2019

„Ígylátjuk mi...”ÖnTárgyiasíTás, női pozíciók2019. júLius 4. – auguszTus 7.

the way we see “it”...seLF-objecTiFicaTion, FeMaLe arTisTic posiTions

所以我们看到了...自身客体化，女性姿势

Fab

ric

ius

| Lo

va

s |

Mo

ize

r |

ra

bó

cz

ky

| s

za

bó

| T

ra

nk

er

„Így látjuk mi...”ÖnTárgyiasíTás, női pozíciók 2019. júLius 4.– auguszTus 7.

csoporTos kiáLLíTás az ybL budai kreaTív Házban

the way we see “it”...seLF-objecTiFicaTion, FeMaLe arTisTic posiTions 4TH juLy – 7TH augusT 2019

所以我们看到了...自身客体化，女性姿势2019年从7月4日至8月4日

3

ÖnTárgyiasíTás, női pozíciókA kiállításon szereplő művészek: Fabricius Anna, Lovas Ilona, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit Rita, Szabó Klára Petra, Tranker Kata

Kiállításunk témája egy különleges szellemi-lelki munkán alapuló alkotó-tevékenységet, az öntárgyiasítás művészeti megnyilvánulásait öleli fel. Azt a képzőművészeti gyakorlatot jelenti, amikor a művész saját identi-tását, szubjektív élményvilágát, önmaga belső érzékelését kihelyezi a külvi-lágba, objektíven, tárgyilagosan tekint rá. Saját testét, énjét, véleményét, ’filozófiáját’ művészi adaptációban, önszántából közszemlére bocsátja, elsősorban képzőművészeti térben, annak kontextusában mutatja be.

Az ember tárgyiasításának, azaz egy személy tárgyként való kezelé-sének problematikusságával igen sokat foglalkozik az utóbbi években a média, az átalakuló társadalmi szerepek, a nyilvánosság szabálya-inak folyamatos változása mind hozzájárul a téma aktualitásához. Az ember tárgyiasításának hét jól felismerhető jellemzője – Martha Nussbaum elmélete alapján – ha a személyt valaki saját céljaira használja fel, megtagadják tőle az önrendelkezés jogát, cselekvőképtelenként kezelik, felcserélhetőnek, birtokolhatónak, befolyásolhatónak tekintik, interakció során az érzéseit, gondolatait figyelmen kívül hagyják. Az egyén mások által történő dehumanizáló tárgyiasításának ellenpólusaként létezik a tárgyiasí-tásnak egy filozofikus, hatalmi pozíciók érzékeltetésétől mentes formája, amelyben az önvizsgálat, a társadalmi nemi szerepek és általános emberi helyzetek elemzése kapcsolódik össze a tartalom előállítójának szándéka szerint. Az öntárgyiasítás kritikusan interpretálja azt, hogy egy személy (maga a művész) azonos volna-e pusztán a testével, vagy megítélhető, megismerhető lenne-e csupán külső megjelenése alapján. A társadalmi nemi sztereotípiáknak az öntárgyiasításon keresztül történő kritikai bemutatása a 60-as évek óta egyre fontosabb művészeti gyakorlat, így olyan elismert nemzetközi alkotók foglalkoztak vele, mint Candize Breitz, Cindy Sherman, Marlene Dumas, Marina Abramović, Louise Bourgeauis vagy Sarah Lucas.

A szerepekhez tartozó testtartások, öltözetek, színkódok, önkifejezési stílusok elemzése a képzőművészetben kevésbé tartozik az akadémikus-analizáló magyarázatok körébe, sokkal inkább az intuitív, szimbolikus, érzelmeket, érzeteket generáló nyitott befogadás élményét teszik lehetővé.

Az öntárgyiasítás gyakorlatát ebben a kiállításban magyar női alkotók művein keresztül vizsgáljuk meg. A kiállításban többféle nézőpontot mutatunk meg, mind generációk, mind eltérő kulturális orientációk tekin-tetében. Igyekszünk olyan többrétegű anyagot bemutatni, amely a nő nézőpontját az élet minél szélesebb területén megragadja.

Kurátorok: Muladi Brigitta és Iványi-Bitter Brigitta PhD

Így

lá

tju

k m

i...

4 5

the

wa

y w

e se

e “i

t”...

