Adaptív oktatással a lemorzsolódás ellen

Dr. habil. Lénárd Sándor, intézetigazgató ELTE PPK Neveléstudományi Intézet

2017. február 9.

Előadás szerkezete

1. Mit várunk az iskolától?

2. Lemorzsolódás okai

3. Lehetséges utak – adaptív megoldások

4. Szaktanácsadói feladatok

5. Szaktanácsadói szerep

1. Mit várunk az iskolától?

• pozitív megerősítést, önbizalmat,

• sok sikerélményt,

• eszközöket a világ megismerésére,

• válaszokat a saját kérdéseinkre,

• barátokat,

• közösséget,

• örömet, vidámságot.

Mit kapunk?

Mit kapunk?„ Az iskola pontosan arra lenne jó, hogy

tanárok rendesek legyenek velünk és megtanítsák az anyagot………de persze ezt az egész iskolai tantervet arra találták ki, hogy a tanárok tanítanak és a gyerekek rendesek. Azt nem számították bele az egészbe, hogy van, hogy a tanár gonosz és van olyan, hogy a gyerek oda sem figyel. Az egészbe nem számították bele. Ha ezt végigélem, átvészelem, nem lesz olyan rossz világ rám.” (András, 11 éves)

„Az igazgató kompetencia felmérés előtt bejött az osztályomhoz, és felhívta a figyelmüket arra, hogy már két éve is ez a csapat írta az egyik legkiválóbbra a tesztet és reméli, hogy most sem teljesíthetnek rosszabbul. Az egyik diákom folyamatosan tanul, jó jegyeket szerez, de nem szeret iskolába járni. Esténként már anyukája megtiltja, hogy többet tanuljon, inkább aludjon és megbeszélték, hogy ne legyen kitűnő év végén, mert az egészsége fontosabb, mint a folyamatos stressz az életében. A szülő próbálja kompenzálni az iskola irreális elvárásait, de a diák már egyre kevésbé szeret menni.” (pedagógus interjú)

2. Lemorzsolódás / korai iskolaelhagyás

• Európa 2020 stratégia öt számszerű célkitűzéseinek egyike az alacsony iskolai végzettségűek arányának visszaszorítása.

• Az oktatást-képzést középfokú végzettség/szakképzettség nélkül elhagyó 18–24 évesek arányát a korosztály 10 százaléka alá kell csökkenteni.

• A lemorzsolódás ún. folyamatindikátor, amely a tanulói továbbhaladást mutatja meg, az oktatás belső eredményeiben mutatkozó különbségek megértését segíti elő.

A lemorzsolódás – és ezzel a végzettség nélküli iskolaelhagyás – megelőzését szolgálja a korai jelző- és pedagógiai támogató rendszer.

(229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet módosítása)

Lemorzsolódással összefüggő jelek

• Számszerű, dokumentációhoz köthető (Juhász, Mihályfi, 2015):• hiányzás,• romló tanulmányi átlag,• Évismétlés.

• A lemorzsolódást valószínűsítő, viselkedéshez köthető előjelek: • unalom a tanórák alatt, alacsony motiváció,• drasztikus viselkedésváltozás a tanulónál (agresszió, visszahúzódóvá válás stb.),• kiközösítő magatartás vagy kiközösítettség.

• További kockázati tényezők Magyarországon (Salomvári, 2014)• matematika, szövegértés (kompetencia mérés),• alacsony általános iskolai jegyek, • hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet,• ingázás.

Motiváció az elsődleges faktorProblémák az iskolával:• a műveltségközvetítő szerepe megkérdőjeleződött,

(hatalmas ismeretmennyiség probléma alapú, gyakorlati tudás)

• motivációs válság: a diákok többségének a hazai iskolarendszer nem jelent valódi csatornát a társadalmi felemelkedésre,

• a motiváció elvesztésével szorosan összefüggő jelenség az évismétlés gyakorlata,

• minősítés fókuszú értékelés tanulást támogató értékelés

Intézmények / Pedagógusok szerepe

Magas lemorzsolódás• alacsony elvárás a tanulók

sikerességgel kapcsolatban,

• következetlen szabályalkotás,

• a pedagógusok alacsony bevonódása,

• nincs figyelem az egyéni igényekre,

• nincs hatékony tanulás

Alacsony lemorzsolódás• erős elkötelezettség,

• jó vezetés,

• alacsony osztálylétszám,

• igazságos, következetes, átlátható szabályrendszer,

• adaptivitás,

• támogatórendszerek széles körben elérhetők

Eltérő lemorzsolódási aránnyal rendelkező iskolák összehasonlító vizsgálata

(Crain és Dorough, 2003.).

