Albert E. Hughes - Mit rejt a kézírásunk Bevezetés a grafológiába

„Ha nem ismerünk fel derűs és zúzmarás napjaink minden egyes percében valamely szenvedélyes •megnyilvánulást embertársaink viselkedésében, akár el is alhatunk, mielőtt beköszönt az este."

Walter Pater

„Létezik valami, ami valamennyi információ útjába sorompót állít, ami bizonyítékul szolgál valamennyi érvvel szemben és ami csalhatatlanul a tudatlanság homályos fátylát borítja az emberekre: a vizsgálódás előtti ítélkezés."

Herbert Spencer

George Strelisker (1894-1962), az orvostudományok és a filozófia doktora nemes

emlékének, aki megtanított a grafológia, a jellemtan

és a mélylélektan területén szerzett tudásom jelentős hányadára;

és Edward Glover (1888-1972),

az orvostudományok és a jogtudományok doktora emlékének,

akitől mindazt megtanultam, amit az elméleti és gyakorlati pszichoanalízisről tudok;

valamint Szondi Lipót (1893-1986),

a Szondi Intézet nevű zürichi Mélylélektani Kutató Központ igazgatója emlékének, aki oly kitüntető figyelemmel kísérte

a Schicksalanalysis területén végzett grafológiai kutatásaimat.

Tartalom

Bevezetés 1 A grafológia, a kézírás elemzésének

tudománya 2 Jellem, személyiség és tesztek 3 A grafológia filozófiai alapjai 4 A grafológia történeti háttere 5 A formanívó 6 A kézírás iránya és az írászónák 7 Az írás nagysága 8 A hajlásszög 9 Keskeny és széles írás

10 A vonalvezetés (ductus) 11 Kötött és szaggatott írás 12 Térelosztás a szavak

és a sorok között 13 A sorok iránya 14 Az írás szabályossága 15 A nyomáserő 16 Az írás sebessége 17 Díszítő és egyszerűsítő tendenciák 18 Mázolt és éles írás

19 Telt és sovány betűk 20 Jobb- és balsodrású írászónák 21 A margók 22 Az aláírás 23 A címzés 24 Az intelligencia 25 Megbízhatatlanság és tisztességtelenség 26 Egyéb szempontok:

az „I" és a „T" betű; kezdő- és végvonalak; hurkok az alsó zónában

27 Grafológia és mélylélektan 28 Jellemvonások 29 A jellemvonások pozitív és negatív

megnyilvánulási formái 30 Bibliográfia Ajánlott irodalom

Bevezetés

Az olvasó egy a grafológiáról írt elméleti és gyakorlati könyvet tart a kezében. Ami a téma gyakorlati oldalát illeti, remélem, hogy könyvem hasznára válik majd mindazoknak, akiknek a munkájuk során jellemeket és személyiségeket kell megítélniük - gondolok itt a banki és biztosítási munkakörben dolgozókra, az ügyvezetési tanácsadókra, az üzletkötőkre, a feltételesen szabadlábra helyezettek felügyeletével megbízott nyomozótisztekre, a szociális munkásokra, a papokra, a pedagógusokra, a jogi szakemberekre, az orvosokra, stb.

Elméleti szempontból igyekeztem megvizsgálni a grafológia tudományos alapjait, az egyes jellemek és személyiségek természetét, a kézírás elemzésének a jellem- és személyiség-tesztekhez való viszonyát, a grafológia filozófiai alapjait, a grafológia történeti hátterét és fejlődését, Ludwig Klages oly sokat vitatott formanívó-fogalmát, Freud, Jung és Szondi mélylélektani alapfogalmait, valamint a grafológiai és a mélylélektani kutatások összefüggéseit. Ezenkívül felsoroltam százötven grafológiai témájú munkát azoknak az olvasóknak a számára, akik a későbbiekben szeretnének jobban elmélyülni e témakörben.

A. E. H.

- A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS

ELEMZÉSÉNEK TUDOMÁNYA

1. A grafológia, a kézírás elemzésének

tudománya

A tudomány két fajtájáról beszélhetünk: egyik a Naturwissenschaft vagy természettudomány, a másik pedig a Geisteswissenschaft vagy szellemtudomány (morális, elméleti tudomány). Ez a felosztás régóta általános a német nyelvterületen, a német kulturális szférán kívül azonban ismeretlen vagy nem elfogadott.

A természettudomány a természet ismétlődő jelenségeit kutatja. A tudomány ezen fajtája véges számú variánsok mennyiségekben kifejezhető vizsgálatára törekszik. A fizikában például abszolút pontossággal kiszámíthatjuk a víz reakcióit normál hőmérsékletről négy Celsius-fokra, illetve négy Celsius-fokról nulla fokra való lehűtése esetén, állandó nyomás alatt. A pszichológiában és a jellemtanban lehetetlen ekkora pontosságra törekedni. Egy jó grafológus rendszerint 87,88%-tói 95% -ig terjedő pontossággal ítél. Egy igen jól képzett

l4 MIT REJT A KÉZÍRÁSUNK

grafológus ettől olykor még nagyobb pontossággal dolgozik.

A szellem azonban nem része a természetnek, így nem lehet természettudományos módszerekkel vizsgálni. A német Geist szót nemigen lehet pontosan lefordítani - „szellem"-et, „el-mé"-t, „kultúrá"-t, „civilizáció"-t, stb. egyaránt jelent, jobban mondva mindezeket együtt. A történelem a legjobb példa a szellemi/morális/ elméleti tudományokra. A természet ismétlődő jelenségeit vizsgáló fizikával (a részek tudományával) ellentétben a történelem (az egész tudománya) a Geist egyszer s mindenkori jelenségét kutatja. A Magna Charta szignálása például a Geist egyszer s mindenkori jelensége volt. Ugyanígy említhetném az ujjlenyomatomat is, vagy megismételhetetlen aláírásomat a tegnapi napról, amikor is délután két óra harminc perckor aláírtam egy csekket, stb.

Kijelenthetjük, hogy a grafológia is a Geistes-wissenschaft egyik ága, s mint ilyen, nem alkalmazhatóak rá a természettudomány fogalmai.

A természettudomány a részeket vizsgálja, a Geist vizsgálata azonban az egész tanulmányozását jelenti. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az Egészet nem úgy kell felfognunk, mint valami aggregátumot, a részek összefüggéstelen halmazát. A Geist maga a teljesség, amely sokkal több az egyes részek összegénél. Ebből követ-

http://rf.it

A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS ELEMZÉSÉNEK... 15

kezően a Geist kísérleti vagy statisztikai jellegű vizsgálata eredendő szellemi bűn, amely a téma alapvető félreértéséről árulkodik. A pszichológiának az a válfaja pedig, amely kizárólag természettudományos módszereket alkalmaz, a neurofiziológia és az anatómia periférikus jelenségei közé sorolható.

Az „elme", a „szellem", a „lélek" tanulmányozásáért cserébe megszerezhetjük a mélyrelátás képességét, megismerhetjük az egyes jelenségek szerkezetét és konfigurációját, megtanulhatjuk képletesen szemlélni a dolgokat. Mielőtt azonban elmerülnénk a részletekben, látnunk kell az egészet. Ahogy Klages mondta, az egészből lehet a részekre következtetni, a részekből azonban nem rakhatjuk ösz-sze az egészet, hacsak nem következtettük ki az egészből azt a vezérelvet, amely az „összerakás" folyamatában irányadó a számunkra.

Szeretnék rávilágítani még egy lényeges pontra. Nem akarom alábecsülni azoknak a kiváló pszichológus és grafológus szakértőknek az erőfeszítéseit, akik többezer órát szentelnek olyan anyagi részletek vizsgálatának, mint az izmok erőkifejtése, a tinta állaga, a papírminőség, stb. Az efféle vizsgálatok értékes adalékok a kézírás pszichológiájának természettudományos megközelítéséhez, de alapvető tévedés azt hinni, hogy az ilyen módszerek megoldást kínál-

16 MIT REJT A KÉZÍRÁSUNK

hatnak a grafológia problémáira - e módszerek természete maga a kizáró ok.

Az írás a Geist - az egész - szimbolikus kifejezése. Akár érvényesek az efféle kifejezéssel rokonítható szabályok, akár nem. Ameny-nyiben érvénytelenek, úgy a grafológia elmélete és gyakorlata zsákutca. Ha pedig érvényesek, akkor bármennyi részletkutatást is végezzünk el, nem leszünk képesek hozzájárulni velük a kézírás, mint az egész szimbolikus kifejeződésének tanulmányozásához (vagy elvenni belőle). Amikor például az íróeszköz a felső zóna felé halad, a feszítőizmok dolgoznak, amikor pedig az alsó zóna felé halad, a hajlítóizmok lépnek működésbe. Viszont a felső zóna hangsúlyos szerepe az idealista viselkedés, az alsó zónáé pedig az ösztönös viselkedés iránti hajlamra utal. Az természetesen egyértelmű, hogy sem felső, sem alsó zóna-hangsúlyos írás nem jöhetne létre a feszítő- illetve a hajlítóizmok harmonikus együttműködése nélkül. Az izmok mozgását pedig a neuroendokrin tevékenységek szabályozzák. Az efféle neurofiziológiai és izomtevékenységek azonban nem mások, mint a psziché, vagyis a Geist, szomatikus és természetes kifejeződési formái.

Ennek tagadása olyan lenne, mint a Hamlet, dán királyfi nélkül. S ez a pszichofizikai paralel-izmus teóriájával sem magyarázható, hiszen eb-

A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS ELEMZÉSÉNEK... I 7

ben az esetben nem önálló jelenségek paraleliz-musáról van szó.

Ha egy kritikus azt állítja, hogy x-nek azért olyan furcsa az írása, mert az iskolás stílust követi, határozottan ellentmondok neki. Az író saját egyéni vagy személyes céljaira megőrizhette azt a bizonyos stílust, magába vetíthette a szeretett tanár képét. Ha a kritikus azt állítja, hogy az illető folyton változtatja az írásmódját, én ezzel szemben azt az érvet hozom fel, hogy ez nem érvényteleníti a grafológiai elméletet és gyakorlatot, csupán arra utal, hogy a kritikusnak szkizoid és/vagy hiszteroid a háttere. Ha egy kritikus megkérdi tőlem, mit tudok kiolvasni egy gyerek irkafirkáiból, aki még nem iskoláskorú, azt felelem, hogy ezek a krikszkrakszok mondanak a legtöbbet, hiszen a gyerek még nem alkalmazkodott az ábécé egyezményes jeleihez.

Egy elme sajátos tevékenysége minden esetben két ellentétes pólus közötti ingadozásban tükröződik. A percnyi oszcillációban a jobb és bal sodrás, a felfelé és a lefelé húzott vonalak, a feszültség és a lazítás és számos egyéb pólus között, amelyek mind megfigyelésre és értelmezésre szorulnak. Életünk valameny-nyi ellentmondása megmutatkozik és kifejeződik a kézírásunkban. Jók vagyunk és rosszak, önzőek és önzetlenek, egoisták és segítőkészek, optimisták és pesszimisták, határozottak és ha-

18 MlT REJT A KÉZÍRÁSUNK

tározatlanok, eltökéltek és félénkek, magabiztosak és visszahúzódóak; bármely helyen, időben és körülmények között. Ráadásul soha nem vagyunk ugyanolyanok; napról napra, óráról órára, sőt, olykor percről percre változunk, amint, hogy úgy mondjam, „végigimbolygunk" az életen, örökké hullámzó érzésekkel és gondolatokkal, a konvenciók fogságában, szabadságért epedve, remélünk és elveszítjük a reményt, miközben kézírásunk folyamatos változáson megy át.

Ám tegyünk szert bármennyi élettapasztalatra is, azok soha nem változtathatják meg alapvető jellemünket és vérmérsékletünket, igaz, új utakra vezethetnek bennünket és örökölt lehetőségeinken belül ösztönözhetik valamely irányú fejlődésünket. Kézírásunk meghatározó jellegét azonban nem befolyásolják a pillanatnyi változások. Különböző változások állhatnak be életünkben, s ennél fogva kézírásunk is változó. A grafológus szakértő ugyan képes nyomon követni gyermek- és serdülőkori lelki állapotváltozásainkat, kimutatni a pszichoterápiás kezelés alatt álló egyén fejlődését vagy megfigyelni egy új munkahely vagy egy rossz házasság hatásait, kézírásunkon azonban nem mindig mutatkoznak azonnal az életszemléletünkben bekövetkezett változások. Ennek valószínűleg az az oka, hogy bizonyos változások

A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS ELEMZÉSÉNEK... 19

lassú lefolyásúak, hogy egy ideig ragaszkodunk megszokott viselkedés-normáinkhoz és megpróbáljuk palástolni (akár tudatosan, akár nem) a bekövetkezett változást. Számos faktor játszik szerepet egy kézírás milyenségében, s ezek nem mindegyike mérlegelhető egyetlen írásminta alapján.

A szokásos érvelések azonban nem he-lyénvalóak. Nem számít például, hogy valaki színleli-e kézírását, (akár tudatosan, akár nem) vagy sem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos vonások könnyen, mások nehezebben alakíthatóak. A kézírás önkényes módosításai megtéveszthetik a laikust, a szakértőt azonban nem, hiszen ő jól ismeri a kézírás kendőzésének valamennyi tudatosan vagy önkéntelenül alkalmazott apró trükkjét.

Valamennyien különbözőképpen fejezzük ki érzéseinket és gondolatainkat. Lelki alkatunk, vérmérsékletünk, egész endokrin rendszerünk, valamint neveltetésünk egyaránt meghatározó szerepet töltenek be megnyilvánulásainkban. Ebből következően egyes emberek kézírása sokkal kifejezőbb másokénál. Az írásbeli extravagancia vagy a kifejezésbeli szegénység azonban különös módon nem mindig állnak összhangban az egyén pillanatnyi viselkedési formájával, mindennapos reakcióival.

Arckifejezéseinket és gesztusainkat könnyen


kordában tarthatjuk, kézírásunk azonban elárulja szellemi tevékenységünk valamennyi összetevőjét és ellentmondását. Ugyanakkor az egyes írásjelek túl szigorú értékelése tévedések forrása lehet. Ezért veszélyes és könnyelmű dolog olyan grafológiai tesztekre hagyatkozni, amelyek szabott jelek szerint értékelnek. Nem következtethetünk egy-egy izolált vonásból egy egész személyiségre. Lehetetlen egyetlen kiindulópont alapján megítélni az emberi szervezet belső ellentmondásait és a test-szellem komplex egységének sokszínűségét. Kizárólag a kézírás valamennyi jellegzetességének egysége és azok belső összefüggései világíthatnak rá egy személyiségre. S minthogy számos faktor befolyásolja személyiségünket, nyilvánvaló, hogy ezek az egymást ellensúlyozó erők és tendenciák nem nyerhetnek kifejezést egy-két elszigetelt vonásban. Ilyen erők a gének és kromoszómák természete és jellege, a Mendel-féle törvények, a nem, az endokrin rendszer, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegek működése, valamint olyan egyéb tényezők, mint a szellemi légkör, a kulturális gyökerek, a hagyományok, a társadalmi kapcsolatrendszer és a neveltetés. Mindezekből következően a kézírás-elemzés olyan tudományág, amely a megérzésen alapszik, vagyis azon, hogy a grafológus hogyan képes a kézírásba, ynint egészbe bepillantani.

A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS ELEMZÉSÉNEK... 2 I

Sokan kifogásolják az intuíció döntő szerepét, pedig általa juthatunk az élet felszíni rétegei alá, vagyis a magjába. Racionális indíttatásból óvjuk az egészségünket, végezzük mindennapi tevékenységünket és matematikai fogalmak szerint vélekedünk az időről - a múltról, a jelenről és a jövőről. Pedig nem csak múlt, jelen és jövő létezik - az idő és a tér egységében mozgunk. Ennek tagadása olyan, mintha úgy próbálnánk megérteni egy mozgófilmet, hogy megállítjuk a kamerát és kockáról kockára tanulmányozni kezdjük a képeket. A film értelme a mozgásban rejlik. Ezért szükséges, hogy a Geist-ba mint egészbe pillantsunk be, intuitív módon.

A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a grafológia a kézírás elemzésének és értelmezésének tudománya. Neurológiai szempontból a kézírás az agyműködés lenyomata, s érdemes megjegyezni, hogy valamennyi testrész közül a kéz (a fogásra alkalmas végtag, a kézírás eszköze) foglalja el a legnagyobb kiterjedést az agykéregben. Karakterológiai szempontból ez a pszichés működés megnyilvánulása. A grafológia olyan tudomány, amely adott tudás-területeken megalapozott eredményekre épülő, rendszerezett tudás-anyagból táplálkozik. Olyan tudomány, amelynek megalapozott eredményei a kézírás-elemzés alapkövei. A va-


lamennyi értelmezésben benne rejlő szubjektív elem miatt a grafológia nem egzakt tudomány, mint amilyen mondjuk a fizika, de ne felejtsük el, hogy a tudomány nem korlátozódik a pusztán objektív módszerekkel és pontos mérési adatokkal értelmezhető tudásterületekre. Az analitikus eredményeket élő egésszé kell szintetizálni, s ez a kreatív feladat szükségszerűen művészet. Bár az analízis és a szintézis elválaszthatatlan szellemi folyamatok, mind a működést, mind az időbeli sorrendet tekintve, mégis az értelmezés két pólusáról van szó. Ebből következően a szakavatott grafológusnak általános pszichológiai, valamint átfogó mélylélektani és jellemtani ismeretekkel egyaránt rendelkeznie kell. Ezenkívül természettudományos, humán- és társadalomtudományi ismereteket is tartalmazó széles kulturális háttértudásra kell szert tennie.

A grafológia alapját a vertikális és horizontális síkon kifejeződő vonások és görbületek képezik* Valamennyi vonás és görbület, a megnyilvánulási síknak megfelelően az „én-te" kifejeződései. Ez a „makrokozmosz-mikro-kozmosz" paracelsusi doktrínája, s egy kézírás értelmezésénél meghatározó szempont. A szakértő grafológus azonnal rálát az egészre, amint

* Ezenkívül természetesen figyelembe kell venni a nyomásbeli különbségeket is.

A GRAFOLÓGIA, A KÉZÍRÁS ELEMZÉSÉNEK... 2 3

rápillant egy kézírás-mintára. Már túljutott azon a fejlődési szakaszon, amikor valaki tudatosan olvas egy kézírást; azonnal értelmez, s intuitív módon adja a fizikai polaritások végeláthatatlan sorának analitikus és szintetikus elemzését. De miután mindenki rendelkezik bizonyos intuitív képességgel, s a grafológia elméleti ta-nulmányozása mellett a különféle írásminták összevetésével egyre nagyobb gyakorlatra tehetünk szert, intuitív erőnket is szépen fejleszthetjük.

- JELLEM, SZEMÉLYISÉG

ÉS TESZTEK

- A GRAFOLÓGIA FILOZÓFIAI

ALAPJAI

2. Jellem, személyiség és tesztek

Ha „személyiségről" beszélünk, különbséget kell tennünk hiteles és színlelt személyiség között, melyek között legalább akkora a különbség, mint az igazság és a hazugság között. De mi a személyiség? És mi a jellem? A személyiség - definíció szerint - egy embernek a többiek előtti megmutatkozása. Eszerint a meghatározás szerint egy személyiség nem azonos az egyéniséggel. Még csak nem is az egyéniség része, s ezért különbözik a jellemtől, amely az egyéniség szerves része.