所以

我们

看到

了...seLF-objecTiFicaTion,

FeMaLe arTisTic posiTionsParticipating Artists: Anna Fabricius, Ilona Lovas, Zsuzsa Moizer, Judit Rita Rabóczky, Klára Petra Szabó, Kata Tranker

The theme of our exhibition revolves around the current cultural shift in the power dynamics between man and women, through the artistic manifestations of self-objectification. Objectification represents the artistic practice of juxtaposing the artists’ own identity, subjective experience and self-perception with the surrounding world, observing one’s own feelings from an objective, perspective. By objectifying themselves in their artwork, artists deliberately share in public their own personality, body, or viewpoints within the context of the exhibition space.

The issue of the inhuman act of objectifying the Other, has received extensive media attention in recent years, as the continuous changes in social roles and in the rules of media etiquette validate the relevance of such topics. Pursuant to the theory of Martha Nussbaum, the seven well-recognizable features of human objectification are as follows: treatment of the Other as subject to one’s own purposes; treatment of the Other lacking self-determination; Treatment of the Other as lacking agency and activity; treatment of the Other as interchangeable; treatment of the Other as permissible to break; treatment of the Other as a property; and treatment of the Other regardless of their feelings and experience. There is the opposite of the practice of dehumanising objectification, which is a philosophical form of objectification free from the influence of power positions, in which self-analysis, along with the analysis of gender roles and general social situation would blend according to the intentions of the content creator (author). Self-objectification offers a critical interpretation of the general ways of judging a person (the artist herself) by her body only, or by her outward appearance. Critical representation of gender stereotypes through self-objectification has been an increasingly important artistic practice since the 1960s, pursued by artists of internation critical acclaim such as Candize Breitz, Cindy Sherman, Marlene Dumas, Marina Abramović, Louise Bourgeois or Sarah Lucas.

In the field of arts, the analysis of postures, color codes, clothing and expressions offers the experience in an intuitive and symbolic way that stimulates feelings and perceptions, rather than being an academic- analytical discipline of definitions.

In this exhibition, the practice of self-objectification can be observed through the works of Hungarian female artists. The exhibition features multiple perspectives through different generations and diverse cultural backgrounds. We aim to offer a variety of artworks that portray a wide array of female perspectives

Curators: Brigitta Muladi and Brigitta Iványi-Bitter, PhD

自身客体化，女性姿势展览的艺术家：Fabricius Anna, Lovas Ilona, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit Rita, Szabó Klára Petra, Tranker Kata

我们展览的主题包括基于特殊的精神工作，自我实现的艺术表现的创造性活动。这种美术实践指的是，艺术家将自己的身份，主观体验，自我认知融入外部世界，客观地看待它。他将自己的身体，自己的灵魂，观点，“主张”融入到艺术的适应中，从自我表达的角度出发，主要是在艺术空间中，。

人的客体化，近年来，媒体非常关注将人视为对象的问题性，不断变化的社会角色，宣传规则的不断变化都有助于该主题的时事性。人客体化的七个众所周知的特征 - 基于Martha Nussbaum的理论 - 是如果人使用某人自己的目的，否认他自决的权利，被视为无能为力，可替代的，可拥有的，可控制的，交往时他的感受和思想被忽略。个人由他人做的非人化的客体化的反极点，存在一种不受权力立场感知的哲学形式的客体化，其中自我检验，性别角色分析和一般人类情境与内容制作者的意图相关联。该客体化批判性地解释一个人（艺术家本人）是否与他的身体相同或被评判; 只能通过他的外表来了解。自20世纪60年代以来，通过自治对性别陈规定型观念的批判性表现已成为越来越重要的艺术实践，并得到了公认的国际艺术家的认可，如Candize Breitz,

Cindy Sherman, Marlene Dumas, Marina Abramović, Louise Bourgeauis或Sarah Lucas。

分析属于艺术角色的姿势，态度和表达不是一种学术分析的解释，而是一种直观的，象征性的，情感的，情感的，开放的接待体验。

本次展览中的自我参照实践是通过匈牙利女艺术家的作品来审视的。 展览展示了几代人的观点，包括世代和不同的文化取向。 我们试图呈现一种多层材料，在最广泛的生活领域抓住女性的视角。

策展人: Muladi Brigitta和博士Iványi-Bitter Brigitta

8 9

1980-ban született Budapesten.2005-ben Iparművészeti Egyetem (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) fotó szakán diplomázott, 2008-11 között ugyanitt elvégezte a Doktori Iskolát. Tanulmányai közben 2002-ben részt vett a Ioan Andrescu Kolozs-vári Művészeti Főiskola ösztöndíjas képzésén, 2003-ban a Glasgow-i Art School ösztöndíjasa volt.

