TIMÓTH FERENC

AA wweeiimmaarriiddeemmookkrráácciiaa ééss aa

hhiittlleerrii bbiirrooddaalloommrröövviidd ttöörrttéénneettee

Timóth FerencWEIMARI DEMOKRÁCIA

ÉS A HITLERI BIRODALOMRÖVID TÖRTÉNETE

TIMÓTH FERENC

AA wweeiimmaarriiddeemmookkrráácciiaa ééss aa

hhiittlleerrii bbiirrooddaalloommrröövviidd ttöörrttéénneettee

BUDAPEST

Sorozatszerkesztõ:SIMOR ANDRÁS

Tipográfia:DOMJÁN ISTVÁN

© Timóth Ferenc, 2006

5

I. fejezet

A nemzetiszocialista ideológiagyökerei

Bár nem a haladás erõi irányították és vitték véghez a német biro-dalom egyesítését a XIX. században, imponáló az erõfeszítés, amely-lyel a történelem folyamán sok megpróbáltatást és csapást átéltnémet nép a nemzet felemeléséért dolgozott. A munkásságot anemzeti érzés fõleg a francia háború gyõzelmes befejezése után(Sedan) hatotta át.

Az értelmiség és a tudósok ott állottak a porosz állam keletke-zésénél, végigkísérték és segítették annak fejlõdését. Tevékenysé-gük többnyire az uralkodó osztály által teremtett rend igazolásá-ra, az általuk képviselt érdekek tudományos megalapozására szo-rítkozott. Bíráló hangot alig hallani és ha az imperializmus korsza-kában idõnként mégis felcsendül, a helyzetet legtöbbször nem a hal-adás nézõpontjából, hanem konzervatív oldalról kritizálja.

A német tudósok elsõsorban a filozófiai rendszerek területén al-kottak jelentõset. E rendszereknek sok esetben kimondott vagy kinem mondott célja a sokat sóvárgott erõs és hatalmas „Állam”megteremtése, illetõleg ennek elméleti megalapozása volt. Ez ve-zette Fichtét az államról szóló mûve megírásában és ez a végsõkövetkeztetése a filozófia egyik legnagyobb rendszerezõjének, He-gelnek is.

„Innen van az – írja Engels Ludwig Feuerbach-ról írott mun-kájában Hegelrõl –, hogy a jogfilozófia végén megtudjuk, hogyaz abszolút eszmének abban a korlátolt rendi alkotmányú monarc-hiában kell megvalósulnia, melyet III. Frigyes Vilmos oly maka-csul ígérgetett alattvalóinak”.

Fischer angol történész, a Tudományos Akadémia elnöke így írHegelrõl az 1939-ben Európa történetérõl kiadott mûve II. köte-tében:

„Hegel szellemi tekintélyének egész súlyával támogatta azt atanítást, hogy az állam »a földön járó isten«, hogy az államok fö-

6

lötte állnak kötelezettségeiknek, hogy a joghoz hatalomra vanszükség, s hogy a hatalom jogot jelent.

Könnyû belátni, hogy milyen éles és állandó összeütközés vanaz államnak e misztikus felfogása és a Rousseau-tól származó elmé-letek között, amelyek az államot önkéntes választásra és közös be-leegyezésre alapított társadalmi szerzõdés termékének tekintik.”

Ilyen ideológiai alátámasztást és segítséget azonban nemcsak afilozófia adott az államnak, hanem a történelem és a közgazdaság-tan is. A tudósok megkísérelték, hogy a francia forradalom nyománkialakuló elméleteket átírják, hogy megteremtsék – ahogyan több-ször nevezték – az „igazi szocializmust”.

A történészek közül Treitschke, a berlini egyetem tanára eb-ben az idõben kezdte hirdetni a német nép magasabb rendû hiva-tását. Tanítása nyomán erõsebbé vált a hit, hogy e nép, amely ilymostoha körülmények között is ennyi eredményt tudott felmu-tatni, most már, hogy nemzeti egységét kivívta, ki fogja ütni anyeregbõl azokat az államokat, amelyek a szerencse kegyeltjeikéntszerezték hatalmas gazdagságukat.

Treitschke a tenger és a gyarmatok felé irányította a figyelmet,ahol a jól végzett munka gyümölcse várta szerinte Európa mos-toha gyermekeit.

A hatalmas ütemben nekilendülõ német ipart a fejlettebb nyu-gati államok áruinak versenye fenyegette, ezért lefektették a külföl-di versenytársak megfékezését szolgáló intézkedések elvi alapjait.Friedrich List, az akkor élõ leghíresebb német közgazda volt az, akia védvámrendszert kidolgozta, amely késõbb mintaképül szolgáltmindazon államoknak, melyek csak késõbb nyertek tért a világ-gazdaságban. List nemcsak az iparosodás, hanem a nemzetállampropagálója is volt, rendszerében erõs autarchiára törekvõ vonásokis mutatkoznak. Így gazdasági síkon õsévé vált a késõbbi nagytér-gazdasági elképzeléseknek.

Friedrich Nietzsche különbözött az elõzõktõl, nem volt odaadóhíve és dicsérõje a német államnak és az uralkodó földbirtokosjunker és tõkés rendszernek. Fõként a kultúra visszaesését látta ésfájlalta, amely a gyors iparosodás folytán felszínre került nyárs-polgári tömegek ízlésének és mûveltségének alacsonyrendûségéveljárt együtt.

Mindebbõl nem az imperializmusra vonatkozólag szûrt le ked-vezõtlen következtetéseket, hanem a demokratikus rendet vádol-ta a nívó csökkenéséért. Éppen ezért hirdette egy ideális társada-

7

lomnak, a „felsõbbrendû ember” uralmának eljövetelét. Nietzscheismerte a fennálló társadalom ellentmondásait és nagy hatást gya-korolt korának és az õt követõ kornak értelmiségére.

Ez a hatás tükrözõdött vissza késõbb az 1920-as évek értelmi-ségének egy részében is, amely a kapitalizmusból és a weimári pol-gári alkotmányos demokrácia tehetetlenségébõl egyformán kiáb-rándult.

8

II. fejezet

Németország és az elsõ világháborúA nagytõke és nagybirtok terjeszkedési törekvései a XX. századelején hatalmas pártfogóra találtak II. Vilmos császár személyé-ben. A határtalan becsvágytól sarkallt uralkodó élére állt a hódíta-ni kívánó törekvéseknek és olyan politikába kezdett, amelynekmély gyökerei voltak a porosz történelemben. Majd minden in-tézkedése az eljövendõ háború csíráit rejtette magában. Beszéde-ivel, akcióival, a népet egyre inkább a túlzó nacionalizmus, a sovi-nizmus felé hajtotta.

Ez a propaganda a militarizmussal párosult. Az ezzel a szel-lemmel átitatott emberek számára a háború kívánatos és férfiaspróbát jelentett és ha széles rétegek így gondolkodtak, még sokkalinkább egyetértett ezzel a törekvéssel a kaszttá merevedett tiszti-kar, amelynek a háború a dicsõség és gyors elõmenetel lehetõségétkínálta.

A soviniszta közhangulat és a militarista hadiszervezet erejénektudatában a császár támogatott minden olyan akciót, amely hatal-mának növelését szolgálta. Elõsegítette a tengeri flotta folyamatosbõvítését, ami az Angliával való viszony fokozódó kiélezõdéséhezvezetett. A Berlin – Bagdad vasút építkezéseinek megindításával utatkeresett a Közel-Kelet és India felé.

Ez a politika élesedõ légkört teremtett a már hosszabb idejearánylag békés Európában. A háború kitörése nagymértékben acsászár magatartásától függött és II. Vilmos nem hazudtolta megönmagát. Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörökös meggyilkolása-kor teljes támogatást ígérve az Osztrák-Magyar Monarchiának,megüzentette a háborút.

A sovinizmus hulláma elborította Németországot, a szociál-demokrácia számos vezetõjét is megtévesztve. A párt a többi po-litikai erõvel együtt megszavazta a hadihiteleket.

A háború hamarosan igazolta, hogy a német vezetés alaposanelszámította magát. A Marne-i csata után (1914. szeptember) anyugati fronton megkezdõdött a hosszú és eredménytelen állóhá-

9

ború, lövészárokharc. A tengeri ütközetek tovább rontottak ahadihelyzeten.

Amint Ludendorftnak és Hindenburgnak, a két fõvezérnek ké-sõbbi vallomásaiból kiderült, a hadvezetõség már ebben az idõ-ben számolt a vereséggel, csupán másodrendû lehetõségben bízvafolytatta a háborút. A császár hiúságában sértve, csak „mint gyõ-zõ” volt hajlandó békeajánlatot tenni. Ezt visszautasították. A ten-geralattjáró-harc megindítása, amelyhez a német vezérkar oly nagyreményeket fûzött, „eredményül” Amerikának a háborúba valóbelépéséhez vezetett 1917 tavaszán. Az idõközben megalakultszovjet állammal viszont megkötötték a brest-litovszki békét.

A hadifegyelem és a hadi helyzet romlott. 1918. október 2-ánLudendorft sürgetésére a császár elküldte békeajánlatát a szövet-ségesekhez, közölve, hogy elfogadja az általuk szabott feltétele-ket. Ezzel a négyesztendõs harc véget ért.

A háború évei alatt Németország belsõleg is nagy változáso-kon ment át. A birodalmi gyûlést elnapolták, és miután a pártok aháború mellett foglaltak állást, alig hívták össze azt. 1916 végénmegszervezték az úgynevezett „belsõ frontot”. A birodalom bel- éskülügyeit úgyszólván kizárólagos joggal a két fõvezér irányította.Felállították a legfõbb háborús központot. A mezõgazdasági ésipari termelõapparátust és az elosztást központilag szabályozták.Ilyen szervezettség alapján a külsõ és belsõ hadigépezet a lehetõ-ségekhez mérten a legnagyobb pontossággal mûködött a háborúelsõ esztendeiben.

Belsõ politikai hadállása az uralkodó rétegnek csak 1916-bankezdett gyengülni, amikor Karl Liebknecht, a baloldali szocialis-ták egyik vezetõje, megszervezte a Független Szocialista Munkás-pártot. Liebknecht mellett Rosa Luxemburg, Klara Zetkin, FranzMehring és mások voltak azok, akik következetesen folytatták aharcot az imperialista célokat követõ vezetéssel szemben. Ez a cso-port alakította meg késõbb a Spartacus-szövetséget.

A háború utolsó éveiben a lakosság jelentõs része ráébredt ar-ra, hogy vezetõi becsapták és, amint a hadi helyzet egyre remény-telenebbé vált, úgy kapott lábra és úgy nõtt az elkeseredés forra-dalmi hangulattá.

1918. október 28-án a Kielben horgonyzó Markgraf nevû ha-dihajó tengerészei kezdték meg a lázadást, mivel kilátástalan ütkö-zetbe akarták hajszolni õket. A lázadás gyorsan terjedt. A kikötõ-városokban és az ország nagyobb helyiségeiben munkás- és kato-

10

natanácsok vették át a hatalmat. November 9-én a forradalom el-söpörte a császárságot és II. Vilmos külföldre menekült. A hatal-mat a szociáldemokrata párt által vezetett koalíció ragadta kézbe.A kormány élére Friedrich Ebert került, a mérsékelt szociálde-mokraták vezetõ embere. Csakhamar bebizonyosodott azonban,hogy a bizonytalanul kísérletezetõ szociáldemokrata—liberális—keresztény centrum összetételû koalíciós kormány nem tudja rend-be hozni az országot. Rendelkezései, bár az új rendszer erõsödé-sét szolgálták, nem érintették érzékenyebben a gazdasági alapot, amonopóliumokat, trösztöket, a nagybirtokot és a bürokráciát. Aszociáldemokrácia vezetõi abba a hitbe ringatták magukat, hogy aparlamenti többség elérésével, a politikai hatalom birtokbavéte-lével elérik a társadalom gazdasági alapszerkezetének megváltoz-tatását is.