De akkor mi a személyiség? A pszichoana-litikusok felállították az „én" (ego), a „felettes én" (superego) és az „ösztönén" (id) kategóriáját, és számos pszichológiai megközelítés létezik a személyiség és a vérmérséklet meghatározására. Ezek a módszerek azonban a pszichológia számos többé-kevésbé ortodox módszeréhez hasonlóan meglehetősen felületesek. Az elvont elméletek és a gyakorlati tévedések bonyolult szövedékeiről van szó.


Számos tesztet dolgoztak ki annak a kiderítésére, milyen típusú feladatok várhatók el különböző életkorú gyerekektől az iskolában, s milyen jellegű neveltetés szükséges a számukra, ha már nagyobbak. Holott a pszichológusok valójában a korábban divatos tudománytalan vizsgálatokat, valamint a szülők és tanárok ösztönös ítéleteit helyettesítették úgynevezett tudományos tesztekkel a gyerekek szellemi képességeinek felmérésére. Számos nehézség merült fel az úgynevezett intelligencia-tesztek pontos értelmezésekor. Ráadásul közben kiderült, hogy a teszteknek az az óriási hiányossága, hogy nem is képesek rávilágítani az egyes jellemekre; olyan tulajdonságokra, mint a kezdeményezőképesség, a kitartás, az eltökéltség, a becsületesség, stb., amelyek pedig szemmel láthatóan sokkal fonto-sabbak az életben és az üzletben, mint a puszta ész. Sőt, a nem kevésbé meghatározó ötletgazdagságot sem tudták kimutatni.

A pszichológusok különféle módszerekkel kísérleteztek a személyiség és a jellem mérésére. Számos kérdőívet dolgoztak (és dolgoznak) ki, mely kérdőívek azt próbálják kifürkészni, hogyan cselekszik valaki, miképpen érez és vélekedik egyes kérdésekkel kapcsolatosan, de semmiféle kulcsot nem adnak a jellem, a személyiség és a vérmérséklet megfejtéséhez. Ennek és egyéb hátrányok ellenére - kü-

JELLEM, SZEMÉLYISÉG ÉS TESZTEK 27

lönösen az USA-ban - széles körben alkalmazzák a teszteket, mert - ahogy azt Blackburn kifejtette: „az ember munkája általában nem térül meg rövid idő alatt". Ha egyetértünk azzal a megállapítással, hogy az ember személyiségét másokkal szembeni viselkedése határozza meg (vagy ahogy szeretne viselkedni), bizonyára könnyen megállapítjuk majd egy ilyen tesztből, milyen viselkedésre törekszik az illető.

Van egy indián szó: Maya. Azt jelenti: színlelés: szerintük ilyen a világ természete. Minél erősebb a színlelés, annál mélyebb, annál összetettebb, annál inkább valóságosnak látszó a világ. Valóban, minél képtelenebb és abszurdabb a képmutatás, annál természetesebbnek tűnik a viselkedés, s annál inkább vissza lehet vele élni. Ez a személyiségek lényegi problémája.

Egy személyiség nem deríthető fel azáltal, hogy figyeljük és tanulmányozzuk egy személy viselkedését, és úgy sem, hogy a jellem veleszületett vonásait vesszük elsődlegesen figyelembe. A szociológusok az utóbbi időkben a kultúrának az egyén viselkedésére gyakorolt hatását tartják a legfontosabbnak. Ez is jól hangzó szempont, mégsem határozza meg egyértelműen a személyiséget; csupán azt hangsúlyozza, hogy a kulturális hatások sokkal döntőbbek az ember veleszületett jellemvonásainál.

De vajon egy személyiség meghatározásánál

28 MiT REJT A KÉZÍRÁSUNK

elegendő-e az egyén viselkedés-normáinak a figyelembevétele? Kétségtelen, hogy az emberi szellem tanulmányozásakor önkéntelenül is szembesülnünk kell a formák és a normák problémájával. Amikor Goethe bevezette a morfológia terminusát, a virágok és a koponyák formájára gondolt. S a szó még ma is hordoz természettani másodjelentést. A morfológia fogalma azonban bizonyos mértékig a viselkedés jelenségére is alkalmazható. Úgy is definiálhatnánk a „morfológia" szót, mint a formák tudománya. A szótár szerint a forma valaminek az alakja, s mint ilyen, a tartalom ellentéte. A viselkedésnek is lehetnek formái. A viselkedésformákat is tudományosan vizsgálták (és vizsgálják).

A morfológiai megközelítés tehát a sajátos formák vizsgálata és jellemzése, a formák, valamint azok ontogenetikai progressziói és regressziói, valamint topográfiai relációinak és korrelációinak rendszeres tanulmányozása, az emberek és egyéb élőlények vonásainak összehasonlítása.

John Hunter szerint „a struktúra nem más, mint a működés belső kifejeződése". Monisz-tikus (de nem misztikus) értelemben az elme élő, növekvő struktúra, mégha nem is kézzelfogható. Egyes morfológusok szerint összetett, szervező tevékenység-rendszer, amely jellegzetes viselkedés-formákban nyilvánul meg - test-

JELLEM, SZEMÉLYISÉG ÉS TESZTEK 29

helyzet-, mozgás-, közvetlen képzet-, manipulációs, érzékelési, kommunikációs és társadalmi felelősségérzeti modellekben. De ez így egy kissé zavaros. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: az emberi elme egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt sokan (pszichológusokat is beleértve) gondolják. Az oly divatos intelligencia-tesztek hívei mégis úgy vélik, hogy ilyen vagy olyan módon, előbb vagy utóbb a rendkívül szubtilis mentális folyamatok és a megfoghatatlan szellemi megnyilvánulások is mérhetőek lesznek. Thorndike ezt igen tömören meg is fogalmazta: „Minden valamilyen mennyiségben létezik, és ha így van, minden mérhető".

De vajon lehet-e a szellemet mennyiségben mérni? C. G. Ogden azt írja ABC of Psychology c. művében, hogy „az elme (a szó megtévesztő volta ellenére) nem egy dolog, hanem egy tevékenység. A képzetek, a gondolatok, stb. nem termékek, hanem folyamatok". Valóban mérhetőek lennének a képzetek és a gondolatok? Lemérhetjük a rudakat és a köveket, kiszámíthatjuk a legtávolabbi csillag távolságát, de nem hatolhatunk az érzelmek mélyére. Vannak, akik mégis megpróbálják, újra és újra, ám mindhiába.

Valójában senki nem tudja pontosan, mi is az a szellem. Régebben érzésekről, érzetekről, képzetekről, ítéletekről, szándékokról és

30 MiT REJT A KÉZÍRÁSUNK

akaratokról, vagyis az értelem legalapvetőbb jelzéseiről, valamint az érzékelőszervek fizikai felépítéséről beszéltek.

Meg lehet állapítani, hogyan vonunk le következtetéseket, hogyan emlékezünk, hogyan alkotunk fogalmakat, ám ami a személyiség, a vérmérséklet, a vallásos lelkiismeret, a lelki válságok vagy az élet gyakorlati fényeinek rejtelmeit illeti, kénytelenek vagyunk egyetérteni Klages-szel, aki szerint nem jutunk sokkal több tudás birtokába, mint a virágok szerelmese egy botanikai szakkönyvből, ahol tömören le van fektetve, hogy a növények háromdimenziós, mozdulatlan, növekedő alakzatok, amelyeknek tápanyagra és fényre van szükségük.

3. A grafológia filozófiai alapjai

Amióta a pszichológia „tudományossá" vált, egyre féktelenebb. Átsöpört rajta a mérések és a pontosság iránti őrület szele. Amióta tekintélyes tudományként tartják számon, egyre követi az egzakt tudományok mérési módszereit, s a psziché vizsgálata egyre több neuro-fiziológiai adatot és statisztikát eredményez.

A szellem tanulmányozásakor azonban nem szabad semmibe vennünk a filozófiai vonatkozásokat. Az a véleményem, hogy a polaritás alapelvét valamennyi pszichológiai folyamat tanulmányozásakor figyelembe kell venni. Ekkor, és csak ekkor érthetjük meg, miért is vagyunk az ellentmondások rabságában és miért is vagyunk kénytelenek mindig, mindenhol és mindenféle körülmények között a középutat választani. Életünk nem csupán abból a tudatos és ösztönös törekvésből áll, hogy a spirituális és a démoni erők, Káin és Ábel, a jó és a rossz, a valóság és a képzelet, a maszkulin és a feminin tendenciák között egyensúlyozzunk.


A világ-folyamat és az élet-folyamat ellentétpárok végtelen sorából áll, bár ezek az ellentétek mindig egyazon dolog különböző aspektusai. Ezek a párok szétválaszthatatlanok egymástól, de adott helyen, időben és körülmények között az egyik aspektus mindig erősebb, a másik pedig gyengébb. Nincs létért folytatott küzdelem a léthez való kötődés nélkül, nincs élősködés együttélés nélkül. Bizonyos értelemben minden ilyen pár egyik tagja egyben a másik is, a másik folytatása, mégha ellentétes is azzal és különbözik is attól. Ilyen ellentétpárok az öröm és a bánat, a remény és a reménytelenség, a, jobb és a bal, az erény és a bűn, a nappal és az éjjel, a nő és a férfi. Pontosabban egyazon dolog összességének különböző aspektusairól van szó, mégha ellentétes irányokat is képviselnek. Egyik magával vonja a másikat, hiszen nem gondolhatunk az éjjelre nappal nélkül, a férfire no nélkül, a bűnre erény nélkül, a reménytelenségre remény nélkül, stb. Ennek ellenére az egyes pólusok nem semlegesítik egymást. Csupán a két ellentétes pont közötti feszültség aránya változó. Növekedhet vagy csökkenhet, gyengülhet vagy erősödhet, de soha nem szűnhet meg vagy aludhat ki, hacsak maga az egység meg nem szűnik. Az ellentétes pontok egymástól való függőségét polaritásnak nevezzük.

Ilyen megközelítésből nem mondhatjuk, hogy

A GRAFOLÓGIA FILOZÓFIAI ALAPIAI 33

egy ember személyiségét az a mód határozza meg, ahogyan másokkal szemben viselkedik. A személyiséget úgy definiálhatjuk, hogy az az emberi természetben rejlő ellentétpárok összessége. Ez maga a „perszóna" (az a tudatosan és tudat alatt kifejlesztett maszk, amelyet a többiek felé mutatunk), a karakter és a temperamentum, valamint a kömyezeti hatásokkal szemben tanúsított reakciók. A karakter olyan mértékben határozza meg a perszónál, ahogyan a karakter sem létezhet perszóna nélkül. S a perszóna természetesen soha nem semlegesíti a karaktert. Az egész személyiség eme két pólusa között csupán a feszültség ingadozhat.

A perszóna és a karakter közötti viszonyt a világegyetem hatalmas erői között fennálló viszonyhoz hasonlíthatjuk, nevezetesen a központhoz közelítő (centripetális) és a központtól távolító (centrifugális) erő kapcsolatához. A kettő közötti egyensúlyt a negatív és pozitív polaritás teremti meg. Egy elektromos cella centrifugális áramlása pozitív, centripetális áramlása pedig negatív. Mindkettő szükséges az áramkörhöz. Nem szorul bizonygatásra, hogy a polaritás alapelve meghatározó a természetben. A világ és az élet egy örök áramkör. Érzékeinket együtt járja át az életöröm és a halálfélelem, a szerelem balzsama és a gyűlölet mérge. Mondunk valamit, ám az ellenkezőjét tesz-


szűk; egyszer egyvalami, máskor az ellenpólusa győzedelmeskedik. Azonban minden alkalommal mindkét pólus jelen van.

Egyszerre vagyunk jók és rosszak, de hogy milyen mértékben, azt lehetetlen lemérni. Mérni csupán a két pólus közötti feszültséget lehet. Egyazon entitás ellentétes pólusai közötti feszültséget „teljes személyiséginek nevezzük.

Az egocentrikusság a központhoz közelítő erő, míg a szociábilitás a középponttól távolodó erő. Szeretném felvázolni, hogyan érvényesül a polaritás elve az emberi szellem egyik összetett megnyilvánulási módjában, nevezetesen a kézírásban. Ez az alapelv azonban egyéb területeken is meghatározó - ami az izommozgást (feszítő- és hajlítóizmok), a viselkedést (morálisimmorális viselkedés) vagy a fizikai világ jelenségeit (hatás-ellenhatás), stb. illeti.

Mivel az élet és a világ ellentétekből áll, és valamennyi folyamat ambivalens, egy-egy kézírás összes vonása is ellentétes. Egy évszázada a kézírást egymás mellé helyezett, összefüggéstelen jelek halmazának tekintették. Ez az oka, hogy a kézírás mint a jellem és a személyiség lenyomatának értelmezése zsákutcába futott. Alapvető hiba azt feltételezni, hogy egy-egy vonás egy-egy sajátosságot tükröz, m,ert minden egyes írásjel más és más. Ezenkívül különbséget kell tenni a hiteles és a színlelt

A GRAFOLÓGIA FILOZÓFIAI ALAPJAI 35

írásjelek, a hiteles és a színlelt személyiség között. De vajon képesek vagyunk-e pontosan ítélni? Valóban ismerjük-e legközelebbi barátainkat vagy csupán azt hisszük? Képes-e bárki is belelátni embertársai szívébe? Valamennyiünknek két arca van - az egyik kifelé néz, a másik befelé, az egyik maszk, a másikat pedig nem akarjuk felfedni, az egyiket a társadalomnak mutatjuk, a másikat a barátainknak; az egyikkel álmodunk, a másikkal élünk és szenvedünk. Azonban mindkettő egyazon entitás összeolvadt része.

Hogyan fedezhetjük fel az emberek örökké változó cselekedetei mögött a valódi jellemvonásokat? Hogyan bukkanhatunk rá a valódi mozgatórugókra az udvariasság és az úgynevezett jólneveltség álarca mögött? Hogyan hasíthatjuk ketté és dobhatjuk el a Maya-fátylat?

Meg kell szabadulnunk bizonyos illúzióktól. Tévesen azt gondoljuk, hogy valameny-nyien az igazságra áhítozunk, pedig csupán újabb és újabb illúziókra vadászunk. A remény és a reményvesztettség, a szeretet és a gyűlölet, az öröm és a bánat, a boldogság és a szenvedés, a külső befolyások és a belső élmények között lebegünk; a polaritások labirintusában bolyongunk. És oly sok filozófus igyekezett már megtalálni az élet és a világ útvesztőjéből kivezető utat.


Fogalmunk sincs, milyenek vagyunk, hiszen az ember képtelen objektív módon szemlélni önmagát. Ha komolyan megpróbálunk személyiségünk mélyére hatolni, legalábbis elhinni, hogy azt tesszük, csupán önnön árnyképünket pillanthatjuk meg, mintha valami üvegbe néznénk; csak azt láthatjuk meg, amilyenek egy másodperccel azelőtt voltunk, azt soha nem tudhatjuk meg, milyenek is vagyunk abban a pillanatban. Énünk ugyanis mindig azon a ponton helyezkedik el, ahonnan kifelé néz és soha nem ott, ahová, a pillantása irányul. S bár legtöbben képtelenek vagyunk erre a következtetésre jutni (ez először Rudolph Allers érdeme volt), mégis jobb, ha megpróbáljuk emlékezetünkbe vésni azt az alapvető tényt,, hogy lehetetlen megismernünk önmagunkat.

Épp ezért legbelső énünket, teljes személyiségünket mindörökre homály fedi. Természetesen némi önismeretre tehetünk szert, ha felismerünk bizonyos tényeket, s számba veszünk belső énünkre utaló hivatkozási pontokat. Önmegfigyeléssel természetesen sokat megtudhatunk magunkról. De ha komolyan átadjuk magunkat az önelemzésnek, teljesen ösz-szezavarodunk, meglepődünk, sőt, olykor el is képedünk. Rádöbbenünk, milyen keveset is tudunk önmagunkról. Ilyenkor döbbenünk rá,

A GRAFOLÓGIA FILOZÓFIAI ALAPIAI 37

hogy a pszichológia elsősorban nem tényekkel, hanem illúziókkal foglalkozik.

Nyilvánvaló, hogy oly sok pszichológus és ka-rakterológus, akik azt hiszik, tesztekkel és mérésekkel megoldást kínálhatnak a szellem, a jellem és a személyiség problémáira, tévúton jár. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezek az emberek lealacsonyítják önmagukat és a munkájukat azáltal, hogy kereken megtagadják tudományuk filozófiai aspektusait. Ezt annak ellenére kell megállapítanom, hogy a filozófia önmagában nem vezethet gyakorlati eredményekre.

- A GRAFOLÓGIA TÖRTÉNETI HÁTTERE

4. A grafológia történeti háttere

A grafológia tudománya mindössze egy évszázados múltra tekinthet vissza. A kézírás és a jellem/személyiség közötti összefüggések gondolata azonban már az ókorban felmerült. C. Suetonius Tranquillus már i. e. 120-ban ezt írja De Vita Caesorum c. művében Augustus császár kézírásáról: „Nem választja el a szavakat és nem folytatja a következő sorban, inkább összepréseli a betűket és lekanyarítja a sorok végét". Az i. e. negyedik századra a kínaiak kifejlesztettek egy „fűírás" nevű írásformát. Grafológiatörténeti szempontból nagy jelentőségű Kuo Jo-su (i. e. 1060-1110) megállapítása: „Egy kézírás elárulja, vajon szerzője nemes lelkű avagy közönséges személy". Okakura még tovább megy: „Minden egyes vonás egy egész életet tükröz".

Európában a kora középkorban a kézírás a szerzetesek feladata volt. A 12-13. században az iszlám kultúra hatására azonban a világiak körében is elterjedt az írástudás, a reneszánsz idején pedig egyre gyakoribb jelenséggé vált. A

40 Mit REJT A KÉZÍRÁSUNK

humanisták kutatásai alapján kiderült, hogy már Arisztotelész is érdeklődött a kézírás és a személyiség közötti összefüggések iránt, több mint háromszáz évvel Krisztus születése előtt.

Az első grafológiai tárgyú könyv a 17. század elején jelent meg Bolognában; a címe Ideographic. Ezt követte Camilla Baldi 1622-es értekezése a kézírás és a személyiség kapcsolatáról. Baldi a bolognai egyetem professzora és doktora volt, s művének igen hosszú és tudálékos címet adott: Trattato come da una ettera massiva si cognosca la natura e qualita dello scrittore (Értekezés arról, hogyan ismerszik fel egy betűből írója természete és jelleme). Értekezésében a következőt írja: „Nyilvánvaló, hogy minden személy egyéni módon és jellegzetes vonásokkal ír, amelyeket senki más nem képes utánozni". Következtetése pedig így hangzik: „Alapos tanulmányozással bármely kézírás alapján rávilágíthatunk bizonyos jellemvonásokra. Figyelmesen meg kell vizsgálni, vajon ismétlődnek-e a vonások, vajon nem színlelt jelekről van-e szó, s hogy nem befolyásolják-e az írást különböző okok, például a felhasznált anyagok minősége". Jacoby úgy minősítette Baldi munkáját, hogy „az első európai lépés Európában a grafológia tudományában; rendkívül kimagasló és különleges teljesítmény". Azóta természetesen jó néhány grafológiai tárgyú mű jelent meg számos nyelven.

