Bevezetés

Az utóbbi években az általában véve vett grafika területén

kiemelkedő szerephez jutott a digitális grafika. A digitális

grafika olyan feladatokat képes ma ellátni, amit mindezidáig

a szakemberek manuálisan oldottak meg; gyakorlatilag ma

már minden visszavezethető a számítógép-használatra,

hiszen számítógép segítségével minden sokkal gyorsabban,

egyszerűbben és legtöbbször sokkal eredményesebben

végrehajtható. A szerkesztői munkákban grafikai

programokat főként képek, illusztrációk szerkesztésére és

azok beszúrásakor alkalmazzák, illetve címek, képes újságok

tördelésekor. Az ipari tervezésben rögtön a számítógépen

létrehozott tervezetből indulnak ki és az arra alkalmas

berendezéseken keresztül jutnak el a termék végleges for-

májához. A multimédia tágas világában pedig mindig újabb

és újabb grafikai megoldásokat keresnek az Internetes és cd-

rom-os publikációk számára.

Az Adobe Photoshop a piacon található egyik

leghatékonyabb program, mellyel képeket digitális formában

tudunk feldolgozni. A feldolgozás mindenekelőtt

képszerkesztést, képoptimalizálást, grafikai készítést jelent

papírra történő nyomtatás vagy monitoron történő megje-

lenítés céljából.

Az CS4-s verzióban található frissítéseknek köszönhetően a

programmal olyan grafikai megoldásokat hozhatunk létre

Internetes oldalakhoz, mint a háttér vagy a textures, kép-

galériák.

Végül pedig a szűrők és egyéb opciók széles skálájának

köszönhetően, melyek révén gyakorlatilag végtelenszámú,

sokszor egészen elképzelhetetlen speciális hatást tudunk

létrehozni, a program tág teret nyújt a "kísérletezés"

számára is, legyen az a kísérletező egyén egy kezdő, aki még

csak most kostól bele a kreativitás eme formájába, vagy

igazi "digitális művész".

Tankönyvünk célja az, hogy bevezessen bennünket a digitális

grafika világába és hogy megismertesse a Photoshop

alaptechnikáinak megértéséhez szükséges elemeket.

A későbbiekben a felhasználó feladata lesz az, hogy ügyesen

használja fel az itt olvasott tanácsokat és tippeket, melyek

segítségével igazán személyes és néha teljesen új dolgokat

tud majd létrehozni.

A digitális képkidolgozás

alapjai

Az Adobe Photoshop utolsó verzióiban többek közt meg-

próbálták a termék felhasználhatóságát a lehető legegy-

szerűbbre szorítani úgy, hogy a felhasználó gyorsan hoz-

záférhessen a különböző rajz- és képszerkesztő

eszközökhöz. A felhasználói felület mindig újabb és

funkcionálisabb formában jelenik meg és a felhasználónak

lehetősége van arra, hogy saját preferenciái szerint végezze

el annak testre-szabását.

Mindenesetre a legegyszerűbbnek tűnő eszköz is tartogathat

kellemetlen meglepetéseket azon felhasználók számára,

akik nem rendelkeznek minimális ismerettel sem, a képek

digitális kidolgozásáról és nyomtatásáról.

A témák gyors áttekintésével ilyen ismeretbeli hézagokat

próbál pótolni ez a fejezet.

Képek és grafikai formátumok

A grafika az a terület, ami a szoftveralkalmazásokban

érte el a legnagyobb fejlődést.

Ennek a fejlődésnek a jó része az ezzel párhuzamosan

fejlődő hardver oldalnak köszönhető, ami a jelenleg piacon

található "kisebb" gépeken is lehetővé teszi a képek

hatékony feldolgozását, amelyek már a professzionális világ

igényeinek is megfelelnek.

Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy egészen a

közelmúltig a munkafolyamatokat kézzel vagy elektronikus

úton végezték az arra kidolgozott eszközökkel, és ha

ugyanezeket a munkákat a ma piacon lévő általánosan elter-

jedt programokkal készítenénk el, gyakran nem is érnénk el

velük olyan jó eredményt.

A számítógépes grafika kezd olyan területeket is meghódí-

tani, amelyek eddig a "hagyományos" technikák területei

voltak: a reklámét és a képszerkesztését.

BITMAP KÉPEK

Egy bitmap kép (szó szerint pontmátrixot jelent) olyan

különböző színű pontocskák halmaza, melyek aztán

egy egész oldalt kitöltenek.

Például ha kellőképpen felnagyítjuk egy egyenes vonal

bitmap képét, láthatjuk, hogy nem más, mint egy sok,

egymás mellett lévő kis pontból álló terület.

Az alakzatot leíró pontok száma a szóban forgó objektum

méretétől és vastagságától függ. Habár a bitmap típusú

képeket elsősorban képszerkesztéskor használják (ahol is

gyakorlatilag ez az egyetlen szerkesztési mód, ami a ren-

delkezésünkre áll), a szabad kézi rajzolásban is léteznek

bitmap képek létrehozására alkalmas programok. Olyan

programokról van szó, melyek értékük megőrzése mellet

professzionális területeken is igen gyorsan elterjedtek.

Tipikus példa erre a Windows Paint programja.

1. ábra

Egy tipikus bitmap kép

Viszont a bitmap képek szerkesztésére legalkalmasabb,

PC-n futó program kétségtelenül az Adobe Photoshop.

VEKTORKÉP

Egy vektorkép nem színes ponthalmazként kerül eltárolás-

ra, hanem speciális pontok, úgynevezett csomópontok és

egy sor matematikai szabály meghatározásán keresztül,

melyek aztán az objektum geometriai megjelenítését ered-

ményezik.

Egy vektorképet matematikai függvények határoznak meg, és

könnyedén módosíthatjuk őket, változtathatjuk meg

méretüket, illetve részben vagy teljesen elforgathatjuk őket.

Ezért a szabadkézi képek szerkesztéséhez szükséges eszközök

egyre inkább a vektorképek típusa felé közelítenek. Személyi

számítógépen futó leghatékonyabb és legismertebb vektoros

képszerkesztő program kétségtelenül a CorelDRAW.

2. ábra

Példa a vektorképre

A fájlok mérete

(Pontok-Pixel-Bit-Byte)

A nyomtató berendezések nem alkalmasak arra, hogy

valósághű színes, vagy fekete-fehér képeket nyomtassanak,

hanem a képeket egy sor olyan "ponttá" alakítják, melyek

mérete változó lehet és amelyeket ha kinyomtatunk olyan

hatást keltenek, mintha egy sor különböző színárnyalatot

megjelenítő egységes egészet képeznének.

Egy kép, legyen szó fényképről vagy rajzról, meghatározott

számú színes kis négyzetből áll (bár különböző felületeken

ez a forma eltérhet).

A PIXEL-ek -mely kifejezés az angol picture element szavak

összeolvadásából keletkezett és ami képelemet jelent- egy

bitmap kép legkisebb alkotóelemei.

Természetesen minél nagyobb a pixelszám, annál nagyobb

felbontású, vagyis annál élesebb lesz a kép.

Egy kép leírásához a pixelekhez egy BIT-ben meghatározott

számot társítunk (a bit a binary digit rövidített formája, mely

1-esek vagy 0-ák által jelölt bináris összeg, mely a digitális

információ alapegysége) és minden képhez egy file méretet

rendelünk hozzá, amit viszont BYTE-ban mérünk (ez nyolc

bit egysége, ami egy kinyomtatott szövegben egy

karakternek felel meg. Ennek többszöröse a KB (kilobyte) és

a MB (megabyte)).

A képet tehát egy megadott pixel- és egy relatív bit

szám határoz meg.

Rendszerint minden pixelt 1 bit ír le fekete-fehérben, 8

bit a szürkeárnyalatokban és 24 a színes képekben.

Egy kép elektronikus megfelelője — pont ellenkezőleg, mint

ahogyan az a szöveges file-oknál van — elég nagy területet

foglal el.

A bitmap képeket a létrehozás módjától függetlenül egy sor

olyan tulajdonság jellemez, amelyek főleg a felbontásra (a

vízszintes és függőleges pixelek száma), a mélységre (a kép

egyes képeire vonatkozó információs bitszám és a

rendelkezésre álló színek száma) és a formátumra (TIF,

JPG, BMP PCX, PNG...) vonatkoznak

A legegyszerűbb eset az egyszínű kép (fekete-fehér),

mint például egy szkennerrel letapogatott márkajelzés.

Ebben az esetben általában nem szokott semmilyen problé-

ma lenni: azért, hogy a kép megfelelő felbontással kerüljön

a rendszerbe, egyáltalán nem lesz nehéz a nyomtatás

fázisában jó felbontást elérni legyen szó lézernyomtatóról.

Ennél már sokkal összetettebb a különböző

szürkeárnyalatokból álló kép. Egy nyomtató nem képes

szürkeárnyalatokat előállítani, hanem csak több-kevesebb

sűrűségű hálókkal modellezni.

Ebben az esetben a nyomtatás problémája abban áll, hogy

mindenekelőtt egy jó eredeti példányt kell létrehozni, ami

persze nem kis feladat.

A színes képeknél a méretek és a problémák exponen-

ciálisan nőnek. A színes képekkel való munka már a pro-

fesszionális nyomtatás világába vezet bennünket és a

négyszínnyomásos filmek kezelésének problémája is

felmerül.

Színleíró modellek

A fény, különböző hosszúságú hullámokból áll és az

emberi szem ezeket különböző színekként érzékeli (a

piros a leghosszabb és a lila a legrövidebb hullám).

Az Adobe Photoshop-ban különböző módszerek állnak a

rendelkezésünkre a színek meghatározására.

Ezeket különböző igényeink szerint alkalmazhatjuk raj-

zokhoz, illusztrációkhoz: RGB, CMYK, HSB és az L*a*B

Szín módozat.

AZ RGB MODELL

A látható spektrum nagy részét három különböző színes

fény különböző arányú és intenzitású keverékéből elő

tudjuk állítani.

Ezek az összetevők a három alapszín: a piros, a zöld és a kék.

Az RGB rövidítés pontosan ezeknek a színeknek az angol

megfelelőjének kezdőbetűiből származik: Red, Green, Blue.

Ha kettesével egymásra helyezzük a három alapszínt külön-

böző variációkban, megkapjuk a másodlagos színeket: a

ciánkéket (búzavirágkéket), a kárminpirosat és a sárgát

(ezeket a színeket használja a CMYK modell is a színes

nyomtatási eljárás négyszínnyomásához).

Minthogy az alapszíneknek mindnek össze kell keveredniük

egymással, hogy megkapjuk a fehéret, épp ezért kiegészítő

színeknek is nevezzük őket. Ha összekeverjük a pirosat, a

zöldet és a kéket akkor fehér színt kapunk. Ekkor a látható

spektrumban lévő összes fény visszaverődik a szemünkbe.

3. ábra

A monitor minden egyes pixelének színét a három

színsugár (RGB) hozza létre

A kiegészítő színeket — melyeket az RGM modell hoz

létre—, megvilágításnál, videóknál, filmfelvevőknél és

monitoroknál használják. A monitor például úgy állítja elő a

színt, hogy piros, kék és zöld foszforeszkáló anyagon

keresztül bocsátja ki a fényt.

A CMYK MODELL

Míg az RGB modell színképzése fényforrásfüggő, addig a

CMYK modell a szín papíron történő fényelnyelési

minőségén alapul.

Amikor a fehér fény átlátszó festéket ér, a spektrum egy

része elnyelődik. Az el nem nyelt szín visszaverődik az

emberi szembe.

Elméletileg a tiszta színek, a ciánkék (C), a kárminpiros

(M) és a sárga (Y) együttese elnyeli a teljes színt, és feketét

hoz létre. Éppen ezért kivonó színeknek is nevezzük őket.

Viszont mivel egy nyomdafesték sem teljesen tiszta, ez a

három tinta valójában egy nagyon piszkos feketét hoz létre,

ami sokszor inkább sötétbarnának látszik. Éppen ezért a

nyomtatási szakaszban egy negyedik színt, a feketét (K) is

bevonják. (A színek betűjelölései az angol megfelelőjük

kezdőbetűiből állnak. A fekete esetén azért a K betűt

használják, nehogy összekeverhető legyen a kékkel, aminek

B a jelölése a blue szóból).

4. ábra

A négyszínnyomásos nyomtatás négy filmje

A kívánt színnek ezekből a festékekből történő

előállítását négyszínnyomásnak hívjuk.

A kiegészítő (RGB) és a kivonó színek (CMYK)

komplementer színek.

Minden egyes kivonó színpár kiegészítő színt hoz létre.

A HSB MODELL

A HSB modell az ember színérzékelésén alapul.

A HSB modellben minden szín három fő tulajdonság

alapján kerül leírásra:

Tonalitás (Hue), ami a tárgyon keresztülhatolt vagy

visszavert fényhullám hossza. A tonalitást általában a

szín neve jelöli, mint például vörös, narancssárga vagy

zöld. A tonalitást a standard színkorongon való elhe-

lyezkedése szerint számoljuk ki és 0°-tól 360°-ig terjedő

fokokban fejezzük ki.

Telítettség (Saturation), vagyis a szín ereje vagy tisz-

tasága. A telítettség a tonalitáshoz képest a szürke

mennyiségét fejezi ki és százalékban számoljuk ki 0

százaléktól (szürke) 100 százalékig (ami a teljes

telítettség). A standard színkorongon a telítettség a

korong szélei felé haladva nő, míg a közepe felé haladva

csökken.

5. ábra

A HSB modell tipikus színkorongja

Fényerő (Brightness): a szín relatív fényességét vagy

sötétségét fejezi ki és általában százalékban mérjük 0

százaléktól (ami a fekete) 100 százalékig (ami pedig a

fehér).

AZ L*a*b MODELL

Az L*a*b színmodell az 1931-ben a Commission Internationale d'Eclairage (CIE) által javasolt eredeti

színmodellen alapul, ami a színmérés nemzetközi standard-

ja. 1976-ban a modellt átnevezték CIE L*a*b-nek.

Az L*a*b modell átlépi a különböző monitorok és

nyomtatók használatából eredő színelőállítás sokféleségének

problémáját.

Az L*a*b szín független a kimeneti berendezéstől,

vagyis egy attól független, állandó színt hoz létre.

Az L*a*b szín fényerőből (L) és két színkomponensből

áll: az a komponensből, ami a zöldtől a pirosig tart és a b komponensből, ami a kéktől a sárgáig tart.

A fényerő komponens (L) 0 és 100 közötti értéken állhat.

Az a komponens (zöld-piros tengely) és a b komponens

(kék-sárga tengely) +120 és -120 közötti értéken állhatnak.

Az L*a*b módszert elsősorban akkor alkalmazzuk, ha

Photo CD típusú képekkel dolgozunk, vagy pedig egy

képnek független módon kívánjuk módosítani a szín-

és fényértékét.

Az L*a*b szín módszert képek rendszerek közti átviteléhez

illetve PostScript Level 2 nyomtatókhoz javasoljuk. Ha

L*a*b képeket hagyományos PostScript periférián

akarunk kinyomtatni, előbb CMYK-be kell konvertálnunk

őket.

A szín

RGB színmódban egy színes képet pixelenként 24 bit ír

le és három 8 bites képből áll.

Egy pirosból, egy zöldből és egy kékből.

Ezek egymásra nyomásával érhető el a teljes színspektrum.

Az RGB szín a monitor által megjelenített mód és

leginkább multimédiás termékek, Internetes oldalak és

videojátékok létrehozására használják. RGB formátumban

viszont nem tudunk professzionális képeket nyomtatni.

A CMYK színmódot használjuk általában a színes képek

négyszínnyomásos kidolgozására. A különböző nyomdai

eljárások során a ciánkéket, a kárminpirosat, a sárgát és a

feketét használják fel a teljes színskála kinyomtatására.

A HSB mód egyszerűen csak egy másik színleírási módszer

monitorok részére. A szín alapvető tulajdonságai ebben az

esetben a tonalitás, ami a színnek a spektrumon való elhe-

lyezkedését jelöli, a telítettség, ami viszont a hozzáadott

fehér és fekete mennyiségének függvényében a szín inten-

zitását adja meg és végül a fényerő, ami magának a színnek

a világosságát vagy sötétségét határozza meg.

Az L*a*b Színmód a színek vizuális érzékelésén alapszik,

ami a CIE által rögzített standardokon keresztül minden

színhez egy értéket rendel hozzá. Ezek a standardok

határozzák meg matematikailag a különböző színeket úgy,

hogy egymástól jól megkülönböztethetőek legyenek. Az

L*a*b szín nem változik sem akkor, amikor monitoron

jelenítődik meg, sem pedig akkor, amikor kinyomtatják.

Három csatornája van: egy a fényerőnek, kettő pedig

gyakorlatilag a színt szabályozza.

Végül létezik a Színskála mód, amit azért hoztak létre, hogy

korlátozzák egy kép megjelenítésében a színek számát és

hogy jelentősen lecsökkentsék a file méreteket. Ezt a módot

általában multimédiás animációk képernyőn történő

megjelenítésére, valamint nem túl összetett Internetes

oldalak létrehozására használják. Ezekben az esetekben a

kép relatív minőségromlását a gyors letöltési idő kompen-

zálja még a kevésbé "hatékony" gépek esetén is.

Képek felbontása

Ahhoz, hogy megértsük az egyik legnehezebben megérthető

fogalmat, a képek felbontását, emlékezzünk rá, hogy ez

valójában nem más, mint egy mód, ahogyan egy kép

különálló egységekből (pixelekből) felépül s ezek az

egységek olyan kicsi méretűek, hogy szabad szemmel az

összességük egy képet ad ki.

Háromféle felbontás létezik és bár hüvelykpontokban

mérik őket (DPI - Dot per. Inch), mindegyikük

saját mértékegységet jelöl.

A hüvelykpixel (PPI) egységet elektronikai képek és

szkennerrel letapogatott képek esetén használjuk.

A hüvelykvonal (LPI) egység azoknak a pontsoroknak a

számát jelöli, melyek a nyomtatott képeket alkotják. Minél

több a pontsor, annál nagyobb lesz a képélesség.

A hüvelykpont (DPI) egység azoknak a pontoknak a

mennyiségét jelöli (melyek maguk is számos kis pontocs-

kából, ún. spot-okból állnak), amelyek a rajzvonalakat, a

betűket és a szín- illetve szürke szinteken a képeket alkotják.

6. ábra

Ugyanaz a kép 75 dpi-vel és 600 dpi-vel. A monitoron

történő megjelenítéskor nem látható különbség teljesen

egyértelművé válik, ha kinyomtatjuk a képet.

A képminőség

Egy kép minőségét nagyon sok tényező befolyásolja és mi is

nagyon sokféleképpen változtathatunk rajta. A következők-

ben röviden bemutatjuk azokat a szempontokat, amelyek

fontos szerepet játszanak egy nyomtatott kép minőségénél.

LÉNYEGES AZ EREDETI KÉP MINŐSÉGE IS

Az eredeti kép minősége nagyon sokat számít, s bár Adobe

Photoshop-al tökéletesíthetünk a képen, ha szükséges, azért

az eredeti kép minősége a beavatkozás szintjén is korlátokat

tud emelni.

A MONITOR FELBONTÁSA

A monitorok a képektől eltérően saját felbontással ren-

delkeznek, ami jelenleg 1600x1200 pixeles értékre van hite-

lesítve. Még ha a monitor felbontásán nem is tudunk változ-

tatni, az Adobe Photoshop a kép bármilyen felbontását

pontosan meg tudja határozni. A nyomtatott kép minőségét a

monitor felbontása rendszerint nem befolyásolja. A felbontás

mindenesetre kiemelkedő fontosságú a videojátékok és a

multimédiás munkák élvezhetőségét illetően.

KÁRTYA A MONITOR HITELESÍTÉSÉHEZ

Monitor hitelesítésén azokat a szabályozó folyamatokat

értjük, amelyek célja, hogy a nyomtatott és a megjelenített

változat között egy állandó, újra megismételhető szín stan-

dardot hozzunk létre. Mielőtt azonban bemutatnánk a hite-

lesítés rendszerét, ne feledjük, hogy a monitor RGB

megjelenítési módon alapul és akkora mennyiségű szín

előállítására képes (körülbelül 16 millióra), amit a CMYK

módban működő nyomtatók nem képesek hűen

reprodukálni. Éppen ezért a monitor hitelesítése előtt

alaposan ismernünk kell a különböző módozatokat, hogy

aztán felismerjük a videón a kinyomtatott színeket.

Az a monitor, ami 8 bites színt jelenít meg, 256 szín

előállítására képes, ami bár lehetővé teszi a kép teljes

megjelenítését, viszont az nem lesz túl jó minőségű.

Ellenben egy 24 bites monitor minden egyes RGB csatornán

képes 256 színt megjeleníteni, ami azt jelenti, hogy összesen

mintegy 17 millió szín megjelenítésére képes

(256x256x256=16.777.216).

KÉPEK RÖGZÍTÉSÉRE ALKALMAS KÉSZÜLÉKEK

Ha képszerkesztésbe szeretnénk belefogni, nem árt, ha a

számítógép memóriájában rendelkezésre áll a kép egy máso-

lata. Képek rögzítésére leggyakrabban használt eszközök a

televíziós jeleket felfogó kártya, a digitális kamerák, stb...

A személyi számítógépet használók körében a szkenner a

legelterjedtebb berendezés. Ennek az eszköznek a segít-

ségével mindenfele képet beolvastathatunk és rögzíthetünk,

legyen szó papíron lévő képről, vagy diafilmről (már ameny-

nyiben rendelkezik az átlátszóságot kezelő modullal) hogy

aztán szabadon dolgozzunk rajta és ki is nyomtathassuk.

7. ábra

A legújabb generációs sík szkenner

A szkenner digitális jelekké alakítja át a képet, illetve sok-

sok kis pontra, pixelre osztja fel azt. Ezután a pixelek

fogják hordozni a szín- és fényerősségi tulajdonságokat.

Egy szkenner felbontása DPI-ben van kifejezve, melyek a

maximális és minimális beolvasott pontszámot jelölik egy

kép vonalhüvelykjeiként mind hardver, mind pedig szoftver

oldalról.

A ma piacon lévő modellek közti különbség (az árukon és az

általuk kínált lehetőségeken túl) a letapogatandó kép

méretében, az elérhető minőségben, a szkennelés gyor-

saságában és a színek, illetve szürkék mennyiségében áll.

Ezenkívül egy szkenner lehet kézi, vagy sík felületű, színes,

vagy fekete-fehér.

A szkennerek pontokként olvassák be a képeket és felbon-

tóképességük egyedül az eredeti kópiát megvilágító optikai

berendezéstől függ, amelyről a visszavert fényeket egy sor

szenzorba, ún. CCD-be (Charge Coupled Device) szállítja

át. A színes szkennerek minden alapszínhez rendelkeznek

egy szenzorral, így maga a szkennelés egy lépésben valósul

meg.

A forgalomban lévő szkennerek többsége 600*1200 dpi fel-

bontásúak és színmélységük 24 és 30 bit közt mozog

(léteznek azonban 36 bites szkennerek is, ezek körülbelül 68

milliárd színt képesek felismerni). A szkennerek eme két

tulajdonságát "digitalizációs minőség"-nek hívjuk és

egyetlen értékben egyesülnek.

A karakterek felismeréséhez és tárolásához a szkennerrel

együtt gyakran egy szoftver is a rendelkezésünkre áll, az

OCR (Optical Character Recognition), ami felismeri a

karaktereket, hogy aztán azok módosíthatóak legyenek.

Színkorrekció

Adobe Photoshop-al a minél jobb végeredmény elérése

érdekében megváltoztathatjuk a kép különböző tulajdonsá-

gait, különválaszthatjuk a három fő színt és a feketét,

megváltoztathatjuk egy kép pixeleinek színét, beleértve a

fényerőt, a kontrasztot, a tonalitást, a telítettséget, valamint

közbenső szürkéket.

Ezek a folyamatok lehetővé teszik, hogy még a kép ki-

nyomtatása előtt, a készítés fázisában megnézzük az effektek

előzetes képét és az egyes csatornák különválasztását (a

csatornák a kép alapvető összetevői és maximum 16-ot

engedélyez).

A nyomtatók működésének

alapjai

A LÉZERNYOMTATÓK

A professzionális alkalmazások legkézenfekvőbb és leg-

egyszerűbb berendezése a lézernyomtató.

A lézernyomtató előnyei egyértelműek. A végfelhasználó

maga irányíthatja a kiadvány elkészítésének teljes folya-

matát a megtervezéstől a nyomtatásig és bármikor

módosíthat munkáján a kívánt hatás elérése érdekében.

8. ábra

A lézeres nyomtatás gazdaságos és minősége számos

kiadvány színvonalas létrehozásához elegendő (az

olcsóbb nyomtatók 600 dpi körüliek).

A lézernyomtatóval elérhető mátrixok ívpapírokból állnak,

de a magasabb színvonalú levonatokhoz filmet használnak.

