁG/

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT K IRÁLYSÁGA

UNITED K INGDOM OF GREAT BRITAIN AND NORTHERN IRELAND

Terület: 244 820 km2

Népesség: 60 975 000 fő (2007)

Népsűrűség: 249,06 fő/km2

Államforma: alkotmányos monarchia (királyság)

Főváros: London

Közigazgatási beosztás: – 4 alkotmányos rész – Anglia, Skócia, Wales, Észak-

Írország

– a Brit Korona tartozékai: Guernesy, Jersey, Man

– Nagy-Britannia tengerentúli területei: Anguilla, Bermuda, Brit Indiai-

óceáni terület, Brit-Virgin-szk., Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szk.,

Falkland-szk., Gibraltár, Kajmán-szk., Monserrat, Pitcarin-szk.,

Szent Ilona-sz., Turks- és Caicos-szk.

Nemzeti valuta: brit font (GBP)

GNP: 1377 milliárd USD

GNP/fő: 22 690 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3%

ipar 26%

szolgáltatások 71%

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Pennine-hegység keleti előtere (Yorkshire környékén), Északkelet-Anglia

(North-Humberland, Durham környékén), Közép-Anglia (Birmingham környékén), Dél-

Wales.

• kőolaj, földgáz: Az Északi-tenger kontinentális talapzatán (selfjén), az Orkney- és Shetland-

szigetek környékén. Úszó szigeteken termelik ki és csővezetékeken szállítják a szigetre.

2. Energiagazdaság

A villamosenergia 3/4 részét széntüzelésű hőerőművekben állítják elő, amelyek a

szénmedencék környékén találhatók. Kisebb részben kőolaj alapú hőerőművek és

atomerőművek biztosítják az energiaellátást.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Skócia (Glasgow környékén), Északkelet-Anglia (Newcastle, Sunderland,

Middlesbrough környékén), Dél-Wales (Swansea, Cardiff környékén)

• acélgyártás: Közép-Anglia (Sheffield-minőségi acéláruk, Leeds, Birmingham)

• színesfémkohászat: Liverpool (ón), Swansea (ón, ólom, cink, réz), London (ólom, cink),

Birmingham (réz), Newcastle (ólom, cink)

• hajógyártás: Newcastle, Sunderland, Middlesbrough, Glasgow

• autógyártás: London és környéke (Oxford, Coventry), Derby, Birmingham, Nottingham,

Bristol

• szerszámgépgyártás: Sheffield, Birmingham

• kőolajfinomítás: kikötőkben - Aberdeen, Cardiff, Swansea, Bristol

• vegyipar: Közép-Anglia (Liverpool, Manchester), Dél-Wales (Swansea), Északkelet-Anglia

(Newcastle, Sunderland, Middlesbrough), Bristol, London (finomvegyészet,

gyógyszergyártás)

• textilipar: pamutipar - Liverpool, Manchester, gyapjúipar - Leeds, Bradford, Halifax,

Nottingham

MEZŐGAZDASÁG

A népesség kb. 2 %-a dolgozik a mezőgazdaságban.

• Északnyugaton - Skócia, Wales: a legelőkön ("zöld Anglia") szarvasmarha- a hegyekben

juhtenyésztés; burgonya- és árpatermesztés (takarmány, whisky, sör)

• Londoni-medence: gabonatermő körzet ("sárga Anglia"), búza, cukorrépa, zöldség- és

gyümölcstermesztés.

• A halászflotta jelentős mennyiségű hallal látja el az országot

OLASZORSZÁG

OLASZ KÖZTÁRSASÁG

REPUBBLICA ITALIANA

Terület: 301 230 km2

Népesség: 59 337 888 fő (2007.)

Népsűrűség: 191,6 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Róma

Közigazgatási beosztás: 20 körzet

Nemzeti valuta: euro (EUR)

GNP: 1123 milliárd USD

GNP/fő: 19 470 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2 %

ipar 30 %

szolgáltatások 68 %

IPAR

1. Bányászat

Olaszország területe szegény ásványkincsekben.

• kőolaj, földgáz: a Pó-alföld déli részén

2. Energiagazdaság

Szénhidrogén-tüzelésű hőerőművek és az Alpok folyóin épült vízerőművek biztosítják a

villamosenergia-termelést.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Torino, Genova, Milánó, Nápoly, Bari, Taranto, Siracusa

• színesfémkohászat: Velence - Porto Marghera

• autógyártás: Milánó (Alfa Romeo), Torino (Fiat)

• kőolajfinomítás: Genova, La Spezia, Nápoly, Brindisi, Augusta, Messina

• vegyipar: Milánó (Montedison, Pirelli),

• textilipar: Milano, Torino, Varese, Bergamo, Cremona

MEZŐGAZDASÁG

• Pó-alföld: búza, kukorica, cukorrépa, rizs, gyümölcsösök, tejelő szarvasmarha-tenyésztés

• Déli területeken: citrusfélék (narancs, citrom), korai zöldségfélék, szőlő, olajfa

• Hegyvidékeken: juh- és kecsketartás

UKRAJNÁVAL SZOMSZÁDOS ORSZÁGOK FÖLDRAJZA

OROSZORSZÁG

OROSZ FÖDERÁCIÓ

ROSSZIJSZKAJA FEGYERÁCIJA

Terület: 17 075 000 km2

Népesség: 142 008 838 fő (2008)

Népsűrűség: 8,3 fő/km2

Államforma: szövetségi köztársaság

Főváros: Moszkva

Közigazgatási beosztás: 49 terület, 21 köztársaság, 10 autonóm körzet, 6 vidék,

2 szövetségi város, 1 autonóm terület

Nemzeti valuta: orosz rubel (RUR)

GNP: 253,4 milliárd USD

GNP/fő: 1 750 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 7 %

ipar 39 %

szolgáltatások 54 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Pecsora-medence, Kuznyecki-medence, Karaganda

• barnaszén: Kanszk-Acsinszki-medence, Léna-medence

• kőolaj: volga-uráli kőolajmező (Tatarsztan, Baskiria), nyugat-szibériai kőolajmező

(legjelentősebb) (Szurgut, Nyizsnyevartovszk környékén)

• földgáz: Nyugat-Szibéria északi része (Jamburg, Urengoj környékén), Urál délnyugati

előtere (Orenburg környékén)

• vasérc: Kurszk, Kercs, Urál-hegység

• bauxit: Urál-hegység

• rézérc: Urál-hegység, Norilszk

• mangánérc: Urál-hegység

• kősó, kálisó: Urál nyugati lábánál

• apatit: Kola-félsziget

2. Energiagazdaság

Az elektro-mosáram-termelés elsősorban hőerőművekben folyik, amelyeket kőszénnel illetve

szénhidrogénekkel fűtenek. A legjelentősebb vízerőművek a Volgán (Nyizsnyij Novgorod,

Szamara, Volgográd), a Jenyiszejen (Krasznojarszk) és az Angarán (Bratszk, Irkutszk, Uszty-

Ilimszk) épültek. Atomerőművek főleg az európai országrészben vannak (Kurszk,

Szentpétervár, Tver, Voronyezs)

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: 3 körzet:

– Ural-vidék (Cseljabinszk, Jekatyerinburg, Nyizsnyij Tagil, Magnyitogorszk)

– Központi iparvidék (Moszkva, Sztarij Oszkol)

– Kuznyecki-medence (Novoszibirszk, Novokuznyeck)

• színesfémkohászat: Urál-hegység (Jekatyerinburg - Cu), Norilszk (Cu, Ni),

• alumíniumkohászat: Volgográd, Kamenszk-Uralszkij, Krasznojarszk, Irkutszk, Bratszk

• gépgyártás: Moszkva (autó, elektromos-gép, mozdony, szerszámgép), Ivanovo (textilgép),

Szentpétervár (precíziós- és elektromos-gép), Murmanszk (hajó), Volgodonszk

(atomerőművi berendezések), Nyizsnyij Novgorod (rakéta, repülő), Togliatti (autó),

Szamara (autó), Jekatyerinburg (kohászati- és erőmű-berendezések), Cseljabinszk,

Krasznojarszk (hajó, mozdony, traktor), Irkutszk (bányagép-, folyami hajó), Abakán

(vagonok), Minuszinszk (villamos-energetikai gépek)

• vegyipar: Omszk, Tomszk, Szaratov, Perm, Tyumeny, Tobolszk

• fafeldolgozás: Uszty-Ilimszk, Bratszk

• textilipar: Moszkva, Jaroszlavl, Ivanovo, Szentpétervár

MEZŐGAZDASÁG

A természetföldrajzi adottságokhoz (hőmérséklet, csapadék, talaj) igazodva mezőgazdasági