A GRAFOLÓGIA TÖRTÉNELMI HÁTTERE. 4 I

Leibnitz, német filozófus és matematikus megjegyezte: „Az írásmód, amennyiben nem követi az iskolás formákat, bizonyos mértékig a természetes vérmérséklet lenyomatának tekinthető".

J. Ch. Grohmann, a wittenbergi egyetem teológia és filozófia tanára 1792-ben értekezést adott ki „Kísérletek a jellem vizsgálatára a kézírás alapján" címmel. E kis könyvben a következő megállapításokat teszi: „Éppoly nehéz a kézírás színlelése, akár az arcvonásoké. Miképp arcvonásaink is többnyire állandóak, s ugyanazokat az izmokat mozgatjuk belső érzéseink kifejezésére, a kézírás jellege is alapvetően változatlan, még ha tudatosan, megtévesztő szándékkal is próbáljuk alakítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézírás színlelése a jellem és a viselkedés álcázásához hasonlatos".

Azt hiszem, önmagáért beszél az a tény, hogy a kézírás jelentőségét Gainsborough, Scott, Goethe, Lavather, Knigge és Stefan Zweig is méltatta. Ezenkívül Browning, Poe, Sand, Hum-bolt, Baudelaire, Dumas, Daudet, Zola, Gogol, Csehov, Heyse, Lombroso, Björnson, Kielland, Thomas Mann, Ludwig, Feuchtwanger, Hirsch-feld, Kretschmer, Bleuler, Jung, Einstein, stb. is érdekes megfigyeléseket tettek műveikben a kézírással kapcsolatosan.

Egy francia abbé, Michon vezette be a „gra-


fológia" terminust 1871-ben. Önálló betűket vizsgált empirikus módszerekkel; eredményeit pszichológiai értelmezéssel azonban nem támasztotta alá. Egy tanítványa és követője, Crépieux- Jamin viszont tovább elemezte megfigyeléseit, s ezzel sikerült elrugaszkodnia az elszigetelt jelek vizsgálatától, s megalapozta a kézírás átfogó jellegű tanulmányozását.

Preyer (gyermekpszichológus), Meyer (pszichiáter) és Klages (filozófus) voltak azonban azok, akik vizsgálataikkal és pszichológiai módszereikkel új lendületet adtak a grafológiának. Elmondhatjuk, hogy ők fektették le a grafológia tudományos alapjait.

Preyer a jénai egyetem élettan professzora volt és bebizonyította, hogy egy-egy ember jobb illetve bal kezes, sőt, akár jobb illetve bal lábas vagy szájba fogott íróeszközzel történő írása is azonos vonásokat mutat. Meyer pszichiáter volt és az írás-folyamat három fontos tényezőjére hívta fel a figyelmet. Ezek a kiterjedés, a sebesség és a nyomás. A karakterológiát is új alapokra helyezte, hiszen megállapította, hogy a kifejezésben módok a jellem aspektusai.

Klages fektette le a grafológia, az önkifejezés és a karakterológia törvényeit és alapköveit. Megállapította, hogy a kifejezés alapelve az, hogy valamennyi kifejező fizikai mozdulat a személyiségben rejlő feszültségeket és indula-

A GRAFOLÓGIA TÖRTÉNETI HÁTTERE 43

tokai tükrözi. Kiemelte, hogy rendkívül fontos az írás ritmusának intuitív módon történő meghatározása, mert csakis így tudjuk megítélni a formanívót.

Számos kísérlet történt arra, hogy leválasszák a grafológiát a karakterológia különféle sajátos filozófiai ágairól, s a mélylélektan - a freudi pszichoanalízis, a jungi analitikus pszichológia, az adleri individuál-pszichológia, Szondi Schicksal-pszichológiája, stb. - különböző iskoláinak eredményeire és tanításaira alapozzák e tudományt.

Schlag és Pulver (svájci grafológusok) nevéhez fűződnek efféle törekvések, Jung elméletrendszerén belül. Először Pulver foglalta össze a grafológia addigi elméleteit és eredményeit: „A kézírás olyan ösvény, amely „tőlem",feléd" halad; olyan híd, amely az „énből" a, „külvilágba" vezet". Egy freudi beállítottságú grafológus is hasonló megállapításra jutott: >rAz írás az a jelképrendszer, amely az én és a valóság lappangó viszonyát fejezi ki". Freud elmélet-rendszerében minden és mindenki (az úgynevezett „környezet") a „valóság" része, amelyet az „én" „libidóval" (pszichoszexuális energiával) „tölt fel" (ruház fel). Ezenkívül meg kell említenünk, hogy Pulver az írás kiterjedésének szimbolizmusával is foglalkozott.

Fanta, Menzel és Schönfeld, cseh grafoló-


gusok, 1939-ben grafológiai folyóiratot jelentelettek meg. Azelőtt is léteztek már grafológiai szaklapok - Klages alapította és adta ki például a Zentralblatt für Grapkologie c. újságot (amely a Zeitschrift für Menschenkunde melléklete volt) -, azonban mind közül ez a rövid életű cseh kiadvány volt a legjelentősebb.

Magyarországon grafológiai intézetet is alapítottak 1920-ban. A magyar grafológusok közül ki kell emelnünk Románné, Balázs és Hajnal nevét, A grafológiát hivatalosan is elismerték Magyarországon, mivel az egyetemi és a klinikai pszichológia professzorok egyaránt kiegészítették eredményeiket, kutatásaikat és módszereiket grafológiai eredményekkel, kutatásokkal és módszerekkel. Az alkalmazott grafológia a magyar oktatás-fejlesztésben is előkelő szerephez jutott. Románné a grafológiai jelenségek mérésére kifejlesztette az úgynevezett „graphodyn"-t, míg Balázs és Hajnal pszichoanalitikus módszerekkel közelítették meg a kérdést.

Az Egyesült Államokban June Downey az iowai egyetemen, Allport és Vernon pedig a Harvard Pszichológiai Klinikán folytattak grafológiai tárgyú kutatásokat. Downey a kapcsolá-sos módszert alkalmazta; a kézírásból levont következtetéseket összevetette a gesztusokkal, a testtartással, a járással, stb. Allport és Vernon ezzel szemben inkább a statisztikákra és a ta-


pasztalati megközelítési módszerekre támaszkodtak. Meg kell még említenünk még Saudek, cseh grafológus nevét, aki a kísérleti pszichológia által bevezetett fogalomrendszeren belül közelítette meg a grafológiai kérdéseket; Allport-tal és Vernonnal működött együtt. A kísérleti pszichológusok és a munkájukat segítő grafológusok fontos következtetése volt annak a kísérleti módszerekkel történő bizonyítása, hogy egy izolált jellegzetességnek önmagában nincs jelentése. Zubin és Lewinson klinikai jellegű kutatásaikat egy skálás rendszerre alapozták, s az ő módszereiket követte Rose Wolfson is. Wolff neve a modern kísérleti grafológiához, Sonne-manné pedig a modern klinikai grafológiához kötődik.

Svájcban dolgozott Pulver, akinek nevéről és tevékenységéről már megemlékeztünk. Említésre méltó Heider neve, aki 1941-ben publikálta Exakte Graphologie című munkáját. Heider kutatási eredményei oly nagy horderejűek, hogy röviden szeretném összefoglalni őket.

A kéznek és a kisujjnak az írófelületre gyakorolt nyomása tekintetében Saudek megállapította, hogy ez a sajátos nyomás az írás folyamata alatt önkéntelenül is a papír elmozdulását eredményezi. Az a következtetés azonban Heider nevéhez fűződik, hogy a kéz eme nyomását, ha nem is tudatos szándékkal, a bipoláris pszi-


chikai energiák okozzák, s „a kézírás súlyával" van összefüggésben. Abból a felfedezésből indult ki, hogy minden személy, akár férfi, akár nő, egyaránt termel férfi és női hormonokat, a férfi vagy a női hormonok javára. Feltételezte, hogy a férfi és a női hormonok alakítják az ember pszichéjét és hogy mindenki egyidejűleg rendelkezik férfi és női energiákkal, de vagy a férfi, vagy a női energiák vannak túlsúlyban. Ezen energiákat a kézírás nagyságával és kiterjedésével, valamint a kézfej nyomásával hozta összefüggésbe, amely önkéntelenül is apapír elcsúszását eredményezi. Ami az írott betűk és szavak méretének és kiterjedésének a papír elmozdulási mértékétől való függőségét illeti, Heider feltevése szerint a kéz és a kisujj nyomását a pszichikai energiák okozzák. A férfi energiák nagy és széles írást, a női energiák pedig kicsi, keskeny írást eredményeznek.

Nem az a fontos, hogy ki milyen nemű. Heider arra alapozta elméletét, hogy a kézírás parányi tinta- (ha tollal írunk) és grafit- (ha ceruzával írunk) részecskék sokaságából tevődik ösz-sze. Ennek tükrében számos egyszerű megfigyelés más színben tűnik fel. Ha például valaki bizonyos ideig töltőtollal ír, megfigyelhető, hogy a tollhegy egyik oldala jobban megkopik, mint a másik. Más szóval a hegy jobb vagy bal oldalára nehezedik a kézfejünk által kifejtett

A GRAFOLÓGI TÖRTÉNETI HÁTTERE 47

nyomás. Ez olyannyira így van, hogy a tollgyár-tók jobbra illetve balra hajló heggyel készítik a tollakat. A tollhegy bal oldalára nehezedő nyomás esetén balról jobbra, azaz az óramutató járásának megfelelő irányban kerülnek a papírra a tinta-részecskék, a hegy jobb oldalára nehezedő nyomás esetén pedig jobbról balra, vagyis az óramutató járásával ellentétes irányban. Ezeket a mozgásokat Heider „belső írás-áramlat"-nak nevezte, melynek iránya az európai írásokban a balról jobbra haladó mozgásokkal van összhangban, ha a nyomás a toll vagy a ceruza hegyének bal oldalára nehezedik. Az óramutató járásával megegyező irányú belső áramlat valamennyi leírt egység baloldali kezdőpontjától jobbra haladó tendenciát mutat. Az óramutató járásával ellentétes irányú áramlat abba az irányba fordul, ahonnan írás-mozgás kiindul. Ez egy mechanikus jelenség, ugyanakkor nagy jelentőségű a megfigyelése a kézírás pszichológiai értelmezése szempontjából, s a freudista grafológusok számára új perspektívákat nyitott az én-objektum viszony kutatásában.

Heider pszichológiai konklúzióit elfogadhatatlannak tartom. Villamosmérnökként és fizikusként rendkívül szigorú, logikus és mechanikus pszichológiai rendszerben gondolkodott, márpedig az emberi viselkedés alapvetően az ösztönből és az érzelmekből táplálkozik és nem

48 MIT KEJT A KÉZÍRÁSUNK

a logika mozgatja, amely a grafológia esetében másodlagos jelenség (ld. A formanívó c. fejezet).

Angliában a grafológia nem keltett túl nagy érdeklődést, s még kevésbé járultak hozzá fejlődéséhez a múltban. Ez elsősorban a konzervatív beállítottságú angol gondolkodásmódból következett; ne felejtsük el, hogy a freudi pszichoanalízisnek több mint kilencven év alatt sikerült pozitív fogadtatásra lelnie és beférkőznie a köztudatba. Napjainkban azonban már kedvező és biztató jelek utalnak arra, hogy itt is - akárcsak a pszichoanalízis számára -megfelelő viszonyok alakultak ki a grafológia széles körű elterjedésére és további fejlődésére. Saudek egy ideig Angliában élt és számottevő (Allport és Vernon kedvező fogadtatását is kiérdemlő) eredményekkel járult hozzá a kézírás kutatásához, következtetéseit pedig Brooks népszerűsítette az angol anyanyelvű olvasók számára.

Jacoby is Angliában élt egy bizonyos ideig, s itt írta alapértékű, átütő erejű tanulmányát, Analysis of Handwriting címmel. Nagyszerű grafológus volt, akinek korai halála igen nagy veszteséget jelentett.

Singer is Angliába települt; itt írta műveit és itt folytatta kutatásait. Strelisker 1939-ben költözött Angliába és itt tanított, végezte kutatása-


it és vizsgálatait 1962-ben bekövetkezett haláláig.

A grafológia Németországban sokkal kedvezőbb és szívélyesebb fogadtatásra lelt. Valamennyi pszichológiai kurzus szerves részét képezi, s néhány egyetemen diplomát is lehet szerezni e tudományból. Említést érdemel Heiss, aki pszichológiát és karakterológiát oktatott (valamint a Pszichológiai és Karakterológiai Intézet igazgatója volt) a dél-németországi Frei-burg-im-Breisgau egyetemén. Szólnunk kell Pophalról, akit a hamburgi egyetem neurológia professzorává neveztek ki; Brügerről, aki az orvostudományok professzora volt a lipcsei egyetemen, s aki tisztelettel szólt a grafológiáról Die Hand des Kranken c. művében. S többek között említést kell még tennünk Wittlich, Müller és Enskatt nevéről - e két utóbbi a nyugat-berlini egyetem előadója volt.

Természetesen még számos olyan tudós nevét említhetnénk, akik hozzájárultak (és hozzájárulnak) a grafológia tudományának fejlődéséhez. További információért ajánlom az olvasó figyelmébe a könyvem végén olvasható bibliográfiát; ezt a százötven címet tömörítő listát magam állítottam össze egy több mint hatszáz címet tartalmazó bibliográfia alapján. Ezenkívül hadd adózzam tisztelettel azok iránt is, akik ok-

SO MIT REJT A KÉZÍRÁSUNK

látják a grafológiát, bár írásban még nem járultak hozzá e tudomány haladásához. Mint oly sok bűnöző, aki még soha nem került nyilvántartásba, számos olyan grafológus létezik, aki még nem jelent meg nyomtatásban.

- A FORMANÍVÓ

- A KÉZÍRÁS IRÁNYA

ÉS AZ ÍRÁSZÓNÁK

52 MIT REIT A KÉZÍRÁSUNK

& ábra. Magas formanívójú szöveg

5. A formanívó

A formanívó fogalma Ludwig Klages nevéhez fűződik. Könyvünk egy másik fejezetében arról is szólunk, miként vállalt meghatározó szerepet a grafológia mint tudományág alapköveinek lerakásában és további fejlődésében.

Meyer, Preyer és Erlenmeyer eredményeit. Klages illesztette össze és fejlesztette tovább „a kifejezés tudománya" elnevezésű kutatási területén. Arra a következtetésre jutott, hogy egyes impulzusformák - arckifejezés, beszéd és kézírás - összhangban vannak egymással. Közös formanívóról beszélhetünk, amely az egyén impulzusának ritmusához igazodik. A „ritmus" Klages szerint meghatározhatatlan dolog, amely csupán intuitív módon érthető meg. Egy írás formanívója alapvető kritérium egyes jellegzetességeinek, mint egésznek a megértéséhez. Mielőtt hozzáfognánk egy írás elkülönített jeleinek vizsgálatához, az egészet kell megítélnünk, hogy meghatározhassuk formanívóját.

Ha egy formanívót „átlagon felüli"-nek íté-


lünk, először az egyén jellemvonásainak pozitív oldalát kell nagyító alá vennünk. Amennyiben a formanívó „átlagon aluli", az egyén jellemvonásainak negatív aspektusait kell megvizsgálnunk. Ha pedig egy formanívó „átlagos", akkor az egyes jellegzetességek mindkét oldalát szemügyre kell venni, hogy megállapíthassuk -a polarizáció fokának mértékében -, melyik pólus a domináns. Kettősség is előfordul - ilyenkor mindkét pólus meghatározó.

Klages formanívó-elmélete széles körű pozitív fogadtatásra lelt a német grafológiai iskolán belül, a német kultúrkörön kívül azonban mereven elutasították. Ha azonban elfogadjuk, hogy a grafológia Geisteswissenschaft - ahogy én is gondolom -, akkor az effajta elutasítás és kritika tökéletes félreértésről, valamint hiányos grafológiai tudásról árulkodik. Igaz, Klages stílusa kissé nehézkes és nyakatekert (de nem jobban, mint a legtöbb német nyelvű tudós általánosan elfogadott írásmódja), ám a legtöbb ilyen jellegű kritika tájékozatlanságra vall, személyeskedő és előítéletektől terhes. Azt szokták mondogatni, hogy csak igen kevesen értik meg Klages írásait - úgy látszik, valamennyi kritikus a kiválasztottak közé sorolja magát! Románné osztja Kroeber-Keneth véleményét, aki a ritmus megfoghatatlan jelenségét „a tegnap értékelési módszere" szavakkal bé-

A FORMANÍVÓ 55

lyegzi meg. Angyal kritikáját is elfogadja, amikor az azt írja, hogy Klages teóriája „eltúlozza az úgynevezett "Geist" (tudatos agyműködés, szellem) és a "Seele" (érzelmi élet, lélek) közötti ellentétet, s két összebékíthetetlen erőről beszél. A "Geist" Klages szerint úgy hasít az életünkbe, mint valami ék, s maradandó nyomot hagy benne. (Klages) úgy tekint az elmére, mint valami élet-zavaró tényezőre, mint valami "Lebensstörung"-ra."

Nem akarok elveszni a metafizika útvesztőjében, sem a szavak játékában, mégis kénytelen vagyok a következő megjegyzéseket tenni.

Románnénak az intuíció szerepére vonatkozó kritikája Bergson, a kiváló francia filozófus tanainak hiányos ismeretéről tanúskodik, aki alapvető különbséget tett az „idő" (az intellektus atomisztikus gondolkodásmódjának matematikai fogalma) és a „tartam" (az intuíció holisztikus megérzéseinek megfelelő metafizikai fogalom) között. A matematikai, racionális gondolkodásmódot követve végezzük mindennapi tevékenységeinket, óvjuk szellemi épségünket a lét-folyam fékezésével, s azzal, hogy az élet-sodrás valamennyi aspektusának statikus reprodukálására törekszünk. Ám épp ez a sodrás adja meg az élet értelmét és valódi tartalmát, egy szóval a Gestalt. Ezt pedig kizárólag intuitív módon lehet felfogni.


Klages ellentétes értelemben használja a „Geist" és a „Seele" szót; legfontosabb művének címe: Der Geist als Widersacher der Seele. (A Geist mint a Seele ellenpontja/ellentmondása). A „Geist" jelentése a fent említett kontextusban „tudatos gondolkodás", a „Seele" pedig „ösztönös élet" jelentéssel bír (ld. Grafológia és mélylélektan c. fejezet).