Fabricius Anna performatív fotóprojektjei általában nem egy fotós magányos szemlélődéséből születnek. Az interperszonális kommuni-káció, a „modell” aktív részvétele a legfontosabb a képek létrejöttének folyamatában. Fényképei, portréi és csoportképei a személyiség és a nyilvános tér találkozásának epizódjai, amelybe a művész aktuális vizsgá-lódásainak megfelelően, beavatkozik. Első munkáiban még tájakat és próbabákat fotózott, később tanára, Szatmári Gergely inspirálására talált rá az „embe rekre, majd az emberi helyzetekre”. Ezúttal egy távoli kultúra és a kínai nőnek a társadalomban elfoglalt státusza, szerepei válik a képeinek témájává.

„Munkamódszeremet inkább talán egy játékhoz hasonlítanám, ahol ugyan én tűzök ki bizonyos szabályokat, de a végeredményhez vezető utat a résztvevők választják… A játék szabályrendszere, a résztvevők, illetve a [fotók] és videók címei meghatározóak, ezáltal a fent említett témát egy újfajta kritikai szemlélettel közelítem meg. Soha nem tudhatom előre, hogy hogyan végződik majd a játék, ahogy azt sem, hogy a szereplők verbálisan vagy fizikálisan mit tesznek hozzá. Ez a fajta nagyfokú szabadság az, ami inspirál.” (Fabricius Anna interjú, a Leopold Bloom Díj weboldala)

Born in 1980 in Budapest.Graduated from the Moholy-Nagy University of Art and Design in 2005, with a degree in photography; completed her doctoral studies at the same university between 2008-2011. During her studies, she participated in the scholarship training of the Academy of Visual Arts „Ioan Andrescu” in Cluj-Napoca in 2002, and received a fellowship from the Glasgow School of Art in 2003.

The performative photo projects of Anna Fabricius are usually not inspired by lonely observations of a photographer. Interpersonal communication and the active participation of the “model” are essential elements in the process of capturing her images. Photographs, portraits and group photographs of Fabricius portray episodes of encounters between personalities and public spaces, in which the artist intervenes according to her actual field of focus. In her early works, Fabricius initially produced landscape and dummy photographs, having later shifted her attention to „humans and human situations” upon inspiration from her mentor, Gergely Szatmári. In this exhibition, her photographs revolve around a distant culture, along with the status and roles of Chinese women held in their society.

“I’d most likely compare my working method to a game, in which even though I would define a couple of rules, the path to the outcome is determined by the participants… The rules of the game, the titles of the participants and the [photos] and videos are of a telling nature, since I choose to address the aforementioned issues with a new kind of critical approach. I never know how the game will end, as well as what the participating actors would say or do. This kind of freedom is what inspires me.” (Interview with Anna Fabricius, The Leopold Bloom Award website)

A Kínai Piac meghódítja Európát | The Chinese market is conquering Europe Videó | Video3’02” | 2017

Fabr

iciu

s a

nna

Ann

a FA

br

iciu

s

10 11

Mandarin nő I-III | Mandarin woman I-IIIArchív print alumínium keretben | Archive print in aluminum frame100×100 cm | 2018

12 13

1946-ban született Budapesten.1974-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, 2004-ben DLA képzését fejezte be habilitációval. A soproni Nyugat-Magyarországi Egye tem docense.

Sokrétű, izgalmas életművét kiemelkedően sok díjjal ismerték el Magyarországon és külföldön is. Így például 1973-ban elnyerte a Milánói Textiltriennále II. díját, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat, 2005-ben Érdemes Művész-elismerést kapott.