A régi uralkodó rétegek közben újrarendezték soraikat. A tisz-ti- és altiszti kar egyes elemei ellenforradalmi szervezeteket alakí-tottak. A kormány nem folytatott harcot e szervezetek ellen, nemegyszer felhasználta õket a munkásság akcióinak szétverésére is.

A baloldali szocialisták elõtt, akik ekkor már kapcsolatban áll-tak a gyõztes orosz forradalommal, nem volt kétséges, hogy a kor-mány intézkedései nem egy demokratikus szocialista állam építé-sét segítik elõ. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht vezetésével aSpartacus-szövetség az elégedetlen és forradalmi munkásságnakegyre szélesebb tömegeit nyerte meg. Az ellentét a spartacusosokés a kormány között kiélezõdött. 1918 karácsonya körül az utcaitüntetések, összecsapások gyakorivá váltak. Karácsonykor a mat-róz-hadosztály fellázadt és Liebknechték kezükbe kerítették Ber-linben a hatalmat.

Ekkor új ember jelent meg a láthatáron. Gustav Noske teljha-talmat kért a kormánytól vállalva a spartakisták leverését. Noske szo-ciáldemokrata vezetõ, Hoffman tábornok különítményével, lever-te a forradalmárokat és a két vezért, Liebknechtet és a „Rote Rosát”felkoncolták. Alig egy hónap múlva meggyilkolták Bajorországkormányzóját, a független szocialista Kurt Eisnert és néhány hó-napra rá vérbe fojtották a bajor tanácsrendszert is. A német államformálisan is köztársasággá alakult és rövidesen elkészült alapok-mánya, a weimari alkotmány. Ennek alapján a 20-as évek Németor-szágát weimari köztársaságnak nevezték.

11

III. fejezet

A weimari köztársaság abékeszerzõdést követõ években.

Jóvátétel.Az elsõ világháborút lezáró béke túlkapásaival, szélsõséges köve-teléseivel olyan hangulatot teremtett Németországban, mely al-kalmas volt az uralkodó rétegek késõbbi követeléseinek alátámasz-tására. J. M. Keynes: A béke gazdasági következményei címû mûvé-ben írta errõl a helyzetrõl:

„Beteges önámítás és meggondolatlan elbizakodottság hatásaalatt a németség felborította az alapot, melyen éltünk, és amelyreépítettünk. De a francia és angol nép szóvivõi is segítettek, hogyteljessé tegyék a németek által megkezdett rombolást, mert ez abéke, ha végrehajtására sor kerül, ahelyett, hogy helyreállítaná,még jobban meg fogja gyengíteni a háború által megrongált, amúgyis érzékeny és komplikált szerkezetet, mely egyedül képes arra,hogy Európa népeinek munkát és életet biztosítson.”

A híres angol közgazdász e sorait, melyekben felemeli szavát azimperialista béke feltételeivel szemben, az idõ teljes mértékbenigazolta.

A békeszerzõdést a delegátusok 1919 júniusában írták alá Ver-sailles-ban. A német birodalom elvesztette Elzász – Lotharingiát,országrészeket kellett átengednie Lengyelországnak, Csehszlová-kiának, összesen mintegy 131 000 négyzetkilométer területi vesz-teség érte. Elvették gyarmatait és óriási jóvátételi szolgáltatástszabtak ki rá. Az elszakított területekkel Németország elvesztettegabonatermelésének 15, széntermelésének 30, ércbányáinak 80,ónércének 70 százalékát. Köteleznie kellett magát, hogy öt esz -tendõn át évenként 200 000 tonna ûrtartalmú hajót épít az Antant-nak, tíz éven át 27 millió tonna szenet szállít. Jelentõs összegetképviseltek a lefoglalt készáruk és a német vagyonok is. A kereske-delem terén meg kellett adnia az Antant számára a legnagyobbkedvezményt és hosszú évekre a vámmentességet is. Németországblokádját viszont még sokáig nem szüntették meg.

12

„A háború elõtti német gazdasági rendszer – mondja J. M.Keynes – három nagy tényezõtõl függött. Ezek: I. a tengerentúlikereskedelem, melyet a kereskedelmi tengerészet, a gyarmatok, atõkebefektetések, a kivitel és a kereskedõk tengerentúli összeköt-tetései képviselnek; II. a szén és vas, valamint az ezekbõl táplálko-zó ipar; III. a szállítási- és tarifarendszer. Ezek közül az elsõ ésnem is a legkevésbé fontos volt a legkönnyebben megsebezhetõ. Abékeszerzõdés célja mind a háromnak, de különösen az elsõ kettõ-nek rendszeres tönkretétele.” (Keynes: i. m. 48. o.)

Az egyezménynek a megszállásra vonatkozó része sem volt eny-hébb. Ezek az intézkedések a következõkben foglalhatók össze: aRajnától nyugatra fekvõ német területeket a hídfõkkel együtt agyõzõk 15 évre megszállják (428. cikkely), ha azonban a szerzõdésfeltételeit Németország híven teljesíti, akkor a kölni tartománytöt év után, a koblenzit tíz év után kiürítik; ha 15 év lejártával „a szö-vetségeseknek nem lesz elegendõ garanciájuk Németország táma-dó fellépése ellen, a megszálló csapatok visszavonása halasztható,míg a kellõ garanciákat meg nem kapták (429. cikkely)”; ha a meg-szállás idején vagy a 15 év lejártával a jóvátételi bizottság azt fog-ja látni, hogy Németország vonakodik eleget tenni jóvátételi köte-lezettségeinek, a szövetséges és társult hatalmak azonnal újra meg-szállhatják részben vagy egészben a 429. pontban jelzett területe-ket (430. cikkely).

Tekintettel arra, hogy egy sor kérdést a békét diktáló hatalmaknem tartottak szükségesnek végleg rendezni, e kérdések elintézé-sére és a békeszerzõdés pontjainak betartására bizottság alakult(Reparationskomission), mely mindezen ügyeket intézte. A Ver-sailles-ba kiküldött német pénzügyi szakértõk nem túloztak, ami-kor kifejtették, hogy ennek a bizottságnak, mely nem Németország-ban székel, hasonlíthatatlanul nagyobb jogköre lesz, mint volt a csá-szárnak.

A jóvátétel normális fokát Keynes kétmilliárd fontban hatá-rozta meg, amelyet évi 50 milliós részletekben kellett volna fizet-ni. Ezzel szemben azok a tervek, amelyek teljes jóvátételt követel-tek, ezt az összeget csak kamattörlesztésnek tekintették. MagaLloyd George, az angol miniszterelnök, a közelgõ angol választá-sokra való tekintettel szintén támogatta e követeléseket. Végül is1925 januárjában 269 milliárd márkában határozták meg az adós-ság összegét, súlyosbítva az összkivitel 12 százalékával. Négy hó-

13

nap múlva Londonban ezt 132 milliárdra és a kivitel 25 százaléká-ra módosították.

A gyõztes hatalmak által kiszabott jóvátétel szállítása a németgazdasági élet elszegényedéséhez vezetett. A kormány különbözõkísérleteket tett az ország helyzetének javítására. Ezek között leg-jelentõsebb a genuai konferencia után, 1922 áprilisában kötöttrapallói egyezmény, amelyet a német külügyminiszter a Szovjetunióküldöttjével hozott létre és amely fokozta a gyõzõk bizalmatlansá-gát Németország iránt.

A helyzetet még súlyosbították azok az állandó zavargások,melyeket a régi hadigépezet szétzüllött, a társadalomba beilleszked-ni nem tudó elemei követtek el, akik 1921-ben eltették láb alólMatthias Erzberget, a Centrum párt balszárnyának vezetõ politi-kusát, a pénzügyminisztert.

Közben a márka értéke egyre esett. 1922 közepén az országmár alig volt képes a hadisarc fizetésére. Ebben az idõben ismét mi-nisztergyilkosság történt. Az áldozat ezúttal Rathenau külügymi-niszter volt.

A jegybank a termelés növelése érdekében újabb kölcsönökkellátta el az ipart. Az infláció fokozódott. 1923 júniusában a dollárértéke 100 000 márka, októberben 5 milliárd. A külföldiek devi-záikkal vagontételben vásárolták az árukat, nevetséges árakon. Aspekuláció elharapódzott. Végre 1923 novemberében, amikor mára dollárt 4,2 billió papírmárkával jegyezték és a Rentenmark kia-dása megindult, sikerült véget vetni az inflációnak.

Közben a gyõztes hatalmaknál tudatosodott, hogy ha meg akar-ják kapni a jóvátételt, biztosítaniuk kell reálisabb feltételekkel, sõtkölcsönök adásával a német nemzetgazdaság talpra állását. Ez akérdés, mint az úgynevezett transferkérdés vált a világgazdaságfontos részévé és ennek megoldására készült el az új jóvátételi ter-vezet, a Dawes-terv 1924-ben.

Németország öt éven keresztül teljesítette a tervben megállapí-tott kötelezettségét és a becslések szerint 43 milliárd márkát fize-tett.

14

IV. fejezet

A nacionalizmus térhódítása ahúszas években

A háború elvesztése, az ezt követõ gazdasági nehézségek, a jóvá-tétel terhe és a jövõ kilátástalansága óriási hatást gyakoroltak atársadalomra. A 70 milliós németség, amely hosszú évtizedekenát az állandó emelkedés okozta büszkeség tudatában élt, elvesz-tette a talajt lába alól. A frontkatonák szervezetlenül özönlöttekvissza a hátországba. Egy részük elfoglalta régi helyét, nagyobbikfelük azonban szétszóródva vagy megmaradva katona egységei-ben várta, hogy mi fog történni velük. E tömegek számára anya-gi megélhetésük biztosításán túl a probléma az volt, hogy magya-rázatot adjanak önmaguknak mindarról, ami történt.

A vereség elsöpörte azokat a hamis okokat, amelyekkel a császáralátámasztotta a háborút. A köztársaság legerõsebb pártjára, a szo-ciáldemokráciára hárult a feladat, hogy rámutasson a háború iga-zi okaira és elõidézõire, mindarra, ami a Versailles-i békéhez veze-tett. Mindez azonban nem történt meg. A háborús bûnösök fele-lõsségre vonása elmaradt. Kiadatásukat a weimari köztársaság kor-mánya megtagadta. A lista élén — akiknek kiadását a szövetsége-sek követelték —, II. Vilmos, Hindenburg és Ludendorft álltak. Apert, amelyet a háborús bûnösök ellen Lipcsében a gyõzõk köve-telésére végre megindítottak, végül is eltussolták.

Így azután a felelõsség kérdésének felvetése alulról indult megés rossz irányba fordult. Az okokat elsõsorban a hazáért szenvedõés a társadalomba beilleszkedni nem tudó katonák kutatták, akik-nek nagyobb része olyan fiatalokból állt, akiknek képzését, tanul-mányait félbeszakította a háború. A propaganda és a személyes ta-pasztalatok nyújtotta felszínes ismeretek lehetetlenné tették, hogya helyzetet a maga valóságában ítéljék meg. Azt látták, hogy meg-élhetésük nincs, s hogy õk utolsó napig helytálltak a lövészárokban.Nem értették a vereség igazi okait, s ezért kialakult a legenda ar-ról, hogy Németországot hátulról döfte le a belsõ egyenetlenség.

A soviniszta hangok erõsödtek és a kormány ahelyett, hogy le-

15

törte volna azokat, úszott az árral, azt gondolván, hogy a saját vi-torláiba foghatja a nacionalista szeleket. Így e hangok lassan tértnyertek nyíltan is, sajtóban, népgyûléseken és mindenütt.