Ha a freudi pszichoanalízis fogalmi keretein belül vizsgáljuk a „Geist" (szellem) és a „See le" ( l é tezés ) kettősségét, a „Geist" gyűjtőnév alatt a következő kategóriákat sorolhatjuk fel:

(a) „másodlagos folyamatok", amelyek a formai logika törvényeinek engedelmeskednek, kötött ösztönös energiákból merítkeznek és „a valóság-elv" kormányozza őket;

(b) „valóság-elv", amely az ösztönös feszültségekkel járó kellemetlen érzéseket az alkalmazkodó viselkedéssel tompítja;

(c) „én (ego), amely az "ösztönén" (id) része, amelyet a külvilág közvetlen hatásai alakítanak;

(d) „másodlagos elfojtás", amely az „elsődleges elfojtás" feladatkörét egészíti ki; segít az elfogadhatatlan ösztönös impulzusok derivátu-mainak és színlelt megnyilvánulási formáinak tudat alá szorításában;

(e) „szublimáció" - az a fejlődési folyamat, amelynek során az alacsonyabb rendű ösztönök

A FORMANÍVÓ 57

szellemi természetű, „kulturált," tevékenységgé alakulnak át.

A „Seele" fogalma alá a következő kategóriák tartoznak:

(a) „elsődleges folyamatok", amelyek a tudattalan agytevékenység jellemzői, ellentmondanak a formális logika törvényeinek, kötetlen ösztönös energiákból táplálkoznak és az "örömelv" irányítja őket;

(b) „örömelv" - rögtönzött megnyilvánulásokkal szorítja vissza az ösztönös feszültségekkel járó kellemetlen érzéseket és nem veszi figyelembe a valóságot;

(c) „ösztönén" (id), amely „minden olyasmit magába foglal, ami már születésünkkor is jelen van, ami adott az emberben - mindenekelőtt az ösztönöket, amelyek a szomatikus szerveződésből erednek és számunkra ismeretlen formákban elsősorban itt (az ösztönénen belül) nyilvánulnak meg pszichikailag" - Freud (1940);

(d) „elsődleges elfojtás", amely meggátolja a megengedhetetlen impulzusok felszínre bukka-nását;

(e) „ösztönös kisülések", valamint „ösztönös kielégülés", amelyek akkor következnek be, amikor az ösztönös feszültségként megélt érzések csökkennek a valóság figyelembevétele nélkül.


Ha megvizsgáljuk a „Geist" gyűjtőnév alatt felsorolt freudi fogalmakat, egyértelműen kitűnik, hogy a „szellem" fejlődése eredendő ellentétben áll a „lét" felszabadult megnyilvánulásával. Ilyen megvilágításban a „szellem" (Geist) valóban a „létezés" (Seele) útjában áll, vagyis Lebensstörrung („a létezést zavaró és gátló tényező"). Kijelenthetjük, hogy Klagesnek ilyen értelemben, igaza van.

Ami Klages további metafizikus elmélkedéseit illeti, jelen keretek között nem térünk ki rájuk. Felhívta a figyelmet a „polaritás", az intuíció és a holizmus jelentőségére. Kiemelte a klasszikus pszichoanalitikus szempont fontosságát, mely szerint „a szellem" a feszültségből ered és fejlődése is annak köszönhető. Az a megállapítás, hogy egy minimális vagy optimális „feszültség" elengedhetetlen az élethez, nem mond ellent Klages elméletének, amely szerint a „Geist" kezdete egyben a „feszültség", a „Lebensstörung" kezdetét is jelenti.

Gyakorlati okokból azonban a következő szempontok alapján ítéljük meg a formanívót:

(a) az írás eredetisége (ld. Díszítő és egyszerűsítő tendenciák c. fejezet);

(b) az írás természetessége vagy mesterkéltsége (ld. u. o. valamint a Megbízhatatlanság és tisztességtelenség c. fejezet);

A FORMANÍVÓ 59

(c) a térmegosztás (ld. Térelosztás a szavak és a sorok között c. fejezet).

E szempontok figyelembevételével a formanívó lehet:

(a) átlagon felüli (b) átlagos (c) átlagon aluli.

60 M I T REJT A KÉZÍRÁSUNK

3. ábra. Az írászónák

Önkontroll Gátlás Egocentrizmus Introverzió Konzervativizmus

Távolságtartás Függetlenség Kiegyensúlyozottság Elégedettség

igazaság Spontaneitás Szociabilitás Extroverzió Radikalizmus

4. ábra. A kézírás iránya

6. A kézírás iránya és az írászónák

A kézírás függőleges és vízszintes irányban mozog. A vízszintes irányon belül háromfelé haladhat: balra vagy hátrafelé, felfelé vagy függőlegesen és jobbra vagy előrefelé. A függőleges irányon belül három zóna van: a felső, a középső és az alsó.

A felső zónába nyúló felső szárral rendelkező betűk a következők: b, d, h, k, l és t, és valamennyi nagybetű. A középső zónában elhelyezkedő betűk az a, c, e, m, n, o, r, s, u, v, w és az x. Az alsó zónába nyúló alsó szárú betűk pedig a g, j, p, q, y és a z. Egyetlen betű érinti mindhárom zónát: az/; és valamennyi betű érinti a középső zónát. A felső zónába nyúló betűk egy része a középső zónában helyezkedik el, akárcsak az alsó zónába nyúló betűké.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kézírás „tőlem",feléd" halad, ahogy azt Pulver megfogalmazta. A freudista pszichológusok sze-

62 MIT RJTT A KÉZÍRÁSUNK

rint az írás az „én " és a „valóság" (környezet) viszonyát tükrözi. Így ha valakinek jobbra vagy előrefelé dőlnek a betűi, az arról tanúskodik, hogy szeretne „kinyúlni" a világba és az életbe. Minél inkább jobbra dől egy írás, annál extrovertáltabb az illető, akitől származik. Minél függőlegesebb az írás, annál kisebb mértékben akar szerzője részt venni a külső életben. Végül minél inkább hátrafelé dől egy írás, annál introvertáltabb az a személy, akitől ered, vagyis annál kevésbé akar részese lenni a külvilágnak. Akinek jobbra dől a kézírása, többnyire extrovertált alkat és valamilyen benyomást szeretne tenni az emberekre és a dolgokra. Akinek balra dőlnek a betűi, introvertált típus és kényelmesebben érzi magát a saját belső világában; gondolatai, érzései és ábrándképei között. A függőleges, álló írás pedig kiegyensúlyozott emberre vall, aki nagyjából egyforma mértékben fordul a külvilág és önmaga felé. A két irány között ingadozó betűk olyan embert takarnak, aki ambivalens érzésekkel viseltetik a külvilággal és az élettel szemben, s ha az egyes szavakon belül is megfigyelhető az ingadozás, annál hangsúlyosabb az ambivalencia. Természetesen egyetlen írásban sem dőlnek ugyanolyan szögben a betűk. Mindig az általánosan jellemző dőlésirányt kell figyelembe venni.

Ha a felső zónában írunk, feszítőizmaink

A KÉZÍRÁS IRÁNYA ÉS AZ ÍRÁSZÓNÁK 63

dolgoznak. Ez az író testétől távolodó mozgás és a reflexió, a meditáció, az absztrakció és az elmélkedés pszichológiai folyamatának megnyilvánulása, amely mentes az anyagi vonatkozásoktól. Ha azonban lefelé mozog az íróeszköz, hajlítóizmaink lépnek működésbe. Ilyenkor a testünkhöz közelít a toll vagy a ceruza, s az ösztönök, az irracionalitás és ilyenkor az anyagi világ vonzáskörében működő pszichológiai folyamatról van szó. Az is megfigyelhető, hogy míg a feszítőizmok működése kellemetlen érzésekkel jár, a hajlítóizmok munkája közben kellemes érzések jelentkeznek. A felső és az alsó között helyezkedik el a középső zóna, amely a személyiség kiegyenlített helyét szimbolizálja a kulturált és az ösztönös világ között; az életerős kiegyensúlyozottságot, az élő szervezetek szükséges gyakorlati alkalmazkodóképességét jelenti.

A geometria könyvekben az áll, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, ha azonban írásunk egyetlen egyenes vonalból állna, az azt jelentené, hogy semmiféle kapcsolatunk nincs a külvilággal, s hogy elménk kiüresedett, személyiségünk eltűnt és a pszichózis állapotábajutottunk.

Egy kis elhajlás tehát a felső vagy az alsó zóna irányába (ami szigorú és teoretikus értelemben a kelletlenségtől a kommunikációs ké-


pesség és az extroverzió felé haladást, jelenti) elengedhetetlen ahhoz, hogy kommunikációs szándékunk értelmes legyen. Abból a sarkított axiómából, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, arra lehetne következtetni, hogy a szélsőséges extrovertáltság a követendő út. A szélsőséges extrovertáltság azonban, vagyis a túlságosan jobbra dőlő kézírás egyet jelentene az egyenessel, amely értelmetlen volna a „tőlem" ,feléd" irányuló kommunikáció szempontjából. Az ilyen szélsőséges extrovertáltság pedig (a középső zóna szélsőséges használata, amikor az írás már nem több, mint egy vonal) a szélsőségesen extrovertált elme ürességét is jelentené egyben. Ugyanez fordítva is elmondható, amikor túlságosan balra dőlnek a betűk, vagyis szélsőséges introvertáltságról tanúskodik az írás. Az írott nyelv lehetővé teszi, hogy az ábécé különféle betűinek használatával az ember világosan kifejezhesse magát az alsó és a felső zónában egyaránt.

Érdemes megjegyezni, hogy a túlságosan megdöntött betűk rossz idegzetre, rossz ellenállóképességre, határozatlanságra és hisztérikus hajlamra utalnak. Hitler aláírásában a betűk igyekeznek „átugrani" egymást jobb felé; az írás szinte megközelíti a jelentésnélküliséget jelképező elméleti egyenest.

- AZ ÍRÁS NAGYSÁGA

- A HAJLÁSSZÖG

- A KESKENY ÉS SZÉLES ÍRÁS

- A VONALVEZETÉS


5. ábra. Az írás nagysága: nagy formátumú írás

6. ábra. Az írás nagysága: kis formátumú írás

7. Az írás nagysága

Az írás nagysága elsősorban arról árulkodik, mennyire becsüljük önmagunkat.

Ami a kisbetűket illeti, a három milliméteres nagyság tekinthető átlagosnak.

A nagy formátumú írás pozitív jelentése lehet kiválóság, komolyság, büszkeség, nagyvonalúság.

Negatív jelentése lehet arrogancia, önteltség, nagyképűség, pökhendiség.

A kis formátumú írás olyan pozitív tulajdonságokra utalhat, mint az áldozatkészség, a tisztelet, az alázatosság, a szerénység és a tolerancia.

Negatív jelentése lehet kisebbrendűségi érzés, nyúlszívűség, önbizalomhiány, félelem.


7. ábra. Jobbra dőlt írás

8. ábra. Függőleges vagy álló írás

9. ábra. Balra dőlt írás

8. A hajlásszög

A hajlásszög szempontjából három csoportba oszthatjuk az írásokat:

(a) Jobbra dőlt írások; (b) álló írások; (c) balra dőlt írások.

A HAJLÁSSZÖG 69

A jobbra dőlt írások extrovertáltságra, haladó szellemre, a külvilág és az élet felé való nyitottságra utalnak.

Az álló írás távolságtartást, az élettel és a világgal szembeni elégedettséget takar.

A balra dőlt írás introvertáltságra, befelé fordulásra, a világtól és az élettől való elhúzódásra vall.

A jobbra dőlt (95-145 fokos hajlásszögű) írás pozitív jelentése lehet aktivitás, megértő természet, szociabilitás és expresszivitás. Negatív jelentése lehet nyughatatlanság, türelmetlenség, fegyelmezetlenség és hisztérikusság.

Az álló (85-95 fokos hajlásszögű) írás pozitív jelentése lehet függetlenség, racionalitás, önkontroll vagy visszafogottság. Negatív jelentése lehet önteltség, könyörtelenség, hidegség és ke-ményszívűség.

A balra dőlt (85 foknál alacsonyabb hajlásszögű) írás pozitív jelentése lehet önmegtartóztatás, önkontroll, visszafogottság és konzervatív gondolkodásmód. Negatív jelentése leltet színlelés, önzés, passzivitás és a jövőtől való félelem.

A 145 foknál nagyobb hajlásszögű, jobbra dőlt írás negatívan értelmezendő, akárcsak a 60 foknál kisebb hajlásszögű, balra dőlt írás.


10. ábra. Keskeny írás

13. ábra. Széles írás

9. Keskeny és széles írás

A széles írások esetében a törzsvonalak (amelyekből a betű még felismerhető - az „m" vagy az „u" szárai) közötti távolság nagyobb, mint maga a törzsvonal.

Egy átlagos írás esetében a törzsvonalak közötti távolság megegyezik a törzsvonal magasságával.

A keskeny írások esetében a törzsvonalak közötti távolság kisebb, mint a törzsvonalak magassága.

A széles írás extrovertáltságot, a társadalom, a külvilág és az élet iránti centrifugális (a központtól távolító) mozgást tükröz. Az ilyen ember lendületes, nyitott, tetterős személyiség. Nincsenek gátlásai a személyes kapcsolatteremtésben.

A keskeny írás introvertáltságot, az „én" iránti centripetális (a központhoz közelítő) erőt mutat. Az ilyen ember szerény vagy félénk és állandóan kontrollálja önmagát. Gátlásos a személyes kapcsolatteremtésben.


16. ábra. Füzéres vonalvezetés

17. ábra. Árkádos vonalvezetés

18. ábra. Fonalas vonalvezetés

10. A vonalvezetés (ductus)

A vonalvezetés meghatározó szempont. Vonalvezetés alatt azt a módot értjük, ahogyan a középső zóna felfelé és lefelé irányuló vonásait (törzsvonalait) hajlékony ívekkel vagy szöges törésekkel (kötésekkel) összekapcsoljuk. A középső zónára a „tőlem" „feléd" irányuló mozgás középpontja jellemző. A vonalvezetés módjából következtethetünk egy személyiség alkalmazkodóképességére a munka, a kapcsolatteremtés és az élet során. Az írás valamennyi összetevője közül ezt a legnehezebb színlelni, ezért vizsgálata óriási jelentőséggel bír a hamisítások leleplezésében.

A vonalvezetés négyféle módját különböztetjük meg, ezek:

(a) szöges; (b) füzéres; (c) árkádos; (d) fonalas.

A szöges vonalvezetés ellenállást tükröz. Pozitív jelentése lehet stabilitás, ellenállás,

energikusság és őszinteség.


Negatív jelentése lehet merevség, makacsság, önfejűség, torzsalkodó hajlam.

A füzéres vonalvezetés természetességről árulkodik.

Pozitív jelentése lehet őszinteség, szociabili-tás, vendégszerető természet és megközelíthetőség.

Negatív jelentése lehet megbízhatatlanság, önállótlanság, határozatlanság és lustaság.

Az árkádos vonalvezetés visszafogottságról tanúskodik.

Pozitív jelentése lehet diplomatikusság, távolságtartás, szkepticizmus és szűkszavúság.

Negatív jelentése lehet mesterkéltség, kétszí-nűség, zárkózottság és intrikus hajlam.

A fonalas vonalvezetés érzelmi beállítottságot mutat.

Pozitív jelentése lehet pszichológiai tehetség, fogékonyság, rugalmasság és hajlékonyság.

Negatív jelentése lehet hisztérikus hajlam, ravaszság, alakoskodás és kiismerhetetlenség.

- KÖTÖTT ÉS SZAGGATOTT ÍRÁS

- TÉRELOSZTÁS A SZAVAK ÉS A SOROK KÖZÖTT

- A SOROK IRÁNYA

- AZ ÍRÁS SZABÁLYOSSÁGA

- A NYOMÁSERŐ

- AZ ÍRÁS SEBESSÉGE

11. Kötött és szaggatott írás

Az írás folytonossága arról árulkodik, milyen mértékben sikerül egy személynek környezetéhez alkalmazkodnia. Azt jelzi, mennyire képes az illető a társadalmi beilleszkedésre. Azt is megmutatja, hogyan tudja valaki elsajátítani a következetes gondolkodásmódot.

Kötött írásnak számít, ha öt vagy annál több betű kapcsolódik egymáshoz. Az i-re kitett pont vagy a t áthúzása (az ékezetek) által okozott törések nem számítanak.

Szaggatott írás az, amikor csupán négy vagy annál kevesebb betű kapcsolódik folyamatosan egymáshoz. A nyomtatott betűt utánzó írás nem számít szaggatott írásnak.

A kötött írás pozitív jelentése lehet következetes gondolkodásmód, együttműködésre való hajlam, kitartás és reproduktív intelligencia. Negatív jelentése lehet túlzott alkalmazkodás, csordaszellem, ötletszegénység és felszínesség.

A szaggatott írás pozitív jelentése lehet intuitív gondolkodásmód, önállóság, egyéniség és


teremtő szellem. Negatív jelentése lehet egocentrizmus, szellemi kiegyensúlyozatlanság, állhatatlanság és elszigeteltség.

12. Térelosztás a szavak és a sorok között

A szavak és a sorok közötti térelosztás a szervezőképességet mutatja.

Az arányos térelosztású írás pozitív jelentése lehet rendszeretet, rendszerezett gondolkodás, nagyvonalúság és kreativitás.

Negatív jelentése lehet a spontaneitás hiánya, tékozló hajlam, elszigeteltség és meggondolatlanság.

A szűk térelosztású írás pozitív jelentése lehet spontaneitás, takarékosság, kötetlenség és eredeti gondolkodásmód.

Negatív jelentése lehet meggondolatlanság, zsugoriság, bizalmaskodó természet vagy zavaros gondolkodás.


23. ábra. Emelkedő sorok

24. ábra. Egyenes sorok

25. ábra. Süllyedő sorok

13. A sorok iránya

A sorok iránya lehet emelkedő, egyenes vagy süllyedő.

A sorok iránya lehet jellegzetessé vált, de akár a pillanatnyi hangulatot is tükrözheti. Ezért ha mindössze egy írásmintával rendelkezünk, jobb, ha nem vonunk le semmiféle következtetést a sorok irányából, hacsak nem tudjuk alátámasztani állításainkat az írásminta egészéből következő bizonyítékokkal.

Az emelkedő sorok pozitív jelentése lehet ambíció, optimizmus, lendületesség és céltudatosság.

Negatív jelentése lehet indulatos természet, a realitás-érzék hiánya, frivolitás és nyughatatlanság.

A süllyedő sorok pozitív jelentése lehet depresszió, fáradság, pesszimizmus és hiperérzé-kenység.

Negatív jelentése lehet enerváltság, akaratgyengeség, betegség és öngyilkosságra való hajlam.

Az egyenes sorok pozitív jelentése lehet


módszeresség, állhatatosság, kitartás és érzelmi kontroll.

Negatív jelentése lehet pedantéria, póker-arc, közöny és érzéketlenség.

26. ábra. Szabályos írás

27. ábra. Szabálytalan írás

14. Az írás szabályossága

A szabályos írás önkontrollt tükröz. Meghatározói: (a) a lefelé irányuló vonások (a törzsvonalak)

magasságának rendszeressége a középső zónában;

(b) a lefelé irányuló vonások (a törzsvonalak) magasságának és távolságának rendszeressége a középső zónában;

(c) a hajlásszög rendszeressége.

A szabályos írás pozitív jelentése lehet önmegtartóztatás, kitartás, harmónia és mértéktartás. Negatív jelentése lehet érzéketlenség, lagymatagság, unalmas természet és közöny.