A 70-es évek óta aktív tagja a magyar képzőművészeti szcénának, kezdetben a textilművészet műfaji határainak kiterjesztése jellemezte érdeklődését, majd egyre több installáció, objekt és environment került bemutatásra a művésztől, amelyek víz, papír, növények, marhabél, ostya felhasználásával készültek. Az utóbbi két évtizedben jellemzően performanszokat megörökítő videóinstallációk, applikált fotók formá-jában találkozhatunk műveivel.

Itt kiállított videójában saját zarándoklatát örökíti meg szimbolikus módon, ahogy kezeinek lenyomatát őrző applikált fotóin is az élő ember kezének lenyomatával dolgozik. Sturcz János művészettörténész Lovas Ilonáról szóló könyvében remekül megfogalmazta a művész itt kiállított munkáinak egyik legfontosabb jellemzőjét: „Installációiban Lovas Ilona néhány anyag és alapjel gazdag asszociációs lehetőségét felhasználva azt a végsőkig lecsupaszított formát keresi, mely önálló ereje révén képes felidézni a transzcendenciát. Ezzel egy lebegtetett, a szakrális tradíciót a kortárs művészet minimalista alkotóelveivel ötvöző vizuális-szimbolikus rendszert hoz létre, amelyben a keresztény ikonográfiára való utalásokat beszédes tárgyakkal, geometriai alakzatokkal, anyagokkal ötvözi.”

Born in 1946 in Budapest.Graduated from the College of Fine Arts in 1974, completing her DLA degree in 2004 with habilitation. Associate Professor at the University of Western Hungary in Sopron.

Her wide-ranging, exciting oeuvre has received critical acclaim in Hungary and beyond. As an example of her achievements, she won the II. Prize at the Milano Textile Triennale in 1973. She received the Ferenczy Noémi Prize in 1993 and the Meritorius Artist Award of Hungary in 2005.

Since the 1970s, she has been an active member of the Hungarian fine art scene, initially interested in widening the recognition of the textile art genre, focusing more in her later works on installations, objects and environments, using water paper, plants, beef guts and wafers. In the past two decades, her works typically feature video installations depicting performances, as well as applied photography.

The video on view is devoted to the artist’s own pilgrimage in a symbolic way, as she depicts the imprint of living human beings through the applied photographs of her own hands. In his book on Ilona Lovas, the art historian János Sturcz, wrote a precise description on her works displayed at this exhibition: “In her installations, Ilona Lovas uses a rich association of different materials and viewpoints to pursue the ultimate minimalist form, one that may induce transcendence.. By doing so, Lovas creates a floating system of visual symbols, that combines sacred traditions with the minimalist components, combining references to Christian iconography with evocative objects, geometric shapes, and materials.”

lova

s ilo

nail

ona

Lov

As

Anima Nostrakétcsatornás videó | 9’ | double channel video2007

14 15

Kezeim | My handsvegyes technika | mixed media100×80 cm | 2006

16 17

1979-ben született Budapesten. Jelenleg itt él és alkot.A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett 2001-ben, majd a festő tanár szakon 2004-ben. Egyéni és csoportos kiállításokon mutat-kozott be itthon, az ICA-D-ben, a Műcsarnokban, a Ludwig Múzeumban, Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban, külföldön Londonban, Strassburgban, St. Etienne-ben. Moizer Zsuzsa a Deák Erika Galéria művésze.

A fiatal festő az akvarellfestészet egyik hazai megújítójaként, elsősorban finom, szenzibilis, önreflektív önarcképeiről ismert, de készít tárgy-és kollázs-installációkat is.

Elsősorban a folyamatos önismereti gyakorlatok, a nőiség és testkép egymásra hatása, alakítják művészetét. Képein egy belső világot tár fel, amely szinte automatikusan, a munka közben alakul ki és látszólag az anyag önterülése határozza meg a végleges formáját. Azonban ezek tudatosan alakított, koncentrált munkák, amelyek szinte mindegyike egy önábrázolás. Portrék, vagy organikus testrészletek, a művésznek a személyiségváltozá-sait követik le.

Az elomlóan érzéki, szép festékfoltok a testet ábrázolják, de a lélek sérülékenységét fejezik ki. Stílusa a festészetbe rendkívül erősen beágya-zódott Natura Morta fogalmi tradícióihoz kötődik. Csendéletei ezúttal a mulandó belső szervekbe hatolnak, amelyek az emblematikus német alföldi festészetben implicit módon, a hervadó virágcsendéletben, a romlandó gyümölcsökben, a halott állatok kiterített testében manifesztálódtak. A diplomamunkájában elkezdett önportrék most az érett nőiességig jutnak el, amelyet kétségek és bizonyosságok, önreflexiók és önvizsgálatok tarkítanak.