Konrad Heyden, a Nemzetiszocializmus története címû mûvébenrészletes leírását nyújtja ezen áramlatok forrásának, a szabadcsapa-toknak és tiszti különítményeknek. Legismertebbek voltak azEhrhardt brigád, von Heydeberck vadászezrede, Pfeffer, Rossbach,Loewenfeld, Lützou, Liechtschlag, Oberland és Epp szabadcsa-patai. E csapatok hol nyíltan, hol illegálisan, de mindenütt szerve-zetten léptek fel és bár soviniszta, kihívó, merényleteket szövõ ma-gatartásukkal több ízben keresztezték a hivatalos politikát, Noskeminiszter nem riadt vissza, hogy felhasználja õket a munkásság el-leni akciókban. E bizalomra azután rá is fizettek a Kapp-puccs al-kalmával.

1920. március 13-án az Ehrhardt-brigád a helyükön hagyott ré-gi katonatisztek segítségével államcsínyt hajtott végre, és Kappmezõgazdasági fõigazgatót kiáltotta ki kancellárrá. A puccsot aszakszervezetek általános sztrájkja néhány nap alatt megbuktatta,az összeesküvõket azonban – köztük Ludendorftot – futni hagyták.

Az állami bürokrácia minderre alig reagált. A német tagállam-ok élére kirendelt biztosok küzdöttek az önálló hatalomért, s aszeparatizmus egyre erõsebb méreteket öltött. Gazdasági vonalona kormány az állandó tárgyalások ellenére sem tudott eredménye-ket felmutatni. A márka értéke zuhant és 1922 végén a kormány le-mondásra kényszerült. A szociáldemokrata Ebert elnök Cunot, agazdasági szakembert bízta meg a kancellári teendõkkel. Cuno ki-nevezésével Ebert tulajdonképpen a nagytõke követelését teljesítet-te.

1923 januárjában a francia kormány elhatározta a Ruhrvidéknek,amely az egész nyugat-európai iparnak is fontos területe, megszál-lását. Cuno kancellár kimondatta a német lakosság részérõl meg-valósítandó passzív ellenállást. A vasút, a posta, a hivatalnoki kar,valamennyi gyár abbahagyta a munkát. A jóvátételi számlára tör-tént szénszállítások megszûntek. A franciák minderre az ostrom-állapot kihirdetésével feleltek.

Tetézte a bajt, hogy a lakosság nagy része egyre inkább kiábrán-dult a weimari köztársaságból. Az infláció idejében egyedül az ön-ellátó nagyüzemektõl kaptak a dolgozók segélyt. Mindjobban be-bizonyosodott, hogy a hatalmon levõ vezetés elvesztette lába alóla talajt.

16

A szeparatista törekvések tovább erõsödtek. Egyes német ál-lamok (tartományok) úgy látták, hogy a problémák külön-különinkább megoldhatók, és mozgalmak indultak meg, amelyek a meg-oldást ebben az irányban keresték. A szeparatista kísérletek közüllegismertebb az 1923. november 8-án lejátszódott müncheni puccs,amelyben von Kahr, állami fõbiztost kiáltották ki Bajorországhelytartójává. A puccsban, amely megbukott, komoly szerepe voltLudendorftnak és a nemzetiszocialista Hitler Adolfnak is. A kül-föld bizalma egyre inkább megingott a német demokrácia meg-szilárdulását illetõleg és a Stresemann által folytatott békítõ külpo-litika kedvezõ fogadtatásra nem talált.

Így jutott el Németország az 1924-es tavaszi választásokhoz. Eza választás világos képet nyújtott arról, mennyire meggyengült ademokrácia és milyen teret hódított a nacionalizmus. A sajtó nagyrésze Krupp háborús igazgatójának, Hugenbergnek kezében volt.Lapjai merõben ellentétes célkitûzések alapján informálták a la-kosságot, amint azt a köztársaság szociális és demokrata jellegemegkívánta volna. A hatalmas összegekkel kiépített sajtókonszernaz uralkodó rétegek nézeteit kürtölte szét, komoly összegekkel tá-mogatta a jobboldali Acélsisakos mozgalmat és lassan, de biztosanelõkészítette a terepet valami még nemzetibb, határozottabb és„erélyesebb” rendszer számára.

17

V. fejezet

A náci párt kialakulásaA hadsereg szétzüllött elemeibõl alakult szabadcsapatok mindenjobboldali, nacionalista jelszóval induló mozgalmat támogattak. Anemzetiszocialista pártba az Epp-féle alakulatból került be ErnstRöhm százados, aki a 20-as évek elején megkezdte a hadseregbenaz illegális szervezkedést. A tisztikar adta a mozgalomnak DietrichEckart írót és Gottfried Feder mérnököt. Az utóbbi, aki kezdetbenbaloldalinak vallotta magát, emlékiratot dolgozott ki a bajor kor-mány részére, amelybõl a nemzetiszocialista elmélet sokat merített.

A leszerelt tiszteken és katonákon kívül jelentõs szerepe volt anacionalizmus megerõsödésében annak a kispolgári értelmiségirétegnek is, mely kiábrándult a weimari demokráciából, amikoraz képtelennek bizonyult arra, hogy a nemzeti érdekeket a gyõ-zõkkel szemben megvédje. Ezek az emberek megtalálták egymás-hoz a kapcsolatot. Eszményük az „elanyagiasodott” embertípushelyett a „hõsi” típusú ember volt, aki hivatott a nemzeti hagyo-mányokhoz méltó politika folytatására. Elõszeretettel foglalkoztaka germán mitológiával és mély ellenszenvet éreztek a zsidók iránt,akiket az elanyagiasodott embertípus mintaképének tekintettek.

A régi uralkodó rétegek bázisát a monopoltõke jelentette. És bárezzel az értelmiség jelentõs része szembehelyezkedett, ez roman-tikus jellegû szembenállás volt. Ezek az emberek a katonákhoz ha-sonlóan a háború elvesztésének és a birodalom hanyatlásának okátnem a vilmosi imperializmusban látták, hanem a tünetet, a hadse-reg szétzüllését, a háborút követõ a forradalmat jelölték meg a bu-kás okául.

A történelem és a pszichológia viszonyáról is sokat írtak. Ezekaz elméletek a történeti változásokat elsõsorban lélektani okokbóligyekszenek levezetni.

Kétségtelen, hogy a nemzetiszocialista ideológia térhódításábanlélektani tényezõk is szerepet játszottak, a háttérben azonban a va-lóságban a politikai hatóerõk álltak. A kispolgárság és a lumpen-proletariátus hangulatát elsõsorban az uralkodó rétegek propa-

18

gandája befolyásolta, mely a gazdasági bajok valódi okának felis-merését és a szocializmus térhódítását igyekezett meggátolni.

Pártocskák alakultak bizonyítva, hogy a kezdeményezés meg-van, csak szervezõ erõ kell, amely egybefogja õket. A pártok közülaz egyik csakhamar jelentõségre tett szert Bajorországban. Vezé-rérõl hívei azt hirdették, hogy az Ismeretlen Katona támadt fel,hogy lázító szónoklataival felrázza a népet elesettségébõl. Képét anyakukba akasztva hordták, nevével köszöntötték egymást.

De a párt nemcsak ezzel tûnt fel. A párttagok idõnként egyen-ruhát, barna inget öltöttek és vörös lobogókkal, melyeknek köze-pét kis horogkereszt díszítette, felvonulásokat, sõt hadgyakorlato-kat rendeztek a városok környékén. Azon igyekeztek, hogy minéltöbb embert hódítsanak el a baloldali pártoktól. A párttagok nem-zeti jelszavakat hangoztattak, a német állam hatalmának vissza-szerzésérõl beszéltek, szemben az osztályharc elméletével, a nem-zet összefogását emlegették. A pártot Deutsche Arbeiter Parteinekhívták, elnöke egy Drexler nevû polgár, propaganda vezetõje pe-dig Hitler Adolf volt.

Hitler Adolf a bajor-osztrák határ menti Braunauban született.Apja iparos segédbõl állami kistisztviselõvé verekedte fel magát. Hit-ler otthon ezt a légkört szívta magába és a nagynémet birodalom-ba való egyesülés vágyát, mely e határvárosban természetszerûlegerõsebb volt, mint másutt. Középiskolai tanulmányait megszakí-totta szüleinek halála, s õ Bécsbe került. A festõakadémiára nem vet-ték fel, s így mint segédmunkás élt egy ideig. Ekkor ébredt fel ér-deklõdése a politika iránt. A középosztályból a munkásság közévaló „lecsúszását” önhittsége ellensúlyozta. A Mein Kampf máso-dik fejezetében errõl így ír:

„Elsõ alkalommal az építkezési munkálatoknál találkoztam aszociáldemokratákkal. Ez a találkozás már a kezdet kezdetén semvolt kellemes. Még elég rendes ruházatom, kulturáltabb beszédmo-dorom, tartózkodó egyéniségem elütõvé tettek és emellett annyi-ra el voltam foglalva saját magam sorsával, hogy nem igen jutottidõ környezetem megfigyelésére… Valószínûleg egyáltalán nemis törõdtem volna új környezetemmel, ha már a harmadik vagynegyedik napon nem kényszerítettek volna határozott állásfogla-lásra. Felszólítottak arra, hogy lépjek be a szakszervezetbe… Kije-lentették, hogy be kell lépnem, tehát nem léptem be… Kétségte-lenül abban a reményben ringatták magukat, hogy pár nap múlvamegnyernek, de legalább is megpuhítanak. Alaposan tévedtek. Két

19

hét múltán már nem bírtam tovább… Az ellentábor néhány hang-adója egyszerûen kijelentette, hogy vagy elhagyom az építkezést,vagy leröpítenek az emelvényrõl.” (Harcom, Mein Kampf, Cent-rum kiadás, 1941. magyarul.)

Európa és a világ szerencsétlenségére Hitler inkább csendbeneltávozott és nem röpítették le az állványokról. A munkásságtóleltávolodott és festegetéssel kereste kenyerét. De ez a rövid és bán-tó emlékû idõszak arra ösztönözte, hogy tanulmányozni kezdje aszociáldemokrácia módszereit, amelyekkel a tömegeit szervezte.Ettõl az idõtõl kezdve saját bevallása szerint naponta olvasta a szo-ciáldemokrata sajtót, propagandafüzeteket, kutatva bennük azt,ami a saját kialakulóban levõ elképzeléseihez felhasználható lenne.

A szociáldemokráciával szembeni ellenszenvéhez még egy ténye-zõ járult. Az osztrák fõvárosban a szellemi élet szereplõi között ésaz újságírói karban sok volt a zsidó. A sorozatos sikertelenségek fö-lött elkeseredett Hitler fokozódó ellenszenvvel fordult szembe az„idegen faj” képviselõivel és a saját sorsának alakulása miatti dühétegyre inkább ellenük fordította.

Ugyancsak Bécsben ismerkedett meg a nagynémet és a keresz-tényszocialista mozgalommal is. Figyelmét elsõsorban e pártokhibái kötötték le: féltek a tömegektõl – állapította meg késõbb.Hiányzott az egységes és világos ideológiájuk. Propagandájukrossz volt: egyszerre több ellenséget tartottak számon, s elapróz-ták erõiket. E hibák mélyen bevésõdtek agyába, s egy-egy vonás-sal bõvítették kialakuló elképzeléseit, melyekbe beépült a parla-menti rendszer csõdje és utálata is.

Hitlerben egyre erõsebbé vált a vágy, hogy a Habsburg-biro-dalomból odaköltözzék, ahonnan a német nép egyesítését és feleme-lését remélte. Így aztán 1912 tavaszán Münchenbe utazott. Itt –amint azt könyvében írta – eleinte a külpolitika kérdése foglalkoz-tatta. A német uralkodó réteg ebben az idõben, a világháború elõttkét évvel uralmi célkitûzéseit a népszaporulattal kapcsolatos igényekkielégítésének köntösébe burkolta. Két lehetséges megoldást vetet-tek fel: új földterületek szerzését, vagy az exportra dolgozó ipar mé-reteinek bõvítését. Az elõbbihez Németországnak Angliát, a kor leg-erõsebb világhatalmát kellett volna megnyernie Oroszország el-len, az utóbbihoz Oroszországot Anglia ellen. Hitler az elõzõ mel-lett foglalt állást.