A szabálytalan írás érzelmi gazdagságot tükröz.

Pozitív jelentése lehet lendületesség, meleg-szívűség, kreativitás és érzelmi fogékonyság.

Negatív jelentése lehet változékony természet, ingerlékenység, szeszélyesség, indulatosság.


29. ábra. Nyomatékszegény írás

15. A nyomáserő

A szabályos írással párosuló nagy nyomáserő akaraterőről tanúskodik.

Pozitív jelentése lehet kitartás, megbízhatóság, energikusság, önkontroll. Negatív jelentése lehet hiúság, esetlenség, nehézkesség, önfejűség.

A szabálytalan írással párosuló nagy nyomáserő érzelemgazdagságról árulkodik.

Pozitív jelentése lehet rugalmasság, fogékonyság, vitalitás, lendületesség. Negatív jelentése lehet agresszivitás, brutalitás, ingerlékenység, heves természet.

A szabályos írással társuló gyenge nyomáserő a jó alkalmazkodóképesség jele.

Pozitív jelentése lehet szerénység, talpraesettség, mozgékonyság, feminin természet. Negatív jelentése lehet a kezdeményezőkészség hiánya, erőtlenség, puhaság, gyengeség.

A szabálytalan írással párosuló gyenge nyomáserő fogékonyságra vall.

Pozitív jelentése lehet idealizmus, álmodozó hajlam, érzelmi fogékonyság, érzékenység. Negatív jelentése lehet félénkség, gyengeség, önállótlanság, felszínesség.


30. ábra. Gyors írás

31. ábra. Lassú írás

16. Az írás sebessége

A gyors írás pozitív jelentése lehet spontaneitás, nagyvonalúság, extroverzió, önbizalom. Negatív jelentése lehet céltalanság, felületesség, gátlástalanság, kapkodás.

A lassú írás pozitív jelentése lehet megfontoltság, elővigyázatosság, állhatatosság, intro-verzió. Negatív jelentése lehet lustaság, hezitáló hajlam, sunyiság, gyengeség.

A sebesség meghatározó jelei: (a) a szavak utolsó betűinek befejezetlensége (b) füzéres vagy fonalas vonalvezetés (c) a pontok és a „t" áthúzásának (az ékeze

tek) elhagyása vagy jobbra tolódása (d) eredetiség (e) természetesség (f) arányos térelosztás (g) egyszerűsítés (h) kötött írás (i) széles írás (j) emelkedő sorok (k) jobbra dőltség és jobbsodrás (1) nagy hajlásszög


(m) nagy betűk (n) egyenletes nyomaték

A lassú írás ismertetőjegyei: (a) a szavak utolsó betűinek befejezettsége (b) szöges vonalvezetés (c) a pontok és a „t" áthúzásának (az ékeze

tek) pontos elhelyezése vagy balra tolódása (d) eredetiség hiánya (e) mesterkéltség (f) rossz térelosztás (g) díszítés, kidolgozottság, cikornya (h) szaggatott írás (i) szűk írás 0) süllyedő sorok (k) balra dőltség és balsodrás (1) kis hajlásszög (m) apró betűk (n) egyenetlen nyomaték

- DÍSZÍTŐ ÉS EGYSZERŰSÍTŐ TENDENCIÁK

- MÁZOLT ÉS ÉLES ÍRÁS

- TELT ÉS SOVÁNY BETŰK

- JOBB- ÉS BALSODRÁSÚ ÍRÁSZÓNÁK


33. ábra. Díszes írás

17. Díszítő és egyszerűsítő

tendenciák A díszes írás olyan cikornyás betűket használ, amelyek eltérnek a szabványostól.

Az egyszerű írás - amely nem azonos az apró betűs írással - olyan alapformájú betűket használ, amelyek azért még olvashatóak.

A díszítés pozitív jelentése lehet eredetiség, formaérzék, kreativitás, büszkeség.

Negatív jelentése lehet szenvelgés, közönsé-gesség, hiúság, őszintétlenség.

Az egyszerűsítés pozitív jelentése lehet érettség, egyszerűség, lényeglátás, rendszeresség.

Negatív jelentése lehet a formaérzék hiánya, megbízhatatlanság, tapintatlanság, őszintétlenség.


34. ábra. Mázolt írás

35. ábra. Éles írás

18. Mázolt és éles írás

A mázolt írás anyagias szemléletmódot tükröz. Az ilyen betűk formálásakor az író személy 90 foknál jelentősen kisebb hajlásszögben tartja a kezében az íróeszközt. Ilyenkor az íróeszköz lapos részével írunk, nem pedig a hegyével. A mázolt vonalak sosem keskenyebbek 1/2 mm-nél, s a felfelé és a lefelé irányuló vonások azonos vastagságúak.

A mázolt írás pozitív jelentése lehet melegség, természetesség, jó színérzék, kifinomult érzékenység. Negatív jelentése lehet bujaság, bárdolatlanság, mohó anyagiasság, faragatlanság.

Az éles írás elvonatkoztató képességről árulkodik. Ilyenkor az író személy kb. 90 fokos szögben tartja kezében az íróeszközt. Az írás tehát az íróeszköz hegyével történik. Az éles vonások sosem vastagabbak 1/2 mm-nél, s a felfelé és a lefelé irányuló vonások eltérő vastagságúak.

Az éles írás pozitív jelentése lehet elemző gondolkodásmód, szellemi beállítottság, kitartás, vitalitás. Negatív jelentése lehet torzsalkodó hajlam, sértődékenység, kritizáló természet, érzéketlenség.


36. ábra. Telt felső szárak

37. ábra. Telt betűk a középső zónában

38. ábra. Telt alsó szárak

39. ábra. Sovány felső szárak

40. ábra. Sovány betűk a középső zónában

41. ábra. Sovány alsó szárak

19. Telt és sovány betűk

A telt betűk - különösen a hurkolt szárúak - nagyobbak a szabványosnál.

A sovány betűk - elsősorban a hurkolt szárúak - kisebbek a szabványosnál.

A telt felső hurkok pozitív jelentése lehet fantázia, képzelőerő, színes beszéd-stílus, jó felfogóképesség.


Negatív jelentése lehet álmodozás, fellengzősség, az önkritika hiánya, utópizmus.

A középső zónában elhelyezkedő kerek betűk és betű-egységek pozitív jelentése lehet szociabilitás, érzelemgazdagság, melegszívű-ség, megértő természet.

Negatív jelentése lehet emelkedés a társadalmi ranglétrán, konvencionális természet, erőltetett szívélyesség, nyájasság.

A telt alsó hurkok pozitív jelentése lehet erotikus fantázia és viselkedésmód, érzékiség, az anyagi világ iránti vonzalom, a vidéki élet szeretete.

Negatív jelentése lehet perverz fantázia és viselkedésmód, bujaság, földhözragadtság, mohó anyagiasság.

A sovány felső szárak pozitív jelentése lehet etikus magatartás, racionális gondolkodásmód, analitikus elme, világos gondolkodás.

Negatív jelentése lehet ingerlékenység, kritizáló hajlam, ötletszegénység, fantáziátlanság.

A középső zónában elhelyezkedő sovány betűk és betű-egységek pozitív jelentése lehet gyakorlatiasság, érzelmi kontroll, különbségtétel a társadalmi osztályok között, hűvösség.

Negatív jelentése lehet fagyosság, sznobéria, kiapadt belső források, hidegség.

A sovány alsó szárak pozitív jelentése lehet vallásos, morális és etikus gondolkodás-

TELT ÉS SOVÁNY BETŰK 97

mód, a szexualitás szublimálása, üzleti szellem, realitás-érzék.

Negatív jelentése lehet pesszimizmus, a szexualitás elfojtása, rossz idegzet, pénzimádat.


42. ábra. Bal- és jobbsodrás a felső zónában

43. ábra. Bal- és jobbsodrás a középső zónában

44. ábra. Bal- és jobbsodrás az alsó zónában

20. Jobb- és balsodrású írászónák

Balsodrású az az írás, ahol a szabályok szerinti jobbsodrású elemeket is balra irányuló mozdulatokkal oldja meg egy személy. A jobbsodrású elemeket vagy elhagyja az illető, vagy balra irányuló mozgással oldja meg őket; a szabályok szerinti balsodrású elemeket pedig eltúlozza.

Jobbsodrású az az írás, ahol a szabályok szerinti balsodrású elemeket is jobbra irányuló mozdulatokkal oldja meg egy személy. A balsodrású elemeket vagy elhagyja az illető, vagy jobbra irányuló mozgással oldja meg őket; a szabályok szerinti jobbsodrású elemeket pedig eltúlozza.

A balsodrás önkontrollra, önuralomra, énközpontúságra és introverzióra utal.

A jobbsodrás lazaságot, spontaneitást, szociabilitást és extroverziót tükröz.

A jobb- illetve balsodrás egy, két vagy mindhárom írászónában megmutatkozhat. Ilyenkor


azonban egyetlen mozgásiránynak kell dominálnia.

A felső zóna-beli balsodrás pozitív jelentése lehet elmélkedő hajlam, szellemi és erkölcsi szabadság, önuralom, introspektív gondolatok.

Negatív jelentése lehet egoizmus, túlzott töprengésre való hajlam, sértődékenység, ál-intel-lektualizmus.

A középső zóna-beli balsodrás pozitív jelentése lehet önbizalom, magabiztosság, önállóság, függetlenség.

Negatív jelentése lehet csalárdság, fondorlatosság, egoizmus, az őszinteség hiánya.

Az alsó zóna-beli balsodrás pozitív jelentése lehet misztifikáló hajlam, anyai ösztönök, a múltnak a jelenre való kivetítése, passzív jóhiszeműség.

Negatív jelentése lehet nemi eltévelyedés, nárcizmus, kábítószer-függőség, paranoid hajlam.

A felső zóna-beli jobbsodrás pozitív jelentése lehet jó empátiás érzék, fogékonyság, gyors észjárás, racionalitás.

Negatív jelentése lehet meggondolatlanság, befolyásolhatóság, felületes gondolkodás, szórakozottság.

A középső zóna-beli jobbsodrás pozitív jelentése lehet emberszeretet, jóhiszeműség, segítőkészség, vállalkozó szellem.

JOBB- ÉS BALSODRÁSÚ ÍRÁS 101

Negatív jelentése lehet utópista hajlam, féktelen érzelmek, túlzott szociabilitas, nyughatatlanság.

Az alsó zóna-beli jobbsodrás pozitív jelentése lehet kézügyesség, ösztönös beleérzőképesség, jó koncentráló-képesség, haladó szellem.

Negatív jelentése lehet ügyeskedés, a túl bensőséges kapcsolatok kerülése, anyagi kizsákmányolásra való hajlam.

A MARGÓK

AZ ALÁÍRÁS

A CÍMZÉS

21. A margók

A margók szélessége országonként változik. Németországban például széles bal margót hagynak, míg az amerikaiak szeretik elhagyni a bal margót. Az angol nyelvű írásokra általánosan a következő szempontok érvényesek:

(a) a bal margó a múltat és az „én"-t szimbolizálja,

(b) a jobb margó a jövőt és a társadalmat jelképezi,

(c) a széles margók visszafogottságra vagy elővigyázatosságra utalnak,

(d) a keskeny margók kötetlenséget és lazaságot tükröznek,

(e) az egyforma margók jó ízlésre vagy modorosságra vallanak,

(f) a hiányzó margók laza gondolkodásmódot vagy közönségességet jeleznek.


45. ábra. Kidolgozott aláírás

46. ábra. Egyszerű aláírás

22. Az aláírás

Az aláírás minden más szempontnál jobban tükrözi az illető „én"-jét.

Igaz, egy aláírás önmagában még nem elegendő a megbízható elemzésre. Összehasonlítása az írásmintával azonban nagy jelentőségű.

Ha az írásminta és az aláírás összhangban van egymással, az illető hasonlóképpen viselkedik a magán- és a társadalmi életben. Az aláírás és az írásminta közötti eltérések a magán- és a társadalmi élet-beli viselkedés közötti különbségekre utalnak. Am a nehezen olvasható betűkből következő eltérésekre nagyon oda kell figyelni. A legtöbb aláírás kisebb-nagyobb mértékben olvashatatlan; különösen azoké, akik foglalkozásukból következően napjában többször is aláírják nevüket. Ha azonban az aláírás és az írásminta egyaránt olvashatatlan, abból alattomos jellemre következtethetünk.

A legtöbbet az aláírás és az írásminta nagysága közötti különbségek árulják el. Az aláírás betűi lehetnek szokatlanul aprók, az írásminta betűi pedig nagyok, és fordítva. Mind-


két jelenség arra utal, hogy az illetőnek a társadalmi életben megnyilvánuló viselkedése nem hiteles tükre jellemének és személyiségének.

Ha az aláírás betűi kisebbek, mint az egyébként használt betűméret, az azt jelzi, hogy az illető alábecsüli magát a társadalmon belül.

Ha viszont az aláírás betűinek mérete meghaladja az egyébként használt betűkét, ez arra utal, hogy az illető túlbecsüli saját társadalmi szerepét.

Ugyanilyen fontosak a díszítés-egyszerűsítés-, a nagy nyomaték-nyomatékszegénység-, a má-zolt-éles betűk-, a vastag-vékony stb. írásbeli különbségek is.

A hiteles személyiség - az ál-személyiséggel szemben - arról ismerhető fel, hogy az aláírása némiképp nagyobb, mint a rendes írása. Az aláírás és a szöveg összehasonlításakor kapott abszolút pozitív eredmények esetén hiteles személyiségre és egyéniségre következtethetünk.

A család- és az utónév (illetve azok kezdőbetűi) közötti méret-, szélesség-, hajlásszög-, nyomaték-, stb.-beli eltérések az illető és családja közötti viszonyra vetnek fényt.

Az aláírás cirkalmazását az egyes zónákon belüli jobb- illetve balsodrás szempontjai szerint kell vizsgálni. Az aláhúzások, stb. az illető „én"-jének fontosságát jelzik.

23. A címzés

Ha egy borítékot függőlegesen és vízszintesen kétfelé osztunk, négy negyedet kapunk,

(a) a bal felső, (b) a jobb felső, (c) a bal alsó és (d) a jobb alsó sarkot. így vizsgáljuk grafológiai szempontból a ne

vet és a címet. A bal felső sarokba helyezett név és cím

azt jelzi, hogy a levélíró elsősorban a felső zónában és balsodrással óhajtja kifejezni magát.

Ennek pozitív jelentése lehet visszafogottság a társadalmi érintkezésben, megfontoltság a jövőt illetően, a múlt iránti tisztelet.

Negatív jelentése lehet félelem a jövőtől, túlzott ragaszkodás a hagyományokhoz, problémák a társadalmi kapcsolatteremtésben.

A jobb felső sarokba helyezett név és cím azt jelzi, hogy a levélíró elsősorban a felső zónában és jobbsodrással óhajtja kifejezni magát.

Ennek pozitív jelentése lehet jó empátiás érzék, fogékonyság, gyors észjárás.


Negatív jelentése lehet meggondolatlanság, befolyásolhatóság, felületes gondolkodás.

A bal alsó sarokba helyezett név és cím azt jelzi, hogy a levélíró elsősorban az alsó zónában és balsodrással óhajtja kifejezni magát.

Ennek pozitív jelentése lehet misztifikáló hajlam, anyai ösztönök, passzív jóhiszeműség.

Negatív jelentése lehet erotikus hajlam, túlzott szubjektivitás, paranoid jellegű félelmek.

A jobb alsó sarokba helyezett név és cím azt jelzi, hogy a levélíró elsősorban az alsó zónában és jobbsodrással óhajtja kifejezni magát.

Ennek pozitív jelentése lehet jó koncentrálóképesség, ösztönös beleérző-képesség, haladó szellem.

Negatív jelentése lehet ügyeskedés, a túl bensőséges kapcsolatok kerülése, anyagi kizsákmányolásra való hajlam.

A középre helyezett név és cím pozitív jelentése szellemi kiegyensúlyozottság, negatív jelentése rettegés valamiféle küszöbön álló katasztrófától.

- AZ INTELLIGENCIA


48. ábra. Magas intelligencia-szint

24. Az intelligencia Az intelligencia éleslátást, jó megérzéseket jelent. Az intelligens viselkedés átfogó gondolkodást igényel; szemben a szűklátókörűséggel, amikor csupán bizonyos szempontok szerint ítélünk. Az intelligencia azonban számos alkotórészből áll. Ezek a memória (a rendszerezett elme alapja), az ész, az akarat, az intuíció, a képzelőerő, a találékonyság, a kreativitás, a beilleszkedési képesség, a rendszerező-képesség, stb. Újból szeretném kihangsúlyozni, hogy egyetlen grafológiai jelből nem következtethetünk egy-egy jellemvonásra. Az intelligencia felmérésénél ez különösen fontos. Számos szempontot figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy megítélhessük egy ember intelligencia-szintjét. A következő kritériumokat mindenképpen számításba kell venni:

(a) eredetiség (b) természetesség (nem feltétlenül fontos) (c)jó térelosztás (d) sebesség (elhanyagolható) (e) egyensúly és megfelelő arány az írászó

nák között


(f) az ékezetek és a „t" keresztvonalának ügyes kapcsolása a következő betűkhöz

(g) egyszerűség (nem feltétlenül fontos) (h) könnyedség (nem feltétlenül fontos) (i) íves kapcsolás (nem feltétlenül fontos) (j) apróbb betűk (nem feltétlenül fontos)

- A MEGBÍZHATATLANSÁG

ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG

- EGYÉB SZEMPONTOK


49. ábra. Tisztességtelen ember írása

http://rf.it

25. A megbízhatatlanság és tisztességtelenség

A megbízhatatlanság és tisztességtelenség összetett jellemvonás, csakúgy, mint az intelligencia. A megbízhatatlan vagy tisztességtelen magatartás számos alkotórészből áll. Ezek az önzés (ez a legmeghatározóbb elem), az anyagiasság, a csalárdság, a lustaság, a határozatlanság, az elvtelenség, stb. Természetesen a megbízhatatlanságra és a tisztességtelenségre sem következtethetünk egyetlen grafológiai jellegzetesség alapján. Számos szempontot kell figyelembe venni, hogy a megbízhatatlanság és a tisztességtelenség fokát megítélhessük, ezek közül az alábbiak a legfontosabbak:

(a) mesterkélt és túlzottan „stílusos" írás (b) a legkülönfélébb túlzások (különösen a

nyomaték, a hurkok, a nagybetűk és az aláírás terén)

(c) kacskaringók (különösen a kezdő- és végvonalaknál)

(d) jelentős különbség az írás és az aláírás között


(e) vegyes írásformák a mesterkéltségen belül (f) egy-egy betű különbözőképpen való leírása (g) látványos vonások (h) olvashatatlanság és balra dőltség (i) téves betűk és szavak leírása (különösen

gyakorlott író részéről) (j) szakadozott, hiányos betűk (k) az írás szükségtelen javítgatása az olvas

hatóbbság vélt érdekében (1) bonyolult, nehézkes kezdések (m) hiányzó betűk (n) lassú írás (o) a lendület hiánya (p) árkádos (olykor fonalas) vonalvezetés (q) balsodrás, különösen a kezdő és a befeje

ző vonásoknál (r) a középső zóna-beli kötések hiánya (s) dupla hurkok (t) az eredetiség hiánya (u) aránytalan térelosztás (v) az „a", a „d", a „g" és hasonló betűk két

részletben való leírása (w) az „I" túlzott díszítése (x) erőtlen áthúzások a „t"-n (y) túlzott aktivitás vagy passzivitás (z) csomókban végződő hurkok az alsó zóná

ban stb.