A lézernyomtatóval történő nyomtatás nem igényel sem

különösebb ismereteket, sem pedig különösebb beállításokat:

gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhető.

Még csak egy speciális típusú nyomtató sem kell és az

oldalt leíró nyelvnek sem kell a rendelkezésünkre állnia

(még ha ez utóbbi megléte esetenként előnyös lenne).

S végül, a nagyobb csomagok által kínált lehetőség, a file-ra

nyomtatás, ami lehetővé teszi, azt is, hogy már nyomtatási

formátumban mentsük el a teljes kiadványt és ezzel

lehetőségünk nyílik arra, hogy bármikor kinyomtathassuk

azt, még ha a program, amivel készítettük nem is áll a ren-

delkezésünkre. Természetesen azonban a nyomtató típusá-

nak meg kell felelnie azzal, amit a file-ra nyomtatás

készítésekor kijelöltünk.

A FÉNYNYOMÁS

Ha igazán profi munkát szeretnénk kiadni a kezünkből

a fénynyomást kell alkalmaznunk.

Ezt általában külső, fényszedőműhelyek végzik.

Ebben az esetben olyan problémák merülhetnek fel, mint

például hogy a fényszedő műhely milyen hardver és szoftver

berendezésekkel rendelkezik.

Amennyiben a fényszedő műhely rendelkezik az alkal-

mazással, amelyikben a munka elkészült — és persze a

megfelelő betűkészlettel — a rendszer ugyanúgy tekinti a

fénynyomást, mint bármilyen más nyomtatót.

Ha viszont a műhelynek nincs meg a program, vagy még

rosszabb esetben egy teljesen más munkakörnyezetben

működik, akkor a PostScrip nyelvezetre vagy kiváló

minőségű cserefile formátumra kell hagyatkoznunk,

mint amilyen a fényképek tiff formátuma.

Még ha elvileg a PostScrip standard is, a valóságban az

esetek túlnyomó többségében csak akkor érünk el valóban jó

végeredményt, ha fénynyomással csiszolunk munkánkon

9. ábra

Az igazán nagy mennyiségben történő nyomtatáshoz

használt rotációs gép egy része

Még jobban össze kell hangolni a munkát a műhely és a

felhasználó között, ha színes kiadványokról van szó. Az

ezzel kapcsolatos problémákról a későbbiekben fogunk

szót ejteni.

Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen módon kerül

sor a kiadványt alkotó file-ok átvitelére.

Egy fénynyomásos nyomtatásra alkalmas képeket tartal-

mazó kiadvány gyakran több tíz Mb helyet foglal el és itt

válik fontossá, hogy könnyen átvihető tömegtárral ren-

delkezzünk. Ezek közül a legelterjedtebbek a SyQuest

patronok, melyek általában 270 Mb újraírható információ

befogadására alkalmasak, illetve PenDrive-ok, melyek 8-

16 Gb információt képesek tárolni (s mára már a memória-

tárak egyik standardjává is váltak).

A SZÍNES NYOMTATÁS

Színes kiadvány készítésekor természetes igényünk, hogy a

nyomtatott változatban többé-kevésbé azokat a színeket lássuk

viszont, amelyeket előre megterveztünk, illetve azokat, amiket

a monitoron látunk. A színek pontos megegyezése a

legnagyobb probléma, amivel a nyomtatásnak szembe kell

néznie.

Célunk eléréséhez három dologra van szükségünk:

a szín alapvető ismeretére és arra, hogy a különböző

berendezéseken miként kerül megjelenítésre illetve

nyomtatásra

a fénynyomásos nyomtatási eljárás alapos ismerete

folyamatos és hatékony kapcsolattartás a nyomdásszal,

illetve a fényszedő műhellyel

Kezdjük a szín leírásával.

Az emberi érzékelés oldaláról megközelítve három tulajdon-

ság alapján írhatjuk le a színt (ezeket a HSB modellnél már

tárgyaltuk és most csak röviden fogjuk összefoglalni):

Tonalitás: ez gyakorlatilag összefoglalható a

narancssárga, a piros és a zöld szín nevével.

Fényerősség: azt jelzi, hogy a kontraszt világos-e vagy

sötét. Más szóval, hogy a fehérhez, vagy a feketéhez

közelít-e jobban.

A Telítettség: ez a Tonalitás élénkségére vagy

halványságára utal.

Az, hogy a színnek ezen tulajdonságait hogyan érzékeljük,

nagyon sok környezeti tényezőtől függ, úgy mint fényvi-

szonyok, vagy a különböző színek közelsége.

Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy amikor a színek a

monitorról a nyomdai prés alá kerülnek, gyakorlatilag az

egyik megjelenítési módból a másikba lesznek

átkonvertálva. Természetesen nem lehet ugyanazt a színt

produkálni papíron, mint képernyőn.

Amikor nyomdai kiadványokat tervezünk, már előre a

nyomdafestékes változatra kell gondolnunk és nem arra,

ami a monitoron látható. A monitorokon általában sokkal

több szín jeleníthető meg, mint amennyi kinyomtatható.

A nyomdásszal való szoros együttműködés — aki a

nyomdai gép legnagyobb ismerője - a leggyakorlottabb

felhasználókat is nagymértékben segítheti.

A legjobb tanács, amit annak adhatunk, aki fénynyomásos

nyomtatással szeretné elkészíteni kiadványát (főleg ha rend-

szeresen megjelenő kiadványról van szó), az az, hogy mihelyt

kész van a tervekkel, beszéljen egy nyomdásszal és egy

fényszedő műhellyel. Így már az elején segítséget kapunk az

adatok kódolásának és értelmezésének problémáiban. Erre

azért is van szükség, mert mint azt már említettük, a külön-

böző eszközök különböző módon bánnak a fénnyel.

A monitor összeadó RGM módban működik, vagyis fény-

nyalábokat közvetít három frekvenciasávon és úgy egyesíti

azokat, hogy mi különböző színekként érzékeljük őket.

A nyomtatás a kivonó CMY+K módozatot használja, ami

gyakorlatilag szűrőkön keresztül a fehér fényből néhány

színspektrumot kivon, hogy aztán az így elért hatást

továbbvetítse és megkapjuk a kívánt színt.

Összeadó mód (videó technológia)

A természetben meglévő színtartomány modellezésére a fehér

fény következő három hullámhosszának különböző

intenzitásait kombinálhatjuk: a pirosét, a zöldét és a kékét

(RGB).

A pirosat, a zöldet és a kéket tehát összeadó alapszíneknek

nevezzük. Ha 100% pirosat, zöldet és kéket keverünk össze,

az érzékelt szín a fehér lesz. Ha az összeadó alapszínek

közül egyik sincs benne, az eredmény a fekete lesz.

Kivonó mód (nyomtatási technológia)

Ha a fehér fényből kivonjuk a pirosat, a zöldet és a kéket,

akkor a ciánkéket, a kárminpirosat és a sárgát (CMY) tudjuk

előállítani. Például ciánkéknek érzékelünk egy tárgyat, ha

kivonunk 100% pirosat és így csak a zöld és a kék verődik

vissza.

Ezeket a színeket kivonó alapszíneknek nevezzük és ezek

alkotják a nyomtatás folyamatához szükséges színek alapját.

10. ábra

A bal oldali ábra az összeadó szintézis ábrája,

a jobb oldali pedig a kivonó szintézisé

A kereskedelmi nyomtatásban az árnyékok jelölésére és a

ténylegesen valós fekete vonalak ábrázolásához egy lapra

nyomtatják a ciánkék, a kárminpiros és a sárga átlátszó

színeket s ehhez adják hozzá még a feketét (K).

SZÍNFELDOLGOZÁS

A folyamatos tónusú kép

Ha egy fekete-fehér vagy színes fényképet alaposabban

megnézünk, azt látjuk, hogy a kép a szürke (illetve más

színek) egybefolyó fokozataiból á11. Az eredeti fényképeket

folyamatos tónusúnak hívjuk.

Középszínes hálók

Ha egy folyamatos tónusú képet nyomdai préssel szeretnénk

újranyomni, akkor először különböző színű és méretű pon-

tokra, ún. középszínes hálókra kell bontanunk.

11. ábra •

Az erősen felnagyított képen jól megfigyelhető a háló,

ami egyébként azt a hatást kelti, mintha a szürke

különböző fokozatai egybefolynának

Az elektronikai kiadásban az első lépés folyamatos tónusú

kép középszínes hálóvá való alakításában a szkennelés.

Kontraszt nélküli színek és tonalitás

A kontraszt nélküli színeket előre kikevert, félig, vagy telje-

sen matt tintával nyomják a nyomdai présre. A kontraszt

nélküli színeket akkor használják, amikor tökéletes szín-

egyezést akarnak elérni, például egy cég lógójában, vagy

pedig ha nagyobb vizuális hatást akarnak elérni egy maxi-

mum három színt felhasználó kiadvánnyal.

12. ábra

A PANTONE színkatalógus, a világon az egyik leggyakrab-

ban használt kontraszt nélküli szín típus.

A kontraszt nélküli színeket nagy cégek katalógusán

keresztül vásárolhatjuk meg és biztosítanak minket a szín-

azonosságról, bármekkora tételben vásárolunk is festéket.

Olyasmi ez, mint amikor elmegyünk egy karosszéria-

lakatoshoz vagy egy autós boltba egy kérünk egy flakon

BMW Piros 3161 modellű festéket.

Négyszínnyomás

A ciánkék, kárminpiros, sárga és fekete tinták összekeverésével

szinte egymás fölött elhelyezkedő középszínháló pontokat

nyomtatnak s így a különböző színek széles skáláját kapják.

Mivel a CMY tinták áttetszők, magukba olvasztanak bizonyos

színeket míg másokat pedig visszavernek.

A sötétkékhez például a ciánkék és a kárminpiros pontokat

kombinálják egymással. (Előbbiek elnyelik a pirosat és vissza-

verik a sötétkéket és zöldet, utóbbiak pedig elnyelik a zöldet és

sötétkéket és pirosat vernek vissza.)

13. ábra

Színes kép létrehozásához különböző színkomponensű

hálókat különböző szögben nyomtatnak a papírra.

Elméletileg, ha 100% ciánkék, kárminpiros és sárga hálókat

összekeverünk, feketét kapunk. Ez a művelet azonban két

ok miatt sem valósulhat meg:

a) a tinták nem tökéletesek és gyakorlatilag lehetetlen

színtiszta feketét létrehozni.

b) ha ugyanazon a területen túl sok festéket használunk

fel, az rontja a nyomtatás minőségét.

Tehát a fekete (K) komponenst kell hozzáadnunk, ha kidol-

gozottabb részleteket és árnyékolt területeket akarunk létre-

hozni.

A fekete tinta hozzáadása persze további problémákat is

maga után von, mint például festéktöbbletet az oldalon.

Ennek korrigálására a nyomdászok két különböző technikát

használnak fel egymással kombinálva: az UCR-t (az alsó

szín eltávolítása) és a GCR-t (a szürke komponens

eltávolítása). Ezeket a problémákat könnyebb megoldani, ha

nagyban dolgozunk és rendelkezésünkre állnak a

képszerkesztő programok által kínált speciális szűrők.

NYOMTATÁSI TECHNIKÁK

A kijelölés

A négyszínnyomásos folyamatos tónusú nyomtatás mo-

dellezéséhez a négy felhasznált szín mindegyikéhez kijelölő

filmtekercset kell létrehozni. Az így létrehozott kijelölések —

melyek középszínhálókon alapszanak tekercsenként egy

kicsit más és más elhajlással — egymás után kerülnek

nyomtatásra a papírra filmtekercsenként a megfelelő tintát

felhasználva és közben ügyelve arra, hogy a különböző

hálók közt ne legyenek fedések.

14. ábra

A különböző kijelölő filmeket (melyek közül mindegyiket a

saját színével nyomnak) a nyomtatás szakaszában újra-

egyesítik, s megszületik a kép.

OPI (Open Prepress Interface)

Az OPI a PostScript oldal leíró nyelvének standard kiter-

jesztése, ami lehetővé teszi a tördelőprogramok számára azt,

hogy leírják azt a módot, amelyben a bitmap képek fel-

használásra kerülnek.

A bitmap képek f ile-jainak nagy mérete problémát jelent az

elektronikus kiadók operátorainak is. A file-ok átvitele

nehézkes, bárminemű beavatkozás rajtuk pedig rettentően

lassú. Amikor olyan alkalmazással dolgoznak, amit az OPI

támogat, az oldalakat egy helymegjelölő kép felhasználásá-

val tervezik meg.

Amikor a műhely számára kinyomtatják a kiadványt, mint

PostScript file-t, a file-ban benne találhatóak az OPI meg-

jegyzések, melyek meghatározzák, hogy a benne lévő TIFF

képeket hova kell elhelyezni, hogyan kell méretezni és

hogyan kell megvágni. A műhely még a kijelölések ki-

nyomtatása előtt közvetlenül a kép magas felbontású ver-

ziójához csatlakozik, így időt takarít meg s a vágás és

újradolgozás költségeit is csökkenti.

A színbőség kezelése

A kívánt eredmény eléréséhez a nyomdásznak egymás után

kell kinyomtatnia a tintákat és arra is figyelnie kell, hogy a

kijelölő filmek tökéletesen regiszterben legyenek. Ha egy

vagy több tinta regiszteren kívül kerül nyomtatásra, az

objektumok között hézagok támadhatnak, vagy olyan

területek jelennek meg, ahol a színek egymáson helyezked-

nek el.

A regiszteren kívüli nyomtatás esélyének minimalizálására a

nyomdászok kifejlesztették a színbőség kezelésének tech-

nikáját, ami révén az egymás melletti színeket picit egymás-

ra nyomtatják.

Ezt a technikát mind a grafikai csomagok, mind pedig

a videótördelő programok használják.

A LEGGYAKORIBB NYOMTATÁSI PROBLÉMÁK

A Moiré effekt

15. ábra

A két majdnem egymás fölött elhelyezkedő háló

színkeveredése okozza a Moiré effektet

Amikor kinyomtatják a jelöléseket, a hálókat speciális szög-

ben nyomtatják ki, hogy elkerüljék, hogy a tintapöttyök

egymásra legyenek nyomtatva.

Ha a műveletet helyesen hajtják végre, a különböző hálók

"gyémántkő-effektet" képeznek, amit az emberi agy

könnyen kijavít és szabályos színfokozatokká olvasztja. Ha

egy vagy több szín tintáját rossz elhajlásban nyomtatják, a

gyémántkő rajz sem lesz helyesen kinyomtatva mivel a

színek egymás fölé kerülnek és csúnyán megzavarják a

szabályos színek érzékelését. Ezt hívjuk Moiré-effektnek.

16. ábra

Egy „Moiré-effektben szenvedő" kép

Regiszteren kívüli nyomtatás

Az átnedvesedés és a présen való áthaladás miatt a papír

gyakran eldeformálódik és elmozdul a helyéről. Éppen

ezért a többszínű munkákat regiszteren kívül nyomtatják (a

színek nincsenek tökéletesen beállítva), aminek

következtében 'a végeredményt két kellemetlen hatás sújtja:

az egymás fölé helyezett színek közt helyek maradnak, és

moiré rajzok lesznek a négyszínnyomásban.

17. ábra

Példa a sárga film regiszteren kívüli nyomtatására

A színbőség kezelésének technikája részben kompenzálni

tudja ezeket a hibákat, főleg ami a színek közti kimaradt

területeket érinti.

A középszínpontok kiterjesztése

Ennek nagyon sokféle módja létezik a kijelölések létre-

hozásához szükséges fotomechanikai eljárásoktól kezdve a

felhasznált prés vagy papír milyenségéig, melyek a közép-

színpontok méretét befolyásolják.

A pontok mérete a prés alatt a papíron lévő tinta szétter-

jedésével nő. Ha a pontok szétterjedése túl nagymértékű, a

képek túlságosan telítettek lesznek és a végeredmény

sötétebb lesz a vártnál.

Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére azonban még

semmilyen megelőző módszert nem sikerült kidolgozni.

A PROFESSZIONÁLIS NYOMTATÁS FOLYAMATAI

A nyomtatás művelete addig nem kezdődhet el, amíg a

nyomdász meg nem mutatta a sablonokat az art

director-nak.

Először a kéknegatívokat kell megjeleníteni, vagyis a

másodpéldányt egy fényexponálási folyamaton keresztül és

mindegyik film ammóniákos előhívásán keresztül.

A kéknegatívokban elméletileg minden hiba javítható, de a

gyakorlat mást mutat. Az ellenőrzés a formátumra, a beál-

lításokra, az elhelyezésre, a vágásra, az illusztrációk

esetleges elfordítására, a szöveg és a képaláírások elhe-

lyezésére, az oldalak sorrendjére és számozására és az elő-

forduló kis piszkok jelenlétére vonatkoznak.

Kiadvány nyomtatásához négy nyomtatási eljárás

létezik, amiből választhatunk: a körforgó másolás, a

szerigráfia, a flesszográf is és az ofszet nyomás.

Az, hogy melyik módszert választjuk, függ a költségvetéstől,

a rendelkezésre álló nyomdásztól és a kívánt eredménytől.

Mivel az ofszet nyomás a legelterjedtebb, mi is ezen

keresztül mutatjuk be a kereskedelmi nyomtatás alapjait. Az

ofszet nyomás sík felületen végzi a nyomtatást és azon az

elven alapul, hogy a víz és az olaj nem keveredik egymással.

A nyomdai klisé azért tartja meg a festéket, mert úgy van

kiképezve, hogy az olajos bázisú festéket fogadja, a vizes

alapút pedig nem és nem azért, mert a kép területe kidom-

borodik (mint ahogyan az a nyomdászatban van), vagy mert

be van vésve (mint ahogyan a körforgó másolásnál).

18. ábra

Az első négyszínű ofszet gépek egyike

Egy több színt nyomó ofszet gép minden felhasznált

festék számára külön gépegységet tart fenn.

19. ábra

A sárga festék tintatartója ofszet gépen

Ez azt jelenti, hogy ha például egy munkához a négy színt és

egy kontraszt nélküli színt használnak fel, a nyomdász ren-

delkezésére álló gépeknek öt színnel kell dolgozniuk, vagyis

minden egyes színhez egy külön gépegység fog tartozni. A

papír tehát egymás után mindegyik egységen át fog haladni.

Ha a gépnek kevesebb színnel kell dolgoznia, a nyomdász

kénytelen először két vagy három festékkel nyomtatni, majd

leállítani a gépet, újra behelyezni a festékeket és újra átfut-

tatni a papírokat a nyomtatás befejezéséhez.

Általában a nyomtatás öt fázisból áll, melyek egymás után

következnek a nyomtatás befejezéséig. Ezek sorrendje a

következő:

Átvitel

Nedvesítés

Festékezés

Ofszet

Nyomtatás

A PROFESSZIONÁLIS NYOMTATÁS KÜLÖNBÖZŐ

FÁZISAI

Átvitel

Egy fényképészeti eljárás felhasználásával a nyomdász a

kijelöld film képét sima fém- vagy papírlemezre exponálja

és előhívja a lemezt.

A lemeznek azt a területét, ahová a képet nyomtatják, olyan

kémiai anyaggal vonják be, ami magához vonzza a festéket,

de víztaszító. A kép körüli rész pedig vonzza a vizet és taszít-

ja a festéket.

Nedvesítés

A lemezt egy forgó hengerre helyezik. Amikor

működésbe lép a prés, a lemez először a vizes görgőkkel

érintkezik. A nedvesítő oldat (víz plusz adalékanyagok)

egy tintatartón keresztül folyik folyamatosan egy sor

görgőn keresztül, amik a hengerhez szállítják a lemezt.

Az utolsó görgő nedvesíti be a teljes nyomtatólemezt

kivéve a víztaszító pontokat.

Festékezés

Ezt követően a festékhengerek felviszik az olaj alapú

festéket a lemezre.

A sűrű és olajos festék egy másik tintatartóból folyik egy sor

rezgő görgőn keresztül, amelyek a kép víztaszító területén

szétoszlatják a vizet.

Ofszet

Az utolsó henger egy gumilap, amit a lemezre nyomnak és

amelyen megmarad a kép festékes negatívja (ofszet szakasz).

A gumilap hajlékony és egy kicsit enged, amikor rányomják

a papírlapra, vagyis a kép átvitele jó minőségű lesz legyen szó

akár sima, akár rücskös papírra történő nyomtatásról.

A nyomtatás

Az utolsó szakaszban a papír (akár különálló ívekről, akár

tekercsről van szó) a gumilapon és egy nyomóhengeren

halad keresztül.

A kép negatívját hordozó festékes gumilap hengere a papír-

ra nyomódik, és a papíron megjelenik a kép pozitívja.

20. ábra

A forgó laphajtó és kaucsuk hengerek

ÁLTALÁNOS NYOMTATÁSI OPCIÓK

Amikor nyomdába viszünk egy képet, gyakran különböző

tudnivalókat fűzünk hozzá a nyomtatással kapcsolatban: mi

legyen a nyomtatás módja, vagy hogy az oldalon mekkora

legyen a kép. Létezik néhány konvencionális jelzés erre

vonatkozóan, melyek nagyon hasznosak lehetnek, mivel le-

egyszerűsíthetik a nyomdászok amúgy is nehéz munkáját.

Az Adobe Photoshop minden típusú képhez rendelkezésre

bocsátja a file nevének, a vágási jelzőknek, a regiszter

kereszteknek és egy képaláírásnak a kinyomtatási

lehetőségét.

Kinyomtathatjuk egy kép negatívját is, a filmtekercs

készítésekor meghatározhatjuk az emulzió oldalát és

háttérszínt is választhatunk képünknek.

Ezeket az opciókat a File/Print (Nyomtatás) menüpont

kiválasztása után megjelenő párbeszédablakban találjuk

meg. A párbeszédpanel opciói a használt nyomtató függ-

vényében változnak. (2L ábra)

A Nyomtatás ablakban megtaláljuk az általános nyomtatási

opciókat, úgy mint papír típusa, nyomtató effektjei, ki-

csinyítés, nagyítás vagy a nyomtatás tájolása. Nem minden

nyomtatónál található meg minden opció.

Ha például nem PostScript nyomtatót használunk, a

méretező léc nem áll a rendelkezésünkre, hanem csak a

regiszter keresztek néhány opciója.

Címkék nyomtatása

Adobe Photoshop-ban a Print ablakban az Outpout

(Nyomtatási formátum/Kimenet) párbeszédablak Labels

— Címkék opció kiválasztásával a képre rányomtathatjuk

a file és a csatorna nevét.

A vágási jelzők nyomtatása

A Nyomtatás párbeszédablak Corner Crop Marks és a

Center Crop Marks — Vágási jelzők opciója lehetővé teszi,

hogy aktiválhassuk a vágási jelzők nyomtatását, melyek azt

a pontot jelölik, ahol a képet kivágjuk. Választásunk

alapján a vágási jelző lehet sarokban, középre helyezett

vagy mindkettő.

A kalibrációs csíkok nyomtatása

A Nyomtatás ablak Output/Calibration Bars —

Kalibrációs csíkok opciója segítségével kinyomtathatunk

egy 11 szürke-szintet növekvő sorrendben, melyek sűrűsége

10%os növekedéssel 0%-tól 100%-ig ábrázolható.

Ezen kívül, amikor kinyomtatjuk a CMYK szín egy

kijelölését, minden CMYK lemez bal oldalára a szín

árnyalatait ábrázoló, jobb oldalára pedig a szín növekedését

ábrázoló sáv kerül kinyomtatásra.

A regiszter keresztek nyomtatása

A Nyomtatás párbeszédablak Output/Registration Marks —

Regisztrációs jelek opciója lehetővé teszi, hogy a képre

rányomtassuk a regiszter kereszteket és a csillag címkéket,

melyeket elsősorban a kéttónusú képek és a színkijelölések

beállítására használnak.

Ez egy nagyon fontos opció, mivel ezek nélkül a jelzések

nélkül a nyomdásznak nagyon nehéz beállítania a színes

nyomtatáshoz használt különböző filmeket, aminek egyenes

következménye például a Moiré-effekt vagy egyéb kép-

torzulás.

21. ábra

A BITMAP KÉPEK FÁJL FORMÁTUMAI

A grafikai programok általában különböző tömörítéses,

vagy tömörítés nélküli fileformátumokat hoznak létre. A

különböző alkalmazások közti adatcsere és a képek

nyomtatásának nehézsége pontosan a túl sok féle fileformá-

tumból fakad (sőt, még egyféle formátum is eltérhet a prog-

ram egy másik verziójában).

Most átnézzük a bitmap képek ma használatos legfőbb

grafikai formátumait.

BMP

A BMP a DOS és Windows kompatibilis számítógépek

Windows bitmap képek standard formátuma. Amikor

ebben a formátumban mentünk el egy képet, választhatunk

a Microsoft Windows vagy az OS/2 formátum között,

illetve 1 és 24 között megadhatjuk a kép mélységét.