övezetek alakultak ki:

• tundra: rénszarvastenyésztés

• tajga: fakitermelés, prémes állatok tenyésztése, a folyóvölgyekben növénytermesztés (árpa,

rozs)

• vegyes és lombos erdő: burgonya, rozs, len, szálastakarmányok; szarvasmarha-tenyésztés

• erdős sztyep és sztyep: (feketeföld - csernozjom talajon) búza, kukorica, árpa, cukorrépa,

napraforgó, a déli területeken gyümölcs és szőlő; sertés-, szarvasmarha- és juhtenyésztés

• mérsékelt övi félsivatagok és sivatagok: oázisokban: gyapot, rizs, gyümölcsök;

selyemhernyó-tenyésztés; a hegyi legelőkön: juh-tenyésztés

• szubtrópusi területek (Kaukázustól délre): szőlő, tea, citrusfélék

• tengerek: halászat - Barents-tenger: tőkehal, Csendes-óceán peremtengerein: lazac, tőkehal,

Kaszpi-tó: tokhal

FEHÉROROSZORSZÁG

BELARUSZ KÖZTÁRSASÁG

РЭСПУБЛІКА БЕЛАРУСЬ

Terület: 207 600 km2

Népesség: 10 335 000 fő

Népsűrűség: 49,8 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Minszk

Közigazgatási beosztás: 6 terület, 1 városi önkormányzat

Nemzeti valuta: belarusz rubel

GNP: 11,9 milliárd USD

GNP/fő: 1 190 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 13%

ipar 42%

szolgáltatások 45%

IPAR

1. Bányászat

• ásványkincsekben szegény, mindenből behozatalra szorul

2. Energiagazdaság

A villamosenergia-termelés túlnyomó része hőerőművekben történik.

3. Feldolgozóipar

• gépgyártás: Homel, Mahiljov

• vegyipar: Mahiljov

• olajkémia: Homel

MEZŐGAZDASÁG

• az állattenyésztés fejlettebb,mint a növénytermesztés. Len, burgonya, rosz, árpa, zab,

cukorrépa termesztés, szarvasmarha-tenyésztés

LENGYELORSZÁG

LENGYEL KÖZTÁRSASÁG

POLSKA RZECZPOSPOLITA

Terület: 312 685 km2

Népesség: 38 173 000 fő (2009)

Népsűrűség: 122 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Varsó

Közigazgatási beosztás: 16 vajdaság

Nemzeti valuta: złoty (PLN)

GNP: 163,9 milliárd USD

GNP/fő: 4 240 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 4 %

ipar 35 %

szolgáltatások 61 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: a Szudéták lábánál, Felső-Sziléziában

• színesércek: a Szudéták lábánál réz- és cinkérc

• kősó, kálisó: Közép-Lengyelországban

• kén: A Visztula mentén, a Sandomierzi-alföldön

2. Energiagazdaság

Elsősorban széntüzelésű hőerőművekben állítják elő a villamos-áramot.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Felső-Szilézia (Częstochowa, Gliwice, Bytom, Chorzów, Katowice, Krakkó-

Nowa Huta) és Szczecin

• nehézgépgyártás Felső-Szilézia (Gliwice, Katowice, Krakkó)

• hajógyártás: Szeczin, Gdańsk

• kőolajfinomítás: Płock

• autógyártás: Varsó (Warszawa), Bielsko-Biala

• textilipar: Łódź, Bielsko Biała

Mezőgazdaság

A mezőgazdasági termelés fő területe a Lengyel-alföld, főleg kisparaszti gazdaságok termelnek.

• Északi részén az állattenyésztés a vezető ág: tejelő szarvasmarha-tenyésztés és sertéstartás;

a szántóföldeken rozsot, burgonyát és lent termesztenek.

• Déli részén a növénytermesztés a vezető ág: búza, cukorrépa, sörárpa, komló a

legfontosabb termények.

SZLOVÁKIA

SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG

SLOVENSKÁ REPUBLIKA

Terület: 49 036 km2

Népesség: 5 379 780 fő

Népsűrűség: 111 fő/km2

Államforma: parlamentáris köztársaság

Főváros: Pozsony

Közigazgatási beosztás: 8 kerület

Nemzeti valuta: euro (EUR)

GNP: 20,0 milliárd USD

GNP/fő: 3 700 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 5 %

ipar 34 %

szolgáltatások 61 %

IPAR

1. Bányászat

• Ásványkincsekben szegény

• kevés vasércet bányásznak a Szlovák-érchegységben, a Selmecbánya és Körmöcbánya

környéki színes- és nemesérclelőhelyek már jórészt kimerültek.

2. Energiagazdaság

• vízerőművek: a Vágon, és a Dunából kiágazó üzemvíz-csatornán Bősnél

• atomrőművek: Nagyszombat (Trnava), Mohi (Mohovce)

3. Feldolgozóipar

Néhány nagy központban tömörül:

• Pozsony: kőolajfinomítás, vegyipar, gépgyártás, élelmiszeripar

• Kassa: vaskohászat, környékén: gépgyártás, vegyipar

MEZŐGAZDASÁG

• Szlovák-alföld: búza, kukorica, gyümölcs, zöldség; sertés és szarvasmarha

• A hűvösebb hegyvidéki medencékben: burgonya, szálas- és lédús-takarmányok

MAGYARORSZÁG

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Terület: 93 030 km2

Népesség: 10 152 000 fő

Népsűrűség: 109,1 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Budapest

Közigazgatási beosztás: 19 megye, 22 megyei jogú város és a főváros

Nemzeti valuta: forint (HUF)

GNP: 48,9 milliárd USD

GNP/fő: 4 800 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 4 %

ipar 34 %

szolgáltatások 62 %

IPAR

1. Bányászat

• kőszén: Mecsek.

• Barnaszén: Dunántúli-középhegység

• Lignit: A Mátra- és Bükkalján, Visonta és Bükkábrány.

• Kőolaj: Algyő-Szeged-Kiskundorozsma, Délnyugat-Dunántúl.

• Földgáz: Hajdúszoboszló, Orosháza, Algyő, Dél-Dunántúl

• Uránérc: Pécs (Kővágószőlős)

• Mangánérc: Úrkúton.

• Bauxit: a Bakony, Móri-árok.

2. Energiagazdaság

A magyar villamosenergia-rendszerben 46 erőmű működik, ezek döntő többsége hőerőmű.

• A hőerőművek közül tíznek a teljesítménye haladja meg a 100 MW-ot, ezek adják a

termelés 90%-át.

• Atomerőmű: Paks (1760 MW, urán, ez adja a termelés 50 %-át)

• Vízerőművek: Kisköre, Tiszalök.

Import villamosenergia érkezik Ukrajnából és Oroszországból a Vinnyica-Albertirsa 750 kV

feszültségű távvezetéken keresztül.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Dunaújváros, Miskolc (Diósgyőr), Budapest, Ózd és Salgótarján.

• alumíniumipar: Várpalota, Székesfehérvár és Budapest.

• személygépkocsi-gyártás: Esztergom (Suzuki), Szentgotthárd (General Motors - Opel),

Győr (Audi), Székesfehérvár (Ford Motor Co.)

• autóbuszgyártás: Székesfehérvár és Budapest (IKARUS), Szigetszentmiklós

• vasúti közlekedési eszközök gyártása: Budapest (Ganz)

• híradástechnikai és számítástechnikai eszközök gyártása: Budapest, Székesfehérvár

(VIDEOTON)

• vegyipar: Szolnok (Tiszamenti Vegyiművek), Budapest XXII. ker. (Budapesti

Vegyiművek), Kazincbarcika (Borsodchem), Kazincbarcika (Borsodchem - PVC gyártás),

Tiszaújváros (Tiszai Vegyi Kombinát), Budapest X. ker. (Richter Gedeon, EGIS)

• papírgyártás és nyomdaipar: Budapest, Szentendre, Szolnok, Debrecen (Alföldi nyomda),

Pécs, Szeged

• TEXTILIPAR: Budapest, Győr, Pápa, Sopron, Szombathely, Kaposvár, Szeged, Miskolc,

Kőszeg, Baja

• élelmiszeripar: Budapest, Szerencs, Győr, Miskolc, Pécs, Nagykanizsa, Szolnok,

Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Nyíregyháza

• boripar: Budafok (HUNGAROVIN), Kecskemét, Balatonboglár, Tokaj, Eger

MEZŐGAZDASÁG

• Növénytermesztés az egész ország területén fejlett: búza, rozs, rizs, árpa, cukorrépa,

napraforgó, szója, dohány, zöldségfélék, burgonya, hagyma (Makó), fűszerpaprika (Szeged,