Born in 1979 in Budapest; resides and actively works in Budapest.Graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts with a degree in painting in 2001, completing her painting teacher degree in 2004. Featured in solo and group exhibitions at home such as in the ICA-D, Budapest Hall of Art, Ludwig Museum and King St. Stephen Museum in Székesfehérvár; participated in international exhibitions in London, Strasbourg and St. Etienne. Artist of the Deák Erika Gallery

This young painter is known as one of the most famous watercolor painters in Hungary, primarily renowned for her delicate, sensitive, reflective self-portraits, but also known for producing installations of images and collages.

Her artwork is shaped, first and foremost, by the interaction between continuous self-assessment practices, femininity and body image. Her images lead us to an inner world, which is almost automatically uncovered during her work, with the final form being apparently determined by the self-leveling of the material. However, these works are consciously shaped and concentrated, almost all of them being self-portraits. Her portraits or images of body parts follow the personality changes of the artist.

The delusionally sensual, beautiful paint spots represent the body, but also express the vulnerability of the soul. Her style is linked to the conceptual traditions of still-life painting (Natura Morta), one of the essential concepts of painting. Her still life paintings featured in this exhibition focus on transient internal organs, manifesting through still life images of wilted flowers, perishable fruit and corpses of dead animals portrayed in an emblematic Dutch painting style.

From the self-portraits of Moizer featured in her diploma thesis, she now reaches for mature femininity, which is plagued by doubts and assurances, self-reflections and self-assessments.

mo

ize

r z

suzs

aZ

suzs

a M

oiZ

er

Cím nélkül VI. | Untitled VI.olaj, vászon | oil on canvas80×60 cm | 2018

18 19

Cím nélkül IV. | Untitled IV.olaj, vászon | oil on canvas | 100×150 cm | 2019

20

1979-ben született Egerben.Szobrászati tanulmányait 2007-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol mestere Kő Pál volt.

Változatos, izgalmas szobrászati munkáiért az elmúlt évtizedben számos jelentős elismeréssel jutalmazták. 2003-ban a Carmen Würth és Reinhold Alapítvány díj, 2004-ben a Barcsay díj és az Amadeus ösztöndíj nyertese volt, 2005-ben a Ludwig Alapítvány művészeti ösztöndíjat, 2008-ban a Junior Prima díjat kapta meg. 2013-ban az Atelier Vienna rezidenciaprogramján vett részt. 2014-től Derkovits Gyula ösztöndíjas volt.

Sorozataiban többnyire a szobrászat klasszikus hagyományának továbbgondolásával, az új női identitás megfogalmazásával foglalkozik Korábbi munkáiban a fém, a drótháló, a színes kábelek és a héjszerkezetek domináltak, majd a plazmavágott acél szerkezetek kerültek előtérbe. Kiállított munkái között szerepel az önmagáról mintázott Judith és a Királynő, amelyek egymással szembe állítva a redukált, általánosított önarckép és annak szimbolikus reflexiójaként értelmezhetőek. Akasztott (Lilith-sorozat) című szobra, egy fekete latex textillel bevont acélvázas alak, akrobatára emlékeztető pózban, zárt, személyiségét elrejtő, drámai alakként lebeg a térben.

Born in 1979 in Eger.Graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts in 2007; her academic tutor was Pál Kő.

Rabóczky received numerous acknowledgements over the past decade for her diverse and exciting sculptural works. Her awards include The Carmen Würth and Reinhold Foundation Award in 2003, the Barcsay Award and the Amadeus Fellowship in 2004, the Ludwig Art Award in 2005, and the Junior Prima Award in 2008. In 2013, she attended the Artist in Residence Program of The Vienna Atelier. She has been a laureate of the Gyula Derkovits Fellowship.

In her series, she mostly focuses on rethinking the classic tradition of sculpture and the creation of the new female identity. Her earlier works predominantly feautred metal, wire mesh, colorful cords and shells, later replaced by plasma cut steel structures. Her exhibited works include Judith and the Queen, a self-portrait that aims to present a symbolic reflection of two counterparts, a minimal and generalized autoportrait along with the topos of discovering herself.