Ezenkívül, a 4 és a 8 bites képeknél a Run-Lenght-

Encoding (RLE) tömörítést is választhatjuk.

Figyelem: ezek a képek a monitoron színesek, de nem hor-

doznak kellő számú információt a négyszínnyomáshoz, így

a professzionális nyomtatók és a fénynyomás is

szürkeárnyalatokból álló képekként értelmezi őket.

EPS

Az Encapsulated PostScript (EPS) nyelv file formátumát a

legtöbb tördelő- és illusztrációs program támogatja és az

esetek többségében ez a legkedveltebb formátum az említett

alkalmazásokban. Azonban magas színvonalú négyszín-

nyomásos képeknél nem javasoljuk ezt a formátumot.

GIF CompuServe

A CompuServe Graphics Interchange Format (GIF) a

leggyakrabban használt formátum HTML dokumentumok

és más on-line szolgáltatások színes képeinek megje-

lenítésére.

A GIF egy tömörített formátum, melyet azért fejlesztettek ki,

hogy a minimálisra csökkentsék a telefonvonalon történő

file-ok átviteli idejét.

Az Adobe Photoshop képes szürkeárnyalatú, vagy

színskálás bitmap képeket Compuserve GIF

formátumban elmenteni.

Amikor GIF formátumban mentünk el egy képet, azt is

megadhatjuk, hogy a kép letöltés közben hogyan

jelenítődjön meg.

Például a Váltottsoros opcióval a kép a letöltéssel

arányosan fokozatosan jelenítődik meg.

Ha a GIF89a verziót használjuk, még az áttetsző területek

megjelenését is megadhatjuk és RGB képet GIF formátum-

ban menthetünk le.

A korábbi verziókban azonban a GIF formátum csak a 256

szín mutatószámú képek kezelését teszi lehetővé (ami pedig

nyilvánvaló minőségromlással jár).

JPEG

A Joint Photographif Experts Group (JPEG) formátumot

HTML oldalak, vagy más on-line szolgáltatások

fényképeinek és folyamatos tónusú képek megjelenítésére

használják.

A GIF-től eltérően a JPEG minden információt

megtart a színről RGB képekben.

Ezen kívül, a JPEG olyan tömörítési sémát használ,

ami úgy csökkenti le a file méretét, hogy közben

azonosítja és törli a megjelenítés szempontjából

lényegtelen plusz adatokat.

Amikor JPEG képet nyitunk meg az automatikusan

kicsomagolódik.

Mivel a JPEG tömörítési séma adatokat töröl, a rendszer

adatvesztéssel jár. Ez azt jelenti, hogy amikor tömörítünk,

majd kicsomagolunk egy képet, az már nem lesz az erede-

tivel megegyező.

Egy magasabb szintű tömörítés rosszabb minőségű

képet eredményez, míg egy kisebb szintű tömörítés

jobb minőségűt.

Az esetek többségében ha a Maximális minőség opcióval

tömörítünk, az eredmény nem fog különbözni az eredeti

példánytól.

MacPaint

A MacPaint formátumot általában bitmap képek Macintosh

alkalmazásokba történő átvitelére használjuk. Ha ebben a

formátumban szeretnénk bitmap képet elmenteni, a képnek

576x720 pixelnél kisebbnek kell lennie.

PCX

A Zsoft által felállított PCX formátum a PC Paintbrush

programhoz lett kitalálva és általában kompatibilis IBM

PC-ken használják.

A PC szoftverek többsége a PCX formátum 5-ös

verzióját támogatja.

A 3-as verziójú file-ok nem támogatják az egyéni színskálát,

ezért ha 3-as verziójú PCX file-t nyitunk meg, a skálát figyel-

men kívül hagyja és a standard VGA skálát használja.

PDF

A PDF formátumot az Adobe Acrobat használja, ami

Adobe elektronikai publikációs program Macintosh-hoz,

Windows-hoz, UNIX-hoz és DOS-hoz. PDF file-okat

csak az Adobe Reader programmal tudunk megjeleníteni.

A PostScript level 2 nyelvezeten alapuló PDF mind

bitmap, mind pedig vektorképeket meg tud jeleníteni.

Oldalak megjelenítéséhez a PDF oldalak azonosak a

PostScript oldalakkal, de a PDF file-ok kereső és navigációs

funkciókkal is bír az elektronikai dokumentumban.

A PDF file-ok hiperhivatkozásokat és elektronikai

összefoglalót is tartalmazhatnak.

PICT

A PICT formátumot szélesebb körben Macintosh tördelő-

és grafikai programok használnak, mint alkalmazások közti

file átvitelre alkalmas file formátumot.

A PICT formátum rendkívül hatékony olyan képek

tömörítésénél, amelyek nagy, kontraszt nélküli színnel ren-

delkező színterületeket tartalmaz. Ez a tömörítés lényeges

lehet az alfa csatornáknak, melyek általában nagy területen

tartalmaznak fehéret és feketét.

Amikor RGB képet PICT formátumban mentünk el,

választhatunk a 16 bites, vagy a 32 bites pixel

felbontás között. Egy szürkeskálás képhez 2, 4 vagy 8

bit / pixelt választhatunk.

PNG

Ez az Internet világában gyakran használt formátum.

A PNG formátumot a GIF formátum alternatívájaként

fejlesztették ki és a GIF-hez hasonlóan a Világhálón lévő

képek és más on-line szolgáltatások képeinek megje-

lenítésére szolgál.

A PNG minden színre vonatkozó információt és alfa

csatornát megtart és a file-ok méretének csökkentéséhez

olyan tömörítést használ, ami nem jár informá-

cióveszteséggel.

Amikor PNG formátumban mentünk el egy képet,

választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy letöltéskor

fokozatosan jelenjen meg.

PSD

Ez az Adobe Photoshop tulajdon formátuma. Lehetővé

teszi, hogy többszörös szinteken lévő képeket mentsünk el.

TGA

A TGA (Targa) formátum olyan rendszerekre lett kifej-

lesztve, melyek Truevision videokártyát használnak és ame-

lyeket általában támogatnak a színes MS-DOS alkalmazások.

TIFF

A Tagged-Image File Fomat (TIFF) formátumot külön-

böző felületek és alkalmazások közti file-cserére használjuk.

A TIFF támogatja az LZW tömörítést, ami olyan tömörítési

mód, ami nem jár a kép részleteinek törlésével járó

adatvesztéssel.

Amikor TIFF formátumban mentünk el képet, azt is beál-

líthatjuk, hogy olyan formátumban mentsük el a képet,

amit kompatibilis IBM PC vagy Macintosh számítógépek

is olvasnak. Az LZW Tömörítés opcióval kisebb méretűre

is tömöríthetjük a file-t.

A professzionális színes nyomtatáshoz és a négyszín-

nyomáshoz kétségkívül ez a legjobb formátum.

A Webes képek kezelésének

alapjai

Mint ahogyan azt korábban már elmondtuk, a Photoshop

az Internetes oldalak készítők egyik legkedveltebb

grafikai programja.

A képszerkesztésen túl a szoftverrel effekteket illeszthetünk

a szövegbe, animációkat készíthetünk és a képeket a Web

által támogatott formában menthetjük el.

Ezeken kívül a kreatívok számára is hasznos új és eredeti

effektek keresése közben.

A Photoshopban Internethez kapcsolódó segédprogramok is

találhatóak, mint például a képgaléria, a hozzáadó modul

animációkhoz és aktív elemek (rollover) létrehozásához.

A WEB-ES KÉPEK JELLEMZŐI

Most nézzük meg, milyen tulajdonságokkal kell ren-

delkeznie egy képnek ahhoz, hogy aztán közzétehessük

az Interneten.

Az Internet szerkezete a HTML kódon, a hipertextnyelven

alapul.

Az Internetes oldalon lévő képeknek a lehető "legkön-

nyebbeknek" kell lenniük, hogy ne lassítsák le

túlzottan az átvitelt és ezáltal a letöltési időt.

Átviteli szempontból a leggyorsabb objektum kétségkívül a

szöveg, míg a leglassabbak és "legveszélyesebbek" (ha

nem ismerjük a szabályokat és a határokat) pont a képek.

A következő táblázatban áttekintést adunk arról, hogy egy 28

Kb/mp-es modemmel (ez a legkisebb átviteli sebességgel

rendelkező modem, de előfordulhat, hogy még van olyan

felhasználó aki ezzel Internetezik) mellett milyen letöltési

idővel számolhatunk.

Példa Tipikus méret Átviteli idő

Byte Kbyte Mbyte HTML oldal kis képekkel 50.000 50 0,05 18 mp.

HTML old. nagy képekkel 200.000 200 0,2 1 p. 12 mp.

GIF animáció 80.000 80 0,08 29 mp.

Jpg kép 20.000 20 0,02 7 mp.

Gif kép 15.000 15 0,15 5,4 mp.

Egy ügyes Web-designer feladata nem csak abból áll, hogy

szép képeket készítsen, hanem hogy munkájában egyszerre

teremtse meg a szépséget és a funkcionalitást.

A MÉRET

Weboldal szerkesztésekor ez az első szempont, amit

figyelembe kell vennünk.

De mit értünk méreten? Egy kép szélessége és hossza

pixelben kifejezve. Minél nagyobbak ezek a méretek,

annál "súlyosabb" maga a kép is.

A súlyt Kilobyte-ban (KB) fejezzük ki: egy Weboldal

összsúlyának (ami a kódból és képekből áll) maximum 90

KB körül kell mozognia ahhoz, hogy ne lassuljon le a

letöltési idő (és hogy a felhasználó ne nagyon unatkozzon).

Az ugyanazon lévő képek összegének nem szabad megha-

ladnia a 100 KB-ot. A súly természetesen a képek méretétől

függ, de fontos tényező a felbontás, a színek száma és a

mentés formátuma is.

A FELBONTÁS

Azt mondtuk, hogy egy nagyobb felbontású kép élesebb is,

de minden attól függ, hogy a végén mire fogjuk a képet

használni. Weboldalas felhasználásra szánt képek esetén elég

a monitoréval megegyező hüvelykpont számot

alkalmaznunk, vagyis 72 dpi-t. Ennél nagyobb felbontásnál

túl sokáig tartana a kép leolvasása. Éppen ezért, amikor

weboldalról képet nyomtatunk le, azt látjuk, azok nem túl

kidolgozottak, de ezek nem túl lényeges problémák.

A FORMÁTUM

Az előző fejezetben már ejtettünk szót a formátumokról.

Azt mondtuk, hogy a GIF, JPG és PNG formátumokat a

Web-re készítették.

De mikor használjuk az egyik formátumot és mikor a

másikat?

JPG

A JPG formátum úgy tömöríti a képeket, hogy közben

törli a kép megjelenítéséhez szükségtelen adatokat.

Amikor JPG-ben mentünk el valamit, a választható

tömörítési faktor 12-től (minimális tömörítés) 0-ig

(maximális tömörítés) terjed.

Azért ügyeljünk arra is, hogy ne essünk túlzásokba

tömörítéskor, nehogy olyan képrészletek vesszenek el,

amitől aztán életlen lesz a kép.

Ezt a formátumot általában fényképekhez, illetve sok

színt tartalmazó képekhez használjuk.

Azért legyünk körültekintőek, amikor ezt a műveletet

végezzük, mert a tömörítés nem visszafordítható. Ha már

egyszer túl magas tömörítési faktorral mentünk el egy JPG képet, már nem lehet visszaállítani az eredeti megjelenítési

formába. Épp ezért az elején még alacsony tömörítést

javasolunk (8-7 minőség) és addig haladjunk a magasabb

felé, amíg elfogadható végeredményt nem kapunk.

A fénykép megőrzi az eredeti színeit, ha JPG formá-

tumban mentjük el.

GIF

A GIF formátum is tömöríti a képeket, hogy azok

minél "könnyebbek" legyenek a megjelenítés céljából.

Korlátolt számú színnel rendelkező képek elmentésére java-

soljuk használatát. Ne feledjük, hogy a számítógép részére

minden egyes szín külön matematikai számítást jelent,

így talán jobban érthető, miért is aggódunk annyira a

képek súlya miatt.

Egy kevés színt tartalmazó képet erősen tömöríthetünk

GIF formátumban

Az első dolog, amit tennünk kell akkor, amikor képet GIF

formátumban kívánunk elmenteni, az az, hogy kiválasszuk a

menüből a színskálát.

A színskála pont csak akkor aktiválódik, ha képünk RGB

módban van, máskülönben több lépést kell megtennünk

(például CMYK-ból RGB-be, aztán RGB-ből a színskálába).

Figyelem: ez az eljárás nem támogatja a szinteket, amiért is

konvertálás előtt a Photoshop rákérdez, hogy akarjuk-e a

kép szintjeit egyesíteni.

Most pedig ki kell választanunk a legmegfelelőbb

skálatípust.

Általában a legjobb végeredmény a megfelelő "palette"

kiválasztásával érhetjük el, mert ez a rendelkezésre álló

színek közül azokat választja ki, amelyek a leginkább

hasonlítanak a kiindulási képhez. Ne feledjük, hogy a

weboldal különböző átalakításokon fog keresztülmenni

megjelenítéskor (monitor beállítása, színek száma, stb.).

A mi feladatunk lesz az, hogy kikísérletezzük, hogyan

módosul a legkevesebbet a kép. Ha a kép színe már kezdet-

ben kevesebb, mint 256, választhatjuk a "pontos" palette-et

is, ami pontosan kiszámolja a felhasznált tonalitásokat.

Miután megvagyunk ezekkel a beállításokkal, további két

lehetőségünk van: egyszerűen GIF formátumban mentjük

el a képet, vagy GIF89a-ként exportáljuk a f ile-t. Ez utóbbi

(amit egyébként mi is javasolunk) lehetővé teszi, hogy

kiválasszuk a kép egy vagy több színét, amelyek a

Weboldalon láthatatlanok lesznek.

Egy vagy több szín "kilyukasztása" (ezt a szakzsargonban

így hívják) azt jelenti, hogy egy kép súlyát KB-ban utólag

csökkentjük. Ez tényleg hasznos lehet, főleg, ha tudjuk is

használni a módszert.

Javasoljuk továbbá, hogy olyan háttérszínnel mentsük el a

képeinket, mint ami a Web oldalon is látható lesz. Első hal-

lásra talán banálisnak tűnik ez az eljárás, de valójában ez

különbözteti meg a professzionálisat a "mezei"-től.

Ha egy színes képet egyforma háttérre helyezünk, ha

részletesebben megnézzük, a szélek elmosódottak

lesznek ("antialias" effekt), ami a pixelek által adott

lépcsőzetes hatást tompítja.

Ez az elmosódás fokozatosan halad az első szinten álló

színektől kezdve a háttérszínekig. Ha fehér színű háttérre

mentjük el a képet, az exportálás fázisában töröljük a fehér

színt és az egészet egy olyan Weboldalra helyezzük, aminek

mondjuk sötétkék a háttere, a széleken piszkosfehér pon-

tocskákból álló peremet látunk, ami nem más, mint az

átmenet a mi képünkből a fehérbe. Ez a zavaró látvány nem

jelentkezik, ha még a kép létrehozásakor a képet ugyanolyan

színű lapra mentjük el, mint amilyet az Interneten is

használni akarunk.

Érdekesség: amikor egy szín a Webes megjelenítéskor

átlátszó lesz, a valóságban arról van szó, hogy az adott

szín egy RGB=192,192,192-es értékű szürkére

cserélődik fel. A szürke az RGB tartomány egyetlen színe,

amit bármilyen grafikai program lát, de az Interneten

átlátszó lesz.

A második lehetőség, amit javasolunk az a GIF89a formá-

tumban történő exportáláskor, az on-line képek különböző

letöltési módjaira vonatkozik. Mentéskor a "váltottsoros"

opció kiválasztása azt jelenti, hogy a másodpercek elteltével

jelenítődik meg a kép (nyeri el képélességét?), vagy felülről

lefele megjelenítődve töltődik le.

A megfelelő programmal és módszerekkel "összerakott"

képekkel animációkat is létrehozhatunk.

PNG

A PNG formátum az RGB és a színskálás képeken túl az alfa

csatornák áttetszőségét is támogatja, s tömörítési formája

nem jár adatvesztéssel, így a kép változatlan marad.

Az Adobe Photoshop CS4

felülete

Most már elérkezett az ideje, hogy belépjünk magába a prog-

ramba is és megnézzük milyen funkciókkal és eszközökkel bír.

A program megnyitásakor így néz ki az Adobe Photoshop

(22. ábra).

22. ábra

AZ ESZKÖZTÁR

A program szíve kétségkívül a képernyő bal oldalán talál-

ható, függőlegesen elhelyezkedő eszköztár (tools), ami ha

esetleg nem látható, az Window/Tools (Ablak/Eszközök)

menüpontokon keresztül nyitható meg.

Az, amit már az elején tudni érdemes, az az, hogy a program

felülete rendkívül testreszabható, ami azt jelenti, hogy

bármelyik ablakot akkor és úgy helyezhetjük át, amikor és

ahogyan csak jónak látjuk. Egy ablak áthelyezéséhez elég

annak felső részére rákattintanunk és elhúznunk..

Felülről lefelé haladva külön egységekként a

következőket találjuk (23. ábra)

23. ábra

Kijelölőeszközök:

Kijelölőkeretek, Lasszók, Vágó — Mozgató, Varázspálca,

Szelet

Rajz- és képszerkesztő eszközök:

Javítóecset/Folt/Színcsere, Mintabélyegzők, Radírok, Élet-

lenítő/Élesítő/Maszatoló — Ecset/ceruza, Előzmény-ecsetek,

Festékesvödör/Színátmenet, Fakító/Színégető/ Szivacs

Szöveg- és tolleszközök:

Görbeválasztók, Tollak — Szövegeszközök, Alakzat- és

vonaleszközök

Megjegyzések Színválasztó eszközök

Kéz Nagyítás (Zoom eszköz)

Festőszín Színcserélő

Alapértelmezett színek Háttérszín

Normál mód Gyorsmaszk mód

Képernyőmódok

A munka elkezdéséhez új lapot kell nyitnunk. Ezt a

File/New (File/Új) menüpontokon keresztül tehetjük meg.

Az ezután megjelenő ablakban állíthatjuk be a méretet, a

felbontást, a szín módot (ezeket már mind ismerjük) és a mi

lapunk színét.

Adjuk meg tetszés szerint a szükséges értékeket, majd

kattintsunk az OK-ra.

Egy dokumentum fog megjelenni a kiválasztott beállítá-

sokkal.

A felső sávban a lap címe fog megjelenni ("Cím nélkül", ha-

csak nem adtunk meg valamilyen nevet), a Zoom tényező

(rendszerint 100%, de ha a lap túl nagy, akkor lehet kisebb

is) és a kiválasztott mód (RGB, Szürkeskála, stb.).

Az Új dokumentum ablak (24. ábra).

24. ábra

Most már kipróbálhatjuk a tár eszközeit. Ne feledjük el, hogy

minden eszközhöz tartozik egy billentyű (rendszerint egy

betű), ami azt jelenti, hogy munka közben gyorsabbnak és

egyszerűbbnek találjuk, nyugodtan használhatjuk a billen-

tyűzet gombjait az egyik eszközről a másikra történő

átváltáshoz.

KIJELÖLÉS ÉS MOZGATÁS ESZKÖZEI

Az Adobe Photoshop-ban hozzá kell szoknunk a gondo-

lathoz, hogy ha olyan műveletet akarunk elvégezni, ami

nem érinti a teljes dokumentumot, érdemesebb kijelölő

margót készítenünk.

A kijelölés eszközei pont ezt hivatottak elvégezni, vagyis

hogy pontosan körbehatárolják azt a területet, amin dolgoz-

ni akarunk.

Azt viszont tudnunk kell, hogy a kijelölésnek nem lesz

látható hatása, amíg nem adjuk meg a rákövetkező paran-

csot, mint például Kitöltés vagy Átalakítás, amely

kizárólag a kijelölt (körbehatárolt) területre vonatkozik.

Az második ikon (Négyszögű kijelölés) legördülő menüt

tartalmaz, amit az előbbi gomb folyamatos lenyomásával

tudunk megnyitni. Balról jobbra a következő menüpontokat

találjuk: Négyszögű kijelölés — Ellipszis alakú kijelölés —

Egyszerű sor — Egyszerű oszlop.

Ha rá kattintunk bármelyik ikonra, az arra vonatkozó

Options (Opciók) ablak nyílik meg.

Az ablak egyébként az Window/Options (Ablakok/opciók)

menüsoron kapcsolható be.

Az első két kijelölést — Négyszögű kijelölés (M billentyű)

és az Ellipszis alakú kijelölés — az új dokumentumra való

kattintással és elhúzással aktiválható. Főképpen: :

A Shift billentyű lenyomásával tökéletesen négyszögű

vagy kerek kijelölést érünk el

Az Alt billentyű lenyomásával aktiváljuk

kijelöléseinket középről és nem a sarokból kiindulva.

Kijelölés áthelyezéséhez elég magára a kijelölésre

rámennünk és elhúznunk.

A kijelölés visszavonásához a Kijelölés legördülő menüjéből

válasszuk az Edit/Undo (Kijelölés/visszavonás) menüpon-

tokat, vagy nyomjuk le egyidejűleg a Ctrl+D billentyűkom-

binációt. Az imént áttekintett eszközöknél a legegyszerűbb

módszer kétségtelenül az, ha a kijelölt területen kívül rákat-

tintunk a dokumentum bármelyik pontjára.

Ezzel egyidejűleg, az ide vonatkozó Options (Opciók) lapon

(ennek eléréséhez kattintsunk duplán az eszközre, ha még

nem kapcsoltunk be a megjelenítését a Window menüben)

különböző értékeket tudunk beállítani:

A Feather (Elmosódás) a kijelölt terület körvonalának

kivehetőségét (tisztaságát) határozza meg: minél maga-

sabb ez az érték, annál elmosódottabbak lesznek a

szélek. Ha például a kijelölt területet ki szeretnénk

színezni, a kiszínezett területnek nem lesznek tiszta

élei, hanem finoman összeolvadnak a háttérszínnel.

A Style (Stílus) lehet normál típusú, arányos méretű

(ugyanaz az effekt, amit a Nagybetű billentyű lenyo-

másával kapunk), vagy pedig fix méretű, amit a mellette

lévő Szélesség és Magasság mezőkben állíthatunk be.

Az Anti-alias kijelölésével finoman „lecsiszolhatjuk a

körvonal pixeljeit, így elkerüljük a szélek lépcsőzetes

átmenetét.

A Vízszintes sor és a Függőleges sor kijelölésekkel

egyetlen pixel-sort tudunk kijelölni..

A Croop Tool (Vágógép) (C billentyűzethez van társítva)

segítségével részeket tudunk kivágni a képünkből, amivel

gyakorlatilag kitöröljük a kijelölt területen kívül eső pixele-

ket. Amikor a Vágógép-el meghúzzuk a kijelölést, a kör-

vonal mentén 8 fogó jelenik meg:

A kivágandó zóna kijelölésének módosításához húzzuk el a 8

fogó egyikét. Ha magasságban és szélességben arányosan

szeretnénk módosítani, nyomjuk le a Shift billentyűt és húz-

zuk el a saroktól a fogót. Ha át szeretnénk helyezni, menjünk

a kijelölt terület belsejébe és húzzuk el; ha el akarjuk

forgatni, menjünk közvetlenül a kijelölésen kívülre az egyik

fogóhoz, és amikor a kurzor egy görbe dupla nyíl formáját

veszi fel, az egérgombot folyamatosan lenyomva tartva for-

gassuk el. Ha egyidejűleg a Shift billentyűt is lenyomva

tartjuk, a kijelölés alkalmanként 15°-kal fordul el. A kivágás

műveletének jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t.

A Mozgató eszköz

Az eddig megnézett kijelölő eszközök mellett találjuk a

Move Tool (Mozgatás) eszköz ikonját (V billentyű).

Miután a kijelölés megtörtént, ennek az eszköznek az alkal-

mazásával áthelyezhetjük a kijelölt részt a kép egy másik

részére. Üres dokumentumon használva a munkalap hát-

terét helyezi át.

A Lasszó eszköz

A Lasso Tool (Lasszó) ikon (L billentyű) három eszközből

áll, amelyekkel szabadabban húzhatunk meg körvonalakat:

Lasso (Szabadkézi lasszó) (a kevésbé kerek): használatakor

folyamatosan lenyomva kell tartanunk az egérgombot;

amikor felengedjük, a kijelölés magától bezáródik.

Poligonal (Sokszögű lasszó) (a négyzetesebb): amelyik

pontokhoz "csatlakozni' kívánunk, azokra kattintanunk

kell. A kijelölő körvonal bezárásához a kezdőponthoz kell

közelítenünk, amíg a kurzornál meg nem jelenik egy kis

köröcske vagy pedig kattintsunk kétszer.

A Magnetic (Mágneses lasszó): képes felismerni képünk

színátmeneteit és segítségünkre van, amikor olyan pon-

tokhoz kívánunk "csatlakozni", ahol a kontraszt nagyobb.