Kalocsa), zöldpaprika (Kecskemét, Nagykőrös, Cece, Bogyiszló)

• Gyümölcsök - alma: Nyírség, Szatmári-síkság, Bodrogköz, Duna-Tisza köze, kajszibarack:

Kecskemét, Fejér megye, őszibarack: Budai-hegység déli lejtőin, Szeged és Szatymaz,

cseresznye, meggy: Eger, Gyöngyös, Kecel

• Szőlő: Tokaj-hegyalja, Eger, Bükkalja, Mátraalja, Mór, Sopron, Somló, Badacsony,

Balatonfüred-Csopak, Szekszárd, Mecsek, Villány, Kiskunság

• Szarvasmarha: Győr-Sopron-Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna, Hajdú-Bihar megye és a

Szatmári-síkság

• Sertés: Délkelet-Alföld, Nagykunság, Kiskunság, Hajdúság

• Juh: Hortobágy, Nagykunság, Berettyó-Körösök vidéke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye

• Ló: Mezőhegyes, Bábolna, Hortobágy

• Baromfi: Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Csongrád

ROMÁNIA

ROMÁNIA

ROMÂNIA

Terület: 237 500 km2

Népesség: 22 318 000 fő

Népsűrűség: 93,9 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Bukarest

Közigazgatási beosztás: 41 megye és a főváros

Nemzeti valuta: lej (ROL)

GNP: 38,4 milliárd USD

GNP/fő: 1 710 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 15 %

ipar 30 %

szolgáltatások 55 %

IPAR

1. Bányászat

• kőolaj: Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában

• földgáz: Erdély (Medgyes), Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában

• kőszén: Erdély délnyugati részén

• lignit: Erdélyi-permhegyvidék lábánál, Kárpátok déli lábánál

• vasérc: Erdély délnyugati részén (Resica)

• bauxit: Királyerdő

• ólom-, cink-, rézérc: Nagybánya környékén

• arany, ezüst: Erdélyi-érchegység

• kősó: Erdélyi-medence peremén, Kárpátok déli lábánál, Moldvában.

2. Energiagazdaság

Földgáz és lignit tüzelésű hőerőművek, Vaskapunál és a Déli-Kárpátok folyóin vízerőművek.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Vajdahunyad, Resica, Galac

• gépgyártás: Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Arad, Ploiesti (kőolajipari gépgy.), Craiova

(mezőgazdasági gépek, közlekedési eszközök), Pitesti (Dacia autók)

• kőolajfinomítás: Ploiesti, Pitesti

• vegyipar: Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár, Nagyvárad

• timföldgyártás: Nagyvárad

• cellulóz és papírgyártás: Braila

MEZŐGAZDASÁG

• Havasalföld: kukorica, búza, napraforgó a Román-alföldön; gyümölcs, zöldség a

Szubkárpáti-dombság déli lejtőin.

• Erdélyi-medence: gyümölcs, zöldség

• Székelyföldi-medencék (Háromszéki-, Csíki-, Gyergyói-medence): burgonya,

takarmánynövények, juh, szarvasmarha

MOLDOVA

MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG

REPUBLICA MOLDOVA

Terület: 49 036 km2

Népesség: 5 379 780 fő

Népsűrűség: 111 fő/km2

Államforma: köztársaság

Főváros: Chişinău

Közigazgatási beosztás: 5 város, 2 autonóm területi egység, 32 járás

Nemzeti valuta: moldován lej (MDL)

GNP: 1,4 milliárd USD

GNP/fő: 380 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 28 %

ipar 23 %

szolgáltatások 49 %

IPAR

Jelenleg az egy főre jutó GDP alapján Európa legszegényebb állama.

1. Bányászat

Ásványkincsekben szegény.

2. Energiagazdaság

Moldova nem rendelkezik szinte semmilyen saját energiaforrással, a Dnyeszteren lévő két

vízerőmű, illetve a Chişinău melletti hőerőmű csak a szükségletek töredékét tudja kielégíteni.

Az elektromos energia nagy részét Ukrajnából, a földgáz és a kőolaj szinte teljes egészét

Oroszországból importálják.

3. Feldolgozóipar

Ipara minimális. A gazdaság is az agrárium termékeinek feldolgozására, illetve az ezekkel

való kereskedésre épült. Legfonotosabb iparága a borászat.

MEZŐGAZDASÁG

Mezőgazdasági jellegű ország: gyümölcs-, dohány-, szőlő- és gabonatermesztés

Dnyeszter Menti Köztársaság

Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság

Republica Moldovenească Nistreană

Република Молдовеняскэ Нистрянэ

A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó

Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre.

A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló

sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt

békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába.

Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.

Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.

ÁZSIA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Terület: 44 900 000 km2

Népesség: 3 552 000 000 fő

Népsűrűség 47 fő/ km2

Országok száma 47

Legnagyobb ország Oroszország

Legkisebb ország Maldív-szigetek

Úthálózat hossza 6 326 598 km

Vasúthálózat hossza 320 000 km

Átlagos GNP 4070 USD

Ázsia régiói:

• Délnyugat-Ázsia = Közel-Kelet – Bahrein, Ciprus, Egyesült Arab Emírségek, Irak, Irán,

Izrael, Jordánia, Jemen, Katar, Kuvait, Libanon, Omán, Szaúd-Arábia, Szíria, Törökország

• Közép-Ázsia – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán

• Észak-Ázsia – Oroszország

• Dél-Ázsia – Afganisztán, Banglades, Bhután, India,Irán, Maldív-szigetek, Nepál,

Pakisztán, Srí Lanka

• Délkelet-Ázsia – Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Kelet-Timor, Laosz,

Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam

• Kelet-Ázsia –Dél-Korea, Észak-Korea, Kína (Hongkong, Makaó), Japán, Mongólia

• Függő területek – Akrotíri és Dekélia1, Karácsony-sziget, Kókusz (Keeling)-szigetek

• Vitatott státusú területek – Abházia, Dél-Oszétia, Észak-Ciprus, Hegyi-Karabah,

Kínai Köztársaság, Palesztina

Ázsia országainak fejletségi szintje eltérő.

Fejlettebb államok:

– Japán

– kistigrisek

– nagytigrisek

– Kína, Vietnam

Gazdasági fejlettség szerint az államok lehetnek:

+ gazdaságilag fejlett – Japán

+ közepesen fejlett – Szingapúr

+ átmeneti gazdaságú posztkommunista – Mongólia

+ fejlődő – India

+ gazdaságukat központilag irányító – Észak-Korea, Kína, Laosz, Vietnam

Az ázsiai országok államformája főleg köztársaság, Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia egyes

államaiban monarchia.

Ázsia területén található fontosabb nemzetközi szervezetek:

ASEAN – Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége

OPEC – Olajexportáló Országok Szervezete

Arab Liga

JAPÁN

JAPÁN

NIPPON vagy NIHON KOKU

Terület: 377 853 km2

Népesség: 127 078 679 fő (2009)

Népsűrűség: 336,3 fő/km2

Államforma: alkotmányos monarchia

Főváros: Tokió

Közigazgatási beosztás: 47 prefektúra

Nemzeti valuta: yen (JPY)

GNP: 4574 milliárd USD

GNP/fő: 35 990 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 1 %

ipar 31 %

szolgáltatások 68 %

IPAR

1. Bányászat

Japán nyersanyagokban igen szegény ország, valamennyiből alapvetően behozatalra szorul.

Kevés szenet bányásznak Hokkaidon és Kyushun, valamint még jelentéktelen mennyiségű

kőolaj és földgáz is található az ország területén.

2. Energiagazdaság

A villamosenergia-termelés alapvetően az import nyersanyagokat használó hő- és

atomerőművekre támaszkodik, de a rövid, nagy esésű folyókon számos vízerőmű is épült.

A geotermikus-, szél- és más megújuló energiaforrások kiaknázására is egyre nagyobb

hangsúlyt fektetnek.

3. Feldolgozóipar

A legjelentősebb ipari központok Honshu szigetén alakultak ki, három körzetben:

• Tokió - Yokohama sáv: kőolajfinomítás, hajógyártás, vegyipar, acélgyártás, játékgyártás

• Nagoya-körzet: kőolajfinomítás, vegyipar, autógyártás (Toyota), gyapjúfeldolgozás,

kerámiaipar

• Osaka - Kobe - Kyoto háromszög: vas- és acélkohászat, vegyipar, elektromos- és

telekommunikációs eszközök gyártása (Matsushita, Mitsubishi, Sanyo, Sharp, Hitachi,

Toshiba)

Ezek a körzetek lassanként egy megalopolisszá összenövő ipari tengelyt alkotnak.