26. Egyéb szempontok: Az „I" és a „T" betű; kezdő- és végvonalak;

hurkok az alsó zónában

Az „egyéb szempontok" kategóriában felsorolt grafológiai tárgyú megjegyzések nem kevésbé fontosak az előzőeknél. Ellenkezőleg, a grafológián belül valamennyi szempont egyforma jelentőséggel bír. Pusztán az áttekinthetőség miatt csoportosítjuk őket.

Az „I" (és az „i") énünkhöz való viszonyunkat szimbolizálja. Kizárólag ezen betű vizsgálata alapján azonban nem tehetünk kategorikus kijelentéseket senki énjéről. Figyelmesen kell elemezni aláírását, kezdőbetűit, valamint a középső zóna-beli kezdőbetűket is. A sok-sok szempont közül az alábbiakban megkíséreljük felsorolni a legfontosabbakat.

(a) Az egyetlen vonalból álló „I" pozitív jelentése lehet lényeglátás, negatív jelentése pedig tohonyaság (50. ábra).


(b) A nyomtatott formájú „I" pozitív jelentése lehet kulturális érdeklődés, negatív jelentése pedig pózolás (52. ábra).

(c) A felső és/vagy alsó zónában hurkolt „I" pozitív jelentése lehet agyafúrtság, negatív jelentése pedig megalkuvásra való hajlam (51. ábra).

(d) A pont nélküli „i" kizárólag negatívan értelmezhető. Jelentése gondatlanság, felelőtlenség, megbízhatatlanság (53. ábra).

(e) Az „i"-re kitett pont jelentése elhelyezkedésétől függ (magasan, középen vagy alacsonyan; baloldalt, középen vagy jobboldalt van), milyen a nyomatéka és a formája (kerek vagy vessző-szerű), stb. (54-57. ábra).

EGYÉB SZEMPONTOK

52. ábra. Nyomtatott, formájú „I"

54. ábra. „i" magasra helyezett ponttal

55. ábra. „i" alacsonyan kitett ponttal

56. ábra. „i" balra helyezett ponttal

57. ábra. „i" jobbra helyezett ponttal

53. ábra. Pont nélküli „i"


A „ T" áthúzását - különösen a kis t-jét - szintén az elhelyezkedése (magasan, középen, alacsonyan van vagy hiányzik; baloldalt, középen vagy jobboldalt van), a nyomatéka, az iránya (emelkedő, vízszintes, süllyedő), a formája (homorú vagy domború), stb. határozza meg (58-63. ábra).

58. ábra. „t" áthúzás nélkül

61. ábra. „t" balra tolt áthúzással

62. ábra. „t" jobbra tolt áthúzással

59. ábra. „t" magasra helyezett áthúzással

60. ábra. „t" alacsony áthúzással

EGYÉB SZEMPONTOK 121

63. ábra. „t" erőteljes áthúzással

65. ábra. „A" kacskaringós kezdővonallal

A hirtelen befejeződő végvonalak nyers modort és szívtelenségét sejtetnek. A nyújtott

64. ábra. „a" hosszú kezdővonallal


végvonalak a középső zónában barátságos természetet és szociabilitást, a felső zónában elvonatkoztatásra és az irrealitásra való hajlamot, az alsó zónában pedig ösztönös természetű közösségi örömök iránti vonzalmat jeleznek. A végvonalakra vonatkozó fenti megállapítások csupán abban az esetben helytállóak, ha a vonal lágy és íves. Ha a végvonal egyenes vagy szöges, éles vagy tompa, az értelmezéskor az érzéketlenség, a keménység, az agresszivitás vagy brutalitás szempontjait kell figyelembe vennünk.

Az alsó zóna-beli hurkokat (az „f", a „g", a , j", az „y", a „z" esetében) az írás egészének értékelésén belül kell vizsgálni (66-72. ábra).

Az alsó zóna-beli írást a hajlítóizmok teszik lehetővé. A hajlító mozgások olyan örömökkel vannak összefüggésben, mint a szexuális élet, az evés, az ivás, az erotikus örömök (a bőr és a test örömei, az izommozgás erotikus élvezete). Ebből következően minél lejjebb nyúlik a hurok és minél jobban balra húzódik, miután már elérte legalsó pontját, a libido annál inkább a materiális szférára irányul. Ugyanakkor minél rövidebb az alsó hurok és minél kevésbé nyúlik balra, miután elérte legmélyebb pontját, annál kevésbé irányul a libido a materiális szférára. Olykor a hurok mély, széles és telt (vagyis teljes).

EGYÉB SZEMPONTOK 12 3

Ez többek között a színes szexuális fantázia jele is lehet. Néha nincs is hurok, csupán egy lefelé irányuló vonás. Ez egyebek között szublimáló hajlamot, lényeglátást, fatalizmust jelenthet. A szűk, hegyes hurok kritizáló hajlamot takarhat. A megszakított alsó huroknak számos jelentése lehet - többek között hanyagság, fáradtság, sunyiság, stb. Az alsó zóna-beli hurok értelmezése igen sokféle szemponttól függ, mint a nyomaték, a telt vagy sovány illetve a mázolt vagy éles vonalak, stb.

66. ábra. Befejezetlen alsó zónájú „g" és „y"

67. ábra. „g" és „y" normális hurokkal


68. ábra. „g" és „y" bal sodrású alsó zónával

69. ábra. „g" és „y" jobb sodrású alsó zónával

70. ábra. „g" és „y" jobb sodrású alsó zónával

71. ábra. Csökevényes alsó zónájú „g" és „y"

EGYÉB SZEMPONTOK 125

72. ábra, Domináns alsó zónájú „g" és ,,y'

GRAFOLÓGIA ÉS MÉLYLÉLEKTAN

27. Grafológia és mélylélektan

A grafológia módszeres tanulmányozásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mélylélektani kutatások fogalomrendszerét, kidolgozott módszereit és elért eredményeit. Napjainkban már számos mélylélektani iskola létezik, mi azonban most Freud (a mélylélektan atyja), Jung és Szondi elméleteire összpontosítjuk a figyelmünket.

Freud szerint a „lelki" tevékenységet egy olyan szerkezet működteti, amelynek térbeli kiterjedése van és számos részből épül fel. A psziché fizikai szervei az agy és az idegrendszer.

A személyiség képzeletbeli territóriumának legősibb alkotórésze az ösztönén (id), amely egy ösztön-örökséget hordoz; az ösztönök pedig a test követeléseinek szellemi megnyilvánulásai.

Két alapösztön létezik: az Erős (életösztön) és a Thanatos (halálösztön). Az Eros-energiát Freud libidónak nevezte. A Thanatos-energiának Schilder a mortido nevet adta, de olykor destrudóként emlegetik.

I 28 MlT REJT A KÉZÍRÁSUNK

Az ösztönén (id) működését az öröm-elv határozza meg, amely az ösztönös feszültségek azonnali feloldását követeli.

Az Én (Ego) a személyiség azon része, amely az ösztönén (Id) agykéreg-beli rétegéből fejlődött ki. A valóság-elvnek megfelelően működik, mivel szerepe a külvilágból érkező impulzusok (be)fogadása illetve kirekesztése. A valósághoz való kötődése tehát alapvető.

A felettes én (superego) négy fő személyiségrendező elvből vezethető le:

(a) az énideál (fantázia-szülte kép a valóságos én hiányosságainak kompenzálására);

(b) az introjekció (a külső hatás olyan mérvű befogadása, amely a másikkal való azonosuláson alapszik);

(c) a nemezismus (a bosszúállás hajlama, a szubjektum elleni agresszió);

(d) a szadomazochizmus (kellemes és gyötrő ingereket egyaránt magában foglaló, kifelé illetve önmagunkra irányított agresszió).

A felettes én a lélek etikai-morális felügyelő szerve.

Az ösztönén, az Én és a felettes én alkotják a freudi személyiség három fő alkotórészét. Az ösztönelmélet alkotja a lelki dinamikát. A (lelki energia elosztására irányuló) lelki mechanizmusok fogalmai alkotják a lélek „gazdaságtanát".

GRAFOLÓGIA ÉS MÉLYLÉLEKTAN 129

A freudi pszichoanalízis alapfogalmai: (a) a gyermekkori szexualitás; (b) az elfojtás; (c) a konfliktusok; (d) a tudattalan; (e) az érzelemátvitel. A szexuális élet két szakaszból áll: az első

és a másodvirágzásból, s a kettőt a lappangási szakasz választja el egymástól. Az első virágzás a fiúk számára az Ödipusz-komplexusban, a lányok számára pedig az Elektra-komplexusban teljesedik ki.

A szexuális fejlődés a következő - egymást részben átfedő - stádiumokból áll:

(a) orális (a száj áll az érdeklődés középpontjában - szopás, evés, ivás, stb.);

(b) anális (a végbélnyílás áll az érdeklődés középpontjában - ürítés, szellentés, stb.);

(c) urethrális (a húgycső és a pénisz áll az érdeklődés középpontjában - vizelés, ágybavize-lés, stb.);

(d) fallikus (a pénisz áll az érdeklődés középpontjában; ez a jelenség az Ödipusz-komplexusban csúcsosodik ki és a lappangási szakaszra is jellemző, s a megfelelő pénisz-ingerlések kísérik);

(e) genitalis (a lappangási szakasz végétől továbbra is a pénisz áll az érdeklődés középpontjában, a megfelelő nemi tevékenységek kíséretében).


Az elfojtás a felettes én felügyelő tevékenységének eredménye.

A konfliktusok a fent említett elfojtás következményei.

Az elfojtás és a konfliktusok elválaszthatatlanok a tudat alatti tevékenységtől.

Az érzelemátvitel során a szubjektum valamely helyettesítő objektumra (pl. szülő-figura helyettesítése) helyezi át gyermekkori érzéseit, gondolatait, stb.

Az álmok az alvás-folyamat közben jelentkező átmeneti pszichózisok. Következésképp mind a belső, mind a külső világra alkalmazott tapasztalatokra vonatkozó valóság-érzék gátolva van. Érzékelési hibák lépnek fel, ezeket hallu-cinációnak nevezzük. Az álom-tevékenység két meghatározó lelki mechanizmusa a sűrítés (az a folyamat, amikor két vagy több képet egyetlen összetett képpé olvasztunk, amely mindkét képből származó jelentéssel és energiával van felruházva) és az eltolás (az a folyamat, amikor a lelki energiát egyik képről a másikra visszük át). Az álmodó által átélt álmot nevezzük az álom manifeszt tartalmának (látens tartalom tudatos kifejezése), de a valóságos álom-folyamatot az álom látens tartalma jeleníti meg. Az álom eredhet a közvetlen múlt valamely tapasztalatából, a tudatelőttesből (olyan gondolatok, érzések, amelyek valójában tudatalattiak,


de nem elfojtottak) vagy az ösztönén követeléséből. Ezek az álom ontogenetikus (egyedfejlődési) aspektusai. A régmúltból fakadó álmok az ösztönén filogenetikus (törzsfejlődési) aspektusait fejezik ki. Az álommunka lényegi szerepe azonban a kompromisszumos teljesítés.

A freudi pszichoanalitikus módszer a tudattalan megértésére és megismerésére irányuló kutatási folyamat. A lélek elsődleges folyamatait, vagyis azokat a lelki folyamatokat vizsgálja, amelyek már a szervezett Én és a nyelvi kifejezőkészség kifejlődése előtt is léteztek. Bár elmélete természetesen nem zárja ki teljesen a lélek filogenetikus aspektusait, elsődlegesen annak ontogenetikus aspektusaival foglalkozik (ld. A formanívó c. fejezet).

Analitikus pszichológia című művében Jung a pszichét „a tudatos és a tudattalan pszichológiai folyamatok összességé"-nek nevezi. A tudatos és a tudattalan egymás ellenpontjai, ugyanakkor ki is egészítik egymást. A tudattalan ősibb a tudatosnál, s az előbbi működésére épül rá az utóbbié. Kétféle tudattalan létezik - az individuális és a kollektív. Az individuálisban az egyéni elfojtások, a kollektívben pedig a primitív ösztönök és az elemi erővel bíró ősi tartalom fejeződik ki.

Jung a psziché négyféle funkciójáról beszél: a gondolkodó, az érző, az intuitív és az ér-


zckelő funkcióról. Ezeknek vagy kiegészítő vagy kompenzáló szerepük van.

Az extraverzió és az introverzió az a kétféle általános pszichológiai magatartásforma, amely meghatározza, miképpen viselkedik egy személy egy-egy szituációban.

Jung azt írja a kollektív tudattalanról, hogy az nem más, mint „...az a hatalmas szellemi örökség, amely minden egyes személyben újjászületik". A tudattalan első megnyilvánulási formái a tünetek és a komplexusok. A tünet az energia-áramlás akadályozása, amely fizikailag és pszichikailag is megnyilvánulhat. A komplexusok „a személyiségről leváló pszichológiai részek".

Az álmok, a fantáziaképek és a látomások mind a tudattalan megnyilvánulási formái. Nem függenek a helytől, az időtől vagy az alkalomtól, s a tudattalan tevékenységét szabályozzák -igyekeznek megelőzni az egyoldalúságot.

A teljes pszichés működés folytonos dinamikus mozgás.

A libidó a lelki energia elméleti kiindulópontja. A lelki energia szüntelen áramlás, amelyet a potencia-különbség indukál, amely a lélek számára ellentétpárokban fejeződik ki. A komplemetaritás törvénye szerint az energia ugyanis valamely tudattalan, nem differenciált magatartásforma vagy funkció irányából áram-


lik valamely tudatos, differenciált magatartásforma vagy funkció felé. A jungi psziché működése olyan önszabályozó rendszer, ahol Jung szavaival „szembenállás nélkül nincs egyensúly és önszabályozás".

A libidót a tudat előrefelé, a tudattalan pedig visszafelé irányítja. Az akarat a libidót valamely ellentétpárból egy másikká alakíthatja.

A képzet az energia sajátos megnyilvánulási formája a pszichében. Érték-intenzitása van, amelyet konstellációja alapján mérünk, s nincsenek kötött szimbólumai és az álomfejtésben is alkalmazzák.

Ha a pszichével foglalkozunk, a megfoghatatlant vizsgáljuk, amely nyilvánvaló ellentmondást világít meg, és amelyet a „vagy- és/vagy" szemléletmódja irányít. Ez a tézis, az antitézis és a tertium quid dialektikus folyamata.

A kollektív tudattalan archetípusokban - az ösztönök megfelelőiben - nyilvánul meg. Az élet egy-egy szakaszában különböző archetípusok dominálnak. Ezek a következők:

(a) árnyék (természetünk „sötét oldala") (b) anima (a férfi szexuális ellenpontja) (c) animus (a nő szexuális ellenpontja) (d) persona (a társadalom felé mutatott ar

cunk) (e) idős, bölcs ember (a férfi szellemi princí

piuma)


(1) Magna mater (a nagy Földanya) (g) önmagunk (a polaritás szintézissel való

feloldása)

A jungi analitikus vagy komplex pszichológia a lélek törzsfejlődését a kollektív archetípusokból kiindulva, nem ok-okozati módon, hanem a célszerűségben értelmezi. A lélek egyedfejlődése itt másodlagos jelentőségű. Ez a másodlagos folyamatok pszichológiája. A másodlagos folyamatok a gondolkodás folyamatai, amelyek a grammatika és a formális logika törvényeinek engedelmeskednek, kötött energiát használnak és a freudi valóság-elv kormányozza őket.

Jung ugyanis nem fogadta el a freudi pszichoanalízis alapelveit - a gyermekkori szexualitás, az elfojtás, a konfliktusok, az individuális tudattalan és az érzelemátvitel fogalmát. Jungnál a szimbólumok értelmezése a konkréttól az elvont felé halad, Freudnál pedig fordítva, vagyis az elvonttól a konkrét felé -jungi értelmezésben a „pénisz" például „szexu-alitás"-t jelent, míg a freudi értelmezésben a „szexualitás" jelenti a „pénisz"-t.

A Schicksal-pszichológiában (sorspszichológia) Szondi a freudi individuális tudattalan és a jungi kollektív tudattalan mellé a családi tudattalan fogalmát is beiktatta. Ez őseink általunk örökölt pszichológiai tendenciáit jelenti. Az


öröklődés egyik generációról a másikra történik, a látens recesszív géneken keresztül.

Szondi szerint az emberi viselkedést (és sorsot) nyolcféle ösztön mozgatja, melyek a következők:

(a) a passzivitás ösztöne (,,h"-faktor); (b) az aktivitás ösztöne (,,s"-faktor); a „h"- és az „s"-faktor alkotják a szexuális vektort; (c) az erős érzések ösztöne (,,e"-faktor); (d) a finom érzések ösztöne (,,hy"-faktor); az „e"- és a, „hy"-faktor alkotják a paroxiz-mális vektort; (e) a környezettől való eltávolodás ösztöne

(,,k"-íaktor); (f) a környezetbe való beolvadás ösztöne

(,,p"-faktor); a „k"- és a „p"-faktorok alkotják az Én-vektort; (g) a dolgok keresésének ösztöne („d"-fak-

tor); (h) a dolgokhoz való ragaszkodás ösztöne

(,,m"-faktor); a „d"- és az „m"-faktorok alkotják a kapcsolat-vektort.

Eme nyolc ösztön mindegyikének szélsőséges megnyilvánulási formája megfeleltethető a nyolc pszichopatológiai viselkedés-típus vala-


melyikének. Az emberi viselkedés tekintetében azonban nem beszélhetünk abszolút normális vagy abszolút abnormális viselkedésről - a normális fokozatosan süllyed az abnormálisba.

Az egyes ösztönöket el lehet fogadni, vagy el lehet utasítani. Minden egyes vektor poláris; egészséges állapotban a nyolc ösztön aránya kiegyensúlyozott, lelki vagy jellembeli zavarok esetén azonban felborul az egyensúly. A „k"-faktor például (akár öröklött ösztönről van szó, akár nem) logikát és módszerességet igénylő munka mellett tompítható és az egyén szociábilisabbá válhat, a kielégítetlen „k"-fak-tor azonban katatóniás szkizofréniához vezethet.

Szondi elfogadja a freudi öröm-elvet és valóság-elvet. A kettőt kiegészíti a humanitárius elvvel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes ösztön pszichopatológiai és normális irányt is vehet. A pszichopatológiai irány a kényszer-sorshoz, a normális irány pedig az akaratunk által befolyásolt sorshoz vezet. A fejlődés szempontjából a legmeghatározóbb szempont a szellem szabadsága.