Kijelölés berajzolásakor ha nyomva tartjuk az Alt billentyűt,

a művelet megszakítása nélkül egyik módból a másikba

léphetünk. A Lasszónál ugyanúgy megtalálható a korábban

már elemzett antialias, árnyalat és áthelyezés opció.

A Varázspálca eszköz

A Magic Wand Tool (Varázspálca) (W billentyű)

kétségkívül az eddig vizsgált eszközök közül a

legsokoldalúbb. Használatához egyszerűen csak kattintsunk a

kijelölendő kép területére, de ha helyesen akarjuk használni

nem árt előtte néhány dologra felhívnunk a figyelmeteket.

Az Opciók lapon (megjelenítéséhez kattintsatok kétszer az

eszközre) a Tolarence (Tűrés) szót találjuk.

Ez egy 0-tól 255-ig terjedő érték, ami összefoglalva az

egymás mellett lévő pixelek színeinek számát jelöli,

amelyek a következő kijelölésben lesznek belefoglalva.

Például: nullára beállított tűrésértékkel csak ugyanannak a

színnek egymáshoz közeli pixeleit tudjuk "befogni", s minél

jobban emelkedik a tűrés, annál jobban kiterjed a kijelölés és

az eltérő tonalitású pixeleket is magába foglalja. A 255-ös

tűréshatár lehetővé teszi, hogy egyetlen kattintással

kijelöljük az egész képet.

A kijelölésre vonatkozó többi lehetőség a Select (Kijelölés)

legördülő menüjében található (25. ábra):

25. ábra

All (Mindet kijelöl) — az egész képet kijelöli a tartalomtól

függetlenül

Deselect (Kijelölés visszavonása) — törli az aktuális

kijelölést Reselect (Újra kijelöl) — visszaállítja az éppen

törölt kijelölést

Inverse (Fordított kijelölés) — megfordítja az aktuális

kijelölést és csak azokat a pixeleket fogja be, amelyek

korábban ki voltak zárva a kijelölésből

Color Range (Színtartomány) — az egyik legpontosabb és

legjobban ellenőrizhető módszer. Olyan ablakot jelenít meg,

amely lehetővé teszi, hogy az egész képen ugyanannak a

tonalitásnak a pixeljeit jelöljük ki.

Ha a felső legördülő menüjéből kiválasztjuk a Színminták

menüpontot és a csepegtető alakú kurzorral a képre kattin-

tunk egy színtartományt fogunk be vele. Ha a kép alatt

kiválasztjuk a Selection (Kijelölés)-t, láthatjuk fehér színnel

a kijelölt pixeleket, a kívül esőket pedig fekete színnel.

Ha a csepegtetővel befogjuk a képen lévő napraforgó sárga

színét, a Színtartomány ablakban láthatjuk a kijelölést (a

fehér területet), ami a tűrésérték növelésével együtt

fokozatosan terjed ki (26. ábra).

26. ábra

A fehér pixelek emelkednek, és ebből következően a

kijelölés annyival nagyobb lesz, amennyivel növeljük a

tűrésértéket. Ugyanebben az ablakban meg is fordíthatjuk a

már kész kijelölést, ha az Invert (Megfordítás) pontot

kijelöljük. Miután az OK-ra kattintottunk, a képen rajta lesz

az imént beállított értékek szerinti kijelölés.

Árnyalat — az aktuális kijelölés körvonalait finomítja; de

lehetővé teszi, hogy a kijelölés létrehozása után állítsuk be

az értékeket. Minél magasabb az érték, annál nagyobb lesz

a pixelek hatósugara, amelyek az árnyalat létrehozásához

kiterjednek a kijelölés szélein túlra is.

A Select/Modify (Kijelölés/Szerkesztés) menüből egy

almenü nyílik meg, amelyen keresztül beállíthatjuk a

következő elemeket:

Szegély: a szegély kijelölésében átalakítja a kijelölést,

melynek beállíthatjuk számbelileg a vastagságát.

Kerekítés: a derékszöget tartalmazó kijelöléseknél van

szerepe, a beállított érték szerint finomítja a szögeket.

Kiterjeszt és Vissza: a pixel értékek beállításával

növeljük vagy csökkentjük a kijelölés méretét.

A Select/Transform Selection (Kijelölés átalakítása):

lehetővé teszi, hogy módosítsuk a kijelölő szél méretét úgy,

hogy közben a tartalmát nem módosítja. A megjelenő kis

fogók teszik lehetővé, hogy meghosszabbítsuk, vagy

kiszélesítsük a kijelölést (a Shift billentyű lenyomva tartása

mellett, ha elhúzzuk a sarkot, az átméretezés arányos lesz), és

elforgassuk ugyanolyan módon, mint amik a Vágógép

eszközében találhatóak.

TÖBBSZÖRÖS KIJELÖLÉSEK ÉS MENTÉSEK

Most pedig nézzük meg azt, hogy milyen további

lehetőségeink vannak a kijelölések során:

Munkánk során előfordulhat, hogy ugyanannak a

képnek egymástól távolabb eső és eltérő színű részeit

kell kijelölnünk.

Ennek a problémának a megoldására az Adobe Photoshop

lehetővé teszi számunkra, hogy összeadjuk a kijelöléseket és

kivonjuk az első kijelölésből a második területet.

Az első esetben — Összead — miután elvégeztük az első

kijelölést, az azt követő kijelöléseknél tartsuk lenyomva a

Shift billentyűt (a mutató mellett egy kis + jel jelenik meg).

A második esetben pedig — Kivonás — az Alt billentyűt kell

megnyomnunk, aztán pedig ugyanúgy eljárnunk (a mutató

mellett egy kis — jel jelenik meg).

Ezek a műveletek minden eddig tárgyalt kijelölésre érvénye-

sek és úgy is használhatjuk őket, ha különböző kijelölő

eszközöket kombinálunk egymással.

A fenti opciókat a Select/Save Selection és a Load

Selection (Kijelölés/Mentés és Kijelölés letöltése)

menüpontokon keresztül érhetjük el.

Előfordulhat, hogy az aktuális kijelölés zavarhatja pillanat-

nyi munkánkat, de ha a későbbiekben szükségünk van rá,

ezzel a két paranccsal elmenthetjük a kijelölést — mint

ahogyan azt a későbbiekben majd alaposabban megvizs-

gáljuk, a megfelelő csatornába—, hogy aztán akkor hívjuk

újra elő, amikor ténylegesen szükségünk van rá.

Ezenkívül, amikor letöltünk egy korábban lementett kijelölést

és időközben van már egy másik aktív kijelölésünk,

ez az ablak lehetővé teszi számunkra, hogy összeadjuk,

kivonjuk vagy meghatározzuk az új és a korábban

elmentett kijelölés közti metszéspontok területét.

A Kijelölés letöltése ablakban eldönthetjük, hogy

hozzáadjuk, kivonjuk vagy metsszük az éppen létrehozott

kijelölést a korábban elmentett kijelöléssel. (27. ábra).

27. ábra

RAJZ- ÉS KÉPSZERKESZTŐ ESZKÖZÖK

Most fordítsuk figyelmünket a szabadkézi rajzeszközökre,

melyek használata nagyon intuitív és tág teret nyújtanak az

egyén kreativitásának.

Először is a Window (Ablak) menüből nyissuk meg a Color-

t (Szín), amelyen belül két újabb lapot találunk, az Swatches-

t és a Styles-t. (28. ábra)

Mindig, amikor rajzeszközt használunk, előre

kiválaszthatjuk a használni kívánt színt és a stílust.

28. ábra

Amikor kiválasztunk egy színt, az Adobe Photoshop Első

szintű szín-ként jelöli azt meg, és az eszköztár alsó részére

helyezi. Az alatta lévő szín ellenben a Háttérszín.

A Javító ecset

A Healing Brush (Javító ecset) (J billentyű) elmosódott

szélű vonalakat hoz létre.

Az Ecset

A Brush (Ecset) (B billentyű) éles vagy elmosódott vonalat

húz a szélek felé .Az Ecset használatakor érdemes megnézni

az ecsetmenüt, amely az eszközbeállító sávból nyitható le,

ahol olyan eszközt választhatunk, amely a leginkább

megfelelő a munkánkhoz. (29. ábra).

29. ábra

Az eszközbeállító sávon meghatározhatjuk az Opacity-t

(Áttetszőséget) is, ami 0-tól (ekkor a vonal láthatatlan)

maximum 100-ig (a szín teljesen fed) terjedhet.

Az eszközbeállító sáv végén egy ikon jelképezi a

Festékszóró eszközt.

Kattintsunk erre az ikonra ha az ecsetről váltani szeretnénk

a Festékszóróra.

Ekkor a festéket nem kenve, hanem fújással visszük fel

a képre. Beállítható, hogy folyamatos sugárban fújja-e a

festéket, vagy egy adott idő után elhalványulva.

Beállíthatunk különböző nyomásértéket, ecsetméretet és

ecsetalakot.

Meghatározhatjuk a színkeverési módokat a Mode

ablaknál legördülő menüben:

Normal (Normál); Dissolve (Szórt); Darken (Sötétítés);

Multiply (Szendvicspozitív); Color Burn (Színégetés);

Linear Burn (Lineáris égetés); Lighten (Világosítás);

Screen (Szendvicsnegatív); Color Dodge (Színfakítás);

Linear Dodge (Lineáris fakítás); Overlay (Átfedés); Soft

Light (Lágy fény); Hard Light (Erős fény); Vivid Light

(Ragyogó fény); Linear Light (Lineáris világosítás); Pen

Light (Tűfény); Hard Mix (Kemény keverés); Difference

(Különbség); Exclusion (Kivétel); Hue (Színezet);

Saturation (Telítettség); Color (Szín); Luminosity

(Fényerősség).

A Bélyegző eszköz

A Stamp (Bélyegző) (S billentyű) esete egy picit összetet-

tebb. Ezzel az eszközzel rajzunk különböző területeit

klónozhatjuk a munkalap különböző pontjaiba.

A képszerkesztés számára alapvető jelentőségű, például, ha

sérült fényképet akarunk helyreállítani, vagy a háttér létre-

hozásakor objektumokat szeretnénk törölni a képről.

Amikor a Bélyegzőt használjuk, mindenekelőtt meg kell

határoznunk azt a pontot, ahonnan a másolást kezdjük. Ez

a művelet két lépésben zajlik:

1. az Alt billentyű lenyomása mellett egy egérkattintással

határozzuk meg a klónozandó területet

2. válasszunk a másolandó területtel arányosan egy Brush

(Ecset) hegyet, menjünk arra a területre, ahol meg akar-

juk ismételni a motívumot és kezdjünk el rajzolni.

Most azon a területen, ahol az l-es pont szerint kattintot-

tunk, egy kis keresztet kell látnunk, ami velünk együtt

mozog és lassan-lassan kibontakozik előttünk annak a raj-

zolata, amit másolunk.

A Bélyegző segítségével képrészleteket állíthatunk helyre

vagy teljesen, illetve egészében objektumokat kiónozhatunk.

A célpontot, vagyis az Alt+kattintás művelettel meghatáro-

zott kezdőpontot bármikor újra kiválaszthatjuk.

Az eszközbeállító sávon meghatározhatjuk található az

Aligned (Igazított) opció, kijelölése után a célpont követ

minket tartva ugyanazt a távolságot az egérmutatótól, még

ha a következőkben rajzolunk is, vagyis ha elengedjük,

majd újra lenyomjuk az egérgombot. Ez az opció akkor

hasznos, amikor a klóhozandó és a kiónozott terület

nagyjából megegyező méretű. Amikor az Aligned

(Igazított) opció inaktív, minden alkalommal, amikor újra

kezdünk rajzolni, a célpont abba a pozícióba tér vissza,

amit az elején meghatároztunk. Ez az opció viszont akkor

hasznos, amikor egy kisebb területet egy nagyobban

szeretnénk újra létrehozni.

A Bélyegző opciók lap

A Bélyegző eszközből megnyíló legördülő menüben találjuk

a Pattern Stamp (Mintabélyegző) eszközt.

Használatához először is ki kell választanunk az ismétlendő

"motívumot".

Ezt a műveletet mind a mi munkalapunkon, mind pedig egy

másik megnyitott dokumentumban is el tudjuk végezni.

Mindkét esetben a következőképpen kell eljárnunk:

1. válasszuk ki a pattern-ként (mintaként) felhasználandó

területet

2. az Edit (Szerkesztés) legördülő menüjéből válasszuk ki

a Define Pattern (Minta meghatározása) pontot. Az így

létrehozott minta a gyárilag beépített mintakészletet

bővíti.

3. menjünk arra a területre, ahol meg szeretnénk ismételni

a motívumot és kezdjünk el a rajzolást. A munkalapon

a korábban kijelölt terület mint az egymás mellé

helyezett csempék fognak megjelenni.

A Bélyegző pattern-nel lehetővé teszi, hogy egy korábban

elmentett pattern-ből kiindulva készítsünk rajzot, az

eszközbeállító a Click to Open Pattern menüpontokon

keresztül.

A History Brush (Előzmény ecset) (Y billentyű) használatát

majd később fogjuk megnézni.

Radír

Az Eraser (Radír) eszköz (E billentyű) legfőképpen a

törölni kívánt rajzrészek eltávolítására alkalmas.

Törléskor visszaáll az Adobe Photoshop éppen aktuális

háttérszíne.

Az eszközbeállító sávon megválaszthatjuk a vonal

vastagságát (Brush pont), de még a hegy formáját is. A

Mode listában három típusát találjuk: az Ecsetet, ami

elmosódottabb, a Ceruzát, ami élesebb és a Blokkot.

Ha az Opacity-t (Áttetszőség) 100%-nál alacsonyabb

értékre vesszük, akkor a törölt területek világosabbak

lesznek. A Flow (Fakítás) ablakban adhatjuk meg ha

lágyítani szeretnénk az éleket.

A Radír menüjében találjuk a következő két hasznos

eszközt is:

A Background Eraser (Háttér Radír), lehetővé teszi, hogy

egy szinten az összes pixelt töröljük, egészen addig, amíg az

átlátszó nem lesz. Az ide vonatkozó Sampling (Mintázás) és

a Tolerance (Tűrés) megadásával szabályozhatjuk az átlát-

szóság tartományt és a körvonal kontrasztját.

A Limits (Határok) lista Nem szomszédos pontja

bármelyik szintről törli a mintavételezett színt.

A Szomszédos pont ellenben arra szolgál, hogy törölje a

mintavételezett színt tartalmazó egymáshoz kapcsolódó

területeket.

Szegély megkeresése: akkor hasznos, amikor ki akarjuk

törölni az egymással kapcsolatban álló, mintavételezett színt

tartalmazó területeket, de közben meg akarjuk tartani az

objektum körvonalainak kontrasztját.

A Mintázás részben lehetőségünk van arra, hogy különböző

színű egymás melletti területeket töröljünk; az Egyszer

opció csak az először kijelölt színt tartalmazó területeket

törli ki. Háttér minta: akkor használjuk, ha csak az aktuális

háttérszínt tartalmazó területeket akarjuk törölni (ami az

eszköztáron is látható).

Végezetül pedig, ha a Festőszín védelme opciót választjuk

ki, ez megakadályozza az eszközök ablakában lévő első szin-

tű színnek megfelelő területek törlését.

A Magic Eraser (Mágikus radír) segítségével lehetőségünk

van arra, hogy az eszközbeállító sávon a Tolerance (Tűrés)

érték beállításával csak a hasonló színterületeket töröljük.

Minél magasabb ez az érték, annál szélesebb az a színskála,

amit dokumentumunkból törölni fogunk. A hivatkozási szín

ott lesz képünkön, ahol az első kattintást végeztük egerünkkel.

A Szomszédos opció lehetővé teszi, hogy csak az

egymáshoz közeli, hasonló színpixeleket töröljük. Ha

kivesszük a jelölőnégyzetből a jelölést, a mágikus radír

automatikusan töröl minden, rajzunkban megtalálható

hasonló tonalitású pixelt, még akkor is, ha azok egymástól

messze helyezkednek el.

A Ceruza

A Pencil (Ceruza) eszköz az Ecset eszköz ikonjának

legördülő menüjéből választható ki.

Kezelés megegyezik az ecset kezelésével, csak ezzel az

eszközzel sokkal élesebb vonalakat húzhatunk.

Az Auto törlés számunkra az új opció: ez úgy működik,

hogy aszerint váltogatja az első szintű és háttérszíneket,

hogy melyik pontban kezdtünk el dolgozni. Például, a

fekete és a fehér beállításával fekete vonalunk lesz, ha fehér

színű területre megyünk és fordítva, fehér lesz a rajzunk, ha

fekete területre megyünk.

Egyenes vonal

A Line Tool (Egyenes vonal) eszközt a Pen (Toll) eszközbeál-

lító sávján tudjuk kiválasztani.

A Weight (Vastagságot) pixelben megadva az eszközbeállító

sávján állíthatjuk be, még mielőtt hozzáfognánk a vonal

meghúzásához.

Ha kijelöljük a Start (Kezdet) és End (Vég) négyzeteket,

testreszabható nyílhegyeket tudunk vonalainkhoz hozzáad-

ni. (30. ábra)

30. ábra

A most következő eszközökhöz az Ecsetek lapról

méretet kell választanunk.

A Maszatoló

A Smudge Tool (Maszatoló) eszköz akkor hasznos, ha egy

színt el szeretnénk húzni, valahogy úgy, mintha egy rajz-

lapon az ujjunkkal elhúznánk az éppen felvitt festéket.

Menjünk az árnyalandó színre és húzzuk el a kívánt irányba.

Az Ujjas festés négyzet lehetővé teszi, hogy a színnel dol-

gozzunk, még ha üres lapról is indulunk.

Az Életlenítő

Ugyanabban a legördülő menüben találjuk az Blur

(Életlenítő — csepp alakú) és a Sharpen (Élesítés —

háromszög alakú) eszközöket.

Mindkettő úgy működik, hogy az egeret a "kezelendő"

területre kell húznunk: az első "kiegyengeti" a pixelek közti

tonalitás különbséget, a másik pedig kihangsúlyozza a

színátmeneteket, a részleteket jól kivehetővé téve.

A következő három eszköz:

Fakító (0 billentyű): kivilágosítja azt a területet, ahol

az eszközt hagyjuk.

Színégető: minden egyes egérelhaladásnál egyre

sötétebbé teszi a területet.

Mindkét eszköz esetében eldönthetjük, hogy fényes,

árnyékos vagy közbeeső területen akarjuk-e használni őket.

Ezt az Range ablak legördülő menüjében választhatjuk ki.

Szivacs: a Telít funkció olyasmi hatást kelt, mint az

elmosódott szín, valójában pedig emeli magának a

színnek a telítettségét.

A Telítettség kivonása funkcióval "kioltjuk" a színeket, s

azok egyre hasonlóbbak lesznek a szürke különböző tónu-

saihoz.

SPECIÁLIS ESZKÖZÖK

Most pedig nézzük meg, hogy az eszköztár harmadik

részében milyen eszközöket találunk.

Vonalak

A Vonalak a vektoros és a bitmap programok (mint amilyen

az Adobe Photoshop is) közti kölcsönhatást mutatják be.

A Vonalak hatékony eszközök, ha pontos kijelölő

szegélyeket akarunk rajzolni.

A Vonal egy Tollal, Mágikus tollal vagy Szabadkézi tol-

lal megrajzolt vonal vagy alakzat. A Ceruzával, vagy más

rajzeszközzel megrajzolt formákkal ellentétben a vonalak

vektorobjektumok, melyek nem tartalmaznak pixeleket.

Ebből az következik, hogy a vonalak különállóak a bitmap

képtől és nyomtatás esetén nem lesznek láthatóak.

Vektoros eszközökkel sokkal könnyebb dolgozni és a munka

is sokkal jobban szabályozható, mint a szabadkézi rajzolás-

nál. Éppen ezért kínálja fel számunkra a program ennek a

módnak a használatát, hogy aztán a későbbiekben mint

kijelölést újra felhasználhassuk.

Ha vonalakkal akarunk dolgozni, mindenekelőtt ki kell

jelölnünk a Pen (Toll) eszközt (P billentyű).

Ha már használtunk vektorgrafikus rajzolóprogramot, mint

pl. a Macromedia Freehand, akkor már ismerjük a Bézeir-

görbéken alapuló rajzeszközöket. A Photoshop Pen (Toll)

eszközei is ilyenek.

A munkalapunkon először kijelölt pont lesz a vonal

"rögzítőpontja".

Ha tovább kattintgatunk a munkalap különböző pontjaira,

automatikusan csomópontnak nevezett pontokat fogunk

létrehozni, ezáltal pedig egy egyenesekből álló vonalat

kapunk.

Ha el akarnánk húzni az egeret, még mielőtt meghatároznánk

a vonal egy pontját, azt vesszük észre, hogy

a két pont közt nem egy egyenes a kapcsolat, hanem egy

bizonyos méretű és amplitúdójú görbületet hoztunk létre.

Az imént létrehozott vonal bezárásához elegendő a

kezdőponthoz közelítenünk és kattintanunk, amikor a kis

toll mellett egy kis "0" jelenik meg.

Ha a Pen (Toll) eszközre rákattintunk, a legördülő

menüjében a további következő opciókat találjuk: (31. ábra)

31. ábra

Freeform Pen (Szabadkézi toll): lehetővé teszi, hogy szabad

kézzel rajzoljunk. Irányváltoztatáskor a csomópontok az

irányváltoztatás pontjaiban automatikusan létrejönnek.

Freeform Pen (Szabadkézi toll) kiválasztásakor az

eszközbeállító sávon a Magnetic jelölőnégyzet kiválasztásá-

val kapcsolható be a Magnetic Pen (Mágneses toll).

Ez hasonlóképpen működik, mint a Mágneses lasszó; egy

kép széleibe kapaszkodva megrajzolja a vonalakat követve a

legkontrasztosabb körvonalakat.

Add Anchor Point (Rögzítőpontok hozzáadása): lehetővé

teszi, hogy már meglévő vonalhoz adjunk hozzá csomópon-

tokat.

Delete Anchor Point (Rögzítőpontok törlése): ha a

vonal fölé kattintunk, kivonja onnan a csomópontokat.

Covert Point (Pontátalakító): a felvett pontok típusa

utólag is megváltoztatható.

Például a sarokpont átalakítható ívponttá, az ívpont

éles ívű szakasszá.

Végül két olyan eszköz, amelyek segítségével a vonal

formáját változtathatjuk meg, ezek segítik a görbékkel

végzett munkát:

Direct Selection (Közvetlen kijelölés) (A billentyű): a

görbe egyes szakaszait mozgatja külön-külön.

Path Selection (Görbeválasztó): egyszerre mozgatja a

görbe összes összetevőjét.

A SZÖVEG ESZKÖZ

A Type (Szöveg) (T billentyű) az Adobe Photoshop egy

olyan eszköze, ami a program különböző verziói során sokat

javult.

Ha írni szeretnénk, elég az eszköztáron lévő T betűt ábrázoló

ikonra, majd pedig munkalapunkra kattintanunk. Ezután

bátran írhatunk a megjelenő ablakban. Miután beírtuk a

kívánt szöveget, a különböző módosítások végrehajtásához

részben vagy egészben ki kell jelölnünk szövegünket. Ezt

úgy tudjuk megtenni, ha kattintunk, lenyomva tartjuk és

elhúz- zuk az egeret, amikor a kurzor I formát vesz fel.

A szöveget tartalmazó ablak és a munkalap előzetes

képe (32. ábra).

32. ábra

A kijelölt szövegen az alábbi változtatásokat tudjuk

elvégezni:

Betűtípus: bármelyiket választhatjuk a számítógépün-

kön lévők közül,

Stílus: félkövér, dőlt, aláhúzott — ha

rendelkezésre állnak a kiválasztott karakternél;

Betűméret: pixelben vagy pontokban megadva;

Térköz: vagyis két betű közti távolság pixelben

megadva,

Sorköz: a szöveg egy sora és az az alatt lévő sor

közötti távolság pixelben megadva,

Alapvonal: vagyis a karakter magassága pixelben

a betűméret által megadott alaphoz képest;

Sorkizárás: balra zárt, középre zárt vagy jobbra zárt

ahhoz a ponthoz képest, ahol az elején kattintottunk,

Betűszín: a kis fekete háromszögre kattintva egy újabb

kis ablak jelenik meg, ahol a különböző modellek

alapján (CMYK, RGB, stb.) kiválaszthatjuk a színt,

Antialias: a szöveg lépcsőzetes hatásának eltüntetésére

szolgál. A legördülő menüből kiválaszthatjuk az inten-

zitást;

Az Előzetes kép jelölőnégyzet kijelölésével meg-

tekinthetjük a munkalapunkon végzett módosításokat

reális időben.

Ha beállítottunk minden értéket, kattintsunk az OK-ra

és térjünk vissza a munkalapunkhoz.

Meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalommal, amikor a

Szöveg eszközt használjuk, az Adobe Photoshop

automatikusan új Layers (Szintet) hoz létre, ami megkülön-

böztető jelölésként a szöveg első betűit és egy nagy T betűt

visel.

Amíg megtartjuk a szöveg szintet, az imént látott beállítások

és paraméterek bármelyikét használhatjuk, ha a Layers

(Szintek) ablakban a Szöveg szint-re kattintunk.

Szöveg létrehozásakor automatikusan megjelenik egy

új szint (33. ábra)

33. ábra

Miután létrehoztuk a szövegrétegeket, szerkeszthetjük a

benne lévő részeket, beszúrhatunk és törölhetünk részeket.

Nemcsak magát a szöveget módosíthatjuk, hanem a karak-

tereket is.

A szövegrétegek áthelyezhetők, másolhatók, más sorrendbe

rakhatók, és tulajdonságaik ugyanúgy mint bármely más

réteg tulajdonsága.

A szövegrétegekre is alkalmazhatók a rétegstílusok és az

Edit (Szerkesztés) menü Transform (Alakítás)

parancsainak legtöbbje is használható).

Ahhoz, hogy a szöveg valóban a kép része legyen, a szöve-

get le kell képeznünk, hogy szűrőket alkalmazhassunk rá. A

leképezés az a folyamat, amelynek során az addig külön

rétegen levő szöveget "ráragasztjuk" a képre.

Leképezés után a szöveg többé már nem módosítható. A

leképezéshez a Layer (Réteg) menüből válasszuk ki a

Rasterize (Alakzattá alakítás) / Type (Szöveg) menüpontot.

(34. ábra)

34. ábra

A kész szöveggel tetszés szerint "eljátszadozhatunk":

szűrőket alkalmazhatunk rá, egyes betűkbe festéket

önthetünk, eltorzíthatjuk, stb.

A MÉRCE ESZKÖZ

A Measure (Mérce) eszköz (I billentyű) objektumok

vagy azok darabjainak mérésére szolgál.

A vonalzó használatakor tartsuk nyitva az info ablakot (a

Window/Info (Ablak/Info) menüpontokon keresztül).

Húzzunk dokumentumunkba egy vonalat, ami követi a

mérendő szegment.

Az Info ablakban a következőket látjuk:

- balra lent a kezdőpont x,y koordinátáit,

- jobbra lent a kezdőponthoz viszonyított távolságot mag-

asságban és szélességben. (35. ábra)

35. ábra

Ennek az eszköznek van egy nagyon hasznos funkciója: az

elhajlás opció révén nagyon pontosan helyreigazíthatjuk a

ferdén beszkennelt képeket.

Tegyük fel, hogy egy enyhén elforgatott képet rögzítettünk

(Nyissuk meg az Oktató Cd-ről a Minta.jpg képet).

A Mérce eszközzel a kép valamelyik sarkára megyünk,

kattintunk és elhúzzuk a vonalzót a mellette lévő oldal

mentén a legközelebbi sarokig.

Amikor felengedjük az egérgombot, az Info lapon a jobb

felső sarokban megjelenik az elforgatás foka.

Most pedig jelöljük ki az Image/Image Rotation/

Arbitrary (Kép/Elforgatása/Egyéb) menüpontokat és

fogadjuk el a Kép elforgatása ablakban lévő értéket.

Ezzel a kis trükkel bármikor gyorsan kiigazíthajuk a

ferdén beszkennelt képeket. (36. ábra)

36. ábra

SZÍNÁTMENET

A Gradient (Színátmenet) (G billentyű) segítségével

fokozatos színkitöltéseket hozhatunk létre. Az eszközbeállító

sávon a következő ikonokat találjuk balról indulva:

Egyenes vonalú színátmenet

Sugaras színátmenet

Szögátmenet

Visszatükrözött színátmenet

Rombuszos színátmenet

Mindezekre a színátmenetekre érvényes egy szabály: ki kell

választani egy első szintű színt és egy háttérszínt, amelyek

ebben az esetben a fokozat kezdő-, és záró színei lesznek.

Amikor színátmenetet szeretnénk, mindenekelőtt

kijelöléssel meg kell határoznunk a kitöltendő területet,

máskülönben az effekt a teljes szintet érintené.

Tehát bele kell kattintanunk abba a pontba, ahol azt

szeretnénk, hogy az első szintű szín legyen és abba az irány-

ba kell elhúznunk, amelyikben a színt árnyalni szeretnénk.

A művelet közben ne felejtsük el, hogy minél messzebb

húzzuk az egeret a kezdőponttól, annál finomabb lesz az

átmenet a kiválasztott két szín között.

Az eszközbeállító sávon további lehetőségeket kínál e

sokoldalú eszköz megismerésére és használatára.

A legördülő menüben az árnyalat pont mellett az

alapértelmezett beállításon túl (az első szinttől a háttérig)

választhatunk olyan árnyalatot is, ami áttetszőbe megy át,

vagy választhatunk előre beállított árnyalatot is.

A Reverse (Felcserél) mező kijelölésével felcserélhetjük —a

következő árnyalatban— az első szintű színt a háttérszínnel.

Ha az eszközbeállító sávon a Click to edit the gradient

gombra duplán kattintunk, egy összetettebb ablak jelenik meg

(Gradient Editor), amelyen keresztül a következő szem-

pontok szerint változtatunk a kiválasztott színen (37. ábra):

L ha áthelyezzük az árnyalt csík fölött lévő kis rombuszt,

áthelyezzük az árnyalat középpontját;

2. ha áthelyezzük a csík alatt lévő háttér- és közelkép

színét tartalmazó egyik kurzort, a kezdő- és végpontokat

az árnyalat belseje felé helyezzük; az eredmény az árnyalt

terület leszűkítése lesz és növekszik a háttér- és első szin-

tű színek területei;

3. ha közvetlenül az árnyalat csíkja alá kattintunk,

lehetőségünk nyílik arra, hogy a gradiensbe újabb

színeket szúrjunk be; a kis derékszögű háromszöggel

elég megnyitnunk a színek ablakát és már ki is

választhatjuk a kívánt színt.

Ugyanígy megváltoztathatjuk az árnyalat két fő színének

tonalitását.

37. ábra

A Gradient Editor (Színátmenet szerkesztés) ablak révén

színeket adhatunk hozzá és megváltoztathatjuk az aktuális

árnyalat beállításait; a színes csík fölötti kis rombuszok az

árnyalat középpontjait jelölik; a csík alatti kurzorok pedig a

színskála részét képező színeket jelöli.

A Színátmenet szerkesztés során létrehozott új átmenetet el

is menthetjük és a későbbi munkánk során bármikor

használhatjuk (az eszközbeállító sávon a színátmenet ablak-

ban megtaláljuk majd).

A Festékesvödör

A Paint Bucket (Festékesvödör) eszközzel (G billentyű)

festéket lehet önteni, bármely kijelölt területre.

A felhasznált szín az eszköztáron található első szintű szín-

től függ.

Amikor megnézzük az eszközbeállító sávot, már minden

pontot ismerünk benne, főképpen a Tolerance (Tűrés)-t,

ami hasonlóképpen működik, mint a Varázspálca

eszköznél.

Ha fehér dokumentumot akarunk kiszínezni, elég egy

minimális tűrés a lap egyetlen mozdulattal történő

kitöltéséhez.

Ha a lapon már vannak színes területek, annyival nagyobb

tűrés kell, amennyivel nagyobb azoknak a színeknek a

száma, amiket le akarunk fedni az új színnel.

Csepegtető

Az Eyedropper (Csepegtető) eszközzel (I billentyű)

képünkről színmintákat tudunk befogni, a színminta

lesz az első szintű szín.

Ha lenyomva tartjuk az Alt billentyűt miközben kivonjuk a

színt, ez háttérszínné válik.

Az eszközbeállító sávon megválaszthatjuk, hogy a

mintavételezés egyetlen ponton legyen vagy 3 vagy 5

szomszédos szín körén.

Ezek közül az egyik esetben az eredmény szín egy átlag lesz

a kivont színhez közeli pixelek 3 és 5 tonalitásai között.

Színminta

A Color Sampler (Szín-mintavételező) eszköz lehetővé

teszi, hogy 4 színig rögzítsünk.

Az RGB értékek az Info ablakban találhatóak

(Window/Info).

A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEI

A két utolsó eszközzel a kép megjelenítésének beállításain

változtathatunk.

Ez azt jelenti, hogy ha például a duplájára nagyítjuk fel a

képet, igazából nem módosítottuk a méreteket, csak a

megjelenítést.

Ez a kisegítő megoldás lehetővé teszi, hogy pontosabban

dolgozzunk.

A Kéz

A Hand (Kéz) eszköz (H billentyű) akkor hasznos,

amikor túl nagy a rendelkezésünkre álló kép és a teljes

megjelenítéséhez görgetősávra van szükség.

A kézzel áthelyezhetjük a megjelenítést úgy, hogy a kép

mögé megyünk, aztán áthelyezzük azt.

Ugyanakkor, ha viszont túl kicsi egy kép, ha duplán kattin-

tunk az eszköztáron lévő kézre, a kép a mi monitorunk beál-

lításainak optimális méretűre nagyobbodik.

Zoom

A Zoom (Nagyítás) eszköz (Z billentyű) lehetővé teszi,

hogy képeket vagy kép részleteket nagyobbítsunk, vagy

kicsinyítsünk azért, hogy különböző "keretezéseket"

kapjunk, és könnyebben dolgozhassunk a részleteken.

Minden egyes alkalommal, amikor a Zoom-mal rákattin-

tunk a képünkre, 1600%-ig növekedik a nagyítástényező.

Ha a műveletben vissza szeretnénk lépni, az Alt billentyű

lenyomása mellett kell a képre kattintanunk (a lencsében

egy — jel jelenik meg).

A szabályos Zoom faktorhoz való visszatéréshez és a kép

valós méreteinek megtekintéséhez vagy kattintsunk duplán

az eszköztáron lévő Zoom ikonra, vagypedig válasszuk ki

az eszközbeállító sávon az Actual Pixels (Valós pixel-ek)

pontot. (38. ábra)

38. ábra

Végül, ha a Zoomra kattintunk és azt egy képre húzzuk,

úgy, mint a kijelölés létrehozásánál, meghatározhatjuk a

megnagyobbítandó terület széleit.

Megjegyzés: amikor túl nagy képet nyitunk meg, előfor-

dulhat, hogy az Adobe Photoshop automatikusan le-

csökkenti a nagyítás tényezőjét azért, hogy a teljes képet

meg tudjuk jeleníteni. Az arányfaktort a dokumentum

fejléc sávjában olvashatjuk.

SZÍNKIJELÖLŐ MEZŐK

Most pedig vizsgáljuk meg az eszköztár utolsó eszközeit;

a Festőszínt és a Háttérszíneket már megnéztük.

Amiről még nem beszéltünk, az az, hogy a két szín bárme-

lyikét felcserélhetjük, ha a rávonatkozó ikonra kattintunk.

Mindkét esetben a Color Picker (Színszelektor) ablak

nyílik meg, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az új színt

közvetlenül a bal oldali palettáról válasszuk ki, vagypedig

a HSB, RGB, CMYK vagy L*a*b értékek beállításával.

(39. ábra)

39. ábra

Miután megtaláltuk a nekünk tetsző színt, kattintsunk

az OK-ra.

Ha fel akarjuk cserélni egymással az Festőszint (Első

szintű színt) és a Háttérszínt, kattintsunk a két négyzet

feletti dupla nyílra.

A jobb felső részen látható kis négyzetek viszont az előre

beállított fekete és fehér visszaállítására szolgálnak.

GYORS MASZK

A festőszínek és a háttérszínek alatt találunk egy, kijelölésre

emlékeztető ikont (Gyorsmaszk mód).

Ez tényleg kijelölés, csak pont fordítva működik.

Egészen pontosan a Gyors maszkról van szó, ami a

részletben történő kijelölésének javítására szolgál.

Először próbáljunk egy képen kijelölést úgy készíteni,

hogy a Szabadkézi lasszó eszközzel csak úgy

nagyjából megrajzoljuk egy objektum körvonalát.

Ezután válasszuk ki az eszköztár jobb szélső ikonját (Gyors

maszkmód), vagyis a szürke négyzetben lévő fehér kört; a

képünkön egy félig átlátszó piros filmréteg jelenik meg, ami

a kijelölt terület kivételével az egész képet lefedi. (40. ábra).

40. ábra

A következőképpen tudjuk módosítani a piros filmréteget:

1. válasszuk ki a Ceruza eszközt (esetleg egy vékonyabb

hegyűt) vagy az Ecsetet (esetleg egy finomabb vonalút),

és egy Ecset hegyet;

2. vigyük a festőszínt és a háttérszínt az előre beállítot-

takhoz: ha a fehéret használjuk, törölni fogjuk a

maszkot (vagyis megnöveljük a kijelölést), ha pedig a

feketét használjuk, maszkot adunk hozzá (vagyis le-

csökkentjük a kijelölést).

Minél pontosabb kijelölést szeretnénk, annál finomabb

hegyű ecseteket kell használnunk.

A MEGJELENÍTÉSI MÓD DOBOZAI

Az menüsor utolsó ikonja az Adobe Photoshop felületének

megjelenítésének beállítására szolgálnak.

Az első — Standard Screen (Normál képernyő mód)

— ez a normál mód;

A második — Full Screen with Menu Bar (Teljes

képernyő mód menüsorral) — eltünteti a megnyitott file-ok

és a program felsőbbrendű sávjait és teljes képernyőn jeleníti

meg az aktív képet.

A harmadik — Full Screen (Teljes képernyő mód) — csak a

képet jeleníti meg, a fekete háttéren semmilyen sáv nem látható.

AZ ESZKÖZÖK KÖZÖS JELLEMZŐI

1. amikor egy meghatározott eszközt használunk a

képen, az egér mutatója a használatban lévő eszköz

formáját veszi fel;

2. a Caps Lock (Nagybetű be és kikapcsolása)

billentyű bekapcsolása esetén mialatt dolgozunk,

kereszt alakú mutatóvá alakítja át a kurzort;

3. a Tab (Tabulálások) billentyű lehetővé teszi, hogy

egyetlen mozdulattal töröljük, illetve visszaállítsuk a

pillanatnyilag megnyitott eszközablakokat;

4. a Shift (Nagybetű) billentyű használata lehetővé teszi,

hogy egyenes vonalakat hozzunk létre, miközben a

különböző eszközöket használjuk, vagyis az összes rajz-

és képszerkesztő eszközt, az árnyalat irányát, a lasszót

és a méretező eszközt.

AZ ADOBE PHOTOSHOP ABLAKAI ÉS PALETTÁI

Az Ablakok és Paletták bőségéből adódóan Adobe

Photoshop-ban elég kevés helyünk marad, miközben egy

dokumentumon dolgozunk, éppen ezért azt javasoljuk, hogy

csak a pillanatnyilag szükséges ablakokat tartsuk nyitva a

képernyőn, és ha valamelyikre szükségünk van, akkor hívjuk

elő a Window (Ablak) menüből.

A különböző Paletták különböző Ablakokban vannak cso-

portosítva, s ezek a csoportok könnyen beazonosíthatóak a

Window (Ablak) menüből is.

A különböző ablakokhoz tartozó lapokat vonalak választják

el egymástól, de ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak.

ECSETEK PALETTA

Ezt a palettát volt már lehetőségünk használni és megis-

merni; mindenesetre vannak olyan funkciói, amelyekről

érdemes pluszban szót ejteni.

A paletta megnyitásához jelöljünk ki egy festőeszközt, majd

kattintsunk az eszközbeállító sávon a beállító gombra, vagy a

Window (Ablak) menüből a Brushes (Ecsetek) pontra. Az

Ecsetek paletta a képernyő bármely pontjára áthúzható,

amikor pedig már nem használjuk a paletta fület húzzuk

vissza az eszközbeállító sáv dokkolómezőjébe.

A bal oldali oszlopban az ecsettulajdonságok láthatók,

az ecset alakjától a dinamikáig. (41. ábra)

41. ábra

A Brush Tip Shape (Ecsethegy alakja) elemre

kattintva egy új ábrát kapunk, ahol megváltoztathatjuk

az ecset jellemzőit::

1. a pixelben megadott szélességet (átmérőt)

2. a húzás durvaságát

3. két pont közti térközt

4. a szöget (aminek csak a nem kerek ecseteknél van

értelme)

5. a kerekséget (minél alacsonyabb a százalékérték,

az ecset annál „laposabb' lesz).

Megjegyzés: az Ecsetek paletta jobb felső sarkában lévő kis

fekete nyílon keresztül hozhatunk létre új ecseteket, töröl-

hetjük őket, vagy pedig újabbakat tölthetünk le (a Load

Brushes — Program Files/Adobe/Adobe Photoshop/

Presets/Brushes menüsoron keresztül).

A RÉTEGEK PALETTA

A Réteg paletta és annak tartalma.

Figyelmesen megnézzük a Layers (Rétegek) palettát,

akkor a következő ikonokat láthatjuk (42. ábra).

42. ábra

Ehhez a ponthoz érkezve el kell mondanunk, hogy egy olyan

programnak, mint amilyen az Adobe Photoshop is, melyik

az erősségi pontja, mi az, ami a többi hasonló program fölé

emeli őt: a Rétegek lap.

A lapot az Window/Layers (Ablak/Rétegek) mutatása

menüsoron keresztül hívhatjuk elő.

Ez lehetővé teszi, hogy úgy kezeljük a képeket, mint

egymásra helyezett átlátszó fóliák együttesét, amelyek

hasonlóak, mint a rajzolók pauszpapírjai.

Lehetőségünk van ugyanazon dokumentumba több objektu-

mot is berajzolni és közben egymástól teljesen függetlenül

áthelyezhetjük, módosíthatjuk vagy színezhetjük őket.

Amikor, egy több rétegből álló képen dolgozunk, a maga-

sabb rétegeken lévő rajzok "rétegesen" takarni fogják az

alatta lévő rétegek rajzait.

Amikor új munkalapon kezdünk el dolgozni, a lapon csak a

Background (Háttér Réteg) van jelen.

Új Réteg létrehozásához kattintsunk a Rétegek ablak jobb

alsó részén található második ikonra, ami egy kis fehér

papírlapot ábrázol (de megtehetjük ezt a Layer/New

(Réteg/Új) menüpontokon keresztül is).

Egyik Rétegről a másikra való ugráshoz egyszerűen csak

kattintsunk a Réteg nevét viselő ablakba. (43. ábra).

43. ábra

A 44. ábrán látható 1-es Réteg ki van jelölve; ettől kezdve

minden műveletnek és módosításnak csak a virág rétegjén

lesz hatása.

44. ábra

A következőkben bemutatjuk a Rétegek ablakra vonatkozó

műveletek és opciók sorát:

Réteg törléséhez rá kell kattintanunk a rétegre és

egészen a lap jobb alsó sarkán lévő Lomtár ikonjára

kell húznunk addig, amíg a kurzor egy ökölbe szorított

kéz formáját nem veszi fel.

Réteg és tartalmának megduplázásához húzzuk a

Réteget az Új Réteg ikonra (vagy pedig a Réteg menüből

válasszuk a Réteg megduplázása pontot (Layer/Dulicate

Layer). Az ablakban a választott Réteg másolata fog

megjelenni.

A Réteg melletti szem a Réteg láthatóságát jelöli; ha a

szemre kattintunk, minden, ami a Rétegben van,

láthatatlan lesz, de nem törlődik ki. Az eredeti állapot

visszaállításához elég újból a szemre kattintanunk.

Figyelem: láthatatlan Rétegen nem lehet dolgozni!

Réteg átnevezéséhez kattintsunk kétszer a réteg

nevére és gépeljük be a megjelenő párbeszédablakba

az új nevet, aztán kattintsunk az OK-ra. Javasolt

művelet, főleg, ha több Réteggel is dolgozunk, így meg

tudjuk tartani a Rétegek helyes sorrendjét.

A Rétegek ablakjának sorrendje föntről lefelé halad.

Két Réteg sorrendjének áthelyezéséhez és ezzel rajzunk

megjelenítődésének megváltoztatásához húzzuk a

kijelölt Réteget fölfele, vagy lefele, amíg meg nem látjuk

a határvonalat. Apropó határvonal: a Háttér Réteget át

kell neveznünk és csak utána tudjuk áthelyezni.

Az Opacity (Áttetszőség), a lap jobb felső részében

található és lehetővé teszi, hogy minden egyes Réteg

áttetszőségét beállítsuk vele. Ha megváltoztatjuk az

értékét, az éppen kiválasztott Réteg félig átlátszóvá

válik és a maga alatti Rétegek tartalmát láttatni engedi.

(45. ábra).

45. ábra

Mostantól szem előtt kell tartanunk azt, hogy minden alka-

lommal, amikor egy eszközt használni akarunk, előtte ki

kell választanunk a célréteget.

Ha megtanuljuk a helyes használatát, jelentősen meg-

könnyíti munkánkat.

Ez viszont már nem érvényes a Kijelölés eszközre.

A kijelölések függetlenek a Rétegektől, vagyis aktív kijelölés

esetén mi dönthetjük el, hogy hol akarjuk használni.

Végezetül pedig nézzük meg a Rétegek közti kapcsola-

tokat:

Rétegek összekapcsolása

A Layers paletta alsó sorában láthatunk egy lánc

formájú ikont, amely nem aktív.

Ezzel az opcióval összekapcsolhatjuk őket, úgy hogy a

megfelelő Rétegeket kijelöljük.

A két összekapcsolt Réteg együtt áthelyezhető és

módosítható (például lépcsőzetes, vagy elforgatott) mindad-

dig, amíg úgy nem döntünk, hogy a láncolatból kivesszük a

réteget. (46. ábra)

46. ábra

Rétegek egyesítése (merge) vagy összeolvasztása (flat-

ten)

Minél több réteget adunk egy képhez, annál nagyobb

méretű lesz a képfájl.

A több réteget is ismerő formátumok a TIFF és a

Photoshop saját formátuma.

A weblapokon elhelyezendő képeket GIF, PNG vagy JPG for-

mátumban kell menteni. Emiatt kell vagy egyesíteni (merge) a

rétegeket, vagy összeolvasztani (flatten) a képet, amikor

dolgozunk vele.

Ha a Rétegek összekapcsolása után úgy döntünk, hogy

egyesítjük őket és egyetlen Réteget csinálunk belőlük, a

Merge Layers (Rétegek egyesítése) menüpontot kell

kiválasztanunk abból a menüből, ami az ablak jobb felső

részében lévő fekete nyílra kattintva nyílik meg (vagy pedig

a Layer/Merge Layers (Rétegek/ Rétegek egyesítése)

menüpontokon keresztül).

Ugyanabban a menüben található a Flatten Image

(Rétegek összeolvasztása) parancs, amely a kép összes

rétegjét egyetlen Rétegbe tömöríti.

Az összeolvasztás egy rétegbe tömörít minden látható

réteget. Azok a rétegek amelyek az összeolvasztás

idején láthatatlanná vannak téve, elvesznek.

MŰVELETEK A RÉTEGEKEN:

EFFEKTEK ÉS MASZKOK

Amikor egy több rétegen lévő képünk van, az Adobe

Photoshop több lehetőséget is nyújt számunkra a rajtuk

végezhető rendkívül látványos effekteket illetően.

Az Effektek

Fényekkel és árnyékokkal háromdimenziós hatást köl-

csönöznek objektumunknak. Ahhoz, hogy ezeket az effek-

teket kipróbáljuk, olyan képre van szükségünk, aminek

legalább két rétegje van, köztük az egyik a színes háttér (pl.

zöld), egy pedig az objektumot tartalmazó réteg (pl.

négyszöget, színes kört vagy szöveget). (47. ábra)

47. ábra

Menjünk a Rétegek ablakba, kattintsunk az 1. Rétegre

és az ablak alján található ikonok közül nyissuk meg az

Add a layer style (Réteg stílus hozzáadása) gombot.

A legördülő menüből válasszuk a Blending Options -t

(Keverési Beállítások). (48. ábra)

48. ábra

A Blending Options -t (Keverési Beállítások)

ablakban találhatjuk a következő stílusokat: L

Vetett árnyék

2. Belső árnyék

3. Külső ragyogás

4. Belső ragyogás

5. Bevésés ésdomborítás

Kontúr

Felület

6. Szatén

7. Színátfedés

8. Színátmenet-átfedés

9. Mintaátfedés

10. Körvonal

A Bevésés és domborítás effekt pl. domború hatást kelt

a fény és az árnyék egyidejű hozzáadásával.

Beállíthatjuk további az effekt keverési módját, a

színét és az áttetszőségét is.

A jobb oldali panel tartalmazza a további beállítási

lehetőségeket:

Blend Mode (Keverési Mód): normál, különböző fényekkel

vagy különböző feltételekkel;

Opacity (Áttetszőség): mennyire legyen sötét, vagy világos;

Advanced Blending (Részletes beállítások): Kitöltés áttet-

szőség, Csatornák, Kiejtés

Ha a Prewiev (Előzetes kép) kijelölőnégyzetét aktívan

hagyjuk, valós időben láthatunk minden módosítást,

amit a munkalapon végzünk.