Japán iparában a gépgyártás áll az első helyen, jelenleg a világ vezető hajógyártó országa, de

az elektromos, telekommunikációs és számítástechnikai eszközök gyártásában is kiemelkedő

helyet foglal el.

MEZŐGAZDASÁG

Az ország területének jelentős része hegyvidék, így csak 15 % áll mezőgazdasági művelés

alatt, ez is meglehetősen szétaprózott területet jelent. A földet 1-2 hektáros törpebirtokokon,

kisparaszti gazdaságok intenzíven művelik. A mezőgazdasági üzemek két alaptípusa: a

túlnyomóan mezőgazdasági termelésből élő sengio farm (ennek aránya kisebb), és a vegyes

jövedelmű (mezőgazdaságból, iparból, szolgáltatásból élő) kengio farm (ennek aránya 80 %

körüli). A legfontosabb mezőgazdasági termény a rizs, amelyből még kivitelre is jut, de a

búzatermesztés aránya sem elhanyagolható. Dinamikusan fejlődik a gyümölcstermesztés is.

Az állattenyésztésben a baromfi-, sertés- és szarvasmarha-tenyésztés játssza a főszerepet, de

összességében alárendelt ágazat. Az állati fehérjeszükséglet legnagyobb részét a halászat

elégíti ki. A japán halászflotta a világtenger 2/3-án jelen van. Japán halászata első a világon.

KÍNA

K ÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG

ZHONGHUA RENMIN GONGHEGUO

Terület: 9 596 960 km2

Népesség: 1 338 612 968 fő (2010)

Népsűrűség: 139,6 fő/km2

Államforma: népköztársaság

(szocialista politikai rendszer = kommunizmus)

Főváros: Peking

Közigazgatási beosztás: 23 tartomány, 5 autonóm régió, 4 városi körzet, 2

különleges igazgatási körzet (Hongkong és Makao)

Nemzeti valuta: jüan (CNY)

GNP: 1131 milliárd USD

GNP/fő: 890 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 18 %

ipar 49 %

szolgáltatások 33 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Mandzsu-medence (Fushun és Fuxin környékén), Észak-Kína (Kailuan

környékén)

• vasérc: Mandzsu-medence, Észak-Kína, Jangce vidéke

• volfrám, molibdén, mangán, higany, antimon, ón: elsősorban Kelet- és Dél-Kínában

• uránérc: Jangcétól délre (Hengyang környékén)

• kőolaj: Északkelet-Kína (Daqing környékén), Huang-ho torkolatánál

• földgáz: Szecsuáni-medence, Cajdam-medence

2. Energiagazdaság

A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzelésű hőerőművekben történik,

de a vízerőművek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerőművek a

Jangcén és a Huang-hon épültek, de a legjelentősebbek a kis falusi vízerőművek,

amelyekből több tízezer működik az ország területén.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Ansan, Senjang, Sanghaj, Vuhan, Csungking, Peking

• színesfémkohászat: Senjang, Sanghaj

• gépgyártás: Sanghaj, Senjang, Tiencsin

• vegyipar: Nanking, Sanghaj, senjang, Peking

• textilipar: Sanghaj, Tiencsin, Kanton

A '80-as évektől Kína délkeleti részén létrehoztak öt különleges gazdasági övezetet: Hajnan,

Sencsen, Hong Kong, Tajvan, Csuhaj, ahová kedvezményekkel csalogatták be a külföldi

tőkét. Az itteni üzemek kínai munkaerővel jórészt exportra termelnek, vámmentes az

áruforgalom, és ezek a központok lettek a modernizáció fő színterei.

MEZŐGAZDASÁG

A mezőgazdaság fejlesztésében az öntözés, a talajerő-utánpótlás, és az agrotechnika fejlesztése

játszotta a fő szerepet. Az ország területének 1/10-e áll művelés alatt. A mezőgazdaság vezető

ága a növénytermesztés, Kína a Föld legnagyobb gabonatermelő országa.

• Rizs: a legfontosabb gabonanövény, a vetésterület 1-én termesztik, elsősorban a Jangce

medencéiben és Dél-Kínában.

• Búza: a vetésterület 20 %-án termesztik, a Kínai-alföldön és délebbre a rizs

másodvetéseként őszi búzát, az északi területeken tavaszi búzát termelnek.

• Fontos növények még a kukorica, cukorcirok (kaoliang), köles, burgonya, édesburgonya

(batáta), szója, földimogyoró, szezám, gyapot, tea. A népélelmezésben fontos szerepet

töltenek be a hüvelyesek és a zöldségfélék. A gyümölcstermesztésben az északi területeken

az alma és a körte, míg délen a citrusfélék és az ananász játszik fontos szerepet.

Az állattenyésztés ágai:

• a nyugati országrész száraz legelőin a nomád és félnomád pásztorok juhot, kecskét, lovat,

tevét és jakot tartanak.

• Kelet-Kínában az istállózó állattenyésztés jellemző, északon szarvasmarhát, a sűrűn lakott

területeken sertést és baromfit tartanak.

• a selyemhernyó-tenyésztésnek több ezer éves hagyománya van Kínában, elsősorban a

Jangce vidékén és Dél-Kínában foglalkoznak vele mellékfoglalkozásként.

• a halászat fontos szerepet tölt be a lakosság fehérjeszükségletének kielégítésében,

elsősorban a tengerek part menti vizeiben és a belvízi halászat jelentős.

INDIA

INDIAI KÖZTÁRSASÁG

BHARAT GANARAJYA (hindi nyelven)

REPUBLIC OF INDIA

Terület: 3 287 590 km2

Népesség: 1 045 845 000 fő

Népsűrűség: 318,2 fő/km2

Államforma: szövetségi köztársaság

Főváros: Újdelhi

Közigazgatási beosztás: 28 állam, 7 szövetségi terület

Nemzeti valuta: indiai rúpia (INP)

GNP: 474 milliárd USD

GNP/fő: 460 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 25 %

ipar 25 %

szolgáltatások 50 %

IPAR

1. Bányászat

India ásványkincsekben gazdag ország.

• feketeszén: A Chota Nagpur platón átfolyó Damodar-folyó mentén (Bihar állam)

• barnaszén: A Godavari-folyó mellékén és Assamban

• kőolaj, földgáz: A Bombay melletti self területén, de jelentős behozatalra szorul

• vasérc: A Chota Nagpur platón (külszíni fejtéssel) (Bihar állam)

• mangánérc: A Damodar-folyó mentén (Bihar állam) és az ország középső részein

• bauxit: Madhya Pardesh államban

• réz, króm, nikkel: Bihar államban

2. Energiagazdaság

A villamosáram-termelés több mint fele széntüzelésű hőerőművekben történik, de jelentős

szerepük van a vízerőműveknek és 1970 óta India atomerőművekkel is rendelkezik.

3. Feldolgozóipar

A nehézipar nagyarányú fejlesztése ellenére a könnyűipar (kézműipar, kisipar) játssza a vezető

szerepet.

• vaskohászat: Jamshedpur, Durgapur, Raurkela, Asansol

• alumíniumkohászat: Korba

• mozdony- és vagongyártás: Delhi, Varanasi, Madras

• autógyártás: Calcutta, Bombay, Delhi, Bangalore

• repülőgépgyártás: Bangalore

• kőolajfinomítás, vegyipar: Bombay, Calcutta

• textilipar: pamutipar - Bombay, Ahmedabad, Madras; jutaipar - Calcutta; gyapjúipar -

Bombay, Kanpur; selyemipar - Bombay, Varanasi.

MEZŐGAZDASÁG

Alacsony színvonalú, kisbirtokon és kisbérleti rendszeren alapul. Az átlagos birtokméret 2,5 ha.

India mezőgazdaságát a trópusi monszun befolyásolja, a monszunesőket kiegészítő öntözéses

gazdálkodással évente két termés takarítható be. A mezőgazdaság vezető ága a

növénytermesztés, az állattenyésztés alárendelt szerepet játszik.

• Gabonafélék:

+ rizs: Hindusztáni-alföld, Bengália, Assam

+ búza: Gangesz felső folyása mentén, a bazaltplatókon

+ köles: a Dekkán szárazabb, déli részén

+ Az élelmezésben fontos szerepük van a fehérjepótló hüvelyeseknek (pl: bab) és az olajos

növényeknek (pl: földimogyoró, repce, ricinus, szezám).

• Ipari növények:

+ gyapot: a bazaltplatókon, India északnyugati részén

+ juta: Bengáliában, Calcutta környékén

+ cukornád: a Gangesz vidékén

• Élvezeti cikkeket szolgáltató növények:

+ tea: Assam dombvidékein, a hegyek déli lejtőin teraszos műveléssel termesztik, a

világtermelés csaknem egyharmadát adja, ezzel teatermelésben világelső.