A világháború kitörésekor jelentkezett katonának. Lelkesedé-se nagy volt, s ezt még a front borzalmai sem tudták megtörni.

20

Harci kedvét csak a háború végsõ kimenetele felett kétkedõ sajtó,az ellenfél propagandájának hatásos volta és a német háborús pro-paganda fogyatékosságai lohasztották le. Késõbb megsebesült, s akórházban a hátországban tapasztalt defetista és forradalmi hangu-lat lesújtó hatással volt rá. A forradalom kitörésekor a nagynémetideálokon nevelt festõnövendék zokogásban tört ki. Megfogadta,hogy politikus lesz.

Felgyógyulása után politikai tanfolyamra kezdett járni. Itt ismer-kedett meg Gottfried Federrel, akinek a finánctõkérõl és a tõzs-dérõl elhangzott elõadásait nagy figyelemmel kísérte. Így aztán„elmélete” újabb színekkel bõvült.

Nem sokkal késõbb, mint nevelõtiszt ismét csapattesthez került.Egy ízben, mint megfigyelõt a Deutsche Arbeits Partei üléséreküldték ki. Az alig néhány fõt számláló, határozott programot nél-külözõ egyesületet Hitler alkalmasnak találta eszméi népszerûsíté-sére. Belépett a pártba és megkapta a hetes számú igazolványt.

Lassan egyre több hívet szereztek. A pártot Nationalsozialisti-sche Deutsche Arbeits Partei (NSDAP) névre keresztelték át ésprogramját 1920 februárjában fejtették ki mintegy kétezer emberelõtt Münchenben.

A 25 pontból álló program a félmûveltségnek és a szociális de-magógiának soviniszta színekkel aláfestett keveréke.

Ennek megfelelõen a program harmadik pontja kimondta: föl-det és területet (gyarmatokat)követelünk népünk eltartására és né-pi fölöslegünk letelepítésére. A következõ pont leszögezi: állam-polgár csak néptárs lehet, néptárs csak az lehet, akinek vérsége né-met, felekezetre való tekintet nélkül. Zsidó néptárs nem lehet.

A program tizenhatodik pontja követelte egy egészséges kö-zéposztály megteremtését és fenntartását, a nagyáruházak hatósá-gi kézbe vételét, s olcsó áron kis iparûzõk számára való bérbeadá-sát. A célkitûzések tizenkilencedik pontja: a materialista világren-det szolgáló római jog helyére a német közösségi jogrendszer ál-lítandó.

A célkitûzések huszonnegyedik pontja szabadságot követelt azállamban minden vallásfelekezet számára, amennyiben azok a ger-mán faj erkölcsiségével és morális érzésével nem ellentétesek.

Beszélt a program a Versailles-i szerzõdés érvénytelenítésérõl,a néptársak védelmérõl és elõnybe helyezésérõl az idegenekkelszemben, a kamatrabszolgaság letörésérõl, az öregségei ellátás„nagyvonalú” megoldásáról, nevelési, egészségügyi, sajtókövete-

21

lésekrõl, valamint földreformról is, végül az erõs központi állam-hatalom szükségességérõl.

A szocialisták felismerték a náci mozgalomban a munkásságújbóli megosztásának veszélyét, a mozgalom jelentéktelensége mi-att azonban csak nagy néha küldtek feléjük egy-egy oldalvágást asajtóban. Az NSDAP gyûlésein néha megjelent ugyan egy-egy cso-port szociáldemokrata vagy kommunista, de Hitler mindenre készrendezõgárda létesítésével biztosítani tudta az ekkor még túl nagyérdeklõdésre számot nem tartó gyûlések zavartalanságát. A ren-dezõ gárdát az 1921. november 4-i hofbrauhausi verekedés utánSturmabteilungnak (SA) nevezték el, tagjai egyenruhát kaptak éskatonai gyakorlatokat tartottak. Az SA létszámát ettõl fogva ál-landóan növelték és elsõ demonstrációját 1922 nyarán rendeztékmeg a müncheni Königsplatzon.

Az egyenruhás, fegyelmezett szakaszok felvonulása hatássalvolt a lakosság egyes rétegeire. A munkások többsége azonban el-utasította a „feketeszázakat” s az 1922 októberében Koburgbantartott felvonuláson kõzáporral, „Gyilkosok! Banditák! Gazem-berek!” jelzõkkel fogadták a nácikat. Hitler demagóg szónoklataiszolgáltattak még néhányszor alkalmat a verekedésre, majd nem sok-kal késõbb a Ruhr-vidék francia megszállása után végrehajtottmüncheni puccs 1923 novemberében véget vetett egy idõre a nem-zeti szocialisták garázdálkodásának.

A puccs bukása után Hitlert és társait elfogták és bebörtönöz-ték a Lech melletti Landsbergben. Itt diktálta le titkárának, RudolfHessnek a Mein Kampfot.

22

VI. fejezet

A Mein Kampf

A Mein Kampf tartalma kettõs: életrajz és az ezzel összefüggõ tör-téneti bevezetés az egyik, világnézet és politikai program a másikrész. A hitleri világnézet fõ gondolatai között elsõ helyen a faji te-ória állt. Ennek értelmében a felsõbbrendû árja faj hivatott a töb-bi, alsóbbrendû faj vezetésére. A fajelméleten két másik pillér: egy-részt az állam külsõ, nemzetközi viszonya, másrészt belsõ beren-dezkedése nyugodott. Az elsõ a népies állameszme tulajdonképpena külpolitikai célokat tartalmazza, a másik a vezér elv és a milita-rista nevelés a belsõ államszervezés fõ vonásait jelzi. Mindezekmögött ott húzódik a szociáldemokrata- és kommunistagyûlölet.

A hitleri, de általában a fasiszta „történetszemlélet” nem a tör-ténelem objektív elemzésébõl indul ki; a történelmet arra használ-ja föl, hogy azzal támassza alá az általa megállapított vagy célulkitûzött dolgokat.. Jellemzõ a kép, amelyet a Mein Kampf a világ-háború elõtti Németországról és a hanyatlás okairól fest. Önké-nyesen kiragadott részeket: többek közt a korrupt sajtót, a szifiliszt,a bolsevizálódott mûvészetet állítja egymás mellé a háború elvesz-tésének okai között. Nem a tényleges okokból, hanem saját elkép-zeléseibõl indul ki és ennek igazolására csûri-csavarja, hamisítja atörténelmet. A háború utáni bajor szeparatizmusban például a zsi-dóság azon törekvését látja, mely meggátolni igyekszik az egysé-ges német állam kialakulását. Késõbb a föderalizmusban ismét fel-fedezi az árják õsi ellenségének mesterkedését, akik egy centralizáltországban inkább vélik megvalósítani a világuralmi törekvéseiketés ezért szorgalmazzák a szövetségi kötelékek erõsítését.

Egy „elmélet”, mely oly tág alapfogalmakkal dolgozik, mint ahitleri értelemben vett faj – amely nem egyezik a biológia tudomá-nyos alapfogalmával – nagy lehetõséget nyújt a logikai kerülõk-höz, erõszakolt gondolatmenetekhez. „A világtörténelem esemé-nyei a fajok önfenntartási ösztönének jó vagy rossz értelembentörténõ megnyilvánulásai” – mondja Hitler.

A történelmi tények önkényes kezelésén túl jellemzõ vonása a

23

hitleri mûnek és a fasizmus késõbbi egész „tudományos” irodalmá-nak a misztifikáció. Azokat a ködös alapfogalmakat, mint faj, vér-ség, népiség, vezérelv elfogadtatni csak úgy lehet, ha misztikus,sokat sejtetõ köntösbe öltöztetik. Ez a misztifikáció absztrakt né-met embert teremt mint ideált, és elveti azt, ami hatvannégy õsigvisszamenõleg nem tiszta német és népi gyökerû. A nemzetet visz-sza akarja varázsolni a középkorba, sõt a teotoburgi erdõbõl jött õs-germánok „tisztaságába”. Ez a miszticizmus lépten-nyomon tettenérhetõ azon alapfogalmaknál, elnevezéseknél, melyeket késõbb a ná-cizmus a gyakorlatban és elméletben használt és amelyek sokszoraz értelmetlenség, sõt a nevetség határát súrolták.

E könyvnek nem feladata, hogy mindazokra a kitételekre, me-lyek híven mutatják a hitleri elmélet ferde ideáljait és szerzõjénekveszedelmes félmûveltségét – rámutasson. Mégis összeszedtünkbelõlük néhányat és torz csokorba kötve átadjuk az olvasónak.

***

Amint az elõzõkben már említettük, a hitleri elgondolás leglénye-gesebb pontja az alsóbb és felsõbbrendû fajok létezésének elméle-te. A propaganda középpontjában az imperialista célok nyílt vál-lalása helyett a faji követelések állottak, és szocializmus ellenessé-ge mellett az antiszemitizmust hangoztatta.

A fajelmélet a következõket állítja: ha egy faj valamely egyedealacsonyabb rendû faj egyedével párosodik, az utód ugyan maga-sabb rendû lesz egyik szülõjénél, viszont a másiknál silányabb. Amagasabb rendû fajnak tehát meg kell õrizni tisztaságát, nehogy afajban visszaesés álljon elõ. Magasabb rendû az árja faj, alacso-nyabb rendû a sémi és „egyéb” déli fajok. Az árja kultúraalapító faj,egyes fajok, mint például a japán kultúrahordozók, a zsidó pedigkultúraromboló faj. Ebbõl következik, hogy az árjáknak harcol-niuk kell az alacsonyabb fajokkal való keveredés ellen.

A fajelmélet a társadalmi lét törvényszerûségét biológiai ala-pokon keresi. A társadalomban élõ emberiség történetét azonbannem a faji, hanem a társadalmi törvényszerûségek határozzák meg.Hitler viszont a fajelméletébõl vezeti le az állam és a nemzetgazda-ság céljait és összes jelenségeit. Így aztán nem is csoda, ha a tõkeelszemélytelenedésében (részvénytulajdon), a monopóliumok ki-alakulásában a nemzetgazdaság elfajtalanodását látja.

Szorosan összefüggenek a fajelmélettel a Mein Kampf azon ré-

24

szei, amelyekben az antiszemitizmust igyekszik elvileg megokol-ni. Az a zsidó – mondja a könyv –, aki a középkor gettóiban, majda fejedelmi udvarokban híven megõrizte faji sajátságait, az áruter-melés kifejlõdésével lassan asszimilálódni kezdett. Törekvését az ál-lampolgári jogok megszerzésére irányította. Így „természetesenmind alaposabban rombolja le egy valóban népi gazdaság alapja-it. Részvényein keresztül beférkõzik a nemzeti termelés vérkerin-gésébe. Ezeket vagy ezt, adásvétel tárgyává alacsonyítja le, és ez-zel elrabolja e nemzeti üzemektõl a személyes tulajdonban rejlõalapot. Bekövetkezik a munkaadó és munkavállaló közti elhide-gülés, amely késõbb osztályharchoz vezet.” (i.m. 246. o.)

Hitler így megteremti azt az ellenségképet, a „júdeo-bolsevistaplutokratizmust”, amely ellen azután a náci propaganda minden ere-jével összpontosítani igyekezett, elvonva a figyelmet a nagytõke,a földbirtokos junkerek, a finánctõke, a német imperializmus pusz-tulást hozó tevékenységérõl.

A nemzetiszocialista elmélet fõpontjai között nehéz megtalál-ni a szerves kapcsolatot. Ha mégis igyekszünk sorrendet fellelni eb-ben az ideológiában, akkor a fajelmélet legközelebbi függvényekénta népies állameszme elve vehetõ elõ.

„…az a valóság, hogy az államnak bizonyos gazdasági irány-zathoz és gazdasági fejlõdéshez semmi köze – mondja a MeinKampf. - az állam nem gazdasági tényezõk foglalata gazdasági fe-ladatok teljesítésére, hanem fizikailag és lelkileg azonos lények kö-zösségének szervezete fajiságuk fenntartásának megkönnyítésére….”