Her statue named The Hanged (Lilith series) is a mysterious steel figure covered in black latex textile, floating in space in a dramatic acrobatic pose, hiding her personality.

ra

bócz

ky

judi

t rita

Ju

dit r

ita

rA

bó

cZ

ky

Akasztott (Lilith 1.) | Hanged (Lilith 1.)acél, textil | steel, textile240×80×40 cm | 2018

22

Királynő | Queenvegyes technika | mixed media | 172×80×40 cm | 2017

Judithvegyes technika mixed media | 172×80×40 cm | 2017

24 25

1981-ben született Hódmezővásárhelyen, jelenleg Budapesten él és alkot.Fiatal kora ellenére számos külföldi ösztöndíjat és rezidenciaprogramban való részvételi lehetőséget nyert el. Így Dél-Korea, Japán, Svédország, Észtország, Nagy-Britannia kultúráját mindennapi szinten tapasztalhatta meg. 2011-14 között megkapta a Derkovits Gyula ösztöndíjat is. Egyéni és csoportos kiállításaival bemutatkozott az említett országokban, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Műcsarnok és az FKSE tárlatain. A Viltin galéria művésze. Műveit megtaláljuk magyar, japán, amerikai, ausztriai köz- és magángyűjteményekben. Jelenleg retrospektív anyaga látható az eisenstadti Landesgalerie kiállításán Florian Langgal.

Érzékeny, empirikus munkáiban feltűnik formatervezői érdeklődése is, élénken foglakoztatja a divat és az „öndesign”, de leginkább festménye-iről és akvarellek felhasználásával készített egyedi felfogású animációs filmjeiről ismert. Újabban több műfajból összeálló installációkat is készít. Saját teste és környezete szolgáltatja a nyersanyagot önreflektív, a női szerepekkel és tevékenységekkel, a makacs sztereotípiák lebontásával foglalkozó akvarell animációihoz. A festészet klasszikus bázisán alapuló, konceptuális újmedialitás, az anyagokkal, technikákkal való kísérletezés jellemzik művészetét.

Born in 1981 in Hódmezővásárhely; resides and actively works in Budapest.Despite her young age, Szabó has received several international fellowships and artist-in-residency opportunities, having experienced thus the daily culture of South Korea, Japan, Sweden, Estonia and Great Britain. Recipient of the Gyula Derkovits Fellowship between 2011-2014. Her solo and group exhibitions were featured in the aforementioned countries; at home, her works were featured at exhibitions of the Hungarian National Gallery, Műcsarnok and FKSE (Studio of Young Artists’ Association). Works of Szabó can be found in Hungarian, Japanese, American and Austrian public and private collections.

Her sensitive, empirical work also show her interest in design, fashion and „self-design”; however, Szabó is most renowned for her distinctive animated films, made up of her paintings and watercolors. More recently, Szabó also creates collages from several genres of art. Her own body and her environment provide the raw material for self-reflective watercolor animations, focusing on female roles and activities and the erasure of stubborn stereotypes. Her works are characterized by conceptual and contemporary mediality based on classical painting, and experimenting with materials and techniques.

sza

bó k

lára

Pet

ra

klá

ra P

etra

sZ

Ab

ó

A rózsaszín ködön túl (Analízis sorozat) | Beyond the pink fog (Analysis series) akvarell papíron | watercolor on paper | 65×85 cm | 2013

26 27

Mementovetített akvarell animáció | projected watercolor animation (0:00:05) | kb.: 70×170 cm | 2012

Cím nélkül | Untitledinstalláció, vegyes technika | installation, mixed media4 db, egyenként 170×30×40 cm | 2012