Azért tartottam fontosnak Freud, Jung és Szondi mélylélektani elméleteinek tömör ismertetését, mert hiszem, hogy ha a grafológia nem veszi figyelembe a mélylélektani kutatások eredményeit, akkor az emberi cselekvések


motivációinak és az emberi viselkedés megismerésének kiapadhatatlan forrásától fosztja meg magát. És sajnos még napjainkban is számos olyan grafológus tevékenykedik, aki szakértelem nélkül kontárkodik a mélylélektan területén.

Az orális típusnak és a Szondi-féle „m"-faktornak megfelelő grafológiai sajátosságok:

(a) felül nyitott ovális-forma betűk („a", „o") (b) teltség az alsó zónában (c) nagy befejező betűk (d) rossz térelosztás (e) az eredetiség hiánya (f) füzéres vagy árkádos vonalvezetés (g) jobbra dőltség (h) egyenetlen nyomáserő

Az anális típusnak és a Szondi-féle „d"-faktornak megfelelő grafológiai sajátosságok:

(a) mázolt írás (b) teltség az alsó zónában (c) nagy befejező betűk (d) megtört végvonalak (e) töltött alsó hurkok (f) szűk írás (g) álló vagy balra dőlt írás

138 M l T REJT A KÉZÍRÁSUNK

(h) szöges vonalvezetés (i) nagy nyomáserő (j) mesterkéltség (k) az eredetiség hiánya (1) csúcsos vagy lekerekített pontok és áthú

zások (m) rossz térelösztás

Látható, hogy számos közös vonás akad az orális és az anális típus írásmódjában. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az oralitás és az analitás egyaránt a pregenitális, azaz éretlen szexualitás típusai.

A passzivitás, az érzékenység és a Szondi-féle „h"~faktor grafológiai sajátosságai:

(a) gyenge nyomáserő (b) szokatlan formájú alsó hurkok (c) zöld vagy világoskék tinta használata (d) balra dőlt írás (e) alacsonyra helyezett vagy hiányzó ékeze

tek és áthúzások (f) teltség az alsó zónában (g) füzéres vagy fonalas vonalvezetés (h) lassú írás (i) mázolt írás (j) díszítések alkalmazása (k) gyenge nyomáserő; széles írás (1) szabálytalan írás


Az aktív, hatást keltő típus és a Szondiféle „s"-faktor grafológiai sajátosságai:

(a) szöges vonalvezetés (b) nagy nyomáserő (c) nagy méretű betűk (d) jobbra dőltség (e) gyors írás (f) stabil törzsvonalak (g) csúcsos, lefelé kerekített, magasra helye

zett, hosszú, vaskos áthúzások a „t"-n (h) nagy kezdőbetűk (i) nyitott ovális-forma betűk (j) vaskos végvonalak

Az erős érzelmeknek és a Szondi-féle „e"-faktornak megfelelő grafológiai sajátosságok:

(a) vaskos végvonalak és áthúzások a „t"-n (b) szöges vonalvezetés (c) egyenetlen nyomáserő (d) töredezett betűk (e) tintapacák (f) változó betűmagasság (különösen a kö

zépső zónában) (g) szabálytalan alapvonal (h) szabálytalan sorközök (i) szokatlan alsó zóna-beli formák

A finom érzéseknek és a Szondi-féle


„hy "-faktornak megfelelő grafológia sajátosságok:

(a) fonalas és/vagy füzéres vonalvezetés (b) szabálytalan írás (c) különféle túlzások (d) telt és díszített írás (e) töredezett és/vagy elhagyott betűk (f) átkötött betűk vagy szaggatott írás (g) hangsúlyos bal- vagy jobbsodrás (h) egyenetlen alapvonal (i) aláhúzások és az írásjelek hangsúlyos

használata

Az én-zsugorodás, a visszahúzódás és a Szondi-féle „k"-faktor grafológiai sajátosságai:

(a) vízszintes, egyenes sorok (b) gondosan kitett ékezetek és áthúzások (c) arányos térelosztás (d) egyszerűsítés (e) szabályos írás (f) apró betűk (g) álló írás (h) nyomtatott formájú „I" (i) kötött írás (j) éles írás (k) lassú írás (1) olvashatóság (m) egyenetlen nyomáserő


(n) sovány formák a felső zónában (o) természetesség (p) eredetiség (q) nagy nyomáserő; szűk írás

A „kiterjesztett" Én, a mindenben résztvevő Én és a Szondi-féle „p"-faktor grafológiai sajátosságai:

(a) egyenes vagy emelkedő sorok (b) magasra helyezett ékezetek és áthúzások (c) díszes írás (d) nagy méretű betűk (e) nagy méretű, kidolgozott „I" (f) nagy betűs, kidolgozott aláírás (g) nagy nyomáserő; (h) árkádos vonalvezetés (i) nagy kezdőbetűk (j) nagy kiterjedés az alsó és a felső zónában (k) eltúlzott, jobbra sodró áthúzások a „t"-n (1) áleredetiség (m) mesterkéltség (n) kettősség (o) kevert írásformák (p) kacskaringók (q) fonalas vonalvezetés (r) sok aláhúzás (különösen az aláírásoknál) (s) széles üres felső sáv a papíron (t) alul nyitott „d" és „o"


Nem állítom, hogy a fenti nyolc típusnak megfelelő grafológiai sajátosságok skálája teljes - elvégre a létek (Geist), nem pedig a természet jelenségeivel foglalkozunk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az egyes grafológiai sajátosságok a nyolc típus közül többre is érvényesek, hiszen a „h" és az „s" egymás poláris ellentétei, csakúgy, mint az „e" és a „hy", a „k" és a „p", valamint a „d" és az „m". Ezenkívül a „h", a „hy", a „p" és az „m" összefüggenek egymással, akárcsak „k" és a „d".

A mélylélektani iskoláknak a jellem és a személyiség tanulmányozása terén elért jelentős eredményei ellenére azonban komoly nehézségekbe ütközünk, amikor a grafológia fogalomkörén belül törekszünk az egyes mélylélektani típusok vizsgálatára. Ennek az az oka, hogy a mélylélektani módszerek (különösen Szondi módszerei) közvetlenül a pszichikai jelenségek tudattalan szféráját célozzák meg. Ezzel ellentétben, egy kézírás elemzésekor először az illető viselkedésének fenomenológiai vizsgálatát végezzük el (a kézírás jellegzetességei alapján), majd kizárólag ezzel a módszerrel igyekszünk feltárni a tudattalan mozgatórugóit.

Metodikailag tehát két módszer létezik: (a) Szondi (a maga természettudományos

módszerével) közvetlenül a tudattalan Ént és


annak mozgatórugóit vizsgálja; az érzéseket és az érzelmeket; a magatartásformát (amely lehet erotikus, munkaközpontú vagy szociális);

(b) a grafológia (a Geisteswissenschaft módszerével) fenomenológiai alapon vizsgálja az érzéseket, az érzelmeket, az intelligenciát, az akaratot, a viselkedést; a tudatos és a tudat alatti Ént illetve annak mozgatórugóit.

- JELLEMVONÁSOK

- A JELLEMVONÁSOK POZITÍV

ÉS NEGATÍV MEGNYILVÁNULÁSI

FORMÁI

- BIBLIOGRÁFIA

- AJÁNLOTT IRODALOM

28. Jellemvonások

Agresszivitás: szöges vonalvezetés; gyors írás; nagy nyomáserő.

Akaraterő: szabályos, nagy betűs írás; nagy nyomatékú, szabályos írás; határozott vonások; súlyos ékezetek; vaskos és széles áthúzások a „t"-n; emelkedő sorok; a hurkok pozitív aspektusai.

Aktivitás: szöges vonalvezetés; nagy nyomáserő; nagy betűk; jobbra dőltség; határozott törzsvonalak; gyors írás.

Alázatosság: apró betűk; egyszerűsítés (különösen az ,,I"-é).

Alkalmazkodóképesség: szabályos írással párosuló gyenge nyomáserő; fonalas vonalvezetés; szabálytalan írás.

Alkotó szellem: homorú formák; nyomtatott betűk; eredetiség.


Állhatatosság: nagy nyomáserő, szabályos írás.

Álmodozó hajlam: gyenge nyomáserő; telt-ség a felső zónában; díszítés; magasra helyezett ékezetek és áthúzások.

Analitikus elme: éles írás; arányos térelosztás; egyszerűsítés.

Anyagiasság: domináns alsó zóna (gyakorta töltött alsó hurkok); mázolt írás, annak negatív velejáróival; sovány vonalak az alsó zónában, annak negatív velejáróival.

Bágyadtság: gyenge nyomáserő; süllyedő sorok.

Barátságos természet: természetesség; fü-zéres vonalvezetés; jobbra dőltség; jobb irányba való terjeszkedés.

Bátorság: nagy nyomáserő (különösen a végvonalaknál); arányos térelosztás.

Bátortalanság: gyenge nyomáserő; sűrű írás; nyitott felfelé irányuló vonások.

Becsületesség: ld. 25. fejezet.

JELLEMVONÁSOK 147

Becsvágy: egyenetlen nyomáserő; gyors írás; nagy kezdőbetűk; emelkedő áthúzások a „t"-n; emelkedő sorok; nagy kiterjedés az alsó és a felső zónában.

Befolyásolhatóság: gyenge nyomáserő; széles írás; nyomatékszegény szabálytalan írás.

Birtoklási vágy: balra sodró kacskaringók; kacskaringós nagybetűk; kacskaringós kezdőbetűk.

Bizalom: füzéres vonalvezetés; jobbra dőlt-ség; emelkedő sorok; emelkedő áthúzások a „t"-n.

Bizonytalanság: változó sebesség; vízszintes ékezetek és áthúzások; nagy nyomáserő; szabálytalan írás.

Bőbeszédűség: sűrű írás; egyenetlen írás, sorok közötti beszúrások; felül nyitott „a"-k és „o"-k.

Bőkezűség: nagy betűk; domináns felső zóna, annak negatív velejáróival.

Brutalitás: kiszélesedő végvonalak; nagy nyomaték; szabálytalan írás.


Buzgóság: emelkedő sorok; túlméretezett középső zóna és alulméretezett alsó és felső zóna; szabálytalan, nagy betűs írás.

Büszkeség: nagy betűk; túlméretezett aláírás; sok aláhúzás; széles bal margó; álló írás; szabályos margók; díszítés.

Büszkeség a származásra: hangsúlyos a családnév kezdőbetűje; a családnév betűi nagyobbak az utónév betűinél; a családnév betűi nagyobbak az átlagos betűnagyságnál.

Csalárdság: alul nyitott „d"-k és „o"-k; ket-tőség; szabálytalan alapvonal.

Depresszió: az utolsó betűk végvonalai finoman belenyúlnak az alsó zónába; süllyedő sorok.

Diadalittasság: emelkedő sorok és áthúzások; magasra helyezett és jobbra sodró ékezetek.

Diplomatikusság: apró utolsó betűk; mesterkéltség; álló írás; zárt ovális-forma betűk.

Durvaság: kellemetlen formák; tinta-pacák; nagy nyomáserő.

JELLEMVONÁSOK 149

Egoizmus: igen telt „I"-k; balra irányuló kacskaringók; díszítések, aláhúzások (különösen az aláírásnál).

Egyenes jellem: nagy nyomáserő; széles írás; füzéres vonalvezetés.

Életöröm: mázolt írás; egyenes vagy emelkedő sorok.

Életösztön: éles írás; nagy nyomáserő; széles írás; szabálytalan írás; mázolt írás; emelkedő sorok; magasra helyezett és/vagy emelkedő ékezetek és áthúzások; díszítés.

Elevenség: gyors írás; nagy nyomáserő; széles írás; szabálytalan írás; mázolt írás; emelkedő sorok; magasra helyezett és/vagy emelkedő ékezetek és áthúzások; díszítés.

Ellenállás: nagy nyomáserő, szabályos írás; szöges vonalvezetés; hurkok; határozott, süllyedő áthúzások a „t"-n.

Elmélkedő hajlam: alulméretezett alsó és felső zónák, normális középső zóna; szabályos írás.

Elnéző természet: füzéres vonalvezetés; álló írás; hiányzó margók.


Előrelátás: szabályos, nagy betűs írás; túlméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna.

Elővigyázatosság: elkeskenyedő bal margó; széles jobb margó; balra dőltség.

Elszántság: határozott, vaskos (hurkokkal hangsúlyozott) ékezetek és áthúzások; gyors írás.

Energikusság: nagy nyomáserő; határozott törzsvonalak; szöges vonalvezetés.

Érdeklődés: magasra helyezett ékezetek és áthúzások; felül csúcsos középső zóna-beli betűk.

Eredetiség: ízléses díszítés; egyszerűsítés; olvasható eltérések a szabványtól.

Érettség: egyszerűsítés; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.

Erotikus hajlam: teltség az alsó zónában, annak negatív jelentéseivel; nagy nyomáserő; balsodrású írás az alsó zónában; töltött hurkok.

Erőtlenség: gyenge nyomáserő; süllyedő sorok.

JELLEMVONÁSOK I 5 I

Érvelésre való hajlam: kötött írás.

Érzékenység: túlzott jobbra dőltség; hullámzó sorok; szabálytalan nyomáserő.

Érzéketlenség: sovány betűk (különösen a középső zónában); nagy nyomáserő, szűk írás.

Érzékiség: mázolt írás; töltött hurkok; telt-ség az alsó zónában.

Eszesség: zárt, ovális-forma betűk; rövid végvonalak; túlírások (különösen a nagy- és a kezdőbetűknél).

Esztétikai érzék: nyomtatott betűk (különösen a nagybetűk esetében); arányos térelosztás.

Etikus magatartás: sovány felső zóna-beli formák; apró betűk; éles írás.

Extravagancia: széles, illetve egyre szélesedő margók (különösen Nagy-Britanniában); laza sorok; nagy betűk.

Fantázia: teltség a felső zónában; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; egyszerűsítés; arányos térelosztás.


Fáradtság: süllyedő sorok; szabálytalan írás; gyenge nyomáserő.

Fecsegő hajlam: emelkedő sorok; felül nyitott „o"-k.

Féktelen kommunikatív hajlam: a középső zóna-beli jobbsodrás negatív aspektusai; eltúlzott végvonalak; túlságosan kötött írás; széles írás; emelkedő sorok; füzéres vagy fonalas vonalvezetés.

Félénkség: széles jobb margó; fonalas vonalvezetés, olykor cikornyázással (különösen az aláírásnál); a díszítés hiánya; túlméretezett alsó és felső z ó n á k "

Fellengzősség: nagy kezdőbetűk; díszítések; áleredetiség; mesterkéltség.

Fennköltség: nagy kiterjedésű, telt vonalak a felső zónában; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; az alapvonal feletti írás.

Férfiasság: nagy nyomáserő; szabályos írás.

Fogékonyság: nagy nyomáserő; szabálytalan írás.

JELLEMVONÁSOK 153

Formalitás: széles felső sáv a papíron; díszítés; laza sorok.

Fölény: mesterkéltség; díszítés; nagy betűk; nagy nyomaték; nagy kezdőbetűk; az aláírás betűi nagyobbak a normális betűméretnél; sok ci-kornya és aláhúzás (különösen az aláírásnál); túlméretezett „I"; az „M" második vonása és a „W" második és harmadik vonása nagyobb, mint az első.

Fukarság: hiányzó margók; rövid vagy hurkolt végvonalak; sűrű írás.

Furcsaság: eltérések a szabványtól; díszítés; sok aláhúzás; különféle túlzások (elsősorban a nagybetűk, az aláírás és a központozás tekintetében).

Függetlenség: nagy kezdőbetűk; szöges vonalvezetés; az „M", az „N" és a „W" első vonásai magasabbak a többinél.

Gondosság: az ékezetek és az áthúzások szabályos elhelyezése; olvashatóság; arányos térelosztás; egyenetlen nyomáserő; lassú írás.

Gyakorlatiasság: csavaros vonalak a felső zónában; rövid végvonalak; túlzott kiterjedés az


alsó zónában; kurtított vonalak a felső zónában; keskeny margók; kis szóközök.

Gyengeség: a középső zóna-beli jobbsodrás negatív aspektusai; gyenge nyomáserő; szabálytalan írás.

Gyorsaság: szabályos írással párosuló gyenge nyomáserő; gyors írás.

Hagyománytisztelet: balsodrás; díszítés; mázolt írás; széles margók; lassú írás; szabályos írás.

Hajlékonyság: fonalas vonalvezetés; álló írás.

Haladó szellem: jobbsodrás; a balsodrás teljes hiánya; jobbra dőltség; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; gyors írás; emelkedő sorok.

Halogatásra való hajlam: az adott betűtől balra elhelyezkedő ékezetek és áthúzások; lassú írás.

Hanyagság: túlzott jobbra vagy balra dőltség; az ékezetek és áthúzások hanyag elhelyezése; különbözőképpen leírt azonos betűk; mázolt írás; hangsúlyos középső vagy alsó zóna; szabálytalan írás; a megbízhatatlanság általános jellemzői.

JELLEMVONÁSOK 155

Haragvó természet: súlyos végvonalak és áthúzások a „t"-n; csúcsos, magasra helyezett áthúzások.

Hezitáló hajlam: lassú írás, annak negatív velejáróival.

Határozottság: szöges vonalvezetés; szabályos írás; erős áthúzások.

Hatalmaskodó természet: nagy betűk; ci-kornyázás (különösen az aláírásnál); díszítés.

Határozatlanság: álló írás; fonalas vonalvezetés; egyenetlen nyomáserő; kettős betűformálás; változó hajlásszög; változó hangsúly az egyes zónákon.

Határozottság: szöges vonalvezetés; nagy nyomáserő; töredezett végvonalak és áthúzások a „t"-n.

Higgadtság: álló írás; füzéres vonalvezetés; árkádos vonalvezetés; szabályos írás.

Humorérzék: hullámzó, vízszintes vonalak.

Hűség: álló vagy balra dőlt írás; mázolt írás.


Idealizmus: gyenge nyomáserő; szabálytalan írás; szabálytalan, nagy betűs írás; domináns felső zóna.

Ideges természet: hirtelen változások a nyomáserő, a sebesség és a méret tekintetében.

Individualizmus: szaggatott írás; álló írás; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás; gyors írás.

Ingadozás: változó nyomáserő és hajlásszög; az ékezetek és áthúzások változó helye; lassú írás.

Ingerlékenység: változó magasságú betűk; szöges vonalvezetés; magasra helyezett ékezetek és áthúzások.

Intelligencia: ld. 24. fejezet.

Intuíció: szaggatott írás.

Izgulékonyság: magasra helyezett, egyenes áthúzások; szabálytalan írás; füzéres vonalvezetés; emelkedő sorok.

Jó beosztó képesség: keskeny bal margó; sűrű írás; hurkos vagy rövid végvonalak.

JELLEMVONÁSOK 157

Jó felfogóképesség: felső zóna-beli töredezettség; változó törzsvonal-magasság a középső zónában.

Jóhiszeműség: jobbra dőltség; jobbsodrás; füzéres vonalvezetés; emelkedő sorok; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; széles írás; egyenletes, nagy nyomáserő; elnyúló végvonalak.

Jóindulat: füzéres vonalvezetés.

Jó ízlés: harmonikus és kiegyensúlyozott díszítések és eltérések a szabványtól; pontos margók; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.