„Poroszország példája bizonyítja leginkább, hogy nem gazda-sági tulajdonságok, hanem ideális erények képezik az állam meg-teremtésének alapját.” (i. m. 124—125. o.)

Hogy ez a fajiság fenntartására létrehozott állam milyen le-gyen, azt Hitler a misztikus népies (völkisch) jelzõvel igyekszikmeghatározni. E jelzõ is – a faj fogalmához hasonlóan – nála egyé-ni értelmezést kap. Népies alatt azt az államfogalmat érti, amely ma-gában foglalja a nép minden tagját. A jelzõ ilyeténképpen a külföl-di német népcsoportokra támaszkodó terjeszkedési törekvéseinekalibijévé válik, s a népies állam fátyollá, mely az osztályellentétekés a hódító célkitûzések elleplezésére szolgál.

Az állam belsõ vezetésének alapjául a tekintélyen alapuló kor-mányzás elve, az úgynevezett Führer-Prinzip szolgált.

„Mozgalmunknak mindenképpen támogatnia kell az egyéni

25

kultuszt, sohasem szabad elfejteni azt, hogy a személyi értékben rej-lik minden emberi érték.” (i. m. 273. o.)

„Az új mozgalom lényegébõl és belsõ szervezetébõl kifolyólagellensége a parlamenteknek, tehát elveti a vezért mások vélemé-nyének végrehajtójává lealacsonyító többségi döntés jogának elvétáltalában éppen úgy, mint saját bensõ szervezetében. A mozga-lom az egész vonalon a vezér feltétlen tekintélyének elvét követi,mely ennélfogva a legnagyobb felelõsséggel is jár.” (i. m. 268. o.)

Hitler nem is titkolja, hogy honnan ered ez az elv:„Az alapelv, amely annakidején a porosz hadsereget a német

nép legcsodálatraméltóbb hatalmi eszközévé tette, átvitt értelem-ben a mi egész államfelfogásunk alapelve lesz.” (i. m. 312. o.)

Ez az alapelv vezet a militarista államberendezés tervéhez. Eh-hez új vezetõ réteg felnevelésére van szükség.

„Az egész nevelésnek arra kell tehát irányulnia – mondja Hit-ler –, hogy az ifjú szabadidejét testének edzésére fordítsa…az ifjú-ság nevelésének ez a feladata, nem pedig hogy kizárólagosan azúgynevezett bölcsességet tömje tanítványai fejébe.” (203. o.)

„Már gyermekkorában bele kell nevelni a fiatal néptársba azönbizalmat. Egész nevelését oly irányba kell terelnünk, hogy tuda-tában legyen másokkal szemben való feltétlen fölényének. Testierejében és ügyességében bízva kell népe legyõzhetetlenségébe ve-tett hitét visszanyernie.” (i. m. 297. o.)

„A népi állam kiképzõ és nevelõ munkájának végcélja az le-gyen, hogy a faji öntudatot és érzést ösztönileg és értelmileg a reábízott ifjúság szívébe és agyába vésse. Egyetlen ifjú vagy leány sehagyja el addig az iskolát, amíg tisztában nincs azzal, mi a vér tisz-taságának lényege és szükségessége.” (i. m. 302. o.)

A politikailag iskolázatlan rétegek nem vették észre, hogy a te-kintélyi elv alapján a vezetõk csak felfelé tartoznak felelõsséggel, nemlátták, hogy nem õk fogják megválasztani vezetõiket, hanem azoknevezik ki õket, akik a gazdasági és politikai hatalmat kezükbentartják. Nem látták, hogy a nemzetiszocialista nevelés meghamisít-ja a történelmet, elfojtja a szabad gondolkodást és csak a faj kultu-sza marad, hogy engedelmes harcosokat neveljen Hitler a német im-perializmus számára.

„Minden olyan kísérlet – mondja –, amely bizonyos világné-zetnek hatalmi eszközökkel való legyõzését kívánja szolgálni, meg-hiúsul mindaddig, míg e harc nem az új világnézet támadó alakjátölti magára…

26

Ez igazság fel nem ismerésén szenvedett hajótörést mind ezideig a marxizmus elleni küzdelem. Hiányzott az új világnézet,amelyért a harcot meg lehetett volna harcolni.

Minél inkább foglalkoztam állami kormányzatunknak a szoci-áldemokráciával, mint a marxizmus pillanatnyi megtestesítõjévelszembeni álláspont megváltoztatásának gondolatával, annál in-kább felismertem e tan pótszerének hiányát. Mit lehetne a tömeg-nek nyújtani, ha a szociáldemokráciát levernék?....” (i. m.139–140. o.)

„Rájöttem arra, hogy ha a szociáldemokráciával szemben egyigazabb, de a kitûzött cél felé ugyanilyen brutális következetes-séggel haladó tant állítanak, akkor az, ha nehéz küzdelmek árán is– gyõzni fog.” (i. m. 38. o.)

Érdekes az is, hogyan kívánta adagolni a nemzetiszocializmusezen elméletet, mint vélekedett a tömeg felõl, amelyhez szólott?

„Minden propagandának – mondja Hitler – népszerûnek kelllennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandó tömeg legkorlátol-tabb rétegének felvevõképességéhez kell szabnia.” Majd néhánysorral alább: „a tömeg felvevõképessége nagyon korlátolt. Értelmekicsiny és éppen ezért nagy a feledékenysége” (i. m. 144—145. o.)

„Igen helyes” elvnek tartja Hitler azt, hogy „mennél nagyobba hazugság, annál könnyebb azt az emberekkel elhitetni, mert anép széles rétegei szívük mélyén inkább csak romlottak, semmintszándékosan és tudatosan rosszak, és így kezdetleges gondolko-dásmódjuk mellett könnyebben esnek áldozatul a nagy gazságok-nak, mint a kicsinyeknek, mert hiszen néha õk maguk is szoktak úgygondolkodni, viszont nagy hazugságokra nem képesek.” (i. m.185. o.)

„Valahányszor látszólag lehetetlen kérdések megoldásáról vagykövetelések valóra váltásáról van szó, a nép teljes figyelmét egysé-gesen e kérdésre kell összpontosítani, mintha tõle léte vagy nem-léte függne. A nép csak így lesz hajlandó nagy teljesítményekre éserejének megfeszítésére. (200. o.)

27

VII. fejezet

A válság elõtti évek a weimariköztársaságban

Az infláció tombolása, az állandó belpolitikai zavarok lassan meg-gyõzték a nyertes hatalmakat arról, hogy Németország csak akkorfog eleget tenni jóvátételi kötelezettségeinek, ha helyreállítják fi-zetõképességét. Így jött létre 1924-ben a Dawes-terv (Dawes aNemzetközi Jóvátételi Hivatal vezetõje), amely jelentõsen csökken-tette a jóvátétel évenkénti törlesztésének összegét. A válság erõsö-désével párhuzamosan késõbb kitûnt, hogy ez a terv sem hajthatóvégre. A Morgan-féle 800 milliós kölcsönnel újjászervezett Biro-dalmi Bank viszont egyelõre a pénzügyi helyzet javulását eredmé-nyezte.

A stabilizáció után kissé nyugalmasabb helyzet következett. Aháború befejezése és a békekötés utáni néhány év, amelyek Né-metországnak a gyõztes hatalmak által történt kizsákmányolásaévei voltak, lezárultak. A világgazdaság ismét békegazdálkodássáváltozott. A Dawes-tervet, mely az engedékenység jeleit mutatta,de még a békeszerzõdés követelései alapján állott, egy év múlva alocarnoi egyezmény követte, amely lehetõvé tette Németországszámára, hogy a fellendülõ világgazdaságba egyenjogú félként kap-csolódjék be. A locarnoi egyezményben (1925. október) Németor-szág véglegesnek ismerte el nyugati határait, melyeket Anglia,Franciaország és Olaszország garantáltak. Az egyezményStreesemann külügyminiszter mûve volt, aki a polgárság politikaialakulatát, a Deutsche Volksparteit vezette. A külföldi tõke áram-lása Németország felé nagyobb méreteket öltött. A gazdasági jö-vedelmezõségen felül a tõkebefektetéseknek politikai tendenciájais volt. Németország alkalmasnak látszott, hogy ellensúlyozza aSzovjethatalom nem kívánt megerõsödését. A gyõztes hatalmaktisztában voltak a weimari köztársaság hagyományaival és szelle-mével és hajlandók voltak politikai okokból is támogatni azt. Ígyazután a munkaalkalmak szaporodtak, új vállalatok alakultak, akoncentrálódási folyamat folytatódott.

28

Ez idõben alakult meg az egyik legnagyobb szupertröszt, aVereingte Stahlwerke Thyssen vezetése alatt négy hatalmas trösztuniójából. Az új szupertröszt alaptõkéje 800 millió aranymárkavolt. A Vereingte Stahlwerke külföldi kölcsönöket vett fel. Márká-ban kifejezve 630 milliónak felelt meg az összeg. Jelentõs méretek-ben vett fel kölcsönöket a holland, svájci, amerikai és angol pénz-piacon a többi nehézipari vállalat is. A Stahlwerke vezéralakjaivoltak Emil Kierdorf és Albert Vögler, aki Thyssen utóda lett azelnöki székben. H. Schmitz volt az I. G. Farbenindrustrie veze-tõje, Hugenberg a sajtó- és filmkonszern vezére.

A gazdasági fejlõdés növelte a weimari köztársaság jövõjébevetett hitet. A világgazdaság fellendülésének és az ezzel együtt já-ró reményeknek beszédes bizonyítéka, a Párizsban aláírt Kellog-paktum, amelynek lényege a nemzetek közti békés együttmûködésvolt, amely „minden idõkre megfosztja jogosságától a támadó há-borút”.

A belpolitikai események viszont a derûlátást nem túlságosanigazolták. A kommunisták és a szociáldemokrácia vezetõi közöttiellentétek továbbra is élesek maradtak. Ez az ellentét megmutatko-zott az 1925 tavaszán tartott elnökválasztáson, amikor a két különjelöltre szavazó munkáspárttal szemben a jobboldal jelöltje, Hin-denburg került az államfõi székbe. A baloldali pártok egymás el-leni acsarkodása okozta azt, hogy a parlamentben nem alkothattaktöbbséget. A különbözõ kisebb-nagyobb világnézeti, vallási ésnemzeti alapokon álló csoportosulások elmosták az igazi határvo-nalakat, s a frontok összekuszálódtak. Olyan pártok jöttek létre,mint a háztulajdonosok, vagy hadkölcsönkötvényesek pártja ésolyan koalíciók, amelyeknek a szociáldemokraták és a néppártiaktagjai voltak, ellenzékben a kommunistákkal, nemzeti szocialis-tákkal és a német nemzetiekkel. Kormányok jöttek létre és buk-tak meg és közben erõre kaphattak az olyan pártocskák, mint Hit-ler NSDAP-ja. Ez a párt, mely 1924-ben még csak egyike volt anemzetiszocialista mozgalomnak, 1928-ban már 12 képviselõtküldött a palamentbe és 1929-es nürnbergi pártnapján 60 ezeregyenruhás SA tagot vonultatott fel.

Közben a konjunktúra menete ismét megváltozott. Amíg a vi-lággazdaság felfelé ívelt, nem domborodott ki, hogy a koalícióskormány mennyire nem tartja kezében az ország gazdasági életét.A nagytõke a „szociális köztársaság”-ban a legtágabban értelmezettszabadságot élvezte. A 26-os, 27-es évek gazdasági élete nagy ver-

29

senyt gerjesztett. Ez a verseny óriási méretû racionalizálást, a ter-melési volumen bõvítését eredményezte. Az említett VereinigteStahlwerke-nél pl. az egy munkásra esõ acéltermelés 5 év alatt 430-ról 620 tonnára nõtt, ugyanakkor a foglalkoztatott munkások lét-száma 200 ezerrõl 138 ezerre csökkent. A gyártási menet és a gé-pek tökéletesedésével így egyre többen váltak a 20-as évek végénmunkanélkülivé. Munkához juttatásuk és a folyton nagyobbodóárutömeg elhelyezése egyre sürgetõbbé vált.