28

1989-ben született Székesfehérváron, jelenleg Budapesten él és dolgozik.Tanulmányait 2012-ben az MKE festő szakán végezte, közben egy évet Hamburgban a médiadesign szakon töltött el. Ausztriában, Finn országban, Japánban, Finnországban járt rezidencia programokon. Műveivel gyakran kap felkérést csoportos és egyéni kiállításokban való szereplésre, a Viltin galéria rendszeresen mutatja be friss munkáit. Szenzibilis művészetében az önreflektív szemléletmód kulturális, társadalmi és szociális kérdésekkel párosul, művein keresztül gyakran az eltéréseken túl az általános emberi érdekli, és sorra vizsgálja felül a mindent behálózó sztereotípiáink érvényességét a változó világban. Efemer anyagai, sérülékeny installációs konstrukciói finomságukkal oppozíciói a művekben implicit módon megbújó komoly témáknak. Természetes anyagokból, papírból, fából készült miniatűr plasztikái gyakran mutatnak rá a szubjektum és a társadalmi reprezentációs technikák elavultságára, az európai ember szükségletei és környezete közötti évszázados ellentmondásokra. Ezúttal az anyaság körüli szokásrendszereinket veszi vizsgálat alá, egy sajátos prehisztorikus múzeumi tárgyaktól kölcsönzött vizuális megjelenéssel.

Az alkotó az Emberi Erőforrások Minisztériumának Derkovits Gyula ösztöndíjasa.

Born in 1989 in Székesfehérvár; resides and actively works in Budapest. Graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts with a degree in painting in 2012, having spent one year as an exchange student of Media Design in Hamburg. Tranker has participated in artist-in-residence programs in Austria, Japan and Finland. In her sensitive artwork, the self-reflective approach is coupled with cultural, social and societal issues; she would often examine the average human being while looking past the differences, revising the validity of our general stereotypes in an ever-changing world. Her use of ephemeral materials and fragile installation constructions are in a sharp contrast to the deep, implicit issues addressed in her works. Her miniature plastics made of raw materials, paper or wood often point out the obsolete nature of subject and social representation techniques, and centuries-old contradictions between the needs and environment of Europeans. In her work on view, Tranker focuses on our system of customary rules in relation to maternity, with a visual appearance inspired by special prehistoric objects featured in museums.

The artist has been awarded the Gyula Derkovits Art Scholarship of the Ministry of Human Capacities.

tra

nk

er

kat

a k

ata

Tr

An

ke

r

Anyaállat | Mother animalpapírmasé, kő, fa | papier mache, stone, wood45×9×35 cm | 2019

30 31

Karikás lány | Hoop girlpapírmasé, kő, fa | papier mache, stone, wood11×12×19 cm | 2019

Anya lyukas hassal | Mother with a hole in the bellypapírmasé, kő, fa | papier mache, stone, wood15×15×25 cm | 2019

Anya babakocsival | Mother with pramfa | wood | 30×20×25 cm | 2017

Anya beteg gyerekkel | Mother with sick childpapírmasé, kő | papier mache, stone37×20×22 cm | 2019

A mere qui flânekréta, papír | chalk, paper4db 50×70 cm | 2017

„Így látjuk mi...”the way we see “it”...所以我们看到了 ...

Kiállító művészek | Participating artists:FABRICIUS Anna, LOVAS Ilona, MOIZER Zsuzsa, RABóCZKy Judit Rita, SZABó Klára Petra, TRANKER Kata,

Kurátorok | Curators: IVáNyI-BITTER Brigitta Phd és MULADI Brigitta Szöveg | Text: IVáNyI-BITTER Brigitta Phd és MULADI BrigittaFordítás | Translation: VáCZy Balázs, F&T FordítóirodaIVáNyI-BITTER BrigittaKiadványterv | Design: NEMES Anita

A kiadvány és a kiállítás a Pallas Athéné Alapítványok támogatásával valósult meg.

The catalogue and the exhibition were sponsored by the Pallas Athéné Foundations. ISBN 978-615-00-5659-3 Fotók a 6., 7. oldalon | Photo credits on pages 6 and 7ZSOLyOMI Norbert/ © GLAMOURBÍRó DávidTRUNKó Bálint

A borítón | Front cover:LOVAS Ilona: Kezeim | My Hands, 2006

www.budaikreativhaz.hu yblBudaiKreativHaz yblbudaikreativhaz

# yblbudaikreativhaz

2019

„Ígylátjuk mi...”ÖnTárgyiasíTás, női pozíciók2019. júLius 4. – auguszTus 7.

the way we see “it”...seLF-objecTiFicaTion, FeMaLe arTisTic posiTions

所以我们看到了...自身客体化，女性姿势