+ dohány: a Himalája előterében.

+ fűszernövények: bors- és gyömbértermelésben India világelső.

+ A gyümölcsök közül a banán, az ananász , a kókuszdió és a citrusfélék termesztése

jelentős.

Állattenyésztés:

• szarvasmarha: a több mint 200 milliós állomány a legnagyobb a világon, de gazdasági és

élelmezési szerepe csekély (a hinduk vegetáriánusok).

• bivaly: a világállomány fele Indiában él, elsősorban igavonásra használják.

• a kecske-, juh- és baromfiállomány is jelentős.

ÉSZAK-AMERIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Amerika a Föld egy korábban egységes kontinensnek tekintett része. Ma általában

szuperkontinensnek tartják, amely két különálló kontinenst foglal magába: Észak-Amerikát

(ezen belül Közép-Amerikát és a Karibi-szigeteket) és Dél-Amerikát. Amerikát a 15. századi

felfedezése óta Újvilágnak is nevezik az európaiak.

Amerika felosztása:

Észak-Amerika Észak-Amerika Angol-Amerika

Közép-Amerika Dél-Amerika Latin-Amerika

Dél-Amerika

Észak-Amerikához (amely Közép-Amerikát és a karibi térséget is magába foglalja) 23

független ország tartozik + 17 egyéb terület.

A kontinens legnagyobb területű országa Kanada. A legnépesebb pedig az Amerikai

Egyesült Államok, ahol a földrész lakosságának mintegy 60%-a él. A nagyobb országok közül a

legnagyobb népsűrűségű El Salvador és Haiti, a legkisebb népsűrűségű pedig Kanada. Észak-

Amerika két legnépesebb városa New York és Mexikóváros.

Észak-Amerika

Terület: 22 050 000 km2

Népesség: 423 077 000 fő

Népsűrűség 18fő/ km2

Országok száma 23

Legnagyobb ország Kanada

Legkisebb ország Saint Kitts és Navis

Úthálózat hossza 4 569 932 km

Vasúthálózat hossza 472 838 km

Átlagos GNP 4434 USD

Észak-Amerika régiói:

• Észak-amerikai régió – Amerikai Egyesült Államok, Bermuda (Nagy-Britannia),

Grönland (Dánia), Kanada, Mexikó, Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország)

• Közép-amerikai régió – Belize, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua,

Panama

• Karibi-térség – Anguilla (Nagy-Britannia), Antigua és Barbuda, Aruba (Hollandia),

Bahama-szigetek, Barbados, Brit Virgin-szigetek (Nagy-Britannia), Kajmán-szigetek

(Nagy-Britannia), Kuba, Dominikai Közösség, Dominikai Köztársaság, Grenada,

Guadeloupe (Franciaország része), Haiti, Jamaica, Martinique (Franciaország része),

Montserrat (Nagy-Britannia), Navassa-sziget (USA), Holland Antillák (Hollandia), Puerto

Rico (USA), Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek,

Trinidad és Tobago, Turks- és Caicos-szigetek (Nagy-Britannia), Amerikai Virgin-szigetek

(USA)

Észak-Amerika gazdaságilag legfejlettebb állama az USA, melynek politikai-gazdasági

hatalma egész Amerikában érvényesül. Észak-Amerika országainak az államaformája Kanada és

egyes Karib-szigeteki ország kivételével köztársaság, Kubában pedig szocialista/kommunista

államrendszer van.

Gazdaságilag USA és Kanada a legfejlettebb míg a többi ország gazdaságilag fejlődő.

Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Észak-Amerikában:

NAFTA – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény

OAS – Amerikai Államok Szervezete

NATO – Észak-atlanti Szerződés Szervezete

USA

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

UNITED STATES OF AMERICA

Terület: 9 629 091 km2

Népesség: 308 792 000 fő (2010)

Népsűrűség: 29,1 fő/km2

Államforma: szövetségi köztársaság

Főváros: Washington D.C.

Közigazgatási beosztás: 50 állam, 1 szövetségi terület

teljes önkormányzattal rendelkező társult államai: Északi-Marianna-

szk., Puerto Rico

önkormányzat nélküli területei: Amerikai-Csendes-óceáni-szigetek,

Amerikai Szamoa, Amerikai-Virgin-szigetek, Guam, Wake, Midway-

szk.

bérelt területe: Guantanamói-öböl

Nemzeti valuta: amerikai dollár (USD)

GNP: 9 901 milliárd USD

GNP/fő: 34 870 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2 %

ipar 18 %

szolgáltatások 80 %

IPAR

Jelenleg az USA a világ vezető gazdasági hatalma, a világtermelásből 25 %-kal részesedik.

1. Bányászat

• feketeszén: Appalache-hegység nyugati lábánál, Öt tó-vidéken

• vasérc: Felső-tó vidékén,

• színes- és nemesércek: Sziklás-hegység

• uránérc: Sziklás-hegység

• kőolaj, földgáz: Kalifornia, Mexikói-öböl partján (Texas, Lousiana), Alaszkában

• kősó: Texas

• kén: Texas

• foszfát: Florida

2. Energiagazdaság

Elsősorban a szénhidrogénekre és az atomerőművekre épül, de a széntüzelésű hőerőművek

aránya sem elhanyagolható. A megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségeit is

intenzíven kutatják (geotermikus- és szél-erőművek, napkollektorok).

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Appalache-vidék (Pittsburgh, Bethlehem), Nagy Tavak vidéke (Buffalo,

Cleveland, Detroit, Chicago-Gary, Duluth)

• alumínium-kohászat: New Orleans, Mobile, Baton Rouge,

• autógyártás: Detroit, Cleveland, Buffalo, Baltimore, Kansas City

• repülő-, rakétagyártás: Baltimore, Philadelphia, Minneapolis-St. Paul, Denver, San Diego,

Los Angeles, San Francisco, Houston, Atlanta

• elektronikai ipar: New York, Boston, Philadelphia, Baltimore, Los Angeles

• kőolajfinomítás, vegyipar: Houston, Baton Rouge, Los Angeles

• élelmiszeripar: Minneapolis-St. Paul, St. Louis, Kansas City

IV. Mezőgazdaság

• Közép - Nyugat: kukorica, szója; sertés, szarvasmarha

• Préri-fennsík: búza, legelők; szarvasmarha-tenyésztés

• Mississippi-alföld: szója, földimogyoró, Texasban gyapot; a legelőkön szarvasmarha-

tenyésztés, baromfi

• Parti-síkság: Virginia - dohány, Mississippi delta - rizs, cukornád, Florida - zöldség,

déligyümölcs; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés

• Kalifornia: mérsékelt övi gyümölcstermesztés (alma, körte, barack, szőlő), zöldségfélék,

délen citrusfélék, gyapot; a legelőkön szarvasmarha- és juh-tenyésztés

KANADA

CANADA

Terület: 9 976 140 km2

Népesség: 31 902 000 fő

Népsűrűség: 3,19 fő/km2

Államforma: szövetségi állam (alkotmányos monarchia)

Főváros: Ottawa

Közigazgatási beosztás: 10 tartomány, 3 szövetségi terület

Nemzeti valuta: kanadai dollár (CAD)

GNP: 661 milliárd USD

GNP/fő: 21 340 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2,3 %

ipar 26,5 %

szolgáltatások 71,2 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: az Északi-Appalache lábánál, Új-Skóciában

• vasérc: a Labrador-félszigeten (Labrador City környékén)

• színes- és nemesércek: a Kanadai-pajzs peremén (pl: Sudbury környékén) igen gazdag

készletek - cink, nikkel, ólom, réz, kobalt, platina, arany

• uránérc: a Kanadai-pajzs területén (Uranium City környékén, a Nagy Tavak vidékén)

• kőolaj, földgáz: a Préri-fennsíkon (Alberta tartomány), a fedett ősmasszívum területén

hatalmas készletek vannak

• kősó, kálisó: a Préri-fennsíkon

2. Energiagazdaság

Az elektromosáram-termelés 2/3-át vízerőművek szolgáltatják, amelyek elsősorban a

Kordillerák folyóin épültek. Jelentős szerepük van még az atomerőműveknek is, amelyeket

hazai nyersanyaggal táplálnak.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Hamilton, Toronto

• színesfém-kohászat: Sudbury, Montréal

• alumínium-kohászat: Québec és Brit Columbia tartományokban

• kőolajfinomítás: Calgary, Edmonton, Halifax, Vancouver

• gépgyártás: Toronto, Montréal, Halifax, Vancouver, Winnipeg

• cellulóz és papírgyártás: Thunder Bay, Vancouver

MEZŐGAZDASÁG

• Préri-tábla: tavaszi búza (jelentős mennyisége exportra).