A szociáldemokrata többségû kormány az export további nö-velését helyezte elõtérbe. 1930-ban a német export az angolnak isfölébe emelkedett. A külföldi fizetõképes piacok telítettsége foly-tán azonban ez a csatorna csakhamar felmondta a szolgálatot. Azeladatlan árutömegek óriásira duzzadtak.

A kormány tehetetlenül szemlélte az eseményeket. Az egyrenövekedõ munkanélküliséget nem tudták enyhíteni, s a csõd felé kö-zeledõ vállalatokkal sem tudtak mit kezdeni. Az emberi szabad-ságjogok, melyeknek a weimari alkotmány gyûjteménye volt, mitsem értek a megvalósításukhoz szükséges reformok nélkül. A szo-cializmusra való hivatkozás a régi államapparátus átalakítása helyettcsupán üres frázist jelentett.

Az állam szociális jellege lassan már csak külsõségekben és kul-turális téren nyilvánult meg. Igyekeztek a „szabad” szellemet meg-õrizni a társadalom felépítményében. Ez az ellentmondás sokszortorz formákat öltött. Egy a 30-as években megjelent könyv így írerrõl:

„a Liebknecht-ház a Junker klubhelyiség közelében volt… Avilmosi idõk újgazdagainak ízléstelen és ormótlan palotái mellettmodern felhõkarcolók emelkedtek és a járókelõk nem tudták el-dönteni, hogy melyiket szeressék jobban.

A homoszexuálisok hírhedt tanyája, az Eldorádó mulató mel-lett voltak az Üdvhadsereg helyiségei, hol szükség esetén keresz-tényi segélyben részesítették az Eldoradoban elbukott egyéneket,viszont a hivatalos órák után az Üdvhadsereg vezetõi átnéztek egypohár konyakra az Eldorádóba. A Kurfürstendamm torkolatánállevõ Gedachtnisskirchebõl az esti órákban áramlott ki az áhítatostömeg, ugyanakkor, mikor párszáz méterrel odébb a rendõrökkommunista tüntetõket vertek szét, akik halált kiabáltak a kapita-lizmusra és szemben a Kurfürstendamm-on a koraesti órákban a fér-fi és nõi prostituáltak százai tolongtak…” (Wesselényi Miklós: Aharmadik birodalom keletkezése. Viktória kiadás 1930, BP, 180. o.)

30

Ekkor fejlõdött ki viszont Németországban az a színházi ésfilmkultúra, mely vezetõ helyet foglalt el a nemzeti szocializmus ura-lomra jutásáig az egész világon. Reinhardt, Piscator, ThomasMann, Brecht kiemelkedõ személyiségei az irodalmi és kulturáliséletnek.

Ezekben az idõkben tört magasra a modern nevelés egyik leg-fontosabb eszköze, a sport. A német sportolók már az amszterda-mi olimpiai játékokon az európai nemzetek élére emelkedtek.

Ugyancsak ekkor alakult ki a legmodernebb építészeti stílusegyenes vonalaival, sima, dísztelen felületeivel, mértani szabályos-ságával, mely rövid idõn belül hódított valamennyi kultúrállamban.

A kultúrának ezen eredményei fölött a gazdasági válság sötét fel-hõi tornyosultak. A világgazdaság újabb krízise, mely Ameriká-ban már tombolt, Németországba is elérkezett. A való helyzet fel-tárásától és konzekvenciák levonásától félve a fenyegetõ bajok le-vezetésére a kormány a nyugati hatalmakhoz fordult segítségért.Ezek, mivel politikai érdekük követelte, ismét engedményt tettek.A jóvátétel összegét, mely még mindig súlyos terhet jelentett, me-gint csökkentették. Az új tervezetet Young amerikai bankember ké-szítette el. E terv alapján a hátralévõ tartozást 59 év alatt kellett vol-na kifizetni. Az új szabályozást a birodalmi gyûlés is elfogadta,azonban csakhamar megmutatkozott, hogy a gazdaság problémá-inak megoldására ez a tervezet sem megfelelõ.

A politikai harc a gazdasági bajok következtében élesebbé vált.Tízéves kormányzás után a weimari demokrácia tehetetlensége be-bizonyosodott. A válság fenyegetõen közeledett és a szociálde-mokraták, a parlamenti élet irányító pártjának politikusai képtele-nek voltak úrrá lenni a bajok felett. Tömegeik egyre jobban áb-rándultak ki belõlük és hagyták ott õket a radikális baloldali vagyjobboldali pártok erélyesebb hangjának hatására.

A monopoltõke új bázis után nézett. Két lehetõség kínálko-zott. Az egyik a katolikus egyház szervezete és pártja, a Centrumvolt, mely alkalmasnak mutatkozott e célra. A másik a nemzetiszocialista párt volt, amelytõl azonban a liberális burzsoázia annakszélsõséges jelszavai és módszerei miatt egyelõre húzódozott. Még-is a nagytõke radikálisabb része már kinyújtotta tapogató csápja-it e párt felé és gondolkodott a Mein Kampf tézisein, amelynekszámos tétele méltán kötötte le figyelmét.

„A gazdasági élet ugyanabban a mértékben, ahogyan a szemé-lyiség hatása alól kivonják és ehelyett a tömeg befolyásának és irá-

31

nyításának vetik alá, el kell hogy veszítse az összességek érdekébenkifejtett teljesítõképességét és lassanként, de biztosan visszafejlõ-dés útjára kerül. Minden olyan üzemi tanácsszervezet, amely ahe-lyett, hogy az alkalmazottak érdekeit szolgálná, magára a termelés-re kíván befolyást gyakorolni, ugyancsak ezt a romboló munkátvégzi.” (i. m. 310. o.)

És: ”Nem szabad visszariadnunk a legmesszebbmenõ szociálisáldozattól sem, ha meg akarjuk nyerni a nagy tömeget hazánk új-jászületésének eszméje számára… Bármely messzemenõ gazdasá-gi kedvezményeket is adunk ma a munkavállalóknak, ezek semmi-képpen sem hasonlíthatók az egész nemzetnek ama nyereségéhez,melyet a nép széles rétegeinek hazánk számára való megnyerésejelent. Csak a vállalkozóink körében sajnos igen gyakran észlelhe-tõ rövidlátó esztelenség nem képes felismerni azt, hogy elgondol-hatatlan tartós gazdasági fellendülés, ebbõl kifolyólag gazdasági ha-szon addig, míg népünk hazafias szolidaritása újra helyre nem áll.”(i. m. 260. o.)

A weimari köztáraság vezetõ tõkés körei rájöttek arra, hogy ahitleri elmélet számos lehetõséget nyújt számukra. Így a tekintélyielv jelentheti azt, hogy hatalmukat átmenthetik az új rendbe, éshogy ott Hitler állameszméjének segítségével megalapozhatjákterjeszkedési törekvéseiket. Mindezt alátámasztották a nemzeti-szocializmus militarista elvei is.

A felismerést a tett követte és amint egyre inkább fenyegetetta válság, annál szorosabbra igyekezett fûzni a kapcsolatot a nagy-tõke és különösen a nehézipar a nemzetiszocialistákkal. Ezekben azidõkben történt, hogy Dietrich, aki a náci párt tagja és egybenegyik nagyipari vezetõ veje volt, összehozta az érdeklõdõ gyáripa-rosokat Hitlerrel, aki a düsseldorfi Industrie-Clubban, ünnepi ban-kett keretében ismertette elõttük pártjának célkitûzéseit.

És bár a tõke nagyobbik része egyelõre a Centrum vezetõjét,Henrik Brüninget választotta 1930 márciusában kancellárrá, ésbár a baloldal radikálisai, a kommunisták is erõsödtek, a náci pártrohamosan tört elõre. Thüringiában sikerült nekik Fricket minisz-terré választani és az év szeptemberében 107 képviselõvel, mint amásodik legnagyobb párt vonultak be a parlamentbe.

32

VIII. fejezet

A gazdasági válságA válság egyre súlyosabbá vált. A munkanélküliek száma, mely1929 júniusában 1,5 millió volt, két év alatt körülbelül 7 millióranõtt, bár a hivatalos jelentések csak 5,67 millióról beszéltek. Sok-helyütt a rendõrségnek kerítéssel kellett körülvennie a közmun-kák területét, hogy az ott dolgozókat a munkanélküliektõl elkülö-nítsék, ezek ugyanis az ilyen munkahelyek körül szoktak össze-gyûlni. Tízezrek népesítették be az országutakat, jártak koldulni,százezrek töltötték a nyarat sátrakban, hogy a lakbért megtakarít-sák. Sok nagyváros szélén deszkákból és hullámbádogból épültekkunyhók, amelyekben gyakran népes családok laktak.

A munkanélküliség állandó növekedése a vásárlóerõt egyrecsökkentette, a mérséklõdõ árak ellenére is az áruk hatalmas tö-megei hevertek a raktárakban, üzletekben, kirakatokban eladatla-nul.

A földbirtok adósságterhei is nyomasztóbbá váltak. Bár a me-zõgazdasági árakat a behozatal elé állított vámtarifákkal védeniigyekeztek, a földtulajdonosok az adósságok kamatainak törlesz-tésére kénytelenek voltak a gabonanemûket rögtön aratás után pi-acra dobni, ami a mezõgazdasági árak eséséhez vezetett. Az ag-rárolló, mely 1928-ban 18 százalékos különbözetet jelentett, 1931-ben ennek majdnem kétszeresére nõtt. Így aztán a kis- és középpa-rasztság is fokozódó mértékben közeledett a csõd felé.

Varga Jenõ a Wirtschaft und Wirtschaftspolitik egyik brossú-rájában a németországi gazdasági válság elmélyülésérõl ezt írja:

„Kapitalista ország a monopolisztikus fejlõdés legmagasabbfokán, gyarmatok és félgyarmatok nélkül, kapitalizmus, amely tõ-keexport helyett tõkeimportra kényszerült, imperialista ország le-fegyverezve és hadiadóssággal megterhelve: ezek azok az alapve-tõ különleges ellentmondások, – a többi kapitalista országgal kö-zösektõl eltekintve – amelyek szükségszerûen arra vezettek, hogya világválság Németországot különösen élesen érintette.”

Az 1930 márciusában kancellárrá kinevezett Brüning hasztalanküzdött szükségrendeletekkel és a birodalmi gyûlés feloszlatásá-

33

val a növekvõ káosz ellen. Helyzetét súlyosbította, hogy a nehéz-ipar és a földbirtokos junkerek újabb belsõ kölcsönök formájábanszinte kifosztották az államkincstárt. Ekkor a nyugati hatalmaklátván a gazdasági csõdöt, visszavonták a rövidlejáratú kölcsönö-ket. Mivel a belsõ kölcsönöket hosszú lejáratra adták ki, a fizetésekteljesítése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött.

A kincstár, mely sok esetben kezességet vállalt a tõkések által fel-vett kölcsönökért, ismét óriási összegeket volt kénytelen kifizetni.A szubvenciók azonban nem használtak. Minden erõfeszítés elle-nére 1931 júniusában a kormány kénytelen volt kijelenteni, hogya Young-terv végrehajtására a külföldi kölcsönök visszavonása mi-att nem képes.

A termelés sokhelyütt leállt. A tõke a hadiipari lehetõségek fe-lé tapogatózott. A nagybankok állami támogatással egyre nagyobbbefolyást nyertek az iparvállalatok felett. A gazdasági élet foko-zottan került az állam, illetõleg a finánctõke kezébe.