A Styles (Stílusok) panelon előre beállított effektekből

választhatunk.

Miután meghatároztuk az alkalmazandó effektet vagy

effekteket, az OK gombra történő kattintással zárjuk

be az ablakot.

Ami a rétegek effektjeit illeti, néhány szabályt be kell

tartanunk:

az effekt minden alkalommal visszaáll és frissítődik,

amikor módosítást végzünk a rétegen (pl.: színt adunk

hozzá vagy egy részét töröljük);

effekt létrehozása után a Rétegek ablakon keresztül

(jobb egérgombbal kattintsunk) módosíthatjuk az

effektet; az effekt meglétét a rétegen egy fekete körön

lévő fehér "f" rajzolatú ikon jelöl a rétegek ablak jobb

oldalán;

figyelem: amikor egy effektet tartalmazó réteget

akarunk egy másik réteggel egyesíteni, az effekt

megmarad, de már nem lesz módosítható.

A Maszkok

A maszkok olyan "lapok", amelyeket a Rétegekhez

adhatunk azért, hogy eldönthessük, hogy a Réteg néhány

területét többé-kevésbé átlátszóvá tegyük-e.

Ezeken a lapokon használhatunk rajzeszközöket,

kitöltéseket, árnyalásokat, de csak a fehér, a fekete és

a szürke árnyalatait használhatjuk fel.

Ha maszkot akarunk hozzáadni réteghez, először jelöljük ki

a kép egy részét, majd kattintsunk a rétegek lap alján lévő

ikonok közül a másodikra (Add layer mask), (háttér réteg

esetén ez az ikon inaktív lesz).

A réteg miniatúrájához közel most a maszk miniatúráját is

láthatjuk.

Kezdetben a maszk teljesen fehér és a réteg, amihez alkal-

maztuk nem fog rögtön átalakulni. Ahhoz, hogy dolgozni

tudjunk a maszkon rá kell kattintanunk a miniatúrára. (49.

ábra)

49. ábra

A fekete, a réteg nem látható részeit jelzi, a fehér pedig a

láthatókat. Ha a maszkot részben áttetszőnek készítjük el, a

részben maszkolt területeknek szürkéknek kell lenniük.

Azt is megfigyelhetjük, hogy a maszk és a Réteg miniatúrá-

ja közt van egy lánc formájú ikon, hasonló a rétegek kap-

csolódásánál látottakhoz.

Ez az ikon a maszkot a Réteghez rögzíti és lehetővé

teszi, hogy együtt helyezzük át vagy módosítsuk őket.

Ha töröljük a kapcsolatot és csak a maszkot mozdítjuk el, az

átlátszó területeket helyezzük át az aktuális Rétegen.

Maszk törléséhez elég, ha a miniatúrát a lomtárba húzzuk,

úgy, mint a Rétegeknél is tettük. Két ok miatt törölhetünk:

1. A maszk rosszul sikerült és teljesen törölni szeretnénk.

Ebben az esetben egyszerűen eldobhatjuk a maszkot. A

Réteg olyan lesz, mint a maszk alkalmazása előtt volt.

2. Bár a maszk által létrehozott hatás tetszik nekünk, de egy

másikat szeretnénk alkalmazni, ebben az esetben

eldobhatjuk, de hagyjuk meg hatását a Rétegen a törlés

során megjelenő ablakban az Alkalmaz pont

kiválasztásával.

AZ ELŐZMÉNYEK PALETTA

A History (Előzmények) paletta a dokumentum meg-

nyitásától kezdve minden lépést megmutat.

A History (Előzmények) paletta (Window/History

(Ablak/Történet mutatása)) lehetővé teszi, hogy az összes

műveletet rögzítsük, amit munkánkban addig elvégeztünk.

Ezt úgy képzeljük el, mint egy lépcsőt: a dokumentum meg-

nyitásától kezdődően minden alkalommal, amikor valami-

lyen cselekményt hajtunk végre, egy "lépcsőfok" jön létre

pluszban, ami az elvégzett művelet nevét viseli (például

Négyzetes kijelölés-Kitöltés-Jelölés visszavonása).

Ha észrevesszük, hogy hibáztunk, "visszaléphetünk egy

lépcsőfokot", vagy akár egyszerre több lépcsőfokot is addig

a pontig, ahol a hibát vétettük. Ugyanígy vissza is

mehetünk abba a pontba, ahol utoljára voltunk.

Ha az első, "Megnyitás" elnevezésű lépcsőfokra kattintunk,

a megnyitott dokumentumhoz megyünk vissza.

Ezen kívül a History (Előzmények) paletta érdekes

lehetőségeket nyújt számunkra: ha az alsó részen lévő

első ikonra kattintunk, a kép másodpéldánya jön létre,

ami megfelel az éppen kijelölt "lépcsőfoknak".

A második ikon ellenben munkánk egy pillanatát rögzíti —

egy pillanatfelvételt — és félreteszi azt.

Ezenkívül dönthetünk úgy, hogy a történet bizonyos lépéseit,

vagy befogott képeket törlünk: ehhez elég a lomtárba húzni

őket, éppen úgy, ahogyan azt a rétegeknél is tettük.

AZ ELŐZMÉNYECSET ÉS A MŰVÉSZI

ELŐZMÉNYECSET

A History Brush (Előzményecset) nagyon hasznos

eszköz, amikor módosítjuk a képet, vagy nem vagyunk

biztosak abban, hogy pontosan mekkora módosításokat

kellene végrehajtani, vagy hogy hol.

Lehető teszi, hogy a módosított képnek csak a tetszés sze-

rinti részeit állítsuk vissza, kiválasztva az ecsetméretet, és

felülfestve a módosított képet a régivel.

Az Előzményecset használatához kattintsunk a History

(Előzmények) paletta bal oldalán lévő mezőre a forrásként

használandó kép mellett.

Ezután válasszunk egy ecsetmintát, kattintsunk az

Előzményecset eszközre, majd megkezdhetjük a festést.

Megjegyzés: az Előzményecsettel jelölt lépcsőfok nem

mindig egyezik meg a kijelölt lépcsőfokkal.

Az Art History Brush (Művészi előzményecset) pontosan

aszerint a logika szerint működik, mint az előző.

A különbség annyi, hogy az eszközbeállító sávon a

legördülő menüben tíz rajz közül választhatunk, hogy milyen

legyen az ecsetvonás menete (különféle stilizált ecsetvoná-

sokkal fest), illetve hogy mekkora legyen a mérete, a pon-

tossági foka és az áttetszősége.

A Curl (Hullám) motívumok Van Gogh legvadabb

korszakát idézik.

A Dab (Folt) motívumok Monet-ra emlékeztetnek.

A Lose Medium (Laza közepes) motívumok pedig

leginkább Renoir-ra emlékeztetnek.

A CSATORNÁK PALETTA

Egy RGB kép három színcsatornát — egyet a piros

számára, egyet a zöldnek és egyet pedig a sötétkéknek —

, és egy összetettszín-csatornát tartalmaz.

Egy CMYK módozatú képhez négy színrebontási csatorna és

egy összetettszín-csatorna tartozik.

A csatornák tehát a képeket alkotó alapszínekből állnak és

ha egymásra helyezzük őket, a végleges kép valamennyi

színárnyalatát kiadják.

Ha egy RGB módban lévő dokumentum Channels

(Csatornák) ablakát megnyitjuk, azt látjuk, hogy megtalál-

ható benne a három alkotóelem (R, G, B) miniatúrája plusz

egy vegyes/összetett csatorna.

A valóságban, ha önmagukban jelenítjük meg a minia-

túrákat, szürke skálában jelennek meg, de rögtön színesek

lesznek, ha egyszerre kettőt jelenítünk meg együtt.

Egy kép és a Csatornák palettán látható felbontása. (50.

ábra)

50. ábra

A Csatornák palettán ezenkívül rögzítődnek ún.

kapcsolódó csatornák is, melyek azok a kijelölések, amiket

Alfa csatorna néven mentettünk el egy dokumentumban, s

melyek fekete-fehéren vannak megjelenítve.

Ez az eltárolás állandó, így ezeket a kijelölések újra

felhasználhatóak lesznek vagy ebben a képben, vagy

egy másikban.

Végezetül pedig csatornaként mentjük el a réteg maszkokat

és a gyors maszkokat is. Ez utóbbi automatikusan

eltávolításra kerül, amikor inaktiváljuk a maszkot.

Minden kép maximum 24 csatornát tartalmazhat, beleértve

az összes színcsatornát és az Alfa csatornát is.

Tehát Alfa csatornát lehet hozzáadni, de lehet törölni

is, és minden egyes csatornának adhatunk nevet, színt,

választhatunk hozzá védelmi opciót és beállíthatjuk az

áttetszőségét is.

A MŰVELETEK PALETTA

Az Adobe Photoshop lehetővé teszi, hogy egy sor

parancs egyetlen Műveletben történő csoportosításával

automatizáljuk a műveleteket.

Például létrehozhatunk olyan műveleteket is, ami egy

sor szűrőt alkalmazva hozza létre a kívánt hatást vagy

pedig kombinálja a parancsokat, hogy Weboldalunk

számára készítsen képet.

A műveleteket a jobb szerveződése érdekében Set-ekbe

csoportosíthatjuk.

Az Actions (Műveletek) paletta lehetővé teszi, hogy a

tevékenységeket rögzítsük, futtassuk, módosítsuk vagy

töröljük.

Ezenkívül lementhetjük, letölthetjük és helyettesíthetjük is a

tevékenység set-eket.

Az Actions (Műveletek) paletta megjelenítéséhez a

Window (Ablak) menüből válasszuk az Actions

(Műveletek) paletta pontot.

Mindenekelőtt rögzítenünk kell egy Művelet Set-et.

Nyissunk meg egy képet és az Actions (Műveletek) lapon

válasszuk az New Set (Új szet) létrehozása ikont.

Névnek hagyhatjuk a Setl-et, de át is nevezhetjük, ha

akarjuk.

Ezután kattintsunk a Create New Actions (Új tevékenység

létrehozása) ikonra és a program rákérdez, hogy milyen

nevet akarunk a tevékenységnek adni.

Nevezzük el mondjuk "filterek"-nek és ezzel automatikusan

létre is jött egy Szet. (51. ábra)

51. ábra

Kattintsunk a Record (Rögzítés) gombra. Az ikon

piros színre vált, amikor aktiválódik.

Ez azt jelenti, hogy minden művelet, amit a Stop ikon le-

nyomása előtt csinálunk, Műveletként kerül rögzítésre.

Alkalmazzunk a képünkön tetszés szerint három filtert,

majd nyomjuk meg a Stop-ot.

Ha nem vagyunk elégedettek valamelyik filterrel, ki

tudjuk választani a Műveletek palettán és a Lomtár

ikonjára húzva törölni tudjuk.

Ezt a műveletet csak akkor végezhetjük el, amikor a

rögzítés még nem működik.

Figyelem: ily módon dokumentumunkból a műveleteket

igen, de a filtert nem töröltük. Ha a filtert is el akarjuk

távolítani, azt a History (Történet) palettán kell

elvégeznünk.

Most pedig nyissunk meg egy másik dokumentumot:

válasszuk ki a filterek műveletet és kattintsunk a Play ikon-

ra. Az első képnél alkalmazott összes filter automatikusan a

másodikhoz is hozzárendelődik.

Ha kijelöljük a második filtert, a képhez csak a második

filtertől alkalmazzuk a filtereket.

Ha viszont kivesszük a kijelöléseket az egyes tevékenységek

bal oldalán lévő jelölőnégyzetekből, a tevékenységciklusból

töröljük az inaktív filtereket.

Ha pedig a mellettük lévő kis háromszögre kattintva meg-

nyitjuk a tevékenységeket, újra láthatjuk és újra

módosíthatunk az alkalmazott filterek opcióit.

Ugyanazt a műveletsort ugyanazon a képen többször is

megismételhetjük.

A következő eszközöket műveletként is rögzíthetjük:

Árnyalat, Kijelölés, Sokszög, Lasszó, Vonal, Áthelyez,

Varázspálca, Kis vödör és Szöveg, Vonalak, Csatornák,

Rétegek és Történet.

Fontos: amikor a Másolat mentése vagy a Mentés

másként parancsokat rögzítjük, ne írjunk be fájl nevet. Ha

beírjuk, a Photoshop rögzíti és minden alkalommal

használni fogja, amikor futtatjuk a műveleteket.

Mindenesetre, ha mentés előtt másik mappába kell

átmennünk, a fájl nevének meghatározása nélkül

adhatunk meg egy másik pozíciót.

MENÜSOROK

Most pedig átnézzük a legfontosabb

menüpontokat. • FILE (FÁJL) MENÜ

A File (Fájl) menüben a fájlokkal végzett műveletek paran-

csai érhetők el: megnyitás, bezárás, mentés, más formátum-

ból történő beolvasás (importálás), más formátumba való

mentés (exportálás), nyomtatás, a program bezárása és

néhány időkímélő automatizáló szolgáltatás.

File Browser (Fájlböngésző): minden képmappában

kereshetünk, elég azokat kijelölni.

Open Recent (Korábban megnyitott fájlok): itt találhatjuk

az utoljára megnyitott fájlok listáját.

Save for Web (Mentés Weblapként): ez az Adobe

Photoshop egy fontos innovációja a Webhez. A megjelenő

ablakban valós időben láthatjuk a GIF, JPG vagy PNG for-

mátumban az összes opcióval elmentett képünk előzetes

képét, az automatikusan frissülő KB-tal együtt.

Revert (Előző verzió): az utoljára elmentett verzióra

viszi a dokumentumot.

Import (Importálás): képek beszerzése olyan forrásokból,

mint pl. a szkenner.

Export (Exportálás): ezzel a paranccsal a képeket vek-

torokká konvertálhatjuk, így felhasználhatóak lesznek olyan

programok számára is, mint az Adobe Illustrator.

Automate (Automatizálás): ebben a menüben található

további menüpontok nagyon hasznosak és időt

takaríthatunk meg velük:

Batch: az elérési út megadásával kiválaszthatjuk,

hogy melyik műveletet szeretnénk egy adott mappa

összes képénél alkalmazni.

Kép rendezése: a hozzájuk adott számértékek

alapján csökkenő sorrendbe helyezi a képeket az

eredetiek arányában.

Webes képgaléria: ez egy érdekes funkció; ha kijelölünk

egy kép mappát és a vég-directory-t, HTML formátumú

internetes oldalt hoz létre, ami az összes kiválasztott

klikkelhető kép miniatúráját tartalmazza.

Hagyományos szerkesztés: megváltoztatja az éppen

megnyitott kép színmódját.

EDIT (SZERKESZTÉS) MENÜ

Az Edit (Szerkesztés) menüben találhatók a képek

módosításához szükséges parancsok, amelyek más

programokból is ismertek lehetnek.

Redo ... Undo (Mégsem...Újra): az első törli az utolsó

műveletet, a második visszaállítja az utolsóként törölt

műveletet. Dokumentumok elmentése után már nem

működik.

Cut (Kivágás): tárolja a képet vagy képrészletet úgy,

hogy közben a dokumentumból törli azt.

Copy (Másolás): tárolja a kép vagy kijelölt képrészlet

másodpéldányát.

Paste (Beillesztés): csak a Másolás vagy a Kivágás

műveletek után aktiválódik; új rétegre helyezi a

lemásolt/kivágott elemet. Ha a Beillesztés művelete közben

nincs a dokumentumban más kijelölés, az elemet a doku-

mentum közepére helyezi.

Paste Into (Beillesztés belül): csak akkor aktív, ha a doku-

mentumunkban már van kijelölés; a korábban lemásolt vagy

kivágott elemet az aktív elembe szúrja be, új Réteget létre-

hozva.

Clear (Törlés): a kijelölt elemet vagy elemeket teljesen

törli. Ha a Háttér Rétegen használjuk, az opció az aktív

háttér színével helyettesíti a kitörölt területet.

Fill (Kitöltés): egyetlen mozdulattal kitölti a Réteget vagy

a kijelölt területet (mint a Festékesvödör, de tűrési opció

nélkül). Beállíthatjuk a színét, az áttetszőségét és a módját.

Stroke (Sáv): a beállított pixel-érték alapján az aktív kijelölés

köré szegélyt húz. Azt is beállíthatjuk, hogy a szegély a

kijelöléshez képest belső, középre zárt vagy külső legyen.

Free Transform (Szabad átalakítás): lehetővé teszi, hogy

egyidejűleg kicsinyítsük vagy forgassuk el a képet. Ha a kép

körül lévő nyolc fogó egyikét elhúzzuk, átméretezhetjük vele

a képet. Ha arányosan szeretnénk átméretezni (vagyis hogy a

kép ne deformálódjon el), a billentyűzeten nyomjuk meg a

Shift billentyűt és húzzuk el a sarkokon látható négy fogó

egyikét.

Ha el akarjuk forgatni a képet, menjünk a kijelölt területen

kívülre és akkor húzzuk el az egeret, amikor a kurzor egy

dupla visszahajló nyíl formáját veszi föl. A művelet

jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t, ha pedig

törölni akarjuk, nyomjuk meg az Esc billentyűt.

Transform (Átalakítás):

Ezzel a menüponttal a képen bármilyen formát érintő

változtatást végre tudunk hajtani.

A módosítások akkor valósulnak meg, ha:

aktív kijelölésünk van, csak a kijelölt területen,

ha több Rétegen elhelyezkedő képünk van, csak az

aktív Rétegen,

ha több összekapcsolt Rétegünk van, a módosítás

egyidejűleg az összesen végbe fog menni.

A Csökkentés és az Elforgatás parancsról már beszéltünk.

Az Elhajlás a képet vízszintesen vagy függőlegesen tolja el

attól függően, hogy melyik fogót húzzuk el.

A Torzítás lehetővé teszi, hogy a kép módosításához

szabadon mozgassuk a fogókat bármelyik irányba.

A Perspektíva matematikai szabályok szerint torzítja el a

képet úgy, hogy a látószögünktől egyre távolodó objektumok

egyre kisebbek lesznek.

Numerikus: lehetővé teszi hogy számszerűen, vagyis a

lehető legpontosabban szabályozzuk az áthelyezés, a

csökkentés, az elhajlás és az elforgatás műveletét lehetővé

téve, hogy mind a négyet egyidejűleg alkalmazzuk.

Elforgat óra járásával megegyező irányba 90°-kal, óra

járásával ellentétesen 90°-kal és 180°-kal: automatiku-

san végzi el a kiválasztott elforgatást.

Vízszintes visszatükrözés és Függőleges visszatükrözés:

az eredetihez képest szimmetrikusan tükrözi vissza a képet.

IMAGE (KÉP) MENÜ

Az Image (kép) menüben vannak azok a korábban már

látott eszközök is, amelyekkel fel lehet nagyítani egy képet

vagy egy vásznat, amelyen a kép van, amelyekkel például

ellentettjükre cserélhetők a színek, csökkenthető a képen

lévő színek száma, illetve helyesbíthetők a színek és a szín-

telítettség.

Felülről lefele a következőket találjuk:

Mode (Színmód): a kívánt színmódba konvertálhatjuk

át vele a képünket.

Adjustments (Korrekciók): egy almenüben elvégezhetjük

az összes színre vonatkozó szabályozást; különösen:

Szintek: egy grafikonon láthatjuk a kép árnyékainak,

fényeinek és féltónusainak mennyiségét, ha a fekete

kurzort közvetlenül a grafikon alá visszük, besötétítjük

vele a képet. Ha a szürke kurzort a fekete felé visszük,

kivilágosítjuk a kép középszíneit. Ha a fehér felé

visszük, sötétebbek lesznek. Ha a fehér kurzorát

mozdítjuk el, a kép világosabb lesz. Ha meghagyjuk az

Előzetes kép jelölőnégyzetén a kijelölést, valós időben

láthatjuk a szintek tevékenységét a képünkön. Ha az

Auto gombra kattintunk, a szintbehozás automatikusan

játszódik le.

A Szintek parancsot általában akkor használjuk, ha egy

beszerzett képhez a kiinduló paramétereket szeretnénk

visszaállítani.

A Szintek ablak lehetővé teszi, hogy a kurzorok moz-

gatásával szabályozzuk az árnyék, a fény és a Téltónusok

mennyiségét képünkben.

Automatikus szintek: automatikusan végzi el a szin-

tek szabályozását, de az eredmény nem mindig az,

ami a mi esetünkben.

Színkiegyensúlyozás: a színezési érték beállításával

módosíthatjuk vele a kép fényeit, féltónusait és

árnyékait, mindegyiknél meghatározhatjuk, hogy a

színárnyalat a három alapszín felé forduljon-e vagy a

három származtatott szín felé.

Fényerő/kontraszt: a két érték emeli a kép fényét (a 0

érték az eredetinek felel meg, a pozitív értékek a fehér

fele visznek, a negatív értékek pedig a fekete felé) és

kontrasztját, vagyis a színek élénkségét. Ha csökkentjük

a kontrasztot, a színek szürkeárnyalatok lesznek.

Színezett/telítettség: a szín tonalitásán (a kurzorral a

spektrum bármely színe kiválasztható), telítettségén (-

100-tól, ami szürkének felel meg +100-ig, ami élénk

szín), fényerején (-100-tól, ami feketének felel meg,

+100-ig, ami a fehérnek felel meg) változtatnak.

Színtelenítés: a színeket szürke tónusúvá teszi

(figyelem: a kép ettől még RGB módban marad).

Szín helyettesítése: lehetővé teszi, hogy a csepegtetővel

kiválasszuk a kép egy színét, vagyis növeljük a hasonló

színek kijelölését (a fuzziness értéken állítva), illetve

hogy változtassunk a HSB értékeken (tónus, telítettség,

fényerő) hogy új színt kapjunk a régi helyett.

Változatok: ez az ablak képünket az alap- és származ-

tatott színeket tartalmazó kör közepébe helyezi és

lehetővé teszi számunkra, hogy a miniatúrákra rákat-

tintva az előre kiválasztott szín árnyalatait hozzáadjuk.

A kicsitől a nagy felé haladó kurzor változtatja azt a

színmennyiséget, amit minden egyes kattintással adunk

hozzá képünkhöz. A jobb oldalon az eredeti kép egy

világosabb és egy sötétebb változat közé van helyezve,

és itt is tetszés szerint változtathatunk a fényen és az

árnyékon.

Duplicate (Megkettőz): létrehozza és megnyitja az

aktuális kép egy másolatát.

Image Size Képméret): ez az az opció, amivel

ellenőrizhetjük és módosíthatjuk munkánk méreteit; a felső

részben Kbyte-ban megadva a fájl "súlyát" láthatjuk, aztán

a képernyő valós méreteit Szélességben és Magasságban,

alatta pedig azokat a méreteket, amelyekkel akkor ren-

delkezne a képünk, ha ki akarnánk nyomtatni.

Végül pedig ott találjuk a Felbontást, ami a monitorméretet

befolyásolja.

Ebből az ablakból végezhetjük el a képek kicsinyítését,

illetve nagyítását is (beleértve az összes Réteget is, ha van) a

méretarányok megtartása mellett, vagy nélküle.

Innen szabályozhatjuk továbbá a • Képfelbontást és a

Nyomtatás méreteit. (52. ábra)

52. ábra

Canvas Size (Rajzvászon mérete): ezzel a paranccsal is

növelhetjük, illetve csökkenthetjük a kép arányait, de pont

fordítva: a kép maga változatlan marad, és ha növeljük a

kép értékeit, az Adobe Photoshop a háttér színével mege-

gyező keretet ad a képhez. Ha csökkentjük a kép értékeit, a

képet kivágjuk és a külső szélek elvesznek.

Az ablak alsó részében lévő sematikus ábrában

megválaszthatjuk, hogy melyik irányba akarjuk kiter-

jeszteni, vagy visszahúzni a keretet. Ha például csak a jobb

felső részben szeretnénk keretet hozzáadni, akkor a bal alsó

szürke négyzetet kell kijelölnünk, a nyilak azt jelölik, hogy a

keret az ellenkező irányba fog kiterjedni.

A kép méret növelésével az eszköztáron lévő háttérszínnel

megegyező keretet illesztünk be. (53. ábra)

53. ábra

Rotate Canvas (Rajzvászon elforgatása): a menü minden

értéke ugyanúgy működik, mint amit a Transform (Áta-

lakítás) menünél láttunk.

A különbség csupán annyi, hogy ebben az esetben a teljes

dokumentum kerül elforgatásra vagy visszatükrözésre, ezért

az összes Réteg érdekelt a műveletben. Egy egyszerű példa:

ha van egy vízszintesen fektetett lapunk, amit 90°-kal

elforgatunk, a dokumentumunk függőleges helyzetbe kerül.