• Az Erie- és Ontario-tó vidékén és Szent-Lőrinc folyó alföldjén: kukorica, szarvasmarha.

• Az északi erdőkben fakitermelés.

• A tengerparti városokban halászat.

LATIN-AMERIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Az USA-tól délre fekvő, általában újlatin nyelveket (spanyol, portugál, francia) beszélő

országok gyűjtőneve Közép- és Dél-Amerikában. Az elnevezést megkülönböztetésül használják

Angolszász-Amerikával (USA, Kanada) szemben.

Földrajzilag magában foglalja (Északtól Dél felé haladva):

• Mexikót (Észak-Amerika),

• Közép-Amerikát a Karib-térséggel, valamint

• Dél-Amerikát,

vagyis az Amerikai Egyesült Államok és Kanada kivételével jóformán az összes amerikai

országot.

Terület: több mint 20 millió km2

Népesség: több mint 500 millió fő

Országok száma 24

Legnagyobb ország Brazília

Legkisebb ország Saint Kitts és Navis

Úthálózat hossza 2 330 508 km (Dél-Amerika)

Vasúthálózat hossza 80 706 km (Dél-Amerika)

Átlagos GNP 1901 USD

Dél-Amerikának 12 független országa és 1 egyéb területe van. Az alábbi táblázat Dél-Amerika

országainak területét, lakosságszámát, gazdasági helyzetét, és a fővárosuk (legnagyobb városuk)

lakosságszámát tartalmazza az országok neve szerint rendezve.

Dél-Amerika legnagyobb területű és legnépesebb országa Brazília. Dél-Amerika országai közül

a legnagyobb népsűrűségű Ecuador, a legkisebb népsűrűségű pedig Suriname. A földrész három

legnépesebb, 10 milliós fölötti lakosságú városa São Paulo, Buenos Aires és Rio de Janeiro. Dél-

Amerika valamennyi országának a lakossága folyamatosan növekszik.

Az egy főre eső GDP alapján Dél-Amerika leggazdagabb országai Argentína (13 600 USD/fő), a

legszegényebb dél-amerikai országok Bolívia, Ecuador és Guyana, amelyekben az egy főre eső

éves GDP csupán 2 500-4 000 USD közötti.

IPAR

1. Bányászat

Latin-Amerika országai gazdagok ásványkincsekben.

• feketeszén: Kolumbia

• vasérc: Brazília - Brazil-felföld, Venezuela - Guyanai-felföld, Peru - Nazca környékén

• bauxit: Jamaica, Brazília - Brazil-felföld, Suriname, Guyana

• rézérc: Chile, Peru

• ón: Brazília, Bolívia, Peru

• ólom, cink: Mexikó, Peru

• mangánérc: Brazília, Mexikó

• krómérc: Brazília

• nikkelérc: Kuba

• ezüst: Mexikó, Peru, Chile, Bolívia

• arany: Mexikó

• kőolaj, földgáz: Mexikó, Venezuela, Argentína

2. Energiagazdaság

Brazília villamosáram-termelésének a 4/5-e vízerőművekben történik. A Parana folyón és

mellékfolyóin számos vízerőmű épült, a legnagyobb az Itaipu (12600 MW).

3. Feldolgozóipar

Latin-Amerika feldolgozóiparának 1/3-a három nagyvárosban összpontosul: Sao Paulo, Buenos

Aires, Mexikóváros. A feldolgozóipar vezető ága a textil- és élelmiszeripar, de néhány országban

(Mexikó, Brazília, Argentína) a nehézipar is kibontakozott.

• vaskohászat: Volta Redonda, Belo Horizonte, Sao Paulo (Brazília); Monterrey (Mexikó);

Ciudad Guayana (Venezuela); Medellin (Kolumbia); Concepción (Chile)

• színesfémkohászat: Mexikó, Kuba, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela, Guyana,

Suriname

• kőolajfinomítás, vegyipar: Mexikó, Venezuela, Kolumbia; Santos, Salvador, Rio de Janeiro

(Brazília)

• autógyártás: Sao Paulo, Rio de Janeiro (Brazília); Mexikóváros, Monterrey (Mexikó)

• textilipar, élelmiszeripar: szinte minden országban megtalálható

MEZŐGAZDASÁG

Latin-Amerika területének csak 7%-a áll művelés alatt. Erős a földbirtok-koncentráció, a

földterület legnagyobb részét több ezer hektáros latifundiumok alkotják, mellettük közép- és

kisparaszti gazdaságok is találhatók.

• trópusi-szubtrópusi ültetvényes gazdálkodás (terményei fontos exportcikkek): cukornád

(Brazília, Kuba, Mexikó); kávé (Brazília, Kolumbia, Mexikó); banán (Brazília, Ecuador,

Mexikó); kakaó (Brazília, Ecuador, Kolumbia); gyapot (Brazília, Mexikó); narancs

(Brazília, Mexikó); dohány (Brazília, Kuba).

• magashegységek fennsíkjain: kukorica, búza, bab, burgonya, árpa.

• szavannákon: lucernatermesztés és külterjes (extenzív) szarvasmarha-tenyésztés.

• mérsékelt övezet pampáin: búza, kukorica.

• Patagóniában: juhtenyésztés

• Csendes-óceán vizein: halászat (Peru, Chile)

Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Latin-Amerikában:

NAFTA – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény

OAS – Amerikai Államok Szervezete

AFRIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Terület: 30 300 000km2

Népesség: 668 700 000 fő

Népsűrűség 22 fő/km2

Országok száma 54

Legnagyobb ország Algéria

Legkisebb ország Seychelle-szigetek

Úthálózat hossza 1 708 607 km

Vasúthálózat hossza 82 621 km

Átlagos GNP 868 USD

Afrikának 54 független országa van és 6 egyéb területe. Néhány atlanti-óceáni és indiai-

óceáni sziget és szigetcsoport is Afrikához tartozik, amelyeknek egy része 3 európai ország

területét képezi.

Afrika legnagyobb területű országai a Kongói Demokratikus Köztársaság és Algéria, a

legnagyobb népességűek pedig Nigéria és Egyiptom. Afrika szárazföldi országai közül a

legnagyobb népsűrűségűek a kelet-afrikai nagy tavak vidékén található Burundi és Ruanda (347

fő/km²), a legkisebb népsűrűségű ország pedig Nyugat-Szahara (1 fő/km²). Afrika legnépesebb

városa a nigériai Lagos 13 millió lakossal, amely ennek ellenére nem fővárosa Nigériának. (Az

előrejelzések szerint 2015-re a világ 3. legnépesebb városa lesz 24 millió lakossal.) Akontinens

legnépesebb fővárosa az egyiptomi Kairó 12 millió lakossal. Valamennyi afrikai ország

lakossága folyamatosan növekszik.

Az egy főre eső GDP alapján Afrika leggazdagabb országai Egyenlítői-Guinea, Mauritius,

a Dél-afrikai Köztársaság, Botswana és Líbia. (Az olajbevételeinek köszönhetően legnagyobb

GDP-vel rendelkező apró Egyenlítői-Guinea lakossága valójában szegénységben él.) Afrika

országainak többsége igen szegény, az egy főre eső GDP Afrika átlagában 2 000 USD.

(Összehasonlításul Magyarországon 15 500 USD, az Európai Unió egészében 26 900 USD.) A

legszegényebb afrikai országok Szomália, Malawi és a Comore-szigetek, amelyekben az egy

főre eső éves GDP csupán 600 USD.

Régiók:

• Észak-Afrika: Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Szudán, Tunézia, Dél-Szudán

• Nyugat-Afrika: Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána,

Guinea, Kamerun, Libéria, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, São Tomé és Príncipe, Sierra

Leone, Szenegál, Togo, Zöld-foki-szigetek

• Közép-Afrika: Csád, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus

Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság

• Kelet-Afrika: Burundi, Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár,

Mauritius, Ruanda, Seychelle-szigetek, Szomália (ezen belül Szomáliföld), Tanzánia, Uganda

• Dél-Afrika: Angola, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Malawi, Mozambik,

Namíbia, Szváziföld, Zambia, Zimbabwe

IPAR

1. Bányászat

Afrika ásványkincsekben gazdag kontinens, a kitermelt ásványkincsek zömét exportálják.