A gazdaságival párhuzamosan élezõdött a politikai helyzet. Amunkájuktól megfosztott emberek elvesztették abba a köztársa-ságba vetet hitüket, amely nem mentette meg õket a nyomortól. Ké-szek voltak hitelt adni minden demagógnak, aki jobb viszonyokmegteremtésével kecsegtette õket. A nép érdekeinek ilyen „védel-mezõi”-ként jelentkeztek a nemzetiszocialisták.

A náci agitáció fõképpen a kispolgárságot és a munkásosztályalsó rétegeit vette célba. A munkásság nagy részben fiatal, vidék-rõl jött rétege könnyebben fogadta el a tetszetõs propagandábaburkolt náci tanokat.

A gazdálkodó parasztság elõtt a nácik a megfelelõ import védõ-vámok hiányában jelezték a válság okát. Ezt (amelynek biztosítá-sa fõleg a junkerek érdeke volt), a marxista munkásság nem enge-di – mondották –, és ilyenképpen õk a parasztság ellenségei.

A deklasszált intellektuel elemek, diákok körében is talajra ta-lált a náci propaganda. Ezek a rétegek forradalomra vártak, de for-radalom alatt olyan változást értettek, amely visszaállítja társadal-mi súlyukat és pozíciójukat. Mindezek az elégedetlen és deklasszáltrétegek szövetségesekre találtak a leszerelt tisztekben, akik a hábo-rúban hozzászoktak a parancsoláshoz és azt folytatni akarták a tár-sadalmi életben is.

Az egyetemi bajtársi szövetségek, a Burschenschaftok ifjúságais szemben állott a weimari köztársasággal. Szembefordulásuk oka

34

sértett nemzeti öntudatuk volt és jobban vonzotta õket a nácik ál-radikalizmusa, mint a köztársaság opportunizmusa.

A sajtó, a propaganda és a szervezés fantasztikus arányú mére-teivel sikerült a náci mozgalmat szélesíteni és elérni azt, hogy aközéprétegek jelentõs tömegei a szigorú fegyelem alatt álló moz-galomba szervezõdtek.

Brüning az „éhség kancellár” még úgy-ahogy szembefordult anácik agresszív magatartásával, de mindez nem sokat változtatotta helyzeten. Hindenburg, a köztársaság elnöke már békülékenyebbhúrokat pengetett Hitler felé és 1931 októberében elsõ ízben fo-gadta a vezért. Hitlerék ekkor már nem gyõzték eléggé hangoztat-ni hogy taktikájuk megváltozott és a hatalmat alkotmányos útonakarják elérni. Ez azonban egyelõre nem akadályozta meg a berli-ni rendõrséget abban, hogy be ne zárják az SA-otthonokat. Azesemények fonalai mind bonyolultabban fonódtak egymásba.

Az 1932-es évet a leghevesebb választási küzdelem jellemezte.A birodalmi elnökválasztáson Hindenburg 19,3 millió szavazatá-val szemben Hitler 13,4 millió szavazatot kapott, mire Brüningutolsó, kétségbeesett kísérlettel betiltotta az NSDAP-t.

Ekkor azonban a nagyipar vezetõi és a kelet-porosz földbirto-kosok már azon a véleményen voltak, hogy a szociáldemokraták ál-tal támogatott Brüning a helyzet megszilárdítására nem képes és aválság megoldását erélyesebb és nyersebb intézkedésekkel kell vég-hezvinni. Franz von Papent, Hindenburg bizalmasát választottákkancellárrá, aki a birodalmi gyûlést feloszlatta és megpróbálta ki-puhatolni a szociáldemokratáknál, hogy a nyílt erõszak alkalmazá-sa milyen ellenállásra találna. Július 20-án 12 Reischwehr katoná-val rajtaütöttek a rendõr-fõkapitányságon és a szociáldemokrata ve-zetõket minden jelentõsebb pozícióból kidobták. Mindez annaka pártnak részérõl, amely 15 éven át fontos pillére volt a polgári köz-társaságnak, ellenállásba nem ütközött.

A július 31-i választásokat óriási propaganda hadjárat elõztemeg. Egy riportkönyv ezeket írja a plakát- és röpiratharcról: „Kü-lönösen két párt tett ki magáért. Valóságos mûvészverseny folytköztük. A demagógia éle azonban mind a kettõnél a harmadik pártellen irányult. Igazán bajos volna eldönteni, hogy a két párt ve-zérkara közül melyik fenekedik jobban a harmadik pártra, de azérta versenyben az NSDAP lett a gyõztes.”

Szociáldemokrata plakát: „Egyes vagy hármas lista! Komolyszó az utolsó órában, a kommunista választókhoz! Minden kom-

35

munista szavazat elveszett szavazatnak számít a Papen és Hitlerelleni harcban.

Mi a célotok kommunista szavazók? A náci bárók kormányátakarjátok megdönteni? Ezt akarjuk mi is! Azonban a hármas listá-ra való szavazással épp az ellenkezõjét éritek el, mint amit akarta-tok: segítitek Papent és Schleichert”…

A náci demagógia vakmerõ. Egy, a munkásokhoz intézett rö-piratból:

„Mi mindig mondtuk, hogy a trösztök és konszernek a németmunkásnép alkonyát jelentik. Volt valaha is német munkásosztályannyira szabad préda, mint éppen ma? Volt valaha is a német mun-kás olyan jogtalan, mint ma? Leszámolás, leszámolás!”

A szociáldemokraták július 29-i nagygyûlése valóságos repülõ-gép-csatával kezdõdött. Valamivel a „mûsor” kezdete elõtt négy ho-rogkeresztes repülõgép jelent meg a neukölni Stadion felett, s ap-ró, fehér papír horogkereszteket szórtak széjjel. Percekig kering-tek átható búgással ide-oda. De a szociáldemokrata párt sem szû-kölködött pénz dolgában. Hamarosan ott cirkált fejünk felett kétháromnyilas repülõgép is (a német szociáldemokrácia jelvénye),amire azután egy-kettõre eltûntek a nácik” (Gereblyés L. i. m.72—75. o.)

A választások végeredményeképpen kiderült, hogy a Szociálde-mokrata Pártot hatalmas tömegek hagyták el és állottak a jobbol-dal táborába. Hitlerék 230 képviselõvel vonultak be a birodalmigyûlésbe. Közben a gazdasági helyzet tovább súlyosbodott. Papenkancellár kibocsájtotta hírhedt „szükségrendeletét”, mely alapjábanvéve a munkásosztály érdekei ellen hatott. A kormány népszerût-lensége nõtt, és a nagy pártoknak, ha nem akarták lejáratni magu-kat a választóik elõtt, le kellett szavazniok a kormányt.

Az új választásokat november hatodikán tartották meg és ezena nácik 34 mandátumot veszítettek. A jobboldal nyomására Hin-denburg elnök ismét tárgyalásokba kezdett Hitlerrel, azonban mégnem szánta rá magát, hogy a vezért kormányalakítással bízza meg.

Érdekes dokumentuma a 32-es évnek Göbbels, a késõbbi pro-pagandafõnök naplója. Feljegyzéseibõl fény derül a nácik gondol-kodására, összeköttetéseire:

„Bár távolról sem sikerült ellenfeleinket kiverni a mezõnybõl,de a reakció szavazatait majdnem teljes egészében megszereztük.”– írja április 10-én.

36

Majd öt nappal késõbb:„Eszménk néhány bátor támogatója…. százezer márkát bocsájt

választási harcunk rendelkezésére.” Naplójában leírja, hogy a Német Nemzeti Párt, a nagytõke,

köztük Hugenberg, a sajtófejedelem is, hogyan haboztak az utol-só hetekig a döntéssel. Végeredményben ismét kompromisszu-mos megoldás jött létre. December 3-án Schleicher tábornokotnevezték ki birodalmi kancellárrá, aki Hitlernek az államtanácsielnökség újonnan alakítandó tisztségét kínálta fel.

Az uralkodó rétegek elõtt mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogya kompromisszum már nem megoldás. Megoldást csak az jelentett,ha a liberális demokrácia és a jobboldal, a két birkózó óriás közülvalamelyik gyõz, és a maga egyértelmû rendszerét valósítja meg.Külpolitikailag ugyanez a kettõsség állt fenn: beilleszkedjenek-e azI. világháborús gyõzõk világgazdaságába, vagy megkíséreljék-e amajdnem lehetetlent, a német imperializmus felélesztését.

1933. január 28-án, mikor az inkább katona, mint politikusSchleicher már nem bírta tovább, beadta lemondását. Fritz vonPapen volt kancellár ismét összehozta Hitlert Hindenburg elnök-kel. A tanácskozások 30-án délutánig tartottak. Az eredménytGöring tette közzé: Hitlert kinevezték birodalmi kancellárrá. ASA hatalmas fáklyásmenetet rendezett és az utca zengett a HorstWessel-daltól: „…die rote Brut, schlagt sie zu Brei, SA marschiert,die Strasse frei!...”

37

IX. fejezet

Az elsõ intézkedések ahatalomátvétel után

Hitlerék az államtotalitás jegyében kezdték meg mûködésüket.Kijelentették, hogy a totális államban az osztályharcnak helyenincs, mert minden osztály egyaránt alárendeltje az állam érdeke-inek. Támadást csak államon kívüli erõk (marxisták, zsidók és sza-badkõmûvesek) indíthatnak az állam ellen. A támadó tehát az egésznépközösség ellensége.

Nehogy kritikus hangok is hallassanak, feloszlatták a birodal-mi gyûlést és az új kormány kiáltványban fejtette ki programját.Ugyanekkor ismét kiírták a választásokat és Göbbels propagandaszervezete megkezdte az agitációt. Ezután az államapparátus, de fõ-leg a rendõrség átállítása következett. A söprést Göring végezte. Azelsõ szám Poroszország volt, Berlinben és a többi városban egymásután váltották le a rendõrfõnököket és a vezetõ hivatalnokokat.Leváltották a politikai állásban levõk 73 százalékát. Göbbels, errõlaz õrségváltásról írva naplójában, egy érdekes epizódról emlékezikmeg:

„Göring a vörös basák egész sorát távolította el – írja –, többekközött Noske elnököt is Hannoverben. Milyen aprók is ezek a tacs-kók, akiket a sors gúnyolódó kedvében tett ellenfeleinkké. Nemfejtenek ki ellenállást, csak azt kérik, hogy költözködési kiadásai-kat térítsük meg.”

Azonban a tisztogatás mindezzel még csak elkezdõdött. Te-kintettel arra, hogy a náci párt alkotmányos úton jutott a hata-lomra, eszerint kellett haladnia legalábbis addig, míg biztonsággalnem ül a nyeregben. Ez azonban labilisnak tûnt, amíg a marxistaés baloldali pártok szabadon folytathatták agitációjukat.

A harmadik birodalom urai nem voltak válogatósak a módsze-rekben.

Február 27-ének éjszakáján elhangzott a vészriadó: „Gyújtoga-tás történt, ég a Reischtag, a birodalmi gyûlés palotája!” Az SA nagylármát csapott s még az éjjel elfogták az állítólagos tettest, a hol-

38

land van der Lubbet. A dolog rendkívül gyanús volt. Ha a balol-dal hajtotta végre a gyújtogatást, miért nem kísérte ezt semmi másakció? – kérdezték az emberek, Berlin feszülten várta a másnapot.