3. Lehetséges utak– adaptív megoldásokÚtkeresés

• Forgatókönyvek, iskola – koncepciók.

• Az iskola műveltségközvetítő szerepe megkérdejeleződött.

• Új iskolai funkciók felvállalása - helyi igényekre alapozó iskola.

Egyéni tanulási utak támogatása

• reformpedagógia, alternatív iskolák

• egységesség és differenciálás a nyílt oktatási rendszerben (M. Nádasi, 2001),

• az adaptivitás rendszerszintű megközelítése (Golnhofer, 1999),

• tanulói szükségletekre épülő adaptivitás értelmezés (Lénárd – Rapos, 2004),

• az adaptivitás elméleti, koncepcionális megközelítése (Rapos et. al., 2011).

3. Hogyan segítheti a szaktanácsadó az adaptív megoldások terjedését?

1. A korszerű tanulás értelmezés közvetítése

2. A hatékony motiváció ösztönzése

3. Inspiráló tanulási környezet kialakítása

Hogyan értelmezzük a TANULÁST?Szociokonstruktivista

tanuláselméletek

Modern

gyerekek dolgoznak, megfigyel

kérdez, előkészíti az új egyéni feladatot

visszajelez, reflektál

T A N U L Á S ? ! ?

Elemzi a diákok tanulásának folyamatát

Segíti a tanulás értelmezés alakulását

Tanárközpontú modell Tanulóközpontú modell

A tudásaz oktató által „továbbított”

tanítás-centrikus

az egyén által konstruált

tanulás-centrikus

Tanulói részvétel passzív aktív

Oktatói szerep vezető/ autoritás facilitátor / tanulási partner

Az értékelés szerepe kevés – minősítés céljábólmegnövekedett –

folyamatos visszajelzés

A hangsúly a tanulásban a helyes válaszok elsajátítása mélyebb megértés

Értékelési módszerek egydimenziós többdimenziós

Akadémiai kultúra individualista és versengő együttműködő és támogató

Mit kínál a tanár?

Mit ér el a tanuló?

15

A tanulásszervezést az egyén alapvető szükségleteihez kell igazítani

kapcsolat

megélni, hogy számítanak rám; megbecsülnek, biztonságban lenni

kompetenciaannak a megtapasztalása,

hogy meg tudok csinálni valamit; önbizalom

saját tevékenységem szabályozása, utasítás és engedélykérés nélkül

(kezdeményezés, befolyás, felelősség)

autonómia

Érdeklődésre

építés

Aktualitás

Probléma-központúság

Aktivizálás

Személyes érintettség

Módszertani sokszínűség

Tanulási környezet megújítása (kis lépések…)

A szaktanácsadó erőssége

helyismeret

nyitottság,

érdeklődés

szakmai tudás

magabiztosság /

alázat

adaptív

módszerek

partnerkapcsolat a

nevelőtársakkal

alternatív

támogatási formáka saját munkájára

való reflektálás

Felhasznált irodalomBábosik István (2004). Neveléselmélet. Nevelés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, BudapestBerliner, D. C. (2002): Educational Research: The Hardest Science of All. Educational Researcher. 31. 8. 18–20.Csapó Benő (szerk. 2002): Az iskolai műveltség. Osiris Kiadó, Budapest.Csányi Vilmos (2002): Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció. Magyar Tudomány 2002/6. Falus Iván (2010): A pedagógusképzés korszerűsítése-európai tendenciák. Pedagógusképzés. 1. sz. 19-36.Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva (2005): Gyermekkor: nézőpontok, narratívák. Eötvös József Kiadó. Budapest.Hankiss Elemér (1999): A proletár reneszánsz. Helikon Kiadó, Budapest, 13 - 45. o.Järvelä, S. (2006): Personalised Learning? New Insights into Fostering Learning Capacity. In: Personalising Education, OECD CERI, 31-46.Jenks, C. (1996): Childhood. Key Ideas. London-New York. Routledge.Knausz Imre (2002): Műveltség és autonómia. Iskolakultúra, 9. sz. 87 – 102. o.Lénárd Sándor és Rapos Nóra (2005): MAGtár II. – Ötletek tanítóknak az adaptív tanulásszervezéshez. OKI, BudapestNahalka István (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyermekekben – konstruktivitás és pedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 50-90. o.Mckinsey jelentés (2007): Mi áll a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterében. Mihály Ildikó (2009): Milyen lesz a jövő iskolája? In: http://www.ofi.hu/tudastar/oecd-tanulmanyok/milyen-lesz-jovo. Utolsó letöltés: 2012. november 16.

Köszönöm a figyelmet!lenard.sandor@ppk.elte.hu