FILTER (SZŰRŐK) MENÜ

A Szűrők egy hasznos és rendkívül szórakoztató

eszköz, amikor szürke vagy színes képekkel akarunk

kreatívan kidolgozni.

Segítségükkel valóban speciális effekteket alkalmazhatunk a

képeken.

Az Adobe Photoshop körülbelül 100 szűrőt bocsát a

rendelkezésünkre, melyek típusuk szerint csoportosítva

vannak.

Némelyiknek azonnali a hatása a képen, némelyeknél vi-

szont be kell állítani az értékeket, a távolságot pixelben, az

intenzitást.

Figyelem: a szűrők közül sok csak az RGB módú

képekhez alkalmazható.

A következőkben áttekintjük a különböző szűrőtípusokat.

Hosszú és unalmas lenne ha minden egyes szűrőt külön

magyaráznánk el és sokkal gyorsabban meg is lehet érteni a

működésüket, ha nem írunk róluk, hanem a gyakorlatban

próbáljuk ki őket.

Tehát röviden:

A Művészi kategóriájú szűrők festői és grafikai

technikákat alkalmaznak a képekhez.

Az Életlenség kategóriájú szűrők mérséklik a színek

közti átmenetet, ezzel egyformábbá téve a képeket.

Az Ecset húzások kategóriájú szűrők különböző

effektekkel használnak fel ecset és tintavonásokat.

A Torzítás kategóriájú szűrők geometriailag torzítják a

képet háromdimenziós, vagy más térhatású hatást keltve.

A Zavar kategóriájú szűrők a képhez véletlenszerűen

adnak hozzá vagy vesznek el pixeleket, illetve szokatlan

texture-t hoznak létre. A nagy mértékben retusált

képeknek valósághűbb hatást tud kölcsönözni.

A Pixel effekt kategóriájú szűrők pontosan

meghatároznak egy kijelölést, s a különböző módozatú,

hasonló értékű pixeleket cellákba csoportosítja.

A Render kategóriájú szűrők olyan elemeket adnak

hozzá a képhez, mint a felhők, fényvisszaverődések

vagy textures.

A Kontraszt kategóriájú szűrők növelik az életlen

képek egymáshoz közeli pixel kontrasztját, akkor

nagyon hasznosak, amikor egy kép az átméretezés

következtében elmosódott lesz.

A Vázlat kategóriájú szűrők művészi effekteket adnak

hozzá a képhez az első szintű színek és a háttérszínek

felhasználásával.

A Stilizálás kategóriájú szűrők nagyon markáns hatású

effekteket hoznak létre, melyek nagyjából vonalakká

alakítják át a képet.

A Texture kategóriájú szűrők különböző típusú texture-

t alkalmaznak kiemelve a képet.

A Video kategóriájú szűrők a televíziós közvetítésre

szánt képeket optimalizálják.

Az Egyéb kategória különböző, egyik kategóriára

sem visszavezethető szűrőket tartalmazza.

A Digimarc kategóriájú szűrőkkel copyright (szerzői

jogok) információkat tudunk hozzáadni az Adobe

Photoshop-ban készített képekhez, így "név" védi a

szerzőt.

Antik kép

Ezen a gyakorlaton keresztül közelebbről is megis-

merkedünk a kijelölési módszerekkel, a szűrőkkel és a

színtónus különböző változataival.

A gyakorlat elvégzéséhez nyissuk meg az Antik kép

mappában lévő Kezdeti.jpg fájlt. (54. ábra)

54. ábra

A végeredmény összehasonlításához a Végleges.jpg fájlt

fogjuk használni.

A gyakorlat során ki fogjuk majd cserélni a képen látható

eget; nagyobb mélységet adunk hozzá, majd az egész

képhez olyan effektet alkalmazunk, mintha régi vásznon

lenne a kép.

Mindenekelőtt jelöljük ki egészében a képeslapon lévő

kép egét.

Használjuk a Varázspálcát és 3-as Tűrést. Egyetlen

„mozdulattal" be kell tudnunk fogni a teljes égboltot.

Az eszköztáron válasszuk ki a minták ablakból a fehéret,

mint a festőszín színét majd a kis nyíllal cseréljük meg a két

színt úgy, hogy a fehér legyen a háttérszín. Válasszunk egy

szép tónusú világoskéket a festőszín színének.

A Szűrő/Renderelés (Filter/Render) menüpontokból

válasszuk a Felhők (Clouds) effektet (felhő hatást tudunk

elérni vele). A szűrő csak a kijelölt területen fog működni.

Töröljük a kijelölést (Kijelölés/Kijelölés megszűntetése

menüpontokon keresztül vagy pedig a billentyűzeten a

Ctrl+D billentyűkombinációval).

A kijelölt terület helyén pillanatokon belül megjelenik az

"égbolt effekt".

A kiinduló fényképbe a Felhők szűrővel, kék eget

szúrtunk be. (55. ábra)

55. ábra

Most pedig adjunk a teljes képnek antik hangulatot,

mintha régi kép volna.

A Kép/Korrekciók (Image/Adjustments) menüpontokon

keresztül nyissuk meg a Színezett/Telítettség

(Hue/Saturation) ablakot.

Ebben az ablakban jelöljük ki a Kifestés egyszínűre

(Colorize) jelölőnégyzetet.

Ha még mindig a világoskék a közelkép színe, és az

Előzetes kép is ki van jelölve, a kép rögtön kékes

tónusúvá válik.

Vigyük a Színezett elemnél a kurzort körülbelül 56-ra, s

meleg borostyánkőszínt kell, hogy kapjunk, de az eredmény

a monitorok különböző beállításai miatt eltérhet. Válasszuk

tehát ki a számunkra legmegfelelőbb tónust, és nyomjuk

meg az OK gombot.

A Színezett/Telítettség ablakon keresztül egy kép színeit a

kívánt tónusúvá változtathatjuk. (56. ábra)

56. ábra

Végezetül pedig alkalmazzunk "domború' effektet az egész

képre, ezzel azt a hatást érjük el, mintha képvászonra fes-

tették volna.

Ezt a műveletet a Szűrő/Felület/Textúrázó

(Filter/Texture/Texturizer) menüpontokon keresztül

tehetjük meg.

A Felület legördülő menüjében válasszuk a Textúrázó pon-

tot és a Dombormű (Relief) értékét állítsuk be 3 pontra.

A Felület ablakban a kiválasztott effekten túl a fény

irányát is kiválaszthatjuk. (57. ábra)

57. ábra

A munkánk ezzel teljesen el is készült; a képeslapon még

sok más szűrőt is alkalmazhatunk, mint például a

Művészi vagy a Vázlat kategóriát.

Virágos rét

Ezen a gyakorlaton keresztül kipróbálhatjuk a továbbfej-

lesztett kijelölési technikákat és megérthetjük a színmódoza-

tok átmeneteit egy képen.

A gyakorlathoz szükséges fájl a Virágos rét mappából

a Pipacsok.jpg.

A végleges fájl a Levendula.jpg lesz.

Induljunk ki ebből a zöld mezőn, gyönyörű piros pipacsokat

ábrázoló képből.

Célunk az, hogy a pipacsok kivételével az egész kép fekete-

fehér legyen, hogy ezzel a virágok harsogó színét még job-

ban kiemeljük.

Először is jelöljük ki a pipacsokat.

Ennek legegyszerűbb és leggyorsabb módja kétségtelenül

a Színtartomány kijelölése, ugyanis ezzel tudjuk

ellenőrizhető módon a kép összes lehetséges piros színét

befogni.

Tehát a Kijelölés menüből nyissuk meg a Színtartomány

ablakot.

A felső részben látható Kijelölés legördülő menüjéből

válasszuk a Színmintákat, majd menjünk az eredeti

képre és a csepegtető formájú kurzorral jelöljünk ki

egy piros tónust.

A Színtartomány kijelölése ablak. (58. ábra)

58. ábra

A Tűrés értéket állítsuk be a maximumra (200) és az

előzetes kép ablaka alatt válasszuk a Kijelölést.

Most minden kijelölt területnek fekete háttéren fehérnek

kell lennie. (59. ábra)

59. ábra

Most minden kijelölt területnek fekete háttéren

fehérnek kell lennie.

Próbáljunk meg a csepegtetővel a képre menni, addig, amíg

be nem fogtuk a lehető legszélesebb piros színskálát (a

fehér területeknek növekedniük kell a feketékhez képest).

Most kattintsunk az OK-ra.

A színtartomány ablak bezáródik és a fehér területek

kijelölésekké alakulnak át.

Készítsünk a pipacsokból egy másolatot (Szerkesztés/

Másolás).

A Kép/Színmód/Szürkeárnyalatos (Image/Mode/

Greyscale) parancssoron keresztül tegyük át az egész

képet szürkeskálába, majd a Törli a színinformációkat?,

kérdésre kattintsunk az OK-ra. (60. ábra)

60. ábra

A képünk most már teljesen szürke és nem hordoz színre

vonatkozó információkat. Ez azt jelenti, hogy ha most

beillesztenénk a pipacsok kijelölését, az eredmény egy

csomó szürke pipacs beillesztése lenne, rendeljük tehát hozzá

képünkhöz ismét az RGB módot.

Első ránézésre semmi sem változott a képünkön, a kép tovább-

ra is szürke, mivel a számítógép nem képes "újraleltározni'

azokat a színeket, amelyeket az elején töröltünk.

Ha viszont most beillesztjük a pipacsokat

(Szerkesztés/Beleillesztés) ismét a piros szín jelenik meg

a szürke tájon. (61. ábra).

61. ábra

Most már szabadon kiélhetjük magunkat a színváltoztatá-

sokkal, csak válasszuk az Kép/Korrekciók/Változatok

(Image/Adjustments/Variations) parancssort.

A Változatok ablak lehetővé teszi, hogy azonnal láthassuk a

képen elvégzett változtatásokat. (62. ábra)

62. ábra

Ebben a gyakorlatban a lila széles skáláját választottuk

ki, hogy a pipacs-tengerből levendulától virágzó rét

váljon. A virágok színe kiemelkedik a fekete-fehér

háttérből. (63. ábra).

63. ábra

Képeslap

Ebben a gyakorlatban a Szintek használatával és a Szöveg

eszköz használatának módjaival fogunk megismerkedni.

A feladat elvégzéséhez szükséges fájl a Képeslap

mappából az Adria.jpg.

Ebből a szép fényképből kiindulva szeretnénk készíteni

egy képeslapot.

Az eredeti fotóhoz keretet, árnyékot és szöveget fogunk

hozzáilleszteni.

Mindenekelőtt növeljük meg a keret méretét, adjunk mind a

négy oldalához fehér keretet.

Mielőtt azonban ezt megcsinálnánk, egy új Réteget kell

létrehoznunk és azt a Háttér réteg alá húznunk (mivel a kép

és a fehér közé még árnyékot akarunk beszúrni).

Figyelem: a műveletet nem tudjuk addig végrehajtani, amíg

át nem nevezzük a Háttér réteget (dupla kattintás a Rétegek

ablakban).

Nevezzük át mondjuk réteg 0 -ra.

Most jelöljük ki a Kép/Kép méret parancsot és állítsuk be a

kép méretét 11x16,49 cm-re. (64. ábra)

64. ábra

A Rajzvászon mérete ablakban a vászon szélességének és

magasságának megnövelésével adjunk szegélyt is a képhez.

Töltsük fel fehér színnel az imént létrehozott réteg 1 -t.

Most jelöljük ki a fénykép Réteget (réteg 0) és kattintsunk a

Rétegstílus hozzáadása ikonra.

A válasszuk a Vetett árnyék stílust.

A beállítási lapon a Távolság értéket állítsuk be 10-re, a

Szög értéket (Szög) 135°-ra, majd kattintsunk az OK-ra.

(65. ábra).

65. ábra

A fényképnek most olyan hatása van, mintha „ki akarna

jönni" a papírról.

Most térjünk rá a szövegre.

Válasszuk ki a Szöveg eszközt és az ablak megnyitásához

kattintsunk a képeslapra.

Válasszunk betűcsaládot, betűszínt és betűméretet (a

példában használt betű: Brush Script Std, 30pt, piros).

Írjuk be az "Üdvözlet az Adriáról" mondatot, osszuk ketté

a szöveget úgy, hogy az első rész a kép fölött, a második

rész pedig a kép alatt helyezkedjen majd el.

Ha grafikai szempontból utólag még "gazdagítani"

szeretnénk a képünkön, adhatunk hozzá keretet is.

A Szerkesztés/Körvonalazás menüpontokon keresztül

húzhatunk tetszőleges vastagságú és színű szegélyt a

kép, vagy akár a vászon köré is.

Ezzel el is készült a képeslap.

Ha akarunk, további stílusokat is adhatunk a szöveg

réteghez.

Tenger

Ebben a gyakorlatban megtanuljuk, hogyan kell gyors

maszkkal kijelölést végezni.

Nyissuk meg a kezdő képeket: Csigák.jpg, illetve Homokos

part.jpg (Tenger mappa). (66. ábra).

66. ábra

Ezt a két képet akarjuk összekombinálni úgy, hogy a

középen lévő csigát önmagában a homokos tengerpartra

helyezzük ügyelve arra, hogy az összhatás minél élethűbbre

sikeredjen.

A végleges eredményt a Tengerjpg fájlban láthatjuk,

amibe még további grafikai elemeket is beszúrtunk.

A középen lévő csigát nem könnyű körvonalazni, kerülete

nem pontosan meghatározható, tehát a Mágneses lasszó ez

esetben nem elég pontos eszköz. De még a Varázspálca,

illetve a Színtartomány kijelölése sem elegendő ahhoz,

hogy pontosan körülhatároljuk velük az objektumot.

Meg kell hát tanulnunk a Szerkesztés gyors maszk mód-

ban használatát, ami a fényképészek és digitális kidolgozás-

sal foglalkozó szakemberek egyik legértékesebb eszköze,

mivel bármilyen más kijelölő eszköznél pontosabb ered-

ményt lehet elérni vele.

Először körvonalazzuk a csigát csak úgy nagyjából a

Lasszó eszközzel, majd kattintsunk az eszköztáron a

Szerkesztés gyors maszk módban ikonra.

A teljes kijelöletlen területet félig átlátszó, piros filmréteg

vonja be. (67. ábra)

67. ábra

Most pedig jelöljük ki az eszköztárról az Ecset eszközt, állít-

suk a közelkép színeit és a háttérszínt az alapértelmezettre

(vagyis feketére és fehérre), majd az Ablak menüben nyis-

suk meg az Ecsetek lapot.

(A Maszk hozzáadásához használjuk a fekete színt, a

törléshez pedig a fehéret. Minden alkalommal, amikor

tévesztünk, az ellentétes színnel korrigálhatunk.)

Ahogyan közelítünk a csiga széléhez, használjunk minél

kisebb ecseteket, így pontosabban tudunk dolgozni.

Zoom-mal nagyítsuk ki azt a képrészletet, amin dolgozunk

és a görgetősávval, vagy a Kéz eszközzel menjünk a kívánt

részre.

Amikor készen vagyunk a kijelöléssel, kattintsunk a

Szerkesztés normál módban, és a maszk az előírásnak

megfelelő kijelölés-szélnek hagy helyet.

Másoljuk le a kijelölt képet és illesszük be a Homokos

part képbe. (68. ábra)

68. ábra

Vigyük egy kicsit lejjebb és finoman forgassuk el a

Szerkesztés/Alakítás/Forgatás menüpontokon keresztül

úgy, hogy egy kicsit balra dőljön. (69. ábra).

69. ábra

Most hozzuk létre a csiga által vetett árnyékot, úgy

hogy elhelyezkedése minél természetesebbnek hasson.

Jelöljük ki újra a csigát, majd hozzunk létre egy új

réteget. Ez utóbbi réteget vigyük a csiga rétegje alá és

a Festékesvödör-el töltsük ki a kijelölést feketével. Az

árnyék összelapításához és jobb oldalra helyezéséhez

használjuk a Szerkesztés/Átalakítás/Döntés

menüpontokat.

A torzítás jóváhagyásához nyomjuk meg az Enter-t,

majd vonjuk vissza a kijelölést (Ctrl+D).

A Szűrő/Életlenítő/Sugaras Életlenítés szűrővel finomít-

sunk az árnyék szélein, használjunk ehhez 4-as vagy 5-ös

pixelű sugarat.

Végezetül pedig csökkentsük egy kicsit a réteg

áttetszőségét, hogy ne legyen annyira fedő az árnyék.

A Szűrő/Életlenítő menüpont segítségével tetszés

szerint életleníthetjük a háttér réteget is, így a közelkép

több hangsúlyt kap a háttérhez képest.

Ha még jobban ki szeretnénk a képet dolgozni, további ele-

meket illeszthetünk hozzá, mondjuk egy Tenger réteget.

Jelöljük ki a Szöveg eszközt és írjuk be, hogy SEA (Tenger)

(mi a példánkban a Haettenschweiler betűtípust használtuk,

420 pontos betűmérettel).

A lényeg, hogy a felirat nagyobb legyen, mint a teljes

kép. A Varázspálca eszközzel és a Szomszédos opció

kiválasztásával vonjuk vissza a kijelölést és fogjuk be a

teljes, szövegen kívül eső területet.

Hozzunk létre egy új Réteget és a Festékesvödör-el töltsük

ki tetszés szerint a területet, majd töröljük az előzően létre-

hozott Tenger réteget.

A domború hatás elérése érdekében a réteghez adjunk

pl. Vetett árnyék stílust.

Ezzel készen is vagyunk. (70. ábra)

70. ábra

Vadnyugat

A gyakorlat során a szűrőkről és az Alfa csatornákról

szerzünk további ismereteket. (A kész feladatot a

Vadnyugat mappában találhatjuk)

A feladatot indítsuk egy 12x8 cm-es Új fájlból.

A háttér rétegre alkalmazzunk egy árnyalást idéző stílust,

majd válasszunk ki egy barna színt és töltsük ki a Festékes

vödör eszközzel. (71-72. ábra)

71. ábra

72. ábra

Most pedig különböző szűrők egymásra helyezésével

hozzuk létre a fahatást.

Mindenekelőtt adjuk hozzá a Zaj/Zaj hozzáadása

(Filter/Noise/Add noise) szűrőt.

Az eloszlás legyen Gauss típusú, Mérték pedig legyen

35. Pipáljuk ki az Monokróm jelölőnégyzetet. (73. ábra)

73. ábra

Alkalmazzuk az Életlenítő/Bemozdítás (Filter/Blur/

Motion Blur) szűrőt, a szög maradjon 0°-os, a távolság

pedig 15 képpont.

Most adjunk egy kis mozgást a képnek, válasszuk a

Torzítás/Hullám (Filter/Distort/Wave) szűrőt, a

Hullámhossz értékét állítsuk be 15-re, az Amplitúdót

pedig 1-re.

A Hullám szűrő a fa "csomóihoz" hasonló effektet hoz

létre. (74. ábra).

74. ábra

Most térjünk át a szövegre. A szöveg domború hatásának

elérése érdekében egy Alfa csatornát használunk fel.

Ez a három R,G és B csatornán túl egy járulékos csatorna,

amit csak a szürkeskálában használhatunk és minthogy

láthatatlan tud maradni, a megfelelő fény-effektekkel dom-

ború hatást tudunk vele elérni.

Először is nyissuk meg az Ablak menüben a Csatornák

ablakot, a Csatornák palettán lévő lap formájú ikonra

történő kattintással pedig adjunk hozzá egy csatornát a már

meglévő csatornákhoz.

A megfelelő miniatúrán egy teljesen fekete lapot látunk.

(75. ábra)

75 . ábra

Válasszuk ki a fehér színt, és a megfelelő ikon

kiválasztásával, a dokumentumba történő kattintással írjuk

be a WELCOME feliratot.

Válasszunk hozzá betűtípust és betűméretet (a mintában

Ariel betűtípust és 48-as méretet használtunk), majd

nyomjuk meg az Entert.

A 76. ábra, az 1-es alfa csatorna belsejében a szöveggel.

76 . ábra

Továbbra is a csatornában dolgozzunk és hozzunk létre a

Lasszó eszközzel egy szabálytalan körvonalat, majd a

Szerkesztés/Körvonalazás menüben rendeljünk hozzá

10 kpt fehér vastagságot.

A csatornák lapon kattintsunk az RGB csatornára, ezzel

visszatérünk a Normál mód-ba és tegyük láthatóvá a

Rétegek ablakot (ha nem változtattunk a Photoshop beál-

lításain, a két paletta ugyanabban az ablakban található).

Ha minden jól megy, akkor még mindig csak a Háttér

réteget látjuk a fával (a szöveg még nem aktív).

A szöveg kiemeléséhez válasszuk a Szűrők/Renderelés/

Megvilágítási effektusuk (Filter/Render/Lighting

Effects) menüpontot.

A megjelenő ablakban, fénytípusnak válasszuk a Reflektor-t,

a Tulajdonságokban a felületet vigyük Matt-ra, végezetül

pedig a Textúra csatorna részben válasszuk az Alfa 1-et.

Válasszunk a kiemelkedésnek magasságot, ha pedig "vésett"

hatást szeretnénk elérni, hagyjuk kijelöletlenül a fehér magas

jelölőnégyzetet.

Az Előnézet ablakban állítsuk be az egér segítségével a fény

irányát jobbra fölfelé, valamint a fénypont magasságát és

szélességét.

Aztán kattintsunk az OK-ra. (77. ábra)

77. ábra

Ha nem vagyunk megelégedve az eredménnyel, töröljük

az utolsó műveletet (Ctr1+Z) és ismételjük meg a szűrőt.

Ha még többet szeretnénk "szórakozni", további

részleteket is megváltoztathatunk munkánkon.

Kezdhetjük ott, hogy a Háttér réteget átnevezzük 0

Rétegnek (dupla kattintás a Réteg nevére), majd a

Lasszóval szabálytalanul körvonalazzuk a feliratot. A

kijelölésen kívül eső területet a Kijelölés/Fordított

kijelölés parancsokkal tudjuk törölni.

Most már létrehozhatunk egy új Réteget, amit vigyünk a

tábla rétegje alá, majd használjuk a Renderelés/Felhők

szűrőt és válasszuk ki közelkép színeit és a háttérszínt.

A felirat háromdimenzióssá tételéhez duplázzuk meg a

réteget a Réteg lapon az új réteg ikonjára húzva, majd az

alul lévőt vigyük 3 vagy 4 pixelnyivel jobbra fölfelé.

A Kép/Korrekciók menüből válasszuk a Fényerő/

Kontraszt pontokat és csökkentsük a fényerőt -100-ra.

A táblát tartó gyűrűket is elkészíthetjük (ha van türelmünk

hozzá) szabadkézzel, vagy az ellipszis formájú kijelölésekkel.

Fotomontázs

Ebben a feladatban a Rétegeket és a kijelölési módszereket

gyakoroljuk.

A feladat elvégzéséhez szükséges fájlok: Szemüveg.jpg,

Lány.jpg és a Tájkép.jpg. (Fotomontázs mappa)

A Végleges.jpg fájl, munkánk végeredményét mutatja.

A montázs a különböző objektumok egymásra helyezésének

technikáján alapul, mely objektumokat először kivágnak,

majd egyetlen munkalapon kombinálnak egymással. A

részlet, amit ki szeretnénk dolgozni, a lány szemüvegén

visszatükröződő égbolt lesz.

Munkánkat az alapként szolgáló tájképpel fogjuk

kezdeni, nyissuk meg a Tájkép.jpg fájlt.

Ezután fogjuk kijelölni a lányt.

A lánya alakja nem homogén háttéren található; a

Varázspálca vagy a Színtartomány kijelölése nem biztos,

hogy meg fog felelni az alakzat kijelöléséhez úgy, hogy

közben a szomszédos területeket ne érintsük. Minthogy a

lány és a háttér közt van némi kontraszt, a Mágneses

lasszót fogjuk felhasználni.

Kattintsunk a körvonal bármelyik pontjára, és az egérgomb

folyamatos nyomva tartása mellett kövessük a lehető

legközelebbről az alak körvonalát. A lasszó majdnem

tökéletes vonalat fog húzni, ha elég pontosan dolgozunk. Ha

visszaérkeztünk a kezdőpontba, kattintsunk kétszer a

kijelölő vonal bezárásához.

Ha úgy látjuk, több területet jelöltünk ki a kívántnál, igazít-

suk ki azokat a Shift billentyű és bármelyik kijelölő eszköz

felhasználásával.

Ezután másoljuk le az alakzatot (a billentyűzeten Ctrl+C

vagy a Szerkesztés/Másolás menüpontokon keresztül), majd

illesszük be a tájképbe (a billentyűzeten Ctr1+V vagypedig

a Szerkesztés/Beillesztés menüpontokon keresztül).

A Tájkép.jpg fájlban automatikusan létrejön a lányt tartal-

mazó új réteg. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az Áthe-

lyezés eszközzel balra helyezzük az alakzatot úgy, hogy az

lefedje a kivágott részt. (78. ábra)

78. ábra

Most szúrjuk be a szemüveget.