28-án a kormány betiltotta a kommunista pártot, elnémítot-ták az egész baloldali sajtót, az ismertebb munkásvezetõket és sokpárttagot börtönbe vetettek. Ugyanezen a napon rendelet jött ki„a nép és az állam védelmérõl”, amely a weimari alkotmány szabad-ságjogait „további intézkedésig” hatályon kívül helyezte. Megkez-dõdtek a házkutatások, elkobzások, a táviratok, telefonok és leve-lek ellenõrzése. A személyes véleménynyilvánítást, sajtószabadsá-got, egyesületi és gyülekezési jogot egyre durvábban korlátozták.Több mint félmillió embert, a baloldali pártok felsõ-, közép- ésalsó káderének zömét hurcolták másfél év alatt az internálótábor-okba, börtönökbe. Hermann Rauschning, aki a náci uralomra ju-tást követõ években mint Danzig szabadállam miniszterelnöke,Hitler bizalmasai közé tartozott, ezt írja könyvében az internáló-táborokról:

„A koncentrációs táborok õreit tudatosan a csõcselékbõl és a bû-nözõk világából válogatták ki…. Épp Hitlernél voltam aznap, ami-kor értesítették a Stettinben és más városokban történt gazságok-ról. Feltûnõ egykedvûséggel hallgatta a beszámolókat. Nemcsakhogy nem háborodott fel emberei túlkapásán, hanem még bõ szit-kokra is fakadt azok ellen, akik fontosságot látszottak tulajdoníta-ni ezeknek a „nevetséges históriáknak.” (Rauschning: Hitler bizal-masa voltam, 112. o.)

A polgári pártok és szervezetek nem álltak ki a munkásság ve-zetõi mellett, de nem állottak ki azon polgárok mellett sem, akikfelemelték szavukat a nácik túlkapásai miatt. Rauschning ezt írja:

„Danzig szabadvárosban nyoma sem volt már a Hanza-szellemnek, s az elmúlt századok büszke függetlenségi érzelmeinek.Akiknél tapogatództam, sorra elutasítottak, féltek kockáztatni nyo-morúságos kis létüket. Féltek, hogy rossz lóra tesznek. A polgár-ságnak ez a jellemtelensége pecsételte meg Németország sorsát.”(i. m. 281. o.)

A március 5-i választások, amelyek már maguk mögött tudtáka náci párt és az SA beépülését az államapparátusba, természetesena jobboldal gyõzelmével végzõdtek. A nemzetiszocialisták 288mandátumával szemben a „nemzetiek” és a Stahlhelm 52 mandá-tumot, a szociáldemokrata párt 120-at, a Centrum 73-at kapott. Így

39

Hitler a nemzetiekkel és az acélsisakosokkal megalakította kormá-nyát.

Ha a nácik szavazatainak számát, a többi pártok össz-szavaza-tával állítjuk szembe, feltûnõ, hogy a baloldal vezetõinek kiiktatá-sa és az óriási anyagi eszközökkel végrehajtott propaganda elle-nére is Hitlerék csak 34 fõnyi abszolút többséget értek el, ami azösszmandátumoknak alig 7 százalékát jelentette. A lakosság magais megdöbbent a nácik uralomra jutásának elsõ következményeitõl.

Thomas Mann, a nagy író, aki elsõ perctõl fogva szemben állta fasiszta diktatúrával, e napokban ezeket írta naplójába:

„Belsõ meggyõzõdésem, hogy az egész népet mélységes rette-gés tölti el vezetõivel és azzal a helyzettel szemben, amelybe juttat-ták. Közöny, fatalizmus és reménytelenség, ezek a rendszer hordo-zói és támogatói, nem pedig a hit és a lelkesedés. Meglapulva figyel-nek és várnak.”

Hitlerék nem torpantak meg. Követelésükre az államelnök,Hindenburg rövidesen elrendelte, hogy a nemzeti és a horogkeresz-tes zászlót ezentúl együttesen kell felvonni a birodalom szimbólu-maként. Kevéssel utóbb a birodalmi gyûléssel elfogadtatták az ún.felhatalmazási törvényt, amely a döntõ lépést jelentette a korlátlandiktatúra bevezetése felé. Ezzel a kormány felhatalmazta magát,hogy törvényeket hozhasson akkor is, ha azok eltérnének a biroda-lom alkotmányától.

Az elsõ rendelkezések az egyes „országok” (tartományok) mégfönnálló külön jogait vonták meg, hogy a diktatórikus intézkedé-sek mindenüvé egyformán vonatkozzanak. Ezt követte az államap-parátus végleges megtisztítása. Kube, a porosz Landtag náci veze-tõje az egytõl százezerig terjedõ pártigazolványosok azonnali elhe-lyezését követelte. Hogy az állások betöltésénél elsõsorban mittartottak szem elõtt, arra fényt derít Hitler egy korábbi beszéd-részlete:

„A képesség a legbiztosabban abból állapítható meg – mond-ta –, hogy milyen módon reagál az egyes ember egy újonnan meg-hirdetett eszményre. Ez a tévedhetetlen módszer kikeresni azokataz embereket, akikre szükség van.” (1932. szeptember 3-i beszéd)

Április elsõ hetében kihirdették az elsõ bojkottot a zsidó üzle-tekre. A szervezett munkásság részérõl a nemzeti szocialistákkalszemben megmutatkozott ellenszenv ellensúlyozására felállítot-ták hivatásszervezeteiket és április 21-én elrendelték a szakszerve-zetek feloszlatását. Félõ volt, hogy a közeledõ május elseje tömeg-

40

demonstráció lesz a nácik ellen. A rendelet végrehajtásával ezért vár-tak, de addig is ügyes fogással nemzeti ünneppé nyilvánítottákmájus elsejét. Másnap az SA az egész birodalomban megszállta aszakszervezetek székházait és a munkásbankokat, a szakszerveze-tek vezetõit pedig letartóztatták. Ugyanakkor elkobozták a szoci-áldemokrata párt teljes vagyonát. A párt erre Prágába helyezte átközpontját és onnan folytatta mûködését, de nem sokáig .Június 22-én a szociáldemokrata pártot is betiltották és még Németország-ban tartózkodó vezetõit elfogták. A többi pártok részben feloszlot-tak, részben beleolvadtak a nemzetiszocialista pártba. Hitler beje-lentette, hogy a forradalom lezárult.

Az egyetlen szervezett erõt, amely még fennállott, az egyhá-zak ereje jelentette. Az egyházak sok szállal voltak egybefonódvaaz uralkodó rétegekkel és a külfölddel, s éppen ezért velük szem-ben nem volt alkalmazható az a radikalizmus, amellyel a marxisták-kal szemben jártak el. Éppen ezért Hitlerék itt más taktikához fo-lyamodtak. Elõsegítették a „német keresztények” vallási mozgal-mát, mely azzal a céllal alakult meg, hogy a különbözõ felekezete-ket egy közös – a fasizmust támogató – szervezetbe tömörítse. Azevangélikus és a katolikus egyház szembe helyezkedett e törekvé-sekkel. A nácik látva az ellenszegülést, itt is erõszakhoz folyamod-tak. Hitler az evangélikus egyházi választások elõtt, 1933. július 22-én rádióbeszédet tartott és kifejtette, hogy:

„…a német nemzet felemelkedése érdekében, amit a nemzeti-szocialista mozgalomtól elválaszthatatlannak tartok, érthetõ mó-don azt kívánom, hogy az új egyházi választások eredménye a miúj népi és állami politikánkat támogassa. Mert amidõn az államhajlandó a vallásos élet belsõ szabadságát garantálni, akkor joga vanremélni, hogy a felekezetek részérõl azok az erõk jutnak érvényre,akik el vannak szánva a maguk részérõl is arra, hogy a nemzet sza-badságáért küzdjenek. Ezt azonban nem lehet biztosítani egy meg-csontosodott egyház világtól elfordult, a kor jelenségeit és esemé-nyeit felbecsülni nem tudó erõivel, hanem csakis az élõ igenléserõivel.”

Ennek eredményeképpen egyes nácibarát papok kinyilatkoz-tatták hûségüket a Führer iránt. Az ellentétek azonban nem simul-tak el és különösen az alsópapság körében sokan továbbra is szem-behelyezkedtek a nemzetiszocializmussal. Késõbb új állomáskép-pen 1935-ben „Kirchen-minister”-t neveztek ki az egyházak fölé.

41

X. fejezet

Párt és állam. Belsõ ellentétekTekintettel arra, hogy a diktatúra gyakorlása a kezdeményezés fe-ladatával jár együtt, az uralkodó párt nekilátott, hogy megkezdjeelveinek gyakorlatba való átvitelét. Folytatták a területi szerve-zést, a tömeggyûléseket, az SA-nak, a párt védõrségének fejleszté-sét. Ezzel egyidejûleg fokozódott az állam és a nemzetiszocialistapártapparátus egybeépítése. A párt és az állam közötti viszonyt az1933. évi december 1-i törvény határozta meg, mely kimondotta,hogy az NSDAP a német állami gondolat hordozója és azzal fel-bonthatatlan kapcsolatban áll.

Dietrich birodalmi sajtófõnök egy késõbbi beszédében, az 1936.évi pártnapon, a következõképpen nyilatkozott az állam és a pártviszonyáról:

„A párt nemcsak a nép akaratát testesíti meg, hanem azt az ál-lammal fennálló különleges kapcsolata folytán végre is hajtja… Apárt és az állam nem egy és ugyanaz, mert feladataik különbözõk.A párt parancsol az államnak, de nem õ maga az állam!”

Ezen elveknek megfelelõen az NSDAP és az SA tagjait külön-leges bíráskodás alá rendelték. Ezzel megteremtettek egy csak ön-maga iránt felelõs réteget. A párt és az állam egységének külsõ je-leként a véderõ és a birodalom egyenruhás tisztviselõi a párt felség-jelvényét viselték.

Ez a jelenség, az egyenruhás tisztviselõ jellegzetes vonása a fa-sizmusnak. Ez a réteg – gazdasági és társadalmi helyzetének alap-jául és biztosítékául – az államot tekintette. Hatalmi helyzeténekhangsúlyozására szolgáltak a külsõségeik is: a bõrkabát és az antant-szíj. Hogy kik voltak a nácik igazában, arról Rauschning megdöb-bentõ képet fest könyvében. Kiragadunk néhány idézetet, ame-lyek fényt vetnek arra, kik vezették több mint egy évtizedig Néme-tországot, milyen volt a Führer, élet és halál ura 70 millió emberfelett.

„Hitler gyanakvással fogad mindenkit, aki meg akarja vele is-mertetni a közgazdaságtan alapelemeit – mondja Rauschning. —Nem titkolja eziránt a tudományág iránt táplált megvetését.

42

…ösztönösen azt hiszi, a közgazdaságtan segítségével igen egy-szerû dolgokat tesznek bonyolulttá. Azt mondja, a pénznek, amunkának és a tõkének ne legyenek más kapcsolatai, mint amiketa tapasztalat állapított meg, aztán csak a spekulánsokat és a zsidó-kat kell kikapcsolni és készen áll máris a gazdasági perpetum mo-bile. …Nincs más mozgatóerõre szüksége ennek a gépezetnek,csak a nagyközönség bizalmára, vak hitre..” (i. m. 136. o.)

A kormányzás legfõbb eszközének Hitler a porosz hagyomá-nyokhoz híven a megfélemlítést tekintette. A Reichstag égésekormondotta:

„Ne vonjanak hát a polgári erkölcs mértéke alá. A Reichstag fel-gyújtása kezembe adja a cselekvés eszközeit s én cselekedni is fo-gok. A terrort – mondotta – még jogosulttá teszi az a szükség,hogy megdöbbentsük a polgárságot, felébresszük bennük a rette-gést a kommunista merényletektõl, s ugyanakkor riadt tiszteletetkeltsünk bennük parancsolóik ökle iránt. A világot a félelem vég-sõkig való kihasználásával lehet csak kormányozni.” (i. m. 110. o.)

Személyes jellemvonásairól ezt írja Rauschning:„Nem ismeri a hosszas és állandó erõfeszítést, hogy saját szava-

ival éljek, nincs más benne, csak izgalom és kitörés. …Irtózik atürelmes, elmerülõ olvasástól.

Hitler nem bátor ember. …korábban szeretett korbácsot hor-dani. Ma már elhagyta, de a jellem, amit ez a szokás elárult, meg-maradt: megvetés, dölyf és kegyetlenség.” (i. m. 332—336. o.)

De a munkatársak között sem találunk különbeket. Rauschingazt írja Göringrõl, hogy benne a „totális immoralitás” másodiktermészetté vált. Hitler tudta, hogy semmi sem fûzi