• feketeszén: Dél-afrikai Köztársaság, Nigéria

• kőolaj, földgáz: Algéria, Líbia, Egyiptom, Guineai-partvidék: Nigéria (mintegy évi 100

millió tonnával Afrika legnagyobb kőolajtermelője), Kamerun, Gabon, Angola

• vasérc: Dél-afrikai Köztársaság, Mauritánia, Algéria, Libéria, Zimbabwe

• bauxit: Guinea, Ghána

• rézérc: Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság

• krómérc: Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe

• mangánérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Gabon, Ghána

• ónérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire)

• uránérc: Niger, Namíbia, Gabon, Dél-afrikai Köztársaság

• foszfát: Marokkó (foszfátkivitelben világelső), Algéria, Tunézia, Togo, Szenegál, Dél-

afrikai Köztársaság

• arany: Dél-afrikai Köztársaság (a világ legnagyobb aranytermelője), Zimbabwe, Ghána

• gyémánt: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia

2. Feldolgozóipar

A feldolgozóipar leginkább a Dél-afrikai Köztársaságban fejlett, iparának

teljesítőképessége akkora, mint az összes többi afrikai országé együttvéve. A dél-afrikai

ipar Witwatersrand térségében (Johannesburg, Pretoria) és Fokvárosban tömörül.

Az észak-afrikai feldolgozóipari központok elsősorban a földközi-tengeri kikötőkben

összpontosulnak.

MEZŐGAZDASÁG

A lakosság nagy része az éghajlatnak megfelelő, általában önellátó gazdálkodást folytat. Az

esőerdőben égetéses és talajváltó földműveléssel maniókát, batátát, jamszgyökeret, kukoricát,

zöldségféléket termelnek. A szavannák terménye a köles, a rizs és a földimogyoró. A magasabb

fennsíkokon, szárazabb területeken nomád állattartást folytatnak, szarvasmarhát, juhot és kecskét

legeltetnek. A falvak környékén a kunyhók körül baromfiak, kecskék, disznók kóborolnak.

A mezőgazdaság fontos ága az ültetvényes gazdálkodás, melynek terményeivel néhány

ország a világpiacon is jelentkezik:

• Dél-Afrikai Köztársaság: cukornád, banán, ananász

• Egyiptom: gyapot, cukornád, datolya

• Nigéria: kakó, pálmaolaj, gyapot, földimogyoró

• Elefántcsontpart: kakaó, kávé, ananász, pálmaolaj, banán

• Szenegál, Gambia: földimogyoró

• Uganda: kávé

• Ghána: kakaó

• Szudán: gyapot

• Zimbabwe: dohány

• Zanzibár: szegfűszeg

Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Afrikában:

Arab Liga

Afrikai Egységszervezet – UAO

AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Ausztrália és Óceánia világrészhez 14 független ország tartozik. Ezen kívül 6 Ausztrálián

és Óceánián kívüli állam rendelkezik kisebb-nagyobb autonóm vagy függő tagországokkal vagy

szerves területrészekkel a földrészen (az Amerikai Egyesült Államok, Indonézia, Ecuador, Chile,

Franciaország és az Egyesült Királyság).

A térség legnagyobb területű és legnépesebb országa Ausztrália, az óceániai részé pedig

Pápua Új-Guinea. Óceánia és az egész világ legkisebb autonóm országa a Pitcairn-szigetek 46

lakossal. A nagyobb területű országok közül a legnagyobb népsűrűségű a Fidzsi-szigetek, a

legkisebb népsűrűségű pedig Ausztrália. Ausztrália legnépesebb városai Sydney és Melbourne,

Óceániáé Auckland.

Az egy főre eső GDP alapján a világrész leggazdagabb országai Ausztrália, Új-Zéland,

Guam és Francia Polinézia, a legszegényebbek pedig Kiribati és Tuvalu. A világrész átlaga

kiemelkedő, Észak-Amerika után ez a második legmagasabb gazdasági színvonalú régió.

AUSZTRÁLIA

AUSTRALIA

Terület: 7 686 850 km2

Népesség: 21 262 641 fő (2010)

Népsűrűség: 2,74 fő/km2

Államforma: államszövetség, alkormányos monarhia

Főváros: Canberra

Közigazgatási beosztás: 6 állam, 2 szövetségi terület és a főváros

– külbirtokai: Ashmore- és Cartier-szigetek, Harald-sziget és

McDonald-szigetek, Karácsony-sziget, Kókusz (Keeling)-sziget,

Korall-tengeri-szigetek, Norfolk-sziget

Nemzeti valuta: ausztrál dollár (AUD)

GNP: 383 milliárd USD

GNP/fő: 19 977 USD

A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3 %

ipar 26 %

szolgáltatások 71 %

IPAR

1. Bányászat

• feketeszén: Nagy-Vízválasztó-hegységben (Newcastle, Sydney környékén)

• barnaszén: Victoria állam déli részén (Melbourne környékén)

• vasérc: Nyugat-Ausztráliában (Hamersley-hegység), Dél-Ausztráliában (Iron Knob

környékén)

• bauxit: Carpentaria-öböl környékén (Weipa, Gove), Perth környékén

• színesércek (ólom, cink, réz): Új-Dél-Walesben (Broken Hill környékén), Queenslandben

(Mount Isa környékén), a Nagy-Vízválasztó-hegységben (Sydney és Melbourne között)

• arany és nikkel: Nyugat-Ausztráliában (Kalgoorlie környékén)

• uránérc: Arnhem-földön (Darwin környékén), Queenslandben (Mount Isa környékén), Dél-

Ausztráliában (Radium Hill környékén)

• kőolaj, földgáz: Ausztrália északnyugati partjain és annak self területén, Brisbane-től

nyugatra, az Eyre-tótól keletre, a kontinens és Tasmania között

2. Energiagazdaság

A villamos-energia legnagyobb részét szén és kőolaj tüzelésű hőerőművekben állítják elő, de

a Nagy-Vízválasztó hegység déli részén és Tasmaniában vízerőművek is működnek.

3. Feldolgozóipar

• vaskohászat: Newcastle, Port Kembla (Sydney), Whyalla, Kwinana (Perth)

• alumíniumkohászat: Gladstone, Newcastle, Geelong, Launceston (tasmania)

• autógyártás (főleg amerikai és japán autógyárak leányvállalataiban): Melbourne, Sydney,

Adelaide

• kőolajfinomítás, vegyipar: kikötőkben - Brisbane, Sydney, Melbourne, Geelong

• élelmiszeripar, textilipar: Brisbane, Sydney, Melbourne, Perth

MEZŐGAZDASÁG

Külterjes, specializált, nagyüzemi, exportorientált mezőgazdaság, domináló állattenyésztéssel.

• külterjes juhtenyésztés: hatalmas legelőkön, az ország belső területeinek déli szegélyén.

Ausztrália rendelkezik a világ legnagyobb juhállományával (120 millió db).

• külterjes szarvasmarha-tenyésztés: az északi nedvesebb területeken (Queensland, Északi-

terület), itt a legnagyobb az üzemméret (100-500 ezer ha).

• belterjes állattenyésztés - szarvasmarha, juh, sertés, baromfi: a keleti parti sávban,

viszonylag kis méretű üzemekben (5-100 ha), sok tejgazdaság.

• búzatermesztés: a medencékben, elsősorban a Murray-Darling-alföldön, a szántóknak

csaknem a felén.

• belterjes növénytermesztés: Queensland északi részén cukornád- és gyümölcs-termesztés, a

Murray folyó mentén zöldség- és gyümölcstermesztés.

ÓCEÁNIA

Terület: 8 800 000 km2

Népesség: 26 600 000 fő

Népsűrűség 3,1 fő/ km2

Országok száma 14

Legnagyobb ország Ausztrália

Legkisebb ország Nauru

Úthálózat hossza 934 083 km

Vasúthálózat hossza 41 863 km

Átlagos GNP 4221 USD

A Csendes-óceánban szétszórtan elhelyezkedő több ezer szigetből álló szigetvilág összefoglaló

neve. A szigetek számát 3000-7500-ra becsülik és három nagy csoportra osztják:

Melanézia: Pápua Új-Guinea, Bismarck-szk., Salamon-szk., Új-Hebridák (Vanuatu), Új-

Kaledónia, Fidzsi-szk.

Mikronézia: Északi-Mariana-szk., Guam, Karolina-szk., Wake, Marshall-szk., Gilbert-szk,

Nauru, Ellice-szk. (Tuvalu).

Polinézia: Midway-szk., Hawaii-szk., Amerikai Csendes-óceáni-szigetek, Sor-szk., Cook-

szk., Francia Polinézia (Társaság szk., Tuamotu-szk., Tubuai-szk.)

GAZDASÁG

A szigetek legtöbbje szegény természeti erőforrásokban. A gazdaság fő ága a mezőgazdaság,

amely többnyire az önellátást szolgálja és trópusi növényeket termel: édesburgonya, taró, jam,

manióka, banán, szágópálma, kókuszdió. Az állattenyésztés elmaradott, főleg baromfikat

tartanak a házak körül, és a halászat is az önellátást szolgálja. Néhány szigeten ültetvényes

gazdálkodást folytatnak (Fidzsi-szk: cukornád, Szamoa, Új-Hebridák: kakaó, Tahiti: vanília), a

termények java része exportra kerül.