A körvonalazásához használjuk a Varázspálcát 20-as

Tűréssel, a kijelölések összeadásához pedig tartsuk

lenyomva a Shift billentyűt.

Fordítsuk meg a kijelölést (Kijelölés/Fordított kijelölés

menüponton keresztül), másoljuk le a szemüveg kijelölését,

menjünk a tájkép fájlba és illesszük be oda.

Most a szemüveg is új Rétegen található, de még egy

kicsit nagy. (79. ábra)

79. ábra

A szemüveg átméretezéséhez használjuk a Szerkesztés/

Átalakítás/Méretezés (Edit/Transform/Scale) parancs-

sort.

A szemüveg eldeformálódásának elkerülése érdekében a

művelet közben tartsuk lenyomva a Shift billentyűt. Közben

helyezzük a szemüveget a lány arcára. Amikor úgy látjuk, a

szemüveg pontosan illeszkedik, a művelet jóváhagyásához

kattintsunk az OK-ra. (80. ábra)

80. ábra

Végül pedig le kell másolnunk az eget, hogy az aztán a

szemüveg lencséjén visszatükröződjön.

Elsőként a Mágneses lasszóval jelöljük ki mindkét

lencse belsejét.

Töröljük a többi Réteg megjelenítését, majd vigyük az

imént létrehozott kijelölést az égbolt azon pontjára, ahol egy

kicsit jobban elkülönül egymástól a kék és a fehér.

Ezután menjünk az égbolt Rétegjére, másoljunk és

illesszünk be.

A lencsék kijelölését arra használtuk, hogy az égbolt

egy darabját másoljuk le velük.

A Kijelölés újabb Réteget eredményez, ami megegyezik a

létrehozott kijelölés formájával, a Réteg azonban a Rétegek

lapján legfelülre, az első rétegre kerül.

Még mindig nem látunk lényeges változást, mivel a

kijelölés tökéletesen megbújik a háttérben.

Kapcsoljuk össze a lencsék és az égboltból kivágott

részt tartalmazó rétegeket, így most már együtt tudjuk

mozgatni őket.

Amikor a lencsék a helyükre kerültek, a Réteg Áttet-

szőségét csökkentsük 60%-ra, hogy a lány szemei

átlátszódjanak a lencsén keresztül.

A feladat itt véget is érhet, de további effekteket is

adhatunk a képhez.

Például besötétíthetjük a szemüveg lencséit, mintha nap-

szemüveg lenne. Ehhez a 3-as réteget kell megcserélni a

Kép/Korrekciók/Negatív parancssoron keresztül, vagy a

billentyűzet Ctr1+I billentyűivel.

Íme, készen is vagyunk.

Mentsük el munkánkat.

Lecke

Ráncok eltüntetése

Első lépésként nyissuk meg a Feladatok\01 Ráncok

eltüntetése mappából a Woman01 RGB.jgp* állományt.

Elemezzük egy kicsit a képet! A 81. ábrán jól látható, hogy

melyek azok az arcrészletek, amelyeket szeretnénk lágyab-

bá, simábbá varázsolni. Tehát első feladatunk a bőrhibák és

a ráncok eltüntetése lesz az ajak és a szemek környékéről.

Ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy a modell arca élethű

maradjon. Ne kövessük el azt a hibát, hogy "gumiarcú' nőt

formálunk belőle.

81. ábra

A feladat során megismerkedünk a Healing Brush Tool (J)

használatával, a rétegek kezelésével illetve a maszkolás alap-

jaival is.

A szerkesztés első lépéseként jelöljük ki a Background

réteget a Layer palettán — jelen pillanatban ez az egyetlen

réteg, amit láthatunk. Ezt a réteget kell most lemásolnunk.

Nyomjuk le az egér jobb gombját és válasszuk ki a

Duplicate Layer funkciót és nevezzük el az új rétegünket

Sima arc-nak. (82. ábra)

82. ábra

Annak érdekében, hogy ez a réteg ne keveredjen a jövőbeli

feladatainkkal egy külön csoportba is rendeznünk kell. Ezt

legegyszerűbben úgy valósíthatjuk meg, ha a Layer paletta

jobb felső részében található kis fekete háromszög jelzésére

kattintunk — előtte természetesen az egér bal gombjával

kijelöltük a Sima arc rétegünket — és kiválasztjuk a New

Group from Layers... funkciót.

A rétegcsoportot egyszerűen nevezzük el Ráncok-nak.

Ha mindent jól csináltunk, akkor a Layer palettán a

következőt kell látnunk: 83. ábra

83. ábra

Most már nekiláthatunk a retusálás látványosabb részéhez

is. A bal oldali eszközpalettán válasszuk ki a Healing

Brush Tool-t. (84. ábra)

84. ábra

Mivel a jövőben sokat fogunk még a Photoshoppal

foglalkozni érdemes a gyorsbillentyűkkel is megismerked-

nünk. Tehát ha megnyomjuk meg a "j" billentyűt akkor

ugyanezt az eszközt tudjuk közvetlenül előhívni.

Healing Brush Tool működését tekintve egy bélyegzőre

hasonlít a legjobban. Mintát veszünk a kép egy bizonyos

pontjából, amit aztán az elfedni kívánt területekre, "rábé-

lyegzünk". A gyakorlati alkalmazása igen egyszerű.

Nagyítsunk rá a kép azon pontjára, ahol a ránctalanítást

szeretnénk elvégezni. Nyomjuk meg az Alt billentyűt.

Láthatjuk, hogy az ecset helyett egy célkereszt szerűség

jelenik meg. Ekkor tudjuk megadni a kép azon pontját,

ahonnan szeretnénk a mintavételezést megejteni.

Esetünkben érdemes az arc egyik részletét választani, tehát

az Alt + bal egérgomb lenyomásával adjuk meg az arc egy

pontját. (85. ábra)

85. ábra

Majd apró ecsetmozdulatok segítségével kezdjük meg a rán-

cok és a bőrhibák elfedését. Először az ajak, majd a szemek

körül. Ha esetlegesen valamit elrontottunk használjuk a

visszavonás parancsot, vagy az AItGR + z billentyű kom-

binációt (ezzel több lépést is visszavonhatunk).

Előfordulhat, hogy az elfedés közben a bőr bizonyos

részletei, homályosnak, maszatosnak tűnnek majd. Ne

ijedjünk meg! A későbbiekben ezeket nagyon egyszerűen el

fogjuk tüntetni. Ha jól dolgoztunk, akkor hasonló eredményt

kellene látnunk, mint a 86. ábrán:

86. ábra

A képen jól látható, hogy a kapott eredmény, nem tökéletes,

mondhatni természetellenes hatást kelt, mivel a mimikai

ráncok így teljesen eltűntek a modellünkről. De már alakul a

kép. Nézzük meg a különbséget az eredeti kép és a retusált

között. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha a Ráncok

rétegcsoport előtt található kis szemre kattintunk. Amivel

tetszés szerint megjeleníthetjük és eltüntethetjük az aktuális

réteget, rétegcsoportot. (87. ábra)

87. ábra

Következő feladatunk az arc természetességének vissza-

adása és a "foltos részletek" eltüntetése lesz.

Tüntessük el tehát a Ráncok rétegcsoportot és jelöljük ki

a Background rétegünket. (88. ábra)

88. ábra

Válasszuk ki a jobb oldali eszköztárunkon a Channels

palettát. (89. ábra)

89. ábra

Itt láthatjuk a képünk RGB illetve RED, GREEN és BLUE

csatornára bontott nézeteit. Válasszuk ki azt a réteget az

előbb felsoroltak közül, amelyiknél a legjobban

megfigyelhetők a mélyen ülő ráncok részletei.

Ez az esetek 95%-ban RED azaz vörös csatorna lesz, amit

egy egyszerű maszkként fogunk felhasználni. De ehhez

előbb ki kell jelölnünk a képünkön a vörös színcsatornát.

(90. ábra)

90. ábra

Mi sem egyszerűbb feladat ennél. Nyomjuk le a Ctrl bil-

lenyűt és klikkeljünk a Channels palettán az egér bal gomb-

jával a RED színcsatornára. A következő kijelölést kell,

hogy eredményezze a művelet: 91. ábra

91. ábra

Következő lépésként tegyük ismét láthatóvá a Ráncok

rétegcsoportot és jelöljük ki a Sima arc réteget az egér

bal gombjával.

Már csak egy lépés maradt hátra, a maszk hozzáadása

ehhez a Layer-hez. Ezt a Layers paletta Add layer mask

gombjának lenyomásával tehetjük meg — fekete alapon

fehér kör, második ikon. (92. ábra)

92. ábra

A kapott eredmény, pedig magáért beszél. Egy természetes,

sima arcbőr. A különbséget itt is egyszerűen meg tudjuk

vizsgálni, ha a Shift + a bal egérgomb kombinációval

klikkelünk a maszkra. (93. ábra)

93. ábra

Lecke

Hot Spot-ok eltüntetése

Ha jól megvizsgáljuk az előző lecke végeredményét, jól

látható, hogy az arc bizonyos részei nagyon fénylenek.

Ebben a leckében ezeknek, a fényes foltoknak a mérsék-

lésével fogunk. foglalkozni.

Nyissuk meg az előző feladatban elmentett *.psd

állományunkat és válasszuk ki a Background rétegünket.

Ebből a rétegből fogunk egy mintát venni és kimaszkoljuk a

fénylő részeket. Tehát a Backgound rétegen állva válasszuk

ki a Filter menü Pattern Maker... menüpontját. (94. ábra)

94. ábra

A Zoom Tool (Z) segítségével közelítsünk rá a két szem

közötti részre. A Marquee Tool (M) segítségével pedig

jelöljünk ki egy részt a homlokból úgy, hogy a kijelölés

lehetőleg ne tartalmazza se a homlok világosabb, sem

pedig a sötétebb tónusait. (95. ábra)

95. ábra

Ha kijelöltük a megfelelő részletet a fotón kattintsunk egyet a

Generate gombra. Melynek köszönhetően megjelennek a

kiválasztott minták a Tile History ablakrészben. (96-97. ábra)

96. ábra

97. ábra

Ezek után nincs más dolgunk, csak el kell mentenünk a

kapott mintát, az ablak bal alsó sarkában található kis lemez

ikon segítségével. A mintát nevezzük el egész egyszerűen

Bőr-nek.

Ha ezzel megvagyunk, nyomjuk meg a Cancel, és NE

az Ok gombot!

Következő lépésként hozzunk létre az előző feladatrészben

megismert módszerrel (New Group from Layers...) egy új

rétegcsoportot és nevezzük el Bőr-nek. Jelöljük ki az új

rétegünket, majd az Edit I Fill parancssor után a következő

felugró menünek kell megjelennie a képernyőnkön. (98. ábra)

98. ábra

A Use: menüből válasszuk ki a Pattern (minták) menüpon-

tot, majd keressük ki az általunk el mentett mintát és

nyomjuk meg az Ok gombot. Láthatjuk, hogy az

előbbiekben létrehozott rétegünk teljes mértékben

kitöltődött a mintázatunkkal.

Ahhoz, hogy csak a kívánt réseken jelenjen meg ez a

mintázatú kitöltés, egy maszk réteget kell létrehoznunk a

bőr rétegen. Hasonlóan az előző példához, itt is a szín-

csatornákat hívjuk segítségül, hogy el tudjuk érni a kívánt

eredményt. Válasszuk ki tehát a Channels palettát, a

Background rétegünkön állva. Most azt a csatornát kell

megkeresnünk, ahol a legszembetűnőbb a kontraszt a Hot-

Spot és a bőr között. Ez a mi esetünkben most a BLUE

csatorna lesz. Viszont jelenlegi állapotában még nem ele-

gendő számunkra, további kontrasztnövelésre van szük-

ségünk. (99. ábra)

99. ábra

Válasszuk ki az Image I Calculations... parancsot — két

számítást fogunk egymás után felhasználni. (100. ábra)

100. ábra

Adjuk meg a következő beállításokat:

Source 1 beállításai:

Layer: Mergered

Channel: Blue

Source 2 beállításai

Layer: Mergered

Channel: Blue

Blending: Multiply

Opacity: 100%

Result: New Channel

101. ábra

Ha elvégeztük a megfelelő beállításokat, nyomjuk meg az Ok

gombot. Máris láthatjuk, hogy a kék csatornánk alatt meg-

jelent egy Alpha 1-es csatorna. Itt már jobban kivehetőek a

kontrasztos részek.

Következő lépésként válasszuk ki ezt az Alpha 1-es

csatornát és ismét adjuk ki az Image I Calculations...

parancsot és adjuk meg a következő beállításokat:

Source 1 beállításai:

Layer: Mergered

Channel: Alpha 1

Source 2 beállításai

Layer: Mergered

Channel: Alpha 1

Blending: Overlay

Opacity: 100%

Result: Selection

102. ábra

Ha elvégeztük a beállításokat, nyomjuk meg ismét az Ok

gombot és álljunk rá a Bőr rétegünkre. És az előző feladat-

ban megismert módszerrel adjunk hozzá egy maszkot (Add

layer mask). (103. ábra)

103. ábra

Vizsgáljuk meg ismét, hogy milyen eredményre jutottunk.

Kapcsolgassuk ki be a Bőr rétegcsoportot, és máris észreve-

hetjük, hogy a maszkolás nem csak az általunk kívánt

területen tünteti el a Hot-Spot-okat, hanem az egész képre

hatással van (szemeknél jól megfigyelhető a hatás).

A tökéletes hatás elérése érdekében a Bőr rétegcsoportra is

el kell helyeznünk egy maszkot, de ezúttal tartsuk nyomva

az Alt billentyűt miközben rá likkelünk az Add layer mask

gombra. Így alapból egy fekete maszkot hozunk létre. (104.

ábra)

104. ábra

Ezután egyszerűen válasszuk ki a Brush Tool-t az eszköztár-

ról, és fehérrel töltsük ki azokat a részeket a maszkon, ahol

szeretnénk, hogy az effekt megjelenjen.

Ezzel a lépéssel gyakorlatilag el is készültünk.

Lecke

Kép világosítása

Nyissuk meg az előző lecke *.psd állományát. Ebben a lec-

kében a fotók világosításával fogunk egy kicsit foglalkozni.

A réteg palettán hozzunk létre egy új rétegcsoportot (Create

a new group), dupla kattintás segítségével nevezzük át ezt a

csoportot Világosítás-nak. A paletta alján található Create

new fill or adjustment layer gombra kattintva válasszuk ki a

Levels... menüt. (105. ábra)

105. ábra

Ha jól klikkeltünk a következő felugró ablaknak kell

megjelennie a képernyőnkön. (106. ábra)

Az Input levels ablakrész jobb alsó sarkában található kis

egy kis fehér csúszka, melynek segítségével állíthatjuk

képünk csúcsfényeit. Próbáljuk is ki. Nyomjuk meg az

Alt billentyűt és húzzuk kissé balra a csúszkát.

106. ábra

Ha jól dolgozunk, akkor a képünk negatívba vált át és kis

piros pontok rajzolják ki a képünket. Minél jobban balra

húzzuk a csúszkánkat, annál részletesebben kezd előtűnni a

fekete háttérből a képünk. A csúszkát abba a pozícióba állít-

suk, amikor az ajak környéki első piros kis pontok elkez-

denek megjelenni, majd nyomjuk meg az Ok gombot.

Ha sikerült ezt megtennünk a Background rétegen állva

ismét végezzünk el egy kalkulációt az Image

Calculations... parancs kiadásával. A következő

beállításokat használjuk. (107. ábra)

107. ábra

Source 1 beállításai:

Layer: Mergered

Channel: Gray

Source 2 beállításai

Layer: Mergered

Channel: Gray

Blending: Screen

Opacity: 100%

Result: Selection

Nyomjuk meg az Ok gombot. Ha jól dolgoztunk, akkor a

kép bizonyos pontjain megjelenik a kijelölésünk.

Ezek után ismét álljuk rá a Világosítás rétegcsoportunkra

kattintsunk a Create new fill or adjustment layer gombra,

de ezúttal a Curves... parancsot válasszuk ki. A megjelenő

görbének válasszuk ki a középpontját. (108. ábra)

108. ábra

Ez a pont az Output: 50, Input: 50 pontban lesz.

Csökkentsük le az Output értékét mondjuk 40-re. Ezt nagyon

egyszerűen a nyilak segítségével tudjuk megtenni. Ha nyomva

tartjuk a Shift billentyűt és használjuk a nyilakat, akkor nagy

léptekben tudunk választani az Output / Input értékeken,

ugyanezt a Shift nélkül 1-esével tudjuk megtenni. Figyeljük

közben hogyan változik a kép. A megtaláltuk a számunkra

legmegfelelőbb értéket nyomjuk meg az Ok gombot.

Ezzel készen is vagyunk. Ismét vizsgáljuk meg a kezdeti

és végállapot közötti különbségeket. (109. -110. ábra)

109. ábra

110. ábra

Lecke

Ajkak hangsúlyozása

Ebben a leckerészben az ajkak kihangsúlyozásával fogunk

foglalkozni, az eddig elsajátított technikák segítségével.

Első feladatunk itt is egy új rétegcsoport létrehozása

lenne. Kattintsunk tehát a Create a new group ikonra a

Layers palettán. Duplán kattintás segítségével nevezzük

át Ajkakra a csoportot. (111. ábra)

111. ábra

Ezek után jelöljük ki a Background és válasszuk ki az a

színcsatornát ahol a legjobban megfigyelhető a kontraszt az

arcbőr és az ajkak között, általában a GREEN csatorna.

A következő lépésünk a már jól megismerése Calculations...

parancs használata lesz, alkalmazzuk a következő beállítá-

sokat (112. ábra):

Source 1 beállításai:

Layer: Merged

Channel: Green

// pipáljuk ki az Invert check boksz-ot

Source 2 beállításai

Layer: Merged

Channel: Green

// pipáljuk ki az Invert check boksz-ot

Blending: Overlay

Opacity: 100%

Result: Selection

112. ábra

Ha elvégeztük a megfelelő beállításokat nyomjuk meg az

Ok gombot, és válasszuk ki a Az Ajkak rétegcsoportunkat. A

Create new fill or adjustment layer gomb lenyomása után

válasszuk ki a Curves... menüt. A görbén ezúttal is jelöljük

ki az 50; 50 pontot. Majd növeljük az output értéket 80-ra.

Nyomjunk az Ok gombra.

Láthatjuk, hogy az egész képünk sötétebb lett. (113. ábra)

113. ábra

Nincs más dolgunk mint maszkolást létrehozni az Ajkak

rétegen. Az előző feladatban megismert módszerrel. Az Alt

billentyű lenyomása közben nyomjuk meg az Add layer

mask gombot és színezzük fehérre az ajkakat. Ha esetleg túl

erős lenne a hatás klikkeljünk duplán a Curves 2 rétegen és

csökkentsük az output értékét. (114. ábra)

114. ábra

115. ábra

Lecke

Szemek vi lágosítása

Ezúttal a szemfehérjék teltségét fogjuk visszaadni model-

lünk számára. Igazából itt is csak az eddig elsajátított tech-

nikákra fogjuk gyakorolni. Első lépésként hozzunk létre egy

új rétegcsoportot és nevezzük el Szemeknek. (116. ábra)

116. ábra

Jelöljük ki a Background réteget, kattintsunk a Channels fület

és nézzük meg, hogy az egyes színcsatornákon hogyan

változik az írisz, a szemfehérje és a bőr kontrasztja. Jelöljük ki

azt a csatornát, ahol a legjobban elkülöníthetjük az előbb

említett részeket. (117-118-119. ábra)

117. ábra

118. ábra

119. ábra

A Ctrl billentyű lenyomása közben jelöljük ki a GREEN szín-

csatornát. Create new fill or adjustment layer gomb le-

nyomása után válasszuk ki a Curves... menüt, majd jelentősen

csökkentsük az Output értékét. Nem baj, ha a szemek

túlégnek, a későbbiekben tudjuk még módosítani. (120. ábra)

Következő feladatunk a Szemek rétegcsoport maszkolása. Az

Alt billentyű lenyomása közben használjuk a paletta Add

Layer mask funkciót. A Brush Tool segítségével színezzük

fehérre a maszkon a szemeket, ha szükséges állítsunk az

Output értéken, hogy ne tűnjenek természetellenesnek a

szemek. (121. ábra)

120. ábra

121. ábra

Lecke

Élesítés

Ez az egyik legegyszerűbb lecke a feladataink során. Először

készítsünk egy másolatot a Background rétegünkről, majd ez

elkészült rétegre alkalmazzuk a New group for Layers

parancsot és nevezzük el élesítésnek. (122. ábra)

122. ábra

Álljunk rá az imént lemásolt rétegre, válasszuk ki a RED

channel-t, és másoljuk le, mivel ezt a csatornát fogjuk fel-

használni az élesítéshez. A Red copy csatornán két

módosítást fogunk használni. Először egy inverz képet

kell leképeznünk a vörös színcsatornáról. Adjuk ki tehát

az Image I Adjustments I Invert (Ctrl + I) parancsot. Image

Adjustments I Invert parancsot. Utána a szintekkel kell egy

kicsit játszanunk. Image I Adjustments I Levels (Ctrl + L).

A szélső értékeket kell a csúszkán behóznunk jobbról is és

balról is. A kontrasztemelt csatornát fogjuk felhasználni a

maszkoláshoz. Nyomjuk le a Ctrl billentyűt és jelöljük ki

a Red copy csatornánkat, majd álljunk rá a Background

copy rétegünkre. (123. ábra)

123. ábra

Adjuk ki a Filter I Sharpen I Unsharp Mask parancsot és

alkalmazzuk a következő beállításokat: Amount: 300%;

Radius 1 pixels; Threshold: 0 levels. (124. ábra)

124. ábra

A végeredményt pedig a szemek környékén tudjuk a

legjobban megfigyelni: (125. -126. ábra)

125. ábra

126. ábra

Lecke

Bőr simítása

Ebben az utolsó leckékben a bőr simításával fogunk egy ki-

csit foglalkozni, melynek segítségével könnyedén eltüntet-

hetjük az első leckében kimaradt apróbb bőrhibákat. Először

is másolatot kell készítenünk a Background rétegről, jelöljük

mindent ezen a rétegen a Select I All parancs kiadásával, vagy

Ctrl + A billentyű paranccsal. Készítsünk róla egy másolatot

az Edit I Copy Merged parancs segítségével, vagy itt is

alkalmazhatjuk a Ctrl + Shif t + C gyorsparancsot.

Mindezek után hozzunk létre a rétegek palettánkon egy új

rétegcsoportot, amit Simitás-nak nevezzünk el. Illesszük be

kétszer egymás után a lemásolt rétegünket Edit I Paste (Ctrl

+ V). Az alsó rétegünket nevezzük át "L"-nek, a felsőt pedig

"D"-nek és tegyük láthatatlanná ezt a réteget. (127. ábra)

127. ábra

Most következik az egyes rétegek életlenítse, a Filter I Blur

Gaussian Blur... parancs kiadásával. Az "L" rétegen a

Radius: 4, míg a "D" rétegen 2 legyen. Különböző beállítá-

sokat is alkalmazhatunk a kép méretétől, és az eredménytől

függően. (128. ábra)

128. ábra

Ha ezzel megvagyunk már csak a rétegtulajdonságokat kell

megváltoztatnunk. Az "L" értelemszerűen Lighten, a "D"

pedig Darken tulajdonságot alkalmazzunk, illetve a rétegek

fedettségéi is meg kell változtatnunk. Az Opacity értékeket

"L" - 80%, "D" - 40%-osra állítsuk be. (129. ábra)

129. ábra

Most álljunk rá a Simítás Layer group-unkra. Ellenőrizzük,

hogy a rétegtulajdonságunk Normal-ra van-e állítva, ha nem

akkor állítsuk be, majd tegyük láthatatlanná a csoportot az

Opacity értékeket 50%-osra állítsuk be.

Jelöljük ki a Backgound rétegünket, válasszuk ki rajta a

vörös színcsatornánkat és alkalmazzuk rajta a már jól

megismert Calculations... parancsot a következő

beállításokkal:

Source 1 beállitásai:

Layer: Merged

Channel: Red

Source 2 beállitásai

Layer: Merged

Channel: Red

Blending: Overlay

Opacity: 100%

Result: Selection

Tegyük ismét láthatóvá a Simitás rétegcsoportot alkalmaz-

zuk rajta az Add layer mask funkciót, így az életlenítés csak

a bőr tónusain jelenik meg.

Készítsünk egy új rétegcsoportot a létre a Simitás fölé és

nevezzük el Simitás maszk-nak, majd az alatta lévő réteg-

csoportot húzzuk bele. Ennek köszönhetően duplán tudjuk

maszkolni a rétegünket. Ismét az Add layer mask funkciót

használjuk. Majd fekete ecsettel húzzuk ki azokat a részeket,

ahol nem szeretnénk, hogy az életlenítés megjelenjen.

Ezzel gyakorlatilag készen is volnánk... (130. ábra)

130. ábra