Józanság: sovány, magasra húzó betűk a felső zónában; szöges vonalvezetéssel párosuló álló írás.

Kalandvágy: túlméretezett felső és alsó, normális méretű középső zónák; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.

Kedvesség: hiányzó margók; füzéres vonalvezetés; jobbra dőltség.

Kegyetlenség: Súlyos, csúcsos ékezetek és


áthúzások; az utolsó betűk hegyesek és lefelé hajlanak; mázolt írás, nagy nyomáserő.

Keménység: a szöges vonalvezetés negatív jellegzetességei; éles írás.

Képmutatás: árkádos vonalvezetés; szabálytalan alapvonal; alul nyitott „d" és „o".

Képzelőerő: magasra helyezett ékezetek és áthúzások; hangsúlyos felső zóna.

Kezdeményező szellem: jobbra dőltség; kötött vagy szaggatott írás; gyenge nyomáserő; szabályos írás; gyors írás; eredetiség.

Kiegyensúlyozottság: természetesség; eredetiség; arányos térelosztás.

Kitartás: vízszintes, egyenes sorok; szöges vonalvezetés; hurkok.

Komolyság: a vízszintes hullámos vonalak hiánya; szöges vonalvezetés; nagy betűk; szabályos írás; határozott áthúzások a „t"-n.

Körültekintő természet: álló írás; az ékezetek és áthúzások precíz elhelyezése; éles írás; hangsúlyos felső zóna; szabályos írás.

JELLEMVONÁSOK 159

Kötetlenség: keskeny bal margó; egyszerűsítés.

Közönségesség: mesterkéltség; nagy nyomáserő; díszítés; nagyon rossz térelosztás; túlméretezett nagybetűk; túlméretezett aláírás és kezdőbetűk; sok aláhúzás.

Közöny: gyenge nyomáserő; szabálytalan írás; süllyedő ékezetek és áthúzások; lassú írás; süllyedő sorok.

Közvetlenség: nagy nyomáserő; széles írás; jobbra dőltség; füzéres vonalvezetés; kötött írás; jobbsodrás a középső zónában.

Kritizáló hajlam: éles vonalvezetés, annak negatív sajátosságaival; sovány formák a felső zónában; nagy nyomáserő; keskeny írás.

Kulturáltság: arányos térelosztás; természetesség; eredetiség; nyomtatott betűk.

Különcség: szokatlan ékezetek; díszítések; igen egyéni írásmód.

Lelkesedés: magasra helyezett, hosszú, emelkedő áthúzások a „t"-n; emelkedő sorok; gyors írás; nagy nyomáserő.


Lelki beállítottság: éles írás; gyenge nyomáserő; túlzott kiterjedés a felső zónában.

Lelkiismeretesség: alacsonyra helyezett ékezetek és áthúzások; olvashatóság; éles írás.

Letargiára való hajlam: lassú írás; füzé-res vonalvezetés, annak negatív velejáróival.

Lovagiasság: nagy betűk; telt írás; díszítések.

Megfigyelő hajlam: az „r" első vonása magasabban van, mint a többi; homorú „e"; apró betűk; alulméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna; szaggatott írás.

Megfontoltság: alacsony, gondosan kitett ékezetek és áthúzások; lassú írás; álló vagy balra dőlt írás; elkeskenyedő bal margó; széles jobb margó.

Meggondolatlanság: szabálytalanul kitett vagy elhagyott ékezetek és áthúzások; olvashatatlanság; szabálytalan térelosztás; egyenetlen nyomáserő; gyors írás.

Melegszívűség: teltség a középső zónában; mázolt írás; szabálytalan írás.

JELLEMVONÁSOK I 6 I

Modorosság: díszítés; cikornyázás (különösen az aláírásnál); árkádos írás, annak negatív velejáróival.

Módszeresség: vízszintes, egyenes vonások; gondosan elhelyezett ékezetek és áthúzások; arányos térelosztás.

Nagylelkűség: jobbra dőltség; egyszerűsítés; apró betűk; szabályos írás; füzéres vonalvezetés; mázolt vagy éles írás; határozott, nagy nyomáserő; arányos térelosztás; az „I" szerény formája; szerény kezdőbetűk.

Nagyvonalúság: laza írás; a végvonalak jobb irányba való terjeszkedése.

Nőiesség: gyenge nyomáserő; szabályos írás.

Nyájasság: lendületes írás; alacsonyra helyezett áthúzások a „t"-n; jobbra dőltség; füzéres vonalvezetés.

Nyíltság: a kezdővonalak elhagyása; egyszerűsítés.

Nyitottság: füzéres vonalvezetés; szabálytalan írás; álló írás.


Optimizmus: emelkedő sorok és áthúzások; magasra helyezett pontok; határozott törzsvonalak; széles, jobbra dőlt írás.

Ostobaság: ld. 24. fejezet.

Óvatosság: finom és/vagy precíz ékezetek és áthúzások; szó eleji korrekciók; zárt ovális formájú betűk.

Önfegyelem: éles írás, apró betűk; szabályos írás; egyszerűsítés; álló írás; határozott, egyenletes nyomáserő; arányos térelosztás.

Önfejűség: hangsúlyos, hurkolt végvonalak; nagy nyomáserő; vaskos, hurkolt áthúzások a „f-n.

Önfeláldozó természet: süllyedő sorok; erősen jobbra sodró áthúzások a „f-n; jobbra dőltség; apró betűk.

Önmegtartóztatás: éles írás; egyszerűsítés.

Önteltség: mesterkéltség; nagy kezdőbetűk; díszítések (különösen az aláírásnál).

Öntudatosság: nagy kezdőbetűk; nyitott ovális-forma betűk; magasra helyezett, lefelé hajló vagy csúcsos áthúzások a „t"-n.

JELLEMVONÁSOK 163

Önuralom: nagy nyomáserő; keskeny írás; túlméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna; szabályos írás.

Önzés: igen telt „I"-k; balra irányuló csavarok; nagy kezdőbetűk; díszítések és aláhúzások (elsősorban az aláírásnál); mázolt írás; nagy betűk; cikornyázás; balra dőltség (olykor álló írás); egyenetlen nyomáserő; rossz térelosztás; alacsony formanívó.

Önzetlenség: jobbsodrás a középső zónában.

Őszinteség: ld. 25. fejezet.

Összpontosított figyelem: alacsonyra helyezett ékezetek és áthúzások; apró betűk; álló írás.

Panaszkodásra való hajlam: éles írás, annak negatív velejáróival; nagy nyomáserő; szöges vonalvezetés; hurkok.

Pártatlanság: szabálytalan, apró betűs írás; álló betűk.

Passzivitás: gömbölyded betűk; gyenge nyomáserő; lassú írás.


Pesszimizmus: süllyedő sorok; gyenge nyomáserő; vékony ékezetek és áthúzások.

Precizitás: az ékezetek és az áthúzások szabályos kitétele; arányos térelosztás.

Puhaság: a gyenge nyomáserős, szabályos írás negatív aspektusai; a balra dőltség pozitív aspektusai; keskeny írás; szabályos írás; egyszerűsítés; apró betűk; az „I" az „i"-re hasonlít; az „M" és a „W" első vonása kisebb, mint a többi; alacsony áthúzások a „t"-n.

Racionalitás: álló írás; sovány vonalak a felső zónában; egyszerűsítés; egyenes vonások; határozott áthúzások; alacsony ékezetek.

Radikalizmus: a jobbra dőltség negatív aspektusai; emelkedő sorok; nagyon magasra helyezett ékezetek és áthúzások; a balra irányuló mozdulatok teljes hiánya.

Ravaszság: kettősség; mesterkélten kevert írásformák; álló vagy balra dőlt írás; mesterkéltség; lassú írás.

Realitás-érzék: sovány vonalak az alsó zónában; domináns alsó zóna; szabályos, apró betűs írás.

JELLEMVONÁSOK 165

Rendíthetetlenség: alacsony, határozott ékezetek és áthúzások.

Rendszeresség: egyenletes margók; szabályos írás; arányos térelosztás.

Reproduktív intelligencia: kötött írás; az eredetiség hiánya (elsősorban az egyszerűsítés és a díszítés tekintetében).

Ridegség: éles írás; balra dőltség.

Rokonszenvesség: jobbsodrás a középső zónában; füzéres vonalvezetés; jobbra dőltség; gyenge nyomáserő; széles írás.

Rugalmasság: füzéres vonalvezetés; íves formák; közepes sebesség; egyenetlen nyomáserő.

Semlegesség: álló írás.

Sokoldalúság: eredetiség; szaggatott írás; fonalas vonalvezetés; kevert írásformák.

Szelídség: gömbölyded fonnák (elsősorban füzéres vonalvezetés); közepes, illetve gyenge nyomáserő.


Széles látókörűség: apró betűk; íuzéres vonalvezetés; álló írás.

Szellemesség: a szöges vonások hiánya; gömbölyded formák; hullámos vonalak.

Szenvedélyesség: határozott vonások; mázolt írás; szöges vonalvezetés; nagy betűk; jobbra dőltség.

Szeszélyesség: szabálytalan írás, annak negatív velejáróival; emelkedő, majd süllyedő sorok; változó nyomás.

Szerénység: apró betűk; apró nagybetűk; természetesség; egyszerűsítés.

Szilárd jellem: szabályos írás; szöges vonalvezetés.

Színes egyéniség: díszítések; telt írás; nagy kezdőbetűk; nagy nyomáserő; eredetiség.

Szívélyesség: teltség a középső zónában; mázolt írás.

Szívósság: hurkok; szöges vonalvezetés; éles írás; nagy nyomáserő; szabályos írás.

JELLEMVONÁSOK 167

Szociabilitás: jobbsodrás a középső zónában; kötött írás; füzéres vonalvezetés; jobbra dőltség; nagy nyomáserő; széles írás.

Szókimondás: éles írás, annak negatív velejáróival.

Szolgalelkűség: az „I"-nek az „i"-hez hasonlatos a formája; alacsony áthúzások a „t"-n; egyszerűsítés; apró betűk; az „M" és a „W" első vonása kisebb, mint a többi; balra dőltség, annak pozitív aspektusaival; szabályos írás; keskeny írás.

Takarékosság: nagy nyomáserő; keskeny írás; sűrű írás; lassú írás.

Találékonyság: szaggatott írás" egyszerűsítés; eredetiség; arányos térelosztás; természetesség.

Tapintatlanság: nyitott, ovális-forma betűk; az utolsó betűk kisebbek, mint a többi; nagy nyomáserő; széles írás; jobbsodrás.

Tapintatosság: zárt ovális-forma betűk; az utolsó betűk nagyobbak, mint a többi; keskeny írás; álló vagy balra dőlt írás.

Tartás: alacsonyra helyezett ékezetek és át-


húzások; gömbölyded formák; lassú írás; egyenetlen nyomaték.

Tartózkodás: szöges vonalvezetés, annak negatív aspektusaival; balra dőltség, annak pozitív velejáróival; apró betűk; szabályos írás.

Tekintélyelvűség: túlzottan jobbra sodró áthúzások a „t"-n.

Természetesség: mázolt írás; gyors írás; fü-zéres vonalvezetés.

Tisztaság: egyszerű írás; sovány vonalak a felső zónában; arányos térelosztás; természetesség; eredetiség.

Tisztánlátás: arányos térelosztás; egyszerűsítés.

Tisztelettudás: alacsony áthúzások a „t"-n; egyszerűsítés; apró betűk; az „M" és a „W" első vonása kisebb, mint a többi.

Tisztességtelenség: ld. 25. fejezet.

Titokzatosság: balra sodró árkádos végvonal; árkádos vonalvezetés; balra sodró csavarok a felső zónában.

JELLEMVONÁSOK I 69

Tolerancia: füzéres vonalvezetés; apró betűk; álló írás; rövid áthúzások a „t"-n.

Törekvés: egyenetlen nyomáserő; gyors írás; nagy kezdőbetűk; emelkedő sorok; emelkedő áthúzások; nagyobb kiterjedés az alsó és a felső zónában.

Tréfálkozó hajlam: hullámzó, vízszintes vonalak.

Túlérzékenység: gyenge nyomáserő; széles írás; szabálytalan írás; balsodrás az „I"-nél.

Túlzásra való hajlam: nagy betűk; nagy kezdőbetűk; díszítés; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; túlzott alsó és felső zóna-beli kiterjedés.

Türelem: pontosan elhelyezett ékezetek és áthúzások; lassú írás; gömbölyded formák.

Türelmetlenség: jobbra tolódott ékezetek és áthúzások; szöges vonalvezetés; jobbra dőlt-ség; gyenge nyomáserő; széles írás, annak nega-

' tív velejáróival; gyors írás.

Uralkodó hajlam: szabályos írás; nagy kezdőbetűk; elnyújtott, vaskos áthúzások a „t"-n.


Utánzó hajlam: fonalas vonalvezetés, annak negatív velejáróival.

Utópizmus: a felső zóna-beli teltség negatív aspektusai; a szaggatott írás negatív aspektusai.

Ügyesség: jobbsodrás az alsó zónában; fonalas vonalvezetés; jobbra dőltség.

Vállalkozó szellem: jobbsodrás a középső zónában; túlméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna; nagy betűk.

Vendégszerető természet: hiányzó margók; füzéres vonalvezetés; jobbra húzó végvonalak.

Vidámság: nagy betűk; emelkedő sorok, nagy nyomáserő.

Visszafogottság: árkádos vonalvezetés; balra dőltség és balsodrás; széles jobb margó; széles üres sáv a papír alján; álló írás; nagy nyomáserő; keskeny írás.

Vitakészség: éles írás, annak pozitív jellegzetességeivel.

29. A jellemvonások pozitív és negatív

megnyilvánulási formái

Pozitív agresszivitás aktivitás alázatosság alkalmazkodóképesség állhatatosság álmodozó hajlam analitikus elme anyagiasság barátságos természet befolyásolhatóság birtoklási vágy bizalom bőbeszédűség bőkezűség büszkeség ~ a származásra buzgóság diadalittasság diplomatikusság

Negatív leigázó erőszakosság nyughatatlanság önmegtagadás állhatatlanság szigorúság szórakozottság kritizáló hajlam földhözragadtság bizalmaskodás irányíthatóság kapzsiság pimaszság szószátyárság tékozlás hiúság kasztszellem fanatizmus mániákusság kétszínűség


Pozitív egyenes jellem egyszerűség ékeskedés életöröm életösztön életvidámság elevenség ellenállás elnéző természet előrelátás elővigyázatosság elszántság emelkedő hajlam energikusság érdeklődés eredetiség erélytelenség érettség erotikus hajlam erőtlenség érzékenység érzéketlenség érzékiség érzelmi kontroll esztétikai érzék etikus gondolkodás etikus magatartás fantázia

Negatív indiszkréció igénytelenség hivalkodás hedonizmus állatiasság felelőtlenség izgága természet makacsság túlzott lazaság türelmetlenség gyávaság dacosság egocentrizmus békétlenség kíváncsiság különcködés puhányság cinizmus perverzió apátia erélytelenség ridegség függőség póker-arc érzékiség skrupulozitás álfilantrópia álmodozó hajlam

A JELLEMVONÁSOK MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI 173

Pozitív fáradozás fecsegő hajlam félénkség fennköltség férfiasság fogékonyság fölény formalitás

függetlenség furcsaság gondosság gyorsaság

hagyománytisztelet hajlékonyság haladó szellem haragvó természet hatalmaskodó

természet határozatlanság határozottság határozottság hezitálás higgadtság humorérzék hűség idealizmus

Negatív puhányság szószátyárság túlérzékenység gyakorlatiatlanság szadizmus befolyásolhatóság arrogancia ragaszkodás

a külsőségekhez aszocialitás bizarrság aggodalmaskodás kiegyensúlyozat

lanság szigorúság határozatlanság modernkedés rosszindulat

zsarnoki természet elvtelenség irgalmatlanság keménység határozatlanság kazualizmus felelőtlenség fanatizmus fellegekben járás


Pozitív individualizmus intuitív gondolkodás izgulékony természet jó beosztó képesség jó ízlés jóhiszeműség jóindulat jovialitás józanság

kalandvágy kedvesség

keménység képzelőerő kezdeményező szellem kiegyensúlyozottság kitartás komolyság körültekintő természet

kötetlenség következetesség közvetlenség kritizáló hajlam lelkesedés lelki beállítottság lelkiismeretesség

Negatív anarchista hajlam következetlenség hisztérikusság zsugoriság finomkodás közömbösség álfilantrópia álfilantrópia doktrinér

gondolkodás otthontalanság szentimentális

modor könyörtelenség irreális gondolkodás vakmerőség unalmas természet csökönyösség vaskalaposság teoretikus

beállítottság meggondolatlanság tehetetlenség bizalmaskodás destruktivitás megszállottság ájtatosság skrupulozitás

A JELLEMVONÁSOK MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI 175

Pozitív lovagiasság megfontoltság melegszívűség melegszívűség modorosság módszeresség nagylelkűség nagyvonalúság nőiesség nyájasság nyitottság önfegyelem önfeláldozó természet önigazolás önmegtartóztatás öntudatosság

tekintélyelvűség önuralom önzetlenség optimizmus őszinteség óvatosság panaszkodásra való

hajlam pártatlanság passzivitás pesszimizmus

Negatív szertartásosság ravaszság kedélyeskedés nyájasság finomkodás pedantéria önmegtagadás pazarlás mazochizmus kétszínűség közömbösség mazochizmus fanatizmus megtévesztés mazochizmus hatalmaskodó

hajlam zsarnoki hajlam színtelenség utópizmus irreális gondolkodás tapintatlanság gyanakvás

zsörtölődés hezitálás tehetetlenség depresszió


Pozitív precizitás puhaság racionalitás radikalizmus realitás-érzék rendszeresség rendszeretet reproduktív intelligencia rokonszenvesség rugalmasság rutinosság semlegesség sokoldalúság szabadságvágy széles látókörűség szelídség szellemesség szenvedélyesség

szerénység szeszélyesség szilárd kitartás színes egyéniség szívósság szociabilitás szókimondás szolgalelkűség takarékosság

Negatív szigorúság önbizalomhiány ridegség anarchista hajlam mások lebecsülése megszállottság unalmas természet fantáziátlanság érzelgősség felszínesség gépiesség közöny felszínesség szabadosság közönségesség finomkodás trágárság érzelmi

extravagancia félénkség kiszámíthatatlanság szolgaiság bombasztikus stílus csökönyösség pajtáskodás csípős természet önmegtagadás zsugoriság

A lELLEMVONÁSOK MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI 177

Pozitív találékonyság tapintatosság tartás tartózkodás természetesség tisztánlátás tisztaság tisztelettudás tolerancia törekvés tréfálkozó hajlam türelem ügyesség utánzó hajlam vállalkozó szellem vendégszerető természet vidámság visszafogottság vitakészség

Negatív ügyeskedés kétszínűség mesterkéltség gátlásosság bárdolatlanság prózaiság üresség szűk látókörűség közöny megalománia bugyutaság mazochizmus ravaszság majmolás opportunizmus pajtáskodás eksztatikus hajlam hidegség kötekedő hajlam

Documents

Albert E. Hughes - Mit rejt a kézírásunk Bevezetés a grafológiába