A szigetek ásványkincsekben szegények, kivételt képez Új-Guinea és a Salamon-szk.

rézbányászata, Új-Kaledónia nikkel- és krómtermelése, a Fidzsi-szigeteken bauxitot, Naurun

foszfátot, az Új-Hebridákon mangánt bányásznak. Az ásványkincsek kivitelre kerülnek.

—————————————

A Föld országai és fővárosai

Afganisztán – Kabul

Albánia – Tirane

Algéria – Algiers

Andorra – Andorra la Vella

Angola – Luanda

Antigua és Barbuda – Saint John's

Argentína – Buenos Aires

Ausztrália – Canberra

Ausztria – Vienna

Azerbajdzsán – Baku

Bahamák – Nassau

Bahrein – Manama

Banglades – Dhaka

Barbados – Bridgetown

Belgium – Brussels

Belize – Belmopan

Benin - Porto-Novo

Bhután – Thimphu

Bissau-Guinea – Bissau

Bolívia – La Paz (közigazgatási); Sucre (bírói)

Bosznia és Hercegovina – Sarajevo

Botswana – Gaborone

Brazília – Brasilia

Brunei – Bandar Seri Begawan

Bulgária – Sofia

Burkina Faso – Ouagadougou

Burundi – Bujumbura

Chile – Santiago

Ciprus – Nicosia

Comore-szigetek – Moroni

Costa Rica – San Jose

Cote d'Ivoire – Yamoussoukro (hivatalos); Abidjan (tényleges)

Csád - N'Djamena

Cseh Köztársaság – Prague

Dánia – Copenhagen

Dél-Afrika – Pretoria (közigazgatási); Cape Town (törvényhozói); Bloemfontein (bírósági)

Dél-Korea – Seoul

Dél-Szudán – Juba (Áthelyezve Ramciel-be)

Dominika – Roseau

Dominikai Köztársaság – Santo Domingo

Dzsibuti – Djibouti

Ecuador – Quito

Egyenlítői Guinea – Malabo

Egyesült Államok – Washington D.C.

Egyesült Arab Emírségek – Abu Dhabi

Egyesült Királyság – London

Egyiptom – Cairo

El Salvador – San Salvador

Eritrea – Asmara

Észak-Korea – Pyongyang

Észtország – Tallinn

Etiópia – Addis Ababa

Fehéroroszország – Minsk

Fidzsi – Suva

Finnország – Helsinki

Franciaország – Paris

Fülöp-szigetek – Manila

Gabon – Libreville

Gambia – Banjul

Ghána – Accra

Görögország – Athens

Grenada – Saint George's

Grúzia – Tbilisi

Guatemala – Guatemala City

Guinea – Conakry

Guyana – Georgetown

Haiti – Port-au-Prince

Hollandia – Amsterdam; Hague (a kormányzat helye)

Honduras – Tegucigalpa

Horvátország – Zagreb

India – New Delhi

Indonézia – Jakarta

Irak – Baghdad

Irán – Tehran

Írország – Dublin

Izland – Reykjavik

Izrael – Jerusalem

Jamaica – Kingston

Japán – Tokyo

Jemen – Sanaa

Jordánia – Amman

Kambodzsa – Phnom Penh

Kamerun – Yaounde

Kanada – Ottawa

Katar – Doha

Kazahsztán – Astana

Kelet-Timor (Timor-Leste) – Dili

Kenya – Nairobi

Kína – Beijing

Kirgizisztán – Bishkek

Kiribati – Tarawa Atoll

Kolumbia – Bogota

Kongói Demokratikus Köztársaság – Kinshasa

Kongói Köztársaság – Brazzaville

Koszovó – Pristina

Közép-afrikai Köztársaság – Bangui

Kuba – Havana

Kuvait – Kuwait City

Laosz – Vientiane

Lengyelország – Warsaw

Lesotho – Maseru

Lettország – Riga

Libanon – Beirut

Libéria – Monrovia

Líbia – Tripoli

Liechtenstein – Vaduz

Litvánia – Vilnius

Luxemburg – Luxembourg

Macedónia – Skopje

Madagaszkár – Antananarivo

Magyarország – Budapest

Malajzia – Kuala Lumpur

Malawi – Lilongwe

Maldív-szigetek – Male

Mali – Bamako

Málta – Valletta

Marokkó – Rabat

Marshall-szigetek – Majuro

Mauritánia – Nouakchott

Mauritius - Port Louis

Mexikó – Mexico City

Mianmar (Burma) – Rangoon (Yangon); Naypyidaw or Nay Pyi Taw (közigazgatási)

Mikronéziai Szövetségi Államok – Palikir

Moldova – Chisinau

Monaco – Monaco

Mongólia – Ulaanbaatar

Montenegró – Podgorica

Mozambik – Maputo

Namíbia – Windhoek

Nauru – Nincs hivatalos főváros; A kormányzat Yaren tartományban található

Németország – Berlin

Nepál – Kathmandu

Nicaragua – Managua

Niger – Niamey

Nigéria – Abuja

Norvégia – Oslo

Olaszország – Rome

Omán – Muscat

Örményország – Yerevan

Oroszország – Moszkva

Pakisztán – Islamabad

Palau – Melekeok

Panama – Panama City

Pápua Új-Guinea – Port Moresby

Paraguay – Asuncion

Peru – Lima

Portugália – Lisbon

Románia – Bucharest

Ruanda – Kigali

Saint Kitts és Nevis – Basseterre

Saint Vincent és és a Grenadine-szigetek – Kingstown

Salamon-szigetek – Honiara

San Marino – San Marino

Santa Lucia – Castries

São Tomé és Príncipe – Sao Tome

Seychelle-szigetek – Victoria

Sierra Leone – Freetown

Spanyolország – Madrid

Srí Lanka – Colombo; Sri Jayewardenepura Kotte (törvényhozói)

Suriname – Paramaribo

Svájc – Bern

Szamoa – Apia

Szaúd-Arábia – Riyadh

Szenegál – Dakar

Szerbia – Belgrade

Szingapúr – Singapore

Szíria – Damascus

Szlovákia – Bratislava

Szlovénia – Ljubljana

Szomália – Mogadishu

Szudán – Khartoum

Szváziföld – Mbabane

Svédország – Stockholm

Tádzsikisztán – Dushanbe

Tajvan – Taipei

Tanzánia – Dar es Salaam; Dodoma (törvényhozói)

Thaiföld – Bangkok

Togo – Lome

Tonga – Nuku'alofa

Törökország – Ankara

Trinidad és Tobago – Port-of-Spain

Tunézia – Tunis

Türkmenisztán – Ashgabat

Tuvalu – Vaiaku village, Funafuti province

Uganda – Kampala

Új-Zéland – Wellington

Ukrajna – Kyiv

Uruguay – Montevideo

Üzbegisztán – Tashkent

Vanuatu – Port-Vila

Vatikán (Vatikánváros) – Vatican City

Venezuela – Caracas

Vietnam – Hanoi

Zambia – Lusaka

Zöld-foki-szigetek – Praia

Zimbabwe - Harare

—————————————

Irodalom

A Föld atlasza: átfogó kép a Földről. Gömöri Adrienn (ford.) – Pannon-Literatúra Kft.,

Kisújszállás, 2013

A világ gazdasági és szociális földrajza. Tankönyv középiskolák 10. osztálya számára. Szerk.:

Jacenko B.P. – Lviv, Szvit Kiadó, 2001

A világ országai A-tól Z-ig. Szerkesztő: Balogh László – Anno Kiadó, 2007

Dr. Kovács Lászlóné – Dr. Mészáros Rezsőné – Vízvári Albertné: Földrajz 7. Geoszférák,

Európán kívüli földrészek. – Mozaik oktatási studió, Szeged, 1998

Földrajzi világatlasz. – Cartográphia Kft., Budapest, 2004

Jónás Ilona – Dr. Kovács Lászlóné –Vízvári Albertné: Földrajz 8. A Föld a világegyetemben.

Európa országai és a FÁK – Mozaik oktatási studió, Szeged, 1999

Атлас вчителя. Відповідальний редактор Молочко В.В. – ДНВП «Карторафія», Київ, 2010

Стагник О.Г.: Соціально-економічна географія світу. 10 клас. Рівень стандарту.

Академічний рівень: Майстер-клас – Харків: Видавництво «Ранок», 2011

The World Factbook – https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/

terkepek.net – http://www.terkepek.net/